Dr. Eric Pearl és Frederick Ponzlov

ÍGY SZÓLOTT SALAMON

A

KAPCSOLATTEREMTÉSRŐL

Édesvíz Kiadó Budapest

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Dr. Eric Pearl-Frederick Ponzlov /

Solomon Speaks on Reconnecting Your Life Hay House Inc., USA, 2013

A Hay House-rádió a www.hayhouseradio.cominternetes oldalon érhető el.

Fordította Hegedűs Péter

Szerkesztette Molnár Eszter

Copyright © Eric Pearl and Frederick Ponzlov, 2013 Hungárián translation © Hegedűs Péter, 2013

Hungárián edition © Neemtree Corporation AG, 2013 Cover design © Neemtree Corporation AG, 2013

Minden jog fenntartva.A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében,

sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus

módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást,

a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó Novák András igazgató

Műszaki vezető Erdélyi Anna Főszerkesztő Molnár Eszter

Tipográfia Alinea Kft.Borítót készítette Decoflex Kft.

Borító Matteo Venturi, Edizioni My Life, Italy, info@mylife.it Nyomta Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

Felelős vezető Vágó Magdolna vezérigazgató

ISBN 978 963 529 164 9

Édesanyám, Lois J. Pearl szeretetteljes emlékezetére.

Édesapám, Harold R. Pearl tiszteletére.

E. P.

Eleanore nénikémnek, aki egy élettel ajándékozott meg.

F. P.

TARTALOM/

Lee Carroll előszava.......................................................................... 9

Előszó: Eric története......................................................................... 14

Előszó: Fred története........................................................................ 30

Eric Pearl bevezetése......................................................................... 43

í Kicsoda Salamon?.......................................................................... 49

2 Szeretném felébreszteni a kíváncsiságod................................ 52

3 Áramolj eló're!.............................................................................. 55

4 ösztönünk Minden Létező hiánytalan összessége ... 58

5 Az élet minden pillanatának megvan a maga

egyetemes igazsága.................................................................... 61

6 Miközben saját magadat megszabadítod,

másoknak is segítségére leszel................................................. 65

7 Halld meg a saját muzsikádat!................................................... 68

8 Életed az időtlen és varázslatos energia,

amely hús-vér testben nyilvánult meg....................................... 74

9 Csodálatos fény hordozói vagytok............................................. 79

10 Szerves része vagy egy küszöbönálló,

nagyszabású folyamatnak.......................................................... 82

11. Hidd el, hogy elegendő vagy!...................................................... 85

12 A semmi fennkölt elragadtatást rejt........................................... 88

13 A problémák nem valódi problémák -

csupán elsajátítandó leckék....................................................... 93

14 Máris birtokában vagy a kívánt válasznak................................ 98

15 A másokkal folytatott érintkezésben találunk rá

„önmagunkra"............................................................................... 105

16 Az önbecsülés annak megértése,

hogy te magad vagy a világmindenség..................................... 111

17 Merj hinni a képességeidben, és azok felszínre

fognak bukkanni!.......................................................................... 115

18 Szakíts végre a szenvedéssel!................................................... 119

19 Ha valami igaznak cseng a lelkedben,

biztos lehetsz az igazsága feló'l................................................ 126

20 Szánj kellő időt a ráhangolódásra!............................................ 133

21 Tisztázd a folyamatot, ne bonyolítsd!........................................ 137

22 Tárd fel a lelked!.......................................................................... 142

23 Ha a különbözőségünket dicsőítjük,

nem fogunk előrébb jutni............................................................ 151

24 Ne szűkítsd be sikered meghatározását!.................................. 158

25 A lényeg, hogy haladj.................................................................. 161

26 Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel!......................... 166

27 Bárhol tartasz is, a gyógyulás végbemehet.............................. 179

28 Az entitás tudja, mire van szüksége.......................................... 183

29 Tisztában kell lenned azzal, hogy mester vagy!....................... 194

30 Mi magunk teremtjük meg életünk minden

percét-ez a mi műalkotásunk..................................................... 201

31 Sosem lesz elég hangos a taps................................................. 223

32 Mindnyájunk egyéni léte egy-egy szimfónia............................. 228

Utószó: Salamon útravalója............................................................... 232

Frederick epilógusa............................................................................ 235

Eric epilógusa...................................................................................... 237

Köszönetnyilvánítás............................................................................ 239

A Szerzó'kró'l....................................................................................... 240

ELŐSZŐ

J

esszumpepi! Legfőbb ideje volt, hogy újabb könyv lásson napvilágot dr. Eric Pearltől! Hosszú esztendők teltek el,

ott volt az a rengeteg szeminárium, műhelyfoglalkozás és konferencia... de új könyvnek se híre, se hamva! És most végre itt van! Ejha! Mindazonáltal nem voltam felkészülve egy [sóhajtás] sugalmazott könyvre! Egyébként is... kicsoda az a Fred?!

A telefon másképpen csengett hajdan, az 1990-es évek­

ben. Nem volt kacsahápogás, nem csendültek fel nagy­

zenekarra hangszerelt csengőhangok vagy épp ravasz kis

dallamok, amelyek a Las Vegas-i nyerőgépeket idézik.A jel­

legzetes „hagyományos telefoncsörgést” hallottam (amely

ma klasszikusnak számít az okostelefonokon). Felvettem

a „butafonomat”, és egy olyan hangot hallottam, amely

cseppet sem volt kedvemre. Valami ismeretlen pasas ütött

rajtam, miközben otthon ejtőztem a rövidnacimban, pró­

bálván visszanyerni a lelki békémet, miután hazatértem egy

Kryon-szemináriumról, már nem is tudom, honnan. Igye­

keztem kedves lenni, és visszatekintve azt kell mondanom,

hogy egész jól sikerült. Egy kiropraktőr keresett Hollywood­

ból, aki tanácsot kért. Most mit mondjak erre?!

-Már megbocsásson, de hogy talált rám? Tudja, a tele­

fonszámom titkos...

10 így szólott Salamon

A jelek szerint igencsak érdekes dolgok történtek ennek

a férfinak a rendelőjében, és muszáj volt beszélnie egy „való­

di, hamisítatlan médiummar. Ezt hízelgőnek kellett volna

találnom, de nyugtalanított, hogy a pasas ilyen könnyen el

tudott érni az otthoni számomon. Ráadásul meg akartam

nézni a Roseanne-t a tévében - és akkoriban nemcsak a tele­

fonom, de a tévékészülékem is buta volt; nem lehetett vele

felvenni a műsorokat.

- De komolyan, honnan szerezte meg a számomat?

A hívó ekkor dr. Eric Pearlként mutatkozott be. Kérdé­

semre csak annyit felelt, hogy gyakorlatilag bárkinek a te­

lefonszámát ki tudja deríteni egyszerűen az ismeretségei

révén. így ismertem meg a „kapcsolatteremtéses” pasast. Ma

persze már tudom, amiről akkor még fogalmam sem volt.

Ez a férfi valóban újra kapcsolatot teremtett velem - hiszen

csak régi akasa-barátságunkat kellett felelevenítenie, amivel

voltaképpen a múltat kapcsolta össze a jövővel; márpedig

ebben nekem is van némi jártasságom.

Segítségre volt szüksége. Pontosabban nem is volt szüksé­

ge semmire, ugyanis egyszerűen az történt, hogy embereket

kezdett gyógyítani egy fantasztikusan újszerű módon. (Bár

mindnyájunknak ez volna a legnagyobb gondunk!) Azon­

ban némi felvilágosításra igenis rászorult a médiumként

végzett közvetítés rejtelmes területén, és hogy is mondjam,

bajosan tudta elhinni, hogy ez az egész valóságos, s belát­

ni, hogy tényleg olyan tetteket hajt végre, amelyeket sokan

csodának neveznének.

Mit mondjon az ember egy több mint 12 éves gyakor­

lattal rendelkező kiropraktőrnek, aki egy felettébb jó hírű

környéken dolgozik tekintélyes pacientúrával, s egyszerre

csak azt tapasztalja, hogy a betegei üzeneteket kezdenek

„közvetíteni” neki a kezelőasztalon? Mi több... valameny-

nyien ugyanazt az üzenetet adják át, holott még csak nem

is ismerik egymást! Ráadásul ezek az emberek egyetlen

Előszó 11

kivétellel addig soha életükben nem működtek médium­ként! Egyszerre csak rángatózni kezdtek, transzba merül­tek, és üzeneteket közvetítettek neki és vele kapcsolatosan.

Megkérdeztem hát a férfitól:-De miért éppen engem hívott fel? Hollywood bizto­

san tele van médiumokkal és jósokkal, akik segíthetnek magán...

A vonal túlsó végén kínos csend honolt, amely mintha egy örökkévalóságig tartott volna, és én ráébredtem, milyen ostobaságot mondtam. Végül aztán felkocsikáztam Holly­woodba San Diegó-i otthonomból, ahol részem lehetett az első élvezetes találkozásban, amelyet a következő évtized­ben - és azóta is - sokszor megismételtünk. Nemegyszer léptem fel kiropraktőr ismerősöm színpadán, és ő is sokszor szerepelt az enyémen. Olyan volt, mintha mindig is ismer­tem volna. Barátok lettünk... újra.

Amint végigolvasod az első oldalakat, kezded majd meg­érteni, hogyan illik bele Fred a képbe. Ő volt az, aki moz­gásba lendítette az eseményeket egy igazán rendkívüli - és tökéletesen időzített - végkifejlet felé, amelyet te is megis­merhetsz, ha tovább olvasol.

Az idő múlásával Eric doktor (ahogyan nevezni szok­tam) megírta első könyvét, a Kapcsolatteremtő Gyógyítást, és elkezdte kiépíteni a Kapcsolatteremtő Gyógyítók egyre gyarapodó közösségét. Munkássága olyan sikeres volt, hogy mára nemzetközi hírnévnek örvend korunk kiemelkedő szaktekintélyeként a gyógyítás egy új szintjén, és alkal­masint arany törzsutaskártyával röpköd a légi járatok első osztályán. Eric doktor még nálam is többet utazik: ahogy mondani szokta, ő maga repülőgépeken lakik, a bútorai pedig Los Angelesben. No de hol volt Fred mind ez idő alatt? És kicsoda tulajdonképpen Salamon?

Fred az egyik első olyan páciens volt, aki sok évvel ezelőtt médiumként üzeneteket közvetített Eric kiropraktőri

12 így szólott Salamon

rendelőjének kezelőasztalán, ám a későbbiekben kiderül, hogy Frednek bizonyos szinten már gyermekkora óta voltak hasonló élményei. Szóval, amikor hosszú idő után újra kap­csolatot teremtettek egymással, rájöttek, hogy az egésznek ez a könyv az oka... és hogy a Fred médiumi képességeivel közvetített energiák Eric személye körül összpontosulnak.

Salamont a szerzők a tudat és intelligencia egy csoporto­sulásaként jellemzik. Én világosan értem, mire gondolnak ezzel - mint magad is láthatod majd, az egyes ülések során még az igeragozás is átvált egyesről többes számra (mi, min­ket). A jelenség a médiumi munka során sokkal gyakoribb, mint az emberek hinnék, és a fátyol túloldalán lévők egy­fajta közösségére utal.

Az én nézőpontomból a legnagyobb jelentőséggel e könyv csodálatos időzítése bírt - ami Eric doktorban és Fredben nem is igazán tudatosult. Jómagam Kryon közvetítője va­gyok már több mint 23 esztendeje. Kryon egy szeretetteljes entitás, aki 1989-ben megmondta nekünk, hogy nem lesz semmiféle Armageddon vagy világvége 2012-ben. És (leg­jobb tudomásom szerint) nem is volt. Kryon ellenben kö­zölte velünk, hogy fel kell készülnünk emberi természetünk alapvető átalakulására, egyfajta tudati váltásra, s hogy új energiák érkeznek a bolygónkra, amelyek segítenek véghez- vinnünk e váltást.

2012-ig úgy tűnt, mintha valami mindig egy kissé visz- szahúzna bennünket, és sokunk nem volt képes igazi len­dületre szert tenni tervei és elképzelései megvalósításában. Gyászos komorság nehezedett ránk, és félelem a jövőtől - sőt gyakran egymástól is. Most egyszerre mindez kezd nyom­talanul szertefoszlani. Kryon szerint 2013 az első olyan év, amelyben „elvetjük az új emberiség magvait”. Valamennyi rendszerünket átállítjuk, és e folyamat része a Kapcsolat- teremtés a Forrással.

Előszó 13

Lapozz tovább, és olvasd végig a tartalomjegyzéket! Az itt felsorolt témák pontosan lefedik mindazt, amire Kryon szerint szükségünk van, s az ismereteket egy gyógyító szem­lélete, egyetemes intelligenciája és józan esze hatja át, és egy tapasztalt médium közvetíti. Egyike ez azon könyveknek, amelyeket idén annyira vártunk! S nem csupán az időzítése tökéletes, de a témaválasztása is!

Leld hát örömödet e könyvben! Fedezd fel bölcsességét és aktualitását! Tudatosítsd magadban, milyen mélységes jelentőséggel bír, hogy hosszú évek múltán épp ilyen formá­ban állt össze és látott napvilágot!

És végezetül, csak remélheted, hogy Eric doktornak nem jut eszébe kinyomozni a te telefonszámodat is! Mert ha szüksége lesz rá, lefogadhatod, hogy megteszi!

Áldásom kísérjen:

Lee Carroll Kryon eredeti közvetítője

ELŐSZÓ

Eric története

Ó, Istenem! - gondoltam magamban a páciensemet, Fredet figyelve, aki már nem feküdt szép nyugodtan a hátán a pár­názott kezelőasztalon, velem szemben, a rendelőmben. Ezt senki sem fogja elhinni nekem! Ki vagy mi lehet még itt jelen rajtunk kívül?

Fred félig lehunyt szeme fennakadt, szemgolyója egé­szen kifordult, s közben sebesen cikázott ide-oda verdeső szemhéja alatt. Légzése lelassult és elmélyült. Kissé oldalra nyújtott karja lassan és ritmikusan mozogni kezdett... fi­noman felfelé, azután lefelé, majd megint fel, mintha egy láthatatlan energiamező ringatná lágyan. Az ajka szétvált; a nyelve szemmel láthatóan beszédhangokat képezve moz­gott, miközben a levegő susogva tört elő a szájából.

Némiképp zaklatottan hajoltam előre, és közelítettem fülemmel az ajkához, hogy halljam, mit akar mondani... de csak a légzése zaját tudtam kivenni, amint a susogó lélegzet hiábavalóan igyekezett szavakká formálódni.

Álltó helyben megdermedtem a színtiszta áhítattól. Tud­tam, hogy a leglenyűgözőbb dolognak vagyok szemtanúja, amit önmagamat is beleértve a legtöbb ember - sőt talán valaha bárki - életében tapasztalt.

És mégis, nem az első és nem is az utolsó megnyilvá­nulása volt ez annak a minden várakozásomat felülmúló jelenségnek, amely hamarosan emberek millióinak életére gyakorolt hatást szerte a világon.

Előszó - Eric története 15

Miközben feszülten figyeltem a Fred szájából kiáram­ló lélegzetet, végre valóban meghallottam egy hangot. De nem Fredét. Az anyám hangja volt, amint azt mondja: Te meg mit művelsz? Viszed arrébb a füledet attól az őrült fickótól, mielőtt még leharapna! És ekkor mosolyra húzódott a szám, s némán kacagni kezdtem. Nem könnyű megmagyarázni, milyen érzés, amikor az ember kissé meg van rémülve, áhí­tat fogja el, ugyanakkor ellenállhatatlanul csiklandozza a helyzet humora...

Mármost mielőtt tovább folytatnám a történetet, vajon kijelenthetném-e szívemre tett kézzel, hogy mindez teljesen váratlanul, derült égből villámcsapásként ért? Nos, rész­ben igen... másrészt viszont nem. Mindjárt világossá válik a dolog, csak engedtessék meg nekem, hogy pár rövid hó­nappal visszautazzak a múltba 1994 ama januári napjától az előző év augusztusáig.

Vajmi kevéssé sejtettem, hogy az életem - és sok más ember élete is - fordulópontjához közeleg. Akkor már ti­zenkét esztendeje dolgoztam repeső boldogan orvosként. Az egyik legnagyobb és legsikeresebb kiropraktőri pra­xist mondhattam magaménak egész Los Angelesben, és úgy gondoltam, ezzel a munkával fogom tölteni az egész életemet. Csakhogy tudod, az történt, hogy egy csütörtö­ki napon hazafelé menet még kiropraktőrnek gondoltam magam, amikor azonban a következő hétfőn visszatértem a rendelőmbe, már valami egészen más voltam. (Jelzem, a szüleim világéletemben mondogatták, hogy én tényleg „egészen más” vagyok - de aligha ez járt a fejükben.)

Az egész azon a csütörtök éjjelen kezdődött, amikor egy­szerre csak vakító fény ébresztett fel. Kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, mi lehet az, és konstatáltam, hogy lát­hatólag semmiféle spirituális vagy metafizikai jelenségről

16 így szólott Salamon

nincs szó: csak az ágyam melletti olvasólámpa fénye volt. Valahogy felkapcsolódott. Mármost akkoriban több mint tíz éve használtam ezt a lámpát, de mindaddig egyszer sem döntött az önkényes megvilágosodás mellett. Most mégis

megtette.Ugyanakkor úgy éreztem, hogy valaki van az ottho­

nomban.Meg sem kísérlem leírni, milyen hátborzongató arra az

érzetre ébredni, hogy valaki van a házadban, aki még nem volt ott, amikor nyugovóra tértél. Elég, ha annyit mondok, hogy nyomban felkaptam egy kést, egy flakon erőspaprika- sprayt, odafüttyentettem a doberman pinscheremet, és vadászatra indultam. Jó húsz perc múltán azután úgy dön­töttem, hogy bizonyára a képzeletem játszott velem, és visz- szafeküdtem aludni. Ám a rákövetkező hétfőn a pácienseim közül egymástól függetlenül heten bizonygatták nekem, hogy „emberek” jelenlétét érezték a rendelőm helyiségeiben, miközben gyógyítást végeztem rajtuk - éppúgy, ahogyan jómagam is emberek jelenlétét éreztem az otthonomban, holott a pácienseim az égvilágon semmit sem tudtak a saját

élményemről.Nos, tizenkét esztendei praxis után, mely idő alatt soha

senki nem tett nekem ehhez akár távolról is hasonlítható kijelentést, azt gondolhatnád, hogy felcsigázta az érdek­lődésemet, amikor egyetlen nap leforgása alatt heten is előhozakodtak a dologgal. Csakhogy tudod, ugyanazon a napon más páciensek azt hajtogatták, hogy érzik a kezem érintését, amikor pedig hozzájuk sem értem. Természetesen nem hittem nekik. Rájuk parancsoltam, hogy feküdjenek csak a kezelőasztalon lehunyt szemmel, s közben centikre, tíz centikre, sőt olykor méterekre tartottam tőlük a keze­met, ők mégis minden alkalommal meg tudták mondani, melyik testrészük felé néz a két tenyerem. Bal boka, jobb váll. Egyszerűen tudták. Éreztek engem - vagyis inkább azt.

Előszó - Eric története 17

Miközben figyeltem őket, az arcizmaik - a kicsiny izmok a homlokukon, illetve az álluk és az ajkuk körül - mozog­tak... pontosabban mondva hullámzottak. Holott ezek olyan aprócska izmok, hogy pácienseim tudatosan nem moz­gathatták őket. Az ajkuk szétnyílt; a nyelvük mocorgott. A szemük sebesen cikázott ide-oda. Ujjaik és lábfejük aka­ratlanul mozogtak; hol összehangoltan, hol váltakozva jobbra és balra, jobbra és balra.

Amikor azután kinyitották a szemüket, elmesélték, hogy olyan színeket láttak, amilyeneket korábban soha életük­ben; olyan illatokat - gyakran virágillatot - éreztek, mint addig soha; s mindeközben „embereket” láttak és hallottak, akiket a helyiségben senki más nem látott és hallott.

Azután kezdtek gyógyulásokról beszámolni. Valódi gyógyulásokról. Némelyikük felkelt a kerekes székből. Las­sanként újra képesek voltak használni karjukat, lábukat, látásukat vagy hallásukat... Egyes pácienseim behozták a laboreredményeiket, amelyek azt mutatták, hogy a rákos daganataik eltűntek. Agyvérzéses bénulástól és epilepsziá­tól szenvedő gyermekek ismét képessé váltak járni, futni és normálisan beszélni; elmúltak a rohamaik; és többé nem kellett gyógyszereket szedniük. A pácienseim és az orvosaik gyakorta felhívtak, és így faggattak:

- Mégis mit művelt maga?- Az égvilágon semmit - hangzott a válaszom. - És egy

szót se senkinek!

Ez persze olyan volt, mint amikor a kormány köti az emberek lelkére, hogy „egyszerűen mondjanak nemet” a drogokra. Minél többet rimánkodtam a hallgatásukért, az emberek annál többet fecsegtek.

Hamarosan kérlelni kezdtek, hogy tanítsam ezt a gyó­gyító munkát.

- Hogyhogy tanítsam?! - méltatlankodtam. - Ugyan miként taníthat az ember ilyesmit?

18 így szólott Salamon

Hiszen csak állok ott, és lengetem a karom a levegőben, mint

egy idióta - gondoltam.-Menjenek ki a ház elé, lengessék a kezüket a levegőben,

azután tudassák velem, hogyan vélekedtek magukról a szomszédaik! - mondtam nekik.

Mégis mind több és több páciensem hívott fel a kezelését követően, és számolt be olyan jelenségekről, hogy amikor odahajtottak a házuk elé, az automata garázskapujuk ki­nyílt, még mielőtt megnyomták volna a kocsijukba épített kis nyitógombot, vagy amikor beléptek a házba, a tévéjük vagy hifiberendezésük elkezdte ki-be kapcsolgatni magát. Különös érzeteket észleltek a kezükben, és amikor egészség- ügyi problémától szenvedő családtagjuk közelébe tartották,az illető meggyógyult.

És ekkor egyszeriben kezdtünk rájönni arra, amit később a tudósok és kutatók is megerősítettek: hogy ha egyszer érintkezésbe lépsz a gyógyító frekvenciák eme új, szélesebb és átfogóbb spektrumával, valamiféle változás zajlik le ben­ned, amely nem csupán a saját gyógyulásodat teszi lehetővé, de azt is, hogy másokat hozzásegíts a gyógyuláshoz. A tu­dósok ezt ma Kapcsolatteremtő Gyógyításnak nevezik, és e jelenség volt az alapja első, Kapcsolatteremtő Gyógyítás című könyvemnek.

Tehát, hogy visszatérjek abba a bizonyos helyiségbe Fredhez, a légzés közben kiadott hangok egyre folytatódtak, miköz­ben én lenyűgözve figyeltem... talán túlságosan is lenyűgözve, ugyanis egyszerre megvilágosodott előttem, hogy már na­gyon régóta vagyok Freddel a rendelőben, miközben a többi páciensem odakint várakozik rám. Gyengéden megérintet­tem Fredet a mutató és középső ujjammal a szegycsontján,

és halkan így szóltam:- Fred, azt hiszem, mára végeztünk.

Előszó - Eric története 19

Fred kinyitotta a szemét. Rám nézett, én pedig őrá. Egy szót sem szólt, úgyhogy én is hallgattam. Elvégre úgy igazából mit is mondhattam volna?

Korántsem merem azt állítani, hogy nem törtem a fejem a dolgon - éspedig rengeteget - a hét további részében Fred következő látogatásáig. Bizonyos voltam benne, hogy újra meg fog történni. Az összes páciensemnek Fred elé adtam időpontot, hogy ne kelljen sietnem, ha valóban megtörténne.

És meg is történt. Elvégeztem a helyreigazító kezelést, majd megkértem Fredet, hogy hunyja le a szemét, lazítson, és engedje rögzülni a helyreigazítást. Miközben Fred ott fe­küdt, a feje közelébe tartottam a kezemet a levegőben, mire megismétlődött az előző látogatása alkalmával lejátszódott jelenet. A feje hátrabicsaklott, a szeme egészen fennakadt, az ajka szétnyílt, a nyelve mozogni kezdett, s a levegő jól hallhatóan szökött ki a szájából. Azonban ez alkalommal valóban emberi hanggá sűrűsödött, és a hang így szólt: „Azért vagyunk itt, hogy megmondjuk neked, folytasd, amit csi­nálsz! Amit csinálsz, azzal fényt és információt hozol a bolygóra.”

Ekkor Fred rám nézett, és bevallotta, hogy e hang időnként már korábban is megszólalt rajta keresztül nagy­jából tizenegy éves korától kezdve; hogy életében mindössze két ember tud a hangról; s hogy már a korábbi látogatása alkalmával is érezte feltörni magában, de azt gondolta, én nem fogok semmit észrevenni. Mire azt feleltem neki, hogy csak lazítson, és engedjen szabad folyást az eseményeknek.

Azt hittem, a jelenség egyedül Fredhez kötődik. „Fred fura dolga.” Halvány fogalmam sem volt arról, hogy minek nézek elébe.

Két napra rá három másik páciensem veszítette el az eszméletét, és ismételgette ugyanazt a két mondatot, ame­lyeket Fred mondott: „Azért vagyunk itt, hogy megmondjuk neked, folytasd', amit csinálsz! Amit csinálsz, azzal fényt és infor­mációt hozol a bolygóra” Azonban az üzenet hamarosan egy

20 így szólott Salamon

harmadik és negyedik mondattal is kiegészült. Két páciens a következőt mondta: „A tevékenységeddel újra összekapcsolod a szálakat.” Egyikük pedig így szólt: „A tevékenységeddel újra összekapcsolod a búrokat. ”

Fred később újra felkeresett, és elmondta, hogy mialatt otthon tartózkodott, automatikus írással mondatokat ve­tett papírra. (Nyilván Fred újabb „fura dolga”.) Elmesélte, hogy a nála szokásos automatikus írásról volt szó, a két utolsó mondatot kivéve, amelyek így szóltak: „Ne becsüld alá dr. Eric Scott Pearl erejét! Ő a tevékenységével újra összekap­csolja a húrokat. ”

Megkérdeztem tőle, biztos-e benne, hogy a hang „húro­kat” mondott. Annyit tudtam, hogy a szálak a DNS szálait jelentik. A húrok biztosan csak tévedés lesz - gondoltam. Vagy talán valamely entitás, a világmindenség valamely in­telligenciája próbált kommunikálni velem, és némi teher­tételt jelentett számára, hogy kénytelen volt angol szavakat keresgélni egy olyan fogalom tolmácsolására, amely valahol a húrok és a szálak között van. Fred azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő igenis húrokat írt.

Mellesleg említettem már, hogy e páciensek egyáltalán nem ismerték egymást? Nos, akkor hadd hangsúlyozzam: E páciensek egyáltalán nem ismerték egymást. Ahogyan nem is­mertek senkit ama öt személy közül sem, akiknél a jelenség a rendelőmben a rákövetkező hét folyamán mutatkozott. Lényeg a lényeg, a következő három hónap alatt több mint ötven különböző páciens vesztette eszméletét nálam, és ismé­telt el akár hatot is szó szerint ugyanazon mondatok közül.

Mint arra csakhamar rájöttem, az embernek olykor meg­adatik a lehetőség, hogy átlépjen bizonyos ajtókon, mi­közben nem biztos benne, hová is vezetnek. Mondhatni a legtöbbször ez a helyzet, és pontosan ez történt velem is.

Előszó - Eric története 21

A kezdet kezdetétől belém sulykolták a szeretetnek álcázott félelmet azoktól a „gyógyítóktól” akik odakint- ről figyelnek bennünket. Az emberek folyton azt kérdez­gették:

- Milyen forrásból fakadnak ezek a gyógyulások? Jó for­rás vajon?

- Hát persze, hogy az - feleltem én mindig. - Isten. A sze­retet. A világmindenség.

- De hát honnan tudja? - firtatták.- Egyszerűen csak tudom - mondtam nekik.- De mégis honnan tudja? - faggatóztak tovább, amíg

végül én magam is elkezdtem tűnődni azon, hogy honnan tudom. Úgy értem, tudni tudtam. Csak épp arról nem volt fogalmam se, hogy honnan. Tehát abban a hitben, hogy akik ilyesfajta kérdésekkel nyaggatnak, bizonyára tisztá­ban vannak valamivel, amivel én nem, megkérdeztem tőlük, hogyan kellene hozzákezdenem a gyógyulások forrásának felderítéséhez.

- Kérdezzen rá! - hangzott a válasz.Kérdezzek rá? Még hogy kérdezzek rá?! Hát ez meg miféle vá­

lasz?! Ha egy jó forrástól megkérdezed, hogy jó szándékú-e, akkor megmondja az igazat, és igennel felel. Ha ellenben egy rossz forrástól kérdezed meg, hogy vajon jóakaratú-e, egyszerűen hazudik, és megint csak igent kapsz válaszul.

Úgy értem, itt voltak ezek a gyógyítók, akik vették ma­guknak a bátorságot, hogy félelemmel hassanak át egy olyan folyamatot, amelyben a félelemnek nincs helye, s még csak annyi tisztesség sem szorult beléjük, hogy megfelelő útmutatást adjanak nekem a válaszhoz. Még hogy tőlük kér­dezzem meg?!

Úgyhogy csak töprengtem és töprengtem és töprengtem. És végül két válasszal rukkoltam elő arra nézve, hogy mi történhet a legrosszabb esetben:

(a) Meghalok. Felbukkanok a mennyország kapujánál - vagy bárhová is kerülünk a halálunk után -, s ott vár majd rám Szent Péter - vagy akinek ott kell várnia ránk -, és végigböngészi az Élet könyvét a nevemet keresve.

Eric Pearl... Eric Pearl... Eric Pearl... a, megvan... lássuk csak... maga egész sereg embert csábított magával egy teljességgel eszement útra. Vissza kell térnie még hatszáz életidőre...

Nos, hadd mondjam meg neked őszintén, ez nem épp felvillanyozó lehetőség, de most lássuk az igazán csap­nivaló, legrosszabb eshetőséget:

(b) Meghalok. Felbukkanok a mennyország kapujánál vagy bárhol másutt, ott vár rám Szent Péter vagy egy másik ügyeletes, és végigfutja az Élet könyvét a nevem után kutatva.

Eric Pearl... Eric Pearl... Eric Pearl... á, itt van... lássuk csak... Adtunk magának egy lehetőséget, hogy előidézzen egy tudati váltást, amelynek hatása az egész világmindenségen végiggyűrűzött volna az örökkévalóságig... És maga nem élt vele... mert nyúlszívű volt...

Tudod, ez volt az a lehetőség, amellyel képtelen lettem volna együtt élni.

A fény nem kívülről, hanem belülről ragyog...Az életed árasztja ezt a fényt.

SALAMON

Salamon - vagyis a Fred fizikai lényén keresztül megszóla­ló entitás - tanításain és saját fejlődésem révén eljutottam az általam Egyetlen Ok Elméletnek nevezett elv megértéséig.

22 így szólott Salamon

Előszó - Eric története 23

Az Egyetlen Ok Elmélet kimondja, hogy amilyen mérték­ben átmenetileg megfeledkezünk arról, hogy mi magunk vagyunk a fény, olyan mértékben leszünk híján a tökéletes egészségnek. És mindössze csak annyit kell tennünk, hogy visszaemlékszünk fény mivoltunkra, hogy emlékeztetjük rá magunkat valamilyen módon, miáltal lehetővé válik vissza­térnünk természetes fényrezgésállapotunkba. És miközben optimális fényállapotunkban rezgünk, a fénynél sűrűbb összetevőknek többé semmiféle kötődési helye nem marad lényünkben, következésképpen tovatűnnek, már amennyiben életutunk adott pontján ez a legmegfelelőbb szamunkra.

Megtanultam, hogy gyógyítónak lenni - vagyis közve­títeni a gyógyulást mások számára - ugyancsak tiszta élmény. Megtanultam, hogy egyszerűen belépjek az egyen­letbe a másik személy és a világmindenség mellé, teljesség­gel felülemelkedjek mindenfajta technikán, és átengedjem magam az érzésnek. Érezni. Ez annyit tesz, mint figyelni... csak épp egy másik érzékkel. Érezni, megfigyelni, játszani, észlel­ni. ítélkezés nélkül. Tetemes részben ez a nyitja a talánynak. Megtanultam, hogy amikor túllépünk a technikán, egyút­tal felülemelkedünk az irányultságon, a hajszálpontosan behatárolt és megkívánt eredményen, és felülemelkedünk az ítéletalkotáson is. Megtanultam, hogyan léphetek ki a saját eredményorientáltságomból, és ölthetek magamra helyette egyfajtafolyamatorientáltságot. És miközben ezt lehetővé tettem magamnak, határozottabban tudatára ébredtem mind a mezőnek, mind a saját érzeteimnek. Különböző ér­zetek ezek: forróság, hidegség, nedvesség, szárazság, húzás, nyomás, gyöngyözés, szikrázás.

Az egészben a legkülönösebb a mindezek alapját képező érzés egyszerűsége. Tudod, amikor leszűrtem mindezeket az érzeteket, lényegében egyvalami maradt belőlük: öröm és boldogság... üdvözült boldogság Miközben megtapasztal­tam ezt a boldogságot, beléptem a mezőbe, és eggyé váltam

24 így szólott Salamon

vele. És felfedeztem, hogy nem egyedül vagyunk e mezőben, hanem valamennyi embertársunkkal együtt... különöskép­pen pedig azzal a személlyel, akire a figyelmünket fordítjuk, mivel - nézzünk szembe a ténnyel - mindnyájan arrafelé haladunk, amerre a figyelmünk, a tudatosságunk irányul. Valami módon - tudatosan vagy másként - eme érintkezés során az illetőben képletesen szólva egy halk „hangocska” szólal meg: Hé, hiszen én emlékszem erre! Ez én vagyok egészséges rezgésekkel. Ez én vagyok, amikora fényként rezgek.... Azt hiszem, újra ezt fogom tenni!

És elnéztem, amint az emberek e visszaemlékezés hatá­sára ismét ráhangolódtak optimális fényrezgésszintjükre, és az egészség rezgéseit kezdték kibocsátani. Megfigyeltem, hogy a fénynél sűrűbb összetevők, amelyek alkalmasint az egészségügyi problémák zömét felölelik - amennyiben az illető életútjának adott pontján ez a legmegfelelőbb -, egyszerűen tovatűnnek. S egyszeriben a napnál is világo­sabbá vált számomra, hogy a gyógyulás ilyen egyszerű. És ami ennél bonyolultabb - legyen szó bármiről a világon -, azt azzal az egyetlen célzattal találták ki, hogy eladjanak nekünk valamit.

Amikor pedig engedtem magam egyszerűen odafigyel­ni - vagyis felhagyni a cselekvéssel, és csupán válni valamivé, nevezetesen a megfigyelővé és a megfigyelés tárgyává -, ott és akkor a világmindenség gyakorta önként feltárta előttem valódi szépségét és csodálatosságát. Ez az ajándék. Ezen a ponton pillantjuk meg az új, a különböző, a valódi - min­dennél inkább valódi - jelenségeket. Ekkor tölt el bennünket minden egyes kezelés az újdonság és a felfedezés érzésével, hiszen a tapasztalatvilágunk minden egyes emberrel való­ban megújul.

Előszó - Eric története 25

A te feladatod az, hogy kapukat nyiss.Az őfeladatuk annak eldöntése,

hogy van-e merszük átlépni e kapukon.

SALAMON

Tudod, én nem kedvelem a gyógyítás szót. Köznapi értel­mezésében túlságosan behatároltnak tartom. A gyógyí­tás hallgatólagosan magában foglalja, hogy van valami, amitől „jobban” kell lenned. Megfigyelésem szerint azon­ban a gyógyulás többet jelent pusztán annál, hogy embe­rek felkelnek a kerekes székből, visszanyerik hallásukat vagy beszédképességüket, hogy rákos daganatok tűnnek el, vagy éppen agyvérzéses bénulásban szenvedő gyermekek újra képessé válnak járni és normálisan beszélni. Jóllehet ezek a jelenségek is több mint csodálatosak és felvillanyo- zóak, amikor munkánk során tanúi leszünk, a gyógyulás a maga legigazabb értelmében sokkal több ennél. Ezek a „gyógyulások” valami sokkal átfogóbb dolognak a jelei. Nevezetesen annak, hogy immár több szállal kötődünk a világmindenséghez, és szélesebb körű kölcsönhatásba lép­tünk vele. Az evolúciónk jelei - egyfajta Emberi Feljebblépésé, ha úgy tetszik.

Létünk lényege a folyamatos fejlődés. Megtanultam, hogy az élet az alkalmazkodó- és fejlődőképességünkről szól. Ez egy szüntelen folyamat, amely hébe-hóba oly lassúnak, olyan nehezen megfoghatónak tűnik, hogy észre sem vesszük. Máskor ugrásszerű, nagyon is szembetűnő, és mindennek nevezhetnénk, épp csak nehezen megfoghatónak nem...

Miközben engedtem, hogy egyszerűen tanúként szem­léljem az eseményeket és „jelen legyek”, megfigyeltem, hogy ez bizony egészen másfajta gyógyulás, mint amit eleddig megtanultunk érzékelni, megérteni vagy akár elhinni és elfogadni. Ez a gyógyulás egy evolúciós folyamat, amelyet

26 így szólott Salamon

a világmindenséggel, a mezővel a legmagasabb rezgésszintű kölcsönhatásban folytatott társteremtő tevékenységünk in­dított be.

Ha az ember minden éjjel csupáncsak fél órát áldozna az önmagával folytatott eszmecserére, s gondolatban sorra venné,

mi mindent tett napja folyamán, lett légyen az helyes avagy helytelenjobbá s egyszersmind bölcsebbé is válna tőle.

PHILIP DORMER STANHOPE, CHESTERFIELD NEGYEDIK EARLJE

(1694-1773)

Az életem megváltozott e munka miatt. Szeretném, ha pontosan meg tudnám fogalmazni számodra, hogyan változott meg - és milyen változáson mentem keresztül én -, de magam sem vagyok igazán tisztában vele. Mivel nap nap után együtt élek saját magammal, világosabban látom abbéli igyekezetemet, hogy mind jobbá váljak, mint tulajdonképpeni eredményeimet. Elnézem magam, amint helyénvalóan kezelek egy szituációt, és ettől remekül érzem magam a bőrömben. Azután elnézem magam, amint ko­rántsem kezelek olyan eredményesen egy szituációt, mint ahogyan tehetném, s ez fájdalmasan érint, és kiábrándulok önmagámból. Mégis állhatatosan kitartok az elhatározás mellett, hogy a legközelebbi alkalommal majd jobb telje­sítményt nyújtok.

S hogy úgy látom-e, a hírnökök - vagyis a szónokok és előadók - többsége a színpadon kívül is azonosul a saját üzenetével? Különböző mértékben. Ám éppen ez láttatja meg velem saját emberi mivoltomat, azt, hogy mindnyájan emberi lények vagyunk. Nekem nincs külön szerepszemé­lyiségem a színpadra és a színpadon kívülre, tehát mindig a valódi önmagamat kapod: a jót, a rosszat és a csúfat egy­aránt. De egyben az igazságot is. Vajon olyan türelmes és

Előszó - Eric története 27

megértő vagyok, amilyenné válni szeretnék? Korántsem. De türelmesebb és megértőbb vagyok, mint amilyen régebben voltam? Egyértelműen. S én vajon szeretnék maradéktala­nul azonosulni az üzenetemmel? De mennyire! És eljutot­tam már idáig? Nos, jó úton haladok felé. És meglehet, hogy amikor maradéktalanul eggyé válók az üzenetemmel, vajmi kevés okom lesz megmaradni „a testben”. De addig még hosszú utat kell bejárnom, úgyhogy egyhamar nem terve­zem itthagyni ezt az életet. Úgy hiszem, esetemben a legna­gyobb változás abbéli hajlandóságom, hogy megfigyeljem önmagam - a tetteim, a tétlenkedésem, a sikereim, a fogyat­kozásaim -, éspedig kevesebb ítéletet alkotva, inkább a javu­lás vágyával. Talán ez az én személyes kapcsolatteremtésem valódi mivoltom, lelki lényem igazságával és tisztaságával.

Döntéseinket vagy félelemből, vagy szeretetből hoz­zuk. Félelemből, amelyhez hozzátartozik a hiány, a beha- tároltság, az elkülönültség és sötétség illúziója... Avagy szeretetből, amelynek része az egység, a bőség, a boldogulás, az azonosság és a fény. Én úgy határoztam, hogy szeretetből hozom meg a döntéseimet. Mármost ez nem mindig olyan könnyű, amilyennek hangzik. És olykor bizony magam is eltűnődtem azon, hogy a helyes úton járok-e. Olykor azon töprengtem, nem holmi álomban élek-e, amelyből egy nap majd felébredek. Máskor egyszerűen azon rágódtam, nem épp most veszítem-e el az ép eszem - vagy nem vagyok-e máris kötözni való bolond. Nem lehetséges, hogy egy kórhá­zi ágyban fekszem valahol kómában, és ez az egész pusztán a képzeletem szüleménye?

Ám valahányszor azt vettem észre, hogy kétségek kö­zött hányódom, emlékeztettem magam, hogy nem énvagyok az, aki kimondta azt a bizonyos eredeti hat mon-

• • t /

datot. Otven különböző másik ember tette meg. Es közü­lük - Fred kivételével - senkin keresztül nem szólalt meg korábban semmiféle hang. Tudtam, hogy a válaszok itt

28 így szólott Salamon

rejlenek. A mondatokban. Mintegy a mantráimmá váltak, amelyek segítettek átvészelnem azokat az időszakokat, ami­kor kételkedtem magamban vagy az adott élethelyzetben. Kifüggesztettem őket egy jól látható helyen, hogy vala­hányszor kételyeim támadnak, nyomban rápillanthassak az épp megfelelő mondatra, amely átsegít a nehéz időkön. Most pedig megosztom e mondatokat veled is, hogy legyen belőlük egy példányod a saját használatodra.

1. Azért vagyunk itt, hogy megmondjuk neked, folytasd, amit csinálsz.

2. Amit csinálsz, azzal fényt és információt hozol a bolygóra.3. A tevékenységeddel újra összekapcsolod a szálakat.4. A tevékenységeddel újra összekapcsolod a húrokat.5. Látnod/tudnod kell, hogy mester vagy.6. A jó hírneved miatt jöttünk.

Bizonyos értelemben mantraként használtam e mon­datokat, és nálam működtek. Remélem hát, hogy nálad is beválnak!

Azonban kérlek, tartsd szem előtt, hogy jóllehet ez a hat mondat valóban kulcsfontosságú e munka megértéséhez, a kezedben tartott könyv fő mondanivalója nem ezekre irányul. Persze mi sem tölt el nagyobb örömmel, mint ha elolvasod a Kapcsolatteremtő Gyógyításban velük és a jelen­tésükkel kapcsolatban leírtakat. Az eset jelentősége ezen előszó szempontjából abban rejlik, hogy a hangok, illetve az általuk ismételgetett mondatok egy idő után eltűntek. Nagy­jából. Fogjuk rá. Bizonyos szempontból. Ám az informáci­ók továbbra is áradtak Freden keresztül, éspedig sokkalta nagyobb arányban.

Időről időre eljártam Fredhez, és megkérdeztem tőle, beszélhetnék-e a rajta keresztül megszólaló hanggal. Fred korántsem mindig közvetített szívesen, azonban kellő

Előszó - Eric története 29

biztatásra többször is beadta a derekát. Én pedig voltam olyan előrelátó, hogy rögzítsem az ezeken az üléseken el­hangzottakat.

Az első és a második ülésen - többek között a könyv első mondatánál is, amely így hangzik: „Szeretném felébreszteni a kíváncsiságod” - három magnót használtunk... és mind­három egyre-másra mondta fel a szolgálatot. Úgyhogy végül beruháztam egy jó minőségű hangrögzítő rendszerbe, hogy egyetlen szót se szalasszunk el. Azután átírattam a szala­gokat, hogy olvasható formát kapjanak. 1994-től kezdve pedig biztonságos helyen tároltam az átiratot, mivel nem voltam biztos benne, miképpen oszthatnám meg másokkal az anyagot, s hogy egyáltalán meg kellene-e tennem.

Az évek során - és néhány költözést követően - Freddel elvesztettük egymást szem elől. Azután 2008 táján kiterjedt kutatás után sikerült rábukkannom. Egy-két évvel később pedig úgy döntöttünk, hogy közös együttműködéssel nyil­vánosságra hozzuk ezt az anyagot.

Miközben végigolvasod a könyvet, még rengeteg olyan mondatot és meglátást fogsz találni, amelyek segítenek előbbre jutnod utadon. Nem csupán Kapcsolatteremtő Gyógyítóként, de kapcsolatteremtő egyénként is, hiszen e könyv arról szól, miként valósíthatod meg az újrakapcso- lódást, a kapcsolatteremtést a saját életedben. Rendelteté­se szerint nem csupán azok számára hoz majd változást, akik gyógyítókká, mégpedig vérbeli gyógyítókká kívánnak válni... hanem közülünk mindazok életét is átalakítja, akik igyekeznek kapcsolatot és harmóniát teremteni korunk vi­lágában.

ELŐSZÓ

Fred története

ERIC PEARL MEGJEGYZÉSE: Az Olvasó valószínűleg már ismeri személyemet, a Kapcsolatteremtő Gyógyítást és a Kapcso­latteremtést, ám alkalmasint vajmi keveset tud társszerzőmről, Fred Ponzlovról és arról a szereprőlamelyet Fred bizonyos in­formációk és felismerések átadásában játszott - holott ezek az információk és felismerések képesek mélyebb és átfogóbb szin­tekre eljuttatni bennünket gyógyítóként és emberként egyaránt. Noha minderre röviden már kitértem az általam írt előszóban, mégis helyénvalónak éreztem, hogy Fred történetét is bemutassuk a saját szavaival...

Ritkán tudok visszaemlékezni a kezdetekre. Ám egy bi- zonyos ponton mégis kezdetét vette ez az egész... egy

farmon, a wisconsini tanyavilágban. A legtisztább emlékem tízéves koromból származik: épp kezdtem álomba merülni, vagy csak gondoltam, hogy alszom, amikor meghallottam a szekrényem ajtajának csapódását. Felültem az ágyban, és egyszerre süvítő hang ütötte meg a fülem, amely egyre erősebbé és magasabbá vált, s amikor már úgy éreztem, hogy nem lehet hangosabb és magasabb, éreztem, ahogyan valami a testembe költözik.

Persze halálra rémültem, mégis képtelen voltam felsikol- tani, mert nem voltam ura hangképző szerveimnek. Éreztem, amint elmém puhatolózva végigszáguld a testemen, levi- harzik a lábamba és ki a kezembe, igyekezvén valami olyan

Előszó - Fred története 31

fizikai érzetre bukkanni, amely továbbra is az ellenőrzése alatt áll. Mint kiderült, nem akadt ilyen. A szó szoros értel­mében megbénított a rettegés. A légzésem felszínessé vált, és kisvártatva úgy tűnt, hogy már csak pihegni bírok.

Azután egyszerre úgy éreztem, mintha a testemet egy hosszú, fehér és nedves lepedő borítaná be. Az érzés hosszú idő múltán végül a lábfejemnél kezdett szertefoszlani, és gyötrelmesen lassan húzódott egyre feljebb. Amint túlju­tott a lábujjakon, lábfejembe kezdett visszatérni az élet, s én eszeveszetten mozgattam a lábujjaimat. Azután ahogy apránként testem többi része felett is visszanyertem az ural­mamat, ismét teljesen tudatára ébredtem testérzeteimnek. Amikor pedig az érzéketlenség lepedője a torkom fölé emel­kedett, felsikoltottam.

Mindez 1962-ben történt, és akkoriban semmiféle vonat­koztatási rendszerbe nem lehetett beilleszteni. Ám számom­ra éppoly valóságos volt, mint a közmondásos szívroham.

Több héttel később, egy meleg augusztusi napon egy férfi hangjára ébredtem fel, aki a távolban sikoltott. Úgy tűnt, mintha az udvarból jönne a hang, úgyhogy az újabb sikolyokra kipattantam az ágyból, és kirohantam a házunk oldalánál húzódó gyepsávra. A sikoltozás folytatódott. Én alsóneműben ácsorogtam ott, de képtelen voltam meg­határozni a konkrét irányt, ahonnan a sikolyok érkeztek. A legközelebbi szomszédaink egyaránt majd kilométernyi távolságra laktak tőlünk, én mégis úgy gondoltam, talán valamelyikük farmján történhetett baleset.

Ám azután... mintha elvágták volna. A sikoltozás meg­szűnt. Én pedig csak álltam ott kábán tűnődve, miközben lábamat benedvesítette a kora reggeli harmat.

Pár nappal később értesültem róla, hogy egy korábbi béres a mi farmunkról épp aznap reggel akarta beindítani új gazdája traktorját, csak épp azt nem tudta, hogy a jármű sebességben van. A traktor egy nagy rándulással beindult,

32 így szólott Salamon

és nyomban előrelendült, ám a támfal megállította, a sze­rencsétlen béres pedig a pörgő hátsó kerék alá került. Azt mondják, a sikolyai fülsiketítőek voltak. A gumiabroncs belemarta magát a férfi testébe, azután a kerék súrlódása a betonon lángra lobbantotta a pajtát, és idő előtt elham­vasztotta a bérest.

Az egyetlen gond csak az volt, hogy az eset tőlünk 24 kilométernyire történt.

Amikor a történet végül a fülembe jutott, rögtön tud­tam, hogy valami nincs rendben - velem. Azonban nem akadt senki, akinek bizalmasan elmesélhettem volna a dol­got , ráadásul abban sem voltam biztos, hogyan fogalmaz­hatnám meg, hiszen még magam sem értettem.

És mindmáig nem értem.

Emlékszem, úgy tizenhárom éves korom körül olvastam vagy hallottam az automatikus írásról. Mivel megint csak nem fordulhattam senkihez tanácsért, egyszerűen lehuny­tam a szemem, kezembe vettem egy tollat, és reményked­tem, hogy kisül valami az egészből. És ekkor éreztem, hogy a kezem mozogni kezd a papíron. Amikor azonban kinyi­tottam a szemem, csupán holmi firkálást láttam magam előtt, egyetlen világosan kivehető szó nélkül, amit én ak­koriban felfoghattam volna. Mindenesetre eltettem a leg­első lapot, amelyet teleírtam, s amikor évek múltán újra előszedtem, megdöbbenésemre az irkafirka kellős közepén tisztán felismerhetően ott díszelgett az Energia szó.

Sokszor egészen addig nem veszel észre valamit, amíg nem szükséges észrevenned.

Azután felvettek a Wisconsin-Milwaukee Egyetemre, ahol színház főszakon végeztem; és több pszichikus jelenség­nek is nevezhető élményen mentem keresztül, amelyeket azonban a vakvéletlen számlájára írtam. Majd New York

Előszó - Fred története 33

Citybe költöztem, hogy színészként fussak be karriert, és egy nyáron munkát kaptam a Coloradói Shakespeare Fesz­tiválon, Boulderben.

Mihelyt odaérkeztem, rájöttem, hogy nem csupán mi vagyunk a Coloradói Egyetem campusán, hanem közvet­len szomszédunkként működik a Naropa Intézet is (egy buddhista ihletésű egyetem, amely az elmélkedés tanulmá­nyait a hagyományos nyugati tanszakokkal ötvözte) - és éppen ez vált a Transzcendentális Meditáció (TM) nyarává. Egy New York-i jó barátom véletlenségből történetesen épp a Naropán végzett egy nyári szemesztert, és részletesen be­számolt nekem a TM-ről.

Szerettem volna beiratkozni, azonban színészként nem csörgött a zsebemben elég pénz ahhoz, hogy befizessek egy saját mantrára. Úgyhogy kölcsönvettem az „Om”-ot, mivel erről az egy mantráról már hallottam. Szokás sze­rint fogalmam sem volt róla, mit művelek, mégis hűségesen ücsörögtem keresztbe tett lábbal minden reggel, és buzgón mormoltam magamban az „Om”-okat, várván, hogy elcsi­tuljon az elmém, vagy megtörténjen végre az a valami, ami­nek meg kell történnie.

Azután egy reggel, miután már feladtam a reményt bár­milyen kézzelfogható eredményre, valami tényleg történt. Épp vehemensen forgattam egy kérdést továbbra is hábor­gó elmémben, amikor egyszerre csak megkaptam a választ. Csakhogy... ez nem az „én” válaszom volt, hanem valami más. Pontosabban valaki más, akinek a szavai távolról sem em­lékeztettek az én beszédstílusomra. Próbaképpen feleltem a hangnak, mire újabb válasz érkezett, azután egy újabb kérdést ismét egy válasz követett.

Egy pillanatnyi szünetet tartottam, s közben belém ha­sított a gondolat: Ez aztán remek! Gratulálok, épp most váltál skizofrénné! Az egészért Coloradót hibáztattam: a tenger­szint feletti magasságot, az előadások feszültségét és talán

34 így szólott Salamon

azt a tényt, hogy nem tudtam igazán beilleszkedni a kör­nyezetembe.

Ráadásul ott volt az a problémám, hogy azokban a szá­mítógép előtti időkben a kézírásomat kellett használnom. Ezt megelőzően sosem volt gondom az írással, ekkor azon­ban egyszerre kihívássá vált leveleket megszövegezni a saját kézírásommal. A kezem olykor elszabadult, és más szavakat vetett papírra. A dolog kezdett bosszantóvá válni.

Túléltem Coloradói, és visszatértem New Yorkba. Röviddel ezután belesodródtam két gyilkosság viharos nyomdokvi­zébe, lévén mindkét esetben épp az elkövetés után érkeztem a helyszínre. Két különböző médiumot kerestem fel, mivel még hittem a dolgok pszichikai szükségszerűségében, hogy kihüvelyezzenek valamit a történtekből. Mindketten azt tanácsolták, hogy pánikszerűen hagyjam ott New Yorkot- ez korántsem az a város volt, amelyik az adott pillanatban megfelelő tartózkodási helynek mutatkozott számomra.

Addig soha eszembe sem jutott, hogy Los Angelesbe men­jek, ahová a volt szobatársnőm költözött alig nyolc hónappal korábban. Ő győzködött, hogy hurcolkodjak át, látogassam meg, és folytassam a „színészbulit” a nyugati parton. Nekem életemben nem fordult meg a fejemben, hogy a „bal partra” költözzem, és továbbra is munkált bennem az a bizonyos jobb parti sznobság, hogy micsoda dolog a kulturális pro­likkal egy államban élni. Azonban a közelmúlt eseményei­nek fényében arra a megállapításra jutottam, hogy talán ideje megfogadni a médiumok tanácsát, és elhúzni a csí­kot. Tehát megpakoltam Rambleremet, amelyet nemrégiben örököltem csodálatos nagynénémtől, nekivágtam a 10-es útnak, és követtem is úgymond logikus végkifejletéig.

Mihelyt Los Angelesbe értem, nyomban nekiláttam la­kóhelyet keresni, bár fogalmam sem volt, melyik környéket

Előszó - Fred története 35

válasszam, ugyanis nem ismertem a várost. Egy hét múltán letanyáztam egy lakásban, ahol falra erősített, lehajtható ágy volt, és csupán egy háztömbnyire esett Grauman Kínai Színházától. Úgy véltem, ez már aztán tényleg Hollywood a köbön!

Korábban az összes kicsomagolatlan dobozomat az egyik sarokba halmoztam, és a lehajtható ágyon üldögél­ve már épp arra készültem, hogy nekilátok végre a szét- pakolásnak, amikor az egész szoba mozogni és rázkódni kezdett. Azt hittem, az utazás feszültségét kell okolnom a dologért, holott valójában életem első földrengését éltem át, amely majdnem ugyanolyan gyorsan el is múlt, mint ahogy kezdődött.

Miután lélegzethez jutottam, elhatároztam, hogy kirako­dok egy doboznyi könyvet. A halom legtetején Jane Roberts A személyes valóság természete című műve feküdt, amelyet még New Yorkban kezdtem el olvasni; még egy könyvjelzőt is tettem bele, hogy majd folytatom, mihelyt szilárdan - vagy az aktuális helyzetet tekintve legalább némiképp szilárdan- meggyökerezek Zizi-városban. Oda sem figyelve kinyitot­tam a könyvet a megjelölt oldalon, ahol abbahagytam, és olvasni kezdtem. A fejezet arról szólt, miért költöznek az emberek földrengések sújtotta vidékekre.

