1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

00.

É. KISS KATALIN

ELTE Fonetikai Tanszék

2003

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő:

Földi Éva

ISBN 963 462 945 ?

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke.

Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán.

Hozott anyagról sokszorosítva.

3

4

üres

5

É. KISS KATALIN VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL

A Magyar Tudomány kérdéseire adott válaszaim

– Mi volt a döntő mozzanat, amely erre a pályára vitte?

– Édesapám nyelvészkedett. A vele való gyerekkori beszélgetések és

nyelvészeti könyvtárának ismeretterjesztő kötetei ébresztettek rá, hogy mennyi

érdekesség rejlik a nyelvben. A tudományos kutatói pályán Egri Péter, a KLTE

Angol Tanszékének irodalomprofesszora indított el. Igaz, ő irodalmárnak szánt,

Shakespeare szonettjeinek magyar fordításait adta témaként bölcsészdoktori

disszertációmhoz.

– Volt-e mestere?

– Sokaktól tanultam, de első helyen Papp Ferencet kell említenem. A hatvanas-

-hetvenes években ő volt a formális nyelvészeti gondolkodás, a strukturális

nyelvészeti irányzat egyik meghonosítója Magyarországon. Úttörő,

nemzetközileg is jelentős kutatásokat végzett, például néhány műveletből álló

egyszerű algoritmust alkotott a magyar főnév 714 lehetséges ragos alakjának

(ház, házaimból, házatokat) automatikus előállítására. Már a hatvanas években

számítógéppel készített szótárakat. A KLTE Orosz Nyelvészeti Tanszékének

volt a vezetője, de a debreceni Bölcsészkar valamennyi érdeklődő fiatal

nyelvésze a hatása alá került. Informális nyelvészkör alakult ki körülötte, és ő

mind a modern nyelvészeti irányzatokba, mind a tudomány szociológiájába

igyekezett bevezetni bennünket. Az ő révén kerültem ki egy tanévre

Montreálba. Ott, a McGill Egyetemen, David Lightfoot szemináriumán sikerült

a generatív nyelvészet módszertanát úgy megértenem, hogy önálló

kutatómunkára is képessé váltam. Budapestre kerülvén elsősorban a

Nyelvtudományi Intézet Strukturális magyar mondattan projektumának

munkatársaitól tanultam. Sokat köszönhetek az MIT-n, Noam Chomsky

tanszékén eltöltött hét hónapnak is.

– Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?

– Nagy öröm volt felfedezni, hogy milyen szabályokkal lehet létrehozni a –

szabad szórendűnek vélt – magyar mondat lehetséges szórendi permutációit, azt

is megjósolva, hogy a különféle szórendi változatok hogyan különböznek

6

jelentésükben és hangsúlyozásukban. Csak kicsit csökkentette örömömet, hogy

azt is felfedeztem, hogy teóriám alapgondolatát Brassai Sámuel már a XIX.

század közepén publikálta feledésbe merült munkáiban. Ma is e mondatmodell

hézagainak a kitöltése, nem jól működő elemeinek a kicserélése foglalkoztat, és

ma is örülök, ha sikerül felismernem, hogy milyen feltételek korlátoznak egy-

egy magyar mondattani jelenséget, például mi szabályozza az igekötő

mondatbeli megjelenését vagy a senki, semmi típusú névmások használatát.

– Részt vesz-e nemzetközi kutatásokban?

– Az általam művelt generatív nyelvészet természeténél fogva nemzetközi

jellegű. Arra a feltételezésre épül, hogy a különféle emberi nyelvek ugyanannak

a mentális struktúrának – meghatározott paraméterek mentén eltérő –

megnyilvánulásai. Így egy adott nyelv adott jelenségéről mindig olyan elemzést

kell adni, mely más nyelvek hasonló jelenségeit is magyarázza, az eltéréseket is

indokolja. Következésképp a világ generatív nyelvészei között folyamatos az

együttműködés. Ez gyakran formális kereteket is ölt. Én utoljára 2003–2005

között vettem részt egy „hivatalos” magyar–német–holland projektumban.

– Van-e, és ha igen, milyen a legkedvesebb tanítványa?

– Sok kedves tanítványom volt. Büszke vagyok rá, hogy akikről tudok, azok jól

megállják a helyüket – ki középiskolai tanárként, ki egyetemi oktatóként, ki

kutatóként. Jelenleg azok a tanítványaim állnak hozzám a legközelebb, akikkel

együtt dolgozom a kutatócsoportomban.

– Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?

– Deduktív nyelvészeti kutatásokat nem lehet magányosan végezni. A módszer

lényege, hogy modellt, algoritmust alkotunk egy-egy nyelvi jelenség

automatikus előállítására. Hipotézisünk próbája, hogy a nyelv valós tényei

megfelelnek-e a hipotézisből adódó predikcióknak. Idegen szem kell hozzá,

hogy a predikciók és a nyelvi tények közötti eltéréseket észrevegye. A generatív

nyelvészet művelői a hetvenes évek vége óta közösséget alkotnak. Bár ez a

közösség ma már országhatárokon és óceánokon is átnyúlik, az internet segít

legyőzni a távolságokat.

