104
DICK FRANCIS HOLTBIZTOS TIPP Eredeti cím: Dead Cert Fordító: Révész Mária EGY Orromat a felhevült ló verítékének a folyóról felszálló hideg köddel összevegyült szaga töltötte meg. Csak az ügető paták suhogó-dobbanó hangját és az időnként egymáshoz verődő patkók éles csengését hallottam. Mögöttem hozzám hasonlóan fehér selyembricseszbe és tarka dresszbe öltözött férfiak széthúzódott csoportja vágtatott, előttem pedig egy magányos lovas – élénkpiros és zöld ruhája élesen vált ki a sápadt ködfüggönyből – éppen az útját sötétben keresztező, nyírfavesszőből készült akadály átugratására készült a lovával. Minden úgy ment, ahogy az előrelátható volt: Bill Davidson a kilencvenhetedik akadályversenyét készült megnyerni. Pej lova, Admiral, fölényesen bizonyította, hogy még mindig ő az egész királyság legjobb akadályugrója, én pedig, mint már azelőtt is annyiszor, percek óta csodáltam magam előtt kettejük együttesének látványát. Az előttem vágtató ló erőteljes, vöröses fara összehúzódott és megfeszült, mint a rugó, s Admiral az igazán nagy akrobaták könnyedségével vette az akadályt. Láttam, hogy újabb két hossz előnyhöz jutott velem szemben. A maidenheadi versenypálya alsó végén jártunk, és még több mint fél mérföld volt hátra a céloszlopig. Semmi reményem nem volt rá, hogy Admiralt utolérjem. A februári köd egyre sűrűbb lett. Legfeljebb a következő akadályig lehetett ellátni, és a bennünket körülvevő néma fehérség mintha bezárta és elszigetelte volna a vágtató lovasok sorát. Csak a sebesség volt valóságos. Minden egyéb – a céloszlop, a nézők tömege, a lelátók és lovászfiúk – láthatatlanul maradt mögöttünk, majd került újból elénk a ködben; a másfél mérföld hosszú, üres pályán szinte nehéz volt elhinni, hogy valóban ott vannak. Baljós, zárt világ volt ez, amelyben bármi megtörténhetik. És történt is valami. Már túljutottunk a kanyaron a versenypálya alsó végén, és a következő akadályhoz vezető egyenesbe kerültünk. Bill még jó tíz hosszal vezetett előttem meg a többiek előtt, és még csak nem is erőlködött. Ritkán volt rá szüksége. A következő – akadály felvigyázója átsétált a pálya külső feléről a belsőre, menet közben rá-ráütögetett a sövény tetejére, majd átbújt a korlát alatt. Bill hátrapillantott a válla felett, és láttam, hogy megvillan a foga, amint elégedett mosollyal veszi tudomásul, milyen messze lemaradtam mögötte. Aztán ismét az akadály felé fordult, és felmérte a távolságot. Admiral tökéletesen lendült neki az akadálynak. Úgy emelkedett a magasba, mintha a repülés nemcsak a madarak kiváltsága volna. Aztán felbukott. Rémülten láttam, hogyan kaszálják a barna lábak a levegőt, mikor a ló bukfencezett. Egy pillanatra felvillant előttem Bill tarka ruhás alakja is, amint röppályája legmagasabb pontjáról fejjel zuhant lefelé, és aztán hallottam a puffanást, ahogy Admiral ráesett. ösztönösen jobbra rántottam a lovam, és nekiugrattam az akadálynak. Miközben átrepültem felette, a levegőből lepillantottam Billre. Tehetetlenül feküdt a földön, egyik karja kinyújtva, a szeme csukva. Védtelen hasára háttal zuhant rá Admiral, és előre-hátra gurult rajta kétségbeesett igyekezetében, hogy újra lábra álljon. Az a futó benyomásom támadt, hogy van alattuk valami. Valami oda nem illő, aminek nem volna szabad ott lennie. De olyan gyorsan repültem, hogy nem láthattam tisztán, mi az. Amikor a lovam már távolodott az akadálytól, olyan rosszullét fogott el mintha én kaptam volna egy rúgást a gyomromba. Volt abban a felbukásban valami, ami nyomban a gyilkosság kategóriájába sorolta. Hátranéztem. Admiralnak sikerült lábra állnia, és elvágtázott; az akadály felvigyázója Billhez lépett, és föléje hajolt. Bill még mindig mozdulatlanul feküdt a földön. Visszafordultam, hogy folytassam a versenyt. A mezőny élére kerültem, és tudtam, hogy ott is kell maradnom. A pálya szélén egy fehér karszalagos, fekete ruhás elsősegélynyújtó rohant el mellettem Bill felé. Eddig az akadály mellett állt, amelyhez éppen közeledtem, és most futva sietett Bill – segítségére.

Dick Francis - Holtbiztos tipp

  • Upload
    krabat1

  • View
    96

  • Download
    12

Embed Size (px)

DESCRIPTION

Rakéta regényújság 1980

Citation preview

  • DICK FRANCIS

    HHOOLLTTBBIIZZTTOOSS TTIIPPPP

    Eredeti cm: Dead Cert Fordt: Rvsz Mria

    EGY

    Orromat a felhevlt l vertknek a folyrl felszll hideg kddel sszevegylt szaga tlttte meg. Csak az get patk suhog-dobban hangjt s az idnknt egymshoz verd patkk les csengst hallottam. Mgttem hozzm hasonlan fehr selyembricseszbe s tarka dresszbe ltztt frfiak szthzdott csoportja vgtatott, elttem pedig egy magnyos lovas lnkpiros s zld ruhja lesen vlt ki a spadt kdfggnybl ppen az tjt sttben keresztez, nyrfavesszbl kszlt akadly tugratsra kszlt a lovval.

    Minden gy ment, ahogy az elrelthat volt: Bill Davidson a kilencvenhetedik akadlyversenyt kszlt megnyerni. Pej lova, Admiral, flnyesen bizonytotta, hogy mg mindig az egsz kirlysg legjobb akadlyugrja, n pedig, mint mr azeltt is annyiszor, percek ta csodltam magam eltt kettejk egyttesnek ltvnyt.

    Az elttem vgtat l erteljes, vrses fara sszehzdott s megfeszlt, mint a rug, s Admiral az igazn nagy akrobatk knnyedsgvel vette az akadlyt. Lttam, hogy jabb kt hossz elnyhz jutott velem szemben. A maidenheadi versenyplya als vgn jrtunk, s mg tbb mint fl mrfld volt htra a closzlopig. Semmi remnyem nem volt r, hogy Admiralt utolrjem.

    A februri kd egyre srbb lett. Legfeljebb a kvetkez akadlyig lehetett elltni, s a bennnket krlvev nma fehrsg mintha bezrta s elszigetelte volna a vgtat lovasok sort. Csak a sebessg volt valsgos. Minden egyb a closzlop, a nzk tmege, a leltk s lovszfik lthatatlanul maradt mgttnk, majd kerlt jbl elnk a kdben; a msfl mrfld hossz, res plyn szinte nehz volt elhinni, hogy valban ott vannak.

    Baljs, zrt vilg volt ez, amelyben brmi megtrtnhetik. s trtnt is valami. Mr tljutottunk a kanyaron a versenyplya als vgn, s a kvetkez akadlyhoz vezet egyenesbe

    kerltnk. Bill mg j tz hosszal vezetett elttem meg a tbbiek eltt, s mg csak nem is erlkdtt. Ritkn volt r szksge.

    A kvetkez akadly felvigyzja tstlt a plya kls felrl a belsre, menet kzben r-rtgetett a svny tetejre, majd tbjt a korlt alatt. Bill htrapillantott a vlla felett, s lttam, hogy megvillan a foga, amint elgedett mosollyal veszi tudomsul, milyen messze lemaradtam mgtte. Aztn ismt az akadly fel fordult, s felmrte a tvolsgot.

    Admiral tkletesen lendlt neki az akadlynak. gy emelkedett a magasba, mintha a repls nemcsak a madarak kivltsga volna.

    Aztn felbukott. Rmlten lttam, hogyan kaszljk a barna lbak a levegt, mikor a l bukfencezett. Egy pillanatra felvillant

    elttem Bill tarka ruhs alakja is, amint rpplyja legmagasabb pontjrl fejjel zuhant lefel, s aztn hallottam a puffanst, ahogy Admiral resett. sztnsen jobbra rntottam a lovam, s nekiugrattam az akadlynak. Mikzben trepltem felette, a levegbl lepillantottam Billre. Tehetetlenl fekdt a fldn, egyik karja kinyjtva, a szeme csukva. Vdtelen hasra httal zuhant r Admiral, s elre-htra gurult rajta ktsgbeesett igyekezetben, hogy jra lbra lljon.

    Az a fut benyomsom tmadt, hogy van alattuk valami. Valami oda nem ill, aminek nem volna szabad ott lennie. De olyan gyorsan repltem, hogy nem lthattam tisztn, mi az.

    Amikor a lovam mr tvolodott az akadlytl, olyan rosszullt fogott el mintha n kaptam volna egy rgst a gyomromba. Volt abban a felbuksban valami, ami nyomban a gyilkossg kategrijba sorolta.

    Htranztem. Admiralnak sikerlt lbra llnia, s elvgtzott; az akadly felvigyzja Billhez lpett, s flje hajolt. Bill mg mindig mozdulatlanul fekdt a fldn. Visszafordultam, hogy folytassam a versenyt. A mezny lre kerltem, s tudtam, hogy ott is kell maradnom. A plya szln egy fehr karszalagos, fekete ruhs elsseglynyjt rohant el mellettem Bill fel. Eddig az akadly mellett llt, amelyhez ppen kzeledtem, s most futva sietett Bill segtsgre.

  • tsarkalltam a lovamat a kvetkez hrom akadlyon, de mr elment a kedvem az egsztl, s amikor gyztesknt kerltem a zsfolt leltk el, a sziszegst-morajlst is elegend dvzlsnek reztem. Elhaladtam a closzlop mellett, megveregettem a lovam nyakt, s felnztem a tribnre. A fejek tbbsge mg mindig az utols akadly fel fordult, s az thatolhatatlan kdben Admiralt, a biztos gyzt kutatta, amely kt v ta most vesztett elszr.

    Mg a kedves, kzpkor asszonysg is, akinek a lovt lovagoltam, ezzel a krdssel fogadott: Mi trtnt Admirallel?

    Felbukott feleltem. Milyen szerencse mondta Mrs. Mervyn boldogan nevetve. Megfogta a kantrt, s a gyztes lenyergeljbe vezette a lovt. n lecssztam rla, s dbbenettl merev

    ujjakkal kapcsoltam ki a heveder csatjt. Mrs. Mervyn megveregette a lovt, s tovbb fecsegett arrl, hogy mennyire rl a gyzelemnek, hogy az milyen vratlanul jtt, s milyen szerencse, hogy Admiral a vltozatossg kedvrt egyszer felbukott, habr a dolog ms szempontbl termszetesen igen sajnlatos.

    Blintottam s rmosolyogtam az asszonyra, de nem vlaszoltam, mert csak kegyetlen s kellemetlen dolgokat mondhattam volna, rljn csak a gyzelmnek, gondoltam, elg ritkn van alkalma r. s vgl is lehet, hogy Billnek semmi baja. Lerngattam a nyerget a lrl, ott hagytam a gratulcikat sugrz arccal fogad Mrs. Mervynt, s tverekedtem magam a tmegen a mzslba. Rltem a mrlegre, a slyomat rendben talltk, tmentem az ltzbe, s leraktam a szerelsemet a padra.

    Clem, az istllszolga, aki a holmimat gondozta, odajtt hozzm. Alacsony, idsebb frfi volt, frge s nagyon tiszta, arcbre cserzett, csukljn megfesztett ktelekknt dudorodtak ki az inak.

    Kezbe vette a nyergem, s cirgat mozdulattal hzta vgig a kezt a brn. gy simogatta a nyerget, ahogyan ms frfi egy szp lny arct, lvezve annak ruganyossgt, hamvassgt.

    J munka volt, uram mondta, de nem ltszott nagyon boldognak. Nem akartam, hogy gratulljon. Rviden csak annyit mondtam: Admiralnek kellett volna gyznie. Felbukott? krdezte Clem aggdva. Igen feleltem, de mg mindig nem rtettem a dolgot, ahogy visszagondoltam r. Davidson rnagy rnak nem trtnt baja? krdezte Clem. Billnek is volt az istllszolgja, s tudtam,

    hogy gy nz fel r, mint egy kisebbrend istenre. Nem tudom mondtam. A kemny nyeregfa egyenesen Bill hasra esett, s radsul mg egy harminc

    mrfldes rnknti sebessggel vgtat nagy l is rzuhant. El se tudtam kpzelni, milyen eslyei lehetnek szegny rdgnek.

    Belebjtam brnybr kabtomba, s tmentem az elsseglyszobba. Bill felesge, Scilla az ajt eltt llt, spadt volt s reszketett, noha minden erejvel igyekezett uralkodni magn. Alacsony, csinos alakjn dersen piros ruha feszlt, s hajfrtjei stt felhjn kacr nerckalap lt. Sikerhez, nem bnathoz ill ltzk volt.

    Alan mondta megknnyebblten, amikor megltott. Az orvos most vizsglja Billt, azt mondta, hogy vrjak itt. Mit gondolsz, nagyon rosszul van? Knyrg volt a hangja, s n nem sok vigaszt nyjthattam. tleltem a vllt.

    Megkrdezte, lttam-e, hogy bukott fel Bill. Elmondtam, hogy a fejre esett, s lehetsges, hogy egy kis agyrzkdst szenvedett.

    Nylt az ajt, s egy magas, karcs, jl ltztt frfi lpett ki rajta. Az orvos. Mrs. Davidson? krdezte Scilltl. Scilla blintott. A frjt, sajnos, krhzba kell szlltani mondta az orvos. Semmi rtelme hazakldeni anlkl, hogy

    megrntgeneznk. Biztatan mosolygott, s n reztem, hogy Scillban kicsit cskken a feszltsg. Bemehetek hozz? krdezte. Az orvos habozott. Igen mondta vgl de teljesen eszmletlen. Alaposan megttte a fejt. Ne prblja

    felbreszteni. Amikor n is Scilla utn indultam az elsseglyszobba, az orvos a karomra tette a kezt, s meglltott. Mr. York, ugye? krdezte. Igen. Jl ismeri Davidsonkat? Igen. Tbbnyire nluk lakom. Az orvos sszeszortotta a szjt, elgondolkodott. Aztn megszlalt. Baj van. Az agyrzkds nem slyos,

    de bels vrzse van, valsznleg megrepedt a lpe. Telefonltam a krhzba, hogy letveszlyben van, s azonnal vegyk kezelsbe, mihelyt odarnk vele.

    Szavai kzben a bejrathoz farolt a versenyplya egyik mentkocsija. Kt frfi ugrott ki belle, kinyitotta a hts ajtt, kiemelt egy nagy hordgyat, s becipelte az elsseglyszobba. Az orvos utnuk ment. Hamarosan

  • jra megjelentek, a hordgyon fekv Bill-lel. Scilla kvette ket, arcn vilgosan ltszott az aggodalom, amelyre nagyon is megvolt az oka.

