AZ ERBÉJ^STI VEGETÁCIÓKUTATÁS TÖRTÉNETE, JELENLEGI HELYZETE SS EREDMÉNYEI GYAKORLATI ALKALMAZÁSA*

Dr.Csapódy István

1* Magyarország erdészeti viszonyainak^rövid jellem­zése

Magyarország Európa kis országai közé tartozik. Terü­lete 93 020 krf, pontosan 9 303 054 ha, tehát nem éri el Euró- .pa területének 1 %-át, népesség pedig Európa lakosságának 2%-a alatt marad'/10,o "millió/. Természeti földrajzi helyzetét KÖ- zép-Zuróűáb^n meghatározza az a körülmény, hogy a Kárpátok hegyláncával körülvett medencében fekszik, távol az Atlanti- óceántól, de még a Földközi tengertől is. Ennek megfelelően égha;l atácan a kontinentális vonások érvényesülnek l'eginkább; az cceánikus/atlantikus/ éghajlati jelleg c3ak időnként 03 k'iz-árJlag a hegyvidéki tájakon érzékelhető, űrig' az ország dé­li részén - a Dunántúli Középhegységet elérve - szubmediter- rán /adriativ/ klimahatások is jelentkeznek. 5 sok szálból összefonódott,•rendkívül bonyolult éghajlat a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó Középduna-medéncében kedvező feltételeket teremtett a különféle alapkőzeteken /dolomit, mészkő, bazalt, andezit, csillámpala, gneisz, lösz;. *'-/> a pcsztglaciális óta megindult és egyre tartó talajfej lód - shez, ezen keresztül a változatos vegetáció és a gazdag erdőtenyészet kialakulásához.

x%z a tanulmány külföldi tájékoztatásra készült, Hágában je­lenik meg a C-.Jahn szerkesztette Handbook cf Ye^etation XII. kötetében; a hazai 'közönség számára magyar nyelven itt kö­zöljük. -Szerk.

661949

Az erdőgazdasági termesztési viszonyok kedvező volta főleg az állományalkotó fafajok gazdagságában mutatkozik megt Összesen 5 többé-kevésbé őshonos fenyőféle és 135 őshonos lom­bosfa ill. cserjefaj, továbbá számos más telepitett fafaj bo- ritja az ország összterületéből azt az 1 558 434 ha erdőte­rületet /1973* évi adat/, amely az ország 16,76 #-os erdő­sültségét adja, Nagyon nehéz pontos statisztikát közölni ar­ra nézve, hogy a főbb állományalkotó fafajok a fenti erdőte­rületből milyen #-os arányban részesednek, még bizonytalanabb megbecsülni a főbb természetes vegetációegységek /asszociáci­ók ill. erdőtipuscsoportok/ részvételi arányát. Legmegalapo­zottabbnak az elsőre vonatkozóan az erdőgazdasági üzemtervek fafaj statisztikai adatai fogadhatók el, minthogy á magyar er­dőknek 98,4 %-a Üzemtervezve van /1973./ E szerint Magyaror­szág erdeinek fafaj megoszlása az alábbi: ,-

K 0csányos tölgy /Quercus Robur/ .............Molyhos V ö lg y /Quercus pubescens/ .........Gyertyán /Carpinus betulus/.-......... .......Bükk /Fagus silvatica/ ......................Akác /Robinia pseudo-acacia/^.................Mézgás éger /Alnus glutinosa/................Kőris /Fraxinus sp./+++......................Hárs /Tilia cordata,T.platyphyllos a,T.argen-

tea/ ...Juhar /Acer campestre,A#pseudo-platanus,

A.platanoides,A#tatarica/............Szil /Ulmus carpinifolia,U.glabra,U*laevis/.Egyéb kemény’ lombfafaj ok ....................Nemes nyár /Populus x euramericana sp./.'....Hazai nyár /Populus alba,P.canescens,P.nigra,

P.tremula/ ............Szil /Salix sp./ ............... ......... .Nyir /Betula pendula/..................... .'.Fenyő ......................................

Megjegyzések:T Incl. Quercus petraea s.str., Quercus polycarpa , Quercus

Dalechampii#Incl. Quercus pubescens s.str. » Quercus virgiliana*

++tncl. Fraxinus Omus, Fraxinus excelsior^ Fraxinus angustifolia Vahl.ssp.pannonica Soo et Simon.

++tícl# Pinus silvestris, Pinus nigra /cult./, Picea abies/ subspont. cult./Abies alba/subsp. et cult./j Larix decidua /cult*/

14,4 %13,0 %10,0 %0,7 %8,4 %7,3 %

22,1 %1,9 %1,6 %

0,8 %

0,6 %0,4 %

11,0 %4,6 %

2,3 %0,8. %0,3 %9,7 %

661950

A felsorolt fafajok természetes /potenciális/ vegetá­cióegységekké /asszociációkká, erdőtársulásokká/ szerveződve — 25o-65o m. tengerszintfeletti magasságok között — legna­gyobb mértékben zonális gyertyános-tölgyeseket / Querco petraeae-Carpinetum et Querco robori-Carpinetum/ alkotnak.

/Sok helyen állományaikat akác-kulturerdőkkel váltották fel /.A gyertyános-tölgyesek- az acidofil gyertyános-tölgyesekkel /Luzulo-Querco-Carpinetum/ együtt - az erdőterületek 30 #-át teszik ki. /V.ö. Borhidi Attila: Magyarország klimazonális térképe, 1961./ A gyertyános-tölgyeseket azonálisan: sikvi- déken a tölgy-kőris-szil ligeterdő.k /Querco-Ulmetum s.l./ ki­sérik /9 %/, termőhelyüket sok helyütt nyárral telepitve be!; hegyvidéken a vízfolyásokat égerligetek /Alnion glutinosae- incanae/szegélyezik /2 %/• Az éger-, a kőris- és nyir-láperdők /Alnion/ száma erősen megfogyatkozott /I %/• A gyertyános-töl- gyesek vertikálisan felfelé — 55o-8oo m tengerszint felettit magasságok között — a bükkösök övébe mennek át /Fagion/. A magyarországi, kevésbé atlantikus jellegű bükkösök /Melitti- Fagetum/ részesedése - az acidofil bükkösökkel /Deschampsio- Fagetum/ együtt - 8 %. A gyertyános-tölgyesektől a sikság felé — 5oo-25o m magasságok közt --- haladva, a zárt tölgye­sek övébe érünk. Utóbbi övnek zonális erdőtársulásai a cse­res tölgyesek /Quercetum petraeae-cerris; 29 , valamint a mészkedvelő tölgyesek /Orno-Quercetum; 6 #/• övükben, kálci- umkarbonát-talajokon extrazonálisan karsztbokor-erdők /Cotino- Quercetum; 3 #/> őskőzeten pedig acidofil tölgyesek /Castaneo- Quercetum ill. Genisto-Quercetum; 1 % / élnek. Acidolfii ter­mőhelyeken, az Alpokalja gyertyános-tölgyes zónájában fenyő­elegyes tölgyesek /Pino-Quercetum/ és mészkedvelő fenyvesek /Myrtillo-Pinetum/ is feltűnnek /I %/. Fentieken kivül a ho­moki, sziki és ártéri termőhelyeket - a jelentéktelen kiter­jedésű ősi erdős-sztyep erdőfoltjai mellett - kulturerdők fdg- lalják el /10 %/. /A közölt #-os értékek Csapodi I. 1964-ben, Magyarország erdőgazdasági tájainak jellemző adatai c. kimu­tatásából, számitás útján kerültek ide; a vegetációegységek területi kiterjedését H. Niklfeld:, Natürliche Vegetation Mittel- europas, Wien* 1973-azines térképe /M=l:2 000 000/ jól szem­lélteti./

A nagyár erdők fafaj összetételen kivül jellemző erdőgazdasági viszonyokra az is, hogy az erdők 59 $-3. száler­dő, 41 3&r j .A sarjerdők szálerdővé való átalakítása folyamatos /Lanszky, 1964/. Xorviszonyok tekintetében fiatalos az .1 3 ,7 %-a,középkorú 44,4 idős állomány 12,9 %• Kezel*-; állo­mányok korosztálymegoszlása 1973-ban az alábbi

1 - lo éves 22,6 % '1 1 - '2o éves 2o ,1 %21- 3o éves 17,1 %31- 4o éves 11,3 %41- 60 éves 16 ,9 %51- 80 éves 7 9,1 %31-loc éves 2,9 %loo év felfetti 0,9 %

Rendeltetés szerint, az összes erdőgazdálkodásra ki­jelölt területből 84,4 % szolgálja a közvetlen fatermel est;9 ,7 % egyéb rendeltetésű /vízügyi, termelőszövetkezeti, ter­mészetvédelmi stb./; 5,9 % pedig egyéb részletek /szántók kert, udvar, stb,/ területéből adódik. A fatermeiésre kije­lölt erdőterületből kb. 9 ,7 # /152 080 ha / rontott erdő /vagyis a gazdasági küszöb alá esik/: özek fátlmege egy hektárra eső átlagos folyóncvedéktcl / 4 i5/ messze elmarad.

Magyarország összes erdeinek élő fakészlete 179 887 411 s? 3 ennek zöme /I67 596 193 a?/ a fatermelésre kijelölt, nem rontott jellegű erdőállományok r:é3zleté'c5‘! kerül ki; - a ma rád ék 12 291 213 n? az' egyéb rendeltetésű er­dőkben áll. Nevezett fakészletből a népgazdaság évente megkö­zelítőleg 6 millió ti faanyagot termel. Az ország -^anyag-szük­séglete /elsősorban iparijában/ azonban még Így is jelentős mértékben Importra szorul.

Magyarország erdészeti viszonyairól bizonyá­ra nem érdektelen aríftak megemlítése sem, hogy az ország csszes erdőterületének 7o,6 5S-án /I ICO COO ha/ M-zTgazdasági és

6Ó19

Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá>talrt.ccő 23 erdő- gazdaság gazdálkodik. Az erdők 3*5 $$-a állami gazdaságokhoz /mezőgazdasági üzemek/, 1,5 %-a gyéb állami szektorhoz tar­tozik# Mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez tartozik az "er­dők 23,o #-a, birtokossági társulásokhoz és magánosokhoz 1,5 A felsorolásból kitűnik, hogy az■összességében 75,16 $-bar. ál­lami tulajdonben lévő erdőkben egységes központi - irányítás mellett következetes, üzemtervszerű gazdálkodás folyik* A gazdálkodás biológiai jellegű tevékenysége során fontos helyet foglal el:

a/ az erdők természetes felújítása, b/ az erdőterület telepítéssel történő nevelése. ?./- az erdőművelési tevékenység racionalizálása, d/ a termőhelyszerü erdőgazdálkodás.

Mindegyik tevékenységi körben a magyar erdészet, je­lentős sikereket könyvelhet el; a feladatokat a Sopronban székelő "Erdészeti és faipari Egyetem /amely korábban Selmec­bányán működött és Európa egyik•legrégibb erdészeti f-elsőok­tatási intézménye volt/ erdő- és -faipari mérnökei, az Erdé­szeti Tudományos Intézet kutatógárdája és az ország két. szak­iskolájából/Sopron és Szeged/ kikerülő erdész-technikusok együttesen, törekednek megoldani,, Tevékenységükhöz biztos, ala­pokat szolgáltatnak a m.gyar erdészeti vegetációkutatás 7 év­tizedes eredményei is,

2, A ve;-:et-iojóisr; erd'5:-ta::dasá~ 1 alkalmazásánaktörténete

I, Magyarországon az erdészeti vegetációkutatás flo- r i s z t lka i -hö v ény f c 1 d r a ;1 z 1 kutatásokkal vette k-:-ad étét és már az I. világháború előtt standard müvei jelentkezett. Ez a munka FEKETE LAJOS és 31 AT TI? Y TIBOR nagy- '.vállalkozása, az el­ső magyar modern areálgeográfiái mü volt /magyarul 1913-ban, németül 1914**-ben/ a régi Magyarország ’’erdészetileg fontos fa- és cserjefajainak elterjedéséről.” Az ország" fioriszti- kai-növényföldrajzi■felosztására ill. térképének.megrajzolá- sárais - szrr' ' t magyar botanikus /pl.BORBAS, SIMQNÍCAI,6619 • 53 • .

RAPAICS, stb./ mellett - erdészbotanikus is kisérletet tett: TUZSON JÁNOS erdőmérnök /később a Pázmány Péter Tudományegye­tem botanikus professzora/ fontos részletekkel gazdagította /1933/ JÁVORKA SÁNDOR flóratérképét /1925/.

