Beszámoló az északi végekről - WordPress.com · 2015-11-13 · Az áprilisi, néha fagyos időjárás után, most nyári kánikulában jártuk végig a falvakat és a városokat

Balog Ádám A kortárs cseh építészet nyomában vol.2

Beszámoló az északi végekről 2015

Balog Ádám: Beszámoló az északi végekről A kortárs cseh építészet nyomában_vol. 2

2

Tartalom Modern történelmi város – Litomyšl…………………………………………………………………………….04 Városon kívül és belül – Chrudim……………………………………………………………………………….07 A gočar-i örökség – Hradec Králové……………………………………………………………………………10 Hegyeken, völgyeken, szerényen – a Szudéták vidéke……………………………………………………...14 Észak fővárosa – Liberec……….……………………………………………………………………………….17 Távoli városok – az Érchegység………………………………………………………………………………..21 Prága felé – Kadaň, Louny és Libčice nad Vltavou…………………………………………………………...23 Nagyvonalú terek – Prágai Műszaki Egyetem…………………………………………………………………25 A múlt megidézése – Jenštejn és Benesov……………………………………………………………………28


3

Az idei tavaszi túra eredményességén felbuzdulva, ismét útnak indult egy kis építész csapat Csehországba, hogy az ország északi részét, s az oda-, illetve visszafelé útba eső néhány részét megismerje. Az áprilisi, néha fagyos időjárás után, most nyári kánikulában jártuk végig a falvakat és a városokat. Észak egészen más, mint az ország többi része. Nem egyszer haladtunk át igen szegény, bár meglehetősen rendezett falvakon. A nagyobb városokban nem a turistákról szól minden, hanem inkább a helyiekről. A gasztronómia sajnos gyengébbnek bizonyult, még a sör sem ugyanaz, mint máshol. A táj hegyekkel, dombokkal tarkított látványa elbűvöli az utazót; a tájak közül is kiemelve az Érchegység lábánál lévő itt-ott kopár, tágas völgyet. Utunkat ismét a kortárs építészeti látványosságok irányították: 18 településen fordultunk meg és 31 épületet és építményt ismertünk meg. Az ilyen túrák egyik nagy élménye, amikor az ember elképzel magában valamilyennek egy helyet, és végül nem azt kapja, vagy annál sokkal jobbat kap a helyszínen. Ilyen nagy pozitív és negatív csalódások nem maradtak bennem, sokkal inkább nyomott hagyott a három cseh építésszel való találkozásunk. A harmadik építésszel való találkozás a véletlen műve volt, de talán mindközül, ennek volt a legnagyobb hatása. Észak-csehországi táj Tanvald Fotó: Vátyi Gergő


4

Modern történelmi város – Litomysl Több úti nehézség után sikerült elérnünk Litomysl-t, ahol személy szerint már többször megfordultam, de még mindig tudott újat mutatni a város. Litomysl-t több cikluson át (1990-2002) Miroslav Brýdl polgármester irányította, aki felfedezte a város turisztikai lehetőségeit, és a városfejlesztéseket a műemlékek rekonstrukciójával kezdte („modern történelmi város”). Ennek a felújítási láznak az egyik beszédes eredménye a kastély és környezetének a helyreállítása volt, amelyet az UNESCO néhány év múlva felvett a világörökségi listára. A kastély bomlásában is gyönyörű volt, és ki kell emelni, hogy a pártázatos reneszánsz építészet egyik remekművéről van szó, ezért rekonstrukciója nem tűrt halasztást. Sörfőzde rekonstrukciója Litomyšl AP Atelier – Josef Pleskot 2006 Fotó: Vátyi Gergő


5

Sörfőzde rekonstrukciója Litomyšl

AP Atelier – Josef Pleskot 2006

Fotó: Szász László

A városfejlesztések egyik fontos állomása volt, a kastély sörfőzdéjének és lovardájának a felújítása. A régi sörfőzde újragondolására Josef Pleskot építészt kérték fel, akit megragadtak a régi épület bonyolult téri szituációi, melyek az évtizedek során végrehajtott átalakításoknak és bővítményeknek voltak köszönhetők. Kívülről szinte semmit sem érzékel az ember a belső tér romantikus kesze-kuszaságából. A külső homlokzatok kiegyensúlyozottságot sugallnak. Egyedül a tető tűnik szokatlannak: Pleskot, mintha „felnyergelte” volna az épület amúgy is marcona tetőszerkezetét. A belső térben járva, aztán választ kapunk a „nyergek” értelmére. A földszinten turisztikai információs központ működik, a nagyobb termeket pedig rendezvényeknek, konferenciáknak tartják fenn. Ezekben a helyiségekben uralkodó a nyersen hagyott téglafalak jelenléte. Pleskot minden vakolatot eltüntetett (bár az idő már helyette is nagyrészt megtette ezt a feladatot), és a helyenként esetlen toldásokat is megtartotta, sőt a szűkszavú rekonstrukció következtében, ezek a hibák még ki is lettek emelve. Ennek egyik példája az egyik nagyteremben lévő padlósüllyesztés, aminek semmi funkciója nincs, és sehová nem vezet, de mégis megtartották. Az igazán izgalmas terepet a tetőtér kialakítása jelentette, ahol az olcsó turistaszállás kapott helyet. A régi sörfőzde tetőszerkezete között járunk, ahol a robosztus fagerendák még a laikus közönséget is ámulatba ejtik. A tetőszerkezet nyersen jelenik meg, nincs hőszigetelés, még a cseréplécek, sőt a cserepek is látszanak. Pleskot ezt egy bravúros szerekezeti megoldással oldotta meg. Elhagyta a vízzárásra és páraáteresztésre szolgáló tetőfóliát, és átlátszó műanyag lapokkal pótolta azt; így tette alulról is láthatóvá a tetőcserepeket. A szállásokhoz érve, fény derül az eredeti tetőformára ültetett „nyergek” értelmére. A nyergek alsó élén, ahol a két tető találkozik, fény szűrődik be a szobákba. Ezzel a megoldással ugyan nem biztosít közvetlen kilátást a város tetőire, de a reggel ébredőnek különleges élményben lehet része. Az ember nem lát ki a szobából: ezzel mintha azt szerették volna elérni, hogy a vendégek csak aludjanak ott, és inkább a városban töltsék el az időt. A tetőtéri világból, mindössze egyetlen, folyosói ablak nyit a külvilág felé, amely a kastély egyik tornyára fókuszál. Még a tetőtérben maradva, a szálláshoz tartozó közösségi tereket is találunk: reggeliző-, konditerem, szauna. A tervező nem törekedett ezeknek a tereknek a fizikai elválasztására, a reggeliző és a konditerem, szinte elválasztás nélkül, egy helyiségbe került. A tetőteret feltáró utunk során azt tapasztalhatjuk, hogy rengeteg anyag vesz körbe bennünket: többféle műanyag lemez, természetes fa, trapézlemez, fémkorlátok, nyersbeton, OSB-lap. Mindközül a legfájóbb talán a szobák előtti folyosó narancsos árnyalatú padlószőnyege volt. A hangsúly az anyagok sokaságán van, és nem a tervezés apró finomságain. A tiszta alapkoncepció érthetősége helyenként csorbul az alkalmazott anyagok gyenge minősége miatt.


