OraveczNóraAZIGAZIKÖTELÉK

OraveczNóra

AZIGAZIKÖTELÉK

LibrikiadóBudapest

©OraveczNóra,2014FelelőskiadóaLibriKiadóügyvezetőjeFelelősszerkesztőAngyalosyEszterSzerkesztetteDaridaBenedekOlvasószerkesztőLigetiSzilviaBorítótervMátaiésVéghKreatívMűhelyelektronikusverzió:eKönyvMagyarországKft.www.ekonyv.huISBN978-963-310-457-6Ismerd meg szerzőinket és műveiket a libri-kiado.hu weboldalon, kövesd azújdonságokat és nézz filmeket a nyugatiter.hu blogunkon, csatlakozzközösségünkhözaFacebookon!www.libri-kiado.huwww.nyugatiter.hu

Egy

Nem is tudom,mire ébredek fel: arra, hogy a kocsi ablakán betűzőnapfény vakítóan a szemembe süt, vagy arra, hogy a taxi hirtelenlelassít, én meg Panna vállára dőlök a hátsó ülésen. Hazaértünk.A nyugtatómégmindig letompít, és folyton el akarok aludni. Benifizet, állapítom meg kókadtan, miközben Panna megkér, hogymaradjakegyelőreülve,majdsegítkiszállni…Mivan?Benifizet?

Rémültemrázommegafejem,ahogykezdekmagamhoztérni.– Nem, nem, nem… – nézek kétségbeesetten Pannára. Komolyan

nem értem, hogy mi van. Megcsípem a karomat. Nem álmodom.Kinézek a hátsó ablakon. Bassza meg, Beni ott áll az autó mögött!Telefonál.Mivan?RémültennézekPannára,őpedig,mielőttbármittudnék mondani, gyorsan átölel. Eltakarom az arcomat, remegnikezdek, a kezem könnyektől nedves. Tuti, hogy csak álmodom.Ijedten próbálom kitépni magam Panna karjaiból, aki közbensimogatjaahátamatésnyugtatgat:

–Semmibaj,Kloé,mindenrendbenvan.Mostpediggyere,segítekkiszállni!

– Ugyan, menni fog ez egyedül is! – mondom, aztán amikorpróbálokkikászálódniazautóból,rájövök,hogyképtelenvagyokrá.Teljesen legyengültem. Végül Panna segítségével kiszállok,becsukódikmögöttemakocsiajtó,ataxipedigelishajt.

Egy pillanatra megállok. Velem szemben Beni… Hosszúpillanatokig nézem dermedten Pannára támaszkodva. Képtelen

vagyokmegmozdulni.Nemtudom,hogyalátványbénítmeg,vagyanyugtató.Újralegördülegykönnycseppazarcomon.Beniél.Eznemlehetigaz…

Beni az egyik karját nyújtja, hogy menjünk fel a lakásba.Megérintem az arcát, és tapogatni kezdem. Egy picit borostásabb,mint szokott, de igen, ő az. Tényleg él. Kigúvadt szemekkelpásztázomőt.Mindenugyanolyanrajta.Csipkednikezdem…ténylegél!Érzemazillatát…igen,ezténylegBeni.Anyakábaborulok.

–Dehátte…?–suttogomafülébe,őmegcsaknézrámazokkalanagyszemeivel.Mélyenbeszippantomaz illatát.Újrazokogok.Nemtudom abbahagyni. Beni ölel erősen, szorosan, próbál nyugtatni,aztán a fülembe súgja, hogy ideje mennünk, majd megbeszélünkmindent.

Asokadiklépcsőfokutánúgyérzem,errevalóbanképtelenlettemvolnaegyedül.Benikinyitjaelőttemazajtót.Minthamisemtörténtvolna, mintha most érkeztünk volna meg Amerikából: minden ahelyén, úgy, ahogy itt hagytuk. Mintha az elmúlt napok meg semtörténtek volna. A lakás tiszta, az üvegszilánkok eltűntek a földről,egyetlenüresüvegsememlékeztetazeseményekre.Benipulcsijaottszáradaruhaszárítón,valahogymindenolyan,mintrégen.A lakástnapfény járja be, Panna lelkesen mutatja a virágokat azéjjeliszekrényemen, merthogy ő választotta őket, hiszen tudja,mennyireszeretemagerberát.

Amikor meglátom a laptopomat, bevillan egy kép. Az utolsóemlékem valami romantikus film, amit egy szelet pizzával akezembennéztemzokogva,miközbenfélpercenkéntújabbKleenexettéptemkiadobozból.PannaésBenitekintetébőlegyértelműenlejön,

hogytudják,mitörténtazutolsónapon.Benilepakoljaacuccaimat,közben Panna a konyhábamegy készíteni egy kis teát, aztmondja,mindannyiunkra ráfér az elmúlt nap izgalmai után. Beni elkísér azágyamig,betakar,közbenaggódvafigyel.

–Mostmivan?Miértnézelígy?–kérdezem.–Miért,hogynézek?–Minthavalamibajomlenne…– Kloé, nemrég bevittelek a kórházba, mert ki kellett mosni a

gyomrodat.Azthiszem,mindenokommegvanrá,hogyféltselek.Demosteznemszámít,aludnodkell.

Nemakarom,hogyelmenjen, annyimindent szeretnékkérdezni,de arra sincs erőm, hogy megformáljam a szavakat. Miért van itt?Hogyankerültvissza?Hogyhogynemhaltmeg?

Érzem, ahogy csukódnak le a szemhéjaim, mintha ólombóllennének.Nemérzékelem,mikormegykiBeniaszobámból,deméghallom,ahogyPannávalbeszélgetnikezdenek.Vagylegalábbisolyan,mintha hallanám,még eljutnak hozzám a szavak, és az értelmük isösszeállmégafejemben,deegyretávolabbrólérkeznekahangok…

–Beni,mégmindignemmeséltedel,hogyanjutottálbe–mondjaPannaizgatottan.

–Betörtemazajtót,ésennyi.– Ne izélj már, mondd el, hogy mi volt! Ha elfelejtetted volna,

Kloévalbarátokvagyunk!Mégszép,hogytudniszeretném,miafenetörténtvele!

–Oké,elmesélem,desenkineksemmondhatodel,esküdjmeg!–Esküszöm!Demiért,annyiradurvavolt?

Pannahangjaegyreizgatottabb.– Sötét volt, amikor beléptem, semmit sem láttam. Aztán

felkapcsoltam a lámpát, és nem hittem a szemeimnek… Hihetetlenkupiésmocsokvolt.Kloéegypicitelengedtemagát.

–Tejóég!– Semmit sem értettem. Benéztem a szobába, őt kerestem. De

seholnemtaláltam.Azágymellettegypizzásdobozhevertaföldön,nagy valószínűséggel napokig nem is evett mást. Totál ki lehetettkészülve.Viszonthevertpárüresüvegazágyakörül,éspiabűzvoltazegészlakásban.Főlegborszagotéreztem,amitnemértettem,mertha jól emlékszem, Kloé nincs oda érte… Szóval bejöttem,körbenéztem,deseholnemtaláltamőt.Szólongattam,többszöris,desemmi.Az éjjeliszekrényénmegláttam egy üres gyógyszeres doboztelborulva. Na, akkor már biztos voltam benne, hogy nagy a gáz.A fürdőbe rohantam, és megláttam Kloét, a kádban feküdteszméletlenül,körülötteegycsomómécseségett,avíztetejénpedigegyürespohárúszott,akiömlöttborbefestetteafelszínét.Avízmégtűzforró volt, csak pár perce feküdhetett bele. Azt reméltem, hogyegyszerűen csak elájult részegen, ésmég él. Gyorsan kiemeltem, ésegytörülközőbetekertem.Megnéztemapulzusát.Erőtlenül,deazértvertaszíve.Próbáltampofozgatni,ráordítottam,deaztánrájöttem,hogyezsemmitnemhasznál,ésrohantamveleakocsihoz…Atöbbittudod. A kórházban kiderült, hogy részeg volt, a piára pediggyógyszert szedett be. Amikor felébredt, elmondta a dokinak, hogyúgyemlékszik,fájtafeje,ésazértvettebeatablettákat.Abbaperszenemgondoltbele,hogy legyengülve,bepiálva-begyógyszerezvenemfekszünkcsakúgybeaforróvízbe…

Nemtudomkinyitniaszemem,pedigszeretném.Nehezenfogomfel, hogy Benit és Pannát hallom, és hogy rólam beszélnek. Olyan,minthavalakimástörténetéthallgatnám,vagyminthaatévészólna.Olyan idegen.De aztán rájövök, hogy ez a valóság.Hirtelen elönt aszégyen.Nemakarom,hogyBenifolytassa,nemakaromezthallgatni.Szeretnék kiabálni, hogy fogja már be, de nem megy, minthamegnémultamvolna.Aszámegyszerűennemnyílikki.Ordítanék,denemtudok.Őkmegcsakmondjáktovább…

–Nemár!Nemmondodkomolyan?–kacagfelPanna.–Mostténylegkineveted?Szépkisbarátvagy…– Ugyan, Beni, ne hülyéskedj már! Majd pont te fogsz kioktatni

barátságból! Azt sem tudod, mi az. Egy barátod sincs, soha nem isvolt!

–Vigyázzaszádra!Nem,nem,nem!Eztnemakaromhallani!Demégmindignemjön

kiegyhangsemaszámon.Hirtelenmindhármanagimibekerülünk.BeniésPannaaföldszintifolyosónveszekednek,aholmindenkihalljaminden szavukat. Körbeállják őket, közben hangosan összesúgnakmögöttük.Rajtamnevetnek,éslátnakis:együvegkalitkábanvagyok,képtelen vagyok kijutni, ráadásul mégmindig nem tudok beszélni.Ujjal mutogatva röhögnek rajtam. Összegömbölyödve zokogok.Legyenmárvége!Éneztnembíromtovább!

–Miért,különbenmitcsinálsz?–mondjaPanna.–Tudod,igazábólkifejezetten szórakoztató, hogy tényleg azt hiszed, megmentettedKloét.Hogymegtudodőtmenteni.Elárulokvalamit:nemhogyKloén,magadonsemtudszsegíteni.

– Már miért kellene magamon segíteni?! – feleli Beni. – Panna,

komolyan,kezdeszmessziremenni!– Nézz magadra! Sohasem fogsz megváltozni. Mindig egy

képmutató sznob leszel, akinek csak a pénz számít, meg amit megtudszvennirajta.

–Nemisismersz,mostmárténylegbefejezhetnédahülyeségeidet!–Éséntehetekróla,hogynemismerlek?Atehibád,mertsohasem

beszélszmagadról!Tenembízolazemberekben.Senkibensemtudszmegbízni, csak magadban. Szerinted miért kellett napokig egyedülszívnodazUSA-ban?Azért,mertKloésemtudottróladsemmit.Neiscsodálkozz,hogymagadramaradtál.

– Ez rohadtul nem igaz! Azért ragadtam kint,mert felrobbant aszálloda,énmegeszméletlenülfeküdtemakórházban.

–Látod,eztsetudtamvolnamegsoha,hamostnemveszekszünk.Mégishogyanképzelted,hogycsakúgytelefononelküldesz,nézzünkbeKloéhoz,hogyotthonvan-e,denemmondaszsemmit?Miértnemmeséltélarról,hogymiafenetörténtveletek?Beni,egyszerezleszaveszted.Éstudod,mit?Ezértnemhiszem,hogymajdteittleszelKloémellett. Hogyan is menne ez neked? Hiszen csak akkor tudnálsegíteni neki, ha bízhatna benned! A bizalomhoz meg őszintebeszélgetések kellenek, az, hogy ki merj tárulkozni. Már ne isharagudj, de te erre képtelen vagy. Ne bántsd tovább ezt aszerencsétlen lányt, bőven elég neki, amin eddig keresztülment.Látod,hogykishíjánmegöltemagátmiattad!

–Mostmáraztánténylegfogdbe,Panna!–Nekiabálj,mégavégénmeghallja,hogymiattavitázunk,aztán

kiugrikazablakon!–Basszus,egyigazidögvagy!

Hirtelen összeomlik körülöttünk a gimi, énmeg kiszabadulok azüvegkalitkából. Minden elsötétül. Négykézláb mászom a hidegpadlón, a por és a törmelék között. A nevüket kiabálom, de nemérkezik válasz. Semmit sem hallok. A francba, pedig tudnom kell,hogymi van, hogy Pannamiért szólt be Beninek…Benimiért akarbántani??? Aztán hirtelen olyan, mintha valaki feloltott volna egylámpát. Világos lesz. Egy labirintusban vagyok. Üvegfal húzódik,amerre a szemem ellát. Becsapós. Egyre-másra ütközöm neki afalnak. Mögötte látom Beniéket. Úgy vannak öltözve, mintha AliceCsodaországábanlennénk.Pannanagy,hercegnős,habos-babosruhátvisel,Benipedigkockászöldet,körülöttüknyulakugrálnakaréten.Próbálommegtalálniazutathozzájuk,legalábbmárahangjukatújrahallom.Azüvegfalratapadvahallgatózom.

–Mi van, nem tetszik az igazság? Te vagy a hibás,miattad haltmeg majdnem! Emlékezz csak vissza, hogyan találtál rá. Ha kicsitkésőbbérkezel,meghaltvolnabegyógyszerezveegykádforróvízben,ésakkoregyéletenáthibáztathattadvolnamagad.

– De időben érkeztem, és segítettem rajta. És különben ti isbetörhettétekvolnaazajtót, amikormegkértelek rá,hogynézzétekmeg,otthonvan-e.

– Ne szórakozz már velem! Betörni a lakásába?! Miért tettükvolna? Hiszen nem mondtál semmit, ami miatt aggódnunk kellettvolna!Kopogtattunk.Nemnyitottajtót.Ottálltunkvagytízpercig,desemmi.Tutiakkorisbevoltgyógyszerezve,ésaztsemtudta,holvan.Szerinted be kellett volna törnünk? Tudod, ki akar a rendőrségenkikötni! Anyám szívinfarktust kapna, ha azt hallaná, hogy a lányabetörőlett.Nane!

– Jaj, hagyjuk már, ne gyere a hülyeségeiddel. Valld be, hogymindig féltékeny voltál Kloéra, és igazából csak örültél neki, hogyeltűnt.

–Ezazeltűnésateagyrémed.Telefonálsz,hogyholvanKloé,mertnemtudod,milehetvele.Mimegpróbáljukfelhívni,őnemveszifel.Eljövünkalakásához,desemmi,aredőnyöklehúzva…

–Blabla.Semmitsemtettetek.–Miaz,hogysemmit?Méga szomszédokat ismegkérdeztük!Ők

sem tudtak róla semmit. Senki sem látta. Mit gondolsz, ha otthonvan,nemhalljákmeg?Azértvalljukbe,Kloéeléghangos tud lenni,vegyükpéldáulazajtócsapkodást…

– Látod, mégis megoldotta! Észre sem vették, hogy egy hetetotthon töltött egyedül! Pedig még kaját is rendelt. Ez hogy lehet?Nevetséges vagy a kifogásaiddal együtt! Ne próbáldmeg az egészetrámkenni,neménvagyokahibás!

–De igen!Vagymár elfelejtetted, hogy te csak játszottál ezzel alánnyal? Hogy át akartad verni, és végig az volt a terv, hogykicsináljuk?Nehülyíts!

–Mivan?Mirőlbeszélsz?–Édesem,elhiszem,hogynemszívesenemlékszelrá,denecsinálj

úgy,minthaelfelejtettedvolnaamikisegyezségünket.Oda akarok jutni hozzájuk. Itt a vége, eddig tűrtem, én ezt nem

bírom továbbhallgatni. Oda akarokmenni, és kitépni Panna összeshaját.Azüvegfalat kezdemverni, ámhamarosan rájövök: egy,nemhallanak; kettő, képtelenség odakerülni hozzájuk. Gyorsan futnikezdek, találnom kell egy átjárót. Be kell jutnom! Ám a következőlépéssel már egy veremben találommagam. Érzem, hogy zuhanok,

egyrehalkabbanhallomahangjukat…–Fejezdbe!Hallgassel!–Tudod,hogykicsináljuk,ésaddigmegyünk,amíg…–Fejezdbe!!!–Hát,majdnemsikerült…

Verejtékező homlokkal ébredek életem eddigi legborzasztóbbrémálmából.Fogalmamsincs,mennyitaludhattam,hogyegyéjszakateltel,vagyegyhét,aztisnehezentudombeazonosítani,holvagyok.Hevesen dobog a szívem, levegő után kapkodok. Még mindig alabirintust látom,meg az üvegfalat, Panna habos-babos ruhája vanelőttem,ésaszavaivisszhangoznakafejemben…Kicsináljuk,ésaddigmegyünk,amíg…Jézusom!Ilyetiscsakálmodnilehet!

Kopogtatnak,Benidugjabeafejétazajtómon.Ahogymeglátjaazarcomat,ijedtensietodahozzám,énpedigmégijedtebbenbámulokvisszará.

Nem,mégsemlehetettálomazegész…Beniittvan.Beninemhaltmeg!Leülazágyamszélére,énmegmegölelem.Erősenszorítom,ésmár

megint az arcát kezdem el tapogatni. Tényleg él. Nem tudomösszerakni,miavalóság,ésminemaz.HaBeniténylegittvan,akkoratöbbidologismegtörtént?

–Úristen,miabaj?–kérdeziaggódóan.– Ti… Ki akartatok engem csinálni? – sikítom ijedten. Beni

értetlenülnéz rám.Mégmindignem fogtam fel, annyira szürreális,hogyittlátommagamelőtt.

–Mirőlbeszélsz?– Nem tudom – pityeredek el újra. – Már azt sem tudom, mi a

valóság,ésmiaz,amitcsakképzeltem.Beszélgettetek…teésPanna.Elmondtad,hogyantaláltálrám…–elcsuklikahangom.Visszanyelemakönnyeimet.–Aztánegyszercsakazegykorigimimbekerültünk…Ti továbbvitatkoztatok,énmegbevoltamzárvaegyüvegkalitkába.Aztán hirtelen már egy réten álltatok, tisztára olyan volt, mint azAliceCsodaországban…Ottisveszekedtetek,ésPannaaztmondta,hogya te kapcsolatod velem egy ördögi terv része volt, és te soha nemakartál az életem része lenni… –mondom, és egyre keservesebbensírok.–Akkoraztánfutnikezdtem,ésbelezuhantamegylyukba.

Benigyengédenmegsimogatjaakezemet,deénnemhagyom,nemakarom,hogyhozzámérjen.

– Úgy látszik, a beszélgetésünk első felétmég hallottad, ugyanistényleg elmeséltemPannának,mi történt, amikorhazaérkeztem, éseljöttem hozzád… De aztán belealudhattál, és a többi már a sajátfélelmeidből születhetett… – magyarázza, és közben az arcomatfürkészi.Aggodalmatlátokaszemében.–Pannamárórákótaelment.Kloé,nyugodjmeg,ezcsakegyrémálomvolt.

Hinni akarok neki, de valahogy nem megy. Valami belül nemengedi. Mi van, ha most is hazudik? Igazából simán el tudomképzelni, hogy csakis azért bukkant fel az életemben, mert Pannabosszútakartrajtamállni.Végülisezsokdolgotmegmagyarázna…

Vagymi van, hamégmindig álmodom?Ha ez is csak a korábbiálmomfolytatása,hogyBeni ittülvelemszemben,ésaggódóarccalbámulrám?

Akkorezéletemleghosszabbéslegnyomasztóbbálma.Demégsem

akarok belőle felébredni, hiszen ha meg kell tennem… akkor majdrájövök, hogy Beni tényleg nem él! Hogymeghalt, énmeg egyedülmaradtam. Basszameg,mégiscsak azt szeretném, hogy ez az egészvalóságoslegyen!Különbensohatöbbénemakarokfelébredni.

Kettő

Napok óta az álmomon kattogok. Annyira élethű volt, minthavalóban elhangzott volna az a beszélgetés. Persze, igen, rémültenébredtem,tudom,hogyálmodtam,de…Furánérzemmagam.Ennyireüldözésimániáslennék?Demivan,haténylegezazigazság…ElvégrelenneokaPannánakabosszúra…

Beni még pár napot itt marad, de aztán elköltözik. Kérdeztem,hogyhova,deőcsakannyitválaszolt,hogynemsokáraelkészülazújlakása, aminek a felújításán már hónapok óta dolgozik egy csapatmunkás.Hamarosanbeisköltözhet,mondta,deaddigméglakniakellvalahol, a cuccai meg úgyis itt vannak. A lakásáról sem meséltkorábban,bárezenmármegsemlepődöm.Televantitkokkal,mintmindig.

– Ugye, amit álmodtam, még véletlenül sem lehet igaz? –kérdezem tőle századszorra. Csak ezen jár az agyam. Azösszeesküvés-elméletemen,azon,hogyPannaártaniakartnekem.Haez lenne az igazság,minden világos lenne.Minden annyira világoslenne.

– Kloé, rémálom volt. Felejtsd már el – mondja Beni unottan.Megrázzaafejét.Látomrajta,hogynemértengem.Látomrajta,hogysemmitsemért.

–Oké,igazadvan…Nehéz,depróbálommásiránybaterelniagondolataimat.–Ésmilenne,havégremesélnélarról,hovatűntélelAmerikában?

Merthogy egyszer csak felbukkantál itt, miközben én végig azthittem,hogymeghaltál…Minthaazegészéletemkártyavárkéntdőltvolnaössze…

–Jaj,Kloé,nedramatizáldmárennyiretúl!Ekkoraszerepetazértnemjátszottamazéletedben.

Szomorúan nézek rá. A gyomrom összeszorul. Ha tudná, milyenfontos volt az életemben. Csak a végén… A végén már más volt.Avégénmárnemment.

– Egyébként nem sokkal azután robbant fel a szálloda, hogyelmentél.Pontahoteléttermébenittamegykávétarobbanásidején.Az egész épület másodpercek alatt összedőlt. Az egyik pillanatbanmégiszogattamakávémat,akövetkezőemlékempedigaz,hogyegykórházi ágyban fekszem. Minden kiesett. A doki mondta, hogy atörmelékekalatttaláltakrám,ígykerültemakórházba.

–Dehátnekemaztmondták,hogynemtaláltakmeg…– Amíg nem tértemmagamhoz, nem tudták, ki vagyok, minden

iratomahotelbenégett.– De hát nem kellett volna behívniuk engem, hátha tudlak

azonosítani?–Én semértem,pontosanmi történt…Devalószínűlegnemvolt

semmilyenokuk,hogyösszekapcsoljanakbennünket.– Pedig még másnap is beszéltem a rendőrökkel. Akkor sem

mondtaksemmit.– Pár nappal később, ahogy visszanyertem az eszméletemet,

egyből telefonáltam neked, de ki voltál kapcsolva. Akkor hívtamSomát.Addigramármegkérdeztemarendőröket,hogyveledmilett,őkmegaztmondták,hogyhazaküldtek.Engemviszontmégkikellett

vizsgálniukadoktoroknak,hogynincs-ebelsősérülésem.Egynapigmégbent tartottakmegfigyelésre, de szerencséremásnapmár ki isengedtek, akkor aztán elkezdtem intézni a repülőjegyem.Akövetkezőnaprasikerültisleszervezniazutazást,csakabbakellettbelemennem,hogyháromátszállássaloldottákmeg.

– Szóval azt mondod, Soma mindent tudott? Basszus, én megnapokigfelsemmentemaFacebookra…–bámulomdöbbentenBenit.Mostténylegmuszájmegkapaszkodnom.Eztnemhiszemel…

–Megkértem,hogynézzenrád,deaztmondta,hogynemnyitottálajtót.

–Kezdösszeállniakép!Nemmondod…Ezekszerinthaakkornemhúzom ki a netet a falból, már gyakorlatilag a hazaérkezésemkormegtudhattamvolna,hogyveledmivan?!

Nem térek észhez. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek…A pokolmélyére kerültem tök fölöslegesen, egy olyan dologmiatt,aminemistörténtmeg!Avilágtólelzárvakínoztammagamahelyett,hogyegyszerűencsakfelnéztemvolnaaFacebookra,hogymiújság…Eztnemakaromelhinni!

–Devárjcsak,timostakkorbeszéltekSomával?!–esikle.–Mertamikor kimentünk Amerikába, úgy emlékszem, alig említetted anevét,annyirarosszbanvoltatok…éneztnemtudomkövetni…

– Amióta elköltöztem tőle, alig beszélünk. Kint kaptam tőleegyszer egy SMS-t, hogy szakítottak azzal az idióta excsajával, éshogy találkozzunk. Nála ez felér egy bocsánatkéréssel. De figyelj,mostmuszájelmennem,pontőváraDeákon.Nembaj,haitthagylak?Megleszel?Sietek!–hadarja,ésaválasztmegsemvárvamárkintisvanafolyosón.

Ez az egész olyan szürreális! Még mindig alig fogom fel, hogy mitörtént.Hogypillanatokonmúltminden…

Innentől egész nap csak ezen jár az agyam. Azon, hogy azt arengeteg sötét felhőt énvarázsoltama fejem fölé,miközben semmigondnemvolt.Végigrendbenvoltminden,megvoltmindenem,csakénnemvettemészre.Nemakartamészrevenni.

Benitényleghamarvisszaér.Aszobámból látom,ahogyfeloltjaavillanyt,kissémeggyötörtenleülakonyhábanalaptopjaelé,éskezdimegválaszolniazaznapie-mailjeit.

Már megint a korábbi rémálmomon kattogok, teljesenkikészültem, csak az összeesküvésen jár az eszem. Valami nagyonnemvolt oké ezzel az egésszel, ezért úgy döntök,mostantól óvatosleszek.Nagyonóvatos.FuranekemBenisztorija,meghogyhagyták,hogyazthiggyem,meghalt.Viszontazistény,hogyénkapcsoltamkiatelefont…Énnemnyitottamajtót,amikorkopogtak.

A francba, kezdek megőrülni! Innom kell egy teát, az majdlenyugtat.

Kimegyek a konyhába, fogom a vízforralót, és a csaphoz lépekvele. Ekkor veszem észre, hogy a kilépőpapírokat otthagytam akonyhapulton.Ugyanisasoknaposszétcsúszásnak,megannak,hogyelérhetetlen voltam, többek között az lett az eredménye, hogyelvesztettem az állásomat. Amikor napokkal később megintmegnéztemaze-mailjeimet,vagytízlevélvártamunkahelyemtől.Azelső kilencben a főnököm újabb és újabb határidőket szabott, hogymeddigjelentkezzek,hanálukakarokmaradni.Azutolsólevélmáracéges jogásztól érkezett. Egy csomó paragrafussal megtűzdelveközölte:mivelnemreagáltamamegkereséseikre,úgytekintik,hogy

egyoldalúan felmondtam a munkaszerződésemet. Aztán azasszisztenssel egyeztettem egy időpontot, amikor bementemelintézni a papírmunkát, és azt is megbeszéltem vele, hogy mikorhozhatom el a holmijaimat. A dokumentumokat meg elfelejtettemeltenniszemelől.

Benifelnézrámamonitorról,majdleapapírokra,ésrögtönleiscsapatémára:

–Komolyankirúgtak?Miértnemmeséltélróla?– Nem olyan nagy ügy. Amúgymeg az én dolgom. Nem vagy az

anyám, szóval nem kell aggódnodmiattam! –mondom flegmán, ésgyorsanavízforralóutánnyúlok,megsemvárom,hogykikapcsoljon.A langyos vizet a teafilterre öntöm. Cukrot rakok bele megcitromlevet, megkeverem, a kanalat a mosogatóba dobom. Csakmielőbbelinnen,csaknekelljentovábbbeszélgetnemvele!

– Na ja. Még anyádra sem hallgatnál, ha élne. Legalábbmiattukbefejezhetnéd végre ezt az egészet. Kapd össze magad, és keressmunkát!–mondja,deközbenrámsemnéz.Aképernyőtbámulja.

–Nemérted,milyennehézeznekem?–hördülökfelsértetten.– Nem, tényleg nem értem,mi a fene történt veled. Azt hittem,

hogyismerlek,de,tudod,kezdemaztgondolni,hogytévedtem.Hirtelenrámszegeziatekintetét.Olyanrideg.Ridegésérzéketlen.

