ESZMÉKMAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE

PHILOSOPHIÁJÁHOZ

PULSZKY FERENCZ.

BUDA-PEST.

FRANKLIN-TÁRSULATMAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.

1880.

FRANKLINTársulat nyomdája.

ELŐSZÓ.

Huszonnégy éves voltam, midőn 1838—9-benmegírtam Eszméimet Magyarország történeteinekphilosophiájához, azon időben, midőn PéczeliHistóriája volt jóformán az egyetlen olvashatómagyar történelmi munka. Felfogásom különbö-zött az elébbi történetírók felfogásától, s czik-keim, melyek az Athenaenmban jelentek meg,ugyanazért némi feltűnést okoztak, a munkátazonban nem fejeztem be, mert a censura akkoriszervezeténél fogva nem lehetett reményem, hogyaz osztrák ház uralkodásáról megengedje néze-teim közzétételét. Horváth Mihály terjedelmesmunkái csakhamar elfeledtetek vázlataimat, ma-gam is megfeledkeztem rólok, s csak most, negy-ven évvel később, vettem azokat ismét kezembe,midőn Fraknói Vilmos barátom azt találta, hogynem avultak el s egy új kiadást csakugyan meg-

4

érdemlenének. Emlékeztem, hogy Toldy Ferenczis pár év előtt hasonlóan nyilatkozott, de isme-retes optimistikus felfogására nem fektettemsúlyt. Most azonban újra elolvastam fiatalkoriművemet s kijavítván néhány németes vagy deá-kos fordulatot, kicserélvén néhány szót, mely azóta megmagyarosodott, a közönség elébe adome munkácskát, mely nem tart ugyan igénytmély tudományosságra, de tájékozásul s eszme-ébresztésül most is szolgálhat.

Múzeum, ápril 12-dikén 1879.

Pulszky Ferencz.

A gazdag örökség, melyet a múlt század a je-lenre hagyott, nem járt nagy terhek nélkül, s alegsúlyosabb ezek közt a rideg ész azon bál-ványzása, mely a históriai alapot megvetve, azegész világnak egyforma törvényeket szabni, srendszereket, a priori, alkotni vágyott, nem te-kintve a különböző nemzetiségre és előítéle-tekre. Mert bár tagadhatatlan, hogy az igazságcsak egy lehet, mégis sokféle az út, melyenhozzá közeledhetünk, s veszedelmes a mái-ismert ösvényt elhagyva, új bizonytalant törni.Amerika hallatlan arányban növekedő hatalmas jóléte ámitá el a múlt időt, mely elfelejté,hogy Európa nem új világrész, s hogy a jelenerősébben gyökerezik itt a múltban, hogy azutánzás mindig a gyengeség bélyege, s hogy csakaz önálló, független kifejlődés biztosíthat egész-séges jövendőt. Számtalan példák mutatják, milyállhatatlan mindaz a népek intézményeiben, minem fejlett ki nemzetségök szívéből, s mily ritkák,az idegen utánzásának maradó jó következmé-

6

nyei, mert a mi nem nemzeti, az soha nem olvadhatössze a nép éltével, s megszűnik azon erővel vagyivadékkal, mely kezdeményezte. A népeknek is,csak úgy mint az egyeseknek, vannak előítéleteik,melyeket nem lehet levetni mint a ruhát, s azértnyakuk nem hajlik oly könnyen a csupán csakészszabta törvények járma alá; eszmények csakegyeseket ragadhatnak el, a népek lénye szilár-dabb s csak az hathat rajok, mi történeteik szilárdföldjéből nő fel, csak az, mihez ősi szokás, ésszáztidos emlékezetek kötik. De a nemzet jelle-mének, sajátságainak kinyomozása nem könnyű,s azért a fentérintett, régen ismert igazság olysokszor terméketlen marad, azért hallunk olygyakran javaslatokat, melyek a nemzet szoká-saiba, életébe ütköznek, azért utasításokat né-pekhez, melyekhez semmi rokonság nem köt,melyeknek jelleme a mieinkkel meg nem egye-zik. — Mindenki tudja, hogy fonák azoknakelmélkedése, kik eszményi rendszereikhez akar-ják a világot idomítani, a helyett, hogy a törté-neteket vizsgálva, azon törvényeket keresnék,melyek szerint a nemzeti élet eddig kifejlett,mert a történetek összefüggése nem esetleges,egy rejtett törvény fűzi össze a különbözőket,mint a selyemszalag a gyöngysort. De ezen tör-vényt megismerni nehéz, mert kettő a feltétel,mely a népek történeteit alakítja: az egyik nem-zetiségük, a másik földrajzi helyzetök. Mind-kettő egyarányú befolyással bír, s viszonhatással

7

van egymásra. Így a németek szabadabb elmű smerészebb része Holland mocsarai s Schweitzhegyei közzé vitt függetlenséget, s míg a tengerhabjaitól s a havasok terméketlenségétől kivívotthazája szorgalma által kertté válik, a szünetlenküzdés a természet zordon hatalmával erejét edzi,s alkalmassá teszi függetlenségének megőrzé-sere. Másoldalról Paestum rózsakertjei s Lucániatermékeny terei elpusztulnak, a tunya nép elal-jasodott jelleme mellett, melynek következ-ménye, hogy a dögleletes levegő esztendőnkintaz életre nem való nemzedéket tovább s továbbvisszatolja.

Ez a viszonhatás az, mi annyira nehezíti anemzetiség tiszta ismeretét, mely minden vizs-gálatunkra a tökéletlenség bélyegét üti, s a tisztaigazságnak fényét ködével elborítja. De az emberrendeltetése: keresni az igazságot, s nem felta-lálni azt, melyet a gondviselés gyenge szemeinkelől bölcsen eltakart, s azért talán nem haszon-talan a nemzetiség érdekes kérdésének megfej-tésére vizsgálni, a mennyire lehet, mi a nem-zet történeteiben külső erők következménye, miaz ország földrajzi helyzetének, a föld termé-szetének, a körülfekvő nemzetek befolyásánakeredménye, hogy ezt a történetekből lehúzván,kivilágolj ék, mi a nemzetiségből önállóan fejlettki, hogy így a fa megismertessék gyümölcsiből.

Ily vizsgálat Európa legnagyobb és legmí-veltebb részére nézve csaknem lehetetlen, mert a

8

mostani nemzetek nagy részint egykorúak, egy-eredetűek, s kezdetüktől annyi viszonyos kap-csolatban és érintésben valának, hogy összekeve-redvén, alig látható, mi mindegyiknek sajátja.Elemök nem különbözik, s csak a római, németés celta nemzetségek különbféle vegyülete választja el őket egymástól. De a magyar egészenmáskép tűnik fel előttünk; a népvándorlásbanutolsó, ki Ázsiából Európába jővén, itt egészenmegtelepedett, más néptörzsökökhöz tartozó,mint szomszédjai, kik már régebben megállapod-tak, s első ifjúságokat átélték, midőn a fiatal ma-gyar nép közéjök tolódott, befolyások kitűnőbb,s könnyebben látható, mint világrészünk nyugotinemzeteinél; de mégis le nem törlesztheték amagyarnak azon sajátságos bélyegét, mely mégmost is intézményeiben, alkotmányában, szokásai-ban látható, s a többi Európától annyira elkü-lönzi, hogy bár századok óta vele a legszorosabbkapcsolatban áll, mégis csaknem egészen isme-retlen előtte. Szemei előtt fekszik, de ezek csakaz ellenzésben álló különösségeken akadnak fel,a nemzeti szellem, mely őket megfejti, s egysé-get hoz a magyar élet minden jeleneteibe, felnem fogható általok, mert nem tartozik a nyu-goti nemzetek eszméinek köréhez.

Ha a külbefolyást azon szempontnak veszszükfel, melyből a magyar históriát vizsgáljuk, Árpádtörzsökének uralkodása öt szakaszra osztható.Kezdetben a vezérek alatt egész Európának meg-

9

állapodott és polgárisodás állapotja, a vándor,rabló magyarok ellen csak védő szerepet veszfel, végre nemzetünket országába visszaszorítjas a legvadabb ázsiai szokásoktól lassan elszok-tatja. István alatt kezdődik nyugot befolyása.A keresztyénség behozatala össze van kötve anémet befolyással, mely ellen a nép Péter, Aba,András és Béla alatt még fegyveresen is kikél;

de a keresztyénség mind inkább terjesztvén sze-líd jótéteményeit, a nemzet jelleme is szelídül,míg Kálmán végre a pogányság utolsó nyomaitis eltörli. Németország elvégezte első küldetését,a keresztyénség biztosítva áll, s a magyar sza-badság ezen első, sokszor ellenséges, érintéseknélnem szenvedett. — Következik a görög befolyás,káro3, a mennyiben a nemzet vad állapotjára em-lékeztető kegyetlenségeknek, zendüléseknek éspártoskodásoknak oka, de hasznos is, midőn akülső formákat szabályozza, s a királyi méltó-ságot lassan a törzsökfejek hatalma ellen, már akülfény által is biztosítja. — A rohadó kelet ezenbefolyása föléleszti, második András és negyedikBéla alatt, a nemzeti nemes szellemet, ébredésé-nek áldásteli eredménye az aranybulla. — DeÁzsia, s annak befolyása még egyszer elborítja,a virágzásnál induló országot, hogy azt a régivadságba taszítsa a tatár s kun árasztja el, sa polgárosodás e kétes szerencsével vívott,végre győzedelmes harczában kihal Árpád felsé-ges vére.

10

AZ ÁRPÁD-HÁZ KORA.I. I D Ő S Z A K .

A magyarok a keresztyénség általános behozataláig.

Ámbár Niebuhr mely tudományú vizsgálódá-sai után, melyek a régi római történeteket —Romulustól Camillusig — a história országábóla költészetébe tették át, tagadhatatlan, hogy Bélanévtelen jegyzőjének ismeretes históriája nagyrészint a régi költeményeknek feloldása pró-zába, a mint több helyen említi is a népregéket,mégis más részről a históriai igazságot fedőpoetai fátyol oly finom szövetű, hogy ez alólakönnyen kitetszik. így az ismeretes eredeti szer-ződéstől, a hét törzsök közt, a történelmi igaz-ságot megtagadni nem lehet, mely Anonymusszerint következő volt:

1. A fő vezér mindig Almos nemzetségébőlvaló legyen.

2. Mit a közös erő nyer, közös legyen mind-nyájukkal.

3. A törzsökfejek, kik önkényt választák Ál-most vezérökké s utódaik, soha ki ne rekesztet- „hessenek a fejedelem tanácsából s a kormányból,

4. A hűtelennek, vagy visszavonást szerzőnekvére folyjon, mint az övék folyt az eskü letételekor.

5. Átok feküdjék a vezéren, ki az esküt s ha-tározatit megszegi.

Midőn a hét törzsökfő ez esküt letévén, vé-

11

röket felvágott ereikből a medenczébe folynihagyák, hogy egyesüljön, akkor vette eredetétmagyar kóbor törzsökökből a magyar nemzet.E szerződés a legnagyobb befolyással bírt, amagyaroknak Árpád nemzetsége alatti történe-teire, sőt csaknem egyedül fejti meg ezen nem-zetségi királyok politikáját, s azért megérdemlia figyelmes vizsgálatot. Szerinte a magyarokuralkodásmódja az előidőben egy annál erősebboligarchiától korlátozott örökösödő monarchia,minél kisebb a törzsökfejek száma; biztosítvavolt általa a patriarchális törzsökszabadság azegyes uralkodás mellett s a foederalismus, nema centralisatio, a szerződés fő elve, melyből ké-sőbb a megyei alkotmány dicső intézménye, anemzet legrégibb eszméivel egészen megegyező-lég; keletkezett. Benne van a szerződésben végremind a két felől a felelősség, a későbbi híres el-lentállhatási czikkelynek első csirája. Midőn ilyformán egy új szabad nemzet alakúit, mely —régi lakását elhagyva, az életerő mozgékony.gerjedelme s egy homályos rege által Attila reájahagyott nyugoti örökségéről, költözésre késztetve— új hazát keresni megindult, akkor, a kilencze-dik század közepén, Európában a szabadság álla-potja szomorú volt. Nyugoton elhamvadott márNagy Károly, e világot s fényt gerjesztő gyújtófáklya, a sötét kor éjjelében. Kis utódainak cziva-kodásai alatt a nemzeti élet csak lassan fejlett afeudalismus bilincseiben, bár azon földön, me-

12

lyet Károly kard vasával felszántott, a keresztyénhit szelíd tanításai mélyebben kezdenek gyöke-rezni. A magot vaskéz vetette, a csirázó növényápoló kezekre talált, de annyira még meg nemért, hogy a német nemzetek életét egészen átha-totta s irányozta volna. Keletben pedig a vesz-tébe rohanó byzanczi császárság már régen el-vesztette minden életerejét, elkoptatta mindenrugékonyságát, előre lépni nem bírván, hátrahanyatlott, s büszke nemes férfiaknak semmi életörömet nem nyújthatván, fáradozásaiknak semmiméltó czélt ki nem tűzhetvén, minden erejétés erélyét a circus játékaiban, s a tanítószékscholasticus czívódásaiban fecsérelte el. A kétcsászárság közt, a későbbi Magyarországban szláveredetű népek laktak, erőtelenek és műveletle-nek, melyek a közéjök nyomuló jövevény nemzetelőmeneteleit se fegyverrel gátolni, se szel-lemi erejök által reá nagyobb befolyást gyako-rolni képesek nem valának. Az ázsiai nemzetnégy év alatt, első megtámadásra foglalta el Ma-gyarországot. Ez által lényegesen megváltozotta régi alkotmány, s a patriarchális democraticuselvhez aristocratia is kapcsolódott, nemzeti aris-tocratia. Minden magyar szabad volt s nemes,természeti jogainak teljes birtokában, a legyőzöttnemzetek rabszolgákká váltak, az önkényt hódo-lók szolgák maradtak. De a nemzetben magábanis az oligarchia szélesebb kiterjedésű lett, midőna szeri mezőn hova a törzsökök, a költözés alatt

13

hozzájok csatlakozott kunokkal nyilván, az el-foglalt ország osztálya végett gyűltek össze, mertitt a törzsökfejeken kívül mások is, főkép kunvezérek s idegenek, ajándékoztattak meg a nyertföld részeivel, s által ok a fejedelem tekintélyeerősítetett meg a törzsökfejek hatalma ellen, kikaz ázsiai szerződés szerint a fejedelem tanácsábóls kormányból ki nem rekesztethettek. Mily nagyvolt azonban a törzsökök függetlensége, azt mu-tatják pusztító beütéseik a határországokba, me-lyek a fejedelem nélkül, csaknem évenként rab-lás okáért történtek, mert ez fő feladatának be-végeztével, az új haza kivívása után, az ország-ból nem távozott el; ezt bizonyítja a bársonybanszületett Constantán, a byzanczi császár, sőt afejedelmeknek azon ízről ízre megtartott szokásais, hogy fiaiknak éltökben hódoltattak, mutatja,hogy a törzsökfejek messzeterjedő hatalma, méga fejedelmi méltóság alapjainak biztos létét foly-vást fenyegette.

A magyar Zoltán és Taksony alatt alig állmás viszonyban mint ellenségesben a többi eu-rópai nemzetekkel, s a törzsökök a mint látszik— magok számára prédálták, a fejedelem nélkül*a német s görög császárságot, Olaszországot sLotharingiát, Burgundot s Francziaországot,

* Innen magyarázható az ellenmondás Taksony ural-kodásáról, ki az Anonymus szerint békés fejedelem,míg a németeknél, kikhez csaknem évenkint beütésektörténtek, harczos és hadakozó.

11

sokszor szerencsésen, sokszor részletesen megve-retve, a merseburgi s augsburgi csatákban töké-letesen meggyőzetve. Csak harcz s vérontás le-hetett az európai s ázsiai szokások első összeüt-közésének következménye, s minden vitézség svadság mellett is, bizonyos volt a kóbor Ázsiánaklegyőzetése a megállapodott s polgárisodó Euró-pában, de szükséges is volt. hogy ennek nagyobbműveltsége hathasson arra. Ezen időszakban afent említett elválasztó csaták vesztén kívül, me-lyek a nemzet jellemét némileg szelídítek, anemzetre nézve még két nevezetes történetet lá-tunk, a böszörményeknek bejövetét Magyaror-szágba Taksony alatt, kik kereskedői előrelátás-sal Pestet építették, s a görögök merényletét akeresztyénség behozatalára, mert ez, ámbár csakigen csekély részben sikerült, mégis a jövőrenagy hatással volt az által, hogy Gejza feleségea keresztyén Sarolta lett a megkeresztelt erdélyiGyulának leánya; quae totum regnum viri manutenuit et quae erant viri ipsaregebat, qua duce eratchristianitas coepta, a mint egy régi író mondja.Gejza uralkodása azon átmeneti időszakot ké-pezte, mely az új eszmék uralkodását megelőzi, sa melyet a buzgólkodók mindig kárhoztathatnak;

midőn t. i. új formák palástolják a régi rosszat, ajelen esetben is a fejedelem elég gazdagnak tartámagát, hogy a keresztyén Isten szolgálata mel-lett a pogány Isteneknek is áldozzék. Alattakezdődik Európa egyenes hatása a magyar nem-

15

zetre; a békemesterségek ápolása, s a művelődéselső kezdete a keresztyénséggel együtt érkezik avad nemzethez, De itt újra kitűnik a törzsökfejekhatalma, mert Gejza nem parancsolja, csak ja-vasolja a nemzetnek a békét s áldásait. Még in-kább megjegyzésre méltó, hogy nem a görögszertartás, melyhez Sarolta tartozott, hanem alatin hozatott be az országba. Sokszor támaszta-tott már azon kérdés, mily fordulatot ád Ma-gyarország, a világ történeteinek, ha görögökáltal terítettek meg. Ez a kérdés azonban ha-szontalan, a byzanczi császárságban nem létez-tek többé egy új élet elemei, félig rohadva, féligmegkövesülve nem gyakorolhatott többé oly be-folyást, mint az életdús, jövőteljes nyugat, holmég buzgalom és fellengés nem hiányzott úgy,mint a romlott görögöknél. Új nemzetek, me-lyeknek van jövőjök, éreznek magokban egy sötéthajlamot, mely őket azon országokhoz vonja,melyek rendeltetésöket még nem végezték be, smely tiltja, hogy veszendő nemzetekhez csatol-ják sorsokat, — s ez a gondviselés a históriában.

A béke idegeneket hozott az országba, a ke-resztyénség s fejedelmi hatalom jövő istápjait arégi pogányság s törzsökfejek hatalma ellen, —itt akadunk megint azon nevezetes jelenésre,hogy míg nyugati vitézek számosabban jőnek azúj hazába, a görög császárságból egy kalandorsem jelenik meg a magyar fejedelem udvarában.

Míg így egy új kor előre készül, Gejza meg-

16

hal, s a keresztyénségben nevelt s nagy jelentő-ségétől meghatott fia István, ki ha az egyház azérdemlett szent nevet neki meg nem adja — a nagymelléknévvel jegyeztetnék, eléggé bízott az újhit istenségéhen s készebb volt nemzeti nyelvéta latinnal, magyar tanácsosait németekkel, népeiszeretetét vallásos háborúval felcserélni, mintszent szándékát: a vad s hadakozó szellemű ma-gyaroknak szelíd keresztyén nemzetté változta-tását s polgárosodását, a lassan munkálódó időrehagyni. S így, midőn parancsa — mely kereszté-lésre s a keresztyén rabszolgák szabadításárakészteté a nemzetet — a magyarok egy részénélbékétlenséget szült, s a somogyi Kupa az elégü-letlenekkel a csatapiaczra szállt, Árpád unokája,kinek egy vitéz nemzet önkényt hódolt, a Garanvizében a német Hunt Páznán által német szokásszerint karddal övezteti körül s vitéznek avattatjamagát, s hadait a német-wasserburgi Venczeláltal vezetteti a csatába, melyben a jobb ügygyőzött. Az elesett Kupa testének véres részeinégy város falain függesztettek ki rémpéldáúlazoknak, kik az új szellem jótékony befolyásaelőtt meg nem hajlanának. — A győzelmet kö-vette a parancs, mely az egy határidőn túl azősi hitben megmaradókat a rabszolgák sorábaiktatja, s a tized behozatala, az egyházi rend szá-mára. A keresztyénségnek nemcsak külső ter-jesztése azonban a nemzet oktatása volt szük-séges, s azért István a nemzet fejeit magához

17

hívatta, s személyesen megismertetvén őket azúj hit áldásaival s igazságaival, tanításai s fenye-getései által kereszteltetésökre bírta, idegen pa-pokat a német császártól kért; az országot egyérsekségre, tíz püspökségre osztotta, templomo-kat épített, s szerzeteseket küldött népei közé.Még nagyobb tekintetet kívánván adni magánaknemes czélja kivitelére, Ottó császár tanácsára,Astricus kalocsai püspök által Rómából II. Syl-vester pápától kérte a királyi koronát. Csodálvahallá a bölcs Gerbert István nagy tettét, ki, apápa segedelme nélkül egy büszke ázsiai nemze-tet a kereszthez térített s apostolnak nevezvéna királyt, neki a koronát, püspökeinek a palliu-mot megküldé. Augustus 15., 1000 évvel Krisz-tus születése után, koronáztatott meg István sfelesége a bajor Gizela, az esztergami érsek általs az új évezered Magyarországot mint keresz-tyén királyságot érte.

