Elie Wiesel _Az éjszaka_0001

7/29/2019 Elie Wiesel _Az jszaka_0001

1/63

ELIE WIESELAZ EJSZAKA


2/63

'"':$]iffi.j3;J:oeJx;,ErrFii:):^''".

E!6s26

el ilyenkor.Gyakorta megl6togatn ak kii lfoldi 0js6gir6k. Szorong6sfog

el'ilyenkor. Vdgyom r.a, hogy teljesseggel megosszam ve-el'ilyenkor. Vdgyom r.a, hogy teljesseggel megosszam ve-[it< i gondotatiimat, de f6lek is, l.r!9-f fegyvert adhatok,egYik a gondolataimat, de f6lek is, hogy fegyvert adhatoK egyolyan-besz6lget6t6rs kez6be, akir6l .nem.tudom, I![q!lei'ei franciadrszAg irfunl. Az ilyen tal6lkozdsok alkalmAvalmindig ott motoszk6l bennem a gyanakvAs.Azo-n a d6lel6tt6n egy fiatal izraeli, aki egy tel-avivi 0js6gnev6ben int6zett k6rd6seket hozzAm, kezdett6l fogva ro'konszenvet keltett bennem, s ett6l nem zArk6zhattam el,mivel besz6lget6siink hamarosan szem6lyes sikra terel6-d6tt. Felid6zlem a n6met megsz6llds id6szak6t. Nemmindig azok az esem6nyek 6rintenek benniinket a leg6r'z6kenlebben, amelyekriek k0zvetlen r6szesei vagyunk'Bevallbttam ifj0 l6tolat6mnak, hogy azoknak a sot6t esz'tend6knek egyetlen vizioja sem hatott ram-annyira, mint azsid6 gyermd(ekkel telizdrifolt vagonok az Austerlitz p6lya-uOvardn... Pedig nem is a tulajdon szememmel lattam6ket: a feles6gein irta meg nekem a friss iszonyat hatasaalatt. Akkor mEg nem ismertiit< a n6cik emberirt6 m6dsze-reit. Ki is k6pzelhetett volna el ilyen borzalmakat?! Az 6des-anyjukt6t eiragadott kisbdr6nyok l6tvdnya - ez is t0lmentaz6h, amit aiiOig tenets6gesnek tartottunk. Azt hiszem'

5


3/63

azon anapon talalkoztunk els6 izben annak a jogtipr6snaka miszt6rium6val, amelynek napvilAgra kerUl6se egy kor-szak lez6r6s6t 6s egy rij korszak kezdet6t jelezte' Az.esz-m6ny, amelyet a nyu-gaii ember a XVlll. sz6zadban 6lmo-dott'meg, hme[ieti hajnalAt 1789;re tette, s amelyeteg6szen1st4. aJgusztus-2-ig a felvil6gosod6s meger6so-d6se s a tudominy sok-sok felfedez6se teplalt - nos, ezt az6lmot sz6momra vegteg szertefoszlatt6k a kisfi0kkal teleto-mott vagonok, pedlg akkor meg halvdny Iogalmam semvolt, holy g6zkamrdt


4/63

volt, m6gis foglya a komor t6jnak,.aholvalaha bolyongotte).-L= ifEt, mig6zents6qtelen itett holttestek kozt botolva'67araiJi.int6 fizikaivitosagot fejezett ki a nietzschei fel-fuil Gten meghalt; a sze6tet,-a szelids6g 6s a vigasziliiiil-, EOrinamirzsar< es J6kob lstene 6rdkre szertefosz-iott e dvermek szeme l6ttAra, szertefoszlott annak a t6me-;;-#6;;4il"r;inak a fusti6ben, amelvet a Faj'.minden#d;1y';k; Esfala;iabbika kovetelt' H6nv, de h6nv j6m-n"i-r"ilfO tren-vedte et e natatnemetl Egy sz6rnyfis6ges;;ffi:-; izornvuseges napok valamelyik6n' amikor aUi5.iibr ta-",ii" bsy ;,asik dvermet< akaszt6s6nak (isen:i'risitisanari), a[inet


5/63


6/63

Egy sz6p napon megk6rtem ap6mat, keressen sz6mom-ra egy tanlt6t, aki bevezetne a Kabbala tanulmdnyozAsilba.- T0ls6gosan fiatal vagy te m6g ahhoz - mondottaap6m. - Maimonid6sz szerint csak harminc esztend6t be-toltv6n mer6szkedhet az ember a misztika veszedelmes vi-l6g6ba. El6bb az alapokat kell elsajiititanod, amelyeket k6-pes vagy meg6rteni, felfogni.M(velt ember volt az apdm, s egy6ltal6n nem szenti-ment6lis. Csak semmi 6rzelmess6g, m6g csalddi korbensem. Tobbet foglalkozott masokkal, mint az ov6ivel. A m6-ramarosszigeti zsid6 kdzoss6g igen nagyra becsUlte, gyak-ran k6rt6k a tan6cs6t kdztigyekben, s6t mag6nugyekbenis. N6gyen voltunk gyerekek. A legid6sebb Hilda; azt6nBea kovetkezett; 6n voltam a harmadik, s az egyetlen firi.Judit volt a legfiatalabb kdztiink.Szrileimnek uzlete volt. Hilda 6s Bea segitettek nekik.Nekem az iskolAban a helyem, mondott6k.- Szigeten nincsenek kabbalist6k - hajtogatta apdm.Mindendron ki akarta verni a dolgot a fejembO-t. De hi6ba.Magam tal6ltam tanit6t, Samesz Mojse szem6ly6ben.Egyszer, szti rkri letkor megldtott, am i nt i m6d koztam.- Mi6rt sirsz im6dkozds kozben? * 6rdekl6dott, mintham6r r6g6ta ismerne.- Fogalmam sincs - vilaszoltam, nagy zavarban. Soietettem fdl magamban ezt a k6rd6st. Az6rt sfrtam, mert...mert valami, ott bel0l, sziiks6g6t 6rezte a sirdsnak. De tob-bet nem tudtam err6l.- Mi6rt imddkozol? - k6rdezte, pillanatnyisztinet utdn.Hogy mi6rt im6dkozom? Furcsak6rd6s. Mi6rt 6lek? Mi6rtl6legzem?- Fogalmam sincs - feleltem, m6g nagyobb zavarban,feszengve. - Fogalmam sincs.

Ett6l kezdve gyakran tal6lkoztam Samesz Mojs6va[Nagy nyomat6kkai magyardzla, hogy a k6rd6sekben er6van, s ez a feleletekben m6r nincs meg...- Az ember a feltett k6rd6s 0tj6n folyamadik lstenheiz -haitooatta el6szeretettel. - Ez azigazi p6rbeszed. EmberXeraiz,lsten v6laszol. De a vdlaszokat nem 6rtjtik' Nem islehet megSrteni 6ket. Mert a l6lek m6ly6r6lfakadnak, 6s ottis maradirak, mindhal6lig. Azigazi v6laszokat csakis on-maqadban tal6lhatod meg, Eliezer.-- Es te? Te miert imddkozol, Mojse? - 6rdekl6dtem.- lmddkdzom a bennem l6v6 litenhez, adjon nekemer6t, hogy val6di k6rd6seket tehessek fel N6ki.gkfeplien t6rsalogtunk szinte minden este. Amikor marminden hivdrt6vozotia zsinag6g6b6l, mi ott maradtunk, Ul-d6g6lve a sot6tben, ahol m6g pisl6kolt n6h6ny felig leegettgyertya f6nyei.-- egyik est'e elmondtam, mennyire f6jlalom, hogy nem ta-16lo[ ian it6mestert Szi geten, aki kalauzol na a Zohdrban, aKabbala kdnyveiben, s bevezetne a zsid6 misztika rejtel-meibe. Eln6/6en mosolygott. Majd hosszri hallgatds utAnigy sz6lt:-"- Ezer 6s egy kapu vezet a misztikus igazs6g gyiimdl-csdskertj6be. Minden embernek megvan a maga kapuja.Nem szabad megt6vednie, semmik6ppen se akarjon olyankapun bemenni a kertbe, amely nem a saj6tja. Vesz6lyesaz'ilvesmia behatol6ra, s a mdr benn l6v6kre is'E6 Samesz Mojse, a m6ramarosszigeti szeg6ny koldu9,6r6k hosszat Oesi6tt nekem a lGbbala evidenci6ir6l 6s tit-kair6l, rejtelmeir6l. 6 kezdte meg a beavat6somat. T6bb tu-catszor i-s elolvastuk egyUtt aZohArnak ugyanazt az olda'lAt. Nem az6rt, hogy kdnyv n6lkiil megtanuljuk a szoveget,hanem az6rt,'hogy megprob6ljuk meg6rteni az istens6glegl6nyeg6t.


7/63

Es ezeken az est6ken megbizonyosodtam, hogy SameszMojse mag6val viszazdr6kk6val6s6gba, oda, ahol k6rd6s6s felelet EGY-gy6 v6lnak.Am egy napon kiutasitottik Szigetr6la ktilfoldizsid6kat. EsSamesz Mojse kiilfdldi volt.Ezek a zsid6k, akiket marhavagonokba tereltek a ma-gyar csend6rok, fojtottan zokogtak. Es mi is sirtunk, lenn aperonon. A vonat eltfint a ldthat6r m6gdtt, 6s csup6n sfirti,piszkos fiist maradt utdna.M6gottem fels6hajtott az egyik zsid6:- Mit akarnak? H6bor0 van...A deportdltakat hamar elfelejtett6k. N6h6ny nappal a t6-voz6suk utAn az a hir j6rta r6luk, hogy Galicidban vannak,ott dolgoznak, s el6gedettek a sorsukkal.Teltek-mriltak a napok. Azl6n a hetek, h6napok is. Az6let visszazdkkent a rendes kerekvdgAsba. Enyhe, meg-nyugtat6 szel16 lengedezett minden otthonban. A kereske-d6k j6 iizletet csindltak, a di6kok a konyveiket b0jtdk, agyerekek j6tszadoztak az utc6kon.Egy sz6p napon, amint 6ppen bel6pni k6sziiltem a zsi-nag6g6ba, Samesz Mojs6t pillantottam meg a kapu kdze-l6ben 6116 padon.Elbesz6lte a maga meg a tArsai tort6net6t. A deportAltakvonata 6tl6pte a magyar hat6rt, 6s lengyelter0leten 6tuettea Gestapo. Egyszer csak meg6llt a vonat. A zsid6kat lesz6l-litottik, 6s teheraut6kra parancsolt6k. Elindultak a teher-aut6k az erd6 fel6. Az erd6ben a zsid6knak ki kellett sz6ll-niuk, 6s sz6les 6rkokat 6sattak vel0k. Amikor befejezt6k amunkdiukat, a Gestapo emberei megkezdt6k a maguk6t.Minden indulat, minden siets6g n6lkiil l6tt6k le foglyaikat.Minden egyes fogolynak az furokhoz kellett l6pnie, s odakellett tartania a tark6j6t a puskacs6h6z. Csecsem6ket

dobtak fel a n6cik a leveg6be, c6lpontul a g6pfegyverek-nek. Egy galiciaierd6ben t6rt6nt mindez, Kolomija k6zel6-ben. Hogy mik6nt sikertilt Samesz Mojs6nak megmene-krilnie? esoddval hatdros m6don. Csak a l6b6n sebesiiltmeg, de holtnak hitt6k...Ment, ment, 6jjel-nappal, egyik zsid6 hdzt6l a m6sikig, selmondta Malka, a fiatal l6ny t6rt6net6t, aki h6rom napighaldokolt, meg T6bi6s6t, a szab66t, aki k6nyorg6tt, hogyelobb olj6k meg, mint a fiait...Megvhltozott ez a Mojse... Szem6b6l m6r nem viddms6gsugdr2ott. Nem d0dolgatott m6r. S nem besz6lt m6r nekemlsten16l meg a lGbbal6rol, hanem csak arr6l, amit l6tott. Azemberek pedig nemhogy hinni nem akhrtak neki, de m6gmeghallgatni se voltak hajland6k.-- Azlak,aia, hogy megszanjuk - mondogattdk. - Micso-da fant6zi6ja van!Vagy pedig:- Ezbizony megbolondult, szeg6nY'Mojse viszont folYton sirt:- Hallgassatok meg, zsid6k! Csak ennyit k6rek t6letek!Nem kell-nekem se p6nz, se sz6nalom. De hallgassatokmeg! - kiab6lta a zsinagogdban a k6s6 d6lut6ni 6s az estiima kozdtt.En sem hittem'neki. Gyakran eltild6g6ltem mellette, es-t6nk6nt, istentisztelet ut6n, hallgattam a tort6neteit, s igye-keztem meg6rteni a szomor0s6g6t. CsupAn szAnakoz6st6reztem ir6nta.- Bolondnak n6znek engem - dUnnyogte, 6s a szem6-b6l 0gy peregtek a k6nnyek, akAr aviaszcseppek.Egyszer azl k6rdeztem t6le :--Miert akarod olyan nagyon, hogy elhiggy6k, amitmondasz? Engem a te helyedben nem 6rdekelne, hisz-nek-e nekem, vagy sem...


8/63

Behunyta a szem6t, mint aki id6t akar nyerni:- Nem 6rted te ezt - mondta v6grjl k6ts6gbeesetten. -Nem is 6rtheted. En megmenekiiltem, valami csoda foly-tdn. Sikeriilt visszajonnom ide. MibSl meritettem er6t?Minden6ron vissza akartam j6nni Szigetre, hogy besz6-moljak n6ktek a hal6lomr6l. Hogy tehessek valamit, amignem k6s6. Elni? Nem ragaszkodom 6n m6r az 6lethez.Egymagam vagyok. De vissza akartam jonni, hogy figyel-meztesselek benneteket. Es tess6k: senki sem hallgatr6m!...Mindez 1942v69e fel6 tort6nt.Azt6n folyt toviibb az 6lel. A londoni r6di6, amelyet min-den este hallgattunk, drvendetes hireket koz6lt: N6metor-sz6g mindennapos bomb6z6sa; Szt6lingr6d; a mdsodikfront el6k6szriletei. S mi, m6ramarosszigeti zsid6k, v6r-tunk jobb napokat, melyek elkovetkez6se nem k6shet m6rsok6.Tov6bbra is szorgalmasan tanultam. Nappal a Talmudot,6jszaka a lGbbal6t. Ap6m a boltjdvalfoglalkozott meg a hit-kdzs6g Ugyeivel. Nagyap6m elj6tt hozzAnk, hogy vel[inktoltse az Uj6v iinnep6t, s egytitt vegyrink r6szt a hires bor-sai rabbi 6ltal vezetett istentiszteleten. Any6mnak m6razon jfirlazesze, hogy ideje volna alkalmas v6leg6ny utdnn6zni Hilda szAmAra.fgy telt el az 1943-as esztendS.1944 tavasza. Ragyog6 hirek az orosz frontr6l. Semmi k6t-s6g imm6r, hogy N6metorszdg elvesztia h6bor0t. Csup6nid6 k6rd6se. H6napokr6l vagy tal6n csak hetekr6l van sz6.Vir6gba borultak a fdk. Olyan 6v volt ez is, akdr a t6bbi:tavasz, eljegyz6sek, esktiv6k, szrilet6sek.- A Vdrds Hadsereg rohaml6ptekkel tor el6re... - mon-dogatt6k az emberek. - Hitler ha akar se tud 6rtaninek0nk...

