Upload
others
View
2
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Baál kultusza a római Dáciában
Írányító tanár: Dr. Bajusz István
Babes-Bolyai Tudományegyetem
Történelem és Filozófi Kar
Egyetemi adjunktus
Készítette: Boda Imola
Babes-Bolyai Tudományegyetem
Történelem és Filozófia Kar
Régészet szak, II év
Kolozsvár, 2009
2
Rövid bevezető
A történelem sok olyan dolgot tartalmaz, melyeket nem mindig tudunk
megmagyarázni. Tanulmányomban egy ilyen helyzetet vizsgálok, mely egy témakörré
csoportosulnak: a hit. Ha az ókori emberek életképét akarjuk vizsgálni, tanulmányozni,
elengedhetetlenűl abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a hétköznapjaikat a vallás határozza
meg. Minden emberi cselekedetnek egy felsőbb természetfeletti hatalmat tulajdonítanak.
Félelemben élnek, de tudják, de hiszik, hogy minden az istenek kezébe van, s beletörődést,
elfogadást nyernek.
E tanulmány a palmyr népek hitvilági,- szertartási,- különböző ritusok, titkos
szeretartások köré csoportosul. Célom az volt, hogy megtudjam, hogy a palmyr népek
Porolissumon, milyen mértékbe vették át más népek szokásait, isteneit, ezek atributumait, a
vallási szertartásokat azaz, hogy milyen mértékbe ment végbe a szinkretizmus e római
városban. A porolissumi régészeti leletek tanulmányozásához elengedhetetlenűl fontosnak
tartottam, hogy először betekíntést nyerjek arról a városról, ahonnan a palmyr katonák, s ezek
családjuk Dáciába érkeztek: ez a város Palmyra.
Mindkét várost párhuzamosan vizsgáltam, különböző témákra lebontva, hogy jobban
kiemeljem, melyek azok a tardicionális szokások, melyek a palmyraiak rendelkeztek, s
melyek azok, melyeket az itt létük során (Porolissumon) vették át a rómaiaktól.
Palmyr városának népe Baál-t tisztelte, mely nem csupán Palmyra legfőbb istene, hanem a
legelterjetebb is egyben az egész tartományban.
Baál kultuszának vizsgálata a római Dáciában tulajdonképpen négy várost ölel fel,
ahol palmyr csapatok állomásoztak: Apulum, Ulpia Traiana Sarmisegetusa, Tibiscum,
Porolissum. Ez utóbbi kettő a palmyr csapatok igen jelentős székhelyeként ismert.
Tanulmányom csupán egyetlen római városra tér ki, s ez pedig Porolissum.
Palmyrában és Porolissumon élő palmyr népek tanulmányozása után, egy átfogó képet
szeretnék nyújtani e nép szokásairól, hitvilágáról, tulajdonképpen arról, ahogy élték napjaikat,
s ami befolyásolta, meghatározta életüket.
3
Vallás és művészet
Az ókori hitvilág tanulmányozásában, minden ezt kutató régész, történész számára
egyre világosabbá válik a vallás és a művészet közötti kapcsolat. Itt azonban felmerűl az a
kérdés, hogy tulajdonképpen milyen kapcsolatrendszeről is beszélünk. A művészet az, ami alá
van rendelve a vallásnak? A művészet az, ami közvetett kapcsolatba a vallástól függ? Vagy
esetleg épp fordítva? Ezek a kérdések foglalkoztattak e témakörön belül, s amelyekre
szeretnék válaszokat adni.
E. Faure erre nézve a következőket mondja: „nem a vallás teremti meg a művészetet, hanem
pont ellenkezőleg; a művészet az, ami megteremti a vallást, felépítí, s dicsőséges öltözetbe az
ember elé helyezi”.1 Teljesen igaz, hogy a művészet hozzá járul a valláshoz, közelebb hozza
az embereket a különböző ábrázolásokon keresztül (amit később észre is vehetünk), de akkor
itt az a kérdés merűl fel, hogy művészet nélkül nem lenne vallás? Hát ez a tézis egy kicsit
túlozva van, hiszen a hitvilág nem a művészet által született, hanem az emberek saját maguk
szükségére teremtették meg a saját vallásukat.
A vallás egy tág fogalom, amelyből a művészet nincs kizárva, sőt minteg
segítőeszközként jelenik meg az ember és az istenek között. Ugyan miért is segítőeszköz? A
vallás tanulmányozásába először is abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az elengedhetetlen
faktor itt az ember, aki „megteremti” a maga vallását, s mégis vallás az, ami meghatározza a
hétköznapi ember életét. Az emberek azok, akik megalkotják a saját isteneiket, akiket tisztelni
akarnak, s mégis ők azok, akik félnek töllük, félnek a haragjaiktól, s igyekeznek mindent ugy
tenni, ahogy a pap kultuszai parancsolják az isteni jelek által.
A félelem egy hétköznapi érzés volt. Lucretius emlití meg, hogy az emberek sietnek áldozatot
hozni, amint félelembe érzik magukat, ha bizonytalanság fogja el őket. Olykor maguk az
istenek kérik a tradicionális rítusok betöltését. Herodotosz azon a véleményen van, hogy a
földön minden egy előzetes terv szerint történik, s melynek célja rejtve van az emberek előtt.
Az istenek szemébe minden emberi cselekedet meg van ítélve.2 Ezért az emberek e tervnek
kell alá vessék magukat, elfogadván, hogy minden cselekedet az istenek akaratának felel meg,
melynek nem szabad ellenállni, különben az isteni haragot zúdítaná fejére, melyet emberi erő
természeténél fogva nem tudná elviselni. Az ókori ember tudja, hogy nem állhat ellen az
isteni hatalomnak, ennek akaratának. Az isteneket első szám, harmadik személyébe szólítják 1 Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universitara Clujeana, Cluj-Napoca, 1984, p. 122. 2 Emil Condurachi: Curs de istorie a orientului antic. Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti, 1980, p. 21.
4
meg, mind aki meghallgatja a neki intézet imádságokat, fohászokat. Az istenek gondoskodása
(melyet ők maguk kikövetelnek) mint az evés, ivás hétköznapi műveletnek számított, melyet a
kultusz papjai sacerdo-tok végeztek.
A művészeti alkotások a különböző érzelmi kifejezések megnyilvánulási formája azaz, hogy
milyen érzelmeket táplálnak az istenek a hétköznapi emberben. Van-e ilyenkor valamilyen
jellegű kapcsolat a vallási üzenet és csodás, esztétikus formában megjelenő istenség között? A
megszentelés által képek értékeket kapnak. Ily módon a nem „gyönyörű” esztétikus művek is
értékekkel vannak felruházva. Az ókorban élő emberek meg vannak győződve arról, hogy egy
fentről való inditás által a kijelölt személy megfelelően alkotja meg a művét attól eltekintve,
hogy esztétikai szempontból az éppen ábrázolt isten visszakapja-e az arcmását az alkotas
befejezése után.
