12

3

Síp

os Erzséb

et

DÉ

L-M

EZ

OP

OT

ÁM

IAI

VÁ

RO

SO

K

An

tológia Kiad

óL

akitelek, 2005alapján javított kiadás

4

A borítón szolnoki m

agtároló arcos edényD

amjanich János M

úzeum(R

adics Géza, E

redetünk és őshazánk, 27. sz. képszínesben: A

Kárpát-m

edence ősműveltségei cím

űkülönkiadványban.)

© S

ípos Erzsébet, 2005

ISB

N 963 9354 40 6

AN

TO

LÓ

GIA

Kiadó és N

yomda K

ft6065 L

aiktelek, Felsőalpár 3

tel: 76/549-020, fax: 76/549-021

antologia@ezaz.hu

Felelős vezető: A

gócs Sándor ügyvezető igazgató

Háttér S

túdió Kft.

6000 Lecskem

ét, Serfőző u. 29

tel./fax.: 76/506-345hatters@

ezaz.hu

5

1. TE

LL

-EL

-UB

AID

Dél-M

ezopotámiában T

ell el-Ubaid; – az U

baid-kultúra volta legrégebbi, kezdetét i. e. kb. 5900-ra teszik (J. K

líma 5700-ra).

Ubaid U

r külvárosának számított, m

iután mindössze 7 km

-re fe-küdt U

r központjától.A

déli őskultúrák területén nem találták m

eg a növények ésállatok háziasításának nyom

ait, tehát a feltételezések szerint idekészen hozták m

agukkal a háziasított gabonaféléket: búzát, árpátés a háziállatokat az észak felől lefelé terjeszkedő őstelepesek. A

zE

ufrátesz alkalmasabb volt a hajózásra m

int a Tigris, ez utóbbi

nagyon vad iramban zúdult alá a felföldről (talán ezért is kapta a

Tigris nevet). A

Kárpát-m

edencében később „bödön” hajóknaknevezték a M

ezopotámiában akkor általánosan használt kerek ún.

„guffákat”. Nádból, fából készültek és szurokkal tették vízhatlan-

ná. Voltak különböző form

ájú hosszú, finomvonalú, keskeny, föl-

kunkorodó orrú vízi járművek is.

A földm

űvelést az Eufráteszhez közeli áradm

ányos, nedvespartszakaszokon m

űvelték, de már az „U

baid 1.” kortól, vagyis akezdetektől öntözést alkalm

aztak – a Szam

arra-térségtől tanulva atechnológiát – „

már valódi, 4-6 m

széles, több kilométer hosszú

csatornákat is tudtak építeni.”

(Oates, 122. o.)

Ubaid feltárását dr. H

. R. H

all kezdi, de nem eléggé szaksze-

rű módszerekkel, és az ásatás abba is m

arad. Egy teraszra épült

négyszögletes épület, temp

lom külső felületét tárta fel, a falak

mellett réz-dom

borítású 2,4 x 1,1 m korrodált reliefet és szobro-

kat talált. A relief a gyakran közölt két gím

szarvast ábrázolja,hátuk m

ögött az oroszlánfejű sassal. (Az oroszlánfejű sas: az

Imdugud

hu, Ningirszu isten, egyben S

umer jelképének szám

ítóm

itológiai lény.) A további szobrokon az oroszlánok, sasok, szar-

vasok és bikák szemeit kagylóhéjakkal rakták ki.

1922-től Sir L

. Woolley által vezetett egyesített expedíció

folytatja az ásatást a British M

useum m

egbízásából. A m

észkő-töm

bökre alapozott terasz egy részét foglalta el csupán a temp-

lom, a teraszra lépcsősor vezetett. T

aláltak még négy álló rézbi-

6

kát, egy másik reliefet, m

ely gulyát ábrázol; továbbá faoszlopo-kat, m

elyeket agyagpala, kagylóhéj és vörös kőszilánk beraká-sokkal tettek látványossá. E

kkor került felszínre az az alapítóm

észkő táblácska, melyet A

-anni-pad-da, Mesz-anni-pad-da, az I.

Ur-i dinasztia első királyának fia vésetett. A

lelet dokumentum

értékű. A

tem

plomot

Ninhurszág

istennő tiszteletére

emelték.

Minden körülm

ényt egybevetve a templom

i. e. 3100 körül épül-hetett. (M

esz-anni-pad-dá-t a királylisták is feltüntetik.)A

z em

berek házaikat

nádból, döngölt

agyagból, később

naponszárított vályogtéglából építették. Miután a ház tönkrem

entés elporladt, alig lehetett m

egkülönböztetni a körülötte lévő ho-m

októl, a régészek munkáját ez a körülm

ény nagyon megnehezí-

tette. A szentélyek díszesebbek voltak ugyan, de az elsők szintén

nádból, m

ajd döngölt

agyagból épültek,

a későbbiek

aztánnaponszárított vályogtéglából.

Kapák, sarlók, kézim

almok, gabonam

agvak és háziállat ma-

radványok kerültek felszínre, ezekből lehetett következtetni a ko-rai földm

űvelésre, állattartásra a térségben. Egyszerű, de jó m

inő-ségű k

erámiát készítettek, technológiáját készen hozták m

aguk-kal. A

jellegzetes ubaidi színezés viszont itt alakult ki: feketévelfestették a m

intázatot, kiégetés után ez a szín nagyon szép árnya-latú zöldre változott. A

kerámia „U

baid-kerámia”-ként vált is-

mertté,

és széles

körben elterjedt

az egész

Közel-K

eleten.U

baidból ered az ún. „háromosztatú-alap” szerinti tem

plomépítési

modell, kialakulása a késő-ubaid korra tehető.

Délen volt elegendő napfény a datolyaterm

esztéshez, de soknedvességet is igényelt, ezért a vízpartokon érezte igazán jól m

a-gát. S

okoldalúan tudták hasznosítani (erről majd később). A

da-tolyapálm

át itt, délen háziasították.

2. ER

IDU

Eridu

, (m

a T

ell-Abu-S

ahrain) m

ocsaras m

élyföldre épült.

Enki volt a város védőistene. A

sumerek a világ legrégebbi váro-

sának tartották:

„A

nád sem nőtt m

ég.A

fa sem volt m

egteremtve.

7

Ház sem

készült még.

Város sem

épült még.

Az egész föld tenger volt.

Azután m

egépült Eridu.”E

gy i. e. 2000-ből származó tábláról –

Sumer: az É

den városai, 45. o.)

A város fejlődésének kezdete i. e. 5900-ra tehető. „E

zt a kb.K

r. e. 5900-tól kb. 4000-ig tartó korszakot a régészek Ubaid-

kornak nevezik.” (Sum

er: az Éden…

, 6. o.) Ősi ziq

qu

rátja köze-lében „19 lakott szintet tudtak elkülöníteni.” (O

ates, 121. o.) Aziqqurát déli sarkánál egym

ásra épített szentélyek sorát tárták fel.A

z épületek a VI. szint alatt is form

ai érettségről tanúskodnak, bárezeket egészen a X

VI. (utolsó) szintig a su

merek előtti ősn

épépítette a K

r. e. 6000 és 3000 közötti közel három

évezredben! A

XV

I. rétegben talált szentély mindössze pár négyzetm

éteres, denem

hiányzik belőle a későbbi két állandó berendezési tárgy: azáldozati asztal és az oltár. M

ellette egy kis kemence áll. E

z a rétegm

ég 5000 előttről való.A

z istenek miatt – akik a tem

plomok szentélyeiben laktak –

mindig ugyanoda igyekeztek m

egépíteni az új épületet, követve a„tell” építkezési szokást. A

város az északi Tepe-G

awrával tartott

fenn szoros kapcsolatot már az V

. évezredtől kezdve. Mindkét

helyen (és még pl. U

baidban, Brákban, U

rukban, Uqeirben) a

háromosztatú építkezési m

odellt és a IV. évezredtől kezdve az ún.

szögmozaik díszítést követték. (V

oltak ilyen rokoni kapcsolatokaz északi és déli városok között, pl. B

rák és Uruk között is, ez a

kapcsolat még a II. évezredben is tartott. B

rákban voltak az urukikirályok nyári rezidenciái.) V

olt különbség is, pl. délen nem te-

metkeztek

közvetlenül tem

plomok

mellé;

továbbá, hogy

Gaw

rában a romokat teljesen eltakarították, tehát nem

használtákfel töltésnek az új épülethez. D

e ez előfordult délen is, pl. Uruk-

ban, az Éanna tem

plomegyüttes első épületeinek esetében.

8 Már az U

baid 1 /E

ridu korszakból

fi-nom

an kidolgozott ke-rám

ia került

elő. A

zásatásokat S

eton Lloyd

és F

uad S

zafar expe-

diciója végezte. A V

I.szint

magasságában

feltárt m

integy 1000

sírban a hátukon fekvőhalottak m

ellett szinténigényes

kerámiát

ta-láltak:

korsókat, csé-

széket, tálakat;

vala-m

int szem

élyes hasz-

nálati tárgyakat.

Az

edényeket étellel

he-lyezték a halott m

ellé.G

azdáikkal eltem

etet-ték kutyáikat is, az őtúlvilági

jólétükről is

gondoskodtak, csonto-

kat helyeztek melléjük.

3. UR

UK

Uru

k, uru U

NU

G

ki – a bibliai Erekh (m

a Warka). M

ost 20km

-re fekszik az Eufrátesztől. V

alaha a folyó egy mellékága

csaknem körülfolyta a várost. T

örténelme i. e. kb. 5000-től i. u.

kb. 228-ig, a Párthus-birodalom

bukásáig töretlen és folyamatos.

A késő-U

ruk-korra területe kb. 850 hektárra növekedett.A

z ősi várost a Biblia szerint a legendás N

imród, C

husfia alapította: „

Khús nem

zé Nim

ródot is, ez kezde hatalmas-

sá lenni a földön. Ez hatalm

as vadász vala az Úr előtt…

Az ő

birodalmának kezdete volt B

ábel, Erekh, A

kkád és Kálnéh a

Sineár földjén.” (M

ózes I., 10./ 8-10.; – Sineár =

Sum

er.)

1. Erid

u tem

plom

ának

rekon

struált alap

rajza

9

A nagy özönvizek előtti városokat m

ég maguk az istenek ter-

vezték, a „nagy istenek” irányították az építkezést, a „kis istenek”cipelték a kosarakat. K

ésőbb az emberekre hárult a nehéz fizikai

munka. A

vizek levonulása után ugyanott épültek újjá a templo-

mok, központi épületek. A

IV. évezredtől létrejöttek a m

ár város-nak nevezhető települések. K

ialakulásuknál továbbra is az „istenháza”, vagyis a tem

plom, a szentély volt a m

eghatározó, ez al-kotta a város m

agját, az óvárost. „A

z isten a szentélyben élt csa-ládjával, és udvari m

inta szerint tisztségviselői szolgálták ki.”(O

ppenheim, 236. o.) A

hatalmas földbirtokokkal (stb.) rendelke-

ző temp

lomgazd

aság nagyhatalom volt, és m

int városközpontvonzotta a környező települések lakosságát, ahonnan egyre többhívő igyekezett ünnepnapokon a fénylő szentélyhez, hogy im

ád-kozzon és felajánlja term

észetbeni ajándékait isteneinek. A köz-

nép nem léphetett be a szentélybe, kívül, a tem

plom előterében,

vagy az udvarán imádkozott.

A hely kezdett aztán egy nagy terület szakrális, kultikus és

gazdasági központjává válni. Egyre nagyobb, gazdagabb, fénye-

sebb lett, nagy politikai befolyással, tehát mindenképpen nagy

rangra emelkedett, így vonzóvá vált az em

berek számára, és m

indtöbben akartak itt, a szentélykörzethez közel letelepedni. A

lapte-rülete nőtt, összenőtt a környékbeli településekkel, és közigazga-tásilag is centrum

má vált. R

endkívül magas színvonalú volt a vá-

rosszervezési tudományuk. (K

omoróczy G

éza 2004-ben előadás-sorozatot tartott „

Az ókori K

elet” cím

mel, ő beszélt a központi

irányításról, a másodlagos, harm

adlagos szervezetekről, a 3–4lépcsős döntési m

echanizmusokról.) M

ajd kialakultak a városál-lam

ok, melyekben a központi nagyváros m

aga alá vonta a kör-nyező különálló falvakat, kisebb városokat.

A déli, áradm

ányos síkság régi (őskori) városaiban a temp-

lomkörzetet fal választotta el az „en”-ek, „pateszi”-k palotakör-

zetétől és a városfaltól. Észak-M

ezopotámiában, S

zíriában, Pa-

lesztinában (stb.) „a tem

plom és a palota elkülönülése m

egszűnik.E

gyüvé kerülnek,

és gyakran

városi egységet

alkotnak…”

(Oppenheim

, 172. o.). A két intézm

ényt viszont fal veszi körül ésválasztja el a polgárok házaitól. E

zt a városrészt is fal védi kívül-ről. Itt hegyekre, m

agas dombokra épült településekről van szó,

10

ezek az ún. „fellegvár típusú” városok. Mindig ott volt a szintkü-

lönbség a „felsőváros” és „alsóváros” között. A bástyákkal tagolt

falrendszert bonyolult alépítményekre építették, hatalm

as lépcső-sorokkal. H

ogy északon egybeépült a két közigazgatási intéz-m

ény talán annak is volt tulajdonítható, hogy még az asszír kor-

ban is a királyok főpapi teendőket láttak el a „nem

zeti főistenkultuszában”

(Oppenheim

).A

III. évezredtől kezdve alig érezhetően ugyan, de kezd ha-nyatlani a tem

plom befolyása, politikai hatalm

a; a lugalok-, va-gyis királyok-vezette palotaszervezet hatalm

a viszont kezd meg-

erősödni. „A

dinasztiákhoz kapcsolódó királyi hatalom”

a koraidinasztiák korában alakul ki. (O

ates, 131. o.) En.m

e.barag.si, Kiš

város uralkodója volt az első, aki magát L

U.G

AL

-nak, azaz „nagyem

ber”-nek nevezteti. Uralkodása i. e. 2900 m

ásodik felére, végé-re esik, az ő fia volt A

gga/Akka, aki kortársa volt G

ilgámesnek

(bár van olyan leírás, melyben E

nmebarageszi volt az). G

ilgámes

építi meg az egységes kettős városfalat U

rukban (erről részletesenkésőbb). K

išben már korábban kettévált az egyházi és világi ve-

zetés. Ez időtől fogva nagyjából tipikussá válnak K

özép- és Dél-

Mezopotám

ia városai. Általában három

részre tagolódnak:

Az 1. a belső óváros, m

elyet fal övez, és magába foglalja a két

nagy szervezetet: a templom

- és a palotakörzetet. Falon belül

helyezkednek el a (mindkét körzethez tartozó) m

agasrangútisztviselők házai és az arisztokraták palotái.

A 2. városrész az „alsóváros”, vagy „külsőváros” (uru.bar.ra), a

városi polgárok házcsoportjaival és a hozzájuk tartozó föl-dekkel, jószágkarám

okkal, kertekkel stb. Ez a városrész hoz-

zájárult a „felsőváros” ellátásához.A

3. a kikötő és körzete (kar). Kikötői funkciója m

ellett itt bo-nyolították le a kereskedelm

i ügyleteket. A vendégfogadó

fontos intézménye és a „korcsm

árosné” fontos személyisége

volt ennek a városrésznek. Az idegenek csak itt, a külső vá-

rosrészben telepedhettek le.

Dél-M

ezopotámia alapnépessége a sum

er, akikről „m

indösz-sze azt tudjuk, hogy nem

voltak sémik. Ú

jabban mérlegelik a su-

11

mer nyelv és az indiai dravida nyelvek közötti összefüggést is”

,m

ivel a Mohendzso-D

ároban, Harappában (M

eluhha tartomány

központjai voltak

Észak-N

yugat Indiában),

valamint

a D

él-M

ezopotámiában „

feltárt leletek között jelentős a hasonlóság.”(J. K

líma, 43. o.)