Bizony m6g azt is k6ts6gbe vontuk, hogy egy6ltal6n kiakar irtani benniinket.Hogyan is semmisithetne meg egy eg6sz nemzetet? Ho-gyan irthatn6 ki oly sok orsz6gba sz6tsz6rt egyedeit? Olysok milli6 embert! Es mi m6don? A huszadik sz6zad kell6skozepen?!lgy teh6t az embereket minden 6rdekelte - a strat6gia, adiplom6cia, a politika, a cionizmus -, csak a sajdt sorsuknem.M6g Samesz Mojse is elhallgatott. Belefdradt a sok be-sz6dbe. Csak t6nfergett a zsinag6g6ban meg az utc6n, le-sutdtt szemmel, h6ir6t gorbedve. Kertilte az emberek te-kintet6t.EzidS t6jt m6g lehetett Palesztindbasz6lo kiv6ndorl6 0t-levelet vds6uolni, K6rtem apAmat, tegyen p'nzzd mindent,sz6mglja fel a h6ztart6sunkat, 6s menjiink- Oreg vagyok 6n m6r ehhez, fiam - vdlaszolta. - Oregvagyok rij 6letet kezdeni. Oreg vagyok a nu11616l indulniegy tavoli orsz6gban...A budapesti ridi6 bejelentette, hogy a fasiszt6k 6tvett6ka hatalmat. Horthy Mikl6s korm6nyz6t k6nyszeritett6k,hogy nyilas pArtvez6rt k6rjen fel kormdnyalakit6sra.*Es ez m6g mindig nem volt el6g ahhoz, hogy megr6mil-lUnk. Persze hallottunk a fasiszt6kr6l, de a fogalomnaknem volt sz6munkra val6sdgos tartalma. Egyszerfl kor-m6nyv6ltoz6sr6l van sz6.Mdsnap 0jabb nyugtalanit6 hir: a n6met csapatok, a ma-gyar korm6ny beleegyez6s6vel, dtleptek a magyar ha-tdrtl** A szerzd 1944 tavaszar6l ir, tehdt nyilvdn a mercius 19-6n bekdvetkezett n6-met megszell6sra gondol. Az rii kormanyeln


9/63

Itt-ott aggodalmaskodni kezdtek az emberek. Berkovicsbar6tunk, aki 6ppen akkor t6rt vissza a f6vArosb6l, aztmondta:- A budapestizsid6k retteg6s 6s terror kozepette 6lnek.Mindennaposak az antiszemita incidensek, utc6n, vona-ton. A fasisztdk megt6madjdk a zsid6k tizleteit, a zsinag6-g6kat. Kezd s0lyoss6 vAlni a helyzet...E hirad6s fut6t(zk6nt terjedt el Szigeten.Rovidesen sz6lt6ben-hosszdrban mindenki ezt t6rgyalta.De nem sok6ig. lsm6t fehilkerekedett a derfil6t6s:- ldAig nem j6nnek el a n6metek. Budapesten marad-nak strat6giai 6s politikai okokb6l-..H6rom nap se telt el, az utc6inkon megjelentek a n6methadsereg jdrmUvei.Szorongis mindenritt. N6met katon6k... A halAlfe.jes ro-hamsisakban. 'S m6gis: a n6metekr6lszerzett els6 benyom6saink meg-nyu gtat6k vollak. A tisztiei ket mag6n lakdsokban sz6l l6sol-t6k el - m6g zsid6kn6l is. Viselked6sirk a lak6sad6kkalszemben tdvols6gtart6 volt, de udvarias. Lehetetlent soseklv6ntak, bar6ts6gtalan megjegyz6st sose tettek, eseterl-k6nt m6g 16 is mosolyogtak a h6ziasszonyra. Az egyik 116-met tiszt a velUnk szemben lev6 hAzban lakott. Kahn6kn6lvolt egy szob6ja. Azt mondt6k r6la, kedves ember: cson-des, rokonszenves, udvarias. H6rom nappal a bek6ltdz6sutdn egy doboz csokol6d6t adott 6t Kahn feles6g6nek. Aderfil6t6k ujjongtak:- Na, mit mondtunk? Es ti nem akart6tok elhinni! lme, ati rettegett n6meteitek! Mi a v6lem6nyetek r6luk? Hol az ahirhedt kegyetlens6g?

A n6metek mdr ott voltak a v6rosban, a fasisztdk m6r dtvett6k a hatalmat, az it6leteket mdr kimondtdk - de a mdra-marosszigeti zsid6k m6g mindig mosolyogtak.Peszdh nyolc napja.Gyonydrri id6 volt. Any6m a konyh6ban foglalatoskod_ott.R zdinag6g6kat mir bez6rt6k. Magdnlak6sokban jdttfinkossze : n-e m szabad provo k6l n i a n 6 m ete kel. lmahAzzi' ala'kult 5t minden rabbi lakAsa.Ittak, ettek, 6nekeltek az emberek. A Szentirds elrendel-te, hogy az tinnep nyolc napjdn orvendezzUnk, vigadjunk.De m6gsem tettuk teljes odaaddssal. B6rcsak v6ge lennemfur ai tinnepnek, gondoltuk, ne kelljen tov6bb kom6-diAzni...H0sv6t hetedik napjdn azt6rn felgordtilt a fiiggOny: a n6-metek letart6ztatt6k a zsid6 hitk6zs6g vezet6it'Ett6l kezdve gyorsan ment minden. Megkezd5ddtt a ro-hanAs a hal6lba.Az els6 int6zked6s: a zsid6k hal6lbiintet6s terhe melletthdrom napig nem mozdulhatnak ki a lak6sukb6l.Samesz Mojse futva 6llitott be hozz6nk:- Figyelmeztettelek! - kialtotta oda ap6mnak.Nem v6rt vilaszt, m6ris rohant tov6bb.Ugyanaznap a magyar rend6rs6g bet6rt a vdros vala-menhyi zsid6 lak6s6ba: zsid6 nem tarthat mag6n6lara-nyat, 6kszert, 6rt6kt6rgyat; minden ilyesmit be kell szolg6l-tatni a hat6s6gnak hal6lbUntet6s terhe mellett' Ap6mlement a pinc6be, ott asta el megtakaritott p6nzunket.A lak6sban any6m tovdbb tette a dolg6t. N6ha szUnetettartott, ilyenkor n6m6n n6zett bennUnket.A h6rom nap eltelt6vel 0jabb rendelkez6s: minden zsid6kdteles fdlvarrni a s6rga csillagot.A hitkdzs6g tekint6lyes emberei eljdttek ap6mhoz, aki-nek j6 dsszekdttet6sei voltak a magyar rend6rs6g maga-


10/63


11/63

- Rosszat sejtek - mondta anydm. - Uj arcokat ldttamma d6lut6n a gett6ban. K6t n6met tiszt. A Gestap6t6l, azthiszem. Ami6ta gett6ban vagyunk, m6g egyetlen tiszt semmutatkozott.M6r 6jf6lre jart, de senki nem akart nyugov6ra t6rni. N6-h6nyan hazan6ztek egy pillanatra, hogy minden rendbenvan-e. M6sokv6gleg elmentek haza, s megk6rt6k at6bbie-ket, 6rtesits6k 6ket, mihelyt ap6m meg6rkezik.V6gre nyilt a kapu, 6s megjdtt ap6m. Halotsapadtan.Azonnal k6riilvett6k:- Mes6ljen! Mi van? Mondjon m6r valamit...Mindenki biztat6sra 6hitozott, olyan k6zl6sre, hogy azaggodalom alaptalan, hogy a tan6cskoz6s k6zomb6s volt,foly6 0gyeket t6rgyalt, szoci6lis meg eg6szs6giigyi k6rd6-sekr6l esett sz6 csupdn... De el6g volt apim d0lt arc6ran6zni, hogy r66bredjiink a val6s6gra.- Sz6rny0 hirt hozok - jelentette be. - Deport6lnak ben-nUnket.A gett6t mindenestSl felsz6molj6k. Sorra tiritik ki az utc6-kat. M6r m6snap reggelelkezd6dik.Mindent tudni akartunk a legutols6 apr6sAgig. A hir le-srljt6 volt, de ragaszkodtunk hozz6, hogy fen6kig riritsiik kia keser( poharat.- Hovi visznek?Az titok. Titok mindenki sz6m6ra, csak egy ember tudja:a Zsid6tanics eln6ke. De 6 nem besz6l, nem besz6lhet. AGestapo megfenyegette: agyonldvik, ha eldrulja a titkot.Ap6m elcsuklo hangon megjegyezte:- Az a hir jilrja, hogy valahol Magyarorsz6gon fogunkdolgozni, t6glagy6rakban. Allitolag az6rl visznek el, mertide tfl kozel van a front...S pillanatnyi csond ut6n hozzitette:- Csak a szem6lyes holmijit viheti mindenki. Hdtizsdk-ban 6lelem, ruhanemfi. Semmi egy6b.

lsm6t halAlos csend.- Kelts6tek fel a szomsz6daitokat - mondta ap6m. - K6-szul6djenek...Az Arnyak mellettem mintha valami hossz0 6lomb6locsridtak volna. N6m6n szaladtak sz6t minden irdnyba.Csak egy pillanatra maradtunk magunkra. Reich Batia,egy n6lunk lako n6rokon l6pett be hirtelen:-- Valaki kopogtat a bedeszk6zott ablakon az utcAr6l'..Csak a hAbor0 ut6n tudtam meg, hogy kivolt. Egy ma-gyar rend6rfeltigyel6, ap6m j6 bar6tja. Mikor a gett6ba ke-r0lttink, azt mondta:- Ne nyugtalankodjanak. Sz6lok, ha vesz6ly van...Ha azon az liszaXAn sikerUl besz6lnie velUnk, tal6n el-menektrlhettiink volna... De mire nagy nehezen kinyitottukazl az ablakot, m6r k6s6 volt. Senki nem 6llt odakinn.A gett6 folriadt 6lm6b6l. Az ablakokban sorra gyriitat fi af6nyek.Elmentem ap6m egyik bar6tj6nak a lak6s6ra. Felkeltet-tem a h6z ur6t: 6sz szak6ll0 aggastyen volt, 6br6ndos te-kintetfi, a sok virraszt6sba, tanulAsba belegdrnyedt6regember.- Ebredjen fel, k6rem sz6pen! Ebredjen! K6szUljon az0tra. Holnap elfizik innen, a hozzfularloz6ival 6s. mindenzsid6val egy[tt. Hogy hovA? Azt ne k6rdezze t6lem, uram,mert nem tudom. M csak a J6isten tudja. Az 69 szerelm6-re, keljen m6r fel!Az 6reg0r egy sz6t sem 6rtett az eg6szb6l. Nyilv6n azthitte, elment az eszem.- Miket besz6lsz? K6sztil6djem azllrd? Mif6le 0tra? Mitort6nik itt? Meg6rtilt6l?

22 23


12/63

Meg f6l6lomban, r6mtilt tekintettel meredt rAm, mint akiazt rem6li, egyszerre elnevetem magam, 6s azt mondom:,,Fekiidj6n vissza. Aludjon. Sz6p 6lmokat. Nem t6rt6ntsemmi. Csak tr6fdltam..."A torkom kisz6radt, elfrilt a hangom, k6ptelen voltammozgatni a szAm. Semmi tdbbet nem tudtam az dregnekmondani.Akkor meg6rtette. Kikelt azAgyfubil,6s g6pies mozdula-tokkal 6ltdzk6dni kezdett. Aztdn odament az 6gyhoz,amelyben a feles6ge aludt, s v6gtelen gyong6ds6ggelmeg6rintette a homlok6t. Az asszony kinyitotta a szem6t,ajk6n mintha mosoly futott volna ilJ.. AhAz ura ekkor a k6tgyermek Agyithoz l6pett, s f6lr6zta 6ket legszebb el-mukb6l.Elfutottam.Szaladt azid5. M6r hajnali n6gy 6ra volt. Ap6m kimertil-ten futkosott ide-oda. Vigasztalta a bar6tainkat, bet6rt aZsid6tan6cshoz is, h6tha a hat6s6gok visszavontAk a ren-deletet. Mert az utols6 pillanatig 6lt a szivekben a rem6ny-s6g csir6ja.Az asszonyok toj6st f6ztek, h0st sutottek, sutem6nyt k6-szitettek, becsomagoltak a hdtizsdkokba. A gyerekekcsiiggedten t6nferegtek mindenfel6, nem tal5ltAk a helyu-ket, 6s a feln6tteket sem akart6k zavarni. Udvarunk val6sd-gos zs i bvAs Ar r 6 v Allozott. E rt6 ktergyak, d rdga szSnyegek,eziist gyertyatart6k, im6dsAgos kdnyvek, bibliek 6s m6skegyszerek hevertek szanasz6t a porban, a csoddlatosankek 69 alatt. Sz6nalmas holmik, amelyek tal6n soha nem istartoztak senkihez.

Reggel nyolc 6r6ra mintha olvadt 6lom keringett volna azereinkben, testUnk, agyunk elnehezult a kimerults6gt6l.Eppen im6dkoztam, amikor egyszerre kiab6l6s hallatszott

az utc6r6l. Gyorsan lecsatoltam az imaszijat,6s az ablak-hoz futottam. A magyar csend6r6k betdrtek a gett6ba, 6s aszomsz6d utcdban orditoztak:- Zsid6k, ki az utc6ra! Gyorsan!Zsid6 rend6rdk l6ptek be a hAzak kapuj6n, es megtorthangon mondt6k:- Nincs tov6bb... itt kell hagyni mindent...A magyar csend6rdk puskatussal, furk6sbottal hado-nAszva vaktdban vert6k, akit csak 6rtek, n6ket, aggastya-nokat, gyerekeket, betegeket.Sorra uriiltek ki a h6zak. Emberekkel, csomagokkal teltmeg az utca. Tiz 6r6ra valamennyi elit6lt odakinn volt. Acsend6r6k n6v szerint sz6litottak mindenkit. Egyszer, k6t-azer, h0sszor. Perzselt a h6s6g. Verit6kben 0sztak az aG

ook, a testek.A gyerekek sirva kony6r6gtek viz6rt.Viz. Volt viz, eg6szen kdzel, a h6zakban, az udvarokon,de a sorb6l tilos volt kil6pni.- Mama! Vizet k6rek! K6rek vizet! Vizet!A gett6 zsid6 csend6rei suttyomban m6g tudtak vennin6hAny kors6val. N6v6reim 6s 6n m6g szabadon mozog-hattunk, az utols6 transzportba voltunk beosztva: segitet-t0nk nekik, amennyire lehetett.D6li egy 6rakor v6gre jelt adtak az indulAsra.

Az emberek 6r6mmelfogadt6k. lgen, orommel. K6tseg-klvUl 0gy v6lt6k, hogy nem l6tezik pokolibb kin ann6l, minthogy ott 0lnek a k6vezeten, csomagjaik k6zl, az tt koze-p6n, a tfiz6 napon: enn6l m6r csak jobb kovetkezhet. S el-lndultak, hdtra sem n6zve az elhagyatott utc6kra, a kitiriilt,klhalt hdzakra, a kertekre, a sirkovekre. Mindenki h6t6nzeAk. Mindenki szem6ben konnyes gydtrelem. Lassan, s0-lyos l6ptekkel haladt a menet a gett6 kapuja fel6.


13/63

En pedig, a szemtan0, mozdulatlann6 dermedve n6z-tem.a j6rd6r6l, amint elvonulnak. Ott megy a rabbi, 96r-nyedten, szak6lltalanul, hiit6n a batyuja. Puszta jelenl6te aki0z6ttek kozott val6szer(tlenn6 teszi a jelenetet. Lap egymes6skonyvb6l, valami a babil6niai fogs6gr6l, esetleg aspanyolorsz6g i i n kvizici6r6l sz6l6 tort6nel mi reg6nyb6l.Sorra vonulnak el el6ttem az emberek. A tan[t6im, a ba-rAtaim meg a t6bbiek: azok is, akiktdl valaha f6ltem, megazok is, akik valaha nevet6sre fakasztottak - mindazok,akikkel 6vekig egyiitt 6ltem. ltt mennek kifosztva vala-men nyien, hAtizs6kj ukat, 6letii ket vonszolva el hagyjdk ott-honaikat, elhagyj6k gyermek6veiket, beh0zott nyakkal,mint a kivert kuty6k.A menetb6l egy pillantAsra sem m6ltatott senki. Megle-het, irigyeltek.Befordultak a sarkon. M6g n6h6ny l6p6s, 6s 6tl6pik agett6 hatdrAt.Olyan volt az utca, mint egy sebt6ben kiiiritett piact6r.Volt ott minden: b6r6nd, aktat6ska, k6zit6ska, k6s, villa, t6-ny6r, bankjegy, mindenf6le papir, megs6rgult csalAdi f6ny-k6pek. Olyan holmi, amit valaki felkapott azzal, hogy ma-g6val viszi, aztAn m6gis otthagyta. Csupa 6rt6k6t vesztettdolog.A szob6k ajtaja tArva-nyitva mindenfel6. Uress6gre nyil6,6sft6 ajt6k, kapuk, ablakok. Minden mindenki6, vagyis m6rsenki6. Csak le kell hajolni 6rte.