Miután kiokosodtam e kérdésben, és kicsomagoltam még néhány dobozt, úgy döntöttem, hogy szunyókálok egyet. Letettem a fejem, csak hogy tizenöt perccel később összerezzenve riadjak fel álmomból: az ágyam lábánál egy öregasszony üldögélt egy nagy sálban, amelyet a fejére és a vállára csavart. Az első reakcióm ez volt: hogy a csudába jutott be ez a hajléktalan asszony - egy a sok közül, akik abban az időben Hollywood utcáit ellepték - a szobámba a kulcsra zárt ajtón keresztül? A nő felém fordult, egyenesen rám mosolygott, majd a szó szoros értelmében felszívódott. Egyszerűen eltűnt, miközben néztem.

36 így szólott Salamon

Isten hozott Hollywoodban!

Jane Roberts könyvében a szerző médiumi közvetítője volt egy Seth nevű szellemnek. Persze a leírtakat sok tekintetben kétkedve fogadtam - azonban itt-ott fenemód jó kis meglá­tások akadtak benne, amelyeket használhatónak tartottam a magam számára. Egy helyen Seth azt javasolta, hogy ha szeretnél visszaemlékezni egy előző életedre, nem kell egye­bet tenned, mint lefekvés előtt tudatosan sugallni magad­nak, hogy álmodban látni fogod az egyik kellemes korábbi életedet, amire azután reggel is világosan emlékszel majd.

Nos, az első két éjszakán... nyista. Semmi sem történt. Azután a harmadik éjszakán elképesztően eleven álmot lát­tam arról, hogy Harold Lloyd partiján veszek részt a húszas évek vége felé. Először arról is csak halvány fogalmam volt, hogy kicsoda Harold Lloyd. Mindössze annyit tudtam róla, hogy a némafilmek csillagaként ünnepelték, és ő volt az az alak, aki azon a klasszikus képen az óra mutatóiról csüng alá. Ezenkívül jóformán semmit.

Mindenesetre álmomban ott vagyok ezen a partin egy hatalmas udvarházban. Ránézek Harold Lloydra, aki nem tűnik éppen kicsattanóan jókedvűnek, majd odahajolok kísérőmhöz, egy fényképésznőhöz, és megkérdezem tőle:

- Miért ilyen boldogtalan Harold Lloyd?Társnőm rám pillant, majd így szól:- Nagyon borús személyiségű ember.És ekkor felébredtem.Első gondolatom ez volt: Ki az ördög álmodik épp Harold

Lloydról és az ő borús személyiségéről? Aznap több barátom­nak is beszámoltam az álmomról, akik éppúgy meghök­kentek, mint jómagam, de mindnyájan nevetéssel ütöttük el a dolgot.

Azután pár nap múlva korán reggel elmentem arra a helyre, ahol legutóbb leparkoltam a Rambleremet, de csak a hűlt helyét találtam. A kocsi eltűnt. Persze pánikba estem,

Előszó - Fred története 37

és az jutott eszembe, hogy valaki ellophatta, ám ezt hala­déktalanul követte az újabb gondolat: Ugyan ki lopna el egy

Ramblert?Mindazonáltal felhívtam a rendőrséget, hogy beszámol­

jak a kínos esetről, mire tájékoztattak, hogy a kocsit nem ellopták, hanem elvontatták, mégpedig a lejárt wisconsini rendszámtáblája miatt. Természetesen az események ilyetén fordulata sem derített sokkal jobb kedvre, hiszen biciklivel kellett eltekernem Beverly Hillsbe, hogy kifizessem a bír­ságot, aminek fejében kiszabadíthatom Rambleremet az igencsak ügybuzgó körzeti rendőrség karmai közül.

Addig sosem jártam a Beverly Hills-i városházán. Ahogy végigsétáltam a hosszú folyosón, mindkét oldalon képeket láttam a hatalmas udvarházakról, amelyek a hú­szas években gombamód elszaporodtak Beverly Hillsben. Azután rápillantottam egy képre, és a földbe gyökerezett a lábam.

Én ismerem ezt az udvarházat, de még mennyire, hogy isme­rem! - gondoltam magamban. Lenéztem a kép aljára, hogy lássam, ki volt a tulajdonosa. És ott álltak a szavak fehé- ren-feketén, antikva betűtípussal szedve: HAROLD LLOYD BIRTOKA.

Majdnem elakadt a lélegzetem. Azután ahogy rápil­lantottam a folyosó falán függő következő képre, valóban elakadt. Egy nagyon ünnepélyes beállítású képen Harold Lloyd volt látható egy partin ugyanazokkal az emberekkel körülvéve, akik az én álmomban szerepeltek, és az alakok hajszálpontosan ugyanazokat a ruhákat viselték, amelyekre én emlékeztem. Teljesen elképedtem.

Nagyon sokáig meredtem a képre, amíg végre képes vol­tam elszakadni tőle, felidézvén magamban az okot, amely eredetileg a Városháza előcsarnokába hozott. Azután fu­tólag még egyszer visszapillantottam rá, és azon kezdtem tűnődni, nem azért vontatták-e el a Rambleremet, hogy

38 így szólott Salamon

láthassam ezt a fotót. Persze egykettőre behódoltam ésszerű elmémnek, amely úgy okoskodott, hogy ezt a képet talán kinyomtatták valamilyen könyvben, a tudatalattim pedig elraktározta, és egy álmot szőtt köré.

Igen, ez logikusan hangzik - gondoltam magamban, mi­közben odaléptem az ablakhoz, hogy kifizessem a bírságot, amelytől a tárcám bizony jócskán lesoványodott.

Néhány nappal később egy barátnőm felhívott, és kijelen­tette, hogy muszáj felkeresnem egy bizonyos médiumot, aki Simi Valleyben lakik. Áradozott róla, hogy milyen fi­gyelemreméltó személyiség, s hogy csalhatatlanul eltalálja bárkinek a születésnapját.

Nos, nem egészen értettem, mi csábító van abban, ha va­laki kitalálja egy másik ember születésnapját, mindenesetre a dolog felcsigázta a kíváncsiságomat. Fogalmam sem volt róla, hol van Simi Valley; miután útnak indultam, végtelen­nek tűnő mérföldeket át kellett kocsikáznom.

Az ismeretlenbe vezető út mindig hosszabb ideig tart.Végül beálltam egy ütött-kopott, festésre szoruló házikó

elé, amelyen az utcanevet és a házszámot majdnem teljesen eltakarta egy bougainvilleabokor. Bekopogtattam, de nem jött válasz. Kissé zaklatott voltam, ugyanis legalább kétszer- háromszor eltévedtem, amire kijutottam ide, az isten háta mögé ebben az internetes térképek előtti korban, amikor még hosszú-hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy a GPS betűszó bármiféle jelentéssel bírjon. Bárki számára.

Körbementem a ház hátulsó részéhez, és ott egy vénsé­ges dekoritlemez asztalnál, nekem háttal üldögélt egy még vénségesebb férfi zsebes kezeslábasban. Engem egy olyan Mikulásra emlékeztetett, akire szokatlanul kemény idők jártak. Megkérdeztem tőle, ismeri-e a fickót, akinek a neve a kezemben tartott cetlin áll.

Előszó - Fred története 39

Mire az öreg azt felelte, hogy ő az személyesen, és hellyel kínált maga mellett. Néhány arra kapirgáló csirke keresz­tezte az utamat, mire sikerült eljutnom a székig, amelyet az öreg kihúzott számomra.

Ezen a ponton erőteljes kétségek ébredtek bennem a pa­sassal kapcsolatban, mert vajmi kevéssé illeszkedett a fe­jemben élő képbe, amelyet a túlvilággal kapcsolatban álló emberekről alkottam magamnak - már ha létezik egyálta­lán „túlvilág”.

Az öreg hosszasan szemrevételezett, majd lehajtott fejjel a gondolataiba merült.

Mármost az én születésnapom történetesen április 2-ára esik. Anyámat vasárnap, április 1-én vitték be a kórházba, mert a vajúdás jeleit mutatta. Az orvost azonban nem sike­rült előteremteni, és mivel a tervek szerint császármetszéssel kellett világra jönnöm, nem haladhattak tovább a szüléssel. Szóval vártak 2-a hétfőig, amikor a nevezett orvos előkerült, s így aznap reggel 8:01-kor láttam meg a napvilágot.

Ott ültem tehát szemközt a viharvert öregemberrel, és azon tűnődtem, mi fog kikerekedni ebből az egészből.

Az öreg lassan felemelte a fejét.- Ilyesmi még sosem fordult elő velem - szólalt meg -,

de magával kapcsolatban két dátumot is fogtam. Először április 1-e ugrott be, de maga április 2-án született - igazam van?

A vér kifutott az arcomból, és nagy nehezen kinyögtem egy elképedt „igent”.

Ekkor az öregember egyenesen a szemembe nézett, és a következő szavai így hangzottak:

- Magát különös kapcsolat fűzi Harold Lloydhoz. Mond­ták már ezt valaha?

Mélységesen megrendültem. Alig hallottam egy-két szót abból, amit az öreg ezután mondott, mert egyfoly­tában azon tépelődtem, hogy a pokolban tudott az öreg

40 így szólott Salamon

a nagyvilág összes eleven és holt embere közül éppen Harold Lloyd nevével előhozakodni.

Visszafurikáztam Hollywoodba, a látszólagos épelméjű- ség világába. Egyszerűen nem fért a fejembe, honnan tudta ez a férfi, amit tudott.

Már most mindeközben a hang, amely még Coloradóban szólalt meg a fejemben, időről időre újra jelentkezett, és én nem tudtam se figyelmen kívül hagyni, se úgy tenni, mintha nem hallanám, amit hallok. Azután 1992 végén meglátogattam egy barátnőmet, aki érzelmileg eléggé vi­haros időszakot élt át. Miközben beszélgettünk, egyszerre csak úgy éreztem, mintha valaki vagy valami a bensőmből megpróbálta volna átvenni tőlem a társalgás irányítását, majd ez a jelenlét egyre erősebbé vált, és én kezdtem nagyon kótyagosnak és álmosnak érezni magam.

Végül szóltam a barátnőmnek, hogy azt hiszem, „valaki vagy valami” közölni akar vele valamit, s hogy úgy érzem, mindjárt elveszítem az eszméletemet. Nem bánná vajon, ha egy percre kikapcsolnék?

Ahogy az érzés egyre erősebb lett, barátnőm vizslája először nyüszíteni, majd ugatni kezdett, és majd kibújt a bőréből nyugtalanságában. Végül látszólag ájultságba zuhantam, ám tudatában voltam, hogy valaki használja a hangképző szerveimet, s éreztem, hogy a kezem és a karom gesztikulál. A kiejtett szavakat viszont nem értettem, és ez így ment egy darabig. Végül éreztem, hogy a jelenlét távo­zik, és visszanyertem az eszméletemet, jóllehet továbbra is álmos maradtam.

Ránéztem a barátnőmre, akinek az álla csaknem a mell­kasát verte. Úgy éreztem, mintha mély álomból ocsúdtam volna. Megkérdeztem tőle, mi történt, ám ő egy-két szóval elintézte a dolgot, s rögtön azt kezdte magyarázni, mennyire

Előszó - Fred története 41

személyes volt számára az élmény Mélyen megindultnak és megrökönyödöttnek tűnt, én pedig nem erőltettem tovább a témát.

Távozáskor rendkívül kínosan éreztem magam, és be kell vallanom, kissé rémült is voltam. Nem voltam biztos benne, hogyan fogadják a jelenséget mások, ha újra megtörténik, és akkor nyomban eltökéltem, hogy az egészet megtartom magamnak. (Évek múltán barátnőm elmondta, hogy a szel­lem egy gyermekről beszélt, akit ő nagyon fiatalon örökbe adott.)

Nem sokkal ezután az „OUTAuction” támogatásgyűjtő művészeti árverés koordinátoraként kaptam munkát Los Angelesben. Ez egy roppant nagy vállalkozás volt, s mire lebonyolítottuk, bizonyos okokból kifolyólag három kezelés várományosa voltam egy kiropraktőrnél, név szerint Eric Pearlnél. Korábban soha nem jártam kiropraktőrnél, és még abban sem voltam egészen biztos, hogy mit is csinál egy ilyen szakember, de hát Kaliforniában voltam, és én úgy gondoltam, ez is része a Los Angeles-i életérzésnek.

Bementem a Melrose Place-en lévő rendelőbe, és helyet foglaltam a kényelmes és hangulatos előtérben. Bevezettek egy kicsiny helyiségbe, ahol igencsak lámpalázasan várakoz­tam tovább. Azután belépett dr. Pearl, mire az első gondo­latom az volt, hogy ez az ember egy cseppet sem emlékeztet orvosra. Azért lefeküdtem a kezelőasztalára, és mire észbe kaptam volna, az a bizonyos álmosító érzés kezdett erőt venni rajtam, s küzdenem kellett, hogy ébren tudjak ma­radni. Úgy véltem, nem engedhetem meg magamnak, hogy már az első látogatásomkor álomba zuhanjak. Módfelett modortalan lett volna.

A helyreigazítás alatt mindvégig folytattam küzdelme­met a rám törő álmosság ellen, és azon töprengtem, hogyan fogom átvészelni a következő két látogatást. És mondanom sem kell, a következő látogatásomkor elölről kezdődött az

42 így szólott Salamon

egész, csak éppen még keményebb harcot kellett vívnom az ébrenmaradásért. Nem tudtam, hová tegyem a jelenséget, és abban sem voltam biztos, meg kellene-e egyáltalán em­lítenem ezeket az érzeteket a jó doktornak.

A következő kezelés előtt azért szóltam a dolgoról dr. Pearlnek, és megkérdeztem, jellegzetes kísérőtünete-e ez a kiropraktőri tevékenységnek. Ő kissé zavartan s egyben elképedten meredt rám. Azt javasolta, ne küzdjek az érzés ellen, inkább engedjem át magam neki.

így is tettem. És ez a könyv a további együttes üléseink eredménye.

Hogy értem-e, mi történik ilyenkor? Nem értem. Csak annyit tudok, hogy valamiképpen elveszítem az eszmélete­met, és amikor felocsúdok, olykor emlékszem egy-egy szóra, imitt-amott egy mondattöredékre, de ennél semmivel sem többre.

Számos másik emberrel is megosztottam Salamont - ezzel a névvel ruháztuk fel a hangot -, akik történetesen az életem szereplőivé váltak, s úgy tűnt, hogy elveszettek vagy útmutatásra van szükségük. Azonban ami Ericet il­leti, számára Salamon egy világos küldetést tartogatott, és az ő útmutatása vezetett el azokhoz az ülésekhez, ame­lyeknek az anyaga e könyvben megjelenik, végül pedig a Kapcsolatteremtő Gyógyításhoz, amelynek dr. Pearl az úttörője. Meggyőződésem szerint Salamon üzenete egyete­mes érvényű - ám ennek végső bírája te leszel...

BEVEZETÉS*

Mielőtt továbblépnél a tulajdonképpeni anyagra, ame­lyet Freddel papírra vetettünk számodra, hadd osszak

meg veled néhány felfedezést, amelyeket e könyv megszü­letésének útján tettem, s amelyek alapján képet alkothatsz magadnak arról, miként használhatod fel ezt az anyagot a legeredményesebben.

Salamon - e nevet mi ragasztottuk arra a tudatra, illetve intelligenciára, amely megosztotta velünk ezeket az infor­mációkat - gyakorlatilag két különböző entitás összessége. Azt az intelligenciát, amely először szólalt meg Freden és több mint ötven másik páciensemen keresztül, Áronnak neveztük el. Az üléseink kezdetét követően viszonylag hamar megjelent az a hang vagy intelligencia is, amelyet Salamonnak titulálunk. A könnyebb közölhetőség kedvéért úgy határoztunk, hogy a kapott anyagra összefoglaló néven „Salamon-információkként” utalunk; vagyis akár Áron, akár Salamon révén érkeztek az értesülések, az őket átadó hangot egyszerűen Salamonnak nevezzük. E könyv anya­gának túlnyomó része Árontól és Salamontól származik, ők pedig ez esetben úgy döntöttek, hogy Freden keresztül szólalnak meg. Lényegében gondolhatsz Fredre a telefon­ként, Áronra és Salamonra a hívókként. Minket - téged és engem - pedig tekinthetsz a hívást fogadó félnek.

Salamon szavait az egyes fejezetekben szó szerint idéz­zük, ahol erre lehetőségünk nyílt. Nagyjában-egészében

44 így szólott Salamon

minden egyes fejezet anyaga egy-egy külön ülésen hang­zott el, az egyes üléseket pedig lezajlásuk tényleges sorrend­jébe állítottuk. Egyes esetekben ötvöztük bizonyos ülések részleteit, amelyeken hasonló témák kerültek kifejtésre különböző szövegváltozatokban.

Alkalmasint észre fogod venni, hogy Salamon beszé­dének ritmusa, nyelvtana és mondatfűzése először egy kissé idegennek tűnik. A központozási jeleket itt pusztán ötletszerűen tettük ki (bár nem tanácsolnám, hogy ezt a ne­gyedik osztályos tanárodnak próbáld beadni!). Salamon olykor egyes szám első személyben beszél („én”), máskor többes szám első személyben („mi”). Gyakran erőteljesen nyomatékosít egyes kijelentéseket, ilyenkor a szavak dőlt betűs szedésével kíséreltük meg pontosabban visszaadni mondanivalója értelmét.

Ezen túlmenően Salamon bizonyos lényeges pontokat többször is elismétel a könyv folyamán. Tisztában kell len­ned azzal, hogy ez az anyag sok év termése, és számos ülést ölel fel, amelyeket ez idő alatt tartottunk. Szükségszerű volt hát, hogy egyes lényeges kijelentéseket újra meg újra megtegyen. Noha a felesleges ismétléseket igyekeztünk kigyomlálni, ahol úgy érezzük, hogy Salamon bizonyos lényegi kijelentéseket szándékosan akar a szánkba rágni, ott az ismétlések egy részét benne hagytuk az anyagban. Meggyőződésem szerint az eredeti szöveg lehető leghívebb megőrzésével pontosabban vissza tudjuk adni az élmény intenzitását és az üzenet célzatát.

Igazság szerint időnként nekem magamnak is többször meg kellett hallgatnom egy-egy szöveget. Okkal mondhat­nád, hogy nem voltam éppen a legfogékonyabb tanítvány Meg kellett emésztenem az információkat, át kellett élnem őket, és meg kellett erőltetnem magam - olyan időszakok­ban, amikor vajmi kevéssé vágytam erre -, hogy eljussak az üzenet mélyebb megértéséig. Voltaképpen útmutatás volt

ez, amelyet gyógyítóvá válásom folyamatához kaptam. Ám ennél sokkal, de sokkal több is. Idővel olyan mély meglá­tásokat fedeztem fel Salamon üzenetében, amelyek életem valamennyi vonatkozására pontosan ráillenek.

Ez az anyag sok-sok különböző szinten íródott. Részben ez teszi olyan lenyűgöző olvasmánnyá: a jelentések számos rétege. A lehetséges jelentések számos rétege, amelyek mind­egyike egy-egy kapu, amelyik feltárul előttünk, hogy átlép­jünk rajta. Jóllehet eleve valamennyi ülésen jelen voltam, mégis úgy találom, hogy miközben újra meg újra elolvasom az anyagot, a megértés mind mélyebb és mélyebb szintjére jutok benne. Sokak számára ez az anyag nem lesz egyköny- nyen felfogható egyszeri elolvasásra. És ha te is hozzám ha­sonló vagy, akkor jónak látod majd újra meg újra fellapozni e könyvet. Olykor ahhoz szottyan kedvem, hogy egyhuzamban végigolvassam az egészet, mert így könnyebben áttekinthe­tem a fejlődési folyamatot. Máskor egyszerűen csak felütöm valahol, és megnézem, hová vezettek az ösztöneim azon a bizonyos napon. Gyakran meghökkentő a szinkronicitás a könyv szavai és a saját életemben aznap zajló események között, s olyan kérdésekre kapom meg a választ, amelyekről magam sem tudtam, hogy egyáltalán feltettem.

A saját tapasztalataim alapján jó ötletnek találtam, hogy naplót vezessek és jegyzeteket készítsek ama gondo­latokról és felismerésekről, amelyek a Salamon-anyag ol­vasásakor és újraolvasásakor felmerülnek bennem. Téged is arra buzdítalak, hogy az egyes fejezetek után firkantsd le jegyzeteidet, kérdéseidet és benyomásaidat egy napló­ba vagy jegyzetfüzetbe. Én így biztosítom magamnak az olvasás közben szerzett tapasztalataim feldolgozásához szükséges időt és összpontosítást. Úgyszintén lenyűgöző él­ményt jelent számomra újra átolvasni a tizenkét esztendeje- vagy akár tizenkét hónapja - leírt anyagot, és megfigyelni, mennyit fejlődött a szemléletmódom, és hogyan változtak

Bevezetés 45

46 így szólott Salamon

a nézeteim. Ez okból valamennyi naplóbejegyzést dátum­mal látom el. Miközben mindezt leírtam és összeállítottam, a magam számára azt találtam a leghasznosabb módszer­nek, ha nem falom fel egy ültő helyemben a könyvet, inkább emészthető falatokban veszem magamhoz, hogy teret adjak magamnak az egyes fejezetek között a leírtak „beépítésé­hez”, és elegendő időm legyen eltöprengeni, mennyiben vo­natkoztatható mindez az én konkrét élettapasztalataimra. A naplóírás ebben is segítségemre volt.

Időnként észrevettem, hogy az anyag bizonyos részei mintha önellentmondásosak volnának. Azonban ahogy elmélyültebben kezdtem olvasni... fürkészni... kutatni az anyagot, egyszeriben világosan felismertem, hogyan egye­sülnek és válnak szerves egésszé a látszólagos ellentétek. Azután már csak azon csodálkoztam, hogyan kerülte ez el a figyelmemet az első vagy épp az első három alkalommal! Oly időtlennek és kimeríthetetlen gazdagságúnak találom ezt az anyagot, hogy szándékomban áll a könyvet életem során még jó néhányszor elolvasni.

Még valami világossá vált Fred és a magam számára - s egyben mindazok számára, akik nagylelkűen áldoztak idejükből és energiájukból eme anyag elolvasására, hogy a lehető legértékesebb formában tárhassuk eléd -, éspedig a jó közérzet és gyógyulás ama járulékos jótékony hatása, amelyet pusztán az információk magunkba szívása előidéz. Ez a hatás persze egyénenként változó, mégis olyasvalami, amit meggyőződésünk szerint te magad is kézzelfoghatóan meg fogsz tapasztalni.

Ezek az ülések az én fejlődési folyamatom részei vol­tak, mialatt a Kapcsolatteremtő Gyógyítás alakot öltött. Mégis határozottan úgy találtam, hogy mindenkinek lét­fontosságúak - nem csupán azok számára fontosak, akik gyógyítani tanulnak vagy a gyógyítás világában vállalnak szerepet, hanem mindazok számára is, akik szeretnék

Bevezetés 47

jobban megérteni az életet úgy általában. Tehát bár időnként úgy tűnhet, mintha az anyag konkrétan rám vagy csak a gyógyítókra vonatkozna, tudnod kell, hogy egyetemes érvényű. Az itt leírtak eléd tárják életem hullámhegyeit és -völgyeit; rávilágítanak gyarapodásom, fejlődésem és sikere­im területeire, valamint azokra a területekre is, amelyeken még van tere - gyakran bőséges tere - a további gyarapodás­nak, fejlődésnek, ha el akarok jutni a sikerig. Olykor mindez túlzottan dícsérőnek, máskor túl kritikusnak tűnhet rám- vagyis ránk - nézve. Hitem szerint azonban e közlések nem magasztaló, de nem is bíráló célzatúak. Rendeltetésük sok­kal inkább az, hogy fényt derítsenek a bennünk szunnyadó lehetőségre, újonnan kiterjesztett képességünkre egy újon­nan kiterjesztett időben. És emlékeztessenek bennünket, hogy miközben életünk hol felívelő, hol látszólag mélypont­ra jutó útját rójuk, mindnyájan áldásos lények vagyunk. És semmi esetre sem vagyunk egyedül.

Amikor a mai napon elkezded olvasni Salamon szavait arról, miként valósítsd meg a kapcsolatteremtést a sajdt életedben, engedd meg, hogy e szavak személyesen hozzad szóljanak! Hiszen ez így is van. E szavak egyenesen hozzád szólnak. E könyv nem holmi jóskönyv, amely homályos jövendölések­kel traktál. Ezek egyszerűen éleslátó életbölcsességek, amelyek kivétel nélkül mindnyájunk számára lehetővé teszik, hogy teljesebb gyógyulást leljünk a magunk és közvetítsünk mások számára, mivel megmutatják, hogyan hatolhatunk le önmagunk és mások mélyebb és átfogóbb szintjeiig. Ma­gyarán megtanítanak, miként teremthetünk kapcsolatot, gyógyíthatunk másokat, és gyógyulhatunk meg mi magunk.

Ahogyan Salamon mondja: „Mindnyájan egyek vagyunk.” Remélem, hogy miközben végigkalauzollak utazásomon, saját utad egyes szakaszaira is rá fogsz ismerni. Gyönyörködj a tájban! Ez mind a szeretet műve. Indulj... lépj át a kapu­kon!

Eric Pearl

Szeretném felébreszteni a kíváncsiságod...

Szeretném, ha ráeszmélnél egy másik síkra...

egy sokkalta nagyobb sík egy részére...

Mindig is része voltál a körforgásnak...

Azért vagy itt, hogy fogékonyabbá tedd az észlelésedet...

Lassan feljutsz a lét egy fennsíkjára...

Sok mindent kell megértenünk e térben.

1.KICSODA SALAMON?

ERIC ÉS FRED MEGJEGYZÉSE: Az előző oldalon egy korai üzenetet olvastál, amely Salamon révén jutott el hozzánk. Ki­váncsiak voltunk rá, kicsoda is tulajdonképpen Salamon, és az üléseinken konkrétan rákérdeztünk a kilétére. Úgy láttuk a leg­helyesebbnek, ha hagyjuk, hogy ő maga mutatkozzon be neked...

Mindnyájan találkoztunk már korábban, és most itt va­gyunk. Ez nem véletlen, igaz? Tudnod kell, hogy az éle­tünk nagyon mély és összetett módon egyesült. A létezés egy számtalan szállal összefonódó szőttesévé vált, amely gyönyörűséges. Együtt fogunk munkálkodni. És bátran tesszük.

Mi kedveljük a neveket. Számomra csekély jelentőséggel bír, hogy mely néven szólítasz elő. A Salamon önkényesen ragadt rám Fred és Eric útján. Ha a Salamon név megfelelő számodra, akkor tökéletesen elfogadható. Áron nagyon sze­reti a nevét. Valóban igen kellemes is.

Én nagy mértékben része vagyok annak a spirituális biro­dalomnak, amelyet Áronnak nevezhetsz, Áron pedig jórészt benne foglaltatik abban, amit a ti szóhasználatotokkal Sala­monnak mondhatnánk. Én nem egyetlen entitás vagyok a ti felfogásotok szerint. E testet egy gazdag tudásanyag átadá­sára használom, amely számos különböző energiahalmaz megtapasztalásából származik. Én eme energiák egyezségé­nek terméke vagyok. Csupán a megnyilvánulás, nem maga

50 így szólott Salamon

a létező. Mint amikor a szél átfúj a fák között. A szél nem azonos a zizegő lombok hangjával, ám e hang a megnyil­vánulása, amely olyan nyelven szól, amelyet megérthettek. Valójában azonban az egész történés lényege - amely most e térben végbemegy - az energiaátadás. Ez a minőségileg előbbre való. A szavak felismerhetőek, azonban egy másik energiaátadás is zajlik, amely mélyebb és alapvetőbb. Mi olyan entitások vagyunk, amelyek rengeteg egybefolyó energiát halmoztak fel mindazok megsegítésére, akiknek rá kell lelniük útjukra az idő e pontján, amikor a dolgok gyors változáson fognak keresztülmenni. Itt vannak ők, és itt vagyunk mi, hogy leleplezzük a változást, és segítsünk nekik megbirkózni vele, amint feltárulkozik.

Lényegében mi mind ugyanazon energia egyetlen nagy entitásából fakadunk, nem akarlak tehát abba a tévhitbe ringatni, hogy nagyon is különböző személyiségek vagyunk. Egy bizonyos szinten persze így van; egy másik, átfogóbb táv­latból nézve azonban mind egyetlen erőből fakadunk. Csak épp különbözőképpen borulunk virágba.

Igyekszem módot találni rá, hogy segítsek neked elkép­zelni a dolgot. Egy vérből származunk. Erőnk mindig is az örökkévalóság ereje volt. Életünk pedig különböző bi­rodalmakban nyilvánítja ki ezt az örökkévalóságot. Egyek vagyunk az életünkkel, s egyek vagyunk az örökkévalóság­gal is.

Én egy olyan energiaforrásból származom, amely régtől az időben létezik. Része volt az élet fogantatásában. A léte­zés egy olyan síkja ez, amelyet a közelmúltig sosem bolygat­tak. Most azért tárult fel, mert felhangzott a riadó.

E feltárulkozás olyan formában történik, amely alapvető számunkra azoknak az erőknek a teljesebb megértéséhez, amelyek a világmindenségben működnek. A mi entitásunk mondhatni az összetartó energiák egy családja. E család­nak számos tagja van; Fred és Eric történetesen mindketten

Kicsoda Salamon? 51

közénk tartoznak, ahogyan te is. Nekünk úgymond kül­detésünk van különböző síkokon. A mi itteni küldetésünk igen sürgető természetű: megértetni az emberekkel a világ­mindenségben betöltött szerepüket. Nagy idők előtt állunk.A

Am nagy harcok előtt is.Mi már korábban is itt voltunk nektek. Mindig is itt

voltunk. A Létező részeivé válunk, miközben a szívünkben hordozunk benneteket. Érezzük az energiátokat.

Én csupán közvetítő vagyok a nagyobb energiához. Ré­szese vagyok ennek az energiának, és ezennel átadom neked. Meríthetsz belőle segítséget. Én éppannyira a csatornája vagyok, mint te. Láncot alkotunk, amely a középponthoz, a Létezőhöz vezet.

Képviselője vagyok eme energia egy másik aspektusának is. Mi számos egyén vagyunk egyetlen erőtérben. Egy na­gyobb, kibontakozóban lévő igazság különböző aspektusait juttatjuk kifejezésre.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy személyiség vagyok-e, mivel ebben az érintkezésben megszemélyesíthetően veszek részt. Ha itt lehetnék, és egyszerűen engedhetném, hogy megtapasztald a jelenlétemet, az értékkel bírna ugyan szá­modra, csakhogy nem ismernéd fel.

Másként fogalmazva, Freden keresztül beszélek - és ez­által az emberek valamiképpen szentesítést nyernek, mert nekem nem kenyerem az ítélkezés. Én senki felett sem szok­tam ítélkezni. Én csak azért vagyok mellettük, hogy segítsek nekik visszaemlékezni a kilétükre és a nagyságukra, a min­den emberi létformában ott rejlő nagyságra, s a tiszteletre, amellyel az embert kezelni kell. Mihelyt minderre ráébred­tek, valóban elnyeritek az édent.

2.SZERETNÉM FELÉBRESZTEN

A KÍVÁNCSISÁGOD

Szeretném felébreszteni a kíváncsiságod...Szeretném, ha ráeszmélnél egy másik síkra...egy sokkalta nagyobb sík ré­

szére...Mindig is része voltál a körforgásnak...Azért vagy itt, hogy fogékonyabbá tedd az észlelésedet...Lassan feljutsz a lét egy fennsíkjára...Sok mindent kell megértenünk e térben.

Megértesz valamit, ami továbbvisz egy újabb megta­pasztaláshoz; s ez csupán a kezdete egy gyötrelmekkel teli utazásnak.

Én már korábban is itt voltam veled. Szeretném meg­értetni veled, hogy semmi veszély nem leselkedik rád, ha kinyújtod a kezed, mégis úgy kell alakítanod adottságaid jellegét, hogy a világmindenség ritmusához igazodjanak; a megértéshez nem elég a logikád.

Életed muzsikáját az ösztöneid rejtik.Életed éppoly jelentőségteljes, mint abbéli képességed,

hogy kinyújtsd a kezed. Ez a kutatás áldást hoz reád.Az energia a Létező az életedben; annak minden elemét

áthatja. Nem szabad veszélyeztetned vagy tévútra vezetned.Te újonc vagy ebben a világban. Ezek az inaséveid.Szeretném, ha megértenél. Éled az életed... Sorsodat a ta­

pasztalataiddal írod; megvan a maga alapja, amely világo­san és egyértelműen a te saját utad. Tudod, a sorsodat nem lehet eleve elrendelni.

Az is a lényedből fakad, hogy ezek az energiák átáram- lanak rajtad. Én nem csupán része, de résztvevője is vagyok

Szeretném felébreszteni a kíváncsiságod 53

ennek a kölcsönhatásnak, amely nem kívüled folyik, hanem benned.

Szeretném, ha megéreznéd, hogy ez az erő kézzelfogható. Hangolódj rá! Érzed már? íme itt van, könnyedén hozzá­férhetsz. Egyenes csatorna ez a reád tekintő bölcsességhez, a térben létező nagysághoz. Egész léteddel képes vagy meg­hallani. Muszáj kívánnod ezt az erőt, hiszen ez hordozza az egész létezés nagyságát.

A szíved készen áll rá, hogy megnyíljon.Súlyos felelősség ez a válladon, magad is jól tudod. Sok

tekintetben majd’ összerogysz alatta, de ez csak annál in­kább kidomborítja, hogy máris mekkora életerő birtokában vagy. Az energia a kulcs, amely a ragyogóbb remény távlatát megnyitja előtted.

A természet ereje árad keresztül rajtad - és a kezeden -, amely reagál a környezeti ingerekre. Ez egy kétirányú talál­kozás. Az erő beárad, keresztüláramlik, majd kifolyik. És ebben a kölcsönhatásban meg fogod érteni a létet, amelynek vágyát oly igen sóvárgod.

Ezt sokan elérhetik, csakhogy tudod, a szemük vak. Ke­vesen vannak, akik fel merik nyitni a szemüket, és sokszor még őket is elvakítja az, amit megpillantanak.

Az a fajta tudás, amelyet te keresel, a szívedbe van vésve. Nem kívüled rejlik.

Ha szeretnél hozzáférni, a legalaposabb benső kutatást tartom kívánatosnak számodra. Mindazonáltal ez a te ku­tatásod. A cél világosabbá fog válni, ahogy előrehaladsz utadon. Ott rejlik az átmenetben és az életedben. Úgy fogod érezni, hogy ellentmondások fonódnak össze számodra nemkívá­natos módon. Ez nem mindig esik egybe világos vágyaiddal. Ám eljutsz egy kézzelfogható erő felismeréséig, s az idő múl­tával mind határozottabban meg fogod érezni. Ezek oly nehéz idők, tudod. És oly sok szív őrzi elkülönültségét. A te küldetésed bizonyos tekintetben az, hogy összekapcsold

54 így szólott Salamon

a spirituális szívet a spirituális léttel. Nem mindig könnyű feladat, amire vállalkozol. De hát ez az élet nagy kutatása. Be kell lépned egy más térbe. Ideje kitágítani érzékelésed. Engedd, hogy ez az életerő átjárjon!

3.ÁRAMOLJ ELŐRE!

Úgy érzem, mindnyájan jártunk már itt korábban. Egy­fajta újraegyesülés ez, tudod. Korábban egy másmilyen

mezőben nyúltunk ki egymás felé, de most itt vagyunk. Én tisztában vagyok vele, hogy te egy másik térből, a végtelen Forrásból származol. Egyfajta forrongó áramlást érzek, amely lényed része. Hallottalak már korábban is. Szüksé­ged van rá, hogy sokat kommunikálj. Nekem pedig olyan energiám van, amelyik egy másik univerzumból származik. Ez a fizikai megnyilvánulások fogalmaiban persze mit sem számít.

Mi lényegében mindnyájan egyesültünk a múltban; és e szívbéli egyetértésből kell megindulnunk küldetésünkre ebbe az itteni életbe. Ez alapjában véve egy forma, amely­ben az energia megtestesül. Ezt a formát öltjük magunkra, amely lehetővé teszi a kettőnk között végbemenő kölcsön­hatást. A lényeg nem a megnyilvánulási forma, hanem az energiacsere.

A világ szörnyű szenvedés színhelye, és a szenvedés mesz- szire vezet bennünket, ha hagyjuk, mi azonban túl gyakran tagadjuk szenvedésünket, és valamiképpen az áldozatává válunk. Holott a szenvedés roppant örömöt hozhat - ha összpontosított. Egymásnak adott leckéink ugyanazok, amelyek egyik életről a másikra folytatódnak.

Érzem, mekkora szükséged van annak megértésére, hogy mi a valós. Márpedig e felismerésre nem könnyű eljutni.

56 így szólott Salamon

Hisz egy olyan energiáról van itt szó, amely az örökkéva­lóságból fakad.

A teremtés viszont jellegénél fogva egy egyenetlen és szét­tartó erőből fakad. Nem a valódi megértésből; az csupán azokban a pillanatokban nyilvánul meg, amikor szeretetből és jótékonyságból teremtünk. A rosszindulat csupán egy megcsavarodott kötél; igazából pusztán arra van szükség, hogy kifeszítsük és kiegyenesítsük.

Az energia egy medence, amelyből kortyolunk. Szomja­sak vagyunk? Szomjad természete határozza meg, hogy mi történik veled.

Sokszor úgy érezzük, hogy elkülönültek vagyunk egy­mástól. Megértésünk gyakori gyakoriósága ez. Mi itt mind­nyájan egyek vagyunk. Különböző mezőkön virágzunk, de ugyanabból a talajból fakadunk. Szeretném, ha megérte­néd, ha te is úgy akarod, hogy mindnyájunknak megvan a sajátos rezgésünk... de ugyanabból a hangból eredünk. Mindnyájunknak minden tettéből kihallatszik az élet mu­zsikája, ha úgy tetszik. Amikor azonban úgy érezzük, hogy megfosztanak bennünket energiánktól, mind diszharmó­niába hullunk. Ez pedig az elhagyatottság érzésének biro­dalma. Olyan, mint amikor a gyermek körülnéz, és egyedül találja magát - így véljük mi is, hogy magunkra vagyunk hagyatva. Eltévedünk, és ez mindig gyötrelmes, de gyógyít­ható is. Az a hang hoz néked gyógyulást, amely a bensődből csendül fel.

Fontos kitartanunk annak dacára, hogy palettánk szegény színekben. Sokkal több szín létezik. Fel fogjuk fe­dezni őket, azonban e síkon korlátozottak vagyunk, úgy bizony. És talán azt érzed, hogy a szívedben is emelkedik egy korlát, amelyet le kell dönteni. Azonban e korlát a szí­ved belsejéből nő ki. Itt kell elvégezned a munkád. Bárcsak én is hozzáférhetnék helyetted. Ez volna a prófétáit válasz. Azonban itt épp e kérdés természetét kell megragadnunk:

Áramolj előre! 57

ez pedig a tapasztalati irányultság. E nélkül igen keveset fejlődhetünk mindabban, amit e síkon találunk. Márpe­dig nincs csüggesztőbb, mint látni e csodálatos, szunnyadó lehetőségek meghiúsulását. Megvan az erőnk az egyesülés­re, mi mégis szétválni törekszünk. Ez igen sajnálatos.

Megértem vágyadat, s e vágy megmelenget. Úgy érzem, szeretnélek mindnyájatokat átölelni, azonban az életünket magunknak, egyénileg kell felölelnünk, s csak azután egye­sülhetünk. Az erő mindenesetre bennünk rejlik.

Áramolj előre! Áramolj tova! Mint a hullám, amelyet semmi sem állíthat meg mozgásában. Minden jót kívánok neked!

4.ÖSZTÖNÜNK MINDEN LÉTEZŐ

HIÁNYTALAN ÖSSZESSÉGE

Érzem a jelenléted. Sok mindent szeretnék elmondani neked. Mi már korábban is itt voltunk veletek. Tisztában

vagyunk vele, mekkora szükségetek van rá, hogy kinyúlja­tok felénk. Szeretnénk, ha éreznétek, amint ez az energia keresztüláramlik rajtatok.

A fajok közötti érintkezés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt az életet. Mi elhatárolódtunk egymástól, tudod. Ezért oly nélkülözhetetlen a létezéshez e képesség, hogy kinyúljunk egymás felé. Meg kell értened - azért va­gyunk itt, hogy segítsük egymást, és továbbra is ezt fogjuk tenni. Ezért vagy itt te is. Éppen kinyújtod a kezed. Erre na­gyon büszkének kell lenned. Spirituálisán összekapcsolódsz egy nagyobb forrással, amely keresztülárad rajtad.

Az emberszívek azért vannak e világon, hogy megtöltsék egymást. Az életed sürgető szükségét látja, hogy felfedezzék. Többé nem szabad becsuknunk a szemünket. Túlságosan is sok a felesleges szenvedés. Életetek átmeneti állapotban van. Egyfajta változási folyamaton mentek keresztül.

Nem véletlen például, hogy földrengések következnek be. Mi úgy tekintünk ezekre az eseményekre, mint amelyek füg­getlenek tőlünk, holott nem azok. Valójában ama változás kifejeződései, amely kivétel nélkül mindnyájunkban vég­bemegy. Az eredmény egy földrengés. És ilyen földrengések játszódnak le az életünkben is. E rengések arra késztetnek mindnyájunkat, hogy alapvetően átértékeljük az életünket.

Ösztönünk Minden Létező hiánytalan összessége 59

Katalizátorként működnek mindnyájatok számára. Fényt hoznak, noha ez rémisztő is lehet.

De hát a változás sokszor rémisztő. Oly sokkal köny- nyebb belesüppedni a szomorúságba; ebben nagy gyakor­latunk van. Ám most a változásról van szó, amely való­jában egy mélyebb, spirituális földrengés fizikai megnyil­vánulása.

Az energia átadódik. Az egész egy körforgásra hason­lít. Az energia különböző módokon kerül átadásra, és különböző formákat ölt. Amikor a víz jéggé válik, valami új teremtődik. De valójában az továbbra is csak víz.

Éppígy az életünkben is számos formába alakulunk át, és minden ilyen formára tekinthetünk egy-egy új teremt­ményként. Holott valójában csak energiaátadás történik. Ez mindig is így volt. Vagyis e létsík szűklátókörűségével egy csecsemőt látunk, és új teremtményként gondolunk rá, holott ez a baba ősöreg.

Ha azt kérdeznéd tőlem, létezik-e kezdet, nemmel fe­lelnék. Egyedül a Létező van - érezzük itt, megteremtjük amott. Azonban e síkon képtelenség megvilágítani ezt a na­gyon bonyolult, nehéz kérdést, amikor a válasz valójában amúgy is az ösztönünkben rejlik.

Az ösztönünk Minden Létező hiánytalan összessége. Megtisztítunk hozzá egy ösvényt. Ez az ösztön... ez vezé­rel bennünket. Meg kell bíznunk ösztönünkben, és fel kell fedeznünk.

Szeretném kihangsúlyozni a kapcsolatok jelentőségét, amelyekkel mindnyájan rendelkezünk. Szorosra kell fűz­nünk őket. Nélkülük elvesztünk. Jelenleg egy erőteljes mozgalom sodor bennünket az elszigetelődés felé. Virtuá­lis valóság, virtuális szex, információs szupersztráda. Ezek egytől egyig azt célozzák, hogy elszakadjunk egymástól.

Azt fogod tapasztalni, hogy forradalom tör majd ki e technológiában. Azonban ez a félelmen alapul. Fertőző

60 így szólott Salamon

betegségek, bűnözés... hamarosan már ki se merünk tekin­teni. Pedig muszáj - nyitottnak kell lennünk!

Közös küldetésetek van e téren. E küldetés lényegében abban áll, hogy kinyújtsátok a kezeteket minden létező módon. Nincs ennél fontosabb. Ez a kapcsolat, ez az érint­kezés az, amelyben információt cserélhettek a szóbeli síknál magasabb szinten. Ez az energiák kölcsönös átadása.

Ha az energia magas szintű, és felsőbb síkról származik, végbemegy a cseréje, és virágot bont a másik személyben. És itt nem a szavak számítanak, hanem a szándék.

Tehát ha fentebbről nyúlunk ki egymás felé, magasabb szintű energiát gerjesztünk egymás között. És ez a maga­sabb szintű energia az ösztönből - a mi ösztönünkből - fakad. És nem becsülhetjük alá annak fontosságát, hogy megtisztítsuk a hozzá vezető ösvényt, jóllehet gyakran gondot jelenthet eldönteni, hogy a fülünkkel „vajon az »ösztönünkre« hallgatunk, vagy a »negatív hangokra«”. Ez az ösztön utáni kutatásod során válik majd világossá számodra.

Hamarosan hozzá fogunk férni az információhoz mind­nyájan. Hozzáférünk. Feldolgozzuk. És kicseréljük egymás­sal. Az információ úgy árad ki a világba, ahogyan a vízbe hajított kavics hatása tovagyűrűzik. Ezt teszitek ti az ér­tékteremtéssel.

Nekünk kell bedobnunk e kavicsokat. A világ meg fog változni. Ezért vagyunk mi itt. Ez elsődleges jelentőségű. Te magad is ezért bukkantál fel. Nem véletlenül vetted a ke­zedbe ezt a könyvet. Az ok benned rejlik! Ezt tudatosítanod kell magadban. Máskülönben én sem volnék itt.

5.AZ ÉLET MINDEN PILLANATÁNAK

MEGVAN A MAGA EGYETEMES

IGAZSÁGA

Szeretnénk, ha tudnád, hogy miattad vagyunk itt. Azért jöttünk, hogy a segítségedre legyünk. A mi életünk egy­

beforrt. Sok mindent ki kell cserélnünk egymással e rövid idő alatt. E folyamatban benne rejlik a nagyság. Oly módon kell egyesülnünk, hogy egyfajta megtisztulást idézzünk elő.

Te nekiláttál e munkának, és döntő fontosságú számod­ra, hogy szerves egységbe foglald mindazt, amit befogadsz. Ez az energiamedence hatalmas. Mindnyájunkon elárad. Lé­nyeges, hogy gondot viseljünk erre az energiára, hogy megfelelően tápláljuk.

Jelenleg egy átmenet zajlik. Fontos, hogy ez szervesen menjen végbe, hogy átterjedjen azokra az életekre, ame­lyeket megérintünk. Ez az átmenet termékeny talajt keres. A magok ebben a termékeny talajban szökkennek szárba. Táplálni kell őket, gondozni. Nem szabad a magjainkat a szélbe szórni. Van egy bizonyos talaj, amelyik termékeny. Ezt kell felkutatnunk. A felismerés a dolgok szerves rendje szerint ránk fog köszönteni, nem kell különösebben tör­nünk rajta a fejünket. Rá fogunk bukkanni e termőtalajra, de fontos, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a ter­mékenységet és a terméketlenséget.

Tovább kell munkálkodnod azon, hogy új oldalra la­pozz. Az oldalak maguktól megjelennek majd. Neked mintegy azt kell eltökélned, hogy egymás után lapozod végig e könyv lapjait. Egyetlen adott fejezetnél sem szabad

62 így szólott Salamon

megtorpannunk vagy elakadnunk, avagy azt találgatnunk, hogy mi következik. A történet majd szervesen kibonta­kozik.

Jelenleg bizonyos türelmetlenség érzékelhető, mert mindenütt válságos állapotok uralkodnak. Sietnünk kell ugyan, de van egy terv. Ezt kell szervesen tolmácsolni és kinyilatkoztatni az életben; másként nincs semmi értelme.

Egyfajta önelégültség uralkodik, amely az emberek ellen­állásán mérhető, amikor kapcsolatba kerülnek az energiá­val. Vágynak ugyan rá, azonban amikor kapcsolatba lépnek vele, ellenhatást vált ki belőlük, kezdenek ellenszegülni neki, és az önelégültségbe menekülnek.

Ez bizony a tagadás. E tagadást pedig minden szinten el kell oszlatni az életükben. Ez az a folyamat, amelyet be kell indítanunk. Te ott állhatsz mellettük az atyjukként, de nem hurcolhatod magaddal őket addig a pontig.

Ha majd el kell jutniuk odáig, el fognak jutni. Ez bizo­nyos. Néha nem épp akkor, amikor te kívánod. A türelem, amelyről beszélek...

Ennek az egésznek a maga ritmusában kell végbemen­nie. A dalt végig kell énekelni. Ezt a gyakorlat hozza meg. A dallam akkor tárul fel előttünk, ha figyelmesen elmerü­lünk benne.

Ez egy folyamat. Tehát akárcsak egy csecsemőt, kana­lanként kell táplálnod. Azután majd figyelheted, hogyan fejlődik.

Létezik egy energia, amely szervesen fakad a saját élet­erődből.

Az élet minden pillanatának megvan a maga egyetemes igazsága. Eme egyetemes igazságnak sokmillió változata van, amelyek pillanatról pillanatra mutatkoznak meg. Az igazság az egységből árad életünkbe az energiával. Ha nem állsz elébe, megtisztítod az utat az egyetemes igazság szá­mára. Ez pedig megérinti az emberek életét.

Az élet minden pillanatának megvan a maga egyetemes igazsága 63

Sok minden van készülőben. A folyamat szervesen, a maga természetes rendje szerint fog végbemenni. És cso­dálatos lesz. Minden a maga ritmusában tárulkozik fel.

Te nagyon is előnyös helyzetben vagy. Már korábban is megérezted mindezt az életedben. Nem véletlenül vagy itt. Az utak, amelyeken járunk, bizonyos mértékben mind ha­sonlóak, mégis egyértelműen a sajátjaink. Mi azonban egyre faggatjuk a másik úton haladót: „Milyen érzés odaát?... Mi vár rám a sarkon túl?”

Nem tudom.Ez érthető. Ám azután az útjelzők igenis felbukkannak,

amikor szükségünk van rájuk. Ekkorra a mi kettőnk szük­ségletei már alig különböznek. Mi nem adunk válaszokat. Mi csupán módokat kínálunk a válaszok felhasználására. Ha az adott válasz az ösztönödből fakad, akkor az a sajátod. A tiéd. A válasznak a te életedből kell származnia, és így is fog történni. Félreértés ne essék! És nem fogod elmulasztani a jelet. Tehát csak annyit kell tenned, hogy nyitva tartod a szemed, mindig nyitva.

Ez a baj a tagadásba menekülő emberekkel. „Én nem látok semmiféle jelet. Itt ugyan nincs jel, egy szál sem...” És mi megértjük, mennyit gyötrődnek emiatt. Te fel akarod rázni őket. Nekik pedig fel kell ébredniük, és le kell vetniük a szemellenzőjüket. Te nem szedheted le róluk.

Mindent a maga idejében. Mindennek eljön az ideje. És e változás egyre gyorsabban közeleg, ami nagy örömre ad okot. Manapság oly sokan nyitottak, mivel a világunk jelen­legi állapotában mélységesen reményvesztett. A reménynek vissza kell térnie. És ebben a kutatásban rejlik a válasz.

A szemellenzőjüket sokan egykettőre sutba fogják ha­jítani. Ez fog történni. Az egész divathóbortként indul. Bizonyos körökben máris megkezdődött. Az emberek úgy érzik, a velük egyívásúak késztetésére kell megtenniük, a va­lóságot azonban a maguk nevében fogják megtapasztalni.

Ők maguk fogják megérezni, és akkor nem fognak a szom­szédjukra pillantgatni jóváhagyásért, hogy helyes-e, amit tesznek. Az életük maga adja meg a választ.

• •

Összpontosítsuk figyelmünket a folyamatra! Ha a „mi­korra” összpontosítasz, a kocsit fogod be a ló elé; az ered­mény jár a fejedben, nem a folyamat.

A folyamat hozza az eredményt, nem pedig fordítva. A fo­lyamat célja önmaga, nem holmi eredmény. Ha a kezedbe adjuk az eredményt, értelmezgetni kezded és meghami­sítod. Az eredmény a folyamat ajándéka. Folyamat. Ebben rejlik a mi erősségünk. Az út, amelyen jársz, egy különleges helyre visz el, és menet közben szélesen kitárul majd a szí­ved. Bízz benne!

64 így szólott Salamon

6.MIKÖZBEN SAJÁT MAGADAT

MEGSZABADÍTOD, MÁSOKNAK IS

SEGÍTSÉGÉRE LESZEL

Erezzük a jelenléted. Sok megbeszélnivalónk van. Úgy érezzük, kezded világosabban megérteni, mi is utad vég­

célja. E cél mindinkább figyelmed gyújtópontjába kerül. Ez az energiacsatorna nagyon érzékeny. Igen kifinomultan van megalkotva.

Hihetetlen élmény megérteni mindezt, és te már kez­ded kapiskálni. Olyan úton jársz, amely nagyobb dolgok­hoz vezet majd. De meg kell maradnod az úton ahelyett, hogy a célra függesztenéd tekinteted. Meglehet, hogy jelen pillanatban túlságosan távolra tekintesz. A folyamatra kell összpontosítanod, másként nem fogod látni a fától az erdőt.

Még több erő árad hozzád, és új módon férsz majd hozzá. Egyfajta nagyon szoros kapcsolat lesz ez. Azon nyomban fel fogod ismerni. Ez az energia könnyedebb is, mint eddig volt. Szabadabban és készségesebben fog hozzád áramlani. Kézzelfoghatóbbnak tűnik majd.

Más úton-módon jut el hozzád. Ez az energia most min­den eddiginél erőteljesebben nyilvánul meg a létedben.

Egyfajta fizikai úton jut el hozzád, amelyet azonban bajos megérteni e síkon a jelenség tényleges fizikájának fo­galmaiban. Az előtted álló cél az, hogy megszabadulj. Miközben saját magadat megszabadítod, másoknak is segítségére le­szel. Ez az energiaáramlás tiszta. Rajtad özönlik keresztül, megtisztítva téged. És másokat is hozzád vonz. A célját

66 így szólott Salamon

firtatni sok szempontból olyan, mintha azt kérdeznéd: „Mire való ez az építőelem?” Építkezésre. Ha egyetlen elemet tekintesz, az önmagában semmit sem jelent. Ha azonban sorra rakod egyiket a másikra, kastélyt építhetsz belőlük.

Ott van ez a fény, amely a teremtés része. Gyógyító erővel bír, az a fehér vagy tiszta fény ez, amelyet az emberek oly sok­szor emlegetnek. Te most válsz képessé arra, hogy átadd ezt a fehér fényt azoknak, akiket megérintesz. Ez egy gyógyító fény; korábban nem rejlett benne az energia e minősége. Ek­ként változott meg. Ha átadod e fehér fényt az embereknek, nem csupán kezdik majd maguk is meglátni, de önmaguk meggyógyítására is képessé válnak.

Olyan ez, mint elvetni egy magvat. Ha egyszer megta­pasztalták ezt az élményt, a saját fényük révén bármikor újra hozzáférhetnek. Te a kezükbe adod a kulcsot, és így a továbbiakban az ajtó már előttük is megnyílik majd. Ezzel gyakorlatilag segítesz nekik emlékezni arra, ami amúgy is bennük rejlik. Olyan ez, mintha megpróbálnád leírni va­lakinek a kék színt, amelyet még soha életében nem látott. Mondhatod az illetőnek, hogy az égbolt kék, a víz is kék, mégsem fogja megérteni soha a kékség fogalmát. De ha egy­szer megmutatod neki a kék színt, a továbbiakban magától is ráismer.