Ó,mennyiregyűlölömmost!–Haaztvárod,hogyvégignézem,ahogytönkreteszedazéletedet,

csalódni fogsz – folytatja. – Ideje lenne, hogy összekapdmagad, ésnekiállj munkát keresni. Abból, hogy a Facebook előtt töltöd a féléletedet,nemtudodkifizetniaszámláidat.

Néhány másodpercig farkasszemet nézünk, aztán gúnyos

mosollyalmegcsóváljaafejét.– Megyek, lefekszem. Engedelmeddel… – azzal lecsapja a laptop

tetejét, a hóna alá kapja a gépet, és bevonul a szobájába. Mielőttmagárazárnáazajtaját,mégvisszaszól:

– Ja, elfelejtettemszólni,hogymostpárnapignem leszek itt.Deazthiszem,mostjótisteszmajd,szükségünkvanegykistávolságra.Háthaészheztérsz…

Ottmaradokegyedül, leforrázva.Olyandühösvagyok,hogymajdfelrobbanok. Milyen jogon oktat ki engem? Pont ő? Egy pillanatigazongondolkodom,hogyutánamegyek,ésleordítomafejét.Deaztánmeggondolom magam. Úgysem lenne semmi eredménye… Ezértinkábbsarkonfordulok,bevonulokaszobámba,ésbecsapomazajtótmagammögött. Igazavan, jobb,hamostpárnapignem látom.Sőt,felőlemvisszasejöjjönsohatöbbet!

Három

Mártöbbmintkéthete,hogyBeniújraél.Illetveelőtteisélt,csakénhittem azt, hogy meghalt, hogy már nem jön vissza soha. Aztánfelbukkant, ésmindent összekavart, énmeg jól elüldöztemmagammellől.Aztmondta,időrevanszüksége.Vagyishogynekemkellidő,hogyfelfogjam,miafrancvan.

Vagy három napig semmit sem hallottam róla. Semmit. Aztánfelhívott,hogynemsokárajön.

Megpróbáltam összekapni magam, mire megérkezett. Addigraszerencsére lehiggadtam. Nem volt egyszerű, de apránkéntbeismertem,hogyBeninekalegtöbbdologbanigazavolt.Arrólnemisbeszélve,hogyhaőnincs,talánmárnemisélnék…

Nagyjábólsikerültfeldolgozniasokkot,ésnéhamárolyan,minthaténylegcsakegyálomlettvolnaazegész.Egyrémálom.

Amióta visszajött, próbálunk úgy tenni, mintha minden alegnagyobb rendben lenne, mintha simán elmentünk volnaAmerikába,aztánmegvisszajöttünkvolna,minthaarobbanás,ésazénkisámokfutásommegsemtörténtvolna.

Beni most először igazi barátként próbál viselkedni velem. Deőszinténszólvasokszorazagyamramegy.Egyrésztmerthiábaláttambe, hogy jót akar, még mindig dühös vagyok rá. Másfelől kínos istalálkozni vele, ugyanis újra a régi érzéseim törnek elő, csakmostmég jobban össze vagyok zavarodva, mint akkoriban. Kaptam tőleegyújkarkötőt,barnát–a régieketvalamikora tombolásom idején

levágtam,éskidobtamakukába.Demégmindigaztérzem,hogynemtudokbennemegbízni.Csakhogynekemcsakőmaradt.Senkimásranemszámíthatok.Úgyhogynemválogatok.

Nagyonsokatveszekszünk.Egyszerűennemakarjafelfogni,hogymit érzek. Nagyon úgy tűnik, hogy nemműködik ez a „beszéljünkmegmindentegymással”dolog.Hapróbálokelmondaninekivalamit,úgyérzem,süketfülekretalálok.

Azutolsóvitánkarról szólt,hogyBenikijelentette: szerintecsakmagamnak köszönhetem, hogy nincsenek barátaim. Amikorilyeneketmond,énegyszerűenfelállok,szónélkülfaképnélhagyom,ésrácsapomazajtót.

Pedigigazavan.Biztosanigazavan,denemtudom,mittehetnékazért, hogy legyenek barátaim. Egyszerűen azt sem tudom, hogyankellenenekilátni.

Tehetekénarról,hogynemtudom,milyenegybarátság?Abbanavilágban, ahol én felnőttem, a kapcsolatokat leginkább a pénzalakította,vagyanépszerűség.Semmimásnemszámított.Ráadásulezekazúgynevezett„barátok”,amikorcsaktudták,egymástszúrtákhátba.Na,ezaztánabarátság!

Aszüleimtőlsemláttamtúlsokpozitívpéldát.Bezárkózvaéltekasaját kis világukban, néha elbeszélgettek a munkahelyükről, hogymennyirenagyagáza cégnél, éshogymármegint csökkentettékafizetésüket. Nem sok erejük maradt arra, hogy barátkozzanakmásokkal. Úgy emlékszem, soha nem láttam körülöttük igazibarátokat.Igaz,apámnakvoltegyhaverja,develecsakpiálnijártakakocsmába. Jó kis barátság! Anyámnak is volt egy barátnője, akiviszontmindigcsaksiránkoznimegnyavalyogni jártáthozzá.Nem

számíthattakegymásraúgy,ahogyanabarátoknakkellene.Először talán a Narancsvidékben láttam olyasmit, amiről úgy

éreztem:ezabarátság.AmikorSethmegRyanelőszörtalálkoztak,őksem tudták, mire számíthatnak. Így viszont egy teljesen őszintekapcsolatot tudtak felépíteni, olyat, amiremindig is vágytam. Én isvalami ilyesmit akartam, de valahogy nem találtam meg azt azembert,akiebbenpartnerlettvolna.

Beni volt az első az életemben, akinél azt éreztem, hogy képeslenne bármitmegtenni értem, hogy számíthatok rá. De a történtekután összeomlott bennem a remény, hogy még egyszermegtapasztalhatom ezt az összetartozást. Bezárkóztam, nem járokemberekközé,félektőlük,mégmindig.Hatehetném,legszívesebbenmegint magamra zárnám a lakást, hogy megszűnjön körülöttem avilág.Denemtehetem,Beninemengedi.Pedigúgysokkalkönnyebblenne.

Leugrom a boltba bevásárolni. Amikor visszaérek, Beni karba tettkézzelülakanapén.Megsemvárja,hogylepakoljak,belekezd:

– Kloé, én tudom, hogy most minden elviselhetetlennek tűnikneked, és borzasztóan érzed magad, de nem csinálhatjuk ezt ígytovább!Folytonvitázunk…–bámulrámszúrósszemmel.

–Talánmertfolytonbelémkötsz…–vetemodaunottan,miközbenháttalnekibepakolomahűtőbeaparadicsomotésafelvágottat.

–Kivagyfordulvamagadból!Márténylegkezdemfeladni…–Akkorhagyjbékén.Jobbatúgysemtehetsz.Elgurul egy paradicsom. Beni veszi fel, a kezembe adja, közben

mélyenaszemembenéz.

– Ja, persze. Tudjuk, mi lett a vége, amikor utoljára magadramaradtál.Majdnemmegöltedmagad.Komolyan,Kloé.Fejezdbeeztaz idióta játszmázást! Ismerlek, ez nem te vagy. Totál ki vagyfordulvamagadból.

–Naés?Kitérdekel?Te iscsakazértvagy itt,mert lelkiismeret-furdalásodvan…Gondolom,nagyonérdekel,hogymivanvelem.

A hangom még mindig közönyös, amin én is meglepődöm.A mosogatóhoz lépek, hogy megmossam a paradicsomot. Hiába ahárommásodpercesszabály,gyűlölömakoszt.

Beni viszont kezdi elveszíteni a türelmét. Mellém lép, dühösenelzárjaacsapot,ésmagafeléfordít,hogykénytelenlegyekránézni.

–Neked üldözésimániád van! Tiszta őrült vagy! Nézdmeg,mégeztahülyeparadicsomotisképtelenvagybetenniahűtőbeanélkül,hogymegmosnád!Azthiszed, hogymindenki bántani akar!Közbenmeg csakis azért vagyok itt, hogy segítsek. Kloé, fogalmam sincs,miért borultál ki ennyire, de biztos nem azért, mert pár napraeltűntem, és azt hitted, hogy elveszítettél. Sokkal mélyebbre vezetennek a sztorinak a gyökere. Van itt valami, amihez nekem semmiközömsincs.

–Oké,persze!Ahogygondolod.Nekedúgyiscsakazszámít,hogykikeveredj ebből az egészből. Hogy senki se mondhassa azt, hogyvalamiérttevagyafelelős.

– Ne legyél már hülye! – kiabálja az arcomba. Aztán zavartan ahajábatúr,ellépmellőlem,ésleülazasztalszélére.–Figyelj,teljesenérthető, ami veled történt – vált békülékeny hangra. – A szüleidhalála iszonyú nagy sokk lehetett, és valószínűleg még azt semsikerültfeldolgoznod…

– Hú, de okos lett hirtelen valaki! Hát, köszi az analízist. Mostviszont,hanembánod,lefekszem.Elégkimerítőfolytonazthallgatni,hogykioktatsz.

Ezzel sikerült megint kibillentenem a nyugalmából. Újra ordítvelem:

–Persze,menjcsak!Meneküljcsakelazéletedelől,ahelyett,hogyvégreösszekapnádmagad!Ezisegymegoldás,csaknembiztos,hogytúleredményes…

Mégfolytatná,denembíromtovábbhallgatni.Becsapomazajtót,az ágyra vetemmagam, és próbálom kikapcsolni az agyam. Aludniakarok.Elakarokmenekülniebbőlavilágból…

De persze nem megy. Idegesen forgolódom, egyre feszültebbvagyok,levágomazágyrólapárnát,majdfelkapomaföldről,ésújraafejemaláteszem,háthaúgysikerülelaludnom.Szétvetazideg,éssírásfojtogatjaatorkomat.

Egy órával később feladom. A párna végleg a földön landol, énpedigkikászálódomazágyból.

Erőtkell vennemmagamon. Idejebeismernimagamnak,hogy eztényleg nem mehet így tovább. Muszáj legalább megpróbálnommegértetniBenivel,hogyminmegyekkeresztül.

Benicsodálkozvakapjafelafejét,amikorkivágomazajtót,ésanevétkiáltom.Azthittem,aszobájábanvan,deakonyhaasztalmellettülalaptopjával.Megkérem,hogyjöjjönbehozzám,beszélniakarokvele.Gyanakvó arccal méreget, miközben elhelyezkedik a kanapé egyiksarkában.Énamásikvégébeülök,ésszembefordulokvele.

– Beni, emlékszel, hogy meséltem arról, mit álmodtam aznap,

amikor hazahoztatok? Szeretném, ha az egészet végighallgatnád…Azthiszem,fontos.

Idegesvagyok.Vajonténylegjóötletelmondanineki?Muszájlesz,hiszen az álommiatt vagyok képtelen aludni, gondolkodni, létezni.Egypárnátkapokazölembe,babrálnikezdem.Benimegfejthetetlenarccal, néma csendben ül. Hogy oldjam a feszültséget, kikapok egytábla csokit a fiókomból, ahol a vésztartalékomat rejtegetem. Egyretürelmetlenebbülfigyeliabénázásomat.Végülőtörimegacsendet:

– Kloé, a rémálmoknak semmi közük a valósághoz. Nem kéneennyirekomolyanvennedőket.

–Pedigezazálomnekemnagyonisvalóságosnaktűnt…Sikerül kibontani a csokit, felé nyújtom, de csak legyint. Nagyot

sóhajtok,majdbelekezdek:– Tudod, azt már mondtam, álmomban a tervetekről

beszélgettetek Pannával, hogy tönkretesztek, és ehhez te voltál azeszköz…

Beszéd közben csokit tömök számba. Tudom, hogy szánalmasanfestek,deazevéslegalábblenyugtat.

–Mondtamén,hogyüldözésimániádvan!Figyelj,annyitlegalábbmég te is beláthatnál, hogy Pannának bőven megvan a maga bajaahhoz, hogy ne akarjon ilyen gyerekes idiótaságokkal foglalkozni.Gondoljbele,mindigisabbanatudatbanélt,hogykörülöttemindentökéletes, erre pár év leforgása alatt összedőlt körülötte a világ.Előszörazapja,aztánSoma…

–Már ne is haragudj, de nem tudom ezért sajnálni. Ő sem kértsohasembocsánatotazért,ahogyvelembántagimiben…

Előtörnekarégiemlékek.Azelnyomottságérzése,hogyegysenki

voltam. Idegesen nyúlok egy újabb kocka csokiért. Ahogy letöröm,véletlenül egy egész sor marad a kezemben. Sebaj, vonom meg avállam,ígyisjólesz.

–Miért,hogyanbántveled?Őaztmondta,a tomis sztoriigészresemvette,hogylétezel…

–Hátéppezaz!–magyarázom,hevesengesztikulálvaakezembentartott csokival. – Azt sem tudta, hogy ki vagyok! És tudod,miért?Mert egy senki voltam. Egy szürke kisegér. És tudod, milyen érzésszürke kisegérként élni a tiniéveidet, amikor egyébként is rohadtulösszevagyzavarodva,hogykivagy,megmitakarszazélettől?

–Nemértelek.Ténylegnemtudomösszeraknieztazegészet.NemakaromPannátvédeni,deelmagyarázhatnád,miközevannekiehhezazegészhez.

Végre azt érzem, hogy tényleg odafigyel arra, amit mondok.Ténylegtudniakarja,hogymitörtént.

–Tudod,akkoribanmindenazövévolt.Jójegyek,külföldiutazásnyáron, és persze Tomi. Gondolom, ő sosem beszélt erről, de énórákattudnékmesélniaszünetekről,amikorkiálltakabarátnőivelasuli folyosójára a kis tűsarkújukban, és azon röhögtek, hogy kinmilyenruhavan.Asrácokkalegyüttazvoltakedvencszórakozásuk,hogyporigaláztakminket.

–Tinikvoltatok.Őisbiztosantelevoltkisebbségikomplexusokkal,valószínűlegamiattcsinálta.

–Nemérdekel!Márazisbővenelégvolt,hogyövévoltTomi!Azafiúa szalagavatóig rámsemnézett!Érted?Észre semvett.Pedigénsenkimásranemvágytam.Miattanemjártamsenkivelegészsokáig.A futó kalandokban hittem, és tudod, miért? Minden reggel úgy

ébredtem fel, hogy a tükör előtt elmormoltam magamnak: Tomiegyszerúgyisazenyémlesz.Széplassanezlettarögeszmém,csakezérdekelt.Nemmentembelesemmilyenkapcsolatba,mertbetegesenhittem abban, hogy egyszer eljön a nap, amikor én kellek majdTominak,ésakkornemlehetekfoglalt.Csakhátnyilvánsemmisemsikerültúgy,ahogyénakartam…

Újracsokiértnyúlok,ésekkorveszemészre,hogymáraligmaradtbelőle.A francba,mindig így járok,ha elkezdem, felfalok egy egésztáblát.

– Még mindig nem értem, miért Pannát hibáztatod. Ő aztánténylegnemtehetarról,hogynullaönbizalmadvolt.

– Lehet, hogynemdirekt csinálta, de akkor ismegkeserítette azéletem.Ésnemcsaknekem,egycsomómáslánynakis.Ésnemtudodbemagyarázni nekem, hogy nem élvezte. Látszott rajta. Egyszer azegyik lány a kínaiban megtalálta Panna egyik drága cipőjének amásolatát, valami ócska replikát. Büszkén vonult benne a suliban.Emlékszem, Panna tátott szájjal bámulta, majd Szörnyella de Frászmódjára kitört, hogy mit képzel ez a kis suttyó. A következőszünetben már mindenki arról beszélt, hogy a lányt egy gazdagegyetemista pénzeli, és a pasija a szexért cserébemindenféle drágadolgokat vesz neki. Gondolom, kitalálod, kitől származtak ezek azértesülések… Egészen az ötödik óráig tartott, míg a szerencsétlenlányhozisvisszajutottapletyka.Asztorihallatánzokogvarohantlea lépcsőn. A nagy sietségben aztán sikerült eltaknyolnia, ráadásuléppen Panna előtt, pont a lábánál koppant a feje. Fél percig némakussban feküdt a földön, többtucatnyian gyűltek köré, aztán végrekinyitotta a szemét. Ekkor Panna kecsesen lehajolt a lány egyik

cipőjéért,azablakfeléemelte,éshamarosanmegistaláltaatalpábavésett„MadeinChina”feliratot.Odaejtettealányfejemellé,lehajolthozzá, és halkan azt kérdezte: „Te ki vagy?” Mire a lány: „Barbivagyok”. Panna egy pillanatig kivárt, majd annyit súgott a fülébe:„Tévedsz,teegysenkivagy”.

– Azzal mondjuk Panna valószínűleg nem számolt, hogy a kispletykája ráirányítja majd a figyelmet Barbira – folytatom egy kisszünet után. – Tök mindegy, hogy mit mondanak, a lényeg, hogybeszéljenek rólad, nem igaz? Barbiról pedig beszélni kezdtek.Onnantól nemcsak a suliminden pasija, demég az egyetemisták isráálltak,mertközöttükishírement.Akkoribanmárénisállandóanasrácokkal buliztam, így persze hamar egymásra találtunk Barbival.Onnantólmindenhétvégénalegmenőbbszórakozóhelyekrejártunk,ésélveztük,hogya fiúkcsakvelünk törődtek.Fel sem fogtuk,hogymitörténikvelünk.Végrebárkiklehettünk.Afiúkcsakannyittudtakrólunk, hogy pénzért bármit megteszünk, nekik meg abból voltbőven, úgyhogy onnantól kezdve jöttek a durvább bulik, amiknekszéplassanhíre isment.Azelejénmégsemmikomolynemtörtént,csak pia, tánc, smacizás, hónapokkal később viszont már egy fiú abandábólelvetteaszüzességemazegyikszórakozóhelymosdójában,amiről csak azért tudtam, mert másnap elmesélte. Még szerencse,hogynemlettemterhes,anyámtutikinyírtvolna!

– Aztán jöttek a még keményebb dolgok – meséltem tovább. –Egyik este hoztak a fiúk pár tablettát. Azt mondták, mindkettenkaphatunk belőle, és higgyük el, nagyon jó lesz. Zavartan néztünkössze Barbival. Végre mi voltunk a középpontban, velünkfoglalkoztak a „nagyok”, nem akartunk visszafordulni. „Háromra!”,

mondtam Barbinak, és már nyeltük is a tablettákat, amiket piávalöblítettünk le. A partidrogos társaság nekünk egyet jelentett apénzesekkel,azelittel,azokkal,akikhezjótartozni.Havalakiakartállenni,velüklógtál.Mieztakartuk,úgyhogynemvoltkérdés,hogyadrogozásbanisvelüktartunk…

Csakmostveszemészre,mennyirebeleéltemmagamamesélésbe,úgyhogy zavartan elhallgatok. Lopva Benire nézek, hátha le tudomolvasniazarcáról,mostmitgondol.Elöntazaggodalom,hogytalánmégsem kellett volna elmondanom neki ennyi mindent magamról.Mostbiztosanmeggyűlöl.Vagymegvet.

Nagysokáraszólalcsakmeg.–Tudod,azelső találkozásunkkorPannarögtönészrevette,hogy

tetszemneked…Megzavarodvakapomfelafejem,nemértem,hogyjönezide.– Mesélte, hogy amikor elmentünk, akkor beszóltál valami

olyasmit, hogy „nyugi, lányok, úgyis visszajönnek”… Panna mindignagyon féltett téged tőlem. Többször megmondta, hogy meg nepróbáljakártanineked…

– Igen, nekem is szólt, hogy vigyázzak veled – felelembizonytalanul,mertmégmindignemértem,hováakarkilyukadni.–Megmeséltabentlakásossuliról…

– Komolyan pletykált erről?! Mindegy, végül is megértem, hogyPanna féltett tőlem. Tudod, a totál szétcsúszás és nőfalás után…Deazokrólazévekrőlténylegnemszeretekbeszélni,megasulirólsem,mert elég kemény volt… Viszont sokat köszönhetek annak azidőszaknak. Amikor visszajöttem onnan, egyből újra csajoznikezdtem,amiegy fiúiskolautánnemannyirameglepő…Kiakartam

használni minden adandó alkalmat. Csak aztán rájöttem, hogymegváltoztam. Már nem volt szükségem azokra a lányokra, vagyarra,hogybizonygassammagamnakaférfiasságomat…

–Mostkicsitösszezavarodtam.MiótaisismeredPannát?–Akkoriban lettünk jóban,amikorösszejöttekSomával.Nemtud

túl sokat az életemről, ahogy én sem az övéről… Pannát annyirakikészítette,hogySomaegyre több időt tölt az exével,hogymásrólnem is nagyon lehetett beszélni vele. Aztán jött a buli,megismerkedtemveled.Nemsokárabeköltöztemhozzád.Akkormáregyáltalán nem beszéltem Somával és Pannával, nem voltam rájukkíváncsi. Utána Amerikáig már csak veled voltam. Imádtam, hogyreggela te illatodraébredtem,merthiábarohantálel reggelkorán,még sokáig lehetett érezni.Mindennap levettél a lábamról, amikorhazaértél, rám néztél a fáradt szemeiddel, és miközben lerúgtadmagadrólacipődet,csakannyittudtálkinyögni,hogyhullavagy,deennekellenérebecsuktadmagadmögöttazajtót,ésdolgoztáltovább.Sokáig harcoltam magammal. De mire eljutottunk Amerikáig, márnem tudtammit kezdeni az érzéseimmel. Csakhogy addigramár teváltoztálmeg…Olyantávolilettél…

Basszus,ezekszerintészrevette!Eznagyonciki.Dehiábapróbálokkitalálnivalamimentséget,hiszenénmagamsemértettemazakkoriérzéseimet.Ahogymostsemértem.

– Megijedtem – felelem végül, és ebben a pillanatban jövök rá,hogy ez az igazság. Még szorosabban ölelem magamhoz a párnát,talánígysikerülvisszatartaniasírást.

–Énis.Nemtudtam,hogymitakarok.Teviszontúgyviselkedtél,minthalevegőlennék.Aztánjöttabaleset…

Némánülünkegymásmellett.Nemtudokmitmondani,ésahogylátom,ősem.Mégmindignemértem,miérthoztamosteztfel,talánúgy érezte, ha a vallomásomra ő is egy vallomással felel, egálbanleszünk… De csak még kínosabb lett tőle az egész. Csak nézünkegymásra.Ekkormegcsörrenatelefonja.Természetesenkihasználjaalehetőséget a menekülésre. Felpattan, bocsánatkérően megrántja avállát,éskisietaszobámból,mégazajtótisbecsukjamagamögött.

Mereven bámulom a hűlt helyét a kanapén. Csak arra tudokgondolni, hogy bassza meg, ezt elcsesztem. Már megint. Mennyireelcsesztem…

Négy

Az elmúlt pár napban alig szóltunk egymáshoz Benivel. Persze abeszélgetés után reggel úgy tettünk, minthami sem történt volna,mégis feszült volt a légkör, és alig hangzott el a szánkból néhánymondat,azoksemvoltaktúlfajsúlyosak.„Hovatettedatejet?”,meg„hajtsdleavécéülőkét!”IgazábólBenialigvoltitthon.Egyreinkábbazt éreztem, hogy túllőttem a célon… Nem kellett volna mindentelmondanomneki.Valószínűlegegyéletrekiábrándultbelőlem.

Ma be kellettmennem a voltmunkahelyemre, hogy elhozzam acuccaimat. Mindent bepakoltam egy dobozba, és hazametróztamvele. Mindenki lesajnálóan bámult, teljesen egyértelmű volt, hogykirúgtak, csakhogy most egyáltalán nem érdekelt, mit gondolnakmások. Az elmúlt időszakon kattogott az agyam, a veszekedéseken,azon,amiketBenimondott.

Ideje új életet kezdenem. Ahhoz meg nyilván palacsinta is kell.Gyorsan beugrom a boltba, beszerzem a hozzávalókat. Régen ismindigakkorsütöttempalacsintát,amikorlezártamegyéletszakaszt,vagy amikor besokalltam. Anyámék halála után is palacsintátsütöttem,ésakkoris,amikorotthagytamDávidot.Apalacsintasütésvalahogy erőt ad, hogy továbbmenjek. Olyankor azt érzem, valamitlétrehozok, csinálokmagamért valamit, ami boldoggá tesz, ésmostépperrevanszükségem.Ahogyhazaérek,márkeveremisatésztát.Az a terv, hogy kisütök egy tonnányit, aztán leülök a laptop eléA pletykafészeket nézni a hatalmas kupac, mogyorókrémmel teli

palacsintával a jobbomon. Épp az utolsót kezdem el sütni, amikormegérkezikBeni.

– Csak nem palacsinta? – kérdezi,miközben becsukja az ajtót, akulcsotpedigletesziakonyhapultra.

–Eltaláltad!–válaszolomnyakigtésztásan.–Márafolyosónéreztemazillatát.Nemisgondoltam,hogytudod

használni a konyhát… – mondja nevetve. Elmosolyodom, már régnemugratott.Valahogymostjólisesik.

–Perszehogytudom!Csakáltalábaninkábbaprofikrahagyom…Megkínálom,deszabadkozik,hogyneméhes.–Beni,necsináldmár,attól,hogynemtudokfőzni,apalacsintám

méglehetisteni!Kérsz?–próbálomgyőzködni.–Najó…decsakhavannutellás.– Csak az van! – mutatok az üvegre az asztalon. Előszedek egy

tányért, ráteszek néhány palacsintát, vastagon megkenem,betekerem, és elé rakom őket. Egy darabig csendben eszik. Amikormegszólal,egypillanatramegijesztfurcsa,komolyhangja.

–Tudod,amikorkicsivoltam,nagyon sokszorhagytakegyedülaszüleim. Olyankor alig vártam, hogy hazajöjjenek, és végre rámfigyeljenek–bámulmagaeléüvegesszemekkel.

–Ezmosthonnanjutottazeszedbe?–kérdemmeglepődve.–Azanyukámkárpótlásulmindigpalacsintátsütöttnekem.–Hű…Neharagudj,nemtudtam!– Tudod, ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az évek. Azt

akartam,hogyazénanyukámisjöjjönértemazoviba,aztánasulibaórák után, demíg a többieketmunkából hazafelemenet felszedtéka szülei, én alig láttam az enyémeket. Minden este annyit voltunk

csak kábé együtt, hogy ne felejtsem el az arcukat. Anyám sokszorbejött hozzám esténként, nyomott egy puszit az arcomra, és mársietettistovábbadolgozószobájába.

–Ésazapád?–kérdezem,miközbenegyújabbpalacsintátnyújtokneki.

– Hát, tudod, ő még rosszabb volt. Őt soha nem is érdekeltem.Legalábbis addig biztosan nem, amíg egyetemet nem kellettválasztanom. Akkor viszont behívott az irodájába, hogyelbeszélgessenvelem.Előttesohabesemléphettemoda,mindigaztmondta, taknyos gyerek vagyok még ahhoz, hogy betegyem alábamat a felnőttek világába. Sohasem volt szavam. Amikor őkbeszélgettek, nekem csöndben kellett maradnom. Nem érdekelteőket,mennyireéheztemafigyelmükre.Megislepődtem,hogymiértrendel be magához. Az irodája az Andrássyn volt, különportaszolgálattal,aholöltönyösrecepciósokigazítottákelazembert.Miután bejelentkeztem az apámhoz, azt mondták: „Az igazgató úrmárvárja,fáradjonfel.”

–Nemtudták,hogyafiavagy?–Hátezaz…Miértnemtudottsimánleszólniaportára,hogyafia

vagyok,engedjenekfelnyugodtan?Beninéhánypillanatigcsakbámulmagaelé.–Mire felértema lifttel, rendesen fel ishúztammagamat.Aztán

megláttam a nagy, bőrrel borított, párnás ajtót. Bent pedig jött akövetkező sokk: egyetlen fényképe sem volt rólam. Tudom, hogynevetséges, de valamiért mindig meg voltam győződve róla, hogylegalább az irodájában biztosan van egy fotó rólam, és néhamegmutatjaazügyfeleinek:„Igen,őafiam,abüszkeségem”.