Az ősi déli: U

baid, Eridu, U

ruk, Ur (stb.) városoknak egyik

őstelepes népessége a szubar,szabír nép volt. Ennek igazolására a

legmeggyőzőbb példának: a L

abat szótár 7. képjelénél a két utol-só sort tartom

: kur SU

-BIR

4 / BIL

kisubartu – Mezopotám

ia.A

másik őstelepes réteg az E

ufrátesz nyugati oldaláról bete-lepülő sém

i amurruk (am

oriták, emoreusok) voltak, észak-nyugat

felől a szírek, dél-nyugat felől pedig arabok is jöhettek, de utób-biak inkább a későbbi időkben. H

armadik és alapvető népessége

maga a sum

er, amely több kutató szerint őstelepes volt délen –

csak el-elmenekült a nagyobb áradások m

iatt –, vagy legalábbisjóval korábban telepedett le a F

olyamközben, m

int sokan állítják.O

ates írja: „B

izonyos, hogy a gabonatermesztést a sum

erokm

ásoktól vették át. Ez term

észetesen nem azt jelenti – m

int sok-szor feltételezik –, hogy a sum

erok más vidékekről települtek ide.

Sőt a rendelkezésünkre álló csekély bizonyíték azt erősíti meg,

hogy helyi fejlődésről van szó.” (121. o.) A

szerző a könyv végénvisszatér a tém

ára: „Mindenesetre a rituális szertartások folyto-

nossága Eriduban am

ellett szól, hogy az Ubaid-korban ők m

árezen a tájon laktak.”

Tehát eléggé kevert lehetett az etnikum

ösz-szetétele M

ezopotámiában, de a sum

er kor végéig a turáni eredetűnépekből kerültek ki az uralkodók, és ez m

eghatározta az országszellem

i arculatát, kultúráját, fejlődésének irányát.„K

r. e. a 4. évezredre Dél-M

ezopotámia a kereskedelm

i utak-nak csaknem

egész Elő-Á

zsiát behálózó… (útvonalait) építette ki.

Dél-M

ezopotámia

befolyási övezete

egészen E

gyiptomig

ter-jedt…

” kelet felé pedig a Kaszpi-térségig, A

ratta is bele tartozott.(A

z idézet: Sum

er: az Éden városai c. könyvből való.) U

ruk volt alegnagyobb, legjelentősebb város ebben a korban, a hatalm

i, gaz-dasági és kulturális hatások az őskorban elsősorban innen sugá-roztak ki.

12 4000 körül bekövetkezett egy pusztítóbb erejű áradás, mint a

megszokott évenkénti, a tavaszi hóolvadások után. E

z egy 2-2,5m

-es iszapréteget hagyott maga után, m

ely számítások szerint kb.

8 m m

agas vízállást jelenthetett. Sir L

eonard Woolley – aki az

ubaidi ásatásoknál találkozott először ezzel az üledékréteggel –öröm

mel publikálta, hogy m

egtalálta a bibliai Vízözön m

aradvá-nyát. K

ésőbb helyreigazította tévedését mondván, hogy csupán

egy helyi jellegű áradás volt, és mintegy 64 km

hosszú és 160 kmszéles sávban pusztított. A

z ezen területen élők hozzá voltakugyan szokva az áradásokhoz, a csónakok állandóan készenlétbenálltak, de így is sokan ott lelhették halálukat a hirtelen jött áradás-ban.B

író József szerint i. e. 4000 után a kush nép jött a Kaszpi-

térségből, bár megjegyzi, hogy ebben a dologban senki nem

mer

nyilatkozni. Dr. K

ovács Sándor azt m

ondja, hogy az újgúrokvoltak a hódítók, és T

epe-Gaw

rában katonai konfrontáció is tör-tént. (A

z újgúrokat Belső-Á

zsia arisztokratáinak tartották.) Mások

viszont a sumereket nevezik m

eg, de nem tudják, hogy egyszerre,

vagy időközönként, vagy folyamatosan jöttek-e. Ú

gy gondolom,

hogy a honfoglalók a kushok és a sumerek voltak. E

lőbbiek a

2. Szob

orcsoport M

ezopotám

iából

13

Kaszpi-tenger déli oldala m

entén vonultak (az Elburz-hegység

északi oldalánál)

Közép-Á

zsiából indulva,

majd

áthaladva a

Zagrosz-hegység

hágóin, észak-kelet

felől közelítették

meg

aF

olyamközt. A

sumerek pedig vagy velük együtt jöttek, vagy a

Perzsa-öböl (M

agan-tengere) felől hajókkal. Oka

is lehetett

anépvándorlásnak,

például az,

hogy az

Oxus-folyó

Kaszpi-

tengerbe torkolló egyik ága (a Kara-B

ogház-öböl alatt) kiszáradt,a term

ékeny delta sivataggá változott, megnehezítve az itt m

ara-dást. (M

ásik ága változatlanul az Aral-tóba öm

lött.)A

bban viszont mindenki egyetért, hogy i. e. 3500 után fel-

gyorsult a fejlődés, a nagyvárosok mágnesként vonzották az em

-bereket. A

sumer civilizáció tulajdonképpen városi civilizáció

volt nagyszám

ú lakossággal.

Ur

lélekszáma

pl. m

eghaladta a

360 000-et, Lagaš városé a 210 000-et, U

ruké a 150 000-et. Kb.

félszáz városállama volt, kb. 4 000 000 lakossal (ez term

észetesena klasszikus időkre vonatkozik). L

eginkább az építkezések terénállt be nagy változás, ezt a folyam

atot „városi forradalomnak” ne-

vezik.Uruk feltárása a X

IX. szd. végén kezdődött L

oftus vezetésé-vel, a következő 1904-től, de m

indkettő hamar abbam

arad. Végül

1954-ben Heinrich L

enzen professzor irányításával komoly ásatás

kezdődik. „24 településréteget vizsgáltak át.”

(Klím

a, 66. o.) Alegalsókban

szinte sem

mit

nem

találtak, m

ajd fölfelé

haladvam

egtalálták a híres Ubaid-kerám

iát. Későbbi korokból a szürke és

piros színezésű újabbkorit is. Ugrást jelentett az V

. réteg, amely-

ből felszínre kerültek a pecséth

engerek

első példányai, ugyanin-nen a „

token

ek”, azaz szám

olókövek. Később nedves agyaglab-

dákba nyomkodják bele a kis szám

olóköveket, ezek az ún. „bul-lák”. (B

író József szerint a számolóköveket m

ár kb. 7500-tólhasználják északon és keleten.) A

képjel írás kialakulása tulaj-donképpen a tokenekhez vezethető vissza, ugyanis a kis kiégetettagyag, vagy kő (stb.) figurák olykor m

ár állat fejeket, korsókat ésm

ás tárgyakat ábrázoltak. Később ellapítják a labda-form

ájú bul-lát, és a felületére nyom

kodják a kis tokeneket, sőt a bizonyosságkedvéért az állat, vagy tárgy képét is odakarcolják. M

ennyiséget

14

is jelölnek: az ék formájú jel 1-et, a kör 10-et jelent. A

következőlépés

maga

a képjel-

(piktogramos) írás.

Minden

magán-

tulajdont tartalm

azó„írást”,

cserekereske-delem

re szánt

állatot,korsót (stb.); szem

élyitulajdont

képező tár-

gyat, építkezési téglát(az építtető királyok) ageom

etrikus mintázatú

pecsétn

yomók

kal

hi-telesítenek (testfestés-re is szolgált). K

b. a VII. évezredtől kezdődően m

ár használják aK

özel-Keleten, így M

ezopotámiában, m

ajd többek között a Kár-

pát-medencében is. K

ésőbb a pecséthengerek töltik be ugyanezt afunkciót, kivéve az építkezéseket, itt ugyanis a téglák m

egjelölésetovábbra is főleg pecsétnyom

ókkal történik. A pecséthengereken

már m

egjelennek a mindennapi élet tárgyai; továbbá istenek, em

-berek, állatok, tem

plomok, lakóházak (stb.) „

néha egészen ügyesrajzokkal”

– írja Woolley. A

pecséthengerek véseteiből igen jóllehet olvasni. A

z V. rétegben a kerám

iákon már a fazek

askoron

ghasználata látszik.

M. R

oaf a IV. évezredre teszi a k

erék feltalálását. E

bben azidőben jelenik m

eg a lább

al hajtott gyorsford

ulatú

fazekask

o-ron

g, használata kb. az évezred közepétől válik általánossá (ez aIV

. ásatási réteg). Ettől kezdve sorozatban kezdik készíteni a ke-

rámiát, és ez a gyakorlat nem

használt a kerámia-stílusnak, m

űvé-szi színvonala sínylette m

eg.A

z Uruk IV

. legfelső rétegéből pedig feltárták az első kép

-jeles (piktogram

os) írott táblák

at. Ez az időszak i. e. kb. 3500.

Uruk régészeti leletei közül elsőnek a hatalm

as városfalatem

lítem, m

ely mintegy 9,5 km

hosszú volt, és kb. 9 km2-nyi te-

rületet zárt körül. Az építm

ények falába 1-2 méterenként nádréte-

geket fektettek, melyek rugalm

asságuknál fogva tulajdonképpen

3. Kép

jeles agyagtábla U

ruk

ból

15

szilárdították a falat. A fennm

aradt romokon m

ég ma is jól látha-

tóak a rétegek. A városfal kapcsán E

nmerkar neve is felm

erül, őis nagy építtető király volt, de az is lehet, hogy m

ár Meszki-

aggaser, a korai dinasztiák első uruki királya kezdte építeni. De a

hatalmas kettős fal G

ilgámes nevéhez fűződik. V

alóban, az elsőjelentős, nagym

éretű védművek az I. dinasztiák korának m

ásodikfelétől épültek. G

ilgámes az I. U

ruk-i dinasztia ötödik királyavolt. N

eve sumer-form

a szerint: bilga.mesz: „idős rokon, nagybá-

csi”, „ifjú; ifjúnak lenni”, azaz: „az öreg – ifjú” (Kom

oróczy G.,

429. o.). Uralkodása i. e. 2800 körülre tehető. A

rettentő erejűm

itikus hős, aki:

„m

indent tudott, mindent m

egértett;A

rejtett írást felkutatta, betemetett nyom

okra bukkant,em

lékek rönkjét emelé ki a hajdankor özönvizéből…

”

(Gilgám

es eposz I. tábla – Rákos S

ándor fordítása; az itt kö-vetkező idézeteket a G

ilgames c. eposzból vettem

, Kom

oróczyG

éza írta hozzá a jegyzeteket.)

Neve

EN

.KU

LA

BA

, vagyis

Kullab

ura. „

Kétharm

adrészbelőle isten, egyharm

adrész belőle ember.”

(Gilgam

es, I. tábla.)A

tyja a

megistenült

Lugalbanda,

anyja N

inszuna istennő.

Lugalbanda anyja U

ras istennő, atyja egy „fejedelem” (433. o.).

„Szépséget az égi Sam

as adott neki, hősi lelket Adad öntött

belé; G

ilgames alakját a nagy istenek tették fenségessé,

termete tizenegy könyök – ez a m

agassága, m

ellkasának kerülete kilenc arasz.”

(321. o.; – a könyök hossza 50 cm, az arasz: 22,5 cm

.)M

érhetetlen építkezésekre kényszerítette Uruk népét:

„M

orogva meglapulnak otthon az előkelők, zúgolódnak:

Folyópartra hajtja ki népét, éjjel-nappal falakat épít…

” (90.

o.).

16 Ez ellen bizony fel is lázadtak, U

ruk ugyanis „kidinnu”-valrendelkező

„szabad” város

volt, polgárait

nem

lehetett volna

közmunkára

kényszeríteni. T

emplom

ot, ziqqurátot

emelt

Inannának. Uruk A

n égisten és Inanna istennő városa volt.

A külső városfal 1,5

m, a belső 5 m

széles éskb. 5 m

magas volt, végig

bástya-körtornyok tagol-

ták. „

Több,

mint

kilenc-száz

lehetett a

pillérekszám

a, am

elyek m

indentám

adásnak ellenálltak.”

(A „pillérek” alatt a bástya körtornyokat kell érteni; – H

. Keiser,

59. o.) Úgy tartják, hogy a legrégebbi városfal a világon. A

fal-m

ag „plánkonvex" téglából épült, mely alul lapos, felül dom

borúvolt, m

int egy cipó. Kötésnek agyaghabarcsot használtak. U

ruk-ban napon szárított agyagtéglából építkeztek.

„E

gy szár a város, egy szár a pálmák kertje,

Egy szár az ártér és Istár tem

plomának szent körzete,

Három

szár földet zár körül a fal, Uruk szent földjén kívül.”

(A szár sum

er területmérték volt; – K

omoróczy G

éza fordítá-sa.)

4. Uru

k városfala a b

ástya körtorn

yokk

al

5. A falak

at nád

rétegekk

el tet-ték

rugalm

assá

17

Gilgam

es kiírtatta a nádat, bozótot az Eufrátesz város alatti

partján, elegyengetve lépcsősre képeztette ki, majd pálm

aligetettelepíttetett

ide. E

gyik törvénybe

iktatott intézkedése

az volt,

hogy az állatokat költöztessék ki a lakóházak földszintjeiről, a lét-rák helyett pedig lépcsőket építsenek.

A városfalon belül eredetileg két szentélykörzet volt. A

ré-gebbinek: A

N (akkádul A

nu) szentélykörzetének neve Kulaba

(ezért nevezték Gilgam

est Kullab/K

ulab urának).

Itt a legjelentősebb és legépebben megm

aradt épület az ún.„F

ehér templom

” volt, mely fehér gipszvakolatáról kapta a nevét.

Eredeti neve É

.ŠÁ

R.R

A, „a M

indenség Háza”. A

falak szintesértetlenül m

aradtak fenn. A tem

plom alaprajza három

osztatú, akéső-U

baid-típusú építkezés remeke. N

agyon fontos lesz ez am

odell, mert egy ugyanazon tőről fakadó kultúrának lesz az egyik

ismertető jegye!C

sak csodálni tudjuk ezt a lenyűgözően elegáns, modern vo-

nalú épületet, mely a K

r. utáni 21. századnak is dicsőségére vál-hatna. H

. Keiser írja: „

abban az időben már létezett beton”

. (139.o.

– E

nnek a

betonnak a

titkára rájött

a m

odern tudom

ány,„geopolim

er”-nek nevezik, száradás után szilárdul meg. S

ehel le-lőhelyen

találták m

eg m

aradványait, készítésével

kapcsolatosegyiptom

i feljegyzéseket találtak itt egy sztélére vésve. Egyip-

6. A „F

ehér tem

plom

”

18

tomban is alkalm

azták az anyagot a piramisok építésénél, pl. a

szakkarai lépcsős piramisnál.)

A kulabai tem

plomegyüttes m

ásik nagy templom

a a BÍT

-R

ÉŠ

, a „Legfőbb H

áza” (An háza, tem

ploma) volt, m

elynek tete-jén szintén áldozatokat m

utattak be. An tem

plomkörzetében, –

mint

még

több helyen,

pl. U

baidban, E

riduban, B

rákban,U

qeirben (stb.) – az volt a törvény, hogy a romos épületet m

egkell hagyni, el kell egyengetni a talajon, és a fölé kell felhúzni azújat, a pontosan fölé épülő következő házat, tem

plomot. E

nnek a„tell” építkezési m

ódnak köszönhető, hogy van fogalmunk az

Özönvíz előtti, vagy a nagyon korai épületekről.

Nagyon hasznos volt ez a gyakorlat a m

ezopotámiai alföldön,

ahol évenként ismétlődtek az áradások, ugyanis így néha akár 50

m m

agas dombok, halm

ok is keletkeztek, melyek kiem

elték afontos épületeket, ezáltal m

egóvták a kisebb-nagyobb áradásokpusztításaitól. E

miatt építették a tem

plomgazdaságokat dom

bokra,m

agaslatokra. (Talán innen ered a m

agaslatokon való imádkozás

szokása.) A tell-építkezés erre szolgált, a régi épületek hulladé-

kaiból az alapok szépen magasodtak. A

„Fehér tem

plom” eseté-

ben ez már egy 12-13 m

magas teraszt jelentett, ezért ezt az épü-

letet sokan ziqqurátnak tartják, pedig nem az. M

indenesetre elő-képe lett a ziqqurátuknak, m

elyeknél valójában teraszt építettekterasz fölé egészen a 7. szintig is. A

Kulaba U

baid-kori épület-együttes volt. A

viszonyítási periódusok szerint az Ubaid-kor az

V., az U

ruk-kor pedig a IV. évezredet jelenti nagy általánosság-

ban. An isten tem

plomkörzetében teraszokon álló tem

plomok so-

rát ásták ki. A tem

plomok rom

jai között megtalálták a két állandó

berendezési tárgy: az oltár és az áldozati asztal maradványait is.

