Lélektôl lélekig

Gyász és elenGedés

2011. II. évfolyam 8. szám

fo

tó

k:

Be

lé

ny

esI tím

ea

(h

ttp

://t

Ime

aB

ele

ny

esI.B

lo

Gsp

ot.

co

m)

44

Kedves OlvasóIM!

Ebben a számban egy, az életünket átszövő, nehéz és soka-kat a múlt fogságában tartó, lelkileg-testileg végtelenül meg-erőltető pszichés folyamatról szeretnék írni, ami nem más, mint az elengedés, a gyász megélése s az újrakezdés. Gondol-junk csak bele, mily gyakran kell elengednünk vágyainkat, illúzióinkat, szerelmeinket…, elengedés kíséri minden szeret-tünk, barátunk, szeretett kisállatunk elvesztését, párkapcsola-taink felbomlását, válásainkat, becsődölt karrierálmainkat…, így magától érthető, hogy életünkben gyakran szerepet kap a gyászmunka, vagy annak elhárítása. Témaválasztásom oka

kettős. Ha a kineziológiát vesszük alapul és az öt elem tan-ból indulunk ki, akkor tudjuk, hogy az ősz a bánat, az elen-gedés fázisa, vagyis ezen időszak a „gyászmunkáról” szól. Ennek megfelelően, ebben a fázisban, a fizikai testünkben ezen érzel-mi feladatokhoz tartozó szervek, a tüdő és a vastagbél, míg az öt testünk közül az éteri, amely testünk védelmi vonalainkat adja (aura, csakrák, meridiánok) kerülnek előtérbe. Ugyan-akkor így van ez a mindennapi, „racionális” életünkben is, hiszen november hónapunkat a Halottak napjával kezdjük, ekkor emlékezünk mindazokra, akiket elvesztettünk…

Kisnémet Mónika

az elengedés gyötrelme

„Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolá-jának talán legnehezebb tantárgya az elengedés mûvészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.”

Simon András

45Lélektôl lélekig

Gyász és elenGedés

Az elengedés folyamata ugyan egy mintázatot mutat mindenkinél, tudnunk kell azonban, hogy az elengedés, a gyász minden esetben egyéni, mivel veszteség esetén minden ember saját érzelmeit éli meg, saját emlékei foglya, és saját poklát járja meg, amelynek következtében egyedi reakció-kat mutat. Azonban az egyediség tiszteletben tartása mellett sem lehet nem észreven-ni, hogy mindannyian ugyanazon az elengedési úton haladunk, csak másképp tapasztaljuk azt meg. Ha elengedési folyamatban (krízisben) vagyunk, akkor több érzelmi szakaszon (sokk, elutasítás, érzelmi túláradás/közöny, átdol-gozás, lezárás) is átesünk, esetleg el-elakadva az egyikben vagy a másik-ban. Hogy melyik fázis, mennyi időbe telik egyén- és helyzetfüggő. Gyászunkat befolyásolja az elvesztett sze-mélyhez, vágyhoz, álomhoz való kötődésünk mértéke, érzelmeink egyértelműsége vagy ambivalenciája, az idő előtti, váratlan veszteség ténye (pl. pár-kapcsolat nem várt vége, váratlan elbocsátás, gyermek-halál). De hatást gyakorolnak korábbi veszteségeink és azok feldolgozásainak állapotai, mint ahogy szociális kapcsolata-ink megléte vagy hiánya, a veszteség bekövetkeztében való érintettségünk (pl. hűtlenségünk), a jelenlegi, amúgy is már rossz fizikai vagy pszichés állapotunk.

Az elkövetkező részben azzal szeretnék segíteni Önök-nek, hogy bepillantást nyújtok a különböző fázisokhoz kap-csolódó érzelmekre és néhány apró technikát is bemutatok, miként lehet az adott érzelmet, veszteséget úgy megélni, hogy közben fel is dolgozzuk azt, és az elengedésünk is minél „túlélhetőbb” legyen.

