Cséka György[mínusz]

Cséka György[mínusz]

Szövegek, fotók

Budapest

2

Impresszum

3

Bejövök, kicsit

Szobámban néha ég a villany éjszaka, nem tudom, ki vagyok,nem tudom a csendet hova tenni. Hova tegyem magam, főleg a fejet, de a testet hovapakoljam, ne legyen útban.

Olvasnék, kezemből kicsúszika könyv, mintha élne. Valamiről beszélek. Nem hallom, nem látom magam, nem tudom, mit tegyek,az íráson kívül ne legyen semmi.

Elszívok a balkonon egy cigarettát,lent taxik, néha valaki átmegya zebrán, szemaforok kapcsolgatnak.Meg fények. Bejövök, kicsit szédülve lefekszem, hallgatom, hogyan múlik el a nap.

4

Fejem, a többi

Egyszer félek, nyitva marad a szám, beigazítják a nyelvemet. Majd tudni fogják,hova pakolják a testet.

Nem értem, a fejem, a többihova lesz, meg az éjszaka,hogy erre gondolok.Nem is akarom tudni.

Lefeküdni, mint a vonalzó,aludni, felkelni, mert bevilágíta nap, örvendezni, hogy fogatmoshatok, és a többinek.

5

Vagy igen

Néha várok valamire, hogy elkezdődjön, nem akar.Elmarad, elfelejtem,másra gondolok.

Elszórakoztat, hogy nemtörténik semmi. Néhatavasszal vagy nyárontűnik úgy, mintha igen.

Közben nem gondoloksemmire, csak figyelema pelyheket a szélben,amik valami fáról

repülnek a szél miatt.Nézem, aztán lassanelmúlik, ami nem voltfontos, vagy igen.

6

Ezért csalódom

Hol a rendszer benne,ha megyek az utcán,mintha vattába lógnaszemem,

zajtalan forog.Mintha néznék valamit,de minden látvány elmozdul,

vagy a vattát mozgatja valaki. Ezért csalódoma látványban, hola rendszer.

7

Repedés

Egy rádió hallatszik,elmarad, esni kezd,sötét van, felébredek,folyik rajtam a víz,nem látom a szemem.

Tavasz van, nyár, tél,aztán elmarad, nemvagyok, lehet, vagynem igen, nem leszek,az jobb. Nem jobb.

Tényleg nem tudom.Hallatszik valami,vagy bekapcsolt egyrádió, holnap meleg,esni fog, elmarad.

Nem marad el, megsemmi, nem ébredek,egyáltalán, a szemem,semmi eső. Repedés,hangtalan villámok.

8

Ezen kívül

Valaki belefúrt az arcomba, isten vagy mi. Belefúrt ésotthagyott. Arcomon keresztül látszik a sok csillag, a szél kristálycukrot hoz,és a mézespuszedli illatát,ha van neki. Nem tudom, én csak írom, isten meg

rongálja arcomat. Igaz, nem nagyon vagyok, mármint ezen kívül, és persze isten sem.

9

Kép, nem

Eszembe jut egy képeskönyv, amitvalamikor nézegettem. Voltak ilyen évek,legtöbbször gyerek voltam, néha nem, legtöbbször nem, lehet, hogy akkor.

A képekre nem emlékszem,elfelejtem a mondatokat is. Voltakegyáltalán képek vagy mondatok.Eszembe jut egy könyv, valamilyen

okból. Sokszor valami kényelmetlenjut eszembe, ami legjobb lenne, hanem vagy nem most jutna eszembe,és ne lenne olyan kényelmetlen. Nem

annyira. Ez nem olyan. Eszembe jutegy kép, nem látom pontosan. Amitmeg pontosan látok, nem érdekel.Körülnézek, elfelejtem, nem tudom,

miért jut eszembe valami, miért nem.Gyakran elfelejtem, reggel van,délután van, elfelejtkezem, aztán márnem találok vissza. Hova találnék. Mit.

