Kedd, 1079. június 19.

Lengyei műemlékek [|m, béjöttüÉ nagy örömmel lengyel műemlékek A műemlékek védelméről gítségével épült fel a bara- 7 M « l 0 A lengyel műemlékek

mintegy 40 százaléka let t a háború áldozata. Az el-pusztult történelmi m ű e m -lékek háromnegyede épí-tészeti, városépítészeti alko-tás volt. Először a varsói, a gdanski, a kolobrzegi, a wroclawl, a szczecini óvá-rost építet ték új já , azután res taurál ták a Wllanów-vá-rat, a gdanski dómot, és tu -catnyi templomot, kolostort szerte az országban.

A háború befejezése u tán megszervezett műemlékvé-delmi szolgálat m u n k a t á r -Bal le l tár t készítettek az or-szág kul turá l is örökségé-ről. Ma a lengyel műemlé-kek jegyzékén több min t 35 000 ob jek tum szerepel, közülük 50 nemzetközi je-lentőségű.

A műemlékek védelméről sokféleképpen gondoskodnak. Igen fontos szerepet 'ját-szik a múzeumok és kul -turá l is javak védelméről szóló törvény. Az újjáépítés, a rekontsrukció azonban csak egyik része e törvény megvalósításának. A másik, nem kevésbé jelentős fel-adat, hogy a mflemlékházak-hoz megfelelő gazdát ta lál-janak, aki a tör ténelmi fa -lak közé életet visz. A könyvtáraknak, múzeumok-nak, kul túrot thonoknak he-lyet adó műemlékházak együttese további megóvá-séban a „gazdaszerepet" sok helyütt nagyüzemek töltik be. Így egyebek között a Tarnobrzegi Kénsavgyár se-

gítségével épült fel a bara-nowi reneszánsz kastély, amelyben gyári múzeum és üdülőközpont is helyet ka-pott. Lehetne sorolni a töb-bi lengyel nagyüzemet Is, mer t szinte valamennyi szív-ügyének tekinti, hogy a hely-reállí tott műemlékek Jó kö-rülmények között lássák el mai feladataikat .

Évente versenyt szervez-nek Lengyelországban. „A legjobban hasznosított mű-emlék épület" címért. Ez a verseny népszerűsíti a leg-jobb „műemlékgazdákat", ugyanakkor ösztönzi az in-tézményeket, sőt az arra ké-pes magánosokat is, hogy ebbe a sorba, a nemes ve-télkedésbe ők ls belépje-nek.

Pünköstl Árpád dokumentumregénye

HAZASSAC Becker József és Huszita Má-

rta, Borka József és OJvóri Mfl-

Sa, Vér József ée Sípos Ilona Izelia, Szászvárosi Zsolt Zol-

tán és Csávás Ketaltn. Gulyás Jenő és Bogán Ilonn Mária, Palugyai Ernő és szendrel Evn Márta, Kapusi Mihály és Dobó Ilona, Halai Gábor György és Farksa Elstta Katalin. Takács László és Selyem Gizella, Var-ga Béla és zádori Zsuzsanna, Farkas* Dezső László és Horváth Katalin Mária, Hajdú Pál Szi-lárd és Németh Erzsébet Zsu-zsanna, Kisdeák Ferenc és Szélpál Judit , Szálai László és Tóth Anna. Csiszár János és Hegyközt zeuzsanna. Demök Csaba Mihály és Mlhálke J u -lianna Róza, Török László és Molnár-Tóth Katalin Mária, Bitó János és Gyöngyösi Mag-dolna Mária, zslvln László és Dragon Mária, Báló István és r e t r é s Erzsébet Eve, Kardos Gábor József és Szabó Honn, Csanádi Gáza és Petrovica Ilo-na, Benedek István és Rácz Judit , Gyémánt Zoltán és Daka Mária, Cseresics Miklós és Nyá-ri Olzelle Mária házasságot kö-töttek.

