Erdővagyon-gazdálkodási Intézet Erdészeti politikai és Ökonómiai Tanszék

Erdővagyon-gazdálkodási Intézet

Erdészeti politikai és Ökonómiai Tanszék

ERDŐVAGYON-GAZDÁLKODÁSERDŐVAGYON-GAZDÁLKODÁS

Dr. habil. Mészáros Károly egyetemi tanár, dékán

Erdővagyon-gazdálkodás

Előadások:• A többfunkciós erdőgazdálkodás. Az erdővagyon

jellemzői és változásának mérési módszerei• Erdővagyon-gazdálkodás és a fenntartható fejlődés,

tartamosság.• A vagyonérdekeltség és eredményérdekeltség a

gazdálkodó szervezeteknél. Vagyonkezelés, vagyonkezelői szerződések

• Az erdészeti igazgatás feladatai az erdővagyon megőrzésében.

• Tanúsítvány-rendszerek (ISO, FSC) és az erdővagyon-gazdálkodás.

Az előadások gyakorlatok témái


Gyakorlatok:• A nemzeti erdővagyon főbb adatai• Vagyonváltozások elemzésének statikus és dinamikus

módszerei• Az erdőállományi adottságok (lehetőségek és korlátok)

alapján adott időszak gazdálkodásának hatásának vizsgálata a társaság vagyonára, eredményére.

• A tartamosság feltételeinek vizsgálata (a tartamosság feltételeinek és indikátorai a hazai erdők esetén, szigorú tartamosság feltételeinek vizsgálata, az üzemtervek előírásának bírálata a tartamosság szempontjából.

Az előadások gyakorlatok témái


Motto: "Minthogy a külső rendszerek önszabályozó képessége meggyengült, építsük be az önszabályozást az emberi rendszerekbe.„

Aurelio Peccei "One Hundred Pages for the Future" (Kezünkben a jövő, 1984) című könyvének zárógondolataiból


A többcélú erdőgazdálkodásA


A többcélú erdőgazdálkodásAz erdők azonban az emberi szükségletek

tekintetében számtalan egyéb funkciót is betöltenek, olyan sokrétű adottságok és kölcsönhatások révén, amelyek körét szinte lehetetlen szabatosan behatárolni.

Az erdészeti politika hangsúlya a fejlett országokban

áttolódott az erdő védelmi és közjóléti szolgáltatásaira.


A többcélú erdőgazdálkodásÉppen magyar kezdeményezésre (MADAS, A., 1972) a

BUENOS AIRES-i VII. Erdészeti Világkongresszus az erdő főbb funkcióit, termelési, környezetvédelmi és szociális funkciókban határozta meg, amelyek együttesen, de nem egyenlő mértékben léphetnek fel.

Új erdőtörvényünk is alkalmazkodva a társadalom igényeihez a korábbi faanyag-termelési szempontú megközelítést felülvizsgálva, az erdő szerepét az alábbiakban látja a társadalom számára kiteljesíteni:


A többcélú erdőgazdálkodás"Az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti

(ökológiai) rendszere, amelynek léte a környezetre gyakorolt hatásaiból eredően az egészséges emberi élet egyik alapvető feltétele.

Az erdő a termőtalaj, a légkör és a klíma védelmében, a vizek mennyiségének és minőségének szabályozásában betöltött meghatározó szerepe mellett

meghatározza a táj jellegét, szebbé teszi a környezetet,

testi, lelki felüdülést ad


A többcélú erdőgazdálkodás

őrzi az élővilág fajgazdagságát, megújítható természeti erőforrásként a környezeti

állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel.

Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke, jóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni."


A többcélú erdőgazdálkodásMegváltozott az erdő elsődleges rendeltetésének

primátusa: védelmi, gazdasági, egészségügyi-szociális, turisztikai, oktatás-kutatási célokat definiál törvényünk, amelyben az erdő egyes rendeltetései egymástól elválaszthatatlanok, ezért az erdőgazdálkodási tevékenység során e rendeltetésekre egyidejűleg kell tekintettel lenni.

Erdeink túlnyomó része (az agráriumban leginkább) közhasznú, puszta létével közérdekű célokat szolgál, a lakosság számára nyitott, tehát szociális, védelmi, pihenési és üdülési szolgáltatásaival közerdő jelleget mutat.


