SZOMJAS A VAK LÓ66 VAJDASÁGI EROTIKUS NÉPMESE

GYŰJTÖTTE ÉS AZ ELŐSZÓT ÍRTA BURÁNY BÉLA

ÚJVIDÉK : FORUM, 1984.

Szkennelte és tördelte: a Webtigris..

TARTALOM

1. KERT ÉS VAD 2. A KISKANÁSZ HÁROM KISMALACCA 3. SZOMJAS A VAK LÓ 4. A TANULATLAN JUHÁSZLEGÉNY 5. AMI BIZTOS, BIZTOS! 6. HETTENTETTŐ 7. A PAP MEG A SZŰZLÁNY 8. A REMETE NEVELTE KISLÁNY 9. OTT, OTT, ÖREGANYÁM! 10. A SZŰZLÁNY 11. BEZZEG ÁM!. . . 12. A JÁTÉK 13. KUKAC 14. SIVALKODTATÁS 15. CSAK MUTATOM. . . 16. MAJ MEGMONDJA A BÍRÓ! 17. A BUNKÓSFASZÚ JÁNOS 18. EZ MICSODA, JÁNOS? 19. A VÉTEKKISZEDÉS 20. A GÓLYAFÉSZEK 21. A PAP, AZ APÁCA MEG A KÁNTOR 22. SE MEGBASZNI, SE KIBASZNI VELE.. 23. BEBIZONYÍTOTTA!. . . 24. KANÁSZÖSSZESZIDÁS 25. A SZÜRKE AZ ENYIM. . . 26. RÍJJON AZ Ű ANYJA! 27. A FINOM BESZÉDŰ KISASSZONY 28. JÁNOS, AZOK OTT MI CSINÁNAK? 29. A PAP HÁROM TILTÁSA 30. KUTYA MÓDRA 31. A TÜKÖR 32. A PARADICSOMSZÓSZ 33. A MAMLASZ JUHÁSZLEGÉNY 34. A KOMA AZ KOMA! 35. A VONATOK

1

36. „NYIHEHEHE, MENYECSKE!” 37. A KATONA MEG AZ ÚJHITŰ PAP 38. AZ ÜGYVÉDBOJTÁR 39. ÚGY MEGBASZNÁM, HOGY SZIKRÁZNA. . . 40. A CSÚNYA NEVŰ KATONA 41. HA KURVA LESZEK, TE TARTOD A GYERTYÁT! 42. HOVÁ SZALADSZ, BIKUSKÁM? 43. VÁLIK A SZÜRKE A FEKETÉTŰ 44. A HARMAT LEPTE CSUMA 45. BASSZA MEG ŰKET!. . . 46. OLYAN ÁLLATOT, AMÍK ÉNNEKEM NINCS 47. NO, KILESTED? 48. AHÁNY FOGA VAN NEKI 49. AZ OKOS KOCSIS 50. AZ ÚJ PATIKUS 51. A SZÉP SZOBRÁSZNÉ 52. A FÖSVÉNY PAP 53. A HÁROM KÉRDÉS 54. A HÁROM BARÁT MEG A JÁNOS 55. SZÉP ASSZONY, CSÚNYA ASSZONY 56. MÉGBOSSZÚTA. . . 57. MÁ MEGIN A MARISNÁ VÓTÁ 58. AZ ÓRIÁSTOJÁS 59. A NYÚL MEG A RÓKA 60. A FIÚCSINÁLÁS 61. A KŐCCSÖN ADOTT EGGYIK 62. A PAP MEG A FEJCSINÁLÁS 63. A LEGVESZÉLYESSEBB SZERSZÁM 64. ADJ' ISTEN, ÉDESAPÁM! 65. A KÉT KOMA 66. EGY BASZÉ. . .

2

KERT ÉS VAD

Eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy öreg gróf.

Vót neki fiatal, húszéves felesége, kanásza, kocsissa, mind egy szobába aludtak!

A kanászt úgy híták, hogy "nagyfaszú kanász".

Ezt meghallotta a fiatal grófné.

Éccaka, mikó aludtak, sorba nézte, hát csakugyan igaz vót, amit mondtak.

Másnap aszongya az öreg grófnak:

- Köllene má egy új fiatal kocsis, hát ez má nagyon öreg!

- Hát jó van, válasszá, hogy kit.

- Hát, jó lesz a kanász!

Majd az öreg betaníjja.

Be is tanította.

Mondta az öreg kocsis, hogy má magára lehet bízni, tud hajtani.

Ezt alig várta a fiatal grófnő.

Befogatott vele.

Mentek ki az erdőbe.

Az öreg kocsis aszongya az öreg grófnak, hogy az a hejzet, hogy a fiatal grófnőnek megtetszett a fiatal kocsis. Menjenek utánnuk lóháton, távolrú kisérjék.

Úgy is vót.

Mentek utánnuk.

Az erdő közepire értek, ott vót egy tisztás.

Aszongya a grófnő a kocsisnak:

- Ájj meg! Terítsd le a pokrócot!

Nem tudta a kocsis, hogy mi lesz.

Lefeküdt a grófnő.

- Mos mán gyere ide!

Odament.

- Nohát, mit vársz? Fogjá hozzá osztán. . .

Hozzá is fogott, de akkora vót a szerszám, hogy nem akart bemenni.

Aszongya a fiatal grófnő:

- Mit teketóriázó? Fogd meg a két szélit, oszt rántsd rá!

3

Hát úgy is történt.

Evégezték.

Az öreg gróf meg az öreg kocsis meg távórú lesték meg hallották.

- Hát most micsinájjak?

- Semmit!

Ha hazagyünnek, mondja a grófasszonynak, hogy most ű főz ebédet.

Adjon neki egy kis fazekat meg egy nagy sonkát, hogy azt főzze meg, de nem szabad édarabóni!

Kínlódik ottan a grófnő a sonkává, de nem birja beletenni sehogy se.

Aszongya az öreg gróf neki:

- Mit teketóriázó?

Fogd meg a két fülit, oszt rántsd rá!

Akkó má tudta a grófnő, hogy mit jelent. . .

Asz mondja az öreg gróf az öreg kocsisnak, hogy ű épusztíti a fiatal kocsist.

Aszongya az öreg kocsis:

- Nem úgy!

Ez olyan, mintha a gróf úrnak vóna egy kertje, oszt beszökne egy vad.

Épusztíjja a vadat, beleszökik egy másik.

Pusztíjja el a kertet! Ha nem akarja, hogy beleszökjön a vad.

Úgy is történt.

Épusztította a grófnét.

Igy nem szokott bele a másik vad. . .

Adatközlő: 1972 Csóka Korponai Mihály (1901)

A KISKANÁSZ HÁROM KISMALACCA

Eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy asszony meg egy ember. Annak vót egy fia meg három kismalacca. A legény mindig kijárt az erdő szélire legeltetni a malacokat. A kirájkisasszony meg a társalkodónőjévé ki szoktak menni sétáni. A kanász furujázik, a három kismalac meg táncol. Ezek meg nézik. Nagyon megtetszett a kirájkisasszonnak a táncoló malac. Aszongya a kanásznak: - Adjá má egy malacot nekem! - Lehet - aszongya -, ha főhúzod a szoknyád térgyig!

4

Ránéz a társalkodónőjire: - Semmi! Húzza fő! Hát nincs ére senki, nem lássa senki. Főhúzta, évitték a malacot haza, de hiába furujáztak, nem táncót a malac. Másnap kimennek, maj csalnak még egyet a kanásztú, hátha maj ketten táncónak. Úgy is vót, megen kér a kirájkisasszon a kanásztú egy malacot: - Lehet - aszongya -, ha főhúzod a szoknyádat kötözködésig! (t.i. köldökig) Megin ránéz a társalkodónőjire. - Semmi! Húzd fő! Nincs ére senki, nem lássa úgyse senki. Főhúzta a kötözködésig, de hazavitték a malacot. Megin nem táncótak. No, maj écsajják a harmadikat is! Aszongya a kirájkisasszon: - Hát úgysincs má két malacod, add azt az egyet, megfizetek érte! - Nem kő fizetni, levetkőző szűzanya meztelenre! Megen ránéz a társalkodónőre: - Semmi, vetkőzz le! Le is vetkőzött. A kanász jó körűnézte minden iránybú. - No, rendbe van, vigye a malacot! Kihirdette a kiráj, hogy annak adja a lányát, aki étanájja, hogy mijen anyajeggye van a lányának. Mentek is a grófok, bárók, hercegek, de nem tanáta ki egy se. De vót a kirájlánnak egy vőlegényfélije, de a kiráj nem adta annak se, hát tanájja ki az ányajeggyit! A kanász meg elindút, maj ű! Ű tudta az anyajegyet. Útközbe leűt enni. Egy szardúró bogár kért tűlle egy morzsát, hogy neki ez is elég. Fővette, beletette a szűrujjba, hogy egyen, van ott elég. Mén tovább, megin leül enni. Odamén egy kisegér, kér egy kicsit, hogy nagyon éhes. Azt is beletette a szűrujjba: - Egyé, van itt elég! Beért a városba. A vőlegényféle ott űt a kirájkisasszony mellett. Az meglátta, hogy bejött a kanász. Aszongya a kirájkisasszony: - Most ez, amit mond, te is mondjad, hogy "én is azt akartam mondani" ! Hogy ne legyen mán a kanász felesége. Úgy is vót. Mikó kérdezik tűlle: - No, mi a kirájkisasszony anyajeggye? - A bal hóna alatt van egy ezüst féhold! Aszongya a vőlegényféle: - Épp én is azt akartam mondani! Hát, most nem tudják, hogy mi csinájjonak. Kérdezik a tanácsosokat. - Semmit! egy szobába kő tenni három ágyat. Középül fekszik a kirájkisasszony, emezek meg az egyik érű, másik árú, oszt reggé amejik felé fordul a kirájkisasszony, azé lesz. Hátúgy is történt. Lefekszenek este, persze hogy a kirájkisasszony a vőlegénye felé fordút. De mikó elaludtak, a szardúró bogár kibújt, mondja a kanásznak: - Ne búsújj, reggére tefeléd fog fordúni! Úgy is történt. Odament a vőlegény végbelihő, oszt a száján körösztű kidúrta mind a ganét. 5

Büdös vót! A kirájkisasszony éfordút. Hát mikó bemennek, hát a kirájkisasszon a kiskanász felé van fordúva! Egyre mondja amaz: - Nem jó van! Ű úgy érezte, valami vót űbenne, de asz hitte, álmodik. No jó van, be kő fenekőni az illetőt, osz még eccé! Mikó elaludtak, a kisegér szépen odament, kirágta a lukát, a bogár bement, oszt megin kidúrta. Reggé má a kirájkisasszon mondta: - Nem kő, nem kő! Ű a kiskanászt szereti! Igy a kiskanászé lett a királykisasszony.

Adatközl : 1972 Csóka Korponai Mihály (1901) ő

SZOMJAS A VAK LÓ

Eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy hercegnő. Hát kiadta, hogy ű csak ahhon mén férhő, aki pikáncs szót nem tud mondani. Jelentkeztek ottan grófok, bárók, hercegek, kirájfiak, tele vót a város velük. Meghallotta egy paraszt legín, úgy hítták, hogy János. Kérdezi: - Mi ez a sok csőcselék, aki itten sül-forr? - Hát, aszongyák, hogy a kirájkisasszony csak ahhon mén férhő, aki nem mond pikáncs szót! No, gondóta, maj ű émén. Jelentkezett a kirájkisasszonná: - No, jó van, fogjá be a fiákerbe, maj kimenyünk a mezőre, megnézzük a jószágjainkat! Kimentek. Tanákoztak ott egy ménessé. Csődör rajta vót a kancán. Kérdezi a kirájkisasszon: - Ez mit csinál ottan, János? - Nézi - aszongya -, hogy messze van-e még a kút? Mennek tovább, tanákoznak a gujával. A bika rajta van a tehénen. - Hát az mit csinál, János? - Hát nézi, hogy a gujás húzza a vizet! - No, mos mán émegyünk haza. Hazaértek. - Fogd ki a lovakat, aztán gyere be! Kifogta a lovakat, bement. - No, vetkőzz le meztelenre, meg én is, oszt megfürdünk! Fürdenek, mossa a fejit a kirájkisasszonnak. Kérdezi az: - Hát ez micsoda? - Ez a fő! Léjjebb mossa. - Hát ez micsoda? - Ez két aranyalma. Mossa léjjebb: - Hát ez micsoda? - Ez a szentek portája. Mikó leért: - Ez micsoda? - Ez egy sűrű erdő, a közepibe van egy kút. - Rendbe van, most én moslak téged! 6

Mossa, mosi a fejit: - Ez micsoda? - Ez a fő! - Hát emez? - Ez a mejjem! - aszongya. Leért, megfogja a. . . - Hát ez micsoda? - Ez egy vak ló! Megfogja a zacskót! - Hát ez? - A vödör a nyakába. - Hun szokott ez a vak ló legéni? - Abba a sűrű erdőbe. - Hát akkó legétesd meg! Kerűget ott körű-körű, legéteti a vak lovat, eccé megáll. - No mi az, János? - Szomjas a ló! - Hát ott a kút, itasd meg! Belükte a vak lovat a kútba. A kirájkisasszon nagyot fingott Aszongya: - Ez micsoda? - Haragszik az Antal csősz, hogy itt itatok!

Adatközl : 1972 Csóka Korponai Mihály (1901) ő

A TANULATLAN JUHÁSZLEGÉNY

A másik juhászlegény is megnőtt má, legény lett belüle, de kint nevelődött a pusztán. Az apja járt haza koszté, tiszta ruháé, úgy hogy ő nem is járt haza. Ott nevelődött a pusztán. No má most kinyőt a bajússza, húszéves lett. - Mög kéne nősíteni! - böszéli az apja mög az anyja egymás közt. Hanem hát emígy áll a dolog! Halvány fogalma sincs a dógokrú! Egyáltalán nővel nem érintkezett! - Így hát - mondja az apja - el köll hogy mönjön be a faluba, vigyön egy báránt, és adja el egy nőnek egy baszé. Hát úgy is történt. Mögmagyarázta oszt neki az apja, hogy hogy viselködjön, illedelmesen, és ne szégyőjje mögmondani, csak így mondja. Ezt mondja: - egy baszé. A többit majd tudja az a nő, amelliknek eladja. Hát úgy is történt. Hát akadt is vevő, de ki összeszidta, ki lepírongatta, majd oszt gyütt egy jóvágású, görögdinnyefarú mönyecske, özvegyasszony vót. Kérdi oszt tűlle: - Fiatalember, hogy adja ezt a báránt? - egy baszé. - Jó van, hozza utánnam! Hát vitte is oszt utánna. Elmöntek a lakássára, beengedte az ólba a báránt, fölengedte, mer ugye meg vót kötve, hát az asszony

7

gyorsáron, mit csinájjon? Bundás kenyeret sütött. Tojássá. Melléűtek, oszt falatoztak. De a juhász kente ám! A bundás kenyeret! Hozzá vót szokva a méretlen husevéshez abba zidőbe. Nagyehetű vót. De hát azé egy darab maradt. - Hát akkó térjünk a tárgyra! Mondja a mönyecske. Amihöz ennek halvány sejtelme se vót! Levetkőzött az asszony, főfeküdt az ágyra, széttette a lábát. . . Ez mög néz onnan az asztaltú. - No gyerünk - aszongya -, hagy fizessek a bárányé! Zavarba gyütt a juhászlegény, hát zavarába kikapta a tányérbú azt a bundás kenyeret, odament, és belemártogatta a pinuskába (hogy becézzem egy kicsit), és jóízűen mög is ötte. Ezzel türűte szömit, száját: - Isten áldja mög! - mondja, és továbbát. No, ment osztán, persze gyalog, odaér, nem messze majd az ő szárnyékjukhoz, fütyürész, mén elébe az apja, lássa, hogy jó kedve van, úgy vélte, mindön a legnagyobb röndbe van. Hát oszt majd kérdőre fogja: - No oszt? Hogy sikerűt? Jó mönt mindön? - Mindön jó mönt, apám! - aszongya. - Aj, de jót basztam! - Jó, röndbe van! Akkó mos mán megnősítünk, fiam! Ki is vót szöméve má a lány neki. Abba zidőbe divat vót az az érdekházasság. "Összeverték!" Úgy mondták. - Majd összeszoknak! Hát ki is szömétek egy lányt neki, mög is jelőték a lakodalmat, el is gyütt az az üdő, mögtörtént az esküvő, visszamönnek a templombú, ékezd feszelögni a legény. Hát a körösztapja vót a násznagy. Persze! Abba zidőbe nagyon szigorúan tartották azt. Ül a körösztapja mellett, eccő ékezd feszelögni. Amárú mög a mönyasszony. Súgja neki, hogy: - Körösztapám! - aszongya. - Én má nagyon baszhatnék vagyok! - Hát várjá még egy kicsit - mondja neki. - Hát majd égyün az üdő! Hát. . . mindönnek mögvan a maga ideje, gyerek! Hát ne legyé ilyen türelmetlen! Ha eddig birtá várni, mos má várd ki ezt a kicsit! Jó van. Megen szól a zene, táncónak, mindön. Megen súgja: - Körösztapám! Én má nem várok tovább! Szójjon édösanyámnak is, nem bánom, de én nagyon baszhatnék vagyok! Hát szónak az anyjának, gyűjjön ide, hát. . . ténleg hát. . . minden mindegy, hagy mönjenek be mán aztán! Hát majd! Most az eccő így van. Hát nem bir a gyerök tűrni. . . Mögmagyarázzák oszt a mönyasszonnak is, hát mindegy má most, egy órával később vagy korábban, ezönn át kő esni! Hát a gyerök nem bir tűrni tovább. . . Hát be is toloncóták üket egy szobába, és rájuk zárták az ajtót. Csinájják mos mán, ahogy tudják, vagy ahogy bírják. Hát a menyasszonynak, annak vót fogalma az egészhő, Az ki vót oktatva, hogy és mint, főfeküdt az ágyra, úgy, az ő menyasszonyi ruháiába - hát mindegy, maj. . . Nem látszik azon a gyűrés annyira, hát átesnek rajta, oszt kész! Széttette lábát. . . Nézi ez, nézi: - Héj! - aszongya. - Valami nincs röndbe. Nincs röndbe, nincs itt az, ami köllene a baszáshon! - Hát de mi? Hát hogy? Hát. . . Nézi a lány is akkó. . . Egyszé főnéz a legény a szekrény tetejire, ott vótak a torták. - Aha! Jó lösz ez is! Aszongya. Mászott föl a szekrényre, hogy majd főmászik. 8

Leesött. Mögütötte magát, ékezdett jajgatni: - Jajjajjajjaj! De kívű hallgatództak, ugye, a kiváncsi fülek, hogy: - No ugyan szűz-e a menyasszony? Mög hogy lösz? Mög. . . jajgat-e? De jajgat a vőlegény, nem a menyasszony! - Hát itt valami nincs röndbe! - Mindegy! - aszmongya a körösztapja. - Én csak bemék! - Hát eredj hát! - mondja az anyja. - Hát csak hát te férfi vagy! Hát a körösztapja vagy! Hát te vagy a násznagy, te vagy a legnagyobb úr a lakodalomba, hát eredj be, nézd mán, mé jajgat? Micsinátak ezek? Hát bemén osztán. Odamén: - Jó van, hát mi csinátatok? Hát mi? Hát hogyan történt? A lány osztán mondja, hogy mi, hogy hogy. . . - Hű-ű-ű-ű! Hát - aszongya a körösztapja, a násznagy - ó-ó-ó! Hát itt akkó tévedés van! Idehallgass fiam! Nem így ám! Nem így áll a dolog! Hogy basztá te? - aszongya. - Hun tanútá baszni? Mesédd é nekem. Émeséli osztán a gyerek. - Á-á-á! Há nem így! Így-e! Nézd-e! - aszongya. - Látod?- aszongya. - Tödd szét - aszongya - a lábodat! Mindegy, ne szégyőjjé éntűllem! Most látod azt ottan? - Láttam én amazt is! - aszongya. - A másiknak is ijen vót! Mondja a legény. A juhász. - Neköd mög - aszongya - vödd ki! - aszongya -, nézzük, mekkora van? Hát kivöszi, osz hát é vót látva az is röndössen. - Ezt - aszongya - oda be kő tönni - aszongya -, akkó van az igazi baszás! - aszongya. - Az az igazi baszás! Te é vagy tévedve- aszongya -, te nem jó csinátad! - Téénleg? - aszongya. - Hát persze! Próbádd csak mög! Igy e! No, mos má én kimék, de így csinádd, ahogy én mögmondtam! Visszafordul: - Hát - aszongya - én kimék. De ahogy én koppantok az ajtón- aszongya -, te úgy lükjed! Ahogy én koppantok! - Röndbe van! - aszongya. - Körösztapám! Mögértöttem! Hát el is kezdték a mókát, csikorog az ágy, de koppant, kopp, kopp. . De eccé csak kiabál ám ki a legény, mikó a kocogóssáhó értek: - Gyorsabban, körösztapám! - aszongya. - Me ékerülöm!

