Cassandra Clare - Bane 10 - Igaz Szerelem És Egy Első Randi

8/19/2019 Cassandra Clare - Bane 10 - Igaz Szerelem És Egy Első Randi

1/47


2/47

C A S S A N D R A C L A R E

B A N E K R Ó N I K Á K

Igaz szerelem

(és egy első randi)

Könyvmolyképző Kiadó, 2014


3/47

Írta: Cassandra ClareA mű eredeti címe: The Bane Chronicles Book 10.

The Course of True Love (and First Dates)

A művet eredetileg kiadta:Margaret K. McElderry Books, an imprint of Simon & Schuster Children’sPublishing Division.

Fordította: Kamper GergelyA szöveget gondozta: Szabó Katalin

A borítót tervezte: Egyed Regina, Németh Balázs

Copyright © 2014 by Cassandra Claire, LLCA sorozatterv és annak elemei Katona Ildikó munkája.

© Katona Ildikó, 2014

ISSN 2060-4769ISBN 978 963 399 045 2

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2014-benCím: 6701 Szeged, Pf. 784 Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139

E-mail: [email protected]

Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztők: Zsibrita László, Gerencsér GáborKorrektorok: Annus Gábor, Réti Attila

Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., DebrecenFelelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetverövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes

mű, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagymechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem

sokszorosítható.


4/47

éntek este volt Brooklynban. A város fényeit visszaverte azégbolt: narancsos felhők préselték a hőséget a járdákhoz, mint

a virágokat szokás egy könyv lapjai közé. Magnus fel-alá járkálttetőtéri lakása nappalijában, és – nem különösebben izgatottan

bár, de – azon elmélkedett, hogy vajon becsapták-e.Az, hogy egy árnyvadász randira hívta, egészen biztosan a tíz

legkülönösebb és legváratlanabb dolog között volt, ami valaha istörtént vele, márpedig Magnus mindig arra törekedett, hogy azélete bővelkedjen váratlan eseményekben.

Magát is meglepte azzal, hogy igent mondott.A múlt kedd unalmasan telt, Magnus otthon töltötte a

macskával meg egy komolyabb árukészlettel, amihez pár szarvas

varangy is tartozott. Aztán beállított hozzá Alec Lightwood, a New York-i Intézetet vezető árnyvadászok legidősebb fia,megköszönte, hogy Magnus megmentette az életét, majd randirahívta, miközben a színe úgy tizenöt különböző árnyalatot vett fel atéglavörös és a mályva között. Válaszul a boszorkánymesterrögvest elvesztette az eszét, megcsókolta a fiút, majd megbeszéltvele egy időpontot péntekre.

Az egész ügy rettenetesen furcsa volt. Már eleve az is, hogyAlec elment hozzá köszönetet mondani, amiért Magnusmegmentette az életét. Nagyon kevés árnyvadásznak jutott volnaeszébe ilyesmi. Úgy gondolták, a varázslat jár nekik, amikor csakszükségét érzik; a boszorkánymestereket vagy kiszolgáló-személyzetnek, vagy kellemetlen alakoknak tekintették. A legtöbb

nephilimnek előbb jutott volna eszébe köszönetet mondani aliftnek, ami a megfelelő emeletre vitte őket.

P


5/47

Igaz szerelem (és egy első randi) Bane krónikák 10.

5

Arról nem is beszélve, hogy soha egyetlen árnyvadász semhívta még Magnust randira. A legkülönfélébb szívességeket kérték

már tőle – hol mágiát akartak, hol szexet, hol valami igazifurcsaságot. De egyikőjük sem akart elidőzni, moziba menni,

pattogatott kukoricát majszolni vele. Még abban sem volt biztos,hogy az árnyvadászok szoktak-e egyáltalán filmeket nézni.

Olyan egyszerű, olyan hétköznapi kérés volt – mintha sohaegyetlen árnyvadász sem tört volna össze szánt szándékkal egytányért pusztán azért, mert Magnus előtte megérintette, és sohaegyikük sem mondta volna ki méla undorral a nevét. Úgy érezte,mintha a régi sebek begyógyulhatnának, és könnyedén el lehetnefelejteni őket, mintha a világ olyan lehetne, amilyennek AlecLightwood tiszta, kék szemével látszott.

Magnus először úgy gondolta, hogy azért mondott igent, mertigent akart mondani. Persze egyáltalán nem lehetett kizárni, hogy

valójában azért mondott igent, mert címeres ökör volt.Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy Alec még csak nincs

is oda érte különösebben, csak arra reagált, hogy életében előszörvégre észrevette egy férfi is. Alec az árnyvadászok előtt titkolta,hogy meleg; félénk volt, láthatólag bizonytalan, és kétségtelenülvonzódott szőke barátjához, Trace Waylandhez. Magnus elég

biztos volt benne, hogy így hívják a fiút, bár az valamiért WillHerondale-re emlékeztette, őrá pedig egyáltalán nem akartgondolni. Ha meg akarta úszni, hogy összetörjön a szíve, nemengedhette meg magának, hogy elvesztett barátokra gondoljon, ésmegint árnyvadászokkal szűrje össze a levet.

Azt mondta magának, hogy ebbe a randevúba csak az izgalommiatt ment bele, és egyszeri esetről van szó, hogy feldobja a kisséunalmassá vált életét.


6/47

Bane krónikák 10. Igaz szerelem (és egy első randi)

6

Próbált nem gondolni arra, ahogy leleplezte Alec iránta érzettvonzalmát, vagy arra, ahogy a fiú ránézett, és letaglózó

egyszerűséggel csak ennyit mondott: „tetszel nekem”. Magnusmindig úgy gondolta, hogy puszta szavakkal is képes bárkit a

bűvkörébe vonni, megtéveszteni vagy akár elvakítani, ha arra vanszükség.

Alec könnyedén átlátott mindenen, amiben az volt az igazánlenyűgöző, hogy a jelek szerint ehhez még csak nem is kellett

próbálkoznia.Amint Alec elment, Magnus felhívta Catarinát, megeskette,

hogy nem fecseg ki semmit, aztán mindenről beszámolt neki. – Azért egyeztél bele, hogy elmész vele, mert szerinted

Lightwoodék taplók, és be akarod bizonyítani, hogy meg tudodrontani a szemük fényét? – érdeklődött a boszorkánymesternő.

Magnus a talpával simogatta Miau Ce-tungot.

– Tényleg taplónak tartom Lightwoodékat – ismerte el. – És ezolyasminek hangzik, amire simán képes lennék. A fene vinné el!

– Igazából nem – mondta Catarina. – Napi tizenkét órábanszarkasztikus vagy, de a gyűlölködés egyáltalán nem jellemző rád.Jó szíved van az alatt a rengeteg csilivili cucc alatt. – PedigCatarinának volt jó szíve. Magnus pontosan tudta, kinek a lánya ő,

és honnan került a Földre. – De még ha éreznél is gyűlöletet, senkinem róhatná fel neked azok után, amit a Kör művelt.Magnus kinézett az ablakon. Az utca túloldalán, egy lengyel

étterem kirakatában villogó neonfelirat hirdette, hogy borscs éskávé (remélhetőleg nem egymással keverve) náluk éjjel-nappalkapható. Eszébe jutott, hogyan remegett Alec keze, amikor a fiúmegkérdezte, el akar-e menni vele valahová, aztán milyen


7/47


7

boldogság és milyen csodálkozás ült ki az arcára, amikor ő igentmondott.

– Nem – szólt most. – Valószínűleg hülye ötlet. Szerintem azeddig leghülyébb ötletem ebben az évtizedben, de a szüleinekehhez semmi köze. Csakis saját maga miatt mondtam igent.

Catarina pár pillanatig nem szólt. A helyében Ragnorvalószínűleg felnevetett volna, de ő elvonult egy svájcigyógyfürdőbe, hogy mindenféle arcpakolással emeljék ki arcbőrezöld színét. Catarina ösztönös gyógyító volt: tudta, mikor kellkedvesnek lennie.

– Ez esetben sok szerencsét a randevúhoz – mondta végül. – Köszönöm, de nem szerencsére van szükségem, hanem

segítségre – felelte Magnus. – Attól, hogy elmegyek erre a randira,még nem biztos, hogy jól fog sikerülni. Rendkívül elbűvölővagyok, de kettőn áll a vásár.

– Ne feledd, mi történt, amikor legutóbb vásárban jártál.Elejtettél egy görögdinnyét, és majdnem agyoncsaptad vele akofát.

– Ez csak amolyan szófordulat volt. Alec árnyvadász, ráadásulLightwood és a szőkékre bukik. Kockázatos vele a randi. Hakatasztrofálisan alakulnak a dolgok, küldök neked egy SMS-t. Az

lesz benne, hogy „Kék Mókus, itt Dögös Róka. A küldetéstazonnali hatállyal megszakítani!” Akkor felhívsz és közlöd, hogyrettenetes vészhelyzet van, és elengedhetetlenül szükséges a

boszorkánymesteri szakértelmem. – Ez feleslegesen bonyolultnak hangzik. A te telefonod,

Magnus, semmi szükség kódnevekre. – Jó, akkor csak annyit írok, hogy „Lefújva”. – Magnus

végighúzta a kezét Miau Ce-tung fejétől a farkáig. A macska


8/47


8

kinyújtózott, és dorombolva jelezte, hogy helyesli Magnus ízléséta férfiak terén. – Segítesz nekem?

Catarina mély, bosszús lélegzetet vett. – Segítek – ígérte. – De nincs több randival kapcsolatos

szívesség ebben az évszázadban, és az adósom vagy. – Megbeszéltük – mondta Magnus. – És ha minden a legjobban alakul – tette hozzá kuncogva

Catarina –, én akarok lenni a vőfély az esküvőtökön. – Akkor én most le is teszem – tájékoztatta Magnus a nőt.Miután megállapodást kötött Catarinával, felhívta az éttermet,

és lefoglalt egy asztalt. Úgy döntött, a randira a vörös Ferragamonadrágját veszi fel a hozzá illő cipővel meg egy feketeselyemmellényt ing nélkül, merthogy úgy mesésen festett a karjameg a válla. Mindezt a semmiért.