Van úgy, hogy az ember már érzi vagy akár tudja is, hogy valami véget fog érni. Így van ez egy halálos betegségben szenvedő szerettünk esetén vagy egy párkapcsolatnak a végé-hez közeledésénél is (ha tudatosan éli valaki az életét). Ekkor az ember igyekszik felkészülni az elválásra és ez a folyamat nemcsak megkönnyíti (hiszen van időnk felkészülni a válto-zásra, illetve átgondoltan megtenni a változás egyes lépéseit), de meg is nehezíti az elengedést, hiszen ha az szeretetteljes (minél kevesebb „fájdalmat okozzunk” törekvésű), akkor tovább erősítheti a ragaszkodást. Ebben a fázisban nagyon sokat segíthet, ha őszintén beszélünk egymással, segítünk egymásnak az elengedésben, és bár megéljük még azt, ami

megadatik (haldokló esetén), de elkezdjük a távolodást és annak feldolgozását, hogy elveszítjük a másikat, a munkán-kat stb. Ebben a szakaszban is sokat segíthet, ha érzelmeinket leírjuk és szembenézünk velük. A naplóval őszinték tudunk

lenni, s mindezt úgy, hogy nem kell vele a másikat ter-helnünk.

A sokk fázisában, amely néhány perctől néhány napig is tarthat,

attól függően, hogy mennyi-re volt váratlan a veszteség,

milyen kapcsolat volt az elengedő és az elengedett között, van-e feldolgozat-lan ügyük (bűntudat). A „változás” (elhagy-lak…, elválok…, elbo-csátjuk…, baleset érte és meghalt…) hírére, a

sokk hatására különbö-zőféle reakciókat mutat-

hatunk. A tagadás, illetve a kiüresedés és bénultság mel-

lett jellemzően megjelenhetnek az érzelmi viharok, illetve emoci-

onális kitörések. Ezt a szakaszt a kont-rollhiány jellemzi, függetlenül attól, hogy ez a

„közömbösség” vagy az „impulzív érzelmek” feletti kont-rollvesztésben mutatkozik meg. Mi segíthet itt? Szeretteink segítőhálója, amely körülveszi a szenvedő lelkünket. A köze-li hozzátartozók, barátok, munkatársak sokat tudnak abban segíteni, hogy az általunk nem birtokolt kontrollt megadják. Fontos, hogy ne akarjuk gyászoló szerettünknek megmonda-ni, hogy „sírjon vagy sem”, hogy „szedje össze magát”, hogy az a „„mocsok” meg sem érdemli”… és így tovább. Ahogy

2011. II. évfolyam 8. szám

Az elengedés, gyász

együtt jár a szomorúság, a két-

ségbeesés érzésével, a fájdalmas, nyo-

mott hangulattal, a külvilág iránti érdeklôdés

csökkenésével, a szeretôképesség elveszt é sével,

az aktivitás csökkenésével, a gyászolandó személyre,

kapcsolatra, karrier-elkép-

zelésre… való emlékezés

kettôsségével, részben

vággyal telve, részben

kétségbeeséssel

fûszerezve.

46Lélektôl lélekig

Gyász és elenGedés

46

az angol is mondja shoulder to cry on legyünk, azaz támasz, amely megtartja a gyászolót, de nem írja elő az elen-gedés mikéntjét. Ne ítélkezzünk, ne mondjunk véleményt, csak hallgassunk vagy kérdez-zünk, de hagyjuk, hogy a gyászoló saját érzéseivel és gondolataival küzdhes-sen meg s ne a milyeinkkel. Ebben a fázisban sokat segíthet a Bach cseppek közül a jól ismert elsősegélycsepp, amely az érzelmi kiborulásokat és közönyö-ket kiváltja egy elviselhető „harmonikus” fájdalommegéléssel.  

A kontrollált szakasz az, amely a veszteség tudatosulásától a lezárás fizikai bekövetkezéséig (pl. elköltözésig, temetésig) tart. Ilyenkor az elengedő az ügyek intézésére fordítja a figyelmét, szembesül azzal, hogy jövő-beni életét az elvesztett személy, munkahely stb. nélkül kell élnie. Ez a stádium gyakran álomszerűnek tűnik, mivel az események úgy tűnnek, mintha nem is az elengedésben levő emberrel történnének meg (személytelenül, robotként cse-lekszik). Ahogy az előző szakaszban, úgy itt is sokat segíthet a társas támogatás, a Bach elsősegélycsepp, vagy akár a „ten-nivalók listájának írása”, hogy minél több kapcsolatot tud-junk a változással, az új életünkkel kialakítani és fenntartani.