A többcélú erdőgazdálkodásAz erdő infrastukturális szolgáltatásainak jó része a

közjavak jellegzetességeit mutatják A közjavak jellemzői, hogy azok használatából senki

sem zárható ki, és megszerzésük érdekében nem szükséges a konkurencia. Lehetnek nem piaci javak, amelyek szervezett piacokra nem kerülnek ott gazdát nem cserélnek mégis fogyasztásra kerülnek.


A többcélú erdőgazdálkodásElőfordulhat, hogy piacon kívüli javakként szabályos

piacokon és pénzbeni árakon nem jelennek meg, mégis gazdát cserélnek, azaz más csoportok számára jelentnek hozzáférést. A közjavak tartozhatnak az árnélküli javak csoportjába is, ahol létezik egy bizonyos fajta piac, amin e javak cseréje létrejöhet, de ennek fontos jellemzője a pénzbeni ár hiánya.


A többcélú erdőgazdálkodásAz erdei infrastrukturális szolgáltatások társadalom

általi igénybevétele számtalan konfliktust rejt magában az erdőgazdálkodási ágazat számára:

Az erdő, az erdőgazdálkodás által keltett hasznos

hatások egy része az erdő, az erdőgazdálkodás természetes velejárója, amelyért nincs és nem is lehet semmilyen ellenszolgáltatásra igénye a társadalommal szemben.

Az erdészek munkájának eredményeképpen azonban már évszázados hagyományai vannak a tudatos cselekvéssel indukált jótékony hatásoknak.


A többcélú erdőgazdálkodás

A hazánkban létrejövő új tulajdonosi szerkezet nem kedvez az infrastrukturális funkciók kiteljesülésének.

Gyakran adódik érdekellentét a társadalmi és gazdálkodói, illetve a közérdek és erdőtulajdonos érdeke között, mivel a jóléti szolgáltatások hasznai nemzetgazdasági, költségei pedig üzemi szinten jelentkeznek legtöbbször minden ellenszolgáltatás nélkül.

Megfelelő értékelési módszerek (vagy azok gyakorlati bevezetésének) hiányában képtelen az ágazat meggyőzően érvelni


A többcélú erdőgazdálkodás• Az erdő szociális szolgáltatásait a háztartások

mellett egyéb vállalatok, vállalkozások is igénybe veszik, sok esetben az erdő által keltett hasznos hatások pénzzé váltható előnyei ellenszolgáltatás nélkül mások számára hajtanak kiemelkedő hasznot (üdülők, sportlétesítmények stb.).

Az erdők veszélyeztetettsége jelentősen megnőtt fokozódó társadalmi igénybevételükkel.


A többcélú erdőgazdálkodásBRABÄNDER H. D. (1991) szerint az erdőgazdaság

előtt minden lehetőséget meg kell nyitni ahhoz, hogy "a társadalmi kereslet által meghatározandó szolgáltatási kínálatok szükségletnek megfelelő rendelkezésre bocsátásából bevételeket is érhessen el."


Az erdőhasznosítás vertikuma


Az erdőhasznosítás vertikumaAz erdő, mint ökológiai rendszer sokféle társadalmi

igény kielégítésében játszik szerepet. Lényegi elem az erdőgazdálkodás, a fafeldolgozás és a fakereskedelem

Ebben a szemléletben az erdő védelmén túl az erdőgazdálkodás feladata az erdők fatermőképességének fenntartása, bővítése; a fafeldolgozó-ipar alapanyagokat és késztermékeket állít elő; a fűrésziparban /fűrészáru, parketta, csomagolóanyagok/ és a lemeziparban /furnér, rétegelt lemez, faforgácslap, farostlemez; a fakereskedelem pedig mind az erdei faválasztékok, mind a fatermékek forgalmazását végzi. Az Erdőgazdálkodás, a fafeldolgozás és a fakereskedelem együttesen: fagazdaság.



Az erdő nem csupán termőföld, amelyen faállomány van, hanem összetett és bonyolult életközösség, talajával, vizeivel és a benne élő - egymással életközösséget alkotó - növényekkel, állatokkal. Mint a legkevésbé háborított élőhely biztosítékot nyújt az élővilág fennmaradásához, védi a talajt a vizeket, tisztítja a levegőt, pihenést biztosit az ember számára, tájalkotó elem, ugyanakkor anyagi javakat is szolgáltat.



