299

MOLNÁR JUDIT

Egy térség, ahol a határ elválaszt. Képek a Sajó és a Hernád közötti

magyar–szlovák határvidék társadalomföldrajzi vizsgálataiból∗

Bevezető

A XX. századot az állandó változások századának is lehetne nevezni, hiszen egymást érték a nagy történelmi, gazdasági, társadalmi események és átalakulá-sok. A tér is, amelyben lejátszódtak ezek a folyamatok, állandó változásban, át-alakulásban volt. Ennek a térnek egy egyedi részletével foglalkozik e tanul-mány, mégpedig a határterülettel, egy adott példa kapcsán, a szlovák–magyar határvidék Sajó és Hernád közé eső szakaszával. A határterületek elválasztha-tatlanok a történelmi folyamatoktól, már csak azért is, mert annak során változ-nak, alakulnak azzá, illetve szűnnek meg azzá lenni. Gyakran csak úgy érthet-jük meg egy-egy határvidék jellemvonásait, ha ismerjük a történelmi hátterét. Ebben a tanulmányban azonban mégsem a történelmi események kerültek elő-térbe, hanem a kapcsolatrendszer mai állapota. A kapcsolatrendszer a határvi-dék-vizsgálatok középpontjában áll. Több oldalról is meg kell közelíteni ezt a té-mát, hogy minél közelebbi képet lehessen alkotni a határ menti térségek fejlődé-sében az egyik legnagyobb szerepet játszó mechanizmusról. A dolgozat célja, hogy választ keressen arra a kérdésre, hogy együttműködnek-e a határ két oldalán lévő települések egymással, illetve milyen – rokoni, baráti, vásárlási, munka jellegű stb. – kötelékek fűzik össze a határ által megosztott térség lakóit.

A kutatási terület a Sajó és a Hernád között található, 105 települést érint, 58 magyarországi falut és 47 szlovákiai helységet, amelyből kettő városi ranggal bír (Tornalja és Szepsi). A magyarországi oldalon szélesebb sáv tartozik a vizs-gált térséghez, mivel a probléma felvetésének ez a rurális térség adta a kiinduló-pontját. Itt, a Sajótól észak–északkeletre a történelmi Gömör-Kishont vármegyé-hez tartozó falvak jelentik a vizsgált területet, tőlük észak–északkeletre a Galya-ság falvai adják a déli határt, a Bódván átlépve pedig a Rakaca patak Büttösig. Majd néhány északkelet-csereháti település után érjük el a vizsgált térség keleti határát, a Hernádot.

A szlovákiai oldalon nyugatról a Sajó, északról a tornai Felső-hegy határolja a vizsgált területet, ettől keletre a Hernádig a Kanyapta-medence falvai tartoz-nak még a vizsgált térséghez. (1. ÁBRA)

A vizsgált térség „Trianon” előtt és 1938–1945 között, hazánk részeként, tár-sadalmilag és gazdaságilag szorosan összetartozó területet képezett. Az újon-nan kialakított határ kettévágta az addig jól működő kapcsolatokat. A szlová- ∗ A kutatás az OTKA támogatásával készült (F 029 180).

300

kiai területhez kerültek a térség vonzásközpontjai és az azokat összekötő fő köz-lekedési útvonalak. (1. ÁBRA) A magyarországi részen maradt települések elve-szítették a vonzásközpontjaikat, az új központok távol esnek a térségtől, illetve nehezen megközelíthetőek.

1. ÁBRA: A vizsgált térség

Kassa

Miskolc

A dolgozat saját adatgyűjtésre támaszkodik. Kétféle kérdőíves felvételezés ké-szült, az egyik a háztartásokat célozta meg, a másik a települések polgármeste-reit. 765 háztartás került be a mintavételi keretbe. A kérdőívek száma a lakosság arányában változott, a mintavételi keret településenként különbözött, a háztar-tások 5–10%-át foglalta magában. Nem a valószínűségi mintavételezés alkalma-zása mutatkozott célszerűbbnek, mivel Szlovákiában erre nem volt mód az ada-tok hozzáférhetetlensége miatt. A 105 település közül 101-ben sikerült a polgár-mesterektől adatot gyűjteni. A feldolgozás számítógéppel történt.

301

A kapcsolatrendszer vizsgálata a következő megközelítésben zajlott: 1. Határon átnyúló hivatalos településközi kapcsolatok. 2. Határon átnyúló rokonsági kötelékek. 3. Szomszédos országba való utazás gyakorisága, illetve célja. 4. Etnikai preferencia-vizsgálat. 5. Vonzásközpontok a kiskereskedelem és a szolgáltatások igénybevétele alapján.

1. Határon átnyúló hivatalos településközi kapcsolatok

Az utóbbi egy-két évben, igaz, megindult a társadalmi életben egy kis mozgoló-dás ennek élénkítése céljából, de ezzel együtt is az mondható, hogy a két oldal egymás közötti kapcsolata terén a Martinez-féle határátjárhatósági modell sze-rint a határvidék még mindig csak a második, az egymás mellett létező típusba sorolható.1 A települések polgármestereinek nyilatkozata alapján az egyes köz-ségeknek és városoknak a határvidék másik oldalán lévő településekkel való együttműködési kapcsolata a következőképpen alakul: (2. ÁBRA)

A 105 település közül négy polgármestere eleve nem szolgáltatott semmiféle adatot, sajnos ebben a témakörben hozzájuk csatlakozott még másik hét telepü-lés vezetősége is. Így csak 94 esetet lehetett e kérdés kapcsán feldolgozni: 40 szlovákiai és 54 magyarországi településről érkeztek válaszok. A választ küldő szlovákiai települések 37,5%-a, 15 település tart valamilyen jellegű hivatalos kapcsolatot magyarországi településsel, esetenként akár többel is egyszerre. A magyarországi falvak csak alig több mint 20%-ának van ilyen viszonya valamelyik szlovákiai település-sel. A feldolgozás során az is tapasztalható volt, hogy egy-egy település megem-lített olyan határon túli települést, amellyel hivatalos együttműködési kapcsolat-ban áll, ugyanakkor annak polgármestere nem nyilatkozott erről a kapcsolatról, mintha az nem is létezne. Tíz magyarországi településnek van kapcsolata 13 szlová-kiai településsel (ebből kilenc tartozik a vizsgált térség szlovákiai részéhez).

