BRANDON SANDERSON

2

BRANDON SANDERSONA TÖRVÉNY ÖTVÖZETE

© Delta Vision Kft., 2014Fordította: Kopócs Éva és Matolcsy Kálmán

Szerkesztő: Antoni RitaKorrektúra: Dobos Attila

Tördelőszerkesztő: Ádám KrisztinaBorítófestmény: Chris McGrath

Térképek: Ben McSweeney, Isaac StewartKiadja a Delta Vision Kft.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:BRANDON SANDERSON: ALLOY OF LAW

Copyright © BRANDON SANDERSON, 2011ISBN 978 963 395 011 1

Delta Vision Kft.

3

Joshua Bilmes-nek, aki soha nem fél megmondani,mi a baj a könyveimmel, ám aztán a végsőkigkitart mellettük, és nem érdekli, hogy mások

semmibe sem nézik a történeteket.

4

Tartalom

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSElőszóElső fejezetMásodik fejezetHarmadik fejezetNegyedik fejezetÖtödik fejezetHatodik fejezetHetedik fejezetNyolcadik fejezetKilencedik fejezetTizedik fejezetTizenegyedik fejezetTizenkettedik fejezetTizenharmadik fejezetTizennegyedik fejezetTizenötödik fejezetTizenhatodik fejezetTizenhetedik fejezetTizennyolcadik fejezetTizenkilencedik fejezetHuszadik fejezetEpilógusARS ARCANUMFÉMEK JEGYZÉKEA HÁROM FÉMMESTERSÉGRŐL

5

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Azt hiszem, 2006-ban lehetett, hogy a szerkesztőmnél előálltam egykésőbbi korban játszódó ködszerzet-regény ötletével. Mindig is ezvolt a tervem Scadriallal, a ködszerzet-történetek bolygójával. Elakartam hagyni a statikus fantasztikus világok gondolatát, aholévezredek telnek el úgy, hogy a technológia sosem változik. Aztterveztem, hogy egy urbánus korban játszódó második epikai ívűtrilógiát írok, majd még egyet, a jövőbe emelve – és a történeteket azallomancia, ferukímia és hemalurgia kötnék össze.

Ez a könyv nem része ennek a második trilógiának. Csupán egyérdekes oldalvágány, ami igencsak váratlanul vált ki ezzel afantasztikus világgal kapcsolatos terveimből. Ám mindezt azértmesélem el, hogy megmagyarázzam, miért lehetetlen felsorolnommindazokat az embereket, akik annyi éven át segítették a munkát.Ehelyett mindössze annyit tehetek, hogy jegyzéket készítek azokról acsodálatos segítőkről, akik támogatták a mostani írás megszületését.

Alfa olvasóim között, mint mindig, ott találjuk ügynökömet,Joshua Bilmes-t és szerkesztőmet, Moshe Federt. A könyvetegyébként Joshuának ajánlottam. Szakmai síkon nincs, aki régebb ótahinne bennem, kivéve persze az írócsoportomat, Nagyszerű segítség,és nagyszerű barát.

A többi alfa az írócsoportból került ki: Ethan Skarstedt, DanWells, Alan és Jeanette Layton, Kaylynn ZoBell, Karen Ahlstrom,Ben és Danielle Olsen, Jordan Sanderson (olyasmi) és KathleenDorsey.

Végül természetesen meg kell említenem asszisztensemet ésbarátomat, a leválaszthatatlan Peter Ahlstromöt, aki mindenfélefontos feladatot elvégez az írásaimmal kapcsolatban és még elégköszönetet sem kap érte.

A Tornál köszönet illeti Irene Gallót, Justin Golenbockot, TerryMcGarryt és még sokakat, akiket itt nincs alkalmam megnevezni –Tom Dohertytől kezdve a kereskedelmi osztályig. Köszönömmindannyiótoknak a kiváló munkát!

6

Még egyszer, hadd köszönjem meg külön is Paul Stevens-nek, akiminden elvárhatón felül és túl segített a magyarázataival.

Bétaolvasóim között Jeff Creer és Dominique Nolan is szerepelt.Külön köszönet Domnak, aki a lő- és egyéb fegyverek szakértőjekéntsegített. Ha egyszer rendesen le kell lőni valamit, őt kell hívni.

A csodálatos borító Chris McGrath keze munkáját dicséri. Különőt kértem, a puhafedeles ködszerzet-könyvek borítói miatt. BenMcSweeney és Isaac Stewart egyaránt visszatértek a könyv belsőillusztrációival, mivel a Királyok útján végzett munkájuk egyszerűenfogalmazva „király”. Itt folytatták királyságaikat. Ben ugyanilyenkirály illusztrációkkal járult hozzá a mostanában kiadott MistbornRPG-hez (Crafty Games), aminek a crafty-games.com oldalonnézhetnek utána az érdeklődők, különösen azok, akik Kelsiereredettörténetéről szeretnének többet megtudni.

Végezetül szeretném kifejezni hálámat csodálatos feleségemnek,Emilynek, támogatásáért, meglátásaiért és szerelméért.

7

8

Előszó

Wax kétrét görnyedve lopódzott az ütött-kopott kerítés mentén;csizmatalpa felkaparta a száraz talajt. Várakozón a füle melletttartotta 36-os Sterrionját, amelynek hosszú, ezüstös csövét vörös,agyagos réteg borította. Kinézetre semmi különös nem volt arevolverben, viszont a hatlövetű forgótárat olyan gondossággalhelyezték el az acélötvözetű keretben, hogy holtjátéknak már nemmaradt hely. A fémet nem polírozták csillogóra, és a markolatot semburkolta semmiféle egzotikus anyag. Ám úgy simult a férfi kezébe,mintha beleöntötték volna.

A derékmagasságú kerítés düledezett, a fa elszürkült az éveksorán, a deszkákat már csak foszladozó kötéldarabok tartották össze.Hosszú évtizedek nehéz szaga áradt belőle. Jó ideje már a szú semrágta.

Wax átkukucskált az összekötözött deszkák felett és tekintetétvégigfuttatta az üres városon. Kék vonalak jelentek meg a szemeelőtt, melyek a mellkasától indultak és a közeli fémforrásokrairányultak. Mindezt az allomanciájának köszönhette. Egészenpontosan az acél égetésének. Ezzel a képességével feltérképezhette afémeket, majd ha úgy kívánta, rájuk taszíthatott. Ilyenkor testsúlyanekifeszült az adott fémdarabka súlyának. Ha az nehezebbnekbizonyult, Wax hátrarepült. Ha ő volt nehezebb, odébb lökte afémtárgyat.

Most azonban egy fémre sem taszított. Csak csendben figyelte,hogy mozog-e valamelyik vonalka. Egyik sem mozdult. Az épületeketegyben tartó szegek, a homokban szétszóródott, elsütötttöltényhüvelyek, de még a kihalt kovácsműhelyben felhalmozottpatkók is épp olyan mozdulatlanul ültek a helyükön, mint a jobb kezefelől árválkodó, régi kéziszivattyú.

9

Jobbnak látta, ha ő maga sem mozdul. Az acél szép nyugodtanégett a gyomrában, majd – elővigyázatosságból – nagyon finomanegyszerre minden irányban taszított egy kicsit. Ezt a trükköt néhányévvel azelőtt fejlesztette ki. Ilyenkor igazából egyetlen fémtárgyrasem taszított, hanem egyfajta védőburkot hozott létre maga körül. Haebben az állapotában megcélozzák valami fémdarabbal, az irányttévesztett volna.

Azonban a burok sem jelentett teljes védelmet; így is el lehetetttalálni. Viszont a lövedékek nem pont oda fúródnának be, ahovászánták őket. Ez a kis trükk már jó párszor megmentette az életét.Valójában nem is tudta pontosan, miként képes rá – az allomanciagyakran ösztönösen tört elő belőle. Furamód még azt is el tudta érni,hogy ilyenkor ne taszítsa el a magánál hordott fémeket és a sajátfegyverét.

Miután végzett a művelettel, folytatta útját a kerítés mentén,folyamatosan ellenőrizve a kék vonalakat, hogy nem követi-e valaki.Feltrel valaha virágzó város volt. Húsz éve azonban egy kolossz klána közelben vert tanyát. Azóta nem mentek jól a dolgok errefelé.

A lakatlan város most teljesen üresnek tűnt, bár Wax jól tudta,hogy a látszat csal. Egy pszichopatát üldözve jutott el ide. És nem ővolt az egyetlen.

Megragadta a kerítés tetejét és egy nagy lendülettel átvetettemagát rajta, csizmájával megtiporva a száraz, vörös agyagot. Mélyrehajolva, már-már guggolásban szaladt a kovácsműhelyig. A mindenrerátelepedő finom porréteg alatt jól szabott ruházatot viselt: drágafelöltőt, ezüstkravátlit, előkelő fehér ingének kézelőjét pedig csillogómandzsetta fogta össze. Kinézete kirítt a környezetéből, mintha csak aszülővárosában, Elendelben készült volna valami elegáns bálba, ésnem a Roughs egyik kihalt városkájának utcáit rótta volna egygyilkost követve. Öltözetét egy keménykalap tette teljessé, ami a napellen is jó választásnak bizonyult.

Valami nesz hallatszott – mintha az utca túloldalán valaki rálépettvolna egy deszkára, és az megnyikordult. Olyan halkan, hogymajdnem elkerülte a férfi figyelmét. Ám abban a szempillantásbanfellobbantotta a gyomrában pislákoló acélt. Épphogy rátaszított aházfalba vert szegekre, egy lövés hasított a levegőbe.

10

Hirtelen taszítása nyomán az épület recsegett-ropogott, ahogy aszegek elmozdultak a helyükről. A taszítás őt magát is oldalra vetette,és Wax végiggurult a porban. A pillanat törtrészéig láthatóvá vált egykék vonal – a töltény, ami pont oda csapódott be, ahol egymásodperccel korábban tartózkodott. Ahogy felegyenesedett, egymásodik lövés dördült. Ez már kis híján eltalálta, de útja közben egyhajszálnyira eltért a céltól.

Az acélbuborékról lepattanó lövedék éppen a füle mellettsüvített el. Ha csak egy hüvelykkel is jobbra csapódik be, pontosan ahomlokán találta volna el – acélbuborék ide vagy oda.

Wax nyugodt légzéssel felemelte Sterrionját és célba vette azutca túloldalán álló, ósdi hotel erkélyét, ahonnan a lövés eldördült. Akorlátot a szálloda felirata takarta, ami mögött egy fegyvereskényelmesen elbújhatott.

Wax tüzelt, majd a töltényre taszított, amitől az nagyobb erővelcsapódhatott bele célpontjába. Nem szokásos ólom vagy vörösrézbevonatú acéltöltényt használt; hatékonyabb eszközre volt szüksége.

A nagy kaliberű, acéllal bevont töltény elérte a balkont, majd atöbbleterőnek köszönhetően átlyukasztotta a deszkát és a mögötte állóférfiba fúródott. Az összecsukló bandita fegyveréhez vezető kékvonal megremegett. Wax lassan felegyenesedett és leporolta magát.Abban a pillanatban egy második lövés törte meg a csendet.

Wax, szitkozódva, önkéntelenül újra a szegekre taszított, bár azösztönei azt súgták, ezzel már elkésett. Mire meghallotta a lövést,addigra a taszítással már nem ment semmire.

A földre zuhant. A kibocsátott erő nem tűnhetett el nyomtalanul,és mivel a szegek nem mozdultak el a helyükről, a teste viselte aterhet. Nyögve nekicsapódott a talajnak, de verejtéktől és portólragacsos kezével azon nyomban felemelte a revolverét.Kétségbeesetten forgatta a fejét, hátha észreveszi a támadóját. Delegalább nem találták el. Talán az acélfelhő...

Ekkor egy test hullott alá a kovácsműhely tetejéről, és vörös portkavarva a földre puffant. Wax értetlenül pislogott, de fegyverét amellkasához emelve ismét átlendült a kerítésen, és alkalmasabbfedezéket keresve leguggolt. Továbbra is szemmel tartotta a kékallomantikus vonalakat. A segítségükkel észrevehette, ha valaki

11

közeledik feléje, de csak akkor, ha valahol a testén vagy a kezébenfémet visel.

Az épület mellé hullott testre egyetlen kék vonal sem mutatott. Akovácsműhely háta mögül ugyanakkor enyhén remegő kék vonalaktűntek elő. Wax célba vette az épület sarka mögül kiforduló és feléjetartó alakot.

A nő fehér porkabáttal védte öltözékét, aminek a szegélye márpiszkos vörösben játszott a portól. Sötét haját hátul összefogta,nadrágján széles övét, lábán pedig vaskos csizmát viselt. Kissészögletes, erőteljes arcán az ajka gyakran húzódott enyhefélmosolyra.

Wax fellélegezve leengedte a fegyverét. – Lessie.– Már megint a földet nyalod? – méltatlankodott a nő, miközben

elérte a fedezékben kuporgó férfit. – Több por van az arcodon, mintamennyi ránc borítja Miles képét. Talán itt az ideje, hogyvisszavonulj, öregem!

– Lessie, csak bárom hónappal vagyok idősebb nálad!– De az három hosszú hónap ám! – vágott vissza a nő, aztán

kikukucskált a kerítés fölött. – Láttál még valakit?– Az erkélyről leszedtem egy fickót, de nem tudom megmondani,

Véres Tan volt-e, vagy sem.– Nem hiszem. Ő nem próbált volna meg ilyen messziről

lepuffantani.Wax bólintott. Tan a személyes megoldások híve volt. Szemtől

szemben cselekedett. A beteges fickó egyenesen sajnálta, ha használnikellett a fegyverét, és csak a legritkább esetben végzett áldozatávalanélkül, hogy belenézzen az illető félelemtől tágra nyílt szemébe.

Lassie végignézett a szunnyadó városon, majd a pillantásávaljelezte, hogy indulhatnak. Tekintete nemsokára megakadt valamin. Aférfi ingzsebén.

A társa követte a pillantást. Egy levél kandikált ki a zsebből.Nemrég kapta. A híres-neves Elendel városából küldték, ésWaxillium Ladrian Úrnak címezték. A férfi évek óta nem használta ezta nevet. Nem is érezte már magáénak a megszólítást.

Gyorsan mélyebbre is süllyesztette a kilógó papírt. Lessie szerintWax nagyobb jelentőséget tulajdonított a levélnek, mint amennyit az

12

megérdemelt volna. A város már semmit sem tartogatott a számára, ésa Ladrian-ház is remekül boldogult nélküle. Valójában egyenesen elkellett volna égetnie a levelet.

Wax az erkélyről lezuhant férfira pillantott, hogy elterelje Lassiefigyelmét a levélről. – Te csináltad?

– Íj volt nála – magyarázta a nő –, és kő nyílhegyek. Kis híjánlelőtt onnan fentről.

– Köszönöm.Társa megvonta a vállát, de a tekintetében elégedett fény

csillogott. A Végek erős napsugarai miatt a szeme sarkában immárapró ráncok húzódtak. Egy időben listát vezettek arról, hogy kettejükközül ki mentette meg a másikat többször. De már évekkel ezelőttelvesztették a fonalat.

– Fedezz! – szólt halkan Wax.– Mivel? – kérdezett vissza a nő. – Festékkel? Csókokkal? Hisz

már tetőtől talpig befed a por.Wax felhúzott szemöldökkel nézett a társára.– Bocsánat – szabadkozott Lessie elfintorodva. – Mostanában túl

sokat kártyázom Wayne-nel.Wax alig hallhatóan felmordult, aztán előrehajolva odaszaladt a

holttesthez és megfordította. A visszataszító ábrázatú fickó álláttöbbnapos borosta csúfította, és vér csordogált a jobb oldalánéktelenkedő lőtt sebből. Szerintem én ismerem ezt az embert –gondolta magában Wax, miközben átvizsgálta a bandita zsebét. Egyvérvörös üvegcseppet talált benne.

Visszaiszkolt a kerítéshez.– Nos? – érdeklődött Lessie.– Donal bandája – magyarázta Wax, és felmutatta az

üvegdarabkát.– Gazfickók! – dühöngött a nő. – Nem tudtak volna minket békén

hagyni!– De hisz lelőtted a fiát, Lessie.– Te meg a bátyját.– Az én esetemben önvédelem történt.– Az enyémben is – védekezett a nő. – Az a kölyök az idegeimre

ment. Mellesleg túlélte.

13

– Túl, csak épp odaveszett a lábujja.– Nincs szükségünk mind a tíz lábujjunkra. Van egy

unokatestvérem, aki négy lábujjai él. Tökéletesen boldogul. –Felemelte a revolverét és újra végignézett a kies tájon. – Bár azt megkell hagyni, elég viccesen néz ki. Fedezz!

– Mivel?A nő szélesen elmosolyodott, aztán óvatosan kibújt a kerítés

mögül, és kétrét görnyedve a kovácsműhely felé indult.Harmóniára! – gondolta magában Wax. – Imádom ezt a nőt!A szemével újabb fegyveresek után kutatott, de Lessie végül

odaért az épülethez, és közben nem lőtt rá senki. A férfi biccentett, ésátrohant az utcán a hotelhez. Mikor odaért, bedugta a fejét, hogymeggyőződjön róla, senki sem bujkál a sarkokban. A söntés üresenállt, így az ajtó mellett rejtőzött el, ahonnan intett Lessie-nek. Társaaz utca túloldalán odaszaladt a következő épülethez, és bekukucskált.

Donal bandája. Való igaz, hogy Wax lelőtte a fickó testvérét, akiakkoriban épp egy vasúti kocsi kirablásán iparkodott. Ám amennyireő tudta, Donal sosem törődött sokat a fivérével. Donalt egyetlendolog tudta kihozni a sodrából: ha nem jutott elég pénzhez.Valószínűleg most is ezért jött ide. Vérdíjat tűzött ki Véres Tan fejére,amiért az ellopta hajlafém-szállítmányát. A gazfickó bizonyára nem issejtette, hogy Wax ugyanazon a napon szintén a városba érkezik,szintén Tan miatt. Embereinek azonban parancsba adta, hogy azonnallőjék le Waxot és Lessie-t, amint a szemük elé kerülnek.

Wax félig-meddig azon volt, hogy itthagyja a várost, Donal pedigúgy intézi el Tant, ahogy akarja. Ám a gondolatba még a szeme isbeleremegett. Megígérte, hogy elkapja a fickót. Ennyi.

Lessie odaintett neki az épület belsejéből, majd a háta mögémutatott. Abban az irányban akart végiglopakodni a szomszédosépületek mentén. A férfi bólintott, majd egy kurta grimasszal jelezte,hogy megpróbál összeakadni Wayne-nel és Barllal, akik éppen aváros másik végében néztek szét.

A nő eltűnt, párja pedig az egyik oldalkijárat felé indult. Útjasorán patkányok és emberek által összehordott, mocskos alvóhelyekmellett haladt el. A város úgy vonzotta magához a gazfickókat, mint akutya a bolhákat. Még egy kicsiny, kövekből épített tűzrakó helyet is

14

megpillantott, amit egy vándor rakhatott ki a rozsdás fémlapra. Készcsoda, hogy az ostoba porig nem égette az épületet.

Wax óvatosan kinyitotta az oldalajtót, és kilépett a szállót és aszomszédos üzletet összekötő átjáróba. Elképzelhető, hogy valakimeghallotta a lövéseket és most kíváncsian a környéken szaglászik.Jobb, ha nem mutatkozik.

Kifordult az épületből, és halkan a vörös homokra lépett. Adomboldalt itt gyomok lepték el, kivéve a bejárati részt és az öregpincét. Wax megkerülte a földbe vájt építményt, majd megállt ésalaposan szemügyre vette a fával keretezett üreget.

Nem lehetetlen...Letérdelt a bejáratához, és bekukucskált. Valaha volt ott egy

létra, de már elkorhadt – mára csak szilánkok maradtak belőle agödör alján álló halom forgács tetején. Dohszag és nedvesség áradt alyukból, füsttel keveredve. Valaki fáklyát gyújtott odalent.

Bedobott a nyílásba egy töltényt, majd fegyverével a kezébenutána ugrott. Zuhanás közben megtöltötte vas fémelméjét, ígycsökkentve a testsúlyát. Ikerszerzet volt – ferukímista és allomanta isegyben. Allomantikus ereje az acéltaszításból állt, ferukímiaiképessége pedig az úgynevezett fölözés volt, azaz akarata szerinttudta növelni illetve csökkenteni a testsúlyát. Eme két képességötvözete rendkívüli erővel ruházta fel.

A talpa alá dobott töltényre taszított, hogy tompítsa a földet érést.Ezután visszanyerte teljes testsúlyát – helyesebben azt a testsúlyt,amit ő teljesnek tartott. Gyakran járt-kelt testtömegének csupánháromnegyed részét felhasználva, mert így könnyedebb léptekre ésgyorsabb reakcióidőre tett szert.

Lassan, lopakodva haladt a sötétben. Hosszú és nehéz utat jártbe, míg Véres Tan búvóhelyére rátalált. Végül az vezette nyomra,hogy Feltrelből feltűnően hirtelen eltűntek a banditák, a vándorok, ésegyéb szerencsétlen alakok. Wax puhán lépett, és egyre mélyebbrejutott a pincében. Mind jobban érezte a füstszagot, és egy tűzrakó helynyomait vette ki a döngölt fal mellett. Ezen kívül egy létrát isészrevett, amit a bejárathoz lehetett állítani.

Elgondolkodott. Hiszen akárki is rejtőzött a pincében – Tan, vagybárki más – még mindig odalent tartózkodott. Hacsak nem volt a

15

pincének egy másik bejárata is. Wax beljebb settenkedett, ésösszehúzott szemmel belepislogott a sötétbe.

Halovány fény reszketett a távolban.A férfi nesztelenül felhúzta puskája kakasát, aztán ködkabátjából

elővett egy üvegcsét és a fogával kihúzta a parafadugót. Egy kortyralegurította a whiskey és acél keverékét, amitől a készlete rögtönhelyreállt. Fellobbantotta a gyomrába került acélt. Valóban... valamifémtárgy várta az alagút végén. Milyen hosszú lehetett az a pince?Először rövidnek hitte, de a támasztéknak használt fagerendákhosszabb és mélyebb helyiségre utaltak. Mintha inkább valamiféletárnában óvakodna előre.

A fémvonalakra összpontosítva, óvatosan lépkedett. Ha valakikiszúrja, akkor célba is veszi, és a fegyver fémje megremeg, amilehetőséget ad arra, hogy kitaszítsa a pisztolyt ellenfele kezéből.Semmi sem mozdult. Még közelebb lopódzott, orrát átjárta a nedves,penészes talajból áradó bűz, a gombák és csírázásnak indult krumpliszaga. Egyre közelebb került a pislákoló fényforráshoz, de semmitsem hallott. A fémvonalak nem moccantak.

Végül, amikor már elég közel ért, tisztán kivette a fal mellett, afagerendáról lelógó lámpát. És valami más is lógott az alagútközepén. Egy test? Egy felakasztott test? Wax halkan szitkozódott ésodasietett, bár tartott attól, kelepcébe csalják. Tényleg egy hullalógott a mennyezetről, de valami nyugtalanította a látványban. Elsőpillantásra úgy tűnt, évek óta ott csüng. A szem hiányzott aszemüregből, a bőr pedig rátapadt a koponyára. A tetem nem bűzlöttés nem volt felpuffadva.

Felismerte a férfit: Geormin volt, a kocsis, aki a környéktávolabbi falvaiból szállította a leveleket Weatheringbe. Azikerszerzet azonosította a férfi egyenruháját, és ránézésre a haja isegyezett. Tan egyik első áldozatának számított. Az ő eltűnése miattindultak a bandita keresésére. És ez még csak két hónapja történt.

Mumifikálták! – szörnyedt el Wax. Preparálták és megszárították,mint valami bőrdarabot. Felkavarta a látvány – néhanapján együttiszogatott Georminnal, és bár a fickó csalt a kártyában, jóravaló éskedves ember volt.

16

Az akasztás módja sem tűnt szokványosnak. Drótokkalkifeszítették a szerencsétlen áldozat karját, a hátrahajtották a fejét éskipeckelték a száját. Wax rángó szemmel elfordult a felkavarólátványtól.

Óvatosan! – figyelmeztette magát. – Ne hagyd, hogy feldühítsen!Összpontosíts! Később majd visszajön, és levágja Geormint. Mostazonban nem kelthetett zajt. Legalább annyit már megtudott, hogy jóhelyen jár. Biztos, hogy Véres Tan itt vert tanyát.

Ekkor egy újabb fénynyalábra lett figyelmes a távolban. Mégis,milyen hosszú ez az alagút? Elindult a fényforrás felé, ahol egy újabbtetemre bukkant. A test ezúttal oldalvást, a falon volt elhelyezve.Annarel, az átutazóban lévő geológus nem sokkal Geormin után tűntel. Szegény nő! Őt is ugyanazzal a módszerrel szárították ki, a testétpedig különös módon rögzítették a falhoz, mintha épp a térdéreereszkedve egy halom kavicsot vizsgálgatna.

Egy harmadik lámpa fénye miatt hátrahagyta a nő hulláját. Máregyértelművé vált, hogy nem pincében botorkál – sokkal inkábbvalamiféle csempészalagútban lehetett, ami még Feltrel virágzásánakidejéből maradhatott hátra. A korhadó fatámasztékokbólkövetkeztetve nem Tan építette magának.

Wax hat másik tetem mellett haladt el. Mindegyiket egy-egypislákoló fáklya jelezte, és mindegyiket valamilyen különöstesthelyzetbe rendezték. Az egyik, mintha repült volna, néhányatpedig a falhoz erősítettek. Az utolsó pár testen látszott, hogy nemrégkerültek az üregbe. Az utolsó pedig egészen friss szerzeménynek tűnt.Nem ismerte fel a vékony testalkatú férfit, akinek a kezét a fejéhezerősítették, mintha szalutálna.

Rozsda és Romlás! – hüledezett Wax. – Ez nem is a búvóhelye...Inkább a kiállítóterme!

Már a rosszullét kerülgette, amikor eljutott a soron következőfényforráshoz. Ez különbözött az eddigiektől. Erősebben ragyogott.Ahogy közelebb ért, észrevette a négyzet alakú nyílást amennyezetben, amin keresztül beáramlott a napfény. Az alagút ittvéget ért. Valószínűleg egy csapóajtó lehetett itt valamikor, ami azótaelkorhadt vagy leszakadt. A talaj fokozatosan emelkedett a nyílásig.

17

A férfi felkapaszkodott az emelkedőn, majd körültekintőenkidugta a fejét. Egy épületben találta magát, bár a tetőnek nyomát selátta. A téglafalak szinte teljesen épen álltak még és tőle balra, abejáratnál négy oltár díszelkedett. A Túlélő egyik régi kápolnájábajutott. Úgy tűnt, senki sincs ott rajta kívül.

Sterrionját a fejéhez emelve az ikerszerzet kimászott az üregből.Köpönyegét egészen bemocskolta az alagút talaja. Végre a felszínreérve megörült a tiszta, száraz levegőnek.

– Minden élet egy előadás – visszhangzott a lepusztulttemplomban.

Wax abban a pillanatban lebukott és az egyik oltárhoz gurult.– Viszont az érdem nem a miénk – folytatta a hang. – Mi csupán a

bábok vagyunk.– Tan! – kiáltotta Wax. – Bújj elő!– Láttam Istent, békebíró! – suttogta a bandita. Hol rejtőzhetett

el? – Láttam a Halált, a szemébe vert tüskékkel! Láttam a Túlélőt, akimaga az élet!

Az ikerszerzet szeme a kicsiny kápolnát pásztázta. Mindenholtörött padok és helyükről leesett szobrok borították a padlót.Megkerülte az oltárt, mert úgy vélte, a hang a terem végéből jön.

– Mások a sötétben tapogatóznak – folytatta Tan de én tudom. Énbiztosan tudom, hogy báb vagyok. Mindannyian azok vagyunk.Tetszett az előadásom? Nagyon keményen dolgoztam, hogy ilyen jólsikerüljön.

Wax az építmény jobb fala mentén haladt előre, csizmájávalcsíkot húzva a porban. Szinte észrevétlenül lélegzett, és izzadságavékony csíkban csordogált végig a homlokán. Szeme meg-megrándult.Elméje újra felidézte a falakra aggatott tetemeket.

– A legtöbb embernek esélye sincs igazi művészetet létrehozni –dicsekedett az őrült gyilkos. – És a legjobb előadások azok, amelyekmegismételhetetlenek. Amelyeknek a létrehozása hónapokat, éveket iselvehet az ember életéből. Hogy minden a helyére kerüljön. De végüleljön a rothadás. A mumifikálás nem sikerült tökéletesen: sem időm,sem a megfelelő kellékek nem voltak meg hozzá. Csak erre az egyalkalomra tudtam tartósítani őket. Holnapra már tönkremennek. Maga

18

volt az egyetlen látogató. Senki más nem lesz. Érti már? Mindannyianbábok vagyunk...

A hang valóban a terem végéből jött, egy törmelékhalom mögül.Wax nem látott be a kövek közé.

– Valami más mozgat mindnyájunkat! – folytatta a bandita.A fejvadász felemelte Sterrionját és a törmelék mögé lépett.Ott állt Tan, a betömött szájú és tágra nyílt szemű Lessie mögött.

Wax lába földbe gyökerezett a látványtól, fegyverét mozdulatlanultartotta. Lessie erősen vérzett. Lövéseket kapott a lábába és akarjába, az arca egyre fehérebb lett. Bizonyára sok vért veszített,máskülönben Tan nem bírt volna el vele.

Wax nem mozdult. Aggodalmat nem érzett, azt nem engedhettemeg magának. Attól csak reszketett volna, reszketve pedig esetlegcélt téveszt. Tisztán látta a gazfickó arcát Lessie mögött; nyakszorítóttartott a nő torkán.

Tan nyúlánk, vékony ujjú férfi volt. Valaha temetkezésivállalkozóként kereste a kenyerét. Fekete, gyérülő haját pomádévalkente és hátrafésülte. Elegáns öltönyén frissen kifolyt vér fénylett.

– Valaki más mozgat minket, rendőrfőnök – ismételte halkan Tan.Lessie belenézett szerelme szemébe. Mindketten tudták, mi a

teendő ilyen helyzetben. Legutoljára a férfi került ugyanígy fogságba.Mindenki megpróbálta felhasználni őket egymás ellen. Lessie szerintazonban ez nem vált feltétlenül a kárukra. Bizonyára most is úgygondolta, ha Tan nem tudta volna róluk, hogy egy párt alkotnak, akkora bandita már rég eltette volna láb alól. Így azonban foglyul ejtette.Esélyt kaptak a megmenekülésre.

Wax lejjebb engedte a Sterriont. Addig húzta a ravaszt, amíg azelsütő billentyű meg nem állapodott a tüzelés határán. Lessiepislogott. Egy. Kettő. Három.

Wax tüzelt.Abban a szempillantásban Tan jobbra rántotta Lessie-t.A lövedék belehasított a levegőbe, hangját visszaverték az

agyagtéglák. Lessie feje hátracsuklott; kedvese tölténye pont a jobbszeme felett fúródott a koponyába. Vér fröcskölte be az agyagfalat, ésa nő összerogyott.

19

Wax elborzadva állt. Nem... ez nem így szokott történni... Eznem lehet...

– A legjobb előadások – törte meg a csendet Tan mosolyogva,Lessie tetemét bámulva – a megismételhetetlen előadások.

Wax fejbe lőtte.

20

Első fejezet

Öt hónappal később Wax egy nagyszabású bál vidáman feldíszítetttermein sétált keresztül. Sötét felöltőbe és frakkba öltözött férfiak éshosszú, pliszézett szoknyarésszel ellátott, színes estélyikbe bújt,darázsderekú nők mellett haladt el. Amikor megszólították, mindenkia Waxillium úr vagy a Ladrian úr kifejezést használta.

Egy biccentéssel köszönt a vendégeknek, de kínosan vigyázott,nehogy beszélgetésbe elegyedjen. Szándékosan a rendezvény egyikhátsó terme felé tartott, ahol a ragyogó elektromos világítás – ettől azújdonságtól volt hangos az egész város – állandó, túlságosan isegyenletes fényével igyekezett távol tartani az éjszaka komorságát. Azablakok túloldalán a köd az üveget csiklandozta.

Az illemszabályokat felrúgva Wax kilépett a terem óriásikétszárnyú üvegajtaján és megállt a kúria hatalmas erkélyén. Ottvégre úgy érezte, kap levegőt.

Kinyitotta a szemét, a terasz korlátjára támaszkodott ésvégigpásztázta Elendelt. Az egész világ legnagyobb városát, azt ametropoliszt, amit maga Harmónia hozott létre. Saját gyermekkoránakhelyszínét. A várost, amit már húsz éve nem mondhatott a magáénak.

Bár már öt hónap elmúlt Lessie elvesztése óta, még mindig afülébe csengett a dördülés, és lelki szeme előtt látta a falra fröccsenővércseppeket. Hátrahagyva a Végeket visszaköltözött a városba, hogyeleget tegyen a felkérésnek, és nagybátyja halála után a kezébe vegyecsaládja ügyeit.

Öt hónap és egy világ választotta el Lessie-től, de még mindighallotta a lövés pukkanását. Tisztán, élesen, mintha az ég szakadtvolna ketté.

Háta mögül kellemes zene szűrődött ki a melegséget sugárzóteremből. A Cett-kúriából áradt az elegancia. Drága faborítások és

21

fabútorok, puha szőnyegek, és ragyogó csillárok díszítették. Azerkélyre senki nem jött ki Wax után.

Onnan, ahol állt, tökéletes kilátás nyílt a Demoux sétányra. Azutat két oldalról egyenletesen, erősen izzó villanylámpákszegélyezték. Buborékokként világítottak a széles sugárút mentén,amit a még szélesebb csatorna szegélyezett. A nyugodt, csendesvíztükör visszaverte a lámpák fényét. Egy esti vonat üdvözlésülfüttyentett egyet, amint átpöfögött a távoli városközponton, ésfüstjével szegélyt húzott a ködnek.

A Demoux sétányt követve Wax jól kivehette mind a Vasgerincépületet, mind a Tekiel-tornyot, egyiket a csatorna jobb, másikat a baloldalán. Egyik sem készült még el teljesen, de acélrácsozatuk már amagasba tört, egyenesen az ég felé. Észvesztően magasba.

Az építészek újabbnál újabb jelentéseket közöltek arravonatkozóan, hogy milyen magasak is lesznek a tornyok, amelyek köztígy verseny alakult ki. Éppen a mai bálon is hallott olyan, megbízhatóforrásból származó pletykákat, miszerint végül mindkét építményötven emeletnél is magasabbra nyúlik majd. Senki sem tudta, melyiklesz magasabb a másiknál, de barátok gyakran fogadtak errevonatkozóan.

Wax mélyen beszívta a ködöt. A Roughs-ban a Cett-kúria a magahárom szintjével a legmagasabb épületnek számított volna. Ittazonban szinte eltörpült a többi között. Míg ő éveket töltött a városonkívül, a világ megváltozott és hátrahagyta őt. Elendel felnőtt. Olyanvilágítást találtak fel, amihez nem kellett tüzet gyújtani, és olyanépületek épültek, amelyek a ködnél is magasabbra törtek. Ahogy ottállt és a széles utcát nézte az Ötödik nyolcad peremén, hirtelennagyon-nagyon öregnek érezte magát.

– Waxillium úr? – szólította meg egy hang a háta mögül.Wax megfordult, és egy idősebb nő nézett rá, Aving Cett úrhölgy

személyében, aki az ajtónyílásból kukucskált. Ősz haját konty fogtaössze, nyakában pedig rubintok díszelegtek. – Harmóniára, drágabarátom! Még megfázik itt a végén! Jöjjön, van itt néhány vendég,akikkel bizonyára szívesen találkozna.

– Azonnal megyek, hölgyem – válaszolta Wax. – Csak méglevegőzöm egy kicsit.

22

Cett úrhölgy összevont szemöldökkel ment vissza a terembe.Nem tudta, mit gondoljon a férfiról; igazából senki sem tudta.Néhányan a Ladrian család titokzatos sarjának tartották, és ahegyeken túli táj különös történeteivel hozták kapcsolatba. A többiekkulturálatlan, vidéki pojácának látták. Ő maga mindkét vélekedésselegyetértett. Egész este mutogatta magát. Hisz feleséget kellettkeresnie magának, és ezzel többé-kevésbé mindenki tisztában is volt.Nagybátyja nemtörődöm ügyvezetése következtében a Ladrian-házanyagi gondokkal küszködött, és a házasság mutatkozott a jólét felévezető legkönnyebb útnak. Sajnos azonban a nagybácsikának sikerültmódszeresen vérig sértenie a városi elit háromnegyed részét.

Wax az erkély korlátjának dőlt. Sterrionjai szúrták az oldalát.Hosszú csövük miatt általában nem szokták hónaljhoz erősítettfegyvertáskába szuszakolni őket. Egész idő alatt feszengett miattuk.

Már vissza kellett volna mennie a terembe, hogy felszínescsevegéssel helyreállítsa a Ladrian-ház hírnevét. De elég volt arendezvényre gondolnia, a fülledtségre, a zsúfoltságra, averejtékszagra, hogy mennyire nehéz levegőhöz jutni...

Nem adott lehetőséget magának arra, hogy alaposabbanátgondolja a döntését, hanem inkább átlibbent a korláton és háromszintet repült a föld felé. Acélt égetett, majd egy elhasználttöltényhüvelyt kissé a háta mögé dobva rátaszított. A saját súlya miatta fémdarab hamarabb esett a földre. Ahogy általában lenni szokott,ferukímiájának köszönhetően most is a rendesnél kisebb testsúllyalzuhant. Szinte már nem is tudta milyen, amikor saját tömegét cipelveközlekedik.

Amikor a hüvely földet ért, gyorsan rátaszított, és vízszintesenátívelt a kertfalon. Egyik kezét a kövezeten tartva átfordította magát,és már kint is volt a kertből. Közben testsúlyát a normális töredékérecsökkentette, így szinte pillekönnyű puffanással ért földet.

Jól van – gondolta, majd leguggolt és belepislogott a ködbe. – Akocsiudvar. A vendégek fogatait ide gyűjtötték össze szépen rendezettsorokba. A kocsisok kényelmes termekben beszélgettek, ahonnannarancsszínű fény áradt ki a ködbe. Ide még nem szereltekvillanylámpákat; csupán a jól bevált öreg tűzhelyek ontották amelegséget és a fényt.

23

Megkereste a sajátját a fogatok közt, majd kinyitotta a hátulraszíjazott utazóládát. Levette elegáns frakkját, és helyette magáraöltötte ködkabátját, egy porkabáthoz hasonlító ruhadarabot, amikörbevette a testét és vastag gallérral illetve kézelős ujjakkalrendelkezett. Belső zsebébe egy vadászpuskát csúsztatott, majdmagára csatolta a pisztolytartó övét és végül a csípőjére erősítettfegyvertartókba bújtatta a Sterrionokat.

Jól van – gondolta. – Így már sokkal jobb. Tényleg nem kellettvolna már magánál tartania a Sterrionokat. Valami sokkal könnyebbenelrejthető fegyvert kellett volna beszereznie helyettük. Sajnosazonban még nem talált Ranette alkotásaihoz fogható darabokat.Mintha azt hallotta volna, hogy a nő is a városba költözött. Esetlegfelkereshetné és rávehetné, készítsen neki valamit. Feltéve, hogy nemlövi le abban a pillanatban, amint meglátja.

Pár perc múlva már az utcákon futott, ködkabátja lágyan omlott ahátára. Elöl nyitva hagyta, így kilátszott a fekete inge és elegánsnadrágja. A bokáig érő ködkabát kicsivel a derékrész felett csíkokrabomlott, és a rojtok lágy susogással követték.

Leejtett egy töltényhüvelyt és magasra lőtte magát. A kúriávalszemközti épület tetejére érkezett. Visszanézett a nemesi lakhelyre,amelynek ablakai fényesen ragyogtak a sötét éjszakában. Vajonmilyen szóbeszéd fog majd útjára indulni, hogy csak úgy eltűnt azerkélyről?

Nos, azt már tudták róla, hogy ködszerzet – ez már régnyilvánosságra került. Eltűnésével azonban egy cseppet sem segítettkiköszörülni a családja jó hírnevén esett csorbát. De abban apillanatban mindez nem érdekelte. Mióta visszatért a városba, szinteminden estéjét valamilyen társas összejövetelen töltötte, és hetek ótanem volt egyetlen ködös éjszaka sem.

Szüksége volt a ködre. A ködben lett igazán önmaga.Végigrohant a háztetőn, majd leugorva róla a Demoux sugárút

felé vette az irányt. Földet érése előtti utolsó pillanatban lehajítottegy elhasznált töltényhüvelyt és rátaszított, hogy lassítsa azereszkedést. Zörgő díszcserjék között landolt, amelyekbe még aködkabátja rojtjai is beleakadtak.

24

A fenébe! – a távoli Végeken senki nem ültetett díszcserjéket.Kiszabadította magát, fintorogva a zaj miatt. Pár hét a városban ésmáris berozsdásodott?

Megrázta a fejét és újra a levegőbe emelkedett. A csatornávalpárhuzamosan futó, széles sugárút felé tartott. Átszelte az utat, majdmegpihent az egyik villanylámpa tetején. Egy jó dolog biztosan voltezekben az új városokban: rengeteg fémet lehetett fellelni bennük.

A férfi mosolygott, majd az acélját fellobbantva újra eltaszítottamagát és széles ívben a levegőbe emelkedett. Ködcsóvák közt haladtel, amelyek felkavarodtak, ahogy arcával átfúrta a szelet. Lenyűgözőélmény volt. Senki sem érezheti magát igazán szabadnak addig, míg lenem tépi magáról a gravitáció láncait és nem tör az ég felé.

Amint íve tetejéhez közeledett, egy újabb lámpának taszítottamagát, hogy ismét lendületet nyerjen. A fémoszlopok hosszú soraszemélyes vasútvonalaként működött most. Egyenesen haladt előre,és furcsa viselkedése magára vonta mind a ló vontatta, mind a lónélküli fogatok utasainak a figyelmét.

Wax szélesre húzta a száját. A hozzá hasonló petákosokbólviszonylag kevés élt errefelé, ám Elendel óriási városnak számított,így nem ő volt az első, aki fémekre taszítva pattog végig az utcákon.A petákosokat gyakran sürgős üzenetek futáraiként alkalmaztákElendelben.

A település mérete még mindig megdöbbentette. Milliók élték itta mindennapjaikat, úgy ötmillió ember. Még sosem sikerültösszeszámolni a kerületek lakosságát – nyolcadoknak hívták ezeket afelosztott területeket, és természetesen nyolc volt belőlük.

Milliók – elképzelni sem tudott ennyi embert, annak ellenére,hogy itt nőtt fel. Mielőtt eljött Weatheringből, már kezdte azt érezni,hogy a városka túlburjánzott, pedig még a tízezret sem érte el alakosok száma.

Közvetlenül a Vasgerinc épületével szemben szállt le egy lámpatetejére. Nyakát nyújtogatva vette szemügyre a magas szerkezetet aködön keresztül. A még befejezésre váró felső rész beleveszett asötétségbe. Vajon képes lesz megmászni egy ilyen magas építményt?Vonzani semmire sem tud, csak taszítani – ő nem az ősi legendákködszerzete volt, mint a Túlélő vagy a Megdicsőült Harcos.

25

Manapság csak egy ferukímiai és egy allomantikus képesség bújhatottmeg az emberekben. Igazából már egyikük jelenléte is óriásikiváltságnak számított – a Waxhez hasonló ikerszerzetek valódiritkaságnak számítottak.

Wayne azt állította, hogy fejből megtanulta az összes lehetségesikerszerzet-kombináció nevét. Persze Wayne azt is állította, hogyegyszer ellopott egy lovat, ami tiszta énekhangon böfögött. Így aztán afickó szavait érdemes volt némi vörösrezes fémkedéssel fogadni.Wax egy fabatkát sem adott az ikerszerzetek meghatározásaira éselnevezéseire. Ő például a ménkövesek közé tartozott, akik apetákosok és az apasztok ötvözéséből születtek. De aligha törődöttvele annyira, hogy ezen a néven gondoljon magára.

Elkezdte feltölteni a fémelméit – a felkarjára erősítettvaspereceket –, és további testtömeget szívott le magából; így halehet, még többet veszített a súlyából. Ezt a tömeget későbbifelhasználásra gyűjtötte be. Ezután figyelmen kívül hagyva elméjeóvatosabbik felét, fellobbantotta az acélját és taszított.

Felfelé lőtte magát. A sebességtől az enyhe szél ordítólégellenállássá változott, de a lámpa – a szilárdan talajhoz rögzítettnagy tömegű fém – jó kiindulópontnak bizonyult, mivel egészenmagasra röpítette az ikerszerzetet. Wax kissé elkanyarodott repülésközben, és az épület emeletei összemosódtak a szeme előtt.Körülbelül a huszadik szintre érkezhetett; a lámpa taszító erejébőlennyire futotta.

Az építmény ezen része már elkészült. A külső borítástmegmunkált kőelemekre hasonlító, formára öntött anyagbólkészítették. Úgy hallotta, ezt a holmit kerámia néven emlegetik.Gyakori eljárásnak számított magas épületek esetében, ahol az alsóterület valódi kőből készült, de a magasabb szinteken érdemesebbvolt valami könnyebb anyagot használni.

Megkapaszkodott egy kiálló elemben. Annyira nem veszített soksúlyt, hogy a szél letaszítsa onnan, hiszen a fémelmék és a testénviselt fegyverek nehezítettek rajta. Kisebb testtömegénekköszönhetően azonban könnyedén megtarthatta magát.

A köd békésen, szinte játékosan gomolygott alatta. Felpillantott,hogy megnézze, merre menjen tovább. Acéljának köszönhetően közeli

26

fémforrásokra mutató kék vonalakat észlelt. Szinte mindegyik vonalaz építmény acélkeretére irányult. Ha ezek bármelyikére rátaszítottvolna, eltávolodik az épülettől.

Az ott jó lesz! Kiszemelt magának egy széles peremet úgy öt lábmagasságban. Felmászott az épület oldalán; kesztyűs keze biztosankapaszkodott a bonyolultan díszített felületen. A petákosok hamarmegtanulták, hogy nem kell tartaniuk a magasságtól. Felhúzta magát aperemre, aztán ledobott egy töltényhüvelyt, és a csizmaorrávalrátaposott.

Felnézett és próbálta megállapítani röppályáját. Kivett egy fiolátaz övéből, kihúzta a parafa dugót, majd egy kortyra kiitta a folyadékotés a benne oldott acélreszeléket. Sziszegve szívta be a levegőt a fogaiközt, ahogyan az égető érzés végigvonult a torkán. Minőségi ital voltStagin szeszfőzdéjéből. A fenébe is! Hiányozni fog, ha elfogy akészletem! – gondolta, miközben visszadugta az üvegcsét.

A legtöbb allomanta nem whiskeyvel töltötte meg a fioláit. Ígyazonban a legtöbb allomanta megfosztotta magát egy nagyszerűlehetőségtől. Mosolyogva figyelte, miként töltődik fel acéllal. Ezutánfellobbantotta a fémet és kilőtte magát.

Az ég felé tartott az éjszakában. Szerencsétlenségére a Vasgerinclépcsőzetesen elrendezett szintjei befelé szűkültek, azaz a felsőemeletek egyre kisebb alapterületet foglaltak el. Így Wax hiábataszította magát nyílegyenesen felfelé, az ugrás után kisvártatva apuszta sötétségben lebegett, kavargó köddel körülvéve, jó tízlábnyitávolságra az épülettől.

Benyúlt a kabátjába és elővette rövid csövű puskáját a hosszú,kabátujjhoz hasonlító belső zsebből. Megfordult – a puskacső kifelémutatott –, oldalának támasztotta a fegyvert, és tüzelt.

Elég könnyű volt ahhoz, hogy az ellenerő az épület felé taszítsa.A lövés hangja végigvisszhangzott az utcákon, ám mire a puskábatöltött apró szemű sörét a nagy magasságból szétszóródott, mársenkiben sem tehetett kárt.

Öt emelettel feljebb csapódott neki a torony falának, ésmegkapaszkodott az egyik karószerű kiszögellésben. Mesés mintákdíszítették a burkolatot – mit gondoltak, ki fogja megcsodálni őketebben a magasságban? A fejét ingatta. Micsoda különös alakok ezek

27

az építészek! Nem olyan gyakorlatiasak, mint egy jó fegyverkovács!Felmászott egy újabb kitüremkedő mintára, és ismét a magasbalendült.

A következő ugrás elég volt ahhoz, hogy elérje a felső,befejezetlen szintek nyitott acélszerkezetét. Végigsétált egykötőgerendán, majd felkúszott egy tartóoszlopra – pehelysúlya miattszintén könnyedén ment – és felkapaszkodott a tetőről kiállólegmagasabb gerenda tetejére.

Szédítő magasságba ért. A köd homályán át látta a mélyben azutcát szegélyező két lámpasort. A város többi fénye elhalványodott,akár valami halott tengerészért gyújtott gyertyák az óceánon. Aparkok és távolabbi, nyugat felé eső kikötő elhelyezkedésére asötétségből következtetett.

Egykor otthonának érezte a várost. Még azelőtt, hogy húsz évetlehúzott a porban, ahol a törvény csak halvány emlékként derengett afejekben, és a fogatokat felesleges luxuscikknek tartották. VajonLessie mit gondolt volna ezekről a különös ló nélküli szerkezetekről,amelyek vékony kerekét arra tervezték, hogy a város szépenlekövezett utcáit róják? Olyan járművekről, amelyeket széna és patkóhelyett olaj és kenőanyag hajtott?

Wax megfordult rögtönzött kilátójában. Nehezére esettfelismernie a helyszíneket a sötétben és a ködben, viszont előnyéreszolgált, hogy ebben a városrészben töltötte a fiatalkorát. A dolgokmegváltoztak, de nem annyira. Felmérte a távolságot, ellenőrizteacéltartalékait, majd kilőtte magát az éjszakába.

Nagy ívben repült a város felett. A hatalmas kötőgerendáktaszításának köszönhetően jó fél percig utazott így. A felhőkarcolóárnyékba borult sziluetté vált mögötte, majd lassan el is tűnt. Végül alendülete alábbhagyott és csak zuhant a ködön keresztül. Hagyta,hadd hulljon szép csendesen. Amikor közeledett a fényekhez és látta,hogy senki sincs alatta, a földre szegezte a puskáját, és meghúzta aravaszt.

A lökés egy pillanatra felemelte a ködkabátost, amitőlereszkedése lelassult. Rátaszított a földbe csapódott sötétekre, miremég lassabban süllyedt, végül puhán, guggolásban érkezett meg.

28

Szomorúan vette észre, hogy a lövéssel néhány járdakövet is egészentönkretett.

Harmóniára! – gondolta. – Beletelik egy kis időbe, miremegszokom ezt a helyet. Olyan vagyok, mint egy ló, amivégigbotladozik egy keskeny vásártéren – dohogott, miközben aköpönyege alá rejtette a vadászpuskát. – Nagyobb eleganciával kellmozognom!

A Végeken kifinomult úriember hírében állt. Itt azonban, ha nemügyel magára, hamarosan pont azzá a kulturálatlan fajankóvá válhat,aminek a nemesség nagy része már most is tartotta. Azt...

Lövések.Wax azonnal tudta, mit kell tennnie. Oldalirányba taszította magát

egy vaskapu segítségével, majd összekuporodva földet ért.Felegyenesedve jobb kezével azonnal Sterrionjáért nyúlt, míg balkezével megragadta a köpönyege ujjába rejtett fűrészelt csövűt.

Óvakodva kémlelte az éjszakai sötétséget. Meggondolatlanlövésével talán magára vonta a helyi tisztviselők figyelmét? Újralövések dördültek, ő pedig értetlenül vonta össze a szemöldökét.Nem, ezek tál messziről jönnek. Valami másról van szó.

A dolog izgalommal töltötte el. Elrugaszkodott és leugrott azutcára, majd földet érés előtt a vaskapura taszítva ismét ellőtte magát.Egy épület tetején megállapodott; ez a környék csupa három- ésnégyemeletes lakóházakkal volt tele, amelyeket keskeny sikátorokválasztottak el egymástól. Hogy tudtak emberek ilyen szűk helyenélni? Ő már régen megőrült volna.

Átkelt még néhány épületen – kapóra jött, hogy a tetők mindlaposak voltak –, majd megállt és figyelt. Szíve izgatottan kalapált, ésrögtön ráeszmélt, régóta valami ilyesmire vágyott. Ezért érzett olyanerős késztetést a bál elhagyására is, ezért mászott fel afelhőkarcolóra, és ezért rohant a ködben. Weatheringben, ahogy avároska terjeszkedett, gyakran járőrözött éjszakánként, kereste, holtudna segíteni.

Újabb lövés hallatszott, ezúttal kicsit közelebbről, és Wax aSterrionra tette a kezét. Meghatározta a távolságot, aztán egy eldobotttöltényhüvely segítségével a levegőbe emelte magát. Testsúlyát

29

visszaállította a háromnegyedére. A hatékony küzdelemhez testsúly iskellett.

A köd játékosan kavargott és pörgött körülötte. Nem lehetettmegmondani, mely éjszakákon jelenik meg a köd, mert semmilyenidőjárási mintához nem lehetett kötni. Lehetett az éjszaka nedves éshűvös, a ködnek sokszor nyomát sem látták. De kezdődhetett egyéjszaka olyan száraz levegővel, mint a porladó levelek, a köd mohónfelemésztette végül.

Ezen az éjszakán vékony rétegben telepedett a városra, így alátási viszonyokon nem romlottak. Egy újabb durranás. Onnan jön –vonta le a következtetést Wax. A gyomrában jólesően duruzsoló acélbiztonságával átugrott egy újabb utca fölött. Ködkabátja rojtjaiösszekeveredtek a süvöltő szélben fodrozódó köddel.

Puhán ért földet, majd fegyverét maga elé tartva, kétrét hajolvavégigfutott a tetőn. Elérte a peremet és lepillantott. Éppen alattavalaki egy dobozrakás mögött rejtőzött, az egyik sikátor bejáratamellett. A sötét, ködös éjszakában nem sok részletet tudott kivenni, deannyit látott, hogy az illető puskával van felfegyverezve, aminekcsöve az egyik doboz tetején nyugodott, és egy társaság felé nézett,akik nem sokkal arrébb és a városi rendőrség jellegzetes, kupolaalakú sisakját viselték.

Wax nagyon enyhén minden irányba taszítani kezdett, hogylétrehozza teste körül az acélbuborékot. Egy csapóajtó zárjamegzörrent a lába mellett az allomancia hatására. Lenézett arendőröket célba vevő férfira. Jó lett volna valami igazán hasznosatis cselekedni a város érdekében, ahelyett, hogy üres fecsegéssel töltiaz idejét a túlöltözöttek és túlontúl kiváltságosok között.

Ledobott egy hüvelytöltényt, ami rögvest nekifeszült a tetőnek.Még erősebben rátaszított és kilőtte magát a kavargó ködbe. Drámaimódon lecsökkentette a súlyát majd egy ablakkilincsre taszítottereszkedés közben. Úgy irányította magát, hogy pontosan a sikátorközepére érkezzen.

Acélvonalai segítségével négy különböző alakot különböztetettmeg. Földet érés közben – látta, amint a fickók szitkozódva feléjefordulnak – felemelte Sterrionját és célba vette az első banditát. A

30

fickónak egyenetlen szakálla és olyan fekete szeme volt, mint maga azéjszaka.

Wax ekkor egy nő nyöszörgésére lett figyelmes.Az ikerszerzet megdermedt, keze mozdulatlan maradt, képtelen

volt cselekedni. A mélyre elásott emlékek áttörték a gátat éselárasztatták az elméjét. Látta Lessie-t a nyakszorítóval. Egyetlenlövés. Vér a vörös agyagtéglákon.

A gazfickó Wax irányába rántotta a puskáját és lőtt. Azacélbuborék éppen hogy csak eltérítette a pályájáról a lövedéket, amiígy az ikerszerzet kabátját fúrta át a bordái helyett.

Wax megpróbált tüzelni, de az a nyöszörgés...Harmóniára! – méltatlankodott, meghökkenve saját

viselkedésén. Lefelé irányította fegyverét és belelőtt a talajba, aztán atöltényre taszítva hátrafelé elhagyta a sikátort.

Körülötte lövedékek hasították a levegőt. Acélbuborék ide vagyoda, nem sok esélye volt kitérnie ennyi lövés elől. Pusztán aszerencsének köszönhette az életét. Egy másik tetőre érkezett, majdtovább gurult és hason fekve, egy mellvédfal védelmében húzta megmagát a lövések elől.

Kezét a fegyverén tartva levegő után kapkodott. Idióta! –korholta magát. – Ostoba bolond! – Azelőtt soha semmilyenküzdelemben nem mondott csődöt. Még újonc korában sem. Soha!Ám most először próbált meg lelőni valakit a romos templombantörtént szörnyűség óta.

Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Ehelyett a fogátcsikorgatva elkúszott a tető szélére. A férfiak még mindig odalentgyülekeztek. Innen jobban látta őket; éppen meneküléshezkészülődtek. Valószínűleg nem akartak kikezdeni egy allomantával.

Wax megcélozta azt a férfit, aki a vezetőjük lehetett. Mielőttazonban tüzelhetett volna, a tisztviselők megelőzték. Pillanatokonbelül egyenruhások lepték el a sikátort. Az ikerszerzet a feje melléemelte Sterrionját és mélyeket lélegzett.

Lőhettem volna – töprengett. – Csak abban az egy pillanatbandermedtem le. Nem történt volna meg újra. Többször is elismételteezt, miközben a rendőrök egyesével kivonszolták a gonosztevőket asikátorból.

31

Nő viszont nem volt köztük. Az egyik bandita nyöszörgéséthallotta, akit még Wax érkezése előtt lőttek meg. A fickó még most isnyögött fájdalmában, ahogy kiráncigálták a szűk utcából.

A rendőrök nem vették észre Waxot. Ő pedig megfordult és eltűntaz éjszakában.

* * * * *

Kis idő múlva megérkezett a Ladrian-kúriába. Városi szállására, ősiotthonába. Nem érezte magáénak, de ettől függetlenül élt alehetőséggel.

Az impozáns épülethez nem tartozott nagy földterület, bár négyelegáns szintjét erkélyek cifrázták és egy szépen gondozott, hátrafelényíló belső udvar is tartozott hozzá. Wax leejtett egy érmét, és átíveltaz utcafront kerítése fölött, majd a kapuház tetejére érkezett.Visszahozták a fogatomat – nyugtázta. Nem volt ebben semmimeglepő. Kezdték megszokni fura viselkedését. Csak azt nem tudtaeldönteni, örüljön-e, vagy szégyenkezzen miatta.

Eltaszította magát a kapu tetejéről – a vaskapu megzörrent asúlya alatt –, és az egyik harmadik emeleti erkélyre ugrott. Másallomantákkal, a vasrántókkal – más szóval ingásokkal – ellentétbena petákosoknak nagyfokú pontosságot kellett elsajátítaniuk. Azingások mindössze kiválasztottak egy célpontot, aztán rávonzottákmagukat. Ez azonban gyakran azzal járt, hogy hatalmas lármát keltvevégigszántották az épületek oldalát. A petákosok azonban óvatosan,finom, pontos mozdulatokkal végezték a dolgukat.

Az ablak nyitva állt. Ő maga hagyta így. Egyetlen porcikája semkívánta, hogy emberekkel találkozzon; felzaklatta a tény, hogy terveiellenére nem tudta móresre tanítani azokat az utcai gonosztevőket.Besurrant a sötét szobába, lábujjhegyen az ajtóhoz lépdelt és fülét afájára tapasztotta. A folyosó irányából nem hallott semmit. Halkankinyitotta az ajtót és kilépett.

A folyosó is sötétségbe borult, és mivel nem rendelkezett egyónszemű képességeivel, nem tudta felerősíteni az érzékszerveit.Tapogatózva haladt, óvatosan lépkedett, nehogy megbotoljon aszőnyeg szélében vagy elessen egy oszloptalpban.

32

Lakosztálya a folyosó végéből nyílt. Kesztyűs ujjaival a sárgarézkilincs után nyúlt. Kitűnő! Óvatosan benyomta az ajtót és belépetthálótermébe. Most már csak...

A lakosztálya másik végében kinyílt egy ajtó és erős sárga fényáramlott be a nyomában. Wax moccanni sem tudott, bár kezévelgyorsan a kabátja belső zsebébe nyúlt, ahol a Sterrionjai lapultak.

Korosodó férfi állt a küszöbön, méretes gyertyatartóval akezében. Vasalt fekete egyenruhát és fehér kesztyűt viselt. Egyikszemöldökét felhúzva figyelte a besurranót. – Ladrian nagyúr! Látom,hazaért.

– Ööö... – nyögte Wax, és óvatosan kihúzta a kezét köpönyegerejtekéből.

– A fürdővize elkészült, uram.– Nem kértem fürdőt.– Tudom, uram, ám ha figyelembe vesszük, milyen...

szórakozásban volt része az éjszaka folyamán, helyesnek tartottam, haelőkészítem a fürdőjét. – A lakáj beleszimatolt a levegőbe. – Lőpor?

– Nos, igen.– Bízom benne, uram, hogy nem puffantott le valami fontos

elöljárót.Nem – sajnálkozott Wax. – Nem voltam rá képes.Tillaume csak állt és rosszallóan pislogott. Nem mondta ki a

szavakat, amelyek kétségtelenül a fejében jártak, miszerint uraéjszakai eltűnése kisebbfajta botrányt kavart, és hogy emiatt mégnehezebb lesz valami rendes menyasszonyt találnia magának. Nemtette szóvá csalódottságát. Nem adott hangot semmi ilyesminek,hiszen mégiscsak illedelmes úri szolgának számított.

Egyetlen pillantása úgyis ékesebben beszélt a szavaknál.– Fogalmazzak bocsánatkérő levelet Cett úrhölgy számára, uram?

Úgy hiszem, számít rá, hiszen korábban már Stanton úrnak is küldöttegyet.

– Igen. Jó ötlet – helyeselt Wax. Ujjai megkerestek az övét.Kitapintotta a fémeket tartalmazó üvegcséket, a revolvereket acsípőjén és a köpönyege belsőjében elrejtett puska súlyát. Mi a fenétművelek én itt? Teljesen elment az eszem?

33

Hirtelen gyerekesnek érezte magát. Elszökni egy összejövetelrőlés az éjszakai várost róni? Mi ütött belé?

Mintha a régi életét akarná újraélni. Azt az életet, amit Lessiehalála előtt ismert. Mélyen legbelül tudta, hogy nehezére esik majdújra meghúzni a ravaszt, és most be akarta bizonyítani magának, hogyképes rá.

De megbukott a vizsgán.– Uram – zavarta meg gondolatait Tillaume, aki eközben

közelebb lépett. – Lehetek nagyon őszinte önnel?– Rajta.– A város tele van tisztviselőkkel – magyarázta Tillaume –, akik

egészen jól végzik a munkájukat. A házunknak azonban csak egy uravan. Ezrek élete múlik önön, uram. – A szolga tiszteletteljesenmegbiccentette a fejét, aztán elindult, hogy meggyújtsa a gyertyákat ahálóteremben.

Az inas igazat beszélt. A Ladrian család jelentős befolyássalrendelkezett a városban, legalábbis ami a múltat illette. A városivezetésben Wax képviselte a ház kötelékébe tartozó alkalmazottakérdekeit. Igaz, volt a testület által választott képviselőjük is, ám Waxmunkássága többet jelentett.

A ház mára szinte teljes anyagi csődbe jutott – bővelkedett alehetőségekben, földekben és munkásokban, azonban a készpénzneknyoma sem maradt és a család kapcsolatrendszere is beszűkültnagybátyja ostoba irányításának köszönhetően. Ha Wax nem változtata helyzeten, állások tűnhetnek el, beköszönt a szegénység és a házösszeomlik, mivel a többi család azon nyomban ráteszi a mancsát aföldbirtokokra a felhalmozott adósságok fejében.

Az ikerszerzet végigsimította hüvelykujjait a Sterrionjain. Atisztviselők egészen jól elbántak az utcai támadókkal – ismerte bemagának. – Nem volt szükségük rám. A városnak nincsen szükségerám. Ez nem Weathering.

Mindenáron meg akarta őrizni régi énjét. Pedig már régen másember lett. Így kellett történnie. Az emberek valami egészen mástvártak tőle.

– Tillaume – szólt az inas után.

34

A szolga visszanézett a gyertyafény gyűrűjéből. A kúriába mégnem vezették be az elektromos világítást, bár a nagybátyja még halálaelőtt megrendelte a munkát és hamarosan számíthattak a szerelőkmegjelenésére. Ezt a pénzt sem lehetett már visszaszerezni.

– Igen, uram?Wax habozott, aztán lassan elővette a puskát a kabátja rejtekéből

és letette az ágya mellett álló láda tetejére, pont a másik mellé, amitkorábban otthagyott. A ködkabátot is levette és a karjára terítette. Egypillanatig áhítattal tartotta a vastag szövetholmit, majd a ládábadobta. A Sterrionok következtek. A harcban nem csak ezekre afegyverekre számíthatott, de legkedvesebb revolverei a Végeken éltéletét jelképezték.

Lezárta a láda tetejét. Régi élete odabenn maradt. – Fogd ezt aládát, Tillaume! – szólt. – Tedd el valami jó helyre!

– Igen, uram – felelte a lakáj. – Készenlétbe helyezem, hátha mégszüksége lesz rá.

– Nem lesz rá szükségem. – Kapott egy utolsó éjszakát a ködben.Felmászott a toronyba, a sötétséggel tölthette az éjszakát. Erre kívántemlékezni, nem pedig csúfos kudarcára a gonosztevőkkel.

Az utolsó táncra.– Vidd, Tillaume! – ismételte, és elfordult a ládától. – Tedd el

valami jó helyre, de ne is lássam! Soha többé!– Igenis, uram. – A szolga hangja helyeslőn csengett.És ezzel vége – gondolta Wax. Átsétált a mosdóhelyiségbe. Wax,

a békebíró nem létezett többé.Elérkezett az idő, hogy Waxillium Ladrian úrrá, a Ladrian család

tizenhatodik nagyurává, Elendel város Negyedik nyolcadánaklakosává váljon.

35

Második fejezet

HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB

– Hogy áll a kravátlim? – kérdezte Waxillium, miközben a tükörbennézegette magát, aztán félrefordult és újra megrántotta az ezüstszínnyaksálat.

– Kifogástalanul, mint mindig, uram – válaszolta Tillaume. Alakáj a kezét hátrakulcsolva állt, a felszolgáló asztalkán gőzölgő teamellett. Az ura nem kért teát, de ennek ellenére Tillaume hozott neki.Ez volt a mániája.

– Biztos vagy benne? – kérdezte Waxillium, és egyre csak akravátlit rángatta.

– Bizonyos, uram – válaszolta a lakáj, majd tétovázónelhallgatott. – Bevallom, uram, hónapok óta kíváncsivá tesz valami.Még sosem szolgáltam olyan úrnál, aki rendesen meg tudja kötni akravátliját. Ön az első. Korábban már egészen hozzászoktam, hogymagam segítsek.

– Ha a Végeken élsz, barátom, meg kell tanulnod magadnakmegoldani a dolgaidat.

– Minden tiszteletem az öné, uram – kezdte megint a lakáj, ésegyébként monoton hangjából kitetszett a kíváncsiság –, de sosemgondoltam volna, hogy az embernek ilyen tudásra is szüksége van aVégeken. Nem hittem volna, hogy a pusztaságok lakói vajmi kevesetis adnak a divatra és etikettre.

– Nem is adnak – mosolygott a Ladrian-ház örököse, még egyszermegigazítva a nyaksálját –, de én éppen ezért figyeltem oda rájuk.Városi öltözékem különös hatást váltott ki az ottaniakból. Néhányanazonnal tisztelni kezdtek, mások pedig azonnal alulbecsültek.Mindkét vélekedésből csak előnyöm származott. És, hozzá kell

36

tennem, kimondhatatlan megelégedéssel töltött el a bűnözők arcátlátnom, akik azt hitték, egy városi ficsúr rángatja be őket a dutyiba.

– El tudom képzelni, uram.– Meg persze a magam szórakoztatására is tettem – fűzte hozzá

Waxillium immár halkabban, miközben a tükörben nézegette magát.Ezüst kravátli, zöld szaténmellény. Smaragd mandzsettagombok.Fekete kabát és nadrág, élére vasalt ujjakkal és nadrágszárral. Amellény fagombjai között egy acélgomb – régi szokásánakmegfelelően. – Ugyanis, Tillaume, az öltözködés emlékeztetett arra,hogy bár elvadult környéken élek, nekem nem kell szükségszerűenelvadulnom.

Levett egy ezüst zsebórát az egyik öltözőasztalról, gyakorlottanösszecsukta, majd becsúsztatta a mellényzsebébe. Ekkor éles csengéshasított a kúria csendjébe.

– Rozsda és Romlás! – káromkodott Waxillium, mikor megnézteaz óráját. – Korán jöttek!

– Harms úr híres a pontosságáról.– Csodálatos. Nos, essünk túl rajta. – Kimasírozott a halba.

Csizmája végigsiklott a zöld bársonyszőnyegen. A kúria két évtizedestávollétében keveset változott. Még hat hónappal a visszaköltözéseután sem érezte a magáénak. Nagybátyja pipafüstje még mindig ottkísértett a folyosókon, és a berendezés főként a sötétbarna fabútorokés nehéz kőszobrok javára dőlt cl.

A modern ízléssel szemben szinte semmiféle arckép vagyfestmény nem díszítette a falakat. Waxillium tudott róla, hogy azértékesebbeken már nagybátyja halála előtt túladtak.

Tillaume mellette sétált, kezét továbbra is összekulcsolva a hátamögött. – Uram, úgy tűnik, mintha a mai feladatát rabszolgamunkánaktekintené.

– Ennyire látszik rajtam? – fintorodott el Ladrian. Igencsak sokatelmondott róla, hogy inkább egy banditákkal teli barlang szájábanállna – állig felfegyverzett túlerővel szemben –, mint hogy találkozniakelljen Harms úrral és a lányával.

A hall végében egy kövérkés, matróna kinézetű asszonyságvárakozott, fekete ruhában és fehér kötényben.

37

– Ó, Ladrian úr – szólította meg kedvesen –, hogy örült volna azédesanyja, ha megérheti ezt a napot!

– Még semmi sem dőlt el, Grimes kisasszony – telelt nekiWaxillium, miközben az asszony csatlakozott hozzájuk, majd velüktartott a második emeleti karzat korlátjáig.

– Reménykedett benne, hogy egy napon előkelő hölgyet veszfeleségül – folytatta Grimes kisasszony. – Hallania kellett volna,hogyan aggódott önért, annyi éven keresztül.

Waxillium eleresztette a füle mellett a sopánkodást, de a szavakaz elevenébe találtak. Valóban nem hallotta anyja aggodalmait. Mégarra sem vette a fáradságot, hogy írjon a szüleinek vagy a húgának, ésmindez idő alatt csak egyszer látogatott haza, amikor a vasútvonalatkiépítették Weatheringig.

Nos, most teljesíti a kötelességét. Hat hónapnyi munkájába telt,de végre megszedheti magát annyira, hogy sikerüljön a Ladrian-házat– a megannyi öntödei munkással és varrónővel együtt –visszarántania a gazdasági szakadék széléről. Már csak ezt az utolsólépést kellett megtennie.

Waxillium a legfelső lépcsőfokon megtorpant. – Nem – szólt. –Nem szabad így rájuk törnöm. Adnom kell nekik egy kis időt, hogykényelembe helyezzék magukat.

– De hát – tiltakozott a lakáj, ura azonban egyszerűen sarkonfordult, és a balusztrád mentén visszament oda, ahonnan elindult.

– Grimes kisasszony – szólt vissza a szobája ajtajából –, milyenmás ügyben lesz még szükség ma a jelenlétemre?

– Most akarja hallani? – ráncolta a homlokát az asszony,miközben igyekezett, hogy lépést tartson a Ladrian-ház örökösével.

– Bármit meghallgatok, kedves Grimes kisasszony, amiveleltereli a figyelmemet! – Rozsda és Romlás! Idegességében egyszercsak arra eszmélt, hogy benyúl a zakója alá és Immerling 44-S-esemarkolatát babrálta. – Jó fegyver; nem olyan jó, mintha Ranettekészítette volna, de egy rendes, úriembernek való, és főként kicsioldalfegyver. Úgy döntött, ezután nem békebíróként, hanem úrként fogélni, de ez nem jelentette azt, hogy fegyvertelenül fog járni. Azegyszerűen ostobaság lett volna.

38

– Van itt egy dolog – kezdte Grimes kisasszony a szájátcsücsörítve. A Ladrian-ház tiszttartójaként húsz éve állt a családszolgálatában. – A múlt éjszaka ismét elveszítettünk egyacélszállítmányt.

Waxillium megdermedt. – Micsoda? Már megint?– Sajnos igaz, uram.– A mindenit! Kezdem azt hinni, hogy a tolvajok kifejezetten

minket szemeltek ki.– Még csak a második szállítmányunk – nyugtatta az asszony. – A

Tekiel-ház eddig öt rakományt veszített el.– A részleteket! Hol történt?– Hát...– Hagyja, ne is mondja! – emelte fel a kezét az Ladrian örökös. –

Nem engedhetem, hogy bármi elterelje a figyelmemet.Grimes kisasszony laposan pillantott rá, mivel valószínűleg

éppen ezért nem mesélt neki róla a Harmsszal való találkozója előtt.Waxillium kezét a korláton nyugtatva érezte, hogy a bal szemerángatózik. Valaki a háttérből irányítja ezt a szervezett, hatékonybandát, akik egész vasúti kocsik tartalmát kirámolják.Láthatatlanoknak hívták őket. Talán körbeszaglálhatna egy kicsit és...

Nem! – parancsolt magára. – Nem az én feladatom. Már nem.Elmegy inkább a megfelelő hatóságokhoz, talán őröket is fizethetne,vagy egy magánnyomozót. Ő nem fog banditák után kutatni.

– A tisztviselők bizonyosan megtalálják a felelősöket és bíróságelé állítják őket – szólt Waxillium, de a szavak nehezen jöttek aszájára. – Gondolja, hogy elég ennyire megvárakoztatni Harms urat?Igen, ennyi elég lesz. Nem várt még sokat, ugye? – Waxilliummegfordult és visszament a lépcsőhöz. Tillaume a szemét forgatvanézte, ahogy Waxillium elérte a lépcső tetejét. Egy zöld Ladrian-mellényt és fehér inget viselő legény mászott éppen felfelé rajta.

– Ladrian úr! – kiáltott neki a legény, neve szerint Kip. – Itt apostája.

– Kaptam csomagot?– Nem, uram – felelte a fiú, és átadott egy pecséttel lezárt

levelet, miközben a Waxillium elment mellette. – Csak ez... ezfontosnak tűnt.

39

– Meghívás a Yomen-Ostlin esküvői vacsorára – találgatottGrimes kisasszony. – Jó alkalom lenne először nyilvánosanmegjelennie Harms kiasszonnyal.

– A részleteket még nem beszéltük meg! – tiltakozott Waxillium,amikor leértek a lépcsőn. – Még alig érintettük a témát Harms úrral,és maga itt gyakorlatilag összead minket. Még az is lehetséges, hogyannyiban hagyják az egész dolgot, mint ahogyan Entrone úrhölggyel istörtént.

– Minden jól fog sikerülni, ifiúr – bátorította Grimes kisasszony.Kinyújtotta a kezét, és megigazította a zsebéből kikandikálóselyemkeszkenőt. – Úgy megérzem az ilyesmit, mint egy bábos.

– Ugye tudja, hogy negyvenkét éves vagyok? Az „ifiúr” kifejezésmár nemigen illik rám.

Az asszony megpaskolta az arcát. Grimes kisasszony mindenfacér úriembert gyermekként kezelt – ami igazán méltánytalan dologtőle, tekintve, hogy ő maga sem házasodott meg soha. Nem beszéltneki Lessie-ről; a családja nagy része a városban nem tudott a nőről.

– Na jó – határozta el magát Waxillium, majd felkészült, hogybelépjen a szalonba. – Irány az oroszlán barlangja!

Az ajtónál Limmi várta, a földszinti személyzet vezetője. Azasszony felemelte a kezét, amint Waxillium közelített, mintha mondaniakarna valamit, de ehelyett a vacsorameghívást kapta meg a két ujjaközé.

– Kérem, Limmi, jelezzék a válaszban, hogy ott leszek –utasította beosztottját. – Harms kisasszonnyal és az édesapjával fogokérkezni, de ne küldjék el a levelet, amíg nem végeztem itt ezzel amegbeszéléssel. Utána tudatom önnel, hogy elküldheti-e, vagy sem.

– Igen, uram, de...– Nagyon jó! – Waxillium betaszította a szalon ajtaját. – Nem

akarom tovább várakoztatni a...Harms úr és a lánya azonban nem tartózkodtak a szalonban.

Ehelyett egy hórihorgas, kerek arcú, hegyes álló embert talált ott.Körülbelül harmincéves lehetett, és az arcán és állán többnaposborosta ült. Széles karimájú, két szélén enyhén felhajlított, a Végekrejellemző kalapot viselt, és egy bőrből készült porkabátot. Akandallópárkányon álló egyik órával játszott.

40

– Adj’sten, Wax! – szólította meg a férfi kedélyesen. Feltartottaaz órát. – Elcseréled ezt velem valamire?

Waxillium gyorsan behúzta maga után az ajtót. – Wayne? Mitcsinálsz te itt?

– Csak lesem, mi mindened van, pajti. – Wayne elismerő arccalmagasra tartotta az órát. – Megér vagy három, akár négy rudat? Vanegy jó üveg whiskeym, ami talán elég lesz cserébe.

– Azonnal el kell tűnnöd innen! – sziszegte a Ladrian sarj. –Weatheringben kellene lenned. Ki vigyáz a rendre, ha nem vagy ott?

– Barl.– Barl! Az egy semmirekellő!– Én is az vagyok.– Igen, de te elvégzed a munkát. Legalább Milesért küldethettél

volna.– Milesért? Pajtás, Miles egy istenverte kegyetlen emberi lény.

Előbb puffant le valakit, mint hogy kiderítse, az ürge bűnös-e, vagysem.

– De legalább tisztán tartja a várost. És jó párszor megmentetteaz életemet. Ám mindez mellékes. Azt mondtam neked, tartsd rajta aszemed Weatheringen.

Wayne megbillentette a kalapját. – Igaz, Wax, de te többé nemvagy békebíró. Nekem meg van fontosabb dolgom. – Ránézett azórára, zsebre dugta, aztán egy kis üveg whiskeyt tett a helyére. – Nos,uram, fel kell tennem néhány kérdést. – Előhúzott a porkabátjamélyéről egy kis jegyzettömböt és egy ceruzát. – Hol tartózkodott öntegnap éjfél körül?

– Mi köze van ennek az egésznek...Az ajtócsengő szakította félbe. – Rozsda és Romlás! Ezek magas

rangú emberek, Wayne. Több hónapomba került, hogy meggyőzzemőket, hogy nem vagyok haramia. El kell tűnnöd innen!

Waxillium megpróbálta a szoba túlvégében álló ajtó felétuszkolni a barátját.

– Ezt nevezem gyanús viselkedésnek! – tiltakozott Wayne, ésfelfirkantott valamit a jegyzetfüzetébe. – Kerüljük a válaszadást,idegesen viselkedünk? Mit rejteget, uram?

41

– Wayne, kérlek – erősködött Waxillium, és megragadta a barátjakarját. – Egyik részem nagyra értékeli, hogy ilyen messzire jöttél csakazért, hogy bosszants, és örülök neked. De most igazán nincs időmerre.

Wayne elvigyorodott. – Azt hiszed, miattad jöttem? Nemgondolod, hogy egy kissé beképzelt vagy?

– Mi másért jöttél volna?– Egy élelmiszer-szállítmány miatt – válaszolta Wayne. – A

vasúti szerelvény négy napja hagyta el Elendelt és az egyik kocsiüresen érkezett meg Weatheringbe. Na most, úgy hallottam,nemrégiben te is elvesztettél két szállítmányt a Láthatatlanok miatt.Azért jöttem, hogy kikérdezzelek. Szóval elég gyanús, mint mondtam.

– Gyanús... Wayne, két szállítmányt veszítettem el. Engemraboltak ki! Hogyan keverhetne ez engem gyanúba?

– Honnét tudjam én, hogyan működik a te cselszövő, bűnözőzseniagyad, pajti?

Lépések hallatszottak a folyosóról. Waxillium az ajtóra pillantott,aztán vissza Wayne-re.

– Éppen most az én bűnöző zseniagyam azon tűnődik, hovárejtsem el a hulládat, ahol senkinek sem tűnik fel.

Wayne vigyorgott, és hátrébb lépett.Kinyílt az ajtó.Waxillium megpördült. Limmi félénken állt az ajtónyílásban. Egy

elegáns, drága öltönybe öltözött, rendkívül nagydarab férfi várakozottmellette, kezében sötét fából faragott bottal. Hosszú bajusza egészenvastag nyakáig ért, és mellénykivágásából kitüremkedett mélyvöröskravátlija.

– ...mondom, hogy nem számít, kivel tárgyal! – kiáltotta Harmsuraság. – Engem biztosan fogadni fog! Időpontot beszéltünk meg, és...– Harms uraság észrevette, hogy az ajtó nyitva áll, és elhallgatott. –Ó! – Bemenetelt a szobába.

Õt egy szigorú arcú, szoros kontyba fogott aranyszín hajú asszonykövette – a lánya, Steris – és egy fiatalabb nő, akit Waxillium nemismert.

– Ladrian úr – kezdte Harms –, nagyon tisztességtelennek tartom,hogy várnom kell. És ki ez, akivel helyettem tárgyal?

42

Waxillium felsóhajtott. – Egy öreg...– Nagybácsi! – fejezte be Wayne előrelépve. Elváltoztatta a

hangját, ami rekedtnek tűnt, és a vidéki kiejtésnek nyoma sem maradt.– Maksil bácsi. Váratlanul érkeztem ma reggel, kedves uram.

Az állítólagos unokaöcs felhúzta az egyik szemöldökét, amikorWayne kilépett a háttérből. Már sem kalapját, sem porkabátját nemviselte, ám az orra alatt valósághű, szürke szálakkal tarkítottműbajusz csücsült. Kissé hunyorított, amitől szarkalábak táncoltak aszeme körül. Jól álcázta magát: Waxilliumnál néhány évvelidősebbnek látszott, és nem tíz évvel fiatalabbnak.

Waxillium hátrapillantott a válla fölött. A porkabátot az egyikkanapé mellett látta összehajtva, tetején a kalappal, mellettük pedigkét párbajpálca. Észre sem vette az átváltozást – persze Wayne azegész műveletet egy időbuborékban követte el. Wayne stopper volt,hajlafémmel dolgozó allomanta, aki kénye-kedve szerint hozott létreegyfajta buborékot maga körül, amelyen belül gyorsabban telt az idő.Gyakran használta ezt a képességét arra, hogy öltözéket váltson.

Ikerszerzetnek született, csakúgy mint Waxillium, bár ferukímiaiképességét, a gyors sebgyógyulást nem nagyon használhatta harconkívül. A két képesség mégis hatékony elegyet képezett.

– Tehát a nagybátyja? – kérdezte Harms uraság, megragadva ésmegrázva Wayne kezét.

– Anyai ági! – felelte amaz. – Nem a Ladrianok közül, hiszenakkor az enyém lenne itt minden, nemdebár? – Egyáltalán nemhasonlított önmagára, de hát éppen ebben állt Wayne különlegestudása. Mindig azt mondta, hogy az álruha háromnegyedét a hang ésaz arc adja. – Mindig is meg akartam látogatni a fiút. Kicsit rázósmúltat tudhat a magáénak. Elkél neki egy határozott kéz, nehogyvisszatérjen a régi kellemetlen életvitelhez.

– Gyakran magam is így érzek! – helyeselt Harms uraság. –Gondolom, helyet foglalhatunk, Ladrian úr.

– Hogyne, csak tessék! – eszmélt Waxillium, de közben Wayne-remeresztette a szemét. Valóban? – kérdezte a tekintete. – Ez a terved?Wayne erre csak megvonta a vállát.

Majd megfordult, megfogta Steris kezét, és udvariasan fejethajtott.

43

– És ki ez az elragadó teremtés?– A lányom, Steris. Ladrian úr? Nem is említette, Hogy a

nagybátyját várja!– Engem is úgy meglepett – válaszolta Waxillium –, hogy nem

volt alkalmam. – Ő is kezet fogott Sterisszel és fejet hajtott.Az asszony kritikus szemmel nézett végig rajta, aztán a sarokba

letett porkabátra és kalapra tévedt a tekintete. Ajka lebiggyedt.Minden bizonnyal azt feltételezte, hogy a holmi férjjelöltjéheztartozik.

– Hadd mutassam be az unokatestvéremet, Marasit – bólintott amögötte álló fekete hajú, tágra nyílt szemű és élénkvörös ajkú nőre. –Amint Waxillium odafordult hozzá, a fiatal nő félénken a földrevetette a tekintetét. – Egész életét a Külső Birtokokon töltötte, éskissé ijedős. Kérem, ne zaklassák fel!

– Álmomban sem tennék ilyet – biztosította a Ladrian örökös.Türelmesen megvárta, amíg a nők leülnek Harms úr mellé, aztánhelyet foglalt szemben velük, szemben az ajtóval. Egy másik kijáratonkeresztül is el lehetett hagyni a szobát, de már korábban felfedezte,hogy nyikorgó padlódeszka vezetett hozzá. Ez kapóra jött, mert ígysenki sem tudott a háta mögé lopakodni. A törvény embere volt és úr,ám nem szeretett volna golyót kapni a hátába.

Wayne mesterkélten letette magát a Waxillium jobbján lévőkarosszékbe. Egy hosszú percig csak bámulták egymást és senki semszólt. Wayne ásított.

– Nos – vágott bele Waxillium –, talán kezdjük az egészségénél,kisasszony.

– Kezdjük – felelte Steris.– Öhöm. Nos, igen. Hogy szolgál a kedves egészsége?– Kifogástalanul.– Waxillium pont így van vele – vágott közbe Wayne.Mind felé fordultak.– Tudják... merthogy kifogástalan az öltözéke... Khm... Az

mahagóni?– Ez? – tartotta fel Harms uraság a sétapálcáját. – Az bizony.

Családi örökség.

44

– Waxillium uram – folytatta Steris zavartalanul, továbbra isszigorú hangon. Úgy látszott, nincsen odáig a csevegésért. – Talánsutba dobhatnánk ezt az üres fecsegést. Mindannyian tisztábanvagyunk a találkozó céljával.

– Mindannyian? – kérdezte Wayne.– Igen. – Steris hűvös maradt. – Waxillium uram, ön abban a

szerencsétlen helyzetben van, hogy elég rossz híre kel a városban.Nagybátyja, nyugodjék békében a Hős kebelén, bemocskolta aLadrian nevet remeteségével, különcségével, alkalmi és vakmerőpolitizálgatásával és kirívó kalandvágyával. Ön a Végekről érkezett,uram, és maga sem kis mértékben rombolta a ház hírnevét, főként amia különböző családok estélyein tartózkodása első két hetébentörténteket illeti. Ezen túlmenően a háza szinte az anyagi csőd szélénáll.

