ÓBUDAI HARANGSZÓ

Óbudai HARANGSZÓ XXI. évfolyam 2013/2. szám, Pünkösd 1. oldal

MenjetekMenjetekMenjetekMenjetek…………, várjatok, várjatok, várjatok, várjatok…………

A mennybemenetel Jézus Urunk földi útjának második pillére, a betlehemi születés ellenpontja. Amilyen különleges volt a földre érkezése, éppen olyan meglepı az, ahogyan eltávozik a földi létbıl. Amilyen csöndes volt az érkezése, nem tudtak róla Heródes udvarában, nem várták tisztaszobával a betlehemi vendéglátósok, a pásztorokon kívül nem szerzett róla senki tudomást. Mennybemenetel napján sem vette körül nagy gyülekezet. A megszokott kis csapat volt vele, ahogyan sok-sok alkalommal. Nem is tudták, hogy az utolsó perceket töltik Jézussal. A fontos megbízásokat ad nekik az utolsó percekben is; menjetek el...,tanítsatok..., kereszteljetek. Rájuk bízza a legfontosabb, és legvigasztalóbb üzenetet. Elküldi ıket Isten szeretetének hírével az egész világba. Nem elıre megírt útmutatást ad a kezükbe, amit néha kibonthatnak, belenézhetnek, ha valamit elfelejtettek, hanem mindent „fejbıl” és „szívbıl” kell mondaniuk. Jézus nagyon jól ismerte ezeket az embereket. Biztosan jobban, mint egy tanár a diákjait, akiket három éven át visz. Jézus a „tanítás idején” túl is velük volt. Ugyanazt, azt életet élte, mint ık. Jól tudta melyikük mire képes, kire mit lehet rábízni, hol vannak a fizikai, szellemi korlátaik, mik az érzékeny pontjaik. Arról se lehetett kétsége az elfogatása, keresztre feszítése óta, hogy mennyire megrettennek ezek az emberek és félelmükben mindent elfelejtenek. Mégis útnak indítja ıket. A jó hír már náluk van, a szívükben. Maguktól nem biztos, hogy elindulnának, mert ık is ismerik a saját korlátaikat. De Jézus küldése olyan buzdítás, aminek nem tudnak ellene mondani. De az indulásra még várni kell. Ez a másik fontos üzenet, aminek engedelmeskedtek; Jeruzsálemben maradni és várni az Atya ígéretét.

Azt sem tudták, hogy meddig és azt sem, hogy mire is várnak. Várni pedig nehéz. Várni nem tétlenséget jelent, hanem visszafogottságot. Jézus elıre vetíti, hogy valami nagy dolog van készülıben, de nem fed fel semmit belıle nekik. Mert az ember dolga, hogy bízzék Isten szavában akkor is, ha nem érti.

Jézus megállítja, a tanítványokat mielıtt útnak indulnának. Most nem kell szervezni semmit, csak várni kell Isten cselekvésére. Megértették. Jézus mennybemenetele után visszamennek a városba, és együtt maradnak. A várakozás kitartó imádkozást jelentett számukra. Nem volt egyéb tennivalójuk és egyéb szándékuk se. Most az Isten cselekszik. Így éri ıket imádkozva a pünkösd, a Szentlélek kiáradása. Ez az Istentıl érkezı szent ajándék biztosítéka annak, hogy nem a megrettenı, korlátaiba ütközı embernek kell saját erıbıl végrehajtani a küldetését, hirdetni Isten országát, meggyızni bárkit is Isten szeretetérıl. A pünkösdi esemény megmutatta, hogy a Léleknek tetszett éppen ezt az ütött-vert kis sereget felhasználni a világot átformáló, szíveket megújító munkájában. Nem a tanítványok csapatteljesítménye az elsı gyülekezet létrejötte, a hit ébredése, az Istennel való élet után való vágy, hanem az Isten Szent Lelkének munkája. De akarta az ı szavukat, a kiállásukat, tanúságtételüket. A többit İ elvégezte. Erre a csodára kellett várniuk, hogy megtapasztalhassák, Isten milyen hatalmas dolgokat tesz Lelke által, és elindultak, hirdették a megfeszített Krisztust, Isten értünk való áldozatát. Aki pedig hallotta megértette a Lélek által: értem történt. (Bálintné Varsányi Vilma)

