„Igen ám, de hogy jussunk el a csóktól azágyig?” – türelmetlenkedik Koszta János aPesti barokk címû regény nyitójelenetében(23.), amikor a hetek óta ostromolt lány egy-szerûen besétál a hálószobájába. Hiába for-dul a szerelmet és testiséget évezredek ótafeldolgozó hagyományhoz, mert „a szépiro-dalomban ez egyszerûen nem téma”, ezértfeladatul tûzi ki magának, hogy minél na-gyobb részletességgel és találékonysággalmutassa be a szellemi küldetésként ûzöttcsajozás csínját-bínját, fenomenológiáját ésanatómiáját.

Elsõ felütésben tehát a könyv úgy hat,mint a Kádár-rendszer kontextusába helye-zett, hiperszexualizált, vallomásos pika-reszk regény, amelyet leginkább a Casanovaemlékiratai és a Kaliforgia címû tévésoro-zat rokonságába helyeznék. Amint ebbõlsejteni lehet, a fõhõs megrögzött, szenve-délyes, de irodalmi elõdjétõl eltérõen csakidõnként sikeres nõcsábász, aki a gulyás-kommunizmus kilátástalanságát és unal-mát a szexhez vezetõ számtalan út felderí-tésével próbálja feloldani, feledni. Deamellett, hogy mindig azon jár az esze, a narrátor szinte antropológiai élménykéntszámol be a csábítás „pupilla-táncáról”, ésa „megérzéseknek, félmozdulatoknak, te-kinteteknek néma párbeszédérõl”, mind-untalan sejtetve, hogy az utazás a lényeg ésnem a megérkezés. Bevállalt öniróniával,nõügyekben János számára az anakronisz-tikus Szindbád az abszolút példakép, ésegy részben krúdys technikát utánozvaegymásba ágyazott történeteken keresztülkövetjük a fõhõst az egyik különös szerel-mi/nemi kapcsolatból a másikba. Ennek anomád és hedonista életmódnak a létjogo-sultsága és fenntarthatósága kérdõjele-

zõdik meg, amikor a komolytalan Koszta János gyógyíthatatlanul belehabarodik Évi-be, egy tizenhét éves, Lolita-szerû lányba.Az új rögeszme – vagyis a lány érzelmi/testibirtoklása – és a korábbi kötetlen szexuáliskalandozások között feloldhatatlan ellentétkeletkezik, ami fokozatosan idegösszerop-panáshoz vezet, megteremtve a visszate-kintõ, önelemzõ beszédhelyzet szituációjáta hidegkúti szanatóriumban neurózisát szö-veggé változtató narrátor formájában.

Amint a könyv további rétegei kezdenekkibontakozni, egyértelmûvé válik, hogy –noha a krízist és az összeomlást az Évi-ügyrobbantotta ki – a szerelmi és szexuális tör-ténetfüzér csupán vázként, ürügyként szol-gál egy általánosabb egzisztenciális csõdbemutatásához. Koszta János arra a követ-keztetésre jut, hogy csak a szanatóriumbantud létezni, és a világból való kudarcos kivonulás elkerülhetetlenségét csakis a ma-gánéleteket behálózó Kádár-rendszer bemu-tatása és szétírása révén tudja megértetni.Így válik az összetéveszthetetlen háttér-színt, hangulatot, alapanyagot, szituáció-kat, szereplõket és nyelvet adó gulyáskom-munizmus reprezentációja a könyv igazitémájává. A szövegben összefonódó törté-netek, anekdoták és viccek megpróbálnaktablószerû korrajzot adni a nyolcvanasévek Budapestjérõl (pontosabban az omi-nózus 1984-es évrõl), különösen a fõhõs által bensõségesen ismert pezsgõ under-ground mûvészi szubkultúrájáról és a kör-vonalazódó demokratikus ellenzék körei-rõl. Ehhez társul az Amerikába való emig-rálás vagy inkább menekülés állandóanvisszatérõ kérdése és az ezt megakadályozóbelügyminisztériumi elvtársnak az ügynö-ki beszervezésre irányuló zaklatásai.

110

SASSZÉ

LÁSZLÓ SZABOLCS

MANIERISTA SZTORIZGATÁSDés Mihály: Pesti barokk

Hogy itt szerettünk nõket: hihetetlen.PETRI GYÖRGY

Magvetõ, Bp., 2013.

Hanem a korban domináló ifjúsági, mû-vészi divatok és a nagyban zajló értelmiségiviták illusztrálása korántsem dicsõítõ vagykritikamentes, ugyanis Koszta János alkati-lag irtózik minden komolyságot, esetlegenergiát igénylõ közösségi létformától, ésezért a bemutatásoknak a szarkazmus és ci-nizmus az alaptónusa. Az alternatív és el-lenzéki körök perifériáján, lektorálásból és mûfordításból éldegélõ fõhõs ismételtenkifigurázza a pesti „mûvészkamuságot”meg a vele járó attitûdöket és pózokat. Kü-lön undorral írja le az „alternatív barbárok-nak”, „underground sáskahadnak” tituláltpunk-szabadcsapatokat, akik rendszeresenbeözönlenek a házibulikra, felzabálnak ésmegisznak mindent, majd átveszik a zenefölötti irányítást. A temérdek humoros jele-net közül talán az egyik legjobb, amikorKoszta bemutatja, amint a „progresszív ma-gyar értelmiség” képviselõi – lázadási igény-nyel, természetesen – beállnak a tarajosokcsûrdöngölõ táncmutatványába, és önfeled-ten ugrabugrálnak a punkzenére.

A rendszer elleni mozgalmak és eszme-futtatások sem vonzzák a fõhõst. Apolitikusmagatartása úgy kezdõdött, hogy kamaszko-rában legjobb barátjával felesküdtek Koszto-lányi Senecájára, hogy nem foglalkoznak so-ha politikával meg „hivatásszerû konspirá-lásokkal”, és ehhez viszonyítva, amikor ez abarát késõbb „belebonyolódik egy kicsit azellenzékiségbe”, Koszta árulásként éli meg,mert számára elfogadhatatlan egy absztraktügyre feltenni az életet, és „akaratuk ellené-re befolyásolni a gulyáskommunizmus ib-rikjébõl elégedetten lefetyelõ honfitársakat”.(127.) Mindvégig szkeptikus az ellenzékiekszervezkedéseivel szemben, és a kialakuló-félben levõ hõs- és áldozatmítoszok kapcsánjegyzi meg, hogy „Pártunk és Kormányunkmindig ügyel arra, hogy az ellenzékieknekne essék komolyabb bántódása”. (198.)Koszta magatartása ilyen értelemben ki-mondottan nemzedékellenes, illúziótlan, éskövetkezetesen individualista, ami értelem-szerûen vezetett volna a rég tervezgetettdisszidáláshoz, majd a ténylegesen bekövet-kezett szanatóriumi kivonuláshoz.

