ELÕSZÓ - ujbtk.hu

BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2006. 1. szám 3

ELÕSZÓ

Az új Büntetõ Törvénykönyv átfogó felülvizsgálatának rendszeres munkálatai 2001. márciusá-ban kezdõdtek meg. A BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ elsõ számában közölte Dávid Ibolya mi-niszter asszony beszédét, amelyet 2001. március 14-én tartott az Igazságügyi Minisztériumban.

A BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ-nak eddig 16 füzete jelent meg a büntetõjogi kodifikációtárgyköreit érintõ dolgozatokkal. A bizottsági munkálatokhoz kapcsolódva készítette el 2003-banWiener A. Imre professzor az Általános Rész tervezetét, indokolással „A BTK Általános Része delege ferenda” címmel, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete tett közzéKözleményeinek 17. köteteként.

Nagy Ferenc professzor, akinek kodifikációs tárgyköröket érintõ dolgozatai közül számosat aBÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ közölt elõször, ezeket és más aktuális törvényelõkészítési tár-gyú tanulmányait önálló kötetbe foglalva adta közre a HVG-ORAC „Tanulmányok a Btk. Általá-nos Részének kodifikációjához” címmel. A BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ-nak ez a száma, immára folyóirat 17. füzete, Ligeti Katalin általános részi tervezetét adja közre, amelyhez a szerzõ indo-kolást is készített. Az Igazságügyi Minisztériumban a Btk. Általános Részéhez más tervezet iskészült, amely a késõbbiekben ugyancsak közzétehetõ lesz.

Az Általános Rész újraszabályozásáról elkészült tervezetek közreadása új lendületet adhatnak aBüntetõ Törvénykönyv átfogó felülvizsgálatát célzó munkálatoknak.

Budapest, 2006. április 3.A Szerkesztõség

4 BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2006. 1. szám

BTANULMÁNYOK

B

Dr. Ligeti Katalin*

AZ ÚJ BÜNTETÕ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZÉNEKKONCEPCIÓJA

* Dr. Ligeti Katalin Ph. D (Hamburg), egyetemi adjunktus, ELTEÁJK Büntetõjogi Tanszék, tudományos munkatárs, MTA JTI.

A) BEVEZETÉS

1. Az átfogó reform indokairól és céljairól

A magyar büntetõjogi kodifikáció kezdeteiA hatályos Btk., az 1978. évi IV. törvény, a harma-

dik büntetõ törvénykönyvünk. A magyar büntetõjogikodifikáció története a XVIII. sz. végére nyúlik vissza.Magyarországon elõször az 1795. évi tervezet fogal-mazta meg a felvilágosodás gondolatait. A latin nyel-ven írt munka két részbõl állt, az elsõ az eljárási jog-ról, a második az anyagi jogról szólt. A tervezet anullum crimen és nulla poena sine lege elve alapjánállt, a büntetés célja: az állami önvédelem, a bûnösmegjavítása, s ha ez nem lehetséges, ártalmatlanná té-tele és mások elrettentése. A büntetés alkalmazásá-ban nem tett különbséget nemes és nem nemes kö-zött. A fiatalkorúak részére külön domus correctoriafelállítását rendelte.

Még latin nyelvû volt az 1827. évi tervezet is,amely nem az 1795. évi elõdjét, hanem az 1803. éviosztrák büntetõ törvénykönyvet tekintette mintának.A jogegyenlõség elvét elvetette és a rendi alkotmánymegerõsítését tekintette céljának.

Az 1843. évi törvényjavaslatA büntetõjog kodifikálásának szükségességét az

1840. évi országgyûlés is felismerte és a büntetõ ésjavító rendszer kidolgozására országos választmánytküldött ki. A választmány munkálatai nyomán elké-szült az elsõ magyar nyelvû javaslat, amely 1843. évijavaslat néven vált ismertté. Az anyagi jogi javaslatmellett, amelynek szövegét Deák Ferenc fogalmaztameg, javaslat készült a börtönügy és az eljárás szabá-lyozására is. Az anyagi jogi javaslatot német nyelvreis lefordították és C. J. A. Mittermaier bírálata nyo-mán Európa-szerte nagy elismerést vívott ki.

A törvényjavaslat alapvetõ vívmánya volt a tör-vény elõtti egyenlõség megteremtése, s a differenci-ált, ám tettarányos büntetést lehetõvé tevõ büntetésirendszer, amely például számûzte a halálbüntetéstés a testi fenyítést. A javaslatból azonban nem lett

törvény, és a szabadságharc leverése után 1852-benaz osztrák büntetõ törvénykönyvet vezették be. Azoktóberi diploma alapján összehívott országbírói ér-tekezlet Deák-féle albizottsága a

,43-as javaslat életbe

léptetését javasolta. Az értekezlet ezt azonban nemfogadta el, s néhány változtatással, Ideiglenes Tör-vénykezési Szabályok címmel az 1848 elõtti törvé-nyes magyar gyakorlatot hozta vissza.

A Csemegi KódexHamarosan azonban új irányt vett a magyar bün-

tetõjogi kodifikáció. Közel egy évtizednyi elõkészí-tés után fogadták el az 1878. évi V. törvénycikket abûntettekrõl és a vétségekrõl, amelyet megalkotójá-ról, Csemegi Károly államtitkárról Csemegi Kódex-nek neveztek el és az õ nevéhez fûzõdik az 1979. éviXL. törvénycikk a kihágásokról is. Csemegi szakí-tott a magyar történelmi hagyományokkal, felszá-molta a feudális büntetõ jogalkalmazásból folyó jog-bizonytalanságot, s a kor tudományos eredményei-nek megfelelõ, egységes elvi alapokon nyugvó sza-bályrendszert adott a jogalkalmazók kezébe.

Az elsõ magyar büntetõ kódex, a Csemegi KódexÁltalános Része 1950-ig, Különös Része 1962-ig volthatályban. Ez alatt a kódexet többször módosítottákés számos olyan más jogszabályt alkottak, amelyekbüntetõ rendelkezéseket tartalmaztak. A kódex mó-dosításai kifejezésre jutatták az idõközben megvál-tozott büntetõpolitikai szemléletet. A klasszikus is-kola tett-központú szemléletének korrekciójakéntjelent meg az I. büntetõ novella (1908. évi XXXVI.törvénycikk a büntetõ törvénykönyvek és a bûnvádiperrendtartás kiegészítésérõl és módosításáról),amely bevezette a fiatalkorúakkal szemben alkalmaz-ható intézkedéseket és mind a fiatalkorúak, mind afelnõttek tekintetében a kiszabott büntetés feltételesfelfüggesztésének intézményét. A Csemegi Kódexkövetkezõ módosítása az 1913. évi XXI. törvény-cikk volt a közveszélyes munkakerülõkrõl, amelylehetõvé tette a munkaképes munkakerülõk dolog-házba utalását. A büntetõ igazságszolgáltatás egyeskérdéseinek szabályozásáról szóló 1928. évi X. tör-vénycikk, a II. büntetõ novella, a megrögzött bûn-tettesekkel szemben lehetõvé tette a szigorított do-logházba utalást, továbbá minden vétségre és kihá-gásra kiterjesztette a pénzbüntetés alkalmazásának


lehetõségét. A törvénykezés egyszerûsítésérõl szóló1930. évi XXXIV. törvénycikk kiterjesztette a bün-tetõparancs alkalmazási körét. Régi adósságát telje-sítette a törvényhozás, amikor az 1940. évi XXXVII.törvénycikkel szabályozta a büntetett elõélethez fû-zõdõ hátrányok alóli mentesítést.

Az 1950. évi II. tv.1945 után értelemszerûen felmerült a büntetõjog

újraszabályozásának szükségessége, elsõsorban –akkori felfogás szerint – a büntetõjog megváltozottosztályjellegének kifejezésre juttatása érdekben. Ígyszületett meg az 1950. évi Btá., amely újraszabályoz-ta a magyar büntetõjog általános részét. Az 1950.évi Btá., pontosabban a Btáé. (1950. évi 39. sz. tvr.)értelmében bûntettet nemcsak törvény, törvényerejûrendelet, hanem minisztertanácsi rendelet is megál-lapíthatott. Továbbá a Btá. alapján a büntetõ törvény-nek visszaható hatálya is lehetett. Ezzel a Btá. for-málisan is megszüntette a büntetõjogi legalitás elvéta magyar büntetõjogban.

A büntetõjogi felelõsség rendkívüli kiszélesítéséteredményezte az a rendelkezés, amely a bûncselek-mények gondatlanságból történõ elkövetését általá-ban büntetni rendelte. A Btá. hatályba lépését köve-tõen az a felemás helyzet állt elõ, hogy a szocialistaelveken nyugvó általános rész mellett továbbra ishatályban volt a – már a II. világháború elõtt is többalkalommal módosított – Csemegi Kódex különösrésze, amelyet kiegészített számos új, 1945 után al-kotott különös részi rendelkezés.

Az 1961. évi V. tv.Az új átfogó szocialista büntetõ kódex, a Magyar

Népköztársaság Büntetõ Törvénykönyvérõl szóló1961. évi V. tv., szemben a Btá.-val a büntetõjogilegalitás érvényesülésének biztosítására törekedett ésújra törvénybe foglalta a nullum crimen sine legeelvét. Eltérõen a korábbi gyakorlattól a Btk.-n belülvolt megtalálható valamennyi büntetõjogi rendelke-zés, vagyis a fiatalkorúakra és a katonákra vonatko-zó speciális büntetõjogi szabályok külön fejezetek-ben kaptak ugyan helyet, de a törvényen belül. Az1961. évi V. törvény a büntetõ tényállások egy kó-dexbe foglalásával megszüntette a büntetõ mellék-törvényeket. Az új szocialista kódex nemcsak akodifikációs technikát változtatta meg, hanem kiter-jesztette a büntetõjogi felelõsség körét is és számosúj bûncselekményi tényállást vezetett be. Ugyanak-kor több rendelkezése dekriminalizációt is eredmé-nyezett, így pl. megszûnt a férfiak közötti közönsé-ges homoszexualitás, az állattal való fajtalankodás,a férjszínlelés büntetendõsége. A leglényegesebbváltozást azonban a gondatlan elkövetés általánosbüntetendõségének az eltörlése jelentette.

Az 1978. évi IV. tv.Az 1978. évi IV. törvény (a hatályos kódex) kon-

cepciójában és kodifikációs technikájában egyarántkövette az 1961. évi Btk.-t.

Az átfogó reform indokaiA hatályos kódexet a mai napig 3 törvényerejû

rendelet és 61 törvény módosította illetve egészítet-te ki, valamint 11 alkotmánybírósági határozat sem-misített meg alkotmánysértõnek tekintett rendelke-zéseket. Ezek a változások a törvénykönyv több mintezer rendelkezését érintették. A változások nagy szá-ma mindenekelõtt arra vezethetõ vissza, hogy a rend-szerváltás társadalmi-történelmi körülményei közötta Btk. számos vonatkozásban anakronisztikussá vált.A nagyszámú módosítás azonban óhatatlanul meg-bontotta a Btk. belsõ egyensúlyát, a szankciórend-szer harmóniáját és a büntetési tételek egymáshozvaló viszonyát. Emellett az egymást követõ módosí-tások a büntetõjogi beavatkozást és annak határaitesetenként eltérõ büntetõpolitikai nézetek alapjántették meg. Az elmúlt évtizedben megvalósított vál-toztatások miatt egységes szemléleten alapuló felül-vizsgálatra van szükség.

Az európai uniós elvárásokHangsúlyozni kell azonban, hogy nemcsak a rend-

szerváltás indokolja új kódex megalkotását. Magyar-országon a rendszerváltást kísérõ ideológiai szemlé-letváltás és az európai uniós tagságra való felkészü-lésbõl folyó jogharmonizációs kötelezettség szinteegy idõben jelent meg. E két folyamat együttesenelodázhatatlanná teszi a jogállami alapokon nyugvóúj büntetõ kódex megalkotását.

A kodifikációs bizottság mûködéseA hatályos kódex felülvizsgálatára és az új kódex

elõkészítésére 2001. március 14-én Bizottság ala-kult.1 A Bizottságban a büntetõjog elméleti és gya-korlati mûvelõi vettek részt: egyetemi tanárok, bí-rák, ügyészek, ügyvédek, a Belügyminisztérium ésaz Igazságügyi Minisztérium munkatársai. A Bizott-ság 17 ülést tartott, amelyen megvitatta a büntetõjogáltalános és különös részének reformját érintõ fõbbkérdéseket. A Bizottság munkájának megkezdésétkövetõen indult a Büntetõjogi Kodifikáció c. folyó-irat, amely egyrészt közzétette azokat a tanulmányo-kat, amelyek a kodifikáció megalapozásához szület-tek, másrészt tájékoztatott a Bizottság üléseirõl2. Abizottsági munkálatokhoz kapcsolódóan készítette eldr. Wiener A. Imre a Btk. Általános Részére vonat-kozó tervezetét (Wiener A. Imre: A BTK ÁltalánosRésze de lege ferenda, Budapest, 2003. 195 old.).

Az új kódex elõkészítésének sajátossága volt, hogyazzal párhuzamosan jelentõs novelláris törvényelõ-készítõ munka is folyt az Igazságügy Minisztérium-ban, amely egyrészt Magyarország – akkor még –jövõbeli uniós tagságával kapcsolatos jogharmoni-

1 Ld. Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony beszéde aBizottság alakuló ülésén. Büntetõjogi Kodifikáció 2001/1., Budapest,HVG-ORAC (a szerk.)

2 A Bizottság üléseirõl készült tájékoztatók a Büntetõjogi Kodifikációc. folyóirat elsõ–harmadik (2001–2003) évfolyamának számaiban jelen-tek meg. (a szerk.)


zációt (pl. jogi személy szankcionálása), másrészt ahatályos Btk. hazai indíttatású reformját szolgálta.

Az elkészült Koncepció jellegeA Koncepció az új Büntetõ Törvénykönyv Álta-

lános Részének szabályanyagára vonatkozik. A Kon-cepció állást foglal alapvetõ büntetõpolitikai kérdé-sekben, meghatározza a kódex belsõ szerkezetét ésa kodifikációs technika lényeges kérdéseit. A Kon-cepció egyben kifejezésre juttatja, hogy a büntetõ-jog reformja ki kell, hogy terjedjen az Általános Részmellett a különös rész elvi jelentõségû rendelkezé-seire is. A Koncepció függeléke a normaszöveg ja-vaslat, ami a felvetett problémák szabályozását kí-vánja megoldani. A további szakmai állásfoglalástigénylõ kérdéseket a Koncepció rendszerint csakfelveti, s azokra többféle szabályozási alternatívátkínál.

A Koncepció szakmai megalapozásához hozzájá-rult 11 külföldi törvénykönyv magyarra fordítása ésösszehasonlító elemzése. Hangsúlyozni kell azonban,hogy a Koncepció nem választ külföldi modellt.Mindazonáltal a Koncepció törekszik arra, hogymegfeleljen mind a hazai, mind a nemzetközi elvá-rásoknak.

A Koncepció figyelembe veszi, hogy a magyarbüntetõjog reformját több területen közvetlenül be-folyásolja az Európai Unió jogalkotása. Európai uni-ós tagságunkból következõen a Koncepció szerve-sen integrálni kívánja az Unió büntetõjogi vonatko-zású rendelkezéseit. A Koncepció emellett haszno-sítja a Btk. közel három évtizedes bírói gyakorlatá-nak eredményeit. A Koncepció tehát a büntetõjogegész élõ anyagából merít.

2. A bûnözés alakulása Magyarországon3

A hazai bûnözés 1970 óta négyszeresére nõttMagyarországon az 1970–1995 közötti 25 év alatt

az ismertté vált bûncselekmények száma négyszere-sére nõtt. A hazai bûnügyi statisztika adatainak idõ-sorát két jól elkülönülõ trend jellemzi: 1970–1988között – a bûncselekmények összetételének viszony-lagos stabilitása mellett – a bûnözés lassú emelke-dése volt tapasztalható. 1970-ben 122 ezer, 1988-ban 185 ezer bûncselekmény vált ismertté.

Az 1990-es évek elején a bûnözés új növekedésipályára állt. 1989-ben addig soha nem tapasztaltméretûre, 225 ezerre növekedett a hatóságok tudo-mására jutott bûncselekmények száma. 1990-ben már341 ezer ismertté vált bûncselekményt regisztrált abûnügyi statisztika. A következõ növekedési hullám1995-ben volt, amikor már 502 ezer bûncselekményttartottak nyilván. A bûnözés az 1990-es évek utolsóharmadától kezdõdõen magas szinten stagnál (1996-

ban 466, 1998-ban 600, 2000-ben 450, 2001-ben 465,2002-ben pedig 420 ezer bûncselekmény vált ismert-té). Magyarországon a változások kezdõ évében,1988-ban minden tízezer lakosra 174,8; 1992-ben432,6; 2001-ben 456,5; 2002-ben 418; 2004-ben 414bûncselekmény jutott..

A hazai bûnözés szerkezeti átalakulásaA bûnözés gyors növekedésével párhuzamosan a

bûnözésen belül strukturális átalakulás is zajlott,amely a vagyon elleni bûncselekmények arányánakjelentõs emelkedését eredményezte. Napjaink hazaibûnözési szerkezetét – a fejlett államok bûnözésé-hez hasonlóan – a vagyon elleni bûncselekményekkimagasló, 60–70%-os (1989-ben 71,3%, 2004-ben62,6%) aránya jellemzi. A vagyon elleni bûncselek-ményeken belül meghatározó az üzleti és munkahe-lyi lopás, a zsebtolvajlás, a betöréses lopás, a gépko-csi- vagy a gépkocsiból történõ lopás, valamint arongálás. Összességében elmondható, hogy a hazaibûnözés szerkezete igazodott a piaci társadalomhoz.Ennek megfelelõen a szükségletkielégítõ és a gaz-dasági kockázatot vállaló bûncselekmények domi-nálnak, valamint megnõtt az új típusú konfliktusfel-oldó magatartások száma.

Az erõszakos cselekmények számának emelkedéseMagyarországon az elmúlt két évtizedben az erõ-

szakos bûncselekmények arányának emelkedése el-maradt ugyan a vagyon elleni bûnözés növekedésé-tõl, de a százezer lakosra jutó erõszakos bûncselek-mények száma 47 százalékkal emelkedett. 1989 és1995 között az emberölések száma is növekedett. Azerõszakos bûncselekmények százezer lakosra számí-tott 333-as hazai arányával Magyarország az euró-pai középmezõnybe tartozik. Emellett egyes erõsza-kos bûncselekmények – különösen az önbíráskodás,a zsarolás, a garázdaság, a rablás – elõfordulása ma-napság sokkal gyakoribb, mint a korábbi évtizedek-ben volt.

A felderítési hatékonyság csökkenéseA bûnözés növekedésével párhuzamosan eddig

nem látott mértékben csökkentek a bûncselekményekfelderítési mutatói. A nyomozás hatékonyságánakértékelésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy je-lentõsen növekedett a bûnhalmazatok gyakorisága.Míg a korábbi évtizedekben a halmazatok számaévente 15–20 ezer körül alakult, addig a kilencve-nes években már 100 ezer fölé emelkedett. Az elkö-vetõk jelentõs része hosszabb bûnözõi pályafutásután kerül a hatóságok látókörébe. A befejezett em-berölések, emberölési kísérletek, szándékos súlyostesti sértések, halált okozó testi sértések esetében azátlagos nyomozási eredményesség általában elérte a80 százalékot. Ezzel szemben rendkívül alacsony –10–25 százalék körüli – a betöréses lopások, a la-kásbetörések és a személygépkocsival kapcsolatoslopások felderítési eredményessége.

3 Ld. Dr. Vavró István: A bûnözés és jogkövetkezményei. Büntetõjo-gi Kodifikáció 2001/1., Budapest, HVG-ORAC és Arató Mátyás–Ketész Imre–Tisza Vilmos: Mi vár még ránk? (Bûnügyi elõrejelzés2000–2010) Büntetõjogi Kodifikáció 2002/1., Budapest, HVG-ORAC(a szerk.)


A felderítési mutató romlott1980-ban a 130 ezer ismertté vált bûncselekmény

egynegyedében nem sikerült megtalálni az elköve-tõt. Két évtizeddel késõbb, 1999-ben, az 505 ezerismertté vált bûncselekmény majdnem felében (48,7százalékában), 2002-ben 48,8 százalékában maradta tettes ismeretlen. 1982–2002 között a bûncselek-ményt elkövetõk száma 82 ezerrõl 129 ezerre nõtt,2004-ben ez a szám 121 885 volt. Emellett a tízezerlakosra jutó bûnelkövetõk száma is jelentõsen nõtt,1982-ben 76, 2002-ben 121, 2004-ben pedig 130volt.

A bûncselekmények többségét Magyarországonis 18–39 éves férfiak követik el. Egyes bûncselek-mények – például a rablás, az erõszakos közösülés –elkövetõi fiatalabbak. Az elkövetõk kriminalitásiaktivitása 34 éves kornál éri el a csúcsot, ettõl azéletkortól folyamatosan csökken. Az ismertté váltbûnelkövetõk 45 százaléka vagyon elleni bûncselek-ményt követett el. A vagyon elleni bûnözés körébenigen magas a látencia. Más szóval az ismertté váltelkövetõk nem feltétlenül reprezentálják a társada-lom bûnelkövetõit.

A biztonságérzet csökkenése társadalmi elvárástkeletkeztet

A bûnözés ugrásszerû növekedése és a felderítésalacsony hatékonysága miatt hazánkban is romlik azemberek biztonságérzete, nõ a bûnözéstõl való ag-godalom. Az ismertté vált bûncselekmények több-sége a lakosság vagyon- és személyi biztonságátközvetlenül sérti, az életminõséget kedvezõtlenülbefolyásolja. A közbiztonságérzet csökkenése és abûnözés megváltozott szerkezete társadalmi elvárástkeletkeztet, amelyre az állami büntetõpolitikánakreagálnia kell.

3. Az új Büntetõ Törvénykönyv emberképe;büntetõpolitikai alapvetés

Az állami büntetõpolitika egységességeA társadalompolitika részeként megvalósuló ál-

lami büntetõpolitika szükségszerûen túlnyúlik a bün-tetõ igazságszolgáltatás rendszerén. A büntetõpoli-tika nemcsak azt határozza meg, hogy milyen ma-gatartásokat kell büntetendõvé nyilvánítani, illetve,hogy a büntetendõ cselekmények elkövetõit milyenmértékben kell büntetni, hanem kijelöli a bûncse-lekmények következményeivel kapcsolatos végre-hajtási feladatokat is. Ennek keretében kialakítja abüntetés-végrehajtás rendjét és a pártfogó felügye-letet, valamint ellátja a bûnmegelõzés állami felada-tait. Az állami büntetõpolitikának emellett gondotkell fordítani a bûnözés okozta sérelmek, a bûncse-lekmények elszenvedõi és az emiatt életminõségé-ben veszélybe került személyek társadalmi, morálisés anyagi sérelmeinek enyhítésére is.

Az állami büntetõpolitika eddigi eredményeiAz átfogó állami büntetõpolitika részeként szüle-

tett meg az 1998. évi XIX. törvény a büntetõeljárás-ról, a 2003. évi LXXX. törvény a jogi segítségnyúj-tásról, illetve a 254/2003. (XII. 24.) kormányrende-let az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügye-lõi és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hiva-taláról, valamint a 115/2003. (X. 28.) OGY határo-zat a társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiájá-ról. A Kormány büntetõpolitikai szándékáról tanús-kodik továbbá a bûncselekmények áldozatainak se-gítésérõl és az állami kárenyhítésrõl szóló törvény, abüntetés-végrehajtási törvény, valamint a büntetõel-járásban alkalmazott mediációról szóló törvény ter-vezete. Az e jogszabályokban kifejezésre jutó bün-tetõpolitikai szemlélethez igazodik az új Büntetõ Tör-vénykönyv Koncepciója is.

A büntetõjog emberképeA XXI. században a büntetõjog és a büntetõ eljá-

rásjog, mint az állami büntetõhatalom monopóliumá-nak kifejezõdései, nem öncélúak és eleve adottak,hanem az individuumhoz képest másodlagosak és szol-gáló intézmények. Noha a büntetõjogi szankcionálás-sal való magatartásirányításról lemondani nem lehet,az emberi jogok nem pusztán korlátját jelentik az el-sõdleges állami büntetõhatalomnak, hanem az emberaz államnál elõbbre való és ezt kifejezésre kell juttat-ni mind a tettessel való bánásmód, mind az áldozatvédelme és anyagi kártalanítása tekintetében. A bün-tetõjog, mint a szolgáltató igazságszolgáltatás részeegyrészt a sértett sérelmének enyhítésére, megszünte-tésére, másrészt a sértett és a megsértett közösség ki-engesztelésére kell, hogy törekedjen.

A büntetõjog társadalmi céljaA XXI. században a büntetõjog ezért elsõdlege-

sen céljog. Arra kell irányulnia, hogy az emberekegyenlõ méltósága és szabadsága mellett az embe-rek közti biztonságot és békét biztosítsa, illetve azthelyreállítsa. Ezért a büntetõjog nem igazolható pusz-tán az igazságosság megvalósításával, hanem ezentúlmutató társadalmi célt is feltételez. A büntetõjog-nak elsõsorban a társadalmi béke helyreállítása ér-dekében a cselekménnyel sérült szabadságjogokatmeg kell szilárdítani, akár a jogsértés formális hely-telenítése révén is. Másodsorban a normastabilizá-ciónak egyrészt az egyes bûntettesekre való ráhatás-sal (speciálprevenció), másrészt a társadalomra valóráhatással (generálprevenció) kell történnie. Harmad-szor a büntetõjognak jóvátételt kell biztosítania ajogaiban megsértett áldozatnak. Az áldozat kompen-zálását a büntetõjogi szankcionálás elõfeltételénekés részének kell tekinteni. A büntetõpolitika azon-ban nem merül ki a bûnözés kontrolljában, azt szük-ségszerûen kiegészíti a bûnmegelõzés párhuzamosfejlesztése.


Az állami büntetõpolitikával szembeninemzetközi elvárások4

A fenti elvekkel összhangban az állami büntetõ-politikát ma már jelentõsen befolyásolják az ENSZ,az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és azEurópa Uniónak a büntetõpolitikai ajánlásai. Ezekaz ajánlások az alábbi büntetõpolitikai vezérelveketfogalmazzák meg:

– a szabadságvesztés büntetést végsõ eszközkéntkell kezelni, amelynek alkalmazása csak akkor in-dokolt, ha az elkövetett bûncselekmény súlyára te-kintettel nyilvánvaló, hogy semmilyen más büntetésnem lenne megfelelõ,

– kerülni kell a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetés alkalmazását,

– elõ kell mozdítani a közösségi szankciók és in-tézkedések szélesebb körû alkalmazását,

– differenciálni kell a büntetési rendszert, be kellvezetni új szabadságelvonással nem járó szankció-fajtákat,

– biztosítani kell a mediációhoz és az áldozat kár-talanításához való jogot.

A Koncepció ezeket az ajánlásokat az új kódexkidolgozásánál érvényesíteni kívánja.

4. Az Alkotmány rendelkezéseinek, az emberi jo-goknak és az alapvetõ szabadságjogoknak az ér-vényre juttatása az új Büntetõ Törvénykönyvben5

A büntetõjog ultima ratio jellegeAz Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a

Magyar Köztársaság független, demokratikus jog-állam. A jogállam alapvetõ kritériuma a jogrendszerrevonatkozó alkotmányos normák érvényesítése. Azállami büntetõhatalom gyakorlásának is alapvetõkövetelménye, hogy megfeleljen az alkotmányosalapelveknek.

Az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdése a bünte-tõjoggal szembeni alkotmányossági követelmények-re is irányadó szabály. Eszerint a Magyar Köztársa-ság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthe-tetlen jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme azállam elsõrendû kötelessége. A büntetõjog tilalmaiés elõírásai, különösen pedig a büntetések alapjogotvagy alkotmányosan védett jogot és értéket érinte-nek. A jogállamban a büntetõjogi beavatkozássalszemben alapvetõ alkotmányos követelmény, hogya szükséges és arányos legyen. A jogállamban a bün-tetõjogi büntetés végsõ eszköz a jogkövetkezményekközött. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése megköve-teli továbbá, hogy törvény és ne alacsonyabb szintûjogforrás határozza meg a büntetendõ cselekménye-ket és azok büntetését.

A nullum crimen et nulla poena sine legealkotmányos elveAz Alkotmány 57. § (4) bekezdése úgy rendelke-

zik, hogy „Senkit nem lehet bûnösnek nyilvánítaniés büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amelyaz elkövetése idején a magyar jog szerint nem voltbûncselekmény”. Ez a rendelkezés a nullum crimenet nulla poena sine lege elveit, azaz a büntetõjogilegalitást fogalmazza meg. A büntetõjogi legalitáselvének rögzítése az Alkotmányban kifejezésre jut-tatja, hogy ez az elv alkotmányos alapelv.

A nullum crimen et nulla poena sine lege alkot-mányos alapelvébõl négy büntetõjogi tilalom, illet-ve követelmény vezethetõ le:

– a súlyosabb büntetõ törvény visszaható hatályá-nak a tilalma, avagy az elkövetéskor hatályos tör-vény alkalmazásának a követelménye,

– a határozatlan büntetõ törvény és jogkövetkez-mény tilalma, avagy a pontos törvényi meghatáro-zottság követelménye,

– a büntetõjogi felelõsséget megalapozó vagy szi-gorító szokásjog tilalma, avagy az írott törvény kö-vetelménye,

– a büntetõjogi felelõsséget megalapozó vagy szi-gorító analógia tilalma.

Az emberi jogok érvényesítése az új kódexben6

Magyarország az 1993. évi XXXI. törvénnyel ki-hirdette az Emberi Jogok és az Alapvetõ Szabadság-jogok Európai Egyezményét és az ahhoz tartozónyolc kiegészítõ jegyzõkönyvet. Az Egyezményt el-fogadó valamennyi ország, így Magyarország is arravállalt kötelezettséget, hogy az Egyezményben meg-határozott emberi jogokat olyan tartalommal és mó-don biztosítja a joghatósága alatt álló személyeknek,ahogyan azt az Egyezmény, nem pedig a hatályosbelsõ jogrendszere elõírja.

5. Az új Büntetõ Törvénykönyv kódex jellege

A kódex jellegû szabályozás jelentõségeA kódex jellegû szabályozás lényege az azonos

életviszonyokra vonatkozó rendelkezéseknek egytörvényben történõ rendszerezett összefoglalása. Akódexek megalkotása a jogtörténetben vívmánynaktekintendõ, hiszen a kódex a korábbi idõszakokhozképest egységes elvek mentén szabályoz. A normákátfogó rendszerbe foglalása, amely logikailag ellent-mondásmentesen, áttekinthetõen és az ismétléseketkerülve összegzi az adott jogterület anyagát, elõse-gíti a jogbiztonság kialakulását. A kódex nem csu-pán kompilációja a meglévõ szabályoknak és nem isa különálló törvényekre utaló váz. Kódexalkotássala törvényhozó kifejezésre jutatja egy adott norma-anyag összefüggését, megteremti e normaanyagmódszerbeli és terminológiai egységét.4 Ld. Dr. Bócz Endre: Büntetõpolitika és büntetõjogi kodifikáció.

Büntetõjogi Kodifikáció 2003/3., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)5 Ld. Dr. Palánkai Tiborné: Az Alkotmánybíróság büntetõjogi tár-

gyú határozatai; a büntetõjog kodifikációjának alkotmányjogi össze-függései. Büntetõjogi Kodifikáció 2002/3–4., Budapest, HVG-ORAC(a szerk.)

6 Ld. Dr. Bárd Károly. Az európai emberi Jogi Egyezmény szerepe az„európai” büntetõjog alakításában. Büntetõjogi Kodifikáció 2003/3., Bu-dapest, HVG-ORAC (a szerk.)


Történeti tapasztalat, hogy azok a kódexek idõt-állóak, amelyek mind a szabályozási tárgy, mind aszabályozási módszer viszonylagos homogenitásá-ra épülnek. Ilyen volt a Csemegi Kódex és az újBüntetõ Törvénykönyvnek is ilyen kódex jellegûtörvénynek kell lennie.

A Koncepció ugyanakkor figyelembe veszi, hogyjelenleg is léteznek a Btk.-án kívüli büntetõ törvé-nyek (pl. a 2001. évi CIV. törvény a jogi személyek-kel szemben alkalmazható büntetõjogi intézkedések-rõl) és ezekkel a jövõben is számolni kell. A különbüntetõ törvények és az új Kódex tartalmi összhang-ját és terminológiai egységét ezért a jogbiztonságérdekében az új Büntetõ Törvénykönyvnek a legna-gyobb mértékben biztosítania kell.

Az új Kódex nyelvezeteAz új kódexszel szemben alkotmányos követel-

mény, hogy a büntetendõ magatartásokat pontosanés egyértelmûen határozza meg. Az új kódex nyel-vezete az állampolgár számára közérthetõen kell,hogy rögzítse a büntetõjogi tilalmat és parancsait.Ezért kerülni kell az új kódexben a pontatlan meg-fogalmazásokat, az általánosításokat, a túlzott rész-letezést és a kazuisztikát.

6. Az új Büntetõ Törvénykönyv belsõ felépítése

A Büntetõ Törvénykönyv egységességénekproblémája7

A Büntetõ Törvénykönyv rendszerének kialakí-tása során a hazai büntetõjog is követi azt az egysé-ges gyakorlatot, amely megkülönbözteti az Általá-nos és a Különös Részt. Ez a megkülönböztetés nem-csak a kontinentális kodifikációkban figyelhetõ meg,hanem az angolszász és a nemzetközi kódex-terve-zetek is ebben a rendszerben készülnek.

Nem ilyen egységes a gyakorlat arra nézve, hogyvalamennyi bûncselekmény leírása egyetlen kódex-ben történik-e, vagy a Büntetõ Törvénykönyv mel-lett ún. melléktörvények is tartalmaznak bûncselek-ményi tényállásokat. Ennek az az indoka, hogy azelsõ büntetõjogi kodifikáció eredményeként megszü-letett XIX. századi büntetõ kódexek – így a CsemegiKódex is – a szokásos társadalmi együttélés alapve-tõ szabályainak megsértését rendelték büntetni. AXX. század társadalmi fejlõdése az elsõ büntetõjogikódexek szemléletét két irányban változtatta meg.Egyrészt a technikai, gazdasági fejlõdés következ-tében megjelent új életviszonyokat bevonta a bünte-tõjogi védelem körébe, úgy hogy az adott életvi-szonyra vonatkozó szakigazgatási szabályok meg-sértését – mint például adóigazgatás, hulladékkeze-lés, egészségügyi szabályok – büntetni rendelte. Aszakigazgatási normák megsértésén alapuló bûncse-

lekményeket az európai jogfejlõdés a kodifikációsorán elválasztotta a köztörvényi bûncselekmények-tõl. Mivel ezeknek a bûncselekményeknek a törvé-nyi tényállásában nagy szerepet játszanak az igaz-gatási jogszabályokban tételezett normák, ezért eze-ket a bûncselekményeket nem a büntetõ kódex, ha-nem maga a szakigazgatási jogszabály tartalmazta(melléktörvény).

A melléktörvények különtartását a jogbiztonságérvényesítése indokolta. A jogbiztonság megköve-teli, hogy a jogalkotó a szakigazgatási jogszabályokmegsértésén alapuló bûncselekmények esetében ismaradéktalanul érvényesítse a nullum crimen és nullapoena sine lege, valamint a bûnfelelõsség elveit.Mivel a szakigazgatási jogszabályok megsértésénalapuló bûncselekmények esetében a büntetõjogifelelõsség feltételeit a szakigazgatási jogszabály ha-tározza meg, a büntetõjog elõbb említett alapelveitezeknél a bûncselekményeknél úgy lehetett a leg-tisztábban érvényesíteni, hogy a felelõsség feltételeités a büntetõjogi szankcionálást egy norma, a mel-léktörvény tartalmazta. Hazánkban is a CsemegiKódex Különös Része mellett számos bûncselek-ményt melléktörvények szabályoztak. Így melléktör-vény rendelkezett például a kábítószerrel elkövetettbûntettekrõl, a sajtóval kapcsolatosan elkövetett bûn-cselekményekrõl, a csõdeljárással kapcsolatos bün-tetõ rendelkezésekrõl, az adótörvényekkel szembenelkövetett bûncselekményekrõl, vagy a fizetési esz-közzel elkövetett visszaélésekrõl.