II. IDŐSZAK.

Német befolyás, szent Istvántól Kálmánig 1000—1114.

Nekünk, egy kétlő s hideg század gyermekei-nek, nehéz képzelni azon buzgóságot, melylyel akeresztyénség a középkorban a hívő lelkeketmegszállta, s azon termékenyítő erejét, melylyela közéletre, tudományokra, művészetre s mes-terségekre hatott. A keresztyénség, mint egy hí-res író mondja, villany szikra volt, mely az éjszak

18

hadakozó népeit ébresztette, magasabb szellemiművelődésre emelte, s az új nemzetek| jellemét salkotmányát elrendezte s megalakította. Azegyház mintegy védfedél volt, mint a mindenfelett elterjedő mennyboltozat, melynek ótalmaalatt a népek békésen kezdtek elrendezkedni, störvényesen, s jogosan alakulni. E szerint Istvánis a kereszténység fölvétele után a nemzettelegyetemben folytatta a magyar alkotmány dicsőpalotájának építését, melyhez az ázsiai szerződés,s Árpád rendelései az elő csarnokot képezték.A keresztyénség s a rendezett szabadság volt akét fő elv, melyből minden törvényei folytak, sezen két fő eszmében rejtezett a harmadik is, arégi törzsökfejek hatalmának korlátozása, melyeka vezér felsőségét büszkén, az ázsiai kötés értel-mében, csak hadban ismerték el korlátlanul, svitézségök nyerte birtokaikban függetlenül ural-kodtak. Ez a hatalom megcsonkult ugyan már akeresztyénség behozatala előtt, jelentékenységé-ben azóta mind inkább vesztett, minden lázadás-nál azonban újra mutatkozott. Eltörlesztésevolt az egymást felváltó királyok főczélja, s bármennyire különbözött is jellemök, bár mintellenkeztek német vagy görög hajlamaik, ez azelv mégis örökül hagyatott királyról királyra.Ez fejti meg az árpádiak nagy rendszabásait: azidegenek kiváltságait, s némileg a keresztyénségbuzgó terjesztését is, mely kétfelül támadta mega törzsökfejek tekintélyét, midőn a rabszolgasá-

19

got eltörölte, s a királyt a szentség fénykoszo-rújával övedzte körül.

Ha a törvényhozások történetét az óvilágbanvizsgáljuk, csaknem mindenütt látjuk, hogyeredetöket az Istenekhez emelték. A régi tör-vényhozók jól ismerték az emberi gyarlóságot,mely minden új ellen elfogult, s hajlandó meg-vetni azt, mi szemei előtt eredett, s azért nemvágytak munkájok eredetiségének hírére, s tör-vényeiket a régi hithez, mint legbiztosabb alap-hoz ragasztván, mindenütt mint az Istenség tol-mácsai jelentek meg, így Mózes, Minos, Nuraa,Pythagoras, Mohámét. A keresztyén időkbenugyanazon nézet emelte az egyházi rendet a tör-vényhozó testnek első rendévé, hogy a törvé-nyeknek külsőképen is a vallás szentségpecsétjene hiányozzék. S így azon gyűlésben is, melybenIstván a régi rendszerhez, mely ez alkalommalsem töröltetett el, a kor kívánságai szerint újhatározatot kapcsolt, fő helyet foglal az egyházirend fényes állásának biztosítása, törvény s déz-mafizetés által Átlátván továbbá a király az egy-ház elvének igazságát, hogy keresztyén nem le-het rabszolga, a rögtön kivitelnek lehetetlensé-génél a megváltást tette lehetségessé, s javasoltaa felszabadítást. A büntető törvények középkoriszellemben a viszonzás és vérpénz eszméin ala-pultak, s így a vérbosszú megszüntetésével e rész-ben is a művelődésnek rés nyittatok, végre akirályi méltóság fentartására felségsértési törvény

20

hozatott. Hazánknak ez első írott törvényeifőkép külsejükben sokat hasonlítanak a frankcapitulárékhoz és zsinathatározatokhoz, mi azonbefolyás mellett természetes, melylyel a külföldiszületésű egyházi rend, azon időben minden tu-domány élénk őre, s termékeny középpontja, agyűlésre hatott, de annál kitűnőbb István érdeme,hogy csak a valóban keresztyén, s a magyarnemzetiséggel nem ellenkező, elveket alkalmaz-tatá országára, az akkor már kifejlett, s egészEurópában virágzó feudalismus elmellőzésével— A pogányság azonban meg mindig le nemvolt győzve, s a jámbor királynak még többszörfegyverhez kellé nyúlnia, most az erdélyi Gyula,most a bolgár Achtum ellen. Különös jelenet akeresztyénség históriájában, hogy csaknem min-denütt karddal is hirdettetek, mintegy ellenve-tésűi azoknak, kik a békeparancsolót erőtlenítő-nek hinnék.

István életének többi idejét királyi tiszte telje-sítésének, s az istenfélelemnek szentelte, s át-hatva a keresztyénség magasztosságától, egy ke-resztyén király középkori eszményképét meg-testesítve, áldásteli tetteivel leghathatósabbanterjesztette az új vallást. Nagyságát leginkábbtünteti ki fia Imre s unokája Péter, kik Istvánjellemének kettős irányát, a keresztyénség s mű-velődés felé, egész a túlságig kiképezve öröklék.Imrének lágyabb lelke a keresztyénség tettrekésztő oldalát fel nem fogta; a szentség pálmája

21

lebegett szemei előtt, nem a királyi korona, amég atyja halála előtt, szűz házasságban élve,gyermektelenül halt meg. Péter ellenben, miutána király közelebbi rokonait cselszövények általeltávoztatták, István halála után királyi székreült: Magyarországot német földdé kívánta vál-toztatni; — országlása a szent Istvánénak torz-képe volt. A finom olasz nevelesűnek nem tetszetta büszke magyar komoly jellem s alkotmányánakkorlátai; tobzódva akart ő élni, mint korlátlankirály,'az emberiség magasságain. Midőn azon-ban német zsoldosokat tartani, s a hivatalokatnémetekkel kezdte betölteni, a magyarok, kikelső királyuk újításait hálásan fogadták, a nem-zetiséget féltve Pétertől, Abát választák király-nak. De ezt is elhagyta a nemzet, midőn a Pétersegítségére készülő császár engesztelésére a Laj-tán túli részeket neki átengedni kész volt s ez ál-tal az ország integritását, a haza méltóságát meg-sértette. Péter nem tanúit szerencsétlenségen, shűbérbe fogadván Magyarországot a császártól,maga okozta vesztét — a belháború kigyúlt, s azOroszországból meghitt András lett ennek vezére.Mindazok, kiknek István bölcs rendelései, Péternemzetelleni zsarolásai, s Aba durvasága elé-gületlenségre okot adtak, a régi Istenek min-den tisztelői, az erkölcsiség minden baráti, s min-gen igaz hazafi, tőle várták különböző bajaiknakenyhítését. De ő magas hivatásának nem feleltmeg, s az elégületlenek legdurvább? s a mint

22

látszott, leghatalmasabb részének megengedte,hogy minden újítást eltöröljenek, s az ősiszokást helyreállítsák. Ez engedelem vérpata-kokkal árasztá el az országot, a nép dühöngötta papok, dézmaszedők s németek ellen, de apogányság e durva, s eleinte győzelmes kitö-rése sem árthatott a keresztvénségnek, s Istvánrendeléseinek, mert Péter meggyőzetése utánAndrás átlátta, hogy csak a keresztyén nemzeti-ségben léteznek a jövendő csirái, s miután egészéltében országlásának első hibáját helyre hozniiparkodott, a pusztítás is az új vallás diadalmáváváltozott. András a német czászár bosszújátólrettegve, ki Péter alatt Magyarországot márhűbérei közé számítá, egy nagy következésűrendszabásnak alkotója lett, midőn vitéz öescsétBélát Lengyelországból segítségül hítta, s az or-szág harmadrészének urává nevezte ki. A herczeg-ség a királysággal, mint két kard egy hüvelyben,nem fért ugyan össze s háború lett az intézkedéskövetkezése; de utóhangja, s nagyobb aránybanutánzása levén a törzsökfejek csaknem egészenfüggetlen hatalmának, ezen felosztás a nemzetszellemével nem ellenkezett, ugyanazért a her-czegséggel mind a mellett, hogy már első alapí-tása is a király vesztével végződött, még többszörtalálkozunk a magyar történetekben.

András meggyőzetése s halála után Béla azország állapotját zavarban találta, a pogányság akeresztyénség színe alatt, mint a hamutól fedett

23

parázs tüze, mindig tovább harapózott, a birto-kolok uzsorások kezében voltak, a pénz értékekülönbözött, az egész országban fejetlenség ural-kodott. Ily nagy bajok enyhítésére rendkívülieszközökhöz nyúlt Béla, az ország minden hely-sége (villa) által két követet választatván, hogyaz egész haza képviselőivel a nehéz időknek meg-felelő szükséges rendszabásokról tanácskozhas-sék. A csoportosan megjelentek a pogányság sősi szokás helyrehozatalát, az újítások törléséts a külföldiek s keresztyénség kiirtását fenye-getve követelték, s a király kénytelen volta pogányság ez utolsó nyilvános merényletétfegyveres kézzel elnyomni. Bölcs rendelések apénzverés iránt, s szoros igazságkiszolgáltatásjelzik rövid uralkodását, mely alatt az árúk becseis meghatároztatott a tudatlanok megcsalásá-nak nehezítésére. A történetvizsgáló, ki megem-lékezik, hogy 1848-ig a hús ára s az aratórész amegye gyűlésén szabatott meg, nem fog csudál-kozni azon, hogy Béla alatt a magyar nem is-merte még a közgazdaság legelső tantételeit.

Salamon országlása csak a régibb történetekismétlése, egyfelől a királyság, s mögötte a csá-szár, ki merényletével fel nem hagy, hogy Ma-gyarországot német hűbérré változtassa, másróla herczegség, Béla fiai közt megosztva, lengye-lekre s a nemzeti erőre támaszkodva, a két félközt pedig ingerlő tanácsosok, kik a törzsökfejekrégi függetlenségének megnyerése végett zavart

21

s visszavonást szerezni iparkodtak, végre távo-labbról a görög udvar, mely a hatalmas szom-ezédország gyengítésére a belháború lángját ne-velni igyekezett. E súrlódások s háborúsko-dások közt előre látható volt a herczegekkel tartónemzeti erőnek győzelme.

Gejza rövid királysága alatt s László uralko-dásának kezdetével még mindig tartott az egyez-kedés Salamonnal, mi a pápának alkalmat nyúj-tott befolyását hazánkban is megerősíteni, deLászló egy második Szent István, s mint ez akeresztyén király ideáljának személyesítője, erősjelleme s igazi vallásossága által szükségtelennés lehetetlenné tette e befolyás maradó megalapí-tását, mi főképen azért nevezetes, minthogy akkorépen VII. Gergely, a lángeszű Hildebrand, vi-selte a tiarát. — Két hatalom uralkodott a kö-zépkorban a népek felett, a világi s egyházi, acsászár s pápa, a feudalismus és hierarchia, köl-csönös függéssel s korlátozással, s ezek most VII.Gergely alatt ütköztek össze, de a császárságfénye, a feudalismus aczélereje, s mesterségesgépezetök nem tudott sikeresen megbirkózni azegyház tiszteletével, az ész hatalmával, a pán-czélos nemesség a fegyvertelen alrenddel. Mertaz investitura a harcznak csak jelszava volt, azelfajult császárság megaláztatása s az elnyomottnép bosszúja rejlett alatta, s ez talált elégtételt,midőn a bársonyban született Henrik, Canossavárában, a kovácsfi Hildebrandtól három fagyos

25

napon át, könnyű ingben várta az egyháziátok feloldását. S hogy ez volt a harcz belső ér-telme, ezt mutatja az egyházi rend magaviselete,mely a szótlanul szenvedő népet megboszúlva,alázta meg a királyi koronákat, sőt hogy az amélység, mely az egyházat a feudalismustól elvá-lasztja, a késő századokig is áthághatlan marad-jon, a coelibatus jármát vette vállára, hogy elkü-lönözve a nagyoktól, kikhez a házasság a papotcsatolhatná, csak nagyobbrészint alrendű atyafiaiáltal köttessék össze a világgal. S így a magya-roknál is nagyobb befolyást nem nyert a pápa,mindaddig, míg férfias s vallásos királyok, ma-gas hivatásokkal megegyezőleg, nemzeti szellem-ben s irányban uralkodtak, mint László, kinekérdemei oly mélyen be voltak vésve a nemzetszívébe, hogy holtát három esztendeig gyászolta.Fő elvei, mint tövényeiből is látszik, az egyházirend biztos szabályozásában, a vagyon biztossá-gának megőrzésében s a pogányság kiirtásában(alatta tiltattak el az áldozatok forrásoknál, fák-nál, szikláknál) pontosultak össze. László halálaután Kálmán lett király, a selyp, kancsal s béna;a szép Almosnak a herczegséggel kellett megelé-gedni. Ez jegyzé meg a magyarokat az európaiművelődés bélyegével, hogy ázsiai fogalmaikatelfelejtve, a lélek felsőbbségét a test felett vagyisa szellemi erő uralkodását ismerték el, a királyformátlan teste jelezte legjobban a keresztyénelvek győzelmét. Ő végzé be szent István nagy

26

munkáját, a keresztyénség megalapítását s arabszolgaság elenyésztetését, midőn a pogányrabszolgáknak a házasságot megtiltotta. Néhánytörvényében századát megelőző szellem leng,melyekben t. i. a boszorkányperek megszüntet-nek, a gyermekölő csak egyházi büntetés alávettetik, s a kolostoroknak s egyháznak ajándé-kozott szerfölötti halastavak visszavétetnek. Mi-dőn a kereszthadak német zsaroló csapatjai Ma-gyarországban alatta s általa vesztöket találják,a németek befolyásának első szaka végét éri; ezkezdetben jótékony volt, mert a keresztyénséggela művelődés magvát is elhintette, később azon-ban mindinkább nemzetellenes, s ellenségesirányt vett, de minden külső ereje mellett mégnem győzedelmeskedett. Kálmán alatt mutatkoz-nak a görög befolyás első jelei, nemcsak a kon-stantinápolyi nevelésű Álmos herczeg ármányko-dásaiban a király ellen, ki nemzeti erőre támasz-kodva, ellenénél mindig erősebb volt, de az in-gerlékeny király kegyetlenségében is, melylyelCselszövényeivel fel nem hagyó atyafiát, sőt ár-tatlan fiát Bélát, a görög udvarnál megszokottmódon megvakíttatá.

Így látjuk, hogy nemzetünk történetének ezenszakaszában a magyar mindig haladott, s országavirágzott, midőn vezércsillaga nemzetiség volt, melya kor kívánatait megérti s velök összeolvad, mintez időszakban a keresztyénséggel. A következőidőszak ugyanazon elvet igazolja, mutatván,

27

hogy az ország hanyatlott, s a magyarok alja-sodtak, valahányszor a nemzetiség külbefolyá-soknak alárendeltetett.

III. IDŐSZAK.

Görög befolyás, II. Istvántól III. Lászlóig. 1114—1205.

Jótékony volt a németek első befolyása Ma-gyarországra, neki köszönhetjük a keresztyénsé-get s nemzetünk első művelődését, de szeren-csénkre nem volt elég erős, hogy a nyugoti nem-zetélet másik elemét, a már kiképzett feudalis-must, mely a nemzeti egységet oly könnyenveszedelmezteti, behozhatta volna, s a németcsászárok vágya: Magyarországot hűbéreik közészámíthatni, melynek kivitelére fegyverhez isfogtak, még inkább elidegenítette a nemzetet anémetektől, kik így azon válaszfalat, mely ne-kik oly soká áthághatlan maradott, önkezeikkelrakták. Minthogy azonban lehetetlen volt, hogya három, a művelődés különböző fokán álló nem-zettől körülfogott Magyarországra, egyike szom-szédi közöl nagyobb befolyással ne bírjon, a né-metet a görög váltotta fel, kihez e századbana sógorság is gyakrabban kötötte a magyar kirá-lyokat. De alig jött nemzetünk szorosabb érin-tésbe a keleti császársággal, ez már is vágyott aszép ország után, veszedelmessebben mint anyugoti; nem erőszakkal hanem cselszövényekkels görög ármánykodással. Nemzetünk azonban

28

kikerülte e veszélyt is, se határai, se független-sége nem csonkultak ez időszakban, csakhogy agörög befolyás a nemzet jellemének aljasodásáranem minden siker nélkül hatott. Belháborúk,s kegyetlenkedések a királyi családban köny-nyelmüen kezdett háborúk, a királyi hatalomkiterjesztése egész az önkényig, míg másfelől nemképes a közrendetlenséget a világi s egyháziéletben zabolázni: ezek a keleti rohadásnak nyo-mai azon időszakban, melynek egyetlen jó oldalaa nemzeti egységnek fentartása, s a királyi hata-lomnak mindenfelől biztosítása. A görög befolyásazonban sokkal alattomosabb volt a németnél, sa nemzet jellemére mélyen hatott, még mielőtt acsászárok az országot függésbe hozni merészeltekvolna; sőt már Kálmán alatt látjuk Béla a Almoskegyetlen kínzásaiban, mily hamar terjedett agörög udvar kegyetlen politikája a fejedelemvérei irányában.

Csak tizenhárom éves volt István, Kálmán ha-lálakor, s kiskorúsága alatt a mágnások ural-kodtak, nem bánván, hogy a fiatal király bujadőzsölésben pazarolja el erejét, mert Gejza,László és Kálmán uralkodása elegendően bizo-nyította, mily veszedelmes a kormányzó lelki 8testi egészsége azokra nézve, kiknek elemök arohadás. Istvánban azonban megcsalatkoztak, s akirály kicsapongásai nem voltak a gyengeségjelenségei, mert midőn a főhivalalnokok s mág-nások elég erőseknek tartották magokat, hogy a

29

régi törzsökfejek módjára függetlenekké válja-nak, s Wladimirbe, hova István az elhajtott Ja-roslav herczeget segélni szállott, ennek elestévela király által parancsolt ostromot folytatni vona-kodtak és seregökkel visszatértek, a hazaért királyvéresen boszúlta meg sértett méltóságát. Ugyanez okból a görög császárral is háborúba kevere-dett, minthogy sok elégedetlen, köztök a világ-talan Álmos, Konstantinápolyba menekedett, acsászár pedig, mint szent László veje, a szeren-csétleneket nem akarta száműzni, de Almos ha-lálálával megszűnt az eredmény nélküli háború.Szintúgy eredmény nélkül maradtak István há-borúi a velenczeiekkel, a csehekkel s osztrákok-kal, kik ellen a magyar részint a király fellobbanótüze, részint a szomszédok ingerlő irigysége, s ár-mánykodásai következtében harczmezőre kellettszállni. Nevezetesebb volt egy kún csapatnak lete-lepedése Magyarországban, melyet a király szépleányai miatt különösen megkedvelt, s ez által amagyarokkal oly ellenzésbe hozta, mely gyakranvérengzésre adott okot a két nemzet közt.A fiatal, de magtalan és elerőtelenedett király-nak betegeskedése alatt, midőn az árpádi házbólemberek tudtára már csak a kétes születésű,Kálmántól el nem ismert, szláv nevelésű, Boricsvolt életben, a nemzet ellenszenve az idegen be-folyás ellen, Bors és Iván ispányokat zendülésrekésztette. Merényletöket ugyan életökkel fizet-ték, de alkalmat adtak arra, hogy a király fölfö-

30

dözze, miképen a szerencsétlen vak Béla még él,mire István őt a kolostorból az udvarhoz hívatta,utódjának választatta s a szép szerb Ilonávalmegházasította. Kevéssel ezután II. István meg-halt.

Vak volt II. Béla, jámbor s gyenge, de annálerősebb kezekkel kormányozta a görög fortélyúIlona a királyt s az országot, bosszúsan föllépvea nyugtalanságot szító hatalmas törzsökfejek sfőhivatalnokok ellen. Az aradi gyűlésben a soka-ság elébe vezette a világtalan királyt, s bosszúsbeszéddel fellázította az indulatokat, s a tanács-kozást mészárlássá változtatta át, melyben hatvan-nyolcz főúr, Kálmán tanácsosai, s Béla vakságá-nak okai, talán hatalmok miatt is, felkonczoltat-tak. A mint látszik, a gyűlés minden végzéseina főúri hatalom elleni szellem lengett, de a tör-ténetírás csak töredékeket jegyzett fel e ha-tározatokból, melyek talán épen e szellemökmiatt vesztek el, s törvényeink tömegében helytnem foghattak. E gyűlés a legsúlyosabb csa-pás volt a régi oligarchiára s a királyi méltósá-got tetemesen emelte, következéseit azonbanBéla gyenge lelkülete nagy részint neutralizálta.A lengyelekre támaszkodó trón-követelő Bo-rics kettős szerencsétlen merénylete, s Bosnia(Ráma) magyar felsőség alá jutása jelzik Bélauralkodását az aradi gyűlés s halála közt.