Az életpálya fontosabb adatai Diploma, tudományos fokozatok

1972: magyar–angol szakos középiskolai tanár, KLTE

1973: bölcsészdoktor, KLTE

1979: a nyelvtudomány kandidátusa

1991: a nyelvtudomány doktora

7

1995: habilitáció, ELTE

2005: az Academia Europaea tagja

2007: a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

Munkahelyek, beosztások

2007-: egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK Elméleti Nyel-

vészet Tanszék

1991-: tudományos tanácsadó, MTA Nyelvtudományi Intézet és ELTE Elmé-

leti Nyelvészet Szakcsoport

2006. tavaszi szemeszter: vendégtanár, Potsdami Egyetem Nyelvészeti Intézet

1992–1993: Mellon kutatói ösztöndíjas, Center for Advanced Study in the

Behavioral Sciences, Stanford.

1986–1989: tudományos főmunkatárs, MTA Nyelvtudományi Intézet

1988 tavaszi szemeszter: vendégtanár, Stuttgarti Egyetem Számítógépes

Nyelvészeti Tanszék

1982–1986: docens, ELTE

1984–1985: Sloan kutatási ösztöndíjas, Center for Cognitive Science, MIT

1979–1981: adjunktus, ELTE

1978–1979: adjunktus, KLTE

1972–1977: tanársegéd, KLTE

1975–1976: kutató, Traduction Automatique, Université de Montréal

Egyéb megbízások

2001-: a Theoretical Linguistics (Mouton de Gruyter) társszerkesztője

1998-: az Acta Linguistica Hungarica szerkesztőbizottságának tagja

1992-: a The Linguistic Review (Kluwer) szerkesztőbizottságának tagja

1985–1990: a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának tagja

1987–88: a GLOW (Generative Linguists of the Old World) konferenciaelnöke

Bírálói tevékenység

a Natural Language and Linguistic Theory, Linguistic Inquiry, The Linguistic

Review, Syntax, Linguistics, Lingua, Language, Cognition, Acta Linguistica

Hungarica, Natural Language Semantics, Southwest Journal of Linguistics

folyóiratok, az Oxford University Press, a Kluwer kiadó és a National

Science Foundation, USA számára.

Doktori értekezések, szakdolgozatok témavezetője, kandidátusi, doktori és

PhD dolgozatok opponense itthon és Hollandiában.

Számos cikluson át a TMB, több cikluson át az OTKA és a Bolyai Kuratórium

tagja, az MTA I. Osztályának tanácskozási jogú tagja.

8

Nemzetközi projektumokban való részvétel

1994–1998: The typology of the European languages, European Science

Foundation

1999–2001: Sprachbund Phenomena, Center for Advanced Study, Wassenaar–

Collegium, Budapest

Kitüntetések

1985: a Nyelvtudományi Társaság Gombocz Zoltán-díja

1994: Princeton: öt Center for Advanced Study (Stanford, Princeton,

Berlin,Wassenaar és North Carolina) által adományozott New Europe Prize.

Ebből a 40 000 dolláros díjból alapíttatott a Telegdi Zsigmond Ösztöndíj

magyar nyelvészek számára.

1997–2000: Széchenyi professzori ösztöndíj

2001: Charles Simonyi ösztöndíj

2004: Palladium-díj

Publikációk száma: 155

Ismert hivatkozások: kb. 750

9

É. KISS KATALIN ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1969–2008)

Rövidítések: AkK = Akadémiai Kiadó, ALinguH = Acta Linguistica Academiae

Scientiarum Hungaricae, ÁltNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, Ed(s). =

editor(s), ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, ESF = ???, FilKözl = Filológiai Közlöny, ism. = ismertetés, JATE = József Attila Tudományegyetem,

KLTE = Kossuth Lajos Tudományegyetem, MN = Magyar Nemzet, MNy = Magyar

Nyelv, MNyj = Magyar Nyelvjárások, MNyTK = a Magyar Nyelvtudományi

Társaság kiadványai, ModNyOkt = Modern Nyelvoktatás, MTud = Magyar

Tudomány, NyIrK = Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, NyK =

Nyelvtudományi Közlemények, Nyr = Magyar Nyelvőr, NytudÉrt = Nyelvtudományi

Értekezések, szerk. = szerkesztette,

1969.

Shakespeare 75. szonettjének magyar fordításai. Nyr 97. 291–304.

A –si képző a Hortobágyon. Nyr 93. 382–3.

1974.

J.M. Lotman: Szöveg – modell – típus. Nyr 97.1–304. (Ism.)

Adalékok a Shakespeare–szonettek magyarországi történetéhez. Studia

Litteraria XII, 119–34.

1975.

Shakespeare szonettjei Magyarországon. AkK, Budapest. 227 p.

Az angol gerund és participle tanításának nyelvészeti és módszertani

vonatkozásairól. ModNyOkt XIII, 42–72. (Társszerző: Virágos Zsolt)

Shakespeare's Sonnets in Hungary. Hungarian Studies in English IX, 71–86.

1976.

Voprosi sotsialnoy lingvistiki v Vengrii. In: Socialno–lingviszyticseszkie

isszledovanyia. Szerk. Kryszina L. P.–Smeleva D. N. Nauka, Moszkva, 208–

17. (Társszerző: Papp Ferenc)

1977.