A XX. század fejlõdése nemcsak az új életviszo-nyok büntetõjogi védelmének megteremtését kíván-ta meg, hanem a büntetõjogi szabályozás differenci-álását is a védelem tárgyaira illetve az elkövetõ sze-mélyi körülményeire tekintettel. Így például a kato-nai bûncselekményekrõl egyetlen európai büntetõkódexben sem találunk rendelkezést, mert a kodi-fikátor felismerte, hogy a katonai életviszonyok mindtárgyukban, mind személyi körülményeikben olyaneltéréseket mutatnak, amelyeket külön törvénybenkell szabályozni. A nyugat-európai kódexek fiatal-korúakra vonatkozó rendelkezéseket sem tartalmaz-nak, mert a fiatalkorra sajátos felelõsségi szabályo-kat érvényesítenek. Ezt a szemléletet követte a ma-gyar büntetõjog is 1961-ig, amíg a katonai bûncse-lekményeket, illetve a fiatalkorúakra vonatkozó ren-delkezéseket külön törvényben szabályozta.

A szocialista társadalom-szemléletre épülõ kodi-fikáció szakított a kodifikációnak a jogfejlõdés so-rán kialakított hagyományaival és az egységes kó-dex technikáját alkalmazta. Az 1961. évi szocialistaBtk. nemcsak a szakigazgatási jogszabályok meg-sértésén alapuló bûncselekményeket vonta be a bün-tetõ kódexbe, hanem megszüntette a fiatalkorúakra,a katonákra és a rehabilitációra vonatkozó külön bün-tetõ törvényeket is.

Az egységes büntetõ törvény kialakítása kétféleeredménnyel járt a hazai büntetõjogban. Egyrészt aszakigazgatási jogszabályok megsértésén alapulóbûncselekményeknek a büntetõ kódexbe történõ be-

7 Ld. Dr. Wiener A. Imre: A Büntetõ Törvénykönyv szerkezete. Bün-tetõjogi Kodifikáció 2001/1. Budapest, HVG-ORAC és Dr. Kiss Zsig-mond – Dr. Soós László: Az új Büntetõ Törvénykönyv egységességénekkérdése. Büntetõjogi Kodifikáció 2002/2. Budapest, HVG-ORAC (aszerk.)


vonása csak a kerettényállások számának jelentõsemelkedésével volt megvalósítható. Másrészt a kü-lön büntetõ törvényeknek a Btk.-ba történõ beolvasz-tása megszüntette a fiatalkorúakra vonatkozó sajá-tos felelõsségi rendelkezéseket és a fiatalkor bünte-téskiszabási körülménnyé degradálódott.

A kodifikáció során – az elõbb kifejtettekre tekintet-tel – alapvetõ kérdésként merül fel, hogy az új Kódex ajelenleg hatályoshoz hasonlóan egységes kódex legyen,vagy visszatérjen az 1961. évi Btk.-t megelõzõ rend-szerhez, amely lehetõvé tette a büntetõjogi szabályok-nak a Btk.-n kívüli törvényekben való szabályozását.

A szakigazgatási jogszabályokat sértõbûncselekmények kerettényállással történõ szabályozásaA kerettényállást, mint sajátos kodifikációs tech-

nikát mindazokon a területeken megtaláljuk, ahol abüntetõjogi felelõsség pozitív vagy negatív feltétele-inek körülírásában a büntetõjogon kívüli normák isrészt vesznek. A kerettényállás a melléktörvénnyelszemben azonban elválasztja egymástól a büntetõjo-gi felelõsség feltételeit leíró normát (keretet kitöltõszakigazgatási jogszabály) és a büntetõjogi tilalmat(különös részi tényállás). A jogbiztonság azonbanmegköveteli, hogy a jogalkotó a kerettényállásokesetében is feltétlenül érvényesítse a nullum crimenés nulla poena sine lege, valamint a bûnfelelõsségelveit. A kerettényállás, mint kodifikációs technika,ezért speciális követelményeket támaszt a jogalko-tóval szemben. A kerettényállást úgy kell megfogal-mazni, hogy az egyértelmûen kifejezze a védett jogitárgyra és az elkövetõi tevékenységre vonatkozó jog-alkotói akaratot. Az Alkotmánybíróság következetesgyakorlata szerint a normavilágosság a jogbiztonságalapvetõ eleme. A jogbiztonság megköveteli, hogy anormatartalom világos, felismerhetõen értelmezhe-tõ és egyértelmû legyen. Ez nemcsak a tilalmazottmagatartás leírására, hanem a jogkövetkezményekalkalmazására és az azok alóli mentesülés lehetõsé-gére is vonatkozik. (AB Hat. 10/2003. IV. 3.) A nor-mavilágosság követelménye vonatkozik a büntetõ-jogi keretrendelkezésekre is. A keretet kitöltõ szabá-lyok nem idézhetnek elõ zavarokat a büntetõjogmûködése során, illetve a jogalanyok számára nemteremthetnek kiszámíthatatlan és követhetetlen álla-potot. (AB Hat. 54/2004. XII. 13.)

A fiatalkorúak büntetõjoga8

A XX. században a fiataloknak nemcsak a társa-dalmi státusza, hanem a bûnözésben való részvételeis megváltozott, jelentõsége növekedett. Az európaijogrendszerekben nem alakult ki egységes felfogása fiatalkorúak büntetõjogi felelõsségre vonásáról. Azeurópai büntetõ kódexek a fiatalkorúak magatartásátugyan különbözõ életkortól kezdve értékelik, azon-

ban szemben a felnõtt korúak büntetõjogával, a fia-talkorúaknál a szellemi, erkölcsi érettséget egysé-gesen a büntetõjogi felelõsség keretében vizsgálják.

1961-ig a magyar büntetõjog a 12–18 éves korosz-tályt sorolta a fiatalkorú kategóriába, de ebben a keret-ben a különbözõ életkorokhoz különbözõ felelõsségiszabályokat kapcsolt. Az 1961. évi szocialista Btk.ugyan felemelte a fiatalkor határát 14 évre, de szakítvaa korábbi hagyományokkal megszüntette a fiatalkorú-akra vonatkozó speciális felelõsségi szabályokat.

A katonai büntetõjogA katonákra vonatkozó általános részi rendelkezé-

sek az 1961. évi Btk. óta a katonai életviszonyokratekintettel a bûncselekmény elkövetõire, a büntethe-tõség kizárására és megszûnésére, a szankciók alkal-mazására és végrehajtására, a mellékbüntetésekre ésa mentesítésre sajátos szabályokat kodifikálnak. Ezeka szabályok az Általános Rész szinte egész rendsze-rét érintik. A Különös Részben pedig hat jogi tárgyköré csoportosítva közel harminc bûncselekményitényállást kellett kodifikálni. Ez a nagyszámú és elté-rõ joganyag indokolja az európai büntetõjogokban akatonai büntetõ törvény megalkotását.

Az új kódex tagolásaA Koncepció abból indul ki, hogy a kodifikációs

technika megválasztása a joglogikai rendszer tisz-taságát kell, hogy szolgálja. A társadalmi, gazdasá-gi fejlõdés számos, egymástól jól elkülöníthetõ ér-dekeket védõ büntetõ törvényi rendelkezést kívánmeg. Ezt a törvény rendszerében is kifejezésre kelljuttatni aképpen, hogy az új Büntetõ Törvénykönyva jelenleg hatályos Btk.-hoz hasonlóan továbbra isegységes törvény, azonban az egységes szerkezetmegtartása mellett a szabályozás alanyára, vagy tár-gyára tekintettel speciális rendelkezéseket különKönyvek tartalmazzák.

A fentieknek megfelelõen az új Büntetõ Törvény-könyv az alábbi Könyvekbõl áll:

1. Könyv: Általános rendelkezések,2. Könyv: Köztörvényi bûncselekmények,3. Könyv: Szakigazgatási jogszabályokat sértõ

bûncselekmények,4. Könyv: A katonákra vonatkozó rendelkezések

és a katonai bûncselekmények,5. Könyv: A fiatalkorúakra vonatkozó rendel-

kezések.A Könyvekre történõ tagolás lehetõvé teszi, hogy

az egységes kódex megtartása mellett a jogtárgy véde-lemben, vagy az elkövetõk személyében megjelenõjelentõs különbségeket az új Büntetõ Törvénykönyvkellõen kifejezésre juttassa. Az új Büntetõ Törvény-könyv belsõ tagolása emellett a jogbiztonság követel-ményének is jobban megfelel, hiszen a köztörvényi ésa szakigazgatási jogszabályokat sértõ bûncselekményekeltérõ kodifikációs technikáját a külön Könyvekbenkövetkezetesebben lehet érvényesíteni.

A büntetõ kódex Könyvekre tagolásának rendsze-rét hasonló indokokból más külföldi kódexek is kö-

8 Ld. Csemáné dr. Váradi Erika – Dr. Lévay Miklós: A fiatalkorúakbüntetõjogának kodifikációs kérdéseirõl – történeti és jogösszehasonlítószempontból. Büntetõjogi Kodifikáció 2002/1., Budapest, HVG-ORAC(a szerk.)


vetik, így például a francia, a svájci és az olasz bün-tetõ törvénykönyv.

A Kódex tagolásának garanciális funkciója vanAz új Büntetõ Törvénykönyv Könyvekre tagolá-

sa nem csupán kodifikációs technikai változás, ha-nem tartalmi, garanciális funkciója van. A 3–5. Köny-vekben szabályozott bûncselekmények alkalmazásaspeciális szaktudást igényel. A szakigazgatási jog-szabályokat sértõ bûncselekmények alkalmazásamegköveteli a jogalkalmazótól az adott igazgatásijogterület (pl. gazdasági jog, környezetvédelmi jog,orvosi jog) szabályanyagának ismeretét. Ugyanígya katonákra, illetve a fiatalkorúakra vonatkozó ren-delkezések alkalmazása is speciális szakértelmetkíván. A 3–5. Könyvekben szabályozott bûncselek-ményeknél a jogbiztonság elvének érvényesítésemegköveteli, hogy a bûnösség megállapítására és abüntetõjogi szankció alkalmazására csak a speciálisszaktudás birtokában kerülhessen sor. Az új BüntetõTörvénykönyv Könyvekre tagolása a 3–5. Könyvek-ben megkívánt speciális szaktudás garanciális sze-repét juttatja kifejezésre és ezzel a jogbiztonság al-kotmányos követelményét szolgálja.

Az új Büntetõ Törvénykönyv Könyvekre tagolá-sa egyben kihat a büntetõ igazságszolgáltatás rend-szerére is. Az új Büntetõ Törvénykönyv felhívja afigyelmet arra is, hogy az egyes Könyvek alkalma-zásához szükséges szaktudás csak a jogalkalmazásspecializációjával biztosítható. Ez a specializációnagyon sokrétû, nemcsak a büntetõeljárás szabálya-inak alakítására hat ki, hanem az ügyészségek, bíró-ságok munkájának a megszervezésére és ezzel össze-függésben a belsõ szervezeti rend kialakítására is.

A Könyvek belsõ felépítéseA fentieknek megfelelõen az új Büntetõ Törvény-

könyv Könyvekbõl és Fejezetekbõl épül fel. A Feje-zetek és a §-ok számozása minden Könyvben újbólkezdõdik. Az új Büntetõ Törvénykönyvnek Köny-vekre tagolásával a büntetõ rendelkezések elsõ szá-ma már kifejezi, hogy az adott szabályokat melyikKönyv tartalmazza, a következõ szám pedig a Köny-vön belüli paragrafusszámot jelöli. Ennek megfele-lõen a §-okra történõ hivatkozásnál az adott Könyvszámára is utalni kell (pl. 1–22. §, 3–45. §).

Az új Büntetõ Törvénykönyv felépítése egybenigazodik az új Polgári Törvénykönyv koncepciójá-ban szereplõ belsõ tagoláshoz. A Koncepció ezzel isa jogalkalmazó munkáját kívánja megkönnyíteni.

B) 1. KÖNYV –ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK1. Az új kódex alapelvei

A büntetõjog alapelvei szerepeljenekaz új Büntetõ TörvénykönyvbenA büntetõjog alapelveinek a büntetõjog egészét

átható elvi tételeket nevezzük. A büntetõjog alapel-vei kihatnak a teljes büntetõ jogszabályanyagra, lé-

nyegi jelentõséghez jutnak mind a jogalkotásban,mind a jogalkalmazásban. Noha a korábbi hazai éskülföldi büntetõ kódexek rendszerint nem tartalmaz-ták ezeket az alapelveket tételes rendelkezés formá-jában, számos nemzetközi szerzõdés, amelynek ha-zánk is részese, kötelezõen érvényesítendõ elvkéntírja õket elõ. Éppen a nemzetközi kötelezettségekretekintettel a modern nyugat-európai kódexek magukis tartalmazzák a büntetõjog alapelveit, így példáula francia büntetõ kódex. A Koncepció ezt az új szem-léletet kívánja azáltal érvényesíteni, hogy az új Bün-tetõ Törvénykönyv tételes rendelkezés formájábanmegfogalmazza a büntetõjog azon alapelveit, ame-lyek garanciális jelentõségûek a büntetõjogi felelõs-ség megállapítása és a szankció alkalmazása szem-pontjából.

A büntetõhatalom gyakorlásának ultima ratiojellegeA büntetõhatalom gyakorlásának megfogalmazá-

sa az új Büntetõ Törvénykönyvben rögzíti, hogy ajogalkotó csak olyan cselekményeket nyilváníthatbûncselekménnyé, amelyek társadalmilag elítélendõk,azaz antiszociálisak. Az elv egyben azt is deklarálja,hogy az antiszociális magatartások kontrolljában azállami kontrolleszközök kiválasztásánál a büntetõjo-got utolsóként szabad alkalmazni, és csak akkor, ha abüntetõjog a közérdek érvényesítéséhez elengedhe-tetlen. A büntetõjog csak a legsúlyosabb jogsértések-re reagál és csak akkor alkalmazható büntetõjogiszankció, ha az a társadalom védelméhez feltétlenülszükséges. Az elv értelmében a büntetõjognak a jogifelelõsségi, védelmi formák rendszerében kisegítõ jel-leggel, ultima ratio-ként kell érvényesülnie.

Az arányosság elveA büntetõjogi joghátrány kilátásba helyezése és

alkalmazása az egyén alkotmányosan védett jogaitkorlátozza. Az arányosság elve az új Büntetõ Törvény-könyvben kifejezi, hogy mind a büntetendõvé nyil-vánításnak, mind a büntetõjogi jogkövetkezménynekarányban kell állnia a korlátozással elérhetõ társadal-mi elõnnyel. Az állam csak akkor nyúlhat az alapjogkorlátozásának eszközéhez, ha másik alapvetõ jog ésszabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyébalkotmányos érték védelme más módon nem érhetõel. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához,vagyis a büntetendõvé nyilvánításhoz nem elegendõönmagában, hogy a korlátozás egy másik alapjog vagyegyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem megkell, hogy feleljen az arányosság követelményének:az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekébenokozott alapjogsérelem súlya megfelelõ arányban le-gyen egymással.

A nullum crimen, nulla poena sine legemegfogalmazásaA nullum crimen és a nulla poena sine lege elve a

felvilágosodás korában alakult ki a bírói hatalomönkénye elleni küzdelemben. A két egymáshoz


kapcsolódó jogelv azt fejezi ki, hogy csak azt a ma-gatartást lehet bûncselekménynek tekinteni, amelyetaz elkövetése elõtt a törvény büntetendõvé nyilvání-tott, és csak azokat a büntetéseket lehet az elkövetõ-vel szemben alkalmazni, amelyeket a törvény már azelkövetés elõtt elõírt. A nullum crimen és a nulla poenasine lege elv tehát a jogbiztonságot szolgálják, mivelmegkövetelik, hogy a jogalkotó a büntetõhatalom gya-korlásának lényegi feltételeit törvényben elõre rög-zítse. Az új Büntetõ Törvénykönyv azt az általánoskülföldi példát követi, amely a nullum crimen és anulla poena sine lege elvet a törvényben rögzíti.

A büntetõhatalom nemzetközi és európaijogi korlátjaiAz állam büntetõ hatalma a demokratikus jogál-

lamokban két irányban is korlátozott. Az állam bün-tetõ hatalmát egyrészt az alkotmányban foglalt sza-bályok és elvek, másrészt az állam által vállalt nem-zetközi kötelezettségek korlátozzák. A magyar államalkotmányos kötelezettsége, hogy biztosítsa a vál-lalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jogösszhangját. Ez a kötelezettség az állami büntetõha-talom gyakorlására is kiterjed.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a büntetõhatalomkorlátozottságának elvénél a nemzetközi jogi köte-lezettségek mellett utal az európai jogi kötelezettsé-gekre is. Magyarország európai uniós tagságábólkövetkezik, hogy a büntetõhatalom gyakorlásánakösszhangban kell állnia az Unió büntetõjogi vonat-kozású jogszabályaival.9

A tettarányos büntetés elveAz új Büntetõ Törvénykönyv az alapelvek között

szabályozza, hogy a tettarányos büntetés kiszabása-kor a bíróság figyelemmel van az elkövetõ személyikörülményeire és a sértett érdekeire.

Ez az alapelv biztosítja az új Büntetõ Törvény-könyv által elõírt büntetõjogi jogkövetkezményekegységes alkalmazását, kifejezi az állam elvárását, atársadalom nézeteit a büntetõjogi szankcióval elér-hetõ hatásokról. Ez az alapelv nem csupán vala-mennyi büntetõjogi jogkövetkezményre irányadó,hanem általánosságban áthatja a büntetõ igazságszol-gáltatás teljes folyamatát. Kiemelt jelentõséghez jutaz alapelv a büntetés kiszabása körében is. Ez az alap-elv ugyanis tartalommal ruházza fel a büntetéskisza-bási szabályokat, normatív követelmény a jogalko-tás és jogalkalmazás számára egyaránt.

A bagatell cselekmények kezeléseAz új Büntetõ Törvénykönyv a bagatell bûncse-

lekmények kezelését – tekintettel a bagatell bûnö-zés arányára az összbûnözésen belül – az alapelvekközött rögzíti. Ez az alapelv egyértelmûvé teszi, hogya bûncselekmény elkövetéséhez mindig társadalmirosszallás kapcsolódik, amelyet a büntetõ igazság-

szolgáltatás során az eljáró hatóságnak az elkövetõ-vel szemben ki kell fejeznie. A cselekmény társadal-mi elítélésének hatósági kifejezésre juttatása akkor isszükséges, ha az elkövetõ cselekménye, vagy szemé-lyi körülményei büntetés vagy intézkedés alkalmazá-sát nem indokolják. A büntetõjogi szankciónak nemminõsülõ figyelmeztetés alkalmazása szimbolikuselégtétel a sértett és a megsértett közösség számára.

2. A büntetõ joghatóság

A büntetõ törvény idõbeli hatályaA büntetõ törvény idõbeli hatálya arra vonatko-

zik, hogy mikortól kezdve és meddig alkalmazhatóa büntetõ jogszabály. Az új Büntetõ Törvénykönyva jelenleg hatályos Btk.-val megegyezõen továbbrais általános szabályként az elkövetéskor hatályostörvény alkalmazását írja elõ, amely alól egyetlenkivétel az elbíráláskor enyhébb büntetõ törvényvisszaható ereje. Az új Büntetõ Törvénykönyvbenrögzített nullum crimen és a nulla poena sine legeelvébõl következik, hogy az új bûncselekményt meg-állapító, illetõleg az elbírálást szigorító büntetõ tör-vénynek visszaható ereje nem lehet. A nullum crimenés a nulla poena sine lege elvének éppen az az értel-me, hogy csak az olyan cselekmény lehet bûncse-lekmény, amelyet a törvény már az elkövetés elõttazzá nyilvánított, valamint nem alkalmazható súlyo-sabb büntetõjogi szankció annál, mint amit a törvényaz elkövetés elõtt kilátásba helyezett. Ha az új bün-tetõ törvény a büntetõjogi védelmet megvonja vagymérsékli, a nullum crimen és a nulla poena sine legeelve már nem gátolja azt, hogy az ügy megítélésénéla cselekménynek az elbíráláskori jelentõsége érvé-nyesüljön. Ezért az elbíráláskor hatályban lévõ eny-hébb büntetõ törvénynek visszaható ereje van.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-valmegegyezõen továbbra is csupán az elkövetéskor ésaz elbíráláskor hatályos büntetõ törvények egybe-vetését teszi lehetõvé és nem ismeri el az ún. leg-enyhébb büntetõ törvény alkalmazásának az elvét.Ennek megfelelõen az elkövetést követõen életbelépett, de az elbíráláskor már hatályát vesztett bün-tetõ törvény akkor sem alkalmazható, ha az tennélehetõvé a cselekmény legenyhébb megítélését.

Szemben a jelenleg hatályos Btk.-val az új Bün-tetõ Törvénykönyv nem zárja le az enyhébb büntetõtörvény visszaható erejének a lehetõségét az ítéletjogerõre emelkedésével, hanem hasonlóan számoskülföldi büntetõ kódexhez úgy rendelkezik, hogyamennyiben valamely cselekmény az új törvény sze-rint már nem büntetendõ, a miatta korábban jogerõsítélettel kiszabott büntetést vagy intézkedést is tö-rölni kell. Ezzel a rendelkezéssel az új Büntetõ Tör-vénykönyv megszünteti azt a méltánytalan és a bün-tetõjog védelmi funkciója szempontjából céltalanhelyzetet, hogy olyan cselekmény miatt kerül sorbüntetés vagy intézkedés végrehajtására, amelyetmaga a törvény sem tekint már büntetõjogi szankciótérdemlõnek.

9 Ld. Dr. Nagy Ferenc – Dr. Karsai Krisztina: A kerethatározat.Büntetõjogi Kodifikáció 2003/1–2., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


Fontos kiemelni, hogy az enyhébb törvény jog-erõn túli visszaható ereje nem korlátozódik a bünte-tésekre, hanem kiterjed minden büntetõjogi szankci-óra. Noha a büntetõjogi szankciók között az intézke-dések elvileg enyhébbek, mint akár a legenyhébbbüntetés és büntetett elõéletet sem eredményeznek,a gyakorlatban az intézkedések, mint például a va-gyonelkobzás, sokszor súlyosabb hátrányt jelentenekaz elkövetõ számára, mint a büntetés. Az intézkedé-sekben megjelenõ jelentõs joghátrány indokolja, hogyaz enyhébb törvény visszaható ereje kizárja a koráb-ban jogerõsen kiszabott intézkedés végrehajtását is.

A büntetõ törvény területi és személyi hatályaA büntetõ törvény területi és személyi hatályára

vonatkozó rendelkezések meghatározzák azoknak acselekményeknek és személyeknek a körét, amelyek-re, illetve akikre a magyar állam büntetõ joghatósá-ga érvényesül. Általános nemzetközi gyakorlat, hogya joghatóság elõírására vonatkozó rendelkezéseket abüntetõ anyagi jog szabályozza, a joghatóság gya-korlásáról pedig a büntetõeljárási és a bûnügyi jog-segély törvény szól. A hatályos Btk. ezt a rendszertnem követi következetesen, mert egyes, a büntetõ jog-hatóság gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket istartalmaz (pl. külföldi ítélet érvénye). További prob-lémája a joghatóság jelenlegi szabályozásának, hogynincs figyelemmel az Európai Unió büntetõpolitiká-jára, és nem érvényesíti a joghatósággal kapcsolatosmodern nézeteket sem. Az új Büntetõ Törvénykönyvkialakítása során ezért alapvetõ szempont, hogy a Btk.csak a joghatóság elõírására vonatkozó rendelkezé-seket fogalmazza meg. Tekintettel a külföldi elemetis magában foglaló bûncselekményekre, valamintazoknak a jövõben várhatóan még inkább növekvõjelentõségére, az új Büntetõ Törvénykönyv feltétle-nül olyan szabályozásra törekszik, amely mind azEurópai Unió, mind a modern büntetõpolitika kívá-nalmainak megfelel.

Területi elvAz új Büntetõ Törvénykönyv – a hatályos Btk.-

val megegyezõen – a magyar törvény feltétlen alkal-mazását írja elõ a belföldön elkövetett cselekmények-re. A területi elv ilyen alkalmazása megfelel a nem-zetközi gyakorlatnak. A külföldi büntetõ kódexek-ben is a területi elv az alapja minden joghatóságravonatkozó rendelkezésnek. A területi elv szerint amagyar állam büntetõ hatalma a területén elkövetettminden bûncselekményre kiterjed, tekintet nélkül azelkövetõ állampolgárságára.

Quasi területi elvA területi elvet az új Büntetõ Törvénykönyvben is

– a hatályos Btk.-val megegyezõen – kiegészíti aquasi területi elv. Utóbbi a magyar hajón és légi jár-mûvön elkövetett bûncselekményeket – a hajó vagylégi jármû tartózkodási helyétõl függetlenül – a bel-földön elkövetett cselekménnyel azonos elbírálás alávonja.

Aktív személyi elvA területi és a quasi területi elv szabályait kiegé-

szítik azok a rendelkezések, amelyek a magyar tör-vény alkalmazását írják elõ a külföldön elkövetetettcselekményekre. Ezek közül az elsõ az aktív sze-mélyi elv, amelynek alapján a magyar állam bünte-tõ hatalma kiterjed a magyar állampolgárok által kül-földön elkövetett cselekményekre is. A hatályos Btk.alapján az aktív személyi elv korlátlanul érvénye-sül, tehát az állam a külföldön tartózkodó magyarállampolgároktól feltétel nélkül megköveteli a ha-zai büntetõjogban írt szabályok követését és ezekmegsértése esetén korlátozás nélkül alkalmazza abüntetõjogi felelõsségre vonást. Szemben a jelenle-gi szabályozással az új Büntetõ Törvénykönyv –hasonlóan számos külföldi kódexhez – csak bizo-nyos korlátok között alkalmazza az aktív személyielvet és figyelemmel van az elkövetés helyének jo-gára. Az aktív személyi elv korlátozásával az újBüntetõ Törvénykönyv megfelel a modern európaijoghatósági politikának, amelyik a területi elven ala-puló joghatóságot tekinti elsõdlegesnek és hajlandóa saját állampolgár kiadására. Ezt a joghatósági po-litikát képviseli az európai elfogatóparancs is, amelyelõírja a saját állampolgár átadását más uniós tagál-lam igazságügyi hatóságának. Az új Büntetõ Tör-vénykönyv az európai elfogatóparancsot szabályo-zó 2003. évi CXXX. törvénnyel összhangban a ma-gyar törvényt a magyar állampolgár által külföldönelkövetett cselekményre a kettõs inkrimináció telje-sülésétõl teszi függõvé. A magyar törvényt csak ak-kor rendeli alkalmazni, ha a cselekmény mind amagyar jog, mind az elkövetés helyének joga sze-rint büntetendõ.

Passzív személyi elvAz új Büntetõ Törvénykönyvben az aktív szemé-

lyi elv korlátozását kiegészíti a passzív személyi elvbevezetése, amelyet a jelenleg hatályos törvény nemtartalmaz. Az új Büntetõ Törvénykönyv a magyarállampolgár, illetve jogi személy sérelmére külföl-dön elkövetett súlyosabb bûncselekményekre elõír-ja a magyar törvény alkalmazását. A passzív szemé-lyi elv ilyen megfogalmazása lehetõvé teszi azok-nak a magyar állampolgároknak a büntetõjogi fele-lõsségre vonását, akik külföldön magyar állampol-gár vagy jogi személy sérelmére követnek el bûn-cselekményt, cselekményük azonban az elkövetéshelyének joga szerint nem büntetendõ.

A Nemzetközi Büntetõbíróság Statútumábanfoglalt bûncselekményekkel kapcsolatos joghatóságÚj rendelkezés az új Büntetõ Törvénykönyvben

a magyar joghatóság szabályozása a NemzetköziBüntetõbíróság Statútumában foglalt bûncselekmé-nyekkel kapcsolatban. Hazánk a 72/2001. (XI. 7.)OGY határozattal erõsítette meg a Statútumhoz valócsatlakozást és ezzel kötelezettséget vállalt arra,hogy a magyar jogot a Statútummal összhangbahozza. Tekintettel arra, hogy a Statútum a nemzeti


büntetõjog területi és személyi hatályára is tartal-maz rendelkezést, az új Büntetõ Törvénykönyv kü-lön paragrafusban rendelkezik a Statútum alkalma-zásáról a magyar büntetõjogban. Az új Büntetõ Tör-vénykönyv a Statútumot lex specialisként kezeli ésa Statútumban foglalt bûncselekményekkel kapcso-latban a Statútum joghatósági rendelkezéseinek biz-tosít elsõbbséget. A Statútum elsõbbségének a ki-mondásával az új Büntetõ Törvénykönyv elkerüli amagyar büntetõjog és a Statútum közötti jogható-sági konfliktus kialakulásának lehetõségét.

Kettõs inkrimináció elve; önvédelmi elvAz új Büntetõ Törvénykönyv, a hatályos Btk.-val

megegyezõen, a nem magyar állampolgár által kül-földön elkövetetett cselekményt továbbra is csak akettõs inkrimináció teljesülése esetén rendeli bün-tetni. Ez alól két kivételt tesz az új Büntetõ Törvény-könyv. Nem feltétele a magyar büntetõ joghatóság-nak a kettõs inkrimináció egyes állam elleni és a hon-védelem érdekeit súlyosan sértõ bûncselekmény ese-tében. Ilyen bûncselekményekkel kapcsolatban amagyar joghatóság feltétlen és korlátozás nélküli.Ugyancsak nem feltétele a magyar joghatóságnak anem magyar állampolgár által külföldön elkövete-tett cselekmény esetén a kettõs inkrimináció, ha acselekmény üldözését nemzetközi szerzõdés írja elõ.Ilyen esetben a joghatóság érvényesítése a nemzet-közi szerzõdésben foglaltak szerint történik.

Forum deprehensionis elveKülönbség a jelenlegi szabályozáshoz képest,

hogy a nem magyar állampolgár által külföldön el-követetett cselekményre az egyéb feltételek telje-sülése mellett is csak akkor alkalmazható a magyarbüntetõjog, ha a cselekmény elkövetõje belföldöntartózkodik. Az új Büntetõ Törvénykönyvben fog-lalt korlátozás megszünteti a magyar büntetõ jog-hatóságnak jelenleg hatályos céltalan kiterjesztését,amely a hazai joghatóságot akkor is elõírja a kül-földön elkövetett cselekményre, ha a joghatóságérvényesítésére gyakorlatilag nincs lehetõség, mi-vel az elkövetõ maga is az országhatáron kívül tar-tózkodik. Ez alól a korlátozás alól kivétel az, haMagyarország nemzetközi kötelezettség vállalásaeltérõen rendelkezik.

Ne bis in idem elve10

Új rendelkezés a jelenleg hatályos Btk.-hoz ké-pest, hogy az új Büntetõ Törvénykönyv az unióskövetelményeknek megfelelõen kimondja az Euró-pai Unión belül a kétszeres eljárás tilalmát. A két-szeres eljárás tilalma a belsõ jogban a nemzetközi-leg elismert emberi jogok részét képezi. A kétsze-res eljárás tilalmát a belsõ jogban szokták resiudicata-nak is nevezni. Ezt a belsõ jogban resiudicata-nak nevezett szabályt az uniós tagállamok

viszonylatában a Schengeni Megállapodás 54. cikke-lye szabályozza. A Schengeni Megállapodás 54. cik-kelye alapján: „Akivel szemben a Szerzõdõ Felek va-lamelyike jogerõs ítéletet hozott, nem üldözhetõ ugyan-azért a bûncselekményért más Szerzõdõ Fél által, ha akiszabott büntetést már végrehajtották, vagy az ítéletaz ítélkezõ állam joga szerint nem végrehajtható.” Atilalom arra vonatkozik, hogy nem lehet valakivel szem-ben más uniós tagállamban már jogerõsen elbírált bûn-cselekményért ismét eljárni. Ez a rendelkezés Magyar-országra, mint uniós tagállamra kötelezõ.

A Luxemburgi Bíróság esetjoga alapján a kétszereseljárás tilalma nem szûkíthetõ le a bírósági érdemi ha-tározatra (felmentõ vagy bûnösséget megállapító íté-let), hanem azzal egyenrangúnak és a joghatóság újabbgyakorlása feltétlen akadályának kell tekinteni az ügyetérdemben és jogerõsen lezáró egyéb igazságügyi ha-tósági döntéseket is (ilyen tipikusan a vádemelés mel-lõzése vagy elhalasztása az ügyész által).

A kétszeres eljárás tilalmának elve az új BüntetõTörvénykönyvben a területi és az önvédelmi elv ki-vételével a többi joghatósági elvnél erõsebb.

Nemzetközi és nemzeti jogon alapuló mentességA nemzetközi és nemzeti jogon alapuló mentessé-

gek a joghatóság gyakorlásának ideiglenes akadályai.A személyes mentességek a joghatóság gyakorlásátegy adott területen és/vagy egy adott idõben korlá-tozzák. Az új Büntetõ Törvénykönyv a jelenleg hatá-lyos törvénnyel megegyezõen szabályozza a magyarjoghatóság korlátozását a nemzetközi jogon alapulószemélyes mentességek esetében, amikor kimondjaazt, hogy a diplomáciai mentességet illetve a nem-zetközi jog alapján egyéb személyes mentességet él-vezõ személyek mentesek a magyar joghatóság alól.A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyébszemélyes mentesség a területi joghatóság alóli men-tességet jelent. A nemzetközi jogon alapuló szemé-lyes mentesség azért idõleges korlátozása a jogható-ság gyakorlásának, mert a küldõ állam lemondhat ementességrõl és ilyenkor nincs akadálya a magyar jogszerinti felelõsségre vonásnak.

Új joghatósági szabály az új Büntetõ Törvény-könyvben a nemzeti jogon alapuló személyes men-tességekrõl szóló rendelkezés. A személyes mentes-ség szabályozásánál a Koncepció abból indult ki, hogya nemzeti jogon alapuló képviselõi és egyéb szemé-lyes mentesség a diplomáciai mentességhez hasonló-an a betöltött funkcióhoz és a mögöttük álló államihatalomhoz kapcsolódnak. Ezért ezek a magyar jo-gon alapuló személyes mentességek ugyanúgy a jog-hatóság gyakorlásának ideiglenes korlátozását jelen-tik, mint a nemzetközi jogi mentességek. A Koncep-ció ezért a magyar jogon alapuló személyes mentes-ségeket a diplomáciai mentességhez hasonló anyagijogi joghatósági akadályként szabályozza. A Koncep-ció ezzel visszatér a Csemegi Kódex rendszeréhez,amely szintén a joghatóság gyakorlásának akadálya-ként szabályozta az országgyûlés tagjainak mentelmijogát.

10 Ld. Dr. Wiener A. Imre: A ne bis in idem elv érvényesítésérõl.Büntetõjogi Kodifikáció 2003/1–2., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


Szintén új rendelkezés a hatályos törvényhez ké-pest, hogy az új Büntetõ Törvénykönyv rendelkeziknemcsak a magyar, hanem a más uniós tagállambanszemélyes mentességet élvezõ személyek büntetõ-jogi felelõsségre vonásáról is. A Koncepció a másuniós tagállam jogán alapuló személyes mentessé-get a magyar jogon alapuló személyes mentességgelegyformán kezeli és ugyanúgy a joghatóság gyakor-lásának ideiglenes akadályaként szabályozza.

3. A büntetõjogi felelõsség11

A II. Fejezet felépítéseAz Általános Rendelkezések II. Fejezete a bünte-

tõjogi felelõsség szabályait fekteti le. A hatályos Btk.ezt a fejezetet az alábbiak szerint építi fel: bûncse-lekmény fogalma, bûnösség (szándékosság, gondat-lanság), stádiumok (kísérlet, elõkészület), elkövetõk.

Szemben a hatályos szabályozással a Koncepcióazt a logikát követi, amely a bûntettek és vétségekmeghatározását követõen elõször az elkövetõkrõl,majd a bûnösségrõl és végül a stádiumokról szól.

A bûncselekmény fogalmát nem kell a törvénybenszabályozni12

A bûncselekmény törvényi fogalmát a szovjet min-tát követõ 1950. évi Btá. vezette be a magyar bünte-tõjogba. Ezt megelõzõen a Csemegi Kódex 1. §-aszerint bûntettet vagy vétséget csak azon cselekményképez, melyet a törvény annak nyilvánít és bûncse-lekmény miatt senki sem büntethetõ más büntetés-sel, mint amelyet arra az elkövetése elõtt a törvénymegállapított. A Csemegi Kódex a bûncselekményfogalmi meghatározása helyett – más európai bün-tetõ kódexekhez hasonlóan – a nullum crimen ésnulla poena sine lege elvet iktatta a törvénybe, abûncselekmény fogalmi meghatározását pedig a bün-tetõjog tudományra hagyta. A tudományban számosbûncselekmény fogalmi irányzat létezett, amely ajogellenesség, büntetendõség (tényállásszerûség) ésbûnösség elemeibõl különbözõen építette fel a bûn-cselekmény fogalmát.