II. Gejza kiskorúságában anyja Ilona, Urosés Belus testvéreivel együtt, erősen s békésen

31

kormányoztak s Erdélynek egy részét németek-kel telepítek meg. Ezek azonban, nagyobb töme-get képezvén, s az egész országban el nem szó-ródván, a nemzet jellemére nem voltak azon be-folyással, mely nagyobb művelődésökből gyanít-ható lehetett. Különben is a német élet a szaba-dabb magyartól annyira különbözik, hogy későbbis a szabad királyi városok, melyek csekély kivé-tellel német lakosokkal bírtak, s melyekbenMagyarország németes civilisatiója központosul,azon mozgalmaktól nem ragadtattak meg, me-lyek az országot izgatták, s a csak a reformatióidejében, midőn nem a politikai, hanem a vallá-sos szabadság volt a harcz jelszava, folytak be-eredményesen a nemzet történeteibe sőt szabad-ságukat is csakhamar a dohos, magokat válasz-tás által kiegészítő belső s külső tanácsok szűkkorlátaiba szorították.

A Borics miatti háborúskodások, Magyaror-szágban s Ausztriában, a német császár s francziak'rály kereszthadainak átvonulása az országon,s a kétes folyamatú, s bár győzedelmes, de ered-ménytelen háborúk a tót nemzetekkel, csekélyepizódok voltak a nemzet életében, melyeknekmaradó befolyása nem lehetett. De keletről új, snagyobb veszedelem fenyegette az országot, merta görög császári széken veszedelmes szelleműférfi ült, az utolsó nagy ember a rohadón, szentLászló unokája, Mánuel, ki, a mint jellemé-ben a keleti ármánykodással a nyugati erőt

32

párosította, úgy anyagilag is a nyugatot a kelet-tel meg egyszer össze akarta kötni, sőt az egy-házszakadás megszüntetésével a pápát is Kon-stantinápolyba átteni, s új világbirodalmatalkotni tervezett. Terve kivitelének kezdetéülhatalmát a magyarok felett akarta kiterjeszteni.Háborúra Borics s Servia adtak okot, hol III.Gejzának nagybátyja Tsudomil a görög jármotlerázva, magát Magyarországhoz csatolta. Ma-iméi azonban, meggyőzvén a szerbeket, egészSzékes-Fehérvárig nyomult, hol a királyi lakotelégeté, míg Gejza Galicziában az orosz hercze-gekkel hadakozott. Visszatértével Mánuel is visz-szavonúlt, s a háborút oly béke zárta be, melymindent a régi állapotban meghagyott. Evvelazonban a király testvérei nem elégedtek meg,mert herczegséget óhajtottak a magok számára.István volt a legbékételenebb, s azért előbb a németcsászárhoz, majd Konstantinápolyba szökött, holmár Boricsot megtalálta, s hová testvére Lászlókövette. Byzancz gyülpontja lett Gejza mindenellenségeinek, a király tehát szintén cselszövé-nyeket szőtt a görögök ellen, végre kardott rán-tott, de több kétes harcz s egy eredménytelengyőzelem után még egyszer megbékült Manuel-lel, s 1161. meghalt virágzó férfikorban; kétesidőben erős király. — Gejza halála után, midőntestvérei Byzanczban időztek, s legidősb fia III.István még kiskorú volt, Mánuel legkönyebbenvélte kivihetni nagy terveit, s valóban az idő

33

nem volt rosszul választva, s Manuelen még egy-szer kezde fényleni a halványuló, keleti bíbor, detörekedései a magyar nemzet józanságán hajótö-rést szenvedtek, mely idegen kormánytól mindigundorodott. S azért is Manuel kívánatára, hogyrégi példák szerint, Gejza fia helyett testvére kö-vesse méltóságában, a magyarok felelete az volt,hogy hűbéresnek soha sem engedelmeskednek. Demidőn a császár II. Béla szökevény fiait görög seregközepett küldötte az országba, III. István, Gejzafia, az egyházi renddel, mely a görög szertartás-tól félt s néhány híveivel Pozsonyba vonult visz-sza, s László, és ennek hirtelen halála után IV.István, lett magyar király, uralkodása azonbancsak addig tartott, míg a görög császár közelvolt, távoztával elűzetett s III. Istvántól csatá-ban is megveretett. — Látván most a nyílt erőelégtelenségét, Manuel cselszövények által akaráMagyarországot trónjához csatolni, s azért mag-talan lévén, s gyűlölve görög atyafiait, Istvántestvérét Bélát Byzanczba kérte ki magához, hogyleányával jegyezze el s követőjének nevezze ki.Örömest adták őt oda a magyarok, kik eddig akirályi testvérek által mindig zavarba jöttek, deezt most sem kerülték ki, mert a császár Bélaszámára herczegségül, Dalmátországot követeltes ennek megtagadására a szökevény bitorlóIstván által támadtatta meg a magyarokat. Kétesharcz után Dalmátország Béla őrségének enged-tetett át, de a király nagybátyja, az öregebb Ist-

.

34

ván, nem tisztelte a békét, görög sereggel zsa-rolva rohanta meg az országot, a király megverteőt, s Zimonyba szorította, hol két nappal a váreleste előtt megmérgeztetett. Manuel, kinek rop-pant terveit a magyar ellentállás gátlá, felhevülterre, s enyészetet forraló kebellel egyszerre a né-met császárt az osztrák s orosz fejedelmeket, ésVelenczét a magyarok ellen hívta fel. Istvánazonban mind ezekkel kibékült; Mánuel ellenServiát ingerelte fel s Dalmát- és Horvátországátengedésével egy évre fegyverszünetet vásárlott,melynek elfolytával a háború ismét elkezdődött.A szerencse előbb a magyaroknak, később a gö-rögöknek kedvezett, s Dalmátország sok vérontáselnyerés és visszafoglalás után csakugyan Bélá-nál, Szerem Manuelnél maradott. A császár mostmár megelégedett, hogy legalább utódja C3ato-landja Magyarországot a keleti császársághoz,de a sors másképen rendelte, Manuelnek várat-lanul fia született; István a mint gyanítható,görög méreg által, meghalt, s a császár most Bé-lában'csak fiának vágy társát látva, őt mindjártMagyarországba küldte, miután eskü által hűszövetségét biztosította.

Gyanú fogadta a görög nevelésű Bélát, az egy-házi rend félt a görög szertartás behozatalától shatalma csökkenésétől. De Béla megszünteté afélelmet, koronázásakor esküt tett le, hogy a ró-mai egyháznak engedelmeskedni, s a magyarclerus szabadékait fentartani kész, s huszonhárom

35

évekig tartó országlása alatt esküjét híven meg-tartotta, az országot megbékítette, zsiványoktólmegszabadította, s az udvart konstantinápolyis párisi módra szabályozta. Görög szokás, ésfranczia feleség késztették erre, s a cancellariatalán az országbárók is tőle származnak. Csakirás útján közelíthete a nemzet ezentúl királyához,királyi okirat biztosítá a birtokot, s így az ázsiaiformák megszűntével a királyi hatalom terjedett,az ország pedig külső alakjában is európai lett.Béla több háborúba is keveredett, de mindigeredmény nélkülibe, hol Ausztriával, hol Halics-csal, hol Velenczével, s Manuelhez is mindenháborújába segédsereget küldött, de ennek halá-lával Dalmátországot visszafoglalá. Uralkodása-nak legszennyesebb foltja azon görög politika,melylyel testvérét Gejzát 15 éven keresztül fog-ságban tartá, mind addig míg a keresztes Frid-rik császár a szerencsétlen számára kieszközöltea szabadságot. Nyolcz évvel ezután Bélát is meg-ragadta az ábránd tüze, de keresztes készületeita halál szakítá félbe.

Legidősebb fia Imre öröklötté a koronát, afiatalabbik András, atyja kincstárát, hogy a ke-resztfogadalmat teljesítse. András ez ürügyalatt gyűjtött seregével bátyját támadá meg, srégi szokás szerint herczegséget követelt. A test-vérek közti viszálkodások s háború, és a kereszt-fogadalom be nem teljesítése alkalmat adtak ahatalmas II Incze pápának beavatkozni az or-

36

szag igazgatásába, hol különben is a féketlen,egymással czivakodó egyházi rend korlátozásaáltal, melynek kicsapongásai ellen Béla a görö-gösödés gyanújának elkerülése végett erősebbenki nem kelt, a pápa tekintélye nőttön nőtt. Ki isbékíté a két testvért, András herczegséget nyert,s mindketten keresztháborút ígértek, de ígéretétegy sem akarta megtartani. A király ürügyülhasználta Jadra elfoglalását a velenczei zsoldbanálló keresztesek által, s a szerb zavaros ügyeket,az esztergami s kalocsai érsekek czívódásait, s akoronaörökösödés biztosítását fiának Lászlónakszámára. E közben András még egyszer felláza-dott, és seregei számosabbak voltak a királyéinál.De ekkor a két tábor láttára Imre fegyvertelenülcsak királyi méltóságától védve, korona fején,királyi palást vállán, királyi pálcza kezében, át-ment a zendülők gyáva táborába, s tulajdon ke-zével megragadva öcscsét meglepett seregei kö-zül, hívei közé vitte, börtönbe záratta s feleségétGertrudot, mely őt mindig fellázasztá, hazaküldte Meranba. Megkoronáztatván most fiátImre, keresztfogadalmának többé semmi nemállott ellent, de elgyengülése halálát gyaníttatta,s azért még halála előtt szabad lábra helyezte test-vérét, s fiának gyámjává nevezte ki. András azonban mindjárt inkább királyul mint helytartóul vi-selvén magát, az özvegy királyné a kétévű László-val az osztrák herczeghez menekedett, ki igényeit

37

fegyverrel kezdé támogatni, midőn László halá-lával 1205-ben a háború oka megszűnt.

IV. IDŐSZAK.

A nemzetiség reactiója, II. András s az aranybulla.1204—1285.

Midőn II. András királyi székre emeltetett, aa magyar nemzet negyedik századát kezdte élniEurópában. Három első évszázadában önmagas szomszédi ellen, fegyverrel és cselszövényekkel,meg nem szűnt harcza, s ezen vitából csak anemzetiség lépett ki sértetlenül, minden egyébhatalom megtört, minden nagyság porba hullt,minden egyes kar ereje romokba dőlt. A törzsfe-jek kizárólagos uralkodását ledönté a jövevényekmegadományoztatása, az ázsiai előítéletekkel el-enyésztek az ősi szokások a keresztyénség világaelőtt, német ész s erő, a püspökök s vitézek, tolákki a törzsökfejek unokáit a királyi tanácsból, azaradi gyűlésben folyt vér elkülöníté a királyt amagas aristocratiától, a nemzet mindig éber bosz-szúja féken tartá az idegenek hatalmát s az egy-házi rend tekintélye alábbszállt egyes tagjainakdőzsölése s czivakodásai miatt. A király lett mindezen hatalmak örököse, kinek tekintélye, főkép agörög befolyás alatt nőttön nőtt, s Imre alattegész sereggel felért. De épen ezen elkülönö-zött magas állása lett megaláztatásának fő oka,mert kik a hatalomban részesülnek, azok veszély-

38

kor védik; Magyarországban pedig, midőn And-rásnak gyávasága s következetlen pazarlása ahaza jólétét megrendíti, nem létezett többésemmi egyes hatalom, melyre támaszkodva a ki-rályi tekintély új fényre derülne, s így kénytelen-seggé lett a szükséges reorganisátiónak szélesebbalapot adni: a nemzet szabadságát, — így eredetta híres aranybulla.

Míg Magyarországban a szabadság palládiu-mának kivívása vér nélkül sikerült, egész Euró-pában nevezetes mozgalmakat látunk, s egy pil-lanat reájok tanulságos azon viszony megfej-tésére, melyben a magyar szabadságlevél a civi-lisált nemzetek történeteivel áll. A keleti csá-szárságban, melynek befolyása Magyarországbana királyi tekintélyt nevelte, s mely nélkül a feu-dalismus két századdal elébb, mint tettleg bekö-vetkezett, hozzánk behozatik, s így mélyebbengyökerezve, a nemzeti kifejlődésnek különbözőirányt ad, a korlátlan császári méltóság megszün-tette a nemzet minden rugékonyságát, az országcsak a császárok személyességében találta erejét,s azért kevéssel a nagytervű Manuel után, elsőmegtámadásra egy nyugoti kalandorcsoport ke-zeibe került, megmutatván a magyaroknak akorlátlan uralkodások végzetszerű bomlását.A nyugoti császárságban ellenben a hohenstaufiház s ebben a középkor legvitézebb lelkű s leg-fellengőbb szellemű férfiai I. és II. Fridrik, semvíhatjak ki a császári hatalom elsőbbségét a

39

a pápa által támogatott feudális herczegek s sza-bad város-egyesületek felett, hol az újkori sza-badság első csirái mutatkoztak oly alakban, melya birodalom egységét veszélyeztette, mely erőte-lenebb uralkodók alatt tettleg el is enyészett álta-lok. Francziaországban az ellenkező eset adtamagát elő, itt független herczegségek a feudáliskönnyű függés által egy országgá alakúinak, Ca-pet Hugótól IX. Lajosig, midőn az erőteljes ki-rályok elébb cselszövényekkel s hatalmaskodás,később igazságszeretet és egyenes jámborságáltal a monarchiát erősítik, Spanyolország többkirályságaiban a feudalismus s a tartományi sza-badság korlátozzák különbözőképen a királyokat,s a mórok elleni harcz s az ország visszafoglalásakomolyabb irányt ád az egész nemzetnek, minthogy fejedelmeivel hosszabb czívódásokba eresz-kedhetnék, kiknek hatalma minden új hódítássaltermészetesen nőtt. — S míg a fejedelmek egészEurópában tágítani igyekeznek hatalmok korlá-tait, ezen mozgalmak csak Angliában végződnekúgy, mint Magyarországban, a köz szabadságmegalapításával, bár nagy pusztítás és vérontásután. A hódító Vilmos elfoglalta normanjaivala szigetországot Kálmán idejében, s a régi sza-badság helyébe feudalismust hozott be. A békét-len szász nép elnyomatása s rendszeres kiakná-zása, és a hatalmasabb bárók megalázása, volt aPlantagenet-ház véres politikája, míg János, olypazarló s oly gyenge mint a magyar András, a

40

fegyveresen ellene felkelt bárók által kényszerít-tetek megerősíteni, királyi levéllel, az országszabadságát.

András, ki mint berezeg emelte fegyverét ki-rályi bátyja ellen, mégis jámbor lelkületű volt,de érezve gyengeségét, Gertrúd feleségére tá-maszkodott, kinél az asszonyi szeszély férfiasmerészséggel párosult. A király, kormányzásakezdetén, a lengyel, halicsi s orosz zavarokbanvett részt, hol a háborúk s uralkodók egymástűzték, s az ingadozó királyi székek csak magyarvitézség által tartattak fenn. De a nemzeti erőe pazarlása s a folyt magyar vér, nem hagytakmaradó eredményt, sőt önérzést sem valánakképesek ébreszteni a királyban, ki minden kétesesetben mindjárt panaszokkal s kérelmekkel fo-lyamodott a római székhez; a pápa pedig, hogyhatalmának e kiterjedését biztosítsa néha olya-nokban is engedett András kívánságának, me-lyeknek helytelenségét átlátta. így Bertoldot,a királyné testvérét, egy a nemzet által utált, akirálytól ajándékokkal elhalmozott fiatal embert,több megtagadó, sőt dorgáló levél után, végremég is kalocsai érseknek nevezte ki, nem gya-nítva, hogy ez által a népnél többet veszt, mintmennyit a királynál nyer, s felejtve a nagy Hil-debrand alapelvét, ki a hierarchiát a nép sympat-hiájára az egyházi rend személyeinek tekinté-lyére s feddhetetlen életére építé. Ezen kinevezésnehéz csapás volt, az egyházi rend erőtle-

41

nedő tekintélyére; Bertoldot egy népcsopormegtámadá, s a bűnösöknek III. Incze általiexcommunicatiója hatás nélkül elhangzott. A ki-rály meg nem szűnt azalatt meggondolatlanbőkezűséggel adományokat kiosztani, királyijövedelmeket elajándékozni, s fényes, a jövedel-mekhez aránytalan pompát űzni; a kormányzás-ban még akkor is legnagyobb részt hagyott Ger-trúd feleségének, midőn egy felfedezett összees-küvés a nemzetnek iránta meghűlő indulatátbizonyítá. A királyné megöletése volt ezeknekkövetkezése, kiben az ország, szegénységének snyomott állapotának okát gyanította.

Nevezetes volt ezen időben Európának vallásosállapota. Ábránd hatotta át nyugot nemzeteit,melyek Spanyolországtól a byzanczi császárságigseregenként a kelet forró halálöleléseibe rohan-tak, míg messze, Khína szélein, új zivatar tor-nyosodott felettök, mely mind a kettőnek veszé-lyét kebelében rejté. Egy nemzet sem vonhattaki magát az ábránd örvényéből, s András, kimost Jolantát a byzanczi latin császár legköze-lebbi vérét, hitveséül választotta, már ezen ro-konságnál fogva is kénytelen volt a küzdő pá-lyára lépni, s a világ zajában részt venni. Miutánmásodik fiát Kálmánt Gácsországban fejedelem-nek elhelyezte, s a veszprémi püspök s eszter-gomi érsek vitáját a koronázás joga iránt, mintelébb már több püspökök közti kérdéseket, apápa ítélete alá terjesztette régi keresztfogadal-

42

mának teljesítésére készült. 1217-ben a pénzér-ték kisebbítésével, a jobbnak roszabbal felcseré-lésével s a veszprémi egyház kincseinek önkényeselvételével elegendő pénzt gyűjtvén, útnak indult,János esztergami érseket hagyván helyetteséül.Szerfölötti adományok jegyzik útját, melyenSpalatróig jött, honnét hajón Ptolomaisba ment.A szent földön inkább mint áhítatos zarándok,nem mint ellenséges király viselte magát, Táborhegyének haszontalan ostromlása után, rövid be-tegeskedése következésében, melyet méregnektulajdonított, visszatért, de előbb mind a négynemzettel, melyek akkor a byzanczi császárságbársony foltjait bírták, szövetségbe lépett, azikoniumi szultánnak s a vad bolgár fejedelemneka keresztyénség s latin szertartás felvételénekföltétele alatt, két leányát Ígérte oda, fiait azörmény király s Lascaris Tódor görög császárleányaival jegyezte el.

Hazajötténél András mindent a legnagyobbzavarban talált. Fia, Kálmán, Gácsországból elvolt űzve, a meghasonlott egyházi rend tekin-télye csökkent, az országnagyok, királyi adomá-nyok s magán hatalmaskodás útján, a megyékörökös birtokába jutottak, a zsidók s izmaelitáka különben is nyomasztó kényszerített pénzvál-tás ürügye alatt iszonyú zsarolásokat követtekel, s a köznép ölni kezdte a tized s királyi jöve-delmek beszedőit, — a keresztyénségnek új el-tipratásától lehetett félni. A király e zavar

43

rendbeszedésére mitsem tett, a jelen pillanatnakélt, s a pápánál hasztalan panaszokra fakadott.Fia azonban, a már megkoronázott Béla, átlátta,s elég erőt érzett magában kivívni a haladó korkövetelményeit. Ez Magyarországban is, mintegész Európában, a kereszthadak után egy erős,a nagyoktól független középrend alkotása volt, s anémeteknél a polgári rend szabadalmait, Angliá-ban minden birtokos (freeman), hazánkban akisebb birtokú nemesek szabadságainak biztosi-tását vívá ki. Ezen czél elérésére öt esztendeigkellé vívnia Bélának atyja gyöngesége, s a na-gyok ármánykodásai ellen, elébb kérve, későbbfenyegetve, végre fegyverrel fenyegetve, míg1222-dikben az arany bulla a magyar szabad-ságnak második talpköve lett. Béla felekezeté-nek jelszava a pazarolva kiosztott királyi ado-mányok visszavétele volt, mert András a me-gyéket s jövedelmeit ajándékozgatta el, mi általa várnemesség a nagyok hatósága alá jutott, azország védőinek száma kisebbedett, s a jövedel-mek csorbultával a királyi kincstár szükségeinekfedezésére a zsarolásokat többé ki nem kerül-hette. Béla érzé azonban nemzetének mindenegyéb súlyait is, s az általa kieszközlött fő tör-vényünk a nemzet egy sebéről, egy osztályárólsem felejtkezett meg, s azért az ország akkoriállapotának s Béla nemes gondolkozásának leg-élénkebb tanúja.