–Jézusom,Beni,ezborzalmas!Beszéltélvelevalahaerről?–Minemszoktunkbeszélgetni.Ezekutánpedigmégannyirasem

voltkedvemeljátszaniaszokásosműbeszélgetéseket,tudod,amikormondjukfelhívom,megkérdezem,mivanvele,deőrámsefigyel,ésazonnalkinyom,havalakiéppkeresiamásikvonalon…

– És tulajdonképpenmiért hívott be? – kérdezem.Már az összespalacsinta elkészült, úgyhogy félreraktam a serpenyőt, és amosogatónakdőlve,tágranyíltszemmelhallgatomBenit.Meglepazőszintesége. Eddig még soha nem mesélt magáról ilyen dolgokat…Igyekszem kihasználni a helyzetet, hogy minél többet kiszedjekbelőle.

– Bejelentette, hogy úgy döntött: ideje kézbe vennie a sorsomat.A bentlakásos is azt tanúsítja, hogy képtelen vagyok ésszerűdöntéseket hozni. Nélküle biztosan semmire sem megyek. Akkoraztánelémtoltaajelentkezésilapot,amitmárkiistöltötthelyettem.Aztmondta,hogyvagybeadom,ésakkormindenköltségemetfedezi,vagymehetek,ahovánekemtetszik,deakkorarraseszámítsak,hogyotthonmaradhatok.

–Eztmostnemmondodkomolyan?!Basszus.Habelegondolok,azénszüleimehhezképest…

–Csakazértmeséltemnekederről,hogyértsd,miértnembeszélekapámékról. Mondhatnám, hogy hálás vagyok nekik azéletszínvonalért, amit biztosítottak, de, tudod, már évek óta aztérzem,bármitmegadnékazért,hogyegynormáliscsaládomlegyen.Abentlakásos suli sokbanmegváltoztatott.Megtanultam,mi számítaz életben. Rengeteg időm volt agyalni a dolgokon. És amikor arrajössz rá, hogy körülötted valójában minden mű, és csakis a pénz

tartjaösszeadolgokat,igaziszeretetetviszontsohanemtapasztaltál,akkorsimánelmegyakedvedmégazélettőlis.

–Komolyanennyirekikészültél?–Mindenesetreaddigsosemjutottam,mintte.Talánezértisnem

értettem, mi üthetett beléd, miután azt hitted, hogy meghaltam…Hogymiborítottkiennyire.

Mély levegőt veszek. Nem akarok erről beszélni. Még nem.Miközben megfordulok, és megnyitom a csapot, hogy nekiálljak amosogatásnak,aztfelelem:

–Hát, nem is tudom…Most elég rohadtul érzemmagam,mert atiédhezképestazénsztorimténylegjelentéktelen.Engemaszüleimszerettek a maguk módján. Viszont úgy tűnik, van valami közösbennünk.Énseméreztemsosemaszeretetüket.Tudod,nemöleltekmegsoha,sohanemmutattakgyengédséged,énmegaztgondoltam,hogy biztosan utálnak. Azt hiszem, ezzel kezdődöttminden. Ha őknem tudnak magukhoz ölelni, és kimondani azt, hogy szeretnek,akkorbiztosansenkimássemtudmajdszeretni.Aztánjöttabarbissztori.Kiakartunktűnni,amisikerültis,ésvégreúgyéreztük,hogytartozunk valahová. Mindig ki akartam követelni magamnak aszeretetet.Mindeneszköztmegragadtamazért,hogymegkaphassam.Aközösbulik,aközösélményekközelebbhoztakazemberekhez,ésazt hittem, végre vannak barátaim. De persze a kapcsolatomnakvelük köze nem volt a barátsághoz. Ha véget ért a péntek este,rendszerint úgy csináltunk, mintha nem is ismernénk egymást.Közbenmeg drogoztam…A legtöbbször speedet toltunk, azmindigvoltasrácoknak.Nemsokáraotttartottam,hogyelkezdtemvagdosnimagam.Bárezteléghamarabbahagytam,mertahegekelcsúfították

akaromat…Aztánjöttazabizonyostomisbalhé,abaleset,avidékiegyetem.Megjavultam,eltűntekazéletembőladrogok,apia.Amikorújra visszaköltöztem Pestre, azt gondoltam, hogy minden simánmegymajd. De azt hiszem, azóta sem tettem túlmagam a szüleimhalálán…

–Mikorjártálutoljáraasírjuknál?Meglepakérdés,egypillanatraelkellgondolkodnom.– Ritkán megyek ki a temetőbe – mondom végül, és közben

elveszem Beni elől a tányért, a maradék palacsintát pedigbecsomagolomés a hűtőbe teszem. – Tudod, nagyon bánt az egész.Amígottvoltaknekem,sohasemviselkedtemúgyvelük,ahogykellettvolna.Mostmegmindenegyesreggel,amikorfelkelek,ésbelenézekabba a tükörbe, amitmég otthonról hoztam el, legelőször az jut azeszembe, hogy mennyire hiányoznak, és hogy mennyi mindentmásképp csinálnék, ha újrakezdhetném. Hogymennyiremás lenneminden, ha még itt lennének. De nincsenek, úgyhogy tehetetlenvagyok…

Közben készítek egy teát, és megkérdezem Benit, hogy kér-e.Ő nemet int, és engedmagának egy pohár vizet. Aztán csak ennyitmond:

–Nagyonsajnálom…– Tudod, én soha nem voltam képes elhinni, hogy engem lehet

szeretni – folytatom. Egészen meglep, mennyire jólesik beszélniezekről a dolgokról. Mintha közben kicsit ki is tisztulnék, minthakicsit könnyebbenéreznémmagam. –Azthiszem, valójábanbármitmegtennékafigyelemért.Éshanemkapommeg,magamnakkezdekel ártani. Igazából kész csoda lenne, ha lettek volna az életemben

normális kapcsolatok vagy barátságok. Minden kapcsolatombanbetegesen üldözési mániás voltam, és azzal kergettem el azembereket magammellől, hogy folyamatosan azt lestem, mikor éshogyan vernek át vagy csapnak be, hiszen engem úgysem lehetszeretni.Aztánmeg elhitettemmagammal, hogy jónekemegyedül,közben meg minden este zokogva aludtam el. Emlékszem, egyszeregybulibanmegismerkedtemvalamisráccal,márnemis tudom,mivoltaneve.Odacsapódottmellémvalamelyikromkocsmában,ésegydarabigbeszélgettünk.Egyszercsakegészenváratlanulfeltettnekemegykérdést.Amikoreltűntél,valamiértrögtönezjutotteszembe…

–Mitkérdezett?–Hogyéreztem-emármagam tartósan jól valakivel.Akkor esett

le, hogy nem, még sosem. Mert amikor valakivel jó, akkor azmásnapravagyeltűnik,vagyénüldözömelmagammellől.Ésakkormégmindig jobb, ha az én kezembenmarad az irányítás…Annyiranehéz ez így. Ezért nem szoktam senkit közel engedni magamhoz.Mert nem akarom újra azt megélni, hogy nem vagyok elég. Értedmár?Borzasztószarígyélni!

– Azt hiszem, értem… Szóval bármikor, amikor egy új valakifelbukkanazéletedben,előbbmegszereted,deaztánmindigtörténikvalami,ésteújraegyedülmaradsz.Aminemislennebaj,deteezzelújramegerősítedmagadban,hogytégednemlehetszeretni.Ígyazértmársokmindenvilágos.

– Na, az szuper, mert nekem eddig tök homályos volt az egész.Semmit sem értettem belőle, csak csináltam a hülyeségeimet.Rendszerint kiüldöztem az embereket az életemből, csak hogymégvéletlenülsekelljenmegtapasztalnomazt,hogyamásikhagyel.

–Tapasztaltam…Develemnemleszilyenkönnyűdolgod!Figyelj,szerintem az segíthet, ha megpróbálod kívülről figyelni magad.Mintha valaki elmesélné neked, mi történt, és kívülről kellenevéleményt mondanod róla. Akkor rögtön észreveszed, ha a sajátellenségedet játszod. És egyszer csak rájössz, hogy nincs szükségedezekreafeleslegeséskimerítőjátszmákra…Nemúgybánszmajdazemberekkel,mintahogyvelemtettedazutolsóhetekben…

Ajjaj, visszatértünk a múltkori beszélgetéshez! Erre a fordulatranem számítottam. Lehajtom a fejem, hátha úgy leplezni tudom,mennyireszégyellemmagamazegészmiatt…

–Bocsássmeg…–Tudod,márakkor iséreztem,hogyvalaminemklappolveled…

De nem gondoltam volna, hogy meg kell halnom azért, hogykiderüljön,miabajodvelem…

Csodálkozva kapom fel a fejem. Most tényleg ezen poénkodik?Ezekszerintrendbenvagyunk?Elöntamegkönnyebbülés.

– Ne haragudj, tényleg! Én ilyen vagyok, ha összezavarodom. Ésakkor eléggé kusza volt minden az életemben. De aztán ahogyhazajöttem, azt éreztem, hogy nem akarok ilyen életet élni, hogyminden rohadt alkalommal, amikor végre megnyitom valakinek aszívemet,el isveszítsemörökre.Érted?Márnincsehhezelégerőm.Aztánebbőllettaz,amilett…

Zavartanhallgatunk.Azthiszem,asztorinakezarészeBeninekiskellemetlen. Minden alkalommal, amikor szóba kerül a fürdőkádas„balesetem”, megváltozik. Illetve nem ő változik meg, hanem rámnézmásképp.Zavarbajön,óvatoslesz,minthanemtudnáeldönteni,hogy mit mondhat, amivel nem akaszt ki. Mintha valami

kiszámíthatatlanelmebeteglennék.Kezdegykicsitkínos lenniacsend.Beninekmentőötletetámad,

gyorsan a telefonjára néz, majd bejelenti: ideje aludnia, másnapkoránkezdődikanapja.Egyetértőenbólogatok,ésvalamitdadogok,hogy igen, nekem is… Mindez nemcsak azért nevetséges, mertmunkanélküli vagyok, és akkor kelek reggel, amikor csak akarok,hanemfőképpazért,mertmégestenyolcsincs…

Amikormagamrazáromaszobámajtaját,felsóhajtok.Furcsaezazúj helyzet. Bár ez a beszélgetés, meg a múltkori is már majdnemolyanvolt,mintazelőtt,mégis,állandóanottkísértenekkörülöttünkatörténtek.Valószínűlegegyikünksemtudjahelyretennimagában,hogy Beni látta, mit műveltem magammal… Érzem, hogy ő iskellemetlennek érzi a témát, nekem meg még inkább az…Elképzelésem sincs, hova vezet ez az egész. Fogalmam sincs, lesz-emég valaha olyan a kapcsolatunk, mint volt. Főleg úgy, hogy őhamarosan elköltözik, és többé nem leszünk rákényszerítve, hogytalálkozzunk.Deazislehet,hogyígyleszalegjobb,szépeneltűnünkegymáséletéből, ésmindkettenelfelejtjükeztazegészet.Deettőlagondolattól hirtelen rám tör a pánik. Nem törölhetem ki Benit azéletemből.Hiszenakkorteljesenmagamramaradnék…

Öt

Már a folyosón érződik a vacsi illata. Elfordítom a kulcsot zárban,mire egy hangos „szia” köszönt, és a citromos csirke friss illata.Benézekakonyhábaegypuszira,Beniéppmuffintsüt.Fűszerekmegvilágháborús állapotok mindenhol, de most nincs időm, hogykiakadjak vagy megdöbbenjek, majd eltakarít később. A cipőmethanyagullerúgommagamról,berohanokaszobámba,ésmárkutatokispapírután.

–Háttemerrejártál?–szólutánam.–Pannamáregy idejenyaggatott,hogytalálkozzunk.Azótanem

láttam,hogyhazahoztatokakórházból–kiabálokvissza.–Végülmadélutánleültemvelekajálnimegbeszélgetni.Kicsitfuravoltazegész,deazértnembántammeg…

–Mivoltafura?Csaknemmégmindigazazálom?– Jaj,Beni,nem tudomrajta túltennimagam!Túlvalóságosvolt.

Szóval óvatos voltam Pannával, nagyon óvatos. Hagytam, hogymeséljen magáról, arról, hogy mi történt vele meg Somával. Aztmondta, azóta sincsenek együtt, és akkor látta utoljára, amikor aztcsekkolták, itthon vagyok-e. Aztán rólad kezdett kérdezgetni…A szúrós szemeivel állandóan az őrületbe kerget! Valamiért utálja,hogymijóbanvagyunk,utálja,hogyittvagymellettem.

–Biztoscsakfélttéged,szerintemebbennincssemmirendkívüli.–Felnőttvagyok,nemkellengemfélteni!Mégaztismegkérdezte,

hogy mi van köztünk. Mondtam, hogy ugyanaz, ami hónapokkal

ezelőtt.Semmi–magyarázomszéttártkarokkal.Ténylegnemértem,hogymiértkellPannánakezenennyitlovagolnia.

–Éslegalábbfinomatettetek?–Aha!De temit csinálsz itthon?Nemaztmondtad,hogyhosszú

napodlesz?– Végül előbb végeztem, és gondoltam, készítek valami vacsit.

Nemvoltkedvembeülnimegintvalamiétterembe…Rövidszünet,biztosamuffinokkalügyködik.Kezdidegesítőlenni

ezatávkommunikáció,úgyhogyinkábbkimegyekhozzá.–Timerrevoltatok?–kérdezi.–Valamiolaszétterembementünk,márelisfelejtettemanevét…És tényleg. De nem csoda, mert közben végig valahol teljesen

máshol jártam. Panna valami cipőről magyarázott, amit muszájbeszereznie, de csak Berlinben kapható, aztán elő is szedett egymagazint, hogy megmutassa. Én addig az étlapot bújtam, úgyhogyörültem is, hogy lecserélhetem az újságra. Iszonyú feszült voltam,bármennyire küzdöttem ellene. Ahogy ránéztem Pannára, csak azálmomra tudtam gondolni… Aztán megakadt a szemem az egyikcikken.AmikorPannakimentamosdóba, gyorsanbele is olvastam.Az írás néhány amerikai pszichodoki szuperhatékony módszerérőlszólt, ami segít túllépni a nehéz időszakokon. Kísérteties volt!TalálkozomPannával,miközbenmindenporcikámtiltakozottellene,és erre a kezembe adja ezt az újságot, épp ezzel a cikkel! El isdöntöttem, hogy amint megszabadulok tőle, rögtön keresek egyújságost,ésbeszerzemamagazint.Errevoltmostszükségem!

Onnantólkezdvemárcsakamagazinratudtamgondolni.Mégott,abódémellett állva azonnal végig is olvastamaz egész cikket.Tele

volt beszámolókkal azoktól, akik kipróbálták a módszert, mégBeyoncétől is idéztek, aki szintén használja ezt a szisztémát.A technika lényegébenabennünk lévő zavarrahelyezi ahangsúlyt.Aszerzőúgyírtaleafolyamatot,mintatavaszinagytakarítást:amígnemkezdünkneki,észresemvesszük,mennyiszemétvanbennünk.Viszont ha rendszeresen elvégezzük, a kosz nem halmozódik fel,hanemrögtönmegszabadulunktőle.Imádtamazegészelméletet,aligvártam,hogykipróbáljam!

A cikk szerint a módszer igen hatékony, annak ellenére, hogynagyon egyszerű. Nem kell mást tennem, mint leírni néhánymegadott szót egy-egy A4-es lapra, és megfogalmazni, hogy mitjelentenek nekem: hogy milyen érzések és emlékek fűződnekhozzájuk.Kontrollnélkül, ahogy jön.Aztánamikorvisszaolvasomaszöveget,azonnallátommajd,micsúszottfélre.Azírásarraiskitért,hogyalegjobb,haegészenagyerekkorigvisszatudokmenni,azelsőélményeimhez, ami a szóhoz fűződik. A következő szavak voltakmegadva:barátság,szerelem,kapcsolat,párkapcsolat,csalódás,egyedüllét,magány.

Kicsit bepánikoltam, amikor végigolvastam a listát. Mi a fenétfogok én ezekről írni? Egy-egy szópár között nem is értettem akülönbséget: kapcsolat és párkapcsolat? Egyedüllét és magány? Deéreztem,hogy ezmajd segít, hogy amódszer olyandolgokatmutatmeg, amikről korábban tudomást sem vettem, miközben azokléteznek, és szépen felemésztenek. Hetek óta ez volt az első olyandolog, ami erőt adott, motivációt meg életkedvet. Égett bennem avágy,hogyminélelőbbhazaérjek.ErrebelefutokBenibe,akirögtönfaggatnikezd,hogymilyennapomvolt…

Nem is bírok magammal, egyik lábamról a másikra állok, aztánvégül feladom, és visszaszáguldok a szobámba. Benimégmagyarázvalamit arról, hogy ma este még össze is kell pakolnia a cuccait,ugyanis hamarosan költözhet az új helyére, lassan elkészül a lakás.De énmár szinte nem is hallom a szavait, csak arra vágyom, hogyelkezdhessek írni. A szekrényből kihúzok egy írólapot, kikapok afiókból egy tollat, majd lehuppanok a kanapéra. Egészen addig ottülök és körmölök, amíg úgy nem érzem, hogy mindent kiírtammagamból.

Papírok, amerre a szem ellát, összegyűrt gombócok hevernek alábaim alatt. Az oldalakon összevisszamutató nyilak, a szöveg teleáthúzásokkal… Meg sem tudom mondani, mikor kellett utoljárapapírraírnom!Miértnemleheteztgépencsinálni?!

Hirtelen eszembe jut, hogymeg kellenemutatnom Beninek,mitcsinálok.Hiszenőiséppeztjavasolta:próbáljammegkívülrőlnézniadolgokat.Egyreizgatottabbáválok.Mostmárcsakazonjárazagyam,hogymegmutassam-enekialapokat.Hosszasanhezitálok,felállok,éselindulok az ajtóhoz. De aztánmégis visszafordulok, hogymekkorabarom vagyok, biztos nem érdekelnék a papírjaim, meg tutimegijesztenémvelük…Aztánmegazjutazeszembe,hogyeddigsemnevetett ki. Eddig is itt maradt mellettem, akkor meg mitveszíthetek?

A lapokat a mellkasomhoz szorítva sétálok vissza a konyhába.Mostanra elmosogatott, és a vacsorája nyomait is eltüntette. Nemismerekrá.

Megálloka szobájaajtajában,éspárpercigcsakzavartannézem,

ahogyacuccaitdobozolja.Egyszercsakészrevesz.– Tudod, sokat gondolkoztam azon, hogy a történtek után nem

lenne-ejobb,hateiselköltöznélinnen–mondja.–Nem,dehogy,nincsrászükség–intemle.Mostegyáltalánnem

érdekel ez a téma, alig várom, hogy megmutathassam neki alapokat…

– Biztos vagy benne? Szerintem jót tenne, ha új életet tudnálkezdeni.

– Beni, tényleg nem para. Figyelj, mutatni akarok valamit… –lekuporodomaföldre,éssorrakiterítemmagameléalapokataszobaközepén.

–Mikezek?–lépmellém.– Tudod, mondtam, hogy nem bántam meg a mai találkozást

Pannával. De igazából nem miatta. Ő szokás szerint megint csak asaját sztorijait hajtogatta, oda se figyelt rám. Egy cipőrőlmagyarázott,bárotteléghamarelveszítettemafonalat.Viszontvoltnálavalamicsajosmagazin,amibenmegakadtaszememegycikken.Onnantólcsakezfoglalkoztatottegésznap–mutatokapapírokra.

–Mégismiez?Elárulodvégre?–Tudod,azamcsipszichodokiknakmindigvanegy-kétjótrükkje

a problémákmegoldására. Ez is egy ilyen. Nézd: különböző szavak,amikrőlelkellmagyaráznod,hogymitjelentenekneked,utánapedigminden hozzájuk fűződő fájdalmat, negatív élményt ki kell írnodmagadból.Acikkszerintígytudodelengedniazt,amibánt,éshaelégügyesvagy,megérted,mimiérttörténikveled.Kipróbáltam,ésnézd!

–Kloé,ezbiztosjóötlet?–kérdezi,miközbenmellémtelepszik.– Figyelj, őszintén szólva fogalmam sincs. Összevissza vannak

kutyulvaadolgokafejemben,úgyhogybiztosannemárt,havalahogynekikezdekarendrakásnak.Tudnomkell,mitjelenteneknekemezeka dolgok, értenem kell, hogymilyennek képzelem el őket ésmiért,hogyaztánváltoztatnitudjakazéletemen.

–Értem.Nézzükcsak…–nyúlazelsőlapért.–Szabad?–Persze,nézdcsakmeg,azérthoztam.Egyébkénteznekemistök

új,méghozzákellszoknom.–Mihez?Ahhoz,hogyvalakibenmegbízol?–kérdezinevetve.– Beni, nekem sosem voltak igazi barátaim, akikben bízhattam

volna.Nekemcsaktevagy.–Ezbiztosannemigaz!OttvanPannais…– De, elhiheted, hogy így van, Pannát nagyon nem tudom hova

tenni…Beni áthatóan néz rám. A szemei már megint összezavarnak,

úgyhogy inkább elkapom róla a tekintetem, és egy újabb papírértnyúlok.NemakarokPannárólbeszélni.Tökfuraalány,nemisértem,miértakaregyáltalántalálkozgatnivelem,amikornemisfigyelarra,amitmondok.Gyorsantémátváltok.

–Barátság.Nézdmeg,miketírtamróla.–„Barátaz,akimeghallgat,ésmegishall,akisegít,akitámogat,

aki melletted van, aki megbocsát akkor is, amikor a legrosszabbidőszakodatéled.Barátaz,akinemazértvanmelletted,mertadrogösszekötiveled,hanemcsakismiattad.Mertérzi,veledtöbbazélete”–olvassahangosanBeni.

–Ennyittudtamösszehozniróla.Nemvalamisok.Aztislekellettírnom, amit az elmúlt időszakban tanultam ezekkel a szavakkalkapcsolatban,deazokatasztorikatmárismered…

–Egészjólcsináltad…Naésaszerelem?Ahhozmitírtál?–Semmit–lobogtatommegelőtteazüreslapot.Ezmennyiregáz!

Egyetlen normális kapcsolatot nem sikerült összehoznom az elmúltévek alatt… Erre aztán büszke lehetsz, Kloé! – Beni, nekemmindigcsak plátói szerelmeim meg felszínes kapcsolataim voltak… Sohasenkisembókoltnekemúgy igazán,szívből,nemvittekromantikusvacsorára, nem kaptam virágot, nem akartak meghódítani… Mittudhatokénaszerelemről?

– És neked komolyan ettől szerelem a szerelem? – kérdezi Benidöbbenten.Látomazarcán,hogyténylegnemért.

– Nem, dehogy! Ezek csak a hozzá tartozó elemek. De akkor is,kábé annyit tudok a szerelemről, amennyit a Szerelmünk lapjaibanláttam…

–Hát,aztészrevettem…–Beni,nekemténylegnagyonkomolyzavarvanafejemben!Dete

eztúgysemértheted.Mostmégénsemnagyonértem…– Befejezhetnéd végre ezt az én úgysem értem dolgot. Tudod

nagyon jól, hogy itt vagyok, meghallgatlak. Ha elmondod, mi vanbenned, egyrészt neked is könnyebb lesz,másrészt pedig nekem isleszráesélyen,hogymegértselek.Erretemitcsinálsz?Egyiknaptökjótbeszélgetünk,másnapmeglerázol…Szóval?

–Várj,eztisfelíromabarátsághoz–kikapomakezébőlazA4-est,ésmárfelisvésekegymondatotatöbbimellé.

–Mit?– „Meghallgatja a másikat, aki megbízik benne annyira, hogy

minden titkát megossza vele, mert tudja, hogy nála biztonságoshelyentudhatja”–olvasomfelapapírrólmosolyogva.

– Ugye, tudod, hogy nem a romantikus filmektől tanulod majdmeg,milyen a szerelem?– kérdeziBeni,miközben feltápászkodik aföldről,ésvisszamegypólóihoz.

Egydarabigcsöndbenvagyunk,őhajtogatjaa ruháit,én írok.Deaztánhirtelenmegtorpan.

–Milenne,hajátszanánkegyet?–kérdezi.–Miregondolsz?–nézekrákíváncsian.–Annyimindentfelsoroltál,amitmégsohanemtapasztaltálmeg.

Mivanakkor,hapontosanez akadályozmegabban,hogyvégrenerettegjaszerelemtől?Mivan,haegyszerűencsakátkellélnedezeketa nyálas, romantikus kliséket, és akkor végre nem éreznéd magadkevésnek ahhoz, hogy bárki szeressen téged? Ha egyszermegtapasztalod, hogy milyen az, ha valakinek fontos vagy, ésmegtanulsz elfogadni másokat, sok minden megváltozhat azéletedben…

–Vagyiseljátsszuk,hogyteudvarolsznekem,vagymi?Lassanfelállok,éspróbálomleplezniazavaromat.–Aromantikátjátsszukel.–Ezazértnemilyenegyszerű.–Nemondd,hogyannyirabánnád.Egypróbátmegér,nem?Kétkedvenézekrá.Ebbőlugyanmijósülhetki?– Én szeretném megpróbálni. Szeretnék segíteni neked – teszi

hozzáBeni.–Hmm…Najó.Egyefene.Demégishogyanképzeltedel?Sokat sejtető mosolyra húzódik a szája. Lehajol, összesöpri a

papírjaimat, az egész kupacot a kezembenyomja,majd a vállamnálfogvamegfordít,éskiterelaszobájából.

–Vonulj el szépena szobádba, és írdösszeazösszes romantikusközhelyet,helyszínt,ötletet,ajándékot,bármit,amitmindigszerettélvolnamegkapni, átélni, de valahogy soha nem volt rá lehetőséged.Mindent írj le nekem, ami csak az eszedbe jut. A többit pedig bízdrám.Nemfogodelőretudni,mikormikövetkezik.Hogyhovaviszlek,mitkapsz,mitcsinálunk.Jóleszígy?

Egy pillanatra megtorpanok, visszafordulok felé, és a szemébenézek.

–Miértcsinálodezt?–Mertsegíteniakarokneked.Ésmertmegtehetem!–kacsintrám

nevetve.Aztán elkomolyodik az arca. Kinyújtja felém a kezét. Én

megfogom. Hosszú ideje először éreztem azt, hogy meg akaromölelni. Félve, rettegve, de engedek a késztetésnek. Úgy látszik, ő iserrevágyik.

–Üdvújraazéletben–súgja.Mosolyogva bólintok egyet, többre most nem vagyok képes.

Egyetlenszósemjönkiaszámon.–Tudod, énaddig leszek ittneked, ameddig szükséged lesz rám.

Eztnefelejtsdel.–Oké.Feszültséggel telik meg körülöttünk a levegő. De ez most más.

Látomazarcán,hogymás.– Na jó – köszörülöm meg a torkom. – Megyek. Még meg kell

csinálnomaházidat,ésatöbbiszótiskikellmégfejtenem…Az ajtóból még egyszer visszapillantok rá. Ő is engem néz.

Bizonytalanulaztkérdezem:

–Komolyaneztakarod?–Tecsakcsináldadolgodat.AlegjobbKloétérdemledmeg,ésha

ezazára,énszívesensegítek.–Denekedezténylegnemkellemetlen?–Akkornemajánlottamvolnafel.Mostpedignyomás,csináldmeg

aleckédet!

Mostmiértcsináljaezt?Miértvanszükségerreazegészre?Egészeneddigolyantartózkodóvolt,olyanfuravoltvelelenni,sőtmégmostis az.Bárnagyonúgy tűnik, a köztünk lévőkötelék elvághatatlan…Lehet, hogy őt is ez készteti arra, hogy azt tegye, amit tesz… Nemtudhatjuk,miért jöttamásikazéletünkbe.Lehet,hogyBeninekemtöbbet segít, ha csak barátként áll mellettem. És eljátsszuk ezt azegészet…Csakazakérdés,nekemhogyanmegymajdaszínészkedés.Mivan,hatúlságosanbeleélemmagam?

Nem tudom, honnan veszi, hogy tud segíteni, de hatalmaslelkesedése végül rám is átragadt. Még véletlenül sem mondtamvolna neki azt, hogy hagyjon a hülye feladataival. Szorgalmas, elsőpadbanülő,SZTK-keretesszemüvegetviselőstréberkislánymódjáravésemleegylapra,amitkért.