10

Egy látszólag

Mindig elromlik valamibennem. Mintha egylátszólag kiválóan működő szerkezet

dobná szét alkatrészeit.Sok minden elmarad,elmozdul, vagyvisszafordíthatatlan lesz.

Hosszú ideig nem vagyok.Aztán megpróbáloklenni. Felébredek.Nincs egy mondatom.

11

Drót van

Valami drót van az arcombafúródva, szemem alákicsit. Nem látok tőle, vagy ha igen, csak a drótot.

Valaki odafúrta, aztán eltévedt, vagy előbb eltévedt, azért fúrta oda.Mint Jancsi és Juliska.

Hajlítgatom, mindenfélétráakasztok a drótra, amit elbír az arcom. Ne legyen fölösleges, ha már eltévedt.

Vagy eltévesztette valaki a drótot.

12

Többi fű

Mindig attól félek,hirtelen valamit nemtudok, ha megszólítanak,inkább

összehúzódom, csakkicsit legyek, és aztse nagyon, mintegy fű

a többi fű közt. Netudják, melyikvagyok, de az esőelérjen,

hogy azért legyek.Arra gondolok, amikora szél egy bolyhotrám emel.

13

Éppen eltér

Valahova megyek,de nem hallom, vagyalig hallom,máris elfelejtem.

Egy irányba a látással,amit figyelek,nehogy eltévesszem,az irányt, és amit

valami mond, egyfejből, nehogy halljam.Vagy rögtön tévedek,ami visszafordul,

vagy éppen eltéra lépésektől,egy irányba, amitnem ismerek. Ott

véget ér a hallás.Lehet, nem vagyok.Elnézem magam,vagy eleresztem.

14

Túl jól, elég

Elég jól látok valamit, minden látható, túl jól, elég sokat nézek mindennap, viszonylag jó a szemem, de nem érdekel. Nem hagyom, hogy érdekeljen. Miért ne hagynám.

Muszáj járkálni a világban, vagy ilyesmi. Élni. Nem tenném, ha tudnám. Akkor elém kerül sok, kényszerít sokféle dolog sokfelé, hogy lássak, kezdjek valamit.

[Túl durva, ez így durva,kényszerítés nem pontos,nem tudom túl pontosan,elég pontosan nem.]

Nem érdemes látni, kezdeni,persze, hallani sem, nemérdemes semmit hallani[és járni, ülni, falni, fonni].Semmi hallható nincs,látnivaló úgyszintén.

Kezdenivaló legkevesebb,olyan kevéske. [Nem kedves,vagy kedveskedő, csak írom,hátha megszeretem és elkezdem.Nem baj, ha nem vágyomerre. Valami kényszer.]

15

Amit nézek

Estefelé a fűvel sok a gond. Kimegyek a balkonra és nem látom. Piszkálom a szemem, de semmi. Lemegyek a lépcsőn

a fűhöz, mert nem értem, a fű hiányzik, a helyén sincs semmi, pedig ki van világítva, amit nézek.Visszaindulok a házba könyvet

olvasni, vagy a balkonról újra megnézni a füvet, de nem találom a kulcsot. Reggelig keresem a fűben a kulcsot.

