DABI ISTVÁN

VERSEK2.

2

TARTALOM

a valóság vastag függönye mögött...túl sokat tanultál...minden férfi életében...négy fal közé zárva...nem tudtam...a férfi...szavak...megjelent a hold...amikor a szürke égbolton...a vonat ablakai mögött...ebben az összekuszált életben...Őszi gondolatokegyszer berepült egy kő a szobámba...az óceán tornyosuló hullámain...őszelő vagy nyárutó...a közöny...a párnám alá...a fák az utcák a házak...ÚtonAz álmok megvalósulásaa nap...azt a hármat szerettem...a nevetés és a sírás...vajon az unalom...dobjam le vállamról a leélt évek terhét...az öregek...

gondoltad-e egykor...meglátjuk-e majd egyszer...gondoltad volna hogy egy éjjel...játszottunk együtt...nincs már erőnk...költészet?...csillogó szemekkel...Éjszakai neszekvérvörös köd...EmlékAz elmaradt előadásA szemedAz újrólHármasEgy földre-szállt angyal kalandjaA szerelem nemtelencsattanás...áhítattal nézték...Kórházi hármas haikuBetegségem kezdeteBetegségem naplójaSzégyelled magad?Amíg élsz, éljél...Nagyapám élte...Mi szükségünk van...Kinek jó a hosszú élet?...

3

(...)

a valóság vastag függönye mögöttszenderegnek az ismeretlen ábrándok pislákoló csillagaihogy vulkánok elemi erejévelvillanjanak fel a megvalósulás vakító fényévelváratlanula családi idilllegkevésbé megfelelő pillanataibanés átok-lávávalmegvetés villámokkalsemmisítsék mega türelmes kezekkel emelt épületeketés gyűlölet-dzsungelbe kergesséka hosszan őrzött szerelmet

(...)

túl sokat tanultálés túl sokat tudszés túl messzire igyekszel talán jobb lenne nem tanulni nem tudni és nem igyekezni sehová?

(...)

minden férfi életébenvan egy időszakamikor a gyerekei már felnőtteka felesége idő előtt megöregedett vagy öregnek tartja magátde ő maga második ifjúkorát éliés fiatal lányok közöttkeresve a gyönyörtcsak a félresikerült szerelmes éjszaka utánérti meghogy csak a pénze volt a fontosmert ezek a húszévesekajkukon gúnyos mosollyaldugják zsebre az aranygyűrűketés fiatalságuk tudatábanjóképű ifjak oldalán lépdelve büszkénintegetnek öreg szeretőiknek

4

(...)

négy fal közé zárvabeszélő de engem meg nem hallgató gépekkelés engem meghallgató de hozzám nem beszélő állatokkalvágyakozva beszélgetésre értelmes emberi lényekkeleste meg azzal büntetvehogy végighallgassam feleségem sirámaités az életet még nem ismerő gyerekek kiáltozásaitélem az életem

nem lenne jobb ennélörök süketségre és némaságraítélni önmagam?

(...)

nem tudtamhogy a fák beszélnekde egy estemegpillantottamkét ölelkező akácfátés hallottamsuttogták a nevemakkor megértettemhogy a fákhasonlóképpen élnekmint miéreznekés beszélnek

azóta nem merekránéznierre a két akácra

(...)

a férfia legmagányosabbnakérzi magáta szeretett és szerető nő mellettamikor a szerelmi mámor utánaléltanlihegvemeztelenségét szégyellvefekszik

5

a számára akkor ismeretlenés nemtelenisteni teremtménykarjaiban

(...)

szavak föld ég ember állat béke háború barát ellenségmindez relatívgyakran lesz a barátból ellenség a békéből háború az emberből állatés akkor a földre zuhan az égés örök sötétség uralkodik a szemekben a lelkekben

(...)

megjelent a holdegy magányos fa fölöttés gúnyosan rám nevetett„te ugyanolyan magányos vagymint ez a fa és én”olvastam fénylő arcánbár a nagyváros tömege tolongott köröttemrákacsintottamés eltűntem

jól tudomminden éjjel felkeresés vagy gúnyosvagy szánakozó tekintettelköveti magányos lépteimetamíg el nem tűnökszobám elfüggönyözött ablaka mögött

6

(...)