Először is, hogy az új rendszer a történeti ala-

41

pot ne nélkülözze, a törvény bevezetésében min-den mostani követelés szent István idejére s ren-deléseire vitetik vissza, és meghagyatik, hogyezen király szent emléke, mint a nemzet s királyközti legfőbb kötelék, évenként a nemzet s feje-delem által ünnepeltessék, (I. ez.) így a nemes-ség főszabadsága biztosíttatik, hogy törvényesidézés s ítélet nélkül személyében s javaiban neháborgattassék (II.,IIL, XV., XXII. ez.) A né-met földről beharapózó hűbéri rendszer ellenhozatott a czikkely, mely a nemeseknek szabadrendelkezését javaik iránt korlátlanul fentartja(IV.). A királyok hadakozó szelleme tévé szük-ségessé a rendeléseket, hogy a nemesség csak azország határain belül köteleztessék tulajdon költ-ségein katonáskodni, külföldön zsoldot kap akirálytól, a hadban elestek vérei jutalmaztassa-nak meg (VII. és X.). Több czikkely szabja mega bírák s országnagyok hatóságát, megszüntetizsarolásaikat, s megtiltja nekik az elítéltek vé-delmét. s a hivatalok cumulátióját. (V., VIII., IX.,XIV., XXVIII., XXIX., XXX.) Az egyházidézmák szabályozása után (XX., XXI.) a királyjövedelmei határoztatnak meg, hová a pénzbe-váltás is tartozik, (XXIIL, XXVII. és XXIX.)az özvegyek, parasztok, idegenek oltalomba vé-tetnek (XII., XIII., XIX.), az utolsók azonóvással, hogy hivatalokat csak az ország bele-egyezésével viselhessenek, (XI.) külföldre ado-mányok ne adassanak, az adottak váltassanak

45

vissza (XXVI.), a zsidók s izmaeliták a pénz-váltó, adószedő és sóhivatalokból kizáratnak,egész vármegyék adományozása megszüntettetik(XVI.), de valódi érdemért nyert adományok-nak elkobzása tiltatik (XVII.). Végre mind akét király ítéli az alattvalók ügyeit, függetlenülegymástól (XVIII.). Ezek a híres aranybullaczikkei, melyeknek biztosításául a végszóban azegyházi s nemesi rendnek a később híressé lettellenállhatási jog adatik meg.

Bélának s az általa képviselt kisbirtokos ne-mességnek hazafisága s bölcsesége még világo-sabban tűnik ki, ha ezen határozatokat az egy-korú angol nagy szabadságlevél 72 czikkeivelösszehasonlítjuk, mert ismét látandjuk, hogybennök a kor kívánságai a nemzetiséggel leg-szerencsésebb arányba helyezvék. — A nemesek(a freeman szó szélesebb értelmű ugyan, de aligfordítható) szabadsága, a király s országnagyokzsarolásainak megszüntetése, az idegenek előnem mozdíthatása, s az ellenállási jog, melylyelez időben még Arragonban is és Castiliában(Francziaországban kopasz Károly alatt) talál-kozunk, mind a két nemzet szabadságlevelébenelőfordul, de az angoloknál még nagyobb figyel-met gerjesztett a hűbérrendszer, s tartozásainakszorosabb meghatározása, mely 13 czikkely általbiztosíttatik, míg aranybullánkban a javak iránta szabad rendelkezés tartatik fönn. Két czikkelyoltalmazza ott az egyház szabadságait (nálunk

46

ez III. István szabadságlevele által történt);kettő tiltja, hogy az igazságkiszolgáltatás pénz-ért vásároltassék; az elkobzott jószágok vissza-adását négy czikk ígéri; kettő biztosítja a keres-kedő idegent; egy az egész országban egyenlőmértéket szab; három adósságbeli kérdéseketrendez el; egy biztosítja a városok szabadítékait,végre egy a törvénykezési módot szabja meg, sa visszaélések megvizsgálását rendeli. Mindezek-bői látszik, hogy a Magna chartát a feudálisszellem különbözteti meg leginkább a magyarfőtörvénytől, a parasztról említés nem tétetik, dehelyette a városok s kereskedés gyarapodásamozdíttatik elő. Eredményei sem egyformák akét országban; míg a Magna charta által az an-gol népbe új szellem öntetett, addig Magyaror-szágban főhivatalnokok, s különösen Dienes anádor és Sámuel a tárnok meg nem szűntekszámtalan akadályokat előteremteni Béla köve-teléseinek, hogy az aranybulla teljesítését ha-lászszák el. A királyfi azonban az egyházi rendreis támaszkodott, melynek adományleveleit kér-dőbe sem vette, s a két főhivatalnok mindenmesterkedése mellett is, azzal nem jött összeütkö-zésbe; sőt a király kétszeres táborozása Gácsor-szágban Kálmán behelyezése végett, Bélánakmajd Horvátországba, majd a tiszai részekbe,majd Erdélybe való áttétele, a patarénusok sbolgárok elleni keresztháború s a cselszövények,melyek az ifjabb királyt szeretett nejétől elsza-

47

kasztani czéloztak, sem rendíthették meg Bélá-nak sziklaszilárd föltételét, hogy a szerfölöttiadományok az országnagyoktól visszavétessenek.1231-ben ki is vívta az arany szabadságlevélmegerősítését, melyben a clerus némely kedve-zéseket, az esztergami érsek hatalmat nyert, hogya királyt a törvény meg nem tartása esetébenexcommunicálhassa, s az érsek e hatalommal egyévvel később csakugyan élt, s a királyon és csa-ládján kívül az egész országot, s név szerintDiénest és Sámuelt egyházi átok alá vetette.Ezen átok hatálya azonban elhalasztatott, s azegyházi rend tekintélye sülyedett a népnél, melya püspököket s papokat gyalázni kezdte, mint-hogy a királyfi ezeket nem támogatta. Andráskirály a pápának panaszolta be méltóságánakmegsértését, kinek eszközlésére egy új szerződésjött közbe 1233-ban, melyben az egyházi rendminden birtoka megerősíttetik, a zsidók s ismae-liták ellen szigorú rendszabások hozatnak, a páparészéről is a túlzott adományok visszavétele hely-benhagyatik, s a királynak kötelességévé tétetik.De az országnagyok még mindig nem hagytakföl cselszövényeikkel, s a király halálát közelí-teni látván, magánhasznok megtartására még anemzetiséget is föláldozni készek, Fridriket, azausztriai herczeget, kínálták meg a koronával.Ezen ármánykodások fölfedezése háborút idézettelő Ausztria ellen, mely Béla terveit újra elha-lasztotta, míg végre 1235-ben András meghalt.

48

V. I D Ő S Z A K .Míveletlen nemzetek befolyása. IV. Bélától III. András

haláláig. 1285—1301.

Szerencsétlen volt Magyarország állapota, mi-dőn Béla a királyi székbe ült. Atyja hosszúgyönge uralkodása, azon erős ellentállás, mely-lyel a nagyok Béla újító tervei ellen ármánykod-tak, s a két király közti meghasonlás annyiraelerkölcsteleníték a nemzet nagy tömegét, hogyaz újraszületés csak egy túlnyomó hatalom általvolt remélhető, s ily hatalom nem létezett többé.András alatt minden viszonyok összekever tet-tek, s a királyi tekintélyt, mely már a nagyokellenzése által is megcsonkult, az alattvalókbólbírákat alkotó ellentállhatási czikk, s az excom-municationális hatóság csaknem egészen elenyész-tette. Még nyomasztóbbá tévé Béla helyzetét aBabenbergi Fridrik szomszédsága Ausztriában,kinél minden hűtelen és áruló szíves fogadásttalált, a herczegnek érdekében állván a hatal-mas szomszéd ország zavaros állapota. Béla azon-ban erősen folytatá régen kezdett munkáját, azelpazarlott királyi adományok visszavételét. Afőurak hatalmának megtörése végett némelyeketfejeik közül, kiknek ellenszegülése már Andrásalatt oly ártalmas volt a közjónak, per nélkül meg-öletett; a királyi tekintély emelésére elégettetéa székeket, melyeken a főurak jelenlétében ülni

49

szoktak, s személyét byzanczi módra a nemzet-től elszigetelvén, csak cancellária által s írásbanengedte meg a közeledést, s midőn azok, kik ilyrendszabásokkal elégületlenek voltak, Fridrikethittak segítségül, Ausztriát rettentő példáulegész Bécsig elpusztítá. Ezen férfias kormánykényelmetlenséget ébresztett a törvénytelenség-ben felnőtt nemzetben; Béla pedig, nem levénszilárd jellemén kívül egyéb támasza, szívesenfogadta a hazába, országgyűlés nélkül, a kuno-kat, kik a közeledő tatároktól kétszer megve-retve, Magyarországban kerestek menedékhe-lyet, bennök remélvén találhatni támaszát. De anomád nemzet gyakor összecsapásokba jött amár polgárosodott magyarokkal, s bár mily na-gyon hajlott is Béla hozzájok, mégis átlátta,hogy csak akkor polgárosíttathatnak, ha az egészországban a magyarok közé elosztatnak. Ezországgyűlés javallta rendszabás azonban nemvolt kivihető, mert a kunok vesztöket látták el-szórásokban egy ingerlékeny s ingerlett nemzetközé, holott magokat a magyarok nem alattva-lóinak, de társainak nézték.

Míg az ország így százfelé oszolva meghason-lott, a királyi tekintély a főurak hatalmával s aderűs fenhatóságával, a kunok nomád önérzetea magyarok polgárosodó nemzetiségével össze-ütközésbe jött, míg mindenütt zavar, mindenüttbizodalmatlanság, mindenütt kényelmetlenséguralkodott, addig külföldről iszonyú új vész kö-

50

zeledett, — a tatárok — kik Khina meghódításaután, Ázsiát seregeikkel elöntve, most már Euró-pára ütöttek, s az oroszokat meghódítva, Batukhán alatt a magyar határ fele iramlottak. Bélamegerősíté ezt, s hadra szólítá föl a nemességet,segítségre Fridriket, de szava viszhangra nemtalált, s a nemesség csak hanyagon ült föl, Frid-rik nem hitte, hogy őt is fenyegetné veszély.A tatárok első rohanása megsemmisíté a határo-kat őrző nádor sergeit, s nz ellenség viharse-bességgel előre nyomult. Béla késedelmezetr, saz ország sorsát nem akarta egy esata kétes ki-menetelére bízni, mi a magyarok büszkeségétmegsérté, s Fridrik, ki kevés lovaggal, inkábbmint néző, semmint segéd jött Pestre, nehezte-lésök folyamát a kunok ellen irányozta mindad-dig, míg a dühöngő magyarok árulókat gyanít-ván ezekben, Kuthén fejedelmöket Fridrik segít-ségével megölték, mire a megsértett kún nemzeta tatárokhoz szegődött. Béla nem késedelmezhe-tett többé, s előre menvén a Mohi pusztán, aSajó mellett megveretett. Az egész ország azellenség kezébe esett, mely pusztítva s öldökölve,kevés hónap alatt, három század munkáját föl-dúlta. Béla Fridriknél esengett újra segedelem-ért, ez pedig a király szerencsétlenségét fölhasz-nálva, minden előbbi háborúköltségek megtérí-téséül három vármegyét csikart ki tőle; a királyekkor a pápához folyamodott, végre a németcsászárhoz, kinek segedelméért az országot is

51

hűbérbe ajánlta, de mindez hasztalan volt, Bélara tatárok elől Dalmátországba s Veglia szigetérekzökni kényteleníttetett. — Két évig tartott atatárpusztítás, Oktaj khán halála viaszahíttaÁzsiába a vad nemzetet, mely maga után irtóz-tató pusztulást hagyott.

Visszajővén Béla, első gondja volt, idegengyarmatokat szabadítéklevelek által az országbaédesgetni, a megürült püspökségeket betölteni,az elszéledett magyarokat s kunokat összegyűj-teni, az elveszett adományleveleket megújítani, aközbátorság föntartására a romladozó várakatmegújítani, s újakat építeni, s a kereskedés köny-nyebbségére ezüstpénzen kívül rézpénzt is ve-retni. Rendbe hozván így az ország belviszonyait,bosszút álla az oroszokon, kik a tatárokat Ma-gyarország felé irányozták, s Fridriken, ki aLajta melletti csatában életét vesztette, mi azAusztriához csatolt három vármegyét visszake-rítette; Béla még Styriát is meghódította Istvánfia számára, mi azonban háborúra adott okotOttokár cseh király ellen, melyben ezen tarto-mány, hol a magyar kormány népszerűséget nemtudott nyerni, a kressenbrunni csata által Ma-gyarországra nézve elveszett. A király koronásnának, Istvánnak, — kit egy kún leánynyal meg-házasított — a német herczegség helyébe Er-délyt, Fileket s a kunságot adá; Bélának, kitinkább kedvelt, Szlavonországot. De a régi ellen-kezés herczegség s királyság közt újra elkezdő-

52

dött, s az ügy háborúra került atya s fiú közt,melyben az ország még egyszer az András alattiállapotra jutott; a lucrum camerae újra vissza-jött a kincstár szükségeivel, vissza a zsidók zsa-rolása, vissza a püspökök excommunicationálishatalma, s a kettős bíróság, s a mesrhasonlással akirályi tekintély csonkulása. Csak kis részbensegíthete mindezeken az 1264-diki gyűlés, mely-ben a lucrum camerae eltöröltetett, a nemesek-nek szabad rendelkezési joga jószágaik iránt meg-erősíttetett, a kirekesztőleg írás általi közelítés akirályhoz megszüntetett, s a nemesek fizetetlenfölkelése csak a védő háborúkra szoríttatott, azegyházi rend újra a nőtlenség megtartására köte-leztetett, s az investitura, melyet a király lassanmagához visszahúzni igyekezett, újra a pápa ré-szére megerősíttetett. A béke helyre állott, sBéla 1267-ben meghalt.

Fia, V. István, tüzes volt, s hadszerető, mintszomszédja a cseh Ottokár; mind a kettő kívántaa háborút, s így könnyen találtak okot rá, deAusztria, Styria, Morva- s Magyarország némelyrészeinek pusztítása után, a prágai béke mindenta régi állapotban hagyott. A király most legin-kább azon iparkodott, hogy erős kézzel orvo-solja országának bajait, a szepességi németekszabadítékait megerősíté, az egri püspökség elő-jogait szabályozá, de munkássága közepette1272-ben hirtelen meghalt.

Fiának IV. Lászlónak kiskorúságában, név

53

szerint anyja, Erzsébet, tettleg Pectari, a tót-országi bán, kormányozott, Ottokár ellensége,ki ellen csekélységek miatt háborút kezdett,mely — iszonyú pusztítások után — formasze-rinti béke nélkül is megszűnt, a magyarok elun-ták a mindig viszonzott pusztítást, s Ottokárfigyelme a habsburgi Rudolfra fordult, ki épenakkor német császárrá választatott, s ki ellen ahalálharczot már készíté. A magyarok ebbenRudolfhoz csatlakozva, megverték a cseheket.László, ki tizennyolczadik évében a lani csatá-ban jelen volt, visszatérte után figyelmét egészena még nagy részint pogány kunokra, fordítá, dea helyett, hogy őket megmagyarosította volna,maga is megkunosúlt. Zavarba jővén az egyháziviszonyok, a pápa legátust külde az országba,kinek a király megígérte, hogy jobb rendet fogtartani, s a kunokat megtéríti. Midőn azonban alegátus egy Budán összehítt zsinatban a királyihatóság kiváltságaiba vágott, László megtiltottaa budaiaknak az élelemkiszolgáltatást, az éhségeloszlatta a püspököket, míg a király elhagyvafeleségét, a kunok közt, szép leányaikkal dőzsölt.De a pápa új dörgéseire, midőn a magyarok ismorogni kezdenének, szigorúbb rendszabályokkalkezdé korlátozni kedvencz népét, mely ekkorfölzendült, de a király s a magyarok által meg-veretett, de ezen vereség után is régi kiváltsá-gaitól meg nem fosztatott. A tatárok is becsap-tak újra az országba, s egy rémítő csatában vesz-

54

töket találták. Békében élvén a külfölddel, akirály ismét a kunok közé ment s velük ázsiaiéletet élve, könnyelműen az országot a legna-gyobb zavarba hozta, annyira, hogy a főurakkényök szerint egymás közt, sőt a güssingi grófokAusztria ellen is, magok kezére, háborút kezdet-tek, mely a güssingiak minden várainak elpusz-tításával végződött, a nélkül, hogy a király beié-keveredett volna. Az egyházi rend újra kicsa-pongott, a kunok raboltak, az ország pusztult, snem volt remény a szerencsétlen haza megbékí-tésére, midőn László három kún által személyesbosszúból megöletett 1290.

Árpád nemzetségéből fiágon már csak Andrásélt, II. András unokája Istvántól, kit BeatrixOlaszországban szült, s a velenczei Morosini ve-jének választott. A felséges királyi háznak utolsóivadéka is díszére vált, bár Magyarországot újra-föl nem virágoztathatta, mert idegenektől min-den oldalról megtámadtatva, a nemzeti függet-lenségért kellett vívnia. Rudolf császár az orszá-got mint német hűbért fiának, Albrechtnek, apápa, mint a szentszék birtokát, Martell Károly-nak, a kedvelt guelf anjoui Károly fiának, V. Ist-ván unokájának ajándékozták, s mind a kettenigényeiket fegyverrel keresték. Albrecht atyjahalála után szövetségbe lépett ugyan a magya-rokkal, kiknek segedelmével az ellencsászárt, anassaui Adolfot, legyőzte, de Martell Károlyfelekezete, még ennek halála által sem csüggedett

55

el, s Róbert Károly, a pápa által gyámolítva,Martell fiának részére Dalmát- s Horvátorszá-got elfoglalta, midőn több főúr, s főkép a hatal-mas brebiri s güssingi őrófok csatlakozása általmegerősödött. A király ekkor, mint egykorIV. Béla, a papság s kisbirtoka nemesség haza-fiságában kereste támaszát, mely két országgyű-lésen (1298. Pesten és 1299. a Rákosmezőn)jogai föntartása s némi részben kiterjesztésemel-lett a nemzet hő vonzódását nemeslelkű királyá-hoz kinyilatkoztatta, s neki a közbátorság hely-reállításában — a törvénykezés s pénzügy rend-behozatalában — segédkezet nyújtott. Midőnazonban András Róbert s a főurak ellen seregetgyűjtene, méreggel megöletett, csak egy leányt,Erzsébetet, hagyván maga után. Benne az Árpádfiága kihalt.

Ha Árpád fiágának kihalásánál megállva, anemzet politikai életére visszatekintünk, sze-münkbe Ötlik mindjárt annak életereje, s egész-sége, mely lehetővé tette, hogy minden külbefo-lyás, bármily károsnak látszók is első pillanatra,a nemzetiség csonkulatlan megmaradása mellett,a jövőre jótékony befolyással volt. A magyarokgyakori berontásai s néhány súlyosabb vereségea körülfekvő míveltebb országokban a nemzetmegülepedését eredményezték; előtte állott anyugati császárság, keresztyénséget s hűbérirendszert kínálva az ifjú nemzetnek, de a magyarcsak az elsőt fogadta el, s inkább csak kelet felé

56

fordult, honnét a király méltóságának fényét shatalmát kölcsönözte, ekkor önmagához vissza-tért, s önkebeléből merítette a szabadság kor-szerűen kiképezett eszméit. Sőt még azon időszak,melyben tatárok s kunok a nemzetet a vadságbavisszarántani látszottak, sem volt üdvös követ-kezés nélkül, mert megerősítette az ázsiai ele-met, mely nélkül* a magyar szabad intézményeit skeleti nemzetiségét csakhamar elvesztette volna,a ha zavarban maradott is az ország III. Andráshalálával, a kunok s magyarok, a király és a fő-nemesség s papság összeütközésben levén: meg-volt mégis a szilárd középpont, mely körül azúj alakok a chaosból kristályozódhattak: azarany bulla. Érezte ezt a nemzet, s a jövő idő-szakban, minden királya által esküvel biztosíttat-ta ezen szabadságlevelét. Valóban oly nemzet, melyészszel, erővel s cselszövényékkel hadakozó művelt sműveletlen szomszédok megtámadásai közt, európailétének első négy századában oly sértetlenül tartottafönn nemzetiségét, s a második nagy időszakbanaz olasz, német és lengyel befolyást szintén oly

* A mongol pusztítás rettentő kárait már több íróméltatta figyelmére, érdekes volna azonban, s megér-demlené a tudósok vizsgálatát kinyomozni az európaiéletre gyakorlott hasznos befolyásait ezen népvésznek,mely a nagy míveltségű Khína széleit Magyarországigs Sziléziáig előre tolta, s talán a papiros, puskapor smágnestű föltalálásával szorosabb viszonyban áll, mintelső pillanatra gyaníttatik.

57

szerencsésen elviselte, hatalmasabb elemeket rejt ma-gában, mint hogy kételkedni lehetne életerejében stökéletesedhetésében!

KIRÁLYOKKÜLÖNBÖZŐ HÁZAKBÓL.