– Mi azonban szintén kutyaszorítóban vagyunk. A pénzügyistátuszunk kiváló, ám a nevünket nem ismerik a legmagasabbkörökben. Apám nem rendelkezik férfi örökössel, akirehagyományozhatná a családi nevet, így tehát értelmét látom házainkegyesülésének.

– Milyen rendkívül logikus, kedvesem! – Wayne ajkáról úgy folyta felső néprétegekben használt nyelv, mintha azzal született volna.

– Valóban – válaszolta a hölgy, Waxilliumon tartva a szemét.Benyúlt a táskájába. – Apámnak írott levelei meggyőztek szándékakomolyságáról, és a városban eltöltött néhány hónapban saját magamis tapasztalhattam, hogy a nyilvánosság előtti viselkedése sokkaljózanabbnak bizonyult, mint a kezdeti faragatlansága. Így hátbátorkodtam felállítani egy szerződést, amely megfelel akövetelményeinknek.

– Egy... szerződést? – hüledezett Waxillium.– Ó, már alig várom, hogy láthassam – tette hozzá Wayne. Aztán

szórakozottan benyúlt a zsebébe és kivett valamit, de hogy mit, aztWaxillium nem látta rendesen.

Kiderült, hogy a „szerződés” nagy terjedelmű, legalábbhúszoldalas írás. Steris átadott egy másolatot Waxilliumnak, egymásikat az apjának, és egyet megtartott magának.

45

Harms uraság beleköhintett a kezébe. – Javasoltam, hogy írja le agondolatait – mondta. – És hát... nos, a lányom nagyon alaposasszony.

– Igen, azt magam is látom.– Azt tanácsolom, soha ne kérj tőle tejet – fűzte hozzá Wayne,

hogy csak Waxillium hallja. – Valószínű, hogy hozzád vágna egytehenet, csak hogy alapos munkát végezzen.

– Az okmány több részből áll – folytatta Steris. – Az első azudvarlási szakasz leírása, amelyben egyértelművé tesszük – bár nemtúl sietősen –, hogy az eljegyzés felé tartunk. Csak annyi időt töltünkel ezzel, hogy a városi társaság egy párként gondoljon ránk. Azeljegyzés nem következhet olyan gyorsan, hogy skandalumszámbamenjen, ám nem is húzhatjuk a végtelenségig. Számításaim szerintnyolc hónap megfelel a célnak.

– Értem – lapozgatta Waxillium a dokumentumot. BelépettTillaume, egy tálcán teát és teasüteményt egyensúlyozva, amit aztánletett egy asztalkára Wayne mellé.

Az ikerszerzet megrázta a fejét és becsukta a szerződést. – Nemtúl szögletes ez egy kicsit?

– Szögletes?– Úgy értem, nem kellene a románcnak is teret adni?– Adtam neki teret: a tizenharmadik oldalon. Házasság esetén

legfeljebb hetente három hitvesi találkozóra kerül sor, de legalábbegyre, amíg megfelelő örökös nem születik. Azután ugyanezek aszámok érvényesek, de kéthetes időkeretben.

– Vagy úgy, a tizenharmadik oldalon... – A zavarodott udvarlóWayne-re pillantott. Jól látta, hogy a „nagybátyja” egy töltényt vettelő a zsebéből? Igen, és az ujja között forgatta.

– Ha ez nem elégíti ki az igényeit – tette hozzá Steris –, akövetkező oldal szabályozza a szeretőkre vonatkozó formaságokat.

– Várjunk csak – fordította vissza a fejét Waxillium –, adokumentum engedélyezi a szeretőket?

– Természetesen. Az élet egyszerű velejárója az ilyesmi, ezért hátjobb számot vetni vele, mint tudomást sem venni róla. Aszerződésben megtalálhatja a lehetséges szeretőkre vonatkozókövetelményeket, a diszkréció fenntartásának kívánalmával.

46

– Értem.– Persze én ugyanezeket az irányelveket követem majd.– Szintén szeretőt akar tartani, hölgyem? – kérdezte Wayne

hirtelen érdeklődéssel.– A dokumentum nekem is engedélyezi az enyelgést – válaszolta

a Harms lány. – Általában a kocsisra esik a választás. Természetesenutódnemzésig megtartóztatnám magam. Semmiféle kétség nem lehet avérvonalat illetően.

– Hogyne – nyugtázta Waxillium.– Benne van a szerződésben. Tizenötödik oldal.– Nem kétlem, hogy benne van.Harms úr ismét a tenyerébe köhintett. Steris unokatestvére,

Marasi az egész beszélgetés alatt üres tekintettel a lábát szemlélte.Vajon miért hozták magukkal?

– Lányom – szólt az uraság –, talán kevésbé személyes vizekrekellene terelnünk a megbeszélést.

– Nos, rendben – egyezett bele Steris. – Van itt egy s más, amittudni szeretnék. Vallásos ember ön, Ladrian úr?

– Követem az Utat – ismerte be Waxillium.– Hmmm. – Steris a szerződésen dobolt az ujjaival. – Nos, ez

biztonságos választásnak tűnik, ha kissé unalmasnak is. Én magamsosem értettem, miért követik az emberek egy olyan isten vallását, akikifejezetten megtiltotta nekik, hogy áldozzanak neki.

– A helyzet ennél összetettebb.– Az útkeresők szerint. Ugyanakkor azt is állítják, hogy a

vallásuk egyszerű.– Az is bonyolult kérdés. Egyszerűen bonyolult. Magácska a

Túlélőt követi, ha nem tévedek?– Úgy van.Minő öröm! – gondolta az ikerszerzet. – Végül is a Túlélő-hívők

nem a legrosszabb fajta. Legalábbis néhányuk. Felállt.Wayne még mindig a tölténnyel játszott.– Kér valaki teát?– Nem – intett Steris, aki a dokumentumot lapozgatta.– Én kérek – lehelte Marasi félénken.Waxillium átszelte a szobát a teaállványhoz.

47

– Micsoda szép könyvespolcok – szólalt meg Wayne. – Bárcsaknekem is ilyen polcaim lennének! Ej, ej, ej... és kész!

Waxillium megfordult. Amíg a három vendég a polcokkal voltelfoglalva, Wayne hajlafémet égetett és létrehozott egy időbuborékot.

A körülbelül másfél méteres buborékba csak Wayne ésWaxillium fért bele, és ha egyszer felállították, nem lehetett odébbmozdítani. Az évek során Ladrian megtanulta felismerni a szférahatárát, amit mindössze a levegő enyhe fodrozódása jelzett. Abuborékban tartózkodók számára sokkal gyorsabban telt az idő, minta külvilág számára.

– Mondjad! – sürgette a barátját az ikerszerzet.– Nos, a halk szavú lányka egész cuki – állapította meg Wayne

szokásos kiejtésével. – A magasabbik viszont eszement. Rozsda egyea fegyvereimet, ha nem így igaz!

A Ladrian ivadék töltött magának. Harms és a két nő kővédermedve ültek a kanapén, mintha szobrok lennének. Waynefellobbantotta a gyomrában a fémet, hogy a lehető legtöbb időttölthessék kettesben.

Egy ilyen buborék sok esetben rendkívül hasznosnak bizonyult,bár nem úgy, ahogy az emberek többsége képzelte. Például a bennetartózkodók nem lőhettek rá a kívül rekedtekre – helyesebbenlőhettek, csak a buborék pereme megváltoztatta a buborékot átszelőtárgyak útját. Ha lövés adtak le egy buborék belsejében, a golyóabban a pillanatban lelassult, ahogy elérte a normális idő határát ésmás irányban repült tovább. Éppen ezért szinte lehetetlenség voltbentről tüzet nyitni.

– Nagyon is jó választás lenne – érvelt Wax. – Mindkettőnkszámára ideális helyzetet teremtene.

– Nézd, pajti, csak azért, mert Lessie...– Ez nem Lessie-ről szól!– Hé, álljon meg a menet! – emelte fel a kezét Wayne. – Nem kell

dühbe jönni!– Nem is... – Ladrian vett egy nagy levegőt, aztán nyugodtabb

hangon folytatta: – Nem dühöngök, de ez nem Lessie-ről szól, hanema kötelességeimről.

48

A fene essen beléd, Wayne! Már majdnem sikerült elfelejtenemLessie-t. Mit mondott volna most a szerelme, ha látja, mire készül?Valószínűleg nevetett volna a képtelen helyzeten és rajta is, hiszenláthatóan rosszul érezte benne magát. Lessie soha nemféltékenykedett. Talán azért nem, mert nem volt rá oka. Egy olyan nőmellett, mint Lessie, miért is akart volna bárki is másfelékacsintgatni?

Soha senki nem fog a nyomába érni, de szerencsére ez most nemis számított. Steris szerződése ebből a szempontból is a célnakmegfelelőnek tűnt. Segítségével elhatárolhatta magát régi énjétől.Talán még a fájdalmat is enyhítheti.

– Most első a kötelesség – ismételte Wax.– Valaha az emberek megmentését tartottad a kötelességednek –

emlékeztette Wayne a barátját –, nem azt, hogy feleségül veszed őket.A Ladrian örökös leguggolt a szék lábához. – Wayne! Már nem

lehetek az, aki voltam. Azzal, hogy idesasszézol és belepiszkálsz azéletembe, még semmi sem változik. Már más ember vagyok.

– Ha már annyira más ember akarsz lenni, nem tudnál legalábbolyan nőt választani, aki nem ennyire rusnya?

– Wayne, itt most nem babra megy a játék.A hívatlan látogató felemelte a kezét és megforgatta az ujjai

között a töltényhüvelyt. – Ahogy ebben az esetben sem.– Mi a fene ez?– Golyó. Emberek lelövésére használják. Remélhetőleg rossz

emberek lelövésére – vagy legalábbis olyanokéra, akik tartoznak egy-két rúddal.

– Wayne...– Visszafordulnak – a férfi letette a hüvelyt a teás tálcára.– De...– Ideje köhinteni. Három – kettő – egy!Waxillium magában szitkozódva zsebre tette a hüvelyt és felállt a

szék mellől. Hangosan köhintett, amikor az időbuborék eltűnt ésminden visszaállt a megszokott kerékvágásba. A vendégek életébenmindössze néhány pillanat telt el és a két barát közt folytatottbeszélgetés hangjai pedig úgy felgyorsultak, hogy szinte semmit semhallottak belőle. A köhögés pedig elfedte a többit.

49

Úgy tetszett, a látogatók semmi szokatlant nem érzékeltek.Waxillium kitöltötte a teát – ma sötét cseresznyeszín nedű készült,valószínűleg édes gyümölcstea – és egy csészével Marasinak. Afiatal nő elvette az italt, és Ladrian is visszatért a helyére, egyikkezében egy csészével, másikban a tölténnyel. Első ránézésre mind alövedék, mind a hüvely acélból készült, viszont az egész valahogy túlkönnyűnek bizonyult. Szemöldökét felhúzva próbálta megbecsülni asúlyát a tenyerében.

Vér az arcán. Vér a téglafalon.Megborzongva próbált megszabadulni az emlékektől. A fene

vigyen el, Wayne! – mérgelődött magában.– Nagyon finom – jegyezte meg Marasi. – Köszönöm.– Szívesen! – mondta Wax, és erőt vett magán, hogy a gondolatai

visszatérjenek a beszélgetéshez.– Steris kisasszony! Alaposan megfontolom a szerződést.

Köszönöm, hogy elkészítette. Bár abban reménykedtem, talán kicsitjobban megismerhetem a találkozásunk alkalmával.

– Már dolgozom az önéletrajzon – hangzott a válasz. – Esetlegpostán elküldhetek néhány fejezetet.

– Ez nagyon... rendhagyó – lepődött meg Waxillium. – Determészetesen szívesen veszem. Mindazonáltal kérem, meséljen egypár szót magáról! Mivel foglalatoskodik például szívesen?

– Szeretem a színdarabokat – válaszolt a nő kissé fintorogva. –Főleg azokat, amelyek a Coolerimben mennek.

– Hogy mondja? – értetlenkedett Ladrian.– A Coolerim Színházban – magyarázta Wayne előrehajolva. –

Két nappal ezelőtt kirabolták, egy színdarab kellős közepén.– Ön nem hallotta? – kérdezte Harms. – Minden napilap erről

cikkezett.– Megsérült valaki?– A színházban nem – taglalta a vendég –, de a gonosztevők

menekülés közben magukkal vittek egy foglyot.– Micsoda szörnyű eset! – méltatlankodott Steris. – Senki sem

hallott azóta Arma felől. – A nő egészen belesápadt a történetbe.– Ismerte? – faggatta Wayne. Izgatottsága nőttön-nőtt, és majdnem

kiesett a szerepéből.

50

– Az unokatestvérem.– Csakúgy, mint... – biccentett Marasi irányába Wax.A három vendég egy pillanatra zavarodottan nézett a férfira, majd

Harms úr mentette meg a helyzetet. – Ó, nem. Ő a család másikágához tartozik.

– Érdekes – emésztette az ikerszerzet a hallottakat,karosszékében hátradőlve. A kezében tartott csészéről már teljesen elis feledkezett. – És felettébb nagyra törő vállalkozás. Kifosztani egyegész színházat? Hányán voltak a tolvajok?

– Többtucatnyian – szólalt meg Marasi. – A beszámolók szerinttalán harmincan is.

– Nem kis banda. Ez legalább nyolc másik tagot feltételez, akikelszállították a banditákat. És akkor még nem is beszéltünk ameneküléshez használt járművekről. Lenyűgöző!

– Bizonyára a Láthatatlanok voltak – tette hozzá Marasi. – Akik avasúti kocsikat is kifosztják.

– Ez még nem nyert bizonyítást – ellenkezett Wayne, ujját a fiatalhölgyre szegezve.

– Ez igaz, ám az egyik eset szemtanúja több olyan banditáról isszemélyleírást adott, akik aztán a színházi fosztogatásban is résztvettek.

– Várjunk csak! Ezek szerint a vasúti fosztogatásoknak vannakszemtanúi? Azt hittem, senki sem látott semmit. Mintha egy titokzatosvasúti kocsiról beszélnének, ami úgy jelenik meg a síneken, mint egykísértet.

– Így is van – vette át a szót Wayne. – A masiniszták megállnak,hogy megnézzék, mi történt, és – feltehetőleg – remeg a lábuk afélelemtől. A fantom vasúti kocsi azonban még azelőtt eltűnik, hogymegvizsgálhatnák. A szerelvény folytatja az útját, ám amikor elérik avégállomást, az egyik kocsit üresen találják. Be van zárva, mintamikor elindultak, betörésnek nyoma sincs. A szállítmánynak azonbanhűlt helye.

– Tehát soha senki sem látja a tetteseket – összegezte a történetetWaxillium.

– A mostani esetek különböznek – magyarázta az egészenfelélénkült fiatal unokatestvér. – Elkezdtek utasokat szállító kocsikat

51

is kifosztani. Amikor a vonat megáll a síneken felbukkanófantomkocsi miatt, emberek hatolnak be a szerelvénybe, átfésülik ésékszereket, illetve zsebkönyveket szednek el az utasoktól. Egy nőtfoglyul ejtenek – azzal fenyegetőznek, hogy megölik, ha bárki iskövetni meri őket –, és elviharzanak. Persze a szállítmányt ugyanúgyellopják.

– Különös! – hüledezett Waxillium.– Igen – értett egyet Marasi. – Szerintem...– Kedvesem – vágott közbe Harms úr –, ne untasd Ladrian urat!

– A lány elvörösödve lesütötte a szemét.– Nem untat – ellenkezett Waxillium, miközben ujjával a

csészéjét kopogtatta. – Valójában...– Az egy lövedék az ujjai közt? – kérdezte váratlanul Steris a

fémtárgyra mutatva.A férfi lenézett a kezére. Csak akkor vette észre, hogy hüvelyk és

mutatóujja közt forgatja a töltényt. Gyorsan ökölbe szorította a kezét,mielőtt az emlékek újra feltörtek volna. – Semmiség. – Lapospillantást vetett barátjára.

Amaz szavakat formált az ajkával. Taszíts rá!– Egészen biztos benne, Ladrian úr, hogy szokatlan múltját a háta

mögött hagyta? – vallatta a szigorú nőszemély.– Ó, egészen biztos benne – válaszolt a hamis unokabácsi erősen

gesztikulálva. – Nem kell aggódnia, hogy szokatlanul viselkedik.Ugyan már! Egészen unalmas fickó lett belőle! Hihetetlenül, furcsán,érthetetlenül unalmas! Még egy koldus is nagyobb izgalmat mutatna,aki patkányhúsért áll a sorban az ingyenkonyhán.

– Köszönöm, bácsikám – vetett véget a szóáradatnak azikerszerzet. – Igen, Steris, a múltamat lezártam. Immáron csak aLadrian-ház ügyet tartom a szívügyemnek.

– Nagyon helyes – könnyebbült meg a nő. – Szükségünk lesz egyhivatalos első megjelenésre, ahol párként mutatkozhatunk a felsőréteg tagjai között. Valamiféle nyilvános eseményre gondolok.

– Mit szólna a Yomen-Ostlin esküvői vacsorához? – kérdezte aférfi, de közben úgy érezte, nem is ő mondja a szavakat. Taszíts rá! –Épp ma reggel érkezett a meghívó.

– Kiváló ötlet! – lelkendezett Harms. – Minket is meghívtak.

52

Taszíts rá! Waxillium benyúlt a bal hóna alá, és titokban vett egycsipetnyit az acélreszelékből, amit ott tartott egy kis erszényben.Beledobta a teájába és nagyot kortyolt belőle. Ennyitől még nem állthelyre a készlete, de egyelőre elég.

Égetni kezdte az acélt, mire megjelentek a szokásos kék vonalak.A környező fémtárgyakra mutattak.

Kivéve arra, amit az ujjai között szorongatott.Alumínium! – döbbent rá. – Nem csoda, hogy ilyen könnyű!Az alumíniumra és néhány ötvözetére nem hatott az allomancia;

nem lehetett sem rátaszítani, sem rávonzani. És csak nagyon drágánlehetett hozzájutni. Még az aranynál és a platinánál is értékesebbnektartották.

Ezt a lövedéket arra gyártották, hogy petákosokat és ingásokatöljenek vele. Olyanokat, mint Waxillium. A férfi egészenbeleborzongott a felfedezésbe és még szorosabbra zárta a markát agolyó körül. Volt idő, amikor a legjobb fegyverét is odaadta volnanéhány alumíniumtöltényért. Bár még nem hallott olyanalumíniumötvözetről, ami megfelelő röppályát biztosítana alövedéknek.

Hol? – Formálta az ajkával némán. – Hol szerezted?Wayne a vendégek felé biccentett, akik épp Waxilliumra

bámultak.– Jól érzi magát, Ladrian úr? – kérdezte Steris. – Tudok egy jó

cinkspecialistát, ha esetleg segítségre lenne szüksége az érzelmiéletében.

– Ööö... nem kell, köszönöm. Jól vagyok, és úgy vélem, nagyonis hasznos volt a mai találkozásunk. Egyetért velem?

– Az attól függ – felelte a magas nő, és felállt a kanapéról.Nyilvánvalóan úgy érezte, ezennel vége a társalgásnak. – A fogadásholnap lesz, ugye? Számíthatok rá, hogy addig áttanulmányozza aszerződést?

– Igen – ígérte az ikerszerzet, majd ő is felegyenesedett.– Ami engem illet, én csodásnak találtam a beszélgetést – közölte

Wayne a véleményét, felpattanva a helyéről. – Az unokaöcsémneképp egy ilyen feleségre van szüksége, mint ön, Steris kisasszony! Egyerős kézre. Nem arra a felelőtlen életre, amit megszokott.

53

– Egyetértek – örvendezett Harms uraság. – Ladrian úr, anagybátyja is velünk tarthatna az esküvői vacsorán.

– Sajnos nem lehet! – csattant fel Waxillium, mielőtt Waynebármit is szólhatott volna. – A nagybátyámnak vissza kell térnie abirtokaira. Már korábban jelezte, hogy jelen kell lennie egy rendkívülfontos ellésnél.

– Nos, akkor rendben – vette tudomásul Harms, és felsegítetteMarasit a kanapéról. – Üzenni fogunk, amint megkaptuk a meghívótYomenéktől.

– Én is így fogok tenni – ígérte a házigazda, miközben a szobabejáratáig kísérte vendégeit. – Addig is a viszontlátásra! – Tillaumeegy bólintással átvette a társaságot és kikísérte őket. A távozásukkissé elhamarkodottnak tűnt Ladrian számára, de meg is nyugodott,amikor látta őket kilépni a kúriából. Leszámítva Wayne hirtelen jöttfelbukkanását, minden jól sikerült. Végül is senki nem akart golyótrepíteni belé.

– Szép kis társaság, mondhatom – állapította meg a barátja. –Már látom, miben sántikálsz! Egy ilyen feleséggel és a rokonaivalegészen otthonosan fogod itt érezni magad – úgy, ahogy abörtöntöltelékek érzik magukat a weatheringi fegyházban!

– Ez szép... – motyogta a Ladrian örökös egy utolsót integetve,amint a Harms család kilépett a kúria kapuján. – Hol szerezted agolyót?

– A színházi fosztogatásnál találták. Ma reggel cseréltem el arendőrökkel.

Az ikerszerzet becsukta a szemét. Barátja egészen szabadonértelmezte a csere fogalmát.

– Ne csinálj belőle nagy ügyet! – kérte Wayne. – Egész csinos kisutcakövet hagytam ott nekik helyette. Mellesleg, szerintem Steris és aHarms papa meg vannak győződve róla, hogy holdkóros vagy –vigyorgott.

– Ezzel semmi újat nem mondasz. Neked köszönhetően már évekóta mindenki őrültnek tart.

– Haha! Én meg már azt hittem, minden humorérzékedetelveszítetted. – Fogta magát és visszament a szobába. Kivett egy

54

ceruzát a zsebéből, ahogy elhaladt az egyik asztal mellett, éselcserélte Wax egyik tollára.

– A humoromat nem vesztettem el, Wayne, csak ritkábbanhasználom. De amit mondtam, azt megmondtam, és ezen a töltény semváltoztat.

– Talán nem – mondta a másik, miközben felnyalábolta a földrőlporkabátját, kalapját és párbajpálcáit. – De én azért egy kicsitkörbeszimatolok.

– Az nem a te feladatod.– Mint ahogy tőled sem kérte senki, hogy bűnözőkre vadássz a

Végeken. Ez az egész nem változtat azon, hogy mi a teendőnk. –Wayne odalépett a barátjához és átadta neki a kalapját. MígWaxillium megtartotta neki, az felvette a kabátját.

– Wayne...– Wax, embereket ejtenek foglyul – vette vissza a kalapját a

hívatlan vendég, és feltette a saját fejére. – Eddig négy embert vittekmagukkal. Egyikük sem került elő. Az ékszerlopás egy dolog.Ételkészletek eltüntetése a Végek városkáiból, az egy másik dolog.Viszont emberek túszul ejtése... Nos, valami bűzlik itt nekem. És ráfogok jönni, hogy mi az. Veled vagy nélküled.

– Nélkülem.– Ahogy akarod – tétovázott Wayne. – De egyvalamiben a

segítségedet kérem. Hol kezdjem a kutakodást? Az összefüggésekremindig is te jöttél rá.

– Igen. Nem meglepő, de jól jön, ha az eszét is használja azember.

Wayne gyilkos tekintetet vetett a cimborájára, majd esdeklőnfelhúzta a szemöldökét.

– Rendben – esett meg Waxillium szíve a kalaposon. Nagyotsóhajtott és felvette a teáscsészéjét. – Eddig hány rablás történt?

– Nyolc. Hét vasúti kocsi és a színház.– Négy foglyot ejtettek?– Igen. A három utolsó esetben. Hármat a vonatról vittek el, egyet

pedig a színházból. Mind a négy túsz nő.– Velük szemben könnyebb erőfölénybe kerülni – mondta

Waxillium mintegy magának, ujjaival a csészét kopogtatva –, és így

55

könnyebb megértetni a férfiakkal, hogy nem szabad a banditák utánmerészkedniük, nehogy azzal kárt okozzanak szerelmüknek.

– Akarod tudni, mit loptak el? – kérdezte Wayne, és belenyúltporkabátja zsebébe. – Elcseréltem ezt a listát az egyik rendőrrel...

– Az nem számít. – A törvény egykori embere belekortyolt ateájába. – Legalábbis nagy része nem számít. Ez az egész nem arablásról szól.

– Szerinted nem?– Nem. Egy kiterjedt szervezettel állunk szemben. Valaki

anyagilag támogatja őket. Túlságosan is sok pénzzel. Elővette agolyót és alaposan szemügyre vette. – Ha valóban pénzre lenneszükségük, akkor aranyszállítmányokat lopnának vagy bankokbatörnének be. A rablások minden bizonnyal figyelemelterelésülszolgálnak. Ha egy lóra fáj a fogad, sokszor az a legcélravezetőbb, haelengeded az illető kutyáit, és míg azokat üldözi, te szépen elléptetsza lován.

– Fogadni mernék, ezek a Láthatatlanok valami egészen mástkeresnek, valami olyat, amire nem is gondolnánk. Talán valamiolyasmit, amit könnyű nem észrevenni az ellopott tárgyak között. Vagytalán az egész a megfélemlítésről szól, és később elkezdenek védelmipénzt szedni a városlakóktól. Nézz utána, valakit kerestek-e már ilyenügyben! Engem még nem.

– Ha ez a vonal nem vezet sehová, szaglászd körbe a túszokat!Talán az egyiknél volt valami tárgy, ami a valódi célpontotjelenthette. Nem lennék meglepve, ha az egész egy alattomoszsarolási ügy lenne.

– Viszont több vasúti kocsit is kiraboltak, mielőtt elkezdtekfoglyokat ejteni.

– Így van. És meg is úszták. Nem volt okuk utasok rablásávalfelfedni magukat, ha a láthatatlan szállítmánnyal meg tudtak lógni.Valami más a céljuk, hidd el nekem, Wayne! Bízz bennem!

A szikár férfi megdörzsölte az arcát, végül megszabadult azálbajuszától és zsebre vágta. – Árulj el nekem valamit! Egy kicsitsem érdekel? Egy kicsit sem izgatja a fantáziádat?

– Nem. – A válasz nem fedte a teljes igazságot.

56

Wayne felhorkantott. – Hinnék neked, ha közben nem rángatóznaa szemed, pajti – nyugtázta a kalapos, majd a töltény felé biccentett. –Ahogy látom, nem nagyon akaródzik visszaadni.

– Nem is – azzal Waxillium betette zsákmányát a zsebébe.– És még mindig viseled a fémelméidet – pimaszkodott Wayne, a

karperecek felé biccentve, amelyeket eltakart az ing kézelője. – Arrólnem is beszélve, hogy még most is ott rejtegeted az acélt a hónodalatt. És egy fegyverkatalógust is láttam az asztalon.

– Az embernek kell, hogy legyen valami hobbija.– Ha te mondod! – replikázott a vékony fickó, aztán odalépett a

barátjához és megpaskolta a mellkasát. – De tudod, mi avéleményem? Csak kibúvókat keresel, hogy ne kelljen engedned avágyaidnak. Mert valójában ez vagy te. És sem kúria, sem házasság,sem semmiféle cím nem fogja ezt megváltoztatni – azzal Waynemegemelte a kalapját. – Te arra születtél, hogy segíts az embereken.Az a feladatod.

Mondandója végeztével kilépett az ajtón. Porkabátjavégigsúrolta az ajtófélfát.

57

58

Harmadik fejezet

Nyolc órával később Waxillium kúriája egyik emeleti ablakánál állt,és a lemenő nap utolsó szikráit figyelte. Egyre halványultak, mígvégül minden elsötétült. Reménykedve várt. De a köd nem szállt le.

Mit is számít az egész? – gondolta magában. – Úgysem mennélki! Mégis vágyott a ködre; nagyobb nyugalomban érezte magát,amikor az éber köd körbevette. Olyankor minden megváltozott. Úgyérezte, jobban érti az éjszakai világot.

Nagyot sóhajtva a szoba túlsó végébe ment. Felkattintotta akapcsolót, mire beindult az elektromos világítás. Még mindigcsodával tekintett erre az új találmányra. Bár tudta jól, hogy azAlapító Szöveg tartalmazott az elektromosságra vonatkozó utalásokat,mégis hihetetlennek tűnt a megvalósulása.

Odasétált nagybátyja íróasztalához, ami immár az övé lett.Weatheringben egy durva megmunkálású, roskatag asztalon dolgozott.Most azonban egy masszív, simára csiszolt, pácolt tölgyfadarabotmondhatott magáénak. Leült és elkezdte átlapozni a ház pénzügyeittartalmazó könyveléseket. Nem telt bele azonban sok idő, és apillantása egyre gyakrabban tévedt a karosszéken heverő újságokra.Még korábban kérte meg Limmit, hogy szerezzen neki néhánynapilapot.

Régebben hanyagolta az újságokat. A bűnesetekről szólójelentések csak felzaklatták, és nem tudott tőlük a ház ügyeireösszpontosítani. Természetesen, most, hogy a Láthatatlanokról szólóhíresztelések megtelepedtek az elméjében, nem sok hasznos munkátcsikarhatott ki magából, míg nem kapott választ néhány égetőkérdésre az üggyel kapcsolatban.

Talán átlapozom ezeket – mondogatta magának –, és máristisztábban látok. Az még senkinek sem ártott, ha értesült a

59

legfrissebb történésekről; sőt, akkor is jól jöhet néhány részlet,amikor majd másokkal kell beszélgetnie.

Így hát felkapta a papírhalmot és visszaült az íróasztalához. Anapilapokban könnyedén rátalált a rablásokról szóló beszámolókra. Atöbbi újság pedig talán még részletesebben foglalkozott az esetekkel.Megemlítette a Láthatatlanokat Limminek, így a nő beszerzett néhányolyan kiadványt is, amelyek kifejezetten olvasóik kedvéért gyűjtöttékcsokorba a bűnesetek leírásait. Ezek a lapok újranyomtatták akorábbi hetek, sőt hónapok cikkeit, az eredeti írások időpontját isfeltűntetve. Ahogy látta, igen nagy népszerűségnek örvendhettek ezeka kiadványok, mivel három különböző fajtát is talált a karosszékben,három különböző kiadótól. Úgy tűnt, senki sem akart lemaradni ahírekről.

Az újranyomott cikkek dátumai alapján kiderült, az első támadássokkal hamarabb történt, mint ahogy azt képzelte. Hét hónappalazelőtt, hogy megérkezett a városba. Aztán az első és a másodikvasúti kocsi kifosztása között négy hónap telt el, A „Láthatatlanok”név is ekkor, a második eset kapcsán merült fel először.

A színházi rablást kivéve minden támadás hasonlóan zajlott.Valamilyen akadály miatt a vasúti szerelvény megállt – először egykidőlt fa miatt. Később egy fantom vasúti kocsi képzett akadályt, amihirtelen felbukkant a ködben és egyenesen a szerelvénnyel szembenhaladt. A gépészek ijedtükben megállították a szerelvényt, de aszellemkocsi addigra eltűnt.

A gépészek újraindították a vonatot, de mire beértek avégállomásra, kiderült, hogy az egyik kocsi rakománya teljesegészében odalett. Az emberek mindenféle titokzatos erőkettulajdonítottak a rablóknak, mert úgy tűnt, képesek bármineműnehézség nélkül áthatolni a falakon és lezárt vasúti kocsikon. De mitis loptak el tulajdonképpen? – tűnődött az ikerszerzet. Az elsőrablásról szóló jelentések erről nem beszéltek, de annyitmegemlítettek, hogy a rakomány Augustin Tekiel tulajdonában állt.

A Tekiel-ház volt az egyik leggazdagabb ház a városban. AMásodik nyolcadban éltek, bár az új felhőkarcolójukat az üzletirészlegben, a Negyedik nyolcadban építették fel. A férfi újra

60

elolvasta a cikkeket és további részletek után kutatott az újságokban,amelyek a legelső bűntényről szolgáltak volna újabb részletekkel.

Ez meg mi? – kapta fel a fejét, és felvett egy újabb lapot. Azújság egy nyilvános levelet közölt Augustin Tekiel tollából, amit aférfi hónapokkal azelőtt írt. Az írás voltaképpen elmarasztalta azelendeli tisztviselőséget, amiért nem voltak képesek megvédeni ésfelkutatni a Tekiel-ház javait. Az újság pedig nagy örömmel közölte aszidalmat, még főcímet is kreált belőle: Tekielék szerint atisztviselőség balfékek gyülekezete.

Három hónap. Három hónap kellett Tekielnek, hogy bármifélelépést eszközöljön. Waxillium félretette a cikkgyűjteményeket éselővette a frissebb kiadványokat. Volt belőlük bőven. A rablások nemszűkölködtek drámai és misztikus elemekben, és ezekkel nagypéldányszámot lehetett eladni.

A második és harmadik esetben acélszállítmány tűnt el. Felettébbkülönös! Az acél rendkívül nehéz fém, ha a szállításáról van szó, ésnem ér annyit, mintha az utaskocsikat rabolták volna ki. Figyelmétazonban leginkább a negyedik rablás keltette fel: csomagolt élelemtűnt el útban a Végek felé. Az ötödik eset volt az első olyan,amelyben utasokat is kifosztottak. A hatodik és a hetedik is hasonlóanzajlott. A hetedikben történt meg először, hogy egy helyett két foglyotejtettek.

Az utolsó három bűncselekmény során az utasoktól is loptak. Kétesetben fémet, egyszer élelmet – legalábbis ez derült ki ajelentésekből. A részletek egyre érdekfeszítőbbé váltak, mivel arakományokat mind nagyobb odafigyeléssel őrizték. Bonyolultzárszerkezeteket alkottak; a szerelvény mellett őrök lovagoltak. Arablások, figyelembe véve az eltulajdonított javak súlyát, hihetetlenülgyorsan történtek.

Lehetséges, hogy időbuborékot használnak, mint Wayne? –tűnődött tovább. Nem, az lehetetlen. Miután egy allomanta létrehozzaidőbuborékát, abból kijönni és oda bemenni már nem lehet, olyannagy buborék pedig nem létezik, amelyben egy ilyen cselekménytvéghez lehetne vinni. Legalábbis eddig így tudta.

Kíváncsian folytatta az olvasást. Sok írást talált mindenféleelképzelésekről, idézetekkel és szemtanúk leírásaival megtűzdelve.

61

Többen is utaltak időbuborékra, de a szerkesztőség ezeket azelképzeléseket mind szertefoszlatta. Túl sok ember munkájára lettvolna szükség a buborék létrehozásához. Annyi emberére, amennyimár nem fért volna el az időbuborékon belül. Sokkal valószínűbbnektalálták, hogy egy ferukimista, aki képes megnövelni a fizikai erejét,felemelte a nehéz rakományokat és elszállította őket valahová.

De hová? Mi okból? És hogy játszották ki az őröket és a zárakat?Waxillium kivágta az érdekesnek tartott cikkeket, ám kevésben találtmegalapozott tényeket.

Egy halk kopogás zavarta meg, amikor épp az újságkivágásokatrendezgette az íróasztalán. Felnézett és Tillaume-ot látta azajtónyílásban. A lakáj egy tálcát tartott a kezében, rajta teával, éskosár függött a karján. – Parancsol teát, uram?

– Az nagyszerű volna.Az inas odalépett az asztalhoz, felállított mellette egy teaállványt,

majd előkapott egy csészét és egy ragyogó fehér szalvétát. – Vanvalamilyen különös kívánsága? – Az idős szolga többtucatnyi teaíztképes volt előállítani a legegyszerűbb alapanyagokból. Addig keverteés kutyulta őket, míg meg nem találta a tökéletes ízt.

– Nincs. Jó lesz akármi.– Uram, a teáknak érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani. Soha

nem lenne szabad csak úgy „akármilyen” teát fogyasztani. Hamegkérdezhetem, hamarosan nyugovóra tetszik térni?

Waxillium végignézett a kivágott jelentéseken. – Biztos, hogyegyelőre nem.

– Értem. Akkor valami olyasmit szeretne, ami segít felélénkíteniaz elméjét?

– Az jó lenne.– Édes legyen?– Nem.– Mentolos vagy fűszeres?– Mentolos.– Erős vagy gyenge?– Ööö... erős.– Kitűnő! – nyugtázta a hallottakat a lakáj, aztán üvegcséket és

ezüstkanalakat vett elő a kosárkából. Nekilátott porokat és

62

gyógynövényeket összekeverni a csészében. – Nagyon buzgónaktűnik, uram.

A ház ura az asztallapot ütögette ujjaival. – Bosszús vagyok. Asajtó a lehető legrosszabb kiindulópontja egy komoly kutatásnak.Meg kell tudnom, mi volt az első szállítmányban.

– Az első szállítmányban, uram?– Az első vasúti kocsiban, amiből a tolvajok loptak.– Grimes kisasszony erre most azt mondaná, az úr kezd

visszatérni régi életéhez.– Szerencsére Grimes kisasszony nincs itt. Egyébként pedig

Harms úr és a lánya egészen meghökkentek rajta, hogy én mit semtudtam a rablásokról. Tudnom kell, mi történik a városban.

– Ez kiváló mentség, uram.– Köszönöm – felelte Ladrian uraság két korty tea közt. – Már

majdnem meggyőztem magam. Oltalom szárnyaira, ember! Ez finom!– Elismerően cuppantott.

– Köszönöm, uram. – Az inas a kezébe kapta a szalvétát, majdközépen összehajtotta és a gazdája székének a karjára simította. –Úgy hiszem, először gyapjú tűnt el a kocsikból. Még a hét elejénhallottam, hogy erről pusmognak a hentesnél.

– Gyapjú? Ennek semmi értelme!– Ezen esetek egyikének sincsen semmi értelme, uram.– Így igaz. Sajnos ilyen rejtélyes bűnügyekkel eddig még nem

találkoztam. – Megint kortyolt a teájából. Az erős mentolos aromamintha valóban kitisztította volna az elméjét, az orrával együtt. –Hozzon papírt!

– Milyen...?– Egy nagy lapot – vágott a kérdésbe Waxillium. – Amilyen

nagyot csak talál.– Megnézem, mekkora van a házban, uram – ígérte az öreg

engedelmesen. Ladrian elkapott egy halk sóhajt is, de az inas ennekellenére ment a dolgára.

Mikor is kezdte ezt az egész kutakodást? Rápillantott az órájára,és meglepődött, milyen későre járt. Már a nap is régen lement.

De ha már belekezdett, nem hagyja abba, míg alaposan körbenem járja a dolgot. Felállt és csészéjét a kezében tartva körözni

63

kezdett a szobában. Távol tartotta magát az ablakoktól. A lámpahátulról világította meg, így tökéletes célpont lehetett volna egyorvlövésznek. Nem mintha félt volna ettől a lehetőségtől, de... Nos,mindig is így szeretett dolgozni.

Gyapjú – ismételte magában. Odament az egyik nyilvántartáshoz,és megnézte benne a számokat. Annyira belemerült az adatoktanulmányozásába, hogy észre sem vette az idő múlását, amígTillaume vissza nem tért.

– Ez megfelel, uram? – kérdezte az inas, és behozott a szobábaegy festőállványt, a hozzá tartozó lapokkal. – A megboldogult Ladrianúr, a nagybátyja az ön kedves húgának tartogatta. Nagyon szeretettfestegetni.

Waxillium felnézett a főkönyvből és összeszorult a szíve. Márréges-rég nem gondolt Telsinre. Mindig is nagyon távol álltakegymástól. A bácsikájával ellentétben ez a távolság nem szándékosanalakult így – az öreggel ugyanis gyakran keveredtek nézeteltérésbe. Atestvérével sokkal inkább a lustaság miatt távolodtak el egymástól.Húszévnyi különc élet után, mely idő alatt csak hébe-hóbatalálkoztak, szinte minden kapcsolat megszűnt köztük.

Aztán pedig Telsin meghalt. Ugyanabban a balesetben, amiben abácsikája. Azt kívánta, a halálhírt bárcsak nagyobb szomorúsággalfogadta volna. Nagyobb fájdalmat kellett volna éreznie! Bár a húgátaddigra szinte már idegennek érezte.

– Uram? – zökkentette ki a gondolatmenetéből az inas.– Ez tökéletes lesz. – Waxillium felállt, és magával hozott egy

ceruzát. – Köszönöm. Némileg aggódtam, hogy a falra kellkiterítenem a papírt.

– Kiteríteni?– Igen, annak idején szurokkal tapasztottam a papírt a falra.Ez a lehetőség láthatóan szíven ütötte a lakájt. Ura azonban ügyet

sem vetett a férfira, hanem inkább a festőállványhoz lépett, és írnikezdett rá. – Nagyon finom papír.

– Örülök, uram – hebegte Tillaume bizonytalanul.A ház ura apró vonatot rajzolt a bal felső sarokba, elé pedig

vasútvonalat. A rajz alá pedig egy dátumot vésett. „Első rablás:Vinus 14-én. Zsákmány: gyapjú. Feltehetőleg.” Hasonló módon

64

felskiccelt még néhány vasúti kocsit, vasúti vonalat, dátumot ésrészletet is a lapra.

Wayne mindig gúnyt űzött belőle, amikor rajzok segítségévelpróbált meg gondolkodni. Ugyanakkor a próbálkozásokeredményesnek bizonyultak. Annak ellenére, hogy gyakran el kelletttűrnie Wayne firkálásait is, aki apró pálcikabanditákkal ésködlidércekkel szórta tele az egyébként szép és rendezett alkotásokat.

– A második rablás sokkal később következett be – folytatta. –Fémek. Az első bűnügy kapcsán Tekiel úr hónapokig nem jelentkezett.– Hosszasan tűnődött, miközben ujjait a papíron táncoltatta, mígvégül áthúzta a „gyapjú” szót. – Nem lophattak gyapjút. Kora nyárvolt akkor, és olyankor túl alacsony a gyapjú ára ahhoz, hogyérdemes lenne vasúton szállítani. Ahogy visszaemlékszem, aszállítási díjak szokatlanul magasak voltak vinusban, ugyanis atizennyolcas vasúti pályát akkoriban lezárták. Kenyérmorzsát tart azolyan ember a fejében agy helyett, aki hajlandó ilyen hihetetlenülmagas szállítási díjat fizetni egy idényen kívüli terményért, amire éppnincs is kereslet.

– Akkor hát... – kezdte volna Tillaume.– Egy pillanat! – intette csendre az inast az ura, majd az íróasztal

mellőli polcról leemelt néhány kimutatást. A bácsikája tartott ittnéhány szállítási nyilvántartást.

Valóban. Az öreg Ladrian precízen követte, riválisai mitszállítottak. Az unokaöcs átfutotta a feljegyzéseket és kirívó dolgokután kutatott szemével. Beletelt egy kis időbe, ám végül előállt egyelmélettel.

– Alumínium – jelentette ki. – Tekiel valószínűleg alumíniumotszállított, de úgy, hogy közben másnak jegyeztette be, nehogy túl sokatkelljen fizetnie érte. Itt ebből az derül ki, hogy az elmúlt két évbensokkal kevesebb alumíniumot szállított, mint az azt megelőzőévekben. Az olvasztói azonban ugyanúgy működtek. Fogadni mernéka legjobb puskámra, hogy August Tekiel – néhány vasúti munkássalegyetemben – egy jövedelmező kis csempészműveletet irányít. Ezértnem csinált ügyet a rablásból először: nem akarta felhívni magára afigyelmet.

65

Ezután a férfi a festőállványhoz ment és felírt még néhánytovábbi dolgot, aztán a csészéjét az ajkához emelve elégedettenbólogatott magának. – Ez megmagyarázza az első és második rablásközött eltelt hosszú szünetet is. A rablók ugyanis feldolgozták azalumíniumot. Egy részét feltehetőleg eladták a feketepiacon, a másikrészéből pedig töltényeket készítettek. De mire kell nekik azalumíniumtöltény?

– Allomanták kivégzésére? – kérdezte az inas, aki a szobábanserénykedett, míg ura a kimutatásokat tanulmányozta.

– Pontosan – értett egyet Waxillium, aztán arcokat rajzolt a háromlegutolsó eset fölé, amikor is foglyokat is ejtettek.

– Uram, úgy hiszi, a foglyok allomanták?– A neveket nem titkolták el – válaszolta Ladrian. – Mind a négy

nő tehetős családból származik, de tudvalevőleg egyik semrendelkezik allomantikus képességekkel.

A lakáj erre nem válaszolt. Ez önmagában még semmit semjelentett. A felső rétegből kikerülő allomanták közül sokan hallgattaka képességeikről. Ez bizonyos helyzetekben az előnyükre vált.Például, ha valaki mások érzelmeit befolyásoló bábosnak vagyzendítőnek született, akkor az valószínűleg nem szeretné, ha ez atudása nyilvánosságra kerülne.

Más esetekben azonban kimondottan célszerű volt kérkedni azallomanciával. Nemrégiben például a szenátus pályázatot írt ki agyümölcsöskertek egyesületének a vezetésére, és az egyik jelöltfennen hirdette, hogy ő bizony füstös, és eszerint őt sem cinkkel semsárgarézzel nem lehet befolyásolni. Elsöprő győzelemmel nyerte mega választást. Az emberek nem szeretnek arra gyanakodni, hogyvezetőjüket valaki a háttérből titokban irányítja.

Waxillium nekifogott összegezni a feltevéseit a papírlapmargóján. A lehetséges indítékokat, a módszereket, amivel a banditákolyan gyorsan ki tudták üríteni a kocsikat, valamint az esetek köztihasonlóságokat és különbségeket. Írás közben többször is eltűnődött,majd apró pálcikaemberkéket rajzolt a lap tetejére Wayne hanyagstílusában. Bár őrültségnek tűnt, mégis örült az irkafirkáknak.

– Fogadni mernék, a foglyok titokban allomanták – jelentette kiWax. – A rablóknál alumíniumgolyók voltak, hogy végezhessenek a

66

petákosokkal, ingásokkal és martalócokkal. Ha sikerülne elkapnunkpár banditát, jó pénzben fogadnék, a kalapjuk is alumíniummal vantöltve, nehogy egy bábos vagy zendítő hatással bírjon az azérzelmeikre. – Ez gyakori eljárásnak számított a városi elit köreiben,bár a hétköznapi emberek nem engedhettek meg maguknak ilyenfényűzést.

A rablások nem a pénzről szóltak, hanem a foglyokról. Ezért nemis kértek váltságdíjat, és ezért nem találták meg a testeket a városonkívül valami kietlen területen. A rablások csak azért kellettek, hogyeltereljék a figyelmet az emberrablások valódi okairól. Aszerencsétlenül járt nők nem pusztán a véletlennek köszönhették asorsukat, mint ahogy azt a túszejtők láttatni szerették volna. ALáthatatlanok allomantákat gyűjtöttek be. És allomantikus fémeket –eddig nyers acélt, forraszt, vasat, cinket, sárgarezet, ónt, sőt még egykis hajlafémet is – loptak.

– Veszélyes játszma – suttogta Waxillium. – Nagyon is veszélyes.– Uram... – szólalt meg az inas. – Nem a ház számlakönyveit

akarta átfutni?– De igen – vágta rá az ikerszerzet zavarodottan.– És a Vasgerincben bérelt új irodák bérleti szerződéseit.– Még ma éjszaka sort kerítek azokra is.– Mikor, uram?Wax elgondolkodva elővette a zsebóráját. Ismét elcsodálkozott,

milyen sok idő eltelt.– Uram, meséltem már önnek a bácsikája lóversenyzős

napjairól?– Edwarn bácsikám hazardírozott?– Úgy bizony! Elég komoly problémát jelentett a házra nézve,

rögtön azután, hogy főúr lett belőle. Napjai túlnyomó részét aversenypályán töltötte.

– Hát akkor nem csoda, hogy le vagyunk égve.– Valójában egészen sikeres volt, uram. Általában megnyerte a

fogadásokat. Sőt, többnyire csak nyert.– Vagy úgy!– Végül abbahagyta – folytatta az inas, miközben felvette a tálcát

és rátette az üres teáscsészét. – Sajnos, míg a lóversenyeken nyert

67

kisebb összegeket, addig a rosszul vezetett pénzügyek miatt sokkaltöbbet veszített. – Tillaume az ajtónál járt, de visszafordult.Jellemzően kemény vonásai most meglágyultak. – Nem az énfeladatom, hogy bárkit is kioktassak, uram. Miután valaki férfivé lesz,onnantól kezdve ő felelős a döntéseiért. De egy figyelmeztetést haddosszak meg önnel. Még a legártatlanabb dolog is pusztíthat, hatúlzásba viszik.

– A Ladrian-háznak szüksége van önre. Több ezer család sorsanyugszik az ön vállán. Az ő életük mind az ön döntésein ésirányításán múlik. Tisztában vagyok vele, hogy ön ezt nem így akarta.De a nagyszerű emberek arról ismerszenek meg, hogy tudják, mikorjött el az ideje annak, hogy félretegyék a fontos dolgokat, és azéletbevágóan fontosakkal foglakozzanak.

Azzal a lakáj távozott és becsukta maga mögött az ajtót.Waxillium egyedül állt a hátborzongatóan egyenletes fénnyel

világító lámpa alatt és a rajzát fürkészte. Letette a ceruzáját. Hirtelenteljesen kimerültnek érezte magát, és előkotorta a zsebórát. Hajnalinegyed hármat mutatott. Nem ártana pihennie egy keveset. Másokilyenkor az igazak álmát alusszák.

Levett a lámpa fényéből, hogy ne legyen hátulról megvilágítva,majd az ablakhoz lépett. Most is lehangoltan vette tudomásul a ködhiányát, bár igazából nem számított a megjelenésére. Még nem isimádkoztam ma – döbbent rá. – Olyan összevissza volt ez a mainap!

Ám jobb későn, mint soha. Benyúlt a zsebébe és kihalásztabelőle a fülbevalóját. Egyszerű ékszer volt, az Út tíz összefonódógyűrűjét ábrázolta. Beszúrta a fülébe, ami kimondottan erre a célralett kilyukasztva, és az ablaknak dőlve bámulta a sötétbe burkoltvárost.

Az Út követőinek semmiféle különös pózt nem kellett felvenni azimádsághoz. Csak negyedóra meditálást és elmélyülést jelentett.Egyesek szerettek közben keresztbe tett lábbal, csukott szemmel ülni,de neki mindig nehezére esett ebben a testtartásban merengenie.Olyankor mindig megfájdult a háta, sajgott a gerince. Na és ha valakia háta mögé lopakodik és végez vele?

68

Így hát inkább állva tett eleget a kötelességének. Vajon hogymennek a dolgok odafönt a ködben? – tűnődött. – Soha nem tudta,miként szólítsa Harmóniát. – Gondolom, minden rendben. És te hogyérzed magad, mint Isten, meg ilyenek?

Válaszul egy kis... vidámságot érzett. Eddig még sosem tudtaeldönteni, ő hozta-e létre ezt az érzést, vagy kívülről kapta.

Nos, mivel én magam nem vagyok Isten – folytatta Waxillium –,mindenhatóságodnak köszönhetően te talán választ adhatnálnéhány kérdésemre. Úgy érzem, elakadtam.

Kissé helytelen gondolat. Ez most nem olyan elakadásnak tűnt,amilyeneket korábban tapasztalt. Most nem kikötözve várta, hogyvégezzenek vele. Nem a Végeken bolyongott víz és élelem nélkül, acivilizációba visszavezető utat keresve. Egy csodás kúriábantöprengett, és bár a családja anyagi gondokkal küzdött, ez nemjelentett legyőzhetetlen akadályt. Fényűző életet élt és biztos helyevolt a Szenátusban.

Miért érezte mégis úgy, hogy az elmúlt hat hónap alatt életelegnehezebb időszakát élte? Jelentések, kimutatások,vacsorameghívások és üzleti ügyek végeláthatatlan sorozatát tudtamaga mögött.

Tillaume igazat mondott: valóban sok ember élete múlott rajta. ALadrian-ház több ezer, az Eredetet követő ember nyomán jött létre,majd háromszáz év alatt kinőtte magát és minden a mezőgazdasági ésöntödei dolgozót a védelmébe fogadott. A Waxillium által megkötöttegyezségek vezérelték a munkások bérét, előjogaikat és azéletmódjukat. Amennyiben a Ladrian-ház tönkremenne, bizonyosantalálnának maguknak munkát más házaknál, viszont néhánynemzedékre, teljes körű jogaik megszerzéséig alsóbbrendű tagjailennének azoknak a házaknak.

Számos nehéz kihívással szembenéztem már. Ezzel isboldogulni fogok, ha a jó ügy érdekében teszem. Mennyire jó ez azügy?

Steris egyszerű vallásnak titulálta az Utat. Talán az is volt.Ugyanis csak egyetlen alapvető tétel betartását követelte meg: Tégytöbb jót, mint rosszat! Léteztek egyéb szempontok is – az a hit, hogyminden igazság egyaránt fontos, és az elvárás, hogy többet adjunk,

69

mint amennyit elveszünk. Az Alapító Szöveg több mint háromszázpéldát sorolt fel – olyan vallásokat, amelyek egykor valószínűleglétezek. Egy másik korban, egy másik világban.

Az Út követői ígéretükhöz híven tanulmányozták ezeket és példátvettek az erkölcsi tanításaikból. Néhány szabály központi helyetfoglalt el: Ne bujálkodj elkötelezettség nélkül! Nézd az erényt mindenhibában! Imádkozz és meditálj negyed órát mindennap! És: Nepazarold az idődet Harmónia imádására! A jó cselekedet maga azáldozat.

Waxillium nem sokkal azután útkereső lett, hogy elhagytaElendelt. Még most is meggyőződésének tekintette, hogy az asszony,akivel akkor a vonaton találkozott, az egyik arctalan halhatatlanlehetett, Harmónia segítője. Tőle kapta a fülbevalót: minden útkeresőilyet viselt imádkozáskor.

Most egyedül az aggasztotta, hogy érzése szerint semmi hasznosatnem cselekedett. Vacsorák és kimutatások, szerződések ésegyezségek. Az eszével tudta, hogy ezek mind fontos dolgok. Ámmind – még a szenátusi szavazati joga is – csak elterelték a figyelmét.Nem értek fel azzal, amikor a rácsok mögé juttathatott egy gyilkostvagy megmentett egy elrabolt gyermeket. Fiatalon két évtizedig élt avárosban – a világ kulturális, tudományos és technikai fővárosában –,ám nem talált rá önmagára egészen addig, míg a háta mögött nemhagyta és el nem kóborolt a hegyeken túl húzódó poros és kietlenterületeken.

Használd a tehetségedet! – súgta valami legbelül. – Megtaláloda megoldást.

Ettől gyászos mosolyra húzta a száját. Nem fogta fel, hogy haHarmónia valóban hallgatja az imáját, akkor miért nem adegyértelműbb válaszokat. Egy kis biztatásnál többet soha nem kapottaz imák során. Folytasd! Nem olyan nehéz, mint amilyennek hiszed.Ne add fel!

Nagyot sóhajtott, becsukta a szemét és átadta magát agondolatainak. A többi vallás különféle szertartásokkal ésgyülekezetekben működött. Az Út nem. Bizonyos tekintetben éppen ezaz egyszerűsége tette sokak számára nehezen követhetővé Harmóniavallását. Az értelmezést a valláskövető saját lelkiismeretére bízta.

70

Némi meditálás után Waxillium egyre bizonyosabban érezte,hogy Harmónia azt akarja, egyszerre nézzen a Láthatatlanok után, éslegyen jó ura a házának is. A kettő vajon kizárta egymást? Tillaumeszerint igen.

Rápillantott az újságokra meg a festőállványra. Belenyúlt azsebébe és kivette a barátjától kapott alumíniumtöltényt.

És akarata ellenére lelki szemei előtt megjelent Lessiehátrafeszített nyakkal és a levegőbe fröccsenő vérével. Látta, amint avér beszennyezi fényes, barna haját. Ahogy elönti a padlót, a falakatés a mögötte álló gyilkost. A gyilkost, aki nem okozta a halálát.Valaki más okozta.

Ó, Harmónia! – fohászkodott istenéhez Waxillium, majd tenyeréta fejéhez tapasztva leült a fal tövébe. – Igazából róla van szó, igaz?Nem tehetem meg újra. Nem ismételhetem meg!

A földre ejtette a töltényt és kivette a fülbevalót. Felállt,felnyalábolta az újságokat, és összehajtotta a rajzát. A Láthatatlanokeddig senkit sem bántottak. Kirabolták az embereket, de nembántottak senkit. Még arra sem volt bizonyíték, hogy a foglyokveszélyben lennének. Valószínűleg hazaengedik őket, amint aváltságdíjat kifizetik értük.

A Ladrian-ház ura leült, és nekilátott a pénzügyi kimutatásoknak.Hagyta, hogy a számok jó sokáig elvonják a figyelmét egyébtöprengéseiről.

71

Negyedik fejezet

– Harmónia alkarjára! – motyogta magában Waxillium, amikorbelépett az óriási bálterembe. – Ilyen manapság egy visszafogottesküvői fogadás? Több ember zsúfolódott itt össze, mint ahányanegész városokban élnek a Végeken.

A férfi gyermekkorában már jár a Yomen-kúriában, de akkor abálterem üresen tátongott. Most azonban már moccanni sem lehetett avendégektől. A barlangszerű hall keményfa padlóján végeláthatatlansorokban álltak az asztalok, legalább száz. Hölgyek, urak,hivatalnokok és a gazdag elit tagjai sétáltak és csevegtek legszebböltözékeikben. Az ékszerek csillogtak és villogtak, fényes feketeöltönyök és színes kravátlik bukkantak fel a forgatagban. A nők alegújabb divatnak megfelelő estélyiben, sötét színű, földig érő,többrétegű csipkével és rakással borított szoknyákban pompáztak. Aruhák felső részére szűk, mellényszerű kabátkát vettek, a dekoltázsokvonala pedig most sokkal mélyebben futott, mint ahogy az emlékeibenélt. De az is lehet, hogy erre a részletre felnőtt fejjel jobbanodafigyelt.

– Mit mondott, Waxillium? – kérdezte Steris a partnerét,miközben oldalra fordult, hogy a férfi le tudja róla segíteni akabátkáját. Gondosan kiválasztott sötétvörös báli ruháján látszott,hogy követi a divatot, ám mégsem tűnt túl kihívónak.

– Egyszerűen csak egy megjegyzést tettem a rengeteg emberrelkapcsolatban, kedvesem – válaszolta az ikerszerzet, miközben a nőkabátját kétrét hajtva, cilinderével együtt átnyújtotta az egyikmellettük várakozó szolgának. – Visszatértem óta számos hivatalosrendezvényen megfordultam már, de egyiken sem találkoztam mégilyen tömeggel. Lényegében a fél várost meghívták.

72

– Mert ez egy nagyon különleges eseménynek számít. Olyanesküvő ez, ahol mindkét fél kiterjedt kapcsolatrendszerrelrendelkezik, és éppen ezért nem akartak senkit sem kihagyni. Kivévepersze azokat, akiket szántszándékkal nem hívtak meg.

A nő kitartotta a karját, hogy párja beléje karolhasson. A férfirészletes utasításokat kapott a fogatban arra vonatkozóan, pontosanhogyan kell majd partnerébe karolnia. Karját a nő karja felett tartvakönnyedén megfogja Steris kacsóját, miközben ujjai a nő tenyere alattzáródtak. Rendkívül természetellenes mozdulatnak tűnt, de a szigorúperszóna szerint éppen azt az üzenetet hordozta, amit ők közvetíteniszerettek volna a külvilágnak. És valóban, ahogy a bálterempadlójára léptek, rögtön megannyi érdeklődő tekintet fordult feléjük.

– Ezzel azt akarja mondani – kérdezte Waxillium –, hogyigazából nem is az számít, kiket hívtak meg, hanem az, hogy kiketnem?

– Pontosan. És éppen ezért, a cél érdekében mindenki mást megkellett hívniuk. A Yomen család nagyon befolyásos népség, mégakkor is, ha a Szilánkhit követői. Szörnyű egy vallás. Elképzelni isborzasztó, hogy valaki a Vasszeműeket imádja. De ez most mellékes.A lényeg az, hogy senki sem mond le egy ilyen meghívást. És amellőzöttek nem csak az eseményen nem vesznek részt, de sajátszemélyes kapcsolatrendszerük is sérül, hiszen mindenki, akit esetlegmaguk mellett akarnának tudni, jelen van ezen a fogadáson. Így ezekvagy a többi nemkívánatos személlyel lépnek kapcsolatba – ami csakjobban megerősíti kirekesztett státuszukat –, vagy otthon ülnek ésazon búslakodnak, mennyire megalázták őket.

– Saját tapasztalatom szerint – szólalt meg az ikerszerzet –, azilyesfajta szomorkodás nagyban növeli az esélyét annak, hogy valakigolyót kap a fejébe.

Steris mosolyogva vette tudomásul a hallottakat, majd pontosan amegfelelő mértékű kedvességgel rámosolygott egy mellettük elhaladóvendégre. – Ez nem a Végek, Waxillium. Ez a főváros. Itt nemtörténnek ilyen dolgok.

– Nem is, hát persze, hogy nem. A golyó általi halál túlkönyörületes lenne a városi népnek.

73

– És a legrosszabb részét még nem is látta – jegyezte meg a nő,miközben egy újabb ismerősnek intett oda. – Látja ott azt az embert,aki háttal áll nekünk? Azt a köpcös, félhosszú hajú fickót?

– Igen.– Ő Shewrman úr. Hírhedt és rettegett vendég. Tökéletesen

unalmas alak, amikor nem iszik, és a legrosszabb ripacs, amikorfelönt a garatra – ez utóbbi szinte menetrendszerűen bekövetkezik.Feltehetőleg ő az egész felsőosztály legkevésbé kedvelt alakja. Alegtöbben valószínűleg inkább levágnák a saját lábujjukat, mint hogyegy percet is társalogjanak vele.

– Akkor miért van itt?– A megalázás a cél, Waxillium. A vendéglistáról lemaradtak

teljesen odalesznek, ha megtudják, hogy még Shewrmant ismeghívták. Azzal, hogy vendégül látnak néhány ilyen fura ötvözetet –olyan férfiakat és nőket, akik szörnyen nem kívánatos személyek, demaguk ezt nem veszik észre –, a Yomen-ház valójában azt üzeni:„Még ezekkel is szívesebben töltjük a drága időnket, mint veletek”.Nagyon hatásos és felettébb gonosz eljárás.

Az ikerszerzet bosszúsan felhorkantott. – Ha valaki a Végekenegy hasonlóan udvariatlan dolgot követ el, a lábánál fogva fellógatjákegy gerendára. Ha szerencséje van.

– Nos, igen. – Egy szolga lépett oda hozzájuk és intett, hogykövessék a kijelölt asztalhoz. – Észrevette – folytatta Sterishalkabban –, hogy egy ideje már nem dühítenek a „bugris”megjegyzései, Waxillium?

– A bugris megjegyzéseim?– Igen – vetette oda a nő félvállról. – Ön férfi. És mint minden

férfi, ön is megrémül a házasság gondolatától és erősen kapaszkodnaa szabadságába. Ezért most elkezdett hátrálni és faragatlanmegjegyzéseivel valamiféle ellenlépést akar kiváltani belőlem. Ez aférfiak ösztönös viselkedése, amikor féltik a függetlenségüket.

– Ön azt feltételezi, hogy mindez túlzás, Steris – kezdteWaxillium, amint közelebb értek az asztalhoz. – De talán ez vagyokén.

– Ön az lehet, ami csak akar, Waxillium – válaszolta az asszony.– Ami ezeket az embereket és a Yomen-ház döntéseit illeti, nem én

74

állítottam fel a szabályokat. Nem is tetszenek; sokuk egyszerűen nempraktikus. Ám ebben a társadalomban élünk, így hát olyanná kellválnom, aki fenn tud maradni ebben a környezetben.

Waxillium homlokráncolva engedte el a karját, amikor a nőkedvesen arcon csókolt egy asztaltársaságnyi asszonyt – bizonyáratávoli rokonokat. Azon kapta magát, hogy hátul összekulcsolt kézzeláll mellette, és kulturált mosollyal bólint mindenkinek, aki odaléphozzájuk.

Az elmúlt hónapokban többet forgolódott az előkelő társaságban,és az emberek sokkal barátságosabban közelítettek hozzá, mintazelőtt. Némelyiküket még szívesen is látta viszont.

Azonban a Sterisszel köttetett szerződése még mindigkényelmetlen érzéseket váltott ki belőle, és a beszélgetés nagy részétnehezére esett élvezni.

Ezen kívül pedig borsódzott a háta a sok együvé bezsúfolódottembertől. Túl nagynak találta a zűrzavart, túl bonyolult volt szemmeltartani a kijáratokat. A visszafogottabb alkalmakat jobb szerette, vagylegalább azokat, amelyeket egyszerre több teremben tartottak.

Ekkor megérkezett a mennyasszony és a vőlegény, és az emberekfelemelkedtek ültükből, hogy megtapsolják őket. Waxillium nemismerte Joshin uraságot és Mi’chelle úrhölgyet, de eltűnődött, miértállnak szóba a koldus kinézetű, kócos, tetőtől talpig fekete ruhásemberkével, akivel beszélgettek. Szerencsére Steris nem akartaodavonszolni azok közé, akik sorban állva várták, hogygratulálhassanak az ifjú házasoknak.

Hamarosan az első asztalokon felszolgálták a vacsorát.Evőeszközök csörögtek. Steris szolgáért szalasztott, aki előkészíti azasztalukat; eközben Waxillium a terem feltérképezésével töltötte azidejét. Két erkély magasodott a helyiségben, a négyzet alakú bálteremkét végében. Mintha ott is kialakítottak volna néhány helyet avacsorához, bár asztalokat nem látott. A balkonokon ezen az esténzenészek, hárfások ültek.

Hatalmas csillárok függtek a mennyezetről – hat óriási, többezernyi kristállyal díszített fényforrás lógott a terem középvonalán, éshúsz kisebb a félreeső sarkokban. Mind villanyfényt ontottakmagukból.

75

Az átállás előtt bizonyosan nagy nehézséget okozott meggyújtaniőket.

Megbénította a gondolat, mennyire rúghatnak egy efféle estélyköltségei. Weatheringet egy évig élelmezhette volna abból, amit erreaz egy vacsorára költöttek. Nagybátyja jó pár éve eladta már aLadrian-báltermet – külön építményként emelték annak idején, aváros egy másik nyolcadában. Az adásvétel híre boldoggá tetteWaxilliumot. Emlékei szerint a csarnok éppen olyan nagy lehetett,mint ez. Ha még mindig a birtokhoz tartozna, az emberek elvárnák,hogy ő is ilyen fényűző bálokat rendezzen.

– Nos? – kérdezte Steris, újra kitartva a karját, amint a szolgavisszatért, hogy az asztalhoz kísérje őket. Harms uraság és Sterisunokatestvére, Marasi már helyet foglaltak.

– Már emlékszem, miért hagytam el annak idején a várost –felelte Waxillium őszintén. – Átkozottul nehéz itt az élet.

– Sokan ugyanezt gondolják a Végekről.– Ám kevesen éltek mindkét helyen. Itt másképpen nehéz, de attól

még nehéz. Marasi ismét velünk tart?– Úgy van.– Mit kell róla tudni, Steris?– A Külső Birtokokról való, és nagyon szeretett volna egyetemre

járni itt a városban. Az apám megszánta, mivel a saját szülei nemengedhetik meg maguknak, hogy taníttassák. Megengedte, hogy atanulmányai idejére velünk éljen.

Hihető magyarázatnak hangzott, ámbár egy kissé túl gyorsanömlött Sterisből. Begyakorolt válasz lehetett, vagy Waxillium volt túlgyanakvó? Akárhogy is, a lányát üdvözölni kívánó Harms uraságérkezése minden további kérdést lehetetlenné tett.

Az ikerszerzet kezet rázott Harms urasággal, futólag megfogtaMarasi kezét és meghajolt, aztán leült az asztal mellé. Sterisbeszédbe elegyedett az apjával a meg nem hívottakról, Waxilliumpedig a könyökét az asztalon nyugtatva fél füllel hallgatta.

Nehezen védhető bálterem ez – tűnődött. – Az erkélyre lehetneorvlövészeket telepíteni, de mindkettőre többet kellene tenni, hogysenki ne tudjon a balkonok alá kerülni. Ha egy merénylő elég erősfegyverrel – vagy a megfelelő allomantikus képességekkel –

76

rendelkezik, leszedheti alulról a lövészeket. Az erkélyek alattioszlopok is jó fedezéknek bizonyulhatnak.

Minél jobb búvóhelyet talál valaki, annál előnyösebb helyzetbekerül, ha kisebbségben van. Nem mintha kívánatos volnaerőfölénnyel szemben harcolni, de ő maga alig emlékezett olyanesetre, amikor nem maradt alul. Így hát fedezékeket keresett. Aszabad ég alatt egy fegyveres harc kimenetele mindig attól függött,melyik csapat tud jobban szétszóródni a területen a legjobbanfelfegyverzett emberekkel. De ha benti csetepatéról volt szó, arejtőzködés, ügyesség és tapasztalat kárpótolt a kisebbségért. Végülis, ez a terem nem is olyan alkalmatlan a harcra. Megtorpantelmélkedésében. Mit művelt? Annak idején elhatározta magát, hogymaga mögött hagyja a régi életét. Kétnaponta meg kellett újítania azelhatározását?

– Marasi – kezdte, beszélgetést kezdeményezve. – Azunokatestvére szerint egyetemi tanulmányokba fogott?

– Végzős vagyok – felelte a lány.Waxillium további válaszra várt, de nem kapott.– És milyen az egyetem?– Nos... – A fiatal lány lesütötte a szemét, és belekapaszkodott a

szalvétájába.Hát ez remekül ment! – sóhajtott az ikerszerzet. Szerencsére

éppen közeledett egy felszolgáló. A vékony férfi bort töltött nekik. –Nemsokára felszolgáljuk a levest – magyarázta rosszul álcázott terrisikiejtéssel. A terrisieket könnyen meg lehetett ismerni gőgösmagánhangzóikról, és enyhe orrhangjukról.

A pincér hangját meghallva Waxillium mozdulatlanná dermedt.– A mai leves – folytatta a szolga – enyhén borsos, ízletesen

elkészített rákleves.Remélem, kedvükre valónak találják majd. – A pincér az

ikerszerzetre pillantott. A műorr és paróka ellenére Wayne tekintetétnem lehetett nem felismerni.

Ladrian halkan felnyögött.– Az uraság nem szereti a rákot? – kérdezte Wayne tettetett

rémülettel.

77

– Elég jó ráklevest csinálnak – csatlakozott Harms úr is. –Egyszer már ettem itt rákot.

– Nem a levesről van szó – felelte az ikerszerzet. – Csak mostjöttem rá, hogy elfelejtettem valamit. Meg kell fojtanom egy illetőt –gondolta.

– Hölgyeim és uraim, hamarosan visszatérek a levesükkel –ígérte Wayne. Még hamis terrisi fülkarikákat is viselt. Persze Waynefélig terrisi származású volt, ahogy Waxillium is – erről tanúskodtakferukimista képességei is. Ritka szerzetnek számítottak: bár azAlapító Atyák egyötöde a terrisi népbe tartozott, nem gyakranházasodtak a rasszukon kívül.

– Önnek nem ismerős a felszolgáló személyzet, bácsikám? –kérdezte Marasi a távozó pincért nézve.

– Bizonyára a múltkor is ő szolgált ki minket – válaszolta Harmsuraság.

– De legutóbb én nem is...– Harms úr – vágott közbe Waxillium –, hallott valamit a rokona

felől? Akit elraboltak a Láthatatlanok?– Nem – kortyolt bele a borába a termetes uraság. – Romlás

vigye azokat a tolvajokat! Ez a magatartás teljességgelelfogadhatatlan. Ilyet csak a Végeken szoktak művelni!

– Ezek az események valamelyest aláássák a tisztviselőségtekintélyét – vélte Steris. – És a városban támadó rablók! Micsodaszörnyűség!

– Milyen volt ott élni? – kérdezte hirtelen Marasi. – Ladrian úr?Ott élni, ahol senkit nem védett a törvény? – A kérdés őszintekíváncsiságot tükrözött, bár Harms úr haragosan pillantott rá. Mindenbizonnyal azért, mert felemlegette Waxillium nemkívánatos múltját.

– Olykor gyötrelmes – ismerte be az ikerszerzet. – A Végekennéhány ember azt hiszi, hogy mindent megtehet, amit csak akar.Komolyan meglepődnek, amikor valaki kiáll ellenük. Minthaelrontanám a játékukat, mintha egyedül én nem érteném ajátékszabályokat.

– Játék? – A potrohos uraság a homlokát ráncolta.– Csak metafora, Harms úr – nyugtatta meg jövendőbeli veje. –

Tudja, ezek mind azt hitték, hogy ha valaki erős és fel van

78

fegyverezve, bármit elvehet, ami megtetszik neki. Én is ilyen voltam,csak rablás helyett megállítottam őket. Ezt nem igazán értették.

– Biztosan nagy bátorság kellett hozzá – pislogott rá Marasi.Ladrian állat vont. – Őszintén szólva nem bátorságból tettem.

Csak így alakult.– És a Biztoskezű banda?– Az különleges esetnek számított. Én... – kezdte Waxillium, de

megtorpant. – De honnan tud ön ilyenekről, kisasszony?– Olvastam róla – Marasi elvörösödött. – A Végekről szóló

könyvekben. Az egyetemen lehet beszerezni ezeket, vagy aszakkönyvboltokban.

– Vagy úgy... – Ladrian feszengve felvette a poharát, ésbelekortyolt a borba.

Valami becsússzam a szájába. Meglepetésében kis híján az egészkortyot kiköpte. Alig tudta megfékezni az ingert.

Wayne, egyszer tényleg megszorongatom a nyakad! Egyköhintésnek álcázott mozdulattal kivette a szájából az apró tárgyat.

– Nos – folytatta a beszélgetést Steris –, remélhetőleg atisztviselők hamarosan elbánnak ezekkel a marconákkal ésvisszatérhetünk a béke és törvény világába.

– Ez nem túl valószínű – szólt Marasi.– Gyermekem – figyelmeztette Harms úr. – Ennyi elég lesz.– Szeretném hallani, mit akar mondani, ha uraságod nem bánja –

lépett közbe Waxillium. – Csak a társalgás kedvéért.– Na jó... nem bánom...– Van egy elméletem – folytatta a lány, ismét elpirulva. – Ladrian

úr, amikor Weathering békebírájaként szolgált, hány főt számlált aváros lakossága?

Waxillium az apró tárgyat forgatta az ujjai között. Egy viasszallezárt, használt töltényhüvelyt. – Nos hát, az utóbbi években eléggyorsan növekedett a lélekszám. De általában úgy ezerötszáz körüllehetett.

– És a környező területeken? Mindenhol, ahol járőrözött, aholnem alkalmaztak helyi békebírákat.

– Úgy összesen háromezer főre rúgott. Attól függ. Sok átutazóvaltalálkoztunk. Bányaengedélyért folyamodókkal, meg utazó

79

gazdálkodókkal, vándormunkásokkal.– Tehát háromezer. És hányan voltak a törvény emberei? Ön és a

segítői?– Öten vagy hatan, attól függ. Wayne és én, és többnyire Barl.

Néha mások is besegítettek.És persze Lessie.– Mondjuk hat a háromezerre – számolt a lány. – Ezekkel a

számokkal könnyű lesz dolgozni. Tehát ötszáz emberre jutott egyrendfenntartó.

– Mi értelme ennek az egésznek? – kérdezte Harms uraság, akitláthatóan borzasztón untatott a beszélgetés.

– Nyolcadunk lakossága körülbelül hatszázezer fő – magyaráztaaz egyetemista lány. – A Ladrian úr által említett arányszámmalszámolva körülbelül ezerkétszáz tisztviselőnek kellene lenni csak ami körzetünkben. De nincsenek annyian. Inkább úgy hatszázan,legalábbis úgy emlékszem. Tehát Ladrian úr, az ön „vad” vidékénvalójában kétszer annyian vigyázzák a törvényt, mint itt a városban.

– Ne mondja! – A jómódú fiatal hölgyek nem szoktak tudniilyesmit.

– Nem az eredményeit akarom kisebbíteni – tette hozzá gyorsan alány. – A törvényszegők is nagyobb számban jelenhettek meg arrafelé,hiszen a Végek rossz híre vonzza ezeket az alakokat. De ez nézőpontkérdése. Mint ön is mondta, a városon kívül az emberek azt hiszik,büntetlenül bűnözhetnek.

– Itt sokkal körültekintőbbek, és a bűntettek is kisebbjelentőségűek. Bankrablás helyett úgy egy tucat embert kirabolnak,amikor azok éjszaka hazafelé tartanak. A városi környezet jellegemegkönnyíti a rejtőzködést, főként ha a bűntények száma nem túlfeltűnő. Ám azt nem mondanám, hogy az élet annyival biztonságosabba városban, annak ellenére, hogy a legtöbben így gondolják.

– Le merem fogadni, hogy a lakosság számához viszonyítva itttöbb embert gyilkolnak meg, mint odakinn a Végeken. Ám a városbanannyi minden történik, hogy az emberek nem veszik észre. Ezzelellenben, ha egy kisvárosban meghal valaki, arra mindenki felfigyel –még akkor is, ha sok-sok év alatt csak egyetlen gyilkosságot követnekel.

80

– És akkor még nem vettük számításba a tényt, hogy a világvagyonának túlnyomó része a város kiemelt helyeire összpontosul. Avagyon vonzza a lehetőségeket keresőket. Sok oka van annak, miértveszélyesebb a város, mint a Végek. Csak közben úgy teszünk, minthanem lenne az.

Waxillium karba tett kézzel hallgatta a lányt. Érdekes. Haegyszer beszélni kezd, már nem is tűnik olyan félénknek.

– Látja, uram – tárta szét a kezét Harms –, ezért akartamelcsendesíteni.

– Nagy kár lett volna érte – ellenkezett az ikerszerzet. – Azthiszem, ilyen érdekeset még nem hallottam, amióta visszatértemElendelbe.

Marasi elmosolyodott, de Steris csak a szemét forgatta. EközbenWayne visszatért a levessel. Sajnos nagyobb tömeg beszélgetettéppen az asztaluk előtt, és a békebíró nem tudott volna időbuborékotlétrehozni Waxillium és maga körül. Valaki más is belekerülhetettvolna, akinek az ideje ugyanúgy felgyorsul, mint kettőjüknek. Waynenem alakíthatta kedve szerint a burkot, és azt sem választhatta ki, kirehasson és kire nem.

Míg a többiek a levesükkel foglalatoskodtak, Waxillium feltörtea viaszt a töltényhüvelyen. Egy összegöngyölt papírfecnit találtodabenn. Barátjára sandított, majd széttekerte. Igazad volt – állt azüzenetben.

– Általában igazam van – motyogta az orra alatt, miközbenWayne egy tál levest tett le elé. – Miben mesterkedsz, Wayne?

– Növelem a testsúlyomat – felelte a végeki suttogva. – Egy idejesúlyokkal edzek és húst eszem.

Waxillium lapos pillantással jutalmazta a kitérő választ, ám abarátja rá sem hederített erre, hanem inkább enyhe terrisi kiejtéséveltudatta az asztaltársasággal, hogy hamarosan visszatér egy telikenyereskosár és némi bor kíséretében.

– Ladrian úr – kezdte Steris, amikor nekifogtak a vacsorának –,azt javaslom, állítsunk össze egy jegyzéket megfelelő társalgásitémákkal, amelyeket elővehetünk, amikor társaságban tartózkodunk. Atémáknak nem szabad érinteni a politika vagy a vallás kérdéseit, ámemlékezetesnek kell lenniük, és magunknak is elbűvölőnek kell

81

tűnnünk mellettük. Ismer olyan szellemes mondásokat vagytörténeteket, amelyekből kiindulhatnánk?

– Egyszer tévedésből ellőttem egy kutya farkát – felelte azikerszerzet félvállról. – Vicces történet...

– A kutyalövészet aligha illő vacsoratéma – tiltakozott azasszony.

– Tudom. Főleg mivel a golyójára céloztam.Marasi nehezen állta meg, hogy ki ne köpje a levest az asztalra.– Ladrian úr! – kiáltott fel Steris. Az apja úgy tűnt, jól

szórakozik.– Azt hittem, már nem tudom megbotránkoztatni – szabadkozott

az asszonynak. – Csak a hipotézisét ellenőriztem, kedvesem.– Őszintén mondja meg nekem: ugye előbb vagy utóbb

felülkerekedik ezen az alpári vidéki magatartásán?Az ikerszerzet felkavarta a levesét, hogy meggyőződjön róla,

Wayne semmit sem rejtett el benne. Remélte, hogy legalább atöltényhüvelyt alaposan megtisztította. – Gyanítom, hogy előbb vagyutóbb sikerülni fog – vallotta be, és a szájához emelte a kanalat.Tényleg jó levest főztek itt, csak egy kicsit kihűlt. – Az a vicces azegészben, hogy amikor a Végeken éltem, rendkívül kifinomultembernek számítottam – olyannyira, hogy a legtöbben gőgösnektartottak.

– Ha a Végeken egy embert kifinomultnak neveznek – szólt közbeHarms uraság, egyik ujját felemelve –, az olyan, mintha egy téglát„puhának” neveznénk az építőanyagok között, aztán valakit képentörölnénk vele.

– Apám! – csattant fel Steris. Haragosan meredt Waxilliumra,mintha az ő hibája volna a megjegyzés.

– Teljességgel találó hasonlat volt – védekezett az öregúr.– Nem tűrök el több durvaságot az asztalnál, akár téglákról, akár

lövöldözésről legyen szó!– Ahogy kívánod, kuzinom – csatlakozott Marasi. – Ladrian úr,

hallottam, hogy egyszer megdobott valakit a saját késével és pont aszemén találta el. Igaz ez?

– Igazából Wayne kése volt – vallotta be a férfi. Tétovázott. – Ésa szemen dobás a véletlennek köszönhető. Igazából a fickónak is a

82

golyójára céloztam.– Na de Ladrian úr! – kiáltotta Steris hamuszürke arccal.– Tudom. Eléggé célt tévesztettem. Nem nagyon értek a késekhez.Steris egyre vörösödve nézte őket, és az sem segítette a helyzetet,

hogy az apja egy zsebkendőbe kuncogott. Marasi ártatlan arccalnézett vele farkasszemet. – Semmi tégla – védekezett –, és semmipuska. Ahogyan kérted.

Az asszony felállt. – Meglátogatom a női mosdót, amíg ti ittösszeszeditek magatokat.

Azzal kimért lépésekkel elhagyta az asztalt. Waxillium bűntudatotérzett. A nő elég mereven viselkedett, de legalább őszintének ésbecsületesnek tűnt. Nem érdemelte a gúnyt. Bár az igaz, hogy nehézvolt nem ékelődni a jelenlétében.

Harms megköszörülte a torkát. – Erre igazán semmi szükség nemvolt, gyermekem! – kezdte, Marasihoz intézve szavait. – Még a végénmegbánom, hogy magammal hozlak ezekre az estélyekre.

– Nem az ő hibája, uram – védte Waxillium. – Én vagyok abűnös. Megfelelő bocsánatkérést eszközölök Steris irányában, amikorvisszatér, és az est hátralévő részében tartom a számat. Túl messzirementem.

Az öregúr bólintott és felsóhajtott. – Bevallom, egyszer-kétszermagam is csaknem ugratni kezdtem. Pont olyan szegénykém, mint azédesanyja volt. – Szánakozó pillantást vetett Waxilliumra.

– Értem.– Ez a sorsunk, fiam – állt fel ültéből az uraság. – Ahhoz, hogy

valakiből a ház ura váljon, bizonyos áldozatokat meg kell hozni. Namost, ha megbocsátanak, éppen észrevettem Alernath urat a pultnál,úgyhogy bekapok vele valami erősebbet a főfogás előtt. Ha nemindulok most azonnal, Steris megzsarol, hogy maradjak. Nem leszekel sokáig. – Odabólintott nekik, aztán odakacsázott a terem sarkábanálló magasabb asztalokhoz, az italpult közelében.

Waxillium figyelte, amint távozik, és közben töprengőn forgattaWayne üzenetét az ujjai közt. Korábban azt feltételezte, hogy Harmsnevelte ilyenre a lányát, ám úgy tűnt, éppen az öregúr sínylődik azasszony elnyomása alatt. Újabb különös helyzet.

83

– Köszönöm, hogy megvédett, Ladrian úr – szólalt meg Marasi. –Úgy látszik, a hölgyeket épp olyan gyorsan kimenti szavakkal, mint arászorulókat a pisztolyával.

– Csak kimondtam az igazságot, hölgyem.– Áruljon el valamit! Tényleg le akart puffantam egy kutyát,

amikor megcélozta a... a...– Igen – fintorodott el Waxillium –, de védelmemre legyen

mondva, a bestia megtámadott. Egy fickóé volt, akit levadásztam.Nem magától lett olyan vérszomjas: a szegény pára úgy nézett ki, mintami napok óta egy falatot sem evett. Megpróbáltam valami kevésbéhalálos helyen megsebesíteni, hogy eltakarodjon. A szemen szúrt férfitörténetét csak kitaláltam. Igazából egyik meghatározott testrészéresem céloztam – mindössze reméltem, hogy eltalálom valahol.

A lány elmosolyodott. – Kérdezhetek valamit?– Csak tessék.– Olyan bánatosnak tűnt, amikor a statisztikákat taglaltam. Nem

akartam megsérteni, vagy az érdemeit kisebbíteni.– Semmi gond.– Akkor mi a baj?Waxillium megrázta a fejét. – Nem biztos, hogy el tudom

magyarázni. Amikor a Végeken kötöttem ki, amikor elkezdtembegyűjteni a körözött bűnözőket, akkor... Nos, úgy gondoltam, hogytaláltam egy helyet, ahol szükség van rám. Azt éreztem, hogy ráleltemegy olyan feladatra, amit senki más nem akart elvégezni.

– És ön elvégezte.– Mégis úgy tűnik – kavargatta a levesét Waxillium –, hogy még

ennél is nagyobb szükségük lett volna rám. Soha nem tűnt fel.– Fontos munkát végzett, Ladrian úr. Létfontosságú feladatot.

Mellesleg úgy tudom, hogy mielőtt ön megérkezett, senki semvigyázta a rendet abban a körzetben.

– Hát ott volt Arbitan – mosolyodott el az ikerszerzet, amikor azöregre gondolt. – És persze Far Dorest rendfenntartói.

– Egy távoli városkában, szűk fennhatósági körrel, ahol egyetlenbékebíró szolgálta az egész lakosságot. Hullaujjú Jonnak is megvolt amaga baja. Mire ön felépítette a körzetét, Weatheringben

84

biztonságosabb lett az élet, mint itt a városban – de minden egészenmásképpen kezdődött.

Waxillium bólintott, bár ismételten elcsodálkozott rajta, mennyimindent tud a lány. A városiak tényleg a Végektől ilyen messze is rólaés Wayne-ről meséltek? Eddig miért nem hallott erről?

A lány statisztikája azért megrémítette. Nem gondolta, hogy aváros veszélyes hely. A Végeken, azon a vad és kietlen vidéken elkelta segítség. Ám a városban, a bőség földjén, amit maga Harmóniateremtett az emberiségnek? Itt a fák buja termést hoztak, és amegművelt földekre öntözés nélkül is elég víz hullt. A talaj pedigmindig termő maradt, és valamilyen titokzatos oknál fogva sohasemmerült ki.

