Először Budapesten találkoztunk, 1995-ben, és akkor felvet-tünk vele egy hosszú beszélgetést is.1 Utolsó találkozásunkra 2007-ben került sor nem mindennapi körülmények között. A Nobel-díjas Roald Hoffmann – egy manhattani (New York) kávéházban,a „Cornelia Street Café”-ban – évekig szervezett havonta egyszeregy olyan eseményt, amely a tudományt más kultúrákkal kap-csolta össze. Az egyik ilyen alkalmat a tibeti kultúrának szentelte.Meghívott erre az eseményre egy tibeti előadóművész-aktivistát,meghívta Ernstet és meghívott bennünket is. A terem zsúfolásigmegtelt, és a két központi szereplő, Ernst és a tibeti művész,mindenkit a tibeti művészet hívévé varázsolt. Attól a gondolattólsem tudtunk szabadulni, hogy micsoda tragédia, ahogy a KínaiNépköztársaság rabságban tartja a tibeti népet, amelynek ősikultúrájába azon az esten bepillantást nyertünk. Richard Ernstakkor kilépett a Fourier-transzformációs NMR-spektrosz-kópiakereteiből, és erre az estére ő is aktivista lett.

Hargittai István

rozatlan idejű volt, és Ernst egyébként is jól érezte magát Ame-rikában. Az első év végével idegösszeomlást kapott. De a svájcikörnyezet mindig hiányzott neki, és visszatekintve úgy látta, haaz egyetem nem is, Svájc nagyon is vonzotta.

Ernst mindig kötelességtudó volt, szorgalmas és kitartó, a te-hetsége mellett. Igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Amikor,különösen a Nobel-díjat követően, már többször is faggatták ahobbijáról, elhatározta, hogy lesz hobbija. Valami olyat szeretettvolna, ami kiegészíti a tudományos munkát, valahogy egyensúlytalkot vele. Nem volt vallásos, de szerette a vallási művészetet, amipersze nem nagyon eredeti vagy ritka hobbi. Végül a tibeti mű-vészetnél kötött ki, és ahogy mindent csak komolyan csinált, ha-marosan ennek is elismert szakértője lett és különlegesen gazdaggyűjteményt hozott össze.

256 MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

1 Istvan Hargittai, Candid Science: Conversations with Famous Chemists (edited byMagdolna Hargittai; London: Imperial College Press, 2000), Chapter 23, „Richard R.Ernst”, 294–307.

Dobóné dr. Tarai Éva

Egy megvalósult álom

Tiszteld a gyermeket, hallgasd a szavait figyelmesen és végtelen szeretettel szólj hozzá. Szilárd Leó

anárrá válásom sokkal korábban kezdődött, mint amikor1984-ben átvehettem a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány-

egyetemen a biológia-kémia tanári diplomámat. Már általános is-kolás koromban tudtam, hogy tanár szeretnék lenni, és a belépőúj tantárgy, a kémia csodája miatt és kedves tanárnőmnek, Ju-hász Lajosnénak köszönhetően, már ott eldőlt, hogy a kémia leszaz én utam. Ezért jelentkeztem az egri Gárdonyi Géza Gimnázi-um kémia tagozatos osztályába. A jelentkezéskor még nem tud-tam, hogy olyan kivételes tanáregyéniség tanítványa leszek majd,mint Irlanda Dezső, aki azóta is emberi és szakmai példaként állelőttem. A középiskolában és az egyetemen is nagyon sok kiválótanárom volt, és félve, hogy valakit kifelejtenék a felsorolásból,most csak dr. Tóth Zoltán nevét említem meg, akinek nemcsakegyetemi éveim alatt, hanem egy-két évtizeddel később is fontosszerep jutott tanári pályám alakításában azzal, hogy egy izgalmasés kihívásokkal teli „útjelző táblára” hívta fel a figyelmemet.

