Andok Mónika

KULTÚRAKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ (Oktatási segédanyag)

Összeállította: dr. Andok Mónika

Tartalom

1. Bevezetés – Mi is a kultúraközi kommunikáció? .............................................................. 3

1.1. A kultúraközi kommunikáció négy elméleti alapvetése: ................................................... 4

1.2. Kultúrameghatározások ................................................................................................................. 4

a) Kulturális antropológia: ............................................................................................................. 4

b) Általános megközelítések ......................................................................................................... 5

2. A kultúrakutatás történeti áttekintése. A kultúra fogalma (Elias, Márkus) ........... 5

2.1. A kultúra szó eredete ....................................................................................................................... 6

2.2. Személy ––––– társadalom ............................................................................................................. 6

3. A kulturális jelentés fogalma. A kulturális reprezentációk kérdése ......................... 9

3.1. A kultúra értelmező elmélete Clifford Geertz szerint .......................................................... 9

3.2. Sperber és a kultúra magyarázatának naturalista megközelítése ............................... 10

4. Nyelv és kultúra kapcsolata. Etnográfia és etnometodológia. Szolidaritás és

udvariasság a nyelvben .......................................................................................................... 11

4.1. Nyelv és kultúra kapcsolata ........................................................................................................ 11

4.2. Miben különbözik ez a definíció az eddig ismertetettektől? ......................................... 12

4.2.1. A Whorf-hipotézis .............................................................................................................. 12

4.2.2. Prototípuselmélet ............................................................................................................... 12

4.2.3. Tabu és eufemizmus .......................................................................................................... 13

4.2.4. Etnográfia és etnometodológia ..................................................................................... 13

4.2.5. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben ...................................................................... 15

5. A nyelvváltozatok kérdése. Kódválasztás. Nyelv és hátrányos helyzet ................. 16

5.1. Szociális eltérések .......................................................................................................................... 16

Regionális eltérések ...................................................................................................................... 16

Foglalkozás szerinti eltérések ................................................................................................... 16

Nemi különbségek a nyelvhasználatban ............................................................................... 17

Lingva franca: ................................................................................................................................... 17

Pidgin: ................................................................................................................................................. 17

Kreol: ................................................................................................................................................... 17

5.2. Nyelv és hátrányos helyzet ......................................................................................................... 17

6. Magaskultúra és tömegkultúra. A tömegkultúra-kritika iskolái ............................. 18

A polgári kultúra kérdései ................................................................................................................... 18

2

6.1. A tömeg „felfedezése” és kutatási irányai a XIX-XX. században .................................... 18

6.2. A tömegkultúra kritika iskolái ................................................................................................... 20

7. A kultúra pszichológiai dimenzióinak vizsgálata. Kultúra és személyiség: az

identitás kérdése. ..................................................................................................................... 22

7.1. Wundt és a második pszichológia, Freud munkássága .................................................... 22

7.2. Kultúraközi kutatások a pszichológiában ............................................................................. 23

7.3. Az identitás ....................................................................................................................................... 25

8. Kultúra és etnicitás vizsgálata. A nemzeti karakter és a nemzeti kultúra

korpusza. ..................................................................................................................................... 27

8.1. Nemzetkarakterológia .................................................................................................................. 27

8.2. Etnicitás .............................................................................................................................................. 27

8.3. A magyarság vizsgálatai ............................................................................................................... 28

9. Kulturális különbségek térben és időben. Kultúrák találkozása: Vadak és

civilizáltak. Az idegen fogalma az antropológiában. .................................................... 33

9.1. A kulturális különbségek térben és időben. ......................................................................... 33

9.1.1. Időbeli különbségek .......................................................................................................... 33

9.1.2. Térbeli különbségek .......................................................................................................... 34

9.1.3. Geertz vélekedése a kulturális különbségekről ...................................................... 34

10. A civilizációk konfliktusai. Nacionalizmus, fundamentalizmus. Az iszlám világ

......................................................................................................................................................... 35

10.1. Civilizációk konfliktusai ............................................................................................................ 35

10.2. Az iszlám .......................................................................................................................................... 37

A vahabiták ....................................................................................................................................... 39

11. Szubkultúrák kérdése. Szabadidős szubkultúrák, nők. ............................................ 40

11.1. A szubkultúra meghatározása................................................................................................. 40

11.2. Kultúrák, szubkultúrák a fogyasztás tükrében. ................................................................ 40

11.3. A nők és a státuszkultúrák ....................................................................................................... 41

3

1. Bevezetés – Mi is a kultúraközi kommunikáció?

A kultúra fogalma a modern társadalomtudományok egyik központi, s ugyanakkor

rendkívül sokféle módon értelmezett kategóriája. Számos jelentése közül csak néhányat

kiemelve:

a) Valamely csoport vagy társadalom életstílusa.

b) Kulturális örökség, melyet az előző generációktól átveszünk.

c) A gondolkodásnak, a világ szemléletének egy meghatározott módja.

d) Egy csoport vagy társadalom megfigyelhető viselkedési mintái.

e) Egy csoport vagy társadalom közös tapasztalata.

f) A társadalom szocializációs folyamataiban megtanult viselkedés.

g) Egy csoport vagy társadalom konfliktuskezelő eljárásai és mechanizmusai.

h) A normatív viselkedést szabályozó mechanizmusok.

A kultúraközi kommunikáció kutatásának történeti aspektusát nézve azt mondhatjuk,

hogy a különböző kultúrák közötti rendszeres vagy esetleges érintkezés az emberi társa-

dalmakat ősidők óta jellemzik. De ezen a ponton nem az a kérdés, hogy mióta is létezik

kultúraközi kommunikáció, hanem az, hogy milyen társadalmi környezetben és történeti

helyzetben alakult ki a ma használatos „kultúraközi kommunikáció” kifejezés. Az ókor és

a középkor vonatkozásában is lehet ugyan kultúraközi kommunikációról beszélni, de ez a

kategória és szemléletmód teljesen idegen volt ezen korok gondolkodásától. Ezért tartja

fontosnak Niedermüller Péter, hogy:

„A kultúraközi kommunikáció nem egyszerűen egy dolog vagy egy elmélet, hanem a

dolgok szemléletének egy módja, amely a modernizáció során fokozatosan és történel-

mileg alakult ki, s a legszorosabb összefüggésben áll a kulturális különbségekkel és

azok társadalmi percepciójával és funkciójával.”1

Ez a felfogás abból indul ki, hogy más-más kultúrához tartozó ágensek viselkedésbeli

eltérésekeit nem egyszerűen felszíni jelenségeknek tartja, hanem úgy véli, hogy mélyeb-

ben gyökerezik. A gondolkodásban, a kognitív tartományban, a mentalitásban meglévő

mélyebb különbségek megnyilvánulása, prezentációja. Vagyis meg kell különböztetnünk

a kulturális viselkedést és az ezek által prezentált mögöttes tartalmakat, nevezetesen a

kultúra hordozóinak a saját életvilágukra vonatkozó gondolatait, elképzeléseiket, koncep-

ciójukat. Vagyis ezzel elképzelés szerint a kultúra interszubjektíven létezik. A hangsúly

ezzel a kulturális tudás közösen birtokolt voltára került.

1. A kulturális különbségeknek a fogalma az antropológián belül központi helyet fog-

lal el. Magukat a kulturális különbségeket több dimenzió mentén lehet megragadni:

1 Niedermüller Péter: A kultúraközi kommunikációról. In: Béres–Horányi: Társadalmi kommunikáció.

Osiris Kiadó, Budapest. 97.

4

2. Az idő dimenziójában: primitív vagy premodern társadalmak, modern társadalmak,

posztmodern társadalmak.

3. Térbeli dimenzió alapján: adott territóriumon belüli együttélés szükségszerű előfel-

tétele az adott kultúrának, illetve a közös kultúra jelenti az adott territóriumon belüli tár-

sadalmi együttélés alapját.

A modern társadalmakon belüli kulturális különbségek: etnikai hovatartozás.

Vagyis a kultúra fogalma a modernitás során többször átalakult, vele együtt alakult

a kulturális különbségek koncepciója. S ezekhez a kulturális különbségekhez minden

esetben valamilyen társadalmi funkció kapcsolódott.

1.1. A kultúraközi kommunikáció négy elméleti alapvetése:

1. A nemzetek, illetve az etnikai csoportok olyan kulturális rendszerek, amelyet nagy-

fokú homogenitás, koherencia és egy mindennél erősebb integratív funkció jellemez.

2. Minden nemzet, illetve etnikai csoport egy sajátos, másoktól eltérő kulturális rend-

szer, amelyek között lehetnek hasonlóságok, a meghatározó azonban a közöttük

lévő különbség.

3. Az egyes individuumok nemzeti, etnikai hovatartozása alapvetően meghatározza az

egyéni viselkedést, s ennek megfelelően minden egyes individuum saját nemzeti, et-

nikai kultúrájának a reprezentánsa.

4. A különböző nemzetekhez, etnikumokhoz tartozó individuumok közötti kommuni-

káció mindig és szükségszerűen kultúraközi kommunikáció.

1.2. Kultúrameghatározások

a) Kulturális antropológia:

Smith, Alfred (Smith, 1966, 6–7.)2: Meaning is a product of coding, and coding is a form

of behaviour that is learned and shared by the members of a communicating group.

… Any behaviour that is learned and shared is cultural … To look at the world around

us is a form of behaviour. Each of us learns to look at it in the way that other mem-

bers of communicating group have learned to look at it. … We look at it now through

learned concepts, categories, and labels: animal, vegetable and mineral, eatable,

drinkable, and desirable, good, bad and indifferent. Our perception is behaviour that

is learned and shared and it is mediated by symbols. Culture is a code we learn and

share and learning and sharing requires communication. And communication re-

quires coding and symbols, which must be learned and shared. Communication and

culture are inseparable.

Geertz, Clifford (Geertz 1994,179-180.)3: A kultúra szimbolikus rendszer, jelentésháló. S

a kulturális jelentés a társadalmi praxis folyamatában konstituálódik. A kultúra tár-

sadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége

Niedermüller Péter (Niedermüller 1989, 110.):

1. Kultúra és kommunikáció egymástól elválaszthatatlan jelenségek, kultúra nélkül

nincs kommunikáció és kommunikáció nélkül nincs kultúra.

2 Smith, A. 1966. Communication and Culture: Readings in the Codes of Human Interaction. New York. 3 Geertz, C.: 1994. Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Századvég, Budapest.

5

2. A kommunikáció adott formájában résztvevő aktorok mindig valamely kultúra

reprezentánsai.

3. Valamely kultúra reprezentánsának lenni egyet jelent a kommunikáció egy sajá-

tos módjával.

4. Az ugyanahhoz a kultúrához való tartozás megkönnyíti, a más kultúrához való

tartozás pedig megnehezíti a kommunikációt.

Habermas, Jürgen (é. n. 166.)4

Kultúrának nevezem azt a tudáskészletet, amelyből a kommunikációban résztve-

vők értelmezésekkel látják el magukat, amidőn a világban valamiről kicserélik a né-

zeteiket.

Társadalomnak nevezem azokat a legitim szabályozókat, amelyek révén a kommu-

nikációban résztvevők elrendezik társadalmi csoportokhoz fűződő hovatartozásai-

kat, s ezáltal biztosítják a szolidaritást.

Személyiségen olyan kompetenciákat értek, amelyek az alanyokat beszéd- és cse-

lekvőképessé avatják, tehát képessé teszik őket a kölcsönös megértés folyamataiban

való részvételre, s egyben identitásuk megőrzésére.

b) Általános megközelítések

Pallasz Nagy Lexikona 1895: Kultúra – ld. Művelődés, kultuszminisztérium, vallás és ok-

tatásügy.

Révai Nagy Lexikona 1915: Kultúra: (cultura. lat.) mezőgazdasági művelés, termesztés,

tenyésztés, művelődés, műveltség.

Magyar Nagylexikon 2000: Azon képességek, (anyagi, viselkedésbeli, szellemi) teljesít-

mények, társadalmi intézmények összessége, amelyek megkülönböztetik az embert

az állatvilágtól, és amelyek révén a történelem folyamán természeti állapotából ki-

emelkedett. A szó gyökere a latin colere művelni, ápolni, gondozni jelentésű ige.

The New Encyclopaedia Britannica 1989: Culture, the integrated pattern of human

knowledge, belief and behaviour. Culture thus defined consists of language, ideas,

beliefs, customs, taboos, codes, institutions, tools, techniques, works of art, rituals,

ceremonies, and other related components and the development of culture depends

upon man’s capacity to learn and to transmit knowledge to succeeding generations.

Brockhaus Enzyklopädie, 1970: Kultur, die Gesamtheit der typischen Lebensformen

der Bevölkerung einschlieβlich der sie tragenden Geistesverfassung, bes. der Wer-

teinstellungen. Im Unterschied zum Begriff des Sozialen, das kleine Raumstelle hat,

sind kulturelle Erscheinungen raumgebunden, sie beziehen sich auf den typisch ge-

stalteten Naturraum als Kulturlandschaft.

2. A kultúrakutatás történeti áttekintése. A kultúra fogalma (Elias, Márkus)

György, Raymond Williams. A kultúra szociológiai tanulmányozásának területei.

4 Habermas, Jürgen: A kommunikatív cselekvés elmélete. é. n. ELTE Szociológiai Intézet. P. 166.

6

Mottó:

„A kultúra fogalmáról folytatott viták kuszaságától megrettenve azt mondhatnánk: ezt

a kifejezést felejtsük el úgy, ahogy van, és amit ki akarunk fejezni vele, annak adjunk új

nevet. De hát le kell-e mondanunk egy kifejezésről, amely az európai életforma számára

ilyen fontos, csak azért, mert néhány tudós, esztéta és politikai ideológus nyomán saját

maga karikatúrájává változott?” (Wolfgang Kraus)5

2.1. A kultúra szó eredete

A kultúra szó a latin colere igéből származik, eredeti jelentése a föld művelése, gondo-

zása, ápolása volt. A művelés jelentést először Cicero használta metaforikusan, mint a lé-

lek művelését a Tusculanumi Beszélgetések című művében: Cultura autem animi

philosophia est. – Vagyis: A filozófia a lélek művelése.

Ugyanebből a szóból származik: kolónia, kultúra, kultusz.

A középkori nyelvhasználatban a cultus vitae egy-egy népcsoport sajátos életmódját,

társadalmi rendjét jelölte. De a középkorban inkább a kultusz változata terjedt el, imáda-

tot, tiszteletet jelentve, amit elsősorban Istennel kapcsolatban használtak. Szent Ágoston

írj a cultura Dei, cultura Christi-ről.

A XV. században az itáliai reneszánsz idején a humanizmus képviselői kezdik újra az

egyéni szellemi művelésre használni a kifejezést. S innen veszik át a különböző nemzeti

nyelvek. Azonban még két évszázadot várni kell arra, hogy Hobbes 1651-ben Leviatán

című művében világosan elkülönítse egymástól a kultúra és a kultusz szavak jelentését.

Mai jelentésében (művelődés, műveltség) a kultúra szót a XVIII. század végén kezdték

használni. Ekkor állítják szembe a kulturált szó jelentését a faragatlannal, a közönséges-

sel. S ez az az időpont, hogy már nemcsak személyeket, egyéneket jellemeznek, hanem

egész társadalmakat is. 1750-ben két filozófiai kultúraelmélet is napvilágot lát, az egyik

Rousseau, a másik Turgot tollából.

2.2. Személy ––––– társadalom

Értelmezze az alábbi idézetet!

„A kultúra ettől kezdve azt az általános társadalmi állapotot is jelenti, amely lehetővé

teszi, hogy az emberek olyan szervezett társadalomban éljenek, mely előrehaladott az

anyagi jólét biztosításának tekintetében, csiszolt és kifinomult erkölcsökkel rendelkezik,

s gazdag szellemi teljesítményben: olyan kifinomult társadalmi létezésmódot jelent, mely

egész népeknek vagy nemzeteknek tulajdonítható történelmük valamely korszakában.