10

Experimental Simulation of a Document Storage and Retrieval System Based

on Linguistic CluesStatistical Methods in Linguistics, Quarterly Journal of

Linguistic Calculus 3. 5–41. (Társszerzők: Heller Mária és Váradi Tamás)

Topic and Focus in Hungarian Syntax. Montreal Working Papers in Linguistics

8. 1–42.

Új eredmények és módszerek a magyar nyelv leírásában. In: Anyanyelv és

iskola az ezredfordulón. Szerk. Raisz Rózsa. MNyTK, Budapest– Eger, 147–

58.

Vita a bekezdés retorikájáról. Helikon XXIII/1. 150–1.

On the Notions of Topic and Focus. Hungarian Studies in English XI, 211–23.

1978.

Shakespeare’s Sonnets in Hungary. Shakespeare Translation. Yushodo Shoten

Ltd. vol. 5. Tokyo, 31–46.

A határozott főnévi csoport pronominalizációja a magyarban. MNy LXXIV,

445–52.

A magyar mondatok egy szintaktikai modellje. NyK 80. 261–86.

N. Chomsky: Reflections on Language. NyK 80. 241–7. (Ism.)

1979.

A mondatátszövődésről. In: A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Szerk.

Szathmári I.–Várkonyi I. Kaposvár, 93–105.

A Note on the Interpretive Theory of Pronominalization. Hungarian Studies in

English XII, 159–71.

1980.

Substitution or adjunction? Quantifiers and adverbials in the Hungarian

sentence. To appear in Lingua. 85. lapszám?

A Transformational Generative Syntax Based on the Notions of Topic and

Focus. In: Empirische Rechtfertigung von Syntaxen. Ed. D. Clément.

Bouvier Verlag Herbert Grundmann, Bonn, 72–85.

Egy magyar transzformációs generatív szintaxis néhány alapvető

transzformációs szabálya. In: A magyar nyelv grammatikája. AkK,

Budapest, 507–14. (NytudÉrt 104.)

English Participles and Their Hungarian Equivalents. In: Studies in English and

Hungarian Linguistics. Eds. Dezső L.–W. Nemser. AkK, Budapest, 63–92.

H. van Riemsdijk: A Case Study in Syntactic Markedness. J. Koster: Locality

Principles in Syntax. NyK 82. 432–44. (Ism.)

1981.

11

Binding in a Non–configurational Language. ALinguH 31. 187–218.

Move alpha and c–command in a Non–configurational Language. GLOW

Newsletter 6. 41–3.

On the Japanese "Double Subject" Construction. The Linguistic Review 1. 155–

70.

Some Recent Results in the Generative Theory of Linguistics. In: Tanulmányok

az anglisztika tárgyköréből. Szerk. Korponay B. Kossuth L. University,

Debrecen, lapszám? (Ism.)

Structure and Function in English and Hungarian. In: On the Development of

English. Ed. Rot S. Eötvös L. University, Budapest, lapszám?

Topic and Focus: the Marked Constituents of the Hungarian Sentence. In:

Theory of Markedness in Generative Grammar. Eds. A. Belletti–L. Brandi–

L. Rizzi. Scuola Normale Superiore, Pisa, lapszám?

Topic and Focus: The Operators of the Hungarian Sentence. Folia Linguistica

XVI, 305–30.

Topic–Focus Languages: A Development of Li and Thompson's Typology.

AUB SLingu XII, 12–22.

Topik–fókusz prominens nyelvek. FilKözl XVII/1–2. 165–173.

Brassai Sámuel mondatelmélete. ÁltNyT XIII, 91–102. (1981)

Syntactic Relations in Hungarian, a „Free” Word Order Language. Linguistic

Inquiry 12. 185–215.

1982.

Samuel Brassai's Theory of the Sentence. In: Hungarian Linguistics. Ed. Kiefer

F. John Benjamins, Amsterdam, 331–50.

Case Assignment in a Nonconfigurational Language with a Rich Morphological

Case System – Hungarian. Wiener Linguistische Gazette 27–8. 17–27.

Hungarian and English: A Topic–Focus Prominent and a Subject Prominent

Language. In: Contrastive Studies Hungarian–English. Ed. Dezső L. AkK,

Budapest, 39–60.

N. Chomsky: Lectures on Government and Binding. NyK 84. 288–93. (Ism.)

R. Vago: The Sound Pattern of Hungarian. MNy LXXVIII, 232–40. (Ism.)

1983.

A magyar mondatszerkezet generatív leírása. AkK, Budapest. 110 p.

(NytudÉrt 116.)

1984.

A dz és dzs státusához a mai magyar fonémarendszerben. ÁltNyT XVI, 151–60.

(Társszerző: Papp Ferenc)

12

The Order and Scope of Operators in the Hungarian Sentence. Groningen

Arbeiten zur Germanistischen Linguistik 24. 82–126.

Topic–Focus Languages: A Development of Li and Thompson's Typology. In:

The Origins and Originality of Americal Culture. Ed. Frank T. AkK,

Budapest, 773–82.

1985.

Az anaforikus névmások értelmezéséről. ÁltNyT XVI, 155–87.

Parasitic Chains. The Linguistic Review 5. 41–75. (1985/1986)

1986.

A személyragos főnévi igeneves szerkezetről. MNy LXXXII, 393–408.

On the Core Grammar of Argument Binding. In: English in Function. Ed. S.

