TÁPIÓSZENTMÁRTON TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV

2017

EGYEZTETÉSI VÁLTOZAT

TÁPIÓSZENTMÁRTON

TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV

2017

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető

4

5

Tápiószentmárton több száz éves múltja kötelez minket arra, hogy meg-őrizzük azt, amit őseink ránk hagytak. A település képe generációkon keresztül formálódott, s így alakítjuk mi is, majd gyermekeink. Fontos-nak tartjuk, hogy ez a „formálás” illeszkedjen abba, amit őseink meg-

kezdtek, megőrizzük a település hagyományos szerkezetét, épített és természeti szépségeit, egyedi jellemzőit. Ezért készítettük el ezt a kiad-ványt.

E Településképi Arculati Kézikönyv mindenki számára érthető módon

mutatja be a közösség környezetalakítással kapcsolatos elvárásait. A ké-zikönyv összegyűjti a település helyi építészeti stílusjegyeit és azokat a minőségi elvárásokat, amelyeket egy építkezésnél vagy felújításnál fi-gyelembe kell venni. Jó példák bemutatásával az építtetők és építészek számára is segítséget nyújt a helyi karakterisztikus jegyek alkalmazásá-

hoz.

A Településképi Arculati Kézikönyv nemcsak bemutatja ezeket a telepü-lésképi jellemzőket, hanem külön kitér a településképi szempontból egy-

mástól jól elkülönülő településrészek arculati jellemzőire és értékeire.

E kiadvány útmutatóként szolgál minden lakosunk számára, hogy a tele-

püléskép minőségi formálása, a településképhez illeszkedő építészeti elemek kialakítása, változtatása terén a bemutatott hagyományokra ala-

pulva fejlesszük, szépítsük Tápiószentmártont.

Györe László

polgármester

Tápiószentmárton

bemutatása

6

Településtörténet

Tápiószentmárton Pest megye keleti peremén, a Nagykátai járásban, Buda-

pesttől 60 km-re, Nagykáta szomszédságában fekszik. A nagyközség az Alsó-

Tápió-mente legnagyobb kiterjedésű települése.

Tápiószentmárton természetföldrajzi adottságainak köszönhetően évezredek

óta lakott hely volt, így szinte minden ősi kultúra nyomát megőrizte.

A korai és középső bronzkor kezdetén (Kr.e. 1800-1500) a Tápió völgyében

megtelepült népcsoportok a hatvani kultúra délnyugati határterületének kép-

viselői voltak, akik földvárszerű erődöket építettek a Hatvani-hegy környékén.

A korszak egyik fő lelőhelye az Attila-domb.

A Kr. e. VI. század közepétől szkíták érkeztek az Alföldre, akiknek a vasműves-

ség meghonosítása kötődik a nevükhöz. Ötvösművészetük igen fejlett volt, eb-

ből a korszakból maradt fent a „szkíta aranyszarvas”, amelyet 1923-ban talál-

tak meg egy fejedelmi sírban.

E korszakokat követően jelenleg ismert régészeti nyomokat sem a hunok, sem

a gepidák nem hagytak, de az avarok megtalált ékszerei alapján valószínűsít-

hető, hogy a VI-VIII. század között itt élhettek.

A XII. századtól a besenyő eredetű Káta nemzetség is megjelent a területen

(hét Káta nevű település létezik ma is). A település első ismert okleveles emlí-

tése 1438-ból származik: Hédervári Lőrinc által kiadott oklevélben „villa

Szent Martony” néven szerepel. Az eddig ismert források alapján a középkori

falu feltehetően csak a XIV-XV. század fordulóján alakulhatott ki, mint a

Csekekátiak (Kátay család egyik ága) tulajdonát képező nagyobb birtoktömb

része. A XVI. században a Kubinyiak is tulajdonolták, de Werbőczy Istvánnak

is voltak itt érdekeltségei, ugyanis a birtok egy részét megkapta II. Ulászló

királytól.

A Budát meghódító oszmán csapatok 1541-ben Tápiószentmártont is elfoglal-

ták, és khász-birtokként a budai szandzsák pesti náhijéjébe osztották be. A

magyar földbirtokos családok közül csak a Kubinyiaknak sikerült megtartani

javaikat, de újabb nemesi családok érkeztek, mint például a Péczeliek, a

Sőtérek és a Blaskovichok. Noha a Tápió-vidék falvai megsínylették a török

időket, Tápiószentmárton érintetlen maradt: az utcaszerkezet, a lakásállo-

mány megmaradt, és nem történt nagy mértékű demográfiai változás sem. A

gazdasági élet is színesebbé lett és a térség egyik legjelentősebb térszervező

centrumává vált.

Tápiószentmárton a vidék többi falujával együtt a 15 éves háború során népte-

lenedett el, majd az 1620-as években épült újjá. Ekkor vált hangsúlyossá a

méztermelés, valamint a ló- és szarvasmarha-tenyésztés.

Az újjáépült falu a XVII. század végén ismét elpusztult, majd az ezt követő év-

tizedekben szinte teljesen lakatlan maradt. Az 1730-as években még puszta

volt, és a népességszám növekedése a birtokosok visszaköltözésével, letelepe-

désével csak az 1740-es évek második felében indult meg. A falu birtokosai

Észak-Magyarországról evangélikus szlovák telepeseket hívtak ide. 1785-

re már 1147 fő lakott a községben, amely a Tápiómente egyik legnagyobb tele-

pülésévé vált.

Ekkoriban Tápiószentmárton felét a Blaskovich-család birtokolta, mellettük

még a Szentkirályiak, Földváryak és a Kubinyiak bírtak számottevő tulajdon-

nal. A nagybirtokosok megerősödésével jelentős változások álltak be a gazda-

sági életbe is, ami a településszerkezetre és a társadalmi struktúrára is hatás-

sal volt. A nagybirtokosok a termőföldek mérete miatt könnyebben igazították

termékkínálatukat a piaci viszonyokhoz, mint a településre továbbra is jellem-

ző „nadrágszíj” parcellákon gazdálkodók. Ennek következtében a területhasz-

nosítás módja is jelentősen megváltozott, a falu határában fekvő földeken

megnőtt a szántók részaránya.

A magyar polgárosodás Tápiószentmártonban a XVIII-XIX. század forduló-

ján bontakozott ki, amely a tipikus „magyar városokhoz” hasonlóan a neme-

si és gazdagparaszti réteghez volt köthető.

Az urbanizációs folyamat is ebben az időben indult meg. Dacsó Anna,

Blaskovich József özvegye 1764-ben családi kápolna gyanánt építette fel a Má-

ria-kápolnát, amely a mai napig Tápiószentmárton legrégebbi épülete. Nyolc-

van évvel később, 1845-47 között, a település központjában épült fel a klasszi-

cista stílusú evangélikus templom. E két épület között jelentek meg a nemesi

kúriák, többek között a Szentkirályiak, a Jankovichok, a Kubinyiak és a

Blaskovichok otthonai. Az épületek térbeli egysége és fizikai megjelenése ha-

7

tározott városi külsőt adott a reformkori Tápiószentmárton központjának.