Tehát te ráébreszted az embereket arra a bennük szuny- nyadó képességre, amelyet ebben az életükben elfeledtek. E képesség öntudatlan állapotukból fakad, és a saját életere­jükkel is kifejleszthetik. Olyan az egész, mintha működésbe hoznád az emlékezőtehetségüket. Te eléjük tárod a fény egy sugarát, és ők látni kezdenek, persze gyakran nem túl messzire, és nem is azon nyomban. Sokak számára ehhez idő kell. Azonban az áttörés megtörtént, a magot elvetetted bennük. És valahányszor dolgozol velük, egyre könnyebben hozzáférhetnek az erősödő emlékhez. Te pedig tovább vég- zed a munkádat, s közben egyre jobban beletanulsz, miként

Miközben saját magadat megszabadítod... 67

vesd el a magot. A földet meg kell művelni, te pedig lassan elsajátítod ennek mikéntjét.

Ez a te folyamatod, ám ez csak a tiéd. Ezért vagy e világon. Ha választ adnék neked, megfosztanálak a küldetésedtől. Ezt a többi ember érdekében kell megértened. Az egész nem csupán érted van.

Például ott van a történelemtanítás az iskolarend­szerben... ezek köznapi információk. Úgy döntünk, hogy mindenki számára megfelelőek. Holott önkényesen válo­gatjuk ki őket; a történelem teljességgel viszonylagos. Mi mégis ezen a nyelven folytatunk kommunikációt: a szavak útján. Nem mindig a fogalmakat használjuk, pedig a fo­galomalkotás veleszületett öröksége minden egyes emberi lénynek, amire rá kell őket ébresztenünk. Az információ tényleges információt jelent. Amit az iskolában tanítanak, az nem lélekből fakadó érvelés. Erre csak az élettapaszta­latok tanítanak meg. Addig biflázhatod, mi az etika, amíg belekékülsz, de ha nem tapasztalod meg az igazán etikus viselkedést az életedben, és nem szerzel belőle gyakorlati bizonyítványt, addig az egész csak értelmetlen szócséplés.

7.HALLD MEG A SAJÁT MUZSIKÁDAT!

Erezzük, ahogyan az energiád elárad... Szeretnénk jelle­mezni a létezésedet. Sok felfedeznivaló vár itt reád. Tisz­

tában vagy vele, hogy a korlátok egy másik síkon léteznek. Mi azt szeretnénk, ha felfedeznéd azt a másfajta energiát, amelynek itt a birtokában vagy. Szeretnénk, ha részévé vál­nál ennek az energiának, amely egy másfajta fényben fog kibontakozni számodra. Azt szeretnénk, ha ebben a más­fajta fényben élnéd az életed. Egy lényeges megnyilvánulás következik be, amikor az életed megérint másokat. Erezzük az energiádat a szívünkben. Mi ezt az utat szánjuk neked. Tisztán látjuk a helyzetet, és tisztában vagyunk az igazság­gal, amely feltárulóban van. Van benned valami, ami ha­marosan nagysággá lényegül át egy másmilyen térben. Mi érezzük itt az energiádat. Hangot kell adnunk az eljövendő események mélyrehatóbb megértésének.

Szíved egy olyan térben létezik, amelynek nyugalomra van szüksége. Ez pedig akkor köszönt be, amikor eljutsz életed végső megértéséig. Jelenleg még csak az eljövendő események küszöbén egyensúlyozol. Egy átfogóbb én fog feltárulni előtted.

Feltárulkozásod úgymond jelentékeny nagyságrendű lesz. Azonban egy mélyebb szinten is tisztába kell jönnöd a rendeltetéseddel. E rezgés jelenleg igen gyenge. Mélyebb visszhangot kell vernie létedben, ugyanis jelenleg nem vezet a számodra rendelt irányba. Az életed maga a Létező,

Halld meg a saját muzsikádat! 69

ahogyan az entitásaiban megnyilvánul. S ez különböző for­mákban fog megjelenni számodra.

A kezdetek szerények lesznek. Szívednek együtt kell dob­bannia ezekkel az emberekkel, akiket megérintesz. Jelen ál­lapotodban nem a szívük mélységeibe hatolsz, csupán az elméjükbe nyúlsz. Ez csupán egyfajta agytorna, amely nem teszi lehetővé számodra, hogy létedet valódi és lényegi for­mában jellemezd. Érted, mire gondolunk; egyelőre nem az ösztönzéseid alapján cselekszel.

Ezek az emberek, akiknek szívével a te szívednek kom­munikálnia kellene, ugyanazok, akikkel dolgozol; őket kell elérned. A szívednek hozzájuk kell húznia, így áramolhat­nak majd közöttetek az energiák.

A szándékodat kell komolyan venned, nem a következ­ményt. A szándékod révén érintheted meg az embereket.

A kezdet máris beköszöntött számodra. Egy ideje már megindultál az úton. Amikor frusztráltnak érzed magad, ennek így is kell lennie, hiszen a frusztráció is része a folya­matnak, amely elvezet a célodig.

Az életed roppant hatalmas, de nem szükségszerű el­jutnod addig a pontig, amelyen úgy érzed, hogy meg kell kapnod az elismerést. Az elismerés e hajszolása vezet téged

• •

tévútra. Össze kell hangolódnod a pácienseiddel. A többi majd jön magától. A folyamat azonban az ügyféllel kezdő­dik. A jelentékeny folyamat maga a gyógyító energia beléjük áradása rajtad keresztül. Ne az eredményekre összpontosíts! Az eredményközpontúság tévútra visz!

Te egy hihetetlenül értékes ajándékban részesültél, amellyel nem kell hivalkodnod. Az egész mélyebb szin­ten működik, s erre majd te magad is ráébredsz, amikor feldolgozod magadban. Te csak áraszd energiáidat azon emberek életébe, akik az adott pillanatban a kezed alatt vannak! Igazán mély szinten érintheted meg őket. Sok szempontból nem egyebet teszel, mint forradalmasítod az

70 így szólott Salamon

életüket, jóllehet ezt az adott pillanatban ők maguk sem ismerik fel.

Olykor megeshet, hogy a pácienseid pillanatnyi enyhü­lést tapasztalnak, amíg a kezedet rajtuk tartod, ám azután ismét visszatérnek kínjaik és fájdalmaik, vagy épp semmi­féle változást nem tapasztalnak, aminek következtében te tehetetlennek érezheted magad, ha az eredményeket tartod szem előtt.

Ám sokaknál az eredmények később mutatkoznak, nem azonnal érzékelhetők. Olyan ez, mint amikor elvetsz egy magvat mélyen a földbe. Tetemes időre van szükség, amíg a csíra előbújik. Miután szárba szökken, egykettőre virágot is bont. Ez a páciensek gyógyulása. Azonban amíg a föld alatt szunnyad, semmi sem látszik belőle. Légy tü­relmes a maggal, amely csírázni készül! Sutba kell hajíta­nod a „Vajon e mag egy hét, egy hónap vagy tíz év alatt szökken szárba?” gondolkodásmódot, hiszen ezt követve csak az eredményeket hajszolod, márpedig a gyógyulás így nem fog végbemenni.

Az ügyfeleid érzékelik az eredményeket. Sokan észlelik őket. Te magad is tudod. Engedned kell, hogy érzékeljék és érezzék a gyógyulást, és fogják is! Bíznod kell az energiád­ban. Nagy utat jártál be, hogy felerősítsd.

A szíved a helyén van. Csak épp fel kell hagynod a -jobb szó híján - tisztelet, megbecsülés hajszolásával. Te a gyógyító energia csatornája vagy. E gyógyulás az emberek bensőjében játszódik le, és gyakran nem kap azonnali elismerést. Előbb- utóbb persze meghozza a maga jutalmát, de ne akard ha­ladéktalanul learatni a babérokat! Első lépésként a saját gyógyulásodnak kell teret engedned; először önmagadat gyógyítsd meg!

A gyógyulás e folyamata a saját életedben kell leját­szódjon. Gyakorta az történik, hogy meggyógyítod a kö­rötted lévőket, a saját bensődben azonban nem megy végbe

Halld meg a saját muzsikádat! 71

gyógyulás. Be kell engedned a gyógyulást a te életedbe! A sajátodba!

Először is tisztába kell jönnöd annak az energiának a jelentőségével, amellyel rendelkezel. Ez az energia bensőd egy igen mély forrásából fakad, és keresztülárad lényeden. Rá kell érezned.

E gyógyító energia maga a Létező.Úgy fókuszálódik rajtad keresztül, miként a fény a priz­

mában. Te vagy a prizma. A fény átárad rajtad, felerősödik, felfokozódik, majd közvetlenül ama emberi lény testének egy bizonyos pontjára összpontosul, akivel éppen dolgozol. Ha lényedet káprázat homályosítja el, akkor ez az energia is homályosan árad keresztül rajtad, és adódik át a páci­ensnek.

Ezért olyan elengedhetetlenül fontos, hogy a gyógyulási folyamat veled vegye kezdetét. Bizonyos módon érzed egy részét e folyamatnak, te mégsem vagy része. Te maga a fo­lyamat vagy. Tehát múlhatatlan jelentőséggel bír, hogy az energiád, az entitásod tiszta legyen, hiszen csak így lehet tiszta az az energia, amely rajtad keresztül a pácienseidnek átadódik.

Ne önmagadon kívül keresgéld a válaszokat! Szükség­telen más gondolkodásmódot, más érzéseket erőltetned, vagy éppen holmi sajátos rítust elvégezned. Mindössze annyi változásra van szükséged, hogy megtanulj hallgatni az ösztönödre. Remek ösztönnel rendelkezel, hagyd hát, hogy vezéreljen! Jelenleg temérdek eszme után kapkodsz a külvilágban. Az eszmék persze érdemlegesek, de csak azok bírnak igazi értékkel számodra, amelyek a saját bensődből fakadnak.

Nem ölthetsz magadra egy új módszertant úgy, mint egy frissen beszerzett öltönyt. Egyszerűen nem fog illeni rád. Már kezdesz rájönni, hogy a saját energiád kezdetben teljes egészében a bensődből fakadt. Felfedezted az alkalmazását.

72 így szólott Salamon

A forrásod a te vonatkoztatási pontod, maga az életed.Az összes válasz benned rejlik. Ezzel egy nem tudatos szinten tisztában is vagy. Mi haszna megpróbálnod osztályozni vagy tételesen felsorolni az élet ama területeit, amelyek keresz­tüláradnak rajtad. Ha az érzéseiddel követed a megfelelő fo­lyamatot, úgyis a tudás birtokába jutsz. Hogy érzed magad, miközben ezzel foglalkozol? Higgy az érzéseidnek!

Kutatásod, küzdelmed része ama nagyságnak, amelyet a kezedbe kaptál. Ezt az energiát részint úgy tanulhatod meg megfelelőképpen felhasználni, ha megtanulod, miként használd fel magát az életedet! Könnyen meglehet, hogy számos területen elzárod magad a saját életedtől. Ki kell tárnod ezeket a kapukat!

Ez nem olyasmi, amire elég ráismerned, és máris le­kaphatod a polcról a közértben. Ez egy folyamat, te pedig „gyorséttermi” eredményekre vágysz. Rá kell érezned a ben­ned rejlő ösztönre. Összpontosíts arra, amit érzel! Figyelj oda rá, ha valamit jónak vagy helyesnek érzel! Teremts kap­csolatot az érzéseiddel - ne azt figyeld, hogy milyen hatást gyakorolsz az emberekre, hanem azt, hogy te magad mit érzel! Ha kellemetlen a közérzeted, bízvást elhiheted, hogy valami félresikerült, és nekiláthatsz a kijavításának, míg csak úgy nem érzed, hogy helyreállt az energiaáramlás. Úgy kell kijavítanod is az energiaáramlást, ahogyan eredetileg felfedezted - az ösztönödre támaszkodva.

A gyógyítás folyamatának része, hogy képes légy gyógyu­lást hozni a saját életedbe. Jézus is erről beszélt, amikor azt mondta: „Gyógyítsátok önmagatokat!” Az emberek mély­séges zavarba estek e mondásától, azonban egyesek megér­tették, és előrehaladtak az úton.

Érzed a rajtad keresztülfolyó energia természetét. Az ebből az energiából sugárzó teljes és feltétlen szeretet, ame­lyet egyetlen szóval nem is tudok jellemezni, egyfajta fájda­lom nélkül áradó érzés. A fájdalom útbaigazítás számodra,

Halld meg a saját muzsikádat! 73

hogy helytelen, amit csinálsz. A valódi tiszta energiaáram­lás csupa pozitív érzést kelt az életedben. Felfokozottabb- nak és elevenebbnek érzed magad tőle. Egyfajta közelítéses eljárással kell dolgoznod, hiszen te magad egy sajátos hang­szer vagy. Meg kell tanulnod játszani önmagadon. Senki sem nyomtatott használati utasítást hozzád. Halld meg a saját muzsikádat!

Cselekedj szíved sugallata szerint! A küldetésed roppant átfogó. Amint lehetővé teszed saját benső gyógyulásod, az egyszeriben nagyobb teret fog nyerni. Te akadályokat gör­dítettél életed útjára, s ezeket most csak kínnal-keservvel tudod ledönteni. De már döntögeted őket! Higgy ebben, és beláthatatlan tér fog megnyílni előtted!

Ne a cél járjon a fejedben, hanem a folyamat! Ne a céltáb­la közepére összpontosíts, hanem az íj feszülésére! A szíved sosem fog tévútra vezetni. Hajítsd sutba az üres okoskodást! Tisztítsd meg az elméd, hogy ugyanazt érezhesd, amit a pá­ciensed! Hangolódj össze a szívével, ahol az energiája rejlik! Ne küldj jelzéseket, inkább fogadjl

8.ÉLETED AZ IDŐTLEN ÉS VARÁZSLATOS

ENERGIA, AMELY HÚS-VÉR TESTBEN

NYILVÁNULT MEG

Energiád immár szélesebb folyamként árad. Engedned kell, hogy eljusson azokhoz, akiknek szükségük van

az erődre. Tanulj és figyelj! Ez létfontosságú a megértésed szempontjából. Az az erő, amellyel jelenleg teremtesz kap­csolatot, hatalmasabb, mint vártad. Kavarogva árad keresz­tül rajtad e pillanatban is. A jövőben hatékonyabban leszel képes összpontosítani. Jelen pillanatban ez az erő egy áradó hullám. Az idő múlásával majd eljutsz a megértéséig.

Megtapasztalásod maga a téged elérő megvilágosodás. Jobb kifejezés híján egyfajta isteni erőnek nevezhetjük. Amit most megtapasztaltál, az Minden Létező, a szellem és az energia tökéletes egységesülése.

Ez az energia olyan erő, amely természeténél fogva min­denható. Kezdetben elsöprő erővel áraszt el, meg kell hát ta­nulnod modulálni és szelídebb mederbe terelni. Újdonsült eszköz birtokába kerültél, amelynek ereje szinte összecsap a fejed felett. Jó darabig ez lehet az érzésed, miközben az erő árad és apad, ám ha hozzászoksz, könnyebben leszel képes mederbe terelni és átáramoltatni magadon.

Te vagy a csatorna, mégpedig igen rátermett közvetítő csatornája ennek az erőnek, aki idővel csak még rátermet­tebbé válik. Az elektromosság nem károsítja a vezetéket.

Biztosítalak, hogy ez egy elsöprő erejű megtapasztalás a ti síkotok számára. Nem szabad félned tőle, de azt meg­értem, ha némi szorongást kelt benned.

Életed az időtlen és varázslatos energia, amely ... 75

Félelmed alapja a rajtad keresztüláradó nagyságtól érzett szorongás. Nem más ez, mint kaland az ismeretlenbe. Nem sok ember akad, aki nekivágott. Érthető tehát félelmed az ismeretlentől, de helyette inkább az ösztönödre kell hall­gatnod.

Eligazíthatod a helyzetet úgy, hogy eltávolodsz tőle, vagy megváltoztatod a gondolkodásod. A döntő pillanatban hallgass az ösztönödre! Ösztönöd majd átveszi az irányí­tást a tetteid felett, amint képessé válsz eredményesebben kivonni magad a szituációból. Az ösztön majd vezérel. Ha bármikor tovatűnik a jóllét, vagy eluralkodik a rosszullét, ösztönöd majd helyreigazítja a bajt. Mindenkor helyes utat mutat neked. Ha megtanulsz odafigyelni, figyelmed nem csupán a páciensedre terjed majd ki, de a saját életedre is. Amíg képes vagy e csatornát nyitva tartani, semmi sem té­ríthet el a rossz irányba. Ha állhatatos maradsz, egészen vi­lágosan feltárul majd előtted a különbség. Rátermett ember vagy, és miközben ez az egész folyamat kibontakozik az éle­tedben, még rátermettebbé válsz.

Sokan úgy hiszik, hogy valamiféle rítussal vagy képes­ségerősítéssel kell előkészíteniük a terepet. Ha e színhá- zasditól jobban érzed magad, akkor okvetlenül folytasd. Én vonakodom különválasztani a felkészülés különböző formáit, hiszen e felkészülés része az a folyamat is, amely számodra megkönnyíti, hogy kellemes közérzettel végezd a tevékenységedet. Az idő múlásával úgy fogod találni, hogy a különböző felkészülési módok nélkül is egyre jobban összhangba kerülsz önmagaddal. Amikor elkezdesz meg­tanulni biciklizni, oldalkerekeket kell a kerékpárra szerelni. Ám ezek előbb-utóbb feleslegessé válnak.

Úgyhogy nem akarlak kategorikusan eltiltani a felké­szülés különböző formáitól. Ha egyelőre úgy érzed, erre van szükséged, akkor folytasd bátran! Ám ahogy telik-múlik az idő, azon fogod észrevenni magad, hogy egyre-másra

76 így szólott Salamon

hagyogatod el az előkészületeket. Ismét az ösztönöd fog a helyes útra terelni. Persze nem arról van itt szó, hogy erővel ragaszkodj a felkészülés különböző formáihoz; csakis asze­rint cselekedj, amit jelen pillanatban helyesnek érzel. Kövesd az ösztönöd szavát!

Életed az időtlen és varázslatos energia, amely hús-vér testben nyilvánult meg. Energiádnak különleges küldetést kell teljesítenie ebben az időszakban. Az életed maga a va­rázslatos energia.

Arra kell összpontosítanod, ami közös benned az embe­riséggel, hisz ez a te adományod, nem pedig arra, ami elvá­laszt a többiektől. Birtokában vagy az energiának, amellyel az emberiség jelentős hányadát elérheted.

Ha szándékodban áll azzal kérkedni, hogy téged na­gyobb szeretet övez másoknál, hogy különlegesebb vagy náluk, vagy éppen egy számtalan ösvényt bejárt, megvilá­gosodott szellem vagy, akkor csupán az egód rendellenes működéseinek engedsz.

Neked mit sem kell törődnöd azzal, hogy nagyobb szere­tet övez-e másoknál, hogy különlegesebb vagy-e náluk, vagy épp egy számtalan ösvényt bejárt, megvilágosodott szellem vagy-e; neked csupán annyit kell tudnod, hogy életed a vi­lágmindenség energiája, s neked megadatott a lehetőség, hogy enyhíts a szenvedésen ezen a síkon. Minél hamarabb egybehangolódsz a világmindenséggel, annál hamarabb találod majd úgy, hogy az ego fogalmai vajmi keveset je­lentenek számodra.

Ez az egész egy folyamat számodra. Ha mi egy kontinuu- mot alkotunk, te egy bizonyos ponton helyezkedsz el, más­valaki pedig egy másik ponton áll, akkor mit sem számít, hogy te hol tartasz az illetőhöz viszonyítva. A lényeg az, hogy haladj, hogy egyre előrébb juss életed útján. Az égvilágon senkihez sem kell viszonyítanod magad. És most a külde­tésed teljesítéséről beszélek.

Életed az időtlen és varázslatos energia, amely ... 77

Hajlamos vagy rá ezen a síkon, hogy előrehaladásodat valaki más fejlődéséhez viszonyítva ítéld meg. Erre semmi szükség. Egyvalami lényeges csak: hogy törekedj teljesíteni a küldetésedet! Az életerőd, az ösztönöd a helyes útra fog ve­zérelni, ha azonban egyre csak jobbra-balra tekintgetsz, az nem több puszta figyelemelterelésnél.

Minden élet aranyat ér. Minden egyes élet, amellyel kap­csolatba kerülsz, oly becses, miként az arany. S nincs annál értékesebb dolog, mint enyhíteni másvalaki szenvedésén.

Ittléted célja az is, hogy mélyebben megértsd létedet az energia e síkján. Életed maga a Létező, és összekötetésben áll egy magasabb hatalommal, amely állhatatosan működik szerte a világmindenségben. Életed ugyanazon energiából fakadt, mint a kozmosz, és neked módot kell adnod ön­magadnak, hogy megérezd ezt az energiát, amint keresz­tülfolyik rajtad.

Nagy törekvések hajtanak előre az életben. Ha valóra akarod váltani ezeket az álmokat, kapcsolatot kell terem­tened ezzel az életed mélyén rejlő energiával. Ahogyan to­vábbhaladsz utadon, úgy fogod találni, hogy immár képes vagy ezt az energiát konkrétabb formában is felismerni. Jelen pillanatban közületek sokan csak halovány pisláko­lást látnak; mások számára ragyogóbb a fény.

Ez az energia a fény formáját ölti magára, és besugároz­za a magad és a környezetedben lévők létét. Energiád egy lehetőség, s ha hagyod meghiúsulni, azzal megálljt paran­csolsz az áramlásnak. Ennek az áramlásnak a pillanatnyi pangása okozza a szorongást és a fájdalmat az életedben. Ez egyfajta gátak közé szorított energia, amelyet fel kell szaba­dítani, hogy életed újra kiszabott medrében folydogáljon.

Megbonyolítod életedet azáltal, hogy az agyaddal avatko­zol egy kizárólag az ösztönödre tartozó folyamatba. Utólag bírálgatod a küldetésedet, holott ennek kellene vezérelnie az egész létedet. Muszáj az ösztönöd szavára hallgatnod, hogy

78 így szólott Salamon

a végcéljáig követhesd az életed, és beteljesítsd küldetésed itt, e síkon.

Életed egészében hatalmas energia rejlik. Rá kell nyitnod végre a szemed, és fel kell ismerned az értékét, amikor jelent­kezik. Túlságosan is gyakran megtörtént, hogy behunytad a szemed valami igazán értékes dologra, ami ott volt az orrod előtt.

Meg fogod látni, hogy miközben haladsz előre utadon, mindjobban hozzászoksz, hogy felismerd a Létezőt e síkon látható megnyilvánulásaiban. Készségesebben teremtesz majd kapcsolatot útitársaiddal ezen a síkon, és együtt fog­játok megtapasztalni azt az üdvözült boldogságot, amely kezdettől fogva életetek szerves része volt.

Amint engeded magad érintkezésbe lépni azokkal, akik összhangban állnak létezéseddel, ezek az összeköttetések egyre erősebbé válnak. A mindennapjaidban hallott mu­zsika egyre harmonikusabbá válik, és magával fog ragadni a kibontakozó kapcsolatba. Ha úgy találod, hogy e kapcso­latok diszharmonikusak, vagy úgymond nem a te muzsikád hangjai csendülnek fel bennük, akkor e kapcsolatok nem segítenek utad folytatásában, és ezt világosan fel kell ismer­ned. Tanulni tanulhatsz belőlük, de előrébb nem visznek. És ez nagy különbség.

Tudod, az eljövendő nagyság már a küszöbön áll, s egykettőre fel is fogják ismerni mindazok, akik alaposan előkészültek a fogadására. Akik nem tették meg, képtelenek lesznek hozzáférkőzni.

Vajmi keveset tehetsz mások létének meghosszabbításá­ért. Ez nem a te területed. Az embereknek megvan a maguk küldetése, és e küldetés egyszer véget ér. Amit azonban igen­is megoszthatsz az illetővel, az a saját életed és e létezés fe­lett érzett örömöd.

9.CSODÁLATOS FÉNY HORDOZÓI

VAGYTOK

Azért vagy itt, mert egy magasabb szférát képviselsz ezen a síkon. Ennek megfelelően temérdek energia feszül az

életedben. Meg kell engedned, hogy ez az energia keresztül­áradjon rajtad. Tudatos vagy, mégis észrevétlen az életedben.

Energiád a létezés kútjából fakad, s rendeltetése megnyil­vánulni e síkon. Nem kell a közelemben lenned ahhoz, hogy fogd az üzenetemet. Te ebben a fókuszpontban élsz, ebben az örvényben, amely értéket teremt az életedben. Roppant hatalom áll rendelkezésedre, ha sikerül a megfelelő távlatba modulálnod.

Meg kell értened, hogy ezzel az energiaáramlással nagy felelősség jár. Nem saját kényedre-kedvedre kapod. Oly módon kell elfogadnod ezt az áramlást, ami a környezeted számára is előnyös. A szakadatlan változás állapotában le- ledzel, ami értéket fog teremteni, ha hagyod előreáramlani ezt az energiát.

Olykor a saját sorsod ellenében munkálsz. A lehetőség beköszönt, és te hagyod kisiklani a kezedből. Néha engeded, hogy az energia más formái akadályozzák és szennyezzék az áramlást, amely a forrásánál színtiszta, később azonban szövevényessé válik. A megtisztulás folyamatának kell vég­bemennie életedben, kristálytisztává kell tenned a prizmát, amely az energiát felerősíti.

Higgy a szívednek; a válaszok benne rejlenek! A szívedtől kapsz útmutatást. Én nem adhatom meg neked azokat

80 így szólott Salamon

a válaszokat, amelyeket magadnak kell felfedezned. Ez a lé­nyege az egész folyamatnak: a saját életed felfedezése. Olykor szükséged van arra, hogy hatalmasnak érezd magad. Meg kell vizsgálnod e szükségletet. Életed mely aspektusa az, amely e hatalmat igényli? Mi marad mindegyre beteljesü­letlen? Ha megvizsgálod ezt a saját életedben, olyan kapuk tárulnak fel előtted, amelyek mind ez ideig zárva voltak. Az önvizsgálat rögös út. E folyamat olykor igen gyötrelmes, mégis meg kell engedned magadnak, hogy legalábbis meg­kísérelj lehatolni életed mélyére, ahol alaposan szemügyre veheted hatalomvágyadat vagy azon szükségletedet, hogy hatalmasnak érezd magad.

Ha képes vagy megszabadulni a hatalomérzet e szüksé­gétől, az energia egy tisztább formájához nyersz hozzáfé­rést. Kevesebb erőfeszítéssel többet érsz majd el. A másik ember saját energiája is belép majd a képbe. Ha csak futó benyomásként is felfogod ezt, akkor vezérelni fog. Elég egy fénysugarat megpillantanod, hogy utat mutasson. Tudod, a gyertya ragyogóan ég az éjszakában.

Ez az energia azért árad hozzád, hogy segítsen megérte­ni önmagad. Azért válhattál a birtokosává, hogy segítsen felismerni a benned szunnyadó képességet. A küldetésed nagyszabású, s képességed a betöltésére akkor erősödhet fel, ha rezgései összhangban vannak az életeddel. Ösztönösen tisztában vagy vele, mikor vannak ezek az erők összhang­ban az energiáddal. E hangok azok, amelyekben megbízol az életben. Ha bármi diszharmonikusan cseng, nyomban meg kell vizsgálnod az értékét. E diszharmónia igen vi­lágos jelzés számodra, amelyet nem hagyhatsz figyelmen kívül. És miután a diszharmóniát felismerted, ebből kiin­dulva ítélheted meg, milyen lépéseket tégy. Hallgass csak az ösztönödre! Minél figyelmesebben hallgatsz, és minél inkább ráhangolod füledet a harmóniára, annál tisztábban csendül fel az életeden eláradó muzsika; annál édesebb lesz

Csodálatos fény hordozói vagytok 81

a dallam. Bízz a dallamban! Ha nem elég tetszetős, vajmi kevés hasznodra lehet.

Hihetetlenül nagy felelősség az, amellyel most tisztába kerülsz. Ezzel az erővel időt és életet menthetsz, s felkészít­heted az embereket az utazásra.

Közeleg az idő, amikor sokkalta nagyobb mértékben kell majd azokra támaszkodnunk, akik ráhangolódtak a világ­mindenség ritmusára. Nagy szükség van úttörőkre, akik elöl járnak. Tengernyi a szenvedés, amelyen a közeljövőben felül kell kerekednünk. Ezek a szellemek, e küldetéstuda­tos szellemek fogják megmenteni az elveszetteket. Neked csak arra kell összpontosítanod, hogy megmutasd a fényt. Mások meg fogják látni. Te csak törj előre, áraszd a világos­ságot! Csodálatos fény hordozói vagytok.

Emlékeznünk kell az örökkévalóságunkra.

10.SZERVES RÉSZE VAGY

EGY KÜSZÖBÖNÁLLÓ,

NAGYSZABÁSÚ FOLYAMATNAK

Azért vagy itt, hogy megértsd a Létezőt...Az életed kinyú- ik a Létező felé... Életed célja, hogy képességekkel ru-

házd fel önmagad. Mindenkiben ott rejlik a nagyság, csak fel kell szabadítani. A te energiád a továbbiakban mindin­kább felszabadítja majd e másokban rejlő nagyságot. A szí­ved nélkülözhetetlen e folyamatban. Nem szabad kihagynod a szívedet a folyamatból!

E világon ugyanarra van szükséged, mint a gyer- meknek, aki eltévedt az erdőben. A legközelebbi nyílt és megközelíthető ösvényt keresed, amely világosan irányt mutat neked. Az élet sok szempontból egy titkos kert szá­modra. Nem azt az ösvényt kell felkutatnod, amelyik lát-szólag a legjárhatóbb. Igenis van egy tisztás a fák között. Es te hamarosan rábukkansz. Már közeledsz. E tisztáson majd lehetőséged lesz oly módon hangszerelni az energiádat, hogy - jobb kifejezés híján - egyfajta harmonikus összetar- tdst idézzen elő mindazok életében, akiket megérintesz. Nem szabad hagynod, hogy a további megerősítések utáni vágyad megakadályozzon a tisztás fellelésében! Ez kizárólag a te saját tered lesz. Persze képletes értelemben beszélek. Remélem, megérted. Nem szeretném, ha irányt vesztve bolyonganál az erdőben, egy tisztás után kutatva.

E térben majd egy mélyebb erőforráshoz is hozzáférésed nyílik, amelyből az életed során meríthetsz. S ez épp egy olyan időszakban történik majd, amelyik kulcsfontosságú

annak megértéséhez, hogy egy nagyobb hatalom rejlik benned. E hatalom maga a világmindenség energiájának érzetéből árad ki. Ez egy tiszta csatorna, amely valóságod magasabb szintű érzékelésének formájában nyílik meg előtted. Fel kell majd kutatnod e csatornát az életedben. Oly módon fog feltárulni előtted, amely egyszerre áhítatkeltő és elérhetetlen bizonyos szempontból. Egyszerűen más természetű, mint amihez jelenleg szokva vagy. Megvan a maga rezonanciája a kezedben és a benső életedben. Jel­legét tekintve körkörös, a jelenlegi életeden és a korábbi életeid létező emlékein keresztül érkezik el hozzád, ame­lyek majd újfent megerősítik múltadat a jelen pillanatában. Szerves része vagy egy küszöbönálló, nagyszabású folyamatnak. Ez nem csupán a saját életedben fog visszhangot verni, de kétségkívül mindazokéban is, akiket megérintesz. Nem sza­bad azzal foglalkoznod, hogy mit hoz ez az energia személy szerint neked, csak azzal szabad törődnöd, hogy mit visz véghez rajtad keresztül.

Az önbecsülésed tekintetében tudnod kell, hogy az ér­téked belülről fakad. Beteljesülésvágyad gyakran olyan jel­leget ölt, hogy mások figyelmére is szükséged van. Holott a beteljesülésed önmagadban rejlik; saját magadra kell tá­maszkodnod. Lényegében csupán szeretned kell magadat. Ez egyértelműen képessé tesz arra, hogy a közeljövőben sok­kal nagyobb arányban továbbítsd a rajtad keresztül áradó szeretetet, s egyben segít folyamatosan az úton tartani a sze­med, és módot ad rá, hogy tovább haladj előre, a célod felé.

Meg kell értened, hogy mindez a te életedből, a te múltad­ból... a világmindenségből fakad. Én csupán azért vagyok itt, hogy segítsek világosabban megértened küldetésedet e síkon. Azért vagyok itt, hogy segítsek neked kiteljesedni .ima entitássá, amely a túloldalon vagy. A korok történetét hordozod magaddal, s e múlt akkor teljesedik ki, ha szaba­don hozzáférhetővé teszed. Ez egy igen bonyolult fogalom,

Szerves része vagy egy küszöbönálló, nagyszabású folyamatnak 83

84 így szólott Salamon

ám az idő múltával mind otthonosabbá válik számodra. Magának az életnek a megértését hozza el, márpedig ez nem csekély bravúr. Magából az életedből fakadt az igény, s te kinyújtottad a kezed. A nagyság mindenkiben benne rejlik,mégis kevesen ismerik fel.

Megvan a képességed, hogy kinyúlj olyan szellemek felé, akik nem tudják, hogyan adhatnának hozzáférést a tudá­sukhoz. Nekik előtted kell feltárniuk e tudást. Az ő külde­tésük az, hogy segítsenek megtisztítani az utat. Eközben eleget tesznek a kötelezettségnek, amelyet a másik síkon rót tak rájuk. Mindnyájunknak megvan a magunk elvégzendő munkája. A munka mindkét oldalon folyik. Ne keress felhőt az égen, amikor alig várod, hogy végre hátradőlve napfürdőzhess! Ez egy folyamat.

11.HIDD EL, HOGY ELEGENDŐ VAGY!

Mi érezzük itt a tered. Tisztában vagyunk az energiád­dal. Hiszen oly sok az adni- és elmagyaráznivaló. Ér­

zünk téged. Szeretnénk, ha többé válnál, mint ami jelenleg vagy. Szeretnénk szólni hozzád.

Szeretném, ha megértenéd, hogy egy másik térbe készü­lünk belépni. Egy darabig még így folytatódnak a dolgok, ám azután minden megváltozik. Jelenleg nem is érted, milyen átfogó az a kép, amelynek részese vagy. Meg kell értetnem veled, hogy változás közeleg, amely része egy másmilyen energiának. Nem egy másmilyen entitásnak, hanem egy másmilyen „energiának”. Ez zavarosan hangzik számodra, de idővel majd világosabbá válik.

Sok mindent kell átadnunk. Sok a tudnivaló, oly sok mindent kell megértened. Egy darabig még ezúton fogunk szólni hozzád, ugyanis fel kell szabadítanunk a nagyságot itt, a te területeden.

Energiád hatalmasabb forrásból fakad, mint amilyennel valaha találkoztál. Olyan térben leledzel, amely rengeteg konfliktust rejt. E konfliktusok további megvilágosodáso­dat szolgálják. Arra fogod felhasználni ezeket, hogy tovább­haladj a folyamatban. E folyamat bizonyos szinten végtelen, neked azonban elég türelmesnek kell lenned a továbbhala­dáshoz. Megeshet, hogy türelmetlenné válsz, de vonatkoz­tass el ettől! A türelmetlenség nem mozdítja elő életcélod elérését. Képességed, hogy kinyúlj mások felé, csak tovább

86 így szólott Salamon

erősödik, ha bepillantást engedsz életedbe azoknak, akikkel kapcsolatba kerülsz. A türelmetlenség az, ami elrejti sze­mük elől az életedet.

Többé már nem kell rejtőzködnöd. Nagy bátorságot igé­nyel, hogy állhatatosan kitarts, és e bátorság meg is van benned, csak épp hagynod kell a felszínre bukkanni. Ha valamilyen szinten meghiúsítod a felbukkanását, akkor tisztáznod kell magadban, hogy miért teszed. Ez új utazást jelent számodra.

Először is nem tudatos szinten hiúsítod meg bátorságod feltörését, úgyhogy nem is kapcsolódnak szavak e folyamat­hoz. Az egész tudat alatti szinten zajlik, és ezt tisztáznod kell magadban, hogy életed továbbra is azon a pályán ha­ladhasson előre, amelyik a gyógyító erőt biztosíthatja szá­modra. A visszásság e fogalmát igen nehéz megérteni, és még nehezebb orvosolni a jelenséget. De hát ezért gyógyítasz. Azért gyógyítasz, hogy orvosold a magad baját.

A gyógyulás folyamata abban áll, hogy megvilágítod életedet a világmindenség Létezője számára, ami bőkezű adományokat és nagyszerű képességeket hoz. E képessége­ket életed megnyitásának vágyával kell felbecsülnöd. Oly sok mindent kell megérteni. Te azonban haladsz előre, és tisztában kell lenned vele, hogy a számodra megfelelő úton jársz. Többé ne is tekints hátra!

Ez bizonyos kurázsit igényel. Az életed végtelen, efelől ne legyenek kétségeid! A te erőd is kiapadhatatlan. Egy na­gyon is valós és lényegbevágó felismeréssel kell tudatosíta­nod magadban, hogy utad az örökkévalóságig folytatódik, hogy életed minden egyes pillanatában meg kell teremte­ned az értéket, amíg e síkon létezel. Bizonyos szempontból egy másmilyen visszásság ismerhető fel az életedben, amely a jelek szerint akadályként tornyosul elébed. Úgy vélem, érzed magadban annak szükségét, hogy mindig érintkezés­ben állj egy nagyobb hatalommal, ám a hatalom, amellyel

Hidd el, hogy elegendő vagy! 87

érintkezésben kell állnod, te magad vagy. E hatalom máris benned szunnyad. Egy folyamaton mész keresztül, amely­nek során felismered, ami az életedben világosan megnyil­vánul. Bízz e folyamatban, előre fog vezérelni utadon!

Azon a ponton állsz, amikor az energia előtör az életed­ben. Világmindenséged része, hogy kinyúlj azok felé, akik osztoznak az általad megtapasztalt életerő érzetén. Mind­nyájatok tapasztalatai sajátosak, mégis közösek abban a ragyogóbb fényben, amely mindnyájatok saját szunnya­dó fejlődési lehetőségeire rávilágít. El kell gondolkodnod e jelenségen, amely korántsem a vakvéletlen folyománya, hanem része a világmindenség működésének. Felismerhető mintázat rejlik ama kapcsolatokban, amelyekben e síkon részetek van, illetve amelyeknek híján vagytok. Ezek igen világos okokból létesülnek, éspedig azért, hogy tápot adja­nak fejlődéseteknek.

Életerőd nagyobb, mint az összes élettapasztalatod együttvéve. Felfoghatatlanul hatalmas az az energia, amely veled érkezik e síkra. Egyszerűen felmérhetetlen. Semmikép­pen nem szeretném tehát alábecsülni az életerődet, de olyan védekező mechanizmusok működnek benned, amelyeket nagyon is kifejezett sebezhetőséged elpalástolására hasz­nálsz. El kell jutnod odáig, hogy végre feltárd magad - és nem azt az „ént”, amelyet koholtál -, hiszen valódi önmagad bőven elegendő.

Te elegendő vagy. Higgy benne! Minden áldott nap erősítsd meg ebbéli hitedet! Amikor reggelente felkelsz, árasszon el a bizonyosság, hogy elegendő vagy! Egy jottányival sem kell többnek lenned, mint ami vagy. Hagyj fel a küzdelemmel bármi többért! Neked fontos rendeltetésed van, amely az elkövetkező években fel fog tárulni előtted. Ezért kell ébe­ren figyelned a benned rejlő nagyságot, ugyanis a jövőben meglesz a maga feladata. Tanuld meg hát, milyen mélységes az életerőd! Mélységes! Érezd át!

12.A SEMMI FENNKÖLT

ELRAGADTATÁST REJT

E vállalkozáshoz szükség van a türelmedre. Érezzük, aho­gyan az életed egyre erősebben árad keresztül e téren.

Szükség van a lényedre, hogy egy erő megjelenhessen.Olyan térben leledzel, amely a természet nagymérvű

könnyedségét fogja igényelni. Rád vár a feladat, hogy fel­húzz egy válaszfalat a diszharmónia tengerének partján.

Az életed most a saját kezedben van.S

Az energiád itt a Létezőből fakad. Es pontosan erre az energiára van szükség. Mi azért vagyunk itt, hogy se­gítsünk neked megépíteni e határvonalat. Bizonyosan új módon fogod megérezni az erőt, és ez végül fordulatot hoz egy kivételes sorsban, s csupán a kezdete lesz egy eljövendő,

nagyszerű korszaknak.Igen, ezt most egészen világosan érezzük. Te megváltozva

készülsz felvállalni e kötelezettséget. ízlelgesd hát örömmel e sosemvolt erő jelenlétét. Értsd meg az effajta nagysággal járó felelősséget. Létezik egy hatalmas vállalkozás. Ez egyre világosabbá válik, ahogy haladunk előre.

Úgy érezzük, ki kell hangsúlyoznunk bizonyos értéke­ket az életedben. Én leszek az útmutatód e vállalkozás­ban, amely egy korábban sosem látott befolyási övezetben fog végbemenni. Múlhatatlan jelentőséggel bír, hogy ez az üzenet átadásra kerüljön. A te erőd itt a Létezőé, vagyis a világmindenség ereje, amely itt szunnyad az idők kezde­

te óta.

A semmi fennkölt elragadtatást rejt 89

Itt rejlik az élet nagysága. Hatalmas vállalkozások­nak kell nekigyürkőzni. Magad is meg fogod látni, amint az események kibontakoznak, s ez közel van, igen közel. Ez az egész a legmerészebb álmaidat is felülmúlja. Aho­gyan kibontakozik, majd magad is megérted. Új pirka­dat ez, amelyet a természet harmóniája jellemez. Te fogod előretessékelni az embereket; az útmutató szerepét kell be- töltened.

Értsd meg a küldetésed! Érezd az életedben! Nem a hírhedettségről van itt szó, hanem arról, hogy milyen ki­elégítő szabad folyást engedni e roppant nagyságnak. Ezt persze te is meg fogod érezni! Én már most is érzem, milyen lesz számodra. Mi oly közel vagyunk hozzád. Mi azt szeret­nénk, ha önmagad miatt akarnád ezt az egészet. Mi itt le­szünk számodra, hogy bármikor elérhess bennünket. Ennek megvan a maga módja, és egy bizonyos síkon már közelít is hozzád, de mások is léteznek. A továbbiakban majd meg fogod érteni. Mi mélységesen tiszteljük az erőfeszítéseidet.

Energiád a világmindenségből fakad. Érezd hát az éle­tedben -a te életedben! Abban az erőben, amely motivál.a

Erezd szíved minden zugában, amelyet ereje révén mond­hatsz magadénak.

Ez ugyanazon erő megjelenési formája, amelyik magában az életben rejlik - amint te magad is érzed elragadtatásod és elevenséged pillanataiban. Ez az erő mindig állandó. Te magad vagy állhatatlan, és főként abbéli képességed, hogy hozzáférj ehhez az erőhöz. El kell szabadítanod szívedet a fejed pórázáról. Ez nem holmi szellemi torna. Az agyad­dal soha nem fogsz rátalálni. A megoldás az ösztönödben rejlik. Az ösztönvilágodban kell magaddal hordoznod, nem tehetsz szert rá csak úgy akárhol.

El kell döntened, miért is szereted ezt a munkát. Hon­nan fakad a vonzódásod? Honnan a szereteted e tevékeny­ség iránt? Ezt a kérdést a szíveddel kell megvizsgálnod. Itt

90 így szólott Salamon

most nem a szükségleteid kielégítéséről van szó, hanem arról, hogy megnyisd az életedet a megtapasztalás előtt. Nem a megelégedettség a cél, hanem a felfedezés.

A megelégedettséggel persze nincs semmi baj, ha a munka mellékterméke. Ha azonban maga az elsődleges

cél, akkor tévúton jársz.Az energiád olyan jellegű, hogy jelenleg is rendelkezésed­

re áll, s a jövőben is rendelkezésedre fog állani. Az viszont megeshet, hogy te nem nyitod meg az életedet a pácienseid előtt. A saját életedet. Te magad gátolod el. Alkalmasint arra van szükséged, hogy engedd feltárulkozni életedet ezeknek az embereknek a jelenlétében, éspedig nem holmi szellemitornagyakorlatként.

A semmi fennkölt elragadtatást rejt. Ezt valamennyi ügyfeleddel meg kell tapasztalnod. A világmindenség köz- tetek lüktető ritmusa maga az élet harmóniája. Engedned kell, hogy ez a ritmus önmagát szabályozza, mielőtt mun­kához látnál. Az energia majd jön magától.

A te munkád olyan, hogy éppúgy nevel téged, mint az ügyfeleidet és a pácienseidet. Mindkét felet áthatja. Neked is ugyanannyit kell fejlődnöd e folyamatban, mint nekik. Ne zárkózz el a fejlődés elől, amelyben részed lesz. Ez a te folya­matod. Itt nem az a lényeg, hogy mindent szükségszerűen és kizárólag csak értük tégy; legalább annyira magadért is kell cselekedned. A tudatod egyenes arányban fog kitágulni abbéli képességeddel, hogy megnyisd az életedet az ügyfél

előtt.Talán megvan az a szokásod, hogy inkább kivetítsd az

energiát, semmint engedd szabadon áramolni. Erőltetni próbálod a folyamatot. Olyan ez, mint amikor valaki kiéne­kel egy magas hangot. A hang gyakran görcsös és metszően éles, ha azonban az illető ellazul, a hang teltté és dallamossá válik. Te erőltetni próbálod a pillanatot. Erőlteted az ener­giát. Holott ha ellazulsz, az természetes módon áradni fog.

A semmi fennkölt elragadtatást rejt 91

/

így van ez a nagy művészekkel is. Meg kell tisztítaniuk a csatornát, hogy alkothassanak. Minden nagy műalkotás egy magasabb hatalomból fakad. Nem szabad az útjába állnod. Hagynod kell szabadon áramlani, semmiképp se erőltesd. Ez egy szerzett készség, amelynek lényege, hogy engeded eláradni ezt az erőt, és erőltetés helyett inkább el- lazultan fogadod. Igenis szert fogsz tenni arra, amire szük­séged van. Csak éppen nem szabad görcsösen akarnod.

Nem szabad megtagadni az életedet a tanulás útján. Csak leckék vannak, hibák nem léteznek. És te továbbra is egyik leckét tanulod a másik után. A folyamat végeérhe­tetlen, ám el fog vezetni abba a térbe, amelyben leledzned szükséges. Egy nagy lecke várakozik rád, amely arányaiban monumentális.

Szeretném veled a maga teljességében megértetni az életerődet. A léted maga fog egy másmilyen felfogást kiala­kítani benned az e síkon fennálló kapcsolatokról. Érezni fogod, ahogyan a szíved nagy erővel kinyúlik azon emberek felé. Ez a jelenség itt csak a megértésedre vár. Szeretnénk, ha felismernéd önmagadban e hatalmat, hogy nagy jótétemé­nyeket vihess véghez e térben. Ez egyenesen szükségszerű, miközben ama új korszak felé közelítünk, amelyhez az át­menet sok nehézséget rejt magában.

A környezetben súlyos vita fog kirobbanni, amely felzak­latja mindazokat, akik gondolataik mélyén kételkednek. Ezek az emberek rákényszerülnek majd, hogy eleddig szá­mukra kimondatlanul maradt kérdésekkel foglalkozzanak.

Szeretnénk, ha képviselője volnál annak az erőnek, amely keresztülárad rajtad, s megértenéd a körötted kavargó ener­giákat. Te most az életerőd elsajátításának időszakában vagy.

Segítségére leszel ezeknek az embereknek, hogy felfogják az életben rejlő kozmikus erő mibenlétét, és ennek a környe­zetben megnyilvánuló közvetlen eredményeit.

92 így szólott Salamon

Ne az eredmények járjanak a fejedben; csak a folyamat­ra gondolj! Hiszen egyre eredményesebben tudod már mo­dulálni és irányítani a rajtad keresztüláramló energiát. Ez a folyamat. Ne a célpontra gondolj! Ennek köszönhetően olyan eredményeket fogsz magadénak mondhatni, amelyek

jelentősebbek a te területeden.E sík minden törekvésének hátterében egy kórus csendül

fel. Nem vagy egyedül a munkádban. Emberek vagy szelle­mek egész sokasága támogat életed minden erőfeszítésében. Ahogyan egyre tudatosabbá válsz, úgy jelennek meg. Nem szükségképpen fognak szemmel láthatóan felbukkanni, hogy akár le is fényképeztessék magukat veled, minden­esetre ott lesznek melletted, hogy segítsék az energiaáram­lásodat. Időnként világosabban érezni fogod őket. És persze a fejlődésednek köszönhetően határozottabban képessé válsz hozzájuk férni is. Ők mindig is ott voltak, s te most egyszerre meglátod és megérzed őket. Éspedig azért, mert a fejlődésed eljuttatott eddig a pontig. így könnyebben meg­értheted majd, hogy az ő erőfeszítéseik a te erőfeszítéseid. Az élet entitása a Létező, vagyis ama felsőbb hatalom, amely mindnyájunkat különböző létsíkokra vet. Mi mindnyájan részei vagyunk annak a nagy entitásnak, annak az ener­

giának.

13.A PROBLÉMÁK NEM VALÓDI

PROBLÉMÁK-CSUPÁN

ELSAJÁTÍTANDÓ LECKÉK

Ha nem mész keresztül a folyamaton, nem méltányolha­tod a fehér fény tisztaságát. Más szóval ebben az élet­

ben szüntelenül azzal vagy elfoglalva, hogy - találóbb szó­kép híján mondhatjuk - csiszolgatod egy gyémánt vagy ékkő fazettáit. Minden egyes kristálylap a többire tükröz, s ahogy a fény áthalad rajta, egyre tisztábbá válik.

Az emberekre azokon a területeken várnak megbízatá­sok, amelyeken ékkövük egy bizonyos részének különböző kristálylapjait ki kell csiszolniuk. És a fejlődés e csiszolga­tással megy végbe. Ha automatikusan csiszoltan érkeztél volna, nem láthatnád át mélységében a tényleges képet a vi­lágnak a mindenségben elfoglalt helyével kapcsolatosan. A folyamat része a megértésnek. A jutalom pedig a megvilá­gosodás. A színtiszta energia színtiszta megértése. Ha meg- világosultan érkeznél, hol maradna az öröm? A dologban az a fortély, hogy a jelen pillanatában ki tudd élvezni csiszolt ékköved szépségét.

Felmerülhet az emberben a kérdés, vajon megtehet- jük-e ezt anélkül, hogy folytatnánk a munkát. Nos, mi hát a munka, és mely része az, amelyben nem lelhetnénk örö­münket? Úgy értem, ez az egész nagyon is szubjektív. Sok ember szereti, sőt imádja a munkáját. Tehát egy idő után bizony nagyon unalmas volna, ha csak ücsörögnél valahol egy felhőn, és az ékkövedben gyönyörködnél.

,-T 1 / • Y '»/v/i\mi Hiinmuii

Mármost ezt egyesek pihenésnek, avagy mennyország­nak vagy ehhez hasonlónak nevezhetnék. I lolott az öröm csak magában a folyamatban buzog fel. A tevékenységben. A cselekvésben. Miközben feladatot adsz magadnak - meg­bízatást, ha úgy tetszik -, és vállalod a kihívást, hogy ennek végrehajtása érdekében feltárod önnön természeted.

Ebben rejlik e létezés öröme. Engeded felszínre merülni lényed legjavát, és ráébredsz, hogy hatalmas tudás birto­kosa vagy, amelyből megteremtheted a legnagyobb értéket e síkon - bármely adott életben. A folyamat során sokfajta korlátot vetnek elébed utadon. A legfőbb izgalom pedig az, hogy képes légy áthágni e korlátokon, és megpillantani a másik oldalt. Ebben rejlik az öröm.

Akadnak emberek, akik ujjonganak, amikor korlátok emelkednek elébük, mert tisztában vannak vele, hogy a fej­lődés ebből az akadályból indul ki, s hogy miközben át­hágják az adott korlátot, valami új fog feltárulni a szemük előtt.

Amikor elveszítesz valakit, aki szívednek kedves, és közel áll hozzád, kezdetét veszi a gyász folyamata. Egészen egyszerűen fogalmazva e folyamatnak végbe kell mennie, mielőtt továbbléphetnél. Roppant életerőforrás hálózatod­ban vannak különböző tapasztalatok, amelyeket muszáj újra átélni, átgondolni és végigvinni, mielőtt továbblép­hetnél. E múltbéli életek gyakorta azért játszódnak újra, mert vagy nem tanultál meg egy leckét, amelyet most lényed szerves részévé kell tenned, vagy olyan fájdalom tart rab­ságban, amelyből ki kell törnöd, amelyet fel kell dolgoz­nod, és félre kell tolnod utadból. Tehát azok az emberek, akiknek akadályok tornyosulnak az életükben - márpedig ezek előbb-utóbb megjelennek -, csakis avégett szembesül­nek ezekkel az akadályokkal, hogy átjuthassanak rajtuk. Át kell törniük az adott mintázaton vagy akadályon. Az akadály maga azért bukkan fel, mert ez a bizonyos dolog

a proniom.iK nem v.uoni proDKVn.'ik < sup.'m elsőjét II,indó l«‘< k^k OS

feltartóztatja őket útjukon. Egyszerre feltűnik és falként magasodik előttünk, amelyen gyakorta túl sem látunk. Azonban az akadályok fala csak azért emelkedik fel, hogy porrá zúzhassuk és átjuthassunk rajta.

Az a kérdés merül itt fel, hogy vajon a pohár félig üres, avagy félig tele van. Ha arra a meggyőződésre kondicioná­lod magad, hogy a pohár félig üres, minden akadály fáj­dalmasan fog érinteni. Ha azonban kezdesz - és ez is része a folyamatnak - félig teliként tekinteni a pohárra, és fel­villanyoz a kihívás, hogy csordultig töltsd, akkor az életed megváltozik.

A problémák nem valódi problémák - csupán elsajátí­tandó leckék. A fejlődés várja, hogy végbemehessen. Ha el­vágod magad a fejlődéstől, visszafejlődsz és elszigetelődsz. Ell kell fogadnod az adott nehézséget, és örülnöd kell neki. Hiszen lövedékként vet előre téged eljövendő, nagyobb di­adalok felé.

Ezen a síkon vannak emberek, akik a büntetésük idejét t öltik, és vannak, akik ebben segédkezni próbálnak nekik, segítenek rányitni szemüket az örömre, amelyben részük lehet. Az entitásoknak, szellemeknek vagy bárminek ne­vezzük is őket, két elkülönült csoportja van itt jelen. Ott vannak azok, akiket ide küldtek, és azok, akik önként je­lentkeztek.

A Föld egy szigorú környezet arra, hogy lerójuk a kar­mát, ha ismerős számodra ez a fogalom. Olyan hely, ahol az embereknek meg kell fizetniük az adósságaikat a múltbéli törvényszegéseikért, amelyekért a szabadságukkal fizetnek. Nem akarom azt állítani, hogy a Föld egy fegyintézet, de kétségkívül olyan hely, ahová az emberek azért kerülnek, hogy igen kemény leckéket kapjanak. Olyan leckéket sajá­títanak el, amelyek igen-igen fájdalmasak.

A világmindenségben számos ilyen hely létezik. Ezek igen messze esnek, és ismeretlenek számodra. Mondanom

96 így szólott Salamon

sem kell, hogy ez zajlik szerte a mindenségben a világegye­tem roppant hatalmas.

Különböző entitások léteznek, akik különböző síkokon bukkannak fel, és egyes helyeken nem léteznek önmaguk­ban való fizikai testek, csak fénymezők. Bizonyos terek hanghullámok és az általuk létrehozott energia működésén alapulnak. Ezt igen bajos elmagyarázni, hiszen olyan cse­kély szókinccsel rendelkeztek, amellyel megfelelőképpen kifejezhetném magam. Mondanom sem kell, léteznek különböző terek, amelyek működésében semmi, de semmi olyasmi nem játszik szerepet, ami ismerős volna számodra itteni világodból. E helyeken másfajta leckéket tanulnak. Nem is a nyelvet használják kommunikációra, hanem sok esetben a gondolatot.

Ezt sok szempontból lehetetlen lefordítani, de a közlés ugyanúgy megy végbe, ahogyan egy szag vagy egy rezgés közvetítődik. A rezgés maga is nyelv. Az illat is egy nyelv. Csak éppen egy másfajta síkon hordoz üzeneteket. Hiszen az illatok is képzeteket keltenek. Amikor bizonyos szagok az orrodba jutnak, eleven képeket idéznek fel. Épp csak arról van szó, hogy a szagok nem mondatok formájában szólnak hozzád.