Alec félórás késésben volt. Minden valószínűség szerint inába

szállt a bátorsága, rájött, hogy mennyivel fontosabbak azárnyvadászként teljesítendő kötelességei, mint egy randi valakivel,aki még csak nem is tetszik neki különösebben, és úgy döntött,hogy nem jön el.

Magnus lemondóan vállat vont, valódi érzéseit meghazudtolókönnyedséggel a bárszekrényhez lépett és kevert magának egy

izgalmas koktélt unikorniskönnyel, erőt adó főzettel, áfonyalévelmeg egy darabka lime-mal. Egy nap majd nevetve gondol visszaerre az egészre. Valószínűleg holnap. Illetve inkább holnapután.Holnap másnapos lesz.

Még az is lehet, hogy ugrott egyet, amikor megszólalt akaputelefon, de ha így is történt, annak csak Miau Ce-tung lehetettszemtanúja. Mire Alec felrohant a lépcsőn és berontott az ajtón,Magnus is összeszedte magát.


9/47


9

Vele ellentétben Alec egyáltalán nem tűnt összeszedettnek. Feketehaja szerteszét állt, olyan volt, mintha egy polip csápjait mártottákvolna koromba. A mellkasa sebesen emelkedett és süllyedthalványkék pólója alatt, arcát vékony rétegben borította a verejték.Az árnyvadászok nem egykönnyen izzadtak meg, szóval Magnuskíváncsi lett volna rá, milyen gyorsan futott a fiú.

– Micsoda meglepetés! – A boszorkánymester felhúzta aszemöldökét, ölében a macskával könnyedén levetette magát akanapéra, lábait átverve az egyik faragott karfán. Miau Ce-tungelhelyezkedett a hasán, és nyávogással fejezte ki értetlenségét,amiért ilyen hirtelen megváltozott a helyzet. Magnus talántúlzottan is erőlködött, hogy lazának és közönyösnek tűnjön, deAlec nekikeseredett arckifejezéséből ítélve azért sikerült a dolog.

– Bocs, hogy elkéstem – lihegte Alec. – Jace tréningezni akart,és nem tudtam, hogyan lépjek le. Mármint nem mondhattam elneki, hogy…

– Á, Jace, ez az! – vágott közbe Magnus. – Mi van vele? – kérdezte Alec. – Az előbb nem ugrott be a szőke fiú neve – magyarázta a

boszorkánymester, majd egy legyintéssel túl is lépett a dolgon.Alec láthatólag elbizonytalanodott. – Értem. Engem… Engem Alecnek hívnak.Magnus keze megállt a levegőben. A kék ékkövek az ujjain

visszaverték a város ablakon beszűrődő fényeit, és ragyogószikrákat vetettek, amik aztán tüzet fogtak és a levegőben

bucskázva vesztek el Alec szemének kékjében.


10/47


10

A fiú igyekezett kitenni magáért, gondolta Magnus, bárgyakorlott szem kellett hozzá, hogy észrevegye. A világoskék ing

lényegesen jobban állt neki, mint az az iszonyatos szürke pulóver,amit kedden viselt, és halványan kölni illata is érződött rajta.Magnus maga is rácsodálkozott, mennyire meghatódott.

– Igen – szólt, aztán lassan elmosolyodott. – A te nevedreemlékszem.

Alec viszonozta a mosolyt. Talán nem is számított, hogy a fiú belezúgott. Ezek szerint Jace-be. Ezek szerint Jace tényleg jóképűvolt, de az a típus, aki ezt tudta is magáról, márpedig az ilyenekkeláltalában több gond akadt, mint amennyit az egész megért volna.Ha Jace az arany, aki magára irányított minden fényt és figyelmet,akkor Alec az ezüst: annyira megszokta, hogy mindenki Jace-refigyel, hogy ő is csak vele foglalkozott. Mindig a másik fiúárnyékában élt, ezért eszébe sem jutott, hogy őt is észreveheti

valaki. Talán elég is, gondolta Magnus, ha ő lesz az első, aki aztmondja Alecnek, hogy érdemes először őt megpillantani egyszobában, aztán nála elidőzni a legtovább.

És bár kevesen tudják, de az ezüst ritkább fém, mint az arany. – Egy percig se aggódj! – Magnus könnyedén felugrott a

kanapéról, és mit sem törődve a macska tiltakozásával, gyengéden

a párnákra dobta Miau Ce-tungot. – Igyál valamit. – A saját italátelőzékenyen Alec kezébe nyomta. Még csak bele sem kortyolt, ésegy pillanat alatt csinálhat magának másikat. A fiú láthatólagmeglepődött. Nyilvánvalóan sokkal idegesebb volt, mint Magnusgondolta, merthogy elejtette a poharat, vörös folyadékkal áztatvael saját magát és a padlót. Hangos csörömpölés hallatszott, ahogyaz üveg szilánkjaira robbant a fán.


11/47


11

Alec olyan képet vágott, mint akit meglőttek, és erősen zavarba jött.

– Azta! – szólt Magnus. – Ti aztán jó nagyot tódítotok, amikora nevezetes árnyvadász reflexeiteket emlegetitek.

– Jaj, az Angyalra! Ne haragudj!Magnus megrázta a fejét, egy kézmozdulattal kék szikrákból

rajzolt kört a levegőbe, és a vörös folyadék meg a törött üveg mársemmivé is lett.

– Nem kell bocsánatot kérned – szólt. – Boszorkánymestervagyok. Nincs olyan rendetlenség, amit ne tudnék feltakarítani.Mit gondolsz, miért rendezek annyi bulit? Megsúgok nekedvalamit. Nem tenném, ha utána nekem kellene kipucolnom avécét. Láttál már valaha vámpírt hányni? Komisz egy dolog.

– Igazából, hm, egy vámpírral sem járok össze.Alec szeme tágra nyílt, mintha elborzadva látná maga előtt,

amint a dorbézoló vámpírok ártatlanok vérét öklendezik fel.Magnus gondolkodás nélkül fogadást kötött volna rá, hogy a fiúegyetlen alvilágival sem jár össze. Az Angyal gyermekei csak amagukfajtával közösködtek.

Magnus tulajdonképpen kíváncsi lett volna rá, mit keres Alec alakásában, és egészen biztos volt benne, hogy a fiú is ezen

gondolkodik éppen.Lehet, hogy hosszú éjszaka lesz, de legalább mindkettenkiöltöztek hozzá. A póló Alec igyekezetét jelezte, de Magnussokkal jobbat is el tudott képzelni neki.

– Kerítek neked egy másik inget – ajánlkozott Magnus, majdAlec erőtlen tiltakozásával nem is törődve a hálószoba felé indult.

A boszorkánymester ruhái elfoglalták a helyiség felét; régótatervezte, hogy megnagyobbíttatja a gardróbot. Rengeteg olyan


12/47


12

ruha akadt itt, ami nagyszerűen festett volna Alecen, ahogyazonban kutatni kezdett közöttük, Magnus rájött, hogy a fiú talán

nem értékelné, ha ráerőltetné sajátos elképzelését a divatról.Úgy döntött, egy hétköznapi darabot választ, és végül annál a

fekete pólónál kötött ki, amit kedden viselt. Ez talán egy kissészentimentális ötlet volt tőle.

Tény és való, a pólón flitterekből kirakva a „KACSINTS, HAKELLEK NEKED” felirat díszelgett, de ennél hétköznapibbholmi nem akadt Magnus ruhatárában. Lekapta a ruhadarabot avállfájáról, és visszasasszézott a nappaliba, ahol Alec márfélmeztelenre vetkőzött és kissé zavartan állt, levetett foltos

pólóját a kezében szorongatva.Magnus megtorpant.A szobában csak egy olvasólámpa égett, minden más

világosság az ablakokon szűrődött be. Alecet az utcai lámpák és a

hold fénye világította meg, izmos karján, válla karcsú gödreibenárnyékok kanyarogtak, bőre sima volt és csupasz, egészenfarmerja sötét vonaláig. Lapos hasát rúnák borították, a régi jelekezüstös hegei pedig a bordáin kígyóztak, de még kiugró csípőjéreis jutott egy. Ahogy a fejét lehajtotta, a haja szénfekete volt, szintevilágító bőre pedig hófehér. Olyan volt, mint egy fénnyel és

árnyékokkal játszadozó gyönyörűséges műalkotás.Magnus sokszor hallotta már a nephilimek teremtésénektörténetét, de most úgy érezte, kihagytak belőle egy részt: „És azAngyal leszálla a magasból, és kockás hassal ajándékozá meg az őkiválasztott népét.”

Alec felnézett Magnusra, ajkai szétnyíltak, mintha mondaniakarna valamit. Elkerekedett szemmel figyelte a meredten őt

bámuló boszorkánymestert.


13/47


13

Magnusnak hősies erőfeszítés árán sikerült uralkodnia magán,és a fiú kezébe nyomta a pólót.

– Bocs, hogy ilyen pocsék társaság vagyok – mormogta Alec. – Miről beszélsz? – kérdezte a boszorkánymester. – Zseniális

társaság vagy. Csak tíz perce jöttél, és máris félmeztelenrevetkőztél.

Alec egyszerre jött zavarba és sugárzott a boldogságtól.Előzőleg figyelmeztette Magnust, hogy ez az egész újdonság neki,és ha több történik némi enyhe flörtölésnél, könnyen elriadhat. A

boszorkánymester nyugodt, hétköznapi randevút tervezettmeglepetések és váratlan események nélkül.

– Gyere! – szólt, és felkapott egy hosszú, vörös bőrkabátot. –Elmegyünk vacsorázni.

Magnus tervének első része, miszerint metróra szállnak, annyiraegyszerűnek tűnt. Annyira elszúrhatatlannak.

A boszorkánymesternek eszébe sem jutott, hogy a fiúárnyvadászként nincs hozzászokva, hogy mások is látják, ésmondénokkal kell kommunikálnia.

Péntek lévén a metró zsúfolásig megtelt, ami Alecet ugyan nem

lepte meg, de azért láthatólag elrettentette. Úgy pislogott amondénokra, mintha a dzsungel közepén találta volna magátfenyegető majmok között.

Ráadásul még a Magnus pólója jelentette sokkból sem tértteljesen magához.