A mezőgazdaság továbbra is kiemelkedő szerepet kapott a település életében

és a növénytermesztés mellett az állattenyésztés is egyre hangsúlyosabbá vált.

A Blaskovich- és a Károlyi-uradalom jelentős méretű juhnyájjal rendelkezett,

de meghatározó volt a sertés-, ló-, és szarvasmarhaállomány is. Nagy hagyo-

mánya volt akkoriban a lótenyésztésnek is, amelyet Tápiószentmárton mind a

mai napig őriz. Szentkirályi Kálmán angol, Blaskovich László arab versenylo-

vakat nevelt. Blaskovich Ernő alapította azt a ménest, amelyben Kincsem, a

híres, versenyeken verhetetlen csodakanca is nevelkedett.

A XIX. század második felében a lakosságszám növekedésnek indult, amely a

településképen is megmutatkozott. A község központjában újabb templom

épült, amellyel erősödött a terület centrum szerepe. A már működő katolikus

iskolát 1910-ben négy tantermesre bővítették és az evangélikus iskola is két

tanteremmel működött. Nőtt a külterületi népesség is, az anyatelepüléssel

pedig egyre szorosabbá váltak kapcsolataik. 1877-ben emiatt Sőreget hozzá-

csatolták Tápiószentmártonhoz, és 1913-ban a falunak további 8 külterületi

lakott helye volt. A növekedéssel együtt kiterjedt a belterület is: Ófalutól ke-

letre, az Alsó-Tápió holtmedrének túloldalán Újfalu néven egy új településrész

jött létre.

A XIX. század elejével kezdődő gabonakonjunktúra átalakította a gazdasági

szerkezetet. A gabonatermesztés elterjedését a század második felétől a vasút

megépítése is felgyorsította, amely kapcsolatot teremtett a helyi termelők és a

pesti malomipar között. A szántók aránya egészen az első világháborúig

egyenletesen növekedett, majd a világégést követő gazdasági szerkezetváltás a

területhasznosításban is új irányokat eredményezett. Felerősödött a kertészet,

hangsúlyosabb szerephez jutott a szőlő- és gyümölcstermesztés, amely a

tanyásodás újabb hullámát indította el. Ez a folyamat azonban nem tartott

sokáig. A tradicionális falusi közösségek felbomlása a vasút mellett fekvő tér-

ségekben már a két világháború között megindult, majd a termelőszövetkeze-

tek létrehozásával elkezdődött a tanyarendszer gyors sorvadása a jó termőké-

pességű, nagyüzemileg művelhető területeken. Az 1949-ben kezdődő kollekti-

vizálás során a földesúri kúriák jelentős részét lerombolták, és 1960-ra szinte

az összes paraszti birtokot felszámolták.

Az 1950-től önálló tanácsú, majd 1970-től nagyközséggé váló Tápiószent-

mártonon a XX. század második felében jelentős fejlesztések mentek végbe. A

településen 1958-ban épült meg a kultúrház, és itt kapott helyett a könyvtár

is. 1970-ben új iskola létesült, ahol ma a felső tagozatos gyermekek tanulnak.

1978-1982 között kiépült a vízvezeték gerinchálózata, majd a 80-as években a

faluba bevezető utakat kétsávossá szélesítették. Tápiószentmártonon 1969-

ben 51 C˚-os termálvizet találtak, amelyre strandfürdőt építettek. A termálvi-

zet 2003-ban gyógyvízzé minősítették.

Attila szobra a Kincsem Parkban Attila-domb

8

Világháborús emlékmű

I. István szobra

9

Településszerkezet

Egyes feltételezések szerint a középkori falu nem a jelenlegi területen,

hanem attól távolabb, mintegy 1,5 kilométerre, a Sőregi út mentén lehe-

tett, és központja az Attila-dombon, vagy annak környékén alakulhatott

ki. Szalagtelkes-utcás település volt, azaz a folyó árteréhez, vonalvezeté-

séhez idomult és a házakat viszonylag szabályos sorban, az utca mellé

építették fel. Eredetileg két utcasorból és a templomból (a falu központi

épülete) állhatott. A templomot Szent Mártonnak, a település védőszentjé-

nek a tiszteletére emelték, amelyet később a törökök elpusztítottak.

A XVI-XVII. században Tápiószentmárton valószínűleg két utcából állt, és

feltételezhetően már akkor is lehetett a falunak ún. halmazos településré-

sze, ahol az utcák szabálytalanul kanyarogtak, az épületek pedig ezek

mentén sűrűsödtek. A XVIII. század végén a falu határában szántóföldi

termelés folyt, valamint a rétek és legelők is nagy területeket foglaltak el.

A szántók területén sok tanyát építettek, de ezek a XIX. század közepére

eltűntek, mialatt a település belterülete egyre inkább kertes jellegűvé

vált. A falu északi részén a futóhomok volt az uralkodó, a két irányba fo-

lyó Tápió mindkét ága mentén pedig jelentős mocsárvilág alakult ki.

Az 1763-1787 között készült első katonai felmérésen már kirajzolódik

a történelmi magban a kétágas úthálózat egymásba metsződése. A közre-

fogott terület Tápiószentmárton legrégebbi beépítése, amely halmazos

jelleget mutat: a telkek nagysága és alakja változó, az úthálózat szabályta-

lan, rendezetlen; spontán kialakításuk kisebb-nagyobb teresedéseket, zeg-

zugokat eredményezett. A település kiterjedése északnyugat-délkelet irá-

nyú. A klasszikus alföldi településszerkezetnek Tápiószentmártonban egy

sajátos formája figyelhető meg: a lakóterületek körül található ólaskertek

helyett a sőregi határban a szentmártoniak által bérelt tanyaszerű kertek

sorakoznak. A határban már a nemesi kastélyok, kúriák lehatárolása is

felfedezhető.

A második katonai felmérésen (1806-1869) az úthálózat már letisztult

struktúrájú. A tápiószentmártoni tanyák a XIX. századra a majorság kiter-

jesztésével megszűntek, a helyükre pedig majorsági épületek települtek

Tápiószentmárton az 1763-1787 közötti első katonai felmérés idejében

10

(Blaskovits major, Kubányi puszta, Szent Király puszta, Trautmann puszta). A

belterület emiatt kertes jellegűvé vált, ugyanis kénytelenek voltak áttelepíteni

a jobbágyok kertjeiket a határból a belterületre. Halmazszerű házcsoportok és

utcák épültek, amelyek a síkság domborzati viszonyaihoz és az extenzív mező-

gazdasági helyigényhez igazodtak.

A harmadik katonai felmérésen (1869-1887) a belterületi közutak már a mai

állapotokat tükrözik és a dűlőutak hálózata is sűrűsödést mutat. A falu belte-

rülete tovább növekedett, és a Sas-hegyen is határozott telekalakítás látható.