Következésképpen a könyv kapcsán fel-merült legfontosabb kérdések (és aggályok)a késõ Kádár-kor ábrázolását érintik, ponto-sabban azt, hogy a regény milyen mérték-ben és minõségben tudja képviselni az adottkorszak életérzését, atmoszféráját, alakjait,eseményeit. Az ilyen kérdések természet-szerûleg egy kulcsregény koncepciós szán-dékát és a tanúskodás felelõsségét ruházzák

a szerzõre. Megjegyzendõ, hogy nagyonproblematikus a konkrét irodalmi mûvek vi-szonyítása a számukra kijelölt irodalom- éseszmetörténeti pozícióhoz, amint ezt az állandóan várt, többször is megnevezett, desoha meg nem határozott „Nagy AmerikaiRegény” példája is mutatja. Nehéz egy mû-nek egy kívülrõl elõre megfogalmazott sze-repet eljátszania, még akkor is, ha esetlegezzel a céllal írták.

A Pesti barokk egyidejûleg tagadja éshirdeti is magáról, hogy a „nyolcvanasévek” regénye szeretne lenni. A felépítettfikciós világ kontextusában alapvetõen ta-gadja a narrátori szándék révén, aki érzelmiés egzisztenciális csõdjét igyekszik egy zûrös szerelmi kapcsolaton keresztül bemu-tatni, és „kikérné magának, hogy a könyveegy kor vagy nemzedék tükre legyen”. (573.)De a könyv mellé társított fülszöveg éspromóciós diskurzus viszont deklaráltan ge-nerációs regényként határozza meg, és cél-szerûen támaszkodik a zárófejezetben meg-jelenõ baráti vallomásra, mely úgy értékeli,hogy „Janó könyve rehabilitál minket, a kí-vülállókat”, és biztosítja, hogy „az a világ, azaz értékrend, azok a hevülések, tévelygések,amiknek ma már nyoma sincsen, nem vesz-tek el teljesen”. (Uo.) Kérdés persze az is,hogy ki és miféleképpen határozhatja meg,milyen is legyen a „nyolcvanas évek” regé-nye, s melyik az a mû, amely hûségesnek bi-zonyul ehhez a korhoz. Mert korántsem egy-értelmû, hogy mi alapján dõl majd el, me-lyik könyv tud egy nemzedéket képviselniés ezáltal esetleg kultikussá válni. Azt semlehetne állítani például, hogy minõségiszempontok játszanák itt a fõszerepet, hi-szen Jack Kerouac Úton címû könyve semkimondottan esztétikai okokból vált egy ge-neráció képviselõjévé, szinonimájává, ha-nem inkább azért, mert addig ismeretlen sazóta felejthetetlen életérzést írt meg. És fõ-leg hogy így lett befogadva, vagyis non estvolentis: nem a szerzõ és nem is a kritikusokdöntenek efelõl, hanem az olvasók tábora.Így hát abban talán meg lehet egyezni, hogyDés Mihálynak a számtalan házibulit, hírespesti szórakozóhelyet és jellegzetes korabelifigurát felvonultató alkotása elvileg pályáz-hat ilyen címre.

A könyvvel kapcsolatban igazi, meg-alapozott kritikát tehát nem egy bizonyosszerep szempontjából érdemes megfogal-mazni, hanem inkább a felmerülõ formaiés szerkezeti problémák miatt, mert ezeksokkal zavaróbbak. A regény kivételes mû-faji gazdagságot tár elénk, hiszen a már téka

111

említett számtalan történetet és érdekesmellékszereplõt elbeszélõi formák tömke-legével ábrázolja: emlékirattal, naplóval,kihallgatási jegyzõkönyvvel, filmnovellá-val, lektori jelentéssel, klinikai esetnapló-val, drámarészlettel, levélsorozattal stb.Mindehhez társul a magyar és világirodal-mat felhasználó utalások, rájátszások, átírá-sok, szójátékok és sikerült vagy reménytele-nül lapos szellemességek végtelen halmaza,ami összességében arra enged következtet-ni, hogy a regény Laurence Sterne és Ester-házy Péter mûveinek a társaságába vágyik.De a kétségkívül bámulatra méltó stílus ésformai bravúr dacára ez a hatalmas, nehéz-kes szöveggyûjtemény leginkább az íróiönfegyelem és a szerkesztõi szigor hiányá-ról árulkodik (keserû irónia talán: szer-kesztõ ne írjon regényt?).

Ezen a ponton az empatikusabb olvasószámára körvonalazódik egy másik, be nemvallott szerzõi szándék: az elsõ könyves íróigyekezete, hogy minden valaha megfogant,félkész ötletét, jegyzetét, eszmefuttatásátvagy csinos rímjét bármi áron belegyömö-szölje a készülõ, dagadó mûbe. A formai szi-porkázással és a szûnni nem akaró sztorizga-tással nem lenne gond (részenként ezek adjáka könyv igazi értékét és érdekességét), de saj-nos ezeket minduntalan posztmodernkedõönreflexiók keretezik, amelyek az elcsépeltOttlik-paradigma szerint az elbeszélés ne-hézségeirõl okoskodnak és panaszkodnak,miközben a könyvben sorjázó történetekklasszikus, lineáris és mindentudó prezentá-lásában fikarcnyi nyelvfilozófiai vagy repre-zentációs problémát sem találni. A metafik-ciós elmélkedésekhez mûvészi értelembennem társul komoly prózai teljesítményés/vagy eredeti nyelvi kísérlet, mint példáulEsterházynál vagy Garaczinál. Hovatovábbminden narrátori vagy szerkezeti fogás el vanmagyarázva, az olvasó szájába van rágva, és

így a posztmodern igyekezet unalmassá vá-lik, mert nem kihívás a befogadónak, hanema kifáradt, elkésett, kongó modorosság jele.Az alkotás és szerkesztés feladatai elõl azöndekonstrukció, a „preventív védekezés”paravánja mögé bújni nemcsak hogy a legol-csóbb megoldás, ahogy Jánossy Lajos írja re-mek kritikájában (Jánossy Lajos: Az élet más-hol van. Elérhetõ: http://www.litera.hu/hirek/az-elet-mashol-van), hanem abszolút unfairmagatartás egy elvileg komoly szerepre szántmû felépítésével és az olvasó pénzével/idejé-vel szemben.

Az így értelmezett anything goes-logika,a mûfaji eklekticizmus és a fejetlen mellé-rendelések sorozata azt eredményezi, hogynincs igazi, komolyan vehetõ, átélhetõ tétjevagy súlya a könyvnek, s inkább tetszik ma-nierista próbálkozásnak, mintsem barokkmestermûnek. A sok élvezetes epizód ésmûfajrészlet mellett az egyedüli cselekvést,nehézséget, szenvedést vagy érzelmet indítóügy a narrátornak az Évivel való ellentmon-dásos kapcsolatából származik, ez pedig lé-nyegét tekintve – õszintén szólva – egy ér-zelgõs-kamaszos, misztériummentes huza-vona, ami közönségességével veszti el ér-deklõdésünket (ellentétben például a BartisAttila Nyugalom címû könyvében kibonta-kozó szenvedélyes viszonnyal). A könyv ku-darca tehát fõleg abban nyilvánul meg, hogynem sikerül emlékezetes, egyedi hangon éserõteljes, mûvészi módon érzékeltetni azutószóban önmaga számára megfogalmazottszentenciát, miszerint „nem volt egy nem-zedék a földön, amelyik olyan jól érezte ma-gát rosszul, mint mi”. (566.) Ám mindezekellenére, a regény részelemeinek gazdagsá-gát tekintve élvezetes múltbeli utazást biz-tosít a türelmesebb olvasóknak, ezért tán ki-jelenthetem, hogy a Pesti barokk még min-dig az egyik legjobb elrontott könyv, amit azutóbbi években olvastam.