Rot. Eötvös L. University, Budapest, 83–106.

An Answer to Nakajima. The Linguistic Review 6. 59–70. (1986–1987)

L. Rizzi (szerk.), Theory of Markedness in Generative Grammar. Scuola

Normale Superiore, Pisa. Reuland (szerk.), Long Distance Anaphora.

Cambridge University Press, Cambridge, 245–61. (Ism.)

The Order and Scope of Operators in the Hungarian Sentence. In: Topic, Focus,

and Configurationality. Eds. W. Abraham–S. de Meij. John Benjamins,

Amsterdam, 181-214.

Topic, Focus, and Configurationality. Cím, szerk.? John Benjamins,

Amsterdam, 181–214. ???

1987.

Configurationality in Hungarian. Reidel, Dordrecht. 268 p.

Az operátorok hatóköre és szórendje a magyar mondatban. In: Tertium non

Datur 4. Szerk. Ruzsa I. Eötvös L. University, Budapest, 47–70.

Is the VP Universal? In: Approaches to Hungarian II. Ed. Kenesei I. JATE,

Szeged, 13–87.

N. Chomsky: Barriers. ALinguH 37. 215–17. (Ism.)

R. Hogg and C.B. McCully: Metrical Phonology: A Coursebook. ALinguH 37.

220–8. (Ism.)

Még egyszer a magyar mondat hangsúlyozásáról és intonációjáról. NyK 89. 1–

52. (1987–88)

1988.

Elméleti nyelvészet Magyarországon az önkényuralom korában. In: Forradalom

után – kiegyezés előtt. A magyar polgárosodás az abszolutizmus korában.

Szerk. Németh G. B. Gondolat Kiadó, Budapest, lapszám?

13

The Structure of Major Constituents in the Hungarian and Japanese Simple

Sentence. Contrastive Studies Hungarian–Japanese. Ed. Hidasi J. AkK,

Budapest, 78–101.

1989.

A generatív nyelvelmélet chomskyánus irányzata az 1980–as évek első felében.

ÁltNyT XVII, 349–56. (Ism.)

Egy főnévi igeneves szerkezetről. ÁltNyT XVII, 153–69.

1990.

Against Treating Hungarian as a V–Second Language. In: Approaches to

Hungarian III. Ed. Kenesei I. JATE, Szeged, 29–64.

Why Noun–Complement Clauses Are Barriers. In: A Festschrift for Henk van

Riemsdijk. Eds. J. Mascaro–M. Nespor. Foris, Dordecht, 265–77.

1991.

A Note on Parsing Efficiency in Hungarian and Rumanian. Beatrice Primus–

szal közösen. In: Performance Principles of Word Order. Eds. J. Hawkins–A.

Siewierska. EUROTYP Working Papers, ESF, lapszám?

An Argument for Movement. In Representation versus Derivation. Eds. K.

Netter–H. Haider. Reidel, Dordrecht, 199–217.

Logical Structure in Syntactic Structure: The Case of Hungarian. In: Logical

Structure and Syntactic Structure. Studies in Linguistics and Philosophy.

Eds. J. Huang–R. May. Reidel, Dordrecht, 111–48.

On the Locality Condition of Anaphora and Pronominal Variable Binding. In:

Long Distance Anaphora. Eds. J. Koster–E. Reuland.Cambridge University

Press, Cambridge, 245–61.

1992.

A többszörös kérdésekről. In: Könyv Papp Ferencnek. Szerk. Hunyadi L. et al.

KLTE, Debrecen, 79–90.

Grammatikaelméleti bevezető. In: Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan.

Szerk. Kiefer F. Budapest, AkK, 21–78. (Társszerző: Szabolcsi Anna)

CÍM??? Kiefer F. (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. AkK,

Budapest, 79–179. p.

Move–Alpha and Scrambling in Hungarian. In: Approaches to Hungarian IV.

Eds. Kenesei I.–Pléh Cs. JATE, Szeged, 67–98.

1993.

14

Az is és a sem mint kvantorjelölő formatívumok. In: Hajdú Péter 70 éves.

Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne–Szíj Enikő. MTA Nyelvtudományi Intézet,

Budapest, lapszám? (Linguistica Series A Studia et Dissertationes)

Michael Rochemont and Peter Culicover, English Focus Constructions and the

Theory of Grammar. Review. Language 69. 366–72. (Ism.)

On Multiple Questions. In: Studies in Linguistics. Eds. Hollósy B.–Korponay

B.–Laczkó T. KLTE, Debrecen, lapszám

A magyar nyelv típusáról. MNy 89. 163–73.

On the Absolute and Comparative Readings of Superlatives. In: 4th Symposium

on Logic and Language. Eds. K. Bimbó–A. Máté. Áron Publishers,

Budapest, 123–48.

WH–Movement and Specificity. Natural Language and Linguistic Theory 11.

85–120.

1994.

Genericity, Predication, and Focus. In: Papers in the Theory of Grammar. Ed.

Bánréti Zoltán. Research Institute for Linguistics of the Hungarian Academy

of Sciences, Budapest, lapszám?

NP–Movement, WH–Movement and Scrambling in Hungarian. In: Discourse–

Configurational Languages, Oxford University Press, 207–43. (Szerk.)