amikor a szürke égboltonhiába kereseda meg-nem-értés és gyűlöletvastag rétegét áttörő napsugarakatcsak a megvetésradioaktív részecskéit látod hullaniaz iszappal beborított földdarabraamin egyedül te maradtál életbenaz atombombákkal telifegyverraktárak felrobbanása utánamikor egy magát istennek képzelő őrültelszakította az ÉLET ÉS HALÁLvészféket rögzítő zsinórt

(...)

a vonat ablakai mögöttszélsebesen hátrálnakaz idegen országbanátélt pillanatokés amikor egyszerrefékcsikorgás közbenmegpillantom egy épület tetejéna magyar zászlótkeserű íztérzek a számbanés leugorva rohanok visszaaz idegenbeahol szabadnak éreztem magamhabár sokak számáraaz hétköznapi unalommal telibörtön volt

a zászló szomorúan még meglebbent mögöttemés ócska rongyként a földre zuhant

7

(...)

ebben az összekuszált életbena mindennapi gondok vadonábannincs időnk oldalra pillantanihogy lássuk embertársaink fájdalomtól (igazitól? Képzelttől?) eltorzult arcát

Őszi gondolatokvajon a megöregedett és kiszáradt emberekugyanúgy hullanak lemint a megsárgult levelek ősszelés ismeretlen kezek söprik őket halombahogy elégessék

és eltűnnek nyomtalanulaz éveken évtizedeken át gyűjtöttemberi tapasztalatokhogy az újszülöttek mindig mindent újra kezdjenek

csak a kivételes elmékhagynak maguk utánkönyveket vagy csak néhány papírlapotaz elkövetkező nemzedékek okulására feljegyzett gondolatokkal

de minden egyes embernek a fejében vanlegalább egyetlen egy mélyen elrejtett – szégyellt? – gondolatami fontos lehet az unokák számárade ezek elégnek az őszi nagytakarításkors a füstjüket szertefújja a szél

és gyakranily módon tűnnek ela megőrzésre és továbbfejlesztésre méltó ötletek

(...)

egyszer berepült egy kő a szobámbaa zárt ablakon keresztüla kő puha voltmint egy madárszíva belsejébőlmonoton hangok

8

szólítottak fellázadásraa világ ellenamikor kinyitottam az ablakota kő galambbá változottolajfa ággal a csőrébenés emberi hangonszólt a világűriörök békérőlazóta havonta egyszermeglátogat a furcsa madár-kő

(...)

az óceán tornyosuló hullámainmegfosztva a szilárd talajtóla kegyetlen élet csapkodó szárnyai alattamikor az elkerülhetetlen sós halál sirályaikapkodják az oxigénben szegény levegőbenfuldokló hal-lelkeketaz összezúzott csónakbanérzem a hatalmamatés hiszemhogy a sötétben meglelemaz évszázadok vastag porrétegei alattszundító kikötőkkihúnyt világítótornyait

(...)

őszelő vagy nyárutósenki sem tudjaa fákról még nem hullanaka megsárgult levelekde vékony pókhálók simogatják az arcunkés gyenge fuvallatenyhíti a hőségetde már érezzükaz esős napok közeledtétés a havatbár még mindez messzeés senki sem értiőszelő ez vagy nyárutó

9

(...)

a közönya gúnya megvetéselől a védelemvajon azha elbújunk egy sötét zugbanvagy ha közönnyel gúnnyal megvetésselválaszolunk

(...)

a párnám alárejtettem álmaimathogy el ne olvashassákaz agyamba feljegyzettgondolataimat

csak a halálom utánkúsznak majd elődermedten félholtanés tűnnek el az égenmint a ködforró nyári napon

(...)

a fák az utcák a házakugyanolyanokde a nyelvaz életmód

nem látjátoknem halljátokezt a külsőkülönbséget?

mert belülaz ember egyformaegészségrebarátokraszerelemreboldogságra vágyik

10

a társai közöttakar élnia vágyaités szükségleteit értő emberek között

Úton

amikor nem tudodhová és kihezvisz a vonata fekete szörnyegy másodpercremegpihensz a semmi ölénátölel az ismeretlenség ködemeg nem kérdi senkiki vagy hová mészminekhiszen csak a vonat a biztosés alatta a sínek