Nyitott sir.Ny6ri napsiit6s.Bdjtolt0nk aznap. Nem is voltunk 6hesek. Kimertiltekvoltunk.Ap6m a gett6 kapuj6ig kis6rte a deport6ltakat. El6bbmindenkinek be kellett mennie a nagy zsinag6gAba, ott

alaposan megmotoztdk 6ket, nincs-e n6luk arany, eziistvagy mAs 6rt6k.ldegrohamok. Botut6sek.- Rdnk mikor ker0lsor? - k6rdeztem ap6mt6l.- Holnaput6n. Hacsak... Hacsak nem rendez6dnek adolgok. Tal6n csoda tdrt6nik...Hov6 viszik az embereket? M6g mindig nem tudni? Nembizony; j6l 6ria6k a titkot.Lesz6llt az 6j. Kor6n fektidtUnk le aznap.- Aludjatok nyugodtan, gyerekek - mondta ap6m. - Micsak holnaput6n megyUnk. Kedden.A h6tf6 0gy illant el, mint valami csopp kis ny6ri b6r6ny-felh6, mint valami hajnali dlom.A h6tizs6kok becsomagoldsa, a keny6r- 6s lep6nys0t6snem hagyott id6t gondolkod6sra. Az it6letet kimondtAk fe-lettUnk.

Este 6desany6nk nagyon kor6n fektetett le bennUnket,er6t kellgyrijteni, mondta. Az utols6 otthon toltott 6jszaka.MAr hajnalban talpon voltam. Legyen id6m im6dkoznia ki-0zet6stink el6tt.Ap6m azonban mindannyiunkat megel6zott, hogy 6rte-siil6seket szetezzen. Nyolc 6ra t6jban t6rt vissza. J6 hir: avArost nem ma kell elhagynunk. Csak 6tmegy0nk a kis get-t6ba. Ott kivirjuk az utols6 transzportot. Mi megyUnk ellegutolj6ra.

Ki lenckor 0j rakezd6dtek a vasArnapi jelenetek.Bottal felfegyverzett csend6rdk orditozAsa:- Zsid6k, kifel6! Mind egy sz6lig!Kdszen 6lltunk. Els6nek l6ptem ki az ajt6n. Kertiltem aazUleim tekintet6t. Nem akartam sirva fakadni. LeUltUnk az0t kdzep6n, aj


14/63

N6ztem, n6ztem a hazunkat, aholesztend6ket tdltdttemaz 6n lstenem keres6s6vel, ahol bojtoltem, hogy siettes-i", " Messi6s eljovetel6t, ahol elk6pzeltem a jov6met'Nem 6reztem szomor0s6got. Nem gondoltam semmire'- F6l6llni! Sorakoz6!fOiafftunt


15/63

Nem tehettUnk m6st, befektidtrlnk az eltAvozottak 6gyd-ba. Pihenni, er6t gyiijteni.H aj nal ra elszil lt az el5z5 esti m6lab0. M i ntha vak6ci6ztu n kvolna. Volt, akiazt mondta:- Kitudja, talSrn a javunkat szolg6lja a deport6l6s. Nincsmessze m6r a front, maholnap a fulrinkbe 6gy0znak. Eva-ku6ljAk a polg6ri lakossdgot...- Nyilv6n att6l tartanak - mondtik m6sok -, hogy be6l-lunk partizdnnak...- Szerintem - hangoztatta valaki - ezazeg6sz deport6-l6s egy nagy szinj6t6k. lgen, igen, csak ne nevessetek! An6metek el akarjdk venni az 6kszereinket. J6l tudj6k, hogymindent el6stunk, 6s fel kell forgatni ahdzakal. Ez pedigsokkal konnyebb, ha a tulajdonosok 6ppen nyaralnak...

Nyaralnak!Nem hitt senki ezekben a bizakod6 szavakban, de leg-al6bb telt vehjk az id5. Ez a n6h6ny nap meglehet6s kelle-mesen, nyugalomban telt. Bens6s6gesebb6 vdltak azem-beri kapcsolatok. Nem voltak m{r gazdagok, el6kel6ek,,,nagy emberek" - mindenkire ugyanolyan - egyel6re is-meretlen - buintet6s vdrt.Szombatot, a pihen6napot v6lasztottAk kirizet6sUnknapj6ul.El6z6 este elfogyasztottuk a hagyom6nyos p6nteki va-csor6t. Elmondtuk a szok6sos keny6r- 6s bordlddst, 6ssz6tlanul ettilnk. Ereztuk, utolj6ra tiljiik kortil egytitt a csa-l6di asztalt. Ejszaka kavarogiak bdnnem az e-ml6kek, agondolatok, nem jott 6lom a szememre.M6r hajnalban az utc6n voltunk, indul6sra k6szen. Ma-gyar csendSr ez0ttal nem volt l6thato. Megdllapodds tor-t6nt a Zsid6tandccsal, hogy az bonyolit le mindent.

Menettink elindult a nagy zsinag6ga fel6. Mintha kihaltvolna a v6ros. Ablakt6bl6ik mdgott hajdani bardtaink k6t-e6gkivul alig v6rtAk, hogy kifoszthassdk lakSrsainkat'A zsinag6ga valami nagy p6lyaudvart id6zett; sokpoggydsz 6s sok k6nny. Az oll6r megcsonkitva, a sz6nye-ge[I6tepve, a falak lecsupaszitva. Annyian zs0fol6dtunkbe, hogy l6legzethez is alig jutottunk' Szornyfi huszonn6gy6rAt toit-dttUnk itt. R f6rfiak a foldszinten, a n6k a karzaton.Szombat volt: istentiszteletre is egybegyiilhettiink volna.Kimenni nem lehetett, az emberek az egyik zugban v6-gezt6k sztiks6gUket.MAsnap reggel a pAlyaudvarra masiroztattak. Ott egymarhavagon-szerelv6ny vdrt r6nk. Magyar csend6rok sz6l-lltottak fel, nyolcvan embernek jutott egy vagon' P6r kenye-ret, n6hdny v6dor vizet adtak vehink. A csend6rok ellen-6rizt6k az ablakrecsokat, el6gg6 szil6rdak-e. A vagonokatlepecs6telt6k. Mindegyik vagonnak kijel6lt6k a felel6s6t:ha valaki megsz6kik, a vagonfelel6st lovik ?9yon.A peronon k6t Gestapotiszt s6t6lgatott. Csupa mosoly'Mindent egybevetve, sim6n ment minden..'Hosszri sipsz6 hasltott a leveg6be' Megcsikordultak akerekek. Uton voltunk.


16/63


17/63

f6be l6vik. Tov6bb6: aki betegnek 6rzi mag6t, 6tkertilhet ak6rh6zvagonba. V6geztem.R magyar hadnagy kos6rral a k6zben v6gigment kdz6t-ttink, 6s-Ssszeszedte utols6 javait azoknak, akik nem akar-t6k 6rezni a retteg6s keserfi iz6t.- Nyolcvan a i-6tsz6m a vagonban. - mondta a n6mettiszt. -'Ha barkinek nyoma v6sz, mindenkit lelovtink, minta kuty6t...Azialotthagytak. Ujra rinkzfurlitk az ajt6kat. Nem sza-badulhattunf 6 csapd6Uol. Az ajt6kat beszogezt6k, l9m,ott tOOOe vissza0t. Hermetikusan lez6rt vagon lett a vi169'Veliink utazott egy bizonyos Schdchtern6, 6tven kortiliasszony, a tiz6ves iiAval, akiaz egVlk.9argkban kuporgott'Feriet 6s k6t id6sebbik fi6t t6ved6sb6l m6r az els6 szallit-m6hnyal deport6ltAk. Ez a k6nyszerfi elv6l6s porig s0jtottaaz asszonyt 'J6l ism'ertem. Gyakran megfordult nAlunk:. j6mborasszony, i6llehet 696, fesztilt tekintetri' F6rje vallAsos em-ber, 6jj6Fhappat imAdkozolt, az asszony kereste meg acsal6dnak a betev6t.--SCna"nterne megt6bolyodott. Az utazAs els6 napjdt6lnyOizOrogve firtatta-szlintblentil, mi6rt szakltjAk el az ov6i-tdl. Kes66b m6r hiszteriSsan sikoltozott.A harmadik 6jszakAn, mikor rilve aludtunk egymAsnaktAmaszkodva, s6t n6melyek 6lltak,6les ki6lt6s t6rte meg acsendet:- Tfizl Tiizet l6tok! T0zet l6tok!Eov oillanatra p6nik t6madt. Ki kiabAl? Schichtern6'ugv"hffi a vagon'k6zep6n az ablakokon..besz0r6dci..gy6rteiyUen, minikisz6raOi fa a btzamez6n. Uv6ltve ny0jtottaY,arjifi az ablak fel6:

34 35

- N6zz6k! N6zz6kl TilzlBorzalmas tfiz! O,tfizl lrgalom!F6rfiak Agaskodtak azablakrAcshoz. Kinn semmi. Csaka sot6t.Nem tudtunk szabadulni a szorny0 6bred6s hat6sa al6l.M6g j6 ideig reszketttink. Ah6nyszor megcsikordult alat-tunk a ker6k, Ogy 6rezttik, mindj6rt megnyilik a f6ld. F6lel-miink nem akart csillapodni, 0gyhogy azzal vigasztaltukmagunkat: szeg6ny n6 bolond...Beborogattuk a homlok6t egy nedves ronggyal, hogymegnyugodj6k. De csak tovdbb kiab6lt:-- MicsoOa tfizl Micsoda t0zlKisfia pityeregve b0jt 6desanyja szokny6j6hoz, 6s azasszony keze utdn kapkodott:- Nincs ott semmi, mama! Semmi, hidd e1... Ulj lesz6pen...Nagyobb szAnalmat keltett bennem, mint sikoltoz6 any-ja, akit igy nyugtatgattak az asszonyok:- Meg n6h6ny nap, 6s viszontl6tja a f6rjet meg a fiait."De 6 csak egyre kiab6lt, zihAlva, fel-felzokogva:- Hallgassatok r6m, zsid6k! Ttizet l6tok! Micsoda l6n-gok! Micsoda m6glya!Mintha csak d6mon sz6llta volna meg, s az sz6lt volna alelke m6ly6r6l.Pr6b6ltun k magyar fuzalot tal6l n i, nem is az6rt, hogy 6t vi-gasztaljuk, hanem hogy mi lecsillapodjunk, napirendre t6r-jtrnk a dolog felett:- Olyan nagyon szomjas lehet szeg6ny... Az6rt mondja,hogy elem6szti a t(2...De nem haszn6lt semmi. R6mUlettink szinte sz6tvetettea vagont. ldegeink pattanasig fesziiltek. Sajgott a b6riink'Mi isa meg6riil6s hat6rAn voltunk mdr. Nem birtuk tov6bb.N6h6ny fiatalember er6szakkal leUltette Schichtern6t:megkotozt6k 6s bet6mtdk a sz6j6t.


18/63

Meoint csend lett. A kisfi0 ott olt 6desanyja mellett, 6ssirAog;aft. Uj ra szab6lyosan tudtam |6legezn i. 1 !:t:!:I-"vonat-e gyn in g ti zaka:tol As6n ak 0te m6re kattogtak a sine-ken. Meti nt le-hetett szenderegn i, pi hen ni, 6br6ndozn i "'en. Megint szenderegni, Pihenni,telt el iov. Ekkor [iabtMikor visszaj6ttek, elmondt6k, hogy - egy arany6ra elle-n6ben - megtudt6k: ez a v6g6llom6s. ltt szdllitanak ki. Ezmunkat6bor, j6k a k6riilm6nyek. A csal6dokat nem v6laszt-j6k sz6t. Csak a fiatalokat viszik gy6ri munk6ra. Az 6regek,a betegek a foldeken dolgoznak.Ugr6sszerfien szdkkent magasba a bizakod6s higany-sz6la. Egy csap6sra megszabadultunk az el6z6 6jszak6klid6rcnyom6s6t6l. H616t adtunk lstennek.Schiichtern6 tov6bbra is mag6ba roskadva, sz6tlanulkucorgott a sarokban, nem hatott rA az Allal1nos bizako-d6s. Kisfia a kez6t simogatta.A vagonra leszillt az alkonyat. Nekil6ttunk elem6zsi6nkmarad6kainak. Este tizkor mindenki alkalmas helyet kere-sett, hogy elszenderedhessen kicsit, 6s hamarosan el-aludtak az emberek.; A triz! A m6glya! Ott! Ott!Felriadt mindenki. Az ablakhoz rontottunk. Megint elhit-t0k; igaz, csak egy pillanatra.De csak a sot6t 6jszak6t l6ttuk odakint.Megszdgyeniilten sompolyogtunk vissza, ki-ki a hely6re,de egyre mardosott benntinket a f6lelem, magunk semtudtuk, mi6rt. Az asszony nem hagyta abba az iivolt6z6st,igy h6t 0jra riilegelni kezdtlik, s nagy nehezen sikeriilt el-hallgattatnunk.Vagonfelel6sUnk odahivta a peronon j6rkdl6 n6met tisz-tet, s k6rte, sz6llits6k 6t betegtinket a k6rh6zvagonba.- Tiirelem - mondta a n6mdt -, tirrelem. Nemsokdra 6t-szdllitj6k.Tizenegy 6ra t6jban Ojra elindult a vonat. Az ablakokhoz

nyomultunk. Lassan gdrd[ilt a szerelv6ny. Negyed6ra mfl-va f6kezett. Az ablakb6l szdgesdrot kerit6st pillantottunkmeg. Nyilv6n a t6bor...Schiichtern6 l6tez6s6r6l is eg6szen megfeledkezttink.Egyszerre iszonytat6 sikolyt hallottunk:

egy, v-agy k6t 6ra telt et igy..Ek[o-1Uj9OP lglegzetel6llit6sifo-fy: az-asszony megsza6adult k6tel6keit6l, s m6g han-oosabban kiab6lt, mint el6bb:"-- N6zz6tek a tlizet! LAngok mindentrtt! L6ngokmindentitt...A iiataff ism6t megkotbzt1k, ism6t betomt6k a sz6jdt'Meg is Litou6k. Tbbben biztattak 6ket:-lHallgasson m6r ezaz6r(rlt! fogja m6r be a sz6j6t! Azthiszi, ho!'y egyedtilvan?! Kussotion T4l!lO'oosltir tEfoe vertef az asszonyt, h.6tfra belehal' Kisfiahangtalanul kipaszkodott bel6. MAr sirni sem volt k6p9s'' -VEget nem 6i6 6i szara' H aj n al f el6 SchAc htern:, :!t^lgl;OeseIett. Ott kup6rgott a kuck6j6ban, b6rgy0 tekintettel-o'arr a cammihe F6lrrnk mAr nem vett tudomast.meredt a semmibe. R6lunk mAr nem vettSr,ol a sglIlIlllut. n(rlullI\ Ilrqr rrerrr Yetl rvvreg6sz nap ilyen sz6-tlanul,..kAbAn, elszigetett:t gll-uasitott xOzbttti'nf. Az 6! leszfulltakor megint elkezdett or-ditani:- A t0z! Ott, ott!Mindig ugyanarra a pontra mutogatott a semmibe' Ttilfe-raOi volt-mal'mindenki ahhoz, hogy iitlegelie' Fuldokoltunka f,OsegtOt, a szomj0sigt6l, a dogletgg Qt1zt6t.a 9Y6r leve-gOO*,"0" m i ndez 6e m ir is6g .volischachtern 6 szivet t6p6[iaftozhsanoz k6pest. M6g n6n6ny nap, 6s mi is igy tiv6l-to'JJhi*o,tunk egy palyaudvarra. Az ablakn6l 6l16k kibe-tfia6k az 6llom6s nev6t:Auschwitz.M6g senkisem hallotta ezt a-helys6gnevet'A;6"at nem indult tov6bb. Megdltt azid6' Azt6n elh0z-t6k a vagon ajtaj6t. K6t f6rfi lesz6llhatott vizbrl'

