BlO KERESZTYEN

IGAZSÁG AZ ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR POLYÓIRMA

Űj folyam 15. szám ^ 1992. ÖSZ

TARTALOMJEGYZÉK

I s t e n b o l d o g k o l d u s a i MEDITÁCIÓ

Ittzés János igemagyarázata; TANULMÁNYOK

Hans Heinrich Schmid: Az újszövetségi krisztológia ószövetségi előfeltételei. II. rész Luther az úrvacsora ajándékáról A végső ponton Azt már nem! (vers)

Scholz László; A szerkesztők; Scholz László:

EMLÉKEZÜNK Dóka Zoltán: Búcsú Csengődy Lászlótól

DOKUMENTUMOK Nyílt levél a zsinathoz Boleratzky Lóránd: Közgyűlési megnyitó Nagy Miklós: Közgyűlési felszólalás Levél a zsinathoz N y í l t l e v é l H a r m a t i B é l a p ü s p ö k h ö z r e h a b i l i t á c i ó

ü g y b e n TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ ANGOL ÉS NÉMET NYELVEN

6 14 22 23

2 4

2 9 3 0 3 4 3 7

39 40

KERESZTYÉN IGAZSÁG

Az ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR f o l y ó i r a t a Függet len evangé l ikus t e o l ó g i a i és k r i t i k a i lap

1-835-092)

L T M ; ITTZES GABOR, ITTZÉS JÁNOS, MAGASSY SÁNDOR

Uj folyam 15. szám - 1991. Osz Főszerkesztő: BOTTÁ ISTVÁN (Tel Felelős szerkesztő: A szerkesztőbizottság tagjai:

id Fe le lős k i a d ó : i d . KENDEH GYÖRGY ( T e l . : 1-662-523) Szerkesztőség és k i a d ó h i v a t a l : 1114 BUDAPEST, Bocskai ú t 10. Egyes szám á r a : 5 0 , - Ft; é v i e l ő f i z e t é s i d í j : 200 , - Ft; k ü l f ö l d r e 10 DM Csekkszám: ORDASS Lajos BARÁTI KÖR - BUDAPEST - OTP X I . k e r . 529-B145 Készü l t : a PATE Sokszoros í tó üzemében, Kesz the ly Fe le lős veze tő : Zsoldos Gábor HU ISSN 0865-2163 Törzsszám: 257 /92 . Példányszám: 920

Engedélyszám: I I I . / E L / 2 0 / 1 9 8 9 .

M E D I T Á C I Ó

ITTZÉS JÁNOS ISTEN BOLDOG KOLDUSAI

Igehirdetés a kőszegi gyülekezetben, 1990. október 31-én, a reformáció emléknapján

"Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és amint leült, odamentek hozzá tanítványai. 0 pedig megszólalt, és így tanította őket: Boldogok, akik szegények lelki értelemben, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők melegégíttetnek. Boldogok, az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa."

Máté evangéliuma 5,1-10

Egy alkalommal azt a megjegyzést hallottam egy hittestvé­rünktől, hogy nem érti, miért éppen ez a szakasz hangzik el reformáció ünnepén. Szerinte sokkal jobban is lehetett volna választani. Hiszen, véleménye szerint, számos olyan evangéli­umi történet van, amely jobban kifejezné a reformáció által felismert és megvallott igazságot: egyedül kegyelemből, egye­dül Krisztusért, egyedül hit által van üdvösségünk. A tékozló fiú, az elveszett juh példázatát, Zákeus történetét említette többek között ez a hittestvérünk. Megértem testvérünk gond­ját. Valóban kérdés lehet: miért a boldogmondások ünnepünk evangéliumi igéje.

Történeti oka van ennek. Holnap ünnepli a római katolikus egyház mindenszentek ünnepét. Ezen a hetedik századig vissza­nyúló ünnepen emlékeznek meg azokról a vallásos tiszteletben részesített szentekről, akiknek nincs külön napjuk az év fo­lyamán. Nagy ünnep volt ez annakidején Wittenbergben is. Ez a nap volt a számunkra olyan fontos wittenbergi vártemplom szentelésének emléknapja, és így a búcsú napja is. Sokan jöt­tek ekkor Wittenbergbe a búcsú ünnepére, s nagyon sokan azért is, hogy Bölcs Frigyes szász választófejedelem ereklyegyűjte-

M E O I T Á C I Ú

menyét megcsodálhassák. A messze földön híres gyűjtemény lel­tára a korabeli tudósítások szerint tizenhétezer darabot so­rolt fel a wittenbergi vártemplom búcsújának ünnepén kin­cseiből. Nagy áhítattal, csodálattal, vallásos tisztelettel vették körül ezeket a kincseket, emlékezve azokra, akiket szentként tiszteltek, s akiknek testi maradványai közül sok­sok darab az ereklyegyűjtemény féltett kincsei közé tarto­zott. S egy másik egyházi hagyomány, egy korábbi pápai ren­delkezés szerint a 11. század óta a középkori egyház minden­szentek ünnepén a boldogok evangéliumát olvasta. S amikor a szász evangélikus egyházban lél7-ben, a 95 tétel kiszögezésé-nek jubileuma alkalmából ünnepséget szerveztek, s ezzel meg­alapozták a reformáció emléknapjának megünneplését, megtar­tották a régi hagyományt, s az új tartalmú, Isten egyházat megújító cselekedetéért hálát adó ünnepen a most hallott ige­szakasz hangzott. És azóta is ez ünnepünk úgynevezett óegyhá-zi evangéliuma. Jól van ez így, mert felragyog benne az evan­gélium világossága.

Mit jelent Jézus Urunk igéjében a nyolcszor ismétlődő szó? Mi őszerinte a boldogság? Hogy emberek mit tartanak a boldogság felől, azt különösképpen nem kell magyarázni. Jézus szerint azonban az a boldog ember, aki tudja, hogy Isten sze­retete üdvösségre hívta el. Urunk azt tartja boldog ember­nek, aki bizonyos az üdvössége felől. Jól választattak tehát őseink, most már beláthatjuk, amikor ezt az igét választották erre az ünnepre. A reformátorok, s különösképpen is Luther Márton számára ez volt a legfontosabb kérdés: hogyan lehetek bizonyos Isten kegyelme felől? Hogyan nyerhetek bizonyosságot üdvösségem felől? Nem kell-e örök rettegésben élnem életemet, és újra és újra minden erőmet meghaladó teljesítményekkel biztosítani magamat? Talán így egy kicsit megnyugodhat a szív és lélek. Jézus tehát arról szól, hogy a boldogság az, ha az ember bizonyos lehet afelől, hogy Isten kegyelmébe fogadja, hordozza és vezeti egész életében, hogy megérkezzék hozzá a vele való teljes közösségbe. Boldog az az ember, aki üdvössé­ge felől bizonyos lehet!

így hallgassuk tehát Jézus Urunk szavait! A nyolc boldog­mondás között vannak olyanok, amelyek hangsúlyosabbak, egy­háztörténeti, teológiai szempontból különösképpen is fonto­sak. De mindegyiken átsugárzik ugyanaz a jázusi ígéret és bíztatás: ne kételkedj, ne nyugtalankodj, bizonyos lehetsz Isten kegyelme felől. Nem azért lehetsz bizonyos, mert te mindent ki- és megérdemeltél és megszolgáltál; mert olyan tö­kéletes és nagyszerű vagy - tudjuk is magunkról, hogy ez nem így van -, hanem azért, mert Isten hűséges ígéreteihez, és szeretete hordoz napról napra.

Ki lehet bizonyos üdvössége felől Jézus szerint? Az, aki Isten előtt szegényként, koldusként áll. A reformáció által megítélt vallásosságnak éppen az volt az egyik nagy tévedése,

M E D I T Á C I Ó

tévesztése, hogy gazdag embereket akart Isten elé állítani. Egyrészt olyanokat, akik a szó szoros értelmében gazdagok voltak, ás pénzüket arra használhatták, hogy jótékonykodással kiérdemeljék, megvásárolják Isten jóindulatát. Másrészt az erények, a jócselekedetek lettek valutává ebben az üzletben. Legyél jó, és Isten megjutalmaz! Ilyen vagy olyan gazdagságo­dat honorálja majd az Isten! Minket is gyakran megkísért ez a fajta gondolkodás. Nehéz is, sőt az emberszív számára lehe­tetlen is, belátni: nincs mire hivatkoznunk, nincs mivel büszkélkednünk Isten előtt.

Jézus Urunk szavának igazáról emberi szó minket meg nem győzhet. Hogy igaz az ő szava, arról csak Ö maga győzhet meg igéje és Szentlelke által. Ahol és amikor neki tetszik, haté­konnyá teszi igéjét életünkben, s elvezet igazságának megis­merésére, a boldogságra. Ahogy Luther Márton is megtapasztal­ta ezt. Számára nem tan volt az evangélium, nem lecke, amit be kell magolnia. Saját életében járta végig ezt az utat, amely az igazi boldogságig vezet. Ot nem emberek győzték meg arról, hogy nyugtalan szívét egyedül Isten üdvözítő evangéli-ma békíti meg. Öt nem emberek győzték meg arról, hogy nyugal­mat, békességet, boldogságot ad neki Isten kegyelme. A sokat harcoló. Istennel vívódó, néha még Istennel is szembe forduló Luther megtapasztalta, szegénységének megvallása a boldogság kezdete. Ez életének nagy élménye volt. S a lutheri reformá­ciónak éppen ez volt az aranyfedezete: félelemtől, rettegés­től megkínzott emberek az evangélium által békességet talál­tak, boldog emberekké lettek.

Isten ma is így vezeti népét. Hangzik az evangélium, azt emberek befogadják. S eljutnak arra a felismerésre, hogy Isten előtt szegények, koldousok, nyomorultak, mégis boldo­gok, mert Isten az ilyeneket szereti. Ö szeret, mert ő maga a szeretet. Ezt nem lehet megmagyarázni, nem lehet megindokol­ni, nem lehet az emberi logika szabályai szerint értelmünk számára elviselhetővé tenni. Mégis ez az Isten ereje, minden hívőnek üdvösségére. Ez volt Luther Márton és minden evangé­liumtól megragadott szívű számára a felszabadító örömhír, ma­ga a boldogság. Aki ennek a jóhírnek örömére vágyódik, ne ma­gában keresse az érveket, hanem hallgassa Isten szavát. Éppen az ad békességet, nyugalmat, hogy üzenetének középpontjában az a jézus Krisztus áll, aki halálával és feltámadásával meg­békíti Isten ellen lázadó szívünket.

Ez a felismerés tette hatékonnyá a reformációt. Nem embe­rek harciassága, karakánsága, bátor kiállása, hanem a lélek­ben szegényeknek az a tapasztalata, hogy Isten keresi, hívja őket, hogy levegye róluk a bűnök terhét, a rossz lelkiismeret gyötrelmét. Legyőzi a bűn erejét, azzal, hogy megbocsátja Jé­zus Krisztusért.

A negyedik boldogmondást szeretném még külön kiemelni:

M E D I T A C I Ö

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégí t te tnek. " Vigaszta ló üzenet ez. Bá to r í t ó üzenet. Nem szabad tehát f e l a d n i , tes tvére im! Hányszor i r i g y e l j ü k Lu­thert, neves keresztyén t e s t v é r e i n k e t , az egyháztörténet hő­s e i t : de jó i s lenne, ha én is így tudnék h i n n i , i l yen e rős , k i t a r t ó és bátor lenne a hitem. Mi lyen jó lenne, hogy ha nem venne erőt rajtam a b izonyta lanság, kéte lkedés, fé le lem! Jé­zus szava b á t o r í t ! Nem reménytelen a he l yze t . Azt í g é r i , hogy megelégí t i az igazságra való éhséget és szomjúságot. Az igazság pedig az, hogy Is ten könyörül Jézus K r i s z t u s é r t a bűnösökön. Nem a bűnnel , h i t e t l e n s é g g e l , embertársainkkal szembeni szeretet lenségünkkel békél meg I s t e n , bűneinket nem s z í v e l i , de irgalmas a bűnössel szemben, ak i koldusként vá­gyódik szere te té re . Ahol összeért a menny a fö ldde l Jézus Kr isz tus kereszt jében, o t t adja h í r ü l I s ten az igazságát. Ahol az emberi bölcsesség legkevésbé gondol ja , o t t sugárzik leginkább a h i t számára é l e t ú j í t ó szeretetének melege. Ebben b í z n i , ebbe kapaszkodni, ebből é l n i , ez lenne számunkra a reformáció öröksége. Mert mit i s érne, ha tö r téne lm i lecke lenne csak számunkra a reformáció, a hősi múlt egy s z e l e t e . Semmi hasznunk nem lenne be lő le . A reformáció nem a múltban van mögöttünk, hanem velünk van, e lő t tünk van. Mert a r e f o r ­máció mindig ú j ra és ú j r a t ö r t é n i k , ahol emberek f e l a d j á k kedvenc gondo la ta ika t , le tudnak mondani v é l t érdemeik emle­ge tésé rő l , és üres kézzel tudnak megállni I s t e n e l ő t t . S ő megtö l t i az üres kezeke t . . .

A kérdés, persze, az, hogy akarunk-e így boldogok l e n n i . Akarunk-e egyál ta lán bizonyosak l enn i a f e l ő l , hogy é le tünk ú t j a kátyúkon, hegyeken, völgyeken, szakadékokon és hegyor­mokon át Is tenné l fog célba é r n i . Erdekel-e, i zga t -e bennün­ket egyá l ta lán üdvösségünk kérdése?

Azért adunk hálát Istennek ezen a napon, hogy nem hagyta sötétségben egyházát. Fe l t á r j a e lő t tünk igazságát , amely l e ­l e p l e z i nyomorúságainkat és megvigasztal ja szomorúságunkat. Ebben van békességünk és boldogságunk.

A ha lo t tak napjának közeledtén különös súlya van a máso­dik boldogmondásnak i s : "Boldogok, akik s í rnak , mert ők meg-vlgasztaltnak." - mondja Jézus Urunk. Ki i s élné át jobban tehete t lenségét , nyomorúságát, mint az, aki a h a l á l l a l szem­besül . Akár sa já t szívének fé le lme iben, akár sze re t t e i s í r j a me l l e t t á l l v a , s i r a t v a önmagát, s i r a t v a ö v é i t . Akiknek s z í ­vét az evangélium v i g a s z t a l j a , azok nem úgy gyászolnak, mint akiknek nincsen reménységük. Szomorúságban, gyászban i s b o l ­dogok azok, mert s í r on és ha lá lon át i s fe l ragyog e l ő t t ü k Is ten szere te te . S azt semmi nem győzheti l e , mert Jézus Kr isz tus fel támadásával 6 győzte le a leghagyobb e l lenséget . Ezért valóban boldogok, jézus i értelemben boldogok azok, ak ik Istenben reménykednek a h a l á l l a l szemben i s . Akik tebben a reménységben élnek, ebben a reménységben ha lnak, ebben a re -

M E D I T Á C I Ú

ménységben gyászolnak. Akik nem a halál koldusai, de Isten szegényei, s tőle várnak mindent. Valóban mindent.

Boldogok vagytok, Testvéreim, ha Isten koldusai tudtok maradni. Ámen.

"Régi időkből zengve száll Az ősök vallomása: Hogy rendületlenül megáll. Ki üdvét tőled várja. Más menedékünk nincs nékünk, Te vagy egyetlen reményünk Az üdvösségnek útján. Vándorló néped te áldd meg. Erősítsd meg igédben, És áraszd reá Szentlelked, Hogy tőled el ne térjen! Bátoríts, biztass hű Urunk, Míg egykor hozzád eljutunk, És áldva áldunk téged!"

(Evang.Énekeskönyv 270,2+4.)

LUTHER MÁRTONNAK AZ EGYHÁZ REFORMÁCIÚJÁT ELINDITÚ, 1517 OKTÚBER 31-ÉN NYILVÁNOSSÁGRA HOZOTT 95 TÉTELÉBŐL:

1. Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!", azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.

40. Az igaz töredelem keresi és szereti a büntetést, a búcsú kegye azonban felment s meggyűlölteti a büntetést, vagy legalább is alkalmat szolgáltat erre.

62. Az egyház igazi kincse az Isten kegyelmének és dicsőségé­nek legszentebb evangéliuma.

94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket. Krisztust megpróbáltatásokon, halálon és poklon át is követni igye­kezzenek.

T A N U L M Á N Y O K

HANS HEINRICH SCHMID

AZ ÚJSZÖVETSÉGI KRISZTOLÓGIA ÓSZÖVETSÉGI ELŐFELTÉTELEI

( F o l y t a t á s )

AZ IGAZ - A SZENVEDŐ IGAZ - JÉZUS PASSIÓJA ÉS HALÁLA Az é l e t , a h a l á l és az i gazság k ö z t i v i s z o n y k é r d é s é t a

k o r a i Ószövetségben, m i n t ahogy az ó k o r i K e l e t e n , v i s z o n y l a g d i r e k t mójdon v á l a s z o l t á k meg: a k i i g a z , az é l n i f o g , a k i go ­nosz , annak meg k e l l h a l n i a ( P á l d 1 1 , 1 9 ) . A h o l igazság v a n , o t t é l e t van ; és az é l e t azé r t v a n , hogy az i gazság és e z z e l i smét maga az é l e t l e h e t ő v é v á l j é k . Ez i s össze függ a z z a l a nagyon r é g i a l a p v e t ő h i t t e l , hogy a v i l á g m i n t I s t e n t e r e m t é ­se végü l i s az i g a z s á g r a és az é l e t r e van mega lko t va . I s t e n maga gondoskod ik a r r ó l , hogy az igazság az é l e t r e v i g y e n . E z é r t i s k i á l t a n a k I s t e n h e z , p é l d á u l a p a n a s z z s o l t á r o k b a n , amikor v a l a k i r e i g a z t a l a n u l szenvedés szakad , hogy i g a z s á g á ­v a l l é p j e n közbe és t egyen i g a z s á g o t .