– Nem használhatnék egy álcarúnát? – kérdezte, amikorfelszálltak az F vonalra.


14/47


14

– Nem. Nem vagyok hajlandó úgy mászkálni, mintha egyedüllennék péntek este, pusztán azért, mert nem szeretnéd, ha a

mondénok megbámulnának.Találtak maguknak két ülőhelyet, de ettől sem lett lényegesen

jobb a helyzet. Zavartan ültek egymás mellett, körülöttükcseverésztek az utasok. Alec egyetlen szót sem szólt, Magnus

biztos volt benne, hogy legszívesebben hazamenne.Körben lila és kék plakátokon idős párok néztek egymásra

szomorúan, rajtuk felirat hirdette: AZ ÉVEK MÚLÁSÁVALKÖZELÍT… AZ IMPOTENCIA! Magnus azon kapta magát,hogy elborzadva mered a plakátokra, aztán Alecre pillantott, éslátta, hogy a fiú is megbabonázva nézi az egyiket. Kíváncsi lettvolna, Alec tudja-e, hogy háromszáz év köztük a korkülönbség, ésha igen, azt fontolgatja-e éppen, hogy ennyi idő után mégismennyire lehet valaki impotens.

A következő állomáson felszállt két férfi, és közvetlenülMagnus meg Alec előtt csináltak helyet maguknak. Az egyikmegragadott egy kapaszkodórudat és vadul táncolni kezdettkörülötte, a másik pedig törökülésben letelepedett a földre, ésverni kezdte a magával hozott dobot.

– Jó estét, hölgyeim, uraim és mindenki más, aki itt van velünk!

– kiáltott a dobos. – Előadunk egy dalt az önök szórakoztatására.Reméljük, tetszeni fog. A címe… Tompordal.A két férfi együtt kezdett rapelni. A számot nyilvánvalóan saját

maguk írták.


15/47


15

A rózsa vörös, a szerelem nem örökre szól,

mégsem lesz elegem az édes hátsódból. Az a tompor, az a cuccos, ott benn a gatyádba’ Csak rád néztem, és végem is volt első pillantásra. Ha érdekel, miért kellettél annyira, drágám,hát azért, mert a segged felemelő látvány. Azt mondják, ronda vagy, de engem nem zavar,míg alfeledről a költő balladákat szaval. A szerelem zűrös, a romantika nem kenyerem,de bírom azt a farmert, ahogy feszül a seggeden. Utálom, ha elmész, de imádlak nézni: fordulj vissza, menj el megint – csak lassabban, bébi! Várj, jövök én is, nézlek két araszról,mert nem lesz elegem az édes hátsódból.

A legtöbb utas döbbenten nézett.Magnus nem tudta eldönteni, hogy Alec egyszerűen

elcsodálkozott, vagy mélységesen felháborodott, és Istennekajánlotta a lelkét. Mindenesetre igen különös arcot vágott, és azajkait szorosan összepréselte.

Más körülmények között Magnus csak nevetett és nevetettvolna, hogy aztán egy rakás pénzt adjon a két csórónak. Jelenhelyzetben azonban hálát adott az égnek, amikor végremegérkeztek. Azért előbányászott pár dollárt az énekesekszámára, mielőtt Aleckel kiszálltak a szerelvényből.

A boszorkánymester ismét megtapasztalhatta, mennyihátránnyal jár a mondénok láthatósága, amikor hirtelen egy vézna,szeplős alak osont el mellettük. Magnus épp azon kezdett tűnődni,


16/47


16

hogy tényleg belenyúlt-e valaki a zsebébe, vagy csak úgy érezte,amikor a férfi hörögve kiáltott fel.

Miközben ő tétlenül azon elmélkedett, hogy kizsebelték-e, Alecképzett árnyvadászként reagált: megragadta a férfit a karjánálfogva, és feldobta a levegőbe. A zsebtolvaj végtagjai ernyedtenlógtak, úgy szállt, mint valami rongybaba, amíg végül a perononlandolt, Alec csizmájával a nyakán. Közben újabb kivilágítottszerelvény húzott el mellettük csattogva; az élénk színű, szűkruhákat viselő péntek esti ingázók nem is törődtek vele, inkábbMagnust és Alecet állták körbe.

Alec szeme tágra nyílt. Magnus gyanította, hogy a fiúösztönösen cselekedett, és nem szánt szándékkal vetett be olyanerőt a mondén ellen, ami a démonokkal szemben is elegendő lettvolna.

A vörös hajú férfi nyüszített, vicsorgó ajkai alól kivillant a

fogszabályozója. Mindkét karjával vadul csapkodott: vagy azt próbálta sürgősen jelezni, hogy megadja magát, vagy példássikerrel igyekezett utánozni egy pánikba esett kacsát.

– Haver! – szólt. – Bocs! Komolyan! Nem tudtam, hogynindzsa vagy.

Alec levette a csizmáját a zsebtolvaj nyakáról, és riadtan nézett

körbe a lenyűgözött bámészkodókon. – Nem vagyok nindzsa – mormogta.Egy csinos lány, aki pillangós csattal fogta össze rasztahaját, a

fiú karjára tette a kezét. – Fantasztikus voltál – csicseregte. – Olyan fürge vagy, mint

egy támadó kígyó. Kaszkadőrnek kellene menned. De ezzel azarccal színész is lehetnél. Sok szerepet kaphatna egy ilyen csinosfiú, aki maga csinálja a kaszkadőrmutatványait.


17/47


17

A halálra vált Alec könyörgő pillantást vetett Magnusra. A boszorkánymester megszánta, kezét a fiú derekára tette, és

közelebb hajolt hozzá. A mozdulat és az azt kísérő pillantásegyértelműen jelezte a lánynak, hogy Alec és ő együtt vannak.

– Nem akarok én tolakodni – mondta a lány, majd gyorsanelhúzta a kezét, és inkább a táskájában kezdett el kutakodni. –Adok egy névjegyet. Egy ügynökségnél dolgozom. Sztár lehet

belőled. – Külföldi – magyarázta Magnus. – Nincsen TAJ-száma, nem

alkalmazhatod.A lány szomorúan mérte végig a lehajtott fejű Alecet.

– Nagy kár. Hatalmas sztár lehetne. Az a szempár! – Tisztában vagyok vele, hogy szívdöglesztő – közölte a

boszorkánymester. – Viszont sajnos el kell vinnem magammal.Körözi az Interpol.

Alec furcsán nézett rá. – Az Interpol?Magnus vállat vont.

– Szívdöglesztő? – kérdezett vissza még egyszer a fiú.A boszorkánymester felhúzta a szemöldökét.

– Tudnod kellett, hogy így gondolom. Különben miért jöttem

volna el randizni veled?Alec a jelek szerint erre nem tudta pontosan a választ, bárkorábban azt állította, hogy beszélgetett már erről Isabelle-lel ésJace-szel. A vámpírok talán pletykáltak róla, hogy Magnuscukimókusnak találja az egyik árnyvadászt. A

boszorkánymesternek valószínűleg még tanulnia kellett azárnyaltabb fogalmazást, de az sincs kizárva, hogy Alecet nem


18/47


18

engedték tükörbe nézni az Intézetben. Mindenesetre a fiú mostigencsak meglepődött, de azért jólesett neki a dolog.

– Gondoltam, talán… Végül is azt mondtad, megérted, milyennehéz nekem…

– Nem szokásom jótékonykodni – közölte Magnus. – Az életegyetlen területén sem.

– Visszaadom a pénztárcát – nyüszítette egy segítőkész hang aföldről.

A vörös zsebtolvaj egy egészen meghittnek induló pillanatotszakított félbe azzal, hogy feltápászkodott, előhalászta a

pénztárcát, majd egy fájdalmas kiáltással a földre dobta. – Ez a tárca megharapott! Majd megtanulod, hogy ne zsebelj ki boszorkánymestereket,

gondolta Magnus, aztán lehajolt, hogy összeszedje a bugyellárist acsillogó magas sarkak erdejéből.

– Szerencsés napod van, igaz? – kérdezte aztán, immáronhangosan.

– A pénztárcád harap? – érdeklődött Alec. – Ez éppen igen – felelte Magnus, és zsebre vágta a holmit,

örült, hogy visszaszerezte, és nemcsak mert szerette a pénzt,hanem azért is, mert a tárca jól ment vörös krokodilbőr

nadrágjához. – A John Varvatos tárca lángra lobbant. – Hogy milyen tárca? – csodálkozott a fiú. – Ő egy tökre menő tervező – vetette közbe készségesen a

pillangócsatos lány. – Ugye tudod, hogy a filmsztárok ingyenkapnak mindenféle baró cuccokat?

– Bármikor lenyúlok egy Varvatos tárcát – bólogatott a vöröszsebtolvaj. – Nem mintha bárkit meglopnék ezen a peronon. Főleg

benneteket nem. – Már-már hősöknek kijáró imádattal nézett


19/47


19

Alecre. – Nem gondoltam volna, hogy egy meleg csávó is tudhatígy bunyózni. Mármint nem bántásnak szántam. Nagyon tökös

voltál. – Két fontos leckét is kaptál ma, egyet toleranciából, egyet meg

becsületből – tájékoztatta a férfit komoly képpel Magnus. – Ésmég mindig megvan az összes ujjad, pedig ki akartál zsebelni azelső randimon. Ennél sokkal jobban aligha sülhetett volna el adolog számodra.

Együtt érző mormogás támadt. Magnus körülnézett, látta, hogyAlecnek elkerekedik a szeme, mindenki más pedig aggodalmasanfigyeli az eseményeket. A jelek szerint az összegyűlt

bámészkodók őszintén hittek a szerelmükben. – Ez esetben őszintén sajnálom – mondta a zsebtolvaj. – Nem

szívesen barmolnám szét senkinek az első randiját egy nindzsával. – Most pedig távozunk – jelentette ki Magnus a

leghatározottabb főboszorkánymester-hangján. Kicsit tartott tőle,hogy Alec a következő szerelvény alá készül vetni magát.

– Kellemes randit nektek, fiúk! – szólt a pillangócsatos,miközben Alec nadrágjának zsebébe tömte a névjegyét. A fiúakkorát ugrott, mint egy riadt nyúl. – Hívj fel, ha meggondoltadmagad, és mégis a hírnevet meg a gazdagságot választod!