Az úrbérrendezés, jobbágyfelszabadítás következtében megjelent a kisparaszti

gazdálkodás - szinte teljes egészében az igen rossz termőhelyi adottságú ho-

moktalajokon. Az 1880-as évektől tovább folytatódott a homoki legelők, homo-

ki erdők felosztása (pl. Göbölyjárás, Sőregi földek, Sőregi erdő területe).

A 40-es-50-es években készült térképek tanúsága szerint a hagyományos

szórvány tanyásodás a két világháború között és a II. világháborút követően a

nagybirtokon történt földosztás következtében terjedt el. Növekedett a beépí-

tés Göbölyjárás erdős-tanyás területein és a Nagyatádi-féle földosztás során

Újfalu, Sashegy és Malachegy jelentősen beépült. Településszerkezeti szem-

pontból a hatvanas évek végén a strandfürdő megnyitása eredményezett még

jelentős változást, amelynek következtében megkezdődött az üdülőterület ki-

épülése is.

Tápiószentmárton az 1806-1869 közötti második katonai felmérés idejében Tápiószentmárton 1941-ben

11

Örökségünk

12

13

Műemlékek

A II. világháborúban elpusztult a Blaskovich-katély, de még ma is áll a család

sírkertjében a barokk stílusú, szabadon álló, homlokzati tornyos, Szűz Mária

mennybevitelének tiszteletére emelt Mária-kápolna (Mátyás király út 38.).

Az 1764-ben, enyhe magaslaton épült, kápolnát 1832-ben gr. Nádasdy Ferenc

váci püspök szentelte fel. Az épület 1980-as években felújításon esett át. Kert-

jében Szent Vendel kora klasszicista szobra áll. A kápolna mögött a család sír-

kertje van, itt található Blaskovich Ernő, Kincsem tulajdonosának sírhelye is.

A kápolna homlokzatát négy falpillér tagolja három falmezőre. A középső me-

zőben a kőkeretes, szemöldökgyámos kapu felett található a Blaskovichok cí-

mere, majd a kórusablak. A homlokzat főpárkánya felett egy háromszögű

oromzati részből emelkedik ki a torony. A toronysisak az 1929-es restaurálás

alkalmával került az épületre. Az épület jobb- és bal oldalán egy-egy faltükör-

ben két-két ablak helyezkedik el, amelyhez a kontytetős sekrestye kapcsoló-

dik. A főoltár képe a XIX. század elejéről való és Mária mennybemenetelét áb-

rázolja.

Az evangélikus anyagyülekezet 1783-ban alakult meg. 6 évvel később először

egy boltív és torony nélküli, szalma- és zsindelytetejű imaházat építtettek,

mellette fa haranglábbal. Ez a bizonyos imaház Szvacsina József ceglédi épí-

tész tervei alapján 1845-47 között épült át egyhajós, klasszicista stílusú evan-

gélikus templommá, boltívekkel és toronnyal. 1882-ben a gyülekezet a fa

kórust tégla építménnyé alakította át. A templom 1913-ban 4,5 m hosszú sek-

restyével, majd 1983-ban kb. 50 fő befogadására alkalmas gyülekezeti terem-

mel bővült. 2003-ban közadakozásból egy toronyórát helyeztek el rajta. Átfo-

gó felújítására, külső tatarozására 2007-2008 folyamán került sor.

Evangélikus templom

14

Helyi védett értékek

Tápiószentmárton centrumában található a 2014-ben felújított római katoli-

kus plébániatemplom. 1847-ben épült fel, Peitler Antal váci püspök áldotta

meg. Peitler Antal 1870-ben Blaskovich Ernő földbirtokossal abban állapodott

meg, hogy Tápiószentmártont önálló lelkészséggé teszi. Első plébánosa Barina

Vendel volt, aki Kuthen írói néven jelentős sikereket ért el.

A földesúri kúriák közül a legtöbb az 1949-ben lezajlott kollektivizálás áldoza-

tául esett. Erre a szomorú sorsra jutott Blaskovich Ernő kastélya, valamint

Magyary-Kossa Sámuel kúriája is. A még álló épületek közül ki kell emelni a

Szentkirályi-kúriát, amelyet Szentkirályi László építtetett 1813-ban. Az

egykoron földszintes, 9 tengelyes, klasszicista épület tornácát tagolás és díszí-

tés nélküli pillérek tartották. A II. világháború után az épületben magtár, ter-

melőszövetkezeti iroda, majd mezőgazdasági szakiskola létesült. Az évtizedek

folyamán jelentősen átalakított egykori kúria jelenleg szociális otthonként

működik.

A klasszicista stílusú, utcasorban álló, földszintes Kubinyi-kúria felépítése az

1800-as évek első negyedére tehető. 1945 után először művelődési házként,

majd ÁFÉSZ-irodaként, végül vasboltként használták. Utcai homlokzatának

osztása 2+3+2, 2 pillér és 2 oszlop által tartott középrészét timpanon díszíti.

A sávozott falú épület bal oldalához egytengelyes bővítményt csatoltak. Az

önkormányzati tulajdonban álló épületet 2003-ban teljesen felújították, je-

lenleg iskolai étkezdeként, valamint szálláshelyként funkcionál.

A népi építészet értékeit képezik az egykori vertfalas, ágasfás, szelemengeren-

dás, szalmatetős vagy nádazott lakóházak, amelyek az alföldi jellegű szoba +

pitvar-konyha (+ szoba vagy kamra) elrendezéssel épültek, de a tetőszerkezet

alakulásában már a XIX. század közepétől kezdődően lényeges változás állt be.

Az ágasfás, szelemengerendás szerkezet helyett átmenetileg az ollóágasos,

majd a szarufás tetőszerkezet vált általánossá és a korábbi fonott, sövény és

fa kémény helyét a vályogból rakott vagy téglából falazott szabadkémények

vették át. A történelmileg jellemző oromhomlokzatos-tornácos épületek napja-

inkra kisebb-nagyobb átalakításokkal maradtak fenn.

A temetőkertben található Nepomuki Szent János és Szent Vendel szobra szin-

tén helyi védelem alatt áll.

Római katolikus plébániatemplom

15

Magyary-Kossa Sámuel egykori kúriája

Kubinyi-kúria

Blaskovich Ernő egykori kastélya

16

A népi építészet néhány stílusjegye

Kulturális örökség

Tápiószentmárton területéről számos régészeti lelet került napvilágra. Az

eddig ismert 21 régészeti lelőhely ugyanakkor minden bizonnyal csak töredé-

ke a valóságnak, vagyis a település régészeti szempontból mind a mai napig

szinte felderítetlen.