Húsz évig tanítottam mindkét szakomat budapesti általánosiskolákban, és öt osztály osztályfőnökeként megtapasztalhattamennek a feladatnak minden szépségét és számos nehézségét. Eb-ben az időszakban még biológiát is tanítottam, és ekkoriban szá-mos környezeti neveléshez kapcsolódó publikációm, szakmai ésmódszertani cikkem, könyvfejezetem és egy könyvem is megje-lent. Ezekben az években az iskoláim természettudományi mun-kaközösségeit vezettem, és évekig a XIII. kerület biológiatanára-inak munkaközösségét is. Számomra új pedagógiai helyzetekbenis kipróbálhattam magam. A középsúlyos értelmi fogyatékos vagyspeciális nevelési igényű (SNI) diákok integrált oktatása kéttaná-

ros modell alapján előszörcsak egy elvégzendő, nehézfeladat volt. A fejlesztő pe-dagógus segítő magyaráza-tai, a gazdagodó munkakap-csolatok, a közben elvégzettképzések és a gyarapodó sze-mélyes tapasztalatok hatá-sára egyre elfogadóbbá vál-tam, és a gyerekektől kapottszeretet és visszajelzések bir-tokában úgy érzem, hogytanárként hálásnak kell len-nem ezért a tapasztalatért.

Bekapcsolódtam a tanár-képzésbe is. Az ELTE Ta-nárképző Főiskola Karánakmegszűnéséig közel harminctanárjelölt munkáját segítet-tem mentortanárként. 2009-től először óraadó kémiata-nárként, majd 2011 óta főállásban tanítok a Berzsenyi DánielGimnáziumban. Szerencsésnek mondhatom magam, mert min-dig befogadó, segítőkész és innovatív tanári karok tagja lehet-tem, és megtapasztalhattam a közösségek, az egymásra támasz-kodás és a személyes példamutatás hatását és erejét. A Berzsenyiközösségi élete legendás. A diákok, a szülők és a tantestület ál-landó kommunikációja, kölcsönhatásai végül egy olyan dinami-kus egyensúlyi állapotot eredményeznek, amely a kimagasló ta-nulmányi munka mellett jelentős vonzóerővé válik a végzős álta-lános iskolások számára, és akár évtizedek múlva is nagyon szo-ros, összekötő kapocsnak és összetartó erőnek bizonyul az ittvégzettek számára.

A szerző 2020-ban Rátz Tanár Úr Életműdíjat kapott. „Tanári történetét” a szerkesz-tőség felkérésére írta meg.

T

VEGYIPAR ÉS KÉMIATUDOMÁNY

Kémiatanárnak lenni a Berzsenyiben számos új kihívást jelen-tett: kémia tagozatos csoportokat tanítani, érettségire és korosz-tályos tanulmányi versenyekre felkészíteni, új típusú és témájúpályázatokat benyújtani, tanterveket írni vagy meglévőket átdol-gozni, hogy csak néhányat emeljek ki. 2011-ben indítottuk be akémiaérettségire való felkészülést segítő kémia fakultációkat, azalsóbb évfolyamokon a szakköröket és olyan, az iskolai életet szí-nesítő és szakmailag gazdagító programokat, mint amilyen a ké-mia-show, részvétel a Diákvegyész Napokon, a Diák Szimpóziu-mon, a KUTOSZ rendezvényein vagy a Tudás Expón. Tanítvá-nyaim sikere jelenti számomra a legnagyobb örömet: a verseny-eredmények, a sikeres emelt szintű érettségik, a nyertes és díja-zott pályamunkák, az orvostanhallgatók, vegyészmérnök-jelöltekbeszámolói az újabb és újabb kiváló eredményekkel teljesítettegyetemi szemeszterekről. Mostanában végeznek az első berzse-nyis tanítványaim, és sorra érkeznek a meghívók vagy fotók azegyetemi diplomaátadókról.

