Eva-Maria és Wolfram Zurhorst: Szeresd önmagad, és készülj örömmel a következő válságra

Előszó – Ne adja fel! ...................................................................................................................................11Miért íródott ez a könyv? – Elmegyünk, hogy visszajöjjünk ................................................................13Kinek szól ez a könyv? ...............................................................................................................................22

A belsőleg kilúgozottak közé tartozik... ...........................................................................................22…vagy a kívülről feltüzeltek közé? .....................................................................................................23

I. részVégállomás: a házasság mindennapjai ...........................................................................................................25

1. fejezetMindegy, kivel él .........................................................................................................................................26

A legtöbb válás felesleges .....................................................................................................................27Ön az egyetlen tökéletes társ ...............................................................................................................28Hazugságok, fűzők és a szerelem egyéb gyilkosai ............................................................................30A szenvedélyek forrása a keresés ........................................................................................................32Egy mint mindenki – a Boris Becker-jelenség ..................................................................................35Miért lesz minden ugyanolyan, ha mindennek másképp kellene lennie? .....................................38Hogyan változnak a királyfi k hála Istennek békává? .......................................................................39Házaspár, szülőpár, szerelmespár .......................................................................................................40A válás azt jelenti, hogy szakítunk a régi fájdalmakkal ...................................................................42Az új kapcsolat – „Vágytam az életre!” ...............................................................................................43Felfedezni a saját erőnket, felszítani a saját szenvedélyünket ..........................................................46

2. fejezetEgyébként is tévedésből házasodunk .......................................................................................................50

Két féllábú járni tanulna ......................................................................................................................50Az okok elmúlnak, a társ marad .........................................................................................................51„Szeretlek!” – ez a mondat rólam szól ................................................................................................53A jéghegy-modell ..................................................................................................................................53A belső gyermek tovább él ...................................................................................................................55A nő szenvedélyre vágyik – a gyermek pedig védelemre ................................................................58A másik pontosan érti, amit nem mondunk ki .................................................................................60Amikor megházasodunk, gyógyítani akarunk .................................................................................63

3. fejezetA társunk csak szereplő a saját darabunkban .........................................................................................65

Azért leszünk szerelmesek, hogy ne kelljen szeretnünk ..................................................................66Annyira gyenge vagy! ...........................................................................................................................68Kivetítés – a partnerünk pontosan az, amit nem akarunk ..............................................................72Tükör – a partnerünk pontosan az, amit nem akarunk látni ..........................................................73Árnyék – a partnerünk pontosan az, amit nem tudunk elviselni ...................................................74Végre olyan kíméletlen vagyok, mint a férjem! ................................................................................76A gonosz anyós a legszorosabb szövetségesünk ...............................................................................77Amikor a jéghegy felolvad… ...............................................................................................................78

4. fejezetMinél nagyobb a szerelem, annál nagyobb a csalódás ...........................................................................80

A romantikus kábulat ...........................................................................................................................81A kijózanító hatalmi harc ....................................................................................................................83A magányos farkas és a bogáncs .........................................................................................................87A jégkorszak ..........................................................................................................................................90Beteggé teszel! .......................................................................................................................................94Soha sincs vége – de egyre szebb lesz .................................................................................................96

szeresd_magad_12_ujkiadas2_mod2009.indd 7szeresd_magad_12_ujkiadas2_mod2009.indd 7 2009.07.29. 17:22:502009.07.29. 17:22:50

5. fejezetCsúcsszuper!?… – Nincs kedvem!?… .....................................................................................................99

Lefeküdni, szeretkezni – minden lehetséges ...................................................................................100Fantáziaképek, tökéletes társak, ideális elképzelések .....................................................................102A szexualitás nagy zsákutcája ............................................................................................................104Mindent akarunk, és semmit sem érzünk .......................................................................................105A szex mint fegyver ............................................................................................................................106

6. fejezetHázisárkányokról és anyámasszony katonáiról ....................................................................................109

A megsebzett nőiesség siratóéneke ...................................................................................................111Álmaink hercegei és megmentői.......................................................................................................114Minden elégedetlen nő mögött egy gyenge férfi áll .......................................................................117Ha a nők keresik a pénzt, a férfi ak vigyáznak a gyerekekre ..........................................................119A nők vezetik a férfi akat a szív útján ................................................................................................120

7. fejezetHa ketten összekülönböznek, a harmadik sem tud segíteni ......................................................... 124

Az új életelixír: a titkos szerető .............................................................................................. 125Először az élvezet, aztán a bűntudat ....................................................................................... 127A megcsalt fél távolodik el először ........................................................................................ 128A szerelmi háromszögben három ember fél a közelségtől ..................................................... 130A házastárs-hernyótól a szerető-pillangóig ............................................................................ 132A függőségnél csak a függetlenség rosszabb ......................................................................... 135

8. fejezetSzakítás – a megoldás elnapolása ................................................................................................ 137

Az elválás esélyei ................................................................................................................... 138Hogyan válhatunk valóban szabaddá? ................................................................................... 140Béke nélkül nem válhatunk függetlenné ................................................................................ 142Az elválás megtanít a szeretetre ............................................................................................. 144

II. részVisszatérés a szeretethez ................................................................................................................... 149

1. fejezetAz igazi szeretet – avagy: Kapcsolat Istennel ............................................................................. 150

Kapcsolat Istennel .................................................................................................................. 152A győzelem értelmetlensége ................................................................................................... 153Nem kell tennünk semmit ...................................................................................................... 156Isten nem egy ősz szakállú bácsi ............................................................................................ 160Meghalunk, hogy újjászülessünk ........................................................................................... 162

2. fejezetAz az igazság, hogy a házasságban vannak hazugságok ............................................................. 166

Inkább meghalunk .................................................................................................................. 167Hazudni a szeretetért .............................................................................................................. 168A kezdet előtti vég .................................................................................................................. 169Ha képesek vagyunk az elengedésre, rátalálunk a gyógyírra ................................................. 171A katasztrófák értelme ............................................................................................................ 172Az igazság gyógyít ................................................................................................................. 174


3. fejezetA hétköznapok kalandja ............................................................................................................... 176

Engedjen szabad utat az érzéseinek! ...................................................................................... 177Ne lépjen félre – mondja ki, amit gondol! ............................................................................. 179Semmi sincs ezen a pillanaton kívül ...................................................................................... 181Bizalom Istenben .................................................................................................................... 184

4. fejezetMegbocsátás – senkit sem tudunk megváltoztatni ...................................................................... 187

A harag beteggé tesz ............................................................................................................... 188A megbocsátás felszabadít ..................................................................................................... 190A szülők olyanok, mint a súlyzó ............................................................................................ 191Igazi csodák ............................................................................................................................ 193

