KRITIKAI TÜKÖR

NÁNAY ISTVÁN

KEDÉLYES VÉGZETDRÁMABOHUMIL HRABAL: SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT VONATOK

rabal nevét nem regényeiből vagyelbeszéléseiből ismertem meg, hanemJiři Menzel csodálatos filmjéből, aSzígorúan ellenőrzött vonatokból.Amikor a film alapjául szolgáló

kisregényt is elolvastam, furcsán éreztemmagamat. Általában, ha az ember az alapművetismeri, minden feldolgozást óhatatlanul azeredetihez hasonlít. Én az adaptációhozmértem az írói alkotást. Hrabal mondatait olvas-va Menzel képei tűntek elém. Évekkel később új-ra láttam a filmet, s akkor már szétbogozhatatla-nul együtt élt bennem a két mű, egyetlen, össze-tett élményként elraktározva.

Valami sértettségfélét éreztem, amikor azthallottam, hogy Nyíregyházán a kisregény szín-padi adaptációját mutatják be. Hiába tudtam,hogy az átdolgozásra és a rendezésre az az lvoKrobot vállalkozott, aki Hrabal legértőbb szín-padra álmodója, nem tudtam elképzelni, hogyebből a műből az epikához és a filmhez mérhetőérvényes előadás szülessen, azt pedig, hogypuszta illusztrációt lássak, élményeim elleni tá-madásnak vettem.

Ami elképzelhetetlennek tűnt, az valóra vált: aműfajváltás sikerrel járt, öntörvényű színpadi al-kotás született a Szígorúan ellenőrzött vonatok-ból. Persze nem klasszikus értelemben vett. aszereplők közötti kiélezett konfliktusokra épülődráma jött létre, hiszen Hrabal lénye, írásművé-szetének lényege ellentétes ezzel a dramaturgiá-val. Krobot természetesen megtartja a történetmenetét, de a narratív keretet is, sőt konkretizáljaazt: a főhős, Miloš Hrma lelövésével kezdődik észárul a darab, s a fiú halála pillanatában idézi fel smeséli el életének utolsó napját. A keretes törté-net belső linearitása egyszer törik meg, amikor Mi-loš visszaemlékezik Mášával való megismerke-désének és öngyilkossági kísérletét kiváltó szerel-mi felsülésének epizódjaira. A rendező szabadonbánik a hrabali szöveggel, avisszaemlékezésekből, leírásokból szituációkatteremt, sőt új figurákat kreál: egy guberáló apátés egy habókos fiút például. Az előbbi villanásnyifélmondatokból válik élővé, az utóbbi fontosdramaturgiai funkciót tölt be: mintegy megkettőziMilošt, ugyanis a regény nagyon fontos ésmegrendítő zárójelenetét, Miloš és egy németkatona páros haldoklását, a fiú mint saját élményétéli át és meséli el, közvetlenül a vonatrobbantás,tehát a főhős halála előtt, s ezzel szinteelőkészíti a drámai eseményt.

Miloš egyszerre van kívül és belül a történe-ten. Résztvevője a végzetessé váló nap esemé-nyeinek, ugyanakkor ki-kilép a sztoriból, s kom-mentálja, magyarázza azt. Hrabal finom humorarészben az e kettős magatartásból eredő néző-pontváltásban jelentkezik, részben az esemé-nyek groteszk láttatásában, ahogyan az író a tör-ténelmi tragédiát megélő kisemberek sorsábanfelfedezi a mindennapok komikumát. Mindkételem természetesen a kisregényben is jelen van,de másként; a színműformában pregnánsab-ban, s ezáltal drámai szituációértéket is teremt-ve. A dramaturgiai keret kiiktatja a primer dráma-iságot - hiszen a fiú sorsát ismerjük -, mégislétrejön egy mélyebb dráma: a kedélyes jelene-tek során végzetszerűen teljesedik be Miloš sor-sa. Kedélyes végzetdráma - ilyen a klasszikusszabályok szerint nincs. S lám, mégis van, haolyan művészek találkoznak, mint Hrabal ésMenzel vagy Hrabal és Krobot.