112

2013/8

„vannak vidékek gyönyörû / tájak ahol a keserû / számban édessé ízesül / vannakvidékek legbelül…” A többszerzõs könyv al-kotói ezzel a Kányádi Sándortól kölcsönzöttidézettel indítják munkájukat. Félreérthetet-len jelzéseként annak, hogy a költõi vallo-mást magukénak vallják, a vállalt feladatmegoldásának keresése közben támadtgondolataik lelkük legbelsejébõl fakadtak. A szépirodalmi példák persze nem változ-tathatják meg a kötet jellegét: a székelységtörténetét összefoglaló opcionális tanköny-vet tartunk a kezünkben. Ebben a kategóriá-ban a legelsõt, amely elõtt rugalmas tantár-gyi keret nyitott zöld utat, kiadását pedigszékelyföldi önkormányzati fórumok kezde-ményezték. A szerzõi gárda fele-fele részbenkutatókból, illetve a helytörténelemben ott-honosan mozgó tanárokból verbúválódott.Valamennyien a székely múlt alapos isme-rõi, az oktatva nevelés hiteles szakemberei.Úttörõ munkájukat köszönet illeti. Igyeke-zetük gyümölcsének ott a helye minden szé-kely család könyvespolcán.

A tájegység magyar honfoglalás és szé-kely letelepedés elõtti történetének össze-foglalása régészeti megközelítést kívánt. Aszerzõk (Sófalvi András, Sztáncsuj SándorJózsef) dicséretére válik, ahogyan a rendel-kezésükre bocsátott szûk terjedelemmelgazdálkodtak: ragaszkodtak a korszakok sze-rinti arányos elosztáshoz. Az õskori Erõsdkultúrának juttatott kiemelt hely indokolt,hiszen a névadó település száz évvel ezelõt-ti felfedezése irányította a szaktudomány ér-deklõdését a Székelyföld felé. Az írott forrá-sokból ismert népességek közül a szkítákrólvilágos képet kap a tanuló, ám a kelták ésdákok bemutatása az általános tájékoztatásszintjén marad. Az utóbbi fél évszázadbantalán egyetlen hazai tankönyv sem bántolyan bõkezûen – és tárgyilagosan! – a nép-vándorlás korával, mint azt jelen esetbenörömmel konstatáljuk. Áll ez mindenekelõtta gótokra; korábbról ismert régészeti hagya-tékuk közelmúltban történt átértékelése és

gyarapítása épp a székelyföldi archeológu-sok érdeme. Kár, hogy elmaradt egy három-széki szláv lelet bemutatása: igazolása volnaaz ottani helynevek eredetével kapcsolatosállításnak.

A székelység eredetét mindmáig sûrûhomály övezi. Érthetõ hát, hogy a könyvszerkesztõi ennél a leckénél engedményttettek, a szegényes történelmi tényanyag ellenében, a mondai hagyomány javára.Kívánatos volt hát, hogy a szerzõ (egyben a könyv fõszerkesztõje, Hermann GusztávMihály) egyértelmûen leszögezze: a hunszármazás elméletét, „a máig élõ hagyo-mány” ellenére, „a történészek túlnyomótöbbsége elveti”. A számba vehetõ tudomá-nyos álláspontok (bolgár-török, illetve ma-gyar eredet) tömör bemutatását nyelvész,régész, történész szakemberek hiteles véle-ményének pártatlan felsorakoztatása követi:döntsön a tanárember és „minden érdeklõ-dõ” a maga megítélése szerint. Azért a na-gyon sikamlós területeken nem hagyja telje-sen magára az avatatlan olvasót, és a nosz-talgikus ábrándozók tájékoztatására közli:az ún. csíki székely krónika „hamisságáhoznem fér kétség”. Az érdeklõdõk szélesebbkörében minden bizonnyal elégtétellel foga-dott mértékben tárgyalja a szerzõ a székely-magyar rovásírás eredetét. Térkép szemlél-teti a rovásírásos emlékek székelyföldi elter-jedését, táblázatok ismertetik az egykorhasznált, illetve a ma második reneszánszátélõ rovásírás jeleit, mintegy tudatosítva,hogy továbbadásra érdemes kulturális örök-ségünk részét képezik. Jó lett volna utalniarra, hogy emlékeink többsége távol áll amegnyugtató megfejtéstõl.

Beszédesek a székelyek erdélyi letelepe-désének szakaszait ábrázoló térképek. Talánhasznos volna egyesítésük, illetve felcseré-lésük a Magyarország egész területét feltün-tetõ térképpel, mert így mód nyílna a király-ság határainak biztosításában bekövetkezettszékely szerepcsere szemléltetésére. Hiszena fõszövegben a szerzõ (Kádár Gyula) utal téka

113

A SZÉKELYSÉG TÖRTÉNETEKézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklõdõ) számára

korábbi, a nyugati gyepû védelmét ellátó,feltételezett szálláshelyeikre, egy késõbbilecke pedig megemlíti e szerepkörben vál-lalt elsõ fellépéseiket (Olšava és Lajta menticsaták).

A székely önkormányzat rendszerénekismertetését szélesebb kitekintést szolgá-ló, sarkalatos elvi megállapítás vezeti be: „A magyar királyság területén több hasonlómódon szervezett autonóm közösség léte-zett.” (Eljut-e a félreérthetetlen üzenet acímzetthez: a román kormányzat struccpoli-tikusaihoz? – szerzõ Hermann G. M.) Kézen-fekvõ volt, hogy jelzésszerû felsorolásukataz újkorig fennmaradt, szomszédos erdélyiszász önigazgatás részletesebb bemutatásakövesse. A többszínû térképpel kísért szö-veg világos áttekintést ad az egyes székelyszékek földrajzi helyzetérõl, majd megis-mertet az önkormányzat választott tisztség-viselõivel (hadnagy, kapitány, székbíró), a testületek (fellebbviteli bíróság), illetve afalu-, szék- és nemzetgyûlés hatáskörével.Nem mulasztja el a központi hatalom ellen-õrzõ szerepét, az országos törvények, érde-kek érvényesülését garantáló kinevezettméltóságok (királybíró, székely ispán)felemlítését. A székelyföldi közigazgatás azönkormányzat és a központi akarat egymástkiegészítõ, egyidejûleg egymásnak feszülõérdekeit egyaránt megjelenítette. Kiemelthely jutott a közigazgatás és a hadszervezetalapegységét adó faluközösség, illetve a ki-vételes esetekben abból kinövõ mezõvároshagyományokat éltetõ, egyben változásthordozó szervezetének, életének. Hiteleseb-bé, életközelivé tenné a bemutatást egy fa-lutörvénybõl vett idézet, amely egyben azegykor beszélt nyelv ízeiben való fürdõzésélményével gazdagítaná az olvasót. ImrehIstván egyedülálló életmûve a rendtartó és a törvényhozó székely falu hagyatékából va-ló válogatás ezernyi lehetõségét kínálja.

