�A Mûvészetbarátok Egyesületének (alapítva 1973.) füzetei/106. � Ára: 600.- Ft ��XXII. évfolyam 3. szám � 2012. május – június � Tagoknak tagdíj ellenében �

MÛVÉSZET BARÁTAIés

és oktatási intézményeiket. Ilyen körülmények között vé-gezte miniszteri biztosi tevékenységét Korzenszky Richárd,és úgy hiszem 1990 és 1994 között jelentős eredményeket értel. 1992-től a Katolikus Iskolák Főhatósága ügyvezetőelnökének is kinevezték. Elmondhatom, hogy közreműkö-désével – sok régi egyházi iskola alakult újjá, mellettük szá-mos új is létrejött, és elkezdődött az egyházi felsőoktatásátszervezése is. Sokszor az egyházi vezetőket kellett meg-győzni, hogy vállalják intézmények alapítását, működteté-sét, mert a történelem adta lehetőséget fontos időben kihasz-nálni. Korzenszky atya azzal az érzéssel távozhatott a min-isztériumból, hogy megtette azt, amit ennyi idő alatt el lehe-tett végezni, s napjainkban már láthatjuk, hogy az akkor el-vetett mag szárba szökkent, és ha lassan is, de érleli gyü-mölcsét. Tapasztalatait PÁTERNOSZTER (alcíme: Fel-jegyzések a minisztériumból 1992-94) című könyvében adtaközre. 1994-ben Korzenszky Richárd új feladatot kapott,méghozzá Magyarország egyik legismertebb, leglátogatot-tabb szent helyén, a Balaton parti Tihanyban.

A história őrzője

Dr. Szögi LászlóAmi az életet szolgálja, az jó!

Korzenszky Richárd a tihanyi apátság perjele. Életének hétévtizede a Dunántúlhoz kötődik. Az egykori híres pre-montrei prépostság városában Csornán született, de már úgynőtt fel, hogy a nagy nevű egyházi intézményt a diktatúra be-záratta. Kapuvári iskolázása után a legősibb magyar kato-likus központban, a Bencés Rend még akkor is megmaradtmonostorában működő gimnáziumban, Pannonhalmán foly-tatta tanulmányait. 1955 és 1959 között a magyar egyháztörténetének egyik legnehezebb szakaszában tanult a bencé-sek vezette középiskolában, amikor az ateizmust hivatalosideológiaként hirdető rendszer a legdurvább, erőszakos esz-közökkel is gátolni akarta a még megmaradt egyházi intéz-mények működését. E korban az egyházi iskolába való jelent-kezés is hitvallásnak számított, és többféle hátrányos meg-különböztetésre számíthatott, aki ezt megtette. KorzenszkyRichárdot Pannonhalmán bizonnyal mélyen érintette az ezeréves kolostor szellemisége, és itt érlelődött benne a szerze-tesi hivatás gondolata. 1959-ben kérte felvételét Szent Bene-dek Rendjébe, 1964-ben szentelték pappá. Tanári diplomájátmagyar-orosz szakon az Eötvös Lóránd Tudományegyete-men szerezte. 1968-tól előbb a rend Győri, majd Pannonhal-mi Gimnáziumában és a Pannonhalmi Teológiai Főiskolán istanított. 1973-tól 1979-ig főapáti titkár, tíz évig a Pannon-halmi Gimnázium igazgatója, majd főmonostori perjel lett.

Az 1990-es évek elején sok jó szándékú ember érezte,erkölcsi kötelességének, hogy a négy évtizedes diktatúra utánsegítse felépíteni az új Magyarországot. Sokan hagyták ab-ba ideiglenesen, vagy véglegesen addigi hivatásukat, hogya közigazgatás különböző posztjain támogassák azt, amineklétrejöttét korábban csak remélni merték. Így került 1991-benKorzenszky Richárd az akkori Művelődési- és KözoktatásiMinisztériumba, mint a Magyar Katolikus Egyház megbí-zottja, és miniszteri biztos. Itteni munkáját közelebbről is is-mertem, és tudom, hogy milyen nehéz és ellentmondásos vi-szonyok között próbálta az új kormány a rendszerváltást meg-valósítani. Újjá kellett éleszteni a szétrombolt egyházi okta-tást, és fokozatosan visszaadni a szinte teljes ingatlanvagyo-nától megfosztott történelmi egyházaknak egykori szociális

2012. május – június2

A tihanyi bencés monostort 1055-ben alapította I. Andráskirályunk és altemploma ma is őrzi síremlékét. A Balatonlegszebb pontján épült kolostor évszázadokon keresztül tel-jesítette hivatását, de évtizedeken át csupán múzeumkéntműködhetett. Erre a helyre került Richárd atya azzal a fela-dattal, hogy élessze újjá a kolostort, és újítsa meg mű-ködését. Aki az elmúlt közel két évtizedben járt Tihanyban,láthatta a változásokat. Gondozott a monostor épülete, ésfolyamatos a templom és környékének felújítása. Talán mégennél is fontosabb, hogy Korzenszky Richárd irányításávalegy közösség is megújul, erősödik. Országos hírű havi ren-dezvénye a Tetőtéri Esték, amely egy-egy jeles író, művész,szakértelmiségi közreműködő előadása, bemutatkozása. Errőlígy vallott: „az ember technikai civilizációjával nem fejlődöttegyütt az emberi szív civilizációja. Az értékek kérdése nemtöbbségi vélemény, nem szavazás kérdése. Ami az életet szol-gálja, az jó, ami az életet pusztítja, vagy gátolja, az rossz.”

Elhangzott 2012. március 24-én a Magyar TudományosAkadémi dísztermében a Magyar Örökség-díj átadásán.

Megilletődve állok itt, s mondok köszönetet mindazoknak akitüntetettek nevében, akik bennünket erre az elismerésre ér-demesnek tartottak.

Kivétel nélkül mindenkinek kötelessége, hogy hű legyenhazájához. Olyan kötelesség ez, amit parancsra teljesíteninem lehet. A hűség mindig önkéntes, soha nem lehet kikény-szeríteni. A kényszerből tett vállalás rabság, szolgaság. Ahűség szabad embert feltételez.

Kötelessége mindenkinek, hogy amit kapott, másokkalmegossza. Mert mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7) Egyi-künk sem dicsekedhet az adományokkal. De mindannyiunk-nak föl kell tenni újra és újra a kérdést: megtettem-e mindent,ami tőlem telik? Mire használtam, amit kaptam?

Érdemes elgondolkodni Széchenyi István egy mondatán:„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert ma-gyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében já-ró még korántsem hazafi.” Keresztury Dezső pedig akövetkezőt mondta: „A nemzetek állami egységének hordo-zója és védelmezője az országló hatalom, életformájának,hagyományának, erkölcsiségének őrzői és újrateremtőiviszont a szellem emberei.”

Nemzedékek állnak egymás vállán. Mindannyiunkat azelőttünk járók tartanak. Mindannyian szűkebb-tágabb kö-zösségekben élünk, senki sem élhet önmagának, önmagában.

Ha megtettetek mindent, mondjátok: „Csupán a köteles-ségünket teljesítettük.” (Vö. Lk 17,10) Istennek hála, hogyadott hozzá erőt. És adjon erőt sokaknak, mindenkinek, aki-nek hazája ez a föld. Hogy emberibb és szebb lehessen azéletünk. A világunk. A jövőnk.

Korzenszky Richárd OSB

A hűség mindig önkéntesKorzenszky Richárd

Tóth SándorAQUINCUM KÖVEIN

Bár még illik a hold-pánt Ister habfonatára,költők versei csak korhadt fán feledés.

Még mi maradt? A köveknek marjult füst-ragyogásaés köpenyén az idő foltos ráncaival.

Így meditálhat a vándor, időgép rabja a távolfénygomolyán ha kinéz, látva a századokat.

Vissza az emléktár bekövült boltív keretében:mégis él ez a Táj, Róma-jegyezte ara.

Jönnek a múltak, a lomha időben az elfeledettek,Róma után a lovas, sarja a Múzsa fia:

Alkonyi díszben dűl nászára a lány mosolyávalarcán, nem nevezett, távoli, szép idegen,

hogy már tudja e gyötrött nép erejében a vulkánt,tűz-kereső iramot tettek szent mezején,

és a szabadság megtartó magasán a nehéznekvallott hit-fogadást. Mozdulj, Pannonia,

megroncsolt nemzet testében a vágy szava ébredtúl a habos sikeren erkölcs s jog csak a tét.

Tágulj, élj nemesedve te szárnyas, sok szívű bárka,egyformán melegíts ittenit és idegent.

„Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédségés szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen...gépezet.”

Victor Hugo

„A hit olyan, mint a szeretet: nem lehet kikényszeríteni.Ezért hiábavaló vállalkozás, ha állami rendszabályok-kal akarjuk a szeretetet bevezetni, vagy megerősíteni;mert mint ahogy gyűlöletet kelt, ha megkíséreljük ki-kényszeríteni a szeretetet, ugyanúgy igazi hitetlenségetkelt, ha a hitet valakire rá akarjuk kényszeríteni.”

Schopenhauer

2012. május – június 3

Takaró MihályÚjra kell építeni múltunkat is

Tormay Cécile szépírói munkássága 1899-ben az Apródszerelem című novelláskötettel indul. Már első alkotásai-ban felfedezhető írásművészetének talán legértékesebb ele-me: az atmoszféra teremtő erő. Írói pályája 1918-ig töret-len a korabeli magyar irodalomban, nemzetközi elismert-sége is rendkívüli. Novellái, regényei rendszeresen megje-lennek olasz, francia, német folyóiratokban, regényeit so-rozatban kiadják a jelentős német, francia, olasz könyvkia-dók. Méltatása politikai beállítódástól függetlenül AnatoleFrance-tól D,Annunzióig egyöntetűen elismerő. A BerlinerTageblatt, a Welltspiegel, a Vossische Zeitung, a drezdaiSonne versengnek Tormay műveinek kiadási jogáért.Marcel Tinayre, Marcel Prevost, Calman Lévy – a legna-gyobb francia irodalmi folyóiratok számára igyekeznekmegnyerni Tormay műveinek publikálási lehetőségét. Fel-fedezik benne a modern, vegytisztán politikamentes, imp-resszionista, lírai színezetű szó- és hangulatművészt. Tor-may rövidesen a legismertebb magyar írónőként a kortársvilágirodalom elismert tagja lesz. az Emberek a kövek kö-zött, a Régi ház, a Viaszfigurák ennek a különleges, mo-dern stílusnak az ékkövei. Műveit ekkor már angol, német,holland, olasz, finn, észt, francia nyelven is olvashatják.Szerb Antal szerint annak a stílusnak és stílusteremtő életér-zésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babitsfiatalkori verseiben, Kosztolányi és Tóth Árpád költészeté-ben érte el. Figyelmét a történelem és a politika eseményeinéhány esztendőre más irányba terelik. E korszak kiemel-kedő alkotói termése a Bújdosó könyv.

1923-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter személye-sen kéri egy olyan folyóirat megalapítására, mely méltánreprezentálhatja a korszak magyar szellemi életének legki-válóbb megnyilvánulását, bemutatva a nem nyugatos írók,történészek, zenetudósok, művelődéspolitikusok legérté-kesebb alkotásait. A folyóirat címének – Napkelet – vá-lasztása is tudatos. A Nyugattól eltérő szellemi pólus a ma-gyar keresztény, nemzeti polgári, a középosztály szellemi-ségét tükröző, és azt tudatosan vállaló folyóirat szüle-tik.Tormay haláláig e lap főszerkesztője, irányának alakí-tója. Lapja a Trianon következtében politikailag szétszab-dalt, kulturális értelemben azonban tovább létező egészmagyar nemzet szellemi műhelye kíván lenni. Ezért kere-si kitartóan a lehetőséget arra is, hogy a Nyugat legjelentő-sebb, valódi értékeket teremtő írói is megszólaljanak fo-lyóiratában. Számos ez irányú kísérlete – nem az ő hibájá-ból – kudarcot vall.

A Napkeletben publikál – sokak között – Áprily Lajos,Erdélyi József, Herczeg Ferenc, Hóman Bálint, KodályZoltán, Mályusz Elemér, Mécs László, Németh László,Oláh György, Reményik Sándor, Sík Sándor, Szekfű Gyula,Zilahy Lajos, Horváth János.

Tormay Cécile élete utolsó éveiben visszatér a szépiro-dalomhoz. Ekkor már nemcsak mint írónő világhírű, ha-nem közéleti személyiségként is jegyzik. 1935-ben franciajavaslatra Madame Curie halála után a Szellemi Együtt-működés Nemzetközi Bizottsága elnökévé választják.

Ez az ENSZ elődjének, a Népszövetségnek volt akkoribanegyik legfontosabb bizottsága. 1936-ban az MTA irodalmidíjra terjeszti fel munkásságáért és A régi ház című, többmint tucatnyi európai nyelven olvasható, ismert regényéért.

Pályájának hatalmas teljesítménye Az ősi küldött. SzerbAntal írja: „van benne valami, amit hiába keresünk történelmiregényeinkben: atmoszféra, titok, félelem, az elmúlt szá-zadok sötét, ködös iszonyata. Nem egy bizonyos kor tör-ténelmi levegője van benne, hanem a Történelem levegője..”

Nehéz sorsú népként nekünk a múltunkat is újra kell épí-tenünk. A kommunista diktatúra torzító szellemi örökségemiatt most éppen a múlt hiteles feltárására és bemutatásáravan szükség. Tormay Cécile munkásságának és a Napkeletjelentőségének mai elismerése mérföldköves eseménye avalós, hiteles magyar múlt és kultúra helyreállításánaknemzetünk kollektív tudatában. Érdemes a kitüntető címre.Elhangzott 2012. március 24-én a Magyar Tudományos

Akadémia dísztermében a Magyar Örökség-díj átadásán.

Tormay Cécile (1875 – 1937)

Tormay Cécile szobra a Rókus kápolna mellett áll, ahon-nan utolsó útjára indult a Kerepesi temetőbe. Illő hozzá ahelyszín azért is, mert „A régi ház” írója, a régi Pest írójais volt. Bár tágította az ihletadó helyek körét Nádudvar, atrianoni döntéssel elcsatolt Arad melletti Algyas, és a délvi-déki Daruvár gyerekkori nyarai, az európai utazások, azérta régi Pest polgári világa maradéktalanul az övé. Ebből akulturális alapozottságból azonosult a Trianon előtti törté-nelmi hazával, a magyarság sorsával. Életre szólóan érin-tette a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája: előbbKárolyi, majd Kun Béla országárulása és országvesztése.A maga és könyve bujdosásának története itt kezdődik.

Lezsák SándorÉletműveket ledönteni nem lehet

Tormay Cécile írói munkássága és közéleti szerepvállalásatúlmutatnak ezen a jól körülhatárolható pesti téren. Koraielbeszélései tehetségét jelzik, de 1911-ben az „Emberek akövek között” című regénye már európai sikerkönyv. Méginkább az 1914-ben napvilágot látott „A régi ház” című. ABújdosó könyvet már világsikernek tekinthetjük. Nekünkebben a könyvben – talán mondhatom: naplóregényben –nem a világsiker a fontos, hanem annak a néhány hónapnaka megrendítő írói kordokumentációja, ami a maga nemébenvalóban páratlan a magyar irodalomban. Mai magyarnak tör-ténelmi lecke is. Történelmi lecke e könyv későbbi hosszasbújdosása is. Néhány évvel az írónő halála után jött egy újrendszer, amely életművének, személye létezésének még anyomát is el akarta tüntetni, kiírtani a köztudatból. Ennekoka a Bújdosó könyv volt, és az abban megvalósult kímélet-len szembenézés történelmünk leggyalázatosabb figuráival.

Tormay Cécile közéleti szerepe és szervező munkássága aszocializmusnak nevezett diktatúrák rémképe. Aki 1919-benmegszervezi a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, aNapkelet szerkesztője, latinból fordítja a magyar legendári-umot, aki kivívja a kormányzó nagyra becsülését.

Tormay Cécile szobrát avatjuk szembe állva a történelemhamisítóival, akik azt korábban ledöntötték. A szobrokat lelehet dönteni, de életműveket megsemmisíteni lehetetlen,mert bennük rejlő értékek új életet nyernek.

Tormay Cécile a Bujdosó könyv előszavában írta: „Ma-radjon meg könyvemben az, ami velünk vész el: egy halál-ra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének a kínja és be-csülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a meg-próbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt,elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.”

A szoboravató ünnepségen elhangzott avatóbeszédszerkesztett, rövidített változata

2012. május – június4

R. Törley Mária: Tormay Cécile (fotó: G.Bársonyi Hilda)

Dárday IstvánA Gulyás testvérek öröksége

Gulyás Gyula és Gulyás János a magyar filmművészetolyan meghatározó alkotópárosa, akiknek életútja, filmekértvívott küzdelmei, s maguk a művek a magyar vizuális kul-túra minden ellentmondását, keserves küzdelmét és ragyo-gó mélységeit magában hordja.

Két elszánt, a felszín mögé pillantásának szenvedélyévelmegáldott rendkívüli képességek birtokában induló fiatal lépbe a vizuális kultúra világába a hatvanas évek elején, ami-kor a testvérpár megjelenik az amatőr film mozgalom izgal-mas, szertelen, lehetetlent nem ismerő, nagy álmokat és nagycsalódásokat kergető-sejtető világába.

Ha a testvér szó jelent valamit – egy test, egy vér – akkormár eleve kiemelkedik e két fiatalember – a testvérpár – azamatőr filmes társaság népes világából, hogy egyetértések, ésegymással vívott harcok közben induljanak pályájukon, egyfelnőtt életen keresztül – minden sebeket ejtő harcot vállal-va hozzák létre olyan filmek sorozatát, melyek a magyarvalóság mélyrétegeiből elénk tárják a magyar valóság, amagyar történelem keserveit és sokszor láthatatlan össze-függéseit. Harcuk indulásuktól napjainkig tart, melynek haj-tóereje nem a filmes világ ezernyi vonzó csodája, hanem avalóság és az igazság alázatos tisztelete, a jobbító szándékúkíváncsiság és a hit abban, hogy a nyilvánosságra hozás ere-je előbb utóbb képes megváltoztatni a hatalom visszásságait.A szegények és üldözöttek sorsának jobbrafordulásában se-gítséget és erőt nyújt az elesetteknek.

Amatőr filmes pályájukat főleg játékfilmekkel kezdik, s afikció megújításának szentelik energiájukat de a filmes vi-lág végül sohasem engedi őket igazán ennek a területnek aközelébe – Gulyás Gyula még a főiskolára sem nyer felvételt,s igen nehezen kapnak bebocsájtást a filmgyári stúdiók ber-keibe is. Teljesítményük azért is példaértékű, mert saját erejük-ből váltak a magyar dokumentarista iskola meghatározóivá.

Innovatív érzékenységüket jelzi, hogy a penészleki film,a „Vannak változások” például jóval megelőzte a BBS szo-ciográfiai iskoláját, s lényegét tekintve a szocio film egyikemblematikus darabja, mondhatnánk – prototípusa lett.

Filmjeikben egyfelől arra törekszenek, hogy a kamera elékerülő emberek személyes sorsa a maga egészében, össze-függéseiben bontakozzon ki s igyekeznek az adott téma min-den lényeges összetevőjét és szereplőjét felkutatni, s az el-lentmondó vélemények szembesítésével a hétköznapi gon-dolkodás hamisságait leleplezni.

Gulyásék nem egyszerűen az ábrázolt valóságot doku-mentálják, hanem az ábrázolt valóság megismerésének fo-lyamata is jelen van filmjeikben, ami miatt – különösen tör-ténelmi műveik – többnyire még a történelmi kutatásokanyagainál is mélyebben mutatják meg az emberi és társa-dalmi sorsok drámaiságát.

A múlt és a jelen mindennapjait kevesen faggatják mozgó-képművészetünkben oly következetességgel, az embereketért történelmi csapásokat, feszültségeket és rejtett összefüg-géseket oly józan megvilágosító következetességgel, mintGulyás Gyula és Gulyás János – legyen közös alkotásukról,vagy külön forgatott filmjeikről szó.

2012. május – június 5

Rendezői magatartásuk mélyen empatikus és etikus, melysajátos módszereiknek megfelelően az összefüggések feltá-rása mellett mindenkor az ember felé fordítja kamerájukat,tudva, hogy minden korszak igazi mércéje az emberi létezésvalódi, konkrét állapota.

Filmjeik komplexitását csak növeli, hogy műveikben sajátjelenlétük felvállalásával a megörökítés dimenzióit a filme-zés tényének rögzítésével maximálisan hitelesítik.

Jelentős érdemük a magyar törénelem örökségének szen-vedélyes feltárása. Filmszociográfiáik a magyar kultúra leg-jobb hagyományát – a népi írók szociográfiai szemléletétfolytatják, s ezzel hitet tesznek ennek a világlátásnak műfaji,és országhatárokon túli érvényessége mellett.

Ők az elsők, akik „Széki lassú” című filmjükben még nyolcmm-es kamerával forgattak filmet Erdélyben, – egy mezősé-gi faluban Széken – mely a mára már az UNESCO által kul-turális örökségként védett népzenei és néptánc kincsen ala-puló Magyarországi táncházmozgalom kibontakozásánakegyik mély inspirációs motívuma volt. A magyar kultúrálisörökséghez kapcsolódó Kallós Zoltán népzenegyűjtőről szin-tén ők forgattak először a „Balladák földjén” című filmben.