6

Az egykori sörfőzde megismerése után bejutottunk a volt lovarda épületébe is, amely ma multifunkciós rendezvényközpontként működik. A nagy térben éppen egy kiállítás volt, de egyébként színházi előadásokat is rendeznek itt. A HŠH építésziroda tervezett a térbe egy nagy, kristályszerűen formált öntött műanyag színpadot, amely síneken mozgatható. Az anyag és a nagyvonalú megoldás kissé aránytalannak hat ebben a vidéki környezetben, azonban valószínűleg jól funkcionál. A kastély után a város másik arcával is megismerkedtünk. Azt, hogy Litomysl-höz mennyire tartoznak hozzá a lakótelepek, az eltöltött idő rövidsége miatt csak felületesen tudom megítélni, de tény, hogy eléggé meghatározó mennyiségben vannak jelen, s ráadásul éppen a reneszánsz kastély szomszédságában. Josef Pleskot a telep mellett elfolyó patak revitalizációjára kapott megbízást, amellyel elsősorban a lakótelepen élők életkörülményeit szerette volna javítani, úgy, hogy az épületekhez nem nyúlt hozzá. A lakótelep, mint a kommunizmus egyik legkárosabb városépítészeti hagyatékának, humanizálása elmaradt. Az ott létünkkor is megfogalmazódott, hogy nem lehet-e jobb megoldás a környezet rendbe tétele olyan helyzetben, amikor olyan nagy lakóépület, mint egy lakótelep többségi tulajdonban áll, és szinte lehetetlen minden lakó igényeinek megfelelni (pénzügyileg, esztétikailag). Litomysl-ben jól működött ez az ötlet, és teljesen adaptálhatónak látszik a magyar lakótelepek fejlesztésére is. Ráadásul lehet, hogy költséghatékonyabb is, mint a „lakótelep humanizálás” (itt persze a magastetősítést kell érteni, esetleg szintek elbontását, mint ahogy néhány kelet-német városban történt). Patakpart revitalizációja Litomyšl AP Atelier – Josef Pleskot 2002 Fotó: Szász László

A városban tett sétáinkat egy kortárs templommal zártuk. A templomot Ždenek Fránek építész tervezte, aki meglehetősen színes életművével emelkedik ki a cseh kortárs építészet képviselői közül. Szinte a litomysl-ivel egy időben épült a Černosice-ben tervezett templom is, amelyet ugyanaz a cseh protestáns egyház kért Fránek-től. Litomysl temploma talán jobban sikerült. A templom méretéből, és a belső tér hétköznapi szépségéből nem árad az a fennkölt történet, amelyet Fránek hozzáálmodott a templomhoz1. Nevezetesen, hogy a templom formája az ég felé történő felemelkedést, egy utat jelöl ki, amely az üvegkeresztben végződik. Számomra sokkal inkább a puritanizmus és a hétköznapiság volt tetten érhető, amely részemről nem kritika, hanem inkább pozitív tényezőként emelhető ki. Már maga a tény, hogy a templom terét egy összefüggő tömegben tartja a parókiával, vizesblokkokkal, kis oktatótermekkel, teakonyhával, kizárja a szakralitás és bármiféle emelkedettség jelenlétét. De valószínűleg ez a belső ellenmondás a léptékéből is adódik, hiszen nem katedrálisról van szó, a formai

1 „Az épület legfontosabb alkotóeleme az ötödik homlokzata, a tető. Ez a végletekig leegyszerűsített, mindenféle díszítést

nélkülöző elem ösvényként jelenik meg a végtelen, az ég felé, szimbolizálva a kapcsolatot a földi lét és a Mennyország

között. Az építész saját bevallása szerint amint meglátta a helyszínt, rögtön erre a formai kialakításra asszociált (…).” In: e-

architect.com. Fordítás: Illés Anna (https://praga2014.wordpress.com/2014/08/27/imahaz-litomysl-ia/)


7

alakítás mégis eltúlzott. Összességében a belső tér az, ahol felfedezhetők a modernkori kereszténység építészeti megfogalmazásának lényegi pontjai: tisztaság, egyszerűség, emberi lépték. Litromysl-től talán túlságosan is hamar elbúcsúztunk (főként az odajutás okozta nehézségek és a szoros program miatt), de ennek ellenére is olyan impressziót kaptunk a várostól, ami valószínűleg visszatérésre készteti majd a túrázókat. Az 1990-es évek egyik legfontosabb helyi épületét, a Masaryk iskolát és annak tornatermét is sajnos csak futólag láthattuk, de talán majd egy másik túra keretén belül ismét útba lehet ejteni ezt a mindig megújuló várost. Városon kívül és belül - Chrudim Chrudim városban két épülettel ismerkedtünk meg, amelyek két különböző téri szituációban helyezkednek el. Az egyik épület a város határán egy domb tetején épült fel, ahonnan szép kilátás nyílik a városra és a környező tájra is. A másik épület egy műemlék rekonstrukció volt, amely az egykori kapucinus kolostor templomából átalakított szobormúzeumként funkcionál. A Bára-torony Martin Rajnis által megálmodott koncepciója, az építészre jellemző „farakásos” tornyok elvét követi2. Ráadásul a chrudim-i volt az egyik első ilyen kilátótorony, amit az e-mrak építészirodának köszönhetünk. Az előző tanulmányokban3 már többször volt szó Martin Rajnis építészeti elveiről és az általa vallott „természetes építészetről”, azonban a Bára-torony eddig soha nem volt kiemelve. A torony formai alapja egy tetraéder, ami már önmagában nagyon határozott és statikailag merev formát jelent. A tetraéder legmagasabb csúcsa jelenti a kilátót, ahova csigalépcső vezet. Az épület teljes egészében fából épült, azonban a merevítésről acél huzalok gondoskodnak, valamint acélhálós tartókba rakott kövek segítik az építmény talajhoz kötését. A kilátó kétszer épült fel, mivel először annyira megrongálta az az orkán erejű szél, ami 2008-ban a magas-tátrai fenyőerdőket is tönkre tette Szlovákiában, hogy teljesen újjá kellett építeni. A ma látható Bára-torony alacsonyabb és statikailag merevebb lett. Kilátó – a merevítést segítő kövek Chrudím e-mrak – Martin Rajniš 2009 Fotó: Vátyi Gergő

2 „Ezek a tornyok (amelyekből egy sorozat készült – BÁ.) egy pályázatra készültek. A Sněžka-hegyre készült pályázati tervünknél a különböző variációknak „A” betűvel kezdődő női neveket adtunk. Az itt benyújtott négy tornyunknak a Blanka, Bára, Božena és Běta neveket adtuk. Személyes kedvencünk a kör alaprajzú „Blanka” volt, amely tervezés szempontjából a legújabb típust jelentette. A megbízó azonban a „Bára” nevű tornyot preferálta, amely valójában az első gondolatunk volt egy „rakott-toronyra” (Martin Rajnis által sokszor használt szárazon rakott falécek egymásra helyezéséből kialakuló, a gravitáción alapuló szerkezet – BÁ). Ez egy üres, háromoldalú farakás, csonka gúla formában, amelynek formájából adódóan nagy a merevsége. A szerkezet 5 méteres pallókból épült fel, kétfajta keresztgerendával és középen egy felülről függesztett tölgyfa lépcsővel.” Martin Rajniš in.: Martin Rajniš, Zlatý Rež Kiadó, Prága, 2014 (2. kiadás) 56.oldal. Fordítás: BÁ 3 Balog Ádám: Őszinteség és identitás – kortárs cseh építészet a kulturális identitás tükrében, 2013, 33-38. oldal. – a későbbiekben: BME-TDK 2013 Balog Ádám: Kortalanság, modernitás, mértékletesség - kortárs cseh lakóház-építészet, in: Architektura Hungariae vol.13, no.2, 2014, 62-65. oldal – a későbbiekben: Architektura Hungariae vol.13, no.2, 2014


8

Kilátó Chrudím e-mrak – Martin Rajniš 2009 Fotó: Vátyi Gergő

A kilátó mellett található kis büfét is az e-mrak iroda tervezve, amely sok vonatkozásában még összetettebb alkotásnak tekinthető, mint a kilátó. A kis büfé szerkezete is a farakáson alapszik, alapformája pedig a 2006-ban felépült krnany-i pajtára emlékeztet. A fa konstrukció itt is acélhuzalokkal van stabilizálva, azonban a zárt részeken (raktár, előkészítő helyiség) megjelenik az OSB-lap, valamint a tetőn az átlátszó műanyag lemez. A kilátó és a kis büfé, építészeti gondolkodásmódja egy egészet alkot, viszont maradnak kétségek afelől, hogy ezek az erdei építmények vajon alkalmasnak bizonyulhatnak-e tartós emberi tartózkodásra? Az előző túrán megtapasztalt písek-i erdészeti központ után ezt nem merném biztosan kijelenteni, de a Chrudim-ban felépült kilátó és büfé esetében működőképesnek látszik a Rajnis által vallott „természetes építészet” ideálja.