Adatközl : 1980 Csóka Banka János (1901) ő

AMI BIZTOS, BIZTOS!

Ez meg úgy történt, hogy szállásóva vótak az egyik faluba katonák. Szömet vetett a kapitány az egyik menyecskére. A menyecskének az ura munkásember vót, kétkezi munkás, reggel elment, este gyütt haza - a kapitány odaszokott. Majd a munka közbe az emberek kezdték maguk közt beszégetni, meg kiderűt, hogy a menyecske a kapitánnyal összeszűrte a levet. Mondják oszt neki ott a munkába: - Hallod-e! Így és így áll a helyzet! Tudsz-e rúlla? - Nem hiszem! - asz mondja. - Az én feleségem, az mikó hazamék, a nyakamba ugrik, körűcsókol, vacsorával vár, meleg vacsorával. . . - Há-á! - aszongyák. - Éppen ez az! Ekkó csap be! - aszongya. - Az csak hízelgés! Hát, majd az ember hazaér, ekkor is persze, mint minden este, egyformán az asszony, nyájassan,

9

kedvessen, majd megvacsorázik az ember. . . bántja a dolog. . . - Hallod, hé! Valami itt nincs rendjin! - Micsoda? - kérdi az asszony. - Azt beszélik, hogy te a kapitánnyá jóba vagy! Jár hozzád nap- közbe, mikor én odavagyok dógozni! - Ugyan, hé! Hát hogy gondóhatsz ijet?! Látod, hogy mennyire szeretlek! Meleg vacsorával várlak, csókot adok, mikó hazaérsz. . . - Igen, ez mind szép, de asz mondják ez csak kétlakoskodás. Ha nem mondod mög - mondja -, mögverlek! De nagyon! Hát a végin sírva fakad az asszony: - Hát tudod, úgy történt, hé, hogy ez az ember fő van fegyver- kezve. Kardja van! Lőfegyvere van! Begyütt és asz mondta, hogy őneki aki nem engedelmeskedik, a fegyverit hasznájja! Hát mit vót tennem? - aszongya. - Nem vót, aki megvédjön, muszáj vót cselekedni úgy, ahogy ő mondta.

És - mögtötte velem! - Mögtötte? - Mög. - Hanem - aszongya - ha te meg akarsz védeni, maradj itthon a munkábú mámma! Védjé mög! Hát így is történt. Az ember elhatározta, hogy (má csak azé is, hogy möggyőződjön) itthon marad. Igen ám! De a ravasz asszony, mikó tudta, hogy az üdő eljön már, hogy szokott gyünni, kapta a kannákat, vizes kannákat, elszaladt a kútra, és sikerűt megseppenteni, a kapitány éppen má gyütt akkó. - Csak gyűjjön egész bátran! Itthon van az uram, csak légyen eréjös, majd oszt meglátják. Így is történt. Persze a kapitány lassan ballagott, az asszony mög sietött. Hamarább hazaért a vízzel. Asz mondja az urának: - Készűjj el mindönre! Gyün a kapitány! Hát az ember aztán fölugrott, amit csak keze ügyibe tudott kapni, fejszét, baltát, vasvellát, ásót, lapátot, odakészített minden szerszámot, amivel majd megvédi az asszonyt. Oda is ér a kapitány, ahogy odaér, berúgja a kaput, az udvaron má káromkodik: - Aki neköm nem engedelmesködik, agyonlövöm! Szétvágom a karddaa! Ne próbájjon ellenem senki. . .! Az ember erre megszöppent, szögény: - Jaj, asszony! Hova lögyek? Mi lögyön velem? Hova bújjak? - Há ne bújj é! Védjé mög! Hát ki véd engem mög!? Hát. . . bújj be az ágy alá. . . Ha mán nem akarsz mögvédeni, há. . . Most megin magamra hagysz? Pedig itt vagy! Semmit! Az ember be az ágy alá gyorsan, pontossan az az ágy alá, amejjikön maj lesz a támadás. Úgy is történt. A kapitány, ahogy odaért, durván nekiesett az asszonynak, a látszat kedviér. Föllökte az ágyra: - Aki neköm nem engedelmesködik, agyonlövöm! Levágom a karddal! És hát. . . megtörtént. Méggyakta az asszonyt. Az ember meg az ágy alatt vót. Az asszony persze adta az előkelőt, siránkozott. No, maj mikó megtörtént, elment a kapitány. Fölemeli a lepedőt az asszony: - Hé! Itt vagy? - Itt vagyok! - Há gyere ki! Mán elment! 10

Kibújik az ember. - Há - aszongya - látod-e, hogy mijen goromba? Mijen erős? Valami dalia embör löhetött a kapitány. - Há - aszongya -, nem fété az ágy alatt? - Kérdezi az asszony. - Dehogynem! - Nem fété, hogy rád szakad az ágy velünk? - Dehogynem! - Hát oszt. . . mi csinátá? - Há-á-á! - aszongya az ember. - Vót itt ész, asszony! - Há mi csinátá? Mondjad má! - Négykézláb átam! - aszongya. - Hátamat nökifeszítöttem az ágy ajjának, és úgy tartottam! Ami biztos, biztos!

Adatközl : 1980 Csóka Banka János (1901) ő

HETTENTETTŐ

Hát, vót egy másik katona. Szabadságra mönt. Gyalog persze, abba zidőbe tele a tarisznya cibakká, mer az hát elálló táplálék vót, nem vót romlandó, vizet ivott rá az ember, és kitartott vele. Maj, folytatja az útját egyik falubú a másikig, Isten tudja, hány falut köllött mönni, mire hazaért, gyalog persze. Ha valaki fölvötte szekérre, hát az jobbik eset vót. Majd, ahogy mén az egyik falutú a másikig, közbe látja, hogy mén előtte a gyalogúton egy női személy. Hát kilép utánna katonássan, hát ű beéri még a faluig! Úgy is történt. Hát, ahogy utóérte, tizennyóc éves lány vót. No, utolérte, hát köszöntötték egymást illedelmessen, és hát beszédbe eredtek. Hát mint fiatalok, rátértek a szerelem dolgára, és így tovább. - Van-e legényed? - Hát nincs még. Nem engedik apámék! - Hát mé? - Hát még fiatal vagyok. Azé. - Pedig te má szeretnéd, ha vóna legényed? - Hát persze hogy szeretném! Tizennyóc éves vagyok má! Hát ilyen beszélgetés közbe aztán persze a katona kezdett osztán kézimunkázni, osztán hozzányút, vállára tötte a kezit, s a többi. Hát a lány egy kicsit csiklandós vót elejibe, de aztán hát áta. Majd aztán mondja a katona, hogy hát (estefelére jár az idő): - Nem tudom, hogy megháhatnák-e nálatok? - asz mondja.- S aztán fojtatnám az utam tovább. Erre a lány mondja: - Gondolom, hogy édösapám beleegyezik. Majd nem is soká odaértek, épp a szélső házná laktak a lányék. És mire odaértek, annyira megbarátkoztak, hogy szót értettek. Csókolóztak is. De nem vették észre, hogy a lánynak a nagyanyja a kertbe pösztörködőtt, és hát a kerítésön kilesött, hogy ezök milyen nagy barátságba gyünnek. Éppen azt beszéték, amikor a kerítés mellett ballagtak, hogy ki hun fog alunni majd az éjszaka. A lány mondja: - Maga biztos a padkán fog helyet kapni, én majd amott, az ágyon alszok. Ezt beszégették. De bizon, szöröncsétlenségükre a szüle még jól hallott, és azt möghallotta. No, be is értek.

11

Közbe begyütt a szüle is a kertbül, és hát vacsoráztak. Rátértek a tárgyra, hogy itt alhat-e a katona? - Persze hogy itt alhat! Majd oszt hónap fojtatja az útját. Vacsora után hát mosogatott a nagylány a konyhába. A szüle persze kisettenködött hozzá, és így mondta neki: - Vödd tudomású, hogy mindönt láttam, mindönt hallottam. Hanem ha nem úgy lösz, ahogy most én mondom majd neköd, mögmondom édösapádéknak. Tudod, akkó mi vár rád? A szilaj csikó farkáhó lösző kötve! Az abbú át, hogy szabadon engedtek egy csikót, ami még nem vót fogva hámba, és elengedték, ha ijen bűnt követött el egy lány. A farkáhó kötték. Hát a lány persze erre meg is ijedt, és: - Hát jó van, szülém, lögyön úgy, ahogy maga mondja, csak ne szójjon édösapáméknak! Hát így is történt. Mikor elfújták a lámpát, mer még abba zidőbe az vót, vagy mécsös, vagy lámpa, petlórjomlámpa. Mikó mán a katona hallotta, hogy a ház apraja is, nagyja is álomba borút, lecsúszott a padkárú, és hát odasettenködött ahhoz az ágyhoz, ahogy meg lett beszéve. Hát föl is lépett az ágyra, el is végezték, de valami olyan gyanús vót neki, a katonának, az egész dologba, bárha sötétbe történt is, majd hát mikó má megelégedett ő is a dologgal, hát megkérdezi: - Hány éves vagy is, kishúgom? - aszongya. - Tennap mondtad, de ma nem jut eszömbe! Erre a nő feleli súgva: - Hettentettő. - Mennyi?! - kérdezi még eccő a katona. - Hettentettő! Nem vót foga má a mamának. . . Erre a katona persze rögtön észrevette, hogy csalásrú van szó, leperdűt az ágyrú, összeszedte a batyuját, föl se őtözött, és továbbát a hajnali sötétség leple alatt.

Adatközl : 1980 Csóka Banka jános ( 1910) ő

A PAP MEG A SZŰZLÁNY

Abba zidőbe, a régi világba a papoknak saját fődjük vót. Vót nekik béressük, vót nekik cselédjük is. Vagyis a papnak. Hát a pap mindenféleképp szüzlányra vót éhes. Akkó a szegényházbú kivett egy fiatal leányt, hogy maj mikó betőti a tizenhat évet, akkó fogja a pap megugrani, hogy ű szűzlánt tanát! De hát a kislány kijárt szántani, vetni a Jánossá, a béressé. Hát a béresnek megtetszett a kislány. Mé má ott vót a nagykorba. eccé ékezdett jajgatni a János: - Jajjaj! - aszongya. - Valami daganat van a lábom közt! De nagyon fáj! De meghalok! - Há hun lehetne meggyógyítani? Kérdözi a kislány. Aszongya: - Te lábod közt! Ott van az orvosság! - Hát jó! Gyere, János! Há meg is orvosóta a kislány.

12

No, közbe betőtötte a tizenhat évet, akkó a plébános úr behíta a szobájába. - Kislányom, tizenhat évet betőtötted, mos má. . . Hát mikó hozzáfog a plébános úr, hát a kislány kész. Ki van fúrva. Ékáromkodta magát a plébános úr! Aszongya: - Mai kislányok má megbaszva is születnek!

Adatközl : 1980 Csóka Kónya Mihály (1914) ő

A REMETE NEVELTE KISLÁNY

Mingyá egy másik papossat! Vót egy család. Hát, egy kislányuk vót, zapja nagyon fétette. Mi csinájjonak vele, hogy ne tanújjon semmi rosszaságot a legínyektű, kiadták az erdőbe egy remetéhöz, hogy az nevéjje. Hát má a kislány odaért, tizenöt-tizenhat éves vót, zöreg remetének megtetszett. Éccő asz mondja neki: - Kislányom! Nézz csak a lábod közé! Ott nyől a pokol! - Jaj, atyám! Most mit csinájjak vele? - De nézd a! - aszongya. - Az én lábom közt meg itt van az ördög! Az ördögöt be szokták hajtani a pokolba! Igaz, hogy a pokolajtó egy kicsit fájdalmas, de aztán jóra gyün! No, meg is tették. Rendbe van, de aztán a pokol sűrűn kivánta az ördögöt! De hát az öreg remete mán nem birta tovább, üzent a szüleinek, gyühetnek a kislányé, má fölnőtt. Mikó hazavitték, hát rágyütt a kislányra a bolondéria, eccé aszongya az édesapjának: - Ugye, édesapám! Neked nincs ördögöd? - Mé, kislányom? - Zöreg remetének - mutatta kezin - vót ijen ördöge, oszt a pokolba hajtotta! - Hová? - Hát itt, a lábom közé! Akkó gyütt rá az édösapja, hogy nem hatta, hogy a fiatalokká érintkezzen, hanem odaadta ki egy öregnek!. . .

Adatközl : 1980 Csóka Kónya Mihály (1914) ő

OTT, OTT, ÖREGANYÁM!

Hát, valamikó régen történt. Vót egy béres, aki elát szógáni. Ugye, a régi időbe ez így ment, szógálásnak mondták. egy nagygazdáhó. Annak a gazdának vót egy nagyon szép lánya. De hát ugye a lány nem át szóba a béressel, akárhogy nézett ki kinézetre, mivel- hogy szegény vót és lenézték. Abba az időbe az embereket osztájozták, ki ijen, ki ojan. A béresnek nagyon tetszett a gazdának a lánya, de mivelhogy béres vót, sehogy se tudott a közelibe férkőzni. Különben erős vót, el vót ösmerve, hogy a környékenn, a szállásokonn és a faluba, ahova jártak táncóni, talán ez vót a legerőssebb legény.

13

Szép, magas, derék fiatalember vót. Mikó elmentek táncra, elment néha abba a társaságba is, ahova ez a lány járt szórakozni, táncóni. Hát elkérte. Akkó vótak lekérések, elkérte táncóni. A lány nagyon haragudott, mer hát ugye azok a jobb módú fiatalemberek nem mertek a közelibe férkőzni, mer látták, hogy egy jó, vállas fiatalemberrel van dóguk, és több ízbe nem is adott táncost. Hát ez nagyon bosszantotta a lányt, hát hogy hogy távolítsa el maga körül, gondókozott. No, maj egy cselhő fojamodik. Elérkezett egy ijen vásár alkalom, mikó nem tom, mejik községbe vásár akart lenni, no elkűdik a Jánost - mer Jánosnak hívták -, elkűdik a Jánost, hogy majd eladja a szürke lovat. Hát, befogta a kocsiba, és útra kelt a vásár iránnyába. Hát több ijen kissebb erdőkön is ment körösztű. De a gazda azt mondta neki, hogy korán indújjon el, má éjfél után, mer messze vót az a község, hogy odaérjen, mire reggel lessz, idejibe. De eztet mind a lány tanáta ki, nem is az vót a szükséges, hogy a lovat eladja, hanem valahogy. . . valahogy valami trükkhöz folyamodik. No, oszt a János föl is kel, éfél elmút, megpucóta a szürkét. Hát a szürke kanca vót, ugye, befogta a kocsiba, oszt akkó ballagászott. eccé csak lóháton megjelenik előtte egy valaki. Rászól, hogy: - Ájj! Az arcán maszk vót. Megáll. - Ki vagy? Mondja, hogy hát kinek a béresse, hogy híjják, mijen János. Azt mondja: - Megparancsolom, hogy szájj le a kocsirú! Leszát a János, végignéz a lovason, hát a lovas ijen csendőri ruhába vót őtözve, de sötét vót, nem tudta kinézni, hogy hát kicsoda, micsoda. Csak azt látta, hogy külsőleg csendőrnek néz ki. Aszongya: - Ájj föl a fürhécre! A kocsi elejin az a lábkötő fa, azt fürhécnek híjják, ugye. Fölát a fürhécre. Aszongya: - Vedd ki a faszodat, és rögtön meg kő basznod a szürkét! - De uram!. . . - Nincs itten mit, "uram!" Rögtön fogjon neki! - De hát nem áll fő! - Húzza fére szürkének a farkát, bizsirkázza a szürkének a pináját, és fő köll hogy ájjon a fasza! Nincs itten mese! Hát oszt a János - akkó a csendőröknek nem lehetett nemet mondani -, hát oszt fölát a fürhécre, oszt kezdte vájkáni a szürkének. A szürke oszt kezdett mocorogni, nem akarta ám! Mondja osztán szaporán a János: - Hőhe, szürke, hőhe! Én vagyok a te gazdád! Hát nem ösmersz meg? Hagyjad mán. . . - aszongya. No oszt, addig erre, addig arra, hogy hát a sok vatyarászástú fölát a Jánosnak a fasza, oszt elhúzta a szürkének a farkát, osztán kezdte tologatni befelé. Jó nagy fasza vót neki. Hát a szürkének, mikó bejjebb ment, hun jó vót, hun nem. Kezdett a farkával csapkonni, meg nem akart áni. Akkó mindég mondta, hogy: - Hőhe, szürke, hőhe! Én vagyok a te gazdád! Ez valahányszó megismétlődött, a csendőr úr fogta magát, ello- vagót idegen irányba. A János elment a vásárba. Bántotta a Jánost, hogy hát ijen slamasztikába keveredett, hogy hát a csendőr megbaszatta vele a 14

szürkét. Hát ugye ojan árat mondtak neki odahaza, hogy kérjen a lóé a vásárba, hogy az nem is vót eladó. Hát nem kelt el a ló, hazament vissza a János. Délfelé, vagy mit tudom én, estefelé, mikó hazaért, kifogja a szürkét, bevezeti az istállóba, hát má ezt nem meséli el senkinek nagy szégyen vóna; ugye, szép szál legény, oszt akkó megbaszatták vele a szürkét. Tellik, múlik az idő, odaér a szombat, vasárnak, mennek táncra, János kezdi elfelejteni az egésszet. Nagyon tetszett neki a gazdának a lánya. Szép lány vót nagyon, kapkodtak érte azok a mágnás legények! De mikó János megjelent, akkó mind lekopott. No oszt, ment a lányé, táncónak. Eccé osztan megemlíti neki a lány, hogy hát: - Hőhe, szürke, hőhe, én vagyok a te gazdád! Mer a lány vót a csendőr. Húj, erre a János nagyon dühös lett. Hunnan tudhassa ez?! Ez má a borzasztóbbná is borzasztóbb! Hát, mindegy, nem merte, mihánt lekérték a lányt tőle, tovább nem merte soha főkérni. Búsul a János, mén végig a faluba, nem mén a táncra. eggyik öregasszon kint áll az utcán. - Jó napot, szülém! - Jó napot, fiam! Hát te mé búsúsz? - Jaj, hagyjon - aszongya -, maga idős asszony, magát jósnak is mondják erre, de nekem nagyon nagy bajom van. Hanem tunna-e rajtam segíteni? - Megpróbájjuk. Én mán sok emberen segítettem, János! No osztan mesédd el, hogy mirül van szó? János osztán elkezdi mondani, hogy hát: - Hát bizon elkűdték vásárra, hogy vigye el a szürkét, és út közbe eggyik erdőbű mikó kezdett kiérni, egy lovas csendőr elébe át, és aszondta, hogy meg kő őneki baszni a szürkét. Hát, aszongya, nem mert ellentáni a parancsnak, muszáj vót végbehajtani. Neki is fogott, elvégezte rajta, megbaszta a szürkét. Oszt elmondja sorba, hogy a lány meg valahunnan alighanem megtudta. - Hát ez - aszongya - nagy baj, fiam, de maj próbálunk rajta segíteni. De mán erre az időszakra a gazdalegények mind el vótak marva a lány körű. Úgyhogy a lány is búslakodott azér, hogy hát nincsen neki partner, aki neki megfelelne. Mer a Jánostú mindenki fét. No osztán mén végig a falun a lány - majd az öregasszony kisüt valamit -, megállíjja: - Lelkem, Juliskám, ájj má meg! Megáll osztan. Aszongya: - Ojan búsnak látszó. . . - Búsnak ám - aszongya -, mer képzejje - asz mondja -, ez a, ez a béres, aki nálunk van, ez a János, fő se lehet neki mondani, még az év le nem tellik, öt évre van szerződtetve, és minden legént elmar - aszongya. - Kit megver, ki így, ki úgy, de nem mer velem sehun senki se táncóni, se szórakozni, mindenki elmén! - Tudod, mi a te bajod? - aszongya. - Nem azé nem szeretnek tégedet! Fére van a pinád! Te eztet nem tudtad, biztossan, én látom a farod állásárú, ahogy mész. Próbájj csak lépni egypárat! Biztossan, hogy az! Gyere csak be, gyere csak be, én úgy látom. Tedd csak föl a lábod a székre! Főtette oszt az ülőszékre a lábát, hát természetessen ugye fére húzta a pináját. 15

Nézi, aszongya: - Hát tényleg fére van a pinád, nézd csak te is tükörbű meg- aszongya -, ez meglátszik a farodon is. - Jaj, oszt akkó, Maris néni (vagy minek hítták a jósasszont)- aszongya -, hogy lehetne ezen segíteni? - Lehet, lányom, én eztet mind helyre tudom tenni, csak elő kő készűni, egypár napot kő várni, mikó én előkészülök rá, én szólok. Példájú szerdán, hónapután elgyüssz, és akkó én megorvosolom. Nem is fog fájni. Meglátod, mennyi udvarlód lesz, osz mijen mágnás gyerekek! No osztán a Juliska el is ment harmadnapra, jelentkezik az öregasszonyná. De közbe a béressel meg vót beszélve, a béres bent vót má a spájzba, osz várta. Megérkezett a hölgy, no, aszongya: - Vesd le a bugyit, oszt tedd be a kemencébe a fejedet, gyugd be jó, mer ennek így van csak hatása, teneked nem is lehet látni, meg másképp te mozgasz!. . . A kemencébe itten jó belebújsz, a farod kint van, akkó hátú én szépen megigazítom. No, osztan a lány begyugta szépen a fejit a kemencébe, az öregasszony a hüvejkújjával elkezdte szépen kevergetni a segge partját. Intett a Jánosnak, hogy a spejzbű gyühet ki. Az lábujjhegyen kigyütt, má akkó a sudrimankó fő vót áva, oszt lassan az öregaszszony elvette az ujját onnan, oszt a János betette a plajbászt, oszt lassan nyomja befelé, béjjebb, béjjebb. Aszongya eccé a hölgy, hogy: - Ott, ott, öreganyám, ahun a hövejkujja mozog, ahun a hövelykujja mozog! Oszt mikó elvégezte a János, kivette a plajbászt, lelankadt, bement vissza a spejzba. Az öregasszony oszt mondja: - No, hogy érzed magad? - Jaj, aszongya, zelébb ugrott helre - aszongya -, úgy billegett bent az ujjára! Micsinát? Nagyon jó vót! - Hát - aszongya - akkó ugrott helre - aszongya -, mer ottan egy csont fére vót, fiacskám, oszt az vót. No osztán a Juliska is elment haza, János is később hazament. Következett a tánc, megin ugye a szombat odaért, vasárnap, mennek a táncra. A lány nagy boldogan mén táncóni. János is kicsípott, nyomás utánna! Bemegy, hát nem merték megint főkérni! Főkéri a János. Mingyá oszt mondja neki a lány, hogy hát: - Hőhe, szürke, hőhe, én vagyok a te gazdád! János aszongya: - Ott, ott, öreganyám, ahun a hövejkujja mozog! Akkó oszt a lány is elhallgatott. És evvel vége is lett a mesének.