36 37


19/63

- N6zz6tek, zsid6k! N6zz6tek a tUzet! N6zz6tek alAngokat!Smikdzben meg6llt avonat, ez0ttalt6nyleg l6ngokat l6t-tunk felszdlltli egy magas k6m6nyb6l a koromfekete 6gen!Schdchtern6 magAt6l elhallgatott. lsm6t n6ma lett, kozo-nyos 6s k6ba, s visszah0z6dott a sarokba.N6atik a ldngokat azlszakAban. lszonyatos btiz terjen-gett. Egyszerre nyiltak az ail6k. Csikos kab6tban, feketenadr6gban killdnds figurdk ugr6ltak fel a kocsira. KezUk-ben elbmlAmpa 6s bot. El6bb kezdtek eljobbra-balra ittle-gelni, mintsem elki6ltott6k volna magukat:- - Mindenki lesz6ll! Mindent a vagonban hagyni! Nyo-m6s! Gyorsan!Leugiiltunk. Egy utols6 pillant6st vetettem Schiichter-n6re. A kisfia fogta a kez6t.El6ttiink a l6ngok. A leveg6ben 6gett h0s szaga. Ejf6lrej6rhatott. C6lhoz 6rtiink. Birkenauba.

lll. fejezet

Kedves t6rgyaink, amelyeket eddig magunkkal cipeltiink,a vagonban maradtak. S ott hagytuk veliik - most mAr - azill0zi6inkat is.K6tm6terenk6nt egy-egy SS g6ppisztoly szegez6d6ttrdnk. K6zenfogva mentrink a tomeggel.Egy SS-altiszt j6tt velUnk szembe, bottal a k6zben.- F6rfiak balra! N6k jobbra! - parancsolta.Ezt a n6gy szot halkan, kozonydsen, szenvtelentil mond-ta. N6gy egyszer0, kurta sz6. Mindemellett ez volt a pilla-nat, amikor elhagytam any6mat. Gondolkozni sem voltid6m, m6ris apAm kdzszorftils6t 6reztem. Magunkra ma-radtunk. Egy mdsodperc tored6ke alatt megl6ttam, hogyany6m 6s n6v6reim elmennek jobbra. Cipora any6m kez6tfogta. L6ttam t6volodni6ket; anyAm oltalmaz6an simogat-ta a kish0gom sz6ke fei6t; 6n pedig csak mentem tov6bbapAmmal - a f6rfiakkal. S nem tudtam, hogy ott 6s akkor -6r6kre elhagytam 6desany6mat 6s CiporAt. Csak mentemtov6bb. Ap6m rogta a kezem.Mdg6ttem dsszeesett egy dregember. Mellette egy SS-leg6ny visszatette tokjAba a revolver6t.

39


20/63

Owen - v6laszolta ap6m.Negyven.

Szoritottam ap6m karj6t. Egyetlen gondolat forgott a fe-jemben: nem szabad elvesztenem 6t. Nem szabad ma-gamra maradnom.- Ot6s6vel sorakoz6! - vez6nyelt6k az SS-tisztek.Nagy kavarod6s. Egy0tt kell maradnunk, felt6tlentil.- H6, te fi0! Hdny 6ves vagy?Egy fogoly int6zte hozzAm a k6rd6st. Arc6t nem l6ttam,hangja f6radt volt 6s bar6ts6gos.- M6g tizendt sem vagyok.- Fen6t. Tizennyolc vagy!- Nem. Csak tizen6t.- Te hiilye! Annyi vagy, amennyit dn mondok..- AZAnapAnl.at k6rdezte.? Tizennyolc 6s negyven.Ekkor elt0nt, egyaitt az6iszalaegy6b 6rnyaival. Egy m6-sik fogoly 6rkezett. D6lt a szi46n a szitok.- Minek jottetek ide, 6tkozott barmok? Mi a francnak jot-tetek ide?!Valaki osszeszedte a b6tors6gAt, 6s igy felelt:- Mit gondol, mi6rt? J6kedviinkben? Mi k6rttik, hogyidehozzanak?A fogoly kis h'rj6n letitdtte a v6laszol6t:- Hallgass, te diszn6l - orditotta -, vagy itt verlek agyon!Ahelyett, hogy odahaza akasztott6tok volna fel magatokat,idejOttdk! H6t nem tudj6tok, mivan itt, Auschwitzban? Nemtudj6tok? 1944-ben?!Nem tudtuk. Senki sem mondta el. A fogoly nem hitt a fii-

l6nek. Egyre AdAzabbul 0v6lt6zott:- LAtjAtok azt a k6m6nyt? Ott, ni! L6tjAtok? Meg a l6ngo-kat? (lgen, ldttuk a l6ngokat). No, oda visznek benneteket.Oda! Az lesz a sirotok. M6g mindig nem 6rtitek? H6t sem-

mit sem 6rtetek, ti barmok? El6getnek benneteket! Sz6nn6un8lln"i' #"?l}TI#a csapott 6t. M esdermedtt n k, rotdbegydkerezett a l6bunk. Tal6n r6m6lom ez? Valami elk6pesz-t6 r6melom?lnnen-onnan suttog6s hallatszott:- CsinAlni kellvalamit. Nem hagyhatjuk, hogy meg6lje-nek, hogy v6g6hidra hajtsanak, mint a marh6kat. LAzad-junk fel!Volt kdztlink n6h6ny er6s fick6. T6r is volt ndluk, 6s biz-tatt6k a bar6tai kat, rontsanak n eki egyiitt a fdlfegyverkezett6rs6gnek. Egy fiti igy besz6lt:- Hadd tudja meg a vil6g, hogy Auschwitz l6tezik! SLdd tudianak r6laazok. akik m6q meqmenektilhelnek...- Nem szabad elvesaenia rem6nyt, m6g akkorsem, haa nyakunkon a k6s. Bdlcseink igy parancsolt6k...igy h6t elcsitult alAzadAs rohama. Tov6bbmentiink egy0tkeresztez6d6sig. Koz6pen, tisztek gy0rfij6ben Dr. Men-gele, a hirhedt Mengele doktor 6llt (ellegzetes SS-tiszt, ke-gyetlen arc, de kor6ntsem ostoba tekintet, monokli), kez6-6bn karmesteri p6lca. A pdlca sz0ntelenUl mozgott, holjobbra, hol balra mutatott.Rovidesen ott Alltam el6tte.- H6ny 6ves vagy? - k6rdezte, olyan hangon, amelyettan atyainak sz6nt.- Tizennyolc.Megremegett a hangom.- Eg6szs6ges vagy?- lgen.- Foglalkoz6sod?Most mondjam azt, hogy di6k?- Foldmfives - hallottam hirtelen a sajdt hangomat.

- \.rtvt-t I - varclD4urrq aPer I t.- Nem igazl - mondta erre a fogoly, m6g dOhosebben.- Neowen. Ertitek? Tizennvolc 6s neqwen.hadd tudjanak r6la azok, akik m6g megmenektilhelnek...Az id6sebbek azonban k6ny6rogve k6rtek gyermekei-ket, ne k6vessenek el ostobasdgot:

40 41


21/63

Minddssze n6h6ny mAsodpercig tartott ez a pArbeszdd.Sz6momra val6s6gos 6rdkk6val6s6g.A pAlca balra lendrilt. Egy f6l l6pdst tettem et6re. Et6bbl6tni akartam, merre krildik apimat. Ha net6n jobbra, m6gutol6rhetem.De a p6lca 0jb6l balra mutatott. Nagy k6 esett le a szi-vem16l.Nem tudtuk m6g, melyik a j6 ir6ny, a balvagy a jobb, me-lyik rit vezet a t6borba 6s melyik a krematoriumba, de 6nboldognak 6reztem magam, mert ap6m mellett maradhat-tam. Lassan tov6bbhaladt a menetiink.Ujabb fogoly sz6litott meg bennUnket:- Most drtiltok? - 6rdekl6d6tt.- lgen - v6laszolt egyikUnk.- Szerencs6tlenek! A kremat6riumba kerriltdk.A jelek szerint igazat besz6lt. Nem messze t6ltink egygoddrb6l l6ngok kigy6ztak azOgrel Hatalmas l6ngok. Vata-mit 6getnek itt. Teheraut6 6llt meg a god6rn6l, 6s kitiritettea rakom6nydt:csupa kisgyerek. Csecsem6k! lgen, l6ttam,a tulajdon szememmel... Gyermekek a ldngok kozt.(Meglep6-e, hogy az6ta nem jdn 6lom a szememre?)Sz6val ide kerriltink. Bizony6ra van itt egy m6sik godor.Valamivel nagyobb. A feln6tteknek.Belecsiptem az arcomba: vajon 6lek-e m6g? Ebrenvagyok-e? Nem hittem a szememnek...! H6t lehets6ges,hogy itt embereket, gyermekeket 6getnek el - 6s a vil6ghallgat? Nem, ez nem lehet igaz! Rossz 6lom csupin.Nemsok6ra felriadok bel6le, s dobog6 sziwel 0jra ott va-gyok a gyerekszob6mban, a konyveim koz6tt...Apdm hangja azonban kiragadott q gondolataimb6l.- Milyen k6r... Milyen kdr, hogy nem ment6l6desany6d-dal... LAttam, hogy sok korodbeli gyerek ment azanyjAval...

lszonyatosan szomor0 volt a hangja. Meg6rtettem: nemakarja l6tni, hogy mit tesznek velem. Nem akar tan0ja lenniegyetlen f ia tUzhal6l6nak.Homlokomat kiverte a hideg verit6k. De ap6mnak aztmondtam, nem hiszem, hogy ami |vszAzadunkban embe-reket 6gessenek el. Hogy az emberis6g eltfirn6 az ilyen...- Az emberis6g? Az emberis6get nem 6rdekeljUk. Ma-naps6g mindent szabad. Minden lehets6ges. M6g a kre-mat6rium is...Elcsuklott a hangja.- Ap6m - mondtam neki -, ha igy 6ll a dolog, 6n nem v6-rok tovdbb. Nekimegyek a villanydr6tnak. M6g az is jobb,mint 6rikig haldokolni a tfizben.Apdm nem felelt. Sirt. Egesz test6ben reszketett. Min-

d en ki zokogott kdru lottti n k. Valaki el kezdte mondan i a kad-dist, a halotti imdt. Nem tudom, el6fordult-e m6r a zsid6n6p hosszO-hossz0 tort6net6ben, hogy az emberek onma-guk6rt mondtak el a halotti im6t...- JiszgdddlvdjiszkdQas smd rdb6... Magasztaltass6k 6sszenteltess6k meg az O neve... - mormolta ap6m.Els6 izben gerjedt berynem llzadfus. Ugyan mi6rt kellszentnek tekintenem az O nev6t? Az Orokk6val6, a Vil6gUra, a Mindentiat6, aki Or6kdletU 6s Fdlelmetes - csakhallgat. Ugyan mit koszonjek meg Neki?Meneteltiink tov6bb. Egyre kozelebb ker0ltiink a goddr-hoz, ahonnan pokoli forrosAg csapott meg. M6g h0sz 16-p6s. Ha ongyilkos akarok lenni, itt a pillanat. M6r csak ti-zen6t l6p6s van h6tra a menetoszlopunknak. Az ajkambaharaptam, hogy ap6m ne hallja a fogaim vacog6sdt. Tizl,6'p6s m6g. Nyolc. H6t. Lassan vonultunk, al


22/63

a sorb6l 6s nekimenjek a szdgesdrotnak. Szivem m6ly6nelb0cs0ztam apimt6l, akaratom ellen6re form6l6dtak aszavak az ajkamon,6s el is motyogtam 6kel: Jiszgdddlv6'jiszl


23/63

- Hdla lstennek! - kidltottunk fel. - H6t te is 6lsz!Voltak viszont, akik slrtak. Marad6k erejiiket sir6srahaszndltdk. Miert hagyt6k, hogy idehurcotjdk 6ket? Mi6rtnem haltak meg 6gyukban, p6rn6k kozt? - hajtogattik.Szavaikat meg-megszakitotta a zokog6s.lgyszerre csak a nyakamba borult valaki, 6s megcs6-kolt. Jehielvolt, a mdramarosszigeti rabbifiv6re. Omlott aszem6b6l a k6nny. Azt hittem, afeletti or6m6ben sir, hogy6letben van.- Ne sirj, Jehiel- mondtam neki. - Kdr a konnyek6rt...- Hogy is ne sirn6k? Hiszen a hat6t kiisz6b6n 6ltunk!Nemsok6ra odabent lesziink... Erted: odabent. H6t akkorhogy is ne sirn6k!L6ttam a k6kl6 padldsablakon 6t, hogy hajnalodik. Meg-szfintem f6lni, de letagl6zott az embertelen kimertilts6g.A t6voll6v6k m6r nemigen jutottak eszilnkbe. Besz6lnim6g besz6ltunk r6luk egy keveset - ,,ki tudja, mi lett ve-lfik?" -, de voltak6ppen nem nagyon 6rdekelt a sorsuk.K6ptelenek voltunk bArmit is gondolni. Az ilrzbkek eltom-pultak, minden k6dbe veszett. M6r nem kot6dttink semmi-.hez. A l6tfenntartds 6s az onv6delem 6sztone, az onbecsii-l6s - mind eleny6sztek. Egy utols6 tiszta pillanatban anagy semmiben bolyong6, eldtkozott lelkeknek lattam ma-gunkat, akik arra it6ltettek, hogy az id6k v6gezet6ig bo-lyongjanak az firben, megvAltdst es felejtest keresve -minden rem6ny n6lk0l.Hajnali ot 6ra tAjban kihajtottak a barakkb6t. A kdp6k is-m6t iillegeltek benntinket, de 6n m6r nem 6reztem f6jdal-mat. TestUnkdn er6t vett a jeges sz6l. Meztelenek voltunk,cip6nket 6s 6viinket k6zben vittUk.- Fut6s! - hangzik a parancs.Es mifutunk. N6h6ny percnyifut6s utdn - rllabb barakk.Ajtaj6ban petr6leu mos hord6. Fert6tlenit6s. M inden ki rejut a folyad6kb6l. Azt6n forr6 zuhany. Rohanv6st. Kikerget

nek a viz al6l, azl6n ism6t fut6s. UlaOn barakk: a rakt6r.Hossz0, hossz0 asztalok. Rabruh6k, 6ri6si halomban. El-futunk az asztalok el6tt, kdzben hozzAnk v6gj6k a nadr6-got, a zubbonyl, az inget meg a kapcAt.N6h6ny masodperc alatt megszflnttink emberek lenni.Ha nem olyan tragikus a helyzet, h6t diil6ng6ltilnk volna arohog6st6l. Micsoda maskar6k! A hatalmas lGtz Meirnekgyermeknadr6g jutott, az alacsony, v6konyka Sternnek vi-szont olyan zubbony, amelyb6l ki se l6tszott. Azon nyom-ban megindult az elkertilhetetlen cserebere.R6pillantottam ap6mra. Mennyire megv6ltozott! Ege-szen els6t6t[ilt a tekintete. Sz6lni akartam hozzA, de nemtudtam, mit mondjak.Eg6szen vil6gos lett. Ragyogott az 6gen a hajnalcsillag.M6s emberr6 lettem magam is. A talmudista di6kot, a gyer-meket, akivoltam, elem6sztett6k a l6ngok. Csak egy hoz-z6m hasonlatos figura maradt meg. Lelkembe fekete l6nghatolt, 6s felperzselte.Annyi minden tort6nt n6h6ny 6ra alatt, hogy elvesztet-lem az id6erz6kemet. Mikor is hagytuk el az otthonunkat?H6t a gett6t? Es a vonatot? Egy heie csup6n? Vagy egy 6j-szaka telt el az6td? Egyetlen 6jszakal?Es mi6ta dllunk igy a jeges sz6lben? Egy 6rAjd? Egyetlenrdpke 6raja? Hatvan perce?Bizonyosan 6lmodom az eg6szet.Nem messze t6lilnk foglyok dolgoztak. N6melyek 6rkot 6s-tak, m6sok homokot szallitottak. Egyikiik sem pillantottr6nk. Kisz6radt f6k voltak egy sivatag kdzep6n. Mogottemn6h6ny ember besz6lgetett. Egy6ltal6n nem voltam kiv6n-csi 16, hogy mit mondanak, nem akartam tudni, ki besz6l6s mir6l. Senki sem mert hangosan szolni, j6llehet nemvolt 6r a k6zel0nkben. Mindenki csak suttogott. Tal6n a le-veg6t m6rgez6, a torkot fojtogat6 s0rfi ftist miatt...

