Az egykori tél és gonosz ûzôszokások szelídített változatai ele-venednek meg a február eleji na-pokban szerte az országban,hagyományosabb vagy polgária-sultabb formában egyaránt. Ma isszükségét érzik az emberek, hogylegalább egy napra vagy egy hétvégére feje tetejére állítsák a vilá-got, elfelejtsék gondjaikat, s mie-lôtt a tavasz ünnepére testben éslélekben megtisztulni vágyva böj-tölni kezdenének, még egyszer ki-mulassák magukat.

Valamikor különösen nagy sze-repe volt a farsangnak, a karnevá-loknak. Idehaza sokfelé szervez-nek többé-kevésbé hagyományosfarsangi mulatságot, hiszen sok azeladó sorba serdült szép leány, jólesz ráirányítani a fiatalemberek fi-gyelmét, meg aztán az elmúlt idô-szaknak sok koloncától is megsza-badulhatunk, ha a farsang teme-tésével a bennünk rejtôzködô go-noszt is eltemetjük. Valahogyanúgy, ahogy például a torockóiakteszik. Dramatizált és nagyon lát-ványos népszokásuknak egy fon-tos szereplôje: a cigánypap. Aki azudvari bolondokhoz hasonlóanmég a királyoknak is megmond-hatja az igazságot. Alkalmi prédi-kációjában felsorolja az elmúlt esz-tendô eseményeit, kibeszéli a kö-zösség számára fontos történése-ket: ki, kivel, hol, mikor, miértvagy miért nem… Megkapja a ma-gáét a bíró, a pap, a rendôr, nagy-gazda, kisgazda, mindenki, akikilógott a hagyományos szemléletszerint valamilyen sorból. És mégcsak megharagudni sem szabad rá.

A tavaly decemberi népszava-zást megelôzô ízléstelen kurtány-furcsány kampányról volt akinek a

félszáz éves tapasztalata ellenére.Mint ahogyan azt se tessék nekikelhinni, még ha kormányfô vagypártelnök is mondja, hogy a legú-jabb kor legnagyobb népvándor-lása indult volna meg, ha igennelszavaznak. Mire is? Hogy alkos-son-e meg egy törvényt a magyarországgyûlés. Ugyanannyi a való-ságtartalma a nyolcszázezer kol-duló-éhenkórász határon túlinak.A tényleges áttelepülôk számánálnagyságrenddel több ôshonoscsôlakóról gondoskodnak a szé-kesfôvárosban.

Arra a szemenszedett hazug-ságra pedig, hogy mennyibe is ke-rülnék én a magyar szavazó pol-gárnak, ha elismernék kolozsvárilétemre magyar állampolgárságo-mat – ahogy errefelé mondaniszokták – rá is lehet könyökölni.De ez nem egyszerû füllentés,amit bocsánatkéréssel el lehet in-tézni, ez már rágalom, személyes

lepôdni azon, hogy a továbbiak-ban egyetlen szavát sem hiszemel. És nemcsak én érzek közvetlenpárhuzamot, szellemi rokonságotKádár János kolozsvári dicstelenszereplésével.

Lehet, hogy pártpolitikailagpillanatnyi sikerként könyveli elaz eredménytelen népszavazást,de a magyar baloldali gondolko-dásnak hosszú távon rengetegetártott a felelôtlen handabandázás.Nyilván nem egyforma közegbenszocializálódtunk, de annyit elhi-het mindenféle elnök a politikaútvesztôiben kevésbé járatos alul-írottnak, hogy hazugságra nemépülhet tartósan semmi. És ez anem ez nem igen, mint ahogyanköpönyegét ide-oda próbálta for-gatni egy tévéinterjúban.

A népszavazás eredményte-lenségével kár a kelleténél többetfoglalkozni. Azt mutatta meg,hogy az egymásra acsarkodó

Torockói farsangtemetés – Vas Géza felvétele

FARSANG

Mindenekelôtt köszönetemet fejezem ki a Nem-zeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communi-tas Alapítvány, az Illyés Közalapítvány anyagi, azErdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület anyagi éserkölcsi támogatásáért, amelyek nélkül lehetetlenlett volna megünnepelni a Romániai Magyar Dalos-szövetség újraalakulásának 10. évfordulóját. Ez azévforduló jelzi azt, hogy az 1921-ben Brassóban lét-rehozott szövetség él, eredményes munkát végez ésaz elôdeink célkitûzéseit elfogadva tevékenykedik.

Kodály Zoltán Százéves terv címû írása minketerôsít munkánkban. „Cél: magyar zenekultúra. Esz-közünk: a zenei írás olvasás általánossá tétele az is-kolán keresztül – és mi ezt igyekszünk énekkarain-kon is. A magyar zenei szemlélet öntudatra ébreszté-se a mûvészi nevelésben csakúgy, mint a közönség-nevelésben. A magyar zenei közízlés felemelése, fo-lyamatos haladás a jobb és magyarabb felé. A világ-irodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatásaminden rendû és rangú emberhez.”

Kodály ezt 1947-ben vetette papírra. Még hozzá-fûzte: „Remélhetjük, hogy mire 2000-et írunk, min-den általános iskolát végzett gyermek folyékonyanolvas kottát”. Mi tudjuk legjobban, hogy gyermeke-ink mennyire sajátítják el az iskolában a kottaolva-sást. Ne feledjük, még van 43 évünk, hogy a száz-éves tervben megfogalmazottakat eredményesen el-végezzük! Vajon képesek leszünk erre, legalábbénekkarainkban? Rajtunk múlik! Tegyünk mindentmeg zenei mûveltségünkért!

Mint említettük a legfontosabbnak tartott együtt-lét, egymás megismerése az énekkari találkozókon le-hetséges. Az év folyamán sor került a következô ren-dezvényekre: a Kolozsvári Református MonostoriTemplomi Kórustalálkozó; Karácsonyvárás Ká-szonújfaluban; Alcsíki Egyházzenei Kórustalálkozó;Szentegyházán Udvarhelyszéki Egyházzenei Kórus-

lálkozót szervezték. Majdnem minden találkozónmeghívott vendégkórus is jelent a határainkon túlról.

Az országos vagy regionális kórustalálkozók al-kalmat nyújtanak az összehasonlításra. Ha csak azutolsó 5-6 év mûsorait elemezzük, örömmel tapasz-taljuk az énekkaraink mûsorában az igényesebb mû-veket. Ezek mûsorra tûzése magával hozta az ének-karok technikai és hangszíni fejlôdését. Karvezetôitanfolyamaink eredménye az igényesebb mûvekmegválogatása. Ha ezelôtt tíz évvel alig vagy csaknagy ritkán szólaltak meg Kodály, Bartók vagy Bár-dos mûvek, most nem ritka a bemutatásuk: KodályFelszállott a páva, Sík Sándor Te Deuma, Jézus és akufárok, Jelenti magát Jézus, 150. zsoltár, Ének szentIstván királyhoz, Táncnóta, Kocsár Miklós: Hegyethágék, vagy Bartók: Levél az otthoniakhoz, Bolyon-gás, Cipósütés, Csujogató, Resteknek nótája, BárdosLajos: Istené az áldás, Rutafa, számtalan népdalfel-dolgozás, de nem idegenkednek Szokolay Sándor,Halmos László, Farkas Ferenc, Gárdonyi Zoltán, Ka-rai József, Ligeti György, vagy hazai zeneszerzôinkmunkáitól sem. Minden énekkarnak illetve karnagy-nak megvan a kedvenc zeneszerzôje és igyekszikmunkáit népszerûsíteni. Ez így nagyon helyénvalóis, megszólaltatni a mûveket a mûveket a zeneszer-zôk jelenlétében.

Kórusaink jelenléte a fesztiválokon, határon túlifellépéseik a Kárpát-medencében, magukkal hozzáka várt mûvészi színvonal emelkedését. Ez a javulásmost jelentkezik valóban. Türelemmel kell lennünknem csak az együtteseinkhez, de a karvezetôkhöz is.Sajnálattal vettük tudomásul, hogy frissen végzettzenepedagógusainknak nincs magyar kóruskultúrá-ja, nem ismerik a magyar kórusmûveket, de sajnosez jellemzô a hangszert végzett zenetanárainkra is.Feladatunknak kell tekintenünk ezen mûvek bemu-tatását, megszerettetését. Vállalnunk kell a betanítá-

A Romániai Magyar Dalosszövetségjubileumi közgyûlése

Tegyünk mindent megzenei mûveltségünkért!

egyszer-kétszer megfordulnak a határon túli váro-sokban, vagy az aranyosgyéresi református énekkar(karnagy Szabó Zsombor), akik az utóbbi két évbenszép fejlôdést mutatnak és testvérkórusuknak aRecski Mátrai Visszhangok Vegyeskarát választot-ták; a Tordaszentlászló énekkara a nagyatádi ének-karral tart már régi kapcsolatot.

Énekkaraink egyre bôvülô repertoárja az egyháziévet a liturgiákban egykor vagy most használt mû-vekkel egészíti ki, és évfordulókhoz érve, vagy nem-zeti ünnepeinket megülve választják ki a nagy iroda-lomból a számukra elsajátíthatókat. Énekkarainköregszenek. Friss, megújító tagokat kell toborozni,hogy a lemorzsolódást pótoljuk. Így az elsajátított re-pertoár egy idô múlva felújításra szorul. Nem köny-nyû feladat, ezért az énekkari tagok is kell hogy vál-lalják az új tagok bevonását.

Énekkari tevékenységünk mellett a népdal szere-tetérôl is szólnunk kell. A legszebb feladatot a szat-márnémeti Hajnal akar lenni népdaléneklési versenymegszervezése jelenti, amelynek oroszlánrésze FejérKálmán és Csirák Csaba vállára nehezedik. A Szent-Györgyi Albert Társaság a szövetségünkkel együttrendezi ezt a vetélkedôt. Országos jellege biztosítja arégiók jelenlétét. A jövôben idejében kell elkezde-nünk a szervezést, ami szintúgy nem könnyû fela-dat, ha az anyagi támogatás késôre érkezik. Az idénszövetségünk nem tudott egy díjat sem felajánlani,mindent a szatmári Szent-Györgyi Albert Társasággazdálkodott ki.

Karnagyaink segítségére a Mûvelôdés kiadásá-ban Szivárvány havasán címmel kórusgyûjteménytállított össze Gáspár Attila karnagy-tanár a Mûvelô-dés ötvenhat évfolyamában megjelent mûvekbôl.Szövetségünk egy-egy példányt ad a tagkórusainak,pótolva a kottahiányt.

Szövetségünk tavaly 2003. november 15-én Csík-szeredában tartotta meg az évi közgyûlését. Utánakövetkezett Kolozsváron három énekkari hangver-senye, amelyekrôl a helyi sajtó is beszámolt.

2003. november 22-én az Állami Magyar Operá-ban Dana, Dana címmel énekkari hangverseny hang-zott el. Jelen voltak: a csíkszeredai Harmónia kamara-kórus Gergely-Simon Ibolya vezetésével, a gyulafe-hérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szemi-nárium fiúénekkara, Fodor László karnagygyal azélen, a Székely Árpád vezette kolozsvári ReformátusKollégium vegyeskara, az Aranyosgyéresi Reformá-tus Vegyeskar Szabó Zsombor, valamint a tordaszent-

2003. december 14-én a kolozsmonostori reformá-tus templomban felnôtt kórusaink karácsonyt váróénekkari hangversenyen szerepeltek, ahol megünne-peltük a 140 éves Brassói Magyar Dalárdát, KláraMária karnaggyal az élen. Szép éneklésükkel a MéraiReformátus Egyházközség gyülekezeti énekkaraMezei Tünde, a magyarfenesi vegyeskórus TóthGuttman Emese, a kisbácsi Református Egyházköz-ség énekkara Péterné Sógor Éva, a Kolozsvár-Kerek-domb Református Énekkara Jankó Anna, valamint aházigazda Kolozsmonostori Református Egyházköz-ség énekkara Kállay Miklós Tünde vezetésével te-remtett ünnepi hangulatot.

Nem tudjuk szótlanul hagyni és nem értékelni aHollósy Simon Mûvelôdési Egylet munkáját. Ez azegyesület Máramaros lelkiismerete. Énekkarával, va-lamint kórustáborával, amelyet minden nyáronmegszervez, összegyûjti az ifjúságot Felsôvisó, Bor-sabánya, Aknasugatag és a környezô településekrôl.A táborban pedig az énektanulás mellett magyarnyelv oktatással is foglalkoznak. Így a találkozókona helyi két énekkar mellé felzárkózik a Borsa, Fel-sôvisó, Nagybocskó, Szigetkamara, Kövesláz ének-csoportja. Ez biztat minket, hogy Beszterce, Szeben,Vajdahunyad, Marosújvár ifjúságát lássuk vendégüla december 4-én szervezett Mikulásváró ifjúságiénekkari találkozón.

Szövetségünk másik kiváló csoportja a ScholaGregoriana Monostorinensis, Jakabffy Tamás CantusMagisterével. Az idén ünnepeltük I. Nagy SzentGergely pápa 1400 éves jubileumát. A Római Katoli-kus Egyház neki tulajdonítja a gregorián éneket, me-lyet róla neveztek el. Ô alapította a Schola Cantoru-mot is. Az ünneppel és a mi Scholánk mûködésévelkapcsolatban Jakabffy Tamás számolt be.

A dalosszövetség harmadik társszervezete a rétyiKováts András Fúvósegyesület, Kelemen Antal igaz-gató tanár vezetésével. Csak kiváló szervezô készsé-ge, idôbeosztása, munkabírása eredményezhet olyankiváló munkát, amilyent az ifjúsággal elért. Mindenévben Rétyen közösen szervezzük meg a karnagy-képzést, mind énekkarok, mind fúvószenekarok kar-nagyainak Magyarországi szakirányítók, karmeste-rek és itthoni tanárok részvételével. Kéthetes inten-zív fúvóshangszer tanítása, napi foglalatossága szak-tanárokkal, eredményezi a sikert.

Ez évben hatodik alkalommal, a fúvósegyesületmunkájáról Kelemen Antal tanár úr számolt be. Egy-re gyarapodó fúvószenekarok eddigi, általunk nyil-

Guttman Mihály laudációja

2004-ben a Romániai Magyar Dalosszövetségmegújulásának 10. évfordulóján a díjkiosztáskortiszteletbeli elnökünk, Guttman Mihály különösgonddal vigyázott arra, hogy senki se maradjon ki ajutalmazandók népes sorából. Ám egyszer mégis ki-vételt tett. Önmagával. Eszébe sem jutott, hogy ômaga is szerepelhetne a kitüntetettek sorában, soha-sem iktatta magát a díjazottak közé. Valljuk be, bajo-san is tehette volna, hiszen nemcsak szerénysége til-totta, de öndíjazásával öndicséretként furcsa dics-fényt vont volna maga köré. És ebben igazat kell ad-nunk neki.

De csak félig adhatunk igazat Guttman Mihály-nak. Mert az igazság másik felének a háttérbe szorí-tásával már nehezen érthetnénk egyet. Életmûveugyanis – és éppen ez igazságának a másik, az el-hallgatott fele – szervesen összeforrt a Romániai Ma-gyar Dalosszövetség múltjával, jelenével, s tegyükhozzá: távlataival is. Egyszóval mindnyájunkkal.Nos, ha mi vagyunk ez a másik fél, akkor nekünkmár igazán jogunk van a szeretet eme nagyon sze-rény formájában, díjazottként is magunk mellett tud-ni, érezni ôt!

Persze, minden minôsítés egyben lehatárolás is:valaki ez és nem más, ennyi és nem több. Talán azértgondoltuk, hogy a díjazottak díjazottjaként az emlé-kezés lehatárolhatatlan, örökös díjával illessük. Re-méljük, megtisztel elfogadásával. Annál inkább re-méljük, mert mint mindig, ma is tanítani szeretett alegjobban. Már pedig a ráemlékezés a dalosszövet-ség jegyében nem lehet más, mint tanító emlékezés.

Jaj annak a népnek, aki nem tud ünnepelni, olvas-hatjuk a Siralmak könyvében, és tegyük hozzá, bi-zony még inkább jaj annak is, aki nem tud visszaem-lékezni. Hiszen minden emlékezés kognitív térkép,amely a jövô felé irányít.