A vizsgált térség 12 szlovákiai településének van hivatalos kapcsolata 16 magyar-országi településsel (ebből négy tartozik a vizsgált térség magyarországi részéhez). Tehát csak két olyan településpáros van a 11 vizsgált térségben meglévő kapcsolat-párból, amelyek oda-vissza számítanak egymásra, tudnak egymásról.

Ezeknek a kapcsolatoknak a jellege legtöbb esetben kulturális, illetve sporttal van összefüggésben, egy-két esetben jelezték még azt, hogy természetvédelmi. Ez utóbbinak pedig szintén nagy jelentősége lenne, hiszen nemcsak a közös kultúra, de a kö-zös táj is összeköti e két részt, sőt közös természeti kincseik közé tartoznak az országhatárral két részre osztott, ám földrajzilag, földtanilag és hidrológiailag összefüggő egységet alkotó Gömör-, Tornai- (Aggteleki- és Szlovák-) karszt bar-langjai. Ennek megóvása csak közös összefogással lehetséges.

1 Martinez, Oscar Jáquez: The dynamics of border interaction New approaches to border anali-

sis – Global Boundaaries, World Boundaries. Volume 1. London–New York, 1994, 1–15.

302

2. ÁBRA: A vizsgált térség településeinek határon túli együttműködési kapcsolata a polgármesterek adatközlései alapján (1998–1999)

n i n c s e g y ü t t m ű k ö d é s i k a p c s o l a t a

v a n e g y ü t t m ű k ö d é s i k a p c s o l a t a

n i n c s a d a t , i l l e t v e n e m v i z s g á l t t e l e p ü l é s

É

K N y

D

Egyetlenegy esetben sem tettek említést gazdasági együttműködésről, sem a tér-ségbeli, sem távolabbi vidékről. Hogy a legtöbb esetben ezek a kapcsolatok né-hány megrendezett kulturális vagy sportrendezvényt takarnak, nem mindig va-lódi és rendszeres együttműködést, mutatja az, hogy legtöbbször nem jelezték kölcsönösen az egymással tartott kapcsolatot.

Szóltak nem hivatalos jellegű kapcsolatokról is, ezek többsége baráti és ro-konsági alapokon nyugszik, nem településszintű. Ezekre a későbbiekben még visszatérünk.

Látható, hogy vannak kezdeményezések a két országrész települései között, de ezek közül csak kevés az, vagy talán nincs is, amelyik szorosan vett együtt-működést hozott volna létre. Mindamellett, hogy a kulturális jellegű kötődések-nek igen fontos szerepe lehet abban, hogy elinduljon a két oldal újra egymás fe-lé, nagyon kívánatos lenne a környezeti, természetvédelmi jellegű együttműkö-dések bővítése, és ami szintén fontos, hogy létrejöjjenek gazdasági, kereskedel-mi jellegű érintkezések is ebben az övezetben. A határok átjárhatósága még mindig

303

komoly akadályt jelent, ma még elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki az egyik oldalán él és a másikra jár dolgozni vagy tanulni naponta. Ráadásul nemhogy javulnának a feltételek, de szigorodnak inkább, hosszadalmas vizsgálódások előzik meg az egyik országból a másikba való átjutást. A négy átkelőhely közül kettő nincs állandóan nyitva, októbertől májusig már délután öt órakor bezár-nak, és aki csak egyetlen percet késik, visszafordítják, de csak alapos és hossza-dalmas vizsgálat után, amely során feljegyzik adataikat, mondván, hogy elkés-tek és veszélyt jelenthetnek esetleg a tiltott határátlépésben. A határnak itt az el-választó szerepe működik, és nagyon sok a tenni- és változtatnivaló ahhoz, hogy ez megszűnjön.

2. Határon átnyúló rokonsági kötelékek

Az, hogy a vizsgált terület szervesen egymáshoz tartozó volt, mielőtt kettévágta a határ, egyszerűen bizonyítható a rokonsági kapcsolatok meglétével. A 765 meg-kérdezett közül 760 válaszolt arra a kérdésre, hogy élnek-e rokonai a határ má-sik oldalán. Ebből 426, tehát az összes megkérdezettnek valamivel több mint 55%-a válaszolta azt, hogy igen, 334-en, azaz közel 44%-uk azt, hogy nem. Te-hát jól kitapintható a társadalmi összefonódottság. A következő kérdés az volt, hogy amennyiben élnek rokonai a határ túloldalán, akkor tartják-e velük a kapcsola-tot, és ha igen, milyen gyakran találkoznak. A 426 igennel válaszoló közül 27-en, azaz valamivel több mint 6%-uk, egyáltalán nem tartja már a kapcsolatot a rokonokkal. A legtöbben, 49%-uk csak ritkán (havonkénti találkozástól ritkáb-ban) találkozik ezekkel a rokonokkal, 26%-uk már csak nagyobb ünnepeken jár össze velük. 10% válaszolta azt, hogy havi rendszerességgel, 2,5%-uk kétheten-te, és fél százalékuk, azaz a 426 családból csak kettő az, amelyik hetente vagy gyakrabban találkozik a határon túl élő rokonaival. (1–2. TÁBLÁZAT)

1. TÁBLÁZAT: Rokonok a határon túl a vizsgált térségben (1998–1999)

Határon túli rokonsági index* A megkér-dezettek %-ában

Magyaror-szági terület

Szlovákiai terület

Különbség

Nem élnek rokonaik 43,7 70 30 40 Élnek rokonaik 55,7 35 65 –30 Nem válaszoltak 0,6 78 22 56

*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.

304

2. TÁBLÁZAT: Határon túli rokonokkal való kapcsolattartási szint a vizsgált térségben (1998–1999)

Kapcsolattartási szint-index* Milyen gyakran

találkoznak A válaszadók

%-ában Magyar-országi terület

Szlová-kiai terü-

let

Különb-ség

Nem tartják a kapcsolatot 6 48 52 –4 Hetente vagy gyakrabban 0,5 47 53 –6 Kéthetente 2,5 25 75 –50 Havonta 10 23 77 –54 Ritkábban 49 44 56 –12 Csak nagyobb ünnepeken 26 23 77 –54 Nem válaszolt 6 26 74 –48

*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.