Adatközl : 1973 Zenta Gyeevad Márton (38 éves) ő

A SZŰZLÁNY

Hát a régi időbe nagyon nagyba ment az, hogy ha valaki megnősűt, hogy szűz legyen a lány! No, az egyik asszonnak is férhű ment a lánya. Jó é is mút a lakodalom, de lássa az asszon, hogy nagy gondba van a menyasszon. Megkérdezi a lányát: - Mi bajod? Aszongya a lány: - Jaj, édesanyám, ojan bajba vagyok! Nemsoká le kő fekünni, oszt mi lesz, ha a Jóska megtudja, hogy

16

nem vagyok szűz? Hát egy kicsit gondba esett az asszony is, de aztán kigondóták, hogy majd az asszon odakészít egy üveg piros tintát, oszt megmagyarázta a lánnak, hogy mikó évégezték a dógot, csak vegye ki a gyugót, oszt löttyentse le az ágyat, hogy lássa a vőlegény, hogy még szűz vót. No, úgy is vót. Az asszony be a kamrába, le a pócrú az üveget, oszt be, ahun majd alszanak a fiatalok. Úgy is vót, ahogy megbeszéték. Mikó évégezték a dógot, a lány odanyút az üvegé oszt jó befröcskőte az ágyat. Hát mikó reggé főkel, nézi a vőlegény, hát tiszta ződ az ágy! Hát szalad mingyá, híjja az örömanyát, hogy mi történt? - Hát édes fiam! - csapott patáliát az asszony. - Ijen-ojan nagy faszú vagy, oszt ráfakajtottad a lányomra az epét. Hát ki tehet arrú?

Adatközl : 1978 Zenta Matykó István (1908-1979) ő

BEZZEG ÁM!. . .

Hát, vót egy szegíny asszonnak két lánya. Nagyon szép vót az eggyik, a másik ojan közepes. Hát a nagyon szépnek vót a faluba egy nagyon gazdag legíny. Szép lovakon járt, az udvarót neki. Hát a másik lánnak egy ijen kis gubás paraszt, az udvarót. El is vették mind a kettőt, hát a lakodalmat meg is csináták. Az eggyiket évitték az eggyik faluba, a másikat a másikba. Évekig nem látta az anyját. Az is csak hírüket hallotta, hogy a szép az szomorú vót mindig, amaz meg vidám. (Mer már a gazdag legíny jó észórta az anyagot még legín korába, a menyecske meg nem vót megelégedve.) No, két-három év után hazarándúnak a fiatalok. A gazdag gyün, oszt szép, csörgős fiakeron hozza a menyecskét! Be az udvarba a lovak!. . . A szegíny meg bebandukót. Rossz kocsi, össze-vissza kötözött lószerszám. . . Leugrik mind a két menyecske, szalannak az anyja nyakába! - Hát hogy vattok, lányaim? Mint vattok? Aszongya a gazdag lány: - Hát édesanyám, szép kocsi, szép szerszám, meg nyalka ember, de bezeg ám. . . Oszt leggyint szomorúan. - Hát édesanyám - aszongya a szegín -, rossz kocsi, rossz ló, rossz szerszám, de bezeg ám!. . . Oszt mutassa a karján. . . Az urává nagyon meg vót elégedve.

Adatközl : 1968 Zenta Matykó István (1908-1979) ő

17

A JÁTÉK

Hát, vót egy báró meg a felesége. A báró öreg vót, a felesége fiatal. Nagyon nagy birtokuk vót. Hát minden nyáron kimentek oda megnézni, hogy van a cselédség, hogy dógozik, hogy szórakozik. Hát a báróné egyszé kint van a cselédek között. Lányok, legínyek - épp így ünnep vót - játszanak. - Hát mit játszanak? - Hát a lányoknak begyugják a fejüket a szénakazalba, a legínyek meg hátúrú jó besóznak nekik. No, akkó ki köll tanáni nekik, hogy mejik legíny vót. A bárónénak is nagyon megtetszett ez a játék. - Bevennének engem is? - Mé ne?! No oszt attú kezdve ki-kijárt a báróné a birtokra. eccé oszt a báró is kiment utánna a birtokra. Hajja, hogy hátú nagy a sivalkodás, nevetés, szórakozik a cselédség. Hát majd ű is belevegyeledik a cselédség szórakozásába. Hát őneki is mondta egy legény, hogy hogy szórakoznak. A bogja ügyet. A nagyságos úrnak is megtetszett: - Hát én játszhatnák-e? - Hát mé ne? - Csak meg ne tudja a feleségem! - Oda se neki, báró úr, hát a felesége má hat hónapja kijár, ű a legjobb játékosunk!

Adatközl : 1968 Zenta Matykó István (1908-1979) ő

KUKAC

Hát, egy szent életű családnak vót egy fiuk. Hát annyira szent életűek vótak, hogy nem szerették vóna, hogy valami rossz nőt vegyen el a fiuk. A gyereknek a lelkire kötötték, hogy csakis tisztessíges lánt hozzon a családhó, mer nagyon rosszú gyünne ki, ha nem úgy lenne. Hát járt osztán egy lányhó. Első nap, második nap csak beszégetés, ére, ára, harmadik nap oszt kigombójja a nadrágot, kiveszi a nadrágbú a szerszámot, oszt megkérdezi a nőt, hogy: - Micsoda ez? Hát a nő aszongya: - Hát fasz! - Hát te má ismered, nem köllesz! Megpróbát egy másikat. Avval is úgy csinálta. Az is megmondta neki. No, pár nap múva mén egy harmadikhó, annak is úgy kiveti: - No mondd meg, ez micsoda? - Kukac! - No, ez nekem való, ez nem tudja, micsoda! El is vette. Megvót a menyegző, nagy lakodalmat csaptak. Hát osztán lefekszenek, az ember kérdezi, mikó kezdtek vóna egy kicsit játszani:

18

- Tényleg! Te nem tudtad hogy micsoda az? Nem kukacnak híjják azt! Hát fasz! - Ez fasz?! A mi béres Jánosunknak ami vót! Az vót a fasz!

Adatközl : 1978 Zenta Matykó István (1908-1979) ő

SIVALKODTATÁS

Hát vót egy kocsma. Bejártak több ijen bácsik is, egy asztaltársaság. Nagyon szép kiszolgálónő vót ott. Az egyik öreg, ojan huncu- tabb vót, aszongya: - Ha űvele kimenne szobára, ű ezt úgy megsivalkodtatná!. . . No, a többinek szöget ütött a fejibe. - Á, fenét! Csak a szád jár! - De bizony! - kötte a karóhó a kutyát. - Én megsivalkodtatnám! Annyira ment a dolog, hogy fogadtak 10 liter borba. Meg annyi a nőnek is, amié az öreggé kimegy, kifizetik a takszát. Ki is mentek szobára. Többi meg közé ment az ajtóhó, hogy hajják, tényleg sivalkodik-e a nő. Bementek,le is fekszenek, eccé csak hajják kint, hogy égbekiáltóan sivalkodik a nő! Hát ezek meg vannak ütközve kint az ajtóná, hogy tényleg mijen kani lehet ez az öreg! Így megy az egy darabig, aztán meg mondja az öreg a nőnek: - Te most mingyá nehogy kigyere! Te maradj bent! Te megkaptad a pízed, te hallgass! Kiment az öreg. Megitták a bort. - No tudjátok, nekem mos má dógom van. . . Evvé ément. Egy kis idő után kigyün a nő. Mondják is neki: - Gyere má ide, mesédd má é, hát tényleg ilyen nagy pók ez a mi barátunk? Hogy hát annyira sivalkodtá. . . - Hun?! Hát maj megtunná maga is, ha úgy csavarnák a fülit meg húznák a haját, hogy sivalkonna-e?!. . .

Adatközl : 1978 Zenta Matykó István (1908-1979) ő

19

CSAK MUTATOM. . .

Vót egy ember meg egy asszony, meg azoknak vót egy fiuk. Öregek vótak mán, az ember meg az asszony. Aszongya egyszer a gyereknek az anyja: - Nősűjj meg, fiam! Legyen, aki mos, főz, fótoz rád! Hát jó van. Gyün ára egy szabadságos katona. Éppen náluk kért szállást. Adtak is neki szívessen, összemelegedtek ott. . . Mondja oszt az ember: - Hajja, vitéz úr! Nősíjjük a fiunkat! Nekünk nincs más rokonunk úgyse! Maradjon itt egypár napig, oszt ha akar, maga lesz a násznagy. Hát jó. Úgy is lett. Hoztak is menyasszont. Mán el is múlik a lakodalom szépen. A János igazította a dógokat, hogy rendjin menjen minden. Hát úgy is ment. No, elgyün az idő, hogy le köll fekünni a fiataloknak. Mondják mán ottan. . . eccé csak a vőlegény férehíjja a Jánost (mer úgy hítták a katonát): - Ugye, János! Mit kő ott csináni? - Hú! - vakarja a fejit a János! - Hogy magyarázzam én azt most meg teneked? Idő sincs mán rá. . . - Hát gyere be, oszt mutasd meg! Te vagy a násznagy!. . . - Hát jó van, maj valahogy belógok. Úgy is csinát. Mikó nem vették észre, mer ittak ott nagyon, belógott a János hozzájuk. Amazok má várták. A János oszt elkezdte szépen vetkőztetni a menyasszont. Oszt közbe magyarázza: - Hát idenézz! Látod? Így szépen levetkőzteted!. . . Én nem vet- kőztetem, én csak most mutatom neked!. . . Akkó lefektette az ágyra. - Lefekteted. Látod? Én most nem fektetem, csak mutatom! Akkó megfogja a csecsit a menyasszonnak: - Így megfogod a csöcsit! Látod? Én most nem fogom, csak mutatom! De akkó mán át a Jánosnak a csilibunkója nagyon! Ahogy ott csecserészte a menyasszont ugye. . . Akkó csak elővette, oszt beigazította a menyasszonnak: - Látod? Így kő baszni! Én most nem baszom, csak mutatom!. . . Mutassa ott egy jó darabig, hogy: - Most így fordítod. . . Most úgy fordítod. . . Egyszer csak megszólal a menyasszony: - Jajajaj-jaj de jó, hékám, amit a vitéz úr mutat! Fogjuk itt továbbra is, lakodalom után is! Hagy mutogassa még! Hátha te éfelejtenéd!

Adatközl : 1978 Zenta Matykó István (1908-1979) ő

20

MAJ MEGMONDJA A BÍRÓ!

A János elát szógáni egy nagyon faszarági (t.i. fukar) gazdasszonhó. Vót neki egy lánya is. Meg nagyon rúgós lova vót, oszt a Jánosnak csak az vót a dóga, hogy a lovakat pucójja. Hát egy reggé ékezdte vakarni a lovat, nagyon rúgott a ló, oszt János szidta, hogy: - Baszom a gazdasszonyodat vagy hétszé! A gazdasszony meghallotta. Aszongya: - Mit mondtá, János?! - Szidtam a lovat. - Ha tizennégyszé meg nem teszed, évesztetted az összes havi keresetedet! A János nekiveselkedett, megtette tizenháromszó, a tizennegyedik má nem nagyon sikerűt. - No, évesztetted, János, a keresetet! - Maj megmondja a bíró!. . . Émentek a bíróságra, hát osztan mingyá a bíró kérdezi a nagyságos asszont, hogy: - No, nagyságos asszony, mi a hejzet? - Hát - aszongya -, maj megmondja a János! - Na, János, mondjad! - Tudja, bíró uram, az úgy vót, aszondta a gazdaasszonyom, hogy ha tizennégy diót nem ütök le egy csapásra a fárú, évesztettem a havi keresetemet! - No oszt, János? - Hát - aszongya - sikerűt. Léütöttem tizennégyet, de a tizennegyediknek nem vót béle. No jó van, megnyerte a János. Hazamennek, az öregasszony megin fundálódik, hogy hogy kőne a Jánossá kibaszni, hogy fizetés ne legyen. - No János - aszongya -, ha ezt nem teszed meg, akkó évesztettéd a havi keresetedet! - Há micsodát? - Kiszámolunk tizennégy lépést, oszt én kidülleszkedek, oszt ha hátúrú nem hajítasz be nekiszaladásbú, évesztetted a havi keresetedet! A János ékészítette a furit, főnyergéte, nekiiramodott, mikó oda- ért, a gazdasszon összecsapta a lábát, oszt a furi a seggibe szaladt. - No, évesztetted, János, a keresetedet! - Maj megmondja a bíró! Mikó émennek a bíróhó: - No János, mi a helyzet? - Tudja, bíró uram, az úgy vót, hogy a gazdaasszonyom aszondta, hogy nem tudok beugratni a konyhaajtón tizennégy méterrű! Én meg megsarkantyúztam a furit, mikó odaértem, becsapta az ajtót, oszt a kímínyen ugrattam be! Megin megnyerte a János. Az asszont megin nem hatta nyugton. Kipróbájja a Jánost, de maj most máshogy. (Nagyon szép lánya vót!) Lefekteti a Jánost egy éccakára közéjük, oszt ha kibírja, hogy nem bassza meg az egyiket se, akkó jó van, ha nem, oda kő anni a keresetet. A János, mikó ezt megtudta, kipányvázta a furit, lefeküdt hanyatt közéjük. eccé a lány addig fészkelődött, hogy főszabadította a csinost. Nekiugrasztotta! Mind a kettőt megbaszta. - No János, oda a havi kereset! -Maj megmondja a bíró! Mennek a bíróhó. - No János, mi a helyzet? - Há, bíró uram, aszondta a gazdaasszony, hogy ha megőrzöm a lovamat, ha bevezetem egy tábla zab meg egy tábla here közé, hogy ne harapjon az egyikbe se, akkó megnyertem a havi keresetet, nem is kő 21

tovább dógoznom! - No János, oszt mi lett? - Hát én ki is pányváztam, hanem a gazdaasszony lánya eleresztette, oszt beleharapott a herébe is meg a zabba is. - Tied a kereset!

Adatközl : 1978 Zenta Szél Antal (1932) ő

A BUNKÓSFASZÚ JÁNOS

Vót egy illető. Hát nem nagyon birt baszni. Észánta magát, hogy levágja a faszát baltává. Életlen vót a balta. eggyet csapott rá, ahogy rátette a tőkére, nem vágta é, hanem egy bunkó nyőtt rajta. Három- szó rávágott, három bunkó nyőtt rajta. A faszán. No, mi csinájjon? De elég szegény ember vót, se píze, se senkije. Kiment a vásárba, lássa, árujják ott a kocsikerekeket. Aszongya: - Hogy adja a kocsikerekeket, Angyal mester? Olyan vékony tésni van benne, hogy a faszom se férne bele! - No - aszongya -, ha nem fér bele, odadom ingyen! Úgy is vót. Emez kirántotta, az első bütykő se ment bele. - Jó van, vidd a kereket. Vége van a vásárnak, ű guríjja a kereket. Utóérik, akik kocsivá mennek. Nagyon szép két tehén van az egyik kocsi után. Egy asszon hajtsa a lovakat. Ez az asszon meg meglátta, mikó kerékbe gyugta, hogy van neki csáressza, rendes! No oszt éhíjja hozzájuk. Aszon- gya: - Az uramnak maj aszongyuk, hogy nekem te unokatestvérem vagy. Majd itt alszó. Hazaérnek, oszt az urának leadja: - Hallod, hékám! Ez az unokatestvérem. Tudod, miúta nem láttam? Összetanákoztunk. Mindenkije meghalt neki. Anyja, apja, meg vót még egy testvérje, oszt az is meghalt! Itt is alunna, de nincs hejünk. . . - Maj kimék én az istállóba - aszongya az ember -, tik aludjatok bent! Bent aludtak. Mikó ékeszték, az első bütykőt mikó benyomta - nem messze vót az istálló a lakáshó - ésivalkodta az asszony magát. - Jaj!. . . Szegíny anyád! - Jaj, má megin arrú beszének! - ébred föl az ember. Beugrott a másik bütykő is. - Jaj!... Szegíny apád is meghalt! - Ezek nem bírnak elalunni, biztos. Beugrott a harmadik bütykő. - Jaaj !. . . Még a testvéred is! egyedű maradtá! Jó van, évégezték. Reggé főkel az ember. - Mi vót? Mé jajgattá? - Há meséte a haláleseteket! - aszongya. Megreggeliztek. Készitettek a tarisznyába is, meg - úgyis eladó vót - az egyik tehenet is odaadták. Vezeti az úton, mén, gyün ára egy olyan grófkisasszon a kocsisává. Meglássa a tehenet, nagyon megtetszett a grófkisasszonnak.

22

- Bácsi, nem eladó ez a tehén? - De eladó! - Hogy adja? - Baszé vettem, baszé adom! - Jó - aszongya -, beleegyezek, de hun? - Majd itt lent, megfogja a fiákerkereket. De csak úgy adom oda, ha fingás nékű kibirja.

- Jó van, János! - Úgy híták a kocsist. - Van itt aszalt szilva, azt a seggembe gyugod, oszt az ustor nyelivé tartod! Úgy is vót. Elkezdte. Még az első csomót csak bevette, a szilva áta a sarat, hanem amikó beugrott a második bütykő, valahogy gellert kapott, maj kiütte a János szemit! Akkó má abba is hatták. Éfingotta magát. Nem lett a tehén a grófkisasszonyé. Aztán égyüttem onnan. . .

Adatközl : 1978 Zenta Széd Antal (1932) ő

EZ MICSODA, JÁNOS?

Régebben vótak ojan cselédpiacok. Vótak ojan nagygazdák, meg kimentek a legínyek hejet keresni. Vót egy báró, annak vót egy lánya. Hát az olyan kocsist akart foganni, akinek se ne legyen csúnya neve, se ne tudjon paráznaságot. Hogy majd az űket hurcolássza. No, kimén a piacra, odamén a Jánoshon: - Hogy hínak, fiam? - Hát - aszongya - János. - Akarsz beszegőnni? - Hát hogyne akarnák! Odavezette a gróf egy bikáhó. Megfogta a bika tökit, oszt megkérdezi: - Ez micsoda? - Hát a bikának a töke. - Nem köllesz, mer parázna vagy! Kapcsót a János, mingyá átőtözött másik gúnyába. Odasomfordát a báróhó. Megin megszólíjja: - Te el akarsz szegőnni? Hogy hínak? - Há Jánosnak! - Az előbb is egy János vót! - Mi tudom én, engem Jánosnak hínak! Megint odavezeti a bikáhó. - Há ez micsoda? - Öregapámnak is ilyenbű van a dohányacskója. Mit tudom én, micsoda lehetne más! - Jó van, te jó lesző, maj égyüssz. El is ment a János. A grófkisasszonnak meg menni köllött nyaráni. Valahogy nagyon megtetszett a grófkisasszonnak a János. Aszondta az apjának, hogy ű nem mén semijen járművé, csak űtet a János vigye hintóvá. Úgy is vót. A János évitte a grófkisasszont.