A t ö r t é n e l e m mégis e l l e n t é t e s t a p a s z t a l a t t a l s z o l g á l t ; a z z a l , hogy a v a l ó s á g gyakran nem i l y e n , hanem éppen az e l l e n k e z ő j é t m u t a t j a . Az igaznak , a p r ó f é t á n a k i s , ak i I s t e n i g é j é é r t s z á l l s í k r a , szenvedés, s ő t ado t t esetben h a l á l az o s z t á l y r é s z e , míg a bűnösnek, a k i k í m é l e t l e n ü l t ö r é r v é n y e ­s ü l é s r e , s i k e r e van. Csak Jób nevé re akarok e m l é k e z t e t n i . Ez e l l e n t m o n d a n i l á t s z o t t I s t e n i gazságának . Új t á j ékozódás v á l t szükségessé .

Ennek a problémának a megoldására az Ószövetségben k ü l ö n ­böző p r ó b á l k o z á s o k a t l á t u n k . A mego ldás , amely végül i s é r ­vényre j u t o t t , ez v o l t : Valóban van i g a z t a l a n szenvedés ebben a v i l á g b a n . Ez ennek a v i l á g n a k az i de ig l enességéhez t a r t o ­z i k . I s t e n mégis kézben t a r t j a e z t a v i l á g o t . A leg tömörebben Jób szava fogalmazza meg e z t : "Ha a j ó t e l f o g a d t u k I s t e n t ő l , a r o s s z a t i s e l k e l l fogadnunk" ( Jób 2 , 1 0 ) .

S ő t , mi t ö b b : az ebben a v i l á g b a n s z e r z e t t , s mind ig e r ő -sebbé v á l ó n e g a t í v t a p a s z t a l a t o k k a l összefüggésben m e g s z ü l e ­t i k a f e l i s m e r é s : Az, hogy az i g a z s á g c s e l e k e d e t e i ebben a v i l á g b a n nem k e r ü l n e k h o n o r á l á s r a , az nem csupán üzemi b a l e ­s e t , hanem oka abban van , hogy ez a v i l á g b u k o t t v i l á g . A v i ­l á g nem o l y a n , m in t ami lyennek t u l a j d o n k é p p e n l e n n i e k e l l e n e , és az ember nem o l y a n , mint ami lyennek igazában k e l l e n e . Éppenhogy nem úgy van ebben a v i l á g b a n , hogy az i gazság az é l e t r e v i s z , a gonoszság pedig a h a l á l b a . Ebben az i g a z t a l a n v i l á g b a n az igaznak szenvednie k e l l ( Z s o l t 3 '4 ,20) , így a k é ­s ő - ó s z ö v e t s é g i és Ószövetség u t á n i korban"egy ember szenvedé ­se s z i n t e k ö z v e t l e n b izonysága l e s z az i gazságának . Az, a k i ­nek szenvedés j u t o s z t á l y r é s z ü l , a z é r t s z e n v e d , mert nem i d o -

m.

T A N U L M Á N Y O K

múlt hozzá egyszerűen ehhez az igaztalan világhoz, hanem szenved a világ igazságtalansága miatt és, hordozza a világ igazságtalanságát. Ezért aztán ez azt is jelenti, hogy Isten különleges módon mellé áll a szenvedőnek. Ez a vonal a sze­génységet értelmező korai zsidó teológián át egészen az Új­szövetségig fut, szinte az evangéliumok boldogmondásáig, ahol a szomorkodók, a szenvedők, és az üldözöttek neveztetnek bol­dognak.

És itt is felbukkan a jövőre vonatkozó reménység. Jönni fog egy kor, s ebben biztos az Úszövetség, amikor a viszonyok ismét megfordulnak, amikor világossá válik, hogy ki volt igaz és ki nem (vö. Mai 5,13-18). A világnak és Istennek most el­rejtett igazsága akkor nyilvánvalóvá lesz. Erről később majd Pál is szólni fog.

Csakhogy sokan meghalnak, anélkül, hogy ezt az igazságot megérhették volna! Mi történik ővelük? A késői Ószövetség vá­lasza erre a problémára így hangzik: ők fel fognak támadni (vö. Dán 12,lb-3). A feltámadás a késői Úszövetségben az ítéletre való feltámadást jelenti, vagy helyesebben szólva: az igazság kinyilatkoztatására való feltámadást. A most el­rejtett igazság akkor nyilánvalóvá lesz. Az igazak elnyerik igazságukat, és a gonoszok végső ítéletre mennek.

Ezzel itt ismét újszövetségi kijelentések közvetlen hát­teréhez érkeztünk. Ismeretes, hogy Jézus szenvedéstörténete az ószövetségi panaszzsoltárok nyelvén van megfogalmazva, a szenvedő igaz zsoltárainak a nyelvén, amint ezeket annak ide­jén olvasták. Ez azt fejezi ki, hogy Jézus a szenvedő igaznak a példája. Szenvedése nem véletlen, hanem neki szenvednie kellett, mert nem veszett bele a világba, hanem - a világban - Isten oldalán állt. Ez a "kell" nem csupán egy üdvtörténeti "kell", hanem az Isten és a világ viszonyában bekövetkezett törésnek különösen mély felismerésén alapul.

Jézus ilyen értékelésének döntő alapja az Újszövetség számára a Jézus feltámadására vonatkozó hitvallásban van. Mert ha az Újszövetség Jézusról azt vallja, hogy feltámadt, akkor ezzel azt mondja ki, hogy Isten éppen ennek a Jézusnak szolgáltatott definitív módon igazságot. Igaznak tehát az bi­zonyul Isten előtt, aki a világ igaztalanságát látja és elis­meri, aki látja, hogy a világ igaztalansága mindnyájunk vét­kével összefügg, és aki a világ igaztalanságát hordozza (vö. Mt 5,38-41; 16,24).

A tapasztalatnak és a hitnek egy hosszú története előtt állunk itt is, amely új, fontos antropológiai és teológiai téjékozódást hozott. Isten és igazság összetartoznak, bár ahogy ezt az összefüggést értették, annak jellege és módja változott. A régi, egydimenziós szemlélet, miszerint "az igazság cselekvése igazságot hoz", széttört. Bár az igazság cselekvésének a követelményéhez ragaszkodtak, az egész össze­függést idővel sokkal differenciáltabban látták. Azi emberi

T A N U L M Á N Y O K

l é t m é l y s é g e i , a v i l á g h a t á r a i f e l t á r u l t a k , és a h i t mégis k i t a r t o t t I s t e n és az i g a z s á g ö s s z e t a r t o z á s a m e l l e t t . Azonban ez az ö s s z e t a r t o z á s egy o l y a n d i a l e k t i k á h o z v e z e t e t t , amely egyébként a v a l l á s t ö r t é n e t b e n t e l j e s e n p á r a t l a n . Amit az i g a z s á g j e l e n t , az m e g á l l , mégha ez ebben a v i l á g b a n r e j t v e marad i s .

E n é l k ü l az ú t n é l k ü l , ezek n é l k ü l a f e l i s m e r é s e k n é l k ü l l e h e t e t l e n l e t t vo lna Jézus h a l á l á b a n m e g l á t n i a döntő üdv­eseményt . Az Ószövetség i t t i s nemcsak t ö r t é n e t i l e g , hanem egészen j e l e n t ő s mértékben t e o l ő g i a i l a g i s e l ő f e l t é t e l e az Ú j s z ö v e t s é g n e k .

BUN ENGESZTELÉS - ENGESZTELŐ HALÁL Végül még egy harmadik v o n a l . Az Ú j szöve t ségben Jézus h a ­

l á l á t t öbbszö rösen i s engeszte lő h a l á l n a k é r t i k : Jézus h a l á l a e n g e s z t e l é s t hoz a v i l á g b ű n é é r t . Hogy é r t i k és gondo l j ák e z t ? Ez i s o l y a n mondat, amely csak az Ószövetségre v i s s z a t e ­k i n t v e é r t h e t ő meg. Ehhez szükség van az Ószövetségnek még egy harmadik r ö v i d á t t e k i n t é s é r e i s .

Ennek a t ema t i kának á l t a l á n o s k e l e t i - s e g y ú t t a l ugyan­csak k o r a i ó s z ö v e t s é g i - gyöke re ihez t a r t o z i k az a meggyőző­d é s , hogy az i g a z s á g t a l a n s á g és a v é t e k nem maradhatnak i g a z ­s á g t a l a n s á g és v é t e k , hanem k i e n g e s z t e l é s r e van s z ü k s é g , hogy az é l e t l e h e t s é g e s l e g y e n . Mert a v i l á g , amelyből az i g a z s á g ­t a l a n s á g o t nem ű z i k k i , i g a z s á g t a l a n v i l á g marad. Bőségesen t a l á l h a t ó k az Ószövetségben h e l y e k , amelyek a r r ó l b e s z é l n e k , hogy a g o n o s z t e t t e k é r t bűnhődn i k e l l . A t e t t n e k a t e t t e s r e v i s s z a k e l l s z á l l n i a , hogy a v i l á g i s m é t rendbe j ö j j ö n ( v ö . a héber slm p i i g e m e g f e l e l ő a l k a l m a z á s a i t ) .

M indenese t re a g o n o s z t e t t nem s z á l l v i ssza minden esetben a t e t t e s r e . í gy már ko rán megvannak az e n g e s z t e l é s t e r é n a h e l y e t t e s í t é s kü lönböző f o r m á i : egy pénzösszeg m e g f i z e t é s e , k u l t i k u s t i s z t u l á s i s z e r t a r t á s o k és m i n d e n e k e l ő t t egy h i b á t ­l a n , v é t l e n á l l a t f e l á l d o z á s a , amelynek h e l y e t t e s í t é s k é n t a s a j á t é l e t é t k e l l odaadnia a z é r t , a k i v o l t a k é p p e n e l j á t s z o t t a a maga é l e t é t .

A t ö r t é n e l e m fo lyamán mégis ké rdések ve tődnek f e l i t t i s : Végtére i s képes az ember minden v é t k e t , a m i t e l k ö v e t , va l óban magára v á l l a l n i , j ó v á t e n n i és l e v e z e k e l n i ? Vajon az ember vétke nem o lyan n a g y - e , hogy a t t ó l t e l j e s e n t önk re k e l l mennie?

Ezt a p r o b l é m á t v e t i f e l már a bűnese t t ö r t é n e t e i s (Gen 3 ) . Mert miben i s á l l az ember v é t k e e s z e r i n t a t ö r t é n e t s z e r i n t ? Ádám, az ember, a tudás f á j á r ó l akar e n n i , ő maga akar k ü l ö n b ö z t e t n i t u d n i j ó és rossz k ö z ö t t . K ö z i s m e r t , hogy a " j ó t és r o s s z a t " ebben az összefüggésben nem l e h e t a szó szűkebb é r t e lmében e r k ö l c s i l e g é r t e n i . A j ó és rossz k ö z ö t t k ü l ö n b s é g e t t e n n i s o k k a l t ö b b e t j e l e n t : az ember maga aka r

T A N U L M Á N Y O K

kü lönböz te tn i aközött , ami az é l e t számára előnyös és am hátrányos. Az Ószövetség más he l ye i a jó és rossz közöt t kü lönbség té te l képességét mint az ember legfőbb méltósága j e l ö l i k meg, mint ami az embert elsősorban emberré t e s z i Ez nem j e l e n t mást, mint az é l e t é t önál lóan sa já t kezéb venn i , az é l e t é é r t fe le lőssége t v á l l a l n i .

A bűneset tö r ténete mindenesetre az embernek éppen ez a legnagyobb képességét t e k i n t i a legnagyobb veszé l yez te te t t ségének. Ez v i s z i őt abba a k ísé r tésbe , hogy magát Is ten he l y é r e tegye, olyan akarván l enn i , mint Isten (Gen 3 ,5) . Ön magának ez a t ú l é r t éke lése v isz i az embert az embertelenség be. Meggyi lko l ja a t e s t v é r é t (Gen 4 ) , és tornyokat kezd épí t e n i , amelyek az égig érnek (Gen 11 ) . A fe le lőssége t azonba a z é r t , amit tesz és mindazért , amire képes, mégsem tudj v á l l a l n i .

Az ős tör ténet során ezután az özönvízről szóló tö r téne következ ik . Ez továbbv isz i a Gen 3-ban f e l v e t e t t témát, é az t mondja: ha az embernek minden vé tké t magának kel lene hor doznia , akkor csak az özönvíz j ö h e t , az ember és a v i l ág a l konya. Hogy az ember és a v i lág még mindig lé teznek, éppé nem az ember érdemén m ú l i k , hanem az ígére ten. Az ígéreten hogy Is ten nem fordul e l az ember tő l , noha az ember mindi ú j r a vétkezik (Gen 8 ,21k ) .

Ez a gondolat , amely számunkra az Újszövetségből is köz i smer t , különösképpen az Ószövetségnek egy olyan textusössze függésében c e n t r á l i s , amely a keresztyén egyházban hagyomá nyosan sajátosan ószövetséginek és az Újszövetség á l t a l meg haladottnak számít: a Lev i t i cus (= 3 Móz) rész le tesen pap á l d o z a t i - és r i t u á l i s törvényében. Ezek a fe jeze tek egy ha ta lmas, magától I s t e n t ő l a l a p í t o t t á l doza t i ku l t usz képét vá z o l j á k f e l , amely egy egész sor, e rede t i l eg nagyon különböző képpen é r t e t t áldozatot f o g l a l magában. Ezeknek az áldozatok nak régebbi f unkc ió j ukka l szemben megvál tozott az értelme engesztelő áldozatokká l e t t e k , olyan áldozatokká, amelyek k i eszköz l i k a vétekér t való engeszte lés t .

Ebben két dolog j u t k i f e j e z é s r e : Egyszer, hogy az embe f ő problémája bűnös megkötözöttségében l á t h a t ó . Másfelől hogy ez a bűnös megkötözöttség o lyan nagynak mutatkozik hogy az ember maga magát nem t u d j a tő le megszabadítani I l y e n szabadítás csak akkor tö r ténhet meg, ha I s t en maga v i s z f azt végbe. Ezért az áldozatnak ezt az intézményét a Ószövetségben - Mózes közve t í téséve l - maga I s t e n l é t e s í t i K iengeszte lés , a vétek megbocsátása végül .is csak o t t lehet séges, ahol I s ten maga hozza azt l é t r e . Ez o lyan fe l ismerés amely né lkü l é r t h e t e t l e n lenne egy i l yen mondat: "Isten a ő F iá t engesztelésül a d t a " .

Hogy az ember nem t u d j a magát megszabadítani a vé tek tő l ez néhány zsol tárnak i s témája, amely a vétek megbocsátása k é r i (vö. Z s o l t 1 4 3 , I k ) . Ézsaiás 53-ban, a szenvedő Is ten

T A N U L M Á N Y O K

s z o l g á j á r ó l szóló híres énekben, ez összekapcsolódik a he­l y e t t e s engesztelés motívumával annak reményébeny hogy t a ­lán egy példaszerűen igaz ha lá la á l t a l sokak számára engesz­te lés jöhet l é t r e . Egy e l j á t s z o t t é le t számára k iengesztelés csak o t t lehet , ahol é le te t áldoznak f ö l .

I t t i s közvet lenü l a megfelelő ú jszövetség i k i j e l en tések e l ő t t á l l unk , Jézussal olyan v a l a k i t végeztek k i , s olyan va­l a k i h a l t meg, a k i az ősgyülekezet h i t v a l l á s a s z e r i n t semmi­képpen sem szo lgá l t volna rá erre a h a l á l r a . Ő a példaszerű igaz, akinek nem a saját bűne iér t k e l l e t t meghalnia. Ez a ha lá l a vázolt gondolat k e r e t e i között nem l e h e t e t t hiábava­l ó . Mint ahogy egy h i bá t l an , bűntelen á ldoza t i bárány halá­l a , úgy ez is engesztelő e r ő v e l k e l l , hogy rendelkezzék má­soké r t . Pál mindenesetre így vélekedik Róm 3,24k-ben. Ha be­l á t j u k , hogy az ember, t e k i n t e t t e l a vétkességére, a maga igazságát és é l e t é t nem tud ja b i z t o s í t a n i , akkor igazság és é le t csak úgy lehetséges, ha Is ten maga veszi e l vétkünket. Jézus az "engesztelő á ldozat" , a h i las tér ion , azaz a Lev 1 6 - b e l i kapporet: az a he ly , ahová annak az á l d o z a t i bárány­nak a vérét h i n t i k , amelyet a he lye t t az ember h e l y e t t á ldoz­nak f e l , akinek a saját vé tkéé r t tulajdonképpen meg kel lene h a l n i a .

Mi több, ha Jézus, feltámadása a lap ján . Is ten igazságának eszkato lóg ikus, végérvényes k i n y i l a t k o z t a t ó j a , akkor ha lá lá ­nak nemcsak néhányak számára van engesztelő e r e j e , hanem egy sokkal átfogóbb értelemben teremt engeszte lés t . Az, hogy Is ten fe lá ldoz ta az ő eszkatológikus F i á t , azt j e l e n t i , hogy Is ten ennek a v i lágnak végső értelemben engesztelést és k ien ­geszte lődést k í n á l t . Ezt az Újszövetségben mindenekelőtt Pál hangsúlyozza. Pál aláhúzza, hogy Jézus ha lá láva l megtört a bűn hatalma. A bűn az embert többé már nem tudja megsemmisí­t e n i , mert Is ten többé már nem az, ak i az embert egyszerűen a bűne szer in t í t é l i meg. Ezért többé nem is a törvény az Istenhez való helyes viszony k r i t é r i uma , hanem a h i t , annak a t u d a t a , hogy I s t e n e l fogadja a bűnöst.

így az Újszövetség i t t i s egy hosszú teológiai vonalra t e k i n t vissza. Ennek kezdetén az a meggyőződés á l l , hogy a vétek nem maradhat vétek, hanem k i k e l l engesz te l t e tn ie . Ennek megfelelően Is ten t mindenekelőtt úgy é r te lmez ik , mint aki éppen azá l ta l teremt igazságot , hogy a bűnöst•a megérde­melt büntetéssel s ú j t j a . Mégis éppen ebből a há t t é rbő l nő t t k i a fe l i smerés, hogy - következetesen véve - minden ember bűnös, és így tulajdonképpen e lvesze t t . Egyidejű leg azonban Is ten ú jbó l olyan valakinek b i zonyu l t , ak i éppen abban I s t e n , hogy a vétket nem t o r o l j a meg, hanem megbocsátja, és maga szerez engeszte lést . Az ú jszövetség i k i j e l en tések i gaz i mély­sége i t t is csak e k i j e l en tések ószövetségi hát terén vá l i k l á t h a t ó v á .