A tudatosulás szakasza a gyász, elengedés legösszetettebb szakasza, ekkor egyre több területen szembesül az elengedő a veszteség okozta kínnal és mindennapi, már megszokott és kialakított rutin hiányával. Ebben a szakaszban általá-

ban a társas támogatások is ritkulnak, ami részben tovább nehezíti az elengedés fájdalmának meg-

élését, ugyanakkor elősegíti annak feldolgozását. Ennek a szakasznak egyénre jellemző érzelmi viha-

rai és kavalkádjai a magány, a bánat, a tehetetlenség,

2011. II. évfolyam 8. szám

Az elengedés,

gyász során a legnagyobb

segítség, amit adhatunk,

az a szeretetteljes elfogadás

és támasz (nem a

tanácsok) nyújtása.

a megkönnyebbülés, a megsemmisülés, a félelem, a szo-rongás, az üresség, a harag, a megsemmisültség, a bűntudat és az önmarcangolás. Ekkor éljük meg kognitív képessége-ink megváltozását is, mint a reakcióidőnk megnövekedé-se, szelektivitás, a veszteséggel (pl. válás, halál) kapcsolatos fixált gondolatok dominanciája, jellemzően a múlt újra-élésével, mágikus gondolkodás megjelenésével és döntés-hozási zavarokkal (döntésképtelenség vagy számos, gyors döntés meghozása). A gyászoló szociális kapcsolatok irán-ti vágya paradoxitást mutathat, mivel egyszerre van jelen a visszahúzódás, egyszerre vágyik az egyedüllétre, de a meghitt beszélgetésekre is. Mindezen pszichés és viselkedéses elen-gedési tünetek mellett szomatikus distressz állapotok (hir-telen fellépő testi tünetek és ahhoz kapcsolódó szomorúság és feszültség) is megjelenhetnek. Ebben a szakaszban a bará-tok, családtagok abban tudnak segíteni, ha hagyják a gyászolót az elengedés fájdalmát megélni, de ügyelnek arra, nehogy bele-ragadjon, és a kétségbeesés és feladás állapotába kerüljön a krí-

zist megélő. Az átdolgozás szakaszában a tolakodó emlék-képeket felváltják a tudatos emlékezések,

amelyek során a fájdalmasak mellett egyre több szép emlék is megjelenik. A tuda-tosulás és az átdolgozás szakaszai általá-ban hónapokig tartanak, és egymástól nem különülnek el élesen. Bár még itt is a veszteség (a volt férj/feleség, mun-

kahely, az elhunyt) áll a gyászoló gondo-latainak középpontjában, de az érzelmek

intenzitása csökken, az elkerülő magatartás enyhül és erősödik az az érzés, hogy képes túl-

élni ezt a helyzetet. Míg az adaptáció fázisában a gyá-szoló már úgy éli meg a veszteséget, mint ami/aki benne él

tovább. Az elengedőnek kialakul új identitása, világképe, a jövőre irányultság és az újbóli nyitottság lesz rá jellemző, továbbá ekkorra már elsajátítja az új élethelyzet adta szerepe-ket, így képes feladatainak ellátására, megszűnnek testi tüne-

47Lélektôl lélekig

Gyász és elenGedés

2011. II. évfolyam 8. szám

ség ér (elköltözik a barátja, meghal a szeretett kisállata, elhagyja első nagy szerelme, oda a sportálom, vagy meg-hal egy szerette) gyakran megjelenik nála az agresszivitás, a magatartászavar, evési zavarok, a bűntudat, esetleg a mági-kus gondolkodás (ő okozta a bajt). A csecsemőknél három szakasz figyelhető meg a tiltakozás, a kétségbeesés és harag, majd az elfogadás. Nekik a testi érintéssel, szeretgetéssel, szük-ségleteik minél pontosabb kiszolgálásával tudunk a legtöb-

bet segíteni. Az idősebb gyermekek elengedési folyamatára a késleltetett gyász jellemző. Azaz

Az elengedés,

gyász mindenkinél más és

más érzelmi küzdelmet jelent,

s amelyre sok minden

hatással van, még a nemünk

és korunk is.

tei és újra a jelenben él és a jövő felé tekint. Itt a fókuszban már az új célok, a jövő építése áll, úgy, hogy közben a megsza-kadt, elképzelt, megélt, valaha folytonos múltat–jelent–jövőt helyreállítjuk, és integrált egésszé dolgozzuk. Már érezzük, van magyarázatunk arra, hogy mi miért történt, értjük mit üzen a veszteség nekünk, s miért kellett megélnünk az elmú-lást. Azaz nem kínoznak tovább a „miért” kérdések.