Uruk legnagyobb tem

plomának alapja 53 x 83 m

volt, ez a lenyű-göző m

éretű építmény több m

int hatezer évvel ezelőtt épült!A

tem

plomok

háromosztatúak,

támpilléresek,

rizalitosakvoltak. A

falak külső oldalán lévő támpilléreknek pl. C

soga-M

amiban,

Szam

arrában, S

zaww

ánban (stb.)

még

valóban tá-

masztó, szilárdító funkciójuk volt, de aztán díszítő elem

ekké vál-tak, így alakult ki a rizalitos kiképzés, a féloszlopok és ritkábbana

különálló oszlopok

rendszere. A

három

osztatú-alap-szerintiépítkezés jelentősebb lakóházakra, középületekre is vonatkozott.

19

Az oltár általában vagy a főtengely végében, vagy a bejárat-

tól háromnegyed távolságnyira; az áldozati asztal pedig – m

ely-hez általában pár lépcsőfokon kellett felm

enni – mindig a terem

végében állt, és itt volt a tetőre felvezető lépcsősor is. Ez utóbbi

„azt sugallja, hogy bizonyos szertartásokat a tetőn végeztek.”

(Oates, 129. o.) E

z valóban így volt, amikor A

n, Enlil bolygója,

vagy más fontos csillagképek m

egjelentek az égbolton, akkor ál-dozatokat m

utattak be a templom

tetején, de más alkalm

akkor is,például N

inszuna istennő is a Bít-R

és tetején mutatott be áldoza-

tot, mielőtt fia, G

ilgames E

nkiduval útra indult volna.A

z uruki ziqqurát halmát, m

aradványát El-B

uwérijé-nek, az-

az „S

zalmadom

b”-nak nevezik,

de nem

helyes

az elnevezés,

ugyanis nem szalm

a, hanem nádrétegeket építettek a falba, sza-

bályosan ismétlődő elosztásban. (L

ehet, hogy az arabok a nádat isszalm

ának nevezik.)

Uruk m

ásik hatalmas szentélykörzete az É

.AN

.NA

, melyet

Inanna istennő tiszteletére szántak. Ennek feltárását m

egnehezí-tette, hogy itt az alsóbb szinteken azt a szokást követték, hogy azelőző rom

os épületet az alapokig le kellett bontani, szétrombolni,

elhordani. Még akkor is így jártak el, am

ikor nem is pontosan

7. Az É

ann

a szentélykörzet egyik

temp

lomán

ak rekon

struk

ciós alaprajza

a IV/b rétegb

ől. A h

áttérben

látható a szögm

ozaikk

al díszített fal

részlete és a hatalmas, 2 m

átmérőjű oszlop

okb

ól álló bejárati csar-

nok

.

20

ugyanoda építették az újat. Ennek ellenére sikerült feltárni egy

pár szép alaprajzú templom

ot, és rekonstruálni a falakat, melyek-

ből maradtak m

eg részletek.A

IV/b rétegben „szíjtéglából”, az ún. R

iemchen-téglából

épült falakat is találtak. Ez a téglatípus négyzet keresztm

etszetű éskétszer

olyan hosszú

volt, m

int am

ilyen széles.

Először

Dzsem

det-Naszr-ban építkeztek ezzel a típusú téglával. A

z udvarfalát teljes egészében szögm

ozaikkal díszítették. A falakat vastag

agyagvakolattal vonták be, és a még nedves rétegbe nyom

kodtákbele a vörös, fehér, fekete fejű terakotta, vagy égetett agyag csap-szögeket, a szögm

ozaik díszítő elem

eket. Itt égetett agyag csap-szögeket alkalm

aztak, több százezer darabot használtak fel csakegy-egy tem

plom díszítéséhez is. A

csapszögek végeit festettékbe a három

színnel, majd kiégették. M

iután kerek fejű elemekről

van szó,

geometrikus

mintázatra

voltak alkalm

asak: cikcakk-

vonalakat, rombuszokat, három

szögeket ábrázoltak, melyeknek

együttes jelentése: Ős-isten

nő.

A „M

ozaik udvarban” több épület is volt, a régebbieket le-bontották, m

ajd újraépítették úgy, hogy a bontási törmeléket m

ártöltésként felhasználták (m

int a Kulaba körzetben), hogy a m

eg-em

elt alapokra épült új templom

egy szinten legyen a későbbépített, teraszokon álló épületekkel. A

„Mozaik U

dvar” „Oszlop

templom

”-a volt az első, ahol különálló oszlopokat építettek. Az

oszlopok egykor a bejárati csarnok tetejét tartották. A különálló

oszlopok m

onumentális

méreteikkel

lenyűgöző, drám

ai hatást

kölcsönöztek az épületnek. (Képzeljük el az addig soha nem

látotthatalm

as oszlopokat, melyeken valósággal szikráztak a szögm

o-zaik színei, az oszlopok keltette fény-árnyék hatást m

ég növelte,hogy az épület m

agaslaton állt, lenyűgöző lehetett a látvány a Dél

tűző napfényében!)A

templom

ok a késő-Uruk periódusra (D

zsemdet-N

aszr-kor,kb. 3300-tól) általános gyakorlat lett a tell-szerűen, teraszokravaló építkezés, és m

egtartották a háromosztatú beosztást is azzal a

különbséggel, hogy a központi nagyterem nem

téglalap-, hanem„T

”-alaprajzú volt (az előbb bemutatott tem

plom is az volt, m

elya IV

. évezred második felében épült). A

z épületek központi csar-nokának fedéséhez olykor több m

int 10 méter hosszú m

ennyezet-

21

gerendákra volt szükség. Az építéshez való fát az A

mánus-hg.-

ből, a Cédrus-hegyekből (a F

öldközi-tenger észak-keleti partjáhozközel) szállították, úsztatták le az E

ufráteszen.A

szögmozaik díszítésm

ód jellegzete-sen su

mer eredetű

stílus, mely m

ár a ko-rai,

IV.

évezredi szakaszban

megjelenik

Uru

kban. A

díszítő csapszögek agyagból,néha

kőből, és

egészen ritkán

nemesfé-

mekből készültek (esetleg nem

esfémek és

színes kövek kombinációjával), de a színe-

zésük mindig ugyanaz m

aradt. Az agyag-

ból készített színes fejű szögek a kiégetésután ragyogó, fényes színt kaptak. O

lykorvirágokat, vagy rozettákat form

áztak.A

szögmozaik díszítés m

intázata átke-rült a szőnyegekre, a kerám

iára. A tem

p-lom

ok belső falfelületein festmények m

a-radványait találtak.

A központi hajóba két oldalról fülkék

csatlakoztak, melyekbe szobrokat állítot-

tak. A bejárattal szem

ben hátul állt a főis-tenség szobra, m

elyet kintről is jól láthattak a hívek. Az építkezé-

seknél márványt, dioritot, nem

esfémeket és féldrágaköveket is

felhasználtak, melyeket szintén m

ás országokból kellett beszerez-niük, de S

umerben nem

volt elegendő a kő és fa sem, az építke-

zéshez tehát szinte mindent im

portálniuk kellett, kivéve az agya-got.A

z uruki ziqqurát rossz állapotban maradt m

eg, de a maga

idejében csodájára jártak az emberek. A

ziqqurátuk belülről tömö-

rek voltak (van egy-két kivétel), csak a tetejükön a szentély képe-zett szobát, ezt a szobát a város istenségének szánták. M

ind közötta

90 m

széles,

90 m

m

agas, hét-tornyú

babiloni É

szagilatem

plomegyüttes ziqqurátuja volt a legnagyobb. (A

z akkád-kortólm

ár ziqqurátu-nak nevezik.)A

teraszok színezése általában a következőképpen alakultfölfelé haladva: fekete, fehér, vörös, kék, narancs, ezüst; a tetejéna szentély kupolája arany színezésű. A

szentély berendezésének

8. Ilyen kőszög rozetták

díszítették

T

ell-B

rák

„Szem

”-tem

plom

ának

hom

lokzatát

22

minden darabja színaranyból készült: az ágy, asztal, székek, m

é-csesek, de m

ég a falakat is arannyal burkolták be!A

z Uruk „III. réteg (kb. 3300-tól – az én m

egjegyzésem) pe-

dig, (amit gyakran neveznek a rá jellem

ző polikróm kerám

ia elsőlelőhelye nyom

án Dzsem

det-Naszr-fázisnak is) m

ár voltaképpena késő U

ruk és a korai (I.) dinasztikus korszak közötti átmenetet

jelzi.” (Oates, 126. o.)

Az őstörténeti kor végére egyesült a K

ulaba és az Éanna

templom

körzet, egy egységes belső városmagot képezve. E

ddigtartott az őstörténelem

, ez i. e. 3100 körüli idő, ekkor kezdődnek akorai dinasztiák.

A királylisták szerint: a V

ízözön után, amikor a királyság újra

leszállt az égből a királyság Kišben alakult m

eg. Első királya

Ga’úr volt, de a királyság m

egbukik, az uralkodás visszaszáll azistenekre, N

iszaba/Nidaba istennő veszi át az uralm

at Kišben. (L

.G

ardner 97. o.) Majd újra ugyanitt indul a királyság.

„A

sumer irodalom

kistükre” 22. (A

hajdankor királyai; – agyűjtem

ényt Kom

oróczy Géza fordította.) A

királylistában Ga’úr

neve nem is szerepel, helyette első királyként M

askakatum neve

található, aki 1200 évig uralkodott. Őutána tíz király következett

Arw

ium királyig (akit L

aurence Gardner Q

ayin/Káinnal azonosít,

113. o.), az ő fia volt a híres Etana, aki az égbe szállt, őt fia B

alihkövette a trónon. H

at király következik ezután Enm

ebaragesziigés A

ggáig, akik tehát i. e. 2800 körül uralkodtak, nagyjából azo-nos korban G

ilgámessel. A

23, névszerint felsorakoztatott kiši ki-rály összesen 24 510 évig uralkodott. N

os ez akármennyi idő is,

az I. dinasztiák kora jóval korábban kellett hogy kezdődjön, mint

a hivatalosan elfogadott 3100-ra datált idő. Woolley 3100-ra teszi

az I. Ur-i dinasztia kezdetét, de U

r városában harmadikként alakul

dinasztia. Ismét a királylistát idézem

: „K

ist fegyver verte le, ki-rálysága az E

’annába került” – vagyis U

rukba. U

rukban M

eszkamgeser/M

eszki’aggaser, „

Utu

isten fia”

uralkodott elsőként. Őutána következtek:

Enm

erkar, „U

tu isten fia” (25. L

ugalbanda; idézet u. o.);L

ugalbanda (isten, a pásztor);

23

Dum

uzi (isten, a halász);G

ilgames;

Ur-N

ungal, (aki 30 évig uralkodott);U

tulkalama (15 évig uralkodott).

A két utóbbi királynál m

ár egészen emberi léptékű uralkodási

időt jelöl meg a királylista. (L

ehet, hogy ekkor tértek át a napév-időszám

ításra?) A sor nem

teljes, mert összesen „

12 király, 2130éven át uralkodott. U

rukot fegyver verte le; királysága Ur város-

ba került.” (K

irálylista, u. o.) L. G

ardner kb. i. e. 3800-ra tesziK

išben a királyság kialakulását (amely először m

egbukott), és azthiszem

ezzel igaza lesz. Azért azt nem

kell szó-szerint érteni,hogy m

iután egyik helyen megszűnt a királyság, csak azután in-

dult volna a következő helyen. Ezt cáfolja az a tény is, hogy G

il-gam

es már ötödikként uralkodó király volt A

gga idején. Egyelőre

nem tudjuk hogyan kell átszám

ítani a nagy uralkodási perióduso-kat.

A

Vízözön

előtti dinasztiák

városai: E

ridu, B

ad-Tibira,

Larak, S

zippar és Šuruppak, ez utóbbi N

inhurszág istennő városavolt, és itt élt Z

i’uszudra/Utnapistim

király, akit Enki isten fi-

gyelmeztetett, hogy építsen hajót, m

ert az emberiséget özönvíz

fenyegeti. Berossos szerint tíz; a W

oolley-féle királylista szerintnyolc Ö

zönvíz előtti király összesen 241 200 évig uralkodott. Atudom

ány nem tud m

it kezdeni ezzel a nagy idővel, de újabbanm

ár holdévekről és másfajta szám

ításokról is beszélnek, melyek

jóval rövidebbek a napévnél. A csodálatosan szép, költői m

egfo-galm

azású 90. zsoltár (Tebenned bíztunk eleitől fogva) 2. vers-

szaka szerint:

„M

ert ezer esztendő előtted annyi,M

int a tegnapnak ő elmúlása

És egy éjnek rövid vigyázása.”

(Az énekes zsoltár szövegeB

éza Théodor átírása.)

24 Woolley úgy gondolta, hogy a Š

ÁR

/SA

R nem

3600 évet je-lent, hanem

360-at, ez esetben 24 120 évet kapunk az Özönvíz

előtti királyok, vagy dinasztiák uralkodási idejeként.R

endkívűl érdekes Enm

erkarnak és Aratta urának, azonos

nyelven váltott

levelezése. A

ratta uralkodója,

EN

.ŠU

.KU

Š.H

IR.A

NN

A és E

nmerkar, U

ruk királya közötti el-lenségeskedés oka az volt, hogy E

nmerkarnak „

a templom

ok dí-szítéséhez aranyra, ezüstre, lazurra és karneolra lett volna szük-sége. V

égül gabonaszállítással, követek és levelek, valamint kato-

nai nyomás segítségével sikerült célját elérnie, és m

egszereznie anem

esfémeket A

ratta en-jétől.” (M

. Roaf, 84. o.) A

ratta uralko-dójának

neve S

amuel

Noah

Kram

er értelm

ezésében:E

N.S

UB

UR

.DU

MU

.AN

NA

, azaz: Szubur uralkodó, az É

g fia.K

omoróczy G

éza Enszuhkesda’anna néven fordítja az E

N nevét.

Egy eposz szól erről az esem

ényről, címe: „

Enm

erkar ver-sengése A

ratta urával.”

„V

árosát, mint a vadgalam

bot fáiról elkergetem,

mint a m

adarat, fészkéről felriasztom,

jó piaci áron bizony eladom,

mint a pusztasággá vált városban port kavarok benne.”

(Klím

a, 145. o., Kom

oróczy G. ford.)

Dzsem

det-Naszr-ban találtak egy olyan pecséthengert, m

e-lyen öt város: U

r, Larsza, U

ruk, Um

ma és Z

abalam istenségei lát-

hatóak együtt. Ebből arra következtettek, hogy ez városállam

szövetséget jelentett. Tudunk további kb. ötven unióról is, m

intpéldául H

amm

urápi uralkodásának idejébő l Ešnunna, S

ubartu ésG

útium között. U

gyanis maguk a városállam

ok, sőt tartományok

is szövetségre léptek egymással. A

III. Uruk-i dinasztia (egyetlen)

királya: L

ugalzaggisi (i.

e. 2630

körül uralkodott),

magát

a„

Kusok fiának, a N

apisten kusá”-nak tartotta, „

elsőként használta‘a négy világtáj ura’ cím

et”. (M

arton V., 61. o.) A

z volt a törek-vése, hogy m

egteremtse a „S

umer V

ilágbirodalmat”, azaz egye-

sítse Dél-M

ezopotámiát.

25

A tem

plomgazdaság, vagyis a tem

plomkörzet fő tem

plomá-

nak szentélyében lakott a város védő istensége családjával, azőket kiszolgáló szem

élyzettel és az írnoki testülettel, akik alsóbb-rendű istenek voltak, m

int ahogy már em

lítettük. Óriási írnoki ap-

parátus látta

el a

templom

gazdaság adm

inisztrációs m

unkáját,m

indent gondosan feljegyezve. (Nagyon szorgalm

asan és precí-zen adm

inisztráló nép volt a sumer.) A

z első képjeles táblák még

csak ezek az elszámolások, adás-vételi szerződések voltak. A

ve-zető írnokok voltak a felügyelői az adók, beszolgáltatások behaj-tásának; a fejadagok, juttatások kiosztásának. A

munkabéreket a

templom

és a palota személyzete „term

észetben” kapta meg éle-

lem-fejadag, olaj, ruházat és m

ás adományok form

ájában. A jut-

tatások valamilyen m

értékben jártak a nincsteleneknek is. Mérnö-

kök, gazdasági szakemberek szervezték és irányították az építke-

zéseket, bonyolították a cserekereskedelmet stb.

