Bognar Judit Alomkapcsolat

© Bognár Judit 2015, [email protected], www.boldogsagkulcs.hu 1

Szöveg: Bognár Judit

www.boldogsagkulcs.hu

© Bognár Judit. Minden jog fenntartva!

http://www.boldogsagkulcs.hu/?ref=ebookAK




Előszó

Habár napjainkban rengeteg könyv és írás jelenik meg a párkapcsolatokról, azok egy része

nem hiteles. A szerző összeválogat valamit más forrásokból (sokszor az internetről), vagy

saját tapasztalataira támaszkodva ír. Ezzel az e-könyvvel az volt a célom, hogy olyan tudást

adjak az Olvasó kezébe, ami kutatásokon alapul. Egy-egy felmérés alkalmával akár több ezer

párt is megkérdeznek a kutatók, a válaszaikat pedig igen komoly statisztikai műveletekkel

elemzik. Most ezeknek a tanulmányoknak az eredményeit olvashatod.

A könyvet kisebb fejezetekre osztottam. A legtöbb fejezetben van elméleti és gyakorlati rész

is. A gyakorlat rövid feladatokból áll, amik segítenek, hogy az itt leírtakat a saját életedben is

alkalmazni tudd.

Remélem, hasznosnak találod majd a könyvet.

Boldog és örömteli párkapcsolatot kívánok!

Judit



MIÉRT PONT Ő A NAGY Ő?

Gondolkoztál már azon, hogy hogyan választunk párt

magunknak? Amerikai kutatók szerint a párválasztást

nagyban befolyásolja az, hogy milyen gyerekkorunk volt.

Minden gyereknek vannak olyan szükségletei, amiket a

szülei nem tudnak kielégíteni. Amikor a gyerek felnő,

tudat alatt olyan társat keres magának, aki szintén

képtelen ezeket a szükségleteit kielégíteni.

A szükségletek olyan, minden emberben megtalálható, egyetemes igények, mint például a

biztonság, a megértés, a gyengédség, a viszonzott szeretet, a valahova való tartozás vagy az

önkifejezés.

Ha gyerekként nagy elismerésre vágyunk a szüleinktől, de ezt ők nem tudják nekünk

megadni, akkor felnőttként olyan párt választunk magunknak, aki szintén képtelen elismerni

a pozitív tulajdonságainkat és sikereinket! Ez fordítva is igaz: párunk azért vonzódik hozzánk,

mert mi nem tudjuk kielégíteni azokat a szükségleteit, amiket annak idején a szülei sem

elégítettek ki. Vagyis tudat alatt olyan emberrel leszünk szerelmesek egymásba, akivel nem

illünk össze!

Hogy ezt miért nem vesszük észre? Mert a kapcsolat elején rengeteg dopamin

(„boldogsághormon”) termelődik az agyban, ezért aztán mindent rózsaszín szemüvegen át

látunk. Azonban ahogy telik-múlik az idő, és a dopamin kiürül a szervezetünkből, hirtelen az

álomkapcsolatunk helyett egy rémálom kapcsolatban találhatjuk magunkat!

De van jó hírem is:

Párunk azért nem tudja kielégíteni a szükségleteinket, mert önmagának azt a részét, ami a

szükségleteink kielégítéséhez szükséges „elzárta” vagy elnyomta kiskorában. A kisfiúknak

például gyakran mondják, hogy egy férfi nem sír. Ezért aztán ők gyakran nem képesek

kimutatni az érzéseiket. Ez persze megint csak igaz fordítva is: vagyis mi sem tudjuk

kielégíteni párunk szükségleteit, mert magunkban valamit elnyomtunk kisgyerekként.

És hogy mi a jó hír? Az, hogy egymást segítve megnyílhatunk, és felszínre hozhatjuk saját

magunkban azokat a dolgokat, tulajdonságokat vagy érzéseket, amelyeket eddig

elnyomtunk. Új képességeket tanulhatunk, illetve a meglévőket fejleszthetjük. Ezáltal aztán

nem csak teljesebb emberekké válunk, hanem képesek leszünk a társunkat is boldogabbá

tenni.

