Almási Tibor

A tizenharmadikszázadtörténete R

NP".'s.KOr, KIFÁL,- _ qnnomwn ~

., K-ıııALvsAsg; X '.Gr.ıÍw:§~É«1}gpızıgn E 8 z a A . .

ez , 4 ' .zIm _' ` > ` / unmvuısııv '

O

~ - ˇgm DÁNÍQ_ ,_`._c«)§ `, .t , _ ıznqz.. ;-"° A`Na`oL KıRÁı._ysA'G

.ozáoıa §*"'°'i4w J "vg "" L am. ^"'“".';Í?f" sı .fi'~"é”," ~ .„.„.„`i„'„-„ ~~.z«\~ E fi/A` , ,_ Azııwıpw tL, uıznzne `„„.„4.I° Su„_~-» _ J„,_, z um Nuzgı

e E`ıg(sı>4_` .lt RÍV ' _. 1- R=f „....„.„. « ;,,,„„. ' v . -,, \ p,,„,„ mm R°U"5 """' " V1

~f'ˇz °L I, One „.z\Ú.%'f _ _ ; WM” „ri”` ~f"`“`\J@AJ\ „.,E..S'.'f“°“'v ~.„. „'\ FRAN ıA /aıno','

- “F "° Eııı"`uıu1, ^""““"“HIK ` I

'\?3""(' g'"°0'I t V ıyı1fın:f§Íıı"W_,„„`* °«ÍŠ'čh?ÜŠ°`š`ıı/A Bmfluã Lyvffl' 'Íııf ,.)". . ,ı.Eo~ız„..z„ /$KıEALYsA§„' „gm ,,

Guvıfgıgiëlr W MMM ıızıızlšıqıııyıı,uk .-_:~ ıı un - ,-\,\BQg

L *zz-zza. :~„~*~"~«f„ AI ASZTILIAL/ „“G\ÓfN° vflaıı "'”' _!

'-'\.-KınAı.vsAı:Í?1\Q` R Bııfoãs nJz„ _

„S51 ñıw Tabu ıăfzw \zm zı § J; 4;` `~ ' __9ıı.ıı:«ııznz ,Y ` ` MI"^-'I _ _ Š\Kı:.;2ŠÍŠAG Kun” ; '

\)'KınALvs4a 5 gm ~~«ı_~

aa .bxâl

D\š091-„G<>.

41

Jsewı/8,. afioıııooa Í? H "'§"“' `.;,_,.ú-':':dT`_` > Baıeaı-szk. _. §zzminia

C ' qjznıuı Aı KL . "~°“°""" 7 'f„.„„„ F 0 , `_`Tııww cı h ı ıAıg„ O .

D ,suáız ° IANemzı-ımıız.awwzıumııaıava \ 7“"«'ı“« `Az „gm ı.z„„„„z„Ag „zum _: ALMq(zıADoK EınoDALMAõ Fıznm Ktıaıyzagızzn ızsa-Den

EURÓPA A 18. szÁzAD KÖZEPÉN

ız„;„ *' S V É » J Vız --~-.k »1»ı:.„.,;,,,,_ vvndıg ,z.ız.z.- . . z tvs>Á(:g,/ K ı ıı Á5fÍ` v s'==Á==G z ~§z.z ,f

_-" '_\ _- svzıqoım ,?„;;,J1_, NwggmÚ, ,„ -'ÚEAVIEY ı?gz„„ '

K./ma) 0' LDVAEREND IQíııflus, Az 9 R \

'<4»~R'AL`YŠ'3'<`f-* .` -.~ÍŠ_\_,@Rz;L

~§_ı" 0

/731,,

Mwı-vz°

. \ V ,.,vi'/\""',_=;\;'» 'Á '/<4"'0§l_>I'u I Sol/»mz É$ı..:«„:„ :\_° 'G'-'."*" -NÉMET » W,-„S~„ V

ovıcıfun , „äyfúıı

YEÁ. Í Pııszıii., 'ˇ ,.“„ . HVLDQ _täjõ \„L\„„„'w 'KınALvsAa ° 'WM' 91 „zv

V0 f" 0_

.To

zÉ':zg11;; ggx.EŠ"' 'ˇ -'~». » .z z ı ,509 5-éı.„KııAryıAyi\`_ı,_' ,KW4 V , , 0

' ı . ` G ,I ,I° Júwo ._/oımaılfl -.„"'2§.` f::'::,.`: `-*-ı_f--\z»““' "D 'É' »Q/'-M1. ;'Í Kma\_ hu az ,5`mon: ° `\ ,"Y

I/ „„..'.'::i.. ` Mıazvi-R \,>f `-md* 'cıiz H f/ Km: Y_\ ,1 "“ °„' . *Á -- .Eıqaıyy \i`\; `<\ .f -'fg-f „K ı R L s A GG,„„,,,„„_,, \,;,..„ ., .

1

_,,_y gg-ibm »Z y}`,_\. Az 0 alma °\ (Auz„„ız„ _ L' tigú/K ımzäı ˇ5,"°'í'-"Ll Y ,. F ıa„.„„ı

;:` * _ « Kıızısmıı-~~~*«-Ă "z`„-„.m„-, ' „„ . «-;z;,..t I t _ \'P711' 0×\Boszg,Lı `_ _. eı \1 1 8- ,zı - ,. \'. Az'1PÁr)ıı"„/1-c`}< zszãna "g=\ „W” EOFGÁE f-vz„.. E”g °„ ~ 8,13; ınALvsAE)ıw; ov„»«»z Ü*n.-Az »z “` A-Á N ~-`.. wwâfifl t~ 0 V z /Íf ` Kmvıuı-„pay \ /“Í

.Nõwy °, “'DV»“° 4/ _, Š` ,_- `:~.«-J'""^' „ .'1'gt ~ . |*'»”°z*“Š'"F„."É-A ˇz_,.".'§§~.~q_ /éfl°_`Z,,cÁn_sA% `« I) Ã;

.szıcıLıAı._ __, \ ,,_, „M _;\`S.,, „W „M |

„ . ... ~ WŠÜ 7% `(.?Í?ÍÍ„`.~z-:`f"< 4$`ZÁÍaslíG II t Q; ` „, /z t. r .-E` .E W I

z„z~_)~» » „»„ı..„„„ J., „. .- „.„;,5~" _š»"z*W ,G/Q8.,5..„ , Hm:zg„g| -. . .\

z

z”7`

.„N”

„ 9.. v KııuˇLvsla /“°"“»„„„ .

us _ \z - ~ ı -~ - » ,P\ « '° ,. __„Í 'E " “ °', Rızdzsz zwıwsı9 B v 1 Kııuıvsıı:Kıaıa_ ` ,(Velence) ` .

>. \/ãoıgw

\~„ ° .. ` ?9'%°`"~ˇf..,!~'?”°""” \\ "\ ' sz/ıaaımzız

Í __/

ˇ ` ' „L=z°+.„.„„„Í

_ ,Ívwoguz

dl-

III

--J

O V

s„:zp„

a1°\'

11 ı-°I ÖÃMÖ

* « W' vzzzzfGvELfKınÁLvsÁG Š. Ă, /f\ é„.„„„....._z - 4 >, K \ v.\„„„-ız„~-zuzzı. -L . _ é,cS \ -3 vzmzfiwzzzz

,»- 57"' ` fumıwmuzEfzá-v"-Í`iˇŠÁnos§Íl I A4, Š É“,§..,,„{šä;„Jl.`*fi"f„ ' " R vg T f~-»M~~~"|_e'zE`ı.~E3ı~ T '“ --"/^`*`~ ` 0 '*“*“'““'3., .L ,__,„.z\,\ .-- \ ,\\__ / Q? __ „..z.„„»„..D4, _,d___ „„_.z_.„,._ \'__ılI_N/§_;__,\ .à , /Q ----- vwnfzzz._ q.,_„ , Mëmve „____&Š_.,.1,„,,_,,, )_` . / 4, ׄ„.z..„„„...„.„.

;\ ı _ ` Q* ˇ_~z„\/ I “E 0* -.Mz- i5„4„;"-~<;3» -1+ W/ “Š w 4 0 , _ 44. 0\ ˇ' "___ s.zı~z»,r\ _ L_`_` +

/-r .\._ 4, WM -Këf ,_` ız„„Í~\-\__ 1 _. z RŠIVL \_ '° """*“"\,§Ã__/ `\--' Y' A „gm@z~ ~~` 1-fi Z O L . _ G \;.I\._\§„z „„~f»~Lı„,j3;^? Š<"`\ 2* \"\_

O 92

J"

„~ `1*'“,- :zi-** 4 `“-`;:"\V/\,z-1ı.,3,,,__,`{_,ç, .... _„„__Š.__ 7 491 L__"L_c:,,ı /42, .Ű 7 vi- 'fr _

_.,/V _„.„„„ f ,_ v _,\_ + ' __ _ \ _, ~ W __Iz « v ,:.„,„K:;~ »`>»«;;-'L°ff:ä:;.š..:f`' : ;_- (1 ı„«z.ˇ "ELHAR, ofiíql~-' KEŠV L /K/.--'1 - --f"-1 -f _.

______/\Z_ 1~\:\ ıi~`f' qiffı “""f_,§”'H,K »LH ,,K.×.\ «_ „_Lfz-zz g.„z1õ<~_*§,,/ + >.\`_^'“" \,/k`„>"'^` f„`„„ı-f ~ , f* Q: `„„„„.___,.»`\/';` S ;;~H_» _,-fm.

ya , . " f"45mI-O-~.v ._'.}fPl“{ .zı „zzd" AÁAHA 3 \ "- 91° ~vf:g\"„!(oı -“ ” ` M H1

,c.. _)_ ;~_, ._` , .. „ _fi&:»~aw« zflwmä

„_„_,,„„,___

»-ÁŠ:__š;/I

_;'J§'.z~t -.„\'”-\:_{__í_3/

zs?33*/35N

' .ff \/ 4f\,„....ı H'-'NY^D}f,|' '7 / „„:„.____` _§F \ ,. ._ {J"z“"ıı';„ \ „

___/ Mçw; )_.„-.-»_ "„ 3 \_ V

M ^ E„',:;:;;E. P / \ \ \_, __«\ <^'-'H' _/ ml Sz\õ\réııyl "\ Yx

__-zvıv I ,' S.-„«,~„ UD.„„z„ t \ \V „

„V ııııııcıı ×,„ ýq \\_ K \,.`\___;L, a.„ıI“v Kuzszı B" 5 4 „ S ı'\§

L 5 Á G„.K ı H A{L Y ,EOLGÁR c Hsm:

__.Tfil az/ı„„.„„.„.„„.„..„...».zz„..„.

Készült a Magyar Millennium alkalmábóla Nemzeti Kulcurálls Örökség Minisztériumának

támogatásával

Almási Tibor

A TIZENHARMADIKSZÁZAD

TÖRTÉNETE

\'i .\,_,{M14 "' \ı7:e/is

SorozaıszerkeszıñszvÁK GYULA

_.i__.__:í|ı E MIW-IÉ'.l' Lıiˇýl !lLI"|Í{.'1# I .l -__ __f_.-994 a5_5

|-' \:,.._;

0 Almási Tibor. 20000 Pannnnıca Kiadó. 2000

(0 Szvák Gyula editor. 2000

Sziileııımele

Etószó

Történetének első kétszáz éve során a magyar állam sikeresen megtalál-ta helyét a középkori Európa rend|ében, s zavarmentesen belesimult alatin kereszténység világába. Odatartozását fenntartások nélküli elfo-gadottság hitelesitette. Műköclésének alap|ai, világi és egyházi kor-mányzatának intézményei, valamint a kortársak által észlelt hétközna-pi életmegnyılvánulásai összhangban álltak tágabb környezete értékvi-lágával. Uralkodók közótti sűrű érintkezések, sokszálú dinasztikusházassági kapcsolatok, az európai politika legfõbb kérdéseiben kialakí-tott állásfoglalások mind a keresztény világ szerves alkotórészének mu-tatták a Magyar Királyságot, ahogy mindennapi tapasztalatukbari eztélhették meg az utakat látó s az országgal kapcsolatba került idegenek,követek, egyszerű zarándokok, kereskedők és az itt új hazát keresõ ven-dégtelepesek is. A királyság súlyát csak növelte uralkodóinak tekinté-lyes ere|e, amely a hatalmi alapok szokatlanul nagyfokú stabilitásábanrcjlctt. Ez utóbbi fontos jellegzetcsség - a korona s a trón megszerzésétcélzó meg-megújuló dinasztikus harcok ellenére is - lll, Béla király ha-láláig, ll96-ig kikezdhetetlennek bizonyult,

A kötetünkben tárgyalt 13. század viszont korszakos, az élet mindenterületét gyökeresen újjáformáló átalakulást hozott, Ha a szélső ponto-kon felvett pillanatképek segítségével prólıál|uk leírni elöbb a 12 szá-zad végi, majd pedig az egy évszázad múltán |ellemzõ állapotukat, ak-kor kétségtelenül olyan markáns különbségek tárulnak fel előttünk,

5

Q Eioszo _ _ __ Aamihez hasonló éles eltérésrõl történelmünknek csak kevés századábanlehet beszélni. Mi müködött másként 1301-ben, mint 1196-banfl Úgy-szólván minden. Most csak a felszínre vetvén tekintetét, lll. Béla halá-Iakor még ereje teljében létezett a Szent István király által életre hívottberendezkedés. 105 év múlva viszont már a királyság névleges léte is bi-zonytalanságba hanyatlott. A 13. században semmivé lett a roppant ki-rályi birtokállomány, elenyésztek az uralkodói bevételek forrásai, szét-esett a királyi vármegyeszervezet. s eltűnt vele a szilárd és hatékonyhaderő, bénult sorvadás korlátozta a központi igazgatás és a jogszolgál-tatás korábban hatékonyan mûködõ intézményen. Eközben felbomlot-tak a társadalom régi íiiggési szálai, elvesztették vonzereiüket az érvé-nyesülés hagyományos pályái, mindinkább idöszerűtlenekké váltak akorábbi értékek és magatartásíormák, átalakult a gondolkodás, és mó-dosulásokon ment át a mentalitás.

Mindamellett a lã. század mégsem elsõsorban a bomlás és a pusztu-lás százada. Ez még ama kétségtclen tény mellett sem állítható, ha akorszak derekán Magyarországot ért mongol invázió kivételes vesztesé-get az ország nagy részét valóban végrornláshoz közeli állapotba sodor-ták. A rákövetkező helyreállítás lendülete és negyeclszázadon belülmegmutatkozó eredményei éppen azoknak az encrgiáknak a virulenciá-járól és halmozódásáröl árulkodnak, amelyek a meghaladott régi rendetháttérbe szorítva, egy új alapokon működő világ kiépülését és kiteljcse-dését szolgálták. Növekedés, gyarapodás, terjeszkedés, árumozgás és apénzforgalom, vásárok és városok, halmozódó javak, bővülő jogok. ki-szélesedõ rendelkezési szabadság, megnövekedett öntudat, újfajta ha-talmi igényck, az egyéni és csoportos érdekérvényesítés ekkor életrekelõ intézményei egyaránt szembetűnő velejárói a 13. századi átalaku-lásnak. Az itt végbement változások több évszázadra - számos elemük-ben egészen 1848-ig érvényes tartóssággal - éreztették hatásukat.

Kétségtelen, hogy az új fejlemények nem függetlcnek a Magyar Ki-rályság európai környezetének valóságától. A történtek bizonyos fokigSzent István azon döntésének következményei, amellyel országánaksorsát a római alapokra visszanyúló nyugati kultúrkörhöz kötötte. A la-tin liuröpa közel két évszázaddal korábban hasonló változásokat éltmeg, így ami Magyarországon a 13. században végbement, az sok szá-

.T

ELŐSZÓ @

lában a rokon berendezkedések mozgási pályájának természetes belsõhozaclékaként fejthető fel. Ezzel együtt sem tagadható azonban, hogyaz elõtűnő újszerű jelenségek részben sajátos, egyedi vonásokat mutat-nak. Okaikat vizsgálva olykor-olykor a magyarság õsi múltjának már azezredforduló táján eltéréseket keltõ s éltető gyökcreihez jutunk vissza,máskor viszont azt kell számításba vennünk, hogy a különös vonásokegy része a járt mintakövetõ úthúl eredhet. Az élen járók és a megkéset-tek egyidejű létezése és folyamatos érintkezés: gyakran ösztönözte arraaz utőbbıakat, hogy kellõen kiérlelt alapok nélkül is átültessék a magukviszonyai közé az új dolgokat. llyesformán történelmi utak rövıdültekle, ám a felszínes .itvételek közepette könnyen mássá vált és módosulta kölcsönzött dolog eredeti természete, illetve környezelére gyakorolthatása, ahogyan az a 13. századi magyar történelemben súmos vonat-kozásban ugyancsak jól megfigyelhető.

Az átalakulást ösztönző, nyugatről érkezõ kihívásokat az érintkezé-sek sűrűsödése erősítette fel, de nem a politika, hanem a társadalom ésa gazdaság közegében. A két évszázada növekedési pályán járó Nyugatfolyamatos terjeszkedésbcn élte mindennapiait. Korszerűsödõ agrárter-melésének köszönhetõen nõtt a népessége, belakta üres földjeit, erdõ-ket irtott, mocsarakat varázsolt termőképessé, majd a 12. századtólegyre sűrűbben bocsátott ki magából telepesrajokat a gyéren lakott ke-leti térségek felé. Az erõgyarapoclás új öntudaiot ébresztett. A tündöklőBizánctal és a sokáig hódító fölényt mutató aral-»okkal szemben meg-szűnt Nyugat-Európa évszázados kisebbrendűségi érzése. Expanzív vál-lalkozásokban, keresztes hadjáratokban, a mórokkal szembeni vissza-foglaló küzdelmekben kerekedett egykori hatalmas ellenfelei fölé. ltáliaikereskedővárosok szerezték meg a Foldközi-tenger, az akkori világke-reskedelem legfõbb szállítási térsége fölött az uralmat. A 13. századraEurópa nyugati része - ideértve a Mediterráneumban ltáliát is - súly-ponti helyzetbe került a kontinensen.

Az új elemek közvetílésében döntõ fontosságuk volt a keletre vándo-rolt Iıospcseknek, vendégtelepeseknek. Szerepük hasonló a cseh és a len-gyel reruleteken is. A 12. század középső harmadától érkeztek Magyar-országra első nagyobb. latinoknak nevezett - francia, vallon, itáliai ere-detű f csoportjaik. majd a század végétől már német ajkúak költöztek

@ Etószóbe népesebb tömegben. A hospesek eleinte inkább a nagyobb települé-seken eresztettek gyökeret, s a városok gazdasági életének formálásá-ban szereztek érdemeket, a 13. század elejére azonban többségük már akihasználatlan foldek megművelése útján próbált boldogulni. Nem kel-lett sok idõ hozzá, hogy bebizonyosodjék, mennyivel hatékonyabb gaz-dálkodásra képesek a magukkal hozott termelési eljárásoknak, eszkö-zöknek és ama sajátos jogi-társadalmi kereteknek köszönhetően, ame-lyeket eredményesen fogadtattak el a munkaerőszerzésben érdekeltbefogadöikkal. A 13. századi átalakulás gazdasági, társadalmi és jogi te-kintetben bizonyos fokig a hospesek szolgáltatta minták sikeres meg-honosodásáról szól.

A nyugaton kiérlelõdött viszonyokból eredó másik kiemelendő hatásaz európai nemesfémszükséglet 13. századi megnövekedésében ragad-ható meg. A nyugat-európai ártitermelés szélesedése, illetve a távolságikereskedelem volumenének gyors bővülése elé korlátot emelt a fizető-eszközként használt szűkös ezüst- és aranykészlet. Minthogy e kincse-ket a kontinensen tetemes mennyiségben csak küzép-európai hegysé-gek gyomra rejtette - Ausztriában, Csehországban és döntő részbenMagyarországon -, így a 13. századra a nagy európai kereskedelmi éskézműipari központok működtetése szempontjából megkülönbözte-tett fontossága Iett az itteni érckészlet bevonásának az európai gazda-ság vérkeringésébe. A hospeseknek ugyancsak fontos szerep jutott a ki-aknázás 13. századi fellendítésében, ám ennél is nagyobb a jelentőségeannak a körülménynek, hogy a nyugati árukapcsolatok 1200 után je-lentõsen bõvültek. A kivitt ezüst ellenében egyre több termék érkezettaz országba, s a vásári forgalom külsö ösztönzésbõl táplálkozó élénkü-lése meggyorsította a magyarországi árutermelés és pénzgazdálkodáskibontakoıását. Mindennek nyomán a 13. század folyamán megindultMagyarország szervesebb betagolódása a Nyugat gazdasági világába, il-letve megannyi áttételen keresztül annak egész civilizációs, kulturálisküzegébe.

Az 1100-as évek végére a Szent István-i berendezkedés lassú belsöfejlődése elérte a zárt keretek engedte növekedés szélső határait. Meg-érett a továbblépésre. Nagyjából ekkoriban erősödött fel a Nyugat von-zása is, E két tényező egyidejűsége teszi a 13. századot a középkori Ma-

_T_

ELŐSZÓ @

gyar Királyság első megújulási korszakává, mai szóval élve, egy nagymodernizációs folyamat időszakává. Ennek határozott kezdõpontjátll. András király uralomra kerülése jelenti, bár fontos elöjátékként amegelőző nyolc év, lmre király és András testvérháborújának történeteis idekötõdik. Kötetünk záró évszáma 1301, az Árpád-ház kihalásánakéve. Inkább polıtikatörténeti halárpont, mintsem a végbement változá-sok kifutásának, lezárulásának időpontja. llyet gazdasági, társadalmifolyamatok és a hatalmi erőviszonyok átrendeződése esetében amúgysem lehet pontosan kijelölni. Ha mégis ezzel prőbálkoznánk, úgy a 111.század első felére nyúlóan - több vonatkozásban 1351-ig, némelykormég azon is túl - kellene kiterjeszkednünk. Az Árpád-kor utolsó 105évének idõkerete ekképpen nem fogja át és nem teszi nyomon követhe-tővé Magyarország érett középkori állapotainak teljes kiformálódását.A vizsgált időtáv ehelyett annak egy ívre fűzéséhez kínál lehetõséget,hogy a 13. század során milyen mődosulások jellemzik az országot azanyagi és emberi erőforrások tekintetében, miként érintették e változá-sok a társadalom egyes esoportjait, milyen perspektívák nyíltak ezekelőtt, leik és mennyiben tudták érvényesíteni a maguk érdekeit, ésmindezek fényében hogyan formálódott át szerkezetében, intézmé-nyeiben, mindennapjaiban, szellemiségében Magyarország működése.Ha ezen kérdésekben sikerül némelyest képet alkotni, reményeink sze-rint megragadhatóbbá válik a 13. század egyedisége, mássága és jelentõ-sége történelmiinkben.

Értelemszerű, hogy a társadalom egészére kiható átalakulást fordula-tokkal teli, viharos események kísérték. amelyek igen mozgalmassá.változékonnyá tették a korszakot. Ráadásul ez történelmünk elsőolyan százada, amely a megelőző időszakhoz képest a források kifeje-zett böségével segíti küzel magához a régmúlt tanulmányozóit. A belsõkeletkezésű törvényszovegek, krónikák, geszták és diplomáciai iratokmellett főképp a tízezres darabszám körüli okleveles forrástömeg kínálkedvező alapot a korszak mélyebb megismeréséhez, de változatlanulmeríteni lehet az elszőrt külföldi híradásokból is. A kor jóval több sze-replőjének emlékét őrzi írott kútfő, mint a megelőző időkből, egyszer-smind teljesebben, gyakran finom részleteiben is feltárulkozik a min-

. .__T._.

@ ELŐSZÓ

dennapok világa, s természetesen az eseménymenet Íonalaı is sűrűbb,tüzetesebb elbeszélésbe szõhetõk.

A 13. század eseménytörténetének fõ vonulatát a királyság és a vılá-gi nagybirtokosság hatalmi küzdelme alkotia. Emögött azonban lép-ten-nyomon Eelsejlenek azok az egyéni f általánosítva pedig azok a tár-sadalmi ~ törekvések, amelyek így vagy úgy mégiscsak az ország mély-reható átalakulási folyamatának keretei közé teszik lıeilleszthetõvé apolitikai élet történéseinek nagy részét. Hogy mi zajlott a felszínen, azsokban azon múlt, hogy a királyi akarat a század adott szakaszábanmiképpen viszonyul: a változásokhoz, Hol kibontakozásukat ösztö-nözve igyekezett a maga cél|ainak szolgálatába állítani azokat, hol ép»pen feltartóztatásuk móılozatait kereste, míg végül a század utolsó har-madában « amikor már lényegében Elveszítette alakító befolyását f ahozzájuk idomulással kísérletezctt. E változékony magatartás alakulá»sát kiemelt figyelem mellett törekszünk szemmel tartani, amikor elhe-széljük a 13. század történetét.

Szeged, 2000 ııııí/rısıílmrı

IMRE És In. LÁSZLÓ,A TRÓNVÉDŐ KIRÁLYOK

Dinasztiltus párharcok Amikor 1196. áprılıs 23-án lll. Béla királyii1- „mınden test végsõ útiára lépett", szilárdállapotú, 16| kormányzott, erõs országot hagyott örökségül. A kırályılıatalomban akarata szerint idõsebbik fia, az HB2-bcn trónörokoskéntmegkoronázott lmre követte. Az ekkor 25 esztendős uralkodó már ren-delkezett némı kormányzati tapasztalattal, mivel tengermclléki herceg-ként 1194 óta õ irányította a horvát és dalmát báni területeket. Bár azelőzetes várakozásokat beteliesítõ hatalomváltást semmilyen bonyoda-lom nem kísérte. alig egy év elteltével mégis felborult a régóta szilárdbelsõ béke.

A zavarkcltés hátterében András herceg, a testvéröes hatalomvágyaállt. Az elhunyt király uradalmakkal és erõsségekkel gondoskodottAndrás rangiához méltó ellátásáról, emellett hatalmas pénzösszeg örö-kösêvë tette õt, hogy beválthassa önálló szentfóldi had|árat inrlításáratett ígéretét. András azonban iobbnak találta más célra fordítani az ölé-be hullott mérhetetlen vagyont. Alıelyeıt hogy 1197-ben a kereszteshadlárat Elõkészuleteivel foglalkozott volna, nagyvonalú költekezésselrészben elherdálta, részben támogatók mcgnyerésére fordította gazdag-ságát. Tettre kész fıatalemberkčnt nem tudott mcgbékélni azzal a gon-dolattal, hogy a nála néhány évvel idősebb bátyja udvarában bizonyta-lan szerepkorbe szorulva tengesse életét Magasabb hıvatásra, kor-mányzati hatalomra vágyott. lfjúkorában egyszer már megíflelte az

7 ıfı

@ IMRE És iii. LÁSZLÓ, A TRÓNVÉDÖ KiRÁLYOi<

uralkodói hatalmat, hiszen hódító apja jóvoltából 1185-tól két éven átHalics fejedelmi székében ülhetett. Ám Imrének nem állt szándékábanmegosztozi-ii vele az ország fölötti hatalmon, így nem engedte át öccsč-nek az apjuk élete végén éppen maga kormányozta tengermelléki terü-leteket. András viszont nem riadt vissza erõ alkalmázásától sem. Azügyének megnyert hívek, valamint unokatestvére, Vl. Lipót késõbbiosztrák herceg katonai támogatásával ll97-ben sikerült győzelmetaratnia a sdavóniai Mačkinál Imre hadai fölött A csatavesztés után akirály arra kényszerült, hogy átengedje üccsének Ualmácıát és Horvát-országot.

András gyorsan berendezkedett frissen szerzett hercegségében. HÍ-veibõl udvartartást szervezett. majd szinte azonnal hódító vállalkozás-ba kezdett. A boszniai és hercegovinai részeken - a középkori Rámătóldélre eső - Hulm területét vette birtokba ll9B tavaszán a szerbek elle-nében. Hamarosan hercegi címében is megjelent Dalmácia és Horvátor-szág mellett új szerzeményének neve. András nemcsak a külpolitiká-ban, de más téren is teljes szuverenitásának kifcjczésčrc törekedett.Tisztségviselóket állított, adományokat tett. blráskotlott, pénzt vere-tett, s okleveleit is felsőbb hatalomtól fuggetlen uralkodó látszatát kelt-ve adta ki. E helyzet jogilag korántsem volt rendezett, mivel lmre királysemmi jelét nem adta annak, hogy öccse ilyen fokú önállósulása - s ez-által saját királyi jogainak csorbulása ~ egyezett volna akaratával. Azll9B elején megválasztott lll. lnce pápa egyértelműen lmre mellett log-lalt állást. A római Kúria rossz szemmel nézte a szentföldi vállalásárólmegfcledkczõ herceg testvérháborúját.

András tisztában volt jövője ingatag voliával, ezért helyzete megerő-sítése érdekében ismételt támadó fellépésre szánta el magát. Titkosszervezkedésbe kezdett lmre hátországában. s eredményesen állított amaga oldalára számos tekintélyes egyház- és országnagyot. Köztük volta váci, a Váradi, a veszprémi püspök, de a világi elõkelõk kozul még anádorıspán is. Az osszeesküvést azonban a király ll99 márciusábanBoleszló váci püspök egyházában felfedte. Határozott fellépésére akincstái-ból elõkerültek András párthíveínek levelei. A hűtlen fóuraknaknem maradt más választásuk, mint hogy nyíltan színt valljanak. s aherceg védelme alá helyezkedjenek. Ezúttal azonban a hadiszerencse

iz-

Dinasziikus párharcok @

Imrét segítette, aki a Somogy megyei Rád mellett megvívott ütközet-ben legyőzte András. valamint az ismét mellé állt osztrák herceg sere-gét. Katonai fölénye azt is lehetõvé tette, hogy a gyõztes had bosszúbólfelprédálja az osztrák és stáier hatánıidékct. A gyózelcm mégsem veze-tett az ország egységének helyreállltásához. Gergely bíboros, pápai kö-vet és Konrád mainzi érsek 1200-ban békét teremtett a két testvér kö-zött, akik ezúttal közösen vállaltak kötelezettséget szentföldi hadláratindítására. András ú|ra elfoglalhatta korábbi uralmi területét. s ezzelháromévi belsõ béke köszöntött az országra.

A dinasztián belül elmérgesedett viszály nem új keletű jelenség azÁrpádok történetében. Hogy a trón betöltésében 200 év alatt sem váltaz elsószülöttség megkérdójelezheretlen elvvé, arra nem az utódlás másformáihoz fűződő erõs ragasúodás szolgáltat magyarázatot. Inkább ar-ról volt szó, hogy a társadalom szűk elit|e rendre az uralkodóváltások-kor jutott lehetõséghez hatalmi súlyának erősítésére. a rivális erõk meg-ingatására és befolyásos pozíciók megszerzésére. A trónviszály, a di-nasztián belüli megosztottság alkalmat teremtett a helyezkedésre, s agyőztes tábor számára a magasabbra jutás ígéretét hordozta. Végső fo-kon egy záıt és merev uralmi szerkezetet tett átmenetileg mobilissá. Akirályi házon belüli meghasonlás attól is megóvta a küzdő csoportoktag|ait, hogy a dinasztia iránti hűtlenség gyanúlába keveredjenek. Atestvérháború elmérgesedésében tehát András herceg hatalomvágyánkívül fontos szerepet ıátszottak az egymás kiszorításán ügyködõ elõke-lók azon érdekei is, amelyek a konfliktus kırohbantásához és fenntartá-sához fűzõdtek.

A források nem táriák fel pontosan Imre és András politikai irányvo-nalának esetleges eltéréseit Trónon eltoltött nyolc éve a királyt az apaikormányzati hagyomány õrzõleként láttatla. András esetében viszontnincs biztos fogódzónk olyan feltétclezésekhez. hogy késõbbi ú|ító ki-rályi gyakorlatából bármi változtató törekvés már ekkor valamiféle el-lenzéki programnak szolgált volna alap|ául. A herceg tettei legfel|ehhszemélyiségének néhány hangsúlyos vonásában vetltık elõre a ma|danill. András király alak|át. Ezek között a nagyra törő ambíciók. a merészkezdeményczõkészség, a kockáztató hallam, a harci kedv, illetve a sze-mélyes vonzerő emelhetõ ki. Bár ismeretes néhány korai adománya. ám

I3

@ IMRE És iii. LÁSZLÓ. A `i'RÓNvrzDÖ KIRÁLYOK

esetükben is eldönthetetlen, hogy az Imrét ugyancsak adakozásokraösztönző támogatószerzési kényszert kell-e látni a hátterükben, esetlegvalamilyen elvi megfontolás is állt mögöttük, vagy csupán András alka-ti nagyvonalúságának megniutatkozásáról van szó. Mindenesetre feltű-nõ, hogy a herceg igen sikeresen vont Imre mellõl a maga oldalára soktekintélyes és megbecsült egyházi és világi elõkelõt.

A belsõ nyugalmat hozó új évszázad elsõ éveit mozgalmas külpoliti-ka jellemezte. Sem Imre, sem pedig András nem sietett keresztes foga-dalmát teljesíteni. András ekkoriban kötött házasságot az Adriai-tengermenti isztriai és krajnai területeken uralkodó Berthold meráni hercegleányával, Certrúddal. Imrének a néhány éwel korábban Konstanciaaragón királylánnyal kötött házasságából még a századforduló tájánmegszületett a kisfia. A családi eseményeken túl nyomósabb indok isadódott a szentföldi út clodázására, mégpedig a balkáni hitterjesztés ésliitvédelem feladatai. A király, apjának aktív balkáni politikáját folytat-va, l20l-ben beavatkozott a szerbiai dinasztikus harcokba, s biztosítot-ta pártfogoltja, Nemanja egyik fia, Vukan számára a nagyzsupáni mél-tóságot. Tervbı: vette, hogy megszerzi neki Rómából a koronát is, ami-vel egyrészt a szerbek római katolikus liitre térítését, másrészt sajátfennhatóságának e területre való kiterjesztését kívánta keresztülvinni.Uralkodói címei közé 1202-ben felvette a Szerbia királya titulust.

A Boszniával szembeni beavatkozásra a bogurnil erctneksčg terjedéseadott okot. E 10. századi gyökerekig visszanyiiló, iildözött tanitásbóltöbb nyugat-európai eretnek mozgalom is merített. A bogumilok azanyagi világot az ördög művének tekintették, és szembeállították veleIsten tökéletes szellemi világát. lll. Ince pápa Európa-szerte kérlelhetet-lenül fellépett mindenféle tévtan kiirtásáért, s minthogy a bogumiliz-mus fõ fészke Boszniában volt, Imrére bízta a terület megtisztításánakfeladatát. Az ugyancsak eretnek hiten lévõ bosnyák fejedelem, Kulinbán s a bogumil vezetők az 1202. évi fenyegetés nyomán megígérték hi-tük feladását. Am Imre sikere látszateredménynek bizonyult, mivel a„romlott hit” mélyen átitatta az ottani lakosság lelkét, röviddel utóbbpedig Kulin bán is meghalt.

A magyar király 1202-ben hadat vezetett a Kalojan bolgár uralkodóáltal megszállt Morava menti terület visszaszerzésérc. A Barancs és Niš

Dinasztikus párharcok @

térségére kiterledõ vidék lll. Bela szerzeménye volt. Miután a Bizánttóleltávulodó bolgárok és a római rítus balkáni terjesztésében érdekelt pá-paság énntkezésbe lépett egymással, lmre kísérletet tett arra, hogy köz-vetítõi szerepbõl magyar hűbér alá vonia az ü| formát nyerõ bolgár kı-rályságot. Törekvései nem találkoztak lll. lnce tetszésével, aki tõle füg-getlenül iuttatta királyi címhez 1204-ben Kalojant. A bolgár uralkodólmre Morava-völgyi foglalását is megsemmisítette. Magyarország mégegy tekintetben kárvallottja lett az egyház nagypolitıkai torekvéseinek.Hosszú előkészületek után 1202-ben elindult a negyedik keresztes had-járat, amely azonban nem a Szent Sír visszaszerzéséétt kifejtett erőfe-szítésekrõl híresült el, hanem a velencei kereskedelmi érdekek hatékonyérvênyesítésérõl. A haderõ szállítását vállaló lagúnaváros rávette a fegy-vereseket, hogy elfoglaliák a magyar fennhatóság alatt álló Zára váro-sát, amelyet azután a velenceiek csaknem a földdel tettek egyenlővé. Aveszteség okán csak pápai együttérzést lelietett szerezni, az anyagi kár-térítés azonban elmaradt.

A lovagok ezután is a velencei kereskedők befolyása alatt vitézked-ve - 1204-ben elfoglalták Konstantınápolyt, s a n-iegdöntött Bizánei Bi-rodalom helyen életre hívták az 1261-ig fennálló Latin Császárságot.Mindennek következtében a mesés Kelet áruit hallatlan haszonnal koz-vetítõ levantei kereskedelem a velenceiek kezére került. Magyarországdéli határáról egyik pillanatról a másikra eltűnt az a birodalom, amelypolitikai, gazdasági és kulturális tekintetben századok óta erós formálóhatást fe|tett ki az Árpádok népére és kırálysăgára. A terieszkedó s azűrt hamar betöltő latin Európa sokrétű befolyása súmottevõ ellensúlynélkül érvényesüll-ietett a 13. századtól a Kárpát-medencében.

Háromévi szunet után. 1203 õszén ismét kiújult a testvérek viszá-lya. Az okokat nem lehet világosan látni. A találgatásokban külsõ ésbelsõ tényezõk befolyása egyaránt felvethetõ. András a Gertrúddal kö-tött házassággal olyan családi kapcsolatrendszerbe került. amelynekmegvolt a maga érdekeltsége a Német Császárság trónküzdelmében.Apósának család|a Sváb Fülöp német király támogató|ának számított,akivel szemben IV. Ottó ellenkirály sorakoztatta fel az ellenerõket. lll.lnce pápa az utóbbi tábor oldalán foglalt állást. lmre király ugyancsak apápa pártfogoltia mellett kötelezte el magát, akit 1203-tól fegyveres tá-

Í`

@ iMRE És iıı ıÁsZLó, A TRó.\ıviãDo KiRÁi.YOK

mogatásban is részesített. A fivérek eme szembekerülésén kívül fennállaz a lehetõség is, hogy Andrást hitvese, Gertrúd - illetve annak családja- a német bonyodalmaktól függetlenül is Imre elleni fellépésre bátorí-totta. Felvethetó esetleg az ellentétek mögött a trónutódlás kérrlésénekfelszínre kerülése. Imre - különösen, ha az alig egy év múlva halálátokozó súlyos betegségének tudatában volt - kisfiának, László herceg-nek a trónt csak mielóbbi megkoronáztatásával biztosíthatta. Nagy avalószínűsége, hogy az ország megosztott elõkelóitól szintén nem állttávol a fivérek közötti egyenctlenség szítása. Az esztergomi és a kalo-csai érsek rivalızálása ekkoriban vezetett oda, hogy Iób, az ország elsőfõpapja ugyancsak a király ellen fordult, miután Imre Jánost, Kalocsaérsekét támogatta vele szemben. Számos püspök változatlanul Andráshívének mutatkozott. III. Ince gyakori igazságosztó levelei arra utal-nak, hogy a béke éveiben sem hunytak ki az ország vezetõ köreit szab-daló ellentétek. A sokféle viszályforrásból táplált ellenségeskedés foly-tán ismét fegyveres összecsapás volt kirobbanóban,

Az ellenfelek a Dráva mellett, Varasdnál néztek farkasszemet egy-mással, kardesapásra azonban valószínűleg mégsem került sor közöt-tük. A jó fél évszázaddal késõbb alkotó krónikás, Spalatói Tamás el-mondása szerint Imre király egy mesébe illõ jelenettel vetett véget aszembenállásnak. Királyi pálcával a kezében átment öccse táborába, s,.Hadd lássam, ki merészeli kezét ráemelni a királyi nemzetség véréreš'kérdés kíséretében kivezette Andrást hívei köréből, s így foglyul ejtvebörtönbe záratta. A fegyvert letevö ellentábor kegyelemért esdekló tag-jainak kivétel nélkül megbocsátott. Noha jogos kétség ébred az elbe-széltek valódisága felõl, nyílt ütközetról még sincs híradás. A vérontásnélkül zárult konfliktus nyomán Andrást Esztergomban óriztette a ki-rály, hitvesét, Certrúdot pedig visszaküldte hazájába.

A herceg néhány hónap múlva hívei segítségével kiszabadult ugyanaz órizetbõl, azt azonban nem hiúsíthatta meg, hogy Imre a III. lncétõlelnyert engedély alapján 1204. augusztus 26-án megkoronáztassa Jánoskalocsai érsekkel egyszersmind pápai megerõsítésre váró esztergomifõpappal - kisfiát. III. László királyt. E lépését nagyon sürgette már azidő, hiszen testét halálos betegség gyötörte. Nyilvánvalóan tisztábankellett lennie azzal. hogy gyermeke királlyá avatásával öccsét csak a ki-

ló

Dinasztikus párharcok @

rályi trón megszerzésérõl foszthatja meg, ám az országvezetésból nemrekeszthetı ki. Igy a további viszálykoılás elkerülése érdekében végren-deletében Andrást tette meg fia gyámjává s a királyság kormányzójává.A magyar krónika tudósítása szerint halálának napja 1204. november30-ára esett. Testét az egri székesegyházban helyezték sírba.

A legfeljebb négyesztendós lll. László király még fél évet sem állt azország élén. András a bátyjától kapott jogcím alapján teljes hatalom-gyakorlásra rendezkedett be. Visszahívta nejét az udvarba, s koré sereg-lõ hívei tanácsával kezdett kormányozni. Egykori ellenségeinek, az el-hunyt király volt párthíveinek csak a inellõzöttség jutott osztályrészül.lll. lnce pápa, a gyermek király legfõbb vétlelmezõje hasztalan intetteAndrást, továbbá az ország vezetőit és egész népét lll. László tisztelet-ben tartására és uralkodói jogai megóvására. András még az Imre általfiára hagyott pénzt is Iefoglaltatta a pilisi monostorban. A sérelmek ésmegaláztatások Konstancia özvegy királynét sem kerülték el. Az anya-királyné végül nem tűrhetvén tovább fia és a saját megalázó helyzetét,1205 tavaszán leghívebb fóurai segítségével Ausztriába, VI. Lipót oszt-rák herceg oltalma alá menekítette a gyermek királyt s a koronát. And-rás eredménytelenül próbálkozott meghiúsítani a szökést a nyugatiországkapu eltorlaszolásával. A szerencse azonban mégiscsak mellé szc-gõdött. lll. László alig néhány hét múlva, 1205. május 7-én Bécsben vá-ratlanul mcghalt. Holttestét itthon, Székesfehérvárott temették el. Ez-zel minden akadály elhárult az elöl. hogy a vágyott fõhatalmat Andrásimmár mint torvényes uralkodó gyakorolhassa a királyság fölött.

11. ANDRÁS,A VÁLLALKOZÓ KEDVÜ KIRÁLY

ÚÍ utakon Az 1205. május 29-én megkoronázott ll. András királyí egy szempontból feltétlenül kedvezőbb helyzetben kezd-hette meg kormányzását, mint a megelõzõ fél évsúzad bármelyik trón-ra került magyar uralkocló|a. Nevezetesen azért, mert udvarában nemélt a dinasztiának egyetlen Íérli tagja sem, ezáltal mentcsült azoktól agondoktól, amelyeket a koronát vagy az ország egységét veszélyeztetőhatalomvágyó rokonok semlegesítése, illetve Íélreállítása okozott elõdeı-nck. Elvben semmi akadálya nem volt annak, hogy az Árpádok hagyo-mánya szerinti hatalomgyakorlást folytasson. Valamelyest nehéuég eléállírhatták ugyan Imre és lll. László fõszerephez szokott - vele szembenegyértelműen ellenséges f egykori hívei, ám mert azok szervezkedéséhezhiányzott az uralkodócsaládból származó vezéralak, ekként akár a kor-mányzaton belüli személyeserék végrehajtása, akár a hangadók irányá-ban teenelõ néhány leszerelõ gesztus megfelelõ módot kínált :i problémakezelésére. Ha a király az egyetlen biztos igazodási pont. az õsi beren-dezkedés logiká|a szerint a boldogulás egyetlen út|át is csak az Ő szol-gálata kínálhatra. A szerencsés kiindulás adta lehetőségeket azonbanll. András király nem igyekezett ilyesformán kihasználni.

Országlása alapvetően szakítást |e|entert a két évszázados királyikormányzati gyakorlattal. loggal vetődik fel a kérdés, hogy va|on az or-szág állapotai nem engedték meg számára a hagyományos rendszer to-vábbi műkodtetését, avagy uralkodói szándékot kell keresni a változta-

,T

Új utakon É

rások mögött. Egyszerre könnyű és nehéz is erre választ adni. Miutánll. András a legcsekélyebb jelét sem mutatta annak, hogy apja, lll. Bélakormányzását tekinti mintaként, mi több, a változtató intézkedéseksora közepette Iépten-nyomon hangoztatta is megiíijítú elhatározását,így királyi akaratának kétely nélkül döntõ szerepet kell a Szent István-irendszer lebontásában tulajdonítani. Nehezebb pontosan megítélni arégi világ további működõképességének lehetőségeit. Ezek időponthoznem köthető gazdasági és társadalmi folyamatok elõrehaladottságátólfüggenek. lV. Béla kiıály negyedszázad múlva sem tekintette kivihetet-len feladatnak, hogy a régi rend újraélesztésével próbálkozzék. Feltehe-tõ, hogy ll. András uralma kezdetén az efféle törekvések elõtt - kellõszándékok mellett - még járhatóbb utak álltak nyitva. A királyt azon-ban másféle elképzelések vezették.

Míg a testvêrháború természetes kísérójelensége volt a támogatói korbővítését célzó birtokadományozás, annál meglepõbb, hogy e juttatásoksora nem szakadt meg az új király trónra kerülése után sem. Sőt az l205utáni belpolitikának éppen ez vált központi mozzanatává. Egy 1208. évikirályi oklevél elvi érvónnyel hangoztatja, hogy ,.a királyi felség bõkezú-ségét semmi sem szoríthatja határok közé, és az uralkodó számára azadományoıás legjobb mértéke a mértéktelenség”. Noha az utókor szemeelõtt a fennmaradt adománylevelekbõl igen fogyatčkosan tárul fel a kirá-lyi birtokok elidegenítésének kiterjedtsége, az érzékelhető következmé-nyek mégis rendkívüli méreteket öltõ osztogatásra utalnak. Hogy az újországvezetési gyakorlat tengelyében az uralkodói földek tömeges ma-gánkézre adása állt, azt ll. András egyik 1217-ben kelt oklevele igazolja.Ebben összegezve az általa foganatosított új intézkedéseket fııoviıe iıisıiˇ-riırioııes), elbeszéli, hogy bizonyos fõemberei tanácsára megváltoztatta azország földjének elõdei által korábban nem bolygatott állapotát, és szét-osztotta orökölhetű birtokokként bárói és vitézei között a gazdag Ma-gyarország földjeit, váraıt, vámıegyéit és más egyéb jovedelmeit. Az álta-lános osztodtodás képe tökéletes bizonyítékot szolgáltat az uralkodó tu-datos és eltökélt szakltására a korábbi kormányzati hagyományokkal. Azúj viszonyok megteremtése érdekében elhatározta, hogy felszámolja a ki-rályi birtoktulajdon túlsúlyát, s az uralkodói földek tetemes részét magá-nosok - elsõsorban világi hivei - kezébe engedi át.

I?

@ ii. ANDRÁS. A vÁu.Ai.Koző KEDVÚ KiRÁLY

A magyar királyok az előző két évszázad során gyakorlatilag csorbí-tatlanul megőrizték a hatalmuk alapját képező roppant földállományt.Azok az adományok, amelyeket Szent lstván utódai egyháziaknak ésvilágıaknak juttattak, alig észrevehető fogyatkozást okoztak birtokaik-ban, minthogy az örökölhető juttatások csak kis személyi kört érintet-tek, szerény méreteket öltöttek, és messze nem voltak mindennaposak.Az öröklési rend Kálmán király által bevezetett szigorítása a rokonságiöröklést a legközelebbi oldalágra korlátozta, így sűrűn elõfordulhatottörökös hiányában a földek vissuháramlása az uralkodók jogkörébe. Akirályi birtoktulajdont csökkentő adományok és a visszaháranilás biz-tosította gyarapodás egyensúlya a 12. század végéig nagyjából fenntart-hatónak mutatkozott.

A ll. András alatt meginduló elidegenltés a királyi földek valamennyitípusára kiterjedt. Nincs nyoma olyan törekvésnek. amely a vár- és ud-varnokföldeket kímélte volna a néptelenül tátongó hatalmas térségek-kel szemben. Néhány esetben az is előfordult, hogy egész várrnegyékjutottak magánosok kezére. Ez voltaképpen a királyi várnak és a hozzá-rendelt, vele egységet képezõ földállománynak, a vánsjiánságnak az el-adományozását jelentette. Nem érintette ugyanakkor azoknak a bir-tokjogait, akik az ispáni központből felügyelt közigazgatási egység. avármegye határain belül fekvő egyéb földek tulajdonosai voltak. Az ef-féle megyeadományok zome a Dráván túli területekre esett, ahol a me-gye fogalma nemzetségi szállásterületek kisebb egységeit jelölte. A ma-gyarországi részről csak a nyugati határszélen fekvő locsmándi váris-pánság ll. András általi eladományozásáról vall okleveles adat. Eztegyik kegyeltje, Szák nembeli Barc fia Miklós szerezte tőle. Ennek elle-nére valószínüleg nem elszigetelt jelenségről lehetett szó, hiszen az új-szerű adományozó politika kapcsán már említett, 1217. évi királyi iratis szól ilyesmiről, az 1222-es Aranybullába került megyeadományozásitilalmat pedig aligha lehet másképpen értelmezni, mint egy létező gya-korlat rosszallását. A földadományok sokszor kiegészültek további en-gedményekkel is, amelyek addigi királyi jogok és jövedelmek birtokosai-vá tették a kedvezményezetteket.

Az uralkodót, hatalmi apparátusát és kincstárát mérhetetlen veszte-ségek érték ezáltal. Ráadásul szinte jóvátehetetlenck is. minthogy Ma-

.20

Új utakon û

gyarországon az adományozást nem jellemezték a hűbériségben ismertvisszterhes elemek. Uralkodóink jutalom gyanánt adták a birtokokat,azt tartván, hogy „a királyi felség köteles alattvalói érdemeit figyelme-sen szemmel tartani, és mcgszolgált adományokkal felelni rájuk, hogy apélda nyomán mások is hevesebb hűségre lobbanjanak“. Olyan kötele-zően elvárt ellenszolgáltatás, amelynek elmulasztása birtokvesztéstvonhatott maga után. nem tapadt az adománybirtokokhoz. A vissza-háramlás elõtt e tekintetben szinte teljesen hiányoztak az utak. Csu-pán a kirívó hűtlenséget büntető teljes jőszágvesztés esete folytán jut-hattak nagy ritkán vissza uralkodói kézre magánbirtokok.

Mi sarkallta ll. Andrást az adományozó politikára, ha erre nem fel-tétlenül szorította rá helyzete. a veszteségek pedig közvetlenül belátha-tóak voltakë Bizonyosnak kell tartanunk, hogy nem tekinthette eléghatékonynak a hatalmas kiterjedésű, nehézkes királyi birtokszervezetets a rajta nyugvó kormányzati rendszert. Ha merész ambíciői, hódítókülpolitikai céljai eléréséhez kellő erőt látott volna örökségében, alighavág bele nagy lendülettel az „általános osztozkodásba". Nem ismeretespontosan, hogy külsõ minták mennyiben befolyásolták elképzelései ki-alakításában. Meglehet. hogy feleségének meráni környezete formáltaszemléletét. de tengermelléki éveiben Dalmácia fejlettebb, városias vi-dékén, esetleg osztrák területek példájából szerzett tapasztalatai is rá-irányíthatták figyelmét a hazai állapotok korszerűtlenségére, illetve apénzforgalomban, árugazdaságban rejlő elõnyökre. Az adományozá-sokból származó veszteségeket mindenesetre korántsem tekintetteannyira súlyosnak, hogy ez eltántorltotta volna az újításoktól.

Nem kétséges. hogy amikor megnyitotta a zsilipeket a változásokelött, a következménycknek, a menet közben elóálló gondoknak a töre-dékével számolt csak előre. Kétséges, hogy bármilyen elképzelése lett vol-na a társadalmi feszültségek kezelésére, az adományok révén meginga-tott cgzisztenciák sorsának rendezésére. Annak sincs nyoma, hogy a te-rületi igazgatás egész szervezetét megráúódtató következmények orvos-lására felkészült volna Két területen azonban biztosan nem engedhettemeg, hogy rontsa a maga uralkodói pozicióir, s ne rendelkezzék határo-zott elképzelésekkel a kieső erőforrások pótlására: nevezetesen az apadójövedelmek, továbbá a katonai erő dolgában. Inkább az valószínűsíthető,

Zl

@ ıı ANDRÁS. A vÁı.iALKOzÓ i<EDvÜ KIRÁLY

hogy mindkét téren javulást és gyarapodást remélt az újításoktól. és ép-pen e várakozás adta meg számára a legfõbb ösztönzõ indíttatást.

Megfogyatkozó jovedelmei kiegyenlítésében világos elképzelés ve-zette. Törekvése arra irányult, hogy a birtokállománytól nem függó. ki-rályi jogon befolyó bevételeinek növelésével pótolja a hiányt. A rcgzilı:alapú államháztartás az adók, vámok és királyi monopoljogok gazdasá-gi forrásán nyugszik. szemben a hagyományos gyakorlattal. amelybena királyi földeken éló szolganéptõl elsajátított, jórészt természetben be-folyó foldesúri fıioııı/iııiıilis) jovedelmekre esett a hangsúly. A váltási le-hetõség felismerésére az árutermelés és a pénzforgalom élénkülése szol-gáltatott alapot. ll. András új intézkedései számos elcmükben az országállamháztartásának megú|Ítási kísérletet jelentették, közvetve pedig azárutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozását segítették.

A várszervezet gyengítése a király számára elsõsorban katonai vetü-letű kérdés volt. de bizonyos fokig társadalompolitikai összefüggéseketis felvetett. A régi hadszervezetben az ország legfõbb ereje a várıspánsá-gok 30 000 fóre becsülhetó katonai kontingcnsén nyugodott. Enneksorvasztása egyet jelentett a királyság védelmi képességének gyengíté-sével. illetve a hódító célokat melengető külpolitika feladásával. Kétségsem férhet hozzá, hogy ll. András király törekvései meróben ellentéte-sek voltak ezzel; õt nagyon is merész külpolitikai ambíciók fűtötték.Inkább azt kell valószínűsíteni, hogy a hagyományos rendszer merevkötöttségeiben a mozgósítható erők olyan korlátját látta, amelyet cél-szerûnek vélt megbontani. A hatékonyabban megmozdítható hadienergiákat az adakozó birtokpolıtika révén remélte maga köré vonzani.Az általa megerősített, óriási vagyonok gazdáivá tett hatalmasságokkétségtelenül olyan anyagi források birtokába jutottak. amelyek rövididõ alatt képessé tették õket saját rendelkezésű fegyveres erõ kialakítá-sára és fenntartására. ll. András bırtokadományaival megteremtette fó-emberei önállósulásának az alapját, s további adományok reményévelvonta szorosan magához. illetve az általa kitűzött kiilpolitikai célokmegvalósításához e kiválasztott szűk elit hathatóssá tett erejét, fegyve-res támogatását. A király szemében már nem a régi típusú, szolgaianengedelmes ispáni tisztségviselők alkották a világi arisztokrácia mérv-adó csoportját. Ezek rangjának fénye, egykori tekintélye uralma idején

íz. _._

H.ai„~„uı< ez kuıitzpewıziak @

erõsen megkopott. Soraikból kiemelkedett egy magasabbra helyezett,udvari és országos tisztségeket viselõ világi arisztokrácia, amelynek en-gedelmességét kevésbé a parancs szigora, mint inkább az érdekek és afelelősség közössége tartotta fenn.

ll. András társadalompolitikájának kétségkívül a legfõbb újszerű ésakaratán múló eleme ennek a gyorsan hatalmassá váló világi nagybirto-kosi rétegnek a megteremtése volt Az adományok során a király bi-zonnyal szímolt veszteségeivel, de elsősorban mégiscsak az elérhetõnyereség lebeghetett a szeme elõtt. E téren a legfontosabb céljának alig-hanem a feltétlenül odaadó, nagy hatalmú szövetségesek megralálásáttartotta. Közel engedte magához az általa felemelteket, befolyást ha-gyott számukra az ország vezetésébe. Kegyéért cserébe elvárta viszonta feltétlen és hathatós támogatást, amely szükség esetén a saját erőfor-rásokat is vonakodás nélkül az uralkodó szolgálatába állította. E szűkelit rövidesen nevében is elkülönült a felkapaszkodásban tõlc elmarad-taktól. A legfõbb méllóságok betöltóit báróknak kezdték nevezni,amely megjelölés 12l6-ban bukkan fel elõször.

A csoportjukat alkotók ll. András idején mint hű párthfvek jobbáramég szilárd támaszai voltak a kormányzatnak. Nem került azonnal fel-színre az a lényegi változás, amely a II. századi állapotokhoz képest azarisztokrácia és a király kapcsolatában bekövetkezett. A hajdani egyér-telmű alá-fölérendeltség helyett mindinkább a kiegyenlítõdés elemeikezdték meghatározni ezt a viszonyt. Az ország anyagi és emberi erõ-forrásai fölötti „általános osztozkodás' önálló hatalmi tényezõvé avat-ta a felemelkedettek táborát, amely ekkor indult el saját növekedési pá-lyáján.

Háborúk és ltülkapcsolatok Megkoronázása után alig néhány hó-íi nappal ll. András máris hadsereg élénvonult Halicsba, mcgnyitván ezzel azoknak a katonai vállalkozásoknaka hosszú sorát, amelyek révén uralma végéig makacs eltökéltséggeligyekezett fennhatóságát kiterjeszteni a szomszédos orosz részfejede-lemségre. A hódítás belsõ indíttatása rövid életű gyermekkori fejede-lemségének emlékéból eredhetett, ám az is kétségtelen. hogy Halics ez

25

@ ii. ANDRÁS. A vÁLu\LKozo KEDVU KıRÁi.Yidõ tájt értékes területnek számított. A Kijevi Rusztól a l2. század so-rán elváló tészállam fejlődésének a kelet-európai gazdasági világ nagyforgalmú kereskedelmi útjainak közelsége adott lendületet. A stabil po-litikai viszonyok megszilárdulását azonban súlyos belsõ ellentétek gá-tolták. Mivel a széthúzó elõkelõk, a bojárok egyes csoportjai más-máskülsõ erõkben leltek támogatókra ~ így a magyar királyon kívül a kiak-kói fejedelemben, valamint több orosz tészállam uralkodójában , arendszeres beavatkozások állandósították a hódító fenyegetéseket, ésvégképp törékennyé tették a fejedelemség berendezkedésél.

1205-ben az kínált alkalmat a magyar fellépésre, hogy a lengyelekkelcsatározva meghalt Roman halicsi fejedelem, aki egyidejűleg az északrólszomszédos részfejedelei-nséget, Volhíniát is uralta. (Ez utóbbi térségVlagyimir elnevezéséból származik a magyaroknál használt lodomériaterületnév, míg Halicsot Galíciának és Cácsországnak nevezték.) Andráshadakar hagyva hátra Halicsban, gondoskodott Roman kiskorú fiai ésözvegye jogainak védelméről. Visszatérése után uralkodói titulusai közéfelvette a Halics és Lodoméria királya címet. A halicsi helyzet elrendezéseazonban egyáltalán nem bizonyult tartósnak, mivel a magyar befolyásletéteményeseit a bojárok külsõ segitséget hozva már 1206-ban elúzték.A magyar királynak azonban nem szegte kedvét a kudarc, és egyre job-ban belebonyolódott katonailag és diplomáciailag is a zűrzavaros halicsihelyzetbe l215-ig nem kevesebb mint nyolc hadjáratot indított a fejede-lemség birtokbavételéért. Többször személyesen állt a hadak élére. HolRoman árváját, Danyılót tekintette gyámolítottjáı-iak, hol korábbi cllcn-ségeiben talált szövetségest ügyének, 1210-ben pedig az erdélyi vajdát,Korlár fia Benedeket ülterte be a meghódított fejedelemség kormányzá-sába. Ha kellett, szövetkezett a bojárokkal, máskor ellenségként lépettfel velük szemben. Változékony érdekei alakították viszonyát Leszekkrakkói fejeelelemmel is. ldónként rivalizáló ellenségesség. olykor megszövetségi együttműködés jellemezte kapcsolatukat.

Mivel a sorozatos fegyveres fellépések rendre csak illékony eredmé-nyekhez vezettek, ll. András úgy találta, hogy egy magyar lengyelmegegyezéssel állíthatja szilárdahh alapokra halicsi ambícióit. Mivel az1210-es évekre már több gyermek apja volt, így az együttmúködésnekházassági szerződés teremtett keretet. Az 1214-ben tetõ alá hozott

24

i-iái„„iı< es i<iiii<zpz„izi„ı< @

megállapodás szerint második fia, az ekkor hatéves Kálmán herceg hit-vesül kapta Leszek kislányát, Salomét, a halicsi trón pedig a pápai enge-déllyel királyi címet nyerő Kálmáné lett. A magyar-lengyel erók csakha-mar birtokba is vették a kis rutén országot, ahol immár Kálmán fõségealatt valósult meg a magyar uralom. A számításokkal ellentétben azon-ban ez a rendezés is gyorsan felborult. Sem a bojárok, sem Leszek nemadták fel önálló torekvéseiket, lépéseikkel pedig messze nem a magyaruralom meggyökerezését segítették, Nagyban rontotta az 1216-banmegkoronázott Kálmán népszerűségét a latin rítusú papság türelmet-len és erõszakos áttérítõ fellépése. Minthogy közben Danyilo benõsülta novgorodi fe|edelmi családba, trónigénye mögött ırnmár katonai erőtis fel tudott mutatni. A hatalomváltás gondolatával általában könnyenmegbarátkozó halicsiak nagy része elpártolt Kálmántól, aki 1219-benkirályságát feladva meghátrált. Tartósan viszont Danyilo és aposa,Msztyiszlav fejedelem sem rendezkedhetett be friss szerzeményébe,ugyanis a magyar és a lengyel erők hamarosan megindultak az elűzöttkirályi pár visszatételéért, s akcıóluk még 1219-ben sikert hozott. Ámalig két év múlva újból fordult a kocka. Msztyiszlav nemcsak legyőztea Kálmán uralmán órködõ magyarokat, de az uralkodópárt is fogságbae|tette. ll. András csak azzal válthatta ki őket az órizetbõl, hogy végér-vényesen lemondott fia trónigényérõl. A békekötés mindazonáltal egyponton mégis hagyott némi teret a halicsl magyar érdekelt késõbbi ér-vényesulése elött, ugyanis a legif|abb királyi fierceget. Andrást ellegyez-ték Msztyiszlav leányával.

Az ország erõforıásait alaposan igénybe vevó, ám érdemleges ha-szonnal nem |áró északkeleti had|áralokon kívtil ll. András igyekezettfelszínen tartani királysága más irányú külpolitikai érdekeit is, bár ko-molyabb katonaı erőfeszítéseket ez nem kívánt tőle. Az európai nagy-politika nyugaton és délen ekkoriban leujló eseményeibe közvetlenformában alig kapcsolódott be, ám a végbement változások áttéleleshatásai állásfoglalásokra, olykor pedig cselekvésre késztették. A némettrónküzdelmekhez feleségének családja révén kapcsolódott, mivel sógo-rai alaposan beleártották magukat a birodalmi viszályba. Bűnrészesség-gel vádolták óket Fülöp német király megölésében. emiatt 1203-banMagyarországra kellett menekülniük. Visszatérésiik 1-iazálukba András

Zí

@ ii. ANDiu'is. A VÁLLALKOZŐ KEDVÜ Kiiı/iLYközvetítése révén vált lehetõvé. A magyar uralkodó 1213-ban fegyveressegítséget küldött Szászországba a pápa pártfogoltjának. ll. Frigyes né-met ellenkirálynak IV. Ottó csásúr ellenében.

A balkáni viszonyokat érintõ, már említett nagy hatású változást aBizánci Birodalom összeomlása jelentette. A létrejövő Latin Császársághamarosan összeütközésbe került a Lıolgárokkal, akik Kalojan idején si-keres harcokat vívtak az új keresztes állammal. Kalojan utódár, Boriltviszont sorozatos kudarcok érték Henrik latin császárral szemben. s aterületi veszteségek trónját is megrendítették. ll. Andrástól kapott1210-ben hatékony segítséget, amikor a király visszajuttarta hatalmá-ba az elpártolt Vidint. Ezen akció kapcsán vall elõször biztos forrás-adat a románok magyarországi jelenlétérõl. A Vidin bevételéte küldöttlwachin Szebeni ispán seregében ugyanis a szászok, lıesenyók és széke-lyek mellett román segédcsapatok is szerepeltek. A Borillal ápolt jó vi-szony nyomán ll. András legidősebb fiát, a hét-nyolc éves korban lévõBélát eljegyezték a bolgár uralkodó leányával. Bár a tervezett nász vé-gül elmaradt, feltételezni lehet, hogy ekkor kerulhetett ismét magyarfennhatóság alá a Morava-völgy északi vidéke, amelyet még Kalojanfoglalt el lmrétől. A bulgáriai dinasztikus kapcsolat létesítése hosszabbtávon összefügghetett ll. András királynak a bizánci teruletek iránt éb-redt érdeklődésével.

Miután 1213-ban Gertrúd királyné merénylet áldozata lelt, ll. And-rás l215-ben abból a Capet-házból eredõ francia Courtenay családbólválasztott magának új hitvest, lolantát, akinek fivérei ~- Balduin ésHenrik - váltották egymást a latin császári trónon. A keresztesek veze-tõ kõreihez egyébként még egy rokoni szál fűzte a magyar királyt, tud-niillik nővére, Margit - aki ll. Angelosz lzsák bizánci császár özvegyevolt - Bizánc eleste után hozzáment Thesszaloniké latin királyához,Montfelrati Bonifáchoz. Bonifác 1207-ben meghalt ugyan, ám utódothagyott maga után, aki helyett Margit kormányzott tovább. E mozza-nat 1216-ban vált jelentõssč, amikor Henrik latin császár halálakorMargit környezete erõsen szorgalmazta ll. András császárrá tételét.Megválasztásának előmozdítását a magyar király a régóta halogatottszcntföldı hadjárat megindításától remčlte. A bizánci lehetõség kiakná-zása érdekében szárazföldi útra tett előkészületeket. A nagy reményű

26

i-iaizumiz és kiiitzpzsuızwt @trónszerzés kilátásai azonban 1217 tavaszára kútba estek. mivel a latincsászári címet András apősa, Courtenay Péter szerezte meg. A hadjáratszétkürtölt terve viszont már nem engedte, hogy a király visszakozzonfogadalma teljesítésétõl Mindössze annyit változtathatott, hogy végüla gyorsabb hajóút mellett döntött.

ll. András keresztes hadjáratához más dicsőség nem fűződik azon ki-vül, hogy egyetlen magyar királyként vállalkozott ilyesmire. Az ország.amelyet súlyos belsõ vlszályok szabdaltak, kimerítve a sorozatos halicsiakciőkban, és vergõdve a kísérletező újítások keltette zürzavarban, nembiztoslthatta királyának a kellő erőforrás! egy felmutatható eredmé-nyeket hozó hadjárathoz. Pénztelensége tetemes adósságokba keverteAndrást. Velencei szállítóinak például azzal fizetett, hogy lemondottZáráról, egyidejűleg pedig kereskedelmi kiváltságokat biztosított orszá-gában a lagúnaváros kalmárainak. A Szentföldön töltött három hónap-nyi idö alatt kerülte a nagyszabású katonai akciókat. A mohamedánok-kal alkalomszerűen vívott harcok így is megtépázták seregét. A királyottléte idején felkereste a nevezetesebb szent helyeket, magyarországiadományokban részeslrerte a johannita lovagokat, ereklyéket vásárolt.és további adósságokba verte magát. Még Szent lstván hıtvesének, Gi-zella királynénak Veszprémbõl elhozott koronáját is kénytelen voltáruba bocsátani. Az 1218 januárjában befejezõdõ vállalkozás legmara-dandóbb eredményét végül is a visszaút során gyermekei számára léte-sített házassági szerződések jelentették. A Bizánc őrökségét őrzőkis-ázsiai Nikaiai Császárság urától, laszkarisz Theodorosztól jegyesülnyerte Béla fia számára a császár leányát. Máriát akit magával is ho-zott -, majd pedig az új bolgár uralkodónak,1l.Aszenlvánnak adta hit-vesül legidősebb lányát, Máriát. Halálig tartó maradt mindkét házassá-gi kapcsolat.

Hazatértekor országát siralmas állapotban találta a király. Az új pá-pához, lll. Honoriushoz intézett levelében felpanaszolta. hogy az el-gyötört és minden kincstári jövedelméből kifosztott királyság leromlotthelyzetében nem tudja megfizetni adósságait, amelyekbe szentföldi D-rándoklata keverte. és hogy legalább tizenöt évre lesz szüksége a válsá-gos viszonyok rendezéséhez

17

@ ii. ANDitAs. A vAı.i.ALi<ozO KEDVU KIRALY

A kétségbeejtő állapotok kialakulásához nagyban hozzájárultIl. András elsõ tizenkét évének rendkívül élénk, háborúkban bővelkedőkülpolitikája. Céljaıhoz rendre sikerült mozgósítanıa az erãket, s ez bi-zonyos fokig uralkodói rátermettségêt, valamint zi királyság komoly te-herbíró képességét inutatja. A túlliajtott és semmi eredményt iiemhozó erőfeszítések azonban menthetetlenül az ország kimerüléséhezvezettek. A gyakori hadakozással összefüggő adománypolitika a Eöldja-vak szcrzčsében élen járó arisztokratákat tette a helyzet igazi haszončl-vezõivé. ll. András irányukban tanúsított egyoldalú ketlvezései - vég-eredményben az eliten belül megindult réregzõdés ~ hamar fellohhan-tották a rivalizálásból fakadó éles ellentéteket, így a királynak hadivállalkozásai mellett az állandósuló belpolitikai feszültségek gondjavalis meg kellett birkóznia.

Belsõ viszályok A féltékeny versengčsben gyökerezõ ellentétek leg-alább három törésvonal mentén állították szembe

egymással az elõkelõk köreit. Örčkölt ellenségeskedésként tovább elt azegykori testvérharc két táborának viszálykodása. Elmérgesedõ gyűlöl-ség vont mély árkot a hazai arisztukrácia, illetve az udvarban mindmegbecsültebb helyzetet élvező f elsõsorban meráni - jövevények közé.A legsúlyosabb megosztottság mindazonáltal a királyi újító politika ha-szonélvezõinek és kárvallottjaınak csoportjai között feszült.

Az Imre-párıiak sorsa a mellõzöttség lett, s még ha ispáni tisztétmeg is tudta tartani egyik-másikuk, az országos és udvari méltóságokelnyerésének útja elzáródolt előttük, Helyzetüket csaknem elviselhe-tetlenné tette, hogy a mértektelen királyi bõkezűség áldásaiból vagyteljesen kimaradtak, vagy csak kevéssé részesülhettek. Leszakadásuk azegykori ellentábor hatalmasairól mind behozhatatlanabbnak mutatko-zott. Emiatt képtelenek voltak megbékélni Il. András új berendezkedé-sével, amelynek megbuktatása néhány év elteltével léterdekükként |e-lentkezett. Az lmre-párti múlt ilyesformán nagyjából egyet jelentett azországvezetés új irányvonalãnak elutasításával. E hatalomból félreszo-rított csoport eleinte azzal a lehetőséggel sem rendelkezett, hogy a régibevált módszer szerint a dinasztia valamelyik trónra áhítozó tagja

28

iizızõ viszsıyzt @mögé sorakozzon fel, s ezáltal leplezetten juttathassa felszínre ellenté-tes törekvéseit A királyi család időközben ugyan örvendetesen gyara-podott, s két leány, Mária és Erzsébet mellett 1210 táján már háromfiúval - Bélával, Kálmánnal és Andrással - is büszkélkedett, ám a kis-gyermek hercegeket nem lehetett eszközül használni. Gertrúd gondosanya volt. aki a jelek szerint a politikába is alaposan beleártotta magát.Semmi esélyt nem engedett az lmre-pártiaknak, hogy fiai közelébe fér-kózhessenek. Az egyetlen szóba jöhetö királyi férfi rokonságot Il. And-rás Kis-Ázsiában élõ unokaoccsei, a lll. Béla õrizetébõl görög földre tá-vozott Géza hercegnek a fiai jelentették. Velük igyekeztek kapcsolatotteremteni az András megbuktatására szövetkezõk, hazahívásuktól re-mélvén fordulatot. Az 1210 elõtt szövõdõ szervezkedés azonban mégkezdeti szakaszában megbukott. A levelekkel útra kelt titkos követsé-get ll. András egyik hlvének sikerült Spalaióban elfognia és lelepleznic.