5. fejezetA szerelem öröme ........................................................................................................................ 195

Minden lehetséges .................................................................................................................. 195A szeretet áradása ................................................................................................................... 197A testi szerelem titkának a felfedezése ................................................................................... 198A női ölből születik meg minden ............................................................................................ 200Beteljesülés az orgazmuson túl .............................................................................................. 202A szenvedély fantomja ........................................................................................................... 203Felejtse el a szexet! ................................................................................................................ 204Valódi testi szerelem csak a szíven át áramolhat .................................................................... 206A testünk az emlékezetünk ..................................................................................................... 207Szeressen annyiszor, ahányszor csak teheti! .......................................................................... 209

6. fejezetA szerelem gyermekei ................................................................................................................. 212

Önmagunkkal terhesen ........................................................................................................... 213A szülés – az elválás kezdete .................................................................................................. 214Az újszülött felszínre hozza a hiányosságainkat .................................................................... 216A jó ellentéte a jó szándék ...................................................................................................... 218A gyermekeinknek arra van leginkább szükségük, ami a legnagyobb fájdalmat okozza nekünk ......219Nem a papát akarom – szeretetet akarok ................................................................................ 220A hatalmi harc: gyermekbénulás ............................................................................................ 222A gyermekek meggyógyítják a szülőket ................................................................................ 223A gyógyulásunk a valódi hagyatékunk ................................................................................... 224Az abortusz – a gyász ideje .................................................................................................... 226

7. fejezetA szeretet – munka, kitartás, fegyelem és eredmény ................................................................... 230

Instant szupersztárok .............................................................................................................. 231Dolgozz a házi feladatodon, különben az dolgozik majd rajtad! ........................................... 232A válság a szeretet szülési fájdalma ....................................................................................... 233Ha győztes van, akkor valakinek veszítenie is kell ................................................................ 235Igen, ezt akarom! .................................................................................................................... 236

Utószó – Egyedül is lehet – de kettesben olvasni sokkal jobb .................................................... 239

Köszönet ...................................................................................................................................... 242

Ajánlott irodalom ......................................................................................................................... 244


12

Előszó

Ne adja fel!

Tudom, hogy lehetséges. Tudom, hogy a kapcsolata pontosan olyan kap-csolattá válhat, amilyenre mindig is vágyott. A sors most a kezébe adta

ezt a könyvet. Talán ajándékba kapta valakitől, például egy jó szándékú ba-rátjától. Talán csak azért olvassa a könyv bevezető sorait, mert valaki azt mondta: „Figyelj, ha meg akarod menteni a kapcsolatodat, akkor olvass el végre egy ilyen könyvet!” Talán éppen a párja fenyegette ezzel a könyvvel, mint egy sodrófával: „Tegyél már végre valamit a házasságunkért!” Talán egyszerre csak ott volt az orra előtt, a könyvesboltban, a dohányzóasztalon vagy az éjjeliszekrényen, és azt súgta: „Nyiss ki és olvass el!” Talán már hosszú ideje keresi a választ a kérdéseire, vagy új szemléletmódot szeretne kialakítani, amely gyökeresen megváltoztatja szerelmi életét… Egy biztos: ha ezeket a sorokat olvassa, tudatosan vagy tudattalanul arra vágyik, hogy elmélyítse a kapcsolatát, vagy végre egy igazán mély kapcsolatot alakítson ki. Biztos lehet benne, hogy a lelke teljes erővel emellett fog állni, még ha az esze talán valami mást is mond.

Még ha esetleg már fel is adta a reményt, hogy mélyebb és boldogabb le-hetne a házassága, vagy ismét jól működhetne a kapcsolata; ha Ön és a társa összekülönböztek, ha rendszeresen nézeteltérésük támad, ha a testi szerelem elveszítette a beteljesítő varázsát. Ha már csak vitatkoznak; ha egyszerűen csak minden kiüresedett, a kapcsolat ingatag lábakon áll, és Ön kedves, ám semmitmondó gesztusokkal akarja kímélni a társát és önmagát. Talán már nem tud megbocsátani, és nem tud kiszabadulni a dühe börtönéből. Talán a középen megnyomott fogkrémtubus vagy az asztalt belepő morzsák miatt harcolnak, és ijedten veszik észre, hogy mindkét front állóháborúra rendez-kedett be. Talán már több tucat könyvet elolvasott, számos tanfolyamon megfordult, sőt kapcsolat-terápián is részt vett, és mégis úgy érzi, hogy nem talál megoldást problémájára.

Mégis lehetséges! Az élet 180 fokos fordulatot vehet, és két ember ismét visszatalálhat egymáshoz – végső soron ekkor találhatnak rá egymásra. Tudom, hogy ez lehetséges, még ha csodának tűnik is. Ha magunk is


13

megéljük, valóban úgy érezzük, mintha csoda történt volna. A döntés ugyanis csakis és kizárólag az Ön kezében van. Pontosan olyan kapcsolatban élhet, amilyenre mindig is vágyott, mégpedig azzal a társsal, akivel most él – mindegy, mennyire távolságtartónak, kellemetlennek vagy ijesztőnek látja is őt ebben a pillanatban. Tudom, hogy ez lehetséges. Azért tudom, mert mindezen magam is keresztülmentem. Persze, gondolhatja most Ön, hiszen én kapcsolat-szakértő vagyok. Sok éve foglalkozom ezzel a témával, rengeteget olvastam róla, kiváló, nagy tudású tanároktól tanulhattam, és nagyon sok emberrel dolgoztam együtt a kapcsolata javításán. Mindez nagyon fontos, de valójában azért tudom, hogy lehetséges, mert még ma is házasok vagyunk a férjemmel, és a szívem legmélyéig hálás vagyok neki.

Még az első pillanatban sem tűntünk álompárnak. Volt idő, amikor sen-ki nem adott volna egy lyukas garast sem a házasságunkért. Ma már úgy gondolom, hogy éppen a köztünk lévő látszólagos különbség kényszerített bennünket arra, hogy megkeressük azt az erőt, amely a valóban jó kapcso-latokat működteti. Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy az élet veze-tett egymáshoz bennünket, és azért állított elénk végtelenül sok akadályt, mert azok áthidalása volt az életfeladatunk, és az, hogy megtanuljunk hinni és meggyógyítsuk magunkat. Ha nem kellett volna szembenéznünk ezzel a kihívással, sohasem fedezzük fel, milyen sok szeretet, türelem, erő és bá-torság lakozott mindig is a szívünkben, és sohasem élhettük volna meg, hogy ha két ember összekapaszkodik, a reménytelennek tűnő helyzeteket is megoldják. Akkor nem tudtam volna lépésről lépésre elfogadni, hogy min-den rendben van velem. És sohasem írhattam volna meg ezt a könyvet.