Azt hittem, egyszerű dolgom lesz, és kábé öt perc alatt végzek,aztán pedig feltápászkodhatok a kanapéról, ésmehetek aludni. Ámmár hajnali egy is elmúlt. Persze az általánosságokkal gyorsanvégzek,ilyenekpéldáulavirág,mozi,romantikusvacsi…Devalahogyennél többre nem jutok, akármennyire is töröm a fejem. Mondjuknem is könnyű a helyzetem, hiszen nem láttam magam körül túlromantikus sztorikat, úgyhogy valójában nem is tudhatom, mi

hiányzikahhoz,hogyteljeslegyenakép…Tovább agyalok. Sorra jutnak eszembe az őrültebbnél őrültebb

filmek,mintpéldáulaz,amelyikbenalányegycsokorrépátkap,mertarózsátutálja.Acíméremárnemisemlékszem,ésezajelenetiscsakazért maradt meg, mert eszméletlenül kreatív ötletnek tartottam.Igen,errevannekem is szükségem!Emlékeket szeretnék, tökéletes,nemzavarbaejtőpillanatokat.Nemakarokfolytontöprengeni,csakélvezniazt,amitörténikvelem,élvezni,hogykapok.

Végülnagynehezenösszeállalistám.Mégmindigeléggyengénekérzem a pontjait, de bízom abban, hogy Beni kivitelezésébenmindpontelég lesz,és imádni fogomőket.Utoljáramégátfutom,mielőttvégreelmegyekaludni:

1.Piknik.2.Ajándék,amirenemszámítok.3.Romantikusvacsora.4.Ágybahozottreggeli.5.Balaton.6.Naplemente.7.Sok-sokvirág.8.Meglepetésutazás.9.Csillagokatnézni.10.Lángosozás.11.Őrültszerelmivallomás.12.Csinálnivalamimeggondolatlanságot.

Hat

Papírral a kezemben ébredek, hiszen tegnap végül a listámat bújvaaludtam el a kanapén. Nyújtózkodom egyet, hátha könnyebbenmagamhoz térek. Megállapítom, hogy még csak el sem pakoltammagamután,ruhákéspapírgalacsinok,amerreaszemellát,minthaegy tornádó csapott volna le a szobámra. Ismét a papírra téved atekintetem… Nincs értelme sokáig húzni az időt, oda kell adnomBeninek.Nagylevegőtveszek,érzem,ahogyazegésztüdőmetátjárja,majdlecsukomaszememet,ésatelefonomértnyúlok.Megállapítom,hogy délelőtt tíz van, Beni nagy valószínűség szerint rég elhúzottdolgozni. Kikeresem a számát, és megcsörgetem. Nagymeglepetésemre azonnal felveszi. Aztmondja,mindjárt itthon lesz,éppmostszállkiakocsiból.Hű.

Ahogymegérkezik,rögtönszabadkoznikezdek.–Tudod,mégmindignemvagyokbiztosabban,hogyezjóötlet…

A létező legidiótább listát írtam össze… Semmi kreativitás sincsbenne…

– Te ne törődj semmivel, a kreativitás az én feladatom – int le,majdakezembenyomjaareggelimet.LekvárosbuktamegkaramellástejaCserpesből.Tudja,hogyimádom.

– Jó, tudom, de ezek a dolgok olyan…Nehéz róluk beszélni…Hatehetném…–nyújtomátneki szégyenlősenapapírt. Jézusom,mosttutikinevet!Mennyireszánalmasvagyok.Úristen!Gyorsankiszedemacsomagbólabuktát,éskereseknekiegytányért.

– Tudom, ha tehetnéd, soha nem is foglalkoznál az egésszel.Csakhogy ezt nem engedhetedmegmagadnak,mertmásképp örökéletreszívhatszabarompasikmiatt–mondjaBeni,ésközbenolvasnikezdialapot.Egyszercsakkitörbelőleanevetés.

–Kloé,komolyanennyitelletttőled?–nézrámcsodálkozva.–Eztmostfejezdbe.Megtettemmindentőlemtelhetőt–felelem

sértetten,majdkortyolokakaramellástejemből.– Tudod, szívem szerint most rögtön visszaadnám, hogy csináld

meg újra… Most tényleg ennyire nincs fantáziád? Milyen pasikkaltalálkoztálteeddig?

– Olyanokkal, akik nem ismerik a romantikát. De erről márbeszéltünk. Nem vagyok hajlandó kellemetlenül érezni magam apasikhelyett,akiknekmárévekkelezelőttmegkellvolnamutatniuk,milyenaz,haszeretnekegynőt!

–Jézusom,mostnehogymegsértődj,nemazértmondtam!Hirtelenfelpattanmellőlem.–Tudod,mit?Eddcsakmegareggelidet,későbbhívlak.Eztpedig

bízd csak rám – mutat a papírra. – Majd én megmutatom neked,milyen az, ha valaki kreatív! Mennem kell, hosszú napom lesz…Megleszelegyedül?

Zavartanbólogatok,hogypersze,deőmárelisrohant,kezébenalistával.

Olyan hülyén érzem magam. Még arra sem vagyok képes, hogyleírjam,mirevágyom…Talánazért,mertfélektőle…Igen,lehet,hogyezazoka!Rettegekaromantikátólésmindentől,amihezegypicitismeg kellene nyílnom. Most viszont Beni kezében van az irányítás.

Nemmondom,hogymegnyugtat a gondolat, debíznomkell benne.Hinnemkellabban,hogytudja,mitcsinál,éshogyénisvégigtudnifogom.Hiszen ez az egész csak egy játék…Avégénmég jómóka islehet,kitudja?

Hét

Csörög az óra. Egész éjszaka alig aludtam, csak forgolódtam jobbrameg balra. Végig azon kattogott az agyam, hogy most mi lesz, ésmiért is kellett ez az egész… Benit pár napig megint nem láttam.Biztosanmeggondoltamagát.Hogyisképzelhettedaztkomolyan,hogyeztényleg megtörténhet? Mennyire hülye vagy, mennyire nagyon hülye…A hosszas plafonbámulós önostorozás után végül kikászálódom azágyból.Talánidejelennereggelizni.

Egy csokor gerbera fogad az étkezőasztalon. Megdörzsölöm aszememet, hogy jól látok-e. Tényleg ott van! Izgatottan odatipegek,megfogdosom a szirmait. Igazi. Ó, Beni! Mégsem tűnt el, mégiskomolyan gondolja! A gerbera illata isteni! Ahogymegfogom, hogyvízberakjam,egykártyaesikkiaszirmokközül.

Szépreggelt,teszép!Nemvoltszívemfelébreszteni,degondoltam,örülszmajd egy kis meglepetésnek. Kávé a konyhában, a virágot pedig teddvízbe!Délrelegyélkész!

Őrültmódjárakezdekelugrálniakonyhakellősközepén,hangosanujjongva.Aztán leesik,hogybasszameg,Benimégmindig itt lakik,mivan,hamégnemmentelitthonról?

–Beni?–szólítom,denemérkezikráválasz.Benyitokaszobájába,üres.

Végigdőlökakanapémon,ésújramegújraelolvasomalevelet.Aztírta,hogy„teszép!”Ésreggelit ishozott!Mennyirecukorfalat!És…

Mégishovaakarvinnidélben?Elvörösödöm, az egész testem bizsereg, a kezeim, az arcom, a

szívem…Ajjaj!Félek attól, amit érzek, de most az egyszer mégiscsak hagyom

megtörténni. Elvégre csak játszunk, én pedig élvezem a játékot.Ebben nincs is semmi rossz, gondolom, miközben felhúzom aredőnyt.Ragyogóőszinapsütés,majdnemhúszfok.Hosszúhetekótaelőszörnyitomkiazerkélyajtót.Visszatipegekalakásba,felkapomaköntösömet,tálcárapakolomareggelim,éskinteszemmeg.Élvezemanapsütést,a friss levegőt,nyugodtvagyokésboldog.Hónapokótanem éreztem így magam. Bizony most szépen hagyom, hogytörténjenaz,aminektörténniekell.

Küldök Beninek egy üzenetet egy szelfivel, amin az erkélyenreggelizem,ésmegkérem,legalábbaztáruljael,hogymitvegyekfel.Aztválaszolja,hogytökmindegy,úgyisszépleszek.

Elégedettenhajítomakanapéraatelefont.Aválaszánmosolyogvaballagokbeafürdőbe.Belebámulokatükörbe.Újravisszaköltözöttaszemeimbe az élet. A hajamat ma nem vasalom ki, most valahogytetszik így is, göndören. Éveken át növesztettem, mert úgygondoltam, attól szexibb leszek, ha a hátam közepéig ér a hajam.Pannáé is mindig hátközépig ért, meg a magazinokban is mindencsajnak gyönyörű, hosszú haja volt. Akkoriban azt hittem, ettőlvalahogynőbbleszek.Mostviszontmárnemérdekelazegész.

Az órára nézek. Úristen, mindjárt dél! El kell készülnöm, mégmielőtt Beni hazaér. A következő pillanatban már a köntöstőlmegszabadulva állok a kádban, gyors zuhanyt veszek, magam körétekerekegytörülközőt,éskészítemiskiasminkcuccokat.

Mezítláb sétálok be a szobámba, és elkezdem kirámolni aszekrényem tartalmát. Minden ruhát kidobálok, ami szóba jöhet,aztánteljeskétségbeesésselválogatokközülük.Néhaazóráranézek,olyankorkellőenbepánikolok,hogymáraligmaradtidőm,deénmégmindignemtudom,melyikgöncömetválasszam.

Húsz perccel később a harmadik körömet futom a tükör és aszobám között, amikor feladom, és egy farmer-magas sarkúkombinációmellett döntök. Annyira elszoktammár a randizástól…Bár jobbanbelegondolva,nem isnagyonvoltakmégrandijaim.Sőt.Sohasenkinemhívottmégeligazirandira.Nemvéletlenülkerültezisalistára…

Csöngetnek. Jézusom, ő az! Őrült módjára rohanok az ajtóhoz,előtte azonban még gyorsan megnézem magam a tükörben, afolyosón.Mély levegőt veszek, nyugalmat erőltetekmagamra,majdajtótnyitok.EgyhatalmascsokorvirágtakarjaelBenit.

– Rakd vízbe. Tudom, hogy imádod – nyújtja át a csokrot, ésmegpuszil.Hál’istennek rajta is látszik, hogy zavarban van. Talán ősemcsináltmégilyetsoha.

–Köszönöm!–felelem,ésközbenmárbentisvagyunkalakásban.Vízbe rakom a csokrot, a másikmellé. Észreveszem, hogy remeg akezem. Remélem, ő nem látja rajtam, hogy mennyire izgulok.Körbesétál,majdgyanúsanmosolyogvaaztmondja:

–Széplakás!Erremindkettőnkbőlkirobbananevetés,ésszerencsérebennemis

oldódikaszorongás.Beniszól,hogyindulnikéne,nincssokidőnk.Próbálomfaggatni,

mégishovámegyünk,dekomolyképpelközli,hogymostőa főnök,

nekemmeg hallgatnom kell rá, szóval nagyon gyorsan induljunk akocsihoz.Mégénismeglepődömrajta,hogyengedelmeskedem.

A Gellért-hegyen állunk meg, a Citadella előtti parkolóban.Gyanakodvanézekfelazégre,avárosfelettsűrűfelhőkgyülekeznek.Nemhoztamkabátot…Biztos,hogyezolyanjóötlet?Denemszóloksemmit,nemakarokünneprontólenni.

Ahogykiszállunk,Benimegkér,hogykövessem.Egydoboztcipelmagával,fogalmamsincs,milehetbenne.Aztmondja,egypicitméglefelé kell sétálnunk az ösvényen, de aztán ott egy pad gyönyörűpanorámával, oda megyünk. Próbálok egyensúlyozni a kavicsokon,olykorBenibekapaszkodom.Megérkezünk.Apadkorhadt,talánegyhajléktalanhasználhattautoljára.Elfojtomanegatívgondolatokat,ésleülök.

A látvány teljesen lenyűgöz. Alattunk az Erzsébet híd, az autókinnen fentről kábé akkorának tűnnek, mint a telefonom. Budapestegyszerűenmeseszép…Ilyenkorcsakarratudokgondolni,hogynincsmég egy város, ahol szívesebben élnék. Már nem is érdekel, hogykorhadtapad,nemkeresektöbbkifogást.Beniakezembenyomjaacsomagot.Cézársalithozottakedvencéttermemből,éskávét!

–Honnantudtad…?–hebegemmeglepetten.– Láttam a Facebookon, hogy régenmindig ide csekkoltál be, és

cézársalátát ettél. Gondoltam,ma itt ebédelhetnénk.Mit szólsz?Hanemízlik,hozhatokmást!

–Deszupervagy!Tökéletes,persze,imádom,megeztahelyetis,ésakávéiscsúcs!Köszönöm,Beni!–nyomokegypuszitazarcára.

Egy pillanatig farkasszemet nézünk egymással. Határozottan,

mosolyogvabámulaszemembe,amitőlegybőlelpirulok.Érzem,hogyégaképem,basszus!Zavartanelkapomafejem,éspróbálokterelni.

– Tudod, ez az egész olyan fura… Őszintének lenni valakivel,kitárniazéletemet,amúltamat,afájdalmaimat…Félelmetes,de…

Egypársétálelmögöttünk,hangosannevetnek,mireelhallgatok,éshátrakapomafejem.Jórájuknézni…valamiilyenrevágyoménis.ÖsszenézünkBenivel,látom,hogytudja,miregondolok.

– Elhiszem, de meg kell lépned, ezt te is tudod. Különben megnekemsemkönnyű,elhiheted–mondja,ésakezembeadjaavillát.Akezeegypillanatrahozzáérazenyémhez,énpedigmármegintúgyteszek,minthamisemtörténtvolna.

–Várj!Ezaztjelenti,hogyteis…– Persze. Ha te mesélsz, én is mesélek. Legalább látod a másik

oldalt.Éskülönbenis,szeretném,hajobbanmegismernél.–Hű!–bámulokrácsodálkozva.Aztánünnepélyesreváltok:–Azt

hiszem,erreakárkoccinthatunkis!–Kávéval?–kérdinevetve.–Valamibajodvanvele?– A kocsiban van üdítő, hadd hozzam ide. Várj meg, mindjárt

jövök.Amikor visszatér, egy nagy üveg Spritemeg kétműanyag pohár

vanakezében.Beni telefonjamegcsörren,úgyhogyelveszem tőle aSprite-ot,hogy felbontsam,amígbeszél.Csakhogyaszisszenésutánrámfröccsenvagyfélüvegnyihabzó,ragacsosüdítő.Valószínű,hogymiközbenidehozta,sikerültfelráznia…Asminkemnekegészbiztosanannyi. Beni próbálja visszatartani a nevetését, hiszen telefonál. Énkábé úgy fél percig nem tudom eldönteni, hogy a hiszti vagy a

röhögés törjön ki belőlem, de végül az utóbbit választom. Mireelőhalászom a táskámból a nedves törlőkendőt, ő is kinyomja atelefont,ésegyüttnevetjükkönnyesremagunkat.

– Már hiányzott. Esküszöm, hiányzott, hogy valamit csinálj! –mondjaBeniszélesvigyorral.Előkapomatáskámbólakistükrömet,ésfélvepillantokbele,hogykiderítsem,mennyirerosszahelyzet.

–Hagydabba,eznemvicces!–duzzogoknemtúlmeggyőzően,ésközbenvadultörölgetemazarcomrólafestéket.

– De az! Na gyere ide, hadd nézzelek – mondja, majd felhúz apadról, izmos karjait körém fonja, és mélyen a szemembe néz.Végigsimítazarcomon,éscsakannyitmond:

–Ugyetudod,hogysminknélkülisgyönyörűvagy?Szégyenlősen lehajtom a fejem, ő meg még szorosabban ölel.

A mellkasának dőlök, ő a hajamat simogatja. Pont látom a várost.Mennyire gyönyörű, és… mennyire jó így, a karjaiban.Megborzongok…

– Miért nem tudod kezelni azt, ha bókolok neked? – kérdezi,miutánnyomottegypuszitanyakamra,ésújraleültünkapadra.

– Hagyjál már! Ez az egész úgyis csak egy játék. Nem foglakkomolyan venni. Amúgy sem az a pasi vagy, akit komolyan lehetvenni…–válaszolom feszülten.Gyorsanhűla levegő,akezeimmármegfagytak. Ráadásul egyre jobban kell pisilnem. Nem bánnám, halassanelindulnánk…

– Kloé, ne felejtsd el, miben állapodtunk meg! Beszélgetünk. Énsegítekneked,éshatemesélsz,énismesélek.Ezcsakígyműködik.

–Muszájpontmost?

– Semmi bajod nem lesz, nem bántalak, megígérem. Vagy vanvalamidolgod?

Lemondóanmegrázomafejem.– Hogy is lenne, hiszen még mindig nincs munkád! Szóval

maradunk!–Nagyonvicces–mondomsértődötten.Nemakaromelrontania

randit azzal, hogy rinyálni kezdek, de most már komolyan majdmegfagyok.Nagyonvacoga fogam,csoda,hogyőnemhallja.Végülfeladom.

–Beni,énfázom…– Basszus, akkor miért nem szólsz? Gyere! – mondja. Felhúz a

padról,összeszediaszemetet,éselindulunkvisszaakocsihoz.Útközbennagymegkönnyebbülésemremégegynyilvánosvécétis

találok, elnézést kérek Benitől, és gyorsan beszaladok. Normálisesetbenbenemtennémalábamegyilyenbacitanyára,demostnemválogathatok. Ahogy az autóhoz sétálunk, azon jár az agyam, hogyennélcikibbranditmégemberlányanemélhetettmeg…

Amikorvégrebentülökakényelmesmelegben, felengedek.Arragondolok,hogyazértBenisemtűniktúlrutinosrandizónak.Hirtelenfelébredbennemakíváncsiság.

–Egyébkéntsoklánythoztálmárfelide?–kérdezem.– Á, tudod, nekem eddig nem igazán volt rá szükségem, hogy

udvaroljak…–Nemmondod!Sosem?Máréppelfordítottavolnaaslusszkulcsot,demostelgondolkodva

leengediakezét,ésfelémfordul.– Szerintem életemben először két éve bókoltam egy lánynak.

Tudod, nagyon akartam, hogy ő az enyém legyen. Csakhogyhallottróla,hogymilyenvagyok.Szóvalsemmiesélyemsemvolt–kezdbelea sztorijába. Izgatottan figyelek rá. Végre mesél magáról! – Egyszombat este találkoztunk az Oktogonon, az egyik haverommalkellett összefutnia. A szemébe néztem, ő az enyémbe. Öt percbeszélgetés után beszólt valamit, én meg jól felhúztam magamat,hogyvelemegynőígynebeszéljen.Addigsohasenkivelnemjártamígy, Adri volt az első. Imponált. Nagyon imponált. Aznap este csakrajtajártazagyam.

– Komolyan ennyi tesz érdekessé egy nőt a szemedben?! Hogybeszól?–kérdeztemhitetlenkedve.Na,szép,pasik!

–Kloé,énakkormárannyitökéletescsajonvoltamtúl,akikmárazelőtt igent mondtak, hogy odamentem volna hozzájuk! Kihívástakartam.Aznemkihívás,hogybelépszazÖtkertbe,ésacsajmárkiisnézettmagának,avégénmegmégőisszedfel…

Annyirakíváncsianbámulom,hogyazmárciki.EzaBeninemazaBeni, akit eddig ismertem. Még sosem beszélt nekem ilyesmiről!Amikor észreveszem magam, gyorsan a kesztyűtartóval kezdekbabrálni, hogy leplezzem a zavarom. Nagy örömömre találok egyzacskógumicukrot.Beniközbenfolytatja:

– Az ilyen szitukat már jól ismerem. Ha épp olyan kedvembenvagyok,kihasználomalehetőséget.Deaztánjöttezalány…Igazábólnemisvoltszép,inkábbcsakolyanátlagos.Deahogybeszélt,ahogygesztikulált,márazbővenelégvoltahhoz,hogybeindítson.

–Ésmilettasztorivége?–kérdezemtürelmetlenül.– Elhívtam randizni. Már az első találkozásunk után biztosan

tudtam,hogyéneztalánytakarom.Voltvalamieszméletlenülizgató

a tökéletlenségében.Másvolt,mintamitmegszoktam.Eldöntöttem,hogy addig udvarolok neki, amíg be nem adja a derekát. Adri az afajta lány volt, akinek ez kellett. És ha ez kell neki, ezt kapja,gondoltam. Hiszen valamiért csak eljött találkozni velem, akárkivelcsaknemülleősemebédelni!Asrácokkalsokatbeszélgettünkarról,hogy kinek mi szokott bejönni, ha bókokról van szó. Ki kelletttalálnomvalamiolyat,aminemnyálas,amitőlnemijedmeg,deérzibelőle,hogymennyireodavagyokérte.

– Értem, szóval kidolgozott forgatókönyved van az ilyenhelyzetekre.Naszép…

–Nem, félreértesz!Ezt csakazértmeséltemel,hogymegértsd: apasik nem bókolnakmeg udvarolnak huszonöt alatt. Legalábbis hatalálszegyilyet,akkornagyonbecsüldmeg.Deasajáttapasztalatomés az ismeretségi körömé is azt bizonyítja, hogy az ilyesmit csakharmincfelettszokáselkezdeni…

–Mitgondolsz,miért?– Tök egyszerű: mert előtte nincs szükséged rá. Kiteszed a

kocsikulcsot, meghívod a csajt egy piára, mondasz neki egy-kétkedvesszót,magabiztosvagy,ésmárakaris.Dekésőbbmárrájönnekapasik,hogyazösszesnő, aki azútjukbakerül, addigramármilliószakításon és csalódáson van túl, és egy menő autó vagy egyingyenpiamárnemelégahhoz,hogybármitelérjenek. Ilyenkor jönazudvarlás,abókok.Deazérteztismeglehettanulni.Csakebbenisfontosazegyensúly.

–Ezthogyérted?– Én nagyon szívesen elmondomminden reggel, hogymennyire

gyönyörűvagyésmennyirekívánlak.Aminemaztjelenti,hogyénis

csakegyidiótapasivagyok,akitcsakszexérdekel.Éppellenkezőleg,azértmondomezt,mertannyirafontosvagynekem,hogyszeretném,hanekedis jó lenne.Dehaénelmondom,hogymennyiregyönyörűvagy,akkornekedistennedkellvalamit.Éreztetnedkell,hogyférfivagyok, nem bánhatsz velem úgy, mint egy lelkes hódolóval. Vagyszerelmesek vagyunk, társak, és kölcsönösen támogatjuk egymás,vagynincsértelmeazegésznek.

Azon gondolkodom, vajon elfelejtette-e már ezt az Adri nevűlányt,ésazótavolt-evalaki,akivelmegélteazt,amirőlmostmesél…Mennyire fura, az a fiú, akit a nyáron megismertem, teljesen másvolt.ArégiBeniegészéleteagondtalanságról,aszórakozásrólszólt.Közbenmegigazábólteljesenmásravágyik.Éspontosanezértolyan,amilyen…KezdösszeállnibennemaképazigaziBeniről.

–Nemonddazt,hogyateexeidneméreztettékveled,mennyirejópasivagy!–mondomcsodálkozva.

–Pedigezazigazság.Ésrengetegproblémámisvoltebből.Sokáigazénönbizalmamsemvoltrendben,ésafenénekkellett,hogyegynőmegintletörje,annyiévmunkájaután.

– De fura, így fordítva még sosem gondoltam ebbe bele. Tudod,nekem sosem bókoltak azok a pasik, akikkel dolgom volt.Megdicsértékszexközbena fenekemet,amelleimet,deennyi.Sohanem volt normális randim, olyan, amikor a pasi kihúzza neked aszéket, rózsát hoz, bókol meg ilyenek. Érted? Szerintem ezért semtudomkezelnieztazegészet…

Kellemetlenülérzemmagam,amiérterrőlkellbeszélnem.Utálokerre gondolni. Utálom, hogy folyton emlékeznem kell rá… Pedigmuszáj,hiszenidejelennemártúllépnemrajta.Igazánidejelenne.

– Hát akkor most majd megtanulod – mondja, miközben akezembentartottgumicukroszacskófelényúl.Odanyújtomneki,deő elkapja a kezemet ésmegcsókolja,miközbenmélyen a szemembenéz.Bizseregazarcom,majdvégigazegész testem,a lábujjamtólafejem tetejéig. Hirtelenmegrémülök.Megint az fut át rajtam, hogykontrollálnomkellazérzéseimet.

Eltolomakezét.–Vagyúgyisdönthetek,hogyellenállok,mertazkönnyebb…Csalódottnaktűnik.–Nemértelek.Miért akarsz ártanimagadnak?Miértnemhiszed

el, amit mondok neked? Miért nem hagyod, hogy ez az egészmegtörténjen?Nemfogszbelehalni!

–Tudod,nekemmindigcsakakkormondtakszépszavakat,amikormeg akartak dugni. Szóval a túl sok bóktól egyből bekapcsol avészjelzőm,hogyki akarnakhasználni, aztmegnemszeretném.Haelhinném a bókokat, egyszer csak arra eszmélnék, hogy megintvalami átverés áldozata vagyok, és a hátam mögött tök jókatkacarásztokazon,hogyaKloémindentelhitt,ésezmennyiregáz.

– Jézusom, neked miért járnak ilyenek a fejedben? Kloé, habókolok neked, azért teszem, mert komolyan is gondolom. Éskülönbensembeszélekrólasenkinek!Tudod,aférfiakszeretikanőtudtára adni azt, ha tetszik nekik, és ezt bizony ilyen formábanteszik. Megmondják, hogy annyira jó az illatod, hogy teljesenmegbolondulnaktőle,megvéletlenülhozzáérnekakezedhez,mélyenaszemedbenéznek,mertépperrevágynak.Ezrészemrőlnemvalamikábítás, vagy egy haditerv része, hanem egyszerűen így érzem.Meglátlak, és csak arra tudok gondolni, hogy soha nem akarlak

elengedni.–Na,persze…Karba tett kézzel ülök, morcosan nézek magam elé. Hirtelen

nagyon elromlott a kedvem. Nem bánnám, ha végre elindulnánkhaza.

–Miért nemhiszed el, hogy így van?Miért nemhiszed el, hogyelég vagy? Kloé, ébredj már fel! Te egy gyönyörű nő vagy! Amiótamegismertelek, megváltozott az életem. Veled érzem a legjobbanmagam.Mitnemérteszmegezen?

–Najó,kezdedkicsittúlzásbavinni…Mindkettentudjuk,hogyezcsakegyjáték,nemkellennyirebeleélnedmagad–felelem,deBeniminthamegsehallana,folytatja.

–Hiddmárel,éppelégizgalmasvagyahhoz,hogyteljesenlekösda figyelmemet, és máson ne is járjon az agyam! El kell tudnodfogadni,havalakiőszinteveled,mertmásképpcsakaztéredel,hogyteljesen elidegenedik tőled. Megutál. Egy pasinak érzelmes nő kell.Tudod,milyen nőt akarminden férfi magamellé? Összesen háromdolog számít: jól kijöjjenek egymással, a nő érzelmes legyen, és jólegyenveleazágyban.Ennyi.Miiscsakemberekvagyunk,nekünkisszükségünkvanaszeretetre,akármennyiremeglepőnekistűnikez.

–Hát,pedignéhaegészkegyetlenektudtoklenni…Éstesemvagykivétel!

–Eztpont temondod? Igen,voltammárveledbunkó.De te semviselkedtél velem szebben… Mégis itt vagyok! Mit csináljak, hogyelhidd végre: fontos vagy, és semmi pénzért sem ártanék neked?Képtelenlennékrá.Csakhagyd,hogyelmondhassam,mitérzek,hogyjól érzem magam veled, és hogy bár borzalmas a kávéd, mégis

mindentmegadnékazért,hogymindenreggelihassakbelőle.Érted?–Beni,mostmárténylegkezdesztúlmessziremenni!Azthittem,

ezazegészarrólszólmajd,hogy jólérezzemmagam,ésnemarról,hogyvádaskodsz!

–Mostcsakbeszélgetünk.Végülisnemkellazonnalmegértened,amitmondok,egyszerúgyiskinyílikaszemed.

Egypillanatigmindakettennémánbámulunkkifelé az ablakon.Akorábbijóhangulatomnaknyomasemmaradt.Jókisrandi.