ÓBUDAI

HARANGSZÓ

AZ ÓBUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG HÍRADÓJA

A 2013. év igéje

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendıt

keressük. (Zsid 13,14)


��

…… AAMMII ÉÉRRTTÉÉKKEESSEEBBBB AAZZ AARRAANNYYNNÁÁLL……

1Pt 1,17 - vallomások a hitrıl -

�� Lelkészünk felkért, hogy írjak, arról miért hiszek Jézusban. Bevallom, nem szárnyaltam a boldogságtól a felkérés hallatán. Fıleg azért, mert kerültem már olyan helyzetbe, amikor a hitemrıl kellett volna beszélnem egy ismerısömnek és bizony nem sikerült. Érdekelte a keresztyén hit, de én nem tudtam érthetıen beszélni arról miért és kiben hiszek. Valahogy nem jöttek a szavak, elakadtak a gondolatok. A késıbbiekben arra jutottam, hogy a gondolat akkor lesz valósággá, ténnyé, amikor már ki is tudom mondani és meg is tudom indokolni. Ameddig a gondolatomat nem tudom megfogalmazni, kimondani addig az nem is létezik. Ebbıl következik, hogy amíg nem tudom nyilvánosság elıtt kimondani – és ezáltal felvállalni – hogy hiszek Istenben, addig kérdéses, van-e hitem. Úgy érzem, Isten ez által is hatni akar rám. Azt akarja, keressem İt és ne ijedjek meg a korlátaimtól. Majd adni fogja a szavakat is... De bizonyos dolgokat mások elıtt feltárni nem olyan egyszerő. Nekem ez az elsı írásbeli bizonyságtételem, ezért kérek mindenkit, ne támasszon túl nagy elvárásokat velem szemben. Lelkész családban nıttem fel. Mondhatni, hogy a tojáshéj a templompadban kopott le a fenekemrıl. Már gyermekkoromban befogadtam Jézust a szívembe, de késıbb ezt sokszor elfelejtettem. A nyári szünetekben egyházi táborokba jártam, év közben istentiszteletekre és szeretetvendégségekre, az iskolában bibliaórákra. Saját szememmel láttam, ahogy Isten az élet viharában családunkat mindentıl megóvta. Nem kikímélte, de védte és összetartotta. Saját életemben is megtapasztaltam gondviselését, bár sokszor minden jótéteményét mázlinak, vagy éppen pont a saját érdememnek, tehetségemnek, szorgalmamnak, kitartó munkám eredményének tudtam be. (Az öndicséret mindig is erısségem volt...) Igazából minden lehetıségem adott volt arra, hogy Istenbe kapaszkodva éljek, mégsem engedtem magamhoz közel. Bizonytalan volt a hitem és sokszor az még ma is. A középiskolai évek és az azután következı néhány év a lázadás és a keresés idıszaka volt. Sokáig az emberek elıtt nem mertem felvállaltam Istent. Ha lehetett kerültem a róla szóló beszélgetéseket. Féltem a következményektıl, hogy a közösség ahová tartozni akartam kivet magából és egyedül maradok. Igyekeztem beilleszkedni. Dohányoztam, italoztam. Azt hittem, ha azt teszem amit a többiek, megszőnnek a félelmeim és feloldódnak a gátlásaim, amikbıl azért volt bıven. Nem vettem észre, hogy a többiek is csak keresgélnek, bár lehet, hogy nem is tudják. Az életem nem lett jobb attól a közösségtıl, amihez tartozni akartam. Sıt az új életformával új, eddig még számomra ismeretlen gondok is megjelentek. A dohányzás függıvé, az alkohol meg depresszióssá tett. Az emberekkel a kapcsolataim felületesek és üresek lettek. Egyedül éreztem magam, pedig emberek között éltem. Így keresni kezdtem Istent és az óta is váltakozó lendülettel ezt teszem. Úgy érzem, munkálkodik bennem, de ez nem