Gh. Clera írja, hogy a legtökéletesebb, s leggazdagabb kép előnybe, privilégiumba részesül,
főleg ha az ábrázoláson, épp eg fiatal, szép istennő jelenik meg. Az ilyen alkotások nagy
mértékbe befolyásolják nem feltétlenűl a hitet, hanem az emberi érzésnek egy másik
formáját.3 E. Faure hozzáteszi, hogy azok a szép, esztétikai ábrázolások, melyeken az
istennők mesztelenűl jelennek meg, azok valójában a Nőt jelenitík meg. Határozottan kifejti,
hogy a legmagasabb, fenköltebb érzés nem egyenlő, s nem fér össze a legtisztább hitű érzési
kifejezéssel a nép részéről.4 Pliniu- tól olvashatjuk, hogy Praxitele által formált Aphrodité
szobra, mely Cnidos templomába található még távolról sem vallási érzületet keltet az
emberek körébe, sokkal inkább az erotika elindulás útjám ált. ( 2: 1 ábra ) Ezért is sok kutató
azon a véleményen van, hogy az antikvitásban csak részlegesen mondhatjuk, hogy a vallás az
emberek számára mindig szem előtt tartotta az esztétikai szükségleteket, csupá a hitvilági
életben. Valójában ezeket az esztétikai szükségleteket, az ókori ember jól a saját hasznára
tudta fordítani a vallás keretén belül.
A képek álatl az istenek megtisztelve érzik magukat, ám nem kell elfelejtenünk, hogy ők
azok, akik az ihletést adták a művész kezébe. Egy egész életkört ábrázol e példa, mely minden
ugyan oda kerül vissza ahonnan elindult. A hétkönapi ember mindezeket nagyon jól tudja,
hiszen saját maga alkotása, melyet mégis egy felsőbb hatalom kezébe helyez, mégis belemegy
úgymond ebbe a „játékba” mely saját maga készített elő. Mindez azt bizonyítja, hogy
szükségük volt erre, szükségük volt, hogy hidjenek, s a halálon tuli élet, vagy halál is ebből a
szükségletből születik meg. Hogy létezik valami a halálon túl, s az érett gyümölcsött az hozza
3 Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universită Clujeană, Cluj-Napoca, 1984. p. 138. 4 Ibidem.
5
meg, ahogyan visszonyulnak az isteneikhez. Az emberek sokszor tudatlanok, tehetlenek a
természet erőivel, védtelenk az állatokkal szemben.
Amint láthatuk a művészet nem kizárólag a vallásért született meg (s vallás sem a
művészetért), csupán részben függ tőle, inkább részben egészítí ki. Nem a művészet
teremtette meg a vallást, csupán részben felhasználta, hogy különböző emberi érzéseket
keltsen fel. Egyfelől egymásra vannak utalva, de másfelől két különböző úton járnak; az
emberi érzés kötti össze őket, s ugyanakkor az érzések milyensége is választja el egymástól.
Egy dolog ami biztos: az ókori ember életébe mint a vallás, mint a művészet jelen volt, s
hatással birt ezek érzéseire.
6
A mítoszok világa – Baál „útja”
Egy olyan vallásban, ahonnan hiányzik a dogma, s a szent könyvek, a hitet a
mítoszokban, s a különböző szertartásokba kell keresnünk.
Az istenek és istennők, s a róluk szóló mítoszok a világ minden táján, minden nép
képzeletébe megszületik, ahol az emberek kisebb-nagyobbtörzsekbe szerveződve léte
fentartásáért küzdött, s e küzdelem sorrán kisérletet tett arra, hogy a termézet erőit a maga
szolgálatára kényszerítse.
A különböző népeknél a mítoszok egyezését a bennük tűkröződő természeti, vagy társadalmi
valóság azonoságga magyarázza. Magától értetődő, hogy a természeti valóság az, amit a
mítosz kifejez.
Minden nép a saját mítoszában élt, s hit. Olykor még ezeket át is alakította tetszése szerint, sőt
ki is bővitette, úgymond még egy lépcsőfokkal fentébb emelte ama nagy magaslathoz a saját
istene hatalmaságát, melyhez fogható nincs.
A vallási és mitológiai ismeretség az, ami irányítja cselekedeteikt az istenek felé. Egy
olyan világba éltek, melyben a mítosz, a vallási rítus, babonás cselekmény jelen volt, s
meghatározta életvitelűket. Tulajdonképpen saját maguk által teremtett hitvilágról van szó.
Nagyon keveset tudunk a tanulás, általános tudás átadásáról. Tulajdonképpen a
hétköznapi ember számára ez nem is létfontosgú. Régészeti leletek arra mutatnak rá, hogy a
katonák önkéntesen tanulták meg a római abc-t, ahogy számolni is. Magasabb funkciót
betöltő vezető olykor még a szolgáját is kötelezte, hogy minimális átlagos műveltséggel
rendelkezzen, hogy különböző szolgálatokba befoghassa. Olykor az ilyen szolgák szebben
írtak, mint uraik. Sokszor meg lehet különböztetni egy katona és egy scribus írását, mivel az
utóbbi érthető módon, és szebben foglalta egybe az adott szöveget. A hétköznapi emberek
sorába sorába ez a hajlam már nem volt meg. A tudás apáról fiurra terjdt át.
A mítoszok minden gyerek figyelmét felkelti, s nem kizárt, hogy a szülők messeszerűn
mondták el germekeiknek az istenűk történetét, hatalmaságait, olykor félelmet kelltve bennük,
ami az istenek tiszteletére vezetné őket.
Amint már az előző fejezetekben is említettem a palmyr népek legfőbb istene Baál
volt. ( 3: 1 ábra ). Baál mítosza a felemelkedés lehetőségét, a rossz feletti győzedelmet, a
bőséges évek megvalósítását öleli fel.
7
A kánaáni mitológia szerint Baál „útja” távolról sem könnyű de szükséges.5 A Panteon
főnökje a leghatalmassabb isten, aki az istenek és az emberek atya egyidőben: Ő ( első szám,
harmadik szeméyként jelenik meg), kinek két felesége van: Aşert és Anat, ám Baál mindketőtt
elveszi apjától. Ez egy felsőbb lépcsőfokra való haladást jelentet, mely nem épp tiszetséges
módon történt. Baál és társai megtámdják Ő-t , a palotájában megkötözik, s kényszerítík, hogy
menjen a világ közepére. Ő sír és kéri a tengerek segítségét (az ókorban, amint a mítoszból is
kiderűl a világ vége, s ezen tuli életet egy folyó, tenger határolt). Yam, a tenger istene ezt ezt
meghallja, enyhití szomját, minnekután az aküldeése jutott neki, hogy meg kell küzdjön
Baállal. Baál legyőzi, s ennek fényében a többi istenek egy palotát építnek a dicsőségére. A
palota befejezése után tudja, hogy meg kell küzdjön Mot-tal, a halál istenével. Mot a tudatára
adja, hogy miután megölte Yam-ot itt az ideje, hogy ő is leszáljon asötétség birodalmába. Itt
összes erejét elveszítette, s elsődleges formályába jelenik meg: bika. Anat elmelyen, hogy
megkeresse férje, s testvére holttestét. Miután megtalálta a válára veszi s elindul vele észak
felé. Az ún. „temetkezési banketre” 10-esével öli meg az áldozatnak szánt állatokat, miután
elindul, hogy megöllje férje gyilkosát. Hét év után Baál és Mot újra megküzdenek egymással.