Megrendítő és emlékezetes képsoraik közül felejthetetlenpéldául az „Isonzó” című első világháborús filmjük számtalanrészlete. Megható pillanat, amikor az ütközet életben maradtellenfelei vén fejjel – humánus és okos filmesek, diploma-ták szorgalmazására – országuk himnuszainak hangjainálölelkeztek össze. Az 1950-53 között a hortobágyi munkatá-borokba hurcoltak megpróbáltatásait feldolgozó, megrázóerejű „Törvénysértés nélkül” című filmszociográfiájuk 1988-ban nagydíjat nyert. Rendezői magatartásuknak, egyénimódszereiknek megfelelően a politikai összefüggések he-lyett kamerájukat az emberek felé fordították. Megrázó erő-vel ábrázolják az emberi megbocsájtás példáit, és a soroza-tos megtorlások megszűnésének vágyát.

Gulyás Gyula és Gulyás János művei akár egy évnyi tör-ténelemóra anyagát is képezhetik az oktatási rendszerben,

egy személyesen átélt hite-les történelemét, hiszen aztis vállalták – vállalják, hogyszemélyükben is jelen le-gyenek a filmjeikben do-kumentált eseményekben.Ez a kivételes szerep mégrokonszenvesebbé, és hite-lesebbé teszi alkotásaikat.

Különleges és egyedi pá-lya az övék – teljesítményüksúlyát tekintve nem eléggéelismerten, folytonosan a le-hetőségekért küzdve meg-született életművüket azidő egyre magasabb és fon-tosabbszintreemeli.Hiszem,hogyfilmjeikamodernmoz-gókép egyre bővülő felüle-tein mind szélesebb rétegek-hez jutnak el, s a jövőben azoktatás részévé válnak.

A 2012. március 24-én a Magyar Tudományos Akadémiadísztermében a Magyar Örökség-díj átadásán elhangzott

beszéd szerkesztett változata.

A nyolcvanas évek végén – a Művészetbarátok Egyesületeszervezésében – a Kossuth Klubban vetítettük az „Én isjártam Isonzóban” című filmet. A Gulyás testvéreken kí-vül megjelent Kun Zsigmond, (1893-2000) egyesületünkalapító tagja, az isonzói harcok hajdani résztvevője is.

Gulyás Gyula és Gulyás János

Elhunyt Kaszner Margit

Kőszegen született. Ta-nulmányai után a Pan-nónia Rajzfilm Válla-lat tervező animátoravolt. Fotómontázsait,egyedi grafikáit, rajza-it és akvarelljeit többmint kétszáz kiállítá-son láthatták az érdek-lődők. Ez év januárjá-ban a Magyar KultúraLovagja kitüntető cím-ben részesítették.

Vagyonát Nyáregy-háza önkormányzatá-ra hagyta, melynek vi-szonzásául az „Ezred-vég Múzeum és Baba-gyűjtemény”-nek (me-lyet férjével dr. GomolaGyörggyel alapítottak) otthont adott a település. Végaka-ratának megfelelően április 16-án a Rákoskeresztúri ÚjKöztemetőben helyezték örök nyugalomra. (geröly)

1938 – 2012

2012. május – június6

MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEK,HAGYATÉKOK, MÚZEUMOK XII.

Berzsenyi óta kies tartománya a múzsáknak a Kemenesalja.A költők, nyelvművelők, irodalmárok lakták hajdanán, sszép számban vonult vissza e vidék csendjébe nem egy maiművelője is az irodalomnak. A lexikonok tanúsága szerint,a képzőművészek népes csapata ugyancsak e tájat vallja el-bocsátó szülőföldjének. Útjaik Budapestre, más városokbavezetnek, de jutott belőlük a napfényes Itáliába, s a tenge-ren túlra is. Mostanáig minden bizonnyal Móritz Sándor(1924-1966) pályája emelkedett a legmagasabbra, és sajnosfélbetört a csúcs közelében.

Tehetségét a pápai Református Kollégiumban A. Tóth Sán-dor ismerte föl. Szárnyai alá vette a szegény vasutas család-ból érkező ifjút, aki a rendkívüli rajzórákat látogatta. Azokközé tartozott, akikkel „kísérletezni élvezet volt” – jegyez-te meg tanítványáról. Egyengette útját a KépzőművészetiFőiskola felé. Még tanuló volt, amikor megnyitotta első ki-állítását szülővárosában, Celldömölkön, s bíztató cikket írt„Egy művész elindul”címmel a helyi lapban. Később is fi-gyelemmel kísérte a Szőnyi István osztályában tanuló pat-ronáltját, aki rászolgált a bizalomra. A jeles akvarellista,Elekfy Jenő joggal vette maga mellé tanársegédnek. Mun-káját hivatásnak tekintette, szorgalmasan tanult, kiállításokatlátogatott, pályázatokon vett részt. Festészetét a nagybányaiszellem éltette, témáit a valóságból merítette, amelyhez szü-lőföldje, s tágabb haza – művésztelepek, alkotóházak kör-nyezete (Zsennye, Sárospatak) – bőséges anyagot kínált.Egyénisége hozzásegítette, hogy megtalálja az utat a korszak

politikai-szakmai útvesztőiben. „Festményei az úgynevezettszocreál” években csodálatos koloritjukkal, festői felfogá-sukkal nemzedéke legjobbjai közé emelték” – emlékezettSzíj Rezső, aki több képét sorolta gyűjteményébe.

A főiskolát 1948-ban fejezte be, és házasságot kötött aszobrász Újj Iringóval. Első önálló kiállítását Celldömöl-kön rendezték (1949). Festményei derűsek, bizakodást,életszeretet sugároztak. Sikeres indulást jelzett első, fővá-rosi tárlata (1953), majd a Munkácsy-díj (1956), amelyetKovácsműhely című festményével nyert el.

Csakhamar azonban sötétülni kezdett sorsa fölött az ég.Végzetes betegség előérzete, belső nyugtalanság, talán a fáj-dalom jutott kifejezésre színvilágának feltűnő változásában,indulatosabb ecsetkezelésében. 1958-ban állami segítséggel

repülő vitte Stockholmba.A világhírű Olivecronaműtőasztalán azonban csaknéhány évi halasztást kapottaz élethez. Újabb kiállításanyílt a FényesAdolf terem-ben (1965).Amásodik agy-műtét azonban már nemsegített. 1966-ban elhunyt,csak hamvai térhettek haza.

Sírjához nem járulhatunk,mert felesége őrizte ham-vait. Halála után szétszór-ták a Rákospalotai Újteme-tőben. Emléke a lexikonok-ban, köz- és magángyűjte-ményekbe került festmé-nyeiben, rajzaiban továbbél. Celldömölkön több alka-lommal rendeztek emlék-kiállítást a Munkácsy-díjasfestőművészmunkáiból.Ha-gyatékából harmincnégyetvásárolt a város állandó ki-állítás céljából. Ezek közöttmunkaábrázolás, tájkép ésportré egyaránt található.Az emlékszobát a bazaltkrá-

terhez vezető út melletti Sághegyi Múzeumban nyitották,de később a Művelődési Központban nyert elhelyezést.

Salamon N

Móritz Sándor: Napsütötte utca

Mádon búcsúztak Dr. Mátyás ErnőtőlÉletének 77. évében elhunyt Dr. Mátyás Ernő geológus, aföldtudományok kandidátusa, a Miskolci Egyetem c. egye-temi docense. A fényes szellők nemzedékéhez tartozott,amely megtépázódott az 1956-os változásokban, de gondol-kodásában megmaradt annak a fejlődő fiatalnak, akit a meg-előző időszak ilyen-olyan minősítésű jelszavai formáltakemberré. Egyik írásában így vall: „Nem átvennünk kellenea nyugati vagy a keleti kultúrát, hanem saját magunknakkovácsolni az elmúltakról egy olyan eszmerendszert, kul-túrakört, amely itt a korábbi történelmi időszakban gyöke-rezik... és az itt élők lelki épülését is... magába foglalja.”

2012. május – június 7

Tavaszváró

Hagyománnyá vált, hogy az egyesü-let tagjainak a tél ihletése alapján ké-szült alkotásait évente kollektív kiállí-táson mutattuk be. Ezeknek a tárla-toknak – kezdetben – az egyesületszékhelyének is számító István utcaiMűvészetbarátok Galériája adott he-lyet. A részvételi szándék meghaladtaa falak felületén elhelyezhető alkotá-sok számát. A bemutatkozás színhe-lye most már több éve az Erzsébetvá-rosi Közösségi Ház díszterme.

Többek javaslatára született az azelhatározás, hogy a tavaszi élmények-ből, és titkaiból fakadó képek kerülje-nek bemutatásra. A képeken duzzadórügyek ígérnek számunkra ízes gyü-mölcsöket. Üde zöld-sárga ruhájukatfeledve hamarosan sötétebb lombokkínálnak valami titkos vallomást. Anapokban „Rómából visszatérő” ha-rangok is a természet megállíthatatlanerejét és a reményét hozták. Ez a kiál-lítás is – ahol hatvanhat alkotó egy-egy munkája látható – ezt az érzéstkívánja erősíteni.

A Művészetbarátok Egyesülete nemkötelezi el magát egyetlen művészetiirányzat mellett sem. Nem kíván szó-szólója lenni egy-egy művész, vagyművészeti csoport tevékenységének.Egyetlen amatőr alkotót sem akarunkművésznek kikiáltani, s attól is óva-kodunk, hogy egyenlőségjelet tegyünkaz életét erre szentelő hivatásos, és azamatőr alkotó közé.

Ha kiállításainkon egymás mellettfügg egy-egy művész, vagy autodidak-ta munkája, attól sem a művész pro-duktuma nem lesz rosszabb, de azamatőré sem jobb. Közös bemutatásuka látogatók ízlését fejleszti, ítélőképes-ségét reálisabbá teszi, és ez eszköz aképzőművészeti ismeretterjesztésben.

A működésének 39. évfordulóját ün-neplő egyesületünk célja változatlan: amagyar kultúra és művészet ápolása.Ennek érdekében a művészet vala-mennyi ágának, műfajának és techni-kájának megismertetésére, népszerű-sítésére, általános kulturális ismere-teinek gyarapítására törekszik.

AMűvészeti Tanács tagjai – KemenesKatalin és Kőhegyi Gyula – valamintGombai Zsóka, M. Kass Judit és VargayZoltán Molnár József irányításával

Molnár József elemez-te a képátvétel tapasz-talatait. Hangsúlyozta,hogy az a néhány óra,amelyben „minősítet-ték” a kiállításra szántműveket, fontos segítőszándékú szakmai ta-pasztalatcsere volt,mellyel (két-három sze-mély kivételével) alko-tó és bíráló egyetértett.Azsűri örömmel nyug-tázta többek szakmaifejlődését. Köszönetetmondott – a korábbanemlítetteken kívül –Farkas Katalinnak,Szabó Péternek, vala-mint Juhász Erikánaka kiállítás előkészíté-se során végzett ön-zetlen munkájukért.

Atermet zsúfolásig megtöltő közönségnagy tetszéssel fogadta Pethes Csabaszínművész előadásában elhangzó al-kalomhoz illő verseit, majd DévaiNagy Kamilla előadóművész zenéstavaszköszöntő műsora következett.Kiállítók: A. Bak Péter, Arató Gab-riella, Arató Irén, Bálint Vera, BánkiH. Margó, Bánkuti Emese, B. CsordásZsuzsanna, Beleznay Diána, CsermákZsuzsanna, Csík Gabriella, DeáknéGvardián Katalin, Debrecenyi István,Farkas Katalin, Fenyves Mária An-nunziáta, Gálfy-Bódi Tamás, GombaiZsóka, Gulyás Anna, Hajagos Zsuzsa,Halpert Mária, Harmatné Szabó Mar-git, Horváth Györgyné, Janzsó Anna,Juhász Erika, Just Krisztina, KarsainéTonnelier Ghislaine, Keczely Gabriella,Kemenes Katalin, Kiss János, Kiss Zi-ta, Kontra Éva, Koó É. Lídia, K. TóthMária, Kökényné Fehér Erzsébet, Kő-hegyi Gyula, Kőrösi Tamás, KürthyVeronika, Krupa József, Laukó Pál,Lipcsey Judit, M. Kass Judit, MohainéBurián Mária Ágnes, Molnár Edit,Molnár József, Murányi Imre, NagyBéla, Őrsy Attila, Papp Judit, Péch-Chikány Béla, Pintér Éva, Rosta Erzsi,Rózsásné Dusek Katalin, Sifter István,Sorki-Dala Andor, Szabadi Katalin,Szabó Péter, Szemenyei Klára, Sz.Varga Irén, Tábori Zsuzsánna, TöröknéCsapó Piroska, Vaderna Éva, VargaÖdön Tibor, Vargay Zoltán, ZichóGabriella, Zombori Katalin.

Keczely Gabriella: Gólyaszerelemválogatta, választotta a kiállítás képeit.

József Attila 1905. április 11-i szü-letésnapjához kapcsolódóan ünnepel-jük a Költészet Napját. Ezért döntöt-tünk úgy az Erzsébetvárosi KözösségiHáz igazgatójával Váczi Andrással,hogy e kiállítással tisztelgünk az elő-döknek. A vers összekapcsolja a mű-vészeti ágakat, hiszen a zenei ihlet vers-írásra ösztönöz, az ecset nyomán pedigminden jelenség költészetté válik.

Dévai Nagy Kamilla

2012. május – június8

Matyóföld kultúrája

Benkóczy György és dr. Lukács Gáspár gimnáziumi tanároktanulmányai alapján a „matyó” fogalom magyarázatára kéthipotézis él: az egyik szerint Mátyás király 1464. július 12-éna települést „szabad királyi városi” rangra emelte, melynekkomoly előnyei voltak. Mezőkövesd lakói hálából sok fiútMátyásnak kereszteltek, akiket Matyókáknak becéztek. Amásik variáció szerint a mélyen katolikus vallású kövesdie-ket a környék protestáns települései gúnyból hívták ma-tyóknak (ennek nyelvészeti eredetét nem ismerjük!).

A matyó népművészet és népviselet színgazdagsága,formavilága messzi földön ismert és kelendő. A matyó nép-művészetnek nincs nagy múltja.A„Pro urbe”-díjas festőmű-vész, gimnáziumi tanár, Dala József írja „A matyó népmű-vészet” című tanulmányában a matyó hímzésekről: „Leg-régibb darabjai a XIX. század közepéről, az 1848 utániidőkből származnak, amikor a jobbágyi viseletet szabályo-zó földesúri rendelkezések érvényüket vesztették… – ekkorkezd kialakulni és színesedni a viselet is, sajátos etnikumiegységek szerint…” Az évek során a ruha anyaga, formájaváltozásokon ment keresztül,a hímzések is színesedtek. Azelső matyókról írt közlemény (1857) cifra női ködmönrőltesz említést, ekkor csak nyolc színt használtak, de a hímzé-sek fejlődésére hatottak a szűcsök tömött virágai is.

1910-ben a Pozsonyi Háziipari Egyesület kiállítása, (véd-nöke Izabella főhercegasszony) valamint a farsangi opera-bál (ahol arisztokrata szereplők főszámként matyó lakodal-mat mutattak be) a matyó népművészet hírének kezdetét je-lentette.Afővárosi színpadi karrier után a mezőkövesdi szü-letésű író és színművész, Garamszeghy Géczy Sándor ren-dezésében „Matyószerelem” címmel 1922-ben filmet forgat-tak eredeti környezetben, matyó emberekkel. 1935-ben RiedlKlára rendezte az „Isten tenyerén” című filmet, melynek akövesdi szereplő Nagy Mártonné ládafiájából előkerült for-gatókönyvön még „Magyar Szimfónia” cím szerepelt. Amatyó népviselet és népművészet megismertetéséhez nagy-ban hozzájárult az 1930-tól szerveződő országos Gyön-gyösbokréta mozgalom, melynek „motorja” Paulini Bélaújságíró tíz együttes részére kiharcolta a fellépési lehetősé-get Budapesten, köztük a Matyó Gyöngyösbokrétások szá-mára is (vezetőjük: Várallyay Gyula volt).

Érdemes idézni Móricz Zsigmond 1929-ben írt mondatait:„A matyó öltözet, a női ruha végtelenül előkelő. Olyan, minta kora reneszánsz hercegnőinek ruhája… Minden mezőkö-vesdi nő úgy jár, mint a legelőkelőbb dáma az udvari foga-dáson… Ez a nép öntudatos és nyílt eszű, igazán a maga-sabbra hivatottság jegyét viseli magán.”

A népviselet és népművészet, valamint a matyóság életétbemutató, mindmáig a legalaposabb tárgyi és szellemi nép-rajzi tudományos összefoglalás Győrffy István egyetemi tanár„szellemi gyermekétől”, a huszonhat évesen elhunyt kövesdinéprajzkutató Herkely Károly tollából származik 1939-ből„A mezőkövesdi matyó nép élete” címmel.1941-ben jelentmeg Dala József és Erdélyi Tibor közös munkája „Matyóföld.A híres Mezőkövesd” című néprajzi-szociográfiai írás. DalaJózsef volt 1952-ben a Matyó Múzeum megalapítója ésnyugdíjazásáig igazgatója – utóda dr. Lukács Gáspár lett.

A matyó népművészeti alkotások készítésének fő színtere az1951-ben alakult Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetke-zet – első elnökasszonya Kóró Józsefné, a Matyóház alapítója.

Később több mezőkövesdi értelmiségi (dr. Lukács Gáspár,dr. Kiss Gyula, dr. Sárközy Zoltán, dr. Sándor István, PetőMargit, Pap János, Pap Pál,Kiss József…) írt néprajzi, nép-művészeti vonatkozású tanulmányt. A profi néprajzkutatókközül a „Pro urbe”-díjas, fiatalon elhunyt Fügedi Márta et-nográfus-muzeológus, népművelő, tudós tanszékvezető „Ma-tyó kincsestár” címmel, igényes illusztrációkkal tudomá-nyos munkát jelentetett meg.

Dr. Szigeti Klára két füzetet adott ki a világhírű matyóhímzésről, az 1963 óta rendszeresen megrendezett országoshímzőpályázat névadó, emblematikus alakjáról, Kis JankóBoriról és rajzairól – felhasználva a Dajaszászyné Dietz Vilma(a Matyóház szakmai tanácsadója) hagyatékában előtalálttematikus történeti feldolgozást, melyből a matyóhímzéstörténetének négy főbb korszakát ismerhetjük meg.

Dr. Varga Marianna néprajzkutató, a Népművészeti Inté-zet osztályvezetője félévszázados kutatásának eredményei-ről 2003-ban megjelent a „Mezőkövesdi matyó hímzés” cí-mű könyve, mely fejlődésében ismerteti a világhírű hímzé-sek legszebb alkotásait és azok alkotóit. Illusztrációi az el-méleti szakembereken kívül a gyakorlati hímzők számára ishasznos tanácsokkal szolgál.

A matyóföldi zenei élet is rendkívül színes. Bartók általtiszta forrásnak minősített népdalkincs gazdagságát bizo-nyítja Kiss József énektanár, karvezető „Matyó népdalok”,Baranyi Dezső pedagógus „Szentistváni népdalok” című ki-adványa. A Kiss gyűjtötte dalokból (a több magas kitünte-téssel elismert) Balázs Árpád „Matyóföldi summásdalok”

Ifjú matyó pár

2012. május – június 9

címmel kórusművet, Karai József „Matyó-szvit”-et komponált.Cigánymuzsikusaink híre nemcsak Mezőkövesdet, ha-

nem az országhatárt is átlépte. Balogh Ernő nótaszerző(1883-1955) „Őszirózsák nyiladoztak” című nótája 1913-ban első díjat nyert a „Zenészeti Lapok” pályázatán. Szöve-gét Suha Balogh Dezső (1882-1947) prímás szerezte.

A XIX. század utolsó évtizedeinek jeles hegedűse, a bal-kezes (innen a Balog ragadványnév) Suha Antal, akinek afia az id. Balogh Suha József (1892-1975) cimbalmos, zene-tanár. Országos népművészeti találkozókon saját készítésűfacimbalmán játszott, s a „Népművészet mestere” lett.

Ifj. Balogh Suha József (1913-1974) a kövesdi érettségiután a főiskolát Hubay Jenő tanítványaként végezte, hege-dűművész- és karmesteri oklevelet kapott. Jelentős nyugat-európai városokban játszott.

A kövesdi cigánymuzsikusok közül a legnagyobb ívű pá-lya Suha Balogh Kálmáné (1925-2000). A Szent LászlóGimnázium alsó négy osztálya és édesapja hegedűoktatásaután a konzervatóriumot Debrecenben végezte. 1945-ben sa-ját zenekart alakított Mezőkövesden, majd Egerben, Budapestkülönböző kávéházaiban (legtovább a Royal Étteremben)muzsikált. Külföldi szereplései: Kína, Mexikó, Japán,Ausztrália, Szovjetunió, Libanon, Algéria, Kanada… Sokhíresség élvezte játékát, köztük: Marika Kilius, Roberto Benzi,Aram Hacsaturján, Elisabeth Schwarzkopf… NagylemezeiJapánban, Hollandiában, Németországban jelentek meg.

A komolyzenének is nagyszerű képvi-selői származnak Mezőkövesdről. ÍgyJoe Murányi, a „Nagy fehér ember” ajazz zenekarban, aki Amerikába kiván-dorolt matyó szülők (sírjuk Mezőköves-den) gyermeke, s aki klarinétjátékávalbekerült Louis Armstrong zenekarába.