Hiszen ez a vidék kirítt a többi közül. Védelmet kapott. Részbenazért rakatta el a fegyvereit, mert meggyőzte magát, hogy atisztviselők segítség nélkül is elvégzik a munkájukat. Ugyanakkor aLáthatatlanok talán éppen az ellenkezőjét bizonyították?

Wayne kenyérrel és egy üveg borral tért vissza, majd megtorpant,a két üres helyre meresztve a szemét. – Nahát – jegyezte meg. –Olyan éhesek lettek, hogy felfalták a két másik társukat?

Marasi mosolyogva pillantott rá.Tudja! – döbbent rá Waxillium. – Felismerte!– Ha megjegyezhetek valamit, hölgyem – terelte el Marasi

figyelmét az ikerszerzet –, ma sokkal kevésbé tűnik félénknek, mintelső találkozásunkkor.

A lány szeme megrándult. – Nem megy valami jól az a szerep.– Nem tudtam, hogy a szerénységet gyakorolni kell.– Én például egyfolytában azt teszem – kapcsolódott be Wayne a

beszélgetésbe, majd leült az egyik székre, és kivett egy baguette-et akosárkából. Jóízűt harapott a kenyérből. – Senki sem dicsér meg érte.Mer’ félreértenek. – Terrisi kiejtését mintha elmosták volna.

Marasi zavartnak tűnt. – Tegyek úgy, mintha megdöbbennék aviselkedésén? – súgta Waxilliumnak.

– Már rájött, hogy ön felismerte – válaszolta az ikerszerzet. –Most mindjárt nekiáll duzzogni.

– Duzzogni? – Wayne éppen Steris levesét kanalazta. – Ez elégigazságtalan, Wax. Fujj... Ez a leves sokkal rosszabb, mint ígértem.

85

Utólag is bocsánat érte.– Majd a borravalómból megtudod – felelte Waxillium hűvösen.

– Marasi kisasszony, az imént komolyan kérdeztem, amit kérdeztem.Őszintén szólva úgy tűnik, mintha túlzott félénkséget akarna mutatni.

– Mindig lesüti a szemét, miután megszólal – bólogatott Wayne. –Kérdéseknél egy kicsit túlzottan felviszi a hangsúlyt.

– A beszédmódja nem illik egy hölgyhöz, aki magától kezdte elaz egyetemet – jegyezte meg Waxillium. – Miért játszik szerepet?

– Inkább nem mondanám el.– Ön nem akarja elmondani – kérdezte az ikerszerzet –, vagy

Harms uraság és a lánya nem akarja, hogy elmondja?A lány elpirult. – Az utóbbi. De kérem, nem szívesen beszélek

erről.– Milyen elbűvölő tudsz lenni, Wax! – szólt megint Wayne két

harapás között. – Látod? Kis híján megríkattad a kisasszonyt!– Nem is... – kezdte Marasi.– Oda se figyeljen rá! – szabadkozott Waxillium. – Higgyen

nekem: olyan, mint a kiütés. Minél jobban vakarjuk, annálbosszantóbb lesz.

– Au, ez fájt! – vigyorgott a végeki rendfenntartó.– Egy cseppet sem aggódik? – súgta neki Marasi. –

Pincéregyenruhában van. Ha meglátják, hogy az asztalnál eszik...– Ez igazán jó meglátás – adott neki igazat Wayne, azzal egy

kissé hátradöntötte a székét. A mögötte álló férfi néhány perceelhagyta a helyét, és Harms sem tartózkodott a közelben, így éppenelég helye volt, hogy...

...és kész! Visszalendült a székkel; vállán porkabát nyugodott,alatta gombolós ing és vastag végeki nadrág. Megpörgette kalapját azujján. Még a fülbevalókat is eltüntette.

Marasi felugrott ijedtében. – Időbuborék! – suttogta elképedve. –Nem hittem volna, hogy ennyire nem lehet észrevenni!

– Észre is vette volna, ha nagyon feszülten figyel – bólintottWaxillium. – A körvonalak egy kissé elmosódtak. Ha odapillant aszomszédos asztalra, a pincérkabát ujja kikandikál alóla. A kalapotössze lehet hajtani – a széle kemény, de két kézzel összenyomható.Bár azt nem tudom, hová rejthette a porkabátot.

86

– Az asztalod alá. – Wayne nagyon elégedettnek tűnt amutatvánnyal.

– Hát persze! Hiszen tudnia kellett előre, melyik asztalhoz fogunkleülni – így kérhette magát az asztalunkhoz felszolgálónak. Be kellettvolna kukkantanom az asztal alá, mielőtt leültünk – ostorozta magátaz ikerszerzet. Vagy túlzott elővigyázatosságnak tűnt volna? Nemérezte magát mániákusnak: tudott rendesen aludni, nem aggódott azon,hogy esetleg lelőhetik, vagy valami összeesküvést szőnek akiiktatására. Egyszerűen csak szeretett óvatosan élni.

Marasi még mindig elgondolkodva nézte a két férfit.– Nem olyanok vagyunk, mint amilyenekre számított, ugye? –

kérdezte Waxillium. – A jelentésekben mást olvasott, nemde?– Tényleg nem – ismerte el a lány. – A beszámolók gyakran

kihagyják a jellemrajzot.– Történeteket írnak rólunk? – csodálkozott el Wayne.– Igen. Sokat.– Az áldóját! – A végeki elismerően csettintett. – Nem jár érte

jogdíj, vagy ilyesmi? Ha kapunk valamit, ragaszkodom Wax részéhezis. Ugyanis minden, amit róla híresztelnek, valójában az én érdemem.Ő már úgyis gazdag, vagy mifene.

– Ezek újsághír jellegű jelentések – tudatta vele a lány. – Azoknem fizetnek a főszereplőknek.

– Mocskos csalók! – Wayne elgondolkodott. – Várjunk csak!Vajon van ebben a kócerájban más olyan fiatal hölgy is, aki hallottmár az én lécrezgetően hősies és férfias kalandjaimról?

– Marasi kisasszony egyetemi hallgató – világosította felWaxillium. – Gondolom, ott olvasta ezeket a jelentéseket. A legtöbbemberhez azonban nem jutnak el ezek.

– Így igaz – bólintott a lány.– Ó! – A rendfenntartó lelombozódott. – Nos, talán Marasi

kisasszony maga is szeretne többet hallani az én lécrezgetően...– Wayne.– Igen?– Elég volt.– Rendben.

87

– Én kérek elnézést – szabadkozott Waxillium a fiatal hölgyhözfordulva. Marasi arcán még mindig ugyanaz az elképedt kifejezés ült.

– Ezt elég sokszor csinálja – kezdte újra Wayne. – Mindig csakszabadkozik. Szentül hiszem, hogy ez az egyik gyenge pontja.Próbálok belőle tökéletes férfit faragni, de az erőfeszítéseim eddignem bizonyultak elégségesnek.

– Nincsen semmi baj – válaszolt a lány. – Éppen azon tűnődöm,írjak-e valamit a professzoraimnak arról... hogy milyen rendkívüliélmény volt megismerkedni önökkel.

– Pontosan mit is hallgat az egyetemen? – kíváncsiskodott azikerszerzet.

A lány tétovázott, aztán mélyen elvörösödött.– Úgy! Ez az! – bólogatott Wayne. – Így kell adni a félénket,

Egyre jobban csinálja! Bravó!– Épp csak arról van szó... – Marasi egyik kezével eltakarta a

szemét, és zavartan nézte a földet. – Csak... Na jó... Büntetőjogot éskriminológiai viselkedéstant tanulok.

– És ezt kell úgy szégyellni? – kérdezte Waxillium, és zavartanösszenézett a barátjával.

– Hát, nekem mindig azt mondják, nem valami nőiesfoglalatosság – vallotta be a lány, – Ám ezen túl... Hát, itt ülökönökkel... és... Nos, tudják... Önök a leghíresebb békebírók közétartoznak...

– Higgyen nekem – nyugtatta meg Waxillium –, nem vagyunk ámmi olyan nagyszerűek, ahogy azt ön gondolja.

– Bár, ha a pojácaságot és idiotizmust tanulmányozná – tettehozzá Wayne –, na, ahhoz az egyhez nagyon értünk.

– Ez már kettő – javította ki az ikerszerzet.– Nekem aztán nyolc. – A porkabátos nyugodtan rágcsálta a

kenyeret. – Hol van a másik kettő? Nem hiszem, hogy tényleg befaltadőket... Tudja, kisasszony, Wax csak a hétvégen eszik embert.

– Hamarosan visszatérnek, Wayne. Így hát ha van valami célodezzel a találkozóval, ki vele, mi az? Hacsak nem a szokásos tortúramiatt jöttél.

– Már mondtam, miről van szó. Mondd, nem nyelted le azüzenetemet, ugye?

88

– Nem. De elég szűkszavúan fogalmaztál.– Épp elég érthetően. – Wayne előrehajolt. – Wax, azt

tanácsoltad, hogy szimatoljam körül a túszokat. Igazad volt.– Egytől egyig allomanták – találgatott Waxillium.– Még annál is többek. Mind rokonok.– Csak háromszáz év telt el az Alapító Atyák ideje óta, Wayne.

Mind rokonok vagyunk.– Ezek szerint felelősséget vállalsz a tetteimért?– Kizárt dolog.A kalapos felkuncogott, majd kihúzott egy összehajtott papírlapot

porkabátja zsebéből. – Többről van szó, Wax. Nézd! Minden elraboltasszony egy bizonyos vérvonalból való. Kicsit utánajártam adolgoknak. Ez most elég komoly. – Elhallgatott. – Miért hívjákkutatásnak, ha nem is ástam semmit?

– Mert tőled kitelik, hogy nyomkeresés helyett először a kútbaugrasz – rázta a fejét Waxillium, azzal elvette a papírt, éstanulmányozni kezdte. Fura betűkkel írták, de éppen ki lehetettolvasni. Az iromány röviden bemutatta az elrabolt asszonyokleszármazását.

Több dolog is feltűnt neki. Először is, mindegyiküket visszalehetett vezetni a Ködszerzet Úrhoz. Ezért pedig mindegyikük erősallomantikus képességgel rendelkezhet. Másodszor mind közelirokonok voltak: harmadik vagy negyedik ági unokatestvérek, deakadtak köztük első ágiak is.

Az ikerszerzet felnézett, és észrevette, hogy Marasi szélesenmosolyog, és boldogan pillantgat Wayne-ről őrá és vissza.

– Mi az? – kérdezte Waxillium.– Tudtam! – kiáltott fel. – Tudtam, hogy ezért jöttek a városba!

Hogy kinyomozzák a Láthatatlanokat. Nem egészen egy hónappal azelső rablás után tért vissza a háza élére. El fogják kapni őket, nemigaz?

– Ezért ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen a találkozóinkon?– Talán.– Marasi – sóhajtott Waxillium. – Ön elhamarkodottan

következtet. Gondolja, hogy a családi halálesetet is én szerveztemmeg, csak hogy családfő lehessek?

89

– Nos, nem hiszem... De csodálkozva hallottam, hogy elfogadta akinevezést, amíg rá nem jöttem, hogy így akar utánajárni arablássorozatnak. Be kell ismernie, elég különös bűntényekről vanszó!

– Wayne is különös szerzet – bólintott a férfi. – De nemborítanám fel az egész életvitelemet, és nem vállalnék felelősségetegy egész nemesi házért csak azért, hogy őt tanulmányozzam.

– Wax – csatlakozott a másik férfi, ügyet sem vetve a fullánkra,ami igen szokatlanul hatott az ő esetében –, kérlek mondd, hogy vannálad fegyver!

– Micsoda? Dehogy van! – Waxillium összehajtotta a lapot, ésvisszaadta. – De miért érdekel ez téged?

– Csak azért, mert... – Wayne elvette a papírt és közelebb hajolt.– Hát nem látod? A tolvajok olyan helyszíneket keresnek, ahol jelenvan az elendeli felső tízezer, Ebben a környezetben találják meglegkönnyebben a túszaikat. A megfelelő örökséggel rendelkezőket.Hiszen a gazdagok már egy ideje nem utaznak a vonaton.

Az ikerszerzet bólintott. – Igaz: ha tényleg ezeket az asszonyokatválasztották célpontul, a feltűnő rablások miatt a lehetségescélszemélyek mind kevésbé utaznak a vasúton. Igazad lehet. Ezérttámadták meg a színházat is.

– És hol találnak még sok tehetős embert, a megfelelővérvonalból? – húzta fel a szemöldökét Wayne. – Egy olyan helyen,ahol a város polgárai a legszebb ékszereiket viselik, amiketfigyelemelterelés céljából el lehet rabolni. Egy olyan helyen, aholmegtalálják a megfelelő túszt is.

Waxillium szája hirtelen kiszáradt. – Egy elegáns esküvőivacsorán.

A bálterem két szemközti ajtaja nagy csattanással kivágódott.

90

Ötödik fejezet

A banditák egyáltalán nem úgy néztek ki, mint amilyenekhezWaxillium szokott. Az arcukat nem rejtették kendő mögé, ésporkabátot meg széles karimájú kalapot sem viseltek. Inkábbmellényt, keménykalapot, szürke nadrágot és bő, könyékig felhajtottinget. Éppenséggel nem igényesebben öltöztek, csak másképpen.

Aliig fel is fegyverezték magukat. Egyesek puskát támasztottak avállukon, mások pisztolyokkal hadonásztak. A bálozók azonnalészrevették, mi történik, és evőeszközök csörömpölése ésszitokszavak kíséretében menekülőre fogták. Legalább két, talánhárom tucat bandita tódult be a terembe. Waxillium elhúzta a száját,amikor látta, hogy néhányan a konyha irányából érkeznek. Biztosanhagytak őröket, akik felügyelik a személyzetet, így azok nem tudnaksegítséget hívni.

– Te is jókor tudod otthon hagyni a mordályod – vetette odaWayne. Már az asztal mellett guggolt, és a kezébe csúsztatta kétkeményfa párbajpálcáját.

– Tedd el azokat! – súgta Waxillium, közben magában számolva afejeket. Harmincöt bűnözőt számlált össze. A legtöbbjük anégyszögletes bálterem két végében tömörült, közvetlenül őelőtte ésmögötte. Pont a terem közepén vacsoráztak.

– Mi?– Tedd le a pálcákat, Wayne!– Ezt nem gondolod komolyan...– Nézz csak körül! – sziszegte a barátja. – Hány bálozót látsz?

Háromszázat? Négyszázat? Mi történne, ha tűzpárbaj alakulna ki?– Megvédheted őket. Mindenkit félretaszítasz a golyók útjából.– Talán igazad van. De túl kockázatos! Eddig még egy rablás sem

torkollt erőszakba. Nem engedem, hogy vérfürdőt csinálj a bálból!

91

– Nem tartozom neked felelősséggel – mondta konokul a kalapos.– Már nem te vagy a főnök.

Waxillium farkasszemet nézett a társával, miközben a teremmegtelt riadt kiáltásokkal. Wayne vonakodva visszaült a székébe. Apálcákat nem tette le, de legalább az asztal alatt rejtegette őket.

Marasi tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy a rablók elindulnak aterem belseje felé, és rózsavörös ajka szétnyílt rémületében. – Ó, jaj!– Megpördült, és remegő ujjakkal előásta a táskáját. Kivett belőleegy kis jegyzetfüzetet és egy ceruzát.

– Mit művel? – sziszegte neki Waxillium.– Lejegyzetelem a személyleírásukat – felelte a lány, és a keze

remegett. – Tudta, hogy statisztikailag csak minden második áldozattudja pontosan leírni a támadója kinézetét? Ami még rosszabb, tízbőlhét ember rossz bűnözőt választ a szembesítésnél, főként ha egyhasonló arcú, de ijesztőbb egyén is jelen van. A döntő pillanatbanhajlamosak többre becsülni a bűnöző magasságát, és egy frissenhallott rémtörténet főszereplőjéhez hasonlítani azt. Bűntényszemtanújaként döntő fontosságú megjegyezni a részleteket. Ó, jaj,összevissza beszélek, igaz?

Rémültnek látszott, de ennek ellenére sebesen jegyzetelni kezdett,papírra vetve a bűnözők személyleírását.

– Mi sose csináltunk ilyesmit – jegyezte meg Wayne, miközben agazfickókat figyelte, akik felemelt fegyverrel elhallgattatták abálozókat. – Tekintve, hogy ha mi botlottunk ilyen bűnténybe, a fickóka végére rendszerint kinyuvadtak. – Jelentőségteljes pillantást lőttWaxillium felé.

A tolvajok a szakácsokat és pincéreket terelték ki a konyhából, ésa vendégek közé állították őket. „Elnézést, hölgyeim és uraim! –ordította az egyik rabló, puskával a kézben. – Üljenek le! Őrizzékmeg a hidegvérüket! És fogják be!” Végeki kiejtése és tömörtestalkata volt; alkarján duzzadtak az izmok. Foltos, hamuszürke arcátmintha gránitból mintázták volna.

Kolossz vér! – ismerte fel Waxillium az árulkodó jeleket. –Veszélyes!

Az emberek elcsitultak; már csak halk nyöszörgés hallatszottinnen-onnan.

92

Úgy tűnt, az örömanya elájult és a násznép meghunyászkodva ülta földön. A vőlegény dühös arccal guggolt, karját védelmezőn akedvese köré fonva.

Ekkor előlépett egy másik Láthatatlan. Ennek a többiekkelellentétben kötött álarc takarta az arcát. A fején széles végeki stílusúkalap ült. – Így már mindjárt más – szólt kemény, nyugodt hangon.Waxillium felismerni vélte a hangot.

– Ha közreműködnek, pillanatok alatt megleszünk – nyugtatgatta avendégeket az álarcos, és elindult az asztalok között, miközben társainagy zsákokat kinyitva szétszóródtak a teremben. – Csak azékszereket kérjük. Senkinek sem esik bántódása. Kár volnavérontásba fojtani ezt a szép összejövetelt. Azok az ékszerek nemérnek annyit, mint a drága életük.

Az ikerszerzet Harms felé sandított, aki még mindig a bárnál ült.Keszkenővel törölgette az arcát. A zsákosok eközben mindenasztalnál megálltak, és összegyűjtötték a nyakláncokat, gyűrűket,fülbevalókat, tárcákat és órákat. Egyes csecsebecsék sebesenlandoltak a zsákokban, mások lassabban kerültek átadásra.

– Wax – súgta Wayne félhangosan.Ceruzáját és füzetét az ölében tartva, Marasi írt tovább

rendületlenül.– Élve kell kijutnunk innen – súgta vissza az ikerszerzet. –

Senkinek sem eshet bántódása. Aztán átadhatjuk a jelentésünket atisztviselőknek.

– De...– Nem fog a lelkemen száradni ennek a sok embernek a halála! –

csattant fel Waxillium, a kelleténél kicsit hangosabban.Vér a téglákon. Egy földre hanyatló bőrkabátos test. Egy

vigyorgó arc, golyóval a homlokában. Halálában is győzedelmesen.Nem történhet meg újra. Soha többé.Waxillium összeszorította a szemét.Soha többé!– Hogy merészelik! – kiáltott hirtelen valaki. Az ikerszerzet

kinyitotta a szemét. Az egyik közeli asztalnál felállt egy férfi, lerázvamagáról a mellette ülő, termetes asszony kezét. Sűrű, őszülő szakállaalatt régies szabású öltönyt viselt. Frakkszárnya egészen a bokájáig

93

ért. – Nem fogok elhallgatni, Marthin! A nyolcadik ezred tisztviselőjevagyok!

Rögtön felkeltette a bandavezér figyelmét. Az álarcos, vállánpihentetve a puskát, lassan a felszólaló felé sétált. – Csak nemPeterus uraság? – kérdezte fennhangon. Intett néhány banditatársának,akik odaszaladtak, és célba vették Peterust. – A nyolcadiktisztviselőség nyugalmazott rendőrfőnöke. Meg kell, hogy kérjem,adja át a fegyverét.

– Hogy merészel rablást elkövetni itt, ezen az esküvőifogadáson? – vonta kérdőre a haragos uraság. – Ez hallatlan!Szégyellje magát!

– Szégyelljem? – Az alsóbb rendű rablók megmotozták az öregetés válltartóját megtalálva kivették a pisztolyát, egy vastag markolatúGranger 28-ast. – Szégyelljem? Hogy kirabolom ezeket? Azok után,amit önök sok-sok év óta a Végekkel művelnek? Amit teszek, cseppetsem szégyellnivaló. Inkább egyfajta bosszú.

Van valami ebben a hangban – kopogtatta Waxillium az asztalttöprengőn. – Valami ismerős. Hallgass, Peterus, ne provokáld őket!

– A törvény nevében, esküszöm, hogy ezért elfogatom! Vegyetudomásul, hogy lógni fog! – fröcsögte a vén Peterus.

A bandita erre arcon csapta, és az öreg elnyúlt a földön. –Milyen törvényt ismer a te fajtád, vén habókos? – morogta arablóvezér. – Én a helyedben senkit sem fenyegetnék azzal, hogykivégeztetem. Így több okuk van végezni veled. Rozsda és Romlás, tivárosi népek, felfordul tőletek a gyomrom!

Intett a talpnyalóinak, hogy folytassák a fosztogatást. Azörömanya eközben magához tért és zokogva nézte, ahogyan az egészcsaládját kirabolják – még a násznyakláncot is elvették.

– A rablókat tényleg érdekli a pénz – súgta Waxillium a lánynak.– Látja? Mindenkit szóra bírnak, hogy megtalálják a szájukbanelrejtett ékszereket. Felállítják őket és végigtapogatják a zsebüket.

– Persze hogy érdekli őket a pénz – súgta vissza Marasi. – Végülis ez egy rablás, nem?

– De közben a túszokra is utaznak. Biztos vagyok benne. –Eredetileg azt hitte, a fosztogatások csak a banditák valós indokait

94

volt hivatott elfedni. Ha azonban ez volna a helyzet, nem lennénekilyen alaposak. – Adja ide a jegyzetfüzetét!

A kisasszony furán nézett rá.– Most! – Waxillium acélport szórt a borába, majd az asztal alá

nyúlt. A lány vonakodva átadta a füzetet, pont akkor, amikor az egyikrabló odalépett az asztalukhoz. A bikanyakú, szürke arcú gazfickó.

– Wayne – szólt az ikerszerzet –, denevér a falon.A barátja kurtán bólintott, és átcsúsztatta a párbajpálcáit.

Waxillium kiitta a borát, aztán a jegyzettömböt és a pálcákatnekinyomta az asztal lábának. Kivett egy apró fémrudat a ruhaujjából,és a pálcákra helyezte. Nekilátott acélt égetni.

Kék vonalak pattantak elő a semmiből. Az egyik a párbajpálcáramutatott, egy másik a jegyzetfüzet drótkötésére. Finoman rájuktaszított. A jegyzetfüzet és a pálcák az asztal lábának feszültek, azabrosz leomló szegélye alatt. Waxillium nem taszított túl erősen,nehogy az asztalt is eltolja.

A rabló eközben odaért az asztalukhoz, és nyújtotta a zsákot.Marasinak le kellett venni egyedüli ékszerét, kecses gyöngysorát.Reszkető kézzel pénzt keresett a tárcájában, de a bandita fogta azegészet és bedobta a zsákba.

– Kérem, ne bántson minket! – fogta könyörgőre az ikerszerzet,ügyesen remegtetve a hangját. Kihúzta zsebóráját és sietősen azasztalra tette. Kirángatta a láncot is hozzá, és a zsákba dobta. Aztán atárcája következett, majd végül bizonytalan kézzel kifordítottamindkét zsebét, hogy megmutassa, semmije sem maradt. Nekilátottvégigtapogatni a kabátzsebét.

– Elég lesz, cimbora! – mordult fel a kolossz vérű, elégedettenvigyorogva.

– Ne bántson!– Tedd le a hátsód, te rozsdás vénember! – A gazfickó most

Marasi felé fordult. Végigtapogatta, megnézte, nem rejteget-e valamita szájában. A lány mélyen elvörösödve tűrte az egészet, még azt is,amikor a motozás helyenként egyértelmű tapogatásra váltott.

Waxillium szeme rángani kezdett.– Semmi – hörögte a bandita. – Miért én kapom a szegény

asztalokat? Na és te? – pillantott Wayne-re. A mögöttük fosztogató

95

csapat eközben megtalálta az asztal alá rejtett pincérkabátot, ésértetlen arccal tartották a magasba a ruhadarabot.

– Pajtás, úgy nézek én ki, mint akinek van valamije? – kérdezte adurva szövésű nadrágba és porkabátba öltözött rendfenntartójellegzetes végeki akcentussal. – Csak véletelenségbő’ vagyok itt.Épp’ a konyhába kódultam, amiko’ hallottam, hogy ti begyüttetek.

A bűnöző felmordult, de azért végigmotozta Wayne-t is. Semmitsem talált. Felállította a csapatot és megnézte a padlót is az asztalalatt, aztán „rongyos népségnek” titulálva őket lekapta a kalapotWayne fejéről. Elhajította a sajátját, ami alatt egy kötött sapkacsücsült. A lyukak között alumínium csillogott. Végül elmasírozott,Wayne kalapjával a fején.

Az asztaltársaság visszaült.– Elvitte a szerencsekalapomat, Wax... – hörögte fojtott hangon a

weatheringi rendfenntartó.– Csillapodj! – nyugtatta barátját Waxillium, miközben

visszanyújtotta a jegyzetfüzetet Marasinak, hogy folytathassa ajegyzetelést.

– Miért nem rejtette el a tárcáját is? – súgta neki a lány.– Van benne néhány megjelölt bankjegy – válaszolta az

ikerszerzet oda sem figyelve. Éppen az álarcos banditavezért nézte,aki valamit tartott a kezében. Mintha összegyűrt papírlapok lennének.– A bankjegyek elvezetik a tisztviselőket azokra a helyekre, aholfizetnek a pénzzel.

– Meg vannak jelölve! Akkor tehát tudta, hogy ki fognak rabolniminket?

– Micsoda? Természetesen nem tudtam.– De hát...– Wax mindig hord magánál jelölt bankókat – húzta össze a

szemét Wayne, mert ő is a bandavezért figyelte. – A biztonságkedvéért.

– Ez igencsak szokatlan egy úriembertől...– Wax különös szerzet, kisasszony... Jól látom, mit csinál ez a

fickó?– Igen – felelte a barátja.– Mit? – nézett rájuk értetlenül a lány.

96

– Arcokat keres rajzok alapján – válaszolta Waxillium. – A túsztkeresi. Nézze, hogy sétál az asztalok között: megvizsgálja azasszonyok arcát. A cimborái is ezzel foglalatoskodnak.

Elhallgattak, amint a bandavezér elsétált mellettük. Egy finomvonású, homlokát ráncoló férfi járt a nyomában.

– Mondom neked – kezdte a második férfi –, a fiúk nyugtalanok.A kezükbe adod ezt a sok fegyvert, és még meg sem húzhatják azt azátkozott ravaszt.

Az álarcos nem válaszolt, ehelyett jól megnézett magánakmindenkit Wax asztalánál. Egy pillanatig tétovázott, majdtovábbment.

– Előbb vagy utóbb szabadon kell engedned a fiúkat, főnök! –folytatta a finom vonású. – Szerintem... – Eltávolodtak, így Waxilliummár nem hallotta, miről beszélnek.

Az egyik közeli asztalnál Peterust, a korábbi rendőrfőnököt márvisszaültették a székébe. A felesége keszkenőt tartott vérző fejéhez.

Így a legjobb – gondolta Waxillium határozott arccal. – Láttamaz arcukat. Majd megtalálom őket, amikor elkezdik költeni apénzemet. Megtalálom őket, és a saját módszereimmel harcolokellenük...

De hisz úgysem teszi. Hagyja, hogy a tisztviselők megoldják azügyet, vagy nem ezzel áltatta magát?

A terem távoli végében hirtelen mozgolódás támadt. Néhánybandita elcsigázott kinézetű asszonyokat vezetett be a hallba. Steris isköztük volt. Úgy látszott, eszükbe jutott átvizsgálni a hölgyekmosdóját is. A többi zsivány eközben hatékonyan gyűjtögette akincseket. Éppen elegen szállták meg a báltermet ahhoz, hogy ebben anagy tömegben is viszonylag hamar végezzenek.

– Na akkor – kiáltotta a bandavezér –, ragadjatok meg egy túszt!Gyanúsan harsány... – tűnt fel Waxilliumnak.– Kit vigyünk? – kiáltott vissza az egyik gazfickó.Nagy feneket kerítenek a dolognak.– Nekem aztán édesmindegy!Azt akarják elhitetni, hogy véletlenszerűen választanak.– Bármelyik megteszi – folytatta a főnök. – Mondjuk... az ott! –

Sterisre mutatott.

97

Steris! Hát persze! Az egyik korábbi túsz is az unokatestvérevolt. Ugyanabból a vérvonalból származik.

Waxillium szeme egyre erősebben rángatózott.– Most, hogy jobban belegondolok – tette hozzá a bandavezér –,

vihetnénk kettőt is. – A kolossz vérű lótifutiját visszaküldte azasztalokhoz. – Senki ne kövesse az emberemet, ha kedves az élete!Ne feledjék! Az ékszerek nem érnek annyit, mint az életük! Ha mármeggyőződtünk róla, hogy senki sem követ, elengedjük a túszokat.

Hazugság! Mit akartok tenni velük? Miért...A szürke bőrű eközben odaért Wax asztalához, és megragadta

Marasi vállát. – Te pont jó leszel! – ugatta. – Most eljössz velünk egykis kocsikázásra, szépségem!

Amint a férfi hozzáért, Marasi felugrott ültéből, és a jegyzetfüzeta padlóra esett.

– Nahát! E’ meg mifene? – szólt egy másik bandita, és felvette atömböt és belelapozott. – Tele van betűvel, Tarson!

– Te vadbarom! – hörögte Tarson, a kolossz félvér. – Nem istudsz olvasni! – Odanyújtotta a nyakát. – Lássuk csak... Ez az énszemélyleírásom, nemde?

– Én csak... – nyögte Marasi. – Csak a naplómnak írtam...– Persze... – Tarson zsebre vágta a könyvecskét. – Amikor

elővette a kezét, pisztolyt tartott benne, és a lány fejéhez szorította.Marasi elsápadt.Gyomrában lobogó acéllal, Waxillium felállt. Egy

szempillantással később a másik gazfickó pisztolya az ő fejét céloztameg.

– A hölgy velünk jön, öregfiú. – Gonosz mosoly jelent megTarson hamuszürke ajkán. – Na, gyerünk! – Talpra rántotta Marasit ésaz északi kijárat felé taszította.

Waxillium farkasszemet nézett a másik bandita pisztolyával.Mentális taszítással egy szempillantás alatt a tulajdonosa arcábahajíthatná a fegyvert, talán még az orrát is eltörné vele.

A rabló úgy nézett ki, mintha meg akarná húzni a ravaszt. Látszottrajta, hogy felizgatja a garázdaság. Az ikerszerzet sok ilyet látott már.Veszélyt szimatolt.

98

A férfi egy percig tétovázott, majd a társaira pillantva elindult akijárat felé. A banda egy harmadik tagja éppen kivezette Sterist azajtón.

– Wax! – sziszegte Wayne.Hogyan nézhette végig mindezt egy jóérzésű ember is? Waxillium

minden porcikája azt üzente neki: harcolj!– Wax! – próbálkozott újra Wayne. – Balesetek sajnos

előfordulnak. Lessie nem a te hibád volt!– Én...Wayne megragadta a párbajpálcáit. – Én nem nézem ezt ölbe tett

kézzel!– Nem éri meg, Wayne – mondta Waxillium, kábulatából

felocsúdva. – Valaki meghalhat. Ez nem csak rólam szól. Igazad van,hogy...

– Hogy merészelik! – bődült el ekkor egy ismerős hang. Peterusvolt az, aki eközben levette a zsebkendőt a homlokáról és támolyogvatalpra állt. – Gyávák! Engem vigyenek túsznak helyettük!

A banditák ügyet sem vetettek rá, hanem sorban kimasíroztak ateremből. Utoljára még végigpásztázták a tömeget a fegyvereikkel, ésa bálozók összerezzentek az ijedségtől.

– Gyávák! – ordította Peterus. – Kutyák! Ezért lógni fogtok!Engem vigyetek el a lányok helyett, vagy istenuccse, megtalállak! ATúlélőre esküszöm! – A visszavonuló bandavezér után botorkált,maga mögött hagyva az urakat, hölgyeket és a gazdagokat, akikeközben már lebuktak és az asztalok alatt kerestek menedéket.

Ott megy az egyetlen férfi, akinek nem szállt inába a bátorsága– gondolta az ikerszerzet, és hirtelen elöntötte a bűntudat. – De hiszWayne és ő is itt vannak.

Steris már majdnem elérte az ajtót. Marasi foglyul ejtője a főnökután sietett a lánnyal.

Ezt nem engedhetem! Ezt...– GYÁVA!Az álarcos rablóvezér hirtelen megpördült, a keze kicsapódott,

és egy lövés dördült, ami végigvisszhangzott a báltermen. Egyszempillantás alatt játszódott le az egész.

99

Az öreg Peterus elterült a padlón. Füst kígyózott elő a banditapisztolyának csövéből.

– Most óriási hibát követtél el, pajtás... – mondta Wayne halkan.– Óriási hibát...

A tolvajok főnöke elfordult a holttesttől, és visszadugta apisztolyát a táskájába. – Rendben – kurjantott fel, és az ajtó feléindult. – Szórakozzatok egyet, fiúk! Gyorsan adjátok ki magatokból,aztán gyertek utánam. Odakint várok. Na...

Minden megdermedt. Az emberek mozdulatlanná merevedtek. Akígyózó füst egy helyben függött a levegőben. A hangok elnémultak. Asírás és nyöszörgés abbamaradt. Waxillium asztala körül enyhénrezgett a levegő.

Wayne felállt, a vállára tette két párbajpálcáját, és körbenézett ateremben. Barátja tudta, hogy éppen jól megfigyeli a banditákhelyzetét. Felkészült.

– Amint eltüntetem a buborékot, itt elszabadul a pokol, mint egyvulkánba telepített lövedékraktárban.

Az ikerszerzet nyugodtan benyúlt az öltönyébe, és előhúzott egypisztolyt a hóna alól. Letette az asztalra. Szemrángása teljesen eltűnt.

– Na mi lesz? – kérdezte a végeki rendfenntartó.– Borzalmas a hasonlatod. Hogy kerülne egy lőszerraktár egy

vulkánba?– Nem tudom. Na, harcolsz vagy nem?– Türelmesen vártam. Esélyt adtam nekik a távozásra.

Megpróbáltam feladni.– Jó kis műsort adtál, Wax. – Wayne elfintorodott. – Túl jó

műsort.Az ikerszerzet a pisztolyra tette a kezét. Aztán az ujjai közé kapta

a fegyvert. – Ám legyen! – Másik kezével egész acélkészletét aborospoharába öntötte, aztán egy húzásra kiitta.

Wayne elvigyorodott. – Egyébként jössz nekem egy korsó jófélesörrel, mert hazudtál.

– Hazudtam?– Azt mondtad, nem hoztál egy pisztolyt sem.– Azt mondtam, nem egy pisztolyt hoztam. – Waxillium hátranyúlt

a derekához, és előhúzott egy második revolvert. – Ennél jobban

100

ismersz, Wayne. Sehová sem megyek csak egy pisztollyal. Mennyihajlafémed maradt?

– Nem annyi, mint szeretném. Irtó drága holmi ez itt a városban.Még talán úgy öt percre elég. Bár a fémelméim elég jól fel vannaktöltve. Vagy két hétig nyomtam az ágyat, miután elmentél. – Wayne aztremélte, így majd hamarabb felépül, ha esetleg meglövik.

Az ikerszerzet vett egy mély lélegzetet. A bensőjét kitöltő hidegszétolvadt; lobogó lángok közt eggyé vált az égő acéllal, miközbenminden egyes fémforrást feltérképezett a teremben.

Ha újra lefagyna...Nem fogok – ígérte magának. – Nem tehetem!– Én megyek a lányok után. Te tartsd távol tőlem ezeket a

fickókat. A lényeg, Hogy a bálozók életben maradjanak.– Örömmel.– Harminchét, állig felfegyverzett rosszfiú, Wayne, egy ártatlan

áldozatokkal teli teremben. Kemény menet lesz. Összpontosíts!Kezdéskor megpróbálok eltakarítani néhány banditát az útból.Segíthetsz, ha akarsz.

– Oltári, akár Oltalom – válaszolt Wayne, majd megfordult és ahátát Waxilliuménak vetette. – Tudni akarod, igazából miért jöttemutánad a városba?

– Miért?– Elképzeltem, amint boldogan fekszel egy kényelmes ágyban,

pihengetsz, és életed hátralévő részében teát kortyolgatsz és újságotolvasol, miközben a szolgák ételt hoznak neked, a szobalányok pedigmasszírozzák a lábujjadat, meg ilyesmi.

– És?– És nem hagyhattam, hogy ilyen sorsra juss. – A békebíró

megborzongott. – Túl jó barátod vagyok ahhoz, hogy hagyjalak ígymeghalni.

– Kényelemben?– Nem. Unalomban! – Újra belereszketett.Waxillium elmosolyodott, aztán hüvelykujját a kakasra tette és

felhúzta a revolvereket. Amikor fiatalon a Végeken kötött ki, pontolyan helyre került, ahol szükség volt rá. Talán újra ez történik.

– Gyerünk! – kiáltotta, és előrenyújtotta a két pisztolyt.

101

Hatodik fejezet

Wayne eltüntette a buborékot.Első lépés – gondolta Waxillium, amint célzásra emelte a

pisztolyait –, vond magadra a figyelmüket! Finoman nekifogotttaszítani, amivel acélszférát képzett maga körül, hogy eltérítse alövedékeket. Mindentől nem tudta megvédeni a burok, de perszerendre hasznosnak bizonyult. Hacsak ezúttal nem alumíniummaltüzelnek.

Jobb óvatosnak lenni. És még jobb először lőni.A rablók lelkesen tüzelésre emelték a fegyvereiket. Látta a

pusztításvágyat a szemükben. Aliig felfegyverkezve érkeztek, ámeddig egy csepp vér nem sok, annyi sem folyt.

Tömegmészárlás helyett a legtöbb gonosztevő valószínűleg csaklyukacsosra akarta lőni a báltermet. Mostanra azonban komolyabbrafordult a helyzet. Ha valaki nem állítja meg őket, a Láthatatlanok nemcsak törött ablakokat és összezúzott asztalokat hagynak maguk után.

Waxillium gyorsan kiválasztott egy puskával hadonászó banditát,és egyetlen fejlövéssel leterítette. A gazfickót egy második követte. Abanditák által hordozott mordályok jelentették a legkisebb veszélyt azikerszerzetre, de végzetesek lehettek a bálterem közönségére nézve.

Lövései nagyokat durrantak a tágas teremben, és avacsoravendégek sikoltozásba fogtak. Volt, aki a terem sarkábamenekült, de a legtöbben csak lekuporodtak az asztalok mögé. A nagykavarodásban a banditák először nem is szúrták ki maguknakWaxilliumot.

A békebíró újabb gazfickót lőtt meg, ezúttal a vállán eltalálva aférfit. A legokosabb innentől az lett volna, ha leguggol egy asztalmögé és fedezékből folytatja a lődözést. Jó időbe beletelik, mire a

102

rablók felfedezik támadójukat a rémülten menekülő emberekkeltelezsúfolt, barlangszerű teremben.

Sajnos azonban a mögötte álló banditák örömujjongás közepettetüzet nyitottak. Semmit sem vettek észre a kavarodásból. Csak a veleszemben állók látták elesni társaikat, és most fedezéket keresve aterem végébe futottak. A hely perceken belül megtelt lőporfüsttel ésólommal.

Mély lélegzetet véve Waxillium fellobbantotta az acélját ésmegcsapolta a vaselméjét. Megtöltése testtömegcsökkenésteredményezett, ám megcsapolása súlyosabbá változtatta – sokkalsúlyosabbá. Százszorosára növelte a tömegét. Testi ereje ezzelarányosan nőtt, vagy legalábbis így gondolta, hiszen csontjainak súlyanem zúzta össze az izmait.

Fegyvereit a feje fölé tartotta, hogy ne érjenek bele ahatósugárba, aztán gyűrű alakban taszított. Lassan indított, aztán egyreerősebben tolt. A taszításkor mindig az allomanta saját súlya feszültneki a másik tárgynak – ebben az esetben az asztalokban és székekbenlévő fémcsavaroknak és szegeknek.

Egy táguló erőgyűrű középpontjában állt. Szerte a terembenasztalok borultak, székek szántották végig a padlót, és a meglepettemberek sikoltozni kezdtek. Egyesek beleakadtak a bútordarabokba,és még távolabb kerültek tőle. Remélte, hogy nem sérültek meg,ámbátor előnyösebbnek tűnt, ha szereznek néhány karcolást, minthogy a terem közepén maradjanak és áldozatul essenek annak, amiezután következett.

Közben észrevette Wayne-t. A férfi, aki eddig a terem vége feléhaladt, most felugrott egy felfordított asztalra, és a peremébekapaszkodva, vigyorgó arccal utazott a sebesen közlekedőberendezési tárgy hátán, egyenesen egy csapat bandita irányába.

Waxillium csökkentette a taszítás erejét. Egy nagy, üres körközepén állt; körülötte kiborult bor, ételmaradék és összetörttányérok.

Aztán elkezdődött az igazi lövöldözés. A vele szemben állóbanditák kiürítették a tárukat. Újabb erős taszítást küldött alövedékraj ellen, és a golyók megálltak a levegőben. A lövedékek

103

sebességére tekintettel csak akkor tudta megállítani őket, ha számítottaz érkezésükre.

Hagyta, hogy a töltények visszarepüljenek a gazdájukhoz, de nemtaszított túl nagyot, nehogy véletlenül eltalálja az ártatlanvacsoravendégeket is. A lökés arra volt elég, hogy a rablók szerteszétszaladjanak. Kiáltozva figyelmeztették a társaikat, hogy petákostartózkodik a teremben.

Most már valódi veszélyben forgott az élete. Egy szempillantásműve volt a fémelmét csapolásról töltésre állítani, miáltal rögvestrengeteget veszített a súlyából. Lefelé mutatott a pisztolyával ésbeleeresztett egy golyót a padlóba, aztán rátaszított a fémre ésfelemelkedett a levegőbe. Szél süvített a füle mellett, miközbenátvetette magát az összetorlódott bútorokból kialakult barikádon.Vendégek bujkáltak a torlasz mögött. Szerencsére a többség rájött,hogy a fal mellett biztonságosabb, és most arrafelé igyekeztek.

Az ikerszerzet éppen a banditák között ért földet, akik avendégekhez hasonlóan az asztalok és székek mögött kerestekmaguknak menedéket. A zsiványok káromkodva vették észre, hogyközéjük toppant egy fegyveres, aki két kezét széttárva tüzet nyit rájuk.A tengelye körül pörgő, két revolverével két irányba mutatóWaxillium négyőjüket terítette le az első villámgyors sorozattal.

A rablók visszalőttek, de a golyók részben rossz iránybarepültek, részben lepattantak acélpajzsáról.

– Alumíniumlövedéket! – ordította el magát az egyik. – Hozzatokalumíniumot!

Wax megpördült és belepumpált két golyót a férfi mellkasába.Aztán félreugrott, és az első taszítása hatósugarán túl elhelyezkedőasztalig gurult. Az asztallapba vert szögekre tolva sebesenfelborította a bútort, éppen amikor a banditák ismét tüzelni kezdtekrá. A szemével elkapta néhány golyó kék vonalát, de gyorsaságukokán nem tudta félretaszítani őket az útból.

A rablók újratöltöttek. Szerencséje volt: a bandavezér és tisztjeihangos átkozódásából ítélve a marcona legényeknek eredetileg isalumíniummal megtöltött fegyverekkel kellett volna megjelenni. Ámaz olyan lett volna, mintha arannyal lövöldöznének, és sokuk inkább azsebében tartotta az értékes fémet, és nem tárazta be a pisztolyába,

104

ahonnan a golyók hamar elveszhettek volna egy hirtelen kialakulólövöldözésben.

Egy bandita beugrott Waxillium asztala mögé, és ráemelte arevolverét. Az ikerszerzet ösztönösen rátaszított a fegyverre, amivisszacsapott a férfi arcába. Ezután egy lövéssel leterítette agazfickót.

Üres – morfondírozott a lövéseket számolva. A másikrevolverben is csak két töltény maradt. Kikémlelt a fedezéke peremefelett, és megkereste a felborított asztalok mögött rejtőző,újratöltéssel bíbelődő két rablót. Gyorsan célba vette őket, aztánmegnövelte a testtömegét, és a ravaszt meghúzva teljes erejébőlrátaszított a golyóra.

A lövedék nagyot durranva szabadult ki a pisztolycsőből, átfúrtaaz asztalmenedéket, aztán eltalálta a mögötte rejtőzködő férfit.Waxillium megismételte a műveletet. A másik bandita értetlenülnézte, amint az egyszerű pisztolygolyó áthatol a vastag tölgyasztallapon, aztán a mellkasába fúródik. Ekkor Waxillium átdobtamagát a fedezékén, és éppen akkor ért földet, amikor a mögötte lévőbanditák a sebesülteket megkerülve sortüzet nyitottak rá.

Golyók kopogtak az asztallapon, de a fedezék állta a sarat.Ezúttal nem mutattak kék vonalak a töltényekre. Alumínium! Mélylélegzetet vett, letette két revolverét, és elővette a vádlijára csatoltTerringul 27-est. Nem számított éppen nagy kalibernek, de hosszúcsöve rendkívüli pontosságot tett lehetővé.

Odabiccentett Wayne-nek, aztán körülnézett. Négy Láthatatlanfeküdt holtan a földön. Barátja vígan ugrott le egy asztalról, éppenegy puskával hadonászó férfi felé. Az összecsapásból csak homályosmozgás látszott, mert a végeki időbuborékot hozott létre maga körül.Egy szempillantás múlva már máshonnan támadt – golyók vágtak átazon a helyen, ahol még az imént tartózkodott –, majd végül beugrottegy felfordított asztal mögé. A puskás bandita azonban márélettelenül feküdt a padlón.

Wayne ezek szerint ismét kedvenc taktikáját választotta: azellenség közelébe kerülve becserkészte egy időbuborékkal, és ígycsak azzal az egy banditával kellett megküzdenie. Létrehozása után aburkot már nem lehetett odébb vinni, de odabenn elég mozgástere

105

akadt. Így amikor a közelharcot követően eltüntette a buborékot, mármás helyen állt, mint amire a rablók számítottak, és csak nagynehézségek árán tudták követni és megcélozni.

De hosszabb csetepatékban ellenfelei végül megértették a cselt,és egészen addig nem tüzeltek, amíg Wayne a buborékban volt. Avégeki allomanta két burok között számított a legsebezhetőbbnek. Ámpersze akkor sem tudhatta magát biztonságban, amikor az időbuborékmég állt. Idegtépő volt a tudat, hogy a barátja egy felgyorsított idejűgömb belsejében harcol, és ha odabenn bajba kerül, ő nem tudsegíteni neki. Még a buborék szétesése előtt otthagyja a fogát.

Ugyanakkor neki is megvolt a maga baja. Acéllal erősítettvédőpajzsa mit sem ért az alumíniumtöltények ellen. Leengedte hát aburkot. Egyre több lövedék csapódott a padlóba és az asztalba, és adurranások végigvisszhangoztak a termen. Szerencsére a kék vonalakmentén pontosan látta, merre vannak az acélfegyverek, köztük egycsapaté, amely titokban azon mesterkedett, hogy oldalba kapja.

Nincs most idő rájuk – figyelmeztette magát. A rablóvezér azegyik emberével kivitette Sterist az ajtón kívülre, de ő maga megálltaz ajtónyílásban. Láthatóan nem lepte meg az ellenállás. Volt valamiabban, ahogyan ott állt – teljes tudatában annak, hogy uralja ahelyzetet... Volt valami abban, ahogyan az álarc fölött tekintetemegtalálta a Waxét és egy hosszú pillanatig rajta tartotta... Voltvalami abban a hangban...

Miles? – A felismerés olyan váratlanul jött. hogy Waxilliumbelereszketett.

Sikolyok hallatszottak. Marasi sikolyai. Wax elfordult abanditavezértől, és ismeretlen félelemhullám csapott át rajta. Ajövendőbelije számított a segítségére, de Marasi szintúgy, és a fiatallány közelebb tartózkodott. A kolossz vérű Tarson egyik karjávalbéklyóba fogta a teremtés nyakát és szitkozódva az ajtó feléráncigálta. Két társa aggódva nézegetett körbe-körbe, mintha arravárnának, mikor özönlik el a báltermet a tisztviselők.

Marasi eleresztette magát. Tarson ordított vele, revolvere csövéta lány fülébe nyomta, de az keményen összeszorított szemmelhallgatott, és nem engedelmeskedett. Tudta, hogy nem egyszerű

106

túszként viszik magukkal; tudta, hogy kifejezetten ő kell nekik, ésezért nem is fogják lelőni.

Jó kislány! – üzente Waxillium gondolatban. Nem lehetett könnyűMarasinak: a Láthatatlan ordított vele, és a halántékához szorította apisztolyt. Néhány közelben tartózkodó vendég elrejtőzött; egyelegánsan öltözött asszony és a férje kezüket a fülükre tapasztvaszűköltek a fedezékükben. A lövések hangja kaotikus zajjal verődöttvissza a falakról, de az ikerszerzet már alig hallotta. Ettől függetlenülbe kellett volna tennie a füldugóját. Most már túl késő.

Waxillium félreugrott és leadott két lövést a padlóba. Az őtkövető rablók kénytelen-kelletlen lebuktak. A Terringult üregeslövedékkel töltötte meg, amik jól belekapaszkodtak a fapadlóba – ígyamikor és ahol csak akarta, lehorgonyozhatta magát. Az ilyenlövedékek egyébként a húsba is jól beékelték magukat, éscsökkentették az átmenő lövés esélyeit, ami egyébként végzeteshatással lehetett volna a közelben állókra.

Guggolásban előreiszkolt és felugrott egy széles tálcára. Egyiklábát nekivetette a tálca peremének, majd rátaszított a háta mögött apadlóba ékelődött lövedékekre. A manőver előrelendítette a fényezettpadlón. Éppen a lépcső előtt ért ki az asztalok közül a nyílt terepre,aztán a tálcát félrerúgva megnövelte a testsúlyát. Nagyot puffant apadlón, és az esés megállította a rohanását.

A tálca éppen a szeme előtt pattant vissza a padlóról, és ameglepett banditák tüzet nyitottak. Fém zengett fémen, amikor alövedékek eltalálták a tálcát. Waxillium nem volt rest válaszolni: kétgyors lövéssel a földre küldte Tarson oldalt álló társait. Aztánfellobbantotta az acélt és a szürke bőrű férfi pisztolyára taszított,remélve, hogy távolabb lökheti Marasi arcától.

Csak ekkor vette észre, hogy a kolossz arcú fegyveréhez nemvezet kék vonal. Kobakján még mindig Wayne kalapjával, Tarsonelvigyorodott, aztán megpördült, és maga elé tolta a lányt. Egy kézzelszorította a nyakát, a másik kezével a kisasszony fejéhez szorította apisztolyt.

Semmi kék vonal. Rozsda és Romlás! Csak nem egyalumíniumpisztoly?

107

Az ikerszerzet és a kolossz vérű elcsendesedtek. Mögöttük arablók nem vették észre Waxillium tálcás menekülését: még mindigkorábbi fedezéke felé lopakodtak. A főnökük az ajtónyílásbólbámulta az egykori békebírót. Wax úgy érezte, téved a bandavezérszemélyazonosságával kapcsolatban. Az emberek gyakranhasonlítottak egymásra. Még a hangjuk is. Ez azonban még nemjelentette, hogy...

Marasi elpityeredett. És Waxillium úgy érezte, a kezeólomsúlyúvá vált, és ő képtelen felemelni a fegyvert és tüzelni.Újraélte a lövést, amit Lessie megmentésére szánt. Lelki szemeivellátta...

Tudok én olyat lőni! – bizonygatta magának dühösen. – Mártucatszor megcsináltam!

Csak egyetlenegyszer hibázta el.Képtelen volt megmozdulni vagy gondolkodni. Mindig csak a nőt

látta maga előtt. A felröppenő vércseppeket, a vigyorgó arcot.Tarson ekkor valószínűleg rájött, hogy az ellenfele nem fog

tüzelni. Elvette a pisztolyt Marasi halántékától és Waxillium feléfordította.

A lány ismét megfeszítette magát. Összezárta a lábát és hátrafelébelefejelt támadója állába. A kolossz arcú lövése célt tévesztett, és aszáját fogva hátratántorodott.

Marasi végre eltűnt a képből. Waxillium elméje kitisztult. Rálőtta banditára, bár a közelben botorkáló lány miatt nem mert fejrecélozni. Ehelyett karon találta az erőszakos gazfickót. A lány a szájaelé tett kézzel, elborzadva figyelte, amint a nagydarab fickóösszeesik.

– Ott van! – Hangok csattantak a háta mögött. Három banditaérkezett, akikkel már az asztalok között is tűzharcot vívott.Alumíniumlövedék hasította a levegőt az arca mellett.

– Várjon! – kiáltotta oda a lánynak, aztán odaugrott hozzá ésmegragadta a csuklóját. Utolsó lövedékét kilőtte az ajtó irányába, éséppen fejen találta a Láthatatlanok álarcos vezetőjét.

A férfi összeomlott.Ennyit az elméletemről – jegyezte meg magában. Milest nem

lehetett volna egy golyóval a pokolba küldeni. Különösen veszélyes

108

fajta ikerszerzetnek született.Tarson a földön hánykolódott. Nyögve a karjára szorította a

kezét. Nincs idő. Üres a tár. Waxillium ledobta a fegyvert ésrátaszított, miközben Marasit egy pillanatra sem eresztette el. A tolásmindkettőjüket felrepítette a levegőbe. Hűlt helyükön golyózáporkopogott. Sajnos egy sem találta el a földön fetrengő Tarsont.

A lány felkiáltott, és erősen kapaszkodott megmentőjébe.Felrepültek a fényesen ragyogó csillárok közé. Waxilliumnekitaszított az egyiknek, amitől a fényforrás előre-hátra hintáznikezdett, ők ketten pedig a közeli erkély felé kanyarodtak, ahol egycsoport félholtra ijedt zenész kuporgott.

Az ikerszerzet nem éppen lágyan érkezett meg a balkonra, hiszenMarasi kibillentette az egyensúlyából, ezért nem sikerült pontosanmegbecsülnie a taszítás erejét. Vörös és fehér kelmék forgatagábangurultak végig a kövön. Amikor megállapodtak, a fiatal teremtésreszketve és levegőért kapkodva kapaszkodott belé.

A békebíró felült és egy darabig szorosan ölelte a lányt.– Köszönöm – rebegte Marasi. – Köszönöm!– Ugyan, semmiség. Bátor tett volt öntől így megbénítani azt a

banditát.– Tíz emberrablásból hét meghiúsítható, ha az áldozat ellenáll –

buktak ki a teremtés száján a szavak. Szorosan behunyta a szemét. –Elnézését... Csak olyan megrázó volt az egész...

– Én... – kezdte Wax, de elhallgatott.– Mi az? – nyitotta ki a szemét a lány.Waxillium azonban nem válaszolt. Az oldalára gördült. Kék

vonalak táncoltak tőle balra. Valaki felfelé tartott a lépcsőn.A békebíró egy hatalmas hárfa mögé húzódott, éppen akkor,

amikor a kivágódó erkélyajtóban megjelent két Láthatatlan – az egyikpuskával, a másik egy pár pisztollyal a kezében. Fémelméjétmegcsapolva megemelte a testsúlyát, aztán kétségbeesettacéllobbantást eszközölt, és minden erejét beleadva rátaszított a hárfafémkeretére, szögeire és húrjaira. A hangszer belecsapódott afaajtóba és a falnak préselte a két férfit. A banditákat összenyomta alépcsőre zuhanó monstrum.

109

Odafutott, hogy életjeleket keressen, majd amikor meggyőződöttróla, hogy jó darabig nem fognak magukhoz térni. megragadta akézifegyvereket és visszairamodott az erkélykorláthoz.Végigpásztázta az odalent elterülő termet. A széttaszított bútorzatkülönös, kör alakú teret hagyott a bálterem közepén. A bálozók egyrenagyobb számban tódultak ki a konyhába. Szemével Wayne-t kereste,de csak az elesett rablók kicsavarodott testét látta.

– Ott van valahol Steris? – kérdezte Marasi, aki eközbenodakúszott hozzá.

– Máris utána megyek! – ígérte Waxillium. – Kivitték, debiztosan nem jutott még idejük arra, hogy... – Észrevett egy reszketeg,homályos foltot a lenti ajtó mellett. A vibrálás hirtelen abbamaradt,és megjelent Wayne. A földön feküdt, és egyre nagyobb vértócsakerekedett körülötte. Egy elégedetten vigyorgó bandita állt fölötte,kezében füstölgő pisztollyal.

A fenébe is! – Waxilliumba beléhasított a félelem. Ha a fejéntalálták el...

Steris legyen, vagy Wayne?A nőnek nem esik bántódása – határozta el magát. – Okkal vitték

el; szükségük van rá.– Jaj ne! – kiáltott fel Marasi, Wayne-re mutatva. – Az ott...?– Rendbe jön, csak le kell mennem hozzá – felelte az ikerszerzet,

és sietősen a lány kezébe nyomta az egyik pisztolyt. – Tudja, hogyankell használni?

– Én...– Csak húzza meg a ravaszt, ha valaki fenyegetően viselkedik.

Máris itt vagyok! – Azzal felugrott a balkon korlátjára. Útját elzártáka csillárok; így nem tudott egyenesen Wayne-hez repülni. Le kellettugrania, majd fel, aztán átugrani a...

Nincs idő! Wayne haldoklik!Gyerünk!Levetette magát az erkélyről. Amint a lába elrugaszkodott a

korlátról, fémelméjéből előhúzta minden maradék súlyát. Ettől mégnem került közelebb a padlóhoz, hiszen egy tárgy a súlyátólfüggetlenül zuhan a föld felé; csak a légellenállás számít.

110

Az ám, de taszításkor minden a súlyon múlott. Waxillium teháttaszított, teljes tömegét a csillároknak vetve. A fénykoronák középenegy sorban szétváltak – fém csavarodott fémre, a kristályokcsörömpölve, fehér zivatarként szóródtak szét a szélrózsa mindenirányába. Ezzel elég tért nyert a mennyezethez közel, hogy egyenesívben ugorjon le Wayne-hez.

Fémelmecsapolásból egy szempillantás alatt töltésre váltott, ésszinte a semmivel határossá tette tömegét. Rátolt a törött hárfára, ésegy másik gyors taszítás a padlószegekre a magasba emelte.

Kecses ívben vitorlázott végig a kettészakadt csillárok között. Akét oldalon sorakozó, kisebb kristályalkalmatosságok fáradtragyogással szegélyezték az útját, miközben üvegdarabok záporoztaka padlóra, és fénytörésükkel színek millióit szórták szét a teremben.Waxillium lobogó zakószárnyakkal, a kezében tartott revolvertegyenesen a banditára fogva érkezett Wayne fölé.

A teljes tárat kiürítette a megátalkodottra. Nem kockáztathatott.A pisztoly csúszott verejtéktől sikamlós tenyerében, amikor

földet ért. Rátaszított a padlószegekre, nehogy eltörje a lábát. Atolvaj holtan esett a falnak.

Éppen amikor elérte a barátját, időbuborék pattant elő körülöttüka semmiből. Wayne megmoccant, és Wax megkönnyebbültenfélsóhajtott. Letérdelt, és arccal felfelé fordította a társát. Az ingetátáztatta a vér; lőtt seb éktelenkedett a rendfenntartó hasfalán.Waxillium csendben figyelte, amint a seb fokozatosan összezáródik.

– A mindenit! – nyögött fel Wayne. – Ezek a haslövésekiszonyúan fájdalmasak!

Nem tarthatta a buborékot, amíg a bandita figyelte – azzalelárulta volna, hogy nem halt meg. A törvényen kívüliek ugyanis éppolyan jól ismerték a fémszerzetek praktikáit, mint a törvény emberei:ha a buborék tovább él, a rabló teketóriázás nélkül fejbe lövi aWayne-t.

Így hát a barátja halottnak tettetve magát eltüntette az erőteret.Szerencsére a gazfickó nem ellenőrizte, tényleg jó munkát végzett-e,és így azt sem vette észre, hogy a seb öngyógyulásba fogott. Wayne avérmívesek közé tartozott: ez a fajta ferukimista egészségét tárolta afémelméjében, valahogy úgy, ahogyan Waxillium a testsúlyát. Ha a

111

végeki betegen nyomta az ágyat és a megszokottnál is lassabbra fogtaa gyógyulási folyamatot, fémelméjében eltárolhatta egészségét, majdmegcsapolva a fémet, az átlagembernél sokkal gyorsabban gyógyult.

– Mennyire elég még a fémelméd? – kérdezte Waxillium.– Ez volt az este második lőtt sebe. Talán még egyet elviselek. –

Az ikerszerzet felsegítette a sebesültet. – Jó két hetembe került abetegágyban, mire ennyit összeszedtem. Remélem, a babád megérennyit.

– A babám?– Ugyan már, pajtás! Szerinted nem láttam, hogyan bámulod

vacsora közbeni? Mindig is az okos nőket szeretted – vigyorgottWayne.

– Még alig egy éve, hogy Lessie elment.– De egyszer tovább kell lépned.– Részemről a beszélgetésnek vége – fordította el a fejét az

ikerszerzet, és a közeli asztalokat kémlelte. Láthatatlanok teste hevertmindenfelé. Csontjukat ripityára törték a párbajpálcák. Néhányan mégaz asztalok mögött rejtőztek. Mintha még nem jöttek volna rá, hogyWayne nem hord lőfegyvert.

– Öten vannak még?– Hatan. – A végeki vagány megpörgette párbajpálcáit a

levegőben. – Ott az árnyékban még bujkál egy. Én összesen hetetszedtem le – hát te?

– Talán tizenhatot – válaszolta a barátja. – Nem nagyonszámoltam.

– Tizenhatot? Az áldóját, Wax! Azt reméltem, hogyberozsdásodtál, és hogy ezúttal nem maradok le túlzottan.

Waxillium mosolyra húzta a száját. – Ez nem verseny, cimbora!Bár azt meg kell hagyni, hogy nyerésre állok. – Elgondolkodott. –Sterist kivitték az utcára. Lelőttem a fickót, aki elvette a kalapodat.Túlélte, és mostanra már valószínűleg hűlt helye.

– És nem hoztad vissza a szerencsekalapomat? – kérdezte Waynesértett hangon.

– Igencsak el voltam foglalva a lövöldözéssel. Az életemretörtek, ha nem vetted volna észre.

112

– El voltál foglalva? Ugyan már, pajti! Nem kerül sokba, hogycéltáblának használják az embert. Szerintem csak kifogásokat keresel,mert irigyled a szerencsekalapomat.

– Egy szót se többet! – Waxillium a zsebében turkált. – Meddigbírod még?

– Nem sokáig – vallotta be a barátja. – A hajlafém már csaknemelfogyott. Talán úgy fél percre elég.

Az ikerszerzet mély lélegzetet vett. – Enyém a bal oldali három.Te indulj jobbra. Készülj az ugrásra!

– Rendben, cimbora.– Rajta!Wayne előrefutott és felugrott az egyik asztalra. Elrugaszkodva

rögvest eleresztette az időbuborékot, ami semmivé lett. Waxilliumtestsúlyát megnövelve rátaszított barátja fémelméire, miáltal Wayneszéles ívben repült a banditák felé. Amikor a végeki a levegőbeemelkedett, az ikerszerzet nekifogott feltölteni a fémelméjét, aztán apadlószögekre taszítva kissé más ívben társa után lőtte magát.

Wayne érkezett elsőnek: olyan durván ért földet, hogy gurulásaközben gyógyító erejére is szüksége volt. Két rabló között állt fel;párbajpálcájával lesújtott az egyik bandita karjára, majdmegpördülve a másik nyakára sózott.

Waxillium földet érés közben elhajította a fegyverét, aztánkeményen a meglepett tolvaj arcába taszította. Amint a lába talajtfogott, a Wayne által üzenetként használt üres töltényhüvelyt egymásik gazfickó felé dobta. Taszítással felgyorsított, hevenyészettlövedéke kilyukasztotta a rabló koponyáját.

Rátolt a gyilkos töltényhüvelyre, éppen csak annyira, hogyoldalra repülhessen, majd belemélyesztette a vállát a pisztollyalmegdobott első bandita mellkasába. A rabló megtántorodott, mireWaxillium fémpereccel díszített alkarját a férfi arcába zúzta, amitőlellenfele összeesett.

Egy maradt – gondolta összpontosítva. – Jobbra mögöttem.Szoros küzdelem lesz. Waxillium belerúgott a földön heverőpisztolyába, azt tervezve, hogy a bandita felé taszítja.

Ekkor lövés dördült.

113

Az ikerszerzet megmerevedett, és már szinte érezte a húsábahatoló golyót.

De semmi sem történt. Megpördült a sarkán. Az utolsó banditaegy asztalra borulva feküdt. Bőségesen vérzett és a fegyvere kihullotta kezéből.

A Túlélő sebeire...Felpillantott. Marasi az erkélyen térdelt, kezében az egyik

korábban ártalmatlanná tett bandita puskájával. Láthatóan tudta,hogyan kell használni. Újra lőtt, és leszedte az árnyékok közöttólálkodó gazfickót, akit korábban Wayne is észrevett.

A békebíró társa zavart arccal állt fel véres munkája után.Waxilliumra pillantott, aki felmutatott az erkélyre.

– A nemjóját! – kiáltotta Wayne, miközben melléje lépett. –Egyre jobban tetszik nekem ez a kislány! Nem kérdéses, melyiküketválasztanám, ha a helyedben volnék!

Steris...Waxillium szitkozódva nekiiramodott, majd acéltaszítással a

terem másik végébe lökte magát. Futva ért földet, és rémülten vetteészre, hogy a rablóvezér teste már nincs azon a helyen, aholösszeesett. Vérfoltok vezettek a kijárat felé. Vajon a társaimenekítették ki a bálteremből?

Vagy... Talán az elmélete mégiscsak helyesnek bizonyult. De hát afenébe is! Nem szálhatott szembe Milesszal. A törvény emberével.Az egyik legjobbal.

Az ajtót feltépve kirobbant az éjszakába. A bálterem kijárataegyenesen az utcára vezetett. Lovak várakoztak a kerítéshez kikötve;mellettük kipeckelt szájú, gúzsba kötött lovászok feküdtek a földön.

Sterisnek és a banditáknak nyomát sem látta. Ehelyett egytisztviselőkből álló csoport lovagolt be az udvarba.

– Jó időzítés, emberek – szólt nekik az ikerszerzet, aztánkimerülten a lépcsőre rogyott.

* * * * *

– Nem érdekel, kicsoda maga, és hogy mennyi pénze van – rázta afejét Brettin tisztviselő. – Iszonyatos felfordulást csináltak itt, uram!

114

Waxillium a hátát a falnak vetve ült egy kisszéken, és csak félfüllel figyelt. Reggel elviselhetetlen fájdalmai lesznek. Hónapok ótanem erőltette meg így a testét. Csak a szerencsén múlott, hogysemmije sem tört vagy szakadt el.

– Ez itt nem a Végek! – folytatta Brettin. – Azt hiszi, bármitmegtehet, amihez csak kedve van? Azt hiszi, csak úgy fegyvert foghatés a saját kezébe veheti a törvénykezést?

A Yomen-udvarház konyhájában ültek. A tisztviselőkleválasztottak egy területet a kihallgatások idejére. Nem telt el mégsok idő a harcok befejezése óta, ám ahhoz épp elég, hogy egy újfajtaküzdelem vegye kezdetét.

Bár füle még csengett a lövések zajától, Waxillium hallotta abálozók nyögését és zokogását a teremből. Odakintről lópatákkopogása és automobilok zaja jelezte a sebtében menekülőket. Atisztviselők kisebb csoportokban engedték útjára a kikérdezett városielitet. Mindenkit egyesével elláttak, kihallgattak, és kihúzták anevüket a vendéglistán.

– Nos? – kérdezte követelőző hangon Brettin, a nyolcadrendőrfőnöke. Bizonyára halálra rémült, amikor megtudta, hogy arablások éppen az ő körzetében történnek. Waxillium el tudtaképzelni, milyen lehet a főtisztviselő helyzete: nap mint nap kritikátkapott az elégedetlen városvezetéstől.

– Sajnálom, tisztviselő – felelte az ikerszerzet nyugodt hangon. –Acélból nem lesz puhafa. Talán meg kellett volna tartóztatnommagam, de képzelje magát a helyembe. Ön tétlenül végignézte volna,hogy a gazfickók asszonyokat rabolnak el?

– Engem felruháztak bizonyos jogokkal és kötelességekkel, ámönt nem.

– Nekem erkölcsi kötelességem segíteni, tisztviselő.Brettin megköszörülte a torkát, de a higgadt szavak némileg

lehűtötték a kedélyét. Az ajtóra pillantott, amint szalutálva belépettegy barna egyenruhás tisztviselő.

– Nos, Reddi? – kérdezte a rendőrfőnök.– Huszonöt halott, kapitány.Brettin felmordult. – Látja, mit művelt, Ladrian? Ha csak

meghunyászkodik, mint mindenki más, ezek a szegény ördögök még

115

mindig élnének. Romlás vigye el! Micsoda felfordulás! Ezért könnyenfellógathatnak...

– Kapitány – szólt közbe Reddi halkan. – Elnézést uram, de ahalottak egytől egyig rablók. Huszonöt halott. Hatot élve elfogtunk.

– Vagy úgy... És hány civil vesztette életét?– Csak egy, uram. Peterus úr. Még azelőtt lőtték le, hogy Ladrian

úr felvette a küzdelmet. – Reddi beszéd közben félelemmel vegyescsodálattal nézte Waxilliumot.

Brettin az ikerszerzetre sandított, aztán karon ragadta a hadnagyátés odébb vonta. Waxillium becsukta a szemét, és lágyan lélegezett.Elkapta a beszélgetés foszlányait.

– Úgy érti... két ember... harmincegyet segítség nélkül!– Igen, uram.– ...más nem sérült...?– ...csontjai... nem komoly... horzsolások és kisebb... tüzet

nyitnak...Elhallgattak, és Waxillium arra nyitotta ki a szemét, hogy a

rendőrfőnök meredten nézi. Brettin egy legyintéssel útjára küldteReddit, aztán visszatért a kihallgatott mellé.

– Nos? – kérdezte az ikerszerzet.– Úgy tűnik, ön szerencsés ember.– A barátommal felhívtuk magunkra a figyelmet. Így a legtöbb

vendég már az asztalok mögött rejtőzködött, amikor a lövöldözéselkezdődött.

– Így is eltörött néhány csont... Még könnyen meggyűlhet a bajunka dühös urakkal és sértett önérzetükkel. És persze hozzám jönnekmajd a panaszukkal.

Waxillium nem válaszolt.Brettin leguggolt melléje. – Ismerem magát – súgta neki. –

Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Hát egyvalamit jóljegyezzen meg: ez az én városom, és itt én parancsolok.

– Valóban? – Waxillium végtelenül fáradtnak érezte magát.– Valóban.– Hol volt ön akkor, amikor a banditák elkezdték kivégezni a

vendégeket?Brettin arca elvörösödött, de az ikerszerzet állta a tekintetét.

116

– Nem ijedek meg öntől – figyelmeztette a rendőrfőnök.– Jó. Mert még semmi ijesztőt nem mondtam.Brettin halkan felszisszent, aztán mutatóujjával megbökte

Waxillium mellkasát. – Tartsa a nyelvét! Még nem döntöttem el, hogydutyiba csukjam-e éjszakára.

– Csak nyugodtan. Reggelre talán megtalálja a józan eszét ésértelmes beszélgetést folytathatunk.

Brettin arca, ha lehet, még jobban elvörösödött, de ugyanolyanjól tudta, mint Waxillium, hogy alapos indok nélkül nem vethetibörtönbe egy nemesi ház nagyurát. A rendőrfőnök végül egylegyintéssel elintézte az ikerszerzetet és kimasírozott a konyhából.

Waxillium felsóhajtott és felállt a székről. Keménykalapjátfelvette a pultról. Harmónia óvjon minket a kis eszű, de nagyhatalmú emberektől! A fejébe nyomta a kalapját és kisétált abálterembe.

Már szinte az összes vendég eltávozott a teremből. Azörömcsaládot maga Yomen uraság vitte el a kocsiján valahová, aholkipihenhetik az éjszaka megpróbáltatásait. A teremben mosttisztviselők és orvosok nyüzsögtek. A sebesültek – úgy húszan,harmincan – a kijárat előtti pódiumon ültek. Harms az egyik oldalsóasztalnál lógatta a fejét; éppen Marasi vigasztalta. Wayne is azasztalnál ült, szemlátomást unottan.

Waxillium odalépett jövendőbeli apósához és levette a kalapját.Leült, de semmi jó nem jutott az eszébe.

– Pszt... – sziszegte oda neki Wayne. – Nesze! – Az asztallaptakarásában átnyújtott neki valamit. Egy revolvert.

Az ikerszerzet zavartan pillantott a barátjára. Soha nem látta méga fegyvert.

– Gondoltam, szükséged lesz egy ilyenre.– Alumínium?A végeki elmosolyodott, és a szeme huncutul csillogott. – A

tisztviselők gyűjteményéből szereztem. Úgy láttam, tíz ilyenjük van.Sok hajlafémet pazaroltam ezekre a fickókra. Kell valami kárpótlás.De egy cseppet se félj! Hagytam helyette egy szép rajzot. Fogd!

Valami mást is a társa kezébe nyomott. Egy maroknyi töltényt. –Ezeket is elcsórtam.

117

– Wayne – suttogta helytelenítően az ikerszerzet, miközben azujjai között forgatta a hosszú és keskeny töltényeket. – Ugye tudod,hogy ezek puskához valók?

– És?– Revolverbe nem jók.– Nem? Miért?– Így van, és kész.– Elég fura. Hogy így gyártják őket, nem? – Látszott rajta, hogy

nem érti. Persze nem sok mindent értett a lőfegyverekkelkapcsolatban. Jobb szerette hozzávágni őket valakihez, mintténylegesen tüzelni velük.

Waxillium elképedve rázta a fejét, de nem adta vissza a fegyvert.Becsúsztatta az egyik rejtett pisztolytáskájába és visszafordultHarmshoz.

– Uram, szégyellem magam – szólt neki.Harms megtörölte a szemét a keszkenőjével. Arca szokatlanul

sápadtnak látszott.– Miért vitték el? El fogják engedni, igaz? Azt ígérték, szabadon

engedik.Waxillium nem válaszolt.– Nem fogják – pillantott fel Harms uraság. – A többieket sem

engedték el, igaz?– Nem.– Ki kell szabadítania! – Harms megragadta a férfi kezét. – Nem

érdekel a pénz és az ékszerek! Pótolhatók, és egyébként is biztosítástkötöttem rájuk. De Sterisért minden pénzt megfizetek. Kérem! Hiszena menyasszonya! Meg kell találnia!

A békebíró belenézett az öreg szemébe, és félelmet látott. Hamutatott is valaha bátorságot korábbi találkozásaik alkalmával, csakszínészkedett.

Fura, milyen tiszteletet tanúsítanak az emberek egy hozzámhasonló, állítólagos semmirekellő iránt, ha a segítségre vanszükségük – mondta magának Waxillium. De soha nem zárta be afülét az őszinte segélykérés előtt.

– Megtalálom. Ígérem, Harms úr!Az öreg bólintott, aztán lassan felemelkedett ültéből.

118

– Hadd kísérjem ki a kocsihoz, uram – ajánlkozott Marasi, deHarms lerázta magáról a kezét.

– Nem. Hadd menjek... Hadd legyek egyedül! Megvárlak,gyermekem, de most egyedül kell lennem. – Azzal kiment az ajtón, ésfaképnél hagyta az összekulcsolt kézzel álló lányt.

Marasi lassan visszaült a helyére. Sápadtnak tűnt. – Azt kívánja,bárcsak ő menekült volna meg, és nem én – lehelte.

– Wax – vágott közbe Wayne –, hol is van az a fickó, aki elvitte akalapomat?

– Mondtam neked, hogy elmenekült, miután meglőttem.– Reméltem, hogy valahol útközben eldobta. Ha meglőnek

valakit, az általában eldobja, amit szorongat.Waxillium felsóhajtott. – Attól tartok, amikor meglógott, még a

fején láttam.A végeki nekifogott szitkozódni.– Wayne – csatlakozott Marasi is –, az csak egy kalap.– Csak egy kalap? – kérdezte rémülten a porkabátos.– Wayne nagyon ragaszkodik a kalapjához – magyarázta a

barátja. – Úgy hiszi, szerencsét hoz neki.– Szerencsét is hoz! Még egyszer sem haltam meg úgy, hogy a

fejemen csücsült.A lány a homlokát ráncolta. – Nem... nem nagyon tudom, erre mit

kellene válaszolnom.– Az emberek általában így érzik, amikor összekerülnek Wayne-

nel. Egyébként meg akartam köszönni, hogy időben közbelépett. Nembánja, ha megkérdezem, hol tanult meg így lőni?

A teremtés elpirult. – A hölgyek egyetemi céllövő klubjában.Elég magas ranghelyen állunk a többi városi klubbal szemben. –Elfintorodott. – Azok a fickók nemigen élték túl a lövést, ugye?

– Neeeem – húzta el a száját Wayne. – Jól kilyukasztotta őket,annyi szent! Az egyik itthagyta az agyát az ajtón.

– Ó, istenem! – Marasi még sápadtabb lett. – Nem isgondoltam...

– Így szokott lenni, ha valakit lelőnek – bólogatott a porkabátos.– Legalábbis a legtöbb gazfickóban van annyi tisztesség, hogykinyuvadjon, ha már az ember annyit küszködött, hogy keresztüllője.

119

Hacsak a létfontosságú szervek meg nem ússzák... Szóval mi lett akrapekkal, aki elvitte a kalapomat?

– A karját találtam el. De jobban el kellett volna pillednie tőle.Biztos, hogy kolossz vér cammog az ereiben. Vagy lehet, hogyforraszöklűként dolgozik a bandában.

A porkabátos míves eltűnődött. Valószínűleg ugyanarra gondolt,mint Waxillium. Hogy ugyanis egy ilyen nagy létszámú, komolyfegyverekkel felszerelt bandában kell, hogy akadjon egy-kétallomanta vagy ferukimista.

– Marasi – folytatta az ikerszerzet. Hirtelen az eszébe ötlöttvalami. – Steris is allomanta?

– Hogyan? Dehogyis...– Biztos benne? Talán csak jól titkolja.– Nem allomanta és nem is ferukimista, biztosan tudom.– Nos, akkor a rozsda megette az elméletünket! – vonta le a

következtetést Wayne.– Gondolkodnom kell! – dobolt az asztalon az ujjaival a

békebíró. – Túl sok dolog hibádzik ezekkel a Láthatatlanokkal. –Megrázta a fejét. – Először is azonban kipihenem magam.Kimerültem, és ha megenged egy megjegyzést, ön sem néz ki sokkaljobban.

– Igen, hogyne – válaszolta a lány.Felálltak és elindultak a kijárat felé. A tisztviselők nem állították

meg őket, bár némelyik ellenséges pillantásokat vetett Waxilliumra. Atöbbi hitetlenkedően nézett. Volt, aki színtiszta csodálattal bámulta azikerszerzeteket.

Ezen az éjszakán nem jött a köd. Mint ahogyan az előző négyalkalommal sem. Waxillium és Wayne a nagybátyja fogatához kísértéka lányt. Harms odabenn ült; tekintete a semmibe révedt.

Amint megérkeztek, Marasi megragadta Waxillium karját. –Tényleg Sterist kellett volna először megmentenie...

– Ön közelebb tartózkodott. A logika azt diktálta, hogy előszörönt hozzam vissza.

– Nos, akármi is volt az oka – folytatta a lány még halkabban –,köszönöm, amit tett. – Úgy nézett ki, mintha mást is akart volnamondani. Merőn a férfi szemébe nézett, aztán lábujjhegyre emelkedve

120

arcon csókolta. Mielőtt Waxillium válaszolhatott volna, elfordult ésfelmászott a fogatba.

A kocsi patkókopogás kíséretében eltűnt a sötét utcán, és Wayneodalépett a barátjához. – Szóval inkább a kuzinját veszed el? –kérdezte csipkelődve.

– Ez a terv.– Elég különös terv.– Marasi egy meggondolatlan ifjú hölgy, ráadásul feleolyan idős,

mint én. – Egy szemmel láthatóan okos, gyönyörű és érdekfeszítőfiatal hölgy, aki ráadásul kiválóan lő is. Volt idő, amikor egy ilyennőért mindent megtett volna. Most alig méltatta többre egy futógondolatnál.

Odafordult végeki barátjához. – Hol szálltál meg?– Találtam egy házat, ahol jelenleg nem tartózkodnak otthon, de

nem lehetetlen, hogy ma este végleg hazatérnek. Hagytam nekikkenyeret köszönetképpen.

Waxillium felsóhajtott. Sejthettem volna. – Elszállásollak, hamegígéred, hogy nem lopsz el túl sok mindent.

– Micsoda?! Én nem lopok, pajtás! A lopás bűn. – Végigfuttattaaz ujjait a haján és elvigyorodott. – Bár lehet, hogy kölcsönveszektőled egy kalapot, amíg az enyémet vissza nem kapom. Nincsszükséged véletlenül kenyérre?

A másik csak megrázta a fejét, majd intett a kocsisának, hogyvigye vissza őket a Ladrian-kúriába.

121

Hetedik fejezet

A támadást követő reggelen Marasi a Ladrian tér tizenhat előtt állt,táskáját két kezében tartva maga előtt, és az impozáns kúriát csodálta.Mindig szeretett valamibe belekapaszkodni, amikor idegesnek éreztemagát. Tudta, rossz szokás. Modicarm professzor szerint „a jogképviselőjének minden eszközzel lepleznie kell érzéseineknyilvánvaló vizuális jeleit, máskülönben akaratlanul is betekintéstnyújt a bűnözőknek önnön gondolataiba”.

Az is szokásává vált, hogy idegességében professzorai tanításaitforgatta a fejében. Tétován álldogált az utcakövön. Vajon Waxilliumúr különösnek vagy sértőnek találja majd a látogatását? Talán butalibának tartja, aki buta időtöltésnek hódol és ostobán azt gondolja,segítségére lehet a törvény minden hájjal megkent emberének?

Csak annyit kellene tennie, hogy az ajtóhoz sétál és bekopog. Detalán nem volt meg minden oka az idegességre, amikor éppenWaxillium Ladriannal akart találkozni? Az élő legendával, egyikszemélyes példaképével?

Egy fiatal úriember sétált el a háta mögött, pórázon kutyátvezetve. Megbillentette a kalapját az ifjú hölgy felé, de bizalmatlanpillantást vetett a Ladrian-kúriára.

Pedig az épület nem érdemelt ilyen pillantásokat: a borostyánnalbefuttatott, agg falak méltóságteljes, fehér kőből épültek, és a látványszéles ablakokkal és egy vaskapuval egészült ki. Három öreg almafatárta szét az ágait az előkert fölött; a személyzet egyik tagja éppenunottan fűrészelte róluk a száraz gallyakat. A Fenséges Ködszerzetáltal hozott városi rendeletek előírták, hogy csak ételt termő díszfákatlehet tartani.

Milyen lehet az élet a Végeken – ábrándozott a lány –, ahol afák göcsörtösek és tömpék? Elképesztő hely lehet! Az Elendel-

122

medencében vidáman zöldelltek a növények, és bőséges termésüketalig kellett műveléssel vagy gondozással sürgetni. A bőkezű Túlélőilyen ajándékkal áldotta meg ezt a földet.

Állj egyenesen! – pirított rá magára. – Csak határozottan! Uralda környezetedet! Ezt éppen múlt héten tanulta Aramine professzortól,és...

A fenébe is! Odamasírozott a nyitott kapuhoz, átlépett rajta, majdfel a lépcsőn és már ott is állt az ajtó előtt. A kopogtatót háromszornekiütötte a fának.

Egy megnyúlt arcú lakáj nyitott ajtót. Szenvtelenül végigmérte alányt. – Colms kisasszony?

– Ladrian úrhoz jöttem – felelte a lány.Az inas felhúzta egyik szemöldökét, aztán szélesebbre tárta az

ajtót. Egy szót sem szólt, de mivel Marasi egész életét a terrisieszménynek megfelelően nevelt háziszolgák között töltötte, könnyenolvasott a mozdulatokban. A lakáj egyértelműen nem tartottahelyesnek, hogy meglátogatja Waxilliumot, főként nem így egyedül.

– A szalon éppen üres, kisasszony – mondta a szolga, és tenyerétfelfelé fordítva, merev ujjaival egy félreeső helyiség felé mutatott.Aztán elindult a lépcső irányába. Járása a dolgokelkerülhetetlenségének érzetét sugallta. Úgy mozgott, akár egyszélben hintázó, ősöreg fa.

A lány besétált a szalonba. Kényszerítette magát, hogykézitáskáját csak az egyik kezével fogja. A Ladrian-villát klasszikusstílusban rendezték be: a szőnyegeken sötét árnyalatú, bonyolultminták kacskaringóztak, a díszes képkereteket aranyszínűre festették.Marasi különösnek találta, milyen nagy divatját élte a képekdicsőségét túllicitáló képkeret. De itt mintha az illendőnél kevesebbműtárgy lett volna kiaggatva. A falak itt-ott feltűnően üresen ásítottak.A szalonban felnézett egy széles, gabonamezőt ábrázoló vászonra.Kezét összekulcsolta maga mögött.

Jó. Most már uralta az idegességét. Semmi oka nem volt anyugtalankodásra. Igen, megannyi jelentést elolvasott WaxilliumLadrianról. Igen, részben az ő bátorságáról szóló történetek miattkezdett bele a jogi tanulmányaiba.

123

Azonban a férfi sokkal barátságosabbnak bizonyult, mintképzelte. Komornak és sótlannak hitte, ám meglepve tapasztalta, hogya békebíró valójában úriember módjára beszél. És persze tudottkönnyedebb, ha mégoly csípős hangnemben is társalogni partnerével,Wayne-nel. Csak öt percet kellett eltöltenie a körükben, hogyrájöjjön: a higgadt, csendes nyomozóról és lendületes, elkötelezettsegédjéről szóló fiatalkori elképzelései korántsem tükrözték avalóságot.

A támadás mindent megváltoztatott. A lövések, a kiáltások. ÉsWaxillium, akár egy villámnyaláb a sörét és kaotikus vihar mélyén,előtűnt a semmiből és megmentette az életét. Bakfiskorában hány meghány évig álmodozott valami hasonlóról!

– Colms kisasszony? – lépett be a helyiségbe a lakáj. –Sajnálattal közlöm, hogy az uraság igen elfoglalt, így nem jöhet leönnel beszélgetni.

– Ó... – Marasi úgy érezte, menten elsüllyed. Mégiscsakbolondot csinált magából.

– Igen, kisasszony – folytatta az inas, és ajka még lejjebb görbült.– Éppen ezért megkérném, tartson velem a dolgozószobába, hogy ottbeszélgethessen az úrral.