A Btá. szakított a bûncselekmény fogalom tudo-mányos fogalomként kezelésével és helyette törvény-be foglalta a bûncselekmény tartalmi meghatározá-sát. A bûncselekmény fogalom törvényi meghatáro-zásának mintáját a hatályos Btk. is átvette és a bûn-cselekményt szándékos vagy gondtalan (bûnös) cse-lekményként definiálja, amely a társadalomra veszé-lyes és a törvény által büntetni rendelt (büntetendõ).A hatályos törvényi bûncselekmény fogalommalkapcsolatban a társadalomra veszélyesség, mint önál-ló bûncselekmény fogalmi elem váltott ki vitát. Ahatályos törvény miniszteri indokolása ugyanis meg-állapítja, hogy „nincs bûncselekmény, ha egy maga-

tartás formálisan megvalósítja ugyan a törvény Kü-lönös Részének valamely tényállását, de az elköve-tés konkrét körülményei miatt nem veszélyes a tár-sadalomra.” Ennek az indokolásnak a nyomán ala-kulhatott ki az a szélesebb körû elfogadásra soha nemlelt jogalkalmazói gyakorlat, amely egyedül a társa-dalomra veszélyesség hiányára alapozva lehetõvéteszi a büntetõjogi felelõsség kizárását. Ezzel a bün-tetõ bíró de facto felülbírálhatja a törvényalkotót.

A 2001-ben megalakult Kodifikációs Bizottságtöbbsége ezért a formális bûncselekmény fogalomés a társadalomra veszélyességnek, mint bûncselek-mény fogalmi elemnek a mellõzése mellett foglaltállást.13 A Koncepció a Bizottság véleményét juttat-ja érvényre azáltal, hogy az új Büntetõ Törvénykönyvalapelvei között deklarálja a nullum crimen és nullapoena sine lege, valamint a társadalom védelménekelveit. E két alapelv együttesen több mint a formálisbûncselekmény fogalom, ezért felesleges, hogy az újBüntetõ Törvénykönyv a bûncselekmény fogalmátkülön meghatározza. Ezzel a szabályozással az újBüntetõ Törvénykönyv a legtöbb európai ország bün-tetõ törvénykönyvéhez és a korábbi magyar hagyo-mányokhoz hasonlóan rendelkezik.

A büntetendõ cselekmény fogalmaA Koncepció a bûncselekmény fogalom törvényi

meghatározásának mellõzése mellett új terminoló-giát is bevezet a büntetõjogi felelõsség leírására. Ajelenleg hatályos Btk. számos helyen a „törvényitényállást megvalósítja” fordulatot használja a tény-állásszerû magatartás jelölésére. Ez a fordulat tartal-milag pontatlan, mivel a tényállásszerû magatartásnem a törvényi tényállást, hanem az abban foglaltelemeket valósítja meg. Tekintettel arra, hogy a „tör-vényi tényállásban foglalt elemeket valósítja meg”fordulat túl hosszú, a Koncepció visszatér a CsemegiKódexben alkalmazott fordulathoz, amely a tényál-lásszerû, materiálisan jogellenes magatartást bünte-tendõ cselekménynek hívja.

3.1. A bûntett és a vétségA bûncselekmény súly szerinti felosztása14

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-valmegegyezõen a bûncselekményeket súlyuk szerintbûntettekre és vétségekre osztja. A bûntettet, mintsúlyosabb kategóriát egyrészt a bûnösség formája,másrészt – a szándékos bûncselekményeknél – a tör-vényi büntetési tétel határolja el a vétségektõl.

A bûntett és vétség közti differenciálás fenntartá-sa annak ellenére indokolt, hogy a hatályos büntetõ-eljárási törvény nem tesz különbséget bûntetti ésvétségi eljárás között. A bûntett-vétség megkülön-böztetésnek az új Büntetõ Törvénykönyv számosrendelkezése jelentõséget tulajdonít azzal, hogy avétségekre kedvezõbb, míg a bûntettekre súlyosabb

11 Ld. Dr. Berkes György: A büntetõjogi felelõsség feltételei. Bünte-tõjogi Kodifikáció 2002/3., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)

12 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A bûncselekmény törvényi fogalmáróljogösszehasonító kitekintéssel. Büntetõjogi Kodifikáció 2001/1., Bu-dapest, HVG-ORAC (a szerk.)

13 Ld. Tájékoztató a Kodifikációs Bizottság üléseirõl. BüntetõjogiKodifikáció 2001/1., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)

14 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A bûncselekmények súly szerinti felosztá-sa. Büntetõjogi Kodifikáció 2001/1., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


szabályokat állapít meg (például szabadságvesztésvégrehajtási fokozata, szabadságvesztés felfüggesz-tése, próbaidõ meghatározása).

Az új Büntetõ Törvénykönyv szerint is mindengondatlan bûncselekmény vétség, bûntett csak szán-dékos bûncselekmény lehet. Eltérõen azonban a ha-tályos rendelkezéstõl az új Büntetõ Törvénykönyv aszándékos bûncselekményeknél az eddigi kétévi tör-vényi határt három évre emeli fel. A bûntett törvényibüntetési tétele maximumának felemelésére azért vanszükség, mert a jelenlegi két éves törvényi határ – agyakorlat egyöntetû véleménye szerint – túl alacsony.Az új Büntetõ Törvénykönyv ezzel megszünteti ahatályos Btk. szerinti indokolatlan helyzetet, amely-ben a bûncselekmények többsége bûntettnek minõ-sül. A bûntett törvényi büntetési tételének felsõ ha-tára 3 évre történõ felemelésével a vétséghez kap-csolódó kedvezõbb szabályok az új Büntetõ Törvény-könyvben szélesebb körben érvényesülhetnek.

3.2. Az elkövetõkA tettesek és a részesekA bûncselekményben közremûködõk (bûnelköve-

tõk) büntetõjogi megítélésére vonatkozóan nem ala-kult ki egységes szemlélet sem a büntetõjog tudo-mányban, sem az európai büntetõ kódexek gyakor-latában. Vannak olyan büntetõ kódexek, mint példá-ul az osztrák büntetõ törvény, amelyek a bûncselek-mény minden résztvevõjét tettesként kezelik és aközremûködés eltérõ súlyát, jellegét csak a bünte-téskiszabás körében veszik figyelembe. Ezt a meg-közelítést támogatja a parifikáció elvének alkalma-zása, amely a bûncselekmény különös részi tényál-lásában írt büntetési tételt a tettesekre és a részesek-re egyformán irányadónak tekinti.

Szemben a fenti monista felfogással a magyarbüntetõjogi hagyomány a Csemegi Kódex óta a bûn-elkövetõk kettõs felosztását követi, amely különböz-tet a deliktum elkövetésének központi alakja, a tet-tes és a tetteshez képest alárendelt pozícióban köz-remûködõ részes között. A tettes és a részes megkü-lönböztetésének alapja az eltérõ elkövetõi minõsé-gekhez fûzött eltérõ büntetõjogi jogkövetkezmény.A magyar büntetõjogban a Csemegi Kódex óta tö-retlenül érvényesül, hogy a bûnsegéd enyhébb meg-ítélés alá esik, mint a bûncselekmény tettese, illetvefelbujtója. Ezt a szemléletet a hatályos Btk. is érvé-nyesíti a parifikáció alkalmazása ellenére, amikor abüntetés enyhítésének szabályainál a bûnsegélyre akétszeres leszállást lehetõvé teszi.

A tettesség és a részesség szabályozásaaz új Büntetõ TörvénykönyvbenA magyar büntetõjogi hagyományokra és az an-

nak alapján megszilárdult jogalkalmazói gyakorlat-ra tekintettel az új Büntetõ Törvénykönyv is fenn-tartja az elkövetõknek tettesekre és részesekre fel-osztását, valamint továbbra is irányadónak tekinti aparifikáció elvét, azaz a tettesekre és a részesekreugyannak a büntetési tételnek az alkalmazását írja

elõ. Az egyes elkövetõi formák szabályozását illetõ-en azonban alternatív javaslatot fogalmaz meg aKoncepció:

„A” változatAz elsõ változat fenntartja a hatályos Btk. szabá-

lyozási technikáját, amelyik a törvényben definiáljaaz egyes elkövetõi formákat. Az „A” változat szerintaz új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-val alap-vetõen azonos módon határozza meg a tettes, társtettes,felbujtó és bûnsegéd fogalmait. Különbség azonbana hatályos rendelkezésekhez képest az, hogy az elkö-vetõi formák definícióját nem a bûncselekmény tör-vényi tényállásának megvalósításához köti, hanem abüntetendõ cselekmény fogalmára építi. Ennek meg-felelõen a tettes szemben a hatályos Btk.-val, nem abûncselekmény törvényi tényállását, hanem a bünte-tendõ cselekményt valósítja meg. A társtettesek elté-rõen a hatályos szövegtõl nem a „szándékos bûncse-lekmény törvényi tényállását”, hanem a szándékosbûncselekményt valósítják meg. Ugyanígy a felbujtónem bûncselekmény, hanem büntetendõ cselekményelkövetésére bír rá, a bûnsegéd pedig büntetendõ cse-lekmény elkövetéséhez nyújt segítséget.

Az elkövetõi formáknak a büntetendõ cselek-ményhez kapcsolása feleslegessé teszi a közvetetttettességnek15 a bírói jogban kialakított fogalmát.Közvetett tettes az, aki a törvényi tényállást úgy va-lósítja meg, hogy más személyt lényegileg, mint esz-közt használ fel a bûncselekmény elkövetésére. Aközvetett tettes rendszerint rábíró, tehát felbujtássze-rû magatartást fejt ki, a felbujtótól eltérõen azonbana közvetett tettes által eszközként felhasznált sze-mély általában nem büntethetõ. A felbujtó hatályostörvényi definíciója megkívánja, hogy a tettes a cse-lekmény elkövetésekor felelõsségre vonható legyen,ezért a gyermekkorú, a beszámíthatatlan, illetve té-vedésben lévõ személy bûncselekmény elkövetésé-re való rábírása a felbujtás fogalmából kizárt.Amennyiben azonban a felbujtó a büntetendõ cse-lekményre bír rá, a rábírt személy büntethetõségétmár nem kell vizsgálni a felbujtásnál, és így a gyer-mekkorú, beszámítási képességgel nem rendelkezõ,illetve tévedésben lévõ személyt rábíró elkövetõ isfelbujtóként felel.

Az elkövetõi formáknak a büntetendõ cselek-ményhez kapcsolása és a közvetett tettesség fogal-mának megszüntetése a dogmatikai rendszer követ-kezetessége miatt is kívánatos. A magyar büntetõ-jog-szemlélet a Csemegi Kódex óta a bûncselekményobjektív elkövetési magatartásának megvalósításáttekinti a tettesség elhatároló ismérvének. A hazaijogszemlélettel ezért ellentétes a német jogból átvettközvetett tettesség fogalma, mivel az nem az objek-tív elkövetési magatartás megvalósítása, hanem azelkövetési magatartást irányító szubjektum felöl ha-tározza meg a tettességet.

15 Ld. Szomora Zsolt: Közvetett tettesség de lege ferenda. Büntetõ-jogi Kodifikáció 2002/4., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


„B” változatA második változat a hatályos Btk.-tól eltérõen

azt a számos európai büntetõ kódexben alkalmazottmintát követi, amelyik nem határozza meg a törvény-ben az elkövetõi formákat. Így például az osztrák, afrancia, a finn és a svéd büntetõ kódex a tettes illet-ve részes fogalmát meghatározás nélkül használja.

A „B” változat elõnye, hogy ez a típusú szabályo-zás a büntetõjog tudományában uralkodó felfogásfigyelembevételével a jogalkalmazásra bízza a fo-galmak tartalmának kialakítását. A „B” változat sze-rint a parifikáció alkalmazása a törvényben a bünte-tési kereteket meghatározza, de a jogalkalmazás sza-bad kezet kap például olyan kérdések eldöntésére,mint az, hogy a vegyes bûnösségû bûncselekmény-nek lehet-e részese.16

3.3. A bûnösségA bûnösség mint a büntetõjogi felelõsségalkotmányjogi feltételeA bûnösség a büntetõjogi felelõsség alkotmány-

jogi és büntetõjogi feltétele. Az Alkotmánybíróságértelmezése szerint az emberi méltósághoz való jog-ból következik, hogy csak a bûnös elkövetõt lehetmegbüntetni (AB Hat. 11/1992. III. 5.) Ez egybenazt is jelenti, hogy hazánkban a szigorú bûnfelelõs-ség elve érvényesül, azaz a magyar jog nem ismeriaz objektív, vagy más néven kimentéses büntetõjogifelelõsséget. Az Alkotmánybíróság maga is elismeriazonban, hogy a kimentéses büntetõjogi felelõssé-get nem tiltja kifejezetten az Alkotmány. Ezzel össze-függésben fontos kiemelni, hogy a bûnfelelõsség elvejelenleg sem érvényesül töretlenül sem az európai,sem a magyar jogrendszerben.

Az európai uniós tagságunkkal összefüggõ jog-harmonizációs kötelezettség teljesítése megkívántaa magyar jogalkotótól is a jogi személy büntetõjogifelelõsségre vonásának megteremtését. Ennek azuniós elvárásnak a magyar jogalkotó a jogi szemé-lyekkel szemben alkalmazható büntetõjogi intézke-désekrõl szóló 2001. évi CIV. törvénnyel tett eleget.A 2001. évi CIV. törvény a jogi személy büntetõjogiszankcionálásához megkívánja a jogi személy nevé-ben vagy érdekében cselekvõ természetes személybüntetõjogi felelõsségét, és ezzel áttételesen a ter-mészetes személy felelõssége alapozza meg a jogiszemély büntetõjogi szankcionálását. A hatályos jogezzel a szabályozással megkerülte a jogi személybüntetõjogi felelõsségének a kérdését, valamint an-nak megválaszolását, hogy a jogi személy büntetõ-jogi jogalanyisága hogyan módosítja a bûnfelelõs-ség elvét. Már most is jól látható azonban, hogy azEurópai Unió büntetõjogi vonatkozású jogszabályaiegyre szélesebb körben alkalmazzák a nyugat-euró-pai jogrendszerekben ismert kimentéses büntetõjogifelelõsséget. Tekintettel arra, hogy a hazai jogalkal-

mazás még nem készült fel ennek a felelõsségi for-mának az átvételére, ezért a Koncepció a szigorúbûnfelelõsség elvét követi.

A bûnösség mint a büntetõjogi felelõsségbüntetõjogi feltételeBüntetõjogi szempontból a bûnösség a bûncselek-

mény fogalmi eleme, az adott cselekményt bûnösenkell elkövetni (nullum crimen sine culpa). A bûnös-ség tehát legitimálja és megalapozza a büntetõjogiszankció alkalmazását. A bûnösségnek a törvényitényállás elemeire – az objektív büntethetõségi fel-tétel kivételével – ki kell terjednie.

A bûnösség fogalmát alapvetõen a tudomány ala-kítja. Nálunk a bûnösséget az elkövetõnek a cselek-ményéhez és annak következményéhez fûzõdõ fel-róható pszichés viszonyaként értelmezik. A bûnös-ségre a tárgyi körülményekbõl lehet következtetni.Ezért a bûnösségre vonatkozó megállapítás mindigténybeli következtetés az elkövetõ pszichikumára.

A hatályos Btk. a bûnösségnek két fõ formájátszabályozza: a szándékosságot és a gondatlanságot,s ezen belül különböztet egyenes és eshetõleges szán-dék, valamint tudatos és hanyag gondatlanság kö-zött. A Koncepció követi a bûnösség fent ismertetettfogalmát és az ennek alapján kialakult négyes fel-osztást. A Koncepció a bûnösségi formák megfogal-mazásánál a szintén négyes felosztást alkalmazó sváj-ci büntetõ kódexet vette alapul.

A szándékosságA büntetõjogi szándékosság nem azonos a pszi-

chológiai szándék fogalommal. A büntetõjogi érte-lemben vett szándékosságnak két eleme van: a tuda-ti és az akarati elem. A tudati elem azt jelenti, hogyaz elkövetõ egyrészt ismeri a tényállási elemeketmegvalósító életbeli jelenségeket (tények tudata)másrészt, tudja, hogy cselekménye jogellenes (ma-teriális jogellenesség tudata). A szándék tudati olda-lát kiegészíti a cselekményhez fûzõdõ akarati-érzel-mi viszony.

A hatályos törvény csak a szándék akarati-érzel-mi oldaláról szól és ennek alapján a szándékosságkét fajtáját különbözteti meg: egyenes szándékossá-got, ahol az elkövetõt a kívánás, illetve az eshetõlegesszándékosságot, ahol az elkövetõt a belenyugvás jel-lemzi akarati érzelmi oldalon. Az utóbbi, mint a be-következéssel szembeni közömbösség akkor is fenn-forog, ha az elkövetõ szívesebben venné, ha a kö-vetkezmény elmaradna, de ez részérõl pusztán meg-alapozatlan óhaj. A bírói gyakorlat alapján az eshe-tõleges szándék általában enyhébb bûnösségi alak-zat, mint az egyenes szándék. Ezért a gyakorlat azeshetõleges szándékot a büntetéskiszabás során ál-talában enyhítõ körülményként veszi figyelembe.

A hatályos szabályozás hiányossága, hogy ami-kor csak a szándék akarati-érzelmi oldaláról szól,figyelmen kívül hagyja, hogy a kívánás illetve bele-nyugvás, azaz a cselekményhez fûzõdõ érzelmi vi-szony feltételezi, hogy az elkövetõ felismeri cselek-

16 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A vegyes bûnösségû bûncselekmények egyesdogmatikai problémáiról. Büntetõjogi Kodifikáció 2005/2., Budapest,HVG-ORAC (a szerk.)


ményét, illetve elõre látja annak következményeit.Szemben a Btk. jelenlegi rendelkezésével az új Bün-tetõ Törvénykönyv nemcsak a szándékosság érzel-mi oldalát, hanem annak értelemszerû hozzátartozó-ját, a tudati oldalt is kodifikálja.

A tudati elem kodifikálása mellett az új BüntetõTörvénykönyv a szándékosság megfogalmazásánál– eltérõen a hatályos Btk.-tól – figyelembe veszi amateriális és formális bûncselekmények közötti kü-lönbséget is. Jelenleg a Btk. szándékosság fogalmaa cselekmény következményeire vonatkozó kívánás-ról, illetve belenyugvásról szól, azaz a materiális bûn-cselekményekre utal. Természetesen a formális bûn-cselekmény is megvalósítható szándékosan, de for-mális bûncselekmény esetében a magatartás tilalma-zottságára kell a tudatnak kiterjednie.

A gondatlanságA Koncepció követi a hatályos törvény szabályo-

zását és a gondatlanság két formáját különböztetimeg.

A tudatos gondatlanság szabályozása megegyezika Btk. jelenlegi rendelkezéseivel. Ennek megfelelõ-en a tudatos gondatlanságnak két oldala van: a tuda-ti és az érzelmi oldal. A tudati oldal tudatos gondat-lanság esetében is átfogja a tényállási elemeket meg-valósító életbeli jelenségeket, az elkövetõ elõre látjamagatartásának lehetséges következményeit. Az ér-zelmi oldalon azonban a könnyelmû bizakodás jel-lemzi az elkövetõt. Könnyelmûen bízik magatartásalehetséges következményeinek elmaradásában. A tu-datos gondatlanság szabályozásában kifejezésre jut,hogy a következmény lehetõségének felismerése el-lenére cselekvés a veszélyvállalás elítélendõ formá-ja, ha a veszély vállalását más társadalmi érdek ér-vényesítésére törekvés nem kompenzálja.

A hatályos Btk.-val szemben a hanyag gondatlan-ság szabályozását az új Büntetõ Törvénykönyv nemaz elõrelátás hiányára, hanem bizonyos kötelezõ nor-mák betartásának az elmulasztására építi. Kötelezõnorma a szakmai szabály, vagy az általános gondos-sági kötelesség. Ezek a normák a magatartás károskövetkezményének elkerülését hivatottak biztosítani.Az új Büntetõ Törvénykönyv szerint, ha a káros kö-vetkezmény a kötelezõ normákban írtak ellenére be-következik, az eredmény az egyénnek nem róható fel.

A vegyes bûnösségVegyes bûnösségû bûncselekményekrõl legáltalá-

nosabb értelemben akkor beszélünk, ha az objektívtényállási elemek egy részére szándékosság, más ré-szére gondatlanság terjed ki. Ennek egy speciálisesete az ún. szoros értelemben vett vegyes bûnös-ség, amikor a szándékos bûncselekmény minõsítõkörülménye eredmény, amire az elkövetõnek csak agondatlansága terjed ki.

Az új Büntetõ Törvénykönyv fenntartja a hatályosBtk.-nak azt a szabályozását, amelynek értelmébenlegalább az elkövetõ gondatlanságának át kell fog-nia a minõsítõ körülményt képezõ eredményt ahhoz,

hogy annak tekintetében büntetõjogi felelõsségemegállapítható legyen.

3.4. A stádiumokBefejezett bûncselekmény, kísérlet, elõkészületA 2–4. Könyvekben foglalt törvényi tényállások

a befejezett bûncselekményt írják le. A bûncselek-mény akkor befejezett, ha a törvényi tényállás vala-mennyi eleme megvalósul. A büntetõjogi dogmati-ka a szándékos bûncselekményeknél megkülönböz-teti a befejezett bûncselekményhez képest a kísér-letet, illetve az elõkészületet.

Az európai büntetõjog tudományban az objek-tivista és a szubjektivista irányzat eltérõen kezeli abûncselekmény stádiumait. A magyar büntetõjogkezdettõl fogva alapvetõen az objektivista irányza-tot követte, amely az általánosan büntetendõ kísér-let és a kivételesen büntetendõ elõkészület közöttkülönböztet. Ennek megfelelõen a hatályos Btk. akísérletet mindig, az elõkészületet csak külön tör-vényi rendelkezés esetében rendeli büntetni. A ma-gyar szabályozásban azonban megtaláljuk a szub-jektivista irányzat nyomait is. Így szubjektivistaelem a magyar szabályozásban az alkalmatlan tár-gyon, illetve alkalmatlan eszközzel elkövetetett kí-sérletre vonatkozó rendelkezés.

A stádiumok hatályos rendszerét, amely vegyítiaz objektivista és a szubjektivista irányzat elemeit,az új Büntetõ Törvénykönyv is megtartja.

A kísérletA kísérlet fogalmának három eleme van: a) a

szándékosság, b) a tényállásszerû elkövetési maga-tartás legalább megkezdése, c) és a bûncselekménybe nem fejezése.

A szubjektív tényállási elemek tekintetében a kí-sérlet és a befejezett bûncselekmény nem különbö-zik egymástól, a szándék kísérlet esetén is a befeje-zett bûncselekmény létrehozására irányul. Az ob-jektív tényállási elemek tekintetében a kísérlet azelkövetési magatartás megkezdését kívánja meg,azonban a befejezett bûncselekménnyel szembenkísérlet esetében valamelyik tényállási elem nemvalósul meg.

A hatályos Btk. a kísérletet úgy határozza meg,hogy kísérletnek minõsül, ha az elkövetõ megkezdiaz elkövetési magatartás kifejtését, de azt nem fejezibe. Ez a szövegezés pontatlan, mert csak a befejezet-len, vagy más néven nem teljes kísérletre érvényes.Teljes kísérlet esetén ugyanis az elkövetõ kifejti, azazbefejezi a teljes elkövetési magatartást, csak az ered-mény hiányzik a befejezett bûncselekményhez. Azúj Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-tól eltérõ-en ezért nem az elkövetés, hanem a bûncselekménybe nem fejezését tekinti a kísérlet ismérvének.

A hatályos rendelkezésekhez képest az új Bünte-tõ Törvénykönyvben kiegészül az alkalmatlan kí-sérlet szabályozása. Alkalmatlan kísérlet esetén azelkövetõ tévesen feltételezi azt, hogy a tárgy vagyaz eszköz alkalmas a bûncselekmény megvalósítá-


sára, holott az valójában alkalmatlan, illetve lehet,hogy az elkövetõ a bûncselekmény megvalósításáraalkalmas tárgyat, vagy eszközt választ, de ezeket al-kalmatlan módon használja fel.

A Csemegi Kódex nem rendelkezett kifejezettenaz alkalmatlan kísérletrõl, hanem a „véghezvitelmegkezdése”, mai terminológiánk szerint az elkö-vetési magatartás kifejtésének akadályaként értel-mezte az alkalmatlan eszközzel, alkalmatlan, illetõ-leg nem létezõ tárgyon elkövetett kísérletet. ACsemegi Kódex tehát nem értékelte külön az alkal-matlan módon elkövetett kísérletet. Ez a szemléletjut kifejezésre a jelenleg hatályos szabályozásban is,amely csak az alkalmatlan eszközzel, illetve alkal-matlan tárgyon elkövetett kísérletrõl szól.

A hatályos törvény alapján kialakult ítélkezésigyakorlat nem egyöntetû az alkalmatlan módon el-követett kísérlet elbírálásában. A gyakorlat egy ré-sze az elkövetés módjának alkalmatlanságát az al-kalmatlan eszköz fogalmi körébe vonja, azaz az el-követés alkalmatlanságát úgy értékeli, mint az egyéb-ként más adottságok, eltérõ feltételek mellett alkal-mazott eszköznek az adott körülmények közötti al-kalmatlanságát. Az ítélkezési gyakorlat másik részeazonban azt az álláspontot követi, amely szerint azeszköz alkalmatlanságához fogalmilag elengedhetet-len, hogy azt valamilyen módon alkalmazzák. Ezértaz eszköz alkalmazási módja nem állítható szembeaz eszköz alkalmatlan voltával (BJD 4633). A jogal-kalmazás bizonytalanságát kívánja az új Büntetõ Tör-vénykönyv azzal kiküszöbölni, hogy az alkalmatlanmódón elkövetett kísérletet az alkalmatlan kísérletfogalmi körébe vonja.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-valmegegyezõen a kísérletre a parifikáció elvét alkal-mazza, azaz a kísérletre a befejezett bûncselekménybüntetési tételét írja elõ, azzal, hogy a kísérlet eseté-re a büntetés rendkívüli enyhítéseként az ún. kétsze-res leszállást továbbra is lehetõvé teszi a törvény.

Megtartja továbbá az új Büntetõ Törvénykönyvaz önkéntes visszalépésre vonatkozó rendelkezést.Ennek alapján az önkéntes visszalépés személyesbüntethetõséget megszüntetõ oknak minõsül.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-tóleltérõen a maradékbûncselekményért való felelõs-séget csak az önkéntes visszalépés esetére írja elõ.Ezzel a rendelkezéssel az új Büntetõ Törvénykönyvkiküszöböli a hatályos törvény logikai hibáját, amelyalkalmatlan kísérlet esetében egyrészt lehetõvé teszia büntetés korlátlan enyhítését, másrészt elõírja amaradékbûncselekményért való felelõsséget. A bün-tetés korlátlan enyhítésének lehetõsége ugyanis ma-gában foglalja a maradékbûncselekményért való fe-lelõsségre vonást, hiszen ha az alkalmatlan kísérletönmagában kimeríti valamelyik bûncselekmény tör-vényi tényállását, akkor ezért a bûncselekményértvaló felelõsséget a korlátlan enyhítés keretében bí-rálja el a jogalkalmazó.

A maradékbûncselekményért való felelõsség szabá-lyozásánál az új Büntetõ Törvénykönyv a szövegezést

annyiban megváltoztatja, hogy a hatályos Btk. azonfordulatát, amely szerint az elkövetõ a maradékbûn-cselekmény miatt nem „büntetendõ”, – mivel ez a ren-delkezés elkövetõre és nem a cselekményre vonatko-zik – a büntethetõ fordulattal váltja fel.

Az elõkészületAz elõkészület a szándékos bûncselekménynek az

a stádiuma, amellyel az elkövetõnek a bûncselek-mény elkövetésére irányuló szándéka még csak meg-jelenik a külvilágban, de a kifejtett cselekmény nemvalósítja meg a törvényi tényállásban szereplõ ele-mek egyikét sem. Az elõkészület a befejezett bûn-cselekménytõl legtávolabb esõ stádium, ezért a tör-vény általában nem rendeli büntetni, hanem csakazoknak a bûncselekményeknek az elõkészülete bün-tetendõ, amelyekre ezt külön rendelkezés a 2–4.Könyvekben elõírja.

Az új Büntetõ Törvénykönyv az elõkészület ha-tályos szabályozását változtatás nélkül megtartja. Ahatályos Btk. az elõkészületi cselekményeket az eu-rópai büntetõ kódexekhez képest lényegesen tágab-ban szabályozza, hiszen a tradicionális európai kó-dexek az ultima ratio alapelvével összefüggésbencsak bizonyos súlyú bûncselekmények elõkészüle-tét nyilvánítják büntetendõvé. Az Európai Unió bün-tetõpolitikája által dominált újabb európai tendenci-ákra tekintettel azonban ma már indokolt a hatályosBtk.-nak az elõkészület büntetendõségére vonatko-zó rendelkezése. Manapság Európában meghatáro-zó az a szemlélet, amely a büntetõjogi felelõsséget akísérleti szak elõtti stádiumban is megállapítja. Ilyenelõrehozott felelõsségi formával találkozunk a bûn-szervezet büntetendõségénél, illetve számos, a hatá-lyos Btk.-ban is büntetni rendelt elõkészületi cselek-ménynél. A jövõben az elõrehozott büntetõjogi fele-lõsség fokozott szerepével kell számolni, ezért in-dokolt az elõkészület hatályos szabályozásának amegtartása.

Az új Büntetõ Törvénykönyv az elõkészület ese-tében a maradékbûncselekményért való felelõsségszabályozását ugyanúgy megváltoztatja mint a kí-sérletnél. A hatályos Btk. büntetendõ fordulatát –mivel ez az elkövetõre vonatkozik – itt is a büntet-hetõ fordulattal váltja fel.

4. A büntetõjogi felelõsségre vonás akadályai17

A III. Fejezet rendszereA büntetõjogi felelõsségre vonás akadályai elne-

vezéssel jelöli a törvény azokat a körülményeket,amelyek fennforgása esetében vagy a bûncselekményvalamelyik ismérve hiányzik és ezért már az elkö-vetéskor sem valósul meg bûncselekmény, vagy bûn-cselekmény ugyan megvalósul, de az elkövetés utánbeálló körülmény folytán az elkövetõ nem vonható

17 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A büntethetõségi akadályok szabályozásaaz új Büntetõ Törvénykönyvben, különös tekintettel a jogellenességetkizáró okokra. Büntetõjogi Kodifikáció 2001/1., Budapest, HVG-ORAC(a szerk.)


felelõsségre. A hatályos Btk. vonatkozó fejezete abüntetõjogi felelõsségre vonás akadályait két cso-portja osztja: a büntethetõséget kizáró és a büntethe-tõséget megszüntetõ okokra. A hatályos törvény rend-szerezését a büntetõjog tudomány egyöntetûen vi-tatja, mert a törvény több olyan okot is felsorol,amelyik egyik csoportba sem illeszthetõ be. Abbanviszont már nem egyöntetû az elmélet álláspontja,hogy a büntetõjogi felelõsségre vonás akadályait ho-gyan kellene csoportosítani.

A Koncepció abból indul ki, hogy a felelõsségrevonás akadályainak rendszere egyértelmûen kifeje-zésre kell hogy jutassa, hogy a törvényben szabá-lyozott kizáró ok pontosan mire vonatkozik. Ennekmegfelelõen a büntetõjogi felelõsségre vonás aka-dályai három csoportba oszthatók:

– a büntetõjogi felelõsséget kizáró, illetve korlá-tozó okok,

– a büntethetõséget megszüntetõ okok és– az elkövetõ megbüntetését akadályozó körül-

mények.A fenti csoportosítással kapcsolatban két szem-

pontot fontos kiemelni. Egyrészt a törvény nem sza-bályozza kimerítõen a büntetõjogi felelõsség akadá-lyait, hiszen az ítélkezési gyakorlat számos büntet-hetõséget kizáró körülményt maga alakít. Ez a gya-korlat a nullum crimen sine lege elvével nem ellen-tétes, mert utóbbi alapelv csak azt kívánja meg, hogya büntetõjogi felelõsség pozitív feltételeit szabályoz-za a törvény. Büntethetõséget kizáró okot a bírói jogis alapíthat. Másrészt az Általános Rendelkezéseknem tartalmazzák a büntetõjogi felelõsségre vonásösszes akadályát. Egyes bûncselekmények vonatko-zásában a 2–4. Könyvekben foglalt bûncselekmé-nyek is tartalmaznak büntethetõséget kizáró, illetvekorlátozó okot.

A Koncepció a büntetõjogi felelõsségre vonásakadályainak jogforrási rendszerét és a Törvény-könyvben való elhelyezését nem módosítja. A Kon-cepció egyrészt nem tartja se célszerûnek, se kívá-natosnak, hogy a jogalkotó az összes kizáró körül-mény törvényi szabályozásával a bíró mozgásterétteljesen behatárolja. Másrészt az egyes bûncselek-ményekre vonatkozó kizáró és megszüntetõ okokattovábbra is a különös részi tényállásban kell megfo-galmazni.

4.1. A büntetõjogi felelõsséget kizáróés korlátozó okokAz objektív és szubjektív kizáró körülményekrendszereA büntetõjogi felelõsséget kizáró és korlátozó

okok két csoportba oszthatók. Az okok egyik cso-portja a cselekmény büntetendõségét zárja ki (ob-jektív kizáró okok). Ha a cselekmény nem bünteten-dõ, akkor ez automatikusan kihat minden elkövetõ-re. A cselekmény büntetendõségét zárja ki a jogosvédelem és a végszükség esetében az arányos elhá-rító cselekmény, valamint az engedély alapján vég-zett cselekmény. Az okok másik csoportja az elkö-

vetõ büntethetõségét zárja ki (szubjektív kizáróokok). Az ilyen ok fennforgását elkövetõnként kellvizsgálni. Az elkövetõ büntethetõségét kizáró, illet-ve korlátozó ok a jogos védelem és a végszükségesetén az arányosság túllépése mellett a gyermek-kor, a kóros elmeállapot, a tévedés, valamint az erõ-szak és fenyegetés.

A hatályos törvénytõl eltérõen az új Büntetõ Tör-vénykönyv a magyar büntetõjogi dogmatikánakmegfelelõen elõször a nem büntetendõ cselekmény-rõl, majd a nem, illetve korlátozottan büntethetõ el-követõrõl szól.

Jogos védelemA jogos védelem büntetõjogi felelõsségre vonást

kizáró okként szabályozásának az az alapja, hogy ajogosan védekezõ olyan támadást hárít el, amelynekmegakadályozására a bûnüldözõ szervek lennénekjogosultak és kötelesek. Ha ezek a szervek az említettkötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni, a meg-támadott számára biztosítani kell a védekezés jogát.A jogirodalom egy részének álláspontja szerint ezérta jogszerûen védekezõ nemcsak saját érdekében, ha-nem a társadalom érdekében is cselekszik.

A Koncepció a jogos védelem megfogalmazásá-nál büntetõpolitikai kiindulópontnak azt tekintette,hogy a jogtalan támadás elhárításának kockázatát ajogtalan támadónak kell viselni. A Koncepció a jo-gos védelem szabályozására alternatív javaslatot fo-galmaz meg:

„A” változatAz elsõ változat a jogos védelem elsõ fordulatát a

hatályos Btk.-hoz képest két szempontból módosít-ja. Egyrészt tartalmának megfelelõen büntetendõsé-get kizáró okként fogalmazza meg az elsõ fordulatotés nem a személy büntethetõségének, hanem a cse-lekmény büntetendõségének a kizártságáról szól.Emellett az elsõ változat a hatályos rendelkezéshezképest új elemként szerepelteti a jogos védelem elsõfordulatában az arányosság követelményét. Ezzel azúj Büntetõ Törvénykönyv kifejezésre juttatja azt azítélkezési gyakorlatban megszilárdult tételt, hogy azelhárítás legfõbb jellemzõje az arányosság. Az ará-nyosság megkívánja, hogy az elhárító magatartás neidézzen elõ aránytalanul nagyobb sérelmet, mintamelyet a jogtalan támadás okozott volna. Az ará-nyosság értékelését az új Büntetõ Törvénykönyv ahatályos gyakorlattal összhangban a bíróra hagyja.A bíró szabad értékelését az új Büntetõ Törvény-könyv csak egy esetben korlátozza, amikor a testiépség elleni támadásnál kötelezõvé teszi a támadáslehetséges távoli következményeinek a figyelembe-vételét. Ezzel a korlátozással az új Büntetõ Törvény-könyv felhívja a jogalkalmazó figyelmét arra, hogyaz elhárítás kockázatát a jogtalan támadónak kellviselni. A korlátozás egyben összhangban áll a leg-újabb hazai ítélkezési gyakorlattal, amely szerint ajogos védelem megítélésénél sem a szükségesség,sem az arányosság követelményét nem sérti, ha az


elkövetõ a testi épsége ellen irányuló jogtalan táma-dás elhárítása során, a védekezés folytán támadójá-nak életveszélyes sérülést okoz.