A szlovákiai falvak családjai között több az, akinek élnek rokonai a határ másik oldalán. Abban a tekintetben viszont, hogy mennyire tartják a kapcsolatot, ki-egyensúlyozottabb a helyzet, hiszen a kapcsolattartási szint skálájának mindkét szélső értékeinél a Szlovákiában élő családok szerepelnek túlsúlyban, tehát kö-zülük kerülnek ki többen azok is, akik sűrűbben találkoznak a rokonaikkal, és azok is, akik ritkábban.

3. Szomszédos országba való utazás gyakorisága, illetve célja

A határ átjárhatóságát többféle módon közelíthetjük meg. Empirikus vizsgálattal két kérdés feltevésével történt ennek mérése: az egyik az volt, hogy milyen gyakran járnak át a szomszédos országba, a másik pedig – ehhez csatlakozóan –, hogy milyen célból. (3–4. TÁBLÁZAT) A megkérdezettek közel egyharmada válaszolta azt, hogy nem járnak át a szomszédos országba. Ez már önmagában is magas érték. 16%-uk csak nagyon ritkán lépi át a határt. Tehát a megkérdezetteknek csaknem fele nem, vagy csak nagyon ritkán utazik át a szomszédos országba. Valamivel több mint egyötödük egy évben egyszer vagy kétszer lépi át a határt, egynegye-dük egy évben négyszer, illetve havi gyakorisággal, és csak alig több mint 5% azoknak az aránya, akik ennél is gyakrabban kelnek át a szomszédos országba. Azok többsége, akik legritkábban utaznak, rokoni látogatás, valamint kirándulás cél-jából lépik át a határt (37% jelölte meg a rokoni látogatást, 28% a kirándulást).

305

3. TÁBLÁZAT: A határ átjárhatóságának mérése a megkérdezettek válaszai alapján a vizsgált térségben (1998–1999)

Határátjárási index* Milyen gyakran jár-nak át a szomszédos

országba

A válasz-adók

%-ában Magyarországi

terület Szlovákiai

terület Különbség

Nem járnak 31 78 22 56 Naponta 0,3 47 53 –6 Hetente 5 37 63 –26 Havonta 14 29 71 –42 Negyedévente 12 25 75 –50 Félévente 10 32 68 –36 Évente 11 34 66 –32 Ritkábban 16 63 37 26 Nem válaszolt 0,7 78 22 56

*Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.

Összehasonlítva a szlovákiai és a magyar települések lakóinak határátlépési in-tenzitását, jól látható a különbség, miszerint a szlovákiai falvakból sokkal inkább jönnek hazánkba, mint viszont. A nem magyar nemzetiségűek aránya nagyon alacsony, hiszen a vizsgált térség falvai túlnyomórészt magyarlakta települések. Látható tehát, hogy a Szlovákiában élő magyarok mindenképpen erősebb kap-csolatot tartanak fenn az anyaországgal. Azt, hogy ez milyen irányultságú, a 4. táblázat foglalja össze. A szlovákiai családok a vizsgált térségből gyakrabban járnak élelmiszert, ruházati cikkeket, iparcikkeket vásárolni Magyarországra, mint a magyarországi falvak lakói Szlovákiába, többször vesznek nálunk igény-be különböző szolgáltatásokat, mint a magyarországi családok Szlovákiában, és gyakrabban járnak hozzánk kirándulni is. A sporttal kapcsolatos és a tanulás céljából történő átjárásuk kizárólagos a hazai településeken élőkkel szemben. Az említett célok közül csak a tankolás, a munka céljából történő átutazás, valamint a szórakozás, baráti és színházlátogatás az, amelyik cél jellemzőbb a magyaror-szági családok körében. Tükröződik a két ország különböző termékeinek árában meglévő különbség, és az is, hogy melyik árucikknél a legjelentősebb mértékű ez (üzemanyag ára). (4. TÁBLÁZAT)

306

4. TÁBLÁZAT: A megkérdezettek szomszédos országba utazásának célja a vizsgált térségben (1998–1999)

Határátlépési cél-index* Milyen célból járnak a szomszédos országba

A válasz-adók

%-ában

Magyar-országi terület

Szlovákiai terület

Különb-ség

Nem járnak 32 78 22 56 Élelmiszer-vásárlás 20 27 73 –46 Ruházati cikkek vásárlása 30 12 88 –76 Iparcikkek vásárlása 14 19 81 –62 Tankolni 6 97 3 94 Különböző szolgáltatásokért 9 23 77 –54 Rokoni látogatás 31 32 68 –36 Kirándulás 16 36 64 –28 Dolgozni 0,1 100 0 100 Szórakozás, színházlátogatás 1 64 36 28 Sportrendezvények látogatása 0,4 0 100 –100 Tanulás 0,3 0 100 –100 Nem válaszolt 1 87 13 74 *Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt.

4. Etnikai preferencia-vizsgálat

A határ menti térségek kutatásánál gyakran alkalmazott vizsgálat az etnikai ro-konszenv és önértékelés mérése. Ilyen preferencia-elemzést végzett Éger György 1996-ban. Az általa leírt módszer alkalmazásával (Bogardus-skála mó-dosított változata) a kapott eredmények összehasonlíthatóak.2 Felvételezésünk-ben 19 nemzet, illetve nemzetiség szerepel (Éger 21-et használt), amelyet rang-sorolni kellett egy ötfokozatú skálán aszerint, hogy mennyire antipatikus, illetve szimpatikus (1=legkevésbé kedvelt, 5=leginkább kedvelt). Mivel a megkérdezettek magyarok, így különbséget csak a magyarországi és a szlovákiai magyarok között tehetünk. A felvételezés helyszíne is eltér az Éger-féle kutatás területeitől, az a vizs-gálat hat országot érintett, ez csak a szlovákiai és a vele határos magyarországi terü-letekkel ad összehasonlítást. Ez a felvételezés nagyobb mintaszámú az érintett terü-letek tekintetében. A felvételezés időpontját illetően 2–3 év különbség van, ennek alapján történt az eredmények megkülönböztetése. (5. TÁBLÁZAT)

2 Éger György: Kettős tükörben. Etnikai preferenciák néhány közép-európai határtérségben. Pro

Minoritate, (V. évf.) 1996/3., 95–106.