10

T A N U L M Á N Y O K

BEFEJEZÉS -^

Hasonló tradíció-vonulatok vannak más krisztológial ha­gyományok mögött is. így pl. az ószövetségi bölcsességhagyo­mánytól az elrejtett, de a mennyben őrzött bölcsesség megfo­galmazásán át, az újszövetségi bölcsesség-krisztológia kü­lönböző formáiig vezető úton. Avagy az ószövetségi emberkép megfogalmazásától az ősember-tradicióra való utalásokon át, az Emberfia-krisztológiáig vivő úton. Ezt itt nem szükséges közelebbről kifejteni. Helyette álljon itt a zárókérdés: Miben van hát az Ószövetség teológiai jelentősége egy az Új­szövetségen tájékozódó, keresztyén teológia számára?

Abból a kérdésből kiindulva, hogy mit jelent ez az újszö­vetségi mondat: "Jézus a Krisztus", három vonal húzható meg az Ószövetségtől az Újig:

király - messiás - Krisztus az igaz - a szenvedő igaz - Jézus passiója és halála bűn - engesztelés - engesztelő halál. Az Újszövetség három alapvető kijelentésén láthattuk,

hogy ezeknek - saját tanúságuk szerint - hosszú történetük van. Ez pedig nemcsak históriai értelemben vett történet, ihanem egyidejűleg és mindenekelőtt teológiai történet. Ennek •a történetnek a folyamán olyan felismerések születtek, ame-:lyek az újszövetségi kijelentések számára alapvetőek lettek. Az embert mélyebben szemlélték, a világot jelentősen komp-'lexebbnek ismerték meg. Isten mindig átfogóbbnak és komp­lexebbnek is bizonyult. A történet, amely kirajzolódott, nemcsak egy dogmatörténet, és nem is csak a gondolkodásnak a története. Sokkal inkább tapasztalat-történet. Olyan ta­pasztalat-történet, amit nemcsak átéltek, hanem hosszan át is szenvedtek. Ez az a történet, amely előfeltételként az újszövetségi kijelentések mögött áll. Nélküle az Újszövetség nem lett volna lehetséges. Az ebbe való betekintés nélkül az Újszövetség, ha nem is érthetetlen, de a legteljesebb mér­tékben félreérthető maradna.

Ehhez végül még három megfontolást kell hozzáfűzni: 1. Mindhárom vonal kezdetén olyan fogalmak állnak, ame­

lyek nem speciálisan bibliaiak: királyok és kormányzatok mindenütt vannak, és mindtől azt várják - egészen a mai na­pig -, hogy az igazságosságot és a békét realizálják és sza­vatolják. Az igazságosság problémájának az emberek között nem csak bibliai, hanem általános jelentősége van, és ennek meg­felelően a vétek témájával nem csak a bibliában foglalkoznak. Mind a három vonal alapvetően antropológiai témákkal foglal­kozik. Az élet, az igazi élet kérdéseiről van szó.

A történet, amit vázoltunk, ezekkel a kérdésekkel való mindig új foglalkozás története, és éppen ezekről az alapkér­désekről van szó a megfelelő újszövetségi kijelentésekben is.

11

T A N U L M Á N Y O K

Ez azonban azt j e l e n t i : Az, hogy Jézus a Kr i sz tus , hogy 3ézus életének és sorsának üdvjelentösége van, hogy h a l á l á ­ban engeszte lésről és megbékélésről van szó, ezek nem o lyan k i j e l e n t é s e k , amelyek csak úgy vannak, és amelyeket egyszerű­en csak e l k e l l h i n n i . Ezek nem egyszerűen csak " va l l ásos " k i j e l e n t é s e k . Sokkal inkább mindannyiukban ugyanazokról az alapproblémákról van szó, amelyekről ezeknek a szálaknak a tör ténetében mindig i s szó v o l t . A r r ó l a k é r d é s r ő l , hogy ho­gyan lehetséges az i g a z i é le t , a béke és igazságosság kérdé­s e i r ő l és a vétek kérdéséről a v i l ágban . Nos, ezekről beszé l az ú jszövetség i k r i s z t o l ó g i a i s , amely ezeknek a vonalaknak a végén á l l . Ezek az ú jszövetség i k i j e l en tések adják meg így a je l legzetességét e kérdések keresztyén tag la lá lásának .

A keresztyén h i t a v i l á g a lapkérdéseivel va l ó fog la lkozás meghatározott formája. Olyan fog la l kozás , ami t az határoz meg, ami a b i b l i a i t r a d í c i ó keretében Is ten működésének és erejének a megtapasztalásán nyugszik. Ez a működés és erő az , amely az ember számára minden keserves t apasz ta la t e l l ené re az é l e t e t , az igaz i é l e t e t mindig ú j r a lehetővé t e t t e . A h i t ­nek ez a v i l á g r a és a r e a l i t á s r a va ló vonatkozása teszi a ke­resztyén h i t e t tulajdonképpen és valóban j e l e n t ő s s é .

2. Ami ezen az úton v a l l á s i l a g és t e o l ó g i a i l a g t ö r t é n t , az többek közöt t a következő: Ezek közül a fogalmak és megfo­galmazások közül az e lsők egy o lyan megértést és h i t e t j e l e z ­nek, amelyben Isten és a v i lág nagyon szorosan egymás m e l l e t t vannak. Az ember abból i ndu l t k i , hogy Isten működése ebben a vi lágban közvet lenül l á tha tó és v e r i f i k á l h a t ó : Is ten mint az alapvetően poz i t í v erő ebben a v i l ágban . Ez a model l , másod­sorban je lentkező fogalmak á l t a l meghatározva, k r íz isbe ke­r ü l t , és egyidejű leg v a l l á s i l a g és t e o l ó g i a i l a g meghaladottá v á l t . Ami eközben lényegében végbement, az egy mindig v i l á g o ­sabb különbségtéte l I s t e n és a v i l á g . Is ten és az ember kö­z ö t t . I s ten szuverén módon á l l szemben a v i l á g g a l . Ö, ha meg k e l l l enn ie , a v i l ág e l l e n is I s t e n ; Ö akkor i s Is ten, ha a v i l á g neki el lene mondani is l á t s z i k . Ez egy olyan fo lyamat , amely valójában v a l l á s t ö r t é n e t i különlegességnek számít. S egyú t ta l egy olyan fo lyamat i s , amely alapvetően abba t a r t o ­z i k be le , ami aztán az újszövetségnek a mondanivalója.

3. Hogy i t t nem e lmé le t i , hanem nagyon is . g y a k o r l a t i összefüggésekről van szó, még végül egy u to l só ponton i s e v i ­denssé v á l i k . A keresztyén val lásosság, a mienk i s , a maga h i t é v e l nagyon r i t k á n á l l az Újszövetség s z i n t j é n . Elég gyak­ran á l lunk most is az ókor i k e l e t i - korai i z r a e l i t a f okon . Majd pontosan azokba a kr íz isekbe és kísértésekbe j u t u n k , amelyeknek az összefüggésére a középső fogal-mak utalnak. A l ­kalomadtán tudunk azokró l a reménységekről i s , amelyek az Ószövetség végén á l l n a k . Az ú jszövetségi h i t azonban messze f ö l ü l m ú l j a mindezt. Ha valóban á l l , amit m ind ig újra a láhúz­tunk, hogy a keresztyén h i t nem egyszerűen b i r t o k o l h a t ó , ha-

12

T A N U L M Á N Y O K

nem azt mindig újra e l k e l l nyerni - és ez valóban így i s van - , akkor ez a tö r téne t nem csak egy múl tbe l i t ö r t é n e t , hanem egy olyan tö r téne t , ami t a mai keresztyénnek i s mindig ú j ra végig k e l l j á r n i a . A betekintés ebbe az egykor i tör ténetbe képessé tesz arra, hogy f e l f o g j u k , hol vagyunk, és továbbve­zet oda, ahová valóban j u t n i szeretnénk, egy i g a z i , j e l e n t ő s , v i lágos l á tású és eleven keresztyén h i thez . És ha a h i t e l ­nyerésére vonatkozó kérdés a keresztyén h i t alapkérdése, ami al igha vonható kétségbe, akkor v i l á g o s , hogy a keresztyén h i t l é t r e j ö t t é n e k b i b l i a i , t ö r t é n e t i ős - és előképe a magunk h i t e számára rendkívü l j e l e n t ő s és a lapvető példa.

F o r d í t o t t a : I t t zés Gábor

JÚ H Í R A S Z E N V E D Ő K N E K

címen j e l e n t e t i meg B a r á t i Körünk DR. ORDASS LAJOS püspöknek a r e h a b i l i t á c i ó után elhangzott i g e h i r d e t é s e i t . A Budapest­budahegyvidéki gyülekezetben 1956. októberében végzett első s z o l g á l a t á t ó l 1958 májusáig Budapesten, vidéken és kü l fö ldön elhangzott igehi rdetések gyűjteménye a nyomtatás a l a t t á l l ó könyv.

Scholz László bevezető í rása személyes val lomás.

A t ö r t é n e t i időben szü le te t t igeh i rdetések megjelente­tése sokak kérését k í ván ja k i e l é g í t e n i . B a r á t i Körünk rég i vágyát és közegyházi ta r tozásá t t e l j e s í t i .

A könyv november hónapban j e l e n i k meg. Tartalmánál fogva elsőrendű karácsonyi ajándékként i s fe lhaszná lha tó . Üzenete, mondanivalója napi j ó h í r a szenvedőknek.

Előjegyzéseket a K iadóhivata lba kér jük. A 350 o lda l ra t e r v e z e t t könyv ára kb. 300, - Ft l e s z .

13

T A N U L M Á N Y O K

SCHOLZ L A S Z L Ű

LUTHER AZ ÚRVACSORA AJÁNDÉKÁRÚL'

Az e v a n g é l i k u s egyház két k r i s z t u s s z e r e z t e szentségrő l tud L u t h e r ó t a . A k e r e s z t s é g és az ú rvacso ra szentsége ez a k e t t ő . A mai előadás témája s z o r o s a n véve csak az ú r v a c s o r a szen t sége . K ö z e l e b b r ő l az, hogy m i t t a n í t o t t r ó l a L u t h e r . De éppen ehhez szükséges, hogy e l ö l j á r ó b a n néhány szót e j t s ü n k á l t a l á b a n a s z e n t s é g e k r ő l . A "sacramentum" s z ó s z e r i n t i é r t e l ­me: s z e n t j e l . Az egyház t ö r t é n e t e folyamán k ü l ö n f é l e s z e n t j e l e k e t , szen t cse lekményeket nevez tek sacramentumnak. Csak l a s s a n k i n t a l a k u l t k i c s o p o r t o s í t á s u k , melyek eredményeképpen a római k a t o l i k u s egyház végül i s hét s z e n t s é g e t i s m e r t e l . Ezek a k ö v e t k e z ő k : a k e r e s z t s é g , a bérmálás , az o l t á r i s z e n t ­ség, a bűnbánat , az u t o l s ó k e n e t , az egyház i rend vagy pap -s z e n t e l é s és a házasság .

K i a l a k u l t l assan a szentség-fogalom i s . E s z e r i n t három k e l l é k szükséges h o z z á : e lőször a kü l ső j e l ( m a t é r i a ) , p é l d á ­u l a k e r e s z t s é g n é l a v í z ; másodszor az i gék ( f o r m a ) , melyek k í s é r e t é b e n a s z e n t s é g e t véghez v i s z i k ; harmadszor a c s e l e k v ő pap ( p e r s o n a m i n i s t r i ) . A t r i d e n t i z s i n a t dogmaként mondta k i , hogy e l í t é l e n d ő , a k i e h é t n é l t ö b b e t vagy kevesebbet t a r t szentségnek és hogy va l amenny i t K r i s z t u s s z e r e z t e . Ez v o l t az a pon t , aho l Róma a laposan sebezhetőnek b i z o n y u l t . L u t h e r 1520-ban "Az egyház b a b i l o n i f o g s á g a " c. művében s o r r a k i m u ­t a t t a , hogy nagyobb részüke t nem K r i s z t u s s z e r e z t e . P é l d á u l az e g y h á z i rend m in t szentség csak a 12. század óta van é r ­vényben; nem is s z ó l v a a h á z a s s á g r ó l , mely "a v i l á g k e z d e ­t é t ő l l é t e z e t t " . A bűnbánat s z e n t s é g é n é l L u t h e r e l e i n t e b i ­z o n y t a l a n k o d i k . E l f o g a d j a u g y a n i s az i g é t : "Ak iknek megbo­c s á t j á t o k a b ű n e i t , megbocsá t t a tnak azoknak, a k i k é i t m e g t a r t ­j á t o k , m e g t a r t a t n a k " (Oán. 2 0 , 2 3 ) . V i szon t nem t a l á l o l y a n kü lső j e l e t , ami n é l k ü l mégsem nevezhető szen tségnek , s z e n t j e l n e k . Marad tehá t a keresztség és az úrvacsora . Ezeket v a ­lóban K r i s z t u s p a r a n c s o l t a . E g y e d ü l csak ő t u d j a , hogy az evangé l ium h i r d e t é s é n e k parancsa m e l l e t t m i é r t s z e r e z t e ez t a két s z e n t cse lekményt i s , mely v o l t a k é p p e n ugyanazt a d j a , amit az evangé l i um: I s tennek Jézus K r i s z t u s b a n m e g j e l e n t k e ­gye lmét . Lu the r e l t u d j a fogadn i az Augus t inus egyházatya á l ­t a l k ö z i s m e r t t é v á l t f o g a l m a z á s t : " A c c e d i t verbum ad e lemen-tum e t f i t sacramentum." Ámde az i s n y i l v á n v a l ó Luther e l ő t t .

* Előadás B u d a p e s t - K e l e n f ö l d 1 9 9 1 . november • 21-én az Ordass Lajos B a r á t i Kör és a K e l e n f ö l d i gyü lekeze t közös r e n d e z é ­sében l e f o l y t szabadegyetemi e lőadások s o r á n .

14

T A N U L M Á N Y O K

hogy még m i e l ő t t bármi fé le szentség-fogalom l e t t vo lna, a keresztyénségben kezdet tő l fogva gyakorol ták mind a kereszt­ségét , mind az urvacsorát . Ha vannak i s közös vonások közöt­t ü k , mindkettő külön-külön i s kezdet tő l hozzá ta r tozo t t a ke­resztyén gyülekezetek é le téhez .

Rátérve mármost az úrvacsora szentségére, f e l t é t l e n szük­séges megállapítanunk, hogy Luther tanításában az urvacsorai taní tását nem szabad elsz igete l ten kezelnünk. Er ich Seeberg mondja Luther t e o l ó g i á j á r ó l í r t művében (1940): Luther leg­fontosabb t e o l ó g i a i gondolata i nagyszerű formában kerülnek elő az ő urvacsora i taní tásában. A szerzés i igék, melyekre Luther szüntelenül és nyomatékosan h i v a t k o z i k , tulajdonképpen az egész evangélium summája. Az evangélium az a j ó h í r , hogy Jézus Kr isztus szenvedései, keresz tha lá la á l t a l I s ten nékünk kegyelmet ád, bűneinket e l t ö r l i . Értünk l e t t Kr isz tus ember­r é . Az Ige t e s t t é l é t e l e , az inkarnáció a b i b l i a v e l e j e . Ami­kor - mint l á t n i fogjuk - Luther oly á l lha ta tosan ragaszkodik K r i sz tus t e s t i , valóságos je len lé téhez az urvacsorában, akkor ez tökéletesen megfelel az Ige tes t té l é t e l e evangéliumának. Nincs más Is ten számunkra, ak i Üdvözítőnk volna. Ősrégi f i l o ­zo f i kus eszjiélkedés tárgya, hogy vajon a véges befogadhatja-e a végtelent? Nos Kr isztus e r re v i lágos vá lasz, inkarnác ió ja bizonyos f e l e l e t . Sőt igen ta lá lónak vélem, amit egy k ivá ló l u t h e r i teológus (H.Sasse) mondott: voltaképpen ahe l ye t t , hogy a véges képes befogadni a végte lent , inkább azt kel lene mondani: a végtelen befogadta a végest.

Luther tan í tása az úrvacsora ajándékáról - így kaptam meg a címet előadásomhoz. Öröm t ö l t ö t t e l már a cím puszta h a l l á ­sára . Hiszen ez a legfontosabb: ajándékot nyújt az úrvacsora! Kr i sz tus testében, vérében részesedünk. Kr isz tus az adományo­zó és mivel önmagát adja, Ö maga az adomány i s . Az úrvacsora az Urnák a vacsorája. Ö v i s z i végbe, ami l á t h a t a t l a n u l , de valóságosan végbe megy ígé re te sze r i n t . Mi bizonyítékunk van r á , hogy valóban Kr isztus t e s t é t , vérét vesszük a kenyérben és borban? Semmi más, egyedül csak az i g e , az ő ígéretes sza­va: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, igyatok ebből mind­nyá jan , ez az Újszövetség vére . Szemünket, érzékünket egyedül K r i sz tus igé jé re k e l l i rányí tanunk - to lmácso l ja Luther . Min­den az igén á l l . Ez a fundamentum és ez a védelem minden té ­velygés el lenében i s . Idézem: "A szentség i g é i t ugyancsak hangoztassuk, mert ezek az igék ezerszer fontosabbak, mint a szentség s z í n e i ; és ez igék né lkü l a szentség nem szentség, hanem csúfság I s ten e l ő t t . " Erős szavak, ám okát adják annak a ha j thata t lanságnak, melyet több fe lő l Luther szemére vete t ­t e k . Vívódott ő i s a szerzés i igék helyes értelmén. Megval l­j a , egyszer megkísér tet te ő t is az a gondolat, hogy képes értelemben vegye a szavakat. De balzsamír vo l t számára az evangéliumok tudósításán túlmenőén Pál aposto l ha tá rozo t t k i -

15

T A N U L M Á N Y O K

j e l e n t é s e I . K o r . lO-ben: a há l aadás pohara K r i s z t u s v é r é v e l va ló közösségünk, a kenyér , amelyet megszegünk, K r i s z t u s t e s ­t é v e l való közösségünk! (Meg k e l l jegyeznem, hogy i t t a "közösségünk" r é s z e s e d é s t , r é s z v é t e l t , r é s z t u l a j d o n o s s á g o t j e l e n t , vagy i s valóban r é sze sedünk K r i s z t u s t e s t é b e n , v é r é ­b e n . ) Luther f ö l k i á l t : "Fogva vagyok, nem s z a b a d u l h a t o k , az i g e i t t van egész e r e j é b e n és szavakka l nem l e h e t é r t e l m é b ő l k i f o r g a t n i ! " Az ige t e r emtő e r ő . Bízni l e h e t benne akkor i s , ha ér te lmünknek e l l e n e mond. K r i s z t u s s z a v a i nem hazudha tnak!