Engedd meg nekünk hát, szeretett elnökünk,hogy a féligazságainkat egyetlen egésszé rakjukössze és életmûved megírásra váró monográfiájátgondolatban tervezgetve, idézzünk eseményanyagá-ból oly módón, hogy az egészért beszéljen mindenrész, és fordítva is persze.

Az elôzmények ismerete, a múlt megidézése volttermészetesen a kiinduló pont Guttman Mihály szá-mára is.

Jól tudta, a Romániai Magyar Dalosszövetséget

vékenysége zenei anyanyelvünk védelmének ars po-eticáját kelti éltre. Mindenkori éthoszát a népzenealapjain nyugvó kórusirodalmunk alapértékeinekkövetkezetes bemutatására építette azzal a céllal,hogy megszerettesse, hiteles esztétikai élménnyé te-gye ennek az irodalomnak a befogadását, s általa ze-nei létformánkat anyanyelvi szinten tökéletesítse.

Guttman Mihály mindennapos breviáriuma voltez az ars poetica. Akkor is, amikor a kórusmozgal-munkat mûvészi események sorozatává nemesítette,és akkor is, amikor ennek a nemesítô munkának el-végzését tagtársaitól a szakma szigorának jegyébenszámon kérte.

Zenei anyanyelvünk erôs várává emelte énekkarimûvészetünket. A bölcsen megválasztott mûsorpoli-tika révén napirenden tartotta – Bartók Béla, KodályZoltán, Bárdos Lajos, Jagamas János, Márkos Albert,Vermessy Péter, Zoltán Aladár, Birtalan Józsefszebbnél szebb népdalfeldolgozásait, amelyek ígyparadigmatikus értékekké emelkedtek a dalosszö-vetség minden énekkara számára.

Rávalló célirányos érzékkel szorgalmazta, külö-nösen szórványban, az énekkari munka minél szín-vonalasabbá tételét. Mert tudta, hogy a szép, ha iga-zán az, akkor kötelezô a tetszése, Kantot parafrazál-va maga a tetszés is széppé válik. Valóban, a színvo-nalas kórusmûvészetet a szórványban is dalosszö-vetségünk együttesei biztosítják.

Párját ritkító energiával és fiataljainknál is fiatalo-sabban mozgósította egész Erdély, Arad vidéke és aPartium éneklésre vágyó közösségét. Pontosabban,közösséggé, öntudatos közösséggé alakította a zene-szeretô közönséget.

Példaként említjük: az évente megtartott mára-marosi kórustalálkozókat a Hollósy Simon Egyesü-leten belül Zahoránszky Ibolya munkássága révén; aSzilágyságban a Báthory Alapítvánnyal karöltveSzéman Péter doktor közremûködésével; Szatmár-németiben a Hajnal akar lenni magyar népdalver-senyt Csirák Csaba és Fejér Kálmán szervezésében;az ifjúsági- és gyermek-kórustalálkozókat AradonHorváth Tünde énekkari mûvészetének fényében;Brassóban vezetôjükkel, Klára Máriával az élen aMagyar Dalárdát, amelynek tagjai, az egykori dalár-da hû utódai, akik itt ôrizték, amíg ôrizhették, ének-kari múltunk jelvényeit, szimbólumait (ma is a múltigézetében szervezik-alakítják munkájukat); Kolozs-váron a Mikulást váró gyermekek, avagy a felnôttekrészére szervezett Karácsonyt váró énekkari hang-

alkalmával legalább két profi kórust is szerepeltett. Ami pedig az értékek üzenetté varázsolását illeti,

Guttman Mihály és vezetô tagtársai mindvégig ezek-nek az értékeknek szerves kapcsolatát, sôt egymásbaoldódását szorgalmazták. Gondolunk itt a gyermek-karok, a nôi és vegyes karok értékvédô énekmûvé-szetére, a templomi éneklésbe foglalt szakrális ésesztétikai értékek közös mûvelésére, nem különbenaz egyetemes és az autochton mûalkotások közösmûsoraira, a stílusok történelmi ívén régmúlttólnapjainkig.

Az élô gyakorlat sikerének zálogaként tartottaszámon a rendszeres elméleti képzést. Valóságosesztétikai élményt nyújtottak Guttman Mihály kezenyomán a karvezetôi tanfolyamok, például Kolozs-monostoron 8-10 kórus részvételével. És ide számít-hatjuk az elméleti forrásmunkák naprakész biztosí-tását is, hiszen személyesen vállalta a magyarországiszakirodalmi folyóiratok és könyvészeti anyagok be-hozatalát és eljuttatását valamennyi érdeklôdôhöz.

Mindezt összefoglalja Guttman Mihály erkölcsta-na példaadásból. Az az erkölcstan, amelyet egész kö-zösségének szánt egész életével. Zsil-völgyi ôsei

munkaszeretetét és munkabírását örökölve-gyako-rolva munkaterápiára késztetett mindannyiunkat. Ésbizony jól tette. Mert az elvégzett munka sikerélmé-nye mögül a feltárt esztétikai értékek is szebben, job-ban csengenek. És több örömet hordoznak. Ezt azörömöt tetézte a dalosszövetség díjainak megalapítá-sa és rendszeres kiosztása is Guttman Mihály kezde-ményezésére. Jómaga a szövetség életét tiszteletbelielnökként a háttérbôl vigyázta, élére mindig az ifjú-ságot állította.

Most, ebbôl a szerénységbôl szôtt háttérbôl, en-gedd meg, hogy pillanatra mégis elôtérbe hívjunk, ésmint hat évvel ezelôtt, amikor az EMKE Nagy Ist-ván-díjasaként a legnagyobb szeretettel köszöntöt-tünk, most is – a Dalosszövetség megújulásának 10.évfordulóján – ha lehet, még forróbb ragaszkodás ér-zésével átadhassuk neked örökös emlékünk távlatidíját azzal a szigorú felszólítással, hogy még sok-sokéven át közöttünk maradj, mindannyiunk örökösMisi bácsijaként.

A Jóisten áldjon meg és éltessen sokáig!

ANGI ISTVÁN

Câcu Mircea laudációja

Valamikor a 80-as évek elején szerencsém voltrészt venni a buziási országos fúvóstalálkozón, melyaz akkori idôk egyik legrangosabb rendezvénye volta fúvószenének. Itt láttam elôször egy nagy zenekartvezényelni Câcu Mirceát, a szatmári Unió üzem fú-vósai élén. Habár a zenekara jó benyomást keltettbennem, a kapcsolatfölvétel elmaradt és csak a 90-esévek végén tûnt föl újra a fúvószenei mozgalomegyik markáns alakjaként a szatmári tájakon.

Az ismeretség Fejér Kálmán tanár úr segítségévelindult, aki tanára volt a mûvészeti szakközépiskolá-ban, ahol trombitát tanult.

A sors, a rendszer nem adta meg, hogy a szatmá-ri filharmonikusok trombitása legyen, de a zeneiránti szeretete, önzetlen tenniakarása a fúvószeneterületén nem hagyta tétlenül. Sok kitérô után a bél-teki fúvószenekar újjászervezése körül bábáskodott,és sikerült is elindítania szakmai tudása és tapaszta-lata révén. Mezôpetrin is gyermekcsoportot indít,amely ma már a település jó hírét gazdagítja.

Amikor elôször beszéltem Mirceával a dalosszö-vetséggel kapcsolatban, meglepett határozott kije-lentése, hogy ô aktívan szeretne bekapcsolódni az ál-talunk szervezett képzésekbe. Így lett állandó rész-vevôje a fúvós karnagyképzôknek, ahol sokrétû, in-tenzív munkát vállal. Annak ellenére, hogy 500 kilo-méter választ el, állandó kapcsolatban vagyunk.Évrôl-évre 40 gyerekkel vesz részt az országos fú-vóstáborban.

Szerencsém volt megismerni azt a környezetet,ahol él és alkot. Nemcsak a szülôk váltak munkájasorán a fúvószene rajongóivá, hanem sikerült bevon-ni bûvkörébe a település vezetôit is. Mezôpetri pol-gármester-asszonyában olyan vezetôt ismertemmeg, aki nemcsak szép szavakkal illette táborunk te-vékenységét, hanem anyagiakkal is segített. A nagy-károlyi Kossuth-kertben szervezett hangversenyCâcu Mircea és Nagy Mária polgármester-asszonyszervezésében a Szatmár megyei fúvósok és nagy-számú közönség részvételével zajlott.

Câcu Mircea az általa vezetett zenekarokat olyanszínvonalra akarja emelni, amelyek a vidék hírnevétviszik határon innen és túl.

KELEMEN ANTAL

ben a Szenik Ilonával és Zsizsmann Ilonával közös,A lapádi erdô alatt címû kötetet megjelentette. 1969-ben Olosz Katalin Magyargyerômonostori népkölté-szet címû monográfiájában közölt mintegy száz lap-nyi függeléket a kalotaszegi falu dallamaiból. 1970-ben Iosif Herøeával társult egy erdélyi hangszerestáncdallamokat tartalmazó, román–magyar–szászkötet összeállítására. 1979-ben megjelent, vaskos táj-monográfiájával, a Szilágysági népdalokkal jutott felpályája delelôjére. 1989-ben Az erdélyi magyar nép-zenekutatás kezdetei címû értekezéssel nyerte el adoktori címet. Azóta nemcsak tudósként, hanem tu-dományának történészeként is számon tartják.

A rendszerváltás meghozta neki az anyaországiés más határainkon túli tudományos fórumokkal va-ló együttmunkálkodás szabadságát, s ô élni tud ez-zel a szabadsággal: kongresszusokra, konferenciákrajár, számos tudományos társaság tagja. 2001-benSzabolcsi Bence-díjjal tüntették ki. Tudományos ha-bitusára jellemzô, hogy egyetlen közölt mondatátsem kellett soha visszavonnia, vagy akár csak átmó-dolnia is. Mintha nem papíron rögzítené, hanem kô-be vésné írásait! Pályatársai örvendenek, hogy sze-mélyében van kire felnézniük.

Jagamas János-díjjal való kitüntetése: telitalálat.Almási István Jagamas-tanítvány volt, fôiskolai folk-lórtanára nyerte meg ôt a népzenekutatói pályának.Népzenegyûjtôként mestere stratégiáját folytatta ésfolytatja: mondhatni, létcélja az erdélyi magyar nép-zenei atlasz fehér foltjainak a berajzolása. Ezért gyûj-tött fôleg olyan helyeken, mint az Érmellék, a Szi-lágyság, a Lápos mente, Aranyosszék, a Nyárád-mente, a Kis-Küküllô és a Maros köze, a Homoródmente és Háromszék. Jagamas János iránti famulusiragaszkodását azzal is kimutatta, hogy sajtó alá ren-dezte tanára kötetnyi tanulmányát. Ezen idô- ésmunkaáldozatos gesztus erkölcsi értékét igencsakmegemeli a tény, hogy a maga tanulmányaiból még

nem ért rá gyûjteményes kötetet összeállítani.A Romániai Magyar Dalosszövetség díja azonban

nemcsak a Jagamas–Almási filiációra figyelmeztet,hanem a kitüntetett kevésbé ismert, de nem kevésbébecsülendô dalos érdemeire is. Almási István fôisko-lai végzettségét tekintve zenetanár és karvezetô.Utóbbi minôségében már korán annyi érdemet hal-mozott föl, hogy 1970-ben Kulturális Érdemrenddeltüntették ki. A legutóbbi idôkben is volt kórusa: éve-ken át vezette – hadd tegyem hozzá: javadalmazásnélkül – a Farkas utcai templom dalárdáját. Az egy-házi éneklés gyakorlatával és a kántorképzéssel kap-csolatban is megvan a maga okos stratégiája, amely-nek alapjait ifjúkorában, mint a Kétágú templomkántora vethette meg, s utóbb mint református egy-házkerületi fôgondnok és zsinati tag is igyekezett ér-vényesíteni. Jelenleg a Romániai Református EgyházZsinatának zenei bizottságában teszi ugyanezt. Kétkiadást is megért népdal-antológiája: a Tavaszi szélvizet áraszt a szó legtágabb értelmében vett dalosmûveltség szolgálatára jött létre.

Az utóbbi években tanít is, Nagyváradon, a Parti-umi Keresztény Egyetemen és Kolozsvárt, a Babeš–Bolyai Tudományegyetemen, mindkét helyen nép-zenét. A Jagamas János-díj átadásának alkalmábólmi szebbet és jobbat kívánhatnánk a hetvenedik szü-letésnapjához közelítô tudósnak, mint hosszú éseredményes tanári pályát? Érje meg azt az örömöt,hogy az ô tanári keze alól is kiemelkedik bár egy, anépzenetudomány iránt elkötelezett és igazi kutatóivénával megáldott, nyelveket tudó és szorgalmas di-ák, aki hamarosan örökébe léphet a kolozsvári Folk-lór Intézetben, akit évtizedek múltán ugyanolyan jólmegérdemelt Jagamas-díjjal tüntethet majd ki a Ro-mániai Magyar Dalosszövetség, mint ma ôt!

Úgy legyen!

LÁSZLÓ FERENC

Gáspár Attila laudációja

Ifjú szívekben s mindig tovább,Hiába törnek életemreVén huncutok és gonosz ostobák,Mert életem millió gyökerû.

lik és e nyolc között egy pontosan Gáspár Attila falu-jából, Szilágyperecsenbôl került felvételre. Idézem aszövegét:

Tudod babám, mit fogadtál,Hej, mikor velem szót váltottál.Azt fogadtad, hogy elveszel,Hej, ha beszántasz, ha jelvetel.Ebbôl a furcsa kis faluból, Szilágyperecsenrôl jött

egy nótás kedvû, danoló ifjú a kolozsvári Zenemû-

Zilahon kezdi gyümölcsöztetni tudását, 1972-benmint zenetanár, énekkar szervezô, karnagy, közmû-velôdési tanácsos. Munkássága lassan kiterjed azegész Szilágyságra, felrázza az alvó-szunnyadó ze-nében tehetséges danolásában kedve telô közössé-get. Elôször az 1-es számú Általános Iskolában szer-vez gyermekkórust, de nemsokára mint a zilahi taní-tóképzô zenetanára szervezi és viszi számos sikerreaz intézet Wesselényi Leánykarát. Nem vár különfelhívásra, a Zilahi Református Egyházközség Szege-di Kis István Ifjúsági vegyeskarát is megszervezi ésvezeti, de ideje akad és a Csömörlôi román énekkarvezetését is felvállalja. Több mint tíz évig vezeti aDobai Citerazenekart és Népdalkórust (1978–1989)most pedig a szülôfalujának – Szilágyperecsen –énekkarát vette pártfogásába és vezeti sikerre.

Tanít a zilahi mûvészeti iskolában. Itt gitárjátéktudását adja tovább tanítványainak. mivel nincs ze-nei anyaga Gitáriskolát ír, szerkeszt, amelyet elôszörfolytatásban közöl a kolozsvári Mûvelôdés folyóirat,majd a Tankönyvtanács és a Kriterion Kiadó is meg-jelenteti. Vén Zilahra száll a lelkem címû szilágyságinótaválogatására szintén a Kriterion Kiadó tartottigényt. De törôdik a népdalok megismertetésével éstanításával: Szilágysági gyerek vagyok címû 101 szi-lágysági népdalt tartalmazó gyûjteményét otthon je-lenteti meg, majd Mint a rozmaring a jó földbe cím-mel 270 magyar népdalt válogat egybe, az Erdélyi

Tankönyvtanács adja ki és terjeszti. Cikkei, tanulmá-nyai a zilahi Szilágyságban, a Keresztény Életben, anagyváradi Harangszóban, a kolozsvári Mûvelôdés-ben látnak napvilágot. Társszerzôje a Szilágyságimagyarok címû kötetnek, valamint a Calgarybanmegjelenô Encyclopedia Hungarica IV. kötetének. ADalbimbó zilahi keresztyén kulturális gyermeklapalapítója és szerkesztôje.

Több évig a Zilah megye Mûvelôdési Felügyelô-ség tanácsosa volt, és ebben a minôségében megszer-vezi a Zilahi Nemzetiségi Fesztivált és az egyházi ze-neszerzôi versenyt. Számos társadalmi munkát vál-lal. Az RMDSZ megyei mûvelôdési alelnöke, a ko-lozsvári Mûvelôdés Egyesület alapító tagja, a SzilágyTársaság alapítója és volt elnöke, a Kincs Gyula Ala-pítvány alapító tagja, a Szépmûves Céh és a MagyarÚjságírók Romániai Egyesülete tagja is, de tagja aStockholmi Egyetemes Magyar KépzômûvészetiSzövetségnek is.