46 47


24/63

Ujqbg barakkba tereltek benn0nket, a cigAnyt6borban.- Ot6s6vel sorakoz6! YigyAzzbanlPadl6 nem volt. Csak a tet6 meg a n6gy fat. Bok6ig 6il-tunk a s6rban.Folytat6dott a v6rakozds. Etaludtam - 6ltva. Agyr6l 6l-modtam, meg anyaisimogat6sr6l. De azt6n f6lebredtem as61ban 6llva. Volt, aki osszeesett, 6s 0gy maradt.Tdbben rajuk kiab6ltak:. - Megbolondultatok?!Az mondt6k, 6iljunk! Bajt akartokhozni a fej0nkre?Mintha nem z0dult volna mdr a nyakunkba a vil6g vala-mennyi szerencs6tlens6ge! Lassan-lassan mi nd letjltiink,bele a s6rba. De szinte pillanatonk6nt fel kellett ugranunk,mert sonajottek be a k6p6k, megn6zni, nincs-e valamelyi-krinknek 0j cip6je. Ha volt, oda kellett adni. Hasztalan v6ltminden.el lendl l6s : zAporoztak az tiilegek, 6s a v6g6n 0gyismeg kellett v6lni a cip6t6t.Nekem.is rij cip6m volt. De mivel vastag s6rr6teg fedte,nem vett6k 6szre. lmdt rogtdnoztem a J6isten tisztelet6re,6ldAst rebeg_tem, ami6rt megteremtette a sarat az 6 v6gte-len 6s csod6latos vil6g6ban.Hirtelen cgelq telepedett a barakkra. Egy Sstiszt t6pettr, s vele a hal6l angyala lebbent oda. H0sos szAiAraiiio-z6j6ra ftig-e, s vele a hal6l angyala lebbent oda.ndzare vallott a homloka,ozore vailott a homloka, meg a szeme 6ll6sa. Ugy n6zettv6gig rajtunk, mint holmi leprds ebeken, amelyek n{6gis ra-gaszkodnak az 6lethez.-. Ne feledj6tek - folytatta. - Ne fetedj6tek egy piilanatrase. V6ssgte k.jol. az e m 16 kezetete kbe. Auschwiti6an vagy-tok, 6s Auschwitz nem szanat6rium. ltt dolgozni kell. Aki

nem dolgozik, egyenesen a k6m6nybe kertil. A kremat6ri-umba. Vagy dolgoztok, vagy el6gtek. Vdlaszthattok.Mdr sok mindent meg6ltrink ezen az 6jszak6n; azt hit-trik, semmi sem r6mithet bennunket m6g jobban. De a ri-deg szavak hallatdn megborzongtunk. A ,,k6m6ny" itt ko-rdntsem volt puszta sz6: a ftisttel elvegytilve ott lebegett aI eveg6ben. ltt taldn en nek az egy szonak volt val6ban 6rtel-me. Az SS-tiszt kiment a barakkb6l. S megjelentek akAp6k:- Szakmunkdsok, ki a sorb6l! - kiab6lt6k. - Lakatosok,asztalosok, vi I lanyszerel6k, 6rdsok, ki l6pn i, egy-kett6 !A tdbbieket egy mAsik barakkba - ez0ttal k6ep0letbe -vezett6k. Megengedt6k, hogy letiljUnk. Egy deport6lt ci-g6ny fehigyelt rdnk.Ap6mnak hirtelen hasgorcse t6madt. Folelft, 6s oda-ment a cigdnyhoz. Udvariasan sz6lt hozzA, n6met0l:- Eln6z6st k6rek... Meg tudnd mondani, hol van atoalett?A cig6ny hosszan n6zte ap6mat, tet6t6l talpig v6gigm6r-te. Mintha meg akart volna gy6z6dni, hogy az, aki sz6lthozzA, val6ban h0s-v6r, 616 ember, akinek feje van meghasa. Azt6n, mint aki letargikus^6lomb6l ocsridik hirtelen,akkora pofont kent le apdmnak,hogy apa szeg6ny 6ssze-esett, 6s n6gyk6zl6b takarodott a hely6re.K6v6 meredtem. Mi tort6nt velem? A szemem l6tt6ramegtitdtt6k azapAmal, nekem pedig arcizmom se r6ndult.Csak n6ztem - 6s hallgattam. Tegnap m6g foggal-korommel estem volna neki ennek a bfinoz6nek. Ennyiremegv6ltoztam volna? Es ilyen hamar? Mardosni kezdett azonv6d. Sose fogom megbocs6tani nekik, csak erre tudtamgondolni. ApAm meg6rezhette, mi j6tsz6dik le bennem,mert odas0gta:- Nem f6j.De az arcdn m6g ott v6r6slott a k6z nyoma.

gesztettuk a tekintet[jnket. A barakk k6zep6r6l sz6nokolt- Koncentr6ci6s t6borban vagytok. Auschwitzban.... ..Sziinetet tartott. Figyelte a hatdst. Mind a mai napig em-l6kszem az arcAra. Nagydarab, harminc 6v koriili f6rfl, brj-

48 49


25/63

- Kifel6! Mindenki!T.ucatnyi cig6ny csatlakozott az im6nti feltigyel6hoz. Bot_titqgek ostorcsapasok zAporoztak kortildtt6m. Nem gpn-dolkoztam, csak vitt, vitt a lebam, fut6l6p6sben. pr6bdj-tama t6bbiek mog6 b0jni az Utlegek el6i. Odafint: tavaszinapsut6s.- Otos6velsorakoz6!. A kQzelben d.olgoztak a fogtyok, akiket regget m6r l6t-tam. Or nem 6llt mellelttik, Csak a k6m6ny?ny6ka... Anapf6nyt6l m.eg az 6br6ndoz6st6l k6buttan 6rezt6m, hogyvalaki rdngatja a zubbonyom ujj6t. Ap6m vott.- lgyekezz, kisfiam - mondti.Menetelttink. lGpuk nyittak 6s csuk6dtak be ism6t. Men_t_rink tov6bb a villanyArammal t6lt6tt szogesdr6tok kozott.Szinte minden l6p6sn6l feh6r t6bla, r6n-k meredd fekete=!l!g minden l6p6sn6t feh6r t6bta, mered6 feketehal6lfejjel. A felirata:,,yigyAzail Eietvesz6ly!,, n/icsoOig0ny! H6t van itt ak6r egy fatpatatnyi hety, ahilt nincs etei_

Az els6 benyomis: jobb hely, mint Birkenau. Fabarakkokhelyett k6tszintes beton6ptiletek. ltt-ott kis kertek. Egyilyen ,,blokk"-hoz tereltek bennttnket. Letllttink a kapu el6,6s ism6t vdrakoztunk. ld6nk6nt beengedtek egy-egy em-bert. Zuhanyozni. K6telez6 formas6g volt ez, birmelyik t6-borba val6 bel6p6s el6tt. Ah6ny tdborba bement napkdz-ben a fogoly, annyiszor kellett zuhanyoznia.A forr6 viz al6l kil6pve ott dideregttink az 6jszak6ban. Aruh6t a blokkban kellett hagynunk, azt ig6rt6k, m6s 6ltoz6-ket kapunk.Ejf6l fele rink parancsoltak, hogy fussunk.- Gyorsabban! - tivdltdtt6k 6reink. - Min6lgyorsabbanfuttok, ann6l kor6bban fekhettek le!NehAny percnyi eszeveszett rohan6s ut6n 0jabb blokk-hoz 6rti1nk. A blokkfelel6s m6r v6rt r6nk. Fiatal lengyel volt.Mosolygott. Megsz6litott ben n ti n ket, m i ped ig ki mer0lts6-gtink ellen6re figyelmesen hallgattuk.

- Bajt6rsak - mondotta -, az auschwitzi koncentrdci6st6borban vagytok. Hossz0 szenved6s vir r6tok. De necsuggedjete[. A legnagyobb vesz6lyen, a szelekci6n m6rt0l vagytok. Ugyhogy szedj6tek 6ssze minden er6t6ket, 6sne veszits6tek el a rem6nyt. Mindny6jan meg fogjuk 6rni aszabadul6s..napj6t. Higgyetek az 6letben, ezerszeresenhiggyetek. UzzAlek ki lelketekb6l a k6ts6gbees6st, s akkorelfizitek magatokt6l a haldlt is. A pokol nem tart 6r6kk6...Most pedig egy k6r6s, vagy ink6bb tan6cs: uralkodj6k k6-zottetek bajt6rsi szellem. Testv6rek vagyunk mind, ugyan-azt a sorsot szenvedjtik el. Mindny6junk feje fdldtt ugyanaza fust lebeg. Segits6tek egym6st. Ez a t0l6l6s egyetlen le-hets6ges m6dja. Nos, eleget besz6ltem, f6radtak vagytok.Jegyezz6tek meg: a 17-es blokkban vagytok, ahol 6n va-gyok a felel6s a rend6rt; ha b6rkinek panasza van vala-kire, hozzdm fordulhat. Ez minden. Menjetek aludni. K6tembernek jut egy dgy. J6 6jt.

nincs 6let-. A. cigAnyok egy barakk kozel6ben meg6lttak. SS_leg6nyek l6ptek a helyukbe. Kdzrefogtak ben-nrinket. Re_volverek, g6ppisztolyok, v6rebek.F6l 6ra hosszat tartott a menetel6s. Kdriiln6ztem, s l6t_t?f.l n ogY. a. szdg-esd r6to kat m ag u n k m o g6tt h agytu k. Ki ke_riiltiink teh6t a tiborbol.Sz6p 6prilisi nap volt. Tavaszi illatok sz6llongtak a leve_g6ben..Nyugat fel6 mar leszdlloban volt a nap.pe- alig tettOnk n6hdny !6p.""1, mAris otr meiedeztek egym6sik t6bor. szdgesd r6tj ai. Vas kap u, fo I 6tte f el i rat:,, A rblei tmacht trei!"*

Auschwitz.

vesz6lyben az ember?A cigAnyok egy b

* A munka szabadda teszl50 51


26/63

Tiz ora t6jban- -Tiz oru t6jban elhagytuk a tomb6t, hadd takarits6k ki.Megmelegedt0nk odakint a napon, lelki6llaootunk sokarapon, lelki6llapotunk sokat

Az els6 emberiszavak.Alighogy folm6sztunk priccseinkre, m6ris m6ly 6lombazuhantunk.. -. M6snap reggel a ,;6giek, nem kegyeflenkedtek velUnk.Kimenttink a mosd6ba-. Uj ottozetei'kaptunk. Meg t;ie-tek6v6t.

Teltek-miltak a napok. Reggel: feketek6v6. D6lben: leves.(A harmadik napon m6r boldogan megettem b6rmilyen le-vest.) D6l utdn hatkor: sorakoz6. Azt6n keny6 r 6s hozz6, va-lami. Kilenckor: lefekv6s.M6r egy hete voltunk Auschwitzban. T0lestilnkazazna-pi l6tszAmellen6rz6sen. M6r csak a cerem6nia v6g6t jelz6kolompol6sra virtunk. Egyszerre hallom, hogy valaki v6-gigmegy a sorok kozott, 6s azt k6rdi:- Melyik6tok Wiesel, M6ramarosszigetrfil?R6ncos, dreges arc0, szemiiveges emberke volt az 6r-dekl6d6.ApAm v6laszolt neki:- En vagyok a szigeti Wiesel.A kisdreg hosszan m6regette 61, a szemolddk6t16ncolva.- Nyilvdn nem ismer meg... Nem ismer meg... Pedigh6t rokona vagyok. A Stein. Elfelejtette? Stein! Stein, Ant-.werpenb6l. Reizelf6rje. A maga feles6ge: nagyn6nje Rei-zelnek... Gyakran irt nekunk... 6s micsoda leveleket!Nos, apdm val6ban nem ismerte meg Steint. Val6szin(-leg alig ismerte, hiszen mindig is a hitkozs6g dolgaiba me-rtilt el fiilig, s acsalddi rigyekben sokkal kev6sb6 volt j6r-tas. Sz6rakozottan j6rt-kelt, a gondolataiba feledkezve.(Egyszer egy unokan6v6r0nk letogatott el hozzdnk Szigetre. M6r k6t hete lakofi nelunk 6s 6tkezett az asztalunkndl,amikor ap6m el6sz6r 6szrevette a jelenl6t6t.) Nem, ap6msemmik6ppen sem eml6kezhetett Steinre. En ellenben ri-ismertem. Reizelt, a feles6g6t is j6l ismertem, miel6tt Bel-giumba tavozott volna.- Engem 1942-ben deportdltak - mes6lte Stein. - Mosthallottam a hirt, hogy transzport 6rkezett a maguk vid6k6-16l, rigyhogy elindultam a keres6s0kre. Gondoltam, h6thatudnak valamit Reizelr6l meg a k6t kisfiamr6l, akik ott ma-radtak Antwerpenben...

lavutt. ereittit az ejszakaialvds ridvos hatds6t. Bardtok ta_lalkoztak, s v6ltottak nehdny sz6t. Mindenr6l besz6lttink,csak az elt(ntekrdt nem. 42 volt az dltaldnos vefemen'fhogy hamarosan v6get 6r a h6bor0.D6l fel6 levest hoaak. Mindenki kapott egy t6ny6rral as0rfi l6ttyb6l. Gy6t6rt ugyan az 6hs6g,'de nerir voltam hai-land6 enni bet6te. M6g mindig a h-ajdani efr


27/63

Semmit se tudtam r6luk. Anydm 1940 6ta egyeilen leve-let sem kapott t6l0k.- lgen, 6desany6m kapott hirt Antwerpenb6l - hazud-tam Steinnek. - Reizel nagyon j6lvan. Es a gyerekek is...Stein sirt 6rom6ben. Szivesen maradt volna m6g, hogytov6bbi r6szletekr6l 6rtesUljon 6s etteljen a j6 hirekket, 6mk6zeledett egy SS-leg6ny, 0gyhogy mennie keltett; m6godaki6ltott, hogy m6snap is elj6n._ Kolomp jelezte, hogy oszolhatunk. Elmentiink a keny6-r6rt 6s a margarin6fi - ez volt a vacsora. Rettenetesen6hes voltam, s ott helyben bekebeleztem az eg6szadagomat.- Nem szabad egyszerre megenni az eg6szet - figyel-meztetett ap6m. - Holnap is van nap...!6tvdn, hogy elk6sett a j6tanaccsal, s hogy az adagom-bol mArsemmisem maradt, hozzl.sem ny0lt a mag66hoz:- Nem vagyok 6hes - mondta.