A közösség bensejében fellépõ változá-sok úgylehet a székely múlt legnagyobb ér-deklõdésre számot tartó szeletét képezik,természetes hát, hogy korszakokon átívelõnyomon követésüknek kiemelt terjedelemjutott. A bevezetõ lecke utal arra, hogy a le-telepedés után kimutatható nemzetségiszervezet (nemek, ágak) eredete tág teretnyújt az elméletek gyártásának, hiszen vér-ségi gyökerei feltételezhetõk ugyan, ám akebelében kialakult rétegzõdés (lófõ, köz-rendû) alapját a birtok, a vagyon képezte. A további tagozódás nyomán a 14–15. szá-zadra a székelység már három rendre sza-kadt (fõemberek, lófõk, közrendûek), de a

vagyoni különbségek ellenére egészében jo-gilag egységes maradt. A szerzõk (Mihály Já-nos, Hermann G. M.) kiemelik, hogy katonaiértéke miatt a Hunyadiak korában a közpon-ti hatalom ismételten fellépett a hagyomá-nyos közjogi keretek védelmében. Ám a kö-vetkezõ fél évszázadban a válság elmélyült,a székely kiváltságok hagyományos rend-szerén egyre több rés támadt. Némelyikükaz elõkelõket is hátrányosan érintette, a nagyvesztes azonban a közrend maradt. A jog-fosztások miatt kitört 1562-es felkelést atankönyv „korszakokat elválasztó idõhatár-nak” tekinti. A segesvári országgyûlés a szé-kely önkormányzatot megnyirbálta, a köz-népet pedig a jobbágyságéval azonos jogál-lásba süllyesztette. A következõ évtizedekháborúiban, hatalmi harcaiban a közös sza-badsága visszaszerzéséért fegyvert fogó szé-kelység fájdalmas vérveszteséget szenvedõfõszereplõvé vált. A felgyorsuló társadalmiváltozásoknak, eseményeknek a több évszá-zadot átfogó összmagyar történelembe ágya-zott tárgyalása a kapcsolódó leckéket a tan-könyv legtanulságosabb részeivé avatja.

A 19. századra az önkormányzat romok-ban hevert, a közösség élete vajmi kevésbenkülönbözött a testvér magyar népétõl. Im-már a magyar nemzet részévé vált, és az1848-as ébredést annak sejtjeként élte meg,szabadságharca egyben a maga önvédelmiharca volt. Az események – az uzoni katonailázadás, az agyagfalvi nemzetgyûlés, a há-romszéki önvédelmi harc – leírása rendjén a szöveg következetesen figyelmeztet azösszefonódásra. Az események forgatagábankiemelkedõ személyiségek tetteinek felvá-zolásával a könyv a magyar történelmi arc-képcsarnokot – az immár legendává ma-gasztosult Gábor Áron vagy Bem apó alakjamellett – a köztudatból kiszorult életpályák-kal gazdagítja (Gál Dániel és mások). A szer-zõi gárda, az európai és a magyar történelemáltalánosan használatos korszakbeosztásántúl, az 1848–1849-es magyar forradalmat ésszabadságharcot a székely múlt – 1562 mel-lett – másik elhatározó mérföldköveként értékeli: „A székely rendi nemzet (’náció’)megszûnt, de megszületett a modern ma-gyar nemzet szerves részét képezõ székelyközösség” (Kádár Gyula).

A székely és a magyar sors eggyé forrá-sát igazolja a Világos utáni megtorlás, a szé-kely határõrezredek feloszlatása, a Makk–Gál-összeesküvés kíméletlen felszámolása(szerzõk Forró Albert, Novák Károly-István).A kérdéses lecke felsorakoztatja az Erdély ésMagyarország kiegyezés kori unióját követõ114

2013/8

legfontosabb lépéseket, amelyek a leszakadtországrész gazdasági-társadalmi-kulturálisfelzárkóztatását célozták. Szemléletes térké-pen követhetõ a székely vasúthálózatkiépítése, korabeli képeslapok igazolják aszékelyföldi városok mai arculatának dua-lizmus kori eredetét, de a további teendõkmegvitatását célzó tusnádi Székely Kong-resszus (1902) munkálatairól is tudomástszerzünk. Az elõzõ korokban oly sûrûnvisszatérõ katonai-politikai hullámverésekelmaradását üdítõ csemegeként ható esetta-nulmányok (a székely ember köztudatbanélõ képe, az 1877-es „székely puccs”), re-mekbe faragott portrék beiktatása pótolja.

A háborúkkal, impériumváltásokkal,diktatúrákkal terhes 20. század a közös ma-gyar sors megannyi csapásával sújtotta aszékelységet. Elfogultan szelektív romántankönyvekbõl tanuló gyermekeink közelszáz éve csakis az 1916-ban gyõzelmesenbevonuló román hadsereg lelkes fogadtatá-sáról értesültek. Jelen könyvbõl végre az Er-délybe törõ seregek visszaéléseirõl, erõsza-kos tetteirõl, a menekülõk százezreirõl, azáldozatokról is tudomást szereznek. A PaálÁrpád-féle Székely Köztársaság kísérleté-nek, a sóvidéki lázadásnak a beiktatása ön-ismeretünk újabb hézagait tölti be, jelenlegiautonómiaküzdelmeinkhez szolgáltat erköl-csi hajtóerõt (szerzõ Forró Albert).

Telitalálat volt (szerzõ Forró A.) a Nagy-Románia határai közé került székelymagyar-ság elsõ két évtizedének a Kiáltó Szóval való indítása, hiszen az azóta eltelt évszá-zadnyi idõ igazolta, hogy – az önpusztító„áttelepüléssel”, politikai csatározásokkal,határtologatásokkal, háborúkkal szemben –fennmaradásunk egyetlen biztos záloga azépítés, a munka: „Dolgoznunk kell, ha élniakarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Pozitív kicsengése az erdélyi ma-gyarság egészének hiteles krédójává, szóza-tává avatja. A 22 év változásait ismertetõlecke sorra veszi az elnemzetlenítõ kor-mányzati politika durva intézkedéseit (azetnikai tömböt felaprózó új közigazgatásirendszer, a városok lakosságának, arculatá-nak erõltetett megváltoztatása, a Csíki Ma-gánjavak kisajátítása), szembeállítva vele a közösségi önvédelem kiemelkedõ mozgal-mait (Ezer Székely Leány Napja), példamu-tató személyiségeit (Pál Gábor, Domokos PálPéter).

Az 1940 és 1944 közötti „kicsi magyarvilágnak” a ma élõ nemzedékek tudatábasulykolt képe hihetõleg alaposan különbö-zik a jelen tankönyvben kapott áttekintéstõl.

Térkép, statisztikai táblázat, kortársak vallo-másai bábáskodnak a második bécsi döntésminél hitelesebb képének – az ideiglenességmegannyi jellemzõje és az ettõl lényegesenkülönbözõ lelkes fogadtatás – megrajzolásá-ban. A szerzõk (Ferencz S. Alpár, OrbánZsolt) sorra veszik a gazdasági hátrányokmielõbbi felszámolására hozott intézkedé-seket (az Erdélyi Gazdasági Tanács, székely-földi alosztállyal, a Szeretfalva–Déda vasút-vonal), a várható román–magyar katonaiszembenállás elhárítása érdekében tett lépé-seket (a Székely Határvédelmi Erõk felállí-tása, az Árpád-vonal kiépítése). Dicséretes a múlt bûneivel való bátor szembenézés vál-lalása, a székelyföldi zsidóság – soraiban abözödújfalusi szombatosok – végzetes sor-sának az õszinte együttérzés hangján valóismertetése, Márton Áron püspöki tekinté-lyével nyomatékosított, a „végsõ megoldás-ra” szántak megmentése érdekében tett em-beri kiállásának a megidézése.