Ekkor a kulturált személyek és a közönséges népség korábbi társadalmon belüli elkülönü-

lésére utaló dichotómiája kiegészül egy társadalmak közötti ellentétpárral: a kulturált

emberek és a vadak vagy barbárok közötti megkülönböztetéssel.” (Márkus, 1992, 17-18.)6

Miért éppen a XVIII. század teremti meg ennek a jelentésbeli változásnak az alap-jait?

5 Kraus, Wolfgang: 1993 Kultúra és hatalom. Európa Kiadó, Gyorsuló idő sorozat p. 226. 6 Márkus György: Kultúra: egy fogalom keletkezése és tartalma. In: Kultúra és modernitás. T-Twins Kiadó

1992. 9-45.

7

Tudna-e szépirodalmi példákat idézni, melyben felbukkan a vadember, a más kul-túrák gondolata?

Miért jelent változást a haladás fogalmának megjelenése ebben a korszakban?

Németországban némileg másként alakult a kultúra szó jelentése, pontosabban más-

sal állították szembe. A német felvilágosodás a XVIII. században a kultúrát a civilizáció-

val állította szembe, s ennek társadalomtörténeti okai vannak. A téma legkiválóbb kuta-

tója Norbert Elias volt. Már ő is felhívja a figyelmet, hogy a civilizáció szó német valamint

angol és francia használata között különbség van.7 A kultúra nemzeti különbségeket jelent

a civilizáció viszont folyamatot.

„A civilizáció fogalma bizonyos fokig háttérbe szorítja a népeket nemzeti különbségeit,

azt hangsúlyozza, ami mindenkiben közös, illetve amiről a civilizáció hordozói úgy érzik,

közös kellene legyen. …

Kultúra és civilizáció fogalmi ellentéte Németországban a középosztályi német értel-

miségi rétegnek az uralkodó, udvari felső réteg erkölcsiségét támadó polémiájában szüle-

tett meg.”8

Értelmezze Elias elgondolását! Melyik szó felel meg a külső és melyik a belső értékek-

nek? Mi lehet az elkülönülés társadalmi háttere? Miben különbözött ettől a francia társa-

dalom?

S ugyancsak Németországban kezd kialakulni a kultúra szónak egy tárgyiasított jelen-

tése. S a kultúra 1780-tól már nem csupán egy csoport fejlettebb létezésmódját jelenti,

hanem művek összességét kezdik érteni rajta. Ez a fordulat már Herder írásaiban elkez-

dődik, bár nála még megvan az eredeti jelentés is. Ő bírálta azt az elgondolást, miszerint a

népek fejlődése egyenes vonalú folyamat volna. Ragaszkodott hozzá, hogy egy bizonyos

nép, egy bizonyos korra jellemző kultúrájáról beszéljenek.9

S ekkor, a XVIII. században erős értékdimenziója is van a kultúra szónak. Általában

valamiféle egyetemes jellegű pozitív értékre vagy értékekre utaló terminusnak tekin-

tették. Ezzel függ össze az a nyelvészeti érdekesség, hogy sokáig, a XX. század elejéig kizá-

rólag egyes számban használták a fogalmat (kivéve Herdert), s csak az antropológusok,

sőt az amerikai antropológusok kezdik Boas hatására 1910-től többes számban használni,

s kezdenek kultúrákról beszélni.

A fentiek alapján milyen egyéb jelentésbeli változásokat tudna említeni a XXI. szá-zad kultúrafogalma alapján?

Raymond Williams a kultúra három jelentését emeli ki, s ragaszkodik ahhoz, hogy

minden elemzésben szerepelnie kell mindhárom jelentésnek.

„A kultúra meghatározásának három általános válfaja van. Az első az eszményi megha-

tározás, amely a kultúrát az emberi tökéletesedés állapotának vagy folyamatának tekinti.

… A második a dokumentumként való meghatározás, amely szerint a kultúra az értelem

7 Elias, N. A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogenezise Németországban. In: Wessely A. (szerk.) A

kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 41-52. 8 Elias, N. A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogenezise Németországban. In: Wessely A. (szerk.) A

kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 42, 46 9 Raymond Williams: Kultúra. A kultúra elemzése. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osirisz

1998. P.: 28-41

8

vagy a képzelet mindazon műveinek összessége, amelyek részletesen rögzítik az emberi

gondolatokat és tapasztalatokat. … a harmadik a társadalmi meghatározás értelmében sa-

játos életmód, amely bizonyos jelentéseket és értékeket fejez ki – nemcsak a művészetben

és a tudományban, hanem az intézményekben és a mindennapi viselkedésben is. …

A kultúra elméletét ezért úgy határoznám meg, mint az életmód egészét alkotó elemek

közti viszonyok vizsgálatát. A kultúra elemzése pedig arra vállalkozik, hogy feltárja a vi-

szonyok összességét alkotó szerveződés természetét. … Az elemzés egyik kulcsszava a

mintázat.”(Williams, 2003, 33, 36)

Williams a kultúra területét egy más aspektusból is három szeletre osztja:

1. Az átélt kultúra: az adott hely és kor kultúrája, amely csak az akkor és ott élőknek

nyílik meg teljesen.

2. A megőrzött kultúra: a tárgyakban megőrzött kultúra, a művészettől a mindenna-

pokig.

3. A szelektív tradíció kultúrája: az átélt kultúrát az elmúlt korok kultúrájával ösz-

szeköti. (XIX. századi regény példája.)

Az új kultúraszociológia az 1970-es években ölt formát, s sokat köszönhet a francia

gondolkodóknak: Barthes, Foucault, Bourdieu.

„ … Társadalomszervező tényezőként vizsgálja – a magyarázó változó rangjára emeli –

az egyes társadalmi nagycsoportok kultúráját. Azokat a társadalmi diskurzusokat és tevé-

kenységeket elemzi, amelyekkel az emberek – akár öntudatlanul is – elfogadják, igazolják

és alakítják, vagy éppen kijátsszák és aláássák együttélésük gazdasági, hatalmi és érintke-

zési viszonyait.”(Wessely, 2003, 9)10

Mit jelent az, hogy kulturalizmus? Szembe tudná állítani a strukturalizmussal?11

Míg a francia kutatók a kulturalizmus kialakulásához járultak hozzá, addig az angolok

hívták fel a figyelmet a szubkultúrákra, csoportkultúrákra az 1960-as-70-es években. De

ezt történelmileg visszavetítették egészen a XIX. századra.

„… Az ipari forradalom nyomán hirtelen felduzzadt angol kisvárosok régi polgárai pél-

dául olyan irtózattal vegyes kíváncsisággal szemlélték az őket körülvevő embertömeget,

mint a conquistador vagy a misszionárius a vadakat. Hogy nem pusztán jómód és szegény-

ség ellentéteként, hanem kulturális idegenségként élték meg polgár és gyári munkás kü-

lönbségét, azt jól érzékelteti a későbbi angol miniszterelnök Benjanim Disraeli regény-

hőse, akit heves kifakadásra késztet, hogy a szegények és a gazdagok két külön nemzetet

alkotnak Angliában:

Két nemzet, melyek közt nincs érintkezés és megértés, akik annyira nem ismerik egymás

szokásait, gondolatait és érzelmeit, mintha más-más égöv alatt élnének, avagy különböző

bolygók lakói volnának, akiket más-más nevelés formál, másmilyen étel táplál, akiket más-

féle erkölcs szabályoz, akikre nem azonos törvények vonatkoznak.”12

10 Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiai tanulmányozása 2003 P.: 9. 11 Felfogásukban a kultúra értékrendszer és normakészlat. 12 Wessely, 2003, 10.

9

3. A kulturális jelentés fogalma. A kulturális reprezentációk kérdése

3.1. A kultúra értelmező elmélete Clifford Geertz szerint

Clifford Geertz 1926-ban született az Egyesült Államokban San Franciscóban. Eredeti-

leg angol volt a fő szakja, később fordult érdeklődése az antropológia felé egy Margaret

Meaddel készített interjú hatására. Így aztán a Harvardon végez, majd azt követően a Chi-

cagói Egyetemen tanít. Három területen végez terepmunkát: Jáván (1952–54, 1986), Balin

(1957–58) és Marokkóban (1965–66, 1985–86).

Geertz kultúrafogalma szemiotikai jellegű, úgy véli, hogy ezen a területen nagy hason-

lóságot mutat Max Weber felfogásával.

Elemezze az alábbi idézetet!

„… az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat. A kultúrát tekintem ennek a

hálónak, elemzését pedig éppen emiatt nem törvénykereső kísérleti tudománynak, hanem a

jelentés nyomába szegődő értelmező tudománynak tartom. A kifejtést tartom célomnak, a

felszínen rejtélyes társadalmi kifejezések magyarázatát.” (Geertz, 2001, 196)13

A kultúra társadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége. A kultúra nyil-

vános, mert a jelentés is az.

Azt a fogalmat és módszert, amellyel Geerzt megpróbálja leírni a kultúrát Gilbert

Ryletól veszi kölcsön, s ez nem más mint a sűrű leírás fogalma. Ryle példáján keresztül

mutatja be, mi is az a sűrű leírás. A példa két fiúról szól, akik kacsintanak. A felületes (fe-

nomenológiai alapú) megfigyelő ez esetben nem tud különbséget tenni, hogy az egyik fiú

csak véletlenül pislogott (tikkelt) egyet, vagy valójában kacsintott. Ez utóbbi esetben szán-

dékos kommunikációs aktusról van szó, míg az első ösztönszerű cselekvés. Ryle szerint, s

Geertz is átveszi ezt öt dologban sajátos a kacsintás (a kommunikáció) a tikkeléshez ké-

pest. Mi lehet ez az öt dolog?

1.

2.

3.

4.

5.

De Geertz tovább is viszi a példát, azt írja, ha valaki egy másik személy ügyetlen kacsin-

tását parodizálja, azt is a tikkelés mozdulatával teszi, de ott már nemcsak a kacsintást

fogja jelenteni, hanem azt: Nézzétek milyen ügyetlenül kacsintott, mert nemcsak én vet-

tem észre, hanem azok is, akiknek nem kellett volna! Jelentheti a tikkelés mozdulat azt is:

tegyünk úgy, hogy mindenki lássa, hadd higgyék, hogy valamilyen cselt szövünk ellenük,

pedig nem is igaz!

„A lényeg azonban az, hogy a kettő, a próbáló (parodista, kacsintó, tikkelő) cselekede-

tének – Ryle kifejezésével ritka leírása és ugyanennek sűrű leírása. (tréfásan utánozza

egy barátját, aki kacsintást tett, hogy becsapjon egy ártatlan nézőt, aki így arra gondol,

13 Geertz, Clifford, 2001, Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Az értelmezés hatalma

(szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég

10

hogy összeesküvést szőnek) között található a néprajz tárgya: értelemteli struktúrák ta-

golt hierarchiája, mely szerint tikkeléseket, kacsintásokat, álkacsintásokat, paródiákat e

paródiák hibáit hozzuk létre, észleljük és értelmezzük, ami nélkül ezek voltaképpen nem

is léteznének. … A néprajz: sűrű leírás.” (Geertz, 2001, 198, 201)

Mutasson be néhány példát, ahol ugyanígy strukturáltan egymásra halmozódhat-nak következtetések, implikációk a magyar kultúrában!

Geertz kultúraelméletében az is fontos, hogy ez a fajta leírás, elemzés sosem tartalmaz-

hat előrejelzést. Ugyanis a kultúra tanulmányozása során ezek az ún. jelentők (amiknek

jelentésük van) nem tünetek, tünetegyüttesek, hanem szimbolikus cselekedetek, s a cél

nem a terápia, hanem a társadalmi beszéd elemzése. S ennek az elemzésnek Geertz szerint

lényegi eleme, hogy befejezetlen.

Geertz legkifejtettebb elemzése a bali kakasviadal – a kakas tulajdonosa, férfi, nagyon

mély a kapcsolata a kakasával, rengeteg időt töltenek velük, ápolják, etetik, becézgetik

őket. Maga a kakasviadal menete gondosan, írásban szabályozott a küzdőtér méretétől az

időtartamig (kilyukasztott kókuszdió elmerül egy vödör vízben). Közben mindenki foga-

dásokat köt.

„A bali kakasviadal mélysége nem a pénznek, hanem a kakasviadal képében megjelenő

helyi státuszhierarchiának köszönhető, ami természetesen a pénz függvénye (minél több

van belőle, annál mélyebb a játék). Pszichológiai szempontból a kakasviadal az ideális, dé-

moni, inkább narcisztikus férfiénnek, szociológiai szempontból pedig a felkészültségek

komplex együttesének aiszoposzi reprezentációja.” (Geertz, 2001, 172)14

Geertz egyébként a társadalom további elemeit, a mindennapi élet további összetevőit

tartja kulturális rendszernek: ideológia, vallás, a művészet és a józan ész területeit.

3.2. Sperber és a kultúra magyarázatának naturalista megközelítése

Dan Sperber maga ugyancsak kulturális antropológus, de teljesen másfajta magyaráza-

tát adja a kultúra létrejöttének és „működésének” mint Geertz. Sperber figyelme ugyanis

korán a kognitív tudományok felé fordult (ennek ihletésében született Deirdre Wilsonnal

írt könyve a Relevanciaelméletről, mely a Kommunikáció és kogníció alcímet viseli).

Ahogy ő maga írja: „az általam képviselt kultúraértelmezés egyszerre epidemiológiai és

kognitív”. (Sperber, 2001, 14)15 Igen ám, de mit jelenthet megközelítésében az epidemio-

lógia?

Elemezze az alábbi idézetet!

„Bár az epidemiológia szó hosszú és ritka, az általa kifejezett gondolat egyszerű s álta-

lános érvényű. Tegyük fel, hogy van egy népesség (például egy emberi csoport) és valami-

lyen érdekes tulajdonság (például a cukorbetegség, a fehér haj, vagy a boszorkányokban

való hit), ami vagy fennáll a populáció tagjainál vagy nem. Az epidemiológiai megközelítés

abból áll, hogy leírjuk és megmagyarázzuk egy tulajdonság megoszlását ebben a népes-

ségben. Az epidemiológia nem korlátozódik a fertőző betegségekre.“ (Sperber, 2001, 12.)

14 Geertz, Clifford, 2001, Mély játék: jegyzetek a bali kakasviadalról. In: Az értelmezés hatalma (szerk.

Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 15 Sperber, Dan: 2001, A kultúra magyarázata Budapest: Osiris Zsebkönyvtár

11

Ki népszerűsítette még azt az elméletet, miszerint a kultúra a génekhez hasonló egységekből áll, melyeket mémeknek nevezett, s melyekre a génekhez hasonlóan igaz az ismétlődés és a kiválasztódás?

Sperber kétféle reprezentációs formát különbözetet meg, az egyik a mentális repre-

zentáció, a másik a nyilvános reprezentáció. A mentális reprezentációk a kommuniká-

ció során nyilvánossá tehetők. Ezeknek a nyilvános reprezentációknak egy részét, a kiseb-

bik részét újra és újra kommunikáljuk, s ezek lesznek a kulturális reprezentációk Sperber

szerint.

Más tudományterületek (elsősorban a szociológia) milyen reprezentációs formák-ról beszélnek?

De fontosnak tart még egy területet a kulturális reprezentációk vizsgálatában. Olvassa

el az alábbi idézetet, s válaszoljon a kérdésre: mi elengedhetetlen a kulturális reprezentá-

ciók vizsgálatában és miért?

„Az értelmezés olyan megértési forma, mely nélkül nem vagyunk meg a mindennapi

életben: a reprezentációk, mentális és nyilvános reprezentációk megértését, s ezáltal az

emberek megértését eredményezi. A reprezentációk tudományos vizsgálatában az interp-

retáció ugyanannyira elengedhetetlen, mint a köznapi életben.” (Sperber, 2001, 60-61.)