Amikor bizonyos összetett mozgásformák, táncok lát­tán egyszerre könny szökik a szemedbe, akkor sem szóbeli közlés történik, mégis egy nyelv működésének vagy tanú­ja. A térben lejátszódó mozgás nyelvvé válik, és üzeneteket közöl.

E föld jelenleg egy nagyon sok nehézséggel járó, átme­neti időszakba lép be. Szerencsére felbukkannak olyanok, akik lehetővé teszik az emberek számára, hogy elfogadják a küszöbönálló változásokat. Nem mindenkiben lesz meg a hajlandóság, mi azonban szeretnénk, ha az emberek fel­ismernék, hogy a folyamat végén nagyság rejlik. Ez egy át­menet.

*

En csupán egy nagyobb energia közvetítője és egyben része vagyok. És én most a kezedbe adom ezt az energiát, hogy segítségért folyamodhass hozzá. Én éppúgy csator­naként működöm, miként te magad. Egy láncot alkotunk, amely a középponthoz vezet. És a középpont maga a Létező.

A problémák nem valódi problémák - csupán elsajátítandó leckék 97

14.MÁRIS BIRTOKÁBAN VAGY

A KÍVÁNT VÁLASZNAK

Ragadd meg az életedet, ahogyan közelít, ahogyan jő feléd! Az egész egy körforgás, amelyben megvalósítjuk

azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk.Azt szeretnénk, hogy váltsd valóra a lehetőségeket, ame­

lyek itt rejlenek számodra. Mi egy energiaforrásban érke­zünk hozzád, amely megnöveli az információátadásod amplitúdóját. Arra van szükségünk, hogy engedd a szívün­ket behatolni a lényedbe. Azt szeretnénk, hogy a lényegedből kiindulva jellemezd ezt a kommunikációt, és annak itteni

rendeltetését.Azért vagy itt nekünk, hogy fókuszpontunkként szolgálj

az időben. Jelenleg épp egy kortalan energiát szabadítasz fel e világban. Csak érezd a szíved, hiszen ez vezet majd el azokra a területekre, amelyekre eme erő birtoklásáért el kell jutnod. Azért vagy most itt, hogy megértsd az eljövendő, újfajta energiát, amely egy nagy energetikai jelentőségű kor­szakon fog átsegíteni benneteket.

A te befolyási területeden fogsz nekivágni a kommuni­káció egy másmilyen fennsíkjának. E kommunikáció egy olyan erő útján érkezik el hozzád, amelyet időtlen idők óta szabályoznak, s most azért munkál itt, hogy bevonja mind­azokat, akiknek szándékukban áll megvalósítani a világ­harmóniát e korszakban.

Ennek a teljesítménynek leszel te a csatornája. Az életed­nek fontos rendeltetése van. És sok teher lekerül a válladról,

Máris birtokában vagy a kívánt válasznak 99

hogy e rendeltetést betölthesd. Hamarosan további infor­mációk is feltárulnak előtted.

Tisztában vagyunk vele, hogy a jelentőség kérdései mun­kálnak benned, de azért élsz e világban, hogy nagyobb be­folyási területek kérdéseire adj választ. Ezt tudnod kell. A tudás sebesen ereszkedik alá reád. Egy átfogóbb terv része vagy, amely a közeljövőben fel fog tárulni előtted.

Ne félj a hatalomtól! Ez a nagyság forrása. Időtlen idők óta itt szunnyad, és mindig is itt lesz. Azért tárul fel most előtted, mert szükségszerű megismerned e korszakban az eljövendő további katasztrófák elkerülése végett.

Egyfajta nagyság van eljövendőben, amely hatalmas ka­tasztrófák révén fog beköszönteni. Akik azonban kinyúl­nak érte, azok életében a felszínre emelkedik. Te most azért vagy itt, hogy részesülj e nagyságban, amely erőteljesen fog betörni életedbe.

Látszólag küszöbönálló végzeted nem olyan fenyegetően közeli, mint érzed. Egyfajta fogyatékosság ez, amelytől azonban megszabadulhatsz, amint engeded az energiá­dat áramlani. Ez az energia a kezeden keresztül érkezik el hozzád, s feloldja a feszültséget, amelyet magadban érzel. Energiád mostanság kezd modálisan összehangolódni egy magasabb szintű harmóniával. Ezt meg fogod érezni a munkádban, amelyet másként is fogsz végezni.

Szellemed is másként fog részt venni a tevékenységed­ben, és sokkal jobb eredményeket ér majd el azokkal, akik felé kinyúlsz. Ezt az eredményt konkrétabb formában is meg fogod látni, és ez a segítségedre lesz. Még szívből fa- kadóbbá teszi a meggyőződésedet.

Mindnyájan különbözőképpen fogjuk fel azt, hogy mi végzetes számunkra, és mi nem az. Könnyen meglehet, hogy ami számodra végzetes, az másvalaki számára öröm. Minden azon múlik, miként észleled az életet, milyen szemszögből tekintesz reá.

100 így szólott Salamon

Könnyen elfoghat az érzés, hogy áldozatot hozol, és valószínűleg éppen itt tartasz a jelen pillanatban. Azon­ban az áldozatok csekélyek az átfogó képhez viszonyítva. Veszítesz egy keveset, hogy annál többet nyerj. Ne zsörtölődj nyomban, hogy elveszíted azt a kényelmet, amely érzésed szerint elengedhetetlen az életedben. Jelentős jutalmak vár­nak reád a jövőben. És fel kell készülnöd rá, hogy jobban megértsd a viharokat, amelyek körülötted kitörnek. Mind­nyájuk hátterében tanulságok húzódnak meg; korántsem öncélú jelenségek ezek.

A pénz kérdése egészen más lapra tartozik. Talán segít legyőzni vonakodásod bizonyos szempontból, ha megér- zed az élet áramlását magad körül. Habozásod eme erő je­lenlétében gyakran annak tulajdonítható, hogy nem vagy tisztában vele: saját természeted adományozó, nem pedig elfogadó jellegű. Ezt nem könnyű felfogni, én azonban csak azt mondhatom neked, hogy az életerőd gyarapszik, és a továbbiakban is egyre jobban kiterjed; s kiterjedésével magához fogja vonzani az általad kívánatosnak ítélt anyagi támogatást. Először a változás fog bekövetkezni, nem pedig fordítva. Az anyagi javadalmazásra mindaddig nem kerül sor, amíg belülről át nem alakítod az életedet. Majd ekkor köszönt reád. Jelen pillanatban a dolog kétségkívül nehéz­ségeket okoz, azonban az életed változóban van - ezt érez­ned kell. És amint változik, s egy átfogóbb képben szerves részévé válnak a benned rejlő fejlődési lehetőségek, ez is el fog jönni hozzad; életed alkotóelemévé válik.

Különösképpen ellenállás munkál benned az ellen, hogy valóban elérhesd a sikert. Továbbra is megmaradt bi­zonyos negatív hozzáállás - egy vékony és átlátszó rétege a korábbinak -, amely a jelek szerint megbonyolítja szá­modra a siker kivívását. Ez az utolsó maradványa annak az önsorsrontásnak, amely a viselkedésedben olykor megnyil­vánul. Ez persze el fog tűnni, és te megtisztulsz tőle. Neked

Máris birtokában vagy a kívánt válasznak 101

csupán azt a bizonyosságot kell elfogadnod, hogy a siker, nem pedig a kudarc útját járod. El kell vetned a kudarc fo­galmát. Meg kell szabadulnod abbéli hajlamodtól, hogy az eredményekhez vonzódj. Olyasmi ez, ami ellen már jó ideje küzdesz, és úgy vélem, olykor te magad is érzed annak szűk-ségességét, hogy új szemmel tekints erre az energiára. Am a változás be fog következni; magad is érezni fogod.

Az életed megteremtetett, és a környezetedben tükrö­ződik. Nem pedig fordítva. Te hozod létre a körülménye­ket, amelyek között azután találod magad. Nem arról van szó, hogy dőlni kezd hozzád a pénz, s ettől te jobban érzed magad - először a közérzetednek kell megjavulnia, s azután jöhet a pénz. Hagyod, hogy a külvilágban lezajló változás szelei ide-oda hányjanak, és nem törődsz életed benső viha­raival. Tudom, hogy nem könnyű, de ezekkel is foglalkoz­nod kell. Amikor ezek az energiák és viharok kitisztulnak a kapcsolataidban, a szerelmi életedben, a környezeted­ben, akkor életedben egészségesebb körülmények fognak tükröződni. Ám amíg e fergetegek tovább dúlnak ben­ned, viharos környezetet hoznak létre benned - amely hideg, szeles és örvénylő. Az előbbi hozza létre az utóbbit, nem for­dítva.

Nyilvánvalóan olyan ösvényen haladsz, amely mindin­kább eltávolít téged e negatív teremtéstől. Jó úton jársz. Nem kell tehát különösebben aggódnod a jelenlegi körülményeid miatt. Ezek változóban vannak. Hinned kell e változásban.

Kezdesz eljutni a megértés egy sajátosabb módjához, és épp ebben áll a te kutatásod. Nem holmi szellemi tornagya­korlatot jelent ez neked, mint már sokszor kihangsúlyoz­tam. Elengedhetetlen számodra, hogy megérintsd önmagad egy nagyobb részét, amely ez idáig rejtve maradt. Ez a lecke, amelyet meg kell tanulnod. Ha nekiveselkedsz, el fogod érni a nagyságot. Már munkálkodsz is rajta. S hagynod kell, hogy ez az energia is munkálkodjon rajtad. A folytonos

közbeavatkozásod és spekulációid rontják ennek az ener­giaáramlásnak az eredményességét. Az útjába állsz, és meg­állítod a folyamot. Nem szabad megengedned magadnak, hogy folyton megkérdőjelezd a hatalmadat. Az áramlás út­jában állsz. Állj félre az útjdból! Kérdés nélkül engedd, hogy keresztüldradjon rajtad. Méltányold a bensődben rejlő erőt, és engedd, hogy játsszon rajtad, miként egy hangszeren. Engedd, hogy te légy a hangszere. Ne kérdőjelezd meg foly­ton a húrok feszességét; hagyd előáradni a muzsikát. Ami­kor megpróbálod bemérni, megszerezni, megkaparintani, akkor manipulatív módon viselkedsz. Ez az energia máris benned rejlik. A probléma része amiatt érzett frusztráltsá­god is, hogy hiába próbálkozol megnyílni, félreállni az útból, s tiszta hordozóedénnyé válni.

Az életed a Létező. Nyugtázd e tényt, és minden egyéb keresztülárad rajtad. A világmindenség része vagy. A min- denség átárad rajtad, és hagyjuk is ennyiben a dolgot. En­gedd, hogy körülvegyen e szabadság, amelytől rettegsz. Módot kell találnod arra, hogy átérezd a szükségedet, ám ne ez a szükség vezéreljen. Ez persze nem könnyű, nem is állítom, hogy az. Alkalmasint mégis változtatni kell ama vágyadon, hogy továbbra is oly módon folytasd tevékenysé­gedet, ahogyan az idők során megszoktad. Engedélyezned kell magadnak, hogy úgymond leépíts bizonyos dolgokat. Alighanem egyszerűbbé kell tenned az életedet a jelenlegi­nél. Túl vagy terhelve, és áramvonalasítanod kell. S mihelyt ezt az áramvonalasítást elvégezted, több örömöt fogsz lelni az életedben, mint amennyiben manapság részed van.

Túlságosan lekötnek az anyagi ügyek. Mármost koránt­sem akarom azt állítani, hogy ezek nem előnyösek a kényel­med szempontjából, azonban a komfortzónád határait igen szűklátókörű szemléletmóddal jelölöd ki. Megterem­tetted magadnak mindazt, amit nélkülözhetetlennek érzel a kényelmes élethez, és közben fogalmad sincs arról, hogy

102 Így szólott Salamon

Máris birtokában vagy a kívánt válasznak 103

a kényelmet számos egyéb területen is megtapasztalhatnád. E tágabb mozgástérbe nem engedted belépni magad. Előre elhatároztad, mi fogja jelenteni számodra a kényelmet, holott az egész csupán a képzeleted szüleménye. Bizonyos tekintetben mégis elszakított egy nagyszerűbb létérzettől, az önbecsülés érzésétől.

Az önbecsülésedet nem az határozza meg, hogy a birto­kolt javak milyen mennyiségét vagy képes felhalmozni, vagy mi mindent tudsz megtartani magadnak. Az önbecsülés mintegy benső lényed beteljesítése, és a belőle fakadó öröm felszínre engedése életedben. Bizonyos szempontból hely­telen programot követsz abbéli meggyőződéseiddel, hogy miként fog az önbecsülésed felszínre bukkanni. Egyszerűen magadévá tetted mások előre meghatározott sikermenüit. De ne csüggedj! Meg kell tanulnod a saját fejed szerint újra meghatározni, mi az igaz boldogság. És ez bizony a kuta­tásból és a szívedbe tett felfedezőútból fog eredni. Minden egyéb puszta elkerülés. Ne csüggedj! Máris birtokában vagy a kívánt válaszoknak. Olyasvalaki után kutatsz, aki meg tudna gyógyítani. Holott a gyógyulás önmagadból, a saját bensődből fakad. A válaszok máris odabenn rejlenek. Senki sem tehet ennél többet érted.

A bizalom mindennemű kétség szertefoszlatása - a két­ség hiánya - azt illetően, hogy az üzenet tagadhatatlanul világos és igaz, s hogy az üzenetet átadó személy semmilyen hátsó szándékot nem táplál. Eddig bizony igen nehéz eljut­ni, hiszen a hírvivők olykor - mint azt e síkon, ebben a lét­ben láttuk - nagyon is romlottak lehetnek, és az emberek gyakran nem bíznak meg egyik-másik vezető pozícióban lévő klikk tagjaiban. Hisz egyesek még Jézusban és Mózes­ben sem bíztak.

Egy üzenet csak akkor érthető, ha teljes bizalommal fogadják. Márpedig nem mindig ez a helyzet. Akadnak élethelyzetek, amelyekben az igazságot a körülmények is

104 így szólott Salamon

alakítják, és ha elég okos vagy, felismered ezt. Azonban azoknak a fajta dolgoknak, amelyek megértésére te kéred a pácienseidet, valóban az együttérzés és az igazság hami­sítatlan kútfejéből kell fakadniuk. Ezek esetében semmiféle hátsó szándék nem játszhat szerepet. Az égvilágon sem­miféle.

Az üzenetnek színtisztának kell lennie. Nem az a lé­nyeg, hogy még nagyobb hírnévre tegyél szert; és nem is az, hogy több pénzt keress - noha talán ezek is a folyamat melléktermékei lesznek. Olykor ezek az adományok is vele járnak, máskor nem. Ám e tényezők sosem jelenthetik a te­vékenységed motivációját. Tevékenységednek az együttér­zés kútfejéből kell fakadnia, abból, hogy a saját lelkedből kinyúlsz másvalaki leikéhez. Ez a kommunikációnak egy olyan módja, amely kizárólag egyik szívtől a másikig mehet végbe.

Az emberek tisztában vannak vele, ha valóban törődsz velük. Nem holmi sarlatánságra gondolok, ahol csak frázi­sokat pufogtatnak, hanem valódi, őszinte, spirituális gon­doskodásra. E megértés nem mindig intellektuális jellegű; sokszor inkább ösztönösen képesek megérezni a különb­séget. A valódi kommunikáció az egyik életből a másikba átáradó energia, amelyet megosztunk egymással. Ez az igaz­ság. És ez az, ami valódi.

15.A MÁSOKKAL FOLYTATOTT

ÉRINTKEZÉSBEN TALÁLUNK RÁ

„ÖNMAGUNKRA”

Itt vagy a kezünk ügyében. Mi melletted leszünk, hogy segítségedre legyünk e térben, amelyben jelenleg leledzel.

Érezzük az energiádat, amellyel segíted a környezetedben lévőket. Megkértek, hogy légy jelen az életedben. Azért vagy itt, mert ki kell nyújtanod a kezed mások felé. Az életeddel közre fogsz működni bizonyos befejezetlen ügyek megol­dásában e térben.

Mi hangsúlyozottan törődünk a szükségleteiddel. Az éle­ted itt már számtalan alkalommal lezajlott. Azért vagy itt, mert az energiád együvé vonz. Az életed egy magasabb befo­lyási övezetből származik, mint jelenleg sejtenéd. A változás már közeledik hozzád egy másik síkon, és fel fog tárulkozni előtted, ahogyan az előrehaladásod folytatódik.

Energiád egy nagyobb életerőből fakad, amely folyama­tosan keresztülárad rajtad. A gondolataid ennek az ener­giának a megnyilvánulásai. E folyamat el fog vezetni az

• •

ösztönödhöz. Ösztönöd az életeid tapasztalatának összes­sége. Ez az emberiség enciklopédiája. Csak hozzáférést kell szerezned, és miközben megteszed, máris világossá válik előtted az egész.

Mindössze annyit kell tenned a megértésért, hogy ki­nyúlsz mások felé. Küldetésed nem az elszigeteltségben, hanem a másokkal folytatott érintkezésben tárul fel előt­ted. Az életed meghatározó ismérve abbéli képességed, hogy

megnyisd mások előtt. Ezzel teszed lehetővé, hogy a nagy­ság belépjen a lelkedbe.

Jelenleg csupán töredékét látod ama nagyobb „énednek”, amely bizony létezik. Ha ki akarsz teljesedni, meg kell ér­tened, hogy életed ritmusának belső összhangját abbéli képességed hozza létre, hogy lényed teljességével harmóni­ába kerülj. Kapcsolatba kell lépned az életedben, az átfogóbb életedben Létezővel.

Gyakorta feldarabolt személyiségeket látunk, az átfogó lélekhez fűződő kapcsolatuk nélkül. Te kezded majd felis­merni e csonka személyiségeket, és a küldetésed abban áll, hogy segíts nekik egységbe szerveződni, hogy megértesd velük, minden egyénben ott rejlik a nagyság, s az ösvények azért teremtetnek, hogy felfedezzék őket.

Számos ösvény létezik, ám az utat neked kell megmutat­nod az embereknek. Találd meg az utat, és ők majd járnak rajta.

Soha egyetlen pillanatot sem vesztegetsz el, ha sikerül hozzáférned a háttérben rejlő energiához. Úgyhogy nem számít, hol kezded, el fogsz vezéreltetni rendeltetési helyed­re. Csak az első lépést kell megtenned.

A gyermekeknek egyre keményebb küzdelmet kell vív­niuk azért, hogy életben maradjanak e világban. Nézz bele egy hároméves szemébe - a gyermek nézőpontja megválto­zik, ahogyan kezd tudatára ébredni ama tágasabb térnek, és maga mögött hagyja az ösztönt. Ez napnál világosabb. A gyerekek születésükkor kapcsolatban vannak eme na­gyobb énnel, azután fejlődni kezdenek.

A gyerekek életében eljön az átmenet, amelynek során le kell mondaniuk erről a tudásról, és meg kell gyökerezniük ezen a síkon. Sok mindent elveszítenek, hogy sok újat ta­nulhassanak, majd életük későbbi szakaszában újra hozzá­férést nyerjenek eredeti tudásukhoz. Ám annak érdekében, hogy valóban megérthessék e sík leckéit, félre kell tenniük

106 így szólott Salamon

A másokkal folytatott érintkezésben találunk rá „önmagunkra" 107

a magukkal hozott enciklopédiát. Az élet olyan vizsga, ame­lyen nem lehet a könyvből puskázni. Úgy vélem, szeretnéd alaposabban szemügyre venni ezt az átmenetet.

Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy az átmeneti emberéletben ott vár reánk az az átjáró, az a bizonyos kapu, amelyen átlépünk az örökkévalóságba. Egyfajta átalaku­lás zajlik le ilyenkor, amelyet senki sem kerülhet el. Persze a veszteség az, ami miatt mindnyájan bánkódunk. Fontos, hogy valóban feldolgozzuk a veszteséget, ne csak tagadni próbáljuk. A búcsú örökre velünk marad. A szeretetünk sosem huny ki azok iránt, akik eltávoznak. Nem ez a vesz­teség. Azt a kapcsolatot veszítjük el, amely e sík valóságában gyökerezik. Olyan ez, mint egy kényelmes bútordarab. Nem akarsz lemondani róla, mert olyan jóleső érzés belefészkelni magad. Azonban mindig kínálkoznak új székek, és új életek is, amelyekkel érintkezésbe kerülhetsz.

Nem szeretnék beleavatkozni olyan folyamatokba, ame­lyeket magadnak kell felfedezned az életedben. Nem tudom megmondani neked, mi a helyes számodra egy másik embe­ri lénnyel kapcsolatosan. Én csak annyit mondhatok, hogy figyelj oda a lelkedben zengő muzsikára, amikor együtt vagy a másik emberrel. Ha az illető boldogtalanná tesz, vagy visszás érzések kerítenek hatalmukba mellette, szerinted a megfelelő személy társaságában vagy?

Éld át a boldogságot, minden mást pedig tolj félre. Ne próbáld kivetíteni a dolgokat. Élj az adott pillanatban. És ha a te felfogásod szerint egy nagyobb pillanattá kell válnia, akkor úgyis ki fog bontakozni magától. De ne próbáld az al­kalmat erőszakkal olyasmivé alakítani, aminek birtoklásá­ra hited szerint szükséged van. Egyvalamire van szükséged, az pedig az életöröm. Ez az öröm nem egy személy képében jön el hozzád; ez magában az életedben rejlik.

Életed útja emberpróbáló akadályokon keresztül ve­zetett, hogy emlékeztessen: a világmindenség nagysága

108 így szólott Salamon

benned van. Véleményem szerint a következő kérdések azok, amelyeket kapcsolataiban mindenkinek fel kell tenni: (a) Hiszek benne, hogy tökéletes vagyok e kapcsolatban emberként?... Meg vagyok győződve arról, hogy kiteljesedtem? és (b) A másik tiszteletben tartja-e meggyőződéseimet és a személyemet?

Ha azon kapod magad, hogy tűvé teszel mindent vala­kiért, aki végre kiteljesíthetne téged, akkor nem a megfelelő kapcsolatban élsz. Azonban arra is éppúgy szükséged van, hogy megerősítést kapj a másiktól. Ez két külön dolog. Hin­ned kell benne, hogy a szíved teljes egész. Tehát ha a kap­csolatot, amelyben élsz, „egész-ségtelennek” érzed, akkor nem járulhat hozzá pozitívan a fejlődésedhez. Ha úgy érzed, hogy a szíved darabokban hever, alkalmasint azért kellett átélned e fájdalmat, hogy eljuthass a nagy felismerésig: segí­tened kell a környezetedben élőkön. A nagyság lakozik ben­ned. Nem engedheted, hogy az emberek rácáfoljanak erre. Ha pedig akár ők, akár te magad úgy érzed, hogy mégis rá­cáfolnak, akkor alaposabban meg kell vizsgálnod a dolgot.

Akadnak egyesek, akik csak úgy képesek gyarapíta­ni az önbecsülésüket, hogy megfosztanak tőle másokat. Ez a kapcsolatok egyfajta lakmuszpróbája. Ha úgy talá­lod, hogy veled is ez a helyzet, akkor bomlasztó kapcso­latban élsz. Márpedig ha így van, az bizony nem előnyös a fejlődésedre nézve. E helyzeten az önmagadról alkotott meggyőződésrendszeredben lehet változtatni. Az átélt fáj­dalom nem volt céltalan. Az együttérzés, amellyel mások iránt viseltetsz, nagyon mélyről buzog fel, hiszen magad is voltál a helyükben. Ne hagyd, hogy bárki vagy bármi cáfolja ezt a tudást! Persze könnyű ezt mondani.

Időt kell engedned magadnak arra, hogy a színtiszta energia csak úgy keresztüláramoljon rajtad. Muszáj így ten­ned. Most nem az elszigeteltségről beszélek, de muszáj olyan pillanatokat keresned, amikor rá tudod hangolni magad a világmindenségre. Kell lenniük az életedben igen csendes,

A másokkal folytatott érintkezésben találunk rá „önmagunkra" 109

nyugodt pillanatoknak, amikor ráeszmélsz a szépségedre. Ki kell használnod e pillanatokat, és ínyencmód kell élvez­ned őket. Ekként az életed gyarapodni fog.

A lényeg az, hogy továbbra is nyúlj ki mások felé, hogy ne szigetelődj el. Néha úgy érezzük, hogy az elszigeteltségben találunk rá önmagunkra. Pedig nem ez a helyzet. A má­sokkal folytatott érintkezésben találunk rá „önmagunk­ra”. Ezért nem egy lakatlan szigetre születünk. Azért élünk ezen a világon, hogy más életeket vonjunk be a sajátunkba, hogy az életünkbe invitáljuk őket. Elsajátítandó leckéink ebben az érintkezésben rejlenek.

A szavaknak talán nincs elég kifejezőerejük. Ám az élet iránt, a körülötted élők iránt érzett szeretetedet igenis képes vagy tolmácsolni. Ez viszi előre az embereket: a szeretet ké­pessége. Amikor az emberek elveszítik ebbéli képességüket, elüszkösödnek és meghalnak belül. Összpontosíts e szere­tet re!

Ha eredményközpontú vagy, a jutalmad nem fog azon­nal az öledbe hullani. Derítsd ki, életed mely területére vonz a szeretet - itt rejlenek a válaszaid is: abbéli képességedben, hogy meghatározd, életed mely területére húz a szíved. Ez a te utad. Minden más majd magától kialakul számodra.

Példának okáért azok a szálak, amelyek a családodhoz fűznek, a legerősebb zsigeri kötelékeid ezen a síkon. Nem csupán az életedet köszönheted nekik ismételten, de tuda­tos szándékodat is e jelenlétben, amelyet életnek nevezünk. Ők ajándékoznak meg a küldetéssel - a körülményekkel, amelyek közé vendégként érkezel -, amelyet választottál magadnak. Ezek a szálak a leglényegesebbek, amelyek hoz­zájuk fűznek. És váratlan jutalmak származnak reád e kap­csolatok beteljesedéséből. Azért jöttél e világra, hogy részévé válj az életüknek. Te magad választottad őket.

Érzelmileg kötődsz hozzájuk, és sokat tanulhatsz tőlük. Ők már nem sokáig lesznek itt. Ahogyan mi sem... te sem...

110 így szólott Salamon

és ők sem. Meg kell hát próbálnod meríteni belőlük, az ő szeretettel kapcsolatos tapasztalataikból.

Kérdezd ki őket életük legnagyobb szerelmeiről. Sokat fogsz tanulni belőle. Nem feltétlenül az emberekről, hanem akár arról is, hogy mit szeretnek a természetben.

Kérdezd meg az édesanyádat arról, hogy ő milyen dolgo­kat szeret legjobban ebben az életben. E bonyolult kapcso­latrendszerben hová húzza a szíve? Szemfelnyitó válaszok fognak feltárulni előtted. Ez az igazi nagyság, amely közös bennünk: hogy mindnyájan tudunk szeretni. Ha megosztod másokkal e nagyságot, sokkal magasabb síkra lépsz. Oly sok időt fecsérlünk el, miközben arról beszélünk, hogy mi mindent gyűlölünk. Ez éretlen viselkedés. A kapuk a szere- tetben és a családban nyílnak meg előttünk.

Ugyanez érvényes a nagyszüleidre is. Kérdezd meg tőlük, mit szerettek a legjobban ebben az életben; és mit szeretnek manapság. Sziruposnak hangzik, mégsem az.

Légy nagyon fogékony rájuk, és mondd ki bátran azt is, hogy te mit szeretsz. Ezzel mindent meg fogsz változtatni. Engedd, hogy megpillantsák a valódi énedet.

Én mindenkor veled leszek, mind tovább ösztökélve téged utadon.

16.AZ ÖNBECSÜLÉS ANNAK MEGÉRTÉSE,

HOGY TE MAGAD VAGY

AVILÁGMINDENSÉG

A gyógyítás eme új szintjének megközelítésmódját elsa­játítani olyan, mint amikor valaki mesteri zsonglőrré

válik. Kezdetben rengeteg labdát elejtesz, de minél többet foglalkozol a rajtad keresztüláramló energiával, annál köny- nyebben hozzá tudsz férni, és közvetíted életadó módon.

Egy tanulási görbe mentén haladsz előre. Valamiért nem fűlik ugyan a fogad e görbe végigjárásához, mégis tovább kell jutnod rajta. És ez egy darabig bizony még így is marad. De egyre ügyesebben bánsz ezzel az energiával.

Kezded megérteni ama hozzáállás fontosságát, hogy kitérj az útjából, félreállj előle, s csak keresztülengedd ma­gadon, de ne próbáld manipulálni. Minél tisztábban árad keresztül rajtad, annál jótékonyabban hat mindazokra, akikkel érintkezésbe kerül.

Végezd tisztán és egyszerűen a munkádat! Rá fogsz jönni, hogy semmi szükség védelmező erőket megidézni a gyógyítás során. Ha belebonyolódsz e védőháló szövöge­tésébe, szándékoddal gyakran épp azon dolgok valósághű illúzióját teremted meg, amelyektől oltalmazni próbálod magad.

Az igazat megvallva sok embernél rengeteg babonaság fűződik a gyógyító munkához. Nekik azonban muszáj hinniük a babonában, hiszen nincsenek tisztában azzal, hogy milyen energia árad keresztül rajtuk. Úgyhogy az egész egyfajta mítosszá homályosul. Mítoszt költünk aköré,

112 így szólott Salamon

hogy miként lehet hozzáférni ehhez az energiához, mert nem hisszük el, hogy a világon mindenki összeköttetésben áll vele. Úgyhogy kinevezzük kuruzslónak azokat, akiknél e kapcsolat a legnyilvánvalóbb. Holott igazság szerint a va­lóságban mindnyájan hozzáférünk ehhez a fajta gyógyító energiához. Csak épp nem vagyunk tudatában.

Vannak, akik előretörnek, akik nyitogatják a tudatos­ság kapuit, hogy a fény egy kicsivel tisztábban és erősebben áradjon be rajtuk. Ám ők semmivel sem kivételesebbek, mint bármely más emberi lény e planétán. Az ő kapujuk is épp csak egy résnyivel tárult szélesebbre. És éppannyira az ő fejlődési folyamatuk része, hogy segítsenek másokon, mint amennyire mások fejlődési folyamatához hozzátarto­zik a tőlük kapott információ felhasználása.

A te gyógyítással kapcsolatos fejlődési folyamatod része a saját életed bajainak orvoslása, hogy mélyebben megértsd a saját létedet. Ez korántsem kizárólag jótékony cselekedet.

Sokan akadnak, akik az utolsó szóig elhiszik ezt a ren­geteg miszticizmussal fűszerezett blablát. De mindaddig, amíg te valóban színtiszta hozzáállással viszonyulsz a mun­kádhoz, semmi szükséged védelemre. Egyeseknek persze szükségük van rá: ugyanúgy, ahogyan némelyek mankóra tá­maszkodva járnak.

Egyesek úgy gondolják, hogy oltalmazniuk kell magu­kat a negatív energiáktól vagy a démoni erőktől. Azonban e démoni erők nem egyebek visszás, elferdült és fonák energiaformáknál, amelyeket az emberek maguk visznek az életükbe, és a sajátjuknak neveznek. Olyan energia ez, amelyet a hatalom fogalmaiban tévesen szükségletekként értelmeznek e síkon; szemben az igazsággal, amely maga a jóság. „Az ördög bújt beléd, hogy ezt művelted” kifeje­zésnek nincs semmi értelme annak a valóságnak a fogal­maiban, amelyet igyekszel meglátni. Csakhogy az emberek afrodiziákumnak tartják a hatalmat. E síkon sok esetben

Az önbecsülés annak megértése, hogy ... 113

mindennek a középpontjában a hatalom és a hatalom el­vesztése áll.

Van energia, amelyet az emberek gonosszá alakítanak, hogy elkülönítsék önmagunktól ahelyett, hogy válaszfalak nélkül, közvetlenül viszonyulnának az életükhöz. Az embe­rek információkat szereznek, azután eldöntik, hogy vajon magukhoz akarják-e ragadni a hatalmat eme információk révén, vagy megosztják másokkal, hogy segítsenek nekik kézbe venni a saját életük irányítását. Ha kezembe kaparintom a hatalmat, uralomra teszek szert az emberek felett, és ettől jobban érzem magam a bőrömben. Ez egy hamis illúzió, amely előbb- utóbb légvárként foszlik szét.

Más oldalról sokan úgy érzik, muszáj zokszó nélkül ke­resztülmenniük a szenvedéseiken a karmájuk miatt, és ha te „beavatkoznál” egy gyógyítással, alkalmasint félbeszakíta­nád az ő karmikus leckéjüket. Holott aki felkeres téged vagy bárki mást, hogy legyetek segítségére élete jobbá tételében, az abban a pillanatban igenis a karmáján munkálkodik. Más szóval, aki ellátogat hozzád, az épphogy a karmáját kö­veti - ez készteti cselekvésre, amivel felülkerekedhet magán a karmán. Tehát te semmilyen szinten nem fogod gátolni a karma kihatásait. Hiszen akiknél a karmikus fejlődési folyamat része, hogy legyőzzék félelmüket az életben vagy megküzdjenek a betegségükkel, azoknál a megfelelő élet­kapukat megnyitó személyek felkeresése éppúgy része e karmikus folyamatnak. Ekként haladnak ők előre az út­jukon. Te része vagy az ő fejlődési folyamatuknak, hogy kinyúljanak és kutassanak. Ugyancsak gyarló dolog vé­gignézni, hogy valaki megfullad, anélkül hogy segédkezet nyújtanánk neki.

Az életed a Létezőből fakad. Ez egy tökéletes valami, amely összhangban és harmóniában van a világminden­ség muzsikájával, e magasztos szimfóniával, amelyet va­lamennyi élet egyaránt vezényel. Az e síkon élő emberek

114 így szólott Salamon

valamiképpen azt hiszik, hogy az ő szimfóniájukból hiá­nyoznak bizonyos hangszerek, és így a hangjuk diszharmo­nikussá torzul. Nekik bizony az életükben sem uralkodik harmónia. Az egész önbecsülés utáni kutatás célja ráéb­redni, hogy mi mindnyájan - kivétel nélkül minden egyes ember - egy egész szimfónia, nem csupán egyetlen hangszer vagyunk. Mihelyt megérzed ezt a saját életedben is - hogy egy gazdagabban áradó muzsika része vagy -, máris telje­sebben tudod fújni azt a dalt, amelynek eléneklésére erre a síkra érkeztél.

Az önbecsülés annak megértése, hogy te magad vagy a világmindenség, hogy összhangban vagy mindazokkal a nagyszerű életerőkkel, amelyek mindnyájunkat körülvesz­nek. Nem vagyunk elszigeteltek vagy hiányosak. Temérdek önsegítő könyv sulykolja beléd, hogy egy szerelmi kapcsolat még nem tesz teljes emberré, és ajánlgatja a legkülönbözőbb hozzáállásokat, amelyekkel hiánytalan egésszé teheted magad. Holott semmi szükség rá, hogy egésszé tedd magad. Te maris hiánytalan egész vagy. Az energia feladata e mezőben végigvinni téged a folyamaton, amelynek során ráébredsz életed e tényére. Fel kell ismerned, hogy egész vagy. Nevezhe­ted ezt önbecsülésnek is, mit sem változtat a lényegen: úgy vagy nagyszerű e síkon, ahogy vagy. Megfeledkeztünk erről, és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem így van. Az önbecsülésed nem más, mint kapunyitás a tökéletességedre. Ezért vagy a világon - hogy visszaemlékezz e tökéletességre. Olyan ez, akár a kincsvadászat.

17.MERJ HINNI A KÉPESSÉGEIDBEN,

ÉS AZOK FELSZÍNRE FOGNAK

BUKKANNI!

Szeretnénk, ha tisztában lennél azzal, hogy a szívünk itt van veled. Tudatában vagyunk létezésednek e térben.

Egészen világosan érezzük jelenlétedet a mi terünkben. Erezzük azon szükségletedet, hogy kinyúlj mások felé. Ezért vagy e világon. Életed olyan része után kutatsz, amelyet hi­ányosnak érzel.

Engedd, hogy energiád felszínre bukkanjon a léteden ke­resztül. Bizonyos szempontból el vagy vágva fő energiafor­rásodtól, és ez okozza, hogy oly gyakran boldogtalan vagy e síkon. A szükségleteidet ki kell elégíteni. Kinyúlsz e vála­szért, és az be fog köszönteni az életedbe. Mi ezzel egészen világosan tisztában vagyunk. Ha valóra akarod váltani az elégedettséget e síkon, csupán el kell hinned, hogy a szük­ségleteid igenis kielégülést nyernek.

Életed a világban roppant jelentőséggel bír. Te kinyito- gatod a kapukat, kitárod őket, hogy mások életébe beárad­hasson a fény. Kétségkívül jobb úton jársz, és egy tisztább energiasorozat áramlik keresztül rajtad. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt te is érzed már. Csak hagynod kell a folya­matot továbbfejlődni, és nem szabad megkérdőjelezned azt, ahogyan ez az energia megjelenik. Csak tudd, hogy megfog jelenni. Továbbra is engedned kell, hogy e képesség felszínre bukkanjon az életedben.

Te csatornaként valódi és színtiszta energiát közvetítesz - számos sajátságos módon. Ez az érintkezés legtisztább

116 így szólott Salamon

formája. Amikor érintkezésbe lépünk egymással, energiát cserélünk. Az energia, amelyet elvegyítesz egy másik emberi lénnyel, igen jelentős mértékben része lényednek.

Az energia, amely kinyúl a másik felé, azért van ott, hogy simogassa lelked, nem azért, hogy megrémítsen. Ezt szívből

hinned kell.Továbbra is számos szinten fognak változások végbe­

menni, hiszen bizonyos leckéket már elsajátítottál. Olyan ez, mintha elvégezted volna az előkészületeket, és most ideje lenne továbblépni a lényegre. Tehát továbbra is nagyszerű gyógyulási folyamatot fogsz megtapasztalni, hiszen immár megtanultad a leckéidet. Ám szem előtt kell tartanod, hogy soha nem szabad megfeledkezned e leckékről.

Saját átalakulásod folyamatán mész keresztül. Tudod, olykor nagyon nehéz elhinni, hogy fejlődsz, amikor épp a változás kellős közepén tartasz. Ez sokban arra emlé­keztet, amikor az ember házat épít vagy újít fel - inkább olyan érzése támad, hogy sosem fog egyről a kettőre jutni. Amikor térdig jársz a porban és a hulladékban, azt kérde­zed magadtól: Miért vágtam bele egyáltalán? A végeredmény azonban minden fáradságért kárpótol. Aki rálép az útra, az szükségképpen sok-sok nehézséget vállal magára átala­kulási folyamata során. Egy helyben maradni könnyű, az utazás azonban erőfeszítéseket követel, a kifejezés nagyon is valós spirituális értelmében. Tehát az utazást, amelyet teszel, a kifejtett erőfeszítéseiddel kell megfizetned. Ám mivel nem kímélted a fáradságot, máris kezdesz jelentős változást tapasztalni. Ezt illetően hallgass a szívedre! Ta­láld meg a módját, hogyan követheted az ösztönöd szavát. Az ösztönöd sosem fog tévútra vezetni. Időt kell szánnod rá, hogy meghallgasd sugallatát. Szakíts magadnak értékes pillanatokat erre. Hisz épp most is ezt teszed.

Tovább kell finomítanod e folyamatot. A hangok azért szólnak hozzád, hogy meghallgasd őket. Ok majd a helyes

Merj hinni a képességeidben, és azok felszínre fognak bukkanni! 117

irányba kormányoznak téged. Néha hasznos eltávolodni, ki­vonni magunkat a folyamatból, és hagyni, hogy maga a fo­lyamat mutassa nekünk az utat. Túlságosan az agyunkra támaszkodunk a helyesnek vélt útirány megválasztásában, és így rengeteg energiát fecsérlünk el és szorongást élünk át hasztalanul. Az egész sokkal egyszerűbb, mint ahogy mi csináljuk. Állj félre, és engedd, hogy az életed keresz­tüláradjon rajtad. Ez az áramlás úgy fog magával sodorni, mint falevelet a folyó. Csak hagynod kell, és elvisz egészen az óceánig.

Gyakran őszintén hisszük, hogy egy bizonyos ösvényt kell követnünk. Feltesszük a szemellenzőnket, s rendület­lenül haladunk előre ezen az ösvényen, s e folyamat közben oly sok különböző lehetőséget elszalasztunk. Meg kell nyit­nod az életedet, és le kell venned magadról a szemellenzőt, hogy meglásd, valaki kinyúl hozzád ideátról. Képesnek kell lenned rá, hogy felismerd ezt odaátról. Nem meredhetsz mindig egyenesen magad elé egyetlen pontra fókuszálva, és minden mást kizárva a látóteredből.

Ez a fény nagyon különleges. Ha tökéletesen elsajátítod a használatát, valóban a világ gyógyulása lesz majd a ke­zedben. Igen kevesen akadnak, akik képesek hatékonyan közvetíteni ezt a fajta fényt, jóllehet sokan szereztek vele tapasztalatokat. Nagyon nagy fába vágtad a fejszéd, amikor felvállaltad a küldetést, hogy közvetítő csatornája leszel e fénynek. De igenis képes vagy rá. E fény maga az élet. A világ­mindenség lényege. Belőle épülünk fel, és e fény lehel életet minden cselekedetünkbe ezen a síkon. Áthatni a szenvedők lelkét e fénnyel a legmagasabb rendű jótétemény, amelyet egy másik emberi lényért véghezvihetsz. Ez egy gyógyító fény. Időtlen bölcsesség sugallja neked azt, ahogyan felhasz­nálod. Közvetítésének folyamata is része a rád irányuló in­formációáramlásnak, amely rendszeresen lezajlik e térben egyfajta mély, tudat alatti módon. Az idő múltával egyre

118 így szólott Salamon

világosabban fogod érezni az energiát. Először a kezedben. Az energia ott van benne. Ott van benne. Erezd, ahogyan keresztüláramlik rajtad, majd kisugárzik. Érezd, ahogyan átárad a tenyereden. Keresztüláramlik. Ugyanez az energia alkotja az aurát. Ám ez egyúttal mélyebb is annál - szférája egyszerre hat át és terjed ki köréd.

Merj hinni a képességeidben, és azok felszínre fognak bukkanni! Nem azért vagy e világon, hogy a babérjaidon ücsörögj - ezt a legmerészebb képzelettel sem mondhatjuk. Neked küldetésed van, amely egészen nyilvánvalóvá fog válni, ahogyan fejlődésed útját járod. A saját gyógyulásod még jobban kiteljesedik és áthat e folyamat során. Es renge­teg másik embernek is segíteni fogsz. Mindössze annyit kell tenned, hogy kinyúlsz feléjük, és ők ott fognak várni reád.

18.SZAKÍTS VÉGRE A SZENVEDÉSSEL!

Az életed a Létező. A Létező vezérli keresztül a spirituá­lis erőt azokon, akikkel dolgozol. Ez az erő fogja fel­

ruházni őket a rugalmassággal, amely a múltban hiányzott belőlük. Fel kell hagynod az ítélkezéssel, és a tőled telhető legmegtisztultabb hozzáállással kell belekezdened a gyó­gyításba. Amennyire csak képes vagy rá, vond ki értelmi lényedet a folyamatból, és válj tiszta csatornává, amelyen ez az energia keresztüláradhat. Mi fénynek látjuk ezt az ener­giát, valójában azonban másfajta látás kellene hozzá. Nehéz ezt elmagyarázni. Ez az energia valójában rezgésjellegű. Inkább rezgés. A fény rezgéstermészetű. Ami keresztül­árad rajtad, fény formájában rezeg; a rezgése hozza létre a fényt. Olyan ez, mint ahogyan egy atomreaktor izzik. Ez a rezgés maga.

Ugyanaz a forrás különféle rezgéseket áraszt - igen hasonlóan ahhoz, mint amikor leütsz egy billentyűt a zongorán, és közben hangolod is: abban a bizonyos hang­tartományban lesz egy rezgés, amely kellemes a fülnek. Ekkor találod el a kellő rezgésszintet. Miközben az ener­gia közvetítő csatornájaként tevékenykedsz, többnyire annak a rezgésszintnek a beállításával kísérletezel, amelyik összeegyeztethető - vagyis harmonikus - a pácienseddel, hogy átjárhassa ezt az entitást, és szerves részévé válhas­son. A fény ennek a mellékterméke. Ennek a harmóniának. Maga az energia, miközben rezeg, és fényt sugároz. A fény

120 így szólott Salamon

az energia rezgésének mellékterméke, amely rajtad mint közvetítő csatornán árad keresztül. Ez a melléktermék.

Amikor az emberek azt állítják, hogy a fényt használják gyógyításra, olyan, mintha azt bizonygatnák, hogy „füst­tel etetik a mozdonyt”. A füst a melléktermék. Az energia bocsátja ki a füstöt. Az energia, a rezgésmintázat bocsátja ki a fényt. Azért gondolunk a fényre a forrásként, mert ez olyasmi, amit fogódzónak használhatunk. Úgy érezzük, ez egy szilárd pont. Azonban valójában a rezgés a forrás; az a bizonyos energiaáramlás. Az bocsátja ki a fényt a folya­mat során.

Amikor színeket látsz, a szín egy melléktermék, akárcsak a hang. Ha megpróbálod lelki szemeid előtt megjeleníteni a színeket, azzal cseppet sem mélyíted el az élményt. Ez egy nagyon is mesterkélt gyakorlat, amely nem éri el a célját. Inkább eltávolít a folyamattól, semmint hogy megkönnyítené a végbemenetelét.

Érezni fogod, amint az energia keresztüláramlik rajtad, s mihelyt sikerül teljesen kivonni az elmédet a folyamatból, természetes melléktermékként megjelenik majd a fény. Ha azonban a fehér fény fogalmaiban gondolkodsz, azt fogod hinni, hogy ez az ideális a gyógyítási folyamatod szem­pontjából. Pedig a fehér fény elgondolása éppúgy nem fogja elősegíteni a megjelenését, mint ahogyan egy asztal sem lob­banna lángra pusztán attól, hogy képzeletben felgyújtod. Gondolatban játszadozhatsz ezzel, ameddig csak kedved tartja, ám a fehér fény csak akkor fog eláradni a szemed előtt, ha hagyod, hogy belülről lobbanjon fel, hogy a rajtad átára­dó energia gyújtsa ki.

Ami az emberek által látott színeket illeti, ez teljesség­gel az egyéntől függ. A fehér fény nyilvánvalóan mindig is gyógyító fény volt, és az is marad. Ez a színtiszta energia megnyilvánulási formája. Mármost ami a többi színt illeti, ezeknek bizony egyike sem fehér. Ezek csak akadályozzák

a fényt. A megjelenő színek gyakorta negatív erők vagy zava­ró energiák megnyilvánulásai. A fehér fény a helyénvaló egy olyan folyamat fogalmaiban, amelynek során energiaátadás zajlik. Ez a színtiszta fény, és egyben az általad megjelenített energia legfókuszáltabb formája is. Rajtad keresztül árad ez az energia, ez a fehér energia.

A színek - mindezek a képek - a pácienseid életéből szár­maznak, és ha kellemetlen élményt jelentenek számukra, ez egyértelműen jelzi, hogy változtatásra van szükségük. Olyan ez, mint amikor a szervezeted hányással gyógyít­ja a baját: felöklendezed az egészségre ártalmas anyagot. A gyógyulásnak ebben az állapotában az emberek gyakorta öklendeznek fel kellemetlen képeket, amelyek a részüket ké­pezték, s ezáltal megtisztítják magukat ettől az energiától. Az egész valahogy úgy zajlik, hogy amikor a te fehér ener­giád beárad, kiszorít a bensőjükből egy másfajta, negatív energiát, amely megakadályozza a gyógyulási folyamatot, így kellemetlen képeket űznek ki magukból, amelyeket te pozitív energiával helyettesítesz. A te jótékony energiád árad be ezeknek a jelenségeknek a helyére. És ők felöklendezik a negatív képeket, amelyeket ki kell vetniük az életükből. Úgyhogy e tekintetben ez egy gyógyulási folyamat.

A gyógyulást elmagyarázni igencsak bajos feladat, mivel a folyamatnak két résztvevője van. Az egyik fél - aki te magad is vagy - a gyakorló gyógyító. A másik pedig az a személy - őt nevezzük páciensnek vagy ügyfélnek -, aki gyógyulást keresve jön el hozzád. Mármost ha a pácien­sek olyan rezgésszinten állnak, hogy nem engedik áthatni lényüket az energia által, akkor az égvilágon semmi sem gyógyíthatja meg őket. A folyamatuk legátolt. A gyógyulás éppannyira a saját erőfeszítésük eredménye is. A gyógyításhoz partnerre van szükséged. Ez nem holmi egyszerű és egyoldalú „íme, jertek ide az én fényembe, s én majd meggyógyítalak benneteket” típusú folyamat. A dolog nem így működik.

Szakíts végre a szenvedéssel! 121

122 így szólott Salamon

Az energia feladata megnyitni a páciensek életét. És ha ők engedik, hogy az életük megnyíljon, akkor csendülhet fel hallhatóan a muzsika.

Szerencsére azonban sok ember engedi, hogy betegsé­gének gyógyítási folyamata során megnyíljon az élete, és így hallhatóvá váljon a muzsika. A pácienseknek keresztül kell menniük egy folyamaton. Mi nem kímélhetjük meg az embereket a fájdalomtól, és nem óvhatjuk meg őket a nehézségektől, amelyeken keresztül kell menniük, hiszen ez része a tanulási folyamatuknak. Ha eljutnak egy olyan pontig, amikor őszintén elhiszik, hogy engedélyezni fog­ják maguknak a gyógyulást, akkor léphetsz a színre te. Te ezzel a hajlandósággal teremtesz kapcsolatot, amelyet életük megváltoztatására táplálnak. E páciensek eljutottak addig a pontig, amikor immár hajlandóak megváltozni, és fogé­konyak a változásra. Márpedig e pontig elérni igen nagy teljesítmény. Temérdek lélekelemzést követel, különösen, ha valakinek az egész életét megnyomorító betegséggel kellett szembenéznie.

Tehát a gyógyítás egyfajta társas viszony. És ha a kétfé­le ritmus nincs összhangban egymással, akkor e viszony nem teljesedhet ki. Olyan ez, mintha ajándékot tartogatnál a másiknak, és megkérdeznéd tőle: „Hékás, szeretnéd ezt az ajándékot?” És az illető vagy aranynak látja, amit neki akarsz adni, és szíves-örömest fogadja, vagy ganéjnak, és ez esetben bizony nyomban elhajítja. Az adott személytől függ, aki felkeres téged, hogy képes-e felfogni a reá áradó energia értékét. Az egész lényével kell ezt felfognia.

Ha úgy érzed, hogy egy pozitív áramlat folyik keresztül rajtad, akkor sikerrel járt a tevékenységed. Ha nem tölt el ez az érzés, akkor valami hiba van az energiaáramlás körül. Ez az egész tapasztalati és kísérleti jelenség. Lassanként rá fogsz lelni azokra az utakra-módokra, amelyek szá­modra kellemesebbek. Ismétlem, ez egy folyamat. Neked e

Szakíts végre a szenvedéssel! 123

folyamatot kell követned. És kísérletezned. Ám van valami, amit te fogsz érezni. Ezt bővebben is ki kell fejtenem.

Olykor bizony te magad is hallhatsz hangokat, vagy észlelhetsz nyomást a füledben. E hangélmények a rajtad keresztüláradó energia visszamaradt hatásai. Ama tevé­kenység mellékjelenségei, amelyet végzel. Nem részei a fo­lyamatnak; csupán származékai.

Más szóval, ahol tűz van, ott füst is van. A füst a tűz kö­vetkeztében létezik, de sosem akadályozhatja meg a tűz fel- lobbanását. Ezek egyszerűen rezgésmintázatok, amelyeket a rajtad keresztüláradó energia gerjeszt. Ennek a bizonyos fókusznak az ismérvei.

Ha kitartod a hangot, vagy hagyod egészen felerősödni, az nem segíti elő, de nem is akadályozza a munkádat. Egyi­ket sem teszi. Hiszen a hangot csak az energia gerjesztette, ahogyan keresztülhaladt rajtad. Olyan ez, mint egy hang- robbanás. Először a határt kell áttörni, s csak azután ke­letkezik a hang.

Ha tűz ég valahol, s te a füstre irányítod a figyelmed, úgy tűnhet, mintha a füst sűrűsödne vagy ritkulna az észlelésed­nek, illetve annak megfelelően, hogy mit kívánsz észlelni. Ha megszállottan összpontosítasz valamire, az felerősödik, és megnő a hatásköre. Tegyük fel, hogy épp álomba szeret­nél merülni, és hallod, hogy csöpög a víz a fürdőszobában. Bár élményed a mindennapi lét tartományában elhanyagol­ható, ha azonban rögeszmésen ráirányozod a figyelmedet e csöpögésre, akkor mennydörgésként hangzik a füledben.

A dolog lényege a feldolgozás és az elvonatkoztatás. A fi­gyelmedet nem a hangra kell irányoznod, hanem arra, hogy megtisztítsd az elméd, és engedd keresztüláramlani önma­gadon az energiát.

A származékos energia-hang rezonanciáját különböző szinteken hallhatod a testedben, az energia természetétől és attól függően, hogy hová irányul. Ezzel persze nem azt

124 így szólott Salamon

akarom mondani, hogy az energia mindig így fog hangzani, vagy hogy egyáltalán hallható hangot gerjeszt.

Te nagyon különböző egyéni lényekkel foglalkozol, va­lahányszor a pácienseiddel dolgozol. Mindnyájan mintegy a saját hangjukkal jönnek el hozzád - az életük hangjával. Tehát miközben az energiád elvegyül az övékkel, ezekből az együttesen keresztüláramoltatott energiákból egy természe- tes felharmonikus ered.

Mármost ez egyesek esetében igen diszharmonikus lehet, attól függően, milyen rezgési szinten áll az energiájuk, és hová van behangolva. A te feladatod nem annyira az, hogy a hangra összpontosíts, sokkal inkább az, hogy megtisz­títsd önmagad, s engedd az energiát keresztüláramlani lényeden.

Olykor egyfajta nyomó vagy húzó érzés is átfuthat raj­tad és ügyfeleden. Bizonyos ügyfelek ellenállást tanúsí­tanak az életükbe áramló energiával szemben. Olyan ez, mintha egyeseket valamiféle védőréteg venne körül, amely megakadályozza, hogy bizonyos befolyások utat találjanak az életükbe.

Amikor ezt az energiát átadod másoknak, sok esetben mintha egy falon nyomakodnál keresztül, hogy elérd az illetőt, és éppígy ő is érzi a te energiád nyomását, amint be­hatol életerejének terébe. Tehát ez inkább maga a folyamat, semmint valamiféle eredmény.

Bizonyos egyéneknél ez a fal egészen átlátszó, mert ők igen fogékonyak, és nyitott szívvel kerestek fel téged. Ám vannak olyanok is, akik - jóllehet egy felszínes fizikai szin­ten táplálják magukban az életük meggyógyításának szán­dékát - a gyógyulás vágyának e felszíni látszata alatt igen negatív hozzáállásúak.

A téged felkereső páciensek közül sokan még mindig mindennél jobban vágynak a szenvedésre. A szenvedés része a létezésüknek. A te erőd pedig arra ösztökéli őket, hogy

Szakíts végre a szenvedéssel! 125

szakítsanak végre a szenvedéssel. Egyesek igen bajosan tud­ják elereszteni a szenvedést, hiszen az olyannyira egybeforrt lényükkel.

Sokan nagyon nehezen képesek feldolgozni, hogy a szen­vedés sokszor a tanulási folyamat része. Ők tehát úgy érzik, hogy a szenvedés egyfajta büntetés számukra, nem pedig lehetőség.