Az utolsó hetven év krónikájának nagyérdeme (szerzõ Novák Csaba Zoltán), hogyelkerüli az egysíkú tárgyalás vonzó csapdá-ját: a fény- és árnyoldalak kettõs tükrébenköveti az események folyamát. A rövid át-meneti idõszakban (1944–1947), a vesztesháború, az impériumváltást kísérõ atrocitá-sok (a Maniu-gárdák garázdálkodása) fojtólégkörében cselekvõ egyedüli magyar politi-kai szervezõdés, a Magyar Népi Szövetségdemokratikus alapállása zsákutcának bizo-nyult: az engedmények javát utóbb vissza-vonták, hiszékenységüknek pedig maguk a vezetõk (Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár) fizették meg az árát. Megfelelõ teret kapnaka kommunista diktatúra elsõ évtizedeinek a hagyományos rendet felforgató erõszakosintézkedései (államosítás, kollektivizálás, a rettegett Securitate mûködése), az 1956-hoz kapcsolódó szervezkedések, illetvekíméletlen eltiprásuk (a Szoboszlai-össze-esküvés és -per). A Magyar Autonóm Tarto-mány jellemzésére idézi az egykorú szólást(„magyar az autó, de román a sofõr”), ámmûködése mérlegeként leszögezi: „nagyonfontos szerepet játszott a székelyföldi ma-gyarság kulturális életében, nyelvi identitá-sának megõrzésében.” A mai iskolás nemze-dék számára már-már megfejthetetlen felad-ványként hat a Ceauºescu-féle nemzetikommunista rendszer visszásságainak amegértése. A Székelyföldre is kiterjedõ kez-deti kirakatintézkedések számbavétele ta-lán segíteni fogja a felfoghatatlan felfogását.A demokrácia mázát levetõ diktatúra, azelembertelenítõ, homogenizáló gépezet tör- téka

115

vényszerû bukásának megértése a felsoroltszékelyföldi példák nyomán immár nemigényel különösebb fejtornát. Annál nehe-zebb néhány, kalapács és üllõ közé szorultmagyar politikus (Fazekas János, Király Kár-oly) pályájának empatikus megközelítése.Ezen a ponton a tankönyv jórészt a tanárihozzáállásra hagyatkozik. A megállapítás azutóbbi negyedszázad történéseire, közsze-replõire (Domokos Géza) is érvényes.

Színvonalas illusztrációs anyaga a köte-tet forgalomban lévõ történelemtankönyve-ink legkiválóbbjává avatja. A képek javáttöbbszínû illusztrációk alkotják: archív raj-zok, festmények, fényképfelvételek nyománkészült portrék, fantáziarajzok. Fokozottanhasznosak a többnyire romos, csonkán meg-

õrzõdött mûemléképületek egykori állapotátfelidézõ vagy építéstörténetüket felvázolórekonstrukciós rajzok. Igényes alkotójukGyöngyössy János, aki a könnyedén átte-kinthetõ térképeket készítõ közösség (Gyön-gyössy Katalin, Péter Izabella, Szász Etelka-Zita) munkájából is kivette részét.

Jelen recenzió a történelemtankönyvetbevezetõ, a mesébe illõ és mégis valósá-gos szülõföld természeti értékeit felvillantóföldrajzlecke élére illesztett Kányádi-vallomással indult. Zárja hát a lecke szerzõ-jének (Sepsiszéki Nagy Balázs) hitvallásosüzenete: „Székelyföld a szülõföldünk, a miotthonunk. Itt élni érdemes, megmaradnikötelesség.”

Vincze Zoltán

116

2013/8

EGY KELET-EURÓPAI NYUGATONSzilágyi Aladár: A belgaság dicsérete

Számomra mindig érdekes élményt jelentolyan könyvet olvasni, amelynek a szerzõjétesetleg más mûfaj mûvelõjeként ismertemmeg. Ha – teszem azt – a televíziós vagy rá-diós mûsorvezetõ riportkönyv írására adja afejét, az teljesen új megvilágításba tud he-lyezni dolgokat, és hihetetlenül izgalmasmegfigyelni, mennyire tud vagy nem tud el-szakadni az illetõ a képben láttatás módsze-rétõl vagy egyéb, fõként az õ szakmájára jel-lemzõ technikáktól.

Ha a napilapos újságíró kezd ilyen jelle-gû vállalkozásba, az sem kevésbé izgalmas.Bár nem próbáltam soha, de elég jól el tu-dom képzelni, mekkora többletet jelenthetez neki: kilépni a gyakran nagyon is szûkreszabott napisajtós keretekbõl, a flekkek vagyjelek közé szorított terjedelembõl, a sok eset-ben csak egy-egy lényegesebbnek tûnõ mo-mentumra fókuszálni kénytelen látásmód-ból. Ilyenkor észre lehet venni a máskor je-lentéktelennek tûnõ apróságokat, embere-ket, hangulatokat, ízeket: ez utóbbiból sincshiány Szilágyi Aladár nagyváradi újságírónapvilágot látott, útirajzokat, esszéket tartal-mazó kötetébõl.

A könyvben sehol sem találtam utalástarra, hogy vajon a benne foglalt írások meg-jelentek-e már valahol, példának okáért a Bi-hari Napló hasábjain, épp ezért abból az elõ-

feltételezésbõl indulok ki, hogy nem: ezekaz írások kimondottan azért születtek, hogykötetbe rendezzék õket, gyûjteményként ke-rüljenek fel könyvespolcokra, hogy tudjuk,mihez nyúljunk, ha utazni készülünk, ésnem feltétlenül az útikönyvek száraz adat-halmazából szeretnénk kiindulni.

El tudom képzelni azt is: jó lehet Szil-ágyi Aladárral utazni. És nemcsak azért,mert tapasztalt ciceroneként számtalan he-lyet ismer már, hanem azért is, mert min-denre kiterjedõ figyelemmel, kíváncsisággalés alapvetõ jóindulattal közelít meg bármelyhelyet, akár elsõ, akár többedik alkalommaljár ott. Írásai, élménybeszámoló útleírásaiettõl kapnak valamilyen sajátos lírai mellék-zöngét, meg attól is, hogy sosem habozik ki-lépni az épp aktuális szerepébõl, ha alkalomkínálkozik. Alkalom pedig bõven kínálkozikegy utazás során. Bárhová, bármilyen céllalindul is el éppen, biztos, hogy egy idõ utánfelhagy a passzív szemlélõ státusával, ledob-ja magáról az esetleg már nyûggé váló „meg-hívott kisebbségi újságró-riporter” címkét,és szó szerint is megszökik picit a rutinfel-adatok elõl, hogy valami mást is, igazibbat,életszerût tapasztalhasson meg és mutathas-son be olvasóinak. Legalábbis ezt érhetjüktetten például az Európai Parlamentben tettlátogatásainak krónikáiban vagy az Európai

Riport Kiadó, Nagyvárad, 2012.