16

Nagy vonalakban sem

Sokfélét eltervezek [különböző terveim vannak], de majd minden terv szép lassan [vagy nem annyira szépen, de ez mindegy, legalábbis ebben az esetben] összeomlik. Van, amikor csak egy apró, szinte észrevehetetlen [én észreveszem] horpadás keletkezik [valami behorpasztja]. Nem lényeges [többek szerint], csak egyfajta szépséghiba, de talán ez zavar a legjobban [ha ugyan megfelelő kifejezést használok arra, amit akkor érzek, amire most vissza kell emlékeznem, de nem tudok, vagy ha igen, nem pontosan, vannak részletek, amelyek mindörökre (talán túlzok) homályban maradnak, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban, helyzetben előugorjanak rejtekükből, és összezavarjanak vagy megpróbáljanak összezavarni, megpróbálják szétzilálni azt, amit olyan jól felépítettem], és idővel [nem kell hozzá túl sok idő, igaz, kevés sem, nem kevés idő szükséges, és az is gyorsan elrepül, elmúlik, ezt talán elmondhatom] már szinte csak a horpadást látom, azt a halvány árnyékot. Ha elfordulok [gyakran megteszem, különböző okokból], ha másféle dolgok, események felé fordítom azt, amit [ebben az esetben] tekintetemnek hívok, akkor is azt az árnyékot látom vagy valami olyasmit, ami arra az árnyékra, a horpadásra emlékeztet [és ami persze (rajtam kívül) senki mást nem emlékeztet, senki másnak nem utal semmiféle horpadásra, igaz, talán azért, mert nem ismerik, nem ismerhetik terveim, nagy vonalakban sem (így az esetlegesen rajtuk keletkezett horpadásról sem tudhatnak), mert nem közlöm senkivel semmiféle tervem, amíg azt minden részletében tökéletesnek nem látom, amíg ott van, amíg lehetséges az az árnyék (vagy amit én annak gondolok, de ezt már nem tudom eldönteni, nem is akarom, néha elgyengülök, és akkor nem látom tisztán, nem látszik vagy inkább, kicsit elhomályosul, elhomályosítja valami belőlem, ha pontos akarok lenni)].

17

Részletek

3.

Csak részletek jutnakeszembe, csak nélkül.Nem sajnálkozom, nem bánok, nem gondolok magasabb szempontokra, de naivnak sem akarok látszani. Elég furcsának tűnikúgyis a költészet, hogylegszívesebben abbahagyom.

Vagy magától újra kezdődik,de már nem az. Vagy hola határa a részleteknek, nem tudom kitalálni. Fárasztókis munka, mindenféleanyagok kerülnek elő.

18

5.

Néha írok valamit, hogyne írjak, vagy gondolokvalamire, hogy ne –és így tovább.Lázasan érdeklődöm,

vagy nem érdeklődikbennem semmi.Az sem, amitelfelejtek, vagy amiéppen felborul, mertfeldönti a szél.Nem figyelek oda.

19

12.

Olyan dolgokban vagyok járatos, amelyek elkezdődnek, és nem tartanak, tartoznak sehova.

Amikor besötétedik,nemigen lehet észrevenni,annyira nem tűnik fel, el sem igen múlik.Csak átfordul. Onnanhalad tovább egy láthatatlan nyomon.

20

27.

Egy könyvben ezek a dolgok talán elrendeződnek, denem érdekel, bár azt sem akadályozom meg, hogy érdekeljen, vagy elrendeződjön,mindenesetre teszek róla, hogy

ez - bár nem tudom, mit teszek – ne találja meg a helyéta többihez képest. A többi szintén a többihez képest. Mármint a többi vers a többiversben/hez, vagy helyett.

21

32.

Nem tudom, mi tartanavissza az írástól, mertcsak belebonyolódom,és akkor eszembe jut,hogy el lehetne kerülni.

Az nem, mit, amikor meg igen, már írom. Nem tart vissza semmi vagy szinte minden.Mert összeesküdöttellenem, és akkor fordítva.

22

41.

Ez nem hasonlatasemminek, nem ishasonlít, vagy ha,akkor mindenre,

de arról nem beszélek,vagy írok. Ki melyiketrészesíti előnyben.

23

50.

Nem utalok mindenre,nem is választok kisemmit, ami véletlenszerűenadódna, vagy csapódna hozzávalamihez, csak megemlítem,hogy elfelejtsem.

Mert gyakran nem veszekészre semmit, és résztse nagyon semmiben.Sok minden van,hogy ne merüljön fela hiányom, vagy ezegyáltalán mindegy.

24

78.

Máshogyan kelleneezt csinálni, vagy hagyni a fenébe.Se ezt, se azt: nemmegy, nem kell,hogy menjen. Unom.