23

Odaértek. No maj a János kifogja a lovakat. - Nem, van itt, aki a lovakat rendezi, te meg hozzad a kufférokat utánnam. Mén a János, de úgy csinát, mintha nagyon szégyenlős vóna. - No - aszongya - János, ez lesz a szobánk. A János megijedt, hát űneki az istállóba van a heje. . . - Nem baj, csak te gyere utánnam! Lepakónak, mutogassa neki a fürdőszobát, mindent. - János, legelsőbb megfürdünk! A János asz hitte, maj eggyenkint. - Nem, csak be a fürdőszobába! Vetköződj! Emez egykettőre lehányta a gúnyát. - No János, gyerünk! A János is lehúzta a gatyát, oszt fogta a cselevenduszt, beleólákodott a kádba. - No - aszongya -, mosd meg a hátamat, János. Fürdess meg! De a János csak a hátát simogatta. - Emére is! Mikó ékezdte, hopp, odaért a csecshön. - Hopp-hopp, János, micsoda ez? - Aranyalmák. Ékezdte ére lefelé is. Dörgőgette. Eccé odaért a sörénnyihön. - Hopp-hopp, János, micsoda ez? - Aranyerdő. No oszt, odaért a közepihön. - Hopp-hopp, János, micsoda ez? - Ez meg az aranyfórás. Megfürdette. No, aszongya: - Majd én tégedet! Ékezdte oszt a Jánost, de ű oszt mingyá odaért a cselevendusz - hopp. - Hát ez, János, micsoda? - Hát ez az aranycsikó. Simogassa itt elő a sörénnyit: - Hát ez micsoda? - Ez a sörénnye! Odaért a tökeihön: - Hát ez, János, micsoda? - Ez az abrakostarisznya. Mikó kész vót a fürdés, aszongya: - János! Hát maga nem szokta a fórásbú itatni a csikót? - Meglehetne!. . . Megitatták. Mikó beleeresztette a fórásba a csikót, a grófkisaszszony éfingotta magát. - Hopp-hopp, János, ez micsoda? - Hát - aszongya -, dudát a bakterház. - Ugyan verje oda az abrakostarisznyát, ne dudájjon!

Adatközl : 1978 Zenta Szél Antal (1932) ő

24

A VÉTEKKISZEDÉS

Régebben, még abba a bőgatyás világba törtínt. Még a papok úgy jártak, hittérítés meg minden. . . Nem nagyon vót, hogy egy faluba maj megállapszik a pap. Vót egy asszonnak egy lánya. Hát meg kék gyónni. Aszonta az anyja: - Maj ha tanákozó olyan emberré, akinek van olyan görbe bot a kezibe, meg úgy le van terítve, olyan szűrféle van rajta, azt állítsd le, anná meg birsz gyónni. Meg föloldoz. Jó van, mén a lány, tanákozik eggyé. Ez biztos pap! Leszólíjja. Az meg juhász vót, mingyá kapcsót. - Jó van, lányom, kiszedem én belüled a vétket! Ékezdett oszt vezényőni a lánnak: - Te csak csinádd, amit én mondok! Ojan búzatáblák vótak. Nagy. Má kezdett zsendűni. Ékezdte a pap mondani: - Búzába menendusz! Bugyi letolandusz! Lefékendusz! (Dallammal.) A lány oszt csináta. Akkó ű saját magának is: - Gatya letolandusz! Letérdetyándusz! Bunkó benyomandusz! (Dallammal.) Benyomta neki. Évégezte. No oszt hazamén a lány. - No, kislányom? - Jaj, édesanyám, jó hogy ékűdött gyónni! Képzejje é, ijen vétkeket húzott ki belülem a plébános úr e! (Mutatja.) - Az anyádba az istent, akkó az téged megbaszott! - Nem, nem - aszongya -, csak fölódozott. Csak a vétkeket húzgáta ki belülem.

Adatközl : 1978 Zenta Szél Antal (1932) ő

A GÓJAFÉSZEK

Az ecceri kislánnak kezdött a lába köze szőrösönni. Mondja az édösanyjának, az mög asz mondta, hogy az gójafészök. Émönt a szomszédba, dicseködött vele a Jóskának. Aszongya a Jóska: - Énneköm vannak kisgójáim, nézzük mög, hogy néz ki a fészökbe. Hát mögnézték. Évégezték a mókát, hát a lány örömmé hazaszalad: - Jaj, édösanyám! A Jóskának a kisgójáit mögnéztük, hogy néz ki a gójafészkömbe!

25

Az anyja ékezdött rimánkonni: - Jaj, ha valami baj lösz!. . . - Hunnan vóna baj, ha mög vót dögőve, mikó kihúztuk!

Adatközl : 1972 Padé Csótiné Tót Irén (1915) ő

Var. : (csattanó) - Jaj, édes lányom, hát mé hattad, hogy kibasszon veled a Jani? - Én basztam ki vele, mer meg is döglött a kisgójája, úgy meg- nyaggattam ! Adatközlő: 1978 Zenta Szél Antal (1932)

A PAP MEG AZ APÁCA MEG A KÁNTOR

A pap meg az apáca meg a kántor émentek nyaráni. Úgy vót, hogy a kántornak külön szoba lesz. De hát közbe mikó odaértek, csak egy szobát kaptak. Pedig a pap azé is híta az apácát, hogy nagyon szerette vóna megbütykőni. De hát most hárman alszanak egy szobába, hát a kántor észreveszi, hogy űk disznókonnak, nem lesz jó!. . . Hát micsinájjon! Asz mondja a pap az apácának: - Várjuk meg, még elalszik a kántor. - De mirű tudjuk meg, hogy elalszik? - Majd émén nővérke, oszt szakít egy szálat a töke szőribű. Ha nem ébred fő, akkó biztos alszik. Odament az apáca, oszt szakított. Nem ébredt fő a kántor. No oszt csináták. Gyaktak. Közbe a kántor is szerette vóna a nővérkét meggyakni. Jóképű vót! De nem birt sehogy hozzáférni, mer a pap mindig ott vót. No, vége a nyaralásnak, hazaköltöztek. eggyik reggé mise van, éneköl a kántor meg az apáca: - Bár csak ez az éccaka negyven napig tartott vóna-a-a! (Dallammal.) A kántor asz mondja: - Az én tökömön egy szál szőr se maradt vóna-a-a! A pap meg rámondta, hogy: - Amme-en !

Adatközl : 1978 Zenta Szél Péter (1930) ő

SE MEGBASZNI, SE KIBASZNI VELE..

Két katona gyütt haza szabadságra. Bementek egy tanyára. Ott vót a nagylány maga. Zanyjáék émentek disznóvágásra. Hát beengedte űket. Konyha vót a közepin, érű is vót egy szoba, emérű is. Vacsoráztak. Bort vitt nekik, minden. Aszongya az egyik katona: - Ugye, így is alszunk, ahogy eszünk? Mer a lány köztük evett. 26

Aszongya a lány: - Mé ne? Így. Bevacsoráztatta. Ki vótak fáradva, bort adott nekik, oszt az eggyik hamarább berúgott. Bevezette az eggyik szobába. Rázárta az ajtót. Emennek önti a bort, önti - ez is berúgott. Ezt bevezette emebbe szobába. Erre is rázárta az ajtót. A nő meg a közepin, a konyhába lefeküdt alunni, ott aludt. No, reggé a lány má főkel korán, végez, minden. Kinyitogassa az ajtókat: - Fő lehet kéni! - aszongya. - Reggé van, megyek fejni. Az egyik katona kérdezi a másikat: - Tenálad aludt? - Nem. - Hű - aszongya -, de kibaszott velünk. Basszunk ki mink is vele! - Hát hogy? - Tudod mit? Én beszarok a kuckóba! - Én meg kifizetem a hállást - aszongya. Mennek az istálló felé. Az eggyik fölállította a pecsit, pecsire tette a krajcárt. Mikó odaérnek a lány feji a tehenet. Aszongya: - Jó reggét! - Jó reggét! - Hát köszönjük a hálást! - aszongya. - Hát nem is tudjuk mivé megháláni. Hát kifizessük! Oszt úgy élépett elüle a másik. A lány meglássa, hogy mi a helyzet, főkapja a tehén farkát, aszongya: - Tessék, tegye a pörsöjbe! Hát szégyenbe maradtak a katonák, de evvé oszt émentek. No, a lány megfej, bemén. Érzi, jaj de büdös van! Megtanájja: - Aj, de kibasztatok velem, no megájjatok! Gyorsan egy kis papírt, becsomagóta, szalad utánnuk. Kajabál, hogy: - Katona bácsik, ájjonak meg! Ájjonak meg! Hazaért édesapám, édesanyám, hoztak egy kis kóstolót maguknak is a disznótorbú! Azok csak évették tűlle, oszt beletették a táskába. A lán visszament, ők meg mentek. Mentek sokáig, kifáradtak. No, most ebbe a kocsmába maj bementek. Kérnek tányért, villát, hogy maj megeszik a kóstolót. Hát mikó meglássák, aszongyák: - Ilyen lánt még nem láttak. Ezt se megbaszni, se kibaszni vele nem lehet!. . .

Adatközl : 1978 Zenta Nagy Mátyásné Letenai Rozália (1930) ő

BEBIZONYÍTOTTA!. . .

Hát az úgy vót, tudja, hogy vót egy fiatal pár. Mindég az asszonra ácsánkodtak a szomszédok meg a népek, hogy: - A felesíged kurva!. . . A felesíged kurva!. . . A szomszéddá jóba van !. . . - Hát hogy? - Hát kijár a kert végibe, oszt ott. . . Hát az ember aszongya: - Te asszony! Letöröm a derekadat! Ha kibizonyosodik, hogy te kurva vagy! A szomszéddá jóba vagy,

27

én akkó letöröm a derekadat! - Édes hékám! Ebbű egy szó se igaz! Megbeszéte a szomszéd emberré: - Hallod, gyanút vettek, megtudták, de kijátszunk velük! Nem tudják meg, hogy jóba vagyunk! Aszongya az ember: - Baj lesz ebbű, Örzsi! - aszongya. - Hogy lesz ez?. . . - Bízd rám! - aszongya. - Bízd rám! Bízd rám, majd én érendezem! Aszongya a szomszédembernek: - Gyere ide! Itt van a kerítés. Fúrjá rajta egy ekkora lukat ki e! - aszongya. - Mind ahogy az ujjad így összeteszed. Kifúrta az ember. - No most mi lesz itten? - aszongya. - Majd este!. . . Meg úgyis este kő bebizonyítani, mer mindég aszondták, hogy este járok itt a kerítesen hozzád. Te gyere oda, oszt kíszídd el!. . . A fegyvert!. . . Én meg odamék - aszongya -, oszt az uram ott néz a gangbú, lássa majd. Osz maj meglátod, hogy jóra gyün ki ! Úgy is lett. Az ember kiűt a gangra este, aszongya felesíge: - No idenézz, hékám, mit mutatok én a szomszédnak! Kiment a kertbe, odament a kerítéshő, zura meg nézte. Akkó csak főcsapta hátú a szoknyáját, odahejezkedett, oszt ékez- dett táncóni a farává, hogy: - Göncöl-szekér, rudastú! A csirkéstyúk fiastú! Felém van a rúdja!. . . Aszondta az ember nevetve: - Nem vagy kurva, hékám! - Lássa ken, hékám, hogy nem vagyok kurva?. . . Bebizonyította.

Adatközl : 1965 Zenta Mangurás Ferencné Nagy Anna (1904) ő

KANÁSZÖSSZESZIDÁS

Járt a kanász házrú házra, hogy kihajtsa a jószágot. Hazamén az ember nagy méreggé, oszt aszongya: - Te asszony! Tudod, mit beszének az emberek ére a soron? Hogy mindég reggé, mikó a kanász begyün a disznóé, hogy kihajtsa, téged megbasz! Aszongya az asszony: - No, ez nem igaz! Aszongya az ember: - Majd én megmondom reggé a kanásznak, ha gyün a disznóé, amit én akarok! - Tudod, apjuk, legjobb lesz, ha te nem szósz semmit. Majd én megmondom neki! Reggé gyün a kanász. Kiáll az asszony az ajtóba csípőre tett kézzé, az ember meg bent hallgassa. Aszongya (kiabálva): - Szép kanászom! Jó kanászom! Hogy mennyié enné meg az uram a szarodat?! A pinám hogy kapná be a faszodat! Elgyühecc te ide másszó is, kapsz pinát tűllem százszó is! Erre aszongya bentrű az ember: - Jaj, asszony, hagyjad má! Ne átkozd szegíny gyereket! Nem való az annak!

Adatközl : 1979 Zenta Keceli Mészáros Ferencné Szabó Katalán (1926) ő28

A SZÜRKE AZ ENYIM. . .

Vót egy ember. Szeretőtartó vót a felesége. Aszongya eccé az ember: - Hallod, hé! Kimék a határba, megnézem má, lehet-e vágni a gabonát? - Az nagyon jó lesz! - örül az asszony. Kinyissák a kaput. . . De vót egy olyan hetyke 9-10 éves fiuk, az mindég nagyon szeretett menni az apjává. Nyösztette most is, hogy maj ű is mén, de nem akarja az apja vinni sehogy se. No, ahogy a gyerek kinyissa a kaput, kimén a kocsi, becsukja, széna vót egy kevés a sarogjába, a gyerek észrevétlen fölugrik hátú a kocsiba, oszt megbújik a szénába. Émén az apjává. No, mikó a kukoricásba érnek, megállítsa az ember a szürkét, osz nekiáll, osz megbassza. Lássa ezt a gyerek, meg van ijedve nagyon, hogy mi lesz, ha az apja megtudja, hogy ű ezt látta?! egy pillanatba, mikó az apja nem vette észre, lesurrant a kocsirú, be a kukoricásba, oszt hajts haza! Otthon micsinájjon, meg kéne tán mondani az anyjának, de hát hogy? No maj gondókozik, bebújt az ágy alá. eccé csak gyün a koma. Gyün be az anyja meg a koma, oszt elég az hozzá, hogy a koma meg elintézte az anyját ott az ágyon. A gyerek ezt mind lássa, hajja. Mikó vége, aszongya az asszony: - Édes komám, gyűjjik ke é hónap is! - Nem birok - aszongya -, hónap aratunk. - Jaj - aszongya az asszony -,mink is aratunk! Hanem maj viszek én ki magának, édes komám, egy jó ebédet! De a gyerek az ágy alatt hallgatódzik. - De hunnan tudja meg, hogy mejik az ű fődjük? - No - aszongya - majd én csinálok egy körösztöt ott a főd véginé mingyá, osz majd te arrú megtudod, hogy én ottan kaszágatok. No jó van. Evvé a koma émén. A kerten körösztű. Mikó kimén az anyja, a gyerek is kibújik az ágy alú. Gyün oszt az ura haza: - Hát hogy áll a gabona? - Hónap, asszony - aszongya -, mink megkezdjük az aratást! Hát maj ki mén ki? Ki mén ki? Hát az asszony egyre hányja a lábát támasznak, hogy ű nem bir kimenni. - No majd én kimék, apám, kenddé! - aszongya a gyerek. Ki is mennek. Hanem a gyerek egy körösztöt mingyá kitett a fődjük végibe. Úgy tizenegy óra felé lássák ám, hogy az asszon befordul. Kemény kötő, tarka kendő, hegyessen hozza ám a kaját. Mikó odaér, akkó lepődik meg, hogy ott az ura meg a fia kaszának. Hát nekiának az ebédnek, hát jó az ebéd, sok az ebéd! - Itt van nem messze körösztapád is - aszongya az ember -, fiam, át köllene azt is híni ebédre! Émén a gyerek. Aszongya, mikó odaér á fődre: - Körösztapám! Szaladjík ke, itt van - aszongya - édesapám, oszt tudja, hogy tennap megbaszta keed édesanyám. Oszt nagyon haragszik. Szaladjík ke! No, az észaladt. Mikó visszagyün a gyerek, az anyja mán ément, aszongya: - Aszondta, maj mingyá gyün. De tudja, édesapám, úgy haragszik a körösztapám! Mondta, hogy nem is tudja égyűjjön-e enni, mer maga egy ízetlen ember, megbaszta tennap a szürkét a 29

kukoricásba. Bújjík ked é, mer ha gyün körösztapám, aszondta, agyonüti kedet ! Hát hova bújjon, hova bújjon? Vót olyan füves-bokros, ébújt. eccé ehun gyünnek a vadászok. Kérdezik a gyereket: - Ugye, édes fiam! - aszongya. - Nem láttá ére valami rókát vagy farkast? A gyerek meg van hökkenve: - Hát tudják, láttam is, nem is, mondom is, nem is. Aszongya az eggyik vadász: - Mi az, ami ott mozog a bokorba? - Hát - aszongya a gyerek -, az nem róka, nem farkas! Az- aszongya - hasonlít a lóhó, de mégse nem az. - Hát milyen? - Hát tudják, nagyobb feje van, mind a szamárnak! - Hogyhogy? - A szamárnak, ha a feje fölött összefogják a fülit, beéri, de ezé az állaté, ami itt é van bújva, ennek nem lehet a feje fölött összefogni a két fülit. Az valami furcsa állat lehet! No maj mingyá lelövik. Erre aztán kiugrik az ember a bokorbú. Aszongya: - Mit bánom én! A szürke az enyim. Utóvégre akkó baszom meg, amikó akarom, oszt mit tehetnek?!

Adatközl : 1979 Zenta Keceli Mészáros Ferencné Szabó Katalin (1926) ő

RÍJJON AZ Ű ANYJA!

Vót egy katona. Ment haza szabadságra. Bemén egy helyre szállást kérni. Aszongya neki a kislány - olyan 18 éves körüli vót -, hogy: - Nincs itthon se édesapám, se édesanyám, oszt azt hatták hátra, hogy senkit be ne eresszek! - De édes szép kislányom - aszongya -, én katona vagyok, megyek haza szabadságra. Éhes is vagyok, szomjas is vagyok. . . - No, gyűjjön be! Mindég édesapám aszondta, hogy az éhező, szomjazó fáradtat meg kő segíteni. Hát leűnek egymás mellé a kemence mellett. A lán gondókozik, hogy hát baj-e, hogy beengedte. De ha mán itt van: - Hát mit enne a vitéz úr? - Hát - aszongya -, ami van. No, mingyá odavisz egy kis kenyeret, meg a kemence búbjárú levett egy darab szalonnát is. Odaviszi. Megetette. A katonává aztán lefeküdtek eggyet pihenni. - No - aszongya -, mos maj megnézi a katona bácsi, mi csinál a kisnyúl. A lán csak nevetett. Keresi a katona, eccé csak megtanájja a lán lába közt. - Mos maj mingyá, tudod, megszoptassuk a kisnyulat. Mer ugye evett a katona bácsi, te is vacsoráztá, a kisnyúlnak is kő. . . Na, aztán beletette a katona bácsi a szoptatókáját. Szoptassa, szoptassa, mikó ki akarja venni, aszongya a lány: - Nyuszi, baszom az anyád, de hama jólaktá! Ne vegye ki a csöcsöt! Ne vegye ki a csöcsöt! eccé oszt csak ki köllött venni. ement a katona. Mikó oszt meggyünnek az öregek, kérdezik: - Hát hogy vót, kislányom? Nem vót semmi baj? Hát hogy mondja meg a lány, hogy baj ne legyen?

30

Aszongya: - Édesanyám - aszongya -, tudja, vót itt egy katona. De én úgy kibasztam vele! Fővágtam a kenyeret meg azt a szalonnadarabot, amivé a Jancsikának a seggit szokta kenyegetni meg öreganyám farán a kilíst, azt is megetettem vele! Meg még utójjára - osz főkapta a szoknyáját -, nézze kend, ezt a szőrös nyuszimat is megszoptatta. . . - Ugyam má, kislányom! Hát megmondtam má neked, hogy ijet nem szabad csináni! Azt is megmondtam, hogy én ríni fogok, ha valakit te ráengedsz a hasadra! - Á, édesanyám, kibasztam én a katonává! Nem engedtem ám, hogy a hasamra feküdjön! Én feküdtem az ű hasára, hagy ríjjon az ű anyja!