Ökológiai szemléletű és ökonomikus fahasznosítás termékpályái: a hengeresfát felhasználó fűrész-, furnér és rétegelt lemezt gyártó ipar, az ipari /vékony/ fát felhasználó agglomerált lemez-, cellulóz- és papíripar, és az energetikai célú fahasznosítás. A felhasználói kör tehát az építőipar, a bútoripar és - jelenleg elsősorban - a lakosság.

Az erdőgazdálkodás és a faalapanyagipar szempontjából tehát meghatározó - mind a belföldi, mint az exportigények tekintetében - az építő- és a bútoripar aktivitása.



Az erdő-fa rendszer haszna és hasznosítása révén ugyanis egyedülállóan pozitívnak értékelhető. Zárt szén-ciklusa révén enyhíti a CO2 immisziót, területegységre vetítve relatíve magas energiapotenciálja van, szerkezeti anyagként történt hasznosítása után pedig pótlólagos energetikai hasznosítása vehető számításba.



A faanyagot, elérhetősége, könnyű megmunkálhatósága folytán, mindig is kézenfekvő nyersanyagnak tekintette ez ember mind hőenergia forrásaként, mind pedig a legkülönbözőbb használati tárgyak és építmények alapanyagaként.



A faanyagot, elérhetősége, könnyű megmunkálhatósága folytán, mindig is kézenfekvő nyersanyagnak tekintette ez ember mind hőenergia forrásaként, mind pedig a legkülönbözőbb használati tárgyak és építmények alapanyagaként.


Fafelhasználás a világban és Európában


A fafelhasználás kategóriánkénti megoszlása (Forrás: FAO 1994)

Tüzifa 54 %

Rostfa 13 %

Más ipari hengeresfa 5 %

Fűrész- és furnérrönk 28 %


A fafeldolgozó ipar és versenytársai



Faanyag vagy helyettesítő anyag

A faanyag használatának kérdésében napjainkban két hatás ér bennünket. Egyik az elmúlt évtizedben fokozódó aggodalom a fakitermeléssel járó erdőterület fogyás miatt, ami hozzájárul a légkör széndioxid tartalmának feldúsulásához. Ez az aggodalom a fatermékek helyettesítő anyagokból való előállításának „divatját” erősítette fel.



A másik hatás a „természetes” alapanyagokból készült termékek egészségbarát, újrahasznosíthatósága vagy lebomlása folytán környezetbarát minőségének hirdetése.

Mindkét hatás alapvetően a környezet féltéséből indul

ki



Nemzetközi, kormányzati és civil szervezeti szinten megjelenik tehát a fa, mint környezetbarát anyag propagálása. Ugyanakkor a fatermékeket más anyagokkal helyettesítő iparágak is hangoztatják termékeik környezeti szempontú előnyeit.

Versenyhelyzet alakult ki a fatermékek és a helyettesítő anyagokból készült termékek között.



Lényegében valamennyi faterméket fenyegeti bizonyos mértékben a helyettesítés veszélye, de legerősebben az épületek váz-elemeit, ajtókat, ablakokat, épületburkoló lécezetet, bútorokat, raklapokat, betonzsaluzó elemeket, csomagoló eszközöket.

Konkurens alapanyagok a műanyag, alumínium, acél,

beton, ezek közül az első kettő a csomagolóanyag- és bútoriparban, az acél és beton az építőiparban jelent erős vetélytársat.



A helyettesítést kiváltó tényezőket keresve, a FAO/ECE helyettesítési projekt szakértő csoportja vizsgálta a fát, és a helyettesítő alapanyagot feldolgozó iparágak jellemzőit műszaki-gazdasági szempontokból, valamint kiemelten a környezetre gyakorolt hatás szempontjából (Burrows, J. 1999).


Műszaki-gazdasági összehasonlításA szempontok első csoportján belül a tőkeigény

szempontjából nincs kedvező helyzetben a fafeldolgozó ipar. A legtöbb termék esetében a beruházási költségek ugyanolyan magasak, vagy magasabbak, mint a fa nyersanyag költségei. További hátrány a kis termelési egységekre tagolódás. Jelentősebb koncentráltság csak a papíripar és a lemezipar egyes területein tapasztalható, ott viszont a minimális hatékony üzemméret egyre növekszik, éppen a magas környezetvédelmi beruházásigény miatt, ami a teljes beruházásnak mintegy egyharmada.