Mégis azt teszi,de inkább szét,mint össze. Úgytűnik, szét, pedigössze. Mindegy.

Egészen kicsi, halk,alig hallható, semmi.Alig hallható, csaksemmi, bármi, tetszés szerint. Ezek a dolgok, írom.

25

97.

Nem nagyon emlékszem,és akkor újra kell olvasni.Alig látom a sorokat,nem hiszem, hogy vannaksorok, abban az értelemben,amire gondolok, vagyemlékezni szeretnék.

Mindig újraolvasok valamit,aminek értelmét sohasetudtam. Remélem, nem isfogom. Se a szavait. Akkorelereszt, vagy magához láncol.

26

És akkor erre

Legalább visszaemlékeznék arra,hogyan volt tegnap, tegnapelőtt vagy holnap és azután. Ha erre gondolhatnék, ha gondolni lehetne erre, hirtelen, elkerülhetetlenül. Egy kis elmozdulás, az az elmozdulás talán meglátszana, vagy megsejteném, hogy meg fog, és akkor erre várakoznék, ezzel mulatnám vagy mulattatnám az időt egy ideig.

27

Tegnap, írom

Váratlanul izgatott leszek, esik. Anyámmost utazott el, vagy tegnap, írom, el nefelejtkezzek. Bár folyton eszembe jut, nem emlékszem, esett. Elég rendesen, folyton ki kellett nyitni az ernyőt. Néha nem volt muszáj, mert elállt. Kicsi eső, egészen fénylő járdák. Szinte csak ez látszott, néztük, vagy ez sem. Éppen, hogy ez sem, semmi se. Járkálás, esernyőnyitogatás. Aztán írom.

28

Kicsit mellé

Leülök, nézem a napot. Erősen, nehezen fénylik, erősebben nézek. Nem egészen bele, kicsit mellé. Van olyan félelem. Egyszer nem látok majd semmit hosszú ideig. Aztán elkezd fényleni, de semmi nem válik külön. Hallom végig a hangját. Közben végig a hangját a fülemben. Nem tudom, milyen. Akivel élek, hallom a fülemben. Nem kell külön elképzelni a hanghoz. Ott van. Így alakult, akarat kevés lenne. Nehéz fény, ahogy ülök.

29

Nem rögtön

Vártam három napot. Három nap jó sokatjelent, vagy, mint ebben az esetben, szintesemmit. Hogy elkezdjem. Arra gondoltam,várok, nem rögtön vagy abban a pillanatban.Az a pillanat. Nem jut eszembe rögtön, amikésőbb sem, de megpróbálom emlékeztetnimagam erre. Három napig emlékeztetem,aztán abbamarad, elkezdem, nem tudom,mire. Elkezdem, aztán már folyton elkezdem,úgy maradok, abbamarad, elkezdődik,emlékeztetem magam, várok.

30

Nagy forgalom

Egy kevés madár kezd el repülni a víz felett, valami alakzatban. Utánanézhetnék, milyen madarak. Milyeneknek kellene most elfelé repülni, mert tél lesz. De az is lehet, mert pár napja kimelegedett, ezek kiszagolták, visszajöttek, most meg el, mert más jön. Másodszor mennek, nagy forgalom.

[A HÉV ablakának sokan nekidőlhettek,alig látok át. Rúzzsal is dolgozott valaki.Mintha állandóan naplemente lenne.]

31

Szív, talán

Egyszerre úgy elmenne, nem tudnávisszahozni semmi. De ottmaradnisem, nem tarthatná semmi ott. Nembír, nem akarna megmaradni. Gondolja,meghal. Nem hal meg. Szétszakad,szétszedi, darabokra hull. Nem tudja,miért, azt sem tudja, ki. A szív,az. Így külön a szív, talán.