Magyarázatában elveti a strukturalista és a funkcionalista modelleket: ld Hamlet és Pi-

roska – strukturalista vicc, funkcionalista – miért kell lakodalom az esküvőhöz.

Csak az epidemiológiai magyarázat ad valódi oksági láncot Sperber szerint, semmi más.

„… a kulturális hiedelmek magyarázata – legyenek azok intuitívek vagy reflektívek –

két dolog vizsgálatát jelenti: hogyan ismerik meg őket az egyének és hogyan kommuniká-

lódnak a csoportban, vagy jelmondattá téve: a kultúra egy emberi populációban a megis-

merés és a kommunikáció üledéke.” (Sperber, 2001, 136.)

4. Nyelv és kultúra kapcsolata. Etnográfia és etnometodo-lógia. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben

4.1. Nyelv és kultúra kapcsolata

Közhelyszerű megállapításnak tűnik már a nyelvészetben, ezen belül is a szocioling-

visztikában, hogy egy nyelv rendszere, szókincse és használójának világképe között vala-

miféle összefüggés van. A vita inkább akörül zajlik, hogy mely pontokon és milyen mér-

tékben befolyásolja a nyelvhasználat a világképet.

Kiindulási pontként hozzá kell még fűzni, hogy a szociolingvisztika némileg másként

közelít a kultúra fogalmához, mint az eddig tanult iskolák. Ennek oka, hogy az antropoló-

giában nem Geertz, Sperber vagy Leach nyomán haladnak, hanem Goodenough definíci-

óját veszik alapul: „Egy társadalom kultúrája abból áll, amit egy személynek tudnia vagy

hinnie kell ahhoz, hogy a kultúra tagjai számára elfogadható módon cselekedjenek, még-

hozzá bármely szerepben, amelyet a kultúra tagjai bármelyikük számára elfogadhatónak

tekintenek.” Maga Ronald Wardhaugh pedig így definiálja a kultúrát: „A kultúra tehát az

a know-how, amelyet egy személynek birtokolnia kell ahhoz, hogy megoldja a mindennapi

12

élet feladatát, csak kevesektől kívánja meg a zene, az irodalom, a művészetek kisebb-na-

gyobb mértékű ismeretét.”16

4.2. Miben különbözik ez a definíció az eddig ismertetettektől?

4.2.1. A Whorf-hipotézis

A nyelvészetben nem új keletű dolog annak hangoztatása, hogy a nyelv befolyásolja,

meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először Wilhelm von Hum-

boldt (1767-1935) német nyelvész, polihisztor vetette fel a XIX. század elején. Ahogy ő

maga írta: „minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik”. (H. Tóth, 1996, 95)17

A XX. században amerikai nyelvészek fejlesztették tovább ezt az elképzelést, először

Edward Sapir, aki A nyelvészet mint tudomány című könyvében a következőképpen foglal

állást:

„Naív dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy

a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a

világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg. Nincs két olyan nyelv, mely ugyan-

nak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna.” (Sapir, 1971, 46)18

Az elméletet magát mégis Whorf-hipotézisnek hívják, s Sapir egyik tanítványáról, Ben-

jamin Lee Whorfról kapta a nevét. Whorf eredetileg vegyészmérnök, s csak hobbiképpen

foglalkozott nyelvészettel. Vizsgálódásai során különféle észak-amerikai indián nyelveket

hasonlított össze. Miféle különbségeket talált?

Az egyik nyelv különbséget tesz ott, ahol egy másik nem, s így az első nyelv használói

könnyebben észlelik környezetükben azokat a különbségeket, amelyekre az ilyen

nyelvi megkülönböztetések felhívják a figyelműket.

Tudna erre példákat mondani a magyar illetve idegen nyelvekből?

Természetes nem, nyelvtani nem használata, igeidők, egyes és többes számok hasz-

nálata.

Színtipológia: fekete-fehér, piros, sárga –zöld, kék-barna, szürke, rózsaszín, bíbor.

Férfiak –nők színhasználata. Soroljon fel furcsa színneveket!

Rokonsági rendszerek.

4.2.2. Prototípuselmélet

A szociolingvisztika kutatói úgy vélik, hogy egy fogalmat a legjobb prototípusnak tekin-

teni. Például: bútor, gyümölcs, ruházat esetében. Szerintük egy prototípus alapú fogalmat

nagyon kevés minta alapján is meg lehet tanulni, akár egyetlen minta alapján. Bár elisme-

rik, hogy lehetnek homályos minták.

Nem ért egyet ezzel a megközelítéssel Umberto Eco, ő azt mondja a prototípusok he-

lyett gondolkodjunk szemiotikai primekben. Eco amellett érvel, hogy a mielőtt az ember

„belép a nyelvbe”már léteznek bizonyos prelingvisztikus jelentésalkotási tendenciák, azaz

16 Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris-Századvég, Budapest, 1995. 17 H. Tóth Imre: A nyelvtudomány története. Szombathely, 1996. 18 Sapir, Edward: A nyelvészet mint tudomány. Gondolat, 1971

13

vannak bizonyos jelentésosztályok, amelyekre az ember veleszületett módon ráhangoló-

dik. Ezek közé tartozik például az állati jelleg meglátása egy adott tárgyban. Nem tartja

helyesnek ezekre a kategória elnevezést, mégpedig azért, mert ezek tovább már nem

bontható, nem elemezhető prímek. Mint ilyenek hierarchizáltak, s összeállítható egy vé-

ges elemű leltáruk. Ám nem az érzéki tapasztalat, hanem mindenképpen a tartalom kon-

tinuumának bizonyos alapfeltevések összehangolt rendszerét követő felosztása és meg-

szervezése nyomán jönnek létre.

A szemiotikai prímek ugyancsak osztályozás előttiek, de csupán annyit ragadnak meg,

hogy élő vagy élettelen az a valami. Eco úgy véli, hogy Kognitív Típusa van például nem-

csak a természetes és az ember alkotta tárgyaknak, de ide sorolhatjuk a forgatókönyveket

(frame, sript) is: veszekedni, megszidni, vendéglőbe menni.

Ezeket a primeket Eco mindig megkülönbözteti a prototípusoktól, katgóriáktól, nem

azonosak velük. Példát is hoz ennek bemutatására. A kategóriákba rendezés a következő-

képpen folyik:

Felettes kategória Alapkategória Alkategória

Bútor Szék Konyhai ülőke, karosszék

Asztal Dohányzóasztal, konyhai asztal

Fa Nyírfa Fekete nyír, fehér nyír

Nyárfa Ezüstnyár, Kanadai nyár

Gyümölcs Alma Golden, Idared

Szőlő Muskotály, Othello

A kategóriákhoz kapcsolódó kutatásoknál mindig azt találják, hogy a felettes kategó-

riák mindig csak néhány szempontot, jellegzetességet tartalmaznak, míg al alkategóriák

már jóval többet.

Igen ám, de Eco úgy véli, ez a besorolás nem ad magyarázatot arra, hogy egy almát

könnyebben megkülönböztetünk egy szőlőtől, mint a nyírfát, a nyárfától. Úgy véli, hogy

ennek az az oka, hogy míg a fák esetében maga a fa a Kognitív Típus, addig a gyümölcsök-

nél nem a gyümölcs, hanem a szőlő, és az alma is rendelkezik külön Kognitív Típussal.

4.2.3. Tabu és eufemizmus

A nyelvet nemcsak arra használják, hogy kimondjanak vele dolgokat, hanem arra is,

hogy elkerüljék valaminek a kimondását. Kétféle tiltás létezik, egy teljes: semmilyen for-

mában nem lehet beszélni róla, egy részleges: körülírással lehet csak beszélni róla. Az első

a tabu, a második az eufemizmus.

Milyen témák tartozhatnak a tabuk közé? Mit gondol, miért, mi ennek a társadalmi funkciója?

4.2.4. Etnográfia és etnometodológia

A szociolingvisztikán belüli egyik irányzat a kommunikáció néprajza. Az irányzat el-

indítója Dell Hymes, aki a következőket írta: „Egy kommunikációs esemény etnográfiája

mindazoknak a tényezőknek a leírása, amelyek nélkül nem érthetjük meg, hogyan éri el a

14

céljait egy meghatározott kommunikációs esemény.”19 Most ezekkel a tényezőkkel ismer-

kedünk meg.

Hymes a SPEAKING betűszóval rövidíti az általa fontosnak tartott tényezőket. Vizsgál-

juk meg ezeket egyenként:

S – setting, a beszéd kerete és díszlete, valamint scene, ide érti a beszéd idejét, helyét,

pszichológiai keretét és az adott alkalom kulturális definícióját is.

P – participants a résztvevőket jelenti,

E – ends a célokat, a személyes célokat és a kommunikatív aktus célját is,

A – act sequence a cselekvések sorrendjére és tartalmára utal,

K – key, az üzenet hangnemére utal, a hangnemet bizonyos gesztusok nem verbálisan

is jelezhetik,

I – Instrumentalities az eszközhasználatra utal, vagyis, hogy milyen csatornát, milyen

nyelvet, milyen kódot választ a beszélő,

N – norms of interaction and interpretation, az interakciós és értelmezési normákat

jelenti a betűszóban,

G - Genre, zsáner vagy műfaj, megnyilatkozástípusokra utal.

Hymes szerint ahhoz, hogy sikeres legyen a kommunikáció, ahhoz a beszélőknek mind-

erre tekintettel kell lenniük. Mert félresikerülhet a kommunikáció, ha valamit figyelmen

kívül hagynak.

A szociolingvisták szerint amikor ismerünk egy nyelvet, akkor nem csupán grammati-

kai szabályokat ismerünk és alkalmazunk a beszéd során, hanem egyéb normákat is,

egyéb kódokat, kódrendszereket. Ezt õk ugy nevezik, hogy az ember kommunikatív

kompetenciával rendelkezik, s a kommunikatív kompetenciának csak egy része a nyelvi

kompetencia. Gumperz definíciója szerint: „A nyelvi kompetencia a beszélõnek a gram-

matikailag helyes mondatok létrehozására szolgáló képessége, a kommunikatív kompe-

tencia viszont azt a képességet jellemzi, amelynek segítségével kiválasztja a számára

hozzáférhetõ, grammatikailag helyes kifejezések összességébõl azokat a formákat, ame-

lyek helyesen tükrözik azokat a társadalmi normákat, amelyek a speciális találkozások

alkalmával szabályozzák a viselkedést.”20 A szociolingvisztikai kutatás fontos területe,

hogy milyen kódok mûködnek az egyes csoportokban, hogyan zajlik a kódváltás, a kódok

tanulása, stb. Hiszen nincs olyan beszélõ, aki egyetlen kódot használna.

A szociológia tudománya két eltérõ „szinten” foglalkozik a kommunikációval. Az egyik

a mindennapi élet során zajló társas interakciók szintje, a másik a tömegkommuniká-

cióé. Az elsõ szint kiindulási pontja a szociálpszichológiából már ismert definíció, misze-

rint a kommunikáció interakció. (Goffman példáját idézik, az udvarias figyelmetlen-

ségét.) A társas interakciók ezen banális formái a szociológiában nagy jelentõséggel bír-

nak, egyáltalán nem érdektelenek. Ennek két okát adja Giddens21, az egyik, hogy életünk

vázát a hasonló viselkedésminták napról napra, évrõl évre történõ ismétlése alkotja. A

mások ok, hogy ezek a mindennapos társas interakciók a szélesebb társadalmi rendszerek

és intézmények mûködését is megvilágítják.

19 Wardhaugh, Roland: Szociolingvisztika, Osiris-Századvég 1995. P.: 221. 20 Wardhaugh, Roland: Szociolingvisztika, Osiris-Századvég 1995. P.: 224. 21 Giddens, Anthony: Szociológia Osiris 1995. P.: 114-115.

15

A nem verbális kommunikációt szociológusok is vizsgálták, a mimikát például vagy a

testtartást, s arra a következtetésre jutottak, hogy az emóciók mimikával való kifejezése

az emberek veleszületett képessége (ld. új-guineai törzs), ellentétben a testtartás változó

formáival, az már kultúrafüggõ. Vizsgálták például azt is, hogy az õszinte arckifejezések

legfeljebb 4-5 másodpercig tartanak, tehát egy hosszabb ideig „kitartott” mosoly hamis-

ságról árulkodik.

A társadalmi szabályok, beszélgetések vizsgálatában Erving Goffman mellett Harold

Garfinken neve jelentõs, az utóbbit tulajdonképpen az etnometodológia atyjának is ne-

vezik. Az etnometodológia olyan népi, vagy laikus módszerek kutatása, amelyekkel az em-

berek mások szavait értelmezik. Kommunikáció csak akkor lehetséges, ha a közös

háttér megvan. (Az etnometodológia célja az értelemadás.) Gyakran csak a kontextus is-

meretében tudunk értelmezni egy beszélgetést.

Például:

– Van egy tizennégy éves fiam.

– Az nem baj.

– Van egy kutyám is.

– Ó, sajnálom!

Ennek a beszélgetésnek az értelmét csak akkor ismerjük, ha tudjuk, hogy egy háziúr és

az esetleges albérlõ között zajlik.

Mi vitte félre a következő párbeszédet és miért?

Fáradt vagyok.

Hogy vagy fáradt? Fizikailag, szellemileg vagy csak unatkozol?

Nem is tudom, főleg fizikailag, azt hiszem.

Úgy érted, hogy fájnak az izmaid vagy a csontjaid?

Azt hiszem, de ne légy ilyen szakszerű.

Szeretném, ha pontosan fogalmaznál!

Mi van veled, hagyd már abba!

4.2.5. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben

A szociolinggvisztika ezen témakörön belül tárgyalja a tegeződés, magázódás kérdését.

A megszólítási formákat az egyes nyelvekben, valamint az udvariasság kifejezésére alkal-

mas nyelvi formákat.

Mit gondol, össze lehet-e hasonlítani a nyelveket az alapján, hogy csak a tegeződést ismerik, vagy a magázódást is? Van-e további lehetőség a magyar nyelvben?

Szabályozott-e, s ha igen milyen módon az áttérés a magázódásról a tegeződésre?

Mikor milyen megszólítást kell használni: vezetéknév, keresztnév, becenév, cím, rang, stb, ezek kombinációja?

16

5. A nyelvváltozatok kérdése. Kódválasztás. Nyelv és hátrá-nyos helyzet

Minden nyelv nagyfokú belső változatosságot mutat. Másképpen fogalmazva azt is

szokták mondani, hogy minden nyelv változatok sokaságában létezik, sőt bizonyos érte-

lemben ezen változatok összessége. S maga a változat pedig a következőképpen definiál-

ható Ferguson alapján: „Az emberi beszédsémák bármely együttese, amely kellőképpen

homogén ahhoz, hogy a szinkronikus leírás elérhető technikáival elemezni lehessen és

amelynek kellően átfogó szemantikával elégséges elem, elrendezés vagy elrendezési eljá-

rás van a repertoárjában ahhoz, hogy minden formális kommunikációs kontextusban

funkcionálni tudjon.”22 (Wardhaugh, 1995, 25.)

Ebben a megvilágításban már a kód definíciója is más, mint a kommunikációelméleti

bevezetőben tanult meghatározás.

Mi az, hogy kód?

Alkalmazott kommunikációs rendszer. Lehet nyelv vagy egy nyelvváltozat.

Személy szerint milyen nyelvváltozatot beszél? Ejt-e másként szavakat, használ-e a köznyelvitől eltérő szóalakokat? Mutassa be nyelvi kapcsolataid hálózatát!

Milyen nyelvi megoszlásokról, nyelvváltozatokról beszélhetünk?

Területi, regionális dialektus, társadalmi, foglalkozási, kor szerinti nyelvváltozat, ne-

mek szerinti is.