A kétkezi m

unkások általában a külső városrészből, vagy akörnyékről jártak be dolgozni. E

gyéni, családi megm

űvelésre bé-relni lehetett a tem

plom hatalm

as földállományából (ők voltak a

„bérlőgazdák”), a termés egyharm

adát viszont be kellett szolgál-tatniuk a tem

plomnak. R

ossz termés esetén bizony sokszor elő-

fordult, hogy nem tudták kifizetni a bérleti díjakat, és kénytelenek

voltak felajánlani munkájukat, hogy ledolgozhassák tartozásukat,

rosszabb esetben eladni saját magukat de m

ég gyermekeiket is a

templom

gazdaságnak, hogy ki tudják fizetni adósságukat. Néha

így védték meg gyerm

ekeiket az éhhaláltól.A

kétkezi munkásokhoz tartoztak a jobbágyok, a „serf”-ek és

a rabszolgák; körülményeik nem

sokban különböztek egymástól a

templom

i szolgálatban, főleg hadifoglyokból váltak e két rétegtagjaivá.

A

király juttatott

a tem

plomnak

a hadizsákm

ányból„

különösen a cellában élő istenségnek bemutatható értékes foga-

dalmi ajándékokat, illetve hadifoglyok adom

ányozását, a templom

munkaerőkészletének növelése érdekében.”

(Oppenheim

, 147. o.)A

munkavégzést a „felügyelők” ellenőrizték. A

templom

és palotajövedelm

e túlnyomóan m

ezőgazdasági birtokaikból származott,

valamint a bérleti díjakból, az adókból, a hozzájuk tartozó m

űhe-lyeik term

ékeiből, és a templom

ok esetében a hív ők felajánlásai-ból. A

z Ország vagyonának szám

ontartása az „Ország tábláján”

26

szerepelt, „am

elyre a központi magtárak készletét”

könyvelték(K

omoróczy G

.: A sum

. irod. kistükre, 412. o.).A

központi irányítás megkapta az összes jövedelm

et, amelyet

háromféle m

ódon használtak fel: egyrészt az istenek, családtag-jaik és kiszolgáló szem

élyzetük ellátását biztosította; másrészt a

tisztviselők és munkások fejadagjait; harm

adszor: vagy elraktá-rozták a cserekereskedelem

céljára pl. a gabonát, esetleg ínsége-sebb időkre tartalékoltak, vagy szintén fizető eszközként, kivitelicikkekként feldolgozták kész term

ékekre (pl. állati eredetű termé-

kekre). A királyság m

egerősödéséig a templom

gazdaságok hatal-m

as közigazgatási szervezetekként működtek, földbirtokok, gyü-

mölcsös kertek, legelők, nagyszám

ú birka-, és juhnyájak, tehén-csordák tartoztak hozzájuk. K

ülön pékségük, sörfőzdéjük, gyapjú-és bőrfeldolgozó üzem

eik, később malm

aik, kerámia- és külön

szobrászműhelyeik is voltak. Iskola, papnevelde, csillagtorony

tartozott még a tem

plomgazdasághoz.

Urukot több ízben is a „királyné lakhelyé”-nek nevezik. Itt,

az „É.gipar”-ban nevelkedtek a trónörökösök. (A

„gipar” kifeje-zés általában szentélyre vonatkozott, vagy legalábbis a tem

plom-

körzet egyik központi részére, de ez esetben inkább egy, csakU

rukban működő, a tem

plomhoz tartozó elit nevelő-intézet lehe-

tett, ahol valószínű csak uralkodók, vagy hercegek gyermekei ta-

nulhattak.)A

világi hatalom, a királyság m

egszilárdulása és a papi funk-cióktól való fokozatos elválása után a palotakörzetek is egyre na-gyobbakká és fényűzőbbekké váltak. O

ates, Oppenheim

hangsú-lyozzák, hogy a város védő istene a tem

plomgazdaság fő tem

plo-m

ának szentélyében lakott. Woolley m

ég úgy vélte, hogy a királylakott ott. N

em, a királyok, pateszik (stb.) valószínű szentségtö-

résnek érezték volna az „isten házában” lakni. Egyébként is saját

palotáikban laktak, melyek eleinte fallal elválasztott külön kör-

zetben voltak. A sum

er korban az uralkodók nagyon alázatos, alá-rendelt m

agatartást tanúsítottak isteneikkel szemben.

A feltárások során több ásatási szintből kerültek felszínre

templom

ok, pl. a III. Ur-i dinasztia idejéből is, sőt ez nagyon

fontos korszak volt építészeti szempontból, m

ert legjelentősebbkirálya: U

r-Nam

mu (uralkodott K

r. e. 2112–2095 között) nagy

27

építtető volt, és minden jelentős épületet renováltatott, vagy újjá

építtetett, így a „N

anna templom

”-ot is U

rban. (A téglákon az ő,

Ur-N

amm

u/Ur-E

ngur neve található.) Woolley pontos leírást ad

az épületről. Állt egy tem

plom részből és a szentélyből. A

temp-

lom-rész végén: „

Ennek a legvégén két ajtó, kis előszobákon ke-

resztül hosszú helyiségbe vezetett, mely pontosan m

egfelelt más

templom

ok szentélyének… E

gy erős fal futott végig az épületen éselválasztotta a tem

plom-részt egy szobacsoporttól, am

ely inkábblakásul szolgálhatott és két lakórészre oszlott. E

zek mindegyike

központi udvar köré csoportosuló szobákból állott.” (23. o.) A

zegyik lakrész az istené, azaz N

annáé, a másik hitveséé N

ingálé ésa gyerm

ekeké volt, amíg ott éltek.

A III. U

r-i dinasztia bukása után az Iszin-i és a Larsza-i di-

nasztiák következnek, vagyis iszini és larszai királyok uralkodnakU

rban is. Iszin utolsó királyának fia: Enannatum

kerül Urban

Ningal H

oldistennő főpapi székébe. Nagy gondot fordít a tem

p-lom

ok felújítására. A H

oldistennő templom

át szintén Woolley

tárta fel. Itt is volt egy térelválasztó keresztfal: „A

fő udvarbólhárom

boltíves bejárat vezetett a szentélybe… M

indenütt a szen-tély körül és m

ögött kamrák és raktárak voltak, m

elyek különbözőcélt szolgáltak.”

Egyik szövő m

űhely lehetett, itt az Enki által

(Uttunak, unokájának, a szövés-fonás istennőjének) szerkesztett

szövőborda-típus állhatott, mert m

ég megvolt a gödör, am

ibe aszövőnő a lábait lógatta és ide lógtak le a felvetőfonalakat kife-szítő súlyok is. „

Egy sor m

ásik helyiség konyha volt: nyitott ud-varban kút, m

ellette földszurokkal bevont víztartály. Egyik m

el-lékhelyiségben kaptáralakú kenyérsütő kem

ence, másikban tűz-

hely, két kürtővel… lapján apró kerek lyukakból álló körök fölé a

főzőüstöket tették.” (25. o.)

A következ ő idézet Inannáról szól, aki U

tu testvérével együttakár valam

ely korábbi Ur-beli szentély asszonyházában is szület-

hetett volna Nanna és N

ingál gyermekeként.

„a szűzi Innin, a vágyódó,

szülőanyjának termében álldogál, anyja elé lép…

mint a gyerm

ek, ha Ningal anya feladatot rótt ki rá,

az asszonyházból úgy siet ki;…”

28

„A

sum. irod. kistükre”

33. (Innin, Dum

uzi és Bilulu;

Kom

oróczy G. ford.).

Nem

tudjuk,

mikor

történt N

anna és

Ningal,

az istenpár

számüzetése, de utána m

ár nem laktak U

rban. Erről tudhattak az

emberek is, viszont az ott m

aradt szobrokon keresztül továbbra isugyan úgy tisztelték isteneiket. (Ú

gy tudták, hogy isteneik lelke aszobrokba költözött. O

lyannyira hitték ezt, hogy az évezredekenát m

egszokott rituálé rendje szerint tálalták fel ezután is az étke-ket – a szobroknak!) A

nnyira szerették és becsülték isteneiket,hogy távozásuknak tulajdonították a város elszegényedését, ésE

nlilt hibáztatták a történtek miatt.

Végül álljon itt egy idézet az É

.NIN

NU

(az „Ötven H

áza”;„az ötven erő háza” – K

omoróczy G

.), Ningirszu isten tem

plomá-

nak leírásáról:

„A

z Eninnu m

arháinak házatejszínt ad, vajat;hatalm

as csordájahosszúszarvú tehenet;szénakazlaétket a m

arháknak, étket a juhoknak;az etetés háza juhokat hízlalgondoskodik a szentélyről…sörfőző házábólfolyó zúdul ki…kincses házában drágakő van, ón, arany;a kocsi háza…

a hárfa csarnokaz udvar: halk im

a, dobok döndülésea H

ázban elterülő kő medence…

az ágyasházban álló ón medence…

”

„A

sum. irod. kistükre”

40. (Gudea)

Urukban

i. e.

IV.

évezred végétől

a nagy,

évenkénti„A

kitum” tavaszi újévünnepek az É

annában kezdődtek (március

29

közepén, Niszán 1. napján). A

17 napos ünnepségsorozat máj-

áldozattal kezdődött a templom

ban. A „ráolvasó papok” az áldo-

zati állat májából olvasták ki az előjeleket, és igen-nem

„válaszo-kat” kaptak a feltett kérdésekre. (R

észletesebb leírás a Függelék-

ben.)VÁ

RO

S, K

ÖZ

IGA

ZG

AT

ÁS

, TÁ

RS

AD

AL

OM

A város ügyeinek intézését a „gyűlés” végezte, élén a vének-

kel, azaz a nemzetségfőkkel, ők voltak a városatyák (városatya:

ab.ba.uru). Nem

egyedül döntöttek, mert a „vének tanácsa” m

el-lett döntési joga volt a városközösség fegyverforgató lakosságá-nak, a „legények gyülekezetének” is (legény: guruš). A

népgyűlésneve: „unken”, „ugken” (akkádul: puhrum

). Együtt (vagy külön)

elfogadhatták, vagy elutasíthatták akár a király rendelkezéseit is.(T

h. Jacobsen az első „primitív dem

okráciának” nevezi, kétkama-

rás parlamentnek felső- és alsóházzal. A

„primitív” jelzőt nem

találom ide illőnek, a m

aga idejében ugyanis nagyon is egyedül-álló és előrem

utató, modern intézm

ényrendszer lehetett.)E

lutasításról szól a „G

ilgames és A

gga” c. elbeszélő költe-

mény, m

elyben a katonák a harcot választják a béketárgyalásokhelyett, és ezzel szem

behelyezkednek Gilgam

es és a vének dönté-sével:„

vízgyüjtőt ásni, zsinórokat kifeszíteni.K

IS háza előtt ne hajtsunk nyakat,Inkább szálljunk szem

be véle fegyverrel.”

(Klím

a, 85. o., Kom

oróczy G. ford.)

(Persze végül m

égis úgy történt, ahogy Gilgam

es akarta, azaznem

támadták m

eg Kiš városát.)

A pateszik, enszik, királyok („lugalok”) isteneik nevében és

megbízásából gyakorolták az uralm

at, Enlil nevezte ki az uralko-

dókat. Az első időkben m

indent elkövettek, hogy megfeleljenek

Enlil és az istenek elvárásainak. A

z „igazság bajnoka”, Utu isten

igaz törvényeit ha kellett, szigorú büntetésekkel is, de foganato-sították.

30 Az „en” (úr, főpap) cím

korán megjelenik, hivatása szerint a

templom

közösség vezetője volt világi és vallási értelemben, de

mégis a közigazgatási funkciója volt a fontosabb. A

z „enszi”m

egjelölést sokáig használták, inkább világi uralkodói cím volt.

(„Enszi” volt többek között G

udea címe is.)

A „pateszi”-k (a papkirályok) szintén vallási és egyben világi

uralkodók voltak, majd az első dinasztiák kezdetétől kezd szét-

válni a feladatkör, először Kiš-ben. (A

„pateszi” címet is sokáig

használják.)A

„szanga” címet a főpap viselte. Ism

eretes a „szanga-lugal”jelölés is, m

ely már átm

enetet jelent a királyok felé. A „szukkal”

inkább politikai jellegű funkció volt, főleg követi feladatkörrel.M

ajd a világi központi irányítás szerepét átvették a LU

.GA

L:

„nagy ember”, azaz király-jellegű uralkodók, és az adm

inisztrációegy

része is

a palotákba

került. E

z időtől

fogva építik

az„É

.GA

L”-okat, azaz „nagy házakat”, vagyis palotákat. E

gyes vé-lem

ények szerint a lugalokat eredetileg a népgyűlés választottam

eg.A királyságot isteni eredetűnek tekintették. „F

élelmet keltő

ragyogás” veszi körül őket, mely elrettenti és lenyűgözi ellensé-

geit, „de megszűnik a királyi fény, ha az istenség elpártol tőle.”

Háborúban a király a sereg vezére, ritka eset volt, hogy fő-

tisztje a „turtanu” helyettesítette, aki különben rangja szerint „az

egész haderő felének parancsolt.” (O

ppenheim, 136, 140. o.)

A király nyilvános kihallgatásokat tartott polgári ügyekben,

bíráskodott, büntetett, ha visszaélést tapasztalt. Nagyszabású tör-

vénymódosításokat is foganatosított; egységes súlyokat (ezüstben

mérték), m

értékeket vezetett be; megállapította a kam

atlábat, al-kalm

anként kam

atmentes

kölcsönöket adott

a rászorulóknak;

megakadályozta a szegények becsapását. A

király kötelességevolt a tem

plomok, városfalak felépítése, vagy újjáépítése; a csa-

tornák és az utak karbantartása. A király irányította m

ás orszá-gokkal a diplom

áciai és kereskedelmi tárgyalásokat. A

nép tisz-telte uralkodóját, m

int isteneit is.

31

A V

ÁR

OS

OK

FE

JLŐ

DÉ

SE

A „T

ermékeny-félhold” területén i. e. kb. 9000-től kezdődik

az árpa háziasítása, az állatok befogása. Az elkövetkező 2000 év-

ben kinemesítik a legértékesebb búzafajtákat is, háziasítják az ál-

latokat. Ebben a körzetben később is főleg esőzéses földm

űveléstfolytattak, bár itt tárták fel az első csatornahálózat nyom

ait is, aD

ijála-folyó m

edencéjében, M

andaliban és

Csoga-M

amiban,

mely városok a H

asszúna-Szam

arra kultúrához tartoztak Közép-

Mezopotám

ia keleti régiójában, a Tigris és a Z

agrosz-hegységközötti területen, a „félhold” perem

én. Délebbre estek az esőzéses

zónától, de még kaptak valam

ennyi csapadékot. Az első csatorná-

kat kb. a VI. évezredben kezdik építeni.