A nagyközség legjelentősebb kulturális öröksége az Attila-dombhoz és kör-

nyezetéhez köthető. 1923-ban a Blaskovich György és Blaskovich János saját

kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Attila-domb érté-

kes leleteket sejtet. Feltételezésüket az is megerősítette, hogy az említett tér-

ségben sírokat tártak fel, ill. a felszínen középkori település nyomaira buk-

kantak. Az Attila-domb akkori tulajdonosát, Blaskovich Aladárt is sikerült

megnyerni a folytatandó kutatás ügyének és ez komoly segítségnek bizonyult,

hiszen az ásatások költségét is magára vállalta. A feltárások csakhamar siker-

rel jártak: egy hamvasztásos, szkíta korabeli fejedelmi sírra bukkantak,

amely edénytöredéken és spirálfüggőn kívül a híressé vált

„tápiószentmártoni aranyszarvast” rejtette magában. Az ásatás alkalmával

az Attila-dombon több bronzkori sír, kelta és római kori kerámia, a közelben

szarmata edénytöredékek kerültek a felszínre. Ezek a leletek voltak a

Blaskovich-gyűjtemény első jelentős archeológiai tárgyai.

17

Természeti értékek

Tápiószentmárton Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik, ahol az ökológiai

hálózat mag– és pufferterülete, valamint ökológiai folyosója is megtalálható.

A település természeti szempontból legértékesebb területei a külterület észa-

ki részén, a Tápió és a Hajta vízrendszerén helyezkednek el és a Tápió-Hajta

Vidéke országosan védett természeti területhez tartoznak.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park részét képezik további exlege védett területek is.

Ezt összesen 17 hektár nagyságú, részben erdő, részben vízzel borított, rész-

ben nem beépíthető rétek alkotják. Tápiószentmárton jelentős természeti ér-

tékét képezik a Natura 2000 területek, vagyis a Hajta-mente, illetve a Felső-

Tápió kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területei.

Tápiószentmártonban folyik össze az Alsó- és a Felső-Tápió, amely Egyesült-

Tápió néven halad tovább. A vizfolyások környezete része a Nemzeti ökológi-

ai hálózatnak, ökológiai folyosó besorolásban. A vízrendszer kisebb vízfolyá-

sai és az azokhoz csatlakozó területek, mint a Kutyatejes-csatorna, Sörégi-

csatorna szintén az ökológiai folyosó részét képezik.

A vizes élőhelyek beékelődnek a belterületbe is A Nádastói-csatotna, mint

időszakos vízfolyás és a hozzá kapcsolódó Nádas-tó szinte a település közép-

pontjában, a belterület legmélyebb pontján helyezkedik el. A hozzájuk kap-

csolódó nádas vizenyős területeivel pozitívan befolyásolja a település mikro-

klímáját, és vízgazdálkodását. Az időszakos vízfolyások a település vízrajzi

viszonyaiban is fontos szerepet töltenek be a csapadékvizek biztonságos elve-

zetésével. Ezek alapján indokolt a meglévő természeti viszonyok megőrzése.

A térség ökoturisztikai attrakcióit jelentik a szikes puszták, a vizes, mocsaras

élőhelyek, a homokbuckák és a löszdombok. Ezekre a természetközeli terüle-

tekre, a lakosság, mint megőrzendő értékre, és mint a település fejlődésének

lehetőségére tekint. Tápiószentmártonon fekszik a Hatvani-hegy elnevezésű

védett földvár is

Szkíta aranyszarvas

Helyi védelem alatt állnak az alábbi területek:

Tápió-menti legelő,

Hársas-völgy,

Nádasréti legelő,

Laposi földek legelője, valamint

a repülőtér.

Fontos természeti értéket bemutató helyszín a Nőszirom Tanösvény,

amely a 311-es út kereszteződésénél Cegléd irányába, 200 méterre

található. A Göbölyjárási-láprét a 311-es műút északi oldalán húzó-

dik, kuriózuma az itt élő fehér zászpa, amely 60-130 cm, puha, hen-

geres, szőrös szárú évelő növény. Virága sárgászöld, zöld, vagy fe-

hér., virágzata hosszú, fűzérszerű. Nedves kaszálókra, láprétekre,

mocsárrétekre jellemző reliktum jellegű faj. Védett, mérgező gyógy-

növény (láz- és idegfájdalom-csillapítás).

Egy őshonos park is található a Kincsem Lovaspark területén, itt az

egykor őshonos, mára kihalófélben lévő állatfajtákkal ismerkedhet

meg a látogató. Legfontosabbak közülük a racka-, merinó-, cigája

juhok, valamint a magyar tarka szarvasmarha és a szürkemarha.

Ugyancsak érdekes látvány a legelő ménes és a gulya a hajdani repü-

lőtér gyepszőnyegén, itt három fajta mangalica (vörös-, szőke- és

fecske hasú), a puli, és baromfiudvar is megtalálható.

A Kincsem Lovaspark nemcsak a lótenyésztés hagyományainak meg-

őrzése érdekében jelentős a település életében, hanem a park terüle-

tén (szálloda, istállók, étterem, udvar) érezhető egy természeti erő,

amely „energia”-ként jelenik meg a köztudatban, e jelenség létezésé-

ről többen megvannak győződve, amelyet az ide érkező turisták te-

kintélyes száma is bizonyít. A jelenség középpontja feltételezhetően

az Attila-dombon található, de időben és térben változó lehet.

Tápiószentmárton jelentősebb természeti értékei

18

19

Településképi szempontból

meghatározó területek

20

5

Településképi szempontból meghatározó területek lehatárolása

Tápiószentmárton tipikus mezőgazdasági jellegű, alföldi karakterű falu, amelynek mai településképe, szerkezete a 60-as években, a téeszesítés megkezdésével, a

tanyarendszer felszámolásával, a strandfürdő megnyitásával, valamint az üdülőterületek és Göbölyjárás kiépülésével alakult ki. A településképi szempontból meg-

határozó, egymástól elkülönülő településrészek a nagyközség történeti kialakulását, annak időbeli egymásutániságát is tükrözik.

21

22

Történelmi településmag

A történelmi településmag Tápiószentmárton központi területe, amelyet a ké-

sőbb kialakult lakóterületek ölelnek körbe. Szerkezetét két út összefutása ha-

tározza meg, amelyek iránya megegyezik az egykori vízfolyások irányával. Itt

található a települési műemlékek, illetve a helyi települési értékvédelemre

javasolt épületek, utcaképek, szerkezetek döntő többsége is, de a közintézmé-

nyek is ezen a területen koncentrálódnak.

A településmag a nagyközség legrégibb beépítése, amelyre a halmazos telek-

struktúra jellemző. A telkek nagysága és alakja nagyon változó és az úthálózat

is látszólag szabálytalan, rendezetlen.

A katonai felmérések alapján végigkövethető, hogy az évszázadok során a la-

zán beépített tömbök lakóegységei hogyan sűrűsödtek be. A telkek ugyan ere-

detileg sem voltak nagyok, de osztódásuk, elaprózódásuk miatt mára már az

500 m2 alatti teleknagyságok is viszonylag gyakoriak. A halmazos szerkezet

miatt a tömbök szabálytalanok, a közöttük húzódó utcahálózat pedig össze-

vissza kanyarodó, zeg-zugos, törtvonalú, ezáltal a közterületi struktúra is szö-

vevényes. Az utcák a vonalvezetésük, valamint szélességük miatt sokszor ma-

guk is térjellegűek és a nagyobb csomópontokban tölcsérszerű teresedést al-

kotnak.