Scrambling as the Base–generation of Random Complement Order. In: Studies

on Scrambling. Eds. N. Corver–H. van Riemsdijk. Mouton de Gruyter,

Berlin, 221–56.

A Redefinition of NP–Movement. In: Paths towards Universal Grammar.

Studies in Honor of Richard S. Kayne. Eds. G. Cinque, J.–Koster, J.–Y.

Pollock, L.–Rizzi–R. Zanuttini. Georgetown University Press, Washington

D.C., 237–55.

Introduction. In: Discourse–Configurational Languages. Oxford University

Press, 3–28. (Szerk.)

The Syntactic Structure of Hungarian. Academic Press, San Diego–New York,

1–90. p. (Társszerk. Kiefer F. – Syntax and Semantics 27.)

The Syntactic Structure of Hungarian, Syntax and Semantics 27, Academic

Press, San Diego–New York, 475 p. (Társszerk. Kiefer F. – Syntax and

Semantics 27.)

1995.

Discourse–Configurational Languages. Oxford University Press, Oxford–New

York. 394 p. (Szerk.)

Focus is a Non–uniform Phenomenon. In: Proceedings of the Göttingen Focus

Workshop. Eds. I. Kohlhof, S.–Winkler–H.–B. Drubing. Arbeitspapiere des

Sonderforschungsbereichs 340/69. Universität Tübingen, lapszám?

15

One topic, multiple focus? GLOW Newsletter 34. 73. p.

The Definiteness Effect Revisited. In: Approaches to Hungarian V. Szerk.

Kenesei I. JATE, Szeged, 63–88.

Többszörös fókusz a magyar mondatszerkezetben. In: A mai magyar nyelv

leírásának újabb módszerei II. Szerk. Büky László–Maleczki Márta. 47–66.

(Néprajz és Nyelvtudomány XXXVII.)

1996.

A csak szintaxisához és szemantikájához. In: Nyelv, nyelvész, társadalom II.

Szerk. Terts István. JPTE, Pécs, 102–8.

On Comparative and Absolute Readings of Superlatives. Working Paper LRC–

95–04. Linguistic Research Center, Cowell College, University of California

at Santa Cruz, lapszám? (Társszerző: Farkas Donka)

Two Subject Positions in English. The Linguistic Review 13. 119–42.

Van–e általános és magyar nyelvészet? NyK 95. 25–44. (1996–97)

1997.

Acta Linguistica Hungarica. 44/ 3–4; 45/1–2. 400 p. (Vendégszerkesztés)

Brassai Sámuel és a generatív magyar mondatszerkezet. NyIrK XLI, 119–29.

1998.

Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest, 1–184. p. (Társszerzők: Kiefer

Ferenc, Siptár Péter)

Identificational Focus versus Information Focus. Language 74. 245–73.

A generatív nyelvészet mint kognitív tudomány. In: A kognitív szemlélet és a

nyelv kutatása. Szerk. Pléh Cs.–Győri M. Pólya Könyvkiadó, Budapest, 23–

39.

Discourse–Configurationality in the Languages of Europe. In: Constituent order

in the Languages of Europe. Ed. A. Siewierska. Mouton de Gruyter, Berlin,

681–729.

On Generic and Existential Bare Plurals and the Classification of Predicates. In:

Events and Grammar. Ed. Susan Rothstein. Kluwer, Dordrecht, 145–63.

Verbal Prefixes or Postpositions? Postpositional Aspectualizers in Hungarian.

In: Approaches to Hungarian VI. Casper de Groot–Kenesei István. JATE,

Szeged, 123–48.

Multiple Topic, One Focus? ALinguH 45. 3–29.

1999.

Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest, 1–184. p. (Társszerzők: Kiefer

Ferenc, Siptár Péter)

16

The English Cleft Construction: The Realization of an FP Projection. In:

Boundaries of Morphology and Syntax. Ed. Lunella Mereu. John Benjamins,

Amsterdam, 195–216.

The Hungarian Verbal Complex Revisited. In: Crossing Boundaries. Ed.

Kenesei István. John Benjamins, Amsterdam, 91–114.

Erteschik–Shir: The dynamics of focus structure. Language 75. 818–21. (Ism.)

Mi tartozik a névutók osztályába? MNyj XXXVII, 167–73.

2000.

A +referáló és +specifikus jegyek ellenőrzése a kontrasztív topik esetében. In:

A magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szerk. Büky László–

Maleczki Márta. Szegedi Tudományegyetem, 85–97.

Farkas Donkával: On the comparative and absolute readings of superlatives,

Natural Language and Linguistic Theory 18. 420–53.

Magyar mondattani kutatások a nyolcvanas–kilencvenes években. In:

Helyzetkép a magyar nyelvtudományról. Szerk. Kiefer F.–Gósy M. MTA

Nyelvtudományi Intézet, Budapest, lapszám?

Mit tanultam Papp Ferenctől? In: Papp Ferenc akadémikus 70. születésnapjára.

Szerk. T. Molnár István–Klaudy Kinga. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen,

11–3.

Parasitic Chains. In: Parasitic Gaps. Peter Culicover–John Pullum. MIT Press,

Cambridge, Mass., 99–124.

The Hungarian NP is like the English NP. In: Approaches to Hungarian VII.

Eds. Alberti Gábor–Kenesei István. 119–50.