De hát akkor mi k é s z t e t t e Lu the r t a Róma e l l e n i polémiára az o l t á r i s z e n t s é g dolgában i s ? A római t a n í t á s i s az ún. " r e á l p r é z e n c i á t " v a l l j a . K r i s z t u s v a l ó s á g o s j e l e n l é t é t az u r -v a c s o r á b a n . Csakhogy a századok folyamán renge teg emberi t a ­lá lmány c s a t o l t a t o t t az ő s k e r e s z t y é n e k egyszerű s z e n t c s e ­lekményéhez. Ne gondol juk , hogy csak a "búcsúcédu lák" k i r í v ó e s e t e m i a t t v o l t szükség a r e f o r m á c i ó r a . Luther már évekkel 1517 . ok tóber 31-e e l ő t t f ö l i s m e r t e a "kegyelemből h i t á l t a l va ló meg igazu lá s" b i b l i a i i g a z s á g á t és hosszú időbe t e l t , mi­r e minden t é r e n f e l v e t t e a ha rco t Rómával a b i b l i a i t a n í t á s e l h a g y á s a vagy éppen emberi t a l á lmányokka l való k i d i s z í t é s e m i a t t . Ez u t ó b b i a k ugyanis az í r á s mér legén hamis gyöngyöknek b i z o n y u l t a k .

A IV. l a t e r á n i z s i n a t 1215-ben e l f o g a d t a az á t l é n y e g ü l é s , a t r a n s s u b s t a n t i a t i o dogmáját. Ez következményeiben sú lyos h ibának b i z o n y u l t . Ésszerűvé a k a r t a t e n n i az ú r v a c s o r a s z e n t ­ségének a t i t k á t . Egy k a t o l i k u s könyv í r j a : "Arra a k é r d é s r e ke resünk v á l a s z t , milyen a lapon v á l i k K r i s z t u s n a k az o l t á r i s z e n t s é g b e n va ló j e l e n l é t e a gondolkodó ész számára e l f o g a d ­h a t ó v á . " Aquinói Tamás, az a n g y a l i d o k t o r , A r i s t o t e l e s anyag­e l m é l e t é t h a s z n á l t a f e l a t i t o k megmagyarázására. E f i l o z ó f i a i gondolkodás az anyagban m e g k ü l ö n b ö z t e t i a l é n y e g e t ( s u b s t a n -t i a ) és a j á r u l é k o t ( a c c i d e n s ) . Az e l s ő önmagában i s j e l e n van: az u t ó b b i t az e l ő b b i mint a lany hordozza . A t e r m é s z e t r end jében a l ényeg nem s z o k o t t m e g v á l t o z n i , ha j á r u l é k a i meg­v á l t o z n a k i s . Viszont a l é n y e g p u s z t u l á s á v a l a j á r u l é k o k i s megsemmisülnek. Pé ldáu l az ember s u b s t a n t i á j a megmarad, ha v á l t o z n a k i s a j á r u l é k a i : gyermekből f e l n ő t t l e s z , ö l t ö z e t e t c s e r é l s t b . De ha a fa e l p u s z t u l , akkor e l v e s z t i s z í n é t , v i ­r á g á t , t u l a j d o n s á g a i t i s . Nos ennek a n a l ó g i á j á r a a l a k u l t k i az a "szakramentál is l o g i k a " (L .Fendt k i f e j e z é s e ) , mely az á t l é n y e g ü l é s dogmájának c s o d a f ü z é r é t t e s z i r a c i o n á l i s s á . Az e l s ő csoda az , hogy a pap megszente lő s z a v a i r a ( c o n s e c r a t i o ) a kenyér és bor s z u b s z t a n c i á j a e l t ű n i k . Nincs t öbbé o t t a ke ­nyér és bo r , csak K r i s z t u s t e s t e és v é r e . Második csoda: az á t l é n y e g ü l é s u tán a kenyér és bor s z í n e mégis megmarad, noha a lényeg e l t ű n é s é v e l a j á r u l é k o k n a k i s meg k e l l e t t volna semmisü ln iök . A következő csoda a p r o d u c t i o : K r i s z t u s t e s t é ­nek , vérének a l é t r e h o z á s a ; á t v á l t o z á s t ö r t é n i k : a kenyér

16

T A N U L M Á N Y O K

egész szubsztanciá ja t e s t t é , a boré vérré v á l i k . K r i sz tus j e ­len van az elemek fá tyo léban. Továbbá: az egész K r i sz tus o t t van mindegyik szín a la t t és tökéletesen je len van a színek bármely részecskéjében. Végül permanens i s a j e l e n l é t e : meg­marad mindaddig, míg csak a színekből van valami.

Ebből a t an í tásbó l a l a k u l h a t o t t k i az eucharisztikus kul­tusz. Az á t v á l t o z o t t ostyát imádás i l l e t i meg. A misében az Urfe lmutatás az imádás p i l l a n a t a . A megszentelt elemeket meg­ő r z i k . Megkezdődnek a tabernákulum e l ő t t i szentség- lá togatá­sok. A 13. századtól már szentségi körmenetek sokasága ta ­pasz ta lha tó . 1264-ben IV. Orbán pápa dektrétumot bocsát k i K r i s z t u s testének évenkint i ünneplésére: ezek az Urnapi kör­menetek. A 14. századtól kezdve demonstratív j e l l e g e t ö l t e ­nek: meg k e l l szégyeníteni a h i t e t l e n e k e t , eretnekeket . 1551-ben a t r i d e n t i zs ina t egyik ülésén ezt a cé l t megerősí t ik a

s _ _ __ _ _ ^ _ _gyan?" kérdésre

észszerű spekulációkba bocsátkozn i ; nem k i t é t e l r e és imádás-ra szerezte Kr i sz tus Urunk a szentséget, hanem hogy é l jünk vele s el fogadjuk ajándékát!

Az eddig e m l í t e t t k r i t i k á n á l is élesebb szavakkal í t é l i e l Luther az Euchar i sz t iá t mint áldozatot. Az á ldozat gondo­lata, vagyis az, hogy az ember Isten k iengeszte lésére csele­kedjék valamit , korán becsúszot t a keresztyén egyházba s egyre inkább e lbu r j ánzo t t , miután az át lényegülés taní tása uralkodóvá v á l t . A t r i d e n t i z s i n a t azt mondja, hogy a misében t ö r t énő két szín a l a t t i á t v á l t o z t a t á s meg je len í t i ( repraesen-t a t i o ) a kereszt fán egyszer bemutatott á ldoza to t . A Római Katekizmus pedig így szó l : "Egyugyanannak az áldozatnak v a l l ­juk tehá t és k e l l tartanunk a z t , amit a szentmisében mutatunk be és amely a kereszten m u t a t t a t o t t be . " ezek a lap ján ér the­t ő , hogy á l ta lában a keresz t fán tö r tén t egyszer i á ldozat vér­t e l e n megú j í tásá ró l , i smé t lésé rő l ha l l unk . Gyakorlatban a mise-kultusz a ka to l i kus kegyességnek a sz íve . Misét h a l l g a t ­n i , bemutatni , b e f i z e t n i magunkért, rokona inkér t , é l ő k é r t , sőt h o l t a k é r t : e r r e unszol a kato l ikus egyház. A reformáció korában igen megszaporodtak a kü lönfé le misék! Csöndes misék, megvásárolt misék, a t i s z t í t ű h e l y e n szenvedő l e l k e k é r t mon­do t t misék. Gyakor la t i lag ezze l l ehe te t t jóvá tenni é l ő k - h o l ­tak v é t k e i t . Luther keményen e l í t é l i az o l t á r i szentségnek emberi részrő l való á ldoza t tá t é t e l é t . Az írás vi lágosan mondja, hogy K r i sz tus egyszer h a l t meg a bűnösökért s ha lá lá ­nak ajándékát adja a szentvacs.orában. Mi csak elfogadók va­gyunk, csak azok lehetünk. B i b l i a i mértéken mérve szó sem lehe t a r r ó l , amit például Aqu inó i Tamás mond, hogy a miseál­dozat Kr isztus testének valóságos fe lá ldozása és elégtevő

17

T A N U L M Á N Y O K

hatású. K r i sz tus a keresz t fán t e t t eleget bűneinkért - egy­szer smindenkorra!

Mindezek mel le t t se f e led jük , hogy Luther a római egyház­za l együtt v a l l j a K r i sz tus valóságos j e l e n l é t é t a szentségben s ez az á t h i d a l h a t a t l a n e l len té tek me l l e t t i s összetartó ka­pocs.

Luther emel le t t az igazság m e l l e t t akkor i s k i t a r t o t t , amikor egy második fronton k e l l e t t küzdenie, az úrvacsora kérdésében. Hamarosan akadtak ugyanis olyanok, ak ik az u rva-csorát i l l e t ő e n - de más egyházi taní tások és szokások dolgá­ban is - kévéseitek Luther r e f o r m j a i t ! Kr isztus valóságos j e ­l e n l é t é t az urvacsorában "római maradványnak" bélyegezték. Luther megint csak az i gé re h i va t koz i k : hoc est corpus meum. Ámde ezt szer in tük csak jelképesen szabad é r te lmezn i : a k i ­osz to t t kenyér szer in tük csak j e l z i , j e l képez i ( s i g n i f i c a t ) Kr isztus t e s t é t . Jézus szavát tehát nem szabad szószer int venni . Svájcban Zwingli v o l t az, a k i az úrvacsora szentségét egyszerű emlékvacsorává szűk í te t te l e . Legfe l jebb l e l k i t áp ­l á l é k r ó l l ehe t szó, sze l l em i evés rő l . "Kr isz tus tes té t enni l e l k i l e g pedig j e l e n t h e t - e mást, mint Kr isztusban h inn i? ! Nos a h i t e t magától ér tetődően Luther i s erősen hangsúlyozza, ha javunkra akarunk j á r u l n i az Ur aszta lához. De fogva van az igék egyszerű, megmásíthatatlan é r t e l m é t ő l : K r i sz tus valóban adja t e s t é t , vérét az 6 vacsorájában. Ismeretes, hogy a p ro ­testánsok egységének megőrzése véget t 1529-ben Marburgban négy napon át tanácskoztak Luther és Z w i n g l i , t á r sa i kka l együt t . Luther nem v o l t merev, kész v o l t sok kérdést másod­lagosnak í t é l n i a t e s t v é r i egység megőrzése véget t . Csak egyhez ragaszkodott . Jézus igéjének el ismeréséhez: "Ez az én testem." Krétával e lőre f e l í r t a az i g é t az a s z t a l r a s a v i t a végén fö lemel te a t a k a r ó t : lássátok, ez Jézus szava!

A s v á j c i reformációban később Kálvin k e r ü l t az é l r e . Q Luther és Zwingl i közt igyekezett helyet f o g l a l n i . Hangsú­lyozza a szentség i s t e n i adományát, benne K r i sz tus valóságos j e l e n l é t é t , de azt végül is l e l k i - s z e l l e m i módon é r t i : a Szent lélek á l t a l s zá l l a lá hozzánk Kr isz tus és emel fö l min­ket magához, amikor h i t t e l vesszük a sakramentumot.

Lu the r tó l távol á l l t a racional izmus éppúgy mint a s p i r i ­tual izmus. A b ib l i a i realizmus ta ro t ta őt fogva. Az Ige t e s t ­t é l e t t . Az ember Jézusban j e l en t meg köztünk az I s ten . A görög f i l o z ó f i á b ó l f u rakodo t t be az egyházba a tes t inek a l e ­ér téke lése. Ez a b i b l i á t ó l merőben idegen. A t e s t i önmagában nem rossz. A bűn persze mindenestül megrontotta az embert. De " Is ten ú t ja inak vége a tes tesü lés" - mint azt egy teológus ta lá lóan megfogalmazta - , mind a feltámadás .dicsőséges t e s t é ­i g . A szentségben sem mellékes hát a külső j e l . Is ten a b e l ­sőt külsőképpen akar ja . A l e l k i t a t e s t i v e l v á l t j a va ló ra . Luther egylzben az úrvacsora szentségét "á tke lőnek, hídnak, a j tónak, hordozó ágynak" nevezi, amin át az ember ebből az

18

T A N U L M Á N Y O K

é le tbő l á t j u t az öröké le tbe. Az ember érzékekkel van f e l r u ­házva, l á t , h a l l , t a p i n t . I s ten a szentségben, a szentség külső j e l e i ben annyi ra közel jön hozzánk, érzékelő emberek­hez, hogy l á t h a t j u k , t a p i n t h a t j u k . A rég iek a szentséget "látható igének" nevezték. Tulajdonképpen a szentség sem ad többet , mint az i g e , a szóban, élőszóban h i r d e t e t t evangé­l ium: Kr isz tus meghalt értünk. Sajnos, hogy a szót, a p r é d i ­kác ió t gyakran csak a szomszédunk számára h a l l j u k , h a l l g a t ­juk . Az úrvacsora f é l r e é r t h e t e t l e n ü l i n d i v i d u a l i z á l : nekem k e l l le térdelnem, s a j á t számmal vennem az elemeket, sz in te érzékelnem k e l l a h i t e t : értem, értem f e s z í t t e t e t t meg az Úr! I s ten ugyan mindenütt és mindenben j e l e n van, semmiből k i nem zárható, de nincsen számunkra mindenütt megfoghatóan j e l e n . Ezért ad h e l y e t , lehetőséget arra, a h o l , amiben velünk magát m e g t a l á l t a t j a ! Kr isztusban, az igében, a szentségben t a l á l t a t j a meg magát - kegyelmesen. Mert I s t e n a maga puszta mezítelen istenségében e l v i s e l h e t e t l e n a teremtmény számára. Ott k e l l őt k i tap in tanunk , mondja Luther, aho l e lv ise lhe tően adja magát.

Persze, hogy ezt a l á t h a t a t l a n u l , de valósággal j e l e n l é ­vő K r i s z t u s t megragadnunk, t ő l e ajándékot kapnunk csak h i t t e l l ehe t . A szentség ugyan annyira ob jek t í v , hogy a h i t e t l e n szájában i s szent a kenyér és a bor, de mint Pál apostol f i ­gye lmeztet i a ko r in thus iaka t ( I . K o r . 1 1 , 2 9 . ) , az i l yen mé l t a t ­lanu l odajáruló í t é l e t e t eszik és i sz ik magának. A l u t h e r i úrvacsora-taní tásának jel lemző része a " h i t e t l e n e k evésérő l " szóló szakasz. Ez felelőssé t e s z i az embert. Szent és f é l e l ­metes szentség is az úrvacsora. Könnyelműen, puszta megszo­kásból vagy éppen gonosz szándékkal nem tanácsos magunkhoz venni . Persze Luther i s i sméte l ten k i f e j t i : nem a r r ó l van szó, hogy csak akkor j á ru l j unk az Úr aszta lához, amikor t i s z ­tának érezzük magunkat. "Ha azt lesed, hogy k i fogás ta lan t i s z t a légy , akkor ugyan sohasem já ru lsz oda" (Nagykáté). Éppen azoknak k í n á l j a az Úr szent t es té t , v é r é t , akik tuda tá ­ban vannak fogyatékosságuknak, akiknek f á j minden bűnük any-n y i r a , hogy megval l ják azokat s ősz inte gyónásban magukat e l ­í t é l j é k . Ezeknek hoz az úrvacsora vétele fe lo ldozást , bűnbo­csánatot , szabadságot az új é l e t r e és k i n c s e t érő örömet. Ehhez azonban h inn i k e l l az igében, Jézus ígéretében: é re t t ed ada t i k , néked, személyesen neked osztom k i engesztelő á ldoza­t i halálom j a v a i t .

Luther az úrvacsora legfőbb ajándékát a bűnbocsánatban j e l ö l t e meg. Ámde ezt a szót gazdag tar ta lommal használ ta . A Kiskáté sze r i n t : "Ahol bűnbocsánat van, o t t é le t és üdvös­ség van . " Nem egy drágagyöngyöt- kapunk t e h á t , hanem egy k i n ­csesházba lépünk be. S ez magától é r t e t őd i k , hiszen K r i s z t u s ­sal egyesülünk, ak i megbékéltet I s t e n n e l , az Újszövetség örö­mével t ö l t e l ; nemcsak e l t ö r l i bűneinket, megnyugtatja hábor­gó le l k i smere tünke t , de erőt ad az új é le t ha r ca i r a , sőt táp-

19

T A N U L M Á N Y O K

lálja testünket az örökkévalóságra. Aki az úrvacsorát ilyen felséges ajándéknak látja, az fogja fel igazán egyik legszebb nevét: eucharisztia. A szó szép hálaadást jelent. Persze nem könnyű az óembernek a bűnvallás, dé Luther szerint még a gyó­násban is a hit és a feloldozás öröme a fontosabb! Evégett kell megtennünk. A Nagykátéban magyarázza: bűneink megvallása a mi cselekedetünk; a feloldozást azonban Isten végzi igéje által és "ez a második a feljebbvaló és nemesebb", ez teszi a gyónást gyönyörűségessé és vigasztalóvá.