Az álmok megvalósulása

esteaz ajtómonbekopogott egy ismeretlenrongyokba öltözött öregszállást kérta szomszédok kíváncsi tekintettelfigyeltekamikor beengedtem a szobámbahallottam elégedetlen morgolódásukatés mekkora volt a meglepetésükamikor reggela lakásomategy elegáns ifjúhagyta elés odaszaladt a rá várakozóFordhoz

11

(...)

a napkéső őszisápadt fényébenkinyílt néhány eltévedt virága félholt rétende amikor reggelarra jártunka megálmodott közös életünkjövőbeli gondjaitól lesújtvahiába kerestemezeket a virágokathogy az esküvői koszorúba fonjam

csak száraz karókfigyelmeztettekaz elkerülhetetlen télre

(...)

azt a hármat szerettem de egy negyedikkel élekazt a hármat szeretem de egy negyedik vigyáz rámazt a hármat fogom szeretni de egy negyedik fog eltemetniés az a háromazt sem fogja tudnihogy hol a sírom

(a lengyel eredeti versemben a „három” hímnemű,a „negyedik” nőnemű, magyarban ezt így,egyetlen szóval lehetetlen kifejezni)

(...)

a nevetés és a sírásnem ellenségekhiszen nemegyszernevetéssel titkoljuk a sírástés sírássá változik a hosszan tartó nevetés

12

(...)

vajon az unalomaz érdeklődés hiányavagy fáradtságvagy olykor a tevékenységszükségének a hiányaés a szükség hiányaszükségtelenség

talán ebből következikhogy az unalomaz élet szükségtelenségemert ha nincs miért tevékenykedninincs miért élni

(...)

dobjam le vállamról a leélt évek terhétés felejtsem el azt amit tudok amit megtanultamés szülessek újjámás alakbanhogy eddig ismeretlen életet kezdjek élni?

Vagy maradjak aki vagyokés forduljak el a barátságtalan világtólés éljek csak azért mert megszülettem?

(...)

az öregekmint hernyók begubózvaaz emlékek és meg nem valósult álmaikfonalába tekerve magukatképzelt problémáik függönyén átcsak ritkán veszik észrea mellettük csírázó új életetmeggyőződve arrólhogy majd ők születnek újjátarka pillangókkéntés törékeny szárnyukonelrepülnek örök ábrándjaikbeteljesülése felé

13

(...)

gondoltad-e egykorsok évehogy az ismerőseid és barátaid közöttmagadra maradszcsak azértmert másképpen gondolkodszés mások véleményétnevetségesnek tartodmindenki elfordul tőledés egyedül maradsza meleg kályha mellettés irigyen nézedaz utcán kart karba öltve sétáló párokatnem is sejtvehogy mindez képmutatásmert az ajtó mögöttvéget nem ér a civakodásés az imént még vidáman beszélgető emberekelhallgatnak örökre

(...)

meglátjuk-e majd egyszera képmutatás festéke alattaz őszinteség tiszta arcátvagy e vastag festékrétega kétszínűségnél is rútabbcsontvázat rejteget?

(...)

gondoltad volna hogy egy éjjelösszefutunk egy utcasarkonmint két idegenés csak reggelegymás mellett ébredvevesszük észrehogy már húsz éveegyütt élünkde nem is tudtukhogy ki kivel tölti az éjszakákat

14

(...)

játszottunk együttjátszottunk külön-különmeglestük a csókolózó párokatde mi titokban csókolóztunkés csak az ágyban értettük meghogy semmi értelme sincsa mi közös életünknek

(...)

nincs már erőnkmert minek az igyekezet minek a harcha már születésünk előttkijelöltékaz utatamin megállás nélkül kell mennünk

(...)

költészet?mit ad ez a szójáték?Ételt?Ruhát?Tőkét?

Csupán az érzések az érzelmek gyakran a hazugságok a csalások játéka

költészet?Minek?

De évezredek ótavésnek kőberónak pergamen tekercsekre papírlapokra szavakat

15

és mindig akad pár henyélőaki munka helyettazokat betűzgetikeresve az értelmüket

de vajon a költészetnek van értelme?

(...)

csillogó szemekkelfigyel minketegy láthatatlan vérszomjas óriásamikor a sárban hentergünkés a földalatti rovarokmár a pofájukat tátjákhogy összerágják kemény bőrünketés törékeny csontjainkatde váratlanulfelemel minket egy erős kézés valaki ezt súgja: Próbáljátok meg még egyszer!