Reflexiók az „Új magyar nyelvtan” ismertetésére. MNy XCVI, 499–503.

(Társszerzők: Kiefer Ferenc, Siptár Péter)

2001.

A főnévi igenév személyragozásának kérdéseiről. In: Újabb tanulmányok a

strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Szerk. Bakró-Nagy

M.–Bánréti Z.–É. Kiss K. Osiris, Budapest, 42–58.

Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből.

Osiris Kiadó, Budapest, 407 p. (Társzerk. Bakró-Nagy M., Bánréti Z.)

Discourse–Configurational Languages. In: Language Typology and Language

Universals. Handbooks of Linguistics and Communication Science. Eds. M.

Haspelmath–E. König–W. Österreicher–W. Raible. De Gruyter, Berlin,

lapszám:

Egy meglepő párhuzamról. Többszörös főnévi igenévi alárendelés a németben

és a magyarban. In:. A nyelvtantól a szövegtanig. Szerk. Csatár P.–Maitz P.–

Tronka. K. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 20–8.

17

Focussed number phrases. In: Audiatur Vox Sapientiae. Eds. Caroline Féry–

Wolfgang Sternefeld. A Festschrift für Arnim von Stechow. Akademie

Verlag, Berlin, 259–66. (Studia Grammatica 52.)

2002.

The Syntax of Hungarian. Cambridge Syntax Guides. Cambridge University

Press, Cambridge, 360 p.

Mi legyen a magyar nyelvészet Széchenyi–programja? MTud ??? 198–202.

Negation and Specificity. In: Approaches to Hungarian 8. Eds. Bánréti Z.–

Kenesei I. AkK, Budapest, 39–60.

The EPP in a Topic–Prominent Language. In: Subjects, Expletives, and the

EPP. Ed. Peter Svenonius. Oxford University Press, New York–Oxford,

107–24.

2003.

Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest, 1–184. p. (3., átdolgozott kiadás.

Társszerzők: Kiefer Ferenc. Siptár Péter)

A szibériai kapcsolat – avagy miért nem tárgyasan ragozzuk az igét 1. és 2.

személyű tárgy esetén. MNy ???

Argument scrambling, focus movement and topic movement in Hungarian. In:

Word Order and Scrambling. Ed. Simin Karimi. Blackwell, London, 22–43.

Division of labor in the derivation and interpretation of focus constructions.

GLOW Newsletter 50. 38–9.

Apparent scope inversion under the rise fall contour. ALinguH 50. 371–404.

Mondattan. In: A magyar nyelv kézikönyve. Szerk. Kiefer F. AkK, Budapest,

205–42. (2003, 2006)

2004.

Anyanyelvünk állapotáról. Osiris Kiadó, Budapest, 190 p.

Egy igekötőelmélet vázlata. MNy C 15–42.

Henk van Riemsdijkkal: Verb clusters. Some basic notions. In: The Verbal

Complex. A Study of Hungarian, German, and Dutch. John Benjamins,

Amsterdam, 1–40. (Társszerkesztő: H. van Riemsdijk)

Parallel strategies of verbal complex formation in West–Germanic and

Hungarian. In: The Verbal Complex. A Study of Hungarian, German, and

Dutch. John Benjamins, Amsterdam, 335–358. (Társszerkesztő: H. van

Riemsdijk)

Verb Clusters. A study of Hungarian, German and Dutch. John Benjamins,

Amsterdam. 512 p. (Társszerkesztő: H. van Riemsdijk)

2005.

18

Az ómagyar igeidőrendszer morfoszintaxisáról. MNy 101. 420–35. AkK,

Budapest. (megjelenés alatt)???

Eseményszerkezet és topik–predikátum tagolás a magyar mondatban. NyK 101,

160–72.

Event types and discourse linking in Hungarian. Linguistics 43. 131–54.

First steps towards a theory of the verbal prefix. In: Approaches to Hungarian 9.

Papers from the Düsseldorf Conference. Eds. Ch. Pinon–Siptár P. AkK,

Budapest, 57–88.

Object Shift. Theoretical Linguistics 31. Number 1–2. Mouton de Gruyter,

Berlin. 274 p. (Szerk.)

The inverse agreement constraint in Hungarian – a relic of a Uralic–Siberian

Sprachbund? In: CÍM Eds. H. Broekhuis–Ch. Pinon. John Benjamins,

Amsterdam, lapszám?

Universal Grammar in the Reconstruction of Ancient Languages. Berlin,

Mouton de Gruyter, Budapest, 524 p. (Szerk.)

2006.

Aims and background. In: Event structure and the Left Periphery. Studies in

Natural Language and Linguistic Theory. Springer, Dordrecht, lapszám?

(Szerk.)

Apparent or real? On the complementary distribution of identificational focus

and the verbal particle. In: Studies in Natural Language and Linguistic

Theory. Springer, Dordrecht, 201–25.

Focussing as predication. In: The Architecture of Fous. Eds. V. Molnar–S.

Winkler. Mouton de Gruyter, Berlin, lapszám?

From the grammaticalization of viewpoint aspect to the grammaticalization of

situation aspect. In: Event structure and the Left Periphery. Studies in

Natural Language and Linguistic Theory. Springer, Dordrecht, lapszám.

(Szerk.)