Protestáns Magyar Szabadegyetem egyhetessvájci rendezvényének tálalásában is, ami-kor sokkal több szó esik a környezetrõl,mint magáról a konferenciáról vagy a parla-ment munkálatairól. És ezzel nincs is sem-mi baj. Mert az EP döntéseirõl, az épp aktu-ális felszólalásokról, napirendekrõl bõvenértesülhet, aki akar, egyéb fórumok segítsé-gével, az viszont már Isten ellen való vétek-nek számítana, ha egy Szilágyi habitusú új-ság-író ember nem számolna be anatómiairészletességgel az épület formájáról ésegyéb jellegzetességeirõl. Persze ne gondol-juk, hogy nem fogjuk megtudni, mirõl isszólt aznap az ülés, vagy nem kapunk rész-letes tájékoztatást arról, miért is lenne hasz-nos a jövõben a klaszterek kialakítása: ezeka nagyon is konkrét és precíz információkazonban új színt kapnak a köréjük kerítettepizódoktól, megfigyelésektõl. A semmisem az, aminek látszik elve alapján példáulkiderül, hogy a titkárnõnek látszó hölgy va-laminek az elnökasszonya, a diplomata kül-sejû úr pedig gépkocsivezetõ – és mindket-tõnek megvan a maga helye ebben a nagynemzetközi masszában.

Az sem elhanyagolható vetülete Szilá-gyi Aladár barangolói attitûdjének, hogyigyekszik mindenhol feltérképezni a kör-nyék magyar vonatkozásait, ha éppen van-nak. A legtöbb helyen pedig nyilván van-nak, így például Svájcban Ady-emlékhelyrebukkan: egy szállodára, ahol költõnk a le-genda szerint két boldog hetet töltött Lédá-val. Ehhez képest Ticinóban már az alapítókközött is erdélyieket tisztelnek: a Szebenkörnyékérõl elszármazott Hofmann-nõvére-ket és a brassói Graser-fivéreket, Luganóbanpedig Szolnay Sándor festõ leszármazottai-val sem lehetetlen találkozni. Azt is meg-tudhatjuk, hogy kerül Genfbe, a ReformációNemzetközi Emlékmûvére Bocskai Istvánerdélyi fejedelem alakja: a szerzõ teljes feje-zetet szentel a jelenség bemutatására, hi-szen a képzõdmény nem csak Bocskai okánér meg egy misét, kalandos története önma-gában is kitûnõ táptalaja egy jó kis lírai riport-esszének. Ugyanilyen izgalmas epi-zódja a kötetnek a Habsburg-család õsi fész-kének számító, Svájc északnyugati részéntalálható aprócska település és a fölötte ma-gasodó vár meglátogatása, hiszen tulajdon-képpen innen indult hódító útjára a késõbbiuralkodódinasztia. De említhetjük akár aszaxofon õsatyja szülõházát vagy a szinténteljes fejezetet érdemlõ, tízévente ismétlõdõfesztivált, a belga kisváros, Dendermonde

nagy napjának számító Ros Beiardom-megang ünnepet, amelynek a szerzõ épp ta-núja lehetett, és ha már ott van, persze fel isgöngyölíti olvasói számára a hõs ló legendá-ját (amelyrõl kifejezõ fotókat is találunk akönyvben).

A könyv legmegrázóbb fejezete a Kísér-tetfalvak Flandriában, amelyben nyilvánszámos áthallást fedezhetünk fel: ez nem-csak az otthonukhoz mindvégig hûséggelragaszkodó falusiak, hanem a világ mindentájáról idesereglõ és valóban az örökkévaló-ság számára alkotó mûvészek balladája is,érzékletes színekkel és eszközökkel megje-lenítve, ahogy az már a témához eleve illik.Szilágyinak amúgy is szokása a nyelvet né-miképp kifacsarni, szóhasználatát inkábbrégiesre igazítani, és bár egyik-másik régie-sített újítása olykor erõltetettnek hat, erede-tisége nem vitatható.

S ha már elég szó esett a világban ottho-nosan barangoló, csavargó, nézelõdõ ripor-terrõl, akkor ne hallgassunk (hiszen õ magasem tette) szerzõnk egy másik arcáról sem:nevezetesen ínyenc és új ízekkel mindig is-merkedni kész mivoltáról. Azon se csodálkoz-hatnánk, ha legközelebb gasztroturisztikaikötettel rukkolna elõ, hiszen ehhez a terület-hez is meglehetõsen ért. Érezhetõ élvezettel(és a szakácsok iránt táplált hódolattal) szá-mol be az evés-iváshoz kötõdõ kalandjairól,a kisebb-nagyobb kocsmákról, éttermekrõl,sörözõkrõl, ahol éhét-szomját ínycsiklandóhelyi specialitásokkal csillapíthatta.

A csavargói magatartás megkíván egy-fajta elõzetes jóindulatot, és Szilágyi Aladáreleget is tesz ennek az elvárásnak. Akárholjár, mindig a jóhiszemû kíváncsiság, a minélmélyebb megismerés (esetleg felismerés)vágya vezérli. Az elébe kerülõ vagy körülöt-te megjelenõ emberek – legyen szó parla-menti képviselõrõl, külföldre szakadt ma-gyar lelkészrõl, fiatal eurokrata, otthonáhozragaszkodó háziasszonyról – mind-mindhozzájárulnak ahhoz, hogy történetükön ke-resztül az érdeklõdõ olvasó minél teljesebb,minél árnyaltabb képet kaphasson egy or-szág, egy város vagy egy városrész minden-napjairól. Ehhez persze egyéb adalékok isszükségeltetnek: sok-sok történelem, építé-szet, egy kis dendrokronológia és minde-nekfölött az élet szeretete és tisztelete –mindezek nem csak olvashatóvá, szerethe-tõvé is teszik a könyvet. Utazás elõtt (utánvagy helyett) kötelezõ olvasmány!

Sándor Boglárka Ágnestéka

117

Ha egy új téma felfedezésére frissenmegjelent kötetet veszek kézhez, többnyirekerülöm a szakirodalommal való kezdést –mint amilyenek doktori értekezések szok-tak lenni. Baumgartner Bernadette-nekazonban könnyed, mégis szakszerû nyelve-zetet alkalmazva, kellemes meglepetéstokozva sikerült bebizonyítania, hogy igen-is lehet közérthetõen bemutatni egy kevés-bé ismert és talán mostanáig peremre szo-rult témát. Pedig a szerzõ alább ismerteten-dõ munkája valóban doktori disszertáció,amelyet – bár a Kriterion-kötetben nemesik róla említés – a Pécsi Tudományegye-tem Bölcsészettudományi Karának doktoriiskolájában védett meg 2010-ben. A szerzõ-rõl sem tudunk meg többet – egy fényké-pen kívül, pedig korántsem volna elhallga-tandó, hogy Baumgartner Bernadette azOrszágos Széchényi Könyvtár Történeti In-terjúk Tárának munkatársa.1 E külsõ, a lé-nyeget tekintve nem meghatározó hiányos-ságoktól eltekintve jól dokumentált, külsõ-leg is vonzó kötetet tarthatunk kezünkben(a tetszetõs borító Matei László munkájátdicséri).