Éjszakai neszek

éjjelenként hallani vélszismeretlen hangokatsuttogásokatsok-sok zörejtezernyi neszt

hinnédrég-holtak szellemeiparányi állatokpici rovarok járnak körötted

pedig csak saját gondolataid elektromos kisülései azok

16

(...)

vérvörös köd borult fölémhullasápadt napsugarakpróbáltak átfurakodni rajtade egyre sűrűsödöttés rozsdás páncélkéntszorított a földhözahonnan sárkánygyík-férgeknyújtogatták felém a nyakukatés fel-felvihogtak látva undor-rettenetemetde ekkor megszólalt a csengő

Emlék

megrándult az épület fölöttaz emlékhangtalanul zokogott a fakifakult fűszálakcirógatták a lábfejema kapu tanácstalanul ásítozottegy felismerhetetlen árny rohant áta vágtató busz előtta könnycseppek lassan csurogtakvégig a törzsönmiközben a gallyak végén a levelekmeglegyintették az arcomelnevettem magamlekapartam egy fakéreg-rongyota földre dobtambeletapostam a porban kirajzolódó lábnyomombaés egyszerre úgy éreztemhogy végede az emlék továbbra is ott vonaglottaz épület fölötts amikor elindultam hazafelémeglepetten láttamhogy fájdalmas vigyorbatorzul az arca

17

Az elmaradt előadása nézőtér tomboltvolt ki tapsoltvolt ki a lábával dobogottnéhányan füttyögtekpáran lelkesen kiabáltaka téren is hallották mily lelkes a közönséga kritikusok a folyosón hangosan vitáztak

a színpad üres volta színház ajtaján ez állt

A FŐSZEREPLŐ VÁRATLAN HALÁLA MIATT AZ ELŐADÁS ELMARAD

pár óra múlva kiáradt a tömega sötét öltönyös férfiakaz estélyi ruhás nőkelégedetten mosolyogtakés boldogan mondogatták „ily nagyszerű előadást még sohasem láttunk”

A szemed

a szemed a szemed a szád a mosolyod

a kezed a kezed az ujjaid és más...

a szemed az ajkad az ajkad a csókoda melled a karod és más...

a szemed a szád a csókod a hangod a nyakad a melled az ujjaid és más...

18

a hangoda hangod a könnyeink és... S E M M I

Az újról

az újról kellene írni de még egyre csak az eltűnteket látom

az újról kellene írni de még egyre csak a régiek szavát hallom

az újról kellene írni de még egyre csak a voltak kezét fogom

mert az új még csak formálódó alak ami lassan lép elő az ábrándképek mögül és próbálja megmutatni önmagát hogy elfedje az eltűnteket

lesz hozzá ereje?

Hiszen lehet hogy nem is létezik!

Hármas

1

bezárta maga mögöttaz ajtótleszaladt a lépcsőnlassan végigmenta kis utcánki a főútranézelődöttfel-felnevetettnem szólt senkihezcsak ment

19

2

megállt a sarkonálldogáltkinyújtotta a nyakátforgatta a fejétkörbejáratta a tekintetétkissé megroggyant a térdefejét lehajtottavisszafordultment

3

bement a kapunfelszaladt a lépcsőnelővette a kulcsátkinyitotta az ajtótbelépett a lakásbaazóta senki sem láttabár még most is keresikmindenütt

Egy földre-szállt angyal kalandja

a fékcsikordulásra megtorpantakijedten nézték a rohanó férfitaki a hátára zuhant az autó előttés amikor az átrobogva rajtapár méterrel arrébb megálltő felugrott leporolta a ruhájátés mosolyogva nyújtotta kezétaz egész testében reszkető holtsápadt sofőrnekmajd fütyörészve indult továbba bámészkodók meglepetten láttákhogy a lába nem érinti a talajtlassan felemelkedik a magasbaés eltűnik a felhők között

20

A szerelem nemtelen

A szerelem nemtelen. Csak a testnek van neme.Az kényszeríti az agyat, hogy az egyik embert nőnek, a másikat férfinak nevezzék.Pedig az, ami a hús-bőr ruhán belül van, sem ez, sem az, vagy ez is meg az is.És csak a test miatt kell az egyiknek ezt, a másiknak azt tennie.Bár sokszor éppen az ellenkezőjéhez lenne kedve.Ebből származnak a konfliktusok.Saját magunkkal, egymással, a társadalommal.A test védelmében születtek szabályok, előírások, amiket azonban sokan semmibe vesznek.Ezért nemegyszer kigúnyolják, megvetik, sőt sokszor meg is büntetik őket.Meg kellene végre mindenkinek értenie, hogy a szerelem maga nemtelen.Csupán a testnek van neme.