Introduction. In: Universal Grammar in the Reconstruction of Ancient

Languages. Studies in Generative Grammar, Mouton de Gruyter, Berlin,

lapszám. (Szerk.)

Jól megoldottuk? Rosszul oldottuk meg? Az összefoglaló és a kirekesztő

kifejezést tartalmazó mondatok szórendjének magyarázata. MNy 102. 442–

59.

Quantifier scope ambiguities. In: Linguistic Companion. Eds. M. Everaert–H.

van Riemsdijk. Blackwell, Oxford–New York. lapszám

The function and the syntax of the verbal particle. In: Event structure and the

Left Periphery. Studies in Natural Language and Linguistic Theory.

Springer, Dordrecht, lapszám? (Szerk.)

19

Event structure and the Left Periphery. Studies in Natural Language and

Linguistic Theory. Springer, Dordrecht. 300 p. (Szerk.)

2007.

A nyelvészet mint természettudomány. MTud 2. 165–72.

2008.

Free word order, (non-)configurationality and phases. Linguistic Inquiry 39/3.

441–74.

Érvek és ellenérvek a fókusz [+kimerítő] jegyével kapcsolatban. In: KB 120. A

titkos kötet. Nyelvészeti tanulmányok Bánréti Zoltán és Komlósy András

tiszteletére. Szerk. Kálmán László. MTA Nyelvtudományi Intézet–Tinta

Könyvkiadó, Budapest, 37–48.

The structure of the Hungarian VP revisited. In: Approaches to Hungarian 10.

Szerk. Ch. Pinon. Kiadó, lapszám?

Az ige utáni szabad szórend magyarázata. NyK (megjelenés alatt)

Papp Ferenc olvasókönyv. Papp Ferenc válogatott nyelvészeti tanulmányai,

Szerk. Klaudy Kinga. NyK (megjelenés alatt). (Ism.)

Tagadás vagy egyeztetés? A senki, semmi típusú névmások szórendi helye,

jelentése és hangsúlyozása. MNy (megjelenés alatt)

20

PÁLYATÁRSI MÉLTATÁS

Az első női akadémikus…

É. Kiss Katalint a Magyar Tudományos Akadémia májusi közgyűlése

választotta tagjai sorába, vele az első női tagot köszönthetjük Osztályunkon.

É. Kiss Katalin 1972-ben szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet a

Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A diploma megszerzése után 1979-ig a

debreceni egyetem oktatója, 1979 óta Budapesten dolgozik. Jelenleg a Pázmány

Péter Tudományegyetem professzora és a Magyar Tudományos Akadémia

Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója.

Kutatásai központjában a magyar nyelv, elsősorban a nyelv mondattanának

vizsgálata áll. Tudományos munkásságán végigvonul az a törekvés, hogy

eredményeit mind nemzetközi szinten, idegen nyelven, mind pedig hazai

fórumokon, magyar nyelven közzétegye. Publikációs listája több mint 150 tételt

tartalmaz, köztük hat monográfiát és nyolc szerkesztett tanulmánykötetet,

amelyek hazai és nemzetközi kiadóknál jelentek meg. Munkáira több mint

hétszáz hivatkozás ismert. A hivatkozások magas száma miatt tanulmányai

közül külön kiemelendők azok, amelyek a magyar szórendre vonatkoznak.

É. Kiss Katalin nemzetközi hírnevét több, a magyar nyelvvel foglalkozó,

nemzetközi folyóiratban közzétett tanulmány után az 1987-ben megjelent

könyve alapozta meg, amely a konfiguracionalitás kérdésével foglalkozik,

vagyis azzal, hogy a magyar nyelvben a mondat összetevői mennyire és milyen

értelemben kötöttek bizonyos szintaktikai pozíciókhoz. Tipológiailag a szórendi

kötöttségek szempontjából a nyelvek két nagy osztályba sorolhatók: a

grammatikai alany központú (ún. alany-prominens) és a topik központú (ún.

topik-prominens) nyelvek osztályába. É. Kiss Katalin generatív keretben

újrafogalmazza azt a Brassai Sámuel óta ismert meglátást, hogy a magyar

mondatszerkezetet nem a grammatikai alany és a grammatikai állítmány

határozza meg, hanem a mondat információs szerkezetével is összefüggő

logikai ‛alany – logikai állítmány’ tagolás. Újragondolta a magyar szórend

szabad voltáról szóló tételt, és megfogalmazta azokat a feltételeket, amelyek a

szórend szabadságát korlátozzák.

A szórend szabályszerűségeit magyarázó technikai megoldások az évek

folyamán sokat változtak. É. Kiss eleinte nagy szerepet szánt a transzformációs

szabályoknak, köztük a topikalizációnak, amely egy laposnak feltételezett

kiinduló szerkezetből kiindulva topik-pozícióba mozgat egy (vagy több) főnévi

szerkezetet. Ennek a megoldásnak az volt a hátránya, hogy a topik-prominens és

az alany-

-prominens nyelvek szerkezetét élesen elválasztotta egymástól. A későbbiekben

21

adekvátabb megoldásnak tűnt az a feltételezés, hogy a két nyelvtípus szerkezeti

különbségeit más alapszerkezetből kiindulva kell megmagyarázni.