    Bill mskor ruganyos, barna, nevet arca most ernyedt s kkesfehr volt, s finom verejtkcseppek bortottk. Nyitott szjjal, kiss zihlva llegzett, kezei nyugtalanul markolsztk a rtertett pokrcot. Mg mindig a zld-piros kocks dressz volt rajta, amely most baljs jelknt virtott.

    Scilla odaszlt nekem. Vele megyek a mentkocsiban. Jssz te is? Indulok az utols futamban mondtam. De utna egyenesen a krhzba megyek. Ne flj, nem lesz

    semmi baja. De ezt magam sem hittem, s nem hitte Scilla sem. Miutn elmentek, vgigstltam a mzsl plete mellett, keresztl az autparkoln, egszen a folypartig.

    Sebesen folyt az elolvadt htl megduzzadt Temze, barnsszrke vizt fehr hab fodrozta. A vz tlem jobbra, krlbell szzyardnyira rvnylett el a kdbl, tajtkozva kerlte meg a kanyart, ahol lltam, majd megint eltnt a kdben, nyugtalanul, felkavartan, mert nem ltta maga eltt az utat. Akrcsak n.

    Mert tudtam, hogy valami nincs rendjn Bill balesete krl. Bulawayban, ahol iskolba jrtam, a matematikatanr rkat (a kelletnl tbbet is, vltem ifjkoromban)

    tlttt azzal, hogy megtantson bennnket helyes kvetkeztetseket levonni nhny ismert tnybl. De mert a kvetkeztets a hobbija is volt, nem csak a hivatsa, nha sikerlt a figyelmt a geometria s matematikai problmkrl Sherlock Holmes problmira terelnnk. Olyan fiosztlyok egsz sort nevelte fel, amelyeknek a tanuli szrevettk, milyen elnytt a takartn vagy a lelksz cipje orra, s milyen krges a hrfajtkosok ujja hegye; s az iskola matematikai tlaga kivtelesen magas volt.

    Most, tbb ezer mrfld s ht v tvolsgra a napfnyes osztlyteremtl, az angol kdben llva s egyre jobban dideregve eszembe jutott a tanrom; felsorakoztattam s szemgyre vettem a tnyeket.

    Mik is voltak ezek a tnyek? Admiral, a nagyszer akadlyugr ugrs kzben, minden lthat ok nlkl felbukott. A felvigyz tstlt a plyn az akadly mgtt, amelyik fel Bill meg n kzeledtnk, de ebben nem volt semmi szokatlan. Amikor n is tugrattam az akadlyt, s kzben lenztem Billre, mintha valami szrke, fmes dolgot lttam volna tompn megcsillanni. Mindezen sokig elgondolkoztam.

    A kvetkeztets ltrejtt, csak ppen hihetetlen volt. Utna kellett nznem, hogy helyes-e. Visszamentem a mzslba a felszerelsemrt, s hogy ellenriztessem a slyomat az utols futamhoz, de

    mikor ppen a lapos lomdarabokat raktam a nyeregtskba, hogy elrjem a hendikeppel ltal meghatrozott slyt, bekapcsoltk a hangszrkat, s bejelentettk, hogy a srsd kd miatt az utols futam elmarad.

    Meglnklt az ltz, s a szokottnl gyorsabban fogyott a tea meg a gymlcskenyr. Hossz id telt el a reggeli ta, bekaptam ht nhny marhahsos szendvicset, mikzben tltztem. Megllapodtam Clemmel, hogy a felszerelsemet eljuttatja Plumptonba, ahol ngy nap mlva versenyeznem kellett, s nekivgtam a cseppet sem csbt stnak. Alaposan szemgyre akartam venni a helyet, ahol Bill felbukott.

    Gyalogosan hossz az t a leltktl a maidenheadi versenyplya tls vgig, s mire odartem, alaposan tzott a cipm, a harisnym meg a nadrgom szra a magas szl, csatakos fben. Nagyon hideg volt s nagy kd. A plyn sehol senki.

    Megrkeztem az akadlyhoz, az rtalmatlan, knyelmesen, knnyen tugorhat akadlyhoz. Felfel ll, fekete nyrfagallyakbl kszlt; az alul hrom lb vastag svny a tetejn felnyire keskenyedett. A magassga ngy lb hat hvelyk volt, a hossza krlbell tz yard. Szokvnyos, egyszer akadly.

    Gondosan vgignztem a tls oldalt, ahol fldet rtnk. Nem volt ott semmi szokatlan. Aztn tkerltem az innens oldalra. Semmi. Vgigtapogattam a terelkorltot, amely a lovakat az akadlyhoz irnytja, a bels oldalon levt, ott, ahol Bill felbukott. Vltozatlanul semmi.

    A plya kls feln lev terel alatt talltam meg azt, amit kerestem. Flig elrejtve hevert a magas szl fben, a kdtl nedvesen, sszetekeredve, gyilkosan.

    Drt volt. Hossz, spadt-ezsts drt, krlbell egy lb tmrj tekercsben, fanehezkkel leszortva. Az egyik

    vgt, krlbell ktlbnyira az akadly fltt, a terel oldals pznjra erstettk, mghozz nagyon alaposan. Puszta kzzel nem is tudtam leszedni rla.

    Visszamentem a bels pznhoz, s azt is szemgyre vettem. Az akadly fltt ktlbnyira bevgs volt a fban. A pzna valamikor fehrre volt festve, gy ht a bevgs jl ltszott.

    Nem volt ktsges, hogy a drtot csakis egyetlen ember ersthette oda. A felvigyz. Aki a szemem lttra stlt t a plya egyik oldalrl a msikra. Az az ember, gondoltam kesern, akit ott hagytam, hogy segtsen Billen.

    Egy hrom mrfldes versenyen Maidenheadben ktszer kell krllovagolni a plyt. Az els krben semmi baj nem trtnt ennl az akadlynl. Kilenc l ugrotta t biztonsgosan, harmadikknt Admiral; akkor mg tartogatta az erejt. Amikor mg Bill mellett lovagoltam, odaszltam neki, hogy nincs tlsgosan j

  • vlemnyem az angol idjrsrl. A msodik krben Admiral mr a mezny ln haladt. Amikor a felvigyz ltta, hogy az ezt megelz

    akadlyt tugrotta, keresztlstlt a plyn, kezben a drt szabad vgvel, s rcsavarta a szemkzti pznra gy, hogy a drt szinte lthatatlanul megfeszlt a levegben, ktlbnyira az akadly fltt. Hogy ppen a szgynl kapja el az ugr Admiralt.

    Ez a kegyetlensg gy feldhtett, hogy br ezt akkor mg nem tudtam dhmtl heteken t nem szabadultam, s cselekvsre sztnztt.

    Hogy a l elszaktotta-e a drtot, amikor nekitkztt, vagy lerntotta a pznrl, azt nem tudtam biztosan eldnteni. De mivel drtdarabokat nem talltam, s a kls pznhoz erstett tekercs egyben volt, valsznnek tartottam, hogy a l estben magval rntotta a gyengbben felerstett vgt. A mgttem fut ht l kzl egyik sem bukott fel. Mindegyik simn tugrotta a csapda maradvnyt, akrcsak az n lovam.

    Hacsak a felvigyz nem rlt s ezt semmikppen nem lehetett kizrni, , akkor a mernylet szndkosan egy bizonyos l s lovas ellen irnyult. Az Admiralt lovagl Bill ltalban a versenynek ebben a szakaszban kerlt az lre gyakran hsz hossz elnyre is szert tett s piros-zld meze mg egy kds napon is jl lthat volt.

    Mikor kvetkeztetsemben idig eljutottam, teljesen feldltan elindultam visszafel. Mr sttedett. Tbb idt tltttem az akadlynl, mint gondoltam, s mire visszartem a mzslba azzal a szndkkal, hogy a Versenyintzsg elnknek beszmolok a drtrl, a gondnokon kvl mr senkit sem talltam ott.

    A gondnok, aki reg volt s rosszkedv s llandan a fogt szvta, azt mondta, nem tudja, hol tallhatom meg az elnkt. Azt is kzlte, hogy a plya igazgatja t perccel azeltt indult el kocsin a vrosba. Nem tudta, hov ment, azt sem, hogy mikor jn vissza. Eldrmgte, hogy a kzponti bojleren kvl mg t kaznt is el kell ltnia, s hogy a kd rt a hrghurutjnak, azzal elcsoszogott a nagy lelt stt tmbje fel.

    Hatrozatlanul nztem utna. Tudtam, hogy szlnom kell a drtrl valamelyik hivatalos szemlynek. De kinek? A Versenyintzsg tagjai, akik a versenyen jelen voltak, mr mind ton voltak hazafel, fradtan s elrhetetlenl kzdve t magukat a kdn. A plya igazgatja elment, a Versenyintzsg irodja meggyzdtem rla zrva volt. Hossz idbe telne, mg akrmelyikket is megtallnm, rbeszlnm, hogy jjjn vissza a lversenytrre, s hajtson a sttben a hepehups talajon az akadlyhoz, s utna mg kvetkezne a ltottak megbeszlse, a vita, a jegyzknyvezs. Csak rk mlva szabadulhatnk.

    Bill meg kzben az letrt harcolt a maidenheadi krhzban, s n nagyon szerettem volna tudni, sikerl-e gyznie. A flelem gytrelmes ri vrnak Scillra, s n meggrtem neki, hogy utnamegyek, mihelyt csak tudok. Mris tl sokig kslekedtem. A pznhoz erstett, kd takarta drt ott lesz holnap is, gondoltam, de nem biztos, hogy Bill kitart addig.

    Mr csak Bill Jagurja llt a parkolban. Beleltem, bekapcsoltam a pozcijelz meg a kdlmpkat, s elhajtottam. A kapunl balra fordultam, vatosan haladtam krlbell kt mrfldet az ton, a folyn tl ismt balra fordultam, vgigkanyarogtam Maidenhead egyirny utcin, s vgl megrkeztem a krhzhoz.

    A fnyesen kivilgtott, forgalmas elcsarnokban sehol sem lttam Scillt. Megkrdeztem a portst. Mrs. Davidson? Akinek a zsok a frje? Igen, a vrszobban van. Balra a negyedik ajt. Megkerestem Scillt. risira tgult stt szeme alatt elkendtt a szrke szemfestk. Minden ms szn

    eltnt szomor, nyzott arcrl, kacr kalapjt levette. Hogy van Bill? krdeztem. Nem tudom. Csak azt mondjk, hogy ne aggdjam. Nagyon kzel llt a srshoz. Leltem mell, s megfogtam a kezt. Olyan j, hogy itt vagy, Alan mondta. Nylt az ajt, s egy szke, fiatal orvos lpett be, sztetoszkp lgott a nyakban. Mrs. Davidson, ugyebr?... Egy pillanat sznetet tartott. Azt hiszem, j volna, ha bemenne a frjhez. Hogy van? Ht nem jl. De mindent megtesznk, ami telik tlnk. Majd hozzm fordult, s megkrdezte: n

    rokon? A bartjuk vagyok. n viszem majd haza Mrs. Davidsont. rtem mondta. Megvrja, vagy visszajn rte? Ksbb, az este folyamn. vatos hangjnak,

    semleges szavainak jelentsge volt. Jl az arcba nztem, s tudtam, hogy Bill haldoklik. Megvrom. Helyes. Ngy ra hosszat vrtam, s kzben alaposan kiismertem a fggny mintjt meg a barna linleum

    repedseit. De fleg a drt jrt az eszemben. Vgl belpett egy komoly, fiatal, csinos poln.

  • szinte rszvtem Davidson rnagy r meghalt. Mrs. Davidson szeretn, ha bemennk, hogy mg egyszer lssam a frjt, tette hozz a nvr, legyek szves

    ht vele menni. Hossz folyoskon vezetett vgig egy nem nagyon nagy, fehr szobba, ahol Scilla lt az egyetlen gy mellett.

    Scilla felnzett rm. Nem tudott szlni. Bill ott fekdt az gyon, szrkn, nmn, holtan. A legjobb bart, akit csak kvnhat magnak az ember.

    KETT

    A sok nyugtattl kbult s vgtelenl fradt Scillt aki ragaszkodott hozz, hogy egsz jszaka Bill holtteste mellett virrasszon msnap korn reggel vittem haza Bill kocsijn a Cotswoldsba. A hrom gyerek elbe jtt a kapuhoz, az arcuk komoly volt, szemk kerekre nylt. gyes s rtelmes gondozjuk. Joan, akivel elz este telefonon kzltem a hrt, ott llt mgttk.

    Scilla lelt a lpcsre, s vgre elsrta magt. A gyerekek mellje ltek s trdeltek, tleltk, s igyekeztek enyhteni a gyszt, amelyrl csak homlyos fogalmuk volt.

    Scilla vgl is felllt, felment az emeletre s lefekdt. sszehztam a szobjban a fggnyket, t magt betakargattam, s megcskoltam az arct. Kimerlt volt s nagyon lmos. Remltem, hogy j nhny rt aludni fog.

    tmentem a sajt szobmba, s tltztem. Amikor lementem, Joan kvt, szalonns tojst s friss zsmlket tett elm a konyha asztalra. tadtam a gyerekeknek az elz dleltt (milyen rgnek tnt) vsrolt csokoldt. k is leltek mellm, s azt majszolgattk, mikzben reggeliztem. Joan magnak is tlttt egy cssze kvt.

    Alan? szlalt meg William. tves volt, a hrom gyerek kzl a legfiatalabb, s a vilgrt sem folytatta volna a mondkjt, amg az ember azt nem mondta, hogy: Tessk? , ezzel jelezve, hogy figyel.

    Tessk? mondtam. Mi trtnt apuval? Elmondtam nekik. Mindent elmondtam, csak a drtrl nem beszltem. Szokatlanul csendben voltak egy darabig. Aztn Henry, a nyolcves, nyugodt hangon megkrdezte:

    Temetni fogjk, vagy elgetik? Mieltt mg felelhettem volna, nvrvel, Pollyval heves s meglepen jl tjkozott vitba kezdett a

    temets, illetve hamvaszts elnyeirl. Dbbenten hallgattam, de meg is knnyebbltem, s Joan, aki elkapta a tekintetemet, alig llta meg nevets nlkl.

    Beszlgetsnk rtatlan trgyilagossgtl jobb kedvre hangoltan indultam vissza Maidenheadbe. Bill nagy kocsijt belltottam a garzsba, s az n kis sttkk Lotusomon mentem. A kd teljesen felszllt, mgis (szoksomhoz kpest) lassan hajtottam, azon tprengve, hogy mit is kellene tennem.

    Elszr is a krhzba mentem. tvettem Bill ruhit, alrtam nhny nyomtatvnyt, s megtettem a szksges intzkedseket. A szoksos boncolst msnapra tztk ki.