A következõ hasonló indíttatású kísérletre 1214-ben került sor. Aterv középpontjában már a király legidősebb fia. a nyolcesztendõs Bélaherceg állt. Az anya nélkül maradt trónörökös nevelésében fűemberekkaptak szerepet, akik e helyzetben jó alkalmat láttak rangot adó pozíci-ók szerzésere. Olyan kezdeményezéssel álltak elõ ll. Andrásnál, hogykoronáztassa királlyá fiát. Az ötletet sokan támogatták, köztük min-den bizonnyal mellõzöttek is szép számmal akadtak. Az új udvartartáskialakításából származó előnyök azonban még a király hú embereit isfogékonnyá tehették a koronázás gondolata iránt. Az uralkodó [elis-merte a dinasztián belül kialakítandó második hatalmi központban rej-lõ veszélyeket. Családi ágának uralmát közvetlenül nem fenyegette ve»szély, tehát fia trónörõklésének biztosításához f szemben lmre királyesetével - nem volt szüksége az idõ elõtti koronázásra. lll. lnce pápá-hoz intézett levelében felpanaszolta, hogy némely összeesküvõk és hűt-lenségben mesterkedõk ~ közöttük egyháziak és világiak is - apai akara-ta ellenében és az ország megosztása érdekében fiát királlyá akarjáktenni s megkoronázni még az ö életében, amely veszély elhárításáhozkiközösítö büntetést kért az engedi.-tlenek fejére. A ránehezedõ nyomáselõl mégsem tudott kitérni, s a herceg megkoronázására végül sor ke-rült. Mindez a vele szemben fellépők komoly erejére vall. Csak azt sike-

29

@ ii. ANDRÁS. A VÁLLALKOZÓ KEDVÜ KIRÁLY

riilt egyelőre elodáznia, hogy külön kormányzati területet is átengedjenBéla - illetőleg a köré csoportosulő erők - kezére.

Ugyanezekben az években lobbantak fel nagy hevességgel a magya-rokhan az idegenellenesség érzületei. Az ország már kétszáz év óta nyi-tott volt a nyugati - s emellett más irányokból is folyamatosan érkező~ jövevények előtt. Nyugatról kezdetben főleg a társadalom felső réte-gében helyet találó ,,vendégek` érkeztek, lovagok s egyháziak. Beillesz-kedésük nemigen keltett feszültségeket. A befogadottak hamar beol-vadtak. A 12. század nyugati népmozgása már a kétkezi munkából élő,megélhetést és földet kereső csoportok bejóvetelét jelentette. E tekin-tetben még kevésbé lehet idegengyúlöletről beszélni, minthogy az„üres” ország kínzó munkaerõhiánnyal küszködött. A gazdasági gyara-podás szempontjából kifejezetten kívánatos volt a bırtokosok számára,hogy földjeikre hospeseket _.i'iltethessenek”. A 12-13. század fordulójánés a következõ évtizedekben a német ajkú jövevények kerültek túlsúly-ba, akik - ellentétben az őket megelőző „latinokkal" a városias igazga-tási központok helyett inkább a kihasználatlan vagy teljesen lakatlantérségekben kerestek hazát. Kulbnosen Dél-Erdély henépesítéseben ját-szottak főszerepet. A telepítések kínálta munkaerő-szerzési lehetõség anagy földadományozás megindulása közepette fontos összetevője volta nagybirtokok gyors életre keltesének. Sokszor maguk a földtulajdono-sok álltak a telepítések hátterében.

Az idegencllenesség a királyi adományokon való osztozkodás kény-szeréből fakadt. Gertrúd környezetében ugyanis szép számmal felbuk-kantak meráni rokonok és hazájából származó más megbecsült szemé-lyek. Egy korabeli híradás szerint a királyné „bőkezű és szívélyes volt abárhonnan jövő németek iránt", így udvara hamar elhíresült a jövevé-nyeknek nyújtott kényeztető bánásmódról. Neje pártfogoltjaitól And-rás király sem vonta meg nagyvonalúan adakozó kezét. A németek, il-letve merániak könnyű boldogulása nemtetszést váltott ki a magyarok-ban, s korántsem csak a háttérbe szorult hazai fóemberekben. Apártellentéteken felülemelkedõ féltékenység idegengyűlolettel fütöttefel a magyar arisztokráciát, valamint a király politikáját rosszallássalszemlélők egész táborát. Az ekkoriban alkotó Anonymusnál is tettenérhető e kozhangulat, amikor nyilvánvalóan a német-római császári

fm __

Ezizõ visziıyat @alattvalókra utalva megjegyzi. hogy „éppen most a rómaiak lcgelnekMagyarország |avaıbó|'.

András király adománnyal és tisztségbe emelčssel egyaránt kedve-zett a németeknek. jóvoltából a Szentföldröl kiszorult Német Lovag-rend Magyarországon lelt új hazára. A Kunországgal határos. Erdélydélkeleti peremén húzódó nčptclen Barca földet - a Barcaságot - kaptákmeg adományba. A király feladatukká tette az ország védelmét a ku-i-iokkal szemben, egyben a pogányok térítésére bátoritotta a rendet. Ki-terjedt belsö önigazgatási jogokkal ruházta fel a jövevényeket, ennekköszönhetõen rövid idõ alatt várak. falvak és városok keltek életre a lo-vagrend mesterének fennhatósága alatt

A királyi bõkezűség áldásából különösen gazdagon kivehették a ré-szüket Gertrúd fivérei. Bertholdot. a királyné legfiatalabb öccsét 1206-ban kalocsai érsekke választották, noha sem a magas méltósághoz elõ-irt életkort nem érte még el, sem pedig az egyházi tudományokban kí-vánatos jártassággal nem rendelkezett. A király unszoló közbenjárásáraa pápa végül nagy nehezen mégis elfogadta a választást. Berthold udva-ri befolyására alapozva igyekezett egyházát egyenrangúvá tenni az esz-tergomi érsekséggel. A fõként a királykoronázási jog körül kiélezõdõ el-sõdlegesség kérdésében András hajlott Kalocsa igényeinek támogatásá-ra, ám lll. lnce pápa nem hagyta az esztergomi érsekek elõjogát e térencsorbítani. A helyzet fonáksága, hogy Kalocsa egyenjogúsitásának elõ-zõleg épp az a Iános kalocsai érsek volt az člharcosa, aki e törekvés foly-tatójával, Bertholddal szemben mint esztergomi érsek vált kénytelennéa főegyházmegye elsõhbségét védeni. A királyi sógor elõtt nemcsak egy-házi pályán nyílt meg az érvênyesülês útja, hanem világi tisztségekbenis. ll. András 1209-ben dalmát-horvát bánná, utóbb pedig erdélyi Vajdá-vá tette meg. Nem kétséges, hogy Berthold ekképpen hatalmas jövedel-mekhez jutott.

Nagy megbecsültségnek örvendtck a királyi udvarban Gertrúd Ma-gyarországra menekült fivérei is, Eckbert bambergi püspök és Henrikısztriai õrgróf. ll. András a Szepesség ekkor még szinte lakatlan erdõ-rcngetegében. Poprád vidékén hatalmas birtokot adott a bambcrgi pus-pöknek, aki ugyan haıatérésre készülve hamarosan leniondott róla, ámaz uradalom mégis meráni kézen maradt. András ugyanis hitvcse és ro-

sf K

@ ıı. A.\ıDR.Ás. A vÁLı_ALı<ozc'> KEDVÜ Kiiu'\ı.Y

konságának unszolására a l-iazájukbeli Adolf szepesi prépostnak és nö-vérének juttatta a kiterjedt birtokot.

A merániak elfogult pártfogolása a király híveıben is visszatetszéstkeltett. A zúgolódó elégedetlenség mindenekelőtt Certnid személye el-len irányult, mivel az õ ártalmas befolyása kínált magyarázatot a mindbennfentesebb helyzetbe kerülő németek rosszul megélt térnyerésére.A haragvó gyűlölet végül a királyné elleni halálos merénylethez veze-tett. 12l3 őszén ll. András újból hadak élén vonult Halicsba. Gertrúdudvartartásával. kedvelt németjei körében a pilisi erdőben idõzött. lttérte el sátrában szeptember 28-án a köztudatban Petur bán néven élõPéter csanádi ispán merénylő keze, aki egyébként Gertrúd szűkebb kör-nyezetéhez tartozott.

Az esemény emlékét a források ellentmondásosan őrizték meg. Ki-terjedt összeesküvésrõl értesiilhetünk, amelynek részese volt Bánk ná-dor és családja, valamint tölib más előkelő, de még János esztergomi ér-sek is a beavatottak közé tartozott. Neki tulajdonítják a szcrvczkedõkmegkeresésére adott ama választ, amelyet az írásjelek kitételétõl függő-en így is, úgy is lehet érteni: „(A királynét megölni nem kell, félnetek)(jó lesz.) (és ha mindenki beleegyezik,) (én magam nem, ellcnzem)."Más híradás asszonyi becsületeri esett sérelmct tüntet fel indítékul,amelynek Péter vagy pedig Bánk nádor hıtvese volt a szenvedő alanya.A gyilkosság hírére visszatérő ll. András mindenesetre egyedül Péter is-pánon torolta meg a véres tettet; õt karóba húzatta. Mások a követke-ző években is élvezték kegyét, s magas méltóságok viselõi lehettek. Haszövõdött is a merénylet hátterében összeesküvés, az semmiképpensem nyert közvetlen bizonyítást. A szóbeszéd biztosan táplált effélegyanút, mert másfél évtized múltán a trónörökös Béla követeléséremégis többeket elért a jószágvesztő büntetés. A merénylet a pontosháttér és a valós indítékok felderíthetetlensége ellenére a merániakkalszembeni általános gyűlölet egyértelmű üzenetét hordozta, s ezt a ki-rály pontosan megértette. Ugyan Berthold megmaradt kalocsai érsek-nek, ám az udvarban forgolódó népes és befolyásos idegen gyülekezeteltűnt ll. András környezetéböl. A hazai arisztokrácia sikerrel háritottael annak veszélyét, hogy hívatlan jövevényekkel kelljen osztoznıa azorsıíg irányító tisztségein és földbirtokain.

.ız ˇ

Belsõ viszályok ü

Az eddigiekben érintett ellentéteket az 1210-es években sok pontonátfogta és magába zárta, máskor pedig felülírta az új országvezetésigyakorlat ellentétes megítélésébõl eredõ szembenállás. ll. András egészországlása idején e kérdésben húzódott a legmélyebb törésvonal, ésmessze nagyobb tömegeket késztetett állásfoglalásra, fellépésre és moz-golódásra, mint a világi arisztokrácia vetélkedő két csoportját. A mellő-zött fóurak elégedetlensége egyébként sem feltétlenül az új berendezke-dés szilárd elvi elutasitásából táplálkozott, hanem esetenként inkábbabból a körülménybõl, hogy nem tartoztak a kedvezményezettek szűkkörébe. Sérelmezõ és elutasító álláspontjuknak azonban lehetett meg-fogható, valós alapja is. Az ispáni hatalom gyengülését, súly- és tekin-iélyvesztését számos várispán bizonyosan nehezen élte meg s vette tu-domásul. Ráadásul az egész várszcrvezet fenyegetettsége az ott élő ki-rályi alattvalók, hadakozó és szolgáló elemek népes táborára kiterjedt,így az ispánoknak a növekvő elégedetlenség mindennap megélt tapasz-talata mellett aligha lehetett könnyű támogatni az új berendeúedést.Kiváltképpen nem, ha közben az udvar kegye elkerülte az ispánt, azelóálló gondokat viszont ó volt kénytelen kezelni.

Az országvezetésben az egyháziak között is kezdettől akadtakrosszallói a régi viszonyok felforgatásának. Noha az adományokból azegyházak is részesültek, s András a főpapok közül többet régi, kipróbálthlveként tarthatott számon, Ennek ellenére az egyház egészére nézve azúj berendezkedés inkább ártalmas fejleményeket hozott. A hagyomá-nyos rend viszonyai között az erõs királyi hatalom árnyékában egyedülaz egyház rendelkezett valódi önálló súllyal és tekintéllyel. s érdekeire,befolyására a régi királyok többnyire tekintettel is voltak. András uralmaalatt azonban e kiemelkedõ helyzet inogni látszott. A király önfejű eltö-kéltsége, a merániak és a kegyelt fóemberek befolyása mellett alig maradtfoganatja az egyháziak szavának. Azzal, hogy az udvarban, a királyi ta-nácsban a bárók csoportja szilárd és önálló hatalmi tényezóvé vált, befo-lyásvesztés érte az egyházat. lčmellett tényleges veszteségeket is el kel-lett szenvednie. Mivel korábban a só forgalmazásában szerepet kaptakaz egyháziak, jó bevételeket könyvelhettek el ebből. A király azonban ittis bérleti rendszerre tért át, amelyben egyrészt õ maga, másrészt pedig aforgalmazást átvevő bérlők jutottak haszonhoz. Olaj volt a tűzre, hogy a

T

@ ıı. ANDRÁE, A vÁLıALKOZó KEDVÜ KIRÁLY

bérlők csaknem kizárólag a hitetlenek közül kerültek kı, így az egyháztólelvont gazdagság a hit ellenségeit gyarapitotta. Nehéz volt ezt elfogadniakkor, amikor lll. lnce pápa és utódai idején rendre a muzulmán és zsidóhitűek korlátozását, működésük vısszaszoritását szorgalmazták a Lsinatıhatározatok. A magyarországi klérus feje, lános esztergomi érsek rendít-hetetlenül ellenezte az ú|ító királyi politikát.

Az ellenzék hangja az l2l0-es évek közepére felerõsödott. Egyre hatá-rozottabban megíormálódott a kárvallottakat tömörítő tábor, s emellettaz ország kimerülése, illetve a változtatások keltette sokféle gond kezel-hetetlensége is mind nyilvánvalóbban megmutatkozott. A háborúk sorazatából sem származott az ország számára hasznosítható eredmény. Aszentföldi hadjáratra készülő királynak számot kellett vetnie a feszült,törékeny belpolitikai állapotokkal. Az új berendezkedés sikertelensége bi-zonytalanná tette a folytatást. A kiélezett viszonyok közepette erõsenkérdéses volt, hogy a király távollétében a hataloméhes ellentábor nemsöpri-e el tel|esen hű vezérkarát. András király az egyensúly fenntartásátfõ bírálóiától, lános esztergomi érsektõl rcméltc, így távollétében gon-doskodására bízta az országot. Egyházi mivolta és méltúságának tekinté-lye valamelyest kívül helyezte õt a rivalizáló világiak küzdelmein, ugyan-akkor engedménytevó gesztusértéke is volt e választásnak. A rend fenn-tarthatósága felõl táplált remény azonban rossz hclyzctmcgítélésenalapult. Pontosan nem ismert, miként, de az irányítás kicsúszott az érsekkezéből. Üldöztetés lett a része, elfogták, |avait feldúlták, majd menekü-lésre kényszerült az orsúgból. A [elfordulás közepette alighanem gyor-san elharapódzott az crõszak, s a szabad rablás hónap|ai következtek el.A szetzilálódott királyság állapotainak rendbetétele számvetésre kény-szeríterte az uralkodót. A súlyos kényszerhelyzetben az új berendezke-dés folytathatósága bizonyult a legkényesebb kérdésnek.

A binokszerzés indíttatásai A 13. század történetének legvılágo-_"mivi sabban érzékelhető, az egész átala-kulást mélyen formáló feileménye a világi nagybirtokok íelnövekedése.A korszak kezdetén a Iegreherõsebb magánbirtokosok föld|ei is szerényméreteket öltöttek, s a nagyobb ingatlanvagyon ıs több apró tagban,

Já

A hırtokszerzčs ındítlaiásai Q

szórtan fekvő uradalmakban testesült meg. Az Árpád-kor végére vi-szont hatalmas, egybefüggő, várak köré szervezódő birtoktestek soka-sága alkotta egy-egy nagy hatalnıú báró földtulajdonát, amelyek túlsú-lya révén önálló terrıtóriumuknak tekintett egész vidékek fölé terjeszt-hették ki fennhatóságukat. E fejlődési folyamat első fázisát a ll. Andrásáltal rendszeressé tett birtokadományok jelentették.

A kıindulást vizsgálva hamar belátható, hogy nem az uralkodó hirte-len szeszélye, ötletszerú újítása szolgáltat magyarázatot az adományo-zási hullám kezdetére, hanem az erősödő földéhség csillapíthalatlannáválása. A 12. század végéig számos változás javított a birtokok jövedel-mezõségën, ezáltal azok mind nagyobb értéket kepviseltek. A földműve-lés térhódítása. a hospesnép révén jelentkező hatékonyabb munkaerő,az általuk meghonosodó új művelési technikák és gazdálkodási formák,az önellátás mellett ıs élénküló árucsere - ezek voltak a gazdálkodáseredményességét emelő legfőbb tényezők. Különösen az a változás voltdöntõ erejű, hogy a korábbi, szórványosan és kisebb számban érkezõ jö-vevények helyett immár kifejezetten tömeges méreteket öltött a betele-pedés. A telepítés eleinte királyi jog volt, ám részint mert telepesek laktaföldeket is eladományoztak, illetve mert esetenként másoktól sem ta-gadták meg a telepítés engedélyezését, a 13. században a magánbirtoko-kon is növekvő számban tűnik fel az idegenből jött munkaerő. A mun-kaerõhiány szorító korlátjának áttörhetõsége földszerzésre ösztönzött.Ha valakinek fölcljei voltak, azokat ezentúl nemcsak onellátásának, ha-nem immár gazdagodásának is biztos forrásaként tarthatta számon. Azanyagi gyarapodás új lehetőségének megnyílása óhatatlanul is módosí-totta a királyi szolgálat értékelemeit. Egyfelől a földszerzés fontos törek-véssé vált, s ez szolgálati érdemek szerzésére ösztönzött, tehát helyezke-désre sarkallt, és erősítette az uralkodóhoz való kotõdést. Másfelőlviszont a megszerzett föld a királytól független gyarapodás, az önállóso-dás, az önmagában rejlő erõhöz jutás zálogát jelentette. A királyi hata-lom és az arisztokrácia viszonyában - kiegyenlítődő erőviszonyok mel-lett - ezen utóbbi önállósulási folyamatnak a függést s az engedelmessé-get lazító motívumai erősödtek fel a 13. század során. A kezdetekkorviszont még feltétlenül a királyi kegyre utaltság határozta meg a fóem-berek magatartását.

T

@ ii. ANDRÁS, A vÁu.ALKoz0 KEDVÜ KiitALY

A föld értékváltozása a biıtokmozgások megélénkiılésében is kifeje-ződött. Ezek legfontosabbika az adományozás volt. de a 13 század ele-jétől ismertek az első adatok földek .ıdásvételére és cseréjêre is. A termé-szeti gazdálkodásban a birtokok szórtságából eredő elõny kifejezetthátránnyá vált az árutemielés viszonyai között Egyrészt körülményes-sé tette a birtokigazgatást, másrészt fölöslegcsen nagy munkaerőt kö-tött le a szállítás, Fokozatosan felerősödött a birtokosok igyekezete,hogy egyfgy térségben 'osszpontosítsák Íöldjavaikat. Az agrártermelés-re alapozott gyarapodás hangsúlyossá válása olyan indíttzitást is adott.hogy a közös tulajdonban vagy elegyesen birtokolt területeket egyéniingatlanokként különítsék el egymástól. A birtokmozgásnak meg nemengedett formáira, önkényes és erõszakos földíoglalásokra is akadnakpéldák.

Ahogy egyre több föld cserélt gazdát, úgy ébredt fel az igény a bir-tokviszonyokban bekövetkező változások megbízhatóbb nyomon kö-vetésére, rögzítésére. Míg korábban jobbára csak tanúk emlékezetére bí-zott, szóbeli rendelkezéseken nyugodtak az adományok és a birtokugy-letek, a 12. század végétől viszont -- jórészt az élénk birtokmozgásokkalösszefüggésben - megindult a jogügyletek oklevélbe foglalása. Nemcsaka lll. Béla idejétől működő udvari írószerv, a kancellária állított ki ok-iratokat - köztük számos adománylevelet -, hanem az ország legkülön-bözőbb pontjain ezzel párhuzamosan kialakuló hiteles hclyck is. Ezutóbbiak olyan egyházi testületek (székes- és társaskáptalanok, illetveszerzetesi konventek) voltak, amelyeket Iátogatottságuk, az irányuk-ban megnyilvánuló közbizalom, valamint klerikusaik írástudása szerfö-lött alkalmassá tett aıra. hogy vidékenként kiszolgálják a közhitelű ira-tok iránt támadt társadalmi igényt. A 13. századtól megsokasodó okle-velek nem csupán a birtokjog hatékony igazolásának eszközeivé lettek,hanem tekintélyes részük - a birtokjuttatásokról kiállított iratok -azokról az érdemekről is megemlékezik az utókor számára, amelyek bó-kezüségre indították az adományozót. Az áldozatos szolgálatteljesítéshősi cselekedetei és a birtokjutalmak között szoros, szinte normáváemelkedett összefüggés szövődött a gondolkodásban A hirtokjogotközvetlenül mindig az adományozói rendelkezést rögzítő irat igazolta,ám tartalma magában foglalta a juttatás megokolását is. Ezáltal az új

T

A birtokszerzés indíttatásai @

szerzemények olyan belső tartalmi alátámasztást nyertek, amely aszerzők, illetve utódaik érdemesültségének és elvıtathatatlan jogosult-ságának alapjára helyezte az örókre szóló birtokbírást.

Bizonyos fokig az oklevél nélküli múltra vonatkozóan is efféle gon-dolkodásmód hatott. A tatárjárás után nem sokkal alkotó, itáliai szár-mazású történetírő, Rogcrius lejegyezte a nemeseknek azt a meggyőző-dését, hogy „amikor õket vagy elődeiket a királyok gyakorta hadjáratbaküldték az oroszok, kunok, lengyelek és mások ellen, és ott némelyekkardtól pusztultak el, némelyek éhhalált haltak, némelyek börtönbevettettek. némelyek pedig különféle kínzóeszközökkel gyötrettek, a ki-rályok, akik az időben éltek, a visszatérőknek vagy a foglyok rokonai-nak kártérítésul és megfelelő jutalomként falvakat, bırtokokat és ingat-lanokat adományoztak örök birtoklásra". Ez ll. András király idejébenvalóban így volt, ám előtte legfeljebb csak ritka kivételként, és semmiesetre sem elvszerúen követett gyakorlatként. A messzi múltból eredez-tetett birtokjog hasonló alapú igazolási igyekezete legteljesebben két-ségtelenül Anonymus történeti munkájában érhető tetten.

A tisztázatlan kilétű szerzõ meggyőző kutatási eredmények szerintaz 1210-es évek táján írta meg elbeszélését a magyarok történetéről(Cesıiı Itlııııgmarııııı). E mű a pogány időkig nyúlik vissza, s az elbeszélésközéppontjában a legfőbb fóldszerzésnek, a honfoglalás történeténekelbeszélése áll. Anonymus az események részleteit megvilágítő írottforrások hiányában elsősorban a szájhagyományban élő, az idők soránkiszíneződő s a hitelességet illetően bizonytalanul sem ellenőrifl-ietőemlékanyagra volt kénytelen támaszkodni, illetve olykor írói fantáziá-ját kellett megmozgatnia. Fontos építõkövekre lelt a helynevekben,amelyekből személyeket - köztük a Kárpát-medencében levert nagy ha-talmú ellenfelekct - keltett életre. Meríteni igyekezett a kortárs nem-zetségek élõ hagyományából, amelyek legtávolibb, még el nem feledettőseit vetítette Árpád vezér környczctébe, vagy teremtett számukraösszeköttetést egy-egy honfoglalás korinak tartott vitéz személlyel.Sok esetben jobb híján saját kora vıszonyaiból kiindulva jelenített megdolgokat. nčpeket háromszáz évvel korábbi állapotok kózött.

Anonymus dicső hóstettek sorozataként állít emléket a honfoglalók-nak, akik érdemeikért rendre nagyvonalú adományokat kaptak Árpád

57

@ ıı. ANDRÁs. A vÁu.ALKOzó KEDVÜ KIRÁLYvezértõl. Odavetett megállapítása szerint „a jó uralkodók szokása híveikmegjutalmazása"_. s tételének Árpád éppen olyan jól megfelelt, mint az,általános osztozkodást' véghezvivõ ll. András király. Az êrdemszerzésés a földjuttatás a krónikaszerzõnčl egymás velejárója. Az uralkodót ha-talom és az õt szolgáló elõkelõk viszonya igen kıegyensúlyozott. közvet-len. sõt kifejezetten barátinak mondható. A vérszerződés kapcsán olyanesküszöveget talált ki, amely Álmos ivadékaınak hatalmi fõsége körékorlátot vont a fõembereknek biztosítandó befolyásoló szereppel. „Azeskü elsõ pontja úgy hangzott, hogy maguk [tutlnııllik a hét vezér] ésutódaik fejedelme mindenkor Álmos nemzetségébõl származzon. Azeskü második pontja úgy szólt, hogy a közös vállalkozások során szer-zett javakból mindegyikük részeseclhessen. Az eskü harmadik pontjaszerint a fejedelmi személyek és fiaik tanácsait mındıg ki kell kérni, õkAlmost szabad akaratukból választották meg uruknak. Az eskü negye-dik pontja úgy szólt, hogy ha utódaik közül bárki hűtlcnnek bizonyulnaa fejedelmi személlyel szemben, és ellenıétet szltana a fejedelem és ro-konai között, a vetkesnek éppúgy vére ontassék, miként õk is vérükkelerősítették meg Álmos fejedelemnek tett esküjüket. Az eskü ötödikpontja szerint ha valaki Almos fejedelem és a többi fejedelmi személyközül meg akarná szegni az eskü rendelkezéseit, sújtsa örök átok."

A 13. század elején ontudatra ébredt, önálló súllyal fellépni igyekvõarisztokrácia képviselői maguk sem fogalmazhatták volna meg ponto-sabban a számukra ıdeális állapotukat. A leírtak többé-kevésbé egybe-vágnak ll. András uralkodói gyakorlatával is. A régmúlt anonymusimegírása - illetve joggal mondható: megköltése történeti alapokonadott igazolást mind a 13. század eleji birtokszerzõ törekvéseknek.mind a királyi hatalom új alapokra helyezésének. Az ország megszerzé-sének közös érdeme ebben a beállításban közös üggyé és közös felelős-séggé teszi a királyság kormányzatát, míg az adomanytétel egyeneseneskü szerint vállalt kötelezettségúk Árpád utódainak. Nem kegy tehát,hanem kıjár a honszerzõ vezérek ivadékainak.

A nıúlt felõl megtámogatott öntudat, illetve súly-. vagyon- és sze-repszerzési igyekezet még egy kapaszkodót talált, mégpedig a nemzet-ségi kötelékekben. A birtokgyarapodás nekılendülésével szembetűnőpárhuzamot mutat a személynevek mellett annak megadása, hogy va-

T

A biııokszei-zás indíitaiásai Q

laki mely nemzetségbõl (de gzıım-) származik. E jelenség a l3. és a 15.század között élt, s egészében mintegy 200 úri nemzetség nevét ismer-jük. Olykor függő helyzetben élõ rétegek - várjobbágyok, udvarnokok -is számon tartották ncmzctségekbc tartozásukat. A két évszázad alattelőforduló nemzetségnevek csaknem fele mindössze egyetlen előfordu-lásban ismert. Számos nemzetség igen csekély vagyonú volt, s tagjaikszinte semmilyen politikai szerepet nem játszottak. Esetükben a név-használatot bizonyára nagyban befolyásolta a szokáshoz, a divathozvaló igazodás. A de genen: jelölés kitételével viszont ll. András időszaká-ban túlnyomórészt világi fõemberek neve mellett találkozunk. Hitelesoklevélben először 1203-ban fordult elő nemzetségnév, illetve ezzelnagyjából egy idõben Anonymusnál. A névtelen jegyző munkájábanigen nagy fontosságuk van e rokonsági egységeknek, hiszen a honfogla-lás szereplői és saját kora között a nemzetségeken keresztül teremtettemeg az összekötő szálakat. A nemzetségi emlékezetben megórződöttnévadó ősök különbözõ korokban éltek, a legrégibbek Szent lstván ko-rában, mint például Csanád, Ajtony, Rád, Aba. Keán vagy a Hont-Páz-mány nernnek nevet adó német jövevény iestvérpár. Sokszor azonbana 12. században élt személyek adták a nemzetségnevet, mint például azAtyusz, a Héder vagy a Bár-Kalán nem esetében, mely utóbbinak a má-sodik névelemében az úgyszólván kortárs Kalán pécsi püspök személyekereshető. Ha nem is minden esethen, de általában a nemzetség rangjátmegalapozó, egykori tekintélyes birtokszerző õstõl eredeztettëk magu-kat a 13. század elején feltűnt úri nemzetségek.

Bár nagyon sok kérdés megoldatlan a nemzetségeket illetően, azazonban aligha kétséges. hogy a nemzetségnevek hirtelen feltűnése éshasználatának viharos terjedése összefüggésben állt a földtulajdonlás-sal, a mindinkább kiszélesedő birtokszerzési lehetőségekkel, a birtokigé-nyek és birtokjogok igazolásával. A pontos gyakorlati jelentóség ismere-tének hiányában is világosan tetten érhető benne a gondolkodásmódváltozása, a családi múltból mcrítõ öntudai felébredése. Ahogyan a ma-gánutadalmak a 13. század során egyre hatalmasabbakká terebélyescd-tek, úgy szült az ezzel párhuzamban nekibátorodó öntudat nemzedék-ről nemzeclékre egyre merészebb gondolatokat a fejekben múltröl, ér-demrõl, előjogról, szcrzéstöl és hatalomtól.

3-1 'A

@ ii. ANDRÁS. A VÁLLALKOZÓ KEDVÚ KiRÁi.Y

A királyt szolgáló alattvalók ll. András birtokadományai, illctvcés alávetctt népek a királyság új működési alapokra

fektetett kormányzati rendje nem-csak az országvezetës szűk körét alkotók helyzetében hozott változáso-kat. hanem a társadalom mindazon nagy csoportjainak sorsára is köz-vetlenül hatott, amelyek egzisztenciája és mindennapi tevékenysége azÁrpádok államának régi berendezkedéséhez kötõdött. Minthogy pedige kiterjedt uralmi, katonai és gazdasági szervezet a népesség túlnyomórészét magához fűzte. így a hatalmas rendszer megbontása nagy töme-gek, különbözõ állapotú rétegek jövõjével kapcsolatban vetett fel tisz-tázatlan kérdéseket.

Az addigi királyi szolgálatban többé-kevésbé egybecsúsztak a függésközjogi és magánjogi elemei, s a társadalom elbizonytalancdása jelen-tõs részben e kettõs természetű alárendcltség kényszerű szétválásábólszármazott. Birtokai népeinek az uralkodó egy személyben volt földes-ura - többnyire tulajdonosa -, illetve mindcnkitõl alattvalói engedel-mességet elváró királya. Mivel az ország egész rendje a feltétlen királyihegemónián alapult, így valójában nemcsak a királyi földek alávetettjei,de a szabad jogállású világi társadalom egésze is szoros alatlvalói függe-lcmbe tagolódott. Az uralkodó alárcndeltségében a jogi és vagyoni kü-lönbségeket bizonyos fokig elfedte. jelentöségüket gyengítette a szolgá-lati kényszer egyneműsége A társadalom hierarchizálódását alapvetõenaz ellátott feladat természete és fontossága befolyásolta, s ennek voltakigazodási és visszacsatolási pontjai a joghclyzct és a vagyoni adottságokkülönlzıözõségélıez. lól igazolja ezt, hogy az érett középkor két alapvetõtársadalmi csoportjának rıcıııcs és joblızígy elnevezése eredetileg közel álltegymáshoz, s mindkettő jelentésében a valamely szolgálati körön belülikiemelten fontos szerep, illetve az ebbõl eredő kıvélelezelt helyzet ka-pott hangsúlyt. A Szent lstván-i rend leépülése viszont módosította ahierarchizálö értékszempontok befolyásoló erejét. A királyi szolgálatfeltétlensége avagy mindeneklelettisége mind gyengébben és szűkebbkörben hatott, s a szolgálati fontosság helyett egyre határozottabban avagyoni helyzet cltérései s a jogi státusból eredõ különbségek Íomiáltáka társadalom tagozódását. Ebbõl következően a birtokszerzõ ıgyekczetés jogok elismerterésének törekvései mozgatták zi királyi hatalom von-

#0

A kiraly: zzzzigaiõ zizrtvziõk Ez ziávzzzir nõpck @

zásából kiszabadult - avagy sokszor inkább kitaszított - 13. századitársadalmat.

Mely társadalmi csoportokat késztetett mozgolódásra ll. András ki-rály új berendezkedéseš A legerőteljesebb fellépés az 1210-es évekbenkétségtelenül a királyi szerviens fscıiiıbns regís) réteg mozgalmában je-lentkezett. Maga az elnevezés is e korszak terméke; a ll-12. századbannem használták c kifejezést. Elsõ kétségtclcn hitelességű említése1217-ből maradt fenn, illetve előfordul Anonymusnál is. Öseikbenolyan szabad jogállású, önálló birtoktulajdonnal rendelkezõ elemeketkell keresnünk, akik közszabadságukból eredően a királynak katonaiszolgálatokat teljesítették. Hadba vonuláskor nem a megyésispán, ha-nem a király vezetése alá tartoztak, s közvetlenül fordulhatrak a királybírói fórumaihoz. Soraikat kiváltságolt, szolgálati érdemeikért kotelme-ikből felszabadított királyi szolgálónépi elemek gyarapították. Megle-het, hogy épp ez utóbbiak megjelöléscként született meg eredetileg afogalom. A szerviensek szabad jogállása voltaképpen azonos volt a ve-zető tisztségeket betöltő nemesekével, ám vagyonban, rangban és te-kıntélyben többségük mérföldekre állt azoktól. Széles tömegükben ke-reshető a késõbbi középkori nemesség törzse. Osszetételük vagyoniszempontból roppant változatos volt. Zömük bizonnyal paraszti szin-ten élt, felső vékony rétegüket pedig kifejezetten módos elemek alkot-ták, akik azonban annyira mégsem voltak tehetõsek - esetleg elég sze-rencsések -, hogy a szűk udvari vagy ispáni elitbe kerüljenek.

Az előzmények nélkül felbukkant szerviens elnevezés kissé félreve-zető tartalmú, s keletkezése sem egészen világos. Jelentése: ,a királynakszolgáló személ)/ˇ. Nyilvánvaló azonban, hogy léthelyzetük kereteit ép-pen nem szolgáló mivoltuk, hanem teljes jogi szabadságuk szabta meg.Az 12lO4s években viszont valamiért annak hangoztatása kapotthangsúlyt, hogy a királynak tartoznak szolgálati engedelmességgel. Eztmagától értetõdõen csak két oldalról lehetett fontos kifejezésre juttat-ni; vagy a király, vagy a nevezettek részéről. A király szemszögéből afüggelmi kapcsolat újszerű, nyomatékos hangsúlyozására a katonaiszolgálatuk iránt támasztott erősödő igény adhat magyarázatot, amit avárszervezet hadi potenciáljának ez időbeli meggyengülése tesz érthe-tűvé. Nyilvánvaló ugyan, hogy nehezen ınozgósítliató s többségük szc-

_

@ ii. ANDRÁS, A VALLALKOZÓ KEDVÜ KIRÁLY

rény vagyoni helyzetéből eredően gyenge fegyverzetű, nem számottevőharcértékű erőt képviseltek, ám a sokat háborúzó ll, András ezzelegyütt is elvárta hadba szállásukat.

Más szempontból viszont az érintettek oldaláról szintén lehetettnyomós indoka királyt szolgáló mivoltuk hangoztatásának. Esetükbena király nem földcsurat, hanem csakis és kizárólag az ország uralkodó-ját jelentette. Ugyanaz a köteles alattvalói engedelmesség fűzte a koro-nás főhöz őket, mint bármely udvari vagy megyei hatalmasságot. Ezál-tal a királyhoz kötődő közvetlen kapcsolatra utalásban a szerviensekszabad és független helyzete éppúgy kifejeződik. mint bizonyos fokigaz előkelőségekéhez hasonló jogosítványok igénye s a velük azonos ba-násmód kívánalma.

A tcrminológiai újítás kétségkívül összefüggésben állt a bırtokado-mányozások megindulásával. A szervicnsek helyzetében ez olyan válto-zást hozott, hogy még tovább nőtt köztuk és az irányító szerepekbenműködő elõkelók között a távolság. Az adományok áldásaiból nemigenrészesültek. Ám az igazi veszély rájuk nézve mégis abban rejlett, hogy akiépüló nagybirtokok megváltoztatták egy-egy szűk helyi környezetéletviszonyait, amennyiben hatalmi központokként kezdtek viselked-ni, s befolyásuk, illetve vonzásuk elől mind nehezebb volt a környeze-tükben élőknek kitérni. A nagybirtokosok igyekezete arra irányult,hogy uradalmaikat szilárdan kézben tartva és védelmezve, önálló bir-tokadminisztrácıót és karhatalmat teremtsenek. Immár megvolt a gaz-dagságuk az önálló fegyveres magánkíséret kialakításához. Használha-tó független erõként a szervienseken kívül más réteget nem találhattakefféle szerepre. Az „általános osztozkodás” uralkodói indíttatása mo-gött bizonnyal olyan várakozás is meghúzódott, hogy a jövőben ma-gánhadcrő is támogassa a királyi hadivállalkozásokat. A nagybirtokokúj érvényesülésı pályákat tudtak felkínálni az elszegényedett nemzetsé-gi ágak számos tagjának. Az egzisztenciális kényszer a kisbirtokosokatvalószínűleg hamar magánszolgálat vállalására sarkallta, de az erősza-kos függésbe kényszerítés próbálkozásai sem zárhatók ki. A magánföl-desúri szolgálat perspekrívája mindazonáltal fenyegető bizonytalansá-gokkal volt teli. Az erre szegődők feje fölött ezután közvetlen irányítóés rendelkezõ hatalom érvényesült, amely messze jobban korlátozta a

J/7

A királyt szolgáló alatlvalók és alávetett népek É

szabad életvitelt, mint azelőtt a távoli király iránti alattvalói engedel-mcssčg összes elvárása. Ráadásul erõsen kérdéses volt az a jogi képlet,amely a köuzabad státusra nézve egyértelművé tette volna az újszerűmagănjogi fuggő viszony pontos következményeit. A szcrvicnsi rétegnagy része ekképpen helyzete romlásaként élte meg a bekövetkezettváltozásokat. Hangos ellenzõje lett ll. András újításainak, s fcltartózta-tásukban volt érdekelt.

Az udvarnoklöldeken élõ királyi szolgálónépek számára az eladomá-nyozás rendszerint tulajdonosváltást jelentett. Ritkán fordult csak elő,hogy a birtokról más királyi földre helyezték át az udvarnokokat. A ki-rályi uradalmi szervezet népei ugyan egységesen az uralkodó tulajdono-si hatalma alatt álltak, ám belül mégis rétegzettség alakult ki közöttük.Elöljáróik - a birtokok igazgatásában, a gazdálkodás irányításában ésfelügyeletében közreműködők - szolgálati kötelemmel terhelt szabad-ság élvezői (kötött Iılmek) voltak, s a vagyoni gyarapodás iitjai is nyit-va álltak előttük. Mivel a királyi birtokokon a függés enyhébb, emelke-désre is lehetőséget nyújtó formái éltek, emiatt az udvarnokok számáraeládományozásuk súlyos csapást jelentett. A magánföldesúri hatalomalá kerülés az udvarnokszervezet egész népét egyformán érintette. Elõ-kelő, tckintélycscbbnek számító rétegük is elveszítette viszonylagosankedvezõ helyzetét. A régi típusú termeltetői gazdálkodás szervezeteleggyorsabban a világi birtokon enyészett el. Az udvainokokat irányí-tók kiemelt tiszte így minden jelentőségét elveszítette. Az egykori ve-zetõ réteg a világi magánbirtokokon beolvadt a termelőmunkát végzőalávetettek tümegébe.

ll. András adományainak már említett új vonása volt, hogy azok akirályi várszervezet földállományára is kiterjedtek. E birtokok népei fö-lött ugyancsak a király tulajdonosi hatalma érvényesült. így elvben őkis szabadon adományofliatók voltak. Mindamellett e téren sokkal sú-lyosabb problémák vetődtek fel, mint az udvarnokszervezet esetében.Az adományozás itt a hatalom alapjait érintette, hiszen a király fegyve-res ereje. igazgatási karhatalma a várispánsági szervezeten nyugodott.A várföldek magánkézre kerülése létalapjáhan veszélyeztettc az egészuralmi szervezetet, amely érthetően heves ellenkezéssel fogadta földjeimegkezdett closztogatását.

45

@ ıi ANDiıÁs, A VÁLLALKOZÓ KEDVÚ KıRÁLY

A várispánsági társadalom alsó rétegét a várnépek (tzısımıses) sajátosszolgáltató népe alkotta. Alapvető feladatuk a várföldeken azoknak ajavaknak a megtermelése, előállítása volt, amelyek a várszervezet mü-ködtetéséhez, az ott élő hadakozók eltartásához kellettek. Szerepükazonban nem szorítkozott kizárólag a várgazdaság termelõmunkájánakelvégzésére, hanem fegyveres feladatok teljesítésével is osszefuggott.Egy részük fcladatkörét kifejezetten a hadakozás jelentette. Ök is sajátgazdaságot üzemeltettek, aınelyen megtermelték a maguk szükségle-tét, ám szolgáltatásképpen a Íegyverforgatást s nem valamiféle javakmegadását szabták terhükül. A tulajdonosváltás, amely az adományo-zással bekövetkezett, a várföldekcn gazdálkodó termelõket egyszerűparaszti munkaeróvé silányította, függetlenül attól, hogy addig milyenvárnépi feladatteljesítés volt a dolguk. A magánföldesúri alávetettségezáltal - a bizonnyal súlyosabb terheken túl- hallatlan prcsztízsveszte-séggel járt sokuk számára. Semmivé vált a felemelkedésnek az a korábbiesélye is, amelyet esetenként a tisztikarba, a várjobbágyok közé történőáthelyezés biztosított nekik.

Másképpen érintették ll. András birtokelidegenltései a várszervezetelitjét alkotó várjobbágyokat. Ök képezték a hagyományos királyi had-erõ gerincét, s a megyésispánok legfõbb támaszaiként működtek. Hely-zetük alapvetően különbözött a várnépekétõl, hiszen ök - hasonlóan aszerviensekhez - önálló birtokokkal rendelkeztek. Földjeıket részben aváringatlanokból hasították ki, ám azok eredeti birtokaikhoz hasonlóanöröklődõ tulajdonná váltak kezükön. Kiváltságaik, előkelő helyzetük ésszabad birtokosi mivoltuk utólagos igazolásaképpen Szent lstván velükkapcsolatos intézkedésére hivatkoztak. Ennek adtak hangot a szcnı kı-ıfilr szzılmdfai formájú önelnevezésükben is. Létszámukat két iránybólérkezettek bõvítették, Egyrészt a vár kötelékébe lépõ szabad bırtoko-sok, másrészt a várnépbeliek soraiből kiemelt hadakozók. Az utóbbiakazonban sohasem válhattak jogaikban cgyformává velük. Nevükben ısélt az elkülönülés, minthogy l:<'lt/obbágyfıú megjelöléssel ıllctrék õket. Akirály tulajdonosi hatalma ezek fölött erősebben érvényesült, nem lé-vén eredetileg szabad. örökölhetõ birtokuk. Személyüket és földjüket iseladományozhatta a király. ám erre ll. András idején még nem kerultsor, csak utódai alatt.

44

czõaiiziyzzi ez vziizzgtzzzıëz @A várföldek fogyatkozása nemcsak a várnépbelieket sodorta veszély-

be - akik egyik pillanatról a másikra magánföldesúri függésbe kerülhet-tek -. hanem rendkívül káros volt a várjobbágyı réteg szempontıából is.Sériilés érte azt a szılárdnak érzett életközeget, amely birtokol és ki-váltságokat, illetve emclkedési perspektívákat nyújtott számukra. A ki-rályi várszervezeten kívül semmi nem szavatolta élvezett elõjogaik ésérvényesülõ birtokioguk biztonságos fenntartását. A fenyegetést érzé-kelve a várjobbágyok és a várnépek mindenütt zajos elégedetlenséggelfogadták a magánbirtok rovásukra biztosított terjeszkedését. Gyakranegyüttesen próbálták bírói úton elvitatni a várlöldi eredetű szerzemé-nyek jogszerűségét, ám akcióik nem sok eredménnyel jártak.

Csõdlıelyıet és válságkezelés ll. András királynak, miután haza-ii tért a Szentföldrãl, legelóbb is azanarchiába süllyedt királyság működõképesse tételét kellett megoldanıa.Az erõszakos cselekmčnyekig elfajult belsõ csatározások lecsendesítéseéppoly súlyos gondként magasodort előtte, mint a kiürült kincstár fel-töltésének feladata. Az ú| berendezkedés kudarcain felbátorodott fõúriés fõpapi ellenzék, illetve a sorsukért aggódó, elégedetlen királyi alattva-lók tömege egyaránt a változtatásokkal kísérletező királyi politikát Dkol-ták a ba|okért, s annak feladását kívánták. A király, érzékelvén e koz-hangulatot, belátta, hogy az elötte tornyosuló problémák kezelése nemengedi meg számára a korábbi évek kormányzati gyakorlatának folyta-tását. Mind a politikai, mind a gazdasági egyensúly helyreállításáhozcsak a birtokadományok visszafogása, illetve leállítása vihette közelebb.

A gazdasági gondok jórészt abból származtak, hogy a régi típusú ki-rályi bevételek apadása a tömeges földelıdegenítések következtében túl-zottan gyoısan történt, illetve a királyi |ogOn beszedert jövedelmeknem gyarapodtak abban az ütemben, ami a kiadások fedezetet bizton-sággal megteremthette volna. A sorozatos háborúk és a szentföldi ka-land egyaránt elviselhetetlen terheket rótt a kincstárra. Az árutermelõgazdálkodás igencsak kezdeti fázisában |árt még. s gyenge teherbírásaszűk határt szabott a bevételi remények teljesülesének.

4)

Q ii. A.~ıDKAs. A VÁLLALKOZO KEDVÜ i<iiıÁLYA kincstári pénzjövedelmek növelése érdekében ll. András még

1217-ben új eszködıöz nyúlt, nevezetesen ekkor hajtottak be elõszörrendkívüli adót (collcfııi, E.\`zıEııo) Magyarországon. A folyamatos pénz-ügyi gondok azonban azt követelték, hogy az országlakosok a további-akban rendszeresen » szinte minden évben - eleget tegyenek ezen adómegfizetésének. Ugyancsak 1217-ből ismertek az új vámkivetés beveze-tésére utaló elsõ adatok. Az áruk értékének nyolcvanadrészére kiterjedőhatárvám, a nyolcvanad, az élénkiilõ külkereskedelem forgalmát csa-polta meg. Az uralkodó a szorító hiány enyhítése érdekében a pénzve-rési jogból származó jövedelem növelését is célul tűzte, ez azonban fe-lemás értékű hozadekkal járt, Sűrű pénzújításokhoz kötõdõ kényszer-beváltásokat rendelt el. ll. András osztrák mintára, az elterjedt friesachidénárokat utánozva bocsátotta ki pénzeit, ám egyre csökkentett ezüst-tartalommal. A pénzrontás nem használt érméi forgalmának, hiszen azadásvételekkor szívesebben forgatták a megbízható, valódi friesachipénzeket. A kényszerbeváltásnak eleget tevõk könnyen rosszul jártak,mert esetleg silányabb új pénz került a megelőző helyett birtokukba, sa beválrási illeték tovább növelte veszreségüket. E pénzügypolitikát agyors pénzszerzési igyekezet, a bevételnövelés törekvése hajtotta, ám alegkevésbé sem volt tekintettel forrásának, az áruforgalomnak az érde-keire. Sõt kifejezetten ártott neki, mert a bizalmatlanul kezelt pénznem volt alkalmas az értékközvetítésre az árucserében. Ha lehetett, in-kább elkerülték használatát. A király hasztalan próbálkozott büntető-illetékekkel engedelmességre kényszeríteni a beváltási kötelezettségtólvonakodókar, ezzel sem a rossz pénz elfogadtatását nem volt képes el-érni, sem bevételeit nem tudta érdemben növelni. A stabil, értékállópénz előnyei csak IV. Béla király idején váltak megtapasztalhatökká. Azáruforgalom növekedését ll. András alatt az idegen pénzek forgalmá-nak erösödése kísérte. A követett pénzügypolitikával szemben az áru~termelői érdekek újfajta, a jó pénzt hiányoló elégedetlenséget hoztakfelszínre.

ll. András az előállt nehézségek közepette sem mondott le regálejö-vedelmei gyarapírásáiol. A gazdaságpolitikát az 1218-22 közötti nehézesztendökben is egyik leghívebb támasza, Ampod fia Dénes tárnokmes-ter irányította. Az általa betöltött tisztség ekkoriban született. Az ál-

czõdhzıyzzz ez võıssgtt-zzıëz @lamgazdaság új alapokra tétele azt eredményezte, hogy a tátnokmes-tett rövid idõn belül az ország legnagyobb hatalmú fõméltóságai közötttartották számon. Csodát azonban Ampod fıa Dénes sem tehetett, mi-után a regálebevétclck igen végeseknek bizonyultak. A bajok megoldá-sában ãtmeneti idõre ismét feléttékelõdtek a régi típusú, földesúti jogonjáró uralkodói jövedelmek. A bittokadotnányok visszafogása e bevéte-lek szinten tartását eredményezte, de 1220 körül arra vonatkozóan ismaradtak fenn okleveles adatok, hogy ekkoriban birtokvisszavételekreis sor került.

Az adakozó bõkezűség 1218 utáni elapadása idejéből mindössze né~hány z valószínûleg gesztusértékű, politikai célzattal tett - királyi ado-mány ismctetes. Ezek főképp egyháziak - mindenekelőtt a súlyos há-nyattatásaiêrt kátpótolt János esztergomi érsek és kanonokjai - javáratörténtek. A király távollétében kialakult keserves állapotokat a szer-zésben rivalızáló világi erõcsoportok fêktelensége okozta, emiatt õketAndrásnak távol kellett tartania a kormányzati ırányítástól. Az 1218utáni helyreállításban nagyobb mértékben szorult rá az egyháznagyoktámogatására. Világi híveinek legodaadóbb szűk csoportját valószínű-leg csak azért tudta ezekben az években is megtartani a vezetõ poszto-kon, mert legtöbbjük kíséretêt alkotta a Szentföldön, így nem voltakfelelőssé tehetõk a zűrzavar elõidézésében. Nádota Szák nembeli Batefia Miklós, horvát bánja Kán nembeli Cyula, tárnokmestete pedig Am-pod fia Dénes volt ezekben az években is, mindannyian az új berendez-kedés támaszaı s legfõbb haszonélvezõi. A rendtetemtés közös feladataés felelőssége közepette velük alighanem el tudta fogadtatni a kénysze-rű és átmeneti itányváltás programját, az adományok szünetcltctčsét.

A stabilizációs évek birtokvisszavételei mind a várföldekte, mind pe-dig az udvarnokföldekte kitetjedtek. Meglepő módon az utóbbi kapottnagyobb hangsúlyt. A várföldek visszavétcléról hozott renclclkczésrõlegy 1221. évi királyi oklevél ad hírt. Eszerint az erőszakosan elfoglaltvárfüldeket mindenkitől elvéve vissza kell állítani a várak tulajdonába.Tehát nem az „általános osztogatás” következményeinek felszámolásá-rál volt szó, hanem csupán az önkényes foglalások érvénytelenítésérõl.A hatalmaskodó kisajátítások többsége valószínűleg a király távolléte-kor, az eluralkodott káosz közepette történt. A várszervezet tagjainak

-77

@ ıi ANDRAS, A VALLALKOZO KEDVU i<ıRALv

hangos tiltakozására vizsgálatok kezdődtek. Ám - mint azt a korszakegyik legfõbb forrása, a 389 jogeset feljegyzését tartalmazó Vrímdi Re-qcsiıiıııı mutatja - a törvénytelenséget nemigen sikerült az eljárások so-rán bizonyítaniuk a várbelieknek. Így az elfoglalt várbirtokok jó része abitorlók kezén maradhatott.

Az udvarnokföldek esetében más volt a fellépés kiindulása. Egy1220-ban kiadott oklevél tanúsága szerint a király bizonyos híveitõl,Osl ispán fiaitól adományképpen birtokukba került udvainokfölıleketvett vissza Az adomány visszavonását általános határozattal indokoltameg, amelynek értelmében minden hasonló, udvarnokföldre vonatkozóbirtokjuttatását érvčnytelenítette. Osl fiainak kárpótlásul várföldeketadott. Az udvarnokjavak restaurálásának eredménye nem ismert, ám aszándék, illetve az a körülmény, hogy András jogszerű birtokbírás ha-tálytalaníiása útján igyekezett a királyi uradalmi földeket bővíteni, fel-tétlenül a gazdasági kényszerhelyzet súlyosságára utal. A jelek szerint akirály az új berendezkedés gazdasági irányváltásának olyasforma kiiga-zításával próbálkozott meg, amelyben a korábbiaknál ismét nagyobbsúllyal estek latba a királyi magánuradalmakból származó jövedelmek.

A politikai viszonyok rendezése tekintetében a király mérsékelt cél-ként valószínüleg csak annyit túzhetett maga elé, hogy a szentföldi za-rándoklat elõtti évek amúgy feszültségekkel teli és gondoktól terhes,de jól-rosszul mindig kézben tartható - állapotait hozza vissza. A világiés az egyházi elit csaknem negyedszázada tartó állandó megosztottsá-ga, hatalmi versengése sehogyan sem volt megszüntethetõ. A királymegtanult együtt élni ezzel. Számára a kellõ mozgástér és a stabil belsõtámogatottság biztosítottsága jclcntctte a működőképes kormányzatalapjait. lgen messze állt alkatától minden olyan ıendteremtõ próbál-kozás, ahogyan elõdei jártak el olykor-olykor ellenfeleikkel szemben.Sem véres megtorló fellépéssel, sem idegenbe üldözéssel nem törekedettmegszabadulni a politikáját rosszallóktól. Az is igaz persze, hogy idõ-közben alaposan megváltozott a világ, s kritikus ellenzéki táborával ön-tudatos, onmagában is erõs hatalmi tényezöként kellett számolnia.

A keresztes hadjárat idején szétzilálódott királyság rendjét végül isnem tizenöt év alatt mint András azt lll. Hunorius pápának jósolta -,hanem három-négy év elteltével sikerült nagyjából elõzõ viszonyaiba

_., is_,

Csõdhelyzei és válságkezelés @

visszahozni. A szükséghelyzet komoly megiorpanãst jelentett az új he-rendezkedés íolytaiãsában, kııgazító változtatásokra, [eszültségeketmérséklõ intézkedésekre került sor, ám az átalakító elképzelések teljesfeladásának gondolata távol állt a királyról. Legfeljebb az ütem lassítá-sának és a nagyobb körültekinrésnek a célszerûségét szúrte le maradan-dóbb tanulságként. Az irányítás továbbra is hű fõembereinek kezébenmaradt, a kincstári bevételeket elsõsorban rcgáleforrások gyarapították,s a szorítások lassú lazulása hamarosan az adományozó birtokpolitika sa külsö háborúk felújítását is megengedte neki,

/\ gyökeres fordulat elmaradása értclcmszcrűcn azzal járt, hogy a ko-rábbi belsõ feszültségek lappangva jelen maradtak a társadalomban és apolitikában. Az elózõ esztendõk mellõzóttjei és kárvallottjai hasztalan re-ménykedtek gondjaik hathatósabb kezelésében. Mindössze az egyháziakelégedctlenségét sikerült tompítani azzal, hogy ll. András a krízıs kezelé-sének idõszakában - hozzávetőleg 1222 elejéig - nagyobb súllyal hagytaérvényesülni a fõpapok befolyását. Ahogy azonban az uralkodó jeleitadta korábbi politil<á|a felélesztésének, a megosztó ellentétek megintgyorsan kiúiultak. 1219 őszén a halicsi trón: elvesztõ Kálmán visszahe-lyezésére ismét háború indult. A nehéz belsõ helyzetben az országtól sú-lyos erőfeszítést követelt a határokon túlra irányuló felvonulás.

Az egyértelműbb változásokat váró, crõsebb befolyást igénylő cllcn-zék a hat éve megkoronázott Béla köré csoportosult. A herceg udvaraugyan területi hatalom híján csekély erõt képviselt, ám a legális szenıez-kedéshez feltétlenül |ó terepet kínált. 1220-ban a trónörököst pártfogolóíõurak elérkczettnek látták az idõt, hogy a királytól önálló kormányzatúorsıágrészt koveteljenek Béla számára. ll. András - mint már fia 1214.évi koronázásakor is - felismerte az országmegusztás veszélyét. egyen-súlyt keresõ helyzetében azonban engedni kényszerült. Hercegség gya-nánt a liorvát-dalmát-sdavón térséget átengedte királyi cimet viselő fiá-nak. Az új országrész jelölésére azcgčs: S:Ifiiiáııi./i kifejezést kezdték hasz-nálni, amely a tortenelmi horvát-dalmát teruleten kivül az attól északraelnyúló hatalmas térséget is magában foglalta egészen a Dráva vonaláig.A külön igazgatott területhez jutott trónörökös tényleges uralmat gya-korolt hercegségében. Egyházi és világi tisztségviselők vették kiırul. ren-delkezéseit a saját neve alatt kiadott oklevelekbe foglalta. A mellõzöttek

4*?

@ ii. ANDRAE, A vÁLLAi.Kozo KEDVÜ Kiiuitvegy része itt talált fontos szerepekben énıényesülést. A süavún hercegattól sem zárkózott el. hogy birtokadománnyal jutalmazıa híveit. BárBéla mindössze tizennégy esztendős volt, atyja teljesen önállósitotta.Még 1220-ban sor került házasságkötésére a nikaiai császárlánnyal,Laszkarisz Máriával A fiú apjáétól eltérő kormányzati elképzeléseknekeleinte semmi jelét nem adta, amit életkora teljesen érthetővé tesz. Ígykörnyezetében azok találták meg hamar súmításukat. akiket fõleg agyarapodás vágya vitt táborába. A királyi újítások elvi ellenzóinek éveketkellett még ahhoz várniuk - sokat formálva közben a herceg szemléletet-, hogy Bélával az élükön komoly ellenerókčnt lépjenek fel ll. András újberendezkedésének megbuktatására.

A belső feszültségek egy részét a különkormányzat újbóli életre hí-vásával rövid átmeneti időre csillapítani lehetett. Béla egyelőre hajlottaz apai szóra. Még 1222 elején is kész volt az engedelmességre, amikorAndrás hirtelen úgy találta jónak, ha fia egy több hasznot ígérő új há-zasság érdekében eltaszítja magától nejét, s házassága felbontásáért apápához folyamodik. A magyarországi fópapok többsége azonban nemtámogatta a kezdeményezést. Határozott elzárkózásuk mögött bi-zonnyal a király politikájával szembeni ellenérzéseik felerõsodése állt. Akörükben várt fordulat, a kárhoztatott újítások végleges feladása elma-radt, 1222. első felétől pedig újra súlyukat vesztették a fõpapok :i kor-mányzatban. Az egyház befolyásvesztése a világiak ellenében nap mintnap megmutatkozott. ll. András még a zsidók és mohamedánok korlá-tozásában sem volt hajlandó lépéseket tenni, pedig ezt nemcsak a hazaiegyháziak, de a pápák is régóta elvárták tőle.

Az 1215 utáni felemás helyzet, amelyben a király kész volt engedmé-nyeket tenni ellenfeleinek, de közben régi vezérkarát a hatalom sáncainbelül tartotta, hosszan nem volt fenntartható. András új berendezke-dést akart, de továhbépítéséhez elveszítette mozgásterét. Ellenfeleirészben a régi rend visszaállítását követelték, részben olyan átalakulástkívántak, amely szélesebb kör érdekeit veszi tekintetbe. A társadalmielégedetlenség felgyülemlését az okozta, hogy a hatalom részéről hiá-nyoztak a biztos válaszok az új berendezkedés kapcsán felvetődött kér-désckre. A válaszadást 1222-ig halogatta a király, akkor azonban azAranybulla kiadásával a legtöbb vonatkozásban törlesztette adósságait.

T.

Az 1222. évi Aranybulla @

Az 1222. évi Aranybulla .Mivel mind országunk nemeseinek.Z? mind másoknak Szent lstván királytólmegszabott szabadságát az olykor lıaragjában bosszúálló, olykor pedigrosszindulatú vagy saját hasznukat hajhászó emberek tanácsára hallga-tó némely királyok liatalmukkal sok mindenben rnegrövıdítették, ezértmaguk a nemeseink a mi és király elődeink felségét buzgó könyörgések-kel országunk mcgjavírásáčrt zaklatták. Mi teliát az õ kérésüknek min-denben - ahogy tartozunk - eleget kívánunk tenni, kulonösen, mivelkozottük emiatt már gyakran nem csekély volt az elkeseredés, amit akirály iránti tisztelet teljes egészében való megőrzése érdekében illik el-kerülni, ezt ugyanis senki más jobban meg nem teheti, mint õk, ezértmegadjuk a Szent Királytól mind nekik, mınd országunk más emberei-nek engedett szabadságot, valamint más, az országunk megjavításáravonatkozó dolgokról üdvösen ily módon rendelkeztünkm"

E sorok vezetik be azt a 31 kérdésben alkotott rendelkezést, amelyetaranypecséttel megerősített oklevélbe foglalva adatott ki kancelláriájá-val ll. András király az Ország brijainak orvoslására. Az iratot hét pél-dányban állították ki, amelyeket a biztos megõrzést leginkább szavato-ló helyekre küldtek el: a pápához, a johanniták és a templomosok rend-jéhez, az esztergomi, valamint a kalocsai káptalanhoz. egy-egy pedig akirály, illetve a nádor õrizetébe került. Ennek ellenére mégsem maradtránk eredetiben egyetlenegy sem közülük. A rendelkezéseket kilenc évmúltán ismét megerósítiették ll, Andrással, ám a szöveg több pontonmódosult, és |e|entékeny bõvítčsekkel is kiegészült. Eredetibcn viszonte második Aranybulla sem maradt fenn. Az 1222. évi irat szövegénekma ismert legrégibb õrzõie egy 1318-ban lejegyzett oklevél, míg az1231-ben készült okmány szövegét egy évvel késõbb átírta a pápa legá-tusa, s e változat maradt fenn a legkorábbról.

Az Aranybulla keletkezésének pontos körülményeit meglehetős ho-mály fedi. A történtekre inkább csak következtetni lehet, részben azokmány szolgáltatta êrtesülésekbõl, részben pedig az 1222. êvbõl is-mert más adatokból. Eszerint az év elsõ felében a király a legfõbb kor-mányzati tisztség betöliésében váltásra kényszerült, s kipróbált híveitú| fõemberekkel cserélte fel. Többségük az lmre király óta mellózottelõkelõk - illetve családtagjaik - sorába tartozott. A vezetõ méltóságo-

__T

@ ii ANDiıÁs, A vÁı.LAi.KOzó KEDVÜ KiRÁLY

kat nagy valószínűséggel Ei királyi szerviensı tömeg mozgalommá szer-vezõdõ erejére támaszkodva sikerült elíoglalniuk. E feltételezést elsõ-sorban az támasztja alá, hogy az intézkedések mintegy harmada a szer-viensekkel foglalkozik.

Az Aranybulla a sérelmi politika jegyében fogant. Miiidazoii kuszaellentéthalmazt visszatükrözi, amelyek ll. András uralma kezdetétőllelgyülemlettek a magyar belpolitikában. Az irat kétségkívül beilleszt-hetõ ama nevezetes történelmi okmányok sorába, amelyek épp ez idõtájt keletkeztek Európa-szerte, s amelyek kozül az angol Magna Chartaa legismertebb. Mindamellett az érintkezés leginkább abban ragadhatómege közel egykorú. nagy horderejű szabályozásként született hasonlóiratokkal, hogy a fõleg szokásjogi normákban kimerúló világi jog írottrögzítése - alapvetően az 1215. évi lateráni zsinati jogalkotásból szerez-vén indíitatást - mindenütt a kánonjog közvetítette római jogi foga-lomhasználatra épült, Az Aranybullában megjelenített döntést és or-voslást kívánó problémák viszont kivétel nélkül a korabeli hazai állapo-tokban, elsõsorban is a ll. András király újításai keltette feszültségek-ben gyõkereztek.

Az Aranybulla intézkedéseit összességükben messze nem lehet azátalakulás teljes és egyértelmű elutasításának tekinteni. Szó sincs ben-ne az adományozások vagy a pénzjövedelmekre épülõ új királyi gazda-ságpolitika általános helytelenítésérõl, de olyan igény sem kapott han-got, amely határozottan a régi hatalmi rend Eeltámasztása iránt mutat-kozott volna. Ehelyett a társadalom egyes érdekcsoportjai és rétegei aváltozásokhoz alkalmafltodva törekedtek biztosítékokat szerezni hely-zetük erősítéséhez és szabadságaik kikezdhetetlenné tételéhez. E térenaz Aranybullában rögzített rendelkezések leginkább a mellõzött előke-lók, valamint a szerviensek követeléseinek tettek eleget.

A világi arisztokrácia igényei középpontjában a birtokhoz és a mél-tóságboz jutás lehetőségeinek szabályozása állt. Az adományos szerze-mények védelmében az Aranybulla kimondta, hogy a „becsületes szol-gálattal szerzett birtokaitól soha senkit se fosszanak meg'. A hadjárat-ban elhunyt fõember Íiait vagy rokonai! adománnyal kellett azuralkodónak megjutalmaznia. Határt szabván a királyi kegy túlzott ésegyoldalú megnyilvánulásainak - egyben a királyi joghatóságot is védel-

T

Az i222 évi Azznyizuıiz @

mezve , az Aranybulla tiltotta egész vármegyék zítruházását. A „merá-ni korszak" rossz emlékei húzódtak meg annak rögzitésében, hogy ,azországon kívülre lıirtokot ne adományozzanak, ha egyes birtokokat el-ajándékoztak vagy eladtak, akkor azokat adják vissza az ország né-péiıek. hogy kiváltsák". A inéltóságviselés kčrtlésébeii olyan igény ka-pott hangot. hogy orokös tisztségadományokra - a vărmegyék meg-tiltott eladományozásával összefüggésben - ne kerülhessen sor. Atisztséghalmozás korlátozásaként két hivatal egyidejű betöltését kizá-rólag négy fóméltóság, a nádor, a bán. a királyi, valamint a királynéi ud-varispán esetében engedték meg. A jövevények addig csak a királyikegytõl függő boldogulásának olyan intézkedés szabott határt. amelyméltóságba emelésüket a királyi tanács jóváhagyásához kötötte. A vilá-gi elõkelõk elsődleges céljai tehát érvényesülésı útjaik kiszélesítésére ésa külsõ vetélytársak kiiktatására irányultak.

A szerviensekkel kapcsolatos rendelkezések közül azok a pontok alegnagyobb jelentőségűek, amelyek írott jog formájában tették e réte-get alapvetõ kiváltságok rčszesévé. Ót ilyen sarkalatos cikkely szüle-tett. A szerviensek mentességet kaptak a királyi adók, a szabaclok de-nárjainak fizetése alól. illetve mentesültek attól a megterheléstól is,amelyet a királyi szolgálatban eljárók beszállásolása és kényszerű meg-vendégelése jelentett. Szervieiıs fogságra vetésél csak szabályos eljárás-ban született bírói ítélet alapján engedte meg az Aranybulla. Birtokaiköröklési rendjét szabályozva elismerte szabad végrendelkezési jogukat.A szerviensek mentesültek a megyésispáni joghatóság alól, amelymindössze a pénzzel és a tizedekkel kapcsolatos ügyekben terjedt ki rá-juk. Általános hadakozási kötelezettségeik pusztán az országvédelemreszorítkoztak. míg külháborúba csak a király koltségviselése esetén tar-toztak felvonulni. A háborúban meghalt szerviens fiát királyi beláiásszerinti juttatás illette meg, E kiváltságok közvetlen jelentõsége az volt,hogy a nagybirtokosi függčsbe kerüléstõl fenyegetett szerviensek társa-dalini állása olyan jogi megerősítést kapott, amely a továbbiakban eset-leges rnagánföldesiiri szolgálatok vállalása mellett és ellenére is érvénye-sülhetett. A szerviensi réteget, amely a 13 14. században formálódó nc-nıesség legfõbb és legnépesebb összetevõjét alkotta, az Aranybullafelvértezte tehát a késõbb nemesınek tekintett sarkalatos kiváltságok-

53

@ ii. ANDRÁS. A VÁLLALKOZÖ KEDVÜ i<iiı.Ái.Ykal. lnnen ered, hogy a magyar nemesség egészen 1848-ig úgy tekintettvissza az Aranybullára. mint a nemesi jogok elsõ íoglalatára, és egyfa|tanemesi alkotmányt látott benne.

Más, alsóbb társadalmi csoportokat csak szűkszavúan vagy általá-nosságban érintett az Aranybulla. Egyazon pontban említi a várjobbá-gyokat és a vendégtelepeseket, akiket részint a „Szent Király alapítot-ta", részint ,.a kezdetben nekik adott szabadság szerint" szükséges meg-tartani. Számos olyan rendelkezés is született azonban. amely azországlakosok szélesebb körére, a társadalom több csoportiára egyszerrevonatkozott. Ezek a királyi kormányzat szervezetét, gazdasági műkö-dését, iogszolgáltatási rendszerét érintettek.

Az Aranybullában kúrvonalakat kapott a bírósági élet ama rendre.amely a következõ bõ évszázadban egyre tel|esebben érvényesült. Vidé-ken a nádoré lett a legfõbb iogszolgáltatói szerep, míg az udvarbanmindenki felett az udvarbíró (ciırirılis roııızs) hozhatott ítéletet. Azutóbbinak ez vált elsődleges felaclatkörévé, s a gazdasági természetűügyek kezelését átadta a tzirnokmesternek. Az 1230-as évekre az udvar-bíró tisztségneve a királyi udvar bíráia {imíe.\' cııririe regiiic) formábanrögzült, amely a magyarban Országbíró néven honosodott meg. AzAranybulla rendelkezése szerint a megyei udvarispánok csak a várné~pek fölött gyakorolhattak bírói hatalmat. A helyi közhatalmi jogszol-gáltatás az illetékes ispán alárendeltségébe tartozó királyblrák feladatamaradt. A király megtestesítette bírói föhatalom gyakorlására azAranybulla elõírta, hogy évente egyszer, augusztus 20-án a király maga- akadályoztatása esetén pedig az õt helyettesíteni köteles nádor ~ Szé-kesfehérvárott hallgassa meg az országlakok döntést kívánó peres ügye-it. Általános megfogalmazás kárhoztatta a hatalmaskodásokat és önké-nyeskedéseket, továbbá a szegények kifosztását és tönkretételét. A sza-bályozás a iogélet és az ıgauágszolgáltatási szervezet kérdeˇseibenösszhangot keresett a régi iogintézmények fenntartása, illetve a meg-változott viszonyok kívánalmaihoz igazodó ú| intézményi rend és gya-korlat kialakítása között.

Hasonló törekvések hatjak át az Aranybulla kisszámú gazdasági iel-legű rendelkezését is. Az egyik cikkely elõírta, hogy az úi pénz egy évigmaradjon forgalomban, és hogy ,.a dénárok olyanok legyenek. amilye-

54

Az 1222. évi Aranybulla @

nek voltak Béla király idején". Ugyancsak az új királyi gazdaságpolitikabírálataként fogalmazódott meg az a követelés. hogy „a pénzveró és asókamarák ispánjai, valamint a vámosok az ország nemesei és ne izma-eliták és zsidók legyenek". Az Aranybulla tilalmazta, hogy az egyház atizedekre a régi természetbeni behajtás helyett pénzben formáljonigényt. A még szerény pénzforgalom egyházi részről való szűkítése szé-les érdekeket sértett. A súügyek terén az Aranybulla két országos lera-kat fenntartását kívánta meg, egyet Szegeden, egyet pedig a Bihar me-gyei Szalacson, ezenkívül pedig csak az országvégeken engedte meg araktározást. A sóforgalom bérleti és külkereskedelmi haszna fontos ele-mét alkotta ll. András regálegazdaságának, ám korábbi kiváltságaiknakköszönhetõen az egyházak ugyancsak jó pozíciókkal rendelkeztek a sóértékesítésében. Az ország belsejére érvényes sótárolási tilalom ekkép-pen nem kedvezett az egyháziaknak. További cikkelyében is gondosko-dott az Aranybulla a királyi bevételek védelméről, kimondva, hogy .azispánok csak az ispánságuk jogán õket megılletõ részt élvezzék, a ki-rályt illető többi jövedelmet, a cs/öböradót, a vámot. az ökröket és a várjövedelmének kétharmadát a király kap|a meg".