Energiáid a veled született életerő ingadozásának meg­felelően áradnak és apadnak. Eme erő hullámzásának rit- mikusabbá kell válnia az életedben. Rá kell hangolnod magad a környezetedre és az emberekre, akikkel dolgozol. Az erőd csak olyan hatékony, amennyire fogékony a páciens vagy ügyfél, akivel foglalkozol. Ha az illető kitárja előtted a kaput, akkor az erőd szabadon áramlik belé rajtad keresz­tül. Ha azonban negativitás érzékelhető terében - mond­hatni az aurájában -, akkor ez egyfajta pajzsként működik, és szétszórja áramló energiádat. Erőd nem képes áthatol­ni azon a nagyon is valós pajzson, amely az illető körül képződött. Tehát az energiád csakis annyira erős, ameny- nyire azok, akik engedik behatolni az életükbe. A negatív hozzáállás dermedtségét kell először feloldani, amellyel el­zárják magukat a behatástól - és ez nem is szükségképpen a te feladatod.

19.HA VALAMI IGAZNAK CSENG

A LELKEDBEN, BIZTOS LEHETSZ

AZ IGAZSÁGA FELŐL

Fokozatosan egy másfajta energia birtokába jutsz, amely egyre alapvetőbbé válik az életedben. Tovább kell mun­

kálkodnod az ügyfeleidhez fűződő kapcsolaton abban a vo­natkozásban, hogy még tisztábban halld az életüket.

Pontosan az energia ama sajátossága lesz a leghaszno­sabb az ügyfeleid számára, amelyet e figyelmes hallgatásból leszűrsz majd. A jelenség ahhoz hasonlítható, amikor egy bizonyos rezgési frekvenciát hallasz. Az emberi életek is bi­zonyos frekvencián rezegnek.

És ha kapcsolatba kívánsz kerülni velük, végig kell pásztáznod a saját életedet, hogy találj egy számukra hozzáférhető rezgésszintet. Ezt kétségkívül érezni szoktad, amikor a pácienseiddel vagy. Eljön az a pillanat, amikor az energia a „helyére kattan”.

Ez azért van, mert rábukkantál az illető számára megfelelő rezgési energiára. Az energiák széles skálán vál­toznak, mivel az egyének rezgésszintje is változó. Tehát a te folyamatod része, miközben megismerkedsz és foglalkozol a pácienseiddel, hogy ráérezz a bennük rejlő életenergiára, és az életedet közvetítőcsatornaként ráhangold az energi­ájukra.

Ha a rezgésszintek eltolódnak, nem leszel képes mély­rehatóan megérinteni az életüket. Az ösztönük nem fogja „meghallani” az energiádat, vagy nem fog válaszolni rá. Ők mind-mind egyedülálló lények.

Ha valami igaznak cseng a telkedben, biztos... 127

E folyamat lényege nem annyira az, hogy megpróbálj tudatosan rátalálni a megfelelő frekvenciára, inkább az, hogy állj félre az útból, és engedd, hogy a frekvenciák ösz- szehangolódjanak. A te kapcsolatfelvételed esetében azon­ban, mielőtt munkához látnál az ügyfeleiddel, arra hasonlít a dolog, amikor egy zenekar hangol a koncert előtt: lassan puhatolod ki a megfelelő energiát az ügyféllel folytatott érintkezésed során.

Abbéli képességed az igazán lényeges, hogy megnyisd az életedet, s ezáltal elnyerd annyira ügyfeleid bizalmát, hogy ők is megnyissák az övéket. A kölcsönhatásotok során - és nem győzöm eléggé hangsúlyozni a munkád megkezdése előtti időfontosságát - ez az igazán kritikus mozzanat, hiszen ekkor lép érintkezésbe a te életed az övékkel, ahogyan ezt majd érezni fogod. E tevékenység során ki kell iktatnod magad a szituációból, hogy képes légy megteremteni azt a bizonyos kapcsolatot.

Mindkettőtöknek a nyitottság és hajlandóság állapo­tában kell leledzenetek, hogy a gyógyulás végbemehessen. A kapuknak nyitva kell lenniük. Mindkét oldalnak készsé­get kell tanúsítania.

Fel kell ismerned, hogy temérdek energia vesz körül, amely azért került most előtérbe, hogy segítségére legyen bárkinek, aki észleli, és állhatatosan kitart ebben a fajta munkában.

Olyan erők vesznek körül, amelyek támogatnak a tevé­kenységedben. Aki ezt a fajta munkát végzi, annak háta mögött a Szellem csapata, egy roppant energiaforrás áll; így körötted is igencsak valódi erők munkálnak, amelyek csatlakoztak hozzád vállalkozásodban. Kezdesz majd egé­szen hozzászokni ahhoz, hogy ott érezd magad körül a je­lenlétüket.

Érthető abbéli vágyad, hogy kommunikálj a gyógyítóhe­lyiségben e lényekkel, akik a gyógyításokat előmozdítják, és

128 így szólott Salamon

ez korántsem képtelenség, csak épp nem is lényeges. Hiszen az a fajta nem szavakkal folytatott kommunikáció, amely ilyenkor zajlik, sok szempontból értékesebb a szóbeli közlés­nél. Az az energia közvetíti, amely átadásra kerül, miközben velük vagy. Ez a valódi kommunikáció; és továbbra is ezen a szinten fog folytatódni. Nem olyasmi ez, amit papírra vethetnél.

Ez a fajta kommunikáció egy önmagában álló nyelv. E közlésfolyamat, amely közted és ama emberek - vagy inkább energiák - között végbemegy, akik a munkádat támogatják, egy általatok használt külön nyelv, amely bajosan fordítha­tó le e sík szavaira. Akkor már könnyebb lefordítani azon érzések nyelvére, amelyeket a közelükben átélsz. így máris minden érthetővé válik. Ők most is itt vannak. Érezheted is őket.

Amikor tökélyre viszed ezt a fajta kommunikációt, megjelennek majd azok, akik segítenek tovább folytatnod és fejlesztened gyógyító tevékenységedet. Lesznek olyanok- különösen, ha megnyitottad a csatornát -, akik megje­lennek az illető személynek anélkül, hogy neked szóbeli természetű közléshez kellene folyamodnod. Ők majd meg­teremtik a kapcsolatot a te energiád révén. Eljutnak ahhoz a személyhez a te energiád révén; hiszen abban a folyóban úsznak, amelyik az illető lelkén keresztülárad.

Neked csak annyi a teendőd, hogy megnyisd a kapukat- hogy akik keresztül akarnak áramlani rajtuk, szabadon megtehessék. Ez is része annak az energiaátadásnak, amely jelenleg zajlik.

Csak türelem... türelem! Meg fogod lelni a módját, hogy miként kezeld ezt az energiát. Meg fogod lelni a módját, hogy az életed szerves részévé tedd. Minél többet dolgozol vele, annál nyilvánvalóbbá válik.

A létezés különböző síkjain a legkülönbözőbb fajta ener­giák rejlenek, és te már kezded átszelni e síkokat. Amikor

Ha valami igaznak cseng a lelkedben, biztos... 129

átnyúlsz e falon, roppant energiaforrásokat vonsz be a lét különböző szintjein, amelyek egyidejűleg működnek. Szó­val, amikor kigyulladnak a lámpák, vagy épp bútorok moz­dulnak arrébb, a jelenségeket kiváltó energiák azért jelennek meg, mert te megnyitod az életed. Ezek az erők a maguk ártalmatlan módján azt tudatják veled, hogy körötted van­nak, és készek segédkezni neked, hogy előbbre juss létedben. Olyanok ezek az erők, mint valamiféle csodálatos szellem, amely tisztában van a léteddel, és lényegében azt akarja kö­zölni veled, hogy a helyes úton jársz. Azért vannak jelen, hogy figyeljenek és előrevigyenek. Nincs okod félni tőlük.

A kommunikáció a maga rendje-módja szerint zajlik. Ez a fajta közlésfolyamat a különböző szintek között sosem a szóbeli síkon megy végbe. Az üzenetet zsigeri szinten kapod meg. Szinte a mozgásérzékelésedbe, az izmaidba íródik. Egyenesen a lelkedhez szól. Amikor elmész, többet viszel magaddal. Nem vagy ugyan egész biztos benne, hogy mi ez a több, de létezik.

Egyelőre csak annyit mondhatok neked, hogy vond ki az elmédet a folyamatból. Igen, ez az egész valóságos. A kommunikáció is valós, de nem tudod megfejteni. Amíg az elméddel manipulálod, addig sosem lesz teljesen tiszta. Egész lényeddel hinned kell benne, hogy most hangolod fel a hangszered. Ha ezen az ösvényen jársz, egy folyamat zajlik benned: behangolod a lényedet, hogy halld mindazok rezgéseit, akikkel kapcsolatba lépsz, hogy világosan meg­értsd, a lét e síkján mindnyájan egyek vagytok. Mindnyájan összekapcsolódtok.

Úgy bizonyosodhatsz meg valaminek az igazsága avagy hamissága felől, hogy megvizsgálod, igaznak cseng-e a lelkedben. Ez a módszer sosem fog cserbenhagyni. Mi automatikusan azt szoktuk mondani: „Most már megbi­zonyosodtam afelől, hogy ez igaz - érzem az igazságát!” Amíg ez az érzés munkál benned, addig a helyes úton jársz.

130 így szólott Salamon

Most pedig szánjunk egy percet arra, hogy a rendelődről, a praxisodról beszéljünk. Amikor a páciensek vagy ügyfe­lek felhívnak vagy felkeresnek, az első kapcsolatfelvevő sze­mélynek a lehető legjobb benyomást kell tennie az ügyfélre. Az illető szerepe nagyon, de nagyon fontos, különösen, ha az övé az első hang, amelyet a páciens hall. Persze az asz- szisztensed nem pótolhatja a te tevékenységedet. Ez az egész korántsem létszám kérdése. Nem arról van szó, hogy mind több és több emberre lenne szükséged. A lényeg a minőség, hogy az első benyomás igazán kedvező legyen.

Akik felhívják a rendelődet, gyakran rémült, ijedt, za­varodott emberek, akik utolsó reménységükként nyúlnak ki feléd. Tehát a személyzeted együtt érző és megnyugtató hozzáállása mindennél fontosabb. Mi olyan emberekkel foglalkozunk, akik számára már szinte az utolsó remény­sugár is kihunyt. Ez hihetetlenül fontos munka. Ez az utolsó menedék a számukra. Úgyhogy nagyon rémülten érkeznek el ide. Megnyugtatásra van szükségük.

Mármost a gyógyulásuk egyedül azon múlik, hogy képesek-e megnyitni az életüket. E tekintetben döntő jelentőséggel bír, hogy miként alakul a belépőjük. Alkal- mazottaidnak is meg kell nyílniuk az ügyfelek élete, az ő élettapasztalataik előtt, hogy együttérzést sugározzanak, miközben beszélnek velük.

Ha egy családtag vagy közeli barát benn akar maradni a gyógyítóhelyiségben a pácienseddel, fennáll a veszélye, hogy az energiák összekavarodnak, amikor újabb energia jelenik meg a helyiségben. Hiszen ez az új energia magával hozza az illető lényének egészét, s az ilyen személyes ener­gia sosem marad meg a passzív jelenlétnél, sosem pusztán megfigyelő. Mintegy maga is elvegyül a többiek energiájá­val. És ekként a te életedből a páciensed felé folyó közvetlen energiaáramlásba e látszólagos megfigyelő is beleavatkozik, ami csak bonyolítja a folyamatot.

Ha valami igaznak cseng a lelkedben, biztos... 131

A nagymama, aki eljön a páciensért, az apa, aki karjában tartja gyermekét - az ő fejlődésük is része a folyamatnak. Én azonban külön-külön foglalkoznék velük. Amíg jobban el nem sajátítod, hogyan olvashatsz a viselkedésből e frekven­cián, én aligha elegyítenék újabb hangzatot a muzsikába, hiszen a kísérők energiája körülveszi a pácienst. Az ő ener­giáik állandó érintkezésben állnak. Tehát egyénként mind­nyájuk gyógyításra szorul, nem csupán a beteg. Az életük eme összekapcsolódó szálai révén kerültek együvé. Úgyhogy nekik legalább annyira szükségük van a gyógyításra, mint annak a személynek, akinek a lába láthatólag deformáló­dott, akinek az élete a jelek szerint nem virul kellőképpen- vagy bárhogyan nevezed is a helyzetet.

Ami a távgyógyítást illeti, e folyamatban számos össze­tevő működik közre. Te lineárisan, a mérföldek fogalmai­ban gondolkodsz, holott mi mindnyájan ugyanahhoz a kapcsolótáblához vagyunk kötve. A tényleges testi érint­kezésnek, vagyis hogy az illető veled egy helyiségben, vagy épp Chicagóban van-e, vajmi kevés köze van a lezajló élet­tani folyamatokhoz.

Az általad megnyilvánuló energia egyetlen forrásból fakad. Tehát te e forráshoz folyamodsz, a forrás pedig meg­érinti az illetőt. A két mozzanat majdnem egyidejűleg ját­szódik le. És mit sem számít, hogy a páciensed veled egy helyiségben van-e. Nyilván már sokszor megesett veled, hogy gondoltál valakire, és az illető felhívott telefonon. És cseppet sem számított, hogy épp Londonban tartózkodik. Meghallotta az energia hívását. Lénye megérezte az ener­giát. Ez az energia hatalmas, hatalmasabb az óceánnál. Ha beleejtünk egy pénzérmét a Santa Monica-i öbölbe, a hul­lámhatások igenis érzékelhetők még Indiában is.

Miközben az ügyfeleidet kezelted, alkalmasint felfedez­ted már, hogy ha a kezedet egy helyben tartod is, az ener­gia tisztában van vele, hol van szükség rá, és pontosan oda

132 így szólott Salamon

áramlik. A tevékenységed nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor valaki folyékony betont önt egy formába. Az anyag egyenletesen elterül, és minden üreget kitölt. Nem kell egy kicsivel többet töltened az egyik helyre, és egy kicsivel keve­sebbet a másikra. A híg beton önmagától eloszlik, és kitölti a formát, amelyet fel kell vennie. Mármost, hogy a páci­ens testére tett kézzel dolgozol, vagy távol tartod a kezed a pácienstől munka közben, azt egyedül az határozza meg, hogy milyen természetű energiát közölsz abban a pillanat­ban az illetővel. Olyasmi ez, amit ösztönösen tudni fogsz.

Ha a kezed előremozdul, nem te irányítod, hanem a belőled áradó energia ösztönöz a mozgás végrehajtására. Ez egy ösztönös erőmintázat.

Nem tudatos döntés eredménye, hogy hol állsz a helyi­ségben, vagy merre mozdul a kezed. Hagynod kell, hogy az ösztönöd vezéreljen. Ez kiküszöböli az agyi gondolkodási folyamatot a gyógyításból.

Amint manipulálni kezdesz e ponton, az energiaáram­lás akadályoztatást szenved és megváltozik. Az ösztönöd majd megsúgja, hová helyezd a kezed. Az ösztönöd súgja meg azt is, hová állj. Az ösztönöd vezérel a helyes útra. Ezt már a kezdet kezdetén felfedezted.

És ebbe az irányba kell fejlődnie a praxisodnak is: hogy odafigyelj az ösztönödre, amikor megérzi a pácienseidből áradó erőket.

20.SZÁNJ KELLÓ IDŐT

A RÁHANGOLÓDÁSRA!

Azért vagyunk itt, hogy elmeséljük neked a történetedet. Jelenleg egy másfajta energiamező szélén állsz. Érzed,

hogy az életed valamiféle beteljesüléshez közeledik. Erőd összehangolódik a Létezővel. Mi ott leszünk, amikor ez megtörténik.

Energiád jelenleg a lét egy másmilyen tartományában működik. Számos változást idézett már elő azokban, akik­kel kapcsolatba kerültél.

Erőd most olyan fokig gyarapszik, ami megváltoztatja helyedet a világban. A szívedben hordozod a Létezőt. Csak meg kell érezned a jelenlétét, és azt fogod tapasztalni, hogy egy másfajta erő árad keresztül rajtad.

A jellemed lehetővé teszi azok számára, akik kapcsolatba kerülnek veled, hogy könnyen megbarátkozzanak adottsá­goddal. Neked csupán annyit kell tenned, hogy megérzed, majd szertefoszlatod az emberek félelmét.

A többi már része annak a természetes folyamatnak, amely magától ki fog bontakozni, amint az ügyfeleid elfogad­ják. Te innentől nem vagy közvetlen közreműködő. Mostan­ra valóban kis híján ama közvetítő csatornává váltál, amely gáttalan erőt fog keresztülárasztani egész lényén.

Miközben energiameződ áthatja azokét, akikkel kapcso­latba kerülsz, ezt mind nagyobb mértékben észlelni fogod.

Ott vannak azok az ügyfelek, akik ellenállnak ennek az energiának, és nem hajlandók elfogadni, mint azt bizonyára

134 így szólott Salamon

tapasztaltad. Nekik egyszerűen arra van szükségük, hogy alaposan szemügyre vegyék a saját életüket, és ide kell összpontosítaniuk a figyelmüket, hogy elapadjon az erővel szembeni ellenállásuk. Az értelmük szintjén talán nem fog­ják fel, de lényüknek meg kell vizsgálnia azokat az akadá­lyokat, amelyeket azért építettek, hogy megakadályozzák ennek az erőnek az átáradását önmagukon. Ezek az embe­rek valamely nagyon mélyen gyökerező és bonyolult okok miatt maguk gátolják meg a saját gyógyulásukat. Ezeket az okokat kell feltárni, mielőtt a gyógyítás folyamata enyhíthet súlyos egészségügyi problémáikon. A te ittléted célja segíte­ni azokon, akik nyitottak ezekre az energiákra. Akik elzár­kóznak, azoknak először meg kell nyitniuk a saját kapuikat.

Talán bizonyos lázas igyekezet is jellemzi gyógyító munkával töltött, zsúfolt mindennapjaidat. Rendszeresen szüneteket kell engedélyezned magadnak napod folyamán, ugyanis saját erőterednek is regenerálódásra van szüksége, hogy az energia tisztán áradhasson keresztül rajtad. Bölcsen tennéd, ha napod folyamán több ízben is szakítanál pár per­cet arra, hogy elkülönülj a körülötted zajló eseményektől. Használd ki ezt az időt arra - legyen bár egy perc, öt vagy tíz -, hogy megtisztítsd elmédet a korábbi páciensek ma­radványenergiáitól.

Az ő energiájuk is közrejátszik a munkádban, úgyhogy időt kell adnod magadnak, mielőtt továbblépnél a következő páciensre. Meg kell teremtened ezt a kis szünetet. Jó volna, ha minden egyes páciens után nyílna rá módod, hogy pár pillanatnyi szünetet tarts.

Meg fogod látni, valahányszor időt szakítasz rá, hogy elszakadj az előző ügyfeled életerejétől, fogékonyabb és nyi­tottabb leszel a következőre. Nem okos dolog egyik páciens­sel a másik után dolgozni anélkül, hogy közben tűnődnél egy sort. Ha hagysz erre időt, az erőd gyarapodni fog.

Erőtered alkotja a lényedet, az energiák eme összességét.

Szánj kellő időt a ráhangolódásra! 135

Ha ez az energiahalmaz bármilyen módon eltorzul, meg­apad vagy kimerül, kevésbé hatékonyan képes hangszerként közvetíteni más energiákat.

Ilyenkor nem teljes egész. Olyan, mint egy lehangolódott hegedű. A rajta átáradó energia a vonó, amely kicsalja belőle a hangot. Ha a húrok lazák, a keletkező hang nem a gyógyí­tó harmóniáé lesz.

Tehát szánd csak rá a kellő időt a felhangolódásra... egyszerűen azáltal, hogy eljutsz a saját lényeddel alkotott egység alappontjára. Napod folyamán ez egyre könnyebben fog sikerülni, és azt fogod tapasztalni, hogy a nap végére ko­rántsem leszel olyan kimerült. Sőt, inkább duzzadni fogsz az energiától.

E szusszanásnyi szüneteknek köszönhetően, amelyeket az ügyfelek között tartani fogsz, azon veszed majd észre magad, hogy minél nagyobb gyakorlatra teszel szert, annál gyorsabban és hatékonyabban leszel képes visszajutni ebbe az alapállapotba. Nem fog órákig tartani a dolog.

Csak az a fontos, hogy pár pillanatig egyedül légy, s máris felfrissültén és megújultan veszed sorra a következő pácienst, az előző által rád hagyományozott, fölös érzelmi teher nélkül.

Ha a rendelő adminisztratív vezetéséből vagy a minden­napi élet apró-cseprő bosszúságaiból adódó fölös érzelmi teherrel lépnél be a gyógyítóhelyiségbe, akkor sorrendben a következőket kell tenned: elintézni a függő ügyeket, rá­lelni az alappontodra, és utána foglalkozni az ügyfeleddel.

Ez olyasmi, amit a gyakorlatban lehet megtanulni. Nem létezik hozzá semmiféle tankönyv.

Miben áll tehát önmagad felfedezése? Ha világosabb fo­galmat akarsz alkotni róla, bele kell vágnod az önfelfedezés­be, időt kell szakítanod rá, hogy pár pillanatra bezárkózz egy helyiségbe, és egyszerűen csak azzal foglalkozz, hogy kiszűrd életed zavaró háttérzaját. Miután megtisztultál,

136 így szólott Salamon

akkor már bízvást beléphetsz a következő páciens energi­ájának terébe.

Miközben az életed halad előre a maga útján, és pillanat­ról pillanatra bontakozik ki, semmiképpen sem siettetheted ezt a folyamatot. Életed olyan, mint egy könyv, amelynek oldalait egymás után kell fellapoznod. Amíg sorra olvasod az oldalakat, minden rendben van, de ha egyből a könyv végére akarsz ugrani, hogy elolvasd az utolsó fejezetet, abból semmi jó nem származik rád nézve.

21.TISZTÁZD A FOLYAMATOT

NE BONYOLÍTSD!

Azért vagy ezen a világon, hogy felfedd az itt lévőket a szíveddel. Mi segítünk átjutni lényednek e közegen.

Azért vagyunk melletted, hogy felismerjük a hatalmasabb erőt, amely áthatja lényedet. Ez az erő pedig azért munkál itt, hogy felfedjen a veled kapcsolatba kerülőknek bizo­nyos gondolatokat, amelyek idegenek számukra. Az életed a Létező. Lényed a maga parányi formájában magában hor­dozza a világmindenség energiájának egészét.

Te felismered e tényt, és jeles buzgalommal szólítod fel a környezetedben jelenlévőket, hogy érezzék meg életük­ben azokat az erőket, amelyek el fogják juttatni őket egy mélyebb térbe. Mi érezzük, hogy lényed elismeri a Létezőt ennek az erőnek a hordozójaként. Életünket az energia mi- riádnyi síkja övezi. És nekünk minden egyes egyéni erőt annak az értéknek megfelelően kell megértenünk és elis­mernünk, amellyel összetett energiákból szerveződött rend­szerünkben bír. Ezek az energiák olyan jellemet formáznak meg, amely segít átjutnod.

A te energiád a maga teljességében érzi ezt az erőt. Legfőként a kezeden keresztül engedi felszínre bukkanni e produktumot. Energiaérzeteid kapcsolatban állnak azokkal az entitásokkal, amelyek előreviszik az életedet. Tisztában kell lenned vele, hogy a folyamat, amelynek során egységbe szervezed és lényeden keresztül formába öntöd ezt az ener­giát, igencsak összetett. Korántsem nevezhető egyszerűnek.

138 így szólott Salamon

Immár tisztában vagy ennek az erőnek a sokszínűségével, és amikor megérzed az egyes sajátos energiákat, ki kell finomítanod őket. Energiák miriádja létezik, és te bizo­nyos szempontból úgy kezeled őket, mintha egyetlen erőt alkotnának, holott valójában számos igen határozottan különböző energiatípussal van dolgod.

Fel kell tehát ismerned ezeket az erőket, és képesnek kell lenned oly körültekintően játszani ezzel az energiával, ahogy csak tőled telik. Most a finomhangolás időszaka jött el. Érezned kell a sajátos energiákat, ahogyan keresz- tüláramlanak rajtad. Ez fogja a leghathatósabb segítséget jelenteni annak, akivel kapcsolatba lépsz.

Ami jó az egyik embernek, az nem feltétlenül helyénvaló mindenki másnak. Szerencsére neked ezen erők széles ská­lájához nyílik hozzáférésed. Lényegében arra kell magad­nak módot adnod, hogy az ideális erőt hozd létre az illető személy számára. Ez a lelkedből, a szellemedből fakad, mi­közben közös hullámhosszra kerülsz annak a szellemével, akivel épp foglalkozol.

Néha zavarba jössz, hogy mihez is kezdj ezekkel az egye­di sajátosságokkal, azonban elég, ha felismered az egyes emberek spirituális életét, és hagyod, hogy e megértés irá­nyítsa erődet. Automatikusan kapcsolódni fogsz hozzájuk, és érzed majd, ahogyan az erőd jelentősen megnövekszik. Olyan ez, mint a váltóáram és az egyenáram: hatalmas és éles a különbség. És ott vannak egyfelől azok az emberek, akik egyfajta erővel működnek, másfelől pedig azok, akik másféle energiákat is elfogadnak. Egyszerűen ki kell fino­mítanod abbéli képességedet, hogy kapcsolatot teremts mindazok spirituális életével, akikkel kölcsönhatásba lépsz.

A múltban sokat kísérletezgettél; most nem kell szük­ségképpen kísérletezned, inkább szabadulj meg a tevékeny­ségeddel kapcsolatos előítéleteidtől, és hallgasd az életed benső ritmusát. Ez sokkal nagyobb segítségedre lesz, mint

Tisztázd a folyamatot, ne bonyolítsd! 139

ha az agyaddal próbálnál kivetíteni egyfajta energiamezőt valakire.

Tisztázd a folyamatot, ne bonyolítsd!Lényed immár sokat nyújthat másoknak. Lassanként

behatol egy tágasabb térbe, s ennek révén valóban érintke­zésbe léphet azokkal az erőkkel. És most másfajta erőkről beszélek, amelyek eltérő területek felfedezésére fognak ösz­tökélni. Fogadd szívesen ezeket, hiszen azért jelentkeznek, hogy a következő, eddig ismeretlen lépés megtételére sar­kalljanak.

Időnként az is megeshet, hogy egészen elveszettnek érzed majd magad. Mintha elszakadtál volna önmagadtól. Úgy érezheted, hogy zavarodott vagy, és szétforgácsolódtál. Ám zavarodottságod is része a folyamatnak. Hadd magyaráz­zam meg! Jelenleg az átmenet állapotában vagy, és meg kell szabadulnod előítéleteidtől, hiszen te megváltoztatod a rajtad keresztüláradó energia formáját. És ez az energia csak még inkább felerősödik majd, ahogy levetkőzöd régi gondolkodásmódodat.

Ha egocentrikus szemszögből nézed a dolgot, mindeh­hez az is döntő fontosságú, hogy képes légy kivonni énedet a folyamatból. Neked a munkára kell összpontosítanod, nem pedig arra, hogy mi lesz a gyümölcse.

Más szóval a lényeg az, hogy lejátszd a dallamot, nem pedig az, hogy a közönséget mustráld. Igazán rá kell érez­ned a tevékenységed folyamatára, és nem szabad amiatt ag­godalmaskodnod, hogy milyenfajta eredményeket érsz el azoknál, akikkel kapcsolatba lépsz, és milyen hatást váltasz ki a környezetedből - vagyis hogy továbbra is lesz-e mivel legyezgetned egod hiúságát.

Mindezt ki kell vonnod az egyenletből. Energiádat a kezelendő személyhez fűződő kapcsolatra kell fordíta­nod, és nem az adott pillanat eredményén, sikerén vagy kudarcán, vagy éppen pályafutásod sikerén vagy kudarcán

140 így szólott Salamon

kell törnöd a fejed, szakmai hírneved miatt aggódva. Épp fordítva. Te gyakran beveszed mindezt az egyenletbe, holott teljesen ki kellene vonnod. E képzetek persze továbbra is meg fognak jelenni olykor, de nem szabad figyelmet szen­telned nekik.

Összpontosíts a munkára; összpontosíts az energiára. Engedd, hogy tisztán áradjon keresztül rajtad. A többi majd megy magától.

Alkalmanként előfordulhat, hogy úgy érzed majd, az energia elveszett. Holott nem veszett el, csak épp újjáalakul. Úgy vélem, meg kell értened, hogy a folyamat egy különösen zökkenőmentes, állandó formát fog ölteni. Ennek javarészt az adott személyhez fűződő kapcsolatodhoz van köze. Ha e kapcsolat nem valósul meg, az energiaáramlás megakad. És nincs semmi hatása. Nem fogod érezni. Hiányozni fog a kapcsolat.

Kölcsönös egyetértésre van szükség ahhoz, hogy a gyó­gyulás végbemehessen. Egyaránt szükségeltetik hozzá a gyógyító szándék és a gyógyulás vágya. Az energia, amely- lyel a páciensek felkeresnek, olykor bizony fekete. Máskor vadul kavarog. Megint máskor pedig le van árnyékolva, nyugtalanság vagy épp rémület jellemzi. Te ilyenkor egyva­lamit tehetsz: tőled telhetően igyekszel megérezni az illető állapotát, megérezni az energiáját, ahogyan elér hozzád. Abban a pillanatban meg kell tisztítanod magad az egodtól. Nem azt akarom mondani, hogy szem elől kell tévesztened önmagad, csupán szabaddá kell tenned, hogy megérthesd, mi megy végbe élettani szempontból az illető személyben abban a pillanatban. Majdnem olyan ez, mintha eggyé vál­nál vele, és saját magadat gyógyítanád meg.

Megérted a másik ember fájdalmát. Megérted a szoron­gását. Érzed magadban. És azután az energia keresztülárad rajtad. És egyidejűleg mindkettőtöket gyógyít.

Tisztázd a folyamatot, ne bonyolítsd! 141

A lényeg az, hogy tőled telhetően engedd egyesülni lé­nyedet ezzel az energiával. Összekapcsolódsz az illetővel, és abban reménykedsz, hogy minél teljesebb az összekapcso­lódás, annál könnyebben fog keresztüláramlani az energia. Tehát annak érdekében, hogy a folyamat egészen tisztán menjen végbe, neked ki kell vonnod magad az egyenletből. Mivel ez az energiaátadás egy igen alapvető szinten és egy­ben a tudatalatti egy nagyon mély szintjén zajlik le. Hiszen te az elmét is gyógyítod, nem csupán a testi formát.

Meg kell tanulnod, hogyan vond ki a saját gondolkodási folyamatodat az egyenletből. Ez része mindinkább kicsiszo­lódó képességeidnek. De azért meg kell tanulnod, hogyan csináld.

Meg kell értened, hogy ezek a gondolatok rezgéseket gerjesztenek. A szó szoros értelmében fizikai rezgéseket tá­masztanak, amelyek az energia útjába állhatnak. Olyan ez, mint amikor a csatorna eldugul. A gondolatok eltorlaszol­ják az energiád útját.

22.TÁRD FEL A LELKED!

A szíved azért halad errefelé, hogy felfogja igazságod mé­lyebb értelmét. Fel kell ismerned, hogy a szíved abban

a térben van, amelyik lehetőséget ad átfogóbb lényed meg­világítására. Érzéseid most egy másik síkon bontakoznak ki. Energiád ebben a befolyási övezetben működik, amely központi jelentőséggel bír egy másik befolyási övezet meg­értéséhez.

Lehetőséget kaptál rá, hogy ezen a síkon mozogj. Rá fogsz jönni, hogy itt könnyedebben felismered azok szük­ségleteit, akikkel kapcsolatba lépsz. Nem szabad azzal frusztrálnod magad, hogy diszharmonikus energiákat en­gedsz be a lényedbe. Legyen elég annyit mondanom, hogy érezd az életed, és áraszd erejét egy sokszínű és többdimen­ziós irányba.

Úgy tűnik, elégedetlenséged mélyebb önértékelési za­varból fakad. Teljesítsd be végre az önmagaddal szembeni elvárásodat, és adj engedélyt magadnak, hogy folytasd ezt a munkát.

Frusztrációd szintje mostanra lecsökkent, azonban még át kell szűrnöd magadon egy másfajta erőt, amelynek latba vetésével kitolhatod befolyásod határait, és képessé válhatsz mélyebbre hatolni azok lelkében, akikkel kapcsolatba lépsz.

Rengeteg mindent kell elmondani. Sok tekintetben csak korlátozott módon értjük önmagunkat. És e megértést egy­fajta életfolyamatként kell továbbvinnünk. Ez a folyamat

Tárd fel a lelked! 143

valójában az életünkben munkáló sokrétű erő felfedése. Le kell hántanunk a felszínt, hogy a benső lény átragyoghas­son azokra, akikkel dolgozunk.

Ezt az örökkévaló lelket, amely ott lakozik porhüve­lyünkben, sokféleképpen borítja be az eseményekről al­kotott felfogásunk. Ott leledzünk az erőtérben, mélyebb megértés híján. A lélek igyekszik átküzdeni magát ezen, mi azonban klastromi elzártságban tartjuk, hogy továbbra is biztonságban érezhessük magunkat. Sokan veszedelmesnek érzik, hogy feltárják a lelkűket másoknak. Ilyenkor mód­felett sebezhetővé válunk. A te munkádban azonban pon­tosan ezt kell tenned: tárd fel a lelked, ez a legfontosabb!

A folyamat korántsem egyszerű, s az ego lehámozá- sa sosem érhet véget. Ennek az önzetlenségnek kell átra­gyognia lényeden. Ez képes behatolni anélkül, hogy az energia egyéb nemei vagy elméd más gondolkodási keretei zavarólag közbeavatkoznának. Mert elméd igyekszik be­avatkozni a folyamatba. Lelked feltárulásának folyamata, lényegi energiád, e színtiszta fény felvillantása maga a lélek a legeszményibb formájában. Mihelyt ez a színtiszta erő ke­resztülragyog anélkül, hogy a különféle gondolkodásmó­dok megtörnék, sokkal közvetlenebbül fog áramlani, és te képessé válsz szabályozni az amplitúdóját.

Hiszen ettől az amplitúdótól függ az erő hatása abban az emberben, akivel érintkezésbe lépsz. A rezgési minta, a frek­vencia hatja át az illetőt. Mindnyájan különböző frekven­ciasávokon működünk.

Ha tehát valóban érintkezésbe kívánsz lépni a másikkal, ha közvetlen kapcsolatot akarsz teremteni, a frekvenciák­nak egyezniük kell. És olykor bizony, valahányszor a fruszt­ráció teret nyer, a frekvenciák egy kissé félrecsúsznak. És ekkor jelenik meg a statikus zörej az elmédben vagy a kör­nyezetedben. A frekvencia nem vágott egybe a másikéval. Az egésznek a lényege ez a finomhangolás.

144 így szólott Salamon

Ha egyszer engeded, hogy a lelked, ez az egomentes tisz­taság felragyogjon, akkor egyfajta közös nevezővé válik, amely képes automatikusan egybeolvadni annak a személy­nek a frekvenciájával, akinek a gyógyítását végzed.

A te feladatod e folyamatban lehántani magadról a védőburkot; elvonatkoztatni az elmétől; megszabadulni a szabályozó mechanizmusoktól, a technikáktól, amelyek­nek e síkon birtokában vagytok. Hajítsd sutba őket! Hadd váljanak a külsőségek részévé, amelyeknek az égvilágon semmi közük hozzád. Csak nyilvánítsd meg lelked abban a helyiségben, és e lélek automatikusan el fogja végezni a munkát. Ez az energia a kozmosz közös és egyetemes nyel­ve, amelyet mindenki azonnal megért és lényegileg átérez.

Az energia e síkjain sok esetben az ego testesíti meg az önazonosságot. Az ego biztosítja az elkülönültséget, a for­mát, amely nélkülözhetetlen a léthez ezen a síkon. Ekként bajosan tudjuk felfogni a gondolatot, hogy mindnyájan egyek vagyunk. Pedig ha megértenénk, hogy valóban mind egyek vagyunk, nem kellene ilyen súlyos leckéket megta­

nulnunk.Az ego adja nekünk az önazonosságot, amellyel egy

egészen sajátos nézőpontból tanulmányozhatjuk a megta­nulandó leckéket. Olyan ez, mintha egy nagyon is sajátos ablakból tekintenénk át a szituációt. Az ablak kerete az egonk. Ez adja nekünk a formát, amelyen keresztül igen éles perspektívából szemügyre vehetjük az adott probléma egy adott aspektusát. Pontosan olyan ez, mintha a saját szemhatárunkat az egész világmindenség látványához ha­sonlítanánk. Az ego ama távcsővé válik, amelyen keresztül ennek a világmindenségnek igen sajátos aspektusait látjuk. Tudatosságunk fokától függően ez határozza meg, hogy mennyit látunk, s vajon távcsövünk szétszórja-e a fénysuga­rakat, mindent rózsaszínben mutat-e, vagy netán valamely erőteljes torzító mechanizmussal töri meg a fényt.

Tárd fel a lelked! 145

Mi azt gyakoroljuk, s arra „készítjük fel magunkat” e folyamattal, hogy képesek legyünk tiszta és torzításmentes képet nyerni a távcsövön keresztülnézve e sík ama bizonyos aspektusáról. És ez a lecke az ego révén válik élettapasztala­tunk részévé, amely maga a távcső, amellyel e sík ama konk­rét eseményét megfigyeljük. S az eseményből leszűrhetjük a tanulságot, amely átfogóbb tapasztalatvilágunk részévé válik.

Tehát az ego valami több: egyfajta eszköz, amelynek se­gítségével egy egészen sajátos nézőpontból vehetjük szem­ügyre önazonosságunkat.

Végső soron önazonosságunk a régmúlt dolgok emlé­kezete, amely felidézi bennünk, kik vagyunk valójában, és minek alkotjuk szerves részét. És ez is egy tanulság. Ami­ként az is fontos leckénk, hogy e távcsővel együtt születünk. Azonban életünk folyamán azért teszünk szert a bölcses­ségre e konkrét események révén, hogy végül felismerjük, mégiscsak kinőttük a távcsövünket.

Képesek vagyunk arra szoktatni magunkat az életben, hogy nélküle is lássunk, ráadásul az így nyert kép tisztább is lesz. Kezdetben a konkrét jelenségekre fókuszálunk, hogy végül lelkünk az addig látottakon felbuzdulva igazán látni akarjon - látni az egész kozmoszt.

Tegyük fel, hogy az életed valamely eseménysorának ré­szeként egy bizonyos ponton lelki szemeid előtt előre látsz egy igen különös, furcsa élményt, például valaki halálát, és fogalmad sincs, miért következett be ez az esemény - azután másfelé fordulsz, és másvalamit pillantasz meg, talán egy esküvőt vagy épp egy vonaton utazó vagy telefonáló ala­kot, azonban továbbra sincs fogalmad róla, hogy ki lehet az illető, hogy hol és miért játszódik le az esemény. Tudod, távcsöveden keresztül jelenségek egy sorát látod, konkrét történéseket, amelyek azonban szélesebb összefüggésrend­szer nélkül következnek be.

146 így szólott Salamon

Előbb-utóbb azután eljön a pont, ahol ezek a tapasztala­tok felhalmozódnak a szellemben, s te eljutsz a felismerésig: Létezik egy átfogóbb kép, amelyet szeretnék egészében megpillan­tani. Muszáj megértenem, mi oka ennek, annak és amannak. És ez képtelenség, továbbra is ebből a szűk perspektívából, ezen

technikán át nézem a világot. Eddig ebből a szűk látókörből szem­léltem mindezt, de most teljes egészként kell áttekintenem, anélkül hogy életem e konkrét területére korlátozódnék.

Tehát azért kutatunk, hogy képesek legyünk átlátni a nagyszabású képet. Ám ehhez félre kell tennünk a távcsö­vet, és bíznunk kell abban, hogy igenis meg fogjuk pillanta­ni e képet a lelkűnkkel. Ez talán egy kissé szövevényesnek tűnik, de a folyamat a mikrokozmoszból indul, és onnan terjed át a makrokozmoszra.

Kizárólag azért ruháztattunk fel e behatárolt csőlátással, hogy kinőjünk a keretei közül, hogy képessé váljunk szom­jazni a bölcsességet, átlátni a teljes képet. Tudod, olyanok vagyunk, mint a magasugró, akinek át kell vinnie a lécet. A léc kizárólag azért van ott, hogy átugorhassa. Akadállyá válik, amelynek átugrása önmagában hordja jutalmát. Ada­tott nekünk egy ego. Jutalmunkat pedig akkor kapjuk meg, amikor képessé válunk elengedni ezt az egot, és meglátni az átfogó képet.

Világra jöttünkkor nem látjuk át a teljes képet, hiszen ebből semmiféle tapasztalati tudást nem nyernénk. Itt, ezen a síkon, de különösen a Földön az egész folyamat lényege az, hogy tisztába jöjjünk az emberi lények együttérzésével, hogy megértsük, a másik ember szenvedése valójában a sa­játunk; hogy amikor egy gyermek felsír az egyik országban, valaki más is felzokog miatta. Ilyen szoros összeköttetésben állunk. És ezen igazság - miszerint az egyik ember szen­vedését sokak sínylik meg - felfedezésének folyamatában olyan együttérzésre és bölcsességre teszünk szert, amelyet mindnyájan átviszünk a saját világunkba. A tapasztalatok

Tárd fel a lelked! 147

ösvényét kell taposnunk ahhoz, hogy képessé váljunk át­tekinteni a teljes képet. Ha mindenkinek egyből a szeme elé tárulna, senki sem tudná megbecsülni, és nem is lenne tisztában a folyamattal, amelyre az átfogó kép megpillantá­sához szükség volt. A magától értetődő kényelem nem jelent nyereséget, és megbecsülni sem lehet.

Azért fontos a jelen pillanatban élni, hogy elfogadhas­suk és megbecsülhessük azt az életünkhöz nélkülözhetetlen erőt, amely a jelenben létezik, amely itt van velünk ebben a pillanatban. Téged olyan energiával áldottak meg, amely a húsban és a vérben, az emberek lélegzetében és életében nyilvánul meg.

A lényeg, hogy ne tekintsd magától értetődőnek a me­chanizmust, inkább örülj neki és magasztald. Ez az igazi garancia arra, hogy eljutunk valamiféle megvilágosodásig ezen a síkon - hogy minden egyes átélt pillanatban mély­séges öröm és ujjongás lesz osztályrészünk, amelyet megbe­csülhetünk. Minden pillanatban. Kivétel nélkül. Nem csak hébe-hóba.

Mi szokás szerint mintegy osztályozzuk, hogy mely pil­lanatokat tartjuk nagynak és boldognak, s melyeket szomo­rúnak. Bizonyos szempontból beskatulyázzuk őket, mint különféle kívánatos vagy nemkívánatos élményeket.

Ha azonban nyitott lélekkel közelítesz, nincs nemkívá­natos élmény. Hiszen minden tapasztalatban hihetetlen bölcsesség csírája rejlik - csak épp le kell aratnod, fel kell ismerned.

Amit haszontalan anyagnak tekintünk, azt általában félrelökjük, nem vizsgáljuk meg behatóbban, s így nem is ismerhetjük fel azt a mérhetetlen tudást, amely minden egyes élettapasztalatunkból fakad. Nagyon könnyen ítél­kezünk, amit az egonknak köszönhetünk. Minden azon múlik, hová fókuszáljuk azt a bizonyos távcsövet, hová ra- gyogtatjuk fényünket.

148 így szólott Salamon

Miriádnyi oka lehet annak, miért betegszik meg egy ember. Úgy értem, élettani szempontból energiaátadásról beszélhetünk... Azonban tudod, a szenvedés tapasztalata gyakran szorosan összefonódik a környezetedben lévőkkel. Része a leckének, amelyet el kell sajátítanunk.

Annak a személynek, akinek a rák egy végletekig elgyen­gítő támadását kell kiállnia, e folyamatból valamiféle leckét kell megtanulnia, éspedig olyan leckét, amelyért ő maga je­lentkezett, amikor erre a síkra érkezett, teljesen tisztában lévén azzal, hogy ez is része az utazásnak, hogy ezen ke­resztül kell mennie.

Ám ez a fajta betegség jó szolgálatot tehet azoknak is, akik sokat tartózkodnak az illető környezetében, s kiveszik részüket küzdelméből. A súlyosan beteg ember olykor mé­lyebb önismeretre tehet szert, ha betegségében ezt tökéli el. Megtanulja jobban megbecsülni magát az életerőt, amelyet korábban magától értetődőnek tekintett. Miközben átlábal a betegségén, újraépíti értékrendjét.

Mármost egyesek sosem jutnak el addig a pontig, ahol megtanulnák a leckét, megbecsülnék a puszta lehetőséget, hogy még egyszer magukba szívhatják az életadó levegőt e síkon. Azt, hogy egyetlen lélegzetvétel milyen nagy teljesít­mény; hogy mily végtelen öröm és szépség rejlik benne, ha képesek vagyunk rá.

Ennek része tehát az a folyamat is, hogy az emberek megtanulják megbecsülni saját természetüket. Es persze ott van az a jelenség is, hogy amikor felgyógyulsz egy-egy betegségből, jobban érzed magad, mint korábban valaha. A „rossz” energiák kimosódnak a folyamat során; az én megtisztulása megy végbe egy igen mélységes szinten. Lé­nyünk legbensőbb szerkezetében olyan szennyezőanyagok rakódnak le, amelyeket energiaforrásunkból merítve ki kell öblítenünk. Ki kell tisztítanunk. Ezt a folyamatot könnyíti meg a betegség.

Tárd fel a lelked! 149

A betegségnek megvan a maga oka. Ott vannak azután azok a nyavalyák, amelyek az emberek által e síkon meg­tapasztalt s olykor körömszakadtáig védelmezett negatív tényezők jelzőkészülékei; e negatív tényezők mintegy beve­szik magukat az illető személyek húsába-vérébe.

Kiváló példa erre a rák, amelynek esetében az emberek egészen tiszta fizikai formában testesítik meg az életük­be befurakodott negatívumot - amíg végül a szó szoros értelmében ki kell vágni belőlük. Ezzel persze nem azt akarom mondani, tudod, hogy minden ember, aki rákban szenved, negatív személyiség, és ragaszkodik élete negatív tényezőihez. Az esetek egy részében egy bizonyos probléma másik oldalát kell megtapasztalni. Ám kétségkívül ott van­nak azok a betegségek, amelyek szenvedő alanyai valóban elkeseredetten ragaszkodnak egy bizonyos negatív energia­mintázathoz, amely történetesen az életük részévé vált, és juszt sem hajlandók megszabadulni tőle.

A gyógyulás folyamata, mint látod, igen szövevényessé válik, hiszen egész sereg, sőt temérdek kifejeződési formát kell kezelned, amelyek e síkon egyre-másra megnyilvánul­nak. A betegségeknek sosem csak egyetlen okuk lehet. Egye­sek bizonyos leckéket sajátítanak el. Mások régi, negatív energiáikhoz ragaszkodnak. A te képességed, a te jelleged, a te veled született természeted - ez a színtiszta lélekfény - az, ami felismeri és fényárba borítja a területet, amelyre az illetőnek a figyelmét fordítania kell.

Egyeseknek arra van szükségük, hogy felszabadítsanak bizonyos energiákat. Másoknak el kell jutniuk addig a fe­lettébb értékes felismerésig, hogy az élet milyen értékes és hihetetlenül nagy ajándék. Tehát amikor lelked mélye feltá­rulkozik és felragyog, automatikusan felismeri a rosszullét természetét.

Sok esetben azok a férfiak, nők és gyermekek, akik té­ged felkeresnek, már számos orvosnál jártak. A terápia és

150 így szólott Salamon

kezelés számos különböző formáját kipróbálták; a hagyo­mányos orvoslás egész eszköztárát sorra vették. Most vi­szont rákényszerülnek a spirituális módszerre. Egyszerűen kénytelenek ezzel próbálkozni. Nem maradt más választá­suk. Ez az ő leckéjük: mély, tudat alatti szinten kapcsolat­ba lépni spirituális életükkel, felkattintani ezt a kapcsolót. És bizony jó néhányan akadnak, akik felfogják a dolgot: „Értem.” S mihelyt e megértés birtokába jutnak, mihelyt megteremtik e kapcsolatot, többé semmi szükség a beteg­ségre. Egyszerűen félrelökik.

Az olyan szavak, mint kívánatos, nemkívánatos, hasznos, haszontalan, jó és rossz egyszerűen az ego funkciói, amelyek abbéli szükségletünkhöz kapcsolódnak, hogy viszonylago­san boldoggá formáljuk az életünket - hogy viszonylagos boldogságban éljünk szemben az abszolút boldogsággal. A viszonylagos boldogság lényege a következő: Ez az élmény jobb annál. Ez a pénzösszeg nagyobb, mint az a másik. Ez a kocsi felülmúlja amazt. És az emberek ezt a fajta viszonylagos bol­dogságot kergetik. Ha nekem több mindenem lenne, mint má­soknak... ez bizony igencsak relatív.

Hasonlítsd ezt össze az abszolút boldogsággal - amely belülről fakad, magának a léleknek a forrásából, amely tisz­tában van vele, hogy e megtapasztalás minden másodperce értékes. Hogy ez nem viszonyítható a múltban történtek­hez... és a jövőben bekövetkezendőkhöz: hogy ez a pillanat egy ékkő, amely a jelenben létezik.

23.HA A KÜLÖNBÖZŐSÉGÜNKET

DICSŐÍTJÜK, NEM FOGUNK

ELŐRÉBB JUTNI

Ericben természetesen ott rejlik a képesség, hogy ezt az energiát valamiképpen átadja más embereknek. El kell

jutnunk a megértésig, hogy ennek az egésznek a lényege a harmónia és az energia minősége, amely átadásra kerül, amelyet keresztüláramoltatunk ezeken az embereken, hogy saját harmóniájukat összehangolhassák a világmindensé­gével, hogy beszabályozhassák lelki életüket, benső muzsi­kájukat, hogy meghallják e muzsikát, és emlékezzenek rá, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk.

Az emberek azért fedezik fel oly előszeretettel, meny­nyire különbözőek és eltérőek egymástól, mert az ego erre hajlamosítja őket. Ez az én az, amely miatt gyökeret ver­tünk e síkon. Mára sikerült „megteremtenünk” lényegi különbözőségünk alapját. És e különbséggel eluralkodik a diszharmónia.

Holott most minden energiánkat annak a felismerésére kellene fordítanunk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, hogy milyen könnyen megoszthatnánk egymással temérdek rokon vonásunkat. Hiszen oly egyformák vagyunk mi mind az öröm és fájdalom, a szenvedés és ujjongás fogalmaiban. És eljött az ideje, hogy ezt az információt megosszuk egy­mással.

Ha a különbözőségeinket dicsőítjük, nem fogunk előbb­re jutni. Márpedig eddig ezt tettük.

152 így szólott Salamon

Jelenleg a kritikus tömeg állapotában leledzünk. Oly­annyira elszigetelten élünk egymástól homlokegyenest eltérő egyéniségekként, hogy bármikor végpusztulást idéz­hetünk mások fejére abban a meggyőződésben, hogy mi magunk nyerünk ezzel valamit. Most a terrorizmusra gon­dolok, a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekre és más hasonszőrű dolgokra. Arra, hogy ha sikerül eltörölnünk önmagunk tükörképét, valamiképpen teljesebb egésszé vá­lunk. Ez egy igen fonák nézőpont. John Donne szavaival élve: „A harang érted szól.” (Sőtér István fordítása)

Ezt kell tehát felismernünk. És a húrok összekötésének- amikor először váltak hozzáférhetővé Eric számára - az a felismerés is szerves része volt, hogy mindnyájunkat mint­ha egyazon köldökzsinór fűzne ugyanahhoz az erőhöz. Olyan ez, mintha újra össze kellene kapcsolnunk a húro­kat. Mivel elveszítettük a kapcsolatunkat, és immár nem vagyunk tisztában vele, hogy minden egyes egyén nagysága másvalaki nagyságán alapul - a nagyságot, nem pedig a te­hetetlenséget kell felismernünk egymásban.

Egyfajta feleszmélés, visszaemlékezés ez, mivel az embe­rek egészen elszakadtak létük gyökereitől.

Egyesekben felmerülhet a kérdés, miért veszítettük el az emlékezetünket, ha most újra kapcsolatot kell teremte­nünk, vagyis vissza kell nyernünk emlékeinket. Szerintem valójában az történt, hogy az emberek már sok-sok évszáza­da csak tévelyegnek itt, és kizárólagosan lineáris gondolko­dásuk vezetett e súlyos nehézségekhez. De hát ezen a síkon igencsak meggyűlik a bajunk. Az idő múltával, ahogyan a nemzedékek váltották egymást, az emberek beszorították magukat e sarokba, amíg végül most önként jelentkezőknek kell eljönni közéjük, és újra megteremteni közöttük a kap­csolatot. A sorsukra hagyatva csak még tovább növekedne

#

köztük a széthúzás. Az emberek elveszítették egymással a kapcsolatot; úgy érezték, hogy értéktelenek.

Es most itt vannak ezek a „megvilágosodottak” (nem szí­velem ezt a kifejezést) - azok az emberek, akik hajlandók az erőfeszítésre, hogy eljuttassák a tömegeket a felismeré­sig, és újra ráeszméltessék őket Minden Létezőhöz fűződő kapcsolatukra - ez most az ő feladatuk.

Ennek az egésznek az a lényege, hogy felismerjük, min­den teremtett lényben benne rejlik a nagyság. És egyetlen egyén szenvedése az egész emberiség gyötrelme. Igenis megvan a módja, hogy mindenki örömteli életet éljen, és ne függjön attól, amit én viszonylagos boldogságnak neve­zek. E boldogság ugyanis azon múlik, hogy vajon te magad többet vagy kevesebbet birtokolsz a másik egyénnél anyagi javakból, vonzó külső jegyekből és a teremtett világ egyéb tényezőiből.

Ez a fajta viszonylagos boldogság igen romboló energia. A bensőnkből fakadó abszolút boldogság - amely e kapcso­lat felismerésének terméke - ellenben örökkévaló. E boldog­ságban sosem más rovására van részünk, hiszen magából az élet felismeréséből ered. Amikor az emberek engedélyezik maguknak, hogy újra megtapasztalják ezt az érzést, ráéb­rednek a mindenekben ott lakozó örömre.

Sokak abban az illúzióban ringatják magukat, hogy a jómód egyet jelent a pénzen megvásárolt boldogsággal. Számukra ezt jelenti a jólét.

Most végre boldog lehetek, mert mar meg tudom venni magam­nak a hazat, ahol rabul ejthetem a kék madarat. Én viszont ren­geteg magányos embert ismerek, akik hatalmas házakban élnek.

Beszéljünk inkább az öröm megtapasztalásáról! Vált­sunk át az öröm fogalomkörére! Menekülnünk kell azoktól az emberektől, akik ilyen elképzeléseket táplálnak maguk­ban a jólétről: Ó, én félek az igazi sikertől, mert tudod, egyszerűen nem szolgáltam rá. Bennük ez az egész önbecsülési problé­mákkal keveredik.

Ha a különbözőségünket dicsőítjük, nem fogunk előrébb jutni 153

154 (gy szólott Salamon

Azért küldtek bennünket e világra, hogy részünk legyen az örömben; hogy megértsük az élet megtapasztalásában rejlő szépséget, mélységet és izgalmat; hogy maradéktalanul megtestesítsük mindezt, kedvünket leljük benne, és eköz­ben együtt érezzünk másokkal. Ez a lényeg.

Nem feltétlenül kell a jómód fogalmát összekapcsolni az élet élvezetével. A jómód és az öröm két külön dolog. Az örömnek nincs ára. Ha te magad úgy döntesz, olyan boldog lehetsz - amennyiben kezedben az életed kulcsa -, szóval olyan boldog lehetsz ezen a síkon, ebben a létben a jelen pillanatban, mint még soha. Egyedül rajtad áll. Már ma több boldogságban lehet részed, mint korábban valaha, ha

te úgy döntesz.A baj az, hogy rossz helyen akarjuk megtalálni az úgy­

nevezett örömöt, és más fogalmakra is vevők voltunk mint vélelmezett örömpótlékokra. Vagy éppen nem bízunk az örömben, amelyben épp részünk van, mert úgy vélekedünk róla, hogy nem hiteles, és nincs társadalmi értéke. Tehát a lényeg a következő: az öröm igenis létezik, bármikor ki- gyúlhat a bensődben, és léted bármely pillanatában részévé válhat a fénynek, ha te magad ezt választod életed útjának. S ha egyszer megtapasztalod ezt az örömöt, többé semmi másra nem lesz gondod. Az égvilágon semmiért sem kell aggódnod. Minden tekintetben gondodat viselik majd, hi­szen részévé váltál e ragyogó fénynek. És az emberek majd követni akarnak oda.