• Z Ü L E T S S Boldizsár Istvánnak és Hor-

váth Erzsébet Rozáliának Hen-rlet t í Julianna, Kovács László-nak és Román Máriának Adri-enn, Kocsis Ferencnek és Ba-harctl Magdolnának Zoltán, dr. Láncai Ferenc Károlynak és dr. Tóth Ildikó Ilonának Raj-mund János. Gémes Rudolfnak és Szanks Jul iannának Rudolf. Málovlcs Jánosnak és Scháb Évának György, Ungl Zoltánnak és perneki Annamáriának At-tila Zoltán, dr. Debreczenl Ti-bornak és Tóth Katalinnak Ad-rienn. Szekeres Ferenc György-nek és dr. Mskra ibolyának Zsuzsa. Berta Mihálynak és Ka-tona Piroskának Mihály, Caótl-Gyapjas Józsefnek és Molnár Évának Zsolt, s ípos Antalnak és Farkas Jul iannának Evu, Prónai Imrének és varga Má-riának Ceilla Katalin. Tímár Elek Benedeknek és Böngylk Etelkának Elek. flzabó Gábor Józsefnek ée Balogh Piroská-nak György, Sós Andrásnak és sztankovies t v n Zsuzsannának Eva Erzsébet. Hegedős Zoltán-nak és Csányl Viktóriának Dá-nlel, Tóth Péter Lászlónak és Mestyán Anikónak Enlkfl, Ke-rékgyártó Zsoltnak és dr. Fo-dor Anikónak Réka, Czakó Ja -jnanak és Kért Jolánnak Lajos Roland. Dohanles Jánosnak és Tóth Evs Margitnak János Oá-bor. Felhő Imrének és Ordögh Máriának Miklós Zoltán, Dé-kány Sándornak és Kiss Em-mának Andráa, Mérfalvl Nán-dor Tamásnak és Tóth Évának Zsuzsanna Eva, Krisztin István

Családi események Gáspárnak és Rácz Ilona Má-riának Andrea, Tanács Imrének és Juhász Jolánnak Boglárka, Varga Andrásnak és Farkas Ka-tal innak Zita, Fodor Szilvesz-ter Antalnak és Tóth Zsuzsan-nának Zsuzsanna Csilla, Oémes Sándornak és Török Idának Oá-bor Zsolt, Gyöngyi Tibornak és Bodré Ilonának Róbert, Blblty Sándor Istvánnak és Ternesz Erzsébetnek Zoltán, Hatvani Jó-zsefnek és Domokos Zsuzsanná-nek Krisztián. Hódi Pál Ist-vánnak és Takács Máriának Kornél, Farkas Andrásnak és Varad! Erzsébet Viktóriának András, Morsvszkl Jánosnak és Sznlay Annának Ágnes, Fodor Lászlónak és Lázár Erzsébet-nek Mónika, Kádár Istvánnak és Petrovlcs Ilonának Anita Ildikó, Waldmann Józsefnek és Balázs Magdolnának Gábor Já -nos, Árokszállási Gézának és Balázs Erzsébetnek Erika Er-zsébet, Krisztin Mihálynak és Berkó Irénnek Szilvia írén, Márkus Lászlónak és Földes! Ilonának Judit , Hankó István-nak és Tóth-Pördt I lonának István Zsolt. Huszár Kálmán-nak és Rzlkszai Mária Mag-dolnának Hajnalka, dr. Szűcs László Bélának és Madarász Fél tnek Róbert, Bajorhegyl Csabának és Juhász Erikának Tünde, cs l re Ferencnek és Cslr-kó Katal innak Gabriella, Berkó Oyule Ferencnek és Kovács Má-rtának Regina Mária, Oera Im-rének és Fodor Rozáliának Zaolt, Kozák Istvánnak ée Ka-sza Annának Halnalka, Szénási Rudolfnak és Karakás Mártának Róbert, szögi is tvánnk és Hor-váth Mária Judi tnak Krisztina. TUri Endre Lászlónak és Rácz Ilonának Kornél, Nagy László Józsefnek és Német Ágnesnek László Ferenc, Enying István Kálmánnak és Nagy Erzsébet-nek Nándor, dr. Ürmós Ferenc-nek és Dombovárl Zsuzsanná-nak Ferenc, Balogh Sándornak éa Katona Ágnesnek Violet-ta Márta. FUlöp Imrének ée Kovács Etelka Irén-nek Melinda, Sánta István-nak és Rutai Katalinnak Csil-la. Kiss Zoltán Józsefnek és Dékány Editnek Tamás Csaba. Ürmös Györgynek és Forráskút! Julianna Annának Ibolya Kata-lin. Szanks Sándor Józsefnek és Kovács Katalinnak Zoltán, Tóth