5.1. Szociális eltérések

Kapcsolódnak szociális mozzanatok az egyes ejtésváltozatokhoz illetve megnyilatko-

zásokhoz? Kik beszélnek így?

a) Miért, miér, mért, mér, mé ...

b) Maga is láthassa, hogy esni fog.

c) Honnan tudhassuk ezt?

d) A reggelit kisvillával fogyasztják.

e) Magasabb mint nálamnál.

f) Sosem láttam eztet.

g) Nincs itten senki.

h) Azt akarjuk, hogy olyan eszközöket alkalmazzon, amellyel kényszerítheti a kormányt.

A tömegkommunikáció nyelvhasználatában érezhetők-e szociális eltérések? Abból a

szempontból, hogy kiknek készül a műsor.

Regionális eltérések

Milyen az ízes magyar beszéd?

Foglalkozás szerinti eltérések

Vannak szakmák, foglalkozások, illetve szakemberek, akiknek hatalmát, tekintélyét ab-

ból származtatjuk, hogy hogyan használják a nyelvet mások feletti ellenőrzésre.

22 Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris-Századvég, Budapest, 1995

17

Tudnának ilyeneket mondani, nyelvi példákkal?

Miben tér el, kiejtésben, szókincsben, szintaxisban?

Regiszter: szótári egységekből álló kollekció, amelyet bizonyos foglalkozással, társa-

dalmi csoporttal kapcsolnak össze. Hudson nevű szociolingvista mondta találóan: A dia-

lektus megmutatja honnan jöttél, a regiszter pedig, hogy mi a foglalkozásod, mit csinálsz.

Amikor nyelvváltozatok közül választunk, akkor, benne van-e, hogy beszélőtársak vi-

szonyt is választanak? Meghatározzák a hatalom / szolidaritás mikéntjént, azt, hogy mi a

tabu, ki és mit kérdezhet, kell-e válaszolni.

Nemi különbségek a nyelvhasználatban

Vajon férfi, vagy nő mondta az alábbi mondatokat?

a) Óh, Édes, már megint betetted a mézet a jégre?

b) A rohadt életbe, már megint betetted a mézet a jégre?

c) Jó ötlet!

d) Óriási, isteni ötlet!

S a következő szavakat: cuki, baró, sikkes, fasza, menő, pá, csao, puszi, túró, le vagy

ejtve, menj a fenébe, nyanya, büdös disznó,

Szavak különbségén kívül még mi jellemzi a férfi illetve női beszélőt?

Nevethet-e egy nő nagyon jót nagyon disznó viccen?

A nők többet kérdeznek, több olyan kifejezést használnak, mely a tovább beszélésre

serkent. A férfiak hajlamosak elmagyarázni a dolgot a nőknek. Félbeszakítják a nőket, de

ez fordítva nem igaz.

Milyen szinonímái vannak a nőnek, illetve a férfinak. Meg tudtuk-e ragadni vala-milyen szemantikai különbséget?

Vannak tipikus férfi illetve női témák, melyek ezek?

A nyelvek, nyelvváltozatok kérdéséhez taroznak a lingva francák, a pidgin és a kreol

nyelvek. Mit jelentenek ezek?

Lingva franca:

Pidgin:

Kreol:

5.2. Nyelv és hátrányos helyzet

A szociolingvisztikában előbb ismerték fel a diglosszia jelentőségét a kódválasztással,

kódváltással kapcsolatos kutatásokban. A kódválasztás, kódváltás társalgási stratégia, a

csoporthatárok kijelölésére, áthágására, lerombolására használhatjuk.

Diglosszia: egy társadalomban két különböző, funkcionálisan jól elkülönülő kódot ta-

lálunk. Az egyik kódot a helyzetek egyik, a másikat a helyzetek másik osztályában hasz-

nálják. Többnyire van egy emelkedett és egy közönséges változata a nyelvnek.

Tudna erre példákat említeni?

18

Basil Bernsteinre hatott Whorf elgondolása, s továbbvitte nyelv és kultúra kapcsola-

tának gondolatát a következőképpen: miszerint a kommunikációból tanuljuk meg a tár-

sadalmi szerepünket, szerepeinket is.

Két kódrendszer: Kidolgozott és a korlátozott.

Kidolgozott, grammatikailag jó, szintaxisa gazdag.

Korlátozott: grammatikailag egyszerű, szintaxisa hiányos, befejezetlen mondatai van-

nak.

A kidolgozott kódhoz a társadalom nem minden csoportja fér hozzá. A korlátozott kó-

dot minden beszélő elsajátítja. A tanítás kidolgozott kóddal megy, de ezt nem mindenki

sajátítja el. A szülők a saját kódjukat örökítik tovább.

Bernstein munkásosztálybeli és középosztálybeli gyerekeket vizsgált.

Középosztály: személyre orientált nyelvhasználat, kevésbé kontextusfüggő, a kommu-

nikáció explicitebb

Munkásosztály: pozícióra orientált, implicit. Erős társadalmi identitásérzés a szemé-

lyes autonómia rovására.

6. Magaskultúra és tömegkultúra. A tömegkultúra-kritika is-kolái

A polgári kultúra kérdései

6.1. A tömeg „felfedezése” és kutatási irányai a XIX-XX. században

A tömeg szó sokaságot, számosságot jelent, s a csoporttal szemben a tömeg az arctalan,

alaktalan massza, erőteljesen negatív felhanggal. A görög masszein – gyúrni, dagasztani,

megnövelni igéből származik a legtöbb európai nyelvben.

Bár már a XIX. században látszik az, amit tömegnek neveznek a későbbiekben, megra-

gadhatók bizonyos jellegzetességei, főleg a XX. században, sőt az első világháború után

fordul a tudományos és művészeti érdeklődés a tömeg felé, nem véletlenül nevezik el a

XX. századot a tömegek évszázadának. De nézzük, mely területeken jelenik meg a tömeg

fogalma?

a) Az irodalomban: Kosztolányinál23, József Attilánál és Márainál. József Attila kivéte-

lével többnyire negatív jelentése van. A világirodalomban Thomas S. Eliot foglalko-

zott a tömeg kérdésével, s kritikusként is elítélte a tömegkultúra termékeit.

b) Filozófiában, történetfilozófiában. Többnyire esszé formájában jelennek meg ezek

az írások. Ortega y Gasset, Elias Canetti, Hamvas Béla. Közülük az első Ortega

(1883-1955), aki az 1929-ben megjelent A tömegek lázadása című esszéjével egy

csapásra világhírűvé vált, magyarra is gyorsan lefordították a Tanú című folyóirat-

ban Németh László szinte azonnal ismertette. Könyvében erőteljesen, képszerűen

23 Kosztolányi D.: Tömeg Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek / te ki törvényt látsz és ítélsz és életet ordítsz vagy halált

/ és erre mag arra rángat a kor zivatarja / májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal / míly rettenetes vagy./Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom / hatalmas bálvány arcodat, tétova – gyors mozdulataid / rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője csenget / és meg-telek keserű, kiabáló kétségbeeséssel,/ mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan élet.

19

mutatja be a kor főszereplőjét, aki a kultúra válságának megtestesítője is egyben.

Ortega szerint a XIX. században a népességnövekedés és a civilizációs fejlődés, vala-

mint a liberális demokrácia erőteljesen kitágították az ember lehetőségeit, de prog-

ram nélkül hagyták. Az értelmiség legnagyobb kihívás a XX. században Ortega sze-

rint, hogy valamiféle programot adjon a tömegnek. Elias Canetti (1905-1994) élet-

művéért, s benne a kritikus hangú Tömeg és hatalom című esszéjéért 1981-ben meg-

kapta az irodalmi Nobel-díjat.

c) A politológiában, a XIX. század végén, XX. század elején megjelennek az ún. tömeg-

pártok, amelyeknek tagsága nem egy-kétezer, hanem több százezer ember. Az ő po-

litikai aktivitásuk vizsgálata külön kérdés a politológiában. Emellett az egyenlő, ál-

talános és titkos választójog elterjedésével a politológia azt kezdte vizsgálni, milyen

módszerekkel tudja befolyásolni a tömeget.

d) A pszichológiában a tömeglélektan foglalkozik a témával. Kiemelik a pszichológu-

sok, hogy a tömeget általában átjárja a számosság és az egyöntetűség érzése, s emel-

lett a védettség, a magabiztosság és a mindenhatóság érzése. Képes kielégíteni a va-

lahová tartozás nagy erejű szükségletét. Ugyanakkor a névtelenség és az azonosít-

hatatlanság normasértő vagy heroikus cselekedetekre indíthat. Erőteljes az együt-

tes élmény bepréselő hatása (terrorista kiképzés). A tömeg mindig felidézi maga

mellett ellentétét az elitet is. Alapító atyái a tömeglélektannak: Gustave Le Bon –

francia orvos – bár nem praktizál, hanem csak ír, ő ad nevet 1924-ben a jelenségnek,

amikor megjelenteti A tömegek lélektana című könyvét. Ebben így ír: „A mai kor

egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének

tudatos tevékenysége helyére.” A másikuk Gabriel de Tarde, francia jogász, ő in-

kább arról beszél, hogy a tömegek megjelenése miként alakítja majd át a társadal-

makat és a politika területét. Esetenként Freud nevét is megemlítik (Rossz közérzet

a kultúrában című esszéje kapcsán.)

A második világháború után egyre inkább szociálpszichológiának kezdik nevezni ezt

a területet, s több empirikus kutatás is zajlik. Tipologizálni is próbálták a tömegjelensége-

ket, melyet a következő ábrán láthatunk.

Browntól származik az ábra, 1954-ből, s Pataki Ferenc ismerteti.24

Tömegek

Csőcselék tömegek Publikumok

Agresszív, Menekülő, Mohó, Expresszív Alkalmi Szándékolt

Lincselések, Terrorizálások, Zavargások Szórakozó, Információkereső

Bourbon, Proletár,

Pánik szervezetlen tömegben, Pánik szervezett tömegben

24 Pataki Ferenc: 1998. A tömegek évszázada. Ositisz Kiadó, Budapest, 109.

20

e) A szociológiában Robert Park illesztette be Tarde elképzeléseit a tömegről. Ő a kol-

lektív viselkedést kutatta, ezt tartotta a szociológia fő feladatának. Vagyis azt, miként

cselekszik a tömeg, s kifejti ezzel kapcsolatban a társadalmi nyugtalanság gondola-

tát, ebben látja a tömeg genezisének forrását. Ennek hatására a rendszerint racioná-

lis megfontolásokkal élő nyilvánosság kritikátlan, impulzív, anarchisztikus tömeggé

alakul át. Ez aztán színtere és kerete lesz az érzelmi fertőzésnek, utánzásra késztet,

egyneműsödnek az állapotok, s életre hívják a kollektív cselekvés különböző for-

máit.

f) Kultúraelméletben ld. részletesebben a 2. pontban

g) Kommunikáció-kutatásban megjelenik a tömegkommunikáció, mely nagyközönség-

hez jut el, s mely minőségében más, mint a személyközi vagy a csoportkommuniká-

ció, s így hatása is nagyobb mint a másik kettőnek, arról nem is beszélve, hogy erre

való hivatkozással jogi szabályozás alatt áll.

6.2. A tömegkultúra kritika iskolái

A tömegkultúra elutasításában Európában két eltérő utat tudunk feltérképezni, melyek

kialakulása már a XIX. században elkezdődött.

a) A német hagyomány morális alapon utasította el az új kulturális javakat és szük-

ségleteket. Aki a tömegesen termelt populáris művészetekhez fordult, az morálisan

gyanús volt a német szerzők számára, mert reflexív gondolatok nélkül jutott valami-

féle műélvezethez. Ez továbbél a XX. század elején is.

b) Az angol szerzőknél a népszerű szövegek és a tömegesen termelt tárgyak esztéti-

kai megítélése nem az egyén morális habitusának, hanem a modern társadalom kul-

túrájának kritikájába torkollott.

Theodor W. Adorno, a későbbi Frankfurti Iskola egyik alapítója még az 1930-as évek-

ben megjelentet egy tanulmányt25 a zene popularizálódásáról. Ekkoriban az Egyesült Ál-

lamokban él, s lesújtó képet fest annak kulturális állapotáról. (Princeton Radio Research

Project, Mann Doktor Faustus)

„A magaskultúrából körülrajongható fétist csinálnak hívei, akik voltaképpen csak a kul-

túrára költött pénzüket imádják. A tömegkultúra hamis szükségleteket ébreszt, fogyasztói

pedig kábítószerfüggők módjára habzsolják önön szellemi leépülésük szerét. … Egyik cso-

port sem hibáztatható: a valódi műélvezet lehetőségfeltétele – az autonóm individuum –

esett áldozatul a modern kapitalizmusnak, az izgatott tömegtársadalomnak. ” Adorno bí-

rálata később tovább élesedik, s az 1960-as években írt, a félműveltségről szóló könyvé-

ben csúcsosodik ki. Ebben azt állítja, hogy a félműveltség még a műveletlenségnél is rosz-

szabb. Kiindulási pontja szerint a műveltség a kultúra szubjektív elsajátítása. A műveltség

nem állandó, sem intézményei, sem tartalma, sem eszméje nem az, nem vihető át egyik

korszakról a másikra.

A műveltségnek Adorno szerint kettős szerepe volt a polgárság életében. Egyrészt

emancipációjához kapcsolódik, hiszen műveltség híján a polgár aligha tudott volna vál-

lalkozni, ügynökként, hivatalnokként dolgozni. Másrészt a műveltség az alacsonyabb

rendű emberekkel szembeni kiváltsága is volt a polgárságnak. Hiszen a frissen alakuló

25 Adorno T. W.: 1938 Fétiskarakter a zenében és a zenei hallás regressziója.

21

proletár rétegeket megfosztották a művelődés lehetőségétől (iskolázottság, szabadidő).

Ld.: Th. Mann: A Buddenbrook ház 152.

A félműveltség idején a műveltség áruvá válik, elsikkad eleven kapcsolata egy eleven

szubjektummal. A félműveltség a sikertelen azonosulás szelleme.

„Eredendő fogalma szerint a műveltség annak az öntudatában megalapozott, szabad

individuumnak a tisztán saját szelleme, aki a társadalomban is tevékeny, és aki ösztöneit

szublimálja.”26

Mi jellemzi a művelt illetve a műveletlen embert Adorno szerint? Mi lehet ebből a kiút, mi lehet a műveltség túlélési lehetősége?

Adorno gondolatait Hans Magnus Enzensberger viszi tovább, aki úgy vélekedik, hogy

a XX. század kulcsiparága a tudattermelés. Szerinte e tömegkommunikációs technológi-

ákra támaszkodó tudatipar már nem is kulturális árúkat termel, hanem csak véleménye-

ket és ítéleteket. S egyedüli rendeltetése a fennálló uralmi rend védelme, az elgondolható

alternatívák kiirtása.

A tömegkultúra elméletek egyik cáfolata Herbert J. Ganstől27 származik. Szerinte a

tömegkultúra-kritika lényege nem a médiáról és a fogyasztási javakról szól, hanem a jó

élet természetéről, s arról, hogy a társadalmat milyen kultúra, kinek a kultúrája uralja?

Felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegkultúra a városias ipari társadalom jellegzetes-

sége, s mint ilyennel a XIX. századtól kezdve foglalkoztak a kritikusok. De az 1960-as évek-

ben kissé alábbhagytak az ostorozásával, mert egy még félelmetesebb ellenséget láttak, az

ifjúsági kultúrát. (Politikailag radikálisabb volt, hedonista, nihilizmus is jellemezte.)

Könyvében sorra veszi a vádakat a népszerű kultúrával szemben, s tőle telhetően igyek-

szik cáfolni ezeket.