Nem volna azonban teljes az úrvacsora ajándékának ismer­tetése, ha csak a Krisztusban nyert bűnbocsánatot hangsúlyoz­nánk. A Krisztus testében, vérében való részesedés, közösség (communio) kihat a hívek egymás közt való közösségére, egy­másban való részesedésükre is. Hiszen nyilvánvaló, hogy mind­nyájan ugyanazt a minket szerető Krisztust veszik a szentva­csorában. Gyönyörűen festi le Luther az úrvacsorát úgy is, mint a "szeretet szentségét". Nem véletlen, hogy Jézus a ke­nyeret és a bort választotta külső jelül. A kenyér sok meg­őrölt búzaszemből lesz, a bor sok megpréselt szőlőszemből. Ezek a szemek elvesztik saját alakjukat, hogy egy kenyérré, egy itallá lehessenek. Krisztus is így vette fel a mi alakun­kat odahagyván istenségét, vállalván az emberi sorsot és ha­lált. A keresztyéneknek hasonlóképpen kell elhagyniuk saját alakjukat, önző érdekeiket, lemondaniuk saját javaikról és felvenniük testvéreik minden aját-baját. A gyülekezet a sze­retet közössége. S ezt legnagyszerűbben a közös úrvacsoravé-tel munkálja. Az úrvacsora gyülekezetteremtő erő. Az úrva­csora élvezése nemcsak a Fővel, de a tagokkal is eggyé tesz.

Itt nyílik röviden alkalmunk arra, hogy igazolva lássuk, miért helyteleníti Luther az oltári szentségnek egy szín alatt való kiszolgáltatását. Csak a 13. századtól szokásos ez Nyugaton. (Keleten máig két szín alatt szolgáltatják ki.) A kehely élvezését azért tartották fenn csak a papoknak, hogy őket a hierarchia kiemelje. Ez a történeti igazság. A teljes szentség azonban mind a kenyérnek, mind a pohárnak vétele valamennyi hivő számára. Luther ún. asztali beszélgetéseinek egyikében olvassuk, hogy egy előkelő osztrák vendége állítot­ta: Magyarországon akadnak olyan papok, akik mindkét formában osztják ki a szentséget, hol egy szín alatt, hol két szín alatt. (Elképzelhető ez abban az átmeneti időben.) Mi erről a véleménye? Luther válasza: ha egyszer megvilágosodtak afelől, hogy Krisztus két szín alatt rendelte, akkor nem volna szabad többé egy szín alatt kiszolgáltatniuk. Pál apostol szerint is a gyülekezeti úrvacsora alkalmával mindig az Úr halálát hir­detjük! Vagyis halálának jelentőségét. Az ö halála azonban olyan erőszakos halálnem volt, melyben külön vált a test és vér. Ennek mintegy szemléltetője az, hogy az oltári szentség­ben kenyeret és bort veszünk magunkhoz, két külső jegye van ennek a szentségnek, két szín alatt kapjuk. (Talán említsük

20

T A N U L M Á N Y O K

meg, hogy a Luther által is megtartott "oltári szentség" el­nevezés egyfelől arra utal, hogy ezt a szentséget az oltár­asztalon készítik el, de mélyebb értelmében bizonyára a Gol­gotára mutat, az ottani "oltárra". Jézus egyszeri áldozatá­nak nevezetes helyére.)

Be kell fejeznünk, holott akadna még bőven mondanivaló. Egyet azonban mégsem mulaszthatok el. Annak a szomorúságnak a kifejezését, hogy mi mai evangélikusok mennyire tudatlanok vagyunk az úrvacsora szentségét illetően és mily gyéren élünk vele. Mind tanításban, mind gyakorlatban Luther minket is elmarasztalhatna. Panaszkodott ő különben már a witten-bergiek ellen is, mondván, hogy a pápaság alatt, midőn kény­szerítették őket, hogyan futottak a misékre, mióta pedig ön­kéntes és szabad az odajárulás, mennyire hanyagok, fagyosak, közönyösek. A Nagykátéban írja: "Senkit sem szabaJ az úrva-csorához kergetni vagy kényszeríteni... De emellett nem sza­bad feledni, hogy azok, akik hosszú időn át elmaradnak és elidegenülnek a szentségtől - nem mehetnek keresztyén szám­ba!"

Luther maga jó példát mutatott. Asztaltársa és első élet­rajzírója, Mathesius tanúsítja, hogy gyakran meggyónt és vet­te a szentvacsorát. (Akkor még külön volt a kettő.) És vi­gasztalódott kísértései között az abszulócióban! Vagy amikor a Wartburgról visszatért, két istentisztelet közt, melyeken 6 prédikált, az ágostonos priortól vette az úrvacsorát. Az ágostai birodalmi gyűlés idején meg Koburgban az ottani lel­kész kezéből. Luther tanácsolja, hogy ne halogassuk. Győzzük le kedvetlenségünket, hidegségünket, hiszen a szentég olyan tűz, mely fölmelegít. Az igehirdetés maga is arra sarkall, hogy odalépjünk az oltárhoz.

Sokkal nagyobbra kell tehát tartanunk ezt az ügyünket, mint megszoktuk. Kiváltképpen itt mi kevésszámú evangéliku­sok, kik számos idegen hatás alatt szinte elfeledtük a lu-theranizmus komoly úrvacsorai tanítását és gyakorlatát. Az úrvacsorától való tartózkodás végül is hideggé, sőt nyerssé tesz bennünket, mondja Reformátorunk; a vele való gyakori élés viszont a Krisztusban, keresztyénségünkben való növeke­dést segíti. Fel kellene újítani egyházunkban az úgynevezett káté-prédikációkat. A Nagykáté is úgy keletkezett, hogy Lu­ther sorra prédikált a Tízparancsolatról, a Miatyánkról, a Hiszekegyről (ez már őelőtte is szokásban volt) és a két szentségről! Ez utóbbit ő kezdte el. Hozzácsatolta aztán a Kis- és Nagykátéhoz, így lett azoknak végül is öt főrésze. Az úrvacsoráról szóló tanítás és az úrvacsorával való élés gyakorlata tulajdonképpen együttjár. Ez hozna számunkra is gyümölcsöket.

Legvégére hagytam Luthernak egy megragadóan szép hason­latát erről a szentségről. Ha összevetjük az Aquinói Tamástól vett csoda-füzérrel, föllelhetjük benne a jelentős különbsé­get, de még inkább Reformátorunknak az igén alapuló gondola-

21

T A N U L M Á N Y O K

t okban i s gazdag t e o l ó g i á j á t . Idézem: "Nézd c s a k , m i l yen szép nagy c s o d á l a t o s do log az, ahogyan minden egymásba f o n ó d i k és s z e n t s é g i lényeggé l e s z . Elsők az i gék , mer t az igék n é l k ü l semmi sem vo lna a k e h e l y és a k e n y é r . Továbbá kenyér és k e ­h e l y n é l k ü l nem v o l n a j e l e n a K r i s z t u s t e s t e és vé re ; K r i s z ­t u s t e s t e és vére n é l k ü l nem v o l n a meg az Ú j s z ö v e t s é g ; az Ú j s z ö v e t s é g n é l k ü l nem vo lna bűnöknek b o c s á n a t a ; s a bűnöknek bocsánata n é l k ü l nem vo lna o t t az é l e t és üdvösség. í g y az i g é k e l ő s z ö r a k e n y e r e t és a k e l y h e t r agad ják a szen t séghez ; a kenyér és kehely K r i s z t u s t e s t é t és v é r é t f o g j a ; K r i s z t u s t e s t e és vére az Ú j s z ö v e t s é g e t f o g j a ; az Ú j s z ö v e t s é g a bűnök b o c s á n a t á t f o g j a ; a bűnök bocsánata pedig az ö r ö k é l e t e t és ü d v ö s s é g e t . Lásd m indez t n y ú j t j á k és adják az ú rvacsora i g é i , mi ped ig a h i t ü n k k e l r a g a d j u k meg a z t ! "

íme a f é n y l ő a r a n y l á n c . Ne nyakunkba f ü g g e s s z ü k . Ő r i z z ü k h á l a a d á s s a l , h i t t e l a s z í v ü n k b e n !

A VÉGSŐ PONTON..

Re fo rmác ió ünnepére t e k i n t v e k ö z ö l j ü k Scho lz Lász ló e nagy­sze rű v e r s é t , amely h í ven f e j e z i k i Lu the r Már ton és r e f o r ­m á t o r t á r s a i , de az e g y h á z t ö r t é n e t va lamennyi bá to r h i t v a l l ó ­j a l e l k ü l e t é t , a k i k mind l e l k i i s m e r e t ü k f o g l y a i k é n t s z ó l t a k és c s e l e k e d t e k , mer t e l j u t o t t a k a végső p o n t i g , ahol már nem l e h e t tovább h a l l g a t n i s t é t l e n k e d n i .

Magyaro rszág i e v a n g é l i k u s egyházunk reformmozgalma 1984 ó ta máig ugyanezze l a l e l k ü l e t t e l l é p e t t és lép egyházunk n y i l v á n o s s á g a e l é . Soha nem hata lomvágy m o z d í t o t t bennünke t , ahogyan e l l e n f e l e i n k p r ó b á l j á k önmagukkal és másokkal i s e l ­h i t e t n i , hogy ne k e l l j e n mondaniva lónk t a r t a l m á r a f i g y e l n i ö k és f e l e l n i ö k . A j ö v ő b e n i s r e f o r m á t o r a i n k n a k ezze l a l e l k ü ­l e t é v e l szere tnénk s z ó l n i és munká lkodn i egyházunk va lóságos m e g ú j u l á s á n .

A ve rs 1987-ben k e l e t k e z e t t . Vagyis éppen abban az évben , amikor I s t e n ú j r a megadta egyházunknak a r a d i k á l i s ú j a t - k e z -dés k e g y e l m é t , de egyházunk nem é l t v e l e .

A szerkesztők

22

T A N U L M Á N Y O K

AZT MÁR NEM!

Nem k e l l ahhoz dacosnak l e n n i , szembeszá l l ónak , e l v a k u l t n a k , m a r a d i n a k , k i nem t u d h a l a d á s r ó l , makacs ő r z ő j e csupán a mú l t nak , sőt l e h e t v a l a k i h a j l é k o n y , n y i t o t t , cseppe t sem r e s t az o k u l á s r a , m e g e j t h e t i az ú j , a holnap v a r á z s a , de még is e l k e l l j u t n i a egy s z ó i g , m e l y r e , hogy k i m o n d j a , belső hang s z ó l í t ; Ezt már nem!

Nem szükséges , hogy a mindennapi ember, k i h ő s i szerepre nem vágy ik , rá g o n d o l n i sem mer , va lam i nagy t ö r t é n e l m i órába j u s s o n , t a l á n éppen L u t h e r r á legyen, k i v a l l á s t t e t t b á t r a n Ötödik K á r o l y t r ó n j a s Róma h a t a l m a s a i e l ő t t , majd meg v i s s z á j á r ó l m e g á l l í t o t t a K a r l s t a d t o t , M ü n z e r t , a n á l á n á l i s t ö b b e t k ö v e t e l ő t , k i á l t v á n : Azt már nem!

M i n d e n k i j u t h a t o d á i g , k e l l i s j u t n i a , ho l h a t á r a van az engedékenységnek, ho l m e l l é n e k v á g ó d i k a sorompó r ú d j a , hol nem mondhat mást az e m b e r f i a , e r e j é b ő l f u t j a vagy nem f u t j a , v e s z t i vagy sem n é p s z e r ű s é g é t , l á t j a vagy nem s z a v a - t e t t e v é g é t : Azt már nem! - m o n d j a , egy t a p o d t a t sem t o v á b b , vagyok a l e l k i i s m e r e t e m f o g l y a .

1987.

23

E M L É K E Z Ü N K

DdKA ZOLTÁN

BÚCSÚ CSENGÖDY LÁSZLÚTÚL

Évek óta fogalmazok magamban egy l e v e l e t , amelyet utolsó sze­mélyes ta lá lkozásunkkor ígértem v á l a s z u l egy halkan maga e lé mondott kérdésére: "Ugyan, k i é r t i az én utamat?!" I gaz , nyomban v issza is vonta a kérdést azzal a s z e l í d kedvesség­g e l , amely egész lényére jellemző v o l t : "Kér lek, bocsáss meg! Hangosan gondolkodtam. Ez egy nem fontos ké rdés . " "De i g e n , Lac i , - f e l e l t e m - ez nagyon is f on tos kérdés! Sok egymással való bajunk egyik oka éppen az, hogy nem é r t j ük egymás ú t j á t . Talán én sem értem a T iéde t . De egyszer , ha lesz egy k is nyu­godt időm, megírom Neked, mit gondolok Rólad." "Jó, í r d meg, Zol ikám!" - f e l e l t e mosolyogva.

A l e v é l í r á s végül i s elmaradt. Két okból i s . Egyrészt az események egyre messzebb sodortak a t t ó l a s z i t u á c i ó t ó l , amelyben a f e n t i beszélgetésünk t ö r t é n t . Másrészt egyre i n ­kább rádöbbentem, mennyire keveset tudok r ó l a ahhoz, hogy egyfaj ta p o r t r é t készí thetnék. És j ó i s , hogy nem fogtam azonnal í r á s h o z . Hiszen a kép, ami t önmagunkról festünk egy életen á t , csak ha lá lunkka l készül e l egészen. S 6 éppen é l e ­tének u to lsó éveiben j e l en tős vonásokkal gazdagí tot ta önarc­képét.

Hadd legyen ez az emlékező í r á s megkésett l e v é l , a r é g i kérdésre f e l e l ő t e s t v é r i vallomás és egy szál v i rág a s í r r a , amelyben s z ü l e i v e l együ t t pihen.

Csengődy László evangélikus l e l k é s z összetévesz thete t lenü l sajátos, vere tes egyéniség vo l t . Bizonyára van, aki f e l r ó j a neki ezt a "besoro lhatat lanságot" . Magam azok közé ta r tozom, akik javára í r j á k . Azt hiszem, hogy ez főként erősen i n t e l ­l e k t u á l i s , f i l o z o f i k u s szel lemiségével függött össze. Sze l í d s z e r e t e t t e l kereste az u t a t mindenkihez, de a Názáretin k í v ü l senki t nem köve te t t . Makacsul t ud ta védeni a z t , amit igaznak ismert f e l . De beszélgetéseink során úgy tapaszta l tam, hogy nem önmagába, hanem az igazságba v o l t szerelmes, s e z é r t meggyőző érvek esetén f e l tudta adn i á l l á s p o n t j á t . Különösen i smere te lmé le t i beszélgetéseink je lentenek számomra ma i s kedves emléket . Milyen nagy vo l t közös örömünk, amikor együ t t érkeztünk meg IKor 13-hoz, a töredékes és a t öké le tes , a rész szer in t va ló és a t e l j esség megkülönböztetéséhez! Most ú j fénnyel cseng vissza bennem e közös öröm. Hiszen ő már t ú l ­l épe t t a f ö l d i halandónak szabott ha táron, a te l j esség vég le ­ges és végte len v i lágába!

24

E M L É K E Z Ü N K

1984-ben l e t t ü n k h a r c o s t á r s a k k á . Még Kuchenban, a h o l a N y í l t l e v e l e t í r t a m , h a l l o t t a m örömmel sógora t e l e f o n h í v á s á b ó l , hogy Ordass L a j o s l e l k i p á s z t o r a k é n t l enyűgöző b á t o r s á g g a l a n y i l v á n o s s á g e l ő t t k ö v e t e l t i g a z s á g t é t e l t h a l o t t püspöke szá­mára. És m i l yen örömmel ö l e l t ü k meg egymást , amikor haza té ­résem u tán Kendeh Györggyel és B o l e r a t z k y Ló rándda l együ t t m e g l á t o g a t o t t !

Ma már megértem azt i s , hogy nem á l l t be a T e s t v é r i Szó mozgalom i n d u l ó csapa tába , noha lényegében e g y e t é r t e t t k r i t i ­k a i g o n d o l a t a i n k k a l . Sokszor j u t o t t eszembe r ó l a M á r a i Sándor "Magányos l o v a s " - a . Vannak, a k i k ugyanazon c é l f e l é i s csak egyedü l s ze re tnek l o v a g o l n i . A k i e magányos l o v a g l á s b a n i n d i ­v i d u a l i s t a önzés t v é l f e l f e d e z n i , az l e g a l á b b i s az ő esetében t é v e d . Hiszen a közösségé r t l o b o g o t t , p e r e l t , l á z a d t , csüg­g e d t , r e m é l t m i n d h a l á l i g ! Számomra v i t a t h a t a t l a n b izonysága ennek az a sok l e v é l , ami t ebben az i d ő b e n kaptam t ő l e . Ha­son lóképpen az Ordass La jos püspökségé rő l k é s z í t e t t ö s s z e á l ­l í t á s , amelyre o l y é rzékenyen r e a g á l t mind az ÁEH, mind a k o l l a b o r á n s egyházveze tés . M i l y e n igaza v o l t akkor i s , amikor m e g j ó s o l t a , hogy k i k f o g j á k mozgalmunkat b e l ü l r ő l s z é t z i l á l ­n i !

Sokat v i t a t k o z t u n k . Kü lönösen 1986 t a v a s z á n , a T e s t v é r i Szó nevű i r a t meg je lenése i d e j é n á l l a n d ó v i t a t é m á n k v o l t Róma 13 he lyes é r t e l m e , az egyház és á l l a m v i s z o n y a , r e f o r m ­mozgalmunk szerepének t e o l ó g i a i é r t é k e l é s e , egyház i s t r u k t ú ­ránk r a d i k á l i s megú j í t ásának szükségessége, vagy éppen a l u t h e r á n u s i d e n t i t á s a l a p k é r d é s e i . O lyan v i t a p a r t n e r v o l t , a k i n e k é r v e l é s e mögöt t még az árnyéka sem húzódo t t meg anya­g i é rdeknek , u r a l m i vágynak, k a r r i e r i z m u s n a k . Azé r t v i t á z o t t , mer t s z e r e t t e az Igazságo t és s z e r e t t e az egyháza t . E z é r t i s maradt meg k ö z ö t t ü n k v i t á i n k e l l e n é r e m indvég ig a meleg ba­r á t s á g . 1986 karácsonyán k ü l d ö t t üdvöz lő l a p j á n e z t í r j a : "Szép ka rácsony t k ívánok M i n d n y á j a t o k n a k a be t l ehem i c s i l l a g k ö z e l e b b é r t k e z é s é v e l és reménységeink m e g v a l ó s u l á s á v a l . . . Sok s z e r e t e t t e l és b a r á t s á g g a l : L a c i " .