307

5. TÁBLÁZAT: Etnikai rokonszenv-index a megkérdezettek válaszai alapján a vizsgált térségben (1998–1999) és az 1996-os Éger-féle vizsgálatban

Etnikai rokonszenv-index

Etnikum Magyar-országi terület

Szlovákiai terület

Különbség Teljes min-

ta (1998-1999)

Teljes min-ta (1996)

Különbség

Magyar 4,40 4,78 –0,38 4,59 4,77 –0,18 Szlovák 3,31 3,83 –0,52 3,57 3,63 –0,06 Ukrán 2,54 2,78 –0,24 2,64 3,72 –1,04 Ruszin 2,68 2,79 –0,11 2,73 3,50 –0,77 Román 2,54 2,74 –0,20 2,62 2,87 –0,25 Szerb 2,29 2,38 –0,09 2,32 2,69 –0,37 Horvát 2,78 3,21 –0,43 2,95 3,13 –0,18 Szlovén 2,98 3,36 –0,38 3,13 3,42 –0,29 Osztrák 3,84 3,78 0,06 3,82 3,91 –0,09 Lengyel 3,45 3,79 –0,34 3,61 3,60 0,01 Cseh 3,30 4,45 –1,15 3,93 3,68 0,25 Német 3,76 4,00 –0,24 3,88 3,84 0,04 Cigány 2,11 2,12 –0,01 2,12 2,35 –0,23 Orosz 2,63 2,60 –0,03 2,62 3,33 –0,71 Amerikai 3,78 3,93 –0,15 3,84 3,85 –0,01 Japán 3,77 3,84 –0,08 3,79 3,90 –0,11 Zsidó 3,11 3,43 –0,32 3,25 3,46 –0,21 Arab 2,50 2,66 –0,16 2,57 3,01 –0,44 Francia 3,77 3,84 –0,07 3,79 3,82 –0,03

A teljes minták összevetésekor az tapasztalható, hogy a három évvel ezelőtt végzett felmérés esetében a magyar válaszadók körében akkor valamivel pozití-vabb volt az egyes etnikumok megítélése. Legnagyobb mértékben az ukrán, a ruszin és az orosz népről alkotott kép romlott, leginkább pedig a cseh néppel szembeni szimpá-tia jelentkezett. Ez utóbbi hátterében nagy jelentősége van annak, hogy a cseh néppel szembeni rokonszenv a vizsgált területen kiemelten magas a szlovákiai magyarok körében, jobb értékű, mint a magyarországi magyarok önértékelése alapján alkotott mutató.

Ha a vizsgált térség szlovákiai és magyarországi családjainak értékelését vet-jük össze, az alábbiakat fontos kiemelni: a szlovákiai magyarok önértékelése jobb, mint a magyarországiaké. A szlovákok megítélése a magyarországi ma-gyarok körében rosszabb valamivel, ami nem meglepő, és nem is azt jelenti, hogy a Szlovákiában élők szimpatikusabb népnek tartják őket. Ugyanis szemé-lyes felvételezési tapasztalataink azt mutatják, hogy az ott élő magyarok többsé-ge felértékelte ezt a népcsoportot, ugyanis nagyfokú félelem kísérte az adatszol-gáltatást. Nem egy esetünk volt, amikor egyenesen visszakérték és széttépték a kérdőívet, annyira tartottak valamiféle fenyegetettségtől. Mások jó értéket ad-tak, ugyanakkor saját szavaikkal olyan történeteket meséltek, amelyben antipá-tiájukat hangsúlyozták a szlovák néppel szemben. Olyan is volt, hogy azt mondták, a kelet-szlovákiai szlovákokkal jó a viszonyuk, de a nyugat-, észak-

308

nyugat-szlovákiai szlovákok nem szimpatikusak számukra. Erre a szimpátiabeli különbségre Éger György is felhívja a figyelmet.3

Ami egyértelmű és kiugró különbség, az a cseh nép megítélése: több mint egy egész érték. A szlovákiai magyarok (és minden más megkérdezett Szlová-kiában élő népcsoport) körében kifejezetten szimpatikus a cseh nép. A szlová-kiai magyarok körében a preferenciaskálán kiemelkedő értékkel a második he-lyen állnak, míg a Magyarországon végzett felmérésben csak a hetedik helyre kerültek, egyetlen századdal előzve meg a szlovák nemzetet. Ez azt is mutatja, amit szintén tapasztalhattunk, hogy a magyarországiak a cseh népet jórészt a szlovákkal azonosítják. A két területrész közötti különbséget nézve tapasztalha-tó, hogy a Szlovákiában élők egyetlen nép (az osztrákok, de ott is csak hat szá-zaddal maradnak el a magyarországi értéktől) kivételével minden nemzetet kedvezőbben értékeltek, mint a Magyarországon élő megkérdezettek. Harminc századnál nagyobb a különbség a horvátok, a szlovének, a lengyelek és a zsidók preferencia-értékeinél. Jellemző, hogy azon népek megítélése sokkal rosszabb, melyek területileg és történelmileg közelebb állnak a magyarsághoz. (Kivétel az osztrák, a cseh és a lengyel nép.) Mindkét területen, és a teljes mintákat figyelve is, a cigány népcsoport a legkevésbé kedvelt, nagyon kedvezőtlen értékekkel szerepel mindenkor és mindenhol, ami a magyar és a cigány népcsoport közötti feszült-ségre utal. A 6. táblázatból leolvasható az öt legjobb és az öt legrosszabb érték-kel szereplő nép, nemzet rangsora. A legrosszabb minősítést kapott cigányság után a szerbek szintén alacsony értékkel bírnak, ebben nagy szerepe lehet a délszláv hábo-rúnak. Emellett az arabok, a románok és az oroszok is a kevésbé szimpatikus népek közé tartoznak. E két utóbbi nemzettel történelmi kapcsolatban áll a ma-gyarság, amely kapcsolat, úgy tűnik, nem feltétlenül hagyott pozitív emléket körükben. (6. TÁBLÁZAT)