Adatközl : 1979 Zenta Keceli Mészáros Ferencné Szabó Katalin (1926) ő

A FINOM BESZÉDŰ KISASSZONY

Vót egy kisasszony. Kint nyőt fő a szállásokon. Hát ott nem hallott sok finom beszédet, ugye. . . De gazdagok vótak, fődjük vót, zannyáék szerették vóna, hogy úrhó menjen férhő. No oszt megnőt a lány, mán bálba köllene neki menni ugye, társaságba. De ű nem mén, aszongya, be a városba, urak közé, ahun csak finoman tunnak, meg urassan beszéni, ű meg úgy nem tud! De az apja, anyja muszájítsa, hogy hát: - Köll az! Hát, vót egy béressük, úgy hítták, hogy János. Az meg nem nagyon szerette, hogy a lány menjen a városba, táncra, mer ű is szerette vóna. De lebeszéni nem lehetett, ugye. .. Aszongya neki: - Semmit se féjj! - aszongya. - Majd én megtanítalak finoman beszéni! Urassan! egyszerű az nagyon! - Hát hun kezdjük? - Hát mindegy. Beleesett egy muslinca a lány szemibe. Aszongya: - Hogy mondják a szemet finoman, János? - Pina! A lány a kezivé türűte ki a muslincát a szemibű. A János segített ott neki. - Hát a kezet hogy mondják finoman? - Azt úgy mondják, hogy fasz! Akkó ez megvót. Maj mén a János itatni. Szomjas a jószág. Aszongya a kisasszony: - Hogy mondják az ivást finoman? - Azt meg úgy mondják: baszni! No jó van. Híjják a kisasszont be, a János meg mén az ű dógára. Hanem oszt este meg mán előveszik a lánt, őtöztetik, fogassák a lovakat a kocsiba, viszik a lánt a városba, társaságba. Hát a lány úgy gondóta, hogy maj nem sokat beszél. Egy keveset meg mán tud is finoman, hát maj csak lesz valahogy. Hát úgy is vót. Finom társaság gyütt ott össze, tánc is vót, a lány egy katonatisztté táncót. Kimelegedtek. . .

31

Megátak ott csoportba, ahogy szoktak. Megszomjazott a lány. A teli poharak ott vótak a katonáhon nem messze az asztalon, mindenféle itallal, ugye. . . egyszer csak aszongya a lány: - Ugyan, vitéz úr! Olyan baszhatnék lettem ez után a finom tánc után! Magának meg olyan hosszú fasza van! Ugyan toljon mán ide vele az asztalon egy pohár italt! Hát erre mindenki éktelenű elkezdett nevetni! De nevetnek nagyon! Hogy a lány mit mondott! Nevet a lány is, ahogy a többi is nevet, hogy a könnye is kicsordul. Türűgeti a szemit, aszongya: - Olyan jót nevettem, hogy könnybe lábbadt a pinám!

Adatközl : 1979 Zenta Keceli Mészáros Ferencné Szabó Katalin (1926) ő

JÁNOS, AZOK OTT MI CSINÁNAK?

Hát beát eccé a János egy urasághó kocsisnak. No, az uraságnak vót egy lánya. eccé oszt nagyon mehetett vóna ki a pusztára, megnézni a jószágokat. Befogott a János, oszt mennek. Mennek a fiákeron. Mikó kiérnek, hát aszongya a kisasszony: - János! Hajtson legelsőbb is a kanászhó, megnézzük a disznókat! Jó van. Hajt a János ára a járáson. Mikó odaérnek a kanászhó, a kan búgja a disznót. Aszongya a kisasszon: - János! Mi csinának azok ott? - Á, kisasszony kérem - aszongya a János -, az föláll a disznónak a hátára, nézi, hogy messze van-e a kanász, hogy észökjön a kukoricába! Mennek tovább. Mennek a csordáhó. Ott meg a bika ugorja a tehenet. Aszongya a kisasszon: - János! Mit csinál az ottan? - Az, kisasszon kérem szépen, fölát a másiknak a hátára, nézi, hogy messze van-e a kút. Szomjas. Jó van. - Hajtson, János, émenyünk, megnézzük a juhászt! Mikó odaérnek a juhászhó, hát a csődörszamár ugorja a kancát. - János! Azok ott mi csinának? - Kisasszon kérem, azok cikáztak, játszottak ott az árokparton, oszt kiment a dereka hérű, oszt most tapossa a derekát. Igen ám, de a kisasszon észrevette, hogy a szamárcsődör előbb kieresztette a csilibunkóját, oszt benyomta a kancába. - Mit nyomott az ott be neki, János? - Hát kisasszon kérem, az az alsó ott sokat szellentett, a csődör meg most bünteti. - Ó, ó! - aszongya a kisasszon. - Mégiscsak! Hajtson, János, tovább, ára az erdő felé! - Kisasszon kérem, ott rázós az út! - Nem baj az, János! Kihajtott a János, ára az erdő felé. Mikó beértek egy kicsit az erdőbe, aszongya a kisasszon: - Jaj, János, szellentettem! Hát nem maradt más a Jánosnak, minthogy elővette ű is a csilimankóját, oszt megbüntette a kisasszont. Jó van, mennek tovább. eccé aszongya a kisasszon: - Jaj, János! Én mán megin szellentettem!

32

Hát a János megbüntette még eccé. Megen mennek tovább. Má látszik a kastél az erdő szélibű. Aszongya a kisasszon: - Jaj, János! Még eggyet szellentettem! Aszongya a János: - No, éntüllem má össze is szarhassa magát a kisasszon! Nekem éfogyott a büntetőkém.

Adatközl : 1979 Oromhegyes jeromozovics János ( 1909) ő

A PAP HÁROM TILTÁSA

Vót egy legín. Jánosnak híták. Hazagyütt a katonaságtú. Szegíny ember vót, munkát nem kapott. Csak őgyelgett a parókia előtt. Kimén a plébános úr, asz mondja neki: - Hát János, maga de dologtalan! - Hát plébános úr, mos gyüttem haza a katonaságtú, munkát nem kapok, osz szomorkodok. . . . - Jó van, János, fölveszem én magát kocsisnak! Meg is egyeztek. De a plébános úr három föltételt adott, hogy azt be kő tartani: - Nem szabad cigerettázni, nem szabad bort inni vagy pálinkát inni, meg nem szabad a lányokhó járni! A János fogadta, hogy be is tartsa. Fogadta szegíny, mer hát nem vót neki hova lenni. Maj csak kibirja. Eccé oszt a plébános úrná nagy ünnepség lett. Búcsú. Összehíta a papokat, apácákat, mindent. Hát vót egy kis fiatal apáca. Kimén, nézi a papnak a gazdaságát. Az istállóban a János ott szomorkodik. - János, maga mé olyan szomorú? - Hogyne vónák szomorú, mikó olyan nehéz föladatot adott a plébános úr, hogy hát má nem lehet kibirni! - Mit? - Hagyja - aszongya -, nem lehet azt émeséni se! Meg nem is érdemes ! - Meséjje mégis é, hátha tudok rajta segíteni! Hát osz mondja: - Nem szabad bort meg pálinkát inni, nem szabad cigerettázni, meg nem szabad a lányokhó menni. - Ó, János! - aszongya a kis apáca. - Ne szíjjon maga cigerettát, szíjjon szivart! Ne igyon maga bort meg pálinkát, igyon pezsgőt! Ne foglalkozzon maga egyszerű lányokká, foglalkozzon maga apá- cákkal! - aszongya. Hát akkor osztan a János vérszemet kapott. Megcsípta egy kicsit az apácát. Összenéztek, aztán oszt elővette ott az istállóba. Éhúzta í a nótáját az apácának vagy kétszé. Az oszt hordta ki neki aztán a sütemént meg a pezsgőt meg mindent. Megvót a Jánosnak a nagy öröm. eccer osztán gyün a húsvét. Aszongya a plébános úr: - János, meg kő gyónni! Hát a János szomorkodott. Hogy is gyónja meg? Lesz, ami lesz, hát maj meggyónja! Kérdezi oszt a pap a gyóntatószékbe:

33

- Nohát ittá-e bort, pálinkát? Cigerettáztá-e? -Hát, plébános úr, néha szítam - szivart. - Jánosom, ezé megbocsát a jó Isten. Hanem ittá-e bort, pálinkát? - Azt nem ittam, hanem ittam egy kis pezsgőt. - Ó, János, ez se nagy bűn, ezé is megbocsájt a jó Isten. Hát foglalkoztá-e nőkké? - Egyszerű nőkké nem foglalkoztam, csak apácákkal. - Hát hogy? Mint? Ez meg oszt meséli, hogy ekkó meg ekkó megbántotta az apácát. Mérges lett a plébános úr nagyon. Kihajút a gyóntatószékbű, osz pofon vágta a Jánost: - Hát hogy merted te az Isten lányát megbántani?! De megharagudott a János is. Az is kihajút a gyóntatószékbű, oszt ű is ottan lehúzott egyet a plébános úrnak: - Hát te hogy merted az Istennek a vejit pofon vágni?! - aszongya.

Adatközl : 1979 Oromhegyes jeromozovics jános (1909) ő

KUTYA MÓDRA

eccé, a magyarok ideje alatt, főmentek a kubikusok Pestre dógozni. eccé egy öreg kubikos meg egy fiatal, no, bemennek Pesten szétnézni. Tanákoznak egy nagyon gyönyörű szép nővé. Aszongya a fiatal: - Ejnye, de meghágnám én eztet, úgy kutya módra! A kisasszon meghallotta. - Mit mondott maga? - aszongya. - Semmit. - Ne beszéjjen, hallottam! Gyüjjön vissza rögtön! - aszongya. - Mondja meg, hogy mit mondott, mer ha nem, rögtön szólok a rendőrnek! A koma megijedt. - Hát én azt mondtam, nézze-e, hogy én magát meghágnám kutya módra. - Idehallgasson! Megadom a címemet, de énnálam mámma este hét órakkó jelentkezzen! A kubikos oszt pekulát, hogy émenjen-e. Hát,próba szerencse! Émén. Mikó oszt émén, várja a nő. Fogadja. Feketekávé. . . Isznak. . . - No - aszongya -, hajja, mos má maj megkezdjük kutya módra. Vetkőzzön le tiszta szűzanya meztelenre! - aszongya. A nő. A kubikos levetkődzött. Levetkődzött a kisasszony is. Tiszta szűzanya meztelenre. A kisasszon négykézláb át, a koma maga is négykézláb, akar rámenni. - Hó! - aszongya. - Nem lehet! A kankutya nem így szokta. Szagújja meg! Akkó a kubikossá megszagútatta. - Mos kerűjjön körű háromszó! Mikó háromszó megkerűte, akkó megen akar rámenni. A nagysága visszafordút. Aszongya: -Nem lehet! Mos nyajja meg! A kubikos megnyalta. - Most kerűjjön megen körű!

34

Akkó körűkerűte. - No - aszongya -, mos mán lehet! Mikó ráment, mikó el akarta tanáni, akkó kiugrott alula a kisaszszony. Nem engett! - Kérem, a nőstény kutya így szokta. Hát, émén haza a kubikos, émeséli az öreg kubikosnak. Az aszongya: - Majd én émék! Ément az öreg kubikos is. - No tatám? - aszongya. - Én is szeretném kutya módra, kisasszon kérem! - Lehet, tata! Levetkőztek meztelenre. Az öreg is ugyanazon az alapon megszagúta, megnyalta. - Jó van, tatám, mos má lehet! Akkó az öreg föleméte egyik lábát, ódalba hugyozta. Aszongya: - Kisasszon kérem, a kankutya így szokta!

Adatközl : 1979 Oromhegyes jeromozovics jános ( 1909)ő

A TÜKÖR

Akkó még nem ismerték a tükröt. Nem tudta a nép, hogy az a tükör. Vót egy öregasszony, az ura odaveszet a háborúba. A gyerek úgy valamennyit vélt az apjára. Eccé tanát valahun egy tükördarabot, azt mindég nézegette. Ű magát látta a tükörbe, de az apja olyan vót, mind ű éppen. eccé oszt a menyecske észrevette, hogy az ura mindég valamit nézeget. - Mit néző, te?! - Hát nem tudom - aszongya -, hékám, mikó ebbe a kis darab üvegbe nézek, mindig édesapámat látom. - Á! Látod te az édesapád faszát! - aszongya. - De nézd meg csak! Odatette a felesíge elébe, hát lássa a menyecske magát. - Hát! Az anyádba az istent! Ezt a kurvát nézed?! - aszongya. Veszekszenek. Hát oszt akkó az öregasszony: - Mi az? Min veszekszetek? - Hogyne veszekennénk! Van nálla egy üveg. Aszongya, az apját lássa benne, oszt egy kurva van benne! - Ugyan, fiaim, ne beszéjjetek má ijet! Apád látod meg kurvát! Mutasd, fiam, azt az üveget! Odatartja az öregasszony elébe. Meglássa az öregasszony magát: - Ó! Basszon tele édesapád benneteket! Ezen a vín kurván veszekszetek mind a ketten?!

Adatközl : 1979 Oromhegyes jeromozovics jános ( 1909) ő

A PARADICSOMSZÓSZ

Vót egy paraszt. Hát kiment a pusztára szántani. - Majd hé! - aszongya. - Majd kikűdöd az ebédet a gyerektű! Hát az asszony meg is főzött. Kűdi az ebédet a gyerektű. Ballag, néz, mit kűd az anyja. Hát levest, sűt húst, paradicsomszószt.

35

Hát a gyerek nagyon szerette a paradicsomszószt, mártogatta az úját meg szopogatta, megeszegette az úton. Mikó közé ér, má majdnem odaér az apjáhó, eszibe jutott, hogy má most mit mondjon az apjának? Nagyon fét, hogy az apja megveri, hogy a szószt megette. Mikó közé ér az apjáhó, hát árú gyün egy szürke lovas kocsi. Aszongya az embernek, aki hajtsa: - Bácsi! Lássa, az ottan az apám! De nagyon hajtson ám, mer az én apám minden szürke lovat meg szokott baszni! Hát az ember hajtott. Meg csudákozott is kicsikét. A gyerek meg ment az apjáhó, de rít nagyon. - Mé rísz, fiam? - Édesapám! Édesanyám kűdött levest, sűt húst meg paradicsomszószt. Az az ember a kocsin évette tűllem, kiöntötte az ű bögréjibe, oszt viszi! Hű, az ember oszt megát mingyá, oszt hajts amaz után! Az meglátta a kocsin, hogy szalad utánna, belevágott a szürkébe, oszt hajt ám! Az ember nagyon szerette a szószt. - Héj! Megájjon! Legalább csak egyet mártok! A kocsirú meg visszaszót: - Márts az anyád picsájába, ne az én szürke lovamba!

Adatközl : 1979 Oromhegyes jeromozovics jános (1909) ő

A MAMLASZ JUHÁSZLEGÉNY

Vót egy juhászlegény. Mindég kint vót a gyöpön, nem forgott társaságba, lányokká se vót sose dóga. Az idő lassan mégiscsak múlt. Az apjáék má úgy vótak, meg kő nősíteni. Mondja az anyja: - Meg kőne nősűnöd, fiam! - Minek? Kérdezi a gyerek. - Hát má mink is öregszünk, a fiatalasszony meg majd mosna rád, meg vinne finom ebédeket, amiket szeretsz. . . - De mi csinálok én vele? Nem tudok én ahhó!. . . Az asszony meg éppen csomagót föl a szamárra a tanyaudvaron. - Nem kő ahhon tudomány! egy kicsit megsímogatod a nyakát, megveregeted a farát, a többi maj gyün magátú! Oszt mutatta a szamáron. Megsímogatta a nyakát, megveregette a farát a szamárnak. Aszongya a gyerek: - Jó van, ha kentek annyira akarják, én nem bánom. Úgy is vót. Megnősítették a legínt. El is mút a lakodalom. De a gyerek utánna megint csak ki a gyöpre, messzire, mer a birkákat ugye nem lehet magukra hagyni. A menyecske meg vitte ki az ebédeket, jobbná jobbakat, de a legíny csak nem indított! Mondja is a menyecske otthon: - Hajják-e! Én nem is tudom, megmondjam-e maguknak, meg hogy mit is csinájjak mán, de mán több mint egy hete hogy hordom ki az ebédet, a Jani meg még mindég semmit. . . - Hát nem csinál semmit? Nem mond semmit? - Hát néha megsímogatja a nyakamat, megveregeti a faromat, de emígy semmi. - Hát tudod mit, lányom? Csinájj neki valami ojant, amit nagyon szeret.

36

Túrós gombócot! Oszt mikó eszik, úgy űjjé le vele szembe, oszt - mutass neki valamit. . . Hát úgy is lett. A menyecske csinát jó túrós gombócot, főkötte a piros kendőt, oszt vitte ki a pusztára. Mikó odaért, le is ül a fiatalember, maga elé veszi a tálat, oszt elkezd enni. Szerette a túrós gombócot nagyon! A menyecske meg leűt szembe vele, széttette jó a lábát, főhúzta a szoknyáját, hogy jó kilegyen, oszt várt. A legény két gombóc közt főnéz, odanéz, ékezd a szája lassabban mozogni, eccé csak kivesz a kanalává egy gombócot, oszt odaveti a menyecske lába közé: - Ne pina! Egyé túrós gombócot! Ne tátsd itt a szádat, még én eszek.

Adatközl : 1979 Zrenjanin Selymes István (1922) ő

A KOMA AZ KOMA!

Vót egy szegény ember. Szegények vótak, csak egy ágyuk vót, abba aludt az ember meg a felesége. Egyszer égyütt hozzájuk a komájuk látogatóba. Ébeszégettek, émút az idő, hát úgy gyütt, hogy a koma is ott kő hogy maradjon éccakára. Hát majd úgy alszanak, hogy a vendég, ugye, a fal mellett belű, közepin az asszony, a szélrű az ember. Úgy is létt. Az ember oszt fáradt vót, elaludt. Az asszony, ugye, az ura felé vót fordúva. De oszt mikó az ura elaludt, megvetette egy kicsit a farát, a koma oszt hátúrú beakasztott neki. Hanem oszt mikó a sűrejihön értek, az ember főneszét. Gondóta, hogy mirű lehet szó, odakapott, éppen ékapta a koma faszát, mikó az má vette ki. De csúszós vót ugye, kicsúszott a kezibű. Aludtak oszt tovább. Hanem reggé, főkét az ember korássan, ément valahová. A koma meg szégyéte ugye, hogy a komája rajtakapta, hogy meggyakta a felesígit, még az odavót, éköszönt gyorsan az asszonytú, oszt ément. Gyün haza az ember. Aszongya: - Hun a koma? - Ément sietőssen, még te odavótá! Gondókozik, töpreng az ember. . . Aszongya: - Hallod, hé! Én nem tudom, mi lett a komává. Te pinát adtá neki, én megtürűtem a faszát, mos meg émentem, pálinkát hoztam neki - mégis ément. . .

Adatközl : 1980 Tóthfalu (Totovo selo) Kriska György (1934) ő

A VONATOK

Vót egy katona. Gyütt haza szabadságra. Akkó ugye gyalog gyüttek. Hát ráesteledett. Be akart kéredzkenni egy szállásra. De az ember is odavót valahun, akkó gyütt haza, egy ágy vót, mint szegíny helen, aszondták neki: - Szó se lehet rúlla! Nincs hel! Menjen máshová! 37

Még ki is kisérték. De messze vót ám a legközelebbi szállás! Tán öt-hat kilóméter- re is! Nyáridő vót. Nyitva vót az ablak. Mikó azok kikisérték, a katona fordút egyet a szállás körű, oszt sutty be, az ablakon körösztű, oszt be az ágy alá! Sötét vót má, nem látták. Hát oszt amazok is lefeküdtek. Aszongya az ember: - Hallod, hé! Gyere vonatozzunk egyet! - Én nem bánom. . . Mondja az asszony. Hát oszt bele is átak a vonatozásba. Nyikorgott az ágy!. . . De oszt hama vége lett. Aszongya az ember: - Hát ez elég gyorsvonat vót!. . . egy kis idő múva aszongya az asszony: - Hallod, hé! Birsz-e? Gyere, vonatozzunk még egyet! Hát ez má egy kicsit hosszabb ideig tartott. Ez vót a személyvonat. Aludtak oszt egyet. Hajnalba megen ékapta az ember az asszont, betette neki. Hát ez má soká tartott. Mind a tehervonat. . . Mondták is: - Ez má ojan vót, mint a tehervonat! Reggé oszt kének fő, gyün ki a katona is az ágy alú. - Hát maga?! Hogy kerűt ide? Mondja oszt, hogy: - Messze vót minden, kísű este, hát csak beléptem az ablakon. - Hát hun aludt? - Hát az ágy alatt. - Oszt birt aludni? - Hát birtam vóna én! - aszongya a katona. - Csak az a sok vonat ne zakatót vóna!. . . - Hát micsinát? - Hát micsináhattam vóna? Alunni úgyse lehetett tűllük, kézi hajtánnyá mentem én is utánnuk!

Adatközl : 1980 Tóthfalu (Totovo selo) Kriska György (1934) ő

"NYIHEHEHE, MENYECSKE!"