Gaál István kántor, karnagy, zeneszer-ző harminchárom évig volt a XX. szá-zad elején a híres kövesdi dalárda, egy-házi énekkar karnagya. Fia, folytatva azapa munkáját, Németországban operaé-nekes. Másik hírességünk a Liszt-díjasJablonkay Éva, aki hetvenegy évesenhalt meg – szinte az alt operairodalomminden nagy szerepét elénekelte.

Reményi József (1922-1994) zongo-raművész, zeneszerző, 1953-tól a Szín-művészeti Főiskola zongorakísérője,egyetemi tanár. Kitüntetések birtokosa.Európaszerte ismert művész.

A fiatalabb nemzedék képviselői Lu-kinich Ferenc tanítványok: Tóth Béla, aKISZ Művész-együttes korán elhunytkarnagya, Sereg János pedig a miskolciBartók Béla Zeneművészeti Intézetbenés Szakközépiskolában tanított, állandórésztvevője a mesterről elnevezett gyer-mekkórus-találkozóknak.

Jelentős szerepet játszott a matyó fő-város zenei képzésében Klíma Mihály,aki 1915-ben zeneiskolai oktatást indí-tott a településen. Sajnos, fiatalon, öt-

venhat évesen meghalt. Országos hírű zeneszerzők rótták lerészvétüket 1921-ben ravatalánál: Hubay Jenő, Lányi Ernő,Reményi Ede, Kálmán Imre, Lehár Ferenc. Halála után Me-zőkövesd díszpolgára lett.

A legújabbkori zeneoktatás (az újraindítás) kiváló pedagó-gusai Hancsók Kálmánné és dr. Vinkovits Sándor. A mező-kövesdi könnyűzene híressége Csézy, aki a belgrádi Euroví-ziós Dalfesztiválon képviselte Magyarországot.

Szabó Zoltán 1936-ban megjelent szociográfiai tanulmá-nyában, a „Cifra nyomorúság”-ban írja: „Ha a nép vigasz-talan képet mutat Mezőkövesden, az értelmiségiek e pa-rasztvárosban magasan a magyar városok középosztályánakszintje fölött állnak... bizonyíték erre, hogy egyetlen magyarvárosról vagy faluról sem jelent meg ottélők tollából annyikomoly és alapos tanulmány, mint éppen Mezőkövesdről.”

Németh László ír megható nekrológot Matyóföld szülötté-ről, Harsányi Kálmánról (1876-1929), mely csak posztu-musz írásgyűjteményében, az „Életmű szilánkokban” jelentmeg. Harsányi verseskötetei (Közlemények, Tölgylevél, Újversek, Utolsó fölgyúlás) mellett történelmi drámája az „El-lák”, nagyregénye „A Kristálynézők” és francia műfordítá-sai jelentek meg. „Harsányi Kálmán összegyűjtött munkái I-VII.” 1928-29-ben kerültek kiadásra. „Est” című versét1911-ben Bartók Béla zenésítette meg. A mezőkövesdi gim-náziumban nevét viselő szavalókör működött, melynekvezetői dr. Sándor István és dr. Lukács Gáspár voltak.

Dr. Hajdu András Mezőkövesd alpolgármestere és dr. Szedresi István

2012. május – június10

A már korábbiakban említett Garamszeghy Géczy Sándor(1878-1964) író, a Nemzeti Színház örökös tagja szinténmezőkövesdi. A Matyólakodalom című történetéből készültfilm dalbetéteit Balázs Árpád nótáiból válogatták. A fősze-repet több alkalommal Blaha Lujza alakította a Nemzetiben.

Nagy István Mezőkövesd díszpolgára „A mezőkövesdiSzent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolatörténete (1911-2001)” kiadvány írója, a Matyóföld 2007-2008. évi kiadványában részletesen ír a publikáló gimnáziu-mi tanárokról. Közülük kiemelést érdemelnek: BenkóczyGyörgy „A mezőkövesdi Szent László templom és plébánia-hivatal múltjából a város adataival”, „A tetejetlen fa” me-sejáték, „Rónán járó röpke rárók” történelmi ifjúsági re-gény, „Rejtelmes anyanyelvünk” munkái; dr. Sándor István(dr. Sárközi Zoltánnal közösen) „Mezőkövesd város mono-gráfiája”; Petrán Lajos „Matyó élet, matyó sors” regényesmemoárja, „Nem csak nosztalgia” elbeszéléskötete, a dr.Lukács Gáspárról, a „Matyóföld első polihisztorá”-ról ésNyírő Józsefről szóló tanulmány kézirata.

Országos érdeklődésre tartanak számot Szlovák Sándorkönyvei: „Országgyűlési képviselőválasztások és képviselőka mezőkövesdi térségben 1848-2001.” (Dr. Kápolnai Ivánnalközös mű), „Az internátustól a kollégiumig 1917-2002”,„Zsóry Lajos élete és munkássága” és „A Zsóry Gyógy- ésStrandfürdő története”. Pető Margitnak két prózája és há-rom verseskötete – Ő egyébként a Művészetbarátok Egye-sületének régi tagja – , Kiss Józsefnek matyó népdalgyűjté-se, a „Gyermekvilág”-ról szóló kiadványa, Gari Margitrólés a Matyóház alapító elnökasszonyáról, Kóró Józsefnérőlszóló könyvei, Répászky Zoltán életrajzi írása a gimnáziumhajdani igazgatójáról, Dr. Papp Zoltánról, Kovács Mátyás„Kévébe gyűjtött kalászok” című szellemi hagyatéka, HajdúRáfis János, Mezőkövesd díszpolgárának, a MezőgazdaságiGépmúzeum alapítójának „Faragásokkal díszített élet” cí-mű reprezentatív kiadása, Csirmazné Cservenyák Ilona ésOngainé Juhász Mónika közösen készített, „Mezőkövesd ésvidéke válogatott honismereti bibliográfiája” valamint en-nek néhány évvel későbbi bővített kiadása figyelemre méltó.

Bán József, Szombathelyre elszármazott, de egész életé-ben matyónak megmaradó gimnáziumi tanár irodalmi tevé-kenységét történelmi mesejátékai, versei, a Savária ünnep-ségre írt drámája jelzik. Említésre méltó Kovács István „Egymatyó vándor életútja” és Varga László építészmérnök „Je-zsuita misszió – a mezőkövesdi Kistemplom” című könyve.

Dr. Kiss Gyula (1917-2003) „Az északi régió literátora”(Dr. Kápolnai Iván szerint), akinek Illyés Gyula 1948-banazt írta: „... ha Pesten él, az irodalom központjában, már régaz ismert költők között van. Sorsa szinte iskolapéldája a vi-déken küzdő tehetségnek.” Neve összeforr az ötven éve élőMatyóföld periodikával, melyet Dala Józseffel együtt indí-tottak. Versei mellett drámái, versfordításai, kritikai műveijelentősek. Kisfilm készült a „Halotti beszédtől a tücsökze-néig” című forgatókönyve alapján. Megteremtette az irodal-mi földrajz fogalmát, műfaját.

A tudós statisztikus, helytörténész dr. Kápolnai Ivánnak(1925-) mintegy háromszáz publikációja, közel hetven könyvés folyóirat-ismertetése, több mint harminc tudománytörténe-ti portréja, megemlékezése jelent meg. Könyvet írt a polihisz-tor Móricz Miklósról, „Egy matyó értelmiségi életútja”

címmel. Dr. Lukács Gáspárról. Ausztria XIX. századi né-pességi viszonyait feltáró kiadványt szerkesztett, részt vál-lalt a „Mezőkövesd város monográfiája” megírásában.

Országosan ismert az újságíróból lett szépíró, SolymárJózsef (1929-), akinek negyven könyve jelent meg (elsősor-ban történelmi témájú ifjúsági regények és palóc írások).„Jó emberek örököljék a világot” regényéből, „Új Gilga-mes”, „Megöltek egy lányt” és „Négy lány egy udvarban”címűből filmforgatókönyvei alapján játékfilm is készült.„Mátyás, a sosemvolt királyfi” ifjúsági regényéből tv-filmetforgattak. Fiatalon meghalt bátyja, dr. Solymár István – akia Művészet folyóirat főszerkesztője és a Nemzeti Galériafőigazgató helyettese volt – képzőművészeti írásai révénvált ismertté.

Matyóföld publikációs termésének gazdagságát bizonyít-ja, hogy a periodika több, mint ötven éve él (csak a SoproniSzemle régebbi!), ezen kívül 24. évfolyamába lépett a Me-zőkövesdi Újság és már négy szám jelent meg a „Matyóföldkultúrája” című időszakos írásból.

Önálló versesköteteivel és antológiákban megjelent ver-seivel sikeresnek számító író Sorki Dala Andor, valamintCseh Károly költő, műfordító, és szentistváni Juhász Józsefköltő. Gyakran megjelennek Apor Elemér, Bíró József, Dem-jén István, Dorogi Ferenc, Dudás Sándor, Héczei Erzsébet,Kiss Gyula, Laboda Kálmán, Pap János, dr. Pázmándi László,Pető János, Várallyay Gyula, Záborszky László versei.

A matyó főváros három irodalomtudóst adott hazánknak.Martinkó András doktort (1913-1989), az MTA Irodalomtu-dományi Intézetének tudományos főmunkatársát, az MTA1979. évi díjazottját (évente róla elnevezett díjat oszt ki azintézet), dr. Bata Imre (1930-2000) József Attila-díjas írót, azÉlet és Irodalom főszerkesztőjét és Márkus Béla doktort(1945-) JózsefAttila-díjas írót, kritikust, irodalomtörténészt,az Alföld főszerkesztőjét, a magyar irodalmi tanszék docensét.

Dr. Sárközi Zoltán (1922-1997), a történelemtudományokkandidátusa, a Matyóföld munkatársa, „Mezőkövesd városmonográfiája” főszerkesztője, nyugdíjazásáig az OrszágosLevéltár főmunkatársa volt.

Képző- és iparművészeti tevékenység terén kiemelkedik aszületett matyó Takács István (1901-1985) templomfreskó-festő, festőművész, aki Bán József tanulmánya szerint mint-egy 250 helységben dolgozott (freskói láthatóak az egri és aváci székesegyházakban is). Dorogi Ferenc, a Takács-freskókkutatója eddig 64 helyszínen járt, 750 fotón örökítette meg azalkotásokat, melyből 57 templomfestés, freskó, secco, 9 ke-resztút, 20 oltárkép, 4 kiállítás. Laczkó Pető Mihály festő-művész, gimnáziumi tanár írja róla: „A népművészeti motí-vumvilág egyértelműen jelzi, hogy abszolút bravúros, cso-dálnivaló rajztechnikával dolgozott...” Takács István véle-ménye: „... freskóim prédikációként hatnak... a szó elszáll,...de én azt szeretném, hogy képeim újra áhítatot váltsanakki...” A Matyóföld és népe iránti szeret érződik képein.

Dala József (1901-1985) országos hírnevét bizonyítjamindaz, mely a „Művész Életrajzok” (1985)-ban olvasható.Tagja volt a Magyar Képzőművészeti Társulatnak és a Füg-getlen Művészek csoportjának. Rudnay Gyula, Glatz Oszkár,Csók István és Bosznay István voltak a mesterei. Festmé-nyeinek, grafikáinak témáit a matyóság, a falusi nép életé-ből és a természetből merítette. „Kevés művész rendelkezik

2012. május – június 11

olyan kiváló színérzékkel, mint Dala József.” (TakácsIstván) Mindketten Pro Urbe díjban részesültek Mezőköves-den. A Magyarok Házában rendezett közös kiállításukonmunkásságukat Goda Gertrúd művészettörténész méltatta.

Több jeles elismerés (Derkovits ösztöndíj, SZOT-díj,Munkácsy-díj) birtokosa a Mezőkövesden érettségizett(1946) Berényi Ferenc festőművész. A főiskolán HinczGyula, Barcsay Jenő, Domanovszky Endre növendéke volt.

Akortárs festőművészek közül kiemelendő a sokgyerekescsaládból származó Pető János, akinek a főiskolán FónyiGéza és Ék Sándor voltak a mesterei. Derkovits ösztöndíjas,Izsó Miklós-díjas. „Klasszicizáló, realista és modern voná-sok keverednek litográfiáin, melyeken a foltritmus képvise-li a legerősebb egyéni ízt. Elbeszélésre hajló rajztehetségekülönösen jól érvényesül az illusztráció területén.” (MűvészÉletrajzok 1985.) Sorki Dala Andor és Suha János mellett aLaczkó Pető Mihály – Tábori Aranka művészházaspárra isfelhívom a figyelmet.

Keramikusaink közül kiemelkedik Papp János (1934-2004) és Pázmándi Antal (1943–). Az Iparművészeti Főis-kolán Papp János Borsos Miklós és Gádor István tanítványavolt. Figuratív díszeket tervezett, sokat merítve a népművé-szetből. A díszítésről így vallott: „...kellenek a gyökeres ró-zsák, hogy legyen honnan vágni a szálasvirágot. Ezért ra-gaszkodom én a matyóságomhoz, gyökereimhez.” Alkotá-saival 25 hazai, 10 külföldi rendezvényen szerepelt, 4 köz-gyűjteményben vannak munkái. Felesége, Borsódi Ágneshasználati tárgyakat készítő keramikus.

Pázmándi Antal nonfiguratív alkotásaival vált sikeressé.„Számos emblematikussá vált és kivételes, napjainkig egye-dülálló művet teremtett... megrajzolván egy sziporkázóanszellemes, bravúrosan építkező, mestersége minden titkátismerő és kiaknázó, leleményes művész élesen metsző port-réját.” (Wehner Tibor) Sok önálló és csoportos kiállításon mu-tatkozott be, és tizenháromszor szerepelt országos kerámia-bi-ennálén. Több versenydíj mellett a Ferenczy Noémi- és a Ma-gyar Resident-díj birtokosa. Évekig az Iparművészeti Főis-kola Mesterképző Intézetében tanított.

Dorogi Ferenc nyugdíjas korában próbálkozott az agyag-megmunkálással, s a néhány év alatt számos kiállítás bizo-nyította égetett agyagplasztikáinak sikerét – legyenek az al-kotások híres emberekről készült mellszobrok, matyó em-berábrázolások, vagy egyházi vonatkozású művek.

Kovács Szabolcs bútorfestő népi iparművész, a Népművé-szet Ifjú Mestere. Pályázatok nívódíjával, nagydíjával, 2004-ben Aranykoszorús Mester címmel tüntették ki.

Kis Mátyás népi iparművész, fafaragó, Mezőkövesd dísz-polgára. Mintegy 70 településen láthatók munkái.

Kiss Sándor (1940-2000) kőszobrász. Emléktáblákon kí-vül köztéri szobrok kőmegmunkálása őrzi nevét Mezőkö-vesden kívül Kács, Hejőpapi, Kisújszállás, Karcag, Tard,Dunavarsány településeken és Budapesten az IKEA GránitKerámia. Az alkotások többsége világháborús emlékmű.

Budapesten él a fiatal mezőkövesdi építészművész, PásztorJózsef, aki nívódíjas és kétszeres Pro Architektúra-díjas.

A népművészetéről híres Mezőkövesden az eleven művé-szeti élet bizonyítékai a név szerint ismertek, valamint az atény, hogy eddig 17-en kapták meg a Népművészet Mestereés 1 fő a Népművészet Ifjú Mestere címet, ezen kívül sokanvannak a népi iparművészek. Dr. Szedresi István

Az Erzsébetvárosi Közösségi Házban 2011. december14-én és 2012. február 1-jén elhangzott előadások

szerkesztett, rövidített változata.

Papp János: Mózes (fotó: Geröly-Bársonyi Hilda)

Sorki Dala AndorMATYÓRÓZSA

Matyórózsa – skarláttollú madár,tollászkodó szépség, ritmusos szökőkút,színeit villantó bokrétával járvánékes nyakú galamb, fényből font szivárvány,félizzó szerelmes lányszívek morzejele,mindent, mi érez, megindítanak,a világmindenség sugara, lélegzete,falumba kanyarodó szépséges út,mit vörös levelekből vászonra hímzett a nap.

„Az embernek legnagyobb örömét kell lelnie a valóságoséletben, ha abból akarja meríteni művészete tárgyát; mertcsak a való életből merítheti a műalkotáshoz való akaratot.”

Wagner

2012. május – június12

Kósa AndrásEGY KÉPZELT GERMANIZMUSRÓL

(A -va, -ve nincs megengedve!)

„Egy kincse van minden nemzetnek adva,Míg azt megőrzi híven, addig él.” (Jókai Mór)

„Mert a nyelvnek is van pestise, járványa,Ha nem volna, csinálja doktora, bábája.” (Arany János)

A kincsekről sok legenda keletkezik. És sok babona is. Ezalól a mi kincsünk, anyanyelvünk sem kivétel. Lehet, hogynémelyikükhöz a babona szó túl enyhe, Arany fenti kifeje-zése találóbb lenne.

A nyelvi babonák nagyon sokrétűek, vannak közöttük ár-talmatlanok is, kártékonyak is. Az utóbbiakat nehéz lennesorrendbe állítani. Én mégis kiemelek közülük egyet, amelynem a nép fantáziájának a szülöttje, hanem nyelvünk AranyJános-i „doktoraitól” ered, akik vagy másfél évszázada ki-találták, hogy a magyar nyelv egyik ősrégi, sajátos és pó-tolhatatlan szerkezete bizony „germanizmus”. Ez a képzeltgermanizmus számukra a létige és a határozói igenév össze-kapcsolásából álló (szó)szerkezetet jelenti, mint például „…ki van nyitva”; „… hetekig ki volt függesztve”; „… addig-ra el lesz intézve”. Ez a légből kapott, tudatlanságból ésvaskos félreértésből táplálkozó babona példátlanul szívósés agresszív. Olyannyira, hogy sokan tartanak az általa in-dexre tett szerkezet használatától, és annak kikerülése vé-gett sehova sem vezető tévutakra sodródnak. Különösen ki-ábrándító, amikor tevékenységüknek nemzeti mázt is kí-vánnak adni: harcolnak a német nyelv káros befolyása ellen.

A „létige és a határozói igenév összekapcsolásából állószerkezet” kifejezés helyett a későbbiekben, vele azonosértelemben, használni fogom a következő rövidítéseket:„lenni + -va, -ve szerkezet”; „határozói igeneves szerke-zet”; „(va, ve)-szerkezet”.

Az említett babona veszélyeit a nyelvünkben otthonosanmozgó gondolkodók korán felismerték, a hamis állításokatszámos nyelvész cáfolta és cáfolja folyamatosan, sőt már amindenre figyelő Arany János is kikelt ellenük. A babonamegszállottjairól azonban szinte minden lepergett: átsiklot-tak népköltészetünk és klasszikus irodalmunk számtalanmondatán, és nem törődtek a még nem manipulált köz-nyelvvel sem. Túlzásaikat (úgy is felfoghatjuk: nagy íróinkiránti tiszteletlenségüket) találóan jellemzi Szepesi Gyula[Nyelvi babonák. Budapest, 1986, Gondolat Kiadó; 22. o.]:„Ha klasszikusaink életre kelnének, és elolvasnák a határozóiigeneves szerkezetről száz év óta összeírt cikkeket, kézi-könyveket és nyelvtanokat, akkor vagy a saját műveiketdobnák a tűzbe – szégyenükben, vagy a nyelvhelyességiirományokat – haragjukban.”

Magáról a szóban forgó képzelt germanizmusról, a velekapcsolatos vitákról született tengernyi írásmű röpke átné-zése is világos képet adhat bárki számára mind a babona„egész pályás letámadásáról”, annak hatásairól, mind a le-leplezés és a védekezés eredményességéről.

Az egyetemen működő tanárt ez a probléma érdekelheti

egyszerű magyar anyanyelvű állampolgárként, de bosszant-hatja a nyelvi melléfogásoknak az a szélesedő áradata is,amely egyre inkább elönti az oktatás és a tudomány nyelvét is.Nagyon kívánatos lenne, hogy erre a tényre minden oktatófelfigyeljen, és mentse, ami még menthető.

Jelen sorok írója ezt feladatának tekintette, és igyekezettelőadásaiban, tankönyveiben az említett babonától mentesmaradni. Matematikus lévén sem itt, sem ott nem térhettemki nyelvi magyarázatokra, hogy például „ezt így fogalma-zom és nem úgy, mivel ...”. Olyan szakmai írásaimban azon-ban, ahol erre mód nyílott, érintettem nyelvi kérdéseket.

Rendkívül gazdag és életerős nyelvünk képes ellenállniminden kiagyalt dogmának. A (va, ve)-szerkezet sincs kőbevésve, az egészséges nyelvérzék alkalmanként más megol-dást választ. Gyakran a szövegkörnyezetnek is vannak mó-dosító hatásai. De az nem megy, hogy a már említett AranyJános-i „doktorok és bábák” nekirontanak egy tősgyökeresmagyar nyelvi szerkezetnek, ráfogják, hogy az germaniz-mus, és mindenáron le akarják váltani szép mondataink ez-reit idétlen szótársításokra, sőt „valódi” germanizmusokra.