Ekkor Mot a halál istene az aki veszit, s aláveti magát Baál akaratának elismervén
fenhatóságát az Ég és a Föld felett, Yam továbbra is a tenger istene lehet, s Mot a halál isten.
A hét év a mitológiában a hét bőséges évet (ha Baál kerül ki győztesen a küzdelem során),
vagy pedig a szárazság éveit (abban az esteben, ha Mot megöli Baált) szimbolizálják.
Baál ezáltal az istenek királya lett, s a 14. században kultusza eltejedt Egyiptom földjén is, s
az egész területen. ( 3: 2 ábra ).
A mítoszok az emberek alkotása révén jött létre, mely egyértelmű szükségszerűségre
utal. A mítosz az, ami meghatározza a hitvilágukat, s amelyhez visszonyítva élik a
mindennapjaikat.
5 Mircea Eliade: Istoria credinţelor şi ideilor religioase. Editura Univers Enciclopedic. Bucuresti, 2003.
8
Szinkretizmus meghatározása
A szinkretízmus tanulmányozásában két folyamatot kell megkülönböztetnünk:
assziciációs, és asszimilációs szinkretizmus.6
A szinkretizmus egy adott területen több kultuszok, több trdicionális jelenlétét feltételezi.
A szinkretizmus egy olyan folyamat, mely sorrán egy np kiegészítí saját istene
kultuszát, saját szokását látván a környező népek hivilágát.
Legfőbb római isten Iuppiter, mindenhol imádva, tisztelve volt, ahol a római hatalom terett
hódítot. Porolissumon a Dolichenus jelzővel jelenik meg (Baál Doliche-Commagena-
városból, szinkretizálva a római istennel, Iuppiterrel), mintegy asszociációs eredményként egy
Syria provinciában lévő Baál istennel7, mely legelterjetebb volt a katonák körébe.
A hagyományos vallási integrációra való törekvés ahozz vezetet, hogy a népek a saját
isteneiket összehasonlítsák a környezetükbe lévő azonos istenekkel.8
6 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. 7 Acta Musei Porolissensis. Cap. VIII. Muzeul de istorie si arta Zalău. Zaláu 1977. p. 211-218. 8 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. p. 80.
9
Keleti kultuszok
Ovidiu Ţentea e téma elindulásában felteszi azt a kérdést, hogy valóban itt voltak a
szír, palmyr katonák, melyek által megjelenhetet a keleti vallás, a keleti kultusz a Dácia
Privinciában?9 (amint már a bevezető fejezetben is érintettem csupán négy római városról
beszélhetünk a Dáciai provinciában, ahol a szír, s palmyr csapatok állomásoztak, s ezek:
Apulum, Ulpia Traian Sarmisegetusa, Tibiscum, s persze Porolissum)
A keleti kultuszok eg gyorsabb folymatba tejednek, mint bármelyik más kultusz. D.
Daicoviciu megfigyeli, hogy azok, akik a keleti istenségeknek hódolnak, nem feltétlenűl kelei
népek10, s nem is feltétlenűl (de ez már ritkábban fordul elő) a keleti népek által került e
terűletre.
Ugyan vajon miért ez a nagy siker Dáciába? A keleti kultuszok, mi okból leltek itt biztos
talajra? A nagy ceremóniák megrendezése, a titkos szertartások mindenki figyelmét felkelti, s
olyan vallási átéléseket nyújtanak, melyekt a tradicionális római kultuszok elvetnek.
Azt a tényt sem kell elfelejtenünk, hogy Dácia a vallások terén legszabadabb terűletkét tartják
számon: mindenki szabadon gyakorolhata vallását, amikor, s ahogyan a nép akarta, s ahogyan
az istenek megkívánták.
A legelterjetebb isten Dáciában Iupiter volt, legtöbbször Iuppiter Optimus Maximus
néven (min Olympos első istene) találhatunk felíratokata provincián belül különböző
terűleteken.
Doliche városában imádott isten, a teljes birodalman belűl elterjedt volt, elsősorban a katonák
körében Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus néven. Először a villám istene, aztán az
erőség és a harc, s végűl mindezek erények elvezettek oda, hogy ő lett a katonák istene.
Elsősorban kereskedők és katonák révén terjedt el a birodalom különböző részein.11
9 Ovidiu Ţentea: p. 166. 10 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 369. 11 Ibidem, p. 369-370.
10
Palmyra és Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő
kapocs”
A világ 10 elfeledett városa közül ott ál mendegy ötödik helyen Palmyra (Szíria): a
„sivatag menyasszonya”.
Palmyra az ókorban a központi Szíria egyik kisvárosa volt. A szír sivatag és a karaván utak,
Damaszkus (215 km) és eufrátesz (120 km) között feküdt. A „sivatag menyasszonyaként”
nevezett város fontos karavánmegálló volt a sivatag miatt, ezért rengeteg kereskedő
megfordult a városban. A legkorábbi dokumentumban a város neve Tadmor volt (olvasható
egy babilóni táblán). Az első század közepén Palmyra egy gazdag és elegáns város volt. ( 6: 1
ábra )
Tadmort a héber Biblia is megemlítí (Krónikák második könyve 8:4) egy sivatagi városként,
melyet Salamon király fia, Dávid építtetett.
Fontos kereskedelmi útvonallá vált terűleti fekvésének köszönhetően: Perzsia, India, Kína és a
Római Birodalom kereskedői fordultak meg itt.
Caracalla, római császár, colonia rangjává emeli fel a várost. A colonia címet a palmyraiak
aligha sokra tartották.
Palmyra a Római Birodalom tartománya lesz. Mivel sivatag választotta el mind Szíriától,
mind a parthus birodalomtól meglehetősen függetlennek érezte magát mindkétt állammal
szemben, s ezért igencsak jelentős önállósággal rendelkezett. Íly módon a rómaiak
célírányosnak tartották, ha a város autonómiáját nem tapossák el teljesen,12 s így a központi
hatalom kénytelen volt tekintettel lenni a helyi törvényekre és szokásokra.
A szíriai városok közigazgatási közigazgatái szervezetét csak a felíratok alapján ismerhetjük,
s azok pedig csak részleges, esetleges anyagot szolgáltatnak. Ezekből az anyagokból arra
lehet következtetni, hogy Szíría városaiban ugyanazok a magisztraturák voltak, mint a többi
keleti provinciákban. ( 6: 2 ábra ).
A „becsvágyó” Zenóbia függetlenítení akarta Palmyrát Rómától, sőt uralmát Egyiptomra is
kiterjeszteni. Önállósította magát, gyermekét imperatorori cimmel ruházta fel, és
meghódította a római közel – kelet terűleténk nagyobb arányát, Egyiptom egy részét is
beleértve.13
12 A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. p. 180-199. 13 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 8.