Kedves elengedők, gyászolók és segítő szerettek! Fontos tudnunk, hogy gyászunk függ nemünktől és életko-runktól is. Ezt a segítő barátoknak, család-tagoknak figyelembe kell venniük. Az érzelmi és szociális gyászfeldolgozás a nőkre jellemzőbb. A nők általában erősebben élik meg a bűntudatot, a bánatot, viszont keresik a társas támogatást gyászuk enyhítésére és könnyebben formálják szavakká érzéseiket. Míg a férfiakra álta-lában a kognitív, magányos, kontrollra és cselekvésre törek-vő gyász jellemző. A férfiaknál a harag, a düh, a szorongás és a kontroll elvesztésének félelme szokott intenzívebb len-ni. Általában magányosan gyászolnak, hajlamosabbak az intelektualizációra (értelmileg gyászolnak, azaz magyaráza-tokat keresve hárítják érzéseiket) és a „megoldok mindent” szerepet felvenni, mint a család oltalmazója. Általában nehe-zebben tudják megélni gyászukat, mivel kettős elvárást kel-lene teljesíteniük: a szocializációs folyamatoknak köszönhető „egy férfi mindig erős”, de ugyanakkor „legyen képes megél-ni és kimutatni érzelmeit” kívánalmaknak. Tartsuk ezt tiszte-letben, és ne kritizáljuk, ha valaki, akár nemére jellemző vagy attól eltérő módon is gyászol.

Most ejtsünk néhány szót gyászoló gyermekeink lelki, viselkedésbeli vonatkozásairól. Ha egy gyermeket veszte-

48Lélektôl lélekig

Gyász és elenGedés

48

2011. II. évfolyam 8. szám

kezdetekben kisebb intenzi-tásúak az érzelmeik (olyan mintha le lennének fagy-va), majd magatartászava-rok, bepisilési, bekakilási problémák, mutizmus, szo-rongások és félelmek, alvási nehézségek jelenhetnek meg, és a szociális visszahúzódás is megfigyelhető náluk. A ser-dülők gyásza már sokban hasonlít a felnőttekéhez, azonban fennáll a veszé-lye, jellemzőbben a fiúknál, a bűnözői magatartásnak, míg lányoknál a promisz-kuitásnak. Fontos megér-tenünk, hogy a gyerekek az elvesztés speciális eseténél, a halálnál azzal is küzde-nek, hogy el tudják különí-teni a halált, mint fogalmat az elválástól. Mindenkép-pen figyeljünk oda gyermeke-ink elengedési küzdelmeire és szükség esetén kérjük szakem-ber segítségét is. Ugyanakkor akár kisebb, akár nagyobb gyermekeink-nél a gyurmázás, bábozás, más művészet-terápiás technikák mellett sokat segíthet, ha meghallgatjuk őket és válaszolunk kér-déseikre (Miért hagyott el?... Miért nem sikerült…? Most, hogy a nagyi meghalt, hol van?..).

Az elengedés, a gyász igen speciális esete a perinatális gyász (születés körül elvesztett gyermek halála). Tudnunk kell, hogy ilyen esetben a párkapcsolat igen terheltté válik, köze-

ledhetnek is a partnerek, de számos konfliktus is megjelenhet. Meghatározó az önvádlás/vádasko-

dás, a bűntudat érzése, és mint hibás meg-küzdés előfordulhat a további terhességek nem vállalása, illetve az azonnali új gyer-

mekvállalás. Mindenképpen javaslom szak-ember segítségének a kérését.