Nocsak! Erre nem számított.– Erre, kérem – mutatta az utat Tillaume. Megfordult, jellegzetes,

hintázó mozgásával elindult felfelé a lépcsőn, és a lány követte. Alegfelső emeleten végigkanyarogtak a folyosókon – útközbenelhaladtak a takarítószemélyzet tagjai mellett, akik tisztelettudóanmeghajtották a fejüket –, míg oda nem értek a kúria nyugatiszárnyában található dolgozószobához.

Az inas intett, hogy beléphet. A helyiség sokkal zsúfoltabblátványt nyújtott, mint gondolta. Az ablaktáblák behajtva, a redőnyöklehúzva, és a távolabbik fal előtt álló íróasztal roskadásig volt rakvacsövekkel, égőkkel és egyéb, tudományos kinézetű kellékekkel.

Waxillium az asztal végében állt, és éppen a fogója végén tartotttárgyat tanulmányozta elmélyültem Fekete szemüveget viselt, és fehéringe ujját könyékig felhajtotta. Zakóját a szoba másik végében állószékre terítette és a tetejébe nyomta keménykalapját; csak fekete-szürke kárómintás mellényét hagyta magán.

124

– Uram? – szólította meg az inas.A szemüvegben feszítő Waxillium megfordult. – Ó, Marasi

kisasszony! Jöjjön, csak jöjjön! Tillaume, elmehet.– Igenis, uram – vette tudomásul az utasítást szenvedő hangon az

inas.A lány belépett a szobába, és oldalra pillantott, ahol egy

félbehajtott papírlap pihent a földön, amit teljesen beborított az apróbetűs írás. Waxillium elfordított egy kereket, és az asztalon állófémcsőből vékony lángnyelv tört elő. Sietve a tűzbe tartotta a fogóját,aztán kivette és a fogó pofái közül lepottyantott valamit egy kiskerámiatálba. Megvizsgálta a megpörkölt tárgyat, aztán lekapott egykémcsövet az asztalon nyugvó állványról, és megrázta.

– Íme! – Feltartotta az üveget a lánynak. Valami átlátszó folyadéklötyögött benne. – Önnek ez kéknek tűnik?

– Khm... Nem igazán. Annak kéne lennie?– Úgy tűnik, nem. – Waxillium ismét megrázta a kémcsövet. – Hát

így... – Félretette az eszközt.A lány némán várakozott. Lelki szemei előtt látta, miként tör át a

férfi az asztalok barikádján, miközben pisztollyal a kézben mesterienkiiktatja a két támadót, akik ki akarják hurcolni őt az éjszakába. Vagy,amint kecses ívben hasítja a levegőt, aztán barátja megmentéséreigyekezve félúton lepuffant egy banditát, miközben alulrólpuskaropogás és a szétrobbanó csillárok zenéje hangzik, a kristályokpedig ezernyi fényszilánkot szórnak szét a teremben.

Egy legendával beszélget. És ez a legenda egy bugyutabékaszemüvegben áll vele szemben.

Waxillium feltolta az okulárét a homlokára. – Próbálomkideríteni, milyen ötvözetből készültek a fegyvereik.

– Az alumíniumpisztolyok? – kérdezte a lány kíváncsian.– Azok. Csakhogy nem tiszta alumíniummal van dolgunk. Ez

valami erősebb ötvözet lesz. A szerkezete is ismeretlen; soha nemláttam még ilyen fémet. A lövedékeket szintén valami újszerűanyagból öntötték – most azok következnek. Mellesleg, ön élvezi aváros nyújtotta előnyöket?

– Úgy hiszem, a városi élet sok előnyét kihasználom.

125

Waxillium elvigyorodott. Különös módon most fiatalabbnaklátszott, mint első találkozásukkor. – Bizonyára úgy van. Különösen avásárlás könnyűségére utaltam az imént.

– A vásárlásra?– Igen! Csodásan egyszerű foglalatosság! Weatheringben, ha

olyan gázégőt akartam szerezni, amely képes az ötvözetekvizsgálatára alkalmas hőt előállítani, külön kellett megrendelnem,aztán meg kellett várnom a vasúti kocsik érkezését. És örülhettem, haa felszerelés nem törötten érkezett meg.

– Itt azonban csak elküldtem néhány legényt egy listával akezükben, és órák alatt sikerült felállítanom ezt a laboratóriumot. –Megrázta a fejét. – Szinte el sem hiszem, milyen könnyű volt. Ám önmintha kényelmetlenül érezné magát. A kénszag miatt? Tudja, megkellett vizsgálnom a töltényekben használt puskaport. Azt hiszem,most már kinyithatjuk az ablakot...

Nem leszek ideges a társaságában!– Nem erről van szó, Ladrian úr.– Kérem, hívjon Waxilliumnak, vagy egyszerűen Waxnak. – Az

ikerszerzet az ablakhoz lépett. A lány észrevette, hogy oldalrólközelítette meg az ablakot, nem állt közvetlenül a táblák elé.Természetes volt számára az óvatosság, és látszólag észre sem vette,amit tesz. – Nincs értelme hivataloskodnia velem. Van egy régiszabály: mivel megmentette az életemet, szólíthat a keresztnevemen.

– Úgy hiszem, ön mentett meg engem.– Igen, de én már korábban le voltam kötelezve magának.– Merthogy?– Merthogy kiváló indokot szolgáltatott arra, hogy elővehessem a

fegyveremet. – Waxillium leült az asztalhoz, és írt valamit egyjegyzettömbbe. – És ez már nagyon régen hiányzott. – Felpillantott ésa lányra mosolygott. – Tehát, mire fel ez a bizonytalan viselkedés?

– Nem tudom, helyénvaló-e, hogy kettesben tartózkodunk aszobában, Waxillium úr.

– Miért ne volna? – Az ikerszerzet őszintén meglepődött. – Talánvalami tömeggyilkos rejtőzik a szekrényben, csak én nem tudok róla?

– Valójában arra gondoltam, uram, illő-e, hogy magunkvagyunk...

126

Az ikerszerzet a homlokára csapott. – Elnézését kérem. Bocsássameg pojácaságomat! Régóta nem... Mindegy. Amennyiben a helyzetkényelmetlen önnek, visszahívhatom Tillaume-ot. – Felállt és elindultaz ajtó felé.

– Waxillium úr! – sietett a válasszal Marasi. – Nem érzemmagam kényelmetlenül, efelől biztos lehet. Egyszerűen csak én nemakartam fura helyzetbe hozni önt.

– Fura helyzetbe?– Igen. – Most már úgy érezte, bolondot csinál magából. –

Kérem, nem állt szándékomban nagy hűhót csapni.– Rendben. Őszintén szólva, valóban régen volt már, hogy

ilyesmivel kellett törődnöm. Igazából hiábavalóság az egész.– Az illendőség hiábavaló?– Az előkelő társaság szokásai többnyire arra irányulnak, hogy

ne kelljen megbízni másokban. A szerződések, a részletes jelentések,meg hogy nem láthatnak egyedül az ellenkező nem egy partiképestagjával. Ha elvesszük a bizalmat egy kapcsolatból, mi értelme van akapcsolatnak?

Ezt tényleg az az ember mondja, aki pusztán a vagyona miattkérte meg Steris kezét? A lány máris rosszul érezte magát, amiértilyeneket gondol. Olykor nehéz volt lenyelnie a keserűségét.

Gyorsan témát váltott. – Éppen az ötvözetről mesélt valamit...– Igen, az ötvözet... Talán olyan mellékvágány ez, amelyre nem

kellene rátérnem. Igazából jó kifogás arra, hogy előássam régiszórakozásomat. Ám mivel tudom, honnan származik az alumínium –az első vonatrablásból –, elgondolkodtatott, vajon olyan ötvözetethasználnak-e, amelynek összetevőit le tudom nyomozni. –Visszalépett az asztalhoz, és felvette a revolvert, amit még Waynecsúsztatott a kezébe a bál utáni reggelen. Látszott a pisztolyon, hogyaz ikerszerzet lekapart egy kis fémet a markolat fölötti részről.

– Mit tud a metallurgiáról, Marasi kisasszony? – kérdezte.– Nem sokat – vallotta be a lány. – Talán többet kellene.– Ó, nem erről van szó. Mint mondtam, ez a szenvedélyem. Sok

öntöde van a városban – elküldhettem volna ezt a reszeléket azegyikbe, és pontosabb jelentést kaptam volna tőlük. – Nagyot

127

sóhajtott, és leült a karosszékébe. – Egyszerűen csak megszoktam,hogy mindent magam csinálok.

– A Végeken nemigen tehetett mást.– Így igaz. – Nekiütögette a fegyvert az asztalnak. – Az ötvözetek

igen figyelemreméltók, kisasszony. Tudta például, hogy hamágnesezhető fémet használ egy ötvözetben, nem biztos, hogy azötvözet maga is mágnesezhető lesz? Ha ugyanolyan mértékben keveriegy másik fémmel, nem félig olyan reakcióképes anyagot kap, hanemolyat, amely egyáltalán nem reagál a mágnesre. Amikor ötvözetetkészítünk, nem egyszerűen összekeverjük a fémeket. Új fémet hozunklétre. És ez az allomancia lényege. Az acél olyan vas, amelybecsipetnyi szén keveredik, de ettől teljesen megváltozik. Ebben azalumíniumban is van valami – talán kevesebb mint egy százalékarányban. Talán egy csipetnyi ekaboron, de ez csak egy sejtés.Érdekes módon az emberek is így működnek. Egy kis változás, és azillető teljesen átalakul. Mennyire olyanok vagyunk, mint a fémek! –Megrázta a fejét, aztán intett a lánynak, hogy foglaljon helyet az egyikfal mellett álló székben. – De bizonyára nem azért jött, hogy afecsegésemet hallgassa. Mit tehetek önért?

– Igazából én öntől akartam megkérdezni ugyanezt – foglalthelyet Marasi. – Beszéltem Harms urasággal. Mivel... nos, a Ladrian-ház jelenleg nem rendelkezik olyan likviditással, mint régen, arragondoltam, talán hiányoznak a megfelelő eszközök Steriskereséséhez. Harms úr beleegyezett, hogy fedezi a nyomozásköltségeit.

Waxillium meglepettnek tűnt. – Ez nagyszerű hír! Köszönöm. –Elhallgatott, aztán az asztalára pillantott. – Gondolja, hogy akárezeket is...?

– Bizonyára készséggel.– Nos, ez megnyugtató. Tillaume majd elájult, amikor meglátta,

mire költöttem a pénzem. Azt hiszem, attól fél az öreg, ha ígyfolytatom, teára sem marad pénz. Hihetetlen, hogy úgy húszezerember munkáját fizetem a városban, mégsincs költőpénzem. Milyenkülönös is az üzleti világ! – A békebíró előrehajolt, éselgondolkodva összekulcsolta a kezét. A nyitott ablakból beáradófényben látszott, hogy táskák ülnek a szeme alatt.

128

– Uram – kérdezte a lány –, aludt ön valamit a rablás óta?Waxillium nem válaszolt.– Waxillium úr, nem szabad elhanyagolnia az egészségét.

Senkinek sem jó, ha ön teljesen berozsdásodik.– Steris kisasszonyt a felügyeletem alatt rabolták el – szólt

halkan a férfi. – Egy ujjamat sem mozdítottam. Noszogatni kellett,hogy tegyek valamit. – Megrázta a fejét, mintha el akarta volnakergetni a sötét gondolatokat. – De ne aggódjon miattam! Egyébkéntsem tudtam volna aludni, így legalább valami hasznosat teszek az időalatt.

– És rájött már valamire? – kérdezte a lány őszinteérdeklődéssel.

– Túl sok mindenre. Gyakran nem az a kérdés, hogy találunk-emagyarázatokat, hanem az, hogy valóságosak-e. Vegyük példáulazokat a fickókat. Nem tűntek hivatásosnak. – Elhallgatott. –Sajnálom, ez az egész bizonyára elég zagyván hangzik.

– Egy cseppet sem. Én is láttam, milyen élvezettel lőtték szét azépületet. A főnökük meg hagyta magát provokálni, hogylepuffanthassa Peterust.

– Pontosan. Tolvajként bizonyosan tapasztaltaknak mondhatjukőket. De nem úgy viselkedtek, mint a kifinomult bűnözők.

– Úgy ítélhetjük meg az adott bűnöző típusát, ha megnézzük, kitöl meg és mikor – idézett Marasi a tananyagból. – A gyilkosságértakasztás jár, míg a tolvajlást enyhébben büntetik. Ha azok a bűnözőktényleg tudták volna, mit tesznek, akkor hamar eliszkolnak, ésörülnek, hogy nem kellett a fegyverekhez folyamodniuk.

– Tehát utcai keményfiúk – szűrte le Waxillium. – Közönségesbűnözők.

– Nagyon drága fegyverekkel. – Marasi a homlokát ráncolta. –Ami külső támogatóra utal.

– Hát ez az! – Waxillium egyre jobban belemelegedett, és ujjátfelemelve előredőlt a székében. – Először nem értettem.Meggyőződésem volt, hogy az egész az emberrablásokról szól, amit alopásokkal lepleznek. Aztán tegnap éjszaka láttam, hogy a gazfickókatkomolyan érdekli, mit rabolhatnak el. Teljesen megütköztem rajta. Azalumínium árából ítélve, és abból, hogy mennyit költhettek a

129

fegyverek kiöntésére, egy kisebb vagyonba került nekik, hogy ategnapi rablás során egy sokkal jelentéktelenebb összegetkaszáljanak. Az egész nem állt össze.

– Hacsak nem két külön csapatról van szó, akik összejátszanak –értette meg Marasi, mire akar kilyukadni a férfi. – Valaki pénzeli abanditákat, és engedi nekik, hogy véghezvigyék a fosztogatásokat. Eza háttérben meghúzódó szervezet azonban cserében elvárja, hogymagukkal vigyenek bizonyos személyeket, és a rablással együtt járótúszejtésnek álcázzák a dolgot.

– Így van! Ennek a valakinek – akárki is legyen a háttérben –szüksége van a túszokra. És a Láthatatlanok megtarthatják azértékeket, amiket elrabolnak, vagy talán csak egy részét. Afosztogatás csak félrevezetés, de elképzelhető, hogy a banditáknincsenek tudatában annak, miként használják ki őket.

A lány gondolkodóba esett, és beharapta az ajkát. – Ám ez azt isjelenti...

– Mit?– Nos, én abban reménykedtem, az egésznek vége szakad –

magyarázta. – A tolvajok körülbelül negyvenen érkeztek, aztán ön ésWayne megöltek és ártalmatlanná tettek úgy harmincat.

– Harmincegyet – pontosított Waxillium.– Feltételeztem, hogy a többiek időben észbe kapnak és

elmenekülnek. A csapat háromnegyedének lemészárlása elég ahhoz,hogy a maradék szétszéledjen.

– Tapasztalatom szerint így kellene történnie.– De ez most más – jelentette ki a lány. – A rablóvezér mögött áll

egy mecénás, aki pénzeli őt és fegyvereket ad a kezébe. – Marasiösszevonta a szemöldökét. – A főnök „bosszút” emlegetett. Lehet,hogy ő a támogató és a bandavezér is egyben?

– Talán – felelte Waxillium. – De kétlem. Az egészben az azseniális, hogy valaki mással végezteti el a piszkos munkát.

– Egyetértek. De a főnöknek mintha saját ideológiája volna.Talán éppen ezért választották a vezetőjüknek. A bűnözők gyakranracionalizálják, amit tesznek, és egy olyan ember, aki erre épít –miközben vagyont és lövöldözést ígér nekik – ideális közvetítőkéntműködhetne a körükben.

130

Ladrian szélesen elmosolyodott.– Mi az? – kérdezte a lány.– Tudja, hogy az egész éjszakám ráment ezekre a

következtetésekre? Ön pedig mindössze mennyi...? Tíz perc alattjutott el idáig.

Marasi nagyot szusszant. – Hát, kaptam egy kis segítséget öntől.– Mondhatjuk, hogy magam is kaptam egy kis segítséget.– Ha valaki az alváshiány következtében hangokat hall, az nem

számít, uram.A férfi még szélesebbre húzta a száját, aztán felállt a székéből. –

Jöjjön és mondja meg, mit gondol erről!A lány kíváncsian követte a szoba sarkába, ahol a nagy kupac

papír hevert. Waxillium széthajtogatta és kisimította a lapot. A férfiletérdelt a méter széles, másfél méter hosszú papírlap mellé, és alány csatlakozott hozzá, bár a szoknyája miatt nem ült le, hanemegyszerűen lehajolt és átnézett a válla felett.

– Családfák? – kérdezte meghökkenve. Waxillium láthatóan azösszes elrabolt asszony vérvonalát visszavezette az Eredethez. Baloldalon szerepelt a nevük; onnan bogozta a kapcsolatokat visszafelé.Nem sorolt fel minden rokont, de listázta a közvetlen ősöket és azadott generációk említésre érdemes neveit.

– Mit szól hozzá? – kérdezte.– Kezdem azt gyanítani, hogy ön igen különös ember, uram. Az

egész éjszakáját ezzel töltötte?– Sok időmbe telt, bár Wayne dokumentuma megadta a kezdő

lökést. Szerencsére a nagybátyám könyvtára kimerítő genealógiaiforrásokat tartalmaz. Kedvtelésből tanulmányozta a témát. De kérem,mondja el, mit gondol róla!

– Szerencséje, hogy hamarosan eljegyzik, mert egy jó feleség márrégen pihenésre buzdította volna ahelyett, hogy hagyja gyertyafénynélkörmölni. Tudja, rosszat tesz a szemének.

– Van villamosságunk – felelte Ladrian a plafon felé mutogatva.– Mellesleg kétlem, hogy Sterist érdeklik az alvási szokásaim. Nincsbenne a szerződésben. – Csipetnyi keserűség hallatszott ki ahangjából.

131

Marasi leginkább azért tartotta szóval, hogy közben elolvashassaa neveket. – Allomanták – vonta le a következtetést. – Avérvonalakban kifejezetten az allomantákat kereste. Mind a FenségesKödszerzethez vezetnek. Wayne nem valami ilyesmit említett?

– De. Úgy hiszem, hogy a mi titokzatos bábjátékosunk mívesekután kutat. Hadsereget toboroz. Azért ezeket az embereket választja,mert azt reméli, hogy titokban allomanták. Mivel ezek a nők nembeszélnek nyíltan a képességeikről, nehezebb belelátni a tervébe.

– De Steris nem míves, ebben bizonyos vagyok – állította Colmskisasszony.

– Először ez is aggasztott – vallotta be a férfi –, azonban annyiramégsem rontja az összképet, mert a bábjátékosunk csak sejti, kiklehetnek mívesek. Néha ő is bakot lőhet. – Waxillium a papírrabökött. – Ezért aggódom Steris miatt. Ha a gazfickó rájön, hogy azelrabolt asszony nem az, aminek ő hitte, veszélyben forog az élete.

Hát ezért nem aludt – ébredt rá a lány. – Úgy gondolja, nincsvesztegetni való időnk.

Mindezt egy olyan asszonyért, akit nyilvánvalóan nem szeret.Marasi nehezen tudta leplezni a féltékenységét.

Micsoda? Inkább vitetted volna el magadat helyette? – átkoztamagát. – Te bolond némber!

Eközben nem is vette észre, hogy a saját neve is felkerült alistára. – Az én családfámat is ismeri? – döbbent meg a nevét látva.

– Elküldettem érte. Néhány hivatalnokot bizonyosan magamraharagítottam az éjszaka közepén. Ön például nagyon különös.

– Tessék?– Khm. Úgy értem, a jegyzéken. Látja? Steris második

unokatestvére.– Na és?– És ez azt jelenti, hogy... nos, ez rendkívül kényelmetlen. A fő

vérvonalban ön a hatodik unokatestvér. A többiek mind erősebbszálakkal kapcsolódnak a családhoz. Az ön apai ága felhígítja aszármazást. Emiatt ön igen furcsa választás a túszejtés szempontjából.Csak nem azért választották ki önt is, mert el akarják terelni a gyanúta célzott emberrablásokról?

132

– Lehetséges – válaszolta a lány óvatosan. – Végül is nem tudták,hogy eredetileg Steris is a mi asztalunknál ült.

– Igaz, igaz... Ám innentől a többi puszta találgatás. Érti már?Több indokot is felsorolhatok, hogy miért Harms kisasszonyt szúrtákki maguknak. Az allomanták családi háttere nem az egyetlenkapcsolat. Az előkelő társaság vérrokonsága miatt megannyi továbbikapcsolat lehetséges.

– Valójában ha jobban megnézzük, az allomanta magyarázat alegerőtlenebb. Ha harcosokat akarnak képezni, miért asszonyokatvisznek el? Egyébként is, miért bajlódnak allomantákkal, amikorjelentős anyagi és dologi hátterükkel képesek voltak elrabolni azt arengeteg alumíniumot? Akkor abbahagyhatták volna, és azóta isgazdagon élnének! És persze teljes bizonyossággal semmi sem mutatarra, hogy a többi elrabolt asszony valóban míves.

Csak nőket rabolnak – nézte Marasi a hosszú, FenségesKödszerzethez visszavezető névjegyzékeket. A Fenséges Ködszerzeta valaha élt leghatalmasabb mívesnek számított. A csaknemmitológiai jelentőségű alak rendelkezett mind a tizenhat allomantikusképességgel. Milyen ereje lehetett?

Hirtelen az egész összeállt. – Rozsda és Romlás! – suttogta.Waxillium felpillantott rá. Már valószínűleg ő is rájött volna, ha

nem hajtja magát egész éjszaka.– Az allomancia öröklődik – kezdte a lány.– Igen. Ezért jelenik meg ezekben a leszármazásokban is.– Öröklődik. Csak asszonyokat visznek el. Waxillium, hát nem

érti? Nem egy mívesekből álló hadsereget toboroznak. Ki akarjáktenyészteni azt! A Fenséges Ködszerzethez legközelebb állóasszonyokat rabolják el.

Az ikerszerzet a papírra meredt, majd nagyot pislantott. – ATúlélő lándzsájára! – lehelte. – Nos, ezek szerint legalább Sterisnincsen közvetlen veszélyben. Úgy is értékes a bandavezér számára,ha nem allomanta.

– Igen – Marasit a rosszullét kerülgette. – Ám ha igazam van, egyegészen másféle veszély fenyegeti.

– Ahogy mondja. – Waxillium legyőzve érezte magát. – Előrekellett volna látnom az egészet! Wayne sosem bocsátja meg nekem, ha

133

rájön.– Wayne... – A lány rádöbbent, hogy eddig nem is kérdezett a

porkabátos felől. – Hol van most?Az ikerszerzet rápillantott a zsebórájára. – Hamarosan vissza

kell érnie. Elküldtem egy kis feladattal. Éppen rossz fát tesz a tűzre.

134

135

Nyolcadik fejezet

Wayne ruganyos léptekkel felszökellt a Negyedik nyolcadtisztviselőségének irodájába vezető lépcsőn. A füle majd’ megsült afejfedő alatt. Miért hordtak a tisztik ilyen kényelmetlen kalapot?Talán éppen ezért zsörtölődtek egyfolytában – járták a várost,kötözködtek a jóravaló polgárokkal. Még csak néhány hete érkezettElendelbe, de máris tudta, miben áll a munkájuk.

A rossz kalap az oka. Egy rossz kalap képes az embert kifordítaniönmagából.

Nagy erővel belökte a duplaszárnyú ajtót. A helyiség úgy nézettki, mint egy hatalmas kalicka. A hétköznapi embereket farácsválasztotta el a tisztiktől. Azon túl asztalok álltak, a tisztviselőkazoknál étkeztek vagy beszélgettek. Belépője hatására néhány barnaegyenruhás tiszti felugrott ültéből, és volt, aki a csípőjén lógórevolvere után nyúlt.

– Ki vezeti ezt a kócerájt? – bődült el Wayne.Az elképedt tisztik úgy néztek rá, mint borjú az új kapura, majd

talpra ugrottak, sietősen kisimították egyenruhájukat, és a fejükbenyomták a kalapjukat. A végeki rendfenntartó is az övékhez hasonlóuniformist viselt. A Hetedik nyolcadban cserélte. Egy minőségi ingethagyott ott helyette. Jobbat senki nem kívánhatott: végül is, az az ingselyemből készült!

– Uram! – tisztelgett az egyik tiszti. – Bizonyára Brettin kapitánytkeresi, uram!

– És hol a fenében találom? – ordította Wayne. A helyes kiejtéstis elleste az utcai tisztiktől. Az emberek általában félreértelmezték a„kiejtés” szó jelentését. Azt hitték, olyan csak mindenki másnak van.De ez meg sem közelítette az igazságot. Mindenki saját akcentussal

136

rendelkezett, amely egyesítette magában az illető lakóhelyét,foglalkozását és ismerősei körét.

Az emberek azt hitték, Wayne utánozza a kiejtésüket. Nagytévedés. Fogta és egyszerűen ellopta őket. Törvényesen csak eztlophatta el tőlük, mivelhogy ugyebár jó útra tért, meg ilyenek.

Az érkezésétől összezavarodott tisztik egy oldalajtóramutogattak. Mások szalutáltak, mintha csak erre lennének jók. Waynevastag, lelógó álbajuszán keresztül dúlva-fúlva odatrappolt azajtóhoz.

Úgy tett, mintha csak úgy be akarna rontani, de aztán tétovázástmímelt, és bekopogott.

Brettin magasabb rangot birtokolt a tisztviselőségnél. Igazánsajnálatos – gondolta Wayne. – Itt vagyok én, huszonöt évszolgálattal a hátam mögött, és még mindig csak három sáv van avállapomon. Már réges-régen elő kellett volna léptetniük.

Amint felemelte a kezét, hogy újra kopogtat, kivágódott az ajtó,és a nyílásban megjelent Brettin sovány arca. Zaklatottnak látszott. –Mi ez az ordítozás? – Amint meglátta Wayne-t, kővé dermedt. – Magameg kicsoda?

– Guffon Trenchant kapitány, Hetedik nyolcad.Brettin szeme az álrendőr rangjelzéseire tévedt, majd

visszaugrott az arcára. Egy pillanatig nem tudta mire vélni a dolgot,és Wayne páni félelmet látott a tekintetében. Megpróbálta kitalálni,emlékeznie kellene-e Guffon kapitányra, vagy sem. Elendelnagyvárosnak számított, és a kalapos úgy hallotta, Brettin hajlamoslépten-nyomon összekeverni az emberek nevét.

– Ööö... persze, kapitány. Találkoztunk már?Wayne dühödten fújt egyet, de akkorát, hogy dús bajusza

megemelkedett.– Múlt tavasszal egy asztalnál ültünk az elnöki vacsorán! –

Igazán élvezte ezt az új akcentust. A városi úr hetedik fia és avasöntödei művezető keverékének hangzott, egy árnyalatnyicsatornahajó-kapitánnyal. Amikor feldörrent a bajusz mögött, úgyérezte, mintha vattával tömte volna ki a száját és mellé kölcsönvettevolna egy feldühödött kutya morgását.

137

Heteket töltött már el a városban különböző nyolcadok kocsmáitjárva, vasúti vágányok között, parkokban trécselve. Jókoramennyiségű beszédmódot összegyűjtött, és hozzáadta őket mármeglévő készletéhez. Még Weatheringben élve is gyakran ellátogatotta városba, hogy bővítse a gyűjteményét. A legjobb akcentusokraElendelben lehetett rábukkanni.

– I-igen, persze, Trenchant – folytatta Brettin. – Most márfelismerem. Elég régen történt, hogy találkoztunk.

– Semmi gond! – felelt harsányan az álrendőr. – Inkább aztmondja meg, mi a fene folyik itt? Önök foglyokat ejtenek aLáthatatlanok bandájából, és nekünk a lapokból kell megtudnimindezt?

– Az egész a mi hatáskörünkbe tartozik, mivel nevezettesemény... – a rendőrfőnök habozott, majd körbenézett atisztviselőkkel teletömött helyiségben, akik rendkívül szorgalmasanpróbáltak úgy tenni, mintha nem hallgatóznának. – Lépjen beljebb!

Wayne végigtekintett a közrendőrökön. Egyikük sem firtatta akilétét. Ha az ember fontosnak és persze dühösnek mutatta magát, aközösség többi tagja egyszerűen csak el akarta kerülni. Alapvetőpszichológia az egész. – Ám legyen! – hagyta jóvá kollégájainvitálását.

Brettin bezárta az ajtót. Gyorsan, ellentmondást nem tűrő hangonbeszélt:

– A mi nyolcadunkban fogták el őket, és a bűntényt is itt követtékel. A körzet a mi fennhatóságunk alá tartozik. Minden körzetnekküldtem róla levelet.

– Levelet? Rozsda és Romlás, ember! Tudja, hányat kapunk napmint nap?

– Nos, hát lehet, hogy kellene oda valaki, aki átválogatja őket –replikázott Brettin sértett hangon. – Én is felvettem egy embert, különerre a munkára.

Wayne ismét nagyot fújt a bajusza alá. – Legalább küldhettekvolna valakit, aki értesít róla – folytatta, de már kevésbé erőteljesen.

– Talán legközelebb – zárta le a vitát a rendőrfőnök elégedetten.Megnyerte a vitát és leszerelte haragos ellenfelét. – Bőven akaddolgunk ezzel a néhány rabbal.

138

– Nagyon helyes – nyugtázta az álrendőr a hallottakat. – Mikorküldik át őket hozzánk?

– Hogyan? – Brettin nem hitt a fülének.– Igényt tartunk rájuk. Az önök hatáskörébe tartozik az előzetes

nyomozás, de a bűnvádi jogokat mi birtokoljuk. Az első rablás a minyolcadunkban történt. – Wax megírta neki a tényt. Néha egészenhasznos tudott lenni a fickó.

– Ehhez írásos kérelmet kell benyújtaniuk!– Küldtünk róla üzenetet – vágott vissza Wayne.A rendőrfőnök tétovázott.– Éppen ma. Nem kapták meg?– Ööö... elég sok üzenetet kapunk...– Azt hittem, felvett valakit külön erre a munkára.– Az az igazság, hogy nemrég elküldtem fánkért...– Á, vagy úgy... – Wayne tétovázott. – Kaphatok egyet?– Fánkot vagy rabot?Az álrendőr türelmesen előrehajolt. – Nézze, Brettin, szívesen

leolvasztom és kiöntöm magának: mindketten tudjuk, hogy hónapokigállhat a foglyok ügye, amíg elvégezzük a papírmunkát. Ezegyikünknek sem hiányzik. Önök állandó kavarodásnak teszik kimagukat, számunkra pedig elúszik a lehetőség, hogy elcsípjük ezeketa fickókat. Gyorsan kell cselekednünk!

– Na és? – gyanakodott Brettin.– Ki szeretném kérdezni a foglyokat – válaszolta Wayne. – A

főnök kifejezetten engem küldött. Maga beenged, ad egy pár percet,és mi megszüntetjük az áthelyezési kérelmet. Önök vád aláhelyezhetik, mi pedig tovább vadászhatunk a vezetőjükre.

A két férfi farkasszemet nézett. Wax szerint a Láthatatlanoktörvény elé állítása jót tenne a karriereknek – nagyon is jót. Ám avalódi nagyvad, a rablóvezér még mindig szabadon kószált. Haelcsípik, az dicsőséget jelent, előléptetést, és talán meghívást is afelső tízezer köreibe. A megboldogult Peterus uraság is megcsinálta aszerencséjét, amikor elfogta a Vörösrezes Fojtogatót.

Hagyni egy konkurens tisztviselőnek, hogy kihallgassa a rabokat,nagy kockázattal járhatott. Az összes fogoly elvesztésével – és Brettinezúttal ezt kockáztatta vagy akár még súlyosabb következményekkel.

139

– Mennyi időre van szüksége? – kérdezte végül.– Úgy tizenöt perc elég lesz.Brettin szeme összeszűkült. – Tizenöt perc, de csak két tolvajjal.– Rendben – csapott a főtisztviselő kinyújtott tenyerébe Wayne. –

Gyerünk!Több időbe telt mindent elrendezni, mint kellett volna. A

tisztviselők általában nagyon ráértek, hacsak nem lángoló épületekrőlvagy utcai gyilkosságokról volt szó – és azok esetén is csak akkorfogták sietősre, ha egy gazdag lakos jelentette a bűntényt. Végül aztánkijelöltek egy helyiséget, és berángattak egy banditát.

Wayne azonnal felismerte a fickót, aki megpróbálta lelőni.Párbajpálcájával eltörte a karját. Micsoda otrombaság, hogy valakicsak úgy le akarja puffantam az embert! Ha valaki előránt egy pálcát,illő ugyanazzal a fegyverrel, vagy legalábbis egy késsel válaszolni.Amikor a gazfickó pisztolyt szegezett rá, mintha kockát hozott volna akártyapartira. Mivé lesz a világ dicsősége?

– Vallott már? – kérdezte Brettint és beosztottait az ajtóból,miközben jól megnézte magának a köpcös, kócos hajú rablót. Agazember karját a nyakába akasztott, koszos kötés tartotta.

– Nem sokat mondott. Igazából egyikük sem nyílt meg túlságosan.Mintha...

– Félnének – fejezte be az egyik tisztviselő. – Valamitől félnek,vagy legalábbis jobban tartanak a vallomástételtől, mint tőlünk.

– Badarság! Csak keményen kell bánni velük! Semmi dédelgetés!– Nem is... – kezdte a rendőr, de Brettin felemelt ujja

elhallgattatta. – Az ideje lassan lejár, kapitány.Wayne megszívta az orrát, majd bekacsázott a szobába. A kis

helyiségnek gyakorlatilag ablaka sem volt. A tisztviselők nyitvahagyták az ajtót. A bandita székben ült, megbilincselt csuklóját ésbokáját lánccal kötötték össze, és a láncot a padlóhoz erősítették. Egyasztal választotta el a banditát és Wayne-t.

A rabló bosszúsan figyelte a rendőrruhás idegent. Nem ismertefel Wayne-t. Nyilván a kalap tehetett róla.

– Fiam – kezdte a végeki. – Ugye tudod, hogy nyakig benne vagya szószban?

A bűnöző hallgatott.

140

– Könnyedén kiviszlek innen. Elkerülöd a hóhérkötelet. Csakegyütt kell működnöd.

A bandita kiköpött feléje.Wayne az asztalra támaszkodott és közelebb hajolt. – Ide süss,

cimbora! – folytatta Wayne most már halkabban, lecserélvetisztviselői morgását a bűnözők természetes, folyékony nyelvére. Egykanálnyi csatornamunkás a valószerűség miatt, jó adag csapossalkeverve a bizalom kedvéért, a többit a Hatodik nyolcad északirészének akcentusa adta, mivel valószínűleg a legtöbb fickó onnanszármazott. – Hát illik így beszélni egy sráccal, aki kinyuvasztott egytisztit és felvette a hacukáját, csak azért, hogy téged kivigyen innen?

A rabló szeme elkerekedett.– Így nem jó – figyelmeztette a fickót a bajsza alatt. – Túl

lelkesnek látszol. Ettől gyanút fognak. A fenébe is, köpj le mégegyszer!

A férfi habozott.– Csak csináld!A bandita köpött egyet.– Romlás vigye el! – bődült fel Wayne, újra tisztviselői hangján.

Rácsapott az asztalra, hogy csak úgy dongott. – Letépem a füled,fiacskám, ha még egyszer ilyet merészelsz!

A bandita tanácstalanul nézett rá. – Ööö... köpjek megint?Nagyon jó; eltaláltam a megfelelő környéket. – Még mit nem! –

sziszegte az álrendőr. – Tényleg letépem a füled, ha megpróbálod! –Közelebb hajolt, és halkan, hogy odakint ne hallják, újra utcai bűnözőhangján szólt. – A tisztik szerint nem beszélsz! Jó fiú! A főnökelégedett lesz.

– Kiviszel innét?– Mit gondolsz? Nem hagyhatjuk, hogy dalolj nekik. Kiviszünk,

vagy kénytelen leszel kezet rázni az öreg Vasszeművel.– Nem fogok beszélni – bizonygatta sietve a férfi. – Ne nyírjatok

ki! Egy mukkanást sem, ígérem!– És a többiek?A fickó késlekedett a válasszal. – Szerintem ők se. Vagy Sindren

lehet. Új fiú, meg minden.Nagyon jó – gondolta Wayne elégedetten.

141

– Sindren... Az a szőke srác, a sebhellyel?– Nem, az alacsony gyerek. Az a nagy fülű. – A rabló hunyorított.

– Miért nem ismerlek fel?– Szerinted miért? – felelte az álbajuszos, majd felegyenesedett

és visszatért tisztviselői hangjához. – Na ne siránkozz itt nekem! Holvan a főhadiszállásotok? Honnan működtök? Válaszokat akarok! –Újra előrehajolt. – Azért nem ismersz fel, mert túl értékes vagyokahhoz, hogy a magadfajta előtt mutatkozzak. Még a végén lelepleznek.A főnökkel dolgozom. Tarsonnal.

– Tarsonnal? Az nem főnök! Csak verőember.Újabb találat.– Úgy értettem, az ő főnökével.A bandita összehúzta a szemöldökét. Gyanút fogott.– A viselkedésed a bitóra juttat, pajtás! – folytatta Wayne halkan.

– Ki vett fel? Beszélni akarok vele.– Ki vett fel? Mindenkit Clamps vesz fel! Ezt neked is tudnod

kéne! – A gazfickó tekintete ellenségesre váltott.Kiváló! – Gondolta a végeki. – Kész! – kiáltotta, és sarkon

fordult. – Ez a tetű nem beszél! Mint akinek bevarrták a száját! –Kilépett a helyiségből Brettinhez és a többiekhez.

– Miért suttogott annyit? – kérdezte a rendőrfőnök követelőhangon. – Azt mondta, nézhetjük a kihallgatást!

– Nézhették is! De azt nem ígértem, hogy hallani is fogják!Halkan és fenyegetően kell ezekkel beszélni. Neveket említettek mára piszkok?

– Álneveket – felelte Brettin elégedetlen hangon.– Egy bizonyos Sindrenről beszélt valamelyik?Brettin az embereire tekintett. A tisztviselők a fejüket rázták.Kiváló!– Mutassák a többit! Majd én kiválasztom, melyiket hallgatom ki.– Erről nem szólt a megállapodás.– Akkor szépen hazamegyek és elindítom az áthelyezési

kérelmet...Brettin fortyogott, de aztán végül odavezette Wayne-t a cellákhoz.

Könnyen megtalálta Sindrent. A nagy fülű fickó fiatalnak nézett ki.

142

Elkerekedő szemmel figyelte, ahogy a tisztik haragos tekintetet vetnekrá a rácson keresztül.

– Azt ott! – mutatott rá Wayne. – Gyerünk!A rendőrök megragadták és bevitték egy kihallgató szobába.

Leláncolták, aztán ott várakoztak körülötte.– Egy kis helyet, ha kérhetném! – vette elő Wayne a fenyegető

arckifejezését.– Rendben! – morogta Brettin. – De semmi pusmogás! Hallani

akarom, mit kérdez tőle! Egyelőre a mi foglyunk!Az álruhás szeme villámokat szórt, mire a tisztviselők

kicsoszogtak, de nyitva hagyták az ajtót. Brettin karba tett kézzel álltodakinn, és várakozón tekintett Hetedik nyolcadi kollégájára.

Akkor kezdjük... Wayne odafordult a fogolyhoz és közelebbhajolt. – Szevasz, Sindren!

A fiú ijedtében felugrott a székéből. – Honnan...?– Clamps küldött – folytatta a bajuszos halkabban, folyékony

utcai kiejtésével. – Azon mesterkedem, hogy kijuttassalak innen.Most maradj mozdulatlan!

– De...– Nyughass! Ne mozdulj!– Nincs suttogás! – kiáltott be Brettin az ajtóból. – Ha úgy

beszél...Wayne felállított egy időbuborékot. Nem fog sokáig tartani. Nem

tudott valami sok hajlafémet összekaparni.– Allomanta vagyok – tudatta a banditával. Teljesen

mozdulatlanul állt. – Felgyorsítottam az időt a szobában. Hamegmoccansz, elhomályosodsz, és a tisztik észreveszik, mi történt.Érted, amit mondok? Ne bólints! Csak mondd, hogy igen!

– Ööö... Igen.– Nagyon jó. Mint mondtam, Clamps küldött, hogy kivigyelek.

Úgy látszik, a főnök aggódik, hogy köpni fogtok.– Én nem fogok! – hadarta a legény egércincogáshoz hasonló

hangon, és erősen összpontosított, nehogy megmozduljon.– Persze hogy nem fogsz. – Wayne észrevétlenül a legényéhez

igazította a kiejtését. Hetedik nyolcad belső. Bedobott egy falatnyigyári munkást, amit észrevett a fiú akcentusában. Bizonyára az apjától

143

származott. – Ha köpnél, Tarson kénytelen lenne eltörni néhánycsontodat. Tudod, hogy szereti az ilyesmit!

A fiú bólogatni kezdett, de aztán türtőztette magát. – Tudom.– De kiviszünk innen. Ne aggódj! Egyébként nem ismerlek. Új

vagy a bandában?– Igen.– Clamps vett fel?– Alig két hete.– Melyik főhadiszálláson dolgozol?– Melyik mi? – ráncolta a homlokát a legény.– Több állomásunk van. Persze ezt te nem tudhatod, igaz? A

főnök az új fiúknak mindig csak egyet mutat meg, nehogy túl sokateláruljanak, ha elkapják őket. Nem lenne jó, ha akaratlanul iselvezetnék hozzánk a tisztiket.

– Az elég rossz lenne – értett egyet Sindren. Az ajtót nézte, denem moccant. – A longardi régi öntödében vagyunk. De azt hittem, amiénk az egyedüli csapat!

– Na, erről beszélek! Nem szabad hagynunk, hogy valami apróhiba miatt elmaradjon a bosszú.

– Ümm. Persze.– Te nem hiszel ebben az egészben, ugye? Nincs semmi gond...

Néha én is úgy érzem, a főnökkel olykor kicsit elszalad a ló.– Ja... – értett egyet a fiú. – Úgy értem, mi főként a pénzért

csináljuk. A bosszú szép gondolat, meg minden, de...– ...a pénz jobb.– Egen. A főnök mindig arról beszél, hogy minden szebb lesz,

amikor majd ő vezeti a várost, és hogy a város elárulta őt, megilyenek. De hát a város senkivel nem kivételez. Ilyen az élet... – Újraa tisztviselők felé pislogott.

– Ne aggódj! – nyugtatta meg Wayne. – Azt hiszik, közülük valóvagyok.

– Hogyan csináltad? – kérdezte halkan a legény.– Csak érteni kell a nyelvükön, fiam. Fura, a legtöbben soha nem

jönnek rá, milyen egyszerű. Biztos, hogy nem beszéltek neked a többibúvóhelyről? Tudnom kell, melyiket fenyegeti veszély.

144

– Nem. Én csak az öntödét ismerem. Általában ott töltöttük azidőt, kivéve, amikor el kellett szaladni valamiért.

– Adhatok egy tanácsot, fiam?– Az jó lenne.– Szállj ki ebből a buliból! Nem vagy idevaló. Ha valaha is

kiszabadulsz, menj vissza a gyárba!A legény a homlokát ráncolta.– Csak bizonyos emberekből lesz jó bűnöző – magyarázta az

álbajuszos. – Te nem vagy olyan ember. Például épp az imént árultadel nekem az alkalmazód nevét, és megadtad a bandád búvóhelyét.

A fiú elfehéredett. – De hát...– Ne aggódj! Én a te oldaladon állok. Éppenséggel szerencséd,

hogy így van.– Ja...– Na jó – mondta Wayne teljesen mozdulatlanul, leeresztve a

hangját. – Nem tudom, erőszakkal ki tudlak-e vinni innen. Lásd be,kölyök, nem nagyon éri meg kockáztatni érted. De segíthetek. Aztakarom, beszélj a tisztviselőkkel.

– Micsoda?– Várj vele estig. Visszamegyek a bázisra, és mindent eltüntetek.

Ha azzal megvagyok, dalolhatsz a tisztiknek, elmesélhetsz mindent,amit tudsz. Ne aggódj, nem tudsz annyit, hogy bajba keverj minket.Mindig van második terv. Megmondom a főnöknek, hogy énutasítottalak, és nem esik bántódásod. De addig ne mondj el semmit,amíg meg nem ígérik, hogy cserébe elengednek. Kérj egy ügyvédet aszobába, mondjuk egy Arintol nevűt. Ő becsületes fickó. –Legalábbis Wayne így hallotta az utca emberétől. – Ígértesd meg atisztikkel, hogy szabadon engednek, úgy hogy Arintol is ott van ahelyiségben! Aztán mesélj el nekik mindent! Ha kiszabadulsz, tűnj ela városból! Néhány bandatag nem fogja elhinni, hogy én beszéltelekrá minderre, és a helyzet veszélyessé válhat. Menj el a Végekre, ésállj be dolgozni! Senkit sem fog érdekelni a múltad. Mindegy, mitteszel, csak tartsd magad távol a rablástól. Mert a végén valakiotthagyja a fogát. Lehet, hogy te magad.

– Én... – A legény megkönnyebbültnek látszott. – Köszönöm...

145

Wayne kacsintott. – Mostantól pedig ellenkezz, bármit ismondok! – Köhögött, és megszüntette a buborékot.

– ...hogy én ne halljam, akkor leállítom ezt az egészet! – fejeztebe a mondatát Brettin.

– Na jó, fiam! – ordított Wayne. – Kinek dolgozol?– Neked semmit sem mondok, tiszti!– Beszélsz, vagy levágatom a lábujjadat! – üvöltötte a bajuszos.A kölyök egészen belejött, és Wayne még jó öt percig vitázott

vele, mielőtt végül látványosan legyintett és kiviharzott a helyiségből.– Én mondtam... – okoskodott a rendőrfőnök.– Igaza volt – válaszolta Wayne kedvetlenül. – Azt hiszem,

innentől maguknak kell tovább puhítani őket.– Nem fog menni! Én már fél lábbal a sírban leszek, mire ezek

egy szót is kinyögnek.– Bárcsak olyan szerencsénk lenne!– Mit mondott?– Semmit – szimatolt bele a levegőbe az álbajuszos az álbajusza

fölött. – Úgy érzem, megérkezett a fánk! Nagyszerű! Legalább nemhiába jöttem el idáig!

146

Kilencedik fejezet

– Tehát még nem tudjuk pontosan, mi történt – folytatta azelbeszélését Waxillium, a genealógiai kutatás eredményeivel teleróttpapírlap mellett ülve. – Az Alapító Szöveg utalt egykét fémre és azokötvözeteire. Ám az őseink tizenhat fémben hittek, és a TizenhatTörvénye a természetben is olyan erős, hogy nem lehet figyelmenkívül hagyni. Vagy Harmónia változtatta meg az allomanciaműködését, vagy soha nem értettük igazán.

– Hmm... – Marasi szintén a padlón ült, két lábát maga alá húzva.– Ezt nem vártam öntől, Waxillium úr. Tudtam, hogy a törvényembere, sejtettem, hogy metallurgista. De azt nem, hogy filozófus is!

– Sok közös van a békebíróban és filozófusban – mosolygott aférfi sejtelmesen. – A törvény és a filozófia egyaránt kérdéseketfogalmaz meg. Azért kezdtem el tanulmányozni a törvény betűjét, mertolyan kérdéseket tettem fel, amiket senki sem tudott megválaszolni.Mert el akartam kapni azokat, akiket senki más nem volt képes. Afilozófia is ilyen. Kérdések, titkok, rejtvények. Az emberi elme és atermészet igazi arca – minden idők két legnagyobb kérdése ez.

A lány elgondolkodva bólogatott.– Ön milyen késztetésre kezdett el ilyesmivel foglalkozni? Nem

gyakran találkozni olyan fiatal hölgyekkel, akik jogot tanulnak.– Az én indokaim nem ilyen... jelentősek, mint amilyennek előre

látszanak. Semmire sem mentem volna a nagybátyám támogatásanélkül.

– Akkor is...– A mesék – vallotta be a lány. – A jóról és rosszról szóló

mesék. Az emberek, akikkel találkozunk, sohasem csak jók vagyrosszak.

147

Waxillium a homlokát ráncolta. – Ezzel nem értek egyet. Alegtöbb ember leginkább jónak tűnik.

– Nos, talán egy értelmezés szerint. Ám nekem úgy tűnik, hogymindkettőt – a jót és a rosszat is – a gyakorlatban kell megvalósítaniahhoz, hogy jelentéssel bírjanak. A mai emberek... Úgy látszik,leginkább tehetetlenségükben jók vagy gonoszak, nem pedig azért,mert így döntöttek. Úgy cselekszenek, ahogyan a környezetük tanítottaőket. Olyan ez az egész, mint egy világ, amit mindig ugyanaz aközepes fény világít meg. Kívül vagy belül, mindig ugyanaz amegváltoztathatatlan, egyöntetű fény. Na most, ha ebben az egyformafénnyel megvilágított világban valaki hirtelen olyan fényforrástalkotna meg, amely jelentősen erősebben sugározna, arrafelfigyelnének. Ugyanezen az elven, ha valaki homályos szobát tudnalétrehozni, az figyelemre méltónak találtatna. Bizonyos értelembenmindegy volna, milyen erős volt az eredeti fény. A történet anélkül isérthető.

– Csak attól, hogy a legtöbb ember rendes életet él, rendességükmég nem lesz kevésbé értékes a társadalom számára.

– Persze, hogyne – pirult el Marasi. – És nem is azt mondom,hogy az embereknek kicsit több gonoszságot kellene elkövetni. Ámazok az éles fények és homályos helyek lenyűgöznek, Waxillium úr,főként amikor a rend drámai módon megbomlik bennük. Miért van az,hogy egyik esetben egy alapvetően jó családból való, rendesbarátokkal, jó munkahellyel és elegendő keresettel rendelkező embernekiáll egy rézdróttal asszonyokat fojtogatni, majd a testüketelsüllyeszti a csatornákban? És ugyanúgy visszafelé is: vegyük azt,hogy a legtöbb férfi, aki a Végekre költözik, előbb-utóbb átveszi azottani, általánosan elfogadott, laza erkölcsű viselkedést. Ám megintmások – néhány figyelemre méltó ember – elhatározzák, hogy elviszikoda a civilizációt. Száz ember, akiket a társadalom meggyőzött, hogy„mindenki így csinálja”, képesek elkövetni a legdurvább éslegmegvetendőbb cselekedeteket. Ám egyvalaki nemet mond.

– Az egészben igazán nincsen semmi hősiesség – védekezettWaxillium.

– Biztos vagyok benne, hogy önnek fel sem tűnik.

148

– Hallotta már valaha azt a történetet, amikor elkaptam az elsőbűnözőmet?

A lány elpirult. – I-igen. Maradjunk annyiban, hogy hallottam.Fekete Peret erőszaktevő és míves volt – forraszöklű, ha nemtévedek. Ön besétált a békebíró irodájába, ránézett a hirdetőtáblára,majd letépte a képét és magával vitte. Három nap múlva visszatért, azájult fickóval a nyergén. A hirdetőtáblán három név szerepelt, de ön alegnehezebbiket választotta.

– Megérte az árát.Marasi a homlokát ráncolta.– Rápillantottam a táblára – magyarázta Waxillium –, és azt

gondoltam magamban: „A három gazember egyike valószínűleg elteszláb alól – akkor miért ne választanám azt, amelyik a legtöbbet ér?”Kellett a pénz. Három álló napja csak egy kevés szárított húst megbabot ettem. Aztán ott volt Tarasco.

– Korunk egyik legveszedelmesebb bűnözője.– Az ő esetében új csizmát akartam szerezni. Pár nappal azelőtt

rabolt ki egy vargát, és gondoltam, ha kézre kerítem, kaphatok egy párjó lábbelit.

– Azt hittem, azért őt választotta, mert lelőtt egy békebírótFaradanában.

Waxillium megrázta a fejét. – Arról egészen addig nem hallottam,amíg be nem hoztam.

– Ó... – válaszolta a lány, de aztán újra felderült az arca. – ÉsHarrisel Hard?

– Fogadtam Wayne-nel – tudatta vele a férfi. – De ön nem tűnikcsalódottnak.

– Ezek a részletek csak még valószerűbbé teszik az egészet,Waxillium úr. – Marasi szemében megjelent valami csillogás, amitőlleginkább ragadozó állathoz lett hasonlatos. – Le kell írnom mindent!– A kézitáskájából jegyzettömböt és ceruzát halászott elő.

– Tehát ez késztette arra, hogy tanulmányokat folytasson? Hősakar lenni, mint a mesékben?

– Nem, nem – felelte a lány. – Csak többet akartam tudni amagafajtáról.

149

– Biztos benne? Tudja, lehetne békebíró: kiköltözhetne aVégekre, megélhetné ezeket a történeteket. Ne gondolja, hogy azértmert nő, nem teheti meg. Az előkelő társaság talán ezt sugallja, ámmindez jottányit sem számít a hegyeken túl. Arrafelé nem kellcsipkeruhában járnia és virágillatot szórnia magára. Revolvert köthetés kialakíthatja a saját törvényét. Ne feledje: a Megdicsőült Harcosmaga is asszony volt!

A kisasszony közelebb hajolt. – Bevallhatok önnek valamit,Waxillium úr?

– Csak ha pikáns, személyes természetű vagy zavarba ejtődologról van szó.

A lány mosolyra húzta a száját. – Szeretem a csipkés ruhákat,szeretek virágillatú lenni. Szeretek a városban élni, ahol hasznátvehetem a modern vívmányoknak. Tudja, hogy az éjszaka közepén isterrisi ételért küldethetek, amit aztán kiszállítanak nekem?

– Hihetetlen! – Tényleg annak találta a dolgot. Nem is tudta, hogyilyesmi lehetséges.

– Bármennyire is szeretek a Végekről olvasni, és talán szeretnémis meglátogatni a helyet, nem hiszem, hogy sikerülne beilleszkedni.Nem szívelhetem a port, mocskot és a személyi higiénia alapvetőhiányát. És, hogy őszinte legyek, nem akarom elvenni azt az élvezetetönöktől, férfiaktól, hogy alkalomadtán revolvert kössenek éslepuffantsanak ezt-azt. Ettől most a női nem árulója vagyok?

– Kötve hiszem. Bár ön is elég jó céllövő.– Nos, egy dolog tárgyakra lőni. De emberekre? –

Beleborzongott a gondolatba. – Tudom, hogy a Megdicsőült Harcosaz önmegvalósító nő példaképe. Az egyetemen vannak ilyen óráink,Oltalom szerelmére, és a Hős öröksége a törvénybe is bekerült. Denem akarok nadrágot húzni és olyanná válni, mint ő. Néha gyávánakérzem magam ezért.

– Jól van ez így. Maradjon önmaga! Ám ez még mindig nemmagyarázza, miért tanul jogot.

– Ó, a várost meg akarom változtatni! – sietett Marasi a válasszalfellelkesedve. – Bár szerintem a bűnözők egyenkénti lenyomozása ésnagy sebességű fémdarabokkal történő kilyuggatása borzasztóan ósdimegoldás.

150

– Azért jó kis móka tud lenni.– Hadd mutassak önnek valamit! – A lány beletúrt a táskájába, és

összehajtott papírlapokat ásott elő. – Már említettem, hogyan hat azemberekre a környezet. Emlékszik arra, amikor a Végekrőlbeszéltünk, és hogy több békebíró jut arra a vidékre, mint a városba?És hogy ennek ellenére a bűnözés arrafelé sokkal elterjedtebb? Akörnyezet okozza. Ezt nézze!

Átnyújtotta a lapokat. – Ez egy jelentés, amit részletről részletreállítok össze. A bűn természetét taglalja, a környezet tükrében. Látja,itt például azokról az alapvető tényezőkről van szó, amelyekcsökkentették a bűnözés mértékét a város néhány kerületében. Többtisztviselő, akasztások, ilyesmi. Ezek közepes hatásfokkal bírnak.

– Ez itt micsoda, a lap alján? – érdeklődött Ladrian.– Felújítás – válaszolta a lány széles mosollyal az arcán. – Egy

tehetős úriember, Joshin uraság, felvásárolta a rosszabb hírűterületek néhány parcelláját, majd nekilátott ezeket felújítani éstakarítani. A bűnözés csökkent. Az emberek persze nem változtak, áma környezetük annál inkább. Mostanra a környék a város biztonságosés tiszteletre méltó negyedévé vált.

– Ezt hívják „törött ablak” elméletnek. Ha valaki törött ablakúépületet lát, sokkal valószínűbb, hogy betör oda, vagy egyéb bűnöketkövet el, hisz úgy gondolja, senkit sem érdekel. Ám ha minden ablakkarban van tartva és az utca tiszta, az épületek rendezettek, a bűnözésiráta zuhanni kezd. Mint ahogy egy forró nyári napon az emberekzaklatottabbak, úgy tűnik, a lerobbant városrészekben egy átlagosember bűnözővé válhat.

– Érdekes...– Persze ez nem ad választ minden kérdésre. Mindig lesznek

emberek, akik nem a környezetük hívására felelnek. Az ilyeneklenyűgöznek, mint már említettem. Egyébként mindig is jól bántam aszámokkal. Mindenütt mintákat látok, és elkezdek tűnődni. Az utcákrendbe tétele olcsóbb lenne, mint egyre több tisztviselőt alkalmazni,és ráadásul jobbat tenne a bűnözésnek is.

Waxillium átfutotta a jelentést, majd Marasira emelte a tekintetét.A lány arca kipirult az izgalomtól. Volt benne valami elragadó. Miótaültek így itt? Tétován előhúzta a zsebóráját.

151

– Ó, jaj! – pillantott az órájára Colms kisasszony. – Nemszabadna így múlatnunk az időt! Eközben szegény Steris a bűnözőkmarkában van!

– Nem tehetünk semmit, amíg Wayne vissza nem ér. Igazából máritt kellene lennie.

– Itt is van – szólalt meg a nevezett a folyosóról.A lány ijedtében ugrott egyet, és halk sikkantást hallatott.Waxillium nagyot sóhajtott. – Mióta bujkálsz odakinn?A társa bedugta a fejét az ajtón. Fején tisztviselői kalap csücsült.

– Ó, még nem olyan régóta. Úgy tűnt, itt az okos emberekmegbeszélése zajlik. Nem akartam zavarni.

– Bölcs döntés. Az ostobaságod fertőző tud lenni.– Előttem nem kell nagy szavakat használnod, fiacskám. – Wayne

besasszézott a szobába. A rendőrkalaptól eltekintve megszokottviseletét hordta: durva nadrágját, porkabátját, és csípőjén apárbajpálcákat.

– Sikerrel jártál? – Az ikerszerzet feltápászkodott a padlóról,aztán a kezét nyújtotta Marasinak, és felsegítette.

– Az hétszentség! Még fánkot is szereztem! – vigyorgott aporkabátos. – És a legjobb, hogy a piszkos tisztik fizették.

– Wayne...– Igen?– Mi is piszkos tisztik vagyunk...– Többé már nem – állította büszkén a rendfenntartó. – Inkább

független polgárok, akik a szívükön viselik a köz javát. És megeszik apiszkos tisztik fánkját.

Marasi elfintorodott. – Ebben az összefüggésben már nem ishangzik olyan étvágygerjesztő lakomának.

– De nagyon jólesett! – Wayne benyúlt a kabátja zsebébe. –Tessék, magácskának is jut. Ami azt illeti, egy kicsitösszenyomódtak...

– Igazán kedves, de nem kérek – szabadkozott elsápadva a lány.A porkabátos felkacagott előhúzott egy papírlapot, és

meglengette Waxillium orra előtt. – A Láthatatlanok búvóhelye avárosban. És a toborzójuk neve.

152

– Tényleg? – kerekedett el Marasi szeme, és közelebb lépve,elvette a lapot. – Ezt meg hogy csinálta?

– Whiskey és varázslat – somolygott a férfi.– Más szóval – lépett oda az ikerszerzet is, hogy a lány válla

fölött elolvassa az írást –, Wayne sokat beszélt. Gratulálok!– Indulnunk kell! – szedelőzködött a fiatal joghallgató. –

Odamegyünk, elhozzuk Sterist és...– Már úgysincsenek ott – csitította Waxillium, miután átvette tőle

a lapot. – Nem maradnak, miután ilyen sok bandatársukat elfogták.Wayne, ezeket a részleteket a tisztviselők is hallották?

A kalapos megsértődött. – Mit gondolsz?Waxillium az állát dörzsölgette. – Akkor tényleg nem árt, ha

felkerekedünk. Oda kell érnünk, mielőtt kihűlnek a nyomok.– De hát... – ellenkezett a lány. – A tisztviselők...– Majd kapnak egy névtelen bejelentést, ha már megnéztük

magunknak a helyet.– Nem lesz rá szükség – vágott közbe Wayne. – Intéztem egy kis

tűzijátékot.– Mikorra állítottad be?– Estére.– Ügyes.– Köszönetedet kifejezheted egy szép kövér és ritka fémrög

formájában – kacsintott a kalapos.– Az asztalon találod – felelte Waxillium, miközben összehajtotta

a papírt és becsúsztatta a mellényzsebébe.Wayne odalépett az asztalhoz, és a gyanús kinézetű felszerelésre

pillantott. – Nem nagyon akarok hozzányúlni semmihez, pajtás.Nagyon gyengéd viszony fűz az ujjaimhoz.

– Ugyan már, nem fog felrobbanni! – nyugtatta meg Waxilliumhűvösen.

– Akkor is azt mondtad...– Csak egyszer történt meg!– Tudod, milyen átkozottul idegesítő, ha az embernek újra kell

növeszteni az ujjait, Wax?– Ha csak annyira idegesítő, mint a panaszkodás, akkor elég

visszataszító lehet.

153

– Csak úgy mondom. – A porkabátos végignézett az asztalon,majd elvette a hajlafémreszelékkel teli üvegcsét, aztán óvatosanelhátrált a felszereléstől. – A legártatlanabb kinézetű dolgokrobbannak fel a leghamarabb. Nem lehet eléggé óvatos az ember. –Megrázta az üveget. – Ez nem túl sok.

– Ne légy ilyen kicsinyes! Sokkal több, mint amit ilyen rövid időalatt a Végeken tudtam volna beszerezni neked. Vedd le azt a kalapot,és nézzük meg az öntödét!

– Mehetünk a fogatommal – ajánlotta fel Marasi. Ekkor belépettTillaume, egyik kezében kosárral, a másikban teával. A kosarat azajtó mellé állította, majd letette a tálcát az asztalra, és nekilátottkitölteni a teát.

Waxillium a lányt nézte kérdőn. – Ön is velünk tart? Azt hittem, alövöldözést a magunkfajtára hagyja.

– Maga mondta, hogy a banditák már nem lesznek ott. Így igazánnincs mitől tartanom!

– De hát el akarják rabolni. A vacsorán is megpróbáltákelhurcolni – veszélyes lehet ott-tartózkodnia.

– Ezek önöket is szemrebbenés nélkül keresztüllövik. Hogyanlehetne akkor nekem veszélyesebb, mint önöknek?

– Ja, télleg igaza van – hagyta jóvá Wayne.Tillaume odalépett hozzájuk, és átnyújtott egy csésze teát

Waxilliumnak. Wayne vigyorogva lekapta az italt, bár az inasmegpróbálta elrántani előle a tálcát.

– Milyen kedves! – szólt a kalapos, teáscsészével a kezében. –Wax, Weatheringben miért nem szereztél be egy ilyen fickót? – Azinas gyilkos pillantást vetett rá, majd visszasietett az asztalhoz, hogyújabb csészével készítsen nekik.

Waxillium továbbra is a lányt nézte. Valami még hibádzott, egyfontos részlet. Valami Wayne üzenetével kapcsolatban...

– Önt miért rabolták el? – kérdezte Marasitól. – Voltak ottalkalmasabb túszjelöltek is. Asszonyok, akik közelebb állnak avérvonalhoz.

– Te mondtad, hogy valami csel lehetett. – A porkabátoshajlafémreszeléket szórt a teájába, majd az egészet egy hajtásrafelhörpintette.

154

– Így van – folytatta az ikerszerzet a lányra pillantva. Minthavalamiféle villanást látott volna Marasi szemében. Steris kuzinjaelkapta a tekintetét. – De ha így állnának a dolgok, valaki olyat kellettvolna választaniuk, akinek nincsenek ilyen szoros kötelékei acsaláddal. Nem egy közeli unokatestvért. – Összecsücsörítette aszáját, majd csettintett a nyelvével. – Megvan! Ön Harmstörvénytelen gyermeke; Steris féltestvére!

A lány elvörösödött. – Igen.Wayne füttyentett egyet. – Kiváló a műsor, Wax! Én általában

várok a második találkozásig, és csak aztán nevezek valakit szemtőlszembe fattyúnak. – Marasi arcát kémlelte. – A harmadikig, ha csinosaz illető.

– Én... – Waxilliumot hirtelen elöntötte a szégyenérzet. –Elnézést, én nem úgy...

– Semmi gond – felelte a lány halkan.Minden egybevágott. Colms kisasszony és Harms uraság

kényelmetlenül érezték magukat, amint Steris szóba hozta a szeretőkkérdését. Aztán volt az a szerződés. Steris hozzászokott, hogy azuraság hűtlenül viselkedik. Ez azt is megmagyarázta, miért fizetteHarms Steris „kuzinjának” oktatását és kvártélyát.

– Marasi kisasszony – fogta meg a kezét a békebíró. – Talán aVégeken töltött évek tényleg jobban eldurvítottak, mint sejtettem. Voltolyan idő, amikor még először gondolkodtam és csak aztán szóltam.Kérem, bocsásson meg!

– Vagyok, ami vagyok, Waxillium úr. És már hozzászoktam agondolathoz.

– Mégis faragatlanság volt a részemről.– Nem kell szabadkoznia.– Ajjaj! – szólt hirtelen Wayne, töprengő arckifejezéssel. – A tea

mérgezett.Azzal a földre hanyatlott.Marasi felsikkantott, és azonnal mellette termett. Waxillium

megpördült, és éppen akkor pillantott Tillaume-ra, amikor az inasvisszafordult az állítólagos teakészítésből, és pisztolyt szegezett azurára.

155

Nem maradt idő a gondolkodásra. Az ikerszerzet acélt égetett –mindig nyelt egy keveset, amikor veszélyes időket élt –, és rátaszította mellénye harmadik gombjára. A fagombok között hordott egyacélból készültet, arra az esetre, ha fel kellene töltenie a készletétvagy fegyverre volna szüksége.

A gomb kiszakadt a mellényből, és a szobán végigzümmögveéppen akkor találta gyomron a lakájt, amikor az elsütötte a fegyvert.A lövés célt tévesztett. Az ikerszerzet sem, a töltényt, sem a revolvertnem érzékelte. Tehát ez is alumínium!

Tillaume az ajtó felé bukdácsolt és elejtette a fegyvert. Erejétösszeszedve a könyvespolcba kapaszkodott és menekülni próbált.Vércsíkot húzott maga után, és az ajtó előtt összecsuklott.

Waxillium térdre esett a megmérgezett barátja mellett. A lányeközben a lövéstől kővé dermedve a némán tátogó inasra meredt.

– Wayne? – Az ikerszerzet felemelte a társa fejét.A porkabátos felnyitotta rebegő szemhéját. – Méreg. Ki nem

állhatom a mérget. Rosszabb, mint amikor az ember elveszíti azujjait, mondhatom...

– Waxillium úr! – kiáltott Marasi rémülten.– Rendbe jön – nyugtatta meg az ikerszerzet, és visszaült a

sarkára. – Ha tud beszélni és maradt egy kis ferukímiai tartaléka,szinte mindent kibír.

– Nem róla beszélek! A lakáj!A békebíró gyorsan eszmélt. A haldokló Tillaume a korábban

behozott kosárral babrált. Egyik véres kezét bedugta avessződobozba és meghúzott valamit.

– Wayne! – kiáltott Waxillium. – Buborékot, most!Az inas visszahanyatlott a földre. A kosár fodrozódó tűzlabdává

alakult.Aztán megfagyott.– A fenébe! – hörögte a porkabátos, amint odébb gurult, hogy

megszemlélje a megdermedt robbanást. – Én figyelmeztettelek!Mondtam, hogy a dolgok mindig felrobbannak körülötted!

– Ezért most nem vállalom a felelősséget.– De hát a te inasod! – Wayne köhögve térdre emelkedett. –

Ráadásul még csak nem is volt jó a tea!

156

– Egyre nagyobb! – mutatott a lány rémülten a növekvőtűzgolyóra.

A robbanás már azelőtt szétvetette a vesszőkosarat, mielőttWayne maguk köré tudta vonni az időbuborékot. A robbanáshullámlassan terjedt kifelé, felégetve a szőnyeget, elcsúfítva az ajtókeretetés könyvespolcot. Már elnyelte a lakájt magát is.

– Az áldóját! – kiáltott fel Wayne. – Ez aztán méretes!– Valószínűleg balesetnek akarták álcázni, aztán ráfogják a

metallurgiai kísérleteimre. Elégette volna a testünket és soha senkinem jön rá, hogy gyilkosság történt.

– Akkor... ablak?– Nehéz lesz elfutni a tűz elől – tűnődött Waxillium.– Te képes vagy rá. Csak elég erősen kell taszítanod.– A robbanás ellenében? Wayne, arrafelé semmiféle horgonyt

nem látok. Mellesleg, ha ilyen sebességgel vetjük hátra magunkat, azablak összeszabdalja a testünket.

– Uraim – szólt Marasi növekvő riadalommal a hangjában –, ezegyre nagyobb!

– Wayne nem tudja megállítani az időt – csak lelassítja. És abuborékot sem tudja odébb tenni.

– Nézd, Wax, egyszerűen lyukaszd ki a falat! Taszíts rá azablakkeret szögeire, és nyomd ki a ház oldalát! Aztán ki tudsz velünkrepülni a lyukon, és nem ütközünk bele semmibe.

– Hallod magadat ilyenkor? – kérdezte az ikerszerzet csípőre tettkézzel. – Ez tégla, meg kő! Ha túl erősen taszítok, egyenesenbelerepülök a robbanásba!

– Egyre közelebb jön! – sikoltotta Marasi.– Akkor növeld meg a súlyodat! – folytatta a vitát Wayne.– Annyira, hogy ki tudjak nyomni egy egész falat – egy jól

megépített, kivételesen nehéz falat – az épület oldalából?– Igen.– A padló nem bírná ki. Összetörne és...Mindketten a lábuk alá pillantottak.A hirtelen megélénkülő Waxillium elkapta a lányt, aki ijedtében

felsikkantott. A hátára gurult és erősen a mellkasához szorította ateremtést.

157

A robbanás most már kitöltötte a szoba sarkát, és felemésztette azajtó egész környékét. A haragos, sárga lángok mind nagyobbradagadtak, akár valami hatalmas bugyborékoló tészta egy óriáskemencéjében.

– Mi a...? – kezdte volna a lány.– Kapaszkodjon!Waxillium megnövelte a súlyát.A ferukímia nem úgy működött, mint az allomancia. A két erőt

gyakran össze lehetett gyúrni, de sok szempontból egymásellentéteinek számítottak. Az allomancia a fémek erejét hasznosítottaés nem lehetett benne túlmenni egy bizonyos határon. Wayne nemtudta volna jobban összetömöríteni az időt, és Waxillium csakbizonyos erővel tudott rátaszítani egy fémdarabra.

A ferukímia egyfajta kannibalizmusra épült: az emberfelemésztette teste egy részét, hogy aztán később felhasználhassa atartalékokat. Ha a ferukimista tíz napig feleolyan súlyosan élte azéletét, körülbelül másfélszer nehezebb lehetett később ugyanilyenhosszú ideig. Vagy kétszer olyan nehéz feleannyi időre. Vagy négyszernehezebb negyedannyi időtartamra.

Vagy hihetetlenül nehéz, bár csupán néhány pillanatra.Waxillium feltárta fémelméiben elraktározott súlyát – annak

idején háromnegyedes súlyon töltötte napjait –, és olyan súlyossávált, akár egy szikla, aztán olyanná, akár egy épület, majd végül annális súlyosabbá.

Mindez a súly a padló kis szegletére korlátozódott.A fa recsegett, ropogott, aztán megadta magát: a padlódeszkák

átszakadtak, és az ikerszerzet a magához szorított lánnyal együtt eltűnta lyukban. Kihullva Wayne időbuborékjából, egy hirtelen ugrássalbelépett a valós időbe. A következő pillanatban minden elmosódott.Hallotta a robbanás borzalmas zaját odafentről – a hullám hozzá iselért. Eleresztette a fémelméjét és rátaszított a vészesen közeledőpadlódeszkákra, hogy lassítsa az esést.

Nem maradt rá elég ideje. Beleütköztek a következő emeletbe ésvalami nehéz zuhant rájuk felülről, ami kipréselte a levegőtWaxillium tüdejéből. Vakító fényességet tapasztalt és elviselhetetlenhőség csapott az arcába.

158

Azzal az egésznek vége lett.Az ikerszerzet kábultan, csengő füllel feküdt a padlón.

Felnyögött, és rádöbbent, a reszkető Marasi még mindig belékapaszkodik. Egy percig magához ölelte, körbepislogva ahelyiségben. Még mindig veszélyben forogtak? Mi eshetett rájuk?

Wayne! – eszmélt rá. Megpróbált oldalra fordulni, és letenni alányt. A padló gyakorlatilag szálkásra szakadt alatta, és a szegek aprókorongokká lapultak. Bizonyára a zuhanás közben még megnövekedettsúlyával taszított lefelé.

Faszilánkok és kőpor borított mindent. A mennyezet rommá tört,a faszerkezet egyes részei füstölögtek, hamu és törmelékek potyogtaka magasból. Semmi sem maradt a lyukból, amin keresztülhullottak; arobbanás felégette körülötte a padlót.

Az ikerszerzet hunyorogva megmozdította a barátját. A felülrőlrájuk zuhanó Wayne felfogta a robbanás erejének nagy részét.Porkabátja rongyosra tépődött, megfeketedett és megégett, és vércsordogált az oldalából.

Marasi a szájához emelte a kezét. Még mindig remegett,sötétbarna haja összegubancolódott, a szeme elkerekedett.

Nem! – Waxillium nem tudta, megfordítsa-e a társát. Ez nemlehet igaz! Wayne elhasználta egészségének nagy részét arra, hogyfelépüljön a mérgezésből: és az elmúlt éjszaka azt mondta, csakegyetlen lőtt sebre elegendő tartaléka maradt...

Félve megtapogatta a barátja nyakát. Halovány lüktetést érzett.Becsukta a szemét és kifújta a levegőt. A Wayne hátán lévő sebek aszeme láttára húzódtak össze. Lassan ment. A vérmívesek ferukímiaigyógyító ereje azon múlott, milyen gyorsan akartak felépülni – avillámgyors gyógyulás sokkal nagyobb egészségtartalékot igényelt.Ha nem sok maradt neki, a lassabb folyamattal is be kellett érnie.

Waxillium hagyta, hadd tegye a dolgát. Nagy fájdalmakat élhetettát, ám ő maga nem sokat tehetett érte. Ehelyett megfogta a még mindigreszkető lány karját.

– Semmi baj. – A robbanás miatt furán tompának hallotta a sajáthangját. – Wayne már gyógyul. Megsérült?

A fiatal teremtés kábultnak tűnt. – A stressz vagy a testfájdalomcsillapító mechanizmusainak következtében három traumát

159

elszenvedő személyből kettő nem képes pontosan meghatározni asaját sérüléseinek természetét.

– Szóljon, ha fáj! – Waxillium végigtapogatta a lábát és a karját,hátha eltörött valamije. Óvatosan megnyomogatta a lány oldalát,törött bordákat keresve, bár mindez nehezére esett a vastag ruházatonkeresztül.

A fiatal teremtés lassan feleszmélt kábulatából, aztán a férfiranézett és közelebb húzta magához, fejét az ikerszerzet mellére hajtva.Az tétovázott, de végül megölelte a lányt, és addig ölelte, amígMarasi légzése lelassult, és láthatóan úrrá lett az érzelmein.

Mögöttük Wayne felköhögött. Megmoccant, mintha fel akarnakelni, de nagyot nyögött és visszafeküdt. Egy használaton kívülihálószobába estek be. Az épület egyik szárnya lángolt. Valószínűleghamarosan megérkeznek a tisztviselők.

Eddig senki nem érkezett futva – töprengett az ikerszerzet. – Aszemélyzet többi tagjának vajon nem esett bántódása?

Vagy ők is részt vettek a merényletben? Az elméje még mindigmegpróbálta felfogni az eseményeket. Tillaume – aki legjobbtudomása szerint évtizedekig hűen szolgálta a nagybátyját –megpróbálta megölni. Háromszor is.

Marasi elhúzódott tőle. – Azt hiszem... Azt hiszem, márösszeszedtem magam.

A férfi egy bólintással nyugtázta a hallottakat, aztán előhúzta akeszkenőjét, átnyújtotta a lánynak, és letérdelt Wayne mellé. Barátjahátát vér és égett bőr borította, de a varr megemelkedett és levált,mert új bőr alakult alatta.

– Nagyon rosszul fest? – kérdezte a sérült csukott szemmel.– Túléled.– Úgy értem, a kabátom.– Nos, ezúttal elég nagy foltra lesz szükség.Wayne felhorkantott, aztán ülő helyzetbe tornázta magát. Közben

többször összerándult az arca. Végül kinyitotta a szemét. Könnyekcsorogtak végig az arcán. – Én megmondtam... – nyögte. – Mindigfelrobban körülötted valaki, Wax.

– De ezúttal megmaradtak az ujjaid.– Nagyszerű! Akkor megfojthatlak!

160

Waxillium elmosolyodott, és kezét barátja karján nyugtatta. –Köszönöm.

A másik bólintott. – Sajnálom, hogy rátok estem.– A körülmények tükrében megbocsátok. – Az ikerszerzet

Marasira pillantott. A lány összegömbölyödve, előredőlvegubbasztott a földön, és arca sápadtnak látszott. Amikor észrevette,hogy Waxillium figyeli, leeresztette a karját, és meggyőzve magát,hogy erősnek kell lennie, nekifogott lábra állni.

– Semmi gond – nyugtatta meg a férfi. – Pihenjen csak!– Mindjárt jobban leszek. – A szavak alig hatoltak át az

ikerszerzet tompa hallásán. – Csak... nehéz hozzászoknom, hogy megakarnak ölni.

– Ehhez soha nem lehet hozzászokni – vetette közbe Wayne. –Higgyen nekem!

A kalapos nagyot sóhajtott, majd lehámozta magáról porkabátjaés inge maradványait. Aztán a hátát fordította Waxillium felé. –Segítenél?

– Jobb lesz, ha egy kicsit elfordul, Marasi – figyelmeztette aLányt az ikerszerzet.

A bátor teremtés összevonta a szemöldökét, de a fejét nemfordította el. Waxillium megragadta az égett réteget Wayne vállánál ésegy nagy rántással az egészet letépte a hátáról. Szinte egyben sikerülteltávolítani. A férfi felhördült a fájdalomtól.

Az égés alatt lévő új, rózsaszín bőr még nem keményedett meg.Az ikerszerzet félrelökte az égett héjat.

– Ó, Harmónia Ura! – suttogta Marasi, és egyik kezét a szája elétette. – Azt hiszem, menten rosszul leszek.

– Én figyelmeztettem!– Azt hittem, az égési sebekre gondol. Nem tudtam, hogy letépi

az egész hátát!– Most már sokkal jobb... – Wayne malomkörzést végzett a

karjával. Vékony és izmos karján széles arany karpereceket viselt.Nadrágja megpörkölődött, de nem szakadt szét. Lehajolt és kihúzta aromok alól az egyik párbajpálcáját. A másik továbbra is a derekánfüggött. – Tartoznak nekem egy kalappal és egy köpennyel! Hol atöbbi személyzet?

161

– Én sem értem – csatlakozott Waxillium. – Gyorsan körülnézek,hátha valaki más is megsérült. Te vidd ki Marasit a hátsó ajtón!Lopakodjatok ki a kerti kapun – ott találkozunk!

– Miért kell lopakodni? – kérdezte a lány.– Mert aki felbérelte ezt a fickót – magyarázta Wayne –, azt

reméli, hogy a robbanásban találkoztunk a jó öreg Vasszeművel.– Nos, van még egy-két óránk, mielőtt átkutatják a házat és

azonosítják Tillaume-ot, ha egyáltalán maradt belőle valami. Addigis hadd higgyenek halottnak.

– Így jut időnk gondolkodni – értett egyet a porkabátos. –Gyerünk, induljunk gyorsan!

Kivezette Marasit az udvarra. A lány még mindig kissé kábultnaktűnt.

Waxillium úgy érezte, mintha vattát tömtek volna a fülébe.Gyanította, hogy ők hárman végig kiabálva beszélték meg a tervet.Wayne igazat mondott: az ember soha nem szokhatott hozzá agondolathoz, hogy meg akarják ölni.

Nekilátott futólag átkutatni a házat, és közben újratöltötte afémelméit Sokkal könnyebb lett, úgy fele a rendes testsúlyának. Haennél többet tett volna félre, nem tudott volna rendesen járni, még úgysem, hogy közben a fegyverzet és a ruházat lehúzzák. Mindenesetremár kellő gyakorlatot szerzett a dologban.

Kutatás közben a kamrában rátalált az eszméletlen Limmire ésGrimes kisasszonyra. Mindketten életben voltak. Az ablakonkitekintve azt látta, hogy Krent, a kocsis két kezét a fejére téve,kikerekedett szemmel bámulja az égő épületet. A többieknek – aszolgálólányoknak, kifutófiúknak és a szakácsnak – hűlt helyét találta.

Talán olyan közel tartózkodtak a robbanáshoz, hogy az erejeelvitte őket, bár Waxillium nem hitte, hogy tényleg ez történt.Valószínűbb, hogy Tillaume, aki az egész személyzetnek parancsolt,annyi embert elküldött, amennyit csak tudott, aztán a többieketelkábítva elrejtette a kamrában. Ez azt jelenthette, hogy feleslegesensenkinek nem akart bántódást okozni. Azaz Waxilliumon és avendégein kívül senkinek.

Két gyors fordulóval kivitte az eszméletlen nőket a kertbe –közben vigyázva, nehogy észrevegyék. Remélhetőleg hamarosan

162

Krent vagy a tisztviselők megtalálják őket. Azután kerített egy párrevolvert a földszinti öltözőszobából, végül összeszedett egy inget északót Wayne-nek. Azt kívánta, bárcsak megkereshetné a Sterrionokatrejtő utazóládáját, de nem maradt rá ideje.

Kiosont a hátsó ajtón és túlontúl is könnyedén átosont a kerten.Minden lépéssel egyre nagyobb aggodalommal töltötték el azesemények. Épp elég rossz, hogy valaki meg akarta ölni; mégrosszabb, hogy a támadást egy ismerős intézte.

Hihetetlennek tűnt, hogy a banditák képesek lettek volnamegkeresni és ilyen gyorsan megvesztegetni Tillaume-ot. Honnantudhatták volna, hogy az öregedő lakáj kapható lesz a merényletre? Alovász vagy a kertész sokkal jobb választásnak bizonyult volna.Valami nagyobb horderejű dolog lapult a háttérben. Az első nap óta,hogy a városba érkezett, Tillaume megpróbálta lebeszélni arról, hogybeleártsa magát a város ügyeibe. A bál előtti éjszakán is kifejezettenszorgalmazta, hogy Waxillium hagyja annyiban a rablásokkalkapcsolatos nyomozást.

Akárkik is álltak az egész mögött, a lakáj már jó ideje nekikdolgozott. És ez azt is jelentette, hogy őt is folyamatosanmegfigyelték.

163

Tizedik fejezet

A fogat végigzörgött a kockaköveken. Óvatos kerülőutakon haladtakaz Ötödik nyolcad felé. Marasi karba tett kézzel kitekintett a zsúfoltutcára. Lovak és kocsik mentek el mellettük, és az emberek úgyözönlöttek a járdákon, mint azok az apró vértestek a véredényekben,amiket egyszer az egyetemi órán, mikroszkóp alatt látott. A sarkokonvagy az utcakőjavításoknál a tömeg elakadt és feltorlódott.

Waxillium úr és Wayne a fogat másik ülésén, vele szembenfoglaltak helyet. Ladrian a gondolataiba merült, barátja pedighátrahajtott fejjel, csukott szemmel szunyókált. Valahol talált egysapkát – egy vékony anyagból készült, rikkancsok által iselőszeretettel viselt fejfedőt. A kúriából elmenekülve befordultak asarkon és átvágtak a Dampmere parkon. A másik oldalon Waxilliumleállított egy fogatot.

Mire beszálltak, Wayne halkan fütyörészve igazgatta fején asapkát. Fogalmuk sem volt, hol szerezhette. Most lágyan hortyogott.Miután kis híján megölték őket, miután leégett a hátbőre, békésenaludt. A lány még mindig érezte az égett ruhák fojtogató bűzét, és afüle is csengett.

Te akartad – emlékeztette magát. – Te ragaszkodtál hozzá, hogyHarms vigyen magával Waxilliumhoz. Ma is saját akaratodbóljöttél a házba. Te keverted bele magad az ügybe.

Bárcsak jobban kihasználta volna a helyzetét. A Végek valaha éltlegnagyobb békebírójával utazott egy kocsiban, és ehhez képestminden alkalommal védtelen, haszontalan kislánynak bizonyult, akihirtelen érzelemkitörésein kívül semmire sem volt jó. Sóhajtozásbafogott, de rögvest abba is hagyta. Nem! Csak semmi duzzogás. Azcsak rontana a helyzeten.

164

A várost nyolc részre osztó, kerékküllőszerűen elhelyezkedőcsatornák egyike mellett haladtak. Még annak idején látta az AlapítóSzöveg másolatait, amelyeken Elendel tervei szerepeltek. A városnevét a Fenséges Ködszerzet választotta. A városközpontbanhatalmas kerek park terpeszkedett, ahol egész évben virítottak avirágok, hiszen a levegőt egy meleg vizű forrás melengette alulról. Acsatornák innen indultak ki, innen vitték a vizet a bőségesen termőkülső területekre, és a folyót is felosztották. Az utcákat és házakatáttekinthető rendben építették a csatornák köré. Soha senki nemgondolta, hogy valaha is szükség lesz a széles sugárutakra. Mostbezzeg alig tudták ellátni a szerepüket a hatalmas tömegben.

A kocsi megközelítette az Újjászületés mezejéhez vezető hidat. Azöld fűből és pompás Mare-szíve virágokból álló szőnyeg enyheemelkedőben folytatódott. Az Utolsó Császár és a MegdicsőültHarcos szobrai foglalták el a domb tetejét, hiszen egyenesen asírjukon emelték őket. Múzeum állt mellettük. Marasi gyermekkéntmegannyiszor járt benne, hogy megtekintse a letűnt Hamuvilágrelikviáit, amiket a föld méhében nyugvó és a társadalom újjáépítésecéljából felélesztett Alapító Atyák mentettek meg az utókor számára.

A kocsi befordult az Újjászületés mezejének fák öveztediadalútjára. A kockakő helyett az építők itt aszfaltot használtak, hogytompítsák a vasalt lópaták zaját, illetve hogy előkészítsék a terepet azautomobilok számára. Még mindig ritkaságnak számítottak, de Marasiegyik professzora szerint végül átveszik majd a lovak helyét.