Nem

így Dél-M

ezopotámiában. Itt rendkívül m

ostoha időjá-rási körülm

ények uralkodtak. (Manapság 50–52, sőt néha 56°C

ahőm

érséklet.) 5500–5000 körül, amikor délen is elkezdődött a

földművelés, nyáron nem

, vagy alig esett az eső. A száraz éghaj-

lat rákényszerítette az itt lakókat a csatornázásra. A pusztító sze-

lek és porfelhők mindent kiszárítottak és betem

ettek, a csatorná-kat em

iatt állandóan kotorni kellett. Miután a folyópartoktól tá-

volabbi területeken is szerettek volna szántani, vetni és főleg arat-ni, m

esszebbre kellett vezetni a csatornákat. A kis árkok, vagy a

4–6 m széles csatornák sem

voltak már elegendőek, valóságos

folyómeder szélességű, m

élységű csatornákat kezdtek tehát építe-ni, m

elyeken hajózni is lehetett. „D

él-Mezopotám

iában a folyó-völgyek szintje a környező települések fölé em

elkedett, ezért azöntözés elm

életileg mindenütt lehetséges”

volt. (Oates, 15. o.) A

csatornák felfogták és tartalékolták az áradások, – és kb. 160 km-

ig fölfelé a folyókon az ár-apályok vizét is.A

csatornahálózat kiépítése, karban tartása, a zsilipek nyitása,zárása; a „noriák”, azaz vízm

erő kerekek és más típusú vízki-

emelők állandó m

űködtetése, a csatornák és átereszek kotrása,m

ind-mind nagy összefogást, hozzáértést, felkészült technológiai

és mérnöki tudást igényelt. „

Minden egyes földparcella azonos

méretű zsilipen át kapta a vizet, nagyságához m

ért időn át, amit a

hivatalnok homokórával ellenőrzött. A

kiosztandó víz mennyiségét

a központi hidrográfiai hivatal számította ki a vízállás alapján.

Fontos

volt a

közlekedés, a

töltés utak

és hidak

állapota.”

32

(Várkonyi N

., 198. o.) A nagyarányú építkezések is tanult szak-

munkásokat és m

érnököket igényeltek.A

felkészülés, a mérnökképzés (stb.) az isk

olákb

an folyt,

ahol az elemi betűvetéstől a „főiskolai” szintű oktatásig széles

körben működött a tanítás. A

felsőoktatás a következő fakultá-sokból állt: teológia, m

atematika, jog- és orvostudom

ány, föld-rajz, növény- és állattan, csillagászat – és a zenének is volt em

elt-szintű stúdium

a. „A

zene, a hangszerismeret M

ezopotámiában is-

kolai tudomány”

írja Kom

oróczy Géza (A

sum. irod. kistükre 446.

o.-án). A

felsőoktatás,

a szakrális

és szellem

i élet

központjaN

ippur volt, Enlil isten városa.

A kiváló am

erikai sumerológus: S

. N. K

ramer fordította le a

nippuri táblákat és külön tanulmányt is írt hozzájuk. A

táblák el-árulják, hogy m

ilyen szigorú volt a sumer iskolai rendszer, a ta-

nulás nagy kitartást és szorgalmat igényelt. (Sum

er: az Éden vá-

rosai). Az iskola neve: É

.DU

B.B

A, azaz a „tábla háza”. T

ehát atanulás, a m

agasabb végzettség megszerzése is a városokba von-

zotta az embereket.

Dél-M

ezopotámia rendkívül term

ékeny, hordalékos talaja azöntözésnek köszönhetően kiszám

ítható termést hozott, jó évjárás

esetén kétszer arattak egy évben, amelyből m

ég a beszolgáltatá-sok és az áldozati adom

ányok után is maradt fölösleg, am

it fel le-hetett használni a cserekereskedelem

ben, ez ösztönzőleg hatott aterm

elésben. M

ásrésztvalam

ivel kényelmesebbé

vált a

munka,

az élet,

mely körülm

ény a teljes-m

unkaidős, azaz a hiva-tásos kézm

űvesek rétegé-nek kialakulását eredm

é-nyezte.

Miután

széleskörben elterjedt a gyors-fordulatú

fazekaskoronghasználata

(3500 után),

elindult a tömegterm

elés, nem csak a saját háztartásuk szám

áraterm

eltek ezután, hanem kereskedtek is vele (a cserekereskede-

lemben eddig is nagy szerepe volt a fazekasságnak).

9. Magas d

omb

orművű tál

33

A két rem

ekművű darab bizonyítja azt a m

agasszínvonalúművészetet, am

ely például Uruk kézm

űvességére is jellemző volt.

A kikötő és környéke a „kar” (akkádul kãru) területén tele-

pedhettek le

a külföldiek,

városfalon belül

csak akkor,

ham

agasrangú tisztségviselők voltak a palotában, és ha a királytólerre külön engedélyt kaptak. A

körülmények elsősorban azoknak

kedveztek, akiknek birtokaik a csatornák mentén, vagy azok kö-

10. Az U

ruk

/Wark

a váza

34

zelében feküdtek. Ha a király különösen m

eg akart jutalmazni

valakit, akkor itt jelölt ki számára földterületet.

A

családi gazdaságokban

segéd m

unkaerőként rabszolgák

dolgoztak, de a család tagjai is kivették részüket a munkából. E

gyréteg m

eggazdagszik. Megnő az igénye a fényűző élet iránt, am

ita város tud nyújtani szám

ára. Gazdagsága és tanultsága révén

részt vállal a politikai, gazdasági, vallási, katonai és kultúrális életirányításában. E

lkápráztatja a templom

i pompa, a szertartások fé-

nye, a királyi udvartartás ragyogása, és arra ösztönzi, hogy tanít-tassa gyerm

ekét, hogy az felnőve bekerülhessen ebbe a színes ésgazdag világba m

int templom

i vagy világi tisztségviselő a temp-

lom, vagy a király szolgálatában. A

z értelmes, tehetséges rabszolga-gyerekeknek is nyílt le-

hetőségük a tanulásra, főleg hogy később elláthassák gazdáiknál akönyvelést,

az adm

inisztrációs m

unkát. T

ovábbá kitanulhattak

valamilyen szakm

át is, esetenként meg is válthatták m

agukat. Acsaládi gazdaságokban viszonylag jó dolguk volt a rabszolgák-nak, szinte családtagoknak szám

ítottak.„

A növekvő jólét következtében, továbbá tekintélyi okokból a

földtulajdonosok egyre inkább ‘városi házakat’ tartottak fenn aszentélyek

körzetében, végül

fő szálláshelyüket

áthelyezték a

templom

együttese körül kialakult lakónegyedbe.” (O

ppenheim,

153. o.)A

folyamatot gyorsította az ellenségtől és a vándorló nom

ádtörzsektől való félelem

, és igyekeztek a biztonságot nyújtó város-falakon belül letelepedni. Jegyezzük m

eg, hogy az egyre jobbanm

egszervezett városi katonaság is védelmet jelentett a polgárok

számára.E

tnikai, törzsi alapon nem volt tagozódás, de vagyoni, tekin-

télyi alapon igen. Bizonyos városok és lakóik, a városi polgárok

kiváltságok

kal rendelkeztek, de csak akkor, ha helyi születésűek

voltak. Feljegyzések szólnak U

ruk, Nippur, S

zippar, majd B

abi-lon, A

ssur és Harrán városok kiváltságos státuszáról. K

izártnaktartom

, hogy a dinasztiák városai: Ur, K

iš és a további nagymúltú

városok mint pl. E

ridu, Larsza, vagy Š

uruppak ne rendelkeztekvolna kiváltságokkal. „

Ezek a ‘szabad városok’ elvben igényt

tartottak arra, hogy mentesüljenek a közm

unkáktól, a katonai

35

szolgálattól… valam

int bizonyos adóktól.” (O

ppenheim, 162. o.)

A kiváltságok „isteni oltalom

ban” részesültek. A kiváltság neve

„kidinnũtu”, a polgárokat pedig a „kidinnu népé”-nek nevezték.

A kiváltságokat jelentő és biztosító jelképeket a városok ka-

puinál állították

fel. A

későbbi

ku

du

rruk

, azaz

határkövek(H

amm

urápi idejétől) is a földbirtokosok tulajdon- és kiváltságjo-gait jelezték. E

zeket a sztéléket a földbirtokok határmezsgyéire

helyezték.A

városkap

uk

fontos helyszínei voltak a polgárok minden-

napi életének, a városi társadalmi élet központjául szolgáltak, itt

tartották a népgyűléseket a kapu belső oldalán lévő téren. A ke-

rület elöljárója innen irányította a kapuhoz tartozó városnegyedügyes-bajos dolgait. Itt döntöttek pl. a m

ég szabad földterületekadás-vételéről, telkek beépítéséről, itt bírálták el a kisebb kihágá-sokat; kérvényeket fogalm

aztak a királyhoz, itt beszélték meg a

csatornák javításait stb. Igyekeztek is díszes, monum

entális kapu-kat építeni, am

elyek kellőképpen reprezentálták a város rangját,nagyságát, hogy elkápráztassák az ide látogatókat.

Az U

ruk népességét ellátó mezőgazdasági javak m

egtermelé-

se, az állattartás, a város körül úgy 6 km-es sugarú körzetben

zajlott. I. e. 3000 körül ez már kb. 16 km

-es-sugarú körzetre bő-vült. R

észben a városiak, részben a közeli falusiak voltak a föld-művelők. A

termékeket zebukordékon, vagy öszvérek-vontatta

szekerek

en szállították be a városba, vagy a kikötőbe. A

gazdaáltalában gyalog ballagott ki naponta a földjére, falusi tanyájára,kertjébe.

„A

családfőnek egy felesége volt” ugyan, de gyakori volt,

hogy mellékfeleséget is tartottak m

aguknak. „A

korábbi időszak-ban a nők társadalm

i helyzete magasabb volt, szerepelhettek m

inttanúk és lehetett írnok is belőlük.”

(Oppenheim

, 110. o.) Ebben a

jelenségben az ősi, matriarchális kornak az utóhatását érzem

. Ez

nem véletlen, hiszen a városok fejlődése m

ég az őskorban kezdő-dött. A

z elsőszülött fiú nagyobb részt kapott az apai vagyonból. Afiúk m

egházasodván az apai házban maradtak (körbeépítve az ud-

vart), így bővítették a családi gazdaság létszámát is.

36 TE

RM

ES

ZT

ET

T N

ÖV

ÉN

YE

K, H

ÁZ

IÁL

LA

TO

KA

két hatalmas folyó: a T

igris és az Eufrátesz, valam

int mel-

lékfolyói nagymennyiségű üledéket raktak le az évezredek folya-

mán az alföldön. E

zt a hordalékos talajt „alluviális” talajnak ne-vezik, m

ely rendkívül termékeny volt. E

bből a jól termő talajból

élt Mezopotám

ia.A

növények között első helyen az árpa állt, utána következetta búza. A

z árpa fajtái: két- és hatsoros toklászos és tar fajták; abúzáé: alakor, tönke (először vad-, m

ajd háziasított); dúrum-, ke-

nyér-, tönköly- és bunkósfejű búza változatok voltak. Az egysze-

rűbbek toklászosak és kétsorosak, de a háziasítottak négysorosak,m

íg a nemes fajták az ún. „hexaploid”, azaz hatsoros fajok közül

a dúrum-, kenyér- és bunkósfejű búzafajták m

ár tar változatokvoltak.

A neolitikum

ban még agancsokkal, botokkal lazították fel a

talajt, majd feltalálták az ekét. A

rögtörő eke, a sekélyjárású faekehasználata visszavezet a korai földm

űvelés kezdeteihez, már nagy

előrelépést jelentett, de az igazi forradalmat a vetőek

e feltalálásaés elterjedése jelentette kb. a IV

. évezredtől kezdve. A term

éstelőször kőpengéjű sarlókkal, m

ajd jól kiégetett agyagsarlókkalvágták le, a későbbi időkben rézsarlókkal; m

ajd cséplőszánokkalide-oda hajtottak a halom

ba rakott kalászokon. Cséphadarót is

használtak és még m

a is használnak, mint ahogy m

anapság is sokhelyen szeleléssel tisztítják a m

agot, mint annakidején. S

okáigkézim

almokkal őröltek, m

ajd később malm

okk

al. (A. D

eimel:

Sumir nyelvtan c. m

űvében az 54. oldalon találunk utalást erre:G

IM-H

AR

-ME

azaz malom

szolgálók.)A

m

olnár szavunk

a T

ihanyi A

pátság A

lapítólevelében„m

unorau kereku” összetételben szerepel, melynek sum

ir válto-zata ugyancsak „m

ounar” (Dr. gyárfás Á

gnes: Istennő-modell c.

tanulmánya 249. o.). (M

egjegyzésem: ez az „u”-zó nyelvjárás az

„akkád”-dá módosult sum

er nyelv változata alapján alakulhatottki a K

árpát-medencében.)

Az eke neve apin, a kapa al, a földm

űves engár a legrégebbiidőktől fogva. A

fából készült vízkiemelő berendezések csikorgó,

nyöszörgő hangja, a zebukordék, az öszvérek-vontatta szekerek,

37

taligák zörgése az égetett agyagtéglával burkolt utcákon adta avárosok alapzaját kora reggeltől késő estig évezredeken keresztül.

Term

ett: bab,

lencse, keserű

bükköny, csicseriborsó,

len,köles; datolya, füge, alm

a, körte, gránátalma, cseresznye, m

an-dula, szeder, naspolya, szilva, barack, pisztácia, birsalm

a, dió.H

agymafélék, kapor, édesköm

ény, répa, cékla, retek, uborka,tök, kerti zsázsa, lucerna, lóhere, sáfrány, koriander, izsóp, m

ák,cikória, m

enta, édesgyökér, kömény.

A búzából egyre kisebb volt a hozam

, mert rendkívül érzéke-

nyen reagált a talaj szikesedésére, ami a m

esterséges öntözés kö-vetkezm

énye volt elsősorban. A hegyekből lezúduló víz nagyon

sok sót oldott ki, a víz az alföldre érve az öntözéssel (és az ára-dással) szétterült a földeken, a nagy hőségben ham

ar elpárolgottotthagyva m

aga után a sót, mely lassan átitatta a talajt, am

i aztánennek következtében elszikesedett. I. e. 2400 körül a búza a ga-bonafélék term

ésének a 16 %-át tette ki, ez az arány 300 év m

úlvam

ár csak 2 % lett. T

örvény rendelte el az évenkénti egyszeri ara-tást,

és hogy

„különleges öntözési

eljárást kell

alkalmazni.”

(Klím

a nyomán; – sajnos a szerző nem

tér ki rá, hogy miben állt

ez az eljárás.)A

nagyarányú szikesedés társult azzal az elkeseredett harccal,am

ely a kevésnek bizonyuló termőföldekért folyt. A

szikesedésm

ég a datolyatermést is kedvezőtlenül befolyásolta. A

datolyaszereti, ha gyökérzete víz közelében van, és szereti a nagy m

ele-get, ezért délen jól érezte m

agát, mint gyöngyfűzér szegélyezte a

folyó- és tópartokat. Rendkívül sokoldalúan hasznosítható nö-

vény, felhasználásának 360-féle módját ism

erték.C

sak a nád múlta felül, m

elynek állítólag 800 felhasználásim

ódja volt. Esetenként és fajtaként 8 m

magasra is m

egnőtt. Az

építkezéseknél, szőnyegek, bútorok (stb.) készítésénél ma is hasz-

nálják. A datolyát kézzel porozták be, rendszerint az egész család

résztvett a tevékenységben. 60–70 nőivarú pálmához 1 hím

ivarúthagytak

meg.

A

beporzás akkor

kezdődött, am

ikor felkelt

aS

arpanitum csillag, az „

Ég K

irálynő egyik leánya.” (B

adiny J. F.:

Az esztergom

i…, 45. o.)

38 A háziállatok között a szarvasm

arha volt a „legsokoldalúbb”jószág, szántottak, csépeltek vele, igavonó volt és m

ég tejet isadott, – csak végső esetben vágták le. Juhot, kecskét tartottak,nem

csak húsáért, hanem bőréért és gyapjáért is. M

essze-földönhíres volt a sum

er gyapjúkelme.

A kacsát, libát, szarvasm

arhát inkább az istenek asztalairaszánták. K

edvelt volt az ürühús, a csirke. Disznóhúst is ettek, bár

az állatot tisztátalannak tartották. Halat, rákot, teknőcöt fogtak a

folyókban, tavakban, a tengerben az ott lakók. Házőrzőként a

kutya mellett m

ongúzt tartottak a kígyók ellen.A

z öszvér volt a fő igásállat, a szamár túl falánk lévén, keve-

sebben tartották. A lóra szavuk sem

volt „anse-kur-ra”-nak, azazhegyi szam

árnak nevezték. Északról hurri területről terjedt el i. e.

a III. évezredben. Csak a harcászatban, vadászatoknál használták

főleg az uralkodók, akik megengedhették m

aguknak a költségesszórakozást, a lótartást, ugyanis – sajnálatos tény – egy ló áráértötven rabszolgát lehetett venni.