„Tudom, hogy lehetséges!” Ez a munkám valódi, valóban hiteles ereje. És ugyanez az erő hatja át ezt a könyvet is.

Lányom és férjem iránt a legmélyebb hálára kötelezve,

Eva-Maria Zurhorst

Wuppertal, 2003. június


14

Miért íródott ez a könyv?

Elmegyünk, hogy visszajöjjünk

Nem akartam megírni ezt a könyvet. Azért írtam meg, mert meg kellett írnom. Nem hagyott nyugton, egyszerűen beköltözött a lelkembe, és

mindenütt szembetalálkoztam vele. Meg akart jelenni a világban, és nyil-vánvalóan rajtam keresztül.

Valójában egész életemben a kapcsolatok kutatásával foglalkoztam, ám ez hosszú időn át a legkevésbé sem tudatosult bennem. Nagyon sok célom, tervem és vágyam volt, de sokszor megtörtént, hogy teljes erővel küzdöttem értük, és mégis minden másképp alakult. Az élet nagyon ko-rán megtanított arra, hogy nem ellenőrizhetem, és nem irányíthatom. Az élet egyszerűen kibontakozik, és arra szólít fel, hogy vegyek részt ebben a kibontakozásban. Akaratom ellenére arra is megtanított, hogy minden folyamatos mozgásban van, és szüntelenül – ciklusról ciklusra – változik. Ráébredtem, hogy ez a változás jelenti az élet értelmét. Minden ilyen cik-lusban lezárulnak és véget érnek a dolgok, és ez engem is elvezet önma-gam újraértelmezéséhez, újjászervezéséhez és újraértékeléséhez – ezáltal pedig visszanyerem az életerőmet.

Valamikor megráztak és félelemmel töltöttek el ezek a ciklusok, de idő-közben megtanultam teljes mértékben bízni abban, hogy mindig jön vala-mi új. Megtanultam ébernek maradni, és fokozatosan ráérezni az életem irányára és értelmére. Megtanultam feladni rögzült szokásaimat és visel-kedésmintáimat, amelyek megakadályozták, hogy eljussak oda, ahol lenni szeretnék. Megtanultam bízni abban, hogy az előttem álló, még ismeretlen útszakasz az egész utazás legszebb része lehet. Hogy a következő útelága-zásnál ismét vár egy lehetőség, amelyet megragadva megérthetem, hogy mi az, ami valóban fontos, és ami boldoggá teszi az életemet. Sohasem éreztem úgy, hogy vége, mert a bennem élő ismeretlenről, a vélt hiányosságról, a lát-szólagos akadályról mindig kiderült, hogy valójában útjelző tábla. Mögötte mindig új lehetőség nyílt arra, hogy megtapasztalhassam a beteljesülésnek a korábbiaknál még mélyebb és valóságosabb érzését. Újra és újra arra kény-szerültem, hogy kibírjam, amikor egy megszokott tér kiürül – csak hogy


15

helyet adjon az újnak. Ám ez a látszólag új tapasztalat mélységében még-iscsak ugyanazt a tartalmat hordozta. Az életemben végső soron – még ha hosszú időn át nem is voltam tudatában – mindig a kapcsolatok kutatása és önmagam elfogadása álltak a középpontban.

Ötéves koromban sokszor éreztem magam magányosnak. Időnként olyan sajátságos félelem lett úrrá rajtam, hogy nem is mertem senkinek beszélni róla. Úgy éreztem, hogy az élet valahogy nem valóságos. Megfi -gyeltem az embereket, és azt kérdeztem magamtól, hogy vajon ők tudnak-e mindent, és csak én nem értek semmit. Rettegéssel töltött el a gondolat, hogy a körülöttem élő emberek talán csak színészek, akik kitaláltak egy színdarabot, és talán én vagyok az egyetlen, aki mindezt valóságosnak hiszi. Én vagyok az egyetlen, aki tudja, mi a félelem és az igazi öröm. Az is felötlött bennem, hogy akár fordítva is lehet: talán egyedül én sejtem, hogy valami nem valóságos ebben az életben. Ezért érzem magam gyak-ran annyira idegennek és magányosnak, miközben úgy hittem, mindenki más bizonyára boldog és elégedett.

Amikor elkezdődött az iskola, gyakran erős migrénes rohamaim támad-tak, amikor emberek között voltam, és csak az elsötétített szobában tudtam megmaradni. Fiatalkoromban sok ember jelenlétében annyira felgyorsult a légzésem, hogy elájultam. Amint nagykorú lettem, menekülésszerűen el-hagytam a kisvárosunkat, és kiléptem a katolikus egyházból, abban a re-ményben, hogy valahol máshol megtalálom a hitet és az odatartozás ér-zését. A húszas éveim kezdetén az a nagy szerencse ért, hogy újságíróként Egyiptomba utazhattam. Újdonságként hatott rám az addigi életemhez ké-pest hatalmas földrajzi, kulturális és vallási távolság, és csodálattal töltött el, hogy a vallás az élet minden pillanatában jelen van. Úgy éreztem, Egyip-tomban valóban egységet alkot az élet és a hit. Ám ezért nagy árat kellett fi zetni: miközben a müezzinek hangja betöltötte Kairó utcáit, fenyegetően sóvár férfi szemekkel és önmagukat feladó nőkkel találkoztam.

A húszas éveim végén egészen a Jóreménység-fokig űzött a belső kere-sés vágya. Azonban még a feketék és fehérek országában sem találtam meg az igazságot. Ehelyett a különböző világok vándorává váltam, és egymást engesztelhetetlenül gyűlölő emberekkel találkoztam, akikben ugyanaz a mély vágy munkált – mindegy, milyen színű a bőrük. Egy idő után nem tudtam képviselni az egyértelmű elméleti apartheid-ellenes álláspontot, és nem éreztem képesnek magam arra, hogy aktualitásokról tudósító új-ságíróként dolgozzam. Amikor háromperces rádióriportot állítottam ös-sze az országban uralkodó helyzetről, úgy tűnt, erőszakot követek el az


16

igazságon. Kezdetben politikai jellegű kérdésekre kerestem a választ. Szél-sőjobboldali, nyilaskeresztet viselő búrokkal és éveken át üldözött, fekete gerillaharcosokkal készítettem riportot, ám az érdeklődésem fokozatosan pszichológiai irányba tolódott. Vak emberekkel Dél-Amerikáról beszél-gettem. Ők megtanulták, hogy a hallásuk és a szaglásuk segítségével kü-lönböztessék meg a bőrszíneket. Mindez teljesen abszurdnak tűnt a szá-momra – az volt a célom, hogy a különböző bőrszínű emberek ismét kap-csolatba lépjenek egymással. Hogy hű maradhassak a tapasztalataimhoz, befejeztem dél-afrikai újságírói pályafutásomat, és egy könyvben örökí-tettem meg rendkívül összetett, időnként zavarba ejtő találkozásaimat a dél-afrikai feketékkel és fehérekkel.