Amikor a trianoni békeszerződés után /1920/21/ Ma­gyarország legerdősültebb területei más államokhoz kerültek /Erdély Romániához, a Felvidék pedig Szlovákiához/, az erdé­szeti szakérdeklődés fokozottan az erdőtlenné vált Alföld /Du- na-Tisza köze, Tiszántúl/ fásítása felé fordult. Ekkior hivta fel elsőként a figyelmet KISS FERENC /1913, 1926/ egyes lágy­szárú növényfajok talaj jelző értékére és kutatta a növényfa­jok, az ökológiai viszonyok és az alkalmazható fafajok köl­csönhatásait. Ezt követte a társulássá szerveződött fajok, azaz a növénytársulások /akkor még növényszociológiai egysé­gek / gyakorlati hasznának felismerése* Az alföldfásitás bio­lógiai alapjául ekkor kezdett alkalmassá válni a cönológiai növényföldraj z♦

11*1. A cönológiai növényföldra.j z /fitocönológia/el­ső eredményeit a J. BRAUN-BLANQUET zürich-montpelli'eri iskolá­jának szellemében fogant debreceni geobotanikai iskola /Prof. SOŐ REZSŐ/ szolgáltatta /1928-30/. Ehhez csatlakozott az első magyar erdészcönológus: MAGYAR PÁL /később az erdőművelés professzora Sopronban/. MAGYAR kidolgozta a homokfásitás nö­vényszociológiai alapjait /1933/a-b, 1936/a/, vizsgálta a buckatipusok növényzetének zonációit /1935/a, 1936/b/, megalko ta Hortobágy szikeseinek /ma Nemzeti Park/ vegetációtérképét /1928/, utóbb pedig a szikesek növénytársulásainak termőhelybe ző értékelésével megvetette a szikfásitás alapjait /1936/c/. MAGYAR PÁL- bár életműve szorosan az alföldfásitáshoz kapcsol­ja, amelyet élete végén irt összefoglaló müve /1960./ jól szimbolizál - volt az első magyar erdész-botanikus, aki erdő- tipus-vizsgálatokat'végzett a középhegységben /1933/d/, keres­te a rendszeresen kezelt erdők tipusai és az erdészeti fatö- megtáblák termőhelyi osztályai /bonitása/ közötti összefüggé­seket /1936/d/, felhivta a növényszociológia és az erdőműve­lés szoros kapcsolatára a figyelmet /1935/b, 1940/.

661954

MAGYAR PÁL úttörő munkásságát erdészkutatók csak aII. világháború után folytatták. Lehetővé tette ezt az, hogy a/ az erdők államosításával /1945/ egységes.központi erdésze­ti irányitás érvényesülhetet; b/ a meglévő erdőállományok mi­nőségi megjavításának és a termőhelyileg helyes fafajmegvá­lasztásnak igénye fokozott mértékben jelentkezett; c/ fiatal erdészbotanikus-nemzedék növekedett fel; d/ a magyar geobo- tanikai iskola akkor már 20-25 éves eredményei széles körben váltak ismertté és alkalmazhatóvá; d/ lehetővé vált más orszá­gok erdészeti vegetáció-kutatásainak, módszereinek és eredmé­nyeinek adaptálása, ill.szintetizálása. /Közülük különösen je~*lentős volt a szovjet erdőtipológiai iskola /M0R0Z0V, SZUKA- CSOV/ és termőhelytipológiai iskola /P0GREBNYÁK,V0R0BJ0V/ ha- tásá; a német A.SCAMONI-H.PASSARGE, a szlovák A.ZLATNIK, a MAGYAR révén már ismertté vált osztrák E.AICHINGER és a sváj­ci E.SCHMIDT módszerei./;f/ Végezetül nagy lökést adott az erdészeti vegetációkutatásnak az ország növényföldrajzi tér- képezé ének geobotanikusok által kezdeményezett beindítása, utóbb egy magyar erdőtipológiai rendszer kidolgozása*

2, Ebbe az időszakba esik MAJER ANTAL /mö. az erdőmű­velés professzora Sopronban/ erdőtipológiai pályakezdése a bükkösök természetes felújítása és az aljnövényzet közötti összefüggés elemzése alapján irt tanulmányával /1952/, vala­mint további munkássága /1956, 1962, 1968./ Nevéhez fűződik az erdatipológiának mint az alkalmazott fitocönológiának a magyar erdőkre vonatkoztatott rendszere /1962/* Ehhez rész- eredményeikkel járultak hozzá BIRCK OSZKÁR-HORVÁTH ENDRÉNÉ /1955/, HÉDER ISTVÁN kopárfásitó erdőmérnök /1954> 1955/j JÁRÓ ZOLTÁN /1955/, ORLÓCZI LÁSZLÓ /ma Prof.ORLÓCZI Kanadában/, TUSKÓ JÓZSEF /1954/, PÁLL ENDRE gyakorlati erdőgazda /1953/, STEFANIK-SZILÁGYI LÁSZLÓ tudományos kutató /1952, 1954, 1958/, SZŐNYI LÁSZLÓ erdőmérnök /19-55/j TÓTH IMRE erdőmemök-erdő- müvelő a Duna-rártérre vonatkozó kutatásaival, /1953, 1958,1959/ és TUSKÓ FERENC /1956/ az akácosok-külturtipusairól irt disszertációjával# /SZILÁGYI/STEFANIK/ LÁSZLÓ ekkoriban RÜDI- GER KNAPP nyomán a vegetációismeret erdészeti alkalmazásával,

661955

felhasználásával, az- erdőművelés és erdészeti ökológia cöno- j lógiai hasznosításával foglalkozott, utóbb más munkaterületrei tért át. TALLŐS PÁL az erdészeti vegetációkutatás és a geob,o- tanika összehangolásán fáradozott /1959/ és kitűnő felkészült-3 ■ségével mintát szolgáltatott a korszerű rét- és erdotipus-ta-| nulirányok megalkotására. Postnumus müve TÓTH 3ÍLÁ-val közösen 3 /1960/wa szentmargitai sziki-tölgyesek mintaszerű komplex fel«| dolgozása. SZODFRIDT ISTVÁN erdőmérnek,, tud. kutató iíAJER A. ? oldalán, majd TALLÓSsal együtt több publikációban az erdészeti vegetációkutatásnak erős termőhelyi /pedológiai-hidrológiai/ töltést adott /1961/a-b, 1964/, később JÁRQ Z. mellett telje-, aen az erdészeti termőhelykutatás művelésére tért át. CSAPODY-s ISTVÁN erdőmérnök- jelen sorok irója - a magyar geobotanikai - iskola szellemében feldolgozta a gyertyános - tölgyeseket /I9É és azelid gesztenyéseket /1972/, erdőgazdaságilag fontos új j csercs-kocsdnyos tölgyes asszociációt irt le /I974/; a Soproni ’iegyv.idák monografikus feldolgozása során /1962,1964/ érvé­nyesítette az alkalmazott vegetációkutatás eredményeit; kidol­gozta az erdészeti vegetációtérképezés/erdőtipológiai/ mód­szerét /1964/, elkészítette két erdőgazdasági táj /Soproni-/ ’ hegyvidék-es Soproni-/dombvidék/ erdészeti vegetációs térké-'; pét. /Közülük az elsőé 1:10 OCO méretarányban, szines nyomat-'"

mint az /első üzemtervi vegetációstérkép 1972-ben meg is jelent./

3- Az erdőtipológiához /I.később/ szorosan kapcsolódó" erdészeti tsrmőhelytipológia alapjait pedológiai vonatkozás- ba. VÁGI ISTVÁN prof. /1931/, .^jd BOTVAY KÁROLY prof. /1944, 1954/ rakta le. Utánuk az agrár-vegyész STEPANCVITS PÁL prof., genetikai talajtipus-rendszerének erdészeti adaptálásával JA-. ’RC ZOLTÁN erdőmérnök-kutató tűnt ki /I963,1966- napjainkig./ JÁRÓ erdészeti termőhelyfeltárás központjává az Erdészeti : Tudományos Intézetet tette. Száktársai közül BABOS IMRE a • homok /1955,2.957, stb./, TÓTH BÉLA a szik/ 1961, ' 1 9 7 /, SZODPRIDT ISTVÁN a homoki és a hegyvidéki erdőtalajok termő- 5 helyi problematikával, termőhelytérképezéssel stb. foglalkoz-i tak, JÁRÓ legújabban /I972/ új termőhelytipus-rendszert munkált ki,6619 í56

Felsoroltak /2. és 3* alatt/ valamennyien erdészku­tatók. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a d/

. alatt említett magyar geobotanikusok közül a magyar erdésze­ti vegetációkutatás különösen sokat köszönhet Prof.SOÓ REZSŐ és Prof.ZÓLYOMI BÁLINT korszakos tevékenységének, s mellet­tük BORHIDI ATTILA, FEKETE GÁBOR, HORÁNSZKY ANDRÁS, HORVÁT A. ÖLI7ÍR, JAKüCS' PÁL, KÁRPÁTI ISTVÁN, PÓCS TAMÁS, SIMON TIBOR, SZU.‘ né-LACZA J.cönol hí munkásságának /V.ö. Excerpta Bo- .tanica Sect.B. ás Soó R..szerk.: Bibliographia synoékologiae hungar i c a e.1S 7 7/•

III. A kísérletes vagy ökológiai növényf öldra,j-z első erdészeti nüvelője. ugyancsak ’a már említett MAGYAR PÁL volt.S tekintetben tanulmányaiban a sziki növények só- es szódatű­rő képességével /1930/, párolgásával /stoma-raüköaés; 1935/, a talajtípusok vízhiányával és szivóerejével, majd a szikfásí­tás élettani-ökológiai alapjaival /gyökértanulmányok/, később homoki növények párolgásával és feltételeivel /1935/b/ fog­

lalkozott.A aynök-ológia speciális területén, a talajmikrobioló­

giában a;; erdész FEHÉR DÁNIEL professzornak kutatásai világ­hírűek. Publikációi /1935-től 1952-ig/ a talajok összetételé­re, széndioxid-lélegzésére, táplálkozására és szervesanyag- termelésérs, a nitrogén körforgalmára, a foszfor- és kálium- ■’dálkoő'tsra, a talaj baktériumok biológiai folyamatainak pe-

riodicit?' /aciditás, humusztartalom/, annak az időjárási tényezőkké való kapcsolatára, a talajjelző növényfajok pH-ha- íárértékeire, az erdőtalajok-mikorhiza-kapcsolataira, stb. vo­natkoznak. Az ugyancsak erdész Prof.BOKOR REZSŐ-vel dolgozta ki

D. a homoki és sziki talajok mikrobiológiáját. FEHÉR Ta­laj mikro biológiája 1951-ben jelent meg. - BOKOR R. a mikor- hiza-gombákkal /1958, 1959/, a Rhizobium leguminosarum-mal /akkor még Bacillus radlcicola/ -foglalkozott behatóan /1936, 1938/ az aerob cellulózbontó baktériumok vizsgálata során uj fajként a Mycococcus cytophagus-t irta le /1929, 1930./

Jóval később s már szorosan a vegetációkutatáshoz kapcsolódva, egy másirányá synökológiai vizsgálódás terméke 6619

57

a fontosabb lágyszárú növényfajok ökológiai jel énekmegállapítására vonatkozó első magyar kísérlet ‘.rdész-botanil us /CSAPODY, SZODFRIDT, TALLÓS/ és három 6; ...ütanikus /HORÁNSZKY, SIMON, PÓCS/ összefogásából /1963/.

Fentiek ismeretében, a fontosabb alkalmazási terüle­tek /témák/ csoportositásában tekintjük át az erdészeti vege­tációkutatás korszerű eredményeit.

3* Fő alkalmazási területek

jyl Ti olójgiai r endsz erék

Az erdőgazdasági üzemtervel^ készítésével kapcsolatban- különös tekintettel a fafaj megválasztásra - felmerült az erdőállományok, ill. a termőhelyek tipizálásának igénye'. Az *az álláspont alakult ki, hogy "többé-kevésbé természetes nö- vénytakaróju területeken q fitocönózisból ill. az erdőtipus- ból való kiindulás a helyesebb, mig a természetes vegetáció­tól többé-kevésbé megfosztott területen a termőhelytjlpusok felállítása indokolt J bár ott is segrl ,-3Ór;ül hívhatók termé­szetes vegetáció maradványfoltjai/" /ZÓLYOMI 1954/55/* Ennek megfelelően természetes erdőállománnyal borított sík-, domb- és hegyvidéken az erdőtipológia, mig szélsőséges adott­ságú kultúrtájakon /homok, szik, ártér, mezőgazdasági terület, stb./ a termőhelytipológia alkalmazására került Magyarorszá­gon sor#

3*1.1. Erdőtipológía

Az erdőtipológia a vegetáció tanulmányozásának ered­ményeiből született; erdészeti célú alkalmazott fitocönoló- gia* Feladata az erdők tipizálása; egysége - a fitocönölogia alapegységéhez, az asszociációhoz hasonlóan - az erdotipus.Az erdotipus azonos, v. közel azonos növényi összetételű,ha­sonló termőhelyü /ökológiájú/ - következésképpen azonos gaz­dasági viszonyok között azonos erdőgazdálkodást igénylő - erdá-6619

58

állományok összessége* -Nrdőtipusok a maguk jellegzetes nö­vényi /fás és lágyszár:: -z etet elükkel nemcsak florisztika- ilag értékelhetők, hanem mindig bizonyos, meghatározott ter­mőhelyi adottságokra is utalnak s ezért ökológiai tartalmuk van. Ha tehát ismert, hogy adott helyen melyik erdotipus mi­lyen termőhelyet jelez,- akkor a direkt termőhelyfeltárás he­lyett indirekt úton, a növényzet alapján kellő biztonsággal táj ékozódhatunk.