–Szeretnékhazamenni–jelentemki.

Egész úton némán ülünk egymás mellett az autóban. Ahogyhazaérünk,Benimagamrahagy,bezárkózikaszobájába.

Abbanapillanatbanrájövök,mekkoráthibáztam.Eztmostnagyonelcsesztem. Szegény, most tényleg kinyitotta nekem a szívét, ésmagáhozképesttökjófejvolt.Énmegegyutolsóbaromvagyok,akimindent kizár az életéből, ami boldogságot hozhatna. Türelmes fiúBeni, demost azt érzem, hogy vékony jégen táncolok. Basszameg,mikor tanulokmeg végre normálisan viselkedni?Miért kell nekemmindentkontrollálnom?Miértnemtudomélvezniazt,amitörténik,ésnemazonrettegni,hogymivanakkor,haegyfiúténylegszeretneközelebbkerülnihozzám?Ésmiértveszemészremagammindig túlkésőn?

Nyolc

Benivel az elmúlt napokban egy szót sem beszéltünk egymással.Valahogy véletlenül folyton elkerültük egymást. Borzasztóanéreztem magam, iszonyú bűntudatom volt a történtek miatt.Próbáltam munkát keresni, de valahogy képtelen voltam azönéletrajzomrakoncentrálni,pedigmáregyretöbbszörcsörrentmegatelefonom,hogybehívjanakegy-egyállásinterjúra.Deéncsakegydologra tudtam gondolni: a listámra, és arra, hogy Beni a magamódjánténylegsegíteniakart.

Aztán végül megelégeltem az egészet. Összeszedtem abátorságomat, és küldtem neki egy üzenetet Viberen. Csak egyszmájlivoltbenne.

Órákkalkésőbbmegjelentazajtómban.–Mostpedigelmegyünkvalahova.Viszontelőbbbekellkötnöma

szemed.–Dehát…Beni,tenemharagszolrám?–kérdezemdöbbentem.–Kloé,nőjmárfel.Miértharagudnék?Nem haragszik! Talán egész más volt a pár napos eltűnése

mögött…Taláneddigősemvettekomolyanazegészet,éstalánéppabizalmatlanságomébresztetteőtisrá,mirőlszólezazegészigazából.Nagyon úgy tűnik, hogy bármilyen hülyén viselkedhetek, ő bizonymarad…Talánidejelenneleállnomahitetlenkedéssel,ésegyszerűenhagyni,hogymegtörténjen,aminekmegkelltörténnie.Elvégreisezaz egész értem van, Beni csakis azért csinálja, hogy segítsen. Nem

cseszhetemel.Megkönnyebbültenelmosolyodom.–Hovaviszel?–Majdmegtudod!

Vagy fél órája ülünk az autóban, a szemem bekötve egy sállal, ígytényleg semmit nem látok. Nagyon kanyargós az út, valószínűlegkijöttünk a városból. Egy ideig még be tudtam tájolni, hogy holjárunk,deaztánteljesenelveszítettemafonalat.Hirtelenmegállunk.Asálhoznyúlok,hogylevegyem,deBenirámszól:

–Mégne.– Hol vagyunk? – kérdezem gyanakvóan. Próbálom elengedni

magam,denemkönnyű.Nemvagyokhozzászokva,hogyennyirekilegyekszolgáltatvavalakinek.

– Gyere, szállj ki, segítek. Itt picit sok lesz az akadály, de majdvigyázokrád,megígérem!

Érzemaföldetalábamalatt,ezmárbiztosannemaváros.Olyan,mintha egy erdőben lennénk, érzem a fák illatát. Csak nem aNormafára hozott ki? És abban a pillanatban, hogy a gondolatvégigfutazagyamon,mármegiscsapafrisslángosillata.EzbizonyaNormafa!

Beniakezemetfogvairányít.Egylejtőnsétáltunklefelémégvagyötpercig,aztánmegállunk.

–Mostmárlevehetedasálat–mondja.Asállalakezembenállok,éscsakbámulok.Imádomeztalátványt!

Hatalmasvölgyterülelalattunk.Olyantávolinaktűnikinnenaváros,pedigaligfélóraalattértünkki.Gyönyörűazidő,kellemesenőszies,tökéletesegyerdeisétára.

–Ezakedvenchelyem–mondjaBeni, és egypadramutat,hogyüljek csak le. – Itt adják a legfinomabb lángost az egész városban!Nyáronsokszorfeljöttemideesténkéntgondolkodni.

– Jézusom! Este, a sötétben? És nem féltél, hogy valaki lecsapegyszer?

–Nyugi,ittbiztosansenkinemkészülilyesmire–mondjanevetve.Közben előkapja a telefonját,megnézi, ésmár vissza is csúsztatja azsebébe. Csak nem hívást vár? – Évek óta járok fel ide, itt tudokkikapcsolni.

– Hát, nem csodálom, gyönyörű itt! Már megint a város felettvagyunk…Miérthozolmindigilyenhelyekre?

– Mert azt gondoltam, most szükséged van arra, hogy kívülrőlszemléldavilágot.Hogylásd,mennyirepicivalójábanminden,éstedöntödel,melyikporszemmelfoglalkozol,ésmelyikkelnem.Viszontezazénhelyem,úgyhogyvisszafelé isbekötöttszemmel jössz,oké?Tevagyazelső,akitfelhoztamide.

– Rendben, értem! Tiszteletben tartom a jogaidat – ígéremmegmosolyogva.

Akezevégigsimítjaahátamat.–Maradjitt!Hozoklángostmegteát.Nemozduljel!–kacsintrám,

majdegypillanattalkésőbbmárelistűnikafákközöttarra,amerrőljöttünk.

Egyedül maradok. Meghatódva csodálom a tájat, egyszerűenképtelen vagyok betelni vele. Mosolygok. Újra mosoly van azarcomon,ésezjó.Végreújraigazinakérzem!Komolyanhiányzotteza gondtalanság.Magamba szippantom a friss levegőt,majdmagamalágyűrömasálat:egypicithidegapad.

Benimárvissza is ér, egyikkezébenkétműanyagpohárban teátegyensúlyoz,amásikbankéthatalmaslángostegymásbafordítva.

Eszembe jut a menzás tea, arról pedig az ovi meg a vásárok.A család és az önfeledt játék. A felszabadultság. Akárhányszor ittvagyok, mindig ezek az emlékek jönnek elő, ezeket élem át újra,úgyhogynekemaNormafaegyértelműenaszabadsághelye…

– Játsszunk olyat, hogy én is elmesélek egy sztorit őszintén amúltamból,ésteis–mondjaBeni,miközbenakezembeadjaateámatésalángosomat.–Kezdemén,hogykönnyebblegyen…

–Ó,csaknemmégtöbbettudokmegvégreatitokzatosBeniről?–cukkolom.

– Viccelődést, humorizálást, ironizálást lehet félretenni. Érthetővoltam?–parancsolrámtettetettszigorral.

Némán bólogatok, közben beleharapok a friss lángosba. Mégnagyonmeleg.

–Önbizalom. Ez volt az első szavad a lapokon, és egykisregénytírtálróla…–kezditávolbarévedőtekintettel.–Azongondolkodtam,vajon tudod-e, hogy szinte minden pasi súlyos önbizalomhiánnyalküzd.Nekempéldáulegészenhárom-négyévvelezelőttigcsakiserrőlszólt a csajozás. Igazi kapcsolatban sosem voltam. Persze mindigakadtaklányokazéletemben,decsakszexrekellettek.Akkoribanúgygondoltam, hogy a rövid szoknya, a feszes fenék, a tökéletes alak,érted, az egész palvinbarbiság az, amire vágyom… Attól lettönbizalmam, ha láttam, hogy megszerezhetem ezeket a lányokat.Tudod, milyen megdöbbentő érzés volt, amikor először kinéztemmagamnak egy lányt egy buliban, elkezdtem szemezni vele, és avégénmégőszedettfel,ésalakásánkötöttünkki?Emlékszem,utána

egésznapúgyéreztemmagam,minthaénlennéka legpasibbpasiavilágon. Onnantól kezdve úgy álltam hozzá, hogy meg tudomcsinálni. A nagybátyám mondta mindig azt, hogy „öcsi, mi nemengedhetjükmegmagunknak,hogyszarlegyenadumánk”…Pedigabácsikámtelevoltpénzzel,devalamiértmégismindigezthajtogatta.Szerintem tudta,hogya jó szöveggel többetérhetekel anőknél. Ésigaza is lett.Aztán jöttegynagyszerelem.Adrit is imádtam, tudod,aztalányt,akirőlamúltkorbeszéltem…Deidővelúgyéreztem,jobb,haőtelengedem.Adrivoltazelső,akiértmegkellettdolgoznom,ésúgytűnik,ezkinyitottbennemvalamit.Hamarosantalálkoztamegymásik lánnyal. Gyönyörű volt, tökéletes, és pontosan ez volt a baj.Megintkezdtemkevésnekéreznimagam.Ahogybeléptünkvalahová,mindenpasiőtbámulta.Őrületesféltékenységtörtrám,amiaztánráis átragadt, mert mindig azt hajtogatta, hogy csak az féltékeny,akinek van valami takargatnivalója. Nekem nem volt. Neki viszontigen, és ez hamar ki is derült. Az volt az első komoly szakításom.Egészen idáig a legfájdalmasabb. Egy év kellett hozzá, hogykiheverjem.

Csodálkozvabámulokrá.– Nem értem ezt az egészet… Beni, te szoktál tükörbe nézni?

Egyszerűennemtudomfelfogni,miértgondoltad,hogytenemvagyvalakinekelég…

–Pedigténylegeztörtént–mondja,majdbeleharapalángosába.Amikor lenyeli a falatot, folytatja. – Tudod, diplomaták gyerekeivelnőttem fel, anyámék a legdrágább óvodákba meg sulikba járattak.Sok mindent láttam, és hamar megtanultam észrevenni, ki szeretazért,amiazapám,éskiszeretazért,amiénvagyok.Alányokdöntő

többségecsaka luxuskocsikulcsát láttaakezemben.Éseznemtetttúljótazönbizalmamnak.

–Eztnemhiszemel!Figyelj,nemakarokudvarolnineked,deBeni,te elképesztően jó pasi vagy! Ezzel azért tisztában kell lenned… –magyarázom, és közben annyira hevesen gesztikulálok, hogy egyadagsajtaföldrehullikalángosomról.

– És ez szerinted elég? Oké, mostanra már elfogadtam magam,szeretemazéletemet.Desokidőkellettahhoz,hogyrájöjjek:nemazüresfejű lányok tesznek boldoggá. Nem akarom már ezeket atökéleteskülsejűcsajokat.Unalmasak.Ránézelreggel,ésmársminkvan az arcán, ha pedig nem úgy áll a haja, ahogy kellene, azonnalnyávognikezd.Tudod,kinekkellez…Azegészolyanmű.Azelmúltidőszakmárinkábbarrólszólt,hogyolyanlányokatkeressek,akikkelbeszélgetniislehet.Akikokosak,akikrefellehetnézni,ésakikrámisfeltudnaknézni.Eznagyonfontos…

– Persze! Hiszen ha csak te nézel fel a másikra, az elég hamarmegalázólesz…

–Ezígyvan.Haéntudoméreztetniegylánnyal,hogynekemőafontos, és az én szememben ő „a nő”, akkor ő is tegyen engem „aférfivá”.Persze,mégmostismegnézemacsinos,dekoratívlányokat,de már nem fordul meg a fejemben, hogy hazavigyem őket. Márteljesen másra vágyom. Azt a valakit keresem, amibe bele tudokszeretni.

–Ezaranyos.Anyámmondtamindig:„Várj,amíghuszonötleszel,addignembelédlátnak,csakalád!”

–Mondtammár,hogyanyádegybölcsnővolt?– Igen! – nevetek fel. – Tudod, még nyáron, amikor táncolni

voltunk!„Vigyázzapasival,akitudtáncolni…”–Tényleg!Hogyisfelejthettemel?–nevetőis.Közbenvégeztema lángosommal.Nyakigolajosvagyok,Beniegy

szalvétátadakezembe.– Szóval, csak azt akartammondani, hogy nekemmár nem egy

tökéletesen kinéző nő kell az életembe. Az valahogy mesterkélt.Fárasztó.Nekemolyanvalakikell,akiveljókattudoknevetni,akivelmindigtörténikvalamiőrültdolog,akiveljólérezzükmagunkat.Mamárelőbbszeretekbeleegyédesmosolyba,vagykisugárzásba,mintegyhibátlanalakba.

–Hú…Hát,mostmegleptél,Beni.Mégmindignemnagyontudomfeldolgozni,dehiszekneked.

–Komolyanisgondolom,amitmondtam.–Éstalálkoztálmárilyenlánnyal?–Azótanem…Viszontnemazértmondtameleztazegészet,hogy

azénmagánéletiproblémáimrólbeszélgessünk…–Persze,értem!Aztakartad,hogymegértsem:nemcsaknekünk,

nőknek van problémánk az önbizalmunkkal. Sokszor épp az érzi alegkevesebbnekmagát, akiről a legkevésbé gondolná az ember… Ezelégsokkoló…

– Most te jössz! – vált témát, miközben megtörli a száját, majdösszegyűriaszalvétát.

– Mit is mondhatnék… – gondolkodom el. – Nekem mindig azolyanpasikkellettek,mint amilyen te voltál régen.Mivel én sosemvoltam szőke vagy cicás, kihívásnak tűntek. De aztán rá kellettjönnöm,hogyezeknekmindigcsakegyéjszakáskalandavége,ésazilyentalálkozásokazterősítikbenned,hogynemvagyelég…Vanegy

tökéletespéntekestéd,boldogokvagytok,egymásrahangolódtok,aztérzed, hogy mellette ragyogni tudsz. Tényleg, nagyon jól érzedmagad,egypercigsemfordulmegafejedben,hogymindjártvégeazegésznek. Aztán pár óra múlva, amikor már egyedül tartasz tőlehazafelé,azonjárazagyad,hogyminekkellettazegész…Hogyvajonhányszor vet még véget az éjszaka a csodának, a pillanatoknak,amikértélsz.Vajonmikorvármajdegyüzenettőle,amikorfelkelsz,hogyfolytatniakarja,hogylátniakar,mertolyanhatássalvoltálrá,hogysohatöbbénemakarelengedni…

Elhallgatok. Megint elkedvetlenített, hogy fel kell elevenítenemezeketazélményeket.

–Kloé,egyszermuszájleszkibeszélnedmagadbólezeket–öleliátBenivigasztalóanavállam.–Másképpnemtudoksegíteni,éstesemtudszsegítenimagadon…

Feléfordulok,ésaszemébenézek.Mostvalahogyolyanmás,olyanfigyelmes.Tudom,hogymegért,hogymagyarázkodnomsemkell.

–Majdinkábbmáskor…Némán bólint. Egy darabig mindketten csöndben bámulunk

magunk elé. A gyönyörű panoráma valahogy újra megnyugtat, ésvisszatérajókedvem.

–ÉserrőlazAdriróltudszvalamitazóta?– Nem sokat. Összejött egy fiúval, akivel állítása szerint tök

boldogok voltak. Egy darabig még írogattunk egymásnak, de aztánmegkért,hogyhagyjambékén,mertennek így semmiértelme,ésőkülönben is szereti a barátját. Tiszteletben tartottam a kérését.Megkértem,hogyhaegyszermáshogyalakul azélete, jelentkezzen.Gondolhatod, azóta is jelentkezik. Sokáig vártam rá. Abban

reménykedtem,hogyegyszerjönmajdtőleegyüzenet,amibenazáll,hogyújraegyedülvan,éstalálkozniszeretnevelem.DeAdrimindigisatiszta játszmákatszerette,tőlemviszontfélt.Nagyonfélt.Hiábamondtamneki,hogynincsráoka,nemhitteel.

EzekszerintvoltBeniéletébenlegalábbkétlány,akiigenishatottrá. Tudtam én, hogy van szíve… Nem is olyan ez a fiú, mintamilyenneklátszik.Sokkaltöbbannál…

–Ésnemisharcoltálérte?– Miért tettem volna? Nem akarta otthagyni a pasiját, de én is

vonzottam.Ezért találkozottvelem,ésezért isvetettvégetköztünkmindennek. Tökéletesen megértettem, ahogy érzett, csak majdbeledöglöttem,annyiraszarvolt.Viszontténylegfontosvoltnekem,és azt akartam, hogy boldog legyen. Ha mással, akkor mással.Elfogadtam,hogynemtőlemkapjamajdmeg,amireszükségevan…

–Dehátnemkaptameg!Apasijamellettveledistalálkozgatott…– Össze volt zavarodva. De mindig is azt mondta, hogy jobb a

biztonság,mintakockázat,ésvelemtúlsokatkockáztatna.–Ugyanmit?–Kloé,nekemakkoribanrosszvoltahírem,éseza lány tényleg

jobbat érdemelt nálam. Hiába udvaroltam neki, hiába bókoltam,hiábahoztamvolnaleacsillagokatisazégről,semminemvoltelég…Hiszen éveken át látta hétvégenként a hozzám hasonló fiúkat abulikban, pontosan tudta, hogy milyen vagyok: megszerzem, amitakarok,éskész.Nemakartőiscsakegytrófealenni,ésnemtudtammeggyőzniróla,hogynemisezacélom.

– Hű… Nem tudom, én képes lennék-e végignézni, hogy akiértodavagyok,azmássalvan…Szerintembelehalnék!

–Dehogy.Fáj,ténylegnagyonfáj,deerőtad,hogytudod,milyenhihetetlenenergiavanköztetek.Amikortalálkoztunk,méga levegőisizzott.Ahogybeszéltazzalamosollyalazarcán,csakarratudtamgondolni,hogyéletemvégéigtudnámhallgatni,vagyhogymennyiremegcsókolnám.

–Jóllátom,hogymégmindigfelkavar?Beni komoran bámul maga elé. Látom, milyen nehéz erről

beszélnie. Talán életében először nyílt meg valakinek ennyire…Elégedetten ülök mellette. Picit morbid, hogy boldog vagyok,miközben látom, milyen nehéz neki. De azt érzem, közel engedettmagához,ésnemtehetekróla,deezboldoggátesz!

–Tény,hogynem tartozik a legkellemesebbemlékeimközé…Detúltettem magam rajta. És legalább megtanultam, hogy ha valakiigazánfontos,akkoraztiselfogadod,hamássalleszboldog.Haatiéd,úgyisvisszajön.Hát,őnemvoltazenyém…

–Találkoztatokazóta?–Párhónapja véletlenül összefutottunkazAllee-ban.Akkormár

nem is kavart fel nagyon. Jó volt újra látni, simán elbeszélgettünk,mint két barát. Elmesélte, hogy babát vár, már kerekedett is apocakja.Beszéltaférjéről,akibőlmenőfogorvoslett…

–Aférjeugyanazapasi,akivelannoegyüttvolt?–Igen,egyéveházasodtakössze.–Hű!Nagyonsajnálom,Beni…–Nesajnáld!Adrimostboldog.Jóvoltránézni.Lehet,hogynekién

voltam a próbatétel. Döntenie kellett, hogy vagy engem választ, ésvelemazállandóaggodalmaskodást,vagyabiztonságotésacsaládot.Így,utólagbelegondolvaszerintemnemisrosszezígy.Énmégnem

tudnékapalenni,őviszontgyerekrevágyott.– De hát azt mondtad, hogy szeretted! Akkor bármit megtennél

érte,nem?–Persze,deagyerekazértmégpicitkorailennenekem.Mégnem

tudnám elképzelnimagam apukaként. Először sajátmagammal kellegyenesbejönnöm,hogyegyszermajdnormálisszülőlehessek…

–Éshogyhaladsz?–Nézd,vanegyvállalkozásom,azzaljólelvagyok.Ottasuli,amita

szüleimmiattcsinálok…Nempanaszkodom!–Sohanembeszélszamunkádról…–Mertnemtúlizgalmas.Vankététtermem,azokatvezetem.– Tényleg? Hol? Melyik? – csodálkozom el. Nem is gondoltam

volna!– Az elsőt még apám íratta a nevemre, a másikat pedig az első

nyereségbőlvettem.–Miértnemvittélmégelsosemvalamelyikbe?–Merttea legjobbatérdemled!–mondjanevetve.–Azenyémek

pedigneméppalegjobbak!Na,demostmármennünkkell,gyere!Azzala lendülettelmárfel ispattan.Újrabekötiaszemem,majd

feldob a vállára, és így visz egészen az autóig,miközben én eszelősmódjáraegyszerresikoltozomésnevetek.Akocsibanfelszabadultanénekelekarádióval,deőisdudorászikvezetésközben.

Mégútonvagyunk,amikorBeniszól,hogy levehetemakendőtaszememről.

–Beni,nemarrólvoltszó,hogyhazaviszel?–kérdezemértetlenül,miközbenelszáguldunkaVárdombmellett.

– Azt hitted, ezzel véget is ért a napunk? – kacsint rám

mosolyogva.–Mégishovamegyünk?–Megnézzükavárostfentről!–Dehátmárláttuk,kétszeris!–nevetek,miközbenleparkolunk.–Deinnenmégnem!Együttmégnem–mutatazalagútfelé.Kiszállunk,éselindulunkaClarkÁdámtérrőlavárfelé.Benimegy

elöl,ésegyszercsakletérazösvényről.–Hovamegyünk?DehátBeni,errenemlehet…– Hülyéskedsz? – kérdi nevetve, és már húz is maga után

ellentmondástnemtűrően.Kimászunk az alagút tetejére. A város sárga fényben tündököl, a

napsugarak meg-megcsillannak a Dunán, ahol egymás utáncsorognak le a városnéző hajók. Lélegzetelállítóan gyönyörű.Valahogy minden olyan nyugodt, olyan más. Mintha nem isBudapestenlennénk,vagyminthavisszamentünkvolnaazidőben.

–Voltálmárittilyenkor?Nézdcsak!Éppmostmegyleanap.–Nem…Eszembesemjutna,hogyfeljöjjekidecsakúgy…Pedigez

gyönyörű…– Pont ez a lényeg. Itt alig látni embereket – mondja Beni,

miközbenleülazalagútszélére.–Beni, idemaxazöngyilkosjelöltek járnak!Nagyonsokanhaltak

mármeg itt! Amúltkor olvastam, hogy épp emiatt valami korlátotakarnakfelszerelni,hogynelógathassákazemberekittalábukat…

Karba tett kézzel állok felette. Nem akarok kiülni oda, ténylegnem.

– Nyugi, biztonságban vagy, majd én vigyázok rád! Muszájlejönnöd, innen nyílik a legszebb kilátás a városra! Ne

aggodalmaskodjmárannyit…Élvezd!Ellenkeznék, demost valahogy nincs hozzá kedvem. Lemondóan

sóhajtok egyet, és óvatosan kimászommellé.Megfogja a kezem, ésszorosanbelékapaszkodvaéniskiülökazalagútperemére.

– Tudod, az idejét sem tudom megmondani, mikor ültem levalahová csak azért, hogy bámuljak magam elé nyugodtan, ésélvezzem a kilátást. Azt hiszem, túlságosan befordultam az utóbbiidőkben…

–Ezértishoztalakki. Innensokkalegyszerűbbnektűnikminden,nemgondolod?

– Na, ez az… Valamelyik nap a metrón láttam egy lányt. Tökátlagos volt, semmi extra nem volt benne, mégis mindenki őtbámulta. Tudod,miért? – nézek Benire hirtelen, de aztánmeg semvárva a válaszát visszafordulok, és folytatom. – Mert mosolygott.Elkezdtemazongondolkozni,hogymittudhatő,amiténnem.Miérttud ő boldog lenni, amikor talán feleannyi lehetősége sincs azéletében, mint nekem? Végül arra jutottam, csak rajtam áll, hogyamimvan,aztélvezemésszeretem,vagyméginkábbösszekuszálomazamúgy iszavaroséletemet.Akkordöntöttemel,hogyváltoztatniszeretnék.Csak,tudod,akezdetmindignagyonnehéz…

– Dehogy az! – lelkesedik Beni. – Ez például egy tökéletes elsőlépés!Nézdcsakazautókat!Mindegyikszáguld,dudál…Deebből teitt mit hallasz? Semmit. Innen, fentről minden olyan nyugodtnaktűnik. Csak akkor stresszes az egész, ha benne vagy. Amikor valakireggel idegesen ül be az autójába, és egész úton mindenértbosszankodik, biztos lehet benne, hogy még aznap megbünteti arendőr, koccan egyet, vagy valami hasonló kellemetlenség éri…

Tudod, miért? Mert belekerül egy negatív spirálba, ami magávalhozza a többi rossz dolgot. Ilyenkor a rend, amit innen, fentrőlpontosan látsz, valahogy felborul. Ha valaki nem figyel, ahogy azmostveled is történt,könnyenelveszti az irányítást,hiszenmásholjárazagya,mintkellene.Deakiéber,azzaleznemfordulhatelő.Akipedigténylegasajátkezébentartjaazéletét,azpontosantudja,hogyminden gondolatnak ereje van, és időben észreveszi, ha lassítaniakell. Mi lenne, ha végre te sem keserítenéd tovább a saját életed?Ideje,hogytalpraállj,éselinduljelőre,mertnagyonsokmindenvármégrád,ebbenbiztosvagyok…

–Beni,mostkomolyan.Miértcsinálodezt?– Mert szükségem van rád… És nagyon erősen érzem, hogy

segítenemkellneked…Percekenátcsakbámulunkmagunkelé.Olyanjómostígy.Olyan

nyugodt minden. Olyan boldog. Már-már kezdem elhinni, hogymindezigaz.

AztánBenirámnéz,ésaztmondja:–Idejemennünk.A sötétben lebotorkálunk a hegyről, aztán autóba pattanunk.

Csöndbenülökmellette,ősemszólsemmit.Deezacsöndmostmás,mintkorábban.

Eljött az ideje, hogy magam mögött hagyjam a gyanakvást, afolyamatos hitetlenkedést, mert csak mindent elrontok vele.Elfogadom,hogyBeni segíteni akar,hogyvégrevanvalaki, aki igazbarátkéntállmellettem,éshiszabban,hogymegtudomváltoztatniaz életemet. Remélem, az ő hite végül rám is lesz akkora hatással,hogyezsikerüljön.

Kilenc

A telefonom csipogására ébredek. SMS. A kezembe kapom akészüléket, feloldom a billentyűzárat, és már előttem is az üzenet.Sötétvan,aredőnylehúzva,csakakijelzőfényevilágít.

Nyisdkiazajtót,ottvárazajándékod!

Ennyi. Beni küldte. Abban a pillanatban felpattanok, gyorsankinyitomazajtót,ésvalóbanottegyapró,fehérdobozaföldön,pirosmasnival átkötve, mellette egy boríték. Gyorsan felkapommindkettőt,és izgatottanledobommagamanappalibanakanapéra,hogyelolvassamaleveletéskibontsamazajándékom.

Este nyolckor várlak a Deákon, a Király utca elejénél. Hozdmagaddal adobozt.Csakottnyithatodki!Necsalj!Ésúgykészülj,hogyhosszúesténklesz!

Aborítékbanalevélmellettegytérképislapulabelvárosról,aKirályutcaegynagyX-elmegjelölve,denagyonsoktovábbiisXisszerepelrajta.Nemértem,miezazegész,debeletörődöm:jó,csináljuk,bármiislegyen!

Egész állónap ezen jár az agyam.Annyira izgatott vagyok, hogymárjóvalnyolcelőttotttoporgomaDeákonaCBAelőtt.MártávolrólkiszúromBenit.

–Adoboz?–kérdeziköszönéshelyett.–Ittvan–nyújtomátneki.

–Nem,ne add ide!Csak látni akartam,hogynembontottadki –mosolyográmtitokzatosan.

–Mostmárlehet?–Igen.Könnyedén megszabadítom a dobozt a masnitól, és felnyitom.

Kréták!Piros,rózsaszín,zöld,sárgaésfehérkrétákrejtőznekbenne!–Beni,eztmostkomolyannemértem…– Ma este üzeneteket fogunk hagyni az embereknek. Mindent

leírunk,amicsakazeszünkbejut,acéljainkat,avágyainkat…–Micsoda? – kérdezemkikerekedett szemekkel. –DeBeni, ezért

nembüntethetmegarendőr?–Jaj,dehogybüntetmeg,Kloé,necsináldmár!–mondjanevetve.