fájdalommentes. Egymás után veszem észre a hibáimat. Egyre több döntésemet látom utólag helytelennek. Többeket is megbántottam és még csak fel sem tőnt. Mindig azt hittem, amit teszek az helyes, így soha nem jöttem rá milyen tévutakon járok. Mások hibáira való mutogatással igyekeztem elterelni figyelmemet a sajátjaimról. Mindig találtam olyan embert, akit bőnösebbnek éreztem magamnál. De amíg másokkal foglalkoztam, Isten elıtt egy helyben topogtam. Nem jutottam hozzá közelebb. Rá kellett jönnöm, hogy ahogyan az életemet és a képességeimet, ugyanúgy a lehetıségeimet is Istentıl kaptam ajándékba és bizony nem minden téren kamatoztattam jól azokat. Az életem tulajdonképpen arról szól, hogy Istenre hol igent, hol meg nemet mondok. Görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy az irányítás az én kezemben összpontosuljon. Ugyanakkor a felelısséget általában megosztom. Ha sikeres vagyok az nekem köszönhetı, ha rosszul mennek a dolgaim, akkor Isten büntet engem, de legalábbis elfeledkezett rólam. Meg-meghallom az Úr szavát, de nem feltétlenül akarok aztán engedelmeskedni annak. Isten mindennek ellenére az utóbbi idıkben gazdagon megáldott. Érzem, látom és tapasztalom, hogy szeret engem, gondoskodik rólam és ellát mindennel, amire szükségem van. Társat adott nekem, biztosította a lakhatásunkat és a megélhetésünket. Mindennek tetejében már gyermeket is kaptam Tıle. Érzem, hogy fokozatosan formál és felkészít arra, ami vár rám. Sokszor elesek (ami fáj is), de İ mindig felsegít. Tudom, hogy Istennel járni nem könnyő. Vele az élet nem azt jelenti, hogy elkerülnek a bajok. Sıt Miatta kerülhetek akár nehéz helyzetbe is. De bízom benne. Tudom, mindig kapok majd elég erıt. Úgy gondolom a hit lényege a szeretet. Nem az emberi, mert az öncélú és ez által önzı, hanem a jézusi szeretet, mert az önfeláldozó. Nem kér, csak ad. Azt, amire a legnagyobb szükségünk van: a megbocsátást és a feloldozást. Szeretnék én is a jézusi szeretet közvetítıje lenni, szeretnék hátsó szándék nélkül szeretni. Erre csak Isten segítségével vagyok képes. Annak az ismerısömnek, akinek nem tudtam Róla beszélni, most azt mondanám, azért hiszek Istenben, mert İt látom mindenhol és mindenben. Amióta Vele vagyok és İt akarom követni, jobb lett az életem. (Boncsér Sándor)

��

A búzaszál csodája Róma 1,19-20: Mert ami az Isten felıl tudható, nyilvánvaló számukra; mert az Isten megjelentette nékik: mert ami az Istenben láthatatlan, tudniillik az İ örökkévaló hatalma és Istensége, a világ teremtésétıl fogva az ı alkotásaiból megérthetı és átlátható... Sokan azért nem hisznek Istenben, a Teremtı létezésében, mert semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem találnak a tevékenységérıl.


Egy multimilliomos vállalkozó sajtó-tájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést: -Miért hiszi, hogy van Isten? -Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészbıl áll, de elıbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészbıl áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtı, az nem normális. -Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtı létezését? A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnıjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minıségben. Alapméret: kör alakú, átmérıje 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erık okozta bármilyen erıs kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felsı szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületőre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan mőködı komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elı, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." Elvette a papírt a titkárnıjétıl, és aláírva átnyújtotta az újságírónak. -Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték. -Nem értjük, hogy mi akar ez lenni. -Majd késıbb megértik. Egyelıre közöljék a lapjukban feltőnı helyen. Ha akad rá jelentkezı, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. A nagy érdeklıdést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el. -Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az elsı jelentkezıt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhetı terveket fogadok el. Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte: -Rendben van, én már kiestem a versenybıl, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerően lehetetlen megépíteni! A gyáros megkérdezte: -Nos, van még jelentkezı? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit. A titkárnı átnyújtott neki egy hosszú, csı alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belıle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevıkhöz: -Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtınk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a mőszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérıje pontosan 4 mm magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25

mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatőr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan mőködik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyi labor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elı vízbıl és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmő és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelmően bizonyítja a Teremtı létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm, hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtı erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ı alkotásait látják. Ha pedig teremt, mőveket alkot, akkor létezik!