A vállalatok közötti kooperáció, továbbá a szakmai PR és lobby alacsony szintje, ami a konkurens iparágnak viszont erőssége.

Ha összevetjük a felsorolt fatermékeket előállító ágazat jellemzőit a konkurens iparágakéval, az alábbi képet kapjuk:


Fatermék helyettesítő iparágak összehasonlí-tása (Forrás: Jaakko Pöyry Consulting, 1998


Környezeti szempontú összehasonlítás

Az összehasonlítás másik szemport-csoportja a környezetre gyakorolt hatások, a környezetvédelem.

Az összehasonlítás szempontjai a nyersanyag megújíthatósága, rendelkezésre-állása, a nyersanyag beszerzése, a feldolgozás egészségre káros hatásai, a feldolgozás energiaigénye, valamint a használat és újrafelhasználás.

A feldolgozás energiaigényére jellemző az egy tonna

építőanyag előállításához felhasználandó energia a különböző építőanyagok esetében


Építőanyagok előállításának fajlagos energiaigénye (FORRÁS: BIRLER, A.S. 1998).

73080

13920

8120

3480

2900

2320

580

0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000

Aluminium

Acél

Üveg

Műanyag

Cement

Tégla

FaÉpítőanyag

Energiaszükséglet (kWh/t)



A környezeti szempontok alapján a fatermékek egyértelműen előnyöket mutatnak a helyettesítő konkurens termékekkel szemben.

A faanyagot feldolgozó ágazat jelentős hatást gyakorol ugyan a környezetre, de az egyetlen ágazat, amely megújítható nyersanyagot használ fel. Emellett fejlett feldolgozási technikákat alkalmaz, a feldolgozás környezeti terhelései kivédhetők, a feldolgozás energiaigénye viszonylag alacsony, egészségre ártalmatlan, biztonságos terméket eredményez, amely, életciklusának lejártával újrahasznosítható vagy környezeti terhelés nélkül megsemmisíthető.


Fatermék helyettesítő iparágak környezeti szempontú össze-hasonlítása (Forrás: JAAKKO

PÖYRY CONSULTING, 1998).

= Er ősség = Megfelel = Gyengeség

Használat ésújrafelhasználás

Energiafogyasztás

Megmunkálás,egészségre károshatások

Nyersanyagbeszerzés

Megujjúlás,tartalékok

FA MŰANYAG ALUMINIUM ACÉL BETON


A termék-életciklus hatása a versenyhelyzetre

A környezeti szempontú összehasonlítás másik megközelítése lehet a fenntartható gazdálkodás kérdéseinek vizsgálata (Frühwald, A. 1998). Ez magába foglalja

az anyagtakarékos termékek és előállítási folyamatok tervezését,

energiatakarékos eljárásokat a gyártásban, szállításban és építésben,

a termékek újrahasznosítását hasonló vagy más termékben, vagy energia előállításában.

megújuló nyersanyag- és energiaforrások használatát.


A termék-életciklus hatása a versenyhelyzetre

Mindezen tényezők megfelelő mélységű elemzésére az életciklus vizsgálat ad lehetőséget. Ez fatermékek esetében nem túl egyszerű, az erdőgazdálkodástól a termék életének végéig mindent magába foglal.


Az erdészeti üzemek kettős jellege, a vállalati gazdálkodás szabályozási modellje

Az eddigi gazdálkodói gyakorlat, a korábbi és jelenlegi erdőtörvények előírásai következtében az erdészeti üzemek kettős jellege (az anyagi termelés és közérdekű szolgáltatás) egyre jobban megnyilvánul és a szolgáltatás irányába tolódik át (NIESSLEIN, E. ,1990).