Hogyan működik mindez a gyakorlatban?



1. Gondolkozz el azon, hogy a szüleid mely szükségleteidet nem tudták kielégíteni!

Készíts róluk listát! Például lehet, hogy több szeretetet, törődést, elismerést,

megértést, türelmet, kedvességet, szabadságot, függetlenséget, saját döntési jogot

szerettél volna. Vagy esetleg nem sírhattál, nem fejezhetted ki az érzelmeidet?

Voltak tabu témák, amikről nem beszéltetek?

2. Van olyan ezek közül, ami a mostani életedben is visszaköszön? Vagyis továbbra is

úgy érzed, hogy ez egy kielégítetlen szükséglet? Ha igen, akkor a párodnak ebben

milyen szerepe van? Mely szükségletedet szeretnéd, ha kielégítené?

Készítsd el a listádat (legjobb írásban, de ha nincs időd, akkor legalább gondolatban). Ha

tudod, a párodét is megcsinálhatod. Gondold végig, hogy milyen volt a gyerekkora, és

milyen szükségletei maradtak kielégítetlenül! Ebben te most milyen szerepet játszol? Meg

tudod neki adni, amire vágyik? Vagy ezt a részedet valóban elnyomtad magadban?

Nyugodtan meg is kérdezheted a párodat, ha nem vagy biztos a válaszban!

Ha megvan a lista, akkor kezdeményezz erről párbeszédet a pároddal! A beszélgetésnél az az

aranyszabály, hogy kérés formájában fogalmazd meg a mondandódat, és soha ne kritizálj!

A KRITIZÁLÁS MÉRGEZ

Az egyik leggyakoribb kommunikációs hiba a pároknál az, hogy kritizálják egymást. Ez több

szempontból is ártalmas, és gyorsan megmérgezi a kapcsolatot. De ne szaladjunk ennyire

előre: először nézzük meg, hogy mi is valójában a kritizálás!

Sokan egyenlőségjelet tesznek a kritizálás és a panaszkodás közé, pedig két különböző

jelenségről van szó. Míg a panaszkodás egy konkrét eseményre vonatkozik, addig a

kritizálás általánosabb, és negatív üzenetet hordoz a másik személyiségét illetően.

Panaszkodás: „Mérges vagyok, mert nem söpörtél fel. Megbeszéltük, hogy felváltva

takarítunk.”

Kritizálás: „Miért vagy ilyen feledékeny? Utálok helyetted takarítani. Bár ez téged úgysem

érdekel!”

A kritizálásban benne vagy, hogy vádoljuk a párunkat, és leszóljuk a személyiségét. Általában

valami „kemény” mondattal indul (pl. “Miért vagy ilyen vagy olyan? Hogyan felejthetted el

ezt vagy azt?, stb.).

A kritizálás azt sugallja, hogy a párunk valamit rosszul csinál, vagy legalábbis nem úgy, ahogy

mi azt elvárnánk tőle. A kritizálással erkölcsileg a párunk fölé helyezzük magunkat, és azt

éreztetjük vele, hogy mi jobbak vagyunk nála. Ezzel nagyon meg tudjuk bántani a másikat,



illetve előkészítjük a terepet a többi káros párkapcsolati dinamikának, mint például a

megvetés és az elzárkózás (ezekről itt olvashatsz bővebben).

Amikor a másikat kritizáljuk, akkor az ő agya stresszhormont kezd el

termelni. Ennek a hormonnak az a szerepe, hogy a veszélyre figyelmeztessen

bennünket. Ezért aztán a párunk a kritizálás hatására tudat alatt elkezd

szorongani és félni, illetve átmegy védekezésbe. Az ő reakciójának

eredményeként a te agyad is elkezd stresszhormont termelni, és te is

védekezni kezdesz.

Ez egy ördögi kör, aminek az a következménye, hogy az agy által küldött vészjelzések egyre

erősebbek lesznek, ti pedig egyre kevésbé érzitek magatokat biztonságban a kapcsolatban,

egyre kevésbé mertek megnyílni egymásnak.