6. TÁBLÁZAT: Az öt legmagasabb és az öt legalacsonyabb értékű etnikai

rokonszenv-indexszel bíró nép vagy nemzet a vizsgált területen készített felmérés alapján (1998–1999)

Legmagasabb érték Legalacsonyabb érték

Nép, nemzet Etnikai rokon-szenv-index

Nép, nemzet Etnikai rokon-szenv-index

Magyar 4,59 Cigány 2,12 Cseh 3,93 Szerb 2,32 Német 3,88 Arab 2,57 Amerikai 3,84 Román 2,62 Osztrák 3,82 Orosz 2,62

3 Uo.

309

5. Vonzásközpontok a kiskereskedelem és a szolgáltatások igénybevétele alapján

A határvidék interaktusainak elemzésében a települések közötti kapcsolatrend-szer vizsgálata a legelső helyen áll. Vajon mennyire kötődnek egymáshoz, illet-ve a megye vagy a tágabb környezet mely városaihoz vonzódnak inkább ezek a falvak? Fontos annak a megállapítása is, hogy a kutatási területen a térkapcsola-tok mely formáival állunk szemben. Az mai államhatárok mentén Magyarorszá-gon alig százados sajátosságként, többnyire izolációs folyamatok következtében, olyan területek jöttek létre, melyek kapcsolatrendszerének intenzitása jóval gyengébb, textúrája pedig ritkább, mint a belső területeké.4 A mai határ koráb-ban tartós gazdasági és társadalmi kölcsönviszonyban lévő területeket vág ket-té, melyek fejlődése és fejleszthetősége a határos államok politikai viszonyának függvénye.5 Amint arról korábban is szó volt, a körülmények nem kedveztek Szlovákia és Magyarország együttműködésének. A KGST országainak politikai, gazdasági kapcsolataiban a centralizmus érvényesült: az együttműködő orszá-gok központjaik révén szervezték gazdasági kapcsolataikat. Így a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy az ezekben részt vevő felek telephelyei vagy a felvevőpiac hol van az egyes orszá-gokon belül.6 Ugyanakkor az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok me-revvé váltak, a határok teljesen elválasztották és elszigetelték a határ menti területe-ket. Ez a jelenség egyértelműen letapogatható a vonzott területek vizsgálatával.

Először a vonzásközpontok meghatározása történt kérdőívek alapján, úgy, hogy a következő kérdésekre kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek: Hova járnak rendszerint: 1. bevásárolni a mindennapi szükségleteiket kielégítő áru-cikkeket, 2. ruházati cikkeket, 3. iparcikkeket. Valamint mely településekre jár-nak 4. vásárba, 5. gázpalackot cserélni, 6. szórakozni, 7. színházba, 8. moziba, 9. fodrászhoz, 10. szabóhoz, 11. cipészhez, 12. háztartásigép-szerelőhöz, 13. tan-kolni, 14. személygépkocsi-szervizbe. A kiértékeléskor a saját település nem szá-mított, minden megnevezett más község vagy város egy-egy pontot kapott. Eze-ket összegezve a települések különböző pontszámot értek el. Az összehasonlít-hatóság miatt meg kellett határozni az egyes helységeknek a lehető legmaga-sabb vonzási értékét, amit akkor érne el, ha a fentebb felsorolt 14 esetben min-den megkérdezett (765) azt a települést jelölte volna meg. Ez tehát 765x14, illet-ve ha az adott település a vizsgált térséghez tartozott, akkor a maximális von-zásértéket – mivel a saját település nem számított – úgy kaphatjuk meg, ha az adott településen vett minta elemszámát szorozva a 14-gyel, kivonjuk a 765x14-ből. Ehhez lehetett viszonyítani azután a ténylegesen elért pontokat, azaz meg-vizsgálni, hogy milyen mértékű a vonzása az adott községnek vagy városnak.

4 Tóth József: A regionális fejlődés kezdetei és mai problémái a Kárpát-medencében. In: Pál Ágnes –

Szónokyné Ancsin Gabriella (szerk.): Határon innen – határon túl. Szeged, 1996, 27–47. 5 Kovács Zoltán: A határ menti területek központhálуzatának átalakulása az első világháború

után. Földrajzi Közlemények, XXXVIII. kötet, 1990/1–2., 3–16. 6 Aschauer, Wolfgang: Themen und Betrachtunsweisen. In: Pál Ágnes – Szónokyné Ancsin

Gabriella (szerk.): i. m. 224–230.

310

Tekintettel a számok nagyságára, a kapott értékek ezrelékben kerültek kifejezés-re. Az értékelés során azok a települések, amelyeket tíznél kevesebb esetben je-löltek meg, kimaradtak a vizsgálatból.

Messze a legerősebb a vonzása Miskolcnak, 78,5‰-kel. A legalacsonyabb ér-tékkel bíró település Perkupa (0,9‰ vonzáserősség). A leírt módszerrel 29 érté-kelhető település adódott, és külön kategóriákként kerültek jelölésre azok az esetek, amikor nem egy konkrét települést, hanem az országot nevezték meg (Magyarország és Szlovákia). A kérdőíves felmérés alapján megjelölt vonzás-központok a vonzás intenzitása alapján öt csoportot alkottak. (3. ÁBRA)

Az elsőbe került a vizsgált térség legerősebb vonzásközpontja: Miskolc (78,5‰). A másodikba a 20–50‰ vonzáserősség között szereplő Kassa (43,5‰), Rozsnyó és Tornalja (34,4‰), Szepsi (31,6‰), Kazincbarcika (27,8‰) és Encs (26,6‰). Az emlí-tett módszerrel azt is meg lehetett vizsgálni, hogy mely településekről vonzódnak ezekbe a centrumokba, és ez a vonzottsági fokot reprezentáló ábrákon került bemu-tatásra. (Ebben az esetben az adott településről vett minta elemszámát kellett 14-gyel szorozni, majd ehhez arányítani a megjelölt város, illetve falu összes eseteinek szá-mát egy településről, végül %-ban kerültek kimutatásra a vonzottsági fokok.)