    Vasrnap volt. A versenyplyhoz hajtottam, de a kaput zrva talltam. A Versenyintzsg elnknek vrosi irodja is zrva volt. Felhvtam a lakst, de senki nem vette fel a kagylt.

    Nmi habozs utn felhvtam a Nemzeti Lovaregylet elnkt, vagyis egyenesen a lversenyek legfelsbb illetkeshez fordultam. Sir Creswell Stampe komornyikja azt mondta, megnzi, Sir Creswell a rendelkezsemre tud-e llni. Kzltem, hogy nagyon fontos gyben kell beszlnem vele. Hamarosan a telefonhoz jtt.

    szintn remlem, hogy csakugyan fontos, amit mondani akar, Mr. York. Vendgeim vannak, s ppen ebdelnk.

    Tud rla, uram, hogy Davidson rnagy r tegnap este meghalt? Igen. s nagyon sajnlom. Igazn nagyon sajnlom. Vrt. Mly llegzetet vettem. Nem vletlen baleset volt mondtam. Ezt hogy rti? Davidson rnagy lovt egy kifesztett drttal buktattk fel. Elmondtam, hogy megvizsgltam az akadlyt, s hogy mit talltam ott. Tjkoztatta errl Mr. Dace-t? krdezte. Mr. Dace volt a Versenyintzsg elnke. Elmondtam, hogy Mr. Dace-t nem tudtam megtallni. Teht ezrt hvott fel engem. rtem. Sznetet tartott. Ha igaz, amit mond, Mr. York, akkor ez

    komolyabb gy annl, semhogy csupn a Nemzeti Lovaregyletre tartozzon. Ksedelem nlkl rtestse a maidenheadi rendrsget. s este felttlenl szmoljon be nekem a trtntekrl. n pedig megprblom elrni

  • Mr. Dace-t. Letettem a kagylt. thrtottam a felelssget, gondoltam. Szinte lttam, hogy dermed meg Stampe-knl a

    marhaslt a tnyron, mikzben Sir Creswell hvsai nyomn zmmgni kezdenek a telefonkbelek. A rendrrszoba a kihalt vasrnapi utcban sttnek, porosnak s bartsgtalannak tnt. Bementem. A pult

    mgtti hrom rasztal egyiknl fiatal rendr lt, s jsgot olvasott, a borsosabbik fajtbl. Lpst akar tartani az alvilggal, gondoltam.

    Parancsol, uram? mondta, mikzben felllt. Nincs itt valaki ms? krdeztem. gy rtem, valaki a felettesei kzl. Egy halleset gyben jttem. Egy pillanat, uram. Kiment egy hts ajtn, aztn rgtn vissza is jtt: Szveskedjk befradni. Flrellt, hogy bemehessek a bels kis irodahelyisgbe, majd becsukta utnam az ajtt. A frfi, aki felllt az asztal melll, rendrnek szinte alacsony, zmk s stt haj volt, kzelebb jrt a

    negyvenhez, mint a harminchoz. Inkbb bokszolnak ltszott, mint gondolkod embernek, de ksbb rjttem, hogy az esze felr a fizikumval. Az rasztala iratokkal s slyosnak ltsz jogi knyvekkel volt tele. A gzfts kellemes, porodott meleget rasztott, a hamutart csordultig volt. is bngyek tanulmnyozsval tlttte vasrnap dlutnjt.

    J napot. Lodge felgyel vagyok mondta. Az rasztala eltt ll szkre mutatott, s felszltott, hogy ljek le. is lelt, s takaros csomkba kezdte rendezni az iratait.

    Egy halleset gyben jtt? gy megismtelve kicsit ostobn hangzottak a szavaim, de a felgyel hangja trgyilagos volt.

    Davidson rnagy r gyben kezdtem. Igen. Megkaptuk a jelentst. Tegnap este halt meg a krhzban, miutn verseny kzben felbukott.

    Udvariasan vrta, hogy folytassam. A bukst szndkosan idztk el mondtam ki kertels nlkl. Lodge felgyel komolyan rm nzett, majd elvett a fikjbl egy v paprt, kicsavarta a tlttollt, s

    lttam, hogy felrja a dtumot s az idpontot. Mdszeres ember volt. Taln kezdjk az elejn mondta. Neve? Alan York. Kora? Huszonngy. Lakcme? Megadtam Davidsonk cmt, megmagyarztam, hogy az vk, s hogy ltalban nluk lakom. A sajt laksa hol van? Dl-Rhodesiban feleltem. Egy szarvasmarhatelepen, Induna kzsg kzelben, krlbell tizent

    mrfldre Bulawaytl. Foglalkozsa? Apmat kpviselem londoni irodjban. Milyen irodja van az apjnak? A Bailey York Kereskedelmi Trsasg. Mivel kereskednek? krdezte Lodge. Rzzel, lommal, szarvasmarhval. Brmivel s mindennel. Elssorban szlltmnyozk vagyunk. Mindezt lerta, gyors, hatrozott rssal. s most halljuk letette a tollat , mirl is van sz. Hogy mirl van sz, nem tudom mondtam , de a kvetkez trtnt. Elmondtam neki mindent.

    Vgighallgatott, anlkl hogy kzbeszlt volna, aztn megkrdezte: Mirt gondolja, hogy nem normlis buks volt?

    Admiralnl biztonsgosabb ugr nincs a vilgon. gy ugrik mindig talpra, mint a macska. Sohasem hibzik.

    Udvariasan csodlkoz tekintetbl lttam, hogy deskeveset rt ha rt egyltaln valamit az akadlyversenyekhez, s vlemnye szerint egyik l ppoly knnyen bukhat fel, mint a msik.

    Tovbb prblkoztam. Admiral nagyszeren veszi az akadlyokat. Kptelensg, hogy felbukjon egy ilyenben, ha a szokott tempjban ugorhat, s nem siettetik. Tkletesen lendlt neki, lttam. Nem volt termszetes a buks. Mintha elidztk volna valamivel. Gondoltam, hogy taln drttal, visszamentem, megnztem, s igazam volt. Ez minden.

    Hm. Feltehet volt, hogy Admiral gyz? krdezte Lodge. Biztos volt vlaszoltam. s ki gyztt?

  • n mondtam. Lodge elgondolkozott. A tolla vgt rgcslta. A plyafelvigyzk alkalmazsa hogyan trtnik? krdezte. Nem tudom pontosan. Azt hiszem, esetenknt szerzdtetik ket egy-egy versenyre feleltem. Mirt akart volna egy plyafelvigyz rtani Davidson rnagy rnak? krdezte a felgyel naivan. les

    pillantst vetettem r. Azt hiszi, hogy n talltam ki az egszet? krdeztem. Nem. Shajtott egyet. Nem hiszem. Taln inkbb azt kellett volna krdeznem: ha valaki rtani akart

    Davidson rnagy rnak, nehezen tudta volna felvtetni magt plyafelvigyznak? Nagyon is knnyen mondtam. Utna kell nznnk. Elgondolkozott. Mert ez gy elgg bizonytalan mdja egy gyilkossgnak. Akrki tervelte is ki a mernyletet, nem akarhatta meglni Davidson rnagyot mondtam hatrozottan. Mirt nem? Mert egyltaln nem volt valszn, hogy meghal. Szerintem inkbb csak azt akartk megakadlyozni,

    hogy gyzzn. Mirt nem valszn, hogy egy ilyen buks hallt okozzon? krdezte Lodge. Nekem nagyon

    veszlyesnek tnik. A kvetkezket mondtam: Valsznleg csak azt akartk, hogy az rnagy r megsebesljn. Ha egy l

    gyors iramban nekitkzik egy akadlynak, amikor a lovasa nem szmt r, akkor a lovas rendszerint kirepl a nyeregbl. Repl egy darabig a levegben, s jval messzebb r fldet, mint a lova. Egy ilyen ess slyos srlseket okozhat, de hallt ritkn. Csakhogy Bill Davidson nem messze elre replt ki a nyeregbl. Taln beleakadhatott a lba a kengyelbe, br ez nem valszn. Lehet, hogy a drt csavarodott a lbra, s az rntotta vissza. A lnyeg az, hogy kzvetlenl a l el zuhant, a lova pedig r. De mg gy is kln balszerencse kellett ahhoz, hogy a nyeregfa ppen gyomron tallja. Szndkosan gyilkolni ilyen mdon kptelensg.

    rtem. gy ltom, sokat gondolkozott a dolgon. Igen. s gondolattrstsknt azonnal felmerlt bennem a krhzi vrszoba fggnynek mintja s a

    barna linleum. Tud valakit, aki rtani akarhatott Davidson rnagynak? krdezte Lodge. Senkit mondtam. Mindenki nagyon szerette. Lodge felllt, s nyjtzott egyet. Megnzzk azt a drtot mondta. Kidugta a fejt a nagyobbik

    irodahelyisgbe. Wright, nzze meg, benn van-e Hawkins, s mondja meg neki, hogy krek egy kocsit, ha van. Volt kocsi. Gondolom, Hawkins vezette; n htul ltem Lodge-dzsal. A lversenyplya fkapuja mg

    mindig zrva volt, de mint tapasztaltam, mindennek megvan a maga tja-mdja. Egy rendrsgi kulcs kinyitott a deszkakertsen egy msik, szinte szrevehetetlen kaput. Tz esetre szolgl mondta Lodge, oldalpillantsomat ltva. Az pletekben nem volt senki, mg az igazgat sem tartzkodott ott. Hawkins a plya kzepre hajtott, s

    onnan tovbb, a legtvolabbi akadly fel. Nagyokat zkkentnk az egyenetlen talajon. A kocsi a bels terelkorlt kzelben llt meg, Lodge meg n kiszlltunk. n mutattam az utat az akadly msik oldaln a kls korlthoz.

    Ott van a drt mondtam. De tvedtem. Ott volt a pzna, a korlt, a magas szl f, a nyrfagallyakbl kszlt akadly. De drttekercs sehol. Biztos, hogy ez az az akadly? krdezte Lodge. Biztos feleltem. Vgignztnk magunk eltt a plyn. A legtvolabbi vgn voltunk, a messzesgben

    homlyos tmbkknt magasodtak a leltk. Az akadly, amelynl lltunk, az egyetlen volt a kt kanyar kzti rvid egyenesben; a legkzelebbi tlnk balra volt, krlbell hromszz yardnyira, egy enyhe kanyaron tl.

    Az ember tugratja azt az akadlyt mutattam oda , aztn, mint ltja, meglehetsen hossz t vezet ehhez. Rveregettem a mellettnk lev akadlyra. s hsz yarddal azutn, hogy ezt tugrattuk s fldet rtnk, les kanyar kvetkezik, majd ismt egy egyenes. A kvetkez akadly kicsit odbb keresztezi az egyenest, hogy a lovaknak idejk legyen a kanyar utn egyenslyba kerlni, mieltt megint ugrannak. Nagyon j plya.

    Biztos, hogy nem tvedett a kdben? Biztos. Ez az az akadly mondtam. Lodge shajtott egyet. Ht akkor nzzk meg kzelebbrl.

  • De nem volt egyb nznival rajta, csak egy kis bevgs az egykor fehr bels pznn s egy mlyebb a klsn, ott, ahol a drt belemart a fba. Csak az vehette szre a bevgsokat, aki alaposan megnzte a pznkat. Mind a kett egyenl magassgban volt, hat lb s hat hvelyknyire a fldtl.

    Nem valami meggyz mondta Lodge. Csendben tettk meg az utat vissza Maidenheadbe. Bosszantott az ostobasgom. Most mr tudtam, hogy ha

    elz nap az illetkesek kzl nem rtem is el senkit, valakit felttlenl kertenem kellett volna, akr a gondnokot is, aki visszajn velem az akadlyhoz, s a helyn ltja a drtot, ott, ahol rtalltam. Egy tan, aki ltta a pznra erstett drtot, mg ha sttben s kdben is, s mg ha megeskdni nem is mer r, hogy melyik akadlynl ltta, ktsgtelenl tbbet r, mint semmilyen tan. Azzal prbltam vigasztalni magam, hogy a felvigyz taln akkor trt vissza az akadlyhoz a drtvgval, amikor n visszamentem a leltkhoz, s mg ha azonnal odavittem volna is egy tant, mr az is ksn lett volna.

    A maidenheadi rendrsgrl felhvtam Sir Creswell Stampe-et. Ezttal, mondta, a vajas pirtsa melll keltettem fel. sem rlt a hrnek, hogy a drt eltnt.

    Nyomban kertenie kellett volna valakit, hogy lssa. Vagy le kellett volna fnykpeznie. Vagy leszerelnie a drtot! Bizonytk nlkl nem jutunk semmire. Egyszeren nem rtem, mirt nem volt annyi esze, hogy gyorsabban cselekedjk. Nagyon feleltlenl viselkedett, Mr. York. s ezekkel a kedves szavakkal le is tette a telefont.

    Nyomott hangulatban hajtottam haza. Benztem Scilla szobjba. A szoba stt volt, de hallottam Scilla egyenletes llegzst. Mg mindig mlyen

    aludt. A fldszinten, a kandallban g fahasbok bartsgos lngja eltt Joan lt a fldn a gyerekekkel, s

    pkereztek. n tantottam meg ket pkerezni egy ess napon, amikor eluntk a snapszlit meg a rmit, rosszalkodtak, verekedtek, ordtoztak, s mindenkit felbosszantottak. A pker, a vadnyugati cowboyok szmukra addig rejtlyes jtka csodt mvelt.

    Henry nhny ht alatt olyan jtkoss ntte ki magt, amilyennel az ember csak alapos megfontols utn l le msodszor is krtyzni. Borotvales matematikus agya hajszlpontosan tudta minden kezbe kerl lap eslyeit; vizulis memrija dbbenetes volt; szndkosan flrevezet, enyhn riadt arckifejezse nem egy gyantlan felnttet ejtett csapdba. szintn csodltam Henryt. Egy angyalt is tejtett volna, gy blfflt.

    Polly is elg jl jtszott ahhoz, hogy tlagos jtkosokkal szemben ne vesztsen llandan, s mg William is tudta, mi a klnbsg a sznflss s a full kztt.

    Mr j ideje jtszhattak, amikor lementem. A Henry eltt magasod zsetontorony szoks szerint hromszor akkora volt, mint a tbbiek.

    Polly szlalt meg. Henry mindent sszenyert az elbb, gyhogy jra szt kellett osztani a zsetonokat, s ellrl kezdeni az egszet.

    Henry vigyorgott. Szmra a krtya nyitott knyv volt, amelyben nem tudott nem olvasni. Elvettem tle tz zsetont, s n is leltem jtszani. Joan osztott. Nekem kt tst adott, n behztam mg

    egyet. Henry bedobta a krtyit, csak kettt hzott, s igen elgedettnek ltszott. A tbbiek mr az els kt krben bedobtk a lapjukat. Ekkor merszen mg kt zsetont toltam a kzpen

    fekv ketthz. Megadom, s emelek kettvel, Henry mondtam. Henry rm pillantott, hogy meggyzdjn rla, nzem-e, majd risi sznjtkba kezdett: hatrozatlan kpet

    vgott, ujjaival dobolt a padln, s kzben nagyokat shajtott. Mivel ismertem blfflsi mdszert, gyantottam, hogy risi lapja van, s most azon tri a fejt, hogyan szerezhetne vissza tlem minl tbb zsetont.