Egyszer azután r i t k u l n i k e z d t e k t a l á l k o z á s a i n k . M i n t h a k i b e ­s z é l g e t t ü k vo lna magunkat. U t o l j á r a P e s t e n , Kendeh Györgyék­né l v o l t u n k e g y ü t t . E lmondta , hogy egy i d ő óta az e g y i k ÁEH-f ő o s z t á l y v e z e t ő rendsze resen magához r e n d e l i k i h a l l g a t á s r a . Ekkor í gé r tem n e k i azt a b i z o n y o s l e v e l e t i s .

Ezután már csak azt h a l l o t t a m , hogy f e l e s é g é v e l együ t t k imen tek a f i ú k u tán és k i n t i s maradtak Tüb ingenben. F á j t a h í r ! De nem csodá l koz tam. S ő t ! Éppen ez a nagy e l h a t á r o z á s t e t t e egészen t i s z t á v á és egyé r te lművé a képe t , a m i t ő maga f e s t e t t önmagáról a l e l k e m b e n . Amikor p e d i g annak h í r e é r t e l hozzám, hogy agyvé rzés b é n í t o t t a meg a t e s t é t , megkönnyeztem és b e í r t a m az én m á r t í r j a i m névso rába , azok közé, a k i k inkább szenved tek vagy éppen e l m e n e k ü l t e k , de nem l e t t e k t e s t v é r e i k á r u l ó i , sem á r u l á s u k h a s z o n é l v e z ő i .

25

E M L É K E Z Ü N K

Betegsége hírének vétele után szándékosan nem írtam neki T bingenbe. Nem tudtam felmérni, hogyan hatna rá. Nem akart felzaklatni. Végül tőle jött levél. Fél éven belül három i Mindhárom mély bepillantást enged a szerző gondolataid Őszinte és rendkívül tanulságos levelek. A következőkben özvegy hozzájárulásával idézek belőlük néhány jellemző informatív szakaszt.

Az elsőben - 1990. július 4-i dátummal - saját döntés értelmezve, sokatmondóan ezt írja: "...az embernek csak lelkiismerete szerint kell és szabad tennie. Azt kell tenni amit tennie kell, ami az adott helyzetben a szó szoros érte mében az életet jelenti számára. A többi pedig majd elint ződik. Ebben persze rengeteg feszültség és fájdalom, bizon talanság van, de mindannyian azt láttuk és tapasztaltu hogy ezeknél nagyobb és hatalmasabb az Élet, amely egy furc pillanatban különös követelménnyel kényszerit valamily feladat vállalására, s amelynek megtételében csak annyi öröm, hogy megtettem azt, ami éppen rám bízatott..."

A második levelet 1990. október 1-én írta. Ebben őszin szóval panaszolja, milyen nagy csalódás volt számára, ho nem képezhette magát tovább külföldi egyetemeken: "Amikor tettem fel a kérdést Vető és Káldy püspököknek egy ösztönd és kiutazás lehetőségével kapcsolatban, azt válaszolták, ho ehhez jobb politikai megfelelőség szükséges, mint amivel rendelkezem. És ezzel a dolog már le is került a napiren ről... Ez a kérdés és a mögötte meghúzódó igazságtalanság mai napig is bánt és sért engem... s Te magad tudod a legjo ban, hogy mi mindent veszítettem én ezzel, ami semmivel n pótolható, történjék bármi is az egyházi változások terén. Igazságérzetem kiabálásait azóta sem tudtam elcsendesíteni. Bizony, megrendítő szavak! Valóban felháborító, hogy micso szellemi rablás és tékozlás folyt itt, a hazában és az eg házakban is, évtizedeken keresztül. Micsoda visszahozhata lan lehetőségek vesztek el! Mily nagyot vétettek népünk egyházaink ellen a hatalom bitorlói, akik szabad lelkű, ö álló egyéniségeket, tehetséges fiatalokat elnyomtak, me féltek tőlük, és megakadályozták, hogy képességeiket kibo takoztassák! Csoda-e, ha ma az egyházak minden tekintetb mélyponton vannak, és törött szárnyú madárként vergődnek porban ahelyett, hogy élve a szabadsággal, magasba szárnya nának, mások tekintetét is az ég felé emelve?!

A harmadik levelében (1991. január 4.) szomorú adalék közöl Testvéri Szó mozgalmunk történetéhez: "Midőn az Orda püspökről írt összeállítás miatt az ÁEH főosztályvezető sz monkérésre többször berendelt magához, akkor ezeket a beszé getéseket emlékeztetőül magamnak otthon kazettás magnószala ra mondtam. Ezeket ide is magunkkal hoztuk. Mostanában végi hallgattam őket, és arra a felfedezésre kellett szert tenne hogy a főosztályvezető akaratlanul, de elárulta azt, hogy

u-am s. a. az és ét is e, 1-é-y-k, sa en az te gy én íj gy én d-a

b-em

da y-t-és n-rt n-en a

1-ot SS á-1-g-g-m, a

26

E M L É K E Z Ü N K

T e s t v é r i Szó megbeszé lésé rő l és az a l á í r á s o k r ó l v a l a k i a k i t á r s a s á g b ó l r é s z l e t e s e n t á j é k o z t a t t a ő t . Ez ma már, há l a l e gyen I s t e n n e k é r t e , me l lékes d o l o g , de a k k o r i b a n e g y á l t a l á nem v o l t közömbös. És bennem s a j n á l a t o s a n még ma i s f e l v e t a megbízhatóság k é r d é s é t : mit v á r h a t o k a z o k t ó l és mennyibe h ihe tek azoknak, a k i k e g y e t é r t é s b e n ugyanaz t a k a r j á k . . . ?

F e l e s é g é v e l és egész c s a l á d j u k k a l e g y ü t t v i s e l t so rsú fá jda lma és hazai egyházunk b e l s ő h e l y z e t é n e k k r i t i k á j a ne a bosszú, hanem az i g a z s á g é r z e t s z i n t j é n k a p c s o l ó d i k egymás hoz a második l e v é l köve tkező szakaszában : "Amikor mi évekké e z e l ő t t e l j ö t t ü n k M a g y a r o r s z á g r ó l , m e g f o n t o l t a n hagytunk min dent o t t h o n , a l a k á s u n k a t egy csomó k ö n y v v e l és egyéb, a ha landó embernek szükséges é r t é k k e l , s ezeken k í v ü l még más, a é l e t e t széppé tevő f ö l d i j a v a k a t . M e g f o n t o l t a n hagytunk o t á l l a m i és egyházi embereke t , a k i k nekünk már e l v i s e l h e t e t l e nü l sok i z g a l m a t és g y ö t r e l m e t o k o z t a k . . . egy v a l a m i t e l f e l e j t e t t ü n k o t thon h a g y n i , . . . az i g a z s á g é r z e t ü n k e t . Most i néhány n a p p a l e z e l ő t t j u t o t t e l hozzánk A f a l á t t ö r é s e c í r á s o d , me l ye t nagy örömmel és e g y e t é r t é s s e l o l v a s t u n k , mész szemenően h e l y e s e l v e a z t , hogy a p á r t á l l a m t ó l p o z í c i ó t ka p o t t urak vá l t sanak szerényebb p á l y á r a , és úgy p r ó b á l j a n a k j ó s z o l g á l a t r a a l ka lmasak l e n n i . Ezen e g y e t é r t é s mögött n i nc semmi bosszúvágy, avagy i n g e r ü l t s é g a m e g t o r l á s r a , h i s z e i t t m i re lenne ez nekünk j ó , de i g e n i s van v a l a m i f é l e igaz s á g é r z e t , ami t t a l á n nem k e l l magyaráznom. Hiszen f e l e s é g e c s a l á d j á b a n sok o l y a s m i t ö r t é n t , apósomtól kezdve, am i t a " i g a z s á g " nevében k ö v e t t e k e l e l l e n ü n k . De hasonló t ö r t é n az édesapámmal i s , a k i békésen és hűséggel végez te s a l g ó t a r j a n i g y ü l e k e z e t i m u n k á j á t . I gazságé rze tünk akkor i s t i l t a k o z o t t . . . , m i n t ahogy most i s t i l t a k o z i k minden o lyasmi e l l e n ami a p á r t á l l a m hamis i g a z s á g á b ó l é l és t á p l á l k o z i k . . .

Végül á l l j o n i t t az első l e v é l b ő l egy i d é z e t , amely mu t a t j a , m i l y e n t i s z t á n l á t t a t ö r t é n e l m i a l a p h e l y z e t ü n k e t . E a l á t á s a z , amely ma a p o l i t i k a i néze tkü lönbségek és a sú lyos g a z d a s á g i , t á r s a d a l m i prob lémák e l l e n é r e b izakodóvá é eggyé t e h e t i m indazoka t , ak ik nem a zavarosban h a l á s z n a k , é múltban s z e r z e t t k i v á l t s á g a i k á tmentésén f á r a d o z n a k , hanem v a l ó d i és r a d i k á l i s megúju lás ö n f e l á l d o z ó h a r c o s a i akarna l e n n i . " . . . í m e , m o s t . . . az a f é l e l m e t e s ha ta lom i s e l v e s z t e t t e e r e j é t , mely a z t h i t t e m a g á r ó l , hogy a mi Urunk I s t e nünk h e l y é r e l é p h e t , és örökké u r a l k o d i k majd é lők és h o l t a f e l e t t . Csodá la tos esemény ez, ami i t t t ö r t é n i k v e l ü n k . Mo dern k o r u n k egyik k é z z e l f o g h a t ó b izonysága a VAN f e l ő l . , esemény, mely a r é g i b izonyosságokhoz t a r t o z i k és kapcso ló d i k . "

H a l á l h í r e nagyon f á j t , de már nem r e n d í t e t t meg. Tudtam, hogy ama nemes ha rco t m e g h a r c o l t a , f u t á s á t e l v é g e z t e , a h i t e t meg-

27

E M L É K E Z Ü N K

t a r t o t t a , és neki is e l t é t e t e t t az igazság koronája. Az i g a z ­ságé, amelynek szerelmese v o l t , s amelyért olyan r a d i k á l i s szenvedél lye l ve te t te latba egész emberi e g z i s z t e n c i á j á t m indha lá l i g .

Temetésén sokan vo l tunk és sok fé lék . Csak ámultam! I l y e n sokan sze re t ték ő t , az " e g y o l d a l ú t " , a "szé lsőséges t " , a "besoro lha ta t lan t "? I l y e n sokan é r t e t t é k az ú t j á t ? Sok v o l t a számomra ismeret len arc. De az ismerős i s . S z e r e t t e i v e l , gyülekezete t a g j a i v a l , a FÉBÉ k é p v i s e l ő i v e l . Kr isztus meny­asszonyaival együtt s i r a t t á k v o l t d iák tá rsa i és b a r á t a i . A temetési szer ta r tás kívánsága s z e r i n t úgy t ö r t é n t , ahogyan ő i s végezte azt Ordass Lajos rava ta láná l az e lhunyt végakara­ta s z e r i n t , prédikáció né l kü l , imádságba f o g l a l v a a búcsúzás fájdalmát és az evangélium v igasz ta ló üzenetét: Jézus K r i s z ­tus halála és feltámadása bűnbocsánatot és örök é le te t sze r ­ze t t mindnyájunknak. Neki i s . A szo lgá la to t munkatársa és hű bará t ja . Takács József végezte. Szép és igaz v o l t a szó, s meleg a s z í v , amelyből a sző f a k a d t . Bennem Jelenések 14,13 v igaszta lása is megzendült: "Boldogok a h a l o t t a k , akik az Úrban halnak meg. . . , mert negnyugosznak fá radozása ik tó l és cse lekedete ik követik ő k e t . "

Most, amikor e sorokat írom, ide képzelem őt még egyszer az asztalom m e l l é , ahol o l y sokszor beszélget tünk. Fá j , hogy nem láthatom többé e f ö l d i é letben. De hiszem, hogy nem a semmibe ment, hanem Isten örök asztaltársaságába i n d u l t . Jézus azt mondja: "Az Is ten nem a holtak I s t e n e , hanem az élőké. Mert az Ö számára mindenki é l . " (Lk 2 0 , 3 8 ) . Köszönöm Is tennek, hogy barát ja és harcostársa lehettem. Á l ­do t t legyen közöttünk szenvedő, tusakodó és tanúskodó é l e t é ­nek emléke! Hévízgyörk, 1992. j ú l i u s 20.

28

D O K U M E N T U M O K

A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinati Elnökségének B u d a p e s t

Tisztelt Elnökség! ; Mellékelten tisztelettel beterjesztjük a dr. Frenkl Ró­

bert könyvével kapcsolatos Nyílt levelet. Az ügy közegyházi jelentőségére való tekintettel az aláírók nevében is kérjük, hogy beadványunkat a november 23-24-i ülésszakon a zsinat plénumának előterjeszteni szíveskedjenek, hogy az mielőbb intézkedhessek e további halasztást nem tűrő ügyben. Budapest, 1991. november 14-én

Testvér i köszöntéssel

Dóka Zoltán s .k . l e lkész

i d . Kendeh György s .k . ny. le lkész

N y í l t l e v é l a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának

B u d a p e s t

Kedves Testvéreink!

Egyházunk valódi megújulásáért és közé le t i t i s z t a s á g á é r t é r ­z e t t felelősségünk kész te t bennünket szólásra . Kérjük a z s i ­nato t mint egyházunk legfőbb intézkedő szervé t , hogy ugyan­ezen fe le lősséggel haladéktalanul já r jon el az a lább i ügyben.

1. 1989-ben, tehát ugyanazon évben, amikor d r . Frenkl Ró­ber t egyházunk országos felügyelője l e t t , j e l en t meg a Hunga-r i a - s p o r t kiadásában a "Sport a szexben - szex a sportban" című könyv, amelynek szerkesztője és t á r s sze rző j e dr. Frenkl Róbert. Bár a könyv népszerűsítő-tudományos mű igényével lép f e l , anyagának je len tős része szeméremsértő pornográf ia . Vé­leményünk s z e r i n t , aki egy ilyen könyv l é t r e j ö t t é b e n i lyen mértékű szerepet v á l l a l , az nyilvánosan megalázza egész egy­házunkat, és méltat lanná t e sz i magát mindennemű egyházi t i s z t s é g r e .

2. Mindezt 199D január óta többen is szóvá t e t t é k egyhá­zunk vezetőinek, kérve e botrányos ügy megfelelő e l i n t é z é s é t . Sajnos, az egyházvezetőség részéről mindezideig semmiféle intézkedés nem t ö r t é n t . Sőt tudomásunkra j u t o t t , hogy

29

D O K U M E N T U M O K

dr. Frenki Róbert felajánlotta lemondását, de azt az egyház­vezetőség nem fogadta el. Úgy látjuk, hogy ezzel az egyház­vezetőség tagjai személy szerint súlyos bűnrészességet vál­laltak az ügyben, és önmagukat is alkalmatlanná tették er­kölcsileg tisztük betöltésére.

Ebben az égető helyzetben nem látunk más lehetőséget, mint hogy a zsinathoz forduljunk ennek az egyházunkat súlyo­san kompromittáló ügynek sürgős elintézése érdekében. Nyoma­tékosan kérjük egyházunk zsinatát, hogy egyháztörténelmi és erkölcsi felelősségének teljes tudatában cselekedjék.

Ugyanakkor kérjük, hogy jelen beadványunkat senki ne te­kintse személyek elleni támadásnak. Az érintetteket mi vál­tozatlanul keresztyén testvéreinknek tartjuk. De tisztségeik­től való visszalépésük véleményünk szerint nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a zsinat erkölcsileg hitelesen működ­jék, és hogy egyházunk e súlyos tehertételtől megszabadulva, végre elindulhasson a lelki és strukturális megújulás útján.

1991. október 31-én testvéri köszöntéssel

52 aláírás

Az eredeti aláírások megtekinthetők id. 1113 BUDPEST - Edömér u. 4. II. 3.

Kendeh Györgynél,

BOLERATZKY LORÁND

ELNÖKI MEGNYITÓ AZ ORDASS LAJOS BARÁTI KÖR 1992. június 20. NAPJÁN TARTOTT KÖZGYŰLÉSEN

Három éve alakult meg az Ordass Lajos Baráti Kör és ezzel a Kör életében egy periódus zárult le. Három év mesgyéjén meg kell állnunk, szemlét kell tartanunk, nemcsak eredményeinket kell számba vennünk, hanem hiányosságainkat is és a jövőbe tekin-tve rá kell mutatnunk azokra a pontokra is, ahol a Kör munkáját eredményesbbé lehetne tenni.

Alapszabályaink szerint a Kör feladata kettős: Egyrészt Ordass Lajos szellemi örökségének az ápolása, másrészt, hogy úgy mondjam: közegyházi feladatunk az,

hogy az egyház megújulásáért, annak autonómiájáért, a vallás­szabadság kiteljesedéséért tevékenykedjünk.

Úgy gondolom, hogy a Kör kettős célja harmonikusan egy­ségbe olvad az evangélium és egyben a jogrend uralmának meg­szilárdítása érdekében kifejtett szolgálatunkban. Tisztában kell lennünk, hogy a Kör elsődleges célja nem Ordass Lajos személyének felmagasztalása, hiszen ezt az ő hitvalló élet-

30

D O K U M E N T U M O K

műve nem i g é n y l i , hanem egész é l e t é n e k b i zonyság tevésén k e ­r e s z t ü l az evangél ium ügye m e l l e t t i k i á l l á s r a i n d í t á s , amely a K r i s z t u s é r t va ló k e r e s z t v á l l a l á s t ó l sem r i a d v i s s z a és az evangé l ium igazságának a s z o l g á l a t a egész é l e t ü n k b e n .

Ordass Lajos s z e l l e m i örökségének a s z o l g á l a t á t t ö b b f é l e s íkon és módon k í v á n t u k s z o l g á l n i .

M i n d j á r t e lső h e l y e n e m l í t s ü k meg azokat az e r ő f e s z í t é ­s e i n k e t , melyeket r e h a b i l i t á c i ó j a érdekében t e t t ü n k v i l á g i és egyház i s í k o n , majd életművének i s m e r t e t é s é v e l k a p c s o l a t o s s a j t ó és t e l e v í z i ó s t e v é k e n y s é g ü n k e t , nemkülönben megemléke­z é s e i n k e t szeretném m e g e m l í t e n i .