Kilátó Chrudím

e-mrak – Martin Rajniš 2009

Fotó: Nagy Eszter


9

Chrudim városban egy éjszakát is eltöltöttünk és a másik házra már csak a következő napon jutott idő. A barokk szobrok múzeumának szentelt épület egy volt kapucinus kolostor templomában kapott helyet. Egyre növekvő tendencia Csehországban, hogy a templomok érdeklődés hiányában funkciójukat vesztik, és átalakulnak. A chrudim-i példa talán nem mondható annyira kirívónak, mint az előző túrán, Brno-ban látott gyógyszertár4, azonban maga a tény, hogy egy Istennek felszentelt épület elveszíti eredeti rendeltetését, beszédes lehet a mai európai viszonyok között, amiben a csehek, alapvetően racionális és puritán népként, mindig is előrehaladottnak mutatkoztak. A templomot a Projektil Architekti, egy fiatal, lendületes csapat, alakította át. Az alapkoncepció meglehetősen bizonytalanra sikerült, hiszen az építészek meg szerették volna tartani a templom lelkületét (például erre egyszerű bizonyíték az oltárban újra formált kereszt), azonban a kiállított tárgyakat is szerették volna kiemelni. Ennek érdekében a barokk templom freskóit fehérre meszelték (csak annyira, hogy majd más időben újra előhozhatók legyenek), s a szobrokat úgy állították a térbe, mintha az eredeti helyükön lennének. A „mintha” érzés egészen erősnek bizonyul a templomban járkálva. Az építészek a kriptát és a karzatot is látogathatóvá tették. Ezek közül talán a kripta emelhető ki, mivel itt hasonlóság fedezhető fel az olomouc-i érseki palota múzeummá alakításával (HŠH Architekti)5, amely úgy tűnik, hogy rekonstrukciós témakörben, még sokáig kiemelkedő példája, sőt forrása lesz a cseh építészetnek. A kriptában ugyanazt az építészeti minőséget véltem felfedezni, mint az olomouc-i múzeum pinceszintjén: nyersen hagyott téglafalak és látszóbeton kiegészítők (kifogástalan kivitelezési minőségben). Barokk szobrok múzeuma Chrudím Projektil Architekti 2011 Fotó: Szász László

4 Balog Ádám: A kortárs cseh építészet nyomában_vol. 1 – Úti beszámoló egy színes áprilisról, 25-26. oldal. Az épületről bővebb elemzés: BME-TDK 2013, 52-54. oldal. 5 Balog Ádám: A kortárs cseh építészet nyomában_vol. 1 – Úti beszámoló egy színes áprilisról, 19-20. oldal.


10

A gočar-i örökség – Hradec Kralové

Hradec Kralové építészeti szempontból igen meghatározó város (csak úgy, mint a szintén közelben fekvő Pardubice). Ezen a vidéken valósult meg ugyanis Josef Gočar sok épülete, aki csehszlovák premodern építészet egyik legjelentősebb képviselője volt. Gočar talán a szlovén Jože Plečnik-kel összevethető tehetségű építész, aki csak úgy, mint Plečnik, kritikával kezelte a modernizmust, és a lassú fejlődés mellett állt ki. Munkáiban a tartós anyagok (ezek közül is kiemelkedik a tégla) játszanak szerepet. Urnatemető Hradec Králové Josef Gočár 1929 Fotó: Nagy Eszter

A csehszlovák huszita egyház 1926-ban kezdi el építeni a hradec králové-i templomát, amelyet Josef Gočarral terveztet. A történelemből tudjuk, hogy a cseh husziták indítják el a XV. században a katolikus egyházzal szembeni első protestáns mozgalmakat. E mozgalom fő ideológiai üzenete, a puritanizmus, amelynek esztétikai kifejeződései, a historizmus pazarló formai gazdagságával szemben, a modernizmus hajnalán kapnak ismét új erőre. Talán ez vezette a csehszlovák huszita egyházat arra a döntésre, hogy Josef Gočar-nak adja a tervezési megbízást. A templom egy háromszög alakú telken áll, ami egy kis városi tömböt jelöl ki. Az egyenlő oldalú háromszög leghegyesebb csúcsában épült fel a templom, míg a szemben lévő oldalon a helyi plébánia és az egyházmegye adminisztrációs hivatala van. A templom alaprajzi formájáról hajóra, vagy szívre is asszociálhatunk, bár ezek az asszociációs játékok, talán távol álltak a kor Csehszlovákiájának építészeitől. A templom egy árkádsorral folytatódik a háromszög oldalain, ahol az urnatemető kapott helyett. Az urnahelyek megjelenése rendkívül profán és ipariságával rossz üzenetet hordoz. Az urnaszekrények előtt rozsdamentes acél keretezésű, üvegezett ajtók vannak, amelyek a padlótól a mennyezetig futnak. A szokatlan arányú torony, amely alaprajzi értelemben téglalap formájú, az árkádok felől karcsúnak, míg az oldalsó utcákból nézve szélesnek tűnik. A torony éppen a templom bejárata előtt kapott helyet, amellyel elállja az utat árkádsor felőli érkezés elől, ráadásul az árkádsorból sem lehet megközelíteni egyszerűen a bejáratot, mert az urnatemető egy falban végződik, melyet kikerülve, kilépve az árkádok alól, lehet megközelíteni a templom bejáratát. Sajnos a templomtérbe való bejutás nem sikerült, így érdemben nehéz lenne róla nyilatkozni. Az anyaghasználatban Gočár megkülönböztette a templom és az adminisztráció épületét. A templom tiszta, fehérre vakolt falaival szemben a többi épületrész nyerstégla burkolatot kapott, amely a földszinten mintegy körbe öleli az templomot is.


11

Huszita templom Hradec Králoé

Josef Gočár 1929

Fotó: Nagy Eszter

Hradec Králové egyik legjelentősebb közelmúltban épült középülete a könyvtár, amely a város történelmi magjától nem messze, az Orlice folyó partján helyezkedik el. A könyvtárat a Projektil iroda tervezte, a megbízást pedig pályázaton nyerték; csakúgy, mint a Prágai Műszaki Könyvtár épületére kiírt pályázatot. Az akkor igen fiatal iroda, rögtön két nagy középülettel kezdte el a pályafutását. Érdemes kicsit elemezni az „X” alaprajzú épület kültéri kapcsolatait. Az „X” alaprajz a földszinten szinte nem is érzékelhető, mivel itt az X-nek csak az egyik oldala teljes, a másik oldala pedig hiányos és árkádként működik, így nem alakult ki használhatatlan, hegyes szögű térkapcsolat. A kültéri kapcsolatok sajnos nem lettek erősségei a háznak. Az X elvileg létre hoz 4 kisebb teret, viszont ezek közül csak kettő működik igazán térként: az utca felőli kiemelt homlokzat és a D-i hegyesszögű tér. A folyó felőli térrész halott, még a fű sem nő. A kiemelt homlokzattal átellenes oldal parkolóként működik. Számomra egy ilyen alaprajznak sokkal nyitottabbnak kellene lennie, mivel ennek a hőtechnikailag pazarló, nem éppen kompakt tömegnek az lenne az értelme, hogy sok homlokzatot meg lehet nyitni a külső tér felé és minimum a földszint sokkal nyitottabb lehetne. Nem beszélve arról, hogy az erősen szimmetrikus, geometrikus alaprajznak nem kellene létrehoznia súlypontokat: itt gondolva az erősen kiemelt bejáratra és a nagyon zárt parkoló oldali hátsó térrészre. A pályázati történetet kicsit tovább szőve, még meg kell emlékezni arról is, hogy az építészek kísérletet tettek a beton színezésére, amelynek a gočar-i erős építészeti hagyomány volt az oka; nevezetesen, hogy Gočar tégla házai narancsos-vöröses színűek. Ez a meglehetősen egyszerű megidézése a gočar-i örökségnek szerencsére nem ment át a kivitelezési fázison, és az épület egyszerűen nyersbetonból valósult meg. Viszont megvalósultak, a már a pályázati terven is megjelenő, szabályos kör alakú ablakok.


12

Könyvtár Hradec Králoé Projektil Architekti 2008 Fotó: Vátyi Gergő

A belső tér talán sokkal több élményt ad, mint a külső esetlen térkapcsolatai. A belső tér egyértelműen egy centrum köré épül, ami a vertikális közlekedés magja: a lépcső. A fénykútként is működő lépcsőtérnek egyáltalán nincs lépcsőház hatása. A különböző szinteket összekötő, egymás felett-alatt átmenő lépcsőkarok alulról és felülről is igazi térélményt adnak. Minden szinten ebből a belső magból ágaznak el az olvasók és sajnos az egyik részen az adminisztrációs irodák is. A tereket nagy födémáttörések teszik még levegősebbé. A belsőépítészet egyik kiemelt részét képezi a minden szinten különböző, élénk színekben pompázó padlóburkolat, amely látványos fényhatásokat eredményez, ha az ember a legalsó szintről feltekint a központi fénykútra: a nyersbeton födémek alulról halványan elszíneződnek. Az épület minden értéke ellenére nem tudja elérni azt a színvonalat, amit például a brno-i egyetem filozófiai karának könyvtára elért. A komolyság, vagy a korábbi tanulmányokból ismerős cseh szigorúság hiánya túlságosan ellenmondásos épületet eredményezett.