Hát, vót egy kupec ember. Hát, nagyon szép felesége vót neki. Minden reggel a plébános előtt ment el a kútra. A plébános úr ki vót hajúva az ablakon, oszt mindig rányerített a menyecskére, hogy : - Nyihehehe, menyecske! Hát ugye, a menyecske nem tudta étanáni, hogy azé-e, hogy az ura kupec, csúfójja-é, vagy mit tudom én, mié nem! Mikó hazament, megmondta a férjinek, hogy mán hanyadik napja mén a kútra, a plébános úr meg mindég rányerít. Aszongya neki az ura: - Mondjad neki, aranyoskám, hogy szombaton este nyóc órára gyűjjön é! No jó van. Meg is várja a szombatot a pap, oszt mén a plébános, elindút mán hat órakkó. Sétál az utcába ott le-fő,

38

oszt szidja a harangozót, hogy nem húzza a nyócat, hát mié nem húzza? No, végtire rákondított a nyócra, odamén az ablakhó, megveri, kiszól az asszony, hogy: - Ki az? - Én vagyok, aranyoskám! - aszongya. Mingyá beengedte az asszony a papot. Hát ugye, beszégettek kicsikét. Hát mingyá a plébános akarja csináni a mesterséget. Aszongya az asszony: - Nem, plébános úr! Mink előbb vacsorázni szoktunk! Hát meg is vacsoráztak, no mos mán tán csinájják. . . - Nem - aszongya -, még vacsora után egy liter vörös bort is meg szoktunk mink inni! No jó van. Megitták azt is. - No, akkó mos mán csinájjuk! Aszongya: - Á, nem, plébános úr! Mink tiszta szűzanya meztelen szoktuk aztat csináni! Jó van akkó, levetkőztek szűzanya meztelenre. Ahogy a plébános úr levetkődzött, megverik az ablakot kint. Kiszól az asszony, hogy: - Ki az? - Én vagyok, aranyoskám, itthattam a pénztárcám, nem birok a vásáron vásáróni semmit se! Eressz mán be! Aszongya a plébános, hogy hova bújjon ő mos mán? Az asszonynak eszibe jutott, hogy van egy hasas kanca az istállóba. - Szaladjon oda ki! Hát ű kiszaladt, oszt négykézláb áll a kanca mellett. Az ember bemegy az udvarba. - Hallod, asszony! - aszongya. - Megnézem mán azt a kancát, hogy van-e neki kiscsikója. Ne te vergődj vele, ha én émék a vásárba! Oszt evvel benyissa az istállóajtót. - Hallod, asszony! - aszongya. - Van ám! De micsoda nagy csődör csikója! Maj mingyá meg is próbájjuk. Szépen ráatta a hámot, kivezette az udvarra, oszt vót az a régi darálló, két zsák kukoricát beleöntött, oszt át a közepin, a plébános úrnak néha a hasa alá csapott az ustorrá. Beleönti a másik zsákot is, azt is ledaráták. Aszongya: - Hallod, elég lesz ez neked, még én visszagyüvök a vásárbú. Maj darálunk többet aztán! Bevezette a plébánost az istállóba, ők meg bementek a szobába. Haza kőne menni mostan. De nincsen ruha! Meztelen van! - Hát, egye csuda! - aszongya, - úgyis este van! Észaladt haza. Másnap reggé mén a menyecske a kútra. Szépen a plébános úr ki van hajúva az ablakon, nem szól semmit. Aszongya a menyecske: - Nyihehehe, plébános úr! - Zapád fasza! Tán má éfogyott a darátok, osz meginn daráni kéne?!

Adatközl : 1978 Mohol Vlasity Károly (1924) ő

39

A KATONA MEG AZ ÚJHITŰ PAP

Régen, mikó még a katonák gyalog jártak, hát mán elég hosszan gyütt egy katona. Ugy magába égondóta, hogy a legközelebbi falu- ba ha beér, valahol ott kér szállást. Maj talán a legnagyobb házná. Hát, mikó oda is ért, nem nézte, hogy kicsodák, micsodák. Bekopogtatott. Beengedték. Hát az újhitű papé vót a ház! Beköszön, hogy: - Dícsértessék a Jézus! Mondja a pap, hogy: - Mindörökké, ammen. Hát, aszongya: - Idehallgasson, plébános úr! egy garasom sincs. De má úgy é vagyok fáradva, éhes is vagyok, hát legalább. .. hogy ebédre itt maradnák. . . - Hát nagyon szívesen, fiam, csak még nem kész az ebéd. Addig kigyüssz egy kicsit a kertbe kapáni! - Hát jó - aszongya -, kimehetek! No oszt kimentek. De nem vót kint csak egy kapa. Aszongya a plébános: - Menjen be, vitéz úr, kérje el! Hát, vót a papnak három lánya meg a felesíge. Oszt a legfiatalabb kimén, aszongya: - Mit parancsol a vitéz úr? - Aszondta a plébános úr, hogy adjon! Kiszól, kikiát a lány, hogy: - Tata! Adjak neki? Aszongya: - Adjá, adjá! - Hát hun? - Majd itt a fáskamrába! No, meg is vót, avval a lány bemén, emez elindul a kerbe, de azé megin visszafordul. No, akkó meg mán a középső lány gyütt ki. Ennek is mondja, hogy: - Aszondta a plébános úr, hogy adjon. Ez is oszt kikiábál, hogy: - Tata! Adjak? - Adjá, adjá! - aszongya. No oszt azt is elintézte, aztán gyütt a harmadik lány is meg az öregasszony is. Mind elintézte. Akkó mondja az öregasszonynak, hogy adjon neki egy kapát, maj kimén kapáni a kerbe. Hát ki is ment, oszt kapál. Hát ugye, meleg vót, nagyon szép fekete haja vót a katonának. A sapkát odaakasztotta egy szöllőkaróra. A plébános úr meg tiszta kopasz vót. Nézi, nézi, égondókozik, hogy ha őneki ilyen szép fekete haja vóna, minden menyecske űtet szeretné! Aszongya eccé: - Ugye, vitéz úr! Nem tunna nekem maga ilyen szép fekete hajat csináni? - Lehet, plébános úr, csak tudja, ahhó három napig nem szabad levenni a kalapot! - Nem baj - aszongya -, csak csinájjon! Odadta a kalapot, emez meg ément egy szöllőtőkéhő, oszt beletojt a kalapba. Letakarta szöllőlevéllel, oszt az öregnek a fejire tette. - De - aszongya - három napig nem szabad levenni! No, eccé kajabának, hogy: 40

- Kész az ebéd! Hogy mennyenek ebédőni. No oszt be is mennek, esznek, hát a középső lány aszongya: - Tata! Te mindig le szoktad a kalapot tenni, mikó eszünk! - Nem szabad most három napig! eccé: - Tata, olyan büdös van! Én nem tudom. . . - Kint beleléptünk valamibe a vitéz urrá. Nem tudom. . . No, megebédőtek. Aszongya a katona, émén ű mán most, nem várja az éjjelt. Az asszonyok meg mind ékészítettek egy-egy csomagot: - Vitéz úr, ez "azé" vót! - mondja a legfiatalabb. - Vitéz úr, ez "azé" vót! - mondja a középső. - Vitéz úr, ez "azé" vót! - mondja a legöregebb. Még az öreg maga is fogja a csomagot: - Vitéz úr, ez "azé" vót. No, az öreg is kiveszi a pénztárcát, egy ezerdínárost, aszongya: - Vitéz úr, ez "azé" vót. Aszongya az asszony: - Tata, tán téged is megbaszott? - Nem - aszongya -, tán titeket meg? - Meg ám! - aszongya. - Mind a négyünket meg! Lekapja a kalapját: - Bár a kalapomba szart vóna inkább! Odavágja a fődhő, hát onnan is kipottyan a szar. Ez is beteljesedett.

Adatközl : 1978 Mohol Vlasity Károly (1924) ő

AZ ÜGYVÉDBOJTÁR

Vót egy öreg ügyvéd. Hát az ujságon körösztű hirdette, hogy fővenne egy segédügyvédet. egy bojtárt. A hirdetést olvasták ezek a fiatal ügyvédek, egy oszt ráakadt, oszt mén, maj fölkeresi a hejet. Oda is ért abba az utcába, megvót pontossan a házszám, minden. Előtte mén egy menyecske. Ugy magába fősóhajt a bojtár, hogy ű ezt a menyecskét megbaszná tizenkétszer egymás után. Avval ű ment tovább, meg a menyecske is mén elő. A menyecske odaér, kinyissa a kaput, bemén. Ű is odaér, főnéz, hát ugyanaz a házszám, ami van hirdetve! Ű is bemén. Mondja hát, hogy mit akar. - Nincs itthon az ügyvéd úr, ément útra. Majd ha hazajön. . . De azé maradjon itten. No, ott is maradt. Beszégetnek. Mikó odaér az este, aszongya a menyecske: - Mondja csak! Mit mondott maga az előbb kint az utcán? Mondja, hogy mit mondott. - Hát fogadjunk, hogy nem bir tizenkétszé egymás után! - Fogadjunk! Fogadtak egy bizonyos összegbe.

41

Hát oszt lefeküdtek. No osztán a fiatal ügyvéd ékezdi: egy, kettő, három, négy. . . ű sorba. Tizenegyig csak úgy rendes vót, de a tizenkettedik az nem vót olyan rendes. Fölugrik az asszony, oszt tapsol, hogy: -Megnyertem! Aszongya az ügyvéd, az a fiatal, hogy: - Nem nyerte meg! - No, maj hazagyün a férjem, akkó megkérdezzük, mejikünknek van igaza, mejikünk nyert! Spekulál az asszony, hogy is mondja az urának. Addig-addig, hogy kitanáta. Hazajött a férje, aszongya: - Idehallgass! Vót itt tegnap egy ember. Aszongya, hogy fogadtak a szomszéddal, hogy tizenkét alma vót a fán, de tizenegy egíszsíges, egy meg rohadt vót. - Az nyert, amelyik aszondta hogy tizenkettő, mer csak tizenkettő vót, ha egyik már rohadt is vót. No, megnyerte az ügyvédbojtár. Másnap megin elutazott az öreg ügyvéd. Aszongya a menyecske a fiatalnak másnap: - Fogadjunk, ha lefekszünk, nem bírja ki, hogy meg ne basszon. Aszongya a fiatalember, hogy ű kibirja. Közbe az asszony a szógállót is behíta, levetkőztek meztelenre, oszt a fiatal ügyvéd mellé feküdtek. Persze, ű a palavesszőt lekötte hátra. Ezek oszt babrájják érű, árú, ű csak fekszik. Eccé oszt a menyecske megpislantotta, hogy le van kötve. Szépen elengedte. No, akkó az ügyvédbojtár érendezte megin a menyecskét. Tapsol a menyecske, hogy megnyerte! - Nem nyert - aszongya a fiatalember -, én nyertem! - No, maj hazagyün a férjem, akkó megkérdezzük! Hazagyün a férje, oszt mondja neki: - Hallod-e, aranyoskám! Vót itten egy fiatalember, oszt mondja, hogy a szomszéd csacsija lelegéte a búzáját. De ő engedte el a szamarat. . . - Akkó csak ő a bűnös, mer ha nem engedi el a szamarat, akkó nem legeli le a búzáját!

Adatközl : 1978 Mohol Vlasity Károly (1924) ő

ÚGY MEGBASZNÁM, HOGY SZIKRÁZNA. . .

A legínyek, mikó berukkótak, a legelső szabadságot kapták kimenni a városba. Sétának, egy nagyon szép menyecske mén előttük. Aszongya az égyik katona: - Ezt én úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája! Közbe nem vették észre, hogy a tiszt úr mén utánnuk. Meghallotta. Aszongya: - Ugyee, barátom! Mit mondtá te az előbb? Mondja: - Ezt a menyecskét úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája! - Tudod te, hogy kicsoda ez? Aszongya: - Nem. - Ez az én feleségem.

42

De most, ha nem baszod meg úgy, kivégeztetlek! No, a katonát bántotta, hát úgyse birja. . . Gyün, mén a városba, tanákozik egy cigányasszonnyá. Lássa, hogy nagyon levert a katona. - Ugye, fiam, neked valami bajod van? Mondd meg, hogy mi bajod! - Hát a tisztnek a felesíginek mondtam, hogy úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája. Oszt most muszájítanak, oszt úgyse birom úgy ! - Á! - aszongya. - Ne búsújj, te azé! Estére szépen menjé ki a temetőbe, mennek azok a szentjánosbogarak, oszt csak szedjé egy marékká! Ez oszt összeszedett egy marékká, osz no, mén a tiszt úrhó. Az meg egy cigányt állított oda őrnek, hogy figyelje, hogy tényleg szikrádzik-e vagy nem? Amikor ékezdte keféni a menyecskét, elengedett egy szentjánosbogarat. Aszongya a cigány: - Százados úr, alázatossan jelentem, egy szikra! Elengedi a másikat: - Százados úr, alázatossan jelentem, két szikra! Harmadikat: - Százados úr,alázatossan jelentem, három szikra! Mikó odaértek a sűrejihő, elengedte az egísszet. - Százados úr, alázatosan jelentem, kigyúlladt az egész picsa!

Adatközl : 1978 Mohol Vlasity Károly (1924) ő

A CSÚNYA NEVŰ KATONA

Ballag a katona gyalog, haza szabadságra. Éfáradt. Beteg is vót. Aszongya, ha beér a faluba, bemén az első házba, ott meghál. Hát be is ment. Mingyá: - Jó estét! - Jó estét! Mondja, hogy mit akar. - Hát lehet, vitéz úr! Hát vót a gazdának egy lánya. A lányt nagyon bosszantotta, hogy a katona nem mondta a nevit, meg akarta tudni a nevit, hogy hogy híjják. - Ugye, vitéz úr! Hogy híjják magát? - Jaj, hagyja! - aszongya. - Nagyon csúnya az én nevem! - Hát mi az, hogy csúnya? Hát hogy híjják? - Hát nem is mondom meg! - Hát de mondja meg, mit. . . Aszongya: - Mákostészta. - Az nem is csúnya -aszongya -, hát mink is mákostésztát főztünk mámma! Az öregasszonynak is furkáta az ódalát: - Ugye, vitéz úr! Hát hogy híjják magát? - Nem mondom meg, nénike - aszongya -, hát tudja, milyen csúnya nevem van énnekem!? - Hát de akkó is mondd meg! - Hát. . . pina. - Ó, hát az nem is csúnya, az van nekünk is! - aszongya. No, az öreg is addig settenkedik körülötte, hogy mondja meg, hogy hogy híjják. - Nem mondom én, bácsikám - aszongya -, olyan csúnya nevem van énnekem! - Hát de mégis, no mondja meg!

43

- Hát. . . Jobbanbaszdmeg. Oszt persze lefeküdtek, hát a katona a lánynak a lábához feküdt. Addig bezserézte, addig bezserézte, hogy ékezdte billentyűzni a lánt. Aszongya a lány: - Anyám, bánt a Mákostészta! - Ördögbe a hasadba, minek etté annyit?! De megint csak asz mondja, hogy: - Anyám, bánt a Mákostészta! - Ördögbe a hasadba - aszongya megin -, minek etté annyit? Aszongya az ember: - Kejj mán föl, oszt nézd meg azt a lánt, mi lelte. Főkel, oszt nézi. Aszongya: - Szent isten! Hát a Pina a lánnak a lába közt van! - Hát ott annak a heje! - aszongya. - Gyere, ember, nézd meg, a Pina a lánnak a lába közt van! - Mondom, hogy ott annak a heje! Nem győzte az ember cérnává. Főkel, odamén. Aszongya: - Jobbanbaszdmeg, micsinász? Aszongya: - Jobban, uram, nem birom!

Adatközl : 1979 Mohol Vlasity Károly (1924) ő

HA KURVA LeSZEK, TE TARTOD A GYeRTYÁT!

Vót egy asszony, de nem vót kurva, mind ahogy a férje tartotta. Mer mindig aszondta neki: - Te büdös kurva! Aszongya zasszony: - Hallod! Ha én kurva leszek, te fogod énnekem a gyertyát tartani! - Én?! Az anyád éreáráját! - Osz szidja a feleségit! - Hát még mit gondósz!? Akkó az asszony a szomszéd emberré megbeszéte a randevút. Fönt a palláson. Aszongya az asszony: - Hallod, főmék má a pallásra, maj hozok le vöröshagymát! Föl is ment az asszony, de este vót. eccé csak leszól. Aszongya: - Hallod! Nem látok. Hozd má föl a gyertyát! Az ember gyútsa a gyertyát, oszt viszi. Mén föl, megáll a pallásajtóba. - Gyere közelebb - aszongya -, hát nem látom! Ez oszt battyag még közelebb. De mondja az asszony: - Közelebb! Még közelebb! Mikó odaér, egész közel, meglássa, hogy a szomszéd keféli az asszonyt. - Ej, az anyád büdös kurva istenit! - Ugye mondtam, hogyha én kurva leszek, te fogod a gyertyát nekem itten tartani...

Adatközl : 1978 Mohol Vlasics Károly (1924) ő

44

HOVÁ SZALADSZ, BIKUSKÁM?

Hát, vót egy nagy gazda. Vót szölleje is, üres fődje is, minden, de csak egy bérest tartott. Az a béres mindég a szöllőbe dógozott. A gazda lánya meg hordta az ebédet ki a béresnek. eccé az öregnek nagyon gyanús vót, hogy a lány mindég soká ér haza. Há majd ű kilesi! Aszongya a felesíginek: - Én most korán reggé kimék a szöllőbe, te meg aztán kétsd föl a bérest, hogy énutánnam gyűjjön ű is ki! Az öreg főkét, oszt kiment, főmászott a nagy körtefára a szöllőbe. Lássa, hogy a béres is battyog ki. Ugye az lepakót a körtefa alá, oszt ékezd ott kapáni, csinál ére-ára. Az öregnek mán furcsa vót a fán, most délig ott áni! Má éfáradt... Az is: Hogy így nem húzzák a delet! Hogy úgy nem. . .! Alig hogy ékezdik a delet húzni, hát a lány gyün is, hozza az ebédet. Igenyest a körtefa alá mennek. Megebédőtek. Aszongya a legény, hogy: - Idehallgass, aranyoskám! Má most mindenféleképp csinátuk, csak még bikájú nem. Most mámma bikájú csinájjuk! Aszongya a lány: - Hát hogy? - Ne törődjé vele - aszongya -, te csak ájj négykézláb, a szoknyád dobd föl, majd én osztán. . . Oszt ű is kivette a palavesszőt, a legény, oszt mászik utánna, a lány után. Beleszagul, mind a bika, főcsapta a fejit - meglátta az öreget a körtefán. Ékezd szalanni! Aszongya a lány: - Hova szaladsz, bikuskám? Itt van a pinuskám! Aszongya amaz: - Bassza meg édesapád, fönt van a körtefán!. . .

Adatközl : 1978 Mohol Vlasics Károly (1924) ő

VÁLIK A SZÜRKE A FEKETÉTŰ

Valamikó régen a katonák gyalog jártak hazafelé. Messze vót a falu falutú! No, ez a katona is aszongya, hogy ha a legközelebbi faluba beér, ott meghál egy házná! De közbe bement egy kocsmába, hogy megiszik még ottan valamit. Űnek ott a falusi emberek, osz beszégetnek. Hogy a Mári, az nagyon szűz lány, nem birja senki se meg. . ., mer apácának készül. Aszongya a baka,hogy fogadjonak, hogy ű megizéli a Márit! Aszongya az ember: - Fogadjunk! Vót két lova, a Szürke meg a Fekete. Odadja a Szürkét, hogyha meg birja baszni! No oszt, a katona, mikó megitták a részüket, émén, bekopogtat a Márihó. Kiszól az, hogy: - Ki az? - Szeretnék szállást kérni, jó lesz nekem az istállóba is! Akárhun megalszok. 45

- Á, mán vitéz úr! Nem az istállóba alszik!. . . Jó van, begyün oda. - Jó van, begyüvök, ha mingyá a kuckóba is alszok. . . - Há! Nem a kuckóba, van ottan egy másik ágy az én szobámba, maj ott alszik! No, be is ment a katona, megvacsoráztak, a katona elővette a palavesszőt, oszt ékezdte pofozni. A Mári meg nézi. - Ugye, vitéz úr! - aszongya. - Hát micsoda az magáná? - Á, ez a mennyország kúccsa. Akit evvé megnyitnak, az mind a mennyországba jut! - Há, de hogy kő avvá megnyitni? - Ne törődjön vele, csak feküdjön ide le, majd én magát megnyitom ! Lefeküdt a lány, oszt ékezdi baszni. Az emberek meg lesik az ablakon. eccé oszt, mikó odaértek a sűrejihön, aszongya a Mári: - Jaj, most válik el a test a lélektű! Beszól az ember az utcárú: - Most ám, az apád fasza! A Szürke a Feketétű!. .

Adatközl : 1978 Mohol Vlasics Károly (1924) ő

A HARMAT LEPTE CSUMA

Régen eccé fosztották a kukoricát. Hát, ahogy mén a kukorica- fosztás, a legín nagyon szeretett vóna a lánhó hozzájutni. De sehogy se lehetett, mer az anyja ott vót, nagyon vigyázott rá. No, még azok bent vacsoráztak, addig a legín éköszönt, kint aztán letakarta magát kukoricahajjá. Kigyüttek. A lán megtapogatta, sötét vót, ugye. A legín oszt ékészűt, akkó oszt a lán ráűt. Beleűt. Fosztogatott a lán szaporán, hajúgatott. . . Mikó oszt a kocogóssá- hó értek, a lány néz főfelé, oszt ékezd ugráni rajta: -Göncölszekér, Fiastyúk, A Kaszást is látom! Göncölszekér, Fiastyúk, A Kaszást is látom!. . - Nem hallgatsz mingyá! Te szemtelen! - aszongya az anyja.- Ekkora lány, oszt még mindég hejtelenkedik! Szemtelen disznó! Nem szabad avvá játszani! A lán fölugrott, az anyja meg, hogy maj valamit utánnavág, lenyút, ékapta: - Ej - aszongya -, ezt a csumát de lelepte a harmat! Szerencséd - aszongya -, mer másképp a hátadhó vágtam vóna, de kicsúszott a kezembű!