I s m e r e t e s , hogy a kezdetben k e d v e z ő t l e n m i n i s z t e r i h a t á ­roza t u t á n Ku lcsár Kálmán i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r úr 1990. á p r i ­l i s 23 -án k e l t h a t á r o z a t á v a l r e h a b i l i t á l t a á l l a m i vona lon Or­dass L a j o s t .

S a j n á l a t o s , hogy egyház i r é s z r ő l nem k e r ü l t sor e g y é r t e l ­mű és v i l á g o s h a t á r o z a t h o z a t a l r a . K é t s é g k í v ü l t ö r t é n t e k ebbe az i r á n y b a mutató l é p é s e k , de a r é s z l e t m e g o l d á s o k e l v e t t é k azt az ö römet , ame l ye t a gyors és h a t á r o z o t t egyház i á l l á s ­f o g l a l á s j e l e n t h e t e t t v o l n a . A d é l i k e r ü l e t i p r e s b i t é r i u m m e g á l l a p í t o t t a ugyan , hogy Ordass m e g v á l a s z t á s á t ó l h a l á l á i g t ö r v é n y e s püspöknek v o l t t e k i n t h e t ő és az ügye t t o v á b b t e r ­j e s z t e t t e az o rszágos p r e s b i t é r i u m h o z , amelynek jegyzőkönyve nem v o l t f e l l e l h e t ő . Amikor 1991 végén az egyház vezetősége Ordass L a j o s özvegyé t f e l k e r e s t e egy r e h a b i l i t á l á s r a u t a l ó l e v é l l e l , amelynek a h i v a t k o z o t t m e l l é k l e t e i azonban h i á n y o z ­t a k , e z t a r e h a b i l i t á c i ó s e l j á r á s l ezá rásának szánták anná l i s i n k á b b , mert b i zonyos anyag i j ó v á t é t e l r e i s sor k e r ü l t .

Az egyház a k k o r i veze tőségé t annyiban f e l e l ő s s é g t e r h e l i Ordass L a j o s e l t á v o l í t á s a m i a t t , hogy nem t i l t a k o z o t t az 1957 é v i 22 t v r . t ö r v é n y t e l e n a lka lmazása e l l e n , ső t minde­zek u tán a püspök i t i s z t e t megörü l t nek j e l e n t e t t é k k i és sor k e r ü l t Ká ldy Z o l t á n m e g v á l a s z t á s á r a .

M i n t e m l í t e t t e m , nem akarok kü lön f o g l a l k o z n i Ordass La ­jos é le tművének m e g i s m e r t e t é s é r e i r á n y u l ó t e v é k e n y s é g ü n k k e l , e l s ő s o r b a n a r ó l a s z ó l ó k i t ű n ő Ter ray k ö n y v r ő l , i l l e t v e az ő m u n k á i v a l és f o r d í t á s a i v a l , hanem azt szere tném e l m o n d a n i , hogy Dóka Zo l tán t e s t v é r ü n k kezdeményezésére a TV 2-es s t á b ­j a v i d e o f e l v é t e l t k é s z í t e t t az ő, Ordassné, Te r ray Lász ló és az én közreműködésemmel, melynek l e v e t í t é s é r e ké t évve l ez ­e l ő t t so r k e r ü l t . Kü lön i s k i szeretném emeln i Dóka Z o l t á n nagyszerű é r t é k e l é s é t .

I t t szeretném m e g e m l í t e n i , hogy az A m e r i k a i Magyar Kon­f e r e n c i a C l e v e l a n d b ó l Kur Csaba szobrászművész a j ándékkén t ké t Ordass r e l i e f e t k ü l d ö t t , az egy i k e l h e l y e z é s é r e a buda­h e g y v i d é k i templom b e j á r a t i h e l y i s é g é b e n ez év ok tóbe r k ö ­zepén f o g m e g t ö r t é n n i , annak emléké re , hogy Ordass L a j o s r e h a b i l i t á l á s a u t á n i e lső i s t e n t i s z t e l e t é t o t t t a r o t t a .

31

D O K U M E N T U M O K

Beszámolóm második felében az egyház megújulásáért v á l ­l a l t fe lelősségünk másik t e r ü l e t é v e l : a z s i n a t t a l szeretnék fogla lkozni .

Azt hiszem túlzás né lkü l elmondhatjuk, hogy a Keresztyén Igazság s z i n t e t ú l t e n g e t t a z s i n a t t a l fog la lkozó c ikkekkel és számos fórumon igyekeztünk a f i gye lme t f e l h í v n i a legégetőbb kérdésekre.

Talán nem lesz fe les leges , ha Kapi Béla püspökünk k l a s z -szikus megál lapí tását idézem az egyház szerveze térő l :

"Az egyház jog i szervezete o l y a n , mint egy művészi ékes í -tésű ámpolna, melyet a tö r ténet négyszázados acélkeze emel magasba. Örök értéke abban r e j l i k , hogy ez t az ámpolnát Kr isz tus é lő testének sugárzó fénye t ö l t i be. A j og i és t ö r ­t é n e t i egyház örök ta r ta lma és munkaprogrammja a l e l k i egy­ház. "

Éppen egy éve mú l t , hogy a zs inat megkezdte munkáját. A zs ina t összetételét i l l e t ő e n megál lap í tha t juk , hogy az

nem éppen a l eg ideá l i sabb . Nemcsak azért, mert az egyes egy­házmegyék nem megfelelő képviselethez ju tnak ( p l . Csanád-Csongrád, Hajdú-Szabolcs e lnép te lenede t t ) , hanem a női l e l k é ­szek és a f i a t a l s á g s incs ke l lőképp képv ise lve, ho lo t t az ő részükre készül az ú j törvény és a szakszerűség is sok k í ­vánniva ló t hagy maga u tán . Egyébként a tapaszta la tok azt mu­t a t j á k , hogy a z s i n a t i tagságra csak nehezen t a l á l t a k v á l l a l ­kozó személyt , mivel az igen nagy megterheléssel j á r . Mind­ehhez j á r u l t még az ún. két lépcsős javas la t mellékvágányra s i k l a tása egy másik problémával va ló összekapcsolása révén , ami aztán he ly te len i rányba v i t t e a dolgokat. Sajnos a j o g á ­szok száma sem t ú l nagy és a tárgyalások vezetése, vagy i n ­kább e r é l y t e l e n vezetése miatt a par t ta lan hozzászólások nem v i s z i k előbbre az ügyet .

Talán nem lesz fe les leges , ha a zsinat l eg i t im i t ásának kérdésében Magassy Sándor beadványára az 1 . sz. b i z o t t s á g á l t a l hozot t á l l ás fog la l ásbó l néhány megál lapí tást idézek :

A b i zo t t ság egye té r t e t t abban, hogy Ordass püspök l e t a r ­tóz ta tása után az egyházi vezetés nem rendelkezet t l e g i t i m á ­c i ó v a l , mert az egyházi vezetőket g y a k o r l a t i l a g az á l lamha­talom - az egyház népének megkérdezése né l kü l - ü l t e t t e ha­ta lm i pozíciókba és az egyházi törvényeket sem egy autonóm t e s t ü l e t ' a l k o t t a . Az egyházi választások, - e l t e k i n t v e a t t ó l , hogy csak egy ál lami j e l ö l t v o l t , - nem n y ú j t o t t a k a l t e r n a t í v megoldásokra be fo lyáso lás i lehetőséget , hanem csak az á l l a m i ­lag meghatározott egyházpo l i t i ka igenlésére.

Az evangélikus egyháznak mindezek e l lenére vo l t egy t ö b ­bé kevésbbé funkcionáló jogrendszere, amelyet nem lehet k é t ­ségbevonni, noha ez nem f e l e l meg a demokratikus jogrendszer követelményeinek és ez számos törvénytelenséghez és mél tány­talansághoz veze te t t . Minthogy ez t a ma is hatályosuló j o g ­rendszert csak új törvényekkel l e h e t h a t á l y t a l a n í t a n i , - az

32

D O K U M E N T U M O K

egyház - az államhoz hasonlóan - sem tud t i s z t a lappal i n d u l ­n i , hanem magával hozza a múlt j o g i örökségét és így bizonyos f o k i g , akár akarjuk, akár nem, kon t i nu i t ás á l l fenn a múlt jogrendszeréve l .

Az 1934-37 évi z s i na t j e l e n t e t t e az u to l só alkotmányos zs ina to t , az ezt követő zsinatok már le té r tek az alkotmányos­ság ú t j á r ó l . A zs inat az időközben tö r tén t számos vá l tozás mia t t nem t a r t o t t a lehetségesnek az 1934-37. é v i z s i na t i t ö r ­vények átmenet i ha tá lyba lép te tésé t .

A zs ina t nagyon vonta to t tan halad e lő re . Ennek legfőbb oka, hogy nincs koncepciója, át fogó elképzelések hiányoznak. Nagy az elbizonytalano'dás a tek in te tben , hogy milyen cé lokat k e l l s z o l g á l n i , ' m i l y e n reformokra van egyál ta lán szükség. E l ­h ibázot t dolog olyan reformokat egyá l ta lán t á r g y a l n i i s , ame­lyek a közvéleményben még nem é r tek meg, a k r i t i k a ros tá ján nem mentek ke resz tü l . Az is negatívumként é r t éke lhe tő , hogy egy év e l t e l t é v e l most kezdi a zs in is t az a lapelveket t á r g y a l ­n i , ami a z s i n a t i munka sine qua no'nja, és amely nélkül l épn i sem lehet . A problémák megkerülésével, p l . hogy a t e r ü l e t i beosztást f unkc ioná l i s szükséglet a lap ján k e l l megá l l ap í tan i , ér tve ez a l a t t , hogy p l . mit várunk e l a püspöktől és ezen az alapon döntsünk a kerü le tek kérdésében, csak növel ik a b i ­zonytalanságot és nem visznek e lőbbre . A múlt ülésen e l f oga ­dást nyert a hatalmi ágak szétvá lasztása, mostmár megint ez­ze l e l l e n t é t e s javas la tok kerülnek a plénum e l é . Ez az á l l a n ­dó v isszatérés a régebbi kérdésekhez egyik gá t j a az e lőreha­ladásnak .

A z s i n a t i joganyag e lőkészí tésére nem v o l t elég idő és kel lőkép nem kerü l t i smer te tésre , hogy ennek a lap ján előzetes konszenzus a l a k u l h a t o t t volna k i a legfőbb teendők t e k i n t e t é ­ben.

A zs ina t eddigi sovány eredményei közül mégis f igye lmet érdemel, hogy a z s i n a t i elnökség választásos utón ke rü l t he­l yé re , bár az ezzel kapcsolatos tá jékoz ta tás azt eredményez­t e , hogy több j e l ö l t v i s sza lépe t t .

Ugyancsak eredmény, hogy megszületet t a t á rgya lás i és ügyrend, ha nem is mindenben szerencsés tartalommal ( p l . 2 /3 -os többség k e l l az egyes törvények elfogadásához, ami a l igha helyes. Ugyancsak e lkezdte a zs ina t az egyháztagság és egy­házközséggel kapcsolatos problémák tá rgya lásá t . A jövő h e t i p lenár is ü lés f og la l kozn i fog az a lape lvekke l , f o l y t a t n i f o g ­j a az egyházközség szerve ive l kapcsolatos jogszabályok t á r ­gyalását , dönt az e t i k a i b i zo t t ság kérdésében, továbbá a z s i n a t i törvény kérdésében. Al igha t e l j e s í t h e t ő az az e l kép ­zelés, hogy a zsinat a jövő év végére fe jezze be munkáját.

33

D O K U M E N T U M O K

Az Ordass Lajos Baráti Kör 1992. június 20-án ta r to t t közgyűléséhez.

^ Nagy Miklóstól T i s z t e l t Közgyűlés!

A XX. század embere két ízben is szemlé lő je , elszenvedője avagy áldozata v o l t a v i lághata lomér t f o l yó ádáz küzdelemnek. Immár tör téne lmi tény , hogy a század e le jén n y í l t s i sakka l f o l y t a küzdelem az akkori nagyhatalmak k ö z ö t t . . . a század derekán majd az ezt követő hidegháborús évtizedekben az egy ik térségben már a kü lön fé l e - "izmusok" - zász la ja és - " d i k t a t ú r á k " - takaró ja a l a t t vívták harcukat a g igász i erők.

- Történelmi tény , hogy az egyik f a j t a d i k ta tú ra szívében éppen az evangélikus egyház emelte f e l a szavát az embert megalázó önkény e l l e n . A - " H i t v a l l ó Egyház" - két vezéralak­jának: Niemöller-nek és Bonhoefférnek nevét , h e l y t á l l á s á t , i l l e t v e vértanúságát az egész v i l á g keresztyénsége ismer i és b iz ton hiszem, hogy az o t t a n i és az egyetemes egyháztörténet híven megőrzi.

B iz ton hiszem azt i s , hogy e két vezéralakot követő püs­pökök és a sokszáz szolgatárs neve ugyancsak úgymond "arany be tűkke l " j e g y e z t e t e t t f e l a t ö r t é n e t í r á s l a p j a i n .

- Történelmi tény , hogy az el lenpóluson - a jó másfél év­t i z e d d e l korábban l é t r e j ö t t d ik ta túrában - e f f é l e " h i t v a l l á s ­r ó l " nem tudunk. Mondhatnám nem is tudhatunk, hiszen a re ­formáció tüze ezt a térséget nem érte e l és egy merev h i e ­rarchiában szerveződött egyházban k i f e j e z e t t megbízás avagy k i j e l ö l é s né lkü l e f f é l e " h i t v a l l á s " a l i g képzelhető e l .

- Történelmi tény, hogy a hidegháborús esztendők l e g e l e ­j é n , mikor is az a the is ta - d i k ta tú ra hatalmát a befolyása alá k e r ü l t peremállamokra - így hazánkra i s - k i t e r j e s z t e n i t ö rekede t t : magyarhoni evangél ikus egyházunk két olyan püs­pökkel i s megáldatot t , akik igen is k i á l l t a k az ember l e l k i ­i smere t i szabadsága és az egyházunk függetlenségének ügye m e l l e t t . Szerény é r ték í té le tem szer in t csak mély f őha j t ássa l köszönhetjük meg Nékik, hogy az egyházunkért zokszó né l kü l v i s e l t é k el a bör tön éveket és ta lmi b í r á i k a t arra sem mél­t a t t á k , hogy az elébük t e t t "kegyelmi kérvényre" r á t e k i n t s e ­nek.

- Történelmi tény, hogy az e lmúl t négy évtizedben az á l ­lami d i k ta tú ra vezényelte úgynevezett zs inata ink nemhogy akadályozták vo lna, de talán inkább seg í t e t t ék azt a folyama­t o t , mely egyházunk szervezetét és munkásait s z é t z i l á l t a , szé tve r te intézményeit és i s k o l á i t ; - mindezzel a l é t és nem­l é t határára sodorva egyházunkat.

34

D O K U M E N T U M O K

A j e l e n l e g ülésező zsinatunk mindezen t rag i kus tör ténésekre csak egy gyönge o l d a l n y i " N y i l a t k o z a t " - t a l reagál (Bp. 1991. november 24 . ) , benne a l ig egy sornyi s z t e r e o t i p szöveggel: "Ezzel e l ha tá ro l j uk magunkat az 1948-53. és 1966. év i zs ina­tok h i b á i t ó l . " Engedelemmel mindez az igazságot kereső és az igazságot s z o l ­gá l ta tó l u s t i t i a megcsúfolása.

Ne fe led jük : a j e l enko r i t e t t e i n k r e már nincsen, mert immár nem lehet! semmiféle mentség, - nem mondhatjuk, hogy azokat részben vagy egészben bámiféle kényszer avagy d i k t a ­túra v e z é r e l t e . !

Felelősségünk - a zsinat fe le lőssége i s - minden vonatko­zásban k r i s t á l y t i s z t á n á l l és t e l j e s . !

T i s z t e l t Közgyűlés!

A - "Keresztyén Igazság" - c. f o l y ó i r a t t avasz i számában dr . Boleratzky elnök úr c ikket közö l - "Töprengés egy z s i n a t i döntés f e l e t t " - címmel. Az előzőekben már részben aposztro­f á l t "Ny i l a t koza t " k iegészí tésére t e t t j a v a s l a t á t a zs inat e l v e t e t t e . A szavazás számadatait is k ö z l i . A 20 igen szavazatot - gondolom én - l u s t i t i a az igazság i s ­tennője i s csak i g e n e l n i tudná.

A 28 nem szavazatra csak azt tudom mondani, hogy a megélt t ö r t é n e t i tényeket é r te lme t lenü l tagadni l e h e t , de - le tagad­ni - nem. ! !

A 11 tartózkodás tárgyában már gondban lehet bárk i i s , mert azok, akik a lapvető e r k ö l c s - e t i k a i kérdésekben nem tud ­nak á l l á s t f o g l a l n i , nos azok egy olyan "sa já tos esküdtszék" érdemtelen t a g j a i , akik vagy nem tudnak vagy nem akarnak megfe le ln i v á l l a l t t i sz tségüknek.

Engedtessék meg odanyilatkoznom, hogy a többségi " e l v " alkamazása ehe lyü t t alapvetően h ibás . ! Szeretném reméln i , hogy nem ke l l el ismételnem, hogy mit t a r t o t t Luther a több­ségi e l v r ő l . (A többségi elv nem e lv , mert az csak azt mond­ja k i , hogy két v í z f e j több, mint egy fő l ángész . ! )

Nem fogadható e l a cikknek azon f e l t é t e l e z é s e sem, hogy a z s i n a t nem akart a két b ö r t ö n v i s e l t püspökünk vonatkozásá­ban - d i s z k r i m i n á l n i - , mert hát ugyanezen z s i n a t i " N y i l a t ­kozat" 5. bekezdése ezt í r j a : "A múlt rész le tes elemzése szakemberek f e l a d a t a , hogy h i t e l e s e n , harag és részreha j lás né lkü l összegezzék és é r t éke l j é k a nehéz tö r téne lm i korsza­kot az eljövendő nemzedékek okulására i s . "

Kérdem én: k i avagy kik lesznek azok a - szakemberek-, akik harag és részreha j lás n é l k ü l összegeznek??...

Kérdem én: k i avagy kik lesznek azok a - szakemberek-, akik harag és részreha j lás n é l k ü l é r téke lnek?? . . .