2004-ben a Mûvelôdés kiadásában Szivárványhavasán címû Kórustárt állított össze. Hogy minder-re honnan az idô? Ezt ô tudná elmondani. Részemrôla megelégedettség, hogy volt szorgalmas diákomatköszönthetem, akivel több éven át együtt zenélhet-tünk mint énekkarom tagjával, késôbb mint zeneka-rom kürtösével. Isten éltesse 55. születésnapján.

GUTTMAN MIHÁLY

„Közös feladatunk, nekem és az évek folyamánarra alkalmassá vált egykori tanítványaimnak,

mostani munkatársaimnak, közös erdélyi és magyar zenekultúránk gazdagítása,

értékeink megóvása, népszerûsítése”(Terényi Ede)

Gáspár Attila: Utoljára a 60. születésnapodon be-szélgettünk úgy, hogy az meg is jelent írásban, a Mû-velôdés 1995. évi februári számában. Most pedig el-jutottunk a 70. születésnapodhoz. Ez alkalommal kí-vánok jó egészséget, sikereket és erôt további alkotá-

A mozarti világkapujában

Születésnapi beszélgetés Terényi Edével

Ez az elsô gondolat, amit ki akarok fejezni és ezérta zeném is átalakult mostanság. Jobban vágyódomarra, hogy a szépségnek azokat az oldalait is megra-gadjam, amelyeket korábban nem sikerült abban asûrû erdôben. Most valahogy ott tartok, ahol Lisztszép szimfonikus költeményének címe is jelzi: Amita hegyen hallani. Lent hagytam azt a zsivajt, ami va-lamikor az életemnek minden pillanatát kitöltötte. Jóvolt ott lenni a sûrû erdôben, a lármában, amirôl azelôbb beszéltem, de most nagyon jó fönt lenni ezen ahetvenéves csúcson, pianissimóban. Az egyik leg-utóbbi írásomnak pontosan ez a címe: Pianissimo.

A Nap kapujában végigkísérte egész életemet,nemcsak a grafikáimban, hanem zenémben is végig-jártam a zodiákusok útját. Mûveim címválasztása iserre utal. Concertóim között van egy Aranyág-con-certo, ami a nap-szimbólumra utal. Természetesen ANap kapuja címû, a sorozatban a tizedik concerto (atizenkettôbôl) is erre utal. Erre utal Az ôsz tüzei is.Mindegyik világosan jelzi, hogy a Nap útján haladt azeném. Elérkezett az összegezés ideje, amelyet többsíkon igyekszem megfogalmazni, ezek közül egyikigen „beszédes” állomás a fentebb említett zenei írá-saim kötete. Már a címe is ezt a madártávlati szemlé-letet sugallja: Zene. Tegnap, ma, holnap. Egyszerrepróbálom látni ezt a három jelenséget és benne azt isfölfedezni, hogy a mában benne van a tegnap teljesegészében és a holnap is. Sokszor függôlegesen is lá-tom, mintha három emelete lenne az idônek, amelye-ken legalul a tegnap, középen a ma és felül a holnaphelyezkedik el. Nagyon fontos az, hogy a 20. századizene teljes egészében és természetesen a mûvészet isnagyon sok mindent vertikálisan mutat meg. Nem-csak az idôt, hanem egész látásmódunkat is forradal-masította; így vagyunk képesek egy hegedût, vagyegy gitárt szétszedve láthatni meg Picasso vásznain.Belülrôl, felülrôl, oldalról, mindenfelôl – egyszerre!Ez a szintézis-látás. Nos, én ehhez hasonló szintézis-halláshoz akartam, igyekeztem eljutni. Kezdetbenösztönösen, aztán mind tudatosabban. Nemrégiben,2004 nyarán felkértek egy új mû megírására, melynekcímét is megadták: Tisztelet Mozartnak. Az eredeti,szerzôdésben rögzített román címe így hangzik: Tri-but lui Mozart. Meglepôdtem, hogy Mozart újra és új-ra jelentkezik életemben. Sokszor elmondtam, hogynagyon szigorú bírám nagy elôdöm, és dacára annak,hogy nem tartozik a rokonaim közé a zenében, hiszenott olyanok vannak, mint Vivaldi, Bartók, Mu-szorgszkij, Debussy és esetleg még két-három oldal-ági rokonom, mint Domenico Scarlatti, Sztravinszkij,

bár, a modern korban már messze túljutottunk Mo-zarton, azon a fantasztikus erôs tonalitáson és azon acsodálatos harmonikus szépségen, amit aztán a 20.század igazán nem húzott alá az életünkben. TehátMozart elôl menekültem és mégis minduntalan eljöttutánam. Például nemrég volt egy újévi televíziósadásom és közben a könyvemrôl is szó volt, amit ta-lálomra kinyitottam és a legnagyobb ámulatomra an-nál az írásnál találtam magamat, amelynek ez a címe:Mozart-mágnes. Szóval, Mozart mindig int nekem:„én figyellek téged!”

G.A.: Semmi sem véletlen!T.E.: Igen, nincsenek véletlenek, és mégis nehéz

ezt néha elhinni! Nemrégiben volt a mozarti foganta-tású hegedûversenyemnek a rádiófelvétele Bukarest-ben, amelynek elsô tétele tízperces, a másik két tételeegyenként 7-8 percesek.

G.A.: Mozartnál nem hiányozhat a kadencia!T.E.: Így igaz, van kadenciája is. Most pedig azzal

kínozom magamat, hogy egy kísérô szöveget írjak aCD-hanglemezhez arról, hogy hogyan is állok énMozarttal? Egy rövid, angol nyelvû szöveggel kelle-ne megmagyarázni ezt a kapcsolatot, amelyben ál-landó jelleggel, egyszerre van jelen a magasság és amélység.

Egy másik Mozart-történet: valaki küld nekemegy nyugati országból egy levelet, amiben mindenrôlszó volt, de zenérôl és Mozartról nem. Viszont a borí-tékon egy olyan bélyeg volt, amelyen egy számomraaddig ismeretlen Mozart-portré volt, ami olyan arcátmutatta a zeneszerzônek, amit mi itt nem ismertünk.Ezt a bélyeget azóta is ôrzöm.

Még sokáig sorolhatnám ezeket a Mozarttal valótalálkozásaimat, aki hihetetlenül igényes, keményember, öntudatos és szigorú mûvész volt. Ez a bé-lyeg-portré is errôl árulkodik. Nem az a könnyed, ro-kokó valaki, aki csak úgy sziporkázik Milos For-mann Amadeus címû filmjében, aki fordított kézzelmeg háttal zongorázik. Lehet, hogy ez is ô volt, desokkal inkább az igényesség, a megerôltetô munka-tempó, a céltudatosság jellemezte, aki a legapróbbrészletekben is kérlelhetetlen forma- és mûfajteremtômûvész volt. Mostanában egyre többet figyelek Mo-zartra, akinek zenéjérôl és finom megoldásairól min-dig is azt tartottam, hogy soha el nem érhetô csúcso-kat jelent a 20. és a 21. század szerzôi számára. A Ro-mán Rádiózenekar által megrendelt mûvem már amásodik opuszom, abból a sorozatból, amely aMozarteum-koncertek címet kapta, egy képzeletbeliMozarteum számára. Ennek elsô opuszát orgonára,

G.A.: Ezeknél a mûveknél talán már csak a klari-nétötös még szebb! Igazából nem is lehet eldönteni,hogy mi tetszik jobban a hallgatónak. Mindig az,amit éppen hallgatunk. És még nem említettük a Va-rázsfuvola áriáit, kórusszámait, a Don Juant, a Szök-tetés a szerájbólt, a Cosi fan tuttét és még sorolhat-nók a remekmûveket. Az elôbb szó volt arról, hogyma már a hetvenedik születésnapod magaslatáról lá-tod, szemléled az erdélyi zeneéletben eddig megéltéletedet, a 20. századnak a zenei hanganyagát.

Keresem a zene lelkétG.A.: Mi, mûveid hallgatói és egykori tanítványa-

id, mindig úgy tartottunk számon, mint a kortárs ze-ne nagy hangszerelôjét. Mesteri módon tudtad ke-verni a zenekari színeket, mert korunk festészetéhezis közöd van, a két mûvészeti ág mintegy kiegészítiegymást eszköztáradban. Aki így bánik a hangsze-rekkel a zenekarban, arról mindenki megállapíthatja,hogy nemcsak jól ismeri a színeket és hangszíneket,hanem mesterien kombinálja azokat, megmutatja amindenkori hallgatónak, hogy milyen kiaknázatlanlehetôségek vannak még a zenekarban és egyeshangszerekben. Errôl is szeretnénk még hallani.

T.E.: Most egy olyan kérdést pendítettél meg, ami-re úgy szoktam válaszolni, hogy „ha valamire büszkevagyok, az az, hogy ki tudom magamat fejezni a való-di festett színekkel is”. Ami a hangszerelést illeti, tu-dod, már egész fiatalon igényesen nyúltam ehhez adologhoz, ez volt talán a legerôsebb oldalam. Már di-ákként is sokszor kaptam olyan feladatot, hogy má-soknak hangszereljek. Ez így nagyon jó iskola is voltés a mindennapos foglalkozás kétségtelenül hozzájá-rult az elmélyüléshez, naprakész dokumentálódás-hoz. Végigjártam a 20. század hangszerelési iskolájátés csodáltam akár az Egy kiállítás képeinek Ravel féleabszolút remekmívû hangszerelését, vagy akár másRavel, Debussy, Bartók mûvek hangszerelését, nem isbeszélve Sztravinszkijrôl és a kortárs zene többi zse-niális hangszerelôirôl. Mindenütt a hangzás sokszí-nûségét, poéme azaz költemény jellegét kerestem éstaláltam meg példaképeim mûvészetében, és nagyonörültem, hogy ezt mûvészien tudtam alkalmazni.Ôszintén mondhatom neked, hogy mindig boldogságtölt el, amikor megszólal a zenekarom, a hangszerelé-sem és nincsenek benne sutaságok, egyensúlyveszté-sek, túl erôs (vastag), vagy helyenként túl transzpa-rens hangszínek. Mindezeket nem lehet tetten érnihangszerelésemben, mert állnak a lábukon összesnagy mûveim, fôleg azok, amelyeket itthon még be

Budapesten a Ligeti András vezényelte Rádiózene-kar. Budapesten olyan fiatalokkal is alkalmam voltegyütt dolgozni, mint Kocsár Balázs, aki a számunk-ra ismertebb zeneszerzô Kocsár Miklós fia. MajdMedveczky Ádámmal is dolgoztunk együtt és mégsokan másokkal. Szerencsém volt ebbôl a szempont-ból. Sajnos, Vásáry Tamással, a Londonban élô ma-gyar karmesterrel és zongoramûvésszel nem voltlehetôségem így találkozni, és együtt dolgozni. Ôrendkívül elfoglalt, elôre betáblázott mûvész. Pedignagy élményt jelentett volna számomra az együtt-mûködés.

G.A.: Igen, számodra és meggyôzôdésem, hogyVásáry számára is, de leginkább a vájtfülûek táboraszámára, mert abból az együttmûködésbôl biztosanúj mûvek, új hangszínek származtak volna, aminek amindenkori zenehallgató láthatta volna hasznát.

T.E.: Visszatérve hangszerelési élményeimre, sike-resnek mondhatom magamat, mégis, amikor egy Mo-zart mûvet hallgatok, elszégyellem magam. Ô aligpár hangszerre írt és mégis a hangszerek lelkét tudtamegszólaltatni. A 20. század a hangszerek színpom-páját szólaltatta meg, de a mozarti hangszerelés a lel-két szólaltatja meg, és ez fantasztikus különbség.Nos, Mozartnál a zene lelkén van a hangsúly. Vagyisott se számít, hogy milyen hangszerrel csinálja, deamit arra a hangszerre ráír, az maga a zene lelke.

G.A.: Így van! Nekem mindig is az volt az érzé-sem, hogy Mozart nem is hangszerelt külön, hanemdirekt a hangszíncsoportokra írta a szólamokat-har-móniákat.

T.E.: Igen, amit leírt, az szinte tudat alatt mûkö-dött, és a zenének a lelkét szólaltatta meg. Én is a ze-nének ezt a lelkét keresem a hangszerelésben. A 20.század színpompája után kerestük az új utakat, hogymegújítsuk a zene anyagát a lehetô legfantasztiku-sabb elektronikus kódokon keresztül, és közben egy-általán, szinte soha nem gondoltunk arra, hogy a ze-nének lelke is van.

G.A.: Hogyha azt nem találja meg az alkotó, ak-kor elszakad az embertôl, nem lesz humánus jellegû.

T.E.: Megszakad valami, ha nem megyünk vissza,azaz elôre a zene lelkéhez. Nagy veszélyt jelent azemberiség számára a virtuális világ, amely sajnos ha-mis képekkel tölti meg a fejünket, és maga a zene isátvette a virtuális jelleget: a virtuális szépséget, a vir-tuális szeretetet, a virtuális jóságot, a virtuális nagy-lelkûséget. Tehát mindent, ami csak látszat: minthaott lenne, de nincs ott.

Lényegében már mindent elmondtam. Azért be-

Balogh Ferenc professzor laudációja

Ha valaki belenéz Balogh Ferenc professzor úregyetemi indexébe, többek között ilyen aláírásokatlát: Waldbauer Imre, Weiner Leó, Kodály Zoltán,Gábriel Ferenc, Országh Tivadar, Kókai Rezsô, BarthaDénes, Major Ervin, Molnár Antal. Valamennyien amagyar mûvelôdéstörténet jelentôs személyiségei!

Balogh Ferenc, a világhírû magyar hegedûiskolaneveltje, Hubay Jenô egykori tanársegédjénél, GábrielFerencnél végzett, majd nyugati meghívásokkal a zse-bében – többek között a salzburgi Mozarteumot vá-laszthatta volna – Kodály Zoltán tanácsára nem nyu-gat, hanem kelet felé indult el, Erdélybe, ahol 1946-ban a székelyudvarhelyi Református Gimnázium ésTanítónôképzô zenetanári állását foglalta el.

Azt mondja, választását sohasem bánta meg.Igazi magyar sors, Trianon árnyékában. Balogh

Ferenc 1920-ban született Aszódon, a kiskunok vilá-gában. Édesapja az Isonzo vidékérôl hazajövet talál-kozott leendô feleségével Fiumében, aki akkor mégnovícia volt. A háborúból leszerelt szászbonyhaiszületésû Balogh Salamon nem ment haza Erdélybe,hanem feleségül vette Kun Juliannát. HázasságukatAszódon, a lány szülôvárosában kötötték meg, s ittszületett meg Ferenc fiuk is. Édesapja, erdélyiként,nem maradhatott ki a Székely Hadosztályból sem,ahol Márton Áron, a késôbbi gyulafehérvári rómaikatolikus püspök volt a hadnagya. Akárhogyan isalakult az életük, a Balogh fiúk – hárman voltak test-vérek – igazi erdélyiként nôttek fel, akkor is, amikorBudapesten éltek, s akkor is, amikor Erdélyben.1932-ig a két ország, Magyarország és Románia kö-zött ingáztak attól függôen, hogy a két szülô közülkinek volt nagyobb honvágya, s természetesen attólis függôen, hogy hol volt biztosabb a megélhetésük.

1932-es, székelyudvarhelyi megtelepedésük után,a három Balogh fiú, az ottani Római Katolikus Gim-náziumban tanult. Ferenc 1938-ban átkerült Maros-vásárhelyre, mivel az anyaszékben már nem voltsenki, aki megfelelô színvonalon taníthatta volna he-gedülni. Vásárhelyen Haják Károly és George Iones-cu voltak a mesterei. 1939-ben, az elsô Enescu verse-nyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – azelsô díjat: Nicola Amati, cremonai hegedûkészítômester mûhelyébôl kikerült hegedût – Balogh Ferencnyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogytovábbi tanulmányait az ô vezetésével végezze.

forradalom idején – három év kényszermunkával aháta mögött – hagyta el Magyarországot és vált a vi-lág egyik legismertebb elôadómûvészévé. Deák Ág-nes és Váczi Károly itthon maradtak, és a világhírûmagyar zongora- és hegedûiskola hagyományait ad-ták tovább tanítványaiknak; de említhetjük BékeffyGyörgy csellómûvészt, aki Rio de Janeiróban élt,vagy Zsigmondy Dénest a méltán világhírû pro-fesszort, aki Amerikában és Németországban taní-tott, de ide sorolhatjuk akár Starker Jánost, a zseniá-lis amerikai csellómûvészt is, a bloomingtoni egye-tem professzorát.