3. ÁBRA: Az elvileg legnagyobb vonzáserősséghez képest elért vonzerő a vizsgált

térségben végzett felmérés alapján (1998–1999)

Tornalja

Szepsi

Miskolc

Kassa

Ózd

É

KNy

D

Vonzáserősség:1-2 ezrelék2.1 - 10 ezrelék

10.1 - 20 ezrelék20.1 - 50 ezrelék50.1 - 100 ezrelék

fő közlekedési útfontosabb közút

vasútvonal

vizsgált terület:magyarországi részszlovákiai rész

Miskolc vonzáskörzete kiterjed az egész vizsgált térségre. Határon innen minden-képpen erősebb, de az egész vizsgált szlovákiai területen is stabil vonzerővel bír. A rangsorban utána négy szlovákiai város következik, amelyek közül kettő (Kassa és Rozsnyó) a kutatási terület szomszédságába, kettő pedig a kutatási térséghez tartozik (Tornalja és Szepsi).

311

Ebből a vizsgálatból is kitűnik, hogy a magyarországi oldal kimondottan vá-roshiányos övezet. A számok tükrében is jól érzékelhető Miskolc túlsúlya, jól-lehet a legtöbb településtől távol fekszik, és megközelíthetősége sem kedvező. A szlovákiai határszakasz menti térség két, funkcionálisan is jelentős városkával is bír, és a nagyobb városok közelsége szintén javítja ellátottságát. Ami viszont a vonzott területeket illeti, figyelemre méltó, hogy a szlovákiai városok általában nem célpontjai a vásárlások és a szolgáltatások szempontjából a magyarországi területen élőknek. Rozsnyó kivételével, amint ez a továbbiakban látható lesz, más települések nem szerepelnek Szlovákiában magyarországi vonzott településsel.

Kazincbarcika és Encs szorosan követi a szlovákiai városokat, de Miskolctól jó-val gyengébb a vonzerejük. Súlyuk egymáshoz viszonyítva nem nagyon tér el (Kazincbarcika 27,8‰, Encs 26,6‰), de másképpen alakul abban az esetben, ha csak a magyarországi területeket vesszük figyelembe, és másképpen, ha az egész kutatási térséget.7 Kazincbarcika szerepe ugyanis az előbbi esetben vala-mivel gyengébb, mint Encsé. Ám a vonzott területeket szemlélve az tapasztalható, hogy Encs vonzása sokkal koncentráltabb és csakis a hazai térségre korlátozódik, míg Kazinc-barcikáé átnyúlik a határon, és a magyarországi szakaszon is jóval szórtabb.

A harmadik csoportba hat település tartozik: Putnok (19,8‰), Ózd (19,3‰), Szendrő (12,1‰), Torna (11,7‰), Edelény és Bódvaszilas (10,8‰). Encs szerepe te-hát erősebb, mint Ózdé, sőt a magyarországi területek vonatkozásában még Ka-zincbarcikáénál is. Ez Ózd esetében utalhat szerepkörének elvesztésére, mely a rendszerváltozás, a nehézipar válsága óta fennáll, és jelentheti azt is, hogy Encs környéke valóban igényelte egy városi funkcióval és szerepkörrel bíró település létrejöttét, hiszen a fiatal (1984 óta) város már várossá nyilvánítása előtt is középfokú központként szerepelt. Az pedig, hogy milyen nagy mértékben elmarad a megyeszékhelytől, jelzi, hogy a múlt rendszerre oly jellemző cent-ralizált politika a mai napig messzemenően érezteti hatását.

A többi településnek olyan nagy a hátránya, hogy képtelenek felvenni a ver-senyt Miskolccal. Putnok újra tért hódít Ózddal szemben, s ha nem is nyerte vissza történelmi múltjában betöltött szerepét, megerősödni látszik annak elle-nére is, hogy intézményi ellátottsága még éppúgy elmarad Ózdétól, mint a szo-cializmus korában.8 A vonzottsági fokokat és a központok vonzáskörzetét muta-tó ábrákról leolvasható Putnok és Ózd esetében, hogy ez utóbbi jelentősebb ha-táron túli szerepe ellenére sem tudja Putnokkal szemben biztosítani magának az elsőbbséget, és a magyarországi térségben jóval kisebb területen fejti ki vonz-erejét, mint a történelmileg is központi funkciókat betöltő Putnok.

Szendrő és Edelény összehasonlításában az tapasztalható, hogy a vizsgált térség-ben erősebb vonzerővel bír Szendrő, mely földrajzi távolságának előnyéből is fakad-hat, ám Edelény hatása a határon is átnyúlik, ami Szendrő esetében nem látható.

7 Molnár Judit – Marozsák Péter: A települések kapcsolatrendszere és intézményi ellátottsága

egy határ menti térségben. In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Gödöllő, 1999, 89–94.

8 Uo.

312

Torna közvetlen környezetében fejti ki hatását. A szlovákiai területen őt megelő-ző Szepsitől mind vonzerejében, mind vonzásterületének nagyságában elmarad, de e település közelsége ellenére is kiemelkedő a szerepe. Ez bizonyítja azt, hogy még akkor is van létjogosultsága a szolgáltatások széles választékának, ha a közelben több nagyobb város is található, és a lakosságnak fontos szempont a távolság annak eldöntésében, hogy hova mennek ezekért.

Bódvaszilas az első olyan település, amely a vizsgált határvidék magyarorszá-gi szakaszához tartozik, és az első község a szlovákiai Tornával, amelyek vonz-erővel bírnak. Bódvaszilas vonzásterületének elemzése alapján megállapítható, hogy Tornával szemben kiterjedtebb a hatása, átnyúlik a határon túlra, érinti Tornát és vonzáskörzetét is, de intenzitása nem olyan nagymértékű, mint szlovákiai társáé. Krasznokvajdával egyedüli település, amely jelentősebb szerepkört képes betölteni a vizsgált térség magyar oldalán, mely tény megint csak azt jelzi, hogy az itt élők ellátottsága nagyon alacsony fokot ér el.