35

D O K U M E N T U M O K

Hogyan akar a zsinat "az eljövendő nemzedékek okulására" t ténelmet o k t a t n i - nevesí tés né lkü l - , mikor - és ez is t ténelmi tény , mert tanú lehetek rá - j ó pár esztendeje tek té lyes gyülekezetünk j avako rbe l i papja v a l l o t t a meg nék hogy ő és korosztálya egy szót sem h a l l o t t a teológián Ordass ügy rő l és számára a " l i l a " könyvek a t e l j e s újdon ere jéve l h a t n a k . . . !

Per analógiám: miként lehet - nevesítés n é l k ü l - a mag nemzet szabadságharcáról iö r téne lmet ok ta tn i "az e l jőve nemzedékek okulására" avagV a r r ó l csak beszéln i i s Batth n y i , Andrássy, Kossuth, P e t ő f i , avagy a haza bölcsének n említése né l kü l . ?? Miként lehet Arad gya lázatá t a hó Haynau és a 15 tábornok nevének kimondása n é l k ü l megért n i .?? Avagy, - hogyan beszéljünk a reformáció tö r ténése i Luther, Melanchton, Gusztáv Adol f , de Ruyter M ihá ly , Kálv Caraffa, a gályarab papok - Haubner Máté, Wimmer Got t l Ágost, az egyházépítő Per lak iak, Tessedik Sámuel, Szék József, Gyurátz Ferenc nevének meg és fe l jegyzése nélkül

Hogyan mondjuk e l "az el jövendő nemzedékek okulásár hogy Va lak i a nyíregyházi templomunkat 1944. október 30 ú j ra s z e n t e l t e , mert ú j r a k e l l e t t szente ln ie és vo l t ezt vetően V a l a k i , aki v i szon t i s ko lá i nk ügyéért a börtönt i s sz ívve l t ud ta v á l l a l n i , mert h i t t e l v a l l o t t a : " I s ten egy zát az i s ko l á i ban t a r t j a meg."

Hogyan mondjuk e l "az el jövendő nemzedékek okulása - nevesítés né l kü l , hogy a szabadság heteiben - hónapjai v o l t két b ö r t ö n v i s e l t püspökünk i s , akik az e l ső hívó sz ú j ra az egyház élére á l l o t t a k ; egyet len zokszó és sértő né lkü l á l l t a k a kormányrúd me l le t t - s z o l g á l t a k . !

Hogyan mondjuk mindezt e l , mikor megosztottságában a z nat nagy í tóva l keresi mások szemében a szá lká t , - a sa já t ban azonban a gerendát sem akar ja észrevenni éppenség most: d iszk r im inác ió okán .??? ! ! !

Szerénységem azt v a l l j a : d i szk r im iná l j on zsinatunk t e l bátorsággal és vésse a két b ö r t ö n v i s e l t püspökünk és szol társainak nevét "arany betűkkel" egyháztörténetünk és t ö r nelmünk l a p j a i r a sa já t "kezűleg" és ne cedál ja ezt a mun senki másra, sem be lső , sem külső szakér tőre , mert idevon kozóan i s érvényes a wormsi gyűlésen elhangzott f igyelmez t é s : " . . . mert nem jó do log , de nem i s tanácsos, hogy az ber a l e l k i i s m e r e t e e l l e n cse leked jék . " Régóta t u d j u k , mert generációnk megtanulta:

"Csak tö rpe nemzet f e l e j t h e t ős nagyságot, Csak e l f a j u l t kor hős e l ő d e i t ; A l e l k e s e l j á r őse i sír lakához És g y ú j t fényénél ú j szövétneket.

or-ör-in-em, az

Ság y ar ndő yá-eve hér ét­ről in, ieb ács

a"! -án kö-jó

há-ra" ban óra dés si-já-gel jes gá­ta­kat at-te-em-

(Garay J.)

36

D O K U M E N T U M O K

A faso r i gimnázium aulájában kőbevésve o lvasható : "Megisme­r i t e k az igazságot és az igazság szabadokká tesz t i t e k e t , " ami is azt j e l e n t i , hogy míg a hazugság béklyóiban vergődünk nem lehetünk szabadok.. .

Indítványozom, hogy a Barát i Kör hívja f e l a zsinat e l ­nökségének a f igyelmét a r ra , hogy a "Ny i l a t koza t " ter jedelmét i l l e t ő e n méltánytalan az elmúlt négy évt ized t rag ikus t ö r ­ténéseihez és meggyötört evangélikus egyházunkhoz; - t a r t a l ­milag pedig - talán az elmondottak alapján i s - e l fogadhata t ­l an , mive l a közegyház népének szel lemi képességeit megen­gedhetet len módon a l á b e c s ü l i .

Indítványozom, hogy a Barát i Kör beadvánnyal hívja f e l az ülésező zs ina t és annak elnökségének f igyelmét ar ra , hogy az elmúlt t rag ikus t ö r t éne lm i időszakot súlyának megfelelően t ö r v é n n y e l zár ja l e . Ezen törvény t a x a t í v e soro l ja f e l a d i k t a t ú ra azon kényszer in tézkedése i t , melyek nyomán egy­házunk elemi joga i t és függet lenségét nem gyakoro lhat ta azaz e l v e s z í t e t t e minden e tényből fakadó vonzatával együtt . Ezen törvény taxa t í ve s o r o l j a f e l azon püspökök és szo lgatársa ik nevét, ak ik mindezen fo lyamatokkal szembe helyezkedtek, e l ­l e n á l l t a k azaz háborúságot szenvedtek az igazságér t .

Val lom, hogy az e lmú l t "gyászkorszakot" lezáró törvény a legkevesebb, amit a közegyház népe joggal e l v á r a z s i n a t t ó l , mert csak az igazság megismerése - azaz kimondása - t e h e t i szabaddá. Enélkül n i n c s , mert nem lehet bármi fé le megújulás. !

Budapest, 1992. jún ius 20.

Nagy Miklós

T i s z t e l t Zs ina t i Elnökség!

Az Ordass Lajos B a r á t i Kör 1992. június 20. napján t a r ­t o t t év i rendes közgyűlésünkön Nagy Miklós a mel lékel ten írásba f o g l a l t a k k a l egyezően annak a véleményének adott han­got , hogy a zsinat mú l t év novemberi ülésén hozo t t n y i l a t k o ­zata sem a l a k i , sem t a r t a l m i szempontból nem k i e l é g í t ő , ezé r t j a v a s l a t o t tesz a hiányosságok k iküszöbölésére.

Az Ordass Lajos B a r á t i Kör egyetér t azzal a j a v a s l a t t a l , hogy a zs i na t küldjön k i az e lmú l t 45 év egyházi t ö r t é n é s e i ­nek f e l t á r á s a érdekében szakértő- tör ténész b i z o t t s á g o t , mert a fent e m l í t e t t z s i n a t i n y i l a t k o z a t túlságosan á l ta lános sz inten mozog, magát az egyházat h ibáz ta t j a a tö rvény te lensé­gek m i a t t , ahe lye t t , hogy személyek fe le lőságé t á l l ap í t aná meg. Ennek a fe l tá rásnak tar ta lmaznia k e l l a d i k ta tú ra kor­szakának mindazokat a kényszer in tézkedései t , melyek egyházunk elemi j o g a i t és függet lenségét ko r l á toz ták , vagy megszüntet-

37

D O K U M E N T U M O K

ték. Természetes kívánalomnak t ű n i k , hogy névszer in t meg l e ­gyenek j e l ö l v e azok a püspökök, i l l e t v e le lkészek , ak ik az egyház j o g a i t csorb í tó ezekkel a folyamatokkal szembehelyez­kedtek. A református egyház e tek in te tben pé ldául szo lgá lha t , mert az elmúlt héten a " H i t é l e t " adása keretében méltó módon emlékezett meg m á r t í r j a i r ó l . Az evangélikus egyháznak sem szabad véka alá r e j t e n i e azoknak a nevét, ak ik az igazság me l l e t t k i á l l t a k , h i sz a hírek i s 84 r e h a b i l i t á l t r ó l szólnak, nevek megjelölése n é l k ü l .

Csak az elmúlt évek tör ténéseinek az igazság szellemében tör ténő fe l tá rása után lehet remé ln i , hogy a le l kek megnyug­szanak és csak ez után lesz a zs ina t is abban a helyzetben, hogy a múltat minden k i r í v ó törvényte lenséggel l ezá r ja és utat ny isson a megújulásnak.

H i t t e s t v é r i köszöntéssel ;

dr. Boleratzky Lóránd s. k. i d . Kendeh György s. k.

N y i l a t k o z a t

Dr, Ordass Lajosné az alábbi n y i l a t k o z a t közzété te lére kér te f e l szerkesztőségünket:

Szükségesnek tartom annak k i n y i l v á n í t á s á t , hogy férjem mun­káinak egyedül j o g o s í t o t t k iadó ja be l fö ldön az Ordass Lajos Barát i Kör, kü l fö ldön pedig az Osló i Ordass Alapítvány s ezek javára a szerzői j o g r ó l minden e l l e n s z o l g á l t a t á s né lkü l mond­tam l e .

Budapest, 1992. augusztus 21-én Dr. Ordass Lajosné

38

DOKUMENTUMOK

Dr. Harmati Béla urnák evangélikus püspök • Budapest - Puskin u. 12.

Püspök Úr! t

Engedje meg, hogy n y i l t l e v é l formájában tárjam fel az alábbiakat. Az Evangélikus Élet f.évi május 31-én megjelent 22. számában a követ­

kező hír olvasható: "A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Bírósága 1992. május 14-

én, Budapesten tartott ülése felülvizsgálta az 1945-1989 közötti években különböző egyházpolitikai okokból sérelmet szenvedett lelkészeinek és egyházi tisztségviselőinek ügyét. Megállapította, hogy (84 név) méltány­talanul szenvedett joghátrányt és ez a tény egyházi szolgálatának korlá­tozását is jelentette.

Az Országos Egyházi Bíróság ülésének mai végzése az egykori határoza­tokat ezennel semmisnek jelenti ki.

Egyházunk Isten előtt is felelős legfelső bírósági testülete e végzés kimondásával rehabilitációt nyújt. Budapest, 1992. május 14-én dr. Luthár Jenős s.k. dr. Fabiny Tibor s.k. dr. Török Gábor s.k. Szirmai Tibor s.k. Kalácska Béla s.k.

Ez a Határozat nagyon sok kérdést rejt magában. A szakemberek számára is, de az egyszerű gyülekezeti tagok számára is.

A legáltalánosabb és legtermészetesebb kérdést a zárójelbe tett, el­hallgatott és nyilvánosságra nem került 84 név - személy jelenti! Kik ezek a személyek? Akár élők, akár elhunytak, de titkolózásnak nincs he­lye, különösen is rehabilitáció során nem lehet! -

Ebben az ügyben június 15-én ajánlott levelet küldtem az Ev. Élet szerkesztőjének és az elhallgatott személyekre vonatkozólag felvilágosí­tást kértem. Telefonon azt a választ kaptam, hogy a Határozat szövegét csak szám megjelöléssel kapta közlésre.

Ugyancsak június 15-én, érdeklődő levelet intéztem az Országos Egyház Vezetőségéhez a 84 ismeretlen rehabilitált személy ügyében. Az alulírott napig semmiféle választ senkitől nem kaptam. Közben eltelt 63 nap.

Hogy a kérdés felett miért nem tudok napirendre térni, - azt úgy gon­dolom. Püspök Úr megérti, sőt természetesnek is tarthatja, hiszen az evangélikus lelkészi karnak nemcsak az az élő tagja vagyok, aki 1950-ben az ORDASS-perrel kapcsolatban dr. Kéken András néhai Budapest, Deák téri igazgató-lelkésszel együtt 3 hetet "üdültem" a hírhedt Andrássy úti szék­házban, majd a kistarcsai internálótáborban kaptunk elhelyezést. Az in­ternálás végeztével pedig nemsokára a viharsaroki tanyavilágba deportáltak feleségemmel és 3 kisgyermekemmel együtt. A 2.5 évi deportálást megszünte­tő Határozat után változatlanul a tanyán maradtunk, mert nem volt hová mennünk. Talán érthető, hogy a sok és különös tapasztalat, átélt esemény után még ma is az a valóság, hogy minden internálással-deportálással kap­csolatos ügy a húsomba vág, és minden rehabilitáció szorongó kérdésekkel szakad rám. Ez az elhallgatott 84 rehabilitált személy és a vele kapcso­latos ügy hosszában és mélységében izgat, és nemcsak engem foglalkoztat, hanem gyülekezeti tagokat is nyugtalanít: mi van e hallgatás mögött?...

39

DOKUMENTUMOK - TARTALMI ÖSSZEFOGLALÚ

A l e g e l e m i b b : e r k ö l c s i e l é g t é t e l h e z h o z z á t a r t o z i k a n y i l v á ­nosság !

Kérem Püspök Urat - nemcsak a magam nevében, hanem mind­azok nevében i s , ak i k engem ebben az ügyben megke res tek , ha­l a d é k t a l a n u l és f e n n t a r t á s n é l k ü l hozza n y i l v á n o s s á g r a a má­j u s 14-én r e h a b i l i t á l t 84 s z e m é l y r ő l s z ó l ó n é v s o r t . Ez a köz ­l é s l e s z egyedü l megnyugtató vá lasz e n y u g t a l a n í t ó h e l y z e t ­ben . Budapes t , 1992. augusztus 2 0 .

Erős vár a mi I s t e n ü n k ! i d . Kendeh György s . k .

l e l k é s z

The 15the issue of our per iod ica l begins with János I t t z é s ' Reforma-t i o n Day sermon. Then we publ ish the second - f i n a l - par t of the essay t i t l e d "Preconditions of New Testament Christology in the Old Testament" by Hans Heinrich Schmid, professor of Old Testament in Zür ich. - At se-veral people's request -together with one of the l ec tu re r ' s poems- we publ ish the lecture t i t l e d "Luther on the g i f t of the Lord's Supper" g i -ven by László Scholz on 21st November 1991 on the occasion of the common open universi ty program organized^by the DLBK and the Kelenföld congre-gat ion. - On behalf of the OLBK and th is per iodical Zoltán Dóka comme-morates László Csengődy, who found his death under tragic circumstances. - Among the documents we publ ish our "Open Let ter" to the Synod of the Hungárián Lutheran Church, dr Lóránt Boleratzky's pres ident ia l opening speech on the annual members' meeting of the OLBK on 20th June 1992. - The widow of Bishop Lajos Ordass protests in a l e t t e r against somé fa lsé rumours that have come to her knowledge. - And f i n a l l y an "Open Let ter" to Bishop Béla Harmati on somé case concerning r e h a b i l i t a t i o n .

In der 15. Folge unserer Ze i t s ch r i f t f inden wir eingangs die Reforma-t ionspredigt von Pfarrer János I t t zés . - Wir bringen den zweiten abschliessenden Te i l der Studie des Professors für al t testament l iche Theologie in Zürich, Hans Heinrich Schmid über die al t testament l iche Vorbedingungen der neutestamentlichen Chr is to logie. - Auf v ie lse i t iges Verlangen veröf fent l ichen wir den Vortrag des Pfarrers László Scholz unter dem T i t e l "Luther über das Geschenk des Abendmals", den er gele-gent l ich der gemeinsamen Veranstaltung der Ordass Lajos Gesellschaft und der Gemeinde Budapest Kelenföld am 21 . November 1991 gehalten hat , und schliessen das Gedicht des Vortragenden "Azt már nem!" (Das keines-f á l l s ) be i . - Des tragisch verstorbenen Pfarrers László Csengődy gedenkt Pfarer Zoltán Dóka im Namen der Ordass Lajos Gesellschaft und auch i n dem unserer Ze i t sch r i f t . - Unter den Dokumenten publ iz ieren wir unseren an die Synode der Ungarlandischen Evangelischen Kirche gerichteten "offenén Br ie f " , die Eröffnungsrede von Dr.Lóránt Boleratzky, Vorsitzender der Ordass Lajos Gesellschaft, anlassl ich der Vollversammlung der Gesellschaft am 20.Juni 1990. sowie den Antrag von Miklós Nagy. - Die Witwe des Bischofs D.Lajos Ordass verwahrt sich b r i e f l i c h gegen die i h r zur Kenntnis gelangten unbegründeten Gerüchte. - Es f o l g t ein offener Br ie f an den Bischof Dr. Béla Harmati i n der Rehabi l i tat ionsfrage.

40

E SZÁMUNK SZERZŐI

Boleratzky Lóránd ny. ügyvéd, egyet.m.tanár Dóka Zoltán gyülek.lelkész Ittzés János gyülek.lelkész Kendeh György id ny.lelkész Nagy Miklós ny.mérnök Schmid, Hans Heinrich egyet, tanár Scholz László ny.lelkész

- Budapest - Hévízgyörk - Kőszeg - Budapest - Budapest - Zürich - Budapest

X X X X X

FELHÍVJUK BARÁTAINK ÉS OLVASÓINK FIGYELMÉT ALÁBBI KIADVÁNYAINKRA

ORDASS L . : ORDASS L. : GIERTZ-ORDASS: GIERTZ-ORDASS: TERRAY L.G. : ORDASS L . : RITTER K. : KARI B . : VÁJTA V, VIRÁG J . BOTTÁ I . SCHOLZ L. : BOLERATZKY L, BOLERATZKY L,

A k e r e s z t f a t övében . Nagyhe t i á h i t a t - 100 F t

V á d i r a t ( k o r r a j z ) - 40 Házát kősziklára építette - 150 Hitből élünk - 200 Nem tehetett mást. Ordass L. életrajza 100 Nem tudok imádkozni. Az imádkozásról 100 A lelkipásztor imádsága - 60 Isten hárfása. Gerhardt Pál élete ...- 150 Hit és élet összecsengése - 40 Dr. Luther Márton önmagáról. Életrajz- 100 Dévai Mátyás - 80 Tisztítsd meg szívedet - 80 Az Evangélikus Egyházjog I - 350 A miskolci E. Jogakadémia múltja, jelentősége - 40

A KIADVÁNYOK MEGRENDELHETŐK, MEGVÁSÁROLHATOK A KIADÚHIVATALBAN 1114 BUDAPEST, Bocskai út 10.

A "Keresztyén Igazság" zavartalan kézbesítése érdekében kérjük a címválto­zást bejelenteni.

Kiadóhivatal