ReméReméReméReményik Sándor:nyik Sándor:nyik Sándor:nyik Sándor: A lélek élA lélek élA lélek élA lélek él

Imre József kedves bátyámnak,

igaz tisztelettel

A lélek él, Testvéreim,

És hitet nem cserél. A lélek él: betőben, színben, fában,

Hullámos hangban és merev márványban, Száz változáson át -

Amíg meg nem tagadja önmagát. A lélek él, és munkál csendesen,

Kis szigeten, vagy roppant tengeren, De amit alkot: nem szól a világnak;

Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak. A lélek él,

Testvéreim, És hitet nem cserél.

Bálint László óbudai evangélikus Bálint László óbudai evangélikus Bálint László óbudai evangélikus Bálint László óbudai evangélikus esperes lelkészresperes lelkészresperes lelkészresperes lelkészre emlékezünke emlékezünke emlékezünke emlékezünk

„Ne feledkezzetek meg vezetıitekrıl, akik

az Isten igéjét hirdették nektek.” (Zsid. 13. 7.) A fenti ige olvasható Bálint László emléktábláján, amit hőséges malomsoki gyülekezete állított emlékére halálának 15-ik évfordulóján.


Bálint László az Óbudai Evangélikus Egyházközség lelkésze, a Budai Evangélikus Egyházmegye esperese 1998. április 8-án távozott Urához. Lelkészi szolgálatát 1975-ben kezdte Malomsokon. 1976-ban kötött házasságot lelkésztársával, Varsányi Vilmával. A gyülekezet ragaszkodó szeretete vette körül az egész családot. 1988-ban a celldömölki gyülekezet választotta meg a lelkész házaspárt lelkészeikké. Bálint László 1990-tıl a vasi egyházmegye esperese lett. Az óbudai gyülekezet 1993-ban hívta meg lelkészének. 1995-tıl a budai egyházmegye esperese volt. Segítıkész, kedves egyénisége erıs lelki támaszt nyújtott híveinek. Mindenkinek sokat tudott adni: erıt, mosolyt, biztatást, emberséget. Fontosnak tartotta a közösséget Istennel és a gyülekezet tagjaival is. Igazi közösséggé formálta gyülekezeteit. „Nyissuk meg szívünket elıtte, hogy közösségbe kerülve Istennel, egymással is békességben, harmóniában élhessünk”- hirdette. A lelki építkezés mellett a fizikai építkezésben is élen járt. Gyülekezeteiben sorra újíttatta fel a templomokat, imaházat épített. Sokan aggódva néztük, ahogy beteg szívével nem törıdve az óbudai templombelsı állványzatának padlóin fürgén mozogva irányította a felújítási munkákat. Mindig sietett, mintha érezte volna, hogy kevés az idı a sok tennivalóra. Rövidre szabott életében sokat végzett, többet, mint mások hosszú életük során sem. Hőséges volt mindazokhoz, akiket szeretett, akik ıt szerették. Hően hirdette az evangéliumot. Mindig értékes lelki táplálékkal szolgált híveinek. Hálás szívvel emlékezünk odaadó szolgálatára. Malomsokon ismertem meg 1975-ben. Abban az áldásban részesültem, hogy tanúja lehettem gazdag lelkészi pályafutásának. Szeretettel és hálával gondolok családomat érintı szolgálati alkalmaira is. Kérésünkre eljött Budapestre, hogy összeadjon párommal, és Celldömölkrıl eljött Malomsokra, hogy eltemesse Édesanyámat. Mindig kész volt a szolgálatra. Minden hívével szeretetteljes kapcsolatot ápolt. Nem kímélte beteg szívét. Erején felül végezte odaadó szolgálatát. A halál is szolgálat közben érte. A televízió Mélyvíz címő adásában fejtette ki véleményét az egyház küldetésérıl, feladatairól, a társadalom elvárásairól, amikor hitvallása közben szíve utolsót dobbant. Bálint Nagytisztelető Úr, Esperes Úr, Kedves Laci! Hálás szívvel emlékezünk rád, köszönjük példa értékő földi szolgálatodat. „...Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid. 13. 7.) (Az óbudai gyülekezet 2013. április 28.- emlékezett szeretett lelkészére sírjánál az Óbudai temetıben.) (Györgyné Váraljai Irén)