A negyedik csoportba a 2 és 10‰ közötti települések kerültek: Pelsőc (6,6‰), Rimaszombat (5,5‰), Gönc (2,9‰), Krasznokvajda (2,4‰), Szádalmás (2,4‰). Pel-sőc, hasonlóan Tornához, leginkább közvetlen környezetére gyakorol nagyobb befo-lyást. A vonzásközponthoz közel található egy nagyobb város (Rozsnyó), mely-nek szerepköre messze meghaladja Pelsőcét, s ahogyan ezt Torna esetében is ta-pasztalhattuk – jelentőségét úgy tűnik ez mégsem csorbítja –, a közeli helységek életében fontos szerepet töltenek be ezek a közép- és alsó fokú központok. Ri-maszombat vonzereje természetesen leginkább a Rimaszombati járásban jelentkezik, de távolabbi területekről is felkeresik időnként. Gönc a vizsgált térségen kívül fekszik, hatása átnyúlik az országhatáron túlra is. Az egykor még vármegye-székhely funkciót is betöltő nagyközség az 1700-as évektől kezdve veszített je-lentőségéből, és a trianoni szerződés óta végképp perifériára került. Az empiri-kus kutatás során felvázolt kapcsolatrendszere sejtetni engedi egykori szerepét, de ezek intenzitása a vizsgált térségben nem túl erős. Természetesen ez az érték nem Gönc teljes vonzerejét adja, hanem kifejezetten a vizsgált határ menti tér-ségben jelentkező vonzerőt reprezentálja. Ez egyébként minden más vonzásköz-pontként említett településre is vonatkozik.

Szádalmás és Krasznokvajda a környező települések alsó fokú központjai. Vonzere-jük egyenlő értékű, ám teljesen más a helyzet a szlovákiai és a magyarországi térségben, ugyanis Krasznokvajda zsákutcás falvak számára biztosít némi szol-gáltatást, minthogy a legközelebbi nagyobb települések (Encs, Edelény, Szend-rő) nehezen megközelíthetők az ott élők számára. Beluszky Pál 1977-ben megje-lent tanulmánya a községről és vonzáskörzetéről olyan problémákat vet fel, amelyek még ma is léteznek.9 A népesség folyamatosan fogy, egyedül Krasz-nokvajda enged némi pozitív változásra következtetni, hiszen a lakosság száma itt az utóbbi nyolc-kilenc évben stagnál, illetve gyengén növekszik, de ennek oka leginkább az, hogy megszűnt az erős elvándorlás, sőt vannak évek, amikor ebben az időszakban pozitív vándorlási egyenlege van a községnek. A környező

9 Beluszky Pál: Krasznokvajda – egy alsó fokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi

Értesítő, (XXVI. évf.) 1977/3–4. füzet, 349–386.

313

falvakból települnek ide, mert itt valamivel jobbak a körülmények, mint a von-záskörzetéhez tartozó aprófalvakban. (4. ÁBRA) Az alacsony vonzáserő viszont arra utal, hogy Krasznokvajda nem tudja megfelelő mértékben kiszolgálni vonzáskörzetét, így az ott élők kénytelenek távolabbi helységeket felkeresni igényeik kielégítése céljából.

Szádalmás vonzásterülete csak hat településre terjed ki, közelében több erő-sebb vonzerejű központ is található (Rozsnyó, Torna, Szepsi), ezért nagyobb igénnyel nem fordulnak felé a térségből.

4. ÁBRA: Krasznokvajda és vonzáskörzetének népességszám-változása (1828–1998)

1828

1857

1870

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

1949

1960

1970

1980

1990

1996

1998

0

200

400

600

800

1000

KrasznokvajdaBüttösPamlénySzászfaKányPerecseKeresztéte

Ezek voltak azok a vonzásközpontok, amelyek még annak nevezhetők, ennél az értéknél kevesebbet elért települések gyakorlatilag nem töltenek be különösebb funkciót környezetük számára, ám a kapcsolatrendszerek vizsgálata miatt, illet-ve a határon átnyúló vonzás miatt mégsem hanyagolható el vizsgálatuk. Az utolsó csoportba 11 település került: Hidasnémeti (2‰), Nyíregyháza (2‰), Rudabá-nya és Forró (1,5‰), Aggtelek és Ragály (1,3‰), Budapest (1,2‰), Buzita és Serény-falva (1,1‰), Szin és Perkupa (1‰). Ezek közül Hidasnémeti és Aggtelek azok a községek, amelyeknek a határon átnyúló vonzásuk is van. Hidasnémeti, ahhoz képest, hogy nemzetközi vasúti és közúti határátkelőhely, nem túl nagy jelentő-séggel bír. Kassa közelsége szívhatja el a környező falvak lakosságát a maga irá-nyába, illetve éppen a jó közlekedési helyzetnek köszönhetően könnyebben el-érhetőek a kisebb-nagyobb magyarországi városok, mint pl. Encs vagy Miskolc. A vele azonos kategóriájú Bódvaszilasnak pl. mind vonzereje, mind vonzáskör-

314

zetének kiterjedtsége, valamint határon túli hatósugara is nagyobb. Aggteleknek csak Kecsővel van szorosabb kapcsolata a szlovákiai térségben: ez hagyományo-san létező, leginkább kulturális és idegenforgalmi együttműködést jelent.

Figyelemre méltó Nyíregyháza esete, amelynek hatása csakis a vizsgált térség szlovákiai szakaszán érvényesül, de ott több mint egy tucat településen jelezték, hogy oda járnak vásárolni ruhaneműt, illetve oda járnak vásárba. Köztudott, hogy Nyíregyházán nagy, úgynevezett KGST-piac működik, ahova több ország-ból érkeznek árusok és vevők. Egy 1994-ben készített felmérés alapján az derül ki, hogy Szlovákiából nem mennek oda árulni.10 A most készített vizsgálat viszont rámutat arra, hogy a Szlovákiában élők ismerik ezt a piacot, járnak is oda, mint vevők, de úgy tűnik, eladóként nem érdemes megjelenniük.