Az arányosság túllépéséért való felelõsséget az újBüntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-val megegye-zõen szabályozza. Nem büntethetõ az elkövetõ, haaz arányosság követelményét azért sérti meg, mertijedtségbõl, vagy menthetõ felindulásból képtelenfelismerni az elhárítás szükséges mértékét. Amennyi-ben az ijedtség vagy menthetõ felindulás az elköve-tõt csupán korlátozza az elhárítás szükséges mérté-kének a felismerésében, a jogtalan támadással szem-ben aránytalanul védekezõt büntetõjogi felelõsségterheli, büntetése azonban korlátlanul enyhíthetõ. Azijedtség vagy menthetõ felindulás tehát továbbra isszubjektív büntethetõséget kizáró, illetve korlátozókörülményként kerül szabályozásra.

„B” változatA második változat az elsõ változattól csak a jog-

talan támadás jellegében különbözik. A második vál-tozat szerint a jogtalan támadás csak személyek vagyjavak ellen irányuló támadás, azaz a magánszféraelleni támadás lehet. Ebben a változatban a közér-dek ellen intézet támadással szemben nem keletke-zik jogos védelmi helyzet. A közérdek ellen intézetttámadás elhárítását ez a változat a végszükség kere-tében értékeli. Minden más részletszabályban a „B”változat megegyezik az „A” változattal.

VégszükségA végszükség büntetõjogi felelõsségre vonást ki-

záró okként szabályozása a jogos védelemhez hason-ló büntetõpolitikai indokokra vezethetõ vissza. A jo-gos védelemmel szemben azonban a végszükségbencselekvõ személy veszélyt hárít el. A veszély elhárí-tásának joga mindenkit megillet szükséghelyzetben,valamint gondatlan bûncselekménnyel szemben.

A hasonló büntetõpolitikai indokokra tekintettela szükséghelyzetben elkövetetett büntetendõ cselek-mények szabályozása szerkezetileg megfelel a jogosvédelemre vonatkozó rendelkezésnek. Az új Bünte-tõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-val tartalmilagmegegyezõen szabályozza a végszükséget, de tör-vényszerkesztési változtatásokat tartalmaz.

Módosul az elsõ fordulat szövegezése, amelyikaz abban foglalt tartalomnak megfelelõen az arányosveszélyelhárítást büntetendõséget kizáró okként fo-galmazza meg és nem a személy büntethetõségének,hanem a cselekmény büntetendõségének a kizártsá-gáról szól. További változtatás a hatályos Btk.-hozképest, hogy az új Büntetõ Törvénykönyv a veszélytelõidézõ személy felelõsségét nem az arányosságkeretében vizsgálja, ezért a veszély elõidézõjére vo-natkozó fordulatot az elsõ bekezdésbõl kiveszi. Akia veszélyt felróhatóan maga idézte elõ, annak a ja-vára nem állapítható meg végszükség. Ezért a ve-szély elõidézõjének felelõsségét a végszükség meg-állapítását kizáró negyedik bekezdésben helyezi elaz új Büntetõ Törvénykönyv.

A közérdek ellen intézett támadás – a jogos véde-lem „B” alternatívájának elfogadása esetén – a hatá-lyos rendelkezéstõl eltérõen mindig végszükségihelyzetet teremt. Az új Büntetõ Törvénykönyv ezzelfelhívja a jogalkalmazó figyelmét arra, hogy a köz-javak ellen intézett támadást csak a végszükség sza-bályainak megfelelõen lehet elhárítani. Azaz a köz-javak elleni támadással szemben csak a támadásnálkisebb mértékû elhárítás megengedett.

Az arányosság tekintetében, továbbá az egyébrészletszabályokban az új Büntetõ Törvénykönyv ajelenleg hatályos rendelkezéseket nem módosítja.

EngedélyAz új Büntetõ Törvénykönyv mellõzi a társada-

lomra veszélyesség hiányára, mint büntethetõségetkizáró okra vonatkozó rendelkezést és helyette újbüntetendõséget kizáró okként szabályozza a meg-engedett cselekményt.

A társadalomra veszélyesség elkövetéskori csekélyfoka, mint büntethetõséget kizáró ok a hazai jogtudo-mányban vitatott. A hatályos Btk. vonatkozó rendel-kezése lehetõséget biztosít a jogalkalmazó számáraannak megállapítására, hogy a törvényi tényállást ki-merítõ cselekmény társadalomra veszélyessége máraz elkövetéskor is olyan csekély mértékû volt, hogyaz emiatt a törvény szerint alkalmazható legenyhébbbüntetés is szükségtelen. A hatályos Btk. ebben az eset-ben kötelezõvé teszi a megrovás alkalmazását. A ha-tályos Btk.-nak ez a rendelkezése önellentmondásttartalmaz, hiszen ha a társadalomra veszélyességelkövetéskori csekély foka a büntetõjogi felelõsségetkizárja, akkor ilyen cselekmény nem vonhatna magaután büntetõjogi szankciót. A megrovásnak ugyaniselõfeltétele bûncselekmény elkövetése, azaz az elkö-vetõ büntetõjogi felelõsségének megállapítása. A meg-rovás kötelezõ alkalmazásának elõírása ezért azt a lát-szatot kelti, hogy a törvényalkotó nem a büntetõjogifelelõsséget kívánta kizárni, hanem a súlyosabb szank-ció alkalmazását akarja megakadályozni.*

A hatályos Btk. ezért sérti a jogbiztonság köve-telményét, hiszen a törvény rendelkezései ellentmon-danak egymásnak atekintetben, hogy a társadalom-ra veszélyesség mértéke csupán büntetéskiszabásitényezõ, vagy olyan önálló bûncselekmény fogalmielem, amelynek hiánya érinti a büntetõjogi felelõs-séget. A jogbiztonság követelménye megkívánja,hogy a büntetõ törvény a büntetõjogi felelõsség fel-tételeit egyértelmûen határozza meg. Ennek a kívá-nalomnak tesz eleget az új Büntetõ Törvénykönyv amegengedett cselekményre vonatkozó rendelkezéskodifikálásával.

Az új Büntetõ Törvénykönyv értelmében a jogal-kalmazó azt vizsgálhatja, hogy létezik-e olyan sza-bály, vagy a bíróság által felelõsséget kizáró körül-ményként elismert társadalmi szokás, illetve szak-mai gyakorlat, amely a tényállásszerû cselekmény

*Idõközben az Országgyûlés elfogadta a 2006. évi LI. törvényt, amelya vonatkozó rendelkezéseket 2006. július 1-jével hatályon kívül helyezi.


materiális jogellenességét kizárja. Ha jogszabályengedi meg vagy írja elõ a kérdéses cselekményt,akkor a bírónak csak azt kell megállapítani, hogylétezik olyan jogszabály, amely az elõírást tartalmaz-za, illetve az engedélyt megadja. A társadalmi szo-kásnál és a szakmai gyakorlatnál azonban értékeléstis kell végeznie a bírónak. Csak az a társadalmi szo-kás, illetve szakmai gyakorlat zárja ki a cselekménymateriális jogellenességét, amelyet az ítélkezési gya-korlat ilyennek ismer el. Itt a jogalkalmazónak a ma-teriális jogellenességet kizáró és a törvényben nemszabályozott feltételeket kell vizsgálnia.

TévedésA tévedés a szándékosság tudati oldalát befolyásol-

ja, a tévedés a tudati oldal fogyatékossága, amelynekkövetkeztében a tévedésben levõ személy olyan maga-tartást tanúsít, amit a tévedés nélkül nem tett volna.

A hatályos Btk. a tévedés két fajtájáról rendelke-zik, a ténybeli tévedésrõl és a társadalomra veszé-lyességben való tévedésrõl. Ténybeli tévedésrõl ak-kor beszélünk, ha a tényállásszerû cselekményt meg-valósító személy tudata az elkövetéskor nem fogtaát a konkrét bûncselekmény törvényi tényállásánakvalamennyi tárgyi oldali ismérvét. A ténybeli téve-dés akkor zárja ki a büntetõjogi felelõsséget, ha azolyan tényállási elemre vonatkozik, amit a szándé-kosságnak át kell fognia. A hatályos Btk. alapján azítélkezési gyakorlat a ténybeli tévedés keretében bí-rálja el a személyben, illetve tárgyban való tévedést,az elvétést és az okozati összefüggésben való téve-dést. A hatályos Btk.-nak a ténybeli tévedésre vo-natkozó rendelkezését az új Büntetõ Törvénykönyvváltoztatás nélkül átveszi.

A társadalomra veszélyességben való tévedés je-lenlegi szabályát az új Büntetõ Törvénykönyv a tila-lomban tévedés szabályozásával váltja fel. A hatá-lyos Btk. a cselekmény társadalomra veszélyessé-gében való tévedés keretében rendelkezik azokrólaz esetekrõl, amikor a tévedésben lévõ személy acselekmény jogellenességével, illetve társadalmihelytelenítettségével nincs tisztában. A társadalom-ra veszélyességben való tévedés tipikus esete a jog-ellenességet kizáró okok fennállásának téves felté-telezése, valamint a keretet kitöltõ igazgatási normatartalmában való tévedés. A hatályos Btk.-nak a tár-sadalomra veszélyességben való tévedésre vonatko-zó rendelkezése mindig a konkrét cselekmény érté-kelését kívánja meg a jogalkalmazótól. Ezzel szem-ben az új Büntetõ Törvénykönyvben kodifikált tila-lomban tévedés alkalmazásánál azt kell vizsgálnia ajogalkalmazónak, hogy az elkövetõ tudata szerint acselekmény megfelel-e valamilyen normának. A ti-lalomban tévedés akkor zárja ki az új Büntetõ Tör-vénykönyv szerint a felelõsséget, ha a tévedésbenlévõ személy olyan szakmai gyakorlat, vagy társa-dalmi szokás meglétét feltételezte tévesen, amely akérdéses cselekményt megengedi.

A hatályos rendelkezésekkel megegyezõen az újBüntetõ Törvénykönyv alapján sem a ténybeli, sem

a tilalomban tévedés nem zárja ki a büntethetõséget,ha azt gondatlanság okozta és a törvény a gondatlanelkövetést is büntetni rendeli.

GyermekkorAz életkornak a büntetõjogi felelõsségre vonás

szempontjából meghatározó jelentõsége van. Az újBüntetõ Törvénykönyv a jelenleg hatályos szabályo-zással megegyezõen a gyermekkort a büntetõjogifelelõsség abszolút korlátjának tekinti. A gyermek-kor esetében a törvény lényegében azt vélelmezi,hogy a gyermekkorú elkövetõ nem rendelkezik abüntetõjog által megkívánt beszámítási képességgel.

A gyermekkor fogalmát az új Büntetõ Törvény-könyv az 5. Könyvben, a fiatalkorúakra vonatkozóspeciális felelõsségi rendelkezésekkel összhangbanszabályozza. Tekintettel arra, hogy a fiatalkorúakfelelõsségre vonásának szabályaira vonatkozó kon-cepció még nem készült el, jelen Koncepció nemtartalmaz életkori határokat. A gyermekkor és fiatal-kor életkori határait az új Büntetõ Törvénykönyv 5.Könyve fogja tartalmazni.

Kóros elmeállapotA kóros elmeállapot a beszámítási képességet ki-

záró, vagy korlátozó pszichikus állapot. A kóros el-meállapot önmagában nem értékelhetõ beszámításiképességet kizáró okként. A törvényben felsoroltbiológiai okoknak akkor van büntetõjogi jelentõsé-gük, ha az elkövetõt képtelenné teszik, vagy korlá-tozzák a cselekmény következményeinek a felisme-résére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelõencselekedjék.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-valmegegyezõen szabályozza a kóros elmeállapotot,mint büntethetõséget kizáró okot. Az új BüntetõTörvénykönyv is megtartja a kóros elmeállapotnakminõsülõ orvosi kategóriák példálózó felsorolását,valamint a büntetés korlátlan enyhítésének a lehetõ-ségét az elkövetõ részleges beszámíthatósága ese-tén. Ezzel az új Büntetõ Törvénykönyv teljes egé-szében átveszi a hatályos Btk.-nak a kóros elmeálla-potra vonatkozó rendelkezését.

Ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekményAz önhibából eredõ ittas vagy bódult állapot a

tudatzavar speciális változata, amelyre az új Bünte-tõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-val megegyezõenfelelõsségi vélelmet kodifikál. Az önhibából eredõ-en ittas, illetve bódult állapotú elkövetõ így teljesbüntetõjogi felelõsséggel tartozik.

A Koncepció követi a hatályos Btk. alapján kiala-kult ítélkezési gyakorlatot, amely bódultságon a tu-datzavar keltésére alkalmas szer (tipikusan kábító-szer) által elõidézett állapotot érti. Ezért az elkövetõteljes büntetõjogi felelõsséggel tartozik a kábítószerhatása alatt elkövetetett cselekményért. Ez alól ki-vételt jelent, ha a kábítószer, illetve kábító hatásúanyag ismétlõdõ fogyasztásának hatására betegség-szintû kábítószer függõség alakul ki. Ebben az eset-


ben az ítélkezési gyakorlat jelenleg is alkalmazza akóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezéseket.

A fentiekre tekintettel az új Büntetõ Törvénykönyva hatályos Btk.-nak az ittas illetve bódult állapotravonatkozó szabályát nem módosítja.

Erõszak és fenyegetésAz erõszak és fenyegetés a beszámítási képesség-

re, ezen belül is az akaratnak megfelelõ magatartástanúsítására való képességre gyakorol hatást. Az újBüntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-ban „kény-szer és fenyegetés” címmel jelölt büntethetõségetkizáró ok elnevezését „erõszak és fenyegetés”-reváltoztatja. Az elnevezésben a kényszer helyett azerõszak használatát a fogalmi pontosság indokolja.Jelenleg a Btk. két helyen is használja a kényszerfogalmát. Egyrészt az itt tárgyalt büntethetõségetkizáró ok jelölésére, másrészt egy köztörvényi bûn-cselekmény tényállásának elnevezésében. Az új Bün-tetõ Törvénykönyv a kényszer kettõs értelmét meg-szünteti, és ezt a fogalmat a továbbiakban csak a vo-natkozó bûncselekmény törvényi tényállására alkal-mazza.

Az erõszak fogalmának a kizáró ok elnevezésé-ben való megjelenítése nemcsak stiláris változtatás,hanem a kizáró ok természetét is jobban tükrözi. Ahatályos Btk.-ban kényszernek nevezett, az akaratiképességet kizáró ok ugyanis rendszerint erõszak-ban nyilvánul meg. Az erõszak az irányadó ítélkezé-si gyakorlat szerint az emberi testre gyakorolt fizi-kai ráhatás, a fenyegetés pedig pszichés ráhatást je-lent. A joggyakorlat az erõszak és fenyegetés két tí-pusát különbözteti meg: az akaratot megtörõ (visabsoluta) és az akaratot hajlító (vis compulsiva) erõ-szakot és fenyegetést. Az akaratot megtörõ fenyege-tést az „élet vagy testi épség elleni közvetlen fenye-getés” fordulattal írja le a különös részi tényállás.Az akaratot hajlító fenyegetés fogalmát pedig a Btk.értelmezõ rendelkezése határozza meg. A fenyege-tés alatt olyan súlyos hátrány kilátásba helyezésétérti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetett-ben komoly félelmet keltsen. A büntetõ törvény azerõszak mértékérõl kifejezetten nem rendelkezik, arraa kilátásba helyezett fenyegetés jellegébõl lehet kö-vetkeztetni.

Az erõszak és fenyegetés hatása alatt végrehajtottcselekmény szabályozására a Koncepció alternatívjavaslatot fogalmaz meg:

„A” változatA elsõ változat alapján az erõszak és fenyegetés

hatása alatt cselekvõ személy csak akkor mentesül abüntetõjogi felelõsség alól, ha a rá gyakorolt erõ-szak, illetve fenyegetés és az ennek hatására végre-hajtott cselekmény egymással arányban állnak. Azarányosság ismérvének kodifikálásával az új Bünte-tõ Törvénykönyv megkívánja a jogalkalmazótól,hogy ne csupán az erõszak, illetve fenyegetés sú-lyosságát, hanem az annak hatására elkövetett bûn-cselekmény súlyát is vizsgálja, és a kettõt a büntetõ-

jogi felelõsségre vonás kizártságának megállapításaérdekében vesse össze.

Az arányosság kodifikálása azért szükséges az újBüntetõ Törvénykönyvben, mert jelenleg a hazai ítél-kezési gyakorlat korántsem egységes abban, hogymilyen mértékû erõszak, illetve fenyegetés szüksé-ges az akarati képesség kizártságához. Az arányos-ság követelményével felhívja az új Büntetõ Törvény-könyv a jogalkalmazó figyelmét arra, hogy a vég-szükséghez, illetve a jogos védelemhez hasonlóan,az erõszak és fenyegetés esetében a kifejtett erõszakés fenyegetés mértéke mellett azt is vizsgálni kell,hogy azok milyen súlyú bûncselekmény elkövetésétkényszerítik ki.

„B” változatA második változat szerint az új Büntetõ Törvény-

könyv nem tartalmazza az erõszakot és fenyegetést,mint büntethetõséget kizáró okot. Ezzel a megoldás-sal az új Büntetõ Törvénykönyv az európai büntetõkódexek mintáját követi, amelyekben a hatályos Btk.-tól eltérõen nem található az erõszak és fenyegetésbüntethetõséget kizáró okként. Ez alól egyedül azolasz büntetõ törvény kivétel, amely az erõszakotbüntethetõséget kizáró okként szabályozza.

Az erõszakot és fenyegetést az európai büntetõkódexek azért nem nevesítik büntethetõséget kizáróokként, mert ezek a szándék akarati oldalát zárjákki. Az erõszak vagy fenyegetés hatása alatt végre-hajtott cselekményt az európai joggyakorlat ezért aszándékosság keretében bírálja el. Ez a megoldás azúj Büntetõ Törvénykönyv szándékosság fogalmaalapján hazánkban is alkalmazható lenne, hiszen azúj Büntetõ Törvénykönyv a szándékosságot a „tud-va és akarva” fordulattal írja le. Az erõszak és fe-nyegetés alkalmazása a cselekvõ személy akaratátkizárja, ezért õ szándékos bûncselekményért nemvonható felelõsségre.

Amennyiben az erõszak és fenyegetés a cselekvõszemély akaratát csak korlátozta, de nem zárta ki, ak-kor a hatályos Btk. lehetõvé teszi a büntetés korlátlanenyhítését. A második megoldás szerint ezt a rendel-kezést sem tartalmazza az új Büntetõ Törvénykönyv,mivel a korlátozott akarati képesség mellett végrehaj-tott cselekmény elbírálására elegendõek a büntetésenyhítésére vonatkozó rendelkezések. Nincs olyannyomós büntetõpolitikai indok, ami miatt a büntetésenyhítése alapján irányadó törvényi tételkeretet a kor-látlan enyhítés biztosításával át kellene törni.

4.2. A büntethetõséget megszüntetõ okokA IV. Fejezet rendszereAz új Büntetõ Törvénykönyv IV. fejezete rendel-

kezik a büntethetõséget megszüntetõ okokról. A bün-tethetõséget megszüntetõ okok esetében – a büntet-hetõséget kizáró okokkal ellentétben – az elkövetõcselekménye bûncselekménynek minõsül, az elkö-vetéskor a büntethetõség feltételei fennállnak, utóbbazonban a büntethetõség megszûnik. Az Alkotmány-bíróság elvi éllel rámutatott arra, hogy az állam a


büntethetõséget megszüntetõ okokkal elsõsorban sa-ját büntetõ hatalmának szab határt. (AB Hat. 11/1992.III. 5.) A büntethetõséget megszüntetõ okok ezért alap-vetõen a jogbiztonsággal állnak összefüggésben.

A hatályos Btk. öt büntethetõséget megszüntetõokot ismer: az elkövetõ halála, az elévülés, a kegye-lem, a cselekmény társadalomra veszélyességénekmegszûnése vagy csekéllyé válása, és a törvénybenmeghatározott egyéb okok. Az új Büntetõ Törvény-könyv a büntethetõséget megszüntetõ okok hatályosrendszerét két ponton módosítja:

– egyrészt a felsorolt öt ok közül a kegyelmet nembüntethetõséget megszüntetõ okként, hanem tartal-mának megfelelõen az elkövetõ megbüntetését aka-dályozó okként szabályozza, ezért a kegyelem az újBüntetõ Törvénykönyv V. fejezetébe kerül át.

– másrészt a társadalomra veszélyesség, mint önál-ló bûncselekmény fogalmi elem megszûnése követ-keztében a cselekmény társadalomra veszélyességé-nek mértéke az új Büntetõ Törvénykönyvben csak abüntetéskiszabás során értékelhetõ, a büntetõjogifelelõsséget azonban nem érinti. Ennek megfelelõ-en a cselekmény társadalomra veszélyességénekmegszûnése vagy csekéllyé válása az új BüntetõTörvénykönyvben nem szerepel büntethetõségetmegszüntetõ okként. Helyette azonban új alternatívrendelkezésként szerepel az elégtétel.

Az elkövetõ halálaAz elkövetõ halála értelemszerûen megszünteti a

büntethetõséget.

Az elévülésA büntethetõség elévülése a jogbiztonságot és az

állami büntetõigény érvényesítésének idõbeli korlá-tozását szolgálja. A büntetõjog sem a társadalmat,sem az elkövetõt nem kívánja hosszú ideig bizony-talanságban tartani az elkövetett cselekmény jogimegítélését és a felelõsségre vonást illetõen. Az el-évülés büntetõpolitikai indoka, hogy amennyiben abûncselekmény elkövetése óta hosszabb idõ eltelt, abüntetés már nem, vagy alig érheti el célját. Ahosszabb idõ eltelte bûnüldözési szempontból cél-szerûtlenné teszi a felelõsségre vonást, hiszen a bi-zonyítékok az idõ múlásával elenyésznek és a bizo-nyítás a várható eredménnyel arányban nem állómegterhelést jelent az igazságszolgáltató hatóságokszámára. Végül az elévülés méltányossági szempon-tokat is szolgál. Egy már feledésbe merült bûncse-lekményért nem méltányos, hogy az elkövetõ akárélete végéig megbüntethetõ legyen.

Az új Büntetõ Törvénykönyv az elévülés szabá-lyait a hatályos rendelkezésekhez képest jelentõsenegyszerûsíti. A módosítás az elévülés büntetõpoliti-kai és egyéb indokain, valamint a hatályos szabá-lyozás rendszerén nem változtat, megszünteti azon-ban a hatályos Btk. feleslegesen kazuisztikus ren-delkezését.

A büntethetõség elévülésének tartama az új Bün-tetõ Törvénykönyv szerint egységesen a büntetési

tétel felsõ határának megfelelõ idõ, de legalább há-rom év. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel isbüntetendõ bûncselekmények büntethetõsége az újBüntetõ Törvénykönyv szerint nem évül el. Ezzelfeleslegessé válik a hatályos Btk. szerinti, az élet-fogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendõ bûn-cselekményekre vonatkozó 20 éves elévülési idõ,továbbá a hatályos törvényben felsorolt el nem évü-lõ bûncselekmények egy részének felsorolása [hatá-lyos Btk. 33. § (2) bekezdés c)–e) pontok]. Ez utób-bi felsorolásban szereplõ bûncselekmények ugyaniséletfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetettcselekmények, ezért az új Büntetõ Törvénykönyvszerint büntethetõségük nem évül el. További válto-zás a hatályos rendelkezésekhez képest, hogy az újBüntetõ Törvénykönyv a büntethetõség elévülésé-nek a kizárását nem a hatályos Btk. szerinti emberi-ség elleni bûncselekményekre, hanem a Nemzetkö-zi Büntetõbíróság Statútumában foglalt bûncselek-ményekre építi. A módosítással az új Büntetõ Tör-vénykönyv megteremti a büntetõ törvény és a Nem-zetközi Büntetõbíróság Statútumának összhangját amagyar büntetõjogban.

Az elévülés kezdõ napjára, félbeszakadására ésnyugvására vonatkozó rendelkezéseket az új Bünte-tõ Törvénykönyv változtatás nélkül átveszi. Az el-évülés nyugvásának szabályait azonban az új Bün-tetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-hoz képest annyi-ban kiegészíti, hogy a próbára bocsátás próbaidejemellett a vádemelés elhalasztásának ideje, valaminta kiadatási idõ sem számít be az elévülés idejébe.

ElégtételA Koncepció a bagatell bûncselekmények elbírá-

lására18 alternatív javaslatot fogalmaz meg. Az elsõjavaslat szerint az új Büntetõ Törvénykönyv a baga-tell bûncselekmények elbírálására új büntethetõsé-get megszüntetõ okként bevezeti az elégtételt. Ezzelaz új Büntetõ Törvénykönyv igazodik az európaibüntetõ kódexekben mára általánossá vált tendenci-ához, amely a bagatell bûncselekmények esetében aköltséges és viszonylag hosszú büntetõeljárások ki-küszöbölése, valamint a bûnüldözõ hatóságok teher-mentesítése érdekében lehetõséget biztosít a jogal-kalmazó számára arra, hogy mihamarabb jogerõsenlezárja a büntetõeljárást.

Az elégtétel csak vétség esetében szünteti meg abüntethetõséget, bûntettre az általános büntetés ki-szabási szabályok az irányadók. Az új Büntetõ Tör-vénykönyv szerint az elégtétel alkalmazásához a jog-alkalmazónak azokat a körülményeket kell mérle-gelnie, amelyeket jelenleg a társadalomra veszélyes-ség csekély foka keretében értékel, azaz vizsgálnia

18 Ld. Dr. Berkes György: Felelõsség a csekély súlyú bûncselekmé-nyekért az új Btk. szerint. Büntetõjogi Kodifikáció 2002/1., Budapest,HVG-ORAC és Dr. Wiener A. Imre: Lobbyzás, anonim szülés – mate-riális jogellenesség. Büntetõjogi Kodifikáció 2002/2., Budapest, HVG-ORAC, továbbá Dr. Bócz Endre: A jelentéktelen súlyú bûncselekmé-nyek kezelésérõl. Büntetõjogi Kodifikáció 2004/2., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


kell a cselekmény tárgyi súlyát, valamint az elköve-tõ személyi körülményeit. A személyi körülmények-nél különösen az elkövetõnek a cselekményéhez valóhozzáállását kell vizsgálni, így elsõsorban azt, hogyjóvátette-e a cselekményével okozott kárt. A jóváté-telre törekvésnek formája lehet az anyagi és erkölcsikárpótlás, a bocsánatkérés, a sajnálkozás kifejezése,azaz minden olyan magatartás, amely az elkövetettvétség megbánására utal. Amennyiben az elkövetõ akonkrét vétséggel kapcsolatban tagadja felelõsségét,akkor a büntetõjogi felelõsség általános szabályaiszerint kell elbírálni a cselekményét.

Az elégtétel is, mint minden büntethetõséget meg-szüntetõ ok, a büntetõeljárás lefolytatását akadályoz-za, ezért természetében a büntetõeljárási törvénybenszabályozott eljárási akadályokhoz hasonlóan visel-kedik [ilyen például a feljelentés elutasítása a Be.174. § (1) bek. d) pontja alapján, vagy a nyomozásmegszüntetése a Be. 190. § (1) bek. e) és f) pontjaialapján]. Szemben azonban a Be.-ben felsorolt eljá-rási akadályokkal, az elégtétel anyagi jogerõt teremt,azaz az elégtétel alkalmazása után az eljárás újbólimegindítására, illetve tovább folytatására a rendeseljárás keretében nincs lehetõség. A Koncepció azúj Büntetõ Törvénykönyv kialakításánál azt a garan-ciális elvet követi, hogy minden anyagi jogerõt ered-ményezõ döntés alapjául szolgáló rendelkezést abüntetõ törvény kell hogy szabályozzon. A Büntetõ-eljárási Törvény csak az anyagi jogi rendelkezésvégrehajtási szabályait tartalmazza. Ez az elv érvé-nyesül a kétszeres eljárás tilalmánál és az elégtétel-nél is.

A Koncepció nem határozza meg, hogy mely jog-alkalmazó szerv alkalmazhatja az elégtételt. Pergaz-daságossági szempontból indokolt, hogy a bíróságmellett az ügyészség is alkalmazhassa az elégtételt.Ehhez azonban elengedhetetlen a hatályos büntetõ-eljárási törvény módosítása.

Az új Büntetõ Törvénykönyv úgy rendelkezik, hogya hatóság az elkövetõvel szemben elégtétel esetén isbüntetõjogi szankciónak nem minõsülõ figyelmezte-tést alkalmaz. A figyelmeztetés alkalmazása az újBüntetõ Törvénykönyv szerint kötelezõ. A figyelmez-tetéssel kifejezi a hatóság az elkövetõ felé rosszallá-sát.

A bagatell bûncselekmények elbírálására a Kon-cepció alternatív javaslatként az elégtétel mellett abüntetés és intézkedés mellõzését tartalmazza. Utób-bi nem a felelõsségtan, hanem a büntetéskiszabás kö-rében rendezi a bagatell cselekmények elbírálását.

A törvényben meghatározott egyébbüntethetõséget megszüntetõ okA hatályos Btk. Általános és Különös Részében

is találhatók a fenti okokon kívül további büntethe-tõséget megszüntetõ okok. Az Általános Rész pél-dául büntethetõséget megszüntetõ okként szabályoz-za a kísérlettõl és az elõkészülettõl való önkéntesvisszalépést, illetve próbára bocsátás esetében a pró-baidõ eredményes elteltét. A különös részi tényál-

lások egyes bûncselekmények viszonylatában hatá-roznak meg büntethetõséget megszüntetõ okokat, ígypéldául tartás elmulasztásának alapesete miatt nembüntethetõ, aki tartási kötelezettségének az elsõ fokúítélet meghozataláig eleget tesz; megszûnik a büntet-hetõsége a hivatalos személy elleni erõszakra irányu-ló csoport résztvevõjének, ha a csoportot önként vagya hatóság felhívására elhagyja; nem büntethetõpénzmosás miatt, aki a hatóságnál önként feljelentésttesz vagy ilyet kezdeményez, feltéve, hogy a cselek-ményt még nem vagy csak részben fedezték fel.

Az új Büntetõ Törvénykönyv is tartalmaz mindaz Általános Rendelkezések, mind a 2–4. Könyvek-ben foglalt bûncselekmények tényállásaiban büntet-hetõséget megszüntetõ okokat, ezért ezekre – a ha-tályos Btk.-val megegyezõen – a büntethetõségetmegszüntetõ okok felsorolásánál utal.

4.3. Az elkövetõ megbüntetését akadályozókörülményekA V. Fejezet rendszereAz új Büntetõ Törvénykönyv „az elkövetõ meg-

büntetését akadályozó okok” elnevezéssel foglaljaössze azokat a körülményeket, amelyek az elkövetõmegbüntetését csak bizonyos feltételek mellett gá-tolják. Az elkövetõ megbüntetését akadályozó okokesetében az elkövetõ cselekménye bûncselekmény-nek minõsül és a büntethetõség feltételei is fennáll-nak, de bizonyos feltételek fennforgása miatt az el-követõ megbüntetésére nincs lehetõség. Ha ezek afeltételek teljesülnek – eltérõen a büntethetõségetmegszüntetõ okoktól –, utóbb sor kerülhet az elkö-vetõ felelõsségre vonására.

Az új Büntetõ Törvénykönyv rendszerezésébenaz elkövetõ megbüntetését akadályozó körülmény-nek minõsül az eljárási kegyelem, a magánindítványés a kívánat hiánya, valamint a törvényben szabá-lyozott egyéb ok.

Az eljárási kegyelemAz eljárási kegyelem az elkövetõ elleni büntetõ-

eljárás megindítását, illetve lefolytatását akadályoz-za meg. Ez lehet közkegyelem, amelyet az ország-gyûlés törvényben gyakorol, illetve egyéni kegye-lem, amelyet a köztársasági elnök gyakorol. Mind aközkegyelmet kihirdetõ törvény, mind az egyéni ke-gyelmi aktus tartalmazhat feltételeket, amelyek tel-jesülésétõl a kegyelmi jogkör gyakorlója függõvéteszi a büntethetõség megszüntetését, ezért az eljá-rási kegyelem csak e feltételek teljesülése eseténakadályozza meg az elkövetõ megbüntetését. A köz-kegyelem és az egyéni kegyelem gyakorlásának rész-letszabályait külön törvény állapítja meg, ezért arróla büntetõ törvényben felesleges rendelkezni.

Magánindítvány hiányaA büntetõeljárásról szóló törvény értelmében ma-

gánindítványnak kell tekinteni bármely olyan nyi-latkozatot, amely szerint annak elõterjesztõje az el-követõ büntetõjogi felelõsségre vonását kívánja.


Magánindítvány elõterjesztésére csak a törvénybenmeghatározott esetekben van lehetõség, ezekben azesetekben a magánindítvány elõterjesztése a bünte-tõeljárás megindításának feltétele. A csak magánin-dítványra üldözendõ cselekmények kivételt képez-nek a hivatalbóli eljárás (officialitás) elve alól. Amagánindítványra üldözendõ bûncselekményeknekkétféle büntetõpolitikai indoka van. Az ilyen cselek-mény egy részének csekély az absztrakt veszélyes-ségi foka, ezeknél a cselekményeknél csak a sértetttudja eldönteni, hogy szenvedett-e sérelmet. A ma-gánindítványra üldözendõ cselekmények másik cso-portjánál a sértett kímélete indokolja a hivatalbólieljárás elve alóli kivételt.

A Koncepció a magánindítvány büntetõpolitikaiindokaival egyetért, ezért az új Büntetõ Törvény-könyv a magánindítvány szabályozását a hatályosBtk.-ból változtatás nélkül átveszi.

Kívánat hiányaA kívánat a magánindítványhoz hasonló jogintéz-

mény. A nemzetközi jogon alapuló személyes men-tességet élvezõ személyek sérelmére elkövetett rá-galmazás és becsületsértés a sértett diplomáciai útonkijelentett kívánatára büntetendõ.

A törvényben meghatározott egyéb okokAz elkövetõ megbüntetését akadályozó fent ne-

vesített körülményeken kívül az új Büntetõ Törvény-könyv – a hatályos Btk.-val megegyezõen – jelenlegkét további ilyen körülményt ismer. Az elsõ a leg-fõbb ügyész döntésének hiánya a büntetõeljárásmegindításáról a nem magyar állampolgár által kül-földön elkövetetett, de a magyar joghatóság alá tar-tozó cselekmény esetén [11. § (1) bek. a) pont], va-lamint a magyar állampolgár sértett sérelmére kül-földön elkövetett bûncselekmény esetében [9. § (2)bek.]. A másik ilyen ok a feljelentés hiánya, amelyeta 2–4. Könyvekben szabályozott egyes bûncselek-ményi tényállások írnak elõ. Ezeknél a bûncselek-ményeknél büntetõeljárásnak csak a jogszabálybanmeghatározott szerv feljelentése alapján van helye.

Az új Büntetõ Törvénykönyv azért nem nevesítia legfõbb ügyész döntésének, valamint a feljelentés-nek a hiányát külön, mert ezeket további törvényirendelkezések a jövõben bõvíthetik.

5. Büntetõjogi szankciók19

A büntetõjogi jogkövetkezmények megváltozott szerepét és jellegét a Büntetõ Törvénykönyvnektükröznie kellA büntetõjogi jogkövetkezmények rendszerének

kialakítását az határozza meg, hogy milyen felada-tot kell a szankciórendszernek betöltenie. A rosszal-

lást is maga után vonó arányos viszonzás, a megtor-lás és a prevenció mellett mára elfogadott, hogy abüntetõjogi jogkövetkezmény a sértett, illetve a meg-sértett közösség kiengesztelését is szolgálja.

A hatályos magyar büntetõjogban dualista szank-ciórendszer érvényesül. Szankciórendszerünkben abüntetés az elsõdleges, meghatározó jogkövetkez-mény. Az intézkedések pedig elsõsorban a speciálisprevenció fokozottabb érvényre juttatására hivatot-tak.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a büntetõjogi jog-következmények rendszerének kialakításával arratörekszik, hogy a hatályos joghoz képest differenci-áltabb szankcionálást tegyen lehetõvé, azaz az al-kalmazandó szankciók típusa, súlya, szigora jobbanilleszkedjen a szankcionálandó deliktum súlyához,jellegéhez és az elkövetõ személyi körülményeihez.