A lány megpróbált a feladatra összpontosítani. A túszejtéseken ésrablásokon túl a Láthatatlanok valami másban is mesterkedtek.Például ott voltak a vonatrakományok is, amelyeknek váratlaneltüntetéséről a nevüket kapták. És a kivételesen mesterien elkészítettfegyverek. Aztán a Waxillium elleni merénylet, méreggel ésbombával.

– Waxillium úr? – szólította meg a férfit.– Igen?– Hogyan halt meg a nagybátyja?– Kocsibalesetben. – Az ikerszerzet gondolkodóba esett. – Ő, a

felesége és a húgom a Külső Birtokokon hajtatott. Ez hetekkel azután

165

történt, hogy az unokatestvéremet – az örököst – elvitte a betegség. Akirándulást azért szervezték, hogy eltereljék a figyelmüket a bánatról.

– Ladrian bácsi meg akart látogatni egy hegycsúcsot, hogykörülnézzen a tájon, de a néném túl gyengének érezte ehhez magát.Ezért fogattal mentek. Útközben a ló megbokrososodott, a szíjakelpattantak és a kocsi legurult a hegyoldalon.

– Sajnálom...– Én is – tette hozzá a férfi halkan. – Évek alatt egyszer sem

látogattam meg őket. Fura bűntudat gyötör; mintha jobban meg kellettvolna roppannom a halálhír hallatán.

– Szerintem ebben a történetben már így is elég összeroppantember van – morogta Wayne.

Waxillium haragos pillantást vetett rá, de a kalapját az arcánnyugtató rendfenntartó ebből semmit sem vett észre.

A vörösödő arcú Marasi sípcsonton rúgta, és Wayne felkiáltottfájdalmában. – A halottakról jót vagy semmit! – figyelmeztette.

A kalapos a lábát simogatta. – Máris utasítgat. Ezek a nők...! –Visszatette a kalapot az arcára, és hátradőlt.

– Waxillium úr – folytatta a lány. – Belegondolt valaha abba,hogy...

– Hogy valaki esetleg megölte a nagybátyámat? Békebíróvagyok. Minden halálhír elgondolkodtat, ha mégoly rövid időre is.Ám a jelentések, amiket kaptam az esetről, semmi gyanúsat nemtartalmaztak. Az egyik dolog, amit megtanultam a munkám során azaz, hogy balesetek előfordulnak. A nagybátyám mindig is szeretettkockázatokat vállalni. Fiatalkori kártyaszenvedélye után idősebbkorban szinte kereste a veszélyes helyzeteket. Végül aztán balesetnekkönyveltem el a tragédiát.

– És most milyen fényben látja az esetet?– Most azon tűnődöm, hogy az akkori jelentések talán túlontúl

egyértelműek voltak. Visszatekintve talán minden részletet úgyalakítottak, nehogy valami felkeltse a gyanúmat. Ezen túl pedigTillaume is ott-tartózkodott, bár ő az udvarházban maradt a balesetnapján.

– Miért ölték volna meg a nagybátyját? – kérdezte Marasi. – Nemféltek, hogy ezzel visszavonzzák önt, a tapasztalt békebírót a

166

városba? Eltávolítják a nagybátyját és ezzel magukra szabadítjákHajnalpír Waxilliumot...

– Hajnalpír Waxilliumot? – pattant fel Wayne szeme. Halkanszipogott és zsebkendőjébe törölte az orrát.

A lány elpirult. – Sajnálom, de a jelentések így nevezik.– Engem kellene így hívniuk – morgolódott Wayne. – Bizony

szeretek felhajtani egy jó kupicával, ha pitymallik!– Nálad a hajnal kora délutánt jelent, Wayne – emlékeztette az

ikerszerzet. – Kötve hiszem, hogy valaha is láttad a pirkadatot.– Na, ez nem szép tőled... Mindig látom én a hajnalt, amikor túl

sokáig mulatok. – Elvigyorodott a kalapja alatt. – Wax, mikor nézünkbe Ranette-hez?

– Nem nézünk be. Miből gondolod, hogy benézünk?– Hát, mi is itt vagyunk a városban, meg ő is itt van – előtted nem

sokkal érkezett Elendelbe. Felrobbant a házunk. Tudod,beugorhatnánk hozzá. Baráti látogatásra, vagy mire...

– Nem – jelentette ki Waxillium. – Azt sem tudnám, holkeressem. Nagy ez a város.

– A Harmadik nyolcadban lakik – tudatta vele Wayne, mintegymellékesen. – Vörös téglás ház. Emeletes.

Az ikerszerzet lapos pillantást vetett a barátjára, amit a lány igenkülönösnek talált. – Ki ez a Ranette?

– Senki. Tud bánni a pisztollyal?– Nem nagyon – vallotta be a törékeny teremtés. – A céllövő

klubban puskákat használunk.– Hát, egy puska nem fér bele a kézitáskába – állapította meg az

ikerszerzet, és kivett egy fegyvert a válla alól. Apró pisztoly volt,vékony csővel. Az egész összesen akkora lehetett, mint a lánytenyere.

Amaz tétovázva eltette a lőfegyvert.– A pisztolyoknál egyedül arra kell figyelni, hogy az ember

egyenesen tartsa a karját – okította az ikerszerzet. – Két kézzel fogja,aztán keressen egy alacsony fedezéket, ha akar, és fektesse rá a karját.Ne reszkessen, nyugodtan célozzon, és használja a célgömböt.Pisztollyal nehezebb eltalálni valamit, de általában csak azért, mertaz emberek vadul hadonásznak vele. A puska mérete arra készteti a

167

lövészt, hogy gondosan célozzon, míg a revolverrel az emberhajlamos csak úgy nagyjából rábökni valamire és meghúzni a ravaszt.

– Igen – emelgette a kezében tartott fegyvert Marasi.Megtévesztően nagynak tűnt a súlya. – Tízből nyolc tisztviselő elvétia lövést három méter távolságból.

– Tényleg?A lány bólintott.– Nos, akkor Wayne nem is olyan rossz lövész.– Hé! – kiáltott fel az emlegetett sértődötten.Waxillium jelentőségteljesen nézett a lányra. – Egyszer láttam,

hogy le akar lőni valakit három lépés távolságból. A falat találta el, asaját háta mögött!

– Nem az én hibám! Csalfa kis jószágok ezek a töltények! Nemszabadna pattogniuk. A fém nem pattan, és ez olyan igaz, mint a titán.

A lány leellenőrizte, hogy a kis revolver be van-e biztosítva,majd bedugta a megpörkölődött kézitáskájába.

A Láthatatlanok egy hétköznapi kinézetű épületben húzták megmagukat, a csatornadokkok közelében. A két emelet magas, lapostetejű és sokkéményű raktár fala mellett sötét hamu és salakemelkedett nagy kupacokban, és az ablakok úgy festettek, mintha aVégső Megdicsőülés óta nem takarították volna meg őket.

– Marasi kisasszony – kezdte Waxillium, miközben fél szemmelvégignézett a revolvere első és hátsó irányzéka mentén –, borzasztóanmegsérteném azzal, hogy maradjon itt a kocsiban, míg mi kettenkörülnézünk? Valószínűleg senkit sem találunk odabenn, de nemlennék meglepve, ha a menekülők csapdákat hagytak volna hátra.

– Menjenek csak! – borzongott bele a gondolatba a lány. – Énmeg elleszek itt kint.

– Intek, ha tiszta a levegő – ígérte a férfi, majd felemelte afegyverét, és biccentett Wayne-nek. Lehajtott fejjel kiugrottak akocsiból, és összegörnyedve tették meg az utat az épületig. Nem azajtóhoz tartottak. Ehelyett Wayne felugrott, Wax pedig bizonyárarátaszított hátulról, mert a vékony fickó jó négyméternyit repült ésvégül megállapodott a tetőn. Az ikerszerzet kecsesebb ívben követte,és puhán ért földet. Átfutottak a tető túlsó sarkába, ahol a végeki a

168

tető peremébe kapaszkodva berúgott egy ablakot, a békebíró pedigutána lendült.

A lány feszülten várakozott. A kocsis semmit sem fűzött hozzá azeseményekhez, bár mintha Marasi hallotta volna, ahogyan aztmotyogja, „semmi közöm hozzá”. Waxillium elég jól megfizette ahallgatását.

Nem hallatszott lövés. Végül Waxillium kinyitotta a bejárati ajtótés integetett. A lány sietve kimászott a kocsiból és odafutott.

– Nos? – kérdezte.– Két robbanószerhez kötött drótakadály. Semmi egyéb

veszélyeset nem találtunk. Wayne testszagától eltekintve,természetesen.

– Az az elképesztőség illata! – szólt odabentről a férfi.– Gyerünk! – tartotta Waxillium az ajtót.A lány belépett, de a küszöbön megtorpant.– De hisz ez üres!Kohókra és egyéb öntödei felszerelésre számított. Ehelyett a

barlangszerű terem üresen kongott, mint egy tanterem a téli szünidőidején. Halovány fény áradt be az ablakokon, és az egész hely égetettszéntől bűzlött. A padlón megfeketedett foltok éktelenkedtek.

– Odafent szállásolták el magukat – mutatott az ikerszerzet azöntöde másik felére. – Ez a terem kétszer olyan magas, mint az épülettöbbi helyisége, de a másik szárnyban kialakítottak emeletet is. Úgylátszik ötven, vagy még több embert el tudtak szállásolni itt, akiknapközben öntödei munkásoknak adhatták ki magukat.

– Aha! – kiáltott fel Wayne a félhomályban. Marasi valamizörgést hallott, majd kisvártatva fény árasztotta el a termet, amint akalapos elhúzta a falat. A nyílás egyenesen a csatornához vezetett.

– Milyen könnyen nyílt ki? – kérdezte az ikerszerzet, ésodaügetett. A lány követte.

– Nem t’om. – Wayne vállat vont. – Elég könnyen.A békebíró megvizsgálta az ajtót. Kis csatornát vájtak a padlóba;

abban futottak az álfal kerekei. Végighúzta az ujját az árokban, majdkivette a kezét. Ujjain gépzsírt dörzsölt szét.

– Egészen mostanáig használták – vonta le a következtetést alány.

169

– Pontosan – értett egyet Waxillium.– És? – nézett rájuk Wayne tanácstalanul.– Ha törvénytelen ügyleteket bonyolítottak itt – válaszolt Marasi

–, nem akarták volna ilyen gyakorta megnyitni az épület oldalát.– Talán csak az álca kedvéért tették – vélte az udvarias békebíró,

és felegyenesedett.Marasi töprengő arcot vágott. – Ó, az alumínium!Wayne kirántotta mindkét pálcáját, és megpördült. – Mi? Hol?

Honnan támadnak?A lány elpirult. – Elnézést... Úgy értettem, körül kellene néznünk,

hátha a földön találunk alumíniumcseppeket. A fegyveröntésbőlszármazó maradványokat. Abból kiderül, valóban ez volt-e abúvóhelyük, vagy Wayne informátora készakarva rossz ötvözethezvezetett minket.

– Őszintén beszélt – tiltakozott a végeki rendfenntartó. – Énmegérzem az ilyesmit. – Azzal nagyot tüsszentett.

– Lessie-ről is azt hitted, hogy táncos, amikor előszörtalálkoztunk vele.

– Az más! A nőknek jól megy a füllentés, A Túlvégi Isten ígyteremtette őket...

– Nem tudom, ezt most mire véljem... – vágott közbe a lány.– Egy kis rézkedéssel – nyugtatta meg Waxillium. – És jó adag

egészséges szkepticizmussal. Mint mindent, ami kijön Wayne száján.– Odanyújtotta a kezét a lánynak.

A fiatal joghallgató értetlenül kitartotta a tenyerét. A férfibeleejtett valamit. Apró fémdarabokat. Úgy néztek ki, mintha apadlóról kaparták volna fel őket, amikor megszilárdultak. Afémcseppek ezüstös fényben csillogtak; a szélük piszkosfeketébenjátszott.

– Arrafelé a padlón is találtam belőlük – mutatott a másikirányba az ikerszerzet. – A megfeketedett területek közelében.

– Alumínium? – kérdezte Marasi felvillanyozva.– Úgy tűnik. Legalábbis az allomanciára nem reagálnak, és a

kinézetükkel együtt ez elegendő bizonyíték. – Figyelmesentanulmányozta a lány arcát. – Ön jó az ilyesmiben.

170

Marasi elvörösödött. Már megint! Rozsda és Romlás! –gondolta dühösen. – Valahogyan le kell szoknom erről...

– Az egész az eltérésekről szól, Waxillium úr.– Az eltérésekről?– Számokról, mintákról, mozdulatokról. Az emberek csapongó

lények, de alapvetően mintákat követnek. Ha megtaláljuk azeltéréseket, elkülönítjük ezek okait, akkor gyakorta rájöhetünkvalamire. A padlón talált alumínium eltérés.

– És lát itt más ilyen eltérést is?– Az álfal, például – bólintott a csatorna irányába a lány. – Az

ablakokon meg túl sok a korom. Mintha bekenték volna. Ha avéleményemet kérdezi, az ablak mellett égetett gyertyákkal érték el,nehogy az emberek odakintről belássanak.

– Talán természetes feketedés – vélte Wayne. – Az öntödeitevékenységtől.

– De miért tartanák bezárva az ablakokat, amikor fémeketolvasztanak? Ezek az ablakok könnyen nyílnak, ráadásul kifelé. Nemkellene kormosnak lenniük. Legalábbis nem ennyire. Vagy zárvatartották, hogy eltitkolják a tevékenységüket, vagy akarattalsötétítették el őket.

– Okos kis trükk...– Tehát egyedül azt nem tudjuk – folytatta az ifjú nyomozó –,

hogy mit rakodtak azon a nagy ajtón keresztül. Eléggé fontos lehetettahhoz, ha az ablakok gondos bekormozása után is kinyitották.

– Hát erre könnyű válaszolni – nézett rá Waxillium. –Tehervagonokat raboltak ki, tehát valószínűleg itt rakodták be a lopottrakományt.

– Ami azt is feltételezi, hogy a rablást követően valamilyenmódon ideszállították a lopott árut.

– És ezen a nyomon elindulhatunk – bólintott az ikerszerzet. – Acsatornán szállították a dolgokat. Igazából ez talán azt ismegmagyarázza, miként pakolták ki olyan gyorsan a kocsikat. –Elindult az ajtó felé.

– Hová megy?– Körülszaglászom odakint. Ti ketten nézzétek át az

alvóhelyiséget! Értesítsetek bármilyen... eltérésről! – Tétovázott. –

171

Wayne hadd menjen előre. Talán egy-két csapda elkerülte afigyelmünket. Jobb, ha ő robban fel, mint ha maga teszi.

– Na azért ez...! – kiáltott fel sértődötten a kalapos.– A legnagyobb szeretettel mondom... – védekezett Waxillium,

majd kisurrant az épületből. Még utoljára visszadugta a fejét. – Talánlerobban az arcod, és akkor nem kell tovább néznünk azt a randapofádat! – Azzal visszahúzta a fejét, és eltűnt.

Wayne elmosolyodott. – A fenébe is! De jó látni, hogy végrevisszatért az igazi énje!

– Ezek szerint nem mindig volt ilyen morózus?– De, mindig is – törölte meg a kalapos az orrát a

zsebkendőjével. – De amikor formában van, a mogorvaság alattvigyor rejtőzik. Gyerünk!

Elvezette a lányt az épület végébe. A fal mellett egy kisebbméretű doboz feküdt – az lehetett a robbanószer, amit arendfenntartók hatástalanítottak. Itt alacsonyabban húzódott amennyezet. A párbajpálcás elindult felfelé a lépcsőn, és intett neki,hogy várja meg.

Wayne eltűnt, és ő körülnézett, hátha talál valamit, amit amenekülők otthagytak, de csak azt érte el, hogy rendre összerezzent,amikor azt hitte, lát valamit a szeme sarkából. A helyiség homálybaborult.

Miért nem jön már Wayne? Toporgott egy darabig, aztánelhatározta magát.

Sötétség uralkodott az emeleten. Nem koromsötétség, de elégsötét ahhoz, hogy az orra hegyéig se lásson. Fogalma sem volt róla,hová lép vagy mit csinál. A lépcső felénél megállt, de aztán,félelmeiért korholva magát, mégis továbbmerészkedett.

– Wayne? – kukucskált ki a lépcsőfeljáróból. A felső szintet iskorommal bekent ablakok világították meg, annak ellenére, hogyodafent bizonyosan nem folyhatott öntödei munka. Ez megerősítette azelméletét. És csak tovább fokozta idegességét.

– A fiatalember halott, kisasszony – szólalt meg egy idős,disztingvált férfihang a sötétből. – Igazán sajnálom.

Marasinak még a szívverése is megállt.

172

– Igen... – folytatta a hang. – Egyszerűen túl jóképű, túl okos, éslétezésének minden aspektusában túlzottan figyelemreméltó voltahhoz, hogy tovább élhessen. – Ekkor kinyílt egy ablak, és fény áradtbe a helyiségbe. A fényben kirajzolódott Wayne arca. – Attól tartok,száz ember kellett hozzá, hogy legyűrjék, és egy híján minddelvégzett. Utolsó szavai így hangzottak: „Mondjátok meg Waxnek...hogy egy megátalkodott tetű... és még mindig tartozik nekem... ötbankóval.”

– Wayne! – szisszent fel a lány.– Nem tudtam megállni, cimbora! – változtatta vissza a hangját a

kalapos. – Sajnálom, de nem kellett volna feljönnie ide. – A sarokfelé biccentett, ahol néhány fura rúd feküdt a fal tövében.

– Még több robbanószer? – kérdezte félájultan Marasi.– Az. Az első utunkon nem vettük észre. Úgy állították be, hogy

akkor robbanjanak fel, amikor valaki eltolja a reteszt a sarokban állóládán.

– Mit talált a ládában?– Ja, robbanószert. Eddig nem figyelt?Wayne egy lapos pillantást kapott jutalmul.– Na jó, nem... – kacagott a férfi. – Nem tudom, mit akar

megtalálni Wax ezen a helyen. Az egészet kipucolták.A nyitott ablakon beáradó fényben a lány körülnézett az alacsony

mennyezetű szobában, vagy még inkább padlástérben. Éppen nemkellett lehajtaniuk a fejüket, de a férfi alig fért el. Waxilliumnak összekellett volna görnyednie idefent.

Szegek álltak ki a vetemedett padlódeszkákból. Az ifjú nyomozóelképzelte, amint felfeszít egy padlólapot, és alatta megtalálja arejtély kulcsát, de amint lehajolt és végigtapogatta a deszkákat, rájött,hogy a réseken átlát az alsó szintre. Semmit sem lehetett itt elrejteni.

Wayne további robbanószereket keresve végigkutatta a falbamélyesztett beépített szekrényeket, aztán belülről végigkopogtattaőket, titkos fiókok után kutatva. A lány körülnézett, de hamar rájött,hogy itt nem sok mindent talál. Legalábbis robbanószereken kívülnem.

Robbanószerek!– Wayne, miféle robbanószer az a földön?

173

– Hogy? Hát, a szokásos fajta. Dinamitnak hívják; a Végekenezzel robbantanak üregeket a sziklába. Elég könnyű hozzájutni, mégitt a városban is. Ilyen kicsi rudakat még sosem láttam, de alapvetőennem találom őket különösnek.

– Vagy úgy – ráncolta a homlokát Marasi. – Beletették valamibe?A férfi elgondolkodott, majd az utazóládára nézett. – Nos... –

Belenyúlt és kivett valamit. – Nem tették bele semmibe, de valakiezzel támasztotta ki a gyújtózsinórt és a detonátort.

– Mi az? – sietett oda a lány.– Szivardoboz – fordította oda a tárgyat Wayne. – Városi

Elöljáró. Drága márka. Nagyon drága.A fiatal nyomozójelölt megtekintette a dobozt. A tetejét

aranyszínűre és vörösre festették, és a márkanevet nagy betűkkelnyomtatták rá. Nem maradt benne szivar, de ceruzával valamiféleszámokat firkantottak a doboztető belsejére. A számsor semmit semmondott neki.

– Megmutatjuk Waxnek – fogta a dobozt a kalapos. – Imádja azilyesmit. Minden bizonnyal messzemenő következtéseket von majd lebelőle, hogy a banditafőnök szivarozik, és ez alapján meg fogjuktalálni. Mindig is ezt csinálta, amióta együtt dolgozunk. – Arendfenntartó mosolyogva elvette a szivarosdobozt, aztán folytatta akutakodást a szekrényekben.

– Wayne – szólította meg a lány. – Egyébként hogyan került összeWaxilliummal?

– Ezt nem említették a jelentések? – kérdezett vissza amazkopogtatás közben, anélkül, hogy hátrafordult volna.

– Nem. Igazából mindenki rejtélynek tartja.– Nem sokat beszélünk erről – jött a férfi tompa hangja az egyik

szekrényből, amibe bedugta a fejét –, de megmentette az életemet.A lány elmosolyodott és leült a padlóra, hátát a falnak támasztva.

– Jó történetnek ígérkezik.– Nem úgy van, ahogy gondolja. – Wayne kihúzta a fejét. – Éppen

az akasztásomra vártam Far Dorestben.– Gondolom, hamisan vádolták.– Az attól függ, mit ért a „hamis” szón, meg ilyenek. Lelőttem egy

embert. Egy ártatlan embert.

174

– Baleset volt?– Az – felelte Wayne. – Csak ki akartam rabolni. – Elhallgatott és

a szekrényt nézte, de valójában egészen mást látott. Megrázta a fejét,aztán bemászott az üregbe és addig feszítette a hátsó falat, míg benem tört.

Marasi valami egészen mást várt. Döbbenetében hátradőlt éskörbefonta a térdét. – Bűnözőként élt?

– Nem túl sikeres bűnözőként. Tudja, mindig is ragadtak akezemhez a dolgok. Csak úgy megfogom őket, aztán már ott vannak,az ujjaim között. Akárhogy is, rohamosan fejlődtem, és néhánybarátom... meggyőzött, hogy magasabb szinten kellene művelnem eztaz egészet. Meg kellene alapoznom a jövőmet – ezt tanácsolták. Hogyszerezzek pénzt magamnak, fegyveres rablásból, meg ilyenek. Így hátkipróbáltam. És miattam meghalt egy ember. Egy háromgyerekescsaládapa.

Előmászott a törött szekrényből, és feltartott valamit. Valamifélekártyapaklinak nézett ki.

– Nyomok? – érdeklődött felcsillanó szemmel a lány.– Aktok – lapozgatta végig a paklit a kalapos. Elég régiek.

Minden bizonnyal még a banditák előtti időből. – Megnézett mégnéhányat, aztán az egészet visszalökte a feketeségbe. – Legalább így atisztik is boldogok lesznek, hogy találnak valamit. – Újra a lányraemelte a tekintetét, és úgy tűnt, mintha... valami enné belülről. Aszemére árnyék vetült, az arcát csak az egyik oldalon világította mega nyitott ablakon beömlő fény.

– És mi történt? – kérdezte Marasi halkan. – Mármint önnel.Persze csak, ha el akarja mondani.

A férfi vállat vont. – Nem nagyon tudtam, mit teszek, és azthiszem, megrémültem. Talán azt akartam, hogy elkapjanak. Nekemcsak a tárcája kellett, tudja? Az öreg Hullaujjú hamar kézre kerített.Még csak a vallomást sem kellett kivernie belőlem. – Wayne egypillanatra elhallgatott. – Végigzokogtam az egészet. Akkor lettemtizenhat. Még kölyök voltam.

– Már akkor tudta, hogy allomanta? – kérdezte.– Persze. Elsősorban ezért kötöttem ki a Végeken, de ez más

lapra tartozik. Szóval a hajlafémet nehéz előállítani. Az ember nem

175

talál bizmutot és kadmiumot minden sarki fűszeresnél. Még nemnagyon ismertem a ferukímiát, bár az apám ferukimistaként működött,így hát volt valami elképzelésem róla. Ám az egészségelraktározásához arany kell.

Odalépett és leült a padlóra a lány mellé. – Azóta sem tudom,miért mentette meg az életemet. Fel kellett volna, hogy akasszanak.Megöltem egy jó embert. Még csak nem is egy gazdag ficsúrt.Könyvelőként dolgozott. Ingyen robotolt a nincsteleneknek –végrendeleteket írt, leveleket olvasott nekik. Minden héten üzeneteketkörmök az írástudatlan bányamunkások kérésére, hogy üzenhesseneka városban rekedt családtagjaiknak. A bírósági tárgyaláson sokatmegtudtam róla. Láttam, ahogy a gyerekei meg a felesége siratják.

Wayne a zsebébe nyúlt, és kivett valamit, aztán széthajtogatta.Egy papírlapot tartott a kezében. – Néhány hónapja kaptam tőlük egylevelet.

– Leveleket írnak önnek? – Marasi nem tudtam, jól értette-e, amithallott.

– Persze. Mindig elküldöm nekik a jövedelmem felét. Ebbőletethetik a gyerekeket. Gondolom, így van értelme, merthogymegöltem az apjukat, meg ilyenek. Az egyik már egyetemre jár. –Tétovázott. – Még mindig gyűlölnek. Azért írnak, hogy tudassákvelem, nem bocsátottak meg, és hogy a pénz nem hozza vissza azapjukat. Igazuk van, de azért elteszik a pénzt, úgyhogy már az isvalami.

– Wayne... – szólította meg a lány. – Annyira sajnálom...– Hát én is. Bár vannak olyan tévedések, amiket nem lehet

ennyivel jóvá tenni. Azóta nem bánok valami jól a lőfegyverekkel.Amikor meg kell fognom egy puskát, reszketek, mint a kocsonya. Ezazért vicces, nem? Mintha a kezemnek saját akarata lenne.

A lépcső felől lépések hallatszottak, és másodpercekkel később alépcsőfeljáróban megjelent Waxillium. Egyik szemhéját felhúzta alátványra.

– Mi most – emelte fel egy ujját Wayne – éppen bizalmasbeszélgetést folytatunk. Mit képzelsz, hogy csak így berontasz éstönkreteszei mindent?

176

– Álmomban sem kívánnék ilyet. Beszéltem a helyi koldusokkal.A Láthatatlanok tényleg kivittek innen valami nagy tárgyat, aztán egycsatornahajóra tették. Többször is megtörtént, és mindig éjszaka.Nagyobb volt, nem egyszerű rakomány. Sejtésem szerint valamigépféle lehetett.

– Csak nem?! – kérdezte a kalapos.– Csak de! – felelte az ikerszerzet. – Na és ti?– Találtunk egy dobozt. – A rendfenntartó feltartotta a

szivarosdobozt. – És persze még több dinamitot. Ha esetleg újcsatornát akarnál robbantani, vagy ilyesmi.

– Hozd el! – rendelkezett Waxillium. – Még jól jöhet. – Elvette adobozt.

– Vannak itt pucér képek is – mutatott a végeki a szekrényre. –Annyira ki vannak fakulva, hogy alig lehet kivenni a jó részeket. –Eltűnődött. – Bár a hölgyeken nincsenek fegyverek, úgyhogyvalószínűleg téged úgysem érdekel.

Az ikerszerzet felhorkantott.– A szivarosdoboz drága fajta – állt fel Marasi is. – Nem lehet

egyszerű tolvajé, hacsak nem lopták valahonnan. De nézzen ide!Valaki számokat írt a belsejére.

– Tényleg! – Waxillium összehúzta a szemét, aztán Wayne-repillantott, aki bólintott neki.

– Mi az? – kérdezte a lány. – Tudnak valamit?A békebíró visszadobta a dobozt a társának, aki bedugta azt a

kabátja zsebébe. A vége kilógott.– Hallott valaha Miles Dagouterről?– Persze, hogyne hallottam volna Százéletű Milesról. Békebíró a

Végeken.– Az bizony – nyugtázta a választ komor arccal az ikerszerzet. –

Gyerünk! Azt hiszem, eljött az ideje egy kis kiruccanásnak. Utazásközben pedig mesélek egy s mást.

177

Tizenegyedik fejezet

Miles a korlátnál állt és rágyújtott egy szivarra. Néhányszormegpöfögtette, hogy rendesen felizzon a dohány, majd ajka közüllassan elengedett egy penetráns szagú füstcsíkot.

– Megtaláltuk őket, főnök – szólt Tarson, amint közelebb ért. Akarja kötésben lógott, de a legtöbb ember még régen az ágyat nyomtavolna egy ilyen lőtt sebbel, amit elszenvedett. A kolossz vérűmartalóc azonban hamar gyógyult.

– Hol vannak? – kérdezte a főnöke, miközben az új búvóhelykialakítását vizslatta. Tarsonon kívül még Clamps, aharmadparancsnok volt velük.

– A régi öntödében szaglásznak. – A kolossz vérű még mindigWayne kalapját viselte. – Beszéltünk az ottani koldusokkal.

– Az egész bagázst be kellett volna dobni a csatornába – morgottClamps, és megvakarta a nyakán éktelenkedő sebhelyet.

– Nem fogok koldusokat gyilkolni, Clamps! – figyelmeztettehiggadtan a bandavezér. Alumíniumrevolvereket hordott az övén,amik tompán csillogtak a tágas helyiség villanyfényeiben. – Nem istudod, milyen könnyen visszafelé sülhet el az ilyesmi: a város alsóbbrétegei ellenünk fordulhatnak, és a kényes természetű részletekazonnal a tisztviselők fülébe jutnak.

– Persze, persze... – visszakozott a kisebesedett nyakú. – Csakazt akartam mondani, főnök, hogy azok a csövesek láttak ezt-azt.

– Wax magától is rájött volna. Olyan, mint a patkány: mindig otttűnik fel először, ahol semmi keresnivalója. Ettől olyankiszámíthatatlan. Gondolom, az általad bombabiztosnak tartottcsapdáid csütörtököt mondtak, igaz?

Clamps a tenyerébe köhintett.

178

– Kár – vonta le a következtetést a rablóvezér. Fogta azezüstgyújtóját és visszatette a zsebébe. True Madil békebíróijelvényét gravírozták rá. A többiek mindig félve pillantottak aholmira, de Miles ennek ellenére magánál tartotta.

Az előttük elterülő, teljesen ablaktalan helyiség mennyezetérőlnagy, vakító villanyfények lógtak, és odalent az emberek öntödeifelszerelések körül serénykedtek. Miles nem nagyon hitt a tervsikerében. Föld alatti öntöde? De Miszter Elegancia szerint akémények és elektromos ventilátorok kihajtják a füstöt ésmegkeringetik a levegőt. Persze ezekkel a modern villanykohókkalkevesebb füstöt pumpálnak a terembe.

A helyiséget is elég különösre tervezték. A bal oldalonvégeláthatatlan alagút vezetett a sötétségbe, vasúti sínekkel. MiszterElegancia szerint ezek a város föld alatti vasútvonalának elsőszakaszai. De vajon hogyan keresztezi majd a csatornákat? Bizonyáraazok alatt vágnak majd át. Miles nehezen tudta elképzelni, hogyilyesmi lehetséges.

Egyelőre azonban a szakasz csak próbaalagútként épült. Rövidsín vezetett a nagy faépületig, ahol a bandavezér elszállásolta a többiemberét. Úgy harmincra rúgott a számuk. Éppen ládákat cipeltek be aterembe, amikben a felszereléseket és a maradék alumíniumkészletettartották. Nem maradt túl sok emberük; Wax egy csapásramegtizedelte a Láthatatlanokat.

A szivaros elgondolkodva pöfögtette a dohányát, és mint mindig,most is aranyelméjét megcsapolva erősítette és frissítette a testét.Soha nem érezte magát betegnek, soha nem érezte az erőnlét hiányát.Alvásra szüksége volt, és öregedett is, de azon túl gyakorlatilaghalhatatlannak számított. Feltéve, hogy rendelkezett elég arannyal.

De hát éppen ebben állt a nehézség, nem? Füst tekergett az orraelőtt; a füstcsíkok visszacsavarodtak önmagukba, akár a ködkacsok.

– Főnök? – szólította meg Clamps. – Miszter Elegancia már vár.Nem indulsz lassan?

Miles kifújta a füstöt. – Máris! – Nem rabszolgája ő annak azátkozott Eleganciának. – Hogy áll a toborzás, Clamps?

– Hát... kell még idő. Egy nap nem elég, főként mivel a felecsapat otthagyta a fogát a bálon.

179

– Csak óvatosan a kritikával!– Bocs, főnök.– Tudtuk, hogy Wax előbb vagy utóbb beszáll a játszmába –

mondta halkan Miles. – Megváltoztatta a játékszabályokat, és valóbantöbb emberünket elveszítettük, mint gondoltuk. Ugyanakkor azonbanszerencsésnek is mondhatjuk magunkat: most, hogy Waxillium isbelépett, legalább számíthatunk a megjelenésére.

– Főnök – szólt Tarson előredőlve –, az emberek pletykálnak.Hogy te és Wax... ti ketten felültettek minket. – Azzal behúzta anyakát, mert erőszakos válaszra számított.

Miles tovább pöfékelt; sikerült megfékeznie az indulatait. Ezegyre jobban ment neki. Legalábbis egyelőre. – Miért gondolnakilyesmit?

– Mert egyszer te is békebíró voltál...– Még mindig az vagyok – válaszolta a szivaros. – Amit teszünk,

az nem számít törvénysértésnek. Nem szegjük meg az igaz törvényt.Persze a gazdagok a saját törvényüket írják, amit aztán ránkerőszakolnak. De a mi törvényünk az emberiség tollából származik.Aki nekem dolgozik, a reformok ajándékát élvezheti. Ittenimunkájukkal fizetnek korábbi... kihágásaikért. Mondd meg nekik,Clamps, hogy büszke vagyok rájuk: tudom, hogy megrázkódtatás értbennünket, de túltesszük rajta magunkat, és annál bátrabban nézünk aholnap elébe.

– Megmondom nekik, főnök!Miles elleplezett egy fintort. Nem tudta eldönteni, helyes

szavakat használt-e – nem értett a prédikáláshoz. De az embereknekmeggyőződés kellett, így hát meggyőződésből beszélt. – Tizenöt év...– tette hozzá halkabban.

– Hogyan, főnök?– Tizenöt évet töltöttem a Végeken a gyengék védelmében. És

soha semmi nem változott. Mindaz az erőfeszítés semmivé lett. Agyermekek tovább haltak, az asszonyokat továbbra is meggyalázták.Egy ember nem volt elég a változáshoz – a civilizáció velejéigromlott. – Megszívta a szivarját. – Ha változást akarunk, először ittkell változtatnunk.

180

Trell segéljen, ha tévednék! Miért másért teremtett Trellilyeneket, mint ő, ha nem azért, hogy rendbe hozzák, ami elromlott?Az Alapító Szöveg hosszasan magyarázta a trellizmust és tanításait,ami bizonyította, hogy a Mileshoz hasonlók különleges emberek.

Megfordult és elindult visszafelé a korlát mentén. A kezelőhíderkélyszerűen futott körbe a hatalmas terem északi falán. Tarson ésClamps lemaradtak; tudták, hogy szeret egyedül maradni, mielőtttalálkozik Miszter Eleganciával.

Miles kinyitotta a gyalogjáró végén álló ajtót, és belépettElegancia irodájába. Hogy miért kellett neki itt is iroda, azt abandavezér nem tudta megmondani – talán jobban szemmel akartatartani az új főhadiszállás tevékenységét. Miszter Elegancia azelejétől fogva iderendelte őket, és Miles rossz szájízzel vettetudomásul, hogy kénytelen elfogadni a felkérést. Így jobban kitettemagát megbízója szeszélyeinek.

Még néhány sikeres rablás, és nem lesz többé szükségünk rá!Aztán az egész vállalkozást elköltöztetjük.

Miszter Elegancia kerek arcát tömött, őszben játszó szakállkeretezte. Teát szürcsölve üldögélt az asztalánál, egy kivételesenstílusos és értékes fekete selyemöltönyben, alatta türkiz mellénnyel.Miles beléptekor egy napilapot tanulmányozott.

– Tudja, hogy nem szeretem a szagát – szólt Elegancia anélkül,hogy felnézett volna az újságból.

Miles elnyomta a szivart.Támogatója szívélyesen elmosolyodott. – Jól hallom, hogy öreg

barátja már megtalálta a korábbi bázist?– Elfogták az embereinket. Csak idő kérdése volt, hogy ránk

találjanak.– Az emberei nem hisznek az ügyében?Miles nem válaszolt. Mindketten tudták, hogy a banditák pénzért

dolgoztak és nem holmi ügyek érdekében.– Tudja, miért kedvelem magát, Miles? – kérdezte a szakállas.Nem különösebben érdekel, hogy kedvel-e, vagy sem – gondolta

magában Miles, de megfékezte a nyelvét.– Mert maga óvatos – folytatta Miszter Elegancia. – Egy cél

lebeg a szeme előtt, és hisz benne, de nem engedi, hogy

181

elhomályosítsa a látását. Igazából az ön ügye nem is különbözik olyannagyon attól, amit én és az üzlettársaim szeretnénk megvalósítani.Úgy hiszem, érdemes küzdeni érte, és ön igencsak alkalmas afeladatra. – Elegancia megfordította a lapot. – A legutóbbilövöldözés éppen azzal fenyeget, hogy lerombolja ezt a megítélést.

– Én...– Ön elveszítette a hidegvérét. – Elegancia hangjába jéghideg

szigorúság költözött. – Így pedig az embereinek sem tudottparancsolni. Ezért történhetett ez a tragédia. Nincs más oka.

– De igen, van. Waxillium Ladrian.– Fel kellett volna készülnie a megjelenésére.– Nem kellett volna ott lennie.Miszter Elegancia nyugodtan szürcsölte a teáját. – Ugyan már.

Miles! Ön álarcot viselt. Számított rá, hogy Waxillium felbukkan.A szivarosnak nehezére esett visszafognia a dühét. – Azért

viseltem álarcot, mert sokan ismernek. Nem egyedül Wax előlrejtőztem.

– Jogos. Ám ha így van, tekintve az ön drámai megoldásait –eltűnő rakományokat és hasonlókat –, nem értem, miért kerüli, hogyfelismerjék.

– A teátrális megoldások egy meghatározott célt szolgálnak –vágott vissza Miles. – Már elmagyaráztam önnek. Míg a rendőrségazzal bíbelődik, hogyan tüntetjük el a rakományt, hibát hibárahalmoznak.

– Na és a drámaiság? – kérdezte Elegancia, megfordítva azújságot az asztalán. – A „Láthatatlanok”, kedves Miles?

A szivaros nem válaszolt. Már részletesen elmagyarázta indokait,legalábbis amiket elárult a megbízójának. Persze más is húzódott aháttérben. Azért kellett a nagyszabású színjáték, hogy megragadja anép képzeletét. Miles a világot akarta megváltoztatni. Ezt nem érhetteel úgy, ha az emberek közönséges tolvajnak tartották. A rejtély, ahatalom, egy csipetnyi varázslat... ez a keverék csodás eredményekethozhatott az ügyben.

– Nem felel? – folytatta Elegancia. – Nos, gondolatmenete igazlehetett a múltban. Kivéve amikor Waxilliumról van szó. Beismerem,Miles, félig eltűnődtem rajta, hogy talán van önök között valami régi

182

ellentét, amiről tudnom kellene. Valami, ami az ön meggondolatlanviselkedését eredményezte. – Miszter Elegancia szeme olyan hidegencsillogott, mint az acél. – Valami, ami miatt ön támadásra biztatta abékebírót a bálban. Hogy megküzdhessenek.

Miles farkasszemet nézett a támogatójával, aztán két kezével azasztalra támaszkodva közelebb hajolt Eleganciához. – Egyáltalán nemneheztelek Waxillium Ladrianre. A valaha élt legnagyszerűbbemberek egyike. Sokkal nagyszerűbb, mint én vagy ön, vagygyakorlatilag akárki ebben a városban.

– És ennek most örülnöm kellene? Ezzel mindössze annyitmondott, hogy nem fog harcolni ellene.

– Ó, dehogynem fogok! Meg is ölöm, ha arra lesz szükség. Waxrossz oldalra állt. A hozzá vagy hozzám hasonló embereknek vanválasztásuk: a népet szolgálni, vagy a tehetőseket szolgálni. Eldobtamagától a védelemhez való jogát, amikor visszatért a városba ésösszeszűrte velük a levet.

– Különös... – töprengett Elegancia. – Tudja, én is közéjüktartozom.

– Kénytelen vagyok megelégedni azzal, amit találok. Ésmellesleg ön jó ajánlólevéllel rendelkezik. Főként amióta lemondottaz előjogairól.

– Nem az előjogaimról. Csak a címemről. És ennek ellenére mégmindig úgy gondolom, hogy készakarva provokálta Waxilliumot.Ezért lőtte le Peterust is.

– Azért lőttem le azt a vén kecskét, mert imposztor volt – vágtaoda élesen Miles. – Úgy tett, mintha az igazságot védelmezné, ésmindenki dicsérte érte, de mindeközben a romlott elit cinkostársáulszegődött. Végül beengedték a báljaikra, mint valami kedvenc ölebet.Én pedig lepuffantottam, ahogy egy kutyát szokás.

Elegancia lassan bólintott. – Nos, rendben.– Én majd megtisztítom ezt a várost, Elegancia. Még ha a saját

kezemmel kell is kitépnem Elendel megfeketedett szívét. De többalumíniumot kell szereznie nekem.

– Most indítom be a gépezetet – felelte a szakállas. Kihúzott egyfiókot és kivett egy tekercset. Letette a bandavezér elé.

183

Amaz levette a zsinórt, és széthajtotta az ívet. Egy vázlatrajzfeküdt előtte.

– A Tekiel új „kirabolhatatlan” tehervagonja?Elegancia bólintott.– Időbe kerül, mire... – kezdte a szivaros.– Már jó ideje dolgozunk rajta. Az ön feladata nem a tervezés,

Miles. Ön a kivitelezést végzi. Elintézem, hogy megkapja a megfelelőeszközöket.

A bandavezér a tervrajzra pillantott. Eleganciának megvoltak amaga kapcsolatai. Hatalmat birtokolt. Miles akarata ellenére úgyérezte, hogy olyasvalamibe nyúlt, ami kicsúszhat a keze közül. – Azembereim még mindig őrzik a legújabb foglyot. Mi legyen vele?

– Mindent a maga idejében – válaszolta a jól öltözött férfi.Belekortyolt a teájába. – Ha nagyobb figyelmet szenteltem volna adolognak, ezt a nőt levettem volna a listáról. Waxillium keresni fogja.Minden sokkal könnyebb lenne, ha a robbanószerek nem mondanakcsődöt. Most valami sokkal közvetlenebb megoldást kellválasztanunk.

– Személyesen lesz rá gondom – ígérte a szivaros –, még ma.

* * * * *

– Miles Dagouter ikerszerzet – mondta Waxillium, és közbenelőrehajolt a vasúti kocsi ülésén. – Azok között is egy kivételesenveszélyes fajta.

– Dupla arany – bólintott Wayne, és hátradőlt a Ladriannalszemközti párnázott padon. Az ablakon túl az elendeli külvároshomályos látomásként suhant tova.

Marasi a Wayne melletti ülésen ült. – Én úgy olvastam, azarannyal dolgozó allomanták nem kifejezetten veszélyesek.

– Nem is – felelte az ikerszerzet –, de Miles erejét az ötvözésadja. Ha egy míves allomantikus és ferukímiai képessége ugyanarra afémre alapul, megtízszerezheti a fém erejét. Bonyolult folyamat ez:eltárol egy tulajdonságot a fémben, majd égetéssel szabadon eresztiaz erőt. Ötvözésnek hívják. A legendák szerint a Szilánk is így nyertehalhatatlanságát.

184

Marasi homlokráncolva tűnődött. – Azt hittem, Milesemberfeletti regenerációs képességét csak a történetek túlozzák el.Úgy gondoltam, egyszerű vérmíves, mint Wayne.

– Az is. – Wayne megpörgette egyik párbajpálcáját a csuklójakörül, majd elkapta. – Csak sosem apad el az egészsége.

Waxillium bólintott, és visszagondolt arra az időre, amikorévekkel ezelőtt először találkozott Milesszal. Mindig iskényelmetlenül érezte magát a társaságában, de elismerte, a férfikiválóan végzi békebírói munkásságát. Többnyire kiválóan.

Marasi tanácstalan arckifejezését látva az ikerszerzetmagyarázatba fogott: – A ferukimistának általában takarékoskodniakell az erejével. Hónapokba telik elraktároznia az egészségét vagy asúlyát. Mióta átszakítottuk a padlót, és fél súllyal élek, próbálom újraelraktározni azt, amit elvesztegettem. De azóta alig töltöttem fel afémelmémet a negyedéig. Wayne-nek pedig még ennél is nehezebb adolga.

A másik megtörölte az orrát. – Ilyen alkalmakkor hetekig kellnyomnom az ágyat, máskülönben nem leszek képes meggyógyítanimagam. A fenébe is: már most annyit tartalékolok, amennyit csaktudok, és közben kívülről semmi sem látszik rajtam. Ennek ellenére anap végére alig leszek képes meggyógyítani egy karcolást.

– Milesnak ezzel szemben... – gondolta tovább Marasi ahallottakat.

– Szinte végtelen az öngyógyító képessége – fejezte beWaxillium. – A fickó gyakorlatilag halhatatlan. Hallottam, hogyegyszer közvetlen közelről arcon találták egy puskával, de ő a sajátlábán távozott. A Végeken együtt dolgoztunk. Ő True Madilrafelügyelt. Hárman kötöttünk szövetséget: Miles, én és Bénaujjú Jon,Far Dorest városából.

– Miles nem nagyon csíp engem – jegyezte meg Wayne. – Nos,igazából egyikük se szívelhet túlzottan.

– Százéletű jól végezte a munkáját – vette vissza a szót Ladrian–, de meggondolatlanul döntött, és hamar ítélkezett. Tiszteltükegymást, bár leginkább tartottuk a két lépés távolságot. Nemmondhatnám, hogy a barátomnak tartottam. Ám a Végeken bárki, akikiáll az igazságért, szövetségesnek számít.

185

– Ez a Végek legelső íratlan törvénye – tette hozzá a kalapos. –Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire,aki melletted áll.

– Még akkor is, ha a módszerei túlmennek azon, amit magadhasználnál.

– Nem tűnik olyannak, aki bűnözésre adja a fejét – vélte a lány.– Nem – értett egyet Waxillium. – De szinte biztos vagyok benne,

hogy őt láttam álarcban az esküvőn, és az a szivardoboz... az akedvenc márkája. Nem állítom kétség nélkül, hogy ő az, de...

– De úgy gondolja.Az ikerszerzet bólintott. Harmónia engem úgy segéljen! A

békebírók különleges ötvözetből készültek. A saját törvényük szerintéltek. Soha ne add be a derekad, soha ne engedj a csábításnak!Legalábbis így kellett volna.

Mindannyian tudták: együtt jár a munkával, hogy aki nem elégóvatos, könnyen átfordulhat. Nem beszéltek róla, és nem hajoltak megelőtte. Legalábbis nem lett volna szabad nekik.

– Nem vagyok meglepve – vallotta be Wayne. – Hallottad,hogyan beszélt az elendeliekről, Wax? Erőszakos egy fickó az.

– Igen, az – hagyta rá halkan Ladrian. – Reméltem, hogy a sajátvárosában őrzi a rendet, és nyugodni hagyja a démonait.

A vonat átvágott a külvároson, és a Külső Birtokok felé vette azirányt, az Elendelt körülvevő, gyümölcsösökkel, szántóföldekkel éslegelőkkel színes, széles gyűrű felé. A városi épületek helyett mostnagy kiterjedésű, barnákban és zöldekben játszó tájat láttak. Aföldeket átszelő csatornák kéken szikráztak a napfényben.

– Változtat ez valamit a dolgokon? – kérdezte Marasi.– Nagyon is sokat – bólintott az ikerszerzet. – Azt jelenti, hogy az

ügy sokkal veszélyesebb, mint gondoltam.– Milyen szerencse.Wayne elvigyorodott. – Nos, semmiből sem akartuk kihagyni

kegyedet. Tudja, a tudomány meg miegymás kedvéért.– Igazából pont azon gondolkodtam, hol tudnánk elhelyezni önt,

ahol biztonságban lenne – szólt a lányhoz Waxillium.– Meg akarnak szabadulni tőlem? – Marasi szeme elkerekedett,

és szívszorító arckifejezéséhez az elárult és szánalomra méltó kislány

186

hanglejtését párosította. Az ikerszerzet már kezdte azt hinni, Wayne-től tanulja. – Azt hittem, a segítségükre vagyok.

– Úgy is van. Csak kevés a tapasztalata az efféle tevékenységben.– Egy nőnek is kell tanulnia valahogyan – válaszolt a lány, és

felvetette a fejét. – Már túléltem egy túszejtési kísérletet és egymerényletet.

Az utaskocsi ajtaja megzördült, amint a vonat bevett egyszélesebb kanyart. – Igen ám, Marasi kisasszony, de egy ikerszerzetfelbukkanása a másik oldalon megváltoztatja az egyenletet. Ha harcrakerül a sor, nem hiszem, hogy le tudom győzni Milest. Agyafúrt, erősés elszánt fickó. Jobb szeretném, ha biztonságban tudhatnám önt.

– És hol? Az ön birtokain azonnal rám találnának, ahogyan azapámén is. A város alvilágában nemigen rejtőzhetem el: eléggéfeltűnő lenne a jelenlétem. Bátorkodom megjegyezni, hogy alegnagyobb biztonságban az ön közelében érezném magam.

– Fura – szólt közbe a kalapos. – Én általában úgy vélem, hogyWaxtól a lehető legtávolabb vagyok a legnagyobb biztonságban.Említettem már a robbanások előfordulási gyakoriságát?

– Talán egyszerűen át kellene adnunk az ügyet a tisztviselőknek –folytatta Marasi. – Waxillium úr, ez a magánnyomozás gyakorlatilagtörvénytelen – legalábbis abban az értelemben, hogy fontos tényekvannak a birtokunkban, amelyek a tisztviselőknek nincsenek. Ahatóságok tudomására kell hozni ezeket.

– Ne mondjon neki ilyeneket! Már éppen elértem, hogy magátólne beszéljen ilyesmit.

– Nincs semmi gond, Wayne. Ígéretet tettem. Megígértem Harmsuraságnak, hogy visszaviszem hozzá Sterist. És be is tartom azígéretemet. Ennyi.

– Maradok és segítek – csatlakozott Marasi. – Ennyi.– Én pedig majd meghalok éhen – vetette közbe Wayne. – Enni.– Wayne... – dorgálta meg a barátja.– Komolyan mondom. A fánk óta egy falatot sem haraptam.– Veszünk valamit, ha megállunk. De legelőször is szeretnék

megtudni valamit Colms kisasszonytól.– Igen?

187

– Nos, tegyük fel, hogy velünk maradhat. Tudnom kell, milyenallomanta ön.

Wayne úgy ült fel az ülésében, mint akit megcsíptek. – He?A lány elpirult.– Ön fémreszelékkel teli erszényt tart a kézitáskájában –

szembesítette Waxillium. – És mindig magánál hordja a táskát.Keveset tud a ferukímiáról, de úgy tűnik, mintha az allomanciátismerné. Nem lepődött meg, amikor Wayne létrehozott körülöttünkegy időbuborékot – igazából még közelebb is lépett a határvonalhoz,mintha gyakorta látna ilyesmit. És azért vadásznak a vérvonalánakképviselőire, mert sok míves született a családban.

– Én... – hebegett a lány. – Nos, eddig nem kínálkozott megfelelőalkalom... – Még vadabbul elpirult.

– Meglepett és kicsit szomorú is vagyok – vallotta be Wayne.– Hát – sietett a válasszal a lány –, én...– Ó, nem, nem ön miatt, kisasszony – magyarázta a kalapos. –

Wax okozza. Azt reméltem, ezzel már az első találkozón előáll.– Lassabb vagyok, ahogy öregszem – kommentálta szárazon az

ikerszerzet.– Nem hiszem, hogy a tudásom túlzottan hasznos – sütötte le a

szemét a lány. – Amikor láttam, amint Wayne a stopper képességéthasználja, és is öntudatra ébredtem. Magam pulzár volnék.

Ahogy gondolta. – Azzal a hasznunkra lehet.– Nem igazán – ellenkezett a lány. – Az idő felgyorsítása igazán

izgalmas. De mit kezdhet valaki, aki csak lelassítani tudja? És csak asaját kedvére? Harcban haszontalan. Mindenki nagy sebességgelmozogna körülöttem. Apám szégyellte a képességemet. Azttanácsolta, hallgassak róla. Csakúgy, mint a származásomról.

– Az apja – vágott közbe Ladrian – egy megveszekedett bolond,ezt egyre nagyobb meggyőződéssel állíthatom. Önnek hasznos tudásvan a kezében. Nem alkalmazható minden esetben, de ha már itttartunk, egyetlen eszköz sem.

– Ha ön mondja.Egy árus érkezett az ülések közötti folyosón, és perecet

kínálgatott. Wayne szinte rávetette magát, amikor meglátta. Waxilliumhátradőlt, és a gondolataiba veszve kitekintett az ablakon.

188

Miles. Nem lehetett biztos benne, hogy valóban Miles az álarcos.Amikor arcon lőtte a Láthatatlanok vezérét, azt hitte, összekevertevalakivel azt a hangot. A különleges vérmíves ugyanis nem esneössze egy egyszerű golyótól.

Hacsak nem tudta előre, hogy sebesültnek kell tettetnie magát,nehogy régi ismerőse felismerje. Miles eléggé agyafúrt ahhoz, hogyígy tegyen.

Biztos, hogy ő az! – jutott elhatározásra Waxillium. Már akkortudta, amikor a bandavezér megszólalt. Egyszerűen csak magának semakarta elhinni.

Ez mérhetetlenül bonyolulttá tette a dolgokat. És furamód azikerszerzet egy kicsit megilletődve érezte magát. Ez az eset már így issokkal szövevényesebbnek ígérkezett, mint amiben húszévnyibékebírói tevékenysége alatt valaha is nyomozott. Azt feltételezte, aVégek megkeményítették, de arrafelé mindenki egyszerűbb életet élt,és ő hozzászokott az egyszerűséghez.

Most pedig feltartott revolverrel rohamozott, és azt gondolta,egyedül elháríthat egy Elendel szintű vészt. Azt hitte, lebuktathat egybandát, amely, támogatói révén, olyan ötvözetből öntötte a fegyvereit,melynek ára az aranyéval vetekedett.

Talán egyszerűen át kellene adnunk az ügyet a tisztviselőknek –tanácsolta a lány. De képes lenne erre ő, Waxillium Ladrian?

A fülében lógó karikával játszott. Annak idején úgy érezte,Harmónia akarja, hogy foglalkozzon az üggyel, hogy nyomozzon. Demi más lehetett maga Harmónia is, ha nem saját elméjének egylenyomata? Megerősítési torzításnak nevezték az ilyen érzést – aztérezte, amit érezni akart. Legalábbis az ésszerű énje ezt sugallta.

Bárcsak magam körül tudhatnám a ködöt! Hetek óta nemlehetett részem benne. A ködben mindig erősebbnek érezte magát.Olyankor mintha valaki figyelte volna.

Folytatnom kell a nyomozást! – érezte egyre nagyobbmeggyőződéssel. Megpróbálta megtartóztatni magát, és az lett a vége,hogy Peterust lelőtték. Általában úgy dolgozott, hogy átvette azirányítást, és tette, amit tennie kellett. A Végeken a békebírók ígyvégezték a feladatukat. Én és Miles nem is különbözünk annyira –gondolta elkeseredetten. Talán mindig is ezért tartott tőle.

189

Az állomáshoz érve a vonat lassított.

190

Tizenkettedik fejezet

Wayne a társait követve kiszállt a fogatból. Felnézett a kocsisra ésfeldobott neki egy érmét. – Várjon itt ránk egy cseppet, pajtás!Megoldható?

A kocsis felhúzta a szemöldökét a pénz láttán. – Megoldható,pajtás.

– Ez aztán a kalap! – ámult el a végeki rendfenntartó.A hajtó kúpos, lapos tetejű, kemény nemezkalapot viselt, tollal az

oldalán. – Mind ezt hordjuk – válaszolta. – Ez cégünk, a GavilFogatai védjegye.

– Nocsak! Akarsz cserélni?– Mi? Kalapot cserélni?– Ja. – Wayne feldobta neki silány minőségű, kötött sapkáját.A férfi elkapta. – Hát, nem is tudom...– Adok mellé egy perecet – ajánlotta Wayne és kihalászta a

zsebéből az összetört süteményt.– Ööö... – A kocsis a kezében tartott, jelentős súlyú fémpénzre

nézett. Levette a kalapját és lehajította Wayne-nek. – Majd veszek egyújat.

– Igazán kedves tőled, cimbora. – A végeki nagyot harapott aperecből, és a barátja után slattyogott. Feltette a kalapot. Nemilleszkedett valami jól a fejére.

Megszaporázta lépteit, hogy utolérje a társait, akik eközbenmegálltak egy kis domb tetején. Mélyen beszívta a csatorna páráslevegőjét és a mezőkről meg a földekről áradó virág- ésgabonaillatot. Aztán nagyot tüsszentett. Ki nem állhatta, ha olyankorkényszerült a fémelméit tölteni, amikor a szabadban kószált. Jobbszerette egyszerre feltölteni őket, és bár ilyen alkalmakkor néhány

191

napig félholtan nyomta az ágyat, legalább aludhatott és időtöltésnek avedelés is megtette.

Ám ez annál sokkal rosszabbnak számított. Fémelméi megfelelőmértékű feltöltésével ugyanúgy lebetegedett. Ráadásul gyorsan. Egyretöbbet tüsszögött, kapart a torka, és könnyezett a szeme. Fáradtnak éslomhának érezte magát. De hát kellett az a pótegészség, így nemtehetett mást.

Átkelt a füves területen. Soha nem tudta megszokni a KülsőBirtokokat. A poros és mocskos Végekkel és a túlnépesedett és füstösvárossal szemben idekint minden egyszerűen... kellemes volt.

Egy kissé túl kellemes. Viszketett tőle a válla. A férfiaknapközben a földeken dolgoztak, aztán hazatérve megittak egylimonádét a verandán, és a kutyájuk szőrét borzolták. Az effélehelyeken egy igazi férfi meghalt volna az unalomtól.

Különösnek találta, hogy itt kinn a szabadban sokkal idegesebblett, mintha egy aprócska cellába zárták volna.

– Itt történt az utolsó vonatrablás – hallotta Waxillium hangját. Abarátja kinyújtotta a kezét és a vasúti sínre mutatott, ami bal kéz felőlváratlan kanyart vett, aztán ujjaival végigkövette a sínpályát, minthaolyasmit látna, amit Wayne nem. Gyakran csinált ilyesmit.

A végeki nagyot ásított, aztán ismételten beleharapott a perecbe.– Mitmondt, uram? Mitmont, uram? Mitont, uram?

– Wayne, te meg mit motyogsz ott? – fordult meg a barátja, a jobbfelől húzódó csatornát kémlelve. Errefelé szélesebbre építették,hiszen ezen a szakaszon az uszályok ételt szállítottak a városba.

– A pereces fiú kiejtését gyakorolom – válaszolta a kalapos. –Rendkívüli módon beszélt. Bizonyára valamelyik peremvárosbólszármazott, a déli hegyekből.

Az ikerszerzet helytelenítő pillantást vetett rá. – Az a kalapegyszerűen nevetséges.

– Szerencsérr én bármkor lecsrélhettem – felelte Wayne apereces kiejtésével –, míg ön uram kénytlen megelégedni azzlzarccal, amije van.

– Tudják, hogy önök egészen úgy viselkednek, mint két testvér? –figyelte őket Marasi kíváncsian.

192

– Nekem jó, feltéve, ha én vagyok a jóképűbbik – egyezett beleWayne.

– A sínek itt a csatorna felé fordulnak – folytatta a szemlélődéstWaxillium. – A többi rablás is a csatornához közel történt.

– Ha jól emlékszem – jegyezte meg a lány –, a legtöbbvasútvonal a csatorna mellett fut. Először a csatornákat építették,aztán a sínek lefektetésekor követték a korábban kialakítottútvonalakat.

– Igen – értett egyet az ikerszerzet –, ám itt kivételesen feltűnő aközelség. Nézze, milyen közel érnek a vízhez!

Változik a kiejtése – gondolta a kalapos, társát figyelve. – Mégcsak hat hónapja él a városban, de máris látszik. Bizonyosértelemben kifinomultabb, más szempontból viszont kevésbéhivatalos. Vajon a többi ember is felismerte, hogy a beszédhangjaolyan, mint egy élőlény? Ha máshová ültetünk egy növényt, azmegváltozik és alkalmazkodik az új környezetéhez. Ha áthelyezünkegy embert, a beszédmódja átalakul, adaptálódik, fejlődik.

– Tehát azt mondja, hogy a Láthatatlanok gépezete nem jutmesszire a szárazföldön? – kérdezte a lány. – El kell szállítaniuk acsatornához, aztán ki kell választaniuk egy helyet a sínhez közel, aholfelállítják és elkövetik a rablást?

A kiejtése... – figyelt összehúzott szemmel a kalapos. – Waxtársaságában sokkal gondosabban artikulál, mint mellettem. Afiatal nyomozó erősen pedálozott, hogy megfeleljen Waxilliumnak.Vajon a férfi is látta? Minden bizonnyal nem. Sosem figyelt a nőkreigazán. Még Lessie-re sem.

– Így van – sétált le az ikerszerzet a domboldalon. – Csak az akérdés, hogy miként tudta ez a dolog – akármi is legyen az –, ilyengyorsan és hatékonyan kiüríteni a tehervagonokat.

– Mi ebben a furcsa? – bukkant fel mögötte a társa. – Ha én aLáthatatlanok közé tartoznék, egy csomó embert hoznék magammal, éssokkal hamarabb be tudnám fejezni a munkát.

– Ez nem egyszerűen a munkaerőről szól – ellenkezett Waxillium.– A vasúti kocsikat gondosan lezárták, és később már őrökkel isőriztették. Amikor a kocsik megérkeztek a célállomásra, még mindigbe voltak zárva, csak éppen belül nem maradt semmi. Azon túl az

193

egyik kocsiból nehéz vasrudakat loptak el. A kocsi ajtaján csakbizonyos számú rúd fér ki egyszerre. Hiába hoznak több embert, egyidő után semmire sem mennek velük. Lehetetlen, hogy pusztán emberierővel, mindössze öt perc alatt kirámoltak a kocsiból több százvasrudat.

– Időbuborék? – kérdezte Marasi?– Elképzelhető, de nem hiszem, hogy túl sokat segített volna. Az

ajtónál továbbra is marad a szűk keresztmetszet, ráadásul nem lehettúl sok embert belezsúfolni egy időbuborékba. Mondjuk, hogyegyszerre hat rakodómunkás fér be, de úgy már rendkívül szűk a hely.El kell vinniük a vasrudakat a buborék pereméig, aztán le kell tenni,hogy létrehozzanak egy új időmezőt, hiszen ha egyszer már áll abuborék, nem lehet odébb vinni.

Wax megrázta a fejét, és az ujjával elgondolkodva kopogtatta azajkát. – Az ehhez szükséges hajlafémmennyiség ára is hihetetlenülmagasra rúgna. Egy körülbelül ötszáz bankót érő fémdarabból Waynemindössze két percet tud összetömöríteni egy negyed külső percbe.Ha öt külső percnek megfelelő időt akarunk összesűríteni – amielegendő a fémrudak kipakolásához a buborékon belül –, úgy tízezerbankót kellene elkölteni! A rudak csak egy kis részét fizetnék ki azösszegnek. Harmóniára, abból az összegből saját vonatot vehetmagának az ember! Nem hiszem, hogy ez történt. Valami másról vanitt szó.

– Valamiféle gépezetről – értett egyet Marasi.Wax bólintott, aztán lement a domboldalról és a földet vizslatta.

– Lássuk, találunk-e valami nyomot utánuk. Talán a gép hagyottvalami barázdát a földben.

Wayne zsebre dugott kézzel lődörgött a füvön, látványosankémlelve a földet, de igazából éppen azért vette rá Waxilliumot anyomozásra, mert ő sokkal jobbnak számított ebben a szaglászásban.Ha emberekről volt szó, Wayne hasznos nyomozónak bizonyult... Deha a virágok között, a földben kellett turkálni, akkor már kevésbé.

Öt perc elteltével már unta magát, így odasasszézott Marasimellé. A lány ráemelte a tekintetét.

– Meg kell, hogy mondjam, Wayne, az a kalap nem áll túl jólönnek.

194

– Gondolom... Csak azért viselem, hogy emlékeztessem Waxotarra, tartozik nekem eggyel.

– Miért? Ön hagyta, hogy elvegyék magától a régit.– Wax meggyőzött róla, hogy ne vágjak vissza – morgott a

kalapos. Neki ez olyan kézenfekvőnek tűnt. – Aztán lelőtte akalapomat bitorló fickót, az meg a saját lábán kisétált.

– Nem tudhatta, hogy túléli a gazember.– Legalább a kalapomat visszavehette volna.A lány töprengőn elmosolyodott.A legtöbb ember nem értett a kalapokhoz, és Wayne nem

hibáztatta őket. Ha soha nem volt egy igazi jó szerencsekalapjuk, nemis tudhatták, milyen értékkel bír az ilyen holmi. – Igazából nem olyannagy gond – tette hozzá a végeki halkan, a gyomokat rugdosva –, dene árulja el Waxnak.

– Micsodát?– Hogy el kellett veszítenem a kalapot – ismerte be a férfi. –

Máskülönben megsemmisült volna a robbanásban, nem igaz?Szerencse, hogy ellopták. Olyan sorsra juthatott volna, mint aporkabátom.

– Ön egy rendkívüli ember, Wayne.– A szó szoros értelmében mindannyian azok vagyunk,

kisasszony. Kivéve persze az ikreket. Egyébként van itt valami, amitmár régen meg szerettem volna kérdezni. Egy kissé személyestermészetű a dolog.

– Mennyire személyes?– Nos, hm, önről van szó. Személyesen személyes jellegű...A lány homlokráncolva rápillantott, aztán elpirult. Úgy látszott,

előszeretettel csinálja, de ez cseppet sem zavarta Wayne-t. Szerette,ha egészséges pír borítja a lányok arcát.

– Csak nem úgy gondolja, hogy én... és ön... – tátotta el a szájátMarasi. – Úgy értem...

– Harmóniára, dehogyis! – nevetett a férfi. – Nem arról van szó,cimbora! Egyet se féljen! Mármint hogy magácska csinos, megminden, főképp az öntőformát tekintve, ha érti, mire gondolok.

– Öntőforma?

195

– Persze. Az egy szép gömbölyded szó, mint kegyed. Szép azakcentusa is, és felhők tekintetében is elég ruganyos.

– Nem tudom, merem-e megkérdezni, azok micsodák...– Azok a fehér és pufók dolgok, amik azon termékeny terület

fölött lebegnek, ahová a magokat szokás vetni.A lány még jobban elvörösödött. – Wayne! Ilyen durvaságot még

soha senki sem mondott nekem!– Próbálok, pajtikám, mindenben az első lenni! De rá se rántson!

Mint mondtam, maga csinos, de én jobb szeretem a markosabb nőket.Az olyanokat, akik egyetlen átszállóval le tudják tépni a fél arcomat.

– Ön az olyan nőket szereti, akik megverik?– Így van. Nekem ez kell. Akárhogy is, amit kérdezni akartam,

inkább az allomanciával kapcsolatos. Mert, ugye, önnek és nekem,ellentétes képességeink vannak. Én felgyorsítom az időt, ön lelassítja.Érdekelne, mi történik olyankor, amikor mindketten egyszerrehasználjuk a képességünket. Na?

– Ír erről a szakirodalom. Az erők kioltják egymást. Igazábólsemmi sem történik.

– Tényleg?– Igen.– Ez nem semmi – törölte meg az orrát a férfi a zsebkendőjével.

– A legdrágább „semmi”, ami csak létezik, tekintve, hogy mindkettenigen ritka fémeket égetünk.

– Nem is tudom – sóhajtott a lány. – A képességem önmagábansem ér túl sokat. Azt hiszem, soha nem fogtam fel egészen, milyenszánalmas pulzárnak lenni, amíg nem láttam, mire képes ön.

– Ó, hát azért a maga képessége se kutya!– Wayne, amikor csak előveszem a tudásomat – akármikor –, egy

helyben ledermedek, miközben mindenki más futhat, amerre lát. Önidőt nyerhet a buborékkal, én viszont mindenképpen csak veszíthetekvele.

– Persze, de tegyük fel, egyszer majd azt szeretné, hogy egy naphamarabb elérkezzen. Nagyon akarja, aztán éget egy kis krómot, éspuff – már ott is van!

– Már... már kipróbáltam – vallotta be zavartan Marasi. – Akróm lassabban ég, mint a hajlafém.

196

– Látja? Micsoda előny! Milyen nagy buborékot tud létrehozni?– Kisebb szobányi méretűt.– Az sokkalta nagyobb az enyémnél.– De ha a nullát megszorozza ezerrel, az akkor is csak nulla

marad.Wayne tanácstalanul nézett. – Tényleg?– Ööö, persze. Alapvető matematika.– Azt hittem, az allomanciáról beszélünk. Mikor váltottunk a

matematikára?A lány ettől is elpirult. Wayne számított rá, amikor a vonzó

testrészeiről beszélt neki, de nem akkor, amikor a matematikáraterelődött a szó. Fura egy ötvözet volt ez a kis kisasszony!

Marasi az ikerszerzet felé sandított, aki a csatorna mellett guggoltnémán.

– De ő – biccentett felé a kalapos –, ő aztán tényleg szereti azokos nőket.

– Nincsenek terveim Ladrian úrral – tiltakozott gyorsan a lány.Túl gyorsan.

– Kár. Mert azt hiszem, kedveli magát, cimbora.Ez talán túlzás volt. Wayne nem tudhatta biztosan, mit gondol

Wax a kisasszony felől, de egy biztosnak tűnt: el kell felejtenieLessie-t. Nagyszerű pipi volt, csodálatos, meg minden, de meghalt, ésWax azóta folyamatosan olyan... üresnek tűnt. A nő halálát követőhetekben költözött az arcára ez a kifejezéstelen tekintet. Mostanrakicsit halványodott, de nem tűnt el teljesen.

Egy új szerelem sokat lendítene a dolgon. Wayne éppen ezértelégedetten szemlélte, ahogyan a lány felkerekedik, és odasétálWaxhoz. Megérintette a karját és rámutatott valamire a csatornamellett. Együtt odamentek és lehajoltak.

A kalapos csatlakozott hozzájuk.– ...tökéletesen négyszögletes – magyarázta éppen Marasi. –

Valamiféle géptől származhat.A föld egy helyen benyomódott, mintha valami nehéz tárgyat

tettek volna rá. A tárgy látszólag semmilyen más nyomot nem hagyott,és Wax nem tűnt elégedettnek. Homlokráncolva letérdelt a négyzet

197

mellé, és belenyomta a kezét a földbe, hogy megnézze, milyen tömör.Ismét felnézett a sínre.

– Nincs elég lábnyom. Nem létezik, hogy emberi erővel hajtottákvégre a rablást! Még akkor sem, ha időbuborékot használtak.

– Azt hiszem, igaza van – csatlakozott Marasi. – Ha a rablás ottfenn történt, a gép úgy is elérhette a síneket, ha a nagy része acsatornában nyugodott.

Waxillium felállt és leporolta a kezét. – Induljunk vissza! Időrevan szükségem. Gondolkodnom kell.

* * * * *

Az ikerszerzet visszasétált az utaskocsiba. Kezéről még csöpögött avíz. A szerelvény megnyugtatóan dobogott a lába alatt; odakintszántóföldek szaladtak tova elképesztő gyorsasággal.

Hol rejtőzhet Miles? Waxillium gondolatai körbe-körbe forogtak.A városban könnyedén elrejtőzhetett, és a vérmíves nem számítotttipikus bűnözőnek. Korábban békebíróként dolgozott. Ladriankopóösztönei itt nem bizonyultak hasznosnak.

Lapít. Óvatos. Belátó. Hónapok teltek el az alumíniumrablás ésa következő rajtaütés között.

Miles emberei és eszközei megcsappantak. Most bujkálni fog egydarabig. De hol? Waxillium nekidőlt a folyosó falának. Az elsőosztályú kocsit külön fülkékre osztották. A füle mellett, a faltúloldaláról halk beszélgetés szűrődött át. Gyerekek csiviteltek.Sokáig tartott, mire a hat kocsi egyikében végre ráakadt a mosdóra.Wayne és Marasi a fülkéjükben maradtak.

Ha a lánynak igaza volt az elrabolt asszonyokat érintő tervetilletően, rideg sors várt a szerencsétlenekre. Miles megtehette, hogyvisszakozik és megvárja, míg kihűl a nyoma. Minden egyes órávalegyre nehezebb lesz rábukkanni.

Nem! – gondolta Waxillium. – Kell neki még egy rablás! Egygyors fosztogatás, talán túszok nélkül, csak az alumíniumért. Átnéztea korábbi jelentéseket, és megbecsülte a Tekiel-ház által csempészettfém mennyiségét. Alig lett volna elegendő felszerelni harminc-negyven embert. Milesnak kellett még egy munka ahhoz, hogy aztán

198

visszahúzódhasson a vackába – aztán a kieső időben újabbfegyvereket és lőszert készíthet.

Így csak egyetlen lehetőség maradt az elfogására. Ha sikerülmindent megszerveznie. Ő...

Ekkor valami fütyülésféle hallatszott a messzeségből. Aliglehetett hallani, de Waxillium füle azonnal érzékelte a zajt. Akkorfülelt a legjobban, amikor gondolkozott. Azonnal oldalra vetettemagát, ami megmentette az életét. A golyó elszáguldott mellette éskitörte a kocsi másik végében lévő ablakot.

Az ikerszerzet megpördült és revolvert rántott. A feketeruhásalak a következő kocsiban állt, és a törött ablakon keresztül figyelteőt. Újra a kötött álarcot viselte, csak a szeme látszott ki belőle. Atestfelépítés stimmelt, továbbá a testmagasság is, és ahogyan afegyvert fogta.

Ostoba! – korholta magát az ikerszerzet. Tényleg kikapcsolta azösztöneit. Egy hétköznapi bűnöző elrejtőzött volna. De Miles nem.Békebíróként hozzászokott, hogy ő vadászott, és nem rá vadásztak.

És ha valaki megzavarta a terveit, rendszerint elindult, hogylevadássza az illetőt.

199

200

Tizenharmadik fejezet

Waxilliumnak ideje sem volt felemelni a fegyverét. Azonnalmegnövelte a súlyát és acélt lobbantva rátolt a két kocsi közöttiajtóra. Az üvegablak ezer darabra törve felrobbant, az ajtószárnyakpedig megcsavarodtak és kiszakadtak a helyükből, pajzskéntszolgálva Miles három, gyors egymásutánban leadott lövése ellen.

A szerelvény megrázkódott; újabb kanyarhoz ért. Fejek bukkantakelő a fülkékből; az emberek elkerekedett szemmel keresték a zajforrását. Miles újra célba vette a folyosó végén álló ikerszerzetet. Aközeli fülkében a gyerekek sírva fakadtak.

Nem kockáztathatom az emberek életét! Ki kell jutnom innen!Amint a fegyver elsült, Waxillium előrevetette magát. Egy golyó

szikrákat szórva becsapódott a füle mellett. Allomantikusan érezte,amint elszáguldott mellette. Alumíniumból készült.

Waxillium kivetődött a kocsik közti üres térbe. A szél ordítvacibálta a ruháját. Amikor Miles ellőtte a hatodik töltényét is, azikerszerzet rátaszított a lába alatt zörgő kapcsolótestre, és fellőttemagát a levegőbe.

A vagonok teteje fölött süvített. Belekapott a szél, és lefelé tartóívében a vonat vége felé tolta. Nagy dobbantással érkezett az egyikhátsó kocsira, és fél térdre esett, szabad kezével megtámaszkodva atetőn. A szélroham őrült erővel borzolta a haját és lobogtatta azakóját. Felemelte a revolvert.

Miles idáig merészkedett. Ott utazott vele, a vonaton.Most kiiktathatnám. Véget vethetnék ennek az egésznek.A következő gondolat magáért beszélt. Hogy az ördögbe tudná

megfékezni Százéletű Milest?Egy álarcos alak tűnt elő az előtte zakatoló vagon mögül – úgy

háromméternyi távolságban –, kezében nagy kaliberű pisztolyt tartott.

201

Miles a tűzerőt mindig is többre tartotta a pontosságnál. Egyszer aztmondta, szívesebben téveszt néhányszor, ha tudja, hogy amikor alövése célba talál, meglőtt ellenfele nem áll fel többé.

Waxillium szitkozódva töltötte a fémelméjét, és szintesúlytalanná vált, aztán jobbra gurult és leesett a tető peremén.Lövések csapódtak a tetőbe. Megragadta az ablakpárkányt,nekinyomta a testét a kocsi oldalának, és a lábát beékelte egy vájatba.Lecsökkent súlya révén könnyedén megtartotta magát, bár a szél annálnagyobb erővel cibálta.

Sokkal előrébb a mozdony pernyét és hamut okádott magából, asínek pedig mennydörögve szaladtak a lába alatt. Az ikerszerzetfelemelte a revolvert, majd egy kézzel és egy lábbal a kocsi oldalábakapaszkodva várt.

Miles álarcos feje nemsokára megint előbukkant, ezúttal kétkocsi közül. Waxillium leadott egy gyors lövést, allomantikusan isrátaszítva a golyóra, hogy az gyorsabban repüljön az üvöltő szélellenében. Pont a bal szemén találta el üldözőjét. A férfi fejehátravetődött, és mögötte vér borította be a kocsi oldalát.Megtántorodott, és Wax újra tüzelt, ezúttal homlokon lőve az alakot.

Amaz felemelte a kezét és letépte az álarcot, mire előtűntsólyomszerű arca, rövid fekete haja és sűrű szemöldöke. Tényleg ővolt az, Miles. Egy ember, akinek több belátása lehetett volna. Afélelmetes hatalmú kompozitor ikerszerzet. A szeme egy pillanat alattvisszanőtt, és már a homloksebe sem látszott. Fémelméit alkarjábanviselte – a két hosszúkás, bőre alá fúrt cöveket szinte lehetetlen lettvolna acéltaszítással érinteni.

Rozsda és Romlás! Még csak fel sem tartóztatta a szemébeérkező golyó. Waxillium egy közeledő fára célzott, lőtt, aztáneleresztette a vonatot és olyan könnyűvé tette a testét, amilyenné csaktudta. A szélben hátrarepült, majd ahogy a fa elsuhogott mellette,rátaszított a belé ékelődött lövedékre, és oldalra vetődött, éppen kétvasúti kocsi közötti résbe. Ott guggolt, zihálva és vadul kalapálószívvel, miközben újabb golyó pattant le a mögötte lévő sarokról.

Hogyan küzdhet meg az ember egy halhatatlannal?A vasúti vonal alacsony hegyeket került meg, és a sínpálya újabb

kanyarban folytatódott. Zöldellő gazdaságok és békés gyümölcsösök

202

suhantak el a vonat mellett. Waxillium megragadta a kocsi létráját, ésfelhúzta magát, majd óvatosan kikukucskált a tető fölött.

Miles teljes erővel rohant feléje a vagon tetején. Az ikerszerzetelsütött egy káromkodást, és éppen akkor emelte fel a pisztolyát,amikor ellenfele is az övét. Előbb lőtt, így sikerült eltalálnia a csupánnéhány méterre járó vérmívest.

Waxillium a pisztolyt tartó kezére célzott.A golyó a húst és csontot szétszaggatva csapódott be, és Miles

káromkodva elhajította a fegyvert. A revolver egyet pattant a tetőn,aztán eltűnt a mélyben. Az ikerszerzet elégedetten mosolygott. Avérmíves felhördült, aztán, oroszlán módjára nagyot ugorva, rávetettemagát a békebíróra.

Waxillium feje nekiütődött a vagon fémfalának; éles,villámcsapásszerű fájdalom villant a szemébe. Felmordult; elkábult.Te elmeháborodott! Hasonló helyzetben senki más nem ugrott volnaígy rá, hiszen könnyedén mindketten lezuhanhattak volna a robogóvonatról. Ez a lehetőség azonban Milest cseppet sem zavarta.

Beestek a két kocsi közé, és talpalatnyi helyen egyensúlyoztak. Avérmíves mindkét kezével megragadta az ikerszerzet mellényét, majdfelemelte áldozatát és belevágta a mögöttük rázkódó kocsiba.Waxillium ösztönösen újra és újra tüzelt, de a golyók anélkül mentekát Mileson, hogy a férfi egyáltalán megtorpant volna. VisszarántottaWaxilliumot, és behúzott neki egyet.

Fájdalom hatolt az ikerszerzet arcába, és minden hullámoznikezdett körülötte. Kis híján letáncolt a kocsiról, és a kerekek alázuhant. Elkeseredetten megpróbálta fellökni magát a levegőbe. Milesazonban már előre látta, mit tervez, és amint ellenfele elkezdett volnaemelkedni, beakasztotta a lábát a legalsó létrafokba, aztán erősentartotta. A még mindig félájult Waxillium megrándult, de nememelkedett feljebb. Keményebben taszított, ám az eltökélt arcú Milesnem eresztette.

– Kiszakíthatod az inakat a lábamban, Wax – ordította neki azakatoló sínek és az üvöltő szél concertója közepette –, de azonnalújranőnek. Azt hiszem, a te tested hamarabb feladja, mint az enyém.Taszíts csak nagyobbat, lássuk mi történik!

203

Az ikerszerzet abbahagyta az erőlködést, és visszaesett a kocsikközti erkélyre. Megpróbálta a karjával kalodába zárni Miles fejét, dea másik, fiatalabb és erősebb lévén, jobban verekedett. A vérmíveslebukott, majd még mindig Wax mellényét markolva, rántott egyet.Waxillium megtántorodott, ráesett az ellenfelére, az pedigbelemártotta az öklét az idősebbik férfi hasába.

Ladrian nem kapott levegőt a fájdalomtól. Miles megragadta avállát és előrerántotta őt, majd újra behúzott egyet a hasába.

Waxillium nem tehetett mást: tízszeresére növelte a testsúlyát.A másik tántorogni kezdett. Hirtelen valami elképzelhetetlenül

nehezet tartott a kezében. Elkerekedett a szeme. Hozzászokott apetákosokhoz – az ember nem is találhatott volna náluk gyakoribballomantát, főként a bűnözők körében. A ferukimisták már jóvalritkább madárnak számítottak. Tudta, hogy Waxillium is az, de kétkülön dolog tudni valamiről és személyesen megtapasztalni azt.

Az ütéstől még mindig lélegzet után kapkodó Waxillium avállával belenyomult Miles mellkasába, és rettentő súlyávalhátrataszította a férfit. Az szitkozódva elengedte a zsákmányát, majd alétrán sebesen felkapaszkodott a tetőre.

Wax lecsatlakozott a fémelméjéről, aztán taszított, és ellenfeleután repült. A másik kocsira érkezett, és a keskeny résen átfarkasszemet nézett Milesszal. A szél gonosz játékot űzött aruházatukkal, miközben szántóföldek rohantak el mellettük. A vonatváltón haladt át és megbillent, és Waxillium imbolygott a bizonytalantalajon. Fél térdre esett, és kezével a tetőn támaszkodva megnöveltetestsúlyát. A másik egyenesen állt – nem izgatta a rázkódó vonat.

A keservesen egyensúlyozó ikerszerzet a távolból kiáltásokathallott; az emberek bizonyára más kocsikba szaladtak át, hogytávolabb kerüljenek a dulakodástól. Egy kis szerencsével akavarodás felkelti Wayne figyelmét.

Miles az övén lógó, másik pisztolya után nyúlt. Az ikerszerzet isezt tette – a jobbik fegyverét már elveszítette a verekedésben. Látásamég mindig nem tisztult ki, és a szíve kegyetlenül zakatolt, mégisszinte a vérmívessel egyszerre emelte fel a pisztolyt. Mindkettentüzeltek.

204

A golyó végigsúrolta Wax oldalát, átszakítva a kabátját. Vérserkent a nyomában. Saját lövése a térdén találta el a fiatalabb férfit,amitől az megingott, és a következő lövése célt tévesztett. Waxgondosan célzott, aztán ellőtte Miles kezét – újra szétvágva a húst ésa csontot. A bandavezér teste ennek ellenére azon nyomban nekilátottújranöveszteni a hiányzó részeket: a csont újra összeállt, az izmokgumi módjára ugrottak a helyükre, és a bőr úgy jelent meg, mint atófelszínen keletkező jég. De a fegyvert elejtette.

Érte nyúlt. Wax szinte mellékesen leeresztette a pisztolyát, ésodébb lőtte a revolverét, ami lerepült a zötyögő kocsi tetejéről.

– A fenébe! – kiáltott Miles. – Tudod te, mennyibe kerülnekezek?

Még mindig fél térdre ereszkedve Wax a feje mellé emeltelőfegyverét. A száguldó vonat keltette szél messzire fújta a csőbőlelőkígyózó füstöt.

A vérmíves ismét felállt. – Tudod, Wax – ordította túl a süvöltést–, mindig érdekelt, hogy valaha meg kell-e küzdenünk egymással.Valahol mélyen úgy gondoltam, a lágy szíved miatt lesz rá szükség –azt hittem, elengedsz valakit, akit nem lenne szabad. Kíváncsi voltam,egyszer levadászhatlak-e miatta.

Waxillium nem válaszolt. Kifejezéstelen arccal állta ellenfeletekintetét. Belül közben szenvedett; próbált levegőt kapni a kiadósverés után. Oldalához szorította a kezét. Szerencsére a seb nem tűntvészesnek, de az ujjai véresek lettek. A vonat hintázott, és ő újra atetőre tette a tenyerét.

– Mi változtatott meg ennyire. Miles? – kiáltott oda a másiknak.– A gazdagság csábítása?

– Tudod jól, hogy ez nem a pénzről szól – vágott vissza Miles.– Neked arany kell – ordította az ikerszerzet. – Ne is tagadd!

Mindig szükséged volt rá a folyamatos ötvözéshez.A vérmíves nem válaszolt.– Mi történt? Békebíróként dolgoztál. Miles! Átkozottul jó

békebíróként.– Kutyának használtak, Wax. Kopónak, amit hamis ígéretekkel és

szigorú parancsokkal tartanak kordában. – Miles hátralépett, aztánnekifutott, és átugrotta a kettejük között húzódó szakadékot.

205

Waxillium fáradtan kiegyenesedett.– Ne mondd, hogy te sohasem éreztél így! – üvöltötte hörögve a

vérmíves. – Minden egyes nap azon dolgoztál, hogy megjavítsd avilágot. Megpróbáltál véget vetni a fájdalomnak, az erőszaknak, arablásoknak. Soha nem lett vége. Minél több embert iktattál ki, annáltöbb baj jött a helyükbe.

– Ilyen a békebíró élete. Ha feladtad, az a te dolgod. De nemkellett volna átállnod a másik oldalra!

– Mindig is a másik oldalon álltam, Wax! Honnan jönnek abűnözők? A szomszéd boltos adja a fejét fosztogatásra ésgyilkolásra? A város mellett felnövő fiúk térnek a bűn útjára, akik azapjuk farmján dolgoznak? Nem: a bányászok, akik csőstül érkeztek avárosból, hogy kiássák a legújabb kincseket, aztán elhagyják akitermelt bányát. A szerencsevadászok. A gazdag városi bolondok,akik izgalomra vágytak.