Visszatértem Németországba, és azonnal megkezdődött a következő tanulási ciklus az emberek kutatásának területén. A berlini fal leomlott, és én egy nagy, egykor kelet-német, berlini vállalat kommunikációs, majd munkaügyi vezetője lettem. Jó három éven át a kelet-német gazdasági újjászervezés egyik úttörőjének számítottam, míg egy reggel az irodámban idegösszeomlást kaptam.

Ezen a napon kellett volna szélesebb nyilvánosság előtt bemutatnom azokat a kommunikációs módszereket, amelyeket a vállalatom számára ki-fejlesztettem. Ez az idegösszeroppanás valójában egy régen a felszín alatt lopódzó folyamat tetőpontja volt. Napok óta minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy megtartsam ezt az előadást. Nagy erőfeszítéssel úgy írtam meg, ahogy egy igazi „menedzser” összeállít egy ilyen prezentációt: táblá-zatokkal, számokkal, diagramokkal, szaknyelven. Ám régóta nem ez volt a munkám voltaképpeni hajtóereje, az érdeklődésem ismét az emberek felé fordult. Ezúttal nem a fekete és a fehér állt a skála két végpontján. Miután én voltam felelős a vállalat belső kommunikációjáért, a hivatalos teendőim mellett egyfajta tolmács szerepét is betöltöttem kelet és nyugat, vezetők és beosztottak között. Gyakran vezettem menedzsment-továbbképzéseket és személyiségfejlesztő tréningeket, és a cégvezetés gyakran kért fel közvetí-tésre minden elképzelhető tárgyaláson. Ismét előttem állt a kihívás, hogy a kommunikáció módszereivel hidat építsek az emberek közötti, látszólag áthidalhatatlan szakadékok felett. Hivatalosan a saját területemért, az ott dolgozó kollégákért és a napi üzletmenetért feleltem, de a lelkem mélyén megint csak az a feladat jelentette a teljességet, hogy tovább kutassak, és kö-zelebb vihessem egymáshoz az eltérő szociális hátterű embereket.

Ezúttal nagyon hosszú időn át próbálkoztam azzal, hogy megfeleljek az elvárásoknak. A külső szemlélő számára nagyon lendületesen, egyik cigaret-


17

táról a másikra gyújtva, teleírt határidőnaplóval tizenkét órákat dolgoztam végig, de belsőleg egyre gyakrabban szenvedtem orvosilag nem magyaráz-ható szívritmuszavartól és különböző pánikrohamoktól. Olyan érzés volt, mintha egy szerepet játszanék, amelyben elveszítem önmagamat. Az ideg-összeroppanás elegendő erőt adott, hogy ismét csak kilépjek mindenből, és így visszanyerjem a bátorságomat és az önmagam iránti hűségemet. Anél-kül, hogy tudtam volna, mi lesz a következő lépés, benyújtottam a felmondá-somat, és otthagytam a nagyon is jól fi zető állásomat. Emiatt természetesen kénytelen voltam lemondani a sportkocsimról, az elegáns luxuslakásomról, az utazásokról és az ötcsillagos szállodákban eltöltött éjszakákról is. Felújí-tottam egy lelakott, régi lakást, és meglehetősen visszavonultan éltem. Ki-sebb munkákból, például szövegkönyvírásból tartottam fenn magam, és fo-galmam sem volt, hogy merre kellene továbbhaladnia az életemnek.

Kimerültem, kiégtem, és olyan embernek láttam magam, aki az egész világon kereste (és sehol sem hiába) a választ az emberi természetre vo-natkozó kérdéseire. Éppen harminckét éves voltam, az idegösszeroppanás pontot tett a meglehetősen szerteágazó karrierem végére. Világcsavargó-éveim után remeteként, visszavonultan éltem. Már csak egy dolog érdekelt: hogyan találok rá a boldogságra és a beteljesülésre? És hogyan tudok köz-ben valami értelmes és érdemleges dolgot tenni? Hogyan tudok kapcsolatot teremteni az emberek között?

Különleges választ kaptam ezekre a kérdésekre: a spirálom félrecsúszott, teherbe estem. A sors megajándékozott egy gyermekkel, aki elég erősen akarta az életet ahhoz, hogy kikerülje a védekezésemet. Apának pedig egy nyüzsgő fi atalembert kaptam, aki nem is tudta, mi a kétkedés és a keresés, és élettapasztalata, életfelfogása jobban nem is különbözhetett volna az enyémtől. Hat évvel fi atalabb volt, mint én, és az élet különösebb kerülők nélkül elhalmozta mindennel, amire csak vágyott. Vonzó fi atalember volt, szinte mindig jókedvű, szerette élvezni az életet, és az volt a legfőbb célja, hogy növelje egy vállalat forgalmát, illetve ezzel együtt építse a saját karrierjét. Egyszer többre vinni, mint a bátyja – mindössze ennyit várt el az élettől.

Amíg meg nem ismerkedett velem, az éjszakai élet és különféle kön-nyed, sekély viszonyok kötötték le a fi gyelmét. A baráti körében és a min-dennapjaiban én idegennek hatottam, nemcsak azért, mert egészen más-képp néztem ki, mint azok a karcsú, törékeny teremtések, akik a gyerme-kem ismeretlen apjának az addigi barátnői voltak. Ő sem felelt meg sem-miféle szempontból az ideális társról alkotott elképzelésemnek. Melegséget


18

éreztem ugyan a közelében, és meg tudott nevettetni, de nem éltük meg villámcsapásszerű élménynek, amikor először egymás szemébe néztünk, és ő sem volt az a kreatív férfi – például tehetséges építész vagy zseniális író –, akiről mindig is álmodoztam. Nem támaszkodhattam széles vállára, nem kereste az élet értelmét, és még nem akarta megtalálni élete egyetlen szerelmét. Én azonban addig a pillanatig folyton a pontosan hozzám illő társat kerestem – eredménytelenül. Állandóan az ideális férfi ra vágytam, és közben két komolyabb szerelemre, és egy egész sereg rövidebb viszony-ra találtam. A szívem sohasem tudott megnyugodni. Bár nagyon szívesen maradtam volna, és teljesen odaadtam volna magam, valami mindig arra késztetett, hogy elmenjek: az egyiknél a félelem, hogy ő fog elhagyni, a másiknál a félelem, hogy túlságosan el fog nyomni. Mindenki, aki csak is-mert, egy véleményen volt: alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra.