A topik fogalma maga is számos problémát vet fel. Ezek közé tartozik az

alábbi kérdések megválaszolása: mi lehet topik és mi a topik funkciója. Mindkét

kérdésre csak szövegtani (diskurzusbeli) meggondolások alapján adható válasz.

Így kerülnek előtérbe – immár generatív keretben – a Prágai Iskolának a mondat

aktuális tagolására (téma-réma szerkezetére) vonatkozó elképzelései, amelyeket

É. Kiss szintén beépít elméletébe.

A magyar mondat szerkezetének egy másik sarkalatos eleme a fókusz, amely

kötelezően az ige előtti pozíciót foglalja el, igekötős ige esetében az igekötőnek

ezért kell ilyenkor elmozdulnia helyéről. Ennek a közismert jelenségnek is van

számos szintaktikai és szemantikai vetülete, amelyeknek a tisztázása nagy

mértékben É. Kiss Katalin érdeme. A fókuszálás (kiemelés) is magyarázható

transzformációval, de a fókuszról az összetevők mozgatása nélkül is számot

lehet adni. É. Kiss fontos meglátása, hogy kétféle fókuszt kell

megkülönböztetnünk: az azonosító fókuszt, amely azt az egyedet vagy azokat az

egyedeket azonosítja, amelyre vagy amelyekre az állítás érvényes (Péter

Annával ment el moziba (és nem Évával)), és az információs fókuszt, amely a

közlés egy fontos elemét emeli ki (Tegnap este bemutattam Pétert Marinak).

Az előbbi pozíciója kötött, az utóbbié nem az. É. Kiss a kétféle fókusz

szintaktikai tulajdonságait vizsgálja egyik igen sokat idézett cikkében, amely a

Language c. nagy presztízsű folyóiratban jelent meg.

É. Kiss Katalin a topik és a fókusz problémáján kívül foglalkozott a

kvantorszók és a tagadószó szórendi helyével és szintaktikai tulajdonságaival is.

Szintaktikai kutatásainak eredménye az a feltételezés, hogy a magyar

mondatnak van egy invariáns szerkezete: a mondatkezdő helyzetben található a

topik, utána következhetnek a kvantorszók, majd a tagadószó és a fókusz, az

ige, majd utána az egyéb bővítmények. Csak az ige utáni elemek mozgathatók

szabadon, vagyis csak ebben az esetben beszélhetünk a magyar nyelv esetében

szabad szórendről.

É. Kiss Katalin kutatásai azonban nem szorítkoznak a szórendre, ill. a

szórendhez kapcsolódó szintaktikai problémákhoz. Publikációs listáján találunk

a főnévi és igei csoport belső szerkezetéről, a névmásokról, az igekötőről szóló

tanulmányokat is, amelyekben a magyar és általános nyelvészet fontos és

aktuális témáihoz szól hozzá.

É. Kiss Katalin eredményeinek nemzetközi szintű publikációival

párhuzamosan magyar nyelvű írásai és hazai közéleti tevékenysége révén

rendkívül sokat tett a magyar nyelvtan oktatásának megújításáért. A magyar

nyelvtan egyetemi oktatásának újragondolását szolgálja az Új magyar nyelvtan,

amelynek É. Kiss Katalin társszerzője és társszerkesztője. Az új nyelvtan

azonban több mint tankönyv. É. Kiss számos területen továbbfejleszti

22

elgondolásait, és kiterjeszti modelljét néhány korábban nem tárgyalt területre

(pl. az igeneves kifejezésekre, a mondatátszövődésre, a disztributív kvantort

tartalmazó predikátum belső szerkezetére).

É. Kiss a közéletet is érdeklő nyelvi jelenségek problémájához is hozzászólt.

A környező országok magyar nyelvészei és a magyar nyelv helyzete iránt

érdeklődők számára készült az Anyanyelvünk állapotáról c. könyve. A könyv

legfontosabb fejezete a Romlik-e a magyar nyelv? címet viseli. Ebben a

fejezetben É. Kiss a mondattani, alaktani, hangtani és szókincsbeli változásokat

vizsgálja, és megkísérli megállapítani azokat az okokat, amelyek ezeket a

változásokat előidézik. Legfontosabb következtetése az, hogy a változások

legtöbbször a magyar nyelv szerkezeti sajátosságaival megmagyarázhatók.

Külön alfejezet tárgyalja a határon túli magyarok nyelvhasználatában

megmutatkozó változásokat, az idegen szavak kérdését, azokat a feladatokat,

amelyek az Európai Unióban a magyar nyelv védelmét és megerősödését

szolgálják.

É. Kiss Katalin tudományos eredményeiért számos elismerésben részesült.

1985-ben elnyerte a Magyar Nyelvtudományi Társaság Gombocz Zoltán díját,

1994-ben az öt Center for Advanced Study (Stanford, Princeton, Berlin,

Wassenaar és North Carolina) által alapított Új Európa Díjat (New Europe

Prize), 2001-ben a Charles Simonyi Ösztöndíjat, 2004-ben pedig a Palladium

díjat. Az Academia Europaea 2005-ben választotta tagjai sorába.

É. Kiss Katalin megválasztásával Akadémiánk Nyelv- és

Irodalomtudományi Osztálya egy kiemelkedő teljesítményű, a magyar és a

nemzetközi nyelvtudományt számos területen gazdagító tudóssal gyarapodott.

Kiefer Ferenc