K É P E S K R Ó N I K A

...mintha közöttetek feszítették volna meg. (Gal,3,1.)

Hagyománnyá vált gyülekezetünkben, hogy Jézus Krisztus szenvedését és megváltó halálát gyülekezetünk férfi tagjai tárják elénk nagypénteken, az esti istentiszteleten, mintha maguk a tanítványok számolnának be arról, hogy hogyan került kézrıl kézre, végül a keresztre. Aki részt vett már a passió felolvasásában jobban érti mit jelent ez: "Bőneim vittek keresztfára téged." (EÉK 198.)

Hittanverseny Minden évben izgalommal készülünk a hittanversenyre. Élményt jelent az egész egyházmegye versenyezni vágyó hittanosaival találkozni, és összemérni ki mennyire emlékszik volt-e klarinét vagy tuba is a 150. zsoltár hangszerei közt; É-i, D-i, Ny-i vagy K-i szél nyitotta ketté a Vörös- tengert az Egyiptomból menekülı izraeliek elıtt; Dávid fegyverraktárosa, fegyverhordozója vagy fegyvertisztítója lett Saul királynak....és még annyi kérdés, amivel sarokba lehetett szorítani a versenyzıket. Nagy meglepetést jelentett már a hosszúra nyúlt egyházmegyei verseny eredményhirdetése is: a 3-4. osztályosok korcsoportjában I. helyezett Óbuda-Budakeszi csapata.

Mit is jelent a két gyülekezet versenyzıinek összevonása? Négyfıs csapatok állnak ki versenyezni. Mivel nem minden gyülekezet tud kiállítani egy korcsoportból négy


hittanost, ezért az egyházmegyei verseny mindig azzal kezdıdik, hogy a szervezık a töredékcsapatokat kiegészítik négy fıre. Óbudáról két kislány: Tóth Viktória és Kósa Tamara várta a létszám kiegészítést, de csak egy csapattársat tudtak adni melléjük. Csapattársuk a budakeszi gyülekezetbıl való. İk hárman adták össze azt a tudást, amit más csoportok négyen.

Már az is szédítıen nagy öröm volt, hogy tovább jutottak a - hittanversenyek történetében elıször! - Óbudáról az országos döntıbe. Még sokkal nagyobb lett az örömünk,-és egyenlıre nem is kopik-, amikor az országos versenyen is „aratott” a három lány a négyfıs csapatok versenyében, és I. helyezést értek el. Nagyon ügyesek vagytok! Büszkék vagyunk Rátok! Szeretettel gratulálunk!

Gyülekezeti nap a Hajógyári-szigeten

Ügyességi játékokkal színesített bibliai vetélkedıkben mérték össze gyorsaságukat, ötleteiket azok, akik részt vettek április 27.-én a Hajógyári-szigeten megrendezett gyülekezeti közösségi napon. Köszönjük Szabó Andrea leleményes ötleteit és sok munkáját a nap lebonyolításában. Ragyogó idıt kaptunk. Önfeledt játékokban éltük át azt a jelenetet, amikor a testvérek eladják Józsefet a kereskedı karavánnak, vagy amikor a tékozló fiúnak akkor is apja arcába kell néznie, amikor görbe útjairól hazatér. Csadó Balázs irsai lelkész a 86-s számú mezben arról beszélt a záró istentiszteleten, hogy attól, ha valaki egy sztárfocista mezében jár, még nem lesz jó focista. Ugyanígy senkit nem a külsı jegyek tesznek keresztyénné, hanem az ıszintén megélt hit. Az alkalmi oltárra a legifjabbak szedtek virágot a két letört ágdarabból készített kereszt mellé. A nap hangulatáról a képek beszélnek:

Már csak egy üzenet darab hiányzik! Hol van?