32

Miért vált

Többféle leírása létezik helynek,személynek, egyiket sem ismerem.Nem is hiszek. Megpróbálok jelennem lenni, nem gondolni semmilyenhelyre, személyre. Emlékezni sem.Emlékezetet gyökeresen.

Nem tudom, miért vált ilyenné,észrevétlenül, de nem ellenemre. Semmi sincs ellenemre, ellenkezőleg.Ennél többet azonban nem.Nem látom. Valaki, valamikor.De ez sincs. Legkevésbé sem.

33

Vagy eső

Volt a nap előtt egy felhő, ami elmozdult,vagy elmozdulni látszott, nem láttamjól. Épp nem néztem oda, igaz, más senézett. Mi egy felhő. Hogy odanézzek,mintha valami érdekeset látnék hirtelen.Mintha volna ott egy különös tárgy, amipersze hamar szétfoszlik, elúszik, vagy esőformájában fejemre esik, aztán becsoroga földbe. Anélkül, hogy látnám,tudnám, vagy éppen mintha élnék.

34

Nem lesz

Talán akkor sötét lesz, elfáradoka sötétben, nem olvasok többé semmit.Nem lélegzem, nem válaszoloksenki kérdéseire. Ha voltak valahaválaszaim vagy kérdések. Megszűnika kiabálás. A lassú, hangtalan kiáltozás,ami legjobban zavart a létezőkben.Nem lesz nyugalom. Először fáradtság,aztán sötét. Összekeverek valamit.Túlságosan bíztam mindenben, utána meg nem fontos semmi. Elfelejtem a kezem. Nem lesz nyugalom. Akkor nem ismerek semmire.

35

Pára, sötét

Felszállt ég és pára, sötét, majd világos lett. Kivilágosodott vagy elsötétedett egy felhő. Oda lehetett látni a résre, a háztetők ólmosan csillogtak. Esett reggel, kora hajnalban, vagy kicsivelelőtte. A kilencedikről néztem, onnan nem látszanak részletek, csak mély, elég mély, nagy magasság. Meg fény,ahogy visszaverődik lassan a tetőkről.

36

Ugyanazt, lassan

Vers, amiben hideg van, bár se hideg tárgy, se semmi, amit hidegnek gondolsz, nincs benne.

Hűvös, ezért érzed hidegnek. Áttetsző, nem ütközöl semmibe, nem szól semmiről. Lebegő,

halvány, tárgyszerű beszéd, egyszerű ismétlődések. Mintha valaki állandóan mondana

valamit. Ugyanazt, lassan, és nem akarná abbahagyni, nem tudna befejeződni.

37

Sokáig kell

Egy ideje az estére vágyom, hogy aludjak. Márébredésnél. Nem, az ébredésnél jó egy ideig.Pedig sokszor, főleg télen, még sötét van. Aztánegy vagy két óra múlva. Nem veszem észreaz átmenetet. Talán nincs átmenet. Miért a reggel.Ha mindig este lenne. Ne tudjak semmiről, ne legyenek hangok. Nem lehet. A levegőbenalig történik valami évekig. A földről nem beszélek. Persze, félnék, ha mégis történnebármi. Jobb, hogy nem. Nem kell észrevennemsemmit. Alig tudom, miért van ennyi nap. Miértennyi nap még. Sokáig kell élni. Olyan hosszú.

38

Ebből mi

Valaki olyan jól elképzeli, el tudjaelőre képzelni, aztán ehhez tartjamagát, ezt akarja, az eljövendődolgokat. Részletesen tudja, mit fog majd csinálni, ebből mi következik. És úgy él.

Ha nem sikerül, nem úgy lesz, máshogy, akkor elszomorodik.Vagy nem. Észre sem veszi, nem akarja, úgy alakítja elképzeléseit, hogy a bekövetkezett eseményekhezvezessenek. Vagy ezek hiányához.

Most arról kellene beszélnem, én mit képzelek, csinálnék. Ebből mikövetkezne. Különben miért írnék ilyen részletesen. Vagyis, mik a terveim, mire vágyom, ilyesmi. Hogyan gondolom, miért élek stb.