Adatközl : 1979 Mohol Zélity Sándor (1906) ő

"BASSZA MEG ŰKET!. . ."

Mentek egy búzán körösztű. Az ember émén panaszra, hogy hát: - Bíró uram, micsinájjak, mind letapossa valaki a búzámat. A bíró mérges vót, nagyon sok dóga vót neki. Aszongya: - Bassza meg űket! Nem érek rá most ijenekké törőnni! Hát, ahogy a bíró elutasította, csak émén az ügyvédhő. Aszongya az ügyvéd neki: - Tudja, mit? Azt cselekedje, amit a bíró mondott. Majd akkó ráfizet a bíró, oszt majd állít ű ki utánna csőszt! Hát, úgy is vót. Hazament, kiment hajnalba, hogy maj ráles, hát egy öregasszony ballag ottan.

46

Akkó osztan ékapta az öregasszont, lenyomta. - Majd többet - aszongya -, nem gyün ére! Nem tapossa a búzámat! Akkor osztan aszongya az öregasszony: - Dehogy nem, fiam! Reggé is érre gyüvök, ha te ilyent osztogatsz!

Adatközl : 1979 Mohol Zélity Sándor (1906) ő

OLYAN ÁLLATOT, AMÍK ÉNNEKEM NINCS

Az eggyik kártyás ébaszta a pízit. Akkó kimén hugyozni. Ott van egy koma, aszongya neki: - Adok én neked annyi pízt, amennyit akarsz! De egy hét múva hozzá egy olyan állatot, ami nincs a fődön. Amík énnekem nincsen. - Hozok én neked ötöt is, baszd meg - aszongya -, csak ide a pízt! - Tudod-e, én ki vagyok? - Nem érdeköl, nekem a píz kő! Az ördög vót. - Jó van, itt meg itt,a folyó szélire hozzá le egy olyan állatot! Adott neki egy jó marék pízt, oszt. . . nyert is aztán a faszi! Hanem mikó letellik a hét, mit vigyen? Sok píze van, de milyen állatot vigyen neki, ami nincsen? Töri a fejit, de töri. Az asszony aszongya: - Mi van veled? Hát oszt émeséte, hogy mi történt. Hogy kapott egy komátú pízt, hát kiderűt, hogy az az ördög vót emberi bőrbe. Hát most ki tudja, hogy mije van, mije nincs? - Há, rá se basszá! Mikó kő? Aszongya: - Délután, mikó a nap lemén. - Csak egyé jó,majd akkorára valamit nézünk. Hát mikó akar a nap lemenni, aszongya az asszonnak: - Hát hun az az állat? - Csak gyerünk - aszongya -, majd érendezem! Mikó odaérnek le a folyó szélire, levetkőzik az asszony meztelenre: - Kössé egy kötelet a nyakamba! - Mit akarsz? - Te csak kössé egy kötelet a nyakamba, oszt ha kérdezi az ördög, hogy micsoda, mondjad, hogy kecske.

Köss ide a kisfáhó, oszt eredj előre, mondd neki, hogy hoztad a kecskét. Néz az ördög, aszongya: - No, mit hoztá? Aszongya: - Kecskét. - Ez kecske? - Kecske bizony! - Hát - aszongya az ördög - én má annyiféle kecskét láttam, fehéret, feketét, tirke-tarkát, de hogy elő a tőgye, hátú a szakálla, még ilyet nem láttam!

Adatközl : 1979 Mohol Zélity András (1937) ő

47

NO, KILESTED?

Egy tisztnek a felesígire asz mondták, hogy így meg úgy, hogy férelép. Asz mondja az egyik nap a cigánnak: - Kapsz - aszongya - tíznapi szabadságot, ha émész és kilesed a felesígemet, hogy tényleg van-e valami a dologba, hogy férelép. De pontossan ám! Hát tényleg, úgy is vót. Émén a cigány, oszt mén, amőre a kapitány felesége mén, ű is mén utána. Hát lássa, hogy egy hére bement, egy házhon. Lássa, főment az első emeletre. Arrú gondóta, mer kigyút a villany. Mi csinájjon? Hát főment a kerítésre, onnan a fára. A fán leselkelődött befelé. Na, mikó másnap visszamén, aszongya neki: - No, kilested? Aszongya: - Ki. - Mesédd é! - Hát én nagyon szégyellem. . . - Nincs itt szégyéni! De tudod, pontossan, egy szavat se haggyjá ki! - Hát, de én nem mesélem é! - De mesédd, de pontossan! - Hát, ment a nagysága az utcán, én is mentem utánna. - Na és? - Addég kisértem, még egy házhon be nem ment. - Hát te? - Én mán nem mehettem utánna, osz láttam, az emeleten kigyúllad a villany. - Na és? - Én meg főmentem a fára. . . - Na és? - Akkó láttam, hogy aki van, főhadnagy úr, az van bent a szobába. Ékezdte vetkőztetni a nagyságát. . . - Na és? - A nagyságos asszony is levetkőzött, meg a hadnagy úr is. - Na és? - Mikó levetkőztek mind a ketten meztelenre. . . - Hát akkó? Aszongya: - Kapitány úrnak alássan jelentem, tovább má nem tudom, mé ésűt a faszom, osz leestem a fárú.

Adatközl : 1979 Mohol Zélity András (1937) ő

AHÁNY FOGA VAN NEKI

Vót egy katona. Szabadságot kért. Kapott is, de aszondták, hogy úgy mehet haza, hogy amijen nőt tanál az úton elősző, azt meg köll neki kúrelni. Annyiszó, ahány foga van neki. Hát, megy az utcán, hát egy öreg mamává tanákozik. Aszongya: - Hát mamám, dícsértessék! Tudja-e, hogy hogy áll a hejzet? Úgy áll - aszongya - a hejzet, hogy úgy engedett el a kapitány úr, hogy amellik nővé elsőnek tanákozok, azt meg kő hogy kúrejjam! - De édes fiam! Engemet? Én má hetvenéves vagyok! - Ahány foga van! Csak annyiszó. - Hát én nem bánom fiam, de hát. . .

48

- Hát mindegy - aszongya -, egy foga úgyis van biztossan! - Hát jó van - aszongya -, kezdjük é! No oszt ékezdte. Eccé oszt megabáta, oszt má abba is hatta a katona. Aszongya: - Elég ez, mamám, ugye? - Várj á má fiam - aszongya -, maj megnézem, hátha van még egy fogam itt hátú!

Adatközl : 1979 Mohol Zélity András (1937) ő

AZ OKOS KOCSIS

Hát, a nagyságos úr mindég meséte, hogy űneki milyen okos kocsissa van. No, eccée elment a fiatal nagyságos úr, a pap, meg az orvos, elmentek kocsikázni. Beszégetnek ottan, hogy majd egy kicsit megfaggatják a Jánost. Mer Jánosnak híták a kocsist. Aszongya a pap: - Te János! Bűn-e a baszás? Aszongya a János: - Nem hiszem, hogy bűn vóna, mer a tisztelendő úr is csinájja. Nevettek egyet rajta. Kérdezi az orvos: - Te János! Káros-e az egészségre a baszás? Aszongya a János: - Nem hiszem, hogy ojan káros lenne! A doktor úr is csinájja. . . No, majd ékapja a fiatal úr! Aszongya: - Te János! Élvezet a baszás vagy kuluk? Aszongya a János: - Az attú függ! Mikó a fiatal nagyságos asszont kő baszni, a nagyságos úr felesígit, az élvezet. Mikó az édesannyát, az öreg nagyságos asszont, az kuluk. Há. Akkó nem faggatták tovább a Jánost.

Adatközl : 1982 Völgypart (Obornjaca) . . .László( 1931 ) ő

AZ ÚJ PATIKUS

Új patikus gyütt a faluba. Fiatal, tapasztalatlan. Aszongya az öreg patikus: - No, maj megtréfálom egy kicsit! Fogott egy rákot, évitte a fiatal patikushó a patikába, oszt egy stanicliba beletette, amire az vót ráírva, hogy "Bolhapor". No, gyütt egy öreg paraszt a fiatal patikushó, hogy sok a bóha, nemebirnak má tűllük az anyjukká alunni. . Fogta a fiatal patikus a staniclit, akire az vót ráírva, hogy "Bolha- por", odadta zöregnek, hogy: - ezt meg szórja bele az ágyba, mielőtt lefekünnének! Úgy is vót. Vitte haza az öreg, otthon odadja a mamának: - Ezt meg szórd bele az ágyba estére, mielőtt le akarnánk fekünni! No, a mama meg is csináta.

49

Csak belefordította a rákot a dunna alá. Mikó osz lefekszik, belecsimpaszkodik a rák az öregasszon meztelen segge partjába. - Jajj,hé, gyere mán! - kiabál. - Valami nagyon csípja a farom! Szalad az öreg, nézi a vaksi szemeivé, ilyet még nem látott a tanyán. Nézi közélebbrül, közelebbrül, ahogy ott egész közé hajul, a rák a másik ollójával elkapta a bajúszát. Kacimbáná az öreg, de az öregasszony anná jobban sivalkodik. eccé az öregasszony úgy kidülleszkedve éfingja magát kínjába. - Hallod, hé! - aszongya zöreg. - Ne pujgasd, baz meg, így is mind kirángassa fele bajúszomat!

Adatközl : 1982 Völgypart (Obornjaca) . . .László (1931) ő

A SZÉP SZOBRÁSZNÉ

Vót egy szép szobrászné. Hát beleszeretett a pap is meg a kántor is meg a harangozó is.

Mind a három kinálkozott neki, alkalom után, hogy émén hozzá. Hát az asszon szerette az urát, nem akart senkivé barátságot kötni, épanaszóta az urának, hogy űtet a pap is mindig nyaggatja, meg a kántor is, a harangozó is. Hogy bánjonak é velük? Aszongya a szobrász a felesíginek: - No jó van, szombat este röndődd ide az eggyiket hat órára, a másikat hétre, a harmadikat nyócra. A többit bízd rám. Mikó valamejik égyün, és a másik zörget, akkó mindig mondjad hogy én gyüvök. Mondd, hogy vetkőddzön meztelenre, és álljon be a szo- borterömbe. Mindig mondjad, hogy mejik mejik sarokba, hogy ne tanákozzonak. Az asszony mögbeszéte velük. Hat órára gyütt a pap. Mire odaért vóna a kedves órákra az idő, akkorára zörgettek az ablakon. A pap ijedten: - Jaj, ki az? Asz mondja az asszony: - Gyün az uram! - Jaj, hova bújjak? - Mönjön be a szoborterömbe, vetkőddzön le meztelenre, ájjon be a jobb sarokba, de csöndbe lögyön!. . . Megtörtínt. Gyütt a kántor. A paprú nem is tudott. Avval is ugyanúgy történt mindön. Mikó má odaért vóna a boldog órák ideje, zörgetött a harangozó. Kérdözi a kántor ijedten: - Jaj, asszonyka, ki az? - Gyün az uram! - Hova bújjak? - Vetkőddzön le, ájjon be a szoborterömbe a bal sarokba, de csöndbe lögyön!. .. Hát az is odaát. Ugyanúgy járt a harangozó is. Akkó mán tényleg a szobrász gyütt haza, mintha tényleg oda lött vóna a vásáron. A harmadik hejre beát a harangozó is, oszt csöndbe vannak. Az ember ékezd zúgni mikor bekerül. Káromkodik, szentségöl, istenöl: - Nagyon rossz vásárom van. Ott a sok vevő, de nem köll a sok portékám, mer nagyon nagyok a kődökei. Asszony, hozd a lámpást meg a legerőssebb csákányt, rögtön leveröm a kődökeit mindnek, ekkora szégyent énneköm! Azé nem kétek el a szobrok, mer nagy a kődökeik! Persze hallotta a pap is, a kántor is, a harangozó is. Mindhöz vót közel ablak, ára menekűtek, amére

50

tudtak! Másnap vasárnap vót. Áll a mise. A pap a mise végin szétterjeszti a kezit: - Odavan a reverendám! (Énekelve.) A kántor rálép az orgonára, nagyot kiált: - Neköm mög a százforintos kabátom! (Énekelve.) A harangozó belép a szentölővel, és kétfelé csap: - De ha é nem szaladunk, Faszunk nékű maradunk!

Adatközl : 1977 Törökkanizsa Sós Mihályné Törköly Erzsébet (1918)ő

A FÖSVÉNY PAP

A fösvény pap új községbe kerűt. A tanácstagok összejöttek foganni. Beszélgettek erről is, arról is. Mikó má el akartak menni, akkó a pap előhozakodott a szándékává, hogy egy nagyon jó, spóro- lós szakácsnőre van szüksége. Majd a tanácstagok keresnek neki. Az egyik ember émén haza, oszt átmén a szomszédasszonyhó, ismerte a természetit neki: - Kati néni! Émenne-e a paphó szakácsnénak? - Hát émöhetök! - De aszondta ám, hogy 60 fillérbű kő háromfogásos ebédöt csináni!. . . - Azt is mögpróbálom! El is mönt a Kati néni, mögegyeztek a pappal. Másnap a 60 fillért odaadta a szakácsnénak, és várja, hogy délbe maj kapja a 60 fillérbű az ebédet. A Kati néni émönt a bótba, vött húsz filléré ecetöt, húsz filléré mákot, húsz filléré lekvárt. Odakészítötte az asztalra. A pap mikó odaűt, nem nagyon látszott a portéka, mer nagyon kevés vót mindön. Eccő mán nem győzi várni a szakácsnét, kiszól: - Kati néni, hozza mán az ebédöt! - Ott van, plébános úr, az asztalon! - Hát hun van? Én nem látom? Bemén a Kati néni, mögmutatja: - Nézze, plébános úr! Itt van húsz filléré ecet. Öntse a tojássára, és ögyön tojásos levest. Itt van húsz filléré mák. Szórja a núdlijára, és ögyön mákosnúdlit! Itt van húsz fillér értékű lekvár. Ezt mög vágja oda bele, ahunnan kigyütt, oszt öszik lekváros palacsintát!. . . Itt a vége!

Adatközl : 1977 Törökkanizsa Sós Mihályné Törköly Erzsébet (1918) ő

A HÁROM KÉRDÉS

Két nagylán gyalogót a határ felé. Má régúta mentek, az egyiknek nagyon főtörte a cipő a lábát. Aszongya: - Hallod, gyühetne valaki kocsivá, akárhogy lenne is! Alighogy kimondta, megáll mellettük egy autó. Két legíny ül benne. - No lányok, begyünnek? Az egyik húzódozna, súgja emennek: - Hallod, estefelé van - aszongya -, ezek még megbasznak! A másik, akinek fáj a lába, menne, visszasúgja:

51

- Oda se neki! Maj én elintézem. Bemennek. Aszongya az eggyik legín: - De a testükké kő ám itt fizetni! - Jó van - aszongya a lány -, maj ha átleszünk a határon, meg ha megfelének három kérdésre. - Jó van, megegyeztünk! Át is jutnak a határon, aszongya a legíny: - Hát mos má maj megállunk valahun, elintézzük a fizetsíget! - Majd elsőbb megfelének a három kérdésre! - Hát mi vóna az a három kérdés? Elővesz a lány egy kesztyűt: - Ez mi? - Hát kesztyű. Fejire mutat a lány. - Ez mi? - Hát fej. Lemutat a lány a lába közé: - Hát ez mi? - Pina. Osz má neki Is akar esni az eggyik lánnak. - Hohó! Nem lehet! - aszongya a lány. - Hát mé? - Mer nem jó vót a feleletek! Mer nézzék! Előveszi a kesztyűt: - Ez kéztok! A fejire mutat: - Ez észtok! Lemutat a lába közé: - Ez meg itt fasztok, Tik meg mámma nem basztok!

Adatközl : 1979 Monostor Mészáros Józsefné Kriska Ilona (1938) ő

A HÁROM BARÁT MEG A JÁNOS

Vót három pap. Má ugyan barátok vótak, nem papok. egy kolos- torba laktak. Nem vótak gazdagok, csak olyan szegínyebbek. Egyszer oszt elhatározták, hogy vesznek föl egy szolgát. Csak egyet, aki maj takarít rájuk, meg minden. Föl is vettek egyet a faluból, a Jánost. De meghagyták neki: - A kolostorban van három szoba. Abba neki belépni tilos. Hát, szolgát a János egy darabig, takarított, tüzelt, mikor mi köllött, ott járt el a három szoba előtt, de nem mehetett be egyikbe se. Néha mán fúrta az ódalát: - Mi lehet odabe? De nappal mindég be vót zárva, este meg csak néha világított ki belülük a lámpa, akkó megint nem mert semmit. Egyszer mégiscsak megunta. Elhatározta, ha addig él is, beku- kucskál, legalább az első szobába. Mikó nem vótak elő a barátok, suttyomba egy lukat fúrt a vastag ajtón. De odabe sötét vót, nem látott semmit. No, maj ha bent ég a pilács! Mikó oszt egy este világított bent valami, odasurrant az ajtó elébe, kipiszkáta a lukat, mert előbb ű becsináta, hogy ne vegyék észre, oszt bekukucskát. Hát egy jóvágású menyecske fekszik meztelen a priccsen, oszt vár! Mintha várna valakit. Valami neszt hallott a János a háta mögött, gyorsan elillant, hogy megne fogják a barátok. Hanem most kezdte ám igazán fúrni az ódalát, hogy hát akkó mi lehet a másik szobába, ha az elsőbe ilyent látott. Lukat fúrt a másik ajtón is. Azt is szépen becsináta, hogy maj ha világít odabent, akkó megint bekukucskál. No, úgy is vót. egy este, mikó világított bent a lámpa, szépen odasurrant a másik ajtóhon a lukhoz, oszt bekukucskát. Hát mit lát?! Két barát ül egy asztal mellett, mind a kettőnek a fasza belegyugva egy-egy facsívbe, egy kisegér meg

52

szaladozik, hun az egyik facsívhő, hun a másikhó. Mer a fakarikák, facsívek másik vége rajta vót az asztalon. Most kerűt bajba a János. Sehogy se tudta megérteni, hogy mi csinál a két barát a faszával meg az egérrel, amék ide-oda szaladgál, a meztelen menyecske meg ott vár az első szobába? Hátha a harmadik szobába van a megoldás?! Ott is világított a lámpás, gondóta a János, ott csak a harmadik barát lehet, mer az első kettő amott baszkódik a kisegérrel. Odalopódzkodott, épiszkáta a kúcslukrul a vasklappantyút, hogy belessen, hát ott meg a harmadik barát a faszánál fogva lóg a lámpadróton! No, alig birt elalunni a János. Sehogy se értette, mi csinának a barátok a három tilos szobába. A végin elhatározta, hónap megkérdezi, ha kidobják a kolostorbul, akkor is. Várta mán a reggelt, leste az egyik barátot, akivel jobban jóba vót, hátha az maj nem haragszik meg nagyon. Elkapta: - Szent atyám! Tudom, hogy vétkeztem, hogy nem lett vóna szabad, de nem hagyott az ördög nyugton, belestem a három tiltott szobába az este. . . - No oszt mit láttál, édes fiam? - Hát az első szobába egy szép meztelen nőt a priccsen. A másikba kettőtöket, úgy hogy egy facsívbe vót a faszotok, egy kisegér meg szaladozott a két facsív másik vége közt, a harmadikba meg a faszánál fölakasztva vót a harmadik barát. Oszt sehogy se értem, amit láttam. - Hát idefigyelj, édes fiam! - aszongya a barát. - Te tudod, hogy szegények vagyunk, hogy hároman is csak egy szolgát tartunk, tégedet. Időnkint, mikor összejön egy kis pénz, fölrendölünk egy menyecskét a faluból. Az nem lenne rendes dolog, hogy annyié mind a hároman megbasszuk, hanem sorsot húzunk. Úgy, hogy mindenki belehúzza a faszát egy facsívbe, a csövet kitesszük az asztalra, odajár ki egy kisegér, oszt amejik lukba bemén, amejik fasznak jobb szagát érzi, azé lesz aznap a menyecske. Érted má, János? - Értem, hogyne érteném! De mé vót a harmadik szobába a faszáná fogva a lámpavasra akasztva a harmadik barát az este? - Mer gazemberkedett! Bekente a faszát írós vajjal, oszt úgy háromszó egymás után az ű faszánál állapodott meg az egér! De megbüntettük! Még mink baszunk, addig ű három este lóg a faszáná fogvást a lámpavason!