A házasságunk története nem volt különleges. Nem az a romantikus történet. Hiszen alig ismertem a férjemet, aki hat évvel fi atalabb volt ná-lam. Nem voltunk álompár, mindenki láthatta. De szülők voltunk, és ha-marosan ezt is láthatta mindenki. Számomra egyértelmű volt, hogy meg-szülöm ezt a gyermeket. Az ő számára pedig világos volt: „Meg fogjuk oldani!” Mindent magunk mögött hagytunk, elköltöztünk egy másik vá-rosba, és összeházasodtunk.

Két évvel később: a lányunk már tud járni. A házasságunk maga rideg unalom. Anya főz, apa dolgozik. Alig van valami, ami összekötne bennün-ket. A férjem egyre később, egyre ritkábban jár haza, és pedig megfulladok a homokozókban és a játszótereken. Egyre gyakrabban veszekszünk. A ba-rátaink egy része már eleve tudta, a másik része mostanra elkerülhetetlen-nek látta: ezek ketten nem fogják elviselni egymást.

Egyetlen vágyunk sem vált valóra, de nem szakítunk. Berendezkedünk. Sok rutinszerű cselekvés, és sok kedves megszokás. Egy közös gyermek. Kez-detben még küzdünk egymással – lelkileg és testileg, egyre erőtlenebbül. Halk és hangos hatalmi harcok. Végül kínozzuk egymást: barátságos hét-köznapok és titkos viszonyok, előléptetés, költözés, reménytelenség és újra-kezdés. De mégsem szakítunk. Amikor eljutunk erre a pontra, és erőt vesz rajtunk a szomorúság, mindig megjelenik a régóta elveszettnek hitt, meleg érzés: kettőnk mély, belső összetartozása. Nem vad, nem szenvedélyes – lágy, melankolikus érzés, visszaemlékezés arra a szerelemre, amely meglepően gyorsan jött, és ugyanolyan gyorsan el is illant.

Ez az érzés ugyan még nem a belső keresésem végcélja, de szinte mágikus vonzerőt gyakorol rám. Mintha egy titkos kód lenne, amelyet


19

meg kell fejtenem. Megpróbáljuk akaratlagosan megkeresni ezt az érzést. Megpróbáljuk felfedezni a rejtekhelyét. Valamiképp sejtem, hogy egy kapcsolatnak nem az a lényege, hogy a tökéletes társ álljon mellettünk. Valami a lelkem mélyén azt mondja: Még ne add fel! Valamiképp kettőnk között is felfedezem ugyanazokat az árkokat, amelyek már egészen más férfi aktól is elválasztottak. Igen, ha elég elkeseredett és elég őszinte vagyok, akkor be kell vallanom önmagamnak: ezt már mind ismerem. Ő legalább annyira nem tehet erről, mint a többiek. Egyszerre csak úgy érzem magam a házasságomban, mint egykor Dél-Afrikában, vagy közvetlenül a keletet és a nyugatot elválasztó fal mellett. Azon a látszólag áthidalhatatlan ponton, ahol mindig is igyekeztem kapcsolatba hozni egymással olyan embereket, akik idegenebbnek nem is érezhették volna a másikat.

Egyre gyakrabban találkozunk egymással a sérüléseink határán. Beszél-getni kezdünk, az egykori félelem és elutasítás helyett most lassan, kíván-csisággal kezdjük felfedezni egymás világát. Én kapcsolat-terapeuta leszek, minden könyvet elolvasok erről a témáról, tanfolyamokra járok, és beiratko-zom egy terapeuta-képzésre. Egyre gyakrabban merjük nyíltan elmondani a másiknak a valódi véleményünket. Minél határozottabban kijelentjük, hogy milyen messze vagyunk egymástól, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Egyre több bátorságunk lesz a barátainkkal is beszélgetni a kevéssé ideális-nak mondható házasságunkról. Kiderül, hogy másoknál sem jobb a helyzet. Megkönnyebbülés. Még közelebb kerülünk egymáshoz és másokhoz.

Míg a férjem egyre gyakrabban jön haza, én visszamegyek dolgozni. Időközben megszereztem a terapeuta-végzettséget, és olyan emberekkel dolgozom, akik a hivatásuk területén ugyanúgy zsákutcába kerültek, mint én magam menedzserkoromban. Végre valóban az emberek állnak a tevé-kenységem középpontjában. Kezdem megérteni, hogy mindent, ami egykor meggyógyított bennünket, másoknak is továbbadhatunk. A valódi hivatá-som kutatása, az akkori cikcakkos karrierem – mindennek van értelme. Ezzel párhuzamosan a házasságom is ébredezni kezd – egyszerre talál rám a siker és a boldogság.

Ennek az időszaknak a kezdetén hirtelen csodálatos módon összeil-leszkednek az életem mozaikdarabkái. Amikor még nem is sejtem, hogy hamarosan átcsap a fejem felett egy kapcsolat-hullám, megismerkedem dr. Chuck Spezzanóval. A házasságom gátjai és problémái vezettek el az egyik előadására. Most ott ülök százötven más ember között, és csak annyit tu-dok, hogy ismert amerikai kapcsolat-specialista, és sok könyvet írt. Én még egyet sem olvastam.


20

Körülbelül tíz perce tart az előadás, mikor annyira mélyen megérint, annyira meghat, hogy nem tudom visszatartani a könnyeimet. Úgy tű-nik, ez a férfi ismeri minden gondolatomat, és tudja, hogy mit keresek. Teljesen magától értetődően fogalmazza meg a kapcsolatok döntő témáit és törvényszerűségeit – olyan elméleteket, amelyeket már régóta formál-gatok magamban, ám őszintén szólva sohasem bíztam meg bennük tel-jes mértékben.

Emellett egészen nyilvánvaló, hogy hosszú éveken át kémkedett utá-nunk a függöny mögül. Minden példája, minden története, minden vicce arra utal, hogy kívül-belül ismer engem és a férjemet. Nagyon megráz, mé-lyen megindít, de egyidejűleg megkönnyebbülést is jelent.

Három napon át újra és újra át kell adnom magam a könnyeknek, és ezeknek a mély, mozgásba hozó érzéseknek. Aztán már tudom, hogy választ kaptam a terápiás munkámmal és az életemmel összefüggő fontos kérdésekre, és ezek a válaszok – függetlenül attól, hogy az életem mely problémájára vonatkoznak – mindig arra mutatnak rá, hogy szeretnem kell önmagamat. A házasságom és a munkám már régen rávezetett erre a nagyon lényeges pontra, de még soha senki nem világította meg ennyire megalapozottan, részletesen és precízen. Már régóta bennem élt minden válasz, de sohasem bíztam meg bennük. Chuck Spezzano jóvoltából végre egy teljesen újfajta felfogás kristályosodott ki bennem. Boldog voltam, és végtelen kutatási vágy töltött el.