Az új Büntetõ Törvénykönyv büntetõpolitikai ki-indulópontja a végrehajtandó szabadságvesztés bün-tetések arányának, tartamhosszának csökkentése. Aszabadságvesztés kiváltására szolgáló megoldásokelõtérbe helyezése azonban nemcsak a büntetõjogijogkövetkezmények meghatározására hat ki, hanembefolyásolja az egész büntetõ igazságszolgáltatásirendszer felépítését. A szabadságvesztés kiváltásáranemcsak a szabadságelvonással nem járó szankciókfokozott alkalmazásával van lehetõség, hanem ebbeaz irányába hat például a vádemelés elhalasztása,valamint a büntetõeljárásban alkalmazott mediációis. A büntetõjogi jogkövetkezmények rendszere ésaz erre épülõ büntetéskiszabási gyakorlat, valaminta büntetõeljárási megoldások együttesen eredmé-nyezhetik a büntetés-végrehajtási intézmények túl-zsúfoltságának megszüntetését.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a büntetõjogi jog-következmények alkalmazási feltételeinek megha-tározásánál tekintettel van a szigorú szankcionáláskontraproduktív következményeire. Ezt elkerülen-dõ a nemzetközi törekvéseknek megfelelõen a jog-következmények rugalmas alkalmazását teszi lehe-tõvé, amelyben a bíró a Büntetõ Törvénykönyvbenszereplõ szankciófajtákat – amennyiben alkalmazá-suk törvényi feltételei fennállnak – vegyítheti.

A VI. Fejezet rendszereAz új Büntetõ Törvénykönyv fenntartja a hatályos

Btk. dualista szankciórendszerét, amely büntetéseketés intézkedéseket ismer, megváltoztatja azonban ajogkövetkezményekre vonatkozó fejezet felépítését.A hatályos Btk. ugyanis elõször a büntetési nemeketfelsorolja és részletezi, majd szól a büntetések végre-hajtásáról és csak ezt követi az intézkedések megne-vezése és részletszabályai. A hatályos Btk.-ban egy-mástól távol vannak a büntetések és az intézkedésekszabályai. Ezért a büntetõjogi jogkövetkezményekteljes spektruma nehezen tekinthetõ át.

Az új Büntetõ Törvénykönyv elõször meghatá-rozza a büntetés és intézkedés fogalmát, majd felso-rolja a büntetések és intézkedések nemeit, valamintaz egyes szankciófajták önálló, illetve együttes al-

19 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A büntetõjogi szankciórendszer reformja.Büntetések és intézkedések az új Büntetõ Törvénykönyvben. és Dr.Kerezsi Klára: Az alternatív szankciók helye és szerepe a büntetõjogszankciórendszerében. Büntetõjogi Kodifikáció 2001/1., Budapest,HVG-ORAC (a szerk.)


kalmazásának lehetõségét. Ezzel a szabályozással azúj Büntetõ Törvénykönyv egyrészt az áttekinthetõ-séget szolgálja, hiszen a szankciórendszer összes ele-me egy ránézésre megállapítható. A felsorolás sor-rendiségének a fõbüntetéseknél garanciális tartalmais van, mert kifejezi a jogkövetkezmények súlyossá-gi sorrendjét. A büntetések és intézkedések önálló,illetve együttes alkalmazására vonatkozó elõírásokegy helyen szabályozása pedig a jogalkalmazót se-gíti, aki így egyszerûbben meg tudja állapítani, hogyegy súlyosabb szankciót milyen más kevésbé súlyosszankciók kombinatív alkalmazásával tud kiváltani.

A szankció nemek felsorolását, illetve az önállóés együttes alkalmazásukra vonatkozó elõírásokat(VI. fejezet) követi az új Büntetõ Törvénykönyvbena büntetések és intézkedések törvényi feltételeinekmeghatározása (VII–IX. fejezetek). Csak e részlet-szabályokat követõen kerül sor a büntetés kiszabá-sára vonatkozó rendelkezések (X. fejezet), valaminta büntetõjogi szankciók végrehajtási szabályainak(XI. fejezet) ismertetésére.

Büntetések és intézkedésekÚj rendelkezése az új Büntetõ Törvénykönyvnek

a szankciórendszer dualizmusának törvényi megfo-galmazása. A Btk. jelenleg szintén két jogkövetkez-mény fajtát ismeri. A büntetés és intézkedés közöttmost az a különbség, hogy az intézkedés, szemben abüntetéssel, nem eredményez büntetett elõéletet. Ezaz elhatárolás azonban csupán formai szempontokatkövet és nem magyarázza meg azt, hogy miért vanszükség a büntetések és az intézkedések különtartá-sára. A két szankciófajta közötti átjárhatóságot mu-tatja az is, hogy egyes szankció típusokat a törvény-alkotó egyszer büntetésként, egyszer intézkedéskéntszabályoz (például az elkobzás és a vagyonelkobzásjelenleg intézkedések, de korábban mellékbünteté-sek voltak).

Az új Büntetõ Törvénykönyv a büntetések és in-tézkedések kapcsolatát – a felelõsségtan dogmatikairendszeréhez igazodva – a büntetendõ cselekmény-re építi. Ennek alapján a bûncselekmény elkövetõjé-vel szemben büntetés és intézkedés is alkalmazható,viszont az intézkedések alkalmazására akkor is vanlehetõség, ha az elkövetõ valamilyen okból nem von-ható felelõsségre. A büntetések és intézkedések ilyenfelosztása kifejezi, hogy a büntetés – szemben az in-tézkedéssel – felelõsségi szankció, büntetést csakbüntethetõ elkövetõ esetén szabhat ki a bíróság. Ez-zel szemben az intézkednek az alapja a büntetendõcselekmény, az intézkedés alkalmazása a törvény-ben meghatározott feltételek esetén automatikus.

Az új Büntetõ Törvénykönyvben foglalt elhatá-rolás eredményeként a jelenleg intézkedésként sza-bályozott próbára bocsátás átkerül a büntetések közé.A próbára bocsátás büntetési nemként történõ sza-bályozását támasztja alá az új büntetõeljárási törvényis, amelyik kimondja, hogy a próbára bocsátásról abíróság ítéletében határoz.

A büntetések és intézkedések önállóés együttes alkalmazásaAz új Büntetõ Törvénykönyv alapvetõ törekvése

a fõ- és mellékbüntetések, valamint az intézkedésekközötti átjárhatóság megteremtése, illetve kombináltalkalmazásuk lehetõvé és rugalmasabbá tétele. Eztszolgálja az új Büntetõ Törvénykönyvnek a bünte-tések és intézkedések alkalmazásáról szóló paragra-fusa. Az önálló, illetve kombinatív alkalmazás fel-tételeinek meghatározásánál továbbra is irányadó aza hatályos rendelkezés, hogy egyszerre csak egy fõ-büntetés szabható ki. Az új Büntetõ Törvénykönyvfenntartja továbbá azt a hatályos rendelkezést is,amely szerint önálló mellékbüntetésként csak a fog-lalkozástól eltiltás, a jármûvezetéstõl eltiltás, a kitil-tás és a kiutasítás alkalmazható. Fontos törekvéseazonban az új Büntetõ Törvénykönyvnek a mellék-büntetések önálló alkalmazásának további elõsegí-tése, ezért az új Büntetõ Törvénykönyv lehetõvé te-szi fõbüntetés helyett több mellékbüntetés egymásmelletti kiszabását is. Az új Büntetõ Törvénykönyvezért nem tartalmazza a hatályos Btk.-nak azt a tiltórendelkezését, amelyik elõírja, hogy fõbüntetés he-lyett csak egy mellékbüntetés szabható ki önállóan.Ennek megfelelõen az új Büntetõ Törvénykönyv alap-ján például egyszerre kiszabható foglalkozástól és jár-mûvezetéstõl eltiltás is. A mellékbüntetések együttesalkalmazásának lehetõvé tételét indokolja hazánk eu-rópai uniós tagsága is, hiszen a kölcsönös elismeréselve alapján a hazai bíróság által kiszabott mellék-büntetéseket a más uniós tagállamok kötelesek vég-rehajtani. Így például a kiutasítás mellett kiszabottjármûvezetéstõl eltiltás végrehajthatóvá válik.

A mellékbüntetések együttes alkalmazásának le-hetõvé tétele mellett az új Büntetõ Törvénykönyvszélesíti az intézkedések önálló, illetve büntetésmelletti alkalmazásának feltételeit is. Ennek megfe-lelõen az új Büntetõ Törvénykönyv a pártfogó fel-ügyelet alkalmazását lehetõvé teszi a szabadságvesz-tés kivételével minden fõbüntetés mellett, valamintaz önállóan alkalmazható mellékbüntetések közül afoglalkozástól eltiltás, a jármûvezetéstõl eltiltás és akitiltás mellett.

Az önállóan alkalmazható büntetéseket és intézke-déseket, valamint a büntetés mellett alkalmazható in-tézkedéseket és az együttesen is alkalmazható intézke-déseket a Koncepció 2. számú függeléke mutatja be.

A büntetés célját nem kell a törvényben szabályozniAz új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-tól

eltérõen nem tartalmaz a büntetés céljára vonatkozótörvényi rendelkezést. A büntetés céljának meghatá-rozása már az ókortól kezdve foglalkoztatja a filo-zófiát. A filozófiai nézetek alapján a büntetõjog tu-domány számos büntetési elméletet dolgozott ki.Hazánkban a legutóbb a halálbüntetés alkotmányel-lenességének megállapításával kapcsolatban merültfel elvi éllel a büntetés céljának meghatározása. Avonatkozó alkotmánybírósági határozathoz fûzöttpárhuzamos véleményekbõl azonban kiderül, hogy


az Alkotmánybíróság tagjainak korántsem egységesa véleménye a büntetés céljáról. A Koncepció az el-térõ elméleti álláspontokra tekintettel nem kívánmaga állást foglalni valamely büntetési elmélet mel-lett, hanem a büntetõjog tudományra bízza a bünte-tés céljának magyarázatát.

A büntetés céljának meghatározása az új BüntetõTörvénykönyvben azért is felesleges, mert az újBüntetõ Törvénykönyv az alapelvek között szabá-lyozza, hogy a tettarányos büntetés kiszabásakor abíróság figyelemmel van az elkövetõ személyi kö-rülményeire és a sértett érdekeire.

Ez az alapelv biztosítja az új Büntetõ Törvény-könyv által elõírt büntetõjogi jogkövetkezményekegységes alkalmazását, kifejezi az állam elvárását, atársadalom nézeteit a büntetõjogi szankcióval elér-hetõ hatásokról. Ez az alapelv nem csupán vala-mennyi büntetõjogi jogkövetkezményre irányadó,hanem általánosságban áthatja a büntetõ igazságszol-gáltatás teljes folyamatát. Az alapelvnek a büntetéskiszabása körében is jelentõsége van, tartalommalruházza fel a büntetéskiszabási szabályokat, hiszennormatív követelmény a jogalkotás és jogalkalma-zás számára egyaránt.

5.1. FõbüntetésekFõ- és mellékbüntetésekA büntetések körében a fõ- és mellékbüntetések

közötti megkülönböztetést az új Büntetõ Törvény-könyv is fenntartja. Mind a fõbüntetés, mind a mel-lékbüntetés felelõsségi szankció, azaz csak büntet-hetõ elkövetõvel szemben lehet alkalmazni. A fõ- ésmellékbüntetések különtartását mégis az indokolja,hogy míg a fõbüntetések egymással hierarchikus vi-szonyban állnak és alkalmazásukra a büntetéskisza-bás általános elvei alapján kerül sor, addig a mellék-büntetések alkalmazásának feltételeit az egyes mel-lékbüntetés fajtákra a törvény külön meghatározza.A fõ- és mellékbüntetések különtartásával lehetõségvan a fõbüntetés mellett az egyéni visszatartást job-ban szolgáló mellékbüntetés kiszabására is.

A fõbüntetések rendszereA hatályos Btk. a szabadságvesztést, a közérdekû

munkát és a pénzbüntetést szabályozza fõbüntetés-ként. A büntetés végrehajtásának felfüggesztésérõlpedig külön rendelkezések szólnak. Ennek a törvé-nyi szabályozásnak az alapján alakult ki a gyakor-latban az az elvi állásfoglalás, amely szerint elõszöra szabadságvesztés mértékét kell megállapítani, majdezután kell arról dönteni, hogy a kiszabott büntetéstvégrehajtásában felfüggesztik-e.

Ezt a szemléletet az új Büntetõ Törvénykönyv afõbüntetések rendszerének átalakításával megváltoz-tatja. Az új Büntetõ Törvénykönyvben is megmarada pénzbüntetés és a közérdekû munka, de a fõbünte-tések felsorolásában a közérdekû munkát a végre-hajtásában próbaidõre felfüggesztett szabadságvesz-tés és a végrehajtásában részben próbaidõre felfüg-gesztett szabadságvesztés elõzi meg. Ennek megfe-

lelõen az új Büntetõ Törvénykönyv az alábbi fõbün-tetéseket különbözteti meg:

– a szabadságvesztés,– a részben felfüggesztett szabadságvesztés,– a felfüggesztett szabadságvesztés,– a közérdekû munka,– a pénzbüntetés,– a próbára bocsátás.A fõbüntetések fenti felsorolásánál az új Büntetõ

Törvénykönyv azt a büntetõpolitikai állásfoglalástérvényesíti, amelyik alapvetõen a szabadságelvonásttartalmazó és az azt nem tartalmazó büntetések kö-zött különböztet. A végrehajtásában részben próba-idõre felfüggesztett szabadságvesztés és a végrehaj-tásában próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztésönálló büntetési nemként való megfogalmazásávalaz új Büntetõ Törvénykönyv – a nemzetközi gya-korlattal megegyezõen – kifejezi, hogy a büntetés vég-rehajtásának felfüggesztése a bûnelkövetõk szabad-ságelvonás nélküli szankcionálásának és ellenõrzésé-nek legfontosabb eszközei közé tartozik. A szabad-ságvesztés végrehajtásának egészben illetve részbenifelfüggesztése között az a fõ különbség, hogy részbe-ni felfüggesztés esetén az elítélt a büntetés végrehaj-tásnak csak az egyik fázisát tölti szabadlábon. Az el-ítéltet azonban ilyenkor is kötik a bíróság által elõírtmagatartási szabályok. Ha ezeket betartja, a szabad-ságvesztés hátralévõ részének végrehajtására nemkerül sor, ha megszegi, akkor a szabadságvesztésneka végrehajtásában felfüggesztett részét végrehajtják.Emellett az új Büntetõ Törvénykönyv a próbára bo-csátást büntetésként szabályozza. Próbára bocsátásá-nál a bíróság a büntetõjogi felelõsséget megállapítja,de a büntetés kiszabását feltételesen elhalasztja. Haaz elítélt betartja a számára elõírt szabályokat, a bün-tetés kiszabására nem kerül sor.

A végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett sza-badságvesztés és a végrehajtásában részben próbaidõrefelfüggesztett szabadságvesztés önálló büntetési nem-ként szabályozásával az új Büntetõ Törvénykönyvjelzi, hogy a tényleges szabadságelvonás csak azokraa bûncselekményekre kell, hogy korlátozódjon, ame-lyeknek tettarányos üldözése ezt kényszerítõen meg-követeli, illetve azokkal a társadalomra fokozottanveszélyes bûnelkövetõkkel szemben kerülhessen al-kalmazásra, akikkel szemben a társadalom védelme,a közösség biztonsági érdeke ezt feltétlenül megkö-veteli. Az emberi méltóság és a humanista büntetõjogigényének is a tényleges szabadságelvonással nem járószankcióalkalmazás elsõbbsége felel meg.

A szabadságvesztés mint egységes büntetési nemA szabadságvesztésre, mint a legerõteljesebb

visszatartó hatású büntetésre továbbra is szükség van.Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-valmegegyezõen a szabadságvesztés büntetés két fajtá-ját, a határozott ideig és az életfogytig tartó szabad-ságvesztést ismeri.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a szabadságvesztésttovábbra is egységes büntetésként szabályozza,


amelynek három végrehajtási fokozatát: a fegyhá-zat, a börtönt és a fogházat ismeri. Az egyes végre-hajtási fokozatokhoz kapcsolódó részletszabályokata Büntetés-végrehajtási Kódex írja elõ.

A határozott tartamú szabadságvesztésA szabadságvesztés büntetés generális minimu-

mát és maximumát az új Büntetõ Törvénykönyv ahatályos Btk.-val megegyezõen szabályozza. Ennekmegfelelõen a határozott ideig tartó szabadságvesz-tés legkisebb mértéke két hónap, leghosszabb tarta-ma 15 év, halmazati vagy összbüntetés, illetve bûn-szervezetben történõ elkövetés esetén 20 év. A ge-nerális maximumot jelentõ 15 év megfelelõ idõ ah-hoz, hogy az elítélt érezze a vele szemben alkalma-zott joghátrány szigorúságát. Ez alól kivétel a hal-mazati vagy összbüntetés, illetve bûnszervezetbentörténõ elkövetés, amikor 20 év a szabadságvesztésmaximuma.

A Koncepció követi a hazánkban 1966 óta meg-szilárdult gyakorlatot, amely szerint a bíróság ítéle-tében rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztéstmelyik fokozatban kell végrehajtani. A büntetés vég-rehajtási differenciálást tehát továbbra is alapvetõena büntetõ kódex végzi el, a bíróság döntésében pe-dig – a megfelelõ feltételek fennállása esetén – avégrehajtási fokozatok kijelölésére vonatkozó tör-vényi szabályokat alkalmazza. Az új Büntetõ Tör-vénykönyv fenntartja a hatályos Btk. garanciális ren-delkezését, amely szerint a végrehajtási fokozatokszerinti differenciálást a bíróság és nem a büntetés-végrehajtási testület végzi el20. A bíróság azonban aszabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatko-zó rendelkezést a törvényi feltételek és keretek alap-ján hozhatja meg.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-hozképest jelentõsen egyszerûsíti a végrehajtási foko-zatok közötti differenciálásra vonatkozó szabályo-kat. Ennek megfelelõen a vétség miatt kiszabott sza-badságvesztést fogházban, a bûntett miatt kiszabottszabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Ezalól két kivétel van. A bûntett miatt kiszabott 2 évetmeg nem haladó szabadságvesztést is fogházban kellvégrehajtani. Az 5 évet meghaladó, illetve életfogy-tig tartó szabadságvesztést pedig fegyházban kellvégrehajtani. Ezzel a rendelkezéssel megszûnnek ahatályos Btk.-nak a fegyházba kerülésre vonatkozónehezen áttekinthetõ elõírásai.

Feltételes szabadságra bocsátáshatározott ideig tartó szabadságvesztésbõlA feltételes szabadságra bocsátás alapgondolata

az elítéltnek a társadalomba való fokozatos integrá-lásának elõsegítése. A feltételes szabadságra bocsá-tás a szabadságvesztés büntetés ténylegesen végre-hajtandó részének csökkentését szolgáló intézmény.

A feltételes szabadságra bocsátás ezért mindig jog-alkalmazói mérlegelés eredménye, amelynek objek-tív és szubjektív feltételeit a törvény határozza meg.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a feltételes szabad-ságra bocsátás szabályozását az európai országokszabályozási gyakorlatának és ezirányú tapasztala-tainak megfelelõen egyszerûsíti. A hatályos Btk.-tóleltérõen, amely a feltételes szabadságra bocsátás idõ-pontját végrehajtási fokozatonként különbözõen sza-bályozza, az új Büntetõ Törvénykönyv alapján aminimálisan letöltendõ büntetési tartam végrehajtá-si fokozattól függetlenül egységesen kétharmad rész.Ez alól továbbra is kivétel, hogy a három évet megnem haladó szabadságvesztés esetén a büntetés felerészének letöltésével a bíróság mérlegelésétõl füg-gõen lehetõség van feltételes szabadságra bocsátás-ra. E kedvezmény nem alkalmazható többszörösvisszaesõk és bûnszervezetben való elkövetés ese-tén. Ennek alapján a bûnszervezetben való elköve-tés az új Büntetõ Törvénykönyv szerint nem zár kiminden esetben a feltételes szabadságra bocsátásból,hanem csak a büntetés fele részének kitöltéséhezkapcsolódó kedvezménybõl.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésAz életfogytig tartó szabadságvesztés a halálbün-

tetés alkotmányellenessé nyilvánítását követõen,mint a kiszabható legsúlyosabb büntetési nem ma-radt a hatályos Btk.-ban. Az életfogytig tartó sza-badságvesztés ugyan határozott büntetés, határozat-lansági mozzanata mégis, hogy az elítélt élete végé-ig is tarthat.

Jelenleg a Btk. az életfogytig tartó szabadságvesz-tésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátásról úgyrendelkezik, hogy a bíróság az ítéletében vagy lehe-tõséget ad a feltételes szabadságra bocsátásra, vagyezt a lehetõséget eleve kizárja, azaz az életfogytigtartó szabadságvesztés ténylegesen az elítélt életevégéig tart. Az életfogytig tartó szabadságvesztés-bõl történõ feltételes szabadságra bocsátás jelenlegiszabályai aggályosak. A feltételes szabadságra bo-csátás legkorábbi idõpontját a hatályos Btk. legalább20, illetve el nem évülõ bûncselekmények eseténlegalább 30 évben állapítja meg. Ezt a törvényi meg-fogalmazást a szakirodalom több szempontból is vi-tatja. Egyrészt a nemzetközi gyakorlatra is figyelem-mel a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõ-pontjának 20 évben való szabályozása túlságosanszigorú. Másrészt a szakirodalom egy része a hatá-lyos Btk. megfogalmazását pontatlannak tartja, merta feltételes szabadságra bocsátás alsó határa mellettfelsõ határ hiányában nem lehet tudni, hogy ponto-san mikor nyílik meg a lehetõség az elítélt szabadu-lására. A feltételes szabadságra bocsátás ítéleti kizá-rása pedig azért vitatott, mert ezzel a szabadulás elvilehetõsége – a kegyelem kivételével – megszûnik,ami sérti az emberi méltóság alkotmányos jogát ésaz embertelen és kínzó bánásmód nemzetközi tilal-mát. Utóbbiak szerint az életfogytig tartó szabadság-vesztésre elítéltnek is adni kell reális lehetõséget a

20 Ld. Dr. Csordás Sándor, Csóti András, Garami Lajos, Dr. MüllerAnikó: Szabadságvesztés végrehajtási fokozatok nélkül? BüntetõjogiKodifikáció 2001/2., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


jövõ tervezésére, valamint a társadalomba történõvisszatérésre. Ezért az életfogytig tartó szabadság-vesztést alkalmazó országok rendszerint lehetõségetadnak a feltételes elbocsátásra. Hazánkban az Alkot-mánybírósághoz nyújtottak be nemrég alkotmányos-sági panaszt, amelynek célja a tényleges életfogytigtartó szabadságvesztés alkotmányellenességénekmegállapítása.

Az új Büntetõ Törvénykönyv megszünteti a fel-tételes szabadságra bocsátás kizárásának lehetõsé-gét és a feltételes szabadság legkorábbi idõpontjátegységesen 15 évben határozza meg. Ezzel az újBüntetõ Törvénykönyv megszünteti a hatályos Btk.azon rendelkezését, amely a feltételes szabadság leg-korábbi idõpontjának meghatározásánál az elévülõés el nem évülõ bûncselekmények között különböz-tet. E megkülönböztetés indokolatlan és gyakorlatijelentõsége sincsen, hiszen életfogytiglani szabad-ságvesztést leggyakrabban az emberölés minõsítettesetéért szab ki a bíróság. A minimálisan letöltendõbüntetés 15 évre leszállítását indokolja, hogy a Btk.szankciórendszerében a büntetések egymáshoz illesz-kednek. Jelenleg a határozott tartamú szabadságvesz-tés generális maximuma 15 év, ezért a szankciórend-szer arányossága azt kívánja meg, hogy az életfogy-tiglani szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabad-ságra bocsátás legkorábbi idõpontja is 15 év legyen.A 15 éves alsó határ egyben megfelel a nemzetközigyakorlatnak is. Az új Büntetõ Törvénykönyv – ahatályos Btk.-val megegyezõen – továbbra sem tar-talmaz a feltételes szabadságra bocsátásra felsõ ha-tárt, azaz olyan idõtartamot, amelynek elteltével abíró az elítéltet köteles feltételes szabadságra bocsá-tani, hiszen ezzel a feltételes szabadságra bocsátáséletfogytig tartó szabadságvesztés esetében kötele-zõvé válna. A felsõ határ bevezetése ezért ellenke-zik e jogintézmény természetével.

Az új Büntetõ Törvénykönyv továbbá leegysze-rûsíti az életfogytig tartó szabadságvesztés mellettaz újabb elítélés beszámítását. Az újabb elítélés ke-retében kiszabott határozott tartamú szabadságvesz-tést az életfogytig tartó szabadságvesztés mellett nemlehet végrehajtani, hanem a feltételes szabadságrabocsátás legkorábbi idõpontját a kiszabott határozotttartamú szabadságvesztés tartamával el kell halasz-tani. Amennyiben az életfogytig tartó szabadságvesz-tés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekményértújabb életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik azelítéltet, akkor nem bocsátható szabadon. Az új Bün-tetõ Törvénykönyv e rendelkezése értelmében, a fel-tételes szabadságra bocsátásból csak az életfogytig-lani végrehajtása alatt elkövetett bûncselekményértkiszabott újabb életfogytig tartó szabadságvesztésmiatt zárható ki az elítélt. A korábbi bûncselekmé-nyért kiszabott ismételt életfogytig tartó szabadság-vesztés – szemben a hatályos Btk.-val – nem zárja kia feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét. Az élet-fogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételesszabadságra bocsátás lehetõségének kizárását az újBüntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-hoz képest

tehát szûkebben szabja meg, mivel a feltételes sza-badságra bocsátás lehetõségének törvényi kizárásá-val az életfogytig tartó szabadságvesztés ténylege-sen az elkövetõ élete végéig tart. Tekintettel arra,hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésmind emberi jogi, mind alkotmányjogi szempontbólaggályos, indokolt a feltételes szabadságra bocsátáskizárásának minél szûkebb körû szabályozása. Azúj Büntetõ Törvénykönyv büntetõpolitikai törekvé-se a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségénekkizárását arra az egy esetre korlátozni, amikor az el-ítélt az életfogytiglani büntetés végrehajtása alattolyan súlyú bûncselekményt követ el, ami miatt is-mét életfogytig tartó szabadságvesztést szabnak kivele szemben.

A feltételes szabadság tartamaA feltételes szabadság tartamát az új Büntetõ Tör-

vénykönyv a hatályos Btk.-hoz képest leszállítja. Afeltételes szabadság tartama határozott szabadság-vesztés esetében alapszabályként megegyezik a bün-tetés még hátralevõ részével, azaz a jelenlegi 1 évesminimum tartamot az új Büntetõ Törvénykönyvmellõzi. Indokolatlan és az elítélttel szemben mél-tánytalan, hogy amennyiben büntetésébõl kevesebb,mint 1 év van hátra, a feltételes szabadság tartamamégis minimum 1 év legyen. Emellett az új BüntetõTörvénykönyv a nemzetközi gyakorlatnak megfele-lõen az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl törté-nõ feltételes szabadságra bocsátás tartamát a jelen-legi 15 évrõl 10 évre szállítja le.

A feltételes szabadság megszüntetésére és az össz-büntetésre vonatkozó hatályos rendelkezéseket az újBüntetõ Törvénykönyv nem módosítja.

Részben felfüggesztett szabadságvesztés21

Az új Büntetõ Törvénykönyv önálló büntetésinemként vezeti be a végrehajtásában részben felfüg-gesztett szabadságvesztést. E büntetési nem beveze-tésének célja a végrehajtandó szabadságvesztésektartamának csökkentése, valamint a bíróság számá-ra a büntetések közötti diffenrenciálás lehetõségé-nek kiszélesítése. A büntetõjogi jogkövetkezményekkatalógusában a részbeni felfüggesztés a közepessúlyú, illetve szigorúságú szankciók sorába illesz-kedik.

Az új Büntetõ Törvénykönyv csak a szabadságvesz-tés büntetésnél teszi lehetõvé a végrehajtás részbenifelfüggesztését. Ez az új büntetési nem csak az 1 évetmeghaladó, de a 4 évet meg nem haladó tartamú sza-badságvesztés esetén alkalmazható. Ezzel a rendel-kezéssel a viszonylag hosszabb tartamú szabadság-vesztés büntetés végrehajtása csökkenthetõ, illetverövidíthetõ le. A statisztikai adatok alapján a kisza-bott szabadságvesztések túlnyomó része az 1 évi tar-

21 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A büntetés végrehajtásának – részbeni –felfüggesztésérõl. Büntetõjogi Kodifikáció 2003/3., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


tamot nem haladja meg. Az 1 évet meghaladó, de 2évet meg nem haladó szabadságvesztés az összes sza-badságvesztésnek 10%-a, a 2 év feletti szabadság-vesztések pedig az összes szabadságvesztésnek 4–8%-át teszik ki statisztikai átlagban. A statisztikaiadatokra figyelemmel a részbeni fefüggesztésnek az1 évet meghaladó szabadságvesztéseknél való alkal-mazása azért indokolt, mert így az összes szabad-ságvesztés kb. 15%-ánál lenne alkalmazható ez abüntetési nem. A 4 éves felsõ határ meghatározásá-nál a Koncepció az Európai Unió büntetõpolitikaiiránymutatását követi, amely a 4 évet meghaladó sza-badságvesztést tekinti súlyos büntetésnek. Ilyen sú-lyos büntetés esetén pedig nem indokolt a részbenifelfüggesztés lehetõvé tétele, ezért a Koncepció semad módot a 4 évet meghaladó tartamú szabadság-vesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztésére.

A részbeni felfüggesztésnek az 1 és 4 év közöttiszabadságvesztésekre történõ szabályozása egybenilleszkedik a végrehajtásában egészében felfüggesz-tett szabadságvesztés szabályaihoz is. A végrehajtásteljes felfüggesztésére alapvetõen az 1 évet meg nemhaladó szabadságvesztés esetében van lehetõség,kivételesen azonban az 1 és 2 év közötti szabadság-vesztés végrehajtása is egészében felfüggeszthetõ.A részbeni és egészbeni felfüggesztés szabályai te-hát azt a büntetõpolitikai törekvést tükrözik, hogy avégrehajtandó szabadságvesztések tartamának csök-kentése érdekében

– az 1 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztésesetén a jogalkalmazó a végrehajtás teljes felfüggesz-tését, mint alternatív fõbüntetést alkalmazhatja;

– az 1 és 2 év közötti szabadságvesztések eseténalapvetõen a végrehajtás részbeni felfüggesztésérevan lehetõség, de kivételesen a teljes végrehajtásfelfüggesztését is engedi a törvény;

– a 2 és 4 év közötti szabadságvesztések eseténpedig csak a részbeni felfüggesztés jöhet szóba, mintalternatív büntetés.

Tekintettel arra, hogy az 1–4 évig terjedõ tartamúszabadságvesztés büntetés kiszabására tipikusanközepes súlyú bûncselekmények esetében kerül sor,ezért a bûncselekmény súlyának és az arányosságszempontjának figyelembevételével a Koncepció aztaz álláspontot érvényesíti, hogy a büntetés legalábbfele részének végrehajtását indokolt felfüggeszteni.A végrehajtásában felfüggesztett rész tartamára abíróság próbaidõt határoz meg. A próbaidõ tartamá-ra a bíróság pártfogó felügyeletet rendelhet el, illet-ve magatartási szabályokat írhat elõ. Ha a próbaidõsikeresen telik el, úgy a felfüggesztett büntetésrésznem hajtható végre. A szabadságvesztés büntetésvégrehajtásának folytatását kell, illetve lehet elren-delni, amennyiben az elítélt a próbaidõ alatt bûncse-lekményt (bûntettet vagy vétséget) követ el, avagy apártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi.

A felfüggesztett szabadságvesztésAz új Büntetõ Törvénykönyv önálló büntetési

nemként szabályozza a felfüggesztett szabadságvesz-

tést. A felfüggesztett szabadságvesztést a hatályosBtk. is ismeri, azonban nem önálló büntetési nem-ként, hanem a szabadságvesztés végrehajtási mód-jaként rendelkezik róla. Az új Büntetõ Törvénykönyva hatályos Btk.-val szemben azt a büntetõpolitikaiálláspontot kívánja érvényesíteni, amely a szabad-ságelvonást tartalmazó és a szabadságelvonással nemjáró büntetések között különböztet elsõdlegesen,ezért a felfüggesztett szabadságvesztést nem csupána szabadságvesztés végrehajtási módjaként értelme-zi, hanem önálló, szabadságelvonással nem járó bün-tetési nemként szabályozza.

A felfüggesztett szabadságvesztés részletszabálya-it az új Büntetõ Törvénykönyv nem módosítja. Az 1évet meghaladó, de a 2 évet meg nem haladó sza-badságvesztés végrehajtásának felfüggesztésénél azúj Büntetõ Törvénykönyv a különös méltánylás ese-tei közül az elkövetõ életkorát, mint méltánylást ér-demlõ körülményt azonban törvényileg is kiemeli.Ezzel az új rendelkezéssel az új Büntetõ Törvény-könyv felhívja a jogalkalmazó figyelmét arra, hogya kriminológiai vizsgáltatok alapján a végrehajtásfelfüggesztése különösen a 20. életévét még be nemtöltött, illetve a 70. életévét már betöltött elkövetõkesetében indokolt.

A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vo-natkozó hatályos rendelkezések alapján lehetõségvan nemcsak a szabadságvesztés büntetés, hanem apénzbüntetés felfüggesztésére is. Az új Büntetõ Tör-vénykönyv a gyakorlati alkalmazás tapasztalatairatekintettel a felfüggesztett pénzbüntetést mellõzi. Apénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztése túlságo-san enyhe, súlytalan joghátrány, ezért ezzel a lehetõ-séggel a bíróságok csak nagyon kis százalékban él-nek. 2004-ben az összes kiszabott büntetés 0,7%-a voltfelfüggesztett pénzbüntetés. Mivel a mellékbünteté-sek, illetve az intézkedések számos, a végrehajtandópénzbüntetésnél enyhébb joghátrány kiszabását te-szik lehetõvé, indokolatlan a felfüggesztett pénzbün-tetés jövõbeni megtartása.

A közérdekû munka22

Az új Büntetõ Törvénykönyv az európai szabá-lyozásokkal és a hatályos Btk.-val összhangban önál-ló fõbüntetésként szabályozza a közérdekû munkát.A közérdekû munka a bíróság által az ítéletben meg-határozott és a köz javára végzendõ munka ingye-nes teljesítését jelenti. A közérdekû munkavégzés arövid tartamú szabadságvesztés egyik leghatéko-nyabb és leggyakrabban alkalmazott alternatívája soknyugat-európai országban. E büntetésnek az a célja,hogy az elítélt a köz ellen elkövetett bûnét a köz javá-ra végzett munkával jóvátegye. A közérdekû munkátugyan még mindig relatíve kis százalékban alkalmaz-zák a hazai bíróságok, kiszabása az elmúlt 5 év sta-

22 ld. Dr. Nagy Ferenc: A közérdekû munka egyes európai államokbüntetõjogában. Büntetõjogi Kodifikáció 2004/1., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)


tisztikai adatai alapján azonban emelkedõ tendenci-át mutat. A kiszabott büntetéseken belül 2,2%-ról2005 elsõ negyedévében 5% fölé emelkedett a köz-érdekû munka alkalmazása. Az új Büntetõ Törvény-könyv büntetõpolitikai törekvése a közérdekû mun-ka alkalmazási gyakoriságának jövõbeni továbbinövelése.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a közérdekû munkajelenlegi szabályozását két ponton módosítja. Egy-részt az új Büntetõ Törvénykönyv a közérdekû mun-kavégzés alkalmazását az elkövetõ hozzájárulásához,belegyezéséhez köti. Az elkövetõ hozzájárulásánakbeépítésével az új Büntetõ Törvénykönyv szabályo-zása a kényszer- illetve kötelezõ munka tilalmáravonatkozó – hazánk által is elfogadott – nemzetköziegyezménnyel összhangba kerül. Emellett az elkö-vetõnek a közérdekû munka teljesítésére való képes-sége, alkalmassága a jövõben is az elrendelés elõ-feltétele. Másrészt az új Büntetõ Törvénykönyv aközérdekû munka tartamát egyértelmûen és az eu-rópai szabályozásokhoz hasonlóan órákban határozzameg. A közérdekû munka jelenlegi szabályai egyéb-ként nem változnak.