(...)

csattanás odanézett megérintette megkopogtatta felemeltemegszagoltabeleharapottvisszatette becsukta a szemét elaludtreggel sehol sem volt

(...)

áhítattal néztéka magasból leereszkedőátlátszó gömbökbenérkező távoli követeketegy ismeretlensohasem hallott világbólcsak akkor rettentek megamikor hangos pukkanás utána szemeket maró folyadéköntött el mindenkités az idegenek isszertefoszlottak

21

Kórházi hármas haiku

Mikor nem tudtamMi lesz, a gyógyszer mellettA nővér-mosoly

És kedves szavukSegített meggyógyulniTalán jobban is

Mint maga a szerMit belém fecskendeztekVagy számba tettek.

Ceglédi kórház, 2009. VII. 15.

Betegségem kezdete

Kinyílt előttema Halál ajtajade a küszöbönmegroggyant a térdem– a félelemtől?még túl korai?Be nem léptemsemmit sem láttam

Még nem tudommi lehet az ajtón túlha egyáltalán van ott valami.

Betegségem naplója

1szédül a lábama fejem gumi

2Vérnyomás?Normális.Akkor miért? Mitől?– Majd.– Meddig?– Nem tudjuk.Kerekes szék – mentők.Beteg-áradat.

22

Vizsgálatok.Semmi különös.– Mitől?– Még nem tudjuk. Majd.Ágy.Körötte ágyak. Férfiak.Felülnek. Felállnak.Visszazuhannak. Alszanak.Nézek.Várok.

3

EgyhangúNappalok éjszakákAgyban szobában – félhomályTompa hangokÉrthetetlenekFelismerhetetlen arcokMi leszHogyan továbbLesz tovább?

4

SóhajtozásokNyögésekJajgatásÉs csendÉrtelmetlen érzéketlen csendKoppanásKiáltásCsendNyögésSóhaj – IstenemKáromkodásCsendHorkolásHalvány világításÁlmatlan éjekÖnkívületlen alvásLesz-e még ébredés?

23

5

Telnek a napokaz éjszakáklassangyorsanfehér falakfehér ágyakfehér ruhákfehér emberekszíntelen mindenkoppanászuhanásés vége...

6

Az ítélet kihirdettetettHALÁLCsak az időpont ismeretlenTöbbször elnapolták márA születéskorA súlyos betegségnélAz első balesetnélA második balesetnélDe egyre közelebbÉs még azt sem közöltékMily módonEzt maga a hóhér sem tudjaAz eszközeitA szerszámaitSzépen rendben tartjaTörölgetiFényesgetiGyönyörködik bennükDe nem tudjaMikorÉs melyikreLesz szükségeA siralomház ajtaja még nyitvaAz ablakon sincs rácsKimehetekDe minekÚgyis elkapnakÉs visszarángatnakFelszerelik a rácsokat

24

Bezárják az ajtótAmit majd csakA hóhér nyithat kiAmikor eljön a kivégzés pillanata

7

LehetTúl koránKeresett felHogy figyelmeztessen:Ne felejtsd el – az élet végesÉs a vég – egy váratlan esemény

8

Már át kell(ene) gondolnommit tettemhogyan éltemkit szerettemkit gyűlöltem

kit kellett (volna) szeretnemkit kellett (volna) gyűlölnöm

és ki szeret(ett)és ki gyűlöl(t) engem

mosta múltbanés a jövőben?

9

Éjjel valaki meghaltEste hozták beMég beszélgetettNevetgéltDe reggelFel már nem ébredt

Tudta hogy ez vár rá?

BiztosanCsak egyet nem: MIKOR???