– A gyerekeket sem büntetik meg, amiért ugróiskolát rajzolnak aföldre,nemigaz?Atérképnáladvan?

–Igen,ittvanaborítékban.–Veddelő!–mondja.Gyorsanelőszedem.–Szóval…Látodezeketapontokat?Deák tér,Gozsdu-udvar,Dob

utca,Dohányutca,Astoria,Blaha,Nyugatitér,Margithíd,Batthyánytér, Clark Ádám tér, Lánchíd, Sas utca. Ezt az útvonalat fogjukbejárni.Oké?

–Oké!Csináljuk!–mondomizgatottan.Fogalmam sincs, honnan szedte ezt az ötletet, hogy ő művelt-e

márvalahahasonlót,denemisérdekel.Csakegydologszámít:hogymegakaromcsinálni!Egészenbelelkesedtem.Ezazegyiklegőrültebbötlet,amitvalahahallottam!

– A végére még tartogatok egy meglepetést! Szerintem imádni

fogod–tesziméghozzáBeninagysejtelmesen.Fogalmamsincs,mittalálhatottmégki,dealigvárom,hogymegtudjam!

AzelsőállomásunkaDeák.Átmegyünkazebrán,hogyfelvéssükazelsőüzenetünketatérkellősközepére,akétmetrófeljáróközé.

–Tekezded–mondjaBeni,ésakezembeadjaapiroskrétát.–Legyenmondjukez…Ésmáríromis:SZERESDMAIS!–Hapiroskréta,akkorszeretet–magyarázomközben.–Akéka

szabadság,azöldapihenés,asárgávalpedigasajátvágyaimatíromle.Jó?

–Legyenígy!Báraszínekneknincssemmijelentősége…–Eztépptemondod?Nemhiszemel!Hiszentudod,hogyminden

színnekjelentésevan!–Afehérmilesz?– A fehér legyen a te színed. A többit én használom. Én írok, te

rajzolszmellé.Mitszólszhozzá?– Igazán nagylelkű vagy… – ironizál, mire játékosan oldalba

bököm.–Deal!–nevetfelvégül.Odanyújtomnekiafehérkrétát,őpedigboldoganpörgetnikezdi

azujjaiközött.–Ésmindentmegörökítünk!–kapomelőatelefonomat.–Hátpersze,hogyismaradhatnakiafotózás!Nemistelennél,ha

nemraknálkimindenegybőlaFacebookra!–csóváljaafejét.–Mitrajzolszmellé?–Szmájlikat!Leguggolafeliratommellé,ésrajzolnikezd.Aszmájlikvégülelég

szigorúra sikerednek. Próbálja utólag felkunkorítani az arcocskaszáját, hátha úgy vidámabb lesz, de csak nem sikerül neki. Jókatkuncogokrajta,ahogyamellettünkelhaladóemberekis.Nemértik,mitcsinálunk.

–Kicsitazértmegerőltethetnédmagad!Aszmájliktúlegyszerűekazénalkotásomhoz!

–Erremostnincsidőnk.Jönakövetkezőállomás!Gozsdu!Azzal felpattan,ésmárhúz isvisszaaKirályutca felé.Útközben

visszanézek:úgyféltucatfiatalállaművünkmellett,ésfotózkodnak.Tetsziknekik. Kár, hogynem írtunk felmellé egyhashtaget, akkormásnap meg is tudtuk volna nézni a fotókat az Instán! Na, mármindegy!

Irány a Gozsdu! Itt a kék krétával írok a betonra, mindenszórakozóhelyelémást.

ÉLVEZD!IGYÁLAZEGÉSZSÉGEMRE!NEMENJMÉGHAZA!KÉRDELASZÁMÁT!TÁNCOLJVELE!MIREVÁGYSZ?HÍVJMEGEGYIDEGENTVALAMIRE!Beniszorgosanrajzolgatmelléjükafehérkrétával.Készültáncoló

pálcikaember, áthúzott taxi, koktélospohár, integető pár. Nagyonviccesennézkiazegész.

Az este csak úgy repül, több száz bulizó fiatalon keresztültörvehagyunk üzeneteket a város számos pontján. Egy kör széléreodaírjuk:BOLDOGSÁG.

Benirajzolegynyilat,ésaláírja:LÉPJBE!Perszenemmaradhatnakelahollywoodicsillagoksem,különböző

magyar nevekkel ékesítve, hogy sokan megtalálhassák a magukét:Walk of Fame-mé változtatjuk a Lánchíd járdáját. Nagyon vicces azegész,egycsomószelfitiscsinálunk,hiszennyilvánelkészülKloéésBeni csillaga is. Aztán visszapillantva megállapítjuk: nem csak mikattantunk rá teljesen a fotózkodásra. Holnap bizonyára a micsillagainkkalleszteleazegészFacebook!

Mireelfogyazösszeskrétánk,visszaisérünkPestre.Beniazórájáranéz,majdfelkiált.

–Mindjártkétóra!OdakellérnünkaMadáchtérhez!ASasutcánáljárunképp.Benielkapjaakaromat,éshúzmagával,

deolyangyorsanrohan,hogymajdkitörikabokám.– Beni, lassíts! Nem tudok ilyen gyorsanmenni! Egyébkéntmeg

miértsietünk?Miaz,aminemvárhat?–Gyere,mármindjártottvagyunk–feleliBeni,mitsemtörődvea

siránkozásommal. – Emlékszel arra a szerelmes üzenetre aMadáchtéren?

–Amikorpáréveazafiúóriásplakátonkértbocsánatotvalamiértaszerelmétől?

–Igen!Tudod,akkornagyonmegragadtaafantáziámatezazötlet,hogymilyenjópofadolgokatlehetneígyüzenniazembereknek…

EbbenapillanatbanBenimegtorpan,kishíjánneki isütközömalendülettől.Mögémlép,ésavállamnálfogvaaMadáchtérfeléfordít.

–Odanézz!Ebben a pillanatban engedik le az óriásimolinót a ház tetejéről,

rajtaakövetkezőszöveggel:

Nézzszét!Gyönyörűavilág,ésmindenlehetőség

ottheveralábaidelőtt.Aszeretet,aboldogság,minden,

amireszükségedvan.Mosolyogj,ésadjbelőleidegeneknekis!

Segíts,ésfogaddelasegítséget!Ölelj,éshagyd,hogymegöleljenek!Szeress,éshagyd,hogyszeressenek!

Éshaaztérzed,nemmegy,gondolkodjelazon,hogymiértnem.Azon,hogymigátol,hogymitőlfélsz.Mertazéletnekegyetlenértelmevan:hogyszeress,éshogyszeressenek.Hogyérezd,tartozolvalahova.

Decsakazután,hogymegtaláltadahelyedet.

Kloénak,akimégmindignemhisziel,hogytökéletes!

Tátottszájjalbámulomakifüggesztettüzenetet,miközbenpotyognaka könnyeim. Aztán azt érzem, muszáj leülnöm, úgyhogyodabotorkálok a füves részhez, és leroskadok. Törökülésbencsodálomtovábbamolinót,ésBeni lábánakdőlvezokogok,akicsakmosolyograjtam.Majdleguggolmögém,ésátkarol.

–Na,tetszik?–súgjaafülembe.– Nem találok szavakat! Beni, ez a legromantikusabb dolog, ami

valahatörténtvelem!Ésezténylegittmarad,kint?–Persze!Mindentelintéztem–mondjamosolyogva.

–Nemtudom,mitmondjak.Mostténylegnem…– Na, gyere… – nyújtja a kezét elém állva, és a következő

pillanatbanazölébekap.– Naaa, fordulj már úgy, hogy legalább lássam – törölgetem a

könnyeimetnevetve. –Beni,megkaphatom,hamajd leszedik?Nemdobjákki,ugye?

– Nyugi, direkt megcsináltattam neked kisebben! Ott van akocsiban!

–Deszupervagy!Köszönöm!Letesz a földre, de nem enged el, egymást átkarolva csodáljuk a

molinót.– Honnan van ez az üzenet? Mármint miért pont ezt írtad? –

kérdezempárpercmúlva.–Tudod,egyretöbbkorunkbelinlátom,hogybármitmegtennének

azért,hogyszeressékőket.Tökmindegy,hogyki,tökmindegy,hogymeddig.A lényeg,hogyvalaki foglalkozzonvelük.Talánezazegyikoka, hogy belemennek az egyéjszakás kalandokba. Egy berlinihaveromaztmesélte,nálukmegmindenkiaszabadságátfélti,azértnem mernek belemenni komoly kapcsolatokba. Egy osztrákismerősömisugyaneztmondta:annyiraszeretiazéletétúgy,ahogyvan, hogy nem akarja, hogy valaki változtasson rajta, nem akarmegfelelnimásokelvárásainak.Érted,mireakarokkilyukadni?

–Nemnagyon…–Tudod, az elsőpillanattól kezdve azt látom rajtad is, hogy tele

vagyszeretettel.Hajönegypasi,rögtönnekiszeretnéladnimindent,és azonnalmeg akarodkapni tőlemindazt, amit az elmúlt évekbennem kaptál meg. Nem csoda, hogy a pasi a végén megijed és

elszalad…–Beni,ezhülyeség.Nemisvagyokilyen.–De, velem ilyen voltál. Emlékszel az üzenetekre, amikre nem

válaszoltam?Egy pillanatra el kell gondolkodnom, de hamar eszembe jut a

történet.–Persze…Basszameg!Igazavan…– Mondtam már neked, mennyire nem szeretem, ha egy lány

nyomul. Talán egyszer találkoztunk előtte? Te meg rögtönüzeneteketírsz,megelhívszabulidba…Nekemezfuravolt.

– Ugyan már! – ellenkezem. – Csak egy kedves gesztusnakszántam, elvégre Soma és Panna úgyis jött volna… Gondoltam,legalább Soma nem lesz egyedül. Nem kell mindent egybőltúlkombinálni…

– Oké, ha te mondod… Mindenesetre amiket elmeséltél, az énelméletemettámasztjákalá.

–Mégpedig?–Azegyéjszakáskapcsolataid.Mindarrólszóltak,hogyszükséged

volt a szeretetre, amegerősítésre.Deha ennél továbbkellett volnalépni,azonnalelüldöztedapasikat,mertféltél,hogyelhagynak…

–Tudod, hogynálammásról szólt ez az egész.Hogynem tudomelhinni,hogyeléglehetek.Ennyi.

–Szerintemakkoris jobbanjárnál,hakicsitvisszafognádmagad,amikor megismersz valakit. Ne azért akarj együtt lenni valakivel,hogytégederősítsen,hogytőlekapdmegaszeretetet,amirevágysz.Azért legyél együtt valakivel, mert vele akarsz együtt lenni.

Egyszerűencsakhagyd,hogymindenúgytörténjen,ahogytörténniekell. A görcsös akarással csak egy dolgot érsz el: mindentösszezavarsz,mertnembízol eléggé a sorsodban, és egoistamódonazt hiszed, majd te meg tudod változatni azt, ami meg van írvaneked…

–Ezhülyeség!–Biztosvagybenne?–nézrámfelhúzottszemöldökkel.–Nekem

úgytűnik,azeddigiéletedengemigazol…–Oké,akkormostantólbezárkózom,éssenkivel semállokszóba.

Eztakarod?–mondomdurcásan.– Ne legyél ilyen gyerekes! Tudod, hogy nem így értettem!

Egyszerűen csak hagyd, hogy a kapcsolataid úgy haladjanak, ahogyhaladniuk kell. Ne siettess semmit. Nézd meg, hogy velünk is mitörtént… Ha sietteted a dolgokat, csak elégedetlen leszel, megdühös…

Már megint könnyek égnek a szememben, de most nem ameghatottságtól.Úgyérzem,minthaegyötéveskislány lennék,akitéppkioktatottazapja.Eztmostmiértkellett?Nemértemazegészet.Miértkellettelrontaniaeztafantasztikuséjszakát?

–Hazaszeretnékmenni–mondomneki,aztánhátat fordítok,éselsétálokalegközelebbipadig.

Beni úgy néz rám, mintha mondani szeretne valamit, de aztánmegadóanelővesziatelefonját,éstaxithív.

Márazautóbanülünk,amikorlegközelebbmegszólal.– Kloé, ha valaki elmondja a véleményét, még nem kell

egyetértened vele. Én csak azt szeretném, ha nem próbálnád megazonnalmagadhozláncolniazokat,akikazéletedbeérkeznek.Ahogy

engemispróbáltál.–Micsoda???–csattanokfel.–Kloé,párhétismeretségutánmáregyüttlaktunk!– Igen, segítettem rajtad, mert szükséged volt rá. Én ettől nem

lettemkevesebb,nekembelefért.Most ezt tényleg fel akarodhozniellenem?

–Dehátnemisismertél!Semmitsemtudtálrólam!–Az énhibám?Te voltálMr. Titokzatos, aki semmit semmesélt

magáról…– Oké, ne vitatkozzunk, a múlton már felesleges rágódni. Ne

rontsukeleztazestét…Megérkezünk, Beni kifizeti a taxist. Nyújtanám neki a fuvardíj

felét,denemfogadjael.Hátjó.Felsétálunkalépcsőn,turkálnikezdekatáskámbanakulcsomután,deBenimárnyújtjaisazövét.Bentjóéjszakátkíván,éseltűnikaszobájában.

Énúgydöntök,mégkiülökegypicitazerkélyre.Betakarózva bámulom a város éjszakai fényeit. Hiába vesztünk

összeújraBenivel,mostelőszörnemérzemmagamannyiraegyedül,annyirakiszolgáltatottnak…Márnem.

Nemtudokelaludni.Nemmegy,amainaputánegyszerűenképtelenvagyok…Meggyújtokegygyertyátahangulatkedvéért,bekuckózoma kanapéra a szobámban egy köteg papírral, és írni kezdek. Mostazokat a dolgokat veszem sorra, amikről azt érzem, hogyváltoztatnom kellene rajtuk. Érzéseket, fogalmakat sorolok fel, ésleírom, mit jelentenek nekem. Ugyanaz a feladat, mint korábban,csakvalahogymostkönnyebbenmegy.

AnnyimindenrőlbeszélgettünkBenivelazelmúlthetekben,mostegyszerűen csak le kell tisztáznom magamban mindent. Korábbanakárhányszorarragondoltam,hogyőszintén lekell írnom,migátolazéletemben,hogymiértvagyokboldogtalan,mitrontottamel,egypicit összeszorult a gyomrom, és úgy éreztem, képtelen vagyokmegváltozni. Hogy nincs hozzá erőm. Most viszont már azonrágódom, vajon hogyan tudnám a legszuperebbül felépíteni az újéletemet. Hiszen újat akarok. Az állandó rettegés nélkül, ami eddigteljesentönkretette.

Igen, eddig folyton elveszítettem azokat, akiket szerettem.Kevesen voltak, mert nem mertem igazán szeretni. De az életrákényszerítamagaeszközeivelarra,hogynyissak.HoznekemegyBenit, és azon kapom magam, hogy az eddig végtelenül elcseszettéletemetvalamielkezdteújiránybaterelni.

Az elején még minden a rossz berögződéseimnek megfelelőenment,deaztánjöttafordulat:azthittem,hogyBenimeghalt,hogyőtiselveszítettem,ésmindenösszedőlt.Azzalviszont,hogyvisszatértazéletembe,minthakaptamvolnaegyújesélyt.

Soha senki sem beszélgetett velem ennyit arról, hogymit érzek,mitmiért csinálok. Beni nagyon sokat segítettmár eddig is abban,hogy áttörjem a gátakat, amik mindig is bennem voltak, hogysegítsen megszabadulni tőlük. Beni a maga furcsa és olykoridegesítőennagyképűstílusaellenéremégisképessegíteni.

Holiskezdjem?Hatalmasbetűkkelfelvésemapapírra:

TÜRELMETLENSÉGRögtönaztakarom,hogycsakvelemfoglalkozzanak:nembíromelviselni,ha

nem kapom meg azt a figyelmet, amire szükségem van. Ha megkapom,elégedett vagyok, mert elhiszem, hogy engem is lehet szeretni. Abban apillanatban,hogynemfigyelnekrám,úgyérzem,semmitsemérek.

Feladat:Atürelemmegtanulása.

SZERETETÉHSÉGAmíglefoglalommagam,nemérdekel.Deabbanapillanatban,hogyvankétszabadpercem,azonkattogazagyam,ugyanmiértnemfoglalkoznakvelematöbbiek.Miértnemvagyokaközéppontban,miértnemírnaknekemfolytonüzeneteket,miért nem tartozom legalább egy szoros, évek óta összetartozóbaráti társasághoz. Sohanem találtam sehol semahelyemet. Beleőrülökagondolatba, hogy az én életemben nincsenek közös piknikek a barátokkal,vagy nem járunk virágot szedni az erdőbe, hogy aztán a Facebookraposztoljukazidiótaszelfijeinket.

Feladat:Lehiggadni egypicit, és elfogadni,hogynemmásokból,hanemmagamból kell töltekeznem. Ha pedig hirtelen bejön valaki az életembe,hagynom kell, hogy a saját tempójában kezdjen el szeretni. Nem siettetni,nemelsietni,nemmegrémiszteni.

ELÉGEDETLENSÉGMindennel, amim csak van. Soha semmi nem elég. Egy percre sem tudokmegállni, és csak élvezni azt, amivan. Folytonazonkell agyalnom,mi leszholnap, vagy mi lesz, ha elveszítem azt, aki épp egy gyönyörű pillanatotajándékoznekem.Félek,hogyvége,hogyelhagy,hogyőiselmegy,éseztnemakarom,ezértfoggal-körömmelharcolokellene.

Feladat:Tiszteletben tartani a másik idejét, elfogadni, ha mennie kell.Megélniapillanatot,meglátnibenneaszépséget.

HITETLENSÉGNem tudomelhinni, hogy az életemmásmilyen is lehet.Hogy jöhet valaki,akiszeret,akinekelégvagyok,akinemhasználki,akineknemkellenekmáslányokahhoz,hogy tudja, elég jópasi.Akinek csakaz számít,hogynekemelég.

Feladat: Elhinni végre, hogy elég vagyok. Bár ilyen egyszerű lenne…Lehet,hogymeditálnikellene?Hmm…

SZABADSÁGValaki olyanra vágyom, aki meghagyja a szabadságomat. De… Tudom jól,amíg nemhiszem el, hogy elég vagyok, amásikat sem engedem szabadon.Folyton idegeskedekmajd, hanem lesz velem, és tudni akarom, éppmerrejár,a féltékenységi jelenetekrőlnem isbeszélve.Megkell tanulnombízniasorsban. Abban, hogy akinek mellettem kell lenni, az mellettem is marad.Valaki olyanra vágyom, aki mindennap érezteti velem, hogy mennyireszeret,mennyire különleges vagyok az életében, ugyanakkor nem felejti elazt sem,hogyőa férfi, akire fel tudok nézni. Valójában, ha tudnám, hogyszeretnek,biztosannemőrülnékmegennyire.Nemlennékféltékeny.Szóval,amirevágyom:egymagabiztos férfi,akiúgyszeret,ahogyvagyok.Elfogad,éskitartmellettem,hogyénismegtehessemugyanezt.

Feladat:Megtalálniahelyemet, szeretniazt,amitcsinálok,hiszenamígnem tudom, hogy az milyen, soha nem tudom majd elfogadni, hogy amásiknakisvansajátélete.Megtanulniminőségiidőttölteniamásikkal,ésnemamennyiségremenni,másképphamarakukábadobhatjukazegészet.

BIZALMATLANSÁGMindig féltem belemenni a kapcsolatokba, mert mi van, ha elszalasztokvalamit, mert épp együtt vagyok valakivel… Lemaradok a pasiról, akire

annyiravágytam.Beleszakada szívem,haarragondolok,hogy jönanagyszerelem, csakhogy én épp kapcsolatban vagyok. Hogy jön egy sorsszerűtalálkozás, egy nagy robbanás, igazi vonzódás, kötődés, kötelék, én megremegveszorítomökölbeakezemet,mertéppegyüttvagyokvalakivel,akivelegyébkéntnem is vagyokmárannyiraboldog.Talánpont azért,mertmárvége, csakmég nem tudok kilépni a kapcsolatból valamiért. Az a bizonyosvonzalom viszont közben húz a másikhoz… Ettől félek a legjobban. Talánpontosanezértvagyokbizalmatlanésféltékeny.Pontosanazért,merttudom,hogyezekakapcsolódásokléteznek,ésezekalegrosszabbak,mertnemlehetfelkészülnirájuk,csakjönnek,ésmindentfelkavarnak.

Feladat: Megtanulni a helyén kezelni a hirtelen érkező kötődést.Nyitottnakmaradni,demegtanulnielköteleződni.

KÖNNYŰVÉRŰSÉGMindig is könnyen adtammagam,mert akkor legalább szeretetet kaptam.Eztelakaromtüntetniazéletemből.Nincsszükségemolyanszeretetre,amicsakaddigtart,amígazágybanfekszünk,amicsakegypéntekestéreszólaSomersbymellett,hétköznapmegnemislétezik.

Feladat:Tudom,mirevanszükségem.Tudom,hogymegkaphatom,hiszekbenne,ésmindenmástkikellzárnomazéletemből.

Sisteregve elalszik a gyertya, jelezve, hogymára ez pont elég volt.A papírokra nézek. Körülöttem teleírt lapok, mellettem a Kleenex,lábamnálösszegyűrtpapírzsepik.Sírtam,mármegint.Demostnemakeserűségtől.Már tudom,mennyi feladat áll előttem, hogymennyimindenenkellváltoztatnom.Végigkellcsinálnom,magamért,azért,mert nem akarok így élni tovább. Boldog életet szeretnék. Újat,teljesenújat.Felakaromépíteni,biztosalapokra,ésnemkövetniel

újraazokatahibákat,amikenmártúlvagyok.Dühösvagyokmagamra!Ahogyapapírranézek,megértem,miket

csesztemel.Nemakarok ilyenéletet!Eznemazenyém.Többémárnemaz.

Tíz

TegnapmegintnemláttamBenit,demárkezdekhozzászokniehhez.Úgy látszik, velünk már csak így megy ez: egy csodás randi, egyrémes veszekedés, aztán kell egy kis idő, hogy lenyugodjunk, ésmegpróbáljukújra…

Eleinte bosszankodtam emiatt, hiszen mindez nem éppenromantikus filmbe illő élmény, de mostanra már rájöttem, hogyhülyeség ezen dühöngeni. Ez nem egy film, hanemaz életem.Amiéletünk. És pont olyan, amilyenné mi tesszük. Hogyan is lehetnehabos-babos meg rózsaszín minden, amikor ez kicsit sem jellemzőránk,azéletünkegyetlenterületénsem?

Ahogytitokbanszámítokisrá,estekapokegySMS-tBenitől.

Reggel7-relegyélkész,öltözzmelegen.

Izgatottanbújokágyba,azonagyalok,ezúttalvajonmittervez.Reggel frissenkelek, felkapomazöldGAPpulcsimat,belebújoka

kedvenc farmeromba, tornacipőt húzok, és már indulásra készenállok,amikormegcsörrenatelefon.Beniaz,lentváraházelőtt.Nemisvettemészre,hogynemjötthazaazéjjel!

Leszaladok a lépcsőn, gyorsan bepattanokmellé a kocsiba, adoknekiegypuszit,ésmárakezembeisnyomjaakávém.

–Mostisbekötödaszemem?–kérdezem.–Nem,mostnemkell.MaZamárdibamegyünk.–ReggeliaBalatonnál?–lelkendezem.

–Igen.Szuperidőnkleszma,tökéletesegykiskirándulásra!Az autópálya majdhogynem üres, ebben a tempóban hamar le

fogunkérni.Még jó,úgyis éhesvagyok…Beni azút feléigmeg semszólal, csendben ülünk egymás mellett a kocsiban, csak a Coldplayszól.

–Mingondolkodszennyire?–törömmegacsendet.–Azon,hogymégnemmeséltedel,mitörténtveledazalattapár

napalatt,amígnemvoltamitt…Ajjaj. Tudtam, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, hogy nem

kerülgethetjük örökké a témát. Pontosan érzem, hogy Beninek isugyanolyannehézez,mintnekem,hiszenakárhányszorszóbakerülaz a bizonyos nap, amikor megtalált a fürdőszobában, iszonyúanzavarba jön, és másra tereli a beszélgetést. Azt hiszem, igaza van:ideje,hogyezzelisszembenézzünk…

– Tudod, jobban szeretem azt gondolni, hogy az egész csak egyrosszálomvolt–mondom.

–Persze,eztmegértem.Demármegőrülöktőle,hogyegyfolytábanazon agyalok, mi történhetett, hogy próbálom összerakni arészleteket.

Nem akarok rá emlékezni. Nagyon nem… De tartozom Beninekannyival,hogymindentelmesélekneki.

– Igazábólpárnapvoltazegész.Piszkosul fájt,rohadtuléreztemmagam. A repülőútra benyugtatóztammagam,mert egyébként egypillanatra sem tudtamabbahagyni a sírást.Amikorhazaértem,méghatottanyugtató,töktompavoltam.Akövetkezőpárnap,amíghazanem értél, összefolyt…Ha nem aludtam, ittam. Amikormegjöttem,mégrendeltemegypizzát,denem igazánhiszem,hogybármimást

ettem volna… Aztán egyik nap arra keltem, hogy iszonyúan fáj afejem, nyilván az éhségtől. Bekaptamnéhány tablettát, aztánmivelnem múlt el a fájdalom, még egy párat. Nem akartam megölnimagam, tényleg, csak azt akartam,hogy elmúljon a fejfájás…Aztánbeültemakádba,egyáltalánnemraktamössze,hogyeznemjóötlet,mertbajlehetbelőle.Akkorjöttélmeg…

– De mi történt Amerikában? Honnan vetted egyáltalán, hogymeghaltam?Miértnemkerestél,vagyvalami?

– Az valami iszonyú volt, Beni! Amikor visszaértem a hotelhez,már csak a lángoló épületet láttam. Teljesen megsemmisültem.Órákonátottültemaföldön,mígegyrendőrodanemjötthozzám.A portástól tudták, hogy bent voltál az épületben,mert a rendszerrögzítette, hogynem sokkal korábbanhasználtad amágneskártyád.Szóval a rendőr részvétetnyilvánított, aztánmegkérdezte,hogykitértesíthetnek. Amitől megint csak totál kiborultam, hiszen még aszüleid nevét sem tudtammegmondani! Nyilván azt hitték, hogy asokktól ideg-összeroppanást kaptam, úgyhogy próbáltaknyugtatgatni. Átköltöztettek egy szomszédos hotelbe, és elintézték,hogy hazarepülhessek. Még orvost is akartak küldeni velem areptérre,deaztmondtamnekik,hogyjólvagyok,csakhazaszeretnékmenni. Azt hazudtam, a lakótársam vár itthon, és majd ő vigyázrám…Beni,énteljesenbiztosvoltambenne,hogymeghaltál.

Mármegintpityergek.Benióvatosanmegsimogatjaatérdemet.–Denemhaltammeg…–Tényleg,aszüleidnagyonkiborultak?–Őket szerencsérehamarel tudtamérni,nemúgy,mint téged…

Bár akkorra már a rendőrség kiértesítette őket, úgyhogy

gondolhatod. Anyám órákon át zokogott, és szerintem azóta ismindennap eljár a templomba hálát adni, amiért az édes pici fiaéletben maradt. Apám meg, képzeld, elkezdett jótékonykodni! Aztmondta,úgyérzi,csak ígytudjavisszafizetniasorsnakahihetetlenszerencsénket.Teljesenkifordultakmagukból,perszejóértelemben.Ha tudom, hogy ez kell hozzá, már rég eljátszottam volna ahalálomat…

– Beni! Te beteg vagy! Ezzel ne viccelődj! – háborodom fel, deközbenmárénisnevetek.

– Jó, persze. Csak hülyéskedtem. Téged is próbáltalak hívni, egycsomószor,desemmi.