39

Arra, aki

Arra emlékezett, azt gondolta, nem, ez, érezte, túlzás. Minden, amit leírt, érezte, túlzás, viszont mindenképpen írni akart, nem tudta, miről. Mindig ebbe ütközött, kellett ütköznie, ez sem igaz. Nem érezte szükségét, hogy bármit elmondjon, közöljön, azon kívül, ezt tudnia kellett volna, mi ez az azon kívül, vagy ha nem tudni, sejteni, érezni, vagy megpróbálni elképzelni. Nem ment. Legszívesebben visszavonta volna, amit leírt. Mindent visszavonni, javítani. De a javítás, ahogy ő képzelte, művelte volna, egyet jelentett volna a visszavonással. A teljes, végleges visszavonásával annak, amit leírt. Nem tudja, saját vágyának, akaratának, vagy egy idegen vágynak, akaratnak engedelmeskedve. Sok mindent nem tudott, amit, érezte, tudnia kellene ahhoz, amit eltervezett, ami benne készülődött. Nem készülődött, hisz nem volt sehol. Nincs hely, nincs ott, ahol bármi lehetne, mielőtt írni kezd. Mindenesetre ahhoz tudnia kellett volna valamit, ez nem pontosan, egyértelműen megfogalmazható, megnevezhető dolgot, tényt jelent, hanem… De ha tudná, ha tudhatná, mit, akkor, akkor tudná, meglenne, birtokában lenne az a valami, ami ahhoz kell, ami annak elkezdéséhez, végigírásához, befejezéséhez kell. Annak elgondolásához, ami most annyira lényegesnek tűnik számára. Most vagy akkor, ezt rábízhatja, ennek eldöntését rábízhatja arra, aki olvassa. Bár a bizalom túlzás ebben az összefüggésben, az összefüggések e bonyolult szövevényében túlzásnak tűnt számára. Túlzásnak tűnnek bizonyos kifejezések, szavak. Majd mind. Nem mintha bármikor aggályos lett volna ebben a tekintetben. De pontosan ezt sem tudja, nem tudható. Nem hiszi, hogy emlékezete bármiben segítené munkája során. Különös, most használja először a munka szót erre, amelynek végét, de kezdetét is kétség, homály uralja. Nem, az emlékezetét nem hívhatja segítségül. Ezt, egyedül ezt, már korábban elhatározta.

40

Ablak, kémény

Anya főz, a hallgatás vermeibe fű hull.A fű sárga, fonnyadt, megcsípte a fagy.A konyhán nincs ablak, kémény, az ajtótbefalaztuk. Az edénycsörömpölés mégáthallatszik, de nem zavar. Tudjuk, ez megnyugtató, bent egyre kevesebb a levegő. Tervezgetni kezdjük a jövőt.

41

Nem szimmetrikus

Elindulok, hová, elindulok, fogalmam sincs, honnan, miért innen, egyáltalán, mi innen, kint mi. Elindulok, nem tudokelindulni, nem vagyok sehol, nincs lábam,kezem. Kezemen amúgy se tudnék.

Nincs képzettségem, csak fej, különböződudorok, nem szimmetrikus semmi. Nincsszimmetria, nem volt, bár kezdetre nememlékszem. Volt-e kezdet. Különös szagok,tájak. Mintha leírható lenne, miközben nem.

Különböző birtokok, más nevek, hangok.Elfelejtettem az esernyőmet. Miközben nemvolt mit. De ezt is, miközben nem felejthetekel semmit, sehol. Minden leírható, különbözőszobák. Egyikre sem emlékszem.

42

De minek

Ma elég gyakran csodálkozom,elcsodálkozom, pedig semmikülönös nem történik. Hacsak nema hó, de az folyamatos. Bárnem hiszem, hogy folyamatosantudnék csodálkozni bármin.