A te tevékenységed, a te küldetésed hozzájárul ahhoz, hogy megnyíljanak a kapuk az emberek előtt. Hozzásegíted őket, hogy megpillantsák a bennük szunnyadó képessége­ket. Az már az ő választásuk, az ő útjuk és küldetésük függ­vénye, hogy átlépnek-e a kapun. Azért keresnek fel téged, hogy alternatívára leljenek. Te pedig megmutatod nekik. Egyes-egyedül rajtuk múlik, hogy átmennek-e a kapun - vagyis inkább azon, hogy képesek-e elfogadni a lehetőséget.

Mindnyájunkban bennünk rejlik a képesség önmagunk meggyógyítására. Mindnyájan rendelkezünk ezzel az ener­giával. Mindnyájan részei vagyunk a mindenségnek. A te feladatod az, hogy emlékeztesd az embereket erre az igaz­ságra. Mutasd meg nekik. Add meg nekik a kezdőlökést - hogy továbblépnek-e vagy sem, egyedül azon múlik, milyen vastag burkot növesztettek a lényük köré. Persze olyan em­berek is fel fognak keresni, akik teljességgel elzárkóztak. Te azt mondod nekik: „Ide süss! Itt feltárult a lehetőségek egy kicsiny nyiladéka. Át akarsz lépni rajta velem? Én átse­gítelek.” Mire egyesek „igennel” felelnek, mások pedig azt mondják majd, hogy nem éreznek semmit, mert nem engedik meg maguknak. Te azonban igenis hozzáadtad ezt az erőt az elegyhez, és ők igenis a részévé fognak válni, és érezni fogják, akár tagadják, akár nem. Az energia ott lesz velük, hiszen te valóban és ténylegesen átadod nekik, ők pedig magukkal viszik a rendelődből.

Tehát akár egy óra alatt jutsz dűlőre velük, akár valami­kor a jövőben érnek el a célig, az energia ott van velük. Az útjuk része lesz.

Te voltaképpen a következőt mondod nekik: „Egy vagy Minden Létezővel; benned rejlik a lehetőség. Nézd, ez az energia, amely rajtam keresztül eljut hozzád, maris része az életednek. Fontos számodra, hogy működésbe hozd? Én segíteni fogok neked ebben!”

A rajtuk keresztüláramló energiád az ő életerejüket akti­válja, az ő életük sötét zugaiba vet fényt. Bevilágítod a léte­zésüket. Az, hogy képesek-e megérteni és elfogadni e tényt, egyedül rajtuk áll. Ha fel akarják ismerni a bensőjükben szunnyadó nagyságot - és bizony akadnak, akik nem haj­landók erre -, egy bizonyos ponton meg kell tanulniuk kezelni az energiát, amellyel áthatottad környezetüket. Te megadtad nekik a gyógyulás lehetőségét, és segíthetsz nekik a gyógyulás folyamatában. S vajon ők maguk meg akarnak

Ha a különbözőségünket dicsőítjük, nem fogunk előrébb jutni 155

156 így szólott Salamon

gyógyulni? Mert akkor bizony nekik is fel kell dolgozniuk magukban betegségük tényét.

Mármost így vagy úgy, de meg kell birkózniuk ezzel a ta­pasztalattal, hiszen létezik; ők maguk is érzik. Megnyugtató szamomra ez az érzés? Vagy épp nyugtalanító? Valóban meg aka­rok rekedni ott, ahol jelenleg tartok? Vagy előre akarok lépni? Egy­szeriben egész sereg kérdésre kell választ találniuk, ugyanis sokan vannak, akik számára igen megnyugtató betegségük tudata. E tudat igen különös és negatív módokon táplálja őket. Ezek az emberek gyakran rengeteg megértést kapnak a betegségük miatt. Odafigyelnek rájuk. Te azt kéred tőlük, hogy dobják el maguktól mindennek a javarészét, és cserél­jék fel egy pozitívabb erővel, holott ők egészen hozzászok­tak, hogy egyfajta negatív energiából - a betegségükből, e nyavalyából, amely megnyomorítja őket - merítik önértéke­lésüket, s ekként kapják meg a kellő figyelmet.

Ahogyan ez mindenféle fejlődésre igaz, életed folyamán különböző szinteken te magad is sokszor kezdesz stagnálni, mert egyszerre csak egy bizonyos mennyiségű új élményt vagy képes kezelni és feldolgozni, s ezek a passzív időszakok addig folytatódnak, amíg át nem töröd az adott szint kor- látait, hogy följebb léphess.

A kihívások csupán arra szolgálnak, hogy rávilágítsa­nak az igazságra az emberek élettapasztalatában. Ez része a fejlődési folyamatuknak - hogy áttörjenek a korlátaikon, továbblépjenek, megint áttörést hajtsanak végre, és megint továbblépjenek. Ha nem szembesültek volna a kihívással, sosem nyúltak volna ki az új felé.

A kihívás az ok, amely miatt megnyitják az életüket, nem pedig a válasz vagy a cél. A kihívás teszi lehetővé, hogy a fo­lyamat továbbhaladhasson. Ők azt hiszik, a kihívás áll az egész középpontjában, holott a lényeg az, hogy az életük megnyílik, és hatalmas információmennyiség árad keresz­tül rajtuk.

Ha a különbözőségünket dicsőítjük, nem fogunk előrébb jutni 157

Igen bajos dolog ez. Igazság szerint valamennyi ügyfeled­re igaz, aki felkeres, hogy a nyavalyái, az elváltozásai, a ki­hívásai kizárólag a fejlődését szolgálják. Ezek nyitják meg számára a kaput. Tehát ezek az emberek bizonyos szinten igen szerencsések - jóllehet ők maguk ezt nem látják be -, hogy részük lehet ebben a tapasztalatban, és lehetőségük nyílik ráérezni egy mélyebb életerőre.

Muszáj engedélyezned magadnak, hogy megbízz az életerődben, és ne holmi találgatásokra hagyatkozz vele kapcsolatban. Bízz meg az ösztönödben, hiszen ez az egész létezésed összegzése. Az információk roppant könyvtára.

Amikor megtagadjuk magunktól a hozzáférést saját könyvtárunkhoz, vakságra ítéljük magunkat. E könyvtár a létezés egészét, e munka egészét belefoglalja az idő eme egyetlen jelenpillanatába. És ha képesek vagyunk ezen keresztül lélegezni és hagyni, hogy e csatornán keresztül beáradjon életünkbe az a fajta erő' amely megváltoztatja a létet... akkor bizony sorsfordító tettet hajtunk végre.

24.NE SZŰKÍTSD BE SIKERED

MEGHATÁROZÁSÁT!

Csak azért használok néha olyan szavakat, mint jó, rossz,jobb, rosszabb, hasznos, haszontalan,pozitív, negatív mert

e sík szókészletéhez szervesen hozzátartoznak. E szavak ré­szei ennek a megtapasztalásnak. Jómagam azért használom őket, hogy képes legyek kommunikálni, hogy szabatosab­ban fejezhessem ki magam egy-egy konkrét szóval...

Nincsenek jó kezelések és rossz kezelések. Ez a megkü­lönböztetés inkább a saját előre kitűzött célodból fakad. Az egész viszonylagos. Másképp fogalmazva csőlátásodra támaszkodva minden kezelés előtt megszabsz egy bizonyos célt, például: ez az ember a kezelés végére a saját lábán fog járni. Szóval elvégzed a kezelést, és ha az illető nem áll lábra, akkor rossz kezelésnek könyveled el. Hiszen a csőlátásoddal az adott kezelésre kitűzött célod tényleg nem valósult meg; a kezdetben feltett szándékod meghiúsult.

Azonban nézzük most a helyzetet a következőképpen: a páciens talán eljutott egy másfajta felismerésre, amelynek semmi köze nem volt a célhoz, amelyet te az adott kezelésre kiszabtál. Ebből a nézőpontból a kezelés igenis jó volt, hi­szen elvezetett egy másmilyen célig.

Ha a páciensek nem sajátítják el egyszeriben a leckét, ez még korántsem jelenti, hogy haszontalan volt számukra a tapasztalat, hiszen talán csak arról van szó, hogy még több mindent kell lehántani magukról, hogy világosabban átlássák e sík működésének csínját-bínját. Talán mélyebbre

Ne szűkítsd be sikered meghatározását! 159

kell ásniuk. Talán valódi nyomozásba kell fogniuk. Annál jobb rájuk nézve! Hiszen így még eltökéltebben kell neki­vágniuk utazásuknak, ami csak erősíti jellemüket, és még szilárdabbá teszi őket.

Tehát e tekintetben valóban nincsenek rossz kezelések. A kezelések esetleg sikertelenek lehetnek attól függően, hogy mit tökélsz el magadban kezdetben.

Ha a siker - ahogyan magadban a kezelés kezdetén meg­határozod - azt jelenti számodra, hogy a kezelés végére „ez és ez” fog végbemenni, s a várt eredmény nem mutatkozik, akkor meghatározásodnál fogva óhatatlanul fel fog merül­ni benned a gondolat, hogy kudarcot vallottál - hiszen előre leszögezted, hogy mit tekintesz sikernek. A dolgok azonban korántsem mindig így működnek, és a sikerre sem gondol­hatsz ilyen konkrét fogalmakban.

A célszerű eljárás itt tehát az, ha nem szűkíted le magától értetődően a siker meghatározását.

Mi is a siker? Az emberek egészen konkrét nyavalyákkal keresnek fel téged. Ám jövetelük oka egyben az a folyamat is, amelyen keresztül kell menniük. Meglehet, hogy a beteg­ségük egyszeriben tovatűnik. De az is lehet, hogy számos folyamaton kell végigmenniük, sok mindennel kell szem­besülniük a gyógyulás előtt. Noha az adott kezelés végére talán nem szabadulnak meg a különböző nyavalyáktól, amelyekkel felkerestek téged, igenis rá fognak érezni, hogy milyen irányba kell haladniuk, milyen munkát kell elvé­gezniük, hiszen az ember végső soron maga gyógyítja meg önmagát. A te energiád úgymond csak a kezdőlökést adja meg a folyamatnak. Fényt derít a pácienseknek arra, hogy hová kell eljutniuk.

Egyesek képtelenek lesznek meglátni ezt a fényt. Egyesek nem hajlandók szembesülni vele, hogy mit kellene tenniük, elutasítják az igazságot, és csak pofákat vágnak, mondván: „Nem, eszem ágában sincs erre az útra lépni.”

A gyógyulás folyamata valóban egyfajta kölcsönös meg­értés, ahova mindketten eljuttok. Te felragyogtathatod a páciens előtt a fényt; hogy azután ő kész-e elfogadni és felismerni az igazságot, s végigmenni a folyamaton egészen addig a pontig, ahol eldobhatja a mankóját, és a saját lábán járhat, vagy sem, ez egyes-egyedül az illető józan belátásá- tói függ.

Te csak annyit tehetsz, hogy fényt gyújtasz számára, és megmutatod neki az utat; hogy a páciens készen áll-e a gyógyulásra, hogy megtanulta-e a szükséges leckét az adott betegségből, az kizárólag rajta áll... és egyesek bizony vonakodnak megtanulni a leckét. Ez nem bírálat, csupán annyit jelent, hogy nekik mélyrehatóbb tapasztalatokat kell szerezniük. Keményebben kell küzdeniük. Talán többet kell szenvedniük, amíg eljutnak arra a pontra, ahol így szólnak: „Most már hajlandó vagyok megbirkózni a dologgal.” Egye­sek csak a haláluk pillanatában jutnak el idáig. Rájuk az utolsó leheletükkel egyidejűleg köszönt a megvilágosodás, és abban a pillanatban az ő életük is sikeressé válik, hiszen végül csak megértik a leckét.

Vagyis még a halálból, ebből a folyamatból is hihetetlen bölcsességet és örömöt meríthetünk.

Azután újra testet öltünk. És még többet tanulunk.

160 így szólott Salamon

25.A LÉNYEG, HOGY HALADJ

Erezzük, ahogyan a szíved átjárja életünket. Tisztában va­gyunk osztatlanságoddal, és részévé válunk a Létezőnek.

Megértjük szükségletedet, hogy kinyúlj azok felé, akik kap­csolatba kerülnek az erőddel. Az ő lényük jelen van abban a térben, amelyben átfogóbb énjük megértéséhez lenniük kell.

Érzéseiddel egyre nagyobb mértékben rájuk hangolódsz, és mára olyan módot találtál életük megérintésére, amely­nek korábban nem voltál birtokában.

Úgy fogod találni, hogy amint egyre előbbre jutsz a munkádban, mind tökéletesebben képessé válsz rá, hogy az erőt körültekintően konkrét területekre összponto­sítsd. Ez a csatorna egészen pontosan a megfelelő helyre irányítja a felhasznált erőt, amelyet nem kell szükségkép­pen az egész entitásra átsugározni, csak a behatárolt terü­letekre. És ez az intenzív fókuszáltság hatékonyabban segíti majd elő a gyógyulási folyamat végbemenetelét a befogadó életében.

Tehát hangolódj rá sokkalta konkrétabban a páciensek erőterére, s így az energia előidézheti a gyógyulást azokon a területeken, ahol hézagok tátonganak teljességükön. Fel kell ismerned, hol vannak ezek a területek az egyes embere­ken. Sokak energiája különös, szórt módon elszivárog, de te képes leszel eredményesen betapasztani e lékeket.

162 így szólott Salamon

Minden egyes emberi lény körül található egy teljességgel láthatatlan héj - a test egy külső, másodlagos védőburka -, s te ezt próbálod teljes egésszé tenni.

Egyfelől ott van a lét kézzelfogható síkja, másfelől pedig az ezt körülvevő energiamező. És ennek a mezőnek megha­tározott formája van. E mező egyes területeken megnyílt, és ahol nem teljes egész, ott az energia szétszóródik és kiszivá­rog. A te feladatod meglelni ezeket a területeket, amelyeken a meggyengülés jelei mutatkoznak mintegy bemélyedésként.

Miközben végigfuttatod kezedet a páciensen, és kitapo­gatod az erőterét, a szilárd érzetet keltő felületen lesznek olyan helyek, ahol ez az erőtér igencsak meggyengül - érzés­re egyfajta sűrű levesre emlékeztet, amelyen könnyűszerrelát tudsz hatolni.

Ez a folyamat a képzésed része. Meg kell tehát találnod, hol vannak ezek a gyenge területek. Részesévé kell válnod a folyamatnak.

Egyre inkább az ösztöneid vezérelnek, miközben kitapo­gatod azokat a területeket, amelyeken a páciens benső életé­nek tekintetében gyengeségek érezhetők. Az egész folyamat fókuszáltabbá válik. Te magad is mindinkább képessé válsz összpontosítani az energiát; megérezni nagyon is kézzelfog­ható irányultságát.

Ez nem feltétlenül tudatos tevékenység. Az ösztönöddel fogod érezni az energiát. Miközben a pácienssel dolgozol, érzékeled a személyes terét. Rátalálsz azokra a területekre, ahol határozott hiányosságok mutatkoznak. Egyszerűen magához vonzza a kezed. Rá fogsz érezni. Szóval nem kell folyton kérdezgetned magad, hogy: Ejnye, hogyan is érezhetem ezt? Érzem amazt? Csak hagyd, hogy a kezed kövesse a for­mát. Ahol azután elidőzik, ott van szükség rá. Biztos lehetsz benne, hogy érezni fogod.

Ezen a ponton szeretnék röviden rávilágítani valami­re. Megesik majd, hogy egy páciens egészen konkrétan

A lényeg, hogy haladj 163

behatárolható nyavalyával keres fel, amelynek fészke azon­ban nem feltétlenül esik egybe azzal a területtel, ahová a kezdet tenned kell. Egy láb bénasága esetleg a felsőtestben orvosolható. Tehát nem arról van szó, hogy ha a páciens egy fájós bokaízületről panaszkodik, akkor neked automatiku­san az illető bokájára kell helyezned a kezedet.

s

Es az emberek gyakran hallgatnak olyan negatív sza­vakra, amelyek az elméjük hátsó zugaiban csendülnek fel. Ezek nem a saját szavaik; mindig másoké. Fejüket betölti e szavak visszhangos lármájának szövedéke, és egyszerűen megdermednek. Megtorpannak. Nem haladnak tovább. Egy tapodtat sem mennek tovább az úton, amelyen eddig jártak. Megtorpannak. Megdermednek. Arra az energiára kezdenek figyelni, amelyik egy másik térbe vezeti őket. Ez módfelett negatív.

Az ember vagy felfelé, vagy lefelé vezető csigavonalban járja útját; vagy előre, vagy hátrafelé halad. Amíg rendü­letlenül törsz előre, olyan irányban haladsz, amely bizto­sítja megvilágosodásodat. Ám abban a pillanatban, ahogy megtorpansz, áldozattá válsz. Amint megtorpansz. És itt következik a baj. Itt kerülnek az emberek súlyos konfliktus­helyzetbe. Az pedig teljesen mindegy, hogy azért állnak-e meg, hogy jobban hallják azokat a bizonyos hangokat, vagy azért, mert kétségek támadnak bennük, mert felmerül ben­nük a kérdés, hogy vajon a helyes úton járnak-e.

A lényeg az, hogy haladj, hogy haladj előre, hogy ren­dületlenül törj a fény felé. Ha megtorpansz, sebezhetővé válsz a legkülönbözőbb fajta környezeti energiák számára, amelyek magukhoz vonzhatnak és a másik irányba fordít­hatnak, lefelé vezető spirálban.

A fény a világmindenség fogalmaiban maga a kezdet és a vég. Ez Minden Létező, amely mindeneket táplál. A fény­nek köszönhetjük éleslátásunkat. Ez a mi életadó vérünk. A forrás, amelyből mindnyájan származunk, és amelybe

164 így szólott Salamon

visszatérünk. Egyek vagyunk, mindnyájan egyek vagyunk. Mind ugyanaz a lény vagyunk.

A világmindenségben léteznek olyan erők, amelyek azo­nos irányba haladva munkálnak a megvilágosodás és az előbbre mozdítás érdekében. Ezek az erők azt az alakot öltik magukra, amely a legtermészetesebb az adott egyén számára. Ha valaki abban hisz, hogy angyalok segítik útján, akkor ezek az erők angyalformában nyilvánulnak meg, amelyet az adott emberi lény a legkönnyebben elfogad.

Ez persze fogékonyság kérdése is az egyén részéről. Tu­dod, a létező erők - azok az entitások, amelyek körülötted vannak, az erők ama szövetsége, amely körülvesz a mun­kád során - mind egyek. Nem létezik közöttük rangsorrend. Nincsenek őrmesterek és hadnagyok. Nincsenek köztük olyanok, akik sajátos célokat követnek; nem oszlanak meg szárnyas és szárnyatlan teremtményekre. Nincsenek közöt­tük vezetők. Egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos erők összefognak az egyén konkrét küldetésének elősegítése vé­gett; ezek az erők az örökkévalóság óta mellettetek állnak, és számtalanszor megnyilvánultak előttetek. Némelyek közülük olyan formában, amely könnyen beazonosíthatóaz adott személy számára... amelyet az illető könnyűszerrel felismer.

Ha valaki kutyaszorítóba került, és egy angyalnak kellmegjelennie előtte, hogy átsegítse a következő időszakon,az előtte álló akadályon, akkor az angyal meg fog jelenni,hiszen az illető ilyen módon képes elfogadni az informá­ciókat.

Az egésznek a megnyilvánulás a lényege; az, hogy milyen alakban megy végbe a megnyilvánulás. A szellem, a környe­zetedben lévő energia olyan alakot választ megszemélyesü- léséhez és megjelenéséhez, amelyik a lehető legkönnyebben felfogható. És ez az energia talán ez esetben is megtalál­ta a leghatékonyabb módot a megnyilvánulásra, és ezért

A lényeg, hogy haladj 165

jelenik meg ilyen formában. E döntésnél mindig latba esik az egyén fogékonysága; hogy mi az, ami könnyen felfogható

számára.A lényeg az energia, nem pedig az egyén. A fényből szár­

mazó energia az, ami mindentudó és végtelenül megértő. A személyiség vajmi keveset számít. Az erők csupán azért személyesülnek meg, hogy az emberek képesek legyenek

felismerni és elfogadni őket.

26.TEREMTS KAPCSOLATOT

A LÉTEZŐ NAGYOBB ERŐVEL!

Erezzük az energiádat. Észleljük, ahogyan utat tör ma­gának. Tisztában vagyunk vele, hol vagyunk. Az erő na­

gyobb kiáradásának vagyunk tanúi. A mellé az erő mellé rendeljük magunkat, amely e lényen keresztülárad. Méltá­nyoljuk e lény teljesítményét, amellyel segít kiállnunk ezen erők ostromát, amelyek világosságba borítják a mindnyá­junk részét képező energiákat.

Érezzük, ahogyan lényed megtalálja fókuszát, amikor energiád kölcsönhatásba lép a Létezővel. Ereje automatiku­san megsokszorozódik, hogy jelentősebb segítséget nyújt­hasson a közönségnek, amellyel érintkezésben áll. Erezzük, hogy ez az erő az energiák szélesebb övét fogja felölelni, mi­által mélyebb jelentéssel ruházza fel önmagát. Ez a jelentés- mondhatni üzenet - életbevágó e sík jövője szempontjából.

Súlyos zavar észlelhető az erőterekben. És most nehéz helyzetbe kerültek azt illetően, miként fogják semlegesíteni az erejüket, hogy összehangolódjanak a javulás érdekében. Az egymással konfliktusba kerülő síkok e fejlődési folya­mata zavarokat idéz elő valamennyi szeizmikus mezőben és a környezethez fűződő térbeli viszonyokban. Jelenleg konf­liktushelyzetben vagytok, és ez még hosszú-hosszú ideig fenn fog állni, mielőtt végre megoldást nyerne. Voltaképpen arról van szó, hogy egyfajta kritikus tömeghez közelítetek, és amikor ezt eléritek, hatalmas energiák szabadulnak majd fel. Egy alapvető energiamező, amely bizonyos tekintetben

Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel! 167

be fog robbanni ebbe a környezetbe. Lassanként majd egy­behangolódik önmagával; jelenleg azonban viszálykodik, konfliktushelyzetben van.

Ez a konfliktus különös energiaformákat, időjárási min­tázatokat és természeti zavarokat idéz elő, mind-mind ezen energia felszíni hatásaként. Amint ez a hatalmas erő felsza­badul, a helyzet meg fog változni. Egy időre sokan szorult helyzetbe kerülnek majd, miközben ezzel az átfogóbb, nagy erővel összhangban megnövelik érzékenységüket.

%

Addig súlyos konfliktushelyzet fog fennállni, amely csak számos év alatt fog megoldódni. Azonban valahogy át kell vészelni a vihart, és e sík valamennyi lakója lélekben már most készül a közelgő spirituális viharra. Folyamatosan erősítik magukat, hogy ráleljenek erre a mélyebb megértésre. Ezek az előkészületek nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy képesek legyenek átvészelni ezt az időszakot. Akik nem nyúlnak ki ezért a spirituális időjárási térképért, nem lesznek képesek túlélni. Kidőlnek a sorból, és egy későbbi időpontban öltenek újra testet. Hihetetlenül súlyos megpró­báltatások és tévedések időszaka ez; a megpróbáltatásoké és a túlélésé, amely a magasba fogja emelni azokat, akik túlesnek ezen a kozmikus kocsimosáson. Ők végül sokkal magasabb szintű emberi lényekként fognak újra felbukkan­ni, harsányabb hanggal, amely mindenki által hallhatóan zeng majd végig a földeken. Azonban amíg eddig eljutunk, alkalmasint konfliktusokon kell keresztülmennünk.

Meg kell értenünk, hogy a feladatunk felettébb sürgető; nagyon behatárolt idő áll csak a rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk az elkövetkezendőkre. Ha tehát a ránk váró tapasztalattól a megvilágosodást várjuk, akkor rengeteg energiát kell fektetnünk e spirituális én kifejlesztésére irá­nyuló törekvésünkbe.

Mintha csak egy olyan csapáson bolyonganál, amelyen okvetlen szükséged van iránytűre. Ha nincs nálad, bizo­

168 így szólott Salamon

nyosan eltévedsz. Ez a spirituális törekvés adja a kezedbe az iránytűt, amellyel megtalálhatod a helyes utat a jöven­dő fergetegben, és hozzáférhetsz a tudáshoz, amelyet ma­gával hoz. Más szóval, ha franciául akarsz olvasni, akkor először meg kell tanulnod a francia nyelvet. Ha nem te­szel erőfeszítéseket a megértésre - a nyelv elsajátítására -, akkor tehetetlenül fogod bámulni a kezedbe vett francia könyvet.

A tudás eljön majd, de ha nem rendelkezel kulccsal a megértéséhez, gyakorlatilag semmi hasznát nem fogod látni.

Tehát oly módon készülhetsz fel erre, hogy követed a spi­rituális ösvényeket, és tudatosítod magadban, hogy ezek nem pusztán vesszőparipák, s nem is csak időkitöltő témák némi érdekfeszítő koktélcsevelyhez, hanem legalább olyan nélkülözhetetlenek ehhez az élethez, mint a víz. Ugyanek­kora fontosságot kell tulajdonítanunk nekik. Ismétlem, semmiképp sem kényszerítheted rá a másik embert, hogy igyon is a vízből. De meg kell értened, hogy aszály elébe nézünk. Nem számít, melyik ösvényt választod. A lényeg az, hogy elindulj rajta, mivel e folyamat során előbb-utóbb szükségképpen megpróbálkozol a kapuk kinyitásával. A kapuk kinyitásának e folyamata tárja ki életedet a másik sík megtapasztalása előtt. Fokozatosan megnyitod magad a lehetőségek számára. Mármost, ha bezárod azt az ajtót, sosem fogod meglátni, mi folyik a túloldalán.

A lényeg az, hogy bármely spirituális ösvény megnyit­ja a kaput, és képessé tesz az elkövetkezendők felfogására. Azonban részévé kell válnod a kapunyitás folyamatának. A megpróbáltatások csak erősebbé tesznek bennünket.

Ha pedig jobban meg akarod érteni az együttérzés sze­repét az életünkben, ez az élet nem szükségképpen arra rendeltetett, hogy könnyű legyen, hiszen ha gondtalanul telnének napjaink, nem volna mitől fejlődnünk.

Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel! 169

Ezzel persze korántsem azt akarom mondani, hogy szenvedni fogsz. Nem azért vagy e világon, hogy szenvedj; azért küldtek ide, hogy élvezd az életed. Ám a legfonto­sabb a folyamat, amelynek során megtanulod az élet élve­zetének mikéntjét - hogy ne válj az események áldozatává, inkább meríts belőlük örömöt, bármilyen jellegűek is. Hi­szen temérdek különböző élményben lehet részed. Egyes események látszólag negatívak, holott valójában jelentős megvilágosodás csíráit hordozzák. Küszöbön állnak olyan változások, amelyek sokak számára nem feltétlenül lesznek kellemesek, és én sem tudlak téged megoltalmazni ezektől. Tehát a vészcsengő úgymond megszólalt. Tudati váltást kell végrehajtanunk, hiszen gyakorlatilag teljességgel elszigetel­tük magunkat a világmindenségtől. És most a mindenség újra magához vonz bennünket, s így szól hozzánk: „Ide fi­gyeljetek, ti egy nagyobb egész részei vagytok.”

Fel kell ismernetek, hogy többé nem tagadhatjátok: részei vagytok a kozmosz egészének. Elszigetelten nem vagytok életképesek. Ám e síkon ebben az időszakban va­lamiképpen kisiklottunk, és egészen elszakadtunk attól a ritmustól, amely mindnyájunkon keresztülárad.

E ritmus mind hangosabbá válik majd. Rá fogtok kény­szerülni, hogy meghalljátok. És akik fülükre tapasztják a kezüket, és lehunyják a szemüket, bizony azoknak újra vissza kell térniük, hogy megpróbálják megérteni a folya­matot, amelynek során egy átfogóbb ritmus részévé vál­hatnak.

Az ego szerepe sok szempontból nélkülözhetetlen... és bomlasztó. Ez egy paradoxon. Ezzel azt akarom mon­dani, hogy meg kell találnunk az egyensúlyt a két dolog között. Hajlandóság munkál bennünk arra, hogy egészen addig a pontig egyéniesedjünk, amikor már teljességgel elszigetelődünk Minden Létezőtől, és eközben egyre bom- lasztóbbá válunk. Egyensúlyra van szükség.

170 így szólott Salamon

Tehát ezen események és az előttünk álló időszak fé­nyében, amelyről beszélünk, bizonyos körökben számítani lehet egyfajta szenvedésre. Ám ez szerves része a folyamat működésének. Tudom, hogy ez önellentmondásnak hang­zik, mégis így van.

Az igazság az, hogy ha megtanulnád a leckéidet, nem érnének traumák. Akkor megértenéd a folyamat egészét. Egyedül erre kell törekedned.

Ez az egész csupán értelmezés kérdése, nem szabad hát az áldozat szerepét felöltened.

A legfontosabb lecke az, hogy ez az egész folyamat mély­ségesen egyéni. Ismétlem, nem arról van szó, hogy elkiáltod magad: „Rendben van, aki él és mozog, gyűljön körém, és én megosztom velük ezt a lelki táplálékot!” Korántsem erről van szó.

A lényeg, hogy felismerd a kapcsolatodat. Kapcsolatodat, amely a végtelenhez, Minden Létezőhöz fűz. Ismerd fel, és emlékezz reá! Már minden válasz a rendelkezésedre áll. Va­lamennyi elsajátítandó leckédet megtanultad már korábban egyik vagy másik síkon. Mind-mind részei ennek a csomag­nak. Hiszen ha része vagy a végtelennek, akkor a végtelen bölcsesség is a tiéd. Hozzáférhetsz. Már most rendelkezé­sedre áll az összes válasz, amelyre valaha szükséged lesz.

E folyamat során a hozzáférést teremted meg a vála­szokhoz, kifinomítod ezt a kapcsolatot. És ennek első lé­pése a kapuk megnyitása; a fogékony kitekintés ahelyett, hogy félrenéznél, és hagynád elterelni a figyelmedet. Ez az egész folyamat teljesen egyéni lesz. Az egyik ember alkalma­sint teljesen másként tárja ki a kaput, mint a másik. Nem létezik holmi egyedül helyes út. És nem tudok megnevez­ni egyetlen konkrét dolgot sem, amellyel elháríthatod az elkövetkezendőket.

Egyesek számára lényegbevágó, hogy megtapasztalják az eljövendőket. így végre rákényszerülnek, hogy meg­

Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel! 171

birkózzanak a jelenséggel - ezért is következik be. Jelen­leg ezen a síkon óriási disszonancia uralkodik az energiák tekintetében. Küzdenek egymással, igyekeznek meglelni a számukra megfelelő szintet, igyekeznek nyugalmi állapot­ba kerülni. És e folyamat során, e felbolydulásban jelentős változás közeleg.

Nagy változás van készülőben, végső soron csodálatos változás. Olyan ez, mint egy teljes reneszánsz, egy újjászü­letés. És ez az újjászületés, az erő eme újra összehangolása sok fájdalmat tartogat.

Amikor egy asszony életet ad egy gyermeknek, temérdek fájdalmat kell elszenvednie, s azután egyszeriben világra jön az új élet. Ám az élet e traumából születik, a főnixmadár a hamvakból támad fel. Része ez az élet és halál teljes kör­forgásának.

A szenvedés nem feltétlenül kerülendő. Ha a megfelelő perspektívából szemléljük, hihetetlenül jótékony hatású. Mi pedig nem egyebet teszünk, mint spirituális ösvénye­inken járva ráneveljük magunkat, hogy a szenvedést meg­világosodott nézőpontból szemléljük, felismerve, miként fog fejlődésünk kibontakoztatására késztetni bennünket a mindenségben. Ekkor a szenvedés lényegessé válik, és meg­hozza a maga beteljesedését. Az egész élmény tekintetében.

Egyesek végig sem hajlandók hallgatni mindezt, mert már ez is traumát okozna nekik. Mások megteszik. Megint mások pedig képesek oly módon értelmezni, hogy előre­sarkallja őket útjukon. Nem győzöm hangsúlyozni, meny­nyire fontos, hogy az emberek lépjenek rá az útjukra; hogy vágjanak neki. Amikor ezek az események - e különbözőfajta történések - bekövetkeznek, erőteljesen ösztönözni fognak. Megtanulod majd, hogyan aknázd ki őket. De ehhez a he­lyes úton kell járnod, másként csak céltalanul bolyongsz.

A gyermekszülés gyötrelmeinek megvan a maguk sze- *

repe. Éspedig abban az értelemben, hogy lehetővé teszik az

172 így szólott Salamon

energiák áthatolását. A világunkba lépő és megelevenedő energiamező kénytelen helyet csinálni magának, hogy ha­tást gyakorolhasson a környezetére. És e folyamat olyan, mint a hanghatár átlépése. Ezek az energiák erejüket latba vetve harcba szállnak az elemekkel, hogy új megnyilvánu­lást biztosítsanak ennek a bizonyos energiaformának.

A világon a legcsodálatosabb dolog az volt, amikor Éva beleharapott az almába. Ha nem tette volna, Adám és Éva valószínűleg halálra unták volna magukat. Persze kép­letes értelemben beszélek - mindenesetre az élet célja nem a kényelmes és tétlen heverészés. Nem ezért jöttetek a vi­lágra.

Azért jöttetek ide, hogy felismerjétek értéketeket e ha­talmas kozmoszban, vagyis felismerjétek a szerepet, amelyet Minden Létező az életetekben játszik. Olyan ez, mint valami­féle játék. Úgy jöttök erre a világra, hogy emlékezetetekből ki vannak törölve az alapvető kapcsolatok, amelyekkel ren­delkeztek. A játék célja azután az, hogy ki ismeri fel elsőként a meglétüket. Persze ez nem holmi verseny - szó sincs róla.

De vajon eljuttok-e e felismerésig ebben az életetekben? Képesek lesztek-e újra megteremteni a kapcsolatot, és meg­lelni a módját, hogy felhasználjátok ezt az erőt a környe­zetetekben, és segítségével másokat is megvilágosítsatok magatok körül, emelve az élmény rezgésminőségét? Te visz- szaadsz neki valamit; megleled a módját, hogy kapcsolatot teremts vele, bár jelenleg elszigetelten létezel. A célod tehát az, ha fogalmazhatok így - tehát a célod újra kapcsolatot teremteni Minden Létezővel: az elkülönültségtől eljutni a kapcsolat újrafelvételéhez.

Meg kell értened a halandóságot. Van egy bizonyos, ezen a síkon egyedülálló élettapasztalat, amelyre szert kell ten­ned - az a látszólag viszontagságos földi lét, amely mind­nyájunk osztályrésze, s amely a kezdettől a vég felé halad. Mi legalábbis ebben a tudatban vágunk neki utunknak.

Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel! 173

Sokszor - jobban mondva legtöbbször - elengedhetet­lenül fontos e perspektíva ahhoz, hogy teljes mélységében tudatosuljon az élettapasztalat. Más szóval, hogy való­ban rászánd magad, és mélyen beszívd a virágok illatát abban a hitben, hogy az időd véges. Nos, az időd való­jában végtelen. És átvitt értelemben a jövőben is várnak majd rád másfajta virágok, amelyeknek illatát magadba szívhatod.

Ha azonban tisztában lennél azzal, hogy mi vár még rád, akkor meg sem kísérelnéd igazán megérteni ezt a síkot, amelyen jelenleg létezel, nem tudnád értékelni a pillanat becsességét. Ha abban a tudatban leledzenél, hogy: Eltöltők itt X mennyiségű képzeletbeli időt, s valahogy majd csak kivárom, amíg a következő életem végre beköszönt, akkor semmi külön­legeset nem találnál ebben az élettapasztalatban.

Élettapasztalatod különlegességét részben épp az az illú­zió adja, hogy a kezdettől a vég felé haladsz. Valamiképpen ez ad szerkezetet egész tapasztalatvilágodnak. Ettől nyer értéket minden tovatűnő pillanat, ettől válik becsessé min­den egyes utánozhatatlan óra.

Ha mármost egyszer belekezdtél ebbe a folyamatba, a későbbiekben hasd át a végtelenség... a valódi végtelenség tudatával. Ha ezt a végtelenséget az életerő egész szerke­zetére vonatkoztatod, csak még gyönyörűségesebbé válik a rózsa illata, amelyet beszívsz.

Más szóval - igyekszem egészen pontosan megvilágítani a helyzetet a rózsás hasonlattal - képzelj el egy rózsát. Ha abban a tudatban közelítesz hozzá, hogy végtelen lény vagy, akinek az élete az örökkévalóságig tart, alkalmasint nem igazán fogsz a rózsára a tapasztalatvilágod részeként tekin­teni. Nem merülsz el egészen az élményben. Ha továbbra is egy másik síkon gyökerezel, ezek az energiák nem fognak teljes mértékig eláradni a bensődben.

174 így szólott Salamon

Ha teljesen ki akarod aknázni annak a síknak az elő­nyeit, ahol jelenleg létezel, akkor mélyen benne kell gyö­kerezned. És a meggyökerezés e folyamatának része a tudat, hogy az életednek megvan a maga eleje, közepe és vége. Tehát meglátod a rózsát, és kezded igazán megbecsülni. Ha pedig egyszer beléptél a folyamatba, újra kapcsolatot teremtesz ama létező nagyobb erővel - Minden Létezővel -, s a részét képező rózsa egyre gyönyörűségesebbé válik, hi­szen immár megvan a kellő háttered. Kiálltad a próbát, és azután újra felfedezted a kapcsolatodat. Végső soron ez egy gyönyörűséges folyamat.

Bizonyos tekintetben olyan, mintha a rózsával egyide­jűleg magad is virágba borulnál. Ha képes vagy úgy időzí­teni, hogy léted épp az adott pillanatban legyen virágzása teljében, akkor megtörténik a csoda: eggyé váltok. Ekként mélyebb bepillantást nyersz az élet örökkévalóságába.

Úgy vélem, azért küldtük e világra Einsteint, hogy meg­magyarázza az időt. Az idő nem egyenes vonalban halad; minden egyszerre történik, és mi egyazon pillanatban vál­togatjuk a különböző síkokat. Ez az időnek nevezett jelen­ség - természetesen léteznek két-, három- és négydimenziós létsíkok is - ama megtapasztalás mércéje, amelyet a min- denség az egyes életformákra megújhodási képességük te­kintetében kiszab. Ám ez a mérce valójában kiterjeszthető, vagyis a végtelenséget végtelenül sokféleképpen mérheted. Úgy értem, mit nevezel ki mértékegységnek? Ez egy elvont fogalom. A születés és a halál adják ezt az időkeretet. Ami­kor végül megpillantod az átfogó képet, és már ráléptél az utadra, megszabadulsz a halálfélelemtől. A halál maga az időbeliség. Az időbeliség természeténél fogva magában fog­lalja a halált. És mi egyedül a halál ténye miatt méricskéljük a dolgokat. Ha kivonod az egyenletből a halált, egyszerre semmi okod a méricskélésre. Az egész sokkalta átfogóbb ennél, sokkal több dimenziós.

Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel! 175

Mindez hozzáférés kérdése... hogy hozzáférj a tudáshoz... hozzáférj a megértéshez, az újrakapcsolódáshoz, hogy sike­rüljön újra kapcsolatot teremtened.

A legegyszerűbb tanács, amelyet az embereknek ad­hatnék, úgy hangzana, hogy szánjanak elegendő időt ter­mészetük kitapasztalására. És ezt úgy tehetik meg, hogy érintkezésben állnak e természettel. A természet felismeri az átfogó képet, hiszen az már eleve benne rejlik, a részét képezi. Ha belehelyezkedsz a természetbe, ez az energia na­gyon mély szinten átárad beléd, csak engedned kell.

Mármost ez végbemehet egyszerűen meditáció útján is, vagy azáltal, ha elnézed a tengert, és figyeled a begördülő hullámokat, de kivonod az elmédet a folyamatból - az elmét, amely úgymond megszabja a látótered peremét, ki­méri a határait, függönyt borít az eléd táruló látvány köré.

Ha felfüggeszted az általad látott képről alkotott íté­letedet, és engeded, hogy e folyamat végtelensége áthassa a lelked, akkor kezdesz meggyógyulni - kezdesz újra kap­csolatot teremteni a nagyobb erővel, lényed végtelenségével. És lassan hozzáférést nyersz a válaszokhoz, amelyekre ezen a síkon szükséged van. A folyamat először egészen egyszerű, majd az idő múltával egyre összetettebbé válik.

Az első lépés mindenesetre az, hogy rálelj a pillanatra, amelyben teljesen gondtalanul létezel - meglehet, hogy buddhista vagy, és kántálsz, egy hegytetőn ülve dalra fa­kadsz, vagy éppen lemész a tengerpartra, hogy érezd, amint a hullámok átmossák lényedet. Amit a könyvekben írnak, és amit én tanácsolok neked, az mind csak egy célt szolgál: hogy segítsen visszatérned ezekhez az egészen egyszerű dolgokhoz, hogy lehetővé tegye számodra ezt az egészen egyszerű hozzáférést. Végső soron valamennyi ösvény csupán annyit tesz, hogy megtisztítja az utat, hogy ez az energia szabadon keresztüláradhasson rajtad, megteremt­ve a kapcsolatot. Előbb-utóbb úgyis meg kell engedned; ki

176 így szólott Salamon

kell tárnod a kaput ennek az energiának. Nyiss hát kaput,

és ereszd be!Miután az első lépést megtetted, valójában nincs is szük­

ség másodikra, hiszen máris birtokában vagy minden vá­lasznak... mindannak a végtelenségnek, amelyet valaha is képes leszel kezelni. Mindez a rendelkezésedre áll.

Ha volna második lépés, ezt úgy határoznám meg, hogy jó példát mutatva segítesz másoknak megnyitni a saját kapuikat. Azáltal, hogy érintkezésben állsz Minden Léte­zővel, és engeded e kapcsolatot teljes egészében megnyil­vánulni az életedben. Ekként hatást gyakorolsz a kör­nyezetedben lévőkre, akiket vonzani kezd a rajta keresztül­áradó energia. Mintha csak mágnes húzná őket hozzád. E lépés tehát az, hogy segítesz másoknak megnyitni a saját

kapuikat.Hogyan javítod a kommunikációt? A vevőkészüléked be-

hangolásával; mintha csak a megfelelő irányba fordítanád az antennádat. Először is fel kell ismerned, hogy van egy antennád. Képes vagy megérezni, és megvan a módszered a hozzáférésre. Azután addig kell végezned a finomhango­lást, amíg csak tisztábban nem hallod az adást, hogy kezdd végre megérteni a bensődből felcsendülő hangot, amely mindnyájunkhoz szól. Egyesek angyalok szózatának hall­ják. Mások különös jelenések révén szereznek tudomást róla, amelyek meglátogatják őket. Megint mások egyfajta álomállapotban érzékelik e hangot, amely rajtuk keresztül szólal meg. A lényeg, hogy megleld azt az antennát, amelyik esetedben a leghatékonyabban működik.

Sok embernél az imádság a kutatás útja. Az imádsággal csak egy a baj: a monológ néha olyan harsány ezen az olda­lon, hogy az illető semmi egyebet nem hall. Más szóval, bár az ima valójában az odafigyelésre tett kísérlet, sokan mégis egy belőlük áradó monológgá alakítják. Holott épp arra van szükség, hogy az információ áramoljon be. Nem te lépsz

Teremts kapcsolatot a létező nagyobb erővel! 177

át a kapun; csak kinyitod, és az információ jön keresztül rajta hozzád.

A természettel folytatott kommunikáció különbözik az emberekkel folytatott közléstől. Eltérő a minősége. Amikor egy szellemet vagy a természet más lényét engeded be érzé­kelésed kapuján, abban az a csodálatos, hogy rendszerint nem kíséri statikus zörej. A természetben persze nincs ilyes­mi. Semmiféle statikus zaj nem képződik. A kommunikáció közvetlenül a te lelkedtől a természet leikéig megy végbe, és kötelék alakul ki közöttetek. E kötelékből pedig megértés fakad. A kommunikáció során oly nagy szerepet kap az ér­telem, amely akadályt gördít az útba! Olykor persze... olykor ez az értelmi érintkezés megadhatja a kezdőlökést a kör­nyezetre adott ösztönös válasznak, hogy elkezdhess végre az ösztönödre hallgatni, és megérthess egy-egy fogalmat. A fogalmak azonban csak akkor értékesek, ha hasznosít­hatók. Elvont állapotukban mit sem jelentenek.

Elolvasni valamit egy könyvben, majd biccenteni egyet­értésed jeléül csodálatos, de ha nincs kihatással az életedre, ugyan mi haszna?

Ha értelmi törekvésed valamiképpen visszavezet az ösz­tönhöz, ha eljuttat addig a pontig, ahol kezdesz megbízni ösztönödben, és harsányabban hallani hangját, akkor ez az emberi párbeszéd hasznos - mi több, lényegbevágó. Nél­külözhetetlen lehet bizonyos emberek számára. Bizonyos emberek számára. Az ő egojuk ezen az egyetlen módon engedélyezi nekik az üzenetet - ha olyasvalakitől jön, aki náluknál sokkalta „fontosabb”. Én falrengetően mulatsá­gosnak találom ezt az elképzelést.

Hiszen olyan, mintha azt mondanám, hogy az egyik kezem sokkal fontosabb a másiknál. Mindnyájan egylé- nyegűek vagyunk, egyeseknek mégis muszáj abban a tudat­ban élniük, vagy legalábbis úgy tenniük, mintha valamiféle „fontossági hányados” is szerepet játszana az életben. És

178 így szólott Salamon

egyesek csakis úgy képesek megérteni valamit, ha egy vélel­mezetten fontosabb vagy jobban értesült személyiség avatja be őket, mivel így ők is fontosabbnak érezhetik magukat, és beavathatnak valaki mást. Márpedig ilyesmiről szó sincs.

Némelyek azonban csakis olyasvalakitől hajlandók elfo­gadni a tudást, akiről úgy hiszik, hogy beavatottabb náluk. Holott az igazság az, hogy mindnyájan birtokában vagyunk a tudásnak; mindnyájan ugyanahhoz a nagy erőhöz kap­csolódunk.

27.BÁRHOL TARTASZ IS,

A GYÓGYULÁS VÉGBEMEHET

Érzünk téged itt, magunk mellett, és szeretnénk, ha han­got adnál legmélyebb vágyaidnak. Már régóta része vagy

a Létezőnek, és mostanra utat törtél magadnak egy olyan helyre, ahol a befolyás a birtokodban van. Immár meg­engedhetsz magadnak egy szusszanásnyi pihenőt, hogy megbékélj önmagaddal, és elcsitulj abban a térben, ame­lyet jelenleg a magadénak mondhatsz. Sok minden miatt szorongsz, pedig nem szabadna szükségét érezned, hogy törd magad, és beleszokj egy olyan életprogramba, amely­nek semmi köze sincs a valóságodhoz. Máris cselekvésre késztetted mindazokat az entitásokat, amelyek a támoga­tásodra érkeznek majd. Most tehát engedned kell, hogy ez az erőtér keresztüláradjon rajtad, s közben tudd, hogy egy olyan térben leledzel, ahol ez lehetséges. Nem akarjuk, hogy úgy érezd, teher nyomja a vállad, vagy már régóta stresszes körülmények között élsz. Néha csak a puszta energia hajt előre, ami lassan kimerít. Gondot kell viselned önmagadra, hogy szolgálatára lehess a világnak.

Bensődben rejlik az a képesség is, hogy befelé nézz, a lel- kedre, és figyelmet szentelj azoknak a kérdéseknek, amelyek lényed szerves részét képezik. Eddig alkalmasint gyakran az elkerülés módszerét alkalmaztad, és nem foglalkoztál azokkal a dolgokkal, amelyek igazán előre ösztökélnek uta­don. Félretoltad őket, és hagytad, hogy az általad választott ösvény feleméssze az energiáidat. Most azonban eljött az

180 így szólott Salamon

idő, hogy elkezdd meggyógyítani önmagad, meggyógyítani lelki életed bénaságát. Ez a képesség benned rejlik. Megvan a hozzáférésed. Az elkerülés benned lappangó hajlandósá­gát pedig le kell végre küzdened.

Most pedig lássuk, hogyan kezdhetünk hozzá mind­ehhez. Az energiád finomra van hangolva. Tisztában vagy vele, mi működik esetedben, és mi lel visszhangra benned, rendelkezel a képességgel, hogy igazodj e rezgésekhez, és ezt tetszés szerint bármikor meg tudod tenni. Most azon­ban meg kell lelned a módját, a saját magad érdekében tedd meg! Rá kell szánnod az időt, hogy meggyógyítsd magad annak a térnek a feltételei szerint, amelyben jelenleg vagy. Van ugyanis egy mező, amelyet még fel kell fedezned, s amely munkád egy egészen új dimenzióját tárja majd eléd. Ez egészen egységes szerkezetű, és csakis akkor válhatsz ennek az új rezgésszintnek a részévé, ha belehelyezkedsz valódi természetedbe, valódi énedbe. És ekkor majd e rez­gések a lelked mélyén is visszhangot vernek. Ez annyit jelent, hogy el kell időznöd önmagaddal Időt kell szakítanod arra, hogy belezökkenj a saját életedbe. A menekülés hajlandó­sága korántsem mindig hasznos. Ha szolgálatot, nagyobb szolgálatot akarsz tenni másoknak, és be akarsz lépni ebbe az új dimenzióba, akkor eljött az ideje, hogy meggyógyítsd

saját magad.Teret kell nyitnod. Időt kell teremtened erre. Meg kell

békélned az életedben. Az energia, amelyet létrehozol, köl­csönhatásba lép ezzel az új dimenzióval. Amint megta­nulod kezelni ezt a másik rezgési erőt, éppolyan jól fogszvele bánni, csak éppen ez mélyebb szinten hat. Ám hogy ez megtörténhessen, zavartalan békének kell honolnia az életedben. Rendíthetetlen biztonságnak. És magabiztos­nak kell lenned. Csakhogy nem olyasfajta önbizalomra van szükséged, amelyet kemény munkával alakítasz ki, hanem olyanra, amely a lényedből fakad, amely a sajátod. Olyan

Bárhol tartasz is, a gyógyulás végbemehet 181

önbizalomra, amelyet nem kell kimunkálnod, hajszolnod vagy fitogtatnod. És ez a csendben tör felszínre. A csendes pillanatokban. Bárcsak meghallanád azt a magasabb rez­gésszintet - de ez hamarosan bekövetkezik. Nem is hiszed, micsoda képességek rejlenek benned, és ezek még sokkal tovább fejleszthetők! Még több minden vár rád. Ám először meg kell gyógyítanod önmagad. Ezzel nyithatsz teret. Tedd hát meg, és nyiss teret! Nyiss teret!

Te rengeteg mindent felkínálhatsz itt. Összpontosíts a saját erődre, a saját életerődre! Őrizd meg a harmóniá­ját. Másként időnként diszharmonikussá válik. Olyan ez, mint egy dal. Mintha egy dallamot hallgatnál, amelyben a te neved csendül fel. E dallam olyan rezgési minőséggel bír, amely maradéktalanul és egyértelműen a sajátod. És te lassan hozzáédesedsz, s teljes harmóniába kerülsz a világ­mindenséggel. Ám egy utolsó lépést még meg kell tenned.s

Es ez meghozza számodra az áttörést. Csak annyi a dolgod, hogy békességre lelj az életedben.

Mi világosságot, nem zűrzavart akarunk. Munkálkodj e világosságért! Dolgozz a felragyogtatásáért! És a világosság beköszönt. Bizonnyal beköszönt. Azonban muszáj, muszáj, muszáj teret nyitnod önmagad számára. Ne csinálj magad­nak olyan életprogramot, amelyben nem nyílik tér önma­gadnak. Az életednek.

Bizonyos vagyok benne, hogy olykor átéltél már olyan el­ragadtatott örömöt, amely egész lényedet áthatja. Ez az öröm mindenkor hozzáférhető. Ám annak érdekében, hogy vissz­hangot verjen bensődben, el kell csitítanod minden mást. Az összes statikus zörejt, az összes távoltartó erőt, mindennemű pánikot ki kell iktatnod. Meg fogod lelni a módját. Azonban e folyamat nem lehet az ártalmadra. Ha hajszolt vagy is, most itt az ideje, hogy végre kiélvezd az utazást.

Az átáramló új energiaszint mélyebb és alapvetőbb. Nagy formátumú, dimenzionált és mélyreható. El sem

182 így szólott Salamon

tévesztheted, hiszen e szint az, ami létezik. Maga a lét alap­szövete. Amikor merítesz belőle, ha egyszer megérted, többé össze sem tévesztheted. Semmi szín alatt.

Mennyire akarod hajszolni magad, és mekkora vágy él benned arra, hogy az életed a kitűzött célja felé haladjon (a második az optimális választási lehetőség)?

A hangszerek olykor kissé lehangolódnak, és nem azt a rezgési mintázatot hozzák létre, amelyet az optimális eredmény eléréséhez kellene. Ilyenkor van szükség a finom- hangolásra. Az egészen pontos finomhangolásra. Meg kell engedned magadnak, hogy érzékeny, igazán érzékeny légy arra a finomhangolásra, amely átárad hozzád, amit érzel is. Te érzed. És ezen múlik minden.

Pontosan olyan ez, mint ha megpróbálnál felhívni vala­kit, és egy számjegyet melléütnél. Nem érnéd el az illetőt. Azonban elég egyetlen számjegynyit korrigálni, és máris létrejön a kapcsolat. Te is éppilyen közeljársz. Már a szom­szédban csengetsz. Nézd, azt a bizonyos számjegyet úgy lelheted meg, ha megteremted bensődben a csendességet, a békességet, a biztonságot.

Mindössze arra van szükséged, hogy egyszerűsíts, bármi­lyen módszert találsz is rá. Bármiképpen tudod is megtenni. Ennek is megvan a maga sajátos ritmusa; nem csendülhet fel diszharmonikus hang. Ott van az élet világi oldala, ám ez is befolyásolja az energiát. Egyre megy. A gyógyulás az gyógyulás. Úgy vélem, egy kissé képlékenyebbé kellene vál­nod. Egy kissé kevésbé merevnek ebben a kérdésben. Egy kicsit kevésbé hevesnek, és valamivel megközelíthetőbbnek. Bárhol tartasz is, a gyógyulás végbemehet.

28.AZ ENTITÁS TUDJA,

MIRE VAN SZÜKSÉGE

Létezésed olyan tájára értél, ahol lassan hozzáférhetsz egy mélyebb energiatartományhoz. Jellemed most megy át

azon a szükséges változáson, hogy felszabadíthass egy más­fajta energiaformát.

Most nyertél bebocsáttatást egy magasabb síkra, amely eltérő erőket ölel fel. Ki fogod terjeszteni hatáskörödet az­által, hogy hozzáférsz az energia eme átfogóbb formáihoz. Olyan medencék ezek, amelyekből merítened kell, és hagy­ni, hogy ez az erő felszínre bukkanjon a saját mivoltában. Lényednek engedélyeznie kell, hogy ez az erő erőteljesebb módon áradjon át. Amikor arra kerül a sor, hogy közvetítő csatornaként átadd ezt az igen sajátos energiát azoknak, akikkel érintkezésbe lépsz, olykor „talajt vesztettnek” érzed majd magad. Az áramlás bizony nem valami egyenletes.

Ez az erő hatalmasabb, mint a vele szemben kifejtett el­lenállásod. Gyógyító munkád során az történik, hogy te ellenállást tanúsítasz, ez az erő pedig, amely hozzád árad, felülkerekedik az ellenálláson. Már korábban, a múltban is meg-megpillantottad futólag, és mindig olyan kérész­életűnek tűnt. Most erőteljesebben árad hozzád, és kisvár­tatva meg is fogod tapasztalni. Ha képes leszel átengedni magadon, lehetőséged nyílik a korábbinál sokkalta nagyobb léptékben enyhíteni a szükséget.