– Még egyszer bocs – mormogta az egykori zsebtolvaj, éskedélyesen búcsút intett.Jókívánságok kórusától kísérve hagyták maguk mögött a

peront. Alec olyan képet vágott, mintha másra sem várna, csakhogy az édes halál megszabadítsa végre szenvedéseitől.


20/47


20

Az étterem a Keleti 13. utca és a Harmadik utcakereszteződésében várta őket egy American Apparel bolt

közelében, fáradtnak tűnő, vöröstéglás házak között. Azegyiptomi-olasz fúziós konyhával büszkélkedő helyet alvilágiakvezették. Kicsit lerobbant volt, kicsit gyanús, így az árnyvadászoknemigen látogatták. Magnus gyanította, hogy Alec nem szívesenmutatkozna vele egyetlen nephilim előtt sem.

Korábban sok mondént is hozott ide, hogy így segítse őket beilleszkedni a világába. Az étterem mondén vendégeket isfogadott, de azért elsősorban mégiscsak alvilágiak látogatták. Ígyugyan használtak álcát, de egyáltalán nem vitték túlzásba.

A cégér majdnem teljesen eltűnt egy rágrafitizett dinoszauruszmögött. Alec egy pillanatig hunyorogva nézte, aztán készségeskövette Magnust az épületbe.

Amint a boszorkánymester belépett az épületbe, rájött, hogy

szörnyű hibát követett el.Még be sem csukódott mögöttük az ajtó, a nagy, félhomályos

teremre máris hátborzongató csend ereszkedett, amit aztán hangoscsörömpölés tört meg, amikor az egyik vendég, egy lángolószemöldökű ifrit az asztala alá vetette magát.

Magnus Alec felé fordult, és csak most esett le neki, mit láttak

az étterem vendégei: bár a fiú nem az árnyvadászok öltözékétviselte, a karját rúnák borították, és nem fért hozzá kétség, hogyfegyvereket is tartott magánál a ruhája alatt. Nephilim! Magnusmintha az alkoholtilalom korszakának egyik zugkocsmájába sétáltvolna be két géppisztolyos rendőr társaságában.

Istenem, hogy ez a randizás mennyire gáz! – Magnus Bane! – sziszegte Luigi, a tulajdonos, ahogy

közelebb sietett. – Te egy árnyvadászt hoztál ide! Mi ez, razzia?


21/47


21

Magnus, azt hittem, barátok vagyunk. Legalább előrefigyelmeztethettél volna.

– Csak a barátomként van itt – magyarázta a boszorkánymesterfeltartott kézzel. – Esküszöm. Beszélgetünk és eszünk.

Luigi megrázta a fejét. – A kedvedért, Magnus. De ha csak egyet is mozdul a többi

vendégem felé… – Nem fogok. – Alec megköszörülte a torkát. – Nem vagyok…

szolgálatban. – Az árnyvadászok mindig szolgálatban vannak – jegyezte meg

komoran Luigi, majd elvezette őket a terem legvégébe, akonyhába nyíló csapóajtónál lévő asztalhoz.

A vérfarkas pincér faarcát látva nehéz lett volna eldönteni,hogy csak unja magát, vagy szorulása van.

– Jó estét, a nevem Erik, ma este én fogok önöknek felsz…

Jesszusom, te árnyvadász vagy!Magnus egy fájdalmas pillanatra lehunyta a szemét.

– Elmehetünk – mondta Alecnek. – Azt hiszem, ezt elszúrtam.De a fiú kék szemében makacs fény villant. A szépséges külső

alatt Magnus meglátta az acélt. – Nem, semmi gond. Ez így… jó lesz.

– Fenyegetve érzem magam – közölte Erik, a pincér. – Semmit sem csinál – mordult rá Magnus. – Nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem az, hogy én hogyan

érzem magam – dörmögte Erik. Úgy vágta oda az étlapokat,mintha azok személyesen sértették volna vérig. – Fekélyt kapok astressztől.


22/47


22

– Évekkel ezelőtt megcáfolták a mítoszt, hogy a fekélyt astressz okozza – tájékoztatta Magnus. – Igazából valami

baktériumtól van. – Mi a hely specialitása? – érdeklődött Alec. – Nem fog eszembe jutni, amíg ilyen lelki nyomás alatt állok –

felelte Erik. – Egy árnyvadász ölte meg a bácsikámat. – Én soha nem öltem meg senkinek a bácsikáját – tájékoztatta

Alec. – Honnan tudod? – kérdezte Erik. – Amikor készülsz megölni

valakit, leállsz megkérdezni, hogy vannak-e unokaöccsei? – Én démonokat ölök – magyarázta Alec. – A démonoknak

nincsenek unokaöccseik.Magnus tudta, hogy ez csak elméletben igaz. Hangosan

megköszörülte a torkát. – Talán az lesz a legjobb, ha rendelek mindkettőnknek, aztán

osztozunk. – Legyen – bólintott Alec, és ledobta az étlapját. – Kérsz inni? – kérdezte célzatosan a fiú felé fordulva a pincér,

majd dörmögve hozzátette: – Vagy inkább leszúrnál valakit? Hafeltétlen muszáj, esetleg elintézhetnéd azt a piros inges fazont ott asarokban. Iszonyú fukarul osztogatja a borravalót.

Alec előbb kinyitotta a száját, aztán becsukta, végül megintkinyitotta. – Ez beugratós kérdés akart lenni? – Menj el, kérlek! – utasította a pincért Magnus.Alec az idegesítő pincér távozása után is szótlan maradt. A

boszorkánymester biztos volt benne, hogy rettenetesen érzi magát,és tudta, hogy ezt nem is róhatja fel neki. Időközben számos


23/47


23

vendég távozott sietősen, aggodalmas pillantásokat vetve hátrafeléa válluk fölött, miközben fizettek.

Amikor megérkezett az étel, Alec elkerekedett szemmelkonstatálta, hogy Magnus nyersen rendelte a kitfót. Luigi kitettmagáért: érkezett egy adag ízletes tibsz meg doro vat is, egyfűszeres, hagymával, lencsével és káposztával készült ragu. Azegészet az indzsera nevű vastag, puha etióp kenyéren rendezték el.Luigi örökségének olasz darabját egy kupac penne képviselte.Alec nem vacakolt az étellel, és úgy tűnt, nem kell külön szólnineki, hogy itt kézzel szokás enni, mert magától is tudta. Azért csak

New York-i, gondolta Magnus, még ha egyben árnyvadász is. – Életemben nem ettem ilyen jó etióp kaját. Sokat tudsz az

ételekről? – kérdezte Alec. – Bár persze nyilván. Mindegy, ezhülye kérdés volt.

– Egyáltalán nem. – Magnus felhúzta a szemöldökét.

A fiú beleharapott egy darab penne arrabiatába, és azonnalfuldokolni kezdett. Könnyek csorogtak a szeméből. – Alexander!

– szólt Magnus. – Jól vagyok. – Alec halálra vált arccal lihegett. Felkapott egy

darabka kenyeret, de csak akkor vette észre, mi esett éppen a kezeügyébe, amikor a szemét próbálta megtörölni vele. Akkor gyorsan

szalvétára cserélte a kenyeret, és gyorsan elrejtette könnyezőszemét meg vörös arcát. – Nyilvánvalóan nem vagy jól – állapította meg Magnus, és

óvatosan maga is megkóstolta a pennét. Úgy égetett, mint a tűz.Alec még mindig levegő után kapkodott a szalvéta fedezékében.Magnus odaintette a pincért, ujjai közül talán még néhány kékszikra is kipattant, hogy aztán a szomszéd asztalok terítőjénlandoljon.


24/47


24

A közelükben ülők igyekeztek észrevétlenül odébb húzni azasztalukat.

– Ez a penne túlságosan arrabiata, és szándékosan hoztad ki így – szegezte neki Magnus a mogorva vérfarkasnak, amikor azmegállt előtte.

– Jogom van hozzá – duzzogott Erik. – Harcolok a gonoszelnyomókkal.

– Tésztával még egyetlen forradalmat sem vittek sikerre, Erik –közölte a boszorkánymester. – Most pedig hozz egy új adagot,különben beárullak Luiginál.

– Nos… – kezdte Erik dacosan, aztán amikor összehúzottmacskaszemébe nézett, úgy döntött, mégsem lesz hős. –Természetesen. Elnézéseteket kérem.

– Micsoda pöcs – jegyezte meg hangosan Magnus. – Igen. – Alec letépett egy újabb csík indzserát. – Mit ártottak

neki az árnyvadászok?Magnus felhúzta a szemöldökét.

– Említett egy halott nagybácsit. – Ó! – szólt a fiú. – Igaz.Ezzel tovább bámulta az abroszt maga előtt.

– Ettől még ugyanolyan pöcs marad – szögezte le Magnus.

Alec erre mormogott valamit, amit a boszorkánymester nem értett. Nyílt az ajtó, és egy jóképű, mélyen ülő zöld szemű mondénlépett be rajta, drága öltönye zsebébe süllyesztett kézzel. Egycsapat gyönyörű tündér vette körül, fiúk és lányok vegyesen.

Magnus igyekezett minél kisebbre összehúzni magát. Richard.Richard egyszerű halandó volt, akit a tündérek befogadtak magukközé, mint az előfordult néha, főleg, ha a szóban forgó halandó


25/47


25

értett a zenéhez. Richardban azonban nem ez volt egyedülérdekes.

Magnus megköszörülte a torkát. – Egy gyors figyelmeztetés. A fazon, aki most jött be, az exem

– mondta. – Ha egyáltalán mondhatok rá ilyet. Nagyon felszínesdolog volt, és barátságban váltunk el.

Ebben a pillanatban Richard is megpillantotta a boszorkánymestert. Görcsbe rándult az arca, aztán két gyorslépéssel átszelte a termet.

– Te rohadék! – vicsorította, majd felkapta Magnus poharát, ésa boszorkánymester arcába löttyintette belőle a bort. – Menekülj,amíg lehet! – fordult Alechez. – Soha ne bízz a fajtájában! Évekettüntetnek el az életedből, és kilopják a szerelmet a szívedből!