H6rom h6tig maradtunk Auschwitzban. Nem volt semmidolgunk. Sokat aludtunk. D6lut6n is, 6jszaka is.Csak egyvalamire kellett tigyelntink: hogy el ne vigye-nek innen, hogy min6l tovdbb itt maradjunk. Ez nem voltneh6z: el6g volt, ha az ember nem jelentkezett szakmun-k6sk6nt. A seg6dmunk6sokat utolj6ra hagyt6k.A harmadik h6t elej6n levdttott6k a t6mbparancsnokun-kat: ttilsAgosan embers6gesnek tat6lt6k. Az Oj l6n6k itdAzalak volt, hadseg6dei qedig valosdgos szdrnyetegek. V6gelett a sz6p napoknak. Felvet6dott a k6rd6s, nem jbUO-e tet-iratkozni a kovetkez6 munk6slist6ra.Antwerpeni rokonunk, Stein tovdbbra is l6togatott ben-niinket, s id6nk6nt egy f6l keny6radagot is hozott:- Nesze, Eliezer - mondta -, ez a tied:Valah6nyszor eljott, folyt a konnye, a konnycseppek

megdl lapodtak, m egdermedtek az orcAin. Gyakran mond-ta ap6mnak:- J6lvigyAzzatiadra. Nagyon gy6nge, nagyon elesett.YigyAzzatok magatokra, hogy meg0ssz6tok a szelekci6-kat. Egyetek! Mindegy, hogy mit, 6s mindegy, hogy mikor.ZabAljatok meg mindent, amihez hozzdjuttok! A gyong6knem 6lnek sok6ig errefel6...Hiszen 6 maga, Stein is olyan sov6ny volt, oly aszott, olygydng6cske..._ - Egyetlen dolog 6ltet - mondogatta -, a tudat, hogyReizel meg a kisfiaim 6lnek. Ok tartjak bennem a lelkei.Egy este sug6rz6 arccal allftott bd hozzAnk:- Most j6tt egy transzport Antwerpenb6l. Holnap me-gyek 6s besz6lek veltik. Bizony6ra hoznak valami hirt...Ezzel lflvozolt.Nem l6ttuk tdbb6 viszont. Hirt hallott . lgaz hirl.Egyik este a fekhelyUnkon megpr6b6ttunk el6nekelni n6-hdny haszid dalt. Akiba Drumer fens6ges, m6ly hangjamegindftotta a szivt]nket.Volt, aki lsten16l besz6lt, az 6 kifiirk6szhetetlen 0tjair6l, azsid6 n6p bUneir6l 6s az elj6vend6 megvdltdsr6t. Eh akkorm6r nem imddkoztam. Mennyire meg6rtettem Jobot! Nemtagadtam meg lsten l6tez6s6t, de k6telkedtem az 6 teljesigazs69oss6gdban.Akiba Drumer azt mondta:- lsten pr6b6ra tesz benn0nket. L6tni akarja, vajon rirr6tudunk-e lenni a rossz osztoneinken, meg tudjuk-e 6lni ma-gunkban a Sdt6nt. Nincs jogunk k6ts6gbeesni. Min6l k6-nyortelenebbiil s0jt benniinket lsten, ann6l ink6bb jel6tadja, hogy szeret...A lGbbal6ban jdrtas Hersch'Genud a vil6g v6g6r6l be-sz6lt, meg a Messi6s eljovetel6r6l.

54 55


28/63

E tdrsalgdsok folyamdn csak id5nk6nt zsongott agyam-ban a gondolat: ,,Vajon holvan most Anya... 6s Cipora..."Anya m6g fiatal asszony - jegyezte meg egy izben 6des-ap6m. - Bizony6ra munkat6borban van. Es Cipora... vajonnem nagyldny-e m6r? Nyilv6n 6 is valamelyik t6borbanvan...Mennyire szerettem volna hinni ezt! Ugy tettem, minthaelhinn6m. De vajon 6, a m6sik, val6ban hitte?Valamennyi szakmunk6st sz6tkiildt6k m6r m6s tdborokba.Csak mintegy szAzan maradtunk egyszerfi seg6dmunk6-sok.- Ma rajtatok a sor - mondta a tdmbirnok. - A kovetkez6transzporttal elmentek.Tiz 6rakor megkaptuk a napi keny6radagot. Vagy tiz SS-legdny gy0lt k6r6nk. A kapun felirat: ,,Arbeit macht frei{".Megsz6ml6ltak benn0nket. Azt6n hamarosan ott menetel-tfink a nyilt mez6n, a napsiitdtte orsz6griton. Fdl6ttiink az6gen kicsiny bdr6nyfelh6k 0sztak.Lassan haladtunk. Az 6roknek nem volt s0rg6s. Ennekortiltiink. Amikor kereszt[]lvonultunk a falvakon, a sok n6-met minden meglepdd6s n6lktil n6zett v6gig rajtunk. Bizo-ny6ra nem egy ilyen menetet lattak mar...Ut kozben tobb fiatal n6met n6t l6ttunk. Az 6reink incsel-kedtek veltjk, a l6nyok pedig boldogan nevetg6ttek. T0rt6kaz olelget6st, a fogdos6st, 6s nagyokat vihogtak. Mind ne-vetett, tr6f6lt, szerelmes szavak rdpk6dtek az 0t egy j6 da-rabjdn. Ezalatt az 6rok legaldbb nem veltink kiab6ltak, 6snem ritlegeltek.

N6gy ora m0lva meg6rkeztrink az 0j tAborba. Buna volta neve. R6nk csuk6dott a vaskapu.

Mintha jArv6ny tizedelte volna meg ezt a t6bort: tires volt 6skihalt. Csak ieh6ny fogoly j6rt-kelt a barakkok k6zott, j6ruh6ban.M i ndenekel6tt persze zu hany al6 parancsoltak ben n [i n ket.Ott tal6lkoztunk a t6bor el6lj6roj6val. Tagbaszakadt, sz6lesv6rll0, erds ember volt. Bikanyak, vastag sz6i, gondor hEzal.

J6 sz6nd6k0nak ig6rkezett. Halv6nyk6k szem6ben id6nk6ntmosoly vi I I ant. Csapatu n kban volt nflhAny tiz-lizen k6t esZen-d6s gyerek. A tiszt 6rdekl6d6st mutatott ir6ntuk, 6s elrendel-te, hogy kapjanak 6lelmiszer-p6tadagot.Uj Aioz6fet kaptunk, azt6n k6t nagy s6torban helyeztekel benn0nket. Beosztanak valamelyik munk6sbrig6dba,csak ezut6n kerlilhetUnk 6t a blokkokba.Este a brigddok visszat6rtek a munkahelyekr6l. L6tsz6mel len6rz6s. Maid ismer6sdk keres6s6re i ndu ltun k, 6r-dekl6dttink a r6giekn6l, melyik munk6sbrig6d a legkedve-z6bb, melyik blokkba igyekezz0nk bekeriilni. A foglyokegyhang0lag ielentett6k ki :-- Buna nagyon j6 t6bor. ltt ki lehet birni. A l6nyeg,hogy ne keriilj az 6pit6brig6dba.Mintha bizony megk6rdezt6k volna!

lV. fejezet

56 57


29/63


30/63


31/63


32/63


33/63


34/63

Engedelmeskedtem.AzlAn mir csak a korbdcsirt6seket 6reztem.- Egy! Kett6! - sorolta.Minden tit6s ut6n szrinetet tartott.Csak az els6 tit6sek tdjlak igazitn. Hallottam a sz6m-l616st:- Tiz... Tizenegy!A k6p6 higgadt hangja mintha valamivastag falon 6t ha-tolt volna a fiilembe.- Huszonh6rom...M6g kett6, gondoltam, f6lig eszm6letlentil. A k6p6 virtegy kicsit.- Huszonn6gy... huszondt!Befejezte. En azonban nem vettem 6szre, mert el6jul-tam. Arra t6rtem magamhoz, hogy egy vdddr hideg vizetz0ditanak a nyakamba. M6g mindig ott fekiidtem a l6d6n.Nem l6ttam m6st, csak a nedves talajt, azt is hom6lyosan.Aztfln hallottam, hogy valaki kiab6l. BizonyAra a k6p6...Lassan meg6rtettem, hogy mit:- Feldllni!Nyilv6n pr6b6lkoztam a fdlt6p6szkod5ssal, mert 6rez-tem, hogy visszazuhanok a l6d6ra. Pedig mennyire szeret-tem volna f6ldllni!- Fdl6llni! - orditotta m6g dtih6sebben a k6p6.Ha legaldbb vdlaszolni tudn6k! - gondoltam. Ha leg-al6bb meg tudn6m mondani, hogy k6ptelen vagyok meg-mozdulni! De nem sikerillt szora nyitnom a sz6mat.ldek parancs6ra k6t fogoly folsegitett, 6s odatamogatotthozzA.- N6zz a szemembe!N6ztem 6n, de l6tni nem l6ttam. Edesap6m jArt azeszemben. Bizony{ra ndlam is jobban szenved.

68

- lde hallgass, diszn6 kolydk! - sz6lt ridegen ldek. - Ezta kivAncsis6god6rt kaptad. Es otszor ennyit kapsz, ha elmer6szeled mondani b6rkinek, amit l6tt6l! Meg6rtetted?B6lintottam, egyszer, k6tszer, lizszer, szdmtalanszor.Mintha afejem v6gleg elddntdtte volna, hogy b6logatnifogmindorokre.Egy vasArnapon, mig a tdrsasdg egyik fele - koztiik apdm- munk6n volt, 6n a tobbiekkel 6lveztem a reggeli lustdl-kod6st.Tiz 6ra tdjban megsz6laltak a szir6n6k. L6giriad6. Atombparancsnokok rohanv6st tereltek 6ssze benntinket abarakkokban, az SS-leg6nyek pedig az 6v6helyekre me-nekiiltek. Mivel a riad6 idej6n ar6nylag konnyfi volt meg-szokni - hiszen az Srdk elhagyt6k az 6rtornyokat, a sz6-gesdr6t kerit6sekben pedig sz[i netelt a villany6ram-szol-g6ltat6s -, az SS-leg6nyek parancsot kaptak, l6jenekagyon b6rkit, aki a blokkj6n kiviil tart6zkodik.

A t6bor n6hdny pillanat leforg6sa alatt srillyed6 haj6hozvdlt hasonlatoss6. Az utakon nem jdrt teremtett l6lek. Akonyha kozel6ben ket f6lig telt ristot hagytak a sors6ra, for-16, gSzblgS levessel. K6t kond6r leves! Az 0t kdzep6n k6tleveseskond6r 6rizetlenril! Kirdlyi lakoma, hallatlan kfs6r-t6s! Tobb sz5rzs6vAr szem csugg6tt rajtuk. Tdbb sz6z far-kas lesett k6t b6r6nyt. K6t 6rizetlen bdr6nyt. Szabad pr6da.De ki mer6szkedik od6ig?A f6lelem er5sebb volt az 6hs6gn6l. Am egyszerre 6sz-revettiik, hogy lassan-lassan nyilik a 37-es blokk ajtaja. Fel-tfint egy f6rfi, s f6reg m6djdra araszolt az iistdk fel6.T6bb sziz szem kovette a mozgds6t. Gondolatban azemberek szilzai araszoltak vele, szAzak horzsoltik fdl atesttiket a kavicsokon. Minden sziv remegett, els6sorbanaz irigys6gt6l. L6m, ez az ember mer6sz...69


35/63


36/63


37/63


38/63

V. fejezet

V6g6hez kdzeled.ett a ny6r. A zsid6 6v is letelt.Ros-h6S6n6 (Uj6v) el6est6j6n; ennek az el6tkozott esz-tend6nek az utols6 napj6n az eg6sz t6bort belsd izgalomvillanyozta fel.Eza nap - mindennek ellen6re - m6giscsakmAs volt, mint a tdbbi. Az 6v utols6 napja! Kiilon6s z6ng6jelett az ,,utols6" sz6nak. Val6ban az utols6 napunk?Kiosztott6k a vacsor6t - j6 sfirfi levest -, de senki semnyfllhozz6,. Az im6ds6g utdnra tartogattuk. Az Appellplat-zon, avillamos sz6gesdr6t mogott ezrfvel gy0ltek 6ssze ahallgatag, d0lt arc0 zsid6k.SrirrlsddOtt a sot6t. A blokkokb6l egyre csak jdttek a fog-lyok, egyszerre er6t v6ve id6n 6s t6ren, lenyfigoz6 akarat-tal. ,,Mi vagy Te, lstenern", gondoltam magamban harag-gal, ,,ehhez a f6jdalom s0jtotta tomeghez k6pest, amely azim6nt kinyilv6nitotta El6tted hit6t, dUh6t, l1zadfusAl? Mit je-lent a Te nagys6god, 6, Vil6g Ura, mindeme gydnges6g-hez, pusZul6shoz, rothadashoz k6pest? Minek tov6bbgyotorni beteg lelktiket, a megtdrt testuket?"Tizezer ember jdtt el az tinnepi istentiszteletre, kdzttiktdm bparancsnokok, k6p6k, a hal6l h ivatalnokai.

77


39/63


40/63

eny6m? Az ov6? Egy sz6t sem sz6ltam. 6 sem. Soha nem6rtettiik m6g egym6st ennyire tiszt6n.A kolomp mindkett6nket visszazokkentett a val6s6gba.Menni kellett lefektrdni. Messzire elkalandoztunk. Foln6z-tem ap6m fol6m hajl6 arcAra, h6tha elkapok egy mosolytvagy b6rmit, ami i5r{ vall azon az osszeaszott 6s megore-gedett arcon. De hi6ba. Eg6szen kifejez6stelen volt.Legy6zetett.Jom Kippur. Az Engesztel6s Napja.Kell-e b6jt6lni? Eles vit6k... A bojt sietteti a hal6lt. lttOgyis eg6sz 6vben bdjt6lUnk. Eg6sz 6vben Jom Kippurvan. M6sok viszont azt mondt6k, 6ppen az6rt kell bojtdlni,mert veszedelmes. Meg kell mutatni lstennek, hogy pegitt, a ki0ttalan pokolban is k6pes rAazember, hogy az O di-cs6ret6t zengje.En nem bdjtoltem. Els6sorban apAm kedv66rt;6 ugyan-is megtiltotta nekem. Es az6rt, mert immAr nem volt 16semmi okom. Nem tudtam tobb6 belenyugodni lsten hall-gat6s6ba. Amikor befaltam azt a csajka levest, e tettemmelaz lsten elleni l6zad6st 6s tiltakozast juttattam kifejez6sre.Es elrAgcs6ltam a keny6rdarabomit.Es nagy 0rt 6reztem a szivem m6lyr6n.Az SS sz6p rij6vi aj6nd6kkal kedveskedett nekrink.Visszat6rt[ink a munk6b6l. Mihelyt bel6pttink a tdbor ka-pujAn, valamiszokatlant 6reztiink a leveg6ben. A l6tsz6m-ellen6rz6s a szok6sosn6l rdvidebb ideig tartott. Az esti le-vest nagy sietve osztottAk ki, mi pedig azonnal behab-zsoltuk - szorongva.Nem ugyanabban a blokkban voltam m6r, mint 6des-ap6m. Egy m6sik brig6dba helyeAek at: az 6pit6khoz, aholnapitizenk6t 6r6n 6t kellett cipelnem a s0lyos k6tomb6ket.Uj t6mbparancsnokom n6met zsid6 volt, alacsony termetfi,

80

6les szemfi ember. Bejelentette, hogy aTnap este a levesut6n senki sem hagyhatja el a barakkot. Es rdvidesen szor-ny( hir j6rt korbe: szelekci6.Tudtuk, hogy ez mit jelent. Egy SS-tiszt megvizsg6l. Halegyeng0lt embert tal6l - ,,muzulm6n"-nak hMuk az ilyent-, felirja a szdm6t: mehet a kremat6riumba.Az esti leves ut6n az 6gykozokben gyUlekezt0nk. A vete-rdnok igy besz6ltek:- Szerencs6tek van, hogy ilyen k6s6n hoztak ide. Paradi-csom ez a tabor ahhoz k6pest, ami k6t 6wel ezel6tt volt. Azakkori Buna maga volt a pokol..Se viz, se takar6, a main6lkisebb leves- 6s keny6radagok. Ejszaka j6formdn meztelenrilaludt az ember, minusz harminc fokban is. Naponta szAzmegszdz holttestet szedtiink ossze. Nagyon neh6z volt a munka.Ma val6sdgos kis paradicsom ez. Annak idej6n a k6p6k pa-rancsot kaplak, hogy naponta ennyi meg ennyi foglyot kellmeg6lniiik. Es minden h6ten volt szelekci6. Kdnydrtelen vdlo-gatds... Bizony, ti szerencsesek vagytok.- Eleg! Hallgassatok m6r! - k6rleltem 6ket. - Mes6lj6-tek a tort6neteiteket holnap, holnaput6n vagy azuten.lGcagdsba tortek ki. Nem hi6ba voltak veterdnok.- F6lsz? Mi is f6lttink. Es volt is mit6l - annak idej6n.Az aggastyAnok megh0z6dtak a kuck6ikban, n6m6n,rezzenetlen0l, mint az fizoll vadak. N6melyikiik im6d-kozott.Egy 6ra k6sedelem. M6g egy 6ra, 6s megtudjuk azil6le-tet: hal6l vagy halad6k.HAt az 6desap6m? Csak most jutott eszembe. Vajonhogy jut 6t a szelekci6n? Hiszen annyira megoregedett...