A fazekasság m

ellett a vésnökség, szobrászat, aranyművesség

is fejlődött, hiszen az egyre pazarabb paloták, templom

ok építé-sénél igényelték a díszes kiképzést. A

kereskedelemben m

egnőtt adrágakövek,

nemesfém

ek, kő,

fa, m

árvány, alabástrom

(stb.)

iránti kereslet. További szakm

ák: téglaégetés, gyékény-, szőnyeg-készítés,

kosárfonás, nádfeldolgozás,

ácsmesterség,

asztalosság(stb.). A

vésnökség, szobrászat, fémművesség egyenesen m

űvésziszínvonalra fejlődött.

A II. évezred közepétől kezdenek társulásokba töm

örülni akézm

űvesek, szakmák szerint külön városnegyedekbe költözni,

utcákat neveznek el az ott lakók foglalkozása alapján.

KÖ

ZÉ

PÜ

LE

TE

K, L

AK

ÓH

ÁZ

AK

, UT

CÁ

K

„H

atalmas m

éreteik révén a paloták hamarosan versenyre

keltek a templom

okkal, sőt pompában fölül is m

ulták őket.” (K

lí-m

a, 219. o.) Alapterületük is nőttön-nőtt, a királyi paloták trón-

termeit oszlopok, festm

ények, bronzveretek, pazar reliefek, dom-

borművek, drágakő-berakásos szobrok, kőintarziás szekrényládák

39

díszítették. Az általában sok helyiségből álló főépülethez kiegé-

szítő szárny is csatlakozott, melyben konyhák, fürdők, m

ellékhe-lyiségek, a levéltár, raktárak, az írnokok szobái, iskolai tanterm

ek(stb.) voltak. A

z első időkben a palotakörzetet is fal választotta ela környezetétől. K

ésőbb összeépült a két közigazgatási központ: atem

plomkörzet és a palota. A

legszegényebbek a város külső pe-rem

én laktak. Az előkelőség, szárm

azás és gazdagság fokmérője

volt, hogy a palota, vagy a szerényebb lakóház milyen m

essze fe-küdt a központtól.

A lakóházaknak egy bejáratuk nyílt a többnyire szűk utcák-

ból. Előfordult, hogy piros festékkel kenték be a gonosz szelle-

mek elűzésére – írják többen. (É

n azt hiszem, hogy ez a szín vö-

rös volt, a vörös okker színe, mely az életet szim

bolizálta, és afestéssel akarták az élet erejét rávinni házaikra.)

Ablak – ha egyáltalán volt a lakóházon –, az a zárt udvar felé

nézett. Az utcáról belépve az előcsarnokban egy korsó víz állt

kézmosáshoz

odakészítve. R

endszerint volt

még

egy m

ásodikelőtér is, m

ely az udvarra vezetett ki. Az udvart fák, bokrok ár-

nyékolták. Itt volt egy nagyobb tűzhely, melyet általában égetett

téglából raktak, majd kitapasztották. A

z udvaron állt a kemence

is, és esetenként a gémeskút. H

a ez nem volt, akkor az utcai kút-

ból, vagy a folyóról hordták a vizet az asszonyok. Ez, a központi

udvar köré csoportosuló, több generációt összefogó lakásépítésiszokás visszanyúlik az északi, ősi kultúrák gyakorlatához, a csa-ládi gazdaságok rendszeréhez, m

ely már 7000-től állandóvá válik

Jarmoban,

Hasszúnában,

Yarim

-Tepében,

Urukban

és m

áshol.M

ég az istenségek lakásai is ilyen rendszer szerint épültek meg.

Az udvarról nyíltak a lakóhelyiségek, gazdagabb helyeken az

irodák, fogadó- és vendégszobák, a bolthelyiség, bár előfordult,hogy ez utóbbinak volt bejárata az utca felől is.

A

szomszédos

házakat összeépítették.

Em

eletes házak

isépültek, ez esetben a felső szint szobáit fa lépcsőn közelítettékm

eg az udvarról. Az em

eleten fa mellvéd, korlát futott körül a

gangon, erre nyíltak az ajtók. Ablakok helyett szellőzéshez a fal

felső szegélyén nyílások voltak, a tagolásukra szolgáló oszlopokegyben a tetőt is tartották. A

házak lapos tetőzetűek voltak ugyan,de befelé, az udvar felé lejtettek kissé, hogy ide csurogjon le az

40

esővíz. Az udvart égetett téglával burkolták, és levezető csator-

nákkal látták el. Melegebb időben a háztetőkön hűsöltek, szóra-

koztak az emberek, sőt itt is aludtak. A

ház urának ajtaja északfelé nyílt, az ajtók a földszinten és az em

eleten egymás fölött, egy

irányban voltak. A házi kápolna általában a földszinten volt.

Idővel egyre magasodott az utcák szintje, m

ert a bontási tör-m

eléket ott hagyták, az ott keményre döngölődött, ezen kívül sok

szemetet is kidobáltak az utcákra, úgy, hogy nem

sok idő kelletthozzá, m

ár pár lépcsőfokon lefelé kellett menni a házak bejáratai-

hoz. Az igényesebb nagyvárosi kikövezett utcák esetében jobban

ügyeltek a tisztaságra, és igyekeztek megtartani az utcák eredeti

szintjét.E

legánsabb lakóházakban

voltak agyagból

való, aszfalttal

szigetelt, félig

a földbe

süllyesztett fürdőkádak,

WC

-k is.

Aszennyvíz elvezetésére cső- és aknarendszer szolgált, m

ely kive-zetett az utcára, itt csatornák, lefolyók vezették tovább a vizet.(W

oolley elismeréssel ír az U

r-i polgári lakóházakról, egy ilyenházban lakhatott Á

brahám is írja, m

ielőtt – i. e. 1960 körül – ki-vándorolt U

rból. Ábrahám

és családja valószínű nem egy egysze-

rű polgári házban lakott, hiszen ükapja: Reu, U

r-Nam

mu lányát,

Orát vette feleségül.)

A városoknak akkora volt a vonzásuk, hogy a tehetősebb

emberek ott építettek lakóházat, így vidéken nem

nagyon épültekfényűző lakások, többnyire napon szárított agyagtéglából épít-keztek. K

özkedvelt volt a nádból való lakóház, melynek m

egépí-tése m

indössze pár órát vesz igénybe.(A

ném

etrégészek is épí-tettek

ilyenm

ódszerrel nád-

ból való

házat,term

észetesen azott

lakó arabok

segítségével.)D

öngölt agyag-

padlóját gyé-

kényszőnyegek-11. N

ádk

un

yhó n

apjain

kb

ól

41

kel rakták le, bitumennel bélelt kifolyókat alkalm

aztak benne.B

útorok gyanánt faládákat használtak, a királyi palotákban cso-dálatosan szép, kagylóval, féldrágakövekkel kirakott intarziás fa-ládákat. G

azdagabb helyeken székeket is, de általában törökülés-ben ültek a földön, és így is étkeztek. É

tkezéshez alkalmazták a

háromlábú állványokra helyezett falapú asztalokat. (A

Kárpát-

medencében is elterjedt, szépségesen kim

unkált tulipános ládákhasználata talán ide, M

ezopotámiába vezethető vissza.) S

zappan-nal m

ostak, mosakodtak, am

elyet lúgból, hamuzsírból készítettek,

de kevertek bele finom illó adalékot is.

„Gyűl a város apraja-nagyja,

szűk utcákon tolong a nép.”

(Gilgam

es eposz, II. tábla.)

Az utcák tehát általában szűkek voltak, csak gyalogos és

szamaras közlekedésre voltak alkalm

asak. Urról is van feljegyzés,

mely a város uralkodóinak arról a törekvéseiről tanúskodik, hogy

állandó legyen az utcák szélessége, és a keresztezések megköze-

lítőleg derékszögben metsszék egym

ást. Az épületcsoportok, te-

rek, utcák és házak elrendezésén látszott a tervszerűség. Az utcá-

kat általában égetett agyagtéglával burkolták, a közöket aszfalttaltöltötték ki. A

későbbi időkből több feljegyzés maradt m

eg a vá-rosrendezésekről. P

l. Szín-ahhé-eriba eldicsekszik azzal, hogy ő

tette Ninive utcáit egyenessé, a városkapu közelében a teret tágas-

sá, a sugárutat kiszélesítette, az új utak szélességét 62 könyökbenállapította m

eg. Karóbahúzást helyezett kilátásba, ha valaki nem

am

egfelelő helyen építkezett.

Az istenségek házai kiem

elkedően fényűzőek voltak.E

nki házán (az Abzu-n) arany, ezüst, lazurkő N

apként ra-gyog,„

Házát ezüstből építette,

lazúrkővel ékesítette,

arannyal gazdagon kirakta:

42 a Házat E

riduban,, a parton építette…”

halavány karneolból az alapját megvetette.

7. (Ének E

nki templom

ára) – Kom

oróczy G. fordítása.

Urukban, sőt az egész F

olyamközben elítélték a halottégetést,

annál inkább a zsugorított testhelyzetű temetkezés volt a jellem

ző.A

halottat cserépedénybe tették, így helyezték el sírjában (H.

Keiser, 112. old.). N

em találtak em

beráldozatra utaló nyomokat

sem, ez a szokás egyedül az U

r-i királyok temetéseinél fordult elő

Mezopotám

iában.

4. UR

Ur, uru U

RI(M

) ki – a bibliai Ur-K

asdim, m

a Muqayyar, azaz

„Szurokdom

b” a neve. Az elnevezés onnan ered, hogy itt az épít-

kezésnél rögzítésűl földszurkot, bitument használtak. T

örténelme

kb. i. e. 5000-ben kezdődik „m

essze visszanyúlik az özönvíz előttiidőkbe”

írja Woolley. I. e. 400 körül elnéptelenedik, de közben is

voltak hanyatló periódusai.„U

r valaha fontos kikötőváros volt, amelyet az E

ufrátesz fo-lyóm

edrének áthelyeződése (ma 16 km

-re keletre folyik a lelő-helytől) váratlanul folyó nélkül hagyott.” (Sum

er: az Éden váro-

sai, 84. o.) Az ún. folyam

i civilizációk a Kárpát-m

edencétől,E

gyiptomtól a K

özel-Keleten és K

özép-Ázsián át K

ínáig és Indi-áig a folyók, tavak, tengerek és oázisok közelségének köszönhet-ték virágzó kultúráikat, de a vizek kiszáradása, vagy a folyók m

ásm

ederbe való áthelyeződése – ami többször m

egtörtént – a halá-lukat is jelentette.

„A falusiból a városi életbe való kulcsfontosságú átm

enet aradiokarbonos m

érések adatai alapján a 700 vagy 1000 évig (kb.i. e.. 4.300–3.450) tartó – kora- és középső U

ruk-periódusban ját-szódott le. E

korszak emlékei közül viszont a régészek sajnos alig

találtak valam

it.” (R

oaf, 58.

o.) U

r kb.

6-7 km

-re fekszik

Ubaidtól. A

feltárásoknál a legrégebbi rétegekből itt is felszínrekerült a kézzel form

ázott, festett Ubaid-kerám

ia, valamint tűzkő-

edények, bárdok, balták pattintott és csiszolt kőből; fűrészfogútűzkő, im

portált obszidián (vulkáni üveg) eszközök; keményre

43

égetett agyagból készült sarlók. Már a korai időktől itt is viseltek

ékszereket: gyöngyöket kagylóból, kvarcból, karneolból, obszidi-ánból stb. Ism

erték a szövőszéket, tehát ki-ki a maga ízlése,

ügyessége és anyagi körülményei szerint tudott öltözködni.

Ur esetében különösen hasznos volt a tell-építkezés, m

ertegyébként m

ocsaras, lápos, mélyenfekvő volt a vidék. „K

ésőbbolyan időpontban, m

elyet pontosan meghatározni nem

lehet, új-fajta nép nyom

ult le a völgybe, nem tudni honnan. E

zek voltak asum

érok. Másrészt a legújabb ásatások keleten, az Indus m

enténősi civilizáció m

aradványait tárták fel, melynek bizonyos elem

eiközösek a M

ezopotámiában talált kultúra elem

eivel.” (Woolley,

2. o.) Az író-régész szerint a sum

erek már U

rban éltek, amikor

jött az Özönvíz.

„Keletről indult az a nép.” (M

ózes, I. 11/2.)

Archaikus

táblákat találtak

az észak-keleti

szemétrétegek

alatt, koruk i. e. 3700 körüli időszak, ez tehát megdönteni látszik

azt a teóriát, hogy a piktogramos táblák kora nem

lehet régebbi azi. előtti 3500-as éveknél. A

III. Ur-i dinasztia idején a „

nagy su-m

er birodalom központja”

volt a város. (Klím

a, 63. o.) EN

.ZU

/N

AN

NA

/ Szín holdisten kultuszának a székhelye, neki szentelték

a zikkurátut is. Pecsétnyom

ókat találtak „m

eglepően ügyes” raj-

zokkal (Woolley).

Az ásatások 1854-ben kezdődtek T

ylor vezetésével. 1918-ban C

. Thom

pson, King, H

all ásatnak, végül 1922-től Sir L

eonardW

oolley veszi át az expedíció irányítását nagyon neves régészgárdával, közöttük volt S

ir Max E

. L. M

allowan is, aki északon

Ninive

( uru N

INA

ki

), a

mai

Tell-Q

uyungiq-domb

(Ninive,

Arpacsije) feltárását vezette. A

z expedíció a legkorszerűbb felsze-reléssel dolgozott, „

még keskenyvágányú vasútjuk is volt”

– írjaK

líma. M

inden részterületnek megvolt a m

agasan képzett szak-em

bere.

Összesen 1850 sírt tártak fel, közöttük 16 királysírt. W

oolleyaz első, legrégebbi királysírokat 3500-ra datálta. „

Az első király-

sír Kr. e. 3500-ból szárm

azhatik” (4. o.). A

köztemető két külön-

böző korból való volt, a felső i. e. 2350 és 2150 közötti szakasz,

44

ez Sum

erben az ún. agadei-kor. Az alsó I. dinasztia-korabeli, köz-

emberek és királyok sírjait találták benne. A

gazdag leletanyagúsírok nagy részét kirabolták.

„A közönséges sírok négyszögletes gödrök voltak. A

ljukon fe-küdt a holttest hosszú réztűvel összeerősített gyékénybe göngyöl-ve, vagy fűzfavessző, esetleg agyagkoporsóban.” (W

oolley, 4. o.)A

halottat tárgyaival temették el: gyöngyeivel, pecsétnyom

ójával,késével, tűjével, ásójával – étellel, itallal: agyag, kő, vagy rézedé-nyekben; – fegyverekkel, szerszám

okkal. A gödör alját gyékény-

szőnyeggel bélelték ki, erre rakták az ételeket és az áldozati aján-dékokat.

A holttestek m

indig a jobb oldalukon feküdtek kissé felhúzotttérdekkel (nem

zsugorított testhelyzetben, bár a „kissé felhúzotttérdek” em

lékeztettek az állukig felhúzott pózra). Kis tálkát „tar-

tottak” a szájuk előtt. Am

i szinte hihetetlen, hogy egyetlen sírbansem

volt istenkép, vagy vallásos szimbólum

, a sírm

ellékletekalapján viszont arra következtettek, hogy hittek a túlvilági élet-ben.É

rtékes leletként 1926-27-ben először egy csodaszép arany-tőrt találtak egy piperetartó edény m

ellett, melyben m

inden esz-köz aranyból volt. M

ajd mészkőből való 2–4 szobás, álboltozatos

tetőzetű építményekre bukkantak. (A

valódi boltozást még nem

ismerték, az álboltozatot úgy oldották m

eg, hogy fölfelé haladvam

indig beljebb-beljebb rakták a téglákat.) A m

észkövet importál-

niuk kellett, a legközelebbi hely 45 km-nyi távolságban, a m

aga-sabban fekvő sivatagban volt.

A szenzációnak szám

ító feltárások 1927-28-ban kezdődtek,am

ikor gazdag királyi sírokat találtak, melyek végre részben épek

voltak. Az első sírhoz lejtős út vezetett a külső fal boltozott bejá-

ratáig. A régészek először szem

besültek a tömeges em

beráldozatlátványával! A

bejárat után először öt holttetem feküdt egym

ásm

ellett viszonylag egyszerű mellékletekkel, alattuk gyékény volt.