11
Északon a Boszporusig jutottak a palmyrai hadak. Miután hatalmát bíztosítototta, Aurelianus
császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost, s így
elkezdődött az elnéptelenedés útja Palmyrában.
A város romjait 1616-1621 között fedezte fel Pietro della Valle, olasz utazó.14
A címben megfogalmazó összekötő kapocs a két telepűlés között természetesen a
palmyr népek. Ez a népcsoport sémiták voltak, nyelvűk a sémi nyelvhez tartozó arameus
egyik nyelvjárása, rokon a szír nyelvvel. Porolissumon a palmyrok temetkezési síremlékei
latin elíratokat tartalmaz, kevés benne a palmyr szöveg. Ez magyarázható azzal a ténnyel is,
hogy a latin nyelv volt a hivatalos Dáciában, s nem csupán itt, s talán úgy látták jónak, hogy a
„világ” hivatalos nyelvéhez alkalmaszkodjanak. Ez nem feltétlnűl azt jelenti, hogy lemondtak
volna a nyelvűkről. S ha mégis, akkor az a kérdés tevődne fel, hogy miért pont erről mikor
minden másban igyekeztek minnél jobban hűségesnek maradni szokásaikhoz. Talán a nyelv
nem tartalmazott olyan értékeket mint a XIX-ik század. Hát az bíztos, hogy nem, de akkor az
a kérdésáll fen, hogy milyen értékekket helyeztek bele, esetleg ha helyeztek, s milyn
jelentőséggel bírt a nép számára. Ezek olyan kérdések, melyeket homly fedi. Sokat lehetne
ezekről filozófálgatni, mélyebb forráskutatásokba merűlni, de témámhoz hűen szeretnék itt
megállni, s annál a ténynél maradni, hogy alkalmaszkodásuk révén elfogadták a latin nyelvet,
s valamilyen szinten terett engedtek Porolissumon végbement romanizációnak.
Porolissum (Mojgrád) a mostani Zilah városától kb.20 km-re fekvő római telepűlés
volt. A Meszes kapujánál fekvő város, jól ki uta használni terűleti helyzetét úgy
kereskedelmi, mint stratégiai szempontból is. Régészeti leletekben igen gazdag, de
felíratokban, s különösen azokba, melyek a város adminisztrációjáról szolnak sajnos eléggé
szegényesek.15 ( 8: 3 ábra )
A palmyr katonák Porolissum terűletére érkezésűk idelyét még homály fedi. Hadrianus (117-
138) esetleg, ami kevésbbé valószínűbb Antoninus Pius (138- 161) idelyébe jelentek meg.
Hadrianus a iazigokkal folytatot harc következtében segédcsapatokat hozott Porolissumra,
melyek közül „palmyreni sagittarii” is ott volt „szabálytalan csapatok” formályában ahoz,
hogy egy bíztosabb védelmet nyújtsanak a városnak.16 Ezeket a csapatokat „numeri”-nek
nevezték. Antoninus Pius a béke megőrzése és a jó adminisztráció érdekébe továbbra is hű
maradt Hadrianus külpolitikai programjának.
14 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 9. 15 Radu Ardevan: Viaţa municipală ín Dacia Romană. Editura Mirton. Timişoara, 1998. p. 51-52. 16 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 208.
12
Először szír, s aztán palmyr csapatok kerültek Porolissumra. E csapatok külön nemzetként
vannak számon tartva.17 Veterán módjára éltek, közösen szervezkedtek, s saját maguk
dolgoztak, legtöbben mint kereskedők a megélhetsűk fenntartásának érdkében.18 25 évi
katonai szolgálat után megkapták a „civitatis” és a „conubium”, azaz a római
állampolgárságot, s a jogot a legitim házzasságra. Ezáltal a katonák feleségei is elnyerték az
állampolgárságot.19 Nicolae Gudea észreveszi a szír, s palmyr katonák állandóságát
Porolissumon, melyek a katonai szolgálatba, és kereskedelemben játszottak fontos szerepet.20
A Numerus Palmyrenorus létrejöttét nem tudjuk pontosan. Lehetséges, hogy a „palmyrenii
sagittarii ex syria” Hadrianus alatt megjelenő szabálytalan segédcsapatokból keletkezett. I. I.
Russu véleménye szerint Antoninus Pius alatt jött létre.21 Amint már fentébb is említettem
Antoninus Pius a béke megőrzésére törekedett, elsődleges feladata a város megszilárdítása
volt. Ily formában nem kizásrt, hogy a szabálytalan segédcsapatokak reguláris csapatokká
formált. Palmyrenorum Porolissensium, egy késői alakulat (előzetesen ismert
Thesszalonikában egy görög felíraton), mely vagy maga Porolissumon, vagy pedig Dácia
Porolissensis környékén található.22 A Numerus Palmyrenorum Porolissensium jelenlétét
Porolissumon 3 felírat igazolja:23
1. az első a Baál templomának felépítéséről van szó, amely Caracalla idelyébe történt
2. val (eriu) Them (us) „decurio minicipii” valószínű egy veterán volt a palmyrai
seregből
3. Herennia Etruscilla császárnőnek felajánlottak egy oltárt a n (umerus) Pal
(myrenorum) Porol (issensium) sag (ittariorim) c (ivium) R (omanorum).
Egy másik régészeti bizonyiték a pecsétek jelenléte akkár NPP (numerus Palmyrenorum
Porolissensium), akkár NP (numerus Palmyrenorum). A meglévő adatokból még nehéz
meghatározni, hogy melyek azok a katonai egységek, melyek álladóan Porolissumon
tartózkodtak, s milyen priódusban. Az biztos, hogy garnizonákban aludtak, s részt vettek
akkár különböző építkezésekben, akkár katonai szolgálatokban, akkár mint önkéntes
kereskedők.24
17 Eduard Nemeth: Palmyrenii si sirienii. Funeraria Daco-Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2003. 18 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 199. 19 Ovidiu Ţentea: p.10. 20 Ibidem, p. 23. 21 Acta Musei Porolissensis. Cap. XIIII. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1989, p.174-175. 22 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2117. p. 206. 23 Ovidiu Ţentea, p. 132. 24 Acta Musei Porolissensis. Cap. XIIII. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1989, p. 176.
13
Dáciában a katonai diplomák személyes iratok voltak, s ugyanakkor első ranú
dokumentumok, mely a régészek számára elsődleges, s a legbíztosab forrának tekintendő,
mivl az ilyen jellegű dokumnetum a katonák neveit tartalmazza. Amint már említettem
személyes dokumentumok, de amelyek bírói, szociális-gazdassági és politikai fundamentális
jeleggel bírt. Két diploma létezik, mely a palmyr katonák jelenlétét, s fontossági funkcióit
bizonyítja (lásd a katalógusban...).
A segédcsapatok megjelenését Porolissumon, ám az teljes Dáciában is, úgy kell
elképzelnünk, hogy „fogták szép” a családjukat, az összes vagyonukat, a szolgáikat, és
mindenüket amilyük volt. Elhagyván városukat (Palmyra) mai kifejezéssel élve mindenestől
együtt eljöttek Porolissumra.