1. A népszerű kultúra alkotásai negatív jellegűek. Haszonszerzés motiválja őket.

2. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a magaskultúrára. A népszerű kultúra a

magaskultúrától való kölcsönzéseivel lealacsonyítja a magaskultúrát. Alkotóit – a

pénz miatt – magához csábítja.

3. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a közönségre, érzelmi károsodást okoz.

4. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a társadalomra, mert a tömeg meggyő-

zését szolgáló technikák különösen fogékonnyá teszik őket a demagógiára. Leala-

csonyítják az ízlésszintet.

Gans a legfőbb különbséget abban látja tömegkultúra és magaskultúra között, hogy az

utóbbinak kisebb és homogénebb a közönsége, míg az előzőé nagyobb és heterogén. A

népszerű kultúra szemére vetik a szabványosítást és a sztereotipizálást. Gans érvelése ez-

zel szemben:

„Lehet, hogy a westernfilmek jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az azonos műfajba

tartozó magaskulturális drámák, ám a western éppoly élesen különbözik a családi komé-

diától, mint a magaskultúrában a komédia és a tragédia. … A népszerű kultúrában is bőven

akadnak formai és tartalmi különbségek, csakhogy kevésbé jól ismertek, mint a magas

26 Adorno T.W.: 1972 A félműveltség elmélete. Részleges fordítását közli Wessely, 2003, 99. 27 Gans, H.J. 1974 Népszerű kultúra és magaskultúra. Részleges fordítását közli Wessely, 2003 114-149.

22

művészetben, amelynek változatait kritikusok elemzik és professzorok sorolják külön-

böző iskolákban.”

Egyetért Gans érvelésével? Tudna még bizonyítékokat hozni pro és kontra? Igaz-e, hogy a magaskultúrán kevésbé fog az idő?

Gans úgy véli, hogy a magas és tömegkultúra alkotóinak indítékai, szerepei és módsze-

rei között nincs akkora különbség, mint feltételezik. Tudna erre példákat mondani?

Gans nagyon élesen szembefordul a tömegkultúra kritikusainak azon érvével, misze-

rint a tömegember, a tömegfogyasztó sosem igazi autonóm személyiség.

„A népszerű kultúra hasznos szerepet játszott amikor hozzásegítette a közönséges em-

bereket ahhoz, hogy személyiségek legyenek, kialakíthassák önazonosságukat, kifejlesz-

szék kreativitásukat és rátaláljanak önkifejezésük formáira. Nem a népszerű kultúra vál-

totta ki e változásokat: véghezvitelükben mindössze példákkal és ötletekkel támogatta az

erre kész embereket.”28 (bevándorlóból legyen amerikai középosztálybeli)

Egyetért Gansszel?

7. A kultúra pszichológiai dimenzióinak vizsgálata. Kultúra és személyiség: az identitás kérdése.

Az 1970-80-as években a pszichológia egy természettudományos program módsze-

reit követte. Ily módon vizsgálták az emberi észlelést, a tanulást és a tudásszerveződés

eltérő mintázatait. Ebből a szemléletből az következett, hogy univerzális eredményeket

vártak, vagyis olyanokat, melyek minden emberre jellemzőek. Vagyis az egyes eltérő em-

bercsoportok esetében a vizsgálatok csak mennyiségi, de ne minőségi különbségeket mu-

tathatnak ki, kontextusfüggetlen kutatások ezek. A módszer mindenhatóságába vetett hit

az 1980-as években már gyengülőfélben volt. Ennek oka, hogy néhány törzsi kultúrában

élő közösségben amerikai iskolákat alapítottak és ott amerikai tankönyvekből, amerikai

tanárokkal tanítottak kisgyerekeket (kpelle – új matematika program), de ezek a gyerekek

a számonkérések alkalmával rendre rosszul teljesítettek. Rájöttek a kutatók, hogy nem

alkalmazhatnak olyan vizsgálati modelleket, melyek a nyugati világban gyökereznek, ahol

a gyerekek 6 éves koruktól iskolába járnak, a modern társadalom élete, nyelvezete és gon-

dolkodása veszi körül őket. Ettől kezdve vált egyre erőteljesebbé azon pszichológusok

hangja, akik a kontextusfüggő viselkedés fontosságát hangsúlyozták.

7.1. Wundt és a második pszichológia, Freud munkássága

Wilhelm Wundt 1879-ben alapította meg laboratóriumát Lipcsében, s ehhez a dátum-

hoz szokták kötni a pszichológia tudományának születését. Wundt maga a pszichológiát

két részre osztotta:

a) Az emberi tudat különböző szintjeinek a vizsgálata. Mindegyik szint sajátos vizsgá-

lati módszert követel.

b) A második pszichológia feladata, hogy bemutassa a kultúrának a pszichológiai fo-

lyamatokban játszott szerepét.

28 Gans, H.J. 1974 Népszerű kultúra és magaskultúra. Részleges fordítását közli Wessely, 2003 146.

23

Wundt nevéhez a későbbiekben a néplélektan, a Völkerpsychologie kapcsolódott, de

mellette többen felvetették a kultúra fontosságát a XX. század elején. Sigmund Freud

egyik híres esszéjében, a Rossz közérzet a kultúrában így ír erről:

„… a kultúrát semmi más jellegzetességével nem tudjuk jobban meghatározni, mint-

hogy megbecsüli és gondozza a magasabb lelki tevékenységeket, az intellektuális, tudo-

mányos és művészi teljesítményeket, azt a vezető szerepet, melyet az emberek az eszmék-

nek engednek át. Ezen ideák között első helyen állnak a vallási rendszerek… Végül a kul-

túrának utolsó, de biztos nem a legjelentéktelenebb vonását abban kell értékelnünk, hogy

milyen módon szabályozottak az emberi kapcsolatok, a szociális kapcsolatok, melyek az

embert mint szomszédot mint munkaerőt stb. érintik…

Óvakodtunk, nehogy ahhoz az előítélethez csatlakozzunk, mintha a kultúra egyértelmű

volna a tökéletesedéssel, az a tökéletességhez vezető út volna.

A kultúra fejlődése olyan sajátos folyamatnak tűnik, amely az emberiségen végigfut

…olyan módon szűnik meg, hogy a helyébe lép valami melyet mi az egyénnél mint karak-

tertulajdonságokat írunk le.”29 (Freud, 1982, 357-360)

Milyen eddig megismert kultúrafelfogásokkal ért egyet Freud és melyeket utasít el a fenti idézet alapján?

Mindebből Freud számára az következik, hogy a kultúra és az egyén fejlődése messze-

menő hasonlóságot mutat, ugyanazokkal a módszerekkel vizsgálható, ez pedig oda vezet,

hogy nemcsak egyének, de kultúrák, kulturális korszakok is lehetnek neurotikus állapot-

ban.

„Számomra az emberi faj létkérdésének tűnik, hogy vajon és milyen mértékben sikerül

kulturális fejlődésének úrrá lenni az emberi agresszív és önpusztító ösztönöknek az

együttesében okozott zavarán. … Az emberek a természeti erők feletti uralmukban odáig

jutottak, hogy segítségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtaniuk. Innen szárma-

zik jó része jelenlegi nyugtalanságuknak, boldogtalanságuknak, szorongó hangulatuk-

nak.” (Freud, 1982, 405.)

7.2. Kultúraközi kutatások a pszichológiában

A kultúrának az elme működésében betöltött szerepét három nagy területen vizsgálták

a pszichológusok:

1. Az érzékelés és az észlelés kérdései.

2. Az intelligencia kérdése.

3. Az emlékezet formái, mibenléte.

A kutatók úgy vélték, hogy a természeti népek a perceptuális és az emlékezeti képes-

ségekben jeleskednek, míg az intelligencia, a magasabb pszichológiai funkciók esszenciája

Európában és az Egyesült Államokban élők esetében jobb.

Az észlelés, érzékelés különbségeiről már a XIX. század végén születtek tanulmányok,

melyek egy része a Nature-ben jelent meg. 1897-ből, Rivers tollából származott a követ-

kező antropológiai leírás:

29 Freud, Sigmund: 1982. Rossz közérzet a kultúrában. In: Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 327-407

24

„A Salamon-szigeteki San Cristobal férfi lakosainak hiúzszeme van, és ködös napokon

is nagy távolságokból képesek felfedezni a faágak között rejtőző galambokat. … Új Íror-

szág lakosai olyan távolságról is meglátják a partokat, ahonnan mi jó távcsövekkel sem

láttunk semmit, és rossz időben is6-7 mérföldről észreveszik a kis csónakokat, amelyeket

mi távcsövekkel és teleszkópokkal sem láttunk.” (idézi Cole, 2005, 49)30

Mit gondol, mennyire voltak hitelesek ezek a XIX. századi leírások?

Később, Titchener sorra megkritizálta ezeket a kutatásokat, pontról pontra. Így a XX.

század közepétől a pszichológusok egybehangzóan állítják, hogy az észlelés pontosságá-

ban nem vagy csak minimális különbségek mutathatók ki. Ezen különbségek is inkább a

komplex ingereknél, úgy mint a képek észlelésénél. Ide tartoznak például a vizuális illú-

ziók is, a Müller-Lyer-féle vizsgálat.

__________ __________

│

__________ │

│

│

Itt mindkét párra igaz, hogy a vonalak egyenlő hosszúságúak, de az ábrázolás módja

miatt az egyik hosszabbnak látszik. Rivers vizsgálta ezt az esetet is, s kiderült – visszaiga-

zolhatóan -, hogy az indiai falusi lakosság sokkal kevésbé esett áldozatul ennek az illúzió-

nak mint az európai kontrollcsoport. Azok az embercsoportok, amelyek hozzászoktak a

tág horizontokhoz, azok fogékonyabbak voltak erre az illúzióra mint az esőerdők és a vá-

rosok lakói. Vagyis a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kultúra a bizonyta-

lan helyzetekben az emberek perceptuális következtetéseinek befolyásolásával

hat az észlelésre.

Az intelligencia mérésének technikája Alfred Binet nevéhez köthető. A francia pszi-

chológus a XX. század elején alkotta meg intelligenciatesztjét. Ennek története, hogy Fran-

ciaországban a tömeges oktatás elterjedésével felfigyeltek olyan gyerekekre, akik képte-

lenek lépést tartani a többiekkel. S a francia kormány arra kérte Binét, hogy dolgozzon ki

egy olyan tesztet, melyekkel ezek a gyerekek még az iskolakezdés előttn kiszűrhetőek, s

ők speciális iskolákba járnának. Megalkották hát az intelligencia teszteket, de ezekkel ko-

moly problémák voltak a kultúraközi kutatásokban, ugyanis nem lehet olyan tesztet ké-

szíteni, mely kultúrafüggetlen lenne minden szempontból.

Az emlékezettel kapcsolatos, mára újrafelfedezett kutatások Bartlett nevéhez köthe-

tőek (1932-ben jelent meg Az emlékezet című tanulmánykötete.) maga Bartlett kérdezett

ki még Szváziföldön egy pásztort, hogy egy-egy évvel ezelőtti vásáron ki milyen marhákat

vett, s a pásztor hiánytalanul felsorolta az adásvételeket, melyeket Bartlett a majorság

szerződéseiben nyomon tudott követni. Ebből később azt is leszűrték, hogy problémák

megoldása esetén a természeti népek szívesebben hagyatkoznak a memóriájukra mint a

30 Cole, Michael: 2005 Kulturális pszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest.

25

kreativitásukra. Maga Michael Cole is végzett ilyen vizsgálatokat az 1960-as években Li-

bériában a kpelle törzsnél. Amerikai tanárok próbáltak matematikát tanítani a kpellék-

nek, de merő kudarc volt az oktatás: nem ismerték fel, s nem is tudták megkülönböztetni

az eltérő geometriai alakzatokat egymástól. Gondolkodás helyett mindig a mechanikus

emlékezést választották, nekik a matematikaóra is a memoriterről szólt. Például a tanárok

arra panaszkodtak, hogy az órán megoldották a : 5+3 feladványt, majd a dolgozatban a

6+2 kérdezték, mire a diákok úgy reagáltak, hogy ez igazságtalan, mert ezt nem vették az

órákon.

Igazán érdekessé az tette a kpelléket, hogy a hétköznapokban, zsúfolt piacaikon igenis

jól tudtak számolni. Sőt, ahogy Cole írta, őt mindig lehagyták az alkudozásban, az alkuban

mindig a kpellék győzedelmeskedtek.

Ehhez kapcsolta Cole saját kutatásait: a kpellék legfontosabb élelmiszere a rizs, ezt ad-

ták-vették többnyire a piacokon. Olyan matematikai feladványt állított össze, mely arról

szólt, hány mérőedénynyi rizs fér egy-egy nagyobb tartályba. A kpellék az ilyen feladvá-

nyokat 1-2 hibaszázalékkal oldották meg, míg az európaiak 3 csészénél már 30, hat csé-

szénél már 100 százalékban tévedtek. Mi következik ebből?

Az emberek olyan területen fejlesztik ki kulturális eszközeiket és a hozzájuk kap-csolódó kognitív készségeket, melyek fontos szerepet játszanak az életükben.

Vegyük sorra még egyszer a kulturális pszichológia főbb jellemzőit:

1. A kontextusban megjelenő, közvetített cselekvések fontosságát hangsúlyozza.

2. Elemzéseit a mindennapi életesemények alapján végzi.

3. Az egyént saját fejlődésének aktív részeseként képzeli el, aki viszont nem teljes mér-

tékben a saját maga által kialakított helyzetekben vesz részt.

4. Elutasítja az oksági elven alapuló, inger-válasz elven alapuló magyarázatokat. Ehe-

lyett olyan tudományt részesít előnyben, mely az elmét a cselekvés termékének

tartja, és amely magyarázataiban fontos szerepet tulajdonít az értelmezésnek.

7.3. Az identitás

Az identitás fogalmát először Erikson használta 1950-ben pszichológia könyvében, s

maga a fogalom azóta nagy karriert futott be. Az identitást a definíciók egy része az indi-

viduális énnel rokonítja, míg mások inkább a társadalmi szerepek fogalmához kötik. Ezért

találkozhatunk gyakran az identitás egyes részelemeinek vizsgálatával: nemzeti, nemi,

foglalkozási identitáselméletekkel. De az identitás fogalma éppen szintézisteremtő ereje

miatt fontos a pszichológia számára, tehát nem célszerű külön kezelni az egyénnek önma-

gára és a társas környezetére vonatkozó reflexióit.

Ugyanakkor az identitásnak az erkölcsi szocializációban van rendkívül nagy szerepe, a

morális döntések különösen fontosak az énidentitásban. (Augusto Blasi egyenesen morá-

lis identitásról beszél.)

„Az egyéni identitás akkor válhat az önmeghatározás széles értelmezési keretet bizto-

sító kategóriájává, ha úgy szemléljük, mint az egyéni és a társadalmi közös produktumát,

pontosabban a társadalmi hatásoknak azt az együttesét, amelyek az egyéni interpretáci-

ókban már mint az egyéni identitás alkotórészei megjelennek.”

26

Az identitás kérdésében nagy változásokat hozott a posztmodern társadalom. Az ér-

tékválasztásban a 70-es évek végétől egyre fontosabb lett az azonnali szükségletek kielé-

gítése a tartósabbakhoz képest. Mivel a gazdasági és a társadalmi biztonság nem adott

okot aggodalomra a tartós létfeltételek esetében. Így az értékválasztásban egyre inkább

előtérbe került az önkifejezés. Ezzel magyarázható az is, hogy a posztmodern alanyok

szubjektíve elégedetlenebbek mint szüleik, nagyszüleik, pedig objektíve sokkal jobb kö-

rülmények között élnek..