Vázlatosan a babonárólAz alábbiakban néhány példát hozok az említett babonára.1. Egyik közismert népdalunk első sora így szól: „Új a

csizmám, a szögre van felakasztva.” A mondat értelme, tar-talma mindenképpen elvész, illetve megváltozik, ha alétige + -va, -ve szerkezetet a babona főkolomposai meg-bolygatják. Két kedvenc eljárásuk is van erre:

2012. május – június 13

a) A tötözésAz eredeti szerkezetet úgy deformálják, hogy a van szót

elhagyják, a (-va, -ve képzős) határozói igenév helyébe pe-dig a (-t, -tt képzős) múlt idejű (újabban: befejezett) mel-léknévi igenevet teszik. Ekkor az „Új a csizmám, a szögrefelakasztott” szöveg keletkezik. Minden ép nyelvérzékűember a „felakasztott” szót feltehetőleg igei állítmánynakvélné, és várná a folytatást: az ártatlan új csizma vajon kitvagy mit akasztott fel? Akárhogy csűrjük-csavarjuk, ez aváltoztatás (az ún. „tötözés”, lásd lentebb) nem vezet értel-mes mondathoz. Elvben lehetne a „felakasztott” szót név-szói állítmánynak tekinteni, de ez nyelvünkben csak azok-ban a ritka esetekben fordul elő, amikor a melléknévi ige-névnek az igei jelentése már elhalványult. A „felakasztott”igenév (sok ezer társával együtt) nem tartozik közéjük.

A tötözés elnevezés a magyar fülnek meglehetősen csú-nya, de korántsem annyira, mint amennyire a vele jelzettmondatdeformálás. Egyre többen használják, és én is élekvele: szebb szót aligha érdemelne. Nyelvünk egyébként semszűkölködik a t, tt hangokban, a határozói igenév -va, -veképzőjének felcserélése vétség a jóhangzással szemben is.

b) A kiforgatásTöbben – nyelvészek is – azt javasolják, hogy kerüljük

mind a létige + -va, -ve szerkezetet, mind annak tötözős el-ferdítését. Ezeket a szerkezeteket körülírással, az általánosalany használatával vélik szalonképessé tenni. A fenti mon-dat ennek megfelelően így változnék: „Az új csizmámatfelakasztották a szögre.” Vajon kik? Az átfogalmazók ígyvalóban egy ép mondathoz jutottak, amely azonban csakködösítése, kiforgatása az eredetinek. Az ugyanis egy álla-potot ír le (…fel van akasztva), amelynek semmi közesincs ahhoz, hogy ez az állapot milyen cselekvés következ-tében jött létre. Az új mondat pedig éppen a szerep nélkülicselekvésnek (…felakasztották) a leírásából áll.

A (va, ve)-szerkezet fenti két megbolygatása közül atötözést tartom a károsabbnak. Bizonyos foglalkozási réte-gekben szinte járványszerű gyorsasággal terjed, szerencsérea teljes lakosságot még nem érte el. A hangsúly a „még”-envan, hiszen a médiumok roppant sok szereplője nagy bő-séggel ontja ezt az elfuserált formát. És ami igazán szomo-rú: az iskola sem mentes tőle, előfordul sok tankönyvben,sőt tudományos munkában is. A közbeszéd nagymértékbenfügg az említett személyektől, intézményektől, művektől,ezért félő, hogy a tötözés egyre inkább gyökeret ver a köz-beszédben is. Ha nem áll(ítjuk) meg, akkor anyanyelvünkegyik betegségévé, pestisjárványává válhat.

A határozói igeneves szerkezet igen széles (nem csak „ál-lapotokra” vonatkozó!) és természetes használati, illetvehasználandó területét illetően elegendő például a már ko-rábban megadott Szepesi-könyvre utalni. Fejtegetésem nemennek a területnek a körvonalazására, hanem ennek a szer-kezetnek a likvidálása elleni kampányra vonatkozik.

2. A minap egy nagy becsben tartott, dedikált fényképrőlolvastam az egyik újságban.

(1)„A fénykép dedikált.” – így a cikkíró. A mondat helyesfogalmazással a következő lenne: (2)„A fénykép dedikálvavan.” A tötöző cikkíró abba a szokásos hibába eshetett (haegyáltalán gondolt ilyesmire), hogy a „dedikált” szó mel-léknévi igeneves állítmánynak tekinthető [vö. 1. példa, a)].

A kiforgatott válto-zatról felesleges len-ne szót ejteni, helyet-te célszerű a baboná-sok már érintett vesz-szőparipájára, a ger-manizmusra kitérni.Ezértvizsgáljukmega(3) „Das Photo istdediziert” német mon-datot. Ennek értelem-szerű magyar fordí-tása a (2) mondat, az(1) pedig a (3) szó sze-rinti átültetése, „ech-te” germanizmus. Ababonások azonbanéppen a fordítottjáthirdetik: mind a (2)-ben, mind a (3)-ban

szerepela létige (van–ist),ésmindegyikegyigenévvelvégződik.Az azonosság megállapításához ezután nincs másra szük-

ség, mint a magyar határozói igenevet (dedikálva) nagyvon-alúan összetéveszteni a német múlt idejű melléknéviigenévvel (dediziert). A babonások a (2) magyar mondatotgermanizmusnak minősítik, az (1) mondat germán voltárólpedig vagy hallgatnak, vagy legfeljebb megengedik amegfelelő kifordított szerkezettel való felváltását.

Vajon meg lehetne-e győzni tévedéséről a legkonokabbtötözőt is a következőkkel? Mind a magyar, mind a németnyelvben létezik határozói igenév (dedikálva – dedizie-rend). Helyettesítsük a (2) mondat szavaiba a német meg-felelőjüket. Ezzel a formális eljárással a „Das Photo ist de-dizierend” szöveghez jutunk. Ez azonban mint német mon-dat értelmetlen, amiről a babona legmegrögzöttebb híve ismeggyőződhet, ha ezt egy németül tudó embertől megkér-dezi. Tehát: a németben nincs meg a (2) mondat megfelelő-je, vagyis azt onnan nem vehettük át; a határozói igenevesszerkezetnek mint germanizmusnak a nyelvünkből való ki-közösítése tévedésen, ostobaságon alapul, vagy az ép nyelv-érzék csorbulásáról, illetve hiányáról tanúskodik.

Találóan jegyezte meg Tótfalusi István a tötözőkről [Ma-gyar nyelvhelyességi kéziszótár. Budapest, 1997, MerényiKönyvkiadó, 126. o.], ami mesterségük címere is lehetne:„Egy képzelt kutya harapását nem a szőrivel, hanem egyvalódi kutya kiadós harapásával gyógyítjuk.”

3. Egykori professzorom, K. Ferenc szívén viselte anya-nyelvünk védelmét. A tötözés (akkor még nem használtákezt az elnevezést) őt is felettébb bosszantotta. Beszélgeté-sekben gyakran előhozott egy példamondatot. Ez, illetveennek szalonképes változata a következő: ha valakivel nemnagyon törődünk vagy lebecsüljük, akkor gyakran használ-juk például azt a kifejezést, hogy „A Jancsi le van ejtve”.„A Jancsi leejtett” tötözés merőben mást jelent(het). Mégtávolabb van az eredetitől a kiforgatott „A Jancsit leejtet-ték” mondat. A „leejteni” ige helyett a köznyelvben gyak-ran mást használnak, az Olvasó fantáziájára hagyott leg-találóbb igen jól mutatja a három mondat által kifejezett,illetve sejthető állapot vagy cselekvés közti különbséget.

Kósa András

2012. május – június14

Babona az iskolábanA határozói igeneves szerkezetnek a kiátkozása (jóllehet

időközben egy-két eset befogadást nyert) napjainkban semritka. Vétkes ebben az iskolai oktatás is, amely hosszú időnkeresztül hódolt a kirekesztés babonájának, sőt annak kul-tuszát fontos teendői közé sorolta. Többnyire felsőbb utasí-tásra, de jól jött az olyan tanároknak is, akikben erős volt ahibavadászat szenvedélye. Nyelvünk át van itatva a (va, ve)-szerkezettel, így a babona nagyon sok „hiba” nyakoncsípé-sét is szolgálta. Egyes iskolákban szinte megfélemlítették adiákokat, nehogy ezt a szerkezetet merjék használni. Van,akiben ez életre szóló nyomot hagyott, sőt maga is a babo-na őrének szegődött. Példaként egy neves műszaki professzoregyik, 2009-ben készített opponensi véleményéből idézek,aki – kitérve bizonyos nyelvi problémákra is – így tett hitetaz iskolában tanultak mellett: „Nem értek egyet a létigevonzásának a dolgozatban többször is előforduló használa-tával. Engem a magyartanárom (Isten nyugosztalja, igen jótanár volt …) évekig arra tanított, hogy ezek a ’macska felvan mászva a fára’ kapcsolatok a legcsúnyább germaniz-musok, amelyeket csak elképzelni lehet.” Ez a macskásmondat hosszú időn keresztül tankönyvből tankönyvbeöröklődött, sőt némelyikben ma is előfordul. Szinte szánal-mat érezhetünk a babona megszállottjai iránt, akik e sze-rencsétlen, döntő érvnek szánt mondat fölényes és makacsidézgetésével vélték felszámolni nyelvünk egyik értékes,mással általában nem pótolható szerkezetét. Egy olyanmondattal, amely talán soha nem jött ki senki szájából (épnyelvérzékű emberéből biztosan nem), és kétséges, hogyvalaha is elhangzik bármely jövőbeni kerti macskakereséssorán. Ennek a macskás „ellenmondatnak” mostanábankissé finomított rokonaival találkozhatunk. Az egyik kö-zépiskolai nyelvtankönyv ilyenszerű mondatok használatá-tól óvja a tanulókat: „A vendégek meg vannak érkezve.”De az ég szerelmére!, ki beszél így magyarul?

A mai felnőtt generációk még olyan nyelvtankönyvekbőltanultak (ha egyáltalán elővették őket), amelyek vagy nemvoltak mentesek a szóban forgó babonától, vagy egyszerű-en eltussolták (jellemzőbben: elmaszatolták) magát a prob-lémát. Kimondva vagy kimondatlanul a tötözést helyeztékelőtérbe, azt a hiedelmet keltve, mintha ez a nem túl régi ésszerencsére még távolról sem általános szerkezet nyelvünkősrétegeihez tartoznék, de ha nagyon akarjuk, esetleg mássalis helyettesíthetjük. A következő nyelvtankönyv-részletbőlpéldául megtudhatjuk, hogy „nem szabálytalan” az, ha azújsütetű rosszat a régi, tartós jó váltja: „Nem szabálytalan ahatározói igenév és a létige kapcsolatának használata befe-jezett igenév helyett.” (Kiemelés tőlem – K. A.) Ebből anem éppen példamutatóan fogalmazott mondatból az derülki, hogy nem követünk el hibát, ha a „befejezett igenév”helyett a (va, ve)-szerkezetet használjuk. A probléma ellen-párjáról, vagyis arról, hogy mit követ el az, aki a (va, ve)-szerkezetet tötözéssel váltja fel, a tankönyvben szó semesik. Pedig ez az utóbbi fordul tömegesen elő, ez árt nyel-vünknek, míg a tankönyv alapjában egy olyan esetről (kis-sé pontosabban: a befejezett igenév névszói állítmánykéntvaló használatáról) szól, amellyel jelentős irodalmi művek-ben jóformán sehol sem találkozunk.

A fenti idézet másfél évtizede kiadott tankönyvből való,

szerzőjét általános tisztelet övezte. Hivatkozást tapintatbólnem közlök. A jelenlegi tankönyveknek a tötözés szempont-jából való értékelésére természetszerűleg nem vállalkozom.Azt csak remélni tudom, hogy a most készülő nyelvtanköny-vek szakítanak ennek a problémának az elmismásolásával.

Oktatással a babona ellenKötelességemnek tartottam, hogy az oktatáshoz kapcso-

lódó írásaimban méltó részt szenteljek nyelvhelyességi kér-déseknek. A jelen nyelvhasználatának is nagyon sok kinö-vése és elferdülése van, szerintem közülük a tötözés elbur-jánzása a legveszélyesebb. Természetes, hogy az említettmunkákban erre is kitértem. Ezekben, használatukat meg-könnyítendő, ügyeltem arra, hogy nyelvtani, nyelvtörténetifejtegetésekbe ne bocsátkozzam, hanem csupán az olvasónyelvérzékére és elvárható irodalmi ismereteire támaszkod-jam. Az egyik ilyen, párbeszédekkel is tarkított köny-vemben [Tankönyvek, szakkönyvek szerzőinek. Budapest,2009, A Korszerű Mérnökért Alapítvány.] a fiatal, kezdőtankönyvíró lépésről-lépésre jön rá arra, hogy igen sok eset-ben a határozói igeneves szerkezet tartalma is megsérül,illetve változik mind a tötözéssel, mind a kiforgatással. Ígypéldául „Az összteljesítmény minimális értéke meg vanhatározva.”mondat alábbi változatai vagy mást jelentenek,vagy nem világosak: a./értéke meghatározott.” Z Mit határozott

2012. május – június 15

meg az értéke?) b./„… értékét meghatározták.” (Kik, mik?)c./ „...értékét meghatároztuk.” (Mi, valóban mi?) Az elsőváltozatról idősebb kollégája azt mondja, hogy az nem felelmeg anyanyelvünk szellemének sem. Párbeszédük ide vágórészlete a következő:

„Kezdő tankönyvíró: Mit jelent az – Z kérlek, ne ütközz mega kérdésemen – , hogy valami idegen anyanyelvünk szelle-métől? A nyelvművelők döntik el?

Tapasztalt tankönyvíró: Azt hiszem, ők nagyobb tudósokis, és tapintatosabbak is annál, semhogy erre a kérdésre ál-talános érvényű választ adjanak.

Nem is lehetséges. Én nagyon egyszerűen gondolkozom.Van két típusú nyelvi szerkezet. Az egyik (a határozói igene-ves állítmány) természetes, sőt egyedüli volt abban a nyelviközegben, amelyben felnőttem. Általános a népdalainkban,régi szövegeinkben. Ugyanez áll irodalmunk reprezentatívalkotásaira is. Azt hiszem, a legtermészetesebb válasz, hogyez a szerkezet megfelel nyelvünk szellemének. A másikszerkezetet (a befejezett melléknévi igeneves állítmányt),amely hiányzik anyanyelvünk imént felsorolt tar-tóoszlopaiból, és használatát semmilyen szükséglet nem in-dokolja, sőt az idegen anyanyelvünktől. Sajnos, a hírközlőeszközök egyre sűrűbben használják.

Kezdő tankönyvíró: Ezzel a téma befejezett. Bocsánat,tréfáltam. Ezzel a téma be van fejezve. Vagy, ha személye-síteni akarjuk: Ezzel a témát befejeztük.”

Az említett könyvemben és a többiben is a téma felveze-tését és tárgyalását nagyban segítette a határozói igenevesmondatoknak az a rendkívül bőséges tárháza, amelyet nép-költészetünk és irodalmunk nyújt. A sok általam idézettnépdal, illetve vers közül említek mutatóba egy-egy példát.A népdal: Debrecennek van egy vize,/Kinek Hortobágy aneve,/Arra van egy kőhíd rakva,/Kilenc likra van állítva.(Ki énekelné az utolsó két sort így: „Arra egy kőhíd rakott,Kilenc likra állított”?)Avers (Arany János:Arab gólya, utolsó versszak): Felrepülne,messze szállna,/Messze, messze,/Tengerekre,/Csakhogy el vanmetszve szárnya. (Rossz rágondolni is, hogy lenne valaki,aki az utolsó sor tartalmát a „csakhogy szárnya elmetszett”szöveggel helyettesítené.)

Többen várakozunk egy áruházi lift ajtaja előtt. Egy asszonyis hatéves forma fiacskájával. A kisfiú előrefurakodik, ésközelről bámulja a már világító hívógombot. Olyan közeláll hozzá, hogy fejecskéjével eltakarja előlünk. „Nyomd mega gombot!” – szól hozzá az anyja. A kisfiú erre megadja azelképzelhető legjobb választ: „Már meg van nyomva!” Ésnem a tötöző „… már megnyomott” idétlenséget. Hogy isjuthatott volna az eszébe ez egy normális gyereknek? És havalaki mástól hallja, feltehetőleg meg sem érti. A kisfiúromlatlan nyelvérzékére (és logikájára) vall az is, hogy nemaz egyesek által javasolt általános alanyt, vagyis a többesszám harmadik személyét használta: „A gombot már meg-nyomták.” Ez a mondat érthető, de más a jelentése: a gombhelyzetének a megadása helyett valakik cselekvésére utal.Vajon meg tudja-e őrizni ez a fiú az ép nyelvérzékét?Ugyanez a kérdés vethető fel rengeteg társával kapcsolat-ban is. Talán akkor, ha az iskolák szakítanak végre a nyelvibabonákkal (közöttük az általunk tolmácsolttal), és

nyelvünket nem csak meglévő szókészletnek tekintik. A főveszélyt azonban más jelenti: a babona egyre duzzad, ha azttovábbra is terjeszti a médiumok sok ezer szereplője (be-mondók, riporterek, hírösszeállítók, műsorvezetők; a meg-hívott vagy ajánlkozó művészek, szakemberek, tudósok,politikusok és mások a közéletből; szerkesztők, újságírók,slapajok; stb.). Elengedhetetlen lenne, hogy időnként előve-gyenek nyelvművelő könyveket is. Ez azonban kevés, hanem kerülnek szinte napi belső kapcsolatba klasszikus író-ink műveivel, és ha azokra legfeljebb mint iskolai penzu-mokra emlékeznek.

Góg JánosTRENDI KELLENE?!

(a 75 éves Baranyi Ferencnek,Faludy Gyurka szellemiségével)

Megpróbáltam az új módit, nem sikerült!Nem tudom meggyalázni a magyar nyelvet.Pökhendien, zsargonná silányul mindenés mindenki, ha míves szavakat elvet,áldozattá feszíti e szürkeségbena nyelvében élőt, s ha zsolozsmás cselt vet,vagy káromol, torz szlenget emel magasba,tapossa a nemzeti túlélő tervet.

Zenénk szava, a szó zenéje boldogít,hangzatot képez mint kvintekkel a tercek!A próza az próza marad, a vers néhaköltemény, az évszázadok illó percek,nem kell minden kitalált kornak új forma,a szárnyaló gondolat tűzgömbként serceg,mint a nő, szépséges burokban hatni kész,s haláltáncban is irgalmas Jézus Herceg!

Kaiser LászlóANYANYELV

Szolgád eléggé nem lehetek –birtokollak, így vagyok veled,urad eléggé nem lehetek –mindent megteszek úgyis neked.

„Az anyanyelvet valóban el lehet felejteni. De nemcsakkülföldön, idegen nyelvek urakodó légkörében vagyszomszédságában – el lehet felejteni idehaza is. Ha nemarra használjuk, amire való, a nyelv meghanyatlik.”

Csoóri Sándor

„Nyelvünk, nem mint nyelv, hanem mint kultúránk for-mális eleme: halálosan beteg.”

Karácsony Sándor

2012. május – június16

Bakos IstvánMit ér az ember, ha magyar?

Megtiszteltetés számomra, hogy a XX. századi magyar pa-rasztság jelképévé vált kiváló író és politikus, a nemzetépí-tő és nemzetmentő férfi legendás alakját fölidézhetem, mél-tathatom.Veres Pétert én falusi parasztgyerekként; családiösszejöveteleken, tanyázásokon hallottam emlegetni. Félvedicsérték és suttogva mondták róla, hogy Rákosiék kimartáka politikából, mert különb ember volt mindegyiküknél. Nemtűrték, hogy egy csizmás paraszt dirigáljon és szónokoljonnekik... 1956 lélekemelő napjaiban új remény ébredt Dózsanépében. Hallották, hogy Péter ismét színre lépett. Ő be-szélt a Bem szobornál… Pár napig lángolt a lelkünk, azutánmegint fájó csönd következett… Ekkoriban kezdtem olvasniműveit, s a „Mit ér az ember, ha magyar” című könyvév-el, egy parasztfiúhoz írt leveleivel, nekem is üzent..

A hatvanas évek közepén, a bölcsészkar diákokkal zsú-folt előadótermében láttam és hallottam először. Szálfater-metű tanárunk, Czine Mihály kísérte az előadói asztalhoz atakarosan; szürke ruhába, nyakig gombolt fehér ingbe öltö-zött, középtermetű, szelídarcú, bajszos parasztot, akit nagytisztelettel köszöntött és mutatott be nekünk. Csizmásan,csorvási nagybátyáimra emlékeztetett, s mielőtt megszólaltvolna már a szívembe zártam. Amikor pedig elkezdett be-szélni a magyar társadalom minket is foglalkoztató jelensé-geiről, az ország gondjairól, közös feladatainkról, márnemcsak az én szívem dobogott vele. Magával ragadta ahallgatóság zömét. Az ideológiailag szigorúan ellenőrzöttegyetem falai közé – ízes tájszólásával; okos, világos éssokrétű előadásával – behozta a való életet. Kérdések özö-nét váltotta ki, vitapartnerekre is talált. Egyenrangú félkéntbánt velünk. Érdeklődéssel figyelt mindenkire, mindig tü-relmesen válaszolt, vitázott. Lenyűgöző ismeretanyagát,élettapasztalatát érzékeltük, ám szellemi fölényét sohasemfitogtatta. Ez eléggé szokatlan volt e teremben. Embersége,tudása, természetes intelligenciája átszivárványozta a kö-zönséget. Délután kezdődött, de este kilenckor alig tudtukberekeszteni a találkozót. Ezután ismerősként kerestem ve-le a találkozást, részt vettem Kiss Ferenc meg Czine tanárúr szemináriumán, olvastam a lapokban megjelent írásait,könyveit. Ismerkedtem vele…Veres Péter száztizenöt éve,1897. január 6-án Balmazújvárosban, szerelemgyermek-ként született. A kötelező négy elemi után dolgoznia kellett;volt kisbojtár, napszámos, alkalmi mezőgazdasági munkás,részes arató, majd a vasútnál pályamunkás. Részt vett az al-földi agrárszocialista mozgalmakban, tagja lett a Földmíve-lő Egyletnek, melynek könyvtárában szerezte meg művelt-ségének alapjait. 1919-ben Nádasdi Juliannát feleségülvette, és 1946-ig Kadarcs utcai kis házukban laktak gyara-podó családjukkal. Szorgos paraszti és szellemi munkásvolt. Istenáldotta tehetségének köszönhetően íróvá nevelteönmagát. Pályáját a parasztok életét feltáró szociográfiája(Alföld parasztsága, 1936), majd (Számadás 1937) címűönéletrajzi jellegű könyve alapozta meg. Nagy Lajos, Móriczírtak róla, Püskiék kiadták, a népi írók alakuló tábora befo-gadta. A 30-as években a Századunk, a Korunk, a Válasz,a Kelet Népe, s más folyóiratok is közölték írásait.