A történelmi településmagban a földszintes, falusias jellegű családi házas be-

építés a meghatározó, amely általában oldalhatáron álló, az út tengelyére me-

rőleges, nyeregtetős kialakítású épületeket jelent. Néhol megjelenik a hossz-

tengelyű, tornácos, oromhomlokzatos kialakítású lakóépület, fésűs beépítés-

sel. A kialakult halmazos jellegű történelmi településmag telkei, közterületi

struktúrája, az épületek léptéke Tápiószentmárton egyedi építészeti örök-

ségét képezi.

Funkcionális értelemben mind a mai napig ez a terület Tápiószentmárton köz-

pontja. A négy főút – Ady Endre, Mátyás király, Kossuth Lajos és Fő utca – ál-

tal határolt terület környezetében található a Polgármesteri Hivatal, a Műve-

lődési ház, a Posta, a rendőrség, a rendelőintézet, illetve a Sportcsarnok és

Uszoda épülete is.

A Templom tér jellegzetes, fűrészfogas beépítése Mátyás király úti utcakép

5 23

Későbbi lakóterületek

A későbbi lakóterületek a történelmi településmag körül, illetve attól észak-

keleti irányban alakultak ki szabályos, tervszerű parcellázások mentén. A

nagyközség belterületének déli határában, a nemesi kastélyok, kúriák és gaz-

dasági területeik lehatárolásának körvonalai már az első katonai felmérés

idejében is láthatóak voltak, majd a XIX. század közepén készült második ka-

tonai felmérésen a nagybirtokközpontok és a hozzájuk tartozó majorok is

egyértelműen kirajzolódtak.

Az északkeleti lakóterületek később kezdtek el kiépülni. Az egykori Sas-hegy

– mai nevén Újfalu – területén az 1800-as évek második felében kezdődtek

meg a telekalakítások, majd az 1920-as Nagyatádi-féle földosztás révén kez-

dett el beépülni. Az egykori Kerítések területén – a mai Hunyadi János utca

két oldala – a negyvenes évektől kezdődtek meg az építkezések, de az itt ki-

alakított nadrágszíjparcellák mind a mai napig gyéren lakottak, alulhasznosí-

tottak. A Nádastói utca és Széchenyi István út között húzódó tömböt lágy vo-

nalvezetésű földúttal tárták fel, amelyről meseszerű táji adottságokkal ren-

delkező, magas színvonalon művelt házikertek látványa tárul elénk.

A lakóterületeken szintén a falusias jellegű, előkert nélküli vagy minimális

méretű előkerttel rendelkező családi házas beépítés a meghatározó, amely

általában oldalhatáron álló, az út tengelyére merőleges, nyeregtetős kialakí-

tású épületeket jelent falusias, illetve kertvárosias karakterrel. Nem ritka

azonban a hossztengelyű, fésűs vagy fűrészfogas beépítésű, tornácos, orom-

homlokzatos kialakítású lakóépület sem, különösen a település belterületének

északnyugati és északi határában. Több helyen megjelenik a hatvanas-

hetvenes évek uralkodó építészeti eleme a megközelítőleg négyzetes alapraj-

zú, általában 100 m2-es, sátortetős, előkertes ház. Az újabb beépítések első-

sorban a délkeleti területeken (pl. Sőregi út környéke) koncentrálódnak és a

meglévő épületekkel, utcaképpel egységet alkotnak.

A Fő utca mindkét oldalán megmaradt fésűs beépítés, illetve a Blaskovich ká-

polna műemléki környezetére ráépült a Kápolna utcai lakóházak laza, hosszú

telkes, szórt beépítése továbbra is megtartandó. A Bem utca beépítésé-

nek, léptékének harmóniája a településrészen belül is hangsúlyosan vé-

dendő érték. Zöldfelületi szempontból igen értékes a Mátyás király út –

Bem utca találkozásánál levő Kápolna domb, amelynek faállománya is érté-

kes. Az újabb beépítésű Sőregi utca utcaképe

24

Üdülőterület

Tápiószentmárton központi belterületétől keletre, a Sőregi földek térségében

alakult ki a község üdülőterülete. Az átlagos építészeti értéket képviselő terü-

let létrejötte a hatvanas évekre vezethető vissza, amikor az ún. Malachegyben

bányászott tőzeges gödrökből két horgásztavat alakítottak ki, majd 1969-ben

az egykori Kernács-tanya helyén a szénhidrogén-kutató fúrás közben feltárt

hévíz vízbázisára alapozva megnyitották a strandfürdőt is.

Mivel a terület kialakítása szabályozottan történt meg, ezért az úthálózat vi-

szonylag szabályos, derékszögű, de a telekalakítás – különösen a délkeleti ré-

szeken – a terepviszonyokhoz való illeszkedés miatt némileg rendezetlen.

Épületállományára, az épületek stílusára kettősség jellemző. Északnyugati

része (Göbölyjárás utca-Pacsirta utca közötti terület) a hetvenes-nyolcvanas

években épült. Általában egyszintes nyaralóépületek és üres telkek váltják

egymást. Az utcák nem burkoltak, a kertekben általában szőlők és gyümölcsö-

sök sorakoznak. A délkeleti terület ezzel szemben egységesebb, fejlettebb ké-

pet mutat, ahol az aszfaltutak mellett rendezett előkertekkel, egyszintes, tető-

tér-beépítéses vagy kétszintes épületekkel találkozhatunk.

A terület központi funkcióját a fürdő adja, amelynek 10 hektárján egy 34-36

fokos termál-, egy 24-26 fokos úszó- és egy 30-32 fokos gyermek-, valamint

egy 30-32 fokos strandmedence áll a fürdőzők rendelkezésére.

Pacsirta utcai utcakép Az északnyugati rész egyik jellegzetes üdülőépülete

5 25

Göbölyjárás

Göbölyjárás a település központjától távol, a 311-es út mellett sűrűsödő ta-

nyás területből alakult ki. A második katonai felmérés idejében a területen

már működött a Keglevich tanya, valamint a Kincsem Csárda, majd az 1882-

es kataszteri felmérésen már a régi kúriák birtokainak tervek szerint parcel-

lázott területegységei is láthatóak.

A telkek kiosztása szabályos, nagyságuk közepes, az úthálózat követi a kúria

eredeti telkének fő irányait, így sajátos arculatot alkot. A telekhasználat már

vegyes, a beépítés zömmel oldalhatáron álló falusias jellegű, igényesen fenn-

tartott kertekkel, általában előkertek nélkül. Göbölyjárás karakteres építé-

szeti értéke a volt iskola épülete, valamint a sportpálya mögötti terület az

értékes növényvilág megőrzése érdekében helyi természetvédelmi terület.