Ivo Krobotnak különös érzéke van a hrabali

Petneházy Attila (Miloš), Gados Béla (Állomásfő-nök), Földi László (Hubička) és Majzik Edit (Zdenič-ka)

groteszk színpadi megjelenítéséhez, a leírásokszituációvá formálásához, s nem kevésbé az eh-hez szükséges figurák színészi megjelenítésé-hez. Előadásai stílusát talán elemelt realizmus-nak nevezhetnénk. A helyzetek aprólékosan, hi-telesen realisták, de valami mindig „megbolon-dítja" a jeleneteket, például a költészet vagy azirónia, vagy a kettő együtt. Katonás módon hall-gatják ki Zdeničkát - akinek a forgalmista úr te-lepecsételte a fenekét -, a jegyzőkönyvet az ál-lomásfőnöknek kell vezetnie, de a tintatartómessze van, minden egyes bemártáskorfelettesei-nek karjain keresztül kellodanyúlkálnia; majd egyszer csak Hubička, aforgalmista felnéz az égre, ahol egy felhőalakjában a lány testének formáját látja meg, s akihallgatás résztvevői egy percre szintén feledika munkát, áhítattal pillantanak fel a Zdeničkaformájú felhőre, miközben a lány felhúzottszoknyával ott fekszik előttük az íróasztalon.Valóság. költészet és humor sűrűsödik egyetlenepizódba, s hasonló módon épül a többiszituáció is Krobot színpadán.

Az előadás díszletét, terét a rendezővel együttJana Zbořilová tervezte. Ahogy a szituációk

H

KRITIKAI TÜKÖR

többsége, úgy a tér is kettős lényegű. A színpadközepére koncentrált, kétszintes díszletegyüttesaz állomásfőnök lakását és a forgalmi irodát fog-lalja magába. Az előszínpad a peron, bal felől álla kulcsfontosságú szemafor, alatta a Miloš sor-sát leginkább meghatározó jelenetek színhelye, apad (még a Máša és a fiú közötti sikertelen sze-relmi jelenet is itt zajlik). Bal hátul hosszú létravezet a galambdúchoz, a színpad elején virágá-gyás. A térfelek között szabad az átjárás, a kinnés benn világa összemosódik, egyszerre többhelyen folyhat a cselekmény, a térbeli szimulta-nizmus időbeli szinkronitást és aszinkronitásttesz lehetővé. Ezt az egyszerre zárt és nyitott,önmagában konzekvens teret egy epizód -Máša és Miloš találkozása - töri meg, egy addignem szereplő díszletelem behozatalával. A jele-net egyébként dramaturgiailag, rendezőileg és -főleg Pregitzer Fruzsina miatt - színészileg ismegoldatlan.

Krobot nagyon ért a színészek nyelvén, maxi-mális művészi teljesítményre képes sarkallniőket, minden rendezése színészkurzussal ér fel.Nem először tapasztalhatjuk, hogy Nyíregyhá-zán még a fáradtabb színészekből is ki tud csalniúj hangokat, legtöbben, főleg a fiatalok pedigszárnyalni kezdenek rendezéseiben. Persze re-

Földi László (Hubička) és Petneházy Attila (Miloš)(llovszky Béla felvételei)

alista alapú előadásaiba könnyebben tud beil-leszkedni a jó esetben realistának mondható is-kolázottságú magyar színész, mint egy kifejezet-ten stilizációra épülő rendezésbe. Ezt figyelem-be véve is feltűnő, hogy a kisebb szerepekbenmennyi pontosan kidolgozott portré született,például Juhász György Zednicek tanácsosa,Majzik Edit Zdeničkája, Orosz Anna Viktóriájavagy Hetey László mozdonyvezetője.

