2014

015

András László

NapiEllenség

András László

NapiEllenség

dűlő a műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat önálló tartalmú digitális mellékleteszerkeszti: kabai lóránt kkl@muut.hu logo, layout, design: Tellinger András telli@chello.hu kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolconfelelős kiadó: Kishonthy Zsolt a megjelenést támogatja a Nemzeti Kulturális Alap

ISSN 2062-4409

http://www.muut.hu/dulo http://www.facebook.com/muutfolyoirathttp://twitter.com/muut_folyoirat

Úgy érzed, hogy nincs ellenséged? Hogy téged senki sem utál? És neked sincs kit utálnod?

Segítünk! Segít a Napi Ellenség! Írj nekünk, vagy küldj egy sms-t, és mi küldünk egy ellenség-képet!

Ha látsz egy szomorú embert üldögélni magába roskadtan egyedül, menj oda, és rúgj bele! Biztos azért szomorú,

mert nincs ellensége. Rúgj bele, akkor lesz neki — és neked is! Tégy jót! Szerezz ellenségeket! Ellenségkép nélkül a vi-

lág homályos és bizonytalan. Az első hatezer jelentkező között kisorsoljuk az Ellenségábrázolás a katolikus művészetben című album első hat kötetét.

május 27.

Első alkalommal jelentkezünk Napi Ellenség rovatunkkal, mert úgy látjuk, csak ezzel tudunk véget vetni a

parttalan gyűlöletnek. Elszomorító látvány a sok bizonytalan tekintet, akik gyűlölnének szívesen, de éppen nem tudják,

kit vagy mit. Segítünk! A helyesen megválasztott ellenségkép a legnagyobb közösség- és jellemformáló erő. Kár lenne

erről lemondani, és hagyni, hogy veszendőbe menjen ez a rengeteg energia.

Mai ellenségünk: a fácán.

A fácán gonosz madár. El kell pusztítani. Már őseink — az ősmagyarok — is pusztították a fácánokat, de sajnos

még mindig van belőlük a Kárpát-Medencében, és talán más medencékben is, de ezekről sajnos nincs információnk. Meg

le is szarunk mindent, ami más medencékben történik. Egy komolyan vehető medence van, és az a Kárpát.

A fácán gonosz madár. Ő a mai ellenségünk.

május 29.

Mai ellenségünk: a sajt!

A sajt nem az, aminek látszik!

A sajt szilárd halmazállapotú, gyakran sárga színű. Pedig mi kurvára tudjuk ám, hogy valójában folyékony, fehér

színű tejből készül! Hát mi szükség van erre az alakoskodásra? Mi azt mondjuk: minden legyen az, aminek látszik!

A sajt büdös.

Mai ellenségünk: a sajt.

június 4.

Mai ellenségünk az Értelmező szótár.

Nekünk senki ne mondja meg, hogyan kell érteni! Senki ne értelmezze és ne akarja megmagyarázni! Óvakodj azoktól,

akik meg akarják magyarázni, akik mindig mindent meg akarnak magyarázni! Ők az ellenségeid. Légy résen! Neked egy

barátod van: a Napi Ellenség!

Mai ellenségünk az Értelmező szótár.

június 23.

Mai ellenségünk: az algebra.

Ugyan ki szeretne egy, kettő, vagy pláne több ismeretlennel dolgozni?! Az ismeretlen gyanús, mert ismeretlen. Egye-

sek azt állítják: az ismeretlen izgalmas, kalandos, és felfedezésre vár. Mi ezzel szemben azt mondjuk: jól ismerjük már

ezeket az ismeretleneket, és köszönjük szépen, de nem kérünk belőlük! Aki azt hiszi, hogy körmönfont módon az isme-

retlenekkel való megismerkedésre kényszeríthet minket, az téved! Mi egy kiszámítható világot akarunk. Ne dőlj be az

ismeretleneknek!

Mai ellenségünk: az algebra.

június 30.

Mai ellenségünk: a kérész.

Vannak, akik a tenyerükből etetik a kérészeket. Mi azonban jól tudjuk, a kérész ocsmány féreg, hiába van

szárnya neki. Új Bajtársak számára önbizalomnövelő feladat: rajzáskor, kevéssel alkonyat előtt ki kell állni a partra, és né-

hány órán keresztül üvölteni: dögöljetek meg! Dögöljetek meg! És mire az est leszáll, és a sötétség szétterül az ősi magyar

rónán, az ellenség megdögöl, és mi újra győztünk. A kérészek ocsmány férgek. Pusztítsuk el az ocsmány férgeket a

mi hatalmas lelki- és hangerőnkkel!