Jenőnek és Terhes Jul iannának Gabriella, Talpai Jánosnak és Darányi Teréziának Zoltán, Zsi-kat Imrének és Bugyi Máriá-nak Gábor, Nagy-György Jó-zsefnek és Virág Etelka Zsu-zsannának Attila, Kiss Ernő-nek és Surinya Évának László, Szabó Lászlónak és Magda Mag-dolna Máriának Szilvia Kata-lin, zádor i Józsefnek és Gyuris Erzsébet József. Pusztay Lajos Péternek és Borbély Idának Zoltán Lajos, Csóka Károlynak és dr. Eszik Zsuzsanna Klárá-nak Balázs Károly, Rózsa Imre Andrásnak és Vojta Évának Roland Gábor, Betyár Béla Bertalannak és Battancs Márta Ibolyának Csaba Béla, dr. Tí-már Péter Lászlónak és dr. Orelf Judi t Teréziának László, Cslpak Mihálynak és Bóka Irén-nek Anita Brigitta. Szakait György Józsefnek és Molnár Rozáliának György László. Kör-möczl Kálmánnak és Kovács Irénnek Kálmán. Kosztolányi Zoltán Mihálynak és Király Katalinnak Zoltán, Gyányi Zol-tán Kálmánnak és Fodor Zsu-zsanna Máriának László Gábor, dr. varga Istvánnak éa Rá-gyanszkl Annának Anita, Sza-badi László Lajosnak és Bodor Ildikó Máriának Enikő, Házv Zsolt Lászlónak és Kocsis Má-ria Margitnak Csaba Gábor, Kovács Kálmánnak és Noska Mária Magdolnának Mariann, Király Dezsőnek és Czifrlk Évá-nak Dezső Attila, Szalma And-rásnak és Ocskó Piroskának Emese neva gyermekük szüle-tett.

HALÁLOZÁS Gál Julianna, Makra Antal,

Nemes Lajosné Bálint Viktória. Juhász István Dezső, Börcsök Imre, Borbás János, Bihari Fe-rencné Gombos Anna, Monos-tori Mihály, Ötvös Tibor Já -nos, Katona Istvánná Bálint Etelka, Kiss Károly Pál, Dup-cza György. Blacsi József, Bu-resch István József, Droppa Lajos, Krausz István, Baksa Bé-la, Tamási Arpádné Haáz Má-ria, szabó Jánoané Révész Vik-tória, dr. Haláazl Árpád László, Kovács Mihályné Horváth Ilo-na. Kállai József, Virág János, Lukács István, szél István, Ele-kes Lsjos. Bús József, Simon Béla. Fábián Vlncéné Gyuris Rozália, Orbán J inosná Kovács Mírla , Bartos Attila, Futó György István. Kovács Jó-zsefné Molnár Jolán, Rlbárl Fe-rencné Búkor Mária, Bánfl Nándorné Imre Franciska, Ká-dár látván Oyörgyné Takács Ilona, Dévai Jenőné Berezeg Erzsébet, Száll Antal, Magyar Józsefné pap Borbála. Házy Jo-lán, Puskás Jánoané TUri Má-ria. Horváth János Mihály meghált.

A tényirodalom virágko-rát éli. Reneszánsza van. Száz éve még az volt a leg-becsesebb epitheton ornans, ha valakit nagy meséidnek neveztek. Lehetséges, hogy korunk hőn óhaj tot t díszítő-jelzője az Írói babérkoszorún ez lesz: a nagy dokumen-tarlsta. Bár azért ezt a tény-irodalom Jelenkori népsze-rűsége ellenére alig hiszem. Az irodalom ugyanis vala-mi kicsikével — de ez a leglényegesebb, ez a kicsikéi — több a dokumentar i tós-nál.

Folyamatban van az új , a szocialista Magyarország eddigi múl t j ának és jele-nének felfedezése: emléke-zések, vallomások, szociográ-fiák és r iportkönyvek sors jelzi.