Tdmbparancsnokunk 1933 6ta ki se j6tt a koncentr6ci6s td-borokb6l. lsmert minden v6g6hidat, minden hal6lgy6rat.Kilenc 6ra t6jban oda6llt el6nk:- Achtung!Figyelem!81


41/63

Azonnal csend lett- J6lfigyeljetet iri", amit mondok. - (El6szdr hattottamremegni a hangjdt.) - MindjArt megkezd6dik a szetekci6.Anyaszli lt meztelen re kel I vetk6znotdk. Azut6n egyen k6ntelvonulniaz SS-orvosok el6tt. Rem6lem, hogy mindnydjanki6llj6tok a pr6b6t. De az6rt magatoknak is novetnetek keilaz es6lyeiteket. Miel6tt etmentek a szomsz6d helyis6gbe,mozgass6tok meg izmaitokat, ett6l jobb lesz az arcszine-tek. Ne lassan menjetek, hanem fussatok! Rohanjatok,mintha az ordog lenne a sarkatokban. Ne n6zzetek az SS-tisztekre. Fussatok, 6s csak el6re n6zzetek!Pil lanatnyi szU netet tartott, majd kijelentette:- A l6nyeg, hogy ne f6ljetek!Oromest megfogadtuk volna a tan6cs6t.Levetk6ztem; ruhazatomal az egyon hagytam. Ma estebiztosan nem lopja el senki.Tibi 6s J6zsi, akiket velem egy id6ben helyeztek At azepit6bri gddba, odajottek hozzAm:- Maradjunk egyritt, 0gy er6sebbnek 6rezz0k ma-gunkat.J6zsi dUnny6gdtt valamit. A jelek szerint imddkozott.Sose tudtam, hogy J6zsi hiv6. S6t: mindig az ellenkez6j6tgondoltam. Tibi n6ma maradt, 6s nagyon sepadt volt. Vala-mennyi fogoly meztelenUl 6csorgott az Agykoz6kben. igykellv6rni az Utols6 lt6letet.- Jdnnek!...HArom SS-tiszt kis6rte a hirhedt Mengele doktort, akiannak idejen Birkenauban fogadott benntinket. A t6mbpa-rancsnok mosolyt er6ltetett az arcAra,Ogy k6rdezte:- Felk6sztiltetek?lgen, felk6sziiltrink. Az SS-orvosok is. Mengele dokorlistat tartott a kez6ben: a szAmaink...Jelt adott a tdmbparancsnoknak:- Kezdhetjrik.

82 83

Mintha csak valamijit6kr6l lett volna szo.El6szor a tdmb ,,szem6lyis6gei" vonultak el: szobapa-rancsnokok, k6p6k, m(vezet6k, mind kitfin6 fizikai dllapot-ban, term6szetesen. Azt6n kovetkeztek a k6zdns6ges fog-lyok. Mengele doktor tet6t6l talpig v6gigm6rte 6ket.ld6nkent foljegyzett egy-egy szdmot. Engem egyetlen gon-dolat foglalkoztatott: nem hagyom, hogy felirja a sz6mo-mat, nem engedem, hogy l6ssa a bal karomat.M6r csak Tibi 6s J6zsivoltak el6ttem. At6rtek. M6g l6t-tam, hogy Mengele nem irja fel a sz6mukat. Valaki meg_lo-kdtt. Ralt-am a sor. Nem n6ztem h6tra, csak futottam' So-v6ny vagy, gy6nge vagy, sov6ny vagy, meg6rt6l akremat6rfumra - csak eziArl a fejemben. V6gtelennek tet'szett a futAs, mintha m6r 6vek 6ta futn6k... Sov6ny vagy,gy6nge... V6gre meg6rkeztem, er6im vegen. Mihelyt l6leg-zelhez j utottam, meg k6rdeztem J6zsit 6s Ti bit:- Felirl?- Nem - v6laszolta J6zsi. Es mosolyogva ttizle hozz6:- Ha akart se tudott volna, olyan gyorsan futottAl...Elnevettem magam. Boldog voltam. Legszivesebbenmegcs6koltam volna mindkett6jUket. Tor6dtem is 6n a tob-biekkel akkor! Engem nem irtak fel!Akiknek fdlirtak a sz6m6t, f6lrevonultak, az eg6sz vi169-t6l elhagyatva. N6melyek csondesen sirtak.

Az SS-tisztek eftevoztak. Megjelent a tombparancsnok. Ar-c6ra kiult mindannyiunk kimerlilts6ge.- Minden rendben ment - mondta. - Ne nyugtalankod-jatok. Senkivelse lesz baj. Senkivel...- Pr6b6lt mosolyogni. Egy lesov6nyodott, kiaszott zsid6remeg6 hangon, izgatottan faggatta:- De h6t... De hdt, tombparancsnok 0r'.. engem felirtak!A tdmbparancsnok ekkor haragosan felcsattant. Micso-da?! Nem hisznek neki?!


42/63

- Mit k6pzelsz, hazudok 6n? M6g egyszer mondom,egyszer s mindenkorra: nem lesz semmi baj! Senkivel! Deti val6s6ggal 6lvezitek a k6ts6gbees6st! Sok hUlye!Megsz6lalt a kolomp, jelezve, hogy a szelekci6 azeg6sztdborban v6get 6rt.Teljes er6mb6l futni kezdtem a 36-os tomb fel6. Mdr rit-kozben taldlkoztam ap6mmal;6 id6kozben hozzfum indult:- Nos? Megtsztad?- l-Veg. Es te?- En is.Hogy foll6legeztrink! Ap6m ajandekot is hozott: egy f6ladag kenyeret. Egy gumidarab6rt kapta, cip5talpat lehetettk6sziteni bel6le.Megsz6lalt a kolomp. El kellett v6lnunk egym6st6l, mertm6r takarod6 volt. Minden ennek a kolompnak a szav6rat6rt6nt. A kolomp parancsokat adott, amelyeket automati-kusan v6grehajtottam. Gy(ldltem a kolompot. Ha olykor-olykor egy jobb vilAgr6l 6lmodoztam, csakis kolomp n6lkU-lire gondoltam.Eltelt n6hAny nap. Nem is gondoltunk mdr a szelekci6ra.A szokott m6don j6rtunk munk6ba: neh6z koveket rakod-tunk vagonokba. Egyetlen vdltozds: csokkentek az 6lelmi-szeradagok.Hajnal el6tt kelttlnk aznap is, mint mindenkor. Megkap-tuk a feketekdv6t meg a keny6radagot. Szok6s szerint in-dul6ban voltunk a munkahelyre. Ekkor azonban futva 6rke-zett a tombparancsnok:- Csendet k6rek egy pillanatra. Van itt n6lam egy sz6m-lista, kihirdetem. Akit sz6litok, ma nem megy munk6ba: ittmarad a t6borban.S halk hangon folsorolt tlz-egyn6h6ny szamot. Megertet-ttik: a szelekci6. Mengele doktor nem felejtett.A tdmbparancsnok a szob6ja fel6 indult. A tiz-egyn6-h6ny fogoly korulvette, a ruhdj6ba kapaszkodtak:

84 85

- Mentsen meg benniinket!Hiszen megig6rte... Munk6-ba akarunk menni, van hozzA er6nk. J6 munk6sok va-gyunk. Tudunk dolgozni... 6s akarunk is...A t6mbparancsnok igyekezett lecsdndesiteni a t6rsas6-got, pr6bdlta megnyugtatn i 6ket, magyar6zkodott, n i ncs je-lent6s6ge, hogy 6k aznap a t6borban maradnak, nem tra-gikus eset:- Hiszen 6n is itt maradok minden Aldott nap...Ez persze gyong6cske 6rvel6s vo[. Eszb6 kapott atdmbparancsnok is: elhallgatott 6s bezdrk6zott.Kolompol6s.- Sorakoz6!Mit sz6mitott ekkor a munka neh6zs6ge! F6, hogy az em-ber t6vol kertiljdn a barakkt6l, a hal6l olvaszt6t6gely6t6l, apokol legbels6bb bugyr6t6l.Egyszerre l6tom, hogy apdm rohan fel6m. Bel6m hasi-tott a f6lelem.- Mivan? - k6rdeztem.Annyira kifulladt, hogy alig birt megsz6lalni.- Engem is... - mondta v6gril. - Nekem is... azt mond-t6k, maradjak a t6borban.Ugy frt6k fol a szdm6t, hogy 6szre se vette.- Mit akarnak? - k6rdeztem r6mUlten.M6g 6 nyugtatgatott:- M6g nem biztos a dolog. Van m6g es6ly a megmene-kUl6sre. Ma lesz egy 0jabb szelekci6... ez lesz a d6nt6...Nem sz6ltam egy sz6t sem.Ap6m 6rezte, hogy kev6s azid6. Gyorsan besz6lt: annyimindent akart mondani! Minduntalan megbotlott a nyelve,elfulladt a hangja. Tudta, hogy egy perc mrilva el kell men-

nem, s 6 egyediil marad, nagyon-nagyon egyediil...- Nesze, fogd ezt a k6st - mondta. - Nekem m6r nemlesz sz0ks6gem 16. Te m6g haszn6t veheted. Es fogd ezt a


43/63

kanalat is. Ne add el egyiket se. Gyorsan! Vedd el, amitadok!Az 6roks6g...- Ne_ bes-6lj igy, ap6m. - (Fojtogatott a zokog6s.) - Nemondj ilyeneket. Tartsd meg a k6st is, a kanalaiis. Nekedugyanolyan nagy szriks6ged van r6juk, mint nekem. Maeste, munka utdn, viszontl6tjuk egym6st.Fdradt, k6ts6gbees6st6t fatyolod tekintettel n6zett r6m ;nem tdgitott:-. - Nagyon k6rlek... Vedd el, tedd meg, amire k6rlek,fiam.LejArl az id6nk.- Engedelmeskedj ap6dnak.A k6p6 orditva adta ki a parancsot:- lndul6s!. A csapat.elindult a t6borkapu fel6. Bat, jobb! Ajkambaharaptam. Apdm a blokkn6l maradt, a falnhk t6miszkod-va. Egyszerre fut6snak eredt, hogy utol6rjen bennUnket.Taldn m6g_ mondani akart valamit... Oe tril gyorsan mene-teltiink... Bal, jobb!Yaf .l l1aqg.1at jertunk. A katonazene tArmAjilban meg-sz6ml6ltak. Kijutottunk.

Eg.qsz nap k6v6lyogtam, ak6r az alva1dr6. Tibi 6s J6zsiszillhozzAm id6nk6nt egy-egy testv6rij6 sz6t. A k6p6 is vi-gasztalni igyekezett. Aznapra konnyeb6 munk6t aO6tt. Sal-gott a szfvem. Milyen kedvesek hozz6m. Ak6r valami 6rvd-gyerekhez. Apdm m6g most is a segits6gemre van,gondoltam magamban..Magam sem tudtam, mit kiv6njak: gyorsan vagy lassantelj6k-e ? ngp: F6ltem, hogy est6re magjam marad-6k. De 16is volna itt helyben meghalni!

- V6gre visszaindultunk. Mennyire drUltem volna, ha fu-tist parancsolnak nekrink!

Az indul6. A kapu. A t6bor.Rohantam a 36-os tombhoz.Hdt vannak m6g csod6k? ApAm 6letben volt. Atv6szeltea m6sodik szelekci6t. Sikerult bizonyitania a haszn6lhat6-sdg6t... Visszaadtam neki a k6st meg a kanalat.Akiba Drumer elhagyott benn0nket: dldozatul esett aszelekci6nak. Azidd t6jt mdr elveszett emberk6nt j6rt-keltkdzdttrink, s riveges tekintettel hiresztelte mindenkinek agydnges6g6t:- Nem blrom tov6bb... v6ge...Nem lehetett lelket verni bel6. Meg sem hallgatta, amitmondtak neki. Folyton csak azt ism6telte, hogy szilmiramindennek v6ge, k6ptelen m6r ktizdeni, nincs hozz6 ereje,se hite. Szemei egyszerre kihunytak: k6t nyitott seb, a i6-mulet k6t k0tja voltak m6r csup6n.Nem 5 volt az egyetlen, aki a szelekci6 napjaiban elvesz-tette a hit6t. lsmertem egy rabbit, valamelyik lengyel kisv6-rosb6l kerrl lt k6z6nk, gornyedt, reszketeg aj kU aggastydn.Folyton-folyv,6st i m4l kozott, a barakkban, a m u nkahelyen,sorakoz6s kozben. Eml6kezetb6l id6zett teljes oldalaliat aTalmudb6l, vitatkozott sajdt mag6val, k6rd63eket tett fel, smindjdrt vdlaszolt is r6juk. Egy napon igy sz6lt hozzAm:; V6ge. lsten mdr nincs vel0nk.Es mint aki megbdnta, hogy ilyen ridegen 6s kem6nyenmondta ki a szavakat, szintelen hangon hozzdtette:- Tudom, tudom. Az embernek nincs joga ilyet monda-ni- Tudom 6n j6l. Az ember trlls6gosan kicsi, nyomorultulLelent6ktelen ahhoz, hogy meg6rtse lsten titokzhtos 0tjait.De h6t mit tehetek? Nem vagyok a Bdlcsek vagy azlgazakkozril val6, 6s Szent sem vagyok. Egyszerfi hrjs-ver telemt-m6ny vagyok. Testemben-lelkemben megszenvedem apoklot. Van szemem, rlgyhogy l6tom, mitori6nik itt. Holazlsteni lrgalom? Hol van maga lsten? Hogyan hihetn6k 6n,vagy b6rki mds, ebben az lrgalmas lstenben?

86 87


44/63


45/63

Jott az orvos, 6s megmondta, hogy m6snap megoperdl.- Ne felj - tette hozzA -, minden sim6n fog menni.D6lel6tt tizkor bevittek a mfit6be. Ott volt az ,,6n" orvo-som. Ez megnyugtatott. Ugy ,rezlem, ha 6 jelen van, nagybaj nem tort6nhet velem. Balzsam volt minden szava, s re-m6nyt merithettem minden egyes pillantasab6l.- F6jni fog egy kicsit - mondta -, de t0l leszel rajta. Szo-rltsd 6ssze a fogad.Egy 6ra hosszat tartott a m0t6t. Nem altattak el. Nem vet-tem le a szemem a doktoromr6l. Aztdn 6reztem, hogyminden elsdt6tedik...Amikor magamhoz t6rtem es folnyitottam a szemem,legel6sz6r valami nagy feh6rs6get lettam, a leped6ket, az-tdn a doktorom arc6t, amint fdl6m hajol:- Minden sim6n ment. BAtran viselkedt6l, kisfiam. Mostk6t h6tig itt maradsz, fekszel tisztess6ggel, s azzal rendbeis jott6l. B6s6gesen eszel, pihenteted a tested 6s azidegeidet...AszAjmozgAs6t figyeltem. Alig 6rtettem, mit mond, de ahangja zsongAsa j6lesett. Egyszerre hideg verit6k verte kia homlokomat: nem 6reztem a l6bam! Lehet, hogy ampu-taltak?- Doktor [r - tort ki bel6lem. - Doktor 0r!- Mivan, kisfiam?Nem mertem egyenesen fdltenni a k6rd6st.- Szomjas vagyok, doktor 0r...Hozatott egy poh6r vizet. Mosolygott. lndult kifel6, mdsbetegekhez.- Doktor 0r...- Mivan?- J6 lesz mdg ez a l6b valamire?Abbahagyta a mosolyg6st. Nagyon megijedtem.- Megbizol bennem, kisfiam? - k6rdezte azut6n.- Nagyon is, doktor 0r.