    Eggyel emelek mondta vgl. Mr ppen azon voltam, hogy hatrozott mozdulattal kirakok mg kt zsetont, de meggondoltam magam.

    Nem, Henry. Most az egyszer nem mondtam, s ledobtam a lapjaimat. Ngy zsetont ttoltam elje. Ez egyszer ngyet kapsz, s nem tbbet.

    Mi volt a kezedben, Alan? Polly felfordtotta a lapjaimat, megmutatva a hrom tst. Henrynek a flig szaladt a szja. Nyugodtan trte, hogy Polly az lapjait is megnzze. Kt kirlya volt.

    Mindssze kett. Polly az lapjait is megnzze. Kt kirlya volt. Mindssze kett. Most befrdettelek, Alan mondta Henry boldogan. William s Polly dhsen morgott. Addig jtszottunk, mg vissza nem nyertem tekintlyemet s Henry zsetonjainak szintn tekintlyes rszt.

    Aztn eljtt az ideje, hogy a gyerekek lefekdjenek, n meg felmentem s benztem Scillhoz. bren fekdt a sttben. Gyere be, Alan.

  • Bementem s meggyjtottam az jjeliszekrnyn a lmpt. Scilla tl volt az els megrzkdtatson. Nyugodtnak, bksnek ltszott.

    Nem vagy hes? krdeztem. Az elz napi ebd ta nem evett. De igen, Alan, kpzeld, hes vagyok mondta kiss meglepetten. Lementem, s Joannal sszecsaptunk valami vacsoraflt. Felvittem a tlct, s Scillval egytt ettem n is.

    Prnval feltmasztott httal, egyedl lt a nagy gyban, s arrl kezdet: meslni, hogyan tallkozott Bill-lel, mi mindent csinltak egytt, s hogy milyen jl megvoltak egymssal. Szeme ragyogott a felidzett boldogsgtl. Sokig beszlt, folyton Billrl, s n csak akkor szaktottam flbe, amikor reszketni kezdett az ajka. Aztn n mesltem neki a pkerpartirl meg Henry-rl meg a kt kirlyrl. Scilla mosolygott s jra megnyugodott.

    Nagyon szerettem volna megkrdezni tle, hogy Bill nem kerlt-e valami bajba, vagy nem fenyegettk-e meg valamirt az utbbi hetekben, de az alkalom nem volt megfelel. Inkbb rbeszltem, hogy vegyen be mg egyet a krhzban kapott nyugtatkbl, eloltottam a villanyt, s j jszakt kvntam neki.

    A szobmban, vetkzs kzben rm trt a fradtsg. Tbb mint negyven rja voltam talpon, s a negyvenbl igen kevs volt nyugodtnak nevezhet. Bezuhantam az gyba. Azoknak a ritka alkalmaknak az egyike volt ez, amikor lvezetes fnyzsnek reztem az elalvs puszta tnyt.

    Flra mlva Joan rzott fel lmombl. Hlkntsben volt. bredjen mr, Alan, az g szerelmre. rk ta kopogok az ajtajn. Mi trtnt? A telefonhoz krik. Szemlyesen magt mondta. Jaj nekem nygtem. Azt hittem, az jszaka kells kzepben vagyunk. Az rmra nztem. Tizenegy ra

    volt. Letmolyogtam a lpcsn, szemem gett az lmossgtl. Hall! Mr. Alan York? Igen. Maradjon, krem. Kattogs hallatszott a vonalban. stottam. Mr. York? zenetet kell tadnom nnek Lodge felgyel rtl, a maidenheadi rendrsgrl. A felgyel

    r kri, fradjon be hozz ide a rendrsgre holnap dlutn ngykor. Ott leszek mondtam. Letettem a kagylt, visszafekdtem az gyba, s aludtam, aludtam Lodge mr vrt. Felllt, kezet fogott velem, s egy szkre mutatott. Leltem. Az rasztaln most nem volt

    semmi, csak a kzepn egy negyedves dosszi. Valamivel mgttem, egy kis asztalnl a sarokban egyenruhs rendr lt, a kezben ceruza, eltte jegyzettmb.

    Van itt nhny valloms kopogtatta meg Lodge a dosszit , amelyeket szeretnk ismertetni nnel. Aztn nhny krdsem is volna nhz. Kinyitotta a dosszit, s kt sszekapcsolt paprlapot vett ki belle.

    Ez itt Mr. J. L. Dace, a maidenheadi lversenyplya Versenyintzsgi elnknek a vallomsa. Eszerint kilenc felvigyz aki verseny kzben az akadlyokat javtja, ha szksges lland alkalmazsban ll. Kzlk hrmat ez eltt a verseny eltt vettek fel.

    Lodge letette a vallomst, s rtrt a kvetkezre. Ez itt az egyik lland alkalmazsban ll felvigyz, George Watkins vallomsa. Azt mondja,

    sorshzssal dntik el egyms kztt, hogy ki melyik akadly mellett lljon. Nmelyiknl ketten is llnak. Pnteken is szoks szerint sorsot hztak, de szombaton az egyik j ember

    nknt vllalta a legtvolabbi akadlyt. Egyikk sem szeret olyan messzire menni, mondja Watkins, mert az egyes futamok kztt tlsgosan sokat kell gyalogolniuk, hogy megtehessenek egy lovat. gy ht boldogan engedtk t a legtvolabbi gtat az j embernek, s csak a tbbit sorsoltk ki egyms kztt.

    Hogy nzett ki az a felvigyz? krdeztem. n is ltta felelte Lodge. Nem. Tulajdonkppen nem lttam mondtam. Csak annyit lttam, hogy ll ott egy ember, de nem

    nztem meg. Legalbb egy felvigyz minden akadlynl ll. Egyiket sem ismernm fel, ha jra ltnm. Watkins azt mondja, valsznleg felismern, de lerni nem tudja. Szerinte mindennapi klsej ember

    volt, se nem magas, se nem alacsony. Kzpkor, ha jl emlkszik. Sapkt viselt, cska szrke ltnyt meg b eskpenyt.

    Mint mindegyik mondtam komoran. Lodge folytatta. Thomas Cook nven mutatkozott be. Azt mondta, ppen llstalan, jv hten lp be egy

    munkahelyre, addig is l szeretn tlteni valamivel az idt. Hiheten hangzott, s az egsz emberen nem volt semmi klns, mondja Watkins. De londoni akcentussal beszlt, nem berkshireivel.

  • Lodge letette a paprt, s egy msikat vett a kezbe. Ez pedig a St. John mentbrigd tagjnak, John Russellnak a vallomsa. Azt mondja, az egyenes els

    akadlya mellett llt, s figyelte a plya als kanyarjban vgtat lovakat. A kd miatt, mondja, csak hrom akadlyt ltott: azt, amelyik mellett llt, a kvetkezt az egyenesben s vgl a legtvolabbit, amelyiknl Davidson rnagy felbukott. A vele szembeni akadly, a plya tls feln, csak elmosdott foltnak ltszott.

    Ltta, mikor Davidson rnagy kibukkant a kdbl, miutn a tloldali akadlyt tugratta. Aztn ltta, hogy a kvetkeznl felbukik. Davidson rnagy nem tnt fel jra, de a lova lbra llt, s lovas nlkl elvgtzott. Russell elindult a fel az akadly fel, amelyiknl Davidson rnagy felbukott; aztn mikor n, Mr. York, ellovagolt mellette s htranzett, futsnak eredt, Davidson rnagyot a fldn fekve tallta.

    Ltta a drtot? krdeztem trelmetlenl. Nem. Megkrdeztem, nem ltott-e valami szokatlant. Drtrl nem beszltem. Azt mondta, nem volt ott

    semmi. Amikor Russell a fel g felvigyz fel futott, nem ltta, hogy az felgngylt egy drtot? Megkrdeztem, ltta-e Davidson rnagyot vagy a felvigyzt, amikor feljk futott. Azt mondta, hogy az

    les kanyar s a korlt miatt nem lthatta ket, amg egszen a kzelkbe nem rt. Valsznleg krbe futott a plyn odig, s nem vgta le a kanyart, mert ahhoz a csatakos fvn kellett volna tgzolnia.

    rtem mondtam remnyvesztetten. s amikor odart, mit csinlt a felvigyz? Ott llt Davidson rnagy mellett, s lenzett r. Azt mondja, rmltnek ltszott. Russell ezen meglepdtt,

    mert Davidson rnagy eszmletlen volt ugyan, de nem ltszott slyosan srltnek. Russell meglengette fehr zszlajt, a leg-kzelebbi elsseglynyjt megltta, s az is meglengette a magt, gy jutott el az zenet a kdben egszen a verseny-plya mentautjig.

    s ekkor mit csinlt a felvigyz? Semmi klnset. Miutn Davidson rnagyot elvittk, ott maradt az akadly mellett, mondja Russell,

    egszen addig, amg az utols futam elmaradst be nem jelentettk. Megprbltam megragadni az utols szalmaszlat. Visszament a tbbi felvigyzval, s felvette a

    fizetst? Lodge rdekldssel nzett rm. Nem mondta , nem ment vissza. Egy msik paprlapot vett ki a dosszibl. Peter Smith, a Gregory-istllk ahol Admiralt is idomtjk utaz flovsza azt vallja, hogy Admiral,

    miutn a maidenheadi plyn elszabadult, t akart ugrani egy kknysvnyt, de beleakadt, s ott fogtk el a flelemtl reszket, vrz llatot. A szgye, a lapockja s a kt mells lba tele volt vgott s karcolt sebekkel. A felgyel felnzett. Ha a drt hagyott is nyomot Admiralon, azt most mr lehetetlen megllaptani.

    Alapos munkt vgzett, felgyel r mondtam. s gyorsat. Igen. Ezttal szerencsnk volt. Mindenkit azonnal megtalltunk, akivel beszlni akartunk. Mr csak egy paprlap volt htra. Lodge felvette, s csndesen folytatta: Ez Davidson rnagy boncolsi

    jegyzknyve. A hall oka tbbrendbeli bels srls. A mja is meg a lpe is megrepedt. Lodge htradlt a szkn, s a kezt nzte. Mr. York, azt az utastst kaptam, hogy tegyek fel nnek nhny krdst, amelyek hirtelen felnzett,

    egyenesen a szemembe amelyeknek nem hiszem, hogy rlni fog. Ennek ellenre arra krem, hogy feleljen rjuk. Kicsit elmosolyodott, bartsgosan.

    Kezdje mondtam. Szerelmes n Mrs. Davidsonba? Nem mondtam. De nla lakik? n az egsz csaldnl lakom feleltem. Mirt? Nincs laksom Angliban. Amikor megismerkedtem Bill Davidsonnal, meghvott a hzba vkendre. Jl

    reztem magam nluk, s azt hiszem, k is megkedveltek engem. Mindenesetre gyakran meghvtak. A htvgek egyre hosszabbra nyltak, mg vgl Bill s Scilla azt javasoltk, tekintsem az otthonukat a fhadiszllsomnak. Hetenknt egy-kt jszakt tltk csak Londonban.

    Mita lakik Davidsonknl? krdezte Lodge. Krlbell ht hnapja. Barti viszonyban volt Davidson rnaggyal? Igen, nagyon j bartok voltunk. s Mrs. Davidsonnal? Vele is.

  • De nem szerelmes bel? Nagyon szeretem. Mintha a nvrem lenne mondtam, s igyekeztem legyrni mrgemet. Tz vvel

    idsebb nlam. Lodge arcrl vilgosan leolvashattam, hogy szerinte az letkornak semmi kze a szerelemhez. Ekkor vlt

    tudatoss bennem, hogy a sarokban l rendr jegyzi a vlaszaimat. Megenyhltem. Nyugodtan folytattam: Mrs. Davidson nagyon szerelmes volt a frjbe, a frje meg bel. Lodge szja sarka megrndult. Az volt a benyomsom, hogy remekl szrakozik. Aztn megint rkezdte. gy rtesltem, hogy Davidson rnagy volt az orszg legjobb amatr akadlylovasa. gy van. n pedig msodik lett mgtte tavaly, az els angliai versenyvadjban. mulva nztem r. Ltom, nem vesztegette az idejt, hiszen huszonngy rval ezeltt mg azt sem tudta,

    mi fn terem az akadlylovagls. Tavaly n volt a msodik Davidson rnagy utn az amatr versenyzk listjn. Nem volt feltehet, hogy-

    megint csak msodikknt vgez mgtte? s nem tehet fel, hogy most, miutn mr nincs az lk sorban, n kerl a lista lre?

    De igen. Igen, s remlem is mondtam. A vd vilgosabb mr nem is lehetett volna, de csak nem kezdhettem felszlts nlkl az rtatlansgomat bizonygatni! Vrtam. Ha Lodge azt akarja hallani, hogy meg akartam lni vagy sebesteni Billt, s gy megszerezni a felesgt vagy versenyzi rangjt, netn mind a kettt, akkor ezt mondja csak ki .

    De nem mondta. Eltelt egy teljes perc, mialatt n csendben ltem. Lodge vgl elmosolyodott. Azt hiszem, vgeztnk, Mr. York. Tegnapi bejelentst s mai vlaszait egy vallomsba vonjuk ssze.

    Szeretnm, ha elolvasn s alrn, miutn legpeltk. A rendr felllt, s kiment a jegyzettmbbel a kls helyisgbe. Lodge megszlalt: Cstrtkn lesz a

    halottszemle. Szksg lesz nre mint tanra, s a holttest azonostsa cljbl Mrs. Davidsonra is. Majd rintkezsbe lpnk vele.

    Amg a jegyzknyv elkszlt, Lodge krdseket tett fel az akadlyversenyzssel kapcsolatban, ltalnos, mindennapi krdseket. A jegyzknyvet figyelmesen elolvastam s alrtam. Pontos volt s tisztessges. Szinte lttam, ahogy ez a jegyzknyv is odakerl a tbbi mell, Lodge rendben tartott dosszijba. Vajon milyen vastagra fog hzni, mire megtallja Bill Davidson esetleges gyilkost?

    Ha ugyan megtallja. Lodge felllt, kezet nyjtott, s n megrztam. Megkedveltem ezt az embert. Csak az rdekelt volna, vajon

    ki utastotta, hogy dertse ki, nem n rendeztem-e meg a bntnyt, amelyet magam jelentettem a rendrsgnek.

    HROM

    Kt nappal ksbb Plumptonban versenyeztem. A rendrsg nagyon diszkrten folytathatta a vizsglatot, s diszkrt lehetett Sir Creswell is, mert a mzslban semmifle tallgats nem folyt Bill hallval kapcsolatban. Nem indult meg a pletyka.