A hó alól persze, néha villogottvalami, sűrűn esett, reklám,cégtábla vagy más. Apró,színes lámpák egymás után.Mit mondjak. De minek nézekannyira kifelé, ha unom.

Ezen elcsodálkozom, hogy unom. Meglepem magamilyenekkel. Persze, számítokarra, hogy meglepem, minthanem érne váratlanul semmi.Pedig rögtön csodálkozom.

43

Jó kis kutya

Vettem egy kutyát tegnap,de megharapott. Bár lehet, hogy kaptam. Kezembe nyomta valaki az utcán, és megharapott. Vagy nem

sokkal a kézbenyomás után, vagy jóval utána. Azóta a kutyát keresem, nem tudom, milyen típus.Vagy nem tudom, mióta.

Most nincs meg, tegnap megvolt. Lehet, hogy kidobtam, miután megharapott. Vagy előtte. Jó kis kutya pedig, ahogy nézem.

44

Túl világos

Elmegyek valahová, ott találkozom,megint elmegyek, elfelejtem.Az arcot, elfelejtem a hangot, majd mindent. Túlzok. Túlzom.

Aztán amikor eszembe jut. Denagyjából elfelejtkezem. Néha azvan, bár nem tudom, van-e, ezt iseltúlzom. Elég erősen odanézek,

talán ez a baj. Az erő vagy hogy nézek. Valami elromlik úgy.Sötét lesz belül, mint a szénben.Aztán elfelejtem ezt is. Elalszom

a szénben. Amikor felébredek,talán nincsen semmi érdekes.Vagy túl világos van, hogy lássak.A látáshoz.

45

Ahogy ők értik

Felkaptam három pisztolyt, kiléptem a házból. Ez jókezdetnek ígérkezett. Aztán elszomorodtam lassan, hova megyek. Nincs ott semmi. Vagy van, nem érdekel. Nem hiszem, hogy jól fogalmazok.

Elfelejtem a tárgyakat. Hol vannak. Utána nem érdekel. Elfelejtem, rajtam maradnak az elfelejtetttárgyak, kimegyek, többen szórakoznak. Haészreveszem. Általában nem. Tudom, de nem

veszem észre, köpök rá. Megismétlem. Igyekszem úgy viszonyulni az emberekhez, mint nem emberekhez. Magamhoz, mint nem emberhez. Nem vagyok érzelmes. Már ahogy ők értik ezt.

Alapjában véve mégis csupa érzelem vagyok. Épp ezért nem kell. Különben meg… Reszketni kezd a kezem, kis időre abbahagyom.

46

Se valamiről

Nemsokára tél lesz, érzem,vagy egyszerűen csak hidegvan, abból gondolom, vagya naptár mutatja helyesen

az évszakot. Hideg, biztoskevés hó. Más tájakon, mástájakra kell menni, hogy soklegyen. Ott élni más tájakon.

Melegebb vagy még hidegebbtájakon, mindegy, nem errőlvan szó. Hanem egy vers,olvasod, viszonylag röviden,

nem tart sehová. Sehol se szeretne lenni, se valamirőlírni. Egyáltalán sehol. Ésonnan nem látszik túl sok.

47

Jobbra vagy balra

Nem tudom és úgy vagyok. Mit. Valahogy elvesztema kedvem, aztán visszajön.

Nem annyira vissza, mert nem vagyok ott. Vagy szél fúj,hajlítgatja a mondatokat.

Nemigen szeretek elmenni.Elmegyek, eléggé jobbra vagy balra el. Nem látom

visszatér-e. Szétzilál. Szétzilálódott itt a szerkezet, a körülményektől.

Vagy a kedv. Nem nagyon vagyok, tudom, úgy.S megint elölről.

48

Valaki hív

Van egy klassz létrám.Vagy nincs. Tegnapfelmentem rajta, delehajlott. Kicsit puha.

Persze, elöntött egy érzés, próbáltam telefonálni.Hozzanak le, vagyszüntessék meg a hajlást.