Mai ellenségünk: a kérész.

július 2.

Mai ellenségünk: a kanyar.

Egyesek azt mondják: Az úton végig kell menni. Mások meg ezt: Járt utat a járhatóért el ne hagyd! Egyesek azzal

vádolnak bennünket: képtelenek vagyunk bevenni a kanyart. Mi erre azt mondjuk: Mi az egyenes utat kedveljük.

És nem kedvelünk semmit, ami girbegurba. SEMMIT! Legyen az testrész, síkidom vagy tereptárgy. Hiszünk benne, hogy

a céljainkhoz egyenesen is el lehet jutni. A céljainkról pedig nem vagyunk hajlandók lemondani holmi kanyarok

miatt. És ha egy kanyar kerül elénk, hát meggyűlik velünk a baja!

Mai ellenségünk: a kanyar.

július 23.

Mai ellenségünk: a szappan.

A szappan arra célozgat, piszkosak vagyunk. Mi erre azt mondjuk: senki se provokáljon bennünket. Mert nem

szeretjük a provokációt. Ezért nem szeretjük a szappant sem. Azért, mert még (sajnos!) nem sikerült lemosnunk

a gyalázatot, még nem vagyunk piszkosak! Sőt! Ráadásul a szappan, ha megfogjuk, kicsúszik a kezünk közül. Mi

nem szeretjük a megfoghatatlant. Mi a kézzelfogható dolgokban hiszünk, és a szappan nem ilyen. Vannak, akik

szívesen lehajolnak a szappanért. Jól tudjuk, kik ezek. Mi nem hajolunk le a szappanért. Ott rohadjon

meg!

Mai ellenségünk a szappan.

július 24.

Mai ellenségünk: az igekötő.

Vannak, akik azt mondják: az igekötők a nyelv hasznos tartozékai. Mi erre azt mondjuk: ősi igéinket ne kösse

meg semmi. Egyesek erre azt mondják: de hát ti is használtok igekötőket. Mi ezt nem is tagadjuk. De vécékefét is

használunk — bár, ha lehet, ezt inkább elkerüljük —, mégsem szeretjük a vécékefét. Még nem ellenségünk a vécékefe,

egyszerűen csak nem szeretjük. Az igekötőkkel azonban már más a helyzet! Nem tűrhetjük, hogy bárki megkösse

ősi igéinket. Azt pedig különösen nem, hogy ezáltal gyökeresen megváltoztassa a jelentésüket! Az igekötők hol

itt vannak, hol ott, hol egybe, hol külön. Zavaros és gyanús az egész. Mi a kötetlen igékért harcolunk, hogy úgy beszél-

hessünk, mint őseink!

Mai ellenségünk az igekötő.

július 25.

Mai ellenségünk: a vécékefe.

Volt idő, amikor mi is használtunk vécékefét. De ettől nem szerettük meg a vécékefét. ma pedig már

azt kell mondanunk, hogy a vécékefe az ellenségünk. Valakik(!) egyszerűen kitaláltak egy tárgyat, amivel olyan

műveletet kell végezni, amilyet azelőtt soha! Gondoljunk csak bele: őseink használtak vécékefét? Nem! Őseink

ostobák voltak? Tudatlanok? Ki merné ezt állítani?! Mégis jól megvoltak vécékefe nélkül. A vécékefe tehát nemcsak fölösleges, de olyasmire kényszerít bennünket, amit nem akarunk! Mi azonban nem hagyjuk magunkat

kényszeríteni!

Mai ellenségünk a vécékefe.

július 28.

Mai ellenségünk: a fáradtolaj.

Más is fáradt, mégse panaszkodik, hanem tűri. Sokféle olaj van, és sokféle munkát végeznek, bár itt is vannak

hiányosságok. Értjük, miért van napolaj, de azt már nem értjük, miért nincsen hold- vagy csillagolaj? Mitől különb a nap?

A motorolaj a motort olajozza, tehát hasznos, a tökmagolaj — a tökmagolaj is hasznos. Az étolajat használjuk, a hajolajat

mint szükséges rosszat megtűrjük. A kőolaj merő képtelenség. Az illóolajnak már a nevét sem értjük. De mi nem ellensé-

geskedünk csak úgy, indulatból, tehát minderre azt mondjuk, jól van. Mi nem azok vagyunk, akik olajat öntenek a tűzre.