Árpád házának uralkodása alatt lassan fejlő-dött ki nemzetünk ázsiaiból európaivá; az egészkorszak egészséges kifejlés volt, s még a nagyobbháborúk is oly szükséges crisisek, melyek az ér-lelést nem gátolták. Hazánk állása nem voltfényes, s történetei csak ritkán emelkedtek vi-lágtörténelmi nevezetességre; az első rabló dúlá-sok után, melyek a világot Attila föltámadásá-val fenyegették, csak István alatt, a kereszt fel-magasztalása által, a régi pogány természet-imádás fölött, s megint, midőn II. Gejza s utódatManuel byzanczi kardját a nyugattól elfordíták.Mind azon harczok, melyek ez időben az euró-pai nemzeteket fölizgatták, hazánk mellett csak-nem minden viszhang nélkül zajlottak el. A ma-gyarok nézők maradtak azon nagyszerű párvia-dalnál, melyben a császári méltóság a pápatekintélyével versenyt vívott, mely IV. Henrik-nél kezdve, le egész II. Fridrikig, kétes szeren-csével fél Európát megszédítette, és néma jelek-kel sem bizonyíták részvétöket, — midőn pedig

58

a kereszthadak felhője hazánk fölött elhaladottÁzsia partjai felé, nemzetünk vaskarjaira nemragadott villanyossága, s csak ritka szikrák bi-zonyíták, hogy a magyarnak érczmelle van, meg-törhetetlen s villanyozó. Valahányszor a ma-gyart, idegennel szövetségben, külföldön látjuk,befolyása soha nem döntő, mert esak kardjáttaláljuk a vitában, melyben szelleme részt nemvesz; mint például Rudolf végcsatájában Otto-kár ellen; az orosz és szerb zavarok pedig nembírtak azon jelentékenységgel a világtörténetek-ben, milyet a bennök folyt magyar vér követel-hetett volna. Jellemző még ez időszakban, hogyaz egész nemzet lassú, de folytonos haladásá-nál mindenütt tömegekre akadunk, egyéneknem emelkedtek ki annyira egyéniségök által,mint később, hol az ország állása is fényesebblett 8 látköre tágasabb. A nemzeti élet ez elsőidőkben csaknem egészen a királyok által kép-viseltetett, kik nemzetöknek vezetői voltak, melybennök fénypontját elérte. Ilyen volt szent István,ez apostol, kit a keresztyénség feje maga fölébetett, Béla, ki mint száműzött közvitéz is képesvolt országot szerezni magának külföldön; ilyenLászló, a nemzeténél egy fővel magasabb, Európaegykorú fejedelmeinek legjelesebbje, ilyen Kál-mán, kinek lelke korát századokkal előzte meg,Imre, ki egyedül egy sereggel győzelmesen meg-mérkőzött, IV. Béla, ki az országot hamvábólkiemelé. Ilyen királyok alatt, kiknek politikája

59

a hazáéval soha ellenzésbe nem jött, a nemzettörténetei a fejedelmekéivel olvadnak össze, sminden dicsőség nevökhöz ragad.

Nemzetünk éltében az Árpád alatti időszak anevelés kora; a következő szakban ifjonti tűzzellátjuk ezt a világ minden harczába rohanni, te-kintélye nagyobb, ereje érettebb, befolyása sok-szor európai. A pápa kívánsága teljesedett be,midőn Róbert Károly fejére szent István koro-nája tétetett, de a római szék hatalma nemöregbedett az anjoui ház magyar királysága ál-tal, mely a nemzetbe a középkor lovagi szelle-mét öntötte. Visegrád sziklái s Buda vára arany-ban csillogtak s az Alpesen inneni Európa e leg-fényesebb udvara sokszor látott vendégei közthatalmas királyokat, míg Kassán és Zólyombana szomszéd nemzet sereglett össze tanácskozásra.De az akkori külházakból eredett királyok alattmár nem létezett oly tökéletes érdekegység ahaza s a fejedelem politikája közt. Már a fényes,nagy Lajos alatt is anjoui családi érdek szólí-totta a magyar nemességet Nápolyba, s midőnkésőbb a lovagi bosszúból elfoglalt ország a bű-nös Johannának lovagi megvetéssel visszaada-tott, e háború hazánkra csak egy következésthagyott hátra, a kilenczedet, melyet a nemességaz olasz táborozás kárpótlásául nyert. Szintén elovagi szellemből eredett az ősiség alakja, mely,bár eredetileg a magyar alkotmánynyal összeüt-között, csakhamar annyira meghonosult a haza-

60

ban, hogy bizonyos időben a nemzetiség pallá-diumának tartatott.

A nemzet materialis jólétét ápolták különö-sen a hatalmas Károly és Lajos, a kereskedéstmozdították elő, a rend uralkodott, — de lanka-dás fogta el a nemzet közéletét, mert a királynagyszerű tervei figyelmét a külföld felé irá-nyozta. Magyarország határai a balti 8 feketetengerig terjedtek; királyai, úgy látszott, a keletsorsának vezetőivé valának rendeltetve. Azon-ban mindezek nem a nemzetből s institutióibólkövetkeztek, hanem a királyi személyességből, amint ez megszűnt, a rend felbomlott, a kereske-dés és ipar megakadt, a keleti supremetia meg-szűnt. Ezeknek előérzetében a nemzet a két an-joui fejedelem nagyszerű és fényes uralkodásaáltal sem tudott megbarátkozni az új, a régitőleltérő kormánypolitikával, s csakugyan II. Ká-roly nagy Lajos unokaöcscse meggyilkoltatásaután a nagy király özvegye megfojtatott, királyileánya fogságba vettetett s később császári vejeis letartóztatott; Lajos győzelmes zászlói a törökfélhold előtt meghajoltak, diadalmaira Nikápolykövetkezett és Várna. Ez volt a külső befolyáskövetkezménye; a kornak fénye oly tündöklő,mint árnyai sötétek, a színek oly élénkek mintmúlékonyak.

Fejetlenségbe esett s zavarba jött az ország,midőn a kiskorú V. László idegen udvarban ne-veltetett; a nemzet vissza látszott hanyatlani a

61

régi hétkapitányos időbe; belháború, egyesekközti csaták, az erősebbnek gyors emelkedése sbukása, oly festői alakban mutatják e szakot azutókor előtt, a mily szerencsétlen és súlyos voltaz akkori ivadéknak. E chaosban Hunyadi szik-lalelkületén törik meg a habok zajlása; kormá-nya később nagy fiának Mátyásnak uralkodásaalatt honunk nagyságának fénypontját érte el,alatta történt mindaz, mi legnagyobb s legdi-csőbb históriánkban, s király és nemzet egyesülveoly szép egy jelenetet képeztek, mely elfelejthe-tetlen maradand még akkor is, ha a következőszláv befolyás alatt nem bomlott volna meg azország, nem rázkódtattak volna meg talpkövei.Ez volt azonban a haza rendeltetése; Mátyásdicsfényére következett a gyenge Ulászló, s velea szláv befolyás egész kártékonyságában. Száza-dokig lakta e nemzet az ország nagy részét, szá-zadok óta állt a magyarral szoros összeköttetés-ben Orosz-, Gács-, Lengyelország, de e nagynemzetiségnek, holt anyagként, nem volt befo-lyása, míg hazánk ép volt és erős, s midőn hatá-sának ideje bekövetkezett, pusztító volt ez, sszétbontó, s mindenünnen az ország enyészetételőre készítő. Rendetlenség, fényűzéssel páro-sítva, szép szavak, melyek tetteket soha nem ter-mesztenek, színlett barátság, s dölyfös tunyaság,az ellenség vakmerő kihívása, míg a haza erejeszétoszlik,fa szláv nemzetiség mind e jellemhibáijelezték a külországi szellemet, mely fagyos le-

62

hollétével a nemzetiség virágait elhervasztó,,melynek gyászos hatását a mohácsi szerencsét-lenség örök, borzasztó emlékként tanúsítja.

És így nagyszerű tragédiaként áll előttünkez időszak, négy felvonásban egy nagy nemzetesetét mutatva, a dicsőség fénypontjától egészaz éktelen halálig. Az elsőben látjuk a magyart,kinek nemzetisége Árpád háza alatt annyiramegerősödött, hogy veszte nem volt félhető, mi-ként lép ki szűk köréből, hogy súlyosabbannyomjon az európai sorsok mérlegében, mikéntkivergődve a belháborúból, fényesen virágzikföl; de a virág illata szint oly bájos a mint szé-dítő, s csakhamar következik az anjoui házgyászenyészete, a családi vérbosszúnak szaka-datlan sora, melybe Magyarország és Nápolysorsa be van fűzve, s mely számos meggyilkoltfejedelmek temetése után, Erzsébet koporsójá-ban, Mária börtönében találja végét. — Szinténoly nagyszerű a második felvonás; Zsigmondkirály huzamos és gyakori távollétéből eredettaz elkülönködés, a meghasonlás s a belháború;folytattatott Erzsébet, Albert és Ulászló alatt,s e kisszerű, nyomorult harczok közé becsapvillámként Nemesis nagyszerű ítélete, a hitsze-gést büntető várnai csata. — Még költőibb a kö-vetkező szak, melyben a nemzetiség reactiójauralkodik, s hol fény és árnyék kezdetben olyközel esnek egymáshoz, mint Rigómező Nándor-fejérvárhoz, mint Hunyadi László vérpada Má-

63

tyás koronájához, melynek csillogása elenyészővégre az árnyat. De e szép kor sem tart továbbegy emberi ivadéknál, Mátyás meghal, s oda azigazság, a király tekintélyét fölváltja a fejetlen-ség s aljasodás. Következik a magyar tekintély-nek csökkenése, így a tartományok veszte, aszörnyű parasztháború s utána a még szörnyebbnemesi bosszú, végre II. Lajos alatt a visszavo-nás s meghasonlás főurak és nemesek közt, a mo-hácsi veszedelem; s az éktelen szökevény halál!

I. IDŐSZAK.

Olasz befolyás. 1302—1395.

A szabadság és meghasonlás eszméi oly közelszomszédságban állnak egymáshoz, hogy a ha-tárvonal köztök alig vétethetik észre, mert a sza-badság abban áll, hogy az egyéniségnek a lehetőlegnagyobb hatáskör engedtessék. Minden egye-sülés a felek szabadságának s függetlenségéneknémi részét áldozatul kívánja; s azért nemzetek-nél, melyeknek éltető eleme a szabadság, min-denki csak önmagára szeret támaszkodni, mertaz erős legerősebb, ha egyedül áll, s társak ésszövetségesek nézetei s érdekei által nem korlá-toltatik. Ez elválás és oszlás is mindenütt meg-jelenik Magyarország történeteinek szövetében,mint egy keresztülvonuló fekete szalag. Az ár-

64

padi ház uralkodása alatt a törzsökfejek mindigellent állnak a fejedelemnek, s midőn ez kihal,az ország főurai csak hatalmuk terjedését tartjákszem előtt, s örömmel látják a trónkövetelőknagyobb számát s gyengeségét, a zavarnak, s ezalapuló uralkodásuknak biztos kezeseit.

Jogi szempontból András halála után, Erzsé-betnek, a kiskorú leánynak, igényei a koronáhozvoltak talán a legalaposabbak, mert a többi kö-vetelők is, a cseh Venczel és a bajor Ottó leány-ágon tartoztak az árpádi házhoz, sőt a szent székis, mely felsőségi jogokat követelt Magyarországfölött, az anjoui Róbert Károlyt, a szintén leány-ágon Árpád házával rokont, kívánta a magyarkirályi székre emelni. Az ország nagyjai köztleghatalmasabbak valának: trencséni Csák Máté,az Omodé-ház, a güssingi s a brebiri gróf s azerdélyi vajda, kik egymással viszálkodásban,egyik vagy másik trónkövetelőhöz csak színreszítva, függetlenül viselték magokat, s csak ön-hatalmokat terjesztették. Az egész országot Er-zsébet teljeskorúságáig kormányozni, egy semvolt elég alkalmas közülök, s azért a hazát in-kább magok közt aprították föl. Erezték azon-ban, hogy szükséges más királyt felállítaniKároly ellenébe, ki a brebiri gróftól segítve,Dalmátországból Magyarországba csapott, s bára követelők közöl a koronára legérdemesebb, azország függetlensége tekintetéből legveszedel-mesebb volt, midőn igényeit nem annyira az ár-

65

padi rokonságra, mint a római szék hűbéres ado-mányára építette. Alkalmatosabbnak látszék teháta cseh Venczel, ki is gyenge lelkületű hasonnevűfiatal fiát, Erzsébet jegyesét, Magyarországbaküldé, hol ünnepélyesen meg is koronáztatott.A gyermeki gyenge király azonban nem volt ké-pes a súlyos időknek megfelelni; kezében tar-totta az ország sorsát, de ez erőtlenebb volt,mint hogy elbírhatta volna, s azért önkényt el-ejté s visszatért Csehországba, a magyaroknaktiszteletét sem tudván macának megszerezni,mert midőn a pápától megkoronáztatása miattkérdőre vétetett, képviselőket küldött Rómába,s igényeit a Károlyéi ellenében a szent szék Íté-lete alá terjesztette, mely természetesen az an-joui guelf Károly unokájának Ítélte oda a ma-gyar koronát.Midőn a szláv nemzetek a szomszéd szép ko-

rona elnyerésére elég erővel nem bírtak, a főuraks papok többségének kívánata a németek feléfordult. A bajor Ottó sem volt azonban férfiasabba cseh Venczelnél, csak szerencsétlenebb, mertLászló erdélyi vajda által, ki maga tört a koro-nára, színlett barátság mellett megfogatott, s akorona visszahagyásával csak nehezen kerülhe-tett vissza Bajorországba. A szerencsétlen Erzsé-bet pedig a földi lármából s országos zavarokközöl egy zárda békességébe vonult vissza, s akirálynék sora helyett az egyház boldogai szá-mát szaporítá. Így nem maradt más trónköve-

66

telő többé mint Károly, kihez a szlávok és néme-tek erőtlenségénél fogva az ország nagyobb ré-sze a pesti s rákosi gyűléseken csatlakozott aszent szék egyenes felsősége elleni óvás s tiltako-zás mellett, s így a franczia eredeti király1310-ben végre szent István apostoli koroná-jával koronáztatott meg, miután már három-szor, az országlás jelképéül, más koronák tétet-tek fejére.

A mint Károly királyi székét elfoglalta: másszellem hatotta át a magyar történetet, nem-zeti helyett európai. A magyarok láthatára ha-talmasabban szélesedett, Nápoly, Lengyelországs a dunamellék vonatott körébe, melyet a költőikalandos lovagiság fénye világítá meg. A nem-zeti élet felülete virágosabb lőn, de mélységébenvesztett, a rend eszméjének alárendeltetett a sza-badságé, országgyűlések helyébe, melyek a hazabelviszonyait szabályozták, fejedelmi találkozá-sok léptek, melyekben a nemzetek külviszonyai,a királyi családok kölcsönös öröködései és szö-vetségei intéztettek el. A magyarok fogalmaiváltoztak irányokban, a király más nézetektőlvezéreltetett, mint az előtte uralkodott Árpádiak;az eszmékben hatalmas forradalom következettbe. E változás azonban, ez európaibb kormánybefolyása, nem volt káros a nemzetre, mert akeleti elemek, erősödve a műveletlen kun nem-zetek hozzájárultával, nem engedek az ázsiai mu-nicipalis szabadság elavasulását.

67

Károly, e kormányzó tehetség uralkodá-sát a különféle szín alatt függetlenségre törekvőfőurak korlátozásával kezdé, s a hatalmas Tren-csényi Mátét, a dalmát Mladint, a güssingiAndrást, a brebiri grófot, Pétert a zemplényi,Mózsest az erdélyi pártütőket egymásután le-győzte s meghódította, közben serény igazság-szolgáltatást, rendes eljárás mellett hozott be, saz istenítéletek eltörlése által biztosította a ma-gánosok érdekeit; a korona jövedelmeit Venczelés Ottó adományainak visszavételével gyarapí-totta, s a nemességgel lovagi játékok, s a szép-nemnek könnyelmű udvarlása által a költőibbközépkori életet a nyugoti fényes udvaroknálmegkedveltette, melyeknek példájára czímerekjöttek szokásba, a honi udvar fényét emelendők.

De a királyi udvar fényes élénkségét megza-varta egy szörnyű eset, Zách Feliczián ismereteskirálygyilkos merénylete, melylyel a szánako-zásra méltó atya, leányának sértett szemérmét akirályi család vérében megbosszulni s elmosniakarta. Ez volt a könnyelmű szellem első össze-ütközése a nemzetnek szilárdabb elveivel, s bárFeliczián s egész családja borzasztóan kivégez-tetett és száműzetett, bár e büntetést az össze-hítt országos rendek ítélték a szerencsétlenekre,a tett mégis tanúságul maradott, mennyire el-lenkezék az új udvari szellem a nemzet ősi elvei-vel, s gyászos előjátéka volt a nápolyi ház bor-zasztó végének.

68

Szintoly kényúri tett volt a háború az adójátrendesen fizető Havasföld ellen, melynek tökéle-tes meghódítását kívánta Károly. A történetírókkét főúr izgatásának tulajdonítják ezt, de ha aFekete-tenger kereskedésének akkori nagy befo-lyását Veleneze s Genua politikájára tekintjük,s ezt Károly rendszabásaival a kereskedés ser-kentésére összeegyeztetjük, akkor talán nem fogalap nélkülinek tetszeni a gyanítás, hogy a ki-rály, érezvén a Fekete-tenger kereskedésénekhasznát, ezt, mint később Zsigmond, kezébe kí-vánta keríteni, s a Duna jobbpartjáról s Bolgár-országból a balra átvinni. Hogy ez volt a külön-ben oktalan háború titkos rugója, mely által aDuna mente magyar kezekbe került volna, ezannál inkább hihető, minthogy Velencze; ugyan-azon okból, Dalmátországot, a keleti kereskedésszáraz útjának egyik torkolatját, mindig füg-gésbe akarta hozni s alsó részét ugyanazon idő-ben el is foglalta. — Az oláhok azonban, nem-zeti létök védelmében, színlelt s pusztító vissza-vonulással s megfutamodással Károlyt mélyvölgytorkokba csalták és seregét megsemmisítet-ték; — a király csak nehezen menekedhetett megálruhában.

Családi érdekek Olaszország felé fordítákKároly figyelmét; hol ugyanazon kéz, mely őtMagyarországban királyi székre emelte, atyaiörökségétől megfosztá. A pápa, kinek kezébenaz anjoui ház csak eszköz volt a hohenstaufeni

69

vér ellen, csak félve nézte kegyenczének növe-kedő hatalmát, s midőn a nápolyi Károly vég-rendeletében az országot nem előszülöttje ivadé-kának, a magyar Károlynak, hanem harmadikfiának Róbertnek, a magyar király nagybátyjá-nak hagyá, a két jogi ártó közt a gyengébbnek;

Róbertnek Ítélte oda Nápolyt. Ez Károlyt elide-geníté tőle s az anjoui háznak a magyar királyiszékre történt emeltetését nem hagyá a szentszék diadalává válni. — A király ugyan mindigiparkodott fenntartani az egyetértést a szentszékkel, de a gazdag egyházi rendek jövedelmei-ben kincstárának bő segédforrását kereste s ta-lálta s a püspököktől méltóság-foglalási s új esz-tendei ajándékot követelt, sőt halálok után vilá-giak által kormányoztatá javaikat, s midőn meg-engedé, hogy a papi jószágok jövedelmeinektizede a pápa számára szedessék be, az így ösz-szegyűlt pénzösszegnek harmadát elfoglalta.

Gyermekeinek azalatt Nápolyban új reménymosolygott, csak leánymagzata lévén Róbertnek,mely a pápá közbenjárására Andrással, a magyarkirály fiával jegyeztetett el. Károly fényes pom-pával s számos kísérőkkel vitte fiát Olaszor-szágba, s bár ez; a ház érdekében tett utazás po-litikai következményei később károsak lettek amagyar hazára, mégis hatalmas befolyással volt,a nemzet művelődésére s nézeteinek módosítá-sára szintúgy, mint a fényes királyi gyűlés, melykevéssel ezután 1336-ban Visegrádon tartatott,

70

hova János a cseh, Kázmér a lengyel király, s anémet vitézek követei megjelentek, hogy kölcsö-nös követeléseik Károly által egyenlíttessenekki. Ezen bizodalommal s megtiszteltetéssel ossz-hangzásban volt a királyi dísz és pompa, mely avárban mindenkit megvakított, s a magyar névméltósága annyira nőtt, hogy a lengyel ország-gyűlés, Kázmér magzat nélküli halála esetére,Károly fiát, Lajost választá királynak.

Míg a király a nemzet tekintélyét fényes éshatalmas magaviselete és számos szövetségeiáltal növelte, a belső viszonyokról sem feledke-zett meg, s a haza jólétét emelni iparkodott önkirályi hatalmából az országos rendek befolyásanélkül, kiknek nyelvét sem értette, bár gyer-mekkorától a magyar királyi székre neveltetett.Ismervén Olaszország gazdagságának forrását, akereskedést, ezt új hazájában is serkenteni ipar-kodott, a kereskedőket s királyi városokat külö-nös figyelmére méltatva, s a pénzbeváltásnak skis értékű pénznek helyébe, melyek a kereske-dést akadályoztatták és csaknem lehetlenné tet-ték, rendes adót hozott be 1341-ben.

Midőn 1342-ben meghalt, az országot, melymeghasonolva, elpusztulva s szegényen jutottkezére, gazdagon, békésen s a külföldtől tisztel-tetve hagyá fiára Lajosra, ki mindjárt tizenhe-ted napra atyja halála után megkoronáztatott,s 40 esztendeig a magyarok fölött uralkodván, anemzet külső és belső életére oly hatalmas befo-

71

lyással volt, mint szent István óta a királyokközül egy sem. Még szent László tetteit is fölül-múlták fényben a Lajoséi, s kevés törvényei olyfordulatot adának a nemzet szellemének, hogyhatásuk csak utolsó időben szűnt meg, s épenazért csaknem lehetetlen elkerülni a részrehaj-lást, ha felettök ítélünk.