Az erdotipus'. - ökológiai és gazdasági tartalma miatt - nem azonosítható maradéktalanul a fitoconológia egyik kategó­riájával sem; legközelebb a szubasszociációhoz áll. A rokon' erdőtipusokat MA JER' A. - aki a ma Magyarországon alkalmazott erdőtipológiai rendszert kialakította - erdőtipus-csoportok- ba foglalta. /Ezek az asszociációknak felelnek meg. /A^ erdő- tipus-csoportokat eü/dőtársulás-csoportokbe /asszociációcso- port/ vonta össze. Utóbbiak száma 14 lucosok, erdei- és fe- ketefenyvesek, 'bükkösek', sziklaerdők, gyertyános-tölgyesek, patakmenti ligeterdők, tölgyesek, erdősztyepp-tölgyesek, ár­téri erdők, láperdők, nyiresek, nyárasok s akácosok. /Az el- 3Ő 3 ás az utolsó 2 csoport kultúrerdőket foglal magában./ Felsoroltak a talaj savanyúság alapján acidofil és basifil ágra válnak ezét, ezeken belül a talaj vizeliátottsága sze­rint, vízgazdálkodási fokonként még tovább differenciálódnak.A 8 vízgazdálkodási fok /szélsőségesen száraztól vizesig/ bő lehetőséget nyújt a termőhelyi különbségek domináns növény­fajjal történő megjelölésére. Az erdőtipusok megnevezése ugyanis a társulás uralkodó lágyszárú növényfajának és a fás erdüoipuscsoport /asszociáció/ nevének\összekapcsolásával tör­ténik /Pl. Melica uniflora - bükkös, Vaccinium myrtillus- mészkerulő tölgyes, stb.A Az egész r:ndszer szemléltetésére szolgáljon a bükkösök kiragadott sémája: *

6619 59

IV. Bükkösök

A/acidofil/ B/basifil/Asszociáció ' . Vizgazdasági f#

Deschampsio-Fagetum Mészkerülő bükkös

Melitti-Fagetűm s.1 # Gyertyánelegyes bükkös

'perxerofil - *r.raxerofi^ Vaccindum myrtillus

Dicranum-Polytrichum -

3.Xerofil Luzula albida Calamagrostis arundinacea

Melica uniflora

4*Subxerofil Melica uniflora Carex pilosa Poa nemoraÜ3 Festuca drymeia

5*Mesofil - Asperu^a odorata Nudum'

6.Subhygrofil Oxalis acetcsella Mercurialis perennis A e g o podium podagraria AI1 ium ur s inum Lamium &&leoiiio 1 on '

7 #Hygrofil Dryopteris filix-mas Athyrium filix-femina Impatiens noli^tangere Lunaria rediviva

8.Ultrahygrofil - -

3*1.2 Termőhelytipológia\

A termőhelytipológia a termőhely /kiima + talaj + vizrajz + domborzat/ - de elsősorban a talaj - tanulmányozá­sának eredményeként született. Feladata a tágabb értelemben Vett termőhely tipizálása; egysége - az eraotipológia er£ő- tipusához hasonlóan - a termőhelytipus, A termőhelytipus az erdőtenyészet tekintetében azonos hatású /vagyis a növényzet­re ható természeti tényezők komplexuma tekintetében / azonos területrészek összessége /POGR'EBNJAK/. JÁRÓ Z. szerint - aki­nek nevéhez a ma Magyarországon alkalmazott termőhelytipoló-

661960

gia fűződik - a termőhelytipus "közel azonos lelimája, hidro­lógiáid és talajú termőhelyek átlaga, amely valamely növény­társulási tipus életfeltételeit kielégíti”♦ A termőhelytipus megállapitása főként direkt módszerekkel /klimamérés, talaj­profil vizsgálata, stb./ történik. A genetikai talajtípusok ismérvei közül a termőréteg vastagsága /sekélytől mélyig/ döntő jelentőségű. Külön hangsúlyt kapnak még a felszíni viz- ellátottság és a talajvjpviszonyok. A rendszer kísérletet t.esz *un. teszt- erdőtársulások beiktatásával a termőhely- és erdőtipolegia összehangolására /1970/. E szerint a Magyaror­szágon előforduló négy klimatikus zónát blikkös, gyertyános- tölgyes, kocsánytalan tölgyes, ill. cseres és erdősztyepp társulással jelöli. Ezeken túl a különböző hidrológiai adott­ságok /vizhafástól független, változó vizellátású, szivárgó vizű,, időszakos v'izhatású, állandó vizhatású, felszínig ned- veg/, a genetikai talajtípusok és a termőráteg-vastagság a döntő. Alkalmazása úgy történik, hogy az adott eraősóna jel­lemző fafajával megjelölt klimatipuson belül meghatározást nyer a genetikai talajtípus, annak terrnőrétegvaatagsága fizikai talajfélesege; ezek pedig a rájuk ható hidrológiai tényezők függvényében kerülnek ábrázolásra. Minden gy megha­tározott termőhelytipusnak egy több célállomány fölei meg* A( táblázatból a várható fatermés és célszerű vágáskor is ki­olvasható. Például álljon itt a rendszerből kiragadva bük­kös klimájd termohelytipusok és célállományaik egy csoportja:

\

Bükkös klímájú termőhelytipusok és célállományaikGenetikai talaj tip. l.Többletvizhatás-

tól független 2. Változó víz- 3.Szivárgó ellátású vizű

A^yagbemo- soaásos barna er­dőtalaj43.ABE

‘ KME.’V. PSZ LP - 80 EP - SO B -loo

MELY V Ü. LP - So EGYP-7o B - 12o

ÍME. V.tf. LP- 8o EGYP-70 B - 12o

JKMÉ.V.tÍDS

MÉIyV.FN.

IMÉ. V.Flíé EG

LF - 80 SGYP-70 3 - 12.0 LP- .So EC-YF-70 B - 12o LP- 8o 2GYP-70 E - 12c

661961

Pseudo - KMÉ.V.FSZ.1F- 3o SE.AG.VLT.LF. Kíffl.V.Ü. LF- 80glejes ' EF- 9o BF. EF- 80barna er- B -loo KST. B -loodőtalaj MÉLY V.Ü. IF- 80 Kllá.AS."- 1F. MÉLY.V.FIIfLF- 8044.PGBE 3'"12° f * f - 8 0

AG.FSZ. LF- 80 a* —j-<20B -12o

3 #2 Erdész et_l .ve£etáció-__é £rd ő t. íjdu3 tér kéj e zé gA vegetációs egységek /ill.^erdőtipusok/ térbeli ki­

terjedését már régóta ábrázolják térképen* Magyarországon az első vegetációs térképek 1928-1932 köztv születtek /MAGYAR P.: 1928, Hortobágy; M=l:75 000- ZÓLYOMI B.: 1930, Magyarország; M=1: 2 200 000- ZÓLYOMI 3.: 1931, Mohos tavak; M=l:2000- SOÓ R.: 1932, Tihanyi félsziget; M=l:2000, stb./‘» Az ország­ról az első átnézetes térképet SOÓ R./ 193.3, M=l: 210 000/, majd ZÓLYOMI B./1934, M=í:100 000/ készítették/,

3.2.1 A szorosabb értelemben vett erdészeti vegetáció­térképezés környező államok analógiájára, az 50-es években, botanikusok kezdeményezésére indult meg. ZÓLYOMI irányításával JAKUCS ?., BARÁTH 2. és HORÁKSZKY A. késjitetták' el a Bükk- hegység 1:10000 méretarányú két erdőtipustérképét /1954/> s tettek konkrét kísérletet az erdőrészletek erdőtipusok sze­rinti elhatárolására. A mintát utóbb erdészbotanikusok kö­vették. A Bakony hegységbe^ /Ugod/ és a Budai hegvekben /Bu­dakeszi/ MA JER, A. é«s akkori munkatársai /SZODFRIDT I., TALLÓS P«/, a Bük?: hegységben /Bükkzsérc/ éS a Mátrában /Felsőtár- kanyj, Tarnavölgy/ ÁITKY GY. , JÁRÓ Z. és SZŐNYI L., Dél-Bakony- ban /Devecser, Széki-erdő/ TALLÓS P*, a Gödöllői dombvidéken TUSKÓ F. /Valkó/, Somogybán /Zákány/ RUMSZAUER J., Budakeszi körül KIRÁLY L, és SZOMBATHELYI, Zalában VÖLGYI L., I\Tyűgat- Dunántúlon /Egervár/ és Somogyban /Karád/ SZODFRIDT I., a Pi­lisben SZEPESI A., Sopron körül CSAPODY I. vegeztek erdészeti célú vegetáció - /ill.erdotipus-/ térképezést#' Felsoroltak munkái közül csak TALLÓS M= 1:20. OOO-es térképe /1959/j SZE­PESI A. pilisi térképlapja /M=l:lo 000/ jelent meg /1966/, továbbá- CSAPODY I. szines, két vegetációs térképe /M=l:10 000/ a Soproni hegyvidékről /I963, mint az érvényes üzemterv tar­tozéka. /Utóbbiból egy részlet mint módszertani példa ie meg- 6619

jelent 1964-ben. /A. felsorolt térképek /térképezések/ a min­denkori potenciális /természetes/ erd&társulásokat ábrázolják./

3*2.2 Erdővel boritott területekről igen nagy számban' készültek elsősorban nem erdészeti célú, de erdőgazdaságilag azért jól hasznosítható .térképek botanikusok vegetációkuta­tásainak eredményeképpen. Ezek 1951**ig csak szórványosan /különösen ZÓLYOMI/, utána a MTA‘szervezésében rendszeresen /különösen JAKUCS P./ folytak, ill. folynak. A legjelentősebb, erdőtársulásokat ábrázoló /tehát nyiJLt növénytársulásokat fel- tüntetőket nem/“megjelent térképek a következők: ^

BODROGKÖZ* GY. 1958. Tiszazug M= 1: 10 000BORHIDI A.- J.KOMLÓDI M. 1959. Baláta-tó. 1: 15 OCOCSAPODY I. 1963. Soproni hg M= lí- 10 000

1964. VashegyVáris/Sopron/'

lí 10 0001964. M= 1: 20 OOö

DEBRECZY ZS. 197-5. Balatonfüred-Csqjpak ,M= ?

FEKETE G. 1964. Kelet-Bakony M= 1: 5 0001965. Gödöllő M= 1: 10 0001966. Pálházi^hegy M= 1: 5 000

HARGITAI Z. 1939. Longerdo M 1.: 20 000H0RÁSS3KY A. 1957. S z en t m ih £ i yh 0 gy M= .1: 27 000KORVÁT A.O. ■1954. Heesek hegység y 1: 4 390

1959. Mecsek hegység 1:ISO 0001961. Kelet-Mecsek M= 1: 50' 000

ISÉPI I.1972. Mecsek .hegység

Kelet-VértesM= 1: 50 000

1970. M- 1: 25 000JAKUCS P. 1950. Tornai Karszt M= 1: 10 000

1: 25 0001954. Bükk hegység

Gálya-völgyM-- Ír 10 000

1959. /Bakony/ M=i 1: 10 0001961. Nyugat-Bükk M= 1: 16 7001961. Csdkvár /Vértes/ M-- 1:100 0001961. R e ni e t e s z ur d 0 k

/Buda/ M= 1:100 000 ^JÁRAI-KOMLÓDI M.«

1966* Éadac3ony ■M= 1: 18 000. 195o. Mad sneia-erdő

/Turján vidék/ M= 1: 25 000KOVÁCS M. 1964.

1.1960,Vá rh e gy/Má t ra/ M- 1: 15 000

KOVÁCS M.-MÁTHE .Nyugá t-Má t ra M= 1: 25 000PÓCS

1962. Gyöngy ősi S á rh e gy ' M-1: * 4001958. SzŐca /Örség/ M= 1: 10 0001960. OTy.-Dunántúl M- 1:750 0001962. Vendvidék M= 1: 25 000

SIMON T. TALLÓS P.

1957. Észak-Alföld M= 1: 10 00019^9. Széki erdő M= 1: 20 000

6619

TÍMÁR Lé 194a. Tisza-sziget M= 1: 1 650 1950* "Tiszaártér Sze­

ged és Szolnokközött M= 1: 5 960

1559. 'Tiszazug M= 1: 83 000ZÓLYOMI B. 1934. Hanság M= 1:100 000

1939. Bátorliget M= 1: 20 0001954. Bükk hegység M= 1: 10 000 197 4.. Ifj s z en t mar g 1 ta

/196b/ M= 1: 8 000Nem publiká3.t térképek: CSAPODY I* /Soproni Laitaicum: Szár- ■halmi .erdő-. és-DudlesíZ erdő, -M=l-:10 000/, HORÁíí-SZKY A /Szerr endre-Viseg£ádi hegység/, JAKUCS P. 14 térképlapja. Kelet-Ma gyarország területeiről, továbbá a balatonielvidóki sziget­hegyekről /Csobánc, Szt.György-hegy, Balatonarácsi Pétdrhegy sfcb./ a csákvári Kerekhegyről /Vértes/ stb. /?5=1: 200 000/; KÁRPÁTI I. /Balatonpart,“Fertő-tó/, KOVÁCS M. /Mátra-Dráva- ártér/, SIMON T. /Csevharaszt/, stb.