– Éveket? – hördült fel Magnus. – Alig húsz perc volt. – Az idő mást jelent a tündérek között! – jelentette ki Richard,

a fennhéjázó barom. – Életem legjobb húsz percét vesztegettemrád!

Magnus felkapta a szalvétáját és hozzáfogott, hogy letörölgessevele az arcát. A vörös homályon át látta a visszavonuló Richardhátát és Alec döbbent arcát.

– Jól van – mondta. – Lehet, hogy mégsem barátságban váltunk

el. – Igyekezett kedélyesen mosolyogni, ami meglehetősennehéznek bizonyult borban ázó hajjal. – Na mindegy, tudod,milyenek az exek.

Alec az abroszt tanulmányozta. A múzeumok tele voltak olyanműalkotásokkal, amiknek senki nem szentelt annyi figyelmet,mint Alec a szóban forgó abrosznak.

– Nem igazán – felelte. – Soha nem jártam senkivel.


26/47


26

Ez így nem lesz jó. Magnusnak fogalma sem volt, mibőlgondolta, hogy ez működhet. Véget kellett vetnie ennek az estének

anélkül, hogy különösebben megtépázná Alec Lightwood büszkeségét. Úgy érezte, örülnie kéne, amiért előzőleg kitalált egytervet erre az esetre, de amikor az asztal alól elküldte Catarinánakaz SMS-t, úgy érezte, egyre komorabb sötétség veszi körül.

Magnus némán ült, várta, hogy a boszorkánymesternő felhívja,és próbálta megfogalmazni a mondanivalóját. „Nincs semmi baj.Jobban bírlak, mint bármelyik másik árnyvadászt az elmúlt százévben, és remélem, találsz magadnak egy rendes árnyvadász fiút.Már ha egyáltalán léteznek rendes árnyvadász fiúk rajtad kívül.”

Magnus még mindig a szavakat méricskélte, amikor a telefoncsörgése élesen hasított a kettejük közötti csendbe. A

boszorkánymester kapkodva felvette. Kissé remegett a keze, ésegy pillanatra megijedt, hogy elejti a telefont, mint korábban Alec

a poharat. Catarina hangja tisztán és meglepően türelmetlenülszólalt meg a vonalban. Magnus barátnője igazán beleélte magát aszerepébe.

– Magnus, vész… – Vészhelyzet, Catarina? – kérdezte Magnus. – Ez rettenetes!

Mi történt?

– Valódi vészhelyzet van, Magnus!A boszorkánymester értékelte, hogy Catarina ennyire lelkesen játssza el, amire kérte, de azért nem bánta volna, ha kisebb hévvelordít a fülébe.

– Ez rettenetes, Catarina! Nagyon nem érek rá, de végül is, haéletek forognak kockán, nem mondhatok n…

– Tényleg életek forognak kockán, te szerencsétlen hülye! –ordította a nő. – Hozd az árnyvadászt is!


27/47


27

Magnusnak tátva maradt a szája. – Catarina, az a benyomásom, hogy nem egészen értetted meg,

mi lenne a dolgod. – Máris berúgtál? Elmentél dorbézolni, plusz közben leitatsz

egy nephilimet is, aki ráadásul nincs is huszonegy éves? – Csak akkor jutottam némi alkoholhoz, amikor az előbb egy

pohár bort löttyintettek az arcomba – felelte Magnus. – Ráadásularról sem én tehettem.

Egy pillanatra csend lett. – Richard? – kérdezte aztán Catarina. – Richard – erősítette meg Magnus. – Ne is törődj vele. Figyelj rám, Magnus, mert dolgozom, az

egyik kezem csupa trutymó, és csak egyszer fogom elmondani. – Trutymó? – kérdezte Magnus. – Miféle trutymó?Alec rámeredt.

– Csak egyszer fogom elmondani – ismételte határozottanCatarina. – A Szépség bárban van egy fiatal vérfarkaslány. Úgydöntött, teliholdkor is szórakozni megy, mert be akarta bizonyítanimagának, hogy így is élhet normális életet. Egy vámpír hívta atöbbieket, de tudod jól, hogy a vámpírok segítségére biztosansosem számíthatunk. A vérfarkas lassan átváltozik, ismeretlen,

zsúfolt helyen van, vagyis valószínűleg az lesz a vége, hogyelveszti a fejét, és megöl valakit. Én nem hagyhatom itt a klinikát,Lucian Graymark telefonja ki van kapcsolva, állítólag valamelyikkórházban van egy ismerősénél. Te viszont nem kórházban vagy,hanem egy hülye randin. Ha elmentél abba az étterembe, ahovákészültél, akkor te érhetsz oda a leggyorsabban azok közül, akiketismerek. Segítesz vagy tovább vesztegeted az időmet?


28/47


28

– Majd máskor vesztegetem az idődet, drágám – felelteMagnus.

– Azt lefogadom. – Catarina hangjában hallatszott fanyarmosolya.

Letette a telefont. A boszorkány mesternő gyakran elbúcsúznisem ért rá. Magnusnak leesett, hogy ő maga sem ér rá túlságosan,de azért egy pillanatig még legeltette a szemét Alecen.

Catarina azt mondta, hogy vigye magával az árnyvadászt is, dehát ő nemigen forgott a nephilimek között. Magnus nem szívesennézte volna végig, ahogy Alec levágja egy szerencséden lány fejét,amiért az megszegte a törvényt. Nem akarta, hogy valakiszenvedjen, ha a fiú esetleg rosszul méri fel a helyzetet, és nemakarta, hogy végül meggyűlölje Alecet, mint ahogy annyinephilimet gyűlölt.

Azt is szerette volna elkerülni, hogy mondénok haljanak meg.

– Sajnálom – mondta –, de vészhelyzet van. – Hm. – Alec háta meghajlott. – Megértem. – Az egyik közeli bárban elszabadult egy vérfarkas. – Ó! – szólt a fiú.Magnusban mintha elpattant volna valami.

– Oda kell mennem, hogy rendet rakjak. Eljössz velem

segíteni? – Ja, hogy valódi vészhelyzetről van szó? – Alec egyszempillantás alatt mérhetetlenül felvidult. Magnus egy röpkemásodpercig hálát érzett a Manhattan belvárosában tombolóvérfarkas iránt, amiért ilyen jókedvre derítette a fiút. – Azt hittem,csak megdumáltad egy barátoddal, hogy hívjon fel, és mentsen ki,ha gáz a randi.


29/47


29

– Haha! – szólt Magnus. – Nem tudtam, hogy az emberekilyesmit művelnek.

Alec már fel is pattant, és belebújt a kabátjába. – Menjünk, Magnus!A boszorkánymester melegséget érzett a mellkasában; kellemes

érzés volt, de kissé ijesztő is egyben. Tetszett neki, ahogyAlexander kimondta, amire mások csak gondoltak. Tetszett neki,ahogy Magnusnak szólította, nem pedig boszorkánymesternek.Tetszett neki, ahogy a válla mozgott a zakója alatt. (Jó, Magnusnéha sekélyes is tudott lenni.)

Boldog volt, hogy Alec is vele akart tartani. Feltételezte, hogy afiú örül, amiért végre leléphet egy kínos randiról, de talán rosszulértékelte a helyzetet.

A boszorkánymester pénzt dobott az asztalra, majd amikorAlec tiltakozó hangot hallatott, széles mosolyra húzta a száját.

– Ugyan! – szólt. – Gőzöd sincs, mennyire túlárazom anephilimeknek tett szolgálataimat. Ez így van rendjén. Indulás!Amikor kiléptek az ajtón, a pincér utánuk kiáltott.

– Jogokat a vérfarkasoknak!

A Szépség bár máskor is zsúfolásig megtelt péntek este, mostazonban az emberek nem a dohányozni vagy valahová szobárasietni készülők könnyedségével siettek ki az ajtón. A vendégek afehér táblán hegyes, vörös betűkkel ékeskedő Szépség bár feliratmeg egy aranyszínű medúzafejnek tűnő kép alatt álldogáltak.

Olyan volt a hangulat, mintha az emberek kétségbeesettenigyekeztek volna menekülni valami elől, ami viszont a maga


30/47


30

iszonyatában annyira lenyűgözte őket, hogy mégis földbegyökerezett a lábuk, és maradtak.

Egy lány megragadta Magnus kabátjának ujját, és felnézett aférfira. Műszempilláit ezüst flitterek borították.

– Ne menj be! – suttogta. – Van ott egy szörnyeteg. Én is szörnyeteg vagyok , gondolta Magnus. Ez a srác pedig

nagyon ért a szörnyetegekhez. Nem mondta ki hangosan. – Nem hiszem el – szólt inkább, és belépett a klubba.

Komolyan is gondolta a szavait. Az árnyvadászok, talán magaAlec is szörnyetegnek tartották őt, de ő nem hitte, hogy az lenne.Rég megtanulta, hogy ne gondoljon magáról ilyesmit, még akkorsem, ha a saját anyja, a férfi, akit az apjának nevezett, meg ezermásik ember állította, hogy igaz.

Magnus abban sem hitt, hogy a lány szörnyeteg volna,

akármilyennek is tűnt a mondénok vagy a nephilimek szemében.Lelke volt, ami azt jelentette, hogy meg lehet menteni.

A bárban sötét volt, és Magnus várakozásaival ellentétben többember is odabent maradt. Egy átlagos estén a Szépség bár giccseskis hely volt, tele vidám emberekkel, akik boldoganmanikűröztették a körmeiket a személyzettel, esetleg a régi típusú

fodrászszékekben ültek a hatalmas hajszárítók burái alatt, vagysakktáblára emlékeztető fekete-fehér parketten táncoltak.Ma este senki sem táncolt, és a székek is üresen maradtak.

Magnus hunyorogva mustrálta a táncteret, amikor meglátta, hogya fekete meg a fehér csempéket élénkvörös vér borítja.

Kíváncsian Alecre pillantott, hogy a fiú is észrevette-e, és aztlátta, hogy egyik lábáról a másikra állt, nyilvánvalóan idegesen.

– Jól vagy?


31/47


31

– Az ilyesmit mindig Isabelle-lel és Jace-szel csinálom – felelteAlec. – De most nincsenek itt. És nem is hívhatom őket.