Lajos hírének nagy részét azon lovagi regé-nyes szellemnek köszöni, mely tetteiben leng,mely a magyar zászlót Nápoly falaira tűzte, alengyel koronát békés úton elnyerte, s a magyarnevet nyugotra s keletre, a cseh hegyektől aDuna torkolatáig félelmessé tévé. Lajos korábanel volt már hamvadva a lovagiság első vallásosvitéztüze, más szellem kezde uralkodni egészEurópában, s azon korra, melyben a király csaka lovagok s bárók elsőbbike volt, azon idő kö-vetkezett, hol a monarchiái elv le kezdé rontanikorlátait. Francziaországban kiirtották a vitéztempláriusok gazdag rendét, melyben a papi slovagi feudális hatalom szem lyesítve volt, dee mellett a pápák fönnhatósága is csökkent, mi-dőn Avignonban, a franczia király szomszédsá-gában, oltalma alatt éltek. A német császárok, skülönösen a luxemburgi Károly, házuk gazda-gítására fordíták igyekezeteiket, hogy a nagybirtok a főhatalmat családjokban biztosítsa, míga hatalmasabb házak minden lehető módon meg-aláztattak s gyengíttettek, s a pápa, ki kevésselezelőtt hosszú vita után a nagyszerű hohenstaufi

72

császárházban a germán ellenszegülést a roma-nismus ellen legyőzte, Avignonban szintén ké-nyelmetlenül érezte magát, a később csakugyanvisszajött Rómába, hogy a franczia befolyás alólkikerüljön, s a németek védencze legyen. Ilyidőben, melyben a kard éle helyett a diplomatiaválasztóvize kezde uralkodni, még fényesebbentűnt ki Lajos regényes lovagisága s azon nagy-lelkű vitézség, mely egy országot ugyanazonegykedvűséggel el tud ajándékozni, melylyelazt meghódította.

Uralkodásának első ideje a nápolyi ügyeknekvolt szentelve, hol a pápa Róbert halála után amagyar király öcscsét csak a királyné férjénekismerteté el, midőn Johannát teljeskorúnak nyi-latkoztatván, András megkoronáztatását hátrál-tatta. Lajos, házának érdekében, anyját Erzsé-betet, tömérdek kincsekkel Nápolyba, s követeketAvignonba a pápához küldött, s így megvásá-rolta végre magyar pénzen az engedelmet Andrásmegkoronázására. Johanna azonban férjét, atöbbi királyi herczegek tudtával, Aversábanmeggyilkoltatta; csak magyar dajkája sietett aszerencsétlennek segítségére 1345. Nápolyban akirály-gyilkolás nem tett nagy benyomást, deannál mélyebb sebet vert Lajos lelkében, kiöcscsét bosszulandó, gyászzászló lobogása alattkis seregével Olaszországon keresztül ősei or-szaga felé sietett, melyet 1347-ben vitézül megis hódított. Johanna megszökött, a királyi her-

73

czegek megbosszulták András halálát a kisebbbűnösöknek nagy részén, de ez nem segített raj-tok, mert az elfoglalás után a királyi ebédnélLajos szemrehányásai közt elfogattak, s az egyikközülök, Durazzoi Károly, mindjárt le is fejez-tetett, a többiek foglyokul Visegrádra küldettek,hova a király rövid idő múlva visszament. A ma-gyar kormány azonban nem talált népszerűségreOlaszországban, Nápoly fölzendült, s a magya-rok vitézsége már alig állhatott ellent a soka-ságnak, midőn a király másodszor is új sereggeljelent meg, s személyes bátorságának számosbizonyításai mellett, ősi országát még egyszerfegyverrel elnyeré, 1350-ben. A pápa azonban,kinek, mint Nápoly hűbérurának, ítélete alá ter-jesztetett a koronavita, Johannát ártatlannaknyilatkoztatá, mint ki ellentállhatatlanul meg-igéztetve követte el a bűnt, s oda ítélte neki azországot, Lajosnak pedig költség fejében 300.000aranyat. De ő, kit csak bosszú, nem pénz vagyországvágy vezérlett kétszer Visegrádról Ná-polyba, megvetőleg odaajándékozta a királyné-nak a bűnpénzt, s a herczegeket, kiket esküvelcsaládja meg nem háborítására lekötelezett,visszaeresztette hazájokba. Az egész nápolyi há-ború regényes kaland a nemzet életében, köz-vetlen nagyobb befolyás nélkül.

Nagyobb hatásúak voltak az 1351-diki ország-gyűlésben hozott törvények, melyek a régi ma-gyar szabadbirtoki rendszert megváltoztatták,

74

A régi ázsiai szerződés el volt már felejtve, azelső osztályban nyert javak birtokosai kisebbség-ben maradtak a királyi adományosok nagy számaközt, s az adomány természetével nem ellenkező-leg, Európa többi nemzeteinek szellemével meg-egyezésben, alkottatott azon törvény, mely anemeseknek tiltja örökös jószágaikat elajándé-kozni, vagy végrendeletben egyházakra hagyni.Hűbérivé alakúit ez által a régi allodiális rend-szer, mely külföldi példák szerint az elidegenít-hetésre hízelkedésből kért gyakori királyi meg-egyezések által már régen megcsonkult. Innétszármazik az ősiség alakja, azon törvényé, mely-hez nyúlni nem lehet a nélkül, hogy a nemzetegyik része föl ne kiáltana: tudjuk pedig, hogyakkor jajdul föl az ember, ha kezünkkel sebhedthelyét érintjük.* — Ezen törvényt némely írókugyan csupán az egyházi javak halmoztatásaellen irányzottnak tartják, a királynak jellemé-ben azonban a lovagiság másik iránya, a val-lás is tökéletesen ki volt képezve, s az egyhá-zak számos adományokkal gazdagíttattak általa,eőt az egész anjoui ház politikája Nápolyban,mely hűbéren alapulva, e rendszert legszigo-rúbb következményeiben tartotta fönn s képezteki, bizonyítja e törvénynek egyenesen feudá-lis okát.

* Ez 1839-ben volt írva, midőn az ősiség még fönn-állt, s csak az 1848-ki forradalom következtében az oszt-rák Törvénykönyv behozatala alkalmával töröltetett el.

75

Szintoly szellemű s a régi alkotmánynyal megnem egyező a másik két törvény, mely a parasz-tokat illeti, s a már divatozó tized mellé a kilen-czedet is behozta, oly szigorúan, hogy ezt elen-gedni se legyen szabad, s az, mely a földesúrpatrimoniális hatóságát alapította meg. A többiczikkek bizonyítják Lajos nagy kormányzói te-hetségeit, midőn az adó egyformaságát szabá-lyozzák, az egyházi s világi személyek kölcsönösperviszonyait rendezik, az igazságkiszolgáltatássiettetését eszközlik, a fenyítőtörvények hatás-körét egyedül a bűnösre szorítják, a száraz vá-mokat eltörlik és hiteles helyekül csak a nagyobbkáptalanokat s conventeket ismerik el.

Ha ezen országgyűlés végzései ellenkezésbenvalának is a régi szokásokkal, a korral azonbanannyira megegyeztek, hogy a magyar nemzeti-ségnek több sajátsága csak ezekből magya-rázható.

Vizsgálván az ősiségét megalapító törvény ha-tását, szembetűnő, hogy következései nem felel-tek meg rendeltetésének, a nemes családok gaz-dagsága föntartásának, mert be nem hozatván ahűbér-rendszer egész szigorúságában s mindenkövetkezményeivel, annak színe alatt megma-radtak a régi rendszer károsaknak tartott részei,sőt még inkább romolva a vegyület által, végrea nemzet hitelét s iparát semmisítek meg. Mertaz ősiséggel nem hozatott be az adományok oszt-atlansága s az elsőszülöttségi örökösödés, me-

76

lyek egyedül biztosíthatják a családok gazdag-ságát, s az egész nemzeti életnek oly aristocratiaiszínezetet adnak, mint Angliában. Meg nem en-gedték ezt a magyarok fogalmai a személyesszabadságról s nemek egyenjogúságáról, azonfogalmak, melyek magok tették lehetővé, hogyLajos halála után leányára szálljon a korona.S így mind a két nem közt föloszthatván az ado-mányok az adománylevél értelmében, sőt ennekellenére is, az első szerzeményesnek végintézeteszerint, az ősiség csak a király ellenében tévé ajavakat hűbérré, a nemesekre nézve e törvénycsak ipart s kereskedést lelánczoló bilincs volt.

A király, országlása kezdete óta, atyja terveitkövette, s örökösödési és házassági alkudozásaitfolytatta a luxemburgi császárházzal Csehor-szágban, s a bajor fejedelmekkel és Kázmérral alengyel királylyal, kinek frigyeseként a litváno-kat 1351. és 1354. megverte, s Magyarországrészére Veres-Ruszsziát visszafoglalta. Erre meg-szalasztotta a tatárokat, kik Magyarországotrablórohanásokkal ismételve megtámadták, svisszavette 1356-ban Dalmátországot a velen-czeiektől, miután első kísérlete, az első nápolyiháború idejében sikeretlen maradott. Figyelmeezután a Dunamelléke felé fordult, s Bolgár-,Bosnyák-, Oláhország, Moldva és Servia egymásután érezték a magyar vitézség súlyát, s kényte-lenek valának hűbérurokul ismerni el a királyt.Ezen, az ország fekvéséből természetesen követ-

77

kezett felsőbbség azonban, mely a keleti keres-kedés útja miatt oly nagy következésű lehetett,csak addig tartott, míg a vitéz király élt, mertLajosnak ugyanazon lovagi szelleme, mely e széptartományokat meghódította, vallásos buzgóságaáltal megszakasztotta minden közelebbi kötelé-keiket Magyarországgal. A király, ki, mint fö-lebb említettük, templomokat építeni s adomá-nyokkal gazdagítani meg nem szűnt, eretnekeks hitetlenek fölött uralkodni nem akart, s azértbúzgóan hirdettette a nyugati egyház dogmáit,sőt az erőszakot sem zárta ki térítő eszközei kö-zül. Buzgósága előtt a kunok a keresztelővíz aláhajták ugyan fejeiket, de a makacsabb zsidó in-kább tűrte a száműzetést, mint hogy vallását sbenne nemzetiségét áldozza föl; a dunamellékibolgárok, oláhok és ráczok pedig csak színrehagytak föl a görög szertartással, mely mind-járt visszakerült, mihelyt a király távozott. Ezenvallási viszálkodás gátolta a magyar fönnható-ságnak meggyökeresedését a Duna egész folyamafölött, s megakasztotta a keleti kereskedés föl-virágzását, melynek egyik iránya Lajos alatt sMagyarországon s Erdélyen keresztül vitt, hovaa kelet fűszerei örmények által hozattak, s fa-edényekkel s az erdélyi szászok iparának ter-mesztményeivel fölcseréltettek, míg más oldalrólbécsi és boroszlói kereskedők India fűszereittovább szállították nyugot és éjszak felé, — shelyettök és a magyar borért, sóért, rézért:

78

posztót 3 gyapjúszöveteket hoztak. — Ezen köz-lekedés emelte a magyar felföld s Erdély váro-sait kereskedő rakhelyekké, ez virágoztatta föl adunamellékieket, melyek közt Buda emelkedettlegfényesebben, melynek kies szőllődombjairaLajos az olasz háború után tündöklő királyivárát a vadabb visegrádi szikla alól vitette át.

Az éjszaknyugat azonban nevezetesebb lett akirály előtt, mint a délkelet; lovagi szellemébenmár elébb a császárnak, a luxemburgi csehIV. Károlynak, háborút izent, mivel ez a ma-gyar anyakirálynéról, Erzsébetről, tiszteletlenülszólott, de a dolog kardra nem került, s békésenintéztetvén el, a béke kezességéül Zsigmond, acsászárfi, Máriával, Lajos leányával, jegyezte-tett el.

1370-dikben Kázmér halt meg, a szép zsidó-nőket kedvelő lengyel király, s örökösödési szer-ződések szerint Lajosra szállt a korona. De mintelébb Nápolyba, úgy Krakkóba sem illett a ma-gyar, s Lajos anyja, Erzsébet, ki mint Kázmérnővére, lengyel helytartónővé neveztetett ki, amagyar kormányt nem tudta megkedveltetni,minek következése rendetlenség volt és zendülés.A béke ugyan s a rend végre visszakerült, de akét ország nemzetisége annyira különbözött, hogytartós összeköttetésök remélhető nem lehetett,annál inkább, minthogy Lajos a lengyel ügyeketkisebb figyelemre méltatta, mint a magyarokat,mit avval is bebizonyított, hogy több lengyel

79

országgyűlést a lengyel határon tál Magyaror-szágban tartatott. — Terjedt uralkodása és sokszövetségesei mellett különben is sokszor hábo-'rúba keveredni s Olaszországra figyelmeznikénytelen, még kétszer hadakozott a félszigetena milanói herczeg, Visconti Bernabo ellen apápa unszolására, s Velencze ellen, mint Ge-nua szövetségese, mind a kétszer nagyobberedmény nélkül. E számos külháborúk azon-ban megismertették őseinket az európai viszo-nyokkal, a kor eszméivel, a külföld szokásaivalaz ország mívelődése nőtt, s a nemzet eszméibenés lelkületében nagy fordulatot vőn, melynek azősiség eszméjének nagy kiképzése és gyors meg-honosodása is tulajdonítható az eddig szabadMagyarországban. És ez teszi Lajos uralkodásátoly következménydússá, mert Magyarország ha-tárai a király halála után régi helyeikbe oly rö-vid idő alatt tolattak vissza, mint a milyenbenannak idejében kiterjesztettek, s ha a tartomá-nyok elfoglalása a magyar hírt emelte, gyorsvésztők ezt még inkább megalázta, sőt Lajosmaga is bebizonyította, hogy képesebb volt orszá-gokat nyerni, mint azokat megtartani.

Ő, kit az utókor a nagy czímzetével tiszteltmeg, 1381-ben halt meg, miután egész életébennagyszerű terveit nem az ország összehítt rendéi,hanem kedvenczei által vitette ki, kiknek láng-eszét uralkodói pillanattal megismervén, fényte-len születésök mellett is, az ország főhivatalaira,

80

méltatott. Különös, hogy ezek közül a több-ség nem volt törzsökös magyar; így a nádor,László oppelni herczeg, a tótországi Gara, e ahorvát Horvátinak,

Lajos halála után kétségbe sem hozatott leá-nyának, Máriának, országos joga, s ellenmondásnélkül meg is koronáztatott királynak, anyja, abosnyák Erzsébet, vévén át a kormányt nagy-korúságáig.

De az országgal nem örökölte a nagy királyférfias gondolkozását, és Gara uralkodott az öz-vegy királyné neve alatt, kényúrként, mert hitte,hogy az ország már elszokott az országgyűlések-től és alkotmányos kormánytól. Az anyakirálynészeszélyei, Gara durva keménysége és Zsigmond-nak, Mária jegyesének, folytonos távolléte za-varba hozták az országot. Több főúr, Palisnaaz auraniai perjel, és Laczkovics a dalmát bán,gyanúból fosztattak meg hivatalaiktól, még töb-ben kedvetleníttettek el, midőn néhány gács vár-nagy bűne miatt, kik a rajok bízott erőssége-ket a litvánoknak adák át, ártatlan gyermekeik-nek is bűnhődni kellett. Hozzájárult, hogy alengyelek a kényúri könnyelmű Zsigmond he-lyett Lajos leányát, Hedviget, kivánták fejedel-möknek, s hazájok teljes elválását Magyaror-szágtól, mi végre, midőn Erzsébet mindenhalasztgatásaival mit sem nyerhetett, sőt a len-gyel korona már veszedelemben forgott, meg istörtént. A szép Hedvig lengyel királynénak

81

koronáztatott Krakkóban; és az épen megke-resztelt litván Jagellóhoz ment férjhez, mi általLitvániát Lengyelországhoz kötötte, sőt új ha-zája érdekében a magyar koronához tartozó Ga-licziát is elfoglalta.

A megelégületlenek reményei Nápoly felé for-dultak, hol Károly, a lefejeztetett durazzoi her-czeg fia, még Lajos életében András halálát vér-bosszúval engesztelte meg, midőn Johannát, 37évvel férje meggyilkoltatása után, magyar kato-nák által megfojtatá, s az országot elnyerte.A Horváthiak, Pál a zágrábi püspök s János abán, voltak az összeesküdték fejei, kik a nápolyikirályt, mint Lajos legközelebbi férfiatyafiát,Magyarországba hítták meg. A királyné ijedté-ben országgyűlést tartatott, megerősítette Andrásbulláját, s hogy férfi ellen férfit állíthasson ki,véghezviteté a házasságot Zsigmond és Máriaközt. De mind hiában, Károly megjelent, a szépérett férfi, a vitéz hadvezér, a merész király, saz ország nagy része feléje fordult. Színlelt ba-rátsággal közelíte ő a királynékhoz, mint atyafiés segéd, kik tettetett szívességgel a nemzet abudai országgyűlésen kijelentett akaratának, s akörülmények súlyának engedvén, némi vonako-dás után lemondtak a koronáról, sőt Károly ko-ronázásánál láthatólag elfojtott keservvel jelen isvoltak, bosszút forralva keblökben. Egy hónap-pal később a király, szemeik előtt, Forgács Balázsáltal megöletett, Erzsébet intésére, s ha Mária

82

nem is volt részese a gyilkosság terve kikoholá-sának, mégis bűntárssá alacsonyodott, midőnForgácsot gazdagon megajándékozta. Az ola-szok s horvátok kiverettek Budából, de a zendü-lésnek vége nem volt, 8 midőn a királynék Hor-vátország felé utaztak, hogy jelenlétükkel azországot kibékítsék, Horváthi kezeibe estek, kiGarat és Forgácsot rövid vitéz ellenállás utánszemeik előtt lefejeztette, — nagy Lajos özve-gyét és leányát tömlöczbe vettette. Zsigmond, kiekkor Csehországban sereget gyűjtött, csak las-san jött segítségökre, és szabadságuk helyettkieszközölte, hogy az ország rendéi által 1387-benkirálynak koronáztassék meg, nehogy fejedelemnélkül maradjanak. Erre Horváthi megöleté azözvegy királynét, — a velenczeiek pedig meg-szabadíták Máriát, ki 1395-ben magtalanulhalt meg, miután halála előtt még Dalmátor-szág elpártolva a magyaroktól, Bosnyákország-hoz csatlakozott. Erzsébet megöletését meg-bosszulta Zsigmond, ki az egész nápolyi pártot,Laczkovicsnak, Kontnak s a 32 bujdosónak vé-rében, megfulasztotta.

Az olasz királyi házból csak Károlynak ártat-lan kis fia, László, maradott életben Nápolyban,ki Magyarországra is tartott igényt.

Ez volt a fényes anjoui háznak enyészete, melya pharustól a balti tengerig uralkodott, — ki-rályi széke a hohenstaufi Konradin vérén ala-pult, s ez súlyos átokként nehezedett reá. Az

83

orgyilkos siciliai vecsernye után Andrást neje,Johanna, fojtatá meg; e miatt a durazzoi Károlyvérét ontotta Lajos, e miatt ölette meg Johannáta második Durazzoi Károly, .ki atyja halálátLajos leányán avval bosszulta meg, hogy trón-jától megfosztotta; Erzsébet öleté meg őt; ala-csony kezek végezték ki ezt, s számos főurakvére folyt utána.

Konradin árnyát megengesztelte egy négysze-res királyáldozat a győzelmes anjoui házban.

III. IDŐSZAK.

Német-szláv befolyás. 1405—1444.

Az anjoui ház vére megszáradott, a nélkül,hogy hatása lett volna Zsigmond lelkületére; őaz előtte uralkodott háznak politikáját tovább isfolytatta. Csak esetnek vagy szerencsének nézte,hogy magyar király, mert országa fölött nemfelejtette brandenburgi örökségét, cseh születé-sét, 3 a császárkorona egykori követelhetését,mely atyja s bátyja fejein ragyogott. Háza s ön-érdekei nagyobb tekintetet érdemeltek előtte,mint az országéi, hol különben is egy hatalmasoligarchia és egy szabadságszerető nemesség né-zeteinek minden oldalról ellentálltak, minek kö-vetkezésében az országgyűléseket csak úgy gyű-lölte, mint akár Károly vagy Lajos, s parancsolnijobban szeretett, mint tanácskozni. Ehhez járult

84

még, hogy anjoui sógorságáról a diplomaticusszerződések és kiegyenlítések iránti haj hun isrá szállott, mi az országot sok kedvetlenségekbekeverte. Oly nagytervű és szilárd akaratú kirá-lyoknál, mint Károly és Lajos, e tulajdonságaz ország határainak terjesztésére szolgált, s kül-tekintélyének gyarapítására, de Zsigmond kezenem volt elég erős a belső rendet megtartani, sgondatlan bőkezűsége — és fényűzése mellettnagyszerű tervei az ország egész erejét s a szük-séges költségeket a kivitelre soha sem nyerhettemeg.

