4. rész

A tanulás útja

Nina: Miért ilyen nehéz?

Chad: Ugye még él?

Nina: Igen.

Sonny elkezdett köhögni és gyorsan felpattant. Rémülten nézett körbe.

Nina: Semmi baj, már jól vagy.

Chad: Azt hittem már nem látlak többet élve, Szottyi.

Chad: Amúgy egész jól festesz ahhoz képest, hogy órákig voltál a vízben.

Nina: Valóban.

Chad: De kit érdekel? Eszméletlenül király vagy. Szerintem te mindent kibírsz.

Noel: Téged meg mi lelt?

Nina: Hát nem tűnt fel? Azt hiszem eltalált Cupido egyik nyila. Annyira tetszik ez a fiú. Vajon én is

tetszem neki?

Noel: A te agyad kisült. Nem is mondok erre inkább semmit.

Chad: Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem megöl az anyám, ha nem megyek haza

azonnal.

Nina: Engem is. Sziasztok! Remélem holnap is találkozunk.

Sonny: Sziasztok.

Noel: Na, ide figyelj! Nem tudom honnét kerültél ide, de azt tudom, hogy egyáltalán nem vagy olyan,

mint a többi ember. Teljesen befészkelted magad a lakásunkba. Mindenkit olyan hamar megnyersz.

Játszod a tudatlant és még sorolhatnám. Olyan gyámoltalannak látszol, én mégis tudom, hogy

veszélyes vagy. Átkozom azt a percet, amikor találkoztam veled!

Sonny: Én csak…

Sonny: Nem akarok rosszat senkinek sem. Csak nincs múltam és nem találom a helyem. – nagyon

szomorú lett hirtelen az arckifejezése.

Tehát csak teher vagyok. Vissza kell mennem apámhoz. Ő az egyetlen, aki megért és elfogad.

Noel: Sonny, várj! Én nem tudtam, hogy… Én nem gondoltam komolyan. Várj!

Noel: Sonny!

Noel: Apa, nem láttad Sonnyt?

Zack: De igen. A tetőn van és eléggé szomorúnak látszott. Mi történt?

Noel: Hát én mondtam nekik pár dolgot, ami eléggé csúnya volt. Tudom is ezt és sajnálom.

Zack: Ezt nem nekem kell elmondanod, hanem Sonnynak. Hidd el ő nem rossz ember, meg fog

bocsátani.

Noel: Idejöhetek?

Sonny: Persze – válaszolta unottan.

Noel: Nézd, én bocsánatot kérek az előbbiért. Nem akartalak megbántani.

Sonny: Ülj le!

Noel: Tessék?

Sonny: Ülj le ide mellém!

Noel: Oké. – teljesen zavarodott volt nem tudta mire is gondolhat most Sonny.

Noel: Hogy értetted azt, hogy nincs múltad?

Sonny: Nincsenek emlékeim. Vagyis van néhány, de abból nem tudom meg, hogy ki vagyok és mi a

sorsom.

Noel: Most komolyan mondod? Te amnéziás vagy?

Sonny: Igen. Az első emlékem az, hogy… - itt egy pillanatra megállt és átgondolta, hogy talán mégis

jobb lesz, ha Noel nem tudja, hogy ő nem is ember – hogy Lei megtalált aztán idehozott.

Noel: Sajnálom, én nem…

Sonny: Tudom, el kellett volna mondanom. Nem akarok nektek rosszat, én csak szeretnék haza

menni.

Noel: Ebben a segítségedre leszünk majd. Apa, Lei, Nina, Chad és persze én is. Azt hiszem, előbb

kezdjük inkább azzal, hogy megismerd a világot.

Sonny: Rendben.

Noel: Ezek itt könyvek. Sok fajtatudást tartalmaznak. Válassz egyet és olvass belőle.

Sonny: Rengeteg van.

Noel: Apa egy biológus. Rengeteg lexikonja van, élőlényekről szóló könyvei és a földönkívüliekről is

van jó sok könyve.

Sonny: A földönkívüliekről?

Noel: Igen, apa elhiszi, hogy mások is vannak a világegyetemben. Szerintem viszont ez egy nagy

baromság.

Sonny: Igen, szerintem is. – rosszul érezte magát, amiatt, hogy hazudott.

Az itteniek nincsenek vele tisztában, hogy máshol is vannak még élőlények. Jobb is, ha ez így marad.

Nem szabad rájönniük, hogy mire is vagyok én képes.