A legkülönbözőbb természetű követelések onıoslási igyekezetébenszembetűnő, hogy az Aranybulla legkevesebbet az egyház számáranyújtott. Mindössze annyit rögzített egyik pontjában, hogy ,az egyháznépei után sem szedetünk semmiféle adót". Még a hitetlenek gazdaságikorlátozását sem lehet tisztán az egyházi érdekek teljesítéseként érté-kelni, hiszen a megfogalmazás az ország nemeseinek biztosította a ka-marabérlõi pozíciókat. Több cikkely, mint láttuk, kifejezetten sérelmesvolt az egyháziak számára. Ez arra utal. hogy 1222-ben az Aranybullátkieszköflõ politikai erõk az egyháziak 1218 óta jobban érvényesülõ be-folyását meggyengítve jutottak hatalomközelbe. Az Aranybulla kilencévvel késõbbi megújításakor a fõpapság hathatósabb pozícióból érvé-nyesíthette befolyását, így a rendelkezések 1231. évi kiigazítása döntõ-en egyházi érdekeket vett tekintetbe.

Az ingatag hatalmi helyzetben keletkezett átfogó szabályozás bctar-tatását különös rendelkezés szolgálta: az Aranybulla híres ellenállási za-radéka. A királyi hatalom kényszerűen elfogadott korlátozásául ezt ll.András a következóképpen fogalmazta meg: .Elrendel|ük, hogy ha mi

55

@ ii. ANDRÁS. A VÁLLALKOZÓ KEDVÜ Kiit/\LY

vagy valamelyik utóduiik valaha is ezzel a rendelkezéssel szembehe-lyezkedni akarna. ezen oklevélünk alapján a hűtlenség minden vétkenélkül országunknak úgy a püspõkei, mint más jobbágyai [tudniillikfőbb tisztségviselőij, valamint nemesei valamennyien és egyenként ajeleiilegiek és utódaik nekünk és utódainknak mindörökre ellenállhassa-nak és ellentmondhassanak.” Az uralkodóval szembeni fellépés jogalap-ját egyelőre azonban hiába teremtette meg e határozott megfogalma-zás. ll. András - miként összes utóda is a Habsburg-korszakig - olymértékig mindig képes volt egyensúlyt tartani az ország politikai erõikozött, hogy a királyi akarattal szembeni egységes fellépés. illetve egy-öntetű ellenszegülés nem jelentett valós fenyegetést. Az ellenállási zá-radéknak harmadfélszáz évig alig tulajdonított valaki is jelentőséget.Kiváltságaik Bécesel szembeni védelmében kezdték csak századok múl-va emlegetni a magyar rendek mint „alkotmányos” alapjogot a király-választás szabadsága mellett.

Az Aranybullában rögzített kíváiialmak - kivált az aktuális helyzet-ből eredő gyakorlatias dolgokban -- jórészt foganat nélkül maradtak.Mindazon mozzanatokban viszont, ahol a követelések az erőteljesen éstartósan ható folyamatokkal összhangban vetõdtek fel, és az átalaku-Iásban fogant társadalmi, politikai s gazdasági érdekeket juttatiák kife-jezésre, az elkövetkező évtizedek számos fejleménye utólagosan „ráerõ-sített" az 1222. évi törvény egyik-másik eikkelyének érvényére. Az ilyenpontok nem hullottak ki az idő rostáján, s ezek váltak késöbb nagy fon-tosságú hivatkozások alapjává. Mindenekelőtt a nemesi jogokéi.

Tróıaörökõs az ellenzék élén Az Aranybulla kiadása nem tsití-“ -M totta le a magyar belpolitika viha-rait. Közelebbről nem ismert koriılmények között ll. András igen gyor-san visszahelyezte régi híveit a vezető méltóságokba, s mit sem törődvea friss szabályozással, a tisztséghalmozást is megengcdte nekik. A vál-tást követõen kiadott reiidclkezésében szabályozta az egyház jogait esblráskodási kiváltságait, amely intézkedések bizonyos fokig pótolták azAranybulla hiányosságait. A régi-új kormányzat azonban képtelen voltstabilizálni helyzetét. Az ellenerõk - amelyeknek élén alighanem az

T

Trónörökös az ellenzék élén Q

Aranybulla kiadásánál bábáskodó, megbuktatott politikai csoportosu-lãs állt - még 1222-ben kicsikarták az újabb szei-nélycseréket s ezáltal akirályi tanács átalakítását. A Íellépésnek tömegelégedetlenség adotthátteret, amelynek fõleg szerviens hangadói voltak. A felfordulás híre apápához is eljutott. lll. Honorius aggodalniaskodó levélben hívta fel akirály figyelmét a kiterjedt népmozgalomban rejlő veszélyckte, ugyan-akkor a nyugtalankodókat is mérséklctte intette. ll. András a személy-cserék során hívei mellett az ellenzčknck is helyet adott az irányítás-ban, s ezzel átmenetileg lecsillapította a feszültségeket.

Tartós nyugalom azonban most sem következett. mert 1223-banBéla herceg fordult szembe apjával. Miután a trónörökösnek nem sike-rült egyházi hozzájárulást szereznie házassága felbontásához, visszafo-gadta magához hitvesét, Máriát. András viszont annyira rosszallottafia engedetlen lépését, hogy Bélának az apai harag elöl 1223 végénAusztriába kellett menckülnic. A dinasztián belül támadt viszály mostis gyorsan megosztotta a vezetõ köröket, s többen a herceg mellett kö-telezték el magukat. Hosszas békéltetes után Béla 1224 folyamán haza-térhetett, és visszavehetle Szlavónia kormányzását. A konfliktusugyan mcgbčkáléssel zárult. ám a királyra nézve annyiban mégis kedvc-zõtlen következménnyel járt, hogy Béla körül közben erõs támogatóitábor kovácsolódott össze. Az Andrással elégedetlenek, illetve az udva-rában boldogulni nem tudók a szlavón herceg szolgálatától reméltekmcgbecsültséget és majdani biztos érvényesülést. A helyzetnek legfel-jebb azt a közvetlen elõnyét élvezte a király, hogy az arisztokrácia kétpólus köré szervezõdése az udvart némileg „megtisztíıcıtta” a belsõ fe-szültségektõl. Az új hatalmi központ megerõsödése hosszú távon vi-szont a l-ionyodali-nak súlyosbodását ígérte.

Béla tekiiıtélyén sokat emelt, hogy Dalmáciában sikerrel megfékeztcaz egyik fõúr. az önálló haialmassággá nôtt Domald garázdálkodását.Domald Klissza várából megkeserítette a dalmát városok - fõlegSpalato ~- életét, közben szabályos magánháborúkzit vívott a riválisbirtokoscsaládokkal. A béke megtetemtõjcként Béla biztos támogatók-ra talált a térség rangos elókelõiben, egyházi méltóságviselõiben, illetvea városok ırányitóiban, Udvara valódi királyi kormányzati központ for-máját öltötte, s rövid idõn belül a pápai Kúria is ilycnként közeledett

,._

@ ii. ANDiıÁs, A VÁLLALKOZO KEDvú KıiiÁi.Yhozzá. A pápaság számára azt követõen értékelõdött fel a Bélával ápoltkapcsolat, hogy a Német Lovagrend Magyarországról történt kiűzésemiatt nézeteltérés támadt lll. Honorius pápa és ll. András között.

Dél-Erdély német betelepülése már háromnegyed évszázada tartott,és ll. András idején is folytatódott. A Brassó vidékét felölelő Barcaság1211 óta a Német Lovagrend fennhatósága alá tartozott, az ettõl észak-ra és északnyugatra kiterjedő nagy térségben viszont a 12. század má-sodik fele óta szétszórt csoportokban éltek a szászoknak mondott né-met ajkú telepesek 1224-ben ll. András úgy döntött, hogy elkülönítettetnikai tömbbe, a szebeni ispán önálló igazgatása alá helyezi a szászokföldjcit jobbára felölelő, Szászvárostól Barótig terjedú vidéket. Ekkoratlta ki Andreanum néven elhíresült privilégiumát, amely a szász hos-pesek önállo, a vármegyei joghatóságtól függetlenített életkereteit sza-bályozta. A szász közösségckkel együtt élõ, más ctnikumhoz tartozónépelemek nagyrészt elhagyták földjeikct, akik pedig mégis maradtak,azok szintén a szebeni ispán hatalma alá kerültek A kiköltözõk zömétaz addig itt lakó székelység adta. A székelyek ezt követõen szállták megkeletre a ma Székelyföldnck mondott, akkor még lakiitlan vidékct.

A lovagrendi terület az 1220-as évek elejétől okozott növekvõ gon-dot ll. Andrásnak, noha a lovagok kezdeti eredményes múkˇodésükkelalapvetően beteljesitették elõzetes várakozásait. Megvctették lábukat akunok havasalföldi szállásterületein, és folyamatosan terjeszkedtek azAl-Duna felé. A kunok ellenállását alaposan meggyengítctte, hogy1223-ban orosz szövetségben súlyos vereség érte õket a nyugatra törõmongoloktól a Kalka folyónál. A király és a lovagok között támadt né-zctcltérésre a rend függetlenedési törekvése adott okot. A viszályt1222-ben még sikerült békességgel elrendezni. András újabb kiváltsá-gokkal tüntette ki a lovagokat. és nekik adományozta egészen a Dunavonaláig a Barcaságtól délkeletri: cső földckct. A következô évben azon-ban a pápa közvetlenül a maga egyházi joghatósága alá helyezte a lo-vagrcndet, teljesen kivéve azt a magyarországi egyházszervezet kötelé-keıbõl, Az egyházfõ 122/l-ben már a rendi birtokok fölötti illctékességéthangoztatta, ez pedig egy önálló lovagrendi állam életre kelésének ve-szélyével és Magyarország területi épségének csorlıulásával fenyegetett.Mivel az egyezkedés kudarccal járt. Il. András nem habozott fegyverek-

Trónörökös az ellenzék élén É

hez nyúlni, s l2Z5-ben kiűzte országából. valamint a kunok földjérõl isa rendet. A lovagok a Balrikumban találtak új hazára, s ott megszületőúj államuk a lengyeleknek okozott késõbb nehézségeket. lll. Honorıusmindent elkövetett, hogy kıeszközölje a rend vısszafogadását ll. And-rástól, ám sorozatos próbálkozásait kérlelhetetlen elutasítás fogadta. Apápa és a király megromlott viszonyának következtében felerõsodott aRómăból érkezõ bírálatok hangja András országvezetési gyakorlatávalszemben. Az egyházíó hol a birtukelidegenítčsckct, hol a hitetlenekpártlogolását helytelenítette, kozben pedig egyre nyíltabban bálorítot-ta Béla herceget az apja politikájával szembeni fellépésre.

Az 1220-as évek közepére ll. András belpolitikai mozgástere érzékel-hetõen kiszelesedett, s az udvar körüli feszültségek sokat csillapodtak.A trónörökös szlavóniai megerõsödése azonban aggodalmakat keltett akırályban, látvăn, hogy a második hatalmi központ egyre szilárdabbalakot öltött, s hathatós támogatói tábor áll mögötte. Andras az erõvi-szonyok módosítása reményében i226-ban új országlclosztásra szántael magát. Bélát elmozdította Szlavúnıa élêrõl. és hercegkênt az országmásik külön kormányzott tartományát, Erdélyt bízta irányítására. Aszlavón hercegséget középső fia, a korábbi halicsi király, Kálmán ural-ma alá rendelte. Ekkoriban jutott területi haralomhoz legkisebb fia,András herceg is, aki jövendőbeli apósa, Msztyiszlav jóvoltából kapottönálló részt a halicsi Íejedelemségbõl.

Három fiának rendezõdni látszó sorsa mindazonáltal további gondo-kat szakasztott ll. András nyakába. Béla szlavóniai kımozdítása nemvezetett a trónörökös erejének gyengüléséhez. Hívei egy része velement Erdélybe, ott is hamarosan erõs párt sereglett köré, és udvara ro-vábbra is önálló hatalmi központ maradt. Kálmán Szlavóniában inkábbBéla hagyományait követve kormányzott, és nem igyekezett apja elvá-rásaihoz igazodni. E harmadik hatalmi fészket sem sikerült tehát a kırá-lyi akarat szolgálatába állítani. András herceg halıcsı jelenléte ugyanak-kor szinte azonnal íelébresztette azokat a beidegzõdéseket. amelyek atöbb évtizedes magyar beavatkozások során kialakultak. Az egyik bo-járcsoport viszályt szított András és Msztyiszlav között. amely hábo-rúságıg fajult. Ismét és sokadjára magyar fegyveres segélyre volt szük-ség. ll. András 1226 õszén személyesen állt a sereg élére, tle ezúttal nem

T

@ ii. ANDRÁS, A VÁUALKOZÓ KEDVÜ KiRÁLY

kedvezett neki a hadiszerencse. Diplomáciai alkuk nyomán mégis sike-rült keresztülvinnic, hogy f gyorsan megejtvén a még 1221-ben elhatá-rozott házasságkötést - András herceg võként átvegye Msztyiszlavtöl ahalicsi fejedelemség egésze fölött a kormányzást. Hclyzete azonban to-vábbra is ingatag maradt, mivel Msztyiszlav másik veje az a Danyılovolt, aki testvérével, Vaszilkóval együtt 1205 óta értlekeltként küzdötta fejedelemség körül forgó harcokban. A testvérek trónigényüket válto-zatlanul ólõnek tekintették, ezért a következõ években újabb hadjára-tokat kellett Magyarországról Halicsba vezetni.

Az 1226 után ismét előtérbe kerülõ rutén földi háborúk hamar fel-élesztették a kormányzat ezzel kapcsolatos régi gondjait. A haditerhekerõfeszítéseit a meggyengült várszervezet nagy nehézségek közepetteviselte. A romlást megélõ várelemeknek elkeseredetten kellett látniuk,hogy az adományok továbbra sem apadnak. Sõt, mivel a király egyrenagyobb mértékben volt ráutalva háróinak katonai erejére, emiatt ahadi vállalkozások inkább lendületet adtak az clidegcnítčseltnek.1227-28-ban íelerõsödött tehát a királyi birtokpolitikát bírálók hangja.Az egyház -élén a pápával - Béla herceg révén remélt ll. Andrást: nyo-mást gyakorolni, hogy mielőbb hagyjon fel az elégedetlenséget keltőpolitika folytatásával. Az erdélyi herceg egyházi kapcsolatainak elmé-lyülését jól szolgálták azok a hitbuzgalmi érdemek, amelyeket Béla ezidõ tájt szerzett a kun térítés során.

A fegyveres kun betörések jelentette veszélyek ll. András uralmánakelső időszakában nemcsak hogy megszűntek a Német Lovagrendnekköszönhetõen, hanem elkezdõdött a terjeszkedés a nomád szállásterü-letek rovására. Az expanzió összekapcsolódott a katolikus hittéritêsprogramjával. Utóbbi tekintetben fõként az 1216-ban alapított domon-kos rend vállalt jeles szerepet. Már az elsõ szerzetesek között akadt ma-gyar származású is, aki nekilátott a misszió megszervezésének. Ma-gyarországi Pál - miıit elsõ hazai rendfõnök - meg a Német lovagrendittlétekor iitra bocsátotta társai elsõ csoportját a kunok közé. A lovagokeltávolítását követõen az Erdélyt kormányzó Béla tekintette feladatá-nak a domonkosok erűfeszítéseinek támogatását. A területszerzéshez,illetve a hívők számának gyarapításához [űzõdõ közös érdekek talajánjó együttműködés alakult ki a trónörökös és a hazai egyházi vezetők

1:0

Trónorükös az ellenzék élén @

között. Legátusı felhatalmazással személyesen Robert esztergomi érsekirányította a tétítést. A mongol veszélynek 1223 óta kiszolgáltatott po-gány kunok nem fogadták ellenségesen a közeledést. Két fe|edelmük -Bart és Membrok - kíseretével és 15 ezer főre becsült népével együtt1227-ben megkeresztelkedett. Csakhamar önálló kun püspökség léte-sült kívül a Kárpátokon. Központja a Moldva és Havasalföltl hatátáratehetó Milkólıan volt. lniien kiindulva folytatták tovább a hittérítést. skezdték meg a terület egyhăzszervezetčnek felállítását. Béla herceg a te-rületgyarapodást foglalásnak tekintette. s néhány év múlva címében ismegjelent a Kunország királya titulus. A kun püspökség szervezetılegelöbb az esztergomi érsek egyházi hatalma alá tartozott. rövid idõ múl-va ãzonbãn közvetlenül a pápa fennhatósága alá került. A Kárpătûk ka-réján kívüli földszerzés nêpmozgást indított el a kunok es románok :ll-tal gyéren lakott térségbe. Magyar és német telepesek egyaránt otthon-ra találtak Kunországban. feltehetőleg a keleti teqeszkedés sikerekapcsán támadt arra is vállalkozókedv, hogy bátor vándorok járjanakvégére a keleten maradt magyarokra utaló, bizonytalanul értelmezhetőírott híradásokı-lak és kósza szóbeszédeknek.

ll. András maga is sikeinek könyvelte el és támogatta a kun földi ter-jeszkedést. /\z ó érdemei mindazonáltal inkább azokban a dimenziók-ban ragadhatók meg, amelyeket újító politikája nyitott, azaz a növeke-dési eneıgiák felszabaditásában, a népesség számának emelkedésében,az expanzió képességének és torekvčsének megalapozásában. A kortársközvélemény črthetõen nem érzékelt efféle méltánylásra érdemes ele-meket András uralkodásában. Épp ellenkezőleg. A napi gondokból kiin-dulva sikertelen nek lătta a királyt, s szembeállította vele az eredményestrónörököst, aki tevõleges közreműködõként közvetlen érdemeket mu-tathatott fel a kunországı térnyerésben. Bélára a hit ügyeinek elkötele-zett harcosaként tekintett a magyarországi egyház és a pápa is, de te-kintélye nyilvánvalóan az apjával elégedetlenek széles tábora szemébenis megnövekedett. Sokan tõle várták a baiok orvoslását, s maga is meg-felelni igyckezvén a közvélemény elvárásainak, 1228-ban önálló politi-kai programmal állt elö ll. Andrással szemben: a birtokadományok fe-lülvizsgálatának kezdcményezésével.

6 'V

@ ii. ANDRÁS. A vÁı.ı.Ai.KOzo KLDVÜ KıRÁi.Y

Bittoltvisszavételek Azóta, hogy Béla herceg 1220-ban Szlavóniáttö kormányozni kezdte, semmi jelét nem adtaannak, hogy rosszallaná a királyi birtokpolitikát. Maga is többször ju-talmazta földadományokkal híveit. s oklevelei ugyanúgy hangoztattáka királyi bókezûség fontosságát, mint ll. András privilégiumai. Udvara-nak föembereit hasonló birtokszcrzõ indíttatások vezették, mint apjá-nak báróit, s természetszerűleg saját fennhatósága alatt olyanoknaltkedvezett adományokkal, akik õt szolgálták odaadóan.

A birtokvisszavétel gondolatának felvetése 1225-ben lll. Honoriuspápától származott, aligha függetlenül a hazai fõpapság véleményétõl.A Német Lovagrend kiűzése kapcsán támadt ellentét közepette a pápabírálattal illette a királyt az országa kárára és tisztsége rovására eszkö-zölt elidegenítıšsekért, s az adományok érvénytelenítésének jogszerűsé-gét bizonygatta. Szorgalmazása azonban süket fülekre talált. A hazaifõpapság tehetetlen volt az ügyben, de az elvárt fellépésre - ekkor mégSzlavóniában - Béla sem mutatott készséget. A kun térítés közel hoztaazonban egymáshoz a herceget és az egyházıakat, ráadásul Béla súlyaés tekintélyt oly mértékben megnőtt, hogy immár az Országos ügyek-ben sem lehetett figyelmen kívül hagyni akaratát.

A trónörökös által képviselt álláspont a lényeget illetően nem volttöbb, mint a királyi hatalom konzervatív felfogása. Tagadása mindannak,amit apja megváltoztatott. s a folyamatosság vállalása mindazzal, amilll. Béla király haláláig létezett. Ha ll. András politikájának tengelyében akirályi birtokokban végrehajtott „általános osztozkodás” állt, fia prog-ramjának középpontjában nem lehetett más, mint az elvesztegetett föld-állomány lehetõ legnagyobb mértékű visszavétele. Béla herceg ennek va-lóra váltásához olyan körülmények között tehette meg az első lépéseket,amikor még apja ült a trónon, annak kezében volt a fõhatalom, méltó-ságviselõi pedig éppen az adományok legfõbb haszonélvezõi voltak. E sa-játos helyzetre az szolgáltat magyarázatot, hogy András király politikájátváltozatlanul nagy népszerűtlenség övezte. Rossz szemmel nézett nagyhatalmú bárói mcgingathatatlan irányítókként álltak a trón körül. Am-pod fia Dénes, a királyi gazdaságpolitika kiötlöje és végrehajtója 1227-benegyenesen a nádori méltóságot foglalta el. Az általános elégedetlenség vi-szont benította a kormányzat cselekvõképességét. A sikeres és tetterűs-

ˇ_Fˇ

Bırtokvisszavételek @

nek tetsző trónörökös alternatívát ígért Személye mentes volt a bajokelóidézésének felelősségéről, így komoly tömegerõt tudhatott maga mö-gött, amikor az udvar szigorú lıírálójaként kezdte hallatni hangját.

A herceg tábora sokféle, az átalakulás során kárt szenvedett csoport-ból állt, s meglehetősen felemás érdekközösséget alkotott. A célokat il-leıõen legfeljebb abban volt közös állásponton, hogy a birtokjogokat akirály haszonéhes támogatóinak rovására kell felülvizsgálni. Az átala-kulás nyerteseinek gyengítésén túl azonban nem egyeztek kívánalmaik.Béla fõemberei közel jutottak a hatalmi súly kiegyenlítõdéséhez, s im-már nemcsak egy külön kormányzott tartomány ügyeiben, hanem aherceg révén az egész királyság dolgában lehetett szavuk. Természet-szerűleg nem rosszallották, ha András bárói - lö vetélytársaik - veszíte-nek bırtokjavaikból, függetlenül attól, hogy a trónörökös nem kívánta avisszavett fõldeket közöttük szétosztani. Az egykori erõs királyság fel-óledésc viszont korántsem volt Ielkesítõ perspektíva számukra, hiszen amaguk módján õk is birtokgyűjtõk voltak, csak rosszabb lehetõségekközött. Az egyháziak igényeinek már jobban megfelelt a hegemonisz-tikus királyi hatalom gondolata, hiszen abban a Íõpapoknak kitünte-tett szerep jutott, s Bélában a jelek szerint megvolt a készség a velükvaló együttműködésre.

A szerviensek számára mind a nagybirtokosok gyengítése. mind a ki-rályi hatalom megerősítése általában a kívánatos célkitűzések közé tar-tozott, Az időközben a bárók magánkíséretéhez csatlakozott csoport-juk viszont már összekötötte sorsát uraiéval, így azok veszteségei azelőbbiek életében is kedvezőtlen fordulatot hozhattak. A legnagyobbvárakozással a várelemek fogadták a visszavételeket, Elemi érdek [űzteõket - kiváltképpen a várjobbágyokat - a várak birtokjogaınak helyreál-lításához és a fegyveres szolgálataikra alapozott királyi hatalom újbólimegerõsödéséhez. Más szálon viszont a birtokjogok lelülviugálata né-melyikükre nézve olyan veszélyt rejtett, hogy a maguk tulajdonánaktekintett, de általuk jogtalanul kihasítotr várföldeket is elveszíthetık. Aherceget a várelemek törekvései mindazonáltal a legkevésbé sem befo-lyásolták cselekedeteiben. Hiába álltak egymáshoz igen közel céljaik,személyét mérhetetlen távolság választotta el a közönséges, tulajdon-számba vett alattvalóı tömegtõl.

T

@ ii ANDRÁS, A vÁLıALKoZÓ KEDVÜ Kiit/\ı.Y

Az 1228-tól megkezdett visszavételek nem terjedtek ki az összes ki-rályi adományra. hanem csak a „felesleges és haszontalan örökádomá-nyokra`. Ez azt jelentette, hogy az érdemes szolgálatok juralmául el-nyert birtokok megmaradhattak az adományt nyerők kezén. A birtoko-soknak elsősorban oklevéllel kellett tulajdonuk jogosságát igazolniuk,annak hiányában tanúk bizonyították. A döntéseket a herceg által ki-küldött földbírák hozták, de maga Béla is több eljárásban vett részt. Azelosztogatott várföldek visszaszerzésében nagy szerep jutott a birtok-tulajdon jogosságát elvitatö várelcmek panaszainak, A birtokrestaurá-ció kiterjedt az egész országra, és három év alatt számottevő eredmé-nyeket hozott. 123l-ben a herceg elragadtatott, de erõsen túlzó elége-dettséggel nyilatkoztatta ki, hogy „dicsőség adassék az egekbenlstennek, és béke a földön a jóakaratú embereknek, mert felvirradt amagyarok megváltásának, a királyi méltóság visszaállításának és a ko-rona szabadsága helyreállításának napja". Holott erre az idõre éppenhogy az elért eredmények törékenységét és mulandóságát lehetett márcsalhatatlan bizonyossággal érzékelni.

Hogyan érintette ll. Andrást és táborát a herceg fellépése, amelynyíltan a korábbi politika ellen irányultê A király éles szemű reálpoliti-kus voli. Pontosan felmerte az erőviszonyokat, érzékelte a mozgástérmegengedte lehetőségeket, és taktikai megfontolásból most is ezekhezalkalmazkodott. Suvak és tettek sokszor elváliak nála egymástól. Hakellett, akár aranypecsétes iratokat is kicsikarhattak tõle, ám a bennükfoglaltak tényleges beváltását nem hagyta egykönnyen érvényesíteni.Meggyõzõdésében uralma végéig konokul kitartott eredeti, megújitószándékai mellett. 1228-ban a kényszerítő körülményeknek engedveigyekezett kifogni a szelet az ellenzék vitorlájából Úgy tett, mintha amaga elhatározásából és tulajdon akaratának végrehajtására adott vol-na fiának teljes kőrű felhatalmazást, miután felismerte, hogy mértékte-len adományai következtében elenyčsztek a vármegyék jogai, s az or-szág érdeke a régi állapotok visszaállítását követeli.

Béla herceg jogkörének országos kiszélesedése és a királyi birtokokvisszavétele a legérzékenyebben ll. András hű báróit érintette. Ampodfia Dénesnek 1229 végén távoznia kellett a nádori tisztségből, s az ud-varban megeıősödött Béla táborának befolyása. Némelyikük íõmélto

64- _

Eızzztvısszzvõızızk @ságokba jutott. A vagyonvesztés ugyancsak az új berendezkedés ha-szonélvezõit sújtotta. Az egyik leggyorsabban gyarapodó családról, aHont-Pázmány nembõl való Szentgyörgyiektõl Béla elvette az lmre ésAndrás kegyébõl elnyert nagy szerzeményeiket, míg a szintén jócskánmeggazdagodott Csák nembeli Miklós ispánt birtokainak több mint afelétől fosztotta meg. A birtokvisszavételek csapásait Béla közeli hívei-nek nem kellett elszenvedniük, s az egyházi birtokállomány is elkerülteaz érdemleges veszteségeket. ll. András azonban nem sokáig tartottalenn az eljárások támogatásának kezdeti látszatát. Személyéhez nemfüzõdött egyetlen birtokelvétel sem, s az ismét gyarapodó királyi föld-javak fölött rövid kivárás után szabadon érvényesítette kizárólagosuralkodói akaratát, azaz ismét zavartalanul adományozott.

A herceg sem tudott teljesen következetes maradni a birtokrestaiırá-ció során. Olykor kénytelen volt a birtoklás kellõ jogalapjaként elfogadniaz apja számára teljesített szolgálatot, néhány alkalommal királyi kíván-ságoknak engedett, több esetben pedig nem sikerült elégséges bizonyíté-kot elõtárni az ingatlanok eredeti várföld volta mellett. Mivel az udvarpártosodása rá is kényszerítóleg hatott, azt sem háríthatta mindig el,hogy híveinek alkalmanként földadományt tegyen. Scmmıképpen semhasznált teldntélyének, hogy 1230-ban nagy veszteségekkel járó s teljeskudarccal végződő halicsi hadjáratot vezetett. A számos felmutathatóeredmény ellenére Bélának nem sikerült a meglévő gondokat és feszültsé-geket súmottevõen enyhítenıe. A kezdeti lendület fokozatosan erejétvesztette, és a nagy várakozások jó része csalódáshoz vezetett.

ll. András kiváró magatartása a várt eredményt hozta meg számára.Némileg megszilárdult helyzetében a szűk esztendűk után újra adomá-nyokkal kárpótolla híveit. Sokuk egy az egyben visszakapta Béla által el-vett birtokait, köztük a Szentgyörgyiek, Sebes és Sándor, valamint Csáknembeli Miklós ispán is. 1231-ben a király az orsıágos és udvari méltósá-gokban szinte teljes személycseréket hajtott végre. Megint Ampod fiaDénes lett a nádor, míg Béla hívei kiestek a kormányzatból. Az újabb for-dulat azt jelezte, hogy a király ismét ura lévén a helyzetnek. visszatérkényszenien megszakított irány*/onalához. Ennek megakadályozására akudarcba beletörõdni nem tudó íõpapok tettek erőteljes kísérletet.

T.

@ ii. ANDRÁs. A vÁı.iALı<oZo KEDVÚ i<iR.i\i.Y

Az egyház sıorításában A magyarországi klérus csaknem egy év-Öiçç T- Z tizede elveszítette hathatós befolyását abelpolitika alakítására. Ugyan a királyi tanácsban képviseletük állandóvolt, ám ll. András velük szemben inkább a gyakorlati kormányzati te-endőket végrehajtó világi méltóságviselõk szavára hallgatott. A bajokorvoslására vonatkozó királyi ígéretek rendre beváltatlanok maradtak, sa Béla herceg iránt táplált remények is hiábavaldnak bizonyultak. And-rás király állandóan kitért a pápák kéréseinek teljesítése elól, s mindenbeavatkozástól tartózkodva eltűrte a hit és az egyház romlását hozó ár-talmakat. Szent Peter székében a nagy türelmű lll. Honoriust 1227-benaz a lX. Gergely pápa váltotta fel, aki felfogásában és határozottságá-ban is iokona, lll. lnce hagyományait követte. A hazai fõpapok soroza-tos panaszait megelégelve, Gergely pápa 123! tavaszán levélben róttafel a királynak a megengedhetetlen sérelmekct, s Róbert esztergomi ér-seknek egyházi büntetés kiszabására adott felhatalmazást, ha a botrá-nyos kihágások megszüntetése továbbra is elmaradna.

ll. András a fenyegetés komolysága láttán attól remélte az egyházirészről érkezõ birálatok leszerelését, hogy 1231-ben a fõpapok kívánal-mainak megfelelõen átfogalmazott formában megújította az Aranybul-lát. Az eredeti intézkedések |2 cikkelye kimaradt a megerósítésbõl, kö-zöttük minden olyan intéúedés, amely egyházi érdekeket sértett. Nemkerült be az iratba sem a pénzbeli tizedszedésre, sem pedig az ország bel-sejében történö sótarulásra vonatkozó tilalom. Az újonnan alkotott cik-kelyek kiszelesítették az egyház bíraskodási kiváltságait, és növelték azigazságszolgáltatásban betöltött szerepét. A nádor bírói hatalma alólmentesültek az egyházi személyek, s illetékessége is megszűnt a házassá-gi, a hitbér- és mindazon ügyekben, „amelyek valamilyen címen egyházimegítélés alá látszanak tartozni". Az Aranybulla megerősítése kotelezõegyházi tanúbizonyságot írt elõ a hatósági ügyintézést végző személyek- a poroszlók - jogszerű működéséhez E kivánalom követelménnyéemelése több mint fél évezredes szerephez juttatta a magyar jogi írásbeli-ségben a néhány évtizede gyökeret eresztett hiteles helyeket, a káptala-nokat és a konventeket. Az egyház falvaira is kiterjedő érvénnyel fogal-mazták át azt az 1222. évi kiváltságot, amelynek értelmében a megyésis-pán bírói hatalma a pénzzel és tizedekkel kapcsolatos ügyeket kivéve -

T

Az egyház szorltásában @

nem vonatkozott a szerviensek birtokaın élõkre. Egy másik cikkelyben aszerviensek és az egyházak népei együtt mentesültek olyan közkötelc-zettségek alól. amelyek munkára Íogásukat jelentették a gyepűk és a vá-rak körül. illetve a királyi uradalmakban és mühelyeklıen. Az Aranybullaellenállási záradéka kimaradt a megerősítés szövegebõl. A helyébe kerültszankcionálás kizárólag egyházi fellépésre adott jogot. amelyet ll. And~rással e megfogalmazásban fogadtattak el: „Saját akaratunkból hozzá|ă-rultunk, hogy akár mi. akár (iaink és a mi utódaink ezt az általunk enge-délyezett szabadságot meg akarnánk serteni. az esztergomi érseknek |o-gában áll|Dn, hogy szabályszerű elõzetes megintés után. minket és õket alúkozosités biintetésével Íenyítsen meg.”

Az 1231. évi Aranybulla nagyobb változtatások nélkül átvette aszerviensek helyzetével. kiváltságaival kapcsolatos pontokat. Ez arrautal, hogy most a fčipapok lellépésének adott nyomatékot a szervıensielégedetlenség. A megszövegezésben ismét helyet kapott a vár|obbá-gyok és a vendégtelepesek jogainak védelme. A világi arisztokraták kö-rét érintő. 1222-ból átvett cikkelyekben fontos hangsúlyeltolódásokérezhetõk. Az idegenekıõl nemcsak vissıaváltással, hanem anélkül is ellehetett immár venni az adomzinyfoldeket. Mêltóságra emelésüket amegüjítăs nem királyi tanácsi ióváhagyáshoz. hanem magyarországihelyben lakáshoz kötötte. Nem vette át az 1231, évi Aranybulla I222-ből azt a cikkelyt, amely a bárók tisztséghalmozását tiltotta. ugyanak-kor a nádor elmozdíthatóságát úiunnan alkotott rendelkezés tette lehe»tővé. A birtokjuttatásokkal kapcsolatban a megyeadományozások ti|al»ma változatlan maradt, ám a hadi érdemekért |áró adomány kívánalmanem került a megerősítés szövegčbe. Ugyancsak kimaradt az az 1222.évi cikkely, amely a szolgálattal szerzett birtokok elvételét tilalmazra.

Tanulságos a hadakozási kötelezettségek ú| szabályozása. A külor-szági hadıárat kötelezettsége alól kivontak nem szerviens, hanem ne~mes meglelöléssel szerepelnek, elmaradt a király költségén való hadvise-lés említése, viszont az ispánok és a váriohbágyok mellett az 1231. éviAranybulla mindazok felvonulását is elrendelte, akiknek ez hivatali kö-telességük volt, illetve akiknek a király nagyobb birtokokat adományo-zott. /\z utóbbi elvárások katonai tehervállalásra igyekeztek szorítani abárókat és a nagy adományok haszonélvezõit.

@ ıı. ANDiıÁs. A VÁLLALKOZO KEDVÜ KIRÁLYA kincstári bevételek önkényes gyarapításáról ilyesformán mondat-

ták Ie a királyt: „Szintúgy semmiféle adót. semmiféle behajtást, sem ka-mara hasznát, bármely számítás szerint vessék is ki, soha semmilyenalkalommal nem fogunk szedetni semmiféle nemzetiségű vagy jogi ál-lapotú emberektől, kivéve azokat, akik a királyi kincstárnak meghatáro-zott adót tartoznak fızetni.“ Valószínűleg e tilalommal fuggott ossze,hogy a kötelezően legalább egyéves pénzhasználat 1222. évi kívánalmaa megerõsítésbõl kimaradt. Az egyház érdeke szerint megismétlõdöttviszont a zsidók és a mohamedánok bérlõi működésének tilalma. kiter-jesztvén azt hivatalviselésukre is.

A sok-sok kiigazított és újólag alkotott szabály semmivel sem voltjobban átültethetõ a gyakorlatba, mint 1222 után, de az is igaz, hogyll. András igazodási készsége sem változott az írásban rögzített korlá-tokhoz. Átmenetileg tompítván az egyház támadásainak élét, megintsikerült idõt nyernie. Az újabb halicsi hadjárat elõkészületei, majd pe-dig a háború közepette elodázott minden változtatást. A fõpapságazonban kitartó bírálónak bizonyult, és a mentegetózést csak rovid ide-ig tűrte el. Semmi változást nem érzékelvén, Róbert esztergomi érsekahhoz a fegyverhez nyúlt. amit előbb lX. Gergely pápa, majd az Arany-bulla új záracléka adott a kezébe. 1232 februárja végén az országotiıııeıdıcıiııiı alá vetette, Ez azt jelentette, hogy bezárták a templomokat,a papok megtagadták a szentségek kiszolgáltatását, azaz nem keresztel-tek, nem eskettek és nem is temettek. A király némely hű tanácsadóját- köztük Ampod fia Dénes nádort - személy szerint is kiközösítettékaz egyházból. Fõ vadként a hitetlenek pártfogása szerepelt. Kereszté-nyeknél jobb sonik állitólag tobbeket egyenesen arra indított. hogy sza-racén hitre térjenek,

A példátlan szégyen megdöbbentette a királyt, és teljesen méltány-talannak érezte személyével szemben az elbánást. Hosszas könyörgé-sekre Róbert érsek augusztus 20-ig felfüggesztette a büntetést, Andráslevélben, majd közvetítők útján fordult a pápához. aki visszavonattaaz érsekkel a fenyítõ rendelkezést, ám az ügyek kivizsgálására legátustküldött az országba Pecorari Jakab praenestei blborospuspök személyé-ben. A legátus 1232 õszétõl csaknem másfél éven át müködött Ma-gyarországon. Hosszas tartózkodását csak részben indokolta az elsimí-

68

Az egyház szoziıssaızzn É

tásra váró egyházi ügyek sokasága, melyek közül a legfogõsabbnak rég-óta a boszniai eretnekség veszedelme mutatkozott. A halogató királyitaktika lassította a legátus előbbre jutását legfõbb feladatának, az egy-házat ért sérelmck on/oslásának megoldásában. ll. András kerülte aszemélyes találkozást, a fõemberekkel viszont képtelen volt a bíboroselfogadható eredményre jutnı, 12% nyarán a király haclai élén ismétHalics felé vonult. Seregét azonban még a beregı erdőkben utolértékPecorari Jakab követei, s augusztus 20-án ott fogadtatták el ll. András-sal azt az elõre megfogalmazott, jobbára egyoldalú igények alapján for-mába ontott diktátumot, amelyet beregi egyezmény néven tart szá-mon az utókor. A király felhagyott a hadjárattal, s szeptember végénEsztergomban, immár a legátus színe elõtt tett esküt a beregi pontokmegtartására.

Az esküpontokat rogzítõ ünnepélyes oklevél bevezetése éppen olyanszélsôséges formában juttatja kifejezésre az egyház teljes diadalát a ki-rályi hatalom fölott, mint az egyezmény szabályozó cikkelyei. A pápaMagyarországra vonatkozó különleges jogait a Magyar Királyság létre-jöttéhen játszott kezdeményező szerepével igazolja: ,,...szent és tiszte-letre méltó emlékezetű királynak tudjuk a magyar nép első királyát,Szent lstvánt, aki nem akart saját hatalmából a királyi trónra emelked-ni, ismerve az lrást: senki se vegyen fel tisztséget, csak akit Isten hívottel; ennélfogva nem akárkitõl, hanem Iézus Krisztus helytartójától,Szent Péter utódjától kapta meg a fõpapnak adott isteni sugallatra a ki-rályi koronát, sõt még szülei is isteni kijelentést kaptak, hogy a mi né-pünk között neki adatik elsőnek a korona és az uralkodás. [...] A rómaipápa tekintélyével, aki dt népünk királyának és apostolának nevezte,osztotta fel tartományaıt püspökségekre, szaporította csodálatosan azegyházakat...”

A rendelkezések fõleg két területen igyekeztek hathatósan javítaniaz egyház helyzetén, mégpedig a hitetlenek működésének korlátozása-ban, illetve a folyamatosan elszenvedett anyagi veszteségek kivédésé-ben és kárpótlásában. Az egyezmény a zsidók és mohamedánok elkülö-nítésére megkülönböztető |eIek viselését tette kötelezővé számukra.Tiltotta, hogy keresztény szolgákat tartsanak, illetve hogy kereszté-nyekkel együtt éljenek. Az 1231. évi Aranybullával egybehangzóan kor-

T

@ iı. ANDRÁS, A VÁLLALKOZÓ KEDVÜ Kiit/\Lvlátozta hivatali és gazdasági szerepvállalásukat, ami megingással fenye-gette a bérletekre építő királyi gazdaságpolitikát. A kinestárat megren-dítő legsúlyosabb csapás azonban a sóügyek újraszabályozásából eredt.A megelőző évtizedekben az egyház kiszorult a sóértékesítésből. amely-nek hasznát részben a kamarák bérlõi. részben pedig a királyi kincstárfölözte le. Már az Aranybulla megerősítése is árulkodóan hagyta el az1222. évi intézkedés ama kitételét. hogy a kamarák bčrlõi a hitctlcnckhelyett az ország nemesei legyenek. A beregi egyezmény egyoldalúanaz egyháznak juttatta a sóértékesítésből származó jövedelmeket. Bizto-sította, hogy a királyi bányákból nyomott áron felvásárolhassák a sőt,majd székhelyeikte szállítva maguk raktározzák. /\ sótisztek éventekétszer jó pénz ellenében megvásárolhatták a készletet, ám ha ezt nemtették, úgy az egyház niaga keteskedhetelt vele, s akár külföldre is elad-hatta. Az egyezmény pontosan rögzítette, hogy a sót raktározó egyhá-zakat saját használatukra mekkora mennyiség illeti meg, Miiidczckmellett ll. Andrást még annak kötelezettsége is terhelte. hogy az egy-ház kiesett jövedelmeiért visszamenőleges kárpőtlásul öt év alatt mér-hetetlenül magas, tízezer márklnyi összeget fizessen.

A beregi egyezmény megerősítõleg újra rogzítette azokat az Egyébkiváltságokat, amelyeket az egyház 1222 óta elfogadtatott ll. Andrássalönálló bírói jogkörére, illetékességi területeire, valamint adómentessé-gére vonatkozólag. A legátus körültekintő elővigyázatossággal sorra fel-eskette a király fiait és báróit, de még az ország főpapjait is a rendelke-zések megtartására. Az egyházi büntetés jogát - amelyet az egyezménymegsértése vont maga után - János boszniai püspökre ruházta. Az eret-neküldözésben hírnevet szerzett domonkos szerzetest Pecorari Jakabállította a boszniai egyház élére, tőle remélve a bogumilok letorését is.

Alig távozott el a legátus, János püspök újra intcrdictum alá vetetteaz országot, mivel a király megint nem sietett vállalt kötelezettségeitteljesíteni. Még ha meg is lett volna benne a szándék. pénztelenségemiatt akkor sem volt módja, hogy a rárőlt terlıektõl mielőbbmegszabaduljon. Tisztában volt ezzel a hazai főpapság is, igy közbenjá-rásukra IX. Gergely pápa visszavonatta a büntetést. s öt évvel meg-hosszabbította a kárpótlásfizetésre szabott határidőt

T

ıi A.-.azaz „Karai mi @

Az egyháziak látszólag teljes sikert értek el ll. Andrással szemben,aki mindenben engedni kényszerült. Hiányzott azonban pillanatnyipolitikai térnyerésuk mogül a kellõ hatalmi, társadalmi és gazdaságisúly ahhoz, hogy az egyház régi nagyságát és vezetõ szerepét megóvjáka hanyatlástól. Nem tudtak a világi arisztokrácia [olyamatos elõretöré-sével lépést tartani. Egykori jelentőségük megőrzéséhez erős királyi ha-talomra lett volna szükségük. ám fcllépésük éppen ellentétesen hatott.Mind az anyagi források elvonásával, mind pedig a jogszolgáltatás köz-ponti hatóságának szűkítésével hozzájárultak a királyság további gyen-gítéséhez.

H. András utolsó évei A belpolitika állandósult feszültségei ésfi'ý_ sűrű konfliktusai utolső éveiben sem törtékmeg ll. András király életerejét. Udvara elevenségtől lúktetett. kozegétőlidegen volt a komor és távolságtartó tekintélytisztelet. Rogerius lejegy-zése szerint, ha Béla herceg atyja udvarába ment, egyáltalán nem adtákmeg neki a tiszteletet, sőt - ha tehették - arra törekedtek, hogy szóvalés tettel megalázzák. A csipkelődésektől sem tartózkodó gyakori mula-tozások és lakomák élénk nyiizsgése hasonló természetességgel vettekörül a királyt, miként Anonymus tollán Árpád vezért a maga környeze-te, amely hadban dicső gyülekezetben a honfoglaló fejedelem is napmint nap fesztelenül iddogálva ünnepelte a katonai sikereket. A királyszemélyiségének alkati nyitottsága s bőkezű nagyvonalúsága szoros eni-beri ragasfltodást ébresztett odaadó híveiben. András egyfajta csapat-szellemre számíthatott, amely éppúgy támaszt adott neki a szorulthelyzetekben, mint olyankor. amikor szabad akarata szerint cselekedhe-tett. Más kérdés, hogy az uralkodó feltétlen támogatása szerfölött nagyhaszonnal járt. Valószínűleg e stabil hatalmi magnak köszönhető, hogyll. András a huzamos belpolitikai viharok közepette is szilárdan kezébentudta tartani a királyság kormányzatát, s ha sok lavírozással is, de ered-ményesen elkerülte a belső fegyveres konfliktusokat.

Akirály megszállott kitartással mindvégig felszínen tartotta a Halicstrónjára formált magyar igényt. Legkisebb fia, András herceg 1227 ótahalicsi fejedelemként uralkodott, ám helyzete a bojárok széthúzása, il-

71

@ ii. ANDRÁS, A VÁLLALKOZÓ KEDVÜ Kııt/\LY

letve Danyilo trónszerzõ törekvése miatt változatlanul ingatag maradt.1230 tavaszán Danyilo sikeres hadjárat nyomán kiszorította a hetcegetHalics uralmából. Bár maga András is a kezére került, mégis hazaenged-te apjához Magyarországra. A kudareért Béla herceg még 1230 nyaránmegpróbált elégtételt venni, ám a nagy esőzés okozta rendkívüli vi-szontagságok és a harctéri veszteségek tökéletesen Íelõroliék seregét.Hadjáratának katasztrofális kimenetele alaposan megtépázta a trón-örökös tekintélyét. így apja lassan újra magához tagadva a kezdemé-nyezést, ellehetetlenltette a birtok-visszavételi politika folytatását.

Miután 1231-ben az Aranybulla megújításával átmenetileg csilla-podtak a belsõ feszültségek, ll. András fiaival együtt indult hadjáratraHalicsba, hogy kiköszörüljc a csotbát az elõzõ évi balsikerek utan. Gyõ-zelmeket szerezve el is érte, hogy 1231 őszén megint András hereegé le-gyen a fejedelemség. Danyilo azonban fokozódó hevcsséggel támadta aherceg uralmát õrzõ magyar katonai etűt. A ll. András vezetése alatt1233 nyarán indult megsegítõ hadjárat nem ért céljához, ugyanis a ki-rály a beregi egyezmény megkötése után félbehagyta a vállalkozást.Danyilo hadainak szorítása tovább erősödött, s l magyar uralom 1234elejére mindössze Halics várára szűkült. A telies összeomlás bekövetke-Zése elõtt váratlanul meghalt András herceg. Ezek után a fejedelemségDanyilo birtokába került, ám a széthúzčı bojárok a magyar jelenlétmegszűntét követõen is meggátolták a szilárd uralkodói hatalomgya-korlást. Alig egy év múlva Danyilónak ismét a magyar királyi udvarbankellett elõlük menedéket keresnie. András herceg halála lezárta a Ma-gyar Királyság fél évszázados kísérlcteit a halicsi fejedelemség hódolta-tására. A súlyos erõfeszítésekkel, roppant anyagi áldozatokkal és szá-mottevõ emberveszteséggel járó terjeszkedõ politika semmi felmutat-ható eredményt nem hozott.

Az 1230-as évek elején megromlott az a több évtizedes jó viszony,amelyet a magyar-osztrák kapcsolatokban ll. András és Vl. Lipót oszt-rák herceg alakított ki. Lipótot 1230-ban fia, ll. Babenberg (Harcias) Fri-gyes követte az Osztrák hercegség élén. Az uralkodóváltás után Frigyescsapatai csakhamar betörésekkel kezdték zaklatni a nyugat-magyator-szági területeket. Magyar részről viszont a stájcr vidéket érte a vissza-csapás. 1233 őszén ll. András és Béla haddal vonult Ausztria ellen, ám

_?

ii. Azidniz „mise mi @

végül békét kötöttek. Frigyes 1235-ben ismét nagyobb akciót indított.sereget azonban a magyar király és [iai lıamar kiszoritották az Ország-ból. Az Ausztriába nyomulö üldozõk csapásaitől a hercegnek csak vált-ság fizetése árán sikerült megszabadulnia.

ll. András nemcsak az irányvonalát helytelenítči belső politikai erők-kel találta meg az egymás mellett élés rendezett kereteit, hanem a kor-mányzati gyakorlatával egyet nem értő fiaıval is. A szembenállás sohanem métgesedett el oly mértékig, hogy nyílt szakításhoz került volnaközel kapcsolatuk. Kulönösen szembeotlõ, hogy a külpolitika alakításá-ban, illetve a katonai fellépésekben sorozatosan együtt tudtak működniegymással. Béla helyzete volt a legkényesebb. Trónörökösként komolyerők álltak mögötte, kifejezésre juttatta és érvényesíteni is igyekezetteltérõ elképzeléseit. ám apja az országvezetésben csak szűk kibontako-zást engedett neki. Béla feltehetően tisztában volt a királyság belsõ egy-ségének értékével, s a maga számára a trón megöröklésének kivárásătlátta a legtanácsosabbnak. Kálmán Szlavónia élén nem melengetettönálló hatalmi ambíciókat. Kapcsolata apjával és bátyjával egyarántrendezett maradt. Országrészében sok gondot okozott számára a bogu-mil eretnekség beszivárgása, amelynek elhátltásában mind a Bosznia-ban működő domonkosok, mind pedig lX. Gergely pápa elvárásai sze-rint kelló buzgalommal ügyködött. Kormányzati felfogása több jelalapján közelebb állt Béla hereegéhez, mint apjáélioz, ám ez sohasemtartotta távol attól, hogy a nagyobb országos dolgokban s katonai vál-lalkozásokban rendre feltűnjön ll. András környezetében.

Élete utolsó éveiben több közeli családtagjának elvesztése mért lelkicsapást a királyra. 1231. november 19-én meghalt leánya, Erzsébet, lV.lajos türingiai õrgróf szent életű özvegye. Az özvegységre jutott Erzsé-betet férje rokonai méltánytalanul korlátozták a szegények javát szol-gáló adakozásaiban. Földi pályája végső szakaszát szegénységben ésasfltézisben töltötte el. Teljesen az általa alapított kórház gondozottja-iról való törõdésnek szentelte életét. Huszonnégy évesen halt meg. Azegyház már 1235-ben szentjei sorába iktatta. Másfél év sem telt el Er-zsébet halála után, amikor elhunyt Jolanta királyné. Tőle egyetlen le-ánygyermeke volt ll. Andrásnak, akit szintén Jolantának hívtak. Ö1235-ben l. Jakab aragőniai király nagy tiszteletnek örvendő hitvese

73

@ ii ANDRÁS. A vÁLiALi(OZo KEDVÜ i<ıitÁLY

lett. Rajta kívül egy leánya élte még túl András királyt. ll. Aszen lvánbolgár cár neje, Mária. Mint már szó esett róla. 1234 elején Halicsbanmeghalt a Certrűdtól született három fiú legifjabbika. András herceg is.Ennek ellenére Bélán és Kálmánon kívül volt még egy fiú. aki magátutóbb ll. András gyermekének vallotta. A lolanta halálát követõ gyász-év leteltével a hatvanatlik csztendejéhez kozelítõ király harmadszorra ismegnósült. Hitvese, a húszas évei elején járó Beatrix ltáliáből, a ferraraiEste őrgrófi családból származott. Az esküvőt 1234 májusában tartot-ták meg. ll. András nem hazudtolván meg önmagát, gavalléros nagyvo-nalúsággal juttatta hatalmas javadalmak birtokába az ifjú királynét.Beatrix 1236 tavaszán fiút szült, akit lstván névre kereszteltetett, ám egyermek világra jövetelét az 1235. szeptember 2l-én meghalt ll. Andrásmár nem érhette meg. lstván nem is Magyarországon, hanem németföldön született, ahová anyja a trónt megöröklő lV. Béla király mél-tánytalan bánásmódja elól menekült. Az udvarban ugyanis olyan hí-resztelések kaptak lábra, melyek szerint Beatrix Ampod fia Dénes ná-dorral folytatott tiltott viszonyt, s a születendő gyermek voltaképpen ekapcsolat gyümölcse lehet. ló fél századon át nem is vetődött fel komo-lyabb formában Magyarországon, hogy az Arpádok családfájának ezenll. Andrástól kiágazó hajtása egyáltalán létezik.

Az elhunyt király cselekedetei közel négy évtizeden át forrnálták akirályság működését, harminc trónon töltött éven keresztül pedig hatá-rozott irányt szabtak annak. Orökségének értékelčsével mindig is nehe-zen birkózott meg az utókor. A lll. Béla korabeli királyi hatalom rendjé-nek, erejének és tekintélyének lerontójaként sűrűn neve mellé kerül akönnyelmű, megfontolatlan, felelőtlen jelző valamelyike. Ha mind-össze harminc-negyven év metszetében szemléljük a felnőttkori élet-idejében történteket - a sok terhes viszályt és zürzavart. a pénztelensé-get s az éles feszültségeket , akkor valóban nehéz elkerülni az elma-rasztalást ll. András tetteivel kapcsolatban. Ám ha bő százharmincévnyi ívet követünk előre 1196-től kezdődően, akkor szinte mindenfontos fejlemény és életképes hozadék gyökere a nyughatatlan uralko-dó változtatásaiban lelhető fel. A ll. András által lebontásra ítélt király-ság építményének roppant és kiterjedt ereje a legjohhan épp ahban mu-tatkozik meg, hogy mennyire nehéz és hosszadalmas átalakulás során

74

Az örõkül hagyott ország @

nyerhette csak el megújulásra képes, korszerű formáját. E szemszögbőlnagyobb hangsúlyt kíván az értékelésben a király ri-ierészségének, újítószellemének és helyes irányérzékének kiemelése, miközben nem lehetelvitatni, hogy alkatánál fogva valóban könnyen felülemelkedett a napigondokon, döntéseit nemegyszer elnagyolt helyzetfelmérésre alapozta,s jobbára elmulasztotta a következmények körültekintő számbavételét.Keze nyomát mindenesetre maradandóan rajta hagyta nemcsak a l3.század, hanem a magyar középkor egész történetén.

Az örökül hagyott ország Il. András harmadszázadnyi országlá-iı-E sának legszembetűnőbb változásai apolitikai és hatalmi viszonyok módosulásában mutatkoztak meg. ámszámos csalhatatlan jel utal a hétköznapok világának átalakulására is.A mindennapi élettevékenységnek új célok és törekvések szabtak irányta megszokott értékrend, a régi beidegzódések és magatartásformák he-lyett. Már nem elsősorban a hagyományos keretek feltétlensége. a ki-számítható biztonsághoz való ragaszkodás mozgatta a társadalmat, ha-nem a növekedés, a többre jutás és a szerzés lehetőségeinek folyamatoskeresése. mikozben a változtató készség is alaposan felbátorodott. Ezenexpanzív életenergiáknak a gazdaság teljesítményeınek éreflıetõ növe-kedése volt a tápláló forrása. A súlypont ekkoriban billent át a termé-szeti gazdálkodásról az árutermelésre.

A 13. század előtt a gazdálkodás célját és kereteit az az igény szabtameg, hogy szükségleteirõl kinek-kinek - fóldesúrnak és kétkezi munka-végzőnek is - magának kellett úgyszólván teljes körben gondoskodnia.Míg az utóbbiak esetében ez nem volt tobb az elemi léifeltétek biztosí-tásánál, a birtoktulajdonosok ezzel szemben szolgáltató népeik terme-lését összehangolva. széles skálán igyekeztek a kívánt javakat előterem-teni szórtan fekvő, eltérő táji termékeket nyújtó hirtokaikról. A föl-desűri birtokszervezet eme széttagolt alapegységeit prédiumoknak/jımcıíiiiiii) nevezzük. Az ilyen liázi gazdaságokban élő szolgák - a ma-guk megélhetéséhez szukséges javak mellett - más-más termékeket állí-tottak elő uruk kívánsága szerint s az általa elvárt mennyiségben. Azalávetettek az úr tulajdonát képezték. ló részük rabszolgai helyzetű rab

75

Š H ANDRÁS. A vÁu_Ai.ı<Ozo KEDVÜ KIRÁLY

cseléd volt (Strvııs). akik sem földdel, sem munkaeszközõkkel, sem ház-zal, de még saját családdal sem renclelkczhettek. Az alávetett léthelyzetkülönbsıčgei a szolgáltatásfajták eltérő természetébõl, a birtoktípusokmásságából, valamint a függésbe kerülés formáinak változatosságábóleredtek. Például a mesterséghez értő szolgákat jobban mcgbccsülték,így azok nagyobb szabadsággal élhettek. A király birtokain enyhébbformákat öltött a függés, mint a világi magánbirtokosok prétliumain.Ekképp az Önellátás világához kuszán s változatosan rétegzett szolga-nép tartozott. A gazdálkodás hatásfoka igen gyenge volt, emiatt sokáigszerény földcsúri jövedelmek képzõdtek, amelyeket csaknem teljesenfel is éltek.

A korszerűbb gazdálkodási technikák elterjedése, illetve a hatéko-nyabban termelõ hospcsközösségck számának gyarapodása a 13. szá-zadra érezhetõen sokat javítutt a mezőgazdaság - elsősorban is a fold-művelés - jovedelmezõségén. Rendszeresebb és szélesedő vásári kínálatmérsékelte az Önellátás kényszerét. Sok-sok termék esetében lassacskánérdemesebb volt vételre hagyatkozni, mintsem komoly erőfeszítésekárán megıermeltetni azokat. Megteremtddött a lehetősége annak, hogyaz Önellátás igénye helyett a jövedelemszerzés érdekei szerint alakítsákát gazdaságaikat a birtoktulajdonosok.

ll. András időszakában súmos jele van a prédiumok válságba kerülé-sének. Az eltérõ szolgáltatásíajták belsõ hierarchiája megbomlott, s ki-egyenlítõdés indult meg a szolgáltató népen belül. Szembetűnően mu-tatja ezt, hogy a kézműves szolgákra is egyre nagyobb paraszti terheketróttak, A korábban kedvezőbb helyzetben élők hevesen ellenálltak azilyen változtatásoknak. Pannonhalma szolganépei az 1220-30-as évek-ben elkeseredetten lázadoztak a jogtalanul kivetett terhek ellen. A tilta-kozások eredményeképpen annyit sikerült elérniiik, hogy írásba fektet-ték köteles szolgáltatásaikat. A birtokosoknak immár fontosabb volt abevételek mennyiségi növelése, mint a speciális szolgáltatások biztosí-tottsága. Abbéli érdekeltségük is jól megragadható, hogy népeiktõl a já-radékokat minél nagyobb arányban pénzben követeljék.

A természeti gazdálkodás kívánalmaihoz igazodó szigorú társadalmiés jogi kbtöttségek azonban megnehezítctték az új viszonyok kibonta-kozását. A jovedelemgyarapítás érdekeit, illetve a ragasdtodást ai szol-

__ 767_

Az örökül hagyott ország @

ganép fölötti tulajdonosi hatalomhoz nehéz volt osszeegyeztetni egy-mással. A tendenciák mindazonáltal afclé mutattak, hogy mindegyikbirtoktípuson fogyatkozni kezdett a ház és fold nélküli szolgák száma.Tobbségüket „saját” földre ültették. A művelt fold és a paraszti munka-erő küzött létesített szorosabb kapcsolatban a termelői érdekcltségösztönzõerõként mûködött, s javította a gazdálkodás eredményeit. Ki-vált a hospesnčp boldogulása árult el olyan tapasztalatokat, hogy azönállóan termelő gazdaságok teljesítménye messze felülmúlja a prédiu-mokét. Ám azt a személyi szabadságot. amellyel a hospesek rendelkez-tek, a földek - s rajtuk a szolgarendűek tulajdonosai még hosszú ideigvonakodtak megadni népeiknek. A prédiumok rendszerének bomlása atatárjárás elõtt addig jutott, hogy minden birtoktípuson általánossáváltak a szolgaság azon kategóriái, amelyek helyzetét egyszerre jelle-mezte az önálló gazdálkodás képessége, ugyanakkor a személyi szabad-ság teljes hiánya vagy erős fogyatékossága. A szolganép rétegződésébenmind fontosabb szemponttá vált, hogy az egyes csoportokba tartozó-kat milyen szoros kapocs fűzi az általuk művelt földhöz. Növekvőszámban voltak olyanok, akiket már csak a használt földdel együtt le-hetett eladni, s földhasználatuk után rögzített feltételek (boıiıiıˇriák)szerint tartoztak szolgáltatásokkal (L-oıızlı`ri`cııAínıısol')_ A földesúri házigazdaságok stırvadása és a paraszti gazdálkodás önállósulása jelzi, hogyaz Önellátás korszaka az 1230-as évekre lezárulóban volt, s az áruterme-lés kibontakozásával összefüggésben formálódtak az agrárvilág újszerűgazdálkodási és jogi keretei.

Az árutermelés töretlen kibontakozását nemcsak az agrárvilág válto-zásai jelzik, haiıeni a pénzhasználattal, kereskedelemmel, vámokkal, vá-sárokkal és városokkal kapcsolatban fel-felbukkanó adatok is. A ll. And-rás általi regálebevételek súlypontba tétele a súrűsbdő belsõ árukapcsola-tokon és a növekvő külkereskedelmi forgalmon alapult. Vásárokat márnemcsak a váras helyeken, az ispáni központokban tartottak, hanemegyre gyakrabban azokon kívül is. A vásártartási jog bevételhez juttatta atelepülés tulajdonosát, mert a szabad vásár (/crııııı lılrcmııi) vásárvámja őtés nem a királyt illette meg. A vásártartási engedélyek és a vámmeiıtessé-gekrc vonatkozó adományok ll. András idején szintén az áru- és pénz-

z

@ ii ANDRÁS. A vÁu.ALi<OZÓ KEDVÜ Kii\ÁLY

forgalom ütemes bõvülésére utalnak. A vásártartó helyeken - egyelőreugyan csak szerény számban - már ipanizõk is megélhetést találtak,

A formálódó gazdasági központok nyugati kereskedõket és hospese-ket vonzottak magukhoz. Ezek közössčgei hamarosan olyan kiváltsá-gokra törekedtek, amelyek birtokában jogi értelemben is nyugati típusúvárosokká alakíthatták településüket. Az l220-as évekig keleties bo-szormény kereskedõkolónıakér-it lérezõ Pest z miután baior és osztrákfoldrõl érkezõ telepesekkel gyarapodott - 1231 körül megkapta a szé-kesíehčrvári ,,latinok" kiváltságait. Mint a nyugati és a keleti távolságikereskedés dunai összekötöponqa, kivételesen gyors Eelvırágzásnak in-dult ezután. A Nyugat ez idõ táit fedezte fel az országot mint nemes-fémben gazdag területet, Az erdélyi Radnát ezüstbányászata tette méga tat.-'ır|árás elõtt gazdag német településsé. Európai ismcrtségére utal,hogy tatárok általi elpusziltásáról több nyugati híradás is megemléke-zett. Az ezüstbányászat másik fontos központja, a Hunt megyei Sel-mecbánya ugyancsak ekkoriban került a nyugatiak látóterébe. Uralmaelsõ éveiben lV. Béla adott itt városprivilégiumot a bányaművelést át-vevő német bányavállalkozók közósségének. Nem kétséges, hogy az1230-as évekre a Morvaország felé megélčnkült külkereskedelmi forga-lom alapozta meg Nagyszombat 1238 évi városi kiváltságait.

A gyér adatok is világosan mutatják azokat a kezdeményeket, ame-lyek a század második felében kiteliesedve a Magyar Királyság te||es gaz-dasági és társadalmi megúihodásához vezettek. ll. András ide|én mármélyen az ország talajába kapaszkodtak az eme korszakos változásokszárba szökését éltető gyökerek. Az elhunyt király hagyatékát kevésrebccsülõ s a régi idõk igézetébcn élõ öróköse, IV. Béla hiába igyekezett azelõzõ század végi uralmi állapotokat helyreállitani, próbálkozása kudarc-ra volt ítélve, A királyi célkitűzés megvalósítását nem a szemben állópolitikai erõk letörhetetlensčge kárhoztatta sikertelenségre, lianem az Or-szág negyven évvel korábbi viszonyoktól már messzire eltávolodott hét-köznapi életmüködése. A nagy hatalmú ellenfeleket ideig-óráig még sike-rülhetett kiszorítani a hatalomból, de a muzgáslza lendült gazdaság erõ-felhalmozását és a királyság vonzásából kikerült. önálló buldogulási uta-kat keresõ társadalmi csoportok vagyoni és jogi gyarapodási igényét mársem korlátozni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehetett,

7

iv. BÉLA,A FONTOLVA ÚJÍTÓ KIRÁLY

Visszarendezési kísérletek Az ország fölötti hatalmat 1235. októ-ˇ_í;ií"_ ber 14-én másoclszori királlyá koroná-zásával elnyerő lV. Béla kész elképzelésekkel és határozott eltökéltség-gel vette magára a kormányzás feladatát. Másfél évtizede kárhoztattaapja vezetési gyakorlatát, ám ellenirányban tett lépéseinek tiszavirág-életű eredményeit látva bele kellett törõdnic. hogy az igazi rendterem-téshez a trón megörüklésével érkezik majd el számára a megfelelõ idõ.Ennek eljöttekor nem is hal-iozott tüstént eselekvéshez látni. Legelõszöı'is szigorúan felelősségre vonta mindazokat, akiket bűnösnek tartott akirályi hatalom apja idejére tehető meggyengítésében. ll. András fõtisztségviselõinek egyikét-niásikát börtönbe záratta, s mcgfosztotta bir-tokszerzeményeitõl A volt nádort, a korábban mindenliató Ampod fiaDénest meg is vakíttatta. Sokan menekülöre fogták a dolgot. Elkobzottföldjavaik Béla kezére jutottak. Az elõzõ idôszak hatalmasságainakmenniük kellett az udvarból. Mindössze ll. András utolsó midoıa, a kö-zel egy éve hivatalban lévõ Tomaj nembeli Dénes élvezte az új király bi-zalmát is. így 5 a helyén maradhatott. Az uralkodó azokat a régi. kipró-bált híveit helyezte méltóságokba, akik már szlavóniai. illetve erdélyiéveiben is mellette álltak. Környezetét ezáltal sikerült ugyan a belsõ fe-szültségektõl megszabadítania. ám az országban engesztellietetlen gyú-loletet szító ellenzék támadt azokból. akik a bünl-iõdñk, a száműzöttekés a kárvallottak körébe avagy rokonságiíba tartoztak.

Íz'

@ iv. BÉLA. A FONTOLVA ÚJÍTÓ KIRÁLY

lV. Béla új rendszabályokat vezetett be az udvarban. Régóta rosszal-lorta a királyi tekintély apja idejére tehetö megkopását. aminek keservestapasztalatát olykor a saját bőrén is érezte, amikor megfordult ll. Andrásudvarában. Félreérthetetlen jclét adva az új idõk kezdetének, megtiltotta,hogy jelenlétében - nem számítva a királyi hercegeket, az érsekeket és aptispököket - bárki is ülni merészeljen. Az új etikett látványos nyitánya-ként tűzre vettette a fõurak tanácsbeli székeit. Szintén a királyi tekintélyerősítését szolgálta az udvari ügyintézéshez elrendelt írásbeli folyamod-ványok benyújtási kötelezettsége. Míg András ideje alatt a királytügyes-bajos dolgaikkal felkeresõk hada zavartalanul ki-be járt az udvar-ba, Béla ennek is véget vetett. Elrendelte, hogy az ügyintézéshez írásosfolyamodványokat kell benyújtani, amelyek nyomán a hivatali appará-tus járt el, míg 6 maga csak a legbonyolultabb kérdésekben intézkedett.Mindazoknak, akik ügyeıkkel az udvarhoz fordultak, várakoztatásukközben - olykor pedig még a kancelláriai alkalmazottak önkényét ismegélvt- - bőven volt alkalmuk jól eszükbe vésni, hogy a távolság köztükés legfõbb uruk között bizony ismét több lett két lépésnél.

A legfájdalrnasabb változás vitathatatlanul a birtokadományok terénkövetkezett be. Ahogy az elmérgesedett helyzetet boncolgató Rogeriusírja, a gyakori adományokhoz szokott elõkelõk hiába reméltek továbbiörökjogü juttatásokat. ,ez a király nemcsak hogy nem adott nekik sem-mit, de a korábbi adományokat is visszavonta bármiféle jogvesztõ hatá-rozat nélkül a saját maga jogkörébe és tulajdonába. Ez aza fájdalom, ezaz a kard, amely átjárta a magyarok lelkét.` A bırtokvisszavétel ráadá-sul kiterjedtségében messze felülmúlta az egy évtizeddel korãbbit. Amegyénként mûködõ foltlhirák vizsgálata az elõzõ királyok fölöslegesés haszontalan örökadományain túl jócskán kiterjedt azokra a földekreis, amelyek a királyi birtokszervezetbõl tisztázatlan és bizonytalan uta-kon-módokon kerültek magánkézre. E tekintetben pedig igen sokan -szerviensek. királyi udvarnokok. várjobbágyok, várnépek és másfélejogállású népek - gyarapították a restaurációs politika kárvallottjainaktáborát. Több egyházi javadalom is áldozatul esett a bırtokrendezés-nek. s hamar eljutott Rómáig a megrövidített papság száját elhagyóZokszó. IX. Gergely pápa, aki a hazai klérussal együtt régóta pártfogoltall. Andrással szemben Béla igyekezetét. mindhiába próbálta a királyt

T

vizszzfzndzzesı kisefızizk @jobb belátásra és mérséklelre inteni. Az 1238-ig nagy ütemben folyta-tott földvisszavétel jelentékenyen kibõvítette a várak foldállományát,de eredményén sokat rontott, hogy eközben vészesen meggyengült akirály támogatottsága. ll. András bűnhõdõ kegyeltjein kívül immár abirtokszerző reményeikben csalatkozők is elpártoltak az uralkodó mel-lõl, egyre népesebbé és ujosabbá téve az elêgedetlenkedők ráborát.

lV. Béla nem titkolt célja a királyság lll. Béla korabeli jó állapotainakhelyreállítása volt. E szándéka megvalósításának szolgált sarokpontjáulbiriokpolitikája. A királyi hatalom erejét meggyőződése szerint a ren-delkezésében tartott birtokállomány túlsúlya volt hivatott biztosítani,ami azt az igyekezetet is maga után vonta, hogy az ország népességé-nek tekintélyes része a királyi hatalom közvetlen vonzásában marad-jon. Utóbbi érdeket tartotta szem elõtt azon próbálkozása, hogy minda várak, mind a királyi udvarházak műköclőképességét fenntartva, ren-dezze a birtokszervezethez kötődő népesség helyzetét. Természetesennem tudta teljesen Függetleníteni magát a régi függési rendszer előreha-ladott bomlási folyamatától. Szándéka ekképp inkább arra irányult,hogy határt szabjon a károsnak tetsző tendeneiáknak, s azokat meder-ben tartva összhangot teremtsen a királyi hatalom megerõsítésének cél-ja és a végbemenő változások között Uralmi bázisat új területek igaz-gatásszervezetének kiépítésével is erősíteni kívánta. Az ekkoriban bené-pesulõ, nagy erdőségek boritotta perernterületeken a ll. századbanlétrehozott nagy kiterjedésű erdõispánságokat elindította a királyi vár-megyévé fejlődés útján. Minthogy földjük nagyrészt magánuradalmábatartozott, e folyamat távlatában az uralkodói joghatóság további széle-sitése és a hatalmi alapok bővülése állt.

lV. Béla politikáját sok területen jellemezte a régi és az új elemekkettőssége. Olyan kérdésekben. amelyek áttételesen Íüggtek össze a ha-talmi szervezettel és annak birtokalapjaival, nagyobb engedékenységgelhagyott teret az archaikus rendtõl idegen, új jelenségek érvényesülésé-nek. Bár gazdaságpolitikájában a régi királyi uradalmak feltámasztásá-val kísérlctezett, mégsem mondott le a ll. András idejében középpont-lia került regálebevételek magas szinten tartásáról. Ezt annál kevésbésem tűnt célszerûnek megtennıe. mert az árutcrmelés bő három évti-zednyi eredményei immár lehetõséget adtak arra. hogy a kezdeti szint-

SI

@ iv, EÉIA, A FONTOLVA UJÍTÓ KiiıÁLY

nél több és biztosabb jövcdelemhez juttassa kincstárát. Még a bérletek-ben oly sokat támadott hitetlenek is újra elfoglalhatták előző helyüket,miután a király ehhez 1239-ben kieszközölte IX. Gergely pápa engedé-lyét. lV. Béla királysága elsö éveitõl kiváltságlevelekkel segítette egyeshospestelepülések várossá fejlődését (Selmecbánya, Nagyszombat).