Küldetésed része annak megértése, hogy itt egy folyamat­ról van szó, amelynek során a frekvencia egyre emelkedni

184 így szólott Salamon

fog, miközben a többi erőt eltaszítva egyre határozottabban megérzed az áramlást - amely előtt te tisztítod meg az utat.

Akadályok nehezítik e forma felismerését, és neked úgy kell szétválogatnod őket, mint a búzát az ocsútól. Meg kell tisztítanod az utat. Az út maga már megvan, csak rá kell terelned az áramlást, ez ugyanis jelenleg konkrét irány nél­kül, különböző formákban folyik. Neked kell lézersugár módjára koherenssé tenned. Tedd lehetővé magadnak, hogy megtisztítsd az utat az áramlás előtt.

Meg kell értened, hogy jelentőséged avagy hatalmad nem a jelenlegi játékteredben rejlik, hanem egy másik úton árad hozzád. Mostanra sok tekintetben tisztába jöttél azzal, hogy mit is próbálsz megvalósítani. Közvetlen célo­kat tűztél magad elé, amelyeket igyekszel beteljesíteni, és amint az idő is belép a játékba, el is fogod érni őket. Céljaid előre elrendeltettek. Olyan ez, mintha egy forduló golfot játszanál: a srég „kutyaláb” lyuk körül már ott lebeg egy látomás, amelyet valóra kell váltanod, csak épp még kiesik a látóteredből. Nem kell aggódnod miatta, és felesleges olyan elszántan törekedned felé. Célod önmagától be fog köszönteni az életedbe.

Inkább az út megtisztításával kell töltened az időd; az út megtisztításával, amelyen ez a nagyobb energia átárad­hat hozzád; és át is fog áradni, csupán világosan tudatában kell lenned Minden Létezőnek, miközben a folyamat vég­bemegy. És érezned kell egész lényeddel. Meg kell értened a dolog jelentőségét a te birodalmadban. Ez végre felpörgeti e rezgési mintázat hatóerejét. Olyan ez, mint az üveget szi­lánkokra zúzó hullámhosszak. Az üveg eleinte csak rezeg, azután a hullámhossz átlép egy küszöböt, és ekkor az üveg szétrobban. Ugyanez a helyzet ezzel az energiával is: igen közel állsz ahhoz, hogy eljuttasd addig a pontig, amikor százszorosára erősödik. Ez egy hatalmas erő, s neked most csupán annyi a teendőd, hogy megtisztítsd előtte az utat.

Az entitás tudja, mire van szüksége 185

Hamarosan sokkalta egyenletesebbé válik; már a küszöbén állsz az áttörésnek. Csak bíznod kell, és hagynod, hogy ez az energia lecsillapodjon körötted... Engedd, hogy zavartala­nul áradjon. Jelenleg a feszültség terében létezik; feszültség hatja át. Foszlasd szét e feszültséget. Miközben ennek az energiának a közvetítő csatornájaként tevékenykedsz, oly­kor szorongsz, vajon jól fogsz-e teljesíteni, de ettől a szoron­gástól meg kell szabadulnod.

Oszlasd el ezt a feszültséget, hiszen gátat vet az áram­lásnak... Akadályt gördít az áramlás útjába. Ne bocsát­kozz gyógyító munkába azzal a szemlélettel, hogy muszáj teljesítenem. Hagyd, hogy az energia felismerje a gyógyító rezgésmintát, nyugodtan húzódj hátrébb, és engedd, hogy elvégezze a szükséges munkát a te szorongásod nélkül, ami csak szétszórja az energiát. Falat emel, amely eltéríti az ener­giát, és megnehezíti a gyógyulást.

Bíznod kell. Mélységesen bízz abban, hogy a folyamat zavartalanul végbemegy. így történt ez a múltban is, és ha tejónak látod, a jövőben mindez még tovább fejlődhet. De a döntés a te kezedben van. Fel kell készülnöd belépésedre egy tágasabb birodalomba, majd egyszerűen fel kell ismer­ned, hogy ez immár befejezett tény. Mondhatni: elintézett dolog. Nem szabad félned sem tőle, sem a hiányától, sem pedig attól, hogy netán tovatűnik.

Mélységesen bíznod kell abban, hogy lényed betelje­síti küldetését. És miközben engeded megszilárdulni magadban a bizalmat, ez az erő fülsiketítőén fog áttörni hozzád.

A gyógyítás e folyamatában polaritások mutatkoznak, amelyek között ingadozol: a rezgésmintának megvannak a hullámhegyei és -völgyei; a maga szélső értékei. E polari­tások természete, hogy időnként intenzív forróságot érzel, máskor valamiféle energia összpontosulásának hűvöse jár át. Ám e kettő között nincs minőségi különbség. Ezek az

186 így szólott Salamon

erők, ezek a különböző polaritások különböző, működésbe lépő energiamezők.

Mármost ezek egyike sem előbbre való a másiknál. A vi­lágért sem kell feltételezned, avagy ragaszkodnod ahhoz az elképzeléshez, hogy a hőérzetet okozó erő bír gyógyító hatással. Vannak esetek, amikor ez a másik, hűvöset hozó energia - ez a mező jelentős mértékben annak a személynek a természetétől függ, akit éppen gyógyítasz.

Bíznod kell az ösztönödben. Nem szabad felülbírálnod. Ne kérdőjelezd meg vagy kritizáld utólagosan. Ha jelenleg a gyógyítás folyamatában egyszer csak hideget érzel, kezde­nek kétségeid támadni, és abban a pillanatban már ki is vontad magad a folyamatból.

Ugyanez igaz a forróságra is. Ha hátrébb húzódsz, és el­kezded elemezgetni, hogy miféle folyamat játszódhat le most? és mi lehet az, amit érzek?, s a többi hasonló, apró részleten töröd a fejed, amely e folyamattal együtt jár, akkor nem veszel részt szívvel-lélekkel magában a folyamatban. Tel­jes mértékben el kell vonatkoztatnod ezektől a fajta gon­dolatoktól, amint felmerülnek benned. Ez az erő úgyis természetszerűleg ráhangolódik annak a személynek a me­zejére, akivel éppen foglalkozol.

A pácienseknek, akik felkeresnek, megvan a maguk saját energiamezeje, amelynek meg kell lelnie a saját ritmusát; és talán e ritmusok némelyike hűvösebb érzetet keltő rezgés­mintázatokkal áll összhangban. Más esetekben ezek a rez­gésminták hőt szabadítanak fel melléktermékként.

Amikor a páciensek energiamezeje kölcsönhatásba lép a tiéddel, valami igen hasonló dolog játszódik le, mint amikor két vegyszert elegyítünk. Az érzet pedig egyszerűen a két mező kölcsönhatásának eredménye. Hol az történik, hogy hő szabadul fel, hol pedig hűvösségérzet árad ki. Ám ezek az érzetek a kölcsönhatás természetéből fakad­nak, és a folyamat előrehaladásával változhatnak. Ez az

Az entitás tudja, mire van szüksége 187

energia-kölcsönhatás sosem jut nyugvópontra, állandó fo­lyamatban, szüntelen mozgásban, áramlásban van. Tehát az érzet változni fog, a lényeg azonban az, hogy ne hozz ítéletet magadban, amikor e változás bekövetkezik, ne érezd úgy, hogy erővel közbe kell avatkoznod. El kell vonatkoz­tatnod gondolatban a változás folyamatától, miközben benne vagy.

A kezeléseid után talán érdemes volna lejegyezned a magad és az ügyfeled tapasztalatait a nyilvántartásod számára; később talán kihüvelyezhetnél belőlük valamit. Azonban javarészt és zömmel valóban az energiamezők köl­csönhatásáról és ennek eredményéről van szó. Olykor az energia korlátokkal szembesül, amelyeket le kell döntenie. És megesik, hogy a legmakacsabb korlátok a leghidegebbek.

A feladat az, hogy e folyamat során annyira elcsitítsd az elmédet, amennyire csak lehetséges. Olyan ez, akár a me- ditatív állapot. És minél közelebb tudsz kerülni ehhez az állapothoz, minél inkább el tudod ereszteni minden szo­rongásodat, annál tisztábban és tökéletesebben fog áram- lani az energia, s annál hatékonyabban talál visszhangra a páciensedben.

Fel kell tenned magadnak a kérdést, mit teszel most nyu­galmad érdekében. Tevékenyen részt veszel valamiben? Ha nem, akkor itt az ideje. Szakítanod kell rá időt. Ez döntő fontosságú. Nem csak úgy „mellékesen” javaslom, arra az esetre, „ha épp akad pár szabad perced”. Ez bizony szer­ves része a folyamatnak, és csak akkor számíthatsz további sikerre, ha teszel valamit ezügyben. Persze nem azt aka­rom mondani, hogy órákon át kell meditálnod reggelen­te - korántsem erről beszélek. Egyszerűen csak meg kell találnod azokat a pillanatokat az életedben, amelyekben feltöltődhetsz energiával. És ez akkor történhet meg napi rendszerességgel, ha tökéletes és már kialakult energiák közegébe kerülsz.

188 így szólott Salamon

Eszményi esetben a természetben találsz rá arra a hely­re, ahol az energia alakot ölt. Itt semmi sem gátolja vagy befolyásolja az energiát, amely így a maga valódi mivol­tában, színtiszta aspektusában lehet jelen. És mivel a ter­mészet nem folyamodik holmi találgatásokhoz az energia minőségére nézvést, az egyszerűen csak felszabadul. Akik mélyebb spirituális énjüket keresik, azokat arra buzdítom, hogy sokat tartózkodjanak a természetben, hiszen ennek harmóniája révén te magad oly módon hallhatod meg az energiát, ahogyan korábban soha, és a kettő közötti minőségi különbségnek köszönhetően automatikusan újra hozzáhangolhatod a saját energiádat.

A következő hasonlattal szeretném érzékeltetni a folya­matot: Ha hamisan énekelsz kánont valakivel - egyvalaki­vel -, akkor igen nehezen találsz vissza a valódi dallamhoz. Ha azonban egy ezer vagy épp százezer fős kórusban éne­kelsz, a hangzás oly fülsiketítő, hogy egyszerűen kénytelen vagy alkalmazkodni hozzá, és a megfelelő hangnemben zengeni tovább a dalt. Ilyen környezetben az energiád au­tomatikusan felhangolódik. Összekapcsolódik, újra kap­csolatot teremt.

Minél több időt - tizenöt, húsz percet - tudsz eltölte­ni a kertedben, ahol fák nőnek, ahol elgyönyörködhetsz a természetben... annál több energiát fogsz meríteni belőle. A természet egyfajta hangvillává válik számodra. Felhan­gol, és teljesebb harmóniát teremt a saját szervezeteden belül.

Minél inkább meghiúsítod e folyamatot, minél inkább menekülsz a természetes összehangolódástól... annál ba­josabban leszel képes átadni a kívánatos energiafajtát az adott napon. Szánj elegendő időt e törekvés megvalósítá­sára, és tartózkodj sokat a természetben.

Találj vagy szakíts rá időt! Hiszen ezzel másfelől temér­dek időt takarítasz meg magadnak - amelyet máskülönben

Az entitás tudja, mire van szüksége 189

felesleges aggodalmaskodással, energiáid szükségtelen szét- forgácsolásával töltenék

Minél inkább képes vagy fókuszálni lényedet a nap korai szakaszában, annál jobb. így harmonikus energiát sugár­zol, amelyet a környezeted is jobban elfogad. Akivel csak érintkezésbe kerülsz, könnyebben szívja magába energiá­dat, amely maga is tisztábbá válik. Ha azonban nap nap után telik el anélkül, hogy időt szakítanál e megtisztulásra, akkor falakat emelsz, amelyek mindinkább meghiúsítják törekvéseidet, és rákényszerítenek az elzárkózásra. Mi pedig oknak tekintjük ezt a menekülésre.

Valóban igen égető szükség van arra, hogy újra összeköt­tetést teremtsünk valamely szerves és természetes közeggel. Rendszerint úgy értelmezzük a helyzetet, hogy a munkánk túl nagy terhet jelent számunkra, és hogy túlságosan el­uralkodott a zűrzavar mindennapi életünkben; márpedig ezt elégséges indoknak tekintjük arra, hogy megszökjünk a gondjaink elől. Holott valójában a probléma gyökerei sok­kal mélyebben rejlenek. Az egész zűrzavar amiatt uralkod­hatott el, mert nem teremtettük meg az összeköttetést. Az entitás tudja, mire van szüksége. Tisztában van vele, mi kell vágya beteljesítéséhez.

Te egy ideje ismét részt veszel e folyamatban: engeded a Létezőnek, hogy rajtad keresztül hallassa hangját... hogy erejével összekapcsolja mások energiáit egy nagyobb ener­giával. E folyamat lényege a rákapcsolódás a nagyobb ener­giaforrásra. Ennek energiája árad keresztül rajtad a másik személybe, mintegy a világmindenség életadó vérének köz­vetlen intravénás átömlesztéseként.

Azok közül, akik felkeresnek téged, sokan mindenféle erőforrástól elszakadtak, s ennek áldozatává váltak. Meg­fosztották magukat az erejüktől. A hozzád ellátogató pá­ciensek zöme megfosztotta magát tulajdon erejétől, s most azt várja, hogy másvalaki újra visszaadja neki.

190 így szólott Salamon

Pedig a gyógyító élmény lényege nem pontosan ez. Nem arról van szó, hogy te ruházod fel pácienseidet energiával, csupán arról, hogy te kapcsolod össze őket azzal a nagyobb erővel, amely megifjítja őket. Pácienseid máris birtokában vannak minden ehhez szükséges mechanizmusnak - csu­pán arra van szükségük, hogy megkapják a kezdőlökést. Egyeseknek már oly régóta megszakadt a kapcsolatuk, hogy az életük egészen berozsdásodott és elszigetelődött. És úgymond az érintkezőik sem elég tiszták ahhoz, hogy újra megteremthessék a kapcsolatot.

Tehát velük az a helyzet áll fenn, hogy a kapcsolat- teremtés igen bajos annak a kéregnek a vastag rétegei miatt, amelyet maguk köré növesztettek - nehéz kapcso­latot teremteni rajtuk keresztül, hiszen teljesen ennek az elfalazott és elszigetelődött életmódnak adták át magu­kat. Te a saját hatalmaddal ismét megkísérled összekap­csolni őket e nagyobb erővel, e nagyobb energiával azon az aprócska és eltömődött nyíláson keresztül, amellyel még rendelkeznek. Mihelyt azután megtapasztalják ezt az ener­giát, már maguk is képesek előállítani. Ha egyszer meg­teremtették vele az összeköttetést, az a bizonyos nyílás is kitágulhat.

Amint a páciens megtapasztalja önnön gyógyulásának élményét, a folyamat már a maga teremtette feltételek kö­zött is továbbhaladhat. Ha az illető tudatos döntéséből fakadóan megérti, hogy igenis képes meggyógyítani saját magát, többé nincs szüksége közbenjáróra - immár nem kell mellé másvalaki emlékeztetőnek. Ahogyan Jézus mond­ta réges-rég: képesek vagytok „meggyógyítani magatokat”, csak engednetek kell. Mármost ezek az emberek, akik felke­resnek téged, sokszor olyan elszigeteltek - olyannyira nem állnak érintkezésben eme erő mibenlétével -, hogy szüksé­gük van valakire, aki emlékezteti őket erre a kapcsolatra. És itt lépsz be te a képbe.

Az entitás tudja, mire van szüksége 191

Összekapcsolod őket azzal a nagyobb energiamezővel, amelynek mindnyájan részei vagyunk, amely mindnyájun­kat alkot. Hiszen mind egyek vagyunk.

Vannak, akiknek a küldetése abban áll, hogy kinyissák ezeket a kapukat. Ericnek is ez a küldetése. Bizonyos tekin­tetben Fred is osztozik e küldetésben, amely kapukat nyit a teljesebb megértés előtt. Olyan képesség ez, amelyet sok­sok életidő tapasztalatai érleltek.

Vannak, akik erre a munkára rendeltettek - akik önként jelentkeztek rá, konkrétan arra jelentkeztek, hogy eljönnek erre a síkra az emberi nem megsegítésére. Ez az ő külde­tésük.

Összegyűlik egy bizonyos ismeretanyag, és az emberek olykor úgy érzik, fel tudják ölteni e folyamat elvégzésének köntösét, ám talán nincsenek birtokában az alapvető meg­értésnek. Mármost mindenki képes meggyógyítani a saját lényét. Kivétel nélkül mindenki. És gyakorta az olyan em­berek előtt, akik megtapasztaltak bizonyos energetikai jelenségeket - vagyis ama energia beáradását az életükbe, amelyről épp beszéltünk -, ez az ösvény bizonyos tekintet­ben egyszerre megtisztul és kezd feltárulni.

Az energia megleli a saját szintjét, de kezdetben olykor erőteljesen hullámzik. És az általuk tapasztalt interferencia esetenként nem egyéb ezeknél az ismétlődő kiáradásoknál. Tehát ezek az élmények nem szükségképpen jelentik azt, hogy ezekben az emberekben is ott rejlik a gyógyítás ké­pessége.

A későbbiek folyamán azt fogod látni, hogy sokan van­nak a hívatottak, de kevesen a választottak. Te mindössze annyit tehetsz, hogy megnyitod előttük a kaput a meg­tapasztalásra. Mindössze annyit tehetsz, hogy átadod az információt - akár képesek befogadni, akár nem. Azok­ban, akik valóban e munka folytatására rendeltettek, au­tomatikusan fel fog ébredni az ösztönzés. Mintha csak

192 így szólott Salamon

emlékeztették volna őket, mintha fény gyúlna bennük, amely hevesebb vágyat ébreszt, ami több lehetőséget nyit előttük, ami viszont nagyobb sikerekhez vezet, ami... érted már, mit akarok mondani?

Ezek az emberek a maguk módján meglelik magukban a képességet annak az energiaformának a kinyilvánítására, amelyet e munka folytatásához nyújtaniuk kell. Akik pedig még nem rendelkeznek a szükséges múlttal és gazdag ta­pasztalatokkal, majd szert tesznek rá - de talán nem ebben az életben, talán nem is a következőben... hanem egy olyan életükben, amelyik még a jövő homályába vész.

Tehát nem kényszeríthetsz senkit, és nem mondha­tod az embereknek: „Ó, hát persze, neked tehetséged van ehhez a munkához. Muszáj ezzel foglalkoznod!” Nekik maguknak kell eljutniuk erre a következtetésre. A szenve­dély erejével kell érezniük magukban, mivel ezt a munkát csak szenvedéllyel lehet végezni. A gyógyítás lényege a szen­vedély.

És ha egyszer birtokában vagy a képességnek, sosem kell attól félned, hogy elveszítheted. E képesség sosem fog el­hagyni téged, hiszen olyasmi, ami egyre csak gyarapodik. Csak akkor veszíthetnéd el, ha tudatosan lehunynád előtte a szemed, ha szánt szándékkal megpróbálnál gátat vetni az útjába. Mert ha e képesség egyszer megjelent, akkor egyre csak gyarapszik.

A másik dolog pedig, amit komolyan meg kell vitatnod önmagaddal, a következő: Azok az erők, amelyek igyeksze­nek meghiúsítani a munkádat, nem egyebek saját negatív hozzáállásodnál, amely másokban megnyilvánul. A saját lényedben rejlő negativitás nyilvánul meg ilyenkor mintegy környezeti hatásként a többi emberben. Ők csupán reagál­nak arra, amit benned éreznek. És azokon a napokon, ami­kor úgy érzed, hogy bátortalanul és vaktában tapogatózol az életedben és a munkádban, ez fog tükröződni mások

szavaiban is: „Hát tudod, a képességed apadóban van."Mert ezt sugallja nekik a te lényed. Ezt súgják a te kétségeid.

Amikor negatív vélekedéseket hallasz, ez felhívást jelent harmóniád visszaállítására. Nem szabad vitatkoznod velünkNem az a küldetésed e világon, hogy bizonygasd mennyiretévednek. Ne vesztegesd az idődet azzal, hogy megpróbá-

lod befolyásolni vagy megcáfolni vélekedéseidet.Ez az ő gestaltjuk, jobb kifejezés híján. Olyan ez a gyógyító számára, mint a vészjelző vörös lobogó. Amint negatív hozzáállást

látsz, hallasz vagy tapasztalsz, nyomban azt kell mondanod magadban: „Rendben, rendben. Tehát újra vissza kell állíta- nom a harmóniámat. Át kell csoportosítanom az erőimet

Fel kell ismernem a helyzetet, hiszen ha az energiám 1 teljesen

tiszta lenne, a vörös lobogó sem jelent volna meg.”

Az entitás tudja, mlfp van Miifr MM

29.TISZTÁBAN KELL LENNED AZZAL,

HOGY MESTER VAGY!

A mester-tanítvány kapcsolat az idők kezdete óta létezik. Tanító és tanonca, mester és tanítvány. Ez a kapcsolat

lényege, s erre most vissza kell emlékezned. Te mesterként érkeztél ebbe a világba.

Környezetünkben számos területen sok-sok mesterta­nító létezik. Neked azonban most azt kell eszedbe idézned, hogy e munka fontos szerepet játszik az életedben. Igazán semmi köze nincs az egodhoz, hiszen e tevékenység lényege a szolgálat. Nem a nyereségszerzés, hanem a szolgálat, hogy jó szolgálatot tégy másoknak... lehetőséget adj nekik életük jobbá tételére az energiáddal, amelyet szolgálatod részekéntfelszabadítasz.

Egyes társadalmakban a „mester” fogalma a tanító lábá­nál hajbókoló sokaság képét idézi fel. Itt azonban ez a szó egész más értelemmel bír. Mi arról beszélünk, hogy a szol­gálatra való képesség bizonyos szintjével érkeztél e világra, és önként jelentkeztél erre a munkára. Küldetéseddé tetted, hogy idejöjj, és szolgáld az emberiséget, hogy feljebb emeld rezgésszintjét. És ez az emlékeztető a küldetésedre, amelyet te magad is jól ismersz.

Amikor tehát ezt hallod, meglévő tudásodnak hála egy­szeriben felidéződik benned, milyenfajta szolgálatot nyújt­hatsz másoknak, milyen sokat tehetsz értük. Nyomban eszedbe jut, milyenfajta hatást gyakorolhat életed e síkon sok-sok emberre, anélkül hogy „távol” éreznéd magad tőlük.

Tisztában kell lenned azzal, hogy mester vagy! 195

Nem létezik olyasmi, hogy ők és mi. Csak mi létezünk, mi mindnyájan.

Minél jobban elkülönülsz, annál kevesebb sikert érsz el. És minél inkább ráhangolódsz a helyiségben lévő személy­re, annál értékesebb szolgálatot tehetsz neki... és annál na­gyobb sikert könyvelhetsz el. Ez az egész nem az egóról szól, hanem az elfogadásról, szereped elfogadásáról.

Hébe-hóba akadhatnak, akik megkérdőjelezik munkád pénzben kifejezett értékét. Ez bizonyos szempontból negatív hozzáállás. Az ő negatív hozzáállásuk, amellyel voltaképpen azt juttatják kifejezésre, hogy anyagi aggodalmaik miatt nem is engedik meg maguknak, hogy valóban részt vegye­nek a folyamatban. Ingyen kellene részesülnöm benne, hiszen ez az erő a természet része, akárcsak én magam, és a gyógyításnak egy természetes folyamatnak kellene lennie.

E pénzügyi aggodalmak mibenléte nem egyköny- nyen mérhető fel az egyes embereknél. Mindenki kötődik a pénzhez - minden embernek megvannak a maga anyagi érdekeltségei és aggodalmai. Sokan önbecsülési kérdést - mégpedig súlyos önbecsülési kérdést - csinálnak a pénzügyi helyzetükből, hiszen ez alaptalanul bár, de az emberek tár­sadalmi létjogosultságának mércéjévé vált. És mi vevők voltunk arra az elképzelésre, hogy az értékünk pénzzel mérhető.

Tehát ezek az emberek, akik szerint te anyagi „terhet” rósz rájuk gyógyulásukért cserébe, úgy vélik, talán valami­féle egocentrikus késztetés ösztönöz arra, hogy különleges képességed ellenértékeként súlyos pénzeket fogadj el. Holott ez leginkább a saját képzeletük kivetülése, aminek vajmi kevés köze van a valósághoz.

És neked nem is kell törődnöd velük; e kérdést nekik kell tisztázniuk önmagukkal. Te nyugodt lélekkel kijelentheted: „Ez része a mi alkunknak, a mi csereüzletünknek. Mármost csak rajtad áll, hogy nyélbe ütjük-e, vagy sem. Egyedül a te

196 így szólott Salamon

kezedben van a döntés. Nem az én dolgom, hogy megvál­toztassam az ezzel kapcsolatos nézőpontodat, és az sem feladatom, hogy igazoljam vagy cáfoljam ezt a pénzügyi

aggodalmat.”A pénzügyek rendeltetése hozzásegíteni az embereket,

hogy összeköttetésben állhassanak egy nagyobb énnel. Persze nem holmi roppant vagyonról beszélünk, de az em­bernek meg kell keresnie a mindennapi betevő falatját. Ez elengedhetetlen, tudod. És nem szabad szégyenlősnek len­ned, amikor ki kell mondani, hogy ez is a csereüzlet termé­szetéhez tartozik.

Mindenki felruháztatik bizonyos adottságokkal. Kezd­jük ezzel. És számos adottság elnyeri a maga jutalmát. Ha például valaki tehetséges koncertzongorista - ez az illető adottsága. Mármost gyarapodik ebből anyagilag? De még mennyire! Hiszen keményen fejlesztette mesterségbeli tu­dását, s megtanulta, hogyan érintheti meg játékával az embereket. És minél mesteribben játszik, annál több pénzt

kap érte.Az emberek gyakran csak akkor képesek megérteni ezt

a folyamatot, ha egyfajta csereüzlet zajlik, ha „érték” kerül átadásra. Holott ez az energia nem mindig abban a személy­ben rejlik, aki elfogadja a pénzt. Tudod, ugyanúgy hordoz­za a páciens is, aki a gyógyulásért folyamodik. Hiszen neki magának kell jobbá tennie az életét. Látszólag áldozatot kell hoznia - persze valójában nem beszélhetünk áldozatról -, hogy erővel töltse el a saját életét. Ám az emberek gyakran csak akkor képesek felfogni e folyamat értékét, ha árcédula fityeg rajta.

Tegyük fel, hogy az utcasarkon ácsorgó csöves birto­kában van a rák gyógymódjának, a valódi gyógymódnak. Mégsem fogadná el tőle senki, mivel nem megfelelő a „cso­magolás”. Pedig valóban birtokában lenne a gyógymód. Az emberek rendszerint először megnézik a csomagolást,

Tisztában kell lenned azzal, hogy mester vagy! 197

és csak utána vevők az elgondolásra, amit rejt. Ilyen az emberi természet. Tehát gyakran egyfajta csereüzletet kell lebonyolítani annak érdekében, hogy képesek legyenek el­fogadni a gyógymód létjogosultságát. A kihívás számukra abban rejlik, hogy előrukkoljanak a pénzzel, hiszen az éle­tük fontos és megér ennyit, s ők ezzel az összeggel fejezik ki az élet iránti megbecsülésüket.

Ott a „méltányosság” kérdése - mi a méltányos? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie a szíve mélyén. Ami méltányos az emberek egyik csoportja számára, az nem fel­tétlenül méltányos egy másik csoportnak. Mi az, hogy mél­tányos? Ha egymillió dollárt kérünk el egy gyógyításért, az talán nem méltányos mindenki számára - ez végletesen sok. Ha viszont ingyen gyógyítunk, az nem mindenki esetében helyénvaló. Ez a másik véglet. Tehát valahol a kettő között rejlik a „méltányos” fogalma. És ez olyasmi, amit valóban a szívedben kell meghatároznod. Úgy vélem, képes vagy rá­találni a válaszra. Igenis képes vagy rá.

Olykor a befogadónak kimondottan szüksége van erre a kihívásra - szüksége van rá, hogy honorálja a kapott dol­got. Ez része a gestaltjának. Áldozatot kell hoznia, hogy képes legyen befogadni ezt az energiát az életébe. Ez persze nem valódi áldozat, ám az illető az adott pillanatban mégis annak tekinti. Hiszen az ő fejlődéséről van szó. Az emberek gyakran nem becsülik meg a folyamatot, ha nem tűzünk rá árcédulát.

Minden a befogadó szándékán múlik. Olykor megte­hetsz valamit ingyen is egyszerűen azért, mert a befoga­dóban oly erős vágy ég élete megváltoztatására. Rögtön megérzed, amikor találkozol vele.

E világban sok minden szürke. Mi pedig a fekete-fehér fogalmaiban szeretnénk gondolkodni. Ahogyan sok-sok emberi lény él a világon, éppúgy temérdek különbözőfajta emberi kapcsolat is létezik.

198 így szólott Salamon

A világ arra épül, hogy mindent egy kaptafára húzunk rá, és az emberek is erre fogékonyak; olykor bizony meg kell húznunk ezeket a vonalakat. Ám egyben rugalmasnak is kell lennünk. Ezt majd érezni fogod. Meg kell határozni az értékrendedet, és azt, hogy mit osztasz meg a másikkal; ez a befogadónak és a gyógyítónak egyaránt fontos.

A pénzügyi megállapodásra felesleges igazolást ke­resni. Teljesen felesleges. Mindössze annyit tehetsz, hogy feltárod a tényeket. Ismétlem, az emberek maguk döntik el, hogy részt vesznek-e a folyamatban. Gyakorta a saját negativitásuk tükröződik abban a hozzáállásban, amely- lyel a gyógyuláshoz viszonyulnak. És abbéli képességükhöz, hogy engedjék meggyógyítani magukat.

Ezek az emberek valamiféle módot keresnek arra, hogy megmaradhassanak a nyugvóponton, hogy továbbra is fenntartsák az egészség-telenség állapotát. És ha rá tudják fogni anyagi aggodalmaikra, hogy azok miatt kénytelenek megfenekleni azon a ponton, ahol érzésük szerint lenniük kell, akkor habozás nélkül meg is teszik. így mentegetik majd magukat: „Hát tudja, valóban nem tudom meggyó- gyíttatni magam, mert maga túl drága nekem, és túl nagy anyagi terhet róna rám az egészségemért.” Ezzel valójában a következő gondolatokat palástolják el: Inkább úgy döntök, hogy nem gyógyíttatom meg magam. Kényelmesen elevickélek rosz- szul-létem állapotában. Nem akarok kitörni belőle.

Ha ebből a nézőpontból közelíted meg a helyzetet, ha nem vádolsz vagy mutogatsz ujjal semmilyen szinten, csak azt vizsgálod, hogy milyen erős az emberekben a vágy - mennyire vágynak az egészségre -, akkor rájössz, hogy ami­kor nem akarnak részt venni a folyamatban, lényük egy aspektusa továbbra is beteg kíván maradni.

És ez sokszor épp olyankor fog kiderülni, amikor te, a gyógyító a leggyengébb vagy. Ekkor neked kell újrahangol­nod magad. Neked kell újrahangolnod az életedet. Hangold

Tisztában kell lenned azzal, hogy mester vagy! 199

hát fel! Keresd meg azokat a bizonyos pillanatokat! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni ennek szükségességét, hiszen amikor nem hangolódsz fel és hiányzik belőled a harmónia, olyan döntéseket hozol, amelyek nem szolgálják a legfőbb érdekeidet, ugyanis nem az erő, hanem a sebezhetőség álla­potából kiindulva határozol. Ekkor szükségből, nem éles­látásból döntesz.

Amikor gyógyítasz, az kapcsolatteremtés. Újra létrejön a kapcsolat. A folyamat lényege a páciens saját veleszüle­tett képességének újbóli felébresztése - hogy megadd neki a kezdőlökést, amely révén maga is megtapasztalhatja ezt az energiát. Egyszerűen az történik, hogy megtisztítod az

• •

utat a folyamat számára. Összekapcsolod az illetőt saját magasabb energiaformájával. És lehetővé teszed számára, hogy megtapasztalja ezt az élményt. Olyan ez, mintha vér­átömlesztést adnál neki.

Ugyanígy megvannak azok az energia-útvonalaink, amelyekkel erre a síkra érkezünk, s amelyekhez igen szo­rosan kapcsolódunk. Azonban élettapasztalataink - a min­ket ért traumák és számos egyéb tényező - következtében kezdjük lezárni ezeket az útvonalakat. Gyógyítóként - már­pedig te gyógyító vagy - az a célunk, hogy újra emlékez­tessük az embereket e kapcsolatra, és lehetőséget adjunk nekik a megtapasztalására. Előbb-utóbb azután a folyamat már önmagát viszi tovább. A páciensek képessé válnak új­rateremteni kapcsolatukat ezzel az erővel. Azonban ez az energia és az életükben visszhangot keltő rezgésmintázatok sajátsága. Te bizonyos szempontból olyan vagy, mint egy hangvilla: megzendíted az energia eme tiszta érzetét, a test pedig felemelkedik hozzá, elfogadja, és olyasfajta rezgési mintázatba rendeződik, amelyben képes befogadni ezt az energiát. így az energia nem diszharmonikus. Nem szóró­dik szét, amint beleütközik az energiamezőbe. Elfogadásra kerül.

200 így szólott Salamon

Nem is annyira gyógyítóként kell gondolnod magadra, inkább segítőként. Olyan emberként, aki elősegíti az ener­giaátadást. A gyógyítás, ha úgy tetszik, megállapodás, amely egy bizonyos rezgésszinten köttetik. A gyógyulni kí­vánó megnyitja lényét, hogy befogadhassa azt az energiát, amelyből mindnyájan fakadtunk, és amelytől elszakadtunk.

Nem egyéb történik ilyenkor, mint hogy újból felébreszt­jük e kapcsolatot, és lehetővé tesszük magunknak, hogy összeköttetésbe lépjünk a Létezővel. Hiszen mindnyájan azonosak vagyunk vele, csak éppen a létezés különböző síkjain nyilvánulunk meg. Alapjában véve azonban mind összeköttetésben állunk egymással. És úgy vélem, részben azért is mehetett végbe a világon ilyen sok diszharmóniát előidéző esemény, mert nem vagyunk tudatában összeköt­tetésünknek. Egymással folytatott viaskodásunk az égvilá­gon senkinek sem válik előnyére.

Ha világosan megértjük, hogy az a személy, akinek a cse­lekedeteinkkel ártalmára vagyunk, önmagunk egy része, máris nagy utat tettünk meg a világbéke megteremtése felé. Jelen pillanatban még nem ismerjük ezt fel. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy lényegében mindnyájan egyek va­gyunk, és temérdek időt fecsérlünk el arról fecsegve, meny­nyire különböző az egyéniségünk, és milyen különleges a nemzetünk, a fajtánk, a személyiségünk - holott inkább annak megvitatására kellene fordítanunk az energiánkat, hogy milyen sok közös van bennünk.

Mindenáron a széttagolódásra törekszünk ahelyett, hogy betagozódnánk az emberiség közösségébe. Ezzel a gondolattal hagylak most magadra.

♦ ♦

30.Ml MAGUNK TEREMTJÜK MEG

ÉLETÜNK MINDEN PERCÉT -

EZ A MI MŰALKOTÁSUNK

Itt vagyok most melletted. Egy ideje már várunk arra, hogy közöljük veled az energiánkat. Érezzük, hogy szükséged

van az érintkezésre. Szerettük volna kivárni, amíg részévé válsz annak, ami korábban beáradt az életedbe. Lényednek szüksége van rá, hogy megvalósítsa a kommunikációnak azt az új és isteni formáját, amelyet véleményed szerint már korábban megtapasztaltál.

Mi már jól tudjuk, hogy az energia más formája árad feléd e pillanatban is. Fel kell ismerned képességedet ennek az újabb energiafajtának a kezelésére - hiszen ez a lét egy olyan útvonalának megértéséhez segít hozzá, amely koráb­ban zárva volt előtted.

Tisztában vagyunk vele, hogy rendelkezel a képességgel e kommunikációs forma megvalósítására. Eddig még nem fe­dezted fel e tartományt, de rögtön meg fogod érezni, amint elkezd felszínre bukkanni az életedben. Tudjuk, hogy ez ki­magasló jelentőséggel bír a siker még tágasabb birodalmába vezető utadon. Most jött el az ideje, hogy megtestesítsd ezt az életedben. Ez az erő nem rajtad kívül rejlik.

Tehát meg kell találnod a módját, hogy mindennemű ítélkezés, léted értelmezése nélkül közelítsd meg ezt az erőt az életeden keresztül. Ez természetes könnyedséggel sikerülni fog, amint belépsz e következő birodalomba. Sok mindennel próbálkoztál már a múltban, és életed számos területén érezted erőfeszítéseid meghiúsulását. Szükséged

202 így szólott Salamon

volt rá, hogy tudomásul vedd az ilyesfajta torlaszok jelen­létét, és lehetőséget adj, hogy maguktól szertefoszoljanak előtted. Ha nekirohansz egy torlasznak, az korántsem moz­dítja elő terveid végrehajtását. Hagynod kell, hogy megleljék helyüket a létben, azután el kell fordulnod tőlük anélkül, hogy energiát fektetnél az ügybe.

Miközben tovább haladnánk előre kutatásodban, szük­séges, hogy a korábbitól eltérő módon összpontosítsd lénye­det. Másfajta talajban kell meggyökerezned, amelyben az erő az életed alapján át árad be, hogy keresztülfolyjon rajtad és kiáradjon. Elég időt kell adnod magadnak ennek kiala­kítására. Ha eddig konfliktusok nehezítették életedet, teret kell nyitnod körülöttük. Több térre van szükséged.

Valóban a kezedben van ennek az erőnek az irányítása, ehhez azonban először a belső békédet kell megteremtened. Nem irányozhatod rögtön a környezetre, előbb alapot kell teremtened neki önmagadban. Meg kell testesítened ezt a fajta békességet, és akkor ez az erő majd megteremti az érintkezést. Nem rögzítheted az árnyékodat. Fel kell állnod, és akkor az árnyék is feláll.

A benső béke az élet egyfajta ritmusa. Összeköttetés az egyetemes energiával, eme energia körforgásával. Ráhan­golódás a világmindenség muzsikájának ritmusára. Ha küzdesz e muzsika ellen, a hangja aligha gyönyörködtető. Meg kell lelned a módját, hogy harmóniába kerülj a világ- egyetemmel, márpedig ez abból fakad, ha egységben vagy önmagaddal... a lényeddel. Szánj elegendő időt a felkészü­lésre, mielőtt érintkezésbe lépsz a környezetedben lévőkkel. Érezned kell e ritmust az életedben, s amint megérzed, egy­szerre ismerni is fogod. Túlságosan gyakran törtetsz előre anélkül, hogy először megteremtenéd ezt a fajta alapot, aminek eredményeképpen a muzsika disszonánssá válik, és sérti e kommunikáció fültanúinak fülét.

Meg kell találnod a módját, hogy összehangolódj és

Mi magunk teremtjük meg életünk... 203

megbékélj önmagaddal. Emiatt bizony beletelhet egy időbe, amíg továbbléphetsz, de muszáj rászánnod ezt az időt. Jelen pillanatban nagyon is a dolgok következmény-oldalán lele- dzel, holott az okozó-oldalon lenne a helyed. Márpedig ez könnyen kivitelezhető tudatod egyszerű beigazítása révén. Ám erre rá kell szánnod az időt.

Térre van szükséged a változáshoz. Ez azt jelenti, hogy teret kell nyitnod neki. Vagyis elegendő időt kell szakítanod rá, hogy összehangolódj önmagaddal, megfelelően ütemez­ve az életedet. Nem hajszolhatod magad egyik kommuni­kációból a másikba.

Ehhez sokféleképpen láthatsz hozzá, mindenesetre égető szükséged van olyan alkalmakra, amikor csak ülsz egye­dül, szép csendesen, és kirekeszted az életedbe áradó összes negatív, statikus zörejt. Mintha csak lehalkítanád. Le kell halkítanod a külső zajt. Rengeteg a statikus zörej, amely megakadályoz valódi hatalmad kibontakoztatásában. Meg­hiúsítja erőfeszítéseidet. Ki kell iktatnod e statikus zörejt. Ha ez zavarja a vételt, nehezebb kivenni az üzenetet.

Van energia, amelyik mindenki által hozzáférhető. E vi­lágon mindenki rendelkezik hozzá a megfelelő csatornával, mint magad is jól tudod - ehhez a fajta energiához. Már­most a te teendőd meghatározni e csatornát, és meglelni a módját, hogyan lehet a leghatékonyabban csatlakozni e nagyobb energiához.

Ha egyszer az emberek megérzik a Létező békességét az életükben, és kapcsolatot találnak hozzá, sokkal köny- nyebb továbblépniük mindennapi létükben. A birodalmat, amelyhez ekként hozzáférés nyerhető, alkalmasint neked magadnak is érdemes volna behatóbban tanulmányoznod. Hogyan teremthetsz te spirituális lényként kapcsolatot az átfogóbb létezővel?

Ez majd lehetővé teszi az emberek számára, hogy eljus­sanak a felismerésig, miszerint mindnyájuk része a soknak,

204 így szólott Salamon

nem pedig egy a sok közül. Részei annak az átfogóbb tu­datnak, amelyből mind táplálkozunk. És ezen a szinten, az „átfogóbb tudat szintjén” kommunikáció folyik, amelyhez hozzáférést nyerhetünk. Gyakran azonban inkább megosz- lunk - s ezáltal korlátozzuk magunkat. Falakat húzunk magunk köré. Elrejtőzünk ezen energiák elől, mert meg­rémít a bennünk lakozó hatalom. Félünk attól, hogy igazi hatalomra tegyünk szert. Másoktól várjuk, hogy erőt adja­nak nekünk, ám ez a helyzet senki számára nem előnyös.

Összes félelmed abból fakad, hogy félsz felelősséget vál­lalni az életedért - attól tartasz, hogy ha egyszer válladra veszed e felelősség terhét, ez lesz a kulcsa mindennek. Az embereknek egy porcikájuk sem kívánja e felelősséget. In­kább meg akarnak maradni a szükség állapotában. „Szük­séget” akarnak az életükben. Valamiképpen ez válik létük mozgatórugójává, holott a szükség valójában akadály; gát, amely elzár bennünket a kapcsolatteremtéstől. Ha mind­nyájan tisztában lennénk vele, hogy nincs szükségünk ezekre a holmikra a környezetünkben, s hogy csupán kap­csolatot kell teremtenünk ezzel az átfogóbb tudattal, és máris tetszésünk szerinti hatalomnak vagyunk birtokában, ugyan mihez kezdenénk az időnkkel?

Amikor kristályokkal és amulettekkel próbálod oltal­mazni magad, a félelem munkál benned. Nem egyéb ez ne­gatív energián alapuló félelemnél, amelynek konokul nem vagy hajlandó felismerni illúzió mivoltát. A függőségnek ez a szükséglete vonz ezekhez a tárgyakhoz ahelyett, hogy elfogadnád a saját hatalmadat.

Ismétlem, az a baj, hogy nem veszed birtokba a saját ha­talmadat. Ha megszerzem a megfelelő kristályt, hatalomra teszek szert. A külvilágba tekintesz a kiteljesülésért ahelyett, hogy felismernéd, e teljesség máris ott rejlik benned. Ha a birto­komba kerül ez az amulett, ha enyém lesz ez a kristály, hatalmas leszek. Nos, ez esetben a hatalom teljességgel rajtad kívül áll.

Mi magunk teremtjük meg életünk... 205

Hatalommal, oltalmazó erővel és más egyebekkel ru­házod fel e tárgyakat, és immár nem is te uralod a saját életedet, hanem az a kristály. A kristály veszi át az uralmat.

Elherdáljuk a hatalmunkat. Az emberek félnek valódi felelősséget vállalni az életükért. Hisz ebben a társadalom­ban arra neveltek bennünket, hogy másoktól várjuk a be­avatkozást. Bizonyos vallási dogmák megkövetelik, hogy elnyerjük mások közbenjárását, mintha mi magunk nem lennénk képesek fellépni a saját érdekünkben. Ez pedig nagy tévedés.

A terapeutának ki kell küszöbölnie egóját gyógyítói megközelítésmódjából, hiába érzi úgy, hogy bele kell adnia valami „pluszt” önmagából, holmi jelmezt vagy különle­ges öltözéket kell viselnie, vagy épp kizárólag az óramuta­tó járásával egyező irányban mozgathatja a kezét, fordítva soha. Tudod, ez egy olyan csatorna, amelyhez mindenkinek megvan a hozzáférése. Az égvilágon mindenkinek. Minden­kinek megvan a hozzáférése. Csak meg kell tisztítaniuk az utat, tudod, hogy az emberek képesek legyenek felismerni kapcsolatukat az átfogóbb tudattal, hiszen a világon vala­mennyi gát arra szolgál, hogy ne ismerhessük fel ezt.

Az emberek sokszor intuitív orvosi kórképeket akar­nak felállítani - valamiféle diagnózist ingával vagy szel­lemvezetők segítségével -, hogy behatárolják a problémát. Diagnosztizálni akarnak, majd a saját megértésük szerint orvosolni az adott problémát ahelyett, hogy egyszerűen a megfigyelő álláspontjára helyezkednének, és jelen lenné­nek a gyógyulás katalizátoraként.

Ez a témakör igazán tág teret ad a fejtegetésnek. E síkra érkezésünknek egyik oka az, hogy megtegyük a tehetetlen­ségtől a hatalomig vezető utat. Világra jöttünkkor belénk van kódolva a tény, hogy valaki más támogatására szoru­lunk; és ez lényegében így is van, mint tudod, hiszen gyer­mekként csak a szüleinkre számíthatunk.

206 így szólott Salamon

E kódolás jóformán szerves természetességgel megy végbe, és mi abban a hitben élünk, hogy ez egész hátralévő életünkben így fog menni, hiszen már a kezdet kezdetén összes hatalmunkat átruháztuk a szüléinkre, ám ekkor jön a feleszmélés. Végigjárunk egy utat, amelynek végé­re önmagunkká leszünk. Mi válunk a saját szüléinkké. Visszaköveteljük magunknak e szerepet. És amikor bele­helyezkedünk a saját szüléink szerepébe, önállóvá érünk. Lényünk maradéktalanul kiteljesedik. Ám sokan csak ne­hezen képesek megragadni e fogalmat - hogy miként vál­laljuk át a szülői szerepet, és állunk meg a saját lábunkon. Tehát ez az egyik olyan út, amelyet végigjárunk - az átme­net a függő helyzetből a független, önmagára támaszkodó egyén szerepébe.

Azonban túlságosan is gyakran megesik, hogy nem sikerül felhágnunk a tudat e szintjére. Ekkor a szülő sze­repét továbbadjuk a párunknak, áthárítjuk egy barát­ra, és megteremtjük azt a bizonyos „szükségem van rád, hogy mellettem állj” típusú, kölcsönös függésen alapuló kapcsolatot, kialakítva a társadalomban létező ilyesfajta alapmintázatokat. Pedig az utazás lényege éppen az, hogy valamiképp eljuss addig a pontig, ahol önmagadban véve is hiánytalan egésszé válsz, hozzáférést nyerve a mindenki számára létező energiához. Ez az energiamedence határta­lan, végtelen. Csak ki kell nyújtanunk érte a kezünket - ez pedig olykor némi erőfeszítést követel. Ám itt lép be a képbe a harmónia - azon a ponton, amikor képes vagy kinyúlni, és maradéktalanul megérezni ezt az életedben, eme közép­pontot, ahol nem szorulsz senkire, ahol az életed egyedül a saját kezedben van.

Tehát sokan nem tartják a saját kezükben az életüket. Bizonyos részeit áruba bocsátották, átadták másoknak. És azután megpróbálják visszakövetelni az életüket, és fruszt- rálttá válnak, mivel azt állítják, hogy az illető elrabolta

Mi magunk teremtjük meg életünk... 207

tőlük az életük egy részét - holott valójában ők maguk adták a kezébe.

A lényeg az, hogy gyermekéveid korai időszaka után köve­teld vissza az életedet, tedd újra teljes egésszé önmagad. Hi­szen oly könnyű belevetni magunkat az élet drámájába, ha úgy látjuk, hogy minden cselekedetünkért mások a felelősek, így egész létünk egyetlen drámává válik, amelyben immár bátran hibáztathatunk másokat a hiányosságainkért, hi­szen ők a ludasak, vagy legalábbis mi úgy érezzük, hogy ők műveltek velünk valamit. És most áldozatok vagyunk, és igen kényelmesen belesüppedhetünk áldozatlétünkbe, valaki másra várva, hogy kihúzzon minket a csávából. Ám ez a hozzáállás sosem fog beteljesülést hozni, hiszen a hata­lom nem másoké. A hatalom benned rejlik. A te bensődben. Felesleges elvonnod másoktól, és megvívnod ezt a harcot,

ezt a háborút.Az a fontos, hogy emlékezzünk. Az emlékezés folyama­

tán múlik minden, hiszen amikor nem e síkon leledzünk, magunk is tisztában vagyunk mindezzel. Megértjük ezt a kapcsolatot, és kizárólag avégett mondunk le róla, hogy ebben az életünkben végigjárjuk utunkat, és újra felfedez­zük, változást hozva ezáltal környezetünkbe is. Tehát va­lamennyi emberi lény küldetésének része, aki erre a sajátos síkra születik, hogy visszakövetelje hatalmát - hogy vissza­emlékezzen arra a hatalomra, amelyről lemondott, mielőtt erre a síkra érkezett volna.

Nagyon hasonló ez a kincsvadászathoz. Mindnyájan azért jöttünk ide, hogy részt vegyünk egy kincsvadászat­ban, amelynél a kincs bennünk rejlik. Ám amíg ezt nem ismerjük fel, mindig önmagunkon kívül fogjuk keresni. Azután eljön az a bizonyos „szemfelnyitó” pillanat. Tény­legesen ráeszmélünk, hogy a kincs a tulajdon lényünk, és megtanuljuk becsülni mindazt, ami vagyunk. Hiszen mindnyájan kincsek vagyunk.

208 így szólott Salamon

Ez a nagy újrafelfedezés. Mind azért jöttünk erre a világ­ra, hogy végigjátsszuk ezt a játékot.

Ha egységben vagy önmagaddal - ha valóban rá vagy hangolódva benső életedre egyszerűen nem hozhatsz rossz döntést. Minden egyes meghozott döntésed értékes. Mindegy, milyen jellegű; nem számít, hogyan határozol. Egyesek azon töprengenek: Vajon ezen vagy azon a kapun kel­lene belépnem? És temérdek időt elfecsérelnek azzal, hogy próbálják kiókumlálni, melyik kapun menjenek keresztül, holott ezek mind ugyanarra az útra vezetnek. Mi mégis le- cövekelünk egy helyben, és csak tépelődünk: Melyik kaput kellene választanom? Ez a kapu rejt több értéket, vagy amaz? A kincset vajon e mögött, avagy a másik mögött lelem meg? Fo­galmam sincs. Talán szükségem van valakire, aki segít kiókum- lálnom, melyik a megfelelő kapu. És ezt a rengeteg időt ebben a purgatóriumszerű létben töltik el, amelyben egy tapodtat sem mozdulnak előre.

A fő az, hogy kiválassz egy kaput, és keresztülmenj rajta. Ez a kapu azután elvisz oda, ahová el kell jutnod. Nem kell amiatt aggódnod, hogy netán helytelenül döntesz. Hiszen minden pillanat értéket rejt; minden egyes döntés értéket hordoz - minden választásod egy leckét tartogat számod­ra, ha hajlandó vagy felismerni. Mindegy, hogyan döntesz. Csak haladj előre! Menj keresztül a kapun! Ne csak néze­gesd azokat a kapukat! Az csábítóbb. Emez viszont meglehetősen zordonan fest. Ez mit sem számít, nincs semmi jelentősége. Csak lépj át a kapun!

Ha van olyan döntés, amely a legkevésbé kívánatos vagy a legközelebb áll a téveshez, az egyértelműen a teljes tartóz­kodás mindenfajta döntéstől. És egyesek bizony meghát­rálnak: Én aztán nem lépek át semmiféle kapun. Kényelmesen elnézegetem őket, ebben merül ki a létezésem. Figyelem, ahogyan mások átlépnek rajtuk. Fogalmam sincs, mi zajlik a túloldalon, de meghagyom nekik a választást. Csak várok, és megfigyelem,

Mi magunk teremtjük meg életünk... 209

hdnyan lépnek át ezen a kapun, és hányan a másikon. Véleménye­ket gyűjtök az egyes kapukról; felméretem őket másokkal.

Tehát a félelem mindig arra a döntésre összpontosul, amelyik nem is fontos. Nem számít. Csak mozdulj! Az em­berek egy helyben toporognak az életükben. Nem fejlődnek. Teljesen hozzászoknak a cellához, amelyben találják magu­kat, és ez olykor bizony igencsak gyötrelmes. Mindnyájan ismerünk olyanokat, akik egészen elmerülnek a gyötrelme­ikben. Pedig ilyen esetben mozdulniuk kellene. Nem számít, milyen irányba, milyen úton. Ez teljesen mindegy. Hiszen pillanatnyi helyzetük csak gyötrelmet terem - a fejlődést egyedül a továbblépés hozhatná meg. A mély felismerések a mozgásból, nem pedig a nyugalmi állapotból fakadnak.

A lényeg az, hogy mozgásra bírjuk a többieket - hogy továbblépjenek az életükben. Spirituális értelemben.

Az emberek talán nem mindig mutatják a gyógyulás jele­it, amelyben szerinted részesülniük kellene. A te legfőbb dol­god ráeszmélni, hogy benned rejlik a képesség, amellyel egy magasabb energiához kapcsolhatod őket. Nyavalyáik - elvál­tozásaik, az energia hiánya bármely testrészükben - mind­mind egy olyan megtapasztalás részei, amelyen keresztül kell menniük, hogy megtanulják a leckét, amelyet meg kell tanulniuk. Ám ők olykor nem hajlandók leszűrni a tanulsá­got abból az állapotból, amelybe kerültek. És ekkor bizony addig kell megmaradniuk benne, amíg meg nem tanulják a leckét, bármi legyen is az, amely akadályoztatottságukból vagy egyéb állapotukból leszűrhető. Ha leckéjük abban áll, hogy el kell mélyíteniük az együttérzésüket valami iránt, akkor ezután szabadulhatnak meg állapotukból.

Mindez korántsem véletlen. Az emberek életébe bekö­szöntő betegségek egyike sem véletlen. Mindnek megvan a maga célja. Egy bizonyos célt szolgálnak. És amíg az emberek fel nem ismerik e célt, addig nem sajátították el a szükséges leckét.

Gyógyítóként mindössze annyit tehetsz, hogy felkí­nálsz egy lehetőséget - olykor igen ragyogó lehetőséget. Mindössze ennyit tehetsz. A dolog kimeneteléhez nem szabad kötődnöd. Ismétlem, arról van szó, hogy biztosí­tasz számukra egy kiutat. Megnyitsz egy kaput előttük. Keresztülmennek-e rajta, vagy sem? Mi kapukat nyitunk. Gyógyítókként kapukat nyitunk az energia előtt. Kapukat nyitunk egy átfogóbb és teljesebb létre.

Kapukat nyitunk egy olyan életre, amely harmóniában áll a világmindenséggel. Kapukat nyitunk. Mármost, hogy az adott személy képes vagy hajlandó-e átlépni a kapun, ez az ő gestaltja, az ő kihívása - az ok, amely miatt e síkra szü­letett. Senkit sem véletlenül sújtottak ezekkel a nyavalyák­kal, hanem egy magasabb szintű lecke elsajátítása végett.

Hadd fogalmazzak egészen világosan ezen a ponton! Ez nem olyan lecke, amelyet az értelmeddel kellene meg­tanulnod. A folyamat inkább sejtszinten megy végbe. Ezek az emberek hajlandók elfogadni és méltányolni a betegsé­get az együttérzésért, amelyet biztosít számukra, az éles­látásért, amelynek korábban sosem voltak birtokában. És mindaddig nem fognak meggyógyulni, amíg meg nem lelik a módját, hogy lehetőségeknek kezdjék tekinteni eze­ket a nyavalyákat életük bizonyos mélyen rejlő tényezőinek megváltoztatására - mondhatni életük elmélyítésére. Ez az ő lehetőségük a fejlődésre.