Ki az erısebb? A farizeusok vagy a szadduceusok?

A tékozló fiú visszatér

Józsefre alkuszik a kereskedı

Elıször lépek oltárodhoz… (EÉK 300.)

Minden fiatal életében kivételesen nagy esemény a konfirmáció, a személyes tanúságtétel, Isten szeretetének megerısítı áldása, az elsı úrvacsoravétel. Az egész gyülekezetet betöltötte az ı várakozásuk és örömük.


Elsı sor: Kaposi Benedek, Kıvári Regina, Gyimesi Benedek. Második sor: Nagy Bálint, Gyimesi Domonkos, Balogh Benedek, Nagy Zoltán. Légy hő mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

(Jel. 2,10)

Sudarazás Írta: İsz István

Isten fogja a Nap kezét,

A Nap fogja a Föld kezét, A Föld az emberek kezét, S mint réten a sok diák, Sudarast játszik a Világ.

Isten fogja a Nap kezét,

A Nap fogja a Föld kezét, A Föld az emberek kezét,

S fogják így mind Isten kezét! Óh, be szép!

Míg kéz a kézbe így tapad,

Vígság viszi a sudarat. Mosolyog minden emberarc,

Nem aggaszt senkit béke, harc. Mindenütt verıfény lobog, És az emberek boldogok.

De ha lanyhul az akarat,

A sudár szerte-szét szakad! Mindenki porban hempereg, Egymásba tépnek vad kezek Itt láb törik, ott kéz, könyök, És könny csurog, vér fröcsög.

Süvít a romlás, zúg a baj, Jajszóvá roppan a kacaj,

Az embertömeg sír zokog, S mind csonkák, bénák rongyosok.

Míg a romlást elképzelem, Hozzád könyörgök Istenem, Tartsd erısen a Nap kezét, Tartsa a Nap a Föld kezét,

Hogy mint régen a sok diák, Játszhassék újra a Világ.

Ne engedd többé soha már, Hogy elszakadjon a sudár!

Hisz oly szép, Istenem, de szép,

Isten fogja a Nap kezét, A Nap fogja a Föld kezét, A Föld az emberek kezét,

S fogják így mind Isten kezét! Óh, be szép!

(1942 - ben a Protestáns Napok záróünnepélyén elmondta és emlékezetbıl 97 éves korában leírta -

gyülekezeti tagunk, Búza Mihályné Lengyel Ibolya, mővésznevén Csiky Mária, a Madách Kamaraszínház tagja.)

Luther Márton: Jer örvendjünk keresztyének

„A Szentlelket olyannak kell megismernünk és hinnünk, amilyennek maga mondja magát. İ nem a harag és rettentés Lelke, hanem kegyelem és vigasztalás Lelke. Így az egész Szentháromság csupa kegyelem. A Fiú azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért, az Atya meg azzal, hogy adja a Szentlelket, a Szentlélek pedig maga a Vigasztaló. Krisztus egyszer, az elsı pünkösdkor láthatóan adta tanítványainak a Szentlelket. Az emberek testi szemmel láthatták rajtuk a kettıs tüzes nyelveket. Ma azonban s a világ végezetéig Krisztus nem úgy adja a Szentlélek ajándékait, mint egykor, hanem rejtetten és láthatatlanul. A Szentlélek az Atyától és Fiútól elválaszthatatlan isteni lényeg. Vigasztaló a neve. A Vigasztaló pedig az, aki a megszomorodott szívet Isten iránt megvidámítja, jókedvre deríti, mert arról biztosít, hogy bőneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, s Isten ránk mosolyog. Aki ezt megragadja, az égen földön csupa vigasztalással és örömmel találkozik.”


Daniel Ŝovic: Azt mondják, nem vagy

Mondják, nem vagy,

hogy csupán a gyöngék gyöngesége vagy, sebzett vad sírása,

halálfélelem, aggódás a feledés szégyenétıl,-

és hogy én is csak semmi vagyok.