Egész pályámat a kíváncsiság, a megismerni vágyás és a fo-lyamatos önképzés jellemzi. Közel harminc akkreditált szakmaiés szakmódszertani képzésen vettem részt, amelyek nemcsakszaktárgyaimat érintették, hanem informatikai, pedagógiai és di-daktikai témájúak is szerepeltek közöttük. Rendkívül sok ötletetés inspirációt kaptam a Kémiatanári Konferenciákon. És itt kerülképbe újra Tóth Zoltán, akivel az egyetemi évek után legközelebb2003-ban Egerben találkoztam a Kémiatanári Konferencián. Énrészben családi okok, részben a rendezvény miatt utaztam szü-lővárosomba, ő pedig azért, hogy elhozza az én útjelző táblámat.Abban az évben akkreditálták a pedagógusok számára is elérhe-tő doktori képzést a Debreceni Egyetem Kémia Intézetének Dok-tori Iskolájában, abban az alprogramban, amely a DE KémiaSzakmódszertani részlegében folyó kutatásokhoz kötődik. Az el-ső adandó alkalommal felvételiztem a doktori iskolába, és 2009-ben summa cum laude minősítéssel védtem meg a disszertáció-mat a tanulói tévképzetek kutatása témában. Innen már egyenesút vezetett a kutatótanári cím megpályázásához és 2016-os el-nyeréséhez, majd 2020-as sikeres megújításához. Közben néhánytucat újabb, most már kémiai és kémia szakmódszertani témájúpublikáció is született angol és magyar nyelvű szakmai konfe-renciákon, folyóiratokban, szakkönyvekben és laboratóriumimunkafüzeteket és tanári kézikönyveket is írtam.

Pozitív hatások

Kutatótanári létemnek azonban sokkal inkább a tanítványaim afőszereplői, mint én magam. Kezdetben és természetesen folya-

matosan a tanórák kutatási terepként és állandó adatszolgáltató-ként szerepelnek. Kutatásmódszertani ismereteim bővülése pe-dig szerencsésen esett egybe egy egészen kiváló tagozatos cso-portom jelenlétével. Az ő kezdeményezésükre alakult meg 2015-ben a Kémiai Önképzőkör, ami hagyományt teremtett iskolánk-ban, és azóta is eredményesen működik. A klasszikus önképző-köri formákat elevenítettük fel: érdeklődésük, tanulmányaik,szakirodalmi olvasmányaik alapján tartottak előadásokat és vi-tákat. Hamarosan új koreográfia alakult: a felvetődő kérdésekmegválaszolására kutatások indultak, és itt már kutatótársak-ként dolgozunk együtt egy-egy probléma megoldásán. Mindany-nyian mást adunk hozzá: én a szaktudásomon túl a doktori kép-zésem során elsajátított kutatásmódszertani ismereteimet osz-tom meg a diákokkal, ők pedig hihetetlen érdeklődésükkel, nyi-tottságukkal és friss gondolkodásmódjukkal újabb és újabb ins-pirációkat adnak mindannyiunknak. Számos diákpublikáció, dí-jak, helyezések, innovációs különdíj és szakmai elismerés azeredmény, szerencsére nemcsak az „alapító atyák”, hanem azőket követő tehetséges évfolyamok részvételével. A hidrogélekbenvégzett mikrokísérleteinkről egyebek mellett a Science in Schoolfolyóiratban számoltunk be. A kísérletek nagy sikert arattak aScience on Stage hazai és európai fordulóján is 2017-ben, mintahogyan a növényi eredetű festékek előállítását és Hokuszai stí-lusában készített festményeinket bemutató projektünk a cascai-si (Portugalia) Science on Stage-en 2019-ben, hogy csak a legki-emelkedőbbeket említsem a hosszú listából.