Minden egyes nyavalya, amelyet elszenvedünk, min­den akadályoztatás, amelyben részünk van, lehetőséget nyújt számunkra a fejlődésre. Ezek egyedülálló tapaszta­latok. Mind különböző tapasztalatok, amelyek a Létező más-más részeire vetnek fényt. Néhány életidőn keresztül egy bizonyos nézőpontból látjuk azt a bizonyos szobrot, mígnem szemléletünk igencsak beszűkültté és rövidlá­tóvá válik. Ezután megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy kitágítsuk látókörünket, és egy másik szemszögből

210 így szólott Salamon

Mi magunk teremtjük meg életünk... 211

vegyük szemügyre ama szobor mineműségét. Megint máskor azután az egész szobrot körül kell járnunk, hogy megértsük valódi szépségét és természetét. Gyógyítóként mindössze annyit tehetsz, hogy rámutatsz erre, és azt mon­dod: „Itt a kapu. Készen állsz?”

Tehát minél sokszínűbb a megtapasztalás, amelyben részesítjük magunkat, annál világosabban látjuk át egész tapasztalatvilágunkat... ezt az egész síkot, amelynek részei vagyunk.

És akár félelemből, akár szeretetből hozunk döntést ezen a síkon - mindez mit sem számít, az ajándékot mindenkép­pen elnyerhetjük. A döntés milyenségének nincs jelentősége.

A döntések mindig csak döntések maradnak. Az érték, amellyel felruházzátok őket, a világmindenség számára idegen elmeszülemény. Ti értéket tulajdonítotok ezeknek a döntéseknek - úgymint félelem, szeretet vagy bármi egyéb. Tudod, egyszerűen minősítitek a döntést. Holott a döntés mindig csak döntés marad. Mit sem számít, hogy a félel­men, a szereteten vagy bármely tetszés szerinti minőségen alapul. Szerepe mindössze az, hogy segítsen átlépni a kapun, és meglelni a beteljesedést a túloldalon - meglelni az együtt­érzést a túloldalon.

Ha elkezded elemezgetni, hogy a döntés vajon félelmen alapul-e, máris megfeneklesz a holtponton. Csak nézegeted a kapukat.

Persze, ha a terapeuta lekushad félelmében, és lángokkal és szertartásokkal oltalmazza magát, nem ugyanazt a gyó­gyítási szintet fogja elérni, mint akkor tehetné, ha bátran megmerülne a szeretet és a világmindenséggel folytatott kölcsönhatás szabadságának érzésében. Nélkülözhetetlen, hogy mindenfajta ítélkezést vonjunk ki az egyenletből. Mindenfajta, kivétel nélkül mindenfajta ítéletet. Más szó­val egy olyan gyógyító, aki - tegyük fel - amulettekkel vagy kristályokkal bástyázza körül magát védelmi vagy egyéb

212 így szólott Salamon

céllal, nem igazán bontakoztatja ki a benne szunnyadó ha­talmat. Ennek a gyógyítónak bizony még végig kell men­nie egy úton. Ha valami rajtuk kívül álló tárgyat veszünk igénybe, akkor valamely más hatalomra támaszkodunk. Vagyis lényegében nem ruháztuk fel magunkat a teljes ha­talmunkkal, és hiányt szenvedünk. Az energia létezik. Van.

És punktum.Mármost te vajon elgátolod-e kristályokkal és amulet­

tekkel és szertartásokkal és...? Ezt szándékozol-e tenni, el­gátolni a tiszta áramlatot? Olyan ez, mint felcicomázni egy kerti öntözőcsövet. Talán ezt kötözöm rá; talán amazt fonom köré - csak épp a végén a víz nem folyik belőle.

Az égvilágon semmivel sem segítheted „megnyílni” magad, hogy maradéktalan érintkezésbe lépj látás- vagy hallásérzékeddel. Nem az öntözőcső dolga, hogy felismerje a vizet. Éppígy a te folyamatodat is az ítélkezésmentességed- mindennemű ítélet kiküszöbölése, a semlegességed - teszi sikeressé. Ha hallanod kellene a folyamatot, ha kölcsönha­tásba kellene lépned vele, többé nem szolgálnád a célt.

Az adott személy energiáján van a hangsúly.... ez viszi előre a folyamatot. Te a csatorna vagy, amely lehetővé teszi a végbemenetelét. Ha pedig közvetítő csatornaként kezdesz hátrahúzódni, és többé nem szolgálod e funkciót egyfajta teljesen semleges, ítélkezésmentes módon, akkor az össze­köttetés teljesen megszakad, mivel kivonod magad belőle és túllépsz rajta. Immár nem vagy része a kapcsolatnak, hogy engedd keresztüláradni azt az erőt. A te szereped kizárólag az, hogy közvetítő csatornaként működj. Persze tévedés ne essék, ez fontos szerep. De még milyen fontos!

Sokan érzik például úgy, hogy a kristályok segíteni fog­nak. Ez az ego működésének jele. Meggyőződésük, hogy a kezükben van a válasz. „Én ismerem a választ. Gyere hoz- zám\ Nekem birtokomban van a válasz. Az a másik ember odaát nem ismeri, de nekem birtokomban van a válasz.”

Mi magunk teremtjük meg életünk... 213

Mindez az ego működésének kétségtelen jele. „Ez tesz kü­lönbséget köztem és őközötte. Az enyém a nagyobb kristály; nálam van a nagyobb amulett; én tudom, milyen szavakat kell kimondani, míg neki fogalma sincs. Hát persze, hogy neki kell eljönnie hozzáml”

Ismétlem, rendszerint azt feltételezzük, hogy a hatalom forrása véges, hogy enyém a nagyobb hatalom, ők pedig tehe­tetlenek. És ez elkülönít bennünket a gyógyítás folyama­tától. Minél inkább képesek vagyunk levetkőzni mindezt, és egyszerűen csak intenzíven jelen lenni... ami visszatér hozzátok, amit megteremtetek, az az idő - megteremtitek az időt, hogy intenzíven jelen lehessetek az életetekben. Oly sokan beszéltek már erről oly sok különböző módon, mégsem hallja meg soha senki igazán. Valóban jelen kell lennetek a létetekben anélkül, hogy az egóból kiindulva működnétek, és egyszerűen csak éreznetek kell a hatalmat, amely létezik.

Az emberek mindenütt csak futkosnak körbe-körbe a ha­talmat hajszolva, pedig máris a birtokukban van. Egész éle­tüket azzal töltik, hogy ész nélkül rohannak fűhöz-fához, a hatalom birtokosa után kutatva. Holott mindössze annyit kellene tenniük, hogy megállnak, belenéznek a tükörbe, és egyszeriben eljutnának a felismerésig: Ez az igazság. Ez az igazság. A hatalom máris itt rejlik. Itt van, ebben a másodpercben, ebben a pillanatban.

És az emberek egyre csak azzal foglalatoskodnak, hogy elosztogassák e hatalmat. Most azonban eljött az ideje, hogy végre visszaköveteljük. Fel kell ismernünk, hogy iga­zán elevenné válhatunk az életünkben, és nem is másvala­ki rovására; hogy maradéktalanul boldogok és jelenlévők lehetünk az életünkben, és nem másvalaki kárára. Pedig valamilyen okból kifolyólag mindenki azt gondolja, hogy csak „korlátozott” mennyiségű erőforrás áll rendelkezé­sünkre a világon, a világmindenségben; és csak korlátozott

214 így szólott Salamon

mennyiségű boldogságon osztozhatunk. Ha ez túlságosan sok boldogságot sajátít ki magának, ennyivel kevesebb fog jutni nekem? Dehogy. A boldogság kiapadhatatlan. Soha el nem apadhat, hiszen áradása végtelen.

Azért jöttünk a világra, hogy magasztaljuk létezésün­ket, ám túlságosan is gyakran megesik, hogy nem teszünk egyebet, csak gyászolunk. Ez vétek ugyan, ám hozzátartozik utunkhoz. Végig kell járnunk az utat a gyásztól a magasz-

talásig.Akár azt próbáljuk kiókumlálni, hogy vajon a gyász ka­

puján kellene-e átlépnünk, akár azon töprengünk, melyik a magasztalás kapuja, mindenképpen további fejlődésen kell keresztülmennünk. Tehát csak menj! Haladj előre, mozogj! Hiszen a kinyilatkoztatások előrehaladtunkban érnek. Ha egyszerűen lecövekelünk, semmi sem éled újra, nem születnek felismerések. Ekkor érünk el a nyugvópont­ra, amikor teljesen az értelmünk veszi át az irányítást. Nem bízunk az ösztönünkben. Nem hiszünk az életünkben, a ta­pasztalataink összességében. Nem kapcsolódunk össze az energia roppant medencéjével.

Tegyük fel, hogy egy lyukat kellene ásnod a föld másik oldalára, és te valamiért azt mondanád: Én aztán nem fogok ásót használni! Egyszerűen csak hozzálátok, és megcsinálom holmi fúróberendezések nélkül. Egyes-egyedül a két karomat és kezemet használom. Nos, megengedem, dönthetsz épp így is, de miért tennéd? Miért ne szereznél magadnak egy ásót? Ugyanez igaz a lényedben rejlő hatalomra is. Ez a te utazásod.

Oly sok időt töltünk azzal, hogy mások ásóit vizsgál- gatjuk. Neked van ásód? Remek! Ahelyett, hogy igényt tá­masztanánk a saját hatalmunkra, hogy a saját ásónkat használnánk.

A felelősség igen súlyos jelentésekkel terhelt fogalom. Olybá tűnik, mintha elkövettél volna valamit, amivel kiér­demelted a jelen helyzetet, s most megbüntetnének múltbeli

Mi magunk teremtjük meg életünk... 215

életeidért, és ez volna a büntetésed. Márpedig ez nem valami építő jellegű szemlélet - csak tovább erősíti az áldozatsze­repedet.

Véleményem szerint mindezen tapasztalatokat lehetősé­geknek kell tekintened, bármilyen borúsak legyenek is, hogy újfajta fényben vehesd szemügyre az életed. Milyen pozitív energiát szűrhetsz le ebből a tapasztalatból? Minden válság­ban, életünk minden egyes összeütközésében, minden aka­dályban, amellyel szembekerülünk - a fejlődés lehetősége is benne rejlik. És úgy vélem, az embernek igencsak krea­tívnak kell lennie, hogy képes legyen szemügyre venni ezt a válságot vagy akadályt - vagy nevezd tetszés szerint bár­minek -, majd feltenni magának a kérdést: Mennyiben segíti előfejlődésemet ez a tapasztalat? Az-e vajon a rendeltetése, hogy együtt érzőbbé tegyen, hogy rávegyen: a továbbiakban jobb törvények elfogadtatásáért munkálkodj? Érted, miről be­szélek? Vagy azt a célt szolgálja, hogy jobban megértsd saját magadnak azt az oldalát, amelyik eddig rejtve volt előtted? Netán az a rendeltetése, hogy elmélyítse az emberiség iránt táplált együttérzésedet? Bármi legyen is, abban a bizonyos tapasztalatban, abban a bizonyos válságban benne rejlik a fejlődés lehetősége, amit neked ki kell aknáznod. Ekként sokkal kreatívabban jársz el: Vállalom a felelősséget. Mit tettem, amivel rászolgáltam erre?

Vajon mire jelentkeztél, mielőtt ebbe az életidőbe érkez­tél? Milyen kihívásokat tűztél magad elé? Hiszen nem arról van szó, hogy csak úgy lézengeni jöttél erre a világra, és vak­tában „gyűjteni a tapasztalatokat” Inkább azt mondhat­nánk, hogy kidolgoztál egy tanmenetet, mielőtt ide érkeztél, majd a tananyagon végigmenve olyan szintű képesítést sze­reztél fejlődésed tekintetében, amilyet óhajtottál. Te magad jelölted ki az akadálypályát. Te választottad a körülménye­ket, amelyek közé születtél. Te határoztad meg, milyen aka­dályokkal kell szembesülnöd életed folyamán. És te tetted

216 így szólott Salamon

magasabbra a mércét. Itt jött be a képbe a teremtés. Még mielőtt e síkra küldtek volna. Ez egy kihívás. Az élet egy jó értelemben vett kihívás. A résztvevőnek felül kell kerekednie ezeken az akadályokon, amelyek a fejlődés mérföldkövei is. Minden egyes akadály, amellyel csak szembesülsz, a fejlődés egy-egy mérföldköve.

Tehát a felelősség fogalmaival szólva: Felelős vagy az életedért? Igen, felelős vagy, hiszen te magad jelölted ki az akadálypályát még azelőtt, hogy ide érkeztél volna.

Milyen egyszerű felszólítani valakit: „Vállald a felelős­séget!” Ez olyan, mintha azt mondanád az illetőnek, hogy mindez a te hibád; most birkózz meg vele. És e szemlélettel, amellyel az emberek gyakorta értelmezik a felelősséget, a múlt súlyos terheit is rátoljuk a másikra. A legtöbben nem ismerik fel, hogy a felelősség kreatív erő is lehet. Holott egyszerűen csak arra van szükség, hogy megváltoztassuk a felfogásunkat. Úgy értem, a felelősség fogalma gyakran túl súlyos jelentésekkel terhelt. Szerintem csupán annyit kell tenned, hogy kijelented: Rendben van, jelen pillanatban ez a helyzet az életemben. Miként szilárdíthatom meg az életerőmet azáltal, hogy megbirkózom ezzel az élménnyel? Hogyan változtathatok rajta?

Az életben kreatívak vagyunk. Mi magunk alkotjuk meg életünk minden egyes másodpercét - ez a mi műremekünk. A színt, amelyet felhordunk a vászonra, mi magunk kever­tük ki pontosan ezzel a céllal. Ám a festéket még akkor vá­lasztottuk ki, amikor a túloldalon voltunk.

Mindezzel arra akarok kilyukadni, hogy egyedül a festék kiválasztásától és a festési stílusodtól függ, mennyire lesz élénk és eleven a képed, avagy mennyire fog élettelen fest­ménynek tűnni, amelyet egy áldozat pingált.

Ez az alkotás az, amelyet pillanatról pillanatra létreho­zol. Ez az a kép, amelyet megfestesz. Te vajon egy virágzó, vi­ruló és fejlődő életet ábrázolsz? Ha egy életet nem árnyalnak

Mi magunk teremtjük meg életünk... 217

viszontagságok, az bizony igen egyszínű. Nincs jellege. És igen kevés benne az együttérzés. Mi magunk újra meg újra megfigyeljük ezt. A könnyű élet nem könnyű élet. Nincsenek dimenziói. E planétán csak akkor születnek nagy művek, igazi műalkotások, ha úgy döntesz, hogy kihívások elé ál­lítod magad. A fenséges muzsika is ebből a teremtő energi­ából fakad. Ezt teszem, vagy amazt? Fényt derítek a helyzetre, vagy elpalástolom?

Ha tehát úgy határozol, hogy elpalástolod vagy magad­ba fojtod mindezt, a kihívás csak annál súlyosabbá válik, hiszen egy bizonyos ponton át kellene alakulnia valami po­zitívummá. Erre egy bizonyos ponton szükség van; másként e kihívás elpusztít. Az áldozatává tesz. A lényeg az átalaku­lás; az, hogy átalakítsd a birtokodban lévő energiát - életed körülményeit -, s elevenebb élményként fogadd magadba, kreatívabban alakítsd a folyamatot.

Ez bizony nem megy egyik pillanatról a másikra. Olykor néhány életidőbe is beletelik, tudod, mire az emberek meg­értik, hogy ezek az élethelyzetek fejlődést rejtenek. Minden poros szikladarabba egy-egy ékkő van beágyazva. Hogyan férhetek hozzá az ékkőhöz? Hogyan szerezhetem meg? Hogyan világíthatok rá? Túlságosan is sokszor történik meg, hogy fogod a sziklát, és elhajítod. A szikladarab visszagurul hoz­zád. Mire te ismét fogod, és eldobod. És a kődarab ismét visszagurul. Mire fogod megint, és egyszerre megpillantasz benne egy aprócska szilánkot, azután felfedezed a belsejében rejlő lehetőséget. Ó, várj csak egy percet! Ejha, ej ha, ejha!

Megesik, hogy a kődarabot jó néhányszor vissza kell hajítani hozzád, mielőtt felismernéd valódi mibenlétét, a benne rejlő lehetőséget. A lényeg az, hogy megszilárdítsd az életerődet, és a széndarabnak látszó követ gyémánttá ala­kítsd. Mi azonban gyakran csak megvetően félredobjuk: Ó, hiszen ez csak szén! Eszem ágában sincs törődni vele! És ezzel elszalasztunk egy lehetőséget.

218 így szólott Salamon

Úgy vélem, ezen a ponton kell alaposan megvizsgál­nunk a tudati váltást - amely révén képessé válsz meglelni az ékkövet minden tapasztalatban, amelyen keresztülmész, minden összeütközésben, amelyben részed van, és minden érintkezésben, amelyet folytatsz. Tudatod pozitív fordula­tot hozhat az életedbe, és értékes erőforrásoddá válhat, de éppúgy arra is felhasználhatod, hogy áldozattá minősítsd le magad. Más választás nincs. És ez minden tapasztalatra igaz. Vajon előre vagy hátrafelé haladok emberi evolúcióm tekin­tetében? Előrefelé megyek, vagy hátrálok? Megbirkózom-e most ezzel a tapasztalattal? Nem, most nem tudok megbirkózni vele.

Ha nem tudsz azonnal megbirkózni vele, várj egy kicsit; majd később megteszed. Hiszen te jelölted ki magadnak ezt a pályát. Te írtad össze a tanrendet. És ez egy kihívás. Kihívás. Ám amikor végrehajtod az áttörést, eláraszt a szín­tiszta öröm. Mélységes öröm fakad abból, ha képes vagy megbirkózni a körülményekkel, értéket teremteni belőlük, továbbhaladni előre, és engedni, hogy a tapasztalatod ma­gasabb szintekre emeljen.

Példának okáért a megbocsátás szorosan kötődik az együttérzéshez. Egy szélsőséges példát említve, ha valaki megölte a családod egy tagját, nagyon nehéz megbocsáta­nod a tettesnek. Borzasztóan nehéz. Ha azonban megleled a módját, hogy felkeltsd magadban a megfelelő mélységű együttérzést a másikban tomboló düh és harag iránt, akkor te magad jobb emberré válsz. Teljesebb emberi lény lesz belőled.

Oly sokkal világosabban érted a természetet, mint bárki más! Hiszen senki sem öl meg egy másik embert csak azért, mert úgy döntött, hogy nincs semmi jobb tennivalója egy szombat estén. E cselekedetet az energiák hosszú története kíséri. És ezt az ember olykor bizony igen nehezen képes megérteni. Megesik, hogy valaki ezzel a küldetéssel lép színre, olyan, mintha az egyik szereplő lenne az általad

Mi magunk teremtjük meg életünk... 219

rendezett darabban, és most eljátssza a rá osztott szerepet, hogy te továbbfejlődhess.

Az emberek egyre-másra jelentkeznek a legkülönfélébb szerepekre. Önként vállalják a négyéves gyermek szerepét, akit el fog gázolni egy teherautó. Most eljátszom érted ezt a szerepet, most pedig megteszem amazt. Mármost megleled-e a módját, hogy pozitív életerővé alakítsd ezt a tapasztalatot, amely képes megszilárdítani lényedet? Megtalálod-e ennek módját önmagadban? Ez az a kihívás, amit kijelöltél ma­gadnak. Te magad határoztál úgy, hogy felvállalod. Most tehát színre lépteted a szereplőidet, és előadjátok a darabot.

A létezésnek számos síkja van, és a Föld ezek egyike. Mindnyájan a lét különböző síkjain működünk, olykor egymással egyidejűleg. Létezik persze az a bizonyos „itt és most” is, amit saját életünk valóságának hiszünk, azon­ban éppígy párhuzamos életerők is működnek. Létezésünk számos rétegből áll. És olykor e nagyon is valós létezés egy másik része egy másik síkon folyik ugyanabban az időben, amikor te a saját valóságodként felfogott tapasztalatokat átéled. És a tudatalattink révén mindezen síkokon is ellá­togathatunk múltbeli életeinkbe, és felszínre hozhatunk olyan információkat, amelyeket mintegy hatalmas kézi­könyvtárként foglalunk be saját létsíkunkba. Álomállapo­todban tudatosan keresgélsz e könyvek között. Felveszed az egyiket, átböngészed, majd visszateszed. Ám az így nyert in­formációk zömét elfelejtjük, hiszen másként nem volnánk képesek megfelelően működni ebben az életben. Az ösztön e könyvek lenyomata az életünkben. Amikor megnyitod ezt a kaput, roppant mennyiségű tudásanyag árad hozzád, és ennek egy része igen konkrétan tudatosul is benned ezen a síkon.

Olybá tűnik tehát, mintha ez a sík egy hatalmas mú­zeum lenne, amelyet újra meg újra végigjárunk más-más sze­repszemélyiséggel. És a különböző szerepszemélyiségekből

220 így szólott Salamon

kiindulva az együttérzés egészen eltérő aspektusaiba nyerünk bepillantást, és sokkal együtt érzőbbé válunk természetünkben, amely végső soron maga a Létező - a megnyilvánult együttérzés.

Adj rá módot önmagadnak, hogy harmóniába kerülj azzal a nagyobb szellemmel, amelyet lényedként azonosítasz e síkon. Képesnek kell lenned kiteljesedni lélekben. Temér­dek információ fog hozzád áradni. Ne félj a létedtől! Szívj magadba mindent a környezetedből, és amikor nyugovóra térsz, kérd, hogy e csodálatos információkat megosszák veled! Ez előszörre fantasztikus élményt nyújt, ahogyan pedig tovább csinálod, egyre sikeresebbé válsz.

Mármost vannak létsíkok, ahol a körforgás nem ismét­lődik olyan módon, ahogyan azt itt a Földön látod. A Föld történetesen egy nagy kihívás. Kemény iskola. Az egyik leg­keményebb. Vannak helyek, ahol az élet korántsem ilyen el­lenséges. Ám ez olyan, mintha a Föld nevű kiképzőtáborba iratkoznál be. Tudsz követni?

- Melyik a legkeményebb kiképzőtábor, amelybe jelent­kezhetek?

- Érdemes próbát tenned a Földdel. Nekik van a legjobb képzési programjuk. Igen kreatív.

Mi persze nem értjük. Korábban beszéltünk a színekről. Olykor azt hisszük, hogy - teszem azt - tizennégy szín rej­lik a dobozban. Holott színek ezrei léteznek, olyan színek, amilyeneket sosem láttál. A doboz itt majdhogynem üres. Ti talán tizennégy-tizennyolc színnel piszmogtok, pedig lé­teznek olyanok is, amelyek legmerészebb képzeleteteket is túlszárnyalják. Ám ezt az emberek nehezen képesek felfog­ni. Bajosan tudják megérteni anélkül, hogy elidegenítenék a közönségüket. Tisztában kell lenned azzal, hogy kezdet­ben elérhetővé kell tenned ezeket a dolgokat. Az emberek meg fognak bízni bennük. És tisztában kell lenned azzal is, hogy minden élet lehetőséget nyújt a fejlődésre és az

Mi magunk teremtjük meg életünk... 221

együttérzés elmélyítésére. Minden egyes másodperc, amely­ben részed van. S hogy úgy kell tekintened mindenre, ami az életedbe beköszönt, mint az együttérzés és az elmélyülő megértés fejlesztésének eszközére.

Az emberek zömének gondolkodási folyamata nem ter­jed ki arra, hogy mi történik tizenöt világgal később. Ők nagyon is a jelenben gyökereznek. És nem áraszthatod el őket a 180 000 színnel, amely a mindenségben létezik. Nem teheted meg, hiszen képtelenek volnának magukba fogadni mindezt.

Tehát vissza kell nyúlnod az elérhetőség kérdéséhez. A megbocsátás az együttérzés fejlesztése végett létezik, és azok maradnak a legemlékezetesebb alakok, akik a leg­teljesebb megbocsátást gyakorolják, hiszen ők az igazán kiemelkedő emberek. Mint Jézus, ez az újabb önkéntes.

Valahányszor mélyebb megértés birtokában térsz vissza, egyre hamarabb képes vagy másokat is hozzásegíteni ehhez. Ismétlem, végső soron e bolygó rezgésszintjét igyekszel megváltoztatni. A kihívás abban áll, hogy valamiképpen megpróbáld a jelenleg uralkodó harcias hozzáállást valami pozitívabbra cserélni.

Hallottad már az „öreg lelkek” fogalmát. Valahányszor visszatérsz, egyre jobban elmélyül és kiszélesedik a megér­tésed. Egyre gazdagabb az eszköztárad. Mind mélyebben és átfogóbban vagy tisztában az ember létállapotával, és erőteljesebb hatást tudsz gyakorolni másokra. Ez a te sze­reped. Ezt várják tőled. Nem tudják ugyan, miért, de pon­tosan ezt teszik. És ez a te feladatod e síkon: elvinni az embereknek a fényt, eljuttatni őket a megértésig még ezen a síkon, nem csak azután, hogy továbbléptek egy másikra. Ezen a síkon. Hogyan vihetem el az embereknek a fényt? Hiszen pontosan ezt csinálod, ezt teszi Eric és Fred, e folyamatnak vagytok mindnyájan részesei.

A „fény” a tökéletes megértés és együttérzés.

222 így szólott Salamon

A jövőben nagy változás várható. Vajon félig üres vagy félig teli lesz a pohár? Ismétlem, ez kizárólag azon múlik majd, hogy ki érzékeli. Egyesek világkatasztrófaként tekin­tenek majd e változásra; mások inkább új feleszmélésként. Ám a változás közeleg. Ez az oka annak, hogy e szellemek szerte a világmindenségben megjelennek. Előkészítik az utat a bekövetkezendő változásnak. Ha birtokában vagy az örökkévalóság megértésének, cseppet sem kell félned tőle.

E változás számos területen máris folyamatban van. Az alapokat most fektetik le, és ahogyan továbbhaladunk, az átalakulás mind mélyrehatóbbá válik. Persze nem lesz egyetlen olyan nap, amikor „megáll a Föld”. Ez egy folyamat, amely lassan minden egyénre kiterjed. Az emberek azon fog­ják észrevenni magukat, hogy a meggyőződésrendszerük vagy munkál, vagy egyáltalán nem működik többé. Akik képtelenek hallani, hontalanná válnak. Akik pedig hajlan­dók keresni, azok új otthonra lelnek.

31.SOSEM LESZ ELÉG HANGOS A TAPS

A legkülönbözőbb rendű és rangú gyógyítók feladata e létben megadni a lehetőséget a kapuk kinyitására. Töb­

bek között megnyitni a kaput képességed számára, amellyel kapukat nyithatsz - hogy elegendő együttérzés ébredjen benned a kapuk kinyitásához.

Együttérzéssel kell viseltetned azok iránt, akik épp igyekszenek eldönteni, átlépjenek-e a kapun, vagy sem, hogy túljussanak a válságon. Remélhetőleg sikerül. Te ezt az eredményt szeretnéd elérni, hiszen arra vágysz, hogy az emberek jobban érezzék magukat a bőrükben. Azt akarod, hogy zökkenőmentesebben működjenek, azonban nem ra­gaszkodhatsz ehhez az eredményhez, és nem is azonosul­hatsz vele, hiszen ez nem áll a te ellenőrzésed alatt.

Más szóval, ha valaki belekapaszkodik valamilyenfajta betegségbe, és hajthatatlanul kitart mellette, azért nem ér­heti gáncs a te kapunyitó képességedet.

Te megnyitottad a kaput, és hívtad az illetőt, hogy lépjen át rajta. Mármost talán egyszerűen csak nem akar keresz­tülmenni a kapun. Ez nem jelent bírálatot rád nézve, és nem is olyasmi, amit mennyiségileg meghatározhatnál.

Te csak annyit tehetsz, hogy megnyitod a kaput. Az már a páciens kihívása, hogy átlépjen rajta. Ha tehát valaki nem hajlandó rá, az korántsem amiatt van, mert te nem végez­ted el a feladatodat. Te kinyitottad a kaput: „Lépj csak be bátran! De ha nem akarsz... akkor talán majd legközelebb!”

224 így szólott Salamon

Ha egy hozzád igen közelálló személyről van szó, például házastársról, szülőről, akkor ugyancsak nehéz a dolgod, hi­szen érzelmi kötelék is fűz az illetőhöz; és ez néha bizony összezavarhatja a folyamatot. Ha túlságosan közel állsz a pácienshez, a kapcsolat nem elég tiszta, erős töltést hor­doz, és tapasztalatok súlya terheli. És a páciens gyakran nem hajlandó meghallani a hívásod, másvalaki azonban képes megszólítani. Ugyanis a páciens mindenfajta előítélettel ár­nyalja az általad elővezetett információk színét. Azonban az állhatatosság az együttérzés nagyszerű sajátsága. Soha, de soha nem szabad senkiről lemondani. A gyógyulás talán nem ma következik be. De ott a holnap. S ha nem holnap történik meg, ott a holnapután. „Addig fogom folytatni munkámat, amíg csak teljes alapossággal képes vagyok rá, mert együttérzés él bennem irántad.” Előbb-utóbb a páciens ellenállása felmorzsolódik, ez szükségképpen bekövetkezik, hiszen az együttérzés erősebb energia. Erősebb, mint az el­lenállás. Azonban ennek az erőnek az együttérzésből kell fakadnia. Nem eredhet a te unszolásodból, hogy: „Miért nem teszi meg végre?”, mert ez bosszantóvá válik, és a pá­ciens egészen máshogy értelmezi. Immár úgy érezheti, hogy igazolást nyert az álláspontja, hiszen te csak nyaggatod, ő pedig bosszankodik ezen, és azt hajtogatja magában, hogy: „Miért nem képes végre békén hagyni?”

Ha azonban az üzenetet valódi együttérzéssel adod át - és ez olyasmi, amire neked gyógyítóként mindig ügyelned kell -, ha az üzenetet színtiszta együttérzés hatja át, előbb- utóbb meghallgatásra lel. Bizonyosan meghallgatásra talál. A türelmetlenség azonban nem része a gyógyításnak.

Én most az ő energiájuk negatív voltának leküzdéséről beszélek. A pozitív energia sokkal erősebb. Ha pedig szere­tetből és együttérzésből fakad, semmi sem szállhat szembe vele, és semmi sem állíthatja meg.

Egy szívből fakadó energiafolyamot semmi sem állíthat

Sosem lesz elég hangos a taps 225

meg. A szeretet és együttérzés energiája erősebb, mint az összes negativitás, amit egyáltalán megidézhetsz. Ám erre neked kell ügyelned gyógyítóként. Meg kell vizsgálnod ma­gadban: Valóban ebből a hozzáállásból indulok ki? Vagy abból, hogy: »Még vár rám két-három kezelés, úgyhogy ezt minél gyor­sabban lezavarom«? Mert ez bizony nem együttérzés. Együtt­érzésedet ilyetén kérdésekkel teheted próbára: Valóban bele akarok nyúlni ennek az embernek az életébe, hogy hozzásegítsem egy korábban sosem ismert öröm megtapasztalásához? Ebből a hoz­záállásból indulok ki?

Az együttérzés teljes mértékben része minden érintke­zésnek, amit valaha folytatni fogsz. Egy gyógyítói kapcso­latban egyszerűen azért árad tisztábban, mert rendszerint kevés előzetes ismerettel rendelkezel a páciensedről. És ő is bizonyosfajta hajlandósággal vagy reménységgel keres fel téged, hogy valami meg fog változni az életében. Tehát más a folyamat dinamikája.

Személyközi kapcsolatok esetében sokkal zavarosabb, hiszen itt múltbéli tapasztalatok, személyes motivációk és hátsó szándékok is közrejátszanak. Ha azonban te magán­emberként megvizsgálod a hozzáállásodat, a dolog végül egyenesbe jön, a folyamat zökkenőmentessé válik, és ha va­lódi együttérzéssel viszonyulsz hozzájuk, az emberek min­den eddiginél szilárdabban meg fognak bízni benned. Ha valódi együttérzéssel viszonyulsz hozzájuk. És ha az életed részévé akarod tenni e hozzáállást, és meglelted a módját, hogy magadra oltsd.

Ebből kell kiindulnia a folyamatnak. A szívből kell kiin dúlnia. És minél többet törődsz másokkal, annál több öröm ben lesz részed. Persze, ha őszinte a törődésed, és nem rejlik mögötte semmiféle hátsó szándék. Szívből kell törődnöd a másik létével, hiszen mindnyájan egyek vagyunk. Ha segi tünk a másikon, mi magunk is boldogabbá válunk. Ez egy egyenes következmény; egyenes következmény.

226 így szólott Salamon

Ha olyannyira mások boldogítására összpontosítasz, hogy te magad megsínyled a dolgot, akkor nem a megfelelő térben mozogsz. Akkor helytelen a megközelítésmódod, hi­szen szenvedés nem kapcsolódhat a folyamathoz.

Ismétlem, ha szenvedsz, gyötrelmeid egyik oka lehet az is, hogy elhanyagolod a saját életedet. Ám egy mélyebb igazság is rejlik itt: amennyiben a gyógyító munkát csak felhaszná­lod annak elkerülésére, hogy meg kelljen birkóznod a saját életed problémáival, vagy éppen azt várod a gyógyítástól, hogy önértékelésed forrása legyen, akkor nem színtiszta és együtt érző hozzáállással közelítesz a folyamathoz. Hiszen ekkor az önbecsülésedet attól tetted függővé, milyen haté­konyan sikerül talpra állítanod a páciensedet. És így már az egész csak rólad szól: „Ugye milyen fantasztikus vagyok, hogy kitártam ezt a kaput?”

Te egyszerűen csak megnyitod a kaput, és reménykedsz, igyekszel és imádkozol, hogy a páciens átlépjen rajta. Ám ennek semmi köze hozzád mint egyénhez. Semmi köze ahhoz, hogy milyen jó vagy rossz vagy te, illetve hogyan szemléled az életben önmagadat, a saját énedet - vagy éppen mivel méred az önbecsülésedet. Ha megteszed - ha egy maradéktalanul együtt érző nézőpontból kiindulva gyógyítasz, amelyben őszintén törődsz az illető életével az adott pillanatban -, mélységes örömöt meríthetsz ebből, e folyamatból. Ez a valódi öröm. És ráadásul a vonzerőd is megnövekszik. Az emberek egyszerűen vonzódnak hozzád.

Olyan ez, mintha nagy színésznek készülnél; ha úgy te­szed a dolgod, hogy az emberek ünnepelhessenek, sosem lesz elég hangos a taps. Sosem lesz elég hangos a taps.

Gyógyítónak lenni küldetés. Az együtt érző életforma küldetése. A gyógyítói létnek - ez tagadhatatlan - megvan a maga fókuszpontja. Megvan a fókusza. Ott a kézzelfog­ható eredmény, de nem vetheted áldozatul magad ennek az eredménynek.

Sosem lesz elég hangos a taps 22/

Nem tekinthetsz önmagadra a „kevesebb” vagy „több” fogalmaival attól függően, hogy a páciensed átlép-e a kapun vagy sem. Ezt nem teheted. Ismétlem, te mindössze annyit tehetsz, hogy megnyitod a kaput.

Nem foghatsz hozzá a gyógyításhoz olyan okokból, hogy nem kapod meg a szeretetet, amelyet érzésed szerint meg­érdemelsz; vagy épp valamilyen téren nem érted el a betel-jesülést, és úgy érzed, a gyógyítói munka majd meghozza.

Ebben az esetben ugyanis anélkül várod a tapsot a szín­padon, hogy részesítenéd az embereket az ajándékban, amelyért az ünneplést kapod. Ekkor a kocsit fogod be a ló elé. Feje tetejére állítod a kívánatos rendet. Rengeteg erőfeszítésbe kerül, hogy egészen tiszta legyen a kiinduló­pontod. Ennek eredményeképpen ragyoghat fel a fény. És azért fürdőzhetsz majd e fényben, mert ilyen tiszta forrásból árad. Ha nem ebből a pontból indulsz ki, bármennyi fény sugárzik is rád, sosem lesz elég. Sosem szolgálhat megelé­gedésedre, hiszen a forrása az elégtelenség, az elégtelenség­érzés.

32.MINDNYÁJUNK EGYÉNI LÉTE

EGY-EGY SZIMFÓNIA

A fénynek rezgési mintázatai vannak. És az egésznek a lényegét ezek a rezgési mintázatok jelentik. A fény,

amelyet látsz, s amelynek részévé válsz, különbözik a nap fényétől. Ez egy másik szint. Eltérő sík.

Ismétlem, ez a funkciója e rezgési mintázatoknak az emberi lényben, még a sejtek szintjén is, hogy megeleve­nítsék az egyént. Az atomok között hang terjed a maga hullámhosszán és fényhullámokban... amelyek rezegnek. És ez adja létezésünk funkcióját, hiszen mi mindnyájan részei vagyunk annak a rezgési mintázatnak. Minden rezgéstermészetű. A fényhullámok is rezgéstermészetűek. Nekünk az a teendőnk, hogy egész valónkkal ráhango­lódjunk ezekre a rezgési mintázatokra. Példának okáért a fényt beengedni annyit jelent, hogy engedjük magunkat összehangolódni a fénnyel, harmonizálni a fény hangjával. Ez nem elszigetelt jelenség, hanem lényünk része. Ez táplál bennünket. Ez teszi erősebbé a jelet az életünkben.

A lényeg az, hogy mi magunk is rezgésmintázatok va­gyunk. Fényhullámok. Ezek vagyunk - a tér a rezgésben lévő atomok között. És ehhez hangoljuk hozzá magunkat, amikor bármiféle meditációs gyakorlatot vagy hasonlót végzünk. Ha csendben maradsz, hallani fogod a fény hang­ját. Hozzá kell igazítanunk energiáinkat ehhez a roppant, átfogóbb energiához, hiszen az egész mindenség hullám­hosszakból áll. Egyfajta zümmögés kíséri, a fény hangja.

Mindnyájunk egyéni léte egy-egy szimfónia S / ( )

Amikor pedig diszharmonikus, szöges ellentétévé válik annak az állapotnak, amely lehetővé teszi számunkra éle tünk magasztalását.

Amikor pedig e hangzat kakofóniává torzul a különféle szervekben, betegséget idéz elő. Hangszereld hát újra élete­det e hang, e hullám által, hiszen mindnyájunk egyéni léte egy-egy szimfónia. Mindössze annyi a teendőnk, hogy ezt mindenkivel felismertetjük, hiszen így játszhatjuk mind­nyájan ugyanazt a dallamot. Ez ugyan túlzott egyszerűsítés- de érvényes. Érvényes bizony. Muszáj megfelelően hangsze­relnünk a lényünket, a testünket, hogy lágy és harmonikus dallam áradjon belőlünk.

A fény különböző rezgési hullámsávokra bontható, és egyes emberek egészen sajátos okokból különböző szín­képeket használnak. Ez az ő útjuk bizonyos gyógyulások­hoz. Azonban a fény mindig fény marad. Energia. Tiszta és egyszerű energia. És ha újra hozzá akarunk férni ehhez a fényhez - ehhez az energiához -, először megfelelően kell hangszerelnünk az életünket.

Mármost tudod, ezt mindenki hajlamos túlbonyolíta­ni, és szőrszálhasogató elemzésekbe bocsátkozni. Pedig az egész sokkal egyszerűbb ennél. A hozzáférés ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb. Úgy értem, gyakran megtörténik, hogy az emberek mindinkább sajátjuknak érzik a fény ál­taluk alkalmazott megközelítési módját, az útjukat. „Ez az egyedül célravezető út, és kizárólag én vezethetlek téged”- mondják. Érted, mire gondolok? Már megint itt tartunk.

Tudod, megint csak a következőről van szó: „Nekem birtokomban van a válasz, neked nincs, következésképpen nekem nagyobb hatalmam van, mint neked.”

Az emberek gyakran színek megszabásával igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani a gyógyítást ahelyett, hogy hagy­nák beáradni a tiszta fényt, és a világmindenség intelligen­ciájára bíznák az ellenőrzést.

230 így szólott Salamon

Így az egész vetélkedéssé válik azért a tudásért, ami „nekem a birtokomban van, neked pedig nincs” Pedig ha tiszta fehér fényt sugárzol bármire, az betölti a hézagokat,bárhol legyenek is.

A gyógyulás végbemegy magától; az energia megtalálja

a szintjét.Tudod, az energia megtalálja a szintjét. Ha azonban

azzal foglalkozol, hogy: Miként irányíthatom a fény eme egészen sajátos fajtáját?, akkor megint csak ott tartasz, hogy: „Én jól tudom, zöld energiára van szükséged; én tisztában vagyok vele, hogy ebben szenvedsz hiányt, én világosan látom ezt, mert nekem különleges képességeim vannak.”

Érted, miről beszélek? A fény önmagában véve tökéletes. Semmi szükség rá, hogy minősítsük és megosszuk. Érted, mire gondolok?

A gyógyításnak nincsenek ilyesfajta követelményei. A gyógyítás akkor a leghatékonyabb, amikor a gyógyító és a páciens ugyanarra az energiaszintre kerül. Mint te már felfedezted, anélkül létesítenek kapcsolatot egymással, hogy az értelem bármilyen tekintetben közbeavatkozna; erre semmi szükség. A gyógyító megnyitja a kaput; a páciens átlép rajta. És szó sincs arról, hogy a gyógyító fenyegetné vagy megfélemlítené páciensét, akinek eszébe sem ötlik, hogy ő esetleg nem méltó átlépni a kapun, amelyet a gyó­gyító megnyitott számára.

A gyógyító van. És éppen a „levés” ezen állapota teszi tel­jes mértékben lehetségessé a kezelt személy számára, hogy átlépjen a kapun. A kapu így vonzóbbá válik számára. Köny- nyebben átsétál rajta, hiszen nem félemlítette meg olyas­valaki, aki több tudással rendelkezik nála. Így gyógyító és páciens egy szinten állnak.

Tehát amikor mindezt kivonod az egyenletből, úgy cse­lekszel, mintha kiszedegetnéd a köveket a csermely med­réből. A víznek a legkülönfélébb utakon folynia kell, amíg

Mindnyájunk egyéni léte egy-egy szimfónia 231

csak eléri a tengert. Szedegesd ki azokat a köveket, és az áramlás megindul.

Életed újrakapcsolásának rendszerét meg kell alapoznod. Csak teremtsd meg újra a kapcsolatot tudatod, mindennapi cselekedeteid és gondolataid révén. Az első lépés annak meg­értése, hogy mindaz a nagyság, mindaz a hatalom, mindaz az öröm, amelyben valaha részed lehet, már e pillanatban is létezik, és ebben a másodpercben is hozzáférhető számodra. Rá kell vezetned az embereket a felismerésre, hogy mindez a jelenben vár reájuk. Nem kell késleltetniük vágyaik kielé­gítését. Semmi okuk a késlekedésre.

Nagyon keményen fogok dolgozni, és akkor öt éven belül öröm­teli életet teremtek magamnak. Ugyan! Mindaz az öröm már most reád vár. Mindnyájan teljesen feltarisznyázva jöttünk e világra. Csak éppen újra fel kell fedeznünk e tényt. Min­den itt vár reánk. Nem valahol „odaát”. Minden itt vár. Az égvilágon minden, amire szükségünk van. Nyissátok meg azokat a kapukat! Lépjetek át rajtuk! Lépjetek át rajtuk! Minden itt vár reátok.

Azért vagyunk ezen a világon, hogy megértsük az együttérzés mibenlétét. Azért vagyunk itt, hogy megnyis­suk életünket mások előtt, hogy önzetlenek legyünk e tö­rekvésünkben. Ez a célja ittlétünknek, hogy megértsük és felismerjük, mindnyájan egyek vagyunk, és örvendezzünk e tudatban.

Ezzel a gondolattal hagylak most magadra.

UTÓSZÓ

Salamon útravalójammmimmmmmmmmmmmmmmmm

ERIC ÉS FRED MEGJEGYZÉSE: Úgy gondoltuk, e könyv vé­gére érve némi fényt derítünk arra a megközelítésmódra, ame­lyet Salamonnal folytatott beszélgetéseink könyvformába öntése során alkalmaztunk. Miután erre megkaptuk az engedélyt Sala­montól, tanácsot és útmutatást kértünk tőle, hogyan tolmácsol­hatnánk a leghívebben ezt az anyagot. A következőkben azon útmutatások summázata olvasható, amelyeket Salamon ezen írások vonatkozásában közölt velünk. Reméljük, megfeleltünk a kihívásnak. E folyamat nagymértékben a javunkra szolgált, és bízunk benne, hogy neked is segít előbbre jutnod utadon.

Van egyrészről a tudás, másrészről pedig a hozzáférés a tudáshoz. Persze mi mindnyájan sorra tölthetnénk

meg az oldalakat igen mélyenszántó sorokkal. De vajon hozzáférhető lenne-e ez a tudás mások számára? Igazán a szívükhöz szólna-e? Márpedig egy üzenetnek ebből kell kiindulnia. Az együttérzésből. A tiszta együttérzésből. Az­után majd meglátjátok, hogy a könyv mintegy magától meg fog születni. Az anyag már készen áll. De nem erőltethetitek; nem kényszeríthetitek. Egyszerűen hagynotok kell, hogy megjelenjen. És ehhez bíznotok kell a képességeitekben. Bizalomra van szükségetek hozzá. Hitre és önbizalomra.

Úgy vélem, könyvetek üzenete az lenne, ha valóban szán­dékotokban áll továbbhaladni e munkával, hogy meg kell

Utószó 233

tisztítanunk az utat egy teljesebb beteljesülést hozó élet előtt. Meg kell teremtenünk az utat.

Ha szeretnétek ezt az üzenetet szélesebb néptömegek­hez is eljuttatni, először ki kell értékelnetek küldetéseket abban a tekintetben, hogy mit szeretnétek véghezvinni. Az értékelésnek nagyon, de nagyon konkrétnak kell lennie. Valódi és kristálytiszta célkitűzéssel kell szolgálnia szá­motokra, azután e célkitűzés szolgálatába kell állítanotok erőfeszítéseiteket.

Szeretnénk megértetni veletek, hogy létezik egy ritmus, amely előmozdítja további kommunikációs törekvéseite­ket. Tisztában vagyunk vele, hogy sok mindent igyekeztek megvalósítani. Csak arra kell ügyelnetek, hogy a megköze­lítésmódotok egyszerű legyen. Nem szabad megkevernetek a közönségeteket. Meg fogjuk lelni a módját annak, hogy kifejtsétek e fogalmakat, ám hozzáférhetőnek kell maradni­uk, vagyis nem szabad olyan formában tolmácsolni, amely kihüvelyezhetetlen számotokra ideát. Valóban igen-igen egyszerűen kell belekezdenetek mondandótokba, ahogyan valaki egy szobában ülve beszélget egy másik emberrel. Az egésznek nagyon személyesnek kell lennie. Nagyon - mintha az Olvasó volna az egyetlen ember a világon. Ekként képes lesz magába szívni az üzeneteteket, ha megérzi a belőle áradó szeretetet.

Tehát amikor hozzányúltok ehhez az anyaghoz, nagyon bensőséges hangvételűvé kell tennetek. Mintha csak Ő volna az egyetlen ember, aki megértheti mindezt. A biza­lom megteremtése a lényeg. Senki sem hajlandó elfogadni egy üzenetet, ha bármiféle megkérdőjelezhető energia árad belőle. Ez máris elszigeteli az élménytől. Tehát a kezdet kezdetétől nagyon is „négyszemközti” stílusban kell kezel­netek az Olvasót.

E mű elején az a legfontosabb feladatunk, hogy meg­alapozzuk a bizalmat. Nem abból a nézőpontból kell

234 így szólott Salamon

írnotok, hogy: Nos, ez az anyag odaátról származik... hanem életszerűen. Hiszen lényegében ez az energia, amelyet átad­tok majd, ez az energia, amelyet közölni fogtok, máris az emberek életének része, és bizalmat kell szavazniuk neki, mielőtt e közlésfolyamat megindulhatna - mielőtt ez az erő kapcsolatot találhatna hozzájuk. Ha bármilyen szin­ten bizalmatlanok az üzenet iránt, sosem fogják magukba szívni, és nem fogják elfogadni sem. Mi a bizalomra építjük kapcsolatainkat, és ha e bizalmat egyszer eljátsszátok, többé sosem nyerhetitek vissza.

Ennek az anyagnak a megközelítésénél döntő fontossá­gú, hogy bármiről írtok is, gondoskodás és szeretet has­son át minden egyes oldalt, s az sugározzon belőle, hogy törődtök és foglalkoztok az Olvasóval, az egyetlen személy- lyel, akinek ezt a könyvet írjátok.

Nem a tömegekhez szóltok. Nem a „mi” vagy a „ti” álta­lános kategóriáihoz kinn a nagyvilágban. A felfogásotok­nak olyannak kell lennie, mintha egy barátotoknak írnátok e könyvet, egyetlenegy Olvasónak. És ha ez a fajta szívtől szívhez szóló közlésfolyamat jellemzi írásotokat, akkor az olvasóknak ínyükre lesz a belőle áradó bizalom, és képesek lesznek magukba szívni az üzenetet. Ez egyes-egyedül így működhet. Ha azt akarjátok, hogy meghallgatásra leljetek, először a bizalom alapját kell lefektetnetek.

Azt szeretném, hogy maradéktalanul kibontakoztassá­tok a bennetek szunnyadó lehetőségeket.

FREDERICK EPILÓGUSA

Egyek vagyunk, és egyek vagyunk.wwi-'mms&mMmmmmtHrtiimmtmiaM!

SALAMON

Tehát elértünk e könyv végére, amely remélhetőleg új kezdetet jelent számodra, aki rááldoztad az időt, hogy

végigolvasd az oldalakat.Meg kell mondanom, igen erőteljes fenntartásaim vol­

tak azzal kapcsolatban, hogy közzétegyük ezt az anyagot. Ám végül Ericnek a mennyország Gyöngyös Kapujáról* szóló érvei meggyőztek, és hosszas töprengés után bead­tam a derekam. Ahogyan Eric érvelésében kifejtette, még mindig sokkal jobb túlzottan nagy jelentőséget tulajdoníta­ni annak, hogy kinyúljunk mások felé, mint elszigeteltnek maradni.

És úgy tűnik, ez az elsődleges üzenet, amelynek átadá­sáért Salamon síkra száll. Miközben éppúgy igyekszem felfogni ezt az anyagot, ahogyan te teszed (hiszen sosem emlékszem egyetlen ülésre sem, miután véget ért), magam is arra a zsigeri szintű felismerésre jutok, hogy fejlődésünk kulcsa az érintkezésünk... nem pedig az elszigeteltségünk fenntartása. Úgy tűnik, minden egyes bevezetett technikai

* Angolul Pearly Gates, szójáték a szerzőtárs nevével - a Ford.

236 így szólott Salamon

újítással, amelynek célja megkönnyíteni számunkra a kap­csolattartást, egyre kevesebb tényleges kommunikáció zaj­lik közöttünk. És az a sürgető hangnem, amellyel Salamon e témát tárgyalja, csak még inkább kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy valóban kinyúljunk egymás felé - akár gyógyítóként, akár emberi lényként, aki gyertyát tartva megvilágítja az utat embertársa számára.

Másfelől - mint Salamon emlékeztet bennünket -, ha szándékosan ártunk egymásnak, végső soron önmagun­kat ostorozzuk. Salamon ezt igen velősen fejezi ki, amikor kijelenti, hogy „egyek vagyunk, és egyek vagyunk”. Nem hiszem, hogy ezt világosabban meg lehetne fogalmazni. És számomra ez az igazság az, amivel gazdagabb lettem.

Szeretnék köszönetét mondani neked, az Olvasónak, azért a döntésedért, hogy kinyúlsz és befogadod ezt az anyagot. Szívből kívánom, hogy téged még több mindennel gazdagítson, és jó szolgálatodra legyen.

Frederick Ponzlov

ERIC EPILÓGUSA

Megvan a logikus oka mindennek, ami e világban és rajta túl történik - és az egész tökéletes értelmet nyer:

LOIS PEARL (ERIC NÉHAI ÉDESANYJA)

Nem tudom, vajon Áron és Salamon bölcsessége nélkül meglett volna-e bennem a szükséges eltökéltség, hogy

elhozzam e bolygóra a Kapcsolatteremtő Gyógyítást. Ami­kor elveszettnek éreztem magam, megrémültem vagy össze­zavarodtam, Áronhoz és Salamonhoz fordultam. Amikor éleslátásra volt szükségem, akkor is Áronhoz és Salamon­hoz folyamodtam. Fred türelme, hogy hajlandó volt „tele­fonként” működni, amelyen keresztül beszélhetek velük, égi áldás volt, hiszen elegendő bátorsággal töltött el, hogy állhatatosan kitartsak minden akadály dacára... amelyek közül a legnagyobb a saját önbizalomhiányom volt. E mű filozófiája nem egykönnyen „ragadható meg” mindenki számára. Ám én elköteleztem magam e munka mellett, és eltökéltem, hogy a maga tisztaságában fogom tolmácsolni, éspedig ama rendíthetetlen benső bizonyosságomból kiin­dulva, hogy e mű szükséges, és határozott rendeltetése van.

Salamon megmutatta, hogy mindennek megvan a maga világos oka és célja, s hogy minden tökéletes értelmet nyer, mihelyt három lépést hátrálunk, és szemügyre vesszük az

238 így szólott Salamon

átfogó képet. Salamon felragyogtatta a fényt, amikor az alagút a legsötétebbnek látszott.

a

Úgy érzem, rendkívül szerencsések vagyunk, ha felfedez­zük életünk célját. És még inkább a szerencse fiai vagyunk, ha megvan a bátorságunk megvalósítani e célt mindennap­jainkban. Nincs szó, amellyel kifejezhetném nektek köszö- netemet, Salamon és Áron, amiért lehetővé tettétek, hogy felismerjem életcélomat, és elég bátorságot adtatok, hogy valóra is váltsam.

Eric Pearl

KÖSZÖNETNYlLVÁNÍTÁS

Eric részéről: Köszönetem Evelyn Sztojanovnak és Ronen Levynek, akiknek belém, a Kapcsolatteremtő Gyógyítás­ba és A Kapcsolatteremtésbe vetett hite felbecsülhetetlen értékű ajándék az életemben. Köszönetem továbbá John Altschulnak, akinek hű barátságára mindenkor számít­hatok.

Fred részéről: Köszönetem Sheri Leigh Myersnek, Tulis McCallnak és Grace Lehmannak. Bátorításuknak hála Sa­lamon szabadon kibontakozhatott.

Szeretnénk továbbá különleges köszönetét mondani Dianna Benschnek, aki e könyv összeállításának folya­mán egyszerre nyújtott lankadatlan támogatást, és szolgált irányfényként számunkra.

240 így szólott Salamon

A SZERZŐKRŐL

Dr. Eric Pearl Los Angeles egyik legjobban menő kiro- praktőri praxisát hagyta maga mögött, amikor csodálatos gyógyulásokat kezdett tapasztalni néhány páciense eseté­ben. Ma egy új szintű gyógyítás kiemelkedő szaktekintélye és elismert látnoka, aki amellett kötelezte el magát, hogy megossza a Kapcsolatteremtő Gyógyítás folyamatának fé­nyét és információit előadásain és tanfolyamain keresztül. Dr. Pearl számtalan tévéműsorban szerepelt az Egyesült Ál­lamokban és világszerte. Meghívott előadóként felszólalt az Egyesült Nemzetek Szövetségében, teltházas előadást tar­tott a Madison Square Gardenben, szemináriumait pedig számos különböző kiadvány mutatta be hasábjain, köztük a The New York Times is. www.TheReconnection.com

Frederick Ponzlov termékeny forgatókönyvíró, színésztanár és díjnyertes színész. A Wisconsin-Milwaukee Egyetem dip­lomása, aki színészetet tanult a New York-i Neighborhood Playhouse-ban, majd nyugatra, Los Angelesbe utazott, ahol díjnyertes forgatókönyvíró lett. Harminc éve színé­szetet tanít. A Salamon nevű entitás élete részét képezi- ez a könyv jelenti első nyilvános bemutatkozását, www. fredponzlov.com