Az elengedés, a gyász, legyen az akár egy válás, egy álom elenge-dése, vagy egy szerettünk halálának az elfogadása és feldolgozása, min-dig a változás elfogadásáról, a múlt-

nak a jövőtől való elválásától, fájdalmunk, önsajnálatunk és más érzelmeink feldolgozásáról szól. Megjárjuk az elutasítás, a felszakadó érzelmek, a keresés és az elválás pokoli bugyrait, s közben új viszonyt alakítunk ki saját magunkkal és a világ-gal. Ezek mind hozzájárul-nak ahhoz, hogy az elengedő/gyászoló azonosuljon a veszte-séggel, s majd fokozatosan visz-szavonja energiáit a múltból és az életbe, az alkotásba helyezze át. Akkor beszélhetünk feldol-gozott gyászról, sikeres elen-gedésről, ha bekövetkezik az adaptáció a „gyászoló” életé-ben, azaz az elengedett vesz-teség emlékével együtt élve képes életének a folytatására úgy, hogy kiteljesedése folyta-tódik. Az elengedésnél éppen úgy, mint a trauma-feldolgo-zásnál a szublimációnak, mint a feszültségeknek az egyik legmélyebb átdolgozási for-

májának lényeges segítőszerepe van. A veszteségnek a kreatív feldolgozása (pl. búcsúajándék készítése, versírás stb.) nem-csak a gyermekeknek könnyíti meg az elen-

gedést, hanem a felnőtteknek is. Az ilyenkor született „művek” segítik a trauma, a vesz-

teség átdolgozását, azaz az adaptáció fázisába való jutást, valamint fenntartják a kettős tudatál-

lapotot, amely biztosítja az elvesztett álom, kisállat, személy „megtartását”, a kapcsolat újrateremtését és a továbblépést.

Ne feledjük testi tüneteinket! Minden, ami a tüdőhöz (pl. tüdőgyulladás), a vastagbélhez (pl. székrekedés), esetleg a bőrhöz, az orrhoz kötődik, azt jelzi, hogy bánat emészt minket, s nem engedjük el azt, ami rossz, ami lelket-tes-tet mérgező, s így belső világunk és a külső történések egy-másnak feszülnek. Ha ilyen testi bajokat észlelünk, akkor mindig gondoljuk át, hogy mi az, amivel nem nézünk szem-be, és nem engedünk el, hanem rágódásunkkal, agyalásunk-kal a múlt láncainak fogságában tartjuk magunkat. Ahogy az ismert a gyógyulás, az elengedés első lépése, hogy beazono-sítjuk és tudatosítjuk a baj forrását. Csak démonaink megne-vezése után jöhet a „lomtalanítás”, amelyhez iránytűt adhat egy Zen bölcsesség: „Ami jön, fogadjátok, ami megy, enged-jétek! Ennyi az egész.”

Az elengedés,

a gyászmunka akkor

sikeres, ha a gyászoló

újraépíti belsô világát és

elképzeléseit jövôjérôl.

49Lélektôl lélekig

Gyász és elenGedés

POSTALÁDAHárom gyermekünk van és egyikkel sem bírunk. Próbál-

tuk fenyíteni, büntetni őket, de ezek sem, ahogy a szép sza-vak és az elmagyarázás sem segített. Rettenetesen megviseli az egész családot, hogy neveletlenek és számtalanszor kellemet-len helyzetekbe kerülünk miattuk, amikor is megszólnak min-ket neveletlen gyermekeink miatt. Mit lehet ilyenkor tenni?...

Kedves Noémi!Ebben is hathatós segítséget tud nyújtani a kinezioló-

gia, de a családkonzultáció, vagy a kognitív viselkedéste-rápiából ismert zsetonmódszer (egy kidolgozott program, aminek segítségével a helyes viselkedést jutalmazzuk, azaz a nevelés eszköze a motiválás, a megerősítés és nem a büntetés) is. Mindenképpen javaslom, hogy forduljanak szakemberhez, mivel a gyermekeknek keretekre, az egész családnak pedig nyugalomra van szüksége, ahhoz, hogy újra jól érezzék magukat egymás társaságában, és a gyer-mekek érzelmi, kognitív és szociális fejlődése ideális és har-monikus legyen.

Kedves Olvasó! Következő számunkban a gazdasági vál-ság okozta szorongásokról, és azoknak a gyermekek lelkébe való begyűrűzéséről és kezelésről ejtek néhány szót. A kérdése-

ket a mona@mmmonline.hu e-mail címre várom, amelyekre örömmel válaszolok Önnek e-mailben vagy a rovat hasábján. A www.lehetosegekhaza.hu honlapomon pedig további érdekes információkkal fogadom Önt.