A pénzbüntetésA pénzbüntetés, mint büntetõjogi szankció olyan

vagyoni hátrányt tartalmazó és a bíróság által meg-állapított értékû pénzbeli szolgáltatás, amelyet azelítélt a bûncselekmény miatt az államnak tartozikmegfizetni. A modern büntetõpolitika világszerteerõsen támaszkodik a pénzbüntetésre, amely nemcsupán a kisebb súlyú deliktumok elkövetõivel szem-ben vált meghatározó szankcióvá, hanem alkalmaz-hatósága az európai országok gyakorlatában a kö-zépsúlyú kriminalitásig terjed.

Az új Büntetõ Törvénykönyv is a pénzbüntetésszéleskörû alkalmazását támogatja, mivel a pénzbün-tetés a szabadságvesztéssel szemben nem ragadja kiaz elkövetõt a családi, társadalmi környezetébõl ésígy a zárt intézeti megbüntetés káros következmé-nyei elkerülhetõk. A pénzbüntetés további közismertelõnye gazdasági vetülete, hiszen az elkövetõ nemesik ki a munkavégzés társadalmi rendjébõl. Elõnyetovábbá fokozatossága és hogy jól egyéniesíthetõ.Ezek mellett az elõnyös vonások mellett a pénzbün-tetés lényeges hátránya, hogy nem azonos a szociá-lis hatása különbözõ teljesítõképesség esetén. A pénz-büntetés nem azonos hatású szegényekre és gazda-gokra, így az alkalmazhatósága jelentõs mértékbenfügg az elkövetõ vagyoni helyzetétõl.

A gyakorlati alkalmazás tapasztalataira tekintet-tel az új Büntetõ Törvénykönyv a pénzbüntetés ha-tályos szabályozását alapvetõen megtartja. Az újBüntetõ Törvénykönyv a hatályos rendelkezéshezképest azonban a napi tételes rendszert a törvényimeghatározottság követelményének megfelelõenegyértelmûbben fogalmazza meg, utalva arra, hogya pénzbüntetést a bíróság napi tételekben szabja ki.Ez a szövegezési változtatás a jelenlegi szabályokatérdemben nem módosítja, de egyértelmûen kifejezi,

hogy a napi tételek számának megállapítása a cse-lekmény büntetést érdemlõségéhez, azaz a cselek-mény tárgyi súlyához igazodik, míg az egy napi té-tel összegénél a bíróság az elkövetõ személyi körül-ményeit, jövedelmi, vagyoni viszonyait vizsgálja.

Emellett az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályosszabályokhoz képest csökkenti a napi tételek szá-mát és ezzel a kiszabható pénzbüntetés maximálisösszegét. A napi tételek számának csökkentése össz-hangban van az ítélkezési gyakorlattal, amely a je-lenlegi tág kereteket nem meríti ki és a kiszabhatómaximális pénzbüntetést rendszerint nem alkalmaz-za. A jogbiztonság követelménye megkívánja, hogyaz egyéniesítést szolgáló kellõen tág keretek bizto-sítása mellett a törvény a kiszabható büntetés mérté-kének meghatározásánál a jogalkalmazót orientálja.Az ítélkezési gyakorlatra tekintettel felesleges olyantág keretek meghatározása, amelyet a gyakorlat nemalkalmaz.

A próbára bocsátásAz új Büntetõ Törvénykönyv a próbára bocsátást

az intézkedések közül átemeli a fõbüntetések közé.A próbára bocsátás a feltételes elítélés egyik formá-ja, amikor a bíróság a bûncselekmény elkövetését ésígy az elkövetõ büntetõjogi felelõsségét megállapít-ja, azonban úgy foglal állást, hogy az elkövetõ újabbbûncselekmény elkövetésétõl való visszatartása ér-dekében nem szükséges a büntetést kiszabni, hanemelegendõ az ezzel való közvetlen fenyegetés. Próbá-ra bocsátás esetében a bíróság a büntetõjogi felelõs-ség megállapítását követõen a büntetés kiszabásátpróbaidõre elhalasztja.

Az új Büntetõ Törvénykönyv szankciórendszeré-ben a felelõsségi szankciók büntetések, ezért a pró-bára bocsátás, mint legenyhébb fõbüntetés kerülmeghatározásra. A próbára bocsátás részletszabályaiközül az új Büntetõ Törvénykönyv csak a próbárabocsátás kizáró okait módosítja. A próbára bocsátástakkor nem alkalmazhatja a bíróság, ha a vádemeléselhalasztása kizárt, vagy a vádemelés elhalasztásanem hozta meg a kívánt eredményt. Tekintettel arra,hogy az ügyész a vádemelést próbaidõre halasztjael, amennyiben erre eleve nem volt lehetõsége, vagya próbaidõ eredménytelen volt, indokolatlan próbá-ra bocsátás büntetéssel újabb próbaidõt alkalmazni.A próbára bocsátás egyéb részletszabályai büntetõ-politikai szempontból megfelelõek, ezért változta-tásuk nem indokolt. A próbára bocsátást az új Bün-tetõ Törvénykönyv – tekintettel arra, hogy intézke-désbõl büntetéssé minõsíti – a részletszabályok meg-tartása mellett átszövegezi.

5.2 MellékbüntetésekA mellékbüntetések törvényi rendszereA mellékbüntetések a fõbüntetésekhez hasonlóan

felelõsségi szankciók, a fõbüntetésektõl eltérõen amellékbüntetések azonban nem állnak egymássalhierarchikus viszonyban és alapvetõen az egyénie-sítést szolgálják. A mellékbüntetések rendszerint több


funkció betöltésére is alkalmasak, így a védelmi, biz-tonsági jelleg mellett prevenciós hatást is kifejtenek.Számos mellékbüntetés súlyos hátrányt tartalmaz,ezért adott esetben a mellékbüntetés alkalmazása azelkövetõvel szemben nagyobb joghátrány, mint a fõ-büntetés. A mellékbüntetés alapvetõen a fõbüntetéshatékonyságának növeléséhez járul hozzá, de a többfunkció megvalósítására való alkalmasság miatt amellékbüntetés önálló alkalmazásának biztosítása isindokolt.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályos Btk.-valmegegyezõen a mellékbüntetések alábbi fajtáit ismeri:

– a közügyektõl eltiltás,– a foglalkozástól eltiltás,– a jármûvezetéstõl eltiltás,– a kitiltás,– a kiutasítás,– a pénzmellékbüntetés.A mellékbüntetések jelenlegi szabályozása a gya-

korlatban bevált, ezért a mellékbüntetések átfogóváltoztatására nincs szükség. Az új Büntetõ Törvény-könyv ezért a mellékbüntetések alkalmazási felté-teleire vonatkozó hatályos rendelkezések szinte egé-szét módosítás nélkül átveszi.

A pénzmellékbüntetésMódosul azonban a pénzmellékbüntetés kiszabá-

sának rendszere. Az új Büntetõ Törvénykönyv a je-lenlegi egyösszegû pénzmellékbüntetést a napi téte-les rendszerû pénzmellékbüntetéssel váltja fel. En-nek értelmében a pénzfõbüntetés és a pénzmellék-büntetés megállapításának szabályait az új BüntetõTörvénykönyv egységesen határozza meg, ezzel isegyszerûsítve a jogalkalmazó munkáját.

A pénzmellékbüntetés és a pénzfõbüntetés kisza-bási rendszerének egységesítését indokolja, hogypénzmellékbüntetés kiszabására a gyakorlatban afelfüggesztett szabadságvesztés mellett kerül általá-ban sor. Ilyen esetekben – amennyiben a felfüggesz-tett szabadságvesztés próbaideje sikeresen telik el –az egyetlen ténylegesen végrehajtásra kerülõ szank-ció a pénzmellékbüntetés. A pénzmellékbüntetésezért a felfüggesztett szabadságvesztés mellett úgyviselkedik, mint egy pénzfõbüntetés. Nincs ésszerûérv amellett, hogy a pénzmellékbüntetést más rend-szerben szabják ki, mint a pénzfõbüntetést.

5.3. IntézkedésAz intézkedések törvényi rendszereAz intézkedés olyan büntetõjogi jogkövetkez-

mény, amely bûncselekményhez és büntetendõ cse-lekményhez is kapcsolódhat. Az intézkedést a bíró-ság tehát bûnösség hiányában is elrendelheti. Az in-tézkedések a büntetõjogban az egyéniesítés megva-lósítására hivatottak és szemben a büntetésekkel, nemeredményeznek büntetett elõéletet. A hatályos Btk.alapján tartalmuk szerint megkülönböztethetünkgyógyító jellegû, izoláló jellegû, vagyoni szankciójellegû és kifejezetten biztonsági intézkedéseket.

Az intézkedések körét az új Büntetõ Törvény-könyv leszûkíti, valamint módosítja az egyes intéz-kedések szabályozását. A jelenleg nevesített intéz-kedés fajták közül az új Büntetõ Törvénykönyv mel-lõzi a megrovást. A megrovás a jelenlegi formábanpusztán formális cselekmény-helytelenítést juttatkifejezésre, amelyet a hatályos Btk. szerint a cse-kély súlyú, ún. bagatell cselekményekre lehet alkal-mazni. Tekintettel arra, hogy a bagatell cselekmé-nyek elbírálására a Koncepcióban alternatív javas-latként megfogalmazott elégtétel, illetve büntetés ésintézkedés mellõzése eseteiben az új Büntetõ Tör-vénykönyv figyelmeztetés alkalmazását írja elõ, amegrovás felesleges szankcióformává vált ezért amegrovást a jövõben a Büntetõ Törvénykönyv nemtartalmazza.

Zárt intézeti gyógykezelésA jelenleg kényszergyógykezelés elnevezésû intéz-

kedést, amely a kóros elmeállapotú elkövetõk gyó-gyítását, kezelését szolgálja, az új Büntetõ Törvény-könyv változatlan tartalommal zárt intézeti gyógyke-zelés elnevezéssel tartalmazza. Az elnevezés megvál-toztatásával a Koncepció azt a büntetõpolitikai állás-pontot érvényesíti, amely az intézkedés „kényszer”jellegét, illetve börtönhelyettesítõ szerepét kívánjaoldani és ehelyett egyértelmûen a gyógyítás, a keze-lés szempontjait kívánja elõtérbe helyezni. A kény-szergyógykezelés hatályos részletszabályait az újBüntetõ Törvénykönyv nem módosítja.

Alkoholisták és kábítószer élvezõk intézeti kezeléseA jelenleg alkoholisták kényszergyógyítása elne-

vezésû intézkedést megváltozott tartalommal és cím-mel szabályozza az új Büntetõ Törvénykönyv. Az újBüntetõ Törvénykönyvben szabályozott alkoholis-ták és kábítószer élvezõk intézeti kezelése elneve-zésû intézkedés célja azoknak az elkövetõknek agyógyításáról gondoskodni, akik a bûncselekménytalkoholista, vagy kábítószer élvezõ életmódjukkalösszefüggésben követték el. A hatályos Btk. szerintikényszergyógyítással szemben az új Büntetõ Tör-vénykönyvben foglalt intézkedés elrendelésének fel-tétele az elítélt hozzájárulása. Az új Büntetõ Törvény-könyv alapján a gyógyítás kényszer-eleme megszû-nik. A gyógyításnak az elítélt hozzájárulásától valófüggõvé tétele nemcsak emberi jogi követelmény,hanem azért is indokolt, mert a kezelés kikényszerí-tése és az ezzel járó korlátozás az alkohol- illetvekábítószer beteg szembenállását fokozza. Az orvosiszakma egyöntetû véleménye szerint az alkohol- il-letve kábítószer betegek esetében gyógyulás csak abeteg tevékeny együttmûködése esetén érhetõ el.Akarata ellenére senki sem gyógyítható. Ezért az újBüntetõ Törvénykönyv alapján a bíróságnak az in-tézkedés elrendelésénél vizsgálnia kell az elítélt ke-zelésre való készségét, azaz beleegyezését. Az in-tézkedés elrendelése a jelenlegi szabályozással egye-zõen a bíróság mérlegelésén alapul.


Másrészt az új Büntetõ Törvénykönyv a hatályosrendelkezéssel szemben nemcsak az alkoholisták,hanem a kábítószer élvezõ elítéltek gyógyításáról isgondoskodni kíván. Az intézkedés alkalmazási kö-rének kiterjesztése a kábítószer fogyasztás hazai ked-vezõtlen tendenciájára tekintettel vált szükségessé.Az államnak gondoskodnia kell nemcsak a végre-hajtandó szabadságvesztésre ítélt alkoholista, hanema kábítószerfüggõ, vagy a végrehajtás során azzá váltelítélt gyógyításáról is. Az új Büntetõ Törvénykönyv-ben szabályozott gyógyító intézkedés szükségesséteszi a gyógyítás személyi és tárgyi feltételeinek abüntetés-végrehajtásban való megteremtését.

Pártfogó felügyeletA pártfogó felügyelet az elkövetõk ellenõrzését,

irányítását, társadalmi integrálását szolgáló intézke-dés. A pártfogó felügyelet kettõs természetû: Aspeciálprevenciót egyrészt a bûnelkövetõ ellenõrzé-sével, felügyeletével, másrészt a pártfogolt segítésé-vel és támogatásával szolgálja. A pártfogó felügye-let járulékos intézkedés, mindig büntetéshez kapcso-lódik. A pártfogó felügyelet végrehajtása a pártfogófelügyelõi szolgálat feladata.

Az új Büntetõ Törvénykönyv törekvése a pártfo-gó felügyelet alkalmazásának kiszélesítése. Ennekmegfelelõen az új Büntetõ Törvénykönyv a pártfo-gó felügyelet elrendelését – a bíró mérlegeléstõl füg-gõen – minden büntetés mellett lehetõvé teszi.

A pártfogó felügyelet egyéb részletszabályait ajogalkotó a közelmúltban módosította. Ezek meg-változtatására nincs szükség.

Elkobzás és vagyonelkobzás23

Az elkobzásra és a vagyonelkobzásra vonatkozóhatályos rendelkezéseket az új Büntetõ Törvény-könyv nem módosítja.

A jogi személlyel szemben alkalmazhatóintézkedésekAz intézkedési nemek között nevesíti az új Bün-

tetõ Törvénykönyv a jogi személlyel szemben alkal-mazható intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket a2001. évi CIV. törvény szabályozza.

5.4. A büntetés kiszabásaA büntetéskiszabás általános elvei24

A büntetéskiszabás elvei azokat az általános szem-pontokat jelölik ki, amelyeket a bírónak figyelembekell vennie, amikor megállapítja a bûncselekményjogkövetkezményeként alkalmazott büntetés nemétés mértékét. A bíróság a törvény által meghatározottbüntetési minimum és maximum keretei között, akonkrét ügy körülményeire tekintettel határozza mega büntetés nemét és mértékét. A büntetéskiszabás

feladata ezért megoszlik a jogalkotó és a jogalkal-mazó között.

A büntetéskiszabás elveit elõször a Btá. határoztameg jogunkban és ez a szabályozási mód bevált.Mind az 1961. évi, mind az 1978. évi Btk. – bár némiváltoztatással – átvette a büntetéskiszabás elveirevonatkozó rendelkezést.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a büntetéskiszabástörvényben nevesített általános elveit a hatályos Btk.-val megegyezõen szabályozza. Továbbra is irányadószempont, hogy a büntetést a törvényben meghatá-rozott keretek között az enyhítõ és súlyosító körül-mények figyelembevételével kell kiszabni. Utóbbi-ak közül a törvény a hatályos Btk.-val megegyezõenpéldálózva utal a bûncselekmény tárgyi súlyára (je-lenleg bûncselekmény társadalomra veszélyessége),az elkövetõ személyiségére (jelenleg az elkövetõ tár-sadalomra veszélyessége) és a bûnösség fokára. Ahatályos Btk.-val szemben, a már korábban kifejtet-tek szerint az új Büntetõ Törvénykönyv nem tartal-mazza a büntetés céljára való utalást a büntetéski-szabás általános elvei között, mivel az új BüntetõTörvénykönyv alapelvekként leszögezi, hogy atettarányos büntetés kiszabásakor a bíróság figye-lemmel van az elkövetõ személyi körülményeire ésa sértett érdekeire.

A rövid tartamú szabadságvesztés visszaszorításaAz új Büntetõ Törvénykönyvnek a rövid tartamú

szabadságvesztés alkalmazására vonatkozó rendel-kezése a rövid tartamú szabadságvesztés visszaszo-rítására irányuló, a nemzetközi jogalkotási gyakor-latban is megnyilvánuló tendenciát követi. A rövidtartamú szabadságvesztés hátrányos vonásai régótaismertek. Ezek között szerepel, hogy a tartam rövid-sége miatt nem lehet megfelelõ nevelõ hatást elérni,a visszaesõk esetében már nincs elrettentõ hatása, azelsõ bûncselekményes elkövetõket pedig aránytala-nul keményen és szigorúan érinti. További ellenérv,hogy ez a büntetési forma magában foglalja a végre-hajtandó szabadságvesztés összes hátrányát, neve-zetesen a börtöninfekció, a stigmatizáció veszélyét,családi, munkahelyi és más társadalmi kapcsolatoklazulását. A szabadságvesztés végrehajtása továbbájóval költségigényesebb a szabadságelvonás nélküliszankciókhoz képest. A rövid tartamú szabadságvesz-tés azonban bizonyos esetekben mégis indokolt le-het. Így például a rövid tartamú szabadságvesztésnyomatékos figyelmeztetést, pszichés sokkhatástválthat ki, illetve bizonyos elkövetõi körnél a sza-badságelvonástól való félelem lehet pozitív hatású.

A fenti érvekre tekintettel a Koncepció azt a bün-tetõpolitikai álláspontot érvényesíti, amely szerint arövid tartamú szabadságvesztésnek a büntetések kö-rébõl való számûzése indokolatlan, viszont kívána-tos alkalmazásának további visszaszorítása és min-denekelõtt a szabadságelvonással nem járó szankci-ókkal történõ helyettesítése. A statisztikai adatokalapján hazánkban a legutóbbi évekig a 6 hónapigtartó szabadságvesztés büntetések – ha csökkenõ

23 Ld. Dr. Nagy Ferenc: A vagyonelkobzásról. BüntetõjogiKodifikáció 2002/4., Budapest, HVG-ORAC (a szerk.)

24 Ld. Dr. Gál Attila: Büntetéskiszabási kérdések az új büntetõ kó-dexben. Büntetõjogi Kodifikáció 2003/4., Budapest, HVG-ORAC (aszerk.)


mértékben is – 40% körüli arányt képviseltek azösszes szabadságvesztés büntetésen belül. Az utób-bi néhány évben ez az arány tovább csökkent, 2002-ben mindössze 27,7% volt. Ezt a pozitív tendenciátkívánja az új Büntetõ Törvénykönyv tovább erõsíte-ni azáltal, hogy a 6 hónapnál rövidebb szabadság-vesztés kiszabását csak akkor teszi lehetõvé, ha ezta cselekménnyel vagy az elkövetõ személyiségévelösszefüggõ különös körülmények indokolják. Az újBüntetõ Törvénykönyvnek ez a rendelkezése meg-kívánja a bírótól, hogy amennyiben 6 hónapnál rö-videbb végrehajtandó szabadságvesztést rendel el,ennek alkalmazását az ítéletben nyomatékosan in-dokolja meg. Az új Büntetõ Törvénykönyv figye-lemmel van azonban arra is, hogy a gyakorlatbansokszor azért kerül sor rövid tartamú szabadságvesz-tés kiszabására, mert a vádlott elõzetes letartóztatás-ban volt és így az elõzetes letartóztatás beszámításá-val a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek lehettekinteni.

A bûnhalmazat és a folytatólagos bûncselekményAz új Büntetõ Törvénykönyv a halmazati büntetés

szabályainak megállapításánál azt a logikát követi,amely a bûnhalmazat definícióját és a halmazati bün-tetés szabályait – szemben a hatályos Btk.-val – egyhelyen helyezi el. Az új Büntetõ Törvénykönyv sza-bályozása ésszerûbb a hatályos Btk. rendszerezésé-nél, mivel a halmazati büntetés feltétele a bûnhalma-zat megállapítása. A két rendelkezés tehát elméletilegés a gyakorlatban is egymásra épül, ezért a törvény-ben való külön helyen tartásuk indokolatlan.

Az új Büntetõ Törvénykönyv a bûnhalmazat fo-galmát a hatályos rendelkezéssel megegyezõen úgydefiniálja, hogy amennyiben ugyanannak az elkö-vetõnek egyetlen vagy több cselekménye több bûn-cselekményt valósít meg és ezeket a bíróság egy el-járásban bírálja el, bûnhalmazat jön létre. Jelenleg aBtk. nem emeli ki, hogy ugyanannak az elkövetõ-nek az egy vagy több cselekményét kell a bûnhal-mazat megállapításánál vizsgálni, de ezt a gyakorlatértelemszerûen eddig is mindig ugyanannak az el-követõnek a viszonyában vizsgálta. Az új BüntetõTörvénykönyv a törvényi pontos meghatározottságkövetelményére tekintettel a törvényszövegben egy-értelmûen nevesíti, hogy bûnhalmazatról csak ugyan-annak az elkövetõnek a cselekménye(i) kapcsán le-het szó.

A hatályos Btk. szabályozta jogunkban elõször afolytatólagos bûncselekményt törvényi egységként.A folytatólagos egység törvényi meghatározásaugyan nem alapvetõ probléma az anyagi jogi legali-tás szemszögébõl, de megállapítható, hogy a törvé-nyi definíció a gyakorlatban bevált, ezért indokolat-lan azt mellõzni. A folytatólagos egység létrejötté-hez a hatályos Btk. öt feltételt szab: ugyanolyan bûn-cselekmény, egységes akarat-elhatározással, azonossértett sérelmére, rövid idõközzel történõ, többszörielkövetése. Az új Büntetõ Törvénykönyv ezeket afeltételeket nem módosítja.

A halmazati büntetésHalmazati büntetés kiszabására akkor kerül sor,

ha a bíróság egy eljárásban az elkövetõ több bûncse-lekményét bírálja el. Ilyenkor a bûnösség megálla-pítása esetén a bíróság egy büntetést szab ki. A hal-mazati büntetés egységes büntetés és egyszeri elíté-lést jelent. A halmazati büntetés büntetõpolitikai in-doka, hogy egymást követõen a több büntetés kiál-lása az elítéltnek fokozott hátrányt jelent. Ezt a bün-tetés tartamának a csökkentésével kell ellensúlyoz-ni.

Az új Büntetõ Törvénykönyv fenntartja a hatá-lyos Btk. szabályozását, amely a halmazati bünte-tésnél az abszorpció és az aszperáció elveit kombi-nálja. Továbbra is az abszorpció az általános szabály,vagyis a fõbüntetést a halmazatban lévõ bûncselek-mények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak azalapul vételével kell kiszabni. Elõfordulnak azon-ban olyan esetek, amikor a legsúlyosabb büntetésitétel felsõ határának az alkalmazása sem elegendõ.Ezekre az esetekre az új Büntetõ Törvénykönyv to-vábbra is kisegítõ elvként szabályozza az aszperációelvét, azaz a bûnhalmazatban álló bûncselekményekközül a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetettcselekményre elõírt törvényi büntetési tétel felsõhatára a felével emelkedik. Aszperáció esetén semérheti el azonban a halmazati büntetés a büntetésitételek felsõ határainak összegét, illetve nem halad-hatja meg a 20 évet.

Halmazati büntetés esetén is lehetõség van mel-lékbüntetés alkalmazására. Ha a bûnhalmazatbanlévõ bûncselekmények közül akár egyetlen esetbenis a törvény valamelyik mellékbüntetés alkalmazá-sát kötelezõvé teszi, vagy arra lehetõséget nyújt, ak-kor ez halmazati mellékbüntetésként is kiszabható.A mellékbüntetések tekintetében azonban az asz-peráció elve nem érvényesül. Az elrendelt mellék-büntetés tartama, illetve mértéke halmazati büntetésesetében sem haladhatja meg a büntetõ törvénybenaz adott mellékbüntetésre elõírt legmagasabb mér-téket, illetve tartamot.

A fõbüntetés kiszabása tárgyalásról lemondás eseténA tárgyalásról lemondás olyan külön eljárás,

amelynek szabályait a büntetõeljárási törvény tartal-mazza. Ilyen esetben az elkövetõ a beismerõ vallo-más megtétele mellett a tárgyaláshoz való jogáróllemond. Ezt a büntetõ törvény azzal a kedvezménnyelhonorálja, hogy a büntetési tételkeret az elkövetõszámára csökken. A büntetési tételkeret törvényi eny-hítésének az a célja, hogy elõsegítse ennek a bünte-tõeljárást gyorsító intézménynek az érvényesülését.Az új Büntetõ Törvénykönyv a tárgyalásról lemon-dásra vonatkozó hatályos rendelkezéseket átveszi.

Az új Büntetõ Törvénykönyv továbbá egyértel-mûvé teszi a halmazati büntetés kiszabásának sza-bályait tárgyalásról lemondás esetén. Az új BüntetõTörvénykönyv elõírja, hogy a kiszabható szabadság-vesztés mértékének megállapításához elõször a tár-gyalásról lemondás szabályait (tételkeret csökken-


tése) majd a halmazati büntetés elveit (tételkeretemelésének lehetõsége) kell figyelembe venni.

A büntetés enyhítéseA büntetés enyhítése is a büntetéskiszabás körébe

tartozó kérdés. Relatíve határozott szankciórendsze-rünkben a bíróság a büntetést a törvény által elõírtbüntetési tétel keretei között szabja ki. A gyakorlat-ban azonban rendszerint olyan esetek fordulnak elõ,amelyek igazságos értékelését nem teszik lehetõvé atörvény adta tételkeretek. Ezekben az esetekben szük-ség van a speciális minimum, azaz a tételkeret alsóhatárának átlépésre. A büntetés enyhítése nem kivé-teles intézmény, a büntetés enyhítésére vonatkozótörvényi rendelkezésekkel a jogalkotó eleve feltéte-lezi, hogy létezik a bûnözésnek egy olyan területe,amelyre a büntetési tétel minimuma is túl szigorúvolna. Ezt igazolják a statisztikai adatok is.

A büntetés enyhítésére vonatkozó hatályos ren-delkezések a gyakorlatban beváltak, ezért megvál-toztatásuknak nincs büntetõpolitikai indoka. Az újBüntetõ Törvénykönyv a büntetés enyhítésére vo-natkozó jelenlegi rendelkezéseket változtatás nélkülmegtartja.

Büntetés és intézkedés mellõzéseA Koncepció a bagatell bûncselekmények elbírá-

lására az elégtétel mellett alternatívaként a büntetésés intézkedés mellõzése c. büntetéskiszabási elvetfogalmazza meg. Az elégtétellel szemben, amelybüntethetõséget megszüntetõ ok, a büntetés és in-tézkedés mellõzése büntetéskiszabási elv, azaz csakakkor alkalmazható, ha a bíróság az elkövetõ bünte-tõjogi felelõsségét megállapította.

Az elégtétel esetében a hatóság az elkövetõ jóvá-tételre törekvését vizsgálja, amely kifejezi, hogy azelkövetõ felelõsséget vállal tettéért és annak követ-kezményeiért. E felelõsségvállalás az elégtétel ese-tében a bûnösség elismerését helyettesíti. Erre ala-pozza a hatóság (bíróság, ügyészség) az eljárás meg-szüntetését és a figyelmeztetés alkalmazását.

Az elégtétellel szemben, amelyet az ügyészség isalkalmazhat, a büntetés és intézkedés mellõzésérecsak a bíróságnak van lehetõsége. Mivel büntetés ésintézkedés mellõzésére figyelmeztetés alkalmazásamellett csak a büntetõjogi felelõsség megállapításátkövetõen kerülhet sor, ez az alternatíva feltételezi,hogy bagatell cselekmények esetében is mindig bí-rósági szakig jut el az ügy. Az elégtételnek ezért azaz elõnye a büntetés és intézkedés mellõzésévelszemben, hogy nem hárítja a tömegméretû bagatellbûnözés elbírálását a bíróságokra.

Az összbüntetésAz összbüntetésre vonatkozó szabályozás csak a

végrehajtandó szabadságvesztés büntetések összbün-tetésbe foglalását rendeli el. Az összbüntetés eredetibüntetõpolitikai indoka az volt, hogy kiküszöbölje atöbb szabadságvesztés büntetés egyhuzamban valókitöltésével járó fokozott hátrányt. A hatályos Btk.

1998-as módosítását követõen (1998. évi LXXXVII.tv.) az összbüntetés elõbb említett hagyományos céljamegszûnt és jelenleg csupán arra irányul, hogy azelkövetõt utólag abba a helyzetbe hozza, mintha akülönbözõ eljárásokban elbírált bûncselekményeitegy eljárásban bírálták volna el. Azaz az összbünte-tés jelenleg a halmazati büntetés nyújtotta kedvez-ményeket kívánja utólagosan érvényesíteni.

Az összbüntetés hatályos rendelkezéseit az újBüntetõ Törvénykönyv átveszi. A szabadságvesztésvégrehajtási fokozata szempontjából azonban az újBüntetõ Törvénykönyv nem engedi meg az alapíté-letekben meghatározottaknál szigorúbb fokozat el-rendelését. A hatályos Btk. rendelkezése, amely je-lenleg lehetõséget ad az alapítéletekben meghatáro-zottaknál szigorúbb fokozat elrendelésére az alap-ítéletek felülbírálatát jelenti, ami sérti a jogbizton-ság követelményét. Az új Büntetõ Törvénykönyvezért garanciális jelleggel elõírja a szabadságvesz-tés végrehajtási fokozataira vonatkozó általános ren-delkezéseknek az alkalmazását összbüntetésbe fog-lalás esetére is.

A visszaesõkre, valamint a bûnszervezetrevonatkozó rendelkezésekA különös és többszörös visszaesõkre, valamint a

bûnszervezetben történõ elkövetésre vonatkozó bün-tetéskiszabási rendelkezések nem változnak.

Az elõzetes fogvatartásés a házi õrizet beszámításaAz új Büntetõ Törvénykönyv az elõzetes fogva-

tartás és a házi õrizet beszámítására vonatkozó ren-delkezéseket nem módosítja.

5.5. A büntetés végrehajtását kizáró okokA XI. Fejezet rendszereAz új Büntetõ Törvénykönyv a büntetés végre-

hajtását kizáró okok körét a hatályos Btk.-val meg-egyezõen szabályozza. Ennek megfelelõen a bünte-tés végrehajtását kizárja az elítélt halála, a büntetéselévülése, a kegyelem, valamint a törvényben meg-határozott egyéb ok. Bizonyos büntetõjogi szankci-ók azonban az elkövetõ halálát követõen is végre-hajthatóak (ilyen az elkobzás és a vagyonelkobzás).

A hatályos rendelkezésekhez képest csak a bün-tetés elévülésének a szabályai módosulnak, illetveváltozás, hogy az új Büntetõ Törvénykönyv a vég-rehajtási kegyelemrõl kifejezetten rendelkezik.

A büntetés elévülésének szabályait az új BüntetõTörvénykönyv a büntetésekre és intézkedésekre vo-natkozó rendelkezések változásához igazítja hozzá,így a fõbüntetések elévülésénél rendelkezik a rész-ben, illetve egészben felfüggesztett szabadságvesz-tés, valamint a próbára bocsátás elévülésérõl. A ha-tályos rendelkezésektõl eltérõen az új Büntetõ Tör-vénykönyv szerint a pénzmellékbüntetés a fõbünte-téssel együtt évül el. Ennek a rendelkezésnek az abüntetõpolitikai indoka, hogy pénzmellékbüntetéstmindig fõbüntetés mellett szabnak ki, és a fõbünte-


tés elévülésének félbeszakadása megszakítja a pénz-mellékbüntetés elévülését is, ezért logikusabb, hogya pénzmellékbüntetés a fõbüntetéssel együtt évül-jön el.

A végrehajtási kegyelem a jogerõs ítéletben meg-állapított büntetés végrehajtását kizáró körülmény.A végrehajtási kegyelmet a köztársasági elnök gya-korolja, lehet teljes és részleges. A végrehajtási ke-gyelem sok esetben részleges, vagyis a büntetés bi-zonyos részét engedik el. A végrehajtási kegyelemszabályozását az új Büntetõ Törvénykönyvben azindokolja, hogy amennyiben a kegyelmi rendelke-zés a szankcióról nem szól, akkor a további jogkö-vetkezmények az ítéletben kiszabott büntetéshez ésnem a letöltött büntetéshez igazodnak. Ez elsõsor-ban a törvényi és a bírósági mentesítés alkalmazásaszempontjából jelentõs. A köztársasági elnök a ki-szabott szabadságvesztést kegyelem útján nemcsakelengedheti, hanem próbaidõre is felfüggesztheti.Ilyenkor a próbaidõ, továbbá a mentesítés hatályá-nak beálltához szükséges tartam az új Büntetõ Tör-vénykönyv szerint törvényi vélelemmel a kegyelmielhatározás napján kezdõdik.

5.6. A mentesítésA mentesítésre vonatkozó rendelkezések kialakí-

tásánál a mentesítés céljából kell kiindulni. A men-tesítés célja egyrészt a büntetés-végrehajtás utáni ál-lapot szabályozása, másrészt a büntetõ ítélet társa-dalmi hatásainak szabályozása.

A büntetõjogi szankciók közül jelenleg az intéz-kedések alkalmazása nem vonja maga után a bünte-tett elõélet dehonesztáló következményét. Ezt a meg-oldást az új Büntetõ Törvénykönyv az intézkedésekmellett bizonyos büntetésekre is kiterjeszti. Az újBüntetõ Törvénykönyv értelmében csak olyan bün-tetések kerülnek végrehajtásra, amelyekhez a törvényeleve nem fûz büntetett elõéletet, illetve mentesítés-re csak a büntetés végrehajtása után kerül sor.

A hatályos Btk. értelmében a törvény erejénél fog-va áll be a mentesítés közérdekû munka, pénzbünte-tés és fõbüntetés helyet alkalmazott mellékbüntetésesetén az ítélet jogerõre emelkedésének napján. Eza rendelkezés ahhoz a paradox eredményhez vezet,hogy számos esetben rehabilitált büntetés végrehaj-tására kerül sor. Ezt a paradox helyzetet az új Bünte-tõ Törvénykönyv megszünteti és az azonnali mente-sítés helyett úgy rendelkezik, hogy a közérdekûmunkához, a pénzbüntetéshez és a próbára bocsá-táshoz nem fûzõdnek a büntetõjogon kívüli hátrá-nyos jogkövetkezmények. Mind a három büntetésinemmel kapcsolatban kimutatható, hogy ezekhez aszankciókhoz a büntetõ törvény nem kíván a bünte-tõjogon kívüli hatást fûzni. Ezeknek a büntetések-nek éppen az a jellemzõjük, hogy nem emelik ki azelítéltet a megszokott munkahelyi, társadalmi és csa-ládi környezetébõl. A jogkövetkezmény tehát kizá-rólag a büntetõjogon belül marad.

Ez egyben megfelel az arányos büntetés követel-ményének is, hiszen enyhe büntetések esetében –mint amilyen a közérdekû munka, a pénzbüntetés ésa próbára bocsátás – a büntetett elõélethez fûzõdõbüntetõjogon kívüli jogkövetkezmények aránytala-nul súlyos joghátrányt képeznének. Amennyiben aközérdekû munkához és a pénzbüntetéshez nem fû-zõdnek büntetõjogon kívüli hátrányos jogkövetkez-mények, akkor e büntetések végrehajtása során nemmentesített büntetések kerülnek végrehajtásra, merta mentesítésnek büntetõjogi hatálya nincsen. Ez akedvezmény azonban csak akkor illeti meg az elítél-tet, ha teljesíti az ítéletben foglaltakat. Ha viszont azelítélt a közérdekû munkát nem teljesíti, vagy a pénz-büntetést nem fizeti meg, a közérdekû munka, illet-ve a pénzbüntetés szabadságvesztésre történõ átvál-toztatásával a szabadságvesztés büntetés mentesíté-sére vonatkozó rendelkezések az irányadók. Próbá-ra bocsátás esetén, ha a próbaidõ eredménytelenültelt el, akkor a bíróságnak más büntetést kell alkal-mazni. Ilyenkor az elítélt e más büntetés mentesíté-sére vonatkozó szabályok szerint mentesül.