/\ hadügy területén ugyancsak fennmaradt néhány adat, amely kor-szerúsítő kezdeményezésre utal A király csekély számú korai adomá-nya között akadnak példák arra, hogy nehézfegyverzetű vitézek kiállí-tásának terhét rótta a javadalmazottakra. A jutalomként eszközölt -haszontalannak tetsző adományok helyett visszterhes juttatási gya-korlattal igyekezett a birtokpolitikát a haderõfejlesztés szolgálatába ál-lítani. Elképzeléseit e téren nagy valószínűséggel befolyásolták már atatár fenyegetést jelző első hírek is.

lV. Béla alapvetően konzervatív indíttatású országvezetési gyakorla-ta nem zárkózott el tehát mereven minden újítástól, ám a régi rendkonzerválásának elvi eltökéltsége ritkán és nehezen talált kapcsolódásta hétköznapok világát új irányba fordító társadalmi és gazdasági válto-zásokkal. Emiatt az uralkodónak korántsem sikerült uralma első évei-ben országa belsõ életét az évtizedes feszültségektõl megszabadítania.

A királyi hatalmat erősítő, rendteremtõ igyekezet elsčbbsége a ko-rábbi külpolitikai aktivitás visszafogásában is kifejezésre jutott. Halicsirányában teljesen megszakadtak a ll. András korát jellemző magyarbeavatkozások, holott a íejedelemséget megosztó ellentétek többszöralkalmat adtak volna IV. Béla fellépésére. Ö azonban elzárkózott min-den megkeresés elõl A lX Gergely pápa és ll. Frigyes császár közöttifegyveres bsszeütközésbe torkolló válságtól ugyancsak távol tartottamagát. Mivel az osztrákokkal már ll. András utolsó éveiben megrom-lotr a viszony, lV. Bélának nem állt érdekében megrontani kapcsolatáta német császárral, aki szintén konfliktusba került Ausztria hercegével.Elsősorban e körülmény intette tartózkodásra a pápa melletti kiállástól.A déli területeken egy esetben, 1238-ban felvetődött egy bulgáriai had-járat lehetõsége, s IV. Béla nem is idegenkedett a beavatkozás gondola-tától, végül azonban letett a vállalkozásról, miután az akcióhoz reméltpápai felhatalmazást nem kapta meg. Öccse, a Szlavóniát kormányzó

82

Visszarendezési kísérletek @

Kálmán eredményes katonai foglalás ellenére sem tudott érdemleges si-kert elérni a boszniai bogumilizmus visszaszorításában.

A magyar külpolitika ez idõ tájt mindinkább kénytelen volt figyel-mét kelet felé fordítani. 1236 végén a domonkos rendi Julianus barát ta-tár támadás veszélyérõl adott hírt a királynak. A kun térítõmisszióután is megmaradt a szoros kapcsolat lV. Béla és a domonkos rend kö-zött. A szerzetesek egy négytagú csoportja 1232 körül a trónörökös rá-mogatásával kelt útra, hogy a magyar krónikás hagyomány bizonyta-lan hírfoszlányai alapján megkísérelje fcllclni a honfoglalás elõtt szét-szakadt magyarság keleten maradt népcsoportjait. A három év elmúltá-val egyedül visszatérő, halállal küzdő Ottó testvér értesülései igazítot-ták útha az 1235-ben elinduló újabb expedíciót. Ennek volt Julianus ba-rát is a tagja. Viszontagságos bolyongás után, társait elvcszítve, egye-dül találta meg a Volga menti ılrlrignıı Hııngfırizít, a „Régi Magyarorszá-got'. A pogány magyarok körében szerzett értesülést az e térsége! ek-kor már befolyásuk alatt tartó tatárok Európa ellen tervbe vett hadjára-tának előkészületeiről. Komolynak ítélvén a veszélyt, sürgősen vissza-tért, hogy még idôben adhasson figyelmeztctést. Az 1237-ben útra keltkét újabb domonkos expedlció már nem jutott el Magna Hungariába azidőközben valóban megindult tatár hadjárat miatt. Julianus - aki a má-sodik csoportnak is részvevõje volt - magával hozta Batu kánnak, amongol hódítók irányítójának levelét, amelyet a szuzdali orosz fejede-lem adott a barát kezébe. Batu kán szemére vetette IV. Bélának az elõleelmenekült kunok olralmazását, és önkéntes megadásra szólította fel amagyar uralkodót. A keletrõl szerzett hírek egyre bizonyosabbá tették aMagyarországra lcselkeclõ veszedelem komolyságát.

A tatár támadás első csapásait a Volga-vidéki török és finnugor né-pek. majd az orosz részállamok, illetve a nomád kunok szenvedték meg.Utóbbiak fejedelme, Kötöny, szorongatottságában a magyar királlyal te-remtett kapcsolatot, s népe belogadását kérte. A meghódolás mellettarra is ígéretet tett, hogy hírében is hajlandók Bélát követni. Az uralko-dó a jövevények bebocsátásáiól mindenekelőtt katonai erejének gyara-podását várta, dc a felajánlkozás elfogadásában keresztényi érdekek épp-úgy vczérelték, mint annak reménye, hogy belsõ hatalma is fontos tá-maszhoz jut a kunokban. Eleinte a birtokostársadalom nem ellenezte a

__IšT_

@ iv. BÉLA. A i2o.\ı'i`oLvA úJíTo KıRÁi.Y

király szándékát, mert a nomádok tömegében uralmuk alá vonhatófegyvereseket és könnyen megszerezhető ingyenszolgákat láttak. A for-rásokban - talán némi túlzással - 40 ezer főre becsült kunok beköltözé-sére 1239 folyamán, feltehetőleg az év második felében került sor.

A kedvezõ fogadtatás és a reményteli várakozások ellenére a kunokbetelepülése nehezen kezelhető gondok forrásává lett, s még inkább el-mérgesítette a birtokpolitika és a királyi hatalomerõsítõ lépések miattamúgy is feszült viszonyt IV. Béla, illetve alattvalói között. A beköltö-zõk a steppén megszokott élettendjüknek megfelelõen alakították min-dennapjaikat. Az ebbõl származó bonyodalmakról Rogerıus a követke-zőket írja: ,Amikor a kunok királya nemeseivel és közembereivel egyiittkóborolni kezdett Magyarországon, végtclcn sok marhacsorclájuk lé-vén, súlyos károkat okoztak a magyaroknak legelõkbcn, vetésekben,kertekben, gyümölcsösokben, szõlőkben és egyéb javaikban. És amimég réttenetesebb volt - mivel ezek nomád emberek voltak -_ undorítómódon földre teperték a szegény emberek hajadon leányait, és meg-szeplósítették a hatalmasok ágyát, Valahányszor ezt kedvezõ körülmé-nyek között megtehették.“ Ekképpen a súrlódások és sérelmek egymástérték nap nap után. Mivel pedig a magyarok panaszaı nemigen találtaksehol orvoslást, többször önhatalmúlag vettek elégtételt az egyre többgyűlölettel szemlélt kunokon. A közvélemény a tarthatatlan helyzet ki-alakulásáért lV. Bélát okolta. Olaj volt a tűzre, hogy a király nyájasanbánt a frissen érkezettekkel, közvetlenebbül érintkezett velük, s gond-jaik és panaszaik rendezését is személyes ügyének tekintette. Így az-után hamarosan olyan meggyõzödés alakult ki a magyarok körében,hogy Béla egyenesen az õ elnyomásukra és megszégyenitésükre hoztabe a kunokat.

A király maga is érzékelvén az elharapódzú indulatokat. úgy próbáltjavítani a helyzeten, hogy elrendelte a nomádok kisebb csoportokbanvaló széttelepítését az ország különböző részeibe, egyszersmind szigorúparanccsal tette ispánjai kötelezettsčgévé az elfogulatlan igazságtételt akunok és a magyarok esetleges összezördiiléseiben. A feszültségekazonban ezután sem oldódtak. A kunok rosszul viselték népük meg-bontását, s heves indulatok fogadták őket változatlanul mindenütt.Egyesek orosz vagy tatár hódítók elõreküldött csoportját gyanították

.T

A zzzazımz ez kõvzmzmënyzı @

bennük. A ıövevények szinte csak a királytól remélhettek védelmezést./\z uralkotlóval szembeni elégedetlenség hangadói kihasınálták a hely-zetet, s a kunok keltette kétségtelen zavarokat állítva támadásuk kö-zépporıtıába, egyre nyíltabban szítottak gyûlbletet Béla ellen. A köz-hangulatot korabeli megfogalmazással érzékeltetve: „a magyarok, bárnem montlták ki, nem voltak ló szívvel és lélekkel királyuk iránt, s nemis forgattak békés gondolatokat felöle". A belsõ meghasonlást a mongoltámadásról súllongó szóbeszéd, majd 1240 végén Kilev elestének híretette különösen nyomasztóvá.

A tatárjárás és következményei A mongolok nyugati hódítása- négy év alatt jutott el a MagyarKirályság határáig. A csapás elhárítására az elõrenyomulásról szerzettmegbízható értesülések ellenére sem sikerült hathatósan felkészülni.Tényleges intézkedésekre, a fegyverforgalók hadba hívására. a határmenti védelmi vonal megerősítésére csak a Kilev elestérõl érkezõ hírekhatására került sor. Az elõkészületek igen vontatottan haladtak. Sokanmég 1241 elején is kétségbe vunták a veszedelem valóságalapiát, s vak-lármáról beszéltek. Nérnelyek meg úgy vélték, hogy az egyetemes zsi-nati megjelenést terhesnek érző fõpapok kibúvókeresése áll a híresztelé-sek mögött. Téves volt a fenyegetés nagyságánalt megítélése is, mert aközvélemény részleges és nem általános csapásra számított. Akadtak,akik egyenesen örültek IV Béla szorult helyzetének, arra számítván,hogy most majd tanul az esetbõl. és jobban mcgbecsüli õket ezután.

Az események március közepén viharosan felgyorsultak. Előbb hírelott a gyülekező hadak pesti táborába, hogy a nádor, Toma] nembeliDénes feladni kényszerült a Vereckei-szorost, majd a hírrel csaknemegy idõben a legnagyobb mcgdöbbenêsre már Ott is voltak a támadóktűzzel-vassal pusztító elõőrsei. Soraikban egyesek kunokat véltek felfe-dezni, ami könnyen elõfordulhatoıt, hiszen a mongolok a leıgázottakkatonai erejét rendre betagolták a maguk csapatai közé. A kungyűlöletcsillapíthatatlan hevességre lobbant egy pillanat alatt, ráadásul HarciasFrigyes, a segélyt kérő szóra csapataival egyedül érkezõ osztrák hercegmég maga is szította azt. A haragvó magyarok a kunoknak estek, uru~

T

@ iv. iiiziıi, A i=ON'i`OLvA UJÍTO i<iiıÁLY

kat, Kötönyt és kíséretét lcmészárolták, s a gyilkolászás szabályos pog-rommá fajult. Erre a seregben gyülekező nomádok teljesen megzava-rodtak, majd végül kiválva a hadakból, nagy rombolás és öldöklés köze-pette elindultak dél felé, s a Szerémségen át elhagyták az országot.Távozásukkal három héttel a döntõ ütközet elõtt jelentékcnyen meg-gyengült a királyi haderö.

Az Európában tatár névvel illetett mongol hódítók három iránybóltörtek az országra. A fõerõket az egész nyugati inváziút irányító Batukán vezette magyar földre az akkor Orosz- vagy Hegyikapunak mon-dott Vereckei-hágón át. A déli szárny kisebb seregrészekre uszolva aKárpátok három hágóján zúdult március végén Erdélyre, majd végig-dúlva a Szamos és a Maros völgyét, illetve a Barcaságot, újra egyesülõseregük csakhamar kijutott a Dél-Alf'olclre. Az északi seregrész elõszörLengyelország és Morvaország felé vette útját, majd betört Ausztriába,de ott erõs ellenállással találkozván, végül Trencsén megye felõl ugyan-csak Magyarországra tört. A támadók a térség jól védhetõ váraival,Trencsénnel, Nyitrával. Turóccal, Pozsonnyal, Komárommal, keletebb-re pedig Fülekkel és Abaújvárral nem boldogultak, ám néhány héten be-lül Észak-Magyarország egésze így is az uralmuk alá került.

Pest alól a királyi sereg a visszahúzódó tatár elõõrs nyomában haladtkelet felé egészen a Sajóig. Ott kerültek szembe Muhi falu közelébenáprilis 10-én a Batu vezette tatár föerókkel. A magyarok a folyó jobbpartján, rosszul megválasztott helyen táboroztak le. A Sajó hídját a ta-tárok birtokolták, a magasabban fekvõ ellenséges állásokból pedig belát-ható volt a szekerekkel védett, nagy zsúfoltságban felállított magyartábor. A támadás még éjjel megindult, ám a király öccse, a kiváló had-vezéri képességekkel megáldott Kálmán herceg és Ugrin kalocsai érsekvisszavette a Sajó hídjánál az ellenség átkelési kísérletét. A magyarokata siker elbizakodottá tette. A tatáruk azonban gázlókat találtak, alkal-mi átkelõt tákoltak, s az őrzött hídra is további nagy erőket vezényelvemégis átjutottak a folyón. Mire április ll-én felvirradt, csaknem bezá-rult a gyűrű a magyarok körül.

A minden irányból nyílzáporral meginduló támadás készületlenség-ben találta a királyi hadat, és nagy fejetlenséget okozott. A pánik és za-varodottság közepette szó sem lehetett a sereg hadrendbe állításáról,

86

A tatárjárás és következményei @

még egyes csapatok felsorakoztatása is alig sikerült. A szorultságbanvergődõ, kétségbeesett magyar hadakozók szinte kezdettől a menekü-lés útját keresték. A támadók több folyosór nyitottak a fejvesztve meg-futók számára, hogy azután minél többet kardélre hányjanak vagy kop-jákkal nyársaljanak fel közülük. A szörnyű vérfürdőben számos ország-és egyháznagy veszett oda, többek között Mátyás esztergomi és Ugrinkalocsai érsek is. A súlyos sebet kapott Kálmán herceg Pest felé mene-kült. A ratárok nagy igyekezettel próbálták lV. Béla királyt kézre keríte-ni, ám neki mégis sikerült hívei maroknyi csoportjától olcalmazva agyászos küzdötérrõl észak felé elmenekülnie. Váltott lovakon Pozso-nyig futott, majd Frigyes herceg hívására átment Ausztnába. Vendéglá-tója azonban csúnyán kihasználván kiszolgáltatottságát, megzsarolta,súlyos pénzösszeget és három határ menti vármegye átengedését köve-telve tõle. A király kénytelen volt szabadulása fejében engedni, majdcsaládjához Somogyba sietett. Övéivel és halálos sebekben szenvedőKálmán öccsével továbbment Zágrábba, ahonnan megpróbálkozott se-gítséget szerezni nyomorult helyzetbe jutott országának. Vigasztalá-son és bizonytalan Ígéreteken kivül azonban sem IX. Gergely pápától,sem ll. Frigyes német-romai császártól, sem pedig lX. lajos francia ki-rálytól nem érkezett kézzelfogható támogatás. A nyugati világot oly-annyira lekötötte a pápa és a császár épp e hónapokban csúcspontra ju-tott itáliai konfliktusa, hogy még önnön védelmének gondjára is csaklanyha figyelem jutott, noha semmi bizonyosság nem volt a keleti hó-dítók végcélja felõl.

Közben az országot a Dunántúl kivételével hatalmukba kerítö tatá-rok teljessé tették megszállásukat. Az ellenállás fészkeit sorra felszámol-ták, a nagyobb településeket -- köztük Pestet is - bevetcék és kifosztot-ták. Az embertelen öldöklés mindenütt félelembe béklyózta a túlélő la-kosságot. A régi földvárak nem jelentettek akadályt a lámadóknak.Legvédtelenebbekként a falvak szenvedték meg a pusztulást, száuzám-ra néptelenedtek el egy-egy vidéken. jó részük felprédálva és elhamvad-va sohasem éledt fel többé. Az erdőkbc, mocsarakba menekült lakossá-got a tatárok hamis királyi levelekkel igyekeztek rejtekükböl elõcsalni, saz élni akarás meg az éhség olykor valóban haza is vitte hajlékaıba aszenvedő lakosságot. Learatták a lábon álló gabonát, elvégezték a mezei

87

@ iv. BÉLA, A roNToi.vA úiíTó i<iKÁLYmunkákat, lerótták adóikat azoknak a tatár elöljáróiknak. akiket kény-szerből választottak maguknak, ezután pedig már csak a vakszerencsénmúlott, hogy új uraik meghagyták avagy elvették az életüket.

A megpróháltatások mindazonáltal nem egyformán érték az országnépét. A Duna 1242 elejéig feltartóztatta a hódítókat, s csak a keménytélnek volt köszönhető, hogy a befagyott folyón átkelve pusztításukatkiterjeszthették a Dunántülra is. Aldozatul esett a dúlásnak Óbuda,majd Esztergom városa, bár az utóbbi helyen a vár ellenállt a hódítók-nak. Székesfehérvárott is csak a külváros felégetêséig jutottak. ltt a vá-rost övező mocsarak olvadása riasztotta el õket a település megrohaná-sátől. Pannonhalma megint csak bevehetetlennek bizonyult számukra.Annak ellenére. hogy a tatárok senkitől sem akadályozva száguldozhat-ták be az egész Dunántúlt, a legkisebb rombolás ezt az országrészt érte.Errefelé elmaradt a csapás hirtelenségéből, váratlanságából adódó béní-tó sokkhatás, többen tudtak védelmükről gondoskodva idejében védetthelyekre húzódni, és a betolakodók jelenléte sem nyúlt hosszabbramásfél hónapnál, amely idő nem volt elég az itt élők módszercs megsa-nyargatásához.

A Dunán átjutott ellenségnek meghiúsult az a célja is, hogy clfogjákés elveszejtsék lV. Béla királyt. Hiába nyomultak be Szlavóniába, majdonnan a Tengermellékre, az uralkodó és családja előbb Spalatóba - amai Splitbe - húzódott, utóbb pedig Trau várának falai között talált ol-talomra. E vár megvívásával üldözői már meg sem próbálkoztak, mivela tatár sereg 1242 márciusában váratlanul kivonult az országból. Atervszerüen végrehajtott távozáskor a fősereg a Duna két partján ha-ladt, az erdélyi tatár hadak az Olt völgyében, a sflavón-dalmát vidéke-kig elkalandozók pedig Bosznián és Szerbián keresztül indultak el Bul-gária felé. Magyarország hirtelen feladására több ok kínál magyaráza-tot. A mongol hódító stratégiában az első megfélemlítő csapást gyakrankövette átmeneti, ideiglenes visszavonulás a végleges megszállás előtt.Az is valószínűsíthető, hogy a hódítók létszáma elégtelen volt a tartósmegszálláshoz. A döntő körülmény mégis abban keresendő, hogy 1241decemberében meghalt a mongolok legfőbb ura, Ögödej nagykán, s azutódlás kérdése Batu kánnak, valamint a nyugati hadjáratban résztvevő számos Dzsingisz unokának korántsem volt közömbös.

T

A tatárjárás és következményei @

A tatárjárás következményeit számba véve, elsőként a talán még afizikai pusztulásnál is súlyosabb lelki rnegráfltódtatást kell kiemelni.Az ország korábbi története során egyetlencgyszer sem élte meg, hogyhuzamos ideig kiszolgáltatottan és teljes tehetetlensegben sínylõdjékegy ellenséges hadsereg tartós megszállása alatt. Segítség sehonnannem ígérkezett, és ha nincs a váratlan kivonulás, reménytelenül nehéz,szinte kilátástalan jövõ elé néz a túlélő lakosság. Nem sok bizodalmavolt az ország életre keltése felõl annak a kortárs délnémet szerzetesneksem, aki a niederaltaichi kolostor évkönyvében az 1241. évhez egyszerűtömörséggel annyit vetett oda, hogy a 350 éven át fennálló Magyaror-szágot megsemmisírette a tatárok hada. Nemcsak az 1242-t közvetle-nül követõ évek, hanem egy nemzedék teljes életidejének meghatározóélménye maradt a megsemmisülés megélt fenyegetése, lépten-nyomonbefolyásolva napi cselekedeteikben azokat, akik túlêlték a retteneteı.

Az emberéletberi és az anyagi javakban mutatkozó veszteségek listá-ját még közelító pontossággal sem tudjuk összeállítani. A népsűrüségre,a népesség- és településsümra vonatkozó adatok a tatárjárást megelő-ző állapotukat illetően is erõsen szóródnak attól függően, hogy milyenszűkebb térség számokban megfogható -z kiindulópontjából történtaz adatokat Országosan általánosító kivetítés. A pusztulás mértékénekmegítélésében a kutatás megint csak olyan módszereket kénytelen ala-pul venni, amelyek néhány kisebb területre vonatkozó számszerű isme-ret átlagolásával adnak crcdmênyt az egész Kárpát-medencére. A kü-lönbözõ megállapításokat szembesítve nyilvánvaló tehát, hogy mind akiındulóbázıs, mind a veszteségszám közvetett módszereken nyugvómegközelítése komoly eltérések forrása. Az arányszámokban kifejezettbecslések ekképpen 15-50% közötti mértékű pusztulást valószínüsíte-nek. Számokba öntve a legmérsékeltebb kalkuláció is majd negyedmil-lió emberélet kioltását tudja be a tatárok bűnének, míg a maximálisbecslés túlzónak tűnó, cgymillióhoz közelítõ számot tételez. Az invázi-ót területileg az Alföld és Erdély sínylette meg legjobban. A hadak vo-nulási útjába esó széles, akár félmegyényı sávokban a 75%ot is felül-múlták a veszteségek. Ahol nagyobb, városszerű település akadt a tatá-rok útjába, azt rendre elpusztították, kirabolták és felpcrzscltêk. alakosságot pedig kíméletlenül lemészárolták. A majd egyéves megszál-

s9`

@ ıv. BÉLA. A i1ON`i`Oi.vA ÚJÍTÓ KiRÁi.Y

lást elszenvedõ térségekben a hadmozgást és harceljárást kísérő Öldök-Iés mellett a megfutott, megbújt lakosság folyamatos és módszcres em-bervadászatnak volt kitéve.

Kétségtelen az is, hogy az ellenség távozása után komoly másodla-gos pusztulás növelte a veszteségeket. A vetés elmaradása 1242-ben éle-lemhiányt okozott, a legyengült, elcsigázott népet betegségek és járvá-nyok tizedelték tovább, amelyek terjedéséhez hozzájárult a sok teme-tetlen halott, valamint a kutak és vizek fertõzöttsége. 1245-ban mégegy sáskajárás is tetézte a bajokat. A népszaporulatot visszavetctte,hogy sok család széthullott, megcsonkult, emellett megugrott a meg-pıóbáltatások elviselésére képtelen kiskorúak halandósága, akik néhányév múlva lehettek volna szulõképesek. De a felnőttek leromlott szerve-zete miatt is visszaesett a születések száma. A demográfiai veszteségekmegtorték azt a belsõ növekedési, terjeszkedési folyamatot, amely aınegelõzõ időszakban a gyéren lakott határszélek felé, keleti iránybanpedig még a Kárpátok karéján is túlra vonzotta a magyarságot. Meg-élénkült viszont az ellentétes irányú mozgás: a szomszédos területeklakói gyorsuló ütemben vándoroltak be a Kárpát-medence néptelen pe-remvidékeire. Ezáltal hosszabb távra kihatóan a magyarság rovásáramódosultak az országon belüli etnikai arányok.

Végül a tatárjárás fordulópontot hozott a királyság belsõ átalakulá-sának ll. András idején nckilendült, lV. Béla elsõ éveiben azonbanvisszafogott folyamatában. Az archaikus, Szent lstvánig visszamenõberendeúedés nagyobb részben a romok alatt lett a múlté. Feltámasz-tása többé elképzelhetetlen volt. IV. Béla kezdeti elképzeléseibõl sokmindent fcladva, szakított a régi világ újraélesztésének meddő kísérle-tével. A királyság életre keltésének feladata a 13. század valós állapotai-ból kiinduló kormányzati politikát kovetelt. A tatárok újabb támadásá-tól okkal rettegõ országot a bénító félelem béklyóiból olyan gyakorla-tias és céltudatos intéfltcdésck sorával lehetett csak kiszabadítani,amelyek mindent a védelmi képesség erõsltésének rendeltek alá, és e céljegyében az emberi és anyagi erőforrások gyarapítását, illetve minéljobb mozgósítását szolgálták.

_.T

A királyság megújításának sarukpoiitjai @

A királyság megújításának Az 1242 tavaszán kivonuló tatár sere-sarokpontjai gek romokba dontött, megfélemlítettT"Util 3 W és vigasztalan nyomorúságba taszí-tott országot hagytak maguk mögött. A keserves állapotok Iegéletsze-rűbb megörökítése a szemtanú Rogerıus mester Síııilıiıiıs :`ııt'L- (Cııııııcıııiıiscıııbilz) címet viseló beszámolójában maradt fenn. A szerzõ a pápaidiplomácia szolgálatában 1233 óta rendszeresen megfordult Magyaror-szágon, s a váradi piıspökségben javadalmat is élvezett. Személyes sze-rencsétlenségére a mongol invázió éppen hazánkban érte, s végigszen-vetlte annak minden hányattatását. A kivonuló tatárok fogságából azutolsó pillanatban sikerült valaliol az erdélyi részeken megszöknie. Azélettelen vidék kísértetiesen komor képét efféle sorokban festette meg:,Elkezdtük bejárni a puszta és elhagyott földet, amelyet elmenetelük-kor pusztítottak el. Az egyházak tornyai voltak útmutató jeleınk egyikhelységbõl a másikba, és ezek is borzalmas utat jelöltek. Mert az utakés ósvények el voltak törölve, fű meg tüskés bozót lepte be õket. Hagy-ma, porcsın, répa és fokhagyma, ami a parasztok kertjében megmaradt.ha néhol rájuk bukkantam, nyalánkságszámba mentek számomra; atöbbiek mályvával, tökkel és bürükgyökérrel táplálkoztak. Ezekkel töl-töttük meg éhes gyomrunkat, és ezektől üdiilt fel az éltető lélek véite-len testünkben. Ha elfáradtunk, nem adatott meg nekünk a pihenés,mivel éjnek idején fedél és takaró nélkül pihentünk, nem lévén mivelbefedni fejünket. Végre odahagytuk az erdő magányát, és a nyolcadiknapon Gyulafehérvár városába érkeztünk. ahol semmit sem találtunk,csak a megölték csontjait és koponyáit, a bazılikák és paloták szčtrorn-bolt és aláásott falait, amelyeket szerfölött sok keresztény vér kiontăsá-val mocskoltak be. És bár a földön nem láttuk az ártatlanok vérét, hi-szen megrészegülve magába szivta, de láttuk a piros vértõl még vöröslóköveket, és nem járhattunk rajta állandó és keserű sóhajtuzás nelkü|.`Csak Cyulafehérvártól 14 mérföldre, a Kolozs megyei Magyarfráta faluközelében találtak elõször élõ emberekre, akik egy erõdített hegytetejımenedékkõ oltalmában húzódtak meg. A túlélõk még egy hónapig nemmertek előjönni, attól tartva, hogy a tatárok valamelyik csoportjavisszamaradt Magyarországon, és csalárd íortéllyal élve bármelyik pilla-natban felbukkanhat a szökevények összefogdosására.

9!

@ iv. EÉLA. A ioNı`oi.vA UJÍTÓ KıitÁLY

Az újrakezdêst számtalan más bizonytalanság is nehezítettc. A Du-nától keletre fekvó országrészben még hónapokig liiányoztak pontosértesülések a történtekről. az országos veszteségek nagyságáról. a ki-rályról és kormányzatáról. A túlélő lakosság nélkülözte a világos igazo-dási pontokat a legsürgetõbb tennivalók meghatározásában és elvégzé-sében. A hatalmi szervezet tökéletesen felbomloti. Az ispánsági köz-pontok nagyrészt elpusztultak, eltűnt az egykori karhatalom, a gazdát-lan uradalmak birtokosainak sorsáról jobbára semmit nem lehetetttudni, vagy ha egyik-másik úr elõ is került, legtöbbször csak néptelenromokra lelt íalvai és prédiumai helyén. Az erdők, hegyek és mocsarakrejtekében inegbújt túlélők a maguk erején kívül nem számíthattaksenki védelmére. Csapatokba verődve mindenütt önállóan s önhatal-múlag gondoskodtak fennmaradásukról. Befogták az elhagyott állato-kat, fclforgatták az üszkös romokat, s õsszegyújtöttek minden szá-mukra használhatót: élelmet. szerszámokat, fegyvereket, értékeket,bármiféle elszórr javakat. Nem húzott azonban semmi sem határvona-lat az életösztön hajtotta egyszerű gyűjtögetés. illetve a lopás, a tolvaj-lás és az erõszakos fosztogatás közé. A közrend hiánya országszerte azönkénynek és az ököljognak engedclmeskedõ rablővilág elhatalmasodá-sához vezetett. Akik nem tudták erővel megvédeni a megmaradásuk-hoz szükséges javakat, könnyen áldozatul estek a büntetlenül elköve-tett jogtalanságoknak.

A király 1242 májusában indult vissza Dalmáciából az ország belsõrészei felé Az újrakezdés első lépéseként a környezetéhez csatlakozottfőemberek sorából betöltötte a legfõbb méltóságokat, s meghatároztasürgető fcladataikat. Egyik kipróbált hívét, Ceregye nembeli Pál fehér-vári ispáni a Dunától keletre fekvő, legtöbbet szenvedett részekre küld-te a rendteremtés feladatával. Érdemes szolgálatait 1249-ben egy nekijuttatott birtokadományról kiadott privilégium a következőkben össze-gezte: „A tatárok elvonulása után pedig az ország többi nemesei közülelsőként kelt át a Dunán, mind ezen, mind az erdélyi vidéken kiirtottaés igazságos itélkezéssel felszámolta a tolvajokat és rablókat, akik e tá-jakon a szokottnál nagyobb számban szaporodtak cl; a szétszóródottnépességct mindenünnen összegyűjtötte, az egybegyúltek és felleltekhűséges támogatására és fenntartására megnyitotta a sóbányákat, és

92

A királyság mzgúiizásanzk szzzitponzizi @

mindent elkövetett, amit az ország helyreállítása érdekében, a királysághasznára megtehetett' Az elsődleges teendők alighanem más vidéke-ken is hasonló el|árást követeltek a királyi tisztviselőktõl és megbízot-ıaktúl.

A tatárjárás katonai kudarca és az ország sze'-tzilálódott állapotaigyökeres Fordulatra késztették egymás irányában mind a királyt, mindpedig a bárókat. lV. Béla -- leszűrve 1241 elõtti politikáia tanulságait -kínosan ügyelt arra, hogy megosztó ellentétek elõiclézčsével nc tánto-rítsa el maga mellñl elõkelõit. Aligha szorult még rá magyar király olymértékben megbízható és hatalmas hívek egyoˇntetü támogatására,mint õ az ország megúiításának véghezvitelében. Kerülte a különbség-tételt a bárók elózöleg szemben álló csoportjai között; egyformán szük-sége volt rnindannyiuk szolgálatára. Régi hívei, illetve azok családlagjaiközül Türje nembeli Dénes, Geregye nembeli Pál, Hahót nembeli Csák,Cutkcled nembeli lstván, Csák nembeli (l.) Máté éppúgy vezetõ méltó-ságokba jutottak, mint azon nemzetségek íérfiúi, amelyek 1235 elõttadták az első vonalban állókat. ám Béla trónra kerülése után kiszorul-tak az udvarból. Az 1235-ben börtönbe vetett Kán nemheli Gyulának afia, László 1242-ben éppenséggel nádorrá emelkedett, a királyi tárnok-mesteri tiszt pedig az ugyancsak ellenpárti és hét év óta mellõzött Csáknembeli Demeteré lett. Az ú1|áépítés két évtizedes programjának egyiksarokpontiãban a világi arısztokráciával fenntartott zavarmentes együtt-működés királyi igyekezete állt.

Az összhangra törekvés azonban már a másik Íélen állók gondolko-dásától sem volt idegen. A királyság alattvalóinak uralkodó|uk szemé-lye ritkán képviselt akkora értéket, mint 1242-ben lV. Béláé. Életbenmaradása az invázió közepette fél győzelemmel ért Fel. hiszen Õ testesí-tette meg az ország egységét s létezésének folytonosságát. A romhal-mazzá vált királyság életre kelthetõségének hitét a király cselekvőké-pessége erősítette az országlakosokban, s Béla szemlátomást elszántakarattal látott hozzá a Szent lstvánéhoz mérhető roppant feladatnak.Tettereiét az úırakezdés zálogának tekintették, õ volt az egyedüli biz-tos igazodási pont, így azután mindenkinek egyértelműen mögötte kel-lett felsorakoznia. A királyi hatalom az l24l»42 során nyílott dimenzi-ók között merőben új megítélést kapott az egykori ellcntáboı szemé-

973

@ iv. EELA. A FONTOLVA UJITÓ KiiıÁLYben, s felértékelődése belülről ösztönözte hú közszolgálatra az arisztok-ráciát. A mongol csapás ilyesformán az 124i elõtti gyülölkodés mind-két oldalán kijózanító erñvel hatott, s folytathatatlanná tette az elõzõévtized torzsalkodását.

Nem kétséges, hogy az együttes cselekvés készségét a király, illetvebárói részéről a múlt tanulságaınak kölcsonos levonása mellett egy má-sik, a jovővel kapcsolatos körülmény is erősítette, mégpedig a támadásmegismétlödésétõl való tartós félelem. Miként Rogerius idézett sorai isjelzik, a tatárok visszajövetelének réme erõsen klsértett a távozásukatkövetõ hetekben, hónapokban. Felfogható magyarázata nem volt kivo-nulásuknak, félrevezető taktikai megmozdulásaik tapasztalata viszontegy év alatt jól beivódott a megfélemlítették tutlatába. Egy gyűzteshadsereg teljesen szokatlan, önszántából való távozásából nemigenadódhat más következtetés a megalázott vesztes számára, mint az,hogy távolról sincs lezárva a háború, és bármikor újra lécsaphatnak azegyszer már döntõ fölényükct éreztetõ támadók. E lélektani helyzet pa-rancsoló módon szabta a fenyegetett ország legfõbb feladatául, hogymajdani sikeresebb védelme érdekében gyorsan és hathatósan fokozzakatonai erejét. Teljességgel beláthatatlan volt, hogy mennyi idõ áll ren-delkezésre az újabb támadásig. Ez az idõkényszer még inkább halaszt-hatatlan és összehangolt tettekre, a hadügyei központba állító lépésse-rozatra szorította rá az országvezetést. Az 1242 utáni másfél-két évti-zedben a királyságot megújító politika intézkedéseit minden térenáthatották a katonai megfontolások, aminek magyarázata a tatárokvisszafordulásának huzamosan megélt és egyöntetűen valóságosnakítélt veszedelméböl eredt. Az 1250-es évek végéig ez a félelem olyan sa-rokköve volt a magyar belpolitikának, amely mind a királyi hatalomhozvalo igazodásban. mii-id pedig az ország erőgyarapodását szolgáló intéz-kcdések elfogadásában tekintetbe vétetett.

A tatárokat illetően természetesen szó sincs arról, hogy teljesen avakvéletlennek kiszolgáltatott várakozás közepette ment volna végbe akirályság reformációja. A magyar politika elemi érdekei diktálták, hogyminél pontosabb éttesülesekhez jusson a további tatár szándékokat il-letõen. Batu hadai nem tűntek el 1242-ben Magyarország láróteıébõl. AVolga és a Dnyeper közötti térséget tették törzsterületükke, s innen

44-

A királyság rnegúiításának sarokpontiai Q

szervezték fennhatóságuk alá az orosz fejedelemségeket. IV. Béla ele-ven hírkapcsolatot tartott fenn az oroszokkal. így gyors és megbízhatóértesülések jutottak el hozzá a mongol politika feileményeirõl. A tatá-rok 12/13. első felében Csernyigovi Mihály kiievi nagyfeiedelem fiának.Rosztiszlavnak a hadaira Borku mellett súlyos vereséget mértek.Rosztiszlav lV. Béla udvarába menekült azzal a hírrel, liogy Batu erõi-nek úiabb nyugati támadása kuszobon áll. A magyar király nagybátyia,az észak-adriai Aquileia pátriárkáiává lett Berthold kozvetítésével érte-sítette a frissen megválasztott lV. lnce pápát a fenyegető kilátásokról.Az egyházfõ keresztes hadjárat meghirdetésére adott felhatalmazástBertholdnak, ám miután a hir vaklármának bizonyult, a tohorzás ha-mar abbamaradt. Az 1245-ben Lyonban tartott egyetemes zsinaton Pé-ter kiievi metropolita hirdette bizton az Európa ellen irányuló közeli ta-tár támadást, egy év múlva pedig a halicsi Danyilo juttatott Batu hadikészülõdésérõl híreket IV. Béla udvarába.

A mongolok ugyan egyáltalán nem tettek le végleg az ú|abb nyugatihadiáratról, azonban a nagykánválasztăssal kapcsolatos dinasztikusküzdelmek meghiúsították egy nagyszabású hadi vállalkozás indítását.Csak 1246 őszén emelték Ögödej legidősebb fiát. Cü|ük ként mindenmongolok urává, s rögvest meg is hirdették a N)mgat elleni nagy hadjá-ratot. Ennek híre már az év vége elõtt lV. Béla uclvarába iutott, akiazonnal hírt adott a fenyegetésrõl lV. lncének. Érdemi segítség ezúttalsem érkezett, bár szerencsére a meghirdetett tatár hadiárat is elmaradt.A Dzsingisz unokák belsõ küzdelmei képtelenné tették a mongolokatnagyobb hódító akció elindítására. Cüiük nagykán személye sem ked-vezett a fényes hódító hagyományok folytatásának; alkoholizmusamár 1248-ban végzett vele. 1252-ben került csak a birodalom élére is-mét tetterõs vezetõ Möngke nagykán személyében. Bár rendteremtõfellépésének sikerei 1254-ben egy idõre felélesztették a magyar udvar-ban a nagy félelmeket, ám Mongke végül Elõ-Ázsia, illetve Kína déli tér-ségénck irányába folytatta a világbirodalom építését.

Európa - elsõsorban is a Magyar Királyság -- az 1240-es évek közepé-tõl sok szálon nyomon követte a rettegett ellenség belsõ világában tör-ténteket. Követeken, utazókon, domonkos és ferences expedíciókon,valamint az orosz földek lakóin keresztül sikerült folyamatos és meg-

@ iv. Eiëiıi. A FONTOLVA Uiı'Tc'> ı<iKÁi.Ybízható hírcsatornákat fenntartani. Felmérve a szerzett értesülések vár-ható következményeit, sokszor csapott át nagy riadalmakba a régi szo-rongás. A veszélyérzet állandó felszínen maradasa sokban hozzáiárultahhoz, hogy a királyság megúiításának elhatározott terve nagyobb ki-lengések nélkül és belpolitikai összetartás mellett iusson a kivitelezés-ben elõre.

Telepítések és népmozgások A tatárjárás |egfá|dalmasabb és leg-iáˇii '_ szembetűnõbb vesztesége a népes-ségszám súlyos mcgfogyatkozása volt. Mint korábban már szó esettróla, a veszteségeknek csak százezres nagyságrendű mértékét lehet bi-zonyossággal megállapítani. Ha csak a legkisebb, 15-20%-os - illetve azennek megfeleltetett negyedmillió körüli emberveszteségbõl indulunkki, ez is olyan mérvű kiesési |elez. amely országrésznyi területeket ta-szltott élettelenséghez közeli állapotokba. /\ népesség eloszlásál-ianugyanis már 1241 elött nagyok voltak a különbségek a nyugati és a ke-leti országfél között, s az emberveszteség elsõsorban a Dunától keletrefekvõ, |óval ritkább népsűrúségű tétségeket terhelte. Mindez azt vontamaga után, hogy az Alföldön és Erdély számottevő részein hatalmasüressé vált területek benépesítését kellett megoldani.

A baiokat tetézte. hogy a tatárok elõli menekülés a túlélõ lakosságnagy töınegeit kimozdítorta eredeti lakhelyérõl, és nem feltétlenül voltkézenfekvő, hogy a veszedelem elmúltát követõen mindenki oda igye-kezzék visszaköltözni, ahol addig élt. Éppen ellenkezőleg. A vákuum-helyzet sokaknak alkalmat kínált ahhoz, hogy mcgszabaduljanak aláve-tettségük kötött állapotaitól. Az elózõleg is súlyos munkaeróhiányezekben az években sokszorta szorítóbban |elentkezett, ezáltal az el-vándorló szolganép nehézség nélkül tudott kedvezőbb életfeltétclekettalálni magának más birtokokon. A tatárjárás után hetekig hónapokigtartott, amíg valamiféle közrend helyreállt, a bizonytalanság pedig szö-késre bátorította az addig helyükön maradt szolgaelemeket is. Mindenüresen maradt falu és prédium elnéptelenedése nem írható tehát a tatá-rok rovására. s nem is számítható az emberéletben bekövetkezett vesz-teségek közé

vis"

Telepítčsek és nčpmozgások @

A lakatlan földek benépesítése összetett folyamat volt, amely több-féle népességmozgásból állt. Legfontosabb elemét a kulsõ forrásokbóltáplálkozó telepítések képezték, amelyek mögött a király és azországvezetés azon törekvései álltak, hogy idegen jövevčnyekkel pótol-ják mielõbb az emberveszteségekct, elevenné tegyék az elpusztltotr tér-ségeket, illetve az ország ama részeit is, amelyek eleddig üresen tátong-tak. lV. Béla királyi rendelet kiadásával mozdította elõ a telepítésekmegındítását, ettöl remélve, hogy katonák és földművesek érkeznekMagyarországra, Noha minden égtáj felõl jottek is telepesek, ám azok avárakozások, hogy messzi földek lakóinak nagy tömegei fognak majdútra kelni, nem teljesedtek be. Elsősorban a szomszédos területek határmenti népessége mozdult a hívó szóra, amely már az elõzõ évtizedek-ben hívatlanul is beszivárgott a lakatlan gyepüvıdékekre.

A nyugati nagy népmozgások hullámai a 13. század közepére lccsen-desedtek, Az európai „agrárforradalom' népességfölöslege a tatárjárás!megelőző évszázadban nagyrészt új hazára talált Kozép-Európában. All. század közepétől beköltözõ ,,latinoknak" nem volt utánpótlásuk.Legfeljebb néhány itáliai és németalföldi kereskedelmi vállalkozó akadt.akit külkereskedelmi érdekeltségei arra ösztönöztek. hogy az éledezõáruforgalomban hasznát keresve, valamelyik magyarországi kereskedel-mi központba költözzön. Noha német földről csak a 12. század utolsósukaszában indult meg a tömeges vándorlás. ám a csúcsponton ez ıstúljutott már 1241 elõtt. Ha sok tízezres német ajkú bevándorlótö-megre nem is lehetett számítani, kisebb csoportokban azonban érkez-tek mčg a tatárjárás után is. Változóban volt viszont a nyugati beván-dorlók összetétele. A paraszti népesség visszaszorult. és a városlakók,kézműiparhoz és bányászathoz értõk kerültek túlsúlyba. Elsősorban afelvidéki terület volt vonzó számukra, mindenekelőtt a Szepesség, illet-ve a Caram vidéki bányavárosok. Az itt letelepedettek credetük szerinta németség különböző területeirõl származtak. Bajorok, türingiaiak,sziléziaıak is voltak közöttük, számottevő részük pedig szász lehetett,minthogy szászföldi gyökerekre utaló jogi normák lionosodtak meg azáltaluk belakott vidéken.

Új hazájukban a szepesi németséget ~ akárcsak Erdélyben f szászgyújtőnévvel illették. Soraikban parasztok és bányászok egyaránt elõ-

_?

@ iv. BÉLA. A FONTOLVA L'iiíTo Kii=.ÁLYfordultak. Munkájuk nyomán hamar virágzásnak indult a mezõgazda-ság, irtásfalvak sokaságát hozták létre. Jeleskedtek a gazdag érclelõhe-lyek kiaknázásában, továbbá az éreíeldolgozás meginditásában is. A bá-nyászat, valamint a hozzá kapcsolódó kézművesség és kereskedelemrévén a térség városfejlõdése hihetetlen gyors ütemű volt. A királyi ha-talom azonban nemcsak az egyes települések boldogulását biztosítottakiváltságokkal, hanem a szászok közösségének jogi különállását is erõ-sítette. Közös bírájukról, illetve ispánjukról már 1257-bõl említés esik,míg az erdélyi szászokéhoz hasonló kiváltságaik és kötelezettségeikfoglalatát az a privilégium jelentette, amelyet 1271-ben nyertek el V.lstván királytól.

A hőn áhított foldmúvesnép zömét sflávok és románok adták. Előb-biek az észak-magyarországi területek, míg utóbbiak Erdély benépesíté-sét segítették elõ. Mindkét nagy térségben döntõ szerephez jutottak amunkaerõszerzésben érdekelt földbirtokosok. Korábban a telepítés elvi-leg királyi jog volt. lV. Béla azonban túllépett a magánosok telepítéseireadott eseti engedélyek vagy utólagos tudomásulvételek gyakorlatán, smaga ösztönözte a birtokosokat kezdeményező fellépésre. A telepítéseksajátos vállalkozások formáját öltötték. Az észak-magyarországi térség-ben soltésznak (scıılıeııis) nevezték a telepítő vállalkozókat. Egy-egy bir-tokos szeızõdés keretében adott megbízást népek ,,gyűjtésére". A sikerestoborzás után a soltész irányította a létesülõ falu kialakításával kapcso-latos teendőket, s bírói tisztséghez jutott az új településen. Gyakran jö-vedelmek is megillették a földesúrral kötött szerződés alapján. llyen jel-legű telepitésekkel elsõsorban lengyel, rutén, morva és cseh Íöldekrõ! si-került népességet hozni Észak-Magyarország lakatlan vidékeire.

Sokban hasonló a románok erdélyi betelepülése. A románok a 12.században még Magyarországtól délre, a bolgár eárság földjén éltek. Azelső szórványos híradások ll. András uralmának elejétõl utalnak aFogarasi-havasok vidékén román jelenlétre. Păsztorkodó életmódotfolytatva, spontán bevándorlással tűntek fel Dél-Erdély hegyi legelõin.A királyi hatalom más idegen etnikumokhoz hasonlóan igényt támasz-tott a sajátos kenézségi szervezetben élõ románság hadi szolgálataira. Atatárjárás elõtt jelenlétük még csak a Déli-Kárpátok vidékére összpon-tosult, ám 1241 után a lakatlanná vált erdélyi részek benépesítésekor

Ír

Telepítések és népmozgások a

kézenfckvõnek tűnt, hogy a határon belülre igyekvő csoportjaik befo-gadásával enyhítsenek a telepítési gondokon.

A román jövevények egyszerre kínálták a királyi hatalom számára ahaderő, az egyházi és világi nagybirtokosok számára pedig a munkás-kéz gyarapításának lehetőségét. A telepített falvak elöljáróit kenézek-nek nevezték, helyzetük néhány vonása a soltészekkel mutatott rokon-ságot. A szervezett betelepítés mellett valószínűleg folytatódott azészaki irányú spontán népmozgás is. Ennek eredményeképpen az Ar-pád-kor végére Dél-Erclélytõl egészen Bihar megyéig kimutatható a ro-mánság jelenléte. Szórt betelepítésükben a birtokostársadalom munka-erõszerzö érdekeinek érvényesülése fejeződik ki. Ez erősebbnek bizo-nyult a királyi hatalom azon igényénél, melyet kezdetben a románokkatonai szolgálata iránt támasztott. Emiatt sikertelen maradt a századutolsó harmadában jelentkező királyi igyekezet, hogy sajátos etnikai ki-váltságok biztosítása mellett a románságot - a szászokhoz és a széke-lyekhez hasonlóan - egy területi tombbe szervezzék.

A katonák jövetelét remélõ királyi hívó szó legnagyobb eredményéta kunok visszaköltözése jelentette, amelyre 1245--46 táján került sor. Asikertelen első honteremtõ kísérlethez képest a tatárjárás után alaposanmegváltozott körülmények fogadták a visszaédesgeiett nomádokat. ADél-Alföld hatalmas néptelen pusztáin, a Duna-Tisza, a Körös-Marosés a Maros-Temes közén zavartalanul kóborolhattak immár legelõróllegelõre állataikkal. Mivel nem kellett szétköltöztetni óket, s így a szá-mukra idegen környezettel csak kevéssé érintkeztek, hosszú ideig hábo-rítatlanul megõrizhették nomád világuk belsõ rendjét, nemzetségi kö-telékeiket, pogány hitüket és szokásaikat.

A király hadjárataiban rendszeresen igénybe vette a kunok hadi szol-gálatait, egyébként jótékony nagyvonalúsággal siklott el figyelme kato-nai segédnépének keresztényeket megbotránkoztató megnyilvánulásaifölött. lmmár nem voltak napirenden az állandó ütközések a magya-rokkal, legfeljebb a külföldiek szörnyülködtek a sátorlakó keleti pogá-nyok háborítatlan jovés-menése láttán az országban. Ezekre a vélemé-nyekre azonban lV. Béla a tatár mozgolódásról felröppcnõ hírek köze-pette nem sokat adott. A pogányok királyi rendelkezésben tartottmegbízható ereje katonailag többet ért számára, mint a nyugati keresz-

“Íze

@ ıv. EHA, A i-ONTOLVA \'ııí`ı`Ó KIRÁLY

ténység semmire sem használható kritikus észrevételei. lízl kertelésnélkül tudomására is hozta lV. lnce pápának 1250-ben; ,A kunokat isbefogadtuk az országba. s ó, fájdalom, ma pogányokkal védelmezzükorszăgunkat, és pogányokkal verjük le az egyházhoz hűtleneket. Mitöbb, a keresztény vallás védelmére elsõszülött íiunkhoz kun nõt kap-csolrunk a házasság kütelekével." Az említett eliegyzésre 1246 vége felékerült sor a gyermek lstván herceg és Szalán kun fejedelem leánya kö-zött. Házasságukat nyolc év múlva kötötték meg. ez alkalomból a ku-nok ura és elõkelõi is megkereszlelkedtek. lstván hitvese a keresztség-ben Erzsébet nevet kapott. Sza|án halála után lstván viselte a kunokura címet, amely titulus utóbb a nádoré lett.

Közkeletú feltevés szerint a kunok visszajöveteléhez köthető egymásık keleti nép, a jászok első csoporqának bekoltözése is. Egy továbbinéprészük 1283 tá|án érkezhetett Moldvából, illetve Havaszllöldrõl. Aiász elnevezés iráni eredetű alánokat |elöl, akıket a mongolok keltettenépmozgás sodort nyugat (elé. A 14. századtól ismert adatok szerint ki-rályi testõrként, illetve konnyúlovas ílászként számítottak a magyaruralkodók katonai szolgálatukra. F6 településı tõmbjük a mai Jászság-ban volt, ahol elkülönült keretek között sokáig megõrizték nyelvükct,vallásukat és életszokásaıkat. Amennyiben megalapozottak az 1240-esévekbeli betelepítésüket valló vélemények, úgy lV. Béla könnyúlovashaclerqének erõsítésčbcn szánhatott szerepel nekik.

A határokon túlról érkezők népmozgása mellett számban valószínű-leg nagyobb tömeget mozgatott meg az 1242 utáni belsõ migráció. Bárez nem gyarapította az ország lélekszámát, mégis fontos eleme volt atelepltıšspulitikának. Összetett érdekek álltak a hátterében: a település-szerkezet helyreállítása és reformja. a birtokosok munkaerõ-szükségle-tének kielégítése, továbbá a királyi hatalom ú| területi bázısának meg-erősítése. A belsõ népmozgások szoros össdiangban álltak a mélyebbgazdasági és társadalmi átalakulás folyamataıval, elõmozdították azárutermelést és a városfejlõdést, valamınt a rugalmasabb, egységesebbtársadalomszerkczet kialakulását.

Maga az uralkodó az északi erdöıspánságok sáv|ában szabad te-lepesíalvak sokaságát keltette életre. Az odaköltozõket éppúgy hospe-seknck mondták, mint az idegenből érkezetteket. holott ez esetben

W

Telepítések és népmozgások @

döntően magyar ajkú népekról volt szó. A hangsúly a 13. század köze-pétõl már nem a megtelepedõ nép idegen eredetén volt, hanem a kife-jezés jogi tartalmán, azaz a paraszti szabadság maximumának élveze-tén. Az üres vagy alig lakott íöldekre belsõ telepítésekkel is népeket le-hetett ,gyűjteni", hasonló szabadságok felkínálása mellett, mintamelyek addig az idegenből jött telepeseker illették meg. E tekintetbena nagybırtokosok voltak különösen fogékonyak a birtokaik benépesíté-sért: ösztönző királyi szóra. lV. Béla esetenként adományi feltételülszabta a lakatlan föld benépeslıését, s elvárásában nem tett különbsé-get idegen és magyar _.hospesek" kozott. Védleveleket is kiadott, ame-lyek nem elsõsorban a telepítõ birtokos jogát voltak hivatottak igazol-ni a legális toborzásra, hanem királyi védelemmel szavatolták a bırtok-ra költözõk főbb szabadságait. Ennek nyomán sorra jöttek létre avilági nagybirtokokon a szabad telepesfalvak, és e példa olykor az egy-háziak körében is kövcrõkre talált. A tatárjárás idején „szétszéledt”szolgaelerneket, ha nem sikerült fellelni õket s ez volt a jellemzõ -_.telepesekként kezelték a belsõ vándormozgalomban. Nem számított,hogy valaki honnan jött, milyen nyelvet beszél, s hogy előtte mi volt,és milyen kötelmek alól keresi a szabadulást, szükség volt a munka-erejére.

A földesúr tulajdonosi hatalmãban maradtak természetesen törvé-nyesen nem kerülhettek a „népek gyűjtésének" áramába. Két tekintet-ben azonban õket is hamarosan elérték a változások. A telepesfalvakgazdálkodása hatékonyabb és jövedelmezóbb volt, s ez a belsõ korsze-rűsítés lehetóségcinek keresésére ösztönözte a birtokosokat. Ugyaneb-be az irányba hatott az a körülmény is, hogy végsõ soron a kötöttsé-geıktõl szabadulni vágyó paraszttömegek szökéssel, törvénytelenúton mindig megpróbálkozhattak kilépni a szolgaságból. s a telepíté-sek sodrába jutva kerifshették sorsuk johhra fordulását Maradásra bír-iıi a szolgaelemeket csak azoknak a kiilönbségeknek a mérséklésévellehetett. amely elválasztotıa õket a szabad állapotú parasztságtól. Atarárjárást követõ neˇpmozgások e vetiiletei azonban a 13. század ag-rárátalakulásának s nem a lélekszámvcsztés pótlásának kérdésköréheztartoznak.

T.

@ iv iieu.. A FONTOLVA úiító i<iitÁLY

Hadügyi reformok és birtokpcılitilta Az ország megújításánakígçiuı-ˇ";?__ egyik satokköve a hadipo-tenciál erõsítésének célja volt. lV. Béla 1242 utáni politikájának mindenterületét áthatotta a védelmi képesség javításának törekvése. Amelletthogy intézkedéseivel megkísérelte kiszélesíteni a hadra foghatók bázi-sát, két tekintetben szűrt le a tatárjárás katonai tapasztalataiból olyantanulságokat, amelyek világosan megszabták számára a haderő korsze-rüsitésének ırányait. Már a muhi csatában megmutatkozott - a Sajó-híd védelme és a király eredményes kitörése során ~. hogy a nomádoknemigeiı boldogulnak a páncélos Iovagokkal szembeni közelharcban.Kézenfekvóen adódott, hogy minden úton-módon növelni kell a nehéz-fegyverzetű vitézek számát. A másik tanulságot a jól eróelített helyekés korszerű kóvárak sikeres ellenállása szolgáltatta, amely azzal a ta-pasztalattal is együtt járt, hogy a régi típusú foldvárak, ispáni kozpon-tok mıt sem érnek az ilyesfajta támadások feltartóztatásában. Sürgetõfeladat volt tehát egy sor korszerű kóvárnak a felépítése.

A haderõfejlesztes mindkét előtérbe állított szükséglete súlyos anyagiforrásokat kívánt, ezek mozgósításához azonban a királyi hatalom nemrendelkezett sem kellõ tartalčkokkal, sem elég lehetőséggel. A régi vár-szervezet a maga birtokháttetével még érintetlen állapotában sem voltelég teherbíró ahhoz, hogy kiindulópontja legyen egy efféle korszerűsítéskivitelezésének. S 1242-ben hol voltak már ennek változatlanok az alap-jai! A ll. András korabeli földindulás, majd a mongol dúlás felismerhetet-len romlialmazzá tette az egykori várispánsági szervezetet. A hatliigyi re-formot csak azokra az energiákra lehetett alapozni, amelyek a 13. századtársadalmi és gazdasági átalakulásában rcjlettek. lV. Béla orsıágvédelmipolitikája annak köszönhette eredményeit, hogy szolgálatába tudta állí-tani a terhelhetó társadalmi rétegek novekvõ magánerejét.

A páncélos lovagok számának gyarapításába az országlakosok legkü-lönbözõbh csoportjait sikerült bevonni. Miután szerfölött drága voltmind a lovagi fegyverzet, mind pedig a megfelelõ hadimén, így csakazok tudták egyénileg viselni ennek terhét, akik legalább középbirtoko»si jövcdelmekkel rendelkeztek. Emiatt a király a kollektív teliervállalásgyakorlatát rendszeresítette. A kıváltságokkal pártfogásolt tehetõsebbvárosok kötelezettségéül szabta meghatározott számú páncélos vitéz

__ızF _

Hadügyı reformok és birlokpolitika É

kiállítását. Zágrábnak 12, Pestnek 10, Nyitrának ugyancsak ll nehéz-fegyverzetű harcos hadba küldésérõl kellett gondoskodnia. Ez az elv ér-vényesült a királyi hadiszolgálatra kotelezett kisebb birtoktulajdonosokesetében is. Az eredetileg határõrizeti feladatokat ellátó szepesi lán-dzsásoknak a könnyúíegyverzetú személyes hadba vonulás helyett1243 után négycsaládonként kellett egy páncélos vitézt a királyi sereg-be küldeniük. A hatalmas Zólyomi erdõispánság területén elõször aturóci fennsíkon honosította meg a király azt az újítást, hogy 2-2 ekeal-ja (kb. 100 hektár) földet juttatott a föleg várjobbágyokból, szegényszabadokból és alsóbb szintú rétegekbõl verbuválódó hadakozúknak, shat~hat családonként kötelezte õket egy-egy lovagi Ecgyvcrzctű harcoskiállítására maguk közül. A szomszédos liptói részekre is átterjedt ez agyakorlat. A katonai célok vezérelte újítás olyan társadalmi hozadékkaljárt, hogy a komoly megbecsüléssel övezett páncélos legyverzetű hada-kozók elõtt megnyílott a nemességbe emelkedés útja. A nehézlegyver-zetben harcolók számát tehetõs királyi szerviensek is szaporították,ugyanakkor a nagybirtokosok bővülő magánhaderejének legértékesebbrészét is ilyen vitézek alkották.

Sokkal kevésbé lehetett hasonlóan széles kört bevonni a várépítésék-be. Ehhez valóban olyan roppant gazdagság kellett, amellyel a királyonkívül csak a világi és egyházi arisztokrácia rendelkezett. i242 februárjá-ban a „tatárok után megmaradott" magyarok legnagyobb szorultságukközepette a pápához fordultak, s levelükben felsoroltak azt a 17 erõssé-get, amelynek falai között nagyszámú nép talált oltalmat. A jól erődí-tett egyházi központok, ispáni székhelyek és hegyi várak sorában há-rom nyugati típusú, friss építésű kővár is akadt (Németújvár, Léka ésFülek). Az ország védelmi érdeke az utóbbiak sıámának gyarapításárkövetelte.

Várat a 13. század elejéig csak a király építteıhetctt. A nagybirtokos-ság elõretörése hívta életre az elsõ igényeket Í no meg a képességet -magánvárak emelésére, amely kezdetben királyi engedêlyezéshez kölõ»dött. A tatárjárás elõtt mindenesetre csak kevés ú| vár épült. a kõvárakszáma semmiképpen sem haladta meg a tízct. A várépitési kedv erötcl-jes királyi ösztönzésre szorult. Maga lV. Béla ~ kovetõket remélvén -uralkodása végéig negycdszáz új várat cmeltetctt. s tucatnyi régi ispán-

/03

Q iv. EELA. A FONTOLVA UJITO i<iıı.ÁLYsági központot korszerűsített (Komárom. Poöony, Bolondóc, Scmpte.Bereg). Az ország vérkeringésélıe kapcsolt erdõuradalmakban is hama-rosan erõs királyi várak magasodtak (Zólyom, Turóc, Sáros, Toboly, Pa-tak). A pilisi erdõk uradalmi központjában a visegrádi felsõ várat Máriakirályné építtette fel.

A várépítés programjáról a királyi tanácsban született elhatározás.Ennek nyomán az uralkodó úgy rendelkezett, hogy az erõdítésre alkal-mas helyeket akár csere útján, akár más jogcímen olyan magánszemé-lyek, közösségek, illetve egyházak birtokába kell adni. akik és amelyekkészek gondoskodni a népsokaság menedékéül szolgáló eródített épít-mények emeléséról. A kitűzött cél megvalósításában igazán csak anagybirtokosok váltak a királyság partnerévé. Az egyháziak nem sokkészséget mutattak az ilyesfajta erőfeszítések vállalására. míg az alsóbbtársadalmi csoportok vagy a kozös érdekeltség, vagy a teherbíró képes-ség hiányában alkalmatlanok voltak a felkínált szerepre. Kezdetben akirály belsõ környezetébe tartozó legfõbb méltóságviselök szánták rámagukat a várépítésre, másfél-két évtizeden belül azonban egyre többmagánlıirtokos követte példájukat. Az 1260-as évekre már komolypresztíue volt a várbirtoklásnak. Valóban tekintélyes iıagybirtokosıiakegyre inkább a vártırak számítottak. A várépítések indíttatásáhan azországvédelem szempontjainak háttérbe szorulását jelzi, hogy a 13. szá-zad várainak döntõ része 1260 után, a tatár veszély elmúltát követõenépült fel. l270-ig száz korülıre tehető a várak száma. ezeknek mintegy60%-a volt magánvár. A század utolsó harmadában gomba módra sza-porodó új erõdítményeket kivétel nélkül magánbirtokosok emelték.

A hegytetókön, magaslatokon emelt magánvárak eleinte szerényküllemú. viszonylag kis méretű építmények voltak. Fõ elemükct a kö-bõl épült lakótorony alkotta. Ez szolgált a várúr és családjának szállás-helyéül. Kezdetben nem is feltétlenül húztak fel más épületeket a vár-fallal övezett bclsó térben. Ám ahogy a kóerõdök az egyszerű menedék-helynél kezdtek többet jelenteni, s állandó földesúri udvartartásokközpontjaivá váltak. úgy hövültek belül palotával. kápolnával. házak-kal és mindenféle kiszolgáló épületekkel. A várfalon több torony ésóvott kapu, kívül pedig körtilíutó árok erősítette a védelmet.

104

Hzaugyi zzrozmzk ez iziıizzı<p„ıaı.ı<z @

A várak sokasodása hatással volt a birtokviszonyokra. Ennek elsõ je-lei a birtokadományokban mutatkoztak meg. lV. Béla egyrészt várépí-tésre alkalmas hely gyanánt adott földeket magánosoknak, másrésztabból az inclíttatásból is, hogy az erődítmény emelésére vállalkozókanyagi ere|čt növelve elősegítse az a|ánlkDzások beteliesítését, illetvehogy az elkészült vár fenntartható is legyen számukra. A várak léte erö-telies kívánalomn-ıá tette a tömbösítert bırtokszerkezet kialakítását.amely érdek további birtokmozgások eredõje lett. A vár lV, Béla szemé-ben döntően hadászati értéket képviselt, ám a birtokosok azonnalfelismerték a várbirtoklás ezen túlmutató |elentóségét. /\ várépítésbenaz 1260-as évektõl összetett földtulaidonosi érdekek kerültek előtérbe,nevezetesen a birtokkezelésé, a birtokvédelemé, továbbá legfõbbképpenis a magánliatalom épltéséé. Az ,alkalmas hely' kiválasztásában egyrekevesebbet nyomott a latban a királyság védelmének stratégiai megfon-tolása. A magánosok ott kezdtek várakat építeni, ahol egybefüggő bir-toktestekkel rendelkeztek. A várak uradalmi központokká Íormálódtak.Tartozékokként falvak gyúrúie kapcsolódott hozzáiuk. Az erődítményvédelmet nyújtott a birtokos parasztnépének, elrıasztotta a hatalmas-kodókat, illetve befogadta a külsõ támadás elől megfutókat, egyszer-smind fenyegető hatalmi erõt sugárzott a szomszéd birtokosok felé. Azutóbbi mozzanat sokaknak adott ösztönzésl arra, hogy õk is várépítés-re szánják magukat.

Néhányan a leghatalmasabbak közül nem álltak meg egyetlen várfelépítésénél, hanem több - alkalmasint egymáshoz közel fekvõ - erõs-ség bırtoklására törekedtek. 1270 elõtt e téren a legtovább lV. Bélaegyik fõ támasza, Héder nembeli Kőszegi Henrik |utott el, aki Vas me-gyében felépíttette Szalónakot és Szentvidet, maíd királyi adomány-ként megszerezte melléiük Kőszeg és Borostyánkõ várát. Ezzel kulcs-fontosságú helyzetbe került az ország nyugati határszakaszának ellen-õrzésében. A többszörös várbirtokosok kiterjedt vidékek fölötti befo-lyás érvényesítésére váltak képesekké, s ez hosszú távon roppantveszélyeket hordozott a királyi hatalomra nézve.

Az erõdítések másik fontos vetületét a ielentõsebb városok oltalmátbiztosító védfalak kiépítése ıelentctte. lV. Béla e tekintetben az elsõkezdeményezést már 1242-ben megtette. amikor Zágráb váral|ai lakos-

lüš

@ iv. iai'Eı.»\. A FONTOLVA ÚJÍTÓ KiRÁi.Y

ságát a tatárok által felégetett régi lakhelyükrãl felköltöztette a közeliCréc-hegyre, s széles körű városi szabadságokat adván számukra. város-falak építésérõl rendelkezett. 1247-ben a nagykánválasztás keltette ria-dalom hatására Pest maradék lakosságát átköltöztette a Duna jobbpartján emelkedő hegyre, ahol azonnal erödített város kiépítése vettekezdetét. A kezdeményezés eredményeként született meg a mai budaiVárhegyen az akkuribaii „Pestújliegy vára" névvel illetett Buda. Azacjuincumi romoknál fekvõ régi Budát megkulönböztetésiil az új város-tól hamarosan Óbuda néven kezdték emlegetni. Pest tatárjárás elõttikiváltságai ugyancsak átkerültek a várhegyi településre. A vár birtokosamagától értetõdõen a városlakók közössége lett. hiszen maga a városazonos volt a várral.

Messze nem került hasonlóan szerencsés helyzetbe az ország másikkét kiemelkedõ központi településének. Székesfehérváriıak és Eszter-gomnak a lakossága. A „latinok” hospesközösségei a király siirgetesérebeköltöztek ugyan a fallal övezett, viszonylag tágas várak területére, demert a tulajdonosi jogok gyakorlásával mind a székesfehérvári kápta-lan, mind az esztergomi érsekség korlátozza a városi szalıadságokat, sú-lyos súrlódások támadtak a kényszerű együttélésbõl. Ami tehát e kétváros esetében a hadügyi érdekek szempontjából előnyös megoldásnaktűnt, nagyon is hátrányosnak bizonyult a kezdetleges fokon álló városi-asodás folyamatában. A városfejlõdés csíraállapotával magyarázható,hogy új városfalak építésére inkább csak a 14. századtól vált képesséegynéhány tehetõsebb település. Az erõkbõl a tatárjárás utáni királyiösztönzés ellenére is legfeljebb csak arra futotta. hogy sáncokat és árko-kat alakítsanak ki, vagy -- mint Sopron esetében f megmagasítsák a ké-szen adott római városfal maradványait.

Az ország katonai megerõsítésének leghamarabb jelentkező eredmé-nyeit kétségtelenül az országba fogadott idegen hadakozó elemek jelen-tették. A könnyűfegyverzetú katonaságot gyarapíló kunokról már esettemlítés. Betelepítésüket követően azonban lV. Béla nagyobb harcértékűvitézeket is nyert a haderõfejlesztéshez. 1247-ben szerződést kötött ajohannita lovagrenddel. Ennek értelmében a lovagok adományba kap-ták tõle a Szörénységei és az Olt folyón túl elterülő Kunországot, vala-mint egy területrészt a Barcaságlian. A király katonai feltételekhez kö-

106

Hadügyi reformok és bırtokpolitika @

tötte adományát. Az ispotályosoknak az erdélyi határvidéken kõvára-kat kellett emelniük, száz vitézt lóval és teljes páncélos fegyverzetbenharckészültségben kellett a fenyegetett délkeleti végeken állomásoztat-nıuk. további ötvenet pedig más várakban. Ráadásul az átengedett vi-dék benépesítését is a lovagrend feladatává tette. A johannıták azonbannem mutatták az elvárható buzgalmat kötelezettségeik teljesítésében,ezért IV. Béla már a következő évtized vége előtt [elbontotta a velükkötött szerződést.

A hadügyi reformok minden vetületében a megváltozott birtokpoliti-ka szolgált esfltözül. lV. Béla a tatárjárás után feladta elõzõ politikaikoncepciójának kozponti elemét, a királyi birtokállomány restaurálásá-nak programját. Elvileg ugyan a sok-sok gazdáját vesztett földre mostkülönösebb ütközések nélkül kiterjeszthette volna hatalmát, ám ezenaz úton nem lehetett a gyors betelepítést és a sürgető haderőfejlesztésteredményesen megoldani. Az erőforrások mozgósításának, illetve a bel-sõ összhang fenntartásának célja a földek kısajátítása vagy elvétele he-lyett birtokadományokat kívánt tőle. Bár mértéktartó és megfontoltszemélyiségétől távol állt végletek voiızalnıában élõ apja nagyvonalúsá-ga, az Ország újjáépítésének évtizedeiben 6 sem volt szúkmarkú alattva-lóival szemben. Az 1240-es években több olyan javadalmat újra magán-kézre adott, amely fölött a korábbi rendezés során maga állította helyrea királyi tulajdonjogot. A király abbéli igyekezetét. hogy adományaihozközvetlenül katonai feltételek kapcsolódjanak, leginkább a nemesi társa-dalom alsó rétegébe tartozó vagy törekvő csoportokkal szemben érvé-nyesítette. Az arisztokrácia viszont továbbra is a királyi bőkezúség ju-talrnából, visszterhes kötelmek nélkül kapta adományba uradalmait. Azértük elvárt szolgálatokat nem rigorózus pontossággal szabott feltéte-leknek eleget téve nyújtották tehát az uralkodónak, hanem köteles - dekiélezett viszonyok közepette bármıkor megingó hűségbõl, illetve atovábbi viszonzás reményében. Erre a köteles hűségre lV. Béla a tatárjá-rás után mintegy két évtizedig bizton számíthatott. Körültekintő ado-inányozási gyakorlata egy általa jól kiválasztott. rendkívül szűk körűarisztokratacsoportnak. az országépítést vezénylõ kormányzat oszlopostagjainak kedvezett. A négy évtized niúlva kiskirályságok kiépítéséigjutó bárói családok z a Csákok. a Kánok. az Akosok. az Abák, a Kősze-

@ iv BÉLA, A i~`ONTOi_vA UJÍTÓ KiitÁLY

giek magánhatalmat megalapozó elõdci jórészt c bárók sorában talál-hatók. Ök még valódi szolgálati érdemek jóvoltából gaztlagodtak és nö-vekedtek, így egyelőre rejtve maradtak IV. Béla bõkezűségének káros kö-vetkezményei.

A birtokvisszavétel rossz emlékű fogalma mindazonáltal nem kopottki teljesen a tatárjárás utáni politikai szóhasználatból, A 40-es évek vé-gén elkezdődött ugyanis a tulajdoni állapotok felülvizsgálása. előbbSzlavóniában, majd a Szepességben, néhány éven belül pedig ország-szerte, Ez az eljárás azonban nem azt tűzte céljául, hogya kiterjedt ma-gánuradalrnak rovására javírson a királyi foldek rêszarányán, hanem apusztulás zűrzavarában összekuszálódott birtokjogi viszonyokbanigyekezett rcndct teremteni. Elhagyott földeket országszerte tömegévelvettek jogcím nélkül, önkényesen birtokba mindenféle népelemek, vár-jobhágyok, várnépek, udvarnokok és elvándorolt szolganêpek, s veszte-ségek nemcsak a királyi birtokállományt, hanem más tulajdonosokföldjeit is érték, Kezdetben a felülvizsgálatok elsősorban a vár- és ud-varnokföldelt veszteségeinek helyreállítását célozták egy-egy térségben.Országos kiterjedtségıt - az általános birtokjogi rendezés törekvésével

z 1254 és 1258 között öltött az akció. Királyi mcgbízottak és az országegy-egy térségében melléjük állított nemesi képviselők kapták felada-tul, hogy a földtulajdonlás jogszerűségét ellisnõrizve elvégezzék a ku-lönbözõ státusú birtokok pontos körülhatárolását, illetve hogy az ille-téktelenül bitornlt földjavakat visszaállítsák kinek-kinek a jogos tulaj-donába. /\ jogrend megerősítésénck célja vezérelte e visszavételeket.nem pedig a királyi birtokállomány egykori túlsúlyának helyreállításiigyekezeie. Előfordult olykor-olykor, hogy a földtõl megfosztottakat akirály az ellchetetlcnüléstől védve még adománnyal is kárpótolta.