Ismét megváltozik a munkamódszerem. Ismét megváltozik a férjem-hez fűződő kapcsolatom. Fellépünk házasságunk lépcsőjének következő fokára. Még őszintébben hozzuk egymás tudomására, hogy mennyire idegenek voltunk egymás számára. Ezért most mindketten megértést és támogatást kapunk a másiktól azon a területen, amelyen korábban állan-dóan küzdöttünk egymással. Most, hogy tudatosultak bennünk különb-ségeink és eltérő vágyaink, egyre kevesebb szóra van szükség, mégis hi-hetetlen mértékben javul a kommunikációnk. A barátaink nem hisznek a szemüknek: „Éppen ők ketten…” Azonnal érzékelik újonnan nyert erőn-ket és a kibontakozó szeretetet. Egészen hétköznapi helyzetekben is úgy viselkedünk, mint az újsütetű szerelmesek.

Ezzel párhuzamosan a baráti körünkben kitör az a betegség, amelyből nekünk éppen most sikerült felgyógyulnunk. Alig múlhat el nap anélkül, hogy ne hallhatnám valaki történetét a párkapcsolati problémáiról. Úgy tű-nik, egyre több nő, férfi és pár jutott zsákutcába. Néha úgy érzem, hogy szinte agyonnyom ez a teher. Tegnap még kellemesen csevegtünk az idő-


21

járásról, ma pedig szakítás és elkeseredettség a telefon másik végén: „A fele-ségem éppen ma költözött el. A szeretőjével akar együtt élni.” Máshol még négy kisgyerek is van, megint máshol mindketten szeretőt tartanak. Néha egyszerűen csak kiüresedett a kapcsolat a két ember között, máskor pedig állandó háborúskodás uralkodik. Olyan, mintha járvány tört volna ki, ami egyre több embert fertőz meg. A betegség kezdetben észrevétlen, de elkerül-hetetlen lefolyású, míg végül a beteg kapcsolat meghal: a pár szakít. Egyre gyorsabban, egyre gyakrabban, egyre különlegesebb körülmények között érnek véget a kapcsolatok. Jó barátok, szomszédok, kollégák – senki sem akar szakítani, de mindenki belefáradt már, és kényszerítve érzi magát en-nek az utolsó lépésnek a megtételére.

A munkám során ez a téma kezdetben csak kerülőúton jelenik meg, és csak fokozatosan helyeződik át ide a tényleges súlypont. A férfi ak mindenekelőtt azért jönnek el hozzám, mert szeretnének sikeresek lenni, és több örömet, értelmet találni a munkájukban. Legtöbbször azonban elég egy vagy két célmeghatározó beszélgetés, és egyszerre minden a kollégákhoz, munkatársakhoz, vezetőkhöz fűződő kapcsolatok körül forog, illetve – a beszélgetőtársam meglepetésére – az élet- vagy házastárshoz fűződő kapcsolat körül is. Ezen a pontok sok embernek elakad a lélegzete, csődöt mond az önkontrollja, és könny futja el a szemét, mert az orkán valódi középpontja éppen otthon, a hitvesi ágy közepén vonul végig.

Az érzéseknek ez a régóta feltartóztatott hulláma legtöbbször a felszín-re hoz egy mélyebb felismerést is: a férfi ak, akik ugyan felkapaszkodtak már a ranglétra legtetejére, kénytelenek bevallani maguknak, hogy men-nyire automatizálódott, mennyire elgépiesedett az egész tevékenységük, és mennyire eltávolodtak a képességeiktől és a valódi igényeiktől. És közben milyen messzire kerültek a társuktól és a családjuktól. És mennyire vágy-nak arra, hogy ismét megtalálják a valódi célt, mind a munkájukban, mind a magánéletükben. Eddig lényegében kizárólag a szakmában elért vagy el-érni vágyott sikerek álltak a fi gyelmük középpontjában, ám ez lassan veszít a súlyából, amikor végre a beszélgetés középpontjába kerülhetnek a ma-gánélet és a párkapcsolat nehézségei, amelyek felemésztik az ember erejét. Egyszerre csak felmerül a vágy, hogy megint beszélgetni kezdjenek a pár-jukkal, vagy épp el is hozzák magukkal az egyik terápiás ülésre.

Végül a munkám során egyre gyakrabban találkozom olyan kapcso-lat-problémákkal, amelyeket nemrégen saját magam is végigéltem. Egyre több pár fordul hozzám olyan reményvesztetten és elkeseredetten, amilyen egykor én is voltam. Alig valaki akar szakítani, és alig valaki érti, hogyan


22

furakodhatott be ez a vírus a kapcsolatba. A legtöbben egyszerűen beletö-rődtek, bűntudattal küzdenek, és féltik a gyerekeket.

Anélkül, hogy tudatosan ezt az utat választottam volna, vagy különö-sebb hírverést csaptam volna, fokozatosan kapcsolat-szakértővé váltam. Olyan lettem, mint a folyómeder, amelyet a víz egyre inkább kiszélesít. A házasságom volt a forrás, a könyvek és a továbbképzések az első tavaszi olvadások, Chuck Spezzano pedig az árvíz. A pácienseim látnak el állan-dóan vízzel, és ők a tanítómestereim is. Minden egyes kérdésükkel egyre világosabban kirajzolódott előttem egy térkép, amely eligazít a kapcsolat dzsungelében. Minden egyes kérdésüknél felismertem, hogy mindaz, amit megéltem és megtapasztaltam a házasságomban, bizonyos törvényszerűsé-gek szerint összefügg egymással, illetve hogy a magánéleti és szakmai kap-csolatok – igen, még az emberfajták közötti konfl iktusok is – ugyancsak e törvényszerűségek szerint alakulnak. Minden kapcsolatnak az a célja, hogy teljes mélységében megértsük és teljes valónkkal átéljük. A kapcsola-tokban felmerülő problémák voltaképpen felszólítást jelentenek az érintet-teknek arra, hogy saját maguknak kell meggyógyulniuk. Hiszen a szakítás nem megoldás, hanem mindössze a gyógyulás elhalasztása.

Ezzel a könyvvel az a célom, hogy a folyó továbbfolyhasson. Ezzel a könyvvel szeretném kifejezésre juttatni a hálámat azért, hogy megkaptam az életemben a szeretet hatalmas ajándékát. A szívem legmélyéig boldoggá tenne, ha még válás vagy szakítás előtt elérhetném vele azokat az embere-ket, akik már elveszítették a hitüket a kapcsolatukban vagy a házasságuk-ban, és ezekkel a sorokkal átadhatnék nekik valamit abból a reményből, szeretetből és bátorságból, amire én rátaláltam ezen a hosszú úton. Ha arra bátoríthatnám őket, hogy a saját kapcsolatukban is fedezzék fel újra ugyanezt.