De — már bocsánat — az olaj legyen olaj, ilyen vagy olyan, de tegye a dolgát. Egy olaj ne legyen fáradt!

Mai ellenségünk: a fáradtolaj.

július 31.

Mai ellenségünk a strandlabda.

Rövid leszek, mert nyaralok. Strandlabda. Mi szeretünk labdázni, de nekünk egy kurva labda ne mondja

meg, hogy vele hol lehet labdázni!

Mi nem a labdázás ellen vagyunk. De ha végre van egy labdánk, akkor azzal ott, úgy és azokkal labdázunk, ahol, aho-

gyan és akikkel nekünk tetszik. Ez egyben a labdázás algoritmusa. Mert mi többet tudunk, mint hinnéd.

A strandlabda általában csíkos. Mi nem hiszünk azokban a dolgokban, amelyek általában csí-kosak.

Mai ellenségünk: a strandlabda — és minden, ami csíkos.

augusztus 1.

Mai ellenségünk: a hexaton.

Vannak, akik azt mondják: de hát olyan nincs is! Mi erre azt feleljük: azt sose lehet tudni. És ha mégis van? Vagy ha

nincs is, egyszer csak valaki kitalálja? Akkor aztán nincs megállás. Jön majd a spanyol-zsidó hanglétra, meg a cigány-arab

hangsor, meg ki tudja mi minden. És akkor nekünk mi marad? A szűkített hangsor meg az alterált* skála. Kinek jó ez?

Nekünk nem! De mi időben felkészülünk mindenre. És időben szólunk: legyen elég a pentaton. Ősi is, a miénk is, jó is.

Nekünk nem kell más. Több se kell nekünk. Mi azok vagyunk, akik megelégszenek, és nem értjük, hogy mások miért nem

elégszenek meg. Persze, azért sejtjük…

Mai ellenségünk: a hexaton.

* alteráció: izgatottság, bosszankodás

augusztus 7.

Mai ellenségünk: a szuszpenzor.

Tegnapelőtt még azt sem tudtuk, hogy létezik. Tegnap már tudtuk, de még mindig nem tudtuk: mi az. Ma már tudjuk,

hogy az ellenségünk! Vannak, akik azt mondják: meg kell védeni a sérülékeny szerveket. Mi erre azt mondjuk: egy szerv

ne legyen sérülékeny! Egy szerv legyen kemény! Ezt akadályozza meg a szuszpenzor! Mi nem hagyjuk, hogy

megakadályozzanak! Le a szuszpenzorral!

Mai ellenségünk: a szuszpenzor.

augusztus 11.

Mai ellenségünk: a lichthof.

Mi gyűlöljük a hazugságot. A lichthofnak semmi köze sem a Lichthöz, sem a Hofhoz. A lichthof egy

szűk és levegőtlen, sötét kürtő, amikben mindenféle gyanús dolgok vannak. Mi nem szeretjük a gyanús dolgokat. Mi a

tiszta, világos dolgokat szeretjük. A lichthof nem világos és nem tiszta. Ráadásul külföldiül van. Vannak, akik erre

azt mondják: de hát van szép magyar neve is: világítóudvar. Mi erre azt feleljük: hát lehet, hogy a neve szép, de akkor is

csupa hazugság!

Mai ellenségünk: a lichthof.

október 2.

Mai Ellenségünk: a katasztrófavédelem.

Mert az már mégiscsak botrány, hogy egyesek úgy érzik, a katasztrófának védelemre van szüksé-

ge. Van olyankor épp elég bajunk e nélkül is. (A képen is jól látható, amint egy katasztrófavédő kézi vízágyúval tartja távol

a veszélyesen harapózó tűztől az oltani szándékozókat. Más vélemények szerint épp olajat fecskendez a tűzre. Ennek

ellentmondani látszik, hogy háttal áll. De bármi is legyen, nyilvánvalóan védi a katasztrófát.)

Régen minden másképpen volt. Védték az államot, őrizték a csendet, oltották a tüzet. Most védik a katasztrófát. Mi azt

szeretnénk, hogy újra minden másképpen legyen!

Mi azt mondjuk: a katasztrófát inkább támadni és legyőzni kell. Mi tehát inkább támadunk. És győzünk. És olyankor

egy ellenséggel kevesebb. Persze ne bízzunk könnyelműen abban, hogy ellenségeink egyszer csak elfogynak. Nem. Nem

fogynak el. De mi harcolunk.

Mai ellenségünk a katasztrófavédelem.

október 3.