Az erdészeti üzemek kettős jellege

Az erdészeti üzemVállalkozási céljai

Üzemen kívülikörnyezet

célsemleges hatások

fatermelő üzem Faanyagtermelés(mellékhaszonvételek) és értékesítés alehetségeslegnagyobbrentabilitással éslikviditással

társadalmi elvárásokkártalanítás nélkülifigyelembe vétele

társadalmi előnyökaz erdő üzemitöbbletköltségeknélkül szolgáltatja

kapcsolt terület

Érdekütközési Zóna

A termelő üzem tűrésikötelezettsége, egyesinfrastrukturálisteljesítményekellenszolgáltatásellenében valórendelkezésrebocsátásával

Szolgáltató üzem üdülési, táj-, erdővédelmiszolgáltatásokrendelkezésrebocsátása, a köz vagya fogyasztók általmegkívánt mértékben

a tájtervezéskülönböző elemeinekfigyelembe vétele(körzeti erdőtervek)


Az erdészeti üzemek kettős jellege, a vállalati gazdálkodás szabályozási modellje

A célrendszer változása a fejlett térségek erdőgazdálkodására jellemző, és olyan gazdasági környezetben megy végre, ahol az erdőgazdálkodás körülményei egyértelműen romló tendenciát mutatnak.


Az erdőállomány-gazdálkodás szabályozási modellje

Divald Adolf és Wágner Károly (1868) meghatározása szerint "az üzemterv előre való meghatározása azon gazdászati rendszabályoknak, melyeknek keresztülvitele által valamely erdőtest jelen czélszerűnek talált állapotban fenntartatik, vagy jelen czélszerűtlen állapotából a czélba vett előnyösebb állapotba átvitetik".



A célba vett állapot egy dinamikus egyensúlyban lévő, optimális szerkezetű erdőállomány, amely - amellett, hogy az erdőben élő növény- és állatfajok genetikai változatosságát megőrzi - az emberi társadalom sokirányú szükségleteit is folyamatosan kielégíti.



A társadalom alapvető érdeke a sokrétű szolgáltatásokat biztosító nemzeti erdővagyonnal kapcsolatos előrelátó, a feltárt tulajdonosi és társadalmi célokkal összhangban levő, az erdővagyon szerkezetének beható ismeretén alapuló, az európai közösség normarendszerének is megfelelő erdészeti politika kialakítása, illetve annak eszközrendszerének kimunkálása.


Az erdővagyon-gazdálkodás céljai


Az erdővagyon nyilvántartási kötelezettsége

Az 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről (végrehajtására a 29/1997 FM rend.) kimondja, hogy az erdőt és az erdőgazdálkodót az ÁESZ nyilvántartásba veszi, az információkat az Országos Erdőállomány Adattár tartalmazza.

Az 1996. évi LIII. és LV. törvények taglalják a erdővel

kapcsolatos természetvédelmi értékek és vadgazdálkodási előírásokat, tervezési kötelezettségeket, de nem térnek ki ezen vagyonelemek értékelésére és pénzügyi nyilvántartására.



Az 1994. évi LV. törvény a termőföldről és az 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról vonatkozik az erdőkre is a tulajdon, a kezelő, a művelési ág, illetve a földminősítés (kataszteri tiszta jövedelem - aranykorona) vonatkozásában.

Korábban a kimutatásokban, beszámolókban az erdő

általában nem szerepelt értékkel, megjelenítése a piacgazdaságokban sem teljes körű.



Az 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról, valamint az ezt konkretizáló 183/96. sz. kormányrendelet a kincstári vagyon kezeléséről, értékesítéséről és az e vagyonnal kapcsolatos egyéb kötelezettségekről rendelkezik a kincstári vagyon vagyonkezeléséről, nyilvántartásáról (vagyonkataszter), az elszámolásról és a gazdálkodási adatok (bevételek, költségek és ráfordítások) megjelenítéséről. A hivatkozott törvény 109. § (5) bekezdése szerint a vállalkozási tevékenységből származó bevételt elkülönítetten kell nyilvántartani.


Az erdővagyon nyilvántartási kötelezettségeAz 1991. évi XLIII. törvény a számvitelről rendelkezik a

vagyonkezelésbe adott eszközök számviteli kezeléséről. (Eszerint a vagyon értékét az eszközök között, az azzal azonos kötelezettséget a források között kell szerepeltetni. A PM állásfoglalása szerint ez a kötelezettség abban az esetben érvényes, ha a számviteli törvény 21. § (3) bekezdésében meglévő feltételeket megfelelő értékeléssel teljesíteni tudják.) Ha az értékelés a számviteli előírásokat maradéktalanul nem tudja teljesíteni, abban az esetben a "0" nyilvántartási számlaosztályban szerepeltetés jelentett és jelenthet megfelelő, elfogadtatható megoldást.