A nagyléptékű átnézetes térkepek közül erdészetileg értékesíthető adatokat tartalmaz BORHIDI A, Magyarországnak Walter-fele diagrammok alapján szerkesztett kiimazónáiig te: képe /1961; M= 1: 2 000 000/, SOÓ R, térképé Magyarország ve Rotációjáról /1962; M= l:t2 600 000/ és ZÓLYOívMé /1967? M=l:1 500 000/ Magyarország Nemzeti Atlaszéba-- Xczép-Europa HUECK-féla vegetációtérképén /1937; M 1: ,0 000/ és K*NIKL- FELD atlaszán /I973; M=-l: 20C 000/ a magyar területeket ZÓ- ' LYOMI ábrázolta. /Utóbbinál Albánia /térkőé részben JAKUCSI *P. munkája/. v

3*2.3 A direkt termőhelyieltáráson alapuló termőhely- térképek közül az első BIRCK' O.-HORVÁTHNÉ-JÁRÓ Z. munkája a Gödöllői dombvidékről /Valkó. 1954/* A homoki tájakon BABOS I; ternőhelyláncok alapján ábrázolta a talajtípusok éa a növény-: zet elhelyezkedését* Eljárása során különös hangsúlyt kapót* a talajvíztől való távolság. A termőhelyrészletek elhatáro- %'Alását u.n. tesztfafajokkal /óriás nyár, akác, fehér nyár, erdei- és feketefenyő/ oldotta meg. Eredményeiről számos ■*; részlettérképet közölt /1962-től, ált.-bán M= 1: 5000-ben/. Babos térképezéséi közül különösen a bugaci volt nagy. je-< lentőségü, mert itt a IUFR0 1961-1 bécsi kongresszusának ha- 6619

64

tározata értelmében módszerét as NDK-beli D.KOPP komplex el­járásával vetette össze /I964/. A szikes termőhelyek térké­pezésében TÓTH B. i-Unt ki /Püspökladány, Ujszentmargita,1966, 1972/ terraohelyminősitéai térképlapot ia szer­kesztett. kísérletek /JÁRÓ/, amelyek a termőhelyti­pológia egyoidaiu alkalmazását a hegyvidékre is kitérjeszte-

kivánták, csalódást- okoztak.

2*2 ái erdőmüv el és / erdő az dagági. tájak/_

r.Iind az erdő- és termőhelytipológia, mind térképi áb­rázolásuk megfelelő keretet kapott a táji erdőművelésben. Ma­gyarország erdőgazdasági tájbeosztása BABOS I.-től származik /1954/. Azt "a célt szolgálja, hogy a természeti viszonyok tájanként összeegyez tethe.tő tényezői szerint” lehessen "ter­vezni a csemetetermelést, legyenek megválaszthatok az ülte­tésre fafajok és az agrotechnika." Beosztása szerint az ország 6 táj csoportra /Ny uga t - Dunántúl % Dél-Dunántúl, Kis­alföld, i-iagyalföld, Dunántúli Középhegység és Északi Közép- hegység/ s ezeken belül összesen 50 erdőgazdasági tájra osz­lik. S tájak és táj csoportok megnyugtató egyezést mutatnak egyéb természetföldrajzi tényezők alapján megvont határokkal, igy pl. Soó növénvfölarajzi tájbeosztásával /1940, 1964, stb./, BORHIDI klirnazonális térképével /1961/, SZÁNTÓ I. éghajlat- jósági görbéivel /1949/, KREY3IG L. és STEFANOVITS P.»talaj­térképével /1~956/ stb. BABOS tájbeosztáaát a gyakorlat elfo­gadta és az erdészeti főhatóság ennek keretében dolgoztatta

/1962-64 között/ a táji erdőművelés /erdőtel ités és er­dőfelújítás/ irányelveit é3 eljárásait.

2.4. Az_erdőmüvelés_tjervezéae_

A "Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújitá- ai, erdőtelepítési- irányelvei és eljáráaai" 7 kötetben /337iv terjedelemben, 2600 példányban/ DANSZKY I. szerkesztésében jelentek száznál több szakember közreműködése mellett.A sorozat tartalmazza az 50 erdőgazdasági táj termőhelyi ada-

661?65

•tait, természetes vegetáció- ill. erclőtipusait, az azokon al­kalmazható célállományokat, anyagszükségletüket /c3emetemeny- nyiség/, az ültetés hálózatát, a'talaj előkészítés módjait, a pótlások és állományápolások típusonkénti technológiáját. A rendsi'.er sajátossága, hogy'l. a talaj előkészítéstől a vég­használatig egyetlen műveletsornak fogja fel az egész erdő­művelést; 2. a vegetációkutatás eredményeit nemcsak a fafaj megválasztásban, hanem egyéb technológiai előírásokban .is hasznosítja. A technológiai rend alapelvei 1972 után - a mó-* dositott "Erdőművelés I-II." megjelenése és a komplex termo helytipus-rendszer bevezetése ui:án - is érvényben maradtak. Az erdőművelés tervezésével megbízott szakember tehát direkt és indirekt feltárás után megállapítja az erdősítésre kerülő te­rület helyét a rendszerben; megállapításait kódolt T-lapokra viszi és adatai alapján kiválasztja a termőhelynek megfelelő Jafajolcat. A T-lapok. továbbiakban pénzügyi bizonylatként sze­repelnek es csak előírásainak maradéktalan betartása esetén kerülnek a költségek - műszaki átvételkor - a gazdálkodó szerv számára kiutalásra.

2*í Az.j&l^mángnjjsveies_raci°nalizálá:sa_

A táji erdőtelepitési és felújítási technológiai uta­sítások alapot szolgáltattak arra, hogy termőhely- ül. erdo- tlpusonként egyszerűsített és gazdaságos erdőnevelési eljárá­sok kerüljenek alkalmazásra. Az erdőállományok nevelésének ezeket a sajátos módszereit összefoglalóan azt állománynévelés racionalizálásának, nevezik ma Magyarországon. Bevézetését a korszerű vegetációkutatás ereclményein túl a fokozódó munkaerő- hiány tette szükségessé. Alapja az a felismerés, hogy az er­dőt ipusok nevelésének alakításában a természetes kiválasztó­dásnak nagyobb" szerepet kell biztosítani*/MAJER 1965, 1968/, a szukcesszió progresszív tendenciáit elő kell segiteni, a ^regresszív szukcesszió pedig az időben és ésszerűen elvégzett állcmányneveléssel feltartóztatható /CSESZNAK 1965/* MAJER el­sősorban optimális termőhelyen lévő bükkös fiatalosokban /Melitti-Fagetűm caricetosum pilosae/ kísérletezett; megálla-

pitotta, hogy el egy arány szabályozó * tisztításra nincs szük­ség, a törzskiválasztó gyérítést /rudas korban/ pedig a kö­zépső szintben kell erőteljesen elvégezni. SZAPPANOS A. /1964-65/ léces- és rudas körű gyertyáno3-kocsár.y talan tölgye­sek /Querco- petraeae-Carpineaetum/ nevelése jutott ar­ra a következtetésre, hogy "amint a főfafajnak töretlen növe­kedést, fejlődést biztosítottunk, fokozatosan — de állandó felügyelet mellett - az állományt hagyjuk magára. Engedjülj:, hogy a biológia objektív törvényei a természetes kiválasztó-

révén érvényesüljenek11. Ugyanő /196b/ ezen erdotársulások- ra nézve hosszabb természetes felújitási^ időszakot javasol. CSESZlíÁK E. a szukcesszió progresszív'tendenciáit /1363,1969/, a fafajok természetes társulásképességét kívánja az ■állománynevelésben nagyobb mértékben érvényesíteni. Utóbbi már az állománycserére váró, u.n. "rontott erdők" átalakítá­sához vezet. M a 'Magyarországon az erdők 9,7 ebbe a kate­góriába esik. Ezeknél az utódállományok megválasztása csakis a vegetáció és vegetációfejlődés alapos-ismerő bében le­hetséges /MAJER, 1953/.

^a 9j rmaz_á3i. körz£tek__és_ £ én bánk-^a^dálkodás

A táji erdőműveléssel rokon a niagsáármar.áni körzetek kialakítása. Erre vonatkozóan az első lépést MIHÁLYI/KAYEfí/ Z. már 1936-ban megtette. Javaslata a nyugat-magyarországi erdei­fenyő /Pinus silves^ris/ más származású erdeifenye-állományok-\tói való elkülönítésére irányult. - az^1000 magsúly alapján#A II. világháború után ugyanőzz el kérdéssel WITT L. /1953, 1956/, majd különösen MÁTYÁS V. foglalkoztak. Utóbbi .emel­kedő eredményeket ért el a magtermő állományok kijelölése /1949j 1952, 1958/, az állományalkotó fafajok származási kör­zeteinek elhatárolása /1952, 1966./, és a hatósági súllyal ren­delkező maggazdálkodási utasítás /1958/ elkészítése torén* Korszakos tevékenységének alapja, hogy magtermő állományok ki­jelölése /1949j 1952, 1958/, az állományalkotó fafajok azárina- zási körzeteinek elhatárolása /1952, 1966/, 03 a hatósági súllyal rendelkező maggazdálkodási utasítás /1.958/ elké^aitá-

6619 67

ae terén. Korszakos tevékenységének alapja, hogy magterme ál­lományok létesítése és fenntartása - származási kérdés. Gene­tikailag megalapozott csakis notipus, az autoch- ton állomány lehet. Ahol őshonos áij.ciuir.yok nincsenek, a nö­vekedést és a fatömegprodukciót /fenotipus/, ill. extrém ter­mőhelyen a termőhelyállást kell döntőnek tekinteni. A kérdéa gazdája- majd utóbb az erdéazeti ^én-bank létrehozója ia - £z Erdéazeti Tudományos Intézet volt. MATYÁS-rhoz idővel BÁNÓ I. /1955/ KOLTAY GY. /1956/, MAGYAR P. /1966/, MARJAI Z. /1963/ csatlakoztak. SZILÁGYI L. az egéaz maggazdálkodást növénycö­nológiai alapon kivánta elméletileg, megoldani /1952/. Nekik köszönhető, hogy már 1957 végén a különböző fenyőfáiéiból 41S, tölgyekből 521, akácból 105, fehér- éa azürke nyárból 70, összesen 1114 magtermő állományt jelöltek ki 7002,04 ha terü­lettel. Ez a szám 1963-ig jelentősen nem változott. 1965-tól a nagy kiterjedésű magtermő állományokat felülvizsgálták éa inkább a kisebb területüek részeaültek előnyben. Az addig alárendeltebb elegyfafajok /hárs, kőris, szil/ ia képviselet­hez jutottak, ám az állományok száma csökkent.

A fontoaabb őahonos éa akklinatizálcdott fafajokra azármazási éa felhasználási /egyesekre telepítési/ körzeteket különítettek el. így az erdeifenyőnek /Pinus silvestris/ BÁTYÁI10 körzetét határolta el; közülük a P.silvestris ssp.pannonion praenoricumi és pannóniai-szigetelőfordulása genetikailag je­lentős. A feketefenyő /Pinus nigra/ Magyarországon kultúrfa­faj ; 8 körzet elkülönítése indokolt, a ssp. austriaca fejlő­désénél a ssp.corsica^a-é jobb. A lucfenyő /Picea ablés/ csak rezervációként, Ny.-Dunántúlon igényel magtermő állományokat /SZŐNYI-UJV/.RI 1970/. A vörösfenyő /Larix decidua/ elitállo­mányaival 2 évtizede TUSKÓ L* foglalkozik, kocsányos tölg nek /Quercus robur/ 7, a kocsánytalan tölgynek < Qu. petraea s.l./ 5, a molyhos tölgynek /Qu.pubescens s.l./ 3 származási körze-*- van. MÁTYÁSnak quercidqlógiai munkássága utóbbiak te,- kintűtebon is a legkorszerűbb felismeréseket érlelte ki /pl.1972, 1974/. A fehér és szürke nyár /Populus alba et canescens, 8 származási körzetét KOLTAY GY. /1956/ alakitott^ ki. Az akác /Robinia pseudo-acacia/ 7 származási-felhasználási kör- 6619 68

zete BABOS I.-től ered /1965/. /További részletek közlésétől helyszűke miatt el kell tekintenünk./ A maggazdálkodási uta- sitás megszabt^" hogy m^ly körzetekből származó magot mely körzetben kívánatos, ill.szabad felhasználni. Sajnos, e te­kintetben még nagyon sok kívánnivaló van, s a fegyelem erő­sen meglazult.

Napjainkban a magtermő állományok ügyben génrezervá- ciók, génbankok is, miután az erdőgazdálkodás speciális kö­rülményei között a génállomány megőrzésének legkézénfekvőbb eszköze az értékes erdőállományok fenntartása. Távlatilag kb. 1000 ha-jiyi génrezervátóimmal -lehet Magyarországon szá­molni. Ilyen rezervátumok kialakítására elsősorban az üdülő­erdők és természetvédelmi területek alkalmasak. A génállomány megőrzésének másik két módja: az utódállományok létesítése és szelektált egyeaek, ill. .populációk fenntartása speciális ül­tetvényekben /pl. plantázs,, ki ónarc hivujrr, stb./. KERESZTESI szerint /1971/ a szelektált egyeaek szám* Magyarországon 1652 db., a fajta - és klóngyüjtemények 3006, utódvizs­gálati' területek kiterjedése 127,3 ha.

Az ökológiai megalapozású vadgazdálkodás /I969, 1972/ fontosságát, a vadállomány és a környezet szoros kapcsolatát /1953/ hangsúlyozza BENCZE L. Tőle származik a vadéitartóké­pesség fogalmai nAz erdő vadeltartó értékén - természetes vi­szonyok között''fellelhető es a vad által fogyasztható olyan növények ill. növényi részék összességét’1 érti, "amelyek idő­szakosan vagy egész évben a1 vad számára hozzáférhetők.” Az erdők vadeltartó képességének megállapítására 5 osztályt állí­tott fel gyakorlati szempontok figyelembevételével /1952/„ Ezeket CSAPODY I. /1972/ erdőgazdasági tá j csoportonként az erdőasszociációkkal hangolta össze, ill. a fitoconölógiai- erdőtipológiai eredményeket adaptálta. Ennek köszönhető, hogy az erdőgazdasági üzemtervekben a vadéi tartóképesség:], .^ztá- lyok mindenütt feltüntetésre kerülnek, egyes terülő pe-

6619

dig ilyen térképek is készültek /pl. SOPRON, UGCD, GYULA- BA- 'JA, stb./.