A hitét, a vallását, a szokását minden egyes palmyr katona magával hozta, ahol itt,
Porolissumon, „elűltette” s tovább fejlesztette, hozzáadván azokat a kultuszokat, melyek az
itteni többé – kevésbbé a hivatalos vallást alkották. Dácia, s ezen belül Porolissum ilyen téren
egy nyitott mező volt.
14
A palmyr istenségek csoportja
Mint már az előző fejezetekben említettem a palmyr népek legfőbb istene Baál volt.
Az I-II században Baál a palmyr háromság élén ált: Baál az ég istene, Iarhibol a napisten, s
Aglibol a hold istene. ( 7: 1 ábra ) Baál elsődleges formája, mint ahogy az a mítoszból is
kiderült bika. Baál görög néven Belus, első a palmyr panteon istenségek közül,
keletkezésének erdete Babilon. A palmyrok legfőbb istennek, az univerzum urának, az ég és
föld megteremtőjének teintik. Zeusszal (görögöknél), de legfőképpen Iuppiterrel (rómaiaknál)
volt azonosítva. A három istenség az ábrázolásokon fiatal istenként jelennek meg, legtöbbször
katonai ruhában és felfegyverkezve vannak.25
Egy görög felírat, mely Ba’ allshamín szentélyéből kerűlt elő, elénk tárja, hogy melyek azok a
szentélyek, melyek a négy törzshöz tartoznak, s ugyanakkor, melyek azok a törzsek is:26
Zeusz szentélye (Ba’ alshamin temploma), „szent kert” (Aglibol és Malakbel temploma, a
felíratok mint „szent testvér”-ként említík), Ares szentélye (az arab Arsu isten temploma) és
Artagatis istennő szentélye. D. Schlumberger azon a véleményen van, hogy ez a négy törzs
az, amely Oalmyra városát megalapította. Lucinda Dirven szerint e négy törzs nem a város
alapító törzse, hanem Neró császár idelyében jött létre mesterségesen, mikor a császár
felosztotta a várost négy negyedre.
A damaszkusi Baál, a héliopolisi Hadadot, a dolichei Baált, a rómaiak tiszteletben részesítik,
mint Iuppiter Damascenus, Iuppiter Héliopolitanus, s Iuppiter Dolichenus néven.
A zsidó Bibliában, az ótestamentumban, Baál a villám istene nevet viseli, mintegy olyan
isten, aki felhőkön kersztűl vándorol.
Baaltis sémi sitennő, Baál felesége, a kánaáni népeknél is tiszteletben részesült, akárcsak Baál
(a Biblia ezt baálványimádásnak nevezzi, s a kánaánitk vallását erkölcsi elhajlásnak tekinti).
Némelyek Baaltist Aphroditénak nevezzik, s azt mondják, hogy szentélyében az Adonis
misztériumait szokták ünnepelni. Plutarchos Izis-el azonosítja Baaltist, ami onnan
mgyarázható, hogy az ő korában az Izis-kultuszt a Baaltiséval összekeverték. Baaltis
névjelentése „úrnőm”, „hölgyem”. Egy önálló istennő lett, az emberek és istenek anyjaként
van elismerve.
Baal Hamon, pun isten, mely rengteg felíraton szerepelt Carthagena-ban. Palmyrában egy
templomot építettek a tiszteletére, a város legmgasabb térségében, s a szeptemberi-októberi
25 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. p. 171. 26 Ibidem, p. 167
15
hónapokban ünnepségeket rndeztek a tiszteletére.27 A mitológiai Ő egyik formája, mely a
kánaáni panteon legfelsőbb istene.
Dii patrii, az „ősi istenségk” közé tartozik Malagbel, et Bebella Hamon, et Benefal, et
Manavat.28
Malakbel a legnagyobb popularítssal rendlkezett a palmyrok körébn. Keletkezési helye
Babilon, ahonnan kivált Baál. Napistenként tartották számon, imádták és tiszteletbe tartották.
Az egyik műemléken Aglibol és Malakbel kezet fogva vannak megjelenítve, amely ahoz az
értelmezéshez vezetne, hogy a két istenség között valami féle szövetség létezett.29
A palmyr katonák összehasonlítják isteneiket a kollégiáikkal, vonásaikat aláhuzván, s
távol a hazájukól is s dolgok azt bizonyítják, hogy megtartják azt ami „nemzeti”, ami közös a
taljes palmyr népknél.30
27 Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enţiclopedică, bucuresti, 1981. 28 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 371. 29 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005, p. 172. 30 Ovidiu Ţentea: p. 168-169.
16
A szent helyek
A vallási építészet templomok, s más szent helyek által mutatkoznak meg. Ott, ahol a
vallás határozza meg az ember életét kell léteznie egy templomnak is. A templom fontoságga
abban is megmutatkozik, hogy egy pódiumra van építva, mindenképp magasabb legyen az őt
körülvevő helyiségtől. Ugyan is miért? Ez is azt bizonyítja, hogy a benne lakozó istenség, a
minden felett áll, s mintegy elismerésként, tiszteletből területként is egy magasabb helyet
szántak neki. A templom belseje nem volt megvilágítva, s amennyi fény bekerült, az az
ablakon, s az ajtón keresztül hatolt be, s az is csak reggel, mivel kelet felé volt az ajtó
bejárata.31
Minden egyes nép a templomot egy szent helynek tekintette, egy olyan hely, ahol közvetlen
kapcsolatba kerülnk az istenek világával. A templom jelentősége abban áll, hogy lehetőséget
ad e két világ között való kommunikálására. Ugyanakkor a templom egy találkozási hely, ami
létrejöhet az ég, a öld, s a föld alatti „terűletek” között.
A templom az istenek háza, szent és sérthetetlen, ám az ember szemszögéből ambiciót
eredményez a különböző vallási cselekedetek, s érzések révén.32 Az ember saját magáért teszi
mindezt, minnél „szenvedélyesebb” vallási érzületet szertne átérezni, vagy az istenek kegyébe
szeretne beférkőzni, vagy esetleg mivel félelem uralkodik benne tiszteletét szeretné kifejezni
az istenek felé. Bármi is az oka, az ember mindezt önmagáért teszi.
A templomok nem csupán a fentebb említett jelentőségekben bővölködnek. Rengeteg
ajándékokat, áldozatokat vittek a templomban, mivel az egyedüli hely, mely ezek
megmaradását biztosította. Az áldozathozás egy megszokot szokás, melyet az isteneknek
ajálnak fel, de még gyakoribb volt az istenek és az emberek között, az a tézis, hogy
„ajándékot hoztam ajándék fejében”. Az áldozathozzás legtöbbször egy meghatározott céllal
történik: háború esetén a saját életűk megmaradása céljából, szülés estén az anya és a
gyermek jólétéből, vagy sokszor egy szerelem beteljesűlése, az ilettő személy ugyanolyan
érzelmi visszonyulásának érdekébe hozhatnak áldozatokat.