    Belevetettem magam a szoksos versenynapi nyzsgsbe, a szk helyen vetkz-ltz zsokk zsrtldsbe, a nyomdafestket nem tr trfkba, a nevetglsbe, a vrsen izz kokszklyha krl tleked fz, flmeztelen emberek csoportjba.

    Clemtl tiszta bricseszt kaptam, alsnadrgot, vkony, vilgosbarna alstrikt, friss, fehr kendt a nyakamba s egy pr nylonharisnyt. Levetkztem s felvettem a versenyltzket. A nylonharisnyra (amelyen mint mindig, leszaladtak a szemek) knnyen csszott fel puha, knny, szk szr lovaglcsizmm. Clem kezembe adta a versenymezt, a tejsznes kvszn kocks, vastag gyapjszvettert s a barna szatnsapkt. A fehr kendt kttte a nyakamba. Felvettem a szvettert, s a sapkmat beletettem a buksisakba, hogy kznl legyen, ha ksbb fel akarom tenni.

    Csak egy futamban indul, uram? krdezte Clem. Ktnye zsebbl elvett kt vastag gumigyrt, s rhzta ket a csuklmra. A gumigyr leszortotta a szvetter ujjt, hogy ne fjjon be rajta a szl.

    Igen mondtam. Legalbbis egyelre. Mindig optimista voltam. Nem hajt klcsnvenni egy knny nyerget? Tudtommal amgy is kzel jr a slya a fels hatrhoz,

    uram. Nem feleltem. Szvesebben hasznlom a sajt nyergemet. Elbb mindenkppen azzal mzsltatom le

    magam, hogy lssam, mennyi a tlslyom. Igaza van, uram.

  • Clem elksrt a mrleghez. Magammal vittem hat font sly nyergemet a rcsavart hevederrel s kengyelszjjal, s gy mrettem meg magam, a fejem bbjra csapott sisakkal egytt. Az sszslyom tz stone s kilenc font volt, teht ngy fonttal tbb, mint amennyit a hendikeppel szerint a lovamnak vinnie kellett volna. Clem visszavette a nyerget, n meg jra letettem a padra a sisakomat.

    Azt hiszem, vllalom a tlslyt, Clem mondtam. Helyes. Elsietett, hogy msnak is segthessen tltzni. A tlslytl nagyon egyszeren megszabadulhattam volna, ha alig hrom font sly levlblyeg nyerget

    hasznlok, s selyemmezt meg papr csizmt hzok. De a magam kedvre, a sajt lovamat lovagoltam, annak meg egy kis nyereg valsznleg vresre drzslte volna szles bordit.

    Hi Remny, a legjabb szerzemnyem, robusztus, mindssze tves, barna, herlt l volt. Egy-kt v mlva feltehetleg j akadlyugrnak grkezett, de addig is a nyeretlenek akadlyversenyein indultam vele, hogy a nlklzhetetlen tapasztalatokat megszerezze. Scilla az elz este arra krt, hogy ne a megbzhatatlan Hi Remnnyel induljak Plumptonban, ahol a plya a vigyzatlan lovas szmra tele van csapdkkal.

    Az elviselhetetlenl ideges Scilla, aki elszr nzett szembe csillaptk nlkl az t rt vesztesggel, hol dhngtt, hol knyrgtt.

    Ne tedd, Alan. Fleg ne a nyeretlenek versenyn, Plumptonban. Te is tudod, hogy a vacak lovad mennyire nem biztonsgos. Nem knyszert senki, mirt csinlod ht?

    Mert szvesen csinlom. Soha l mg nem viselt hozz illbb nevet mondta ktsgbeesetten. Majd beletanul mondtam. De ha nem adok neki lehetsget r, akkor nem tanul bele. Vlassz msik lovat. Szpen krlek. Semmi rtelme, hogy sajt lovam legyen, ha nem lovagolom. Tulajdonkppen azrt jttem Angliba, hogy

    a sajt lovamon versenyezzek. Tudod jl. Te is meg fogsz halni, mint Bill. Srni kezdett, elkeseredetten, kimerlten. Megprbltam meggyzni. Nem, n nem fogok. Ha Bill autbalesetnek esett volna ldozatul, nyilvn nem vrnd el tlem, hogy tbb

    ne vezessek autt. Az akadlyugrats pontosan olyan biztonsgos vagy veszlyes, mint az autvezets. Elhallgattam, de tovbb srt. Sok ezerrel tbben halnak meg az orszgutakon, mint a lversenyplyn mondtam.

    E vrlzt megllapts hatsra elgg sszeszedte magt ahhoz, hogy cspsen felvilgostson, mekkora a klnbsg a kt tevkenysgben rsztvevk szmt illeten.

    Akadlyugratsban igazn kevesen halnak meg prblkoztam jra. De Bill meghalt vente krlbell egy ember. Szz kzl egy folytattam. Karcsony ta Bill volt a msodik. Igaz. Kutatn nztem r. Mg mindig knnyes volt a szeme. Scilla, nem kerlt Bill valamifle bajba az utbbi idben? Ezt meg mirt krded? csodlkozott Scilla a krdsemen. Nem? Termszetesen nem. Nem volt gondban valami miatt? krdeztem makacsul. Nem. Te taln gondterheltnek lttad? Nem feleltem. s ez igaz is volt. Addig a pillanatig, amg fel nem bukott, Bill pontosan olyan volt,

    amilyennek mindig ismertem: ders, kiegyenslyozott, megbzhat. rlt mindannak, amit a magnak mondhatott: csinos felesgnek, hrom szp gyermeknek, termskbl plt vidki kastlynak, tekintlyes vagyonnak s annak, hogy Anglia legjobb akadlyugrja. Boldog ember volt. s brmennyire igyekeztem is, a legcseklyebb felht sem tudtam felfedezni, amely a ders kpet bernykolta volna.

    Akkor mirt krded? mondta jra Scilla. Aprnknt s olyan tapintatosan, amilyen tapintatosan csak tudtam, elmondtam, hogy Bill buksa nem

    kznsges baleset volt. Beszltem a drtrl is s Lodge nyomozsrl. Scilla megkvlten lt, teljesen kbultan. Jaj, nem! mondta. Nem. Nem. Mg most is, mikor a plumptoni mzsl eltt lltam, magam eltt lttam rmlt arct. Nem tiltakozott

    tovbb az ellen, hogy induljak a versenyen. Amit elmondtam, minden egyb gondolatot kiztt a fejbl. Egy kemny kz ereszkedett a vllamra. Ismertem jl. Pete Gregory keze volt, a ltenysztelep tagbaszakadt,

    majdnem hat lb magas tulajdonos, aki kezdett mr elhzni s kopaszodni, de a maga idejben gy mesltk a legkemnyebb fick volt, aki lversenyen valaha kengyelbe dugta a lbt.

  • Hell, Alan fiam. rlk, hogy itt ltlak. Mr beneveztelek a lovaddal a msodik futamra. Hogy van Hi Remny? krdeztem. Jl, csak egy kicsit mg sovny. Hi Remny mg csak egy hnapja volt Gregory telepn. A helyedben

    vigyznk, hogy az elejn knny tja legyen flfel, klnben mg a finis eltt kipurcan. Beletelik mg egy kis id, amg vrhatunk valamit tle.

    Ok mondtam. Gyere, nzzk meg, hogy ll a bl odakint mondta Pete. Beszlni akarok veled. Ltcsve szjt

    feljebb rngatta a vlln. Kistltunk a kapun a plyra, s prbakppen belevgtuk a sarkunkat a talajba. Egyhvelyknyire mlyedt

    bele. Nem rossz, ahhoz kpest, hogy mennyi h olvadt bele kt httel ezeltt mondtam. Finom puha, lvezet lesz resned mondta Pete, az ellenllhatatlan humorval. Felstltunk az emelkedn a legkzelebbi akadlyig. Az az oldala, ahol majd fldet rnk, kicsit nagyon is

    puha volt, de tudtuk, hogy a plya msik vgn szrazabb lesz a talaj, mert jobb a vzlevezetse. Csakugyan szrazabb volt.

    Pete hirtelen megszlalt. Lttad Admiralt bukni Maidenheadben? Pete a baleset idejn rorszgban volt lovat vsrolni, csak nemrg trt vissza.

    Igen. Krlbell tz hosszal voltam mgtte mondtam, mikzben szemgyre vettem a plyt, klnsen azt a szakaszt, ahol az akadly volt.

    s? Mit s? krdeztem. Mi trtnt? Mirt bukott fel? Volt valami srget a hangjban, tbb mint amennyit az ember vrt volna,

    mg az adott krlmnyek kztt is. Rnztem. A szeme szrke volt, mosolytalan, szrs, sztnsen, magam sem rtettem, mirt, gy tettem, mintha mit sem tudnk.

    Egyszeren felbukott mondtam. Amikor tugrattam az akadlyon, Admiral a fldn fekdt, Bill meg alatta.

    Rosszul vette volna Admiral az akadlyt? krdezte tovbb Pete. Nem, legalbbis amennyire n lttam. Biztosan belebotlott a tetejbe. Ez elgg kzel jrt az igazsghoz. Nem volt.. . nem volt valami egyb is? Pete tekintete that volt, mintha az agyamba akarna ltni. Mire gondolsz? kerltem meg az egyenes vlaszt. Semmire. Aggodalmas arckifejezse megenyhlt. Ha nem lttl semmit Elindultunk visszafel.

    Bntott, hogy nem mondtam meg Pete-nek az igazat. De tlsgosan kvncsi volt, feltnen figyelt. Egy pillanatig sem hittem, hogy kpes lett volna elpuszttani egy olyan pomps llatot, mint Admiral, ht mg a bartjt, de akkor vajon mirt knnyebblt meg annyira, amikor elhitte, hogy nem vettem szre semmit?

    ppen elhatroztam, hogy megkrem, magyarzza meg a viselkedst, s hogy elmondom neki, valjban mi trtnt, amikor megszlalt.

    Indulsz az Amatr Akadlyversenyen, Alan? Megint olyan volt, mint mskor, nylt s mosolygs. Nem, nem indulok mondtam. Nzd, Pete De kzbevgott. Egy lovat kldtek az istllmba t vagy hat nappal ezeltt, be van nevezve a mai

    versenyre. Egy pej l. Jfajta llat, merem lltani. gy ltom, j formban van, az orszg nyugati rszbl szrmazik, egy kisebb istllbl, s az j tulajdonosnak legfbb szve-vgya, hogy futtassa. Fel is hvtalak emiatt ma reggel, de mr nem voltl otthon.

    Mi a neve a lnak? krdeztem, mert tudtam, hogy ez a bevezets Pete rszrl affle hzelgs, hogy rvegyen valamire, amit egybknt nem szvesen tennk meg.

    Magassgos g. Hrt se hallottam. Mire vitte eddig? Nem sokra. Persze, mg nagyon fiatal Kzbevgtam. Lgy szves, felelj. Pete shajtott, megadta magt. Mg csak ktszer indult versenyen, mindkt alkalommal Devonban, tavaly

    sszel. Nem bukott fel, de.. . hm.. . mind a ktszer levetette magrl a lovast. De ma reggel igazn szpen vette nlam a tangtakat. Azt hiszem, neked sikerlne biztonsgosan vgigvinned a plyn, s a jelen krlmnyek kztt ez volna a lnyeg.

    Pete, nem szvesen mondok nemet kezdtem , de A tulajdonosa nagyon szeretn, ha te lovagolnd. Ez az els lova, s a l elszr indul j gazdja

    szneiben. A hlgy velem jtt ki a versenyre. Rettenten izgatott. Mondtam neki, hogy majd megkrlek Nem hiszem, hogy prblkoztam jra.

  • Legalbb ismerkedj meg vele mondta Pete. Ha megismerkedem vele, sokkal nehezebb lesz visszautastani a krst, ezt te is tudod. Pete nem is tagadta. Folytattam. Bizonyra is egyike aranyos, reg hlgyismerseidnek, aki most kszl bevonulni az aggok

    hzba, ahonnan valsznleg sohasem tr mr haza, s szeretne egy utols, idegborzongat lmnyt a halla eltt.

    Pete ezzel a meghat mesvel beszlt r nemrg, jobb meggyzdsem ellenre, egy rossz lra. Az illet reg hlgyet azta is tbbszr lttam klnbz versenyeken. Az aggok hza s a hall bizonyra mg mindig trelmesen vr r.

    , nem valami aranyos, reg hlgy mondta Pete. Meglltunk a nyergelben, Pete krlnzett, s maghoz intett valakit. A szemem sarkbl lttam, hogy egy

    n elindul felnk. Most megszkni megbocsthatatlan udvariatlansg lett volna. ppen csak annyi idm volt, hogy egy szvbl fakad szitkot sgjak Pete flbe, s mr be is mutattak a zsokt nem tr Magassgos g j tulajdonosnak.

    Miss Ellery-Penn, Alan York mondta Pete. Elveszett ember voltam, mg mieltt a lny egy szt is szlt volna. Nekem meg az els szavam az volt:

    Boldogan lovagolom a lovt. Pete leplezetlenl mulatott rajtam. Miss Ellery-Penn gynyr volt. Szablyos vonsok, csods arcbr, mosolyg, szrke szem, majdnem vllig

    r, csillog stt haj. gy ltszott, megszokta, hogy hatssal van a frfiakra, de ht tehetett errl? Pete megszlalt: Teht minden rendben. Bejelentelek az Amatrk Versenyre, a negyedik futam lesz. A

    mezt odaadom Clemnek. S mr indult is a mzsl fel. Vgtelenl rlk, hogy hajland a lovamat lovagolni mondta a lny. Mly hangon, lassan beszlt.

    Magassgos Eget a szletsnapomra kaptam. Nem kis gond szakadt vele a nyakamba. George bcsi, a nagybtym drga reg fick, de kicsit el van maradva a vilgtl. A Times-ban, hirdets tjn keresett versenylovat. A nagynnm mesli, hogy tven ajnlatot kapott, s ezt a lovat meg se nzte, gy vette meg, pusztn csak mert megtetszett neki a neve. Azt mondta, nyilvn jobban rlk, ha egy lovat kapok a szletsnapomra, mint egy szokvnyos gyngysort.

    Elbvl ember lehet a nagybtyja mondtam. Csak egy kicsit kimert vele egytt lakni. Miss Ellery Penn-nek az a furcsa szoksa volt, hogy

    megemelte a mondat utols kt-hrom szavt, s emiatt krdsnek hatott az egsz. Mintha mindegyik mondathoz hozztette volna: Nem gondolja?

    A nagybtyjnl lakik? krdeztem. Igen. Szleim elvltak a kds mltban, s sztszrdtak a szlrzsa minden irnyba satbbi. szintn sajnlom. Ne pazarolja a rszvtt. Egyikkre sem emlkszem. Letettek George bcsi kszbre, kpletesen szlva

    persze, zsenge ktves koromban. George bcsi j munkt vgzett mondtam, s szinte csodlattal nztem r. Cseppet sem jtt zavarba a bktl, termszetesnek vette. Inkbb Deb nni. taln mg nagyszerbb teremts, mint George bcsi. Imdnivalk, gy ketten egytt. k is itt vannak? krdeztem. Nem, nincsenek mondta Miss Ellery-Penn. George bcsi kijelentette, hogy miutn tlevelet kaptam

    tle egy j vilgba, amelyet csupa btor s kedves fiatalember npest be, csak nehezten a dolgomat, ha regecske rokonok torlaszolnk el az utamat.