1942-ben nagy kitüntetés volt számára, hogy azanyaországhoz visszatért Észak-Erdélybe, ugyan-csak Kodály Zoltán ajánlására, ô kísérhette el LajthaLászlót homoródmenti népzenegyûjtô útjára. 1943-ban ugyanígy együtt dolgozhatott Molnár Istvánnal,a zseniális táncmûvésszel is, akit néptánc-gyûjtô út-ján kísért a Maros mentén, valamint Csík és Szatmármegyében.

1943-ban Finnországban járt hangversenykör-úton, de mire hazaért, megkapta katonai behívójátaz 51-es páncélos-gépágyús zászlóaljba. 1944-es le-szerelése után versenyvizsgát tett a budapesti Ope-raház zenekarába, ahová fel is vették. 1945 márciusá-ig, sokakkal együtt, itt vészelte át a háborút, ugyanisaz Operaház svéd és amerikai védnökség alatt állott,így a megszállók, németek vagy oroszok, nem lép-hették át az épület küszöbét. Egyik hajnalban, már a

Balogh Ferenc hegyedûmûvész, a kolozsvári Konzervatóriumprofesszora

tette, mint irredentát, s kérte a Román KommunistaPárttól az ilyen káderek eltávolítását a tanügybôl.

Meg is történt. De szerencsére mindez egybeesetta Magyar Népi Szövetség mûvészeket és tanárokattoborzó akciójával: 1948-ban nyitották meg a Kolozs-vári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hang-versenymesternek hívták meg, ahogyan az 1949-benalapított Magyar Mûvészeti Intézethez tanárnak. Mi-vel neki volt a legmagasabb szintû végzettsége, bu-dapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia mûvész-tanárdiplomája, már 29 évesen egyetemi tanárrá neveztékki. A Magyar Mûvészeti Intézet erôszakos bezárásaután, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsváriGheorghe Dima Zenemûvészeti Fôiskola professzo-ra volt. Százhét növendék végzett nála: négy román,öt szász és kilencvennyolc magyar.

A kolozsvári évtizedek alatt a kiváló mûvész ésremek pedagógus mûhelyében nagyszerû eredmé-nyek születtek. A száznál több tanítvány ma mármind neves koncertezô mûvész, koncertmester, ze-nekari tag vagy tanár. Tanítványai tizenkét nemzet-közi díjat nyertek: Bukarestben, Moszkvában, Pá-rizsban, Bécsben. Tanítványainak több mint a fele el-hagyta Romániát. Legtöbbjük nyugatra távozott.

1957-ban, David Ojsztráh hívására, kimehetettMoszkvába. Ô mutatta be a moszkvaiaknak BartókII. hegedûversenyét. Ojsztráh – akivel nemzetközizsûrikben ismerkedett meg, akárcsak Yehudi Menu-hinnal, Henryk Szeringgel, Szjátoszláv Richterrelvagy Leonyid Kogánnal s másokkal –, azt kérdeztetôle: „Hogyan lehetséges, hogy a román kollegák kö-zül csak Ön ért el ilyen eredményeket, egy vidéki vá-

rosban élve?” A válasz az volt, hogy ô nem román,hanem magyar, és Budapesten tanult a Zeneakadé-mián. Mire Ojsztráh: „Az egészen más!”

A manapság már furcsának tûnô, nyugatról ke-letre tartó életút értelme és tartalma csakis a szolgá-lat lehetett. A világhírû magyar hegedûiskola követeKodály nyomán, Kolozsváron szolgálta és adta to-vább legnemesebb zenei hagyományainkat, bô négyévtizeden keresztül.

Mivel nem engedték meg neki, hogy hangverse-nyezô mûvész is lehessen – külföldi meghívásairólmindig csak utólag értesült – bejárta Erdélyt, s egye-bek mellett, Bartók és Kodály valamennyi hegedûreírt mûvét bemutatta, hol vidéki mûvelôdési házak-ban, hol hangversenytermekben, hol pedig templo-mokban.

A magyarországi zenei élet nagy hiányosságánakés adósságának tartjuk, hogy e példátlanul gazdagéletút és mûvészi tevékenység eddig nem kapottméltó értékelést.

Ezért nagy örömünkre szolgál, hogy Balogh Fe-renc hegedûmûvész – mindnyájunk Tanár ura –-,Márton Áron-emlékérmet kaphatott.

DEMÉNY ATTILA

*Lapzártakor, 85 éves korában, 2005. január 21-én elhunyt Ba-logh Ferenc, a kolozsvári Zenekozervatórium hegedûmûvész-professzora. A Márton Áron-emlékérem átvételekor, 2003 novem-berében elhangzott laudációval tisztelgünk emléke elôtt.

Fodor Sándor Netti

„Csak nem tudják ezt muzsikálni,csak én, senki a világon…

Me azok, akik muzsikálták,azok kihaltak.”

(Fodor Sándor Netti)2004. október 22-én, péntek

kora délután a kisbácsi temetôbetartó, több száz fôs gyászmenet-ben felötlött emlékezetemben egy1995 novemberében, a mérai Ber-ki Ferenc Árus cigánymuzsikus

zó, szucsági születésû édesanyjátFodor Nettinek hívták. Mivel szü-lei igen hamar elváltak – hivatalo-san nem is voltak összeházasod-va –, Fodor Sándor egészen kicsigyerekként Szucságba került, azédesanyja családjához, így örököl-ve a családnevet, majd késôbb –ragadványnévként – édesanyjakeresztnevét. Egyes lejegyzések-ben ragadványnevét rövid t-velírják (Neti), valószínûleg a néveseti kiejtése miatt.

Hegedût elôször hatéves korá-

hogy ez a nagytatám (Igen?) és anagymamámnál votam, de jöttapám. Me Szucság és Gyalu ottana keresztül… (a hegyen keresztül)

Keresztül kell menni a hegyen, ésmá ott van Gyalu. Jött, még sok-szor is jött muzsikálni, fogadták aszucságiak és muzsikált, s mikovége vót a muzsikálásnak, vagymiko nem is muzsikált, jött utá-nam, s vitt. Szeretett apám énge-met, szeretett. Má kilenc éves vó-tam, má akko tudtam úgy egypárcsárdást muzsikálni.”

Kilenc évesen „már tudott egypár csárdást muzsikálni”, tizenkétéves korában már muzsikált a „ki-csi táncba”, meg az ünnepeken.Elsô – s egész életében egyik ked-venc – brácsása a szintén gyaluiszületésû, de kolozsi származásúSztojka János volt, kisbôgôn pe-dig a szucsági Antal Lajos kísérte.Közben az édesanyja férjhez mentMagyargyerômonostorra egy brá-csáshoz, így „zenei tanulmányait”Felszegen folytatta, ahol a lehetôlegjobb kezekbe került: egy másikbrácsás nagybátyja, Bunyi József,tagja volt a kor egyik leghíresebbkalotaszegi prímás, a bánffyhu-nyadi, Balkezes id. Varga FerencCsipás zenekarának. Az öreg Csi-pás, megismervén brácsása tehet-séges unokaöccsét, tanítványánakfogadta, és együtt tanította a veleegykorú nagyobbik fiával, ifj.Varga Ferenccel. (A közös tanulásés barátság eredményeképpen akét fiatal cigányprímás a követke-zô évtizedekben sokat és szívesenmuzsikált együtt.)

A második bécsi döntés Ma-gyargyerômonostort Romániánakhagyta, ezért az ifjú Fodor Sándora háborús katonai szolgálat elôlvisszaszökött Szucságba, amelyikakkor Magyarországhoz tartozott:„me má miko béjöttek a magya-rok, én ott túl votam, akko má kel-lett vona, hogy menjek katonánaka rományoknál, bé is vótam soroz-

hogy a cucunkat áthozzuk.”A háború végén, a visszavonu-

ló magyar csapatokkal megjárta amai Magyarország területét is.1945-ben tért vissza Szucságba,ahol megismerte és elvette elsô fe-leségét, a szucsági román disznó-pásztor leányát. Egy ideig fûtô-ként dolgozott a Kolozsvár hatá-rában levô kardosi kôtörô malom-ban, viszont a munkahelyén elsô-sorban a vállalat népi zenekará-nak tagjaként mûködött: „Én ottvótam füttô! Ott vótam fütô és…azér… tettek éngemet, de nem vó-tam meg lekalifákálva (szakképe-sítve), csak tettek ulyan könnyûszolgálatra, hogy tudjak muzsikál-ni. Nem tettek nehéz munkára.”

1960-ban, miután elvált, Ege-resgyártelepre költözött, itt ismer-kedett meg második feleségével,és itt született egyetlen fia is, ifj.Fodor Sándor Netti, akibôl szin-tén prímást nevelt. Folyamatosköltözködéseinek 1977-ben lettvége, amikor sikerült Kisbácsközpontjában házat vásárolnia éscsaládjával odaköltöznie. Ezek-ben az években teljesedett ki prí-másként hírneve, s noha saját,családban szervezôdô zenekarasohasem volt, több bandának lettállandó tagja. Sokat muzsikáltegyütt a bogártelki Czilikákkal ésa mérai Árusokkal.

Fodor Sándor Netti mozgalmascigánymuzsikus életpályáját meg-határozta pályatársaihoz mértenkivételesen hosszú élete és nagy-fokú fizikai és szellemi mobilitá-sa. Abban a korszakban születettés nevelkedett, amikor a hagyo-mányos hangszeres népzene mégvirágkorát élte, abban a korszak-ban volt érett felnôtt, amikor ezt atanult tudását kamatoztathatta,de – mivel egy jó cigánymuzsikus

többségétôl eltérôen. Csodáltákvirtuóz és tiszta hegedûjátékát,szinte kimeríthetetlen zenei re-pertoárját, szerették szolgálat-kész, közvetlen és humoros mo-dorát, nyitott életvitelét, így min-dig sikerült kivívnia közönségetetszését és tiszteletét.

A hagyományos kalotaszegicigányzenész életmódot élô FodorSándor, az amúgy is nagyfokútársadalmi mobilitásáról ismertvidék legmobilisabb személyeiközé tartozott. Nagyfokú mobili-tása az állandó újítás irányába amindennapi életben is kimutatha-tó: például neki volt elôször Szu-cságban motorbiciklije és tévéké-szüléke.

Muzsikált Kalotaszeg szintevalamennyi településén (még ahavasi mócoknak is), majd az1980-as évektôl, a táncházmozga-lom sztár-adatközlôjeként meg-fordult erdélyi és magyarországitáncházakban, néptánctáborok-ban, de járt Nyugat-Európa többállamában, illetve többször azAmerikai Egyesült Államokban.Maga sem tudta felsorolni, hogyhány zenésszel muzsikált együtt,hegedûjátékát hatalmas mennyi-ségû gyûjtés, több kiadott hangle-mez és filmfelvétel ôrzi. 1998-bana Magyar Kulturális Örökség Mi-nisztere a Népmûvészet Mesterecímmel tüntette ki. És mindezenszakmai siker és anyagi megbe-csülés ellenére egyforma lelkese-déssel és kedvvel tudott muzsi-kálni a New York-i Metropolitan-ben, a bodonkúti vagy a szucságibálban, az inaktelki vagy a mérailakodalomban, a budapesti vagya kolozsvári táncházban. Értelmesember lévén érezte a különbségeta helyszín és a közönség viszony-latában, viszont az igazi nagy mu-

– Rengeteg irányba tájékozódómûvész vagy. Írsz, festesz, dehosszú pályafutásod során mégBukarestben a Petôfi Házban istanítottál táncolni fiatalokat. A Kikicsoda igencsak széles skálánmozgat téged, de te minek nevez-néd inkább magad? Íróemberkéntvagy pedig népmûvészként, fes-tôként – netán sportemberkénthatároznád meg önmagad? Eset-leg ezeket a rétegeket el sem vá-lasztanád?

– Ahogy ezt említetted, most márvalóban úgy gondolom, hogy nem vá-lasztanám szét mindezt. Pár pillanat-tal korábban még úgy éreztem: ez isegy kicsit, az is egy kicsit; igazából ezsem, az sem teljesen és kizárólagosan.Hagyom, hogy a toll vigye a kezem.Élje a saját életét! Amióta betegnyug-díjba vonultam, és lényegében a sportvilágából is kiléptem, megengedhetemmagamnak azt, hogy azzal foglalkoz-zam, ami iránt pillanatnyilag épp in-díttatást érzek. Írok egy verset, de ab-bahagyom, mert nekifogok festeni.Aztán zenélek. Ami a leggyorsabbmûfaj a maga nemében, az természe-tesen a portré. A vonalrajz. Ez pilla-natok mûve. Amikor több idôt kell rá-fordítanom, az már biztos, hogy rosszlesz. Sokszor el is dobom a munkát. Avonal vagy él, vagy sem. Vagy kifejezia karaktert, vagy abba kell hagyni azegészet. Mindig az arc jellegzetességétpróbálom megfogni. Újságíró pályámelején teszteltek: miért akarok újságíró

az Eliot-témát megkedveltem én is, deDózsa már nem jött be nálam sem.Nem szabad erôltetni semmit. Rájöt-tem, hogy mindent papírra kell vetni,ahogy jön, aztán következhet a csiszo-lás. Kivétel a portré. Ott nem lehetmódosítani. Ha vastagítunk a portrévonalain, akkor minden megváltozik.A vonalvezetés más lesz, nem dina-mikus már. Ehhez hasonló, de nemennyire érzékeny az akvarell. Azt selehet túl sokat javítgatni.

– Ott azért mégiscsak jócskánvan lehetôséged utólagos módosí-tásokra.

– Persze, hiszen színekkel dolgo-zom, és ha nagyon akarom, akkor aszínek összefolyhatnak, rétegesen le-het felvinni a festéket stb. Ugyaneztnem lehet megtenni a vonallal. Csakegy ideje tértem rá a grafitra, azelôttszándékosan csak golyóstollal rajzol-tam. Azért, hogy radírozni se tudjak!Mindig azt nézem, hogy elsôsorban akaraktert adja ki a rajz. Másodlagosaz, hogy tényleg hasonlít-e a portré avalós hús-vér személyhez. Ha mind-kettô összejön, az külön öröm.

– A rajznak élnie kell, csakhogyarra is gondolnunk kell, hogy egy-egy ábrázolt hírességet személye-sen ismersz. Vagyis nemcsak akár-milyen idegen arcként ragadodmeg, hanem belé tudsz vinniolyan dolgot is a mûbe, ami egyharmadik, egy kívülálló számáranem létezik. Visszatérhetnénk tör-téneted legelejére, amikor is Vásár-

Galéria

Írás, zene, rajzBeszélgetés Demeter Józseffel

Pomogats Béla

Mózes AttilaKarácsonyi Zsolt

készítettél, másokat, ha nem vol-na odaírva a név, senki sem is-merne fel…

– Tudom. Persze, néhányat tábor-tûz mellett rajzoltam, éjszaka. Még aszemüvegem sem volt kéznél. Aztánérezni is kell ezeket a rajzokat, az em-bereket. Volt olyan író vagy költô, akinem is akart megállni, hogy lerajzol-jam! Mózes Attila például nem akartmodellt állni, az istenért sem.

– Az egyik legsikerültebb rajzegyébként épp Mózesrôl készült.

– Volt olyan, akit emlékezetbôlkellett lerajzolnom. Mert kértemugyan ôket, hogy késôbb szakítsanakannyi idôt, amíg portrét rajzolok ró-luk, de vagy ôk, vagy én, valaki min-dig elfelejtette az egészet. Más eset-ben az alany olyan távolt ült tôlem,hogy képtelenség lett volna portrétkészítenem.

– Volt-e valaki Zetelakán, akihatározottan megtiltotta, hogy ró-la portrét készíts?

– Nem, senki. Sôt. Errôl eszembe

pincér: uram, tegye el, vagy én ve-szem el!