Göbölyjáráson található Tápiószentmárton vasúti megállója, amely elhelyez-

kedéséből adódóan inkább a településrész és a vasúttal párhuzamosan továb-

bi tanyás területekkel biztosít kapcsolatot.

26

Egyéb, különleges karakterű területek

Tápiószentmárton területén több olyan pontszerűen elhelyezkedő érték talál-

ható, amely meghatározó a települési karakterben és identitásban. Ezek közül

az egyik legfontosabb az Attila-domb, amely a múlt század elejéig a

Blaskovich nemesi család birtoka volt. Gróf Blaskovich Ernő Priszkosz rétor

korabeli leírásai alapján valószínűsítette, hogy egykoron itt állhatott Attila

fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1923-ban

itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast. Ezen

kívül számos újkőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar- és honfoglalás-kori

használati- és dísztárgy is a felszínre került, amely azt bizonyítja, hogy a terü-

let már Kr.e.4000-5000-ben lakott volt. A hely régészeti védettséget élvez,

mert teljes feltárása még nem történt meg.

Az Attila-dombhoz „természeti erő” vagy „energia” is kapcsolódik. A park gyó-

gyító erejét a több tízezres látogatói létszám jelzi, azaz a domb pszichés elfo-

gadottsága egyre inkább növekszik.

Az Attila-dombon kapott helyet a Kincsem lovaspark. Kincsem gróf Blaskovich

Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot. Pályafutása során 54

versenyen indult és mindet megnyerte. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a

világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész ma-

gyar állattenyésztésnek hírnevet szerzett. Emlékére 1999-ben múzeum nyílt a

lovasparkban, amelynek bejárata előtt egy bronzból készült Kincsem szobor

fogadja az ide érkezőket, ezzel a felirattal: "Vándor, aki itt jársz, állj meg egy

percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen,

az egykori Blaskovich birtokon.”

A múzeum életre hívásakor az elsődleges cél az volt, hogy emléket állítson a

hely szülöttjének, Kincsemnek, másodsorban, hogy bemutassa a létező összes

lovassportot, harmadsorban pedig, hogy helytörténeti kiállítás keretén belül

bemutassa a régi Tápiómente, valamint Tápiószentmárton életét. Ezen kívül

még egy kisebb fegyver és versenydíj gyűjteményt is láthat az idelátogató a

közönség.

A történelmi mezőgazdasági üzemközpontok (majorok) minden határrész súly-

pontjában megtalálhatóak. A településen gazdasági területekként ezek a meg-

lévő majorok funkcionálnak, mezőgazdasági termeléssel összefüggő tevékeny-

ségekkel.

5 27

28

Gazdasági terület

Tápiószentmárton mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező település, ahol

az ipari tevékenység mindig másodlagos volt.

Az 1949-ben megindult szövetkezeti mozgalom hatására több termelőszövetke-

zet is alakult a faluban, amelyek néhány éven belül megszűntek, majd 1956 után

újjáalakultak. 1960-as évek során valamennyi korábbi parasztbirtokot felszá-

molták, a meglévő TSZ-ek pedig 1975-ben Aranyszarvas MGTSZ néven egyesül-

tek. A termelőszövetkezet országos hírre tett szert, többféle terményből kiemel-

kedő termésátlagot ért el.

Az Aranyszarvas Zrt. mind a mai napig működik, szántóföldi növénytermesztés-

sel és mezőgazdasági gépi szolgáltatásokkal foglalkoznak. A telephelyük az

Albertirsai út mentén áll.

A nagyközség másik jelentősebb gazdasági területe a Ceglédi út mentén találha-

tó, ahol egy építőipari vállalkozás működik.

A gazdasági területek arculatát az ipari épületek határozzák meg. Az épületek,

üzemcsarnokok, irodák megjelenése kevésbé egyedi: döntően földszintes csar-

noképületek találhatóak itt. Az elkövetkező években a jelenlévő épületállomány

megújulása, a terület környezettel összhangban való bővítése lehet a cél.

Külterületek (Beépítésre nem szánt területek)

Tápiószentmárton külterületén a tájhasználat az évszázadok során alkalmaz-

kodott a természeti adottságokhoz, a talajviszonyokhoz. A Sőreg-puszta-

Tápiószőlős úttól délnyugatra elterülő, kedvező termőhelyi adottságú, jó ter-

mőképességű talajokon a szántóföldi növénytermesztés a meghatározó. A

nagy összefüggő dűlőutakkal határolt táblákat csak a mély fekvésű területek

legelői és gyepjei - Laposi legelő, Lómen gyep, Bereg-völgy, Hársas-völgy -

szakítják meg.

A Tápió hordalékkúpján kialakult homokhátságon az egykor virágzó szőlők és

gyümölcsösök helyén napjainkban inkább erdők találhatóak. A Bereg-völgy

felső szakaszán, a település igazgatási területének délnyugati csücskén szin-

tén összefüggő erdőterület teszi változatossá a tájképet.

A vasúton túli, a Nagykáta és Farmos közé ékelődő háromszögben – a Hatvani

-sík kistájhoz tartozó területen - meghatározóak a víztározók és a

mélyfekvésű rétek, mocsaras-nádas területek, amelyek nagy része ma már

védett természeti terület. Az 1990-es évek elején a kutatók itt több reliktum

növényt is találtak: különféle kosborokat, nőszirmokat és alhavasi zászpát.

Egyetlen jelentős állóvíz a térségben a Farmos-Tápiószentmárton-Nagykáta

közigazgatási területén lévő – több mint 300 ha területű – nádastó rendszer,

amely természetvédelmi terület.

A Perje főcsatornába több belvízelvezető csatorna folyik, amelyek közül jelen-

tősebb a Kutyatejes csatorna, mint a település fő vízgyűjtője.

5 29

Ajánlások

30

31

A földrajzi adottságok – a domborzat, a vízgyűjtők és vízválasztók vonulatai – meghatározzák Tápiószentmárton beépített területeit. Ennek következtében ezek a

területek szabdaltak, eltérő időben alakultak ki és eltérő karaktert képviselnek, így többé-kevésbé eltérő építészeti ajánlások fogalmazhatóak meg rájuk.

A fejezetben az egységes településkép megőrzése, megtartása érdekében sematikus ábrák és jó példák segítségével mutatjuk be az ajánlott építési módokat a ko-

rábban ismertetett településrészi bontásban.

Tápiószentmárton teljes területére vonatkozó általános előírások

Általános alapelvként minden esetben szem előtt kell tartani a meglévő történeti, természeti értékeket, szerkezeti, műszaki, infrastrukturális adottságokat. A be-

építési jelleg vonatkozásában a település léptékéhez, karakteréhez javasolt igazodni és meg kell őrizni a tájhoz való szerves kapcsolatot is.

Magasság Tápiószentmártonban a házak magassága egységes településképet eredmé-

nyez. A meglévő épületek közé épülő új házaknak hasonló magassággal java-

solt megépülniük, mint környezetük, mivel a túl magas házak nem illeszked-

nek az utcaképbe.