    Percrl percre jobban kedvelem George bcsit mondtam. Miss Ellery-Penn mennyei mosolyt villantott rm, amely azonban az gvilgon semmit sem grt. Ltta mr a lovamat? Ht nem cukor? krdezte. Mg nem lttam. Bevallom, t perccel ezeltt mg azt sem tudtam, hogy a vilgon van. Hogy trtnt, hogy

    George bcsi ppen Pete Gregory telepre kldte? Rbktt az ujjval a trkpen? Miss Ellery-Penn felnevetett. Nem. Nem hiszem. Kitervelte azt elre. Azt mondta, mg egy Davidson

    rnagyot is megszerezhetek zsoknak, ha a lovam Mr. Gregory istlljba kerl. Elgondolkodott, a homlokt rncolta. George bcsi teljesen kiborult htfn, amikor megtudta az jsgbl, hogy Davidson rnagyot hallos baleset rte.

    Taln ismerte a bcsikja az rnagyot? krdeztem csak azrt, hogy mondjak valamit, s kzben piros ajknak elragad vt figyeltem.

    Nem, biztos vagyok benne, hogy szemlyesen nem ismerte. Taln az apjt ismerte. ltalban majdnem

  • mindenkinek az apjt ismeri. Mindssze annyit mondott megdbbenten, hogy Uramisten, Davidson meghalt!, s ette tovbb a pirtst. De meg se hallotta, mikor Deb nni meg n legalbb ngyszer megkrdeztk, hogy kr-e dzsemet.

    Ez volt minden? Igen. Mirt krdi? krdezte Miss Ellery-Penn kvncsian. Csak gy feleltem. Bill Davidson meg n j bartok voltunk. Blintott. rtem. s mr ejtette is a tmt. Mi a teendm verseny l-tulajdonosi j szerepemben?

    Igazn nem szeretnm nevetsgess tenni magamat az els napon. Minden tancst s utastst hlsan fogadom, Mr. York.

    Alan a nevem mondtam. Kutat pillantst vetett rm, szavaknl vilgosabban adva rtsemre, hogy fiatal kora ellenre elgg

    tapasztalt ahhoz, hogy elhrtson minden nem szvesen ltott kzeledst, s ne hagyja elsietett kapcsolatokba sodortatni magt.

    De vgl is elmosolyodott, s azt mondta: Az enym meg Kate. Mint valami ajndkot nyjtotta t a nevt, s n rmmel fogadtam el.

    Mennyit tud a lversenyzsrl? krdeztem. Semmit. A mai napig be sem tettem a lbamat Lversenyplyra. gy mondta, gunyorosan, nagybetvel. Lovagol? Nem n. Akkor taln George bcsi szereti a lovakat? Taln vadszik? vetettem fel. Mg nem tallkoztam emberrel, akit kevsb rdekelnnek a lovak. Azt mondja, az egyik vgk rg, a

    msik meg harap, ami pedig a vadszatot illeti, azt mondja, kellemesebb dolgot is tud annl, mint hogy bozontos fark rkkra vadsszon a legnagyobb knyelmetlensgek kzepette, pocsolys terepen, tlvz idejn.

    Nevettem. Akkor taln szenvedlyesen fogad lovakra. Vrosi irodkban. George bcsi arrl nevezetes, hogy a derby napjn megkrdezi, melyik l nyerte meg a versenyt. Akkor Magassgos g mire val? Hogy szlestse a ltkrmet, mondja George bcsi. A neveltetsem a szokvnyos kollgium, felsbb

    lnyiskola s egy agyongardrozott eurpai krutazs. Nem rt, ha elmlik az orrombl a mzeumok szaga, mondja George bcsi.

    Teht egy versenylovat ajndkozott magnak a huszonegyedik szletsnapjra llaptottam meg trgyilagosan.

    Igen mondta, aztn les pillantst vetett rm. Elvigyorodtam. Ezttal kijtszottam az bersgt. Nincs semmi klnsebb tulajdonosi tennivalja mondtam azon kvl, hogy a negyedik futam eltt

    elstl oda az istllkhoz megmutattam, hova , s megnzi, hogyan nyergelik fel a lovt. Aztn Pete-tel tmegy a jrtatba, ott megll, s rtelmes megjegyzseket tesz az idjrsrl, amg n meg nem jelenek, nyeregbe nem szllok s el nem indulok a starthelyre.

    s mit csinljak, ha Magassgos g gyz? Arra szmt, hogy gyzni fog? krdeztem. Fogalmam se olt rla, mennyire ismeri a lovt. Mr. Gregory azt mondja, nem fog gyzni. Megknnyebbltem. Nem szvesen okoztam volna csaldst neki. A verseny utn mr tbbet tudunk majd rla. Ha az els hrom kztt rne clba, akkor ott, a mzslval

    szemben fogjk lenyergelni. Egybknt itt tall majd minket a gyepen. Lassan elrkezett az els futam ideje. Elksrtem a leltkhoz a gynyrsges Miss Ellery-Pennt, s

    teljestettem George bcsi hajt, amikor bemutattam neki nhny btor s kedves fiatalembert. Sajnos rjttem, hogy mire visszarek majd a nyeretlenek versenyrl, valsznleg mr csak egyike leszek azoknak, akik futottak mg Miss Ellery-Penn kegyeirt.

    Figyeltem, hogyan hdtja meg j nhny bartomat. lnk, sznes egynisg volt. Mintha kimerthetetlen bels tz gett volna a lelke mlyn, de e tznek csak a melegt engedte reztetni, ders, mly hangjval. Kate mg kzpkor nknt is rendkvl vonz lesz, jutott eszembe minden sszefggs nlkl, s az is tvillant az agyamon, hogy ha Scillban is ilyen ingerl elevensg lakozna a visszahzd, higgadt passzivits helyett, Lodge felgyel felttelezse taln nem is jrna messze az igazsgtl.

    Amikor az els futam utn elvltam Kate-tl, ppen azon tanakodott, vajon j ismersei kzl ki rszesljn abban a megtiszteltetsben, hogy kvzni vihesse t. Elindultam lemzsltatni magam a nyeretlenek futamhoz. Amikor visszanztem, lttam, amint hdoli rajval a bf fel megy, mint egy stks s a csvja. Egy tndkl, varzslatos stks.

    letemben elszr sajnltam, hogy indulnom kell egy futamban.

  • NGY

    Sandy Mason cspre tett kzzel llt az ltzben, s pofzott. Vrs haja ersen gndr volt, sztvetett lbbal, szoborknt llt a padln. A feje bbjtl a lbujja hegyig lettl vibrlt az egsz ember. A harmincas vei elejn jr, inkbb alacsony, nagyon ers, zmk frfi volt, sttbarna szemt meglepen vilgosvrs szempilla szeglyezte.

    Hivatsos zsok ltre nem tartozott az els tizenkett kz, de azrt jcskn volt rsze sikerben, amit elssorban harci kedvnek ksznhetett. Soha, semmitl sem ijedt meg. Kpes volt a nha kelletlenl engedelmesked lovat beknyszerteni a legszkebb rsbe is, st mg oda is, ahol addig nem volt rs, amg puszta ervel nem vgott magnak. A versenyeken tanstott rmenssge miatt nem egyszer kerlt sszetkzsbe a Versenyintzsg tagjaival, a zsokk kztt azonban nem volt klnsebben npszertlen, amit kitr, ragads jkedvnek ksznhetett.

    Humora legalbb olyan erteljes volt, mint maga, s ha nha gy vltem, hogy egyik-msik trfja nagyon is otromba vagy felhbortan trgr, vlemnyemmel nyilvnvalan kisebbsgben voltam.

    H, buzikim, melyiktk csapta meg az egyenslyoz botomat? harsogta olyan hangon, hogy az ltalnos beszlgets kzben is elhallatszott a helyisg minden zugba. Ostora holltre vonatkoz krdsre azonban nem kapott vlaszt.

    Nzztek mr meg, nincs-e vletlenl a feneketek alatt, hogy a vgn mg kikltstek szlt oda a zsokknak, akik a padon lve ppen a csizmjukat hztk fel. Elismeren nztek r, s vrtk a folytatst. Sandy hosszan s folyamatosan kromkodott, anlkl hogy ismtlsekre knyszerlt volna, mg vgl az egyik istllszolga fel nem mutatta a keresett ostort.

    Hol talltad meg? krdezte Sandy. Kinl volt? Hadd tpem ki a karjt. A fldn volt, a pad alatt, az n szokott helyn. Sandyt sosem hozta zavarba, ha tvedett. Harsnyan hahotzva vette t az ostort. Akkor most az egyszer

    megbocstok nektek. tment a mzslba, vitte a nyergt, s kzben az ostort suhogtatta, mintha meg akarna gyzdni rla, hogy olyan hajlkony-e, mint volt. Nagyon sokszor hasznlta versenyzs kzben.

    Amikor elment mellettem, ppen az ltz ajtajban lltam. Rm emelte tekintett azzal a gyors, mosolygs pillantssal, amely a hibi ellenre is szeretetre mltv tette. Utna fordultam, s lttam, amint tmegy a mzslba, lel a mrlegre, s az ostort leteszi a mellette lev asztalra. Mondott valamit, amit nem hallhattam, de a mzsaellenr s a versenybr aki azrt lt ott, hogy megjegyezze magnak a mezeket, s a finisben felismerhesse ket nagyot nevetett, mikzben a listja alapjn ellenrizte Sandy slyt, s t magt versenyzsre alkalmasnak nyilvntotta.

    Nemrgiben az a pletyka terjedt el, hogy Sandy visszafog lovakat, s e szolglatrt a bukmkerek bkezen jutalmazzk. De bizonytani semmit sem lehetett, a vizsglat mg egy ra hosszat sem tartott. Azok szerint, akik Sandy durva trfinak szenved alanyai voltak, Sandy mindenre kpes volt. A tbbiek viszont azt hangoztattk, nem felttelezhet, hogy visszafogjon egy lovat az, aki amgy is folyton bajban van, mert mindenron gyzni akar.

    Ahogy elnztem, milyen fesztelenl s knnyedn trsalog a verseny kt tisztsgviseljvel, meg tudtam rteni, hogy a bartsgos s nylt modor lttn dnt bizonytkok hinyban a vizsglatot vezet versenyintzsgi tagok elkpzelhetetlennek tartottk a bnssgt. A zsokk kzt az ltalnos vlemny az volt, hogy volt id, amikor Sandy visszafogott ugyan nhny lovat, de nem az utbbi nhny hnapban.

    A lovak visszafogsnak legegyszerbb mdja az, hogy az ember a startnl nhny hosszal megksik, s aztn tartja ezt a lemaradst. Az ilyen tisztessgtelen zsok az utols eltti akadlytl, amikor mr a nzk szeme eltt van, vagyis a finisben aztn elg becsletesen lovagolhat, hiszen tudja, hogy tl nagy feladatot rtt a lovra, s mr gysem gyzhet. De ez arnylag ritkn fordul el, mert az a zsok, akit tbbszr kapnak ilyesmin, egykettre munka nlkl tallja magt.

    Msodik ve versenyeztem mr, s csak kt ilyen esettel tallkoztam. Mind a kt alkalommal ugyanaz a zsok kvette el, egy szke, kerek kp fiatalember, Joe Nantwich. A msodik alkalommal, krlbell kt hnappal ezeltt, rlhetett, hogy nem vontk be az engedlyt, ugyanis olyan ostoba volt, hogy ppen abban a versenyben tette kockra, amelyikben David Stampe, a Lovaregylet elnknek fecseg, kisebbik fia is indult.

    Joe s Sandy is ebben biztos voltam a vgskig elment, hogy szndkosan visszafogjon lovakat, amelyek az beavatkozsuk nlkl valsznleg gyztek volna. Tulajdonkppen csals bntettt kvettk el. De vajon n sokkal klnb vagyok-e nluk, tndtem, mikzben feltettem a sisakomat, s a nyereggel a kezemben a mrleghez mentem. Hiszen arra vllalkoztam, hogy hibtlanul tviszem Hi Remnyt az akadlyokon s vgig a plyn, holott mg csak halvny lehetsge sem llt fenn annak, hogy az els hrom kztt vgezzen. Erre

  • nem volt mg alkalmas, s egy tlsgosan nehz verseny csak rthatott neki. Persze, ha elre nem ltott krlmnyek folytn pldul ha tbb l felbukik gyzelemre eslyes helyzetben tallnm magam, megragadnm a lehetsget. risi klnbsg van a visszafogs s a nem mindenron, de szvesen gyzni kztt, az elgedetlen fogadk szempontjbl azonban az eredmny ugyanaz. Elvesztik a pnzket.

    Fogtam a nyergemet, s kimentem a bokszokhoz, ahol Pete mr vrt Hi Remnnyel. Felnyergelte, s Rupert, a pttm istllfi kivezette a lovat a jrtatba. Pete s n utna ballagtunk, s kzben megtrgyaltuk a versenyben rszt vev tbbi lovat. Kate-nek nyoma sem volt.

    Amikor eljtt az ideje, nyeregbe szlltam, s kilovagoltam a plyra. A jl ismert izgalom ismt hatalmba kertett. Sem Bill halla, sem Scilla gysza de mg az a gondolat sem, hogy kzben valaki sikert r el Kate-nl nem cskkenthtt i szvszort boldogsgot, amelyet olyankor reztem, amikor starthoz lltam. Szksgem volt a sebes vgtra, a gyors elhatrozsokra s a kockzatokra, hogy ellenslyozzam a civilizlt let biztonsgt. Nem j a tlzott biztonsg. Kell a kaland z embernek, klnsen az olyannak, mint n, akinek az apja a negyedik milli utn abbahagyta a pnze szmolst.

    Apm, az enymnl sokkal kicsapongbb ifjsgn alapul megrtssel, minden felttel nlkl a rendelkezsemre bocstott egy gyors kocsit, hrom j lovat, s szabadjra engedett egy, az otthontl tezer mrfldre lev orszgban. Mindssze tannyit mondott, amikor ldsval tnak indtott, hogy szerinte az akadlyversenyzs igazn csak szeld mulatsg lehet annak, akit tzves kora ta minden vben elvittek krokodilvadszatra a Zambzin. Ugyanis az az venknti egy hnap, amelyet apm zleti birodalmtl tvol tlttt, rendszerint azt jelentette, hogy nekivgtunk a dl-afrikai prrinek, s bevetettk magunkat az serdbe, nha csak a legszksgesebb felszerelssel, s azt is mi magunk cipeltk. s n, akinek a dzsungel mlye otthonos jtsztr volt, civilizlt tjakon, bartsgos llatok kztt s egy olyan sportban talltam meg a szmomra nlklzhetetlen izgalmat, amelyet rengeteg szably s elrs szort korltok kz. Elg furcsa, ha az ember jobban meggondolja.