– Hasonló hangulat alakul kiZetelakán is. Hiszen nemcsak ar-ról van szó, hogy összegyûl párnapra az erdélyi magyar írótársa-dalom java, hanem találkozni le-het rég nem látott barátokkal, is-merkedni, beszélgetni lehet a fel-törekvô fiatalokkal... Te mikéntkerültél kapcsolatba ezzel a színestársasággal?

– Közvetlenül az áttelepedésemelôtt, valamikor 1989 közepén a Ro-mán Írószövetség lajstromba vett, deaz áttelepülés miatt nem léptettek be.Aztán 2004-ig nem történt velemsemmi ilyen téren. Míg egy nap leve-let kaptam Sántha Attilától, az EMIL-tôl, hogy lépnék be az erdélyi írószö-vetségbe. Ekképpen fordultam meg Ze-telakán tavaly. Egyébként Zetelakánmásodszor jártam. Elôször GálfalviGyörggyel voltam ott, amikor folyó-iratot terjesztettünk.

– Mesélj errôl a periódusról, azIgaz Szónál eltöltött éveidrôl.

Sôt, nekem a legjobb kritikusaim is fi-atalok. A fiaim, Jocó szerkeszti akönyvemet, vagy Lehel, a sportoló isolyasmit vesz észre sokszor, ami ne-kem fel sem tûnne. Eltekintve attól,hogy nem szakmabeliek, mégis ôk alegmegbízhatóbb kritikusaim. Ha raj-tuk, ezen a szigorú szûrôn átmegyek,és a feleségem szûrôjén is, akkor vál-lalható írásokat adok ki a kezembôl.És a visszajelzések, a lapokban megje-lent kritikák pozitívak voltak. Annyimegjegyzést tettek, hogy igen metafo-rikusak, túlbonyolítottak egyes verse-im. Mostanra már egyszerûbbek,szinte lecsupaszítottam ôket. Na nemazért, mert a kritikusok ezt akartákvolna, hanem azért, mert így fakadtbelsô valómból. Munkáimat a fiatalokvilágában teszteltetem. Régebb tízversem közül kettôt fogadtak el. Most,amióta kizárólag fiatal szerkesztôk-höz, rovatvezetôkhöz fordulok, egyversemet sem utasítják vissza.

– Szemben azzal, hogy milyenkiválóan alakult a kapcsolatod azEMIL-lel: a magyarországi, a

Gálfalvi György Kántor Lajos Elek Tibor

menjek már, és kérvényezzem a tag-felvételt. Nem. Ha nem voltam jóelôször, akkor másodszor nem tolako-dom. Ahol szólnak, ahová hívnak, odaszívesen megyek.

– Képeidbôl nem szívesenadsz el. Pontosabban: áron alulnem adod el magad. Ezt nem so-kan engedhetik meg magunknak.Szerencsés alkat vagy ilyen szem-pontból?

– Ha nem engedhetném meg ma-gamnak ezt, talán akkor is így járnékel. De vannak olyan képek, amelyektôlnem is tudok megválni. Szívemheznôttek. És úgy semmiképp sem adnámel, hogy csak felelôtlenül elkótyavetyé-lem. Vannak érdekes történeteim. AGyászcsárdást például Pávai Istvánbarátom kérte. Telefonálgatott, sürge-tett, hogy adnám neki. Lehel fiam ta-lálta ki a megoldást: adjam neki, éskérjek cserébe egy hegedût.

– Nem a rossz szándék mon-datja velem, de tényleg kissé szo-katlanul erôsen kötôdsz a képeid-

viszek. Erre a változatosságra a diákokrendkívül fogékonyak. Még a portré-rajzolás közben is meglátom egy-egyrégi emlékképemet. Amikor valakireránézek, szinte azonnal be tudom azo-nosítani. Hoppá, ô Csuti Jóska bácsi-hoz hasonlít! Meglátom bennük a vo-nalakat és a kontúrokat. Az a falukö-zösség, amelyben én egykor felnôttem,mára teljesen megváltozott, de akkori-ban íratlan törvényszerûségeit min-denki következetesen betartotta. Ebbena régi magyardellôi világban akadtakmulatságos pillanatok is: például ha-vat kaszáltak a férfiak. Ugyanúgy kel-lett kaszálniuk a havat, mint nyáron arendet. Ha hosszú volt a hórend, a ka-szát két-három sor után meg kellettfenni. Hat rend után meg kellett verni:leterítették az ujjast a hóra, rákönyö-költek, beütötték a kaszaüllôt a földbe,elôvették a kalapácsot a tarisznyából éskalapáltak. A végén boglyába is hord-ták a lekaszált havat! Ilyen virtuskodó

Király László

Szilágyi István

Balázs Imre József Orbán János Dénes Vida Gábor

Noha több mint másfél év múl-va lesz Borsos Miklósnak a szüle-tési centenáriuma, január 27-én –halálának napra pontosan 15-ikévfordulóján –, csütörtökön dél-után zsúfolásig megtelt terembennyitották meg a rendkívül sokol-dalú, színes egyéniségû szobrász-mûvész gazdag munkásságánakegy szeletét bemutató kiállítást aRómai Katolikus NôszövetségSzent Gábor Fóruma Szentegyházutcai dísztermében.

A Nagyszebenben 1906. au-gusztus 13-án született Kossuth-és Munkácsy-díjas (1957, 1954) ér-demes (1967) és kiváló mûvésznek(1972), huszonegy gondolatgaz-dag, mûvészi mondandót sugallógrafikai alkotását vonultatták felaz érzékelhetôen nagyon felcsigá-zott érdeklôdésû közönség elé. Aza Kratochwill Mimi nevû, magasszakképesítésû mûvészettörténésztartotta a megnyitó beszédet, aki1994-ben a mûvész özvegyével,Kéry Ilonával négykezesként írtameg Borsos Miklós üzenete 77képben címmel a szívbôl, lélekbôlfakadt Borsos Miklós-i életmûkvintesszenciáját.

A mûvész szülôvárosában

mindössze tizenhat éves koráigélt, 1922-tôl szüleivel Gyôrbe köl-töztek, ahol a bencés gimnázium-ban érettségizett. Mûvészeti ta-nulmányait is itt kezdte el, fôlegönképzéssel. Varázslatosan szív-hez szóló memoárkötetének, aVisszanéztem félutamból címû,1989-es kiadásához írt fülszövegétfakszimile kézírásban illesztette aSzéchenyi Kiadó a csodaszépkönyvhöz. Hadd idézzünk ittkommentár nélkül ebbôl néhánymondatot: „Idôközben SomogyiJózsef rektorsága alatt kinevezteka Képzômûvészeti fôiskola taná-rának. Az Epreskert megváltozottaz én szememben, hiányzott a ra-jongás és bolondozás, ami olykedves híres-hirhedtté tette régencsodált nagy mesterek mellett. Ta-nítani kellett volna, de az évek tel-tével már tudtam, hogy mûvésze-tet tanítani nem lehet, de nem iskell, születni kell rá – tehetség kellhozzá. (...) Öt évet töltöttem el,utána lemondtam tanárságomról.Ez évek alatt többet dolgoztam,mint elôtte. Portrékat, érmeket,síremlékeket, míg végül eljutottamBartók síremlékéig, ami egészmunkásságom koronája, formábanés fekete gránit anyagában. Idô-közben a Várba költöztünk a bás-tyára nézô házak egyikébe, amiazért is kedves nekem, mert azo-nos a nagyszebeni bástyával. Mû-termem nincs – szobrot nem válla-lok, de szabad az út a rajz, érem ésrézkarc felé, ami a legrégebbi mû-faj, amivel foglalkozom. Elég egyéletre visszanézni ennyi.”

egész tevékenységének a kidom-borítására is.

A pulpituson elhelyezett há-rom rajzkompozíció – Zápor, Vi-torla és a Színpad I. is találó válo-gatási koncepciónak bizonyult,mert a szemben ülô közönség lel-két jól elôkészítette a két hosszan-ti fal mentén utólag megszemlé-lendô képek mondandóinak befo-gadására.

Bárcsak minden képzômûvé-szeti tárlat ilyen konklúziókat su-gallana.

Hisszük – és kívánjuk –, hogyez (legyen) a jövô útja!

GÁBOR DÉNES

Centenáriumi elôzeteskiállítássorozat

Borsos Miklós: Szabó Lôrinc

János vitéz (Borsos Miklós grafikája) János vitéz (Borsos Miklós grafikája)

A magyar és lengyel államokkörülbelül ugyanabban az idôbenalakultak. Hasonló, de nem ugya-nolyan körülmények és feltételekmellett. Közép-Európában évszá-zadokon keresztül azokat a terü-leteket foglalták el, ahol a keleti ésa nyugati civilizációk kereszte-zôdtek. Már ezek a feltételek éskörülmények is befolyásolták ésirányították a magyar és lengyelnemzet jövô sorsát. Ezek nagy-mértékben forrásává váltak annaka csodálatos jelenségnek a nem-zetközi kapcsolatokban, amit ma-gyar–lengyel barátságnak neve-zünk. Errôl a barátságról sokat ír-tak, kifejezésre jutott mindkétnemzet mûvészetében, irodalmá-ban, történelmi irataiban és a pub-licisztikákban. Sôt, a magyar–len-gyel barátság szilárd, de nehezenmérhetô elemmé vált a Visztulaés a Közép-Duna közt élô népekköztudatában. Az egyik legna-gyobb magyar költô, Arany Jánosegyszer azt írta:

„A magyar szívesen üdvözli alengyelt, az ismeretség új, de a ba-rátság régi.” A 19. századi lengyelpublicista Stanislaw Worcell pe-dig ezt a gondolatot a követ-

kezôképpen fejezte ki: „Magyar-ország és Lengyelország két ôsitölgyfa, mindegyikük külön ésönálló törzzsel, de gyökerei széle-sen szétterülnek és összefonód-nak a föld felszíne alatt, és látha-tatlanul összekapcsolnak egymás-sal. Innen van léte és frissességeaz egyiknek, valamint élete ésegészsége a másiknak. ”

Worcell gondolatait folytatvameg kell említeni a magyar–len-gyel barátság történetében azokata momentumokat, melyek jellem-zô és meghatározó szerepet ját-szottak.

A régi Magyar- és Lengyelor-szág történetét elemezve hasonlótársadalmi szerkezetet találunk,hasonló politikai és szociális rend-szert és közel azonos állami prob-lematikát. Ezzel a dilemmávalszemben szilárd központi hata-lom, vagy anarchiává változó sza-badság áll. Késôbb a függetlenségelvesztése, az idegen uralom hosz-szú évei, a szabadság elvesztése, aszabadságharcok, a külföldi szám-ûzetések, a függetlenség jelszavaia két ország legtipikusabb politi-kai és szociális problémái közétartoztak. Ezenkívül a két országgazdasági struktúrájában is van-nak hasonlóságok. Magyarorszá-got és Lengyelországot a múltbana gazdasági fejlôdés gyenge dina-mikája jellemezte: belsô és külsô

tapasztalhatók kölcsönös átszivár-gások. A Kárpátok nem jelentettekakadályt, nem elválasztották, ha-nem összekapcsolták a két népet.Manapság sem választanak elminket, amikor már nem töltik bea határ szerepét a két ország kö-zött.

A legközelebbi idôkben a ma-gyar–lengyel közremûködés a po-litika, gazdaság és kultúra mindenterületét átfogja. „A két tölgyfagyökerei “, melyek a két nemzetetszimbolizálják, továbbra is egy-benôve, összekapcsolódva alkot-ják az erôs, tartós és már hagyo-mányos magyar–lengyel barátsá-got. A lengyel– magyar kapcsola-tokról beszélve nem lehet figyel-men kívül hagyni a konfliktus-helyzeteket sem, melyek a követ-kezô nemzedékeknél gyorsan fele-désbe merültek. Arról a körül-ményrôl sem szabad megfeled-kezni, hogy Lengyelország élet-erôs érdekei gyakran a magyartóleltérô irányba mentek. Az akkoriLengyelország politikája a Balti-tengerrel és a keleti határral voltösszekapcsolva, a magyar érde-keltségek pedig Dél- és Délkelet-Európához fûzôdtek. Oda vezetetta magyar politikai expanzió és on-nan jött a halálos veszély a ma-gyar állam egzisztenciájára. Hosz-szú idegen elnyomás sújtottamindkét nemzetet.

Enciklopédia

A magyar–lengyel barátságezeréves története

Négy nap dörgött az ágyú... (Borsos Miklós grafikája)

Ojtozban bensôséges családihangulatban került sor a rómaikatolikus templom cintermében akét világégésre emlékeztetô tér-plasztikai alkotás, egy törött, ron-csolt székelykapu-szárny ünnepé-lyes leleplezésére.

Az Ojtoz völgyében évtizedekóta várat magára az a két világhá-ború véres csatái során elesettkatonahôsök emlékének megörö-kítése, vagy az elpusztított emlék-mûvek helyreállítása. A Három-széki Mikes Kelemen Közmûvelô-dési Egyesület kezdeményezéséreszületett rendhagyó alkotás a fel-sôháromszéki (Kézdialmás illetveGelence) Kelemen Dénes fafaragómester, nyugdíjas tanító mûve.

A kaputorzó a képzômûvészetplasztikai nyelvezetén fogalmaz-za meg azt a históriai üzenetet,hogy a haza és szeretteik védelmeközben összeroncsolt és szétszag-gatott életek áldozata nem volt hi-ábavaló, mert két világégés kato-nahôseinek széttört élete, a politi-kai értelemben szétszaggatott ha-za az életüket érte áldozó hôsökmaradékainak lelkében ácsolódikújra össze, válik egységes egésszé.

A törött kapu szimbólum min-den eleme üzenetet hordozó. Akeménységet, tartósságot és mo-numentalitást megjelenítô cserefa– az anyag Bagoly Miklós mér-nök-vállalkozó adománya – ön-magban is szimbólum értékû. Az

emlékmû alkotója felhasználtaegy, a valamikor ojtozi honvéd-laktanyák elé állított faragott ka-pu roncsdarabjait, és ezeket mintereklyedarabokat építette be azácsolatba. A térplasztikai alkotás-nak a históriai magyar címerbôlés a népi faragászatból átvett ele-mei, a kettôs kereszt, az életfa mo-tívum, a címermezô más elemeiolyan jelképi sûrítményként van-nak jelen, amelyek az epikus his-tóriai megjelenítés világa felé nyi-togatják ezt a kaput. És ami mégfontosabb: a fizikai látvány és alelki építmény képzeletbeli – ésmajd gyakorlati – kiegészítéséresarkallják a nézôt. Mintegy az idôlassúdad folyásához igazított ki-netikai alkotás ez az emlékmû. Aképzeletbeli mozgást asszociálja:várja, hogy rusztikus sziklatöm-bök állják körül, amelyekre, aKárpát-medence régióinak hôseitmegjelenítve kerüljenek fel azok-nak a nevei, akik az Ojtoz völgyé-ben és a tágabb térségben áldoz-ták életüket.

Külön kôtömb emlékeztetmajd az Ojtoz völgyében elpusz-tult munkaszolgálatos férfiakra.

Nem csak úgy tûnik, hanemmost már bizonyos, hogy az ojtoziemlékmû üzenetét látatlanul is ér-zékelték a hôsök hozzátartozói ésmai maradékai, mert egy egysze-rû felhívásra nem várt sokasággyûlt össze az emlékmûavatás al-

kalmára. A tôlünk távol élô, de lé-lekben hozzánk közel álló adomá-nyozók, közülük is Szabó JózsefJános alezredes hadtörténész ésBenczúr Tibor (Budapest), vala-mint Gaál Dénes (Balassagyar-mat) személyét emeljük ki.

Az ünnepi ceremóniát Feren-czy László tanár, iskolaigazgatóvezette, Dimény Zoltán bereckipolgármester valamint e sorokírója szólott az egybegyûltekhez,Kelemen Dénes faragómûvész azemlékmû szimbólumáról érteke-zett, Szôts Dániel a honvéd és szé-kely határôr veteránok nevébenhistóriai keretbe helyzete az Ojtozvölgyében történteket, MártonÁrpád parlamenti képviselô azRMDSZ alkalomhoz illô üzenetéttolmácsolta. Az emlékmûnél BekeTibor református lelkész mondottáldást. Koszorút és virágcsokro-kat helyeztek el a hôsi halottakhozzátartozói és leszármazottai, aberecki, a felsô- és alsó-háromszé-ki RMDSZ, a veteránszövetség ésszámos más részvevô, az emlék-mûállítás berecki és ojtozi támo-gatói és kivitelezôi. Az emlékmû-nél a magyar honvédség és a szé-kely határôrség gelencei hagyo-mányôrzôi és székelyruhás lá-nyok álltak díszôrséget.