Könyvtár

Hradec Králoé Projektil Architekti

2008 Fotó: Szász László


13

Könyvtár Hradec Králoé

Projektil Architekti 2008

Fotó: Vátyi Gergő


14

Hegyeken, völgyeken, szerényen – a Szudéták vidéke

Hradec Králové után a Szudéták felé vettük az irányt, amely a cseh-lengyel határon végighúzódó hegység. A hegyeket, völgyeket járva az volt az érzésem, hogy talán az ország legszegényebb régiójában járunk. Még az előző túrán, Ostravában sem voltak érezhetők az észak-kelet csehországiéhoz hasonló szerény körülmények.

Sorházak Rudník

ARCHTEAM 2000


A hegyvidék megismerését Rudník-ban kezdtük, ahol az ARCHTEAM iroda tervezett és kivitelezett sorházakat6 a 2000. évben. A házak most 15 évesek, szerény költségvetéssel épültek, állapotuk mégis kifogástalan minőségű. A rudník-i házakról már egy korábbi tanulmányban is volt szó7, viszont nem megfelelő hangsúllyal. Összevetve az áprilisban látott ostrava-i lakóteleppel, amely szintén hasonló célközönségnek próbált meg lakásokat biztosítani. Rudník-ban nincsenek durva hozzáépítések, átértelmezések, minőségi hibák és a telepítésből származó furcsa helyzetek (átlátások), ami ellen a lakóknak védekezniük kellene. Fontos lenne az előző tanulmányhoz képest némi kiegészítést is tenni az épülethez, mivel azóta tisztább lett a kép. A ház 2001-ben kapta meg a legnevesebb cseh építészeti díjat (Grand Prix Obce architektů), amivel az akkori zsűri nem mindegyik tagja értett egyet8. Az épületet főleg a telepítése miatt illetve „emberileg elszegényítő” külső megjelenése miatt érték kritikák9. A telepítését ért kritikával egyet lehet érteni, de ami alapvető kérdés az ilyen helyzetekben (ahol az épület egyik oldalán a megközelítés zónája, a másikon pedig a privát zóna van), hogy két privát zónát fordítsunk egymással szembe, vagy a megközelítés zónáját szervezzük közösen. Két példát említenék. Az egyik a zürich-i Neubühl lakótelep az 1930-as évekből10, ahol a rudník-ihoz hasonló telepítés valósult meg, azonban a megközelítés zónája mellett magasra nőtt növényzet van, így a másik ház privát zónája nem annyira érzékelhető a kis közlekedő utcából. A másik példa a gyulai üdülőfalu, amely Sáros László munkája. Az épületegyüttest alapvetően a telepítése miatt említem, mivel itt éppen ellenkező logika érvényesül. A közlekedő zónák vannak egymással szembe fordítva, és ugyanígy a

6 Rotislav Švácha szerint az épület a német és holland Zeilenbautenek világát idézi meg. In.: Rostislav Švácha: Czech Architecture and its Austerity. Fifty buildings 1989-2004. Prostor kiadó, Prága, 2004. (267. oldal) Fordítás: BÁ 7 BME-TDK 2013, 25. oldal 8 A zsűri tagja volt az osztrák Hermann Czech is, aki nagy támogatója volt az épületnek. In.: uo. 9 „A cseh építészet ennél már nem lehet minimalistább és szürkébb.” A szlovák Peter Pásztor volt az épület egyik legnagyobb kritikusa a zsűriből. Bírálta a kivitelezés minőségét is, valamint hogy a házak térszervezéséből szinte teljesen hiányzik a privátszféra, s ezzel a tervezők egy kollektivista magatartást erőltettek rá a lakókra. In.: uo. 10 In.: Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, Terc Kiadó, Budapest, 2009, 2. kiadás, 330. oldal.


15

privát teraszok a másik oldalon. A telepítés egyik nagy értéke, hogy a közlekedő és terasz zónát a házak közötti távolsággal differenciálja. Így tud kialakulni a terasz zónák előtti nagy tér, valamint a közlekedő sávok közötti szűkebb utak. Mindkét példa szellősebb a rudník-inál, ezért elgondolkodtató, hogy valóban ez a telepítés volt-e a legjobb ebben a helyzetben? A sorházak tényleg nagyon közel vannak egymáshoz és tényleg szokatlan ez a szituáció. Talán kisség elaprózottak a tömegek a terület nagyságához képest. A házak külsejét ért kritika a helyszínen nem érezhető. Az emberek belakták a házakat és a kerteket, viszont van valami szokatlan a történetben: kissé üdülőtábori a hangulat, ami annak lehet a következménye, hogy a falu utolsó házairól van szó, és a környezetében, az erdőn kívül, szinte semmi sincs. Utunk folytatásaként megnéztünk egy környezetvédelmi oktatóközpontot Vrchlabí-ban, amely az Óriáshegység lábánál fekvő település, és itt rendezkedett be a hegységhez tartozó nemzeti park védnöksége. A tavalyi évben átadott oktató és látogatóközpontot Petr Hájek építész tervezte, akinek a neve az egykori HŠH építészirodából lehet ismerős, s talán a ma már külön utakat járó három építész közül ő maradt a legaktívabb. Az épület terepként működik és formájával a Krkonoše hegyvonulatának törésvonalait idézi meg. A töredezett forma néhány helyen át van vágva, hogy a „vágásnál” ablakok keletkezzenek és bizonyos terekbe természetes fény jusson be. Az épület külsejét, esztétikai értelemben, szinte lehetetlen leírni, mivel nem klasszikus épületről beszélünk. A belső tér uralkodó anyaga a rétegelt-ragasztott fa, amelynek lakkozott, fénylő felülete már szinte zavaró volt ezen az egyébként szép, naturális anyagon. A falakon kívül még a padlót is ezzel az anyaggal burkolták, és egyedül a mennyezeten jelenik meg a látszóbeton szerkezet. A belső terek homogenitása bár elegáns megoldás, mégis differenciálatlanná teszi a különböző felületeket, és kis túlzással azt lehet mondani, hogy az ember már mérgezést kap a sok lakkozott fa láttán. Az épület egyik legellentmondásosabb megoldása az előadóterem sötétítő szerkezete, amit a nagyon kedves helyi idegenvezetőnk attrakcióként mutatott be nekünk. Leültünk a lejtős kialakítású terem padjaira majd vártuk mi történik. Egyszer csak géphang hallatszott, és nagyon lassan elkezdett a falból kiemelkedni egy (nem meg lepő módon) lakkozott, rétegelt-ragasztott falap, amely az ablak formájának megfelelően volt kivágva és ez sötétítette be az előadótermet. A művelet percekig tartott, szinte idegtépő volt kivárni, amíg elsötétül a tér11. A megoldás borzasztóan erőltetett, csak úgy, mint az egész épület, amely a formalista kortárs tendenciákban illeszkedik és múlandó értékek hordozója. Környezetvédelmi oktatási központ Vrchlabí Petr Hájek Architekti 2014 Fotó: Vátyi Gergő

11 A túra legvégén ellátogatunk Brno-ba is, Mies van der Rohe Tugendhat-villájához is. A híres építész 1930-ban olyan üvegablakot tervezett a házra, amelyet a pince szintre le lehet süllyeszteni. A szerkezet még ma is működik, és sokkal gyorsabb a művelet, mint Vrchlabí-ban. Megjegyezhető, hogy Mies van der Rohe nem csak Brno-ban tervezett ilyen ablakot, hanem pl. a németországi Krefeld-ben 1932-ben megvalósult házán is.