– Miért nem? – kérdezte Magnus.Alec elvörösödött, a boszorkánymesternek pedig hirtelen

leesett a tantusz. A fiú azért nem hívhatta a barátait, mert nemtudhatták meg, hogy vele randizik. Főleg Jace nem jöhetett rá.

Nem esett neki különösebben jól a gondolat, de ez Alec dolgavolt.

Ami azt illeti, Magnus maga sem szerette volna, ha újabbárnyvadászok jelennek meg, hogy nekiálljanak keménykedni, demegértette, mi a gondja Alecnek. Abból kiindulva, amit Jace-bőlés Alexander dögös húgából látott, biztos volt benne, hogy afiának gyakran kell megóvnia őket saját elhamarkodott tetteiktől,ami azt jelentette, hogy Alec inkább a védekezéshez szokotthozzá, mintsem a támadáshoz.

– Remek leszel nélkülük is – bátorította a fiút Magnus. – Majdén segítek.

Alec láthatólag nem nagyon hitt a dologban, ami nevetségesvolt, hiszen Magnus valódi varázslatokat tudott produkálni, amirőla saját felsőbbrendűségüket fennen hirdető árnyvadászokelőszeretettel szoktak megfeledkezni. Azt azért Alec javára kellett

írni, hogy csak bólintott és már indult is. A boszorkánymesterkissé csodálkozva érzékelte, hogy ahányszor csak megpróbáltkicsit előrébb lépni, Alec azonnal gyorsított, hogy ő kerüljön azélre, és elhelyezkedéséből adódóan szükség esetén azonnalmegvédhesse Magnust.

A bárban maradt emberek a falhoz simultak, minthagombostűvel tűzték volna oda őket. A félelemtől láthatóanmozdulni sem mertek. Valaki zokogott.


32/47


32

Mély, rekedt hörgés hallatszott a hátsó terem felől.Alec az árnyvadászok hangtalan fürgeségével osont közelebb,

Magnus pedig követte. A falakat itt nőket ábrázoló ötvenesévekbeli fekete-fehér fényképek díszítették, a mennyezetről pedigegy diszkógömb lógott alá, ami nyilvánvalóan nem szolgáltatottelegendő fényt. Valódi világításra csak a dobozokból összetákoltszínpadon lévő olvasólámpától lehetett számítani.

A helyiség közepén pár kanapé állt, hátra székek kerültek, ésmindenre rátelepedtek az árnyékok.

A sok közül az egyik árnyék hörgött és mozgott. Alec egyvadász mozdulatával lépett közelebb, a vérfarkas pedig vicsorítvafogadta el a kihívást.

A következő pillanatban csupa vér karcsú lány rontott közéjük,csigás, fekete hajában szalagok szálltak. Magnus egyetlen ugrássalmellette termett és elkapta, mielőtt elterelhette volna Alec

figyelmét, vagy megtámadhatta volna a fiút. – Ne hagyd, hogy bántsa! – kiáltotta.Ugyanebben a pillanatban Magnus megkérdezte:

– Milyen sérüléseket okozott? – A boszorkánymester aztán vettegy mély lélegzetet. – Nem lesz jó, ha egyszerre beszélünk.Mostantól maradjunk az eldöntendő kérdéseknél. Komoly bajod

esett?Óvatosan megfogta a lányt a vállánál, és végignézett rajta.Egyik sima, barna karján mély vágás húzódott. Ömlött belőle avér, kövér cseppekben hullott a padlóra: ő kente össze atáncparkettet is odakint.

A lány most Magnusra meredt. – Nem – hazudta. – Mondén vagy, igaz?


33/47


33

– Igen. Vagyis nem vagyok vérfarkas meg semmi ilyesmi, haarra gondolsz.

– De tudod, hogy ő vérfarkas. – Persze, te seggfej! – csattant fel a lány. – Ő mondta el nekem.

Mindent tudok, de nem érdekel. Én szúrtam el. Én bíztattam fel,hogy induljon bulizni.

– Nem én küldök el teliholdkor vérfarkasokat, hogy bulizzanakés tépjenek szét pár embert – jegyezte meg Magnus. – De talánegy nyugodtabb pillanatban, amikor éppen senkinek nem forogkockán az élete, megtárgyalhatjuk, melyikünk a seggfej.

A lány megszorította Magnus karját. Olyannak látta Alecet,amilyennek a mondénok szinte soha nem látják az alvilágiakat.Még a fegyverek sem maradtak rejtve előtte. Rengeteg vértvesztett, mégsem magát féltette, hanem valaki mást.

Magnus nem engedte el a lányt. Többre ment volna a poraival

meg a főzeteivel, de jobb híján kék szikrákkal vette körül amondén karját, hogy csillapítsa a fájdalmát és elállítsa a vérzést.Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a lány tátott szájjal,értetlenül bámul rá. Eddig talán nem is tudta, hogy léteznek olyanemberek, akik képesek varázsolni, vagy hogy egyáltalán máskülönös lények is vannak a világon a vérfarkasokon kívül.

Alec időközben támadásba lendült, és harcba bocsátkozott afarkassal. – Még egy kérdés. – Magnus gyorsan és halkan beszélt. –

Hiszel nekem, ha azt mondom, hogy vigyázok a barátnődre, és nem esik bántódása?

A lány csak egy pillanatnyi habozás után felelt. – Igen.


34/47


34

– Akkor várj odakint. Úgy értem, kint az utcán, ne itt, a teremelőtt. Várj az utcán, és küldj el mindenkit, akit csak tudsz. Mondd

azt az embereknek, hogy egy kóbor kutya tévedt be. Hadd kapjákmeg az egyszerű magyarázatot, amire vágynak, hogy ne kelljenezzel foglalkozniuk többé. Azt is említsd meg, hogy nem esettkomoly bajod. Hogy hívják a barátnődet?

A lány nyelt egyet. – Marcy. – Marcynak nagyon fontos lesz, hogy biztonságban tudjon

téged, ha végül sikerül beszélnünk vele – magyarázta Magnus. –Menj az ő kedvéért.

A lány kurta, görcsös mozdulattal bólintott, aztán elszaladt.Magnus hallotta, ahogy a cipője sarka hangosan kopog odakint atáncparketten, aztán végre megint visszafordulhatott Alec felé.

Fogak villantak a sötétben, de Alecet nem tudta kivenni. A

fiúból csak egy homályos folt látszott, ahogy félregördült, aztánmegint a farkasra támadt.

Marcyra, gondolta Magnus, de már látta is, hogy Alec is tudja,kivel van dolga. Nem felejtette el, hogy Marcy ember, vagylegalább azt, hogy Magnus arra kérte, segítsen neki.

A fiú nem használta a szeráfpengéket. Igyekezett nem bántani

az előtte álló valakit, aki pedig a fogait és a karmait vetette beellene. Magnus nagyon nem akarta, Hogy Alecen egy karcolás isessen – azt pedig végképp nem, hogy a farkas megharapja.

– Alexander! – kiáltotta, de azonnal rá is jött, mekkoráthibázott, amikor a fiú odakapta a fejét, utána pedig hátrálnikényszerült, hogy elkerülje a vérfarkas gyilkos mancsánakcsapását. Félrehajolt, bukfencezett egyet, és ugrásra késztesthelyzetben kötött ki Magnus előtt.


35/47


35

– Távolabb kell húzódnod – mondta zihálva.A vérfarkas kihasználta, hogy Alec kénytelen volt megosztani a

figyelmét, és üvöltve a fiúra vetette magát. Magnus kék tűzgolyóthajított felé; ahogy a farkas összeütközött vele, szintevisszapattant róla és pörögve szállt a levegőben. A bárban maradtvendégek sikítva indultak a kijárat felé. Magnus nem törődöttvelük. Tudta, hogy az árnyvadászok dolga a civilek védelme, deMagnus a legkisebb mértékben sem tartozott közéjük.

– Ne felejtsd el, hogy boszorkánymester vagyok. – Tudom. – Alec a sötét sarkokat fürkészte a tekintetével. –

Csak azt akarom… – Olyan volt, mintha maga sem sejtené, mit beszél, a következő mondata azonban sajnálatos módon telibetalált. – Azt hiszem, felbőszítetted – jelentette.

Magnus követte Alec tekintetét. A vérfarkas ismét talpra állt, ésláthatólag készült becserkészni őket. Szemében a pokol tüze égett.

– Nagyszerű megfigyelő vagy, Alexander!Alec próbálta hátratolni Magnust, de a boszorkánymester

megfogta a fiú fekete pólóját, és őt is magával húzta. Együtt lassankihátráltak a hátsó teremből.

A vérfarkas barátnője állta a szavát. A bár üres, csillogó-villogó, árnyékos játszótér volt, ahol a farkas úgy érezte,

nyugodtan becserkészheti őket.Alec Magnust és Marcyt is meglepte azzal, hogy kitépte magáta boszorkánymester kezéből, és a vérfarkasra vetette magát.Akármit is tervezett, ezúttal nem vált be: a farkas mancsa eltaláltaa mellkasát. Alec egészen egy flitterekkel díszített rózsaszín faligrepült. Egy cikornyás aranykeretbe illesztett tükröt talált el,aminek az ütés erejétől végigrepedt az üvege.


36/47


36

– Hülyék ezek az árnyvadászok! – mormogta maga eléMagnus, de Alec úgy pattant vissza a falról, mint egy

trambulinról, aztán felfelé szökellt, elkapta a ragyogó csillárt,hintázott egyet rajta, végül pedig egy macska könnyedségével értföldet, hogy a következő pillanatban már ismét támadásra készenfigyelje a farkast. – Hülyék, de szexisek. Alec!

De a fiú megtanulta a leckét. Nem nézett oda, nem hagyta,hogy bármi elterelje a figyelmét. Magnus csettintett az ujjaival,mire kék láng lobbant közöttük, mintha egy öngyújtót gyújtottvolna meg.