Mai ellenségünk: a küszvágó csér.

Hát egy hazugság az egész! Merthogy a küsz az egyszerűen sneci. A csérről meg azt írják — jól tudjuk, kik —,

hogy a madár cserregő hangját utánzó szó, holott! Holott a „cser” az egy ősi cseremisz szó, jelentése: köt.

Minden madár valójában Turul szeretne lenni, ami érthető. De sokkal több madár van, amelyik nem turul, mint ame-

lyik az. Próbálkoznak, de nem sikerül nekik. A gyanútlanokat viszont félrevezetik. Bűzlik az egész…

Mai ellenségünk a küszvágó csér.

október 6.

Mai ellenségünk: a jövevényszó.

Nem egy. Hanem mind! Egyesek azt mondják: de hát a jövevényszavakra nagy szükségünk van ahhoz,

hogy használni tudjuk a nyelvünket. Mi erre azt mondjuk: pont elegendőek nekünk a mi ősi szavaink. És ha erre még vala-

ki akadékoskodik, hát mi is meg tudjuk mondani, hogyan és mire használja a nyelvét! Pusztuljanak a jövevény-szavak!

Mai ellenségünk a jövevényszó.

október 8.

Mai ellenségünk: a pitvar.

Ez a testünkön, sőt gyermekeinken, sőt a nemzet testén terjedő ragály, amelyet meg kell állítanunk. Egyesek azt

mondják: de hát a pitvar nem tehet semmiről. Mi azonban jól tudjuk: a pitvar undorító. A pitvar gonosz.

Küzdeni kell ellene, mert ha valaki pitvaros lesz, már késő! Akkor azt már sajnos le kell lőnünk, hogy ne fertőzze az

egészséges testeket!

Mai ellenségünk a pitvar.

október 9.

Bajtársak! Félrevezettek bennünket! Tegnapi ellenségünk valójában az ótvar. Ezúton üzenjük

azoknak a bajtársaknak, akik tegnap pitvarokat romboltak le, hogy semmi szégyellnivalójuk nincsen. És azoknak is

üzenünk, akiknek a pitvarait tegnap lerombolták a bajtársaink: minden felelősség és szégyen azoké, akik félrevezet-

tek bennünket. A patvarba! Mi féken tudjuk tartani az indulatainkat — nem úgy, mint egyesek —, de most haragszunk!

Tegnapi ellenségünk természetesen az ótvar. Mai ellenségeink: a félrevezetők.

október 10.

Mai ellenségünk: az átvitt értelem.

Hát nekünk ne vigye át senki az értelmet. Sehová! (És ha már itt tartunk, igen, a szerelmet se. Senki!) Egyesek erre azt

mondják, ezt nem úgy kell érteni. De nekünk ne mondja meg senki, hogy mit hogy kell érteni. Mi ugyanis elég jól értünk

mindent, bár vannak — az ellenségeink —, akik ennek nem örülnek.

Mai ellenségünk az átvitt értelem.

október 16.

Mai ellenségünk: a vízmérték.

Mert hát az elég világos már önmagában is, hogy a víz nem lehet mérték. Semmire! A víz tisztálkodásra

való, vagy arra, hogy fölötte hidat építsünk, ha folyik és nem a csapból. De mérték? Az jó volna persze, ha az em-

berek tudnák a mértéket, meg tartanák is hozzá magukat, meg nem veszítenék el. Na de vízből? Ugyan! Azt,

hogy mi a mérték, majd mi megmutatjuk!

Mai ellenségünk a vízmérték.

október 17.

Mai ellenségünk: a makacs tény.

Egyesek azt mondják: a tények makacs dolgok. Mi erre azt mondjuk: hohó! Makacssággal márpe-

dig nem megyünk semmire! Akkor mire valók az észérvek? Mi hiszünk az ész erejében. Meg a dolgokra való odafigyelés

erejében. Meg egyáltalában az erőben! És ha kell, hát teszünk róla, hogy ne makacskodjanak azok a tények!

Mai ellenségünk a makacs tény.

október 18.

Mai ellenségünk: az alany és állítmány egyeztetése.

Mert elegünk van már a sehová nem vezető örökös egyeztetésekből! Cselekedni kell, nem egyeztetni! Akik

egyeztet, az megkötik a tett kerekét! Ne dőljünk be hát a kerékkötőknek. De hátra se dőljünk, hanem cselekedjünk!

Mai ellenségünk az alany és állítmány egyeztetése.