Õsi rituálék

A szabadkõmûvesség beavatási szertartásai

A szabadkõmûves rituálék igen különlegesek. A beavatásnak három fokozata van, a jelöltet több hónapon át többször is meghallgatják, ennek során a volt fõmesterekbõl álló testület kifaggatja a jelentkezõt. És ha úgy dönt, hogy a jelölt megfelel az elvárásoknak, akkor megkezdõdnek a szertartások fokozatai. Elõször egy õr mellett kér engedélyt a bebocsátásra, aki egy kivont kard markolatával kopogtat a szentély ajtaján. A jelölt bekötött szemmel, bõ szabású fehér nadrágban és ingben várakozik az ajtó elõtt. Egyik lábán egy egyszerû papucs van, a bal lábán térdig van feltûrva a nadrág szára, a hosszú ing bal oldala is félre van húzva, hogy a jelölt mellkasa bal oldalon szabad maradhasson. Ekkor egy kötélhurkot akasztanak a jelölt nyakába, amelynek a végét a hátán engedik le. Megfosztják minden pénzétõl és értéktárgyától. Ekkor egy hegyes tõrrel megérintik a mellkasát, és a kérdések sorozatára egy mellette álló hang súgja a megfelelõ válaszokat. A tõr érintésének értelme az, hogy ez a szúrás a jelölt tudatába mélyülve szüntelenül arra figyelmeztet, hogy halál fogja sújtani, ha valaha akár egyet is elárul a szabadkõmûves titkok közül.

A belépés szándéka fontos

A következõ kérdések már arra vonatkoznak, hogy milyen szándékok vezérelték, amikor jelöltetését kérte a szabadkõmûves rendbe. A helyes válasz az, hogy semmilyen privilégium iránti szándék nem hajtotta, kizárólag az az óhaj, hogy embertársait az eddiginél is hasznosabban és szolgálatkészebben tudja segíteni. Ezután a jelöltet többször is körbevezetik a templom belsejében, közben háromszor megállnak, és minden alkalommal úgy mutatják be, hogy „szegény, világtalan jelölt a sötétség birodalmából”. Ekkor a fõmester elé kerül a jelölt, aki megkérdezi tõle, hogy szívének mi a leghõbb kívánsága, amire a helyes válasz a „fény”. Csak ekkor veszik le a fejérõl a kötést, s megismertetik vele a szimbolikus fényeket, amelyek a Szent Törvénykönyv (a keresztényeknél a Biblia), a Csiszolt Kõ és a Körzõ. Ezután válik a jelölt inassá, a fokozatok közül ez az elsõ. Elmagyarázzák neki a titkos jelek, kézszorítások és jelszavak jelentését. Ekkor láthatja meg a fõmester mögött a bal oldali oszlopot, amelyet Boáznak hívnak, Izrael királyának, Dávid királynak a dédapjáról, Boáz után kapta a nevét. Többször is végigvezetik a templomon, majd megajándékozzák egy egyszerû fehér borjúbõr köténnyel, amely a megszerzett inasi rangjának a szimbóluma, az ártatlanságnak a jelképe. A jelöltnek ezután különféle erkölcsi és társadalmi erényeket ajánlanak a figyelmébe számos építészeti analógia alkalmazásával. Elmondják neki, hogy a kõmûves szerszámait az önfejlesztés eszközeiként kell értelmezni. A szabadkõmûvesség alapját három alapelv képezi, ezek a testvéri szeretet, a segítségnyújtás és az igazság keresése.

A második fokozat a legénnyé válás

A második fokozat, a legénnyé válás beavatási szertartása néhány hónap elmúltával következik. A jelölt több testvér társaságában lép be a templomba fehér borjúbõr kötényében. Durva öltözéket visel, most a bal lábát és mellkasának a jobb oldalát csupaszítják le. Új jeleket és jelszavakat kell megtanulnia. Ezután a templom jobb oldali oszlopát jellemzik, ez az oszlop a Jákin, arról a fõpapról kapta a nevét, aki a Jeruzsálemi Templom megszentelését végezte. Az elsõ volt a Boáz, az „erõ” vagy „erõben az erõ” jelképe, a másik, a Jákin azt jelenti, hogy „megalapít”, „létrehoz”, a kettõ együttes jelentése a „stabilitás”, az „állam”. Ismét néhány hónapnak kell elmúlnia, amikor a szabadkõmûves legényt méltónak találják a legmagasabb, az úgynevezett mesterfokozat elnyerésére. Ismét bizonyítania kell alkalmasságát, újabb vizsgakérdésekre kell megtanulnia a helyes válaszokat. Az utolsó beavatási fok célja a