Gazdasági reformok Már a tatárjárás előtt megfigyelhető volt az*_ _ it- árutermclés térnyerése az önellálással szem-

ben, Az újjáépítés időszakának látványos fejleményc, hogy e folyamatrendkívüli mértékben felgyorsult. s a század utolsó harmadára zi főbbvonalakat illctöciı az ország minden részén kiformálódtak az áruterme-ló gazdaság szerkezeti keretei. E gazdaságfcjlõdésı folyamat kibontako-

108

cizzizzsgi reformok @zását számos elemében jótékonyan segítette elő az ország megújításá-nak királyi programja.

lV. Béla államháztartásában 1242 után fclértékelõdtck a királyi jo-gon szcdett bevételek. A királyi uradalmakat sem kiinélte a pusztítás. abelőlük származó jövedelmek erőteljesen visszaestek. A királyi birtok-politika fordulata következtében ismét adományok apasztották azuralkodói földállományt és az alávetett népek táborát, s ez továbbikincstári veszteségeket okozott. Ugyanakkor viszont az áru- és pénz-forgalom ütemes bővülése olyan érzékelhető tapasztalat volt, amelymagától értetõdõvé tette, hogy az uralkodó elsősorban itt találhatjameg a beszűkült domaniális jövedelmek pótlását. Béla király e téren iskörültekintõbben. óvatosabban és átgondoltabban újitott, mint annakidején ll. András. Korántsem mondott le teljesen a királyi uradalmi gaz-daságokból származó földesúri javakről. A Dunántúlon, ahol leginkábbép és helyrcállltható állapotban maradtak a királyi gazdaságok és erdő-uradalmak (Segesd. Bakony, Pilis, Csepel-sziget), újjászervezte azokat.Gyors ütemben haladt frissen kiépülő hatalmi ővezétének, az északi er-dőispánságtik ~ Zólyom. Szepes, Sáros, Torna, Patak, Bereg, Ugocsiı ésMáramaros- területének gazdasági kiaknázása is. Utóbbiak benépesíté-sét a korszerű gazdálkodásra képes telepesfalvak sorának létrehozásávalkötötte össze. Ezek többségének működése egy-egy újonnan emeltvagy korszerűsített királyi várhoz » mint uradalmi központhoz - kap-esolódott. A király magánföldesúri gazdaságainak elsősorban az volt arendeltetésük. hogy gondoskodjanak a birtokait sorra végiglátogató ki-rály és udvartartása ellátásáról. lV. Béla régi elõdeihez hasonlóan jártakíséretévcl az országot, s nem tartott állandó kormányzati központot.

A királyi pénzjövedelmeknek az árutermelés elmélyülésével bővülőforrásait a pénzverésből származó haszon, a kamarák bérletösszegei, avámbevételek, a bányajövedelmek és a különböző adók képezték. Apénzverés terén IV. Béla szakított az apja idejében kezdődött rablőgaz-dálkodással, a pénzrontással és a túl gyakori pénzújítással. Értékálló, jóminőségű dénárokat verctett. amelyeket évente bocsátott ki. A vcretekiránti bizalom gyors megerósödésének jele. hogy 124/l után eltűnnek aforrásokból a friesaehı dénárok és más idegen pénzek. A külföldről érke-zett kereskedõk. mivel megbízható minőségű pénzhez jutottak, eleget

"zõf

@ iv. BÉLA, A EONTOLVA ÚJITÓ KıRÁLY

tettek a kényszerbeváltás kötelezettségének. Szlavónia területén Cut-keled lstván bán még messzebbre jutott a pénzreformmal. Az 1255-benfelállított önálló szlavóniai kamara - amely elöbb Pakracon, néhány évmúlva pedig Zágrábban működött a királyénál is nagyobb finomságú,a friesachi vereteket utánzó báni dénárokat bocsátott ki. Az igazi újításazonban abban állt, hogy a bán az évenkénti beváltásı is megszüntette,s a kiesõ kamara haszna helyett háztartásonként szedett 7 dénárosegyenes adót (collczızı) vetett ki. Fogalommá váltak a |ó minõségû szla-vón báni dénárok, s hetven év múltán követendő példaként szolgáltakKároly Róbert számára is pénzreform|ához.

A pénzbeváltás nyeresége mellett a kamarabérlet bevétele jelentettea pénzverés jogából származó másik fontos jövedelmet. Eleinte Eszter-gomban, az érsek felügyelete alatt verték a pénzeket, az 1250-es évek-ben azonban új kamarák ıs létesültek, mégpedig Budán, a Szerémség-ben és a csanádi egyházmegyében. Az esztergomi kamara bérlõje 1250-tõl egy Bécsből áttclcpült zsidó vállalkozó, Henel volt. lV. Béla 1251-ben egy privilégium kibocsátásával rendezte az országában mûködõ zsi-dók helyzetét.

Az élénkülõ áruforgalomból azonban nemcsak a pénzverésen, ha-nem a vámokon keresztül is gyarapodtak a kincstári bevételek. E térenvoltaképpen kétféle forgalmat lehetett megcsapolni, mégpedig az or-szágon belüli és a királyság határain átmenő árumozgást. A tatárjáráselõtt a belsõ kereskedelemre esett inkább a hangsúly, s jobbára mennyi-ségi szempontok ôrvényesültek. A vámkivetés nemigen differenciált amozgatcıtt áruk értéke szerint. lV. Béla az 1250-es években jelentõs vál-toztatásokat hajtott végre a vámok terén. A belsõ árumozgást csak óva-tosan terhelte. A városok lakóit kiváltságlevelei hol országos, holegy-egy nagyobb területen belüli vámmentességben részesítették. Abelsõ útvámok esetén alacsony volt a vámok szintje. Másutt viszontelőtérbe került az értékvámolás, amelynek során a mozgatott áru érté-kének hányadában állapították meg a vámot. Elsősorban a vásárokonszedett illetčkben, a vásárvámban (ırilmııırıı fori) alkalmazták ezt az el-vet, de az utakon mozgó, külföldrõl jövõ és kifelé irányuló áruforgalom-ban is. Míg az összetett érdekek figyelembevétele a belkereskedelern te-rén józan mérsékletre intett a bevételek mindenáron való növelésében,

H0

Gazdasági reformok @

ugyanez az önkorlátozás már nem vonatkozott a külországi forgalom-ra. A tatárjárást követõen rendkívül gyors ütemben szélesetlett a külke-reskedelem, elsűsorban a fellendülõ nemeslémbányászatnak koszonhe-tõen. A magyar ezüstért elsõsorban Velencébõl és a német területekrőllolyamatosan drága portékával megrakott szekerekkel jöttek a kalmá-rok az országba, s ennek komolyabb megcsapolása a vámhelyeken és avásárokban tisztes bevételhez juttatta a kincstart. illetve azokat a váro-sokat, amclyck kiváltságolásuk révén megszerezték a szabad vásártat-tás {[oriıııı Iiberiıııı) jogát s ezzel a vásárvám fölötti rendelkezést.

A bányatermékek iránti kielégíthetetlen nyugat-európai érdeklődés amegsokszorozódó volumenű árubehozatal megvámolásán túl közvet-len módon is hatalmas haszonhoz juttatta a kincstárt, mégpedig azzal,hogy ösztönzést adott a bányák hatékonyabb kiaknázásának. IV. Bélauralkodása elõtt a bányászat is a királyi szolgáltató népek feladata volt,5 csak felszínközeli művelés jellemezte. A változás kezdetei Selmecbá-nyán már a tatárjárás elõtt kimutathatók. Az új működtetési forma lé-nyege abban állt, hogy a városlakó polgár szabadságát élvező vállalko-zólt tõkeerós társaságot létrehozva meghonositották azokat a gépitechnikákat döntően a tárnák víztelenítésére használt kiemelõszer-kezeteket -, amelyekkel mélyebben húzódó ércteléreket is fejtés alálehetett venni. A bányavállalkozók szabad jogállású munkásokat alkal-maztak. A bányatulajdonos királyt a kincstárnak megfizetendõ bánya-bér Iıirbiım) illette a kitermelt ércbõl, amely az arany esetében egytize-des, az ezüstnél pedig egynyolcados részarányt jelentett. Az új termelé-si forma megugtó teljesítményei és az ezzel együtt gyarapodó bevételekhamar meggyõzték lV. Bélát a változtatás ésszerúségéről. Az ország új-jáépítésekor nyoma sincs a régi típusú bányászkodás felélesztésének,annál látványosabb viszont az új bányavárosok (Besztercebánya,Cölnicbánya, lgló) életre kelése. A kiaknázott területek jórészt királyibirtokokon feküdtek, de a bányászok királyi engedély alapján bárholkutathattak éri: után. Német mintára az az elv honosodott meg, hogyaz ércet rejtõ földeket tulajdonosaiknak kötelezõ birtokcserével át kel-lett engedniük az uralkodónak. Kivételt képezett ez alól a vaserckitér-melés, amely a század végére néhány magánbirtokos számára ugyan-csak értékes jövcdelemforrássá vált. ldckapcsolódnak a sóbányászat

III

@ iv. iiÉı.A_. A FONTOLVA ÚJÍTO KIRÁLY

kincstári bevételei is, amelyek annak idején oly fontos és érzékeny ele-mét képezték ll. András államháztartásának. ltt is vállalkozásszerű for-mák honosodtak meg. A királyi sómonopóliumot IV. Béla sértetlenülőrizte. s a sókamarai szervezetben gondozott forgalmazásból komolyliasznot künyvelhetett el.

A királyi jövedelmeknek csekély részét képezték a közvetlen adók.llyesfajta rendszeres bevételei a különleges kormányzati státusú terüle-tekről és etnikumcıktól származtak. Elõdei módiáta beszedte az õsinyestadót (iııiirıııriiızi) Szlavóniában, az ökoradót a székelyektól. s adó-val terhelte az úionnan betelepült nêpeket- a kunokat. a románokat és azsidókat. Új, bár mennyiségében még nem számottevő adóhoz jutott -1városoktól. Nem szüntette meg az elõször ap|a által kivetett rendkívüliadó beszedésének gyakorlatát, amely a társadalom legszélesebb körétterhelte - köztuk olykor a szervienseket is -, ám ezt csak kivételes al-kalmakkor (pl. gyermekei kiházasítãsakor) vetette ki.

lV. Béla körültekintő, az országépítés szerteágazó elemeivel össz-hangba állított gazılaságpolitikája az 1260-as évekig stabil egyensúlytbiztosított az államháztartásnak. Nycma sincs az apia ideiére oly |el-lemzõ pénztelenségnek, noha a tatárjárás kárai felmêrhetetlen anyagiveszteségeket és szinte pótolhatatlan bevételkiesést okoztak a kincstár-nak. Ráadásul a helyreállítás, a hadcrõfejlesztés - kiváltképp a várépité-sek - hallatlanul magas költségeit is viselni kellett. Az szintén figyelmetérdemel, hogy eközben több ízben külországi liadviselésekre is futotta akirályság creiébõl. Gazdasági sziikségintézkcdêsekrõl még sincs tudo-másunk. E bámulaıos teherbíró képességre alighanem kisebb részben admagyarázatot a gazdaságpolitika megfontoltsága, azt igazán érthetővéazonban csak a gazdaság teljesítõképességének minden korábbit felül-múló iavulása teszi. Az ország megüiításának anyagi forrásait döntõrészben az árutermelés kiteljesedúse szolgáltatta.

Agrárátalakulás Akárcsak két évszázaddal korábban nyugaton.li Magyarországon is a mezõgazdasági termelés tel-jesítménynˇovekedése szolgált kiindulópontul az árutermelõ gazdálko-dás feilõdéséhez. Éppúgy forrást teremtett a népességszám növekedésé-

I1Z

Agrárátalakulás @

nek, mint a kézművesség önállósulásának, az áruforgalom bõvülésének,a városfejlõdésnek, nemkülönben pedig az állami és földesúri bevételekemelkedésének. Az árutermelés kereteit erősítő, korszerű agrárgazdál-kodás főbb elemeinek elsõ jelentkezése a 13. század elejétől mutathatóki Magyarországon. Ezek azonban a tatárjárás elõtt még csak szórvá-nyosan tűntek fel, és csak részlegesen fejtették ki változtatásra ösztön-zõ, előremutató hatásaikat. Elterjetlésük elé a természeti gazdálkodásraszabott prédiumrendszer jogi és társadalmi kötelmei emeltek korlátot.A tatárjárás azonban gyökeresen megváltoztatta ezt a helyzetet. Aprédiumok jó része kiheverhetetlen károkat szenvedett, a súlyos mun-kaerõhiány pedig népek ,,gyüjtésére" szorította a birtokosokat, akik en-nek ereclményessége érdekében immár készek voltak nagyvonalúbbanlazítani a szolgaság kötelmein.

Az agrárátalakulás egyszerre hordozott gazdaságszerkezeti változá-sokat, technikai újításokat és üzemszervezeti megújulást, ugyanakkorclválaszthatatlanul összekapcsolódott az alávetett parasztnép függésiviszonyainak módosulásával, tehát társadalmi és jogi fejleményekkel is.A mintát a legtöbb tekintetben Nyugat-Európa agrárvilága szolgáltatta,közvetitésében pedig a hospesnépesség játszott nagy szerepet.

A hospesek marasztalásának kezdettől az volt a feltétele, hogy a bir-tokosoknak el kellett ismerniük mindazon jogokat és szabadságokat,amelyek a nyugati térségben ekkorra elfogadottnak számítottak. Me-lyek voltak ezekfi- Mindenekelőtt a művelésre adott földek átengedése aparaszti termclõknek olyan tartóssággal, hogy azokat utódziikra is örö-kíthették. A járadékszolgáltatás rendjében e földhasználat vált a terhe-lés alapjává. A vendégtelepesek személyükben szabad emberek voltak. snem tartoztak földesuraik tulajdonába; akár szabadon tovább is állhat-tak az úr földjérõl. Szabadságuk abban is kifejezésre jutott, hogy közös-ségeik biráskodási és egyházi tekintetben alsó fokú önrendelkezési sza-badságot élveztek. A hospesjog mind a gazdálkodási formák, mind pe-dig a jogviszonyok terén elérendõ célként lebegett az alávetett népességelõtt. A hazai agrárvilágban azonban a tatárjárás elõtt mindössze a ,sa-ját” föld és az új járadékrendszer meghonosítására történtek felemás ésfogyatékos kísérletek a birtoktulajdonosok részéről, a jogi szabadságokengedélyezése terén viszont még bátortalanul sem nagyon.

@ iv. EÉLA. A EONTOLVA ÚJITÓ KIRÁLY

Az agrárátalakulás szempontjából döntõ jelentõségük volt az önállóparasztgazdaságok létrejöttének. Kereteikben a földek művelõi szaba-don rendelkeztek munkaerejük, eszközeık, munkaidejiık s termelt |ava-ik fölött. E parasztgazdaságok adták az áruforgalom mezõgazdaságitermékeit. Az értük kapott összegek szolgáltak a birtokosok által egyreinkább pénzben kívánt járadékok Íorrásául, illetve fedezetet teremtet-tek a század második felében érezhetővé váló paraszti vásárlóerõnek is.

Az önálló paraszti gazdaságot a 13. század második felétől általáno-san elterjedő kifejezéssel teleknek - jobbágyteleknek - nevezték E fejle-mčny első adatai még az 1210-es években tűntek fel a nyugati határszélhospesközegében, akkor még német eredetű lerlııııı szóval jelölve a ter-melői kézre adott gazdaságot. A telek megjelenése messze túlmutatottazon, hogy már akadtak olyan földművelõk, akik önálló gazdasággalrendelkeztek. A kifejezés a paraszti árutermelés alapsejtjčt jelentette,amely a korszerűsödõ agrárművelés egész rendszerének átformálódásá-ra kihatott. Az újszerű birtokjogi tartalom mellett előremutató agrár-technikai elemeket, munkaszervezeti következményeket, valamint tár-sadalom- és településszerkezeti változásokat is magában hordozott. Amagyar telek szó tartalma eredetileg arra az elkülönített határrészreutalt. ahol a szántást megelőzően átteleltették a ridegen tartott jőszá-gokat, mikozben azok a foldbe tapodott trágyával telítették a talajt. Atrágyával dúsított talaj mellett azonban más agrártecl-inolőgiai mozza-natok, a földművelés eszközeiben és eljárásaiban feltűnő újítások is atelekrendszer kialakulásához és elterjcdeséhez kötődnek.

A földművelés technikájában elsősorban két lontos újítás szolgálta ahatékonyságnövekedést. Az egyik a mélyen a talajba hatolő, a szántottrögot egy irányban kiforgató kerülõekéknek az elterjedése volt. A 6-Bökör vonóerejét igénylő csoroszlyás nehézekével. amelyet kerekes tali-gára szereltek fel és aszımmetrikus lapát alakú pengeszárnnyal láttakel, jobban fel lehetett szántani a kötött talajú, gyepes Íöldeket. A talajta korábbi túróekékhez képest mélyebben és tökéletesebben megmozga-tó szántással lelassult a szántók kimerülése, s a tápdúsabb földbe kerülőgabonamag hozama nagyjából megkétszereződött. Míg korábban átlagkétszeres, most nemritkán négyszeres hozamokat lehetett elérnı. A ba-

'I 1-'4

Agrárálalakulás É

rázdaszántó kerülõeke használatával összefüggő másik újítás a szabá-lyozott talajváltás rendszerének elterjedése volt.

A 13. századig általánosan élt a szabad földfoglaláson alapuló, úgy-nevezett vad talajváltó művelés. A kimerült földet hátrahagyta a tele-pülés. és átköltözött a feltört szántó mellé. Az intenzív múvelést jelen-tő új gyakorlat a rideg állattartást tervszerüen egybekapesolta a ta-laj-elõkészítéssel és a talajpihentetéssel. Kötött határrészben feküdtek aszántóföldek, a pihentetett és a Iegeltetésre használt. trágyázással szán-tásra-vetésre előkészített földtagok, amelyeket 6-B évnél hosszabbranem nyúló időszakonként felcseréltek. E változás hozadéka a gazdasá-gosabb foldkihasználás, a tápdúsabb talaj nyújtotta bővebb termés és ahatárok rögzülésével a településrend megszilárdulása volt. A földműve-lés előretörése mellett továbbra is igen nagy súlyú hazai állattartásmind az igaerő, mind pedig a talajminóséget javító trágyázás révén |ólszolgálta a mezőgazdaság megújulását.

A gazdálkodók összhangját kívánó múvelés megerősítette a terme-lők közösségi együvé tartozását, és hosszabb távon elősegítette a válto-zatos jogállapotok kiegyenlítődését közöttük. Egy-egy földközosségenbelül az állatok és eke birtokában lévõ termelők osztással jutottak ön-részhez a szántásra kijelölt dűlőkben. A művelés szabályozott rendjé-hez mindenkinek igazodnia kellett, ugyanakkor e gazdálkodási keretekkiindulópontja a termelők szabad földhasználati jogában rejlett. A telekszó egyszerre utalt a változó helyű külső határbeli tartozékokra, vala-mint a falun belül állandósult paraszti háztáji gazdaságra. Ez utóbbi-nak a rögzültsčgc, helyben maradottsága fejeződik ki az „ülés” jelentés-tartalmú sessio szóban, amelyet végül a magyarországi latinban a telekmegfelelõjeként a 13. század második felétől egyre általánosabbankezdtek használni.

A telekrendszer kialakulásával módosult és egységesebb lett a telepü-lések külsõ képe. Mindenekelőtt megszűnt a falvak korábbi vándorlása.Az állandó település paraszti házhelyek, beltelkek halmazából tevődöttössze. A házak általában utcarendet tartó, szabályosabb elhelyczkedéstvettek fel a korábbi tág terú, szórt összevisszaság helyett. A faluszerke-zetet nagyban formálta az utak. a templom és a piactér elhelyefltedése.A lakóházépítés is változatosabb lett. A régi, földbe ásott veremházakat

_Í

@ ıv. BÉLA. A FONTOLVA UJÍTÓ KIRÁLY

kezdték felváltani a tübbosztatú, felmenõ falú parasztházak. Ahol bö-vêben voltak a kõnek, házépítésben is felhasználták azt. A házak mel-lett az udvarban gazdasági épületek, csűrök, ólak, istállók álltak. Az ud-varhoz szérűs-, illetve veteményeskert kapcsolódott. A falu lakott tele-pülésmagjában fekvõ belsőséget úgyszólván paraszti tulajdonkéntkezelték. A földesurak járandósägaık megállapításakor elsõsorban azosztás alá eső külsõ tartozékok kiterjedtségébõl indultak kı. A határbanelhelyezkedő kiegészítõ tartozékok közül csak a szántó- és rétföldek es-tek osztás alá. A közös használatú erdõkból, legelõkbõl és vizekbõl afalvak lakói osztatlan részesedésı joggal rendelkeztek.

A létrejövő falusi közösségek maguk szervezték életüket. Önállt'ısulá»suk alapját az a föld képezte, amely fölött ugyan létezett egy eszmeiföldesúri tulajdonjog, ténylegesen azonban a paraszt mégis mint saját-ján gazdálkotlhatott rajta. A földesurat a biztos és nbvckvõ bevétel ér-dekelte elsõsorban, az átengeclctt telckhasználatot középpontba állítóúj járadékrendszer pedig hozzá is juttatta ehhez. Elég, ha csak a legna-gyobb hatalmasságok várépltéseire gondolunk, vagy ha a magánerõbõlemelt, 1256-ban felszentelt jákı templom tekintélyt sugárzó méltóság:ötlik eszünkbe.

Az agıáıátalakulás jogi következményeként a tatárjárást követõengyors ütemben szabadultak ki földesuraik tulajdonosi hatalmából aszolgarendűek tömegeı. A telepítések és a belsõ mıgrácıo eredménye-ként a parasztság jelentõs része a hospesszabadság vagy a tartalmi ele-meiben azzal megegyező jobbágyszabadság élvczõjčvé vált. Az elõzõannyival számított magasabb értékűnek, hogy a földtulajdonos írásbanrögzítette a hospeskiváltságokat, így zavartalanabhul érvényesiilhetettegy-egy település kozösségének belsõ életében az önszabályozás, illetveszerencsés esetben a városfejlõdés elõtt is út nyílhatott.

A jobbágyszabadság tartalmába íratlanul is a szabad ember jogálla-pota értõdött bele. A ma köztudatban élõ jelentésében a jobbágy szót avilági birtokokon használták elõször - már a tatárjárás elõtt - olyan pa-raszti sorban élõ közszabadokra és végképp elszegénycdett kisbirtoko-sokra, akik megélhetést keresve, szabad jogállapotuk megőrzése mellettvállalkoztak gazdálkodásra egy-egy magánbırtokos földjén, A Földetművelõk körén belül á másokhoz képest jobb állapotot esetükben a tu-

'/'ló

Agrárátalakulás á

lajdonosi hatalomtól mentes lét testcsítette meg. E jogi tartalom feje-zõdött ki a 13. század során felernelkedett, a birtokos tulajdonosi hatal-mából kiszabadult agrárnépesség megjelölésében. A jobbágyı állapototelérók önálló parasztgazdaságor. működtethettek, telkeik után rótták le- elsõsorban pénzben - járadékaikat, fiaikra hagyhatták az általukhasznált földet, szabadon költözhettek, s a falubeli ügyekben a magukválasztotta bíró (wllırııs) szavának engedelmeskedtek.

A jobbágyi állapot elsõsorban a világi nagybirtokokon vált a 13. sú-zad utolsó évtizedeiben általánossá. Miként a birtokok szerzésében, a„népek gyűjtésében" és a korszerû gazdaságszerkezet meghonosításábanis a nagybirrokosság járt az élen. Beláthatóan három összefüggő, egy-mást erõsítã mozzanatról van szó. Mivel az egyéni gyarapodás ambí-cióitól hajtott magánbirtokos szemben az egyházzal vagy a királlyal »könnyen függetlenítette magát minden megmerevedett hagyománytólés kollektív elvárástól, így aggályok nélkül lépett túl a régi beidegzódése-ken és szokásokon. Szolgáit felszzıbadította. másokét pedig kedvezmé-nyekkel csalta birtokaira. A változtatásokban a királyi és az egyházi bir-tokszenıezet lassan követte a nagybirtokosokat. A fölcljükon megma-radt népek jó része jogilag az Árpád-kor végéig sem lett a jobbágysza-badság élvezóje, jóllehet mindennapi életvitelük, gazdálkodási kereteikés szolgáltatási terheik egyre jobban idézik a jobbágyi lét jellemzõit.Meg is esik olykor, hogy az oklevelek már jobbágynak mondják az ilye-neket. jogi értelemben viszont nem elhanyagolható eltérés a jobbágy, il-letve a királyi s az egyházi kondicionárius között, hogy az utóbbi to-vábbra is ura tulajdonának minősült, s nem volt része a szabad költözésjogában. Legmakacsabbul a kisbırtokosok próbáltak ragaszkodni a régitípusú rab cselédeik fölötti tulajdonjogukhoz, miként az életképtelenséghatárára jutott. elavult földesúri házi gazdaságok fenntartásához is.

Az egykori szolgák számára az önálló parasztgazdaság a maga osz-tünzõ érdekeltségi viszonyaival a boldogulás perspektíváját kínálta. Te-hetségükhöz és fáradozásaıkhoz mérhető arányban együtt élvezhettékcsaládtagjaikkal kezük munkájának sokféle gyümölcsét. A földek mű-velóit már nem az úr kényszerítő parantsszava, hanem belülről jövõ in-díttatás sarkallta folytonos erőfeszítésekre s eredményesebb gazdálko-dásı eljárások, technikák keresésére. Így indultak a telekszenıezeten

til? 7

@ iv. iatui. A EONToi.vA úií`ı`c'> Kiiıáiinyugvó falvakban halmozódásnak azok az energiák, amelyek nemcsaka tatárjárás sebeinek gyors begyőgyulását segítették elõ, hanem ahhozis hozzájárultak, hogy a Magyar Királyság még bő két évszázadon átfelfelé ívelő pályán haladjon. A falu a 13. század történetének egyik leg-fontosabb és legmaradandóbb fejleményeként született meg. Életképes-ségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a formálódásakorfelöltött alapvonalak a lényeget illetően 1848-ig semmit sem változtak.

Városfejlõdés A magyarországi városok 13 századi létrejötte szer-li vesen illeszkedik az agrárátalakulás, az árutermelésés lV. Béla király országújitó politikájának szerteágazó kérdésköréhez.A politika oldaláról sokkal közvetleiiebbül formált folyainatról van szó.mint a falvak esetében, tekintve, hogy egy-egy valódi város életre kelésecsak a legritkább esetben nélkülözhette a városprivilégium kibocsátásá-ban megnyilvánuló akaratlagos uralkodói beavatkozást.

A magyarországi városfejlődésnek messzire nyúló előzményei van-nak. A külsõ szemlélõk már a 11-12. században minden további nélkülvárosnak mondták azokat a településeket, amelyek központi helyze-tüknél, nagyságuknál, nyüzsgő forgalmuknál, épületeik külleménél fog-va szembetúnõen elütöttek az agrárnépesség apró és szegényes falvai-tól. Az arab utazó, Abu Hámid 1150 körül az ország városainak számát78-ra tette. Nem kétséges, hogy a világi és egyházi igazgatás székhelyei,a püspöki városok és az ispánsági központok keltettek város látszatotbenne. Miután a korai idők vásárainak is ezek voltak a színterei, itt ra-kodták ki áruikat a távolsági kereskedők, s kézműves szolgaelemek él-tek bennük vagy a közelükben, ezáltal nemcsak igazgatási, hanem gaz-daságı gócpontok is voltak egyben.

Szerkezetük erőteljes alakító tényezőjének :i vár, illetve a fópapi rezi-dencia bizonyult. Város szavunk a 'váras hely' jelentésben őrzi a kezde-ti itlõszak emlékét. A vár és a város fogalomtartalmak közelsége a latinmsıriıııı és cı`iiı`ms szavaknak e két jelentést kölcsönösen hordozó ma-gyarországi használatában is kifejezõdött. A várakhoz simuló elõváros-szerű településrészt vagy részeket váraljának (sııbiıılıiiıııı) nevezték.Gyakran fellelhető egy másik térformáló tényező is, tudniillik hogy a

Í

várazizjiõaes Qvárosalakulás során egymáshoz közeli, de eredetileg különálló települé-sek kapcsolódtak halmazszerúen egybe. Ez olykor - mint Pécs és Óbudaesetében - vár léte nélkül is mcgeshetett. A városrčsszé lett szolgáltató-népi telepek tulajtlonjogi tarkasághoz vezettek. Egy részük királyi-ispá-ni, mások püspöki, káptalanı vagy földesúri birtoklás alá estek. Ráadá-sul főként ilyen helyeken hozták létre a zsidó és mohamedán kereske-dők is a maguk településrészeit. A 12. század folyamán tovább színese-dett a kép a Nyugat-Európából érkezett „latin” telepesek bekoltözésé-vel, akik közül sokan e régi tipusú városokban találták meg új otthonu-kat (Fehérvár, Esztergom, Pécs, Eger, Várad, Zágráb).

Az ilyen helyek legfõbb eltérése a korabeli nyugat-európai és a ké-sőbb nálunk is annak tartott városoktól abban mutatkozott, hogy hi-ányzott ama jogi különállásuk, amely kifelé elválasztotta környezetük-töl õket. belül pedig egységet teremtett a városlakók jogi helyzetében. Etéren a változás csírái a nyugati „vendégek” beköltözésével tűntek elõ,akik a maguk településrészébcn hospesjogaik szerint élhettek. A székes-fehérvári vendégtelepesek valószínűleg lll. lstván király engedélye alap-ján szıbadon választharrák bírajukat és 12 esküdtjuket, valamennyi pe-res ügyükben saját választott testületük joghatósága alá tartozhattak, aközéjük települők osztozhattak szabadságaikban, végezetül vámmen-tességet élvezhettek mind az országon belül, mind pedig az ország ka-puinál, A 13. századi városkiváltságok számára eleinte a fehérvári pol-gárok kiváltságai adták a mintát.

Az árutermelés kibontakozása a 13. század első felebeii niegérlelte anyugati értelemben vett városok megszületésének gazdasági feltételeit,ám az új jogi keretek kialakítása csak itt-ott jutott előre (Pest, Nagy-szombat, Selmecbánya). A mongol vész után viszont lV. Bélát többmegfontolás arra indította, hogy határozottabb lépésekkel vigye előbb-re a városfejlesztés ügyét. Mint a kapcsolódási pontokat már láttuk, ahadügyi, a telepítési és a gazdasági érdekek egyaránt nagy súllyal cstcklatba eme törekvésében.

Az Arpád-kor végén a negyvenet alig meghaladó számú város feléneklV. Béla adott városi kiváltságot. A legtöbb szabadalom az 1240-es,1250-es évekre, az ország újjáépítésének időszakára esett. A kiváltsá-golás legfőbb mozzanatának az bizonyult, hogy a település mentesült a

II?

@ iv iziíui, A FONTOLVA UJÍTÓ KIRÁLY

megyésispán joghatósága alól, s ezáltal az ott élõk teljes belsõ igazgatá-si és igazságszolgáltatási örirendelkezéshez jutottak. Egyházi téren ezkiegészült a szabad plébánosválasztás iogával. Az egyszerű hospeski-váltsághoz képest a telies körű önigazgatás |Ogának biztositottsága ie-lentette a többletet. Amaz ugyanis csak a kisebb ielentõségű ügyekbenadott illetékességet a közösség választott bírá|ánal<. Az önrendelkezésszabadsága maga után vonta, hogy a városlakók iogállásbeli tarkaságamegszűnt, s valamennyien egykénl. részeseivé, élvezűivé váltak az el-nyert kiváltságoknak. A város fölötti felsõ hatalmat a király közvetle-nül testesítette meg. Eleinte mint a település Eöldesurát földbér (mm-gıiıııı) illette meg, ám néhány évtizeden belül a városok gyakorolhattáka földesúri jogokat elhatárolt területeik fölött. A városlakók közösségêtévi együsszegű királyi adóval (ceıısıis) terhelték meg. A polgárok általkötelességszerüen hadba küldött vitézek is közvetlenül a király, nempedig a megyésispán l-iadvezetése alá tartoztak. Fontos részét alkották aprivilégiumoknak a gazdasági vonatkozású kedvezmények, a vásártar-tás szabadsága, a kivételes esetekben adott árumegállító |og, valamint aván-ikedvezmények biztosítása.

A királyi várospolitika fõ eszköze a városprivilégium volt, lV. Bélaazonban ezek kibocsátásakor még megfelelõ hadügyi, kereskedelmi,gazdasági indokoltság mellett sem cselekedhetett teliesen szabad belá-tása szerınt. Kénytelen volt tekintetbe venni az egy»egy település íöld|eés lakói fölött érvényesülõ hatalmi és tulaidonosi érdekeket, amelyeketsértett volna a kiváltságoló uralkodói beavatkozás. Azon térségeltbenviszont, amelyeknek egyedül õ volt a földesura, semmi nem kötöttemeg a kezét. Ennek köszönhetõen a már sokszor említett erdõispánságiövezetben feltűnően sok Város nyert el kiváltságokar- Zólyom (1243),Korpona (1244), Beregszász (1247), Bábaszék és Dobronya (1254),Besztercebánya (1255), Gölnicbánya (1255 körül), Patak (1261), Sátor-al|aú|hely (1261), Nagyszõlõs (1262), Németlıpcse (1263), Liptóhibe(1265), Késmárk (1269). A gazdasági súly egyszer-másszor gyengén tá-masztotta alá a kiváltságolást, de alkalmasint önmagában a telepítêspo-litikai érdek is elégségesnck bizonyulhatott ahhoz, hogy a településmegalapítása azonnal városprivilégium kiadásával kapcsolódiék össze.

.T

vszzzzfzjıõaes @Az ország más térségeiben az 1240-es évek néhány kiváltságolása

után (Zágráb-Créc, Nyitra, Körmend, Buda-Pestújhegy, Szeged) meg-tört a folyamat. Még a gazdaságilag legerősebb, kereskedelmi szem-pontból kedvezõ fekvésű és kétségkívül városként működő települések(Pouony, Sopron, Vasvár, Esztergom, Gyõr, Pécs, Veszprém, Eger, Vá-rad, Gyulafehérvár) sem jutottak el lV Béla idejében a várospnvilégiummegszerzéséig. Az utóbb felsorolt esetekben az ellentétes megyésispániés fõpapi érdekek álltak a királyi várospolitika útjában, a tatárjárás utánpedig IV. Béla kerülni igyekezett az összeiitközést a bárókkal és a fõ-papokkal. E téren a kedvezőtlen tapasztalatokat Székesfehérvár és Esz-tergom hospesközösségének példája nyújtotta számára. Mindkét he-lyen beköltöztette a „vendégeket” a falakkal védett egyházi területre,ám az egyházi joghatóságot és a városi ünigazgatás igényét nem sike-rült konflıktusmentesen összebékíteni egymással. Így hát a király elke-rülte a további feszültségek élezését, s számos nagy fontosságú telepü-lésen a gazdasági tényezõk által változatlanul előbbre vitt városfejlõdésfelemás és tokéletlen jogi keretek között bontakozhaiott tovább.

A városfejlõdésre meghatározó befolyással voltak ugyan a jogvi-szonyok, ám a kiindulásban mégiscsak a gazdasági tényezõk dominál-tak. ]öl igazolja ezt, hogy a kereskedelembõl kiesõ, kézműipart és há-nyászatot nélkülozõ ispáni székhelyek jó része jelentőségét veszítve el-sorvadt a 13. században, de az is, hogy az igazi gazdasági súly nélkül,túl korán kiváltsághoz juttatott települések egy része a kedvezõ jogi fel-tételek ellenére sem tudott tartós életképességre szert tenni (Németlıpcse, Liptóhibe, Bábaszék és Dobronya). Szép számmal akadtak viszontolyan telepesfalvak, amelyek az agrárfalvak hospeskıváltságából kiin-dulva, jó fekvésüknek köszönhetõen fokozatosan gazdasági súlyt sze-reztek, majd utóbb városi rangra emelkedtek. Talán a legjobb példa erreKassa és Eperjes, amelyek az 1240-es évek végén kapták meg a vendég-telepesek kiváltságait, s a Hernád-völgyben megélénkülõ észak-déli ke-reskedelmi forgalomnak köszönhetõen emelkedtek ki a földművestelepesfalvak sorából. Eperjes fél, Kassa pedig egy évszázad múlva nyer-te el a városprivilégıumot.

A 13. századi városok gazdasági működését tekintve szembetűnő akézműipar gyengesége s vele szemben a kereskedelem, illetve a bányá-

IZI

@ iv. EELA. A FONTOLVA újító i<iiıÁi.Yszat meghatározó súlya. A fejlődés első vonalát képviselő településekmindegyike a nagy nyugati kereskedelmi utak mentén helyezkedett el.A legnagyobb gazdasági erő az „ország közepén" (ııııdiııııı regıii) fekvõvárosokban (Székesfehérvár, Esztergom, Buda) összpontosult. lde fu-tottak össze a kereskedelmi szálak. A keleti országrész Pestnél kapcso-lódott össze a küzépponti régióval. A század második felében a nyugatiirányú kereskedelem felfutása egyre inkább Budát juttatta centrális sze-rephez. A velenceiek a „latinok útján" közlekedtek. Ez az út a mai Szlo-vénia felől érte el a nyugati határt. lnnen Körmend és Vasvár után a Ba-latontól északra közeledett Fehérvár felé, ahonnan mind Esztergom,mind pedig Buda irányában megvolt a folytatása. Körmendnél a Velen-cébõl Ausztriába tartó átmenő forgalom továbbment észak felé, sSzombathelyen, Kőszegen és Supronon áthaladva tartott Bécsnek. ADuna völgyét követő nyugati kereskedők Győri elhagyva vagy Eszter-gom felé mentek tovább, vagy a délebbre húzódó úton igyekeztek Bu-dára. A „csehek útja” Brünn felõl jött az országba, s Nagyszombat érin-tésével haladt az ország belsejébe. Az északi forgalom részint Boroszlőirányából érkezett, és Zsolnán, valamint a Caram menti bányavidékenáthaladva érte el Esztergomot, majd Budát, részint Krakkó felõl aSzepcsségcn keresztül jött Kassa, Eger, Hatvan érintésével Pestig. Azutóbbi útvonal a 13. század utolsó évtizedeiben szerzett fontosságoi.,

A déli és keleti régiókat az ország vérkeringésêbe kapcsoló utak a ke-leti gazdasági kapcsolatok hanyatlásával elveszitették ugyan külkeres-kedelmi jelentósegüket, ám az eltérõ adottságú vidékek között meg-élénkült belsõ kereskedelem mégis forgalmassá tette ezeket. Délrõl Zág-rábot és Szlavóniát a ,,latın út” tapolcai leágazása, a Szerémséget pediga Dunával párhuzamosan futó ,baranyai út” kötötte az ,ország kozepé-vel” össze. Az Erdélyből kijövõ utak egy része Váradnál egyesült, s in-nen indult ki Szolnok érintésével Pest felé. A déli sóút Szegedig a Marosvízfolyását jelentette, ahonnan a forgalom a Duna-Tisza közén húzó-dó „káliz úton” haladt tovább.

A külkereskedelem alapszerkezete már ekkoriban is a később hosszúszázadokon át jellemzõ „felállást” mutatta. Bányakincset, feldolgozat-lan nyersanyagot. élõ állatot és élelmiszert vittek ki az országból, éskézművcstcrmčkeket hoztak be eladásra. Velence kereskedõit az ezüs-

_iÍ

vimiziiõaõs @tün kívűl nemigen érdekelte más, s miután a levantei kereskedelcmnckóriási volt a nemesfémigénye, igen sokat vittek ki belöle. Ennek felébennagy értékű, ritka árukat hoztak, keleti kelméket, fűszereket, luxuscık-kckct, illetve Itália textiláruit. Nyugat-Európa osztrák, német földi - aRajnán túlról is érkezű -V kızreskedõinek rakományaiban szintén a textí-liák álltak az elsõ helyen, ám erederüket Nyugat-Európa exportra ter-melõ szövõipari centrumaiban kell keresni. A flandriai Ypern, Dorn ésCent műhelyeiben készült textíliák végjei vagyont értek, így döntően atársadalom tehetõs rétegeiben volt kereslet irántuk. A század vége feléviszont már egyre tobb áriis rakta meg szekereit olcsó posztóval és len-vászonnal. Öka szerényebb vagyoni képességű, de számban folyamatosan növekvõ vevõkör igényét: alapoztak. Ezen utóbbi fejlemény egy-szerre feltételezi es igazolja a belsõ piac bövülését, illetve az országonbelüli áruforgalom felerõsödését. A nyugati behozatal - ha nem is tö-megmérctekben más kêzműipari cikkekre is kiterjedt, így fegyverekre,páncélokra, ötvösárura és olyan egyedi használati tárgyakra, amelyeketa hazai iparosok nem tudtak a kívánt minőségben és mennyiségben elõ-állítani. A nyugati kivitelben ugyancsak a nemesfémek iránt mutatko-zott a legnagyobb, de messze nem kizárólagos érdeklődés. Bécsbe,Regensburgba és a Duna menti forgalmi gócpontokba rendszeresen el-jutott a magyarországi élõ állat, sózott hal, nyersbõr, a század végérepedig a gabona is. Ugyancsak felfutóban volt a réz, az ólom és az ón ki-vitele. Bort nagyobb mennyiségben cseh és morva vidékekre szállítot-tak, elsõsorban Nagyszombat és Pozsony környékéről.

A kereskedelmi ügyletekben nemcsak idegen felvásárlók vettek részt,hanem azokba mindinkább bekapcsolódtak a hazai kereskedõk ıs, akik-nek sorában nagy számban jelentek meg a piaci központokban megtele-pedett német és itáliai eredetű vállalkozók. Állandó üzleti kapcsolatbanálltak a fõbb európai gazdasági központokkal. Jobbára az 6 kezükbenösszpontosult a behozott áru „terítése", és a belsõ felvásárlásban iskulesszcrephez |utottak. Kiemelkedően szép vagyonokra szert téve, ekereskedők szerezték meg a városi irányítás pozícióit. A bányavárosokvezetõ rétegét ugyancsak idegenbõl jott tõkeerõs vállalkozók alkották.

A városokban összpontosuló ipar lokális igényeket elégítetl ki. Azárucsere központjaiban biztos működési feltételek között találtak Ott-

.T

@ iv BÉLA. A i=ON`ı`OLvA újító i<iiıÁi.v

honra azok a mesterséghez értő elemek, akik korábban a földesúriüzcmszervezet iparos szolgái voltak. Nagyrészt végleg clszakadtak amezõgazdasági termeléstõl; legfeljebb szólóket műveltek a település ha-tárában. A városlakók élelmezésének és nyersanyag-szükségletének azeladásra kínált paraszti termékek szolgáltak forrásául. Más szempont-ból az agrárcikkek eladásából képzõdött az a fedezet, amely keresleti ol-dalról a helyi ipar kibontakozásár és szélesedó forgalmát erősítette. Aszakosodás mindazonáltal lassan mélyülr el, még a nagy forgalmúvásăroshelyeken is gyengén specializált kézművesség tudott csak meg-élni. Esztergomban például 1300 körül 20 önálló iparágröl szólnak a for-rások. A gyakoribb mesterségek az élelmiszer-feldolgozás, zi fém-, a fa-és a bõrmegmunkálás területén fordulnak elõ, a textilipar viszont gyen-ge lábakon állt. Kibontakozását fékezte, hogy a paraszti háziipari önel-látás tartós fennmaradása behatárolta a keresletet, emellett pedig a 15.század végére felfutó import hosszú távon is korlátozó etónek bizo-nyult. A minõségi kelmék úgyszólván kizárólag idegen eredetűek vol-tak, de a század utolsó harmadában már a közönséges posztó- és vá-szonáru távolsági forgalma is számottevóvé vált.

A kézműipar gyenge teljesítõképessége és szakosodásának szerénymélysége mellett megállapítható az is, hogy az ipaiűzõ lakosság csekélyarányt képviselt a népességen belül. Még a század végén sem érte el avalódi városok száma az ötvenet. A kézművesség önállósulásában mu-tatkozó változás jelentőségét ezzel együtt sem szabad alábecsülni. Azipari foglalatosság végleg kiszakadt a fcildesúıi birtoküzem keretébõl,szabad és önálló kézművesek űzték a piaci központokban mesterségü-ket, és termékeik döntően fontosak voltak az áruforgalomra alapozottgazdaság műkódõképességében. A hazai kézművesek a helyi piaci igé-nyekhez, a paraszti kereslethcz és vásárlóerõhöz igazodtak. F. tekintet-ben nagy a |elentõsége a sok-sok vidéki vásároshely késõbbi mezõvá-ros - gyengén specializált, szűk helyi ıparának, Mozgásban tartottaugyanis az élelmiszerek és a mezõgazdasági nyetstetmékek forgalmát,amely iránt a l3. században támadt fel a nyugati kereskedelem érdeklő-dése. A behozott kézinűipati terméktómeg kipótolta a hazai iparcikkekhiányos kínálatát, kivált igényesebb, jobb minőségű áriıkkal, ugyanak-kor a távolsági szállítók külfoldre vitték az országban nem hasznosuló,

-IZ-J

Külpolitika û

másutt keresett agrárcikkeket és nyerstermékeket. Mind a kínálati,mind pedig a keresleti oldalon erós nyugati ösztönzés növelte az áruter-melés kibontakozásának lendületét. A meghatározó szerephez jutottkereskedők lefölözték az áruforgalom hasznát, s ezáltal könnyen ma-gukhoz ragadhatták a városok belsõ irányítását. A kézművesek műkö-dése tartósan a szűk helyi árukapcsolatokba ágyazódott. Háttérbe szo-rítottságában a hazai ipar nem képviselt elég erót ahhoz, hogy egy-egyváros vagy vidék arculatának sajátos, önálló karaktert adjon. Egyetlenkivételt e tekintetben a bányavidékek jelentettek.

Külpolitika Magyarországnak a tatárjárás során megrendült hely-í zete változásokat vont maga után a közép-európai tér-ség külpolitikai kapcsolatrendszerében. Egyik pillanatról a másikra bé-nult mozgásképtelenségbe sorvadt az a kárpát-medencei hatalmi eró,amely évszázadok óta formáló hatással volt a környező területek viszo-nyaira. A hirtelen elõálló vákuum más-más módon mutatkozott meg aszomszédos övezet különbözõ pontjain. A lengyelektõl a bolgárokighúzódó hatalmas keleti félkaréjban minden államalakzat osztozott atatár rombolás veszteségeiben, illetve a szörnyűségek megismétlódésé-nek félelmében. Noha Magyarország megroppanása egyet jelentett ko-rábbi expanziós törekvéseinek szünetelésével, a szomszédok többségeszámára mégsem volt értéke e pozitív hozadéknak abban a helyzetben,amikor egyszersmind egy sokkal súlyosabb keleti fenyegetettség kiszol-gáltatottságát kellett megélniuk. Éppen hogy a legerősebb lehetséges tá-masz lett oda a Magyar Királyság romlásával. A déli és a nyugati szom-szédok viszont minden aggály nélkül kihasználhatták hirtelen kínálko-zó mozgásteriıket. ll. Frigyes osztrák herceg 1241-ben elfoglalta Sop-ron, Moson és Locsmánd vármegyét, s 1242-ben is zaklatta a nyugativégeket. Velence 1243-ban bevette Zárát. A dalmát kereskedõvárosróllV. Béla a következõ évben szerződésben is kénytelen volt lemondani.A Szávától délre esó. eretnekségtól fertőzött részek egyre-másra vontákki magukat IV. Béla és a római egyház fennhatósága alól

Béla király 12/12 után mély csalódások közepette kénytelen volt le-számolni a nyugati segítség illúziójával. Hasztalan továbbította idóról

'Il 5

@ iv, BÉLA. A FONTOLVA úJíTo Kiiı/\LYidõre a pápához és a nyugati ııralkodókhoz a várható mongol támadáskétségbee|tõ híreit, soha nem kapott többet ígéretnél és jó tanácsoknál,Az 1245. évi lyoni egyetemes zsinatot övező várakozásaiban éppúgycsalódnia kellett, mint az 1248. évi keresztes hadiáratban, amely a se-gítségre szoruló Magyarországot elkerülve, tengeren indult IX. l.a|osfrancia király vezetésével a Szcntfölclrc.

A leplezetlen csalódotiság és elkeseredés süt át Béla sorain abban alevelében, amelyet a Nyugat részvétlensége kapcsán intézett 1250-benlV. lnce pápához: ,Ugyanis a bölcsek sokasága módfelett csodálkozik,amiért Atyaságod hagyta, hogy Franciaország királya, az egyház ily je-lentõs tagıa a mostani körülmények között eltávozzék Európa határai-ról. Csodálkozik és nem szűnik meg csodálkozni azon. hogy az apostolikegyesség sokakrčl gondoskodik, mint a konstantinápolyi császárságrólčs a tengeren túli részekrõl, melyek, ha elvesznének, mentsen Isten,nem ártana annyit Európa lakóinak, mintha egyedül a mi országunkkerulne a tatárok birtokába, lsten és ember a tanúnk rá, helyzetünkannyira szorongatott, hogy ha az utak különbözõ viszontagságal nemakarlályoznának, nemcsak követeket küldenénk, amint tettük, hanemszemélyesen járulnánk lábatokhoz, szemtól szembe Oclakiáltani azegész egyháznak mentségiınkre, felmentésért, hogy amennyiben aszentatya nem nyújt segítséget, és a szükség rákényszerít, akaratunkellenére ugyan, de megcgyczünk a tatárokkal.” Néhány év alatt elszánteltökéltséggé érlelõılött benne, hogy a helyzet diktálta kényszer szorítá-sáhan önállóan, legjobb belátása szerint alakít|a ki az országvédelmetszolgáló új külpolitikai kapcsolatrendszert, amelyben a hangsúly a nyu-gati scgčlyvárás helyett a közös félelmet megélõ keleti szomszédokösszefogására tolódik át.

Elsõ határozott fellépése Ausztria ellen irányult. 1242 végén sikerültvisszaíoglalnia Kűszeget és Sopront, egyszersmind rákényszcrítcttc azosztrák herceget az elbitorolt vármegyêk visszaaılására. ll. Frigyesazonban nem töródött bele a kudarcba, s 1246-ban újra betört Magyar-országra. Az immár kun haderõre ıs támaszkodó lV. Béla erre hadaivalátkelt zi Lajtán, és június kozcpén súlyos ütkozetet vívott az osztrákok-kal. A magyarok voltaképpen elveszítették a csatát, ám a harctéri zűr-zavarban az osztrák herceg is elesett. F.lhunyta a Babenberg-dinasztia

H 126

Külpolitika @

kihalását jelentette. Három évtizedes vetélkedés kezdődött az Ausztriaés Stájerország fölötti uralom megszerzéséért, s maga lV. Béla is csata-sorba állt.

A tatároktól három irányból veszélyeztetett határszakasz menténszövetségkeresés mozgatta a magyar külpolitikái.. lV. Béla tlinasztikusházassági kapcsolatok teremtésével kovácsolta egybe a mongoloktól fe-nyegetettek erejét. Szetencséjére házasságát kivételesen gazdag gyer-mekáldás kísérte; Laszkarisz Mária tíz gyermeket, nyolc leányt és kétfiút szült neki. Két kislánya még a tatárjárás előtt meghalt, öt gyerme-két viszont az 1243 és 1256 közötti időszakban házasította ki, s közü-lük négy a keleti szövetséges uralkodócsaládokböl kapott hitvest. Annalánya 1243-ban az tıdvarába menekült Csernyigovi Rosztiszlavval,Konstancia 1250 körül Danyilo halicsi fejedelem fiával, Levvel, Jolán1256-ban Boleszló lengyel fejedelemmel, a trónörökös lstván pedig,mint láttuk, a kun fejedelem leányával lépett frigyre. Legidõsebb leá-nyának. Kingának a házassága is a keleti szálakat erősítette. noha ótmég 1239-ben adta nóül V. Boleszlú krakkói Íejedelemhez. Mindösszekét gyermekét házasitorta össze nyugati uralkodósarjjal, Erzsébet Ba-jorországba került, kisebbik fiának, az 1243 táján született Bélának pe-dig Brandenburgból származott a felesége. A tatárjárás idején világrajött legkisebb leányt, Margitot szülõi fogadalom nyomán Isten szolgá-latára szánták és nevelték.

Halics viszonylatában 1242 után a kezdeti látszat a korábbi magyarbeavatkozások felújítására vallott, ugyanis 1245-ben és 1249-ben ma-gyar haderõtól támogatva kísérelte meg Csernyigovi Rosztiszlav elven-ni a fejedelemséget sikertelenül - régi vetélytársától, Danyilótól. Bélakirály kétségkívül megbízhatóbb szövetségest remélt vejében, ám a ta-tárföldi riasztó hírek mégis arra bírták, hogy elejtse Rosztiszlav trónigé-nyét, s 1250-ben Danyilóval kössön - dinasztikus házassággal megpe-csételt - szövetséget. A lengyel és halicsi szövetségekkel észak és észak-kelet felől külsõ védelmi zóna húzódott a határ mentén.

A déli térségben ugyancsak megindult az 1240-es évek végén egy szé-les védelmi sáv kiépítése. Szalvóniát egy évtized alatt Cutkeled nembelilstván bán szedte rendbe. A Száva-Duna vonaltól délre CsernyigoviKosztiszlav szerzett felbecsülhetetlen érdemeket a bánságövezet alap-

127

@ iv. BÉLA. A FONTOLVA ÚJÍTÓ KIRÁLY

jainak letakásában. Rosztiszlav a Szerémségtõl délre fekvõ macsói bán-ságból kiindulva előbb kitetjesztettc hatalmát Boszniára, majd fennha-tósága alá vonta a Macsótól keletre fekvõ térséget egészen a Szörénysé-gig. Az 1250-es évek második felében már bolgár földeket hódoltatott,sõt még a bolgár cári címet is felvette. Az északnyugat-bulgáriai foglalá-sok nyomán uralkodása utolsó másfél évtizedében lV. Béla titulusai között is feltűnik olykor a Bulgária királya cím.

A Duna bal partján fekvõ Szörénységtõl kezdődően végig az Erdélytkivülról övező Kunország északi széléig a johanniták kapták feladatul akirályság törzsterületét oltalmazó védelmi sáv kiépítését Az 1250-esévek végére ezáltal határozott körvonalat kapott egy olyan gyűrű,amely kívül, a Kárpátok koszorúja mentén egészen az Adriáig körbefog-ta az országot, s amelynek egyes szakaszai vagy szövetségesek kezénvoltak, vagy a magyar uralkodó lazább-szorosabb fennhatóságába tar-toztak.

Babenberg Frigyes halála után IV. Béla a pápa támogatását igyekezettmegnyerni ahhoz, hogy birtokba vegye az osztrák hercegséget. lV. lncekezdetben ha|lott is a magyar kezdeményezés felkarolására, utóbbazonban Hermann badeni órgróf trónıgénye mellett kötelezte el magát.A Babenberg-család két nõtagja élt ekkor, mégpedig Frigyes nővére,Margit, valamint unokahúga, Gertrúd. Mindketten özvegysorsra jutot-tak, s kezük elnyerése kínálhatott elsõsorban jogalapot az osztrák her-cegségért versengõ igényeknek Ceitrúdot Hermann vette nóül, s12/lB-ban rovid idõre el is foglalta a hercegi trónt. lV. Béla 1250-ben astájerek határszéli akcióira válaszul hadat vezetett Ausztria ellen, s fel-dúlta a hercegség keleti vidékét. Még ugyanebben az évben meghaltHermann õrgróf. l. Vencel cseh király kisebbik fia, Ottokár morva ór-gróf - aki fivérének 1247-ben bekövetkezett haláláig Babenbcrg Gertrúdsógora volt - jelentékeny támogatókat tudott maga mögött Ausztriá-ban, s 1251-ben birtokba vette a hercegség nagy részét. Hogy uralmátmég kikezdhctetlenebbč tegye, a következö évben nõül vette a nálánálcsaknem kétszer idósebb Babenberg Margitot. Gertrúd azonban nemakart beletörõdni az uralomváltásba, s - nem eredménytelenül - lV.Béla szövetségét kereste Ottokár ellenében. A magyar király 1252 nya-rán a halicsi fejedelemtõl támogatva betört Ausztriába és Stájerország-

128

Kuıpõıızıtz @

ba. Danyilo egyik fia, Roman feleségül vettı: az immár kétszeres özvegyCertıúdot, így a nõágon formált jogigény terén kiegyenlírõdott a kü-lönbség a szemben álló felek között.

A magyar és halicsı hadak eltávozása után Ottokárnak sıkerult stájerhívei segítségével helyreállítanıa uralmát az elõzőleg általa birtokolt te-rületek fölött. Erre 1253-ban lV. Béla szövetségeseınek népes seregeit ismozgósította, és ismét felvonult Ottokár ellen. Most azonban Morva-országot támadta meg. Hadai mélyen benyomultak ellenfele törötcrü-letére, és sorra birtokba vették a várakat. Ezek a király visszavonulásaután is magyar õrrzetben maradtak. ldõközben viszont Ottokár súlyatekintélyesen megnövekedett, mivel 1253 õszčn megörököltc apiától, l.Venceltõl a cseh trónt. Végül a hadviselő felek 1254 tavaszán Pozsony-ban békét kotottek egymással, Íelosztván az Osztrák és stárer területe-ket. Ottokár megtartotta uralma alatt Ausztriát s a Semmering-hágóigÉszak-Stájerországot is, lV. Béla viszont közvetlen uralma alá vonhattaaz utóbbı hercegség déli felét egészen Krajna határáig.

Dél-Stájerország hat éven át volt magyar uralom alatt. 1258-ig aSzlavóniát kormányzó Gutkeled nembeli lstván bán gyakorolt íëlottehatalmat, hasonló határozottsággal látva el feladatát, mint bánságá-ban. A tčrségnek gazdasági szempontból volt különös jelentősége, hi-szen itt haladt keresztül a Velencébõl északra, Ausztriába és a MagyarKirályságba tartó nagy kereskedelmi út. Ám a stájer fõurak, akık a zűr-zavaros időszakban a korábbraknál ıs nagyobb ünállóságra tettek szen,erõs ellenérzéssel vıseltettek az idegen kormányuttal szemben. ll. Ot-tokár meg nem szűnõ bátorítására folyvást lázadoztak. 1253-ban IV.Béla végül kénytelen volt hával, lstván herceggel együtt hadat vezetni astá|er zendülõk megzabcılázására. A rendteremtêst követõen lstván vet-te át a tartomány kormányzatát. 19 éves, tetterõs, uralomra termett ft-zıtalember volt. Még gyermekként, 1246 elõtt királlyá koronáztattaapia. s amint 1257-ben nagykorú lett. önálló tartományként megkaptaErdélyt. lnnen kerult Stájerország élére. Új tartománya lV. Béla |óvoltá-ból nyugat-magyarországi megyékkel kerekedett ki. lstván stá|er her-eegségc tdcién Pertauban tartotta udvarat. Nem volt alkalma azonbanbosszú idõre berentlezkedni A stájer urak többsége ll. Ottokár katonai

-Íze-

@ iv. EELA. A FONTOLVA UJÍTO KIRÁLYtámogatásával a háta mögött 1259-ben elpártolt tõle, így uralmi terüle-te hetek alatt jelentéktelenné zsugorodott.

Nem lehetett tovább halogatni a Babenberg-örökség sorsát végképpeldöntö katonai összecsapást lV. Béla és ll. Ottokár között. Erre 1260.július 12-én a Morvamezõn, Kroissenbrunn mellett került sor. A ma-gyar hadvezetés súlyos melléfogásai miatt Béla katasztrofális vereségé-vel zárult az ütközet. Alapos okkal állapította meg a magyar krónika akirályról, hogy „békeszeretõ férfiú volt, ám a hadviselésben és a csaták-ban a legkevésbé sem volt szerencsés'. Ismét döntõ iitközetet vesztettel, amelynek nyomán végképp le kellett mondania a stájer tartomány-ról. Az 1261. évi, Bécsben megkötött béke értelmében ll. Ottokár a tel-jcs Stáierországot birtokba vehette, s ezáltal bõ másfél évtizedre meg-határozó súlyt szerzett magának Közép-Európában.

lV. Béla sok vonatkozásban sikeres 1242 utáni kiilpolitikáiát nemcsakaz osztrák fronton érték ekkoriban veszteségek Az l255-ben meghaltBatu kán örükosei, az Arany Horda urai ismét erõtel|esebb akciókat in-dítottak nyugat felé. Támadásukat 1259-ben sem Halics, sem a krakkóifejcdclemség nem tudta clhárítani. A mongolok elől Danyilo éppúgyMagyarországra futott, mint lV. Béla veje, Boleszló krakkói fejedelem.Halics élén Lev - szintén magyar királyi vő - csak a mongolok elõtti hó-dolás árán tudta megtartani családja fejedelmi hatalmát. Ez idõre tehetőa johanniták távozása Kunországból és a Szörénységból. Az egykoriszerződés nem váltotta be sem lV. Béla, sem a lovagok reményeit, ígyfelbontották megállapodásukat. Rövidesen bolgár támadások érték aszörényi területet. A Balkán viszonyaiban 1261-ben változást hozott,hogy a nikaiai görög császár megdöntötte a l.atin Császárságot, s továb-bi két évszázadra helyreállt a Bizáncı Birodalom. A bolgárok hamarosanbizánci segítséggel próbálták semmissé tenni Rosztıszlav észak-bulgáriaifoglalását. Miután Rosztiszlav 1262-ben elhalálozott. Macsóban ésBoszniában fiai - lV. Béla unokái - , Mihály és Béla herceg lépett az örö-kébe, míg bulgáriai ,cárságában" egy orosz származású elõkelõ, Szvent-szlav Jakab követte. A déli övezetet érõ bolgár, bizánci és szerb nyomáselhárításában egyre nagyobb szerep iutott a Stáierországból 1260 utánismét Erdély élére került trónörökösnek, Istvánnak. Mivel viszonya ap-

mí

A tizsiy és z zzõnõzõitõs viszsiyz @jával az l260-as években a végletekig megromlott, így a balkáni politikaalakítása egyre inkább kicsúszott lV. Béla kezébõl.

Talán az 1259- 60 körül hirtelen újból fenyegetővé váló tatár nyo-más, illetve ezzel összefüggésben a külső védelmi övezetet ért súlyossebek késztették arra lV. Bélát, hogy 1260 után az erõs szövetségestktoissenbrunni legyőzõjében, ll. Ottokár királyban keresse és találjarneg. Egyiirtmüködésük összekovácsolódását bizalmat éltető dinaszti-kus házasságok segítették elõ. A cseh király eltaszította magától a ko-ros Babenberg Margitot, s még 1261-ben feleségül vette IV Béla uno-káját, Rosztiszlav és Anna leányát, Kunigundát. A magyar király ki-sebbik fia, Béla hitvesül kapta ugyanakkor ll. Ottokár rokonának, abrandenburgi őrgrófnak szintén Kunigunda nevű leányát. Ahogyan az1260-as években elmérgesedett a viszály lV. Béla és fia, lstván kozott,úgy vált az idősödõ uralkodőnak környezetében élő két engedelmesgyermeke, Anna lánya és Béla fia mind fontosabb családi támaszává,rajtuk keresztül pedig a háttérben ll. Ottokár a megbízható oltalomfõ ígéretévé.

A király és a trónörökös viszálya lV. Béla király uralkodásában1260 körül új határpont raj-

zolódik ki. Az 1242 utáni kényszerhelyzetben végrehajtott nagy fordu-latot csaknem két évtizeden át belső megrázkódratásoktól mentes, ha-tározott irányú és számottevő eredményeket felmutató országépltéskövette. A 13, század történetében kétségkívül az 1240-es és 1250-eséveket jellemezte leginkább valamiféle belső harmónia, a politikai vi-szonyok kiegyensúlyozottsága. E két évtized világát meghatározó sa-rokpontok érvénye azonban 1260 után sok vonatkozásban meggyen-gült, majd végképp elenyészett. A tönkrejutott ország legmélyebb sebeibehegedtek, s a romokból felépülő királyság életereje gyors és látványosgyarapodásában nyert nap mint nap bizonyítékokat. Elérkezett egy ge-ncráciöváltás ideje, és lassacskán lelépett a porondról az a nemzedék,amely felnőttként élte át a katasztrofális összeomlás sokkját. Húsz évsorozatos vaklármája után oldódott a rettegés a mongol támadás meg-ismétlõdésétől. Az 1242 óta szabadabban elõremozduló gazdasági és

13 -I*

@ iv BÉLA, A FONTOLVA úiiTo KIRÁLY

társadalmi változások ú|szerű célokat, törekvéseket és érdekeket tettekerõteljesckké, s ezek már túlmutattak a romba döntött királyság fel-élesztésének közvetlen céliain. A halmozódó növekedési energiák kibil-lentették egyensúlyaból a királyságot, s további változtatások felé tör-tek feltartóztathatatlanul.

A feszültségek kiélezõdését lV. Béla és a trónörökös lstván herceg vi-szálya hozta felszínre. Az ellentét számos tekintetben emlékeztetett azÁrpádok történetében oly gyakori dinasztikus harcokra, a legközelibbmúltból éppen Bélának és ap|ának, ll. Andrásnak a küzdelmére vagyazt megelőzően András és lmre király meghasonlására, Nem kétséges,hogy a háttérben most is a hatalmi befolyásért, pozíciókért, királyikegybõl származó iuttatásokért versengő nagyúri csoportok álltak, ígyszámukra kapóra jött az ambiciózus lstván fellépése apja ellenében.Béla és lstván szembenallása sokkal kevésbé szól ketteiiik politikai fel-fogásbeli különbségérõl, mint a három évtizeddel korábbi ellentét And-rás és Béla között. Apa és fia elsõsorban emberi alkatukban álltak távolegymástól.

Béla értékvilágának központi elemeit a kiszámítható rend, a dolgokbiztonságos szılárdsága, a kipróbálthoz és értékállóhoz való ragaszko-dás, a hagyomány- és tekintélytisztelet, a változtatások óvatossága, akörültekintő, távlatokra is ügyelõ átgondoltság alkotta. Makacsul állha-tatos és következetes volt, szívós és kitartó, clvárásaiban szigorú, embe-ri kapcsolataiban tartózkodó, olykor kissé talán bizalmatlan és gyanak-vó is. Ezzel szemben idegenek voltak tõle azok a tula|donságok, ame-lyek fiát sok vonatkozásban nagyapjával, ll. Andrással rokonítotlák:így az olthatatlan hatalomvágy, a merész tetterõ és vállalkozó szellem,a kockáztató hajlam, a hirtelen rögtönzés képessége. Béla nem a harcokembere volt, egyszerre értve itt a fegyverrel vívott mezei ütközeteket ésa politikai csatározásokat. Az elõzõhöz hiányzott belőle a csatanyerés-hez szükséges gyors és váratlan döntések, illetve a bizonyos fokig nél-külöflıetetlen kockázatvállalãs képessége, utóbbiak terén pedig konokelvszerűsčgčbõl cu-dő merev gondolkodásmóclja akadályozta. hogy ma-gához közel engedett hívek tántoríthatatlan tábora vegye körül és se-gítse. István viszont kiváló hadvezér volt, és a hívek gyú|tésébı:n isnagy tehetséget mutatott.

132

A király és a trónörökös viszálya @

A királyi családon belüli összezördülésre lstván stájer hercegségénekelvesztése után került sor. A trónörökös és nyugat-magyarországi hívei-böl álló udvara Szlavóniát szeinelte ki magának további működési terü-lettil. E tartomány kormányzója, Cutkeled nembeli lstván 1259-benmeghalt. s miután számos személyi kapocs kötötte össze a stájer és aszlavón kormányzatot, kézenfekvõnek tűnt lstván udvarának átköltö-zése a Dráván túlra. Apja azonban 1260-han kisebbik fiát, a 15 éves Bé-lát állította a gazdag és jól szervezett Sflavónia élére, lstvánt pedigvisszaparancsolta Erdélybe. Az eljárás emlékeztetett az 1220-as évekhasonló történésére, amikor ll. András Bélát Erdélybe helyezve igyeke-zett elvágnı a szálakat fia és támogatói köre között. Feltehetõ, hogy azuralkodó rossz szemmel nézte az lstván köré szervezõdö hatalmi köz-pont kezdeményét, ám így sem tudta elejét venni fia önállósulási törek-vésének, Hívei nagyrészt vele mentek, s Erdélyben hamarosan uralko-dói udvar vette köriil. Hatalmát az alföldi területekre is kiterjesztcttc,amit annál is könnyebben megtehetett, mivel a kunok az õ rendelkezé-se alá tartoztak. Kiépülõ kormányzata nem engedte a király befolyásá-nak érvényesülését, lstván magához ragadta a királyi jogok gyakorlását.Adományozott, kiváltságokat adott, nemesítctt, hódoltatta a fennlia-tóságában élőket, az apja iránti hűséget fontosabbnak tartókat pedigzaklatni kezdte.

Az ellenségeskedés fegyveres felvonuláshoz vezetett. lstván 1262õszéii a Felvidéken támadást indított a király területei ellen. Fôkéntegyházi békéltetõk közbenjárására azonban december elején apa és fiaPozsonyban egyezséget kötött egymással. Ennek értelmében kettéosz-tottak az országot. lstván Magyarország ifjabb királya (ı'ııııı'or rzx Hıııı-gıirızıe) címmel megkapta a Dunától keletre fekvõ teruletet. A Felvidé-ken Sáros, Cömör és Nógrád megye sávjában húzódott uralmi részénekhatára. lV. Béla hatalma csak a nyugatra fekvõ országfélre korlátozó-dott. Az Árpád-kor korábbi területi különkormányzatait nemcsak ki-terjedtsčgében múlta felül az 1262 végi országfelosztás, hanem minõsé-gében is merőben újat hozott. Az ifjabb királyság révén voltaképpenkét Magyarország feküdt egymás mellett, noha a szerzödö felek ennyi-re végletesen nem fogalmazták meg a hatalmi szférák elkülönítését.Mindamellett lstván teljes uralkodói szuverenitást élvezett országré-

133

@ iv. BÉLA, A FONTOLVA t'JiÍ`i'ó i<iRÁLY

szében, amelyet ö maga királyság (regııiıııi) elnevezéssel illetett. Nem-csak udvari méltóságviselõket nevezett ki, hanem országos tisztségeketis létesített. Saját nádora volt, önálló kancelláriát működtetett, függet-len igazságszolgáltatási szervezetet hozott létre, pénzt veretctt, ország-részében kisajátította a királyi és királynéi javakat, de nem kímélte csa-ládtagjai birtokait sem. Hadserege volt benne a kunokkal ~, s önállókülpolitikát folytatott.

Hogy a ténylegesen kettészakított ország formális egysége fennma-radt. ennek a gyakorlatban egy szempontból volt nagy jelentösége. Aterületek elkülönítésc nem járt együtt az alattvalók határok szerintikettéválasztásával. Hívekkel mindkét király rendelkezhetett a másikországrészében is. A helyzet lényegét talán pontosabban kifejezi ennekfordított szemszögből való megfogalmazása: megengedett volt a birto-kosoknak, hogy ne a saját országfclük urát, hanem a másikét vallják amaguk királyának. Természetesen ilyeii szabadsággal csak a hatalmasbirtokokkal, várakkal, valamint magánhaderõvel rendelkezõ nagybirto-kosok tudtak élni, a kisebbeket könnyen maga alá gyűrte mindkét kirá-lyi hatalom.

A nagybirtokosokkal szemben már kockázatosnak mutatkozott erö-vel fellépni, mert ez a másik király jogsérelmét jelentette, amelynekmegbosszulásaként azzal kellett számolni. hogy az „idegen királyság-ban' birtokos saját híveket is hasonló clbánás, üldöztctés fogja érni. En-nek ellenére mindkét oldalon gyakran került sor a hűtlenek javainakmódszeres pusztitására vagy elkobzására. Korántsem szabad azonbanazt gondolni, hogy a hűség izzó hevülete tartotta vissza az „idegen ki-rályságban” élőket a behódolástól a tcrülct természetes urának. Önma-gában egyfajta jogrenden kívül helyezkedést kínált a helyzet. „Akinekhatalma van e földön. az nem uram, akit pedig uramként ismerek el,annak semmi hatalma nincs errefelé" - így lehetne formulába önteni ajellemzõ állapotot, Valódi rendelkezõ hatalmat azonban azok fölött iscsak igen korlátozottan lehetett gyakorolni, akik mint „hű” bárók meg-maradtak a királyok saját uralmi térségében. Az elharapódzó önkény éshatalmaskodó erőszak megzabolázásának szűk határt szabott, hogy akeményebb uralkodói fellépés elől rendre a másik király hűségére tér-hettek át az elmarasztalást érdemlõk. Az elõzõ évtizedek belsõ rendje,

154

A király és a trónörökös viszálya Q

egyensúlya és összetartása ezáltal néhány év alatt tökéletesen megsem-misült.