Nem vadgazdálkodási, 'hanem általános, biccönolcgiai vonátkozásúak azok a modern törekvések, amelyek erdőtársu­lásnak mint biotopnak é3 a benne él .latcsoportoknak /mada­rak, rovarok,, 3tb./ kvalitatív és kvantitatív viszonyaid . . .23 -

gálják. Mintaszerűek TALLÓS lepideptoro-cönolcgia? /195-V kutatásai, GYŐRI J. /I964/ abbanmaradt, és KÁRPÁTI L. likált vizsgálataié

2.8 Ve^etác i6-__é_a fajtermjai. kutatások

CAJANDER óta /1906/ Európa-szerte kisért törek­vés, hogy á vegetációkutatást bevonják az erdőtaxációba* az egyes erdőtársulások és azok fát’omegprodukc lója szoros összefüggést állapítsanak, meg. Az erre irányuló első törekvésekkel Magyarországon I&A.GYAR FAL korai munkáiban ta­lálkozunk. Később /1936/ az erdőtipuaok és az eraész-eti fa- termési táblák termőhelyi osztályai /bonitáa/ kozott, össze­függéseket kutatók egész sora vizsgálta /IA.-JER, CSAPOL*, PÁL- LÁY, SZODFRIDT stb./. Az erre vonatkozó gazdag irodaimat CSAPODY "Productio silvarum” c. bibliográfiája /1977/ rolja fel /V.ö. Soó: Bibliographia synoecologica Hungáriáé/.Itt ‘csak FEKETE Z. /1916, 1926, 19-37, 1946, l'S58, 1961/ es MAGYAR J./ 1953, 1957, 1966, 1961/ régebbi, valamint SOLYIűOS R./ ,1965> 1966, 1968-69, 1971/, SOP? L./ 1963/ és SZODRIDT I./ 1966, 1968, 1971/ újabb, a különböző .fafajok- fatermésére, szórásraezejére és növekedési viszonyaira vonatkozó -eredményeit említjük. /SOPP L. korszakos munkássága elsősorban fatcmeg;- és nem faternlésí táblákkal kapcsolatos/.

Fafajonként-fatermési vizsgálatokat folytattak az aláb­biak: tölgyekkel /Quercus sp./: BSXY A,Jr./1969/, FEKETE 2.

/1966/ HALUPA I. /19'67/, KISS R. /1966.1970/. ■•;kkel_ /Fagus stlvatica/: BIRCK 0. I3K'DLIK G. /1?6S/ 7SKETE

Z. /1958., 1960/,'MAGYAR J. /1953, 1560/, MÁRKUS I. /1965, 1967/, M3HDLIK G. /19c7/,

- SOPP I). /1963/. , gyertyánnal /CarDiüus betulus/: BEKY A.jr. /19°9, 1970/,

BIRCK 0. /1957 ,1959/•6619

?o

csertölggyel /Quercus cerris/: MÁRKUS L. /1966/, SOPP L. /1962/. vörös tölggyel /Qu.cprealia/: BIRCK 0. /1962/, JARO Z. /1957/. szelíd gesztenyével /Caatanea aativa/: BONDOR A. /1967,1969/. akáccal /Robinia pseudo-acacia/: BABOSAI. /I964/, FEKETE Z.

1931, 1937, 1949, 1961/, KOVÁTS E. /1937/, TUSKÓ F. /1956/.

nyárakkal /Pooulus sd./: HALUPA L. /1967, 1 969/, MAGYAR J.71953-54, 1957/ SOPP L. /1959, 1961-62,/ SZODRIDT I. ./1963, 1966, 1963-69-1972/.

füzekkel /Salix sd./: PALOTÁS F. /1964, 1969/, SOPP L. /I964/, égerrei /Alnus glutinősa/: ADORJÁN J.-HAJDÚ /1965, 1969/. lucfenyővel /Picea abies/: MAGYAR J, /19ol/, SOLYMOS R.

7T968, 1969/e r d e i f er:yével'/Pinus silvestris/: MAGYAR J. /1961/, SOLYMOS R.

7T5c5-66, 1969, 1971/. , , *feketefenvovel /Pinus r.igra/: FARAGÓ S. /I969-70/, KOVATS E.

/I567/j MAGYAR J. /1961/. vörösf aryjvel /Larix decidua/: MAGYAR J. /1961/, TÜSKÓ L t

71304/.aterir.es /i}l. fatömegprodukció/ éa az egyes erdő-

ter...c-halytípusok közötti összefüggések kimunkálásában BABOS I., CSAPODY I., JÁRÓ Z., MAJER A* , PALLAY M., SZODFRIDT

TALLÓS ?., TUSKÓ F., ZÓLYOMI -/és munkatársai/ tevékenyked- Lenvegében az 1972. évi termőhelyséma fatömegadatai ia

eir.l tfcek és a magyar erftomüvelő szakemberek összefogásából ülőiétt. SZODFRIDT részéről folyamatban van az egéaz or­

szágra ..-terjedő adatsor feldolgozása a terinohelytipuaok éa fa t önegpr0aukc i 6j uk között.

Xe£e!á£i£kutatáa_és 1 e r mé sz_e t_vé d e l_em_

A magyar tájak rendkívüli flóragazdagsága éa erdei­nek tozatossága eredményezte, hogy már a legkorábbi bota- níkai munkák is sok természetvédelmi kérdést vetettek fel# Az ország florisztikai feltárását kővetően /v.ö. FÖLDVÁRY MIKSA., KAAS KÁROLY munkáit: 1931/ minden növénytani természeti ér­tek nyilvánvalóvá vált* SOÓ R. hevéhez fűződik az első te­rület védetté nyilváníttatáaa /Bátorliget/ a két világháború között. A második világháború után védetté nyilvánitáai ja­vaslatok özöne zúdult az Orazágoa Természetvédelmi Tanácsrajill. jogutódjára, az 1972-ben átazervezéare került Országoa, Természetvédelmi Hivatalra. A Hivatal 1977. jan.1.-ig három nemzeti parkot és azámoa, tájvédelmi körzetet hivott életre,

6619 71

ezenkívül egyes értékek országos ill. megyei védettségét biz­tosította. Ezek kozott nagyon sok botanikai érték /egyes nö­vény, fa, facsoport, növénytársulás, stb./ van. Folyamatban van magyar flóra kb. 13 $-ának védetté nyilvánítása is /415 faj/.

I R O D A ]>0 M

1. Babos I. - 1953. A magyarországi erdők táj elhatárolása.Az Erdő. 2:253-265.

2. Babos - 1954. Magyarország táji erdőművelésének alak­jai. Mezőgazdasági Kiadó, Bpest.

3. Babos I. - 1954. A termőhely-feltárás mai állasa, különös'tekintettel a homokfásitás megoldásira. MTA Agrártud'. Oszt. KhzI. 7:357-376.

4. Babos I. - .1954* Magyarország táji erdőművelése. Az Erdő:3:372-376.

Babos - 1955. A Duna-Tiszc. kczi homokhát termőhelyfel­tárása. Erdészeti Kutatások 2:3-53.

6. Babos .1. - 1956. A telepités-fásitás tervezése homokon azősnövényzet és a talajtípusok útmutatása alapján. In. "Erdészeti Kézikönyv",Szeri-:. A.iVíadaa, Budapest: 80-83.

7. Babos I. - 1956. Homoki termőhely-láncok. Erdész éti-Ku­tatások 4:33-98.

3. Babos I. - 1958. Szemelvények a homoki‘akácosok termőhely­vizsgálati eredményeiből. MTA Agrártud. Oszt.Közi. 14:381-398.

9. Babos I. - 19-58. Akácosok termőhelyvizsgálata a Duna-Tiszax közi homoktáj erdőgazdasági táján. Erdé-

* szeti Kutatások 1-2:3-53.10.Babos I. - 1960* A termőhelyfeltárás eredményei a kisal­

földi homoki erdőgazdasági -tájon. Erdé­szeti Kutatások 1-3:105-150.

lí.Babos I.- 1961. A tengelici homok erdőgazdasági táj ter­mőhelyfeltárása. Erdészeti Kutatások 1-3: 18 -240.

12.Babos I. - 19ol. Magyarország-tájbeosztásáról. Az Erdő10:187-193.

13. Babos I.- 1965. A maggvüjtésre kijelölt akácosok.-In"Akáctermesztés Magyarországon", Szerk.

Keresztesi, B.Akad.Kiadó, Boest. 452-465.14.Babos I.-Horváth._E.-Járó Z.-Király.L.-Ssodfridt i.-Tóth B.

Í966. Erdészeti^termőhelyieltárás és térképe- / zés. Akadémiai Kiadó, Budapest.

15.Bánó I.-Mátyás Cs.- 1973/1974/* A génmegőrzés helyzete ésfeladatai as erdőgazdálkodásban. Agrobo- tanika /Tápiószele/ 15:81-91.

6619

16. Bencze L. - 13‘öl. A vadállomány és a környezet kapcso­latai. Mezőgazdasági Kiadd, Bpest.

17# Bencze L.-1962. Egyes hazai erdőtipusok vadgazdálkodási vonatkozásai. Erdészeti Kutatások 1-3: 79-97.

sunk vadgazdálkodási vonatkozásai.- Az Erdő, 7:3 230-235.

20. Birck 0.-Horváth E.-né 1955. Erdőtipusvizsgálatok a gödöl­lői erdőgazdasági tájon. Erdészeti Kutatá­sok 2:1 0 1-12 0.

19^8. Die Kartierung dér Sandgebiet© des "Tiszazug" nach V/einbau-Standortstypen. Acta Agronordca Acad.Sci.Hung. 8:31-57. 1959* Die pflanzengeo: .raphiache Karte von Tiszazug. Acta Botanica Acad. Sci. Hung. 5:203-231.Mycococcus cytophagus n*sp.l929. /Spiro- chaeta cytophaga Hutchison und Clayton 1913./-Inaugural 'Dissertation. Göttin­gen.Die Mikrobiologie dér Szik/Salz- oder' Alkali-/Böden mit besonaerer Berücksi.chui- gung ihrer Fruchtbarmachung. In "Untersu- chungen iiber die Mikrobiologie des Wald- bodens", Ed.Fehér, D. Berlir 221-258. Untersuchung íiber die Bodenimpflimg in dér Forstwirtschaft. IX. Congress of the Int. Un. Forest Research Inst.Adatok az akác nitrogéngyüjtő baktériu­mokkal való oltásához. Erdészeti Lapok,Klny.Vizsgálatok a tölgyek valódi mykorrhiza- gombáinak meghatározása és az ezekkel va­ló társulásuknak mesterséges létrehozása terén. Erdészettud.Közl. 1: 94-118.

28. Borhidi A.1957. Feketefenyveseink társulási viszonyai.Botanikai Közi. 45:275-285.

29. Borhidi A.1960. Fagion-Gesellschaften und Y/aldtypen imHügellana von Zselic /Süd-Transdanubien/. Annales Univ.Sci.Budapest.3:75-86.

30.Borhidi A. 1961/1962/. KIimadiagrammé und klimazonale Kar­te Ungarns. Annales Univ.Sci.Budapest. 4:21-50,

I963. Die Zönologie des Verbandes Fagion illyri- curn.I. Allgemeiner Teil.-Acta' Botanica Acad.. Sci .Hung. 9:259-296.- II. Systema- tischer Teir.Ibid. 1965. 11:53^-102.^

Borhidi A.I963. A Zselic erdei. Kandidátusi értekezés. Porhidi A.-J.Komiódi, M. - 1959. Die Vegetation des Na-

turschutzgebietes des Baláta-Sees.-Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 5:259-320.

34. Bctvay K. 1943/1944/ Talajaink, mint dinamikus rendszerek.In "Erdészeti Zsebnaotár". Szerk.Mihályi Z. A.I.: 53-177.

21. Bodrogközy Gy.

22. Bodrogközy Gy.

23. Bokor R«

24. Eokór R. 1933.

Bokor,R. 1936.

26. Bokor R. 1938.

27. Bokor R. 1956.

31.Borhidi A.

32.33.

35. Botvay X. 1954. Talajtan, Erdoméraöki Főiskola Jegyzetei.Sopron*

36. Csapody,!. 1962.Vegetation-mapping and station-exploringin the Sogron-hilla. Acta Bioi. Acad.Sci. Hung. Suppi. ementum .4:6.

37* Csapody J. 1962.Termőhelyieltárás és vegetációtérképezés a Soproni-hegységben. Doktori értekezés.

Csapody I. 1963.Hozzászólás Karacsi: "Az erdőt i’pológia és erdőművelés" c.cikkéhez. Az Erdő 12:423- 428.

39. Csapody,1.1964* Die V/aldgesellschaf ten des Soproner Berg-rlanaes. Acta Bot. Acad. Sci,Hung. 10:43-85.

40. Csapody 1.1964- Magyarország erdőgazdasági tájainak jel­lemző adatai. In: "Általános irányelvek. Erdő -és termőhelytipus térképezés" Szerk. Danszky I. Bpest, 23^- 285.

40. Csapody 1*1965. A Soproni-hegyvidék vegetációs térképe.M - - 1 : 1 0 0 0 0 * ,

41. Csapody 1,1964/1965/. Erdő- ás termőhelytipus térképezés.In. "Általános irányelvek. Erdő- és termő- helytérkéDezés" Szerk. Danszky I. Bpest. 1:183-191.42. Csapody,1.1967. Eichen-Hainbuchenwálder Ungarns. Fedde*sRepertórium Berlin, 77245-269.