Az erdővagyon nyilvántartási kötelezettsége Az 54/1996. Korm. rend. szól a költségvetés alapján

gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről, a számviteli törvény sajátos érvényesüléséről.

A Kincstári Vagyon Nyilvántartás Szabályzata

részletezi a jogszabályi kötelezettségek teljesítését, a vagyon azonosítás (vagyonkataszter) szakmai, értékbeni adatainak részletes rögzítését (adatlapok).


Értékelési célok, értékelési elemek. Célhoz kötött értékszámítások.

Az értékelés hiánya, esetlegessége, következménye, érintettjei


Értékelési célok A vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodásban a vagyon

megjelenítése nem öncélú, elsősorban a vagyon és az eredmény összefüggésének kihangsúlyozását szolgálja.


Értékelési elemek célhoz kötött elkülönítése Az erdők a fa és más nem fa erdei terméken kívül a

közjavak és externáliák széles skáláját nyújtják a társadalom számára. A különböző outputokat az erdő Teljes Gazdasági Értéke (Total Economic Value – TEcV) szempontjából lehet tekintetbe venni, amelyet környezeti gazdaságtudomány fejlesztett ki (MERLO 1998), ahol direkt és indirekt használati-értékek, alternatív és hagyaték- fennállási értékek kerülnek figyelembe vételre.


Értékelési elemek célhoz kötött elkülönítése A nem-antropocentrikus elsődleges értékeket

(Primary values – PV)is célszerű figyelembe kell venni a TEnV-n belül (TEnV – Total Environmental Value:

Összes környezeti érték):TEnV = TEcV + PV


Értékelési elemek célhoz kötött elkülönítése A nem-antropocentrikus elsődleges értékeket

(Primary values – PV)is célszerű figyelembe kell venni a TEnV-n belül (TEnV – Total Environmental Value:

Összes környezeti érték):TEnV = TEcV + PV


Teljes gazdasági érték

TEV – Total Economic Value (Teljes gazdasági érték^

Használati érték (direkt és indirekt) Alternatív érték Nem használati érték (hagyaték, fennállás)/ / / / / /

Piaci értékek Potenciális piaci és nem piaci értékek/ / / /

Privát javak, kevert közösségi javak Externáliák - közösségi javak/ / / /

2


A közjavak és externáliák rekreációs-környezeti (RE)-termékké történőátalakulása/fejlődése

1 RE-Termékek 1

Ver Piacosíthatóságseny

Közjavak/externáliák0 1

Kirekesztettség

Intézményi rendszabályokMenedzsment és marketing szabályok


Teljes gazdasági érték Az erdők outputjai a TEcV alapján (kísérleti megközelítés)

TEcV (TELJES GAZDASÁGI ÉRTÉK)

MAGÁN JAVAK, KÖZJAVAK BELEÉRTVE A POZITÍV EXTERNÁLIÁKAT

1. HASZNÁLATI ÉRTÉKek

1.1 Direkt használati érték

1.1.1. Fa, tűzifa, parafa, gyanta, sparto fű, dekoratív növények, gombák, gyógynövények, b ogyók,szarvasgombák stb.

1.1.2. Legelés, méz stb.

1.1.3. Vadászat, gombák, rekreáció stb.

1.2. Indirekt használati értékek1.2.1 Vízgyűjtő menedzsment: talaj konzerválás, lavina prevenció, árvíz prevenció stb.

1.2.2. Mikroklíma szabályozás1.2.3. Víz minőség és tisztítás (beleértve a tápanyag és szennyezések megfogását)

1.2.4. Szén tárolás

1.2.5. Táj


Teljes gazdasági érték 2. ALTERNATÍV ÉRTÉKEK

2.1.1 Személyes jövőbeni rekreációs és környezeti érdekek2.1.2 Potenciális energia és nyersanyag forrás2.1.3 Potenciális ismeretlen erőforrása a biodiverzitásnak, gyógynövényeknek stb.2.1.4. Potenciális használata a használatlan táj erőforrásoknak

3. NEM HASZNÁLATI ÉRTÉKEK

3.1. Hagyatéki értékek

3.1.1. Táj, rekreáció, energia és nyersanyag rendelkezésre állás, biodiverzitás, környezeti viszonyok pl. a szántárolással kapcsolatban hatás a jövő generációra