Páll Andor felsô-háromszékivállalkozó és csapata, a bereckipolgármesteri hivatal és RMDSZegy emlékpark kiképzését és a ter-vezett sziklatömbök elhelyezését,s a templomfelújítás befejezésétkezdeményezik. A tér rendezésitervének véglegesítésére VetróAndrás szobrászmûvész vállalko-

Ojtozi emlékmûavatásEgy törött kapu töretlen üzenete

Az ojtozi emlékmû avatása

„Megváltja-e a szépség a világot?”(Miskin herceg – F. M. Dosztojevszkij:

A félkegyelmû)

Nehéz megmondani, hol húzódnak a szép hatá-rai. Szép az, ami érdek nélkül tetszik – idézhetjük aközhellyé csépelt megállapítást (Aquinói Szt.Tamás,Kant). De az érdekkel tetszô is átléphet a tárgyalt ka-tegóriába.

Az élet célja a szépség megteremtése? Hajszoljukbolondul, mint Dsida Tinti kutyája a macskát. (El-kapja/elkapjuk-e valaha?)

Rabindranath Tagore vallja: „A szépség édes ne-künk, mert ugyanazon mulandó dallamra táncol éle-tünkkel. / A tudás drága nekünk, mert sohasem tud-juk kiteljesíteni. / Minden eldôlt és elvégeztetett azörökkévaló égben. / De a föld illúzió-virágait friss-nek megôrzi a halál. / Testvér tartsd ezt eszedben ésörülj”(Senki sem él örökké). Az elillanás teszi ki-mondhatatlanul vonzóvá a szépséget, akárcsak azéletet.

Ágoston Plótinosz gondolatmenetét követve állít-ja, hogy „Isten minden szépség forrása és a legmaga-sabb rendû szépség; s mert Isten szereti a rendet,mérték szerint alkotta a világot, amely így esztétikai-lag tökéletes. A rútság csak relatív lehet; azok vélnekegyes kiszakított dolgokat rútnak, akik nem látják azösszefüggéseket...” Esztétikai kislexikon. Bp. Ágos-ton címszó.

Baudelaire látványosan vezette be a szép kategó-riájába ágyazott csúfot az irodalomba. Rilke írja ez-zel kapcsolatban: „Emlékszel Baudelaire elképesztôversére, A dögre? Lehet, hogy most már megértem...Mit is tehetett volna, ha már ez megesett vele? Azvolt a feladata, hogy abban a szörnyûségben, látszó-lag merô undorban meglássa a minden létezôben ha-tó eleven valóságot. Válogatni, mellôzni nem lehet...Nekem úgy tûnik, ez a döntô: ha valaki kibírja, hogya leprás mellé feküdjék, s a szerelmes éjszakák su-gárzásával melengesse – az ilyesmibôl nem sülhet kimás, csak jó.” (Malte Laurids Brigge feljegyzései –ford. Görgey Gábor. Prózai írások. Bp. 1961. 198.) Azérdekesség pedig a következôben rejlik: a szépségetaz esztétikából átlendítjük az ontológiába. A szépség

a szépség. Szép az élet, de szép a halál is, hiszenmindkettô ugyanannak a létezônek a tartozéka.Ezért lehetséges és hiteles a Dsida által „megszer-kesztett” költôi/valós(?) világ. (Nála az élet teljesmértékben tartozéka a halálnak, és fordítva. A szen-vedésnek része az öröm, és fordítva. Mindez pedigaz édenbeli teljesség megsemmisülése után. – Recon-structio mundi.) „...Csodaszép, csodaszép ez az élet,/ semmi se múlja felül. / Légy csonka, beteg, nyo-morult bár, / mégis öröm szippantani fényt, levegôt,vakon is kéj / megtapogatni a nap tüzes arcát. Száz-szor, ezerszer / szép ha emellett még fiatal költô isaz ember, / hóbortos daloló, feltárt szívû, harmato-san jó, / mint a madár, ki csipog s apró bogarakravadászik, / mint farkaskutya, / kit megszáll lobogóheve és a / macska nyomába iramlik. Mert sunyimacska a Szépség, / tiszta fehér, pamacsos cica, hir-telen ugrik, elillan... (…) / Nincs, kiskutya más hiva-tásunk, / mint macskára vadászni, vidáman inalniutána, / meg-megfogni, ereszteni, játszani véle, /magasra / tartani felnevetôn, komor emberek arcaelébe / villogtatni: kacagjon a lelkük, látva, milyenszép, / mily kecses állat a Szépség, hó-cica, furcsabohó Vers” (Kóborló délután kedves kutyámmal).

Tehát végsô soron a szépség az alkotás folyama-tában létesül. (Az emberben emiatt lehet örökké je-len. A versben is.) Dsida egyik korábbi versébennem éppen ilyen optimista szemléletrôl tesz bizony-ságot. Így: „Fáradt-szelíden megy a Szépség... //Életet lehel fûnek-fának, / de mint hajdan az Emberfiának: / nincs ahová fejét lehajtsa.” (Örök vers)

A Szépség és az Emberfia között vont párhuzamvisszavezet az ágostoni felfogáshoz. Az Isten Fiát(aki az Istenség, a tökéletes szépség és harmónia ré-sze / részese) megfeszítették az emberek. Közö-nyükkel(?) ugyanúgy megölték, mint agresszivitá-sukkal(?). Az Úristen, a Teremtô és Fenntartó meg-halt a Fiúban úgy, ahogy a Szépség elsatnyulnikényszerül a Versben – az iránta tanúsított érdekte-lenség sekélyességében. A vers, az alkotásban létre-jövô Szépség örök – ebbôl kifolyólag a szenvedés, akivetettség tudata is örökkévaló. Dsida azt írja azidézett versrészletben, hogy a Szépség „Életet lehelfûnek-fának” – tehát létezésre hívja a teremtménye-

Hajsza – a szépségértDsida Jenô költészetérôl

1944 januárjában – VI-os koromban – félbeszakí-tottam gimnáziumi tanulmányaimat (Kolozsvár, Mi-kes Kelemen Gimnázium) s az Orbán Károly fanagy-kereskedô telcsi telepén vállaltam munkát. Amolyangyakornokként tevékenykedtem Struhl úr mellett, akiegymaga szervezte, irányította a fakitermelés ügyes-bajos dolgait. Bár életkorban nagy különbség volt kö-zöttünk, mégis úgy bánt velem, mintha társa lennék, aszakma összes fortélyával megismertetett, s amikoregy napon a csendôrök váratlanul elhurcolták a zsina-gógába, olyan szívszorongás fogott el, mintha közelihozzátartozómat vitték volna el. Attól kezdve a mun-ka minden felelôssége rám hárult. Telepünk hadiü-zemként mûködött s a helyi, elsôsorban a bükkösi ka-tonaköteles román lakosság – munkaszolgálatosként– termelte nálunk a fát, amelybôl többek között talp-fák készültek a Déda–Szeretfalva vasútvonalra. Énporcióztam ki élelmiszeradagjukat (kukoricaliszt,juhtúró, vegyes íz, sózott szalonna), s nekem kellettjelentést tennem a besztercei katonai parancsnokság-ra. Csakhogy e heti jelenléti listák nem fedték a való-ságot, mert szolgálatosainknak otthon is jócskán voltmunkájuk, ezért egy szóbeli megállapodás alapjánmunkaidejüket saját maguk osztották be, ugyanak-kor vállalták, hogy az elôírt famennyiséget mindigmegtermelik. Az országot nem csaptuk be, de a ren-det csúnyán megszegtük. Egyszer Besztercérôl vá-ratlanul ellenôrzést kaptam. Tudtam, hogy aznapegy lelket sem találunk a vágásban, s mikor a szekér-rel már félúton voltunk, mint a mesében, olyan nagyfelhôszakadás zúdult reánk, hogy vissza kellett for-dulnunk. Megúsztam.

Áprilisban a VI. osztályból vizsgáztam, azonbannyomot hagyhattam magam után, mert július végénbehívót kaptam egy diák-munkászászlóaljba s afront közeledtéig a szamosfalvi repülôtéren kubikol-

adtam be, hogy a soproni erdészetet elvégezve újbólvisszajöjjek ide.

1947. február elején Ádámosra utaztam rokona-imhoz, hogy egy kicsit pihenjek és így várjam az út-levelem megérkezését. Február 7-én hallottam, hogya csendôrök egy Derzsi nevû személy után érdeklôd-nek. Azon nyomban naivul bementem az ôrsre (hát-ha az útlevelemrôl érkezett valamiféle hír). Azonnalletartóztattak, miközben egy táviratfélét olvastak fel,mely szerint a román állam és Mihály király elleniszervezkedés vezetôje vagyok. Két napig vendéges-kedtem náluk, ez elég volt, hogy a telcsi idilli világ-ból visszazökkenjek a valóságba, ahol csak topor,bángyin voltam, akit ki kell pusztítani. Megtapasz-taltam azt is, hogy mi a rablánc, miközben a két kilo-méterre levô vasúti megállóhoz, s onnan Balázs-falvára kísértek, lánccsörgetés és rám irányuló szu-ronyok parádéjában. Eltelt újabb két nap, aztán eljöttértem egy civil ruhás rendôr, s ahogy a gengszterfil-mekben láthatjuk, csuklóját csuklómhoz bilincselte,kibiztosította elôttem pisztolyát, s így szállított a ko-lozsvári rendôrség fogdájába. Állítólag 13 napig vol-tam ott. Egy sajátos kínfaggatásnak lehettem kísérle-ti alanya, mert a zárkában a kezemen s a lábamon(úgy emlékszem) állandóan rajta volt a bilincs, s aligvártam a gumibotos kihallgatásokat, mert azokmennynek számítottak, ha pokol volt a cella. A lis-tán, amit alkalmanként emlegettek, felfedeztem né-hány ismerôs nevet, azonban annyira kiestekemlékezetembôl, hogy ezért is reménytelennek tûnta helyzetem. Szerencsére édesanyám minden követmegmozgatott, s az akkor még szabadlábon levômagyar vezetôk (így Balogh Edgár) jóvoltából – vá-ratlanul kiengedtek. Igaz, kéthetenként jelentkez-nem kellett, de erre csak két alkalommal került sor,mert március 28-án frissen kapott, életem elsô útle-

kotásának idézett része is („magasra tartani felne-vetô, komor emberek arca elébe / villogtatni: kacag-jon a lelkük”). S ha a szépség képes lesz megváltaniaz embert, akkor a belülrôl fakadó megújulás páro-sul a kintrôl jövô szépség-impulzus erejével. Ahogy

a krisztusi önfeláldozás egyszerre az istenség önkife-jezôdése és az embereknek szóló üzenet, ugyanúgy aszépség is.

BODA EDIT

Két megsárgult értesítés, és ami mögötte van

Az 1960–1980-as évek Erdélyében fogalomszám-ba ment magyar középiskola igazgatójának lenni.Majd minden városnak akadt olyan vezetô tanár-egyénisége, aki megtalálta azt a középutat, amelyenúgy lehetett szolgálni a magyarságot, hogy azt még afelettes pártszervek, tanügyi fônökök elnézzék. Kü-lön érzék kellett ehhez a munkához. S ha az igazgatómég ráadásul jó szaktanár is volt, s megôrizte em-berségét beosztottjaival szemben: kiérdemelte a köz-tiszteletet. A Kolozsvárt mûködô három magyargimnázium közül talán a Brassai Sámuel nevét vise-lô egykori Unitárius Kollégium volt e téren a legsze-rencsésebb. Egymás után három tiszteletreméltó ve-zetôje vált legendássá: 1958-tól Gáll Dénes, 1965-tôlSzöllôsi Ferenc, 1978-tól Boda Károly igazgatta. Bo-da Károlytól kell végleges búcsút vennünk.

Hetvenhárom esztendôre terjedt életútjának ten-gelyét képezte az a 33 év, amelyet a Brassaiban töltött.Ott találta meg életcélját nemzedékek képzésében éséletre bocsátásában, majd késôbb az iskoláért folyta-tott harcban, a megtartás és átmentés küzdelmeiben.Kitörölhetetlenül beleírta nevét a fennállásának 450.évfordulójához közeledô tanintézet történetébe.

A háromszéki egykor mezôvárosi rangú, vár-templomáról híres Illyefalváról indult életútja 1931-ben, s természetszerûleg a közeli Sepsiszentgyörgyrevezetett. Ott a Református Székely Mikó Kollégium-ban ismerkedhetett meg a tudományokkal, s katoli-kus létére a protestáns hagyományokkal is. Olyan is-kolamodellt ismert meg, mely utóbb kolozsvárimunkálkodása során is mértékül szolgálhatott. S bi-zonyára innen hozta magával a matematika irántivonzódását. Érettségi után Kolozsvárra jött, az akkorvirágkorát élô Bolyai Tudományegyetemre, ahol1953-ban szerzett matematika–fizika szakos diplo-mát. Egy évig az egyetemen tanársegédként dolgo-zott, majd 1954 szeptemberében áthelyezték az ak-kori 7-es számú Középiskola, a késôbbi Brassai estitagozatára matematikatanárnak. 1958-ban került át anappali tagozatra, s rövidesen iskolája legkereset-tebb, legbecsültebb számtantanára lett. 1960-tól rá-bízták az egyetemi hallgatók pedagógiai gyakorlatá-nak vezetését. Nyaranta a tanártovábbképzésben

zatát, sôt ezt utóbb ipari vállalatnak rendelték alá.Két minisztérium elvárásai szerint vezetni, s közbena magyar jelleget megtartani, a jó diákok elvándorlá-sát megakadályozni, jó tanárokat az iskolába vonza-ni – egyre nehezebb feladatnak bizonyult. Szinteminden induló magyar osztályért küzdeni kellett atanfelügyelôséggel és a pártszervekkel. A diktatúraegyre lehetetlenebb helyzetbe hozta a magyar okta-tást. 1985 ôszétôl már a magyar jellegû tanintézete-ket is megszüntették: a Brassai középiskolai tagoza-tára is román osztályokat erôszakoltak. Rövidesenminden magyar feliratot el kellett távolítani, az ün-nepségek nyelve is csak román lehetett. A magyarigazgató valóságos ostromállapotban élt. Ekkor nyil-vánult meg igazán vezetôi bölcsessége. Mindig meg-találta azt a józan határt, ameddig az ellenállás nemveszélyeztette az iskola létét. És mindig volt tárgya-lási készség benne: néha pártoskodó, vádaskodó ta-nárok közt is békét, rendet tudott tartani.

Ilyen körülmények közt jött el az iskola fennállá-sának 425. évfordulója 1982-ben. Szerencsénkre a Fi-atal Szívvel címû diákfolyóirat 21. száma (1989/90)részére összefoglalta azt a sok megpróbáltatást,megaláztatást, amit egy magyar iskola vezetôjénekel kellett szenvednie, hogy legalább városi szintenünnepelhessenek, hogy az ünnepség által is erôsít-sék a brassais szellemet.

Így nem csoda, hogy 1987 januárjában történt le-váltása után pár hónappal elérte a szívinfarktus,mely aztán nyugdíjba kényszerítette, s elindítottaszervezetét a koporsóhoz vezetô úton. Azért nemhagyta magát. Mikor már kezdett erôsödni, aprán-ként téve meg az emeleti lépcsôket, el-eljárt az isko-lai ünnepélyekre. S több idôt szentelhetett a tudomá-nyos-összegezô munkának. Korábban is közölt ta-nulmányokat a Matematikai és Fizikai Lapokban va-lamint a Tanügyi Újságban. Az 1989-es változás utánösszegezhette iskolája diáklapja és évkönyve számá-ra az iskolatörténet 1948 utáni szakaszát, a matema-tika katedra több évtizedes alakulását. S összeállítottegy kétkötetes mértani feladatgyûjteményt középis-kolák használatára (1998–1999). Kolozsvárról távo-zóban – alig két esztendeje – rendre könyveibôl ado-

A magát elemésztô fáklya

Frissen megszerzett orvosi oklevéllel a zsebem-ben meg kellett értenem, hogy Nagyváradon nemmaradhatok, szakvizsgára csak három év után je-lentkezhetem, kénytelen voltam elfogadni egy kör-zeti orvosi állást Hollódon. Így aztán búcsút vettema Pece-parti Párizstól, és lelombozódva 1958 máso-dik felében félnormás fizetéssel, de egésznormásmunkaidôben dolgoztam a Belényeshez közeli falu-ban fél évig.