43. Csapodv,I.1969. Kastanienwalder Ungarns. Acta Bot, Acad#Sci.Hung. 15: 253-279.

44. Csapody,1.1974. Die Agrostic-Quercetum robori-cerris-7/álder dér Kleinen Ungarischen Tiefebene. Acta Bot. Acad. Sci.Hung. 20:23-30 + 1 Tabc

45i Csapody 1.1975. Erdőgazdasági táj csoportok vadeltartó osz­tályainak kialakitása a növénytársulások figyelembevételével. In "Vadgazdálkodásunk természeti adottságai", Szerk. Bencze L.

‘ Bp.Mezőgazdasági Kiad, 25-51.46. Csapody,1 .-Horánszky,A.-Pócs,T.-Simon,T.-Szcdfridt,!•-

Tallós,?. 1963. Die ökologischen Artengruppen dér Wálder Uhgarns. Acta Agr. Acad.Sci.Hung. 12: 209-232,

47- Csapody I.-Szodfridt 1-1970. A természetes erdőtipusok vé­delme. Az Erdő, 19:22-226.

43. Csesznák E, 196?. A Visegrádi-hegység erdőművelésének újiránya az erdők fejlődésének tükrében# Kan­didátusi értekezés.

49- Csesznáki E,1968.A Visegrádi-hegység klimatikus viszonyai­nak megnatározása fitocönoló^iai vizsgála­tok segítségével. Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közi. 2:107-123.

50. Csesznák E.1969.A fafaj cserék oka^és törvényszerűségei. Afafajok társulásképessége. Erdészeti és Faipari Egyetem Tud. Közi. 2:57-74.

51. Csesznák E.1969.A fajok társulásképességének szerepe azelegyes állományok nevelésének racionali­zálásában. Erdészeti és Faipari Egyetem jub.kiadv# 5:85-lcl.

8619. 74

Csesznák E.1969•Szukcesszió-vizsgálatok a Szentendre-Vi- segrádi hegységben# Kandidátusi értekezés, Sopron. Kézirat,

Danszky,1#1962-64# Magyarország erdőgazdasági tájainakerdőfelújítás!, erdőtelep!tesi irányelvei

és eljárásai. /I-VII.Ep*, Országos Erdé-■ szeti Főigazgatóság kiadása

Danszky,1.1972. E-rdomüveles. I-II. Mezőgazdasági Kiadó Epést

Defcreczy, Zs. 1967. tíber die Eichen-Hainbuchenvvalder desBalatonoberlandes nebsn. BalatoniLlred und Csopak# Annales r.Ius. Kát. Künn;. 5 : 17 5 -189.

Debreczy, Zs. 1963. Dér Falumeíchen,Kochwald / Ö m o - Q u e r - cetum pannonicum/ des Balatonoberlandes# Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 14:261-280.

Debreczy Zs. 1973. & Balatoni"elvidék-i Péterhegy és kör­nyéke cönológiai vizsgálata. Veszprém M e ­gyei Múzeumok Évkönyve. 12:191-221#

Fehér,D# 1933. Unterauehungen über die IVíikrobidogie des Waldboaecs. Berlin

Fehér,D. 1935* Un t ersuchungei; über die bődenanz é i gondenY.'ert dér Pflanzenassotiazionen einigor Sand bödon. -eitschrift für Pflanzcnernahrung, 4o:129-141#

bO. Fehér D. 1935. Az alföldi homokos talajok biokémiai v 3.e s - gála t a , tekintettel a fásításra. Erdésze­ti Kísérletek, 37:25-63.

53.

54. 55

56.

57.

53#59.

61#62-#

Fehér D. 1954. Talaj biológia. Akadémiai Kiadó, Budauest# Fehér D.-Kiss l.-Xissely Z. 1931 A szikfásitás talajbi-

cló^iai problémái# Erdészeti Lapok 993-1005loG6-lo74#

63. Fehér D.-Kiss L.-Klszö3 y Z# 1932# Vizsgálatok néhány kö­zönségesebb erdotipus növénvasszociációű viszonyairól, különös tekintőttel az er­dőtalaj savanyúságának időszaki változá­saira. Erdészeti Kísérletek 34:1-63.1933 Eotanisches Archív, 36#

64. Fekete G. 1964. A Bakony növénvtakaró.j.- /A Bakony növény-cönológiai-növényf c ;.draj zí kepe/- A Ba­kony természettudományos kutatásának ered­ményei. 1.Veszprém. Resultationeá investi*- gationis rerum naturalium rnontium Bakony#55 pp.

6p. Fekete G. lj65.,Die Waldvegetation i:n Godolloor-Hügelland.Vergleichende pflanzengeographische Stúdió über die 7/álder dér kühl-kontinen üalen Waldsteppe. Akadémiai Kiadó, .Bpcot.

66# Fekete G. 1966. Dér :-:erothe*rme Flaumeichen-Busohwald desnördlichen Bakony-Geürgo# Die Phytozörjoaen des Bakony-Gebirges. II. Annales Hist.~Hat #Mus#Nat.Hung. 63:207-223.

67. Fekete 1#-Blattny T# 1914# - Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék a magyar állam területén, I- II# /1913/ Selmecbánya. Die Verbreitung dér forstlich wichtigen Báume und Str$ucher im Ungarischen Staate.Selmecbánya

6619 75

63.84.

85.86.

Kc'rviHorví

iHorvíHorvs

68. Győri J. 1364. líékány kocsánytalan tölgy erdotipus^ma-vdártani vizsgálata. Doktori értekezés, Sop­ron.

63. Haracsi L. 1353. Hazánk természetes erdotipusai. Erdészet- tud.Xözl.l:7—47 - 4

70. Haracsi L.1363. Az erdőticologia és erdőművelés. i.rdc.1 :1- 10.71. Hargitai Z.1333.A Long-erdo és vegetációja. Acta Geocot.

Húr.-. 2:143-149.72. Hargitai Z. 1342.A mogyorósiét5i forrásláp, Acta Geobot.

Hung. 4:267-233.73. Héder I. 1354. A dolomit- és mészkőkopárokra telepített

erdők hatásvizsgálata és a kiöregedő ál­lományok felújítása. Erdészeti Kutatások 2: 83-lol.

74. Héd 'Szilágyi/, L. 1355. A H.rnádvölgy ke-ti oldalán a ezilikát kezeteken kisla- lt kooárok vizsgálata. Erdészeti Kuta­sok 2:165-183.

75. Hor . Mikrokiimame3sungen am Szentmihálv-rg bei Nagymaros. Annales Univ. !;•lent :dapest.Sect.Biol. 1:33-131.

76. Kor; 0. Über áas Pro elem dér Bev;al dur.s: imidezitgebirge. Annales Univ.Scient. 3u- pest. Sect.Biol. 3:215-224.

77. Hor’ \ Mecsek növénytakarója /A ncvényföld-zi elemek és a hegvéoitő kőzetek kao- lata/. Földrajzi Közi. 2: 1:3-162.

78. Hon -3csek tölgyes erdő típusok. Janus Pan-ius Múzeum Svk.Pécs, 131-14 6.

73. Hor'. . Mecseki gyertyános-tölgyesek erd5-( isai.- Janus P.Múz.Évk. 137-154.80. Hor\ Mecsek bükkös erdotiousai. Jar:U3 ?.

.Svfc. 31-48.81. Horv Pécs környéki szőlő- és gyumölcsker-

eredeti vegetációja. Bot'. Közi.93.32. Horv :ytozönologi3che Y/alakarsierur.g im■sek-Gebirge bei Péc3 in Südurgarn.ht über das Internat.Symp für Ve- onskartierung vöm 23-26.^.1553. nau /Y.'eser. 245-253. ieki erdőtiDustanulmányok. Janus P. ,vk. 1961, 33-51 p.Keleti lűecsek északi részének erdei

,‘énytársulásai. Series Geographica 15. nántúli Int.Évk. 1961. 33-Io6.A mecseki tájak erdei növénytársulásai.

Janus P. Múz. 3vk. 1963: 33-51. j. A^Keleti Mecsek déli részének erdei növénytársulásai. Serie9 Geographica 33:217-222.

87. Horvs ;63. Die Flaumeichenwálder des Mecsek -Gebirges. Vegetatio/Acta Geobotanica den Haag /13:256-263.

6613/

76

89.Horvát,90. Isépy :91. Isépy,

92. Jakucs

93* Jakucs

94. Jakucs

95. Jakucs

96.Jakucs,

97. Jakucs

93. Jakucs

99. Jakucs,100.Jakucs j

101.Járó Z*

102.Jár<5 Z<103.Járo Z,104.Járó105.Jarc Z«106.Járó Z«

86. Kurvát , A. 3. 1 969. Syn ? :v_-:onomi e • d&r 7/aIder in lecsók /Südungarn/-:;'i tt. Ostalpin. -dinarisch- Arb e i t sgém. Camerino ,9:301-30?.

A.O. 1972. ^ie Vegetation de3 ^ecsekgebirgesseiner Umgebung, Akadémiai Kiadó,^Bpst.

I. 1968. Szurdckerdők és törmeléklej erdők aVértes-hegységben* Bot.Közi. 5=.: 199-2o4.

I. 1970. Phytczcnologisclie Untersuchungen und Ve- gétationskartierung 'in südöstlichen Vér- tes-Gebirge.'Acta Sót. Acad.S^i.Hung.16: 53-1 1 0 .'

P. 1954. ^ikrokli^amérések Tornai Karsztos te­kintettel a fatemegprodukcicra és karszt- fásításra. Anna les u s, a a t. -H i s t . H un g •Kát. 5:149-273.

,?. 2955. Geobotanische Unterauchungen und dieKarstauf-forstung in líordungarn. Acta Bet. Acad.Sci.Hung. 2: 89-232*

,P. 1957. ökologische Untersuchungen dér Mcsaikkomp- lexe von Quellmoor- und Sumpfgoselschaften durch ^asserCarbunc. Acta Boti Acad.Se '• Hung. 3:19-27.

, P.1953. Mikroklimn-Verháltnisse dór riaumeiciion-BuscivAálder in Un ga rí-.-Acta Agr. Acad.Sci.

v Hung. 9:209-236.P.' 1961. Die phy10r/ónol0 gi s c h en Verhaltnisse d^r

Flaumeichen-Euschwálder SUdos tm: 11 el- Suropas. íúonographie dér Flaumeichen- Buschwálder I. Akadémiai I’iiadc, Bpst.

P. 1966. Légifénykép alapján történő vegetációtér- k é p e z é 3 11 a gy a rors z á gon. B? 1 d a csór: y-h e gy példáján. *3ot. Közi. 53: 43-49.

P. /Szerk./ 1972. Magyarország 1:200 00Q rekonstru­ált természetes vegetációs térképe. Ház­ira t

,P. 1972. Dinami3che Verbindungdér Y/alder und Rasen. Akadémiai Kiadó, Epést.

,P.-Fekete,G. 1957. Dér Karstbuschwald des nor&öst- lichen Ungarischen Mittelgebir ges/Quercus pubescens- Prumus máhaleb nov. áss./Ácta Eot. Acad.Sci.Hung. 3: 252-253.

.1950# A y.átra bükk-ördőtipusainak talajvizsgá­lata. Agrártud .Egyetem Erdőmérnöki Kar Svk. 1 :366-381.

- 1955* A lösz al&Dkőset talaj - és erdotipusai. Erdészeti kutatások 4: 87-lo7•A valkói termőhelytérképezés eredményei. Erdészeti Kutatások 1954:3-29- A termőhelyieltárás talajtani vonatkozá­sai. MTA Agrártud.Oszt.Közi. 7:389-394.Az erdők termőhelytérképezése. MTA Agrár- •tud.Oszt.Közi.11:75-81.

, 1953. Alommennyiségek a magyar erdők egyes tí­pusaiban. Erdészettud. Közi. Sopron, 1:151-163.

6619 77

lo7. Járó Z. 1972. Az erdéazeti termőhelyértékel és rendsze­re, 'in ,fÉrd5~J.velé311, Szerk. Da..szky I. Mezogazd.Kiadó, Bpest, í. ’45—37.

lo3. Jéró Z. 1974# A Duna-Tisza közi homokhát termőhely típu­sai. Abst. Botanica .1-34.

109. Járó Z.-Keresztesi B. 1974. Az ereje- _ás növények gén­bankjai. Az 1973- évi környezetvédelmi ku­tatás eredményei. Káli Kiadása, Bsest. 1974: 137-148*

110. Jávorka S. 1925* A Magyar Flóra' /Flóra Hungarica/. Stu-dium, Bpe3t.

111. Kárpáti,I.-K.V. 1958* Elm-ash- cak grove forest /Quer-ceto-Ulmetum hungaricum Soó/v turning intő ' v/hite poülar aominated stands. Acta A^r.Ac ::.ScU Hung. 8:267-283.

112. Kárpáti,I.-Tóth,I. Die Auenwaldtypen Ungarns. Acta Agr.Acad.Sci Hung. 1961, 11:421-452.

113. Keresztesi, B. 1971. Porest tree imprevement ' Hungary.Erdészeti Kutatások,. 67:5-28.

114. Kiss F. 1913* Az felföldi homokterüjetek erdosité&énekkövetendő újabb eljárásai. Erdészeti Laoo^ 45:296-318.

115. Kiss P. 1931* Az alföldfásitás gyakorlati kérdéseihez. -Erdészeti Lapok, 70:210-243.

116. Komlódi, J.M. 1958. Die Pf lanzer.reoellschaf tón in demTurjángebiet von őcsa-gabas /Donau-Theiss Zwischen - stromgebiet./ Act'.: Bet. Acad.Sci. Hung. 4:63-92.