16

Kilátó és világítótorony Tanvald

Hut’ Architektury – Martin Rajniš 2013


A túra egyik leglátványosabb része volt a Vrchlabí-ból Liberec felé vezető útvonal, ahol ízelőt kaptunk a hegyi falvak világából. A túra programjának összeállítása során még Maxov volt a célpontunk, ott pedig Martin Rajniš híres kilátója, azonban úgy értesültem, hogy a torony rossz állapodban van, sőt azt is olvastam, hogy már össze is dőlt. Ezt a célpontot tehát kihagytuk, ezért a Maxov-tól néhány kilóméternyire fekvő Tanvald-ba látogattunk el, ahol viszont Martin Rajniš egyik legfrissebb megépült épületét néztük meg. Tanvaldból szép kilátás nyílik a Jizera-hegység völgyeire, ezért is építhették ide annak idején a régi fogadót. A fogadó tulajdonosa egy kis múzeum tervezésével bízta meg Rajniš-t, ami egy fiktív mesebeli óriásról, Jára Cimrman-nak állít emléket, aki igazi polihisztor volt: többek között feltaláló, tudós, költő, matematikus, pilóta. Neve teljesen eltűnt az I. világháború után, majd egy 2005-ös televíziós szavazáson, amit a „Legnagyobb cseh” címmel rendeztek meg, első helyezést ért el. Azonban a rendezők diszkvalifikálták a versenyből, mivel nem létező személy volt, nevéhez mégis legendák kötődnek. A fogadó tulajdonosának valószínűleg a hiánypótlás volt a célja a múzeum létrehozásával, valamint ezzel a kulturális programmal szerette volna kibővíteni a fogadó szolgáltatásait, mintegy zarándokhellyé tenni a legendás alakról szóló helyet. A kis múzeum és büfé a domb tetejéről nem érzékelhető, csak a világító- és kilátótorony faszerkezetére lesz figyelmes az ember. A múzeum organikusan formált nyers kőfala csak a fogadó illetve a völgy felőli oldalról tárul fel. A kör alakú torony, Rajniš egyik régi vágya volt, hiszen több tervet készített már kör alakú tornyokról12, azonban egészen eddig nem valósult meg közülük egy sem. Az e-mrak irodára jellemző rafinált szerkezeti megoldás ebben az esetben elmarad, éppen kör a alaprajz miatt. Ez a torony ugyanis nem a farakás elvét követi és csak egy egyszerű acélkapcsolatokkal és acélhuzalokkal biztosított torony, semmi nincs benne abból az innovatív gondolkodásmódból, ami Rajniš-ra és körére jellemző. Valószínűleg nem ez lesz az a munkája a híres cseh építésznek, amire emlékezni fogunk a jövőben.

12 A Blanka-torony a chrudim-i kilátóra készített kedvenc terve volt Rajniš-nak. Megemlíthető még egy kör alakú kápolna terve is, valamint több kisebb lépcsőtorony, amelyeket egyszerűbb házakhoz tervezett. Ezek közül a legismertebb a 2007-ben megvalósult Sněžka menedékházhoz készült kis lépcsőtorony, ami az épület tetejére vezet fel. In.: Martin Rajniš, Zlatý Rež Kiadó, Prága, 2014 (2. kiadás) 55./59-69./123-131. oldal


17

Észak fővárosa – Liberec Lassan, az esti órákban elértük Liberec-et, Észak-Csehország legnagyobb városát. A várost a Jizera-hegység felől közelítettük meg, és már messziről látszott az 1970-es évek csehszlovák építészetének egyik csúcsteljesítménye, Karel Hubáček alkotása, a kilátó, amely a várost körülölelő hegyek egyik csúcsán, mintegy a hegycsúcs sziluettjét továbbrajzoló épületként magasodik.

Családi ház és építésziroda Liberec

Petr Stolín 2013

Fotó: Vátyi Gergő Liberec egyik külső területén épült fel, a helyi építész, Petr Stolín és felesége háza és műterme. Az építész házaspár nagyon kedvesen fogadta kis csapatunkat és készségesen körbe vezettek bennünket. Stolín-ék háza egy előre gyártott könnyűszerkezetes szendvics rendszeren alapszik, amire különböző burkolatokat lehet ráhúzni. Ebben az esetben falécekre szerelt, átlátszó műanyag burkolatot kapott az épület, amely a tulajdonosok bevallása szerint egy kicsit segít a hőszigetelésen is. A két ház különböző rendeltetést tölt be: az utcához közeli a kétszintes műterem (belül minden burkolat fehér), míg a beljebb lévő a szintén kétszintes lakóház (még csak félig kész, de belül minden felület fekete lesz). A két épület között kapott helyet egy árnyékos, hűs terasz, amelynek egyik dísze a szomszédban álló fa. Számomra azt hiszem a ház telepítése volt legmegkapóbb, ahogy még a szomszéd adottságait is kihasználja. Talán ilyen felfogással tudna jobban összeforrni Európa nagyvárosainak sokszor kaotikus külvárosi képe, ha az építtetők figyelembe tudnák venni egymás telkének adottságait is.

Petr Stolín és felesége Liberec 2015 Fotó: Szász László


18

Múzeum

Liberec SIAL 2013

Fotó: Nagy Eszter

A japán érzületű családi ház után egy múzeum átalakítását néztük meg. Az átalakítást Liberec legnagyobb múltú építészirodája, a SIAL készítette, ahol több neves építész is megfordult az évtizedek során13. Az egykori császári fürdőből lett regionális képtár legalább annyira kaotikus elrendezésű, mint az előző túrán megtapasztalt olomouc-i érseki palota múzeuma14. Az elején még nagyon tisztán kezdődik: a látogató a jegypénztár után rögtön az egykori medencetérbe lép be, amely világos, szellős és rendkívül nagyvonalú kezdése egy múzeumlátogatásnak (gondoljunk a historizmus korának múzeumaira). A központi tér után már nem ennyire egyértelmű az út, s a teremőrök segítsége nélkül a látogató szinte elveszik a nagy épületben. A fürdő funkcióvesztésekor több kísérlet volt arra, hogyan lehetne hasznosítani a nagy történeti épületet (többek között előjött az ilyenkor szokásos hangversenyterem ötlet is, de természetesen egy Liberec méretű városnak nagy lenne egy ekkora, zenének szentelt ház). A medence alsó födémének kibontásával fényt juttattak az alatta lévő terekbe, így jött létre egy időszaki kiállításoknak helyet adó, modern terem, amelynek megjelenése világszínvonalú lett. A megoldást látva Otto Wagner mesterműve, a bécsi postatakarékpénztár jutott eszembe, hiszen ott is a szellős és világos ügyféltérből szüremlik át a padló üvegtégláin keresztül az alsó termekbe a fény. A múzeum többi terme a rekonstrukció kategóriájába tartozik, de ami még érdekes lehet, az egy új beton csigalépcső, amely a nagy fogadótér galériáját és az alagsori kiállítótereket köti össze. Az épület külseje teljesen fel lett újítva, megtartva a régi funkcióból származó hatalmas kéményt is, amely a medencefűtésről gondoskodó kazánhoz tartozhatott. A galériához egy adminisztrációs épület is készült, amely zárt, modern tömegként áll a történelmi épület mellett és formailag semmilyen kommunikációt sem folytat vele. A külső burkolat látványos mintázatán szinte vibráló fényhatás fedezhető fel. Messziről kőnek tűnik az anyag, de a burkolat megtapintása után érezzük, hogy kerámiáról van szó. A belső tér nagyon szép részletei után egy ennél érzékenyebb, a kontraszt erőltetése helyett a meglévőséggel való kommunikációt várt volna az ember a bővítésnél is.

13 Többek között Karel Hubáček, Martin Rajniš, Jan Stempel is dolgozott ebben az irodában. 14 Balog Ádám: A kortárs cseh építészet nyomában_vol. 1 – Úti beszámoló egy színes áprilisról, 19-20. oldal.