Dull József volt az elôttem ott szolgált vasúti or-vos, de ô már sikeresen versenyvizsgázott és a nagy-váradi ortopédiai és traumatológiai kórházba került.Beiktatásomhoz elkísért a venterei születésû IoanCreøu, aki a nagyváradi vasúti kórház igazgatójavolt, így az én fônököm lett.

Vonattal mentünk. A fônököm beült az elsô osz-tályú vagonba, én a másodosztályúba, így beszélge-tésre nem került sor, amit pedig annyira óhajtottamvolna. Estére értünk Hollódra 1958. október 25-én, ésmég aznap át kellett vennem az orvosi rendelôt, tel-jes felszereléssel és a házi patikával Florica nôvértôl,mivel Dull doktor távozása után csak neki adhattaát. Láttam, hogy az új igazgatómnak sem türelme,sem kedve nem volt az átvételnél asszisztálni, hiszennem az én semmiségemért kísért el, hanem a másna-pi vadászat kedvéért jött. Én csak ürügy voltam arra,hogy igazoltan jöhessen Hollódra, azaz Venterére,az ô szülôfalujába.

A gyógyszerszekrénnyel kezdtük. Sorra vettük aszámtalan orvosságot, csupasz kézzel számolgattuka tablettákat, a gumikesztyû akkoriban nemcsak drá-ga portéka volt, de többnyire hiánycikk is. Mire agyógyszerek átadásánál a dilaudenig (morfin készít-mény) jutottunk, elvették a villanyáramot. Az igaz-gatóm erre, láthatóan örömmel felállt és átadott azállomásfônöknek, aki továbbított az állomásszolgá-

Megkértem a barátomat és kollégámat, hogy amentôvel ne Belényesre, hanem Váradra vigyenek,hogy ott az általam már jól ismert és nagyra becsültKrisán Zoltán sebész fôorvos operáljon meg. A belé-nyesi mentôállomás elhárította a szállítást azzal,hogy ôk csak a belényesi kórházba szállíthatnak be-tegeket. Közben telt a drága idô, és én egyre rosszab-bul éreztem magam. Beláttam, hogy a barátom min-dent elkövetett, de a kérésemet nem tudta teljesíteni.

Éppen vasárnap estére érkeztem meg a mentôvela belényesi sebészetre, de gyorsan kiderült, hogynincsen villanyáram (egyenáram!), nincsen sterilmûszer, de nincs a kórházban dr. Andor sebész fôor-vos sem, a másik sebész pedig éppen esküvôn volt.Vay Pista barátom nagy nehezen összeverbuválta amûtéti csapatot. Kifôzték a mûszereket, elôkerült kétnagy petróleumlámpa, a sebészek bemosakodtak,engem reszketve a mûtôasztalra fektettek és meg-kezdôdött a helyi érzéstelenítés. (Csak 5-6 év múlvatanulta meg az egyik belényesi sebész Nagyváradonaz altatógép kezelését!)

Nehéz volt a mûtét, mert a gyulladt féregnyúl-vány a vakbél háta mögött feküdt, és ezért utóbbit afelszínre kellett húzni, ami nagy fájdalommal járt.Ordítottam is, mint a fába szorult féreg. Az érzéstele-nítés nem használt, de végül is a mûtét mégis sike-rült, és én is megnyugodtam. A szép Emília és Pistabarátom gyakran meglátogattak és nagy magányo-mat baráti, és kollegiális szeretetükkel enyhítették.

Az állomásfônök csak egy hétre bocsátotta ren-delkezésemre a vendégszobát, de térítés ellenében.A hét után már nagyon sürgetett, hogy költözzek ki,mert szüksége van a vendégszobára. Közben a buka-resti származású nôvérrel, Floricával jártuk a falut,hogy albérletet keressünk számomra. Alig erôsöd-tem meg a mûtét után, máris egy súlyos grippe-jár-

küldöttséggel képviseltette magát a szertartáson,melyet Rázmán Csaba magyarországi unitárius püs-pök vezetett. Az alapigét Pál apostolnak a galácia-beliekhez írott levelébôl (5:13) vette, hozzá társítvaSütô András családi sírjának feliratát („A fáklya ma-gát emészti meg, miközben másnak szolgál”). Azegykori kollegák és barátok nevében Gáll Dénes, a

Brassai mai vezetôségének nevében alulírott mon-dott búcsúztatót. A megjelent számos egykori tanít-vány, véndiák nevében ketten szóltak, s számosanhelyeztek koszorút a ravatalra. A Székely himnuszhangjaival zárult a megható szertartás.

GAAL GYÖRGY

Hollódtól Szilágysomlyóig

szarendezôdött határokkal elvesztette fontosságát,üres épületek maradtak, elhanyagolt, lerobbant álla-potban a falu peremén. Az újraegyesült Erdélybenmár itt haladt el a nagy forgalmú Vaskohsziklás–Bu-karest felé menô gyorsvonat.

A falu minden házából valaki a vasútnál dolgo-zott, de megvolt a magángazdasága is, mert még akollektivizálás elôtt voltunk. A szép, kérkedô házakegymás után épültek. Összehasonlíthatatlanul jobbanéltek az emberek Hollódon, mint az én szülôfalum-ban, a mezôségi Vajdakamaráson. Noha Hollódonvolt vasút, de már a falu közútjaira senki sem gondolt.Esôs idôben a sár a mezôségi sárral vetekedett.

Egy állami gazdaság mûködött a falu határában agörög katolikus egyház elkobzott földjein. Így aztánaz egyszerûbb munkaerôt már ez is felszívta. A gaz-daságnak volt egy kantinja is, ahol orvos, tanító, ta-nár, tisztviselô ebédelhetett, de ez a minimális egész-ségügyi követelményeknek sem felelt meg, igaz, hogyaz igények is csak ilyenek voltak. A régi papi pincék-bôl még mindig hozzá lehetett jutni jó minôségû bor-hoz, a környék erdeiben nemcsak a vadászok, hanema vadorzók is megtalálták számításukat.

Orvosi tevékenységem lényege a vasúti dolgozóktáppénzes állományba vétele volt, fôleg, mert az igazibetegek az idegen, fiatal orvosban nem nagyon bíz-tak, inkább elmentek a szomszédos faluba, Venterére,a már megismert és megkedvelt Vay doktorhoz.

Elôdeim egy kis borravalóért már táppénzes állo-mányba vettek bárkit, amire fôleg a mezôgazdaságimunkák idején került sor. Próbáltam ilyen téren ren-det teremteni, de miután megfenyegettek, lemond-tam errôl, inkább az elmenetelen törtem a fejemet.Nagyon sok hollódinak nem tetszett, hogy magyarvagyok, de ezen nem tudtam – nem is akartam – vál-toztatni. Mindössze csak egy magyar ember élt a fa-luban, a monarchiabeli kisbíró.

Egyetlen hely, ahol otthonosan éreztem magam,a Vay Pista és felesége, Emília venterei lakása volt,ahol mindig szeretettel vártak. A nagyszerû, emléke-zetes, finom vacsorák után rendszerint hármasbanrömiztünk. A házigazda nemcsak kitûnô orvos, szer-vezô és nagyszerû vadász volt egy személyben, demég a römiben is mindig ô nyert, lepipálva engem ésszeretett feleségét, Emikét. Megtárgyaltuk közösproblémáinkat, mert rádió, televízió nem volt ezek-ben az években.

Néhány nap múlva jön a pályamester: volna a fa-lu szélén egy üres szoba, és azt nekem adná, igaz,

kezdtem egy-két személyre, a durva viccért, de ha-marosan kiderült az igazság, mert a mindennaphasznált nadrágomon is hasonló jelenséget észlel-tem. A sebészi precizitással elkövetett mûtétet éhesegerek mûvelték a féltve ôrzött, legszebbik nadrágo-mon, mivel élelmet nem találtak a lakásban, így agyenge tápértékû nadrágom élére fanyalodtak.

Ami a lakást illeti, hát azzal jól bevásároltam,mert mindennap négyszer eldübörgött a gyorsvonataz ablakom alatt, úgy hogy még a cserepek is zörög-tek az egykori munkásszállás fedelén. Ez volt a totá-lis ébresztés, de ezen kívül naponta többször is elcsö-römpölt az ablakom alatt a személyvonat, no meg anappali és éjszakai sok tolatás biztosította az álmat-lanságot.

A Kolozsvári Területi Vasútigazgatóság Egész-ségügyi Osztályához tartoztunk, de közvetlenül anagyváradi vasúti kórház igazgatója volt a teljhatal-mú vezetônk, aki gyakran benézett egy-egy ellenôr-zésre Hollódra vadászatok után. Nagy ember volt,mert a megyei pártbizottság tagjaként is jegyezték,többek közt.

Nagyváradi igazgatóm 1959-ben, egy szép tava-szi napon sürgôsen keresett telefonon. Persze a leg-rosszabbra gondoltam azonnal: nevezetesen arra,hogy a félnormás állásomat megszüntetik, mert ezt alehetôséget többször meglebegtették elôttem, hogyne legyen percnyi nyugalmam se.

– Dezseu elvtárs, nem cserélnéd el állásodat a szi-lágysomlyói orvossal? – kérdezi a mindenható igaz-gatóm. Nem hittem a fülemnek, és megkérdeztem,de mire szolgálna ez a csere?

– Arra való, hogy a somlyói orvos közelebb ke-rüljön a feleségéhez, aki Belényesen él, mert kibékül-tek – válaszolta az igazgatóm.

Valami sötét praktikát sejtettem a háttérben, dearra gondoltam, hogy ennél rosszabb nem lehet, jöj-jön, aminek jönni kell – villant át az agyamon a sza-badulás egyetlen szikrája és azt mondtam színtelenhangon: – Beleegyezem!

– De elôször nem szeretnéd megnézni, mert eztaztán nem lehet visszafordítani? – folytatja az igaz-gatóm.

– Anélkül is beleegyezem – válaszoltam.– Rendben van, a formaságokat én elintézem –

zárta le a beszélgetést nagyfônököm.1959-ben egy télvégi napon (február 20-án), egész

vagyonommal, egy bôrönddel Hollódon felültem a

Muzsikaszó és propagandakampány

A Magyar Ház létrehozásánakgondolata 1922 tavaszán fogalma-zódott meg a Szabolcska Mihály

próbára összesereglett dalárdát. Amuzsikusok nemes törekvése tu-lajdonképpen akkor mozdul ki aholtpontról, amikor november 9-én Papazoglu kizáratja a magyar

re az egylet választmánya az egy-szerû meditálásnál dinamikusabbmegoldásokat keresett: célirányosgyûjtést kezdeményezett. Szintehihetetlen: felvetésük visszhangra

lemben egykoron oly nagy jelentôségû Szilágysomlyó.Már tudtam Hollódról, hogy egy vasúti orvos-

nak, ha nem is közvetlen felettese, de mindenesetrenagyon jelentôs személyisége a vasútállomás fônö-ke. Így aztán egyenesen ôt kerestem. Meg is találtam,mert az irodája elôtt állt szép egyenruhájában. Be-mutatkozom, mondom, ki vagyok, kit keresek. Ô pe-dig Tache Popovici állomásfônök. Mondja, hogy ittáll mellette a leköszönô vasúti orvos és éppen rámvár, de véletlenül itt várja egyetemista lányát Valen-tin Blându pályamester is, hozzánk társul a másikpályamester is, Nicolae Corbeanu kissé mámoros ál-lapotban. Kezet fogok mindenkivel, még a serpenyô-jét kezében tartó forgalmistával is. Leköszönô orvoskollégám az ötvenen túl járhat, de a haja már hófe-hér. Érdeklôdik a csomagjaim után, mert ott van azirodaszolga, Kabai bácsi is. Mondom, ennyi az egészcsomagom, semmi más. Popovici állomásfônökkönnyedén megfogja a bôröndömet és Kabai bácsitelengedi.

Hármasban megyünk a vasúti rendelô felé, öt percalatt már ott is vagyunk. Körülnézek: az orvosi ren-delô elôtt virágos kert szépen bekerítve, a kiskert kétoldalán egy-egy ajtócska, csinos retesszel. Nagy váró-terem, még nagyobb rendelô és ebbôl nyíló orvosipihenôszoba. A rendelô épülete mögött veteményeskert, a végében újonnan készített deszka illemhely.

Mondja a kollégám, hogy akkor kezdjük meg azátadást, átvételt, mert alig várja, hogy szabaduljonebbôl a városból, ahol sehogyan sem éri a nyugdíjasbetegei panaszát.

Itt van ez a nagy papírzsák, ebben vannak a mû-szerek, de ezekhez hozzá sem nyúltam, úgy vannak,ahogy Pišcolteanu doktortól átvettem egy évvelezelôtt, én azt mondom te se használd a mûszereket,mert még elvész valami és akkor csak bajod szárma-zik belôle egy átadásnál – folytatja. De azért mégis-

csak látni szeretném, hogy mi van a zsákban. Átszá-moljuk a fogászati fogókat, kürett-felszerelést, fecs-kendôket és másokat. Megvan minden a leltár sze-rint. Hát ezzel gyorsan végeztünk. Utána követke-zett a gyógyszerek sokasága (ebben az idôben a vas-úti alkalmazottak és családtagjaik ingyen gyógyszertis kaphattak).

Kezdjük az aszpirinnél, hiányzik öt tabletta, pa-paverinbôl kettôvel több van. Vagy tíz féle gyógy-szert nézünk, hol több, hol kevesebb, de sehol semklappol. Közben beszürkül, a villanyáram is alig pis-lákol. Fáradt is vagyok meg nyugtalan, de mindentegybe véve örvendek, hogy Szilágysomlyóra kerül-tem. Azt javasolom a kollégámnak, hogy én látatlan-ban aláírom, hogy mindent hiánytalanul átvette, és avégén eladminisztrálom úgy, hogy abból sem neki,sem nekem ne származzon semmi bajunk, ha mosta-nában jönne egy ellenôrzés.

A kollégám nagyon örült, hogy ilyen simán átad-ta a zûrzavaros leltárát, és hozzátette (regáti szárma-zású volt), hogy többször hallotta: a magyarok ga-vallérok, úri emberek, de most meggyôzôdött róla.Ha te úriember vagy, akkor én is az leszek, folytatta,meghívlak vacsorára egy kis magánvendéglôbe, idea közelbe, Miclea nénihez, a park közelébe.

Elôször egy kis sétát tettünk a Fô utcán, ahol a fi-atalság vidáman csevegett, de csak magyar szót hal-lottam. Látod ezt a sok, szép, piros arcú lányt? – kér-dezte. Azért piros az arcuk, mert ezek a lányok min-dennap megisznak egy pohár magurai bort, adtameg a választ is egyúttal az idôs kollégám, akivelmadarat lehetett volna fogatni a boldogságtól, hogymegszabadul végre ettôl a magyar fészektôl, és me-het vissza Belényesre a feleségéhez, akit bizonyáranagyon szerethetett, ha egyszer kibékült vele.

Hát így kezdôdött!DEZSÔ ISTVÁN

A Temesvári Magyar Ház történetébôl(1922–2000)

Kultúrpalota vagypártszékház?

„A kultúrpalota olyan elenged-hetetlen szükségessége a városnak,hogy annak támogatásától senkisem zárkózhat el. (...) Azokat azösszegeket, amelyek a cél megvaló-sításához hozzájárultak kamatoz-tatni fogjuk mindaddig, míg a meg-felelô tôke rendelkezésünkre áll” –hangsúlyozta felszólalásában Sku-teczky Miksa a dalárda február 11-irendkívüli közgyûlésén. HorváthAntal elnök az összejövetelen beje-lentette elsô sikerük ama hírét, mi-szerint kalapolási akciójukat a bel-ügyminisztérium jóváhagyta; kibo-csátott engedélyében azonban aszaktárca elôírta, hogy a projektmegvalósítását lehetôvé tevô sum-mát két hónapon belül elô kell te-remteniük. Ennek módját illetôenaz összejövetelen több vélemény ismegfogalmazódott. Geisinger Tiva-dar például azt javasolta, hogy az

leki (ma Giurgiu) utcai épületre; a6-os számú ingatlant Hilt Lajos ésRech K. Géza nevére telekkönyve-zik. Mivel az MP titkos találkahe-lyérôl hamarosan kiderül, sem fek-vése, sem belsô építészeti kiképzé-se tekintetében nem felel meg azelvárásoknak az alakulat a belvá-rosi Jenô herceg (Szabadság) tér 8-as számú ingatlanában nyitja mega pártirodát.