Őrült jó létra, kicsitnagy, szép, fényes.Szemembe menta telefon, pont rezeg.

Meg kellene borotválkozni.Valaki hív. Túl puha.

49

Krumplit, narancsot

Odamentem a szörpsarokhoz,akartam egy energiaitalt.Mert kimenni nincs kedvem, nézni, csinálni bármit alig, aludni folyton nem, elfáradok. Nem tudtam választani.

A szörpsarok zöldséggyümölcsbenfolytatódott.Néztem az almát, banánt,uborkát, hagymát, krumplit,narancsot, dinnyét, salátát,szilvát, tököt, petrezselymet,karalábét, epret, padlizsántstb.

Aztán nem csináltam semmit. Hosszan kimentem, néztem felfelé, a szürke lapra. Nem jelentett semmit.

50

Nincs, pont elég

Kevesebb láb eléglenne. Nem akarok,hát nem tudom,valahova minekelmenni. Sok hús,nagy szemforgalom,hangszálzörgés.

Belül kevés hely, ahol semmi nincs, pont elég valamihez.Csak épp nem-De nem is érdekel.A mínuszokbanhiszek, ha egyáltalán.

51

Kör

Van sok ismétlődés, néha bánom, unalmas, nem figyelek, hagyom.Utána törlök, újraírom,ismétlődik másként.

Ha leoltom a villanyt, hallom ugyanazt. Kör, persze, nem lehet kimenni. Minek. Jó zárt. Üres. Lassan forog.

52

Viszlát

Elolvastam a telefonkönyvet. Utána fogalmam sincs. Egy kattintás, még egy,és még. Elég sok. Aztán üres képernyő. Nem tudom. Ezt már mondtam. Vettem egy poharat, amibe nem töltök semmit. Arra gondolok. Semmit. Viszlát.

53

Az írás

A háztömb előtti kövezet összevissza törve, majdhogynem visszasüllyed a talajba. A feketésvörös téglából épült háromemeletes ház kiugró üzletfrontja fölött két kis ablaksor húzódik. A tolóablakok keretei mögé piros szövetből készült, fűrészporral töltött ablakpárnákat tettek védekezésül a hideg ellen. Az ember eltűnődhet az üzeneteken, amelyek a távíróhuzalokon a madarak lába alatt futnak át, árakról, hirtelen halálról vagy lovak sorsáról. Ő maga különös sebet kapott. Az egyik előtte álló embert ágyúgolyó találta, s koponyájának egy szilánkja bal hüvelykujjába fúródott. Ujja másnapra megfeketedett és lüktetett. Balról a második ablakon zöld redőny látható, vagy háromnegyedrészt leengedve, tele repedésekkel. Az ég fehér, fénytelen. De ez már nagyon régen így lehetett, mert az írás egészen elhalványodott, és a legyek is elvégezték rajta munkájukat.

54

Bizonytalan hang

Az idő betolta őt egy igen lármás és piszkos gépezetbe. A helyiség sötét volt, padlója nagyrészt földes, nyirkos, hideg, csak imitt-amott egy szál deszka, amely nem volt elmozdítható. Oldalvást kilátott az erdős dombokra, amelyek a felhőkkel együtt változtatták alakjukat és színüket. Ég a lábam alatt, ég a fejem fölött. A katonai és politikai helyzetről fogalma sem volt, nem is érdekelte. Ténykedése nagy szenzációt keltett a környéken. Az ostrom megkezdődött. Megpróbálta kiszabadítani csuklóját, de olyan súllyal nehezedtek rá, hogy egyensúlya megtartásához egy kicsit hátra kellett lépnie. A járványtelepen minden a régi. A menekülés gondolatától irtózik. Ebben a pillanatban bizonytalan hang hallatszik, elég közelről, érthetetlenül.

55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

65

66

67

68

69

70

71

72

73

74

75

A képek adatai:Cím nélkül I-XX, egyenként: 5× 3,75 cm, 2008.

76