Táplálni pedig jogos igény táplál ja . A kommunikációs forradalomban ugyanis az ember egyre több dolgot néz meg, és egyre kevesebbet lát meg. Ismeretei széles körűek, ám felszínesek ugyanakkor, Ez azonban csak az egvik, a minden bizonnyal ki-sebb jelentőségű motívum. Több mint egy emberöltő telt el a felszabadulás óta", új. szocialista ország szüle-tett. s ennek a korszaknak a történelmét most í r ják. Fő-ként persze az előbb m á r említett műfa jokban . me-lyeknek legfontosabb fel-adatuk, funkciójuk a tények összegereblyézése. Ha ez megtörtént — következhet a szintézis; a tör ténet tudo-mányban a nagymonográfia, az irodalomban a nagyre-gény.

I t t t a r tunk-e m á r ? Nehéz megítélni. Annyi azonban bi-zonyos, hogy néhány szer-ző szeretne túllépni m á r a riport keretein, többet, ma-radandóbbat akar.

Az eddig r iporterként is-mer t szerző, Pünköstl Árpád is zavarba került. Tiszteli a tényeket — Igyekezett hát ri-porter maradni ; maradandót akar t alkotni —, igyekezett hát írói eszközökkel évle, szépirodalmi m ű f a j ú mun-kát, regényt sz olvasó asz-talára tenni.

Kialakult r iporteri és, szü-lető írói énjének viaskodá-sát a könyv műfa jmegha tá -rozésa is Jelzi; dokumentum-regény — irta. Im, béjöt tünk nagy örömmel című köny-vére, s azt, aki ezt a meg-határozást komolyan ls vet-te. azt alaposan megzavarta vele.

Mert. ha ez a könyv vé-gesvégig dokumentum- (hő-sének hiteles vallomása), ak-kor nem más, min t Jól szer-kesztett, megírt monológfor-má jú r iport ; ha pedig re-gény akkor a dokumentu-

mok nyers valósága körül nem st immelhet valami, lé-vén, hogy az élet a maga valójában még csak nem ls pöre natural izmus. hanem esztétikai szempontból még annál is kevesebb. Eszté-tikai szemszögből az élet formátlan. Formává ta r ta l -m á t a művész változtat-ja.

A könyv valóban doku-mentumokra épül. Ezt k á r volna kétségbe vonni. Né-hány dokumentumot tíz esz-tendeje m á r olvashat tunk a Tiszatá jban; Sz. Lukács Im-re te t te közzé őket, s most ugyanezek jelen vannak itt ls, másfélék társaságában. (Csak megjegyzem: az ud-variasság elemi szabálya szerint is illett volna erről legalább egy lábjegyzet ere-jéig említést tennie a szer-zőnek; Lukács sorozata ugyanis n e m szerkesztőségi cikk volt!).

Pünköstl Árpád szándéka szerint tehát dokumentum-regényt írt.

Mit írt va ló jában? Szerintem megír ta élete

első regényét, aminek sok-helyütt éppen az a hibája, hogy túlságosan is közel j á r a dokumentumokhoz kötődő valósághoz. Alakjai hitele-sek, de személyiségük írói szintű ábrázolásával adó-sunk marad a szerző. Külö-nösen Ott szembetűnő ez, ahol hőse, Dobó Vincéné Kovács Veronika magánem-berként szólal meg. a maga érzéseiről, házasságáról be-

szél. S így van ez más szo^ replőkkel is. Pünköstl egyelőre még nem vállalko-zik arra , hogy a lakja ival azonosuljon, belebújjon úgy-mond a bőrükbe, s cseleke-deteik pszichikai hátterét , motiváltságát ls megmutas-sa. Magatartása a Jó Ripor-teré, aki a hát térben marad, s csak regisztrál.

Igaz, óriási fe ladatra is vállalkozik. A homoki ta-nyák, el lentmondásokkal teli világáról igyekszik képet ad-ni ; arról a vidékről, ahol nem túl régen még m o d e m boszorkányságok is tör tén-tek, ahol a legmagasabb az ezer lakosra Jutó öngyil-kosságok száma, s amely né-hány ember számára az á t -lagosnál is jobb módot t e r -met t .