Miután 1926-ban végleg meg-akad a néhány hónappal korábbankezdeményezett gyûjtés a kerületitagszervezetek maguk veszik ke-zükbe az MP propagandakampá-nyának lebonyolítását.

1926: a nekifutás éveA dalárda június 28-i ülésén a

felszólalók által felvillantott Ma-gyar Ház eszméje annyira magá-val ragadta a hallgatóságot, hogykasszazárásig a részvevôk pénz-adományai a 336.000 lejt is megha-

latba ültetését megkönnyítendôszakbizottságokat, egy építészeti,egy pénzügyi és egy szervezésikérdésekkel megbízott testületethozzanak létre. Horváth Antal fel-vetette, adjanak túl az MP Telekiutcai ingatlanján, az épület vétel-árát (közel 1 millió lejt) egészítsékki a már meglévô 80 ezer lejjel, ahiányzó tételt pedig részvényekkibocsátásával pótolják. Nem tét-lenkedett a nôegylet sem; a höl-gyek nevében Kiss Károlyné, Kri-ván Gyuláné, Klein Jenôné ésCsongor Györgyné jelezte, belép-ne az építkezési ügyeket intézô ko-misszióba. Ugyanakkor az értekez-let hangadói Székely László, KleinJenô és Lázár László építészmérnö-köket arra kérték, vállaljanak fel-adatot a bizottság tevékenységé-ben. Székely közölte, lemond a szo-kásos tiszteletdíjról (honoráriumáta munkálatok összköltségének 5százalékában állapították meg).

Az elkészült Magyar Ház Báró Ambrózy Andor

sére az építkezésekhez szükségestégla- és cserépmennyiséget.

Az alapító tagok kiléte felôl azelôkészítô bizottság augusztus 7-én döntött. Ennek megfelelôen vé-tó jogot kaptak: Aczél Oszkár, Al-földi Géza, Ambrózy Andor és fe-lesége, Baschant József, Bittó Fe-renc, Endre Károly, Hajdu Frigyes,Horváth Antal, Irsay Nándor, Já-rosy Dezsô, Kabos Ármin, KakukJános, Klein Jenô és felesége, Ko-vács Béla, Kudelich Aladár, KunRichárd, Légrády István, OsztiéAndor, Pogány László, Raskó Sán-dor, Rosenthal Marcell, RudasJenô, Szappanos Gyula, SzékelyLászló, Ungár Adolf, Vasváry Er-nô, Veterány Viktor, VuchetichEndre, Tornya Gyula és Tóth Sán-dor. Skuteczky Miksa és TedeschiÁrmin mellett Ambrózy Andort,Hajdu Frigyest, Horváth Antalt,Klein Jenôt, Kudelich Aladárt,Légrády Istvánt, Raskó Sándort,Székely Lászlót, Ungár Adolfot ésVeterány Viktort a végrehajtó bi-zottságba is beválasztották. Végülaugusztus 15-én az alapítási okiratis megszületett. A dokumentumaz alábbi passzusokat tartalmazza:

1. Az alapítók eldöntötték,részvénytársaságot hoznak létre,amit Magyar Háznak (Casa Ma-ghiarã Societate Anonimã) nevez-nek el, és Temesváron jegyeztet-nek be;

2. Vállalkozásuk tevékenységikörét a következôképpen foglaltákössze: ingatlanok adásvétele, építé-se és berendezése, valamint megfe-lelô hasznosítása;

3. Az Rt. alaptôkéjét 6 millió lej-ben állapították meg, pontosítva,hogy ez az összeg 24.000 darabnévre szóló, egyenként 250 lej érté-kû részvény tulajdonosa közöttoszlik meg; a részvények csakigazgatói jóváhagyással ruházha-

5. Továbbá az alapítók fenntar-tották maguknak a jogot, hogy azelsô három üzleti évben az igazga-tóságot maguk nevezzék ki;

6. Hozzáidomulva az országérvényben lévô jogszabályaival:részvényes csak román állampol-gár lehet;

Az Rt. adminisztratív, jogi prob-lémáinak a megoldása VasváryErnô ügyvédre, illetve a pártiroda 3tisztviselôjére: Grabler Árpádra,Osztié Andorra és Totter Máriárahárult. Korabeli irományok sûrûjé-ben bóklászva derítettünk fényt ar-ra, hogy a részvényjegyzés irántleginkább a helyi pénzintézetekérdeklôdtek. Totis Jenô gazdaságiegységei révén például a vállalko-zás 300.000 lejt is meghaladó téte-lekhez jutott. Míg a TemesváriBank hátterében meghúzodó SzanaZsigmond negyedmilliót hozott akasszába, Kakuk János orvos, a ma-lomtulajdonos Prohászka-fiúk ésHajdu Frigyes ügyvéd egyenként100.000 lejt.

Tóth Sándor, az MP gyárvárositagozatának ügyvezetô elnöke úgyvélte, a részvényesek létszámaminden bizonnyal az ezret is meg-haladta volna, ha a lakosság anya-gi helyzete másképp alakul. „Bi-zony a legtöbb magyar nem tudannyi részvényt jegyezni, mintamennyit a szíve diktálna. Sokanvannak, akik röstelvén emiatt ma-gukat inkább semmit sem jegyez-nek. Pedig nagy hiba ez, mertegyetlen egy részvény is érték ne-künk, elôsegíti ugyanis azt a mun-kát, amely a kultúrotthon megte-remtését célozza” – nyilatkoztaTóth.

Nevesítik a bársonyszékeketAmbrózy Andort 1927. február

16-án a részvénytársaság alakulóközgyûlésén Veterány Viktor javas-

a társelnöki títulus fölött azonbannégyen osztoztak: Balla Hugó,Hajdu Frigyes, Szana Zsigmond ésTotis Jenô.

Ásó, kapa, iktatószámAnyagi nehézségek miatt a

kezdetben feltartóztathatatlannaktûnô palotaépítési akció szinte kétévig szünetel, s a társadalmi-poli-tikai konjunktúra által aláásott ne-hézségeket csak tetézik az Rt. jogiszemélyiségének a megszerzéseelé gördülô bürokratikus akadá-lyok. Olyan idôszak ez, amikor azRt. címére a legtöbb sérelem a vá-ros elöljárói részérôl érkezik. Ab-ban, hogy a Magyar Ház vezetôsé-gének nem sikerül engedélyeztet-nie a telekvásárlásra vonatkozókérelmeit, nemcsak a vonakodóurbanizációs szakemberek, hanema nacionalista kirohanásoktól semtartozkodó, uralmon lévô liberáli-sok is vétkesek.

Némi enyhülést hoz a kor-mányváltás, mivel a Nemzeti Pa-raszt Párt hatalomra kerülésévelegyütt a belpolitikai atmoszféra isvalamelyest normalizálódik. Eztkihasználva a Magyar Ház Rt.alapemberei újraszövegezik a ko-rábban már több ízben is vissza-utasított beadványaikat, mozgósít-ják szimpatizánsaik idôközben el-fásult táborát. A társaság törvény-széki bejegyzéséhez nélkülözhe-tetlen jóváhagyást Osztié utódja,Páll György szerzi be. 1929. május16-án Páll az Rt. hivatalos nyilván-tartásba vételérôl is gondoskodik,így a kiszemelt Mária királyné útitelek megvásárlása elôl elhárulnakaz akadályok; a belvárosi parcellá-ért 463.590 lejt fizetnek. Noha azadásvételi szerzôdést már június22-én aláírják, a tulajdont csak jó-val késôbb, 1930. április 28-án te-lekkönyveztetik.

nius végén az Escher-szanatóriumszomszédságában ünnepélyes ke-retek között nyitják meg az épí-tôtelepet. Az alapfalban SzékelyLászló mûépítész helyezi el a per-gamenre írt, szelencébe zárt em-lékokmányt.

A nyári ceremónián még mo-solygó arcok azonban rövidesen el-komorodnak, s az egyre rosszab-bodó gazdasági viszonyok köze-pette az Rt. kölcsönpénzre szorul.Évi 10% kamat mellett az igényelt2500 angol fontra rugó tételt a Te-mesvári Bank és Kereskedelmi Rt.bocsátja rendelkezésükre.

Díszebéd 120 fôreA nehezen összekuporgatott

költségvetéssel, illetve a helyható-ságok hezitáló magatartásávalszemben a mesterek szorgalma,hozzáértése senkinek sem okozottcsalódást. Mi sem bizonyítja eztjobban, mint a pár hónap alatt el-készült négyszintes alkotás. Többhetes felkészülés elôzte meg azon-ban a palota 1930. november 30-iavatóünnepségét. Korabeli króni-kásaink szerint a színház épületé-ben megtartott rendezvény fény-pontját a november 29-én mûsorratûzött hangverseny jelentette. Ja-kabffy Elemér országgyûlési kép-viselô a koncerten elmondott be-szédében a Magyar Ház létrejötté-nek jogi vonatkozásait a kisebbségilét jellemzô jegyeivel ellentételezte:„Mit gondolnak az Urak, ha egykülföldi eljut ide és az út egyik ol-dalán a német kultúra nagyszerûotthonát, a Banatiat látja, másikánpedig ezt a magyar palotát, elhiszi-e, hogy a nemzetkisebbségek itt ke-serves napjaikat élik? (...) Románpolgártársaink aligha tekinthetikegy-egy ilyen kultúrépület emelé-sét annak bizonyosságául, hogyvalamely kisebbség szabadságá-

hetetlen fellegvára.” A példaérté-kû létesítményt Jakabffy egy sok-gyermekes apához hasonlította:„Németalföldön régi szokás, hogyaz új épületek frontjának ékesítésé-re a bejárattól jobbra az ornamenti-ka egy seprôt, balra pedig egy szél-malmot ábrázol. A malom biztosít-sa, hogy a házban a kenyér soha nefogyjon, a seprô az épületet a vil-lámcsapástól mentse meg. Ha a miházunk kapujához ezeket a szimbó-lumokat tennénk, félek, másképpenmagyaráznánk azokat, talán így:ebben a házban szélmalom-harcotfolytatunk azért, hogy kisöprûzzékközéletünkbôl a gyanúsításokat, agyûlölködést és a korrupciót.”

Az ünnepség apropóját mind ahelyi, mind pedig az erdélyi köz-élet valamennyi szereplôje üdvö-zölte, egyesek személyesen, másoktáviratban osztották meg örömüketa bánsági kisközösséggel. Százhúszmeghívott díszebéddel is megtisz-telte a történelmi pillanatot, a Ma-gyar Ház nagytermébe csak dél-után tértek vissza. Ilyen-olyanmûkedvelô együttesek, csoportokprodukcióit megkoronázva este aBánsági Közmûvelôdési Egyesületis publikum elé lépett.

Hogy a házavató tömegrendez-vénnyé nôtt-e e ki magát, vagysem, azt ma már nehéz megítélni,sôt, szinte lehetetlen, ugyanis aránk hagyományozott tudósításo-kat csak nagyon nagy körültekin-téssel fogadhatjuk el hiteles forrás-nak. Az újságcikkekbôl kiolvasható30-as évekbeli nyüzsgésrôl a felso-roltnál aligha több az információ.

Nagyot nyeltek a szélsôségesekAz elsô nagy csapás Ambrózy

halálának a pillanatában éri a Ma-gyar Ház Rt.-t. A báró életmûvénvégigpásztázva nem csodálkozha-tunk azon, hogy a temesgyarmati

gyar Házban folyó tevékenysége-ket. Kakuk János elnök és UhlyárikBéla ügyvezetô elnök megkeresésé-re Marta Alexandru királyi helytar-tó kijelenti, azon kívül, hogy nem-tetszésük okairól a minisztériumotis értesíti, semmi érdemlegeset nemtehet az érdekükben. Hasonló kére-lemmel a késôbbiekben a nôegyletis Marta elé járul – eredménytele-nül. Fordulatot csupán a Népi Szö-vetség 1939. áprilisában történômegszervezése hoz, mégpedig olymódon, hogy a belügyminiszterparancsára az alakulat július 15-éna Magyar Házban rendezi be azirodáit. Bútoraival azonban nemegy, hanem egyenesen négy szer-vezet tölti meg a feloszlatott MPtermeit, kész tények elé állítva, sôtellehetetlenítve a helyi magyarságtörekvéseit; a Népi Szövetség aNemzeti Újjászületési Front ma-gyar tagozata, az Erdélyi MagyarGazdasági Egylet és a Népiroda kí-séretében érkezik a ma már törté-nelminek számító helyszínre. Adísztermet elméletileg továbbra isbárki használhatta, gyakorlatilagviszont csak abban az esetben, haaz illetékes hatóságok engedélyez-ték az erre vonatkozó kérelmét.

Ennek ellenére a Magyar Ház-ban a hagyományos mûvelôdésitevékenységek is beindultak. 1940-ben például az ingatlan másodikemeletén még egy ötezer kötetbôlálló könyvtár fogadta az olvasókat.A bibliotékát azonban – akárcsak aRt. tulajdonát képezô berendezésitárgyakat – az 1948-as államosítás-kor nyomtalanul elnyelte a föld.

Kiközösködték...Levéltári dokumentumok nem

vallanak a Magyar Ház háborúutáni sorsáról. Az Rt. vesztesége-

Fekete Albert:Kolozsvári kertek.A régi Kolozsvár zöldterületei.24 cm 66 l. 58 kép 180.000 lejISBN 973-7993-09-8

Az erdélyi táj kérdései.Szerkesztette Fekete Albert.Balogh Péter István, Borsodi Zsó-fia, Eplényi Anna, Fekete Albert,G. Tar Imola, Herczeg Ágnes, Ja-kab Csaba, Jakab Sámuel, Kabai

Róbert, Kolumbán Gábor, Rup-recht Eszter, Szabadics Anita, Sza-bó Anna, Szabó Zsolt, SzakácsBarnabás, Szántó Catherine, TóthEszter és Vajda Szabolcs tanulmá-nya.24 cm 120 l. 106 kép 220.000 lejISBN 973-86529-03-6

Derzsi Sándor:Testamentum az anyagról.Ezer vers. Szerkesztette Lászlóffy Csaba.11 cm 496 l. 160.000 lejISBN973-7993-05-3

Herepei János:Kolozsvár történeti helyrajza. Sajtó alá rendezte, szerkesztette ésaz utószót írta Sas Péter.15 cm 718 l. 16 kép 350.000 lejISBN 973-7993-03-9

Herepei János:A kolozsvári Farkas utcai refor-mátus templom és kollégium tör-téntébôl.Sajtó alá rendezte, szerkesztette ésaz elôszót írta Sas Péter.12 cm 236 l. 10 kép 140.000 lej. ISBN 973-86529-0-1

Új könyveink

Kuppán Mária:Futótûz. Versek11 cm 96 l. Chira Mihai illusztrá-cióival. 50.000 lej ISBN 973-7993-07-1

Sas Péter:Az erdélyi festészet lírikusa,Tóth István.21 cm 80 l. 67 kép 140.000 lej. ISBN 973-86529-1-X

Sztánai Napok 2004.Szerkesztette Szabó Zsolt.Balázs Imre József, Balázs Sándor,

Bertha Zoltán, Cseke Péter, DávidGyula, H. Szabó Gyula, KántorLajos, Kötô József, LisztóczkyLászló, Pomogáts Béla, Sas Péter,Szabó Zsolt és Vallasek Júlia ta-nulmánya. (Sztánai Füzetek 1.)13 cm 140 l. 100.000 lejISBN 973-86529-2-8

Mostis Károly:Te sehol. Versek. Az elôszót írta Lászlóffy Aladár.12 cm 92 l. Könczey Elemér ill.80.000 lej. ISBN 973-7993-08-X

2004-ben megjelent kiadványa-ink megvásárolhatók vagy meg-rendelhetôk a szerkesztôség címén10% kedvezménnyel. A küldemé-