Kezdetben kedvezett neki a szerencse, s a füg-getlenségre törő tartományok vagy fegyverrel hó-díttattak meg, mint Moldva és Havasalföld, vagyegyéb körülmények által bírattak hódolásra,mint Bosnyákország s vele Dalmátia, a megha-sonlott kétes fejedelmi örökösödés következtében,Tvartko halála után. Azonban mindez csakha-mar megváltozott, mert midőn egy franczia ke-resztes sereg segedelmével a törököket, kikbena byzanczi császárság mindinkább gyengülő álla-pota mellett Magyarország legveszedelmesebb el-lenségeit fölismervén, Nikápolynál megtámadta,tökéletesen megveretett, s életét nehezen ment-hetvén meg, a Dunán, fekete és adriai tengerekenés Dalmátországon át, csak későn került visszaMagyarországba, 1397-ben, hol könnyelműségeés szerencsétlensége sok országnagyot, köztükLaczkovicsot a volt erdélyi, most horvát vajdát,

85

arra késztetek, hogy Lászlót, a meggyilkoltII. Károly fiát Nápolyból meghívják, de ennekkésedelme megtartotta még Zsigmondnak az or-szágot. A király az árulót s társát Simontornyait,minden pör nélkül, a Körösudvarhelytt tartottországgyűlés alatt megfogatta s lenyakaztatta, dea törvénykezési formáknak e mellőzése büntet-len nem maradott, s a közelégületlenséget nö-velte, melyet Bolgárország veszte, Bosznia egyrészének fölzendülése Hervója alatt, Moldva ésHavasalföld háborgása a lengyel és magyar be-folyásnak és kegyuraságnak összeütközténél, s akirályi javak elzálogosítása, a nikápolyi ütközetmind e gyászkövetkezményei, szültek. A királyitekintély sérthetetlensége föl volt már dúlva azanjoui házban történt ölesek által, s így lett le-hetővé azon, a magyarok közt példátlan történet,hogy Zsigmond az országnagyok közmegegye-zéséből, vérontás nélkül, királyi várában megfo-gatott és elzáratott, de a Grarák és Stibor vajdaerőlködései, s az országgyűlésnek a királyválasz-tás iránti habozása, öt hónapi fogság után, a ki-rályi foglyot 1399-ben fölszabadították, miutánmegígérte, hogy fátyolt vetve a múltra, meg-feledkezik minden bántalmazásáról. László azonközben Dalmátiába jött, s horvátoktól és bosnyá-koktól segíttetve, egész Győrig nyomult; devisszatolatva, elhagyta az országot, miután adalmát városokat Velenczének eladta, mi új

86

alkalmat nyújtott a köztársaságnak megerősödé-sére a tartományban.

Még közel negyven esztendeig uralkodottZsigmond 1438-ig, s bár sokat elfoglaltatva csá-szári és cseh gondjaival, a kostniczi és baseli fő-zsinatokon, hol az egyházszakadásnak véget ve-tett, Olaszországban, hol magát megkoronáztató,Csehországban, hol a husszitákat le nem győz-hette, míg magok nem irtották ki önmagokat, éstöbb nagy utazásai mellett, melyeket nagy fény-űzéssel a királyok s fejedelmek vitáinak kiegyen-lítése végett tett, Magyarországnak állását s vi-szonyait élesen átlátta, de bár nagyszerű tervekszövésére elégséges lángészszel bírt, mégis a jel-lem azon szilárdságát nélkülözte, mely a kiviteltlehetővé teszi, s melynek híja mindezen tervek-nek ellenkező következményeket szerzett. Ma-gyarország természetes főérdeke mindig a Dal-mátország és a Dunamellék fölötti felsőséibenfeküdött, hogy két tengerrel összeköttetve, ter-mcsztményeinek kivitelét könnyen eszközölhesse,s természetes határaiban szabadon s függetlenülmegmaradhasson, s ezért az ország természetesellenségei a törökök voltak, kik Bolgárországot,Boszniát és Serviát részint megtámadták, részintelfoglalták; Velencze, mely Dalmátországra vá-gyott, és Lengyelország, midőn felsőségét s kegy-uraságát, a magyar ellenére, Moldva és Ha-vasalföld fölött kiterjeszteni igyekezett. Mégveszedelmesebb volt az ország belsejében a min-

87

dig nagyobb erőt nyerő oligarchia, mely a kor-mányt bitorolta. — Mindezeknek változtatásáratört Zsigmond, de hasztalanul: a törökök ellenfölizgatta követségeivel az Azovi tenger ésEuphrates körüli nomád lovag-törzsököket, Ve-lencze hatalmának megtörésére Olaszországbavitte át a dalmát háborút, s a köztársaság gaz-dagságának csökkentésére a keleti kereskedéskezelését Genuára bízni igyekezett; Lengyel-ország ellensúlyául a lithván herczeget királylyáemelni törekedett, s végre az oligarchia és ne-messég neutralizálására városi követeket hittmeg az országgyűlésre, s iparkodott a kereske-dés viszonyait elrendezni. Terveinek kiviteléreazonban nem talált elég erőt önmagában, semelég tekintélyt az országban, s így hanyagulfolytatta a háborút a törökök ellen, melyben anikápolyi ütközettel elvesztett Bolgárország utánBosznia, Havasalföld és Serviának egy része atörök uralom alá került, ki rabló dúlásaiban mái-hazánk határait is, bár nem büntetlenül, áthágta.Velencze ellenébe, Zsigmonddal császárságánakfőfeladata, az egyházszakadás megszüntetése, el-felejteté Magyarország érdekeit, Eugeniusnak, avelenczefi pápának közbenjárásáért, a köztársa-sággal kötött békében. Dalmátiának egy részételidegenítette; a kereskedés új iránya pedig,szintúgy, mint a fölállítandó lithván királyság akirály könnyelműsége mellett, létre nem jött; akirályi városok országos befolyása pedig vesze-

88

delmesnek látszott azon időben, melyben Német-országban a polgárság mindenütt a fejedelmekés nemesek ellen harczra kelt. Zsigmond tetteikülönben sem nyerhették meg a nemzet megelé-gedését, s a morva Jodokkal s osztrák Albrecht-tel kényúrként kötött örökösödési szerződések amagyar korona iránt, szintúgy megütköztek anemzet fogalmaival és szabad alkotmányával,mint az ország egy kiegészítő részének a XVI.szepesi városok elzálogítása a lengyel koronánál,és számos koronajövedelmek s javaké magyarfőuraknál, mi a királyt némileg meg is kötötte,hogy az oligarchiát meg ne támadhassa. Mind-ezek mélyebben hatottak a nemzet lelkületére,minthogy a királyi személy, s az általa behoza-tott törvény, még ha jótékony volt is, tiszteletettalált volna az országban, s azért minden jó in-tézkedései a királyi városok belső alkotmányá-nak megalapítására, a kereskedés emelésére, abányászat ébresztésére, s a parasztok sorsánakkönnyebbítésére az által, hogy nekik a szabadköltözés megengedtetett, kevés hatással bírtak;mindenütt elkülönözés uralkodott, s önmagáratámaszkodás, mi a banderiális rendszer szabá-lyozása által még inkább előmozdíttatott, merta főurak függetlenségre törő vágya ez által újtápot nyert, s bűnös terveik kivitelére új erőt.Mindezekhez járult még Zsigmond fényes, defeslett élete, második feleségének Cilley Borbá-lának kicsapongásai, és stíriai gyűlöletes, ma-

89

gyarfaló házának gazdag megadományoztatása,s nagy befolyása az uralkodásra. Ötven évig tar-tott országlása nem szerezhette meg Zsigmond-nak a magyarok szeretetét, mindamellett, hogyaz általa szokásba hozott megnemesítés jószág-ajándék nélkül, s a sárkányrend, a nemességalapját terjesztette s fényét emelte.

Leginkább szenvedett Zsigmond alatt a királyihatalom, miután az az anjouiak alatt az ország el-lenébe annyira emelkedett, hogy ennek befolyásaa kormányra csaknem egészen elenyészett. DeZsigmond halálával bekövetkezett az ország ren-"deinek reactiója, mely azonban most nem azegész nemességtől, hanem a főuraktól jött, s márabban is nyilatkozott, hogy a meghalt királyleánya, Erzsébet, férjével az osztrák Alberttel,nem örökösödés, hanem választás útján juthattakcsak a királyi székbe, a mit magok is elismernikénytelenek valának.

Albert uralkodása rövidebb ideig tartott, minthogy oligarchikus idejének határozott színt ad-hatott volna, s a budai gyűlés 1439-ben, mely azország hatalmát terjeszti, mindamellett hogytöbbször nagy Lajosra hivatkozik, mutatja azegész anjoui ház törekvéseinek elégtelenségét abelkormányra nézve; a nemzet jelleme visszata-szítá az alkotmány elleni kegyúri intézeteket, selső alkalommal visszanyeré régi jogait, melyek-nek korlátozására a legnemesebb erők hiába for-díttattak; egy egész század ereszben hatástalanul

90

íbly le. Zsigmond után kezdődik mindjárt azoligarchia kormánya, nagyszerű tetteivel, szün-telen harczaival, irigy haszonlesésével, melyek-nek összege a nemzet szerencsétlenségét előrekészíté. Minden későbbi csapásnak mintegy elő-jeléül, a magyar sereg, melyet Albert a törökökellen vezetett a csata elébe, megfeledkezve nem-zeti büszkeségéről, gyalázatosan megfutamlott.Albert visszatértében útban halt meg 1439-ben.özvegye, Erzsébet, bár magán életében példáserényű, súlyos helyzetének megfelelni képes nemvala. Az országon belül a Zsigmond alatt hata-lomra jutott országnagyok oligarchikus függet-lenségre törekedtek, a határokat a török fenye-gette, az ország veszte közelgetni látszott, s csakhatalmas férfikar emelhette annyira a királyiméltóságot, hogy a főurak egymás ellen köszö-rűit fegyvereit a külellenségre fordíthassa, s azország tekintélyének még egyszer tengertől ten-gerig újult tiszteletet nyerjen. Ezen okok hatá-rozták el az ország rendéit, a teherben hagyottkirályné megegyezésével, hogy Ulászlót, Len-gyelország fiatal, deli királyát a magyar koro-nával kínálják meg, melyet a vitézlelkű ifjú elis fogadott, ámbár Erzsébet, fiút szülvén idő-közben, ennek érdekében előbbi megegyezésétvisszavonta, s midőn Ulászló az országba jött akoronával s fiával együtt, kit elébb párthíveiáltal megkoronáztatá, az osztrák Fridrikhez szö-kött. Belháború volt a következés, s míg Murád

91

a hanyatló byzanczi császárságot, egyes részei-nek elfoglalásával, enyészetének küszöbére hozta,a magyar önmaga ellen fordítá erejét. Thuróczynem ok nélkül jegyzé meg: «Valóban látszik,hogy Magyarország az íjász csillagzata alatt fek-szik, ha külellensége nincs, önmaga ellen har-czol!» S mindenütt csak a személyes érdek volta harcznak ösztöne, — Ulászló vagy gyermekLászló csak zászlóul szolgáltak, mely alatt önha-talmukat terjesztették, így Rozgonyi Simon, ígyGara, így Cilley, így végre, kit a királyné tulaj-don országának pusztítására hazánkba híva, acseh Giskra. Mert Erzsébet megfeledkezett eo-é-szen a hazáról, csak hogy fiának koronát szerez-zen, sőt atyja kényúri példájára Sopront s vidé-két Ausztriának elzálogolta. Sok sikeretlenegyeztetési kísérlet után végre Ulászló szép ne-mes személyessége békíté meg a királynét, deváratlan, gyanúteljes halála, 1442 ben, meggá-tolta a belháború végét; Magyarország rendel-tetése volt nagy csapásokon és szerencsétlensé-geken keresztül menni, hogy szabadságát ésnemzetiségét tisztelni el ne felejtse. Míg azonbana honfiak egymás ellen hadakozva, az országerejét gyöngítek, addig a nemesebb lelkűek atörökkel harczolva, örökös hírkoszorúkat arat-tak, mint Thallóczi, az auranai perjel, Nándor-fehérvár vitézlelkű védője, s Hunyadi a temesigróf, ki Szent-Imrét és Vaskaput a megvert osz-mán seregek vérével jegyezte meg. Az ilyen

92

győzelmek szükségesek voltak, mert áradó ten-gerként zúdulva, csaptak a törökök Európára, sa műveltebb nemzedék sejdíteni kezdé, hogycsak a magyar mellek azon szirtek, melyeken ahullámok ereje megtörik. Egész Európa érezteekkor a magyar belháború szerencsétlenségét, sa pápa a keresztyénség érdekében bíbornokát,Cesarini Juliánt, küldé követül az egyeztetéseszközlésére, mely helyett ez azonban csak fegy-vernyugvást köthetett, hogy Ulászló a törökökellen folytathassa a háborút. Csak öt hónapigtartott ez (szeptembertől 1443 januárig 1444),de a Hunyadi által nyert csaták, bevett városok,elenyésztetett seregek sokaságánál fogva a hosszúnév alatt tündökölt a keresztyénség históriájá-ban. Csak a tél vetett neki véget, tavaszszal újrael vala kezdetendő, de a szultán követeket kül-dött elébb Hunyadihoz, úgy a királyhoz, a békétajánlott a magyaroknak, kedvező foltételek alatt.A soká sanyargatott ország nyugalmat kívánt, abéke megköttetett, s eskü erősíté mindkét felül.Alig távozott el a szultán követsége, máris azegész keresztyénség fölszólításai érkeztek a törökvégképi kiűzésére Európából, melyre kedvezőbbalkalom nem kínálkozhatott, mint midőn Murádseregével Ázsiában a zendülő Karaman ellenharczolt, s Velencze és Genua hajóseregei át-jövetét gátolták. Ez és Julián ékesen szólásagyőzött, a királyi esküvel erősített béke megtö-retett, s a magyar seregek csakugyan győzelme-

93

sen leértek Várnáig. Itt találta őket Murád, kita megvesztegetett genuai hajósok átszállítottakÁzsiából. Zászlóként vitetvén seregei előtt a meg-szegett békekötést, a szultán megkezdé a csatát,mely Hunyadi rendeleteinek teljesítésével már-már magyar győzelemmé vált, midőn a vitéz-lelkű király s dicsszomjas lengyeléi a hírben osz-tozni kívánván, a megrendült oszmánokra csaptak.Viaskodásban a király szerencsétlenül elesik,lándzsára tűzött feje rémítést gerjeszt a magya-rok közt, a csata vész, a sereg egy része meg-futamlik, vele Hunyadi, a másik levágatik, veleJulián, s a béke- s esküszegés rettenetesen megvan bosszulva.

IV. IDŐSZAK.

Nemzeti visszahatás, Hunyadi-kor 1444—1490.

Nevezetes a magyar történetekben a hasonla-tosság az első és második időszak egyes részleteiközt. Miután az ország és nemzet első forron-gásából kitisztult, a német elem ragadta meg őta keresztyénség és istenszerelem (Gottesminne)egész hevével. A mint ez hatni megszűnt, kö-vetkezett a rideg byzanczi formák befolyása, ahellenismus végső, elaggott, elkorcsosodott ha-tása. Erre újra feléledett a nemzet, s önmagábólmeríté viszonhatásúl arany alkotmánylevelét, dea szép virágzást ígérő reményeket elenyészteté a

91

a keleti népek vad pusztítása. — A másodikidőszakban szintúgy az olasz s német befolyásután jön a nemzeti visszahatás, és szláv befolyásáltal a végveszély; ezen egész korban azonbanmáskép csoportosodtak az európai hatalmak vi-szonyai. A hellén elem, mely a byzanczi szel-lemben csak színéletet élt, a nyugoti népekrebefolyással lenni megszűnt, s csekély éltetőszikrái csak végenyészete által melegíthettek fölOlasz- s Németországban néhány szívet, melyek-ben azonban egy új kor előérzete dobogott, s azegész jövő központosult. A germán s román szel-lem, mely az árpádi kor elején meghasonlanikezdett, ez alatt az egymás közti hosszú vitaáltal tökéletesen s ellenségesen fejlődött ki. Míga román nemzetek, a világhódító Róma nagyközpontosító eszméit örökölve, mindenütt azegyéni szabadságot és testületi rendszert az álta-lános egyformaságnak és rendnek, a szövetségesalkotmányokat az egyeduralkodásnak, a tarto-mányokat az államnak rendelték alá, s mélyebbhatású lépésektől óvakodtak, melyek a tartomá-nyok és karok jelentékenységét növeszthetnék,addig a germanismus az egyének, testületek éstartományok szabadságában és szövetségében je-lentkezett s bár zavarosabb és nyugtalanabb álla-potokat teremtett, mint minőket a jobban elren-dezettromán országokban látunk, mégis egy mé-lyebb s gazdagabb életet szült s nagyobb reménye-ket gerjesztett. Magyarország mind a két irány-

95

nyal jött érintkezésbe, az anjoui ház alatt az el-rendező, központosító, bódító román szellemmelismerkedett meg, mely az egyéni szabadságotkorlátozá, míg az ország határait három tengerpartjáig kitérj észté, és a kereskedést vígan föl-virágoztatá. De a nemzeti szellem ellenezte ezenrendszert, mely a közéletet elfojtotta, s nem vi-seltetett több tisztelettel a fejedelmi egyéniségiránt, mint a mennyivel a fejedelmek ennek sza-badsága iránt viseltettek. — Erre következett agermán befolyás, és ámbár Zsigmond nem voltennek tiszta képviselője, s maga is olasz hajla-mokkal korlátlan uralkodásra vágyott, mégiserőtelen kormánya, a nagy s jövőre ható eszmékkora. Adomány nélkül is nemesítvén, ő adottszélesebb alapot, s a sárkányrendet alapítván,nagyobb fényt a nemességnek, ő országos állásta városoknak, ő a szabad költözési joggal a pa-rasztoknak a fölszabadulhatás hosszú reményét.Ezek voltak a germán szellemnek jelei, melyek-nek azonban Zsigmond könnyelműségénél fogvamélyebb hatása nem lehetett, annál kevésbbé,mivel az e király halála után bekövetkezett za-varokban Albert, Erzsébet és Ulászló alatt, méga régibb idők közhasznú alkotmányos törvényeisem tartattak illő tiszteletben a kül- s belháborúáltal megrendült nemzetnél. Ezen törvénytelenállapotból, melyben mindenki magára támasz-kodva, annyi hatalmat magához ragadni igyeke-zett, mennyit erejével elérhetett, a magyart csak

96

a nemzetiség egészséges visszahatása menthettemeg a végenyészettől, s az ököljogos belháború-ban elerőtelenedett országot a szomszédhatalmakigájától. S ezen nemzeti erőnek képviselője elő-ször is Hunyadi János volt.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a tizenötödikszázad első felében egész Európában új szellemuralkodott. Míg a byzanczi császárság egyháziczivódások közt csaknem ellentállás nélkül, meg-hasonolva és fegyvertelenül, műveletlen törökök-től darabonként elfoglaltatik, addig cseréülSpanyolországban a művelt lovagi maurok las-san-lassan visszanyomatnak, s a keresztyénségnyugaton csaknem annyit nyer, mennyit keletenveszt. Olaszországban a tudomány s művészetvirágzásnak indul, a német császárságban a husz-sziták kiirtott vakbuzgósága után is, belső elégű-letlenség s tompa zúgás jelzi a reformatió köze-ledését, s a germán erkölcsök reactióját a románromlottság ellen. A francziáknál ébredező hon-szellem kiszorítja az angolokat az országból, kikszigetökön a vörös és fehér rózsa háborúiban ve-rőket s erejöket elpazarolták; egész Európábanegy új, az előbbitől különböző alapokon nyugvókor közeledése érezteti magát.

Hazánk ritkán volt kétesebb helyzetben, minta várnai csata után; a gyönge byzanczi császár-ság, mely csak török engedelemből látszott ten-gődni, s utolsó erejét idétlen vallási meghason-lásban elpazarolta, föl nem tarthatta többé a

97

próféta zöld zászlajának diadalmenetét; a tarto-mányok, melyek Magyarország bástyái voltakkelet felé, érezni kezdek a vad ázsiai nemzet túl-nyomó súlyát, s a magyar korona felsőségét afélholdéval fölcserélni készek, alig gyaníták, hogya török, ki nem annyira politikai, mint vallásiellenség volt, vakbuzgón csak teljes meghódítás-ban találhatja azon elv győzelmét, melyért harczrakelt. S így lerontattak azon közfalak, melyek amagyart s oszmánt elválasztották, s a kikerülhe-tetlen halálos harcz óriási léptekkel közelgetetta két atyafi nemzet közt, melyeknek egyike akeresztyénség s nyugati művelődés által meg-szelídült, másika a kelet egész rettentő erejébentombolt. De nemzetünk szemeit a sors sötét le-pellel kötötte be, s a magyar a nikápolyi csataután még a várnai s rigómezei vereség által semébresztetett föl azon álmaiból, melyekben csak anyugaton tornyosuló vészfellegeket látta, hol afösvény, szűkkeblű Fridrik császár féltékenyenőrizte Albert s Erzsébet koronás kiskorú fiát,hazánk Ausztriával határos részeit Erzsébettőlzálogba vette, s cselekkel mindig új foglalásokattett. Stiriából a Cilley grófok ólálkodtak a du-namelléki megyék után, a Kárpátvidéken Giskrauralkodott cseheivel, Brankovics György a szerbfejedelem a déli részekre gyakorolta befolyását,nagy tiszavidéki jószágainál fogva, a Vágmellé-ket, az egész Mátyusföldet, Szentmiklósi Pon-grácz foglalta el ököljoggal, s az ország szívében

98

több főúr csaknem függetlenül uralkodott, szü-net nélkül egymás ellen harczolva. S nem volthatalom, mely e zavart lecsendesítse, a csatá-ban elesett királyról még mindig különféle hírekszárnyaltak, s azon egyetlen férfit, kit erénye stettereje a haza nemtőjévé emelt, Hunyadit, azoláh vajda tartá fogva. De érdemeinek méltány-lásában a meghasonlott haza ez egyszer egységreközpontosult, s a nádor országos fenyegetésére avajda szabadon bocsátá a hőst.