Anyaghasználat, színek Az épületek színvilága változatos, ugyanakkor a rossz példák ellenére is meg-

figyelhető az összhang a hasonló anyag- és színhasználat tekintetében. Tápió-

szentmártonban nem elfogadható a tetők és

homlokzatok feltűnő és környezetéből kirívó szí-

nezése, az erős színhasználat (pl. kék, lila, piros,

zöld), a rikító színű fémlemez fedések, fémtetők,

zsindelyek és burkolatok alkalmazása. A homlok-

zatok színezésénél a környezethez igazodóan a

természetes pasztellszíneket javasolt alkalmazni.

Javasolt a hagyományos vakolt homlokzati archi-

tektúra alkalmazása. A hagyományos építőanya-

gok dominanciáját az új építéseknél is biztosítani

szükséges. A Katona József út egységes utcaképe

Kerítés Utcafronti kerítés elsősorban fából, kőből, téglából, betonelemekből,

élősövényből, drótfonatból illetve ezen anyagok kombinált felhasználásával

létesüljön. Tömör és nem átlátható, vagy nádszövettel való zárás nem eredmé-

nyez harmonikus, barátságos utcaképet.

Reklámtáblák, cégérek A reklámtáblákat, feliratokat, cégéreket az épület stílusához, az egységes ut-

caképhez illeszkedően szükséges elhelyezni. Kerülni javasolt a reklámok túl-

zott mértékű alkalmazását a homlokzaton, beleértve a homlokzatot takaró

épülethálón megjelenő hirdetéseket, reklámokat is.

Cégéreket, cégtáblákat és cégfeliratokat úgy célszerű az épületek homlokzata-

in elhelyezni, hogy azok szervesen illeszkedjenek a homlokzatok meglévő vagy

tervezett vízszintes és függőleges tagolásához, a nyílászárók kiosztásához,

azok ritmusához. Mindezek alapján cégérek, cégtáblák, cégérszerű reklámtáb-

lák elhelyezése az alábbi irányelvek alapján történhet:

a meglévő homlokzati architektúrát figyelembe kell venni;

a homlokzat színvilágához illeszkedő színek alkalmazandók, az élénk

színek kerülendőek;

üvegfelületre ragasztani nem lehet;

a reklámfelirat a portál és az ereszpárkány közötti homlokzati sávban

helyezhető el.

32

Közparkok, közterületek A közterületek egységes jellege, karaktere érdekében a zöldterületek térbútorait egységes koncepció alapján szükséges megvalósítani. A gyalogos zónákban egysé-

ges stílusú burkolat, utcabútor, közvilágítás és növénytelepítés ajánlott. Az anyaghasználat során a természetes anyagok (kő, tégla, fa) preferálandók; a beton,

vasbeton elemek lehetőség szerint kerülendőek. Az ajánlások betartása érdekében a tervezett felújításokhoz kapcsolódóan utca- és térrendezési tervet javasolt

készíteni.

Egyéb Új (közép-, kisfeszültségű és közvilágítási) villamos energia ellátási hálózat lehetőség szerint földkábeles elhelyezéssel épüljön; a tervezett és a rekonstrukcióra

kerülő távközlési hálózatokat földkábelbe illetve alépítménybe helyezve földalatti vezetéssel javasolt megépíteni.

33

34

Történelmi településmag

A történelmi központban a kialakult telekstruktúra, az utcák vonalvezetése, beépítettségének jellege, léptéke, a térfalak vonala, az építési anyaghasználat az egy-

séges utcakép érdekében megőrzendő.

Telepítés A történelmi központ nagyon szép kialakult telek-

struktúrája megőrizendő. Nem engedélyezhetőek

a telekstruktúrára ellentétes irányú (merőleges)

telekosztások.

A történelmi településmagban az oldalhatáron

álló, falusias jellegű beépítés a meghatározó. Új

épület építésénél maximálisan figyelembe kell

venni a terepadottságokat, a meglévő beépítések

karakterét, így minden esetben az utcaképhez il-

leszkedő beépítési formát javasolt követni és a

településkép védelme érdekében az épületeket a

lehető legjobban terepre szükséges illeszteni.

Különösen védendő utcakép a Fő út, Mátyás Király

út és a József Attila utcák által határolt területen

kialakult halmazos településmag.

Magasság A védendő utcaképet alkotó épületekre emeletet ráépíteni, annak tömegét

bővítéssel megváltoztatni lehetőség szerint kerüljük.

35

Tetőhajlásszög, tetőforma A történelmi településmagban az épületek tetőhajlásszöge, tetőformája a leg-

több esetben azonos. Az egységes utcakép érdekében a területen a környezet-

hez illeszkedő, egyszerű tetőformájú, magastetős épületek építhetők.

Homlokzatkialakítás, nyílászárók A történelmi településmagban mind új épület építésénél, mind felújításnál

törekedni kell a jó építészeti arányok, a hagyományos részletek megőrzésére.

A részletekre való odafigyelés, az oromhomlokzat deszkázása, fa kerítések,

nyílászárok arányainak megtartása nagyban elősegíti az egységes utcakép

megőrzését.

36

Későbbi lakóterületek Telepítés A lakóterületeken a falusias jellegű, előkert nélküli vagy minimális méretű

előkerttel rendelkező családi házas beépítés a meghatározó, amely általában

oldalhatáron álló, az út tengelyére merőleges nyeregtetős vagy sátortetős

kialakítású épületeket jelent falusias, illetve kertvárosias karakterrel.

A fésűs beépítés az északi-északnyugati bevezető utak mentén (pl. Szelei út,

Fő út, József Attila út) alakult ki, így új épület építésénél a kialakult beépíté-

si formát minden esetben követni javasolt.

Különösen védendő utcakép:

a Fő utca mindkét oldalán fennmaradt oldalhatáros, fésűs beépítés,

a Blaskovich kápolna műemléki környezete,

a Kápolna utca laza, hosszútelkes, szórt beépítése, valamint

a Bem utca beépítésének, léptékének harmóniája.

Magasság A védendő utcaképet alkotó épületekre emeletet ráépíteni, annak tömegét

bővítéssel megváltoztatni lehetőség szerint kerüljük.

37

Tetőhajlásszög, tetőforma Az újabb lakóterületen az épületek tetőhajlásszöge, tetőformája a legtöbb

esetben azonos. Az egységes utcakép érdekében a területen lehetőség sze-

rint a környezethez illeszkedő, egyszerű tetőformájú, magastetős épületek

épüljenek. Lapostetős épületet a településrészen ne építsünk.

Homlokzatkialakítás, nyílászárók A népi építészet megmaradt értékei továbbra is megőrzendőek. Az ilyen

épületek felújításánál a hossztengelyű, tornácos, oromhomlokzatos kialakí-

tás, a tetőhomlokzat díszítettsége, a nyílászárók függőleges és vízszintes

tagozása megtartandó.