De tanúsítom, mert érzem,

tudom: a csillagok fénye vagy,

és a Tied a Hold. Te vagy a jóíző víz,

a húr zengése, a megforgatott rög barázdája,

óriás hegyeken a napfényben fürdı hó,- és testemnek éltetı vére is te vagy.

Kedvesem szemének színe,

szívemben a szerelem izzása, két ajak találkozása:

Te vagy. Fájdalomban szépség,

vereségben diadal, vég nélküli vég,

maga az élet, maga a halál…

Nincsen szem,

mely kibogozhatná lépteid gondolatát, lábaid mégis elnyőttek:

imádságom tövisei összeszurkálták.

Eléd roskadok, Te megmosod sebeimet, összetöröd mankóimat,

melyek a Földhöz szögeznek, és lelkemnek szárnyakat adsz,

hogy magasba repüljek :

TEHOZZÁD.

(Szlovákból fordította: Dr. V.L.)

GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBİL

Gyülekezetünk lelkésze, Bálintné Varsányi Vilma az alábbi eseményeken vett rész, illetve szolgált február-május hónapban:

• Február 5. presbiteri imaórát tartottunk. • Február 14. az ökumenikus világ imanap

elıkészítésén dolgoztunk. • Február 23. a Külmissziói Egyesület közgyőlésén

vett részt. • Február 27. alapítványi ülés tartottunk. • Március 6. böjti vendégszolgálat Rákoscsabán. • Március 8. az ökumenikus világ imanapon

igehirdetés. • Március 12. presbiteri ülés. • Március 23. Az egyházmegyei hittan versenyen

harmadik, negyedik osztályosok korcsoportjában indult csapatunk elsı helyezést ért el.

• Március 23. Az egyházmegyei hittan versenyen elsı helyezést elért hittanosaink, az országos fordulón is elsık lettek.

• Március 23. Savária Barokk Zenekar hangversenyt adott templomunkban.

• Március 27. megbeszélés volt dr. Gyırfi Károly felügyelı úrral.

• Március 28. Kiskorona utcai Idısek Klubjában a nagypénteki áldozatról elıadás.

• Március 29. a gyülekezet tagjai Jézus szenvedéstörténetét olvasták fel.

• Április 9. presbiteri imaközösségi alkalom. • Április 14. vendégszolgálatot végzett Kovács

Viktor lelkész úr. • Április 17. egyházmegyei közgyőlésen vett részt

Györfi Károly felügyelı úr és Sáry Barna testvérünk, egyházmegyei küldött.

• Április 18. a hit-, és erkölcstanoktatással kapcsolatos tájékoztatást vállaló gyülekezeti tagok beszámolóját hallgattuk meg és értékeltük ki.

• Április 21. konfirmáció volt: egy lány és hat fiú adott számot tudásáról, járult elıször az úrvacsorához.

• Április 24. megbeszélés volt dr. Györfy Károly felügyelı úrral.

• Április 27. Az egyházmegyei hittan versenyen elsı helyezést elért hittanosaink, az országos fordulón is elsık lettek.

• Április 27. Gyülekezeti közösségi napot tartottunk a Hajógyári szigeten.

• Május 12. a finn testvér gyülekezetünkbıl fiatal felnıttek egy csoportja látogatta meg gyülekezetünket és szolgált az istentiszteleten, melyet fehérasztalnál való beszélgetés követett a gyülekezet tagjaival.

• Május 15. az Önkormányzat által, a hit és erkölcstan oktatással kapcsolatos fórumon vett részt.

• A Derős Alkony Gondozóházban folyamatos volt a havonkénti istentiszteleti alkalom.

Az alábbi események történtek az elmúlt idıszakban a gyülekezet életében: • Február 26. a Számvizsgáló Bizottság ülést tartott. • Március 4. a templom alagsorának felújításával

kapcsolatosan tárgyalt a Mőszaki Bizottság. • Március 10. szupplikáció volt, Ferenczi Ágnes


negyed évfolyamos hallgató hirdette Isten igéjét. • Március 21. a templom alagsorának felújításával

kapcsolatos tárgyalás volt a pályázó vállalkozókkal. • Április 4. a szeptemberben kötelezıen induló hit-,

és erkölcstanoktatással kapcsolatban, nyolc gyülekezeti tagunk kereste fel az iskolákat, hogy a szülıknek tájékoztatást nyújtson.