Szemben a hatályos Btk.-val az új Büntetõ Tör-vénykönyv a fõbüntetés helyett alkalmazott mellék-büntetések mentesítését differenciáltan kezeli. A jár-mûvezetéstõl eltiltás önálló alkalmazásánál a men-tesítés szempontjából jelentõs lehet a közlekedésiszabályszegés megítélése. Ezért jármûvezetéstõl el-tiltás esetén – hasonlóan a felfüggesztett szabadság-vesztéshez – az új Büntetõ Törvénykönyv alapjánelõzetes bírósági mentesítés feltételesen lehetséges.

A hatályos Btk. értelmében foglalkozástól eltil-táshoz az ítélet jogerõre emelkedésétõl törvényimentesítés kapcsolódik. Ez a rendelkezés ellentétesmagának a foglalkozástól eltiltásnak a tartalmával,mivel utóbbi éppen a társadalmi tevékenységet kí-vánja erõteljesen korlátozni. Ha a foglalkozástól el-tiltáshoz az ítélet jogerõre emelkedésével mentesí-tés kapcsolódik, akkor az ítélet végrehajthatatlan,mert az elítélt tiszta erkölcsi bizonyítvány birtoká-ban bármilyen foglalkozást folytathat. Ezért indo-kolt, hogy a foglalkozástól eltiltás hatálya alatt állószemély csak e mellékbüntetés végrehajtásának be-fejezése, vagy végrehajthatóságának megszûnéseután mentesüljön. Az új Büntetõ Törvénykönyv alap-ján a foglalkozástól eltiltásra ítélt személy csak a vég-rehajtás befejezése, vagy a végrehajthatóság meg-szûnése után mentesülhet.

Tekintettel arra, hogy a kitiltás alkalmazásáraolyan törvényi feltételek mellett kerül sor, amelyekönmagukban hordják a dehonesztáló értékítéletet,ezért a foglalkozástól eltiltáshoz hasonlóan a jelen-legi szabályozás következtében a büntetés célja ki-tiltás esetén sem érvényesíthetõ. Az új Büntetõ Tör-vénykönyv ezért úgy rendelkezik, hogy a kitiltáshatálya alatt álló személy csak a kitiltás végrehajtá-sának befejezése, vagy végrehajthatóságának meg-szûnése után mentesül.


1. számú Függelék

AZ ÚJ BÜNTETÕ TÖRVÉNYKÖNYVÁLTALÁNOS RÉSZÉNEK

SZÖVEGTERVEZETE

1. KÖNYV

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Alapelvek

1. § A büntetõ törvény védi a társadalom alapvetõértékeit és érdekeit. Az azokat jelentõsen sértõ vagyveszélyeztetõ cselekményeket bûncselekménnyényilvánítja.

2. § A bûncselekménnyé nyilvánítás szükséges ésarányos eszköze a társadalom védelmének.

3. § Büntetés vagy intézkedés csak olyan cselek-mény miatt alkalmazható, amelyre a törvény elköve-tése idején büntetõjogi szankció kiszabását rendeli.

4. § A büntetõ hatalmat a nemzetközi és emberijogi normák betartása, valamint az Európai Uniókötelezõ szabályainak figyelembevétele mellett le-het gyakorolni.

5. § A tettarányos büntetés kiszabásakor a bíróságfigyelemmel van az elkövetõ személyi körülménye-ire és a sértett érdekeire.

6. § Büntetõjogi jogkövetkezmény kiszabását nemigénylõ esetekben figyelmeztetés, elterelés vagy mástársadalmi rosszallás kifejezése is alkalmazható.

I. Fejezet

A büntetõ joghatóság

Idõbeli hatály

7. § (1) A bûncselekményt az elkövetés idejénhatályban lévõ törvény szerint kell elbírálni. Ha acselekmény elbírálásakor hatályban lévõ új büntetõtörvény szerint a cselekmény már nem bûncselek-mény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új tör-vényt kell alkalmazni, egyébként az új büntetõ tör-vénynek nincs visszaható ereje.

(2) Ha a bûncselekmény elbírálását követõenolyan új büntetõ törvény lép hatályba, amely szerinta cselekmény már nem bûncselekmény, a büntetõjo-gi szankciónak az új törvény hatályba lépésének nap-ján még hátralevõ része nem hajtható végre.

Területi és személyi hatály

8. § A magyar törvényt kell alkalmazni a belföl-dön és a Magyar Köztársaság határain kívül tartóz-

kodó magyar hajón vagy magyar légi jármûvön el-követett bûncselekményre.

9. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a ma-gyar állampolgár által külföldön elkövetett olyanbûncselekményre is, amely az elkövetés helyénektörvénye szerint is büntetendõ.

(2) A magyar törvényt kell alkalmazni a magyarállampolgár vagy jogi személy sérelmére külföldönelkövetett és a magyar törvény szerint legalább egyévi szabadságvesztéssel büntetendõ cselekményre is.

10. § A Nemzetközi Büntetõbíróság Statútumá-ban írt bûncselekményekkel kapcsolatban a 8–9. §-ok rendelkezéseit a Statútumban és az annak kihir-detésérõl szóló törvényben foglaltak szerint kell al-kalmazni.

11. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nemmagyar állampolgár által külföldön elkövetett cse-lekményre is, ha az

a) a magyar törvény szerint bûncselekmény és azelkövetés helyének törvénye szerint is büntetendõ,

b) olyan büntetendõ cselekmény, amelynek üldö-zését a Magyar Köztársaság által elfogadott nemzet-közi szerzõdés írja elõ, a szerzõdésben foglalt felté-telek szerint,

c) állam elleni és a honvédelem érdekeit sértõ sú-lyos bûncselekmény (§§).

(2) Az (1) bekezdés a)–b) pontjában és a 9. § (2)bekezdésben írtakat csak akkor lehet alkalmazni, haaz ügyben az Európai Unió bármely tagállamánakbírósága vagy más igazságügyi hatósága nem hozottjogerõs érdemi döntést.

(3) Amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõennem rendelkezik, az (1) bekezdés a)–b) pontjábanés a 9. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezések csakakkor alkalmazhatók, ha a cselekmény elkövetõjebelföldön tartózkodik.

(4) Az (1) bekezdés és a 9. § (2) bekezdés esetei-ben a büntetõeljárás megindítását a legfõbb ügyészrendeli el.

Nemzetközi és nemzeti jogon alapuló mentesség

12. § (1) A diplomáciai és a nemzetközi jogon ala-puló egyéb mentességet élvezõ személyek büntetõ-jogi felelõsségre vonására nemzetközi szerzõdés,ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó.A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügy-miniszter nyilatkozatát kell alapul venni.

(2) A magyar törvényen alapuló mentességet él-vezõ személy büntetõjogi felelõsségre vonására csakakkor kerülhet sor, ha a döntésre jogosult a mentel-mi jogot felfüggesztette.

(3) Az Európai Unió bármely tagállamában sze-mélyes mentességet élvezõ személy büntetõjogi fe-lelõsségre vonására – kivéve, ha a bûncselekménytbelföldön követte el – csak akkor kerülhet sor, ha adöntésre jogosult a mentelmi jogot felfüggesztette.


II. Fejezet

A büntetõjogi felelõsség

Bûntett és vétség

13. § (1) A bûncselekmény bûntett vagy vétség.(2) Bûntett az a szándékosan elkövetett bûncse-

lekmény, amelyre a törvény háromévi szabadság-vesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli.Minden más bûncselekmény vétség.

„A” változatAz elkövetõk

14. § Elkövetõk a tettes és társtettes (tettesek),valamint a felbujtó és a bûnsegéd (részesek).

15. § (1) Tettes az, aki a büntetendõ cselekménytmegvalósítja.

(2) Társtettesek azok, akik a szándékos bûncse-lekményt egymás tevékenységérõl tudva, közösenvalósítják meg.

16. § (1) Felbujtó az, aki mást büntetendõ cselek-mény elkövetésére szándékosan rábír.

(2) Bûnsegéd az, aki büntetendõ cselekmény el-követéséhez szándékosan segítséget nyújt.

(3) A részesekre is a tettesekre megállapított bün-tetési tételt kell alkalmazni.

„B” változatAz elkövetõk

14. § (1) Elkövetõk a tettesek és a részesek.(2) A részesekre is a tettesekre megállapított bün-

tetési tételt kell alkalmazni.

A szándékosság

17. § Szándékosan követi el a bûncselekményt,aki cselekményét tudva és akarva valósítja meg, il-letve cselekménye következményét kívánja, vagyabba belenyugszik.

A gondatlanság

18. § Gondatlanságból követi el a bûncselekményta) aki elõre látja cselekményének lehetséges kö-

vetkezményeit, de könnyelmûen bízik azok elmara-dásában,

b) aki e következmények bekövetkezésének lehe-tõségét azért nem látja elõre, mert a szakmai szabá-lyokban meghatározott vagy a rá nézve egyébkéntkötelezõ, tõle elvárható figyelmet vagy körültekin-tést elmulasztja.

19. § Az eredményhez, mint a bûncselekményminõsítõ körülményéhez fûzött súlyosabb jogkövet-

kezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetõt azeredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

A kísérlet

20. § Kísérletként büntetendõ, ha az elkövetõ aszándékos bûncselekmény elkövetését megkezdi, dea bûncselekményt nem fejezi be.

21. § (1) A kísérletre a befejezett bûncselekménybüntetési tételét kell alkalmazni.

(2) A büntetést korlátlanul enyhíteni lehet, ha akísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszköz-zel, vagy alkalmatlan módon követik el.

(3) Nem büntethetõ kísérlet miatt, akinek önkén-tes elállása folytán marad el a bûncselekmény befe-jezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetke-zését önként elhárítja.

(4) Ha a (3) bekezdés esetén a kísérlet már önma-gában is más bûncselekmény, az elkövetõ e bûncse-lekmény miatt büntethetõ.

Az elõkészület

22. § (1) Ha a törvény külön elrendeli, elõkészü-letként büntetendõ, ha az elkövetõ a bûncselekményelkövetése céljából az ehhez szükséges vagy eztkönnyítõ feltételeket biztosítja, az elkövetésre fel-hív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elköve-tésben megállapodik.

(2) Nem büntethetõ elõkészület miatta) akinek önkéntes elállása folytán marad el a

bûncselekmény elkövetésének megkezdése,b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívását,

ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arratörekszik, hogy a többi közremûködõ az elkövetés-tõl elálljon, feltéve, hogy a bûncselekmény elköve-tésének megkezdése bármely okból elmarad,

c) aki az elõkészületi cselekményt a hatóságnálfeljelenti.

(3) A (2) bekezdés eseteiben, ha az elõkészületmár önmagában is más bûncselekmény, az elkövetõe bûncselekmény miatt büntethetõ.

III. Fejezet

A büntetõjogi felelõsséget kizáró és korlátozóokok

„A” változatJogos védelem

23. § (1) Nem büntetendõ az a cselekmény, amelyszemélyek, javak, vagy a közérdek ellen intézett, il-letõleg ezeket közvetlenül fenyegetõ jogtalan táma-dás elhárításához szükséges és azzal arányos.

(2) A testi épséget fenyegetõ támadás elhárításasorán az arányosság értékelésekor a támadás lehetsé-ges távoli következményét is figyelembe kell venni.


(3) Nem büntethetõ, aki az elhárítás mértékét azértlépi túl, mert azt ijedtségbõl vagy menthetõ felindu-lásból képtelen felismerni.

(4) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ, ha az ijed-ség vagy a menthetõ felindulás az elkövetõt korlá-tozta az elhárítás szükséges és arányos mértékénekfelismerésében.

„B” változatJogos védelem

23. § (1) Nem büntetendõ az a cselekmény, amelyszemélyek vagy javak ellen intézett, illetõleg ezeketközvetlenül fenyegetõ jogtalan támadás elhárításá-hoz szükséges és azzal arányos.

(2) A testi épséget fenyegetõ támadás elhárításasorán az arányosság értékelésekor a támadás lehetsé-ges távoli következményét is figyelembe kell venni.

(3) Nem büntethetõ, aki az elhárítás mértékét azértlépi túl, mert azt ijedtségbõl vagy menthetõ felindu-lásból képtelen felismerni.

(4) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ, ha az ijed-ség vagy a menthetõ felindulás az elkövetõt korlá-tozta az elhárítás szükséges és arányos mértékénekfelismerésében.

Végszükség

24. § (1) Nem büntetendõ az a cselekmény, amelya személyeket, javakat, vagy a közérdeket közvet-len és másként el nem hárítható veszélybõl menti,feltéve, hogy ez a cselekmény kisebb sérelmet okoz,mint amelynek elhárítására szolgált.

(2) Nem büntethetõ, aki azért okoz akkora, vagynagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására töre-kedett, mert ijedtségbõl vagy menthetõ felindulás-ból képtelen felismerni a sérelem nagyságát.

(3) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ, ha az ijedt-ség vagy a menthetõ felindulás az elkövetõt korlá-tozta a sérelem nagyságának felismerésében.

(4) Nem állapítható meg végszükség annak javá-ra, akinek a veszély elõidézése felróható, továbbá,akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva köte-lessége.

Engedély

25. § Nem büntetendõ az a cselekmény, amelyetjogszabály, vagy a bíróság által felelõsséget kizárókörülményként elismert társadalmi szokás vagy szak-mai gyakorlat elõír vagy megenged.

Tévedés

26. § (1) Nem büntethetõ az elkövetõ olyan ténymiatt, amelyrõl az elkövetéskor nem tudott.

(2) Nem büntethetõ, aki a cselekményt abban atéves feltevésben követi el, hogy az a 25. § szerintmegengedett és erre a feltevésre alapos oka volt.

(3) A tévedés nem zárja ki a büntethetõséget, hagondatlanság okozza és a törvény a gondatlanság-ból eredõ elkövetést is bünteti.

Gyermekkor

27. § Nem büntethetõ a gyermekkorú elkövetõ. Afiatalkorú elkövetõk büntetõjogi felelõsségre voná-sára az 5. Könyvben foglaltak irányadók.

Kóros elmeállapot

28. § (1) Nem büntethetõ, aki a cselekményt azelmemûködés olyan kóros állapotában – így külö-nösen elmebetegségben, gyengeelméjûségben, szel-lemi leépülésben, tudatzavarban, vagy személyiség-zavarban – követi el, amely képtelenné teszi cselek-ménye következményeinek a felismerésére vagy arra,hogy e felismerésnek megfelelõen cselekedjék.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ, ha az elme-mûködés kóros állapota az elkövetõt korlátozza acselekmény következményeinek felismerésébenvagy abban, hogy e felismerésnek megfelelõen cse-lekedjék.

29. § A 28. § rendelkezései nem alkalmazhatókarra, aki a bûncselekményt önhibájából eredõ ittasvagy bódult állapotban követi el.

„A” változatErõszak és fenyegetés

30. § (1) Nem büntethetõ, aki az elkövetett bünte-tendõ cselekménnyel arányos olyan erõszak vagyfenyegetés hatása alatt cselekszik, amely miatt kép-telen az akaratának megfelelõ magatartásra.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ, ha az erõ-szak vagy fenyegetés az elkövetõt korlátozta az aka-ratának megfelelõ magatartásban.

„B” változatErõszak és fenyegetés

Nincs ilyen kizáró ok.

IV. Fejezet

A büntethetõséget megszüntetõ okok

31. § A büntethetõséget megszüntetia) az elkövetõ halála,b) az elévülés,c) az elégtétel,d) a törvényben meghatározott egyéb ok.

Az elévülés

32. § (1) A büntethetõség elévül a büntetési tételfelsõ határának megfelelõ idõ, de legalább három évelteltével.

(2) Nem évül el


a) az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerõre emeltés az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosítottés kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és13. §-ában meghatározott háborús bûntett,

b) a Nemzetközi Büntetõbíróság Statútumábanmeghatározott bûncselekmény,

c) az életfogytig tartó szabadságvesztéssel bünte-tendõ bûncselekmény.

33. § Az elévülés kezdõ napjaa) befejezett bûncselekmény esetén az a nap, ami-

kor valamennyi törvényi tényállási elem megvalósul,b) kísérlet és elõkészület esetén az a nap, amikor

az ezeket megvalósító cselekmény véget ér,c) olyan bûncselekmény esetén, amely kizárólag

kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósulmeg, az a nap, amikor az elkövetõ még a büntetõtörvényben megállapított következmény nélkül ele-get tehetne kötelességének,

d) olyan bûncselekmény esetén, amely jogellenesállapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az ál-lapot megszûnik.

34. § (1) Az elévülést félbeszakítja a büntetõügyekben eljáró hatóságoknak az elkövetõ ellen abûncselekmény miatt foganatosított büntetõeljárásicselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés is-mét elkezdõdik.

(2) Ha a büntetõeljárást felfüggesztik, a felfüg-gesztés tartama az elévülés idejébe nem számít be.Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetõel-járást azért függesztik fel, mert az elkövetõ kiléte anyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlenhelyen tartózkodik vagy elmebeteg lett.

(3) A vádemelés elhalasztásának idõtartama, va-lamint próbára bocsátás esetén a próbaidõ tartama,továbbá a külföldön tartózkodó elkövetõ kiadatásairánt indított eljárás idõtartama az elévülés idejébenem számít be.

(4) Az elévülés idejébe nem számít be az a tartamsem, amely alatt személyes mentesség folytán a bün-tetõeljárás azért nem volt megindítható vagy foly-tatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jo-got a döntésre jogosult nem függesztette fel, illetõ-leg az eljárás megindításához vagy folytatásához ahozzájárulását nem adta meg. Ez a rendelkezés nemalkalmazható olyan magánindítványra büntethetõbûncselekmény esetén, amely miatt a vádat a ma-gánvádló képviseli.

(5) A bûncselekmény elévülésére vonatkozó szabá-lyokat a büntetendõ cselekményre is alkalmazni kell.

„A” változatElégtétel

35. § (1) Vétség miatt az elkövetõ nem büntethe-tõ, ha a cselekmény tárgyi súlyára és az elkövetõszemélyi körülményeire, különösen a jóvátételre tö-rekvésére tekintettel szükségtelen a büntetõeljáráslefolytatása.

(2) Az (1) bekezdés esetében a hatóság az elköve-tõt felhívja arra, hogy a jövõben tartózkodjon bûn-cselekmény elkövetésétõl.

„B” változat

Ld. 93. §

V. Fejezet

Az elkövetõ megbüntetését akadályozókörülmények

36. § Az elkövetõ megbüntetését akadályozzaa) a kegyelem,b) a magánindítvány hiánya,c) a kívánat hiánya,d) a törvényben meghatározott egyéb ok.

A magánindítvány

37. § (1) A törvényben meghatározott esetekben abûncselekmény elkövetõje csak magánindítványrabüntethetõ.

(2) A magánindítvány elõterjesztésére a sértettjogosult.

(3) Ha a sértett korlátozottan cselekvõképes, amagánindítványt törvényes képviselõje is, ha pedigcselekvõképtelen, kizárólag a törvényes képviselõjeterjesztheti elõ. Ezekben az esetekben a magánindít-vány elõterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

(4) Ha a magánindítvány elõterjesztésére jogosultsértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánin-dítvány elõterjesztésére.

(5) Bármelyik elkövetõvel szemben elõterjesztettmagánindítvány valamennyi elkövetõre hatályos.

(6) A magánindítvány nem vonható vissza.

VI. Fejezet

A büntetõjogi jogkövetkezmények

38. § (1) Büntetõjogi joghátrány a büntetés és azintézkedés.

(2) Büntetést bûncselekmény, intézkedést bünte-tendõ cselekmény miatt is lehet alkalmazni.

Büntetési és intézkedési nemek

39. § Fõbüntetések1. a szabadságvesztés,2. a végrehajtásában részben felfüggesztett sza-

badságvesztés,3. a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés,4. a közérdekû munka,5. a pénzbüntetés,6. a próbára bocsátás.

40. § Mellékbüntetések1. a közügyektõl eltiltás,


2. a foglalkozástól eltiltás,3. a jármûvezetéstõl eltiltás,4. a kitiltás,5. a kiutasítás,6. a pénzmellékbüntetés.

41. § Intézkedések1. a zárt intézeti gyógykezelés,2. az alkoholisták és kábítószerfüggõk gyógyító-

intézeti kezelése,3. az elkobzás,4. a vagyonelkobzás,5. a pártfogó felügyelet,6. a jogi személlyel szemben alkalmazható intéz-

kedések.

A büntetések és az intézkedések alkalmazása

42. § (1) A 40. § 2–5. pontjában foglalt mellék-büntetések önállóan fõbüntetés kiszabása helyett isalkalmazhatók, ha az alkalmazásuk egyéb törvényifeltételei fennállnak.

(2) Mellékbüntetés fõbüntetés helyett önálló bün-tetésként akkor alkalmazható, ha a bûncselekmény– bûnhalmazat esetén a legsúlyosabb bûncselekmény– büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél nemsúlyosabb, és fõbüntetés kiszabására újabb bûncse-lekmény elkövetésétõl való visszatartás érdekébennincs szükség.

(3) A 41. § 1. pontjában megjelölt intézkedés önál-lóan, a 2. pontjában megjelölt intézkedés büntetésmellett, a 3. és 4. pontjában megjelölt intézkedésönállóan és büntetés vagy intézkedés mellett is, az5. pontjában megjelölt intézkedés büntetés mellettalkalmazható.

VII. Fejezet

Fõbüntetések

A szabadságvesztés

43. § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy ha-tározott ideig tart.

(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés leg-rövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama ti-zenöt év; halmazati vagy összbüntetés, illetõleg bûn-szervezetben történõ elkövetés esetén húsz év.

(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szem-ben szabható ki, aki a bûncselekmény elkövetésekora huszadik életévét betöltötte.

44. § (1) A szabadságvesztést büntetés-végrehaj-tási intézetben, fegyház, börtön vagy fogház foko-zatban kell végrehajtani.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét,valamint az elítélt kötelezettségeit és jogait különtörvény határozza meg.

45. § (1) Fegyházban kell végrehajtani az élet-fogytig tartó és a bûntett miatt kiszabott ötévi vagyazt meghaladó tartamú szabadságvesztést.

(2) Fegyházban kell végrehajtani a bûntett miattkiszabott háromévi vagy ennél hosszabb tartamú sza-badságvesztést is, ha az elítélt többszörös visszaesõvagy a bûncselekményt bûnszervezetben követte el.

46. § Börtönben kell végrehajtani a bûntett miattkiszabott két évet meghaladó, de öt évet el nem érõtartamú szabadságvesztést.

47. § Fogházban kell végrehajtani a bûntett miattkiszabott két évet meg nem haladó tartamú, vala-mint a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést.

48. § (1) A bíróság, a büntetés kiszabásánál irány-adó körülményekre (86. §) – különösen az elkövetõszemélyiségére és a bûncselekmény indítékára – te-kintettel, a törvényben elõírtnál eggyel szigorúbbvagy enyhébb végrehajtási fokozatot határozhat meg.

(2) A bíróság a büntetés végrehajtása alatt tanúsí-tott kifogástalan magatartás esetén úgy rendelkez-het, hogy a büntetés hátralevõ részét eggyel enyhébbfokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt abüntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosanmegzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetéshátralevõ részét eggyel szigorúbb fokozatban hajt-sák végre.

(3) Az elítélt megváltozott magatartására figye-lemmel a bíróság az (1) bekezdés alapján hozott ha-tározatát hatályon kívül helyezheti.

Feltételes szabadságra bocsátás

49. § (1) A bíróság a határozott ideig tartó sza-badságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsát-hatja, ha – különösen a büntetés végrehajtása alatttanúsított kifogástalan magatartására és arra a kész-ségére tekintettel, hogy törvénytisztelõ életmódot fogfolytatni – alaposan feltehetõ, hogy nem követ elújabb bûncselekményt.

(2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak ak-kor van helye, ha az elítélt büntetésének legalábbkétharmad részét kitöltötte.

(3) Három évet meg nem haladó tartamú szabad-ságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylástérdemlõ esetben – a bíróság ítéletében akként ren-delkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részénekletöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Eza rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt több-szörös visszaesõ vagy a bûncselekményt bûnszerve-zetben követte el.

(4) Nem bocsátható feltételes szabadságra,a) akit olyan szándékos bûncselekmény miatt ítél-

tek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehaj-tandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtásbefejezése elõtt követett el,

b) aki a szabadságvesztésbõl legalább két hóna-pot nem töltött ki,


c) akit részben felfüggesztett szabadságvesztésreítéletek.

50. § Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabá-sa esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a fel-tételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját,amely tizenöt évnél kevesebb nem lehet.

51. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó sza-badságvesztés végrehajtása alatt szándékos bûncse-lekmény miatt határozott ideig tartó végrehajtandószabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes sza-badságra bocsátás legkorábbi idõpontját a kiszabotthatározott ideig tartó szabadságvesztés idõtartamá-val elhalasztja.

(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadság-vesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátásalatt szándékos bûncselekmény miatt határozott ideigtartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bí-róság a feltételes szabadságot megszünteti, és a fel-tételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját akiszabott határozott ideig tartó szabadságvesztés idõ-tartamával elhalasztja.

52. § (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadság-vesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabad-ságra, ha a szabadságvesztésbõl letöltötte a bíróságáltal meghatározott idõtartamot, és alaposan felte-hetõ, hogy nem követ el újabb bûncselekményt.

(2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az el-ítélt, ha az életfogytig tartó büntetés végrehajtása alattelkövetett bûncselekmény miatt ismételten életfogy-tig tartó szabadságvesztésre ítélik.

53. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos aszabadságvesztés hátralévõ részével, életfogytig tartószabadságvesztés esetén tíz év.

(2) A bíróság a feltételes szabadságot megszünte-ti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elköve-tett bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadság-vesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre íté-lik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, abíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti.

(3) A feltételes szabadság megszüntetése esetén afeltételes szabadságon eltöltött idõ a szabadságvesz-tésbe nem számít be.

54. § (1) Ha az elítélttel szemben több határozottideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadság-vesztést kell végrehajtani, és a szabadságvesztések fo-lyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bár-mely szabadságvesztésbõl feltételes szabadságra bocsá-totta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhetõmeg, amíg az elítélt más szabadságvesztését tölti.

(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesz-tésbõl bocsátotta feltételes szabadságra, az elítéltezeket egyidejûleg párhuzamosan tölti.

(3) A párhuzamosan töltött feltételes szabadságokmindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételesszabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e.

Részben felfüggesztett szabadságvesztés

55. § (1) Egy évnél hosszabb, de négy évet megnem haladó tartamú szabadságvesztés kiszabása ese-tén a bíróság az ítéletében akként rendelkezhet, hogya szabadságvesztés legalább fele részének letöltéseután, a fennmaradó rész végrehajtását legalább egyévi, de legfeljebb négyévi próbaidõre felfüggeszti.

(2) A próbaidõt években kell meghatározni.

56. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása akkorfüggeszthetõ részben fel, ha alaposan feltételezhetõ,a büntetés részbeni letöltése is elegendõ ahhoz, hogyaz elkövetõt és másokat újabb bûncselekmény elkö-vetésétõl visszatartson.

(2) A részben felfüggesztett szabadságvesztés vég-rehajtási fokozata a kiszabott büntetés mértékéhezigazodik.

Felfüggesztett szabadságvesztés

57. § (1) Az egy évet meg nem haladó szabadság-vesztés próbaidõre felfüggeszthetõ, ha – az elköve-tõ személyi körülményei, így különösen elõélete,eddigi életvitele, a bûncselekmény elkövetése utántanúsított magatartása alapján, valamint a bûncse-lekmény elkövetésének körülményeire figyelemmel– alaposan feltehetõ, hogy az elkövetõ és másokújabb bûncselekmény elkövetésétõl a büntetés vég-rehajtása nélkül is visszatarthatók.

(2) Különös méltánylást érdemlõ esetben, továb-bá akkor, ha az elkövetõ a bûncselekmény elköveté-sekor a huszadik életévét még nem töltötte be, vagyha hetvenedik életévét már betöltötte, az egy évnélhosszabb, de két évet meg nem haladó szabadság-vesztés végrehajtása is felfüggeszthetõ.

(3) A vétség miatt kiszabott szabadságvesztés kétévig, a bûntett miatt kiszabott szabadságvesztés kétévtõl öt évig terjedõ próbaidõre függeszthetõ fel.

(4) A próbaidõt években kell meghatározni és aza kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet.

(5) Ha az elkövetõt többször ítélik próbaidõre fel-függesztett szabadságvesztésre, és még egyik sza-badságvesztés próbaideje sem telt el, valamennyipróbaidõ a legkésõbben lejáró próbaidõ leteltéig tart.

(6) Ha az elkövetõn olyan szabadságvesztést haj-tanak végre, amely miatt a felfüggesztett büntetésvégrehajtását nem rendelték el, a próbaidõ a szabad-ságvesztés tartamával meghosszabbodik.

A próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztésvégrehajtására vonatkozó közös szabályok

58. § A szabadságvesztés végrehajtása nem füg-geszthetõ fel, ha

a) a szándékos bûncselekményt a szabadságvesz-tés végrehajtásának befejezése elõtt vagy felfüggesz-tésének próbaideje alatt követték el.

b) az elkövetõ többszörös visszaesõ, vagy a bûn-cselekményt bûnszervezetben követte el.


59. § (1) A szabadságvesztés végrehajtását vagyannak folytatását kell elrendelni, ha

a) a szabadságvesztés végrehajtása vagy felfüg-gesztésének próbaideje leteltéig megállapítják, hogya szabadságvesztés felfüggesztését a törvényben írtokok kizárták,

b) az elítéltet a szabadságvesztés végrehajtása,vagy felfüggesztésének próbaideje leteltéig elköve-tett bûntett miatt végrehajtandó szabadságvesztésreítélik,

c) az elkövetõ a pártfogó felügyelet magatartásiszabályait súlyosan megszegi.

A közérdekû munka

60. § (1) A közérdekû munkára ítélt a bíróság íté-letében részére meghatározott munkát végzi, szemé-lyi szabadsága egyébként nem korlátozható.

(2) Közérdekû munkára az kötelezhetõ, aki an-nak teljesítését önként vállalja.

(3) Az elkövetõ olyan munka végzésére kötelez-hetõ, amelyet – figyelemmel egészségi állapotára ésképzettségére – elõreláthatóan képes elvégezni.

(4) A közérdekû munka tartamát órákban kellmeghatározni, legkisebb mértéke negyvenkét óra,legnagyobb mértéke háromszáz óra.

(5) A közérdekû munkát az elítélt – ha jogszabálymásként nem rendelkezik – hetenként legalább egynapon, a heti pihenõnapon vagy a szabadidejébendíjazás nélkül végzi.

61. § (1) Ha az elítélt a részére meghatározottmunkát önhibájából nem végzi el, a közérdekû mun-kát, illetõleg ennek hátralévõ részét szabadságvesz-tésre kell átváltoztatni. Ezt a szabadságvesztést fog-házban kell végrehajtani.

(2) A közérdekû munka, illetõleg ennek hátralévõrésze helyébe lépõ szabadságvesztést úgy kell meg-állapítani, hogy hat órai közérdekû munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Ilyenkor a szabad-ságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet.

A pénzbüntetés

62. § (1) A pénzbüntetést napi tételekben kell ki-szabni, legkisebb mértéke tíz, legnagyobb mértékeháromszázhatvan napi tétel.

(2) Egy napi tétel összegét a bíróság az elkövetõszemélyes körülményei, illetõleg kereseti, jövedel-mi és vagyoni viszonyai alapján állapítja meg. Azegy napi tétel összegét legalább száz és legfeljebbhúszezer forintban kell meghatározni.

63. § (1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizetimeg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetettrészét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ezt aszabadságvesztést fogházban kell végrehajtani.

(2) A meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépõszabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy egynapi tétel helyébe egynapi szabadságvesztés lép.

Ilyenkor a szabadságvesztés két hónapnál rövidebbis lehet.

A próbára bocsátás

64. § (1) A bíróság vétség miatt a vádlottat próbá-ra bocsátja, ha alaposan feltehetõ, hogy a kiszabottpróbaidõ az elkövetõt újabb bûncselekmény elkö-vetésétõl visszatartja.

(2) Nem bocsátható próbára, akivel szembena) a vádemelés nem halasztható el,b) a vádemelés elhalasztása után emeltek vádat.(3) A próbára bocsátás (próbaidõ) tartama egy

évtõl három évig terjedhet és a tartamot években kellmeghatározni.

65. § A próbaidõ egy ízben, legfeljebb egy évvelmeghosszabbítható, ha a próbára bocsátott a pártfo-gó felügyelet magatartási szabályait megszegi.

66. § (1) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, ésmás büntetést kell kiszabni, ha a próbára bocsátott apártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosanmegszegi, vagy a próbaidõ alatt elkövetett szándékosbûncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik.

(2) Az (1) bekezdés esetén kívül a próbaidõ ered-ményes elteltével az elkövetõ büntethetõsége meg-szûnik.

VIII. Fejezet

Mellékbüntetések

A közügyektõl eltiltás

67. § Azt, akit szándékos bûncselekmény elköve-tése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnekés méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen,azok gyakorlásától el kell tiltani.

68. § (1) A közügyektõl eltiltotta) nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak

választásában, népszavazásban és népi kezdeménye-zésben,

b) nem lehet hivatalos személy,c) nem mûködhet népképviseleti szerv testületé-

ben (bizottságában),d) nem viselhet tisztséget társadalmi szervezet-

ben, köztestületben, közalapítványban,e) nem érhet el katonai rendfokozatot,f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi ki-

tüntetés elfogadására engedélyt.(2) A közügyektõl eltiltott az ítélet jogerõre emel-

kedésével elvesztia) mindazon tagságát, állását, tisztségét, vagy

megbízatását, amelynek elnyerését az (1) bekezdéskizárja,

b) katonai rendfokozatát, továbbá belföldi kitün-tetését és azt a jogát, hogy külföldi kitüntetést visel-hessen.


69. § (1) A közügyektõl eltiltás legrövidebb tarta-ma egy év, leghosszabb tartama tíz év.

(2) A közügyektõl eltiltás tartama az ítélet jog-erõre emelkedésével kezdõdik. Nem számít bele azaz idõ, amely alatt a közügyektõl eltiltással érintettjogok a külön törvény rendelkezései értelmében szü-netelnek, valamint az az idõ sem, amely alatt az el-ítélt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtásaalól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg,a feltételes szabadságon töltött idõt a közügyektõleltiltás tartamába be kell számítani.

A foglalkozástól eltiltás

70. § Foglalkozásától azt lehet eltiltani, aki a bûn-cselekményt

a) szakképzettséget igénylõ foglalkozás szabálya-inak megszegésével követi el, vagy

b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosanköveti el.

71. § (1) A foglalkozástól eltiltás végleges hatá-lyú vagy határozott ideig tart. Végleges hatállyal aztiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmat-lan, vagy arra méltatlan. A határozott ideig tartó el-tiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tarta-ma tíz év.

(2) A közügyektõl eltiltás tartamának számításáravonatkozó rendelkezést [69. § (2) bekezdés] foglal-kozástól eltiltás esetében megfelelõen alkalmaznikell.

(3) Határozott ideig tartó eltiltás esetén a szak-képzettséget igénylõ foglalkozás újból való gyakor-lása attól tehetõ függõvé, hogy az eltiltott a foglal-kozás gyakorlásához szükséges jártasságot az eltil-tás tartamának letelte után meghatározott módon iga-zolja. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság azeltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás ótatíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlásáraalkalmas, illetõleg arra érdemes. Nem mentesíthetõ,aki a bûncselekményt bûnszervezetben követte el,és méltatlanság miatt a bíróság a foglalkozástól vég-legesen eltiltotta.

A jármûvezetéstõl eltiltás

72. § (1) A jármûvezetéstõl el lehet tiltani azt, akiaz engedélyhez kötött jármûvezetés szabályainakmegszegésével követi el a bûncselekményt, vagybûncselekmények elkövetéséhez jármûvet használ.

(2) A jármûvezetéstõl eltiltás meghatározott faj-tájú jármûre is vonatkozhat.

73. § (1) A jármûvezetéstõl eltiltás végleges hatá-lyú vagy határozott ideig tart. Végleges hatállyal aztiltható el, aki a jármûvezetésre alkalmatlan. A hatá-rozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év,leghosszabb tartama tíz év.

(2) A közügyektõl eltiltás tartamának számítására[69. § (2) bekezdés], valamint a foglalkozáshoz szük-

séges jártasság igazolására és a végleges eltiltás aló-li mentesítésre vonatkozó rendelkezést [71. § (3)bekezdés] a jármûvezetéstõl eltiltás esetén megfele-lõen alkalmazni kell.

A kitiltás

74. § (1) A törvényben meghatározott esetekbenazt, akit szabadságvesztésre ítélnek, egy vagy többhelységbõl vagy az ország meghatározott részébõlki lehet tiltani, ha e helyeken tartózkodása a közér-deket veszélyezteti.

