VEGYESEK. 605

VEGYESEK.

— Budapesti Philologiai társaság. Felolvasó ülés f. é. Április 4-ikén. Elnök: dr. Ponori Thewrewk Emil. Jegyző: dr. Ábel Jenő. Jelen voltak: dr. Heinrich Gusztáv, dr. Krausz Jakab, dr. Pecz Vilmos, Pirchala Imre. Gyomlai Gyula fölolvassa Mihdltz Ödön-nek «A római nép jelleme* czímü dolgozatát, melyben a szerző az általánosan ismert jellemvonások kiemelése mellett a római népet, mint az «anyagi* nagy­ság képviselőjét összehasonlítja a göröggel, mint a «szellemi* nagyság képviselőjével. Ezután Pirchala Imre olvassa föl «Az alliterátiónak sze­repe a latin költészetben* czímü értekezését. Rövid tartalma ez: Kvicala volt az első, ki az alliteratió nagy fontosságát Vergiliusnál fölismerte, míg a római grammatikusok nem fektettek arra nagy súlyt, mit a ter­minus technicus hiánya is bizonyít. Az «alliterátió* elnevezést először Jovianus Pontanus használta 1481-ben megjelent «Actius> czímű dialó­gusában ; ugyan ő Vergilius alliterátióit is behatóbban tárgyalja. Későb­ben mindinkább fölismerték az alliteratió fontosságát a latinban, a nél­kül azonban, hogy azt kimerítően tárgyalták volna. A rómaiaknál nincs rím, de annál gyakoribb az alliterátió, mely általában véve vagy 1) a ver e sorok össze tartozását jelöli (mint a németben), vagy £) a főfogalmak és ütemek kiemelésére szolgál, vagy 3) a hangzatosság (euphonia) ked­véért áll, vagy 4) hangfestésre szolgál. Az alliteratió l-ső faja előfordul a latinban is, de nem oly rendszeresen, mint a németben; 2-ik faja megvan a magyarban, de hiányzik a latinban ; 3-ik faját igen szerették a latinok (később enyészni kezd ugyan, de az ezüst korban utánozták mint archaismust); 4-ik faja szokásban volt úgy a rómaiaknál mint más népeknél. Tehát az alliterátió a latinban, daczára gyakori haszná­latának, nem képezte a verselés technikájának alapját, hanem csak a zenei csengés játéka volt. A helyesléssel fogadott fölolvasást dr. Csengeri János «Párhuzamos idézetek* czímü dolgozata követte, melyet dr. Ábel Jenő olvasott föl. Egynéhány egymásnak megfelelő görög (latin) és ma­gyar rhetorikai figurát sorol föl, fölszólítva másokat is hasonló rhetori- kai figurák közlésére, és abbeli óhaját fejezve ki, hogy ilyenek közlése az Egyet. Phil. Közlöny állandó rovatává legyen.

Végül elnök jelenti, hogy Szász Károly miniszteri tanácsos a tár­saság rendes tagjai közé lépett. P.

— Vergilius Aeneisének Márki-féle fordítása, mint örömmel jelenthetjük, elkészült. Czime: Éneisz. Hősköltemény 12 énekben, irta Virgil. Latinból fordította , jegyzetek s magyarázatokkal ellátta Márki József tár. Budapest 1882. Kókai Lajos. Két kötet. Ára 2 fr t . Első füzete épen

Digitized by v ^ o o Q i e

€ 0 6 KÖNYVÉSZET,

tíz évvel ezelőtt jelent meg, második füzete 1880-ban ; azóta gyorsabban haladt a nyomtatás s most már az egész fordítás felett mondhatunk íté­letet. Minthogy Márki fordítása nagyjában már 1865 óta készen van és a fordító azóta nem változtatta meg fordítási elveit, természetes, hogy az e Közlöny 1881 -iki folyamában (p. 738) közzétett véleményünk sem változott. Már akkor kiemeltük, hogy Márki Eneiszében nemcsak hogy a tartalom hűségét majdnem mindig megtaláljuk, hanem azonkívül még az alak hűségét is oly mértékben, hogy a hexameter kezelésében ó-clas- sikai iskolánknak minden, még túlzott követelményének is megfelel. Más részről azonban utaltunk arra is, hogy kár volt Márki úrnak a költői nyelv haladását és fejlődését ignorálni és nyelvezet tekintetében is régi classikus fordítóinkat híven követni. Olvasó közönségünk mai nap már mégis csak inkább élvezi a szép nyelvezetet, mint a kifogástalan versmértéket. Azért azonban bátran aj álhatjuk Márki fordítását nem­csak a classikus ókor azon régi jó barátainak, kik Vergiliust még a clas­sikus iskola fordítóinak interpretátiójában olvasták, hanem a modern olvasóközönségnek is ; mert a Márki fordításánál jobb Vergilius-fordítá- sunk jelenleg nincsen.

KÖNYVÉSZET.Összeállítja Hellebrant Árpád.

M. Tullii Ciceronis orationes Philippicae. Magyarázta Szabó Szilveszter.Győr. Hennicke, 1883. (8r. 135 1.)

Pengi J. A kesergő szerelem. Temesvár, 1883. (Sr. 59 1.)Perenczy József, Garáy János életrajza, 40 arany jutalmat nyert pályamű.

Budapest, 1883. Franklin t. (8r. 237.)Finály H. Dér altrömische Kalender. Eine Studie. (Aus dér cUngarisclien

$evue».) Budapest, Kilián, 1882. (N, 8r, 48 1.) 75 kr.Harrach J. Német olvasókönyv középiskolai használatra. Szerkesztette —.

Budapest, Franklin t. 1883. I. köt. (8r. 160 1.) 80 kr. II. köt. (8r. 199 1.) 1 frt.

Hnnfalvy Pál. Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet? (Érte­kezések a nyelv- és széptud. köréből XI. köt. 1. sz.) Budapest, Aka­démia 1883. (8r. 39 1.) 20 kr.

Lehr A. és Biedl Fr. Magyar olvasókönyv. Szerkesztették —. Első kötet, a középiskolák első osztálya számára. Térképekkel és hiteles illustratiók- kal. Budapest, Franklin t. 1883. (8r. XII, 147 1.) 80 kr.

Szinnyei J. dr. A magyar nyelv eredete. Észrevételek Vámbéry Ármin «A magyarok eredete* czimű müvének nyelvészeti részére. Különnyomat az (Egyetemes Philologiai Közlönyből.* Budapest, Knoll, 1883, (8r. 67 1.) 40 kr.

Digitized by v ^ o o Q i e