A templomban tízesével, százasával gyűltek az ajándékok, főleg egy – egy olyan vész estén,
amely az egész nép sorsát érinttte. Miután betelt a templomban az ajándékoknak szentelt hely,
a sacerdo- t testűlet egy szelekciót végzet. A legértékesebb ajándékokat megőrízték a
templomban, a többiek pedig egy előre elrendezett helyre kerűltek, mely a teplom közelébe
31 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 350. 32 Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universită Clujeană, Cluj-Napoca, 1984. p. 105-106.
17
volt, s az isteni birtokhoz tartozott továbbra is. Az ilyen hely egy kisebb kút, esetleg egy
nagyobb gödröcske volt, mely a föld tuladonába állott. Ezek is meg voltak védve attól a
veszéltől, hogy kereskedelmi tátgyávvá válljanak, akkárcsak ami a templom belsejébe maradt
továbbra is. Ily módon nem csupán a templom szent és sérthetetlen, hanem mindaz, ami benne
van, vagy esetleg ami hozzá tartozik.
A templomnak volt egy külön személyzete, akiknek a feladatuk az ajándékok feljegzése, ezek
felügyelése, s vígyázása is az ő hatáskörükba tartozott. Meggyőződésem van afelől, bár
régészeti bizonyítékom nincs, hogy ezek a személyek különböző „megtisztulási”
szertartásokon kellett, hogy részt vegyenek, mégha cupán a templom adminisztratív feladatait
látták el.
Palmyra legmonumentálisabb emléke a Baál-szentély volt, ( 8: 1 ábra ) amely két
részből áll: 205 x 210 m négyzet alakú udvarból, s ennek közepén elhelyeszkedő cellából. Az
ósemita hagyományoknak megefelelően magaslatra épűlt. A szentély udvarába
kapuépítményen, úgynevezet propülaián keresztűl lehetet bejutni. Szőllőindákból álló
gazdag növényi ornamentikájú ( 8: 2 ábra ) kapuzat díszíti. Ez az ornamentika Palmyra
építészeti dekorációjára rendkivűl jellemző. Az északi fülkébe ált a palmyrai sitenház szobra:
Baál, Iarhibol, Aglibol. A déli fülkébe feltételezhetően Baál hordozható szobrát helyezték el,
melyet körmeneteken a szentély körül vittek.33 A templom díszítése a következő képekből
tevődött össze: az egyik domborművön kis tabernaculumot (oltárszekrény, melybe a szent
dolgokat helyezték el) vívő teve és elfátyolozott lepő asszony alakok láthatók; egy másik
relief két parthus ruházatu imádkozó figurát (pikkelyes páncél- állítolag fehér hun törzsek
ruházata 34) és a római páncélt viselő Mlakbel istent, a harmadik pdig a palmyrai istentriászt
ábrázolja.35
Amint látható sok időbe telhetet e templom flépítése, nagyon kölcséges is egyben, s sok
munkát igényel. Ily szempontból mondhatjuk, hogy a palmyr népe áldozathozásre is készen
voltak, hogy egy templomot építsenek, melyet felajálhatják a saját istenűknek ezáltal is
kifejezvén tiszteletűket.
Említve volt, hogy a palmyr katonák Porolissumra való érkezésükkel hozzták
magukkal a családukat, szolgáikat, vagyonukat, de ugyanígy a szokásaikat, a vallási
szertartásokat, a saját isteneiket. Porolissumon nem találtak egy olyan leletet, mely
valamilyen formában Baál ábrázolását adná vissza. Csupán egyetlen tárgyi bizonyiték egy
33 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 17-18. 34 Aradi Éva: A hunok Indiábn-a hevtaliták története. Hun-idea kiadó, Budapest 2005. 35 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 19-20.
18
felírat. Tudniillik, mikor a palmyrok ide érkeztek csupá Liber Pater leéget templomát találták
(feljegyzések szerint kb. III században véletlenszerűen égett le). A palmyrok Caracalla idején
újraéítették, a saját kölcségeikből, melyet az istenűk tiszeletére ajálottak fel, Baálnak: „pro
salute imperatoris M. Aureli Antonini”, bizonyítja a teplom létezését, s azt, hogy ez a kultusz
hivatalos támogatásban részesült. Régészeti feltárások után a ma már jól ismert Iuppiter
Dolichenus templomáról van szó.36 ( 8: 3 ábra )
Az áldozati oltár általába a kőből készült lépcsők alján alján található.37
A teplom újjáépítésénél Bel a „deus patrius” jelzőt viselte Porolissumon, míg Tibiscum-on az
egyik felíraton a „deus patrius” jelző található. Ezcsak egyet jelenthet, s azt, hogy a palmyír
katonák, s ezek családja az ősi istenekhez fohászkodnak távol a hazájuktól is.38
A templom megallapításához három sacerdo-t jelenlétét igazolja afelirat: két személy
ugyanazon néven- M. Aurelius Flavius (lehetséges, hogy apa és fia), és egy M. Antoninus
Maximus.39
A porolissumi Iuppiter Dolichenus templomából igencsak gazdagon kerűltek elő a
régészeti anyagok. Ţentea megemlítí a tömérdek nyilhegyeket, melyek ajándékként voltak
oda téve ( estleg egy háboru utáni győzelem jeléűl és köszönetül )40. Al. V. Matei a
Porolissum Akták III kiadásában41 az esetleges Izis szobor és fia Horus jelenlété bizonyítja.
Mely Herpocrate – Horus –t igazolné, a kelti részen a belső és a külső fal között találták meg.
A másik bronzszobor Izis. A Nílus folyó felemelkedése időszakába ünnepelték. Tipikus
egyiptomi hajviselet, szépségével alárasztó, gyűlölettet, s fájdalmat súgárzó istennő
(gyászolás időszakát jellképezi). Al.v. matei kifejti, hogy ezek a tárgyak kereskedelem úján
kerűlhettek Porolissumra, s ajándékként volt a Baál templomába téve.
Ezek mellett pénzérmek, s nagyobb edények voltak rituális formába elhelyezve.
36 Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enţiclopedică, bucuresti, 1981. 37 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 350. 38 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005, p. 171. 39 Ibidem, p. 229. 41Acta Musei Porolissensis. Cap. III. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1979, p. 515-523.
19
A kultusz papjai
A kultusz papjai nem nevezték magukat egyszerűen sacerdotos- nak. Címűk hivatalos
jellegű volt. A felíratokon feltűntették a tisztség hivatalos megnevezéseit is. Egy – egy kisebb
közöség megbizásából gyakorolták a papi funkcióikat, s rátermetségűket nem jogi, vagyoni
alapon határozták meg, hanem a rítus ismerete, a zónoki, vagy jóstehetség megnyilatkozása
eredményeképpen.42
Ahogy a Bibliában is megírva találhatjuk a bálványoknak isteni hatalmat
tulajdonítottak, s a hívők állandóan követelték a jeleket. Az ókori papok biztonsága lénegében
attól függött, hogy milyen ügyesen tudtak csodákat tenni, s nemcsak azért, hogy a nép
igényeit kielégítsék, hanem hogy, féken tartsák az uralkodókat is, akik gyakorta féltékenyek
voltak a paokra, s alig várták, hogy valamilyen ürüggyel magukhoz ragadják az ő hatalmukat
is. Baál istent a főniciaiak és a filiszteusok tisztelték, s a Bibliában több helyen is olvashatunk
arról, hogy papjai mennyire igyekeztek csodákat tenni. Szó esik arról is, hogy milyen
következményekkel járt egy – egy sikertelen kísérlet. Kudarc esetén a papokat rendszerint
tömegesen mészárolták le, így nem csoda, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy
bálványuk látható jeleket adjon.