Szenvedélyes hangú publicisztikai írásokban nyilvánítottvéleményt a kor legégetőbb társadalmi kérdéseiről (föld-kérdés, német veszély, népi-urbánus ellentét, nemzetesorsáért érzett felelősség), ami miatt támadták, olykor bán-talmazták is a radikális írót. József Attila: Hazám című köl-teményének egyik versszaka eredetileg úgy szólt: ” De fér-fit, mint Veres Pétert,/ ki gondra bátor és okos,/ és nemszorongva fal be ételt/ a közigazgatás botoz.” Halhatatlannáígy nemesült:„S a gondra bátor, okos férfit,/ki védte men-thetlen honát, /mint állatot terelni értik,/ hogy válasszonbölcs honatyát.” Veres Pétert, a népi mozgalom egyik hang-adóját,1937-ben a Márciusi Front alapítói között találjuk. Ahíres 1943-as Szárszói Találkozón kiegyensúlyozó szerepetjátszott a népiek táborában, csakúgy, mint 1945-től 1949-iga Nemzeti Parasztpárt elnökeként. Németh László, a nem-zet vezetőjének egyedül őt fogadta volna el, akárcsak párév múlva az ország parasztsága. Született néptribun volt,aki rendkívüli szónoki képességével, őszinte beszédével,majd’ minden fórumon megnyerte hallgatóságát. Paraszt-népének a nemzetbe integráló szelíd, szívós, határozott ki-állásával, öntudatos fellépésével, erőt adott. Erőt, a vesztettháború és az elsőnél is szörnyűbb, idegen elnyomással teté-zett, második trianoni csapás átvészeléséhez, az ország talpra-állításához. Hallatlan tekintélyének, türelmének és híveinekköszönhető, hogy a baloldali NPP, pártszakadás nélkül túl-élte a moszkoviták aknamunkáját, s a kommunisták fiók-pártja szerepéből is kitört. Növekvő népszerűségét rivális po-litikustársai nehezen tűrték, Rákosiék sápadoztak tőle.A koalíciós partnerek 1947-48-ban szövetkeztek ellene. Ne-ki, a volt „közlegénynek” ajánlották föl a honvédelmi mi-niszteri posztot, az általa igényelt földművelésügyi helyett.

Varga Imre: Veres Péter

2012. május – június 17

Végül ezt is vállalta: „Aki dudás akar lenni, pokolra kellannak menni!”. Átvészelte a „pojácás” megalázásának szánthadügyi évet, sőt a likvidálására irányuló merényleteket is.

A legnagyobb csapás ezután, a ma ismét aktuális Parasztijövendő miatt érte. Ebben az –1948 elején, sebtében írt – mű-vében fölvázolta a kis-és középbirtokosságra, a HANGYAtípusú szövetkezésre épülő mezőgazdaság; a magyar falu ésa parasztság, általa óhajtott jövőjét. A kommunisták hevesentámadták könyvét, amely a paraszt-létformától idegen kol-hoz-rendszer – elhárítására született. A honi földosztás atyja;az új, vagy újjáéledő kis-és középparaszti gazdaságok nagy-üzemekbe olvasztásának, illetve államosításának a gondola-tát sem tudta elviselni. Azután 1948 augusztus 20-án, hír-hedt kecskeméti beszédében, a diktátorrá vált Rákosi – min-den korábbi megállapodást, ígéretet fölrúgva –, a kolhozo-sítás programját hirdette meg. Beszédében Veres Pétert éle-sen támadta, kikényszerítette a politikából, így ő „a parasztialkalmazkodás vonalán” visszatért az irodalomba. Egymásután (1950, 1952) két Kossuth-díjat adományoztak neki, s1954-57 között az Írószövetség elnöke. Őrző a strázsán, akiállandó perlője volt a tékozló hatalomnak, védelmezője amagyar hagyományoknak, értékeinknek. Az októberi forra-dalom után számára is tartós szilencium következett, de ha-láláig a nemzet élő lelkiismerete maradt.

„A népi írók mozgalma és művelődéspolitikája” címűdiplomamunkámban – a népi írókat elítélő 1958-as pártha-tározattal szemben, tényekkel alátámasztva– bizonyítot-tam, hogy a demokratikus magyar művelődéspolitikát ép-pen ők; Veres Péter és társai alapozták meg. Példájuk nyo-mán az Eötvös Kollégiumban Kisfalu-és Tanyakutató Cso-portot alakítottunk, amelyben részt vettek fővárosi és hatá-ron túli diáktársaink is. A felkészítő munkába sikerült meg-nyernünk; Illyés Gyulát és Flóra nénit, még halála előtt VeresPétert, támogató-előadóként pedig Erdei Ferencet. 1970-esmásfél hónapos somogyi kirajzásunk, munkánk eredmé-nyeiről a Valóság közölt összeállítást. Életre szóló emlékmarad ez is, csakúgy, mint az 1971 tavaszán, az EgyetemiSzínpadon szervezett VERES PÉTER emlékműsorunk. Ak-kor a Falukutató Csoport vezetőjeként méltathattam őt; „akipéldaképe marad szellemi örököseinek, a nemzethű magyarifjúságnak.” Hálás vagyok, hogy ismét szólhattam róla, élet-műve, nemzetépítő munkássága elismerése alkalmából.

Elhangzott 2012. március 24-én a Magyar TudományosAkadémia dísztermében a Magyar Örökség-díj átadásán.

Bartis FerencÉS MÉGIS ÉLÜNK…

Széttépve és összetörten,Győzelmektől meggyötörten,Már magzatként bajba-ölten,Vándor bölcső-temetőkbenÉs mégis élünk…

Dobra vernek minden vágyat.Árverezés a vasárnap;Nászunkra is gyászhír támad:Üresek a gyermekágyakÉs mégis élünk…

Elvadult a dűlők lelke:Kórót terem tarló, mezsgye;Pusztul a föld egyre-egyre,Hull a szikla tenyerünkbeÉs mégis élünk…

Fogaskerék, futószalag:Egyik elment, másik maradt.Bölcsőnk, sírunk porrá szakadt,Zokognak a kövek, szavakÉs mégis élünk…

Hogyha sírunk: kiröhögnek.Hogyha küzdünk: fel is kötnek.Hogyha kérünk: odalöknekTörténelmi kárörömnekÉs mégis élünk…

Magyar szavad világ értse!Anyanyelvünk létünk vére.Anyánk szíve teteméreÁtok zúdult: vége, vége:…És mégis élünk!

CSAK MEGJEGYZEM

Hajdani hóhérkötéllel ráncigálom a harangot.Az akasztófa harangláb-tákolmány.Az akasztófa-harangláb-tákolmány körécsődült a kíváncsi sereg,visszasírja a hóhérokat,akik három műszakban „dolgoztak” anépérta cirkuszigazgató örök és bölcs mosolya alatt.

Nádudvari Nagy JánosVERES PÉTERT GYÁSZOLVA

Mindig Kossuthra emlékeztem,meg a többi nagy népi hősre,mikor beszélni hallottalak:az egész nemzetért felelősre.Most már elmentél mindörökre,s hiába fut a perc, az óra:többé már nem mehetek hozzádsoha egy új találkozóra. (részlet)

2012. május – június18

Salamon NándorTárlatszemle

Nehéz idők járnak manapság a művészetekre és intézménye-ire. A tulajdonosi, szervezeti változások, a fogyatkozó anya-giak bizonytalansága rányomja bélyegét a kiállítási szer-vezők munkájára is. Nehéz tartani a kialakult rendet, meg-valósítani az elképzeléseket. Ez még nem látszik a kínálaton.Színvonalas tárlatokon jártam a tavaszi hónapokban is.

A Répce Galériában a „vasi középnemzedékhez” tartozóKondor János festőművész „vendégeskedett”. Sárváronszületett (1957), s itt él ma is, de a „kisvárosi festő” meg-határozás esetében nem jelent holmi szakmai beszűkülést,

tematikai egyhangúságot. Megóvta ettől a művészi tanul-mányok minden lépcsőfokát leküzdő kitartás és nyitottságaa múltra, a hagyományokra, fogékonysága a kor valóságá-ra. Szemléletének alapjait az európai kultúra értékrendjehatározza meg. Festészetének „kulcsszavait” a metafizika,a szakrális, absztrakció, kolorizmus szótárában találhatjuk.

Első inspirációit rajztanárától, Vörös Ferenctől kapta. Akomolyabb tanulmányokat a várpalotai művészeti gimnáz-iumban kezdte. Itt Újhelyi Gábor támogatta. Tanári okleve-lét Szombathelyen szerezte. Mestere Horváth János ésSzurcsik János volt. Bráda Tibor és Patay László növendé-keként középiskolai rajztanárként 1985-ben végzett a Kép-zőművészeti Főiskolán. Több iskolatípusban tanított. Ma aMűvelődési Központ igazgatója, a Galéria Arcis „gazdája”.Hazai és külföldi önálló és csoportos kiállítások jelzik há-rom évtizedes részvételét a művészeti életben.

Kiállításán festészetének több irányát figyelhettük meg.Domináns pasztelljei alatt olvasható képcímei természetijelenségek jelképszerű átírásának szándékára utalnak (Gea,Este, Nyár, Becsapódás). A szivárvány teljes színskálájalendületes ívek, kerekített formák örvénylő együttesében

jelenik meg.Aszelíd dombok, szétrobbanó földdarabok, egy-másba olvadó, heverésző embertestek, a felcsapó hullámokazonos formarendbe illeszkednek. A meleg színek össz-hatását a „száguldó” kék vonalak sem képesek megtörni.Néhány kép (Tükröződés) kedvelt montázs technikájáhozkapcsolódik. Elkülönülő témakörbe tartoznak álarcokat,maszkokat ábrázoló festményei (Dialógus, Acsarkodás,Afrika). Pár akvarell pedig a művész alkotói arcélét árnyalja.

A sárvári Galéria Arcisban a „kilencvenes” évéhez köze-lítő Balogh Ervin (1925) festőművész képeit mutatták be.A több kiállítási díjjal elismert alkotó munkásságában – alátottak alapján – az absztrakció felé vezető kollázsok és aBalaton-élmények jutottak főszerephez. A tárlat fő vonula-tát az előbbi, szinte folyamatba illeszthető művek alakítot-

ták. Nyomon követhettük, melylépcsőfokokon jutott a valósá-gos elemek alkalmazásától azegyre elvontabb, egyszerűsö-dő, sajátos képelemek elkülö-nítéséig. Ezekből építkezve,színvariációk sokaságát fel-használó, jellemző s egyben ro-kon kompozíciók sorozatátszerkesztette meg. A kiállításnéhány festménye azt szemlél-tette, hogy a kollázsokból le-szűrt tapasztalatai miként se-gítették nagyobb méretű vál-lalkozásait (Város, 1971).

Balogh Ervint a Balaton-festők jelentősei között tartjaszámon a köztudat. Egry láto-másos piktúrája mellett nehézhagyományokat meghaladó,új felfogást tükröző „balatoni”tájakat festeni. Balogh Ervinsikerrel kerekedett felül a kon-venciókon. A „végtelent” sike-

rült egy-egy megszakított horizontvonallal, áttűnő égbolt-tal, néhány, a vízben is tükröződő felhőfolttal úgy megi-dézni, hogy az a „tó világát”, hangulatát mélyen átélheti akép szemlélője (Víz és felhő, 1986; Fehér Balaton, 1995).Szűkszavúsága Borsos Miklós néhány, végletekig egysze-rűsített, lavírozott tusrajzával rokon.

A szombathelyi Médium Galéria – hírek szerint, megszű-nőben! – ezúttal csoportos kiállítást rendezett. Egy alkalmi„társulás” – közösen dolgoztak a Mura-vidéki Lendván! –„egy pohár bor” jegyében döntött az együttes fellépés mellett.A csoportot három szlovén és három magyar festő alkotja.

A lendvai Pal Katja négyzetes vásznait metsző, osztóvonalakkal tagolja. Így keletkező belső három- és sokszögűfelületeit fehér és pasztell kék színnel különíti el. Az egyen-letesen megfestett alakzatok minden tárgyszerű utalástmellőznek, de kellemes összhatást nyújtanak.

Szántó István manierista szellemű, virágözönt ábrázolókis festményei hátterében kedvenc páncélos lovag figurája„lépked”. Bemutatott néhányat mézesbáb variációiból is.

„Vakolt” képtábláit Baumgarten Dubravko természetesebbgeometrikus rend szellemében építi. Roncsolt falrészletei,

Kondor János a kiállítás megnyitásán (fotó: Garas Kálmán)

2012. május – június 19

erezett fautánzatú felületei azanyagszerűség szellemében áb-rázolják a múlt egymásra réteg-ződő nyomait.

A természetelvű látásmódotMészáros Szabolcs képviselte.Távlatos tájképei egy-egy ki-sebb részletét festette újra, mé-reteiben is visszafogott, sötétszínben tartott kompozícióin. A„vízesésből” a gyöngyöző hab-zást, a vízparti növényzetből, azégbolt kékjéből „csak” a tükör-képet ábrázolta. Módszerévelígy az élmény mélyebb rétegei-hez férkőzik közelebb.

Masszi Ferenc átgondoltankomponált, de a vízfesték vélet-len hatásaira is ügyelve, elvontakvarelleket állított ki. Színvá-lasztása a melegebb, világosabbtartományokra korlátozódik, egy-egy határozottabb vonal, folt te-remti a kifejezést erősítő kont-rasztot. Alkotásai Kandinszkíjfestészetével rokoníthatók.

Časar Sebastijan meg éppen Mészáros Szabolcs „kis vi-lág” festményeivel alkot párhuzamos kettőst. Egészben„látott” tájképeit mintegy „feldarabolja”, s eltolja egymás-tól a négyzet formátumú táblákat. Szűkített látómezőjébensápadtfényű ablak, kicsi ház sötét foltja, magányos facso-port szoronkodik.Színvilága komor hangulatokat közvetít.

A Répce Galéria 92. kiállítása Gui Demeter festmé-nyeiből válogatott. A Nagykárolyban (1949) született fes-tőművész 2002 óta él az anyaországban. Művészeti tanul-mányait Kolozsváron végezte, de a festészet évtizedekig avágyálom kategóriájában szunnyadt. Ecset helyett véső éskalapács várt rá. Faragta a márványt, követ. KéznyomátErdély szentegyházaiban szószékek, keresztelő medencék,épületszobrászi munkák őrzik. A festészethez az áttelepü-lés után térhetett vissza. A férfikor delén látott az útkeresés-nek. Kísérletezett az absztrakt irány követésével, de termé-szetszemlélete átütött legszabályosabb formákat variálófestményein is. Szögletes és íves síkalakzatai rendre virág-szirmokra, levélmintákra irányulnak. A táj és a csokorbakötött virágok, néha egy portré, figurális kompozíció válikképi világa meghatározójává.

Guinál a motívum csupán ürügy, ritkán kötődik konkrétlátványhoz. Élmények, a lelkében mozgolódó érzelmek ke-resik a megjelenési formát. Főszereplővé a szín, a formákatfeloldó fény és a kifejező erő lép. Az alakzatok, tárgyak va-lósággal légiessé válnak az aranysárga, kék, zöld vagy ép-pen lila ecsetnyomok sűrűjében. Festményei nem elbeszé-lések, inkább egy-egy lírai költeménynek felelnek meg.Mintegy az elvont szépség megmutatására törekszik. Szár-nyaló madarai, sárgába, vörösbe hajló naplementéi, az őszszámtalan arca, az erdő homályán áthatoló fénysugár, a vá-zába helyezett néhány szál vagy öles csokorba kötött vi-rág,mindahány olyan pillanat, amely ünnep a szemnek.

Az már szinte mellékvonal, hogy lazúrosan vagy testescsomókba rakja föl a festéket vagy a kép meghatározó szí-néhez festi a keretet. Első tekintetre megragadnak, mintegyigazolják László Gyula szavait: „… a kép nem más, mintszínné változott élet”. Gui Demeter ezt bizonyítja.

A Szombathelyi Képtár – fényesebb időkben! – jó együtt-működést ápolt az osztrák művészeti élet képviselőivel.Több cserekiállítást rendeztek burgenlandi, gráci és linzi in-tézményekkel, művészeti csoportokkal. A kapcsolat külön-böző okból, idővel megszakadt, most újjáéledni látszik.Kérdés csupán: A szervezetei váltás módot-e a folytatásra?

A Sezession Graz köszönti Szombathelyt című tárlatontizenöt művész sokszínű, különböző irányokat követő alko-tásait láttuk. A kezdeményezők a nagy múltú csoport maitagjai, amely egyesületet Wilhelm Thöny és társai alapítottak1923-ban. Az elnevezés jelképes, mert már alapítók is eltá-volodtak az eredeti mozgalom céljától, s Kokoschka expresz-szionista törekvéseit követték. A mai tagokat sem korlátoz-za egyetlen út vagy stílus kötelme. Ezt igazolta a kiállításegésze. A „skála” végpontjait a hűvös konstrukció illetve agyermekrajzok formavilágát felhasználó naiv festményszabta meg. Közbül az anyag (habszivacs, tüll, vászon,acéllemez, fa stb.) és technika (olaj, akrill, tus, akvarellstb.) alkalmazásának a legkülönbözőbb – magában vagykombinációban ! – változataival találkozhattunk. S gondol-kodhattunk a találékonyság, kreativitás határtalan lehetősé-gei felett. Mindez érvényes úgy a témaválasztásra, mint acímadásra is. Végletekig leegyszerűsített tájképek, bonyo-lult figurális kompozíciók, geometrikus szerkesztmény,expresszív színtobzódás, szürrealista látomás, elvont líraifoltfestmény, mennyezetre függesztett habszivacs tömbökés talált tárgyakból összeállított „szobor” kínálatából egy-aránt választhattunk.

Gui Demeter:Tükröződés (fotó: Garas Kálmán)

2012. május – június20

Szombathely nyugati lakótelepein élők az Oladi Galériábanláthatnak alkalmi kiállításokat. Legutóbb Vincze László„65 év 65 kép” című gyűjteményes tárlatával vendégeskedett.

Az 1947-ben Vasszilvágyon született festő műszaki kép-zettséget szerzett. Középiskolás éveiben Radnóti KovácsÁrpád festőművész tanította. Művészeti tanulmányait a

helyi Járműjavító művésze-ket elindító szabadiskolájá-ban folytatta. Látásmódja, sa-játos festőtechnikája a múltszázad naiv festészetével ro-konítható. A festéket több ré-tegben viszi az alapra, gondosfejlesztéssel, aprólékos, szál-kás ecsetvonásokkal teremtimeg a kép karakterét. Témáitkörnyezetéből (csendéletek),a természetből, (erdők, víz-partok, rétek, virágok) és azutazásokon szerzett látvány-élményekből (városkép, táv-latos tájak, tengerek élővilá-ga) válogatja, de nem ragasz-kodik mereven a motívumoknaturális valóságához. Számosfestménye tanúskodik arról,hogy megragadta az erdélyitáj sajátos formarendje, szép-sége (Szárhegyi kastély, SzentAnna tó), az itáliai városok,tájak, tengerpartok (Nápolyiöböl, Velence) színessége.Vincze László: Nápoly (fotó: Garas Kálmán)

„Binnu” a maffiafőnök

Az angol Clare Longrigg, a Gabo Kiadónál megjelentkönyvének címe – A főnökök főnöke. Utazás a szicíliaimaffia mélyébe – némi pontosításra, illetve magyarázatraszorul. „A főnökök főnöke”-ként, az abszolút maffiavezér-ként általában Totò Riinát szokták emlegetni, ez a címe azAttilio Bolzoni – Giuseppe D’Avanzo szerzőpáros Riina-életrajzának is (Il capo dei capi), amelyből egy Magyaror-szágon is sugárzott televíziós filmsorozat is készült. ClareLongrigg viszont az ugyancsak corleonei Bernardo Proven-zanót nevezi így, aki kezdetben Riina „jobbkeze”, majd af-féle belső ellenzéke, még később talán árulója és végül azutódja lett. A bűnöző karrierje elején még véreskezű-gátlás-talan Provenzano, akinek beceneve „Binnu u’Tratturi” volt(szó szerinti fordításban: „Binnu, a Traktor”, de kifejezőbb„a Buldózer”-nek fordítani mely keresztülgázol azon, rom-ba dönti azt, aminek nekimegy) Riina bebörtönzése után új-jászervezte és „megreformálta” a Cosa Nostrát. Riina tö-meggyilkos ámokfutása, az olasz államhatalom elleni hábo-rúja – rendőrtisztek, ügyészek, bírák, képviselők sorozatoslemészárlásával – az intézményrendszer, a bűnüldözés olyanellencsapását váltotta ki, amely a tönk szélére juttatta a szi-cíliai bűnszervezetet. Provenzano, az egykori gyilkos maffi-ahóhér ekkor, okulva a keserű tapasztalatokból, „bölcsebb”,ravaszabb, szelídebb taktikára váltott, a nyílt fegyveres há-borúskodás, a szadista vérengzés módszereivel szemben azálcázás, a megvesztegetés, a manipulálás, a „lemerülés” és arejtőzködés eszközeit részesítette előnyben. A bujkálásnak a

legnagyobb mesterévé vált: negyvenhárom esztendőn át si-került eltűnnie a nyomozóhatóságok vizslató szeme elől.Végezetül mégis letartóztatták, egy nyomorúságos kulipin-tyóban. Innen, kecskepásztorhoz illő környezetből irányítot-ta a rettegett bűnöző szervezetet a hírhedett, fantomalakkámitizálódott „Binnu”. Miután „élve eltemetkezett”, várt rá amég zordabb „kripta”: a börtön. „Keresztapák” sorsa. És ajogállam – igencsak kései – győzelme.