Erre már Alecnek is oda kellett néznie. – Alexander! Csináljuk együtt.Magnus felemelte a kezét, és világító, kék vonalak hálózata tört

elő az ujjaiból, hogy megzavarja a vérfarkast, és megóvja amondénokat. A vibráló fénycsíkokból áradó mágikus erő elegendő

volt hozzá, hogy a farkas elbizonytalanodjon.Alec könnyedén kikerülte őket, miközben Magnus is ügyelt rá,

hogy a fények ne érintsék a fiút. A boszorkánymester csodálkozvatapasztalta, milyen könnyedén megy az együttműködés. Szinteminden árnyvadász feszült lett kicsit, és elővigyázatosabbanmozgott ilyen helyzetben.

Talán azért is lehetett, mert Magnus még soha senkire nemigyekezett ennyire vigyázni, de a boszorkánymester varázslata ésAlec ereje valahogy tökéletesen működött együtt.

A farkas vicsorított, hátrált, nyüszített, a világa megtelt vakítófénnyel. Bármerre próbált menekülni, Alecbe botlott. Magnus eltudta képzelni, mit érez.

A farkasnak fogyott az ereje, nyüszített, egy kék fénycsík belevágott felborzolt bundájába. Alec rávetette magát. A fiú a


37/47


37

vérfarkas oldalába mélyesztette a térdét, kezével az öve felé nyúlt.Az előzmények ellenére Magnus hátán jeges borzongás futott

végig. Már látta is maga előtt a kést meg Alecet, amint átvágja afarkas torkát.

Aztán a fiú egy darab kötelet húzott elő. A farkas nyaka körétekerte, és a testével a földhöz préselte az állatot. A farkas hörögveküzdött, próbálta dobálni magát. Magnus eltüntette a mágikusvonalakat, és mormogni kezdett. A gyógyító, nyugtató, a

biztonság és a béke illúzióját keltő varázslat szavai kékfüstpamacsokban hagyták el az ajkát.

– Gyerünk, Marcy! – mondta aztán hangosan a boszorkány-mester. – Gyerünk!

A vérfarkas megremegett, és elkezdődött az átváltozás.

Csontok pattantak, a bunda lassan semmivé foszlott, és néhányhosszú, gyötrelmes pillanattal később Alec egy fiatal lányt tartott akarjaiban, akinek a ruhájából csak cafatok maradtak. Szinteteljesen meztelen volt.

Alec idegesebbnek tűnt, mint amikor Marcy farkas volt.Gyorsan elengedte a lányt, az pedig felült, és halkan nyöszörögve

maga köré fonta a karját. Magnus lekapta vörös bőrkabátját és alányra terítette. Marcy összefogta magán a ruhadarabot. – Nagyon köszönöm. – A lány esdeklőn nézett fel Magnusra.

Emberi formájában csinos kis szőkeség volt, így mégmókásabbnak tűnt a gondolat, hogy nemrég még farkaskéntfenyegette őket. Aztán Marcy arcára kiült a kétségbeesés, és máregyáltalán semmi nem volt mókás. – Bántottam… Árulják el,

bántottam valakit?


38/47


38

– Nem. – Alec hangja olyan erős és magabiztos volt,amilyennek csak ritkán lehetett hallani. – Egyáltalán senkit sem

bántottál. – Volt velem valaki… – Csak megkarmoltad – nyugtatta meg a lányt Magnus. – Jól

van, meggyógyítottam. – De mégiscsak bántottam. – Marcy véres tenyerébe temette az

arcát.Alec gyengéden végigsimította a hátát, mintha a lány a saját

húga volna. – Nincs komoly baja – szólt. – Nem akartad… Pontosan tudom,

hogy nem akartad bántani. Senkit sem akartál bántani. Nemtehetsz róla, hogy az vagy, aki. Rendbe fogod szedni magadat.

– Megbocsát neked – mondta Magnus a lánynak, de Marcynem vette le a szemét Alecről.

– Édes istenem, te árnyvadász vagy! – suttogta, valahogy úgy,ahogyan Erik, a pincér, csak az ő hangjában félelem volt megvetéshelyett. – Mit fogsz tenni velem? – Lehunyta a szemét. – Nem. Neharagudj. Te fékeztél meg. Ha nem lettél volna itt… Akármitteszel velem, megérdemlem.

– Nem teszek én veled semmit – közölte Alec, mire Marcy

kinyitotta a szemét, és a fiúra meredt. – Komolyan beszéltem azelőbb. Nem szólok senkinek. Megígérem.Alec most ugyanolyan volt, mint az első találkozásukkor a

bulin, amikor Magnus a gyerekkoráról mesélt neki. A boszorkánymester ritkán tett ilyet, de feszélyezte az árnyvadászok jelenléte a lakásában, főleg hogy velük tartott Jocelyn Fray lánya,Clary is, aki igazán megérdemelte volna, hogy választ kapjon


39/47


39

számtalan kérdésére. Magnus akkor sem számított rá, hogy azegyik nephilim szemében együttérzést fog látni.

Marcy felült, és elrendezte maga körül a kabátot. Hirtelenvisszanyerte a méltóságát, mintha rádöbbent volna, hogy itt neki

jogai is vannak. Hogy ő is élő ember. Hogy ő sem kevesebbmásoknál, és most annak rendje-módja szerint megkapta a nekikijáró tiszteletet.

– Köszönöm – mondta higgadtan. – Köszönömmindkettőtöknek.

– Marcy? – A lány barátnője állt az ajtóban.Marcy felnézett.

– Adrienne!Adrienne berontott a bárba, kis híján elcsúszott a táncparketten,

aztán a földre vetette magát, és átkarolta Marcyt. – Megsérültél? Mutasd! – suttogta a másik lány vállába Marcy.

– Nem komoly. Semmiség. Gond egy szál se. – Adrienne a barátnője haját simogatta.

– Ne haragudj rám. – Marcy két tenyere közé fogta Adriennearcát. Megcsókolták egymást, nem is törődve a mellettük állóAleckel és Magnusszal.

Amikor az ajkuk elvált egymástól, Adrienne a karjában kezdte

ringatni Marcyt. – Kitalálunk valamit – suttogta. – Kitalálunk valamit, hogy ezsoha többé ne történhessen meg. Megoldjuk.

Mások is követték Adrienne példáját, és az emberek kettesével-hármasával lassan beszivárogtak a bárba.

– Elég flancosan öltözött fel ahhoz képest, hogy sintér – jegyezte meg egy férfi, aki valószínűleg a csapos lehetett.

Magnus meghajtotta a fejét.


40/47


40

– Nagyon köszönöm.Újabb emberek érkeztek, előbb óvatosan, aztán egyre

magabiztosabban töltötték meg a helyiséget. Senki nem kérdeztemeg, pontosan hová is tűnt a kutya. A legtöbben csak inniszerettek volna valamit.

Talán később, ha túlteszik magukat a sokkon, kérdezősködni isfognak, márpedig akkor sokat kell még magyarázkodni. Magnusmindenesetre úgy döntött, ezzel később is ráér foglalkozni.

– Nagyon kedves voltál vele az előbb – mondta a boszorkánymester, amikor a tömeg teljesen elrejtette előlükMarcyt és Adrienne-t.

– Hm… Nem nagy ügy. – Alec zavartan állt egyik lábáról amásikra. Magnus tudta, hogy az árnyvadászok nem tartottákkülönösebben sokra a kedvességet. – Szóval végül is ezértvagyunk, nem? Mármint mi, árnyvadászok. Segítenünk kell

annak, akinek szüksége van rá. Meg kell védenünk az embereket.Azok a nephilimek, akiket Magnus eddig ismert, inkább úgy

gondolták, hogy az alvilágiak kötelessége segíteni nekik, és hanem elégedettek velük, rövid úton megszabadulhatnak tőlük.

Magnus Alecre pillantott. A fiú verejtékezett és még mindigzihált kissé, a karcolások a karján és az arcán sebesen gyógyultak

az iratzéknak köszönhetően. – Nem hiszem, hogy itt italhoz jutunk, túl hosszú a sor –mondta lassan Magnus. – Inkább nálam hajtsunk fel valamit.

Hazaballagtak. Bár az út nem volt rövid, jólesett a nyáresti séta.A levegő melegen simogatta Magnus csupasz karját, a holdcsillogó fehér autópályát varázsolt a Brooklyn hídból.

– Örülök, hogy a barátod elküldött segíteni annak a lánynak –vallotta be menet közben Alec. – Annak meg még jobban örülök,


41/47


41

hogy magaddal vittél. Meglepődtem rajta, azok után, ahogyanaddig alakultak a dolgok.

– Féltem, hogy rettenetesen érzed magad – magyaráztaMagnus. Úgy érezte, ezzel talán túl sokat elárult, de Alec őszintevolt vele, és a boszorkánymester különös késztetést érzett, hogycserébe ő is őszinte legyen a fiúval.

– Nem. – Alec elvörösödött. – Nem, erről szó sem volt. Úgytűnt…? Bocsánat.

– Nincs miért bocsánatot kérned – mondta halkan Magnus.A szavak mintha egyenesen kirobbantak volna Alecből, bár az

arckifejezéséből úgy tűnt, mintha szíve szerint inkábbvisszatartotta volna őket.

– Az én hibám volt. Mindent elszúrtam, még mielőttodamentem volna hozzád, aztán csak te tudtad, hogyan kellrendelni az étteremben, és alig bírtam visszafojtani a nevetésemet,

amikor meghallottam azt a dalt a metrón. Én csakszerencsétlenkedem, te meg olyan… csodálatos vagy.

– Hogy mi?Alec döbbenten nézett Magnusra, mintha azt gondolná, hogy

megint mindent elrontott. Nem, mondta volna legszívesebben a boszorkánymester. Én

voltam az, aki egy szörnyű étterembe vitt téged, aztán úgykezeltelek, mint egy mondént, csak mert nem tudtam, hogyanrandizzak egy árnyvadásszal. Aztán meg kis híján megléptem, pedig te szedted össze minden bátorságodat, hogy randira hívj.

Végül hangosan csak ennyit mondott: – Az az iszonyú dal tényleg röhejes volt. – Hátravetette a fejét

és, nevetett. Alecre nézett, és látta, hogy a fiú is követi a példáját.A kacaj Alec egész arcát megváltoztatta.