Összehasonlító elemzés: Önismeret, önkép 1920-1995-ban 18-22 éves fiatalok köré-

ben. (Vajda Zsuzsanna)

1995 „Azt hiszem, elég sokat tudok már magamról, jól ismerem magam, de lehet, hogy

ez egyáltalán nem fontos. Azt biztosan tudom, hogy néha csak úgy megjelenik egy másik

énem is. Ez nem zavar, de teljesen úgy érzem, mintha nem én akarnám, hogy legyen, csak

van. Ez a két én nem feltétlenül a jó és a rossz, inkább a figyelmes és a figyelmetlen, a

rendes és a rendetlen. Persze akármilyen vagyok, az mindenképpen én vagyok.”

(Vajda,1996, 14)31

1922 „Ha most önmagamat vizsgálom, sok szomorú tapasztalatra jutok. Hitemben tel-

jesen meginogtam. A hazugság teljesen rendszeressé vált nálam. A tanulás-vágy alvóban

van. Az erkölcstelenségen nem utálom úgy mint azelőtt… Az irigység és a gyűlölködés ura-

lomra jutott. Mindamellett szívem szinte a kegyetlenkedésig kemény. Érzem, hogy ez így

tovább nem mehet. Meg kell újhodnom. A pesszimizmus fertőjéből ki kell emelkednem.”

(Vajda, 1995, 17)

20-as évek 90-es évek

fő % fő %

Az önjellemzés konceptuális sajátosságai

Bizonytalanság, hárítás az önismeretben 2 14 25 55

Tudományos 0 0 5 11

Neveltetés 1 7 4 8

Egyéb 11 79 11 24

Összesen 14 100 45 100

Az önminősítés fontosabb forrásai

Konkrét másik, mint viszonyítás 2 14 22 48

Az élet céljára, értelmére utalás 3 21 18 40

Kedvelt időtöltés, közelebbi tervek 2 14 24 53

Az önmagán való uralkodás képessége 9 64 0 0

31 Vajda Zsuzsanna: 1995: az identitás külső és belső forrásai. In: Erős Ferenc (szerk.): Azonosság és

különbözőség. Scientia Humana. PP.. 8-24

27

8. Kultúra és etnicitás vizsgálata. A nemzeti karakter és a nemzeti kultúra korpusza.

8.1. Nemzetkarakterológia

A kultúraközi kutatások hamar megérlelték a helyzetet ahhoz, hogy a nemzeti jel-legek, nemzeti karakterek felé forduljon az érdeklődés. A hagyományos nemzetka-rakterológiák arra törekedtek, hogy a történelemben helytől és időtől függetlenül fel-tárjanak valami esszenciát, mely a nemzeti lét „gerincét” alkotta volna. Két irányba folytak kutatások:

a) Igyekeztek megragadni a nemzetkarakterológiák társadalomtörténeti funkcióját,

mely lehetett politikai vagy ideológiai.

b) Másrészt azt vizsgálták, hogy ezek a nemzetkarakterológiák valóban megállják-e a

helyüket.

Az egyes kutatók másféleképpen vélekedtek a nemzeti karakterről:

Giddens, Anthony: számára legfeljebb a nemzeti érzésnek van relevanciája, a nemzeti

karaktert nem tartja tudományos kategóriának.

Hobsbawm, Eric: Nem foglalkozik vele, sőt nevetségesnek nevezi.

Elias, Norbert: Ő is úgy véli, hogy a nemzeti karakter nem tudományos kategória. He-

lyette a társadalmi habitus fogalmát javasolja. Úgy véli, időtlen nemzeti karakter nem lé-

tezik, helyette társadalmi mentalitásokat lehet feltárni.

Szűcs Jenő: Történészként igyekezett feltárni a magyar nemzeti karaktert.

8.2. Etnicitás

A nemzetkarakterológiához képest sokkal nagyobb kutatási hagyománya van az

etnicitásnak a néprajzban, kulturális antropológiában és az etnológiában. Ám itt is talá-

lunk eltéréseket. Az etnikum fogalmát az európai néprajz főként a falusi, paraszti társa-

dalmon belül használta. S az egyes etnikai csoportok kulturális sajátosságaira koncentrál-

tak.

A klasszikus antropológusok elsősorban a gyarmatbirodalmak, a harmadik világ társa-

dalmait vizsgálták. Ezek a kutatások abból az alaptézisből indultak ki, hogy az emberi vi-

selkedés lokális kiformálódásainak kell tekintenünk a különböző kultúrákat. Ezek tehát

homogén entitások, melyek különálló földrajzi, fizikai helyekhez kötődnek. Ebből követ-

kezően az etnológia és az antropológia az etnicitást és a kulturális identitást olyan

koncepciónak tekintette, mely a kulturális különbségek térbeli artikulációján alap-

szik.

Mit gondol erről a tételről? Mennyiben tartható ez, s mennyiben cáfolható?

Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy azok a szimbolikus konstrukciók, mint haza,

anyaföld, szülőföld, nemzet, gyökér nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyének (individu-

umok) és a csoportok kategorizálják az őket körülvevő világot: otthon – idegen, mienk –

másé.

A nemzeti jelleg vizsgálatában Rákos Péter32 a következő sztereotípiákat bontotta ki:

32 Rákos Péter: Nemzeti jelleg: a miénk és másoké. Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló

tényezők 48-50. Kalligram, Pozsony, 2000, pp.

28

Mely nemzetekről állítjuk a következőket: Babonás Beszédes Családszerető Dolgos Elmélkedő Furfangos Gondtalan Intelligens Kegyetlen Lusta Megbízhatatlan Nacionalista Piszkos Ravasz Szellemes Szenvedélyes Vallásos Zenekedvelő33

8.3. A magyarság vizsgálatai

a) Gereben Ferenc 1998-ban végzett felmérést, melyhez a Teleki László Intézet jelen-

tette a hátteret. Összehasonlította, hogy a környező országokban élő és az anyaországi

magyarság identitástudata mennyiben tér el egymástól, illetve mennyiben hasonlít egy-

másra. Külön vizsgálta az identitás kapcsolatát a művelődéshez, kultúrához. Néhány ér-

dekesség a kutatásból:

A nemzeti identitást befolyásoló tényezők Az említők százalé-

kos aránya Anyanyelvi összetartozás 82% Család, szülők, családi nevelés 81% Hagyományok és szokások 77% Származás: születés, ősök 77 % Szülőföld 75% Kultúra, művészetek, tudományos ismeretek 72 % Iskolai tanulmányok, nevelés 58% Vérségi kötelék 50% A valahová tartozás igénye 43% Sorsközösség 42% Erkölcsi értékek 37% Közös élményvilág 30% Érzelmi hangoltság 28% Vallásosság, felekezeti hovatartozás 27% Nemzeti történelem, történelmi tudat 25 % Állampolgári, állami keretek 13% Barátok 13%

33 Az etnikai szereotípia olykor megtéveszt részrehajlásával, gyakran megtéveszt tudatlanságával, min-

dig megtéveszt merevségével, de sohasem a véletlen műve.

29

Nevelési elvek Szlo-

vákia Uk-

rajna Romá-

nia Kis Jugo-szlávia

Szlo-vénia

Auszt-ria

Magyar-ország

Egészséges életmód 74,5 78,2 74,4 66,2 75,2 70,3 69,8 Emberismeret 34,8 38,9 40,5 31,6 29,5 48,4 40,3 Politikai érdeklődés 6,7 6,6 4,5 7,8 1,9 23,4 7,1 Érvényesülés 42,1 35,6 41,8 48,4 43,8 6,2 37,5 Művészeti érdeklődés 13,4 11,9 14,0 14,4 12,4 15,6 11,2 Tolerancia 40,8 26,7 28,4 45,9 32,4 53,1 33,8 Lelkiismeretes munka 78,6 76,6 75,0 72,5 80,9 70,3 79,1 Olvasás szeretete 33,5 29,0 36,2 32,5 27,6 21,9 31,0 Takarékosság 31,5 38,6 28,7 44,7 51,4 15,6 45,5 Beilleszkedni a rendbe 9,5 13,5 22,9 22,2 10,5 10,9 19,2 Szerény, alkalmazkodó 13,8 23,8 11,4 13,1 7,6 14,1 11,6 Vallásos, szilárd hit 15,3 23,1 22,8 17,2 20,0 39,1 7,5 Technikai szakértelem 6,1 8,9 8,4 10,0 7,6 - 10,6 Televíziózás mérséklése 3,2 3,6 1,3 5,0 2,9 10,9 5,2 Tudásszomj 39,3 22,4 36,6 32,5 30,5 56,2 39,9 Jó magaviselet, udvariasság 55,5 63,7 51,9 38,1 60,9 51,9 50,2

b) 1997-ben az Osztrák –Magyar Akció Alapítvány támogatásával Kapitány Ág-

nes és Kapitány Gábor felmérést készített a magyarságszimbólumokról. Az alábbiakban

a kérdőívet mutatom be, majd ismertetem az eredményeiket: 1. Válasszon ki hármat az alábbi ételek közül, amelyeket a legjellemzőbben magyaros éte-

leknek tart: Halászlé Bableves Lebbencsleves Gulyás Paprikás krumpli Töltött paprika Paprikás csirke Rántott hús Disznótoros Töltött káposzta Rétes Lángos Palacsinta Szilvás gombóc Túrós csusza Egyik sem

Sorrend: gulyás, halászlé, töltött káposzta

2. Válasszon ki egyet az alábbi italok közül, amelyet a legjellemzőbben magyaros italnak tart:

Bor Sör Pálinka

Sorrend: bor, pálinka, sör

3. Ha magyaros viseletre gondol, mely öltözeti elemek jutnak leginkább az eszébe: Atilla, vitézkötéses ruha Cifraszűr Suba, guba

30

Huszármenet Bőszárú (pásztor)gatya Székely harisnya, halinanadrág Hímzett ing, pruszlik, köntös Bocskai-sapka Árvalányhajas kalap Fejkendő Párta, főkötő Csizma Sarkantyú Egyik sem

Sorrend: bőszárú gatya, suba-guba, szűr

4. Melyik domborzati egység jut eszébe leginkább a magyarságról? Mátra – Fátra – Tátra (Hármashalom) Bakony Tokaj-hegyalja Badacsony (Balaton - felvidék) Kárpátok Hargita Dunakanyar Alföld Pannon dombvidék Hortobágy

Sorrend: Hortobágy, Tokaj, Alföld

5. Melyik folyó, tó jut eszébe a leginkább a magyarságról? Duna Tisza A négy folyó: Duna, Tisza, Dráva, Száva Maros, Körös Balaton Szent Anna tó egyik sem

Sorrend: Duna, Tisza, Balaton

6. Melyik fát tartja leginkább jellemző magyar fának? Akácfa Almafa Bükkfa Diófa Tölgyfa Eperfa Barackfa Nyárfa Szomorúfűzfa Szilvafa Egyik sem

Sorrend: Akác, tölgy, alma

7. Melyik virágot tartja leginkább jellemző magyar virágnak: Rózsa Tulipán Szegfű Nefelejcs Gyöngyvirág Pipacs Búzavirág

31

Margaréta Napraforgó Muskátli Rozmaring Egyik sem

Sorrend: rózsa, búzavirág, muskátli

8. Melyik haszonnövényt tartja a leginkább jellemzően magyar növénynek? Paprika Kukorica Hagyma Napraforgó Mák Búza Rozs, árpa Szőlő Lucerna Egyik sem

Sorrend: paprika, búza, hagyma

9. Melyik állatot tartja a leginkább jellemzően magyar állatnak? Ló Puli Kuvasz, komondor Magyar vizsla Rackajuh Magyar tarka, magyar szürke Gímszarvas Kerecsensólyom Turul Fecske Pacsirta Gólya Daru, kócsag Egyik sem

Sorrend: ló, magyar tarka, puli

10. Ön szerint hogy néz ki a tipikus magyar ember? (Nyitott kérdés)

Testes, izmos, zömök, sötét hajú, bajuszos, sötét szemű

Barátságos, rokonszenves, okos

11. A magyarság eredetére vonatkozó felfogások közül melyik áll legközelebb Önhöz? Hun rokonság Szittya rokonság Finnugor rokonság Török rokonság Sumer rokonság Kevert eredet Egyik sem

Sorrend: finnugor, hun, kevert

12. Melyik ünnep a legjellemzőbb a magyarság szempontjából? Március 15 Április 4. Augusztus 20. Október 23. Egyik sem

Sorrend: márc. 15., aug. 20., okt. 23.

32

13. Melyik zenefajtát tartja a leginkább jellemzően magyar zenének? Liszt Ferenc művei Erkel Ferenc művei Bartók Béla művei Kodály Zoltán művei Magyar nóta Magyar operett Népdal Táncházi muzsika Szörényi –Illés – Tolcsvay dalai Cseh Tamás dalai Egyik sem

Sorrend: magyar nóta, népdal, Kodály

14. Melyik sportágat tartja a leginkább jellemzően magyar sportágnak? Futball Öttusa Vívás Úszás, vízilabda Birkózás Ökölvívás Lovas íjászat Fogathajtás Kajak-kenu, evezés Sakk Egyik sem

Sorrend: futball, úszás vízilabda, fogathajtás

15. Kiket érez a magyar sport legjellegzetesebb képviselőinek? Soroljon fel hármat!

Egerszegi, Puskás, Pap Laci

16. Melyek a legjellemzőbb magyar márkák az alábbiak közül? Ikarus Ganz Rába Tungsram Chinoin Videoton Pick Tokaji aszú Libamáj Őrölt paprika Herendi, Zsolnay-porcelán Rubik játékok Béres csepp Egyik sem

Sorrend: Tokaji, Pick, Ikarus

17. Melyek az Ön legkedvesebb ételei? Hármat választhat!

Töltött káposzta, bécsi szelet, csirkepaprikás

18. És melyik a legkedvesebb itala? (Egy)

Bor, sör, kólafélék, víz

19. Mely írókat, költőket érzi a magyar irodalom legjellegzetesebb képviselőinek? (Hármat választhat.)

Petőfi, Arany, Ady

33

20. Kiket érez a magyar történelem legjellegzetesebb alakjainak? (Hármat választhat.)

Kossuth, Széchenyi, Szent István

21. A mai politikai életben kik azok a szereplők, akiket a magyar történelem jellemző alak-jai közé sorolna? (Hármat választhat.)

1995-ben: nincs ilyen, Göncz, Horn

22. Az alábbiak közül melyik címer áll a legközelebb Önhöz? Koronás címer Rákosi-címer Kossuth-címer Kádár-címer Egyik sem

Sorrend: Koronás, Kossuth, Kádár

9. Kulturális különbségek térben és időben. Kultúrák találko-zása: Vadak és civilizáltak. Az idegen fogalma az antropoló-giában.

9.1. A kulturális különbségek térben és időben.

A kulturális különbségek kategóriája központi helyet foglal el a kulturális antropoló-

giában és a szociálantropológiában egyaránt. E diszciplínák a kultúrát eredendően tör-

téneti és társadalmi produktumnak tekintik, s ebből következően a kulturális különbsé-

geket a társadalmi és a történeti fejlődés eltérő kontextusaiban értelmezik.

9.1.1. Időbeli különbségek

Különösen nagy hagyományai vannak a kulturális különbségek időbeli vizsgálatának..

Az időbeli perspektíva mögött persze egy nyílt evolucionista szemlélet húzódik meg,

mely primitív, premodern és modern társadalmakat különböztet meg. S ezek között

lineáris fejlődési vonal húzható. Ez a megközelítés úgy véli, hogy a hagyományos és a mo-

dern társadalmak közötti kulturális különbség, mely megfigyelhető a gazdaságban, állam-

szervezetben, társadalomban, politikai rendszerben, az mind-mind a kognitív, mentális,

gondolkodásbeli különbségek felszíni megnyilvánulása. Ennek alapján beszéltek, írtak az

antropológusok: prelogikus, logikus, mitikus, irracionális, racionális világképekről.

Ebben az összefüggésben a kultúraközi kommunikáció a hagyományos és a modern

gondolkodási rendszerek és világképek kommunikációját jelentik. Ide sorolódnak a föld-

rajzi felfedezésekkel kapcsolatos leírások, a kolonializáció is.