(2) A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabbtartama öt év. A közügyektõl eltiltás tartamának számí-tására vonatkozó rendelkezést [69. § (2) bekezdés] ki-tiltás esetében megfelelõen alkalmazni kell.

A kiutasítás

75. § (1) Azt a nem magyar állampolgár elköve-tõt, akinek az országban tartózkodása nem kívána-tos, a Magyar Köztársaság területérõl ki kell utasíta-ni. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni,és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

(2) Nem utasítható ki az, akit a törvény szerintmenekültnek ismertek el.

(3) A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozottideig tart. Végleges hatállyal az utasítható ki, akitlegalább tíz évi szabadságvesztésre ítélnek államvagy emberiesség elleni bûncselekmény (…fejezet),emberrablás (…§), emberkereskedelem (…§), ter-rorcselekmény (…§), nemzetközi gazdasági tilalommegszegése (…§), légi jármû, vasúti, vízi, közútitömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkal-mas jármû hatalomba kerítése (…§), fegyvercsem-pészet (…§), visszaélés kábítószerrel (…§), illetvebûncselekménynek bûnszervezetben (…§) történõelkövetése miatt, és – figyelemmel az elkövetés jel-legére, az elkövetõ kapcsolataira – az országban tar-tózkodása a közbiztonságot jelentõsen veszélyeztet-né. Az Európai Gazdasági Térségrõl szóló Egyez-ményben részes tagállam állampolgára és annak csa-ládtagja végleges hatállyal nem utasítható ki.

(4) A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebbtartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. A kiuta-sítás tartama az ítélet jogerõre emelkedésével kez-dõdik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az azidõ, amely alatt az elítélt a szabadságvesztés bünte-tését tölti.

(5) A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság akiutasítottat, kérelmére mentesítheti, ha arra érde-mes és a kiutasítás óta tíz év eltelt.

(6) A Magyar Köztársaság területén letelepedett-ként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal ren-delkezõvel szemben kiutasításnak csak olyan bûncse-lekmény elkövetése miatt lehet helye, amely ötévivagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendõ.

(7) Kiutasításnak csak tízévi vagy azt meghaladótartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet he-lye azzal szemben,


a) aki a Magyar Köztársaság területén legalábbtíz éve jogszerûen tartózkodik,

b) aki fiatalkorú,c) akinek a családi élet tiszteletben tartásához való

joga sérülne,feltéve, ha az elkövetõnek az országban tartózko-

dása a közbiztonságot jelentõsen veszélyeztetné.

A pénzmellékbüntetés

76. § (1) Akit határozott tartamú szabadságvesz-tésre ítélnek, és megfelelõ keresete, jövedelme vagyvagyona van

a) pénzmellékbüntetésre kell ítélni, ha a bûncse-lekményt haszonszerzés céljából követte el,

b) pénzmellékbüntetésre lehet ítélni, ha ezzelújabb bûncselekmény elkövetésétõl hatásosabbanlehet visszatartani.

77. § A pénzbüntetés mértékére és megállapításá-ra, valamint meg nem fizetése esetén a szabadság-vesztésre átváltoztatására vonatkozó rendelkezése-ket a pénzmellékbüntetés esetén is megfelelõen al-kalmazni kell.

IX. Fejezet

Intézkedések

Zárt intézeti gyógykezelés

78. § (1) Személy elleni erõszakos vagy közve-szélyt okozó büntetendõ cselekmény elkövetõjénekzárt intézeti gyógykezelését kell elrendelni, ha el-memûködésének kóros állapota miatt nem büntet-hetõ, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekménytfog elkövetni, feltéve, hogy büntethetõsége eseténegy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéstkellene kiszabni.

(2) A zárt intézeti gyógykezelést az erre kijelöltzárt intézetben hajtják végre.

(3) A zárt intézeti gyógykezelést meg kell szün-tetni, ha már szükségtelen.

Alkoholistákés kábítószer élvezõk intézeti kezelése

79. § A bíróság – hozzájárulása esetén – annak azelkövetõnek az elvonó-intézeti kezelését rendelhetiel, akit alkoholista, illetõleg kábítószer-élvezõ vagykábító hatású anyagot fogyasztó életmódjával össze-függõ bûncselekmény miatt hat hónapot meghaladótartamú végrehajtható szabadságvesztésre ítélt.

Az elkobzás

80. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,a) amelyet a bûncselekmény elkövetéséhez esz-

közül használtak vagy arra szántak,

b) amelynek birtoklása bûncselekmény elköveté-sével összefügg és a közbiztonságot veszélyezteti,vagy jogszabályba ütközik,

c) amely bûncselekmény elkövetése útján jött létre,d) amelyre a bûncselekményt elkövették.(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben

a bûncselekmény megvalósul.(3) Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében az el-

kobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkö-vetõ tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetés-rõl elõzetesen tudott, feltéve, hogy az elkobzás mel-lõzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.

(4) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha azelkövetõ gyermekkor, vagy kóros elmeállapot miattnem büntethetõ, avagy vele szemben figyelmezte-tést alkalmaztak.

(5) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény bün-tethetõségének elévülésére megállapított idõ, de leg-alább öt év elteltével.

(6) Nem lehet elrendelni annak a dolognak az el-kobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.

(7) Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény elté-rõ rendelkezése hiányában az államra száll.

81. § (1) A 80. § (1) bekezdésének a) és d) pontjá-ban meghatározott esetben az elkobzás kivételesenmellõzhetõ, ha az elkövetõre vagy a tulajdonosra abûncselekmény súlyával arányban nem álló, mél-tánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkob-zás mellõzését nemzetközi jogi kötelezettség nemzárja ki.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az elkö-vetõ a bûncselekményt bûnszervezetben követte el.

Vagyonelkobzás

82. § (1) Vagyonelkobzást kell elrendelni arraa) a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyon-

ra, amelyet az elkövetõ a bûncselekmény elkövetésesorán vagy azzal összefüggésben szerzett,

b) a vagyonra, amelyet az elkövetõ bûnszervezet-ben való részvétele ideje alatt szerzett,

c) a vagyonra, amely a bûncselekmény elköveté-sébõl eredõ, a bûncselekmény elkövetése során vagyazzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,

d) a vagyonra, amelyet a bûncselekmény elköve-tése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõfeltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arraszántak,

e) a vagyonra, amely az adott vagyoni elõny tár-gya volt.

(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bûn-cselekmény elkövetésébõl eredõ, a bûncselekményelkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzettvagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdál-kodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a va-gyonelkobzást vele szemben kell elrendelni.

(3) Ha az elkövetõ, vagy a (2) bekezdés szerintgazdagodott személy meghalt, illetõleg a gazdálko-dó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutód-


dal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés sze-rinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.

(4) Az (1) bekezdés b) pontja esetében, az ellen-kezõ bizonyításáig vagyonelkobzás alá esõ vagyon-nak kell tekinteni a bûnszervezetben való részvételideje alatt szerzett valamennyi vagyont.

(5) Vagyonelkobzás nem rendelhetõ ela) arra a vagyonra, amely a büntetõeljárás során

érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál,b) arra a vagyonra, amelyet jóhiszemûen, ellenér-

ték fejében szereztek,c) az (1) bekezdés b) pontja esetében, ha a va-

gyon törvényes eredete bizonyított.

83. § (1) A vagyonelkobzást pénzösszegben kife-jezve kell elrendelni, ha

a) a vagyon már nem lelhetõ fel,b) a 82. § alapján vagyonelkobzás alá esõ vagyon

az egyéb vagyontól nem különíthetõ el, vagy az el-különítése aránytalan nehézséget okozna.

(2) A vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni,ha az elkövetõ gyermekkor, vagy kóros elmeállapotmiatt nem büntethetõ, avagy vele szemben figyel-meztetést alkalmaztak.

(3) Az elkobzott vagyon törvény eltérõ rendelke-zése hiányában az államra száll.

(4) A 82. és a 83. § alkalmazásában vagyononannak hasznát, a vagyoni értékû jogot, követelést,továbbá bármely pénzben kifejezhetõ értékkel bíróelõnyt is érteni kell.

A pártfogó felügyelet

84. § (1) A pártfogó felügyelet elrendelésénekakkor van helye, ha alappal feltehetõ, hogy a kisza-bott büntetés hatásossága ezzel az intézkedéssel nö-velhetõ.

(2) A bíróság az ítéletben rendelkezhet arról, hogyaz elítélt a próbaidõ alatt pártfogó felügyelet alattáll; a bíróság az ítéletében a külön magatartási sza-bályokat is meghatározhatja.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott pártfo-gó felügyelet tartama azonos a próbaidõ tartamával.

(4) A pártfogó felügyelet alatt álló személy köte-les a jogszabályban és határozatban elõírt magatar-tási szabályokat megtartani, a pártfogó felügyelõvelrendszeres kapcsolatot tartani, és részére az ellenõr-zéshez szükséges felvilágosítást megadni.

(5) Az ügyészség által elrendelt pártfogó felügye-letre az (1)–(4) bekezdésben foglaltakat értelemsze-rûen alkalmazni kell.

(6) Az ügyészség által elrendelt pártfogó felügye-let tartama legfeljebb egy év.

85. § A bíróság, illetve vádemelés elhalasztásaesetén az ügyész határozatában a pártfogó felügye-let céljának elõsegítése érdekében külön magatartá-si szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhatelõ. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy apártfogolt

a) a bûncselekmény elkövetésében részt vett,meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot;

b) bûncselekmény sértettjétõl, illetõleg annak la-kásától, munkahelyétõl vagy attól a nevelési-oktatásiintézménytõl, ahová a sértett jár, tartsa távol magát;

c) meghatározott jellegû nyilvános helyeket nelátogasson;

d) nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt;e) meghatározott helyen és idõközönként, meg-

határozott szervnél vagy személynél jelentkezzék;f) vegye fel a kapcsolatot a megyei munkaügyi

központtal, vagy az önkormányzatnál közmunkárajelentkezzen be;

g) meghatározott tanulmányokat folytasson;h) – hozzájárulása esetén – meghatározott gyógyke-

zelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát;i) vegyen részt a pártfogó felügyelõ által szerve-

zett csoportos foglalkozáson vagy a Pártfogó Fel-ügyelõi Szolgálat közösségi foglalkoztatójának prog-ramja szerinti más foglalkozáson.

(6) A bíróság, illetve az ügyész az (5) bekezdés-ben felsorolt magatartási szabályokon kívül másmagatartási szabályokat is elõírhat, különös tekin-tettel a bûncselekmény jellegére, az okozott kárra ésaz elkövetõ társadalmi beilleszkedésének esélyeire.

X. Fejezet

A büntetés kiszabása

A büntetés kiszabásának elvei

86. § A büntetést a bíróságnak a törvényben meg-határozott keretek között úgy kell kiszabni, hogy azigazodjék a bûncselekmény tárgyi súlyához, a bû-nösség fokához, az elkövetõ személyiségéhez, továb-bá az egyéb súlyosító és enyhítõ körülményekhez.

Rövid tartamú szabadságvesztés alkalmazása

87. § (1) Hat hónapot meg nem haladó végrehaj-tandó szabadságvesztést a bíróság csak akkor szabhatki, ha a cselekménnyel vagy az elkövetõ személyisé-gével összefüggõ különös körülmények folytán azelkövetõnek vagy másoknak újabb bûncselekményelkövetésétõl való visszatartása ezt szükségessé teszi.

A halmazati büntetés

88. § (1) Ha ugyanannak az elkövetõnek egy vagytöbb cselekménye több bûncselekményt valósít meg,és ezeket egy eljárásban bírálják el, bûnhalmazat jönlétre.

(2) Nem bûnhalmazat, hanem folytatólagosan el-követett bûncselekmény az, ha az elkövetõ ugyan-olyan bûncselekményt, egységes elhatározással, azo-nos sértett sérelmére, rövid idõközökben többszörkövet el.

(3) Bûnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni.


(4) A fõbüntetést a bûnhalmazatban levõ bûncse-lekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabb-nak az alapulvételével kell kiszabni.

(5) Ha a törvény a bûnhalmazatban levõ bûncse-lekmények közül legalább kettõre határozott ideigtartó szabadságvesztést rendel és a súlyosabb bünte-tési tétel felsõ határa nem elegendõ ahhoz, hogy újabbbûncselekmény elkövetésétõl visszatartson, akkor eza felével emelhetõ, de nem érheti el az egyes bûn-cselekményekre megállapított büntetési tételek fel-sõ határának együttes tartamát.

89. § (1) Bûnhalmazat esetén a bûnhalmazatbanlevõ bármelyik bûncselekmény miatt alkalmazhatómellékbüntetést ki lehet szabni.

(2) Halmazati büntetés esetén sem haladhatja mega kiszabott mellékbüntetés a törvényben meghatáro-zott legmagasabb mértéket, illetve tartamot.

A büntetés kiszabásatárgyalásról lemondás esetén

90. § Tárgyalásról lemondás (Be. XXV. fejezet)esetén a szabadságvesztés mértéke

a) az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem sú-lyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselek-mény miatt a három évet,

b) a három évet meghaladó, de öt évnél nem sú-lyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselek-mény miatt a két évet,

c) a három évig terjedõ szabadságvesztéssel bün-tetendõ bûncselekmény miatt a hat hónapot

nem haladhatja meg.

91. § (1) Tárgyalásról lemondás esetén a 88. §(3)–(5) bekezdéseinek rendelkezései az irányadókazzal, hogy a bûnhalmazatban álló bûncselekményekbüntetési tételeit a 90. § határozza meg.

(2) A tárgyalásról lemondás esetén, ha a törvény abûnhalmazatban lévõ bûncselekmények közül leg-alább kettõre határozott ideig tartó szabadságvesztéstrendel, a 90. § alapján alkalmazható legsúlyosabbbüntetési tétel felsõ határa a felével emelhetõ, de aznem érheti el az egyes bûncselekményekre a 90. §alapján kiszabható büntetések együttes tartamát.

A büntetés enyhítése

92. § (1) A büntetési tételnél enyhébb fõbüntetésakkor szabható ki, ha annak legkisebb mértéke, abüntetéskiszabás elveire (86. §) figyelemmel túl szi-gorú.

(2) Az (1) bekezdés alapján, ha a büntetési tétellegkisebb mértéke

a) tízévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebbötévi szabadságvesztést;

b) ötévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebbkétévi szabadságvesztést;

c) kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebbegy évi szabadságvesztést;

d) egy évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebbtartamú szabadságvesztést, közérdekû munkát, vagyha – az elkövetõ különös méltánylást érdemlõ sze-mélyi körülményeire figyelemmel – ez is túl szigo-rú, pénzbüntetést;

e) egy évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés,ehelyett közérdekû munkát vagy pénzbüntetést le-het kiszabni.

(3) Kísérlet és bûnsegély esetén, ha a (2) bekez-dés a)–d) pontjai alapján kiszabható büntetés is túlszigorú, a büntetést a (2) bekezdés soron következõpontja alapján kell kiszabni.

(4) Ha a törvény korlátlan enyhítést enged, bármelybüntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható.

„B” változat

Büntetés és intézkedés mellõzése csekély súlyúbûncselekmény esetén

93. § (1) Büntetés vagy intézkedés alkalmazásamellõzhetõ, ha a bûncselekmény olyan csekély sú-lyú, hogy az elkövetõnek és másoknak újabb bûn-cselekmény elkövetésétõl való visszatartásához atörvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetésvagy intézkedés is szükségtelen.

(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság az elköve-tõt felhívja arra, hogy a jövõben tartózkodjon bûn-cselekmény elkövetésétõl.

Az összbüntetés

94. § (1) Ha az elkövetõt több, határozott ideigtartó szabadságvesztésre ítélik, és az elkövetõ vala-mennyi bûncselekményt a legkorábban hozott ítéletjogerõre emelkedését megelõzõen követte el, a jog-erõsen kiszabott és még végre nem hajtott bünteté-seket összbüntetésbe kell foglalni.

(2) A közérdekû munka és a pénzbüntetés helyé-be lépõ szabadságvesztés nem foglalható összbün-tetésbe.

95. § Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatá-rozni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Azösszbüntetés tartamának azonban el kell érnie a leg-súlyosabb büntetést, de nem érheti el a büntetésekegyüttes tartamát.

96. § A 44–48. § rendelkezéseit az összbüntetésiítélet meghozatalakor és végrehajtásakor is alkalmaz-ni kell.

97. § (1) Mellékbüntetések nem foglalhatók össz-büntetésbe, úgyszintén a pénzmellékbüntetés helyé-be lépõ szabadságvesztés sem.

(2) Azonos nemû mellékbüntetések közül – a pénz-mellékbüntetés kivételével – azt kell végrehajtani,amelyik az elítéltre hátrányosabb. Ez irányadó a fõ-büntetés helyett alkalmazott mellékbüntetésekre is.


A többszörös és különös visszaesõkre vonatkozórendelkezések

98. § A többszörös és a különös visszaesõvel szem-ben – amennyiben a törvény másként nem rendelke-zik – az újabb bûncselekmény büntetési tételénekfelsõ határa szabadságvesztés esetén a felével emel-kedik, de nem haladhatja meg a tizenöt évet. Halma-zati büntetés esetén a 88. § (4) bekezdése, illetõleg a91. § (1) bekezdése szerinti büntetési tételt, a tár-gyalásról lemondás esetén a 90. § szerinti büntetésitételt kell a felével emelni.

A bûnszervezetben történõ elkövetésre vonatkozórendelkezések

99. § (1) Azzal szemben, aki az ötévi vagy ezt meg-haladó szabadságvesztéssel büntetendõ szándékosbûncselekményt bûnszervezetben (113. § 7. pont)követte el, a bûncselekmény büntetési tételének felsõhatára a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nemhaladhatja meg. Halmazati büntetés esetén a 88. § (4)bekezdése szerinti büntetési tételt, a tárgyalásról le-mondás esetén a 90. § szerinti büntetési tételt kellalapul venni.

(2) Azzal szemben, aki a bûncselekményt bûnszer-vezetben követte el, mellékbüntetésként kitiltásnakis helye van.

Az elõzetes fogvatartásés a házi õrizet beszámítása

100. § (1) A kiszabott szabadságvesztésbe, a fel-függesztett szabadságvesztésbe, közérdekû munká-ba, pénzbüntetésbe, illetõleg pénzmellékbüntetésbeaz elõzetes fogvatartás és a házi õrizet teljes idejétbe kell számítani.

(2) A beszámításnál egy napi elõzetes fogvatartásegy napi szabadságvesztésnek, hat órai közérdekûmunkának, illetve egy napi tételnek felel meg.

(3) Házi õrizet beszámítása esetén hat órai közér-dekû munkának, illetve egy napi tétel pénzbüntetés-nek egy nap, egy napi szabadságvesztésnek annakvégrehajtási fokozatához igazodva, a bíróság dönté-sétõl függõen három naptól öt napig terjedõ házi õri-zetben töltött idõ felel meg.

(4) A (3) bekezdés szerinti beszámítás után fenn-maradó házi õrizet tartamát egy napi szabadságvesz-tésként kell beszámítani.

XI. Fejezet

A büntetés végrehajtását kizáró okok

101. § A büntetés végrehajtását kizárjaa) az elítélt halála,b) az elévülés,c) a kegyelem,d) a törvényben meghatározott egyéb ok.

A büntetés elévülése

102. § (1) A fõbüntetés végrehajtása elévül:a) tizenöt évi, valamint ennél súlyosabb határo-

zott ideig tartó szabadságvesztés húsz év,b) tízévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztés

esetén tizenöt év,c) ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztés

esetén tíz év,d) öt évet el nem érõ szabadságvesztés esetén öt év,e) közérdekû munka, pénzbüntetés, vagy próbára

bocsátás esetén három év elteltével,f) ha a próbára bocsátás próbaidejét meghosszab-

bították, a próbaidõ elteltével.(2) A kiutasítás végrehajthatósága elévül:a) ötévi vagy ezt meghaladó tartam esetén tíz év,b) öt évet el nem érõ tartam esetén öt év elteltével.(3) A pénzmellékbüntetés a fõbüntetéssel együtt

évül el.(4) Nem évül ela) az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerõre emelt

és az 1440/1945. (V. 1.) M E rendelettel módosítottés kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és13. §-ában meghatározott háborús bûntettek miattkiszabott tizenöt évi szabadságvesztés vagy ennélsúlyosabb büntetés, valamint az emberiesség elleniegyéb bûncselekmény ( . fejezet) avagy a Nemzet-közi Büntetõbíróság Statútumában foglalt bûncse-lekmény miatt kiszabott büntetés, valamint

b) az életfogytig tartó szabadságvesztés.

103. § (1) A fõbüntetés elévülésének ideje a bün-tetést kiszabó határozat jogerõre emelkedésének nap-ján, ha pedig a büntetés végrehajtását felfüggesztik,a próbaidõ leteltének napján kezdõdik. Ha az elítélta szabadságvesztés végrehajtása alatt megszökik, azelévülés ideje a szökés napjával ismét elkezdõdik.

(2) A kiutasítás elévülésének határideje, ha fõbün-tetés mellett alkalmazzák, a fõbüntetés végrehajtásabefejezésének, illetõleg a végrehajthatósága megszû-nésének napján, egyéb esetben a határozat jogerõreemelkedésének napján kezdõdik.

(3) Az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a bün-tetés végrehajtása végett tett intézkedés. A félbesza-kítás napjával az elévülés ideje ismét elkezdõdik.

(4) A pénzmellékbüntetés alkalmazása esetén akár afõbüntetés, akár a mellékbüntetés végrehajtása iránt tettintézkedés mindkét büntetés elévülését félbeszakítja.

A büntetés végrehajtásának kizárása életfogytigtartó szabadságvesztés esetén

104. § Életfogytig tartó szabadságvesztés eseténa határozott ideig tartó szabadságvesztés és a közér-dekû munka nem hajtható végre.

A kegyelem

105. § (1) Ha a köztársasági elnök az elítéltet ke-gyelemben részesíti, a büntetõjogi következmények


– ellenkezõ rendelkezés hiányában – az ítéletben ki-szabott büntetéshez igazodnak.

(2) Ha a köztársasági elnök a szabadságvesztésvégrehajtását kegyelembõl próbaidõre felfüggeszti,a próbaidõ, illetve a mentesítés hatályának beálltá-hoz – a törvény szerint – szükséges idõtartam a ke-gyelmi elhatározás napján kezdõdik.

XII. Fejezet

Mentesítés az elítéléshez fûzõdõ hátrányok alól

A mentesítés hatálya

106. § (1) A közérdekû munkához, a pénzbünte-téshez, a próbára bocsátáshoz, valamint az intézke-désekhez nem fûzõdnek a büntetõ jogszabályokonkívüli hátrányos jogkövetkezmények.

(2) A mentesítés folytán az elítélt mentesül azokalól a hátrányos következmények alól, amelyeket azelítéléshez más jogszabály fûz.

(3) A mentesített személy büntetlen elõéletû.(4) Újabb bûncselekmény elkövetése esetén a

mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos követ-kezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elíté-léshez fûz.

A mentesítés módja

107. § Az elítélt mentesítésben részesülheta) a törvény erejénél fogva,b) a bíróság határozata alapján,c) kegyelem útján.

A törvényi mentesítés

108. § (1) A törvény erejénél fogva áll be a men-tesítés

a) fõbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetésesetén, a büntetés végrehajtásának befejezése, ille-tõleg végrehajthatósága megszûnésének napján;

b) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a pró-baidõ leteltének napján;

c) részben felfüggesztett szabadságvesztés eseténa próbaidõ leteltét követõ három év elteltével;

d) gondatlanságból elkövetett vétség miatt kisza-bott szabadságvesztés esetén, a büntetés kitöltésének,illetõleg végrehajthatósága megszûnésének napján,

e) szándékosan elkövetett bûncselekmény miattkiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesz-tés esetén a büntetés kitöltését, illetõleg végrehajt-hatóságának megszûnését követõ három év eltelté-vel;

f) szándékosan elkövetett bûncselekmény miattkiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nemhosszabb szabadságvesztés esetén a büntetés kitöl-tését, illetõleg végrehajthatóságának megszûnésétkövetõ öt év elteltével;

g) szándékosan elkövetett bûncselekmény miattkiszabott, öt évet meghaladó, határozott tartamú sza-

badságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetõlegvégrehajthatóságának megszûnését követõ tíz év el-teltével.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja esetében amentesítés nem áll be, illetõleg hatályát veszti, ha abüntetés végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a mente-sítésre a fel nem függesztett büntetés szabályai azirányadók.

A bírósági mentesítés

109. § (1) A bíróság az elítéltet, kérelemre, men-tesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabad-ságvesztés kiállásától, illetõleg végrehajthatóságamegszûnésétõl a 108. § (1) bekezdésének c), e), f) ésg) pontjaiban meghatározott idõ fele már eltelt.

(2) Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kellvenni az elítéltnek a fõbüntetés kitöltése óta folyta-tott életmódját, továbbá azt, hogy – amennyiben erremódja volt – jóvátette-e a cselekményével okozottsérelmet.

110. § (1) A bíróság elõzetes mentesítésben ré-szesítheti az elítéltet, ha a szabadságvesztés végre-hajtását felfüggeszti és az elítélt a mentesítésre ér-demes.

(2) Az elõzetes mentesítés hatályát veszti, ha abíróság a felfüggesztett szabadságvesztés végrehaj-tását elrendeli.

A mentesítés egységessége

111. § Mellékbüntetés alkalmazása esetén az el-ítélt az elítéléshez fûzõdõ hátrányok alól mindaddignem mentesül, illetõleg nem mentesíthetõ, amíg amellékbüntetés végrehajtása be nem fejezõdött vagyvégrehajthatósága meg nem szûnt. Ez a rendelkezésnem vonatkozik a pénzmellékbüntetésre, amennyi-ben a bíróság elõzetes mentesítést mond ki.

A kegyelmi mentesítés

112. § A köztársasági elnök az elítéltet kegyelem-bõl mentesítésben részesítheti akkor is, ha e törvényszerint ennek egyébként nincs helye.

XIII. Fejezet

Értelmezõ rendelkezések

113. § E törvény alkalmazásában1. hivatalos személy:a) a köztársasági elnök,b) az országgyûlési képviselõ,c) a miniszterelnök,d) a Kormány tagja, a politikai államtitkár,e) az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész,f) az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és

általános helyettese, valamint a külön biztosok,g) a helyi önkormányzati testületek tagja,


h) a közjegyzõ és a közjegyzõ-helyettes,i) az önálló bírósági végrehajtó és az önálló bíró-

sági végrehajtó-helyettes,j) alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél,

államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatásiszervnél, az Állami Számvevõszéknél, a Köztársa-ság Elnökének Hivatalánál, az Országgyûlés Hiva-talánál szolgálatot teljesítõ személy, akinek a tevé-kenysége a szerv rendeltetésszerû mûködéséhez tar-tozik,

k) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatá-si feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az aszemély, aki közhatalmi, államigazgatási feladatotlát el;

2. közfeladatot ellátó személy:a) a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági

szolgálatot ellátó alkalmazottja, a közforgalmú tö-megközlekedési eszközt mûködtetõ gazdálkodó szer-vezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot el-látó személy, továbbá a közúti személyszállítási szol-gáltatást, valamint postai szolgáltatást végzõ más sze-mély,

b) a biztonsági feladatot teljesítõ katona,c) a polgári védelmi szervezetbe beosztott és pol-

gári védelmi szolgálatot teljesítõ személy,d) a mentõszolgálat tagja,e) a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védõ

vagy a jogi képviselõ, a szakértõ, és a hivatalos sze-mélynek nem minõsülõ kézbesítési végrehajtó,

f) az egészségügyrõl szóló törvényben meghatá-rozott esetben az egészségügyi dolgozó, valamint azegészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányulójogviszonyban álló más személy,

g) a közoktatásról szóló törvényben meghatáro-zott esetben a pedagógus, illetõleg a nevelõ és okta-tó munkát közvetlenül segítõ alkalmazott, valaminta felsõoktatásról szóló törvényben meghatározottesetben a felsõoktatási intézmény oktatója, tanára,tudományos kutatója,

h) az állami, önkormányzati, önkéntes és létesít-ményi tûzoltóság tûzoltói feladatot ellátó tagja,

i) a rendõrségrõl szóló törvényben meghatározottkörben a lakosság élet- és vagyonvédelmének bizto-sítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szer-vezet tagja, a közbiztonság javítására irányuló tevé-kenysége közben,

j) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamintaz egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartás-ba vett egyház lelkésze,

k) a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igaz-gatásról szóló törvényben, valamint a szociális igaz-gatásról és a szociális ellátásokról szóló törvénybenmeghatározott munkakörben foglalkoztatott személye tevékenysége gyakorlása során;

3. külföldi hivatalos személy:a) a külföldi állam joga szerint jogalkotási, igaz-

ságszolgáltatási vagy közigazgatási feladatot ellátószemély,

b) nemzetközi szerzõdéssel létrehozott nemzetköziszervezetnél szolgálatot teljesítõ személy, akinek a

tevékenysége a szervezet rendeltetésszerû mûködé-séhez tartozik,

c) nemzetközi szerzõdéssel létrehozott nemzetköziszervezet közgyûlésébe, testületébe megválasztottszemély,

d) a Magyar Köztársaság területén, illetõleg ál-lampolgárai felett joghatósággal rendelkezõ nemzet-közi bíróság tagja, a nemzetközi bíróságnál szolgá-latot teljesítõ személy, akinek a tevékenysége a bí-róság rendeltetésszerû mûködéséhez tartozik;

4. a) fegyveresen követi el a bûncselekményt, akiaz elkövetéshez lõfegyvert, robbantószert vagy rob-banóanyagot használ; a fegyveres elkövetésre vonat-kozó rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha abûncselekményt lõfegyver vagy robbanóanyag után-zatával fenyegetve követik el,

b) felfegyverkezve követi el a bûncselekményt,aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozásaérdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tartmagánál;

5. kár: a bûncselekménnyel a vagyonban okozottértékcsökkenés; vagyoni hátrány: a vagyonban oko-zott kár és az elmaradt vagyoni elõny;

6. hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennekházastársa, az örökbefogadó és a nevelõszülõ, azörökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, aházastárs, az élettárs és a jegyes, a házastársegyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvérházastársa;

7. bûnszervezet: három vagy több személybõl álló,hosszabb idõre szervezett, összehangoltan mûködõcsoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladószabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncse-lekmények elkövetése;

8. üzletszerûen követi el a bûncselekményt, akiugyanolyan vagy hasonló jellegû bûncselekményekelkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törek-szik;

9. háborún az állam biztonságát súlyosan fenye-getõ veszélyt is érteni kell;

10. termék az ipari és a mezõgazdasági termék(termény), akár nyersanyag, akár félgyártmány vagykészáru; a termékkel egy tekintet alá esik az élõ ál-lat, valamint a termelõeszköz akkor is, ha ingatlan;

11. nagy nyilvánosságon a bûncselekménynek asajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosí-tás, illetõleg elektronikusan rögzített információ táv-közlõ hálózaton való közzététele útján történõ elkö-vetését is érteni kell;

12. csoportosan követik el a bûncselekményt, haaz elkövetésben legalább három személy vesz részt;

13. visszaesõ a szándékos bûncselekmény elkö-vetõje, ha korábban szándékos bûncselekmény mi-att végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és abüntetés kitöltésétõl vagy végrehajthatósága megszû-nésétõl az újabb bûncselekmény elkövetéséig háromév még nem telt el;

14. különös visszaesõ az a visszaesõ, aki mindkétalkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegû bûn-cselekményeket követ el;


15. többszörös visszaesõ az, akit a szándékos bûn-cselekmény elkövetését megelõzõen visszaesõkéntvégrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utol-só büntetés kitöltésétõl vagy végrehajthatóságánakmegszûnésétõl a szabadságvesztéssel fenyegetettújabb bûncselekménye elkövetéséig három év nemtelt el;

16. gazdálkodó szervezet: a Polgári Törvény-könyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §-ának c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezet,valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevé-kenységével összefüggõ polgári jogi kapcsolataira aPtk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó ren-delkezéseket kell alkalmazni.

114. § E törvény alkalmazásában, eltérõ rendel-kezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátás-ba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfe-nyegetettben komoly félelmet keltsen.

115. § E törvény alkalmazásában az érték, a kár, avagyoni hátrány, a mérték összege, illetõleg az adó-bevétel csökkenésének összege

a) kisebb, ha tízezer forintnál több, de kétszáz-ezer forintot nem halad meg,

b) nagyobb, ha kétszázezer forintnál több, de két-millió forintot nem halad meg,

c) jelentõs, ha kétmillió forintnál több, de ötven-millió forintot nem halad meg,,

d) különösen nagy, ha ötvenmillió forintnál több,de ötszázmillió forintot nem halad meg,

e) különösen jelentõs, ha ötszázmillió forintnáltöbb.

Az általános rendelkezések hatálya

116. § Az Általános Rendelkezések hatálya – el-térõ rendelkezés hiányában – kiterjed a 2–5. Köny-vekben, valamint a külön törvényben megállapítottbûncselekményekre.

2. számú Függelék

A büntetések és intézkedések alkalmazása

Önállóan alkalmazható büntetések:– a szabadságvesztés,– a végrehajtásában részben felfüggesztett szabad-

ságvesztés,– a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés,– a közérdekû munka,– a pénzbüntetés,– a próbára bocsátás,– a foglalkozástól eltiltás,– a jármûvezetéstõl eltiltás,– a kitiltás,– a kiutasítás.

Önállóan, büntetés helyett, alkalmazható intéz-kedések:

– a zárt intézeti gyógykezelés,– az elkobzás,– a vagyonelkobzás.


Fõbüntetés mellett alkalmazható mellékbüntetések és intézkedések

Fõbüntetés Mellékbüntetés Intézkedésszabadságvesztés közügyektõl eltiltás,

foglalkozástól eltiltás,jármûvezetéstõl eltiltás,

kitiltás,kiutasítás,

pénzmellékbüntetés

alkoholistákés kábítószer-függõk

gyógyító-intézeti kezelése,elkobzás,

vagyonelkobzás

végrehajtásában részbenfelfüggesztett szabadságvesztés




alkoholistákés kábítószer-függõk

gyógyító-intézeti kezelése,elkobzás,

vagyonelkobzás,pártfogó felügyelet

próbaidõre felfüggesztettszabadságvesztés




elkobzás,vagyonelkobzás,

pártfogó felügyelet

közérdekû munka foglalkozástól eltiltás,jármûvezetéstõl eltiltás,





pénzbüntetés foglalkozástól eltiltás,jármûvezetéstõl eltiltás,

kitiltás,



próbára bocsátás foglalkozástól eltiltás,jármûvezetéstõl eltiltás,

kitiltás,pénzmellékbüntetés



Önállóan is kiszabható mellékbüntetések mellett alkalmazható intézkedések

Mellékbüntetésfoglalkozástól eltiltás

jármûvezetéstõl eltiltás

kitiltás

kiutasítás

Intézkedéselkobzás,



pártfogó felügyeletelkobzás,



Együttesen alkalmazható intézkedések

zárt intézeti gyógykezelés elkobzás,vagyonelkobzás


BTARTALOM

B

TANULMÁNYOK

Dr. Ligeti Katalin

AZ ÚJ BÜNTETÕ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZÉNEK KONCEPCIÓJA / 4

BBÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ

BA szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Györgyi Kálmán

A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bárándy Péter, Dr. Belovics Ervin, Dr. Berkes György, Dr. Borai Ákos, Dr. Bócz Endre,Dr. Frech Ágnes, Dr. Gönczöl Katalin, Dr. Lévay Miklós, Dr. Márki Zoltán, Dr. Soós László

Fõszerkesztõ: Dr. Nagy Ferenc – Szerkesztõ: Dr. Pázsit VeronikaKiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 2.

Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600 • E-mail: [email protected] • Internet: http://www.hvgorac.hu

Felelõs kiadó: Lipovecz Éva, a Kft. ügyvezetõje • Felelõs szerkesztõ: Dr. Frank Ádám • Mûszaki szerkesztõ: Harkai Éva

A Pannonhalmi Fõapátság alapítólevelén található Szent István kézjegynek borítódekorációként való felhasználása

a Pannonhalmi Fõapátság engedélyével történt.

Nyomás: Multiszolg Bt.Felelõs vezetõ: Kajtor Istvánné

HU ISSN 1587–5350

A szerkesztõség címe: 1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 2. • Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600

Elõfizethetõ a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél.

Elõfizetési díj egy évre: 5200 Ft • 1 szám ára: 2600 Ft • Megjelenik évente kétszer.

Hatodik évfolyam, 2006. 1. szám

Documents

ELÕSZÓ - ujbtk.hu