42/47


42

Ma este senkinek nem kellett bocsánatot kérnie semmiért.Amikor a házhoz értek, a boszorkánymester egyszerűen az

ajtóra fektette a tenyerét, mire az azonnal szélesre tárult. – Vagy tizenöt évvel ezelőtt elvesztettem a kulcsomat –

magyarázta Magnus.Tényleg új kulcsokat kellene már készíttetnie. Persze neki nem

volt rá szüksége, és rég nem találkozott már senkivel, akinekszívesen adott volna kulcsot, hogy az illető bármikor bejuthassona lakásába, amikor csak kedve tartja. Legutóbb Etta volt ilyen, félévszázaddal ezelőtt.

Magnus a szeme sarkából pillantott Alecre, miközben felfelé ballagtak a lépcsőn. A fiú észrevette a tekintetét, légzésefelgyorsult, kék szeme csillogott. Beleharapott az alsó ajkába, a

boszorkánymester pedig megtorpant.Csak egy pillanatig hezitált, de Alec erősen megragadta a karját

a könyöke fölött. – Magnus! – szólt halkan.A boszorkánymesternek feltűnt, hogy Alec éppen úgy érintette

meg, ahogyan ő fogta meg a fiú karját kedden, az első csókjuknapján.

Magnusnak elakadt a lélegzete.

A fiúnak nem is volt szüksége több bátorításra. A pillanatmeghittségét kihasználva nyílt, szenvedélyes tekintettel közelebbhajolt hozzá a lépcsőház sötétjében. Szája puhán találkozottMagnuséval. Képtelen volt megint levegőhöz jutni, de már nem isfoglalkozott vele.

Magnus becsukta a szemét, és kéretlen képek jelentek meg alelki szemei előtt: Alec, amint próbál nem nevetni a metrón, Alec,amint rácsodálkozik az új étel ízére, Alec, amint örül, hogy nem


43/47


43

dobták, Alec, amint a padlón ülve egy vérfarkast vigasztal. A boszorkánymester szinte megrettent, amikor arra gondolt, miről

maradt volna le, ha tényleg otthagyja Alecet, mielőtt véget értvolna az este. Jelenleg semmit sem akart jobban, mint a fiúvalmaradni.

Alec övébe dugta az ujját, és úgy húzta közelebb magához azifjú árnyvadászt, amíg elfogyott közöttük minden távolság, és aszájával foghatta fel a fiú sóvárgó zihálását.

A csók lángra lobbant, és Magnus nem látott mást, csak aranyszikrákat lehunyt szemhéja mögött. Nem érzékelt mást, csak Alecszáját, Alec erős, mégis gyengéd kezét, amivel legyűrt egyvérfarkast anélkül, hogy igazán bántotta volna, Alec testét, amintnekiszorította a korhadó fakorlátnak, aminek a vészjóslónyikorgása már egyáltalán nem is zavarta. Nem létezett más, csakAlec itt és most, a fiú íze a szájában, a saját keze, amint felgyűlte a

pólót, hogy alatta hozzáférjen Alec csupasz bőréhez.Kínosan sokáig tartott, mire eszükbe jutott, hogy Magnusnak

van egy lakása is, és továbbra is egymásba gabalyodva elindultakfelfelé. Magnus egy varázslattal kinyitotta az ajtót, ami irtózatoscsattanással csapódott a falnak. A boszorkánymester résnyirenyitotta az egyik szemét, hogy meggyőződjön róla, nem

robbantotta-e fel véletlenül saját lakása ajtaját.Alec édes csókok sorával borította el Magnust a fülétől egészena nyaka tövéig. Az ajtó a helyén maradt. Minden csodálatos volt.

Magnus lerántotta magával Alecet a kanapéra, a fiú erejétvesztve omlott rá. A boszorkánymester Alec nyakára tapasztotta aszáját; szappan és verejték ízét érezte keveredni rajta. Fogait a fiúsápadt bőrébe mélyesztette, remélte, hogy nyomot hagy rajta. Alechalkan felnyüszített, és nekifeszült Magnusnak. A


44/47


44

boszorkánymester keze Alec felgyűrődött pólója alá siklott,tanulta a fiú testének vonalait. Ujjait végigfuttatta Alec vállán,

aztán vad csókok közepette követte hátának hosszú, karcsú ívét,kitapintva a mesterségével járó sebeket. A fiú félénken kigomboltaMagnus mellényét, szabaddá téve a férfi felsőtestét, óvatosanmegérintette a boszorkánymester mellkasát, hasát, Magnus pedigérezte, ahogy a hűvös selyem helyét átveszi két kíváncsi ésgyengéd, meleg tenyér. Alec ujjai remegtek, ahogy a bőrétérintették.

Magnus a fiú arcára tapasztotta a kezét, gyűrűs, barna ujjaiélesen elütöttek Alec sápadtságától. A fiú elfordította a fejét, ésegy csókot nyomott Magnus tenyerébe. A boszorkánymesternekösszetört a szíve.

– Alexander! – mormogta. Nem elégedett meg egy egyszerű„Alec”-kel, a teljes nevén akarta szólítani a fiút, úgy, ahogy senki

más. Azt akarta, hogy súlya és értéke legyen a szónak. Azelsuttogott név egyúttal ígéret is volt, amit ezúttal szándékában állt

be is tartani. – Talán várhatnánk egy pillanatot.Eltolta magától Alecet, csak gyengéden, de a fiú vette a lapot,

sőt sokkal komolyabban vette a dolgot, mint Magnus gondolta.Feltápászkodott a kanapéról, és távolabb lépett.

– Elrontottam valamit? – kérdezte remegő hangon. – Nem – felelte Magnus. – Távolról sem. – Most hazaküldesz?Magnus felemelte a kezét.

– Nem áll szándékomban megmondani neked, mit tegyél,Alexander. Nem akarlak rábeszélni semmire, mint ahogylebeszélni sem akarlak semmiről. Csak annyit szeretnék mondani,


45/47


45

hogy talán jobb, ha elgondolkodsz egy pillanatra. Aztán megdöntesz, ahogy döntesz.

Alec csalódottnak tűnt. Magnus meg tudta érteni.Aztán a fiú két kézzel beletúrt a hajába – ami amúgy is

szénaboglya volt már Magnusnak köszönhetően, és képtelenséglett volna még jobban összekócolni –, aztán fel-alá kezdett

járkálni. A boszorkánymester látta, hogy gondolkodik, ésigyekezett nem azt fontolgatni, mi járhat a fejében: ő, Jace, acsaládja, a kötelessége vagy az, hogy mivel tesz a legjobbatmagának.

Végül az ajtónál torpant meg. – Azt hiszem, haza kellene mennem – szólalt meg végül. – Valószínűleg – bólintott szomorúan Magnus. – De nem akarok – mondta fiú. – Én sem akarom. De ha nem…

Alec gyorsan bólintott. – Akkor szia.Lehajolt egy gyors csókra. Vagy legalábbis gyanította, hogy

gyorsnak szánta. Hogy azután mi történt, azt maga sem tudtaigazán, de a következő pillanatban egymásra tekeredve a földönkötöttek ki. Alec levegő után kapkodva szorította magához, aztán

egy kéz megtalált egy övcsatot, és a fiú olyan erővel csókoltaMagnust, hogy vér ízét érezte a szájában. – Édes istenem! – szisszent fel a boszorkánymester, aztán…Aztán Alec megint állt, és az ajtófélfát markolta, mintha attól

tartana, hogy egy hirtelen szélroham visszasodorhatja Magnushoz,ha nem kapaszkodik elég erősen. Láthatólag küszködött valamiellen, és a boszorkánymester nem is sejtette, hogy végülmegkérdezi, maradhat-e, vagy bejelenti, hogy az egész este egy


46/47


46

tévedés volt. Magnus jobban várta, mi történik, és jobban félt afolytatástól, mint ilyen rövid idő után szabad lett volna.

Feszülten várt, amíg aztán Alec végül megszólalt. – Találkozhatunk még?A szavak bizonytalanul, kapkodva buktak ki belőle. Fogalma

sem volt, mit fog válaszolni Magnus, a boszorkánymester pedigérezte az izgalmat és az adrenalin új kaland kezdetét jelző áradásáta testében.

– Igen – felelte még mindig a padlón fekve. – Szeretném. – Hm, mondjuk… jövő péntek este? – Hát…Alec arcára azonnal kiült az aggodalom, mintha azt várná, hogy

Magnus mindent visszavon, és közli, hogy meggondolta magát.Gyönyörű volt, bizakodó, de tétova; szívtipró, aki kitárja a szívét.A boszorkánymester azon kapta magát, hogy legszívesebben

teljesen kiadná magát, és vállalná a kockázatot, hogysebezhetőnek mutatkozzék. Megbarátkozott a benne feltámadóvadonatúj érzéssel: inkább az ő szíve szakadjon meg, mint Alecé.

– A péntek este tökéletes – mondta végül, mire a fiú mosolya beragyogta a világot.

Alec kihátrált a lakásból, le sem véve a tekintetét közben a

boszorkánymesterről. Egészen a lépcső tetejéig hátrált, aztán éleskiáltás hallatszott. Magnus időközben már felállt a földről, és bezárta az ajtót, így nem látta Alecet leesni a lépcsőn, mivel úgygondolta, az ilyesmit egy férfinak egymagában ildomos csinálnia.

Az ablakpárkányra azért rákönyökölt és figyelte, ahogy amagas, világos bőrű, zilált hajú fiú kilép odalent a kapun, majdhamisan fütyörészve elballag a Greenpoint Avenue-n. Magnushirtelen azon kapta magát, hogy reménykedik.


47/47


Annyiszor megtanulta, hogy reménykedni butaság, mégisképtelen volt leszokni róla. Olyan volt, mint az óvatlan gyermek,

aki újra meg újra a tűz közelébe merészkedik, hiába égette megmagát annyiszor. Ez most talán más – ez a szerelem talán más.Annyi biztos, hogy nagyon másnak érezte, és ennek jelenteniekellett valamit. Talán jó év vár mindkettejükre. Ezúttal talán úgyalakulnak a dolgok, ahogyan ő szeretné.

Alexander Lightwood talán nem fogja összetörni a szívét.

Documents

Cassandra Clare - Bane 10 - Igaz Szerelem És Egy Első Randi