Ily körülmények közt sereglett össze a ráko3Íországgyűlés májusban 1445-ben, mely a gyer-mek Lászlót választá királynak azon esetre, haUlászló, kinek haláláról még mindig kétkedtek,júniusig vissza nem térend, addig pedig, mígFridrik Lászlót ki nem adja, az országot hét ka-pitány közt osztotta föl. így törvényesítek azoligarchák vészes időkben törvénytelenül nyerthatalmokat. De csak egy esztendő kívántatott,hogy a hétfelé oszlott főhatalom elébb a két leg-erősebb férfiban központosuljon, később az ér-demesebbikében, Hunyadiban, ki 1446-ban kor-mányozónak választatott, miután Fridrik, agyámsága alatt levő Lászlónak nyugati szellem-ben korlátlan jogokat követelve, nevében korlá-tolt uralkodást választás útján elfogadni vona-kodott.

Hunyadi kormányának színét Magyarországállása határozá meg; mint török ellenében a ke-resztyénségnek, Ausztria ellenében a nemzeti

99

szabadságnak, Giskra, Cilley, Brankovics és azoligarchák ellenében a rendnek képviselője, há-romfelé kellé mindig kardjának fordulnia, mígaz évenként rendszeresen tartott országgyűlésekkormányát korlátolták. Magyarország ez idő-ben oligarchikus köztársaság volt, törvényhozás-ban a népfelsőségi elemek látszottak hatalma-sabbaknak, csakhogy az országgyűlési határo-zatok legnagyobb része végre nem hajtatott.

A nagy kormányzó különböző szerencsévelvívott meg a haza ellenségeivel, a törökökettöbbször megverte, de a rigómezei nagy csatá-ban 1448-ban tömérdek vesztes és mellett részökreállt a győzelem, s Hunyadi e második vesztettcsatája után másodszor is fogságba esett. Az or-szág fenyegetésére azonban a szerb Brankovicsis, mint elébb az oláh Drakul, kiadta a hőst, kiveresége által sem veszté el a magyarok bizodal-mát és szeretetét. A szerencse a zsaroló oligar-chák ellen sem kedvezett neki egészen, s bár aCilleyeket könnyen megzabolázta, Giskrától Lo-soncz előtt 1451-ben seregeinek árulása követ-keztében megveretett, de később több várait el-foglalva, a vitéz csehvel is kiegyezett. A Fridrikelleni győzelmes háborúnak is egyezés vete vé-get, de a béke csak akkor állott helyre, midőn ahazafi Eyzinger Ulrik és az ármánykodó CilleyUlrik Osztrákországot föllázítva, a fiatal LászlótFridrik gyámsága alól erővel kiragadta 1451-ben.

Hazánk szerencsétlenségére a király rossz ke-

100

zekbol rosszabbakba került, a szűkkeblű Friol-rikéibol a dőzsölő zsarnok Cilley Ulrikéba, kiannyi hatalmat nyert királyi unokaöcscse fölött,hogy Eyzingert, kit Ausztria népe egy darabiga királyi tanács főszemélyévé emelt, előle rövididő múlva hátralépni kényszeríté. Hideg idegen-ség váltotta föl az ifjú királynak első lépéseinélmutatott megbarátkozását a magyar szellemmel.Hunyadinak érdemeit, fényes ünnepélylyel is-merte el ugyan Bécsben; s a kormányzásról valólemondását el nem fogadva, forró szavakkal fe-jezte ki háláját, hogy avval alattvalójának többéne tartozzék. — A nemzet Pozsonyban koro-názta a már egyszer pártja által megkoronázottifjút, ki az ünnepély után tüstént visszamentBécsbe, árulástól rettegve Hunyadi részéről, kitgyanúja minden lépten kísért. Azon időben ugyan,melyben Eyzinger vitte Cilley helyett Ausztriakormányát, a király bizodalmasabban tekinte ahelytartóra, s az oszmánok veresége Szerviábans visszanyomatások egész a Balkánig, volt ezenegyetértés szép gyümölcse, mindamellett hogy anemesség az 1454. évi budai gyűlés határoza-tait a fölkelés iránt csak hanyagul hajtotta végre.Pedig a veszedelem nagy volt, Byzancz s a ke-leti császárság iszonyú bukása, ezen, a világtör-ténetben oly nevezetes forduló pont, mely mintaz újabb eszmék emeltyűjének támaszpontja, olyeredménydús vala, az akkori időkben s akkorinemzeteknél csaknem visszhang nélkül maradott,

101

a szerencsétlen egyházszakadás gyöngíté a nyu-gat részvétét, s a magyar nem is gyanítá a szom-széd császárság elporlásában tulajdon szeren-csétlenségének előképét. A király udvaránálnagyobb érdekű volt Cilley szerencsés ármány-kodása, melylyel Eyzingert magas polczáról le-szorítá; a német császárság rendéi pedig bírtakugyan annyi erélylyel, hogy a veszedelmet átlás-sák, de nem elegendővel, hogy neki ellentállja-nak, s így sikeres határozatok helyett hosszadal-mas tanácskozásokban pazariák el az időt; míghazánkban az ország java az egyéni érdekeknekrendeltetett alá, s Cilley oligarchia felekezeteelhitette a gyönge királylyal, hogy Hunyadi sza-badsága s élte ellen ólálkodik. A nemességbensem volt jobb szellem, sok évi párthadakban el-vesztette lelke rugékonyságát, s apathiába me-rült, miből még akkor sem ébredett föl, midőnII. Mohamed, Byzancz eleste után már az egésznyugat urának tartván magát, hódító seregévelNándorfehérvárhoz közeledett, a budai s győriországgyűlések 1455-ben (febr. és máj.) sikeret-lenek maradtak, a nemesség föl nem kelt, s azellenség közelítése elszánt bátorság helyett pu-lya félelmet gerjesztett.

Míg a király és nemesség az ország védelmé-ről lemondani látszottak, addig Hunyadi s bará-tai tulajdon költségen tartott kis sereggel, haza-fiságtól lelkesítve, hazájok védelme iránt kétségbenem estek. Hozzájok csatlakozott egy rendetlen

102

gyülevész csoport, fegyverben gyakorlatlan, 8nagy részint fegyvertelen, a keresztesek, kikbenKapisztrán, a szent ferenczi szerzetes, hatalmasszónoklatával a vallás elszánt föllöngését ébresz-tette föl, s kik, mert halni készek, gyakorlás nél-kül is győzni képesek valának. És ezen, a haza-fiságot és keresztyénséget képviselő két seregenmegtörtek II. Mohamed számtalan, harezokbanmegedzett ezrei, az ismételt ostromok nem hódít-hatták meg Nándorfehérvárt, a szultán július12-én táborának s az ostromszereknek hátraha-gyásával megfutamlott, s a zöld zászló, melyetBécs és Róma tornyaira tűzni készült, egy meg-vert sereg szaladó maradványai előtt lengett.

Hunyadi s Kapisztrán diadalma tökéletes volt,s hogy semmi földi mocsok ne szeplősíthessemeg a fénykört, melyet a győzelem fejeik körűiterjesztett, a sors mind a kettőnek kevéssel adiadal után csöndes halált engedett.

A korlátlan királyságnak és szabad nemzeti-ségnek egymással ellenkező elvei, melyek CilleyUlrik s Hunyadi János által képviselve, több-ször ütköztek össze, de az utóbbinak nagyszerűszemélyességénél fogva csak alattomos ármány-kodásokban s alacsony üldözésekben jelentkeztekellene, a nagy hazafi halála után azon óriási tra-goediára adtak alkalmat, melybe Magyarországsorsa a király haláláig beszövetett.

László, a király, s Hunyadi László álltak mos-tan szemközt egymás ellenébe, mind a ketten az

103

ifjúság legvirágzóbb szakában, s míg a fiatalab-bat háládat csatlá az öregebbhez, ezt a jobbágyihűség kötelékei fűzték amahoz. Honszeretet hatjaáltal mind a kettőt, de minthogy két ellenkezőelvnek képviselői csakhamar ellenségeskedés tá-mad közöttök, melyet színlelt barátsággal föd-nek, mert mögöttök állnak Cilley és Szilágyi, azidegen kényuraság pártolói, és a magyar nemze-tiség védői. A király pártja kezdte meg az áru-lást, de az első vér Hunyadi László által folyt,midőn az áruló Cilleyt Nándorfehérvárott le-vágta. Azonban, a ki vért vet, az vért arat, s kö-vetkezett a színlelt barátság, melylyel a király abosszúról örökre lemondott Temesvárott, követ-keztek a lovagjátékok Budán, melyek közepettHunyadi László megfogatott, s rákövetkezett anap, hol ő pör nélkül királyi parancsra lenya-kaztatott. De néhány hónappal később a királytis elérte a Nemesis ítélete, s kevés nappal me-nyegzője előtt meghalt Prágában, megétetve, amint gyanítják, azon csehek közt, kiknek nem-zetiségét s vallásos meggyőződését megtörniszándékozott 1457-ben. így szűnt meg ezen elv-vita, miután mind a két részről a gyilkosságáltal megfertőztetett főszemélyek egymásutánelvesztek.

Tiszta kezekbe, ártatlan főre került a korona,midőn az egész nemzet egyesült szava, kevésoligarchák ellenére, Hunyadi Mátyást emelé akirályi székbe? János fiát, László öcscsét 1458-ban,

104

Azon harminczkét év, melyet a magyarokMátyás uralkodása alatt éltek, honunk történe-teinek legnevezetesebb szaka, dicsőségének fény-pontja. Nemzeti király alatt ki kezdett a magyarfejlődni azon zavarból, melybe őt századok ótakül- és belháborúk taszították, s bár a küzdelemmeg nem szűnt, élvezni kezdte az élet gyönyö-reit; a művészet ékesíté, a tudomány nemesítéaz eddigelé durva nemzetet, mely most az euró-pai államok közt a jelentékenységének megfelelőhelyet, az elsőhöz közel, foglalá el.

Egy új kor kezdett egész Európára derülni;Konstantinápoly, hol a régi művészet 8 tudo-mány még némi színéletet élt, hol a régi bölese-ségnek traditiói, a művészet gyári kézfogásaimég föntartották magokat, az ozmánok többszöriostromára elesett, mint egy elért gyümölcs atörténetek fáján, melynek magvai a sok dúlásáltal termékenyített olasz földön újra csíráztakföl. A nemzetek fölébredni látszottak mindenütt,azon mély gyermekálomból, melyben a közép-korban a vallás ringatásai alatt oly gondatlanuléltek, a hit lassan az okoskodásnak csinált he-lyet, és sötét kétség vagy világos meggyőződéskezdték betölteni az emberi keblet, melyből ahit melegítő szende tüze kialudozott. Az embe-rek lelkébe ifjonti lelkesedés és nyugtalanságszállott, szorosoknak látszottak nekik az eddigianyagi és erkölcsi korlátok, s még sem mertekközülök kilépni; a mai kor közeledése jelentke-

105

zett mindenütt, s egy irányát még nem találtmozgalom uralkodott az eszmék országában.A magyarokat ugyan, már különböző nemzetieredetöknél fogva is, mindig csak távolabbrólérintette a germán-román nemzetek mozgalma,a reformatió előkorának ezen különös jeleneteiazonban nem maradtak mély befolyás nélkül amagyar életre, s okai annak, hogy a kifejlés,melyet hazánk Mátyás alatt nyert, nem volt egé-szen nemzeti, de épen azért, honi gyökereketnélkülözve, a bekövetkező káros szláv befolyás-nak ellent nem állhatott. A tudományok ébre-dése Olaszország felé vonta Mátyás figyelmét, sa nemzeti nyelv emelése helyett, a deáknak meg-erősítése volt előtte a tudomány főemeltyűje, sőtha a történetíróknak hinni szabad, a régi, töké-letlen bár, de nemzetiségen alapuló eleven tör-vénykezés helyébe Justiniannak hazánkban gyö-kér nélküli holt törvénykönyvét behozni semvala idegen. Megelőzve nemzetét, sőt korát egyegész századdal, a rendes adónak, az állandó ka-tonaságnak, az egyháztól egészen független ki-rályságnak eszméit tettleg is életbe léptette, denagy intézkedéseinek, melyek a nemzet lassúhaladásán túlmentek, épen azért csak addig le-hetett sikere, míg hatalmas keze eszméit fen-tartotta.

A szláv királyok alatti rettentő hanyatlásnakoka már Mátyás uralkodásában föl lenne talál-bató; ha fényétől megvakított szemeinket nem

106

szeretnők róla levonni. Magyarország ez idő-ben szép viruló tájékhoz hasonlít, a déli nap su-garában, hol a legfényesebb világ a legsötétebbárnyékkal határos, melynek folytonos növeke-dése bizonyos, mert a nap elérte már legnagyobbmagasságát az ég boltozatján.

Mátyásnak, mint minden nagy királynak, or-száglását az jellemzi leginkább, hogy politikájamindig a legtermészetesebb volt, hogy tetteimintegy szükségből folytak ki. Két elmellőzöttkoronakövetelő, az osztrák Fridrik, kinél a ko-rona s az ország egy része zálogban volt, s alengyel Kázmér, kinek zászlaját Giskra tűzte ki,eseheivel hatalmában tartván a felsőbb megyé-ket, egy erős és hatalma érzetében merész oligar-ehia, mely az évenként tartandó országgyűlések-ben a királyi hatalom megszorítására dolgozott,végre a mindig előbbre nyomuló török, ezekképezték a nehézségeket, melyek közt Mátyás akormányt kezébe vette, nem ügyelve az országosrendek által választása előtt kikötött föltételekre,sem Szilágyi gyámnokságára, melyeknek magátalá nem vetette.

Tettre vágyó erős lelkülete a hatalmas oligar-chikus korlátokat tűrte legnehezebben, de jobbanismervén nemzetét, mint az anjoui Károly vagyLajos, Mátyás az alkotmányos formákat, a meny-nyire csak lehetett, megtartotta, s oly számosországgyűléseket tartott, hogy a nemesség végrerajok unt, főleg minthogy a királyi ha alomnak

107

öregbítése mindegyikén sikerült. E főczél el-érésére különben is, a főurak s nemesek a fölke-lések elleni idegenkedése mellett, a legsikeresebbmódot választotta, egy állandó sereg tartását;átlátván pedig az eddig divatozó hadi rendsze-rek elégtelenségét, a gyalogságba helyezte fő-erejét, s fekete seregének alakítása által az euró-pai új hadtudománynak reformátora lett. Hogyez által a nemesség a katonáskodástól elszokik,hogy gyöngébb kezek seregét nem használand-hatják, s a vitézszellem a nemzetet el fogjahagyni, ilyen nézetek távolabb feküdtek, minthogy rajok ügyelnie lehetett volna.

A király hősi szellemét legelébb is a cseh rab-lók érezték, kik még Erzsébet alatt Giskrával azországba jöttek s a felföldet zsarolták; ezutánAusztria felé fordult, miután a szegedi gyűlés,1458-ban (deczember), hol a megyék legelőszörkövetek által képviselve, jelentek meg, az elha-tározott fölkeléssel elég erőt adott kezébe a kül-ellenség ellen, Fridrik pedig a koronát kiadnivonakodott, sőt párthívei által, kik közt Ujlakyvolt a leghatalmasabb, önmagát koronáztattamagyar királynak. Körmendnél csatára került adolog, melyben Mátyás győzött 1459-ben. A vesz-tett csata engedékenyebbé tette Fridriket, kitmagyar párthívei is el kezdték hagyni, s így si-került végre az egyesség 1461-ben, mely által60,000 arany váltságért Sopron s a korona Ma-gyarországhoz visszakerült. Az országos rendeke

108

pénzösszeg födözését budai gyűlésükben 1462-benmagokra vették, s ezóta alig volt országgyűlés,melyben a nemesség pénzsegedelmet nem aján-lott volna föl a királynak, ki ezt viszont fölke-léssel minél kevesebbet nyugtalanítá. Azonköz-ben Giskra is cseh alvezéreinek egyenkéntimegveretése után mindig jobban megszorítva,egyességre lépett, s ezentúl hív jobbágya s ve-zére volt Mátyásnak, kinek nemes királyi jellemelassan-lassan mindazon főurakat a maga részérebujtotta, kik elébb más pártokhoz tartoztak,mindamellett, hogy a törvényes formákat, habüntetni akart, sokszor megszegte, és sok főuratper előtt, sőt per nélkül is befogatott, mint nagy-bátyját Szilágyit, nevelőjét Vitézt, Bánfyt, Csu-port az erdélyi vajdát, Hampót a vám felügyelőt,s több mást, bár mindig elég oka volt ily hatal-maskodásra.

Helyre állván az országban a rend s Ausztriá-val a béke, Mátyás délfelé fordult, hol alvezéreia törököket már elébb kisebb ütközetekben meg-verték, s Ali bég meggyőze'tése és a vidéknekSzendrőig terjedő elpusztítása után, Boszniát sfővárosát Jaiczát elfoglalta 1463-ban. Feleségé-nek, a cseh Katalinnak, halála, a az ünnepélyeskoronázás visszahítták őt országába, s míg ittszent István apostoli koronája fejedelmi ünne-pélylyel a nép örömriadása közt fejére tétetett,addig II. Mohamed Bosznia visszafoglalásárakészült, s a Zápolya által vitézül véd ett Jaiczát

109

erősen ostromolta 1464-bcn, de Mátyás közelíté-sének hírére ijedés lepte meg a török sereget,mely ostromszereinek visszahagyásával megfu-tamodott. A király innét Szerviába nyomult, deSzrebernyik megvétele után Zvornyik alól győ-zelem nélkül visszavonulni kénytelen volt. A kö-vetkező éveket főkép az ország belbátorságánakmegalapítására használta föl, Moldvában a ma-gyar tekintélyt megerősítette, a lengyel és csehszabadzsákmányosokat megzabolázta, az 1467-ikiországgyűlésen új általánosabb adó- s vámrend-szert hozott be, s el nem feledve a tudományo-kat, Pozsonyban egyetemet alapított.

Itt végződik Mátyás országlásának első idő-szaka, melynek dicséretében a történetírók meg-egyeznek; egy élet-, fény- s dicsőségteljes időszak,melyben a királyt s hazát a hír dicskoszorújaékesítette.

Máskép hangzik az ítélet Mátyás politikájafölött 1468-tól 1490-ig, midőn a király, aligfigyelve a déli viszonyokra, s csak alvezérei vi-tézségével s neve varázsával ijesztve el a törököta magyar határoktól, s inkább éjszak és nyugatfelé fordult, s miután évekig (1468-tól 1471-ig)a cseh koronáért minden maradó haszon nélkülharczolt, sőt ezen háború következményei miattalattvalói egy részének szeretetét annyira elvesz-tette, hogy ezek a lengyel Kázmért hívnák be azországba, végre ennek megveretése után, mígBáthory és Kinizsy a török sereget 1477-ben a

110

Kenyérmezőn tünkre tették, Fridrík ellen indult,s hosszabb győzedelmes háborúban 148GbanBécset s alsó Ausztriát elfoglalta.

Magyarország külérdekei, mint a dolgok ter-mészete, sőt mar az ország fekvése is mutatja,mindig az aldunai fejedelemségek fölötti felső-ségben feküdvén, mindenesetre különös, hogy azéleselméjű király, nem ügyelve a természeteshatárokra, a helyett, hogy az országból egy min-den oldalról könnyen védhető, s a Kárpát ésBalkán hegylánczainak bástyáival körözött erős-séget alakított volna, inkább a Kárpáton s Mor-ván túl térj észté hatalmát. Ha azonban a nemzetlelkűletét tekintjük s az ellenséges szomszédnéptörzseket, akkor aligha Mátyás nézeteit nemfogjuk pártolni, ki jobban ismerve nemzetét,mint akárki, veszedelmét nem annyira a műve-letlen török erőtől látta közeledni, melynek amagyar vitézség még mindig vitézül ellent tudottállni, mint a nyugati és szláv nemzetek erőtle-nítő, lélekemésztő szellemétől, melyet ő annyiragyűlölt, hogy az 1486-diki országgyűlésen mind-azokat, kik jószágokat velenezeinek vagy len-gyelnek akármily szín alatt eladni merészelnének,hűtelenségi kereset alá vettetni rendelte. — Iga-zolta ezen nézet helyességét a történetek sora,mert a török nem hághatott elébb a legyőzöttmagyar nyakára, csak miután olasz esel és szláverőtlenség a nemzet jellemét megtörve, visszavo-nást szereztek és meghasonlást; a nyugati fuva-

111

lom mérgétől kiaszott test természetesen a keletelső erősebb megtámadására Mohácsnál összeró-gyott. De épen ezen történetek mutatják, milyeredménytelen volt Mátyás mindezen iparkodása,mert már négy évvel a föntemlített törvény ho-zatala után, mely a lengyelt hazánkban a birto-kolási jogtól elzárta, lengyel király emeltetett atrónra. E szempontból Mátyás utolsó évei csakszánakozást gerjeszthetnek, midőn azon nagy-szerű szellemet sikeretlenűl látjuk előre ké-szíteni természetes fia számára a trónörökösö-dést, melyet az olasz Beatrix cselszövényeimeghiúsítanak, midőn látjuk, miként múlik kia nemzetből az ősi egyenes tetterő, s miképhatalmaznak el az oligarchia segítségével azonnyugati elpuhító elvek, melyek ellen Mátyásegész életében oly vitézül harczolt. A király ha-lála után (1490) a magyar nem tudta megtartaniBécset s Ausztriát, egy embernyommal későbbBécs és Ausztria uralkodtak a magyar fölött.