– Nem érdekel, ki tért a bűn útjára, és ki nem – vágott visszaWaxillium egyre hátrálva. Már az utolsó előtti kocsi tetején járt.Tudta, Hogy lassan nem lesz hová hátrahúzódnia. – Én a törvénytszolgálom.

– Én is azt tettem! – kiáltotta oda neki Miles. – De most valamijobbért munkálkodom. A törvény és az igazság keverékéért. Egyötvözetért, Wax. Amiben mindkettőből a legjobb részek vannakösszegyúrva. Hasznosabb dolog, mint a városból elzavart mocskotüldözni. Ne mondd, hogy soha nem vetted észre! – folytatta. –Emlékszel Hulla Parsra, az elmúlt öt éved „legnagyobb fogására”?Vadásztál rá; aggodalommal terhes éjszakákon át nem tudtál aludni.Emlékszem a foltra Weathering közepén, amikor otthagyta neked avén Burlow lányát vérbe fagyva. Ő honnan jött?

Waxillium nem válaszolt. Pars is a városból menekült el.Mészárosként dolgozott, amíg el nem fogták, mert koldusokat gyilkolt.Elmenekült a Végekre, ahol újra nekifogott kiélni szörnyűségesvágyait.

– Hagyták futni – köpött ki Miles, és közelebb lépett. – Nemküldtek segítséget. Érdekelték is őket a Végek! Senki sem foglalkozika Végekkel – észre sem vesznek minket; csak arra vagyunk jók, hogyott dobják ki a szemetüket.

206

– És ezért kirabolod őket? – kiáltott vissza Wax. – Túszul ejted alányaikat, és meggyilkolsz mindenkit, aki az utadba áll?

Miles újabb lépest tett felé. – Megteszem, amit kell. Nem ez abékebírók egyetlen törvénye? Soha nem hagytam el a hivatásomat; azember nem tud csak úgy kilépni ebből az életből. Beeszi magát abőröd alá. Elvégzed a munkát, amit senki nem vállal. Kiállsz azelnyomottakért, jobbá teszed a dolgokat, kiiktatod a bűnözőket. Nos,én úgy döntöttem, hogy a célgömböt ezúttal egy sokkal nagyobbhatalmú bűnözőfajtára irányítom.

Waxillium megrázta a fejét. – Szörnyeteggé váltál, Miles.– Ezt mondod – felelte a vérmíves; rövid haját borzolta a szél –,

de a szemed, Wax... A szemed nem hazudik. Látom benne azigazságot. Nagyon is jól érted te, hogy miről beszélek. Te is érezted,amit én. Tudod, hogy igazam van.

– Én soha nem állok át a te oldaladra.– Nem is kérlek ilyesmire – vetette oda Miles, most már

halkabban. – Mindig is jó kutya voltál, Wax. Ha a gazdád megvert,nyüszítve azon igyekeztél, hogy még jobban szolgáld. Nem hiszem,hogy jól tudnánk együtt dolgozni. Ezúttal nem.

Azzal előrelendült.Waxillium minden súlyát a fémelméjébe ürítette, és hátraszökellt,

aztán hagyta, hogy a szél felkapja és jó hétméternyire repítse. Súlyátnövelve leereszkedett az utolsó kocsi tetejére. Közeledtek Elendelkülvárosához. A Külső Birtokok zöldje egyre gyérült.

– Fuss csak! – kiáltotta utána Miles. – Én meg visszasétálok, éselintézem azt a zabigyerek Harms kisasszonyt, meg Wayne-t! Márrégóta keresek valami jó indokot, amivel golyót röpíthetnék annak abohócnak a fejébe. – Megfordult és elindult az ellenkező irányba.

Az ikerszerzet elejtett egy cifra káromkodást, és nekiiramodott.Miles megfordult, ajka jéghideg mosolyra húzódott. Lehajolt és acsizmaszárából előhúzott egy hosszú pengéjű kést. Alumíniumbólkészült. Waxillium kék vonalai semmiféle allomantikusan reagálófémet nem jeleztek a vérmíves testén.

Le kell löknöm a vonatról! Itt nem győzhette le, legalábbis nemörökre. Valami jobban belátható környezetben talán. És persze időtkellett nyernie, hogy tervezhessen.

207

Amint a vérmíves közelebb ért, Wax felemelte a revolverét ésmegpróbálta kilőni az ellenfele kezéből a fegyvert, ám az megforgattaa kést, és teljes erejéből belevágta a saját karjába, olyan mélyen,Hogy a vége kikandikált a másik oldalon. A szeme sem rebbent. AVégeken az a történet járta, hogy a több száz halálos sebesülés utánMiles teljesen érzéketlenné vált a fájdalomra.

Kinyújtotta a karját, hogy megragadja a békebírót, de közben ő isképes lett volna kirántani a kést ellenfele húsából. Waxillium iselőhúzta a saját pengéjét, és bal kezébe fogta. Egy percig kerülgettékegymást. Wax megnövekedett tömege egyensúlyban tartotta a mozgóvonat tetején. Ennek ellenére nem tűnt valami biztos talajnak, és abékebíró homlokán verejték gyöngyözött, amit a szél kétoldalt lefújt afejéről.

Néhány ostoba kidugta a fejét a kocsik közül, hogy jobbanfigyelemmel követhessék a verekedést. Sajnos egyikük sem Waynevolt. Wax úgy tett, mintha kitörne, de Miles nem harapott le a csalira.A békebíró jó késharcosnak számított, de Miles a legendásan jók köztfoglalt helyet. Ám ha le tudná rántani magával a vonatról...

Ezzel a sebességgel rögtön fűbe harapnék, ő meg persze nem –gondolta. – Az egyetlen megoldás, ha magam alá taszítok. ARozsdába is! Ez nem lesz egyszerű!

Csak egy esély kínálkozott, ami azonnal véget vet a harcnak.Miles odaugrott, hogy megragadja az ellenfelét. Wax nagy

levegőt vett, és belelépett a halálos ölelésbe, ami meglepte avérmívest, bár még utoljára sikerült megragadnia az ikerszerzetkarját. Másik kezével kihúzta a tőrt a saját karjából, és Wax felé akartszúrni vele. Wax az utolsó pillanatban megnövelte a súlyát, ésvállával Miles mellkasának ment.

Elég baj az, hogy a fickó számított a mozdulatra. A tetőre rogyott,aztán odébb gurult, és lábon rúgta a békebírót.

A következő szempillantásban Wax a levegőben bucskázott,egyenesen a vonatsín melletti kőzúzalék felé tartva. Énjének valamelyősi része tudta, mi a teendő. Rátaszított a kezében tartott késre, amelykiszaladt a tenyeréből és belefúródott a földbe, közvetlenül alatta.Ezzel együtt ő felrepült a levegőbe, mert nem felejtette el a testsúlyát

208

a fémelméjébe rejteni. A szél felkapta. Körbe-körbe forgott, ésminden irányérzékét elveszítette.

Földet érésekor összegömbölyödött és addig gurult, amígkeményen nekiütközött valaminek. Már nem mozgott, de továbbra iscsak homályos foltokat látott. Az ég forgott a feje fölött.

Aztán minden elcsendesedett. Visszatért a látása is. Egyes-egyedül feküdt egy gyomokkal tarkított réten. A vonat egyremesszebbre pöfögött.

Felnyögött és a hasára fordult. Az én koromban már nem kelleneilyesmit művelnem! – gondolta magában, miközben nehézkesen talpraállt. Csak az elmúlt néhány évben, negyvenedik életévén túl tudatosultbenne, hogy már ő sem lesz fiatalabb. A Végeken a negyven mármatuzsálemi kornak számított.

A távolodó vonat után nézett. Minden csontja sajgott. Milesegyben nem tévedett.

A békebíró mindig is békebíró marad.Összeszorította a fogát és nekiiramodott. Felnyalábolta a

zuhanáskor elejtett pisztolyt – allomanciával könnyen megtalálta –,aztán, lépteit le sem lassítva, egy ugrással a sínen termett.

Taszított és feldobta magát a levegőbe. A kellő magasságotelérve rálökött a vas sínpárra, és szédítő sebességgel zúgott a robogóvonat után. Egy óvatos taszítás előre, egy hátra. A szél hangjaüvöltéssé erősödött körülötte, a ruhája zajosan csapkodott, és vérszivárgott az oldalából.

A petákos röptével semmi sem érhetett fel. Más allomanta nemismert ilyen szabadságot. Amikor meghódította a levegőt, ugyanazt akirobbanó örömöt érezte, mint évekkel azelőtt, amikor előszörpróbálta ki a szerencséjét a Végeken. Azt kívánta, bárcsak aködkabátját viselné, és a ködfoszlányok közt szállhatna. Mindigminden jobban működött a ködben. Állítólag a köd védelmezi azigazakat.

Pillanatokon belül utolérte a vonatot, és egy újabb erős taszításelegáns ívben az utolsó kocsi tetejére repítette. Apró alak sétált aszerelvény gerincén. Marasi és Wayne kocsija felé tartott.

Wax lefelé taszított, nehogy túl fájdalmas érkezésben legyenrésze; ezzel együtt megnövelte a testsúlyát, és amikor becsapódott,

209

krátert nyomott a tetőbe. Kiegyenesedett, majd kibillentette arevolver forgótárát, mintha csak újratölteni akarna. A töltényhüvelyekés el nem lőtt töltények kirepültek a levegőbe. Elkapott egyet.

Miles megpördült a zajra. Wax nekihajította a töltényt.A meglepett arcú vérmíves megfogta a repülő tárgyat.– Ég veled! – búcsúzott Wax, és akkorát taszított a töltényen,

amekkorát még soha.Miles szeme elkerekedett. Keze belecsapódott a mellébe, és

azzal a mozdulattal lesodródott a vonatról. Teste átvette a töltényreirányuló taszítást. A vonat újabb kanyarba ért, de Miles már alevegőben vitorlázott, majd a köves talajra zuhant.

Wax leült, majd lefeküdt a hátára. Mélyen beszívta a levegőt, éstenyerét sajgó derekára tapasztotta. Így maradt egy darabig; csak akövetkező állomáson mászott le.

* * * * *

– Parancsot kaptunk, uraság – szabadkozott a masiniszta. – Hallottamén az utaskocsiból a lövést, de mink semmiér’ nem állunk meg. Hamegállunk, elkapnak a Láthatatlanok.

– Így a legjobb. – Waxillium örömmel elfogadta a pohár vizet,amit a segédmasiniszta hozott neki. – Ha megálltak volna, márvalószínűleg halott lennék.

Waxillium az állomás egy kisebb helyiségében ült, amelyet ahagyomány szerint a közeli földek tulajdonosa tartott fenn. Az úréppen nem tartózkodott otthon, de a jószágigazgató orvosért küldetett.

Az ikerszerzet levetette kabátját, mellényét és ingét, és kötéstszorított az oldalához. Nem hitte, hogy van ideje megvárni az orvost.Miles futva körülbelül egy óra alatt teszi meg az utat az állomásig.Szerencsére nem acél-ferukímiát művelt, mert úgy a sebességét isnövelhette volna.

Egy szűk óra múlva számítani lehetett az érkezésére, de Wax alegrosszabbra készült. Ha Miles talált valahol egy lovat, hamarabb isbetoppanhat. És nem tudta pontosan, az ötvözés mennyiben növeli avérmíves állóképességét. Talán hosszabb távolságokat is képesmegtenni, mint lehetséges volna.

210

– Már nem sok idő, és kiszabadítjuk a barátait – lépett be egymásik segéd. – Általában nem ilyen nehéz kinyitni azokat a zárakat.

Waxillium megitta a vizét. Miles jó kis csapdát állított. Marasités Wayne-t, és mindenki mást, aki a kocsiban utazott, bebörtönözte akülső ajtók zárjaiba erőltetett vasrudak segítségével. Várt, amígWaxillium elhagyja a fülkét, majd titokban bezárta a többieket, éscsak aztán látott neki a vadászatnak.

Legalább szerencsésnek mondhatták magukat. Egyszerűen meg isölhette volna őket. Végül is érthető. Kockázatos lett volna Wayne-nelkezdeni, aki meg is gyógyíthatta magát, és aztán visszacsalniWaxilliumot, majd a kettővel egyszerre szembeszállni. Miles ennélóvatosabban tervezett. Igazából az ikerszerzetet szemelte ki magának.A többieket bezárta, amíg ki nem iktatta az elsődleges célpontot.

– Indítsák el a vonatot! – sürgette az ikerszerzet a tagbaszakadt,sötét szakállú, tányérsapkát viselő masinisztát. – A Láthatatlanok aközelben járhatnak. El kell juttatnunk a vonatot a városközpontba.Nem késlekedhetünk!

– De a sebe, nagyuram!– Rendbe jövök – nyugtatta meg a férfit. A Végeken gyakran

napokig vagy hetekig is el kellett viselnie egy sebet, mielőtt orvoslátta volna.

– Mi...Kivágódott az ajtó, és Marasi bukdácsolt be rajta. Kék ruháján

itt-ott még látszottak a robbanás nyomai, de a lány nem veszítette el améltóságát annak ellenére sem, hogy a fényes külső anyag alólnyomokban kilátszott a csipke. A fűző fölött viselt kék mellényrőlhiányzott az alsó gomb, ami valószínűleg az esésnél szakadt le.Waxillium azelőtt nem is figyelt fel erre a részletre.

A lány a szája elé kapta a kezét a véres kötés látványára, aztánrögvest céklavörösre színeződött, amint felfogta, hogy ing nélkül látjaaz ikerszerzetet. Amaz egy pillanatra büszkeséget érzett a gondolatra,hogy a hajába keveredő őszes szálak ellenére még mindig egy sokkalfiatalabb férfi izmos felsőtestét tudhatja a magáénak.

– Harmóniára! – kiáltott fel a lány. – Jól van? Az az ön vére? Ésbiztos, hogy nekem itt szabad lennem? Mehetek, ha gondolja.Valószínűleg mennem kellene, ugye? Biztos, hogy jól érzi magát?

211

– Megmarad – dugta be a fejét Wayne az ajtón. – Mi lelt, Wax?Megbotlottál a mosdóba menet?

– Miles rám talált. – Waxillium elvette a kötést. A seb már nemvérzett annyira. Az egyik segédtől újabb gyolcskötést kapott, és mostnekilátott a helyére kötözni.

– Meghalt?– Jó párszor megöltem – vallotta be az ikerszerzet –, de csak

annyit értem el, amit bárki más.– Meg kell fosztani a fémelméitől – morfondírozott Wayne. –

Csak így lehet legyőzni.– Harmincat visel belőlük, és mindegyik a bőrébe van szúrva.

Ezzel gyakorlatilag bármilyen sebesülésből felépül. – Egy simamartalóc, vagy egy Wayne-hez hasonló vérmíves meghalt volna egyfejlövéstől. Miles azonban olyan gyorsan gyógyult, hogy még ez semtudta megállítani. Állítólag folyamatosan gyógyította magát. Aszerint,amit Waxillium a kompozícióról tudott, rendkívül veszélyes lett volnamegszakítani az öngyógyító folyamatot.

– Férfinak való feladat! – ujjongott Wayne.Marasi egy percre megállt az ajtónyílásban, majd döntésre jutott,

és odaszaladt Ladrianhoz. – Mutassa azt a sebet! – térdelt leWaxillium padja mellé.

A férfi nem tudta mire vélni a dolgot, de keze megállt alevegőben, és hagyta, hogy a lány lebontsa róla a gyolcsot. A jószívűteremtés megvizsgálta a sebet.

– Asszonyom, ön ért az orvosláshoz? – kérdezte a masiniszta, akiidegességében egyik lábáról a másikra állt. Nem szokott hozzá afinom hölgyek jelenlétéhez.

– Egyetemre járok.Valóban – gondolta Waxillium.– És? – szólt közbe Wayne.Marasi megnyomkodta a sebet. – A Harmónia által lefektetett

egyetemi szabályok szerint az orvosi ismereteket is tanítani szokták.– Szoknyát? Igen, mostanában egyre gyakrabban láthatunk az

egyetemen a nadrágok mellett szoknyát – jegyezte meg a kalapos.A lány elhallgatott. – Ööö... Nem egészen erről van szó, Wayne.

212

– A hallgatóknak mindenhez kell érteniük egy kicsit, mielőttszakosodnának – magyarázta Waxillium.

– Az alapvető ellátási és sebészeti ismeretekkel együtt – vettevissza a szót a lány. – Valamint anatómia órákat is vettünk.

Wayne a homlokát ráncolta. – Várjunk csak! Anatómia. Mármintteljes anatómia.

Marasi elvörösödött. – Igen.– Tehát...– Tehát állítólag nagyon népszerű voltam az órán: mindenki az én

arcszínemet figyelte – zárta le a kérdést a lány, még mindig vörösen.– Ezt most nem igazán szeretném kifejteni, Wayne, köszönöm. Eztössze kell ölteni, Waxillium.

– Ön meg tudja csinálni?– Ööö... Még sohasem dolgoztam élő emberen.– Ugyan már! – okoskodott megint Wayne. – Én is hónapokig

gyakoroltam bábukon a párbajpálcát, mielőtt először igazábólelverhettem valakit. Tulajdonképpen nem sok különbség van.

– Köszönöm, nem kell összevarrni – tudatta az ikerszerzet alánnyal.

– Mennyi sebhely! – ámuldozott az, mintha meg sem hallottavolna a választ. A férfi mellkasát és oldalát bámulta, és a golyóütötte, mára már beforrt lyukakat számolta.

– Hét van rajtam – válaszolta Ladrian, miközben szorosra húzta akötést.

– Hétszer lőtték meg? – hüledezett a lány.– A legtöbb lövés nem halálos, ha az ember el tudja látni. Nem

igazán...– Ó! – kapta a kezét a szája elé Marasi. – Úgy értettem, a

jelentések csak ötöt említenek. Valamikor el kell mesélnie, hogyanszerezte a maradék kettőt!

– Jó – állt fel az ikerszerzet, fájdalmas arckifejezéssel. Intett,hogy adják oda az ingjét.

– Jaj, a csudába! – szégyenkezett a lány. – Nem így értettem.Nagyon becsülöm, amiért ilyen sokszor meglövette magát. Tényleg.

– Nem nagy dicsőség az, ha az embert meglövik – vélte Wayne. –Ahhoz nem kell valami sok ügyesség. Kitérni a lövedékek elől sokkal

213

nehezebb.Waxillium felhorkantott, majd bedugta a karját az ingujjba.Marasi felállt. – Hátat fordítok, hogy felöltözhessen. –

Nekikészült, hogy sarkon fordul.– Hátat akar fordítani? – kérdezte Waxillium kifejezéstelen

hangon.– Ööö, igen.– Hogy felöltözhessem.– Butaságnak hangzik, ugye?– Egy kissé – mosolygott a férfi, miközben felhúzta a másik

ruhaujját is. Elkezdte begombolni az inget. Wayne olyan jólszórakozott, hogy alig bírt felállni ültő helyéből.

– Na jó, na jó – fogta kezei közé az arcát a lány. – Elismerem,néha egy kicsit kipirulok. Nem vagyok hozzászokva a robbanásokhoz,lelőtt emberekhez, meg a félmeztelen, vérző férfiakhoz. Ez mind azújdonság erejével hat.

– Nincs semmi gond – tette a vállára a kezét Waxillium. – Vanrosszabb is annál, mintha valaki kimondja, amit gondol, Marasi.Mellesleg, újoncként Wayne sem bírta jobban az ilyesmit. Mindigolyan ideges lett, hogy lépten-nyomon nekifogott...

– Hé! – vágott közbe a kalapos. – Ezt nem kell felhozni!– Mit? – Marasi leeresztette a kezét.– Semmit! – kiáltott Wayne. – Gyerünk, induljunk! Ha Miszter

Miles, a Mészáros még életben van, bizonyára le akar minketpuffantam. És bármennyire jól tűri Wax, hogy kilyuggassák –merthogy nagy gyakorlata van benne –, azt hiszem, a nap hátralévőrészében jobb lenne megúszni a golyókat.

– Igazat beszél – bólogatott Waxillium, és felvette a mellényét,majd a pisztolytáskáit. Megrándult az arca.

– Biztos, hogy jól van?– Jól van – tartotta nekik az ajtót a kalapos. – Nem is olyan régen

az egész rozsdás hátam leégett, ha emlékeztek, és az együttérzésnekmég a töredékét sem kaptam.

– Az más – ment el mellette a lány.– Micsoda? Miért? Mert meg tudom magam gyógyítani?

214

– Nem. Azért mert még úgy is, hogy nem régóta ismerem önt,biztosan tudom, hogy többnyire megérdemli, ha néha felrobbantják.

– Au... – húzta el a száját Wayne. – Ez fájt!– De vajon téves meglátás? – kérdezte Waxillium, miközben

felvette a kabátját, ami eléggé viseltesnek nézett ki.– Ezt azért nem mondtam! – prüszkölt Wayne. – Mozgás, lassú

csiga! A Rozsdába is! Lelövik ezt az embert, és máris azt hiszi, ráéregész délután lazsálni. Mozgás!

Waxillium kilépett az ajtón. Az arcára erőltetett egy mosolyt, bárkezdte magát a kabátjához hasonlóan szakadtnak érezni. Nem maradtsok idejük. Miles levette az álarcát, mert nyilvánvalóan arraszámított, hogy megöli őt. Most, hogy tudta, hogy leleplezték, mégveszélyesebben fog viselkedni.

Ha a bandavezér és emberei további alumíniumot akarnakszerezni, hamarosan újra támadnak. Például aznap éjszaka, feltéve,hogy útnak indul a szállítmány. Waxillium gyanította, hogy így lesz –valamelyik újságban olvasott a Tekiel-ház új páncélozotttehervagonjáról.

– Akkor hát mihez kezdünk, ha visszaértünk a városba? –kérdezte Wayne halkan, miközben felszálltak a kocsira. – Szükséglesz egy biztonságos helyre, ahol tervezhetünk, nem?

Waxillium felsóhajtott, mert tudta jól, miben mesterkedik abarátja. – Igazad lehet.

A másik elmosolyodott.– Tudod – folytatta az ikerszerzet –, Ranette otthonát egyáltalán

nem nevezném biztonságosnak. Főleg, ha te is ott vagy.– Jobb, mint felrobbanni – nézett rá Wayne kedélyesen. –

Legalábbis általában.

215

Tizennegyedik fejezet

Waxillium hangosan dörömbölt a városi ház ajtaján. A környéktökéletesen beleillett az Elendelre annyira jellemző képbe. Amacskaköves utcát mindkét szélen buján zöldellő diófák szegélyezték.Az ikerszerzet még most, hét hónappal a visszatérése után is elámult afák látványától. A Végeken ritkaságszámba ment az ilyesmi, itt pedigegy egész utcára való fa tárult a szeme elé, amikről a lakosok szintetudomást sem vettek.

Wayne és Marasi társaságában várakozott egy téglahomlokzatúház szűk tornácán. Mielőtt leengedhette volna a kezét, az ajtó kitárult.Egy vékony, hosszú lábú nő állt a küszöbön. Sötét haját vállig érőlófarokba kötötte. Barna nadrágot és a Végeken szokványos, hosszúbőrkabátot viselt hivatalos kinézetű fehér csipkeblúza fölött. Vetettegy pillantást a két férfira, majd szó nélkül becsapta az ajtót.

A két barát egymásra pillantott, aztán mindketten oldalra álltak.Marasi zavarodottan forgatta a fejét, míg végül az ikerszerzetmegragadta a karját és odahúzta magához.

Az ajtó ismét kicsapódott, és a nő ezúttal egy vadászpuska csövéttolta ki a nyíláson. Haragos tekintettel meredt a két földijére a puskamögül.

– Tízig számolok – figyelmeztette a látogatókat. – Egy...– Ugyan már, Ranette! – puhította a nőt Waxillium.– ...kettő, három, négy, öt – hadarta gyorsan egymás után a

fegyveres.– Tényleg muszáj ezt...?– Hat, hét, nyolc – célozta meg a jövevényeket.– Jól van, jól van – tért jobb belátásra az ikerszerzet, és lesietett

a lépcsőn. Wayne a kocsistól szerzett fejfedőjét a kobakjához szorítvakövette a barátját és Marasit.

– De ugye valójában nem lőne ránk? – kérdezte suttogva a lány.

216

– Kilenc!A háromfős társaság elérte a fák alatt húzódó gyalogutat. Az ajtó

újra becsapódott a hátuk mögött.Waxillium vett egy mély lélegzetet, és megfordult. Wayne az

egyik fa törzsének támaszkodott és mosolygott.– Eddig minden simán ment – jelentette ki az ikerszerzet.– Aha – értett egyet a társa.– Simán? – értetlenkedett Marasi.– Senki sem kapott golyót – magyarázta Waxillium. – Ranette

esetében sosem mehet biztosra az ember. Főleg akkor nem, ha Wayneis a közelben tartózkodik.

– Hát ez igazán nem tisztességes! – háborodott fel a kalapos, –Eddig még csak háromszor lőtt rám.

– Ne feledkezz meg Callingfale-ről!– Akkor csak a lábfejemet találta el. Az nem számít.Marasi összeszorította a száját és az épületet tanulmányozta. –

Igazán különös barátaik vannak!– Különös? Ugyan! Csak dühös – bazsalygott a kalapos. – Így

mutatja ki az érzéseit.– Úgy. hogy emberekre lő?– Ne foglalkozzon Wayne-nel! – tanácsolta Waxillium. – Bár

Ranette modora olykor elég nyers tud lenni, kalapos cimborámonkívül nemigen lő másra.

A lány bólintott. – Akkor hát... továbbállunk?– Várunk még egy kicsit – tanácsolta az ikerszerzet. A mellette

álló Wayne fütyörészni kezdett, aztán elővette a zsebóráját.Az ajtó megint kicsapódott és Ranette jelent meg a nyílásban,

vállán a vadászpuskával. – Még mindig itt vagytok? – kiáltotta.– Szükségünk van a segítségedre! – kiáltott vissza Ladrian.– Inkább ti segítsetek nekem azzal, hogy egy vödör vízbe

dugjátok a fejeteket, és lassan elszámoltok ezerig!– Életek forognak kockán, Ranette! – győzködte hangosan a nőt

Waxillium. – Ártatlan életek.A dühös némber felemelte a fegyverét és ismét célba verte a

társaságot.

217

– Ne aggódjon! – nyugtatta a lányt Wayne. – Ebből a távolságbóla sörét valószínűleg nem halálos. Azért a biztonság kedvéért csukjabe a szemét.

– Ezzel nem segítesz, Wayne – magyarázta nyugodt hangon abarátja. Biztosra vette, hogy Ranette nem fog lőni. Vagy legalábbis azésszerűség határain belül nem ló. Talán.

– Úgy, tehát segítséget vársz tőlem? – kérdezte a kalapos. –Rendben. Megvan még az az alumíniumpisztoly, amit kaptál tőlem?

– Hátul a derekamnál. De nincs benne töltény.– Hé, Ranette! – kiabálta a végeki. – Van egy jó kis fegyverünk, a

tiéd lehet.A nő láthatóan gondolkodóba esett.– Várj! – kapta fel a fejét Waxillium. – Az kell még, hogy...– Ne légy már ilyen csecsemő! Ranette, ez a fegyver teljes

egészében alumíniumból készült.A nő leengedte a vadászpuskát. – Valóban?– Vedd elő! – utasította a társát a kalapos.Waxillium nagyot sóhajtott, és benyúlt a kabátja alá. Feltartotta a

revolvert, amivel több járókelő figyelmét is felkeltette. Többenközülük sarkon fordultak és sietősen elindultak az ellenkező irányba.

Ranette tett néhány lépést a beígért ajándék felé. Mivel ingásvolt, a legtöbb fémet fel tudta ismerni csupán azáltal, hogy vasatégetett. – Nahát! – kiáltotta. – Ezzel kellett volna kezdenetek. Ez a kisajándék talán elég ahhoz, hogy megbocsássak nektek. – Leviharzott alépcsőn válláról lelógó vadászpuskájával.

– Remélem, tisztában vagy vele – motyogta Waxillium az orraalatt –, hogy ennek a revolvernek az árán egy egész háznyi fegyvertvehettünk volna! Azt hiszem, ezért én foglak meglőni.

– Wayne útjai rejtélyesek és kifürkészhetetlenek – vágott vissza akalapos. – Amit ad, azt bármikor visszaveheti. És íme, legyen ezírásba foglalva, hogy mindenki elrágódhasson rajta.

– Az öklömön fogsz rágódni, amikor az arcodba vágom! –Waxillium felvette legbájosabb mosolyát, mert eközben Ranetteodaért hozzájuk. A férfi vonakodva átnyújtotta a revolvert.

A nő szakértő szemmel vette kezébe a becses tárgyat. –Pihekönnyű – jegyezte meg. – Nincs feltüntetve a készítő, sem a

218

markolaton sem a csövön. Honnan szereztétek?– A Láthatatlanoktól – válaszolta az ikerszerzet.– Kiktől?Ladrian csalódottan sóhajtott. Remek!– Hogyhogy nem tudja, kik a Láthatatlanok? – buggyant ki

Marasiból. – Az elmúlt két hónapban tőlük volt hangos minden újság.Róluk beszél mindenki.

– Az emberek ostobák – legyintett Ranette, aztán kinyitotta afegyvert és megnézte a tárat. – Bosszantanak – épp ezért szeretemőket. Alumíniumtöltények voltak hozzá?

Waxillium bólintott. – Pisztolygolyónk nincs. Csak néhánylövedék puskához.

– Hogy működtek? – faggatózott tovább a fegyverszakértő. –Erősebbek, mint az ólom, viszont sokkal könnyebbek. Csekélyebb amegállító erejük, az nyilvánvaló, de azért becsapódáskorszétszakadnak. Egészen halálosak lehetnek, ha a megfelelő pontottalálják el. Ehhez persze azt kell feltételeznünk, hogy a légellenállásnem lassítja le a lövedékeket, mielőtt elérik a célpontot. Úgy ahatékonyságuk egészen alacsony lenne. És túlzottan roncsolóanhatnának a csőre is.

– Eddig még nem tüzeltem vele – sandított Wax a vigyorgóWayne-re. – Ugyanis, ööö... neked tartogattuk. És biztos vagyokbenne, hogy a töltények sokkal nehezebb ötvözetből készültek, mintmaga a fegyver, bár még nem volt alkalmam alaposan megvizsgálniőket. Könnyebbek az ólomnál, de közel sem annyira, mintha színtisztaalumíniumból készültek volna. Még így is nagy százalékban lehetbenne alumínium, de az ötvözet valahogy kiküszöböli az említettproblémákat.

Ranette felhorkant, majd az ajándékával a kezében Marasi felélegyintett. – Ki ez a csecsebecse?

– Egy barát – vágta rá Waxillium. – Ranette, a nyomunkbanvannak. Veszélyes emberek. Bemehetnénk?

A nő az övébe dugta új szerzeményét. – Rendben. De ha Waynebármihez, ismétlem bármihez, hozzányúl, szétlövöm az ujjait.

* * * * *

219

Marasi egy szót sem szólt, miközben bevonultak a házba. Nemkimondottan örült, hogy „csecsebecsének” nevezték, demegnyugodott, hogy nem lőtték meg, így a türelmes hallgatás bölcsdöntésnek bizonyult.

Jól ment neki a hallgatás. Már két évtizede gyakorolta.Ranette becsukta utánuk az ajtót, aztán hátat fordított. Meglepő

módon a zárak maguktól működtek: a nyelvek elfordultak és ahelyükre kattantak. Vagy tucatnyi zárszerkezet védte a házat, és ahirtelen jött hangzavar megijesztette Marasit. A Túlélő HalálosNevére!

A házigazda az ajtó mellé helyezett kosárba csúsztatta puskáját –láthatóan úgy tartotta ott, ahogyan mások az esernyőjüket szokták –,majd oldalazva elhaladt a vendégek mellett a szűk folyosón. Ezutánintett a kezével és a belső ajtó mellett megmozdult valamilyenemelőkar. Az ajtó kinyílt, a nő pedig átsétált rajta.

Ranette allomanta volt. Nyilvánvalóan. Ezért ismerte fel rögtönaz alumíniumot is. Ahogy közelebb léptek az ajtóhoz, Marasialaposan megvizsgálta a működtető szerkezetet. Egy kis emelőkarralindult, amit meg lehetett húzni, és ez meghúzott egy kötelet, azmegforgatott egy csigát, és végül mozgásba hozott egy másikemelőkart a túloldalon.

Mindkét oldalra szerelt egyet – vonta le a következtetést a lány,miközben átléptek a küszöbön. – Anélkül tudja kinyitni az ajtótmindkét oldalról, hogy fel kellene emelnie a kezét. Igazi luxusnaktűnt. De ki volt ő, a csecsebecse, hogy véleményt formáljon másokallomantikus képességéről? Bizonyára nagyon hasznos, ha az embertele kézzel jár.

A folyosón túl elhelyezkedő szalont műhellyé alakították át. Minda négy fal mellett széles munkaasztalok álltak, a téglába pedigszegeket vertek, amiken a szerszámok lenyűgöző arzenálja függött. Alány nem ismerte fel az asztalokon heverő eszközöket, de rengetegfogót és fogaskereket látott. A padlót szinte teljesen ellepték a kígyókmódjára tekergőző villamos vezetékek.

Marasi nagyon óvatosan lépdelt. Remélte, hogy a villanyáramnem túl veszélyes, ha a vezetékben fut... Hallott emberekről, akik úgyégtek meg, mintha a villám csapott volna beléjük, pedig csak túl

220

közel merészkedtek az elektromos berendezésekhez. És a népek azt isrebesgették, hogy ezt az új erőforrást immár mindenre felhasználják –lovakat helyettesítenek vele, olyan malmokat építenek, amik maguktólőrölik a gabonát, továbbá lifteket üzemeltetnek vele. Aggasztónaktűnt. Jobb lesz, ha tisztes távolságot tart – gondolta.

Ranette allomanciájának köszönhetően az ajtó becsapódottmögöttük. Ehhez rá kellett vonzania az emelőkarra, ami azt jelentette,hogy az ikerszerzettel ellentétben ingásként és nem petákoskéntműködött. Wayne, teljesen figyelmen kívül hagyva az ujjait illetőfenyegetést, már rég az asztalokon kotorászott. Waxillium körülnézetta szobában. Szemügyre vette a vezetékeket, a sötétítővel burkoltablakokat és a szerszámokat. – Úgy vélem, megfelel azelvárásaidnak.

– Micsoda? – kérdezett vissza a nő. – A város? Az egy rakásszemét. Feleannyira sem érzem magam biztonságban, mint a Végeken.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy cserbenhagytál minket –jegyezte meg sértett hangon Wayne.

– Nem volt villanyáram – intézte el a dolgot Ranette egymondattal, majd leült az egyik asztal mellé, egy gurulós székre.Szórakozottan kinyújtotta a kezét és egy hosszú, vékony szerszámugrott ki a faliszekrénykéből. A nő felé repült, aki elkapta és elkezdtevele feszegetni a Waxilliumtól kapott fegyvert. Amennyire Marasitudta, a vonzáshoz és taszításhoz nem kellett gesztikulálni, ám sokallomanta mégis így alkalmazta képességét.

A házigazda, miközben dolgozott, ügyet sem vetett a látogatóira.További szerszámokat vonzott magához. Fel sem nézett a munkájából;a tárgyak csak úgy röpködtek a levegőben. Az egyik súrolta Marasivállát.

Szokatlan látvány volt, hogy valaki ilyen közönyösen használja aképességét, és a fiatal teremtés nemigen tudta, mit is kezdjen azélménnyel. Egyrészről lenyűgözte, másrészről azonban közönségesnektartotta. Milyen lehet, ha valaki egy ilyen hasznos képesség birtokábakerül? Azzal, hogy Harms úr lefitymálta Marasi allomantikus tudását,elérte, hogy a lány szinte mindenki előtt titkolta, mire képes. ÁmMarasi átlátott rajta: az öregúr elsősorban nem azt szégyellte, hogy aleánya allomanta. Sokkal jobban félt attól, hogy kiderül, a teremtés

221

törvénytelen gyermek. Nem viselte volna el, ha Marasi jobb partinaktűnik Sterisnél.

Keserű gondolatok – győzködte magát a lány, és jó messzirehessegette őket. A keserűség könnyen felemészti a nőket. Jobb, hatisztes távolságot tartunk tőle.

– Szép munka ez a fegyver – jelentette ki elismerően Ranette, bárnémi rosszallás hallatszott ki a hangjából. Nagyítóval ellátottszemüveget vett fel a vizsgálódáshoz, és éppen a revolver csövébebámult egy vékony villamos fény segítségével.

– Gondolom, azt szeretnétek tudni, ki készítette.Waxillium az egyik asztalon sorakozó félkész puskákat vizslatta.

– Igazából azért jöttünk, hogy néhány órát nyugodtangondolkodhassunk egy biztonságos helyen.

– A kúriád nem elég biztonságos?– Az inasom kis híján megmérgezett, aztán megpróbált lelőni, s

végül felrobbantotta a dolgozószobámat.– Az anyja! – forgatta meg kezében néhányszor a fegyvert a nő. –

Jobban meg kell válogatnod, ki dolgozik neked, Wax!– Fontolóra veszem. – Az ikerszerzet felvett egy pisztolyt és

lefelé tartotta a csövét. – Szükségem lenne egy új Sterrionra.– Egy fenét lesz neked új Sterrionod! Mi van azokkal, amiket

régebben adtam?– Sajnos az imént említett lakájra bíztam őket – válaszolta

Waxillium. – Ő pedig valószínűleg bedobta őket a csatornába.– És mi van az Ambersairsszel? Olyat is készítettem neked, nem?– De igen. Az ma lett oda, amikor Miles Dagouterral harcoltam.Erre a nő felkapta a fejét. Az ölébe engedte az alumíniumpuskát,

majd megfordította a székét, és hitetlenkedve nézett beszélgetőtársaszemébe. – Micsoda?!

Waxillium szája vékony csíkká szűkült. – Előle menekülünk.– Miért akarna Százéletű Miles végezni veletek?Wayne közelebb húzódott a nőhöz. – Drágaságom, arról van szó,

hogy megpróbálja átvenni az uralmat a város felett, vagy mi. Ésvalamilyen okból kifolyólag azt képzeli, hogy a legjobb módja ennek,ha kirabolja a lakosokat és felrobbantja az otthonaikat.

– Ne drágaságomozz engem!

222

– Rendben van, cukorfalat.Marasi némán, kíváncsian figyelte az eseményeket. Úgy tűnt,

Wayne szívesen piszkálódik a nővel. Valójában akármennyire isközömbösnek látszott, folyton a nőre pislogott, és úgy körözött aszobában, hogy egyre közelebb kerüljön hozzá.

– Mindegy – zárta le a témát Ranette, és folytatta a munkáját. –Nem igazán érdekel. De akkor sem kapsz új Sterriont.

– De semmilyen más fegyver nem lő olyan egyenesen, mint atiéd, Ranette.

A fegyverkovács nem válaszolt. Csak rápillantott Wayne-re, akiaddigra már a szakértő válla fölött figyelte a munkálatokat.

Waxillium elmosolyodott, aztán visszatért az asztalon heverő,félkész fegyverek tanulmányozásához. Marasi csatlakozott hozzá,mert nemigen tudta, mi egyéb dolga lenne itt. Hát nem azért jöttek,hogy felállítsanak egy haditervet? Ehhez képest egyik férfi semiparkodott a tervezéssel.

– Van köztük valami? – suttogta a lány, és a másik kettő felébiccentett. – Ranette úgy viselkedik, mint egy faképnél hagyott nő.

– Wayne csak örülne neki, ha így volna – súgta Waxillium. –Ranette nem érez semmi ilyesmit iránta. Egyébként nem hinném, hogyakad férfi, aki felkeltené az érdeklődését. Ám ez a barátunkat alegkevésbé sem izgatja. Kitartóan próbálkozik. – Megrázta a fejét. –Félig-meddig meg vagyok győződve, hogy ez az egész – hogy eljöttElendelbe a Láthatatlanok után nyomozni, és hogy engem felkeresett–, valójában csak arra jó, hogy elkísérjem ide. Tudta, hogy őt nemengedi be, csak ha én is vele vagyok, ráadásul valami fontos ügybenkeressük.

– Furcsa párost alkotnak, ugye tudja?– Ez a cél.– És mi lesz a következő lépésünk?– Azon vagyok, hogy eldöntsem. Egyelőre az a cél, hogy elég

sokáig időzzünk itt: hátha a végén kapok egy új revolvert.– Vagy egy revolvert, vagy egy új lőtt sebet.– Semmiképpen. Eddig még soha nem lőtt olyanra, akit

beengedett az ajtaján. Legalábbis nem tudok róla. Még Wayne-re sem.– Egy kis gondolkodás után így folytatta: – Valószínűleg megengedné

223

önnek, hogy itt maradjon. Biztonságos lenne. Le merem fogadni, egyfizetett embere valamelyik szomszédos épületben most is vörösrézzelálcázza az egész környéket. Ranette gyűlöli, ha az emberek megérzikaz allomanciáját. Kétlem, hogy fél tucat embernél többen tudnák, holtartózkodik. Csak Harmónia tudja, Wayne miként akadt rá.

– Nem szívesen maradnék. Kérem, akármit is terveznek, segíteniakarok.

A férfi felvett valamit az asztalról; egy kis doboz töltényt. – Nemtudom kiismerni önt, Marasi Colms.

– Waxillium úr, ön megoldotta a Végek legbonyolultabbbűneseteit. Kétlem, hogy a legcsekélyebb módon is rejtélyt jelentenékaz ön számára.

– Az ön édesapja igazán jómódú – magyarázta Waxillium. –Amennyire ismerem a helyzetét, biztos vagyok benne, hogy Harms úranyagi segítségével ön élete végéig kényelmesen élhetne. Ehelyettegyetemre jár, ahol az egyik legnehezebb szakot választotta.

– Ön is meglehetősen kényelmes életet hagyott hátra – védekezetta lány –, amikor úgy döntött, hogy eldobja a modern élet komfortját.

– Valóban.A fiatal hölgy kivett egy töltényt a dobozból, magasra tartotta és

az ujjai közt forgatta. Semmi különöset nem látott rajta. – Érezte márvalaha is haszontalannak magát, Waxillium úr?

– Igen.– Nehéz ezt elhinni egy önhöz hasonló, elismert emberről.– Néha az elismertség és a megítélés egymástól függetlenül

működnek.– Ez igaz. Nos, uram, nekem életem során mindig udvariasan a

tudtomra adták, hogy nem vagyok jó semmire. Az apám szemébenhasznavehetetlen voltam a fogantatásom körülményei miatt;allomantaként sem tündököltem, és Sterisre sem vetettem jó fényt,mert szégyellt engem. Néha azonban a szakmai sikerek javítják amegítélést. Legalábbis ebben reménykedem.

A férfi bólintott. – Van egy feladatom az ön számára. Deveszélyes lesz.

A törvénytelen gyermek visszaejtette a dobozba a töltényt. – Máraz is többet jelent egy sikerektől mentes életnél, ha csak egy

224

villanásnyi időre hasznosnak érezhetem magam.A férfi a lány szemébe nézett, és megpróbálta lemérni, tényleg

igazat beszél-e.– Van valamilyen terve? – érdeklődött Marasi.– Most nem sok idő akad tervezgetésre. Inkább csak egy jól

alátámasztott, pillanatnyi ötlettel tudok szolgálni – magasba tartotta atöltényes dobozkát, és hangosan megkérdezte: – Ranette, mik ezek?

– Páragyilkos töltények.– Páragyilkos? – kérdezett vissza a lány.– Ez egy ősi kifejezés – magyarázta Wax. – A páragyilkosok

olyan hétköznapi emberek, akiket allomanták elleni harcra képeztekki.

– Az allomanták minden alapfajtája ellen fejlesztek lőszereket –vetette oda szórakozottan a nő. Épp lecsavarta a pisztoly markolatát,és szétnyitotta a fegyvert. – Azok petákosok ellen használatosak.Kerámiaheggyel készültek. Ahogy valaki rátaszít a feléje száguldótöltényre, a hüvely hátsó része leválik, de a kerámiahegy folytatjaútját és célba ér. Jobban működhet, mint az alumíniumtöltény – mertazokat az allomanták egyáltalán nem érzékelik, így jobbnak látjákfedezékbe húzódni és nem a taszításokkal operálni. Ezeket akerámiahegyű töltényeket azonban érzékelik, és azt hiszik, el tudjáktéríteni őket – egészen addig, míg már vérben ázva nem tipródnak aföldön.

Wayne egy füttyentéssel adott hangot az elismerésének.– Romlásra mondom, Ranette, még sosem örültem ennyire annak,

hogy ugyanazon az oldalon állunk – bólintott dicsérőn Waxillium,majd kis szünet után folytatta: – Helyesebben annak, hogy te a sajátkülönleges oldaladon állsz, amivel szerencsére nem kerülünk túlgyakran összeütközésbe.

– Mihez kezd a töltényekkel? – kérdezte Marasi afegyverszakértőtől.

– Mihez kezdek? – értetlenkedett Ranette.– Eladja őket? Vagy szabadalmaztatja az ötletet és engedélyt ad a

gyártásukra?– Ha ezt tenném, mindenki beszerezhetné őket – rázta erősen a

fejét a nő, és egészen belesápadt az elképzelésbe. – A fél város

225

idecsődülne, és engem zaklatna.– Ingás töltények? – tartott fel egy újabb dobozkát Waxillium.– Hasonló elven működik – magyarázta a nő –, de a kerámia itt

oldalra kerül. És nem annyira hatékony, legalábbis ha valakimessziről veszi célba az ellenfelét. A legtöbb ingás úgy védekezik,hogy a töltényeket a mellvértjükre vonzzák. Ezek a töltények viszont avonzás hatására felrobbannak, de a kerámiaszilánk ebben az esetbenis becsapódik. Három méter távolságból a leghatékonyabb, bár akkorsem biztos, hogy halálos sebet ejt. Talán a legjobb fejre célozni vele.Próbálok javítani a távolságon.

– És az ónszemű töltények?– Azok nagyon erős zaj kíséretében szabadulnak ki a fegyverből

– ecsetelte a fegyverkovács a lövedék működését. – Ésbecsapódáskor is zajt keltenek. Néhány lövés ezekkel a töltényekkelegy ónszemű közelében, és a kezüket a fülükre tapasztva fetrengnekmajd a földön. Felettébb hasznos, ha élve akarsz elkapni egyónszeműt, bár eleve nehéz rájuk akadni.

– Ezek meg a martalócokhoz kifejlesztett töltények – vette kézbeaz utolsó dobozt Waxillium.

– Azok nem túl különlegesek. Nagy töltények, jó sok lőporralmegtömve, széles, üreges heggyel, puha fémből – lelassítja az ipsét.A forraszöklű allomanták még azután is képesek sokáig kitartani, hogytöbb lőtt sebet beszereztek, így az a cél, hogy minél hosszabb ideigszenvedjenek, hátha akkor a testük rájön, hogy nem harcolni, hanemhaldokolni kellene. Bár természetesen a legcélravezetőbb az őesetükben az, ha az első adandó alkalommal jól kupán vágjuk őket.

A forraszöklűek nem olyanok, mint Miles, akinek a teste képesazonnal begyógyítani mindenféle sérülést. Kitartóak és figyelmenkívül hagyják a harci sebeket, de a sebesülések végül a halálukhozvezetnek.

– Hűha! – szólt ismét elismerően az ikerszerzet, és feltartotta azegyik hosszú töltényt. – Ezek egyike sem szabvány kaliber. Milyenpuska kell ezekhez?

A nő nem válaszolt.– Szép munka, Ranette! – dicsérte Waxillium a szakértő

munkáját. – Még magadhoz képes is. Le vagyok nyűgözve.

226

Marasi várakozásával ellentétben a nő nem rázta le magáról adicsérő szavakat, hanem elmosolyodott – bár úgy látszott, próbáljaelrejteni az elégedettségét. Egészen közel hajolt az éppen vizsgáltfegyverhez, és még arra sem vette a fáradságot, hogy egypillantásával elhessegesse maga mellől Wayne-t. – Szóval, kik azokaz emberek, akik szerintetek veszélyben vannak?

– Túszok – magyarázta Waxillium. – Nők, köztük Marasiunokatestvére. Valaki arra akarja használni őket, hogy allomantákatszüljenek.

– És ebben Miles is benne van?– Igen – felelt a férfi komoran.Ranette egy pillanatig hallgatott a még mindig szétszedett fegyver

fölé hajolva, majd megszólalt: – Innen a harmadik szekrény. Egészenhátul.

Waxillium odalépett, és benyújtotta a kezét a sötétségbe. Egykecses, ezüstösen csillogó revolvert húzott ki, amelynek markolatáthullámzó, ónix és elefántcsont berakások díszítették. A csíkokatezüstsáv választotta el egymástól. A revolver hosszú csövén azezüstös fémet úgy megcsiszolták, hogy valósággal ragyogott azegyenletes villanyfényben.

– Ez nem Sterrion – mondta Ranette. – Még annál is jobb.– Nyolclövetű – állapította meg Waxillium felhúzott

szemöldökkel, ahogy megforgatta a fegyver forgótárát.– Invari acél. Erősebb és könnyebb. Ezért tudtam a

lövedékfészkek közti részt kisebbre venni és megnövelni a számukatanélkül, hogy az egész fegyver túl nagyra sikeredett volna. Látod otthátul azt a kis kallantyút a kakas alatt?

Az ikerszerzet bólintott.– Tartsd lenyomva és forgasd meg a tárat!A férfi engedelmeskedett. A forgótár megakadt az egyik

lövedéknél.– Normál tüzelésnél átugorja a lövedéket és a mellette lévőt is –

magyarázta Ranette. – Azokat a golyókat csak akkor tudod használni,ha felengeded a kallantyút.

– Páragyilkos töltények – értette meg Wax.

227

– Igen. Hat hétköznapi lövedékkel és két allomanták ellenitölténnyel lehet megtölteni, amelyeket csak akkor sütsz el, ha aszükség úgy hozza. Égetsz acélt?

– Most már igen.– Fémcsíkok vannak a markolaton.– Igen, látom.– Taszíts rá a bal oldalira!Az ikerszerzet engedelmeskedett, és a fegyverben valami kattant.

A férfi halkan füttyentett.– Mi az? – kapta fel a fejét Wayne.– Allomantabiztos – közölte Waxillium. – Csak egy petákos vagy

ingás tudja ki- és bebiztosítani.– A kapcsoló a markolatba van építve – folytatta Ranette. –

Semmi külső jel nem utal a jelenlétére. Így soha nem kell amiattaggódnod, hogy valaki ellened fordítja a saját fegyveredet.

– Ranette – kezdte Waxillium áhítatos hangon –, ez zseniális!– Vindikátornak neveztem el. A Megdicsőült Harcos után. –

Rövid szünet következett, majd folytatta: – Kölcsönadom, habeszámoltok róla, hogyan viselkedik éles bevetésen.

Waxillium széles mosolyra húzta a száját.– Ez pedig itt Nouxil munkája – intett a nő az asztala felé.– Az alumíniumfegyver? – kérdezte Wax.A fegyverkovács bólintott. – Már a cső formájából rá gondoltam,

de a belső mechanika egyértelműen erről árulkodik.– És ki ez az ember? – kérdezte Wayne még közelebb hajolva.Ranette ellentmondást nem tűrően a kalapos homlokára tette a

tenyerét és hátrább tolta a fejét. – Egy fegyverkovács. Körülbelül egyéve nyoma veszett. Előtte leveleztünk. Azóta meg senki sem hallottfelőle. – Kivett egy fémdarabkát a markolatból, és maga elé tartotta.– Beszél itt valaki birodalmiul?

Waxillium válasz gyanánt megrázta a fejét.– Megfájdul tőle a fejem – panaszkodott Wayne.– Valamennyire tudom olvasni – szólt Marasi, és elvette a

fémlapocskát, amin vésett betűk álltak. – „Lenni, hogy hol a kell” –olvasta a lány az érthetetlen szavakat. Az emelkedett hangvételűnyelvet az Eredet idején keletkezett dokumentumok

228

megfogalmazására és kormányzati ceremóniákon használták. – Ez egysegítségkérés.

– Nos, tudjuk, Miles hogyan szerezte a fegyvereit – komorodottel Waxillium, és maga is szemügyre vette a lapocskát.

– Wax – szólította meg Ranette. – Milesnak mindig is volt egysötét oldala. De ez? Biztos vagy benne?

– Amennyire csak lehet. – A feje mellé emelte a Vindikátort. –Álltam vele szemtől szemben, Ranette. Ékesen beszélt a városmegmentéséről, miközben éppen végezni próbált velem.

– Ezzel semmire sem mégy, ha ellene harcolsz – biccentett a nő aVindikátor felé. – Már jó ideje töprengek egy fegyveren, amit avérmívesek ellen lehetne bevetni. Még csak félig készültem el vele.

– Ez is megteszi – jelentette ki Waxillium nyugodt hangon. –Minden jól jön, amivel a legkisebb előnyre is szert tehetek. – Szemeelszántan csillogott, akár a csiszolt acél.

– Arról pletykálnak, hogy visszavonultál – váltott témát Ranette.– Így igaz.– Mi változott meg?A férfi a vállára erősített fegyvertartóba csúsztatta a Vindikátort.

– Fontos feladatom van – kezdte a választ nyugodt hangon azikerszerzet. – Miles békebíróként működött. És amikor a sajátfajtádból valaki rossz útra téved, akkor neked magadnak kelligazságot szolgáltatni. Olyankor nem hívsz külső segítséget. Wayne,szállítólevelekre van szükségem. Végy kölcsön néhányat a vasútiirodából.

– Rendben. Egy órán belül meglesznek.– Helyes. A dinamit még nálad van?– Persze. Itt a kabátzsebemben.– Te nem vagy eszednél – jegyezte meg az ikerszerzet anélkül,

hogy egy kicsit is meglepődött volna. – De nálad van az elsütőszerkezet is, ugye?

– Igen.– Igyekezz elkerülni, hogy bármit felrobbants – javasolta

Waxillium –, de tartsd magadnál a dinamitot! Marasi, kérem,vásároljon valahol egy halászhálót. Jó erőset.

A lány beleegyezően bólintott.

229

– Ranette – kezdte a férfi –, te pedig...– Én nem vagyok a kis csapatod tagja, Wax. Hagyj ki engem

ebből az egészből!– Csak annyit akartam kérni, hogy egy időre hadd költözzem be

az egyik szobádba íróeszközök kíséretében. Muszáj összeszednem agondolataimat.

– Rendben – egyezett bele szigorúan a nő. – Feltéve, hogycsendben meghúzzátok magatokat. De, Wax... tényleg azt hiszed, hogyelkaphatod Milest? Az a fickó halhatatlan. Egy kisebb hadseregetkellene toboroznod, hogy megállítsd.

– Jó, hogy te is így gondolod. Éppen ez a szándékom.

230

Tizenötödik fejezet

– Wax egy minden hájjal megkent alak – magyarázta Miles. MiszterElegancia mellett lépdelt a kovácsműhely bejáratát az új búvóhellyelösszekötő, sötét alagútban. – Már túl régóta tanulja, hogyan kellelkerülnie a végzetét nála sokkal erősebb és ügyesebb emberek kezeáltal.

– Hiba volt felfednie magát, Miles! – feddte meg Elegancia.– Nem akartam úgy lelőni, hogy ne lássa a támadója arcát –

magyarázkodott Százéletű. – Annál többet érdemel. – Kissé nehezéreesett kipréselnie magából a szavakat. Ugyanis azt nem említette meg,hogy az első lövést akkor adta le, amikor a férfi éppen hátat fordítottneki. Mint ahogyan arról sem tett említést, mennyire nehezére esettbegyógyítania kilőtt szemét az álarc miatt, ami mélyen benyomódott ahúsába Wax tölténye nyomán. Ki kellett vennie a szemgolyóját.

Elegancia felhorkant. – És még azt mondják, a Végekenlegyilkolják a becsületet.

– A Végek az a hely, ahol a becsületet felakasztják, elevenenmegnyúzzák, majd levágják a kötélről, és otthagyják a sivatagban. Deha ezt túléli, erősebb lesz a poklok lakóinál is. De legalábbisszázszor erősebb, mint amit az elendeli bálokon tapasztalni.

– Furcsa mindezt egy olyan ember szájából hallani, aki rögtönigent mondott a barátja megölésére – gúnyolódott Elegancia.Hangjában még mindig bujkált egy kis gyanakvás. Azt hitte, Milesszándékosan hagyta futni Waxilliumot.

Egyáltalán nem értett semmit. Ez az egész már nem a rablásokrólszólt. A Miles és Wax által választott utak keresztezték egymást. Ajövő pedig csak az egyik úton folytatódhat.

Vagy Waxnak kell meghalni, vagy Milesnak. Ezzel az ügyelrendeződik. Ez a Végek igazságszolgáltatása. A Végeken nem

231

egyszerű az élet, de a megoldások azok.– Wax nem a barátom – ellenkezett a vérmíves. – Sosem voltunk

barátok, hiszen két ellenséges király sem köthet barátságot. Tiszteljükegymást, hasonló volt a munkánk, és együtt dolgoztunk. És ezzel végea történetnek. Ki fogom iktatni az ikerszerzetet, Elegancia.

Beléptek a kovácsműhelybe, és a lépcsőn felmentek a tágas teremészaki végén végigfutó erkélyre. Végigsétáltak a korláttal ellátottjárón, és megálltak egy ajtónál, amely mögött a liftet rejtették el. – Önegyre terhesebb a számunkra, békebíró – hangzottak Eleganciakemény szavai. – A Páholy nem kedveli önt, bár egyelőre sikerültmeggyőznöm őket, hogy bízzanak a hatékonyságában. De ne akarja,hogy megbánjam a döntésemet! Számos kollégámnak már így ismeggyőződése, hogy ön egyszer még ellenünk fordul.

Miles nem tudta, ez bekövetkezik-e, vagy sem. Még nem döntötteel. Alapvetően egy dolgot akart: bosszút állni. Az összes hangzatosindíték egy igazi hajtóerőből fakadt.

A Páholy az állami felépítmény része volt. Azonban ők isforradalomra vágytak. Talán nem fog ellenük fordulni. Talán.

– Nem szeretem ezt a helyet, Elegancia – mondta Miles, és aföldbe vájt hatalmas üreg felé biccentett, ahol a Láthatatlanok tanyátvertek. – Túl közel vagyunk az események helyszínéhez. Előbb vagyutóbb valaki észreveszi az embereimet, ahogy ki-be járkálnak.

– Hamarosan új helyre költözünk – ígérte Elegancia. – A Páholymost épp azon fáradozik, hogy megszerezzen egy vasútállomást. Mégmindig úgy gondolja, hogy végigviszi a ma estére tervezett akciót?

– Igen. Ám nagyobb anyagi segítségre van szükségünk.– A kollégáim kételkednek ebben. Nem értik, miért bajlódtunk

annyit azzal, hogy alumíniumba öltöztessük az embereit, ha a végénszinte minden odaveszett egyetlen összecsapásban, és közben csupánegy allomantát sikerült megölni.

Azért bajlódtunk – gondolta Miles –, mert abból azalumíniumból a saját műveleteimet akartam fedezni. Most azonbana csőd szélén állt, ott, ahol annak idején elkezdte ezt az egészet.Légy átkozott, Wax! Bárcsak a Vasszemű vinne a sírjába!

– Talán a kollégái megkérdőjelezik mindazt, amit értük tettem? –vonta kérdőre a megbízóját, és kihúzta magát. – A kijelölt személyek

232

közül már ötöt eljuttattam hozzájuk, és sem önt, sem a Páholyt nemkevertem gyanúba. Ha szeretnék, hogy ez a jövőben is így maradjon,rendes felszereléssel kell ellátni az embereimet. Egyetlen zendítőképes volna a társaság összes tagját egymás ellen uszítani.

Elegancia mélyen a vérmíves szemébe nézett. A vékony, idősférfi nem járt sétabottal és a háta sem görnyedt még meg. Élemedettkora és fényűző élete ellenére cseppet sem tűnt erőtlennek. Kinyílt aliftajtó. Két fiatalember lépett ki a felvonóból fekete öltönyben ésfehér ingben.

– A Páholy az áldását adta a ma esti akcióra – folytattaElegancia. – Utána viszont ön hat hónapig nem jöhet a föld alá, mertúj tagok beszervezésére kell koncentrálnia. Mi közben összeállítunkegy újabb listát azok nevével, akikre még szükségünk van. Amikormajd újra megkezdi ténykedését, megvitatjuk, szükség van-e aLáthatatlanok színpadias tevékenységére.

– Éppen a drámai elemek akadályozzák meg a rendőröketabban...

– Ezt majd akkor megbeszéljük. Wax vajon megpróbál ma esteközbelépni?

– Számítok rá. Hiába próbálnánk meg elbújni előle, úgyis ránktalál. De nem így fog történni – kideríti, hol akarunk lecsapni, és ottpróbál meg majd keresztbe tenni nekünk.

– Akkor ma este végezzen vele! – utasította a vérmívestElegancia, aztán a két fiatalemberre mutatott. – A tegnap foglyul ejtettnő itt marad; használja csalinak, ha arra kerül sor. Addig nem akarjukmáshová szállítani, amíg az ikerszerzet is a nyomában van. Ami ezt akét fickót illeti, nekik az a dolguk, hogy megbizonyosodjanak róla,minden zökkenőmentesen zajlik.

Miles a fogát csikorgatta. – Nincs szükségem segítségre.– Márpedig minden lépését követni fogják – jelentette ki az idős

úr hűvösen. – Ön megbízhatatlannak bizonyult Waxilliumkiiktatásával kapcsolatban. Erről nem nyitok vitát.

– Legyen.Az idős úr közelebb lépett a halhatatlanhoz, megpaskolta a

mellkasát, és valamivel halkabban így folytatta: – A Páholy aggódik,Miles. Anyagi forrásaink jelen pillanatban rendkívül korlátozottak.

233

Kirabolhatja a vonatot, de ne bajlódjon túszok ejtésével! Az estefolyamán eltüntetett alumínium felét megtartjuk magunknak.Műveleteket pénzelünk vele, de ezekről önnek nem kell tudnia. Amaradékból vásárolhat fegyvereket.

– Ez a két alak harcolt valaha is allomantákkal?– A legjobb embereink közül valók – válaszolta kimérten

Elegancia. – Véleményem szerint jó hasznukat fogja venni.Mindketten tudták, miről szólt ez az egész. Igen, a két harcos

segíteni fog becserkészni Waxet, ugyanakkor fél szemmelfolyamatosan Miles-t fogják lesni. Nagyszerű! Még több illetéktelenbeavatkozás.

– Kis időre el kell hagynom a várost – váltott témát Elegancia. –Waxillium egyre közelebb kerül hozzám. Amennyiben ön túléli azéjszakát, Miles, küldjön hozzám valakit a legfrissebb hírekkel – amondat második részét egy félmosollyal közölte.

Elviselhetetlen korcs! – dühöngött magában Miles, miközben abeszélgetőpartnere a lifthez sétált, ahol négy testőre várta. Szokásosvonatán készült útnak indulni; valószínűleg azzal is érkezett. Mindenbizonnyal nem vette észre, hogy Miles az ő szerelvényét is azellenőrzése alatt tartja.

Az idős úr távozott, a vérmíves pedig ott maradt a két feketekabátossal. Ha kell, megtalálja a módját, hogyan legyenek a hasznára.

Visszatért a nagyterembe, újdonsült gyerekcsőszeivel a sarkában.A Láthatatlanok – a fennmaradó körülbelül harminc ember – az estibevetésre készülődtek. A Gépet a hatalmas ipari liftre szerelt és aföldfelszínre felfutó emelvény, egy valódi villamos csodasegítségével behozták a terembe.

Változik a világ – gondolta Miles a korlátra támaszkodva. –Először a vasút, most meg a villamosság. Mennyi időnek kelleltelnie, mire az ember az égbe emelkedhet, ahogy az AlapítóSzöveg is megjósolta? Még eljöhet a nap, amikor minden embermegtapasztalja a szabadság petákosok által ismert érzését.

Miles nem ijedt meg a változástól. A változást egy lehetőségnektartotta: lehetőségnek, hogy olyanná váljon, amilyen eddig még nemvolt. A látókat nem zavarta a változás.

234

Látónak született – gyakran figyelmen kívül hagyta énjének ezt azoldalát. Ferukímiája tartotta életben, bár manapság még ez sem tűntfel, a csekély energiatöbblettől eltekintve, amit minden lépésnél kikellett fejtenie. Soha nem fájt a feje, soha nem fáradt el, nem ismerteaz izomláz fogalmát, nem fázott meg, és nem kellett fájdalomtólrettegnie.

Hirtelen ötlettől vezérelve megragadta a korlátot, és átugrottfölötte. A padló úgy hat méterre húzódott alatta. Egy pillanatra átjártaa szabadság érzése. Aztán becsapódott. Az egyik lába eltört – azonnalfelismerte az untig hallott reccsenést –, ám a törés azonnal összeforrt,és a csont igazából nem is vált ketté. Amint az egyik oldalonmegjelentek a repedések, a másikon már el is tűntek.

Úgy emelkedett fel a guggolásból, mintha mi sem történt volna. Afekete ruhás felvigyázók követték – az egyik egy pénzérmére taszítvalassította röptét.

Tehát petákos. Hát ez igazán hasznos. A másik meglepte: lassan,fémek nélkül ereszkedett. Vasgerendák tartották a mennyezetet. Akkorez a fickó ingás. A gerendákra vonzva lassította magát.

Miles átmasírozott a termen, és megnézte magának afelszereléseket rakodó Láthatatlanokat. Minden rúd megmaradtalumínium kellett fegyverekre és lőszerre. Most majd az elejétőlfogva alumíniumot használnak. Az esküvői vacsorán percekbe tellett,mire lecserélték a fegyvereiket. Most már tudták, mire számítsanak.Kevesebben támadnak, de sokkal jobban felkészülnek a rajtaütésre.

Odabólintott a munkálatokat felügyelő Clampsnek. A sebhelyesarcú visszabiccentett. Nem lehetett hűtlennek nevezni, bár ő is csak arablások kedvéért csatlakozott és nem a közös ügy érdekében. Abandatagok közül egyedül csak Tarsonban – a jó öreg, kegyetlenTarsonban –, pislákolt a lojalitás lángja.

Clamps azt állította, elkötelezett híve az ügynek, de Miles tudtaaz igazságot. Nem a sebhelyes adta le az első lövést a legutóbbiramazuri közepette. Annak ellenére, hogy a vérmíves egyfolytában aváltozásról beszélt, a vérmérseklete végül győzedelmeskedett azelméje fölött.

Jobban kellett volna ügyelnie, mit tesz. Trell biztos kezűnek éséles elméjűnek teremtette, de annak ellenére, hogy a Túlélő tanait

235

követte, mégis gyengének érezte magát. Gyakran megkérdőjelezte aszerepét. Vajon ez is az eltökéltség hiányára utalt? Még soha semmitnem tett kétkedés nélkül.

Megfordult és végigtekintett a birodalmán. Tolvajok, gyilkosokés gazfickók. Mély levegőt vett, aztán aranyat égetett.

Az aranyat a legkevésbé allomantikus fémek közé sorolták.Sokkal kevésbé bizonyult hasznosnak, mint az ötvözete, ami szinténnem érte el az alapvető fémek hasznosságát. A legtöbb esetben azaranyat égető mívesek nem sokban különböztek az alumíniumallomantáktól, kiknek képességét a semmittevéssel tartottákegyenrangúnak.

De az arany csak a felületes szemlélő számára tűnthaszontalannak. Égetésével Miles énje kettévált. A változást csak őlátta; egy pillanatra két külön embernek érezte magát. Az egyik, akiegykor volt. A dühös, napról napra jobban megkeseredett békebíró.Fehér kabátot viselt; a szemét sötét szemüveg védte a vakítónapfénytől. Rövid haját hátrapomádézva hordta, és nem viselt kalapot– mindig is gyűlölte a kalapokat.

A másik énje az az ember volt, akivé vált. Egy városi munkásöltözékben, felgombolt ingben és rongyolódó szárú, koszosnadrágban jelent meg. Lomhán, csoszogva járt. Mikor kezdődött el azátalakulás?

Mindkét ember szemével látott, mindkét fejjel egyszerregondolkodott. És mindkét énje egyaránt gyűlölte a másikat. Abékebíró türelmetlenül és dühödten toporgott. Szenvedélyesen gyűlöltminden törvény ellen valót, és kíméletlenül osztogatta a büntetést.Különleges öltözéke olyan embert rejtett, aki valaha betartotta atörvényt, de elfordult tőle.

A rabló, a Láthatatlan azonban nem fogadta el, hogy a békebíró amások kezébe adja a törvényhozást. A törvényt egyáltalán nem láttaszent dolognak. A hatalomban lévők alkották ezt az önkényes eszközt,és csak arra jó, hogy segítsen megtartani a pozíciójukat. A bűnözőtudta, hogy a békebíró titkon, valahol mélyen tisztában van mindezzel.Azért bánt olyan kegyetlenül a törvénysértőkkel, mert tehetetlennekérezte magát. Az élet napról napra rosszabb lett a jó emberek, aküzdelmes életűek számára, és a törvények nem segítettek. A

236

békebíró úgy élt, mint a mesebeli ember, aki szúnyogokat csapkod,miközben a lábán ejtett vágásból vér ömlik a padlóra.

Miles levegő után kapkodva kioltotta az aranyát. Hirtelenólomsúlyú fáradtság zuhant rá, és nekidőlt a falnak. Két felvigyázójaszenvtelen arccal figyelte.

– Menjetek – intett elgyengült kézzel a két pribéknek –, nézzetekkörül az embereim között! Allomanciával állapítsátok meg,valamelyik hagyott-e fémtárgyakat a testén. Tisztának kell lenniük.

A két zsoldos egymásra nézett, de eszük ágában sem voltengedelmeskedni.

– Indulás! – parancsolta Miles keményebb hangon. – Ha már ittvagytok, tegyétek hasznossá magatokat!

Kis tétovázás után a két férfi elindult. Miles mélyeket lélegezvelecsúszott a fal mellett.

Miért csinálom ezt magammal?Sok elmélet született arról, mit is lát valójában egy míves, aki

aranyat éget. Annyi bizonyosnak tetszett, hogy látja régi önmagát. Devajon azt, aki valóban volt, vagy azt, akivé lehetett volna, ha egymásik utat választ az életben? Ez a lehetőség mindig a mitikuselveszett fém, az atium természetére emlékeztette.

Mindenesetre szerette azt hinni, hogy az arany a segítségére van.Minden alkalommal lehetővé tette, hogy régi énje legjobbtulajdonságait összekeverje új énje legelőnyösebb jellemzőivel.Hogy elkészítse a legjobb ötvözetet.

Zavarta, mennyire gyűlöli egymást a két énje. Érezte a gyűlöletet:sütött, mint a kemence, mint a szénből és kőből sugárzó forróság.

Felegyenesedett. Néhány embere meglepetten bámult rá, de őt eznem érdekelte. Nem úgy viselkedett, mint azok a bandavezérek,akiket a Végeken letartóztatott. Azoknak erősnek kellett mutatnimagukat a bandájuk előtt, máskülönben egy erősebb akaratú megölteőket és átvette a hatalmat.

Milest nem lehetett megölni, és ezt az emberei is tudták. Egyszera szemük láttára lőtte fejbe magát, hogy bebizonyítsa.

Odalépett egy ládákból és dobozokból emelt rakáshoz.Némelyikben olyan tárgyak rejtőztek, amiket Elegancia lopatott elWax kúriájából. A szakállas üzletember remélte, ezekkel sikerül

237

majd legyőzni – vagy legalábbis megvádolni – az egykori békebírót.Az elején valami okból nem akarta megöletni.

A vérmíves otthagyta a dobozokat, és átsétált a túloldalra, ahol asaját utazóládái álltak, amiket előző búvóhelyük sietős kiürítésekordobtak le ide. Többet is áttúrt, mire az egyikben megtalálta, amitkeresett. Fehér porkabátja ott lapult az egyik láda mélyén. Kivette,megrázta, aztán keresett hozzá egy durva szövésű végeki nadrágot ésegy hozzá illő inget. Fekete szemüvegét a zsebébe csúsztatta, aztánelindult átöltözni.

Eddig rejtőzködött; félt, hogy felismerik és törvényen kívülinekbélyegzik. Nos, már régen törvényen kívüliként élt. Ha ezt az utatválasztotta, úgy döntött, legalább büszkén fog járni rajta.

Hadd lássák, mi vagyok valójában!Nem fog visszakozni. Túl késő megváltoztatni a célpontot,

amikor a kakas lehull. De még nem késő kihúznia magát.

* * * * *

Waxillium a falat bámulta Ranette nappalijában. Az egyik oldalonbútorok sorakoztak. A nő ide pakolta azokat a dolgokat, amelyekegyébként megnehezítették volna az átjárást a hálószobája és aműhelye között. A szoba másik végében különféle lőszerekkelmegtöltött dobozok, fémforgácsok, és a kiöntéshez szükségespuskaformák sorakoztak. Mindent por lepett. Jellemző módon.Waxillium szólt, hogy szeretné valahol elhelyezni az írótömbjét.Remélte, hogy a házigazda majd keres neki egy festőállványt. Ehelyetta nő szórakozottan átnyújtott néhány szeget és egy kalapácsramutatott. Így hát az ikerszerzet végül hunyorogva beverte a szegeket afalat borító értékes fába és rájuk akasztotta a papírt.

Ezután odalépett a laphoz és ceruzával felírt valamit az egyiksarokba. A Wayne által már korábban beszerzett szállítólevelek is ottlapultak a közelben. Kiderült, társa egy Ranette-től kölcsönzöttfegyvert hagyott ott a dokumentumokért cserébe. Úgy gondolta, ez ígytisztességes. Az valószínűleg fel sem ötlött benne, hogy a vasútiírnokok nem tudják majd mire vélni, ha az iratok hűlt helyén egypisztoly néz velük szembe.

238

Miles a Carlo-kanyarnál fog lecsapni, gondolta Wax a papírlapotkopogtatva.

Nem volt nehéz nyomon követni az alumíniumszállítmányokat.Miután a Tekiel-ház megelégelte, hogy sorozatban rablásokáldozatává válik, óriási felhajtást csinált az új páncélkocsiból. Waxbelátta az okokat: a Tekiel családban szinte mindenki bankárkéntdolgozott, ennélfogva az üzletmenetük nagyban függött a biztonságtólés a vagyonvédelemtől. A rablások igencsak megcsorbították ahírnevüket, és most látványosan ki akarták köszörülni a csorbát.

Ez azonban szinte felhívás volt keringőre Miles és aLáthatatlanok számára. Wax újabb mondatot írt fel a lapra. A Tekiel-szállítmány egyenes úton halad majd Doxonar irányába. Feltérképezteaz egész útvonalat és megjegyzéseket biggyesztett egy pontra, ahol asínek egy csatorna kanyarulatát követték.

Nem tudom majd figyelemmel tartani, éppen merre járunk –gondolta Wax, miközben egy újabb megjegyzéssel látta el a vázlatot.– Meg kell tudnom, pontosan milyen messze van a Carlo-kanyar azutolsó megállótól...

Már nem sok idő maradt a tervezésre. Bal kezével a fülbevalójátpiszkálta. Végighúzta hüvelykujját az ékszer sima felületén.

Kinyílt az ajtó. Wax fel sem nézett; a lépések neszéből kitalálta,hogy Marasi érkezett meg. Könnyű volt felismerni puha lépteiről.Ranette és Wayne ugyanis csizmát hordtak.

A lány megköszörülte a torkát.– Sikerült hálót szerezni? – kérdezte a férfi oda sem fordulva.

Éppen a 35.17 számot véste fel a papírra elmélyülten.– Nehezen, de találtam – válaszolta a lány, aztán odasétált a férfi

mellé és vetett egy pillantást a jegyzetekre. – Ön ebben ki tudigazodni?

– Nagyjából igen. Kivéve Wayne firkálmányait.– Olyan, mintha azok... önt ábrázolnák. Nem éppen hízelgő

módon.– Pont azoknak a részeknek nincs semmi értelme – vetette oda

Waxillium. – Mindenki tudja, hogy menthetetlenül jóképű vagyok. –Mosolyra húzta a száját. Lessie szerette használni ezt a kifejezést.

239

Menthetetlenül jóképű. Mindig azt hangoztatta, jobban nézne ki egysebhellyel az arcán, ahogy az a Végeken divat.

Marasi is elmosolyodott, bár a szemét nem vette le a jegyzetekrőlés a rajzokról. – Az ott a fantomkocsi? – kérdezett rá az egyik ábrára,ami a szellemvagont mutatta a síneken egy másik rajz mellett, ami ajármű lehetséges előállítási módját vázolta fel.

– Igen. A legtöbb támadás ködös éjszakákon következett be,amikor is sokkal könnyebb elfedni a valóságot, miszerint afantomvagon igazából csupán egy mozgó vasúti peronra erősített,hatalmas fényszórókkal ellátott álvagon.

– Biztos benne?– Ésszerű feltevésnek tűnik. A csatornákat használják a

támadások során, így hát kell nekik valami, amivel elterelik akíváncsi tekinteteket arról, mi is rejtőzik a sötétben valójában.

A fiatal lány összeszorított ajakkal gondolkozott.– Wayne itt van? – érdeklődött a férfi.– Igen, éppen kezd Ranette idegeire menni. Őszintén mondom,

azért jöttem ki a szobából, mert attól féltem, hogy golyót kap a fejébe.Waxillium szélesen vigyorgott.– Hoztam a városból egy újságot – váltott témát a lány. – A

tisztviselők megtalálták a régi búvóhelyet.– Máris? – kapta fel a fejét a férfi. – Wayne azt állította,

sötétedésig erre nem kerül sor.– Már besötétedett.– Tényleg? A fenébe! – Az ikerszerzett ránézett az órájára.

Kevesebb idejük maradt, mint gondolta. De hát ez akkor sem lehetnebenne az újságban. Túl gyorsan rátalált a rendőrség.

Marasi a papírtömb felé biccentett. – Ezek szerint ön már tudja,hol fognak legközelebb lecsapni? A legkevésbé sem akarom ütni avékony vasat, Waxillium úr, de ideje lenne szólnunk a tisztviselőknek.

– Csak azt hiszem, tudom, hol fognak rajtaütni. Ha azonbanszólunk a tisztviselőknek, elárasztják a területet és elijesztik Miles-t.

– Wax – lépett közelebb az ikerszerzethez a lány. – Tökéletesenértem, hogy függetlenségre törekszik. Önnek ez a lételeme, és ezkülönbözteti meg másoktól. Azonban most nem a Végeken vagyunk.Ezt most nem kell egyedül véghezvinnie.

240

– Nem is áll szándékomban. Megígérem, hogy bevonom atisztviselőket is. Miles azonban nem hétköznapi bűnöző. Tökéletesentisztában van vele, a tisztviselők mivel rukkolhatnak elő és szem előttis fogja tartani. Ennek azonban a megfelelő időben a megfelelőmódon kell bekövetkeznie. – Waxillium a falra szegezett jegyzeteketkopogtatta az ujjával. – Ismerem Milest. Tudom, hogyan gondolkozik.Olyan, mint én. Túlságosan is.

– Ez viszont azt jelenti, hogy ő is előre kiszámíthatja az önlépéseit.

– Efelől semmi kétségem. Én azonban gyorsabb leszek.Amikor a bálon előkapta a pisztolyát és rálőtt a Láthatatlanokra,

már rálépett erre az útra. Ha valamibe belemélyesztette a fogát, azttöbbé nem eresztette.

– Igaza van velem kapcsolatban – ismerte el.– Igazam? Nem hiszem, hogy bármit is mondtam volna önről,

Waxillium úr.– De gondolni gondol: önzőnek tart, amiért a magam útját járom,

amiért nem adom át az ügyet a tisztviselőknek. Amiért nemfolyamodom segítségért. És igaza van.

– Ennyire azért nem rossz a helyzet – vigasztalta a lány.– Egyáltalán nem rossz a helyzet. Önző és ostoba alak vagyok.

Még mindig úgy viselkedem, mintha a Végeken lennék. Deugyanakkor igazam is van. – Felemelte a kezét és rajzolt egy kisnégyzetet a lapra, majd egy nyilat húzott belőle, ami a körzetikapitányság épületére mutatott. – Írtam egy levelet Ranette-nek, hogyküldje el a tisztviselőknek – folytatta. – Részleteztem benne mindent,amire eddig rájöttem, és amire szerintem Miles készül. Arra azesetre, ha nem sikerülne túljárnom az eszén. Addig nem teszeksemmilyen lépést, amíg jó messzire nem kerülünk a sínektől és azutasoktól. A Láthatatlanok ma nem fognak túszt ejteni. Igyekeznekmajd a lehető leggyorsabban és legcsendesebben tevékenykedni.Ettől függetlenül azonban veszélyes műveletre kell számítanunk.Ártatlan emberi életek veszhetnek oda. Mindent megteszek majd,hogy senkit se érjen bántódás. Szilárd meggyőződésem, hogy nagyobbeséllyel szállok szembe Miles-szal, mint ahogy azt a tisztviselőktennék. Tudom, hogy ön ügyvédnek és bírónak tanul, és azt verték a

241

fejébe, hogy ilyen esetben értesíteni kell a hatóságokat. Azonban aterveim és az ígéreteim fényében megtenné, hogy ezúttal eltekint aneveltetésétől és inkább mellém áll?

– Igen.Harmóniára! Ez a teremtés hisz bennem! Valószínűleg

túlságosan is. Kinyújtotta a kezét és körberajzolt egy előre felvázoltlistát. – Ezek az ön feladatai.

– Nem utazhatom önnel a kocsin? – kérdezte aggódó hangonMarasi.

– Nem teheti – jelentette ki a férfi. – Ön Wayne-nel együtt aközeli domb tetejéről fogja figyelemmel követni az eseményeket.

– De hisz akkor ön magára marad!– Így van.A fiatal egyetemista elnémult. – Kitalálta, én mit gondolok önről.

De ön vajon mit gondol rólam, Waxillium úr?Az ikerszerzet mosolyra húzta a száját. – Ha a játékszabályok

nem változtak, akkor én sem mondom ki hangosan a gondolataimat.Találja ki!

– Arra gondol, hogy túl fiatal vagyok – kezdte sorolni a lány. –És fél bevonni a tervébe, nehogy bajom essen.

– Ezt aligha volt nehéz kitalálni. Azt hiszem, már háromszoradtam önnek lehetőséget arra, hogy abbahagyja a nyomozást ésmeghúzza magát valami biztonságos helyen.

– És emellett még azt is gondolja – vette vissza a fonalat a lány–, hogy mindezek ellenére örül az állhatatosságomnak, mert még ahasznára leszek. Az élet megtanította, hogy köszönettel vegyenminden útjába kerülő segítséget.

– Na, ehhez már kellett egy kis logika – ismerte el Waxillium.– Okosnak tart, ahogy annak már hangot adott. De aggódik is,

hogy túl könnyen felzaklatom magam, amit esetleg felhasználhatnakön ellen.

– Azokban a jelentésekben olvasott Poros?– Természetesen. Az egyik helyettese volt, mielőtt összehozta a

sors Wayne-nel.– Jó barátom volt – kezdett bele a történetbe a férfi. – És

rettenthetetlen rendfenntartó. De soha nem találkoztam nála ijedősebb

242

emberrel. Egy lágyan becsukódó ajtótól is képes volt felordítani.A fiatal hölgy felhúzta a szemöldökét.– Úgy sejtem, a feljegyzésekből ez kimaradt – spekulált

Waxillium.– Nagyon bátor férfinak írják le.– Bátor is volt, Marasi kisasszony. Látja, sokan összekeverik az

ijedtségre való hajlamot a gyávasággal. Egy lövés, és Pacloösszerezzent. De aztán sietett megtudni, honnan jött a lövés. Egyszerláttam, ahogy farkasszemet néz hat rá szegezett puskacsővel; még aszeme sem rebbent.

Odafordult a lányhoz. – Ön még tapasztalatlan. Én is az voltamegykor. Ahogy mindenki más is. Nem arról ismerszik meg az ember,hogyan élt; nem arról, mennyire könnyen ijed meg egy hangtól, vagyhogy milyen könnyen mutatja ki az érzéseit. Az a legfőbb mérce, hogymennyit hasznosít valaki abból, amit az élet tanított neki.

A lány orcáján a pír sötétebb pirosra váltott. – Gondolom,előszeretettel tart kiselőadásokat.

– Ez együtt jár a békebírók jelvényével.– De hisz azt már... nem is viseli.– Bármikor le lehet venni, Marasi kisasszony, de soha nem lehet

tőle megszabadulni.A férfi állta a lány pillantását. A fiatal teremtés mély, átható

tekintete olyan volt, akár egy váratlanul felbukkanó forrás vize aVégeken. A békebíró megacélozta magát. Nem lenne elég jó alánynak. Sőt, csak bajt hozna rá. Ugyanezt gondolta Lessie-velkapcsolatban is, és igaza lett.

– Van még valami, ami önnel kapcsolatban felmerült bennem –szólalt meg a lány lágy hangon. – Ki tudja találni?

Ó, nagyon is!Vonakodva elfordította a tekintetét, és a jegyzettömbre nézett. –

Igen. Arra gondol, hogy rá kellene beszélnem Ranette-et, adjon önnekegy puskát. Egyetértek. Bár az a véleményem, bölcs dolog lennemegtanulni a revolverek használatát, most mégis jobban járunk, haegy ön által jobban ismert fegyverrel csatlakozik a vállalkozáshoz.Talán találunk egy puskát, amibe beleillenek a Wayne által begyűjtöttalumíniumtöltények.

243

– Oöö... Igen, persze.Az ikerszerzet úgy tett, mint aki nem veszi észre a lány zavarát.– Azt hiszem – mondta Marasi –, az lesz a legjobb, ha megnézem,

mit csinálnak a többiek.– Jó ötlet. Reméljük, Ranette még nem vette észre, hogy Wayne

elcsente az egyik fegyverét.A lány sietősen az ajtóhoz ment, és kilépett a szobából.– Marasi kisasszony? – kiáltott utána Waxillium.Az ifjú nyomozó tétován megállt a küszöbön, és reményteli

tekintettel megfordult.– Jó munkát végzett! – biccentett a férfi elismerően. – Nem sokan

képesek olvasni a gondolataimban. Nem arról vagyok híres, hogykiadom az érzéseimet.

– Haladó kihallgatási módszerek órára jártam – hangzott aválasz. – És... ööö... és olvastam a pszichológiai jellemzését.

– Készült rólam pszichológiai jellemzés?– Attól tartok, igen. Dr. Murnbru állította össze, miután látogatást

tett Weatheringben.– Az a kis patkány Murnbru pszichológus volt? – hitetlenkedett

Waxillium őszinte csodálkozással. – Biztosra vettem, hogy egyszerűhamiskártyás, aki városról városra jár, azt keresve, hol terítheti ki alapjait.

– Hát igen. Ez is benne van a jellemzésben. Miszerint önhajlamos mindenkit, aki túl sok vöröset visel, beteges hazárdőrnekgondolni.

– Valóban így lenne?A válasz egy bólintás formájában érkezett.– A fenébe! El kell olvasnom ezt a jelentést.A lány átlépte a küszöböt és bezárta maga mögött az ajtót. Az

ikerszerzet visszatért a tervéhez. Felemelte a karját és a fülébeillesztette a fülbevalóját. Mindig felvette, ha imádkozott vagy egyfontos ügyön dolgozott.