117. Komlódi, J.M. 1959. Suzessionastudien in Escben-Erlen-Bruch - waldern des Donau-Theiss Z'.visclíen- stromsgebietes. Annales Univ.Schi.Buda-- pest.Sect.Bioi. 2:113-122.

118. Komlódi, J.M. 1960. Beitráge zűr Kentniss dér Vegetationdes Moorgebietes Hanság. Ann. Univ.Sciont. Budapest. Sect. Bioi.3: 229-234.

119. Kopasz M. 1976. Védett ‘ter:njszeti értékeink. :.'ez5g:tzáa-sági Kiadó, ? t :.

120. Kovács,M. 1955. Bie zönologi^oner. und ckologischen Yer-háltnis3e ver: Cludietum mariséi in dér Gegend des Balaton-Sees. Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 2:133-147.

121. Kovács,M. 1962. Die Moorwiesen Ungarns. Die.Vegetation^ungarischer Landwirtschaften Bd.3. 'kadé- miai Kiadó, Bpest.

122. Kovács,M. 1964. Zönologische und experimentall-ökologi-sché Untersuchungen in dér Umgobung von Párád. Acta Bot. Acad. Sci .Hung. 10:." 75-213.

123* Kovács,M. 1966. Die Wirkung dér geomorphologischen, mik­roki imát ischen und Boden-Faktoren auf die Entwicklung des Standortes dér azidophilen Walder im Mátra-Gebirge Acta Bot. Acad.

% Sci.Hung. 12.124. K0vács M. /Szerk./ 1975. ;A környezetvédelem l *iai

alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, 3:: . 333 pp.125. Kovács M. «? Priszter Sz. 1974* A flóra és vegetáló vál­

tozása Magyarországon a.? utolsó száz év­ben. Bot.Közi. 61:185-137.

126. Kovács M.-?riszter Sz. 1375. A növényfajok és biotópjaikveszélyeztetettsége és védelme Magyaror­szágon. Kézirat.

127. Kreybig L. 1957* Magyarország talaj térképe. MTA Afcrártud*Oszt.Közi.11 27-19*128. Magyar P. 1928.Adatok a Hortobágy növényszociológiai ésgecbotanikai viszonyaihoz. Erdészeti Kí­sérletek 30:26-63. ' — -

129. Magyar P. 1329.Ssikes fásítási kísérletek a püspökladá­nyi telepen. Erdészeti Kíséri* 31:24-62, 95-103.130. Magyar P. 1930.ITövényökológiai vizsgálatok szikes tala­jon. Erdészeti Kíséri. 32:75- 118, 237- 256.

131. Magyar ?. 1933. Természetes újulat és aljnövényzet. Erdé­szeti Kíséri. 35:78-118.

132. Llagvar P. 1933.Ujabb vizsgálatok a természetes újulat ésaz aljnövényzet viszonyáról. Erdészeti Kí­séri. 35;451-486.

133* Magyar P. 1933. A homokfásitás és növényszociológiaialapjai. Erdészeti Kíséri. 35:129- 227.

134. Magyar P. 1933.Erdőtipusvizsgálatok ^Börzsöny- ás aBlikk-hegységben. Erdéazeti Kíséri. 35:396-450.

135. Magyar ?. 1933.A homoki növényzet, mint a homokfásitásútmutatója. Erdészeti Lapok 72:281-312.

136. Magyar P. 1935.Párolgásmérések az Alföldön, ligetes ho­noki erdőkben. Erdészeti Kíséri.37:76-12o.

137. Magyar P. 1936.Növényökológiai vizsgálatok az alföldihomokon# Erdészeti Kíséri. 38:115- 233#

138. Magyar,P. 336.Buciién- und Eichenwaldtypen in Ungarn.Veröff.IX.Kongr.Internat.Porstl.Porsch.Anst.Sopron.

139. Magyar,?. 1936.Die Sandaufforstung in Ungam und ihrepflanz ensoziologischen•Grundlagen.Veröff. ÍX.Kongr.Int ernat.Forst.Forsch.So pron t

140. Magyar, P.1936.Die Aufforstung des Szikböden in Ungarn.U.o.

141. Magyar,P. 1938.Aus den pflanzensoziologischen Beziehungendes ungarischen V/aldbaues. Zeitschrift für V/eltfortstwirtschaft. 7-228-241.

142. Magyar,P. 194o.Uövényszociológia és erdőgazdaság. IndexHorti Botanici Budapest. 4:1 1 4-128.

143. Magyar,P. 1949.A Hortobágy fásításának kérdéséhez. Er­dészeti Lapok, 85:118-119*

144. Magyar,?. 1949.Az alfÖldfásitás növényszociológiai alap­jai. Erdészeti Lapok, 85:13o-147#

145. Magyar,?. 1954*A homokfásitás mai helyzete és továbbifeladatai. MTA Agrártud.Oszt.Közi.4:63-lo8«

146. Magvar r. 1959.Az erdő- és termőhely tipológia köréből-* AzErdő, 8:267-283.

147. Magyar P.I960. /-1962/. Alföldfásitás. Akadémiai Kiadó,Bpest. I-II.

148. Majer A. 1952. Az aljnövényzet szerepe bükköseink fel­újításába:: Erdészeti Tud.Kiskönyvtár,Bpest.

149. Majer A. 1955. A Magasbakony termőhelyfeltárásának ered­ményeiből. Erdészeti Kutatások 2:55-74.

150. Majer A* 1956. A termőhelyieltárás és gyakorlat a Magas-1Bakonyban. MTA Agrártud.Oszt.Kgzl. 8:434- 444.

151. Majer A. 1956. Kopáraink erdőtelepitésl tipusai. In "Er­dészeti Kézikönyv” Szerk. Madas A. Mező- gazd.Kiadó, Bp.87-93* $

152. Majer A. 1956. Erdőtipuscsoportjaink és erdőgazdaságihasznosításuk. Erdészeti Kutatások, 5:3-. 32.

153• Majer A. 1958. ^ükk-erdőtipusok gyökérszint vizsgálata.-MTA Agrártud.Oszt.Közi. 14:117-134.

154. Majer A. 1958. A rontott erdők átalakítása. Az Erdő7:241-251.

155. Majer A. /Szerk./ 1962. Erdő- és termőhelytipológiai út­mutató. Orsz.Érd.Egy.kiad.Bpest.1962:1- 26o -2.kiad.1963.

156. Majer A. 1963. Erdotipus vagy állománytípus? Az Erdő,12:3'o4-3o8.

157. Majer A. 1965. Erdőművelési eljárások egyszerüsitése,különös tekintettel a bükkösök nevelésére. Érd. Faip. Egyetem Tud. Közi. 1-2:69-91.

158. Majer A. 1968. A kiválasztás és kiválasztódás es' az ál­lománynév elés kaocsolata. Érd.Faip.Egye­tem Tud.Közi. 2:35-45.

159* Majer A. 1968. Magyarország erdőtársulásai /Az erdőmű­velés alapjai/. Akadémiai ?Iiadc, Bpest.

I60. Máthé I. 1933. A hortobágyi Ohat-eraő vegetációja. Bot.Közi. 3c:163-185.

.161. Máthé I. 1936. Növénvszocioló§iai tanulmányok a Körcs- vidélci liget- és 3zikes erdőkben. Acta Geobot. Kung. l:1 5o-l66.

Í62. Máthé I. Kovács M. 1959. A Cserhát tőzegmohás lápja.. Botanikai Közi. 48:lo6-lo8.

163. Máthé,1.-Kovács,M. l^Go. Vegetationsstudien im Mátra-gebirge. Acta Bot. Acad. Sci.Kung. 6: 343-382. ,

164. Máthé I.-Kovács M. 1962. A Gyöngyösi fSárhegy vegetá­ciója. Bot. Közi. 49:3o9-329.

165. Mátyás V. 1949. Adalékok a magvar erdeifenyő származásiés telepítési kérdéseinek ma'gvizsgálati vonatkozásaihoz. Kézirat

1 6 6. Mátyás V. 1949. Maggyüjtés, magtárolás, magvizsgálat.Erdészeti Tud.Int.Közi. Sopron

16?. Mátyás V. 1951.Erdei magvak. Mezőgazd.Kiadó,Bpest.163. Mátyás V. 1 $5 2.A bükk és magaskőris származási körzetei­

nek megállapítása. Kézirat.16 9. Ötven esztendős a magyar erdészeti mag­

vizsgálat. Erdészeti Kutatások 1956. l:145-15o.

I7o• Mátyás V. 1958. Magyarország magtermő állományai. Erdé­szeti Kutatások, l:2o7-244.

171. Mátyás V. 195S.Erdészeti maggazdálkodási utasitás. Orsz. Érd.Főig. 1958. Bpest.

661980

172. Mátyás V. 196o#Magtermő állományaink célja, értelme éskezelése. Az Erdő, 3:183-191.

173* Mátyás V. 1966.FenyŐmagtermesztés. In "A fenyők termesz­tése11* Szerk* Keresztesi B. Akad.Kiadó, Bpest* 166-187.

174. Mátyás V. 1969#A fajfenntartás, magtermelés módszerei, kö­vetelményei és jeléntősege az erdészeti maggazdálkodásban. MTA Agrártud.Oszt.Közi. 28:335-346.

17?* Mátyás, V.197o. Taxa nova Quercuum Hungáriáé. Acta Bot.4 Acad.Sci.Hung. 16:329-3ol.

17o. Mátyás, V.197o.Einführung in die Kenntnis dér Eichenarten Ungarns. Erdéazeti Kutatások. 66:61-68. .

177.Mátyás, V. 197o* Seed management in deciduo s forests.FAO Hungárián Nat.Com.Forestry and Wood In- dustry Espert’s Committee.Spec.paper No#l.

173. Mátyás, V.1971.Short taxonomic review of the oaks ofHungary. Erdészeti Kutatások, 67:55-68.

179. Máxyás V.-1972. - A szlavón tölgy /Quercus Robur ssp.slavonica /Gáy./Máty./ erdészeti jelentő­sége Magyarországon. Erdészeti Kutatások,

. 65:6 -77.180. Mihályi /Mayer/~Z~l' 1936. A csonkamagyarországi erdeife-

nyotelepitések származástani problémái a ragvizsgálat szempontjából. Erdészeti Kí­sérletek, 38:1-93*

181 .Niklféld,H.1973* :itíirliche Vegetationskarte Mitteleuro- pas. Wien *

1S2. Orlóczi L.-Tuskö J. 1955. A Soproni hegyvidék fenyvesi- tésének érQdményeiből. Erdőmérn.Főisk.Közi. 41-52.

183.Pallay M. 1961. A Soproni-hegyvidék Melica uniflora-gyertyános- kocsánytalan tölgyesei. Az Erdő, lo:424-429.

184. Páll E. 1952. Zalai erdeifenyvesek rendszerezése éstermészetes felújításuknak kérdései. Érd. Tud. Kiskönyvtár 3*sz.

Í85#?app,i;.-Szodfridt, I. 1966/67. Die Vegetation und dieÖkologischen Verh&ltnisse dér Naturschutz- areals bei Kunbaracs. Act Bot. Acad.Sci. Hung. 12.

186. Papp S.-né 1971. Magyarországi vegetációtérkének. /Szak-dolgozat, kézirat/

187. Pócs,T. 1960. Die zonalen Waldgesellschaften Südwest-ungarns. Acta Bot. Acad. Sci.Hung. 6:75- 1°5.182. Pccs ?. 1967. A magyarországi tűlevelű erdők cönológiá­ja és ökológiai viszonyai. Kandidátusi kézi ra t.

?c- -Gelencsér, ’l.-D. Nagy É*-Vida,G. 1958. Vegetö- tionsstudien in Őrs-'-. Akadémiai Kiadó, Bpest,

19o. gelencsér I.-Szodfriat ós P.-Vida G.:Szakonyfalu környú. vegetációtérképe.Egri Főiskola Évkönyve. Eger. 8:449-478.

6619.81

191• Rakonczay Z. /Szerk./^1973. Erdőleltár I-III.rendezési Főosztály kiadv.

MÉM Erdő-

192.193.194.

Rakonczay Z. Rakonczay Z. Róth Gy. 1953

195. Simon T. 1955

196.197.

198.199.

200.

Simon,T. 1957 Soó, R. 193o.

Soó, R. 193o. Soó R. 193o.

Soó,R. 1936.

2ol. Soó, B. 19 3 6.

2o2. 2o3 •

204.

205.

206 .

2 o7.

208 .

209.

6619

Soó R. 1957. Soó R. 1939.

Soó,R. 1940.

Soó, R. 1948.

Soó,R. 1954.

Soó, R.-1958.

Soó, R. 1959. Soó R. 1960.

1 9 7 3. A hazai tájvédelem célkitűzései és eredményei. Városépités, 7-9.