A rendező láthatóan kiegyensúlyozott és jószínvonalú együttes játék kialakítására töreke-dett, de közben gondosan ügyelt arra, hogy min-den szereplőnek legyen egy-egy „parádés" pilla-nata is, amelyben koncentráltan tudja megmu-tatni figurája lényegét, de a maga színészi esz-közeit is. Megyeri Zoltán például mértéktartóanábrázol egy neurotikus fiút, akinek tragédiáját -amelyet egy német katona halála okozott - erő-teljes drámai eszközökkel közvetíti. Molnár Erikamint Állomásfőnökné sokáig alázatosan simulbele az általános miliőbe, hogy aztán a Milošsalvaló jelenetében annál gazdagabb, sokoldalúbbképet adjon az idősödő, a testi örömöktől mártartózkodó polgárfeleségről, akit egy pillanatramégis megkísért Miloš kérlelése.

Az Állomásfőnök ziccerszerepét Gados Bélajátssza, s alakítása azon a kényes határon mo-zog, amely a ripacskodást és a hiteles komédiá-zást elválasztja. A színész nem billen a rossz ol-dalra, figurája nevetséges és szánandó;

erkölcscsőszi kifakadásai és a pikáns részletekiránti mohó kíváncsisága, gyávasága és sorsá-nak vállalása, dühkitörései és galambjai irántigyengédsége, önfeledt gordonkajátéka együttjellemzik az alakot s az alakítást.

Földi László Hubička forgalmistája titokzatosszemély. Kitárulkozó és zárkózott, szabados ésszemérmes, híve a faroscicáknak és a mellyes-cicáknak, de egyszersmind Miloš gátlásainakfeloldásáért is tüsténkedik. Magának való em-ber. Nem hős, de egyike a hétköznapi hősiessé-get vállaló ezreknek. Akárcsak Miloš; de ő atúlélő. A színész úgy tud megállni a peronon,úgy tudja megpiszkálni a fülét, s úgy néz azégre, ahogy azt Hrabal megírta.

Az előadás meglepetése Petneházy AttilaMiloš szerepében. Őrá nehezedik a produkciólegnagyobb terhe, neki kell megadnia azelőadás alaphangját, az ő alakításán múlik, hogylétre-jön-e az egyes szám első személybenelmondott, felelevenített történet drámaisága.Petneházy személyes sorsként éli meg Miloštörténetét, természetes, nem színészkedőszínpadi létezésével hitelesíti a fiú drámáját.Magától értetődően váltogatja darabbelilétállapotait, hol az események résztvevője, holnarrálójuk, de a két-féle állapot csupánugyanannak a viselkedés-módnak eltérőmegjelenési formája. A figura naivitása soha nemlesz infantilis vagy szentimentális, holott mindkettőveszélye ott rejtőzik a szerep karakterében.

Az előadás kezdetekor Milošt fenn látjuk aszemafor tetején, törzse, mint egy holttesté, féliglecsüng. Aztán a színész felemelkedik, s beje-lenti, hogy még nem halt meg, még mondaniva-lója van. Az előadás végén a történet parancsaszerint ismét felkerül a szemaforra; eldobja arobbanóanyagot, felkattog a géppisztoly, a szí-nész ugyanúgy terül el a magasban, minta nyitó-képben. Kész, vége - gondolhatná az ember -, akeretjáték is lezárult. Ám ekkor megint csak fel-álla színész, lejön a póznáról, a fényeket lehúzzák,csak a színpad bal hátsó sarkából vág keresztbeegy éles fénysugár. A fiú az ellenfényben állvaszertartásos mozdulatokkal meztelenre vetkőzik,s elindul a fényalagútba. Mintha amennyországba menne. A szokványos keretjá-ték meghosszabítása tipikusan hrabali ötlet -Krobottól.

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok (nyír-egyházi Móricz Zsigmond Színház)Fordította: Zádor András. Díszlet: Jana Zbořilová ésIvo Krobot. Jelmez: Jana Zbořilová. Zene: Jiři Bulis.Koreográfus: Zoja Mikotova. Dramaturg: Bognár Ró-bert. A rendező munkatársa: Fülöp Angéla. Színpadraalkalmazta és rendezte: lvo Krobot.Szereplők: Petneházy Attila, Földi László, Gados Bé-la, Molnár Erika, Tóth Károly, Hetey László, JuhászGyörgy, Pregitzer Fruzsina, Majzik Edit, Zubor Ágnes,Orosz Anna, Kocsis Antal, Megyeri Zoltán, KovátsIstván.