Gyanította, hogy aznap este mindkettőre gyakran sor kerül majd.

244

245

Tizenhatodik fejezet

Wayne barna sétapálcájára támaszkodva, szándékosan lassú,bizonytalan lépésekkel tört utat magának a vasútállomáson, Egésznagy tömeg gyűlt össze és az emberek lökdösődve nyújtogatták anyakukat, hogy egy pillantást vethessenek a vonatra. Néhányan kishíján fellökték, amikor hirtelen irányt változtattak és másfeléigyekeztek.

Mindenki magasabb volt hozzá képest. Így az élemedett korábólfakadóan hajlott hátú Wayne-nek esélye sem volt megtudni, mire ez anagy felhajtás. – Senki sem gondol ezzel a szegény öregasszonnyal! –morgolódott az orra alatt reszelés orrhangon, a saját hangjánálmagasabb fekvésben, amit a Margoth kerületre jellemző akcentussaltett még hihetőbbé. A kerület már nem létezett, legalábbis nem a régiformájában; bekebelezte a nyolcad ipari területe, a lakosok pedigelköltöztek. A kihalóban lévő kiejtés tökéletesen illett egy fél lábbala sírban álló vénasszonyhoz. – Semmi tisztelet! Szégyen gyalázat, énmondom! Egyszerűen erről van szó, nem másról!

Néhány fiatal a tömegben hátrafordult és pislogva nézték azbokáig érő, ósdi kabátba burkolózott, ráncos arcú öregasszonyt, akinemezkalap alá rejtette ezüstösen csillogó ősz haját. – Elnézést,hölgyem – bökte ki végül az egyik, és utat engedett a furcsaszerzetnek.

Na, ez egy kedves gyerek – örvendezett Wayne, majdmeglapogatta az ifjú karját és tovább botorkált. Szépen egyesével azemberek utat adtak neki. Volt azonban, hogy csak egy kisebbfajta,ragályosnak tűnő köhögőroham segített az ügyön. Az átváltozóművészügyelt rá, hogy ne tűnjön koldusnak. Azzal felhívta volna magára atisztviselők figyelmét, akik azt hitték volna, zsebtolvajjal van dolguk.

246

Tehát szándékosan nem nincstelennek álcázta magát. Abrigainnéváltozott, az idős asszonnyá, aki eljött megnézni, mi ez a sokadalom.Abrigain nem volt szegény, de gazdag sem. Minden fillért megbecsült– ez látszott a nagy műgonddal összefoltozott kabátjából és kedvenckalapjából, ami valaha divatosnak mondhatott. Szemüvege vaskos,akár a dokkmunkás humora. Egészen fiatal kisfiúk is az útjábakerültek, ezeket cukorkával jutalmazta és megsimogatta a fejüket.Kedves gyermekek. A saját unokáira emlékeztették Abrigaint.

Wayne végül elérte a tömeg szélét. Ott nyugodott előtte aFeltörhetetlen, teljes pompájában. Az erődítménynek kinéző vasútikocsit acéllal páncélozták, fényes sarkait lekerekítették, és súlyosajtót szereltek az oldalára. Az ajtó úgy nézett ki, mintha egy óriáspáncélszekrényé volna, forgatható tárcsával a külső oldalán.

Az ajtót kitárták, és láthatóvá vált a szinte teljesen üresen tátongóbelső tér. Egy nagy acélládát hegesztettek a padlóhoz a vagonközepén. Wayne úgy látta, mintha a láda minden oldalát egymáshozforrasztották volna.

– Hűha! – szólalt meg Wayne. – Ez aztán lenyűgöző látvány!Egy őr állt a közelében, ruháján a Tekiel-ház őrző-védő

csapatának jelzésével. A férfi mosolyra húzta a száját és büszkénkidüllesztette a mellkasát. – Egy új korszak kezdetét jelzi –dicsekedett. – A banditizmus és vasúti rablások végét.

– Ez már valami, fiam! – ismerte el az álruhás öregasszony. – Ámminden bizonnyal enyhe túlzás. Láttam én már vasúti kocsit – mégutaztam is rajta egyszer, legyen a napja is átkozott. Az unokám,Charetel ragaszkodott hozzá, hogy menjek vele Covingtarba, ahol amenyasszonya lakott, és máshogy oda nem lehetett eljutni. A lovaskocsikkal soha nem volt bajom, felőlem az is megtette volna. Ő is afejlődést emlegette. Micsoda fejlődés az, amikor be vagyunk zárvaegy dobozba, nem látjuk a napot a fejünk fölött, és nem élvezhetjük azutazást? Mindenesetre, az a kocsi is ugyanígy nézett ki, csak nemcsillogott ennyire.

– Biztosíthatom önt, asszonyom – mutatott a vagonra az őr –, ezta kocsit nem lehet feltörni. Ez majd mindent forradalmasít. Látja aztaz ajtót?

247

– Be lehet zárni. De a páncélszekrényeket is fel tudják törni,fiatalember!

– Ezt nem! A banditák nem tudják majd kinyitni, mert lehetetlenkinyitni – sem ők, sem mi nem leszünk rá képesek. Miután az ajtóbezárul, élesít egy időzárat, ami összeköttetésben van az ajtókbelsejébe szerelt órával. Így az ajtókat tizenkét órán keresztül nemlehet kinyitni, függetlenül attól, hogy valaki ismeri a titkos kódot vagysem.

– Robbanószer – kötözködött tovább az álruhás. – A banditákmindig mindent felrobbantanak. Ezt mindenki tudja.

– Ez az acélréteg hat hüvelyk vastag – árult el további részleteketaz őr. – Az a dinamitmennyiség, ami egy ilyen vastag acélpáncélfelrobbantásához elegendő lenne, valószínűleg a kocsi tartalmát iselpusztítatná.

– Na de egy allomanta biztosan be tudna jutni! – állt elő újabbötlettel az idős hölgy.

– Hogyan? Hiába taszítanának a fémburkolatra, az olyan tömör ésnehéz, hogy rögtön visszapattannának. És ha még valahogyan be isjutnának, nyolc őr is utazik a kocsiban.

– Ó, egek! – Wayne egy pillanatra megfeledkezett azöregasszony-kiejtésről. – Ez valóban ámulatba ejtő! És mivel lesznekfelfegyverezve az őrök?

– Egy egész... – kezdte a férfi, de hirtelen elakadt a szava, ésközelebb hajolt beszélgetőtársához. – Egy egész... – Keskenyre húzottszemmel, gyanakvón méregetni kezdte Wayne-t.

– Ó, lekések az uzsonnámról! – kiáltotta az öregasszony, aztánmegfordult és döcögve a tömegbe vetette magát.

– Állítsák meg azt az asszonyt! – üvöltötte az őr.Wayne kilépett a szerepéből, felegyenesedett, és még nagyobb

elszántsággal tört utat az embertömegben. Hátrapillantott a vállafölött. A Tekiel-ház őre szorosan a nyomában járt. – Megállj! –kiáltotta. – Megállni azonnal!

Wayne felemelte a sétabotját és meghúzta a ravaszt. A kezemegremegett, mint mindig, amikor megpróbált elsütni egy fegyvert, deez vaktölténnyel volt megtöltve, így nem félt annyira. Apisztolylövéshez hasonlatos durranás azonnal pánikot keltett, és a

248

bámészkodók olyan tömegesen vetették magukat a földre, mint amikora szél hullámot vet egy búzamezőn.

Wayne rohanásba fogott a földre bukott emberek között.Néhányuk felett átugrott, így hamar elérte a gyülekezet másik végét.Az őr felemelte a fegyverét; az álöregasszony abban a pillanatbanbefordult az épület sarkán, és megállította az időt.

Letépte magáról a kabátot, a blúzt, és máris elegáns férfiöltözetben virított; fekete zakó, fehér ing, vörös kravátli. Wax„szándékoltan fantáziátlan” öltözékként jellemezte, bármit is jelentettez. Eltávolította a blúz belsejéből azokat a dolgokat, amivel a nőimelleket imitálta: egy kisebb táskát, egy összecsukható férfikalapot,és egy nedves rongyot. Széthajtotta a kalapot, a blúzzal kitömte a fejfeletti részt, majd lekapta a parókáját, és a kalapot a fejébe nyomta.

Ezután letépte a sétapálca külső rétegét, amitől az feketévéváltozott. Félredobta a parókát, a táskát pedig otthagyta a fal tövében.Végül a törölközővel lemosta az arcáról a festéket, azt is eldobta,majd eltüntette az időbuborékot.

Bukdácsolva fordult ki az épület sarkáról, mintha épp meglöktékvolna. Szitkozódva megigazította a fején a kalapot, majd dühösenhadonászott fekete sétapálcájával.

Az őr lihegve állt meg mellette. – Minden rendben, uram?– Már hogy lenne? – csattant fel Wayne, olyan hangon, amibe az

összes arisztokratikus felsőbbrendűséget belecsempészte, amit csakössze tudott szedni. A Madion Ways, az Első nyolcad legelőkelőbbkörnyékének kiejtését utánozta, ahol a Tekiel-ház birtokolta a földnagy részét. – Miféle gazfickó garázdálkodott itt, kapitány? Arról voltszó, hogy az indulás higgadtan és odafigyeléssel zajlik majd!

Az őr megdermedt, és Wayne szinte hallotta, ahogyan kattognak afejében a kerekek. Számított rá, hogy összefut valami nemesemberrelis, de ez az alak mintha egyenesen a Tekiel-ház tagja lenne – az őegyik munkáltatója.

– Elnézését kérem, uram! – szabadkozott az őr. – Márelkergettem.

– Ki volt az? – tudakolta az álnemes, és odalépett a parókához. –Ezt dobta el, amikor elviharzott mellettem.

249

– Idős hölgynek öltözött be – magyarázta az őr a fejét vakarva –,és a Feltörhetetlenről kérdezgetett.

– A csudába! Bizonyára az egyik Láthatatlan volt!Az őr teljesen elfehéredett.– Tudja maga, micsoda szégyenbe kerül a család, ha valami

történik ezen az úton? – vonta kérdőre az őrt a nemes úr. – Ahírnevünket kockáztatjuk. A fejünket kockáztatjuk, kapitány! Hányembert tud mozgósítani?

– Három tucatot, uram, és...– Nem elég! A legkevésbé sem elég! Szerezzen többet!– De...– Hagyja! – kiáltotta Wayne. – Majd én intézkedem. Magam is

hoztam néhány őrt. Elszalajtok egyet, hogy hívjon ide egy egészosztagot. A maga emberei figyelik a területet, hogy több ilyen alak nejuthasson be?

– Nos, még nem szóltam nekik, uram. Úgy gondoltam, magamkapom el, és...

– Maga elhagyta a posztját? – ordította Wayne, és kezeivelmegfogta a fejét. A sétapálca az ujjai közt himbálózott. – Magahagyta, hogy az a csavargó elcsalja a helyéről? Idióta! Azonnalmenjen vissza! Indulás! Figyelmeztesse a többieket! Ó, Túlélő amagasban! Ha ez rosszul sül el, nekünk végünk van! Végünk!

Az őrség kapitánya visszaiszkolt a vonathoz, ahonnan az emberekmég mindig ijedten menekültek. Wayne a falnak dőlve megnézte azsebóráján az időt, majd kivárta a megfelelő pillanatot, és amikorszinte teljesen biztos volt benne, hogy senki sem figyeli, újra felhúztamaga körül az időbuborékot.

Sebtében levette a kalapját. Sétapálcáját eldobta, a zakójátkifordította, amiből így barna-sárga katonai kabát lett, amilyet azőrök is hordtak. Levette álorrát is, majd kivett egy háromszög alakútextilsapkát a táskából, amit korábban a fal tövébe hajított.

A nemesi kalap helyett most ezt tette a fejére. Mindig a megfelelőfejfedő. A siker nyitja. Miután letépte magáról a nadrágot is, ami alatta katonai egyenruha lapult, egy kézifegyvert szíjazott a hátára. Ezutánbeszüntette az időbuborékot, előugrott a sarkon, és a vagon felé vetteaz irányt. Mire odaért, a kapitány már az embereit szervezte, és

250

kiabálva osztogatta a parancsokat. Néhány nemes vitázott hangosan aközelben.

A szállítmányt nem kezdték el kipakolni. Ennek örült. Úgygondolta, hogy ilyen körülmények között elhalasztják az utat, de Waxnem értett egyet vele. Szerinte a Tekiel család olyan nagy feneketkerített a Feltörhetetlen útjára bocsátásának, hogy egy-két kisebbfennakadás nem fogja őket megakadályozni.

Ostobák, kuncogott magában a fejét rázva. Farnsward ellenezte adöntést. Már tíz éve szolgált a Tekiel-ház magánőrségében, bárleginkább a Külső Birtokokon segédkezett idült beteg gazdájánál.Farnsward a szolgálata alatt sokat látott, és megtanulta, hogybizonyos dolgokért megéri kockáztatni. Életek megmentéséért, egycsata megnyeréséért, a ház nevének a védelméért. De csak azért, mertmegígérted? Ostobaság.

Odakocogott a kapitányhoz, akivel már az előbb is beszélt, ésszalutált. – Uram – kezdte –, a nevem Farnsward Dubs. EvenstromTekiel úr kért meg, hogy jelentsek önnek, – Most a Külső Birtokokonhasznált kiejtést elegyítette egy csipetnyi arisztokráciával, mivelhogyrégóta szolgálta már a nemeseket.

Úgy tűnt, az eset megtépázta a férfi idegeit. – Nagyszerű. Mindenember jól jön most.

– Elnézést, uram – hajolt közelebb Wayne. – Evenstrom úr néhafeleslegesen nyugtalankodik. Tudom én, hogy van ez; már nem az elsőalkalom, hogy olyan mellé küld segítségül, akinek nincs is rászüksége. Bren és én nem leszünk az útjában.

– Bren?– Ó, itt állt a hátam mögött – fordult hátra Wayne zavarodottan.Wax akkor bújt elő az állomás épületéből hasonló barnasárga

egyenruhában. Mintha hirtelen pocakot növesztett volna: ide rejtetteel az este folyamán bevetésre kerülő különleges anyagokat.

– Itt is van! – örvendezett Wayne. – Tökkelütött egy fickó, az márbiztos! Az apjától örökölte a munkakört, de akár egy álló éjszakán átütögethetné az acélt a kovakőhöz, akkor sem pattanna szikra, ha érti,mire gondolok.

– Nos, mindenesetre maradjanak itt! – utasította őket a kapitány.– Őrizzék ezt a helyet! Egy lelket se engedjenek a vasúti kocsi

251

közelébe, akármilyen öltözékben jelenjék is meg! – ezzel megfordultés elindult a nemesekből álló csoportosulás felé.

– Szevasz, Wax! – emelte meg a kalapját az álruhás. – Készenállsz, hogy elnyeljen a kocsi?

Waxillium visszatekintett az állomás épületére, ahol még mindiglődörgött egy-két nézelődő. A földön elejtett kalapok és zsebkendőkhevertek. – El kell érned, Wayne, hogy ne fújják le az indulást.Történjék bármi, a vagonnak mennie kell.

– Úgy emlékszem, azzal győzködtél, hogy túl nagy szégyent hoznaa fejükre, ha elállnának az eseménytől.

– A mondat első felében biztos vagyok. A másodikban nem. Aztneked kell elintézni, Wayne.

– Mi sem természetesebb, pajtás! – pillantott az órájára a cingárférfi. – Marasi késik...

Ekkor lövések hangja zavarta meg a csendet. Annak ellenére,hogy Wayne számított rájuk, összerezzent a zajtól. A körülötteácsorgó őrök felkiáltottak, kiabálni kezdtek, és a lövések forrásátkeresték. Waxillium felkiáltott, és a földre zuhant. Vér fröccsent avállából. Wayne elkapta, miközben egy másik őr villanásokat észleltaz épület tetején.

Az őrök tüzet nyitottak, mialatt Wayne odébb vonszolta abarátját. Körbenézett, majd, mint aki az eszét vesztette, betuszkolta asebesültet a vagonba. Néhány őr kérdőn nézett rá, de senki nem szóltegy szót sem. Waxillium üres tekintettel bámult a levegőbe.Bizonyára minden őr veszített már el bajtársat a banditák vagy aházak közti összecsapások miatt, így tudták, miről van szó. A harchevében a sebesültet biztonságos helyre kell juttatni, és az alegkevésbé sem számít ilyenkor, hogy mi az a hely.

A lövések abbamaradtak az épület tetején, azonban egy másiktetőn újrakezdődtek. Faszilánkok csapódtak ki az egyik közeligerendából. Egy kicsit túl közeire sikerült, Marasi – bosszankodottWayne. Miért akarja minden nő lelőni, akivel csak találkozik? Csakazért, mert be tudja gyógyítani a sebeit? Ez olyan, mint azért meginniegy másik ember sörét, mert az úgyis tud rendelni magának másikat.

Aggodalmas arcot öltött magára. – A szállítmány kell nekik! –kiáltotta, azzal megragadta a vagon ajtaját, belerúgott a szélen

252

található karba és nekiiramodott. Mielőtt bárkinek eszébe jutott volnamegállítani, bezárta a Feltörhetetlen ajtaját – Waxilliummal abelsejében.

A lövések abbamaradtak. A fedezékbe húzódott őrök rémültarccal bámultak Wayne szemébe. A vagon ajtaja a helyére kattant.

– Rozsda és Romlás! – kiáltotta el magát az egyik katona. – Mitműveltél?

– Rázártam az ajtót a rakományra! – érvelt az álőr. – Látjátok, apuskák is elnémultak.

– De az őröknek a rakománnyal kellett volna utazni – futott oda akapitány.

– A gazemberek megpróbáltak még azelőtt hozzáférkőzni arakományhoz, mielőtt bezártuk volna az ajtaját – védte álláspontjátWayne. – Maga is látta, mit műveltek – mutatott körbe. – De többémár nem kaparinthatják meg a rakományt. Nyertünk!

A kapitány tekintete aggodalmat tükrözött. A nemesekrepillantott, akik egymás után feltápászkodtak a földről. Waynevisszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy megrohamozzák a kapitányt. Akapitány azonban szóról szóra elismételte az álőr érvelését.

– De hisz megállítottuk őket – magyarázta a kapitány, miközbentudta, hogy ő – és nem Wayne – lesz a felelős, ha a munkáltatói mégisúgy ítélik, hiba történt. – Beszüntették a lövöldözést. Nyertünk!

Az átváltozóművész ezalatt hátralépett és egy oszlopnaktámaszkodva pihent, míg őröket küldtek annak felderítésére, hogy kilövöldözhetett. A katonák nagyszámú töltényhüvelyt szedtek össze.Igazából a legtöbb „lövés” vaktölténnyel történt. A barátokutcagyerekeknek fizettek, hogy a levegőbe lődözzenek, majd fogatonmenekülő férfiakról meséljenek.

Egy órán belül a vonat elindult a kijelölt útvonalon. A Tekiel-házból pedig mindenki meggyőződött róla, hogy az őrök sikeresenmeghiúsították a Láthatatlanok nagyszabású rablási kísérletét. Még azis felmerült, hogy Wayne-t részesítsék jutalomban, ám a férfi adicsőséget átadta a kapitánynak, és még azelőtt eltűnt, hogy bárkimegkérdezte volna tőle, tulajdonképpen melyik családtagnál szolgál.

253

Tizenhetedik fejezet

Waxillium egyedül utazott a hűvös vagonban, művértől nedves vállal,és a talpa alatt zakatoló kerekeket hallgatta. Egy lámpa himbálózott afeje fölött, amit a mennyezetből kiálló kampóra akasztott. A hálókat iskialakította odafent, és ipari ragasztóval megerősített kampókbaakasztotta. Jó érzés volt megszabadulni a lábára, combjára és a kerekálpocakja köré tekert ragacsos anyagtól. Az immáron túlméretezettévált egyenruha egy kupacban hevert a sarokban; átadta helyét egymunkásnadrágnak és egy könnyű fekete kabátnak.

A férfi a földön ült, hátát a kocsi falának támasztva, lábát magaelőtt kinyújtva. A Vindikátort a kezében tartva, szórakozottan forgattatárat, majd lenyomta a kapcsolót, hogy a különleges töltényeknélálljon meg. Mindenféle páragyilkos lövedékből kettőt tartott azsebében. Egyelőre egy petákos- és egy martalóctöltényt helyezett akülönleges tárba.

Fülbevalóját még nem vette ki.Te akartad, hogy megtegyem – intézte gondolatait Harmóniához.

– A vádaskodás vajon imának számít? Nos, akkor tessék. Egy kissegítséget elvárok cserébe, ha nincs halhatatlan terved ellenére,vagy mifene.

A rakománnyal teli láda ott állt mellette. Belátta, hogy a Tekiel-ház miért olyan büszke az elvégzett munkájára; a lehegesztett,megerősített ládát nevetségesen nehéz lett volna ellopni. Órákigkellett volna dolgozniuk rajta egy gázégővel vagy egyvillanyfűrésszel, hogy kiszabadítsák és kivihessék a vagonból. Ez atény, és az elmés ajtó, illetve az őrök feltételezett jelenléte

254

félelmetesen megnehezítette – talán lehetetlenné tette – a rablásikísérletet.

Igen, a Tekiel család mindent jól kifundált. A bökkenő csakannyi, hogy végig rossz logika mentén haladtak.

Waxillium kivett egy csomagocskát a kabátja alól. A dinamitot ésaz elsütő szerkezetet, amit Wayne talált az öntödében. Az értékestárgyakat letette maga mellé, majd vetett egy pillantást a zsebórájára.Körülbelül most lesz itt az ideje...

A vonat hirtelen lassítani kezdett.

* * * * *

– Aha – szólt Wayne, miközben a domboldalon guggolva belenézett alátcsőbe. – Igaza van. Akarja látni?

Marasi idegesen átvette a messzelátót. Az erőltetett vágta utánmár a városon kívül, a helyükön várták a fejleményeket. A lánymeztelennek érezte magát Ranette nadrágjában. Micsoda illetlenviselet! Minden arra járó férfi a lábát fogja bámulni.

Talán még a Láthatatlanok is elfelejtenek lövöldözni, hameglátják – gondolta fintorogva. A szeméhez emelte a látcsövet. Akalapos és ő a vasút nyomvonala mellett, egy domb tetejérőlleskelődtek. Már majdnem elmúlt éjfél, mire végre meghallották avonat pöfögését.

Lassítani kezdett, mire megnyikordultak a fékek, és szikrákatszórtak az éj sötétjében. A vonattal szemben különös jelenésközeledett a sínen, és éles fény világított az elején. A lánymegrázkódott. A fantomkocsi!

– Wax örülni fog – jegyezte meg Wayne.– Minek? A fantomnak?– Nem. A ködnek. Ma éjszaka leszállt a köd.A fiatal lány rémülten vette észre, ahogy a ködfoszlányok alakot

öltenek a levegőben. Ezen a ködön látszott, hogy nem hétköznapijelenség; nem az óceán felől érkezett hömpölyögve. Ez a levegőbenhízott és úgy terjedt, ahogyan a dér szokott a hideg fémfelületen.Marasi összerezzent, ahogy a kacsok szépen lassan körbeölelték.Odalent a fényszórók ragyogása kísérteties derengéssé tompult.

255

A lány a közeledő vonat felé fordította a látcsövet. Mivel előrefigyelmeztették, mire számítson, elhelyezkedésének köszönhetőenkönnyedén észrevette az igazságot. Az egész egy jól kitervelt csapdavolt. Kézzel hajtott vasúti kocsi közeledett, fából ácsoltmozdonykülső mögé rejtve.

– És hogyan működtetik a fényt? – érdeklődött a lány.– Nem tudom. Talán varázslat?Marasi helytelenítően felszisszent, és megpróbálta kivenni, mi

rejtőzik a keret mögött. – Valamiféle vegyi elemmel működhet.Olvastam róla... de Rozsdára és Romlásra mondom, ennek hatalmasfénye van. Kétlem, hogy sokáig bírná.

Amint az igazi vonat megállt, emberek ugrottak le az oldaláról. ATekiel-ház őrei. Marasi mosolyra húzta a száját. Talán a rablás végülmégiscsak elmarad.

A fantomkocsi elülső része leesett.– Ó, a fenébe! – jajdult fel Wayne.– Mi a...A kérdést hirtelen iszonyatos fegyverropogás szakította félbe. A

lány ösztönösen hátraugrott és a földre vetette magát, bár senki nemcélzott rájuk. Wayne megragadta a látcsövet, és a szeméhez emelte.

Marasi ezt követően a köd és a sötétség miatt már nem tudtakivenni, mi történik. Ám ezt egy cseppet sem bánta. A lövésekfolytatódtak, és elhallatszott hozzájuk a férfiak ordítása.

– Géppuska! – súgta Wayne. – A fenébe is! Ezek nemteketóriáznak!

– Segítenem kell! – határozta el magát Marasi, és leoldoztamagáról a Ranette-től kapott puskát. Ismeretlen fegyverkovácskészítette, de a nő megesküdött rá, hogy jobban lő, mint bármi, amit alány eddig a kezében tartott. A törékeny teremtés felemelte a fegyvert.Ha eltalálná a Láthatatlanokat...

Wayne rátette a kezét a puska csövére és finoman lenyomta aföldre. A géppuska abbahagyta a tüzelést, és az éjszaka ismételcsendesedett.

– Úgysem tehet semmit, kis Hölgy, és nem akarjuk kivívni agéppuskás figyelmét. Mellesleg, azt hiszi, ilyen messziről le tudnászedni?

256

– Ötszáz lépésről is telibe találom a céltáblát.– Éjszaka is? A ködben?Marasi elhallgatott. Aztán kinyújtotta a kezét és türelmetlenül a

látcső után mutogatott. Wayne odaadta, a lány pedig végignézte, ahogyhat férfi leugrik a fantomvagonról. Csőre töltött puskáikkalvégigsétáltak az igazi vonat mellett.

– Figyelemelterelés? – figyelt érdeklődve a kalapos.– Waxillium úr így gondolta. Azt mondta... – Nem folytatta a

mondatot.Meghagyta nekik, hogy figyeljék a csatornát.A lány megfordult, és látcsövét a csatorna felé fordította. Valami

nagy és sötét lebegett a vízen. Ahogy körbefonta a köd, úgy nézett ki,mint valami tengeri szörnyeteg – egy némán lebegő leviatán. Leúszotta vonat közepéig, és ott megállt. Sötét, árnyszerű láb emelkedett ki afekete tömegből. A Túlélőre – reszketett a lány. – Hisz ez él!

De nem... a láb túl mereven mozgott. Felemelkedett, kifordult,majd leereszkedett. Amint a szerkezet megállapodott a csatornában, aláb a helyére kattant a parton. A stabilizáció miatt kell – vonta le akövetkeztetést Marasi. – Ez okozta hát azt a mélyedést a földben,amit korábban láttunk.

Miután ez a valami... ez a gép... már stabilan állt, a banditák asötétben odaléptek a páncélkocsihoz. Egy pár pillanatig ügyködtekvalamit. Aztán egy hatalmas kar nyúlt ki a csatornán lebegő sötétfoltból. A sínek felé lendült, lenyúlt, és megragadta az egész vagont,majd felemelte.

A lány levegő után kapkodott. Bár csak méter magasra emelte akocsit, ez éppen elegendőnek bizonyult. A gép tehát egy daru!

Azok a Láthatatlanok, aki segítettek leoldani a csatolókat, mostsegítettek eltolni a vasúti kocsit a keskeny földsávon a csatornairányába. A fekete folt ezek szerint egy uszály. Marasi gyorsanfejszámolásokat végzett. Ahhoz, hogy a kocsit így megemelhessék, azuszálynak rendkívül nehéznek kellett lennie és jelentős súlyúballaszttal kellett kiegyensúlyozni az ellenkező oldalon.

A szeméhez emelte a nagyítót és örömmel vette észre, hogy amásik irányba is kinyúl egy kar, ami valami nehéz terhet tartott.Ahogy a vasúti kocsit megemelte, az uszály egy kicsit jobban

257

belemerült a vízbe, de nem annyira, mint amennyire a lány gondoltavolna. Valószínűleg a csatorna alján is stabilizálja valami aszerkezetet, talán volt valami kitolható rész a feneke alatt. Az és azegyensúlyt segítő kar már elég lehet.

– A jó mindenségit... – súgta Wayne. – Ez nem semmi!A szerkezet az egész vasúti kocsit az uszályra ejtette, aztán

felemelt valami mást. Valami nagyot és téglalap alakút. A lányaddigra már kitalálta, mi lesz a következő lépés. Egy másolat.

Marasi feszülten figyelte, hogyan engedik le a sínekre a vasútikocsi másolatát. A csatlakozók miatt a művelet nagyon nagyszakértelmet igényelt. Az egész terv dugába dőlhetett, ha a rosszirányban érkezik a kocsi, vagy tönkremegy az egyik csatlakozó, ésinduláskor a szerelvény második fele ott marad a síneken. Az mégnyilvánvalóbbá tenné, mi is történt valójában. A parton segédkezőLáthatatlanok árgus szemmel figyelték a műveletet.

A többi bandatag valamivel odébb az egyik utaskocsi ablakátlövöldözte, valószínűleg azért, hogy senkinek se jusson eszébekikukucskálni. Feleslegesen: a kanyarodó sínek miatt a fákkal övezettdomb túloldaláról nehezükre esett volna szemügyre venni atörténéseket. A fantomvagon fénye néhány pillanattal korábban márkialudt, és a lány sejtette, hogy a sötétséget gyors menekülés fogjakövetni. Hol rejthették el? Talán feltették egy másik uszályra, amintelég messzire kerültek a tett színhelyétől?

Azok a Láthatatlanok, akik eddig az uszállyal bíbelődtek,futásnak eredtek és visszamásztak a járművükre, amelyik lassanbeúszott a széles csatorna közepére, ahol szinte teljesen eltűnt aködlepte éjszakában. Úgy mozgott, mint egy árnyék.

– Wayne! – kiáltott oda a lány a kalaposnak. – Mennünk kell!A férfi nagyot sóhajtva feltápászkodott. – Persze, hogyne.– Waxillium ott van, abban a vagonban!– Igen. Észrevette már, hogy mindig ő az, aki kényelmesen utazik,

miközben én lóháton zötykölődöm meg gyalogszerrel járok? Nemvalami tisztességes felállás.

A fiatal hölgy a vállára vetette a puskát és lesietett adomboldalon. – Tudja, amikor a jelentéseket olvastam, nemgondoltam volna, hogy ennyit panaszkodik.

258

– Nem is panaszkodom. Előbb-utóbb ön is látni fogja, milyenbüszke vagyok vidám, derűlátó hozzáállásomra.

A lány megtorpant és szemöldökét felhúzva nézett a férfira. –Büszke rá?

A férfi a szívére tette az egyik kezét, és átszellemült hangonközölte: – Igen, de a büszkeség elítélendő, amint ön is tudja.Igyekszem mostanság szerényebben viselkedni. Na de siessünk! Szemelől fogjuk téveszteni őket. Ugye nem akarja, hogy sarokba szorítsákWaxot? Elég volt a locsogásból!

A nő fejét ingatva megfordult és elindult lefelé, a lovakhoz.

* * * * *

Miles a kezét a háta mögött összekulcsolva állt a vízen némán siklóGépezet orrán. A félig daru, félig uszály szerkezet nem pontosan úgyfestett, mint amit Miszter Eleganciának felvázolt, de sokbanhasonlított.

Büszke volt az eredményre: nem egyszerű tolvaj lett belőle,hanem olyan, aki még az emberek képzeletét is megragadja.Elegancia mondhat, amit akar a színházi elemekről, jó döntés voltélni velük. A tisztviselőknek fogalmuk sem volt, hogyan történtek arablások.

– Leellenőrizték mind a hat Tekiel-őrt, főnök – lépett oda Tarson.A karját már kivette a kötésből. A forraszmesterek nagyon gyorsangyógyultak. Nem olyan gyorsan, mint mondjuk Miles, de még így isfigyelemre méltó teljesítmény volt. Természetesen a forraszmesterekarra is hajlamosak voltak, hogy halálosan kimerítették magukat,hiszen nem érzékelték a testi fáradtság jeleit. Veszélyes játékot űztek,ami olyan gyorsan perzselte fel a szervezetet, ahogyan az allomantáka fémeket égették.

– A masinisztákat is – folytatta Tarson. – Az utolsó utaskocsibanmég elkaptak néhány őrt, akik megpróbáltak kikukucskálni ésmeglesni, hogyan kaparintjuk meg a szállítmányt. Lelőttük őket. Azthiszem, most már rendben vagyunk.

– Még nem – jelentette ki Miles mélázva. Mereven maga elébámult, miközben az uszály a két hajócsavar hatására lomhán siklott a

259

ködben. – Waxillium rájött a módszerünkre.Tarson azt hitte, rosszul hall. – Ööö... biztos vagy benne, főnök?– Igen – vetette oda a másik. – A vagonban rejtőzik.– Micsoda?! – pördült meg Tarson, és az uszályon utazó

páncélkocsira meredt. Miles hallotta, amint a csapata éppenponyvával takarja le a vagont, hogy ne tűnjön fel senkinek, amikorbeérnek a városba. Úgy fognak kinézni, mint bármelyik hétköznapiuszály. Az emelőkarok és a ballaszt a többi vászon alá került, ígyolyan lesz, mintha csak követ szállítanának egy távoli kőfejtőből.Miles még egy szállítólevelet és dokkolási engedélyt is beszerzett, ésnémelyik vitorlavászon valódi, szépen feldarabolt köveket rejtett.

– Azt nem tudom, hogy jutott be – folytatta a vérmíves –, de annyibiztos, hogy ott van bent. Wax úgy gondolkodik, mint a békebírókáltalában. És úgy tudja a legbiztosabban kideríteni, hol van abúvóhelyünk, ha rátapad a szállítmányra, amit el fognak lopni, mégakkor is, ha nem ismeri a részleteket. – Egy pillanatra elhallgatott. –Nem. Valószínűleg már rég kitalálta, hogyan csináljuk. Ezt akockázatot vállalja minden hozzá hasonlóan jó békebíró. Mintamilyen jó én voltam. Elkezd a bűnözők fejével gondolkozni.

Sőt, valójában túljár a bűnözők eszén.Ha belegondolunk, érthetetlen, miért nem lett több békebíró

bűnözővé. Ha az ember azt látja, hogy valaki rosszul végzi a dolgát,akkor – természetszerűleg – meg akarod mutatni, hogyan kell jólcsinálni. Milesnak már tíz évvel korábban mocorogni kezdtek az elsőtervek a fejében, amikor azt tapasztalta, hogy a vasúti felügyelet csaka vagonok biztonságát tartja szem előtt. Eleinte csak a gondolattaljátszadozott. Egy újabb dolog, amire büszke lehetett. Rabolt,méghozzá nem is akárhogyan! Nagyon is ügyesen. És az emberek...!Többször is bejárta a várost és hallgatózott. A lakosok ámulattalbeszéltek a Láthatatlanokról.

A Végeken sosem övezte ilyen tisztelet. Gyűlölték, pedigvédelmezte őket. Most meg szerették, holott lopott tőlük. Nem értetteaz embereket, de jó érzés volt, hogy ezúttal nem gyűlölik. Féltek tőle,igen. De nem gyűlölték.

– Akkor most mihez kezdünk? – kérdezte a martalóc.

260

– Semmihez. Wax valószínűleg nem jött még rá, hogy tudom atitkát. Ezzel előnyre tehetünk szert.

– De...– Itt nem nyithatjuk ki a vagont – jelentette ki Miles. – Ez az

egész dolog lényege. Szükségünk van a műhelyre – megint tartott egykis szünetet. – Bár azt hiszem, be is dobhatjuk az egész kocsit acsatornába. Elég mély itt a víz, teljesen ellepné. Kíváncsi vagyok,vajon Wax erre az eshetőségre is felkészült-e.

– Nem hiszem, hogy Miszter Elegancia túlságosan örülne, haelsüllyesztenénk a kocsit, főnök – ellenkezett a kolossz vérű. – Főlegazután, hogy ennyit költött a másolatra.

– Tudom. Sajnos a víz csak körülbelül öt méter mély. Haelsüllyesztenénk a kocsit, nem tudnánk kiszedni egy másik hajóérkezése előtt, így hamar kiderülne a turpisság. Milyen kár.

Pedig Waxillium haláláért még a szállítmányt is feláldozta volna.Elegancia nem tudta, mennyire veszélyes a fickó. Persze úgy tett, mintaki tisztában van vele. Ám ha tényleg felismerte volna, milyenhatékony Waxillium valójában... Nos, soha nem egyezett volna bele arablásba. Beszüntetett volna minden tevékenységet és eltűnt volna avárosból. Miles pedig egyetértett volna a döntéssel, egy dologkivételével.

Úgy nem kerülhetett volna szembe az ellenfelével.Lassan besiklottak a városba a vasúti kocsival, a szállítmánnyal

és a kocsi utasával együtt – mintha csak Wax valami uraság lett volnaegy tágas hintóban. Ez a hintó azonban bevehetetlen erődként védte azikerszerzetet a tucatnyi gazembertől, akik az uszályon alig várták,hogy kiolthassák az életét.

Miszter Elegancia két felügyelője – akik Vonzásnak ésTaszításnak hívták magukat – az uszály orrában csatlakoztakMileshoz, de az nem szólt hozzájuk. Így némán sodródtak beElendelbe. A vakító fehér fénnyel égő utcalámpák fáklyakéntragyogtak a ködben a csatorna mentén. Mindenféle egyéb fény isragyogott az éjszakában: a ködbe veszett épületek ablakainkiszüremlő elektromos világítás.

A csapat néhány tagja halk sugdolózásba fogott. A ködöt alegtöbben baljóslatúnak tartották, bár a legnagyobb vallások közül

261

legalább kettő isteni megnyilvánulásnak tekintette. Miles sosem tudtaeldönteni, miként vélekedjen róla. Az allomancia egyesek szerinthatásosabban működött a ködben, de az ő képességeit már nemlehetett tovább fokozni.

A Túlélő Egyháza azt tanította, hogy a köd Kelsiertől, a KödUrától ered. A Túlélő rendszerint azokon az éjszakákon jelent meg,amikor a köd igazán vastagon belepett mindent; Kelsier ilyenkorosztotta áldását az önállóan gondolkodókra. Mindegy, hogy tolvaj,tudós, ellenálló vagy a földjét művelő paraszt. Bárkit megáldott, aki asaját erejéből boldogult – vagy aki a maga útját járta. Ezek azemberek mind a Túlélőt követték, akár tudtak róla, akár nem.

Egy újabb jelenség, amiből a hatóságok gúnyt űznek – gondoltaMiles. Sokan állították magukról, hogy a Túlélő Egyházáhoztartoznak, ugyanakkor eltántorították az alkalmazottaikat az önállógondolkodástól. A férfi megrázta a fejét. Nos, ő már nem követte aTúlélőt. Talált valami jobbat, valami mást, amit sokkal igazabbnakvélt.

Elsiklottak a Negyedik és Ötödik nyolcad külső pereme mellett.Két óriási épület emelkedett egymással szemben a csatorna kétoldalán. A felső szintek a ködbe vesztek. A Tekiel-torony állt az egyikoldalon, a Vasgerinc a másikon.

A Vasgerinchez tartozó rakodóállást a csatorna azon részénalakították ki, ahová a felhőkarcolót is építették. Bekormányozták azuszályt a leágazásba, és addig siklottak, míg a vízi jármű meg nemállt, majd a dokkban álló daruval leemelték az álcázott vasúti kocsitaz uszályról. Végül is csak egy nagy adag követ szállítottak. Lassan alevegőbe lendítették a rakományt, aztán leengedték a rakfelületre.

Miles kiugrott a dokkra, ahol Vonzás és Taszítás már várta. Acsapata is megjelent, megálltak körülötte, és rendkívül elégedettnektűntek. Egyesek még viccelődtek is, milyen jó sok pénzt fognak majdkapni ezért a balhéért.

Clamps arcán azonban aggodalom ült, és a nyakán éktelenkedősebhelyeket vakargatta. A Túlélő táborát erősítette, és a sebhelyek ahódolatát jelezték. Tarson nagyra nyitotta a száját és szürke nyelvétláttatva megeresztett egy ásítást, majd a bütykeit tördelte.

262

A föld megremegett, aztán megmozdult alattuk. Az emelvény,amin álltak, lesüllyedt egy szintet, és az öntödében találták magukat.Miután mind beléptek, az ajtók becsukódtak felettük. A lift enyhénmegrándult, amikor elérte a végpontját. Miles kilesett oldalra,végignézett a hosszú alagúton, ahol Miszter Elegancia ígérete szerinta város egyszer vonatjáratot indít. Egyelőre azonban az alagútüresnek, kihaltnak és élettelennek tűnt.

– Akasszátok be a láncokat! – adta ki az utasítást a vezér, aztánleugrott az emelvényről. – Állítsátok a helyére a kocsit!

– Nem várhatnánk vele? – tudakolta Tarson a homlokát ráncolva.– Tizenkét órán belül úgyis kinyílik, nem?

– Tizenkét óra múlva én már készen akarok lenni vele! – vágottvissza Miles. – Wax és az emberei túl közel vannak. Szépen kinyitjukezt a kocsit, elbánunk bárkivel, aki benne bujkál, majd magunkhozvesszük az alumíniumot és már itt sem vagyunk. Lássatok munkához,szedjétek le az ajtót!

Miles emberei sietősen engedelmeskedtek és megannyi kampó éslánc segítségével a falhoz erősítették a kocsit. Egy újabb adag láncota Feltörhetetlen ajtajába akasztottak; a láncok másik vége azemelvény mozgatásához használt villamos csörlőhöz kapcsolódott.Az emelvény megremegett, ahogy a motorok átvették az irányítást aláncok fölött.

A vérmíves odasétált a fegyverállványhoz, és kiválasztott kétugyanolyan alumíniumpisztolyt, amilyenek a pisztolytáskájábanlapultak. Zavartan vette észre, hogy csak egy fegyver maradt azállványon. Egy vagyont veszített már miattuk. Nos, csupán annyiérdekelte, hogy busásan visszafizesse Waxilliumnak a kölcsönt. Ölesléptekkel végigment a termen. Láncok csörögtek, a Láthatatlanoknyögve erőlködtek. A levegőben koksz szaga terjengett a használatonkívüli kovácstűzhelyek miatt.

– Fegyvereket készenlétbe! – utasította az embereit. – Ahogykinyílik az ajtó, azonnal puffantsatok le mindenkit, aki odabentrejtőzik.

A Láthatatlanok zavarodottan pislogtak egymásra, de aztánleoldozták és kivették tokjaikból a fegyvereket. Körülbelül tucatnyianálltak a vagonnal szemben, és rajtuk kívül további tartalékosok

263

tartózkodtak a búvóhelyen. Biztos ami biztos. Soha ne töltsd azösszes golyót ugyanabba a pisztolyba, ha Waxillium a közeledbenvan!

– De, főnök – szólalt meg az egyik Láthatatlan –, a jelentésszerint a vagon őrök nélkül indult el!

Miles felhúzta a revolvere kakasát. – Ha egy épületben egypatkány sincs, akkor tudhatod, hogy valami még veszedelmesebb űzteel őket onnan.

– Azt hiszi, ott van bent? – kérdezte Taszítás érzelemmenteshangon Mileshoz lépve. Ezek szerint nem hallotta, amiről Tarsonnaltársalgott.

A vérmíves biccentett.– És maga idehozta.Százéletű ismét biccentett.Taszítás arca elsötétült. – Erről szólnia kellett volna.– Elegancia azért osztott be mellém, hogy segítsetek elbánni a

békebíróval – közölte a bandavezér. – Biztosra akartam menni, hogyminden lehetőségetek megadatik erre. – Hátat fordítva kiáltotta: –Indítsátok be a motort!

Az egyik férfi meghúzott egy kallantyút, és a láncokmegfeszültek. Hangos csikorgással feszíteni kezdték az ajtót. A vasútikocsi csörgött-csattogott, de a másik irányban kifeszített láncok egyhelyben tartották.

– Felkészülni! – kiáltotta Miles. – Amikor az ajtó kinyílik,lőjetek mindenre, ami él és mozog odabenn. Csakis alumíniumgolyóthasználjatok, és ne sajnáljátok a töltényt! Később összeszedjük ésújraöntjük őket.

A kocsi ajtaja meghajlott a keretében; a fém nyögve ellenkezett adurva bánásmód ellen. Miles és az emberei félrehúzódtak. Hármansietősen nekiláttak felállítani a géppuskát, de a vérmíves leintetteőket. Nem volt hozzá alumíniumlövedékük, és nem lett volna okosdolog hagyományos töltényekkel támadni egy képzett petákos ellen.

Miles újra a páncélvagonra fordította a figyelmét. Visszatartottaa lélegzetét, és érezte, hogy fémelméi egyre nagyobbigénybevételével a teste lassan felmelegszik. Nem kellett levegőtvennie: szervezete folyamatosan megújította magát. A szívverését is

264

leállíthatná, ha akarná. A szívverés például zavarta a pontoscélzásban.

Még lélegzés nélkül sem lőtt soha olyan jól, mint Wax. Perszesenki sem lőtt olyan jól, mint Wax. A fickó született tehetségnekszámított a lőfegyverek terén. Miles a saját szemével látta olyancélpontokat eltalálni, amikről nem hitte, hogy lehetséges. Szinte bűnvolt kiiktatni ezt az embert. Mint elégetni egy egyedülálló festményt,egy remekművet.

Ám meg kellett tenni. Miles kinyújtotta a karját és célzott. Azajtó tovább torzult, és egyes láncszemek is kezdtek megnyúlni. Ám aköteg számos láncból állt, és a motor is bírta még. Az ajtó vasalásaiegyenként eltörtek. Fémdarabkák pattantak le a kocsiról, csavarokszakadtak ki a helyükből. Az egyik eltalálta Milest és felszántotta azarcát. A vágás azonnal eltűnt. Fájdalom nélkül. Már szinte aligemlékezett rá, milyen a fájdalom.

Aztán az ajtó egy utolsó halálsikollyal megadta magát, ésleszakadt, aztán keresztülrepült a termen. Nagy robajjal, szikraesőtszórva ütközött bele a földbe, és a motort kezelő Láthatatlan gyorsanleállította a gépet. A vasajtó megállapodott a fegyverüket idegesenelőreszegező gazfickók között.

Gyerünk, Wax! Játszd ki a kártyádat! Önszántadból jöttél elhozzám, a saját barlangomba. Most már az enyém vagy!

Szegény bolond! Wax soha nem tudta tartóztatni magát, ha egyasszonyról volt szó.

Ekkor Miles észrevette a zsinórt. A vékony, alig látható madzag aleszakadt ajtótól a kocsi belsejébe vezetett. Bizonyára az ajtóhozkötözték, aztán a többit odabent halomba rendezték. Amikor letéptékaz ajtót, a zsinór nem szakadt el, hanem lazán a padlóra simult. Mia...

Miles újra a leesett ajtóra pillantott. Ragasztó. Dinamit.Hogy az a...!A kocsi belsejében, az alumíniumos láda mögött valaki hirtelen

megrántotta a zsinór másik végét.

265

Tizennyolcadik fejezet

Az egész föld alatti helyiség megrázkódott. Odabenn a kocsimegzöttyent, annak ellenére, hogy valaki igen előzékenyen leláncolta,nehogy Waxilliumnak bántódása essen. Megragadta a ládáhozkötözött kötelet, lehajtotta a fejét, és a füle mellé tartotta aVindikátort.

Amint a lökéshullám alábbhagyott, Waxillium feldobta magát azacélláda tetejére, és kivetődött a terembe. Füst kígyózott ahelyiségben, mindenfelé kő- és acéldarabok hevertek. A robbanásleverte a lámpák egy részét, és a megmaradó fényforrások vadulhintáztak a mennyezeten, kusza árnyakat vetve a falra és a törmelékre.

Az ikerszerzet körültekintett a pusztításon és gyors fejszámolástvégzett. Legalább négyen vesztek oda. Valószínűleg többel isvégezhetett volna, ha korábban robbantja fel a dinamitot, de félt attól,hogy esetleg ártatlanokat is veszélybe sodor. Kellett az az egypillanat, hogy meggyőződjön róla, Steris vagy mások nincsenek aközelben.

Waxillium rátaszított egy fémdarabra, és még azelőtt a levegőbeemelkedett, hogy valamelyik Láthatatlan megcélozhatta volna.Hátrafelé reptében kinyújtotta a Vindikátort és lepuffantott egybanditát, aki a fejét rázva éppen feltápászkodott a romok közül. Avasúti kocsi tetején ért földet, és még kétszer elsütötte a fegyvert. Apontos lövések leszedtek további két Láthatatlant.

A terem közepén egy rongyos alak emelkedett ki a füstből, ésWaxillium már azelőtt lőtt, hogy felismerte volna Milest. A vérmívesöltözékének teljes bal oldala cafatokban lógott, de a húsát márvisszanövesztette, és most éppen a saját pisztolyát emelte tüzelésre.

A fenébe! – átkozódott gondolatban az ikerszerzet, és leugrott avagonroncs fedezékébe. Azt remélte, valami hagyományosabb

266

búvóhely mögül lövöldözhet, ahol folyosók és falzugok könnyítik arejtőzködést. Itt hamar bekeríthetik.

Kikémlelt a vasúti kocsi mellett, mire azonnal négy vagy ötirányból tüzet nyitottak rá. Visszabukott, és gyorsan újra rendestöltényekkel látta el a Vindikátor félig kiürült tárját. Máris sarokbaszorították. Ez nem kezdődik valami túl jól.

A mennyezeten egy újabb lámpa kezdett pislákolni, majd kialudt.A robbanásban keletkezett tüzek valami őseredeti, vörös derengésselvonták be a termet. Az ikerszerzet leguggolt, készenlétben tartva aVindikátort. Nem bajlódott acélbuborékkal – az ellenség úgyisalumíniummal tüzelt.

Vagy beszorítják, megkerülik a kocsit és kivégzik, vagykockáztatja, hogy kitörés közben meglövik. Hát legyen! – határozott.Felrúgott a levegőbe egy nagyobb fémet, aztán a rögtönzött pajzsotmaga előtt tolva rohamra lendült. Puskaropogás fogadta, amint magamögé taszítva széles ívben a levegőbe emelkedett. Oldalra fordult,tüzelt, többnyire azért, hogy ellenfelei lehúzzák a fejüket. Egyetsikerült lekapni, mielőtt földet érve becsúszott néhány szétgurult ládaközé, az árnyékba.

Felegyenesedett és gyorsan újratöltött. Oldala lüktetett, és akötést is átvérezte. A vagont a terem északi falához láncolták. Ő aterem nyugati oldalát kereste, és a ládákkal teli, északnyugatisarokban kötött ki. Jobbra tőle a nyugati fal valamiféle alagútra nyílt.Talán sikerül eljutnia odáig.

Kétrét görnyedve futni kezdett a dobozok mögött, és közben fejbelőtt egy közelebb merészkedő Láthatatlant. Aztán ugrott és begurultegy nagyobb ládarakás mögé.

Valaki balról lopakodott a dobozok között, hallotta atörmelékeken roppanó lépteket. Felemelte a fegyverét, majd oldalralépve tüzelt.

A fekete öltönyös nyugodtan felemelte a kezét. A kilőtt golyót kékallomantikus vonalakkal követve Waxillium látta, amint az idegenvisszataszítja a lövedéket. A golyó az ikerszerzet feje fölött fúródott afalba. Nagyszerű! Egy petákos! Megforgatta, majd a megfelelőpozícióba kattintotta a Vindikátor forgótárát. Sajnos a többi

267

Láthatatlan szüntelen sortüze arra késztette, hogy újra lebukjon, mégmielőtt kilőhette volna a különleges töltényt.

A petákos közelebb merészkedett. Waxilliumnak cselekedniekellett. Kirántott néhány súlyokkal ellátott zsebkendőt a zsebéből,aztán eltaszította őket, hogy rájuk irányítsa az ellenfél lövéseit,miközben ő eliszkolt a dobozok jobb oldalán. Mozgásban kellettmaradnia...

Egyszer csak szembetalálta magát valakivel, aki jobbról kerültea ládákat. A vékony férfi arca szürke volt, mint a hamu, és fejénWayne széles karimájú kalapját viselte. A báli csatározásban valakiTarsonnak nevezte.

Tarson szeme tágra nyílt meglepetésében, és ütésre lendítette akarját, bár revolvert tartott benne. A férfi ereiben kolossz vércsörgedezett, ráadásul gyors felépüléséből következően bizonyára aforraszöklűek táborát gyarapította. Az ilyenek először ütöttek, csakaztán jöttek rá, hogy fegyvert fognak.

Egy szempillantáson múlt, de Waxillium éppen idejébenhátrahőkölt. Az ütés megsuhintotta az orra hegyét, aztán a férfi öklebeleütközött az egyik ládába, és szilánkosra hasította azt. Felemelte aVindikátort, de a természetfeletti gyorsasággal mozgó Tarson kiütöttea kezéből. Igen: kétséget kizáróan forraszöklű, állapította meg azikerszerzet. A kolossz vérűek nem tudtak ilyen sebesen mozogni.

Waxillium gondolkodás nélkül hátrataszította magát. Kézitusátvívni ezzel a harcossal az öngyilkossággal lett volna egyenlő.

Ekkor hatalmas robaj közepette felrobbant a mennyezet.Nos, igazából nem az egész mennyezet. Csak a Waxillium feje

fölötti rész, ahol a vasúti kocsit valamiféle lifttel leeresztették. Abékebíró hasra vágta magát az aláhulló fémdarabok között; néhányatsikerült odébb taszítania. Odafent felugattak a lőfegyverek, és amartalóc hátraugrott, mert a golyók őt sem kímélték.

Egy porkabátos alak ugrott be a lyukon, kezében kétpárbajpálcával. Keményen ért földet Waxillium mellett, és felnyögöttfájdalmában. Wayne felhúzta a jól ismert időbuborékot kettejükkörül.

– Au! – nyögte a porkabátos, miközben odébb gurult éskinyújtóztatta a lábát, aztán hagyta, hadd forrjon össze a törés.

268

– Nem kellett volna ilyen gyorsan ugrani! – dorgálta megWaxillium.

– Nem? Nézz már oda, piskótaagyú!Az ikerszerzet felemelte a tekintetét. Miközben ő a martalóccal

harcolt, a fekete ruhás petákos közelebb merészkedett. A férfilassított mozdulatokkal éppen megérkezett egy láda tetejére,revolverrel a kezében, amiből füst csapódott ki, amint egy golyóelhagyta a pisztolycsövet.

Waxillium megborzongott, aztán tett egy határozott lépést oldalra.– Köszönöm. Mi az, hogy... piskótaagyú?

– Éppen jól hangzó káromkodásokon töröm a fejem – állt talpraWayne. – Tetszik az új porkabátom?

– Ezért tartott olyan sokáig ideérni? Nehogy azt mondd, hogy tevásárolni voltál, míg én az életemért küzdöttem!

– Le kellett szednem három krapekot odafentről – pörgette megWayne a párbajpálcáit. – Az egyik ezt a nemes ruhadarabot viselte aszemélyén. – Elgondolkodott, majd folytatta. – Azért késlekedtem,mert ki kellett találnom, hogyan győzhetem le anélkül, hogy akabátnak baja esne.

– Nagyszerű!– Lábon lövettem Marasival – vigyorgott a kalapos. – Készen

állsz? Én lefoglalom a kolossz vérű barátunkat.– Óvatosan... Forraszöklű.– Elbűvölő! Mindig a legelragadóbb népeket ismerem meg rajtad

keresztül, Wax. Marasi majd felülről fedez bennünket. Elbírsz apetákossal?

– Ha nem bírok el vele, ideje visszavonulnom.– Ó... Szóval manapság így mondják azt, hogy lelöveti magát?

Erre emlékeznem kell! Kész vagy?– Gyerünk!Wayne megszüntette a buborékot és előregurult, meglepve a

dobozok mögül előbukkanó forraszöklűt.A petákos golyója a földbe fúródott. Waxillium a Vindikátorért

vetette magát, ami egy közeli doboz tetején pihent.A fekete ruhás petákos reflexszerűen mozgásba lendült, leugrott a

ládáról, és a fegyverre taszított. Ranette sok minden volt, de gazdag

269

nem, így a Vindikátor nem készülhetett alumíniumból. A petákostaszítása egyenesen Waxillium fejéhez vágta a pisztolyt. Azikerszerzet szitkozódva lehúzta a fejét. Tartott magánál más fegyvertis, de csak hagyományos töltényekkel.

Kitalálva, hogy a fekete ruhás a falnak akarja vágni a revolvert,hogy összetörje, a békebíró minden erejével felfelé taszított, és aVindikátor kirepült a mennyezeten támadt lyukon. Egy lövedéketelejtve és rátaszítva követte a pisztolyát. A petákos megpróbáltamegcélozni, de Marasi jól elhelyezett alumíniumlövése csaknemfejbe találta, és kénytelen-kelletlen lebukott.

Waxillium ködbe ért, ami úgy zuhogott be a lyukas tetőn, akárvalami vízesés. Az ikerszerzet kivágódott a köddel teli, éjszakaiégboltra, és a levegőből kihalászta a Vindikátort. Oldalra taszított egylámpaoszlopra, miközben golyók repültek a nyomában, és feketecsíkokat szaggattak a gomolygó ködbe.

Beleütközött a mellette álló épületbe és megkapaszkodott.Valami sötét kirepült az üregből. A petákos. Szorosan mögötte egymásik fekete ruhás követte, szintén valamiféle allomanta,röppályájából ítélve egy ingás.

Hát ez remek! Waxillium lefelé tartotta a fegyverét, és egyhagyományos golyót repített a talajba, majd a lövedékre tolva éstestsúlyát csökkentve a levegőbe emelkedett. A másik kettő kecsesíveket leírva a sarkában maradt. Az ikerszerzet megforgatta aVindikátor tárát és a különleges töltényekre állította.

Viszlát! – üzente gondolatban, majd a petákos fejére lőtt.Puszta szerencse dolga volt, hogy az allomanta éppen akkor

taszította magát oldalra. Nem készakarva kerülte ki a lövedéket, csakígy sikerült. A golyó hasznavehetetlenül elzúgott a ködbe, de a feketeruhás is felemelte fegyverét és leadott két lövést. Az egyik elcsípte azikerszerzet karját.

Káromkodva nézte, amint a vére kifröccsen a sötét éjszakába,aztán ő is félrehúzódott, hogy cikcakkban folytassa útját. Ostoba! –szidta meg magát. – Nem számít, milyen jók a lövedékeid, ha nemcélzol pontosan!

Arra összpontosított, hogy jóval az üldözői előtt maradjon,miközben kacskaringós vonalban felkúszott a Vasgerinc oldalára. A

270

petákos könnyed ugrásokkal követte, de az ingás sem teketóriázott:nagy erejű vonzásokkal haladt felfelé az épület acélszerkezetén.Kiugrott, aztán újra meg újra feljebb rántotta magát, éppen fordítvaahhoz képest, mintha kötélen ereszkedne lefelé egy sziklaperemről.

Mindketten tartogatták a töltényeiket; a megfelelő alkalomravártak. Waxillium ugyanúgy tett, de más okból: kételkedett benne,hogy segít-e valamit, ha rájuk lő. Be kellett még töltenie egy újabbpáragyilkos töltényt. És amennyiben lehetséges, el kellett őketválasztani egymástól, hogy külön-külön küzdhessen meg velük.

Szilajul haladt felfelé, rendre rátaszítva a kőpárkányok alatthúzódó vaskeretre. Hamarosan ugyanabba a dilemmába ütközött,amibe már első látogatása alkalmával is. A tetejéhez közel afelhőkarcoló elkeskenyedett, és csak felfelé és kifelé közlekedhetett,nem pedig befelé. Ezúttal persze nem támaszkodhatott a puskáira.Azokat Tillaume-nál hagyta.

Nála volt viszont a másik féle páragyilkos töltény – amelyikkifejezetten forraszöklűek ellen készült. Tétovázott: tartogassa akolossz vérűre?

Nem. Ha most meghal, soha nem lesz alkalma szembenézni ahamubőrűvel. Meghúzta a ravaszt, és hátrafelé lőtte magát. Nem ütöttakkorát, mint a puska, de az épület felé lendítette a lecsökkenttestsúlyú ikerszerzetet.

A petákos meglepett arccal elhúzott mellette. Felemelte afegyverét, de Waxillium tüzelt először. Hagyományos töltényt lőtt ki,ám a petákos rátaszítani kényszerült. A békebíró is rátolt a golyóra,és a lökés megint csak az épület felé lódította. A szerencsétlenpetákos messzire repült az épülettől.

Eddig jó! Több mint harminc méter magasan az ikerszerzetmegragadta a homlokzat egy kiálló vasgerendáját. Rálőtt a közeledőingásra, de az gondos vonzásokkal haladt. Waxillium lövedékének ívemeghajlott, és a fémlapot találta el az ingás mellkasán.

Az ikerszerzet csak egy pillanatig habozott. Elengedte a falat, ésegyensúlyozva előhúzta a másik revolverét a válltáskából.

Mind a hat lövedéket gyors egymásutánban kiürítette afegyverből. Az ingás megfordult, mellkasát mutatva Waxillium felé,és a golyók szikrát vetve csapódtak neki a mellvértnek. Nem volt

271

vele a szerencse – olykor előfordult, hogy az egyik lövedék lepattantaz ingás mellvértjéről, vagy maga a fémlap elmozdult. De nem ezenaz éjszakán.

A békebíró szitkozódva kivetette magát az űrbe, és elzúgott aférfi mellett. Az ingás utána ugrott. Egymást követve zuhantak aködben.

Waxillium egy lövéssel lassította magát földet érés előtt. Csakegy kicsit tudott volna elfordulni, hogy célba vegye az ingást...

Lövés dördült, és az ingás felsikoltott. Waxillium megpördült éskinyújtotta a pisztolyát, de a fickó arccal előre csapódott bele aföldbe, és hamar kisebb vértócsa gyűlt köré.

Marasi előbukkant egy bokor mellől.– Au! Ez biztosan fájt! – Összehúzta a szemét, és arcán

aggodalom tükröződött. Féltette a gazembert, akit éppen az imént lőttmeg egy alumíniumtölténnyel.

– Fáj neki, annyi szent – bólintott a földet ért Waxillium.– A céltáblák nem sikoltanak.– Bizonyos értelemben ő is csak céltábla volt. – És hálás

köszönetem Wayne-nek, hogy rossz töltényt csórt el a tisztviselőktőla bál után. Tanácstalanul pillantott körbe. Úgy érezte, valami kimenta fejéből.

A petákos.Elkáromkodta magát, azzal eldobta a hagyományos revolvert, és

megragadta Marasit. Éppen jókor rántotta be a nyílásba, mertgolyózápor verte fel a port körülöttük. Gyengéden leereszkedett alánnyal a terem padlójára.

A helyiségben káosz uralkodott. A Láthatatlanok néhány tagjakicsavarodott tagokkal hevert a földön; egyesek a robbanásbanpusztultak el, másokkal Waxillium lövései végeztek. Egy nagyobbcsoport barikádozta el magát a nyugati alagút előtt, és onnan tüzeltekWayne-re, aki kiváló formáját hozta – úgy égette a hajlafémet, mintegy félőrült. Felbukkant, magára vonzotta a lövéseket, aztán szintenyomtalanul eltűnt, hogy fél méterrel odébb bukkanjon fel megint.Sértéseket vetett oda ellenfeleinek, majd újra eltűnt.

A fegyveresek próbálták kitalálni, hol fog ismét feltűnni, de hiábais próbálkoztak. Wayne lelassította az időt, megfigyelte a golyók

272

becsapódási helyét, aztán arrébb sasszézott. Nagy ügyesség ésszerencse kellett volna ahhoz, hogy valaki leszedjen egy stoppert.

Ám hiába festett jól a dolog, csak puszta halogatásra volt jó.Ennyi fegyveressel szemben a kalapos nem kockáztathatta meg, hogyközelebb merészkedik. Várnia kellett az időbuborékok között, és hatúl közel kerül ellenségeihez, lelőhették volna a buborékok köztikieső időben. Minél tovább sikerült elkerülnie a golyókat, ellenfeleiannál inkább kitapasztalták, mikor tűnik el újra. Tudta: ha túl sokáigjátssza a különös játékot, eltalálják.

Waxillium végigtekintett a jeleneten, aztán kinyújtotta a kezétMarasinak: – Dinamitot!

A lány odaadta neki a rudat.– Rejtőzzön el valahol, aztán próbálja meg eltalálni a petákost,

ha lejön utánunk! – Waxillium berohant a terembe, és oda se nézve tűzalá vette a Láthatatlanokat. Azok felkiáltottak és fedezékbe húzódtak.Az ikerszerzet elérte a barátját. Wayne éppen akkor hozott létre egyújabb időbuborékot.

– Köszönöm – vigyorgott az arcán végigcsorgó, bőségesverejtéken keresztül Wayne.

– Mi van a forraszöklűvel? – kérdezte az ikerszerzet.– Holtpontra jutott a csetepaté. Nagyon gyors az a szemétláda.A barátja bólintott. Wayne soha nem birkózott meg igazán a

forraszégetőkkel: a végeki rendfenntartó gyorsan gyógyult, de amartalócból allomantikus képessége gyors és erős ellenfeletkovácsolt. Szabadkézi küzdelemben Wayne rendszerint alulmaradt.

– Még mindig nála van a szerencsekalapom – fancsalodott el azarca, és fejével a hamuszínű férfi felé bólintott, aki a Láthatatlanokmögött állva buzdította őket. – Ez az utolsó csapat az alagútból kerültelő. Azt hiszem, többen is lehetnek még. Nem tudom, miért nem hívtamég be őket Miles.

– Ebben a terembe nem lehet túl sok puskát bezsúfolni, mert azaz ő embereit is veszélyezteti. Tartalékolja az energiáját, megpróbálkifárasztani. Egyébként merre bujkál az a megátalkodott?

– Éppen megpróbál oldalba kapni – felelte Wayne. – Szerintemott, a kocsi oldalánál húzta meg magát.

273

Wayne-nel a terem közepén álltak, a vasúti kocsi balra mögöttükfeküdt, míg a ládák jobbra mögöttük tornyosultak, az alagút pedig abal kezük felől nyílt.

Waxillium gond nélkül elérhette a felrobbant vagont. – Kiváló!Az elsődleges terv – egy szívhez szóló beszélgetés Miles-szal – mégmindig él.

– Nem látom be, hogyan sikerülhetne.– Ezért van póttervem is. De fohászkodjunk, hogy az első

sikerüljön. Nem szívesen tenném ki a lányt további veszélynek. – Azikerszerzet felemelte a dinamitot. Nem volt hozzá gyújtózsinór.Detonátorral robbanthatóra tervezték. – Te elintézed ezeket itt. ÉnMiles után eredek. Felkészültél?

– Ühüm.Waxillium elhajította a dinamitot, és Wayne levette a buborékot,

éppen mielőtt a robbanószer áthatolt volna a burkon. Bármilyen kistárgy, ami kirepült egy időbuborékból, kiszámíthatatlanul iránytváltoztatott. Ezért nem lett volna értelme például kilődözni sembelőle.

A Láthatatlanok felpillantottak. A dinamit éppen feléjük tartott. Abékebíró egyenesbe állította a Vindikátort, és kilőtte az utolsólövedéket a robbanószerre.

A detonáció megrázta a termet, és kellemetlen csengést hagyott azikerszerzet fülében. Sarkon fordult, és a zúgással mit sem törődveMiles után vetette magát, aki akkor lépett ki a szétroncsolódottpáncélkocsi mögül. Waxillium felnyalábolt egy maroknyi lövedéket,és a vagon felé iramodott, majd odaérve sietősen elrejtőzött odabennés újratöltött.

Egy alak sötétítette el az ajtónyílást. – Üdv, Wax! – Milesbelépett a vagonba.

– Üdv, Miles! – Nagy levegőt véve az ikerszerzet rátaszított aplafonról lógó fémkampókra, amik a halászhálót tartották a helyén. Akampók leszakadtak, és a háló a vérmívesre hullott.

Míg Miles meglepetten küszködött a háló alatt, Waxilliumrátaszított a hálók aljára illesztett csipeszekre, amik így kilőttek avagon ásító ajtónyílásán. A háló alul megszorult, és lerántotta avérmívest a lábáról.

274

Miles a vasúti kocsi padlójára zuhant, és nagy koppanássalbeverte a fejét az alumíniumot tartalmazó ládába. Ezt kiheverte, de aváratlan eséstől elejtette a pisztolyát. Waxillium odaugrott hát,kihúzta a hálóból a fegyvert, aztán zihálva felállt.

Miles tehetetlenül vergődött a hálóban. Hihetetlen öngyógyítóereje ellenére nem számított erősebbnek, mint egy átlagos ember.Nem megölni kellett. Csak megfosztani a cselekvőképességétől.Waxillium még közelebb jött. Csak most tudta bekötözni a karját.Nem volt mély a seb, de erősebben vérzett, mint szerette volna.

Miles felpillantott rá; hirtelen nyugalom költözött a tekintetébe.Aztán benyúlt a zsebébe és elővette a szivartárcáját. Felnyitotta éskihúzott belőle egy csinos, vékony dinamitrudat.

Waxillium ereiben megfagyott a vér. A hirtelen nyakába szakadtfelismerést azonnali borzadály követte.

A pokolba! Kivetette magát a kocsiból. A rosszul sikerültugrástól a levegőben forogva még látta, amint Miles megrántja agyújtófejet. A férfit elborította egy mindent elvakító, narancsszínűvillanás.

A detonáció úgy vetette előre az ikerszerzetet, mint szél a szárazlevelet. A padlóra esett, és egy pillanatra elveszítette a látását.Kiesett néhány pillanat.

Véresen, kábultan tért magához. Minden körbe-körbe forgott.Meg sem bírt mozdulni, nemhogy gondolkodjon, és a szíve veszettenkalapált a mellkasában.

A vasúti kocsiban feltápászkodott egy alak. Waxillium látása mégnem tért vissza teljesen, de tudta, hogy Miles az. Hiányos ruházataégett rongyokban lógott róla, de életben volt. Azért robbantotta fel akezében tartott dinamitot, hogy kiszabaduljon a hálóból.

Rozsda és Romlás! – köhögött az ikerszerzet. Vajon mije tört el?Sikerült megfordulnia, de egyetlen tagját sem érezte. Ez nem jó jel.

– Kételkedik-e még valaki abban, hogy kiválasztott vagyok? –bömbölte Miles. A békebíró félsüket fülével alig hallotta. – Mimásért volna ilyen hatalmam, Waxillium? Miért volnánk mindkettenmások, mint amik vagyunk? És mégis átengedjük másoknak azuralmat. Hagyjuk, hogy tönkretegyék a világunkat, miközben mikisstílű bűnözőket üldözünk.

275

A bandavezér leugrott a kocsiról, aztán félmeztelenül, rongyosnadrágban közelebb jött. – Unom már, hogy a város megmondja, mittegyek. Embereken kellene segítenem, nem pedig értelmetlen csatákatvívnom a romlottak és érdektelenek nevében.

Odaért Waxilliumhoz, és lehajolt hozzá. – Hát nem érted? Nemlátod, milyen fontos munkánk lehetne? Nem látod, hogy arrarendeltettünk, elvégezzük ezt a feladatot, talán még uralkodjunk is?Majdnem olyan... mintha istenek volnánk! – Szinte könyörgött régitársának, hogy igazolja szavai hitelét.

A békebíró azonban csak köhögött.– Mindegy... – legyintett megvetően Miles, és felegyenesedett.

Ökölbe szorította egyik kezét. – Nem gondolod, hogy már magam isrájöttem, csak úgy állíthat meg valaki, ha gúzsba köt? Egy kisrobbanás mindig jól jöhet. Szivartartóban hordom magamnál adinamitot. Ott kevesen keresik. Konzultálnod kellett volna abűnözőkkel, akiket a Végeken kaptam el. Néhányan kötéllel próbáltakfoglyul ejteni.

– Nem... – A szavak köhögésbe fulladtak. Waxillium saját hangjafurán csengett a fülében. – Nem beszélhettem volna velük, Miles.Megölted mindet.

– Való igaz – hagyta rá a vérmíves. Megragadta ellenfelét avállánál fogva, és talpra rántotta. – Láttam, hogy elejtetted apisztolyomat, amikor kiugrottál a kocsiból. Milyen kedves tőled! –Gyomron ütötte a férfit, amitől a békebíró nagyot hördült, ésösszegörnyedt. Miles elengedte, és az ikerszerzet a földre hanyatlott.A vérmíves odasétált a padlón heverő fegyveréhez.

Félig kábultan, mégis tudván, hogy fedezékbe kell húzódnia, azikerszerzet valahogyan feltornászta magát. Rátaszított egy kiszakadtgépalkatrészre, és átvitorlázott a helyiségen, majd a dobozok közöttért földet. A ládákat szétszórta a robbanás, de még mindig takarástnyújtottak.

Köhögve, vérezve bekúszott a ládák mögé. Aztán összeesett.

* * * * *

276

Wayne megpördült két Láthatatlan között. Kinyújtotta a két karját, ésegyik párbajpálcáját az egyik gazember hátába vágta. Elégedettenhallgatta a reccsenést. A férfi elterült a földön.

A kalapos vigyorgott és eltüntette az időbuborékot. A másikLáthatatlan, aki csapdába esett a burokban, most körbefordult, ésmegpróbálta megcélozni a végekit, de felgyorsulva akaratlanul istársai golyózáporába keveredett.

A záporozó lövedékek azonnal leterítették a fickót. Wayneeközben felhúzott egy másik buborékot maga és egy másikösszezavarodott bandita körül.

Odakinn minden lassabban történt. A lövedékek lefékeztek, még akiáltozás elcsendesedett, hiszen a hanghullámok a burok határánszétszóródtak. Az időbuborék fura dolgokat művelt a hanggal. Waynemegpördült, és kiütötte a fegyvert a bűnöző kezéből, aztánelőrelendült, és a pálcája végét belevágta annak torkába. A férfimeglepetten gurgulázott, de Wayne halántékon verte, és a Láthatatlankifeküdt.

A végeki hátrébb lépett, és zihálva megforgatta az egyik botját. Ahajlafém lemerült a szervezetében, így bekapott egy újabb darabot.Az utolsót. Szinte teljesen lemerült fémelméi jobban aggasztották.Megint lemerültek. Nem szeretett így harcolni. Egyetlenpisztolygolyó végezhet vele. Ugyanolyan sérülékeny lett... mint bárkimás. Rendkívül nyugtalanítónak találta a gondolatot.

Odalépett a buborék határához, és azt kívánta, bárcsak veleegyütt mozdulna. A forraszöklű még mindig a szerencsekalapjátviselte. A fickó fedezékbe húzódott, amint Wax eldobta a dinamitot,és csak mostanában bújt elő a takarásból. Nem tűnt sérültnek; azarcán látszott néhány karcolás, de semmi olyan, amit egy martalóc nebírna ki. Nagy kár. De legalább a kalap egyben volt.

A kolossz vérű rohamozott. Hihetetlenül lassan közeledettWayne-hez, de a többi Láthatatlannál észrevehetően gyorsabban. Akalapos aggasztónak találta, de tudta, hogy távol kell tartania magát afickótól. Soha nem győzött még le forraszöklűt úgy, hogy lemerült azegészsége. Jobban teszi, ha ugrál és összezavarja az ellenfelét, amígMarasi vagy Wax bele nem ereszt néhány golyót a hamuarcúba.

277

Wayne megfordult és végigpásztázta a környezetét, ésmegállapította, hol kellene állnia, amikor megszünteti a buborékot.Nem akarta, hogy a számtalan lövedék...

Az ott Wax?Wayne szája tátva maradt. Csak most vette észre, hogy barátja

véres teste átszáguld a termen, mintha szándékosan, acéltaszítássaltenné. A Wayne-től balra, a terem északnyugati végében álló dobozokfelé tartott. Az öltönye az egyik oldalon miszlikre szakadt ésmegégett. Újabb robbanás? Mintha hallott volna valamit, de persze azidőbuborékokból való ki- és beugrálás igencsak össze tudta zavarniaz ember hallását.

Waxnek szüksége volt rá. Akkor hát ideje véget vetni ennek acsetepaténak. Megszüntette a buborékot és előreiramodott. Kettőigszámolt, aztán újabb burkot felhúzva kitért jobbra. Leeresztette, aztántovábbrohant. Hűlt helyét golyó szelte ketté. A rá célzó banditákszemében alakja elmosódott, majd újra megjelent, egy kicsit jobbraattól, ahol eredetileg futott. Újra megcsinálta, ezúttal a másikirányban, aztán leengedte a buborékot.

Mindjárt odaér. Még egy buborék, és...Valami megütötte a karját. A vért már azelőtt észlelte, hogy

megérezte volna a fájdalmat. Átkozódott, megbotolva, de azonnalfelrántott egy időbuborékot.

Megragadta a karját. Meleg vér fröcskölt szét az ujjai közül, ésWayne páni félelemmel rácsatlakozott a fémelméjére. Nem maradtbenne elég tartalék, hogy meggyógyítsa a golyó ütötte sebet; alig tudtaelállítani a vérzést. Éppen időben fordult meg ahhoz, hogy lássa, amitegy újabb lövedék becsapódni készül a burokba. Félreugrott, mielőtta töltény megérintette a hártyát, aztán a golyó egy szempillantás alattátvágott a burkon, majd újra lelassulva kilépett belőle, és amennyezet felé tartott.

A hétszázát! – Wayne hevenyészett kötést eszközölt a karjára. –Valaki nagyon jól céloz! Körülkémlelt, és észrevette a fekete ruháspetákost, aki a fal mellett térdepelt, és egy ismerős puskát tartva akezében, ami éppen rá célzott. A puskát Ranette adta kölcsönMarasinak. Ez az egész gyorsabban fordul rosszra, mint ahogy ahajlafém ég!

278

Csak egy pillanatig töprengett. Waxot felrobbantották. DeMarasi? Vajon mi lett vele? Wayne sehol sem látta a lányt, de apetákos valamiféle gépezet mellett keresett fedezéket magának, ésnála volt a lány fegyvere. Ez sajnos a szavaknál is ékesebben beszélta történtekről.

Wax azt akarná, hogy a lánynak segítsen.Fogát összeszorítva Wayne a petákos felé indult.

* * * * *

Waxillium felnyögött, és kinyújtóztatva sajgó tagjait előhúzta a kiskétlövetűt a bokájára erősített szíjából. A Vindikátort elejtette arobbanásban – Ranette ezért még kétségtelenül számol vele –, amásik pisztolyát pedig fenn hagyta, amikor magával vitte Marasit.Csak ez maradt.

Megpróbálta felhúzni a piciny fegyver kakasát – sikertelenül. Akeze remegett, és nem merte végigtapogatni magát, hogy felmérje asebei súlyosságát. A lábát és karját szinte lenyúzta a robbanás.

A köd tovább áradt befelé a mennyezeten nyíló lyukon keresztül.Már csaknem az egész termet homályba borította. Waxilliumkétségbeesve jött rá, hogy kétlövetűje is megsérült a tűzben, és akakast nem lehetett felhúzni. Nem mintha használt volna Miles ellen.

Újra felnyögött, és a fejét lefektette a padlóra. Úgy emlékszem,egy kis segítséget kértem.

És azt hiszem, kaptál is egy keveset – súgta egy távoli, váratlanhang.

Waxillium elcsodálkozott. Akkor kaphatnék még egy keveset?Vigyáznom kell azzal, hogy segédkezet nyújtok a

kedvenceimnek – válaszolta a hang a fejében. – Felborítja azegyensúlyt.

De hát Isten vagy. Nem a kedvenceidnek szoktál kedvezni?Nem – válaszolta a hang. – A lényeg a Harmónia, lehetőséget

adni a lehető legtöbb embernek, hogy mindenki kiválaszthassa asaját útját.

Waxillium a hátán feküdt, és a kavargó ködöt nézte. A robbanásjobban elbánt vele, mint gondolta.

279

Tényleg isten vagy te is – folytatta a hang –, ahogyan Milesmondja? Igaz, hogy az allomanták istenek?

Én... – eltűnődött. – Ha az volnék, nem hiszem, hogy ilyennagyon fájna.

Akkor mi vagy?Elég furcsa ez a beszélgetés – válaszolt a fejében Waxillium.Igen.Hogy lehet, hogy látod mindazt, ami történik, például amit a

Láthatatlanok tesznek, és mégsem segítesz?Már segítettem. Téged küldtelek.Waxillium kilélegzett. A köd fodrozódott a lehelete körül.

Zavarta, amit Miles mondott. Kétséges-e, hogy oka van annak,amiért ezt a képességet kaptuk?

Az ikerszerzet összeszorította a fogát, és erőnek erejével felállt.Jobban érezte magát a ködben. A sebesülések sem tűntek olyankomolynak. A fájdalom nem okozott olyan nagy szenvedést. De mégmindig nem volt fegyvere. És sarokba szorították. Még mindig...

Hirtelen felfigyelt az orra előtt álló ládára. A saját ládájára. Aládára, amit akkor vitt magával, amikor először indult el a Végekre.Az ütött-kopott, elaggott ládára, amit aztán visszahozott a városba.

A ládára, amibe elhelyezte a fegyvereit azon a bizonyos éjszakántöbb hónappal ezelőtt. Az egyik oldalon kilógott a ködkabát egyikrojtja.

Szívesen – suttogta a hang.

* * * * *

Marasi az összetört vasúti kocsi mögötti árnyékok között bujkált. Aszíve a torkában dobogott. A petákos vadászott rá, mert kiiktatta atársát, az ingást. Allomanciával a köd és a sötétség ellenére is látta,merre fut a lány, így a puskát bedugta egy halom láda mögé, ésmáshol rejtőzött el.

Gyávának érezte magát, de legalább bevált. A fekete ruhásnéhányszor a dobozok közé lőtt, aztán körbement és megtalálta afegyvert. Tanácstalanul állt ott. Minden bizonnyal arra számított, egyvérző, félholt lányt talál mellette.

280

Ehelyett ő megszökött. De szereznie kellett valami fegyvert:tennie kellett valamit. Wayne-t meglőtték: másfelé csalta a petákost,de már akkor is vérzett.

A teremben teljes felfordulás uralkodott, és a káosz zavarta alányt a tájékozódásban. Wayne azt mesélte neki, a dinamitrudak apróméretük ellenére zárt helyen nagyot, fájdalmasan nagyot durrannak. Alövések sem maradtak el. A levegő füstszagot árasztott, és apuskaropogás közti szünetekben a barlangszerű helyiség férfiaknyögésétől, kiáltozásától és halálhörgésétől visszhangzott.

Azt megelőzően, hogy a Láthatatlanok rajtaütöttek az esküvőibálon, még soha nem keveredett csatározásba. Most azt sem tudta,mitévő legyen; még az irányérzékét is elveszítette. A sötét termet csakitt-ott világították meg a pislákoló lángok, és a köd jelenéseketvetített köré a félhomályba.

A Láthatatlanok egy csoportja összesereglett az alagútbejáratában, a kolossz vérű vezetésével. A búvóhelyéről kikémlelvealig látta őket.

Fegyvereiket készenlétben tartották. Arrafelé nem mehetett.A közelben egy alak lépett elő a sötétből, és a lánynak alig

sikerült visszatartania ijedt kiáltását. A jelentések leírásai alapjánazonnal felismerte Százéletű Miles-t. Vékony arc, rövid, fekete haj. Aférfi félmeztelenül lépdelt, előredüllesztette izmos mellkasát.Nadrágja rongyokban lógott. A töltényeket számolta a revolverében,és a teremben tartózkodók közül ő egyedül nem kúszott vagyfetrengett a földön. A lábával felkavarta a padlón sűrűn megülőködpamacsokat.

A vérmíves megállt az alagút nyílásánál, és mondott valamit azembereinek, amit a lány nem tudott kivenni. Azok rögvest elinaltak azalagút sötétjébe. Miles nem követte őket, hanem ehelyett átvágott atermen, és egyre közelebb jött Marasihoz. A lány visszatartotta alélegzetét, és remélte, hogy a férfi elég közeljön a rejtekhelyhezahhoz, hogy...

Ekkor ruha fodrozódott a levegőben, és a petákos leszállt Milesmellé. Amaz megtorpant, és kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét.

– Vonzás halott – kezdte a petákos. Marasi alig hallotta, de a dühkitűnt a hanghordozásából. – Megpróbáltam kinyírni a kicsit. Már jó

281

ideje követem a teremben, de mindhiába.– Azt hiszem, már mondtam – zengett Miles hangja. – Wayne és

Waxillium olyanok, mint a patkányok. Hiábavaló dolog kergetni őket.Ki kell csalni őket a fészkükből.

Marasi előrehajolt, és megpróbált olyan halkan lélegezni, ahogycsak tudott. Miles nagyon közel állt. Még néhány lépés és...

A vérmíves visszacsattintotta a revolvere tárát. – Waxillium ittbujkál valahol. Egy pillanatra nyomát vesztettem, de sebesült ésvédtelen. – Azzal egyenesen Marasi rejtekhelyére irányította apisztolyát. – Kérem, hívja ide nekem, Marasi kisasszony!

A lány ereiben megfagyott a vér. Belényilallt a rémület. Milesarca nyugalmat tükrözött. Érzelmek nélkül. Egy szempillantás alattvégez vele, ha kell.

– Hívja ide! – utasította még egyszer a vérmíves, ezúttalhatározottabban. – Sikítson!

A lány kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Le semvette a szemét a fegyverről. Egyetemi tanulmányai szerintengedelmeskedni kellett volna, majd amikor a fogva tartója elfordul,futni, ahogy csak bír. De a rémülettől mozdulni sem tudott.

A terem sarkában a köd gomolygása közepette megmozdult egyárnyék. A lány elszakította a tekintetét a kegyetlen vérmívesről.Valami megmoccant a sötétben. Egy magas emberalak.

A köd visszahúzódni tetszett. Waxillium állt ott, teljeséletnagyságban, széles szárnyú kabátban, amit derék alatt rojtokszegélyeztek. Csípőjén egy pár revolver csillant, és mindkét vállánegy-egy puskát tartott. Arcát vér borította, de jól látszott, hogymosolyog.

Majd egyetlen szó nélkül lentebb eresztette a puskákat, ésoldalba lőtte Milest.

282

Tizenkilencedik fejezet

Természetesen hasztalan kapta oldalba a vérmívest. A fickó még egyrobbanást is túlél. Egypár puskalövés meg sem kottyan neki.

De a támadás láttán a petákos ijedten lőtte ki magát. Milest pedigkilyuggatták a fémdarabok. Wax megnövelte a súlyát és taszított, báralig talált fogást az apró szemű söréten. Egy ember bőrét átlyukasztóvagy a vérével keveredő fémet rendkívül nehéz volt allomanciávalilletni.

Szerencsére Miles teste engedelmeskedett és a sebekgyógyulásával a sörét kipotyogott a bőréből. Mielőtt a szemek aföldre hullhattak volna, Wax taszítása hirtelen beléjük kapaszkodott,és keresztülrepítette a helyiségen, majd a falnak kente a férfit.

A petákos a terem túlvégében ért földet. Waxillium lobogóködkabátjában előreiramodott. A fenébe is, de jólesett újra a régiviseletben feszíteni! Marasi mellett lefékezett, és a vasúti kocsimögött fedezékbe húzódott.