23

Kinek szól ez a könyv?

Ez a könyv olyan embereknek szól, akik tartós, de örömtelen kapcsolat-ban élnek. Akik válás előtt állnak, vagy szerelmi háromszögben élnek.

Akik félrelépnek, akiket megcsalnak, akik szinte kényszeresen váltogatják a párjukat, vagy akiket újra és újra elhagynak. Akik keresik a gyógyírt a kapcsolatukra, de talán nem mernek rálépni a kapcsolat-terápia útjára, vagy még nem találták meg a számukra legmegfelelőbb terápiaformát. Akik eset-leg már nagyon hosszú, szenvedéssel teli utat tettek meg.

Ön talán józan, gyakorlatias ember, és a házassága egyfajta megszokott rutin. Talán már beletörődött, és feladta a reményt, hogy egyszer ismét közel kerülnek egymáshoz a párjával. Talán úgy érzi, hogy valami a lelke mélyén mégis harcolni akar ezért a régi, elhalványodott szerelemért. Vagy talán kétségbeesett, mert titokban szeretője van, és állandóan fél, vagy bűntudat mardossa a párjával és a gyermekeivel szemben.

Talán már elgondolkodott a váláson, de fél kimondani az igazságot; ret-teg a vallomástól, mert akkor az esetleg talán elköltözik, vagy éppen Önnek mutat ajtót. Bármilyen probléma merül fel – tapasztalataim szerint alap-vetően kétféle módon lehet viszonyulni egy örömtelen, üres kapcsolathoz. Az egyik, hogy a kapcsolat annyira nagy súllyal nehezedik ránk, hogy a menekülés jelenti az egyetlen megoldást. A másik, hogy azonnal elfojtunk magunkban minden érzést, amely a kapcsolat zavarára utalna, és úgy visel-kedünk, mint a három majom: nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk. Először is gondolja végig, hogy magára ismer-e az egyik csoportban, és ha igen, melyikben:

A belsőleg kilúgozottak közé tartozik-e…

Kívülről nézve minden rendben lévőnek tűnik, de belül merevnek, erőt-lennek érzi magát? Időnként úrrá lesz Önön egy tompa érzés, hogy „Csak-ugyan ennyi volt az egész?” Csendes egyformasággal peregnek a minden-napok? Úgy tűnik, mintha áltatná önmagát és a párját is, mintha a párja lenne a legutolsó, aki bármit is sejt abból, ami Önben zajlik? Ismeri azt


24

a félelmet, hogy esetleg a többiek is észrevennék, hogy a házassága nem más, mint hazugság? Egyre gyakrabban eszébe jut éttermekben, bulikon, baráti körben, hogy „a többiek valószínűleg sokkal boldogabbak”? Egyre többet tesz, és mégis egyre kevesebb az eredménye? Valahol menet közben elveszett a szexualitás, vagy gépiessé vált, vagy állandóan újabb, egyre va-dabb trükkökre vágyik? Úgy érzi, hogy kiégett? Van szeretője? Álmodozik a nagy szerelemről, vagy legalábbis egy izgalmas kalandról? Félti a gyer-mekeit? Fél attól, hogy el kell hagynia a párját? Fél, hogy kiderül, kudarcot vallott az életről szóló nagy álma? Fél a szívében rejtőző igazságtól?

…vagy a kívülről feltüzeltek közé?

Túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy a kapcsolatával foglalkozzon? Nem szeret lelkizni, nincs kedve az ilyen beszélgetésekhez? Úgy véli, hogy végső so-ron senkinek semmi köze az Ön belső világához? Időnként mégis fél attól, hogy elhagyják? Lehet, hogy a társa kételkedik az Önhöz fűződő érzései-ben? Régóta sejti, vagy éppen most tudta meg, hogy a párja valaki másba szerelmes? Egyre inkább beletemetkezik a munkájába, egy új hobbiba vagy más elfoglaltságokba, és már nem is marad ideje a párjára? Úgy érzi, hogy a társa kizárta az életéből, nyomást gyakorol Önre, folyton a nyakára jár, vagy éppen elűzte otthonról? Úgy érzi, hogy bármit is tegyen Ön, az a társá-nak sohasem elég? Anélkül, hogy valójában akarná, egyszerűen csak „bele-keveredik” különböző kalandokba?

Alkohollal, étellel, kábítószerrel, szexszel, televízióval, számítógéppel vagy más szenvedélyekkel tompítja el magát, amelyek felett egy idő múlva már nem tud úrrá lenni? Olyan szenvedélyekkel, amelyek különösen vidám társaságban vagy az egyedüllét pillanataiban válnak a legerősebbé?

Ha sok minden vagy pár elem Önre illik, akkor nem az a megoldás, hogy szakít a párjával, hanem hogy önmagán kezd el dolgozni. A gyógyuláshoz valódi döntésre van szükség. Nem élete egyetlen szerelmére, a tökéletes társra van szükség a kapcsolatában, hanem kíméletlen őszinteségre, az igazság felvállalására, akaraterőre, időre, türelemre és sok-sok gyakorlásra.


25

I. rész

Végállomás: a házasság mindennapjai


26

1. fejezet

Mindegy, kivel él

Mindegy, kivel él. Hiszen úgyis mindig önmagával találkozik. A másik ember csak egy vászon, amelyen Ön végignézheti a sa-

ját, beteljesületlen vágyait, a ki nem elégített szükségleteit, a szeretetre való képességét, a gátjait és a sérüléseit, az elevenségét és az élettelisé-gét, de mindenekelőtt a mély, belső meghasonlást a vágyai és a félelmei között. Egyetlen társ sem segíthet Önnek a lelki békéje megtalálásá-ban, és nem tudja Ön helyett biztosítani a megfelelő önértékelést és önbizalmat. Mindegy, kivel találkozik, végül mindig önmagával néz szembe. Éppen ezért tapasztalataim szerint nyugodtan megmaradhat annál a társnál, aki mellett most él – mindegy, mennyire kellemetlen-nek tűnik is éppen ez a helyzet. Pontosan ott van nagyon sok tenniva-lója, ahol a legnagyobb fájdalmat, gyűlöletet, sérüléseket, hidegséget, dermedtséget vagy ellenszenvet érzi – és ezt a munkát önmagán kell elvégeznie.

Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti kijelentés azonnal komoly ellenállást fog kiváltani. Hiszen kisgyermekkorunktól kezdve azt hallottuk, hogy a királyfi találkozik a királykisasszonnyal, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak… Ezek a mesék azonban az esküvő napján véget érnek, míg a való életben a házasság mindennapjai legtöbbször csak az esküvő után kezdődnek el. És sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy a házasság sokkal hamarabb véget ér, mint hogy a házasfelek meghaltak volna.