Page 1 of 2Családi Kör hetilap online kiadása

http://www.csaladikor.co.yu/pages/2005/0331/friss/mozaik/fay.htm

válasz a meghalás kérdésére. A templomban a jelöltet ismét teljes sötétség fogadja, csak egy gyertya lángja világítja be a környezetet a fõmester elõtt, aki összefoglalja az elõzõ fokozatok értelmét. Az elsõ fokban a jelöltnek meg kellett tanulnia, miféle kötelességei vannak Isten és a szomszédai, valamint önmaga iránt. A második fokozatban a jelölt már részt vehet az emberi tudomány misztériumainak megismerésében. A nagymester ezután közli, hogy a harmadik fokozat, a mesteri fokozat rendeltetése az, hogy összekösse az embereket a barátság misztikus pontjain, többek között a testvéri szeretet kötelékével, valamint a halál sötétségével, és feltárja a sír rejtélyét, amely már elõfutára egy még ragyogóbb fénynek, amely az igazak feltámadását követi, amikor a halandó testek, amelyek a porban szunnyadnak, életre kelnek a rokon lelkekkel, és magukra öltik a halhatatlanságot. A jelölttel lejátsszák a Jeruzsálemi Templom fõ építõmesterének a meggyilkolását, aki élete árán sem volt hajlandó elárulni rendjének és mesterségének szent titkait. Elõször enyhe ütést mérnek a bal halántékára, ezután le kell a bal térdére térdelnie. Egy újabb enyhe ütést mérnek a másik halántékára, ami után a jobb térdére kell leereszkednie. Minden alkalommal felszólítják, hogy árulja el a szent titkok lényegét. A súgó válaszát kell elismételni, hogy a titkok elárulására nem hajlandó. Végül amikor egy újabb követelésre sem volt hajlandó elárulni mesterségének titkait, megérintik a jelölt homlokát. A fõépítõmester halálát ugyanis egy, a homlokára mért ütés okozta. Láthatatlan kezek hátra húzzák a padlóra, de vannak olyan helyek is, ahol egy nyitott koporsóba fektetik, halotti lepelbe csavarják, hogy csak az arca látsszon ki. Ekkor a fõmester felkéri a felügyelõ testvérek egyikét, hogy kísérelje meg felemelni, feltámasztani a „halottat”, de a fogás nem erõs, és a jelölt keze kicsúszik a markolásból. Újabb matatás után egy másik hatástalan feltámasztási kísérlet is történik, majd a fõmester a jelölt csuklójának megmarkolásával felrántja a mesterjelöltet. A fõmester ezután közli, hogy ezzel a rituáléval a jelöltnek érzékelnie kellett, hogy állandóan egy sír szélén áll, amelybe az átmeneti élet végén le fog szállni, de az Élet Ura képes arra, hogy legyõzze a Rettegés Királyát. A rituálék a beavatási fokozatokon kapcsolódnak Salamon királyhoz, a Jeruzsálemi Templom építtetõjéhez, Boázhoz, Jákinhoz, azokhoz a titkokhoz, amelyekhez valószínûleg a templomos lovagok hozzáférhettek ásatásaik folyamán, és amelyek feltételezett ismeretén a szabadkõmûvesség rendje alapszik. A mozgalom elnevezését részben az építõcéhektõl vette, valamint a fokozatokat, a szimbólumokat, a rituális eszközöket és a kifejezéseket. Megvan a rejtett értelmük és tartalmuk: a munka, az alkotás tisztelete, a fokozatosan megszerzett tudás megbecsülése, annak a tudata, hogy a páholytagok valamilyen különös tudás és bizonyosság birtokában vannak, amelyekkel a kívülállók nem rendelkeznek. Kiváltságaik azonban nem születési kiváltságok. Az azonos nézeteket vallók és vállalók a világ minden részén testvéreknek tekintik magukat. A soknemzetiségû országokban a páholyélet a tagok anyanyelvén folyik, ami igen fontos körülmény, különösen a 19. és a 20. században, a nemzeti mozgalmak idején, amikor a páholyok eszközei és színterei az etnikai tudat és az anyanyelv õrzése volt.

FÁY Gábor

Page 2 of 2Családi Kör hetilap online kiadása

http://www.csaladikor.co.yu/pages/2005/0331/friss/mozaik/fay.htm