Adatközl : 1981 Monostor Mészárosné Kriska Ilona (1938) ő

SZÉP ASSZONY, CSÚNYA ASSZONY

Eccé vót, hun nem vót, vót a világon két legíny. Nagyon jó barátok vótak. együtt vótak katonák is, együtt gyüttek is haza. eccé oszt aszongya az egyik koma a másiknak: - Hallod, hé, én megnősülök! - Hallod, én is épp nősűni akarnék. Hát kit vesző te é? - Hát én úgy gondótam, hogy éveszem a legszebb lánt a faluba, a Julist. - Ha mán te azt veszed é, hogy ne legyen veszedelem köztünk, én meg éveszem a legcsunyábbat, a Marist. Hát úgy is vót. Évette az egyik a legszebbet, a másik a legcsu- nyábbat, még a lakodalmat is együtt tartották. Múlik osztán az idő. Az a ház, ahun a legszebb lány lett a menyecske, ékezdett pendűni. Vették a fődet, fordították ki a házat az utcára, mindenük vót, szóval ékezdtek gazdúni. Aszongya a csunya menyecske az urának: - Hallod-e, hé! Valami nem jó van. Látod, együtt indútunk, egyikünknek se vót semmije, osz most azok hogy pendűnek, nekünk meg semmink sincs. - Nem baj az, hékám - aszongya az ember -, én tudom, hogy hunnan van azoknak pízük!

53

- Hát hunnan? - Tudod - aszongya -, ahhó az asszonyhó ez is bejár, az is, oszt ki egy malacot ad neki érte, ki egy báránt, ki meg. . . Csípőre csapja a kezit a csunya asszon: - Mi az isten?! Nekem meg a mútkó a kanásznak egy szakajtó korpát köllött annom, hogy megbasszon?!

Mer az úgy van, hogy a szép asszony is, a csunya is egyformán kurva. Csak a szép az hoz a házhó, a csunya meg visz!

Adatközl : 1961 Zenta Gábor Gerg (?-?) ő ő

MÉGBOSSZÚTA. . .

Vót eccer egy katona. Útra kűdték valahova. De lovon mentek akkó még, nem vót vonat meg ilyesmi, más. No, egy falun köllött átmenni neki. De lassan odaért, hogy este lett, úgy gondóta, hogy majd ott szállást kér valahun, hogy majd ott éccakázik. Úgy is vót. Bement ott egy házba, hogy maj szállást kér, helyet, ahun meg birna húzónni egy éccakára. Ott meg csak az asszony vót otthon. A fiatalasszony. Nem akart szállást anni, hogy hát: - Nincs itthon az uram, nem lehet! - Hát hun van? - Hát az egy jámbor kereskedő ember, van egy rossz lova meg egy kocsija, oszt úton van portékáé. - Hát mikó gyün haza? - Hát azt nem lehet tunni, maj ha végez, hazagyün. Má köllene is neki gyünni... Hanem oszt a János, mer Jánosnak híták a katonát, egyre győzö- gette, főzögette, puhította ugye a menyecskét, má most ugye azé is, hogy tudta, maga van itthon, meg oszt jó formájú vót a menyecske. De fasza gyerek vót a János is, az asszonnak se vót mindegy. Zura sincs itthon. . . Meg öreg is, mikó itthon van, akkó is ritkán jut jó falathó. . . Hát valahogy szót értettek. Hanem oszt a János úgy gondóta, jobb lesz a dógot nem nagyon halaszgatni, mer hátha ténleg haza tanál gyünni az ember! Az asszony szabadkozott, kötődött előbb ott egy darabig, hogy hát : - Nem lehet, jaj, haza tanál gyünni az uram, oszt akkó mi lesz? Meg: - Erregyün valaki, meglátnak! De a János csak nyugtatta: - Csak semmitű se féjj, itt a pisztojom! Széthajított ott mingyán a konyhába egy pár üres zsákot, mer éppen vacsorát főzött az asszony, amikó a János beállított, ráfektette szépen a menyecskét a zsákok tetejire, osz nekiátak. Hát oszt bele vótak ott merűve a dologba, nem hallották, hogy nyít a kapu, hazagyütt az ember. Beköszön oszt. . . A János ránéz: - Hát te ki vagy? Hogy kerűté ide? Aszongya az öreg: - Hát az ott az én felesígem. A János csak fogja a pisztojt: - No, akkó éppen jó, hogy gyütté! Ne ájj itt tátott szájjá, hanem szépen a tenyereddé nyújj a tököm alá, osz tartsad, hogy le ne érjen a porba, lisztbe! Mer lisztes zsákok is vótak a zsákok közt. Hát a szegíny öreg, jámbor kereskedő mi csináhatott ugye? A János nem akarja letenni a pisztojt, de a dógát se akarja abbahagyni. Hát odament szépen, oszt tartotta. Mikó oszt ezek évégezték, összegombókozott a János, köszönt szépen, oszt ément. Az ember meg mingyá: - Hát hogy?. . . Mint?. . . -Hát itt vótá! Láttad! Te se merté a pisztojnak ellenkezni! Gondókozik, még oszt az asszony kászálódik, aszongya neki az ura:

54

- Oda se neki, hékám! Kibasztam én azé a katonává! Még az itt tíged baszott, én kétszé is elengedtem neki a tökit! Most aztán megnézheti! Csupa liszt a töke!

Adatközl : 1978 Zenta N. N. (1908) ő

MÁ MEGIN A MARISNÁ VÓTÁ

Valahun a világon egy faluba élt egy legény meg annak az apja. No, a legíny szerette a lányokat. Minden este, mikó gyütt haza, az apja csak úgy kiszót az ágybú: - Pista, gyere csak ide! Odament. - Add csak ide a kezedet! Odatette. Az öreg csak megszagúta, aszongya: - Má megin a Marisná vótá? Másnap este megin, mikó hazagyün a legíny, aszongya: - Pista, gyere csak ide! Odamén: - Ajide csak a kezed! Megszagúta: - Má megin a Julisná vótá? Így ment ez egy jó darabig. A legínt idegesítette. Az istenit az apjának, hogy az mindég megtudja, hogy kiné vót! eccé aszongya: - Maj kibaszok én az öreggé! Másnap, mikó hazament, mielőtt bement vóna a házba, belépett az istállóba, oszt begyugta a kezit a tehén seggibe. Mén be, aszongya az apja: - Pista, gyere csak ide! Odamén. - Add csak ide a kezed! Odanyomja, az öreg ékezdi szagúni, szagúgatja, szagúgatja, eccé csak aszongya: - Asszony, a botom meg a kalapom! Új kurva van a faluba!

Adatközl : 1960-as évek Zenta ő

AZ ÓRIÁSTOJÁS

Vót egy lány. Benne vót má az időbe, sehogy se birt magává, sehun nem tanáta a hejit. Lássa az anyja: - Jaj, beteg a lány! egy darabig nézte, győzte madzaggá, aztán aszongya: - Van itt a falu végin egy tudós öregasszon, majd az megmondja, mi a bajod. Úgy is vót. El is mentek szépen. Ott oszt émondták a sok panaszt. Lássa az öregasszony, hogy mi a baj, aszongya: - Hallod, lányom! Van énneköm egy fiam, a városra jár dógozni, de szombaton hazagyün. Gyere ére szombaton. Az mindenfélibű ki van tanúva, majd én avvá megnézetlek. Úgy is vót. Ément a lány. A János mán tudott a dologrú. Az anyja nem is vót otthon. No oszt megkezéte a lánt. Mén haza a nagylán vidáman. Az anyja mán messzirű várja, aszongya: - No, lányom, megtanáta a János a bajod? - Jaj, édesanyám - aszongya -, meg ám! - No oszt mit mondott? Mi vót a bajod? - Hát tudja, édesanyám, asz mondta a János, hogy két tojás van bennem!

55

- Te jó Isten? No oszt? - Oszt aszondta, hogy azokat össze kíí törni. - Oszt összetörtétek? - Össze ám! Elsőbb az egyiket, aztán a másikat! Még most is fojik a fehérje a combomon!

Adatközl : 1951 Zenta ő

A NYÚL MEG A RÓKA

Egyszer a nyúl megijedt valamitül, szaladt, oszt ahogy szaladt, véletlenül bevágódott a rókalukba. Ott a sarokba három kisróka. Néz rájuk a nyúl ijedten, szétnéz: - Anyátok nincs itthon? - Nincs. Erre kihúzza magát a nyúl, aszongya: - Szerencséje, mer irtó megbasztam vóna! Oszt észaladt. De nagyon megtetszett neki a játék. Másnap, ugyanabba az időbe, nehogy az öreg róka otthon legyen, megint beszalad a rókalukba: - Anyátok nincs itthon? - Nincs. - Szerencséje, mer irtó megbasztam vóna! Megin ément peckessen. Mikó oszt hazagyün a róka, mondják a kisrókák az öreg rókának, hogy vót itt a nyúl, mán kétszer, oszt hogy mit mondott. Hogy hogy megijesztette űket. A kisrókákat. - No várjá! - aszongya a róka. Másnap otthon maradt. Lehúzódott az ajtó mögé, oszt várta a nyulat. Az gyütt is. Bevágódik: - Anyátok nincs itthon? - De itthon van - lép elő a róka. - Mit akarsz vele? Hanem erre beszart ám a kisnyúl. Megugrott, oszt ahogy a lába vitte! Húzta a csíkot. A róka meg utánna. Útközbe vót egy kerítés. A nyúl azon szokott átbújni. Most is átbújt gyorsan. A róka meg vágódik utánna! Beszorút. Nem fért át, csak a feje. Hátranéz a nyúl, látja, hogy mi van, visszafordul, megkerüli a kerítést, odamén a rókáhó, ékezdi úgy fintorogva szaggatni a szőrit, aszongya: - Igaz, hogy öreg is, vörös is, büdös is, a szőre is mén, de ha mán a gyerekeknek megígértem !. . .

Adatközl : 1979 Zenta ő

A FIÚCSINÁLÁS

Hát, eccé vót, hun nem vót, az ópinarácos tengeren is túl vót, vót egy uraság, meg annak vót egy kocsissa. Ez az uraság sehogy se tudott fiúgyereket csináni. Mind csupa lány vótak. A Jánosnak meg hat-hét gyereke, mind fiú. Aszongya eccé az uraság a Jánosnak: - Idehallgass, János! Maj megbeszéjjük, hogy mikó, egy este beeresztelek én téged a nagyságos asszonhó, oszt csinájj nekem egy fiú örököst. Ha sikerül, kapsz tűllem tíz lánc fődet. - Az jó lesz! - aszongya a János.

56

Úgy is vót, ahogy megbeszéték. No, émút a kilenc hónap, a nagyságos asszonná má fönt a bába- asszony, a kastélnak meg vót egy nagy előszobája, ott sétál le-fő a nagyságos úr meg a János. eccé csak nyíllik fönt a szobaajtó, oszt kikaját a bábasszon: - Nagyságos úr, fiú! Örül a nagyságos úr, örül a János, megvan a tíz lánc főd! Isznak ottan mingyá, eccé csak megint nyílik az ajtó: - Nagyságos úr, még egy fiú! Hú, még nagyobb az öröm. Ez má húsz lánc főd! Hanem eccé csak: - Nagyságos úr! A harmadik is fiú! Megretten a nagyságos úr: - Te János! Ami sok, az sok! Aszongya a János: - Semmi ez, nagyságos úr! Ébasztam vóna én az egísz birtokot, csak megcsúszott a lábam a parketon.

Adatközl : 1950-es évek Zenta ő

A KŐCCSÖN ADOTT EGGYIK

Hát vót egy lány. Az fogadta, hogy ű nem mén férhő, csak olyan legínyhő, akinek két fasza van. Hát szép lány vót. A faluba meg vót egy legíny, az meg aszondta, hogy: - Má pedig én éveszem a Marcsát, ha addig élek is! Éhíresztőte, hogy neki éppen két fasza van. Úgy is csúfóták, hogy "Kétfaszú János". Meghallotta a lány is. Vót neki egy kis testvéröccse, főbiztatta, hogy: - Hallod-e! Te gyerek vagy. Eridj mán, oszt mikó a János mén hugyozni a kocsmába, te lesd meg, hogy csakugyan két fasza van-e. Ugy is vót. A gyerek ott somfordát, oszt mikó a János ment pisáni, ment ű is utánna. Csakhogy a János is észrevette a gyereket, kapcsót is, hogy mirű lehet szó, osz mikó hugyozott, a két ujját odatette V-betű furmába a végihön, oszt épp úgy nézett ki, mintha két csiven gyütt vóna. No, meg is lett a lakadalom. Rákerűt a sor a nászéccakára. Annak rendje-módja szerint é is hasznáták az eggyiket. Hanem oszt a menyecske kezdi követéni, hogy hát: - Hun a másik? Aszongya a János: - Mán ne haragudj, hékám, mos mán meg kő mondanom, hát kőccsön adtam az eggyiket! - Hát kinek? - Hát a papnak. Hát a menyecske rettent nagy patáliát csapott, hogy hát: - Éppen nászéccakára kőccsönanni! Mán mégiscsak!. . . Mit lehetett tenni, zsörtölődött, pörőt egy darabig, a legíny meg, készülődés, lakadalom, nászéccaka - fáradt vót, elaludt. Reggé fölébred, tapogassa az asszony hejit, üres. Hanem akkó mán nyílik a kapu, vágódik haza a menyecske, de mán a kapuba pöröl: - Ijen ember vagy te! Nem elég, hogy nászéccaka előtt kőccsön adod az eggyiket, hanem méghozzá a JOBBAT adod kőccsön! Ha nem járok utánna, hát isten tudja, mikó jutottam vóna hozzá!

Adatközl : 1960-as évek Zenta ő

57

A PAP MEG A FEJCSINÁLÁS

Vót egy fiatal paraszt pár. Csak szerelmessek vótak. No, megkapta a legín a behivót, hogy vonújjon be katonának. Hát hogy nehogy férhő menjen, hogy összekerűjjönek a lánnyá, megesküdtek. De mikó esküdtek, a pap mondta a nőnek, hogy járjon gyónni. No, hát ű é is járt gyónni. Gyóntatás közbe aszongya a pap a nőnek: - A te urad ément katonának, de téged becsapott! - Hogy? - aszongya. - Főcsinát, csinát kisgyereket, csak nem csinát neki fejet. - Jaj főtisztelendő úr - megijedt a nő, mi lesz, ha megszületik a gyerek oszt nem lesz neki feje? - Gyere é hozzám, maj én csinálok neki fejet. É is ment a nő. Na, mikó megvót, amit akartak: - No, van neki feje? - Van! - aszongya. - De gyere é sűrűbben, mer köll neki fülit meg szemit csináni. Mindent külön-külön kő! Na, úgy is vót. Megcsinát a pap mindent. Hazagyün az ura szabadságra. Rátámadt a felesége, hogy űtet becsapta. Kérdezi az ura: - Mé? - Csinátad a kisbabát - aszongya -, de nem csinátá neki fejit. De má akkó megszületett a család. - Hát hogy lett neki feje? Magyarázza a nő, hogy a pap. Járt oda, oszt csinát neki fejit, szemit. . . Nem szót a katona semmit, csak egy éccaka főkét, elment a pap házáhó. Ott vót kecske, akkó birka, pujka, mindenféle. Azoknak mind levagdosta a nyakát. Reggé, mikó főkét a pap: - Istenem! Jaj! Mi vót itt? Ez meg é vót húzódzkodva, odaszól: - Mit fél, plébános úr! Hát maga tud csináni fejet is, szemet is, mindent, hát ezeknek is csinájjon!

Adatközl : 1978 Satrinca (Szerémség) Birinyi Andrásné Német Annus (1910) ő

A LEGVESZÉLYESSEBB SZERSZÁM

Vót egy híd. Azon a hídon nem mert senki átmenni. Ott át az ördög strázsát. Asz mondja egy ember a másiknak: - Hé! Gyerünk mink a hídra! Az anyja szentsígit az ördögnek, maj mink kibaszunk vele! No, hároman összeátak, mentek a hídra. eccé gyün az ördög. De egy ember vitt budákot, a másik meg baltát, a harmadik meg nem vitt semmit. Kérdezi az ördög: - Mit hoztá te? - Budákot! - Nem félek tűlle! Hát te mit hoztá? - Én hoztam baltát! - Attú se félek. Hát te mit hoztá? - kérdezi a harmadikat. - Én hoztam a faszomat! Megijedt az ördög oszt ékezdett szalanni. Szalad az ördög, szalad, oszt szembegyün vele egy nyócvanéves öregasszony.

58

Kérdi az ördög: - Ugye, öreganyó! Tudja-e maga, hogy mi az a fasz? Milyen szerszám az? - Tudom, fiam, tudom! Az - aszongya - egy nagyon veszélyes szerszám! Énrajtam má hatvan évvé ezelőtt csinát szúrást, és az a szúrás soha nem nyől be! Mindig megmarad. . . Akkó még jobban ékezdett az ördög szalanni. . .

Adatközl : 1978 Satrinca (Szerémség) Birinyi Andrásné Német Annus (1910)ő

ADJ’ ISTEN, ÉDESAPÁM!

A legény megnősűt a katonaság előtt. Az apjáékhó hazavitte az asszont, ű meg berukkót. Majd kapott prekomandót. A faluján mentek körösztű. Ottan két óra hosszát köllött a másik vonatra várni. Aszongya: - Engedjen haza, émék megnézni apámékat meg az asszont! - Nem lehet a katonaságot szétengenni! … - Itt van közel, félóra múlva itt leszek! Jó katona vót, hát aszongya: - Jó van, no! De félóra múlva itt legyé! Persze ez ékezdett hazaszalanni, a nagy bakancs csak úgy zuhogott. Az asszony vette ki a gabanyicát a kemencébű, az ura szalad. - Szent Isten! A Pista! - Hallgass! Nekem kő visszamennem, addig kő valamit csináni! Hogy csinájjuk? egy konyha vót meg egy szoba csak. - Hát hun vannak apámék? - Bent eszik a laskalevest! Hogy csinájják. . . hogy csinájják? Etanáták, hogy az asszony leteszi az egyik kezit a küszöbre, a másikkal fogja a kilincset. Hátúrú ékezdte csináni. Bent az öregek zúgolódtak, hogy hol van a menyecske ennyi ideig. - Maj gyün! - mondja az asszony. Ahogy ékezdte az ember csináni, vót egy báránnyuk, az ékezdett drukkóni. No, az embernek járt a fara. Akkó hátrahúzódik, akkó előre. A bárány asz hitte, incselkennek vele. Nekiszaladt a bárány, az embert seggbe ütötte, az asszony megrántotta a kilincset, oszt beesett. Az ember meg utánna, úgy, ahogy vót. Aszongya: - Adjon Isten, édesapám! Megérkeztem a katonaságtú. Aszongya az ember, az öreg: - Látom, fiam, látom! Kint van a fegyver!. . . (Mer a bicska nyíva vót.)

Adatközl : 1978 Buránysor Fodor józsef (1932) ő

A KÉT KOMA

Vót két koma. Nagyon jóba vótak. Az égyik ékerűt a téglagyárba, oszt megnősűt. A másik meg észegődött a vasgyárba, ott dógozott. Jött az évi szabadság, maj hazamennek! A komájává jóba vótak, kiment a téglagyárba. Olyan hat kilómé- tert vót a falutú. Hát az ember dógozott, egész nap talicskázta a téglát, sarat. El vót fáradva.

59

Aszongya a legény: - Komám, én mék haza. - Hova sietsz, hát még nem is beszégettünk rendessen! - Hát hun alszunk? - Mink majd a szélin alszunk, az asszony meg a közepin. Úgy is vót. Beszégetnek, aztán persze az ember elaludt. Az asszony az ember felé vót fordúva. Mozgatta a farát. A legínnek fölát a bicskája. Úgy kétsző meghúzta rajta a ráfot rendessen! Az asszonnak jóesett. Nagyot sóhajtott, erre az ember fölébredt. Aszongya: - Mi van, hékám? - Jaj - aszongya -, olyan rosszat álmodtam! - Hát mit álmodtá? - Le akarták a pinámrú borotváni a szőrt! Odanyúl az ember: - Te - aszongya -, jókó kété fő! Má be is van pamacsóva, csak borotváni köllött vóna!

Adatközl : 1978 Buránysor Fodor józsef (1932) ő

EGY BASZÉ. . .

Vót egy legíny. Elkötött egy tehenet. Ment ára egy nagylány meg az anyja meg az apja. Aszongya az ember: - Mit kérsz ezé a tehéné? Hogy adod? - Egy baszé. De fingás nékű! Hát szép tehén vót. . . A nagylány majd lefeküdt. Hát nem sikerűt. No, majd az öregasszony majd kitartsa! Az öregember a seggibe nyomott egy krumplit, maj mos mán nem fingik biztossan! Hát a legíny ékezdte csináni, a krumpli megmozdút, dum! az öregnek kiütötte az egyik szemit. Csak fingott az öregasszony!. . . Így a tehén visszamaradt a legínnek.

Adatközl : 1978 Buránysor Fodor józsef (1932) ő

oOo

60