Majd tíz női holttest következett gondosan két sorban elhelyezve.

Udvarhölgyek lehettek, rendkívül látványos fejdíszeikből, egyéb

ékszereikből, ruházatuk foszlányaiból ítélve. A terem

végébenegy gyönyörű hárfa m

aradványát találták. Rezonanciaszekrénye

„arany fejelésben végződött, benne aranyfejű szögek, m

elyek a

45

húrokat tartották. A faoszlopot piros kő, lápisz-lazuli és fehér

kagyló-mozaik szegély díszítette, fönn arany bikafej állt lazurkő

szemekkel és szakállal. A

hárfa romjain feküdtek az aranykoronás

hárfás csontjai.” (W

oolley, 6. o.)A

további

le-letek: egy szántalpúkocsi

arany, ezüst

oroszlánfejekkel. E-

lőtte két szamárnak,

valamint a fogathoz

tartozó lovászfiú-

nak és

a kocsi-

hajtónak a csontvá-zai hevertek. A

hámm

aradványai közöttfeküdt egy ezüstbőlvaló

kettős gyűrű,

tetején aranysza-

márral, ez valószínű

a gyeplőket

tartókarika volt.

Újabb

holttes-tek

következtek;m

ajd egy nagy fa-láda

maradványa

(csak por

maradt

utána). A nem

esfé-m

ekből, féldrága-

kövekből, rézből,

márványból,

ala-bástrom

ból, obszi-

diánból stb. való ál-dozati

ajándékok között

volt egy

teljes áldozati

edénykészletaranyból, ezüstből (az edények form

ájából következtettek a funk-ciójukra).

Egy újabb sírverem

ben először hat katonának a tetemeit ta-

lálták, ezúttal bezúzott koponyákkal. Az eddigi em

beráldozatokon

12. Hárfa aran

y bik

afejjel

46

ugyanis nyoma sem

volt erőszaknak. Majd két, ökrök-vontatta

négykerekű szekér nyomai látszottak – szószerint, m

ert a szekér-ből csupán a tele-kerekeinek lenyom

ata látszott, de az olyan tö-kéletesen, hogy a fa évgyűrűit is le lehetett olvasni róla.

Hátul a kőkam

ra fala mentén kilenc asszonyi holttest feküdt

karneolos, lazúrköves fejékekkel, mellettük hárfa. E

zeken kívűlm

ég találtak egy hárfát a terem végében, m

ely felülmúlta az eddi-

gieket. Ezen is volt arany bikafej, de nem

ez, hanem a díszítettsé-

ge volt egyedülálló: a képeken állatokat lehetett látni, amint em

-beri cselekvést, zenélést utánoztak.

A leletek A

.BA

R.G

I (vagy: AB

.AR

.GI) királyhoz tartoztak,

egyébként az ő sírkamráját kirabolták. A

király és a királynő sírjaközött 180 cm

szintkülönbség volt.S

U.B

AD

(m

ásnéven

Puabi)

király-nő

faravatal porrá

vált maradványán fe-

küdt, keze közelébenarany

serleg. A

z ő

sírja érintetlenül ma-

radt m

eg. M

indaz,am

it a

sírkamrában

találtak vetekszik

Tutanham

on kincsei-

vel. A királynő felső

testén derékig

érőköpeny volt drágakö-vekből, nem

esfémek-

ből való

gyöngyökfelfűzött

soraiból. A

fonalak, melyekre az

arany, ezüst, karneol,lápisz-lazuli

stb.gyöngyöket felfűztékterm

észetesen m

árelporladtak,

de a

gyöngyök pontosan

13. Á

llatábrázolások

a

hárfa

rezonan

ciaszek-

rényény

47

abban a helyzetben voltak, ahogy eltemették a királynővel. F

ennnyakpánt rögzítette a sorokat, az alján szegélyként széles öv,m

elyre hosszú, cső-alakú gyöngyöket varrtak a fent említett fél-

drágakövekből, nemesfém

ekből.C

sodálatosan szép

voltfejéke, m

elyhez hasonlót vi-seltek az udvarhölgyek is, bárjóval

szerényebb kivitelben.

„Alapja

széles aranyszalag,

karikákban a

haj köré

csa-varva. A

z aranyszalag fölötthárom

aranykoszorú: a legal-só egyszerű aranykarikákbólállott, a m

ásodik bükkfaleve-lekből,

a harm

adik hosszú

fűzfalevelekből, hárm

asávalcsoportosítva, arany virágok-kal, a virágok szírm

ait kék ésfehér berakás alkotta. M

indenrá

volt kötve

háromsoros:

lazurkő, –

karneol, –

gyöngyláncra. A hajba hátul

ötágú fésű volt betűzve, mindegyik ága aranyvirágban végződött,

a virágok közepe lazurkő. A vállakra hatalm

as hold-alakú aranyfülkarikák csüngtek le.” (W

oolley, 7. o.)K

ét női csontvázat találtak a királynő mellett, egyiket a fejé-

nél, másikat a lábánál. A

„halálveremben” – ahogy a régészek el-

nevezték – hatvanöt személy a király, huszonöt a királynő kísé-

rőjeként önként áldozta fel magát (kivétel talán az öt katona) az-

zal a biztos tudattal, hogy a túlvilágon folytatják szolgálataikat akirályi pár körül. M

egtiszteltetésnek vették, hogy követhetik ural-kodóikat a m

ásvilágra. Valószínű, hogy m

iután elhelyezkedtek aföldön, ittak valam

ilyen álomitalt, esetleg m

érget, így gyorsanhaltak m

eg szenvedés nélkül, ezért tűntek olyan nyugodtnak, ren-dezettnek halálukban.

Az utolsó ásatási évben, 1934-ben találtak m

ég egy királysírt.E

bben a halálveremben hat férfi és hatvannyolc nő holtteste fe-

14. Su

bad

királynő fejék

e

48

küdt szép rendben egymás m

ellett, kissé felhúzott térdekkel. Az

udvarhölgyeken piros gyapjúruha volt (csak foszlányait találták),úgy tűnt, hogy ez a viselet az udvartartás egyenruhája volt.

Itt találtak még négy hár-

fát egy

helyen: bika,

tehén,gím

szarvas fejekkel díszítve.A

bikafej nehéz aranyból, atehénfej ezüstből, a harm

adi-kon a gím

szarvas ezüstből, anegyediken a két gím

szarvasrézből volt. F

eltételezik, hogya négy hárfa különböző hang-fekvésű lehetett, pl. basszus,bariton, tenor, alt – és együttösszehangolt

hangzásrend-szert képezett.

Ebben a sírban volt a

két, életfára ágaskodó racka-juh (kosnak, vagy kecskénekírják le) szobor, nagyon rossz állapotban, nem

kis nehézsé-get jelentett a rekonstruálásuk.

A további feltárások közül m

egemlítjük M

ES

.KA

LA

M.D

UG

király, vagy herceg sírját és a királynőét, vagy hercegnőét. Ebben

a sírban ugyanis nem találtak em

beráldozatokat, melyek – eddig

úgy tudták – csak királyi sírokban voltak.M

eszkalamdug:

a „Jó

Ország

Hőse"

valószínűtrónörökös lehetett, de nemjutott el a trónig, így her-cegként

halt m

eg (leg-

alábbis Woolley szerint). A

holttest mellett feküdt elekt-

ronból való kettős-tollú fej-széje,

egy m

ásik, szokvá-

nyos fejsze, derekán szélesezüstöv, m

elyen aranytőr ésegy lazurkőből való fenőkőfüggött

arany karikákon.

15. Az életfára kapaszkodó racka juh

16. Meszkalam

du

g arany sisak

ja

49

Igen nagy gazdagságban voltak a sírban az aranytárgyak, ezekközött – m

int az egész déli civilizáció egyik legszenzációsabbrem

ekműve – egy arany (elektron) sisak, kiem

elkedő szépségűvolt.A

széles övből, a kettős tollú fejszéből és a fenőkőből kiin-dulva, nekem

az a véleményem

(írtam 2002-ben), hogy a herceg

turáni származású volt. M

ost, 2004-ben megállapíthatom

, hogyjól láttam

. Túbal-kainnal azonosítják (L

aurence Gardner: A

Grál-

királyok eredete). Király volt ő, csak ellenezhette az em

beráldo-zatokat, ezért nem

találtak a sírjában a szörnyű szokásra utaló ma-

radványokat.

A Z

IQQ

UR

ÁT

Um

egépítése U

r-Nam

mu

nevéhez fűződik,

de ugyanezen

ahelyen előtte is állt m

ár egy ziqqurát, melyet U

r-Nam

mu töltés-

ként, magként beleépített az új épületbe. M

érete 62 x 45 m, te-

raszra épült. A három

szintű építményt egy szentély koronázta

meg a tetején. A

z első szint kb. 11 m m

agas volt, a második 6, a

harmadik

az ásatások

idejére m

ár teljesen

megsem

misült,

debecslések szerint 3 m

, a szentély pedig kb. 4 m, az épület tehát

összesen 24 m m

agas lehetett.A

tem

plomegyüttes,

a ziqqurátu

és m

ellette a

szentélyN

anna/Szín holdisten tiszteletére épült. U

r-Nam

mu a saját nevét

számos téglán m

egörökítette, erre (is) szolgáltak a pecsétnyomók.

A ziqqurátu a N

anna-Szín tem

plom m

ögött állt. A tem

plomkülső oldala egy 3 m

magas négyzetes form

ájú teraszon feküdt.A

z udvar mögött egy m

ég magasabb terasz állt, erre épült a

ziqqurátu és mellette a szentély. A

ziqqurátu belsejében a régiépület m

aradványa tehát az alsó szint alapozásaként szolgált, kü-lönben napon szárított vályogtéglából töltötték fel, m

íg külsejét2,5 m

vastag égetett agyagtégla réteg burkolta. A téglákat föld-

szurokba ágyazták (innen kapta a Muqayyar: Szurokdom

b nevet),és ennek az építési m

ódnak köszönhető, hogy a legépebben meg-

maradt ziqqurátu volt M

ezopotámiában.

50 A falak befelé dőlnek, lapos gyám

falak támasztják. H

osz-szanti irányban keskeny járdák futnak végig az em

eletek szélein,a keskenyebb két végén szélesebb teraszok vannak. W

oolley sze-rint ezekre term

őföldet hordtak fel, és fákat, bokrokat telepítettekrájuk. (A

sík alföldön a hegyeket akarták utánozni, illetve pótolnia toronytem

plomok m

egépítésével.)A

z emeleteket téglalépcsők kötik össze a földszintről induló

látványos három 100-100 lépcsőfokos feljáróval. W

oolley mint

egyedülálló érdekességet említi, hogy a falak éle nem

egyenes,hanem

domború. H

a nem látjuk a túlsó végét úgy tűnik – írja –,

hogy megnövekszik a távolság. A

színek: az alsó szint fekete, azalvilágot szim

bolizáló misztikus szín; – a legfelső vörös; a szen-

tély-kápolna kék, rajta a kupola arany-színezésű. Nem

tudjuk,hogy a középső szint m

ilyen színű lehetett, de a második általá-

ban fehér volt.H

osszú keskeny hasadékok futnak keresztül a 2,5 m külső

falon, szabályos egyforma távolságokban, benyúlva az iszaptégla

belső magba. „K

önnyező csatornáknak" nevezték el, valószínű az

17. Ur-N

amm

u toron

ytemp

loma

51

volt a rendeltetésük, hogy a növényzet locsolásánál és az esőzé-seknél keletkező fölösleges vizet elvezessék, hogy ezáltal a fal-m

ag szárazon maradhasson. (M

ár Jeriho építésénél is alkalmaz-

ták.)Ur-N

amm

u (i. e. 2112–2095) 18 évig uralkodott, ennek azidőszaknak a m

ásodik felét szánhatta csupán az építkezésekre, el-ső része harcokból állt, először m

eg kellett szilárdítania trónját.É

pített még U

rukban, Nippurban, L

arszában is. Nyilván a várost

körülölelő városfalat nem ő kezdte el építeni, de ő volt az, aki

igazi védművé fejlesztette.

A V

ÁR

OS

FA

L23,5 m

vastag volt az alapoknál. Alul szokatlanul nagym

ére-tű, napon szárított agyagtéglákból, m

ajd a bástya tetején körbe-futó fal m

ár égetett téglából épült. Az egész m

integy 8 m m

agasvolt; 1200 m

hosszú és 800 m széles területet zárt körül.

AZ

AJT

ÓS

AR

OK

KÖ

VE

KA

z építkezések dokumentálhatóságának nagyon hasznos esz-

közei voltak. A fa ajtókat egy hosszabb rúdhoz rögzítették, m

elyfönn egy fém

karikában forgott, az alsó végét pedig fémpapuccsal

vasalták meg, kicsit kerekded, dom

ború kiképzéssel. Keresztül-

ment a padló nyílásán, és az alatta lévő ajtósarokkő nyílásába il-

leszkedett. A sarokkő kem

ény, importált kő volt: m

észkő, vagydiorit. E

gy részét (legalábbis) finomra csiszolták és ide vésték be

a feliratot. Volt úgy, hogy a rúd alsó részét fém

mel borították és

ezen is voltak írások. Ez utóbbi eljárást viszont csak a szakrális

épületeknél alkalmazták, m

ár pl. a palotákon nem. A

feliratok azépíttető uralkodó és az istenség nevét tartalm

azták pl. így:

„Inannának,

az Éanna úrnőjének,

az ő úrnőjének,U

r-Nam

mu,

Az erős férfi,

Sumer és A

kkád királyaa H

ázát újjáépítette.”

52

(„Házát” =

templom

át;K

omoróczy G

. ford.; – H. K

eiser, 29. o.)

AZ

AL

AP

ÍTÓ

KÖ

VE

Taz épületek sarkainál helyezték el, legtöbbször m

ind a négysarokban, erre, vagy ezekre került az építtető király alapítássalkapcsolatos rövid szövege. E

gy tégla-ládába zárták, a ládát gyé-kénnyel bélelték ki, és bitum

ennel szigetelték.A

lapkő letételkor általában állat-áldozatot mutattak be az is-

tennek, akinek a templom

ot ajánlották. Mindegyik ládában egy

rézből való tárgy is volt, felső része emberi alakot form

ált, általá-ban az építtető királyt ábrázolta, am

int feje fölé emelt kosarában a

téglát hordja; alsó része kúp alakú volt – a díszítő csapszögeketm

intázva –, az alsó részre szintén feliratot véstek. Az építkezés

befejező mozzanataként zárókövet helyeztek el, m

ely az alapítókővel együtt a legfontosabb azonosító dokum

entumm

á vált az ősiépületek feltárásainál, korm

eghatározásainál az elkövetkező évez-redekben és napjainkban.

53

5. FÜ

GG

EL

ÉK

A tavaszünnep évezredeken keresztül m

indig ugyanolyan rí-tus szerint folyt. U

rukban An és A

ntu isteni házaspár tiszteletérerendezték. F

eljegyzés maradt fenn arról, hogy az idők kezdetén

megjelentek testi m

ivoltukban is, és a vonulásnál az istenek való-ban felsorakoztak m

ögöttük. Szóltak az É

anna és An tem

plomá-

nak gongjai. A város terein tüzek égtek. A

családi otthonokbankészültek az „áldozati vacsorák”.

An és A

ntu (később a szobraik) helyet foglaltak a templom

udvarában. A protokoll szerint az istenek felsorakoztak a jogarvi-

vő előtt és mögött. (T

ulajdonképpen a trónszékeken ülő szobraik,m

elyeket négy-négy, erre kijelölt pap vállra emelve hordozott.)

Elvonultak az isteni pár előtt, m

ajd a „megtisztulás papja” fel-

szentelte a jogart, ezután leültek a templom

ban. Közben a főpap

és a főpapnő irányításával készült az estebéd.E

gy csillagász pap kémlelte az eget és hírt adott a „H

atalmas

Égi A

nu” feltűnéséről. Ez A

n bolygója, a Szaturnusz volt. E

kkorelszavalta a „

Felkelt a T

eremtő m

ása” c. költem

ényt. An és A

ntu„vizet hintettek a kezükre” egy aranytálból, m

ajd felszolgálták avacsorát. E

zután a Hét N

agy Isten elvégezte a „száj mosásának

rítusát”, ők is „vizet hintettek a kezükre”, majd asztalhoz ültek,

vacsorájukkal folytatódott a lakoma (ők voltak a nagy A

nunnaistenek).