A legnagyobb babilóni bálványt Baálnak nevezték, s az izráeliták fogága idején az volt a
szokás, hog áldozatként minden este ételt és italt tettek a szobor elé. Aztán a templom kapuit
bezárták, s reggelre az áldozat eltűnt. A bálványnak igencsak jó étvágya volt, mert egy – egy
ékezéskor akkár negyven birkát, s hatvan bort fogyasztott el. A tény, hogy az étel reggelre
eltűnt, bizonyította bálványuk erejét. A módszerűket Dániel próféta leplezte le, aki
kijelentette, hogy Baálnak nincs semmiféle hatalma. A király meg akart bizonyosodni róla,
hogy az áldozatot valóban a bálvány fogyasztja el. Jelen volt az áldozat elhelyezésénél, aztán
lepecsételtette a templom kapuját, hogy éjjel senki se léphessen be. Reggelre az étel ismét
eltűnt, így a király bíztos volt benne, hogy Baálnak valóban hatalma van. Ám az előző
éjszakán Dániel megparancsolta, hogy szórjanak hamut a bálvány köré. A hamuban számtalan
lábnyom látszott, amire Dániel a király figyelmét is felhívta. A vizsgálat kiderítette, hogy a
lábnyomok egy titkos ajtóhoz vezetnek a templom falában, amelyeken át a papok családjukkal
együtt éjszakánként bejártak,a templomba. Minthogy Baálnak legalább 70 papja is volt,
42 Tóth István: Iuppiter Dolichénus –tanulmányok. Budapest, 1976. p. 44.
20
valamennyinek felesége, gyermeke könnyen elfogyaszthatták a hatalmas mennyiségű ételt. A
leleplezés Baál és a paok végét jelentette.43
Palmyrában a Baál szentélyet papi kollégium igazgatta. A papok fejfedőt „modius” -t
viseltek. Ezek gyakran rangjelzésként babérgallyal voltak díszítve. A papok rendezték az
áldozat bemutatása utáni lakomákat. Palmyra minden polgára a legnagyobb
megtiszteltetésnek tartotta, ha a Baál – papok kollégiuma által rendezett lakomákban részt
vehettek.44
Palmyrában székelő római helytartó magas állású személy volt, aki elnöke Zeusz – Bel papjai
által rendezett szent lakomáknak.45
A papok különböző funkciókat láttak el. Közvetítő szerepét töltötték be az istenek és
az emberek között. Céljuk a hívek megnyugtatása, s felhívása az istenek tiszteletére.
Mindenképp arra iparkodtak, hogy megmaradhassanak a funkcióban, s ezért amint láthattuk
mindent megettek.
43 Walter B. Gibson: Csodák könyve. Sport kiadó, Budapest, 1988. 44 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 19-20. 45 A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. p. 180-199.
21
A palmyrok temetkezései
A ránk maradt temetkezési műemlékek talán a legértékesebbek, s leghasznosabb
információkt tartalmaz a régész,-ókort kutató történész számára, ugyanis információkat adnak
az ókori hitvilágról (esetünkbe a palmyr népekről), a vallási szertartásokról.
Michelowski három fajta síremléket említt meg, amelyek Palmyrába léteztek. Időrendi
sorrendbe, ahogy Palmyra kezdett felvirágozni úgy fejlődtek a különböző emlékek is.46
Legrégebbi a magas, vagy torony alakú sírok, hellenízmus koráig nyulnak vissza. A tömbök
egyre szabályosabbak lettek, mig Kr. u. I század második felében a római épitészetben
általános opus quadratum má nem vállt. A tornyokban a monumentális bejárat vezet, melyet
óromzat vagy az elhunyt nevét hírdető szemöldöklő koronázott lépcsőkön lehet közeledni. A
falban a cubiculomok ban fekűdtek a halottak. Egy – egy toronyban 400 halott is elfért. A
cubiculomokat többnyire négyesével építették egymás fölé. A halott arcmásával domborművű
lapok zártak le. A sírépítmények jómodú családok bírtokába voltak, s gyakran előfordult,
hogy az elszegényedet családok eladták a sírépítményt.
Föld alatti atriumos ház formáját követő konstrukció, amelyben a sírtornyok egyes emeletein
körben helyezkedbek el a cubiculomok.
Palmyrában leggyakrabban előforduló sírépítményes tipus a T vagy a keresz alaprajzú puha
földalatti sziklákba vájt folyosó. Ezek az ún. hypogaeumok , ahol a föld alatti kamrák mindkét
oldalán egymás fölött sorakoznak a sziklákba vájt cubiculumok. Egyeseket terrakotta lapok
válsztanak el egymástól, s ezeken fekűdtek a halottak.
Porolissumon a temetkezési feliratok latin nyelven történtek átvevén a római modellt,
némelyeken kisebb palmyrai szöveg van (ez már ritkábban fodul ekő).47
A palmyrok egyik temetkezési formája az ún. „temetkezési medálok”48 ezek valamilyen
formában a halott arcmását adják vissza ( 10: 3 ábra), némelykor még az is megtörténhet,
hogy az egész család arcmásait találhatjuk a kőbe véset síremléken ( 10: 5 ábra ). A képken
láthatjuk, már amennyire, visszadják az eredeti külalakot, a palmyr népek kerek arcuak,
göndör, hullámos hajuk lehetet, bajuszt vagy szakált hordhattak, s római stílusú ruházatot
viseltek. ( 10: 4 ábra )
A síremlékeket, melyek Palmyrába találhatók palmyr – latin felíratok kísértek,
46 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 10-12. 47 Eduard Nemeth: Palmyrenii si sirienii. Funeraria Daco-Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2003. 48 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p 356.
22
szokásuk Porolissumon is megmutatkoztak a régészeti feltárások nyomán, megmaradván az
„ősi istenségek” mellett. Mindez azt bizonyítja, hogy a palmyr katonák és ezek családja
konzervatívabbak voltak a kultusz-s hitűk terén mint bármelyik más keleti nép, mely dácia
terűletére kerűlt. Visszatérve a nyelvi kérdéshez, láthatjuk, hogy már Palmyrába is a sírokon
megjelennek a latin felírások, s miutan római tartomány lesz, ott is a latint tették hivatalos
nyelvvé. Csupá arra szerettem volna most kitérni, hogy nyelvi okból nem állíthatjuk, hogy
mennyire volt konzervatívabb vagy sem ez a nép...mindenképp náluk lehet legjobban
kimutatni az ősi, erdeti szokásokat.
23
Összefoglalás
A történelemben minden kérdésre több válasz létezik. Nem tudjuk kategorizálni,
helyes, vagy helytelen katujákba besorolni. Minden a nézőtől, és a vizsgálótol, a kutatotól
függ.