Nagyon fontos tehát, hogy ne a párod személyiségét kritizáld, hanem konkrét eseményeket

sérelmezz!

ÍGY HOZD LE A CSILLAGOKAT

A kutatók régen szinte csak a kommunikációra fókuszáltak, mert úgy vélték, hogy a jó

kommunikáció és a sikeres konfliktuskezelés a legfontosabb eleme egy boldog

párkapcsolatnak. Mára azonban kiderült, hogy ennél jóval összetettebb a dolog.

Kíváncsi vagy, hogy a legújabb kutatások szerint mi a hosszú és boldog kapcsolatok titka?

Megpróbálom összefoglalni, mit tanácsolnak a legnagyobb párkapcsolati guruk:

1.) Legyen 5 az 1-hez a pozitív és negatív megnyilvánulások aránya a kapcsolatotokban!

Vagyis minden egyes negatívumra (kritizálás, megvetés, védekezés, egymás vádolása,

megkérdőjelezése, bizalmatlanság, féltékenység, stb.) jusson 5 pozitívum (szerelmetek

kinyilvánítása tettekkel és/vagy szavakkal, bocsánatkérés, odafigyelés, megértés, támogatás,

egymás segítése).

Elismerem, hogy a párkapcsolatunkra ritkán szoktunk úgy gondolni, mint valami matematikai

képletre, de ez az arány több tízezer pár megfigyelésén alapul! Azok, akik a vizsgálatot

folytatták, állítólag 94%-os pontossággal meg tudták mondani, hogy a pár, akit megfigyeltek,

el fog-e válni. Azért ez nem rossz teljesítmény, úgyhogy érdemes lehet megfogadni a

tanácsukat!

2.) Helyezd a kapcsolatot a saját büszkeséged elé!

Nem, nem azt mondom, hogy áldozd fel magad a kapcsolatotok oltárán, és tegyél meg

mindent a másikért! Nagyon fontos ugyanis, hogy meghúzd a határaidat, szem előtt tartsd a

saját szükségleteidet, és tudj nemet mondani.


http://www.boldogsagkulcs.hu/termekek/100-viszlat-veszekedes?ref=ebookAK


Én másféle helyzetekről beszélek: mindenki szereti, ha igaza van, és azt

is díjazzuk, ha miénk az utolsó szó. Néha azonban jobban tesszük, ha

lemondunk ezekről a kapcsolatunk érdekében. Ha nem olyan fontos,

amiről szó van, akkor hagyjuk rá a másikra! Később se emlegessük fel

neki, hogy „ugye megmondtam” vagy „miért nem hallgattál rám?”.

Ezzel a másik még nincs kisegítve.

Próbálj meg abban gondolkodni, hogy mi lenne jó nektek, nem csak

neked. Légy kész kompromisszumot kötni!

3.) Fogadd el a másikat olyannak, amilyen!

Tudom, ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de nézzünk egy példát, ami segíthet:

Ha a párunk folyton elkésik, mit gondolunk? Hogy soha nem lehet rá számítani? Hogy nem

érdekli, hogy várnunk kell rá? Hogy udvariatlan? Hogy érzéketlen?

Mi lenne, ha mostantól a következőket gondolnánk: A párunk azért késik, mert:

- nem indult el időben

- nincs időérzéke

- nagy a forgalom.

Ha a párunk valami olyat csinál, ami nem tetszik, akkor ne ítéljük meg egyből a személyiségét

(„érzéketlen”), hanem próbáljuk meg objektíven megközelíteni a helyzetet, és a társunkon

kívüli tényezőket is vegyük figyelembe (pl. a nagy forgalmat)! Ettől persze még nem fogjuk

tudni egyből elfogadni a másikat minden „rossz” tulajdonságával együtt, de mégiscsak

teszünk egy kis lépést az elfogadás felé.