A cím jól érzékelteti azt a paradoxont –a kétszeres kisebbségi helyzetet –, amelyeta szerzõ bemutatni kíván. Valóban egyolyan szórványos, szervezetlen és az asszi-miláció határára sodródott német ajkú ki-sebbségrõl van szó, amelyet újból és újbólelhanyagolt a korabeli államhatalom, de apolitikailag szervezettebb tömbnémetség is.Az elõszóban a szerzõ jogosan teszi fel akérdést, van-e valójában történeti jelentõsé-ge egy ilyen kis területen, a nagyobb németközösségektõl elszigetelten élõ, csekély szá-mú, nagyrészt asszimilálódott etnikai kö-zösség vizsgálatának. A választ a kötet amaga egészében rajzolja ki, ugyanis mind-eddig valójában nem készült érdemleges,monografikus feldolgozás a szatmári svá-bok két világháború közötti történetérõl.

A források ismertetésének rendjén aszerzõ kiemeli, hogy komoly nehézségeketjelentett ezek felkutatása, ugyanis a doku-mentáció elég hiányos. Ennek ellenére há-rom nemzeti/országos levéltár (magyar, ro-mán, német) és több egyházi (katolikus) le-véltár, valamint számos sajtóanyag és kora-beli, magyar és német nyelvû szöveg feldol-gozásának eredménye a jelen kötet. A szerzõigyekezett a rendelkezésére álló legfrissebbszakirodalmat is feldolgozni doktori mun-kája elkészítéséhez.

Szerkezetét tekintve a kötet három nagyfejezetbõl áll. Ezeket két részre osztva mu-tatnám be, ugyanis az elsõ, igencsak rövidrész a szatmári svábok Trianon elõtti törté-netét vázolja, míg a második nagy fejezetmegfelelõ történeti keretbe helyezi a Nagy-Romániához csatolt német kisebbségek po-litikai-jogi helyzetét és lehetõségeit. Ez a fel-vezetõ rész alapvetõen tisztázza a fogalmikereteket, és bemutatja azokat a német szár-mazású vezetõket, amelyekkel/akikkel a „tu-lajdonképpeni” elemzésben találkozni fo-gunk a szatmári svábok kapcsán.

Az Erdélyben (és persze Romániában)élõ német ajkú közösségek közül számbeli-leg a legnagyobb és legszervezettebb termé-szetesen a szász volt, amely számára adottvolt az erõteljesebb és szervezettebb politi-kai képviselet (az 1919. január 8-i medgyesinagygyûlés, majd a Német Párt megalakulá-sa). A harmincas évek közepétõl megjelenika szélsõjobboldal felé való eltolódás, amelynémetországi irányítás alatt ment végbe, elsõsorban Fritz Fabritius vezetésével.2

Ugyanakkor feltétlen kiemelésre érdemes akonzervatív s a szélsõségekhez képest mér-sékeltebb nézeteket valló Hans Otto Roth te-vékenysége is. A romániai németek egy má-sik nagyobb közössége a bánsági svábokévolt, amely szintén viszonylag szervezetten,a bánsági románokkal és szerbekkel közö-sen élve tudta megszervezni a maga életét.

118

2013/8 SVÁBTÖRTÉNETBaumgartner Bernadette: Kisebbség a kisebbségben. A Szatmár megyei németek a két világháború között (1918–1940)

Kriterion Könyvkiadó, Kvár, 2012.

A svábok esetében is jellemzõ volt a har-mincas évek közepétõl a Fabritius által ve-zetett nemzetiszocialista vonal erõsödése.Ilyen szempontból a szerzõ fontosnak tar-totta bemutatni a romániai–erdélyi esemé-nyek mellett a németországi változásokat is,minthogy ezek nagy részben meghatároztáka romániai német közösségek életét (termé-szetesen a szatmári svábokét is). A szatmárisvábok, akik a nagy távolságok és a fejletlenkommunikációs infrastruktúra miatt gya-korlatilag elszigetelõdtek az említett, na-gyobb számú és szervezettebb német közös-ségektõl, az asszimiláció veszélyének is kivoltak téve. A könnyebb értelmezés és köz-érthetõség céljából a szerzõ térképekkel éstáblázatokkal is ábrázolja a bemutatottakat.

A könyv további érdekessége, ahogy aszerzõ a német politikai érdekek ütközésétismerteti az erdélyi magyarok érdekeivel,amely számos valóságos konfliktushoz ve-zetett a két tábor között. Példaként RudolfBrandsch tevékenységét emelném ki, aki kisebbségi államtitkárként amúgy is szálkavolt az Országos Magyar Párt szemében, a nyílt tiltakozást azonban parlamenti tevé-kenysége váltotta ki. Egy 1929-es felszólalá-sában amellett foglalt állást, hogy egy maj-dani kisebbségi törvénynek differenciáltankellene kezelnie Románia kisebbségeit, utal-va ezzel a „lojális” németség és az „irreden-ta” céloktól vezérelt magyarság közötti kü-lönbségekre. A szatmári svábok kérdésébenaz OMP részérõl Jakabffy Elemér parlamen-ti képviselõ, lapszerkesztõ volt vitaképes,aki több alkalommal is bírálta az iskolakér-dés tekintetében a németek akcióit.

A kötet tulajdonképpeni témája a könyvutolsó részével, a harmadik fejezettel kezdõ-dik a 83. oldaltól, ahol a szerzõ rátér a szat-mári svábok nemzeti identitásproblémáinakrészletesebb ismertetésére. A szerzõ az elõ-zõ részekhez hasonlóan ismételten kiemelie kis létszámú romániai népcsoport sajátos,különleges mivoltát. A trianoni döntés értel-mében a Romániához csatolt Nagykároly és Szatmárnémeti térségében 24, egészébenvagy részben németek által lakott településkerült át, míg 3 megmaradt Magyarországterületén. A települések német lakosságá-nak kimerítõ demográfiai bemutatásához a szerzõ statisztikai és grafikus ábrázoláso-kat használ, amelyek segítségével különbö-zõ jelenségekre mutat rá. Ilyen például az,hogy az 1920-as népösszeírás adatai feltûnõmódon különböznek a tíz évvel korábbinépszámlálás adataitól a szatmári svábokvonatkozásában, ugyanis – természetesen –

nem történhetett akkora lélekszám-növeke-dés. Csupán arról van szó, hogy a román állam a magyar „revizionista” törekvéseketazzal próbálta csökkenteni, hogy statisztika-ilag a faji származást vette figyelembe. E he-lyen feltétlenül kiemelendõ erénye a szerzõ-nek, hogy óvatosan, körültekintõen kezeltea statisztikai adatokat – a komplex számítá-sok és ábrázolások ellenére.

Kormányzati részrõl kevés figyelmetfordítottak a szatmári svábok helyzetére azOsztrák–Magyar Monarchia idején, ez csakaz impériumváltást követõen változott meg,amikor a Szatmár vidéki kis német közösségegyszerre a román állam figyelmének hom-lokterébe került, de a német állam szemé-ben is felértékelõdött. Persze ugyanígy abánsági sváboknak és az erdélyi szászoknakis az addigiaknál nagyobb figyelmet szentel-tek. Elsõként Hans Otto Roth, az akkori Szat-már megye román nemzeti párti, de szászszármazású prefektusa hívta fel a figyelmetaz ott élõ német közösségre.