3.2. Fennállási (létezési) érték

3.2.1 Biodiverzitás, környezeti viszonyok pl. szén tárolással összefüggésben, más fajokra hatással,

EGYÉB EXTERNÁLIÁK, AMELYEK NEGATÍVAN HATNAK A TEV-re(amennyiben az előbbiekben nem lettek figyelembe véve)

Erózió, árvíz és lavina a rossz (gyenge) gazdálkodás következtében A tájérték elvesztése az erdei földhasználat túlzott növelése következtében Erdőtüzek okozta károk rizikója A biodiverzitás, és a tájérték elvesztése az ültetvényes erdőgazdálkodás következtében Üdülési lehetőségek elvesztése az intenzív ültetvényes erdőgazdálkodás és a rossz ga zdálkodás

következtében Pollen és más allergia tényezők


Az erdei ökoszisztémákban megtestesülő természeti értékek

Az erdei ökoszisztéma, mint egységes értékobjektum

Védelmi szolgáltatások

Az erdő rekreációs, üdülési hatása

Egyéb növény és állatfajok

Élőfakészlet

Erdőföld

Vadállomány

Piacon pénzügyileg realizálható értékek

Eszmei, bizonytalan nagyságú értékek

A nemzeti erdővagyon legfontosabb elemei és értékei:

• Az erdővagyon teljes összetételének ismerete nélkül az erdővel kapcsolatosan hozott döntések kockázata magas, amely a több ezer milliárd forintos vagyont figyelembe véve gazdaságilag is meghatározó

• A vagyonérdekelt erdőgazdálkodás a fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele


• Ezen vagyon- és eredmény elszámolási eljárások ismerete, használata az erdőgazdálkodásban érdekelteket közvetlenül érinti, döntéseiket befolyásolja.

• A magán erdőtulajdonnal rendelkezők száma a családtagokat is figyelembe véve megközelíti az egy millió főt, akiknek a frissen megszerzett erdejükkel kapcsolatosan szinte semmilyen gazdasági információjuk nincs.

• Az állami tulajdonú erdővagyon értéke ezer milliárd Ft nagyságrendű. A szemléletformálás és az alkalmazást elősegítő szoftver a szakmai, gyakorlati elszámolási, finanszírozási megoldásokban jelentős gazdasági eredményt hoz.


Az állami és a kezelői vagyon nem különül el gazdaságilag minden esetben egymástól (feltártság hatása, telepített erdők stb.).

Az erdőterületek minden egyes erdőrészlete, a többcélú erdőgazdálkodás elvének megfelelően tartalmaz gazdaságilag értékelhető és jelenleg megfelelő módszerek hiányában megbízhatóan fel nem mérhető un. immateriális értékelemeket. Ez utóbbi vagyonelemek megőrzésének és gyarapításának kötelezettsége azonban számbavételi problémáktól függetlenül számos jogszabályban megfogalmazott feladatott ró az erdő tulajdonosára, kezelőjére. Megjegyezzük, hogy az erdő gazdaságilag értékelhető elemeinek felmérésé is csak kevés alkalommal történt meg.


Az erdővagyon hasznosulása szempontjából célszerű különválasztani a gazdasági rendeltetésű (önfinaszírozó) erdőket a közérdekből fenntartandóktól.

Ez utóbbiak esetében nem indokolt a faanyag-hasznosításra vagy egyéb (pl. vadgazdálkodási stb.) gazdálkodásra irányuló racionális tevékenység fenntartása, hiszen e területek természeti járadékot nem szolgáltatnak, az erdőt kezelő gazdálkodó csak veszteséges tevékenységet képes folytatni.


E területek fenntartása és szakszerű kezelése azonban kötelezettség, amelyet a nem piaci értékelemek megőrzéséhez szükséges (azzal arányban álló mértékű) erőforrások biztosításával mindenképpen elvégzendő. A közfeladatok ellátása elsősorban állami feladatként fogalmazható meg, amelynek egyes elemei azonban továbbháríthatók a tulajdonos, kezelő felé.


Az erdőgazdálkodást illetően az állam többszörös funkcióban jelenik meg. Egyrészt a közérdek érvényesítőjeként a különböző szabályozási feladatok ellátásával (természetvédelmi, erdészeti szakhatóság stb.) másrészt tulajdonosként, akinek mint birtokosának tulajdonosi felelőssége van gazdasági javainak hatékony működtetésében.