19

Múzeum – központi csarnok (egykori fürdőtér) Liberec SIAL 2013 Fotó: Vátyi Gergő

Liberecben még megnéztünk egy Petr Stolín által tervezett multifunkciós házat, valamint egy egyetemi épületet. Ezek különösebb izgalmat nem jelentettek, viszont a kommunizmus áldozatainak emlékműve annál inkább. A fiatal építészcsapat15 által tervezett emlékmű egy olyan parkban helyezkedik el, amely a főút, valamint egy kis utca találkozásánál jött létre. A kis helyszín viszonylag nagy szintkülönbségekkel van megáldva, és a fenti kis utcából lépcsőn lehet megközelíteni az emlékművet. A park közepén álló kétoldalú tükörhöz mindkét irányból széles út vezet, amely egy-egy fagerendával (pad) kerül kompozíciós viszonyba. A tükör érdekessége, hogy nem csak magunkat láthatjuk benne, hanem nagyon halványan megjelennek benne a mögötte elhaladó autók is, ám ez a hatás csak a padon ülve, messzebbről tűnik fel. A tükör előtt a felirat, amely csak a tükörből olvasható: „nézz magadba, akár véded, tiszteled vagy korlátozod is a szabadságot.”16 Az alkotók szerint „a kommunizmus, 40 évig tartó ideje alatt, rákos sejtként nőtt a társadalomban. A fő motívum: a tükröződés. A döntéshozatal terhe, hogy ki az áldozat és ki az elnyomó, áthelyeződik mindenkire, aki az emlékműhöz jön. Mindenki rá van kényszerítve, hogy a saját szemébe nézzen. A személyes felelősségen túl az emlékmű gondolata túlmutat a mindennapokba és a jövőbe.” Az alapgondolat, mintha a polgárok kommunista hatalommal szembeni cinkos hallgatására próbálná meg felhívni a figyelmet, s ezért a kollektív felelősség lett a fő témája. Ez a provokatív hozzáállás, sajnos nem az áldozatoknak állít emléket, hanem inkább az elnyomóknak szól, s azokban is bűntudatot ébreszt, akik nem voltak a diktatúra kiszolgálói. Az üzenet igen ellentmondásos, de a hatás, a visszafogott eszközhasználat ellenére, sem marad el. 15 Petr Janda, Josef Kocián, Aleš Kubalik, Jakub Našinec, Veronika Sávová 16 Archiweb: http://www.archiweb.cz/buildings.php?type=city&action=show&id=882&lang=en


20

Emlékmű Liberec SPORADICAL 2006 Fotó: Szász László


21

Távoli városok – az Érchegység Észak-Csehország egyik legfontosabb városa után az Érchegység felé vettük az irányt. A Csehországot és Németországot elválasztó hegység tágas medencéje, és kopár hegyei egyedülálló látványt nyújtanak. Dečín a hegység lábánál fekvő település, ahol egy régi sörgyárat alakítottak át bevásárló központtá. Az előző túrán is sikerült megtapasztalni, hogy milyen, amikor egy ipari épületből pláza lesz17. Brno-ban kevésbé voltak érezhetők a plázák klisés megoldásai. Dečín-ben sajnos túlságosan is sok maradt a szokványos megoldásokból. A legzavaróbb talán a központi folyosó-galéria üvegkorlátainak jelenléte volt, ami szinte minden ilyen jellegű funkciónál kötelező építészeti eszköz. A sörgyár régi kéményét is megtartották, ami a belső térben is érzékelhető, de sajnos ez sem segített feledtetni a plázaérzést. Az épületben helyet kellett szorítani egy kis, nyers téglafalú térnek is, amely a kultúra kicsiny kápolnájaként kiállításoknak ad otthont. Bevásárló központ - kiállítótér Liberec Studio Acht 2014 Fotó: Szász László

Ustí nad Labem, Csehország egyik legnagyobb városa, az Érchegységnek pedig a legfontosabb települése. Több épület is várt itt ránk, azonban sajnos nem mindegyiket tudtuk maradéktalanul szemügyre venni. A JACER nevű faipari cég telephelye a város határán helyezkedik el. A régi gazdaság helyén álló épület lovardája a cég raktáraként szolgál. A nagy, egybefüggő teret, sajnos már az átadás óta is több részre osztották, és elveszítette a tisztaságát. A nagyon szépen felújított, filigrán tetőszerkezet, a belső tér lényegi eleme. Az építészek vasbeton keretekkel vették le a külső falakról a tető terhét, ám a beavatkozás kicsit sem lett erőszakos vagy bántó. A lovarda szépen felújított épülete mellett áll a cég irodaháza, amely a régi gazdaság egyik házának kőfalaira épült rá. A bővítésen itt már érezni a kortárs építészet minden újat kontrasztosítani akaró szellemét. A kőfalak szinte elvesznek a markánsan formált bővítés alatt; hozzátéve, hogy bár igen kevés kőfal maradt, a tervezők mégis a megtartásuk mellett döntöttek. A bővítés anyaga természetesen fa (a cég profiljához igazodva), a burkolat kisebb darabokra vágott hulladékfából készült. A tágas udvarban álló két épület közül egyértelműen a lovarda felújítása áll közelebb a cseh kortárs építészet szellemiségéhez. Mindkét épület felújítását a 3+1 Architekti tervezte, ezért érthetetlen, hogyan születhetett két ilyen különböző felfogású épület. Az irodaház a divatot, a régi lovarda pedig a tartósságot és a kortalanságot képviseli. 17 Balog Ádám: A kortárs cseh építészet nyomában_vol. 1 – Úti beszámoló egy színes áprilisról, 29. oldal.


22

JACER képzési központ Ústí nad Labem

3+1 architekti 2014

Fotó: Nagy Eszter

Ustí nad Labem-ben még egy épület várt ránk. Az egyetem közelmúltban átadott új szárnya építészetileg korrekt megjelenésű, azonban sok élményt talán nem tudott nyújtani. Az épületnek nem csak a külső megjelenése volt szürke, de valahogy az egész hangulat is borzasztóan neutrális volt. A belső terekben már itt-ott megjelennek a színek, de ezzel sem sikerült érdekesebbé tenni a házat. Talán hasonló volt az érzés, mint a liberec-i egyetemi épületben, bár kétség kívül annál egy pozitívabb építészeti minőség van itt jelen, azonban még mindig nem összehasonlítható a pardubice-i egyetemmel (Kuba Pilař Architekti). Egyetemi épületek Ústí nad Labem SIAL 2012 Fotó: Vátyi Gergő


23

Az Érchegység belsejéhez eljutva egy korábban már bemutatott épületben18 szálltunk meg egy éjszakára. A chomutov-i rekreációs központ a régi és az új épület viszonyáról szól. A beépítés közepén álló régi épületben kaptak helyet a nagyobb szobák (itt szálltunk meg) valamint a kávézó. A létesítmény többi helyisége a hegy lábánál végig húzódó épületszárnyban van (étterem, reggeliző, szauna, recepció). Az új beépítés el lett húzva a terület melletti úttól valamint a pataktól, így a patak csobogása még a belső udvarban ülve is hallatszik. A régi épület a terület minden pontjából érzékelhető, szinte ez az egész intézmény „arca”. Az új épület alárendelt helyzetbe került a régihez képest, s a közöttük kialakult terek védettséget teremtenek. Az új épület faburkolata sajnos nem tükrözi azt a koncepciót, hogy az épület majd folyamatosan eggyé válik az erdővel. A fát sajnos erősen felületkezelték és esélye sincs a korosodásra. Az udvar nagy részét elfoglaló étterem árnyékolása kitalálatlan, arra főként nagyobb napernyőket használnak, amelyeket még reklámok is „ékesítenek”. A hely nagyon nyugodt, egyedül talán a személyzet amatőrizmusa miatt bosszankodhat néha a látogató. Prága felé – Kadaň, Louny és Libčice nad Vltavou A Projektil Építésziroda egyik legfrissebb munkája a tavaly átadott folyópart rehabilitáció Kadaň-ban. Az Ohře folyó partja a történeti városrésztől délre helyezkedik el, az alsó városban. A lassú és viszonylag széles folyó zavaros, fekete színű vizében igen gazdag állatvilág uralkodhat. Kicsit feljebb sétálva az ember rájön, hogy a folyó miért ilyen lassú, szinte állóvíz jellegű: a város határán egy nagy gát szeli át a folyót. A folyópart nagyon kevés eszközzel lett felújítva, vagy inkább érdekesebbé téve. Első, a történeti városrészhez közelebb eső szakasza főleg burkolt, és kevés a növényzet. A gáthoz közeli második szakasz már ennél parkosabb kialakítású, ám közvetlenül a gát előtt ismét a beton burkolatoké és persze a természetes sziklafalé a főszerep. Szinte minden adott, hogy a helyiek birtokba vegyék a helyet: padok, játékok, kerékpárút, teraszok, vízi stég. Ott jártunkkor (hétköznap délelőtt, nagy nyári melegben) csak mi voltunk a parton. Remélhetőleg az esti órákban, vagy kellemes időben többen megfordulnak itt. Az anyaghasználatot a sokszínűség jellemzi, de kiemelhető a rozsdás acél használata, ami a kadaň-ihoz hasonló tájépítészeti rehabilitációk kedvelt anyagává vált a közelmúltban. Folyópart revitalizációja Kadaň Projektil Architekti 2014 Fotó: Szász László