• Április 28. imádsággal és énekkel emlékeztünk Bálint László lelkészünkre, sírjánál, az Óbudai Temetıben, halálának 15. évfordulója alkalmából.

GYÜLEKEZETI ALKALMAK

Istentiszteletek

minden vasárnap de. 10 órakor.

Úrvacsora – minden hónap elsı vasárnapján, valamint advent és böjt elsı vasárnapján is. Idısek, betegek részére,

kérésre készséggel visszük az úrvacsorát otthonukba.

Gyülekezeti alkalmak � A gyermekfoglalkozások, hittanórák, gyülekezeti

bibliaórák és az énekkari próbák szeptemberben, a nyári szünet után indulnak újra.

ADOMÁNYOK FOGADÁSA

Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetıség.

Az önkéntes egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap elsı vasárnapján borítékban győjtjük össze az istentisztelet keretében. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék mőködési és fenntartási kiadásaink fedezetét.

Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik 2012-ben perselypénzzel, egyházfenntartói járulékkal, adománnyal, a személyi jövedelemadójuk 1 %-ának a

felajánlásával támogatták gyülekezetünket és a közhasznú Erıs Várunk Alapítványunkat.

Mindenki úgy adjon, ahogyan elıre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerőségbıl, mert

„a jókedvő adakozót szereti az Isten”. (2Kor 9,7)

Gyülekezetünk bankszámlaszáma: OTP Kereskedelmi Bank Rt. 11703006-22056126

Erıs Várunk Alapítvány adószáma: 18072251-1-41 bankszámlaszáma: MKB Bank Nyrt.

10300002-10375516-49020012

Készpénz-átutalási megbízás (postautalvány) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható.

ELÉRHETİSÉGEINK

Cím: Óbudai Evangélikus Egyházközség 1034 Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1. Tel./Fax: 06-1-368-68-93 / üzenetrögzítı Hivatal: 06-1-388-17-73 E-mail: [email protected] Honlapunk: http://obuda.lutheran.hu Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe egyházközségünk honlapját, amelyen az aktuális információk és az istentiszteleti rend mellett mp3 formátumban meghallgathatók, letölthetık az igehirdetések. Fényképgalériát is találnak a gyülekezeti alkalmakról, és az Óbudai Harangszó korábbi számai is olvashatók. Lelkészek: Bálintné Varsányi Vilma parókus lelkész:

06/20-824-57-96 Horváth Ferenc helyettes lelkész: 06/20-824-79-93

Hivatali órák: Hétfın 14-17 óráig, csütörtökön 14-17 óráig. A hivatalos idın túl szükségessé váló megbeszélések idejét kérjük a fenti telefonszámokon egyeztetni.

Templomunk akadálymentes megközelítése

Tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, tolószékkel közlekedı, valamint az idıs

testvéreinket és babakocsival érkezı kismamákat, hogy templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll a rendelkezésükre.

Szeretettel ajánljuk a kisgyermekekkel érkezı szülık figyelmébe az oltártér bal oldalán kialakított, padlószınyeggel és játékokkal ellátott,

télen főthetı F É S Z K E T ahol a kisgyermekek szabadon mozoghatnak, játszhatnak, és a szülık hangosítás útján kísérhetik figyelemmel az istentiszteletet.

Szeretettel kívánunk

ÁÁLLDDOOTTTT PPÜÜNNKKÖÖSSDDII ÜÜNNNNEEPPEEKKEETT

minden kedves testvérünknek ÓBUDAI HARANGSZÓ

Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor: Böjt-Húsvét, Pünkösd, Advent-Karácsony.

Kiadó: Bálintné Varsányi Vilma, szerkesztı: B. A. Nyomdai kivitelezı: PrintPix Nyomda és Grafikai Stúdió 1036 Budapest, Bécsi út 171. Tel./Fax: 06 (1) 240-5205

Documents

ÓBUDAI HARANGSZÓ