Madarász Imre

Szalkári Rózsa Jászapátiés térsége hírnevének öreg-bítéséért Jász-Nagykun-Szolnok megye MűvészetiDíját vehette át. Kezdő ta-náréveit Zuglóban töltöt-te, majd nyugdíjazásáig afőváros XIII. kerületébendolgozott. Néhány éve köl-tözött vissza szülőföldjére.A festés és a tanítás tesziteljessé életét.1995-ben lét-rehozta a Jász Alkotók Kö-rét. Szervezője a JászapátiMűvésztelepnek. Műveitrealista felfogással készíti.

A szülőföld elismerése

2012. május – június 21

A művészet emberibbé teszi a Földet

Pongrácz Zoltán, a Művészetbarátok Egyesületének hűségestagja ebben az évben ünnepli alkotói munkásságának 60.évfordulóját. Istentől kapott tehetségét, – amelyet a gondosszülők és tanárok már korán segítettek kibontakoztatni, – őnagy elhivatottsággal embertársainak a boldogítására fordít-ja. Derűs egyéniségét nagy örömmel tölti el a Világ, minde-nekelőtt a Kárpát-medence természeti szépsége, amelyet év-századok óta csodálatosan gazdagít az ember. A szívében élőnagy szeretettel járja a világot, örömmel vesz részt embertár-sainak mindennapi életében, a hétköznapok munkájában,gondjaiban éppen úgy, mint az ünnepnapok örömében.

Ecsetje alatt minden jelenség költészetté válik, a színes piaciforgatag éppen úgy, mint a magányos, levelek nélküli fa,amely a téli álmát alussza, de a szerteágazó ágainak ritmusá-ban is zene szól, amely a tavaszi napfény hatására felpezsdítiaz élet nedveit. A zalai és az erdélyi falusi házak és udvarokélete éppen olyan művészi téma Pongrácz Zoltán számára,mint nemzeti múltunk történelmi eseményei, mert mindenholmeglátja a Gondviselés, a Mindenható szerető kezét.

Jubileumi kiállításának meghívójára a kercaszomori refor-mátus haranglábot megjelenítő festményét tette. Ez az egy-szerű, piros-tetejű, falusi építmény a napfényes nyári, virág-zó tájban, a kék ég előtt, a házak fölé magasodó haranggal,beszédes jellé, életfontosságú üzenetté válik Pongrácz Zoltán

képén. A harangláb eresze alatt, az alkotás középpontjábanálló fiatal párt a művész lelkében élő életöröm és hitvallástölti el, amely a nézőt is magával ragadja.

Pongrácz Zoltán mesteri tudással, nagy biztonsággal al-kalmazza a legkülönbözőbb festészeti és grafikai techniká-kat, amelyeket mestereitől sajátította el, és nagy szorga-lommal, művészi elhivatottsággal, magas fokra fejlesztett.A képzőművészet mellett a zeneművészetnek és a költé-szetnek is aktív művelője. Ez a minden szépre, jóra, szelle-mi értékre fogékony lelkület sugárzik képeiből.Kívánom, hogy ilyen friss, örömteli, fiatalos lelkülettel se-gítse művészetével a honfitársait a Világ szépségének fel-fedezésében, amely a Boldogság legfőbb, legbiztosabb út-ja. Pongrácz Zoltán tudja, hogy a művészet emberibbé,JOBBÁ teszi a Földet, ezért szenteli életét a művészetnek!

Köszöntöm e jubileum alkalmából az alkotó feleségét is,a művészetet szerető és azt ugyancsak művészi fokon gya-korló Margit asszonyt, akinek jelentős szerep jutott e jeleséletmű születésében.

Isten éltesse sokáig mindkettőjüket valamennyiünk örömére!Prof. Dr. Prokopp Mária

Elhangzott 2012. március 2-án az OrszágosMezőgazdasági Könyvtár- és Dokumentációs Központban.

Pongrácz Zoltán: kercaszomori református harangláb

Pásztohy DomokosCSODÁKBÓL ÍGY NŐ ÉRTELEM

Félek a botos pásztoroktól,félek a fölemelt kéztől,félek a hangos, hozsannásnagy kényszerítéstől.

Engedj, Uram, szabadon engem:szívemben friss tüzek égnek!Hadd örüljek a lobogásnak,a röpítő, könnyű szélnek.

Hadd örüljek a tágas mezőknek,a gótikus ívű fáknak!Hatalmazz fel, hogy Szent FerenckéntTerólad prédikáljak

megilletődött madaraknak!Csodákból így nő értelem.De ha mégis elcsüggednék:ringass kicsit a térdeden.

AZ HÍRLIK

Felocsúdtam. Félrevonultam.Versenyeken sose indultam.Egyszerű maradtam. Észrevétlen.Anyám sírjára térdepeltem,s elkerültek a jól látó vakok.Az hírlik, hogy áldozat vagyok.

2012. május – június22

Hencsei PálMűvészeti versenyek az olimpiákon

Idén nyáron július 27-én kezdődnek Londonban a XXX.Nyári Olimpiai Játékok küzdelmei. Várhatóan 205 ország10.500 sportolója vetélkedik 302 versenyszámban a bajno-ki címekért, az érmekért. London a rendező városok közülegyedüliként már harmadszor lesz helyszíne a játékoknak.1908-ban és 1948-ban is a brit főváros volt a házigazda.

Az olimpiák történetének volt egy olyan időszaka, amikorművészeti versenyek is szerepeltek a programban. Pierre deCoubertin, az újkori olimpiák megálmodója és megszerve-zője javasolta a művészeti versenyek felvételét az olimpiaiprogramba. Először 1906 májusában Párizsban, a ComédieFrancaise előcsarnokában rendezett konferencián terjesz-tette elő javaslatát, amit 1911 májusában a NemzetköziOlimpiai Bizottság budapesti ülése fogadott el.

Első alkalommal 1912-ben a stockholmi olimpián kerül-tek sorra öt művészeti ágban, az építészet, a festészet, a szob-rászat, az irodalom és a zene területén meghirdetett verse-nyek. 1928-tól az egyes területeken újabb kategóriákban ír-tak ki pályázatokat, 1948-ig összesen hatvanhat verseny-számot hirdettek. Több esetben előfordult, hogy nem adtákki a díjakat, emiatt a zsűrik tevékenységét – szubjektív dön-téseik miatt – kritizálták. Ennek következtében 1949-ben aRómában tartott NOB ülésen törölték a programból a mű-vészeti versenyeket. 1952-től az olimpiai játékokkal

egyidőben csak kiállítások és egyéb művészeti eseményekkerülnek sorra. A következő táblázatban a művészeti verse-nyek legfontosabb adatait foglalom össze.

Művészeti versenyek az olimpiákon (1912 – 1948)

Művészeti ág Meghirdetett Kiosztott díjakkategória I. II. III.

Építészet 11 9 10 9Festészet 16 11 14 13Szobrászat 13 10 12 12Irodalom 13 10 11 9Zene 13 5 6 6Összesen 66 45 53 49

1912-ben az irodalom kategóriában aranyéremmel díjaztákaz „Óda a sporthoz” című verset. Szerzőként GeorgesHohrod és Martin Eschbach szerepelt. Kiderült, hogy ezekálnevek, és a valódi szerző maga Pierre de Coubertin volt.

Ugyanezen az olimpián a szobrászat kategóriában azamerikai Walter Winans alkotását, az „Amerikai ügetőló”címűt díjazták aranyéremmel. Winans az egyetlen verseny-ző, akik az olimpiák történetében sportolóként és művész-ként is aranyérmet, olimpiai bajnokságot nyert. Winans1908-ban Londonban sportlövészetben, a futószarvas ket-tős lövésben lett első.

Jean Jacoby (LUX) festészetben 1924-ben Párizsban,majd 1928-ban Amszterdam-ban is aranyérmet nyert. Ő azegyedüli kétszeres győztes.

Alex Diggelmann (SUI) afestészet alkalmazott grafikakategóriájában két olimpián(1936 Berlin és 1948 London)három érmet is kapott az alkotá-saiért, mindegyik fajtából egyet.

A magyar pályázók is sikere-sen szerepeltek az olimpiák mű-vészeti versenyein. Hajós Alf-réd és Lauber Dezső közösenkészített stadiontervüket nyúj-tották be az 1924-es párizsi olim-piára az építészet kategóriájába.A zsűri pályázatukat ezüsté-remmel értékelte. Külön érde-kesség, hogy az első díjat nemadták ki, azaz Hajósék stadion-terve volt a legjobb. Hajós Alf-réd nemcsak kiváló építész-mérnök volt, hanem 1896-banAthénban 18 évesen két olim-piai bajnokságot nyert, a 100méteres és az 1200 méteresgyorsúszásban. Lauber Dezső isindult sportolóként az olimpi-án, 1908-ban Londonban a te-nisz versenyeken.Az ezüstérem-mel díjazott stadiontervük aWalter Winans: Amerikai ügetőló

2012. május – június 23

gyakorlatban is hasznosult, ennek alapján épült fel a PécsiSport Club sporttelepe, mely Lauber Dezső nevét viseli.

Dr. Mező Ferenc „Az olympiai játékok története” címűmunkájával pályázott az 1928-as amszterdami olimpia

irodalom művészeti ág epika kategóriájában. A munka elsődíjat nyert. A szerző esztergomi kertjében értesült az elis-merésről. Később a következőket nyilatkozta: „Életem leg-szebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságábólnem lehettem ott.” A könyvet tizenhat nyelven adták ki.

Manno Miltiades „Birkózás” című szobrával 1932-benLos Angelesben ezüstérmet nyert. A művész sportolókéntis részt vett az olimpián, 1912-ben Stockholmban a magyarevezős nyolcas tagja volt. A szobor modelljei, Varga Bélaaz 1912-es stockholmban bronzérmes, Papp László 1928-ban Amszterdamban ezüstérmes volt.

Az 1948-as londoni olimpián Földes Éva szerzett bronz-érmet az irodalom epika kategóriájában. „A fiatalság forrá-sa” című könyve a nők sportjával foglalkozik az ókortól aXVII. századig. Érdekesség, hogy a díjátadáshoz Mr. Földes-ként szólították, nem tételezték fel, hogy nő írta ezt a művet.

1936-ban Berlinben Petri Lajos „Versenyfutó (Startoló)”című szobráért elismerő oklevelet kapott.

A 2012. április 4-én elhangzott előadás rövidített változata.

Manno Miltiades: Birkózás

Pierre de Coubertin – az alapító

Pierre de CoubertinÓDA A SPORTHOZ

„Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,követe vagy te a régen letűnt napoknak,mikor ifjú örömben mosolygott még az embers felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.

A szépség vagy te, Sport!a testeket te formálod nemessé,elűzöl romboló vad szenvedélyeket,acéllá edzel lankadatlanul.Lábak, karok, törzsek összhangja ésa tetszetős ütem tőled való.Bájt és erőt te fűzöl együvé,szilárddá és rugalmassá te tész.

Tisztesség vagy te, Sport!Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,mert csak derék munkával nyerhető.A versengésnek görbe útjais hitvány fogások sorsa büntetés.És megvetéssel sújtanák, akia pálmát álnok csellel küzdené ki.

A béke vagy te, Sport!a népeket egymáshoz fűző szép szalag:és testvérré lesznek mind általad,önuralomban, rendben és erőben.Mert önbecsülést tanulnak az ifjaktőled, s más népek jellemét is éppúgymegértik s nagyra tartják, hogyha tetanítod őket túlszárnyalni egymást:mert versenyed a béke versenye.

(Devecseri Gábor fordítása)

2012. május – június24

A csodálatos India

Leglényegesebb vonásainak a reinkarnáció hitét (újjászüle-tés új formában; az új forma attól függ, milyen volt az érin-tett a halál előtti életben), a nirvána hitét (a szenvedés álla-potától – dukkha – való megszabadulás) és az erőszakmen-tességet (ahimsza) tartom.

A buddhizmus (Buddha nem hirdette magát e világ felet-ti lény képviselőjének. Kis torzítással ateista vallásnak le-het tekinteni.) Ashoka uralkodása idején államvallássá tu-dott válni, majd a hinduizmus visszahódította az embereket(mint egy amőba, körülfolyta a buddhizmust, Buddhát beül-tette a hinduizmus panteonjába). Várják az új Buddhákat,legközelebb Maitreya jelenik meg, 30.000 év múlva.Dardzsiling előtt valamivel, Ghoom-ban, egy kolostor temp-lomában már Ő az oltár szobra, és a Himalája egyik sziklájá-ra felvésték a nevét. A buddhisták filozófiai okoskodással atudás olyan szintjére jutottak, mely alapján tudták: a makro-és mikrovilág egyaránt végtelen!

A dzséjnizmus – akár a buddhizmus – a hinduizmust re-formálta meg, Mahavira, a megalapító próféta gyakorlatilagBuddhával egyidőben tevékenykedett (prófétái a thirtanka-rák); a buddhizmushoz nagyon hasonló elvek jellemzik!

A szikizmus a nagymogulok és hinduk megbékítését tűz-te célul, csak a mogulok támadásainak következtében buz-dított később harcra. Ők a turbánt viselő Szikek.

Valamennyi indiai eredetű vallás (hinduizmus, buddhiz-mus, dzséjnizmus, szikizmus) az erőszakmentességet hirde-ti, és nem ismeri az egyház, valamint a hittérítés fogalmát.Nem hallottam indiai eredetű vallások ellentétéről!

Visszaemlékezésemet India méreteivel kezdem: ha azonosléptékű térképből kivágjuk Indiát és rátesszük Európára,egyharmadát lefedi.

India gazdagsága mindig vonzotta a hódítókat, ugyanak-kor zsák jellege nehezítette a helyzetüket. Szárazföldöncsak északról lehetett elérni, ahol a Himalája védte óriási he-gyeivel. A gazdagságára éhes népek a hegyvonulat észak-nyugati átjáróján, a Khyber-hágón vonultak be a kincsek bi-rodalmába. A hágón keresztül jöttek a hódítók: dravidák,árják, Nagy Sándor, perzsák, szkíták, fehér hunok, szeldzsu-kok, szasszanidok, türkök, és a nagymogul birodalmat ki-építő – általunk tatárnak ismert – mongolok (a negroid ésausztroázsiai őslakosokból szigetek maradtak Dél-India er-deiben). A későbbi, európai „modern” gyarmatosítók, aportugálok, franciák és angolok érkeztek hajón.

Az indiaiak befogadókészségére és toleranciájára jellem-ző, hogy a hódítók többségét magukba olvasztották, azokindiai uralkodóként viselkedtek.

A dravidák gazdag civilizációt, a Harappa-kultúrát hoztákmagukkal, és felépítették Mohendzsodárót, amelyik a me-zopotámiai és az ókori egyiptomi kultúrát megelőzve fejlettvárostervezői képességről árulkodik: az ősi metropolisz ur-banisztikai szervezettsége, építési módszerei és a 40 000 főslakosságot kiszolgáló közszolgáltatásai csak a kétezer év-vel későbbi, császári Rómaival vethetők össze. Fénykorát aKr. e. 2500–1700 között élte! Ugyanakkor Benáresz (ősinevén Varanaszi) várost 5000 évesnek mondják.

A második hullámban érkező árják a dravidákat délre szo-rították. India középvonalától északra a birodalmat árjáklakják, és ott található a muzulmán lakosság többsége is.

A nyelvek is ezt az „elrendezést” követik: délen dravida,északon árja nyelveket (szanszkrit és hindi az alap), valaminta mongol és hindi keveréknyelvét (egyszerűsítés!), az urdutbeszélik. Az információk többszáz nyelvről és többezer táj-szólásról beszélnek, melynek összekötő nyelv az angol.

A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a nettó nép-szaporulat évi 13 millió volt; mára az ütem jelentősen csök-kent, de India 2030 körül utoléri Kínát.

Indiát nem európai évszakok uralják, hanem hideg (téli),meleg (márciustól június elejéig), monszun (június-szep-tember), rövid meleg évszakokat különböztetnek meg. Amonszunnak döntő szerepet jut. A parasztok májusban márnem tudnak dolgozni, a föld kiszárad, felrepedezik. Ha ké-sik az esős évszak, szárazság tizedeli a termést. Amint emel-kedik a délnyugatról érkező légáram, úgy hullajt ki mindtöbb és több csapadékot, Bombayban napi 400-500 mm iseshet, a Himalája alján évi 12 m!

Az ország természeti gazdagsága végtelen. A hetvenesévekben, egy Orisszában szántó földműves faekéje alólcsillogó kavicskák fordultak ki. Mint kiderült, az országegyik leggazdagabb féldrágakő-mezejét fedezte fel.

Kínán kívül India az a világ, ahol többezer éves megsza-kítás nélküli kultúra létezik, mélyek a gyökerei, beisszák ma-gukat az emberek mindennapi életvitelébe, gondolkodásába.

Ennek a kultúrának az alapszövetét alkotják az indiai ere-detű vallások. Az uralkodó vallás a hinduizmus.

2012. május – június 25

És az indiai eredetű vallásokat mélyen áthatja az élet tiszte-lete, ami kiterjed az állatvilágra, sőt megtalálható (például adzséjnizmusban) a növények élőlényként kezelése is (mamár modern kutatások is alátámasztják ezt a hitet).

„Különleges” vallásnak tekintem a Perzsiából, az arab nyo-más elől menekült párszik vallását, a zoroasztrianizmust, ame-lyik minden bizonnyal az első monoteista vallás.

Az iszlám az egyetlen nem indiai eredetű vallás, amely sike-resen hódított – és hódít ma is – Indiában. Sikere – az elnyomónagymogulok támogatásán kívül – a kasztrendszer elvetésénalapult és az a vonzó erő ma is.

A többezer éves kultúra írott emlékei közül is csak felso-rolásszerűen említhetek meg néhány csúcsot:

A vallási irodalom végeláthatatlanságára jellemző a fel-sorolásuk és néhány számadat!

A védák négy főcsoportja a Rig Véda (10 könyvében1017 himnuszt, összesen 10522 verset tartalmaz, amit azáldozatok felajánlása közben recitálnak), a Jadzsur Védavallási szertartások szabályait taglalja, a Száma Véda 1549gyönyörű himnusza az egyes félistenekhez szól és az At-harva Véda 20 könyvében 731 himnuszt, azaz 6000 versettartalmaz. Érdemes megjegyezni a születésük korát: Kr.e.1500-1000! A Védák kiegészítő tudományait leíró Upa-védák az egészséges életvitelt, a hadtudományokat és a har-cművészeteket, a zenét és táncot, valamint a matematikátés a mérnöki tudományokat írják le. Ide tartoznak még abrámánák és függelékeik, az upanisadok (Kr.e. 1000-500)és puránák. A vallási irodalom részét alkotja a két óriásieposz, a Mahabharata és Ramajana, külön-külön is könyv-tárnyi írások, évszázadokig szóban adták tovább generáció-ról generációra a papok. Fantáziatobzódásuk nehezen fog-ható fel. A hindu „biblia” a Mahabharata egyik fejezete: aBhagavat Gita – a lényege: Krisna beszélgetése a családi há-ború harcmezején, Kurukshetrán (ma is létezik) Ardzsunával,a csata előtt. A világirodalom egyik legalapvetőbb filozófiaipárbeszédének tartják. (ötezer éves!) Pár mondat Krisnatanításaiból: Az átmeneti anyagi test és az örök szellemi lélekközötti alapvető különbségről tanítja. Beszél a lélekván-dorlásról, a Legfelsőbb önzetlen szolgálatának természetérőlés az önmegvalósítást elért ember jellemzőiről. Talán a leg-fontosabb: a kirótt kötelesség feltétlen teljesítéséről. Úgytudom, ugyancsak a Mahabharatából „nőtt ki” a Kalidaszaáltal később dramatizált Sakuntala is.