A tem

plom előterében, az udvaron válogatott papok és pap-

nők álltak. Szólt a kórus, zenekar, szólóének. A

hárfások, lanto-sok, cim

balmosok, kürtösök, dobosok játékára a papnők rituális

táncokat adtak elő. Vacsora után a szentélybe, későbbi időkben,

amikor m

ár álltak a zikkurátuk, azoknak a szentélyeibe kísértékfel az isteni házaspárt.

Másnap újra m

egszólaltak a gongok, az udvaron felsorakoz-tak az istenek, és term

észetesen az udvartartás a királyi párral azélen, és elvonultak a városfalon kívülre a B

it-Akitu-ba. V

onulásközben a „ráolvasó papok” rituális szövegeket skandáltak: pl. „

Akirály a hajóra lépett”

, vagy: „a király, aki m

inden királyokatfelülm

úl, elvonul a szent úton” (stb.). E

zek a szövegek mindig

megszabott sorrendben hangzottak el, az is m

egszabott volt, hogy

54

ki mondja először, kik, m

ilyen csoportban és hányszor ismételjék.

Az ism

étlésekbe papok és papnők csoportjai váltakozva kapcso-lódtak bele.

A B

it-Akituban ünnepelték m

eg az „istenek nászát” („hieroszgam

osz”). Nyilvános nász volt ez, term

ékenységi rítus. Inannaistennő

férjével, D

umuzi

istennel (az

akkád időkben

Istár és

Tam

muz néven) tartották nászukat, hogy m

inden bőségben te-rem

jen. Később a király helyettesítette az istent, az istennőt pedig

a főpapnő. (A főpapnők a királyok leányaiból kerültek ki.)

A 17. napon A

n és Antu elbúcsúzott. A

reggeli elfogyasztásaután következett a varázsigék elm

ondása, majd távozás előtt „a

kezek megragadása”. T

rónszékre emelve a folyóhoz vitték az is-

teneket az „istenek útján…

a szent kikötőhöz… A

nu hajójához.”K

ezüket magasra tartva újabb varázsígéket skandáltak, elm

ondták„

a távozás imáját. H

atalmas A

nu áldjon meg az ég, s a föld”

–kiáltották hétszer. (H

. Keiser és m

ások nyomán.)

Nanna/E

nzu/Szín – a m

itológia nyelvén: a „ZÚ

-madár” – el-

tulajdonította atyjától, Enlil istentől a „S

orstáblákat”, amelyek

fontosak lehettek, „mert m

egállt az élet a földön”, Ninurta/N

in-girszu isten (szintén E

nlil fia) szerezte vissza. Enlil szám

űzteN

anná-t az északi Harrán városba. U

r város elszegényedett, azaddig egészen jelentéktelen kis H

arrán viszont – Ur m

intájára –nagyvárossá, sőt nagyhatalm

ú városállamm

á fejlődött.

Az irodalom

ból tudjuk, hogy az őskorban, a Hold-, az A

nya-istennő-kultusz időszakában E

nki és a köréje tömörült P

antheonuralkodott a F

olyamközben. E

nki volt a turáni népek fő védőiste-ne, ezért van annyi szarvas és tulipán m

otívum m

ég például Bel-

ső-Ázsiában is. A

„Sorstáblák” is náluk kellett hogy legyenek.

Miután A

n, a főisten Enlilt nevezte ki istenek és országok kirá-

lyának, nyilván

az ő

rendelkezésére, a

hatalomm

al együtt

a„S

orstáblák” is Enlilhez kerültek. E

n.ZU

/ Nanna / S

zín, a „ZÚ

-m

adár”, azok visszaszerzésével hatalomra jutásukat szerette volna

megakadályozni. E

z nem csupán hatalm

i harc volt. EN

.ZU

istennevében a „Z

U” – m

int korábban ismertettem

– a tudást, tanulást,képességet, bölcsességet, okosságot jelenti (L

. 6.). A „m

adár” pe-

55

dig a magyarok szim

bóluma volt: M

AD

.ÁR

/ MA

D.A

R, m

agyar,a tudás népe. (Itt a „m

adár”-nak és repülésnek más vonatkozású

értelme is van. M

int emlékszünk rá, E

nkinek többféle „járműve”

között volt „egy fensőbb erejű korong”

, valamint N

ingirszu istenm

ellett is ott állt az d Imdugud hu , az „isteni viharm

adár”.)Enki, a

Magu

r, szintén (sőt elsősorban) a tudás, művészetek, m

inden böl-csesség (stb.) ura volt az istenek között. A

kiseposz: „A

z isteni vi-harm

adár, Zú, elrabolja E

nlil sorstábláit”, (G

ilgames – A

gyag-táblák üzenete; – ford. R

ákos Sándor) m

ár az akkád korban író-dott, am

ikor a „hajdanvolt istenek” dicsőségét igyekeztek elhal-ványítani.

2350 körül megszakad a csodálatos sum

er civilizáció törté-nelm

e. Sarukkin / I. S

zárgon leigázta Sum

ert, a sémi-akkád ura-

lom vette át a hatalm

at. Az isteni P

antheon rendje részben meg-

változott, bár ugyanazon isteneket tisztelték továbbra is az évez-redek folyam

án, igaz a legtöbb esetben megváltoztatott nevekkel.

Ez az agadei kor, m

ely tart i. e. kb. 2350–2154-ig. Mint érdekes-

séget jegyzem m

eg, hogy e kor, vagyis az I. Agade-i dinasztia

11., egyben utolsó királya: Su-T

urul volt (uralkodott 2186–2154).G

útium népe, a félelm

etesen harcias hegyi nép (a Zagrosz-h.

területén) – Enlil isten felszólítására – harcba szállt az akkádok-

kal, fővárosukat Agadé-t a földdel tették egyenlővé, m

a sem tud-

ják, hogy pontosan hol lehetett. (Kis közelében volt, attól é.-ny.-

ra – az én megjegyzésem

.)A

z ezután következő újsumir restauráció i. e. 2154–2000-ig

tartott. (Az évszám

ok nem m

egbízhatóak, többféle időpontot tar-tanak szám

on.) Visszaállt a rend, a korszak kiem

elkedő uralkodóifelépítették a lerom

bolt épületeket, újakat, még szebbeket építet-

tek, az építtetők közé tartozott – sőt talán a legnagyobb volt – Ur-

Nam

mu is, m

egkezdett építkezéseit fia, Sulgi folytatta. E

lsőkéntU

r-Nam

mu neveztette m

agát „Sum

er és Akkád királyá”-nak. A

ző

idejében m

ár inkább

az akkád

lett a

köznyelv S

umerban.

Lagasban G

údea volt a pateszi, az ő uralkodása is, mint U

r-N

amm

ué fénypontja volt az átmeneti korszak civilizációjának.

Urukban U

tu-Hegál volt kiem

elkedő uralkodója a kornak. (Felté-

telezik, hogy Utu-H

egál testvére volt Ur-N

amm

unak.)

56 Kr. e. 2000 után visszaáll – im

már végérvényesen – az akká-

dok uralma M

ezopotámiában. A

z uralkodók ettől kezdve kivételnélkül „S

umer és A

kkád királyának” nevezik magukat a felirat-

okon. A sum

er nyelv háttérbe szorul, majd m

int köznapi nyelvm

eg is szűnik, az akkádot teszik meg hivatalos nyelvnek. V

iszontigen nagy szorgalom

mal tanulm

ányozzák a sumer táblákat, több-

nyelvű szótárakat szerkesztenek, lefordítják az irodalmi, tudom

á-nyos (stb.) m

űveket, azok választékos stílusát használják sajátdiplom

áciai, irodalmi gyakorlatukban, vagyis igyekeznek elsajá-

títani azt a magas kultúrát, am

it a sumer civilizáció jelentett M

e-zopotám

ia és világ számára.

57

6. KÉ

PE

K JE

GY

ZÉ

KE

1. Az E

riduban feltárt templom

rekonstrukciós rajza. A pár négy-

zetméter alapterületű, X

VI. szintben feltárt kis szentély után

fölfelé haladva a fülkék és rizalitok egyre látványosabbá ésbonyolultabbá teszik a tem

plomot. A

háromosztatú épület

központi ajójába két oldalról nyílnak bele a fülkék.2. A

rituális kéztartású imádkozó alakok szobrocskái E

snunnábólkerültek felszínre. G

azdáikat helyettesítették, az volt a „fel-adatuk”, hogy értük im

ádkozzanak.3.

Mezőgazdasági

vonatkozású elszám

olásokat tartalm

az a

Dzsem

det-Naszrból szárm

azó képjeles agyagtábla.4. A

mintegy kilencszáz bástya körtorony látható U

ruk városfalá-nak részletén. A

Warka-expedíció felvétele. H

elen Keiser: A

nagy istennő városa 18. kép.5. N

ádrétegek beépítése erősebbé és rugalmasabbá tette a falakat.

A nádrétegek 1-2 m

éterenként ismétlődtek az agyagfalban.

H. K

eiser 14. kép.6. A

„Fehér tem

plom” rekonstrukciós rajza.

7. Alaprajz az É

anna szentélykörzet IV/b szintjéből feltárt, szög-

mozaikkal díszített oszlopcsarnokról és szögm

ozaik udvarról.A

IV. évezred 2. felében épült.

8. Kőszög-m

ozaik rozetta Tell-B

rákból. A rozetta kövei: fekete

pala; márvány (m

áshol ezt a színt terakottából illesztették arozettába) és m

észkő. A S

zem-tem

plom hom

lokzatát díszí-tette.

9. Vastag gyapjas, hosszú szarvú juhok láthatóak, fölül rozetták-kal a m

agas domborm

űvű kőtálon. Iraq Museum

, Bagdad.

10. Két ilyen váza volt, az U

ruk III. rétegből kerültek felszínre. Akiterített rajzon jól láthatóak a fölül összecsavart nádkötegek,Inanna növényi term

ékenység-istennő jelképei. A felső sáv-

ban talán a templom

főpapnője fogadja a felajánlásokat, ál-dozati ajándékokat, és bár elm

osódva, de az en is látható,akinek nevében hozzák az ajándékokat a m

eztelen szolgák.K

b. 1 m m

agas a váza. A rajzot John F

uller készítette. IraqM

useum, B

agdad.

58

11. Nádkunyhó. A

dél-iraqi mocsarakban ilyen nádkunyhókat

építenek manapság is. R

obert Harding P

icture Library, L

on-don – copyright B

ritish Museum

.12. A

rany bikafej lápisz-lazuli szakállal a királysírok egyik hár-fáján. F

a-magra kovácsolták eredetileg is. A

restaurált hang-szeren a fa rezonátortestre erősítették.

13. Állatábrázolások a hárfán. M

intha mitológiai alakok kelnének

életre a

zenélő, vígadó

állatok alakjaiban.

Kagylóhéj

éslazurkő berakás a hangszer rezonanciatestén. T

he University

Museum

, University of P

ennsylvania.14.

Subad

királynő fejéke

aranyból, féldrágakő

berakással.U

niversity of Pennsylvania.

15. Az életfára kapaszkodó juh. N

agy nehézségek árán tudtákcsak

restaurálni a

szobrot, m

elyből két

hasonló készült.

Arany, lazurkő, kagylóhéj berakással. B

ritish Museum

, Lon-

don.16. M

eszkalamdug finom

aprólékossággal kidolgozott aranysi-sakja. Iraq M

useum, B

agdad.17. U

r-Nam

mu toronytem

ploma kiásása után és feltételezett ere-

deti állapotában. Josef Klím

a: Mezopotám

ia 31. o.

A szem

léltetés külön nem jelölt képeit

Michael R

oaf: A m

ezopotámiai világ atlasza;

David O

ates / Joan Oates: A

civilizáció hajnala;és „

Sumer: az É

den városai” c. könyvből vettem

át.

59

7. IRO

DA

LO

M

1. A m

últ születése – sorozat – David O

ates / Joan Oates: A

civili-záció hajnala, H

elikon Kiadó, B

udapest, 19832. A

. Leo O

ppenheim: A

z ősi Mezopotám

ia – Egy holt civilizáció

portréja, Gondolat K

., Budapest, 1982

3. Michael R

oaf: A m

ezopotámiai világ atlasza, H

elikon K., M

a-gyar K

önyvklub, Budapest, 1998

4. Helen K

eiser: A nagy istennő városa – U

ruk négyezer éve,G

ondolat K., B

udapest, 19735. C

. Sir L

eonhard Woolley: U

r városa és a vízözön, Officina K

.,B

udapest, 19436. Josef K

líma: M

ezopotámia, G

ondolat K., B

udapest, 19837. K

ádár István: Urartu és az ókori K

özel-Kelet m

agyar öröksége,M

agyar Ház, B

udapest, 19988. G

ilgámes – A

gyagtáblák üzenete – Rákos S

ándor fordítása, Eu-

rópa K., B

udapest, 1974, Összeállította és a Jegyzetek-et írta:

Kom

oróczy Géza

9. Sumer: az É

den városai – Eltűnt civilizációk sorozat – szerk.:

Bende Ildikó, A

thenaeum K

., Budapest, 2000

10. Bíró József: A

szabir-magyarok őstörténete – átdolgozott ki-

adás, Magyar K

özírók Nem

zeti Közössége kiadása, B

uda-pest, 2000

11. Dr. B

obula Ida: A m

agyar nép eredete, „A

nahita-Ninti”

K.,

Budapest, 2000

12. Badiny Jós F

erenc: Az esztergom

i – istergami oroszlánok tit-

ka, Ősi örökségünk A

lapítvány, Budapest, 2000

13. Evelyn K

lengel-Brandt: U

tazás az ókori Babilónba, C

orvinaK

., Budapest, 1973

14. Dr. G

yárfás Ágnes: Infántis L

acika, Istennő modell, M

iskolciB

ölcsész Egyesület kiadása, 2000

15. Dr. B

akay Kornél: K

ik vagyunk? Honnan jöttünk?, B

etűvetőK

iadás, Szom

bathely, 199716. Szent B

iblia, Károli G

áspár fordítása17. M

arton Veronika: A

Sumir kultúra története, M

iskolci Böl-

csész Egyesület kiadása, 1998

18. Hajnóczi G

yula: Irak építészete, Corvina K

., Budapest, 1974

60

19. Várkonyi N

ándor: Szíriát oszlopai, Magvető K

önyvek., Bu-

dapest, 197220. „

Fénylő földnek édes öröm

ében” – A

sumer irodalom

kistük-re. Ö

sszeállította, sumer eredetiből fordította, az előszót és a

jegyzeteket írta: Kom

oróczy Géza. E

urópa Könyvkiadó, B

u-dapest, 1983

21. Laurence G

ardner: A grál-királyok eredete, A

lföldi Nyom

daR

t., Gold B

ook, Debrecen

61

TA

RT

AL

OM

JEG

YZ

ÉK

1. TE

LL

-EL

-UB

AID

.............................................................................5

2. ER

IDU

................................................................................................6

3. UR

UK

.................................................................................................8

VÁ

RO

S, K

ÖZ

IGA

ZG

AT

ÁS

, TÁ

RS

AD

AL

OM

..............................29A

VÁ

RO

SO

K F

EJLŐ

DÉ

SE

.............................................................31T

ER

ME

SZ

TE

TT

NÖ

VÉ

NY

EK

, HÁ

ZIÁ

LL

AT

OK

.........................36K

ÖZ

ÉP

ÜL

ET

EK

, LA

KÓ

HÁ

ZA

K, U

TC

ÁK

...................................38

4. UR

.....................................................................................................42

A Z

IQQ

UR

ÁT

U...............................................................................49

A V

ÁR

OS

FA

L.................................................................................51

AZ

AJT

ÓS

AR

OK

KÖ

VE

K...............................................................51

AZ

AL

AP

ÍTÓ

KÖ

VE

T.....................................................................52

5. FÜ

GG

EL

ÉK

....................................................................................53

6. KÉ

PE

K JE

GY

ZÉ

KE

......................................................................57

TA

RT

AL

OM

JEG

YZ

ÉK

....................................................................61

62