Tornyosuló viharfelhők

Természetesen a kémiatanítás nemcsak sikerekről szól, nagyonsok nehézséggel is meg kell küzdenünk. Mára sajnos már közhelya kémia tantárgy népszerűtlensége és kedvezőtlen társadalmimegítélése. Megosztó tantárgy, a diákok egy része nagyon szere-ti, mások kifejezetten elutasítóak vele kapcsolatban. A közömböstöbbség megnyerése vagy legalábbis kimozdítása a passzivitásbólmindennap új kihívást jelent. Hogyan jutnak idáig az új tantárgy,a kémia megjelenését csillogó szemmel váró hetedikesek, mire el-érnek a középiskolai tanulmányokig? A kérdés nagyon sokrétű,nincs egyetlen válasz. A kémia nehéz. Nehéz, mert a jelenségekettöbb szinten értelmezi: a halmazok, a részecskék és a szimbólu-mok (képletek, egyenletek) szintjén. Utóbbiak olyan absztrakci-ós képességek meglétét várják el a diákoktól, amelyekkel adottpillanatban sokan még nem rendelkeznek. Nehéz, mert sajátosnyelvezete van, mást jelent a csapadék a hétköznapokban, minta kémiórákon. Aki kémiát tanul, új idegen nyelvet tanul, a kémia

LXXVI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM ● 2021. SZEPTEMBER ● DOI: 10.24364/MKL.2021.09 257

Első konferenciánkon az önképző-körösökkel

Rovatvezető: Keglevich Kristóf KÖZOKTATÁS – TANÁRI FÓRUM

mot átéltünk, köztük a Nat végeláthatatlan sorszámú verzióját,amelyek némelyikénél kikérték a gyakorló pedagógusok vélemé-nyét, máskor nem. Reform. A meglévőt átdolgozni, megújítani,eredményesebbé tenni, a visszajelzések és a tapasztalatok alap-ján tovább javítani. Egyetlen egy alkalomra sem emlékszem, hogyvégigért volna felmenő rendszerben egy-egy ilyen reform, mie-lőtt az új, módosított változat napvilágot látott volna. Szakmaipárbeszédek, egyeztetetések alapján vagy azok nélkül a megszü-lető újabb és újabb tantervek gyakran okoztak frusztrációt a ké-miát tanítók számára.

Antagonisztikus ellentétpárok között botladozunk. Végtelen-ségig leterhelt diákok, magas tanulói óraszámok. Csökkenő tan-tárgyi óraszámok: a reformok során a legnagyobb vesztes a ké-mia. A követelmények némileg csökkentek ugyan, de a kimene-ti követelmények eredményes teljesítéséhez a megfelelő megér-tésre, gyakorlásra, a nyugodt, elmélyült együtt gondolkodásra, kí-sérletezésre fordítható idő nem elegendő. Nem is beszélve a sze-mélyi és tárgyi feltételek meglétéről, illetve az ország számos ré-giójában ennek hiányáról. Szükség van-e arra, hogy minden diákmegtanulja, megértse a kémiatudomány finoman hangolt rész-leteit vagy legalább az egésznek keretet adó rendszert és legfon-tosabb fogalmait? Bármilyen fájó is számunkra, de a mérések,kérdőívek, didaktikai kutatások szerint erre csak a középiskolaidiákság néhány százaléka hajlandó, illetve ilyen arányban ter-veznek a későbbiekben is kémiával foglalkozni. Nem lenne ele-gendő a többség számára csak a hétköznapjainkban előfordulókémiai jelenségek bemutatása és valamilyen szintű magyarázata?Bár a háttérben lévő rendszerezett kémiai ismeretek nélkül ezcsak a tudomány felszínén történő kapirgálás a hagyományoskémiatanári felfogás szerint. De miért is lenne baj, ha csak keve-sebb kémiai jelenséget ismernének és értenének a diákok, de azta kevesebbet mindenki tudná, hogy a hétköznapi életben bizton-ságosan és balesetmentesen elboldoguljon? És akit ennél mé-lyebben érdekel a kémia, kapjon erre lehetőséget érettebb fejjel, aközépiskolai tanulmányai második részében, magasabb óraszá-mú fakultációkon. Szerencsére a legutóbbi tantervi módosítások„A” és „B” kerettantervei már ezt a szempontot is figyelembe ve-szik. A gyorsuló tudományos megismerés, a paradigmaváltások,az újabb és újabb technológiák megjelenése közötti idő már egygenerációnál is szűkebbre rövidült. Amit mindenképpen meg kelltennünk: a mai tudomány bázisán kell minden tanítványunkat ajövő képességeivel felvérteznünk, hogy képesek legyenek olyanmunkafeladatokat megtanulni és ellátni, amilyeneket ma mégnem is ismerünk, amilyenek még nem is léteznek. Azért, mert atanári létben mégis vannak örök igazságok: felelősek vagyunk adiákjainkért. Ehhez a felelősségteljes munkához kívánok kitar-tást és sok örömet minden kedves jelenlegi és jövőbeli kémiata-nár-kollégámnak. ���

nyelvét. A szaknyelv természetes és mesterséges fogalmakat istartalmaz, például az égés hétköznapi kifejezés adott jelenség-tartalommal, az oxidációval kapcsolatban áll, de mégsem szino-nimái egymásnak. A kémia modelleket használ, gondolati mo-delleket, amelyek befogadása újabb absztrakciós szintet vár el adiákoktól, és ezek vizualizált vagy tárgyiasított formáit, példáulmolekulamodelleket vagy atompályamodelleket, amelyek eseté-ben pontosan meg kell érteni ezek korlátait is. Számos félreér-téshez vezetnek olyan praktikus fogások, mint hogy a kénato-mokat sárga, a szénatomokat pedig fekete golyócskák szimboli-zálják a molekulamodellekben. Sok diák számára ez egyben aztis jelenti, hogy maguk a valódi kénatomok sárga színűek. Nehézmegérteni és elfogadni, hogy a halmaz tulajdonságait a halmaztalkotó részecskék és a közöttük lévő kölcsönhatások együttesenhatározzák meg. Újabb diákokat „veszítünk el” a kémiai számí-tások megjelenésekor. A számunkra egyszerűnek és logikusanmegoldhatónak tartott feladatok sokakban (gyakran otthonrólhozott) zsigeri ellenállást váltanak ki.

Sajnos, többször elhangzik, hogy miért kell kémiát tanulnivagy bizonyos kémiai ismeretekre hol és mikor lesz szüksége egyirodalomtörténésznek, programtervező matematikusnak vagyműfordítónak. Természetesen, mi, tanárok, pontosan tudjuk,hogy nem az adott fogalom, hanem annak megismerése és befo-gadása közben mozgósított kognitív struktúrák fejlődése és ma-ga a tanulási folyamat az, ami a természettudományos gondol-kodás elsajátításához szükséges. Ez pedig ugyanúgy az általánosműveltség része, mint a képzőművészet, a zene vagy az iroda-lom, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy valóban ez lennea köz véleménye. Pedig jövőbeni felelős döntéshozóként vagy tu-datos választópolgárként erre a szemléletmódra elengedhetetle-nül szüksége lesz a következő nemzedéknek. És pusztán olyanhétköznapi kérdések kapcsán is, hogy ne higgyen el áltudomá-nyos magyarázatokat, ne költsön ezreket sarlatánok által kínáltcsodaszerekre és mindent megtisztító, fertőtlenítő, „antisztati-záló” és „energetizáló” anyagokra. Essen gondolkodóba, hogy va-jon hogyan is hat egy (1 db!!!) olyan molekula, amely valójábannincs is benne a végtelenségig hígított, rázott és forgatott oldat-ban, csak a vízmolekulák őrzik a lenyomatát és még ez is képeslenne kifejteni áldásos hatását. Természettudományos írástudásnélkül hogyan tudja megvédeni magát például egy olyan sziszte-matikusan felépített eszmerendszerrel szemben, mint a homeo-pátia vagy mi védi meg az oltásellenesek szirénhangjaitól?

Dilemmák: mit tanítsunk és hogyan?

Ez az a kérdés, ami tantervi és szakmódszertani szempontbóllegjobban foglalkoztat mostanában. Pályakezdő korom visszaté-rő kifejezése volt a ’78-as tantervi reform. Azóta számos refor-

258 MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

KÖZOKTATÁS – TANÁRI FÓRUM

Cikkírás közben