E dolgozat megírásához több kutató véleményét, észrevételét figyelembe vettem
hozzáfűzvén saját meglatásomat a témával kapcsolatosan. Érdeklődési köröm, hogy lássam,
saját magam győződjek meg, miután áttanulmányoztam különböző véleményeket, hogy a
palmyrok valóban hűek maradtak – e szokásaikhoz, saját hitvilágukhoz? Különösen ez okból
kifolyólag tárgyaltam párhuzamosan a két várost (Palmyra és Porolissum), ahol a palmyrok
laktak csaádjukkal együtt. Minden nyom arra mutatot, ahogy az a tanulmányomban is látható,
hogy távol a hazájuktól is megtartják azokat a szertartásokat, azokat a szokásokat, melyek ezt
a népet valójában jellemezték, s nem csupán ez a jellemvonás különbözteti meg őket a többi
népektől , hanem maga az a folyamat, mely sorrán nem mondtak le az addigi tradicionális
szokásaikról. Ez a konzervatív hozáállás az, ami igazán különlegessé teszi őket, a mai kutató
szemébe.
Mindezek folyamatán a palmyr népek a porolissumi életvitelűk sorrárol egy átfogó
képet kutattam több szemszögből megvilágítva, több témát felölelve, hogy minnél biztosabb
következtetést nyerjek.
25
Vallás és művészet
Aphrodite szobra, mely vallási érzűlet helyet,
inkább az erotika felé hajlott, az emberek körébe
( 2: 1 ábra)
27
Palmyra – Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs”
Palmyra: 10 elfeledett város egyike- a „sivatag menyeasszonya”
( 6: 1 ábra)
( 6: 2 ábra)
29
A palmyrok számára kiadott diploma:
Dipl D V, 29 iunie 120 ( 6: 4 ábra )
Hadrianus Barici Palmyreno
Extrinsecus tabella I Imperator caesar dixí Traiani Parthi-
Ci filius divi Narvae nepos Traianus
Hadrianus augustus pontifex maxi-
Mus tribuniciae potestatis
5. III consul III
Palmyrenis Sagittaris ex Syriaa
Qui sin Dacia Superior sul
Iulio Severo civitatem dedit
Is quarum nemine subscrip-
10. ta, ante diem III kal. Iuliss
Caio Publieio Marcello Consulibus
Lucio Rutilio Propinquo
Barici Male Iiulio Palmyra
15. descriptum et recognitum ex tabula
Aemea quae fixa est Romae in muro
Post templum divi Augusti ad Minervam
Extrinsecus tabella II Luci Attei Atteiani
Marci Iuni Eutychi
Publi Atini Flori
Quinti Fabi Bithi
Luci Pulli Anthi
Tiberi Claudi Erotis
Publi Atini Crescentis
30
Dipl d VI – az első felét Á. Buday találta meg Porolissumon
A második a Zsibon lévő Wesselényi kastély egyik falába ( 6: 5 )
Tab I-II, I extr Palmyrenis Sagittaris es Sy
Ria, quie sunt in Dacia Supe-
riore sub Iulio severo ci-
vitatem dedit iisque-
orum nomina subcripta sunt
ant diem III k d. iuli.
Caio Publicio Marcello cos
Lucio Rutilio Propinquo
Hamasaco Alpatha Palmyr
Descriptum et recognitum ex
Tabula aenea quae fixe est Romae
In muro post † amplum divii
Augusti ad Minervm
Extrinsecus tabella II L. attei Atteiani
M. iuni E utychi
P. Aini Flori
a. Fabi Bithi
L. Pulli Anthi
T. claudi Erotis
P. Atini Crecentis
34
A palmyrok temetkezései:
I. I. Russu két sztella tanulmányozását mutatja be ( 10: 1 ábra )
Dis Manubis
Aurelius?... us veteranus ex
Dec...? vixita nos LXXXV, militavit
An....? aur. P asser signifer
? Num P. P. Vix annos XVII, Aelia
? sura vixita anos XVII, Aurelius
Cogn. Viri miles Numeri Palm Porol vixut
An...? Aur. Sabina et Au-
Relius.....us actarius
NPP?....b?....
( 10: 2 ábra )
Egy kislányé, mely esetlegesen palmyr
Dis Manubis
Nomen + cognom. A vixit
Ann....? ad. NICE
? mater....fi LIAE
Beneneri TAE
Ponendum Curavit
38
Bibliográfia
1. Acta Musei Porolissensis ( AMP ). Cap I. Muzeul de Istorie si arta Zalău, Zalău,
1977.
2. Ibidem, cap III, 1979.
3. Ibidem, cap VIII, 1984.
4. Ibidem cap XIII, 1989.
5. Acta Musei Napocacensis. CapV, Cluj-Napoca, 1968.
6. Ibidem. Cap VI, 1969.
7. Ibidem. Cap IX, 1972.
8. A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, 1965.
9. Radu Ardevan: Viaţa municipală ín Dacia Romană. Editura Mirton, Timişosra, 1988.
10. Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale ín Dacia Romană. Presa Universitară
Clujeană, Cluj – Napoca 1984.
11. Biblia
12. Emil Condurachi: Istoria Romániei, Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti
1960.
13. Idem: Curs de istorie orientului antic. Topografia Universităţii din Bucuresti,
Bucuresti, 1980.
14. Diplomele militare din Dacia (IDR ). Editura Academiei Republicii socialiste
Romănia, Bucuresti, 1975.
15. Mircea Eliade: Istoria credinţelor si ideilor religioase. Editura Univers Enciclopedic,
Bucuresti 2003.
16. Funeraria Daco – Romană. Presa Universitară Clujeană, 2003: Palmyrenii si sirienii-
Eduard Nemeth.
17. Walter B. Gibson: csodák könyve, Sport kiadó, Budapest, 1988.
18. Tóth István: Iuppiter Dolichenus tanulmányok. Budapest 1976.
19. Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia – Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti
2007.
20. Pierre Merlat: Iupiter Dolichenus. Presses Universitaires de France 1960.
21. Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin kiadó, Budapest 1986.
22. Sorin Németi: Sincretimul ín Dacia – Romană. Presa Univrsitară Clujeană, Cluj –
Napoca 2005.
39
23. D. M. Pippidi: Studii de istorie a religiilor antice. Editura Ştiinţifică, Bucuresti 1969.
24. Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enciclopedică,
Bucuresti 1981.
40
Tartalom
Rövid bevezető.....................................................................................................................2
Vallás és művészet...............................................................................................................3
A mítoszok világa- Baál „útja”............................................................................................6
Szinkretizmus meghatározása..............................................................................................8
Keleti kultuszok...................................................................................................................9
Palmyra – Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs”......10
A palmyr istenségek csoportja............................................................................................14
A szent hely.........................................................................................................................16
A kultusz papjai...................................................................................................................19
A palmyrok temetkezései....................................................................................................21
Összefoglaló........................................................................................................................23
Katalógus.............................................................................................................................24
Bibliográfia .........................................................................................................................38