1973* Természetvédelmünk helyzete és továb­bi terveink. Búvár, 259-264.Erdőmüvei éstan. III. A magyar erdőművelés különleges feladatai. Mezőgazd.Kiadó, Bpest.Az erdő fogalmáról és osztályozásának elvégzéséről. Acta Univ. Debrecen. Deb­recen. 2:211-218.Die Walder des nördlichen Alföld. Akadé­miai Kiadó, Bpest.Vergleichende Vegetationsstudien - Zent- ralalpen, Karpathen, Ungarn - nebst kri- tischen Bemerkungen zűr Flóra dér West- karpathen. Veröff.Geobot. Inst.Rübel. Zürich, 6:237-322.Magyarország erdotipusai. Erdészeti Kiséri. 32s439-475, 559-566.összehasonlitó erdei vegetációtanulmányok az Alpokban, a Kárpátokban és a Magyar' Középhegységben. Erdészeti Kiséri• 32: 439-475, 559-566.Die Vegetation dér Alkalisteppe Horto­bágy. Okologie und Soziologie dér Pflan- zengesellschaften. Feddes Repertórium, Berlin, 39:352-364.Soziologische Waldvegetationsstudien in Ungarn besond. über die Walder jenseits Theiss.Veröff. IX. Kongr.Internat. Ver- band.Forstl.Forsch.Sopron A Nyirség erdői és erdotipusai. Erdésze­ti Kísérletek, 39,:337-38o.Erklarung zűr geobotanischen Karte dér Halbinsel Tihany. Magyar Bioi.Kút.Int.I.Oszt.Közi.Műnk.V.112-121.Vergangenheit und Gegenwart dér pannoni- schen Land und Vegetation. Acta Leopoldina /Nova/, 56:1-49*Les associations végétalles de la Moyenne Transsylvanie. I.Les associations fores- tikres, Annál. Musei Nat.Hung. 41:33-lo2. Angewandte Pflanzensoziologie und Kartog- raphie in Ungarn. Aichinger Festband I. 337-345.Systematische Übersicht dér pannonischen Pflanzengesellschaften. IV. Die Walder des Alföld. Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 4:351-381.Entwicklungsgeschichte dér Pflanzenwelt Ungarns. Phyton, Ss 114-129.Bibliographia phytosociologica: Hungaria*. Excerpta Botanica Sect. B. 2:93-156.

82

210. Soó R. 1960* Magyarország uj f loriszt ikai-növényf öld -rajzi beosztása. MTA Bioi.Csop.Közi* 4:19-38.

211. S06 R. 19 6 0. Magyarország természetes erdőtársulásai­nak és erdőtipusainak áttekintése. Az Erdő, 19 6 0: 321-340.

212. Soó, R.1961. Neue f loristischr-zönologischen Pflaazen-geographie Ungarns. Ann. Univ.Scient* Budapest. Sect.Biol. 4j 155-167.

213* Soo, R. 1964. Die régiónálen Fagion-Bánde und Gesell- schaften Sűdosteuropas. Studia Biologica Hungarica 1. Akadémiai Kiadó, Bpest.

214. Soó, R. 1974. Die Pfl nzengesellschaften dér mittel-europáischen Buchenwalder in Ungarn. Acta Bot. Acad. Sci.Hungr. 20:352-377.

215. Soó R. 1964-1973# A magyar flóra es vegetáció növényrend-szertani-növényföldrajzi kézikönyve /Sy- nopsis systematico-geobotanica florae ve- getationisque Hungáriáé/ Akadémiai Kiadó. Bpest.

216. Soó, R.-Csapody, I.-Kovács, M. _ Pócs, T: Die Walder undWiesen West- und Süd-Transdanubiens. Acta Botanica Acad.Sei.Hung. 15:134-165.

217. Soó R.-Zólyomi B. 195o/51. Növényföldrajzi térképezésitanfolyam jegyzete. Vá-crátót^-Budapest.

218. Stefanik /Szilágyi/,^!- 1952 - A növénycönológia erdő­művelési vonatkozásai. IArmagszármazás- kérdés. Erdőmérn. Főisk. Évk* Sopron-, 1951/52:195-216.-

219. Stefanovits P. 1956. Magyarország talajai. AkadémiaiKiadó, Bpest. 2..kiadv. 1963.

220. Stefanovits P.-Szűcs P. 1961. Magyarország genetikus ta­laj térképe. OMMI kiadvány l.sz.

221. Szabó L.-Horváth Zs.-Pintér I. A természetes flóra gén­tartalékai Magyarországon. Agrobotanika, Tápiószele. 1973: 89-lo2.

222. Szappanos A.'1963. A Carex pilosa- ^yertyános-kocsány-talan tölgyesek termeszetes felújításáról* Paip.Egyetem Tud.Közi. 1-2: 265- 278* -II. U.o, 1964.1:195-217.

223*Szappanos A. 1 9 6 5. Uj eljárás a léces és rudaskorú kocsány- talantölgyesek neveléséhez. Érd.és Paip. Egy. Tud.Közi.1-2:143-179.

224. Szappanos A. 1 9 6 6. A Carex pilosa- gyertyános-^kocsány-talan tölgyesek termeszetes felújításának gazdaságossági kérdései. Érd. Faipari Egy* Tud.Közi. 1:19-38.

225. Szántó I. 194o. Erdőtenyészet, éghajlat és lecsapolás a.Kárpátok medencéjeben, az Alföldre való tekintettel. Orsz. Érd.Egy. kiadása, Bpest

226. Szántó I. 1949.Erdőgazdaságunk éghajlati adottságai* Er­dészeti Kiserietek, 49:63-121*

227. Szilágyi/Stefanik/ L. 1958. A korszerű erdőművelés vege-tációtani alapjai. Kandidátusi értekezés.

228. Szodfridt I. 1961. A Vendvidék erdőtársulásainak ökoló­giai vonatkozásai. Az Erdő, 1961: 258-264.

6619

229. Szodfridt I.- 1974. Erdőgazdasági tájak és termőhelyül- \pusok, mint a korszerű erdőgazdálkodás ala jai. Földrajzi Értesítő, 23:471-473.

230. Szodfridt I. 1974* Termőhelytipusok és vegetáció kapcso­lata a Duna-Tisza közi homokháton. ■Abstracts Botanica /operum ex Inst.'Tax.- \ Óik.Plánt .nov .Sci L. Eötvös/ 3pest,2:35-39.231. Szodfridt I.-Tallós P. 1964. A Felsőnyirádi-erdo cserestőlgyesei. Veszprém Megyei Múz.Közl. 2:423-

232. Szodfridt I.-Tallós P. 1964. Változó vizgazdálkodásűtölgyes erdotipus. Az Erdő, 13:85-9o.

233. Szodfridt I.-Tallós P. 1973- Vegetációtanulmányok a fel- \sőnyirádi erdőben* Veszprémi Múz* Közi. \ 12:221-228.

234. Szőnyi L* 1954. A Mátra kőfolyásos termőhelyei. i*TA Ag­rártud. Oszt. Közi. 9:153-159.

235. Szőnyi I*. 1955.Vizsgálatok a Mátra sekély talajú kőfo­lyásos bükköseiben. -Erdészeti Kutatások, 3:109-127.

.236* SzŐnyi L. 1956. Termőhelyfeltárás a kiskunhalasi homok- fásitás területén. Erdészeti Kutatások, 4:9-64.

237. Szőnyi L.-Újvári F. 1970. International /IUFRC/ Nor- í way spruce provenance trial. Erdészeti Kutatások, 66: 47-59. S

238* Szujkó-Lacza, J. 1962. Die Buchemválder des Börzsönyer- h und Mátra-Gebirges. Acta Bot. Acad.Sci. ,• Hung.8:441-471. ]

239. Szukó-Lacza, J. 19&4. Die Kalkholden und Eichsn-7 rreichen?walder des Börzsöny-Gecirges. Acta Bot. j Acad.Sci.Hung. 10:259-256. ;

240. Szujkó-Lacza,- J. 1967. Beitráge zűr Kentniss dér Pflan-zengesellschaften des Börzsör.v-Gsbirf*s* | /Die Assoziationén Tillio-Fraxineturr ^Mercuriali-Tilietum maőricum, Spiraestum -■ mediae/. Ann* Hist.-Nat*Mus.Kát.Hung.Bo. s 59:147-161.

241. Tallós P. 1954* A pápakovácsi láprét növénytársulásai ésfásitás. Erdészeti Kutatások, 4:55-69.

242. Tallós P. 1958. Két fenyőfői erdotipus lepketársulásai­nak vizsgálata, tekintettel a károsltok­ra. Erdészeti Kutatások, 1-2:215-232.

243. Tallós P. 1959.Erdő- és réttipus tanulmányok a Széki er­dőben. Erd.Kutl 2:3ol-352.

244. Tallós P.I960. Az erdőtipológia és a növénytársulástankapcsolatáról* Az Erdő, 9:205-213.

245. Tallós P.-Tóth B.. 1968* Az újszentmargitai erdő vegetá­ciója* Vegetation of Ujszentnargita.-Ki- sérletügyi Közlemények, 61/C*; Erdőgazda­ság és Faipar, 1968:7'5-lo7.

245. Timár L. 1948. Egy szolnoki szigetzátony benépesedése*Alföldi Tud.Int.Évkönyv, 2:sep.l-6.

246. Timár L. 195.0* A Tiszameder növényzete Szolnok és Szegedközött* Ann. Bioi .Univ.Debrecen. 1:72-145-*

247. Timár L. 1954. Tiszazug növényfcldraja. Földrajzi Érte- _ , aito 3:354-567.

243. Tímár, L. 1957. Die botanische Erforschung des Sees Fe­hér-tó bei Szeged, Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 3:375-391.

249* Timár, L.-Bodrogközy, C-y. 1953. Die pflanzengeographi- sche Karte von Tiszazug. Acta Bot.Acad.Sci.Hung. 5:2o3-232.Termőhelyfeltárás és erdő tipológiai mód­szereinek kialakítása szikes talajon. Kan­didátusi értekezés.Adatok a nyárfáterinesztés lehetőségeihez a Tiszántúlon. Erdészeti Kutatások. 1-3: 59-87.Szikiásitás. Akadémiai Kiadó, Bpest Nyártermohelyek növénytársulásai In "A nyárfa" Szerk, Koltav Gy. Mezőgazdasági Kiadó, Bpest, ±953:51*r62.Az Alsó-Dunaártér erdőgazdálkodása, A ter­mőhely és erdőt ipusok összefüggése. Er­dészeti Kutatások. 1-2: 77-158.Ártéri erdőtiousok egyes erdőművelési vo­natkozásai. MTA Agrártud. Oszt .Közi. 15:315- 32o.

256. Tuskó F. 1955/57/ - Alföldi akácosok növénytársulás.ivizsgálata és művelésük egyes kérdései. Erdőmérn. Főisk.Közl. 2:21-52.

257. Tűzsón J. 1915. A Magyar Alföld növényföldrajzi tagoló­dása. Math.Terintud.Ért. 33:143-22o.

258. Vági I. 1331. A talajtan elemei. M.kir. Bánya- és Er­dőmérnöki Könyvkiadó Alap. Sopron

259* V/itt L. 1956. Javaslatok az erdeifenyő-erdőtipusok ki­alakítására. Erdészeti Kutatások, 3:83-94.

26o* Witt L. 1953* A^fenyomagtermelő állományok törzskönyve­zésének eddigi tanulságai. Az Erdő.

261. Witt L. 1956. Erdeifenyveseink magtermo állományainakberendezése. Az Erdő, 5:26o-264-

262. Zólyomi B.1934.A Hanság növényszövetkezetei. Fólia Saba-riensia, Szombathely 1:146-174.

263. Zólyomi B.1936.Csonka-Magyaror3zág vázlatos vegetációtér-'képe. Debrecen

264. Zólyomi,B.1937. Die natürliche Vegetation Ungarns. In,fAtlas des deutschen Lebensraumes Mittel- europas" Szerk. Haeck, Leiüzig

265. Zólyomi, B.1939*Das Koszeger Sphagnumrsiche Moor. Bot.Közi. 318-325-

266. Zólyomi,B.195o.Fitocenozi i leszomelioracii obnazsennijgór Budi.Acta Bioi. Acad.Sci.Hung.1:7-67.

267. Zólyomi B.1351.Kopárfásitás a növényszövetkezetek alapján.In "Erdőtelepités" Szerk.Babos I. Mező- gazd. Kiadó. Bpest Éra.Kiskönyvtár 4.sz.

268. Zólyomi,B.1354.Phytocoenologie et la sylviculturö enHongrie. Acta Bot. Acad.Sci.Hung.1 : 215- 222.

250. Tóth B. 1353

2 51. Tóth B.

252.253.

TóthTóth

B. I.

13711353

254. Tóth I. 1358

255. Tóth I. 1353

6613 85

269. Zólyomi,B.-Jakuc^ ,P.-Baráth,Z.-Horánszky,A. 1955.Forstwirtschaftliche Ergebnisse d.pflan- ; zengeographischen Kartierung dér Bükk- Gebirge. Acta Bot* Acad. ASci.Hung* \1*361-393.270* Zólyomi,B.1957.Dér Tatarenahorn-Eichen-Lösswald dér zó­náién Waldateppe. /Acereto tatarici- Quercetum/. Acta Bot.Acad.Sci.Hung. \3:401-425.

271* Zólvomi B.1958.Budapeat és környékének természetes nö- '!vénytakarója. In "Budapest természeti ké-: pen Szerk* Pécsi M. Akadémiai Kiadó,Bpest.

272. Zólyomi,B. 1964. Methode zűr Ökologischen Charakterisiertj dér Vegetationseinheiten und zum Vergleicli d* Standorte. Matematisch-statistische Bearbeitung dér Beispiele von I.Précsényi. Acta Bot. Acad.Sci.Hung. 10:377-416* ,

273* Zólyomi B. 1967. Magyarország rekonstruált növénytakaró­ja. In ,!Magya494szág Nemzeti Atlasza" i

274. Zólyomi B.-Jakucs P.-Baráth Z .-Horánszky A. 1954. A bükk-' hegységi növényföldrajzi térképezés erdogai dasási vonatkozású eredményei. Az Erdő, \ 78-83** 97-105, 160-171-

276* Völgyi L* 1964-65* Az erdőtipológia alkalmazása az erdő- rendezésben* Az Erdő, 1964: 1964:8.

*

'á

i%

6619 86