A költészettel kapcsolatban általában három nyelvre utal-nak: tamil, urdu és bengáli. Egy tudós orientalista, Bashramszerint a tamil és a magyar rokon nyelvek. Az urdu a perzsaeredetű gazalokkal tűnik ki, a bengáli szónokok papír nél-kül is úgy beszélnek, mintha verset mondanának. A világlegnagyobb filozófusai között számtalan indiait tartanakszámon. Radhakrishnan-tól, tanultam meg, hogy a hinduiz-mus – a számtalan isten-forma ellenére – monoteista vallás.

Három művészeti ággal kapcsolatban is találkozunkmagyar nevekkel: A rendkívül bonyolult klasszikus zeneinterpretátorai közül először, még Kalkuttában találkoztama „Calcutta Trióval”, akik Kozma András vezetése mellettPandit Ravi Shankar-nál tanultak. Nemzetközi hírüketöregbítette talán a rendkívül alapos összeállítás, amit azindiai klasszikus zenéről készítettek. Évekkel később indultel ezen az úton Tóth Szabolcs, aki egyrészt ugyancsak a fő

hangszer, a szitár mesterévé vált, másrészt az „india.tilos.hu”weblapon zenei útmutatót készített.

Megemlítem még a gazalokat, amik főként a muszlim la-kosság körében népszerű énekek. Vetítettünk egy-egy rész-letet a két vezető indiai tánc előadásaiból, a BharatyaNatyam-ból ás a Kathakali-ból.

Az egyik legizgalmasabb indiai szokás, hogy a művésze-ket a közönség – és nem a hatalom! – tünteti ki elismerő ne-vekkel. Az említett Pandit politikusoknak is kijár néha, azUstad-ot általában a két dobból álló „tabla” hangszer legki-válóbb mesterei kapják.

A festészet a másik terület, ahol félmagyar művésznő nevé-vel találkozunk: Amrita Sher-Gil édesanyja magyar, édesapjapedig szik. Kétségtelenül ő India legjelentősebb modernfestője (a weblapom az ő nevét viseli). Végül az építészet-ben Amrita Sher-Gil nagybátyját említem meg, akinek „In-dia művészete” című könyve pazar gazdagsággal és remekstílusban írja le Inda építészeti csodáit. Megállapítja, hogyaz indiai építészet és szobrászat sziámi ikrek.

Helyszínek az indiai építészet csodáiból: Ellora és Ad-zsanta – két bronzszerszámokkal kivésett sziklatemplom-sor,csodálatos szobrokkal és festményekkel, a világ legnagyobbmonolit templomával. A festmények között több perspekti-vikus ábrázolással készült, mintegy ezer évvel azelőtt, hogyez az ábrázolási mód Európában alkalmazásra került;

A tandzsori bronzszobrok egyike: Nataradzs, a táncoló Síva

2012. május – június26

Mount Abu-n két fantasztikus szépségű, hó-fehér márványtemplom; Ranakpurban egyhasonló templom, amelyben 400 márvány-oszlop található, amelyek közül egyik se is-métli a többi díszítőelemeit; Belur és Hale-bid, Szomnatpur – a Hojszala kultúra pél-dátlanul gazdag szobrászata, a templomo-kon körülfutó szép frízek; Bhudzs, az akkormég éjszakára kulcsra záródó város. ABombayhoz közeli Elefánta sziget, az ottfaragott sziklatemplomban a valószínűleglegszebb indiai „szentháromság” szobor, aTrimurti (Síva, Bráma és középpontbanVisnu); Delhi, ami önmagában kilenc törté-nelmi és kultúr-réteget képvisel; Agra aTadzs Mahal-lal és az Agra Fort óriás-erőd-del, és tőle pár km-re Fatehpur Szikri, angolutazó szerint két Londonnál nagyobb éspompázatosabb város; Udaipur, Dzséjpur ésAmber, a hindu építészet elképesztő csodái;Kadzsuráhó, az erotikus szobrok 27 templo-ma. A már említett legszentebb – 5000 évelétező – hindu város, Benáresz; Goa, a ke-vés keresztény terület egyike, ahol Kará-csonykor 32 fokos volt a tenger; Dél-Indiábólcsak Puri-t, Konarak-ot, Tandzsor-t (bronz szobrok!),Tiruchirapalli-t (a nagy templom a könyvem címoldalán),Maduraj-t (fantasztikus templom ott is) és Májszor-t (fé-nyességes maharadzsa palota) említem meg. Az kevésbéfoglalkoztatja a turistákat, hogy India a tudományok terüle-tén is nagyhatalom volt! A matematika ott „született”: őkalkották a tízes számrendszert, a 0 fogalmát. Az arab világcsak közvetített. Szakértői vélemény: „...olyan hatalmasszámokkal tudtak műveleteket végezni, amikre a legtöbbkultúrában sokáig még szavak sem voltak.” Sríla Prabhupá-da így ír erről: „A védikus matematikai számításokban akövetkező számrendszert használják: egyesek, tízesek,százasok, ezresek, tízezresek és százezresek…”

Természetes gyógymódjai ma újra népszerűek.A csillagászatban Európával lépést tartva, Dzsantar

Mantar-okat építettek, optikai eszközök nélkül is nagy pon-tossággal határozták meg a bolygók helyzetét, sőt többcsillagét is.Önálló területként – Dzsjótisa, a világító égitestek tudomá-nya – kezelték, algebrát és geometriát alkalmazva vallásiszertartások időpontjainak és helyének meghatározására, nap-tári rendszerek készítésére is használták.

A technika területén az öntészetet emelem ki: a tandzsoribronzszobrok, amelyek ma is modernnek tekinthetők, viasz-technológiával készültek, leheletfinom részleteket kidolgoz-va, és a delhi Kutab Minar 1700 éves vasoszlopát, amely nagytisztasága ellenére nem rozsdásodik.

A kasztrendszerről külön fejezet foglalkozik a könyvem-ben, mert az a végeláthatatlan félreértések birodalma. Ittcsupán annyit, hogy nem négy kaszt, hanem négy varna lé-tezik, amik osztályként képzelhetők el (bráminok = papok-tanítók, ksasztriják = katonák, vajsziák = kereskedők, köz-nép, sudrák = szolgák), ez többezer kasztra oszlik. Mindenkimás kaszton kívüli, „rossz” fordításban: érinthetetlen.

Az emberek közül, akikkel kapcsolatba kerültem, kettőtemlítek. Naval Tata akkor India legnagyobb magáncégé-nek második embere volt, Dzsoti Baszu pedig Nyugat-Ben-gál főminisztere és az indiai munkásmozgalom elismert ve-zére (nagytőkéseknek is Dzsotidzsi, a – dzsi becéző képző)volt. Egyben azonosak voltak: mindkettő maga volt a sze-rénység. (Az utóbbit beválasztották a múlt század legje-lentősebb 100 indiai személyisége közé.

Örömmel tölt el, hogy a rendezvényen díszvendégkéntjelen van őexcellenciája, Gauri Shankar Gupta úr, az Indi-ai Köztársaság Magyarországra akkreditált nagykövete is.

Elhangzott 2012 március 21-én az ErzsébetvárosiKözösségi Házban.

Geröly Tibor és Gauri Shankar Gupta (fotó: Debrecenyi István)

Gauri Shankar Gupta 2010 áprilisa óta India Magyaror-szágra akkreditált nagykövete. Korábban az Indiai Külügy-minisztériumban dolgozott. Több mint hatvan országban járt.2003-2006-ig pedig Mongóliában volt nagykövet. Említéstérdemel, hogy válogatásában az angol költészet legszebbversei láttak napvilágot, 2010-ben pedig a hindi költészetremekeit gyűjtötte csokorba.

A nagykövetnek – látogatása alkalmából – Geröly Tiboraz egyesület bronzba öntött emblémáját – Búza Barna al-kotását – nyújtotta át. A plakett díszdobozának belső fehérselyem borítására Szávay Erzsébet grafikus úgy helyezte elnemzeti színű szalagunkat, hogy az a bronzplakettet kétol-dalt díszítésként körbefogta.

Az Indiai Nagykövetség az országuk nevezetességeirőlkészült igényes prospektusokkal és katalógusokkal kedves-kedett az est nagyszámú résztvevőinek, hogy közelebb hoz-za e távoli ország művészeti értékeit a magyarokhoz.

2012. május – június 27

Tárkányi Imre köszöntése

Tárkányi ImreNYOLCVAN FELÉ…

Ha meggondolom,így nyolcvan felémár nem sok,amire vágyom.Sétára őszi napsütésben,verseket, novellákat írni– ez az én világom.Az én világomvalóban ennyi?De hiszenez oly kevés!Így nyolcvan felé– bizony barátaim –mindennap örömaz ébredés…Öröm az ébredés,s hogy dolgozhatom,barátok között lehetek.Ha meggondolom,így nyolcvan felé –bizony, már lassan„sietek”…

Csoóri SándorKossuth-díjas költőnek, írónak a magyarirodalom megújításában végzett tevé-kenységéért, gazdag képvilágú költé-szetünk, hagyományainak megőrzé-séért és továbbfejlesztéséért, közössé-gi elkötelezettségű, csodálatos versei-ért, sokoldalú és műfajgazdag irodal-mi munkásságáért, a magyarság szelle-mi összetartozás-tudatának ápolásáért,példaértékű életútja elismeréseként.

Kossuth Nagydíj-ban

Fekete GyörgyMunkácsy-díjas belsőépítész, érdemesművész a belsőépítészet területét át-fogó gazdag művészi alkotómunkájá-ért, a Magyar Iparművészet című sza-kfolyóirat újraindításáért, a nagy múltúmagyar iparművészet értékeinek fo-lyamatos bemutatásáért, szakmai-közéleti tevékenységéért, egész élet-pályája elismeréseként;

Somogyi GyőzőMunkácsy Mihály-díjas festő- és gra-fikusművész, Kiváló Művész, a mag-yar történelmi sorsfordulók, a vallásés a hétköznapi élet által inspirált,korhűségre törekvő, egyéni utat járó,irányzatoktól független műveiért,nemzeti hagyományainkat ápoló, Ma-gyarország neves személyiségeit pél-daképül állító arcképsorozatáért,kimagasló művészeti tevékenységeelismeréseként;

Kossuth-díj-ban részesült.

Markovics FerencBalázs Béla-díjas fotóművész, Érdemes

MűvészMagyarország Kiváló Művésze-díjat

kapta.

Payer Imreköltőkiemelkedőirodalmi tevékenységéért

József Attila-díjban

Mohai Gáborrádióbemondó, előadóművész

Kazinczy Ferenc-díjban

Szvorák KatalinLiszt-, és Béres-díjas énekművészalternatív Kossuth-díjban részesült.

Mindannyiuknak gratulálunk!

Kitüntetések

AzErzsébetvárosi Közösségi Házbanmárcius 7-én ünnepeltük a nyolcvanévesTárkányi Imrét. 1977-től évekig a Glo-bus Nyomda üzemi lapját szerkesz-tette. 1990-től különböző kultúrális-irodalmi folyóiratok munkatársa, ésírásait szaklapok is közlik. 1996-ban„Késői szüret” címmel jelenik meg

első verseskötete. A MűvészetbarátokEgyesületében különböző tisztségeketvállalt, majd a Művészet és BarátaiAlapítvány Kuratóriumi Elnökévé vá-lasztották. Munkásságát a Magyar Kul-túra Lovagja címmel is elismerték.

Az ünnepeltet elsőként Hegedűs Va-lér zongorajátéka köszöntötte, majdTárkányi Imre „Feleségemnek” címűversét mondta el. Keres Emil Kossuth-és Jászai-díjas, valamint Dunai TamásJászai-díjas színművészek előadásábanTárkányi verseket hallhattunk. A KrúdyIrodalmi Kör tagjainak – Balázsi Judit,Kanizsa József, Király Lajos, StancsicsErzsébet és Regényi Ildikó – szereplé-se színesítette az est műsorát, melyfelolvasó színházzal zárult. Közönség-sikert aratott Pető József operaénekes.

Geröly Tibor Tárkányi Imre emberiértékeit hangsúlyozva kiemelte szol-gálatkészségét, melyet tagtársai, író-társai mindig tapasztalhatnak, ha se-gítségét kérik. Elismerés illeti Nádud-vari Nagy János veresköteteinek szer-kesztésében, lektorálásában végzettmunkásságát, melyet az átadott aján-dék – Nádudvari Nagy Jánost ábrázo-ló plakett – is szimbolizál. Az érmetBúza Barna szobrászművész életének99. évében készítette.

Geröly-Bársonyi Hilda

Áradat

Március 28-án az Erzsébetvárosi Kö-zösségi Házban Vass Sándor szerzőiestjére vártuk az érdeklődőket. Né-hány sportkönyve után Áradat címmelmegjelent kötetében érdekes, és híresemberekkel szinte véletlenül születetttalálkozásait örökítette meg. Barátsá-gába fogadta Dénes Zsófia (Zsuka),Ady első menyasszonya, Farkas Ber-talan (űrhajós), Harangi Imre és KnézyJenő is. Vass Sándor rendkívül színesélete során volt rendező, személy- ésvagyonőr, de testőr is. Munkájábóleredően sztárokkal került kapcsolat-ba.Vigyázott többek között DemisRoussosra, Elton Johnra, Carlos San-tanára, Peter Gabrielre, és WandaJaksonra is. Az est műsorában közre-működött B. Magyar Csilla előadó-művész. Szép magyar kiejtésével, ki-vételes hanghordozásával szólaltattameg Vass Sándor verseit. A találkozótjelenlétével megtisztelte Hajdu Lászlóországgyűlési képviselő is. G.T.

2012. május – június28

Pósa ZoltánA szoros kapu és a keskeny út zarándoka

„Menjetek be az örök életre a szoros kapun. Mert tágas kapuaz és széles út, amely veszedelemre viszen, és sokan vannak,akik azon járnak. Mert szoros kapu és keskeny út, amely vi-szen az életre és kevesen vannak azok, akik ezt megtalálják”.

Nem véletlen, hogy az 1956-os hős és halálraítélt, újság-író, költő, szerkesztő, Obersovszky Oby Gyula halálánakévfordulónapján, március idusának előestéjén jut eszembe azidézet Szent Máté Evangéliumából. Barátom, mentorom akristálytiszta szavú poéta, a letiltott és háttérbe szorított la-pok spiritus rectora egész életében tudta, életútjával bizonyí-totta, hogy az igaz ember, bár szükségképpen gyarló és bot-ladozó, a szoros kaput nyitja meg, a keskeny úton folytatjaevilági zarándokútját. Ez aligha hozhat pillanatnyi sikereket.

Abban a szomorú, 2001-es esztendőben, amikor március14-én eltávozott felejthetetlen barátunk, gyászom és szo-morúságom április 11-éig, a Költészet Napjáig tartott.Gyulának szántam a Költészet Napi megemlékezésemet is,amely így második nekrológgá kerekedett.

Bizony életem legszomorúbb köszöntését írtam a magyarlíra fölemelő ünnepe alkalmából. Szeretteinek, rokonainak,igaz barátainak kínját aligha enyhítette, hogy ObersovszkyOby Gyula éppen a halála napján kapta meg az első igazinemzeti kormánytól a magyar újságírók legjelentősebbszakmai elismerését, a Táncsics Mihályról elnevezett díjat.Méltó, fölemelő volt utolsó földi útja a Fiumei úti sírkert-ben, megható, hogy a kormány saját halottjának tekintveszervezte meg az 1956-os költő, a nemzeti hős, a halálraítélt forradalmár búcsúztatását Koltay Gábor rendezésében.

Akkor a gyász foglalt el bennünket, ma, emez emlékbe-széd sorait pötyögtetve jutott eszembe a szoros kapuról ésa keskeny útról szóló bibliai példázat. Okkal, joggal, hiszenGyula egész életében lehetett volna ragyogó írói, költői te-hetségével az evangéliumi könnyebb, szépen kikövezettszéles út szalonturistája is. Életre szóló tőkét kovácsolha-tott volna abból, hogy 1944-ben nyíltan szembeszegült aXX. század egyik ordas eszméjével, a nácizmussal. Debre-cenben volt a helyi Néplap rovatvezetője, a városi kabaré-színház, a Dongó alapító tagja, komoly szerepet kapott azalakuló Írószövetségben, kitaposott út, fényes költői, szer-kesztői karrier várhatott volna rá.

1954-ben szembe fordult a kommunizmussal, amely a vi-lágtörténelem legszörnyűbb diktatúráját szülte. Állását, ké-nyelmes jólétét föláldozván kitaszítottá vált.

1956-ban lángoló fárosz alkatát is megzabolázva válasz-totta a legnehezebb utat. A forradalom első napján megta-pasztalta az utcai harcok látványos dicsőségét, de engedel-meskedett bajtársai felszólításának, akik tudtára adták, hogyneki, az írástudónak alkotói talentumával, éles eszével kellszolgálnia a hazát. Nomád körülmények között, éjt nappal-lá téve szerkesztette a forradalom lapját, az Igazságot. Pél-dátlan bátorsággal folytatta a harcot, a forradalmunkatlánckerékkel agyontaposó Vörös Hadsereg november 4-itámadása, a szabadságharc vérbe fojtása után is. A legálisIgazság megszüntetése után elkezdte írni, szerkeszteni, éle-tét kockáztatva terjeszteni az illegális Élünk című lapot.

Pósa Zoltán (fotók: Geröly-Bársonyi Hilda)Ő szervezte a néma tüntetést, valamint a magyar nők lát-ványos felvonulását, közben lakásról lakásra rejtőzködött,míg hóhérkézre nem adta egy áruló, gyáva, hűtlenné váltbarát, kinek nevét keresztény humanista megértést gyako-rolván soha nem árulta el.

Kádár bírósága 1957. nyarán halára ítélte. Bár tehette vol-na, soha nem kért kegyelmet, de később enyhítést sem ha-zaáruló labancoktól, a nemzetközi közvélemény, BertrandRussell, Albert Camus, Ernest Hemingway, Pablo Picassotiltakozása, szolidaritása függesztette föl érvényes halálosítéletét. A többséggel ellentétben nem hatódott meg az áruló,a forradalmat cserbenhagyó Európa gesztusaitól, a börtön-ben és 1963-as szabadulása után is sokszor elmondta: az,hogy Európa és Amerika csak az 56-os írók, tudósok, értel-miségiek számára követelt az 1963-as amnesztiáig ember-ségesebb bánásmódot a Kádár kormánytól, az írástudók el-len hangolta a forradalom eszméjét híven őrzőket is.

Obersovszky Gyula a börtönben is megmaradt kemény,tisztességes embernek. Életben tartotta őt az irodalom ne-mes művelése, amelyben segítette őt legendás emlékezete.Olykor fejben megalkotott, a memóriájába bevésett, más-kor WC-papírra rögzített versekkel, ahogy ő maga nevezte,a pórusaival tartotta a lelket a társaiban is. Ő maga így fo-galmazott: „aki az akasztófa tövében font magának pozitíverkölcsi kötelet, az nem verseket ír többé. Pórusaim ott ki-tágulnak, hogy minél többet fogadjanak be a világból. Az-óta versprózáimat, regényeimet, drámáimat, újságcikkeimetés verseimet pórusoknak nevezem”. Társai szerették. Több

2012. május – június 29

elfelejtett versét később cellatársaitól tanulta vissza, a bör-tönön túli, kalitkába zárt, vigasztalan Magyarországon.

Obersovszky már a börtönben megírta azt a Kik vagytok ticímű versét, amely a keskeny út zarándokának elkeseredé-sét mind a mai napig érvényesen megfogalmazza. Ebben akölteményben benne izzik az, ami a legjobban fáj a nemzetforradalmárának, a kollektív tudat legnemesebb kinyilat-koztatását formába öntő fárosznak, a vátesznek. A nép áru-lása, amely az 1957-es május elsejei, Kádárnak és a szov-jet bábkormánynak alázatosan fejet hajtó óriás felvonulá-son kezdődött, melynek híre a börtönbe is eljutott. S folyta-tódik – Istennek hála, nagyon kicsinyke, szánalmas mére-tekben ma is, amikor a hazaárulók idegen érdekekért, abankokért tüntetnek a globalizáció elleni szabadságharcotfolytató nemzeti kormány ellen, ezzel meggyalázva nem-zeti ünnepünket is. Obersovszky Gyula odaátról azt üzeninekünk: méltósággal tiltakozzanak az újkori idegen meg-szállás, a tankoknál is veszedelmesebb bankuralom és aglobalizáció terrorja ellen. Ezáltal válik aktuálissá a Kikvagytok ti című pórus: Hát szabad ezt/Lehet/egy ilyen korcshatalom talpa alá heveredni/ lehet/lehet mondani hogy/Éljenaz áruló éljen/ A hóhér, A hóhér éljen?/Hát szabad ezt/Lehet/Kik vagytok ti/Kik/Emberek”

A magyarság nagy romlását Gyula személyesen is meg-tapasztalta, amikor az 1963-as ENSZ amnesztia után lát-szólag visszanyerte a szabadságát, s szembesült a hitszegőkonszolidáció mindennapjaival. Kimondhatatlan, illetve csakversekben kifejezhető csalódást okozott neki a Kádári

Magyarország. Mindenki úgy tett, mint-ha a korábbi vezetőket besúgókat támo-gató, a tisztességes írók műveit olykor tű-rő, máskor tiltó hazánkban megvalósultvolna az emberarcú szocializmus hazugsá-ga. Gyula a rendszerváltozásig és későbbis úgy élt, hogy haláláig minden reggel nyíl-tan szembe nézhetett a borotválkozó tükör-ből reá köszöntő képmásával. A Sportfo-gadás című lapot sokáig más néven szer-kesztette. Ekkor sem hagyta cserben legen-dás precizitása. Becsületből dolgozott Jó-zsef Attila útmutatását követve: „ponto-san, szépen, ahogy a csillag megy az égen”

Mindezt én személyesen is tanúsíthatom.A mindennapok küzdelmeiben láttam, ta-pasztaltam, hogy legközelibb idősebb köl-tőbarátom, mentorom, Obersovszky ObyGyula akkor sem alkudott és akkor semtért le az igazak keskeny ösvényéről,amikor a széles, kikövezett pokolba ve-zető kényelmes útra önmagában jogossérelmek terelhették volna. A rendszer-változás utáni első, felemásan működő,választási ígéreteit megszegő nemzetikormány nem támogatta Obersovszky újjáalakult lapjait, az Igazságot, az Élünket.Gyula nem állt ekkor sem a hazaáruló li-berális erők mellé, ehelyett a forradalom35. évfordulójára megalapította, és halá-láig egyedül írta, szerkesztette, rikkanc-

solta a Vagyok című egyszemélyes folyóiratot és heroikuserőfeszítések árán adta ki verseinek, pórusainak négy gigá-szi kötetét Prelűd halál után címmel.