38

Telepítés Az üdülőterületen a szabadon álló

beépítés a meghatározó. Új épület

építésénél maximálisan figyelem-

be kell venni a terepadottságokat,

a meglévő beépítések karakterét,

így minden esetben követni

ajénlott az utcaképhez illeszkedő

beépítési formát és a településkép

védelme érdekében az épületeket

a lehető legjobban terepre javasolt illeszteni.

Tetőhajlásszög, tetőforma Az üdülőterületen magastetős épületek találhatóak, így az egységes utcakép

érdekében a területen lapostetős épület nem építhető. Tetőtér-beépítés ese-

tén lehetőség szerint kerülni kell a környezettől eltérő, erőteljes tetőformá-

kat, tetőablak-

kialakításokat, tetőfelépít-

ményeket. Településképi

szempontból a tetősíkban

elhelyezett, az utcai homlok-

zat nyílásainak ritmusához

illeszkedő tetőablakok kiala-

kítása javasolt.

Kertek Az épületeket az előkert irányába bővíteni nem ajánlott. A strand környeze-

tében található közparkot, közterületet beépíteni, elkeríteni nem lehet.

Üdülőterület

39

Göbölyjárás

Telepítés Göbölyjáráson az oldalha-

táron álló beépítés a meg-

határozó. Új épület építé-

sénél minden esetben az

utcaképhez illeszkedő be-

építési formát ajánlott kö-

vetni.

Tetőhajlásszög, tetőforma Göbölyjáráson az épületek

tetőhajlásszöge, tetőformája

a legtöbb esetben azonos. Az

egységes utcakép érdekében

a területen a környezethez

illeszkedő, egyszerű tetőfor-

májú, magastetős épületek

építhetők.

Az egyéb, különleges karakterű területeken a jelenlegi karakter megtartása

mellett új épületek építésénél vagy a meglévőek felújításánál a hagyomá-

nyos építőanyagokat javasolt preferálni.

Egyéb, különleges karakterű területek

A külterületeken lévő mezőgazdasági és erdőterületen a hagyományos törté-

nelmi tájkarakter védelme érdekében elsősorban a helyi építési hagyomá-

nyoknak megfelelő tájbaillő épületek építhetőek. A volt zártkertek egységes

tájkarakterének védelme érdekében az ilyen területek egységes építészeti

karaktere, történeti szerkezete megőrzendő érték.

Külterületi fásítás, erdősítés esetén törekedni kell honos fafajok telepítésé-

re, és honos erdőállományok kialakítására.

A Tápió mentén az ökológiai és természetvédelmi, továbbá a tájképvédelmi

érdekekkel összhangban gondoskodni javasolt a természetszerű erdőállomá-

nyok, gyepterületek megőrzéséről, a tájidegen erdőállományoknak honos

erdőtársulásokra való fokozatos cseréjéről.

Szélkerék, szélerőmű, szélerőmű-park, távközlési magasépítmény, adóto-

rony, önálló antennaépítmény, vagy önálló reklámépítmény

országos és helyi jelentőségű természetvédelmi területeken;

védett lápok területén;

természeti területeken;

Natura 2000 területeken;

kertes mezőgazdasági területeken;

erdőterületeken

nem létesíthető.

Gazdasági terület

Külterület/Beépítésre nem szánt terület

Telepítés A gazdasági területen mezőgazdasági üzemi építmények helyezhetőek el szabadon álló beépítéssel. A telekhatárok mentén fa- és cserjesor ültetendő.

Bármilyen beépítésnél vagy meglévő épület felújításánál a szomszédos, nem beépítendő és/vagy természetvédelmi szempontból védett területtel való egyensúly

megteremtésére lehetőség szerint törekedni kell.

40

41

Jó példák:

épületek, építészeti részletek

42

43

Utcakép

Az egységes utcakép jól tükrözi a telkek, házak és

utcák viszonyát, a település szerkezetét, éppen ezért

fontos, hogy harmonikus módon alakítsuk ki.

44

Épületek, homlokzatképzés,

szín– és anyaghasználat

Új ház építésekor, vagy meglévő átalakításakor az

épület tömegalakítása településképi szempontból is

kiemelkedő szereppel bír. Mivel az utcai homlokzat

az épület arca, nagyon fontos az utcaképhez illeszke-

dő szín- és anyaghasználat, valamint az arányok

megtartása.

45

Különleges építmények

Különleges építményeknél a funkció mellett ügyel-

ni kell arra is, hogy az építmény mind tömegében,

mind kialakításában illeszkedjen környezetébe.

46

Tetők, kémények

A tetők, kémények szerves részét képezik az épület-

nek, így formájukban, anyaghasználatukban, mére-

tükben összhangban kell lenniük mind egymással,

mind az épület tömegével.

47

Építészeti részletek

Az építészeti részletek, mint például egy tornác

vagy pecsétes tégla gazdagítják, díszítik az épülete-

ket, és aktívan alakítják az utcaképet is.

48

Kerítések

A kerítések egyszerre teremtenek kapcsolatot az ut-

cával, ugyanakkor térfalat képezve el is választják az

ingatlanokat a közterületektől.

49

Kertek

A rendezett kertek, zöldfelületek szerves hozzátar-

tozói az épületeknek és az utcaképnek, éppen ezért

kialakításukra, gondozásukra kellő figyelmet kell

fordítani.

Jó példák:

Sajátos építményfajták

50

51

Utcabútorok

A terek parkok a közösségi élet színhelyei, ahol a

településhez, helyi közösséghez tartozásunkat is

megéljük. Mivel rendszerint hosszabb időt töltünk

ezeken a helyeken, ezért megjelenésükre fokozott

hangsúlyt kell fordítani. A közterületeken elhelye-

zett utcabútorok stílusának illeszkedniük kell a

közterület arculatához.

Reklámtáblák, cégérek

Az utcaképhez a hirdetőtáblák, reklámfelületek, cé-

gérek is ugyanúgy hozzátartoznak, mint az épületek

vagy a növényzet, éppen ezért azokat az épület stílu-

sához, az egységes környezethez illeszkedően kell

elhelyezni.

52

53

Impresszum

54

Készítette

Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata—2711 Tápiószentmárton, Kossuth Lajos út 3.

Györe László — polgármester

Csohány Klára — főépítész

Terra Stúdió Kft.—10334 Budapest, Szomolnok utca 14.

dr. Kukely György, Rácz Andrea, Tóth-Czeper Gabriella, Bártfai Gergely, Juhász Gergely

Szöveg:

dr. Kukely György, Rácz Andrea

Felhasznált irodalom:

Tápiószentmárton Nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezése: PTE TTK Földrajzi Intézet, 2007.

Tápiószentmárton Településszerkezeti Terve és alátámasztó munkarészei: TGT Bt., Budapest 2006.

Fényképek:

Terra Stúdió Kft.

Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata

Mapire.eu

Építészeti Útmutató ábrái

Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Kft.

Grafika

Rácz Andrea

55