    Az indt felolvasta a nvsort, hogy meggyzdjn rla, mindenki megrkezett-e, mi meg kzben krbeporoszkltunk, s ellenriztk a heveder feszessgt. szrevettem, hogy mellettem Joe Nantwich vezeti a lovt, a maga szoksos, kellemetlen, flig srtdtt, flig hetyke arckifejezsvel.

    Visszamsz Davidsonkhoz a verseny utn, Alan? krdezte. Mindig volt valami bizalmaskods a hangjban, ami akaratom ellenre bosszantott egy kicsit.

    Igen mondtam. Aztn eszembe jutott Kate. De lehet, hogy nem azonnal. Elvinnl Epsomig? Nem arra megyek mondtam nagyon udvariasan. De Dorkingon keresztlmsz. Ott mr kapok buszt, ha mr nem akarsz Epsomig vinni. Akivel jttem, az

    innen Kent-be megy, ezrt kell kertenem valakit, aki hazavisz. Nagyon szvs volt, s br sejtettem, hogy ha egy kicsit igyekezne, knnyen tallhatna valakit, aki egyenesen Epsomba megy, vgl is beleegyeztem, hogy elviszem.

    Felsorakoztunk a starthoz. Joe volt az egyik oldalamon, Sandy a msikon. A pillantsokban, amelyeket egymsra vetettek, nem volt sok szeretet. Sandy dzul mosolygott, Joe kerek babaarca meg eltorzult, mint a gyerek, aki a srst igyekszik visszafojtani. Gyantottam, hogy Sandy alighanem kipukkasztotta Joe felfuvalkodott njt valamelyik hrhedten durva trfjval, pldul lekvrt nttt a lovaglcsizmjba.

    Aztn elindultunk, s n minden figyelmemet arra fordtottam, hogy Hi Remnyt olyan pontosan, gyorsan s biztonsgosan vigyem vgig a plyn, ahogyan csak telik tlem. Mg nagyon kezd volt, s hajlamos arra, hogy megtorpanjon a zrg akadlyok eltt, de j ugrnak grkezett. Olyan nagyszeren futott, hogy a tv nagyobbik feln t tartottam a harmadik helyet; kiss kifel hztam, hogy ji lthassa az akadlyokat. De a dombra felvezet utols negyed mrfld tlsgosan sok volt neki, s csak a hatodik helyen vgeztnk. Ezzel is elgedett voltam, Scilla is megnyugodhatott.

    Sandy Mason elttem vgzett. Aztn Joe Nantwich lova vgtzott el mellettnk gazdtlanul, lg kantrral, s amikor htranztem, a plya tls vgn meglttam Joe aprcska alakjt, amint a leltk fel kutyagolt. Nem volt ktsges, hogy majd hallgathatom balszerencsje aprlkosan rszletes trtnett, amg Dorkingba nem rnk.

    Lenyergeltem, visszamentem a mzslba, felvettem a Kate szneiben pompz vadonatj mezt, szltam Clemnek, hogy tegyen a nyeregtskba tz font sly lapos lomdarabokat ennyire volt szksgem az Amatrversenyhez , s kimentem megnzni, hogy hov lett Miss Ellery-Penn.

    Nekidlt a jrtat korltjnak, s felvltva nzte hol a lovakat, hol (gy vlem, tlsgosan is elismeren) Dane Hillmant, az egyik kedves s btor fit, akit bemutattam neki.

    Mr. Hillman ppen azt mondja fogadott Kate hogy az a nyomorsgos, csupa csont gebe, amelyiknek a feje versenyt lg a flvel, a leggyorsabb l a futamban. Elhiggyem neki, vagy nzzem el, hogy ugrat?

  • Nem ugratja mondtam. Csakugyan az a legjobb l. Rnzsre nem mondan az ember, de ebben a mai trsasgban ktsgtelenl a legbiztosabb tipp.

    Dane megszlalt. Majdnem mindig azok a lovak a j ugrk, amelyek jrs kzben gy lgatjk a fejket. Megnzik, hov lpnek.

    Nekem az a pomps llat tetszik, amelyik most jn errefel mondta Kate, s egy velt nyak, fejt magasan tart pejre nzett. A februri hideg ellen pokrcot tertettek r, amely all kidomborodott fnyes, gmbly fara.

    Rettenten kvr mondta Dane. Biztosan agyonzablta magt, amg a havas id tartott, azta meg nem volt eleget trningben. Be fogja mondani az unalmast, ha komolyabb feladat el kerl.

    Kate shajtott egyet. gy ltszik, a lovak is tele vannak ellentmondsokkal, akrcsak G. K. Chesterton. A rossz ltszik jnak, a j meg rossznak.

    Nem mindig mondtuk Dane-nel egyszerre. Boldogan tartank elads-sorozatot magnak, Miss Ellery-Penn mondta Dane , a versenylovak

    ismrveirl. Nagyon lassan tanulok, Mr. Hillman. Annl jobb mondta Dane vidman. Te ma nem indulsz, Dane? krdeztem remnykedve. Csak a kt utols futamban, csi. Lgy nyugodt, vigyzok n helyetted Miss Ellery-Pennre, amg a lovt

    lovagolod. Vigyorgott. Maga is zsok, Mr. Hillman? krdezte Kate meglepett hangon. Igen felelte Dane, s ennyiben is hagyta a dolgot. A szakma emelked csillaga volt, egyenesen a cscsra

    tartott Pete Gregorynak volt elsbbsgi joga r, s ez a krlmny, a termszetes vonzdson kvl, igen kzel hozott minket egymshoz. Idegenek gyakran ssze is tvesztettek minket. Egyidsek voltunk, mind a ketten stt hajak, s mind a kettnknek kzepes volt a termete. Lhton mr nagyobb volt kztnk a klnbsg; Dane jobb zsok volt, mint amilyen n valaha is lehetek.

    Azt hittem, minden zsok azonnal felismerhet arrl, hogy olyan, mintha egyenesen Liliputbl jtt volna mondta Kate , de maguk ketten elgg tisztessges mretek. Mindkettnkre fel kellett nznie, noha is elg magas volt.

    Nevettnk. Azt mondtam: Az akadlyugr zsokk majdnem mind tisztessges mretek. A magas akadlyok fltt knnyebb nyeregben maradni, ha az embernek hossz lba van, hogy jl tfoghassa a lovat.

    A sklovasok kzt is sok a hozznk hasonlan magas mondta Dane , csak persze k nagyon sovnyak. Semmiv lettek az illziim mondta Kate. Tetszik az j lovad, Alan mondta Dane. J gtugr lesz belle jvre. Maga is a sajt lovt lovagolja ma? krdezte Kate Dane-tl. Nem. Nekem nincsenek lovaim felelte Dane. Hivatsos zsok vagyok, nem lehet sajt versenylovam. Hivatsos? Kate szemldke felszaladt. Ktsgkvl szrevette a rvid teveszr fellt alatt a tkletes

    szabs ltnyt, Dane kellemes hangjt s kifogstalan modort. Mg egy illzija lett semmiv, llaptottam meg, s jt mulattam magamban.

    Igen. A meglhetsrt lovagolok mondta Dane mosolyogva. Nincs olyan piszokul gazdag apm, mint Alannek, viszont azrt fizetnek, amit a vilgon a legszvesebben csinlok. Mondhatom, nagyon elgedett vagyok.

    Kate figyelmesen nzett egyiknkrl a msikra. Egyszer taln majd megrtem, hogy mi is az, amirt vsrra viszik a brket mondta.

    Ha rjn, legyen szves, mondja el neknk is krte Dane. Mert szmomra mg mindig rejtly. Visszastltunk a leltkhoz, s megnztk a harmadik futamot. A nyomorsgosnak ltsz jszg

    kenterben gyztt, hsz hosszal. Az a l, amelyik Kate-nek annyira tetszett, egy mrfld utn lemaradt, s az utols hrom akadlyt mr nem is volt hajland tugrani.

    Ne higgye, hogy mi mindig tudjuk, melyik l fog gyzni mondta Dane. A zsokk rossz tippelk. De ez a l biztos tipp volt. Hallbiztos.

    Hallbiztos. Ez a lversenyeken mindennap hasznlt, elcspelt kifejezs tknt hastott az agyamba. Bill Davidson gyilkosa is arra ptett, hogy Admiral biztos tipp.

    Hallbiztos. Hall Kate lova, mint affle zskbamacska, nem volt olyan rossz, mint amilyennek hittem. A msodik akadlyt

    rviden vette s felgaskodott. Felszlltam a nyeregbl, s inkbb a szerencsmnek, mint tudsomnak ksznhettem, hogy visszahuppantam r. Nyilvnvalan ennek a trkknek a segtsgvel szabadult meg

  • Magassgos g az elz zsokjtl, akivel ezek utn tiszta szvbl egyttreztem. Magassgos g a harmadik vizesroknl megismtelte kisded jtkt, de utunk htralev rsze esemnytelenl telt el. St a l az emelkedn vratlanul jtott, elhzott nhny kifradt versenytrsa mellett, s negyediknek rt clba.

    Kate odavolt a boldogsgtl. ldassk George bcsi a kitn tletrt mondta. Soha letemben nem volt mg ilyen boldog napom. Azt hittem, Alan, hogy a msodik akadlynl ledob a htrl mondta Pete Gregory, amikor lecsatoltam a

    hevedert. n is feleltem szinte meggyzdssel. Tisztra csak a szerencsnek ksznhetem, hogy nem estem le. Pete Magassgos g llegzst figyelte: a l bordi szaporn, de knnyedn emelkedtek s sllyedtek.

    Figyelemre-mltan j formban van, tekintve a krlmnyeket mondta Pete. Azt hiszem, nyernk vele egy-kt versenyt, mg mieltt vge lenne a szezonnak.

    Rendezznk egy kis nnepi ivszatot mondta Kate. Csillogott a szeme az izgalomtl. Pete nevetett. Vrjon az nnepi ivszattal, amg gyz a lova. mbr szvesen innk magval egy kortyot a

    jvre, de a kvetkez futamban is indul egy lovam. Gondolom, Alan szvesen helyettest. Vetett rm egy oldalpillantst, mg mindig azon mulatva, mennyire behdoltam Miss Ellery-Penn varzsnak.

    Megvr, Kate? krdeztem. El kell mennem slyellenrzsre, mert negyedikek voltunk. Aztn tltzm, s kijvk, amilyen gyorsan csak tudok.

    Lemegyek a mzsl el grte Kate s blintott. Megmrtek, a nyerget tadtam Clemnek, lemosakodtam s utcai ruhba ltztem. Kate a mzsl eltt vrt,

    s a kzelben lldogl, beszlget fiatal nk csoportjt figyelte. Kik ezek? krdezte. Egsz id alatt itt llnak, s nem csinlnak semmit. Zsokfelesgek mondtam mosolyogva. Az a ffoglalkozsuk, hogy a mzsl eltt llnak s vrnak. s zsokbartnk, gondolom tette hozz szrazon Kate. Igen feleltem. n ppen most fedeztem fel, milyen j rzs, ha vrja az embert valaki. tstltunk a brba, s rendeltnk egy-egy cssze kvt. George bcsi meg lesz dbbenve, ha meghallja, hogy ilyen alkoholmentesen nnepeltk meg Magassgos

    Eget. A gabona s szl szeszes szrmazkai ki vannak iktatva az letbl? Egyltaln nem feleltem , de dlutn hromkor mg nem szoktam szeszes italt inni. s maga? Szenvedlyem a pezsgs reggeli mondta Kate, s mosolygott a szeme. Megkrdeztem, velem tlten-e az estt, de azt mondta, nem teheti. Deb nni vacsort ad, George bcsi meg

    alig vrja, hogy megtudja, hogyan boldogult a szletsnapi ajndka. s holnap? Kate habozott, a pohart nzte. Holnap hm Dane-nel tallkozom. Vinn el az rdg! robbant ki bellem. Kate flrerthetetlenl kuncogott. Pnteken? prblkoztam tovbb. Akkor nagyon szvesen mondta Kate. Felmentnk a leltra, s nztk, hogyan nyeri meg Dane egy rvid fejhosszal az tdik futamot. Kate lelkesen biztatta, mg clba nem rt.

    T

    A parkolban tkzet dlt. Az utols futam utn ballagtam ki a kapun, hogy hazamenjek, s fldbe gykerezett a lbam. A kapu s a parkol kocsik els sora kztti trsgben legalbb hsz frfi verekedett, de letre-hallra. A gyilkos szndk els pillantsra ltszott a tvolrl sem szablyos tsekbl.

    Dbbenetes volt. Lversenyplykon gyakran megesik, hogy kt-hrom ember sszeverekszik, de egy ilyen mret s ilyen dz sszecsapsnak nyilvn komolyabb oka volt, mint egy fogads miatti nzeteltrs.

    Kzelebb mentem. Semmi ktsg: nhnyan bokszrt hasznltak. Egy kerkprlnc is megvillant a levegben. Kzvetlenl mellettem kt frfi fekdt a fldn, szinte mozdulatlanul, a kimerltsgtl mereven, mint valami klns bennszltt szertarts figuri. Az egyiknek az ujjai rkulcsoldtak a msik csukljra, aki egy hromhvelyknyi pengj, les kst szorongatott a kezben. A ks nem volt elg hossz ahhoz, hogy hallt okozzon; hastsra, torztsra szntk.

    Ltszlag kt egyenl erej csoport harcolt egymssal, de nem lehetett tudni, ki hova tartozik. A kses, aki mr-mr a rvidebbet hzta, inkbb csak kamasznak ltszott, de a tbbi vereked ereje teljben lev felntt frfi volt. Az egyetlen regnek ltsz a tmeg kzepn, a fldn trdelt, kt karjt sszefonta a feje fltt, s krltte dlt a csata.

  • Termszetellenes csndben verekedtek. Csak a zihlsuk hallatszott s nhny nygs. A hazafel igyekv nzkbl sszeverdtt, ttott szj bmszkodk flkre egyre ntt, de senkinek sem jutott eszbe, hogy a verekedk kz vesse magt, s megprblja megfkezni ket.

    Felfedeztem magam mellett az egyik jsgrust. Mirt verekednek? krdeztem. Nincs a lversenytrnek olyan esemnye, ami az jsgosok figyelmt

    elkerln. Ezek taxisofrk mondta. Kt rivlis banda, az egyik londoni, a msik brightoni. Mindig kitr a balh,

    ha tallkoznak. Mirt? Nem tudnm megmondani, Mr. York. De nem ez az els eset, hogy egymsnak esnek. jra a verekedkre nztem. Egyik-msikon tnyleg rajta volt az ellenzs sapka. Voltak, akik egymsba

    kapaszkodva hemperegtek a fldn, msok meg kimerlten dltek neki a taxik oldalnak. Kt sor taxi llt ott. Valamennyi sofr verekedett.