18 BME-TDK 2013, 50. oldal.


24

Folyópart revitalizációja – kerékpárút Kadaň


Fotó: Nagy Eszter

Mielőtt rátérnénk a fővárosra, meg kell említeni még két helyet. Kadaň után a túra egyik fő látványosságának számított volna a Louny-ban megvalósult képtár. A bejutás sajnos még hosszas könyörgés után sem sikerült, mivel éppen átalakítások folytak az épületben. Emil Přikryl nagyhatású épületét a mai napig is az 1990-es évek legfontosabb cseh kortárs épületnek tartják19, amely nemzetközi visszhangot is kapott egy olyan évtizedben, amikor még az internet világa nem tette lehetővé a mindennapos sajtómustrát. A főváros előtt még betértünk Libčice nad Vltavou-ba is, ahol egy régi szénmalom irodává alakítását jártuk körbe20. A bejutás csak az udvarig sikerült. Az épület poros ablakai arra engedtek következtetni, hogy nem, vagy csak nagyon ritkán használják. A volt gyárterület udvarában a töredezett betonburkolat között erőteljesen nő a gaz. Az épület inkább egy helybefoglalás eredményének tűnt, mint tudatos alakítás következményének. A legmarkánsabb kortárs építészeti elem, az emeletre felvezető külső lépcső, amire a pókhálókon átküzdve magunkat tudunk feljutni, és benézni az üvegajtón. 19 Az épületről bővebben: Rostislav Švácha: Czech Architecture and its Austerity – Fifty buildings 1989-2004, Prostor Kiadó, Prága, 2004, 40-47. oldal. Jan Stempel: Architecture V4 1990-2008, Kant Kiadó, Prága, 2009, 22-23. oldal. 20 „Az épület egy 1872-ben alapított malom alapjain áll, a szénmalom 1900-ból eredeztethető. Az eredeti kétszintes csarnokot 1965-ben háromszintesre építették át. Az épületet 2010-től renoválták/építették át, a cél egy inspiráló munkakörnyezet létrehozása volt, ahol az építészet, művészet, kézműipar és a raktározás jól megfér egymás mellett. Az átépítés során világossá kellett tenni mi eredeti és mi addíció: az új elemek acéldobozok áthatásként jöttek létre (bejárat, lépcsőház, terasz), 4 mm-es acéllemezből. A belsőben is hasonló elv szerint jártak el: az évek során rárakódott átépítéseket kibontották, hogy az eredeti térstruktúrát állíthassák vissza. A meglévő, rossz állapotú lépcsőt egy új acéllépcsőre cserélték. Az új, funkcionálisan szükséges helyiségeket – mint a mosdók, fürdők, konyha – fadobozokba rejtették a belsőben, így azok úszó, független elemekként jelennek meg az egybefüggő nagyobb belmagasságú térben. A tervezők vágya hogy ez a projekt impulzust adjon a környezetének és életet leheljen a lepusztult barnamezős városrészbe.” Urbán Erzsébet: Építész stúdió a szénmalomban In.: https://kortarsepiteszet.wordpress.com/2014/10/03/epitesz-studio-a-szenmalomban/


25

Nagyvonalú terek – Prágai Műszaki Egyetem Prágába kifejezetten azzal a céllal érkeztünk, hogy egyetemi épületeket nézzünk meg illetve, hogy találkozzunk az egyetem egyik tanárával Jan Stempel, építésszel. Stempel úr először a Projektil Építésziroda által tervezett műszaki könyvtárban vezetett körbe bennünket, amely a rendszerváltás utáni legjelentősebb állami beruházásnak számított, amellyel a cseh állam reprezentálni kívánta magát a világ felé. A Projektil irodáról már korábban is szó esett a hradec kralové-i könyvtár kapcsán. Kétségtelen, hogy tereiben, szellemében, minőségében a prágai jobban sikerült alkotás, de léptéke miatt a hradec králové-i talán közelebb kerül a használókhoz. A prágai könyvtár központi eleme a hatalmas „fényudvar”, amely vizuálisan összeköti a különböző szinteket. Ez az udvar itt olyan szerepet játszik mint a másik könyvtárban a lépcsőház, azonban annál nagyvonalúbb gesztust engedtek meg maguknak a tervezők. A prágai befelé működik, kissé introvertált épület, annak ellenére, hogy sok kapcsolata van a külvilággal. A hradec kralové-i könyvtárnál, amelyik viszonyt alaprajzi formájából adódóan (X) nyitottabb lehetne, a tervezők inkább a tömör felületekre helyezték a hangsúlyt. A látszóbeton felületek mellett a műszaki könyvtár padlóján is megjelennek a színek: a különböző színek a statikusok által elküldött erő ábrát tükrözik. Nemzeti Műszaki Könyvtár Prága Projektil Architekti 2009 Fotó: Vátyi Gergő


26

Nemzeti Műszaki Könyvtár Prága




27

A műszaki könyvtár megismerése után az építész kar új épületét jártuk körbe. Alena Šramkova szigorú épülete az olasz racionalista építészet szellemében fogant. Az épületről és az alkotóról már korábbi tanulmányokban is szó esett21. Fontos kiegészítés lehet, hogy Šramkova az építész kar oktatási szelleméhez igazította az épület téri rendjét. A Prágai Műszaki Egyetem (ČVUT) építész kara a műtermek rendszerén alapszik, és nincsenek tervezési tanszékek, hanem a hallgatók az egyes tanárok által vezetett tankörökbe, műtermekbe jelentkezhetnek. Sőt a képzés annyira rugalmas, hogy a 2. évesek akár diplomázókkal is kerülhetnek egy tankörbe, így a felső évesek akár a alsóbb évesekre is hatással lehetnek, vagy éppen fordítva. Az épület 4 nagyobb közösségi tér köré szerveződik (ebből az egyik a bejárat előtti külső tér). Ezek a magas terek is, ugyanúgy mint a műszaki könyvtár esetében, fényudvarokként működnek, s az udvarok köré fűzött gangokról lehet megközelíteni a műtermeket. A műtermek kétszintesek, így szeparálhatók a különböző oktatási fázisok (egyéni- és csapatmunka, prezentáció). A szürke betonfelületek látványát oldja a színek megjelenése: az épület belső terét három szín határozza meg: a lila, a bordó és a narancs. Ezek színek az előadókat rejtő dobozok külső burkolatán is megjelennek. A külső kubusok nagy tömegtől történő formai elkülönülésének okát még most sem sikerült megérteni, és Jan Stempel sem tudott választ adni ezeknek a furcsa additív elemeknek a miértjére. Az építész karról tovább mentünk az építőmérnöki karra, ahol egy régi épület auláját zöld polikarbonát dobozokkal tették izgalmasabbá és használhatóbbá (VYŠEHRAD Atelier). A zöld dobozokban kis csoportos foglalkozásokat lehet tartani. A hallgatók itt tudnak konzultálni egy-egy közös feladatról. Nagy erénye ennek a „lebegő” alakításnak, hogy szépen ki lett használva az aula viszonylag magas belső tere, de még ezzel együtt is szellős tudott maradni. Stempeltől búcsút vettünk, és javaslatára még tettünk egy sétát Prága „Naptaforgó utcájában”, ahol szépen megmaradt modernista lakóházakat láttunk az 1930-as évekből. ČVUT Építész kar Prága Alena Šramkova 2010 Fotó: Nagy Eszter

21 BME-TDK 2013, 28-29. oldal.


28

A múlt megidézése – Jenštejn és Benesov

Az utolsó napon Prágát elhagyva, Brno felé vezetett az utunk. A nap fő eseménye a Villa Tugendhat volt, amelyről már annyi szakirodalom született, hogy elemzését most kihagynám, s nem is sorolnám a cseh építészet témakörébe. A Villa Tugendhat méltó lezárása volt a túrának. Olyan épület, amelyet minden építésznek látnia kellene; életében legalább egyszer. Úti beszámolómat, most mégis inkább két, a múltból építkező házzal zárnám, amelyet még a villa meglátogatása előtt ejtettünk útba. Családi ház Jenštejn Alena Šramkova 2009 Fotó: Vátyi Gergő