90 91

- Hat akkor idehallgass. K6t h6t m0lva tok6letesenrendben leszel. Ugy fogsz j6rni, akdr a tobbi ember. A tal-pad eg6szen elgennyesedett. Csak azt a tusz6t kellett fel-nyitni. Nem amputdltuk a l6badat. Megl6tod, k6t h6t m0lva0gy fogsz s6t6lni, mint b6rki mds.Teh6t csak azt a k6t hetet kell kiv6rnom.M0t6tem utan harmadnap azonban hire j6rt a tdborban,hogy rohamosan k6zeledik a front. A Voros Hadsereg el6-retor Buna ir6ny6ba, 6rAk k6rd6se az eg6sz.Az ett,6le hiresztel6sekhez m6r hozzdszoktunk. Nemel6sz6r fordult el6, hogy egy hamis pr6f6ta ilyesmit bocsd-tott szarnyra: kit6rt a vil6gb6ke, a Voroskereszt targyal akiszabadit6sunkr6l, vagy hason16 6lhireket... Gyakran el ishittr.ik. Narkotikum volt.Ez0ttal azonban megalapozottabbnak tetszett a j6slat.lgen, az elm0lt 6jszaka messzir6l ide hallatszofi az egyf-d6rg6s.Arc n6lktili 6gyszomsz6dom megsz6lalt:- .Ne ringass6k magukat 6br6ndokba. Hitler nem ha-gyott k6ts6get afel6l, hogy megsemmisitia zsid6kat, m6gmiel6tt tizenkett6t [it az 6ra.- Hat azlen?l - fakadtam ki. - Muszdj pr6f6tdnak tekin-tenrink Hitlert?Szomsz6dom r6m szdgezte tiveges tekintet6t:- Jobban bizom Hitlerben - mondta v6g0l fdsultan -,mint b6rki m6sban. Egyed0l 6 tartotta meg valamennyi ig6-ret6t, amit a zsid6 n6pnek tett.Aznap d6lut6n n6gykor a kolomp - szok6s szerint - jelen-t6st6telre sz6litotta a tdmbparancsnokokat.Let6rten jottek vissza. Csak egy sz6t voltak kdpesek ki-pr6selni:- Kiririt6s.


46/63

Ki0ritik a tabort, elk0ldenek nyugat fel6. Hogy hov6? H6tN6metorsz6g t0ls6 veg6be. M6s t6borokba. Van bel6l0keleg.- Mikor? - k6rdeztUk.- Holnap este.- Az oroszok tal6n el6bb ide6rnek'- Tal6n.De mindannyian tudtuk, hogy nem 0gy lesz.Megbolydult a tabor, akAr a m6hkas.lde-oda futkostak az emberek, s besz6ltek osszevissza.Nagy k6szril6d6s az 0tra valamennyi tombben'A beteg l6bamr6l eg6szen megfeledkeztem.A k6rteiemben megjelen6 egyik orvos igy sz6lt:- Holnap, amint besdt6tedik, 0tra kel a t6bor. S;rrraminden blokk. A betegek a k6rh6zban maradhatnak. Oketnem vez6nylik el.A hir gondolkod6ba ejtett benntinket. Az SS csak Ugy i!t-hagy pdi sz6z foglyot, hadd 6lj6k vilAgukat a k6rh6zblokkok-bai'a' felszabadit-6k meg6rkez6s6ig? Hagyj6k, hogy a zsid6kmeghalljdk, tizenkett6t il az 6ra? Nyilv6nval6an nem.-- Minden beteget tark6n l6nek - nyilatkoztattaki azarc-n6lkiili. - Utols6 sz6llitm6ny a kremat6riumba.- Biztosan al6 van aknAzva a t6bor - licit6lt 16 egy m6-sik. - A kiUrit6s ut6n a leveg6be r6ptil az eg6sz..'En nem gondoltam a hal6lra, csak ap6mt6l nem akartammegvdlni. Annyit szenvedttink, annyi mindent viselttink elegy-titt: nem szhbad 6ppen most elszakadnunk egym6st6l.-Kirohantam a k6rh6zb6l, hogy megkeressem. Vastagon6llt a h6, d6r lepte be a barakkok ablakait. Futottam, azegyik cip6met a kezemben tartva, mert a jobb l6bamrak6itelen voltam felh0zni, 6s sem f6jdalmat, sem a hidegetnem 6reztem.- Mit tegyiink?

92 93

Apdm nem v6laszolt.- Mi legyen, apAm?Toprengve n6zett maga el6. Keziinkben volt a d6nt6s. Ezegyszer magunk hat6rozhattunk a sorsunkr6l. Maradni ak6rh6zban - ahov6 orvosom segits6g6vel be tudn6m hozni51, akAr mint beteget, ak6r mint 6pol6t -, vagy pedig kdvetnia tObbieket?- Mit6v6k legyUnk, ap6m? - tettem fel 0jra a k6rd6st.Hallgatott.- Hagyjuk, hogy elvez6nyeljenek a tdbbiekkel? - k6r-deztem.Nem felelt. A l6bamat n6zte.- Gondolod, hogy fogsz tudni jArni? - k6rdezte v6gre.- lgen, azt hiszem.- Csak aztan meg ne b6njuk, Eliezer...

A h6bor0 utan megtudtam, mi lett a sorsa azoknak, akik ak6rh6zban maradtak. Eg6sz egyszerfien felszabaditottdk6ket az oroszok k6t nappal a t6bor ki0rit6se ut6n.Nem t6rtem vissza ak6rh1zba. A blokkomba mentem. Se-bem felszakadt 6s v6rzett: l6pteim nyom6n piroslott a h6.A tdmbparancsnok dupla keny6r- 6s margarinadagokatosztott ki az ritra. Ruh6t, inget az ember kaphatott a rakt6r-ban, amennyit akart.Hideg volt. Nyugov6ra t6rt0nk.Az utols6 bunai 6jszaka. lsm6t egy utols6 6jszal


47/63


48/63

Vl. fejezet

Vad, jeges sz6l frijt. Mi azonban t6tov6zds n6lk0l mene-telt0nk.Az SS-leg6nyek hajszoltak:- Gyorsabban, szem6t banda, riih6s kuty6klMi6rt is ne? A testmgzg6s melegitett kiss6. Jobban ke-ringett benniink a v6r. Ugy 6reztiik, 0jj66ledrink...- Gyorsabban, riih6s kuty6k!Nem is menetelt[ink mdr, hanem futottunk. G6piesen.Futottak az SS-leg6nyek is, fegyverrel a k6zben. Minthael6l0k menekrllttink volna.Vaks6t6t 6jszaka. ld6nkdnt fegyver dordtilt. Az SS-leg6nyek parancsot kaptak, l6j6k agyon, aki nem biria aziramot. Ujjukat Alland6an a ravaszon tartva, nem is fosztot-tAk meg magukat ett6l az 6lvezett6l. Ha egyik0nk ak6r egym6sodpercre meg6llt, puskalov6s csattant: egy riih6s ku-ty6val kevesebb.G6piesen szedtem a l6bam. Testem csont 6s b6r volt,m6gis oly nehezen vonszoltam. Ha megszabadulhattamvolna t6le! lgyekeztem nem gondolkodni, m6gis ,ltgy 6rez-tem, kett6hasadtam: a testem k0lonv6lt t6lem. Es gy0l6l-tem eA a testet.

97

semmit se f6radts6got, se hideget, semmit. Kil6pni a sor-


49/63

- Ne gondolkozz, ne 6llj meg! - ism6telgettem ma-gamban.Korul6ttem tobben is lerogytak a szennyes h6ra. Puska-ropog6s.Oldalamon egy Zalman nevfi, lengyelorsz6gi fiatalem-ber menetelt. Bun6ban dolgozott, az elektromos kell6kekrakt6rdban. Gyakran grinyolt6k, ami6rt folyton im6dkozikvagy valam i tal m u d ista probl6m6n el m6l ked i k. Zalman igymenekult a val6s6gt6l, hogy kev6sb6 6rezze az ut6seket."Most fut6s kozben hasgorcse t6madt.- FAj a hasam - lihegte oda.Nem birt tov6bb menni. Egy pillanatra meg kellett 6llnia.- Tarts ki m6g egy kicsit, Zalman - k6rleltem. - Nemso-kdra mind meg6llunk. A vil6g v6g6ig m6gse futhatunk.De fut6s kozben m6r a nadr6gjAt gombolta.- Nem birom tov6bb! - ki6ltotta. - Mindjdrt sz6trobbana hasam...- V6gy erSt magadon, Zalman... Pr6b6ld meg...

- Nem birom - nyogott fel.Letolt nadraggal roskadt a h6ba.Ez az utols6 k6p maradt meg r6la az eml6kezetemben.Nem hiszem, hogy egy SS-leg6ny v6gzett vele, az 6 figyel-miiket elkertilte a jelenet. BizonyAra az utAnunk k6vetkezSezrek ldbai tapostdk agyon Zalmant.Hamar elfelejtettem 6t. lsm6t csak magamra gondoltam.Fdj6s l6bam miatt minden l6p6sn6l kirdzott a hideg. ,,M69n6h6ny m6ter", go-ndoltam, ,,m69 n6h6ny l6p6s, 6s v6-gem. Osszeesem. Es akkor megvillan az a kis piros l6ng..'Egy puskal6v6s." Ugy korrilfogott a halAl, hogy szinte meg-fojtott. Hozzamlapadt. Ugy 6reztem, olyan kdzel van, hogymeg6rinthetem. Megbfivolt a halAl, a neml6t gondolata.Nem lenni. Nem 6rezniaz iszonyatos l6bf6j6st. Nem 6rezni

-b6l, hagyni, hogy az 0t sz6l6re sodorjanak...Osak apdm jelenl6te tartott vissza... Ott futott mellettem,kifulladva, elcsig6zva, a hal6llal tusAzva. Nincs jogomdtadnimagam a halSlnak. Mihez kezd ap6m n6lkulem? Envagyok az egyeduli tdmasza.Ezekagondolatok lekdtottek egy darabig, ezalatt tovdbbfutottam, 6s nem 6reztem a f6j6s l6bam. S5t, 6szre se vet-tem, hogy futok; nem tudatosodott bennem, hogy testemvan, amely ot vagtat az [ton, ezer 6s ezer mdsik kozott.Amikor magamhoz t6rtem, megpr6bdltam kiss6 lassita-ni. De nem lehetett. A tdmeg 0gy z0dult el6re, akdr a szo-kSAr; AlgAzoltak volna rajtam, mint egy hangydn.Mdr csak egy alvaj6r6 voltam. N6ha behunytam a sze-mem, s akkor mintha 6lmomban futottam volna. ld6nk6ntvalaki hevesen megldkdtt h6tul16l, ilyenkor fol6bredtem. Saz illel6 r6m orditott:* Fussdl gyorsabban! Ha nem akarsz futni, legalAbb en-gedd el6re a tdbbieket!

De ha csak egy m6sodpercre behunytam a szemem,eg6sz vil6g vonult el el6ttem, teljes 6letet 6lmodtam meg.V6gtelen 0t. Hagyni, hogy el6relokjdn a tdmeg, hogymag6val sodorjon a vaksors. Az SS-leg6nyeket lev6ltott6k,ha elfdradtak. Benntinket nem vdltott le senki. Atfagyotttagjaink, a rohan6s, kisz6radt torkunk, korg6 gyomrunk el-len6re is folytattuk.U116 lettilnk a term6szet 6s a vi169 fdl6tt. Mindenrdl meg-

fe led keztil n k, hal6l 16l, fdradts6g 16l, te rm6szetes szU ks6g-letekr6l. Er6sebbek voltunk a hidegn6l 6s az 6hez6sn6l,er6sebbek a puskaropog6sn6l 6s a hal6lv6gyndl is; mi, el-it6ltek 6s f6ld6nfut6k, puszta sz6mok voltunk csak, emberil6nyek a fold kerek6n.

98 99


50/63

A sz0rke 6gbolton v6gre folt0nt a hajnalcsillag. Ugy6rezt[k, nem, birjuk tov6bb, elfogyott minden er6nk, il-l0zi6nk.A parancsnok bejelentette, hogy az indulSs 6ta m6r het-ven kilom6tert tetttink meg.A kimerults6g hat6r6t m6r r6gen t0ll6pttik. A l6bunk m6rcsak g6piesen mozgott, tudtunkon kivril, 0gysz6lv6n n6l-kiilirnk.Elhagyott falun menttink kereszt[il. Sehol egy l6lek, egykutyaugatds. Uresen t6tong6 ablakok. Volt, aki kisodr6dotta sorb6l, abban a rem6nyben, hogy elrejt6zhet valamelyiklakatlan h6zban.Meg egy 6ra menetel6s ut6n v6gre elhang2ott a pa-rancs: pihen6!Egy emberk6nt roskadtunk a h6ba. Ap6m felr6zott:- Ne itt... Allj fel... Ott, egy kicsit t6volabb... valami han-gdrt l6tok... Gyere...Se kedvem, se er6m nem volt fdlAllni, de engedelmesked-tem. Nem hangdr volt az 6ptilet, hanem egy beszakadt tetejfi,kitort ablak0, kormos fal0 t6glagy6r. Nem volt kdnnyU be-jutni - a bej6ratn6l m{r szilzfuvaltolongtak a foglyok.V6giil sikerrilt. Odabent is vastag h6r6teg. Lerogytam.Csak ekkor 6reztem igazdn, milyen nagyon fAradt vagyok.Puha, meleg sz6nyegnek 6reztem a havat. Elszundi-tottam.Nem tudom, mennyi ideig aludhattam. N6h6ny pillana-tig? Egy 6ra hosszat? Amikor fel6bredtem, egy fagyos k6zpaskolta az arcomat. Nagy er6feszitdssel nyitottam fel aszemem: ap6m volt.Mennyire meg6regedett tegnap este 6ta! Eg6szen kifa-csarodott 6s osszetoporddott. F6nytelen szeme, lef ittyed6,fonnyadt sz6ja, minden porcikAja v6gtelen fAradts6gr6l6rulkodott. Kdnnyt6l 6s h6t6l reszketeg hangon meg-sz6lalt:

- Ne hagyd, Eliezer, hogy er6t vegyen rallad az 6lmos-sdg. Veszedelmes a h6ban elaludni. Mert akkor orokre el-alszik az ember. Gyere, kisfiam, gyere. Keljfel sz6pen...Felkelni? Hogyan? Hogyan kecmeregjek ki ez al6l a fi-nom dunyha al6l? Hallottam, mit mond 6desap6m, de nem6rtettem a szavait. Mintha azt k6rte volna t6lem, hogy azeg6sz t6glagy6rat hordjam el a zsebkend6mben...- Gyere, fiam, gyere...Ossieszorltottail a fogam, 6s fol6lltam. Ap6m bel6m ka-rolt, rigy tamogatott a szabadba. NeT volt egyszerfi. Ki-menni se volt konnyebb, mint bejdnni. Osszeroskadtam, el-taposott emberek haldokoltak a ldbunk alatt. Senki nemkim6lte 6ket.V6gre ki6rtrink. Arcomba hasitott a jeges sz6l. Sztinetnelkril harapd6ltam az ajkamat, hogy meg ne fagyjon.

Kd rds-k6 rU I sz6d it6 h a I dlt6n cot j Artak az e m berek. Te met6-ben voltunk. Megmerevedett testek, fatusk6k kozott. Jajki-dlt6s, panaszkod6s nem volt, csak n6ma, tomeges hal6ltu-sa. Senki nem k6rt segits6get. Meghaltak az emberek,mert meg kellett halni. Beletdr6dtek.Minden megmerevedett testben dnmaga

Documents

Elie Wiesel _Az éjszaka_0001