    Az klk s a bennk szorongatott klnfle vasak sok srlst okoztak. Kt frfi grnyedten, knldva szortotta kezt a hasra. Majdnem mindegyik verekednek vres volt az arca, s nmelyiknek kiltszott a meztelen bre a ronggy tpett ruha all.

    Hihetetlen dhvel verekedtek tovbb, gyet sem vetve az egyre nvekv tmegre. Meglik egymst mondta mellettem egy lny, aki flelemmel vegyes elragadtatssal figyelte a jelenetet. Rnztem a lny feje fltt a msik oldaln ll frfira. Jcskn hat lb magas volt, az arca ersen

    napbarntott. Dhdt rosszallssal nzte a harcot, erteljes profilja volt, a szeme sszeszklt. A neve nem jutott az eszembe, de az volt az rzsem, hogy tudnom kellene.

    Az emberek nyugtalanul kezdtek rendrk utn nzegetni. A lny megjegyzse nem volt alaptalan. A verekedk kzl akrmelyik meghalhatott, ha egy kis balszerencsje van, a gyilkos tsek, csapsok s pflsek kvetkeztben, de a csata mit sem vesztett hevessgbl.

    A verekeds torldst okozott a parkolban. Megjelent egy rendr, krlnzett, s sietve indult erstsrt. Ngy gyalogos s egy lovas rendrrel trt vissza, mindegyiknl gumibot volt. Bevetettk magukat a verekedk tmegbe, de j nhny percbe telt, amg le tudtk csillaptani ket.

    jabb rendrk rkeztek. A taxisofrket kt csoportba tereltk, illetve vonszoltk. Mind a kett kkre-zldre volt verve, s gy ltszott, hogy egyik sem gyztt. A csatateret sapkk, ruha- s ingfoszlnyok tarktottk. Kt cip, egy barna meg egy fekete, az oldaln fekdt, egymstl nem messze. Vrtcsk is ktelenkedtek a fldn. A rendrk kis kupacokba gyjtttk a fegyvereket.

    Az esemny izgalmas rsznek vgeztvel a tmeg kezdett sztoszlani. A taxikat ignybe venni szndkozk egy kis csoportja odament az egyik rendrhz, s megkrdezte, mikor engedi el a sofrket. Csatlakozott hozzjuk a magas, napbarntott frfi is, aki a kzelemben llt.

    Az egyik turfjsgr megllt mellettem egy pillanatra, mikzben szorgalmasan irklt a noteszbe. Ki az a magas frfi ott, John? krdeztem tle. Felnzett, a frfira pillantott, s azt mondta: Azt hiszem,

    Tudornak hvjk. Van nhny versenylova. Nem rgta l itt, affle pnzmgns. Nem sokat tudok rla. gy ltom, nincs elragadtatva a kzlekedsi helyzettl.

    Tudor csakugyan ktelenl dhsnek ltszott, als llkapcsa dzul elreugrott. Tovbbra is az volt az rzsem, hogy van valami, amit tudnom kne errl az emberrl, de fogalmam sem volt rla, mi az. Nem jutott eredmnyre a rendrrel, aki tagadlag rzta a fejt. A taxik utasok s sofrk nlkl maradtak.

    Mi volt ez? krdeztem az jsgrtl. Gengszterhbor, mint kmeim jelentik felelte vidman. t sofr fekdt a hideg, nyirkos talajon. Az

    egyik egyfolytban nygtt. Az jsgr folytatta: Szerintem egyformn osztozik majd rajtuk a krhz s a rendrsg. Szp kis histria! A sofr, aki nygtt, az oldalra fordult, s hnyni kezdett. Visszamegyek, s megtelefonlom a hrt a szerkesztsgnek mondta az jsgr. Te mr indulsz haza? Azt a nyavalys Joe Nantwitchet vrom feleltem. Meggrtem neki, hogy elviszem Dorkinkig, de a

    negyedik futam ta a sznt sem lttam. Nem volnk meglepve, ha kiderlne, hogy tallt valakit, aki egyenesen hazaviszi, nekem meg elfelejtett szlni.

    A frfivcben lttam utoljra, les szvltst folytatott Sandyvel, de hzta a rvidebbet. szintn utljk egymst mondtam. Nem tudod, mirt? Fogalmam sincs rla. Neked? krdeztem. Nekem sincs vlaszolt az jsgr. Bcszul rm mosolygott, s visszament a plyra telefonlni. Kt mentaut rkezett, s sszeszedtk a sebeslteket. Egy-egy rendr is beszllt melljk htra, kt msik

  • meg elre lt, a vezetk mell. A mentkocsik lassan gurultak rakomnyukkal a fkapu fel. Az ott maradt sofrk vacogni kezdtek, mivel elszllt bellk a harc heve, s mr csak a fagyos februri

    dlutn hidegt reztk. Fztak, vreztek, de tovbb acsarkodtak egymsra. Az egyik csoportbl kilpett egy sofr, rvicsorgott a msik csoportra, s srten kikptt feljk. Az ing cafatokban lgott rajta, az arca csupa daganat volt. Karjn az izmok egy kovcsnak is becsletre vltak volna, stt haja k alakban bentt a homlokba. Veszedelmes embernek ltszott. Egy rendr megrintette a karjt, hogy visszaterelje a csoportba, mire a frfi megprdlt s rvicsorgott a rendrre. De mikor kt msik rendr is elindult felje, dhsen ugyan, de visszavonult.

    Mr ppen lemondtam Joe-rl, amikor kilpett a kapun s dvzlt, anlkl hogy a kssrt mentegetztt volna. De nemcsak n vettem szre, hogy megjelent.

    A magas, napbarntott Mr. Tudor lpett hozznk. Nantwich, legyen szves, vigyen el Brightonba mondta ellentmondst nem tr hangon. Amint ltja,

    taxira nem lehet szmtani, nekem meg hsz perc mlva igen fontos tallkozm van Brightonban. Joe rtetlenl nzett a sofrkre. Mi trtnt? krdezte. Ne trdjn most azzal mondta Tudor trelmetlenl. Hol a kocsija? Joe bambn pislogott. Agya lthatan csak flgzzel mkdtt. Aztn azt mondta: Ht iz nincs itt a

    kocsim, uram. Engem is ms visz haza. Maga? fordult felm Tudor. Blintottam. Joe, jellemz mdon, nem mutatott be minket egymsnak. Lektelezne, ha elvinne Brightonba mondta Tudor. Megfizetem a taxi viteldjt. Erlyes volt, s szemmel lthatan sietett. Nehz lett volna megtagadni tle ezt a rszemrl jelentktelen, de

    neki nyilvnvalan fontos szvessget. Ingyen is elviszem mondtam , csak egy kicsit szorosan lesznk. Ktlses sportkocsim van. Ha nem frnk el mind a hrman, Nantwich itt marad, s maga majd visszajn rte jelentette ki Tudor

    hatrozottan. Joe nem volt meglepve; n viszont megllaptottam, hogy Mr. Tudor tlsgosan is gyakorlatias ember, aki csakis a maga rdekeit nzi, senki mst.

    Megkerltk a viharvert taxisofrk csoportjt, s a kocsimhoz mentnk. Tudor beszllt. Akkora volt, hogy remnytelen lett volna megprblni Joe-t is beprselni.

    Visszajvk rted, Joe mondtam, s igyekeztem a mrgemet leplezni. Vrj meg a fton. Bemsztam a kocsiba, lassan kigurultam a parkolbl, vgighajtottam a lversenytr bekt tjn, majd

    rfordultam a brightoni tra. Nagy volt a forgalom, a Lotus nem mutathatta meg a benne dorombol Climax-motor erejt, s gy az egyenletes negyven mrfldes sebessg mellett nyugodtan sszpontosthattam figyelmemet titokzatos titrsamra.

    Amikor sebessgvlts kzben lenztem, lttam, hogy a keze mereven sztterpesztett ujjakkal a trdn nyugszik. s ekkor hirtelen az eszembe jutott, hol lttam mr ezt az embert. A kezt ismertem meg, napbarntott, a krmk alatt kiss kkes rnyalat kezt.

    Sandownban lttam a brban, httal llt nekem, keze a pulton pihent a pohara mellett. Bill-lel beszlgetett; n meg ott lltam mgtte, s vrtam, nem akartam megzavarni a beszlgetsket. Aztn Tudor kiitta a pohart s elment, n meg beszlgetni kezdtem Bill-lel.

    Tudorra nztem. Borzaszt, ami Bill Davidsonnal trtnt mondtam. A trden nyugv barna kz kiss megrndult. Tudor felm fordult, s rm nzett. Igen, csakugyan az. Lassan beszlt. Azt remltem, hogy lovagolja majd az egyik lovamat

    Cheltenhamben. Nagyszer lovas volt mondtam. De mg milyen. Kzvetlenl mgtte voltam, amikor felbukott mondtam, s egy hirtelen tletnek engedve hozztettem:

    Tbb krds is felmerl ezzel a bukssal kapcsolatban. Tudor hatalmas teste megmozdult mellettem. Tudtam, hogy mg mindig engem nz, s nyomasztnak

    talltam a jelenltt. Gondolom mondta. Habozott, de aztn mgsem folytatta. Megnzte az rjt. Legyen szves a Pavilion Plaza hotelhez vinni. Ott kell rszt vennem egy zleti megbeszlsen mondta. Kzel van a hotel a Pavilionhoz? krdeztem. Meglehetsen. Majd mutatom az utat, ha odarnk. A hangslya, ahogyan ezt mondta, sofrr fokozott

    le. Csendben tettnk meg nhny mrfldet. Utasom lthatlag mlyen elmerlt gondolataiban. Amikor

    Brightonba rtnk, elmagyarzta, hogyan jutok a szllodhoz.

  • Ksznm mondta minden melegsg nlkl, mikor esetlenl kiprselte hatalmas testt az alacsony kocsibl. Olyan arccal fogadott el nem is jelentktelen szvessget, mg teljesen idegentl is, mintha azok jrnnak neki. Elindult, de kt lps utn visszafordult, s megkrdezte: Hogy hvjk?

    Alan Yorknak feleltem. J estt. Azzal vlaszra sem vrva elhajtottam. n is tudok pkhendi lenni. A tkrbe pillantva lttam, hogy ott ll a jrdn, s utnam nz.

    Visszamentem a lversenytrre. Joe az t szln lve vrt. Elg nehezen nyitotta ki a kocsi ajtajt, szinte rzuhant az lsre, s kzben

    motyogott valamit. Kicsit nekem dlt, s akkor jttem r, hogy Joe Nantwich rszeg. Mr majdnem stt volt. Bekapcsoltam a fnyszrkat. Kellemesebb dolgot is el tudtam kpzelni, mint

    kanyargs utakon vezetni Dorkingig, mikzben Joe alkoholfelhbe burkol. Shajtottam egyet s rkapcsoltam. Joe megint egy srelmn rgdott. Rvallott. Ha valami nem sikerlt neki, annak szerinte mindig ms volt

    az oka. Mg hszves se volt, s mris megrgztt elgedetlenked lett belle. Nehz volt eldnteni, mi a kellemesebb: a zsmbeldse vagy a hencegse. Az, hogy a tbbi zsok mgis elnzen bnt vele, az j termszetket dicsrte. Joe mentsgl csak vitathatatlan zsoktehetsge szolglt, de ezt a tehetsget is rossz clokra hasznlta, amikor visszafogott lovakat. Mostanban pedig az egsz plyafutst veszlyeztette azzal, hogy mr kora dlutn rszeg volt.

    Megnyertem volna a versenyt sirnkozott. Bolond vagy, Joe mondtam. Nem, Alan, becsszra mondom, hogy megnyertem volna. Olyan j helyen voltam. Mindenkit lepipltam,

    azt csinlhattam velk, amit csak akartam, olyan jl lltam. Frszel mozdulatot tett a kezvel. Bolond vagy, hogy versenyen ennyit iszol mondtam. Mi? Kptelen volt figyelni. Hogy ennyit iszol mondtam. Most is leittad magad. Nem, nem, nem, nem Tolakodva szakadtak ki belle a szavak, mintha nehezre esett volna meglltani

    ket, ha mr egyszer elkezdett beszlni. Senki sem fogja rd bzni a lovt, ha ltja, hogy gy leiszod magad mondtam, de reztem, hogy

    tulajdonkppen semmi kzm hozz. Brmelyik versenyt megnyerem, akr ittam, akr nem mondta Joe. Nem sok ltulajdonos hinn ezt el neked. Tudjk, hogy j zsok vagyok. Az vagy, de nem sokig maradsz az, ha gy folytatod mondtam. Tudok inni is meg lovagolni is, s tudok lovagolni is meg inni is. Ha akarok. Bfgtt. Nem szltam r semmit. Joe-t tz vvel ezeltt kellett volna erlyesen kzbe venni. Most mr, gy ltszott,

    vgrvnyesen azon volt, hogy tnkretegye magt, s ha valaki megprbln j tra trteni, biztos, hogy nem ksznn meg.

    Megint vinnyogni kezdett. Az a rohadt Mason Erre se szltam semmit. Joe tovbb prblkozott. Az a rohadt Sandy fellktt. Nekem jtt a rohadt, hogy tessek azon a rohadt korlton. gy nyertem volna

    meg a versenyt, mint egy kisangyal, s ezt nagyon is jl tudta. Ezrt passzrozott t azon a rohadt korlton. Ne hlyskedj, Joe. Nem mondhatod, hogy nem gyztem volna mondta mintegy rvknt. De azt sem mondhatom, hogy gyztl volna feleltem. Legalbb egy mrfldre voltl a cltl, amikor leestl a lrl. Nem estem. Ht nem rted, hogy Sandy, az a rohadt Mason lktt t a korlton. Hogyan? krdeztem szrakozottan. Az utat figyeltem. Nekiszortott a korltnak. Rordtottam, hogy adjon tbb helyet. Erre tudod mit csinlt? Nevetett. Nevetett

    a rohadt. s fellktt. Belm nyomta a trdt, lktt egyet rajtam, s mr t is estem a rohadt korlton. Sirnkoz hangja egyrtelm zokogsba fulladt.

    Rnztem. Kerek arcn kt knnycsepp grdlt al. Megcsillantak a mszerfal fnyben, s rpottyantak Joe brnybr kabtjnak prmgallrjra.

    Ugyan mr, Sandy nem csinl ilyet mondtam csndesen. Dehogynem csinl. Mondta is, hogy leszmol velem. Mondta, hogy mg megbnom. De nem tehettem

    mst, Alan, hidd el, hogy nem. Mg kt knnycsepp grdlt vgig az arcn. Elhagyott a nyugalmam. Fogalmam sem volt rla, hogy mirl beszl, de kezdtem gyantani, hogy ha Sandy

    csakugyan kibillentette Joe-t a nyeregbl, nem ok nlkl tette. Joe tovbb beszlt. Te mindig rendes voltl hozzm, Alan. Ms vagy, mint a tbbiek. Te a bartom vagy.