25

10

egy majdnem-szomszéddalitt találkoztamő tudja én hol lakom és ki vagyokén sohasem láttam őt

ő már túl volt azon ami énrám csak vártamikor elment „viszontlátásra” mondta mosolyogva

„de nem itt!” kiáltottam utána rémülten

11

csak az eget látnia Napota felhőketa város eltűntnincsenek házak emberekcsak betegek orvosok ápolókés a többiek?Mindenki eltűnt,minden. Meddig marad így?

Míg én magam is el nem tűnök?

12

már délbenaz estét várommajd az éjjeltamikor az orvosok eltűnnek az ápolónők lepihennekés a betegeksaját gondolataikba burkolózvasóhajtoznakszinte egyikük sem alszik forgolódnak nyögdécselnekmire gondolhatnak a múltjukra a jövőjükre

26

ha még vanhiszen itt a jövő is jelenné válik csupán az nem tudható hogy meddig fog tartani

13

így marad már minden? Csak az emlékek, semmi több, semmi újabb élmény senki új?Csak a régi ami volt egyszer valamikor?Jobb lenne nem is emlékezni!

14

folytatni – biztatgatnakde miértkinek kell?Nekem nemneki semsenkinek!!!!

15

köröttem árnyakveszekszenek kiáltozvaegymás haját cibáljákmindegyik énnekem kíván tanácsot adnihogy mit tegyekha kitesznek innenegyik szerint harcoljak továbbnem törődve semmivela másik szerintsemmit se tegyek – sodorjon magával az árde mögöttem a leghatalmasabb árnyegyre közelebbbár a többiekfélre-félrelökikTe még várj,ő még a miénk!

27

16

visszajövök-e idekérdem önmagamtólbár előre tudom a választNEMarra már nem lesz idő

17

a kórterem – táncolakár nyitva a szememakár csukvaaz agyamban részegen ugrálnak a gondolatokértelme egyiknek sincsmajd álomképek nélküli mély álom

később tompa ébredés halvány fények halk hangok csoszogás krákogás

és kezdődik elölrőla kórterem körtánca

18

Lassan én ismint a társaimittmegértemmit jelent meghalnide hogy mi a Halál magaazt megsohasem értjük

19

Így tovább?Meddig?És miért?Értelme van?De ki számára?Nekem?Neki?Egyáltalán valakinek????

28

20mondják már jobb de még nem jószerintem rossz sőt nagyon isnekik higgyek?Vagy magamnak?

21

Voltak terveimmár nincsenekéljek a mánakamit most megtehetek megtegyem és semmi többet?Hiszen többre nem is várnaktöbbet nem akarnakmert nem tudhatjuk mikor....???

22

sokan meghaltak azok közül akiket szerettem akiket kedveltem akiket ismertemés még többen azok közül akiket csak láttamés most valahol hosszú sorokban állnak énrám várnak hogy együtt induljunk felfedezni a Túlvilágot

Szégyelled magad?

Szégyelled magad vagy csakFélsz bevallaniHogy más vagy mint a tömeg?

De ez nem igaz mivelCsupán másmilyenTovábbra is ember vagy

A szerelem nem lehetSenkinek bűneHa ilyennek születtél

29

(...)

Amíg élsz, éljélTeljes életet, egyszerÚgyis vége lesz.

Míg mozogni tudsz,Meg ne állj egy percre se!Szíved majd leáll.

S akkor nincs tovább.Akkor megpihensz, amígÚjjá nem születsz.

(...)

Nagyapám élteÉletét míg ágyba nemDöntötte a rák

Apámat sohaSem érdekelte a létS halál kérdése

Ki megszületettAnnak meg kell halniaAkarja vagy nem

Anyám? MeglehetFélt a haláltól éppúgyMint az élettőlBoldog talán nemVolt életében sohaVagy nem ismertük

(...)

Mi szükségünk vana halál főpróbáracsupán azért hogy

Tudjuk mi vár ránkde hiszen meg nem tudtammert nem halálból

tértem most visszacsak a küszöbön álltamtehát nem tudom

azon túl mi vande most már olyan nehéznem gondolni rá

30

(...)

Kinek jó a hosszú élet?Annak, aki éli,vagy akik mellette élnek?Mit számít ez,ha későbbaz évszámokat nézvekérdik önmaguktól:Ilyen sokáig éltvagy csakvegetált?