– Majdnem megvolt! – súgta a lány.– Waxillium – bömbölte Miles. Hangja végigvisszhangzott a

termen. – Csak az időt húzod! Csak hogy tudd: az embereimelindultak, hogy végezzenek az asszonnyal, akit megmenteni jöttél. Haélve akarod látni, feladod magad. Mi...

Miles hangja furcsán elcsuklott. Wax homlokráncolva látta, hogyvalami megmoccan Marasi háta mögött. Odacélzott a puskával, dekiderült, hogy csak Wayne érkezett meg.

– Üdv, mindenki! – zihálta. – Jó kis puska!– Kösz – felelte Wax, majd a vállára támasztotta a fegyvert, mert

észrevette az őket körbeölelő időbuborékot. Ez vágta ketté Mileshangját. – Hogy van a karod?

283

Wayne lepillantott a véres kötésre. – Nem túl jól. Nincs többgyógyító erőm. Vért veszítettem. Lassulok, Wax. Túlzottanlelassultam. De te sem nézel ki valami fényesen.

– Túlélem. – Wax lába lüktetett, a fél arcáról lejött a bőr, demindent összevéve meglepően jól érezte magát. Mint mindig, amikora ködben tartózkodott.

– Gondolja, hogy ez a szörnyeteg igazat beszél? – kérdezteaggódva a lány.

– Nem lehetetlen, Wax – sürgette a kalapos a barátját. – Akrapekok az alagút bejáratánál egy kis ideje elügettek. Mintha valamifontos dolgot kellett volna elintézniük.

– Miles tényleg mondott nekik valamit – csatlakozott Marasi.– Az átkozott! – pillantott ki az ikerszerzet a vasúti kocsi sarka

mögül. Talán csak blöfföl... Persze az is lehet, hogy komolyanbeszélt. Wax nem engedhette meg magának, hogy kockáztasson. – Aza petákos megnehezíti a dolgot. Le kell szednünk!

– Mi lett Ranette csinos kis puskájával? – kérdezte Wayne.– Nem igazán tudom – húzta fel a szemöldökét Wax.– Hűha... Az a nő ki fogja tépni a szívedet, pajti.– Majd téged teszlek felelőssé. – Wax még mindig a fekete ruhást

figyelte. – Jó a fickó. Veszélyes. Addig nem iktatjuk ki Milest, amígez az allomanta életben van.

– De ott vannak azok a különleges töltények – vetette közbe alány.

– Csak egy maradt. – Wax a kabátja tokjába dugta az egyikpuskáját. Elővette a petákos töltényt. – Nem hiszem, hogy egy simarevolverbe be lehet tölteni... – Elhallgatott, aztán Marasira pillantott.A lány kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét.

– Le tudjátok foglalni a vérmívesünket?– Mi az hogy! – felelte Wayne.Az ikerszerzet mély levegőt vett. – Akkor hajrá! Még egyszer,

utoljára.A kalapos a szemébe nézett és bólintott. Wax feszültséget látott

az arcán. Mindketten több sebből véreztek, fémkészleteikfogyófélben, fémelméik kiürültek.

284

De láttak már rosszabb napokat is. És ilyen helyzetekbenragyogtak a legfényesebben.

Az időbuborék eltűnt. Wax kitört a kocsi mögül. Feldobott magaelé egy töltényt, aztán egy gyors csapással rátaszított. A petákosszinte unottan visszalökte neki.

A töltényköpeny levált és visszarepült Waxnak, aki könnyedénkivédte, ám a kerámiahegy folytatta útját. Éppen a szemén találta elaz allomantát.

Az ég áldjon, Ranette! – gondolta magában, miközben felugrott,és az egyik halott Láthatatlan zsebében rejtőző pénzekre taszítva alevegőbe emelkedett. Előrelendült, egyenesen az alagút felé. Sínekvezettek a sötétségbe, mintha a föld alatti járatot valami vonatnaképítették volna.

Wax nem tudta mire vélni a dolgot, de rátaszított a sínekre ésmerészen egyre beljebb hatolt a sötétségbe, míg el nem érkezett egylépcsőig. A fokok a föld szintje felé vezettek. A mennyezet itt fábólkészült; valamiféle épületet emeltek az alagút fölébe. Bevetette magáta faépületbe – barakkba, hálóhelyre – vezető lépcsőtérbe.

Mosolygott. Minél nagyobb elánnal haladt előre, sebei annálkevésbé fájtak. Lépteket hallott odafentről. Már vártak rá.Természetesen csapdába csalták.

Furamód nem érdekelte. Kivette mindkét puskáját, aztánrátaszított a lépcső szögeire, és fellőtte magát a lépcsősorok köztitérbe. Elhaladt az első emelet mellett, majd folytatta útját amásodikig – először odafent néz körül, s csak később az alsóbbszinten. Ha Sterist itt tartották fogva, valószínűleg a fenti emeletenlesz.

Erről van szó! Wax fellobbantotta a fémjét, és erőnléte nőttön-nőtt. Vállát nekivetette a lépcső tetején talált ajtónak, és betört amásodik emeleti előcsarnokba. Mögötte léptek dobbantak a lépcsőn,és állig felfegyverzett férfiak törtek be a folyosóra a szomszédoshelyiségekből. Egyik sem viselt fémet.

Wax mosolyogva emelte a magasba két puskáját. Rendben,picinyeim, kezdhetjük!

Keményen rátaszított a deszkákba vert szögekre, éppen azalumíniumfegyverekkel hadonászó banditák lába előtt. A palánkok

285

kiszakadtak a helyükből, az egész hajópadló megremegett, aLáthatatlanok pedig elveszítették irányzékukat. Az ikerszerzet jobbratáncolt, majd ugrásból kigördült a folyosóról, egyenesen egy nyitotthelyiségbe. Felállt és megpördült, mindkét puskát az ajtóra tartva.

A lépcsőházból a gazfickók betódultak utána az ajtón. Wax karjameg-megremegett, ahogy dupla lövéseket adott le puskáiból.Taszított, összenyomva három embert, akik a lövések következtébenhátrafelé kirepült az ablakon. Az épület inkább valami ósdi raktárraemlékeztetett: még üveget sem tettek az ablaktáblák elé.

Az ikerszerzet kirobbant a szabad levegőre. Tőle jobbralámpaoszlop emelkedett a sötét utcán. Rátolt, miközben a testsúlyátszinte a semmivel tette egyenlővé. A taszítás visszarepítette azépülethez. Félig futva, félig ugorva elindult a fal mentén.

A megismert helyiségekkel szomszédos szobába érve rátaszítottegy másik lámpaoszlopra, és lábbal előre bezúgott az ablakon,üvegszilánkokat szórva szerteszét. Földet ért és felállt, aztán az éppenelhagyott helyiséggel közös fal felé fordult.

Eldugta a puskáit és két karját keresztezve előkapta a kétrevolvert. A Ranette készítette Sterrionokat tartotta a legjobbfegyvernek, amivel valaha is dolga akadt. Felemelte őket ésmegnövelte a testsúlyát, aztán keményen rátaszított az előtte álló falszögeire.

Az olcsó fa ezer darabra robbant szét, szilánkok ésdeszkadarabok repültek mindenfelé, és a szögek halálos sebességgelszakították szét a szomszéd helyiségben rejtőző banditák húsát. Waxaz éles fadarabkák és acélszegek vihara közepette tüzet nyitott, ésleterítette a még álló Láthatatlanokat.

Bal kéz felől kattanás hallatszott. Wax éppen akkor fordult meg,amikor kitárult egy ajtó. Nem várta meg, ki készül belépni. Rátaszítottaz ajtógombra, ami kiszakadt a fából, és egyenesen gyomron nyomta abehatolót. Kivágódott az ajtó és az ikerszerzet végignézte, amint aszerencsétlen gazember belecsapódik a szemközti falba – szembennem állt ajtó, csak a faépület vékony fala –, aztán a deszkákat áttörvekirepül a ködbe burkolt éjszakába.

Wax a pisztolytáskába vágta a füstölgő csövű, kiürültSterrionokat. Előrántotta a két puskát és a fején átbucskázva, gurulva

286

tette meg az utat a folyosó végéig. Guggolásba érkezett. Mindkétirányban kinyújtotta fegyvereit. Bal felől tántorgó Láthatatlanokküzdötték fel magukat a lépcsőn; jobbról egy másik, fegyverekkelhadonászó csoport érkezett.

Az ikerszerzet allomanciával megtaszította a puskák oldalántalálható kart. Az üres töltényhüvelyek kibucskáztak a fegyverekből,és Waxillium tüzelt, majd rátaszított a sörétre és az ürestöltényköpenyekre, amik hihetetlen erővel vágódtak a banditák közé.

Ekkor a közvetlen közelben felrobbant a padló.Az ikerszerzet átkozódva oldalra vetette magát. Az alulról jövő

sortűz faszilánkokat szakított ki a hajópadlóból. Úgy látszik,ellenfelei egyre ügyesebb trükkökkel próbálkoztak; ezúttal alulróltüzeltek rá. Megfordult és futott, ahogy a lába bírt, és közben apuskákkal nagyokat durrantott maga alá. Ködcsíkok szüremlettek be akilyuggatott falakon.

Lehetett vagy tucatnyi Láthatatlan az alsó szinten is. Túl sokanrejtőztek el odalent ahhoz, hogy vakon nyisson tüzet rájuk. Egylövedék végighorzsolta a combját. Megfordult és vetődött, át azelesettek hulláján és végig a folyosón. Golyók repültek utána, a padlólépten-nyomon széthasadt, és férfiak üvöltöztek, miközben mindenlehetséges fegyverükkel felfelé tüzeltek.

A folyosó végében álló ajtóhoz iszkolt, de bezárva találta. Ajócskán megnövelt testsúly – és a válla – egykettőre megoldotta akérdést. Betörte az ajtót, és egy kis ablaktalan helyiségben találtamagát. Innen nem vezetett másik kijárat.

Alacsony, kopaszodó ember reszketett az egyik sarokban. Egyaranyhajú asszony ült gyűrött báli ruhában a szoba végébe állítottpadon. A kivörösödött szemű és nyúzott arcú Steris nem tudta mirevélni, amikor Wax lobogó ködkabátban benyomult a törött ajtón. Azikerszerzet rátaszított a folyosó másik végén található padlószögekre,miáltal a deszkák hullámzani kezdtek – a puskatűz egyből arra asarokra irányult.

– Waxillium úr? – Steris döbbentnek tűnt.– Többnyire – hunyorgott a békebíró. – Lehet, hogy az

előcsarnokban hagytam egy-két lábujjamat. – A sarokban kuporgóemberkére nézett. – Ön kicsoda?

287

– Nouxil.– A fegyverkovács – vonta le a következtetést Wax, és odadobott

neki egy puskát.– Nem célzok túl jól – tiltakozott a férfi, rémülettel az arcán.

Lövedékek törték át a padlót a szoba közepén. A Láthatatlanokrájöttek, hogy túljárt az eszükön, és pontosan tudták, mit keres.

– Az mindegy. – Wax üres kezét a hátsó falra emelte, és roppantsúlyával megtaszítva kiszakította. – Csak az számít, hogy tud-e úszni.

– Micsoda? Persze hogy tudok. De miért...– Kapaszkodjon! – válaszolta Wax, miközben újabb lövések

szaggatták a deszkákat. Rátolt a fegyverkovács kezében tartottpuskára, mire az kirepült az épület mellett tátongó mélységbe, jó tízméter magasságban a csatorna fölött.

Az ikerszerzet megpördült, és az ölébe kapta a közbenfeltápászkodó Sterist. – Hol a többi asszony? – kérdezte.

– Másokat nem láttam. Állítólag elküldték őket valahová...A fenébe! Na de legalább Harms kisasszonyt szerencsésen

megtalálta. Finoman eltaszította magát a padlóról, és a mennyezet felétartott. Útközben eszébe jutott, hogy az esés sebessége szempontjábólmindegy, milyen súlyos az aláhulló tárgy – minden tárgy ugyanolyansebességgel zuhan. Így többszörösére növekedett testsúlya nem osztés nem szoroz a mozgása szempontjából.

Puskáját magasra tartva sörétet lőtt a mennyezetbe, majd rövidenrátaszított. A lökés nem tántorította hátra az ólomsúlyú ikerszerzetet,nem úgy, mint amikor csekélyebb testsúllyal repült.

A taszítás következtében folytatta útját felfelé, de lökése lyukatszakított a plafonba. Ekkor elképesztő könnyűvé tette magát, és mégerősebben rátaszított a padlódeszkákra. Sterisszel az ölében kirepülta lyukon az égbe, olyan tizenöt méter magasságban. Szétterülőködkabátrojtokkal, füstölgő puskáját egyik karja alá szorítva,Sterisszel a másikban pörgött az éjszakában. A banditák lövedékeialagutakat vájtak a ködbe körülöttük.

A nő elakadt lélegzettel kapaszkodott belé. Wax ekkor mindenmaradék súlyát kiszívta a fémelméből, száz meg száz órányielraktározott tömeget, ami ahhoz is elég lett volna, hogy a kövezettutca beszakadjon a lépte alatt. A ferukímia különös törvényeinek

288

megfelelően a teste nem lett sűrűbb; az esetlegesen becsapódólövedékek könnyedén fúrták volna magukat a testébe. Ám rendkívülisúlyával taszításának ereje is rendkívüli módon megnőtt.

Minden erejével lefelé tolt. Megannyi kis kék vonal cikázottodalent. Szögek, ajtógombok, fegyverek, személyes holmik.

Az épület megremegett, majd hullámozni kezdett, aztánszétszakadt. A faszerkezet minden egyes szege lefelé nyomult, minthagéppuskából lőtték volna ki. Fülsiketítő roppanás hallatszott. Azépület rászakadt a vasúti alagútra.

Waxilliumból azon nyomban kiszaladt minden súly. Hagyta, hogya gravitáció a föld felé húzza, és a rémülten kapaszkodó Sterisszelegyütt csendesen hullott alá a ködben. A romok közepette, azalagútban értek földet. Mindenfelé ripityára tört lécek, gerendák ésbútordarabok hevertek.

Három bandita figyelte az eseményeket tátott szájjal az alagúttorkában. Wax felemelte a puskáját, allomantikusan felhúzta, ésleterítette őket. Rajtuk kívül mindenkit maga alá temetett azösszeomló épület.

Alacsony lángok pislákoltak a sarokban. Egy összetört lámpagyújtotta meg a szétroncsolódott faanyagot. A tűz fényénél Waxilliummegvizsgálta a nőt. Köd szitált körülöttük és lassan megtöltötte azalagutat.

– Ó, Köd Túlélője! – lehelte Steris kipirult orcával, elkerekedettszemmel és enyhén szétnyílt ajakkal. Nem tűnt rémültnek. Inkábbmintha felrázták volna az események.

Fura egy nőszemély vagy, Steris! – gondolta magában azikerszerzet.

– Waxillium, rájöttél már, hogy pályát tévesztettél? – kiáltottavalaki az alagút fekete mélyéről. Miles arca jelent meg aderengésben. – Egyszemélyes hadsereg vagy! Micsoda veszteség,hogy olyan unalmas életet választottál magadnak!

– Fogd ezt! – nyomta a nő kezébe a puskát Wax. Fel volt húzva.Egy lövedék maradt benne. – Szorítsd erősen! Fuss a körzetikapitányságra, a Tizenötödik és a Ruman utca sarkán. Ha egyLáthatatlan megpróbál megállítani, puffantsd le!

– De...

289

– Nem az a lényeg, hogy eltaláld, hanem, hogy halljam a lövést.Az asszony tovább tiltakozott, de Wax letérdelt elé, hogy a

súlypontja a Sterisé alá kerüljön, aztán óvatosan rátaszított afegyverre. A nő emelkedni kezdett, majd lassan kiért az alagútból.Ügyetlenül, ám biztonságosan földet ért, és csak egy percigtétovázott, mielőtt eliramodott volna a ködbe.

Wax a falhoz húzódott, távolabb a tűz fényétől. Előhalászta azegyik Sterriont, és guggolásban nekilátott megtölteni.

– Waxillium? – szólongatta a vérmíves az alagút gyomrából. –Ha befejeznéd ezt a játszadozást, talán pontot tehetnénk a kettőnkügyének a végére.

Wax a járat szájához óvakodott, és belépett a sötétbe. Az alagutatmegtöltötte a köd, és rosszul látott – ám ez Miles dolgát ugyanúgynehezítette. Tovább merészkedett, míg meg nem látta a tűz csarnokbólkiszüremlő fényét a folyosó másik végén.

Homályosan látta egy alak körvonalait, aki az alagútban állt ésfegyvert tartott egy vékony nő fejéhez. Marasi fejéhez.

Waxillium mozdulatlanná dermedt; vére vadul lüktetett. Perszemindez benne volt a tervben. Minden remekül alakult. Kivéve...

– Tudom, hogy odabenn bujkálsz – folytatta a vérmíves. Egymásik alak jelent meg, aki hevenyészett fáklyát dobott a sötétségbe.

A borzalom bénító érzésével Wax rájött, hogy nem Miles tartjafogva a lányt. Ő sokkal messzebb állt. Harms kisasszonyt a kolosszvérű martalóc, Tarson ejtette túszul.

A fáklya bizonytalan fénye a lány arcára vetült. Marasi halálrarémült. A revolver csúszós lett Waxillium tenyerében. A forraszöklűügyesen úgy fordította a szerencsétlen teremtést, hogy maga és azikerszerzet között legyen. Fegyvert szorított a tarkójához. Akeménykötésű fickó nem nőtt túl magasra – mint minden kolossz vérű,élete során tovább fejlődik majd.

Akárhogy is, egyelőre nem célozhatta meg. Harmóniára! –sóhajtott némán. – Csak ezt ne!

Valami megzörrent a közelben. Az ikerszerzet összerezzent, éskis híján lepuffantotta a lopakodó Wayne-t.

– Nagyon sajnálom – suttogta a kalapos. – Amikor elkaptákMarasit, azt hittem, Miles az. És így...

290

– Semmi gond – válaszolta Waxillium halkan.– Mitévők legyünk? – tanakodott Wayne.– Fogalmam sincs.– De hát te mindig találsz megoldást.Waxillium némán hallgatott.– Hallom, ahogy suttogtok! – kiáltotta Miles. Néhány lépést tett

előre, és újabb fáklyát dobott az alagútba.Még egy kicsit közelebb! – gondolta Waxillium.A vérmíves megállt, és bizalmatlan arccal fürkészte a gomolygó

ködöt. Marasi halkan sírva fakadt. Aztán megpróbálta kiszakítanimagát a szorításból, ahogyan a bálon is tette.

– Csak lassan a testtel! – figyelmeztette Tarson, majd közvetlenülaz arca előtt elsütötte a pisztolyt. Visszatette a csövet a fejéhez. Alány mozdulatlanná dermedt.

Waxillium felemelte a revolverét.Nem vagyok rá képes. Nem nézhetem végig, ahogy ő is meghal.

Nem hibázhatok megint.– Na jó – kezdte újra Miles. – Játszani akarsz, Wax? Háromig

számolok. Amikor háromhoz érek, Tarson lelövi a lányt. Nincs többfigyelmeztetés. Egy!

Tényleg megteszi – döbbent rá Waxillium, és tanácstalannak,bűnösnek, gyengének érezte magát. Tényleg képes megtenni.Milesnak nem kellett túsz. Csak azért fogta el a lányt, hogy előcsaljaaz ellenfelét.

– Kettő!Vér patakzott a téglákon. Egy vigyorgó arc nézett vissza rá.– Wax? – suttogta Wayne újra, tőle nem hallott

nyomatékossággal.Harmónia, most segíts meg...!Ködcsíkok tekeregtek a lába körül.– Há...!– Wayne! – ordított fel Waxillium, és felugrott.Időbuborék keletkezett körülöttük. Tarson tüzelésre készen állt,

Miles mögötte, az ujjával haragosan a lányra mutatva. A pislákolófáklyatűz megállt hullámzani. Waxilliumnak olyan érzése támadt,

291

mintha megint egy lelassított robbanást szemlélnének. Felemelte aSterriont, de iszonyúan merevnek érezte a karját.

Azon a napon is ilyen volt, amikor lelőtte Lessie-t.Ugyanezzel a fegyverrel.Verejtékezve megrázta a fejét, hátha sikerül száműzni a képeket a

fejéből. Megpróbált jó irányzékot keresni Tarsonra. Nem talált.Könnyedén el tudta volna találni, de nem olyan helyen, amitől a fickóazonnal kimúlik. És ha csak megsebesíteni sikerül, a gazemberösztönösen lepuffantja a lányt.

A martalócoknak mindig a fejére kellett célozni. Csak hát éppena fejét nem látta. Próbálja meg ellőni a pisztolyt tartó kezét? Marasiarca útban volt. A térdét? Azt sikerülhet. Mégsem: meg sem kottyannaa forraszöklűnek. Ha a lövés nem halálos, a következő pillanatbanfeláll és végez a lánnyal.

Csak a feje maradt.Waxillium visszafojtotta a lélegzetét. Ennél pontosabb

pisztolyom sohasem volt. Nem guggolhatok itt tétlenül. Ideje tennivalamit!

Ideje tenni valamit!Egy verejtékcsepp hullott az álláról a térdére. Egy gyors

mozdulattal maga elé tartotta a Sterriont, aztán félrecélzott, Marasitólvagy Tarsontól távolabb. Meghúzta a ravaszt.

A lövedék kicsapódott a buborékból, és beért a lassabb időbe.Irányt változtatott, ahogyan mindig tette, amikor átlépte az időburokhatárát. Wax figyelte a röptét, és megpróbálta megbecsülni az újröppályát. A golyó lomhán, a tengelye körül forogva kúszott előre alevegőben.

Wax újra gondosan célzott, és várt néhány kínnal telimásodpercet. Aztán megmerevítette a karját.

– Amikor szólok.Wayne bólintott.– Most!Wax lőtt és taszított egyszerre.Az időbuborék eltűnt.– ...rom! – kiáltotta Miles.

292

Szikraeső csapódott ki a levegőben repülő golyóból, amint Waxmásodik, acéltaszítással felgyorsított lövedéke hátulról telibe kapta,és letérítette a pályájáról. Marasi háta mögött ért célba, és pont fejentalálta Tarsont.

A martalóc azonnal a földre hanyatlott, pisztolya nagyot koppant,szeme üvegesen tekintett fölfelé. Miles eltátotta a száját. Marasipislogott, aztán megfordult és a szívéhez kapott.

– Ej, a mindenki – húzta el a száját Wayne. – Fejbe lőtted? Rajtavolt a szerencsekalapom!

Miles magához tért a csodálkozásból, és Waxre emelte arevolverét. Amaz megfordult és tüzelt, eltalálva Miles kezét. Avérmíves elejtette a fegyverét. Wax belelőtt a pisztolyba, ami ígytovábbkorcsolyázott.

– Na megállj csak! – ordította Miles. – Te anyaszo...!Wax szájba lőtte. A vérmíves lépett egyet hátra, és kiköpte

összetört fogait. Még mindig ronggyá szakadt nadrágját viselte.– Valakinek már régen meg kellett volna tenni – motyogta Wayne.– Nem tart sokáig – felelte Wax, azzal még egyszer arcon lőtte a

bandavezért, hogy lefoglalja. – Ideje indulnod, Wayne. A tartalék tervmég mindig életben van.

– Biztos, hogy mindet leszedted, pajtás?– Tarson maradt utoljára. – Remélem, nem tévedek!– Azért vedd el tőle a kalapomat, ha tudod – kérte Wayne, azzal

eliszkolt, éppen akkor, amikor Wax ismét arcon lőtte a vérmívest. Atalálat a legkevésbé sem aggasztotta a félmeztelen férfit. Nekilódult.Éppen Marasi irányába. Miles nem tartott magánál fegyvert, de aszemében az ölés lángja égett.

Wax is nekiveselkedett, és a bandavezér felé dobta az üresfegyvert, majd kihalászott a zsebéből egy maréknyi töltényt. Akorábbi békebíró felé taszította őket. Az egyik átszelte a karját, egymásik hasba kapta és kijött a másik túloldalon, de egyik sem ékeltebe magát annyira, hogy Wax rájuk taszítva hátralökhesse az ellenfelét.

Egy pillanattal azelőtt ütközött neki, hogy a gyilkos elérte volna alányt. Egymásba kapaszkodva a földre zuhantak, és dühödtenbirkóztak a ködben.

293

Wax megragadta Miles vállát, és keményen ütötte, ahol érte. Le...kell... kötnöm... valahogy...

A vérmíves bosszúságában is elmosolyodott a helyzetkomolytalan voltán. Tűrte az ütlegelést, míg Wax egyre jobbanelfáradt. Csinálhatta, amíg a bütykei eltörnek és az ökléből nemmarad több egy véres masszánál, de a gazfickónak meg sem kottyantvolna.

– Tudom, hogy bántani akarod – nyögte Wax, szóval tartva aférfit. – Az igazságról papolsz, de valójában ugyanolyan közönségesbűnöző vagy, mint bármelyik másik.

Miles horkantott, és elrúgta magától a békebírót. Fájdalomhasított Ladrian mellkasába, és az alagút sarába érkezett. Hideg vízcsapódott fel körülötte, és beszennyezte a kabátját.

Miles feltápászkodott, letörölte a vért a szájáról, de széthasadtajka azonnal összeforrt. – Tudod, mi szomorít el igazán? – kiáltotta. –Megértelek. Én is éreztem már hozzád hasonlóan. De soha nemtudtam szabadulni attól a legbelső elégedetlenségtől. Ott dübörgöttbennem, akár a láthatáron készülődő vihar.

Wax talpra állt, és az öklét belevágta Miles veséjébe. Avérmíves még csak fel sem mordult. Ehelyett megragadta az ellenfelekarját és megcsavarta. Fájdalom hasított a mind jobban elfáradóbékebíró vállába. Levegő után kapkodott, és Miles térhajlaton rúgta,mire újra a földre esett.

Amint megfordult volna, a bandavezér megfogta az inggallérját,felrántotta, és öklét az arcába mártotta. Marasi felsikoltott, annakellenére, hogy megmondták neki, húzódjon hátrébb. Játszotta aszerepét.

Az ütés a földre teremtette a békebírót, és vér öntötte el a száját.Rozsda és Romlás! Szerencséje, ha nem tört el az állkapcsa. Úgyérezte, a másik elszakított valamit a vállában.

Hirtelen rászakadt a sebesüléseiből következő fájdalom. Nemtudta, vajon a ködnek, Harmónia áldásos ténykedésének, vagy aküzdelem izgalmának köszönhetően nem érezte eddig. De a sebeknem gyógyultak be. Meglőtt oldala szinte sikoltott a kíntól, és a lábátmeg a karját összeégette a robbanás. A lövedékek megtépázták acombját, és most még a Miles osztogatta ütleg is...

294

A fájdalom felülkerekedett rajta, és nyögve küzdött azeszméletéért. A vérmíves újra felhúzta a földről és Waxnek sikerültbevezetnie egy balhorgot, ami célba ért. És persze mit sem ért.Rendkívül nehéz volt egy olyan emberrel verekedni, aki meg semrezdült, amikor ütötték.

Egy újabb sújtás ismét a földre teremtette az ikerszerzetet.Csengett a füle, és csillagokat meg villanásokat látott.

Miles lehajolt és a fülébe súgta: – Az a helyzet, Waxillium, hogytudom. Tudom, hogy te is érzed. Egyik részed tudatában van annak,hogy kihasználják, hogy senkit sem érdekel igazán a nyomorultaksorsa. Báb vagy. A városban mindennap megölnek valakit. Tudtad?

– Én... – Beszéltesd. A hátára gördült, és ellenfele szemébenézett.

– Mindennap meghal valaki – ismételte a vérmíves. – És ennekellenére mi ébresztette fel a benned lakozó „visszavonult” békebírót?Amikor lelőttem azt a vén, arisztokrata kopót. Gondoltál egy percig isaz utcán haldokló szerencsétlenekre? A koldusokra, az utcalányokra,az árvákra? Akik étel hiányában odavesznek, vagy mert éppen rosszhelyen vannak, vagy mert valami ostobaságot csináltak.

– Át akarod venni a Túlélő helyét... – suttogta Wax. – De ez nemsikerülhet, Miles. Ez nem a legendás Végső Birodalom. A gazdagoknem gyilkolhatják meg a szegényeket, csak azért mert úgy érzik, hogymegtehetik. Azóta javult a helyzet.

– Ugyan már! – vágott vissza Miles dühösen. – Hazudnak éselfedik az igazságot.

– Nem. Jó ügyért küzdenek, és megelőzik a legrosszabbkihágásokat. Persze a törvények még mindig nem tökéletesek. Ám akettő nem ugyanaz.

Miles oldalba rúgta, nehogy felálljon. – Nem érdekel a Túlélőszerepe. Van annál jobb. De ez téged úgysem érdekel. Te csakfegyver vagy. Egy eszköz, ami arrafelé megy, amerre mutatnak vele.És szétszakadsz, mert nem tudsz véget vetni neki, pedig helyteleníteda dolgot. Nem igaz?

A tekintetük találkozott. És megdöbbentő módon – a kín ésfájdalom ellenére –, Waxillium bólogatni kezdett. Igazán bólogatott.Tényleg érezte. Ezért ijesztette meg annyira, ami Milesszal történt.

295

– Nos, valakinek véget kell vetni ennek – foglalta össze avérmíves.

Harmóniára! Ha Miles régen, a régmúlt napokban születik,hősként ünnepelték volna.

– Majd én segítek nekik, Miles – mondta Waxillium. – Ígérem.A bandavezér megrázta a fejét. – Te már nem éled meg azt a

napot, Wax. Igazán sajnálom. – Megint belerúgott. És megint. És újra.Az ikerszerzet összegömbölyödött a földön. Már nem maradt

ereje küzdeni. Egyszerűen csak ki kellett bírnia. De a kínelviselhetetlenné fokozódott. És minden rúgással csak nőttön nőtt.

– Hagyja abba! – hallotta Marasi hangját. – Hagyja abba, magaszörnyeteg!

A rúgások abbamaradtak. Az ikerszerzet érezte, hogy a lányletérdel mellé, és a vállára teszi a kezét.

Ostoba nőszemély! Vissza! Észrevétlenül! Ez volt a terv.Miles hangosan ropogtatta az ujjízületeit. – Azt hiszem, oda

kellene adjalak Eleganciának, kislány. Te is rajta vagy a listán, éshelyettesíthetnéd a másikat, akit Wax szabadon engedett. Valószínűlegegyébként is újra le kell majd vadásznom.

– Miért van az – vágott vissza Marasi –, hogy a kisszerű férfiakelpusztítják, ami jobb és nagyszerűbb náluk?

– Jobb, mint én? Ez itt? Én nem nevezném nagyszerűnek,gyermekem.

– A legnagyobb embereket a legegyszerűbb dolgok is megölhetik.Egy magányos lövedék is véget vethet a leghatalmasabb,legrátermettebb, legjobban őrzött emberek életének.

– Az enyémnek nem – ellenkezett Miles. – Nem fog rajtam agolyó.

– Nem. Önnel valami még kisebb fog végezni.– Ugyan micsoda? – a vérmíves jól szórakozott.– Én.Miles felnevetett. – Azt szeretném én lát... – A hangja hirtelen

elcsuklott.Waxillium szeme felpattant, és a folyosó végébe, az egykori

faépület helyére pillantott. Fény áradt be az üregbe, és egyre jobbanragyogott.

296

– Kit hoztál magaddal? – kérdezte Miles az ijedtség legkisebbjele nélkül. – Úgysem érnek ide elég gyorsan. – Elhallgatott.Waxillium nagy kínok árán félrecsavarta a nyakát, és látta, hogyhirtelen színtiszta rémület tükröződik Miles arcán. Észrevette. Aközeli, csillámló burkot, a furcsán elmosódó látványt. Mintha forrólevegő szállt volna fel az utcakőről.

Időbuborék.Miles dühödten fordult a lány felé. Aztán a buborék határa felé

ugrott, hogy távolabb kerüljön a fényektől. Szökni próbált.A fény az alagútban egyre erősödött, és homályos árnyak

mozogtak benne, de olyan gyorsan, hogy nem lehetett őketelkülöníteni egymástól.

Marasi eltüntette a körülöttük lévő időbuborékot. A napfényfelszabadító ragyogással csapott be a távoli üregbe. A megszüntetettburoktól nem messze több mint száz egyenruhás tisztviselő töltöttemeg az alagutat. Wayne állt az élükön, rendőrkalapban ésegyenruhában, és szélesen vigyorgott álbajusza alól.

– Kapjátok el, fiúk! – kiáltotta, a gazemberre mutatva.A botokkal felfegyverzett tisztviselők nekiiramodtak; nem

bajlódtak a lőfegyverrel. Miles hangosan tiltakozott, megpróbáltelosonni mellettük, aztán verekedőre fogta. Ám nem menekült eléggyorsan, és a túlerő ellen sem tehetett semmit. Perceken belülleteperték, és gúzsba kötötték.

Waxillium óvatosan felült. Az egyik szeme feldagadt, az ajkábólvér csordogált, oldala sajgott. Marasi aggódó arccal térdelt mellette.

– Nem kellett volna nyíltan szembeszállnia vele – nyögteWaxillium, és vér ízét érezte a szájában. – Ha leüti, azzal atervünknek is befellegzett volna.

– Csitt! Nem csak ön vállalhat kockázatokat.A tartalék terv egyértelműen intézkedett. Úgy kezdődött, hogy

kiiktatják Miles minden talpnyalóját. Ha életben hagyják őket, akáregyetlenegy is észrevehette volna az időbuborékot, és kívülrőlközéjük lőhetett volna. Semmilyen módon nem tudták volnamegakadályozni.

De ha az emberei eltűntek, és elegendő ideig sikerült elvonniMiles figyelmét, Wayne csapatot toborozhat. Azzal pedig körül tudják

297

venni az egyébiránt segítség nélkül maradt vérmívest. Ha gyanakodottvolna, soha nem tudják végrehajtani a tervet. De az időbuborékban...

– Nem! – ordította Miles. – Engedjetek el! Elnyomók!– Ostoba bolond! – mondta neki Waxillium, aztán vért köpött. –

Hagytad magad elszigetelni és a figyelmedet elvonni! Elfelejtetted aVégek legelső szabályát!

Miles dühödten bömbölt, egészen addig, míg az egyik tisztviselőkipeckelte a száját. A többiek szorosan fogták.

– Minél inkább egyedül vagy – citálta neki halkan Waxillium –,annál nagyobb szükséged van valakire, akire számíthatsz.

298

Huszadik fejezet

– A főtisztviselő úgy határozott, hogy nem vonja vád alá a helyettesét,Ladrian úr, amiért a törvény képviselőjének szerepében tetszelgett –tudatta Reddi Waxilliummal.

Az ikerszerzet az ajkát törölgette zsebkendőjével. ALáthatatlanok búvóhelyéhez legközelebb eső körzeti kapitányságonült. Roncsnak érezte magát; több bordája is eltörött, és testét kötésekborították. A sebhelyek valószínűleg meg is maradnak majd.

– A főtisztviselő – vágott közbe Marasi kemény hangon –, háláslehetne, hogy Waxillium úr segédkezet nyújtott a nyomozásban!Valójában neki kellett volna Waxillium úr segítségéért folyamodnia.– A lány védelmezőn ült a padon az ikerszerzet mellett.

– Igazából nagyon is hálásnak tűnik – folytatta Reddi. Most, hogya békebíró több figyelmet szentelt a rendőrnek, észrevette, hogy atisztviselő folyamatosan a körzeti irodában ülő Brettin, a főtisztviselőfelé tekintget. Reddi enyhén hunyorított, és az ajka lefittyedt.Értetlenül állt azelőtt, milyen nyugodt fogadtatásra talált a hír azelöljárójánál.

Waxillium jelenleg túlzottan kimerültnek érezte magát ahhoz,hogy foglalkozzon az üggyel. Mindössze örült, hogy valami végre aző érdekében is történik.

Reddit szólította egy társa, és a közrendőr kiment. Marasi egyikkezét Waxillium ép karjára fektette. A férfi fizikailag érezte a lányaggodalmát: tétovázott, a szemöldöke összefutott.

– Jó munkát végzett, Marasi kisasszony – dicsérte az ikerszerzet.– Miles az ön fogása.

– Nem engem vertek félholtra.

299

– A sebek begyógyulnak. Még egy ilyen vén csatalovon is.Lefogadom, hogy szörnyen érezte magát, amikor végig kellett néznie,amint az a szörnyeteg rám támad. Ha én lettem volna az ön helyében,nem hiszem, hogy elviselem.

– Megtette volna. Ön az a fajta. Minden ízében férfi: ahogymindig is gondoltam, s valahogy mégis sokkal valóságosabb. – Alány elkerekedett szemmel, összeszorított ajakkal nézett a békebíróra,mintha többet is akarna mondani. A férfi kiolvasta a tekintetéből agondolatait.

– Ez nem működhet kettőnk között, Marasi kisasszony – kezdteóvatosan. – Nagyon hálás vagyok a segítségért, de amire vágyik, aznem lehetséges. Nagyon sajnálom.

Nem meglepően, a lány elpirult. – Természetesen. Nem úgyértettem – visszakozott tettetett nevetéssel. – Miből gondolja... úgyértem, ez badarság!

– Akkor elnézését kérem. – Természetesen mindketten értették,mire megy ki a játék. A férfi mélységes bánatot érzett. Ha tíz évvelfiatalabb lehetnék...

Persze nem az évek számán múlott. Inkább azon, amit azok azévek műveltek vele. Egy ember megváltozik, ha végignézi, amint asaját revolveréből kirepülő golyó megöli a szeretett nőt, és ahogyanegy általa tisztelt szövetséges rossz útra tér. Az ilyesmi szétszaggatjaa bensőjét. És ezek a sebek nem gyógyulnak olyan könnyen, mint aharc közben szerzettek.

Ez a nő még fiatal, tele élettel. Nem érdemel egy ilyen embert:egy napégette bőrbe csomagolt sebesüléshalmazt.

Végül odalépett hozzájuk Brettin főtisztviselő. Most isugyanolyan mereven viselkedett, mint azelőtt. Kalapját a hóna alatttartotta.

– Waxillium úr – kezdte kifejezéstelen hangon.– Főtisztviselői?– Mai fáradozásaiért cserébe kérvényeztem, hogy a Szenátus

adományozzon önnek az egész városra kiterjedő türelmi engedélyt.Waxillium szólni sem tudott a meglepetéstől.– Amennyiben nem tudná, ennek birtokában nyomozhat és

letartóztatásokat is eszközölhet, mintha csak a tisztviselőség tagja

300

volna. Ez elegendő az olyan tevékenységekhez, mint a tegnap éjszakaiakció.

– Ez igazán... előzékeny öntől – felelte Waxillium.– Csak így biztosíthattam, hogy tettei bocsánatot nyernek anélkül,

hogy elveszítenénk a kerületi kapitányság jó hírét. Visszadatáltam akérvényt, így egy kis szerencsével senki sem fog rájönni, hogy a múltéjszaka egyedül leplezte le a bűnbandát. Ugyanakkor szeretnémhangsúlyozni, hogy mostantól nem kell egyedül nyomoznia. Avárosnak jól jönne az ön szakértelme.

– Tisztelettel, uram, igencsak megváltoztatta korábbi álláspontját.– Volt alkalmam meggondolni magam. Tudnia kell, hogy

hamarosan nyugdíjba vonulok. Új főtisztviselőt neveznek ki ahelyemre, de ő kénytelen lesz elfogadni a Szenátus önre vonatkozófelhatalmazását, amennyiben jóváhagyják az indítványomat.

Waxillium azt sem tudta, mit feleljen. – Köszönöm – nyögte ki.– Mindez a város javát szolgálja. De ne feledje, hogy

amennyiben visszaél ezzel az előjoggal, az engedélyt kétségtelenülvisszavonják. – Brettin kurtán bólintott, azzal visszatért az irodájába.

Az ikerszerzet az állát vakargatva nézte a távolodó férfit. Valamihatározottan furcsa dolog történt itt. A főtisztviselőt minthakicserélték volna. Eközben megérkezett Wayne, és köszönésképpen arendőrfőnök felé billentette szerencsekalapja szegélyét, aminek azegyik oldalán még mindig vérfolt éktelenkedett. Vigyorogva közelítettWaxilliumhoz és Marasihoz.

– Tessék – nyújtott egy zsebkendőbe csomagolt tárgyat abarátjának. A csomag szokatlanul nehéznek tűnt. – Hoztam neked mégegy olyan fegyvert.

Waxillium felsóhajtott.– Ne aggódj – nyugtatgatta a kalapos –, hagytam nekik egy szép

sálat helyette.– És a sálat honnan szerezted?– Az egyik halott krapekon volt, akit lelőttél. Tehát nem minősül

lopásnak. Neki már úgysem kellett. – Büszkén kihúzta magát.A békebíró a deréktokjába dugta a fegyvert. A másik

pisztolytáska a Vindikátort rejtette. Miles letartóztatását követőenMarasi átkutatta a romokat, és szerencsére megtalálta a revolvert.

301

Köszönet illette őt ezért. Nagyon szomorú lett volna, ha túléli azéjszakát, de aztán elvérzik Ranette keze által.

– Tehát elcserélte egy halott sálját egy másik halott fegyverére –jegyezte meg Marasi. – Mivel a fegyver is egy halotté volt, a logikaazt diktálja...

– Ne is próbálkozzon! – legyintett az ikerszerzet. – Wayne-ennem fog a logika.

– Egy vándor jövendőmondótól vettem ellene egy amulettet –magyarázta a kalapos. – Így legalább tudom, mennyi kétszer kettő, éssoha nem keveredek slamasztikába.

– Erre nem tudok mit válaszolni – vallotta be a lány.– Igazából ez már a válasz volt – tudatta vele Wayne.– Úgy tűnik, kihalászták neked azt a fegyverkovácsot a

csatornából, Wax, és életben van. Bár nem túl boldog.– Kiderült valami a többi elrabolt asszonyról? – kérdezte a

békebíró.Wayne Marasira pillantott, aztán megrázta a fejét. – Semmi.

Talán Miles elárulja, hol rejtették el őket.– Ha beszél – gondolta az ikerszerzet. A gazfickó már régóta nem

érzett fájdalmat. Kétséges volt, hogyan fogják kihallgatni.A békebíró úgy érezte, csúfos kudarcot vallott – a túszok nagy

részét nem sikerült kiszabadítania. Megfogadta, hogy visszahozzaSterist, és be is tartotta az ígéretét. Ám egy még nagyobb gonosztettetnem tudott megakadályozni.

Felsóhajtott. Éppen akkor kinyílt a kapitány ajtaja, és kilépettrajta Steris. A Waxillium és Wayne vallomása után két tisztviselő anőét is jegyzőkönyvbe vette. A rendőrök ezután intettek Marasinak, éső engedelmesen belépett az irodába, a válla felett még hátrapillantvaaz ikerszerzetre. A férfi meghagyta neki, hogy őszintén meséljen elmindent, ahogyan történt, és ne titkoljon semmit, amit ő vagy Waynetett, de azért Ranette szerepét az eseményekben kisebbítheti.

A kalapos eközben odalépett néhány tisztviselőhöz, akik éppen areggeli szendvicsüket fogyasztották. Gyanakodva nézték, deWaxillium tapasztalatból tudta, hogy Wayne hamarosan megnevettetiőket, és a rendőrök meghívják az asztalhoz. Tudja egyáltalán, mit

302

tesz? – tűnődött, amint a barátja nekifogott elmesélni az éjszakaeseményeit a tisztviselőknek. – Vagy az egészet ösztönösen csinálja?

Csodálattal bámulta a társát, amíg rá nem jött, hogy Steris egyideje ott ül vele szemben. Decens pózban foglalt helyet a szemköztiszéken. Megigazította a haját, és bár gyűrött ruhája ékesen beszéltfogságáról, viszonylag higgadtnak tűnt.

– Waxillium úr – kezdte. – Úgy érzem, kötelességemmegköszönni, amit tett.

– Remélem, a kötelesség nem túl fárasztó – mordult fel azikerszerzet.

– Csak amennyiben... fárasztó fogság után következik. Tudniakell, hogy fogva tartóim egy ujjal sem érintették a szemérmemet. Mégmindig ártatlan vagyok.

– Rozsda és Romlás, Steris! Nem kell mindenről tudnom!– Dehogynem – vágott vissza az asszony szenvtelen arccal. –

Amennyiben még mindig házasodási szándékkal van irányomban.– Úgysem számítana. Mellesleg, azt hittem, még nem érkeztünk el

ebbe a szakaszba. Még be sem jelentettük hivatalosan, hogytalálkozgatunk.

– Igen, nos úgy hiszem, némileg módosíthatjuk a korábbiütemtervet. Egy olyasfajta drámai kiszabadítás, amit tegnapvéghezvitt, köztudottan érzelmeim felfokozódásához vezet, és amitegnap még skandalumnak tűnhetett volna, ma már romantikusnakszámít. Ha jövő héten bejelentjük az eljegyzésünket, az előkelőtársaság elfogadja anélkül, hogy rossz érzéseket keltenénk bennük,vagy megjegyzéseket vonnánk a fejünkre.

– Úgy hiszem, ez kedvező.– Igen. Akkor tehát folytatunk mindent a szerződés szerint?– Ezek szerint nem zavarja, hogy visszatértem múltam bűnös

foglalatosságaihoz?– Ha nem így tett volna, hamarosan halott lennék. Nincs jogom

panaszkodni.– De tudnia kell, hogy ebben a szellemben kívánom folytatni –

figyelmeztette Waxillium. – Nem mindennap, nem akarok járőrözni,vagy ilyesmi. De kaptam egy felhatalmazást – és egy ajánlatot –,amellyel részt vehetek a városi tisztviselők munkájában. Úgy

303

tervezem, alkalomadtán kezembe veszem a nehezebben megoldhatóügyeket.

– Minden úriembernek kell valami hobbi – vélte Steris. – Ésösszehasonlítva azzal, amilyen időtöltéseket az általam ismert férfiakűznek, korántsem olyan rossz a helyzet. – Előrehajolt, hogynyomatékot adjon a szavainak. – Röviden, uram, én olyannak látomönt, amilyen. Mindketten túl vagyunk már életünknek azon aszakaszán, amikor elvárhatnánk a másiktól, hogy megváltozzon.Elfogadom önt, ha ön is elfogad engem. Nem vagyok híján hibáknak,amit korábbi három kérőm hosszasan el is magyarázott nekem.Ráadásul írásban.

– Ezt nem tudtam.– Igazán említésre sem érdemes. Bár azt hittem, tudja, hogy némi

kétségbeesés vezérelt, amikor ezt a lehetséges nászt fontolóra vettem.– Értem.A nő tétovázott, majd amikor megszólalt, mintha a hűvös

viselkedése részben eltűnt volna. Acélos akaratereje elpárolgott.Fáradtnak és nyúzottnak látszott. És az álarc mögött Waxillium minthairányában táplált érzelmeket sejtett volna meg. A nő összekulcsolta akezét maga előtt. – Nem... nagyon tudok az emberekkel bánni,Waxillium úr. Tisztában vagyok vele. Hangsúlyozom azonban, hogyköszönet illeti önt, azért, amit tett. A szívem mélyéről köszönöm.

A férfi a szemébe nézett és bólintott.– Tehát – vette fel az üzlet fonalát ismét Steris –, akkor

folytassuk az eljegyzést?Az ikerszerzet habozott a válasszal. Érthető tétovázása ellenére

legbelül úgy érezte, gyávaságáról tesz tanúbizonyságot. A két – egykimondatlan és egy nyersen őszinte – ajánlat közül éppen amásodikat latolgatja?

A terem végébe pillantott, ahol Marasi éppen vallomást tett azegész kalamajkával kapcsolatban. Micsoda csábító, gyönyörű,intelligens és rátermett fiatal nő! A logika és a józan ész egyaránt aztdiktálta, hogy fülig beleszeressen a lányba.

Igazából nagyon is Lessie-re emlékeztette. Talán éppen ez volt abaj.

– Folytassuk! – válaszolta a férfi, visszafordulva Sterishez.

304

Epilógus

Marasi elment Miles kivégzésére.Daius, a főügyész javaslata ellenére. A főügyész soha nem járt

kivégzésekre.A fiatal hölgy magányosan ült a külső erkélyen, onnan nézte,

ahogy a bandavezér fellép az emelvényre. Éppen a kivégzés helyszínefeletti páholyban ült.

Összeszorította a szemét, és látta maga előtt a férfit, ahogy asötét, ködlepte alagútban áll és puskájával a reszkető lányrejtekhelyére mutat. A két nap leforgása alatt háromszor fogtak puskáta fejéhez, de igazán csak akkor hitte el, hogy mindez az életébe iskerülhet, amikor meglátta a gyilkos szándékot Miles szemében. Azt aszívtelen, érzelemmentes tekintetet, a felsőbbrendűség bizonyosságát.

Még most is beleborzongott az élménybe. A Láthatatlanok bálifelbukkanása és Miles foglyul ejtése között kevesebb, mint másfélnap telt el. Marasi viszont úgy érezte, ez idő alatt két évtizedet isöregedett. Mintha az időallomnacia egyik formájával lett volna dolga,mintha egyedül őt vette volna körül valamiféle időburok. Mindenmegváltozott. Több ízben csaknem megölték, életében előszörgyilkolt, szerelmes lett, de visszautasították. Végül pedig asegítségével ítélték halálra a Végek egykori hősét.

Miles megvetéssel nézett a tisztviselőkre, akik akivégzőoszlophoz kötözték. Ezzel az arckifejezéssel ülte végig azegész tárgyalást – a lány első tárgyalását, ahol Daius keze alattügyvédként segédkezett. Az ügy súlya és kockázatos volta ellenére ajogi procedúra hamar lezajlott. Miles ugyanis nem tagadta az ellenefelhozott vádakat.

Úgy tűnt, halhatatlannak tartja magát. Még most, az emelvényen is– miután fémelméitől megfosztották és tucatnyi puska szegeződött rá –

305

látszott rajta, hogy cseppet sem fél a haláltól. Az emberi elmekivételesen találékony, ha be kell csapnia magát: képes elhessegetnimagától az elkerülhetetlen felett érzett kétségbeesést. A lány ismerte aférfi szemében megjelenő tekintetet. Minden fiatal férfi sajátja volt.Ám végül minden férfi rádöbbent az érzés hamisságára.

Az ítéletvégrehajtók vállhoz emelték a puskákat. Talán most majdMiles is ráébred a hazugságra. Ahogy a fegyverek elsültek, Marasielégtételt érzett. És ez volt az, ami végleg felkavarta.

* * * * *

Waxillium Dryportban szállt fel a vonatra. A lába még sajgott, ezértbotra támaszkodott, mellkasa körül pedig erős kötés segítette a töröttbordák gyógyulását. Az egy hét közel sem volt elég ahhoz, hogyfelépüljön mindabból, amin keresztülment. Valószínűleg nem kellettvolna kikelnie a betegágyából.

Végigbicegett az első osztályú kocsi fényűző folyosóján, éselhaladt a névre szóló fülkék mellett. Elment a harmadik lakosztályig,miközben a vonat lassan mozgásba lendült. Belépett a fülkéjébe, denyitva hagyta maga mögött az ajtót. Leült az ablak mellé, az egyikkényelmesen kitömött székre. Csavarokkal rögzítették a padlóhoz, ésegy hosszú lábon támaszkodó asztalka állt előtte. Az asztal olyankellemetesen karcsú ívekkel rendelkezett, akár egy kecses női nyak.

Pár perc eltelte után lépéseket hallott a folyosóról. A léptek aküszöbnél abbamaradtak, és jó darabig nem folytatódtak.

Waxillium az ablak előtt elsuhanó tájban gyönyörködött. –Szervusz, bácsikám! – köszöntötte a fülkébe belépő férfit az ajtóhozfordulva.

Az elegáns öltözékű Edwarn Ladrian úr komótos tempóbanbelépett a fülkébe, bálna- és elefántcsont sétapálcájával kopogtatvaaz utat. – Hogy találtál rám? – kérdezte, majd helyet foglalt a másikülésen.

– Néhány Láthatatlan, akikkel a kihallgatások során beszéltem –magyarázta Waxillium –, többször is emlegettek egy illetőt, akit Miles„Miszter Eleganciának” nevezett. Kétlem, hogy bárki más felismertvolna a jellemzés alapján. Amennyire össze tudom rakni a képet,

306

remeteként éltél a „halálodat” megelőző évtizedben. Kivévetermészetesen a különböző napilapokban megjelent, politikaiügyekkel foglalkozó írásaidat.

A válasz nem teljesen fedte az igazságot. Waxillium igazából aMiles szivardobozán található számok alapján találta meg a vonatotés a kocsit. A Szivardobozra pedig Wayne bukkant rá a Láthatatlanokbúvóhelyén. Vasútvonalak számozását írták fel oda. Mindenki más azthitte, a számok azokat a vonatokat jelölik, amelyeket a Láthatatlanokmegtámadni készültek, de az unokaöcs más összefüggést véltfelfedezni. Miles egy ideje figyelte Miszter Elegancia mozgását.

– Érdekes – vélte Edwarn úr. Kivett a zsebéből egy zsebkendőt,és megtörölte benne az ujjait, miközben egy szolga jelent meg és egytálcán ételeket tett le a csinos kis asztalkára. Egy másik szolga bortöntött az úrnak, aki intett nekik, hogy az ajtó előtt várakozzanak.

– Hol van Telsin? – kérdezte Waxillium.– A húgod biztonságban van.Waxillium behunyta a szemét, és visszaküzdötte a feltörő

érzelmeket. Úgy tudta, a testvére is odaveszett abban a balesetben,ami a hírek szerint a nagybácsikája halálát okozta, de viszonylaghamar túltette magát a gyászon. Sok évvel a baleset előtt látta utoljáraTelsint.

Akkor most miért keltett mégis ilyen erős érzelmeket benne, hogymegtudta, húga mégsem halt meg? Igazából nem is értette azérzelmeit.

Erőt vett magán és kinyitotta a szemét. Edwarn úr árgus szemmelfigyelte az arcát, mutató és hüvelykujja között egy fehér borralmegtöltött kristálypoharat tartva. – Már régebben is gyanítottad –döbbent rá az idős úr. – Mindvégig sejtetted, hogy nem haltam meg.Ezért ismertél rám olyan könnyen a bűnözők leírásából.Megváltoztattam az öltözködésemet, a hajviseletemet, még aszakállamat is lenyírattam.

– Hiba volt rávenni az inasodat, hogy tegyen el láb alól – közöltehűvösen Waxillium. – Túl régóta állt már a család szolgálatában, éstúlságosan nagy lelkesedéssel tette, amit tett. A Láthatatlanok ilyenrövid határidővel nem bízhatták volna meg. Mindez arra utalt, hogyvalaki másnak dolgozik, és nem friss a munkakapcsolat. A

307

legegyszerűbb válasz szerint még mindig ugyanannak az embernekdolgozott, akit évek óta szolgált.

– Ohó! Ám nem kellett volna, hogy kiderüljön a számodra, ő áll arobbantás mögött.

– Úgy érted, nem kellett volna életben maradnom.Ladrian úr megvonta a vállát.– Miért? – hajolt közelebb a fiatalabb férfi. – Miért csalogattál

vissza a városba, ha aztán meg akartál ölni? Miért nem intézted el,hogy valaki más vegye át a családi címert?

– Úgy volt, hogy Hinston irányítja majd a házat – jelentette ki azelegáns úr egy zsömle vajazása közben. – De a betegsége... nagyonszerencsétlenül alakult. A tervek már elkezdtek megvalósulni. Nemmaradt időm más lehetőségek után nézni. Mellesleg, abbanreménykedtem – nyilvánvalóan alaptalanul –, hogy kinőttél agyermekkorodban tökélyre fejlesztett erkölcsi érzékedből. Abbanreménykedtem, a segítségemre leszel.

Rozsda és Romlás, hogy gyűlölöm ezt az embert! – mordult fellegbelül Waxillium, visszafojtva a hirtelen feltörő gyermekkoriemlékeket. Részben azért is menekült a Végekre, hogy soha ne kelljenújra hallania ezt a megvető hangot.

– A négy másik foglyul ejtett nőért jöttem – közölte Waxillium.Az öreg Ladrian belekortyolt a borába. – Azt hiszed, hogy csak

úgy lemondok róluk?– Igen, különben nyilvánosságra hozom a létezésedet.– Tessék csak! Rajta! – vetette oda Elegancia jókedvűen. –

Néhányan még hinni is fognak neked. A többiek meg őrültnektartanak. Viszont egyik vélekedés sem tud gátat vetni atevékenységemnek, sem a társaiménak.

– Mert már legyőzettél.Az idős úr majdnem megfulladt egy zsömle falattól. Hangosan

nevetve tette le a pékárut az asztalra. – Őszintén ezt gondolod?– A Láthatatlanok felszívódtak – kezdte Waxillium. – Milest

éppen ezekben a percekben végzik ki, és tudom, hogy te pénzelted.Megszereztük az ellopott holmikat, tehát onnan sem számíthatsz márbevételre. Valószínűleg nem is volt olyan nagy a kezdő összeged,

308

különben nem lett volna szükséged Milesra és a csapatára, hogyelkövessék a rablásokat.

– Biztosíthatlak, Waxillium, hogy elég jól áll a szénánk. Éssemmilyen bizonyítékot nem fogsz találni arra vonatkozóan, hogynekem vagy az üzlettársaimnak bármi köze lett volna a rablásokhoz.Mi béreltük Miles búvóhelyét, de honnan is tudhattuk volna, hogymire készül? Harmóniára! Hiszen mindenki köztiszteletben állóbékebírónak ismerte!

– Nőket ejtettél foglyul.– Ezt semmi sem bizonyítja. Mindez csak spekuláció a részedről.

Néhány Láthatatlan megesküszik majd az anyja sírjára, hogy Milesmegerőszakolta és megölte azokat a nőket. Biztos forrásból tudom,hogy az egyik Láthatatlan megmenekült. Arra azonban még mindigkíváncsi vagyok, miként találtál rám itt, ezen a vonaton.

Waxillium nem adott egyértelmű választ. – Tudom, hogytönkrementéi – csúszott ki a száján. – Mondj, amit akarsz, tudom.Add vissza a nőket és a húgomat! Majd javasolni fogom a bíráknak,hogy legyenek elnézőek veled. Igen, egy rablóbandát pénzeltél magaskockázatú befektetés gyanánt. Viszont te egyértelműen felhívtad afigyelmüket, hogy ne bántsanak senkit, és az sem te voltál, akielsütötte a Peterus életét kioltó puskát. Feltételezem, ezzelelkerülheted a kivégzést.

– Túl sok dolgot feltételezel, Waxillium – válaszolt a nagybátyja.– Benyúlt a zakója zsebébe, és kivett egy összehajtott újságot megegy kisméretű, fekete határidőnaplót. Letette őket az asztalra. Anapilap került felülre. – Egy rablóbanda pénzelése, mint magaskockázatú befektetés? Tényleg azt hiszed, hogy erről szól ez azegész?

– Erről és a nők foglyul ejtéséről. Feltételezhetően azért, hogyváltságdíjat csikarj ki a családjaiktól.

Ebben az egyben hazudott a nagybátyjának. Egy percig sem hitte,hogy az asszonyok túszul ejtése a váltságdíjra ment ki. Az idősebbLadrian valami sötét dologban mesterkedett, és a nők családfájánakismeretében Marasinak igaza lehetett. Az allomanciáról volt szó.

Waxillium erősen remélte, hogy nagybátyja nem vett résztközvetlenül a... tenyésztésben. Már a gondolattól is borsódzott a háta.

309

Talán csak eladta őket valakinek.Micsoda szép remény!Ladrian megkocogtatta az újságot. A főcímben a város híreiről

írtak. A Tekiel-ház az összeomlás szélén táncolt. Túl sok rosszhírverés övezte őket a múltkori rablás kapcsán, még úgy is, hogy arakomány végül előkerült. A rablás és egyéb pénzügyi gondok...

Egyéb pénzügyi gondok.Waxillium még egyszer az újságra nézett, és ezúttal alaposabban

elolvasta a hírt. A Tekiel család a biztonságra alapozta üzletivállalkozását. A biztosítási ügyekre. Rozsda és Romlás! Ez tehát akapcsolat!

– Egy támadássorozat – bólogatott Ladrian, és közelebb hajolt.Rendkívül elégedettnek tűnt magával. – A Tekiel-háznak befellegzett.Túl sok veszteség után tartoznak. A támadások és a kárigényekegyüttesen végzetes csapást mértek a pénzügyi stabilitásukra. Arészvényesek fillérekért adják el az érdekeltségüket, és mindezt azért,mert a család egy bizonyos feladatnak szentelte az egész létezését.Soha nem gondolkodtál még rajta, miért él olyan ínséges időket aLadrian-ház?

– Mert mindent elsikkasztottál – találgatott Waxillium. – Azösszes pénzt kiszipolyoztad belőle és átirányítottad... valami másba.Valahol máshol.

– Épp most kaparintottuk meg a város egyik legfontosabbpénzintézetét – hetvenkedett Ladrian. – Az ellopott nyersanyagoklassan megkerülnek, és mivel átvettük Tekiel adósságát azáltal, hogymegvásároltuk a céget, az ellopott áruk okán benyújtott kárigényekhamarosan semmissé válnak. Mindig is úgy terveztem, hogy Milestelfogják. A terv máskülönben nem működött volna.

Az ikerszerzet lehunyta a szemét, és rémület lett úrrá rajta. Végigdélibábokat kergettem, miközben valaki ellopta a lovakat – döbbentrá. Nem a rablások miatt csinálták. Nem is a túszejtés miatt.

Biztosítási csalásban utaztak.– Csak időlegesen kellett eltüntetni az árut – folytatta Edwarn. –

És a tervünk nem is sikerülhetett volna tökéletesebben.

* * * * *

310

Golyók szaggatták Miles testét. Marasi lélegzet-visszafojtva nézte.Minden erejével azon küszködött, hogy ne csukja be a szemét. Agyermekkor véget ért.

Újra és újra meglőtték az elítéltet. A lány megacélozottidegekkel, mégis borzongva figyelte, amint a férfi sebei behegednek.Lehetetlennek tűnt, és mégis gyógyulásnak indultak. A kivégzés előttalaposan átkutatták, és elvették a fémelméit, ám a lőtt sebek szemmelláthatóan összezáródtak, és a vérmíves egyre szélesebb mosolyrahúzta a száját. Szeme vadul kikerekedett.

– Ostobák! – ordította a kivégzőosztagnak. – Egy napon az aranyés vörös beavatottjai, a végső fém birtoklói visszatérnek! És őkfognak uralkodni felettetek!

Újabb sortűz következett. Még több golyó csapódott be a testébe.A sebek ismét összehúzódtak, de ezúttal nem teljesen. Nem maradtelég gyógyító ereje a legutolsó, elrejtett fémelmében. Marasibelereszketett, amint a negyedik sortűz is eldördült, és a férfi testerángatózni kezdett.

– Imádjátok... – hörögte Miles, de a hangja elcsuklott, és vér törtfel a torkán. – Imádjátok Trellt, és várjatok...

Az ötödik sorozat is talált, és ezúttal a sebek már nem zárultakössze. Miles teste elernyedt, és nyitott szeme élettelenül bámulta aföldet.

A tisztviselők tanácstalanul nézték. Az egyikük odaszaladt, ésellenőrizte a halálra ítélt pulzusát. A lány reszketett. Egészen a végéignem úgy látszott, mintha a vérmíves elfogadná a halált.

De végül tényleg meghalt. A hozzá hasonló ikerszerzetekismételten megújították a testüket, de ha a sebesülések egyszerfelemésztették, a vérmíves ugyanúgy meghalt, mint a többi ember. Alegközelebbi tisztviselő, hogy megbizonyosodjon a haláláról, afejéhez tartotta a fegyverét és háromszor halántékon lőtte. A lánygyomra ezt már nem bírta bevenni. Marasi elfordította a fejét.

Bevégeztetett. Százéletű Miles meghalt.Amikor elfordult a látványtól, egy alakot vett észre, aki az

árnyékok közül figyelte a jelenetet. A tisztviselők rá sem hederítettek.A fodrozódó, fekete köpenybe öltözött alak hátat fordított, és kisétálta hátsó utcára vezető kapun.

311

* * * * *

– Csak a biztosítás miatt csináltad – nézett farkasszemet anagybátyjával Waxillium. – Elraboltad azokat a nőket.

Edwarn Ladrian nem válaszolt.– El foglak kapni – folytatta az ikerszerzet halkan. – Nem tudom,

mit művelsz azokkal az asszonyokkal, de kitalálom, hogyan vethetekvéget neki.

– Ugyan már, Waxillium! Az igazságérzetedet már fiatalkorodbanis fárasztónak találtam. Már csak az örökséged révén is többre kellettvolna vinned.

– Az örökségem?– Nemesi vér csörgedezik az ereidben, fiam. Az Istenek

Tanácsosának egyenes ági leszármazottja vagy, ikerszerzet és nagyerejű allomanta. Végtelen szomorúsággal rendeltem el a halálodat, éscsakis az üzlettársaim nyomására tettem. Akkor is úgy reméltem, hogymegúszod. Ennek a világnak szüksége van rád... ránk.

– Mennyire úgy beszélsz, mint Miles! – lepődött meg Waxillium.– Nem. Ő beszélt úgy, mint én. – Ladrian begyűrte a keszkenőjét

a gallérjába, és nekilátott az ebédjének. – De még nem állsz készen.Gondoskodni fogok róla, hogy megkapd a szükséges információkat.Egyelőre elmehetsz, és eltűnődhetsz a beszélgetésünkön.

– Azt már nem – felelte Waxillium, és a revolveréért nyúlt.Ladrian szánakozó arckifejezéssel pillantott fel rá. Az ikerszerzet

hallotta, amint két fegyver kakasa kattan, és a fejét megfordítva feketeruhás fiatalembereket látott a folyosón. Egyik sem viselt fémet.

– Közel húsz allomantám utazik ezen a vonaton, Waxillium –közölte Edwarn hűvösen. – És te sebesüléseket szenvedtél, alig tudszbicegni. Nincs egy morzsányi bizonyítékod sem ellenem. Biztos vagybenne, hogy érdemes felvenned a harcot?

Waxillium tétovázott. Aztán nagyot mordulva leseperte a levestaz asztalról. Az edény és az étel nagyot csörrenve hullt a földre, és azikerszerzet haragos arccal előrehajolt. – Egy nap végzek veled,bácsikám!

Edwarn higgadtan hátradőlt az ülésében. – Vigyétek a vonathátuljába és dobjátok ki! Viszlát, Waxillium!

312

A békebíró megpróbálta megragadni az idős férfi gallérját, de afekete ruhások beözönlöttek és kiráncigálták az üléséből. Lába ésoldala égett a fájdalomtól. Edwarnnak egyvalamiben igaza volt. Ez anap nem tűnt alkalmasnak a harcra.

De egyszer eljön majd az a nap.Waxillium hagyta, hogy végigvonszolják a folyosón. A vonat

faránál kinyitották az ajtót, és kidobták az alant száguldó sínekre.Allomanciával lassította az esést, és a fekete ruhás mívesek mindenbizonnyal számítottak erre. Földet érve nézte, ahogyan a vonateltávolodik.

* * * * *

Marasi kivágódott a tisztviselőségi épület mögötti sikátorba. Valamidolgozott benne, valami leírhatatlan, csillapíthatatlan kíváncsiság.Meg kellett tudnia, kicsoda a titokzatos idegen.

Még éppen észrevette a sötét ruha szegélyét, amint a férfibefordult a sarkon. Utána szaladt, miközben keményen szorította akézitáskáját és fél kezével a Waxilliumtól kapott, kisméretű revolverután kutatott.

Mit művelek? Egyedül egy sikátorban? Nem volt valami okosdolog. Ám úgy érezte, meg kell tennie.

Elfutott az utcácska feléig. Netán szem elől veszítette az idegent?Megállt egy kereszteződésnél, ahonnan egy még keskenyebb sikátornyílt. Kíváncsisága csaknem felemésztette.

A sikátor sarkán ott állt a fekete ruhás, és őrá várt.A lány kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang. Hátralépett

egy lépést. A férfi jó két fejjel magasabbra nőtt, mint ő, és egésztestét takaró talárja baljós megjelenést kölcsönzött neki. Kéthullafehér kezével hátracsúsztatta a csuklyáját. Előtűnt borotvált tarfeje és a szeme köré tetovált bonyolult minta.

Ám a szeme még ennél is ijesztőbb hatást keltett: két vastag,vasúti szeghez hasonló cövek állt ki a két szeméből. Az egyikszemgödör eldeformálódott, mintha összetörték volna. A régenbehegedt sebhely és a szemgödrök csontos pereme egybefolyt atetoválásokkal.

313

Marasi ismerte a mítoszok eme teremtményét, de láttán még avére is visszafelé folyt. – Vasszemű – suttogta.

– Elnézést kell kérnem, amiért így idecsaltalak, kedvesem – szólta Vasszemű, csendes, reszelős hangon.

– Így? – A lány torkából csak cincogás jött ki.– Érzelmi allomanciával. Olykor túl erősen vonzok. Sohasem

lettem benne olyan szakértő, mint Szellő. Nyugodj meg, gyermekem!Nem akarlak bántani.

Marasit egyszerre megszállta valami földöntúli nyugalom, bár azérzés természetellenes volta miatt csak rosszabbul érezte magát tőle.Nyugodt lett, de a gyomra kavargott. Az ember nem lehet nyugodt,amikor magával a Halállal társalog.

– A barátod rendkívül veszélyes dologra bukkant – folytatta arém.

– És ön azt kívánja, hogy hagyja abba a nyomozást?– Hagyja abba? Korántsem. Azt szeretném, ha tudná, mibe nyúlt.

Harmóniának határozott elképzelései vannak arról, miként kell intéznia dolgokat. Nem mindig értek vele egyet. Furamód, ezek az őhatározott elképzelései megkívánják, hogy elnézze nekem ellenkezőnézeteimet. – A vasszemű benyúlt a talárja alá, és előhúzott egy kiskönyvet. – Ebben mindent megtalálsz. Féltve őrizd! Elolvashatod, haakarod, de mindenképpen add át Waxillium úrnak a nevemben.

Marasi elvette a könyvet. – Elnézést – szólt, erősen küzdve amindent elárasztó zsibbadással. Vajon tényleg egy elképzelt alakkaltársalgott? Kezdett megőrülni? Gondolkodni is alig tudott. – De miértnem viszi el neki ön személyesen?

A vasszemű válaszképpen enyhe mosolyra húzta keskeny ajkát, ésaz ezüstös cövekek megcsillantak a szemében. – Van egy olyanérzésem, hogy megpróbált volna lelőni. Waxillium nem szereti amegválaszolatlan kérdéseket, de legalább elvégzi a fivérem munkáját,és úgy érzem, ezt bátorítanom kell. Jó napot, Marasi Colmskisasszony!

Azzal a Vasszemű sarkon fordult, és suhogó talárjában elindult asikátorban. Útközben feltette a csuklyáját, aztán felemelkedett alevegőbe. Allomanciája az épületek teteje fölé vitte. Aztán eltűntszem elől.

314

Marasi reszketve szorította a könyvecskét, majd becsúsztatta akézitáskájába.

* * * * *

Waxillium megérkezett a vasútállomásra, és amilyen könnyedén csaktudott, allomantikus ugrásából lehuppant a sínekre. Földet éréskormég mindig fájt a lába.

Wayne a peronon ült, és egy hordón nyugtatta a csizmáját.Szájából pipa lógott. Karját még mindig kötésben tartotta. Nemgyógyult valami gyorsan, hiszen semmi egészségtartaléka nem maradt.A tartalékolás ráadásul csak jobban visszavetette volna afolyamatban, és a későbbi gyorsabb felépülés igazából nem hozottvolna látványos sikert.

Egy zsebkönyv méretű regényt olvasott, amit az egyik Birtokokratartó vonaton szedett ki valaki zsebéből. A helyében hagyott egyalumíniumtöltényt, ami persze alsó hangon is a könyv többszázszorosát érte. A lövedék megtalálója minden bizonnyal nemismeri majd fel a tárgy valódi értékét, és egyszerűen eldobja afémholmit.

Megint beszélnem kell vele erről a tolvajkodásról – gondoltaWaxillium, miközben fellépett a peronra. – De nem ma. Ezen a naponegyéb gondjuk akadt.

Az ikerszerzet csatlakozott a barátjához, de továbbra is dél felénézett. A város és a nagybátyja felé.

– Egészen jó kis könyv – szólt Wayne, és lapozott. – Neked is elkéne olvasnod. Nyulakról szól. Beszélő nyuszikról. Átkozottulötletes.

Waxillium nem válaszolt.– Tehát a nagybátyád volt az?– Igen.– A tetű. Akkor jövök neked egy ötössel.– Húszban fogadtunk.– Igen, de te tartozol nekem tizenöttel.– Tényleg?

315

– Persze. Fogadtunk, hogy segítesz nekem a Láthatatlanok-ügyben.

Az ikerszerzet összevonta a szemöldökét. – Nem emlékszemilyen fogadásra.

– Te nem voltál ott, amikor fogadtunk.– Nem voltam ott?– Nem biza.– Wayne, nem fogadhatsz emberekkel, akik nincsenek ott.– Dehogynem. – A kalapos bedugta a könyvet a zsebébe, és

felállt. – Ha ott kellett volna lenniük. És neked ott kellett volnalenned, Wax.

Wayne bólintott, aztán követte társa pillantását. Elendel ottemelkedett a távolban. A város végein épült két, egymással versengőfelhőkarcoló között a kisebb épületek kristályok módjára nőttek ki aterjeszkedő metropolisz központjából.

– Tudod, Wax – kezdte a kalapos –, mindig is kíváncsi voltam,milyen lesz, amikor megérkezem ide és rátalálok a civilizációra, megilyenek. Nem is gondoltam volna.

– Mit nem gondoltál volna?– Hogy igazából ez a világ durvábbik vége. Hogy eddig a

hegyeken túl könnyen éltünk.Waxillium meglepetésére azt találta, hogy bólogat. – Néha nagy

bölcsességeket tudsz mondani, Wayne.– A gondókodásom miatt van, pajti – kopogtatta meg a halántékát

a kalapos, elváltoztatva a kiejtését. – Eztet csinyálom az agyamma’.Leg’lábbis néjha.

– És amikor nem?– Olyankor nem gondolkodom túl sokat. Mert ha gondolkodnék,

sírva futnék vissza oda, ahol a dolgok egyszerűbbek. Érted?– Értem. De sajnos maradnunk kell, Wayne. Munkám akadt itt.– Akkor a végére járunk. Mint mindig.Waxillium bólintott, aztán benyúlt a kabátujjába, és kihúzott egy

kis, fekete könyvecskét.– Az meg mi? – kérdezte Wayne kíváncsian.– A nagybátyám zsebkönyve. Találkozókkal meg jegyzetekkel.Wayne halkan füttyentett. – Hogyan szerezted meg? Ütközéssel?

316

– Asztalsöpréssel.– Szép munka. Jó tudni, hogy én is tanítottam neked valami

hasznosat a sok év alatt, amit együtt töltöttünk. Mire cserélted?– Egy fenyegetésre. – Waxillium visszafordult Elendel felé. – És

egy ígéretre.Elhatározta, hogy a végére jár. Végeki becsszóra. Amikor a saját

embered rossz útra tér, a te a felelősséged, hogy elsimítsd a dolgokat.

317

ARS ARCANUM

318

FÉMEK JEGYZÉKE

FÉMEK JEGYZÉKE

ACÉL: Az acélt égető petákos mívesek képesek rátaszítani aközelben található fémforrásokra. A taszításnak közvetlenül a petákosnehézkedési középpontjából kell irányulnia. Az acéliram elmészekképesek eltárolni testi sebességüket acélelméjükben; a ténylegesraktározás idején lelassulnak, majd a csapoláskor felgyorsulnak.

ALUMÍNIUM: Az alumíniumot égető ködszerzet minden fémjétfeldolgozza egy adott pillanatban úgy, hogy azok nincsenek rá továbbihatással, azaz törli allomantikus készleteit. Az alumíniumot égetőmíveseket alumíniumszúnyognak nevezik, mivel képességükönmagában haszontalan. Egy igazlelkű elmész képes azalumíniumelmében eltárolni spirituális identitását. Erről kevésbébeszélnek a terrisi közösségeken kívül, és még ők sem értik teljesen amódszer mibenlétét. Maga az alumínium és kis számú ötvözeteegyébként nem reagál az allomanciára: nem lehet taszítani vagyvonzani őket, és védenek az érzelmi allomancia ellen.

ARANY: A látó mívesek arany égetésével múltbéli énjüklátomásait idézik elő, illetve megtudhatják, merre fordult volna azéletük, ha más döntéseket hoznak. A vérmíves elmészek egészségetraktároznak aranyelméjükben: tevékeny raktározás közben csökken azellenállóképességük, ám amikor megcsapolják a fémelmét, hamarabb,vagy a test rendes regenerálóképességén túl gyógyulnak.

HAJLAFÉM: A stopper mívesek hajlafém égetésével képesekösszesűríteni az időt egy buborékban maguk körül, ahol a külvilághozképest gyorsabban telnek a percek. Ezért a stopper szemszögéből abuborékon kívül megfagy az idő. A habzsoló elmészek képesektápanyagot raktározni hajlafémelméjükben: nagy mennyiségű ételttudnak elfogyasztani anélkül, hogy megcsömörlenének vagygyarapodna a súlyuk, majd a fémelmét megcsapolva jó ideig képesekétel nélkül élni. Egy második hajlafémből készült fémelmével afolyadékbevitelt is helyettesíthetik.

BRONZ: A fürkész mívesek bronzot égetnek, hogy „hallják” aközelben tartózkodó allomanták által kibocsátott fémrezgéseket. A

319

különböző fémek különféle pulzálást bocsátanak ki. Az őrszemelmészek éberségüket raktározzák bronzelméjükben, és így tevékenyraktározás közben elálmosodnak, illetve később a fémelmemegcsapolásával fokozhatják éberségüket.

CINK: A zendítő mívesek cink égetésével képesek fellobbantani(felkorbácsolni) a közelben tartózkodó személyek érzelmeit. Ezirányulhat egy adott személyre, vagy csoportra, és a zendítőösszpontosíthat egy bizonyos érzelemre. A szikrász elmészek képesekgondolati sebességet tárolni cinkelméjükben, miáltal tevékeny tárolásalatt gondolkodásuk és logikai érzékük eltompul, majd a csapolásidején felgyorsul.

DURALUMÍNIUM: A duralumíniumot égető míves azonnalelégeti az összes többi lenyelt fémet is, amivel előidézi az elégetettfémek erejének robbanásszerű felfokozódását. A duralumíniumotégető míveseket duralumíniumszúnyognak nevezik, mivel képességükönmagában haszontalan. A viszonyzó elmészek képesek lelkikapcsolatokat eltárolni duralumíniumelméjükben, miáltal tevékenyraktározás közben mások kevésbé ismerik meg őket vagy kevésbébarátkoznak velük, ám a későbbi csapolás alkalmával gyorsan kötnekbizalmon alapuló szövetségeket.

ELEKTRUM: A jövendel mívesek elektrum égetésével képesekmeglátni saját jövőjük alakulásának lehetséges útjait. Ez általábancsupán néhány pillanatig tart. Az oromzó elmészek képesekelraktározni elhatározásukat az elektrumelmében. Tevékeny tárolásidején erejüket és kedvüket vesztik, de csapoláskor mániákusszakaszba kerülnek.

FORRASZ: A forraszöklű mívesek (más néven martalócok)forrasz égetésével képesek megnövelni a testi erejüket, sebességüket,állóképességüket, ráadásul felgyorsíthatják a gyógyulás folyamatát. Abestia elmészek képesek testi erőt elraktározni forraszelméjükben,miáltal tevékeny raktározás idején legyengülnek, majd csapoláskorfelerősödnek.

KADMIUM: A pulzár mívesek képesek kadmium égetésévelkinyújtani a pillanatot egy buborékban maguk körül, amiben az időlassabban telik, mint a külvilágban. A pulzár szemszögéből azesemények elmosódva, sokszoros sebességgel történnek a buborékon

320

kívül. A ballon elmészek képesek lélegzetet eltárolnikadmiumelméjükben, miáltal tevékeny tárolás közben gyorsabbankell lélegezniük, hogy testük elég levegőhöz jusson. Az elraktározottlélegzetet később elő tudják hívni, és csapolás közben nem kellhasználniuk a tüdejüket. Ezen túl képesek még rendkívül hatékonyanfelfrissíteni a vérüket.

KRÓM: A szipoly mívesek króm égetésével képesek leszívniegy másik, megérintett allomanta fémkészletét. Az orsós elmészekszerencsét tárolnak a krómelméjükben, miáltal tevékeny tárolásközben rendkívül szerencsétlenül alakul a sorsuk, ám a fémelmemegcsapolásával szerencsecsillaguk újra fényesen ragyog.

NIKROSZIL: A repesztő mívesek képesek nikroszil égetésévelelégetni egy megérintett allomanta összes fémkészletét, a képességekpillanatnyi (és talán váratlan), robbanásszerű növekedését idézve előaz adott allomantában. A lélekőr elmészek képesek invesztitúráttárolni a nikroszilelméjükben. Erről a képességről semmi biztosatsem tudunk, és ha minden igaz, még a terrisiek sem tudták pontosan,mit művelnek a képesség felszabadításakor.

ÓN: Az ónszemű mívesek ónt égetnek érzékeik felerősítéséhez.Mind az öt érzékük egyszerre élesedik. A suttogó elmészek képesekeltárolni egyik érzéküket ónelméjükben. Minden érzékhez különónelmét használnak. Tárolás közben érzékeik eltompulnak, ámcsapoláskor az érzékek soha nem tapasztalt módon kiélesednek.

SÁRGARÉZ: A bábos mívesek réz égetésével csillapítják(tompítják) a közelben tartózkodó személyek érzelmeit. Ezt a hatástképesek egyetlen személyre összpontosítani, vagy egy szélesebbterületen alkalmazni, és a bábos külön meghatározott érzelmekre isösszpontosíthat. A zsarátnok elmészek képesek meleget raktároznisárgarézelméjükben, tevékeny raktározás közben hűtve magukat.Később megcsapolják a fémelmét, hogy felmelegítsék a testüket.

VAS: Az ingás mívesek vas égetésével rá tudnak vonzani aközelben található fémtárgyakra. A vonzásnak közvetlenül az ingásnehézkedési középpontjára kell irányulnia. Az apasztó elmészekképesek eltárolni testsúlyukat vaselméjükben, miáltal ténylegestestsúlyuk a tárolás időszakában lecsökken, majd a csapoláskormegnövekedik.

321

VÖRÖSRÉZ: A vörösrézfelhőt kibocsátó mívesek (más névenfüstösök) vörösréz égetésével képesek láthatatlan felhőt létrehoznimaguk körül, ami elrejti a közelben tartózkodó allomantákat afürkészek, azaz allomantákat kereső mívesek elől, illetvehatástalanítja az érzelmi allomanciát a közelben tartózkodóhétköznapi személyek esetén. Az aktás elmészek képesek emlékeketeltárolni vörösrézelméjükben: az emlékek tevékeny raktározás idejéneltűnnek a fejükből, ám később ugyanolyan élességgel előhívhatók afémelméből.

322

A HÁROM FÉMMESTERSÉGRŐL

A HÁROM FÉMMESTERSÉGRŐL Scadrialon az invesztitúra három alapvető formája terjedt el. Ahelyiek „fémmesterség” néven említik ezeket, bár vannak rájuk különkifejezések.

Az allomancia a leggyakoribb mind közül. Végpozitívtevékenység ez, azaz a gyakorlója külső forrásból hívja elő aképességet. Az allomanta teste alakítja át a fémforrást egyébmegnyilvánulási formákká. (A képesség tényleges megjelenésiformáját nem a gyakorlója választja ki, hanem az emberekLélekhálójában alakul ki.) A képesség előhívásának kulcsa akülönböző fémekben rejlik, amelyeknek meghatározott ötvözeteirevan szükség. Bár a folyamatban a fém maga felhasználásra kerül, azerő mégsem a fémből származik. A fém csupán katalizátor, amelyelindítja és életben tartja az invesztitúrát. Az allomancia valójábannem sokban különbözik Sel világának forma alapú invesztitúráitól,ahol a megfelelő alakzat a kulcs. Itt a kölcsönhatások fajtái azonbansokkal korlátozottabb számban állnak rendelkezésre. Mégsemvitathatjuk el az allomanciától nyers erejét. Gyakorlója ösztönösenhasználja, és semmiféle tudást nem kell hozzá megszereznie, azon túlpedig nem kell aggódnia a pontos mennyiségek miatt, amint az a seliforma alapú invesztitúrák esetén szükséges. Az allomancia brutális,nyers erőt enged szabadjára. Tizenhat alapfém használható erre acélra, bár két másik, „istenfémnek” nevezett elem is megjelenik azötvözetekben, miáltal egy teljesen különböző tizenhatos csoportról isbeszámolnak a leírások. Azonban, mivel ezek az istenfémek többénem elérhetők, az allomanták már a többi ötvözetet sem használják.

A ferukímiát ebben az időben még mindig jól ismerik és széleskörben alkalmazzák Scadrialon. Valójában napjainkban sokkal inkábbjelen van, mint a letűnt korokban, amikor csak a távoli Terrisbenlehetett megtudni róla valamit, hiszen az őrzők elrejtették a tudást ahétköznapi emberek elől.

A ferukímia végközömbös mesterség, mivel a ferukimista sem elnem veszíti, sem meg nem szerzi az erőt. Ennek a foglalatosságnak isfémek állnak a középpontjában, ám ahelyett, hogy elfogyasztásra

323

kerülne, az adott fém közegként működik, amelyen keresztül aferukimistában lakozó képességek oda-vissza mozgathatók az időben.Amikor a ferukimista dolgozik a fémmel, elraktározza benne aképességét, és máskor, egy későbbi időben nyerheti ki belőle az erőt.Jól körülírt mesterség ez, testi, észbeli és lelki vonatkozásokkalegyaránt. A végső képességeket még a terrisiek is csak mostkísérletezik ki, és nem beszélnek róluk a kívülállókkal.

Meg kell jegyeznünk, hogy a ferukimisták és a hétköznapiemberek házasodása révén a képességek valamelyest elhalványodtak.Most már gyakori az, hogy egy ember a születésekor a tizenhatferukímiai képesség közül csupán az egyikhez ért. A terrisi kutatókúgy vélik, ha az istenfémek ötvözeteiből egyszer új fémelméketállíthatnának elő, további képességek kerülnének felfedezésre.

A hemalurgiát nem ismerik a modernkori Scadrialban. Titkait avilág újjászületését túlélő illetők őrizték, és mai egyetlen gyakorlóika kandrák, akik (leginkább) Harmóniát szolgálják.

A hemalurgia végnegatív mesterség. Az erő bizonyos részeelvész a tevékenység közepette. Bár sok ellensége a történelem soránmindig is „gonosz” foglalatosságnak nevezte, önmagában azinvesztitúrák egyike sem mondható ártalmasnak.

A hemalurgia központi gondolata az, hogy egy ember képességeiátruházhatók egy másikra. Főként a spirituális dolgokkal kapcsolatos,így engem is ez a mesterség érdekel a legjobban. Ha valamelyikmesterség alapvető fontosságú a Kozmerum szempontjából, úgy ezaz. Azt hiszem, nagy lehetőségek rejlenek az alkalmazásában.

324