Jenštejn egy Prága melletti kis falu22, amit egy apró, szürkés-lilás színű ház miatt látogattunk meg. A falu különleges kör alakú morfológiája a középkor lenyomata. A kör alakú beépítés mentén kellemes arányú fás parkok és terek alakulnak ki. Egy ilyen kis teresedésnél áll a ház. Egy korábbi tanulmányban már részletesen be lettek mutatva az épület erényei23, ezért most inkább csak egy kis történet miatt írnék róla. A zárt beépítésbe ékelődő háznak, szinte csak az utcai homlokzata látszódik, ezért viszonylag hamar körbe tudtuk járni. Még egy kicsit elidőztünk a szürkés-lilás vakolat szép, sima felületén, amely nem az általános építészetből megszokott műanyag vékonyvakolatok anyagtalanságát tükrözi, hanem egy valódi építészeti minőséget. A falat kopogtatva, csak találgattunk, hogy mi lehet ez az anyag. Majd feladtuk a találgatást. Már éppen távolodtunk a háztól, amikor egy idős asszony a felső emeleti ablakból kinézett, s megkérdezte: mit szeretnénk? Kiderült, hogy Alena Šramkova a ház lakója. Amikor megtudta, hogy építészek vagyunk, felajánlotta, hogy bemehettünk a házba. Sajnos Šramkova asszonynak kevés ideje volt, mert éppen az orvoshoz tartott, de így is nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy találkozhattunk a cseh építészet, egy élő legendájával. Nagy megilletődésünkben, el is felejtettük megkérdezni, hogy hogyan készítették a vakolatot?

22 A település lakossága 2013-ban 1070 fő volt. Forrás: https://cs.wikipedia.org/wiki/Jen%C5%A1tejn 23 Architektura Hungariae 2014. vol.13. no.2., 45-46. oldal.


29

A nem várt, nagy találkozás után Benesov-ba látogattunk, ahol az 1990-es évek egyik nagyhatású épületét, a városháza bővítést, átalakítást tekintettük meg. Josef Pleskot alkotása a tőle megszokott visszafogottsággal simul bele a város főterébe. Benesov középkori gyökerekkel rendelkező város, azonban építészete már inkább a XX. század hűvös, csehszlovák időket idéző hangulatát tükrözi. Pleskot a meglévő épületet még egy szinttel bővítette, és megtartotta az régi épület minden díszítését és a főpárkányt is. A főpárkányt a bővítés homlokzatának „behomorításával” még külön kis is emelte. A régi épületből szinte csak a kétszintes, díszes homlokzat maradt. A városháza mellett húzódó kis utca felől, már a bővítés szellemében folytatódik tovább az épület. Ezen az oldalon már nincs ornamens, csak a rovátkolt vakolattal ellátott, ablaknyílásaival a múltat idéző homlokzat. Ezen a homlokzaton még a huzat által kifújt csipkefüggönyök is természetesen mutatnak. A főtéri oldalon van még egy homlokzata a városházának, amely téglavörös árnyalatú vakolatot kapott, kőtagozatokkal és egy szimbolikus órával díszítve. Pleskot szerint az óra, a városházák szimbólumává vált az évszázadok során. Ha egy kicsit visszaemlékezünk az előző úti beszámolóra és a česke budéjovice-i városháza bővítésére24, ahol a tervezők annak ellenére bővítették toronnyal az épületet, hogy azt korábban az akkori Habsburg, császári építész már megtette, akkor Pleskot hozzáállása sokkal inkább tükrözi a város léptékét, és a modern kor városházájának gondolatát. A múlt még benne van, de már nem didaktikusan kiemelve. Pleskot megoldása talán azért is érdekes, mert az épület nem akar konkurálni a (toronytalan) benesov-i templommal, s nem tulajdonít nagy szerepet egy olyan állami intézménynek, amely a mindenkori politika helytartóságaként működik. A városháza inkább beleszürkül a tér többi épülete közé, mintsem hangosan hirdeti hivatali jellegét. Ez a beleszürkülés annyira jól sikerült, hogy látogatásunkkor a hivatali dolgozók nem is értették, hogy miért érdeklődünk a ház iránt, és eltartott egy darabig mire be tudtunk jutni. Pleskot lépcsőháza mesterien egyesíti a múltat és a jelent, kortalan alkotás, amely az 1920-as évek premodern törekvéseire emlékeztet25 (Joše Plečnik és Josef Gočár öröksége). Városháza Benešov AP Atelier – Josef Pleskot 1995 Fotó: Vátyi Gergő

24 Balog Ádám: A kortárs cseh építészet nyomában_vol. 1 – Úti beszámoló egy színes áprilisról, 40. oldal. 25 „A lépcsőház a szabad, demokratikus tér jelentését hordozza, s nem akar a divatra reagálni, hanem sokkal inkább arra

törekszik, hogy minden időben jó és állandó színvonalat képviseljen.” Josef Pleskot. In.: Rostislav Švácha: Czech

Architecture and its Austerity. Fifty buildings 1989-2004. Prostor kiadó, Prága, 2004. (67. oldal) Fordítás: BÁ


30

Városháza Benešov AP Atelier – Josef Pleskot 1995 Fotó: Vátyi Gergő

Az anyaghasználat itt-ott némi igénytelenségről tanúskodott, mivel három szinten még kőburkolat volt a lépcsőház padlóján, viszont a legfelső szinten már csak műanyag kőutánzat. A lépcsőház megnevezés szinte nem is megfelelő annak a térnek a leírására, ami itt létre jött. A lépcső a földszintről a központi térbe vezet, majd a másik lépcső egy szinttel feljebb szintén egykarú és középről vezet fel. A harmadik emeletre már a központi térből száműzött oldalsó lépcsőn jutunk fel, mindezt valószínűleg azért, hogy jobban érvényesüljön a második emeleten a központi tér. A klasszikus építészet megidézéseiként a központi tér gangját finomra csiszolt betonoszlopok tartják, amelyek szinte természetes kő hatását keltik. Ennek a hangulatnak még szép kiegészítői a fém korlátok, melyek töredezett megjelenése, darabossága ellenére is magas építészeti színvonal jön létre.

Városháza - lépcsőház Benešov

AP Atelier – Josef Pleskot 1995



31

Összefoglalásként elmondható, hogy a túra során látott Josef Pleskot-tól származó épületek mindegyike az építésztől megszokott érzékeny, Jože Plečnik gondolkodásmódját tovább gondoló magatartást tükrözték, s ezzel nem ért nagy meglepetés az előző kiránduláshoz képest. Martin Rajniš-tól most több építményt is láttunk, ami csak megerősítette bennem azt az eddig csak megsejtett tényt, hogy Rajniš épületei még nem érték el azt az igényszintet, amikor az érdekes kísérletezésen túl, már valódi építészetről lehet beszélni; olyan építészetről, amely megfelel az épületekkel szemben támasztott használhatósági követelményeknek. Alena Šramkova talán legjelentősebb alkotása, a prágai építész kar a maga nyers tereivel, és racionalista esztétikájával mestermű a maga nemében. Ezzel szemben az építész saját háza Jenštejn-ben egy kis kedvességgel hígítja az egyébként puritán épületet, s szépen illeszkedik a falu képébe. Litomyšl-től azt kaptam, amit eddig mindig: azt a minőséget, amit minden ehhez hasonló város megérdemelne. Liberec sok tekintetben csalódást okozott, mert a város szétfolyó jellege miatt az egységességnek nem mindenhol lehetett látni a nyomát. Nem volt jelen az az erős hangulat, ami például Ostrava-t vagy Brno-t jellemzi. A Szudéták és Érchegység felé vezető út természeti értékei kiemelkedők, viszont kortárs építészetileg még kialakulatlan a hely. Csak remélni lehet, hogy építészeti értelemben egyszer az északi régió is magára talál majd és sikerül levetkőznie a nemzetközi divatáramlatok által diktált ideiglenes formákat. Ha az utolsó képre vetünk egy pillantást, akkor látható, hogy még maradt valami abból a normalitásból és puritanizmusból, ami jó inspirációs alapot szolgáltathat az északi végek kortárs építészetéhez. Észak-csehországi falu Tanvald Fotó: Szász László

Documents

Beszámoló az északi végekről - WordPress.com · 2015-11-13 · Az áprilisi, néha fagyos időjárás után, most nyári kánikulában jártuk végig a falvakat és a városokat