Németországban ma minden harmadik házasság válóperes tárgyaláson zárul le. Az iparvidékeken minden második. A kilencvenes évek óta ez az arány folyamatosan nő, és a csúcspontját 2003-ban érte el, amikor több mint kétszázezer házaspár vált el. Ezek az emberek azért házasodtak össze, mert kerestek valamit, és azt hitték, hogy a másikban pontosan azt találták meg. Később pedig azért váltak el, mert nem kapták meg azt, amire vágytak. A párjukat hibás csomagolású terméknek tekintik, mert nem az volt benne, ami a címkén állt. Amikor visszatekintenek, úgy látják, hogy a házasság ezzel az emberrel végső soron csalás volt.


27

A legtöbb válás felesleges

Amikor azt állítom, hogy a házasságok hetven százalékának biztosan nem kellett volna válással végződnie; amikor azt mondom, hogy mindegy, ki-vel él, végül úgyis mindig önmagával találkozik, akkor ezzel a talán pro-vokáló kijelentéssel arra szeretném késztetni Önt, hogy másképp tekint-sen a házasságára, mint eddig. A házasság nem selyempapírba csomagolt románc; a házasság valódi értelme mindig az, hogy egyensúlyt teremtsen a két ember belső konfl iktusai között. Éppen ezért a házasság gyógyulást hozó szentély, és a valódi, adni képes szeretet felfedezésének a helye. A hétköznapok fi lozófusai azt állítják, hogy az élet iskola. Ha ez így van, ak-kor a bensőséges kapcsolat és a házasság egyfajta elitegyetem. Itt várnak ránk a legnehezebb vizsgák, itt tanulhatjuk a legtöbbet, itt fejlődhetünk a leginkább – de emellett itt is kaphatjuk a legtöbbet…

Ezt a természet rendezte így, még ha a Grimm fi vérek és mai hollywoodi utódaik valami egészen mást is akarnak elhitetni velünk. A házasság leg-mélyén az élet kihívást jelentő dinamikája – egyfajta paradoxon – rejtőzik. Bár a bensőséges kapcsolatban rejlő lehetőségek sokkal átfogóbbak, mint bármilyen más emberi kapcsolat, sehol sem nyilvánulnak meg egyértel-műbben a hiányosságaink, mint egy elkötelezettséget jelentő, tartós pár-kapcsolatban. A házasság az a kapcsolat, amely a leginkább rákényszerít bennünket annak a felismerésére, hogy egyénként sohasem lehetünk tel-jesek, mert mindig hiányzik belőlünk valami, mégpedig a jobbik felünk. Hiszen vagy csak nők vagyunk, vagy csak férfi ak.

Valamennyien férfi nak vagy nőnek születünk, és már születésünk pillana-tában belépünk a legnagyobb feszültség területére, az emberi élet legnagyobb polaritásának az egyik végpontjára. Emberként már az első pillanattól kezdve hiányzik belőlünk a teljesség: vagy-vagy, vagy férfi ak vagyunk, vagy nők. A leg-első pillanattól kezdve arra vágyunk, hogy testileg, érzelmileg és lelkileg ismét egyesüljünk a másik pólussal. A másik felünk keresése, a másik utáni vágyako-zás úgyszólván genetikailag belénk van kódolva. Ez hajtja folyamatosan előre testünk minden sejtjét, a teljes létezésünket, és aztán végre valahol találkozunk valakivel, aki pontosan annak tűnik, ami belőlünk hiányzik. Végre egy pár le-szünk – összeházasodunk. Úgy tűnik, hogy beteljesült a vágyunk, és ismét tel-jesnek, egésznek érezzük magunkat.

De hányszor fordul elő, hogy egy pár jó néhány évnyi együttélés után is ilyen teljesnek, összetartozónak és egységesnek tűnik? Hány esetben érezzük több év után is a harmóniát és az örömöt, hány párnál működik a valódi,


28

aktív kommunikáció? Hány olyan hosszú évek óta együtt élő párt ismer, akik valóban úgy érzik, hogy a másik által váltak egésszé? Akik képesek kihívásnak tekinteni a különbségeket, és együttérzők, nagyvonalúak egymással szemben? Akik útjelzőnek tekintik a feszültségeket, amelyeknek a segítségével jobban megtanulhatják megérteni a másikat? Ha hiszünk a hivatalos válási statisztikáknak, akkor arra kellene következtetnünk, hogy a másik emberrel való együttélés az idők folyamán egyre inkább elviselhetetlen teherré válik. Hogy fokozatosan elveszítjük a boldogságra irányuló reményeinket és a másik nembe vetett bizalmunkat, ahelyett, hogy rátalálnánk arra az örömre, békére és a régóta áhított, harmonikus közelségre, amiben a házasságkötés napján reménykedtük.

Ez a könyv a boldogságról szól. A kapcsolat harmóniájáról és öröméről. Emellett azt is állítja, hogy ezek évről évre fokozódhatnak. Megmutatja, hogy minden pillanatban nagyon sokat tehetünk ezért a boldogságért. És szeretné bebizonyítani, hogy tévedés abban hinni, hogy ehhez a boldogsághoz a tökéletes társra van szükség. Megmutatja, hogy Önnek minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy ismét szeretettel és élettel töltse be a kapcsolatát. Ám ehhez a saját belső világára kell összpontosítania a keresést.

Ön az egyetlen tökéletes társ

Az egység, amit mindenki olyan lázasan keres, valóban létezik. De nem odakint, ahol gondoljuk. A tökéletes létezést, az egységnek ezt az érzését sokkal inkább önmagunkban, a lényünk mélyén találjuk meg. Mindenki ezzel született, de alig valaki emlékszik vissza rá. Bennünk rejtőzik, mint a napraforgó magja, amely már a legelső pillanattól kezdve magában hordozza valamennyi információt a későbbi növényről. A napraforgó magja növekedés közben sohasem tenné fel magának a kérdést, hogy nem szeretne-e inkább almafa lenni. Egyszerűen csak nő, és a lehető legszebb napraforgóvá válik, amilyenné csak lenni képes.

A mi emberi fejlődésünk, növekvésünk a legtöbbször kevésbé egyértelműen zajlik. A nevelés korlátai, a családi elvárások és a társadalom befolyása gyak-ran egyfajta lelki génmanipulációként hatnak a bennünk növekvő magra. Az idők folyamán akkora befolyást gyakorolnak ránk, olyan sok nyomot hagynak bennünk, hogy már sejtelmünk sem marad az egykori egységünkről. Egysze-rűen eltűnt a szemünk elől ez a mag – mert a túlterhelés, a zavarok, a korlá-


Documents

Eva-Maria és Wolfram Zurhorst: Szeresd önmagad, és készülj örömmel a következő válságra