Ám e kettős helyzet igazi hozadéka az elõkelõk számára mégis a ki-vételes gyarapodási lehetõségek megnyílásában mutatkozott meg.Megkétszerezódtek az elérhetõ méltóságok, fclčrtékelõdtek a jutalma-zásra érdemesítõ szolgálatok, Mindkét királynak elemi érdeke volt,hogy királyságában széles bázisra támaszkodhassék, és hogy emellettnagy számban rendelkezzék párthívekkel a másik király országában is.Az átcsábltások, a vesztegetések minden adományt megértek. A több-szörös el- és visszapártolások különösen kifizetõdtek. A királyi jövedel-mek nagy részét vesztegetésekre fordították, s a birtokok osztogatásamegint csak minden mértéket Íelülmúlt. A királyi hatalom gyengülésé-nek legalább olyan tragikus szakaszát |elenti IV. Béla utolsó tíz éve,mint ll. András első évtizede. Az ıÍ|abb királyság életre hívása ekképpenkizárólag a gyarapodó nagybirtokosság malmára hajtotta a vizet.

Az 1262 végén létrehozott megállapodás törékenysége és a rövidesenelõálló zűrzavaros állapotok miatt csak átmenetileg csillapodtak lV. Bé-la és lstván fia viszályának feszüllségei, Az ifiabb király néhány nappala megegyezés után a Heves megyei Poroszlón megerősítette a szerzõ-dést, amelyet a felek 1263 májusában további szabályozó pontokkalegészítetrek ki a Nógrád megyei szakáli monostorban létrejött találko-zóiuk alkalmával. Ezekben kölcsönös ígéreteket tettek az átpártolásokkorlátozására és arra, hogy tartózkodni fognak egymás híveinek zakla-tásától. A helyzet azonban mit sem változott. lV. Béla 1264-ben végülarra szánta el magát, hogy fegyverek ereiével vet véget a kiteljesedõanarchiának. Előbb vesztegetéssel a maga oldalára állította a kunokat.majd haderejét egy idõben délről és észak felõl lstván királyságára küld-te. A váratlan támadás komoly sikereket hozott a királynak. Sorra meg-adták magukat a várak, s lstván híveinek |ó része árpárrolr llélához. Azészakon támadó sereg Patak várában Íoglyul ejtette lstván hitvesét,Kun Erzsébetet és gyermekeiket. A Maros völgyében Íelvonuló, a ku-noktôl támogatott királyi erõk Dévánál ugyan súlyos vereséget szen-vedtek lstván haclvezérétõl, Csák nembeli Péterrõl, ám a sorozatos át-părtolások miatt az ifjabb királyság legnagyobb része így is lV. Bélát fo-gadta el urának. lstván kénytelen volt egészen a Barcaságig visszahú-

T

@ iv. iii';ı.A. A FONTOLVA úiíTo Kiiu'\i.Yzódni. Kisszámú erõivel Fekerehalom várába zárkózott be. Az északi si-kerek után ugyancsak Erdélybe vonuló másik királyi hadoszlop hosszúostrom alá vette az erõsséget. Bevételével azonban addig késett, amiglstván egyik hlve felmentõ sereget szedett össze, és szétzavarta a télbenyúló ostrom viszontagságaitól elgyötört királyi hadat.

lstván a vert helyzetből egy pillanat alatt erõre kapott, s rögtön el-lencsapást indított. Most az õ tábora indult viharos gyarapodásnak, mi-után híre ment hadisikereinek. 1265 elsõ heteiben egyre-másra győztele a fogyó létszámú királyi erőket, s március elejére Pest közelébe ért. Akozben országosan mozgósított királyi csapatokkal ~ amelyeket Kősze-gi Henrik vezetett - lsaszegnél csapott össze március elsõ napjaiban.Az öldöklõ küzdelemben a hadvezéri képességeit ismét fényesen igazo-ló lstván kerekedett felül. A csatát követõen a két érsek hozta tetõ alá amegbékélést és az azt formába öntõ egyezményt. A lényeget illetõennem módosultak a korábbi pozsonyi békében foglaltak, így azországmegosztás változatlanul fennmaradt. A két király 1266 márciu-sában az akkor Nyulak szigetének mondott Margit-szigeten találkozottegymással, s esküt tettek ii szerződés megtartására. Noha az osztozásminden kárhozatos következménye továbbra is leküzdhetetlen gondokelé állította a két uralkodót, apa és fia küzdelmében végleg elült a fegy-verek zaja.

lstván ifjabb király helyzetének megszilárdulása után nagy energiák-kal látott hozzá a belhaború idején alaposan felfordult déli határ mentiterület viszonyainak rendezéséhez. Az 1260-as évek elejének külpoliti-kai változásai lV. Béla országfelét nem érintették különösebben káro-san. Északon szövetséges lengyel rokonai uralkodtak, zavarmentesenalakultak kapcsolatai a szomszédos morva, osztrák és csel-i területeketuraló Ottokárral, Sdavóniát kisebbik fia, Béla kormányozta apja meg-elégedésére, Boszniát 1262 óta Rosztisflav fia, Mihály tartotta kezében,míg utóbbinak a testvére, Béla irányította Macsót. Zavart egyedül ittkeltett 1268-ban a határokon beütõ szerbek prédáló akciója.

Lényegesen kedvezõtlenebbek voltak az ifjabb királyság külpolitikaiadottságai. A tatár fenyegetettséget még mindig nem lehetett teljesenleírni, noha az egységes Mongol Birodalom éppen ezekben az évekbenindult meg a részekre bomlás útján. Az 1260-ban nagykánná emelt

136

A i<„Aıy ez A zzõnõıõkõs viszáıyz @

Kublaj a hódító érdekeltség fõ irányát Kínára tette ár. Az Arany Hordaviszont Batu örököseivel az élén ezután is itt a szomszédban nyugtala-nította az orosz Íejedelemségeket, amelyeket egyre teljesebb bchódolás-ra kényszerített. 1263-ban maga Danyilo fejedelem is a tatár függés vál-lalására kényszerült. A nyugatra kalandozó tatár portyázók egy sereg-része ez évben még Erdélybe is beütött. Az 1241. évihez hasonló csapás-sal azonban Magyarországnak immár nem kellett valós veszélykéntszembenéznie.

Délen ellenben a bizánci támogatást élvező bolgárok erőre kaptak, smiután Rosztisflav orosz hűbéresét, Szventszlav Jakabot is magukmellé állították, együttesen zaklatták a Szörénységet. A Margit-szigetibékét követõen lstván elöbb az ellene lázadt kunok között teremtettrendet, majd sikeres hadjáratot vezetett Bulgáriába. Sorozatos győzel-mei nyomán behódolásra kényszerítette lakabot. A Balkán viszonyai-nak alakításában érdekelt ifjabb király 1268-ban részt vett a macsóibánságot ért szerb beiıtésekre válaszul indított hadjáratban, jóllehetMacsó apja országrészêhez tartozott. A katonai akció teljes sikert ho-zott, mčg Uros szerb király is fogságba esett. Gyõzelmét követõen lst-ván feleségül adta legidősebb leányát, Katalint Uros örököséhez,Dragutınhoz.

A balkáni érdekeltség hozta közel egymáshoz lstvánt és a Nápoly-ban frissen uralomra jutott Anjou Károlyt. Károly lX. Lajos francia ki-rály óccseként a pápa jóvoltából vette birtokába a Nápoly-szicíliai Ki-rályságot. A század első felében az egyház fõ ellenfele, ll. Frigyes né-met-római császár e kitűnően szervezett államot tette meg hatalmifészkének, s innen tartotta folyamatos fenyegetettségben Szent Peterutódait. lvadékaitól csak 1268-ban sikerült a pápaságnak francia segéd-lettel végleg megszabadulnia. Anjou Károly keleti biroclalomteremtõtervet dédelgetett, amelyet a gazdag itáliai kereskedõvárosok, Velenceés Cenova, de fõként is az újjáéledt Bizánci Birodalom rovására kívántkialakítani. Céljai megvalósításához természetes szövetségesr látott abalkáni befolyásának erűsítésében érdekelt Magyarországban. A ma-gyarok szintén ellenséges viszonyban álltak a görčıg csásúrsággal, mi-vel az támogatást nyújtott a Szörénységet támadó bolgárokriak. Bár anápolyi uralkodó elobb lV. Bélával teremtett kapcsolatot, azonban ma-

`tz. \ı

@ iv iiEiA_. A rONToi.\/A ÚJÍTÓ Kiiuítvgyar oldalról István mutatott nagyobb fogékonyságot a kezdeménye-zéssel kapcsolatban. lfjabb királyságának nemzetközi elismerése szem-pontjából a balkáni ügyektõl függetlenül is nagy értéke volt számára anápolyi szövetségnek. A pápa által ugyancsak jóváhagyott egyezségkettős házassági kapcsolattal fűzte össze a két uralkodóházat. A nápo-lyi trón örököse, Károly feleségül kapta lstván leányát. Máriát, míg lst-ván fia, László számára a nápolyi király leányát. lzabellát adták meny-asszonyul. B6 két évtized múlva e gyökerekbõl nőtt ki az Anjouk ma-gyar trónigčnye.

Bárák és nemesek Noha csak az 1260-as években kerültek újra6-6 nyíltan felszínre a világi arisztokrácia magán-hatalmat építő törekvései, ez mégsem jelenti azt, hogy ilyenek az elõzõkét évtizedben ne lettek vagy ne érvényesültek volna. Botorság lennearra gondolni, hogy az újjáépítésben a királyt támogató bárók - áthatvaa feladat magasztosságától - valamiféle erkölcsi emelkedettsčggel félre-tolták onos éidekeiket. Ilyen indíttarás nem létezett, de elvárás sem, ki-vált nem a király részéről. Az egymásrautaltság és az ütközéskerülöigyekezet éppen elég jól szolgálta lV. Béla és hű bárói hatékony együtt-működését, azáltal pedig, hogy az uralkodó leszámolt régi ideáljával, ésmegszüntette a fõ súrlódási felületeket, elháritotta az akadályt az arisz-tokrácia gyarapodása elöl. Sót a közhaszon érdekkörébe vonva a nagy-birtokosok erejét, intézkedéseivel egyenesen elõmozdította annak hal-mozódását. Éppen a növekedési pályák szabadságában, korlátnêlltülisé-gében rejlett az 1260 körülig tartó zavartalan belsõ béke.

A közérdek hasznos szolgálata sokféle nyereséghez juttatta ai hiva-talviselõ elõkelőket. Mindenekelőtt a méltóságviselés volt roppant kifi-zetódõ számukra. Részvételi biztosított a királyi tanácsban, a kor-mányzati döntések meghozatalában. Az egyházi és világi fõemberek al-kotta tanácsnak nagyjából kéttucatnyi állandó tagja volt. A bárók körétaz országos méltóságok (nádor, országbíró, tárnokmester) betöltõi, a fóudvari tisztségviselők (lovász-, asztalnok- és pohárnokmester). illetve ahárom külön kormányzatú tartomány (Erdély, Szlavónia s vele együttHorvátország és Dalmácia, végül Macsó és Bosznia) irányítói, továbbá

_Tç._

Bárók és nemesek @

a legfontosabb megyék ispánjai alkották. Néhány adat arra vall, hogy eméltóságviselóket a kincstár igen magas állandó fizetségben részesítet-te. Ha hozzátesszük, hogy az Aranybullában kárhoztatott méltósághal-mozás bevett gyakorlattá vált, s a bárók rendre megyésispánok is vol-tak, ebból ugyancsak jókora hasznot könyvelhettek el, hiszen megillet-te őket a királyi jövedelmek harmadrésze (út- és vásáivámok, bírságokés bírói illetékek). A busás bevételeket alkalomszerűen birtokadomá-nyok egészítették ki. amelyeket vagy valamely érdem viszonzása gya-nánt, vagy valamilyen közérdekű cél (telepítés, várépítés) előmozdításaérdekében juttatott nekik az uralkodó. A birtokfelhalinozás közvetlenanyagi hozadékkal járt, hiszen a korszerű gazdálkodási formák terjedé-se kölcsönhatásban állt a bevételek növekedésével. A kiemelkedõ jöve-delmi szint kivételes lehetőségeket kínált a birtoképítčshez. Az adomá-nyok mellett a birtokszerzés egyéb formái - mindenekelőtt a cserék és avételek - is mindennajsosakká lettek, amelyben szintén a bárók voltak alegmozgékonyabbak. Az uradalomtömbösító igyekezet eredményekéntmegyényi törzsterületek körvonalai rajzolódtak ki. amelyeknek a fel-épült magánvárak adtak súlyos nyomatékot. E tekintetben lV. Béla ide-jên a Kõszegiek jutottak legelõbbre Vas megyében, illetve a Geregyék abihari vidéken.

A méltóságviselés közhatalmi jogok gyakorlásával ruházta fel a báró-kat, s ez legalább olyan kedvező kiindulást adott a magánhatalom épí-tésének, mint a jövedelemszerzési lehetõségek. A királyság erőforrásai.bevételei és katonai ereje fölötti rendelkezési jog egyszersmind önérde-ket érvényesítö eszközként működött. Voltaképpen még visszaélésrcsem szükséges feltétlenül gondolni. Családtagok, széles atyafiság, lekö-telezctt hívek serege juthatott egy-egy báró jóvoltából pozíciókba, s eszemélyi bázis alkalomadtán egyéni célokért is megmozdítható volt. Abárók környezete kínálta érvényesülés sokakat egyenesen magánszolgá-lat vállalására késztetett. ló ideig alig van szó erõszakról a méltóságvi-selõ hatalmasságok magánkíséretének kiformálódásában. A várak és azuradalmak „álláskínálata" önkéntes szolgálatvállalók sorát csábította alegnagyobb urak mögé. Tehetós és tehetséges, emelkedni vágyó neme-sek éppúgy vonzásába kerültek, mint a paraszti lét határán tántorgókislıirtokos egzisztenciák. Az arisztokrácia vagyoni erejének halmozó-

Išll

@ iv. BÉLA, A EONTOLVA úJíTcˇ> KIRÁLY

dását ezáltal társadalmi és hatalmi potenciáljának folyamatos szélese-dése kísérte.

lV. Béla arisztokratikus kormányzatát a nagyfokú személyi stabilitá-son túl meglehetős zártság és belterjesség jellemezte. Új arcok nemigenkerültek a belsõ körbe. Érdekes. de érthetõ módon a frissítés kérdését ekedvezményezett körbe tartozó családok új nemzedéke feszegette a leg-erűsebben. A kurmánymt egy-egy hű oszlopának kidõlésekor a bárófiaktermészetszerűleg a legelső vonalba törtek, hiszen az apáiktól megörö-költ félkész hagyaték továbbépítéséhez hasonló szintű pozíció szükségel-tr.-tett. lV. Béla azonban nagyjából ugyanolyan tartózkodó értetlenséggelkezelte hatalomvágyukat, mint tulajdon íıáét. Ó a közjóban gondolko-dott, míg az önérdek mozgatta egyéni ambíciók viszolygást keltettekbenne. A dınasztián belüli rivaliúlás mindazonáltal kiváló keretet terem-tett az arisztokratacsaládok magánhatalrni érdekérvényesítésének. Azambícióikban kielégíteilen Guikeled-, Csák-, Kán- és Ceregye-ifjak a ha-talmi centrum megkettõzõdésével mind elfoglalhiitták a maguknak igé-nyelt rangos tisztségcket, s ezzel szabad volt a pálya előttük, hogy apáık-nál tovább lépjenek.

Az 1260-as évekig a kozhatalmı méltóságviselés és a hozzákapcsoló-dó nagybirtokok, magánvárak és magánhadseregck a látszat szerintelső fokon a közérdeket szolgálták. Az 1270-es évek történései azonbanvilágossá teszik, hogy lV. Béla korában a magánhatalom erõgyűjió idõ-szakáról volt szó, amely alatt a világi arisztokrácia a felsorolt „kellékek”bőséges birtokába jutott, hogy azután ezen erõforrăsokra támaszkodvanyíltan a királyi hatalomtól való Íüggetlenedés útjára lépjen.

Az ország megújltási programjának közel sem látta ennyire egyértel-mû hasznát a közép- és kisbırtokosok népes tábora, amely továbbra isjogi sokféleség közepette élt. Tekıntélyes csoportjuk kötõdött várjob-bágyként a király, illetve hadra fogható Eegyvercsként az egyházakszolgálatához. A maguk közegében élvezeti tekintély és rang ugyanmég a nemes megjelólés használatát is megengedte nekik, ám enneklegfeljebb szűkebb életközegükben volt prcsztízse. országos keretekbennem illették meg õket a nemesi kiváltságok. Jogi értelemben szolgálatibetagoltságuk miatt még szabadoknak sem minõsültek; vagy a király,vagy az egyház rendelkezett íölöıtük.

mo-

Bárók és nemesek @

A nemesség fogalma a 13. század közepén országszerte sokféle társa-dalmi csoportra alkalmazva élt, de hiányzott mögüle az azonos jogi tar-talom. Akik kapcsán felbukkant a nemes jelzó, azok helyzetében a kö-zös vonást a fegyveres szolgálati kötelezettségben és az önálló birtoktu-lajdonban - vagy legalábbis nagyfokú rendelkezési szabadságot engedõönálló földhasználatban ~ lehet keresni. A csak egy-egy térségben (Er-dély, Szlavónia, Szepesség, Turóc, Liptó) vagy szűkebb életközegben(várjobbágyok, egyházi hadakozók) elismert, részleges érvényű nemes-séget partikuláris nemcsségként szokás megkülönböztetni a teljes érvé-nyű, országos vagy valódi nemességtól.

Az ország nemesei (ııolıi/zs rcgııı) fogalom esetében sem volt egyértel-műen rögzítve, hogy pontosan kik is tartoznak körébe. A közfelfogáseleinte a társadalom felsõ rétegét alkotókat értette ide. Az előkelő szár-mazás, a kiemelkedõ vagyoni szint, a magas tisztségek viselése és azudvarközeliség vitán felülivé tette egyes személyek nemességét, ám ajog nem rögzített semmiféle alsó határt, amely vonalat húzott volna anemesek és a fegyveres szolgálatra kötelezett módosabb közszabadokközé. Miután az Aranybullák kiterjesztették a nemesekre íratlanul isvonatkozó legfõbb kiváltságokat a királyi szervienseknek mondott né-pes, de vagyonilag igen heterogén közszabad rétegre, e csoport jogi ka-paszkodót szerzett ahhoz, hogy minden nyilvánvaló különbség ellenéreugyanolyan nemesnek tekintse magát, mint az udvari elit, A törekvéspusztán a jog oldaláról nem is volt alaptalan, ám az álláspont társadal-mi elismertetése már nem ment egy csapásra. A siker nagymértékbenazon múlott. hogy miként képesek a szerviensek közös fellépéssel han-got adni érdekeiknek, s szerepet szerezni maguknak a közéletben.Hangaclóik értelemszerűen a legmódosabbak közül kerültek ki. akiknekaz életnívója kevésbé volt feltűnően nagy távolságra az elõkelõkétõlMár az Aranybullák kierószakolásában is õk vállalkozhattak a kezde-ményezésre.

A közös fellépés természetes közegét a gyengiilõ királyi vármegye je-lentette számukra. ltt indult meg szervezkedésük a nagybirtokosoknyomasztó túlsúlyával szemben, amely független életvitelüki.-t számosponton veszélyeztettız. A jogszolgáltatás terén törekedtek elsõsorbanbefolyáshoz jutni. minthogy az Aranybullában is megerősítést nyert

'Í'

@ iv BÉLA. A i=ON`ı'oLvA úil ró KıRÁLY

mentességük a megyésispán joghatósága alól. Önszervczódésüket az acél mozgatta, hogy szűkebb környezetükben, a megye jogéletében in-tézményes szerepet szerezzenek maguknak. Helyi bíráskotlásukra1232-ból ismert az első adat, amikor ll. András engedélyezte a Zala me-gyei királyi szerviensek eljárását peres ügyeikbcn. Bár a szerviensekszervczkcdése az Ország nagy részén sokáig még az efféle igények felve-téséig sem jutott el, a tatárjárás utáni két évtizedben mégis ismertek ar-ról szóló adatok, hogy a térségi vagy megyei vonatkozású közügyekrendezése a szerviensek bevonásával történt. 1254-ben lV. Béla Nógrád,Hont és Gömör megye számára tartott váci gyűlésén ~ amely az orszá-gos birtokjogi felülvizsgálattól határozott - ott voltak a megyei birto-kosok is, és a meginduló eljárásokban szintén szerepet kaptak. Létezõ solykor már a királyi hatalom részéről is tudomásul vett társada|mi-poli-tikai súlyukat jelzi, hogy a szerviens kifejezés mind többször 'nemes'jelzővel kapcsolódott össze, illetve előfordul ”nemes vagy szerviens*vagylagos formájú használatban is.

Az 1260-as évek politikai felfordulásában a két király önálló politikaierõként vette számba csoportjukat. i262-ben lstván ifjabb király olyangyúléssel eróslttette meg az apjával kötött egyezséget, amelyen öt me-gye nemességét ıs egybehívta bárói és fópapjai mellett. A nemes szer-viensek felértékelõdését egyrészt táboruk eredményes politikai önszer-vezõdése vonta maga után, másrészt az a körülmény, hogy a belharcoktépázta királyi hatalom a bárókon kívül más irányban is társadalmi tá-mogatás keresésére szorult. Mindkét körülménynek szerepe volt abban,hogy a szerviensek el tudták ismertetni nemesi mivoltukat a királyi ha-talommal.

Az 1267 augusztusában errõl kiállított okiratot - noha elmaradt rólaaz aranypecsét - gyakran említik harmadik Aranybullaként. Tartalmaés jelentősége alapján valóban okkal rokonítható ll. András nagy fon-tosságú rendelkezéseivel. Kiadásának körülményei viszont lényegbevá-góan különböztek az elõzõ Aranybulláktól. 1267-ben a nemesek nemvalamelyik bárói csoport és nem is az egyház segédletével, hanem önál-ló erőként fellépve, egyedül érték el kívánalmaik írásba foglalását. Ezönmagában is jól jelzi országos politikai megszervezõdésük elórehala-dottságát és eredményességét. Az irat abban is eltér nevezetes előzmé-

M2

Bárók és nemesek @

nyeitõl, hogy nem vegyes tartalmú, több réteg gond|át-baját elõsorolódokumentum, hanem tisztán a nemesi panaszok orvoslását célzó ren-delkezés, ha úgy tetszik, egy rendi jellegű nemesi charta.

A IV. Béla és két fia által kiadott oklevél bevezetése elmondja, hogySzem István királytöl elnyert szabadságaik megtartását kérve az országminden részéból színiik elé járultak „Magyarország összes nemesei, aki-ket királyi szervienseknek mondanak'. A 'szerviens" és a 'nemes' l<ife|e-zés azonossága e fogalmi megfeleltetéssel nyert uralkodói részröl elis-merést. Ezt követõen a királyi szerviens megjelölés néhány évtized alattteljesen kikopott a szóhasznãlatból. Az egykori szenıiensek utódai aközépkori magyar nemesség törzsét alkotva éltek évszázadokon keresz-tül tovább.

Az 1267. évi rendelkezés mindössze tíz cikkclyt tartalmaz. Közülükhét lazábhan-szorosabban a régi Aranybulla-eikkelyekhez kapcsolódik.Így a törvény ismét kimondja a nemesek és népeik adómentességét,személyük s vagyonuk bírói ítélet nélküli sérthetetlenségét, engedély-hez kötött pártváltoztatásukat a király és fia között; szabályozza a ne-mesi birtokok öröklési rendjéı: - leszűkítve a királyi háramlási jogot -;felmenti a nemeseket a külföldi hadakozás kötelezettsége alól, illetverendelkezik az augusztus 20-i székesfehérvári törvénynapról, megyén-ként két vagy három nemes megjelenését kívánva meg. A három elõz-mény nélküli inlézkedésböl az elsõ azt írja elö, hogy ad|ák vissza a vá-raknak és az udvari birtokszervezetnek a királyi vagy királynéihuspesekkel betelepített vár- és udvarnokföldeket, a második a királyinépek által elfoglalt nemesi földek tulajdonjogának helyreállításától in-tézkedik, míg a harmadik eltörli az írásbeli kérvényezést a nemesekügyeinek intézésében.

Az l267-ben megfogalmazott nemesi követeléseknek nincs nyíltanháróellenes élük. Azok a sérelmek kaptak hangot bennük, amelyeket anemesség az 1242 óta követett reformpolitika sok vonatkozásában el-szenvedett. Nem kétséges, hogy a szervienseket a külországi hadjáratoksorában kötelezõ részvételre szorították, hogy sokuk felpanaszolhattaorvosolatlan birtokjogi sérelmeit, hogy a közép- és kisbirtokosok földje-irõl tömegével vándoroltak el szolgarendű parasztjaik mint hospesek azuralkodói birtokok telepesfalvaıba. miként az is valószínű, hogy a vidé-

ˇ us

@ iv. isi'aı.A. A FONTOLVA úiiTo KıKÁLYki birtokostársadalom tagjai kellemetlen hányattatásoknak lehettek ki-téve az udvari írásos ügyintézés útvesztõiben. Az 1267-ben írásba fog-lalt határozatok jó részének tényleges végrehajtása a királyi politikanyilvánvalóan kivihetetlen fordulatát igényelte volna. A megosztott or-szág zűrzavaros viszonyai közepette erre semmi lehetõség nem kínál-kozott, de némely ponton a királyi szándék is erõsen kétséges. A „har-madik Aranybulla' jelentőségét azonban mit sem csökkenti, hogy azaktuális sérelmek kezelését célul tűző határozatoknak nem sok foga-natjuk volt. A dekrétum fontossága részint abban rejlik, hogy ezentúlminden alapját elvesztette a jogi különbségtétel a szerviensek és a nagyhatalmú arisztokraták között. részint pedig abban, hogy e tekintélyesszámú nemesi tömeg éretté vált közös érdekei önálló politikai képvise-letére, s képes volt nyomatékosan hangot adni igényeinek.

A szerviensekre is kiterjedő nemességfogalom általánossá válásávalnagymértékben elõremozdult a birtokostársadalom jogi egységesülése.Az országos nemesség sorai egyre-másra újabb nagy csoportokkal bővül-tek a 14. század közepéig. Elsősorban azok befogadása elõtt nyílt meg azút, akiket élethelyzetük a katonai szolgálatteljesítés, illetve az önállóföldbirtoklás tekintetében amúgy is a nemesekkel rokonított. A várjob-bágyok, az egyházi hadakozók (prediális nemesek), illetve a területi elkü-lönültségben létező partikuláris nemesek jöhettek szóba. Az első két eso-portnál királyi kiváltságolás révén emelkedhetett ki egy~egy érdcmszer-ző, illetve egész rokonsága régi, szolgálatokkal terhelt státusából. Míg avárjobbágyok nagy része a 13. század utolsó harmadában ily módon or-szágos nemessé válhatott, az egyház fegyveres szolgái esetében az Ár-pád-kor végéig ez legfeljebb kivételképpen fordult elõ. A peremterületeknemessége általános érvényű uralkodói rendeletek nyomán vált - több-nyire az Anjou-korban - az országos nemességét megillető jogok részesé-vé. A folyamatokat összegezve elmondható, hogy a jobbágysághoz ha-sonlóan a nemesség esetében is a 13. század második felére datálhatókazok a döntõ változások, amelyek majd hatszáz éves érvénnyel szabtakúj körvonalakat a középkori magyar társadalom szerkezetének.

Az 1257-ben meglepő határozottsággal és érett öntudattal fellépőnemesség a következő években és évtizedekben folyamatosan szelep-hez jutott a közéletben. A gyengülõ királyság társadalmi támogatást re-

uı '

Bátók és nemesek @

mélt tömegeiktõl az önálló utakra lépó világi arisztokráciával szemben,Fellépésük legfontosabb terepe most is a vármegye volt. A birtokalap-jaikat elvesztõ királyi vármegyék mind erõtlenebbül testesítették meg aközhatalmat. Az ispántól független szerviensek ugyanakkgf évtizedekóta próbálkoztak azzal, hogy környezetükben maguk vegyék kezükbedolgaik - főleg peres ügyeik - intézését. Arn bíráskodásuk törvényesjoghatóságot és valódi foganatosító erót nem tudott maga mögött.1268-ból ismertek a Dunántúlröl az elsö példák arra, hogy ispánok kirá-lyi felhatalmazásból a nemesek képviselőivel együtt hoztak döntéseketaz 1267. évi törvényben előírt birtokjogi felülvizsgálatok során. Szintén1268-ból fennmaradt adat szól arról, hogy a zalai ispán a nemesek négyszolgabíıájával együtt ítélkezett. E híradásban a ködıatalom gyakorlá-sának olyan új formája jelenik meg, amelynek keretében egyik oldalróla helyi nemesség a megye jogéletének törvényes közreműködõjévé vál-hatott, a másik oldalról viszont bltáskodásában az ispán az általa igaz-gatott terület nemességének társadalmi súlyára támaszkodhatott, Vol-taképpen itt rajzolódtak ki elõször megint csak a 19. századig ható ér-vénnyel - a késõbbi századok közhatalmi szervezetében Oly fontosnemesi vármegyének az elsõ kontúrjai. A magyar szolgablró szó a ne-mesek egykori királyi szerviens ('királyi szolga') megjelölésének emlé-két őrzi. Noha a szolgabírák gyorsan feltüntek a következö két-háromévtizedben mindenütt az országban, a nemesi megye szervezete és inű-ködési rendje csak a 14. század elsõ évtizedeiben öltött szilárd formát.

A megyei nemesség közéletében egy másik fórum is fontos szerepettöltött be, mégpedig azok a jobbára több szomszédos megye birtokosa-it egybeszólító általános gyülések (geııerıilıs foiıgregaıia), amelyeken anádor - ritkán a király - bíráskodott. ltt születtek döntések az orvoslás-ra váró peres ügyekben. Mivel az e közegben felvetódő panaszok gyak-ran oly sérelmekkel álltak közvetlen összefüggésben, amelyek gondjai-val az országos politika is küszködött, e gyűlések nagyban elösegltettéka nemesség politikai akaratának megformálódását s a közös nemesi ér-dekek képviseletének rnegszervezését. Minthogy pedig az ország bajai zikövetkezõ évtizedekben csak tovább hatalmasodtak, az 1270-es évekvégétöl egyre erősebbé vált az igény, hogy e nemesi tömeg ne csak a he-lyi ügyekben, hanem a nagypolitikában is hallassa szavát.

'I-/:Š

@ iv. EELA. A FONTOLVA t'JJí`rc'> KIRÁLYIV. Béla utolsó évei Földi pályája végsõ szakaszában keseredetten

kellett lV. Béla királynak látnia. hogy milyentávol áll politikai zavaroktól terhes és megosztott országa attól a tenıbcvett, de kevés megértéssel fogadott, szilárd és rendezett. erõs belkor-mányzatú királyságtól, amelynek megteremtésén egész életében fára-dozott. Az 1260-as évek felfordult viszonyaiért elsõsorban hatalomvá-gyó fiát, lstvánt okolta. Legfőbb vigaszát Anna lánya és kisebbik fia.Béla jelentette. Anna, mióta férjét, lkosztiszlavot elvesztette, apja udva-rában élt, s elsõsorban 6 fogta össze azokat a családtagokat, akik megér-tést tanúsító engedelmességgel és tisztelettel viseltettek az agg családfőés uralkodó iránt. Nagy szerepe volt abban, hogy Béla király fenntartá-sok nélküli, meghitt atyai érzelmeket táplált Anna veje, ll. Ottokárcseh király iránt, akit sokkal nagyobb bizalommal kezelt, mint fiát ésuıódát, lstvánt. Utóbbival szemben Anna is kibékithetetlen haragottáplált, s lassacskán Ő vált az udvarban az lstván-ellenes erõk kozpontialakjává. Nem sok jót ígért neki, illetve környezetének a majdani ural-kodóváltás. Az idős király számára kiheverhetetlcn csapást jelentett,hogy 1269-ben huszonéves korában váratlanul meghalt szeretett kiseb-bik fia, Béla szlavón-horvát-dalmát herceg, aki órököst sem hagyottmaga után. A király egészsége ekkoriban rendült meg, s nem is kelt feltöbbé betegágyából. Tudatában volt a közeli végnek, amikor szerettei-nek és híveinek várható hányattatásai miatt nyugtalankodva, levélbenajánlotta öket ll. Ottokár Dltalmábaz .Minthogy a magasságheli király-nak keze minket ily súlyos betegséggel terhelt, az utolsó nap adóját Iekell rónunk, s az életben maradás reményčvel teljesen fel kell hagy-nunk. Kérjük most tehát jóságos érzelmetekel és lelkülcteleket, mit irá-nyunkban mindig mutattatok és mutatni szándékoztatok. e jelen leve-lünkkel és szívünk minden szándékával, hogy amennyiben úgy esnék,hogy az Úr hívására e betegségünkbõl minden test útjára lépünk. ked-ves feleségúnket, Magyarország királynéját és legédesebb lányunkat, aTi kedves anyátokat és mindazon báróinkat, kik hűségben állhatatosanmegmaradtak, ha hozzátok folyamodnának. atyailag öleljétek maga-tokhoz, tanáccsal és segítséggel gondoljatok reájuk alkalmas idõben, haa mi halálunk után esetleg határaıtokra kellene nekik távozniuk. aho-gyan a közös szeretet köztünk sokszor már ezt így végezte, mint aho-

146

iv. Eëis iiiaizõ mi @

gyan magatok is tudjátok. Ez elöl mondott dolgokat kérjük Tőle-tek, édes fiam, végakaratunkként halálos ágyban.” A hatvannégy évetélt király 1270. május 3-án halt meg. Esztergomban temették el a feren-cesek tcmplomában, Béla fia mellé. Legifjabb gyermekét és férjét né-hány hónap niúlva követte a sírba laszkarısz Mária királyné is.

lV. Béla nemcsak a 13. század. hanem az Árpád-kor egyik legjelentő-sebb uralkodója volt. Az utókor elsõsorban a tatárjárás során rombadöntött ország újjáépítõjét látja benne. Kétségtelen, hogy abból a félévszázadból, amig közreműködött az ország irányltásában, illetve har-mincöt esztendei tıralkodásából a legtermékenyebb, maradandó ered-ményeket felmutató életszakasz a helyreállítás 1242- 60 közötti idosza-ka volt. Emberi nagyságát jelzi, hogy szakítani tudott az országvesztéskatasztrófája elõtti konfliktusokat gerjesztõ merev politikai irányvona-lával. s mélyen konzenıatív gondolkodásmódja ellenére alapvetően át-értelmezve. új látószögbõl határozta meg a maga számára az államérde-ket. Elfogadta, hogy ezt jóval tágabbnak kell értenie, mint 1241 elótt,amikor többé-kevésbé azonosan kezelte e fogalmat a személyes uralko-dói hatalmi érdekkel. A mongol támadás elõtt megindult szerkezeti át-alakulás sok-sok fejleménye, eredménye ezáltal kerülhetett összhangbaaz ország megújításának királyi programjával.

lV. Béla refonnpolitikája stabil alapokat teremtett a királyság új, táv-latos gazdaság- és társadalomszerkezetének. Ám a hétköznapok világáthalmozódó erőben és kiteljesedó szabadságok kozepette megélni igyekvőtársadalom számára a királyi hatalomnak az az ideálja, amely lV. Bélá-ban élt, és amelyet a gyakorlatba ültetni igyekezett, két évtized elteltévelismét túlzottan korlátozó, fékezõen szabályozó, a visszatartó gátak le-bontásában nehezen mozduló alakzatnak mutatkozott. Az újjáépítés ér-dekében felszabadított és felhasznált növekedési energiáknak az országéletre keltése után már nem lehetett megálljt parancsolni. E „másodikhonnak' épp az volt a lényege, sazáltal lehetett oly rovid idõ alatt sikere-sen ,,újraalapítani', hogy nem valamiféle statikus berendezkedés meg-szervezésében merült ki felépítése, hanem mint olyan született újjá,amely rugalmas szerkezete révén folyvást a növekedés, a gyarapodás és afelhalmozás irányában keresett és talált utakat. Mivel pedig a súlyvi-szonyok '1242 után a királyi hatalom kárára módosultak. így egyre kisebb

'lJ/

@ ıv EELA. A FONTOLVA UJÍTO KIRÁLYhatóerõt lehetett érvényesítenı a változások akaratlagos mederben tartá-sában. 1260 után fel is bomlott az egyensúly, s a gazdasági és társadalmifolyamatok a század utolsó harmadában jobbára ontörvényűen, a felsõuralkodói szándékok szerény befolyása mellett bontakoztak ki a maguktermészetes ütemében. A 60-as évek dinasztikus viszálya, országfelosz-tása és adományáradata meredek lejtõre juttatta az Árpádok egykorı ha-talmának IV. Béla által megõrzött végsõ maradványát.

Béla király utolsó éveinek megkeseredettségére a hatalmi rendszer sú-lyos működési zavara adott okot. Nem tudni, hogy ö maga élete alko-nyán a balsejtelmekkel terhes jövõ gondolatával birkózva, az öregségé-ben megélt kudarcok ellentételeként mire értékelte életműve fó eredmé-nyét, királysága korszerüsítésének elórevitelet, országa képessé tételét amindennapi gyarapodásra. Ellentmondásosan vıszonyult az újításokhoz;eleinte kárhoztatva ódzkodott tőlük, ám a kényszer reformert faragottbelőle. Az aggályosságig megfontolt, óvatos és körültekintő változtatóvolt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy merészen újító apjánál szilár-dahb eredményeket hagyott maga után: élettõl lüktető falvak ezreit, gaz-dagotló uradalmakat, gyarapodó városokat, erõ! sugárzó várak sorát, új-jáčpített és újonnan emelt szépséges templomokat és monostorokat,munkájukból földműveléssel, bányászattal, iparral és kereskedéssel egyrejobban boldogulni tudó közösségeket s hétkoˇznapi embereket. Minden-nek szükségképpen az volt az ára, hogy szabad érvényesülést kelletthagynia sokféle magánérdeknek, mindenekelőtt az erőforrásokat legered-ményesebben mozgósító világi hatalmasságoknak. Pótcılhatatlan veszte-ségek érték a királyi hatalom erejét, amelyet az idõs király nehezen viseltel és vett tudomásul. Más szempontból viszont ezzel vált végképp élet-képessé az az alakzat, amely felváltotta az Árpádok régi rendjét, s a kö-vetkezõ évszázadban erős és virágzó orsúggá tette a Magyar Királysá-got. lV. Béla megújító ıntézkedéseinek sorozata e több évszázadra terem-tés tekintetében igazán nagy jelentőségű, függetlenül attól, hogy õt elsõ-sorban az a cél vezette, hogy romhalmazzá változtatott fölcljét ısmét ele-venségre keltse. Nem egyszerűen újjáepítõ, hanem megújító is volt, amisokkal többet fejez ki. A magyar történelemben játszott szerepe ez utób-bi értelemben teszi alakját Szent lstvánhoz mérhetõvé, és ındokolttáneve mellett a köztudatban élõ „második honalapító` jelzőt.

I/18

V. isTvÁN,A NAGY REMÉNYŰ KIRÁLY

Rendtererntñ sikerek és kudareok Tíz nap sem telt el IV. Béla'í halála után, s az ifjabb király

Székesfehérvárott Türje Fülöp esztergomi érsek kezéből elnyerve a ko-ronát, V. lstván néven elfoglalta a trónt. Pillanatnyi kétséget sem ha-gyott afelõl, hogy az egész országot osztatlan uralmi területének tekin-ti, s hogy a királyság nyolc éve általa kikövetelt kettészakítását csak azakkori helyzet kényszerében fogant átmeneti megoldásként fogadta cl.A szétzilálódott belső egység és stabilitás visszaállítása azonban nemígerkezett könnyü feladatnak. A rendteremtés előtt két tekintetbentornyosultak kiváltképp súlyos akadályok, amelyek létrejöttébenamúgy nagy felelősség terhelte előző időszakából az uralkodót. Egy-részt a megosztott és önálló hatalmi ambícióktól fűtött arisztokráciátkellett valamiképpen kezessé tennie, másrészt a nyugati határ felõl régiellensége - apja volt szövetségese -, ll. Ottokár tartotta fenyegetettség-ben. A két gond félig-meddig kezdettől fogva összekapcsolódott.

A pártokra szakadt bárói réteg lV. Béla hűségén maradt csoportjaszámára a hatalomváltás egyet jelentett mélróságaik elvesztésével, illet-ve mellőzöttségűkkel. Az egyetlen - talán épp gesztusként tett - kivé-tel a nádorrá emelt Monoszló nembeli Mojs volt. aki Béla király táborá-hoz tartozott. A belvıszály éveiben V. lstván öccsének, Béla hercegneka tárnokmestereként mükodott, s nem kompromittálta magát túlzot-tan a harcokban. Ráadásul rokoni szálak fűzték az uralkodóhoz, felte-

H9

@ v. ıs1vÁN. A NAGY REMENYŰ i<iiıÁi.Yhetõen a kun Erzsébet királynén keresztül. A király a többi fdméltósá-got kipróbált elõkelõi között osztotta szét. Országbiróvá Cutkelednembeli Miklóst tette meg, annak testvére. Joachim vette át a szlavónbáni korniányzatot, Erdély élére pedig Csák nembeli Máté - a késõbbitartományúr nagybátyia - került. V. lstván a megyésispáni tisztségek-ben is cseréket hajtott végre, ezekből egyaránt juttatott báróinak és azifjabb királyként szolgálatában érdemeket szerzett híveinek.

lV. Béla legfõbb támaszainak tekintélyes része - élükön Rosztisflavözvegyével, Anna hcrcegnõvcl - nem várta meg sem a megaláztatáso-kat, sem lstván okkal gyanított bosszúját. Egymás után kerestek a csehkirálynál menedéket, s általában nem ures kézzel érkeztek. Anna - akikorábban fia, Béla macsói herceg királlyá tételérõl álmodott - még a ha-talomváltás elõtti utolsó pillanatban szekérre rakatta ap|a udvarában akincstár legszebb ékszereit, s ve|éhez menekítette azokat. Köztük voltaSzent lstván kard|a hírében álló koronázási kard is, amelyet a mai napigPrágában õriznek. /\ macsói özvegy hercegasszonyt hamarosan követtetöbbek között a volt szlavón bán, Héder nembeli Kőszegi Henrik,Geregye Pál két fia, Miklós és lstván, illetve Aba Lórinc, az öreg királyegykori asztalnokmestere és soproni ispánia. A disszidensek és elpárto-lók nyugati határszélen álló váraikat Zala, Vas és Sopron megyében Ot-tokár kezére adták. Nem csodálható, hogy a cseh király - eleget tévelV. Béla végsõ kívánságának - beíogadta s megbecsülõ kegyében része-sítetti: a hozzá sıetõket. Mindkét udvarban nyilvánvaló volt, hogy vé-get ért a tízéves magyar-cseh békeidöszak, s az újabb összecsapás elke-rülhetetlen a két uralkodó között.

A belsõ konszolidáció gondjai által lekötött V. Istvánnak idõre voltszüksége a háborús felkészüléshez. ll. Ottokár jól mûködõ, stabil kor-mányzatú országok élén állt, lelentãs korszerű haderőt tudott mozgósí-tani, s külsõ szövetségesek támogatására is számíthatott. Karintia ésKrajna megszerzése azonban õt is lekotötte, így az idõnycrés neki is ér-dekében állt. V. lstván 1270 augusztusában Krakkóban szövetségre lé-pett sógorával, V. Boleszló Eejedelemmel, októberben azonban két évreszóló fegyverszünetben állapodott meg Ottokárral, amikor Pozsony kö-zelében személyesen találkoztak. Mivel a határ menti villongások eztkövetõen sem csıtultak, lstván hadai nagy dúlással hetdrtek Ausztriába

150

Rendteremıő sikerek és kudarcok @

és Slájerországba. A fegyvernyugvás megszegésére hivatkozó Ottokárerre mozgósította seregeit. majd 1271 áprilisában hadjáratot indítottMagyarország ellen. A zömmel nehézfegyverzetüekből álló támadó ha-dak rövid időn belül birtokba vették a Caram folyó vonaláig a Dunátólészakra fekvõ térséget, majd árkeltelt a folyó jobb partjára. Hasztalankísérletezett megállításukkal a gyengébb ütõerejú magyar királyi sereg,két ízben is vereséget szenvedett. Moson és Óvár az ellenség kezére ke-rült. V. lstván a Fertő tóiól délre, a Rába és a Rábca folyó mocsaras vi-dékére húzódott vissza hadaival. Ezen a terepen már nem érvényesült apáncélosok fölénye, s a konnyűlovas íjászok hatásos ellencsapásai ha-mar szétzilálták a nehezen mozgó támadó sereget. V. lstván habozásnélkül kihasználta a fordulatot, és lendületes ellentámadásba ment át.ll. Ottokár kénytelen volt Magyarországról visszavonni hadait. Bosszú-ló kun és magyar lovasság nyargalászta prédálva végig a szomszédososztrák és morva vidéket. Az 1271. július Z-án Pozsonyban megkötöttbéke a háború elõtti állapot visszaállítását rögzítette. ll. Ottokár meg-tarihatta a hozzá került kincseket, ám lemondott a védelmét élvezőszökevény bárók Magyarország elleni akcióinak támogatásáról.

A katonai siker megerősítette V. lstván helyzetét. A nyugati határ-szčlrı: is sikerült fennhatóságát kitcrjesztcnie, miután sorra elestek azellene dacoló, Ottokárnak átjátszott várak. Olyan szökevény is akadt -Ceıegye Miklós személyében -, aki a meghódolást választva hazatértV. lstván hüségére. A kormányzatra nehezedő külső nyomástól meg-szabadult király immár minden erejét a belső állapotok rendezésére for-díthatta Sok tekintetben apja 1260 elõtti politikáját elevenltette fel. Amegelőző években nagy károkat szenvedett királyi birtokszervezethelyreállítása érdekében birtokjogi felülvizsgálatokba kezdett. Ebbenkorántsem a nemesség 1267. évi klvánalmát igyekezett teljesíteni,minthogy az eljárás célja nem a jogtalanul elfoglalt nemesi földek tulaj-donjogának visszaállítása volt, hanem a királyi birtokjavak védelme ésaz udvarnokok földhasználatának rendezése. A városok fejlesztésétszintén a szívén viselte. Megerõsítette apjának számos privilégiumát,de újakat is kiadott. Utóbbiak sorában Gyõr 1271. évi kiváltságolásátérdemes kiemelni. Mivel ispáni s egyben püspöki székhelyrõl volt szó, alakosság változatos jogállapotát csak részben tudta egységesíteni. A

-T

@ v. is'i'vÁN, A NAGY REMÉNYÜ KIRÁLY

káptalan tulajdonában álló településrész fölött ezután is egyházi jogha-tóság érvényesült, Az agrárjellegú hospesfalvak kiváltságolásábanugyancsak lV. Béla nyomdokában járt. A szepesi szászság joghelyzetétátfogóan rendezõ kiváltságlevelének kiadására 1271-ben került sor.

A tetterós. határozott kézzel kormányzó s a királyság rendbe hozá-sán eltökélten munkálkodó V. lstván kezdeti sikerei azonban egyelőresemmit sem változtattak a királyság és a világi arisztokrácia felborultsúlyviszonyán. Uralmának első másfél éve felszínre sem hozta igazánaz ebben rejlő gondokat. A régi garnitúra kiszorítása, majd a cseh hábo-rú lekötötte a figyelmét, s az elért sikerek elfedve tartották e legfõbb to-résvonalat. Az uralkodó hiába tekinthetett kipróbált hívekként báróira,a táborát összetartó régi érdekközõsség menthetetlenül a Íelbomlás feléhaladt. Merõ illúzió volt részéről azt remélni, hogy uralma megerősíté-sének célját követendónek tartják nagy hatalmú hívei is. Azoknakegész más elképzeléseik voltak a kívánatos állapotokról, mint uruknak.Hogy milyenek, arra a magyar krónika ekkortájt elkészült átdolgozásavet fényt.

A kaneellána művelt egyházi írástudói régóta foglalkoztak krónika-írással a királyi udvarban. Abban a személyben. aki V. lstván idejébenkiegészitette a régi magyarok történetét, a kutatás a nagy hatalmúAkos nemzetség egyik tagját, Ákos mestert sejti. Ö hosszú pályafutásátpesti plébánosként kezdte, majd székesfehérvári őrkanonokként, utóbbbudai prépostként folytatta. A tatárjárás utáni években tagja lett az ud-vari kápolnának, s királyi káplánként, illetve kırálynéi kancellárkéntműködött. Müvében Anonymushoz hasonlóan - főleg Árpád vezérkorának dicső tetteirôl fejtette ki nézeteit, ám alaposan módosítotthangsúlyokkal. Míg Anonymus még csak azon munkálkodott, hogy ahonfoglalás diesõségét megossu a dinasztia és a vezérek - a hét fejedel-mi szcmély - között, Ákos mester már saját kora előkelő családjainakfelmenűit tüntette fel a hon megszerzõiként, elvitatva kozben Árpád éscsaládja komolyabb vezető szerepét. Sőt azzal, hogy a dinasztia elsőbb-ségét a szkítiai őshaza olyan elfogadott jogszokására vezette vissza, mi-szerint az Arpádok nemzetségének a hadba indulók elött egyedül kel-lett mennie. visszatéréskor pedig hátul vonulnia - s Pannónia elfoglalá-sakor ennek okán előzte meg a többi kapitányt --, kétes értékü

/S2

Rcndtercmtõ sikerek és kudareok @

dicsűséggel ruházta fel a királyi családot. Az alacsonyabb rendű segéd-népek katonai szerepét osztotta rá, azt, amit a maga korában a hit-ványnak tartott, lenézett kunok töltöttek be.

A század ele|én még csak ébredezõ arisztokrataöntudat 1270-re el|u-tott odáig, hogy Ákos mestcren keresztül már fenncn hirdetni merte:eredetét tekintve valamennyi úri nemzetség egyenlő a honfoglalás korivezérekével, s mert tellesen hasonló hozzáluk, „tetszése szerint szerzettmagának szálláshelyet". A bárók birtok|ussa õsi Íoglalásukon nyugszik,így szükségtelen osztályrészüket a jutalmazó királyi kegytõl várni.Akos mester a jövevény arisztokratákról sem feledkezett meg, „akikneknemessége egyenlő a magyarokéval". Gondosan elõszámlálva öket,összefoglalta nagy régiségbe nyúló, dicső érdemekkel teli történetüket.Az oligarchikus szemléletű alkotás hűen visszaadia az V. lstván-korabe-li bárók királyságra, elõiogoltra. Íüldszerzésre vonatkozó vélekedését.Ezek az elképzelések már az uralkodói hatalom Íölöslegességének és abárói uralom teljes onállósulásának gondolatával |átszanal<. S szó, amiszó. a feltételek az 1270-es évekre megérlelõdtelt ahhoz, hogy a várak,uradalmak, fegyveresek sokaságát kezében tartó valamelyik nagyúr el-szánia magát a királysággal való nyílt kenyértörésre.

Az alkalmat 1272 nyarán látta elérkezettnek erre a sflavón bán,Cutkeled loachtm, a 16 emlékezetű országépítõ lstván bán fia, V. lstvánkipróbált híve. Az uralkodó tervbe vette, hogy személyesen találkozikszövetségesével, a nápolyi Anjou Károly királlyal. Udvara a Tengermel-lékre indult. Már Horvátország határához közeledtek, amikor a bán elra-bolta a király kishát, László herceget. Foglyát a Drávához közeliKapronca várában õnztcttc. Joachim a túszeitéssel kiszolgáltatott hely-zetbe kívánta hozni V. lstvánt. Meglehet, hogy - mint a 13. századbanmár oly sokszor ~ most is az országfelosztás kierõsıakolásának célra hú-zódott meg az akció hátterében. Nem teliesen alaptalan az a feltételezéssem, amely a hatalomvágyó Erzsébet királynénak tulajdonít a gyermek-rablásban valamiféle szerepet. A király nem engedett a zsarolásnak, ámhasztalan ostromoltatta Joachim várát, nem tudta bevenni azt. Vissza-fordult Magyarországra. Rövidesen megbetegedett. ma|d a Csepe|~szıge-ten 1272. augusztus 6-án, 35 éves korában bevégezte nap|ait. Testét a

I53

@ v. isTvÁN. A NAGY KEMENYÜ i<ırtÁi.YNyulak szigeti domonkos apácakolostorban helyezték végsõ nyugalom-ra két évvel korábban elhunyt szent életű húga, Margit mellé.

A király halálával az Árpád-kor történetének szomorú végsõ felvoná-sa vette kezdetét. Az örökébe lépõ tízéves fiától senki sem remélhette,hogy képes lesz útlát állni a kormányzást mohó hatalomvággyal kisa|á-títani igyekvő bárói csoportok nekiszabadult tombolásának. A ráter-mett, kiváló adottságokkal rendelkezõ V. lstván mint beteliesiiletlenígéret foglal helyet királyaink sorában. Adottságai alapián akár nagyuralkodó ıs válhatott volna belőle, aki valahogyan vissza tudja állítaniaz egyensúlyt a kormányzati stabilitás és a társadalmi-gazdasági átala-kulás folyamatai között. Am a „mi lett volna, ha" kérdés sehová semvezet. Így viszont korán lczárult életideiének cselekedeteibõl fõkéntama Íelelõsségnek a súlya nehezedik alakjára, amely az apjával szembe-ni országmegosztás kıerõszakolásáért, az Arpádok királyi hatalmának1262 után gyors ütemre váltó fclbomlásáétt terheli.

iv. LÁSZLÓ,A soRssAL DACOLÓ KIRÁLY

Az anarchikus báróuralom évei V. lstván király halála utánpí i iíš Gutkeled Ioachım bán az õrize-tében tartott trónorokossel együtt Székesfehérvárra sietett a koronázásmielőbbi mcgejtésére. Környezetéhez csatlakozott az özvegy Kun Er-zsébet királyné is, aki ugyancsak részt kívánt a kormányzati hatalom-ból A tízéves lV. lászló 1272. szeptember 3-án nyerte el a koronát.Anyja olyan reményeket táplált, hogy fia kiskorúságának idején magaragadhatja kezéhez a gyeplõt. Az uralom átvételéhez fia elrablójában,Gutkeled Ioachimban kereste a támaszt, aki most a király védnökénekszerepében tetszelgett. Erzsébet udvartartásában is jócskán akadtakolyan hatalmasságok- Kán László és egyházi pályára lépett fivére, Mik-lós, illetve Rátót lstván -, akik számára a helyzet kormányzati főszere-peket ígért, így hát támogatták tervében a kırálynét, Fegyveres erökéntErzsébet mindenekelőtt a kunokkal számolhatott.

A királyság működõképızsségének fenntartásához azonban a dinasz-tia tagjain kívül egyetlen mérvadó politikai erõnek sem fűzodött semmiérdeke. Valamennyiük számára a névleges uralkodói hatalom jelentetteaz ideális állapotot. A királynak és anyjának mindössze annyiban tulaj-donítottak fontosságot, hogy általuk lehetett közhatalmi eljáráslténtálcázni az aktuális ellenfelek kiszorítását célzó akciókat. A hatalombóléppen kiszorultakıiak a korona ellenségeinek szerepe jutott, míg a mčl-tóságok megkaparintói az ország javára és a király nevére hivatkozva

Íss

@ iv. LÁSZLÓ. A sORssAi. DACOLÓ KiRÁLY

érvériyesíthették önérdekeiket. Az 1272 utáni néhány év ádáz harcai-nak a királyi hatalom úgyszólván már nem is volt szcreplõ|c. Mint hi-vatkozási alapra volt szükség rá, s ennek megfelelõen a gyermek királyeszközzé vált a bárói pártok kezében.

1272 õszén az uralkodóváltás hírére Kőszegi Henrikkel az élen haza-tértek ll. Ottokár udvai-ából a IV. Béla halála után elmenekült elõkelõk.Hogy mennyire nélkülözött minden elvszerűséget a politikaformáló bá-rók magatartása, azt már Gutkeled Joachim hercegrablása is jól példázta,hiszen gaztettét a király „hű” fõcmbereként követte el. Visszatčrte utánKőszegi Henrik cselekedeteivel gyorsan igazolta, hogy Joachim bán hit-szegését mégsem kell egyedülállóan erkolcstelen, elszigetelt megnyilvá-nulásnak látni. Ö két évvel korábban lstván király bosszú|a elõl mintlV. Béla híve szökött a sehekhez, az agg király leányát, Annát követve.Alig néhány héttel hazajövetele után viszont a Nyulak szigetén egy szó-váltás alkalmával lemészárolta Anna hercegnő fiát, lV. Béla unokáiát,Béla macsói és boszniai herceget, A hercegrablás és herceggyilkosságnemcsak a sarkukból kifordult közállapotok, hanem a dinasztia megsem-misült :ekintélyének is dübbenetesen egyértelmű jelzése. Elég csupánarra gondolni, hogy alig több mint három évtizede a bárók még csak lesem ülhettek a király |elenlétêben, 1272 őszén Béla herceg volt az ország-ban az Árpád-ház egyetlen cselekvőképes, Íelnõttkorú férfi saria, aki rá-adásul sógorságban állt a hatalma csúcsán álló ll. Ottokárral. KószegiHenrik egy potenciális veszélyforrástól szabadította meg magát és báró-társait a macsói herceg meggyilkolãsával. A déli melléktartományok sza-bad prédává váltak, s büntetés helyett a merénylő is megkapta osztály-részét ezekből. Övé lett a súı és az Ozorai bánság területe. Mind KőszegiHenrik, mind pedig Cutkeled Joachim azonnal íeliılemelkedtek évtizedesszembenállásukon, s egymással szövetkezve még 1272 novemberében ki-buktatták a hatalomból a királyné klikkıét,

Az 1277-ig, lV. László király nagykorúsitásáig tartó üt évet kor-mányzati bizonytalanság, szakadatlan belháborúk és a csehek részrõljelentkező külsõ veszélyeztetettség uralta. A kormányzati pozíciók cse-rélgetésében eleinte ingatag. a pillanatnyi érdekek szükségében fogantalkalmi szövetségek vették ki részüket. Hol Cudkeled Joachim, hol pe-dig a királyné fogta a háttérben össze a szálakat. Egy-egy hatalmi garni-

156

Az anarchikus báróuralom évei @

túra csak kivételes esetben volt képes fél évnél tovább megőrizni pozí-cióit. 1272 és 1277 között tizenegyszer osztották újra a fóméltóságokat.

A királynénak és híveinek 1273 elején sikerült Gutkeled Joachimotkiszorítaniuk a hatalomből. Erzsébet kegyencét, Kán Miklóst erőszakosbeavatkozással esztergomi érsekke választatták a káptalannal, s meg-tették kancellárnak. Kőszegi Henriket a szlavón bánság, Ceregye Mik-lóst pedig az erdélyi vajdaság odaadásával nyerték meg maguknak. Azelhatalmasotló káosz nem kerülte el a cseh király figyelmét sem. A ha-talomváltások néhány kárvallottja most is hozzá futott, így pontos ér-tesülésekkel rendelkezett az anarchiáről, ami beavatkozásra ös2tönöz~te. Noha 1272 végén IV. László követeivel megújíttatta az 1271. éviíegyverszünetet, ám Ottokár jobb alkalomra aligha várhatott, hogymegkísérelje valamilyen módon hatalmas közép-európai birodalmábatagolni a Magyar Királyságot ıs. Az 1273 tavaszán indított elsõ cseh tá-madás nem ütközött komoly ellenállásba, Cyõrt és Nyitrát bevették, segészen a Bakonyig behatoltak. Az osztrák»stájer hadak Vas és Zalamegyét, illetve a Dráván túli térséget dúlták. A pártharcok ekozbensem ültek el. Most Cutkeled Joachim lépett szövetségre a pár hónappalelőbb a királyné oldalára állt bárókkal, s nyár elején közösen buktattákki Erzsébet kegyenceit a hatalomból. Kán Miklós érsekké választását ér-vénytelennek nyilvánították. Az új kormányzat nem halogathatta to-vább, hogy a cseh hadjárat gondjával szembenézzen.

Az 1273 augusztusa és októbere között lezajlott háborúban kezdetirészsikereik ellenére sem tudták a magyarok megállítani ll. Ottokár elő-renyomulását. Megszállta Pozsony várát s a megyét is egészen a Vágig.majd a Dunán átkelve seregei bevették Óvári. Cyõrt. Mosont és Sop-ront. E megyék ugyancsak ellenőrzése alá kerültek. A háborút eldöntõnyílt ütközetre nem került sor. a cseh király októberben Ausztriábavonta vissza hadait. A vısszavonulő erőket zaklató magyar rajtaütésekokoztak ugyan veszteségeket az ellenségnek. a hadjárat cseh sikereiazonban egy pillanatig sem forogtak veszélyben. A nyugati határvárakés megyéik egészen 1277 õszéig ll. Ottokár birtokában maradtak. Ahadjárat lezárása valószínûleg összelüggéslıeıi állt a német választófeje-delmcknck 1273. október 1-jén Frankfurtban meghozott döntésével.amely nem teljesítette be ll. Ottokár trónszerzű reniényeit. A választók

li?

@ ıv. ıÁszLÓ_ A sORssAı. DACOLÓ KiRÁLY

helyette inkább a lclentéktelenségbõl emelték Habsburg Rudolfot a Né-met-római Birodalom élére. /\ cseh király nem ismerte el a távollétébenhozott döntést, az azonban nyilvánvaló volt számára. hogy a két évti-zede húzódó császárválasztás lezárása olyan következményekkel |ár,amelyek hatása alól nem vonhat|a ki a birodalom keretébe tartozó fel-ségterületeit. A Magyarországon kurtán-furcsán abbamaradt hadjára-tot nem követte békekötés.

A háborút követõen megint átrendezódtek a hatalmi pozíciók, még-pedig a korábbiaknál tisztább páitviszonyok szerint. A legerăsebb ma-gánhatalommal rendelkezők, a Cutkeledek, a Kõszegiek és a Geregyékosztották szét családtagjaik között a kormányzati tisztségeket. Az elõ-zõ vállások gyakorlata szerint a nádori címet átengedték egy idősebb, akormányzatnak némi tekintélyt adó, de önálló hatalmi amblcióit te-kintve ártalmatlan, régimódi bárónak, most éppen Péc nembeli Dénes-nek. A fõ méltósagok kısa|átítására szövetkezett három család mind-egyike mögött kialakulófélben lévó önálló uralmi övezet állt, s mint-hogy ezek törzsrészei egymástól távol teıültek el, együtıműköılésük-ben a hasonló helyzetből fakadó érdekazonosság nagyobb súllyal esettlatba_ mint a versengésbõl származó ütközés. E szövetség számára agyermek király valóban pusztán díszletként kellett, az általuk képviselt,,kozhata|om" és ,,|ogrend" nyílt egyértelműséggel a királyság erőforrá-sainak magánérzlekű hasznosításával |elentett egyet,

Sokat nem váratott azonban magára a hatalomkisaiátitást rosszszemmel nézõ, korábban külön utakat |áró elõkelõk egy táborba verõ-dése sem. Ezt a Csákok sorakoztatták fel maguk mögé. Ezen érdekcso-port tag|ainak létfontosságú volt, hogy ne engediék tartóssá válni a leg-crósebbek uralmát. Maganhatalmuk kiépítése még csak kezdeti fokonállt, legfel|ebb halványan körvonalazódó uralmi szferákkal rendelkezettegyikük-másikuk. A Csákok fóbb birtokai ekkoriban például a Vérteshegység körzetében Íeküdtek. Nagyobb volt a ráutaltságuk a királyi ha-talomra, ha másért nem, azért. hogy azon keresztül és a vele fennállóközös érdek jegyében f megfékezzék rıválisaik mindent clnyelni igyek-võ túlhatalmát. lntrikák révén 1274 kora nyarán sikerült elöször a Csá-kok vezette pártnak magához ragadnia a hatalmat, ám nem tökélete-sen, ugyanis Kőszegi Henrik megtarthatta a szlavón bánságot. Ez épp

158

Az znzzzhiitus izáiõuzzıom ëvzi @

elég is volt a néhány héten belüli újabb fordulathoz. A Henrik bánnalösszejátszó bukottak gátlástalan eıõszakossága azonban most mindenkorábbinál hevesebben nekiszabaduló véres küzdelmet indított el.

A Cutkeled Kőszegi érdekcsoport 1274. június végén elfogta lV.Lászlót és anyját, majd a hatalmukban tartott uralkodóval ismétvisszaiiltek elvesztett méltóságaıkha. Csák Péter azonban nem sok idõelteltével kiszabadította fogságából a királyt és Erzsébet királynét. Vá-laszul erre Kőszegi Henrik és Gutkeled Joachim lV. László öccsét, And-rás herceget kerítette hatalmába. A régi recept szerint akarván eljárni,nrszágniegosztás kieröszakolása volt a céljuk, hogy ezáltal nyerjen tör-vényesítést a hatalmuk. Csák Péter vezetésével királyi sereg indult elle-nük. Az ütközetre 1274. szeptember végén Székesfehérvár közelében,Fövenynél került sor. A csatát Csák Péter hadai nyerték meg. Az ellen-párt egyik feje. Kőszegi Henrik is holtan maradt a harcmezõn. GutkeledJoachim és a Henrik-fiak, Miklós, Iván és az ifjabb Henrik ha-nyatt-homlok menekültek a vesztes ütközetböl, s váraikba zárkóztak.A Csákok pártja másodjára oszthatta szét saját körében a fö méltóságo-kar. A kormányzat a kompromittalodott ellenpárt teljes szétzúzásáttűzte ki célul. A felvonuló királyi haderő azonban 1274 végéig sem bol-dogult a Kószegiek Vas megyei vára. Szalónak ostromzival.

E hónapok fontos külpolitikai fejleménye volt, hogy a német biro-dalmi gyűlés 1274 ószén megfosztotta ll Ottokárt osztrák. stájer,karintiai és krajnai hűbéreitól. A háborúra készülő Habsburg Rudolf azév vége felé szövetségre lépett lV. Lászlóval. A sűrű hazai kormányzativáltások a külpolitika irányvonalát is elbizonytalanították. A szorulthelyzetbe került ll. Ottokár hajlott volna a kapcsolatok rendezésére,ám az ingatag magyar vezetés ellentmondásosan viselkedett. 1275-benaz Ottokárral való megbékélés irányában tett lépéseket, ám a követke-zó évi ausztriai háborúban Habsburg Rudolf megsegítésére küldött ha-dakat. Amikor i276 végén Ottokár kénytelen volt Cseh- és Morvaor-szágon kívuli területeirõl lemondani, ígéretet kellett tennie a három évemegszállva tartott magyarországi várak visszaadására is. erre azonbancsak 1277 õszén került sor.

Miután a Csákok vezette kormány nem tudta fegyveresen szétzűzniaz ellenpárt erejét, az újjáéledt, és egyre inkább kibújt a „korona ellensé-

li?

@ iv. Liiszto, A soRssAL DAcOi.ó i<iiu'\LYge" szerepből. 1275 második felében néhány hónapra a kormányzati ha-talmat is sikerült visszavenniük. A királyság szempontjából nagy kü-lönbség nem mutatkozott a két pártcsoport uralma között. Mindkettőelég erővel rendelkezett ahhoz, hogy ne hagyja magát felszámolni a má-sik által, amikor pedig éppen hatalomban voltak, az ország rendbetételejegyében vagy közvetlenül a maguk hasznát keresték, vagy -ami a dol-gok mélyén ugyanazt jelenti - az ellenerőktõl igyekeztek dúlva-pusztít-va megszabadítani a királyságot. A helyzet menthetetlen következmé-nye a jogrend tökéletes felbomlása és az anarchia eluralkodása lett.

A Csákok harmadik hatalomátvétele ~ 1275 decembere - után mégteljesebben elhatalmasodott az erőszak. Fejér és Veszprém megye terü-lete 1276 első hónapjaiban szabályos hadszíntérré vált. A hatalombólkiszorultak a Fejér megyei Csák-birtokokat dúlták fel, Csák Péter pedig- aki ezúttal maga töltötte be a nádori tisztet - Veszprémben vitt vég-hez soha nem látott barbár rombolást. A püspöki székhely azért vált tá-madás célpontjává, mert az egyik Henrik-fi, Kőszegi Péter ült a püspökiszékben. Szérdúlták a székesegyházat, ledöntötték az oltárokat, bántal-rnazták a kanonokokat, elhamvasztottãk a nagy értékű konyvtárat, sromba dbntőtték a káptalani iskolát. A nádori „rendteremtés" során ki-heverhetetlen károkat szenvedett a püspökváros. A szörnyű példa ha-mar követőkre talált. 1277 februárjában a gyulafehérvári székesegyházesett a szászok hasonlóan barbár pusztításának áldozatul.

Ekkor egy fél éve már ismét a Gutkeled~Kőszegi érdekesoport irányí-tott. Az országos kormányzat gondjai mellett váratlan nehézségekkel ta-lálták szemben magukat a Dráván túli térségben; ott tehát, ahol magán-hatalmi zónájuk húzódott. Az államrend gyengesége nemcsak a belhar-cok rendszeres fellobbanásának, hanem a külső beavatkozásoknak iskedvezett. A déli német birodalmi területekről osztrák~stájer lovagokpusztítottak a Baboniéok hívására, akik a Szávától délre építgették hatal-mi fészküket, s terjeszkedésük veszélyeztette a Kőszegi- Cutkeled-érdekeltségeket. Ioachim bán maga vezette a rendteremtő fegyveres akci-őt. A Baboničokkal vívott ütközetben azonban alulmaradt, s ő maga iséletét vesztette. Ez egyszersmind a Cutkeled-Kőszegi párt végét jelentet-te. mivel a Henrik-fiak a következõ évben lepaktáltak a Baboničokkal, ésa Száva vonalával elhatárolták egymás között hatalmi övezeteiket.

Iú0

A tawzıiziizk õzzzzrngssz @A bárói érdekcsoportok öt évig tartó féktelen garázdálkodása 1277,

nyár elejéig uralta akadálytalanul a királyság belső életét. Ekkor azon-ban a tűrhetetlen állapotok keltette elégedetlenség megmozdította apolitikai akaratnyilvánításra képes társadalmi csoportokat, amelyekRákoson összegyülekezve nemcsak rendteremtö igényüknek adtakhangot, hanem körvonalazták elképzeléseiket is a királyság új keretekközött történõ megerősítésére.

A kárvallottak összefogása Az 1277. május végén lezajlott rákosi; 1.* gyűlésen a bárókon és a főpapokonkívül megjelentek a nemesség megyénként küldött képviselői, valaminta kunok is. Formailag a másfél száz év múlva intézményesülő ország-gyűlésekre emlékeztetett az összejövetel, amely benyomást csak to-vább erősíti, hogy megtárgyalandő fő kérdésként az ország belviszo-nyainak rendezése került terítékre. llyen természetű probléma megvita-tásának korábban kizárólag a királyi tanács volt a színtere, aholpusztán a bárók és egyháznagyok véleményét kérték ki az uralkodók.lV. László trónra kerülése óta viszont a királyi tanács az éppen hatal-mat gyakorló bárői klikk érdekérvényesitö fórumává silányudott, első-sorban annak köszönhetően, hogy a király kiskorú volt, s hiányzott azországvezetêsben a követendő irányvonalat képviselő központi akarat.A főúri pártok a maguk javára használták ki a kényszerúcn előállt vá-kuurnot. A tanácsban az egyháziak képtelenek voltak kiegyensúlyoznie bárói túlsúlyt. Nemcsak azért, mert a hatalmi eszközök terén az egy-ház már messze nem volt versenyképes a nagybirtokossággal, hanemmert egységes akaratot sem képviselt. A föpapság soraiban több világiasmentalitású személyiség akadt, akik maguk is tevékeny részesei voltaka pártharcoknak, sokukat pedig származása közvetlenul egy-egy világiérdekesoporthoz kötötte (Kőszegi Péter veszprémi püspök, Kán Miklósesztergomi érsek, Monoszló Péter erdélyi püspök).