A történetet a homokvi-lág nlncstelenségében fel-cseperedett paraszt lány mond ja el, akinek egy em-beröltő a la t t a cselédségtől a tanácselnökséglg ívelt az ú t -ja, volt közben pár tkong-resszusi küldött , s lett or-szággyűlési képviselő. Nagy út ez, ezerévnyi.

Az lm, béjöt tünk nagy örömmel, min t mondtam volt, szerintem regény, s mint ilyen. Pünkösti Ár-pád munkásságában az el-ső. Az elsőt pedig Jobbak szokták követni. Nem föl-tétlenül Izgalmasabbak, ér-dekesebbek, hanem kiérlel-tebbek, épebbek. (Magvető.).

Petri Ferenc

egykor és ma A bolgár gyorsírás meg-

alkotását m á r 1879-ben, az oszmán elnyomás alól fel-szabadult Bulgária első nem-zetgyűlésén elhatározták. Akkor meghívták Szlové-niából a neves gyorsírót, An-ton Beszenseket, aki a né-met Gabelsberger gyorsírá-si rendszerét az ország nyel-vi sajátosságainak megfele-lővé tette. Megindult a gyorsíróképzés, az első tan-folyamon huszonötén vettek részt. Nemsokára gimnáziu-mi tantárgy is lett, gyorsíró diákegyletek alakultak, m a j d létrejött az Altalános Bol-gár Gyorsírószövetség.

Neves bolgár politikusok, írók egész sora hasznosítot-ta m u n k á j á b a n a gyorsírást, a parlamenti gyorsíróként is dolgozó költő, Dimcso De-

beljanov például először gyorsírásban rögzítette ver-selt.

Az Állami Gyorsíró In-tézet. amelynek feladat* a gyorsíráselmélet továbbfe j -lesztése, a módszertan és a gyakorlat problémáinak a vizsgálata, 1951-ben a lakul t meg. Az intézet m u n k a t á r -sai részt vesznek a nemzet-közi szövetség, az INTERS-TENO m u n k á j á b a n is. Az utóbbi években a gyorsírás gépesítésének a kérdéseivel is foglalkoztak.

A gyakorló gyorsírók m u n -ká j á t szaklap: a „Szteno-grafskl Pregled" segíti. Je -lenleg 150 magasan kval i -f ikált gyorsírót t a r tanak szá-mon Bulgáriában, közülük h á r m a n az utóbbi évek vi-lágversenyein az élen sze-repelnek. (SOFIAPRESS).

Molnár Zoltán

A vereség 40.

— Nyugalom, András, nyugalom, szépen kefl befe-jezni.

Elegánsan áttért egy más témára. — Éppen nagyon komoly elvi vi tában vagyok. Ez a f ia-

talember . . . Egy másik századbeli fiú, szikkadt kis erőltetett ba-

juszkával, ott kuporgott egy láda mellett, s elég gyakor-latlan mozdulatokkal fűzött be egy hevedert. Rögtön fel-csillant a szeme, látva, hogy ú j emberhez intézheti a szó-zatá t :

— Azt magyarázom hetek óta. hogy ez így nem ér s e m m i t , . . Egyet lehetne még tenni. Aki magyar, mind fegyverre, ne hagyd az ősi jussod, ne Jiagyd a falud, a hazád!

— Egy ilyen úri honvédövei ma már találkoztam — mondta ridegen András. — De az már a genfi konvenció-nál tartott . Sót, a paraszt jelmeznél!

— Nem vagyok úri honvédő! — mondta a fiú elvö-rösödve.

— Hát mi vagy? — akar ta kérdezni, de csak legyin-tett.

— Költő! — mondta Czauner komolyan. — S velem aka r j a megvédetni a magyar hazáját . Hát nem látom, azt mondja, hogy a románok aem osztály,lelszavakkal, rendez-kednek be Erdé lyben? ! . . . Figyeld, el indult!

Ezt nem értette. — Mi indult el? — A csónak a másik partról . Addig szuggeráltam.

András megfordult , homlokához , emelte a tenyerét, mert a nap már a másik par t felé kezdett leereszkedni. Az ám a csónak; két evezős küszködött a vízen,

— Figyeld az i rányt! — figyelmeztette Czauner. — Szerintem kétségtelenül o d a t a r t a n a k . . . az asszonyod fe-dezékéhez.