Claude Levi-Strauss Szomorú trópusok című könyvében ír Amerika felfedezéséről is,

a következőképpen:

Civilizálatlan – civilizált: Utal az 1517-es eseményekre, amikor a bennszülöttek és a

hódítók még csak méregették egymást, a hódítók a bennszülötteket inkább az állatokhoz

látták hasonlónak, míg a hódítókat az istenekhez hasonlították a bennszülöttek. Hogyan

vizsgálták ezen hipotézisek igazságát? A hódítók kérdéseket tettek fel a bennszülöttekkel

érintkező misszionáriusoknak: Képesek-e az indiánok úgy megállni a saját lábukon mint

a kasztíliai parasztok? A válasz természetesen nemleges volt. S le is vonták a következte-

tést, jobb az indiánnak, ha rabszolgaember lesz belőle, mintha szabad állat marad. Ezzel

34

szemben a bennszülöttek úgy kísérleteztek, hogy vízbe fojtották a spanyolokat, s figyelték,

hogy ők is elrothadnak-e, mint a többiek. Miként vélekedett erről Levi-Strauss: „A fehérek

a társadalomtudományhoz folyamodtak, az indiánok pedig inkább a természettudomá-

nyokban bíztak. A fehérek azt hangoztatták, hogy az indiánok állatok, az indiánok pedig

legföljebb azt gyanították, hogy istenekkel van dolguk. Mindkét vélemény egyenlő tudat-

lanságot árul el, , de az utóbbi mégis emberhez méltóbb volt.”34

9.1.2. Térbeli különbségek

A kulturális különbségek értelmezésének másik modellje a térbeli különbségekre

koncentrál. Ez a szemlélet mind a premodern, mind a modern társadalmak esetében abból

indul ki, hogy egy adott territóriumon belüli együttélés szükséges előfeltétele a közös

kultúrának. Illetve a közös helyen, huzamosabb ideig való együttélés megteremti a közös

kulturális mentalitást.

Egyetért-e ezzel? Tudna-e példákat, esetleg ellenpéldákat említeni?

A modernitásban ezt a szerveződést elkezdték nemzetnek nevezni, s a kulturális kü-

lönbségeket pedig nemzeti hovatartozás szerint artikulálták.

9.1.3. Geertz vélekedése a kulturális különbségekről

Malinowski naplója – vita. A vita, melyhez Geertz hozzászólt akörül bontakozott ki,

hogy ismeretelméleti szempontból mit is lehet elvárni egy antropológiai leírástól. Koráb-

ban azt hirdették, hogy az antropológus különösen szenzitív alkat, aki képes pszichológiai

szempontból rendkívül bensőséges kapcsolatot kialakítani azzal a kultúrával, amelyet

leír. Geertz meglehetősen kételkedik ebben, szerinte a megismerés másféle módját kell

választani, az eltérő jelentéseket kell feltárni a kultúrákban. Vagyis: a szavakat ismer-

hetjük, a tudatot nem. Példája, mit gondolnak a személyiségről azokon a területeken,

ahol ő kutatott: Jáva, Bali, Marokkó.

A nyugati felfogás: „Bármennyire is megkérdőjelezhetetlennek tűnik is a számunkra,

a világ más kultúráinak kontextusában elég furcsának hat a személyiségről alkotott nyu-

gati felfogás, amely szerint az én egy szilárd körvonalakkal rendelkező, egyedi és többé-

kevésbé egységes motivációs és kognitív univerzum, a tudat, az érzés, az ítéletalkotás és

a cselekvés dinamikus központja, amely különálló egészként szerveződik meg és kont-

rasztív módon szembehelyezkedik mind a többi ilyen egésszel, mint pedig társadalmi és

egyéni környezetével.”35

Jáva: vallási tartalmakkal bíró ellentétpárra fűzi fel a személyiség fogalmát, képét: a

belső és a külső (a batin és a lair), a finom és a vulgáris ellentétére. De a belső nem a testtől

elválasztott szellemiséget jelentette, hanem az érzelmi életet. A külső sem a testet mint

tárgyal jelentette, hanem a külsődleges cselekvések, magatartás, beszéd. A két területet

teljesen függetlennek tartják egymástól.

„A lecsendesített érzés belső világa úgy találkozik össze a kidolgozott viselkedés külső

világával, mint két élesen elkülönült birodalom. … Látniuk kellett volna – mint ahogy én

34 C. Levi-Strauss: Szomorú trópusok, 1973, Bp. Európa Kiadó, pp 74. 35 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In:

Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 204.

35

láttam – azt a fiatalembert, akinek felesége – aki élete középpontját jelentette, mivel lé-

nyegében gyermekkora óta ő nevelte, hirtelen és megmagyarázhatatlan módon meghalt.

A férfi mégis mindenkit mosolyogva köszöntött, udvariasan szabadkozott, amiért a fele-

sége már nincs vele, s misztikus technikákkal igyekezett – saját szavaival élve – kisimítani

a benne dúló érzelmi hullámokat.”36

Bali: a sziget mindvégig hindu maradt, míg a jávaiak áttértek a mohamedán vallásra,

de a mélyben megőrizték hindu gyökereiket. S míg Jáván nagyon reflexívek voltak, sokat

filozofáltak, addig Balin a színház jelentette mindezt. Színpadias volt az emberek viselke-

dése, minden helyzetben. Amikor balin egy ember önmagát vagy mást azonosít, akkor jól

ismert szerepek rendszerében helyezi el – király, nagymama, harmadik gyermek stb.,

melyek a társadalmi dráma részei. Ez persze sohasem bohózat, mindig a státus színhá-

záról van szó.

„A lényeg az, hogy ez a terminológiai rendszer mind struktúráját mind működését ille-

tően úgy tekint az egyes emberre, mint egy általános típus megfelelő megtestesítőjére,

nem pedig egy önálló sorssal rendelkező egyedi lényre. … A lek szó… A lámpaláz, az attól

való félelem, hogy a hozzáértés vagy az önuralom hiánya miatt, vagy csupán egy véletlen

folytán az esztétikai illúziót nem sikerül fenntartani. … Balin abból fakad a félelem, hogy

a nyilvános előadást valaki elrontja, s előbukkan a személyiség. Ha ilyesmi előfordul, köl-

csönösen zavarba esnek.”37

Marokkó: Legfontosabb eszközük, amivel a személyiséget meghatározzák, a nisba. Ez

egy morfológiai, grammatikai és szemantikai folyamat eredménye: főnevekből mellékne-

veket képeznek, de ennek eredménye egy újabb főnév lesz. Ezekkel jelölik az etnicitást, a

vallást, a származási helyet (yahud – a zsidó nép, yahudi – zsidó ember). A nisbák mellék-

névi jelzőként beépülnek az emberek nevébe, s nyilvánosan jelölik az identitását:

Muhammed al Susi (Sus vidékéről származó Mohamed) vagyis náluk az identitás egy

olyan attribútum, mely az őket körülvevő környezetből származik.

10. A civilizációk konfliktusai. Nacionalizmus, fundamentaliz-mus. Az iszlám világ

10.1. Civilizációk konfliktusai

Az utóbbi évtized legnagyobb visszhangot kiváltott kötete, mely civilizációs konfliktu-

sokkal foglalkozott Samuel P. Huntington (1927–) tollából származott. Az amerikai filo-

zófus, politológus 1996-ban jelentette meg A civilizációk összecsapása és a világrend át-

alakulása című kötetét. Alaptézise szerint a az emberiség története nyolc civilizáció, mint

súlypont köré rendeződik, ezek felemelkedései, hanyatlásai és konfliktusai képezik a fej-

lődést, a változást a történelemben.

36 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In:

Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 207. 37 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In:

Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 208-210

36

„Az emberiség történelme a civilizációk története. … Másrészt a civilizáció kulturális

entitás. A civilizáció és a kultúra egyaránt egy adott nép életmódjának egészére utal és a

civilizáció ugyanaz nagyban, mint a kultúra.”38

A civilizációkról a következőket állítja Huntington.

A civilizációt meghatározó kulcsfontosságú elemek: vérség, nyelv, vallás, életmód. A

civilizációt meghatározó összes objektív elem közül azonban a legfontosabb a vallás.

Hol, kinél találkoztunk hasonló gondolattal?

A népek kulturális jellegzetességeik szerinti, különböző civilizációkba való besoro-

lása és fizikai jellegzetességeik szerinti fajokba sorolása között lényeges egybeesés

figyelhető meg. A civilizáció és a faj azonban nem azonos.

A civilizációk átfogóak, vagyis egyetlen alkotóelemük külön, kontextusból kiragadva

nem érthető, mert a civilizáció egyfajta „totalitás”.

A civilizáció a legtágabb kulturális entitás. Nincsenek egyértelmű határaik sem tér-

ben, sem időben. De folyamatosan fejlődnek, alkalmazkodnak, változnak.

A civilizációk kulturális és nem politikai entitások. Ezért egyetlen civilizáció egy

vagy több politikai egységet tartalmaz. Tudna erre példákat mondani?

Ezek alapján Huntington szerint a jelen civilizációk a következők:

1. Kínai civilizáció. Legalább Kr. e. 1500-ig nyúlik vissza a története. Fő eleme a

konfucionizmus. Nevét Konfuciusról kapta (Kr. e: 551-479) vannak akik vallásnak tekin-

tik, mert előírja áldozat bemutatását az ősöknek, míg mások szerint nem vallás, mert főleg

az emberek közötti viszonyokat szabályozza. Olyan viselkedési szabályokat ír elő mint

például: szülőtisztelet, , testvéri szeretet, lojalitás, emberségesség, jóindulat, megbocsá-

tás. Hozzá tartozik a kínai civilizációhoz Vietnam és Korea is.

2. Japán civilizáció: Igaz ugyan, hogy a kínai civilizációból sarjadt ki kb. Kr. u. 100-400

táján, de azóta teljesen sajátos formát öltött. Vallása a sintoizmus, mely a hősök, az őseik

és a természet tiszteletén alapszik. Eredetileg 12 istent tiszteltek, később úgy alakult át,

hogy két főisten: Izanagi és Izanami s az ő leszármazottaik a holdisten, viharisten, napis-

ten. Sőt, a japán császári dinasztia is tőlük származik. A vallás később nacionalista színe-

zetet kap, államvallás lesz 1868-tól. Az állam és az egyház szétválása 1946-ban történik

meg.

3. Hindu civilizáció: Általános az egyetértés, hogy Kr. e: 1500-tól származtatható. Az

indiai szubkontinenst jelenti földrajzilag. Az indiai civilizáció magját a hindu vallás jelenti.

A többi vallással ellentétben nincs számon tartott alapítója. Mint vallás társadalmi oldalról

az indiai feudalizmust fejezi ki a kasztrendszerével. Főbb istenségei: Brahma, Visnu, Siva.

Szent nyelve a szanszkrit és szent könyve a Védák. Hisznek az újjászületésben, hogy min-

den tettnek következménye van (karma). Itt jelentkezett Kr. u. 1000 táján mint reform-

mozgalom a buddhizmus.

4. Iszlám civilizáció: A Kru. 7. században jött létre az Arab-félszigetem. Továbbterjedt

Észak-Afrikában, egészen az Ibériai félszigetig. Több alcivilizációt lehet elkülöníteni ben-

ne: arab, török, perzsa, maláj, melyek mind különálló kultúrát jelentenek.

38 Huntington, Samuel P. 2004, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Budapest: Európa

pp.48-50

37

5. Ortodox civilizáció: Meg lehet különböztetni egy Oroszország központú ortodox

civilizációt. Kereszténységük bizánci eredetű. Befolyásolta a 200 éves tatár uralom, vala-

mint kevésbé éreztette hatásét a reformáció, a humanizmus, a reneszánsz, a felvilágoso-

dás és más nyugati irányzatok.

6. Nyugati civilizáció: Körülbelül Kr.u. 700 táján alakul ki. Megszilárdul a keresztény-

ség. Van egy európai és egy észak-amerikai része.

7. Latin-amerikai civilizáció: Bár a nyugati civilizáció leszármazottja, eltérő módon

fejlődött. S mára latin-Amerikának külön identitása van. A katolicizmusnak is egy sajátos

változata él ebben a térségben.

8. Afrikai civilizáció: Ezt sok kutató vitatja. Mélyrehatóak és erősek a törzsi identitá-

sok. Földrajzilag a szub-szaharai övezetet értik rajta, hiszen Afrika északi része iszlám.

Huntington kitér könyvében arra, hogy szerinte a nyugati civilizáció a hanyatlás korába

lépett. S a következő érvekkel támasztja alá:

Elharapódzik az antiszociális viselkedés: nő a bűnözés, a kábítószer fogyasztás és az

erőszak.

A család mint modell elveszti vonzerejét.

Csökken az önkéntes szervezetekben való tagság. Bomlásnak indul a társadalmi

tőke.

Általánosan gyengül a munkamorál. Inkább az egyéni élvezetek kerülnek előtérbe.

Csökken a tanulás és a szellemi tevékenységek iránti vágy.

S a Nyugat nemcsak hogy hanyatlik, de fenyegető konfliktusai vannak: iszlám, kínai,

japán és az ortodox civilizációkkal.

Mit gondol ezekről a civilizációs konfliktusokról?

10.2. Az iszlám

Az iszlám szó arab nyelven a megadást, elfogadást jelenti Allah akaratának elfogadását.

Mohamed a legfőbb prófétájuk. Mohamed 622-ben menekült Mekkából Medinába, s ez

lesz a legfontosabb dátum a történelmükben. Az öröklési rendben tértek el először főbb

irányzataik. Akik Mohamed (570-632), illetve Ali (meggyilkolták 661) leszármazottait

tisztelik, s nem egyeznek bele a kalifák szabad választásába, ők a síiták. Emellett a Koránt

nem szó szerint, inkább allegorikus formában fogadják el. A mási nagy irányzat ortodox-

nak mondja magát, ők a szunniták. Minden irányzatnál több parancsot tartanak be. S elis-

merik a megölt Alit követő Abu Bakr kalifát is.

Az iszlám mint vallás sok tekintetben közel áll a keresztény valláshoz, mindenesetre

közelebb, mint a nagy keleti vallások: hindu, sinto, stb. Mindkét vallás, a keresztény és az

iszlám egyaránt merít a zsidó próféciákból. De a hasonlóságok mellett fontos különbsége-

ket is találunk:

A kereszténységben elválik a világi (politikai) és az egyházi rész. (Adjátok meg a csá-

szárnak ami a császáré, Istenek ami az Istené.) Ezzel ellentétben Mohamed életében

a muszlimok egyszerre váltak vallási és politikai közösséggé. Mohamed nemcsak

próféta volt, de uralkodó és katona is. Ez a kettősség mind a mai napig fennáll, sőt

országok feletti szerveződést is jelent:1969-ben létrehozták az Iszlám Konferencia

Szervezetét, mely 57 tagországot számlál. Sokuk az utóbbi évtizedekben nyerte el

38

függetlenségét, vagy a nyugati hatalmaktól vagy a Szovjetuniótól. Még arra is volt

példa a közelmúltban, hogy teokrácia jöjjön létre, vagyis pap gyakorolja a legfőbb

állami hatalmat. Pontosan ezt történt Iránban, 1979-ben, miután elüldözték a Nyu-

gat-barát sahot, Reza Pahlavit, utána Khomeini ajatollah vette át Irán irányítását.

S az iráni iszlám forradalom nemcsak saját népére hatott, hanem az egész iszlám

világra.

Az iszlám vallásban a hívő egyik legfontosabb feladata a hadakozás, a dzsihad – a

hitetlenek, a hitehagyottak (renegát – Anvar Szadat, Salman Rusdie), a lázadók és a

banditák ellen jogszerű hadat viselni az iszlám jog, a saria szerint. A világot is ez

alapján osztják két részre az Iszlám Házára (dar al-iszlam), mely az iszlám vallásúak

világát jelenti, ahol ők uralkodnak és a Háború Háza (dar al-harb), a hitetlenek vi-

lága.