Érdekes jelenségként értékelhetõ –ahogy a szerzõ is bemutatja –, hogy az 1918és 1926 közötti idõszak a szatmári németmozgalom életében nem a belsõ szervezke-dés kora (ahogyan az erdélyi magyarságévagy a szászoké), hanem a megmutatkozásidõszaka: az erdélyi szászok, a bánsági svá-bok, valamint a birodalmi németek tudniil-lik ezekben az években fordultak a Szatmár-vidéki svábság felé, felmérni kívánván hely-zetüket a politikai-társadalmi palettán. Eb-ben a folyamatban elsõsorban Fritz Winter-hofennek volt kiemelendõ szerepe, aki nemcsupán felméréseket végzett, de a németkülügyminisztériummal kapcsolatban állvatanácsokat és javaslatokat is adott a szatmá-ri német lakosság támogatásáról, valamintegy lehetséges német mozgalom kiépítésé-rõl. Végeredményben 1926-ban állt össze a szervezet vezetõ testülete, a Gaurat (Kör-zeti Tanács), amelynek elnöke Winterhofenlett. Munkájához azonban túl sok pénzt kérta német külügyminisztériumtól, amelynekmegítélését a temesvári német konzul nemhagyta jóvá.

A mozgalom lassú terjedésére természe-tesen az erdélyi magyar politikai vezetõk isfelfigyeltek és reagáltak, köztük a már emlí-tett Jakabffy Elemér, aki határozottan elle-nezte a visszanémetesítési folyamatot (adél-tiroli németek Mussolini által szorgal-mazott visszaolaszosításához hasonlította,115.). A vita többszörös sajtópolémiát ered-ményezett, amelynek kapcsán a vádakat anémet vezetõk rendszeresen visszautasítot- téka

119

ták. Lélegzetvételnyi fegyverszünethez ta-lán csak a szatmári svábok elsõ lapja juttat-ta a vitázó feleket, amely két nyelven, ma-gyarul és németül jelent meg, bizonyáraazért, mert az irodalmi németet még a sváblakosság sem értette teljesen. A szatmáriNémet-Sváb Népközösség a bánsági svábokés az erdélyi szászok aktív jelenlétével ala-kulhatott meg, de mivel támogatásuk nembizonyult folyamatosnak, Winterhofen való-jában a román kormány támogatásával és aNémetországból érkezõ pénzekre építvemûködtette a mozgalmat. Köztük s a romá-niai Országos Magyar Párt között továbbrais nézetkülönbségek voltak, annak ellenére,hogy az 1927-es parlamenti választásokonszövetségben indult a német és magyar párt.A harmincas évek közepéig a Német-SvábNépközösség újra stagnáló idõszakát élte,ennek ellenére Winterhofen elérte, hogy szá-mos településen be tudták vezetni a németnyelvet az egyház és az oktatás területére.

A harmincas évek közepére a mozgal-mat egy új generáció megjelenése lendítettefel. A generációváltás a szervezet élén ismegmutatkozott, a Gaurat irányító pozíció-jában Winterhofent Stefan Wieser váltottafel. Egyéb szervezetekkel is bõvült az addigistruktúra, mint például a Kulturvereinnal,amelynek segítségével a német nyelvû okta-tást tették lehetõvé azokon a településeken,ahol erre hiányzott a gazdasági keret vagymás körülmények. Ugyanígy a Szomszédságszervezete is megjelent a szatmári svábok-nál, amely fõleg karitatív szolgáltatásokkallátta el a rászorulókat (haláleset, szülés, be-tegség vagy más problémák esetén). Nagyká-rolyban – hasonlóképpen – Saubia névenhitelszervezet is alakult, amelynek feladataa sváb parasztok mezõgazdasági oktatásavolt. A szervezkedés kulturális jellegében isfejlõdött, ám a fokozatos fejlõdés konstatálá-sa mellett elmondható, hogy mindez a né-metországi nemzetiszocialista befolyás alatttörtént, amely egyre nagyobb teret szerzett aromániai németek körében.

A szerzõ a kötet tanulmány- és elemzõrészét az iskolaügyekkel folytatja, amely aforrások maximális feltárása révén részlete-

sen mutatja be – szinte településekre lebont-va – az akkori aktuális helyzetet, lehetõsége-ket. Ezt egy társadalomtörténeti elemzés kö-veti, amely a szatmári svábok népszokásai-ról és néphagyományairól számol be, ki-emelve a fontos ünnepek szertartásait szüle-téstõl a temetésig. A kötet végén találhatókitekintõ és összegzõ rész viszonylag rövi-den, de lényegre törõen fogalmazza meg akutatás eredményeinek summáját. A munkamellékletekkel zárul, amelyekben forrásköz-léseket találunk: olyan magyar és német nyel-vû korabeli szövegeket, amelyek a szatmárisvábok két világháború közötti helyzeténekérzékeltetésére leginkább alkalmasak. Saj-nos – ezt ugyancsak kisebb hiányosságkéntkell megjegyezni – a kötetnek nincs tárgy- ésnévmutatója, ami jelentõsen megnehezíti el-sõsorban kutatók, történészek számára – deaz érdeklõdõ célközönségnek is – a célzottkeresést. Bár a kötet elemzõi része megáll az1940-es esztendõnél, a szerzõ megemlíti amásodik világháború okozta eseményeket,amelyek befolyással voltak a szatmári svá-bokra (SS-sorozások, szovjet deportálások),végsõ soron nyitva hagyva a gondolatmene-tet a folytatáshoz, kiemeli, hogy az 1945utáni idõszakkal egy „új idõszámítás” kez-dõdött, már harmadszor, a szatmári sváboktörténetében, ezzel is jelezve, hol lehetnefolytatni a további kutatásokat, amelyek re-mélhetõleg ismételten egy új fejezetet nyit-nának a romániai németek történeténekmegismerésében.

Feltehetõ a kérdés: vajon sikeresnek te-kinthetõ-e a szerzõ által bemutatott németmozgalom? A német iskolák, az egyháziszolgálat, a megélénkülõ kulturális élet ko-moly eredménynek tekinthetõ, ugyanakkora két világháború közötti német nemzeti éb-redés, ha nem állította is meg, de kétségkí-vül lefékezte a közösségek teljes asszimilá-lódását (elmagyarosodását), aminek lappan-gó, de vitán felüli jele, hogy az 1989-es de-cemberi romániai fordulat után megalakultNémet Demokrata Fórumhoz számosancsatlakoztak Szatmár-vidék lakosai közül is.

Fodor János

120

2013/8

JEGYZETEK1. A kötetet Budapesten, az OSZK-ban 2013. február 19-én mutatták be. A dolgozat egy kisebb feje-zetét korábban közölte a Magyar Kisebbség is: A katolikus egyház és a szatmári német mozgalom akét világháború között. (2011. 3–4. sz. 139–159.)2. Fabritius 1922-es németországi látogatásakor találkozott Hitlerrel és a nemzetiszocialista nézetekkel.