— Ha úgy v o l n a . . . figyelte András a csónakosok eről-ködését. — Visszamegyek . . . fel teszem; hátha fel tudom t e n n i . . ,

— T ú l s ó k a t közlekedsz, komám. Figyeli r ám! Az ágyú-zás gyérül; vagyis most már inkább a folyót lövik. Nem-sokára megindul a roham. Mi itt azért még tar togat juk nekik ezt a kedves kis meglepetést. Mert azt hiszik, hogy most már igazán csak vaktöl tényünk v a n . . . Ettől ma jd frászt kapnak, ezt bízd rám. Lefekszenek. Akkor tüzelő-állást váltunk. A váltóállás ugyan egy kicsit messze van, de kell hogy annyi Időnk legyen. Odavisszük a masinát az asszonyod fe je fölé. Hogy mindenképpen be tudjon szállni abba a ladikba.

András hallgatott. Méregette a távolságokat. A csónak a Tiszán, a váltóállás. Meddig lapítanak a románok, ha a rohamukat fe l ta r t ja egy Jó sorozat?

— Na, szólj már ! — biztatta Czauner. — Hát szép terv . . . precíz; méltó a szász agyadhoz . . .

— Odafordult a költőként aposztrofált f iatalemberhez. — Mert ez egy erdélyi szász, barátom . . .

— Én meg tót vagyok I — nyilatkozott rögtőn Dvor-csák János is.

Kovács is közelebb csúszkált a fenekén. — Mondd meg neki, András, há tha egyedül ő marad

meg közülünk! — Mit mond jak? — Mit tudom é n ? Hát amit kell. Mert őt a munkás-

osztály meg ilyesmi nem nagyon é r d e k l i . . . Éppen csend lett, elhallgattak az ágyúk. Ez már a

roham előtti csend volt. Most mind já r t megmozdulnak. Megragadta a fiú vál lát :

— Ide figyelj! Semmi más szóval, mint testvéri szó-val mi Itt nem boldogulunk. Mennyi román, tót, ruszin.

horvát meg minden esik egy magyarra?! Belül a K á r p á -tokon is, hát még k í v ü l . . . Százmillió ember él Itt, annak mi a tizede vagyunk .

— Annál t ö b b . . . a tizedénél Jóval t ö b b . . . — szólt közbe Ingerülten a fiú. — És mi az, hogy százmillió?

— Hát több. És akkor? Nem lehet mindenki ellensé-günk . . . Ml még létezni is csak úgy létezhetünk, ha együtt a t ö b b i e k k e l . . . ha é r t ü k . . . így a legjobb! De ellenük s e m m i k é p p . . .

— Az ülést berekesztem! — szólt há t ra Czauner: most egy kicsit rekedtes volt a hangja. — Jönnek a hazafiak.

Gyorsan mindenki a helyére kúszott. Czauner József hüvelykuj ja , mint ugrásra készülő ra -

gadozó várakozott a levegőben, a gépfegyverbe kapaszkodó töbi uj já tól külön'.

És akkor nem a románok Indultak meg. hanem a híd felől csapott fel egy hosszan elnyúló c sa t ak i á l t á s . . .

— A - á - á - á - á . . . Dvorcsák felállt csudálkozva. Tálén látta is a szuro-

nyaikat, leszólt: — Az oroszok . . , A dandár huszonhetedik zászlóaljának maradványai ,

nagyobb felében volt orosz hadifoglyok, látván, hogy go-lyóik végképp nem fogják az ellenséget, a végső megol-dást választották, szuronyrohamra mentek.

— Na hiszen, szuronyunk még nekünk is v a n . . ! mondta Dvorcsák, és fej jel előre lefordult ; bekötözött ke-zével fennakadt a fűzbokorban. Holtában még ú j abb és ú j abb találatokat kapott .

— A kíváncsi i s t e n e d e t . . . ! — káromkodott Kovács. — A hazafiak — mondta Czauner. — Ezek a román

hazafiak. Most már megindultak. De méü nem lőtt. Felettük záporoztak a lövések, de ők

csak feküdtek mozdulatlanul. Dvorcsákért kimászni értelmetlen lett volna. Csak leg-

alább vége legyen, gondolta András, a legelső lett légyen a halálos.

(Folytatjuk.)

i »