Obersovszky Oby Gyula költő, újságíró, 1956-os halálraítélt e világról távozásának napjával, 2001. március 14-ével,újabb kapoccsal fűzte össze a két szent, nemzeti forradal-mat. Azóta évente vehetik át az arra érdemesek a róla elne-vezett díjat. Együtt emlékezünk utolsó hajléka mellett a ba-rátra is, aki megszámlálhatatlan alkalommal látott minketvendégül egy kis borral, zsíros kenyérrel, s ami a legfonto-sabb, baráti szóval a Keszkenő utcai barátságos otthonában.

„Menjetek be az örök életre a szoros kapun. Mert tágaskapu az, és széles út, amely veszedelemre viszen, és sokanvannak, akik azon járnak. Mert szoros kapu és keskeny út,amely viszen az életre és kevesen vannak azok, akik eztmegtalálják”. Itt és most mi, Obersovszky Gyula barátai,harcostársai emlékezzünk és soha ne feledjük őt, a szoroskapu és a keskeny út zarándokát. És haladjunk az ő óriáslépteinek mennybe vivő nyomában. Este gyújtsunk gyer-tyát és mondjuk el az Én meghalok de mi mégis élünk címűObersovszky pórus utolsó két sorát, amelyet Gyula a börtö-nének falára írt még abban a tudatban, hogy végrehajtjákrajta a halálos ítéletet: „És mert dalom benn szorult szívem-ben/daloljatok emberek helyettem”

A 2012. március 14-én Angyalföldön, a Keszkenő utca35. számú házon elhelyezett emléktáblánál elhangzott mél-

tatás rövidített, szerkesztett változata.

Herboly László, Holopné Schramek Kornélia és Radó Gábor a koszorúzáson

2012. május – június30

Hírek

Pandúr József rajzaiból március 22-énPécsett a Vasutas Művelődési Házbannyitottak tárlatot, mely az „Új dimen-ziók hatvan körül” címet viselte. Azalkotásokat április 18-ig tekinthettékmeg az érdeklődők.

A Shakespeare emlékműnél (Bu-dapest, Vigadó tér, Marriott Hotel)április 23-án az angol szellemóriásszületési-halálozási évfordulóján ün-nepséget szervezett a Budapesti Bor-sodi Kör (dr. Nagy Károly). A szobrotMészáros Andor készítette.

„Csiby Mihály a grafika nagymes-tere” címmel az Országos Széche-nyi Könyvtárban április 4-én nyílt ki-állítás a művész 90. születésnapja tisz-teletére. A Budavári Palota „F” épü-letében szeptember 10-ig lehet meg-tekinteni az alkotásokat.

Gulyás Anna kiállítását április hó-napban a Benczúr Hotel halljában te-kinthették meg az érdeklődők.

Tarcsányi Ottília festményeibőlmárcius 19-től április 4-ig rendeztekkiállítást a Budakeszi Művelődési Köz-pontban. A tárlatot Daragics Éva mű-vészettörténész nyitotta meg.

A Magyar Képzőművészeti Egye-tem ötödik évfolyamos hallgatóinakkiállítását Gyomaendrődön a Hely-történeti Gyűjtemény- és Városi Kép-tárban március 14-én Mányoki Endreegyetemi adjunktus nyitotta meg, me-lyet április 17-ig láthattak.

Kaizler Gitta festményeit március15-én Dunaújvárosban a Galéria JazzKlubban mutatták be.

Pósa Zoltán József Attila- és Ober-sovszky-díjas költő Balatonföldvárona Közösségi Házban vendégeskedettáprilis 11-én a Költészet Napján.

Molnár Edit ikon, akvarell, tűzzo-mánc-kerámia, olaj és szilikon alkotá-saiból „Az én utam” címmel március30-tól április 19-ig Csepelen a NagyImre Galériában rendeztek kiállítást.A tárlatot Dr. Prokopp Mária művé-szettörténész nyitotta meg. Közre-működött dr. Szűcs Lajos zeneszerző.

Fenyves Mária Annunziáta fest-ményeit a Tabán Kávéházban március24-től április 24-ig „Virágok költője,a költő virágai” mottóval mutattákbe. A megnyitón közreműködött Du-nai Tamás, Tóth Judit és Pető József.

Ürmös Péter grafikáiból az ÚjbudaGalériában március 30-án nyílt kiál-lítás, melyet április 25-ig láthattak.

Fehér Irén kiállítását a BudakesziMűvelődési Házban „Lélektől lélekig”címmel április 16-tól április 29-ig ren-dezték. A megnyitón az alkotó mun-kásságát Kiss János festőművész mél-tatta. Közreműködött Fogolyán Kristóffuvolaművész.

T.VargaHanna festőművész„ÉletemKőbánya” című emlékkiállítását a Len-gyel Házban (1103 Budapest, Óhegy u.11.) április 15-én Verbai Lajos a Kő-bányai Helytörténeti Gyűjtemény ve-zetője nyitotta meg, mely május 10-igtekinthető meg.

Losonci Lilla „Montázs” című kiál-lítását az E-Galériában (V. Falk Mik-sa u. 8.) Feledy Balázs ajánlotta azérdeklődők figyelmébe. Közreműkö-dött Pitti Katalin Liszt-díjas, Érde-mes Művész. A tárlatot május 20-iglehet megtekinteni.

Pongrácz Zoltán 60 éves pályafu-tásának jubileumi kiállítását a sárváriNádasdy-várban Vörös Ferenc festő-művész nyitotta meg, melyet május20-ig láthatnak az érdeklődők.

Sorki Dala Andor költő-képzőmű-vész megzenésített költeményei is el-hangzottak az Erzsébetligeti Színház-ban a Költészet Napi ünnepségen.

Wrabel Sándor festőművész alko-tásaiból a Szent József Házban (III.Templom u. 20.) Húsvétvasárnap nyílttárlat. A művészről elnevezett terem-ben Feledy Balázs méltatta az alkotót.

Csiby Mihály grafikája

„Mesterem Rudnay” címmel a Kos-suth-díjas főiskolai tanár halálának 55.évfordulóján tanítványainak alkotásai-ból nyílt kiállítás az Erzsébetligeti Szín-ház Kamara Galériájában (XVI. Hu-nyadvár u.43/b). Az alkotásokat május13-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

Kaizler Gitta festményeit a dunaúj-városi Széchenyi István Gimnázium-ban áprilisban láthatták az érdeklődők.

Zászlós Levente tanulmányai, kri-tikái „Valóság a mitológiában” cím-mel a „Z-füzetek” sorozatban látottnapvilágot.

Benkő László festményeiből Pé-csett a Vasutas Művelődési Házban(Váradi u. 7) április 19-én „Így láttamén” címmel rendeztek kiállítást. A tár-latot Sikó Ágnes nyitotta meg, melymájus 13-ig látogatható.

Bálint Ádám, Gáspár Gyula ésGhyczy György festményeiből a Keszt-helyi Helikon Kastélymúzeumban má-jus 1-jén nyílik kiállítás, mely június10-ig tekinthető meg.Az alkotások több-sége a Dúzsi Művésztelepen készült.

Dániel Mária alkotásaiból a VasasMűvészegyüttes Alapítvány Mini Ga-lériájában „Kikelet” címmel rendezettkiállítást tekinthették meg az érdek-lődők áprilisban.

Károly Éva festményeinek tárlatátmájus 5-én a Benczúr Hotelben PécsiIldikó Kossuth- Jászai-díjas, Érdemes-és Kiváló Művész nyitja meg. Közremű-ködik Bánfalvy Ágnes színművész,Poór Péter énekes, valamint KalmusPéter és kamaraegyüttese: Orbán Anna,Lellei Gábor és Lellei Krisztina. A tár-lat május 31-ig látogatható.

A Csepeli Alkotó Fórum megalaku-lásának 13. évfordulóját kollektív ki-állítással ünnepli. Az Erdei Éva Galé-riában (1213 Budapest, Kondor u. 29.)a tárlatot Filip Tamás költő, lapszer-kesztő nyitja meg, melyet május 30-iglehet megtekinteni.

Idős és ifjabb Ürmös Péter grafikus-művészek „Két nemzedék” című tárla-tát április 20-23-ig láthatták az érdek-lődők a Cinkotai Kultúrházban.

Kőrösi Tamás kalocsai festő alko-tásaiból május 19-én Kiskunfélegyhá-zán a Holló Klubban nyitnak kiállí-tást, mely május 31-ig látogatható.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum lá-togatóit igényes kivitelezésű katalógusis várja. A kiadvány értékes tanulmá-nyokat is közöl a zenebarátok örömére.

2012. május – június 31

Az egyesület adományozói

6.000.- Ft-ot Tomor Gábor (Budapest);5.000.- Ft-ot Deák Lajosné (Bicske);3.500.- Ft-ot Dániel Mária (Buda-pest); 2.500.- Ft-ot Harmatné SzabóMargit (Budapest), Udvary Pálné (Bu-dapest); 2.000.- Ft-ot Farkas Ferenc(Hajós), Hubert László (Dusnok), Kar-sainé Tonnelier Ghislaine (Budapest),Nádor Mara (Budapest); Péch-Chi-kány Béla (Dunaharaszti), dr. SzabóTibor (Szeged); 1.500.- Ft-ot Gálfy-Bódi Tamás (Budapest), Molnár József(Budapest), Murányi Imre (Moson-magyaróvár), Rosta Erzsi (Budapest);1.000.- Ft-ot Honvári Erzsébet (Nyír-egyháza); 500.- Ft-ot Ács Ferenc (Bu-dapest), dr. Boda Béláné (Budapest),Csillagné Lőrincz Zsuzsa (Buda-pest), Klaffl Gyula (Budapest), Kő-rösi Tamás Gábor (Kalocsa), LádiKároly (Budapest), Papp Judit (Pécs),Pásztohy Domokos (Polgárdi). Háromadományozó nem szándékozott fel-fedni kilétét. Folyóiratunk 2012. évilapszámainak nyomdaköltségéhez aNemzeti Kulturális Alap 500.000.-Ft támogatást nyújt, mely összegbankszámlánkra megérkezett.

Az egyesület új tagjai

Dr. Erdősi Károly (Budapest), Erdősi-Boda Katinka (Budapest), FazekasAlbertné (Érd), Dóczy Zsoltné (Bu-dapest), Csermák Zsuzsanna (Buda-pest), Szloboda István (Pécs), KissIstván (Kalocsa), Boryné HajagosZsuzsa (Budapest), Sütő Ágnes (Bu-daőrs), Tarcza Györgyné (Budapest).

Koszorúzások

Március 14-én Obersovszky GyulaKeszkenő utcai emléktáblájánál Ho-lopné Schramek Kornélia alpolgár-mester ésRadóGábor vezető főtanácsos;az Írószövetség elnöke Szentmártoni Já-nos megbízásából Pósa Zoltán, JózsefAttila- és Obersovszky-díjas költő;Geröly Tibor a Művészetbarátok Egye-sületének elnöke; Béres L. Attila asportújságírók és családja nevében; dr.Herzum Péter filmforgatgókönyvíró,dr. Perbíró Márta – Obersovszky Gyu-la rabtársának özvegye megbízásából –Geröly-Bársonyi Hilda; és hajdani tisz-telői nevében Herboly László helyezteel a megemlékezés virágait.Március 15-én Őrbottyánban Ober-sovszky Gyula alkotóházánál a Művé-szetbarátok Egyesületének koszorújátBéres L. Attila helyezte el.A VII. kerületi önkormányzat Klauzáltéri 1848-as emlékünnepségét követőena Huszár emlékműnél Geröly Tibor rót-ta le kegyeletét.

A Lakitelek Alapítvány támogatásával – a Művészetbarátok Egyesülete – 1995-ben szervezte meg első Kárpát-medencei képzőművészeti alkotótáborát a Népfő-iskolán. Az eddigi tizennyolc tábornak kettőszázhuszonhat résztvevője volt. Buda-pestről hetvenen, az ország más településeiről kilencvennyolcan vettek részt az al-kotótáborokban. Erdélyből tizenhét, Kárpátaljáról kilenc, Délvidékről huszonöt, aFelvidékről pedig hét festő-grafikus töltött kellemes, dolgos napokat Lakiteleken.A szakmai tapasztalatcsere, új kapcsolatok születése mellett ihletadó volt a pusz-tuló tanyák mellett megújuló porták sokfélesége, az itt-ott még érintetlen vadre-gényes Tisza-part, és a Tőserdő romantikus állat- és növényvilága.

Ebben az esztendőben augusztus 8-18. között várja a Lakiteleki Népfőiskola aXIX. Kárpát-medencei Képzőművészeti Alkotótábor résztvevőit, melynek nem fel-tétele az egyesületi tagság. Azoknak a gyakorló pedagógusoknak a jelentkezésétvárjuk, akik iskolájukban a vizuális oktatás résztvevői. A pályázatnak a személyiadatok mellett tartalmaznia kell a szakmai életút főbb állomásait is.

A táborozás részvételi díja: (szállás, étkezés, szervezési költségek) 15.000.- Ft.Az oda- és hazautazás költségeit a résztvevők fedezik! A helyszínen készült alko-tásokat szakmai megbeszéléseken – művészettörténész irányításával – elemzik. AKölcsey-Házban táborzáró kiállítás nyílik, melynek képeiből egy-egy alkotást (avendégeskedők) a Népfőiskolának adományoznak.

Jelentkezni 2012. május 30-ig a Lakiteleki Népfőiskolán lehet a (6065 Lakitelek,Felsőalpár 3.)Arészvétel lehetőségéről (a döntésről) június 15-ig értesítést küldünk.Budapest, 2012. május 2.

Lezsák Sándor Geröly Tibora Népfőiskola Alapítvány Kuratóriumának a Művészetbarátok Egyesületének

elnöke elnöke

Pályázat alkotótábori részvételre

Közgyűlésünkről

Nick Ferenc elnökletével április 28-ánkerült sor egyesületünk rendes éviközgyűlésére. A 2011. évi munkárólés az idei programokról, valamint aköltségvetés tervezetéről elhangzottbeszámolót a jelenlévők elfogadták.

A Művészeti Tanács elmúlt évi te-vékenységét – Molnár József beteg-sége miatt – Kőhegyi Gyula elemezte.A Számvizsgáló Bizottság jelentését a2011. évi gazdálkodásról Nádor Maraterjesztette elő. Hangsúlyozta, hogy azegyesület bevételei a tervezett alatt ma-radtak, így a legszükségesebb kiadá-sokat is csak tagi kölcsönnel lehetettáthidalni. Az ellenőrzés során megál-lapította, hogy szigorú takarékosságérvényesült.

Az egy esztendeje főtitkárrá válasz-tott B. Molnár Zsuzsa lemondását aközgyűlés tudomásul vette.

Dr. Kollmann J. György az új civiltörvényből adódó Alapszabály-mó-dosításról beszélt. Ez utóbbiakról egy2012. novemberében összehívandó rend-kívüli közgyűlés tárgyal és dönt.

Farkas Katalin

Tavaszi hangulat

ADési Huber Művelődési Házban (IX.Toronyház u. 17/b) a Friss utcai Sze-rető Kezek Klub szakkörének kollek-tív kiállítását március 24-én dr. Bács-kai János, a kerület polgármestere nyi-totta meg. A lelkes, szorgalmas csoport– Bálint Vera, Horváth Marika, Jezer-niczky Katalin, Ligety Nelli, Tarca Bor-bála és Szabóné Erzsike – alkotásaik-kal nemcsak maguknak, hanem kör-nyezetüknek is örömet szereznek. Aközönséget Hajtun Zsuzsa zongoramű-vész és Oláh Zsolt énekművész szóra-koztatta. A Heil Edit vezetésével mű-ködő festőket Geröly Tibor is köszön-tötte. A tárlat május 31-ig látogatható.

2012. május – június32

MŰVÉSZET ÉSBARÁTAI

A Művészetbarátok Egyesületének lapja.Megjelenik minden páratlan hónapban

július kivételével.Készül a Művészet és Barátai Alapítvány

támogatásávalISSN 1217-14-09

Felelős kiadó és szerkesztõ:Geröly Tibor

Szerkesztőség és kiadóhivatal:Budapest, VII., István u. 42.Postacím: 1388 Bp. Pf. 60.

Telefon: 322-6926muvbaratok@gmail.comwww.muvbaratok.uw.hu

Szerkesztőségi órák azonosak a közöltügyeletek idejével.

Kéziratokat nem őrzünk meg, ésnem küldünk vissza.

Készült 1500 példányban.Előkészítés és nyomás:

Bíró Print Kft.Felelős vezető:Biró Krisztián

Programok

A Benkő László alkotásaiból rende-zett kiállítás Pécsett a Vasutas Műve-lődési Házban (Várady u. 7.) május30-ig tekinthető meg.

Tajthy Renátó mesekönyv-illuszt-rációinak kiállítása május 18-ig tekint-hető meg a Neumann János Számítás-technikai Szakközépiskolában (XIV.Kerepesi út 126.)

Május 2-án (szerdán) 17.30 órakor azErzsébetvárosi Közösségi Házban (VII.Wesselényi u. 17.) Atyák mestere –Tanítványok Aba Novákról – Vetítés.

Május 9-én (szerdán) 17.30 órakor azErzsébetvárosi Közösségi Házban (VII.Wesselényi u. 17.) Első magyar nyelv-töredékek, nyelvemlékek. Előadó Né-meth Sándor. Házigazda

Május 16-án (szerdán) 17.30 órakoraz Erzsébetvárosi Közösségi Házban(VII. Wesselényi u. 17.) A sikeres életfeltételei – vendégünk dr. Hajnal Ró-bertpápai káplán, az angyalföldi Béketéri Szent László templom plébánosa.

Május 23-án (szerdán) 17.00 órakoraz Erzsébetvárosi Közösségi Házban(VII. Wesselényi u. 17.) Nappalok éséjszakák Erzsébetvárosban – BókaB. László helytörténész fotókiállítá-sának megnyitása. A Pénzügyőr Ze-nekar Kamaraegyüttesének emlék-koncertje Erzsébet királyné tiszteleté-re. (130 éves Erzsébetváros.) Vezé-nyel: Kapi-Horváth Ferenc.

Május 30-án (szerdán) 17.30 órakoraz Erzsébetvárosi Közösségi Házban(VII. Wesselényi u. 17.) Háromszázéve született Jean-Jacques Rousseau,a szabadság filozófusa – MadarászImre előadása. Házigazda Geröly Tibor.

Május 31-én 17.00 órakor Pécsetta Vasutas Művelődési Házban (Váradyu.7.) Dr. Csaba Tamás kiállítása nyí-lik, melyet június 27-ig tekinthetnekmeg az érdeklődők.

Június 6-án (szerdán) 17.30 órakoraz Erzsébetvárosi Közösségi Házban(VII. Wesselényi u. 17.) Évadzáróklubest.

Szeptember 26-án (szerdán) 17.30órakor az Erzsébetvárosi KözösségiHázban (VII.Wesselényi u. 17.) Kilenc-ven éve született a vonal fölényes ke-zű, hajlékony, játékos művésze ReichKároly. Kratochwill Mimi gondo-latai.

Október 3-án (szerdán) 17.30 órakoraz Erzsébetvárosi Közösségi Házban(VII. Wesselényi u. 17.) Konrád Ignác(1894-1969) a lovak festője – KontraMária portréfilmje.

Október 4-én (csütörtökön) 17.30órakor a Neumann János Számítás-technikai Szakközépiskolában (XIV.Kerepesi út 126.) Molnár József jubi-leumi kiállítását (90 éves!) dr. KelényiIstván művészettörténész nyitja meg.

Ügyeletaz István utcai székhelyen:

Május 7-én (hétfőn)Geröly Tibor

Május 11-én (pénteken)Tárkányi Imre

14.00-17.00 óráig

Reich Károly: Petőfi illusztráció

2012. évi lapszámaink támogatója.

Programjaink támogatói:

Nemzeti Kulturális Alap;Budavár- Erzsébetváros- és

Budapest Főváros XIII.kerületének önkormányzata.

A Művészet és Barátai2012. május-júniusi

számának nyomdaköltségéta Lakitelek Alapítvány

vállalta.

Lapunk következő számaaszeptemberben jelenik meg.