Mártiromság általában a dzsihad során érhető el egy mohamedán számára. DE a Ko-

rán szerint az öngyilkosság halálos vétek, tehát az öngyilkos merénylők vállalnak

némi kockázatot.

A kereszténység és az iszlám története folyamán égig szembeállt egymással: 1099

Jeruzsálemet elfoglalják a keresztesek, 1187 Szaladin visszafoglalja Jeruzsálemet. Ezt kö-

vetően a középkori kalifák, majd a perzsa és török birodalom idején az iszlám volt a leg-

fejlettebb kultúra, civilizáció. (Ne feledjük el, ekkor fedezik fel Amerikát, mely felfedezés

hírére nemigen reagált a birodalom. De, érdekes módon Kolombusz térképe, melyet maga

rajzolt, s mely az első Amerika térkép, máig a Topkapi Szeráj Múzeumában őrzik.) ez a

dicsőséges korszak 1686-ban fordul meg, mikor hiába ostromolják Bécset. Onnantól

kezdve kénytelen folyamatosan visszavonulni az iszlám. 1798-ban Napóleon partra száll

Egyiptomban, s egy maroknyi sereggel legyőzi az arabokat. Akik Napóleont távozásra bír-

ják, azok is nyugatiak, mégpedig az angolok. Ezt különösen nagy szégyenként élik meg a

mohamedánok.

Az iszlám forradalmi hullámnak Bernard Lewis szerint a következő fontos összete-

vői vannak: 39

A megalázottság érzése. A Nyugat hadügyi szempontból legyőzte őket.

Frusztráció. A Nyugat gyakran kiegyezett az iszlám államok vezetőivel az olajért cse-

rébe. Izrael.

Magabiztosság: Az olajár-robbanás óta, az 1970-es évek óta.

Valamikor a II. világháború után vált Amerika a legfőbb ellenséggé az iszlám világban.

Lewis úgy véli, vannak ennek német gyökerei is: Rilke, Heidegger. Amerika a valódi kul-

túra nélküli, elkényelmesedett, gazdag ám lélektelen civilizáció.

S ahogyan Amerika egyre inkább a világ vezető hatalmává vált, úgy lett egyre inkább a

Sátán az iszlám szemében.

Sajátosan vélekednek a Szovjetunió összeomlásáról Oszama bin Laden és az al –Kaida

tagjai. Úgy gondolják, hogy az afganisztáni háború, pontosabban a szovjetek ottani vere-

sége, mely egyben az ő győzelműk, vezetett a Szovjetunió felbomlásához. Van tehát ér-

telme az Amerika elleni harcnak is, a másik birodalom is megdönthető szerintük. Több-

ször nevezik papírtigrisnek az USA-t.

39 Lewis, Bernard: Az iszlám válsága.2004 Európa Kiadó, Budapest. 49-50.

39

Azt is a szemére vetik Amerikának, hogy az iszlám államok vezetőivel megegyezett az

olajkitermelésben, s cserébe elnézik, hogy a monarchák miként viselkednek saját orszá-

gaikban.

Az iszlám világban nagy probléma, hogy a modernitás kudarcba fulladt, technológiai

szempontból nemcsak a nyugathoz képest maradtak le, de a Távol –kelethez képest is. A

bruttó hazai termék a 64 milliós Törökországban reálértéken annyi, mint az ötmilliós Dá-

niában vagy mint a 212 milliós Indonéziában.

Nagyon kicsi a könyvforgalom (egyházi cenzúra), a fordítás. Az arab világban Mammun

próféta óta, vagyis a X. század óta 100.000 könyvet fordítottak le arabra, annyit, amennyit

Spanyolországban egyetlenév alatt.

A vahabiták

Mohamed ibn Abd al-Vahab (1703-1792) követői. 1744-ben indít egy megtisztulási

mozgalmat az iszlámon belül, követőit nevezik manapság fundamentalistának. Ők nem-

csak a külső, de a belső ellenségre is figyelnek, a nem helyes úton járó mohamedánokra is.

Vahab tanítását és ő magát a szaudi uralkodók karolták fel, azok, akik a XX. század elejére

megszerzik az uralmat a Török birodalomtól az Arábiai félsziget nagyobb része felett. Az

I. vh után Ibn Szaud sejk jól politizál, s 1925-27 táján az összes nyugati állammal elismer-

teti a Szaud Arábiai királyságát. Ennek persze ára van, 1933-ban kénytelen gazdasági

megállapodást kötni a kaliforniai Standard Oil céggel olajkitermelésre. (1945 21,3 millió

hordó, 1955 356,6 millió hordó, 1975 2582,5 millió hordó.)

A Szaudi királyság hivatalosan is a vahabita irányzatot emelte államvallássá,

vagyis a fundamentalista irányzatot. S ők, a vahabiták látják el oktatással a nem anyaor-

szági területe élő mohamedánokat. Vagyis ők pénzelik a németországi, francia, amerikai

iszlám iskolákat. Így elérik és képesek vallási fanatikussá formálni azt a generációt, mely

már nem iszlám területen született.

Iráni központtal Khomeini óta jelentek meg az öngyilkos merénylők. Követték őket Iz-

raelben és Libanonban is a Hamasz és a Hezbollah tagjai. Célpontjaik nem csupán katona-

iak, hanem polgáriak is. Megtámadnak szórakozóhelyeket, melyben ők a romlott Nyugat

szimbólumait látják.

2002-ben megjelent egy írás, melyet Oszama bin Ladennek tulajdonítanak, Levél Ame-

rikának:

„Önök olyan nemzet, amely ahelyett, hogy alkotmányában és törvényeiben Allah

sarijájára bízná magát, inkább maga alkotja meg a törvényeit a saját akarata és vágyai sze-

rint. Különválasztják a vallást a politikától, szembehelyezkedve a tiszta természettel, mely

Uruk és Teremtőjük abszolút hatalmának bizonyságául szolgál. . Az önöké a legrosszabb

civilizáció, amely az emberiség története folyamán létrejött.”40

S míg George Bush folyton a terrorizmus elleni harcról beszél, addig Oszama bin Laden

vallásháborúról.

„Az Irakban elszabadult terrorista ellenállás, a madridi és londoni robbantás-soroza-

tok, és a számtalan, még idejében leleplezett merényletkísérlet világszerte arra utal, hogy

40 Lewis, Bernard: Az iszlám válsága.2004 Európa Kiadó, Budapest. 206

40

jelenleg olyan háború felé sodródunk, amelyben nem lehet győzni, nem lehet vereséget

szenvedni, de nem lehet békét kötni sem.”41

11. Szubkultúrák kérdése. Szabadidős szubkultúrák, nők.

11.1. A szubkultúra meghatározása.

A szubkultúra valamely elkülönülő, jellegzetes társadalmi csoportot jellemző életmód. 42

Értékek

Normák

Szimbólumok

Viselkedésmódok

Együttese, amely egy meghatározott sajátosságokkal rendelkező társadalmi csoportra

jellemző. S amely csak részben tér el a egy tágabban értelmezett összkultúrától. A részle-

ges eltérés konfliktusokat és viselkedési problémákat vet fel. A XX. század pluralisztikus

és differenciált társadalmaira jellemző elsősorban. A szubkultúra több azonosulási lehe-

tőséget nyújt az egyénnek, mert több kapcsolódást mutat az egyéni életproblémákkal,

mint a személytelen összkultúra. Mindez erősíti az adott csoport összetartását, ugyanak-

kor konfliktusok forrása is.

Szubkultúrát alkothatnak például:

azonos nemű, korú, foglalkozású, származású egyének

bevándorlók

társadalomból valamilyen módon kirekesztettek, bűnözők

Soroljon fel még néhány szubkultúrát!

11.2. Kultúrák, szubkultúrák a fogyasztás tükrében.

Az 1970-es évek végén az antropológusok figyelme a fogyasztási javak felé fordult. A

problémájuk az volt, hogy a „fogyasztást” oly módon kellett megragadniuk, hogy az tudo-

mányosan kutatható és releváns legyen olyan törzsi társadalmakban is, amelyek nemhogy

a kapitalizmust, de a kereskedelmet is alig-alig ismerik.

Két alaptételből indultak ki végül:

1. A fogyasztás nem kikényszeríthető.

2. A fogyasztás szabad választás. (Bár a döntés lehet irracionális, babonás, hagyomá-

nyokhoz ragaszkodó vagy éppen kísérletező kedvű.)

41 Póczik Szilveszter: Az iszlám forradalma. In: Polgári Szemle, 2005 október, pp 29. 42 Rosengren, Karl, E. 2004: „A kommunikáció olyan alapvető folyamat, mely mindig a társas viszonyok

komplex hálózatában zajlik. … Ezek a viszonyok az individuumok cselekvési mintáiban nyilvánulnak meg, melyeket jelentős mértékben néhány olyan jellemző határoz meg, mint az életkor, nem, osztály, státusz.”

Fontos különbséget tenni a társadalmi és a társas struktúra között, ez utóbbit a fenti négy elem határozza meg leginkább (életkor, nem, osztály, státusz). Mert ebből fakadóan eltérő cselekvésmintákat különböztet-hetünk meg:

Életforma: elsődlegesen társadalmi struktúrák által meghatározott cselekvésminták Életmód: elsődlegesen a társas struktúrákban elfoglalt pozíció által meghatározott cselekvésminták Életstílus: elsődlegesen az individuális ágencia által meghatározott cselekvésminták.

41

Úgy vélik – Mary Douglas, Baron Isherwood –, hogy a fogyasztást érintő döntések a

mindenkori kultúra forrásai. Pontosabban a kultúra fejlődésének, változásának forrásai.

„… a fogyasztás az a terep, ahol a kultúráról vitáznak és megküzdenek egymással, ahol

az elnyeri végső formáját. Amikor a háziasszony bevásárlókosarával hazaérkezik, a be-

szerzett javakból van, amit a háztartásnak szán, van, amit a férjének, van, amit a gyere-

keknek és van, amit félretesz a vendégeknek. Hogy kiket hív meg és milyen gyakran, hogy

otthonának milyen helyiségeit nyitja meg előttük, hogy milyen muzsikával vagy társalgás-

sal szórakoztatja, milyen étellel-itallal kínálja őket – ezekben a döntésekben fejeződik ki

és teremtődik meg az általános értelemben vett kultúra. A férj döntései: mennyit ad haza

a béréből, mennyit költ el a barátaival stb., erkölcsi ítéletek arról, hogy mi a férfi és mi a

nő.”43

Értelmezze a fenti idézetet, egyetért megállapításaival? Milyen hasonló példákat tudna említeni?

A világ ismert kultúráiban vannak dolgok, melyeket sem eladni, sem megvásárolni nem

lehet. Éles a határvonal a készpénz és az ajándék között (New York-i nő esete.)

Az etnográfia alapvető tényként kezeli, hogy minden anyagi birtoktárgy valamilyen je-

lentést hordoz. Ezek a tárgyak nem csak azt biztosítják, hogy be legyen burkolva a testünk,

együnk valamit, hanem emellett fenntartják a társadalmi kapcsolatokat. A java a kultúra

látható részét alkotják.

A javakhoz Douglas-ék hozzáteszik, hogy a fogyasztás rituális tevékenység, fontos en-

nek tagolásában az idő és a tér.

Idő: sorrend, szavatossági idő a fogyasztásban, reklamáció. (A magányos fogyasztó /

étkező is betart ebből sok mindent. )

Tér: a fogyasztás helyszíne, de egyben reprezentatív funkciója is van.

Ezek a reprezentatív funkciók nem csupán a fejlettebb nyugati világban figyelhetők

meg, de példának hozzák a skagit indián törzset. Náluk a lakomákat télen a falu gazdag

családjai tartották, akkor is, ha rossz volt a termés. Csak akkor nem étkeztek, hanem arról

beszélgettek, milyen jó volt a tavalyi év. Akkor is ezt tették, ha a szomszéd faluból egy

„újgazdag” valódi lakomára hívta meg őket. Lenézték ezeket a frissen jómódúvá vált csa-

ládokat, nem fogadták el a meghívásokat legalább 2 generáción át.

11.3. A nők és a státuszkultúrák

Randall Collins44 megvizsgálta a nők szerepét a munkavállalásban, a családi életben,

családi munkamegosztásban, az amerikai társadalomban.

A munkavállalás területe: Collins úgy véli, a nők a munkavállalásban többnyire fe-

hérgalléros munkát végeznek. Irodákban dolgoznak. Sőt, ami ennél is fontosabb, az iro-

dáknak a goffmani elnevezéssel „homlokzat”-i részében. Ott, ahol először alakul ki vala-

miféle kép, benyomás a cégről, irodáról. Vagyis a szervezet önmegjelenítésének élvonalá-

43 Mary Douglas, Baron Isherwood: A javak használatának változatai. In: In: Wessely A. (szerk.) A kultúra

szociológiája. Osiris 1998. P.: 150-159. 44 Collins, Randall: A státuszkultúrák termelése és a nők. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája.

Osiris 1998. P.: 160-173.

42

ban állnak. Ezek a nők igen lojálisak a céghez (ellenben a kékgalléros munkásférfiak gyak-

ran cinikusan viszonyulnak munkaadóikhoz). Igyekeznek tiszteletreméltó benyomást

kelteni.

A családi élet terepe: Számszerű adatok vannak arról, hogy hány órát tölt házimun-

kával egy amerikai háziasszony: 35-55 órát hetente, egy brit: 77 órát. Azon nők, akik dol-

goznak csak heti 28 órát. Ebből azt szűrték le, hogy kb. 26 óra szükséges, a többi többlet.

De miért dolgozzák ezt a többletet a nők? Többnyire munkásosztálybeli nők.45 Azt találták,

hogy a munkásosztálybeli nők számára státuszt a gondozott otthon jelenti, s ezért képe-

sek emiatt jóval több házimunkát végezni, szinte megszállottjai a takarításnak. Úgy vélik,

ebből is látszik, hogy a munkásosztály inkább a külsőségekre ad, a státuszjeleket szó sze-

rint értelmezi.

A felső és a középosztály elvontabb, reflektálóbb a fogyasztás és a státusztermelés

terén. S mindenkori fölényüket egy pillanat alatt helyre tudják állítani olyan szimbólu-

mokkal, amelyeket a munkásosztálybeli nem érzékel. A középosztálybeli nők nem otthon

foglalkoznak státuszteremtéssel. Ők kevesebb házimunkát végeznek. De jóval több ön-

kéntes munkát fog végezni klubokban, szervezetekbe, jótékonysági rendezvényeken, stb.

Ezen klubok az elitnek fenntartottak, s emiatt emblematikusak. Ide tartozik az adományo-

zás, jótékonykodás is. Ami nem viszonoznak, ellenben jelentős presztízsnövekedéssel jár.

Vagyis a jótékonykodás a vagyont státusszá alakítja.

A munkásosztályban szinte csak a nők foglalkoznak a státusztermeléssel a középosz-

tályban a férfiak is. Ld.: Vendéglátás, lakberendezés, menü, borkínálat, stb.

Társadalmi szinten azt lehet mondani, hogy a nők nagyon nagy arányban dolgoznak

abban a szektorban, amely a kulturális javakat termeli: művész (gyakran inkább erkölcsi,

kevésbé anyagi megbecsüléssel jár), tanár, Sőt a rózsaszíngallérosokat is ide sorolják, a

fodrászokat, kozmetikusokat: hiszen a státuszhoz hozzá tartozik az ápolt megjelenés biz-

tosítása is.

45 Hozzá kell tenni azt is, hogy a XX. Században megjelenő háztartási gépek nem csökkentették a házi-

munkával töltött órák számát, csak az igényszintet növelték.