Az egyházi társadalomban ugyanakkor már szép számmal voltakolyan klerikusok is, akik külföldön szereztek iskolázottságot. jogi mü-veltséget Kimagasló felkészültségükre a kormányzati adminisztráció-ban mutatkozott igény, amely lV. Béla uralkodása alatt vált különösen

T"-

@ ıv.`i__ÁsZLÓ, A sORssAL DACOLÓ KIRÁLY

erõssé. Az udvari szolgálat révén politikai tapasztalatokkal is felvérte-zõdó klerikusok királyi pártfogással emelkedtek az egyházi pályán, ésgyakran eljutottak a legmagasabb mêltóságokig. Jogtudó ismereteik, in-tellektuális képességeik, európai látókörük és közügyek iránti affinitá-suk kiváltképp alkalmassá tette e kör tagjait, hogy kezdemčnyezói le-gyenek idegenben megtapasztalt, korszerű kormányzati minták átülte-tésének. Ezektõl remélték a helyzet foglyává lett királyság kiragadásátbenultságából s új dimenziók közötti életre keltését. Az 1277-től jelent-kező, rendies színezetű kísérlet legközelebbi párlıuzamai a Magyaror-szággal délnyugatról szomszédos - az Adriai-tenger és Kanntia közöttfekvõ - Aquileiai Patriarchátusból ismertek, amellyel eleven kapcsolato-kat ápolt a 13. századi Magyar Királyság. Az ottani egyházfejedelemmegosztva gyakorolta hatalmát a klérus, a nemesség és a városközössé-gek képviselőiből álló rendi gyűléssel. Valami hasonló uralmi szerkezetkezdeti könıonalai sejlettek fel a rákosi gyűléssel. A rendi jellegű hata-lomgyakorlás intézményesítésének -- elsõsorban az egyháziak részérőlszorgalmazott - próbálkozásai a következő évtizedekben folyamatosanfelszínen maradtak, noha életképességét kétségessé tették a gyengén ki-forrott hazai társadalmi állapotok, a nemesség politikai szervezödésé-nek kezdetlegessége, illetve az ennek zömét alkotók kétsčgtelen tudatiéretlensege,

Az elgondolás politikai kiindulásában annak felismerése állt, hogy akirályi hatalom elvesztette erejét, s képtelen a túlsúlyt szerzett nagy-birtokosi csoportok önző s hatalmaskodó megnyilvánulásával szembenérvényesíteni a közjó érdekeit. Arra volt tehát szükség, hogy kiszélesít-se bázisát, s a társadalom olyan erõire támaszkodva kormányozzon,amelyek készek és képesek közreműködni a belsõ rend helyreállításá-ban. A készség a sérelmek közös elszenvedésébõl, a jogrend hiányából, anap nap után büntetlenül elkövetett hatalmaskodások, visszaélések,dúlások, rombolások elviselhetetlenségébõl fakadt, amely ártalmakmind az egyházra, mind a nemességre - de bizonyos fokig a kun népreis - ránehezedtek. A közös fellépés képessége tekintetében az egyháztekintélyével és még mindig számottevő erõforrásaival, a nemesség tö-megerejével és hadra Íoghatóságával, mig a kunok közössége elsõsorbanhadipotcnciáljával včtetctt számításba,

lbl

A kárvallottak összefogása É

A rákosi gyűlés határozatai egyöntetűen elutasították az elõzõ kor-szak bárói kormányzatának kárhozatos fejleményeit: a királyi, az egy-házi és a nemesi birtokok önkényes elfoglalását, a belsõ békétlenség elõ-idézését és az elharapódzó erőszakot. Esküt vettek mindezek abbaha-gyására, illetve hadfelkelést helyeztek kilátásba a hatalmaskodókkalszemben. Az új korszak ígéretét az a körülmény is nagyban erősítette,hogy megtörtént a 15 éves lV. Lásüó nagykorúsítása, így 1277 koranyarán maga vehette kézbe a királyság kormányzását.

Az ifjú uralkodó hatalomgyakorlásának elsó másfél-két éve nagy-részt beteljesítette a hozzá fűződő várakozásokat. A rákosi gyűlést kö-vetõen kibukott a hatalomból a királyság romlásában fő felelőssé tett -Gutkeled Joachim halálával amúgy is érzékeny veszteséget szenvedett- érdekcsoport. Helyét ugyan megint a Csák Péter nádorral az élen fel-álló ellenpárt vette át, ám lV. László nyilvánvalóan nem nélkülözhetteteljesen a bárói támogatást, s esetükben kevésbé álltak még nyílt ütkö-zésben a királyi és a rnagánhatalmi érdekek. Az új kormányzat ismétcélul tűzte a Kõszegiek fegyveres megtörését.

A nyugati határszélre felvonuló király Hainburgban személyesen ta-lálkozott Habsburg Rudolffal, s 1277 novemberében megerősítettékll. Ottokár-ellenes szövetségüket. Korábbi közös fellépésük eredménye-képpen ez idõ tájt kerültek vissza lV. Lás7Jó kezére az 1273. évi esehfoglalások. Az együttműködés folytatásához fajsúlyos érdek fűzte a né-met-római királyt is, mivel küszöbönállt sorsdöntõ összecsapása a csehuralkodóval. Rudolf abban is kifejezésre juttatta László iránti barátsá-gát, hogy fiává fogadta az ifjú magyar királyt.

A Kőszegiek kifüstölése ezúttal is elmaradt. Riasztó hírek érkeztekugyanis a Szepességből és a Tiszántúlról, ahol lázadóakciók bontakoz-tak ki. Ezeknek hátterében a Geregyék és rokonságuk állt. László átme-netileg kibékült a Hennk-fiakkal, és elvonult a Dunántúlról. A szepes-ségi lázadást felvidéki hívei, Baksa nembeli Gyorgy és Aba nembeliFinta már 1278 elején leverték, tavasszal pedig a királyi sereg szétzűztaa Ceregyék bihari hadállásait. E küzdelmekben kerültek az elsõ vonalbaa következő évtizedek fontos szereplõjévé váló Borsa nemzetség tagjai.A siker nyomán László hét tiszántúli megye nemességét gyűlésbe hívta,ahol kemény szigorral leszámolt a Ceregyékkel. Egyiküket lefejeztette,

-/es

@ iv. LÁszLo. A soRssAi. DAcoLo i<iiıÁLYl-iirtokaikat pedig élkobozta, majd a Borsáknak adományozta. A nádoriméltóságban Csák Pétert testvére, (ll.) Máté váltotta fel.

Eközben a Kõszegiek új eszközt vetettek be. 1278 tavaszán bchívtákaz országba a velencei András herceget - a késõbbi lll. Andrást -, aki ll.András utolsó házasságábúl eredő iınokájának vallotta magát. Pártfogóirögvest megtették Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercegévé. Apotenciális ellenkirályban rejlő veszélyt lV. László pontosan felismerte,ám a küszöbönálló osztrák-cseh háború miatt nem gondolhatott fegy-veres akcióra. Ezért inkább megbékélt a Cutkeledekkel, s joachim test-vérét, Miklóst állította Szlavónia élére, míg a Tengermellék irányításátŠubič Pálra bízta. A Cutkeledeknek jó okuk volt a törlesztésre a korábbiszövétségukhöz hűtlen Kószegiekkel szemben, hiszen azok nem sokkalelőbb osztották fel a szlavón térséget maguk és a Ioachimot elveszejtõBaboničok között.

A rendteremtésnek 1278 nyara végén a cseh háború hadisikere adotttovábbi lendületet. Habsburg Rudolf csekély számú páncélos erőket tu-dott csak mozgósítani a nyomasztó folényben felvonuló ll Ottokárralszemben. Valóban megváltóként érkezett segítségére a 15 ezres létszá-mú, zömmel könnyúfegyverzctú magyar-kun sereg. Augusztus 26-ánMorvamezõn, Dürnkrut mellett vlvták meg az ütközetet, amelynek el-döntésében meghatározó szerepük volt lV. lászló hadainak és vezérei-nek, Csák Máté nádornak és Cutkeled lstván országbírónak. Maga ll.Ottokár is holtan maradt a csatatéren. A Babenberg-örökségért 1246óta folytatott küzdelem ezzel a Habsburgok javára dőlt el, az erõs csehkirályság pedig hanyatlásnak indult. A csata kimenetele - azzal, hogy aHabsburg-dinasztia gyökeret ereszthetett Ausztriában - maradandó,hat és fél évszázados érvényű következménnyel járt a térség államainaksorsára nézve. A győzelem közvetlen előnyei mindazonáltal kedvezőenkihasználhatóknak bizonyultak IV. László számára.

A Kõszegiek meghunyászkodtak, visszaküldték Velencébe Andrásherceget. Csák Máté országos felhatalmazást kapott a közrendet há-borgató gonoszrevõk megbüntetésére, valamint a nemesek. várak. vár-jobbágyok, egyházak és udvarnokok törvénytelenul elfoglalt birtokai-nak visszaadására birtokosaiknak. A nádor megyegyúléseket összehívaneki is látott az igazságszolgáltatásnak. Ugyancsak megindult a királyi

zızšı

A kárvallottak összefogása Š

birtokszervezet rendbetétele, s a király tervbe vette, hogy 1279-ben el-kezdi a gyermekkora idején nevében juttatott adományok teljes körűfelülvizsgálatát. Más téren is jelentkeztek a stabilizáció eredményei.László városprivilégiumot bocsátott ki Sopronnak, majd Vasvátnak is.Az 1278. évi lázadások megfékezésében kitűnt családok (Baksa, Borsa,Aba) több tagjábzın új -- eleinte igen megbízható -, erõs hivekre tettszert, akik egyikévmásıkát bárói méltóságba emelte. A kezdeti sikere-ket mégsem követték újabbak. lgcn hamar, már l279-ben megtört azígéretes folyamat. Ennek felelőssége azonban sokkal kevésbé a királyt,mint inkább lll. Miklós pápa Magyarországra küldött legátusát, Fülopfermói püspököt terhelte.

A lcgátus 1279 elején azul a feladattal érkezett ~ kissé megkésve ~.hogy állítsa helyre Magyarországon az egyház szabadságát, illetve mû-ködjbn közre a királyság belsõ békéjének megteremtésében. A fõpap -anélkül hogy az aktuális állapotokról mélyebben tájékozódott volna, ésfigyelembe vette volna az elõzõ másfél évben elért törékeny eredmé-nyeket f mindjárt azzal kezdte működését, hogy békét teremtett a ki-rály és a Kószegiek között. Nem sok idõ múltán abban találta meg --hite szerint ~ a bajok legfõbb forrását, hogy a pogány kunokat keresz-tény emberek számára elfogadhatatlan békesség közepette hagyják azországban élni s ráadásul még az udvarban is szabadon jönni-menni.Égbekiáltóbb jelét a hitbéli gyengeségnek el sem képzelhette az itáliaifõpap, így hallatlan vehemenciával látott hozzá a gyorsan meglelt főbetegség orvoslásához.

Rövidesen elõterjesztést készített a kunok megregulázásának kívá-natos mádozatáról. Elõirányozta a pogányságban maradtak megkeresz-telését, megkövetelte a nomád életforma [eladását és a falvakban valóletelepedést. A kunoknak vissza kellett adniuk a birtokba vett egyháziés világi javakat. továbbá tartózkodniuk kellett az erõszakos cselekede-tek, gyilkosságok elkövetéséiõl. Megkivánta öltözékük, haj- és szakáll-vtseletük megváltoztatását is, ám e tekintetben utóbb sikerült feladatnıvele merev álláspontját. Az 1279 júliusában sorra került tétényi orszá-gos gyűlés végül nem az eredeti legatusi javaslatot cikkelyezte be. Szá-inos új pont enyhitette a föpapı javaslat megmaradt sarkalatos elemei-nek élét, amelyek részint elfogadták a kunok elkülönült életkereteit. sa-

@ iv. L-iszto, A sORssAt DAcOto KiRÁLYjátos nemzetségi rendjét s azon belüli normáikat, részint pedig megerő-sítették õker szállásbirtokaik használataban, különbözõ eredetű földektulajdonjogában. A törvény fenntartotta közvetlen királyi függésüket,ezenkívül pedig felruházta uralkat és módosabb elemeiket a nemesiszabadságokkal. A hittéritói buzgalom programterve ezáltal ötvözódöttugyan egy jogbiztosító etnikai kiváltságlevél elemeivel, ám a problémátígy sem sikerült megoldani. A királynak és az országnak pontosan úgyvolt a legnagyobb szüksége a kunokra, ahogyan azok addig éltek és ren-delkezésre álltak. letelepedett, keresztény földmüvessé tételuk - ha aztényleg keresztülvihetö lett volna - nem ígért mást, mint a legstabilabbkirályi haderő elveszitését.

A keresztény hitfelvétel és a megtelepedés erõltetése, illetve a hagyo-mányos életrendjüket megzavaró beavatkozás gyorsan felbolydította akunokat. A király, akinek ereiben anyja révén kun vér csörgedezett,meghasonlott lelkülettel élte át a legátus által kikényszeritett helyze-tet. Pillanatok alatt széttort az a belsõ egység, amelynek révén a rendte-remtõ elszántságát tápláló elsõ sikereket elérte. Az egyháziak jó részétmagával ragadta Fülöp püspök elvakult hitbuzgalma, akiket pedig nem,azoknak sem volt tanácsos különvéleményüknek hangot adni. A gya-nakvóvá tett, elbizonytalanodott kunok bármikor a lázadás útjára lép-hettek. A király egyelore nem sietett a kun törvény foganatosításával,noha a legátus egyre fenyegetõbben sürgette cselekvésre.

Fermói Fülöp szeptember közepére zsinatra hlvta ossze Budára a ha-zai klérus tagjait. A zsinat terjedelmes végzeménye szerteágazóan sza-bályozta az egyház belsõ viszonyait. Kitért az egyházi társadalom min-den rétegére, működésére, feladataira, kiváltságaira, életszabályaira, er-kolcseire, képzettségére, öltözködésére, vagyonára, érintkezésére avilágiakkal, illetve a hitetlenek kezelésére. Az irat elsőrangú forrásanemcsak a 13. századi belviszonyok vizsgálatának, hanem művelődés-történetének is.

lV. László már a zsinati előkészületek idején szembeszcgiılt a legá-tussal, megtiltván a budaiaknak az egyházi összejövetel befogadását. Aváros azonban nem mert ujjat húzni a papsággal. A király engedetlen-ségét megelégeló fermói püspök október elején kimondta az interdiktu-mot az országra és a királyra. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a

166

Avkárvallottak összefogása É

kunok és a papság után most már világi híveinek többsége is elpártolt a17 éves uralkodó mellõl. Kényszerhelyzetében nem volt más választása,mint a megalázkodás a legátus elõtt, ám e lépés sem nyitott kiutat acsapdából. A valóságtól teljesen elrugaszltodott elvárás volt, hogy azuralkodó a Fülöp püspök képviselte egyházi célok szolgálatába állltsapolitikáját. Ehhez hiányzott minden hatalmi erõ. lV. László szempont-jából a királyság öngyilkossága lett volna Róma kívánságára feláldoznia kunokat, az egyházi akarat megtagadása viszont a keresztény világ-ból való kırekesztettség vállalásãt jelentette, s ez ugyancsak a hatalom-gyakorlás teljes lehetetlenségével volt egyenértékű. E súlyos dilemmá-val haláláig birkózott a király. Szívével a kunokhoz, értelmével király-ságához ragaszkodott. Hol ez, hol amaz vezérelte ettõl kezdve tetteit.Uralma egy meghasonlott személyiség kétségbeesett vergõdésévé vál-tozott.

lV. László kilátástalan helyzetéből kunjai közé menekült, és édeséletelvezetben rombolta ki magát. Dühčben elfogatta a legátust, és akunok kezére adta. A bárók - meglehet, Csák Máté nádor sugallatára -válaszul a királyt ejtették 1280 januárjában Erdélyben fogságba. Így akunok a tervezett kivégzés helyett kénytelenek voltak kiengedni orize-tükbõl a Főpapot. A fogoly uralkodót márciusban ugyancsak Budáravitték, ahol nem tehetett mást, mint hogy újból megalázkodott FermóiFülöp elõtt. Minden kívánalomra megesküdött, még hitvesével, a Ma-gyarországon Eruébetnek hívott Anjou lzabellával is kibékült, akitőlvalami oknál fogva mindig is erõsen ıdegenkedett. A kormányzatbanvégrehajtott személycserék során 1280 nyarán Csák Máté nádort Abanembeli Fintával váltotta lel, aki azonban nem tudta tartósan igazolniIV. László vele kapcsolatos reményeit.

Rövidesen újra napirendre került a kun törvény végrehajtása, ám ezta királyban csalódott kunok nem kívánták megvárni; megindultak déliirányban kifelé az országból. A nyomukba eredt királyi sereg csak a ha-vasalföldi részeken érte be õket. 1230 végén lV. Lászlónak részint tár-gyalásokkal, részint fegyverrel többségüket még sikerült rávennie avisszatérésre, ám a kunok régi, odaadó szolgálatukban sokszor megmu-tatkozott bizalmát tobbé már nem lehetett helyreállítanı. A csõdtöme-get háta mögött hagyó legátus 1281 őszén ugyan Lengyelországba tá-

167

@ iv LÁSZLÓ. A soKssAL DAEOLÖ KiiıÁi.Y

vozott, ám működésének legfõbb „eredménye” továbbra is itt mérgeztea levegõt az Alföld kun szállásterületein. A lázóngó nomádok 1282 nya-rán legyverekhez nyúltak, s a jelek szerint immár kunországi segítóik isakadtak. Vezérüket, Olclamirt a magyar krónika mindenesetre Kun-ország fejedelmének titulálja. lV. László a Hód-tónál, a mai Hódmező-vásárhely mellett vivott csatában leverte a zendülõk seregét. Vereségü-ket követõen jelentékeny kun tömeg távozott az országhúl, s kiürülteka Körös-Maros közötti és a Temes vidéki kun szállások.

Közben a stabilizáció eredményei sorra odavesztek. Frissibcn fel-emelketlett, hataloméhes bárók törekedtek gyorsan utolérni nagy riváli-saikat. Ebben kivált az Aba család tagjai mutattak feltúnõ igyekezetetlV. László alig egy év elteltével megelégelte Finta és bizalmasainak mú-ködését. Pontosan nem ismert indíttatásból és körülmények között régifõ ellenségeivel, a Kószegiekkel szövetkezett, és elcsapta Fintát a nádor-ságból. Tisztét l2Bl nyarán Kőszegi lván foglalta el. Személyében a ki-rályságra legtöbb rontást hozó bárói család került vissza négy év szünetután a hatalom csúcsára. Az 1277. évi rákosi gyúléssel kezdődött rend-teremtõ próbálkozás teljes kudarca aligha kaphatott volna nyíltabb be-ismerést ennél.

A kunná lett király A konszolidáció politikai kudarcát azoknak aF társadalmi csoportoknak az együttmûködés-képtelensége idézte elö, amelyek a rákosi gyűlésen :i királyi hatalom tá-mogatóivá szegõdtek. Azzal, hogy a pápai legátus egy „magasabb ren-dű" egyházi célt sikerrel fölébe helyezett a bárói hatalom megfekezésétigénylök közös törekvésének. nemcsak fölboritotta az addigi konszen-zust, hanem bizalmatlanságot ültetett el a rendies szövetség úgyszól-ván minden tagjában. A kunkérdés középpontba kerülése egyszersmindalkalmat adott a ,farkasnak“ kikiáltott bárók számára, hogy az új poli-tikai dimenziók között ismét üdvös közcélok szolgálatába állva, gyor-san kiszabaduljanak az ellenségszerepbõl, és egymással versengve jeles-kedjenek a királyság kárára a szerzésben és magánhatalmuk építésében.Nemcsak az összefogás kezdeményezése, hanem a csódje is az egyház-nak tulajdonítható. A belsõ rend és a hitérdek fontossága között nem

168

A kiinná lett király @

sikerült jó sorrendiséget felállítania, s az utóbbit emelve az első helyre,rövid idő alatt legalizálta a békebontó nagyurak előtérbe nyomulását.Azok most mint az egyház hú gyermekei védhették kedviıkre a hitetelőbb a pogány kunok, hamarosan pedig a krısztusi nyájtól cltévelyedõuralkodójuk ellenében is.

A kunok magától értetődő kiábrándultságához csak a királyé voltmérhető. Kikozösítctték, fogságra vetették, többször megalázták, s ép-pen azok, akiktől tanácsot és segítséget remélt, vagy akik az ő jóvoltá-ból emelkedtek magasra. Erősen megrendült benne a hit, hogy a közösösszefogás valóban az ország renılbetételéhez vezet. A kunok lázatlásaikövetkeztében az a közeg is elvesztette számára biztonságát, amelybenazelőtt nem kellett gyanakvások között hánykolódnıa.

Kőszegi lván bő egy évig maradt nádor. Családjának szívós hatalom-építése ezekben az években is töretlenül folytatódott. Tartományi for-mát öltõ érdekővezetiik a nyugati és a Dráván túli gócből Dél-D\ınán-túl irányába terjesdtedett. Szlavóniában a mind nagyobb hatalmasság-gá növekvő Baboniéokkal rivalizáltak. Fő politikai ellenfeleik, a Csákokmessze nem birtokoltak hasonlóan szeles érdekszlérát. A késõbbiCsák-territórium első magvaként éppen ez idó tájt építette ki anagytapolcsányi uradalmat Nyitra megyében a stabilizációs évek nádo-ra, Csák Máté. Testvére, Péter valószínűleg ekkoriban halt meg, annakfia, (lll.) Máté - a késõbbi tartományúr f a B0-as évek elején serdült lel-nőtté. A kelet-magyarországi részeken két új hatalmi zóna vonalai sej-lettek fel, a Ceregyék fészkét „készen” átvevő Borsáké Bihar megyébenés az Aba famíliáé Abaúj megye területén. Mivel Kőszegi lván nádorsá-ga idejére esett Aba Finta z az előző nádor f lázadása (1281), s ennekeredményes letörésében utódának is szerep jutott, az Abák az idősCsák Máté szövetségét keresték. A Kõszegiek viszont a Borsákban talál-ták meg kelet-magyarországi érdektársaikat. Új osszetétellel tehát is-mét megformálódtak a kormányzat irányításáért versengő bárói pár-tok, amelyek most is egymást váltottãk a hatalomban. 1282-től kétéven át újra Csák Máté lett a nádor, elhunyta után pedig Kőszegi Mik-lós követte niéltóságában egészen 1256 õszéig. Az 1280-as évekbenlV. lászló képtelen volt valódi közhatalmi eróvel alátámasztani uralko-dói akaratát, kiszolgáltatottan mindig rászorult valamelyik bárói cso-

_' lev

Š iv. i_ÁszLo, A soiıssıu. DAcoLó KIRÁLYport kormányzati támaszára. Ezek viszont a „kölcsön” hatalmi súlyárát kamatostul visszaszedték adományszerzéssel, királyi javak hűtlenkezelésével és közhatalmi visszaélésekkel. A szúkülö ördögi körből -akárcsak 1277 előtt - most sem kinálkozott kiút.

A kunok hód-tavi leverése után megerósödött az egyházi vezetésigyekezete, hogy életet leheljen a stabilizáció három éve félresiklottprogramjába. A törekvés lelke Lodomér esztergomi érsek volt, aki 1279nyarán került a főegyházmegye élére. A művelt, nagy tapasztalatú, kor-mányzati ügyekben jártas egyháznagy előzőleg Váradi püspökként szol-gálta a rendteremtés ügyét. Hogy Fermói Fülöp távozása után a hazaiklérus józanabb tagjai mérsékelték a királlyal szembeni egyházi igénye-ket, s ezzel csökkent némelyest az uralkodóra nehezedő nyomás, aztöbb. mint feltételezés. 1283-ban lászló kiváltságokban részesltette azesztergomi egyházat azért a támogatásért, amelyet lodomér érseknyújtott számára a királyság helyreállításában. Meglehet, hogy Kőszegilván 1282-ben történt leváltása és Csák Máté újbóli nádorságba emelé-se is összefüggésben állt a stabilizáció ismételt kibontakoztatásának kl-sérletével. 1283 végén a királyi hadak felvonultak a Kõszegiek ellen. Ez-úttal a Vas megyei Borostyánkõ várát törekedtek bevenni, de az ostrommegint kudarcot vallott. A sikertelenség meggyengítette a hatalmon lé-vők pozícióit, s miután Csák Máté meghalt, lV. László - közelebbrőlnem ismert helyzetben és megfontolásból - 1284 nyarán ismételten Kő-szegi Miklóst tette meg nádorává, majd Borsa Loránd is visszafoglaltaerdélyi vajdaságát. A kudarcok és a megalkuvási kényszerek sorát egyrenehezebben viselte el a király. Úgy túnik, 1254-ben végképp leszámoltazokkal az illúziókkal, hogy a jótékony egyházi tanácsok és gyúlési vég-zések közelebb vihetik az önálló és hatékony uralkodáshoz. Ekkoribanérlelõdhetett meg benne az elhatározás, hogy inkább a maga választot-ta úton jár tovább.

Még mielőtt a király hátat fordított volna a társadalom által elvárturalkodói szerepének, udvarában ,hű klerikusa", Kézai Simon mesterelkészítette a maga getın jellegű alkotását a magyarok történetéről(1282-1285). Saját koráig eljutva adta elő az eseményeket, felhasználvaudvari krónikáselõdei munkáit. A szerzõ önállóan alkotott részei éppenolyan árulkodóak politikai elképzeléseiról, mint korábban Anonymus

1 70

A kanna im izizriy @alkotása vagy Akos mester munkája volt. Kézai a nemesség szószólója,szemléletet báróellenessége határozza meg. Egy olyan idealizáll király-ságot állított szembe a világi arisztokraták romlást hozó széthúzásával,amelynek ereje az egyház és a nemesi tömegek együttműködő támoga-tásán nyugszik. E vízió ketetéül írta meg a magyarokkal azonosnak te-kintett hunok történetét. Attila király fényes sikerekben bővelkedőuralma a jó kormányzat mintája. Kézai teorıája szerint a királyi irányí-tás a nemesek közösségének (caiıiıııuııiiııs) hajdani hatalomátruházá-sában vette eredetét, így a közhatalom gyakorlásában és kontrolljábantörténeti jogok illetik mega nemességét. Kézainál lelhető fel a népfelségelvének legkorábbi magyarországi megfogalmazása. Nem fogadja el anemesség lcszűkítését az arisztokráciára; nála a nemesi közösségnek azelűkelõkkel azonos jogú és egyenértékű tagjai az alacsonyabb szintenélő szabad birtokostársadalom tagjai. A nemzetfogalom értelmezésébenugyancsak újat alkotott. Míg Anonymus a királyság összes alattvalójátbeleértette, Kézai az credetközösségbõl, a nyelvazonosságból indult ki.Munkájában szokatlan módon kitért a társadalmi különbségek magya-rázatára. A szolgarendűek egy részében olyan magyarok ivadekait látta,akik a hadi szolgálat megtagadása miatt veszítettek el hajdan szabadsá-gukat, míg másik részüknek õseiről azt tartotta, hogy õk a hadakozőmagyarok idegen eredetű foglyaiként jutottak szolgaságra. lV. Lásflóalakját idealizálva festette meg, s a cseheken és a kunokon diadalmas-kodó dicső uralkodóként láttatja.

A király működését azonban 1285-tól kezdve semmilyen dicsfénynem üvezte. Ez év elején újra tatár seregek zúdultak az ország keleti fe-lére. A támadás ereje nem közelítette meg az 1241. évi csapásét. A leg-inkább Sáros, Abaúj és Borsod megyét sújtó betórésnek sikeresen álltakellen a térség nemesi hadai Aba Amadé és Baksa Gyorgy vezérletével. Aportyázó tatárok ugyan az Alföld északi részén Pestig száguldottak, éskifelé vonultukban Erdélybe is beütöttek, ám heteken belül kiszorultakaz országból. Rövidesen olyan hírek szállingóztak, hogy maga a királyhívta be a tatárokat. Az efféle gyanút nem lehet közvetlen bizonyíté-kokkal alátámasztani, s valószínűsége is csekély, ám az kétségtelen,hogy a király körül ekkoriban megszervezõdö nomád kíséret sorai az or-szágban maradt tatárok csoportjaival is gyarapodtak.

171

@ iv. i_ÁsZı_Ó. A sORssAL DACOLÓ i<iiıÁLY

IV. László az 1280-as évek kozepére eloszlatván a hód-tavi csataután is helyben maradt kun néprész bizalmatlanságát, visszautar találtkörukbe, és egyre többet idõzbtt társaságukban. Kettõs életre rendezke-dett l7e. Ragaszkoclott királyi jogai gyakorlásához, de a hagyományosuralkodói szerep kötelmei és formái alól ~ az udvar és az egyház értet-len megdübbenéséri: - egyre Iátványosabban kivonta magát. Kun élet-közege átformálta életvitelét, viselkedését, ruhăzatát_ külsõ megielené-sét. Agyasai voltak, akik közül Edua, Mandula és Köpcsecs nevét örökiilhagyta a magyar krónika. László már-már egy keleti nomád fejedelemalakját öltotte magára; ezért kapta az utókorról a Kiııı elõnevet, Minéltöbb kudarc érte, minél több rosszalló bírálatot váltott ki átváltozása,annál tüntetõbb és dacosabb mcgnyilvánulásokban juttatta kife|ezésrekívulállását a hagyományos normákon. Büszke személyisége Fellázadtsúlyosan megalázó kiszolgáltatottsága, cselekvésképtelensége és kisem-mizettsége ellen, Mintha csak bosszút akart volna állni azon a világon,amely a tehetetlen bábú szerepét osztotta rá. Elmenekült az anyai ősökegyenescbb |átékszabályok szerint élõ, felszabadító kozegébe, s hátamögött hagyott királyi környezetét onnan igyekezett a maga szabtatörvényre és rendre szoritani, miután pedig ez nem ment, egyre inkábbmár csak megbotránkoztatni.

IV. László kunokból, valamint tatár s más nomád népelemekbõl ar-chaikus katonai kíséretet sorakoztatott maga mögé. E királyi népet akun nöger, 'kísérethez tartozó személy' jelentésü szóból nyögéreknekkezdték Magyarországon nevezni, akikhez néhány kardforgató magyarnemes is hozzácsapódott. A király megpróbált a nyögérek ere|ére támasz-kodva kormányozni. 1286-ban menesztette kormányzatából a Kőszegi-eket és a Borsákat, s több újsütetű híve is méltóságokba került. Eltaszí-tott hitvesét a Nyulak szigeti apácakolostorba záratta, A királynéi java-kat kun szeretõ|ének. Éduanak adta adományba. 1286 telén sikereseninduló hadjáratot vezetett a Kõszegiek ellen. Csapatai bevették Kősze-gei, ám fõ ellenségei kicsúsztak a kezéből, így azok a Borsákkal egyuttkészulhetiek a visszavágásra. Rövidesen még Pozsony is a lázadók ha-talmába került. A királyi sereg nem tudta megismčtelni kezdeti sikereit.A Zsitva folyó mentén 1287 márciusában megvívott nyílt ütktizet aKõszegiek és a Borsák győzelmét hozta. A csatatérrõl elmenekült Kun

WÍZZ'

A i<i„.„s ızzz i<ır.iıy @lászló liasztalan szólította hadba a nemességét, szavára úgyszólvánsenki sem mozdult már.

A keresztény királyság ideáljaival látványosan szakító. kunná lett ki-rály az ország fó ellenségének szerepébe szorult. Az egyház a jó ügyárulojaként és a bajok elóidézójeként tekintett rá. 1287 elején Rómábanmár keresztes hadjáratot fontolgattak ellene. Immár IV. Lásfló megfé-kezésére kovácsolta Lodomér érsek egységbe az egyházat. a bárókat és anemességét az év végén Budán tartott országos gyűlésen. A királynétkiszabadították, javai elvezetébe visszahelyezték. míg Lászlót kiközösí-tette az érsek.

A teljesen elszigetelódbtt uralkodó újabb színjátékkal törhetett csakki lehetetlen helyzetéből. Lodomér érsek szavai szerint: „Egész királyikíséretével hozzám jött Esztergomba, hogy hitet tegyen elõttem és azország lakói elõtt, hogy megtérésc és bcismerése kétségtelen. Nagymegalázkodások jegyeit mutatta, és csalárd szemeiból, mit csak nehe-zen tud észrevenni a keresztényi egyenesség, csodás mesterséggel bősé-ges könnyeket ontott, és a leloldozás jótéteményét alázattal esdette.Nekem pedig - ámbár az elmúlott esküszegčseit tapzisztalván, kevésséhittem neki - feloldozása elótt, szerzetes és bárinely állapotú fó-papok, hogy úgy mondjam, végtelen sokaságának jelenvoltában, megkellett esküdnie az általam szerzett cikkelyekre.” László fűt-fát meg-ígértı hitetlen, ,,szaracén, nyögér, zsidó, kun' kísčretének elbocsátását,a pogány szokások elvetését, vissutérését „a katolikus viselkedés be-csületes formájára” ~ „különösen ételben, ruházarban, szakáll- és hajvi-selctben” , rossz tanácsadóinak kikiáltott ,gyalázatos katolikus" híveielbocsálását, az ország és az egyház szabadságának helyreállítását(mintha az tényleg rajta múlott volna!) s még azt is, hogy .lsten rende-lésébõl törvényes ágyának tărsát", a királynét férji szeretettel illeti Azérsek feloldozta az uralkodót kikozösítettségéból.

lV. László - mint már annyiszor ~ most is heteken belül megszegteesküjét. Kezeseket szedett a báróktól és a nemesektól, akiket királyi vá-rak õrizetére bízott, majd újra elvette felesége jövedelmeit és birtokait,s visszaadta azokat Éduának. Eiiıberei megrohzınták a Nyulak szigetikulostort, kiragadták onnan Lásfló apácaéletre szánt nóvérét. Erzsébe-tet, akit a király hitvesül adott rokonának, Rozemberk Zäviš cseh Íõúr-

T

@ iv.i.ÁszLÓ, A soRssAL DACOLŐ KiiıÁLY

nak. Másik nóvérének, Katalinnak a kislányát, noha az maradni akart,maga a király ragadta el. Mint Lodomér érsek idézett levele elmondja,csak a krisztusi irgalomnak volt köszönhető, hogy a szeizetes nóvérek„az erõszakos megrontás gyalázatát el tudták kerülni, ámbár a királyama gonosztevó és arcátlan sokaságnak, mely a kolostort megostromol-ta, megengedte, hogy mindazt, ami kedvére van - milyen borzasztó ez- szabadon megcselekedheti". A gyalázatosságot a királyon számonkéró érsek követét és ,az egész magyarországi és az azon kívüli klérust"indulatában László ,borzasztó fenyegetésekkel átkozta'. ,Az esztergo-mi érsektôl, mondá, és az alája rendelt püspököktól elkezdvén, ezt azegész fajzatot tatár kardokkal fogom kiirtani, mind egész Rómáig. Éshozzátette még, ha éppen tizenöt vagy annál több nővérem lenne akár-hány kolostorban, mind kiragadnám õket onnét, törvényes vagy nemtörvényes házasságra adnám, hogy így akaratom végrehajtására olyanrokonságot szeiezzek, mely minden erejével mellettem áll. [...] A ma-gam számára ugyanis én vagyok a törvény, és hogy valamiféle papoktörvényei korlátozzanak, el nem túröm." Mindebből világosan kitűnik,hogy most már ó is az egyházban látta legfõbb ellenségét.

AZ 1230-as évek végén az egy évtizeddel korábbi összefogás fóeróiegymás pozícióinak aláásásában merültek el, miközben a leghatalma-sabb elõkeló családok soha nem látott buzgalommal gyümölcsöztettéka maguk javára a zavaros helyzetet. Legfeljebb egymás közötti versen-gésük szabott korlátot mohöságuknak. A királyi hatalom minden erejételveszítette, tekintélyérõl már nem is beszélve. A kormányzatról ~ vagyinkább látszata fenntartásáról - a föpapság és az egyház együtt gondos-kodott, bár a tényleges hatalmat a Kószegíek, az Abák és a Borsák tar-tották a kezükben A király, akit Lodomér érsek újra kiközösltett, csak-nem teljesen elveszítette mozgásterét. 1288 végén háborúság támadt anyugati határszélen a Kõszegiek és Habsburg Albert osztrák herceg kö-zött. Miután Albert lZ89 tavaszán Moson, Sopron és Vas megyét leg-alább harminc várukkal együtt elfoglalta, országos gyűlést hívtak összea Fejér megyei Fövenyre. A külellenség fenyegetése még egyszer megte-remtette a király és országa összebékülésére az alkalmat. lászló azon-ban tartózkodott attól, hogy fegyverrel segítse a Kószegiek „országát”,szívében a támadó osztrák fél oldalán állt. Magataitása megint Íelzúdi-

17-Ű

A kunná lett király É

tott mindenkit ellene, s már maga Lndomér érsek sem idegenkedett agondolattól, hogy a velencei András herceget tegyék meg helyette ural-kodónak. A királyság a teljes felbomlás szélére sodródott. 1289 őszénmár külön nádora volt a Dunántúlnak ~ magától értetódõen az egyikKőszegi - és a keleti részeknek.

A király az alföldi térségbe húzódott vissza megfogyatkozott, jubbá»ra nyögérieibõl álló ıáborával. 1290 tavaszán a mohamedán vallást el-l-ragyó, kikereszıelkedett Mızsét emelte nádorává (Lajosmizse neve őrziemlékét). A közkegyelem ígéretét hirdető, hadfelkelésre rnozgósító kirá-lyi parancslcvelek semmilyen visszhangot nem keltettek cimzetıjei, aTisza-vidék nernessege körében. A talán jobb sorsra érdemes, meg min-dig csak 28. esztendelét taposó IV. László szánalmas vesszõfutásának1290. július 10-én a Bihar megyei Körösszeg vára alatt rnerênylõ kezekvetettek véget. A sors fintora, hogy gyilkosai a szívének oly kedves ku-nok közül kerültek ki; bizonyos Arboc, Törtel és Kemence végzett asátrában alvó királlyal Meglehet, hogy a körösszegi vár ura, Borsa Ko-pasz bérelte fel a merénylőket, de az sem kizárt, hogy a kunok maguk ismegelégelrék parancsolójuk vészes jövővel fenyegető, kilárástalan ural-mát. A királyt Csanádon temették el. Miután Kun László nem hagyottmaga után utódot, sokan úgy vélekedtek, hogy sírba szálltával fiágonkihalt az ÁrpÁd»ház.

111. ANDRÁS,A JÖVEVÉNY KIRÁLY

Kiútkeresõ reformkísérletek „László úrnak, Magyarország kitûnõ_}i”"-"H4-'_ királyának, unokatestvérünknek, utódok vigasza nélkül az emberi sors szerint történt elhalálozása miatt, ele-ve elrendelt isteni kegyelem folytán mi lettünk utódja trónjának és koro-nájának egész Magyarország kormányzásában. a származás |oga és rend-je szerint. Magyarország minden érseke, hercege, fõemberc, elõkelõje, bá-rója, minden nemese és egyházi méltósága szerte egész Magyarországminden táján, bármily nemzetiségű és nyelvű legyen, õszintén elismertminket urának, szereti természetes urát, és lsten kegyelmével a mi ke-gyünkbõl remélt, hogy Magyarországon. amelyet régóta pusztít a viszályés a borzalmas széthúzás, a mi trónra lépésünk és megkoronáztatásunkbékére és megegyezésre fog bírni mindenkit, félreréve az állati ellenséges-kedést, megszüntetve a széthúzíst és az inclulatokat, megadva minden-kinek, ahogy az illik, a szabadságot.” Így összegezte a frissiben trónra ke-rült lll. András király az uralmával kapcsolatos várakozásokat abban alevelében. amelyet 1290. szeptember elején lll. Alfonzhoz Aragónia ural-kodójához intézett. Bármekkora felfordulás és szčthúzás kerítetre is ha-talmába az 1280-as évek végére a Magyar Kırályságot, a kunná lett elõzõkirállyal egységesen torkig lévõ mérvadó tényezõk feltűnő egyetértésbentették túl magukat azokon a fenntartásokon, amelyek Velencébõl hozottúj uruk kétes származása kapcsán kčzenfckvõen felvetõdtek. Nem nél-külözhették a koronás uralkodót. Árpád vérébõl azonban egyetlen férfiú-ra, ll. András állítólagos unokájára szűkült a választék.

“Í

Kiúzkzzzzõ zziazznititeziztzit @

Külsõ trónigénylökbõl nem volt hiány. A nápolyi Anjou-ház Máriakirálynénak - lV. lászló növérének - legközelebbi nõági rokonságárahivatkozva formált jogot a trónbetöltésre. A szomszéd Habsburgok és apápa ugyanakkor hűbéri jogokra hivatkozott. Rudolf német-római ki-rálynak hirtelenében az jutott eszébe, hogy a tatárokkal szemben ll.Frigyes császár segítségéért esdeklõ IV. Béla annak idején kész volt ahűbéresi felajánlkozásra, azt viszont már hajlott elfelejteni, hogy a ké-rést a legesekélyelıb támogatás sem követte, így az újonnan formáltigénynek valójában semmi jogi alapja nincs. Mindenesetre a megürülthűbérnek tekintett országot tüsrént odaadta fiának, Albert osztrák her-cegnek. A pápaság ~ nem elõször a 13. század során - a koronakiıldésrcés Szent lstvánra hivatkozott, s nem kétséges, hogy az Anjouk törekvé-sét karolta fel. lászló király halála után röviddel Lengyelországból iselőkerült egy bizonytalan kilétű trónkövetelõ, aki az elhunyt király ré-ges-régen meghalt occsének, Andrásnak adta ki magát, ám senki nemadott hitelt neki, s rövid úton eltávolították az országból.

A Velencébe szakadt királyi sarj gyors elfogadásában bárói részről so-kat nyomott a laiha, hogy a jövevény semmi hátországgal nem rendel-kezett, s erõtlensége biztos garanciának tűnt addig megszerzett hatal-mi súlyuk épségben maradásához. András már bejövetelekor megta-jiasztalhatta a viszontagságos állapotokal. Pártfogóınak, a Kõszegiek-nek egyik ellensége mindjárt foglyul ejtette, és kiadta a Henrik-fiakkaléppen háborúzó osztrák hercegnek. Bécsi fogságából azonban Lodomérérsek embereinek kalandos úton sikerült megszöktetniük, így márl290. július 23-án sor kerülhetett a székesfehérvári koronázásra. A szer-tartáshoz koronázási hitlevél elfogadása kapcsolódott, s ez merõhen új-szerű fejlemény volt. (Rendszeres gyakorlattá csak a másfél száz évvelkésõbbi királyválasztások kapcsán vált.) A rendi szellem jegyében fo-gant, korát megelõzõ változtatás egyfajta kölcsönös szerződést jelen-tett a király és az õt trónra emelõ erők között. lll. András esküt tett atõle elvárt - hitlevélbe foglalt - uralkodói kötelességek teljesítésére,megjelent alattvalói pedig hű engedelmességet fogadtak neki.

Az immár több mint egy évtizede politikai kezdeményező szerepetvállalt egyház jó partnerre talált az új királyban. aki itáliai múltjávalmessze nagyobb fogékonyságot mutatott a rendics kormányzati pró-

_777ˇ _

@ iii. ANDRÁS, A JÖVEVÉNY KiRÁLY'oálkozás iránt, mint pogänysággal kacérkodó elődje. Ennek rbgton ta-nújclét is adta a hetek múlva Óbudán tartott országos gyűlés határoza-tainak elfogadásával. A gyűlés végzéseit formába öntõ királyi dekrétumnagyrészt az 1277 óta hajtogatott egyházi és nemesi kívánságokat kö-tötte csokorba, annyi változással, hogy a helyzet időközben sokkalrosszabb lett, s a bárókkal szembeni panaszok orvoslása egyre mélyre-hatóbb beavatkozást kívánt. Mivel az állapotok romlásának ütemébenfolyamatosan fogyatkozott az iidvös javaslatok végrehajtásához szük-séges erõ, így a határozatok inkább egy légvár építõelemeinek látsza-nak, semmint a gyakorlatba is ültethctõ cselekvési tervnek.

A bajok fölött tanácskozók a lV. Béla és V. István kori .rt-ntlezett'viszonyok helyreállítását tűzték elérendő célként maguk elé. Ennek je-gyében vódclmezték az egyházi és a nemesi birtokjogokat, s írták elõ ajogtalan birtokfoglalások s lV. László indokolatlan adományainak ér-vénytelenítését. Az erőszakkal kicsıkart birtokeladások érvényét meg-semmisítettêk. Elóírták a hatalmaskodók megbüntetését és jóvátételreszorítását. Kimondták az újólag emelt várak, tornyok s mindenféle kár-hozatos erődítmény lerombolását, valamint a lV. László idején létesítettvámhelyek felszámolását. A rossz gyakorlat megszüntetése érdekében fo-galmazódott meg a megyeadományozások tilalma, továbbá a külföldi, anemtelen és a hitetlen személyek országos méltóságviselésének elvetése,nemkülönben a bárói feladatkörök bérbe adásának és a bírói mčltóságoknemtelenekkel történõ helyettesítésének elutasítása. Számos elõremuta-tó szabályozó cıkkely született az igauágszolgáltatás és a kormányzatrendbetételével kapcsolatban, amely területeken szembetűnően meg-növekedett a nemesség szerepe. Szolgabíráık nélkül nem ítélkezhetcttimmár az ispán. s a nádor sem melltãzhette õket vidéki bíráskodásakor.

A nemesség részvételi jogot szerzett a kormányzat ellenõrzésélıen is.A király ígéretet tett arra, hogy az országos méltóságokat a nemességjavaslatára fogja betölteni, s az évenkénti Székesfehérvárott tartandógyűlésen elszámoltatják majd a fõ tisztségviselõket működésükkel kap-csolatban, Még az adományok felülvizsgálatát végzõ bizottságok tagja-it is a nemesség állíthatta a fõpapok mellé, s azokban a bárók nem kap-tak helyet. A zılált belviszonyokhoz igazodva úgy fogalmazták át a ne-mesi hadviselés kotelezettségét, hogy nemcsak védelmi háborúkban

_i78

Kıúzkzmõ rzfzzmtızezızizk @tették kötelezővé a hadra kelést, hanem abban az esetben is, ha „az or-szágnak valamely része vagy tartománya a király vagy az ország irántiengedelmességbõl vagy függésból magát kivonná, vagy valamely mó-don elszakadni akarna".

Hiába alakult azonban ki példás egyetértés a legfontosabb teendõketilletően a király, az egyháziak és a nemesség között, a cikkelyek gyakor-latilag foganat nélkül maradtak. Nem volt, aki következetesen végrehaj-totta volna azokat. Ekkor már a nemesség tekintélyes része bárói magán-szolgálatban állt, s az egyéni érvényesülés megragadható eredményeisokkal erősebben uraik támogatására ösztonözték õket, mintsem hogyegy fiktív országos érdekkozösség tagjaiként a közjóból rájuk sugárzóelónyök hitétõl fűtve elgondolkodtak volna azon. hogy parancsolóikat rákellene szorítani a királyi törvények betartására. A külföld elutasító állás-pontja lll. András uralmának tönıényességével kapcsolatban eleve leszű-kítette az uralkodó mozgásterét, s kiszolgáltatottá tette õt a báróknak,akik legkisebb korlátozásuk vagy sérelmük esetén liálás külsõ patrónusttalálhatlak maguknak. Ennek példáját ismét a Kõszegiek szolgállatták.

lll. András uralma kezdetén meghagyta a hatalomban az ót királlyásegítő bárói csoportot: az Abákat, a Kõszegieket és a Borsákat. Aba Ama-dé nádort még Ung megye Kun Lászlótól származó adományában ismegerősítette. E belsõ egységre Andrásnak nagy szüksége volt a Habs-burg Albert elleni háborúban. 1291 nyarán hadi sikereket ért el offenzívá-ja, s Bécs környékét dúlták scrcgei. Az osztrák herceg Hainburgban béké-re kényszerült. Visszaadta az elfoglalt határszéli területeket és várakat,lll. András viszont vállalta, hogy Ieromboltatja az Ausztria számára fe-nyegetést jelentő erõsségeket. Mivel ez mélyen sértette a Kõszegiek érde-keit - hiszen jobbára az õ várailtról volt szó -, azonnal pártot ütöttek akirály ellen, s az Anjowigéiiyek szekértolóivá szegõdtek. A nápolyi udvarlll. András trónra kerülése ellenére sem tett IE arról, hogy pápai pártfogással megszerezze Magyarországot. A délnyugati térség hatalmasságait

a Frangepán, a Babonič és a Šubié családot - bókezű adományok sorá-val magához édesgette. így külonösen kapóra jött a híveikkel szomszé-dos területeket uraló Kószegiek felajánlkozása. A nápolyi királyné. Ma-gyarországi Mária 1292 elején fiára, Martell Károlyra ruházta „öröksé-gčt", új híveit pedig a trónbitorló elleni liáborűra szólította fel.

I79

@ ııı. ANDRÁS. A ıovE\'ENY Kiit/itv1292-ben tehát ismét kiújultak az ország nyugati felében a belhábo-

rűk. A Kőszegick bevették Pozsonyt. de nem tudták hosszan megtarta-ni. Tartományuknak a Dunától északra eső szomszédságában ugyanishatalmas régi-új ellenfelük támadt a Csákok családjának energikus tag-jában, Csák Péter fiában, (lll.) Mátéhan. A család némileg későn kiépí-tett hatalmi fészkét az 1280-as években õ formálta Nyitra megyébeneróssé, így a Kõszegiek behatolása a térségbe veszélycztette érdekeit. Akirályhűség mezéhen fellépve gyorsan visszavette Pozsonyt. nem sok-kal utóbb pedig már ő állhatott e megye élén. A király eközben a Drá-ván túli részeken próbálta felszámolni a lázadást, de kellõ haderő hiá-nyában ismét csak az alkudozás hozott eredményt. Bekességrc lépveújra kegyébe fogadta a pártütó Kõszegiekei. Azok viszont álnokul rajta-ütöttek elvonuló csapatán, és foglyul ejtették az uralkodót. Andráshosszú hetek múlva szabadult csak ki õrizetükből, miután túszok sza-vatolták a Henrik-fiak büntetlenségét.

A történtekben ismét megmutatkozott a rendi szellemű reformpoli-tika gyengesége. Sem a nemesség, sem az egyház nem tudott akkoraerõi a király rendelkezésére bocsátani, amellyel a háta mögött megrend-szabályozhatott volna akár csak egyetlenegy hatalmasságot is. A kény-szer szülte megbékélések viszont mindig tovább rontották a helyzetet.lll. András nemigen tehetett mást, mint hogy a korona oszlopainaktetsző nagyurakra bízta a kormányzatot, akárcsak Kun László annakidején. Am azok így törvényesítvén visszaéléseiket, egyre gátlástalanab-bul raboltak, hatalmaskodtak, erószakoskodtak, s vontak rnagánhatal-mi felügyelet alá egyre nagyobb térségeket és nemesi tömegeket. A leg-mohőbb és legsikeresebb „gyújtó” és hatalomépító 1292 és 1297 közöttkétségkívül Csák Máté volt, 1296-97 között az ország nádora. Mint ki-rályhű arisztokrata ebben az időszakban kerítette szilárdan hatalmábaaz északnyugati országrész Pozsony, Nyitra és Trencsén megyét felöle-ló területét, váraival és nemessége túlnyomó részével együtt,

A Kőszegiek 1292. évi pártütése után évről évre lázadás robbant ki va-lahol az országban. A kırályságával első perctől szemben álló Dráván túlinagyurak megtörését lll. András rábízta anyjára, Morosini Tomasinára.Ö l293-ban érkezett fia után, s az egykori dinasztikus országfclosztá-sokra emlékeztető módon hercegnőként átvette Sflavónia és a tenger-

ISO

Kiútkeresõ reformklsérletek É

melléki részek kormányzatát. Az uralomra termett és lehetségesen irá-nyító Tomasina gyorsan elfogadtatta magát kormányzati területe fó ha-talmasságaival, akiket átmenetileg sikerult eltántorítania az Anjouktámogatásáról. Ennek persze isniét csak adományokkal kellett megfizet-ni az árát. Nemcsak a diplomáciában, de a katonai irányításban is ered-ményesnek bizonyult. 1294-ben bevette a pártütö Mizse - IV. Lászlóutolsó nádora - dunaszekcsõi várát, a következö évben pedig a Babo-ničok lázadását fékezte meg, bevéve orbászkõi várukat. Sikcrei azonbanmaguk után vonták az Anjouk iránti vonzalom feléledését, s ez csak an-nak köszönlıetõen hagyott átmenetileg alább, hogy 1295 nyarán Nápoly-ban elhunyt a magyar trónt magának igénylő Martell Károly.

Az ország belsõ területein előbb a Borsák (1294), majd Mizse (1295),utána a Kõszegiek (1296), azt követõen pedig Csák Máté (1297) megfé-kezési: okozott gondot az uralkodónak. Noha a király egy-egy vár bevé-telével (Adorján, Szekcsõ, Kőszeg, Pozsony) fel tudott mutatni némikatonai eredményt, ám ezek legfeljebb csak az újabb és újabb „meghó-dolások` bekövetkeztének teremtettek alapot. Egy-egy hatalmi góc tel-jes felszámolása már fel sem merült, annyira nyilvánvaló volt az ehhezszükséges erõ hiánya, illetve a kiterjedt vidékek ,kiskirályainak" hatal-mi túlsúlya.

lll. András uralma csupán külpolitikailag stabilizálódott az évtizedközepére. Martell Károly halálát követõen néhány évre alábbi-iagyott anápolyi udvar igyekezete a magyar trón megszerzésére, a Habsburgok-kal pedig egyenesen szövetségesi kapcsolat szõvõdött. András elsõ -lengyel földről származó ~ hitvese, Fennena 1295-ben meghalt, s a ki-rály a következõ évben az osztrák herceg lányát, Agnest vette feleségül.Habsburg Albert lánytestvére, Klemencia Martell Károly özvegye volt,ám mert rövidesen - még l295-ben ~ követte férjét a sírba, ezáltal meg-lazultak az Ausztriát Nápolylioz fűző szálak. Albert 1296-ban már had-dal segítette Andrást a Kõszegiekkel szemben. Ennek viszonzását élvez-te 1298-ban Nassaui Adolf letett német király ellenében, amikor a Raj-na menti göllhcimi ütközetben magyar katonai erők támogatása islıozzásegitette a gyõzelméhez.

/\ vigasztalan belviszonyok - kivált a nyíltan törvényen kívül he-lyezkedõ Csák Máté hivalkodó dacolása - 1293-ban arra indították a

/KI

@ iii ANDRÁS, A ıÖvEvÉNY i<iiı.ÁLY

társadalom belső békére vágyó erõit. hogy újra megfogalmazzák a ki-rály, illetve az egyház és a nemesség osszefogásán alapuló rendteremtéskívánatos módozatát. Ennek az a júniusban Pesten tartott országosgyűlés teremtett keretet, amelyen a fõpapok és a nemesség mellett aszászok és a kunok is részt vettek. Kizárták viszont a tanácskozásból abárókat, s nem volt jelen a király sem. A rendi szellem erõsödésérõlárulkodó új fejleményként a határozatokat egyedül az országos gyúlésalkotta meg, s azok a közakarat elõterjesztéseként emelkedtek tör-vénnyé a király és a bárók jóváhagyása által.

A törvény 43 cikkelyének kiindulása, szelleme és torekvése megegye-zik az 1290. évi intézkedésekével, melyek beváltatlanságát a törvënyalko-tók részint egyesek „rosszindulatú gonoszságával“, részint ,.a király úrlanyhaságával" magyarázták. Sok határozat beszédesen árulkodik az álla-potok további romlásáról. Immár azt is le kellett szögezni, hogy a király-ban az ország törvényes urát kell tisztelni. Több cikkelyben ama ténnyelszembesulhetünk. hogy a nemesség tekintélyes része bárói magánháta-lom alá szorult. s az ilyenektõl nem lehet pártatlan közreműködésl várnia közjó szolgálatában. A király számára ezentúl a külsõ katonai segítségigénybevétele is megengedetté vált a lázadók megfékezésében.

A kormányzat ellenőrzésének rendi igénye a korábbinál is erősebbenkapott hangot. Szilárdan formát öltött a nemesség királyi tanácsi kép-viselete; háromhavonta cserélendö két-két püspöknek és nemesnek kelltanácsosokként állandóan a király mellett állniuk, akiknek a véleményevalamennyi fontosabb ügyben, így az adományokban és a kınevezések-ben is döntõ súllyal esett latba. Az 1290-es évivel egybehangzóan meg-fogalmazott orvosló intézkedések engedetlen elutasitóinak birtokelkob-zással, nemesi állapotuk elvesztésével, utódaik öröklésének megsemmi-sítésével, végül egyházi büntetéssel kellett szembcnézniük. A határoza-tok végrehajtásáért a király viselte a felelősséget. Az 6 esetleges további„lanyhaságának” pápai kiközösítés kilátásba helyezésével igyekeztekelejét venni a törvényhozók.

F. körültekintően, elvszerú következetességgel formába öntött elgon-dolásoknalt most is az volt a fõ gyengeségük, mint a rendi szemléletűreformkezdeményezéseknek kezdetük. 1277 óta mindig: hiányoztak avégrehajtáshoz szükséges eszközök. Hiába egészültek ki hamarosan to-

T

Kıazkezzzõ zziarmkizõıizızk @

vábbi előremutató királyi tanácsi rendelkezésekkcl a cikkclyelt, a kiér-lelt jugászi teljesítmény és a királyi jó szándék megléte együtt sempótolhatta az elveszett - vagy inkább az időközben ellentétes oldalraátkeiült - hatalmi crõt. lll. András ezek után is bárói felé volt kényte-len fordulni. hogy tőlük kölcsönözzön súlyt a iendteremtó politikának.

A szovetségeskeresésben segítségére szolgált némileg. hogy a két iga-zán Veszedelmes hatalmasságtól, a Kőszegiektõl és Csák Mátétól a má-sodik vonalat képviselő nagyurak is tartottak. Ezért 1298-ban tobbjükfogékonynak mutatkozott a királlyal kötendő szövetségre. Megint csakújszerű a rendies tõrekvésekkel bizonyos mértékig szemben állópróbálkozás vette kezdetét. lll. András öt olyan nagy hatalmú alattva-lőjával - Aba Amadéval, Akos lstván Drszágbíróval. (Balassa) Demeterpouonyi és Zólyomi ispánnal, Rátót Domokos tárnokmestcrrel, illetvePál komáromi. győri és mosoni ispánnal - lépett kölcsönös szerzõdésre,akik elsősorban Csák Máté elszigetelésében voltak érdekeltek. Az ismétkét személy által betöltött nádori méltóság közbizalmat élvezó viselõi(Rátót Loránd és Pér: Apor) ugyancsak készséget mutattak arra, hogy az1293. évi elvárások szellemében múködjenek.

E nagyhúbéresekre alapozott politika 1299-tól érzékelhető eredmé-nyekct hozott. A király körül formálódó bárói szövetség - a tagjai ésazok rokonsága által betöltött megyésispánságok révén - valódi végre-hajtó erőt képviselt a királyságban, amelyhez a magánszolgálatukbavont és a függetlenségét még órzó megyei nemesség egyaránt igazodnitudott. 1299-ban András kormányzatát erósítendő Velencébõl újabbcsaládtag érkezett Magyarországra, mégpedig a király nagybátyja,Morosini Albertino. A jovevényt figyelemre méltó mozzanatként a ma-gyar, székely. szász és kun nemesek egyeteme (ııııívtrsiıiıs iıubilíiıııi) fo-gadta nyilatkozatában tagjai sorába, holott a nemesítés ez idáig királyifelségjognak számított. Albertino átvette nővérétõl, Tomasina herceg-nõtõl ,egész Szlavónia" hercegi irányítását, s 1299-ben már közreműkö-dött a Baboničok visszatéritésében András hüségére.

Az új politikai irányvonalnak váratlan ellenlábasa támadt a Lodomérérsek halála (1298) után választott esztergomi érsek, Bicskei Gergelyszemélyében. Az új főpap konok elkotelezettséggel szolgálta Vlll Boni-fác politikáját, aki a pápai hatalom régi fényének visszaállításán mun-

Í„__

@ iii. ANDRÁS, A ıovE\/ENY i<iııÁLYkálkodott. Róma elképzeléseiben Magyarország továbbra is az Anjoukkirályságaként szerepelt. Az érsek kıvonta magát a rendi reformok meg-valósításából. 1299 nyarán még az esedékes országos gyűlést is csak-nem meghiúsította. Az Anjou-trónigóny támogatására Kőszegi lvánnalszövetkezett. Ám az új alapokra állltott kormányzat sikerei nyomán aKõszegiek is jobbnak látták a meghódolást Miklós és Henrik még1299-ben. lván pedig 1300-ban tért vissza a király hűségere. Sőt miután1299-ben a királyi hadak eredményesen támadták Csák Máté tartomá-nyát, a következõ évben Budán 6 is kinyilváníiotta hűséget a királynak.Látszólag visszatért lll. András országlásának kezdeti belsõ egysége. Ígyaz uralkodó abban sem látott komoly veszélyt hatalmára nézve, hogy1300 augusztusában Csák Ugrin délvidéki nagyúr, valamint Šubič Pálés Bicskei Gergely érsek hódoló íogadtatása mellett a spalatói kikötőbenpartra szállt az Anjou-trónıgény új letéteményese, ll. Károly unokája -Martell Károly és Habsburg Klemencia fia , a 12 éves Caroberto, akiutóbb Károly Róbertként írta be nevét a magyar történelcmbe.

Az új évszázad beköszüntét óvatos remények közepette megélõ ki-rályságra azonban 1301. január 14-én minden elõzčnél súlyosabb bi-zonytalanság szakadt. E napon ugyanis Budán váratlanul meghalt lll.András király. Egyesek mérgezésre gyaiıakodtak, mások szerint hetek-kel elötte elhunyt anyja elvesztésének hánata siettette halálát. Testét abudavári minoriták kolostorában helyezték sírba. Elsõ házasságábólszületett egyetlen leánya, Erzsébet Bécsben nevelkedett. Utóbb a svájciToss domonkos kolostorába vonult, s Oil élte le apácaként 1338-ban be-végzödtıtt életét. Minthogy lll. András volt - hűen szolgáló országbíró-jának. Ákos nembeli lstvánnak szép szavait idézve - „az utolsó arany-ágaeska. amely atyai ágon Szent lstván elsõ magyar király nemzetségé-bõl, töruökébõl és vérébõl kisarjadt", a trónutódlás tisztázatlanságakeltette zűrzavar nemcsak a megelőző két-három év viszonylagos nyu-galmát Eoszlatta egy pillanat alatt semmivé, hanem rövid idõn belül afelbomlás szélére taszította az országot is. A királyság jövőjének alakí-lását a 13. század végének legfõbb lıatalmasságai vették kezükbe. El-képzeléseık olyan ország távlatát horclozták, amely nem több, mint azáltaluk uralt érdekövezetekbõl formálandú tartományok lazán és névle-gesen egybetartozó halmaza.

IS-Í

Tartományok születése É

Tartornáııyok születése A 13. század történetének Ieghatározot-*K tabban kitapintható vonulata a világiarisztokrácia töretlen súlynovekedése, amelynek eredményeképpen leg-ügyesebb és legszerencsésebb képviselõi a század utolsó szakaszában el-jutottak magánhatalmuk teljes önállásításának küszöbérc, némelyekpedig már l301 elõtt át is léptek azon. A folyamatot elõrevivö fõ ele-mek jól nyomon követhetõk, ám az egész jelenség alapvetõ lendíiõerejea királyság berendefltedését növekedési pályára állító gazdasági és tár-sadalmi átalakulás halmozódó energiáiból származott, amelyeket koro-nás uraikkal és az egyházzal szemben a világi elit képviselői tudtak alegnagyobb gyorsasággal, rugalmassággal, fogékonysággal és kezdemé-nyezõkészséggel a maguk érdekeinek szolgálatába állítani

A térnyerés a 12-13. század fordulójának birtokszerzéseivel indult, sez kétségkívül sok mindennek az eredõje volt. Már a földvagyon pusztamennyiségi novekedése maga után vonta az uralt nép sokasodását, azelsajátított javak gyarapodását, a hatalmi súly erősödését és a jogható-ság kiszélesedését. Ám a földbirtok volt az elinduló agrárátalakulás hor-dozóterepe is, megannyi újszerű kihívást szegezve szembe a birtoko-sokkal, mindenekelőtt a gazdálkodás technikai és üzemszervezeti meg-újítását, a földesúri járadékrendszer átalakítását, valamint a Íüggési-jo-gi keretek módosítását. Ezen összefüggő vetületek egészére - s nempusztán egynémelyikére - jó és gyors válaszokat elsõsorban a világinagybirtok adott. A hatékony gazdálkodás képessége vagyonfelhalmo-zási eredményezett. és mindvégig táplálta a mohó birtokszerzó igyeke-zetet. A bontakozó árutermelés ugyanakkor új bevételi források soráttette elérhetővé a íoldbirtokosoknak.

A nagybirtok növekedése kikezdte a társadalom hagyományos szer-kezetét. fõleg a veıejtékkel s vérrel szolgálókat illetően. A parasztnčpesetében a földbirtokosok jogi és gazdasági érdekei szeinbekerültek egy-mással. Végül a korszerű gazdálkodás térhódítása és a szorító munka-erõhiány maga után vonta a régi jogi kötelmek gúzsának kioldását. Aszázad utolsó harmadában e téren ugyancsak a világi nagybirtok jutotta legmesszebbre. Nem tulajdonosi hatalom alatt élõ szolgahadra. ha-nem önálló telken gazdálkodó, vásározó. pénzjáradék-fızeiõ jobbágyok-ra volt szüksége. Hogy ilyeneket törvényes úton minél nagyobb szám-

Iőí

@ iii. A.\ıDiui.s_ A JOVEVÉNY Kiiuitv

ban szerezhessen, az 1298. évi országos gyűlés után született királyi ta-nácsi határozatok egyikében a jobbágyı szabad koltozés jogát is írásbafoglaltatta.

Bonyolult áttételeken keresztül, de nagyrészt a nagybirtok létrejöt-tével összefüggésben indultak meg a külonbozõ eredetű és státusú kö-zép- és kisbirtokosrétegek a nemesi egységesülés felé. A hatalmasságok-nak szolgálattcvõként volt szükségük rájuk, de a függés természeténekbizonytalanságai jogi rendezési követeltek. Miután ezt nagyrészt betel-jesítették az Aranybullák, illetve a bizonyos elemeket nemessé nyilvá-nító királyi státuskiváltságok, elhárult annak az akadálya, hogy a ne-mesek főúri magánszolgálatában keressék boldogulásukat. Ennek szol-gált keretéül a familiaritás, amely kifejezés a 'család', 'háznép' jelentésűlatin friıııiliıı szóból veszi eredetét.

Míg a tartományuraság anyagi eróforrásai a nagy uradalmakból és azazokhoz kapcsolódó jogosítványokból eredtek, társadalmi súlya a tarto-mányúrnak engedelmeskedó, õt urának valló nemesi tömegben, a ma-gánfamíliában rejlett. Minthogy a foldesúr seregében hadakozók, a bir-tokai igazgatásában közreműködők és az urukat különbözõ tisztsčgei-ben helyettesítõk birtokos nemesekként alkották a bárók magánkísére-tét, a familiaritás felszíne bizonyos fokig a nyugati hűbériség vonásaitidézi. A lényeget illetően azonban igen messze állt attól. Kivételszám-ban is ritka volt ugyanis a hűbéradomány, amely nyugaton az egészkapcsolat kovászául. tartősságának, örökölhetőségének és lépcsőzetes-ségenek alapjául szolgált. Pénzt, fegyvert, eltartást, átengedett jövedel-meket kapott a familiáris, de nem birtokol. Foldtulajdonlása megelőzteszolgálatba lépését, nem hűbéri, hanem nemesi jogon birtokolta foldjét.Birtokjogi tekintetben azonos volt urával. Magánbirtoklásával kapcso-latos pereiben nem volt feljebbvalójának illeiékessége. A hűbérado-mány hiánya miatt mindig megmaradt a szolgálati viszony felbontásá-nak a lehetősége. Lényeges különbség mutatkozott abban is, hogy a fa-miliaritás erősen nélkülözte a kõlcsönösséget. Sokkal inkább a hűbéresialárendeltség határozta meg a kapcsolatot. Márcsak amiatt is az utóbbijelleg dominált, mert épp a tartományuraságok kiépítésének idejében amegélhetési kényszer helyett többnyire a nagyúrtól való félelem, illetvenyílt erőszak kényszerítette behódolásra és szolgálaivállalásra a neme-

` ısis

'ıanzmanyzk szuızzõzz @

seket, különösen azokat, akik tehctõsek voltak. Ennek fényében nemcsoda, hogy a nyugati hűbéreszme magasztos erkölcsisége még a felszí-nen sem érıntette meg a famılıaritást.

A 13. század végsõ harmadában általánossá váló kapcsolatrentlszcrszervetlen, erõszaktételeket is magában hordozó kifejlõdésc közreját-szott ahban, hogy a tartományúri rendszer felszámolásakor a famılıárı-sok nagy törnegei gyorsan kihátráltak uraik mögül, és ellenükben a ki-rályi hatalom támogatóivií szegõdtek. A 13. század végén mindenesetrea familiarıtás biztosított fegyveres magánhatalmi eröt a báróknak bir-tokfoglalásaikhoz, hatalmaskodásaikhoz, belháborúıkhoz, lázadásaık-hoz, illetve érdekövezeteik fölötti uralmuk belsõ és külsõ elismertetésé-hez, zavartalan gyakorlásához.

A tartományuraságok létrejöttének katonai-hatalmi feltételei sorá-ban kıemelkedõ fontosságuk volt a magánvárak felépítésének és birtok-lásának. Az 1260-as évektől az uradalomteremtčs érdekei mögé szorul-tak a várépítés országvédclmi megfontolásai. Egy-egy vár helyének kı-választását magánhatalmi szempontok vezették, szoros összefüggés-ben a bırtoktömbösírés folyamatával. A század utolsó harmadában anagybirtokosok ereje és súlya mindenekelőtt váraikban fejeződött ki. Avárcsoportok egyidejű kézben tartása nemcsak a magánbirtokok, ha-nem a tág környezet életfolyamatainak ellenőrzés alá vonását is bizto-sította. Ez magyarázza, hogy a kárvallottak az 1290-es években egyrehangosabban követelték az engedély nélkül emelt magánvárak, rablóvá-rak lerombolását. A század végére a magánkézben lévõ erõsségek számalegalább õtszörösen felülmúlta a királyt várakét. Nem egy példa mutat-ja a század utolsó évtizedeiben, hogy a várak védelmébe zárkózva töké-letes eredményességgel lehetett dacolni a királyi hadakkal szemben is.

Ugyancsak fontos mozzanat volt a nagybirtokosi joghatóság bővülé-se. Ez egyrészt a saját birtokok és a rajtuk élők fölöttı belsõ rendelkezésijogok kıteljesedését. másrészt az ıdegenekkel szemben érvényesíthetőjogosítványok megszerzését jelentette. Az adományok révén mindazoka jogok, amelyek korábban az uralkodót illették meg - akár az adózta-tás, akár az igazságszolgáltatás terén ~-, árkerúlrek a javadalmazorr ha-tóságába. Földje mentességet _/ıˇııııııııııiıns, en-ıııpılo) nyert a felsõ jogha-tóság alól. A vámszcdčs jogának megszerzése már a birtokon kívülıek

-fű*

@ iii ANDRÁS. A JÖVEVENY KIRÁLY

megsarcolására is módot adott. A királyi vámok tömeges eladományo-zása a 13. század második felétõl jellemzõ, miként a vámhelyek önké-nyes létesítése is. Saját földjén egy-egy nagyúr a tõrvényesen átenge-dett királyi jogok birtokában szinte önálló uralkodói hatalmat gyako-rolt. E belső jogi függetlenedčsben érdekes módon az egyházak is lépésttartottak a világiakkal. Sót intézményi szervezetük nagy múltra vissza-tekintő kıépítettségének és szabályozottabb működtetésének köszön-hetõen meg is elõzték szuverenitásuk kıteljesítésében a világi nagybir-tokokat. Az esztergomi egyház az 1260-as évek elejen lV. Bélától rend-kívül széles körű kiváltságjogokat kapott. Saját nádora volt. kívülrőlmegzavarhatatlan jogrendje, önálló fegyveres ereje. A tartományterem-tés olyan feltételei viszont, mint a tombösített birtokállomány, a vár-uradalmak rendszere, illetve a katonai potenciál, vagy hiányoztak, vagygyenge lábakon álltak az egyházak esetében. Emiatt a világi oligarchiá-val összehasonlítva nem voltak tartósan versenyképesek.

Egy-egy körvonalazócló tartomány részállammá fejlődéséhez azon-ban nem volt elég mindössze a magánbirtok fölötti joghatóságot kitel-jeslteni, hanem annak kiterjesztésére volt szükség a mások birtokair isfelölelő tágabb érdekszféra fölé. Ilyen irányban már a familiarıtás ho-zott bizonyos elmozdulást, ám a döntõ áttörést a közhatalmi tisztsé-gek elnyerése és a bennük rejlõ jogkörök kihasználása tette lehetõvé. Akirály felhatalmazásából s nevében fellépve, törvényesen lehetett akárerõszakkal is keresztülvinni mindenféle magánérdeket, Kiváltképpen aközigazgatási és a bírói hatáskörök adtak jó alkalmat az önčıs célúvissuélésekre. Az esetleges ellenszegülés a közhatalommal szembenilázadással volt egyenértékű, még akkor is. ha szemlátomást a hivatalvi-selõ báró magántörekvése váltotta ki az ellenállást. Egy nádor, egy or-szágbíró, egy vajda, egy bán, de akár egy megyésispán is hivatalból kép-viselte a közjót, s hogy az általa szolgált közüdv éppenséggel azzal esettegybe, amit magánerdeke kívánt. azt senki nem kérhette rajta számon.Ha a magánhatalmi érdekzóna egybeesett a közjogi funkció területi ha-táskörével, különösen zavartalanul lehetett a törvényesség örve alatt ki-terjedt vidélteket magánhatalom alá szorítani. A század elején méga ki-rály csetében fedte egymást közjogi és magánjogi tekintetben a hata-lomgyakorlás, ez fordult át száz év alatt a tartományt építö bárók

l88

Tartományok születése @

oldalára. 1301 után - ahogy sorra az önállósulás útjára léptek a tarto-mányurak nevuk mellett egykor törvényesen viselt legmagasabb mél-tóságukat tüntették fel. hogy ezzel kölcsonözzenek legalitást a részálla-muk fölötti uralomnak. Ez a magyarázata, hogy az Árpád-ház kihalásá-nak évtizedében féltucatnyi nádor működött egy idõben az országban.