Az állami erdő esetében ez utóbbi funkció is kettéválik, mivel az állam tulajdonában levő vállalkozási vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény az erdő és egyéb földterületekkel kapcsolatosan kimondja, hogy az 5.§ (3) c) pontja alapján nem tartoznak a törvény hatálya alá az állam tulajdonában levő erdők, és a záró rendelkezés 70. § (5) bekezdése értelmében az állam tulajdonában levő valamennyi erdő a pénzügyminiszter tulajdonlásába megy át és az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 104. § (3) bekezdésének c) pontja alá tartozó vagyonnak minősül.


Az erdővagyon egyes elemei elkülöníthetők fenntartásuk szempontjából aszerint, hogy az erdőgazdálkodás teljesítménye a piaci folyamatokban ellenszolgáltatásban részesül e, vagy nemzetgazdasági szinten jóléti funkcióként bocsátják a társadalom (gazdálkodók, lakosság, a társadalom egyes csoportjai (jelenben vagy a jövőben) rendelkezésére.


Az erdőterületeken kiemelkedő fontosságúak az erdőhöz kapcsolódó természetvédelmi értékek, amelyek megőrzése és fejlesztése a természet védelmére vonatkozó szabályozásnak /1996. évi LIII. tv./. értelmében állami szerepvállalás mellett elsősorban a tulajdonos kötelezettsége. Az erdőről és az erdő védelméről /1996. évi LIV. tv./ - indokolása szerint a természetvédelmi feladatokat erdőterületen a vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodás tevékenységébe kell integrálni, ezt szolgálja, ennek jogi megvalósulása a természetvédelmi hatóság szakhatósági közreműködése a konkrét eljárásokban.


A vagyonérték megállapítását – a vagyonnak az üzemi egységenkénti részletezése; a vagyon és az eredmény viszonyának elemzés; az üzemi és erdészetpolitikai érdekek érvényesítéséhez alap nyújtása; adók megállapítása; közvélemény formálása; közönségkapcsolatok stb. –i főbb szempontok szerint végezhetjük el.


Az erdővagyon megállapítása összetett feladat, mely az erdő naturális adatainak, kiemelten az élőfakészlet mennyiségének, minőségének és ezek alakulásának ismeretét nem mellőzheti. A 10 éves, már "érzékelhető nagyságú" vagyonváltozás tendenciája iránymutatást ad az eredmény korrigálásához. Az egyre tágabban értelmezett (természeti, társadalmi értékekre kiterjedő) vagyon értéke természetesen kisebb pontossággal és nagyobb bizonytalansággal kalkulálható.


Az erdővagyon számbavételi kötelezettségek közül az államháztartási, a számviteli és a kincstári nyilvántartási előírásokat kiemelten kezeljük, és értékelési célként figyelembe vesszük.

Korlátozások következtében indukált vagyonváltozásoknak különös fontosságot tulajdonítunk.



Az erdő ökonómiai sajátosságai

A részvénytársasági beszámolók szerinti vagyonok és az eredmény tájékoztató nagyságrendi értékei az alábbiak szerint mutatják az erdő ökonómiai sajátosságait: Erdőtulajdonos Erdővagyon-kezelő Vagyoni helyzet (Nagyságrend) Erdővagyon eszközérték több száz Md. Ft. – Üzemeltetői befektetett eszköz. – több tíz Md. Ft. Saját és vásárolt készletek – tíz Md. Ft. Jövedelmezőségi helyzet (Nagyságrend) Árbevétel vagyonkezelői díj száz M Ft több tíz Md. Ft. Ráfordítás – több tíz Md. Ft, benne az EFJ,

a vagyonkezelői díj száz M. Ft. Eredmény – kb. egy Md Ft (több száz M Ft) Forrás:Dr. Lett, B. 1998.


Az erdővagyon-gazdálkodás nemzetgazdasági haszna, hatása

• Tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás feltétel és ellenőrzési rendszerének működése

• Az erdővagyon komplex megőrzése, és a változások számbavétele

• Vagyonszemléletű erdőgazdálkodás az állami tulajdonnal és a magán erdőgazdálkodás pályára állításának segítése

Documents

Erdővagyon-gazdálkodási Intézet Erdészeti politikai és Ökonómiai Tanszék