–Igen…Ahogyhazaértem,kikapcsoltamatelefont.–NadehogymégFacebookrasemmentélfel?!–Nemérdekelt…– Nagyon aggódtam érted. És mint kiderült, volt is miért… –

mondja. Most nagyon komoly a hangja. – Tudod, néha alegszívesebbenén is anyakadbaugranék,hogyélsz. Egy csomószorarra ébredek fel, hogy elkéstem, hogy meghaltál. Közben meg ittvagy…

–Az első nap csak ültem az ajtód előtt, nemmertembemenni aszobádba.Demég akkor sem fogtam föl, hogymennyirenagy a bajvelem. Aztán megtaláltam a dugivodkádat, és azt kezdtem elvedelni…

–AGreyGoose-t?– Egész jó cucc… csak lehetett volna több is belőle – felelem, és

lopvaránézek.– De Kloé… Az a pia nagyon drága! – kiált fel megjátszott

felháborodással.Kitörbelőlünkanevetés.Mostmárvalahogykönnyebbenfolytatom.Sőt,mindentelakarok

mondani neki. Nem akarom tovább cipelni magammal a szörnyűemlékeket.

– Amikor már eleget ittam ahhoz, hogy be merjek menni aszobádba, jött a dühkitörés: repültek a polcról a könyvek, a falraakasztott érmeid, a szekrényedből a ruhák. Nagyon dühös voltam…Mindenrádemlékeztetett.Apoklokpoklátjártammeg.Nemtudtamfelfogni,nemtudtamelfogadni,hogynemvagytöbbé.Hiábaittam,ésaz alvás sem segített, mert állandóan rémálmaim voltak. Aztánamikorfelriadtam,kiderült,hogyavalóságmégrosszabb.Fogalmamsincs, miért gondoltam azt, hogy a fürdő majd segít… Szerintemkínomban már bármit kipróbáltam volna, ami valaha is segítettellazulni.Mégszerencse,hogynemvoltotthonsemmilyendrog,vagyvalamikomolyabbnyugtató…

–Még valami rózsaszín izét is raktál a vízbe! Nagyon erős illatavolt.Méggyertyákatisgyújtottál…Mintegyravatalon…

Megrázzaafejét,minthaazzalelűzhetnéazemlékképeket.–Mindiggyújtokgyertyátfürdéshez,igazábólnincsebbensemmi

különös!Ésténylegmegsemfordultafejemben,hogyasokpiameggyógyszerutánelájulhatok…

–Majdnemmegöltedmagad…– Beni, csak pár fájdalomcsillapító volt. Elájultam. Súlyosabbnak

nézhetettki,mintamilyenvalójábanvolt.–Hát,elégsúlyosnaknézettki…Párpercigmindkettenagondolatainkbamélyedünk.Olyanfurcsa,

hogy egészen idáig azt hittem, Beni nem érti, nem értheti meg,

milyenvolt azt érezni,hogyelveszítettemőt.Arranemgondoltam,hogy ő pontosan ugyanezt élte át, amikor hazaérve rám talált afürdőkádban. Így már érthetőbb, miért bánt ilyen furcsán velem,minthaegyrosszszóvalösszetörhetne.

–Megérkeztünk–mondjaBeni,kiszakítvaagondolataimból.Zamárdiban vagyunk. Felismerem Beniék házát, nyáron már

voltunk itt együtt. De nem állunk meg az épületnél, hanemtovábbhajtunkazutcánapartfelé.

–Hovámegyünk?–kérdezem.–Majdmeglátod.Egyretürelmetlenebbésegyreéhesebbvagyok.Márgondolnisem

tudok másra, mint egy rántottára és egy pohár frissen facsartnarancslére.Párpercutánmegérkezünkegykisétteremhez.Ahelyüres, a nyári zsongáshoz képest nyomasztóan kihalt az egészkörnyék. Kint ülünk le, a teraszon, kapunk két takarót és egy-egyétlapot.

Hihetetlenakilátás,areggelinapfénybencsakúgyszikrázikató.–ReggeliaBalaton-parton…–mosolyográmBeni.–Úristen,Beni,ezvalamigyönyörű!Márkapomiselőatelefonomat,hogymegörökítsemalátványt,de

őmegállít.– Hagydmár azt a telefont! Itt vagy, élvezd,most ne foglalkozz

mással–mondjafejcsóválva,ésakezembeadjaazétlapot.Annyira tiszta és friss a levegő, hogy szinte harapni lehet.

A Balaton nekem mindig valami varázslat, valami csoda, amibenegyszerűen csak elmerülhetek, és ilyenkor mindig azt kívánom,bárcsakörökretartanaapillanat…

Közben a pincér kihoz egy nagy kancsó narancslevet és párcroissant-t. Beni tölt mindkettőnknek. A szél az arcomba fújja ahajamat,deezmostnemzavar.Élvezemalátványt.Feltölt,energiátad.Mélyenbeszívomalevegőt.Minthaújéletrekelnék.

EbbenapillanatbanmegszólalBenimobilja.–Persze,csaknekemkellfélretennematelefont?–cukkolom.Mosolyog, de közbenmegnézni az SMS-t. Hirtelen elkomorul az

arca.–Hazakellmennem…gázvanazétteremben.–Mitörtént?–Ellenőrzéstkaptunk…Annyirasajnálom,Kloé!–Ugyan,netörődjvele!Ezígyisszupervolt…–nyugtatommeg.

De közben kicsit tényleg csalódott vagyok. Annyira jó itt, nemszívesenmegyekméghaza.

– Tudod, mit? Maradj itt! Megvárhatnál a nyaralóban. Ahogyvégeztem,énisvisszajövök.Mitszólszhozzá?

–Hát, végül is nincs semmi dolgom… – felelem.Nem akarok túllelkesnektűnni,nehogymegbántsam.

–Elleszelegyedül?–kérdeziaggodalmasan.– Még szép! Sétálgatok a parton, aztán ha elunom, elfoglalom

magamanyaralóban.–Oké,vanDVD-lejátszónk,megegycsomófilmünk,megnézhetsz

valamit.Mégkajátistalálszahűtőben.–Azthittem,eztalakástcsaknyáronhasználjátok…– A szüleim gyakran lejönnek, legutóbb pár napja voltak itt. De

gyere,mielőttelindulok,mindentmegmutatok.Gyorsan befejezzük a reggelinket, kérjük a számlát, fizetünk, és

már indulunk is anyaralóba.Benibe semáll akocsival azudvarra,csakbeszaladvelem,ésgyorsanvégigmutogatmindent,avízforralót,a szendvicssütőt, a tévét, a telefont, hogy melyik kulcs mit nyit.Igazán udvarias és körültekintő, de közben látom rajta, hogy egyrefeszültebb.

– Beni, menj nyugodtan! Feltalálom magam, nem kell mindentelmagyarázni!

–Tudom…–sóhajtfel,ésahajábatúr.–Najó,majdjövök!Már csapódik is az autó ajtaja, az ablakból, a függöny mögül

figyelem,ahogyelhajt.Egyedülmaradtam.Sétálni indulok a partra. Kellemes őszi idő van, enyhe szél fúj,

kabát nélkül fáznék. A Balaton közelebb van, mint ahogyemlékeztem.Leülökegypadra,ésórákonátbámulomavizet,ahogyfelborzolja a szél, ahogy felcsapnak a hullámok a partra, majdvisszahúzódnak…Atóhagyja,hogyaszéltegyeadolgát,ésezígyjó,ígytökéletes.

Bár nekem is ennyire egyszerűen menne az, ami a víznek: csakhagyni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, hagyni, hogy valamifelkavarjon.Nemellenkezni,nempróbálnimegmindentirányítani.

Már hat óra is elmúlt, amikor hallom, hogymegáll egy autó a házelőtt. Kinézek az ablakon, Beni az. Szaladok az ajtóhoz, hogybeengedjem.

– Mesélj, mi volt? Minden oké? – kérdezem az ajtófélfánaktámaszkodva.

– Szerencsére minden rendben volt! De azért jó, hogyvisszamentem,mertezekaz idiótáknélkülemösszevisszakutyulnak

mindent.–Kérszegyteát?Gondolom,mostjólesne…–Ó,deotthonosanmozogittvalaki!Igen,kérek.Már forralom is vizet, és amint meghallom a bugyogását, a

filterekreöntöm.–Ízesítsd,ahogyszeretnéd–tolomBenieléazegyikbögrét.–Ésnekedhogyteltanapod?–kérdezi.– Jól! – felelem a teámat kavargatva. – Sokat gondolkoztam.

Kiültemapartra,éscsaknéztemkiafejemből…–Ésmingondolkodtál?–Leginkábbezenabarátságtémán.Nagyonkinyír…–Jaj,Kloé,komolyannemtudokrajtadkiigazodni!Mostmegmia

baj?–kérdimosolyogva.–Az,hogynekemsohasemvoltakigazibarátaim.Éstudod,miért?

Merténsemtudtamigazibarátlenni.Nemérdekeltmás,csakaz,amivelem volt. Nem tudtam, hogyan kell egy baráttal viselkedni.Sohasem láttam,hogyancsináljákmások…Nektek,pasiknakbezzegtökegyszerű.Nektekavéretekbenvan…

– Ez hülyeség, nem igaz. Ha őszinte akarok lenni, nekem semvoltaksohaigazibarátaim…inkábbcsakérdekkapcsolataim.Hiddel,tökéletesenmegértelek.

–Deígynemlehetélni…–Demégis,mirőljutottezmostazeszedbe?– Nem tudom…Néztem a Balatont, és azon gondolkoztam, hogy

úgy felhívnék valakit, hogy elmeséljem neki, milyen itt… De aztánnemtudtam,kivelbeszélhetnék.Rohadtulegyedülérzemmagam.

–Ésén?Aznemisszámít,hogyénittvagyok?

–Jaj,dehogynem!Denekeddolgodvolt,nemakartalakzavarni–mondom,ésgyorsanmegölelem.

–Tudod,énéletembenelőszörSománáléreztem,hogyőténylegabarátom. Viszont mióta elköltöztem, megromlott a kapcsolatunk.Ezért azt gondolom, hogy talán vele is csak szükség tartott össze.Úgyhogyamitbarátságnakhittem,talánnemisazvolt…Viszontamikapcsolatunk tényleg barátság. Szerintem ez igazi barátság.Elfogadni,hogyamásiknakvannaknehézidőszakai,dehinnibenne,ésegyüttvégigcsinálni…

–Miértpontén?Miértpontvelemcsinálodeztvégig?–Nem is tudom.Már az elejétől fogva ott volt ez az érzés… Egy

erőskésztetés,aminemhagynyugodni.Muszájmellettedlennem,éssegíteni.Devárj,aztmondod,hogymégsohasemvoltigazibarátod.Azhogylehet?Ésazacsaj,akivelegyüttcsináltátokvégigagimit?

– Barbi? Nem, ő sem volt igazi barát. Inkább csak kapaszkodókvoltunk egymásnak, segítettük a másikat előrébb jutni, degondolkodásnélkülmásutakraléptünkvolna,haúgyhozzaasors.

–Ezmostugyanazacsaj,akirámmászottazonaházibulin?– Azóta nem is beszélünk. De nem bánom. Nincs már rá

szükségem. És ez nem csak az ő hibája. Én mindig beleképzeltemmásokbamindenfélét,és ígyolyanvalakinekaszeretetérevágytam,akivalójábannemis létezett.Azviszont,hogyigazábólmilyenekazemberek, nem érdekelt. Nem tudom, milyen az, ha valakit úgyigazábólismersz.Érted?Nyilvánmilliószorcsalódtamemiatt,legyenszó barátságról vagy épp pasikról. Ami nem is csoda, hiszennem avalóságra figyeltem, hanem az elképzeléseimet akartam ráerőltetniazemberekre.

– Így már jobban értem, miért nem volt még egy normáliskapcsolatodsem.

–Hát, ez az egyikoldal. Én ishasználtamaz embereket, és ők ishasználtakengem.Nemtudtam,milyenpasiravanszükségem,hogykitenneboldoggá,úgyhogymindetakartam.Úgykét-háromhétig,deaztán mindről kiderült, hogy közel sem annyira izgalmas, mintamilyennektűnt.Úgyhogymindnekugyanazlettasorsa.Aztánjöttabalhé, anyámék halála, és én megfogadtam, hogy megváltozom.Aztán visszaköltöztem Budapestre, és minden a visszájára fordult.Akármitcsináltam,aztéreztem,hogyengemcsakhasználniakarnakapasik.FőlegDávid.

–KiezaDávid?–AFröccsteraszontalálkoztunk,Barbiegyikexénekvoltahaverja.

Beszélgetni kezdtünk, a többit meg szerintem el tudod képzelni…Teljesenegymásrakattantunk,ésnemvoltkérdés,hogynálaalszom.Utána egy ideig játszottuk ezt a nyitott kapcsolatosdit, de aztánrájöttem,hogynekemezmárnemelég,úgyhogyvégetvetettemazegésznek.Aztmondta,nagyonsajnálja,deőcsakennyit tudnekemadni,éshavalamikoraztérzem,hogyezelég,akkorvárvissza…Elégszarduma.Azótasemláttam.

–Ügyeslány!–Annyira azértnem.Hiszenazóta teljesenmagamba zárkóztam.

Az sem jobb. Féltem,hogy egyszer csak jönvalaki, akivel jól érzemmagam, és erre az illető megint benyögi, hogy ő csak ennyit tudnyújtani.Mégegyszernemakartameztátélni…Őszinténszólvanemtudomeldönteni,melyik volt a rosszabb: amikor kéthetentemássalvoltam, vagy amikor elzárkóztammindenki elől… Arról a verzióról

nemisbeszélve,amikorvalakiolyanszeretetérevágyom,akinemislétezik. Hamost visszagondolok, igazából a nagy gimis szerelmem,Tomiisegytaplóvoltazemberekkel…deakkor,ottteljesenmásnakláttam.Bálványoztam,ővoltazisten,ésaztakartam,hogyénlegyekaz istennője. Pedig tulajdonképpen hosszú ideig egyetlen szót semváltottam vele, úgyhogy fogalmam sem lehetett róla, hogy milyenvalójában.Mindenesetre a népszerűsége, a helyes kis pofija,meg akisugárzása bőven elég volt ahhoz, hogy teljesen beleessek… Deennek vége. Többémár nem történhet velem ilyen.Mostmár csakolyan kapcsolatba mennék bele, ami nem elvesz belőlem, hanemösztönöz.Amibenboldogvagyok.

–Igazánbölcsdöntés!Abbóltúlsokjónemjöhetki,habelemészegy olyan kapcsolatba, aminél valójában többre vágynál. És el ishiszem, hogy ennyi év után többre vágysz, hogy végre szeretnélmindentmegtapasztalni,aminalegtöbblányebbenakorbantúlvan:bókok,rózsák,randik…Azegészcsomagot!

–Nyilván.Demégmindigfélek,hogyaztkapomvisszaazélettől,amit annak idején beleadtam. Én tényleg nagyon rohadék voltam afiúkkal, Beni! Egész hosszú listám volt arról, hogy kivel, hol, mitcsináltam. Az iskolai foci- meg a kézicsapat tagjai között nem voltsenki, akit ne ismertem volna közelebbről… aztán jöttek azegyetemisták. Néha egy buliban három. A drog pedig csak továbbrontottahelyzeten…Azegészsulitudottalistámról…

–Naés?Én is számoltamaskalpokat tizennyolcévesen…– feleliBeninevetve.

–Tudtamén!–nevetekénis.BekapcsolvahagytamaDVD-lejátszót,ésanappalibólkihallatszik

aJóbarátokfőcímdala.Benielmosolyodik.–Úristen,elsemhiszem,hogyéppeztszedtedelő!Régen,amikor

elakartamtűnniotthonról, lejöttemide,éselővettema Jóbarátokat!Megnézünkpárat?

–DeBeni…Nemkelleneindulnunk?–kérdezemóvatosan.–Ráérünkmég.Reggelnyolckorvanegymegbeszélésem,úgyhogy

egy-kétrészbelefér!–Hát, én benne vagyok! –mondom, ésmár húzom is a karjánál

fogvamagamután.Bekuckózunkakanapéra,kapokegyplédet,ésBeniismagáraterít

egyet,deelőtteméghozrágcsálnivalótmegüdítőt.Aztánmárindítjaisatizedikévadot.

Hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Aztán a helyére kerülnek arészletek:Zamárdi,Beniékháza,tévétnéztünk…

–Beni,elaludtunk!–pattanokfelrémülten.Álmosanpislográm,nekiisbeletelikpárpercbe,mígmagáhoztér,

deaztánfelugrik,megragadjaakezem,éshúznikezd.– Gyere, menjünk ki! – unszol, mint egy türelmetlen ötéves

karácsonykor.–Mostmivan?Hovámegyünk?–kérdezemcsodálkozva.–Gyeremár,eztnemhagyhatodki!–Demit?Álmosan totyogok utána. Egészen az udvar közepéig terel, ahol

megállít, majd felmutat az égre. Telis-tele az egész gyönyörű,szikrázócsillagokkal.Lélegzetelállító.

–Jézusom,Beni!Tudod,milyenrégláttamilyetutoljára?Úristen,

de imádom őket! – török ki önkéntelenül, elfeledkezve azálmosságról.

–Naugye,mondtam,hogyeztnemhagyhatodki!– Nézd, ott a Göncölszekér! Amikor kicsi voltam, nagyon sok

csillagképetfelismertem,tudtamanevüketis!Mostanraviszontmárcsakezazegymaradtmeg…

–ÉsazEsthajnalcsillag?Nézdcsak,ottvan–mondja.Mögémáll,egészen közel, és úgy mutatja, merre nézzek. Ahogy hozzám ér,hevesendobognikezdaszívem…Vadulbólogatok,hogyaha, látom.Mégpercekigállunkígy,csöndbenbámuljukacsillagokat.AztánBenihirtelenátkarolhátulról,egypuszitnyomafejemre,ésmegszólal:

–Indulnunkkellene…hajnalinégyvan.–Muszáj?–Muszáj.Visszakellérnemegyüzletireggelire.–Oké,persze…–mondomzavartan.Mégmindigbizseregabőröm

ott,aholhozzámért,éscsakazjárazagyamban,mennyireszeretnékittmaradnivele,ésmegtudni,mit tartogatnamégszámunkraezazéjszaka… A francba! Miért gondolok ilyeneket? Gyorsanvisszaszaladok a lakásba rendet rakni magunk után, aztánbepattanunk a kocsiba, hogy a hajnali csöndben végigrobogjunk azautópályánegészenBudapestig.Nembeszélgetünk,csakazeneszól.Próbálok ébren maradni, szolidaritásból Benivel, de a szemhéjamegyrenehezebb,folytonlecsukódik.Úgytűnik,elisszenderedhettemkicsit,mertlegközelebbmáralakáselőtttérekmagamhoz.

Csendben megyünk fel a lépcsőn, a bejárati ajtó előtt álmosanbabrálokakulcsommal,majdvégülnagynehezensikerülkinyitnom.

Tele virágokkal az egész lakás. Egy hatalmas bőrönd áll a szoba

közepén. Az álmosságom nyom nélkül eltűnik. Lelkesenelőrerohanok.

–Szóvalezértjöttélvissza!– Hát, nem egészen, de gondoltam, összekötöm a kellemest a

hasznossal – mondja elégedetten mosolyogva. Izgatottan próbálomfelnyitniabőröndöt,deaztánészreveszem,hogyszámzáras.

–Miakód?Monddmárakódot!–Adátum,amikortalálkoztunk.–Neee!Beni,neszívassmár,énarranememlékszem!–Csakemlékszelazévreésahónapra…–Persze,nemvagyokhülye,deanapot…?Beni nem válaszol, csak mosolyog. Izgatottan eltekerem a

számzárat,előszörazév,aztánahónap.Működik!Ahogyszétnyitoma szürke bőröndöt, egy borítékot találok benne, amiben kétrepülőjegyrejtőzik.

–Beni,ezmi?–kérdemcsodálkozva.–Nézdcsakmeg!–Úristen!Párizs?Ezkomoly?Ujjongva a nyakába ugrom.Mennyire szerettünk volna elmenni!

Csakaztánmáshogyalakultakadolgok…Adátumotnézem.Május?!Szóval Beni szerint jövőmájusbanmég egymás életének a részeseileszünk…Valahogyezagondolathatmostmegalegjobban.

– Reméltem, hogy örülsz majd neki! Annyira szerettél volnaelmenni, de aztán a történtek után… Benne vagy? Persze, csak haszeretnéd–mondjaóvatosan.

–Hogynelennékbenne!Olyanhálásvagyok!Ahogyújraátöleljükegymást,afülébesúgom:

–Ugye,tudod,hogymindennaphálátadok,amiértvisszajöttél?A szemembe néz, és bólint. Majd a kezébe fogja az arcomat, és

nagyonlassanazajkaimratapasztjaazövét.Egészenbeborítazillata.Újra…Újraazacsók…Újraazazérzés…Egykornagyonmegijedtemtőle,demostmárnemfélek.

Azegészolyanhihetetlen,demégismegtörténik.

Tizenegy

Óriásit ásítok, miközben kinyitom a szemem. Ám hiába dörzsölömmegtöbbször isegymásután,Beninincsmellettem.Csakálmodtamvolna?Acsalódottságtólföldhözvágomapárnámat,ésvisszadőlökazágyba.

–Navégre,felébredtél!–lépbeBeni.–Énmáregymegbeszéléstislenyomtamazóta!Gondoltam,hozokkávét.

Igen! Nem álmodtam! Nem is értem magamat, hiszen mindentbetöltazillata.

– Mi van? Úgy nézel rám, mintha nem hinnél a szemednek! –mondja nevetve, miközben lehuppan az ágyra, és felém nyújtja akávét.

–Hú,életembennemittamannyikávét,mintamióta ittvagy…–próbálok terelni, mintha nem is lennék zavarban. De látom rajta,hogy levágta, mi a helyzet. Mosolyogva figyel. A nyugodtsága,összeszedettsége engem is hamar megnyugtat. Elengedem magam,mert ez így jó, ahogy van, nincs más dolgom, mint élvezni ahelyzetet.Hiszenazérttörténikminden…

–Mostelkellmennem.Deestevisszajövökérted,úgyhétkörül–mondja.–Megszeretnémmutatnialakást,lassanelkészül.

Bólogatok,mirebúcsúzóulkapokegyhatalmascuppanóspuszitaszámra.Úgy tesz,mintha ez a világ legtermészetesebbdolga lenne,pedignekemnemaz.Mégnem.Ésaziseszembejut,hogynemsokáraelköltözik.Ezvajonmostmitjelent?Azonnalelöntazaggodalom,de

próbálomelhessegetniazérzést.Muszájennyitagyalnom?Afrancba!Úgydöntök,makikapcsolok.KulcsrazáromazajtótBenimögött,

ésazegésznapotteljesegészébenmagamraszánom.Veszekegykádforrófürdőt,aztánegyideiganetenböngészemazálláshirdetéseket.Délután bemegyek a városba, sétálok egy picit a friss levegőn.Élveztem a továbbra is kitartó, szokatlanul meleg időt. Hipp-hoppeltelikanap,ésakövetkezőpillanatbanmártűkönülvevárom,hogyBenimegérkezzen.

Megcsörrenatelefonom.Benilentvárazautóban.Felpattanok,ésegy utolsó pillantást vetekmagamra a tükörben. Táska, telefon, ésmárrohanokislealépcsőn.

Avárnegyedbemegyünk,átasorompón,mígvégülBenimegállegyházelőtt.

– Megérkeztünk! – mondja. Előveszi a farzsebéből a kulcsot,megnyomrajtaegygombot,mirekitárulelőttünkakapu.

–Ezaházvalamikorazapámévolt.Párhónapjaaztmondta,hogyha felújítom,azenyém lehet–mondja,miközbenabejáratiajtóhozérünk. Hatalmas a kupi az udvaron, tele az egész régi bútorokkal,törmelékekkel,mellettükkétnagykonténerterpeszkedik.

– Istenhozottazotthonomban!–mondjaBenibüszkén,ésmagaeléenged.

–DeBeni,nemaztmondtad,hogyhamarosanköltözöl?Hiszenezalakásmégteljesenüres.

–Azalsórészmégcsakféligkészültel!Gyerefelazemeletre,ottvanalényeg.Odamársimánbelehetköltözni!

–Emeletisvan?

–Naná!Gyere!–mondja,ésmárhúzismagávalfelfeléameredeklépcsőkön.–Voilá!Eztnézd!

Tátva marad a szám. A felső szint gyönyörűen fel van újítva.Ahatalmasnappalibanegyszerű,világosszürkefalak,minimál,színesbútorok.Ahálóbantávirányítóságymelegítőésredőny.Azerkélyrőlaz egész várost be lehet látni. Óriási, nagyobb, mint egy átlagosnappali.Fáklyákállnakmindensarokban.

–Ésmivan,haesikazeső?–Milenne?Vantetőis,nézdcsak!Megnyomegygombot,éspárpercmúlvamárottisfeszülafejünk

felett az átlátszó tető, éshirtelenüvegfalak jelennekmeg az erkélyoldalain.Nemhiszemel,amitlátok.

–Na,hogytetszik?–Nemtalálokszavakat!Beni,ezaházgyönyörű!–A technikai cuccoknagy részétmégévekkel ezelőtt szereltette

beazapám,merteredetilegkiakartaadnialakást.Deaztánbeleuntafelújításba,ésúgydöntött,inkábbnekemadja.Nemkelletttúlsokatráköltenem.Nadegyere,mégnemláttálmindent.

Beni anappaliba kísér, ahonnanmég egy ajtó vezet felfelé.Mintkiderül,avendégszobába.

Az egyik fal teljes egészében üveg, nagy, színes párnák, puhakanapé,ésperszeegyóriásiágy.

–Mitszólszhozzá?–Mostlekellülnöm…–Tetszik?–Hogytetszik-e?Imádom!–Éseztnézd…

Kinyit egy újabb ajtót. A szobából nyílik a fürdő, benne egyjakuzzis sarokkáddal, a szekrény máris tele van Beni kedvencparfümjeivelésmindenfélepiperéivel.

–Már csak az alsó szint van hátra. Nézd csak! Gyerekkorombansokat játszottam itt lent, azudvarban!Most televankacatokkal,dehamarosanmindenteltüntetünkonnan.Ahétenbefejezikakonyhát,aztán jönnek a bútorok, és a jövő hét végére akár már készen islehetünk.Aligvárom,hogyvégrebeköltözzem!

–Hát,látod,aztelhiszem…Ezaházeszméletlen!– Pedig ha láttad volna,mi volt itt fent…Utoljára kisgyerekként

jártamitt.–Tiittéltetek?– Igen, az elején. Ez a ház volt apám legénylakása, aztán amikor

anyámmal összeházasodtak, és utána én megszülettem, még ittmaradtunk úgy tízéves koromig. Aztán átköltözünk egy nagyobbházba, ahol apám tudott építtetni egy teniszpályát, anyám megkertészkedhetett. Szinte minden holmit itthagytunk, úgyhogy egycsomóismerőscuccfogadott.

– Szóval akkor itt kezdesz új életet… Egyszer aztmondtad, nemszeretnélegyedüllakni…Mostviszontmégisegyedülélszmajd?

Furaelképzelni,mihezkezdmajdegyekkoralakásbanegyedül.– Vannak időszakok, amikor jobb egyedül, néha viszont kell a

társaság.Mostanábanannyitdolgozom,hogyúgyiscsakaludnijárokhaza.Aztánmég itt vagy te is… Jól is jönmajdanapvégénegykisnyugi!

–Na,aztelishiszem!–nevetekfel.–Gyere,avacsoramártálalva!

–Vacsora???–Miért,mitgondoltál?Csakúgykihozlakide,aztánhagylakéhen

halni?Visszamegyünk az erkélyre, majd megkér, hogy várjam meg.

Néhánypercreeltűnik,aztánegyhatalmaspiknikkosárralkerülelő.–Piknikkosár?–kérdezemmosolyogva.–Honnan?– Tudod, a mi családunk nagy piknikezős… Gyere, meglátod,

imádnifogod!Néhány pokróccal felszerelkezve kitelepszünk az erkélyre. Beni

meggyújtja a fáklyákat, és néhány gyertyát is kihoz. Az egésziszonyúan,már-márgiccsesenromantikus.