E ,nádorok” - s a többi tartományúr is - mind azoknak a családok-nak a sarjaiból került ki, akik a l3. század második felében vezetõ kot-mányzati szerepet játszottak. Némelyikük őse még mint lV. Béla királyországépítõ ,hű bárója” alapozta meg családja hatalmát, míg másokelödei az ifjabb királyság idején vagy a Kun László korabeli zavarosévekben kerültek az elsõ vonalba. Mindössze két. korán körvonalazódötartomány kiépülése tört derékba az 1270-es évek végén, a Geregye csa-ládé Bihar megye térségében, illetve a Gutkeledeké Sflavónia területén.A többiek fokozatosan mind szert tettek az uralmi övezetük önálló tar-tománnyá formálásához szükséges ,,kellékekre'", azaz kiterjedt óriásbir-tokokra, familiárisi hadra, várakra s a magánhatalmi joghatóságnak ál-cát adó közjogi méltóságokra A lll. András korabeli vezetõ garnitúrá-ból 1301-re már szilárd körvorialakkal állt a Kõszegieknek a Dunántúlnagy részét felölelő s a Dráva-Száva közének nyugati felére is kiterjedőtartománya, Csák Mátéé Északnyugat-Magyarországon. az Abák csa-ládjáé az északkeleti térségben, a Borsáké a Tiszántúlon, Kán LászlőéErdélyben. a Száván túl pedig a Baboničoké. Horvátországban és Bosz-niában a Šubičokč, valamint a Tcngcrmellék északi részén a Frangepá-noké. Őket követte hamarosan Akos lstván Borsod megyében. majdnémi késéssel a Temes vidékén Vejtehi Teoclor és Zemplén megyébenPetenye fia Péter. Valamennyıük közös vonása volt, hogy familiáristö-meg fölött rendelkeztek, ők maguk azonban nem tagolódtak senki alá.Szuverén hatalmat gyakoroltak, legfeljebb taktikai megfontolásból is-merték el névlegesen királyuknak valamelyik trónkövetelöt.

A tartományuraságok megszüleiése, illetve a királyi hatalom szétta-golódásig sorvadása egyugyanazoii érme két oldala; a 13. század hatal-mi-politikai átalakulásănak átmeneti eredménye. Mintha csak százév-nyi mozgáspálya után egy inga kilengése közelítené meg 1300 körül azellenoldali szélső pontot. Kiinduló helyzete ugyancsak szélsõség volt:az Arpádok fenntarthatatlanul túlsúlyos királyi hatalma. Am az oligar-

`ıšT_

@ ııı ANDiı.Ás, A JÖVEVÉNY KULÁLYchák tartományuraságaiban testet öltő másik pólus sem volt kevésbéképtelen a huzamosabb létezésre. Ha az ingát vivõ lendület mögött aszázad mély belsö szerkezeti átalakulásának energiáit keressük, azok ki-bontakozása és a nagybirtokosság íelemelkeclésének folyamata közöttcsak ideig-óráig állt fenn a kölcsönösen gyümölcsözõ összhang. Addig,amíg a nagyurak kezdeményező szerepet vittek az agrárátalakulásban,amig paraszti tömegeket szabatlítottak ki a szolgaságból, amíg utatnyitottak a szabad munkacrõmozgás elõtt, amíg a vásártartó települé-sek számát növelték, amíg közvetve elõsegítették a velük szemben vé-dekezõ birtokostársadalom alsóbb rétegeinek nemessé válását. Minden-nek előnye és haszna fölényt teremtett számukra a királyság ellenébena vagyongyarapodás, a katonai erõ íelsorakoztatása, illetve a hatalmisúly megnövekedése terén

Ám a tartományurak részállamaikban rabló, önző és rövidlátó „ural-kodóknak” bizonyultak. Zsarnokoskotltak és pusztítottak, de nemigenadtak és építettek. Egyaránt szenvedett tõlük az egyház, a nemes. ajobbágy és a polgár. A jogbizonytalanság és az „utakon leselkedö veszé-lyek' elviselhetetleriné válásával uralmuk pusztán csak a mindenkit fe-nyegető nyers erõszakon alapult, és semmilyen konszolitláeió ígéretétnem hordozta magában. Akiknek hagyományos súlyuk és szerepükvolt a politikaformálásban, megfélemlítve tűrték a sérelmeket, miköz-ben egyre Iesték a szabadulás óráját. A viszontagságos időket élõ országévtizedek óta békére vágyott, hogy a templomok csendjét ne verje felfegyvercsörgés, hogy a földeket biztonságban művelhessék, hogy a ke-reskedők és a parasztok szekereikkel félelem nélkül járhassák a közeli éstávoli vásárokat, hogy a városok ne rettegjenek a kifosztástól. A 13.században szabadabb életlehetõségekhez jutó árutermelõ társadalom-nak szilárd jogrendre, nyugodt belsõ állapotokra volt szüksége, hogy él-hessen megszerzett gyarapodasi lehetőségeivel. E vágyott célt a király-ság cgységčnek helyreállításával lehetett csak valóra váltani, melynekhosszú küzdelmét bõ két évtized alatt az a Károly Róbert vívta meggyőztesen, aki lll. András halála napjaiban 12 éves fiúként Zágrábbólútra készült az ország közepe felé, hogy a Magyar Királyság trőnjátmegszerezze magának.

_17ı5_

UTószóA század mérlege

Romlás és épülés különös kontrasztja jellemzi a 13, századot. Mivel Ie-zárulta két hét eltéréssel egybeesik a honszerzõ és államalapító Ár-pád-dinasztia történetének végével - amely utolsó évtizedeıt Feltartóz-tathatatlan hanyatlásban élte , a kései szemlélő nehezen függetlcııítimagát a bealkonyodás. a végleges befejezettség kapcsán támadt benyomások negatív töltetétõl. Ráadásul a magyar társadalom életmúkodésekét évszázadon át annyira alárendelődött királyai akaratának, hogy azország és a dinasztia akkori története szinte teljes elválaszthatatlanság-gel egymásba Íorrt. Bizonyos szemszögből azonban a 13. század ennekaz egybekapcsoltságnak a szétválási folyamata, amelynek során azalattvalók és az alávetetrek bõvülõ köre mind jobban saját kezébe vettesorsának alakítását. Az Árpádok hatalmának hanyatlása ekképpen azországlakosok erõgyarapodásával és szabadabb életlehetöségeinek meg-nyílásával párhuzamban - és voltaképpen következtében ment végbe.A királyság társadalmi és gazdasági szerkezetének megújulásáhozugyanis a régi hatalmi-uralmi szervezet válságán és összcomlásán ke-resztül vezetett az út.

Nem kétséges, hogy a 13 század a gazdasági és a társadalmi átalaku-lás tekintetében sıkertörténetnek mondható. Magyarország gyorsütemben elórehalaılt azon az úton, amelyet másfél-két évszázada Nyu-gat-Európa bejárt. Az Önellátás szűkölködése a múlté lett, a minden-napok életminõsége száz ev alatt szembetünõen javult. A mezõgazda-

WT"

@ uTc'>szoság magas hozamai jócskán emelték az eltartóképességet. Immár nem-csak a telepítések és a spontán betelepülés, hanem demográfiainövekedés is csillapította a munkaeróhiányt. A belsõ terjeszkedés to-vább bõvítette az agrártermelés volumenét. E háttér megalapozta akézmúipar szakosodását, mesterségek sorának önállósulását. Eladás ésvétel igyekczete vonzotta a piacokra a népesség növekvõ hányadát. Aszázad végére kırajzolódott a piacközpontok és piackörzctek hálózata.A helyi árucsere mellett a tájközi és a külkereskedelmi forgalom ugyan-csak szépen bontakozott. Alaposan átrendezõdoit a telepiilésszerkezet.Állandó határú, belső rendjükben is megújult falvak ezrei keltek életre.A rab cselédek munkáján nyugvó, hagyományos földesúri üzemek csak-nem teljesen elsorvadtak. A piatközpontok, vásártartási joggal felruhá-zott települések iparos és kereskedő lakosságot vonzottak magukhoz. A13. században születtek meg Magyarországon a jogi kiváltságokkal fel-vértezett, nyugati értelemben vett városok. A gyarapodás gyümölcsei-ből egyaránt kivehette részét - ha más-más arányban és módokon is - aföldesúr, a paraszt, a Városlakó polgár s az állam is. A század végére aMagyar Királyság gazdasági élete egészében a nyugati gazdálkodásirend főbb jellemzőit viselte.

A gazdaság átformálódásával nagyjából egy íven mozgott és hasonlóeredményre vezetett a társadalom átalakulása is. A korábbi bonyolultrétegzettség eltűnõfélben volt. s kialakultak azoknak a letisztult, leegy-szerűsodőtt társadalmi kategőriáknak a jogi keretei « mindenekelőtt anemességé és a jobbágyságé -, amelyek ekkoriban a középkori Nyu-gat-Európát jellemezték. A 13. század során kioldódott a szolgaság leg-szorítóbb kötelmeinek gúzsa. A szabad életlehetõségek nemcsak a vá-gyakban, hanem inimár az elérhetõ célok között szerepeltek úgyszól-ván minden társadalmi csoport számára. Teremtő és alkotó energiákszabadultak fel és léptek működésbe. A társadalom öntudatra ébredt, saz engedelmes szolgai meghunyászkodás helyett bátran hangoztatta amaga jogait. Megszerzésükért és elismertetésukért kész volt hartosanfellépni. szervezkedésekbe fogni és erőt mutatva tiltakozni. A 13. szá-zad embere nyirott volt az új gondolatok, eszmék és teóriák iránt, Bárlelkében lsten iránti jámborság fészkelt, a világ jól elrendezettségébevetett hite már korántsem nevezhetö felrétlennek, Nem riadt vissza a

_

_ _ UTÓszo> _ jváltoztatásoktól; e világi cselekedeteiben merész életcélok mozgatták.Az emberi szellem teljesítményeinek: az írásnak, a jognak, a tanultság-nak és a tudásnak megnőtt a becsülete. Erősödött az igény a jogbiztosí-tó oklevelek iránt; ezek érvényével védelmezték a kiváltságokat, a bir-toktulajdont és a szerzett jogokat. Afelűl is erõs bizodalom élt, hogy ahatalmaskodó onkényt és a nyers erőszakot a jogtudók által körültekin-tõen megalkotott írott törvények ereje képes megzabolázni. A 13. szá-zadban Magyarország čletműködése olyan szerkezeti kereteket vett fel,amelyek rnegteremterték a feltételeit az országlakosok gyarapodása-nak, jogoklaan, anyagi és szellemi javakban egyaránt.

A működőképes új struktúra a legkeservesebben a politika szférájá-ban, az uralmi viszonyok és a kormányzati rendszer átformálódása te-rén született meg. Ennek kézenfekvő magyarázata a Szent lstván-i be-rendezkedés egyedisêgében, masszív erejében, hatóképességében rejlik.Korántsem volt egyszerű feladat e szilárd építményt lebontani és helyé-be gyorsan valami korszerűbb, ,,nyugatiasabb" hatalmi berendezkedéstállítani. llyen mintát nem közvetítettek a vendégtelepesek.

Nyugat-Európa érett középkori viszonyai gyengén hatóképes, szett:-golt politikai struktúrák működése közepette formálódtak ki. A hatalom-nak a társadalom mindennapi tevékenységét befolyásoló ereje korlátozott volt. A hűbéri alapokon álló, törékeny uralmi rendszer gátló ellenál-lását mindenütt jobbára rövid idõ alatt eredményesen sikerült hatástala-nítani. A politikai és hatalmi intézményi szervezet új formákra találvaképes volt nagyobb megrázkódtatások nélkül hozzáidomulni a változútársadalmi és gazdasági állapotokhoz. A változások iránya a széttagolt-ságból rendszerint nagyobb egységek képződése felé mutatott.

Az Árpádok királysága hatalmi viszonyaiban kezdettól igen erõsen kü-lönbözött a nyugati térségtõl. Ahogy a gazdaságban a század eleje körülmegérlelõdtek az állapotok a továbblêpésre, az Önellátás meghaladására, il-letve ahogy a társadalom egyes csoportjail-:an munkálni kezdett az igyeke-zet a kötetlenebb helyzet elérésére, úgy vált egyre nyomasztóbbá és nehe-zen fenntarthatóvá a túlsúlyos királyi hatalom mindenható volta. Az erõ-södó gazdasági vonzások s a mélyülõ belsõ késztetések a Nyugathoz valóigazodásra - egy rugalmas, változékony, szabadságokat kiterjesztó élet-múködésre - ösztönõzték az országot. Ennek azonban a királyság roppant

193

@ u`i`ószó j Íberendeúedése csak belsõ lényegének feladásával példátlan eróosszpon-tosításának oldásával - engedhetett utat. A tegnapot meghaladó holnapprogramja a mozdulatlanság parancsába ütközött. Az elõbbi a társadalomegyre nagyobb csoportjait ejtette rabul. míg a szilárd királyi akarat fogyat-kozó eróit mozgósítva hosszúra nyúló visszavonulásra rendezkedett be.Térvesztése ugyan a száud során folyamatos volt, ám 1260-ig csak lépés-rõl lépésre hátrált meg, s eközben kereste a kapaszkodókat, amelyek segít-sčgével hanyatlását megállíthatja A változások közepette új módokon tö-rekedett megtartani kezén az erõs királyság fenntartásához szükséges for-rásokat. illetve kialakítani az ezt szolgáló katonai és igazgatási szervezetet.E célok érdekében számos olyan beavatkozásra vállalkozott, amelyek egé-szében jól szolgálták a gazdasági és társadalmi megújulást. llyenként tart-ható számon 13. századi lurályaink telepítő-_ város- és olykor pénzügypoli-tikája is. Az alkalmaflmdás kényszerében fogant építõ intéfltedések azon-ban nem változtattak azon a tényen, hogy eközben egyre kisebberőforrások maradtak közvetlenül uralkodói rendelkezésben, s a feladottpozíciók - földben, népben, jövedelemben és fegyveres erõben - elsõ fokonmásokat tettek gazdaggá és hatalmassá. illetve szabadabbá és önállóbbá.

Akirályi hatalom 13. száudi folyamatos gyengülése nyilvánvalóan sokbajt hozott az országra. Szétzilálódott az ország rendjén õrködõ várispán-ságok rendszere, a vármegyék elveszítették igazgatási hatékonyságukat. Akirályi udvarházszervezet széthullása bevételi alapjaiban ásta alá az állam-háztartást. Az ország hadcrejčnek gyengülése növelte a külsõ kiszolgálta-tcıttságot, s nem is sikerült 1241-ben elhárítani a megrendítő mongol csa-pást. Az izmosodó magánhatalmat mind nehezebb volt mohóságában,önkényében és erószakosságában féken tartani. A század utolsó szakaszá-ban állandósult belháborúk dúlták fel a mindennapok békéjét. A kiteljese-dõ zűrzavar az Árpád-kor végére széttagolódás szélére sodorta az orszá-got. A 13. századi változások politikai, hatalmi és kormányzati téren egyjól működő és rendkívül erõs királyság felbomlási folyamatát jelentik. Ahelyén felnõtt zsarnokoskodó, romboló és fosztogató magãnhatalmat amaga féktelen tobzódásában 105 év történéseinek szánalmas eredménye-ként lehet csak értékelni. A Szent lstván-i hatalmi-uralmi rendszer elenyé-szése e látszat szerint az ország szétesésébe torkollott.

_ı'94_

uTÓszó W VÁm ez valóban csak a látszat. A királyi, illetve a magánhatalom küz-

delme túlnyúlt a századvégen s túl a honszerzõ dinasztia 1301. évi ki-halásán. Negyedszízad megpróbáltatásokkal tcli küzdelmeit lezárva, lKároly király helyreállitotta a királyság egységét, és konszolidálta rend-jét. Az ország lll. Béla halála után elveszített stabilitását 130 év eltelté-vel nyerhette vissza. A kiépülõ, szilárd formát öltõ, új politikai és kor-mányzati rend azonban igen kevéssé emlékeztetett az egykori archai-kus királyságra. Más alapokon és más elvek szerint működött. Err.-jeabban az összhangban rejlett. amelyet a királyi hatalom a társadalomlegtágabb körének szabadon érvényesülõ gyarapodási igyekezete, az or-szág erõforrásainak legteljesebb hasznosulása, valamint a kormányzatiérdekek hatékony képviselete között teremtett. Számos vonatkozásbanekkor zárultak le, értek be és teljesedtek ki a 13. századi átalakulás nyu-gati mintához igazodó gazdasági és társadalmi folyamatai.

PÜGGELÉK

FUGGELÉK

13. századi királyok

lmre 1096 1204lll. László 1204-1205ll. András 1205 1235lV Béla 1235 1270V. lstván 1270-1272IV. (Kun) László 1272-1290lll. András 1290 1301

@

Árpádok: 13. század

FÜCCELÉK

lllilli oiaiıııi Aıiıizııiwzıztıiııtıuıı

..__iŠŠ._

Illıll llllhli |ı.lsıııiıis2 Mmiıteiıı lıxlae3. Sııı Oıiiı-ı mms

E i mi ' -Wııt Lina ııiiıiı IV- llll

ıı. Am" wan llllllfflusa

iı-W!

Ez 11-6 "`ılılııı lııiıdı lıhrıwııııysioımiı

š Š E E 3.-HHVI

I Elxslbd2 láofusıı

tıiırmıu

sıtinııe lııııiıı ııııı -HIDivtıi-A sunıieııiııı(ıuiıılJ=Iılı

I lIiifilı Iııiltltlnııı nauwııı

V. BOISM

Í E ti _i=:ii Í,-Š

nıiigmıtııseoet

I I I ˇ"l z I : Iıiıııııu oııı ııııiı inn ıÉl Eli! KI IV. LBII Illfili ıı nzıııysı D- ı

tıiovaı2 ZMS

ta;ãi. ıııiy Lıiı

MÜW RDNIÍIlll. Vlei(HSM)

ııınıı iuiıqIibfilq IIIHI lll. III!ÍÜIIUIDI

ıııiıııııwfıszveısiiıı zaasiıııınruııiısı ııııiıı lismıı ıuırı, .ımiı ıuiıeı '

tillstfifil j

j 2 ıiıvswii Aoesiı

inıfidl

200

38/

M*lt

ÍÜik:Í_IFWN

E:ãh_\|__

___ı_ı__\ŠVˇ__Illj____ÉH_š____

O____,

ÜV_"_ V1\ _e

D'_"Vj lv*SziaE: Š/jv(GM/_W\__šgm,_ Jj,Vg\`_/kz V/íj_,VK_\"l_1:Mxy

ı{_IH__^:__

/í:

I

'Ein_VK(_:j

KA,\E?,_ar,Gj__vj_gá,U__F/_M__H§_vI,V Š

ír,Wvı,ˇ:__V_,il)

_ Ij `___Š__FL._C,

V,_K5,,_zb_n_)jffr:Ã.\_l_/IM_š__»ÉIJ_____,\'\__V__,__,ÍV/_,_gmtá;»VígyŠ_fl~7`)H__/\_'_ __/

ˇ V_/_j__Jkúp?.MenNE

I__ IQK“_g _\__F_,ŠH_/

____*ç,uj;,aga___"E<H/EL

j_Š.igK,__

@JA_Ájz

Vâx(_n_V_ Š'igŠŠ,H

ig,IJ(_“rfimıuwd_M`

__Š,_l

ig_`__Vr_"`jI'_/_\\`"

i-ÜcciEi.EK @

Tájékoztató irodalom

Források'

Bellus Ibolya (ford ). Képes Krónika. Pro memoria. Bp.. 1986,Bessenyei, Lajos-Étszegi. Géza-Pedrazza Gorlero. Maiirizio (szeık_)- De Bulla

Aurea. Verona. 1999.Blazovich László (szerk): Szent lstvántól Mohácsig. Források -'ı középkori Ma-

gyarországról. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 6. Szeged, 1994.Blazovich László-Érszegi Géza-Turbuly Éva (szerk): Levéltárak - kinestárak.

Források Magyarorszag levéltáraiból (1000-1686). Bp.-Szeged. 1990.Érszegi Géza (szerk., ford.): Az Aranybulla. Bp., 1990.Gombos, Albinus Franciscus: Caialogus fontium historiae Hungaricae. l-lll_

Budapestiní, 1937-1938.Györffy Gyorgy (szı:rk.): lulianus barát és a Napkelet felfedezése. Magyar rit-

kaságok. Bp., 1986,Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp.. 1916.Juhász, Lıdislaus: P. magısrer qvondam Bele regis Hvngariae notarivs Gesta

Hvngarorvm. Bibliotheta scrıptorum nıedii retentısque aevoıum_ Szege-dini, 1932.

Katona Tamás (szerk): A tatárjárás emlékezete, Bıbliotheta Historica. Bp.,1982

Kristó Gyula (szerk.): Középkori históriák oklevelekben. Szegedi Középkortör-téneti Könyvtár. 1. Szeged, 1992

Kovács Sándor, V. (szerk): A magyar középkor irodalma. Magyar remekírók.Bp., 1984.

Kristó Gyula (szerk.)- Kun lászló emlékezete Szegedi KozépkortörténeliKönyvtár, 5. Szeged, 19911,

Lt-dercr Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanul-mányozásához. l köl. 1000-1526. Bp., 1964.

Makkai László-Mezey László (szerk.)' Arpád_kori és Anjou-kori levelek.X1-XIV. század. Nemzeti Konyvtár. Levelestár. Bp., 1960.

- A tõnyv szõvzgõbzn .aëzzzz i°„.a„zz„izivt=„yzt zz .zi tzıszzz.-,it ıazavsnyzti-za ızı-hzzõk tzi

_.2_ı73l

@ íi FÜcc_ELEK

Nagy Gábor (szerk): Magyar középkor. Az államalapítástól Mohácsig. (Forrás-gyűitemény.) Bp., 1995.

Pais Dezső-Györffy György (Íord., szerk.). Anonymus Gesta Hungarorum.Béla király iegyzõiének könyve a magyarok cselekedeteirõl. Bp., 1977.

Silagı, Gabriel-Veszprémi, lászló (Íord., szerk): Die ,Grzsta Hungarorum” desanonymen Notars Die alteste Darstellung der ungarischen Geschichte.Ungarns Gesehıchtsschreıber 4. Sıgmaringen, 1991.

Szentpétery lmre -Borsa lván (szerk): Az Árpád-házi királyok oleltveleinek krı-tikai jegyzéke. l~ll. kör. Bp.. 1923-1987.

Szentpčtery. Emcricus (szerk): Scriptores rerum Hungaricarum temporeıegumque slirpis Arpadianae gestarum. l-ll. Budapestini, 1937-1938. (Rep-ı-lnt 1999.)

Szilágyi Loránd (Íord.); Árpádkorı törvények (Egyetemi jegyzet.) Bp., 1962.Theiner, Augustinus (szerk): Vetera monumenta historica Hungariam sactam

illustranna... I-ll. Rornae, 1859-1360.

Összefoglaló munkák, kézikonyvek

Bendı Kálmán (lõızerk): Magyarország történeti kronológiáiı. l. köt. A kez-detektől 1526-ig. Szerk.: Solymosi lászló. Bp., 1981.

Bertényı lván: Sun: lstván és öröksége. Magyarország története az államalapí-tástól a rcndisčg kialakulásáig (1000-1440). Bp., 1997.

Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ıg. ln: Magyarok Euró-pában. l. köt. Bp.. 1990.

Gyorífy Gyorgy-. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. l-lV. köt.Bp., 1963-1998.

Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. Mün-chen, 1973.'

Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. l. kút. Bp., 1935.! [A kötetHóman Bálint rnunkáia.) (Reprınt 1991.)

Hóman Bálint: Magyar pénztortenet, 1000-1325. Bp., 1916.Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1-lll. köt.

Bp., 1900-1901. (Reprint 1995.)Kristó Gyula: Az Aranybullák százada. Bp., 1995.Kristó Gyula: Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása. Magyarország króniká-

ia. 1. köt. Bp.. 1992.Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Á|pád»hăz uralkodói. Bp., 1995.

Ü

_ EÜGGELÉKÍ _Kristó Cyula (lószerk): Korai magyar történeti lexikon. Szerk.: Engel

Pál-Makk Ferenc. Bp., 1994.Kziziõ cyuız. Mzgyzzõzszagzõnõnzzz, 895-1801 Ozzzisrznkõnyvzk 11|-1,199a.Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. ll. kör.

Ep., 1899.* (Eepıinz 1984.)Székely György (fõszerk) Magyarország története. Előzmények és magyar tör-

ténet 1242-ig. l-ll. köt. Szerk: Bartha Antal. Bp.. 1964. (A 13. századi részKrıstó Gyula munkája.)

szfizs Jznõz Az uıõızõ Árpaazk. Historia Kõnyvzõz. M„„agz.sr|aı< 1. ızõt. Ep,1993.

Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig.Történelmi kézikönyvtár. Debrecen, 1997.

Monográfiák

Bertıšnyi lván: A magyar Szent Korona. Bp., 1996.Bolla llona: A iogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon.

sp., 1988.Bónis Gyorgy: Hûbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár,

[1947.]Bónis György: A iogtudó értelmiség a Mohács elõtti Magyarországon. Bp., 1971Bónis György: Középkori jogunk elemei. Bp., 1972.Domanovszky Sándor; Kézai Simon mester krónikája. Bp., 1906.Eckhardt Ferenc. Magyar alkotmány- és iogtörténet. Bp., 1945,Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp., 1934Fügedi Erik: lspánok, bárók, kiskirályok. Nemzet és emlékezet. Bp., 1986.Fügedi Erik: Várés társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp, 1977.Gerics József: A korai ıendiség Európában és Magyarországon. Bp., 1987.Granasztói György: A középkori magyar város. Magyar História. Bp., 1980.Györffy Cyõrgy- Anonymus. Rejtély vagy történeti forrásš Bp., 1988.Hóman Bálint: A magyar városok az Árpádok-korálıan. Bp., 1908.Jónás Ilona, Sz.: Árpád-házi Szent Erzsébet. Életek és korok. Bp., 1966.Kristó Gyula: Az Aranybullák százada. Bp., 1998.Kristó Gyula' Az Árpád»kor háborúi. Bp., 1986.Kristó Gyula: Csák Máté. Magyar Hıstórıa. Életra|zok Bp., 1986.Kristó Gyula: Csák Máté tartományún hatalma. Bp., 1973.Ktistó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979.

105

@ rÜccELÉK _ A g _ g __Kristó Gyula: A magyar nemzet megszüleiése. Szegedi Küzépkortörténeii

Könyvtár. 12. Szeged, 1997.Kristú Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és emléké-

zet. Bp.. 1958.Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp.. 1988.Mályusz Elemér- Az V. lstván-kori gesta. Bp., 1971.Mályusz Elemér- Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971.Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása Bp., 1922.Mezey László: Deakság és Európa. Bp., 1979.Pálóczy Horváth András: Besenyök. kunok. jászok. Bp.. 1959.Püspöki Nagy Péter. Az Árpád-kori vásártartás [tott emlékei és azok kritikája

az államsznrvezéstõl a tatárjárásig. Piacok és vásárok kezdetei Magyarorszá-gon, 1000-l301. 1. köt. Bratislava |Pozsonyj, 1989.

Solymosi László: A földesúri járadekok rendszere a 13. századi Magyarorszá-gon. |Bp.,] [1998]

Szabó lstván- A faluıendszer kialakulása Magyarországon. Bp. 1966.Szabó lstván: A középkori magyar falu. Bp, 1969.Szabó Károly: Kun lászló, 1272-1290. Bp., 1886. (Reprint 1988)Wertner Mór: lV. Béla király története okirati kútfök nyomán. Temesvár.

1893Zsoldos Attila; A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történeté-

ből. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 26. Bp, 1999,

TanulmánykötetekBaláu Eva, H.-Fügedi Erik-Maksay Ferenc (szerk) Mályusz Elemér Emlék-

könyv. Bp., 1984.Bolla llona: A jogilag egységes jolıbágyságról Magyarországon. Bp.. 1998.Draskóczylstván (szerk): Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét

betoltott Gerics József professzor tiszteletére. Bp.. 199-1.Fiigedi Erik Koldtilú barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar kö-

zépkorról Bp. 1981Ftigzai Erik (zz«zi<.)- Mavzıõaezzõziõnzii tanulmányok z magyar izõzõpiaznõı.

Ep., 1986.Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban.

METEM-tõnyvzit 9. Bp.. 1995.Györffy György: A magyarság keleti elemei Bp.. 1990.Hóman Bálint: Magyar középkor. Bp, 1938.

ÍO6

V EÜGCELÉK @Horváth János-Székely Gyorgy (szerk): Középkori kútfóink kritikus kérdései.

Memoria saeculorum Hungariae. Bp., 1974.Horváth lászló (szerk): Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora.

Castrum Bene, 1989. Gyöngyös. 1990.Kállay lstván (szerk): A magyar hivatali írásbeliség fejlődése, 1181-1981 Magyar

Heroltl. Forrásközlõ, cs-tlädtorténeti és címertani évkönyv. Nr. 1. Bp., 1984.Koszta lászló (szerk.): Kelet és Nyugat között Történeti tanulmányok Kristó

Gyula tiszteletére. Szeged, 1995.Kovács Péter. E -Kalmár János-V. Molnár László (szerk): Ungcr Mátyás Em-

lékkönyv. Bp.. 1991.Kovacsics József (szerk) Magyarország történeti demogriifiáia (896-1995).

Millecentenáriumi előadások. Bp., 1997.Kralovánszky Alán: Székesfehérvár évszázadai. 11. köt. Székesfehérvár. 1972.Krıstó Gyula- Tanulmányok az Árpád-kortól. Nemzet és emlékezet. Bp.. 1983.Makk Ferei-ie: Fejezetek a régebbi magyar történelemből. 1-11 kot. (Egyetemi

jegyzet.) Bp. 1981-1985.Székely György (szerk): Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középknrrčil.

Mcmoria saeculorum Hungariae. Bp., 1984.Székely György (szerk): Tanulmányok :i parasztság történetéhez Magyaror-

szágon a 14. században. Bp., 1955.Szumbatliy Viktor-lászló Gyula (szerk): Magyarrá lett keleti népek. Bp.,

1988.Szűcs Jenõ Nemzet és történelem. Társarlaloıntörténeti Könyvtár. Bp.. 198-1.1Takács lmre (szerk.): Mons sacer, 996-1996 Paıiiionhalma 1000 éve. 1-111. köt.

Pannonhalma, 1996.Zombori lstván (szerk.)- Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve.

Ep, 1996

Tanulmányok

Botusy András: Az Árpád-kori királyi vármegye felbomlása és hadakozó népei-nek sorsa. Hadtörténelmi Közlemények. 30 (1983) 527-552 o.

Font Márta- 11. András orosz politikája és hadjáratai. Századok, 115. (1991)107-144. 0.

Kumorovitz L. Bernát- Buda (és Pest) .fõvárossᡠalakulásának kezdetei. Ta-nulmányok Budapest múltjából, 18. (1971) 7-53. O.

Ladányi Erzsébet: 1.ibt:ra villa. civitas. oppidum. Terminológiai kérdések. Tör-ténelmi Szemle. 23. (1980) 3 sz 450-477 O

207

@ EUCGELEKMályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok, 76. (1942)

272-305., 407-434. o.Molnár józsef: A királyi megye katonai szervezete a tatárjárás korában. Had-

történelmi Közlemények (Új folyam), 6. (1959) 222 »252. o.Nógrády Árpád- „Magıstratus et comitatus tenentibus'. ll. András kormány-

zatı rendszerének kérdéséhez. Századok, 129. (1995) 157-194. o.Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános

alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000-1526).Gazdag föld - szegény ország. Századok, 106. (1972) 561-602. D.

Paulinyi Oszkár: A sóregálé kialakulása Magyarországon. Századok, 5758.(1923-1924) 627-647. D.

Rákos lstván: lV. Béla birtokrastaurációs politikája. Acta Universitatis Sze-gedıensis de Attila józsef nominatae. Acta Historiea. Tomus XLVl1, Szeged,1974.

Senga Toru: Béla királyfi bolgár, halicsi és osztrák hadjárataihoz. Századok,122 (1939) 36-50. o.

Senga Toru: lV. Béla külpolıtikája és lV. lnce pápához intézett „tatár-levele".Századok, 121. (1987) 484-610. o.

Solymosi lászló: A jobbágykdltõzésrõl szóló határozat helye a költözés gya-korlatában. Agrártörténetı Szemle, 14. (1972) 1-37 D.

Szabados György: lmre és András. Századok, 133. (1999) B5-111. O.Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történe-

ti hagyornányokban és az egyetemes összefüggésekben. Századok, 122.(1959) 52-BB. o.

Szekfű Gyula; Szerviensek és famıliárisok. Értekeıések a történeti tudomá-nyok köréből. XXll1. 3. Bp., 1912.

Szentpétery lmre: V. lstván ifjabbkirálysága. Századok, 55. (1921) 77» B7. DSzilágyi Loránd: Az Anonymus-kérdés revlzıója. Századok, 71. (1957) 1-54.,

136-202. o.Thoroezkay Gábor: Az Anonymus-kérdés kutatástõrténeu áttekintése

(1977-1993). Fons. (Forráskuıatás és Torténeti Segédtudományok) 1(1994) 93-149., Z. (1995) 117-172. o.

Szűcs Jenõ' Megosztott parasztság - egységesülõ jobbágyság. A paraszti társa-dalom áralakulása a 13. században. 1-11. Századok, 115. (1981) 3-65.,263-319. D.

Veszprémy László: Anonymus gestájának néhány hadtörténeli vonatkozása.Hadtorténelmı Közlemények, 106. (1993) 2. sz. 3-19. D.

W

FÜGOELÉK í géZolnay Lásfló: lstván ifjabb király számaılása 1264-böl. Budapest Régiségei.

21. (1964) 79-114. 0.Zsoldos Attila: jobbágyok a királyi várszervezetben. Történelmi Szemle, 34.

(1992) 1-2. sz. l-15. o.árás. Hadtörténelmi Közlemé-Zsoldos Attila: A királyi várszervezet és z tatár]

nyek, 104. (1991) 45-76. iz.Zsoldos Attila: Téténytõl a Hód-tóig. (Az 1179 és 1282 közötti évek politika

történetének vázlata). Történelmi Szemle. 39. (1997) 69-98. O,

Személy- és helynévmutato

A, Á Anzızaz, 111, magyar kiraly 164,Aizz 39 175-190- nemzetség (Abák) 107, 150, 163, András herceg, 11. András fia 29.

165, 167-169. 171, 174, 179, 183, S9-60. 71 72. 74189 _ hzzzzg, v, izwsn Ez 159, 177

Abák 1. Aba nemzetség Angelosz 1. ll. IzsákAbaúj megye 169, 171 Anjou-ház (Anjouk) 138. 177. 179,Abaúivár 86 151, 134Abu Hámid 118 Anjouk I. Anjou-házAdolf (Nassaui) német király 181 Anna, lV. Béla leánya 127, 131,- szepesi prépost 32 146, 150, 156Adorján vár 181 Anonymus 30, 37 39, 41, 71, 152,gari.-11-ızagzı 14, 95, ıze, 162 170-171Agnes (Habsburg) magyar király- Apor, Péc nembeli 103

né 181 Aquileiai Patriarchátus 95,162Ajtony 39 _ Aquincum 106Akos mester, Akos nembe- Aragónia 73. 176

li 152-153,_171 Arany Horda 130, 137- nemzetség (Akosok) 107, 152. Arboe, kun 175I 183-194,199 azpta 37-aa, 71, ısz, 176

Akosok 1. Akos nemzetség Arpad-házıl. AipádokAlbert, 1. (Habsburg) osztrák her- Arpádok (Ar ád-ház) 9. 13, 15, 18,

==s 174. 177-179- 191 40, 74, 135. 147, 118. ısz, 151,Albertino (Morosini) 153 155, 175, 189, 191, 193Ál-Dflflâ 53 Aszen 1. ll lvánAlfonz. 111. aragón király 176 Amjz hun [mély 171ÁÍÍÖÍIJ 59. 95. 133. 155. 171. 175. Atyusz nemzetség 39

_ I. még Dél-Alföld Auszma E, 17, 57, 72-73, az,Á1fl'\°5 35 B6-G7, 122, 126-129. 150. 157,Amadé, Aba nembeli 171, 179, 133 159, 164, 179, 181Ampod fia Dénes 46-17, 62,

64485, sa, 74, 79 BAndrás. ll. magyar király 9, 12-82, Bábaszčk 120-121

90, 93, 102, 109, 112. 132-133, Babenberg-dinasztia 72, 126, 123.135, 142, 164, 176. 178 130, 164

- A mmziõ z 1-.iggziõiz zazzzu „tm zznzımzzzz. A Mzgyz.„zzzAgız.i1ız1-zz Mzgy... K1iaıysägzz izizıo zdziakzi zz igen gyzkzzi z1õ1z„a„:sz „mit sziiiiõn nem tzzzzpzımtük.

210

Személy- és helynévmutató É

Babonič nemzetség 160, 164, 169,179, 181, 188, 189

Baden 128Bajorország 127Bakony 109,157Baksa nemzetség 163, 165, 171Balassa család 183Balaton 122Balduin latin császár 26Balkán (Balkán-félsziget) 14, 13

137-138Balkán-félsziget l. BalkánBaltikum 59Bamberg 31Bánk nádor 32Bár-Kalán nemzetség 39Barancs 14Baranya 122Barc fia Miklós, Szák nembeli

47- kun fejedelem 61Barca föld I. BarcaságBareaság (Barta fold) 31, 58, 86.

106, 135Barót 58Batu kán 83, 86, BB, 94-95, 130,

137Beatrix (Este) magyar királynéBécs 17, 56, 110, 123, 130, 177

179, 184Béla, 111 magyar király 5-6, 11,

, 81, 195ıs, 19, 29, aõ. 55. 62, 74iieız, iv. magyar itizaiy 19, 26-27,

29 80, 52, 46, 49, 50, 57, 59 õõ,71-74, 78-150, 152, 158, 161,177, 103, IB9

Béla, Bosznia és Maesó herce-ge 130. 136, 150, 156szlavón herceg, lV. Béla fia131, 133, 136, 146-147, 149

Bereg 69, 70, 72. 104beregi ispánság 69, 109Beregszász 120Bertl-icıld, lV. iszttiai õrgróf 14

Berthold kalocsai érsek 31, 32, 95Besztercebánya 111, 120Bicskei Gergely esztergomi ér-

sek 103-104Bihar megye 55, 99, 139, 163, 169

175, 109Bizánc (Bizánci Birodalom, Bizánci

Császárság) 7, 15. 26-27, 130,137

Bizánci Birodalom l. BizáncCsászársăgl Bizánc

Bolesfló. V. krakkói fejedelem 127130, 150

Boles7Jó lengyel (kaliszi) fejede-lem 127

- váci püspök 12Bolgár Cárság 1. Bulgária- Királyság 1. Bulgária

0.

20. 11810.-„iõz 104Bonifác 1 Montíerraıi BonifacBonifác, V111. pápa 183Bcıril bolgár cár 26Borku 95Borostyánkõ 105,170iiafazflõ (wzozizw) 122Borsa nemzetség (Borsák) 163-165

74 169-170, 172, 174-175, 179. 181,109

' Borsák 1. Borsa nemzetségBorsod megye 171, 189Bosznia 12, 14, 69-70, 73. 83, 33,

128, 130, 136, 138, 156. 189Brandenburg 125, 131Brassó 58Brno 1. BrünnBrunn (Brno) 122Buda (Budavár, Pestújliegy

127, ) zvan 106 110. 121-122, 152,166-167. 184

Budavár l. BudaBulgária (Bolgár Cárság. Bolgár Ki-

rályság) 15. 26, 82, 88, 98, 128,130, 137

“`z7._.

1

@ Szamély- és hzlynévnıuıaró

C Duna 53, 73, 80, 90, 92, 96, 106,Capgz-ház 26 122-123. 127-1213, 153, 151, 157,Carobeno 1. 1. Károly 150- 1- 11165 Á1-DU"-2C0um;nay.z;a|ád 26 Duna-Tisza köze 99,122Cuunenay Péter larin császár 27 DUHÁMÚ1 97733.- 109- 145- 153-

169, 175. 139C5 Dunaszekcsõ (Szckcsõ) 181

Csák. Hahúı nembeli 93 Dúrnkrur 164- nemzeıstg (Csákok) 65, 93, 107, Dzsingisz kán BB, 95

135, 140. 150, 158-160, 163-164, .167, 169.170. 1110-181, 188.181, E. E159 Eckbert bambergi püspäk 31

Csákok 1. Csák nemzuség Edua 172, 173Csanád 32. 110, 175 Eger' 17, 119. 121-122- vezér 39 E16-Aısia 95Csehország 8, 159 Epcries 121Csepel-sziget 109, 153 Erdély 24. 31. 59-60, 78-79, 86,Cscrnyigovi Mihály I. Mihály 88-90, 92. 96-96. 107. 122,« Roszriszlav 1 Roszlıszlav 128-130, 133. 136-135, 141, 150,

161, 167, 170-171, 1 még DÉ1-Er-D deıy

Dëhnáfila 11 '121 21.- 49- 57- 39, Erzsélvcı 1. lzabella (Anjou)92. 135, 154 - (Kun Erzsébeı) mag/ar király-

Danyılu (Romanovics) halıcsi fejeıle- né 100, 135, 150, 153, 155, 157,lem 24-25, 60, 72, 95, 127, 159129-130, 137 - (szem), 11. Andras ızrızyz 29, 78

Der-nerer, Balassa cszládbrzli 183 2, lv, gél; leánya 137-„ Csák nzmbeli 93 -. V. ıswazı ızanyõ 173Dénes, Péc nembeli 158 ___ ||1_ And,-ás hány, 154-. Tfilflël HZ"`»1*_1Í 79- 55 Este család 74-- Tüfi= nfmbflı 92 Eszzzfgzzı-11 16. 3182, 84, 47, 61,Dél-Alföld 96, 99 66, 68-69, aa, 106, 110, 119.Dél-Erdély 30. 56. 96, 99 121-122, 12-1, 147, 157, 161. 170,Délilšárpáınk 98 173,138Déva 135 Európa 5-B, 14-15, 52. B3, B6, 95,DHYRPH' 94 126, 1. még Keler-, Közép. Nyu-Dobronya 120-121 g;1.EuıõpzDomald 57Domokos. R-1161 nembeli 183 FDom 123 Fehérvár 1. SzékzsíehénıárDraguıin lsrván szerb király 137 Fejér megye 160. 174Dráva 16. 20. 49. 153, 157, 169, Fekelehalom 136

180. 139 Felvidék 133Dráván 1ú1 133. 160 Fennena magyar királyné 181

Í"

Személy- és helynévmutató É

Fermo 165-167,170Fertő tó 151Ferrara 74Finta. Aba nembeli 163, 167, 168Fogarasi-havasuk 93Fõldkõzi-tenger 7, 1. még levantc,

MedilerráneurnFöveny 152.174Franciaország 116Frangepán család 179, 189Frankfurt 157Friesacli 46.109-110Frigyes. 11. (Babenberg. 1-lareias)

osztrák herceg 72 73, B5, B7.125-126, 128

- német-római császár 26, B2. B7,137. 177

Fülek 86,103Fülöp (lermói) pápai legá-

tus 165 167. 170- (Sváb) német király 15. 25-, Tiir|e nembeli, esztergomi

érsek 148G

Calícia 1 HalicsCaram 97. 122. 151Genova 157Cent 123Ceregye nei-nzcrség

(Ceregyék) 92-93.139-1110.150-151. 157-158, 163, 169. 139

Geregyék I. Geregye nemzetségGergely. 1X pápa 66. 68, 70. 75,

B0, B2. B7Gergely 1. Bicskei Gergely

pápai legátus 13Certrúd (llabenhergl 126-129- magyar királyné 14-16, 26, 29.

30-32, 74Géza magyar herceg 29Gizella magyar királyné 27cainizizaiiyz iii. 120Cöllheim 181

Gömör megye 135, 142Llréc-hegy 106, 1. még ZágrábGiıtkeled nemzetség

(Cutkeledtk) 95, 110. 127. 129,133, 140. 150, 153. 155-160.163-164. 1119

Gutkeledek 1. Cutkeled nemzetségCújük mongol nagykán 95

GYGyõr 121-122, 151, 157- megye 183György. Baksa nt-miı-11 163, 171Gyula. Kán nembeli 47. 93Cyulalehčrvár 91, 121, 160

HHabsburg-ház(Habs1Jurgok) 164,

177, 131Habsburguk 1. Habsburg-házHahót nemzetség 93Hainburg 163, 1791-lalies (Calíeia) - _.

59, 60. 66-69, 71-12B. 130

Harcias Frigyes I. 11. FrigyesHatvan 122Havasalfüld 53. 61. 100. 167Héder nemzetség 39, 105, 150. 1.

még KõszcgiekHegyikapu 1. Vereckei-hágóHenel kamaraispán 110Henrik. Héder nembeli Kőszegi

(Nagy) 105. 136. 150, 156-159-_ Héder nembeli Kőszegi 159. 184- isztriai örgról 31- Iaıin császár 26Heiırık-fiak 1. KõszegiekHercegoviiıa 12Hermann badeni órgróf 1211Heves mrgye 155Hód-ló 168, 170, 172Hódmezõvásárhely 165

_?-Ha .HuW: „_„ _\,..0

ı IS

@ Személy-

Honorius, 111. pápa 27. 48, 57-59.62. 66

Hont(szemê1ynév) 39- megye 78, 142Hont-Pázmány nemzetség 39. 65Horvátország 11-12, 49, 138, 153.

164, 189Hulm 12

1igıõ iiılmre magyar király 9. 11-18, 26,

29, 51, 65, 132imzz-pan 28-29lnce, lll. pápa 12, 14-17, 29, 31,

34, 66im, iv. papa 95, 100, 126, 128Isaszeg 136lstván. 1. (Szent) magyar király 6.

0, 19-20, 27, 39-10, 44, 51, 69,90, 93, 143, iso, 177, 184, 193,194

lstván. lll. magyar király 119lstván, V. magyar király 98. 100,

129-isa, 185-138, 142, 146.148-156, 178

lstván (Utószülött), 11. Andrásfia 74

-, Akos nembeli 183-184, 189-, Gcregye nembeli 150-, cuzkzızd „zi-ziizzıi 93, 110, 127,

129, isa, isa. 16/1-, it.-1161 „zmizzıi 155lsziria 14Itália 7. 37, 74, 87. 123, 165. 177lván, ll. (Aszen) bolgár cár 27, 74lván, llécler nembeli Kőszegi 159.

168, 169 170, 184lwachin szebeni ispán 26Izabella (Erzsébet) (Anjou) magyar

királyné 138. 167Izsák, 11. (Angelosz) bizánci csá-

szár 26

is helynévmutató

1Ják 116Jakab l. Fecorai Jakab- 1. Szventszlav JakabJakab, I. aragón király 73János boszniai püspök 70- kalocsai, esztergomi érsek 16,

31, 32, 34, 47Jásıság 100Joachim, Cutkeled nembeli 150,

153, 155-157, 159, 160, 163-164Jób kalocsai érsek 16Joláii, IV, Bela leánya 127Jolania (Ccıurtenay) magyar király-

né 26, 73-74-_ ll. András lánya 73Julianus barát 83

KKalán pécsi pilspok 39Kalka Íolyú 50Kálmán herceg, 11, András lia 25,

29, 49, 59, 3-74, 83. 86--87Kálmán magyar király 20Kalocsa 16, 31-32, 86, 87Kaloian bolgár cár 14-15, 26Kán nemzetség (Kánok) 47, 93,

107. 140, 155-157, 161, 189Kánok l. Kán nemzetségKapronca 153Karintia 150, 159, 160Károly 1. Martell KárolyKároly, 1. (Aniou) nápolyi ki-

zaiy 1:17. isaKároly, 11. (Anjou) nápolyi ki-

zsiy 138, 184Károly, I. (Caroberio. Károly Kó-

btr!) 110, 154, 190, 194Károly Róbert 1. 1. KárolyKárpát-medence 15. 37. B9. 90,

125Kárpátok 61, 86, 90, 128. 1. még

Déli-KárpátokKassa 121-122

"14

szzmõıy. és hzıynewnuzzzõ @Katalin. V. lslván leánya 137, 174 Kunigunda brandcnburgi õrgról-Keán 39Keler-Európa 24Kemence, kun 175Késmárk 120Kézai Simon 170-171Kıiev B5, 95Kqzvıııusz 14, 95Kim 95,137Kinga (Szent), lV. Béla leányaKis-Aula 27. 29

lány 131- cseh királyné, IV Béla unoká-

iz ıõıKunország 31. 61, 106, 128, 150,

168

I.lajos, lV. Lürıngiai õrgról 73

127 Lajos, lX. (Szent) francia ki-raly E7, 126, 137

lajcısmizse 175Klemencıa (Habsburg) 181,154 lan 126Klıssza 57Kolozs megye 91Komárom B6.1D4- megye 183

ILaszkarisz I. Mária és Tlıcodóroszı.Aszıõ, ııı. magyar ızizäıy ıı,

16-18Konrád rnainzi érsek 13 Láíäç' 1:/áa(K;šrš LÍãŠl_Čã)a;nalgš9" kl-Konsrancıa magyar királyné 14, 17 László Kán'mmLe|i 9,3 155 ,B9. , - .-, lV. Bela leánya 127 ~Konsıanıinápoly 15, 126, 1, még (iäšzársãg 15' 26' 13°

BizáncKopasz, Borsa nembeli 175Korláı fia Benedek 24Koıpona 120Küpcsecs 172Körmend 121-122Körös-Maros koze 99, 188

Lengyelurszág 116,167Leszek krıkkói Fejedelem 24Lev halicsi fejedelem 127, 130Levanle 15,123Lıpóı, V1. oszırák herceg 12, 17,

72Lzprõ ıoa. ı4ı

Köföfims _175 Lzpzõhibz 'ızO, ızıKőszeg 10a, 122. 126. 172, 161 Lmsmánd 20' 125KŐSRSÍ H*""ll< l- H°""k Lodcımér esztergomi érsek 170,Kõszegizk (Henrik-liak) 107. 139, 173475, 177, 133

158-161 163-165, 168, 170, 172.174-175, 177, 179-151, 135,

Kõlöny kun fejedelem B3, B6Közép-Európa B. 97, 125, 130Klaina 14. 129, 150, 159Krakkó 24. 122, 127, 150Krakkúi Feiedelernség 130Kroissznbrunn 130-131Kublaj mongol nagykán 137Kulin busnyák bán 14Kun Erzsébet I. Erzsébet- lászló l. lV. László

Loduméria 1. Volhínia189 Lzzıána. nma „zmızzıi 170

~, Ráıóı nembeli 183Lűrınc, Aba nembeli 150Lyon 95,126

MMačkı 12macsói bánság 125. 130. 136-135

150. 156Magna Hungaria [Régi Magyaıor-

szág) B3

͡

@ szzmõiy- es hzıynevminzzõ

Magyar Királyság l. Magyarország Mizse nádor 175, 181Magyarlráta 91 Mojs. Monoszló nembeli 149Magyarország (Magyar Királyság) Moldva 61, 100

,mssıııı Mongol Birodalom 136Magyarországi Mária 1. Mária szicí- Monoszló nemzetség 149, 161

liai királyné Montferrati Boniíác lhesszalonilrei- Pál 60 király 26Mainz 13 Morava 14-15. 26Mandula 172 Morosini család 180. 183Máramaros 109 Mrırvameză 130, 164Margit (Babenberg) 128, 131 Mcırvaország 78, B6, 129, 159. 164- bizánci császárné. 111. Béla leá- Moson 151. 157. 174

nya 26 - megye 125.183-. Szent 127, 154 Mosonmagyaróvár I. ÓvárMargit-sziget (Nyulak szigete) 136, Möngke mongol nagykán 95

154. isõ. 172. 178 Mszryiszizv nõvgzzmrıi fqzaz-Márıa bolgár eámé, 11 András leá- lem 25. 59. 60

nya 27, 29. 7/1 Muhi B6, 102- (Laszkarisz) magyar királyné 27,

50, 57, 104, 127, 147 N- (Magyarországi) nápolyi király- Nagyszeben (Szeben) 26. 58

né 135, 177, 179 Nagyszombat 78, 82, 119. 122-125Maros 86,122,135 Nagyszñlds 120Maros-Temes köze 99 Nagytapolcsány 169Martell Károly 179, 181, 184 Nagyvárad (Várad) 12. 48, 90. 119.Máté (1.), Csák nembeli 93 121-122, 170- (11.), Csák nembeli 150, 164. Nápoly 137-138. 177. 179, 181

167, 169. 170 Nápoly-szicíliai Királyság 137~ (111.), Csák nembeli 169, Nassaui Adolf 1. Adolf

180-181, 183-184, 189 Nemanja lstván 14Mátyás esztergomi érsek 87 Német Csásıárság l. NémetországMedileriáneum 7 Némci-római Császárság I. Német-Membrok kun lejedelem 61 országMihály boszniai herceg, 1V Béla Németlipcse 120-121

unokája 130 Németország (Német Császárság,-. Cseınyıgovi, kijevi fejedelem 95 Némehrómaı Császárság) 15. 30,Miklós. 111. pápa 165 87, 137. 153. 163, 177Miklós. Csák nembeli 65 Nčmelújvár 103-. Ceregye nembeli 15&151 Nıerleraltaıch 89-, Cutkeled nembeli 150, 164 Nikaiai Császárság 27. 50. 130-_ Héder nembeli Kőszegi 159, Nis 14

169-i7o. 184 Nõgzszi megye ias. ıaõ. 1-iz-, Kán nembeli 155-157, 161 Nógrádszakál (Szakál) 135Miiızõ õi Navgzmd 25

Z-rá

Személy- és helynévmutató @

NY rzsiririzzgy vára 1. iirzdzNyitra 86. 103, 121, 157 Petenye lia Péter 189- megye 169, 180 Péter 1. Courtenay Pér'-rNyugat-Európa 7. 8, 14, 111, 113. , Csák nembeli 135.L159»»16O.

119. 123, 191-192. 193 163-164, 169, 130Nyulak szigete l. Margitsziget - csanádi ispán (Fetur bán) 32

0 Ó -. Héder nembeli Kőszegi. veszpré-` " 7 16046Oizmlz 88, ıoõ, ii9. i7E _ |',Íj,,,P,"Í,ff,lÍ„P„j,,a és

gjfanšlsf Vu" 168 -. Monoszló nembeli, erdélyi püs-- `1( 161orizazztõ ısi I ,.,,f,Í,,, ,29

L-8V'"°'3l<Ü'háS° Petur hán l. Péter

Orzrg, iv. rzemzr-rõmzi zrõzzõr is, §:jf,ád32'3j°4` "D9Ottó domonkos szerzetes 83 Šomszlo ŠŠOB7 104 1,, 123Ori.zi<.-ar. ii. zsrzh itiraıy 128-ıaı. °“°“Y 1 ` . -` ' ` `

136 146 149 iso-ıõi 156457 'Ü '33 l°°"“" l57` 172-_ isa, 163-164 '3°"5lm0 ,B5

Ovár (Mosonmagyaróvár) 151, 157 ëmegye 68'. Á I ÍăCl'II$1Euzoraibansag 156 Prága 150

Ogödej mongol nagykán 88, 95 Rába 151

P Rábca 151Pakrae 110 Rád lhelyflëvl 13Pál. Ceregye nembeli 92-93. 150 - (Személynév) 39- gyõri. komáromi, mosoni is- Radna 78

pan ıaa Rama 123. iaiz, srzizie zszıauiszıi 164, ia4 R-*R05 161-166- 165Pannonhalma 76. 88 Rám-1 12ı>.ır„.õ,-,ga 152 Rátót nemzetség 155. 1E3Parak 104_ 135 Regensburg 123Patak l Sárospatak Régi Magyarország l Magnapataki ispánság 109 HllfigëllflPázmány 39 Róbert esztergomi érsek 61. 66. 68Péc nemzetség 158, 183 Rogerius 37. 71. B0. 84. 91. 94Pecorai-i Jakab pápai legátus 68-69. Róma 12. 1/I-15. 59. 69. 80. 125.

70 167. 173-174. 184Pécs 119. 121 Roman halicsi és volhíniai Íı:jede»Pest 78. 85 87, 103. 106, 119. 122. lem 24

136. 171. 182 - halitsi herceg 129

' 717 _

û Személy- és helynévmutató

Rosztisz1av_.Csernyigovi 95,127428, ıao-131, 1a(»ıs7, 146,150

Rozembetk Záviš cseh főút 173Rudolf, l. [Hal1sbută) német ki-

záıy 158-159, 1 3, 164, 177S

Sajó 86. 102Salorne 25Sándcıı ıspán 65Sáros 104sárosi ıspánság 109, 133. 171Sáruspatak (Patak) 120Sátoraljaújhely 120Selıes ıspáı-1 65Scgcsd 109Sclmcclıáııya 78, 82, 111, 119Semmering-hágó 129Sempte 104sóı bánság 156Somogy mz ye 13, 87Snpën 105, 121-122, 126, 157.

I- megye 125, 150. 174Spalato (Split) 29, 57, 184Spalatóı Tamás 16, 88Split 1. SpalatoStájerotsäg 127 150, 150šubie „zlad 164, 179, 184, 189Sváb Fülöp 1. FülöpSvájc 184

SZSza|án kun fejedelem 100Szák nemzetség 20, 47Szakál 1. NógtádszakálSzalacs 55Szalónak 105.159Szamos B6Szászország 26, 97Szászváros 56Száva 125, 127, 160, 189Szeben l. Nagyszeben

Szeged 55,121~122Szekcső 1, DunaszekcsõSzékelyföld 58Székesfehéwár (Fehérvár) 17, 54,

78, BB, 106, 119, 121-122, 143.149, 152, 159, 177478

Szem Erzsébet l. Eızsčbct- lstván 1. 1. lstván~ Kınga I. Kıngaf Margit I. MargitSzcmföld 11~14, 26~27, 31. 34,

45. /18, 126Szentgyötgyiek 65Szentvıd 105Szepes 1. Szepességszepesi ispánság 109Sıepessčg (Szepes) 314-12. 97, 103

108. 122, 141, 152, 163Szerbia 14, BB, 137Szerémség 86, 110. 122, 128Szilézia 97Szkítia 152Szlavónia 12, 49, 57, 59, 62, 73,

79. 82, 88, 108, 110, 112, 122,129. 133. 136. 138. 141, 157458184, 169, 180, 183, 189

Szlovénia 122Szolnok 122Szombathely 122szõzenyseg 106, 128, 130, 137Szuzdali Fejedclıımség 83Szventszlav Jakab 130, 137

TTapolca 122Temes 99. 168, 189Tengermellék 11-12. 21, 88, 153,

164. 180, 189Tcodor 1. Vc|tel'\i TcodorTêtény 165Theodóıosz (laszkansz) nikaıaı csá

szár 27Thesszalonıké 26Tisza 99. 122, 175

218

Személy- és helynévmutató Q

Tiszántúl 163. 139 Vencel, 1. cseh király 126429Toboly 104 Vereckei-hágó (Oroszkapu.Toma| nemzetség 79, B5 Hcgyikapu) 8546Tomasina (Morosini) 180-181. 183 Vértes hegység 158romai ıspanzsg 109 vzzzpfõm 12.27,160-161Tärtcl, kun 175 - megye 160Töss 184 Vidin 26ˇ1`ra11 BB Visegrád 104Trencsén B6 Vlag/imir 1. Volhlnia- megye B6. 180 Volga 83, 94Turõc B6. 104. 141 voıhrmz (Lzazmërrz, vızgyr.Turóci-fennsík 103 mu) 24Tünngia 73, 97 Vukan szerb nagyzsupán 14Türie nemzetség 93 W

U Wroelaw I. BurOı7JóUgrin, Csák nembeli 184- kalocsai érsek 86, 87 YUgcıcsa 109 Ypcrn (Ypres) 123Ung megye 179 Ypres l. YpernUros, I. szerb király 137 Z

V Zadar I. ZaraVác 12, 142 Zágráb (Zágráb-Grčc) 87. 103, 105vs; 157 110, 119, 121422, 190Várad l. Nagyvárad Zala megye 142, 1/15. 150, 157vzrzzzı 16 Zara (zzdzz) 1s,27,12sVas megye 105, 139. 150, 157. Zemplén megye 189

159. 170.. 174 zõıyzzm 104. 109, 120. 183VëSV5l 121 122.155 zólynmi ıspánság 103Vaszılku (llomanovics) 60Vejtehi`1`eodor 189 ZSVelence 15. 27. 111, 122, 125, 129, Zsitva 172

187, 164, 17sz177, 183 zszıns 122

Tartalom

ELÖSZÓ_ _ _ _ _ _ _ _ ._ __5

iM1ıE Le iii, 1_ÁszLÓ.A TKONVEDO KHLÁLYOK

Dinasztikus párliarcok . _ . _ _ _ 11

11. A_NDiı_Ás, _ _A VALLALKOZO i(EDvU KIRÁLY

15

23

28

3/I

Úiutakon _ _ _ . _ _ _ _ __

Háborúk és külkapı:sO1atDk_ . . .

Belsõ viszályok _ _ _ _ _ _ _ . . _ _

Abirtokszerzésindlttatásaı _ _ _

A királyt izcılgáló alıitvalókés alávetett népek . _ _ _ _ _

Csõdhelyzet és válságkezelés. _ _

A21221_évi^ranyl:ulla_ . _ _

`1`r6nörökösaze|1erızék élén _ _ _

4045

51

56

62

66

71

75

B1rtokvissuvetelek_ _ _ _ _ _ _ _ _

Az egyház szorltásálı-an. _ _

11. András utolsó évei _ _ _ _

Azürökülhagyuttorsıág _ _ _ _

iv. BÉLA,A EONTOLVA ÜJITÓ i<ıiıÁi.Y

Visszarendezifsı kísérletek _ _ . _ 79

ˇ_zzˇí`

A latáriárás és következményei _ 85

A királyság megiliiításánaksarokpontiai _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ 91

Teleplıések és népmozgások_ _ _ 96

Hadügyi reformokez bifzzkpoıiıitz _ _ 102Czzdzzsgirzrzirmnk _ _ ıoaAgráıstzizizuiás _ _ _ _ _váıosfqıõaez _ _ _ _ _ _ _ _l(ülpo1ıtıka__________,__

A király és a trónörökös viszályalãl

Bárók és nemesek _ _ _ _ _ _ _ 158

1V_Bı':lauti:ls6čvei _ _ _ _ . 146

112

118

125

V. 1sTvÁN, _A NACY REMENYÚ Kı1ıÁLY

Rendteremtõ sikerekés kudarcok. _ . _ _ _ _ 149

iv. LÁSZLÓ. _ _A sORssAL DAcOLo KHKALY

Az anarcliikus báróuralorn évei 155

Akárvallcıttak iısszeíogãsa _ _ _ 161

Akunnáletikırály _ _ _ _ _ _ _ 168

I.-_;

111 _ANDiı_Ás,A JÖVEVENY 1<11tÁ1_Y

Kiúıkeresõ refnrmkísérleiek _ _Tartui-nái-iycık születése _ _ _ _

UTÓSZÓA század mérlege _ . _ _ _ _ _ . _ _

1=üccE1.iÉKis. sz/1zAD1 K1iu'\LYoK _ _ÁiırÁDOKz ıs, szÁzAD _ _ _

TÉRKÉPEK _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _TÁJEKOZTATŐ i1ıODA1_O1v1Források _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _Osszzfogıziõ 1-„.„-1i<Ai<_itõziıtzwvzıt _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _Monográflãk . _ _ _ _ . _ _ _Tıınilı-1-1ánykl)tere1<_ _ _ _ _ _ _Tanulmányok _ _ _ _ _ _ _

s_ZEMÉLY- _ _Es HELYNEvMuTATo_ _

A Magyar Századok kotetei

Krıstó Gyula:

Makk Ferenc:

Almási Tibor:

Bertényi lván:

Draskóczy lstván:

Pálffy Géza:

Ágoston Gábor-Oborni Teréz:

ifi. Barta lános:

Csorba László:

Gergely lenčelzsák Lajos:

A11

A12

A13

A14

_ század

_ század

_ század

. század

A 15. század

A16

A 17.

A18

A19

A 20.

század

század

század

század

század

története

története

története

története

története

története

története

története

története

története

A kötet térképeit Nagy Béla készítette

1S1!N 963 8469 96 X (osszkiadás)ISBN 968 9252 22 D

Felelős kiadó a Pannonica Holding Rt. vezérigazgatójaFelelős szerkesztő: Hegyblró ÉvaTipográlıa tórdelés: Scriptor Br_

Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda KÍt_Felelős vezetõ. Vadász József

MAGYARORSZÁG A 13. SZAZADBAN LEıva\ : ,\` \ - \5ÖQ ,\ ÁR!/Aăf I- \, „z„„, -~ 10 z„„„ , ;„z. 9-h 019 /~\ 3*, ,,.\ , 0 D Q , > ;9;,ı\;.,Q'g1z3šzP„ A .`

, , W\ 9\R “OK/ s..„„ ::`_zp,Áwz, „ ~ ,V Ši I: ,ff “TJEMI * ˇ

×:ˇe\ vb O 8 z r 8' K `ÜÍŠ„Í{„.?Š'«z'šz /t7`z*<“*"šÉ“I f ı .,ı`

Šwá°e \ Kšfffçãw/ `R4\^< I ,ercegse'g~\ 1-` :;§1',l§")`/**';~I' og~ z zzë„„„:f„»,>«.«NúGıı\„.„«-f,~ /i .r \ fë J ,_ :fn

ˇ / f~=.'~"..č~ıqÉ"' ,> ˇ KRW: ˇŠ§"~z×' M*OPRON „„.,§z-,ˇ6".4°ÍŠb9"*"ı \\:`~ '>, , - _ . ; _

> 2 izrí-v__lV_,~,Í]Í.ı - =.„ E1

\ I ` I 1 I I `§`\

1”"Öv~<'f2ŠxmI

)ö\\ "'§_ '\E`z;§'.'Í;§f'»>„„,\

4\ 51z;""^Š§z>§»„,,§z_',`„F' P,Š1-OH)

VH7-Eifff”.-9

I-,_„,,,, ~ - \m\\ Svumm I,/„_„,E5z„ `f..,.„„. L-z ,PES T \,`Q ~;.z§.ã-\_`.;& ` ;;;,:":\

- - - z.. ~ıA , ' _ _ı\Karıntıaı MW/ ,z A 'ff ,` ,`_H`e-rcEg,s-é-g _ , ;,„,,„, "

9% R,f.Š_'Í" `-LTLNA .K /\z 1 „ A 1 „.., \ „L zv 'zf -- V°

ñe==~. .. „.A°°riíÍ„-. `-'” `;ı\~ J " \.. v + ,-O r g r O f s a~~g ___,.-(kEm_ Iz „ik ---`___._ 13"' mšããqčq z„ű„{ 4 Šf S ( vflıwzı ___ `

-' \\_ Xx mz* Š ız.„„ 8 R /ˇ ` _rk \"\z _ ä~F\\Š,_,,ã" ı_ıA-mz. `|\ıı ;-Kmfi

I YŠ1 F lv gm] I 8 Pızızssfizı' *A. °ˇ`1- \ 3 z_`0,,.- fz.-.`,z„zıı J V 0...- V. r-AuI Q'\`~”` \ 9 7' um" 4 1 A' 0 fwf“'^"*1g„;„< \ ,I “Ász `\ ` \s1EııE

V Y . .z„..„.,e.. .,,_ . „/ _ > ` , . „ z..`-< I N' « z"”,-” 5:' WR×_ _\ \, \ E V u Ű'z, =,§:\ we \ \ /I .\ szı Eızıııg u ,falu

« .z „a Í V „°

'sbqıöE &_/__ _. L\ ,rf

8'-`z\ `'zší ._`;»",?`f"f''Í»Š cav `_\.`7ˇVá n*K/\ .522C

O, zë

w__5

§°''$-ı„,*Q,z×Nf,zO,Á ':L"Í`\_` .zzíišš

`90 L-,Í (J),3\:-+4

PV3"L34^

Šax\a'JQ;+M2ÍJ/\

OH7,T

\°ı?Í1? B-1*,

? ` 9 \ „“l_- _ \ D Evan-ııııaııvsıı *Š

ie X 3:. \ ıımı

Psz s z>E R Eı

vzLf„„A„sAa 3 ;" /A ` 33:22:...L" 45,0 ` 3 Š- Üi!`3ZÍ2Z,`Š"

-_,__(__, H-_- , ^ 3, \~ , z.,„„-«z„.„Lsıflos s' »É : ::..,.,ŠšŠqL%E„% * .' qš 1 „„„_,-„Š E5E;.H\,\ E __, " ,\ , ˇëı 0-„.„„„

2 `/Í ,z~-;ew§„; `, :fu N 6 ::_ v.„„„=„„„.ı:ı\`

oo oo(.

.X06.Š -Š_`„";,§' 4r,,,j" ' "`~ "\§;?;_f,;~,_`WM fmr\ zz __`\Q._ _,_ \“L \_\

ı . „zi” _ `` .` L__ f \`,_ ~f Rf-ver. \`^""" "*'f'Í"“,'s Z lo L vs O KIÉÍLQÃÜ' 6 \\(1 „I ) V F \..,»z°.-ék *W f<`Íw":`«ı:ë;§~?='- _ ",,.\

* Ö V.

.~"\__

\ff'

\ OGvfifë-=ı„ „ 1 Š---,.\»\' 'Q f/ 4? “'“°"'“'*'wčyqírhy WĂCŐ\ fi\...:'§h,J%í° F3: ~ Š @&§\v\ ׄ.ız»«„„„>.„z

.. . . , X \."3z§„;.:,“Tz Í/'f = Q / M4 . . /1 N, , +4 /V »R04! / S' ` zš vw 41 _. H \, - Z ×_ I, Q \ 19

I sz. ˇ `\ °. E ` ..`

,W___ RASZM J ` ) - ,„ ma'-1 *`>«.§L \~:'3"“~§(~J. Q' K

.z.

40 -Í/-I.`

_`_>z

;×»“`~:.„

'O

-)._,`ı_

.i:Š-

b~`

sv,J„A

1

“ ' \ ~`~ Wir s \~. 0,, ,MB ,>„ A R Y „.„... 1 __„ z. ,„,\\5_,,Q ...\ šf,„,„×ex}i„.g..; . _l `____`f- \z A ~\,_ \ ` „V ısăz. 7

\--V” 4k---\ 1 n „__ ,K »mu `>`ˇf„„.z \.._J1(\D\7,';-;.~`;_,„ prwgz i ˇ)„ \.;„„...,. ____,- ~ lr " - ıı ur-/"`\ _ ,Aw-

ävzz ; A 5 Ã' 1**-18'-É*-<;-~ ČH:«„f$;fÃLZf" /` »`__ - '

°2~ç`;-yM"1'i`l'.`/_“\`- B mi -`._í\ñ:> vııfififhyf/.4ik:š'é:Í';ë~×L___\ 15 Mfl -_4 -W \z f„„z„m\+ \/'

/ I

____,'/ı;./;,/

«,ű„,_,„z H UN V4 0 '/bí: ıı / \-.„§„„\ ...V Í'.M ,......„„, ` *“""“ \ \

2 1- `\ -zz..„„ / \ \ V" \ ãıfnııssd ,' Í /, \ \

J: Jhflffl / Í S z\ö\ı e' n y ı' \\\b \\

.sm ' ”ˇ"""' \ K u “\Í} ., \'I sııınãıi ,,„„„ ýg ` \ \.\ I ~,

` -'\ _\\\-* \ 1--, - },_,..ı `,N

2

aınıčg KW80* "nb G 5 É H S Í\9

K ı R I- V 5 ŰEOLEÁR c RsÁG

MAGYAR szÁZADoK

Romlús és épü|és különös konlraszvia ie\|emzi a 13 szazadaâ A kiralyscıg

e\erő||enedése sok baj! haza!! az arszógra: bclvıszalyokat, erőszakot, kulsö

kiszalgóllaiohsógct, Feharíózlalhalaýlan manga] ınvazióı, a szazad uiolso

lnarmadaban pedig arıarcbikus béıróuralmai és tanomanyi széfiagalódasv

Ám az Árpadok Haialrnanak hanyaflasa az ors2ag|akosok erőgyarapa-

dósóval és szabadabb éleflehelőségeinek megnyflasóval parhuzamban'

ső! következtében-men! végbe. A királyság !arsada\mi, gazdasági rendjének

megúiu|aséı|'ıoı O régi hata|mi, kormányzati szervezet vú|sógan és összeam~

lasan kereszlül vezeiefl az út ˇ

Nem kétséges, hogy a W3 szazad O gazdasági és a tarsadalmi ólalakulús

Iekinfetében sikervörfenelnek mondható Magyarorszag gyors üãemben hakıdl

azon a pólyan, amelyet Nyugat-Európa masfél-két évszazaddcfl korábban

bejárt. A kia|aku\Ó úi viszonyokal ruga|massag, a növekedés képessége,

az energiák és az eröforrasok Halmozadasa ie||emez|e E kazegben olyan

jelenségek valiak meghaklırozóva, min! O gazdČı|kodcˇ>i érdekeliség, az čıru,

a pénz, a piac és a varos, vagy min! a nemesi, a paraszvol s a po\gar| megıllevd

egyéni es kollektív jogok érvényesülese Magyarország berendezkedóse a 13

szalad saran vefle fel azakaâ a szerkczcri kere0ekeI, amelyek Több evszózadra

felıéhell Ieremfelfek a kíra|ysóg és lakosai gyarapodasara iogokban, anyagi

és szeflemi [avakban egyaránt