Gondold végig a következőt: nincsenek „jó” és „rossz” tulajdonságok. A tulajdonságok csak

tulajdonságok. Az, hogy mi jónak vagy rossznak bélyegezzük őket, már rajtunk múlik, a mi

értékrendünktől függ. Lehet, hogy túl szigorú vagy, és túl nagyok az elvárásaid a másikkal

szemben? Lehet, hogy olyat vársz el tőle, amit magad sem nagyon tudsz teljesíteni? Tudnál

esetleg változtatni a saját hozzáállásodon?

Az is sokat segít az elfogadásban, ha megértjük a másikat. Miért csinálja azt, amit csinál?

Nem valószínű, hogy direkt minket szeretne idegesíteni (még ha úgy tűnik, akkor sem!).

Lehet, hogy gyerekkorából vagy előző kapcsolataiból hozott magával feldolgozatlan

viselkedés- és gondolkodásformákat. Az is lehet, hogy valamit palástol a tetteivel (például a

kicsi önbizalmat és az alacsony önbecsülést), vagy egyszerűen csak a félelmeit próbálja

leplezni. Gondolkodj el azon, hogy mi lehet a tettei mögött (vagy akár meg is kérdezheted,

hátha őt is elgondolkodtatod!).

4.) Szervezzetek izgalmas programokat!

A legtöbb cikk, ami a közös programokról, hobbikról szól, nem említi a lényeget: nem elég,

ha a program kellemes (pl. egy romantikus vacsora), izgalmasnak is kell lennie! A kutatások



azt mutatják, hogy csak az új, megszokottól eltérő és

izgalmas programok esetén kapcsolja össze az agyad a

tevékenységet azzal a személlyel, aki ilyenkor veled van.

Vagyis izgalmas programok esetén úgy érzed, hogy nem

magától a tevékenységtől, hanem a társadtól van kitörő

jókedved! Ezáltal jobban meg leszel elégedve a pároddal és

a kapcsolatoddal is.

A romantikus komédia helyett válasszatok inkább egy akciófilmet, és próbáljatok ki új,

mindkettőtök számára izgalmas sportokat, tevékenységeket!

5.) Gondoljatok vissza arra, hogyan indult a kapcsolatotok!

Hogyan találkoztatok? Mit csináltatok az első randin? Mi vonzott a párodban? Hogyan

vallottatok egymásnak szerelmet? Miért érezted, hogy ez a kapcsolat különleges? Hogyan

gondoskodtatok egymásról? Milyen nehézségeket oldottatok meg közösen? Milyen szép

emlékeitek vannak?

Azért érdemes ezekre visszaemlékezni, mert sokszor csak a rossz dolgokra koncentrálunk.

Mindig azt keressük, hogy mi nem működik egy kapcsolatban, ahelyett, hogy értékelnénk a

jó dolgokat. Ezenkívül reményt és motivációt is adhat, ha látod, hogy régen milyen jól

mentek a dolgok.

Az is jó ötlet, ha visszamentek abba az étterembe, ahol a kapcsolatotok elején jártatok, vagy

megnéztek egy filmet, amit régen együtt láttatok. Nézegessétek közösen a régi

fényképeiteket, videóitokat! Egyszóval nosztalgiázzatok egy kicsit!

A szerzőről: Bognár Judit pszichológiai szakértő és coach, aki már

sok éve segít az embereknek megtalálni a boldogságot mind a

párkapcsolatukban, mind az életük többi területén. Judit 8 évet élt

külföldön: tanult és dolgozott Hongkongban, Kanadában,

Mexikóban, Peruban, Argentínában és Spanyolországban.

Párkapcsolati kutatásokat vezetett, pszichológiát tanított, illetve

hátrányos helyzetű csoportok segítését megcélzó projekteken

dolgozott. Házaspárokon kívül sokat foglalkozott gyerekekkel,

értelmi fogyatékossággal élőkkel és fogvatartottakkal is. Tudását és

tapasztalatát most a Boldogsagkulcs.hu oldalon osztja meg Veled.



Documents

Bognar Judit Alomkapcsolat