A települések kapcsolat-hierarchiájának alapján elkészített térkép a vonzás-központokat és a hozzájuk tartozó vonzásterületeket ábrázolja. (5. ÁBRA) Látható, hogy a magyarországi részen a nagy távolság ellenére is milyen nagy Miskolc jelentősége. Rajta kívül még Encs és Kazincbarcika birtokol nagyobb területet a vonzásközpontok közül. Putnok és Szendrő hatása néhány településre terjed csak ki, Edelényé és Ózdé pedig csak egy-két községre. Ózd térvesztése nagyon jelentős. A szlovákiai oldal települései a legközelebbi városhoz vonzódnak leginkább, így Tornalja, Rozsnyó, Szepsi és Kassa között oszlanak meg a von-zásterületek falvai.

Az eredményeket összesítve megállapítható, hogy a magyarországi határ menti tér-ség feltűnően városhiányos övezet, és közép-, illetve alsó fokú központokban sem bővelke-dik. Az itt élők szolgáltatásokkal való ellátottsága tehát nagyon alacsony szintű, s ez mindenképpen csökkenti a térség népességmegtartó képességét. A szlová-kiai területen ebből a szempontból kedvezőbb a helyzet, kevésbé jelentkeznek azok a negatív demográfiai folyamatok, amelyek nálunk.11

A két oldal együttműködéséről a szolgáltatások és vásárlások szempontjából elmond-ható, hogy a Szlovákiában élők gyakrabban és célirányosan keresik fel hazánkat, mivel nálunk kedvezőbbek az árak. Az áruválasztékban a két oldal között lényeges kü-lönbség napjainkban nincsen. A határ tehát nem zárt, létezik mozgás rajta ke-resztül, ennek fő irányait ebben az esetben a két ország áraiban jelentkező kü-lönbségek adják, illetve ha vannak, a vámkötelezettségek is befolyásolhatják. A vizsgálat azt mutatja, hogy ebben az átjárásban a vizsgált térség valamennyi szlovákiai települése érintett. Ám a magyarországi oldalról kevésbé és ritkáb-ban mennek Szlovákiába, de ennek oka jelen esetben a kedvezőtlen árfekvés (ki-vétel az üzemanyag).

10 Kókai Sándor: A nyíregyházi ún. „KGST–piac” nemzetközi vonzása. Szabolcs–Szatmár–Be-

regi Szemle, 1995, 238–252. 11 Molnár Judit: A népesség alakulása egy határ menti térségben DK-Szlovákiában és ÉK-Ma-

gyarországon. In: Süli-Zakar István (szerk.): A földrajz jövője, a jövő földrajzosai. Deb-recen, 2000, 410–417.

315

5. ÁBRA: A vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek a vizsgált térségben végzett felmérés alapján (1998–1999)

Kassa

Miskolc

Ózd

Rozsnyó

Tornalja

Szendrő

Edelény

Kazincbarcika

Encs

Szepsi

Putnok

Vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek:MiskolcKazincbarcikaPutnok

RozsnyóTornaljaSzepsi

Encs

Ózd

SzendrőEdelényKassa

magyarországi vizsgált terület egyik települése a vonzásközpontszlovákiai vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont

Miskolc és SzendrőMiskolc és Encs

Szendrő és Edelény

fő közlekedési útfontosabb közút

vasútvonal

É

KNy

D

6. Összegzés

A határtérségben gyengék a települések közötti hivatalos jellegű együttműködé-sek. A rokonsági kapcsolatok megléte igazolja a térség társadalmi összefonó-dottságát, bár a kapcsolattartás intenzitása nem erős. A határ nehezen átjárható, de nem teljesen zárt. Etnikai feszültség kevésbé jellemző a magyar–szlovák nép-re, sokkal inkább vonatkozik a magyar–cigány népcsoportra. Első lépésben a határátkelőhelyeken való átjutás megkönnyítése lehetne a cél, valamint a két or-szág gazdasági kapcsolatainak, így határvidékei gazdasági kapcsolatainak fel-vétele.

316

2. TÁBLÁZAT: Különböző közigazgatási területi egységek megoszlása etnikai többség szerint a mai Szlovákia területén (1880–2001)*

Vármegye, kerület (župa, kraj)

Összesen Szlovák Magyar Ruszin Német 1880 18 15 3 – – 1910 18 13 5 – – 1920 16 15 1 – – 1925 6 6 – – – 1930 – – – – – 1940 6 + 10 6 + 1 0 + 9 – – 1960 6 6 – – – 1980 3 3 – – – 2001 8 8 – – –

Törvényhatósági, megyei, kerületi jogú város

Összesen Szlovák Magyar Ruszin Német 1880 4 2 1 – 1 1910 4 1 2 – 1 1920 4 3 1 – – 1925 – – – – – 1930 – – – – – 1940 0 + 1 – 0 + 1 – – 1960 – – – – – 1980 1 1 – – – 2001 – – – – –

Járás (okres)

Összesen Szlovák Magyar Ruszin Német 1880 88 65 19 3 1 1910 97 73 20 3 1 1920 94 73 17 3 1 1925 79 60 14 3 2 1930 77 61 13 3 – 1940 59 + 24 57 + 3 0 + 20 2 + 1 – 1960 91 77 14 – – 1980 36 34 2 – – 2001 79 77 2 – –

Járási jogú város

Összesen Szlovák Magyar Ruszin Német 1880 40 24 6 – 10 1910 34 18 12 – 4 1920 30 25 4 – 1 1925 2 2 – – – 1930 2 2 – – – 1940 1 + 5 1 + 0 0 + 5 – – 1960 6 6 – – – 1980 1 1 – – – 2001 – – – – –

* 1880-ban és 1910-ben a vármegyék számához hozzászámítottuk Győr és Esztergom vármegyéknek a mai Szlovákia területére eső részeit is. Az 1940-es adatok közül az első a szlovák, a második a magyar fennhatóságú területre vonatkozik.

.

1. ÁBRA: Szlovákia közigazgatási térképe (2000)

2. ÁBRA: A szlovák kormány tervezete Szlovákia új közigazgatási területfelosztására (2000)

3. ÁBRA: A Magyar Koalíció Pártja tervezete Szlovákia új közigazgatási területfelosztására (2000)