–Na,nézzükcsak,mivanitt!Frissbagett,sajtok,zöldség,süti…–Bagettéssajt!Imádom!–Tessék,fogd.Tányér…poharak…–Pezsgő?–kérdezemkacéranmosolyogva,– Somersby! –húzki akosárbólpárüvegetdiadalittasan. –Nem

felejtettemámel,hogyezakedvenced!– Sosem gondoltam volna, hogy egyszer gyertyafényben

vacsorázommajdavárosfelett.–Onnantól,hogybeköltöztem,bármikorjöhetsz!–Köszönömalehetőséget,élnifogokvele!–mondom.Miközbenkettévágokegybagettet,Benikibontnekemegycidert.–Jöhet?–kérdezi.–Mégszép!–nyújtomnekiapoharamat.–Egészségedre!Igyunkazújéletre,azújkezdetre,ésapiknikezős

estékreazújotthonomban!–Azújéletre!–felelemragyogószemmel.–Kár,hogymindjártitt

atél,mertakkormárnemülhetünkkiide…–Ó,dehogynem!Vanhősugárzóm,éscsakegygombnyomás,hogy

tetőlegyenfelettünk…–Hű,deszuper!Bár…–Na,miabaj?–kérdeziBenimosolyogva,miközbentörmagának

egyújabbfalatotabagettből.– Hát, azon gondolkodtam, hogy ha gyakran vacsoráznánk itt,

akkor is ugyanolyan varázslatos lenne, mint most? Úgy értem…Tudod, az emberek hajlamosak hamarmegunni a dolgokat. Példáulakikatengermellettlaknak,márészresemveszikazt,amiértmásazéletétadná.

–Kloé,nedramatizáld túl!Attól,hogyvalamimegszokottáválik,mégnemfeltétlenülunodmeg.Igaz,sokmunkátkellbeletenni,dehanemengeded,nemszürkülbeazéleted.Tudod,mihiányzik innen?Felkellenehozniazongorátagarázsból…

–Tetudszzongorázni?–kérdezemcsodálkozva.– Anyám nagyon szerette volna, hogy legalább egy hangszeren

megtanuljakjátszani.–Ésmiértpontzongorán?– Nem tudom, rajong a hangjáért… Gyerekkoromban sokszor

vacsoráztunk nyáron itt, az erkélyen, aztán zongoráztam… Anyámimádta! Talán akkor játszottam neki utoljára, amikor elköltöztünkinnen… A zongora meg azóta is megvan, csak még renováltatnomkell.Jövőhétenjönnekérte.

–Miért,miabaja?– Csak annyi, hogy itt áll vagy tizenöt éve. Át kell nézni, ki kell

takarítani,újrahangolni,meghasonlók.

– Nahát! Tudod, én mindig is meg szerettem volna tanulnizongorázni… Valahogy olyan kifinomult hangszer. Mindigmegnyugtatahangja.

–Hát,hagondolod,szívesenmegtanítalakmajdegy-kétakkordra!Még sok mindenről beszélgetünk, de közben nagyon lehűl a

levegő,ezértúgydöntünk,hogyidejemenni.Összepakolunk,elfújjukagyertyákat,eloltjukafáklyákat,ésmársétálunkislealépcsőn.AliglátomBenit,inkábbcsakahangokutánmegyek.Lentkeresztülváganappalin.Egyajtónyikorgásáthallom.

–Beni,holvagy?–kérdezem,miközbenpróbálokatelefonommalvilágítani,hogynelépjekbelesemmibe

–Gyere,erre!Csakóvatosan!Az ajtó a garázsba vezet. Sötétben botorkálok előre, amikor

meghallom a zongora hangját. Megtorpanok, nem akarommegzavarni Benit, aki finoman nyomja le egyik billentyű után amásikat, a szomorú dallam átjárja a testem, könnyek szöknek aszemembe.Ahogyazutolsóhangiselhal,megkérdezem:

–Mivoltez?–Beethoven,Holdfényszonáta.Anyámkedvence.Nem mond többet. Nagyon bánatosnak tűnik a hangja, ezért

inkábbnemisfaggatom.–Gyere,menjünk–mondjavégül.Ahogy beülmellém a kocsiba, zaklatottnak látszik. Szomorúnak.

Amikor a váltóhoz nyúl, a kezére teszem a kezemet, hogy érezze,bármi is történik, én vele vagyok. Az arca megenyhül, és rámmosolyog. Most valahogy egészen másnak látom, mint korábban.Mostkisfiúsanőszinteatekintete,éstelevanbizalommal.

Hiszek benne, hogy mindenki okkal válik olyanná, amilyenné.Hogymindenkinekmegvan a saját múltja, a saját fájdalma, amit asaját módján próbál meg kezelni. Megvan a magyarázata, hogy azolyan fiúk,mintBeni,miértolyan furcsák.Hogymiértannyira furaBeni…

Tizenkettő

Mintmindig,most is pénteken látokneki a nagytakarításnak,mertegyszerűen gyűlölök hétvégén takarítani. A héten nem igazán voltidőmpakolászni, ugyanis sikerült átjutnomegy állásinterjúmindenrostáján.Jövőcsütörtököntalálkozomvelüklegközelebb,akkorderülki,hogyengemakarnak-evagysem.

Épp az elmúlt napok romjait igyekszem eltüntetni, amikormegcsörrenatelefon.Aseprűteldobvaszaladokbeszobámba,hogyfelvegyem.Beniaz.

–Akkormostbedoblakamélyvízbe.–Mittervezel?–Buliznimegyünk!–Jaj…Kétségbeesettenmegrázoma fejem,és leülökazelső székre, ami

azutambakerül.– Beni, én erre még nem vagyok képes. Ne csináld ezt velem,

kérlek.–Nevicceljmárvelem,Kloé!Miaz,hogynemvagyráképes?Ez

csak egy buli, nem a kivégzőosztag elé viszlek! Készülődj, tízre ottvagyok érted. Elmegyünk a Gozsduba, iszogatunk egy picit, aztánátnézünkafeketeöveskörzetbe.

–Dehátmitvétetteménellened?–próbálkozomújra.–Tízreottvagyokérted!–ésmárleistesziatelefont.Lehajtott fejjel ülök a széken. Ez nem ér, ez nem is szerepelt a

listámon! Most miért? Fogalmam sincs, miért félek ennyire, denagyonkivagyokkészülve…

Na, ezt most hogy oldod meg, Kloé? Mihez kezdesz, amikor apasidra rávetődik vagy tucatnyi gátlástalan csaj? Talán olyanok islesznekköztük, akinekmármeg isvolt, ésazőmosolyukaztüzenimajd:„Beni,emlékszelarraazestére?Folytassuk!”

Nem,nemésnem!Eztnemakarom!Ehhezmégnemvagyokelégerős…

A tükör elé lépek. A szemembe visszatért a régi ragyogás, senkimeg nem mondaná, min mentem keresztül. Hiszen Beninek hálaPannán kívül senki nem tudja, mi történt. Mintha némi új keletűönbizalom is látszana rajtam.TalánBeni is ezt vette észre, és ezértakarbedobniamélyvízbe.

Órákon át válogatok a ruháim közül, minden szanaszét hever aszobámban,mintha egy tornádó süvített volna itt végig. Végül egyteljesen egyszerű farmer mellett döntök fekete trikóval ésbakanccsal,ésaderekamrakötökegykockásinget.Hosszúhetekótanemvarázsoltamloknikatmagamnak,mostehhezisvankedvem.Egyleheletnyismink,éskészisvagyok…

Benicsönget.Mélylevegőtveszek,ésmárszaladokisajtótnyitni.–Gyönyörűvagy!–köszönt.–Ugyan…–Elsőszabály:mátólkezdvenemtiltakozol,habókolok.Szóvalmi

ahelyesválasz?–Köszi,tudom!–felelemmosolyogva.– Hááát… Ezt még gyakorolnunk kell, de egyelőre megteszi –

mondja nevetve, és megcsókol. Egy szál gerberát húz elő a háta

mögül.–Ezatiéd!–Köszönömszépen,gyönyörű!Gyorsan vázába teszem a virágot, aztán Beni felsegíti rám a

kabátom.–Hölgyem…Aztánbezáromazajtót,éselindulunklefelé.–Gyerünk,lentvárataxi!TízpercmúlvamáraGozsdu-udvaronsétálunkkeresztül.Hamar

bemenekülünkazegyikhelyre, idénugyanisezazelsőigazánhidegéjszaka.

–Ezjólesz?– Persze, tökéletes! Nézd, cider is van! – lelkendezem. Közben

megérkezik a pincér, szép estét kíván, és mosolyogva írja fel azitalrendelésünket.

–Decuki!Apincéreksohanemkívánnakszépestét!Adjunkmajdnekiborravalót!–súgomlelkesenBenifülébe.

–Jó,adunk–mondjamosolyogva,miközbenazétlapotbújja.–Éhesvagy?Azthittem,vacsiznivoltál…–Végülnemvoltidőmenni.Tenemkérszvalamit?Hogyhogynemvoltideje,mégismitcsinált?Párnapjaolyanfura,

mintha valamit titkolna… Csak nem felbukkant egy lány? Biztosantalálkozott valakivel… Hű, már megint kezd rajtam kitörni azüldözésimánia.Gyorsanlekellállítanommagam.

–Nem,kösz,nemvagyokéhes…–felelem.–Kloé,miabaj?– Semmi. Csak utálom a péntek esti bulikat – próbálom elütni a

dolgot.

–Nyugi,mindenszuperlesz.Nefoglalkozzsenkimással,kapcsoljki,ésérezdjólmagad.Értvevagyok?

Bólogatok, de közbenmár tudom, hogy semmi sem lesz szuper.Nemmerek inni,mert félek,hogymithoznakibelőlemazalkohol.Lehet,hogyelárulnámmagam,mitérzekvalójában.Arohadtéletbe,mégis, mit is érzek valójában? Próbálok mosolyogni, hogy Benisemmitnevegyenészre…

Végül egész kellemesen telik az idő. Beni kedves, a pincérekfigyelmesek, lassan kezdek felengedni. Talán mégsem lesz olyanrémesezazeste.Beniegyszercsakközli,hogyidejeelindulnunk.

Miközben átsétálunk az Ötkertbe,megint rám tör a pánik.Mélylevegőket veszek, és közben azt mantrázom magamnak, Beni csakvelemakar lenni, tökmindegy, kimit csinál.A biztonsági őrök régnem látott ismerőskéntköszöntik.Mindenkinekbemutat, akétajtósszekrények pedig egyenként olvadnak el, és nyájasan szép estétkívánnak a hölgynek, vagyis nekem, majd soron kívül beengednekminket. Lerakjuk a ruhatárba a kabátjainkat, majd átvágtunk atánctéren. Benit mindenhonnan ismerősök köszöntik, lányokmosolyognakráésküldenekpuszitneki.Együresasztalhozvezet,ésmegkér, hogy várjak, amíg hoz inni. A helyemről pont látom, hogyegy lány már le is csapott rá. Mondogatom magamban, hogy nemérdekel, Beni velem jött, és most csak ez számít. Látom, hogymiközben a lány beszél hozzá, előveszi a telefonját, és üzenetet ír.Elképesztő,acsajegycsöppetsemzavartatjamagát,pedigBenielégegyértelműen érezteti vele, hogy nem érdekli. Beni felém néz, ésebbenapillanatbanmegrezzenatelefonom.Üzenettőle.

Mondtammár,hogygyönyörűvagy?

Megkönnyebbülten sóhajtok. Mennyire tudja, hogy mire van mostszükségem!Talánténylegőaz,akisegíthetmindentmegváltoztatni…Talán tényleg ideje elengednem magam, és csak élvezni azt, amitörténik,nempedigazonkattognifolyton,vajonmileszavége…

Már vissza is ért az italokkal. Ahogy leülmellém, végigsimítja ahátamat,majdafülembesúgja:

–ŐvoltSziszike…Összenevetünk.– Tudod, régen elég sokat jártam ide. Egy időben minden

csütörtök,péntekés szombat este. Egy ideig azzal áltattammagam,hogycsakakapcsolatoképítésemiatt jövök,hiszennézdcsakmeg,milyen emberek fordulnak meg itt… Aztán az egészből egy őrültbizonyítási verseny lett. A fiúkkal mindig azt játszottuk, hogykiválasztottunkegymásnakegy-egylányt,akirőlaztgondoltuk,hogylehetetlenség összeszedni, és az volt a cél, hogy az este végénhazavigyük őket. Egy idő után már haza sem kellett vinnem alányokat, a legtöbbnek bőven elég volt, ha a kocsiban lerendeztemőket. Szerintem ők erre izgultak, bár ezt amai napig nem értem…Biztosezisvalamifétis.

–Ésmeddigbírtadahároméjszakásműszakot?– Elég sokáig…De aztán rá kellett jönnömvalamire.Hogy függő

lettem. Sokáig mérhetetlenül lenéztem ezeket a csajokat, de aztánrájöttem, hogy engem isminősít, ha ilyen lányokkal veszem körbemagam, és tőlük várom a visszaigazolást, hogy mennyire jó pasivagyok.Akkoraztánleálltam,ésnekiláttammegfejteni,hogymivan.

–Hát,szerintemnemtúlbonyolultamegoldás.Asajátterepedenvadásztad a könnyű prédát. Csakhogy ez nem túl nagy kihívás, és

nemisadigaziönbizalmat.Szerintem,haegyolyannőtakartálvolnaösszeszedni,akiténylegérdekeltvolna,összeiscsinálodmagad…

–Nemistudtamösszeszedniegynormálisnőtsem!Folytatnánk a beszélgetést, de hirtelen két lány áll meg az

asztalunkelőtt.Azegyikükön látszik,hogymárnagyonkészenvan.MiközbenabarátnőjeköszönBeninek,ővihorászva felémnyújtjaakezét.Bemutatkozom,aztánacsajBenihezfordul,őisbemutatkozikneki.

– Jaj, mondd már el még egyszer a nevedet, nem hallottam! –mondjaa lányaffektálva. –Azövét igen–mutat rám–,dea tiédetnem.

Felhúzottszemöldökkelfigyelemacsajt,pedigazigazishowmégcsak most kezdődik. Próbál elképesztően szexi lenni, hevesengesztikulál,dobáljaahaját,egyszerűenmindentbevet,hogylekösseBenifigyelmét.Egycsöppetsemzavarja,hogyénisottülökmellette,amígBenilátványosanmegnemfogjaakezemet.Alányarcárakiülacsalódottság, de próbál úgy tenni, mintha csak a csuklómon lévőtetoválás kötötte volna le a figyelmét.Megkérdezi, hogymit jelent.Szeretnékuralkodnimagamon,deegyrenehezebbenmegy.Bájosanmosolyogvaaztfelelem:

–Nemtökmindegy?Holnapraúgyiselfelejtenéd.Akislánylátványosanhalálrasértődik,ésmegkérdezi:– Ó, bocs, esetleg zavarok? – aztán a választ meg sem várva

hozzáteszi:–Mondjuk,nemérdekel,úgyismaradok.Mi van??? A régi Kloé eztmár biztosan nem hagyná szó nélkül.

Csakhogy ez a Kloémár nem az a Kloé. Udvariasan elnézést kérek,majdfelállok.Beniazonnalcsatlakozikhozzám,deacsajnakmégez

semelég.–Kimentek?–kérdezi.–Úgyiscigizniakartam…ErreBeniaszemébenéz,ésaztfeleli:–Denemvelünk.Azzal faképnél hagyjuk a döbbenettől hápogó lányt és a

barátnőjét.–Köszönöm!Márnembírtamtovább–mondom.Benimegölel.– Nagyon büszke vagyok rád, hogy nem balhéztál! Már vártam,

hogymikorszólszbeneki–súgjaafülembenevetve.–Hát,hasokilyencsajakaszkodikmajdanyakadba,előbb-utóbb

felpofozokegyet.De csakis aző érdekükben,hogymegtanulják, ígynemlehetviselkedni.Mégishogyképzeli?Látja,hogyottülökveled,ésmégisodajöntennimagát?

– Ne foglalkozz vele – nyugtatgat Beni. Az arcomat simogatja,tudja,hogyezmindigbejön.

–Igazánrászólhattálvolna…–Ugyanmiért?–Persze,igazadvan,semmiközömhozzá,hogymitcsinálsz…– Jaj, Kloé! – mondja nevetve, és belepuszil a nyakamba.

Megborzongok.–Indulunk?–kérdezem.–Nekemmáraennyibővenelégvolt.–Nemmegyünksehová–mondjaBeniellentmondástnemtűrően.

– Kloé, nem menekülhetsz el örökké. El kell fogadnod, hogy veledvagyok, mert veled akarok lenni. Semmit nem akarok ezektől alányoktól. Komolyan, nézz már tükörbe, elképesztően szexi vagy!Senkit sem tudnék ittmutatni neked, aki feleolyan izgalmas lenne,mintte.Akislábujjadigsemérnekfel.Érted?

Ebbenapillanatbanegyújabblánylépodahozzánk.MármesszirőlfigyelteBenit.Kedvesenköszön,aztánfelémfordul,ésbemutatkozik.

Nemisigazánfigyelekanevére,csakösztönösenmegfogomfelémnyújtottkezét.

–Helló…Kloé.–Ó,tevagyazaKloé?–kerekedikelaszeme,aztánkitörbelőlea

nevetés.–MilyenKloé?–kérdezemdöbbenten,teljesenleforrázva.–Hátaz,aki tökbekattantBenimiatt!Édesem,nagy idiótavagy,

haöngyilkosakartállenniemiattapasimiatt!–feleli.Mintha megállna körülöttem az idő. Egy szó nélkül sarkon

fordulok,ésotthagyomőket.Tudom,hacsakegypillanattalistovábbmaradok, előtör belőlem valami rég eltemetett dolog, amit nagyonnemakarok.Haragésmegalázottságkavarogbennem.Minden,amiteddig nagy nehezen felépítettem magamban, egy pillanat alattösszedőlt. Beni elárult. Pedig én hittem benne. A kabátomathátrahagyva, sírva szaladok a Bazilika felé. Beni persze könnyenutolér.

–Kloé,várjmár!Elkapjaakaromat,ésmagafeléfordít.– Esküszöm, fogalmam sincs, honnan tudja! Én nem mondtam

senkineksemmit,esküszöm!– Ó, tényleg? – üvöltöm az arcába, miközben patakzanak a

könnyeim.Próbálomkitépniakaromaszorításából,denemmegy.–Akkormégishonnantudta?Egyáltalánkivoltez?Acsajod?Ésrajtamszoktatokpoénkodni?

– Ne legyél már hülye! Csak egy csaj, alig ismerem. Gondolom,

Panna pletykálhatta el. Tudod, hogy az emberek meg imádnak azilyendolgokoncsámcsogni!

–Aha,értem.Innentőlakkorénleszekazőrültlány,akiöngyilkosakartlenni,ésmindenkiazthiszimajd,hogycsakazértvagyvelem,mertfélsz,hogyújramegteszem.Ígymégjobb.

–Álljmármeg, éshallgass végig!Kit érdekelmások véleménye?Nefoglalkozzmárvele,hogymitpletykálnak!Csakazoknakérdekesaz ilyesmi, akiknek nincs saját életük, és ezért a máséval kellfoglalkozniuk, hogy jobban érezzék magukat. Tudod, hogy Pannamilyen,összevisszabeszélmindent.Nincssemmijelentősége.

–De…–Nincsde!–kiabálmostmárőis,mitsemtörődvevele,hogyegy

rakás ember szeme láttára csinálunk nagyjelenetet. – Engem nemérdekel, hogy mit mondanak rólad. Hogy mit mondanak rólunk!Akkorteminektörődszvele?Életemlegjobbdöntésevolt,hogyannoelmentem Pannáékkal abba a buliba, mert másképp sohasemismertelek volna meg, érted? És akkor még mindig ott lennékvalamelyik buliban, és azon gondolkodnék, hogy mikor lesz márennekvége.Fogdmárfel,hogymegváltoztattadazéletem!

Már válaszolni sem tudok, csak zokogok. Beni magához ölel, éshosszú perceken át tart a karjaiban. Közben hajnalodni kezd, aszórakozóhelyekrőlkitódulnakabulizók,hogyelinduljanakhazafelé.

Amikor kicsit megnyugszom, felemelem a fejem, és a szemébenézek.

–Beni,ezazegész…Arandik,aromantika…csakjátékvolt,nem?Elmosolyodik.– Szerinted miért vagyok veled? Szerinted miért olyan fontos

nekem,hogymindentmegadjakneked?–Nemtudom…– Sokáig én sem tudtam, egyszerűen csak képtelen voltam tenni

ellene. Remélem, lassan végremegérted, hogy én sosem játszottamveled.Mégsohasenkinemvoltilyenfontosnekem,soha!

Némán állok vele szemben. Egy könnycsepp gördül végig azarcomon.

–Mondj már valamit! – rázzameg a karomat. – Mondanod kellvalamit!

De nem tudok megszólalni. Megölelem, magamhoz szorítom, ésközbenüveges szemekkel bámulokmagamelé.Nemhiszemel, amitörténik.

Beniahátamatsimogatja.Ahajambapuszil,ésazegyikkezévelaválláhozszorítjaafejemet.

–Mosthazamegyek–mondomvégül.–Egyedülkelllennem,hogymindentátgondoljak.Kérlek,adjegykisidőt.

Egycsapatrészeghaladelmellettünk.AzegyikodakiabálBeninek:–Adjálmárnekiidőt,tebarom!–majdhangosröhögésbentörnek

ki.Beni nem törődik velük, aggódóan fürkészi az arcomat. Végül

felsóhajt.–Oké,haeztakarod.Annyiidőtkapsz,amennyitcsakszeretnél.A kezei közé fogja az arcomat, nyom egy puszit a homlokomra,

aztánelőkapjaatelefonját,hogytaxithívjon.

Hatórateltelazóta,hogybeszéltünk.Azótaegyszemhunyásnyitsemaludtam, csak azon jár az agyam, hogy nélküle nem megy, hogy

szükségemvanrá.Látom,hogyolvastaaFacebookonazüzenetemet,denemválaszol.

Talánmeggondoltamagát,mégsemakarjaeztazegészet,vagycsakkiakadt,amiértmégmindignembízombenne…

Összezavar,hogynemválaszol.Totálidiótánakérzemmagam.Deőiselmondta,hogymitérez…Hogyezmárnemjáték…Akkormeg…Nemértem.Ténylegnemértem.

Mármeginthülyétcsináltálmagadból,Kloé!Azegómvalaholapadlón.Semkedvem,semerőmnincsfelszednionnan.

Miközben megírtam az üzenetet, félelem és izgalom kavargottbennem.Televoltamkétségekkel,éscsakúgysorjáztakafejembenazérvekésazellenérvek.Milesz,haténylegbelebonyolódomebbe?Milesz,hamostazegyszerigentmondokarra,amijön,ésnemrettegekelőreamiatt,hogysérülhetek?Hiszenezafiúmárannyitbizonyított,mindentmegtett azért, hogy levegyemapáncélomat…Megtervezteeztasokrandit,sajátmagárólisannyimindentelmesélt.Olyanokattettmegértem,minteddigmégsohasenki…Ugyanakkorfélek.Félek,hogy elvesztem az eszemet, hogy fájni fog, hogy… Elég ebből, túlsokatkattogok!

Próbáljukmeg.

Remegve gépeltembe,majd küldés. Képtelen lettemvolna felhívni,nemvolthozzáerőm.

Csak nem jön a válasz. Ilyenkor mi van? Fáradtan bedőlök azágyamba. Előttem a laptop, a szívem a kurzor villogásának aritmusáraver,csakaválaszravárok.

Már órák óta bámulom a képernyőt, de semmi. Újra könnyek

csorognakazarcomon.Végülkimerültenálombamerülök.

Valakinéz.Érzem.Kipattanaszemem.Beniaz.Ittülazágyamszélén,ésmosolyogvafigyel.

–Mitartottilyensokáig?–ugromanyakábaboldogan.–Valamitmégelkellettintéznem.Egy apró ajándékdobozt nyújt felém. Óvatosan emelem fel a

tetejét.Egykulcsvanbenne.– Átköltözöl hozzám? – kérdezi. – Nem akarom, hogy ebben a

kísértetházban élj tovább! Láttam, hogy lakást keresgéltél. Nagyonszorítottam,hogynesikerüljön,amígmindenkésznemlesz,ésmegnemlephetlek.Aztánahogyírtál,intézkedtem.

–Beni,ezmostkomoly?Denemtúlgyorsezígy?– Kicsim, hónapok óta együtt élünk, szeretlek, és te is szeretsz,

ebbenmiagyors?–nevet.Aszemébenézek,éséniselmosolyodom.–Jó,bennevagyok.–Elsemhiszem,hogyeztvégigcsináltuk…Magához húz,megölel és homlokon csókol.Majd feláll, előhúz a

zsebébőlegylapot,ésakezembenyomja.A listám az, kipipálva rajta minden egyes tétel, amit

végigcsináltunk.Felnevetek.–Mostpedigjönatöbbi,perszecsakhaszeretnéd…–mondja.Bőszenbólogatok.Semmimásrasemvágyomjobban.

Tizenhárom

– És akkor most mi lesz? – kérdezem, miközben megfordítom apalacsintát a serpenyőben. A kérdésem visszahangzik a lakásban,szintemárminden bútoromat átvittük Benihez, aligmaradt itt párcuccom.

–Összepakoljukamaradékholmidatis,ésátmegyünkhozzám.Ottszépenberendezkedsz,dearraazértneszámíts,hogyazegészlakástfelforgatjukakedvedért!

–Na,majdmeglátjuk–nevetekfel.– Aztán újra dolgozni kezdesz, mert végre teljesen jól vagy, és

ideje,hogyvisszatérjazéletbe.Jóleszígy?–Elkellmondanomvalamit…–fordulokszembe.Azonnalkiülazaggodalomazarcára.–Mesélj,mitörtént?–kérdezi.–Márkaptamisállást!Éppmareggelszóltakvissza,hogyengem

akarnak!Újrajuniormanagervagyok!– És ezt eddig miért nemmondtad??? – pattan fel boldogan, és

átölel. – Tudtam, hogy sikerülni fog! Gratulálok, Kloé! Eztmeg kellünnepelnünk!

Azegésznapotdobozokközötttöltjük.Észresemvettem,mennyikacatot halmoztam fel az évek során, mennyi fölösleges dolgotraktároztam, hogy majd jó lesz még valamire… A költöztetőkfelpakoljáka teherautóraa cuccaimat,késődélutánpedigmárBenilakásábanrakodjukkiőket.

–Mivanezekben,Kloé,ólom?–Nemlazsálunk,haladunk!–viccelődöm.Időközben elkészült a földszint is, hasonlóan gyönyörű, mint a

fenti rész. Hatalmas konyha, még nagyobb nappali, és egy óriásiterasz, alattunk pedig a város.Mégmindig nemhiszem el.Mindenolyan otthonos, a lila és piros párnák, a kék szőnyeg, a pihe-puhabáránybőra székeken, akényelmes, színesreáthúzott régi fotelek…Márisimádomazegészet!

–Beni,ezalakásgyönyörű!–Elégsokáigkészült,mégszép,hogyaz…–Körbenézekkicsit,jó?–Persze,menjcsak!Énaddigpakolok.Szobáról szobára járok. A nappaliból nyílik a konyha, majd egy

folyosó, onnan pedig még két szoba. Az egyikben nagyméretűvetítővászonmegegyprojektoráll,ésperszeegyjónagykanapé.Egysaját, külön bejáratúmoziszoba! Amásik egy vendégszoba, amihezfürdőistartozik.

–Húú…Vendégekisjöhetnek!–kiáltomlelkesen.Visszafelé meglátom a nappali sarkában a zongorát. Elönt a

nyugalom, érzem, hogy a helyemen vagyok. Elképzelem a jövőt, aközöséletünket.Benit,ahogyreggelitkészítnekem…Tuti,hogynemenged majd a konyha közelébe, hiszen tudja, hogy életveszélyesvagyok! Az estéket… Biztosan mesések lesznek, én majd olvasok akanapén,őpedigközbenzongorázik…

–Tartunkmajdteraszpartikat?–kérdezem.– Dilibogyó, te semmit sem változol… – mondja mosolyogva,

miközben az egyik karjával magához húz, és egy csókot nyom a

fejemre. – Igen, bármit csinálhatunk! Bármit megtehetünk, amirecsakvágyunk!

TARTALOM

Egy

Kettő

Három

Négy

Öt

Hat

Hét

Nyolc

Kilenc

Tíz

Tizenegy

Tizenkettő

Tizenhárom