Fazekas Rózsa

Károlyi György és Nagykároly Nagykáro ly és a Károlyi család története egymástól elválaszthatat lan. A család megerősödé­se, felemelkedése jó tékony hatással vol t a település felvirágzására is.

A Károlyiak bir tokában lévő környező településektől abban különbözöt t , hogy a család ezt a helységet választotta birtokai központ jának, a 15. század végén pedig itt található házuk megerősí tésére kértek és kaptak engedélyt a királytól. A 16. század végén Károlyi Mihály a kőházat várrá alakíttatta, sáncokkal és bás tyákkal erősíttette meg. M i v e l az el lenséges táma­dásokkal , főleg a török betörésekkel szemben udvarházaik közül a nagykároly i várkastély nyújtotta a legnagyobb védelmet , ezért a Károlyi család i t t rendezte be ál landó otthonát.

A török kiűzése és a Rákócz i -szabadságharc befejezése után békésebb korszak következett , ami a települési hierarchia átalakulását is maga után vonta. Azok a települések, amelyek csak védelmi funkciót láttak el, és ennek köszönhet ték kiemelkedésüket , lehanyatlottak. Nagyká­roly azonban elsősorban uradalmi központ volt , ezért megőr iz te eddigi helyét a Szatmár me­gyei te lepülések között , sőt meg is erősítet te azt, hiszen a 18. század második felében megye­székhel lyé vált, ami nem magyarázha tó mássa l , csak a Károlyi család pozíciójának, érdekér­vényesí tő képességének növekedésével .

A 15-18. század között az egymás t köve tő generációk tagjai különböző eszközökkel folya­matosan gyarapítot ták vagyonukat. A földbirtok növekedése , az ura lkodók szolgálatában szer­zett é rdemek, és a protestáns többségű Tiszántúlon a katolikus hitre való visszatérés 1609-ben a bárói c ím, majd a főispáni t isztség elnyerését e redményezte . A főispáni t isztséget aztán a család tagjai töltötték be - két rövid időszak kivételével - 1803-ig. 1718 újabb ál lomás a j ó ­módú középbir tokosi létből az ar isztokrácia soraiba emelkedett család tör ténetében: az ural­kodó Károlyi Sándornak és u tódainak grófi címet adományozot t . Károlyi Sándor és fia, Fe­renc folytatta elődeik bir tokgyarapí tó politikáját, aminek eredményeként a 18. század közepé­re már nemcsak Szatmár megye, hanem az ország egyik leggazdagabb és legnagyobb befo­lyással rendelkező családjának számítot tak. A vagyon- és preszt ízsgyarapodással párhuzamo­san nőtt a család érdekérvényesí tő képessége a megyében , a felsőszintű kormányszékekné l és az uralkodónál is.

A 18. század második felében Már ia Terézia, majd fia, I I . József megteremtette a kor igé­nyeinek megfelelő közigazgatást , aminek egyik feltétele volt az ál landó megyeszékhelyek kialakí tása . 1 Szatmár megyében a „ választás " Nagykáro lyra esett, annak el lenére, hogy Szat­márnémet i földrajzi fekvése igazgatási szempontból kedvezőbb volt, nagyobb népességgel és fejlettebb iparral, kereskedelemmel rendelkezett. Nagykáro ly megyeszékhel lyé válása egybe­esett a Károlyiak érdekével , hiszen ez együttjárt a kisebb királyi haszonvéte lekből származó bevételeik növekedésével . A vármegyei élet ugyanis idevonzotta a nemesi családokat: a két

1 Már az 1723. évi 73. törvénycikkben megfogalmazódott az állandó megyeszékhelyek kialakításának célja, amikor az országgyűlés törvénybe iktatta, hogy a megyék a közgyűlések tartására és irataik biztonságos őrzésére megfele­lő épületet emeljenek. Erre megyénként más-más időpontban került sor. Szatmár megyében csak lassan, az 1780-as években valósult meg. A Károlyi Antal által 1780. április 18-án adományozott telken épült fel a megyeháza. Az adományozó kikötötte, hogy a tulajdonjog csak addig illeti meg Szatmár megyét, ameddig a telken lévő épületeket vármegyei székházként használják. Ha a hasznosításnak ez a módja megszűnik, a telek tulajdonjoga visszaszáll Károlyi Antalra, illetve utódaira.

hét ig is eltartó megyegyűlések nemcsak a közéletet pezsdí te t ték fel, hanem fontos társasági eseménynek is számítottak. A jobb m ó d ú középbir tokosok családostul jelentek meg a megye­székhelyen, és ilyenkor megteltek a fogadók, illetve a nemesi kúr iák vendégszobái . A legmó-dosabbak állandó lakást tartottak fenn a városban.

Az 1820-as évek elejétől jö t t divatba a tisztújító, illetve a követválasz tó megyegyűléseken a k isnemesség tömeges részvétele . 1819-ben ugyanis I . Ferenc elrendelte, hogy a megyei vá­lasztásokon a nemeseknek személyenként kel l szavazniuk. Ezek a „ rendezvények" különösen nagy bevételt jelentettek a kocsmáknak , hiszen ezek szolgál tak a kü lönböző „pártok" számá­ra kortestanyául , és a megye minden részéből érkező nagyszámú kisnemesség ellátásáról több napon át kellett gondoskodni. 2

De Nagykároly öt országos vásárának vonzereje még a megyegyűléseké t is felülmúlta. Ke­reskedők, iparosok, valamint közel i s távoli vidékek jobbágya i lepték el a vásárteret és a kör­nyező utcákat. Ezekben a napokban sokszorosára nőtt a város népessége a kocsmabér lők, la-c ikonyhások nagy örömére .

1829. jú l ius l-jén nagy erejű földrengés rázta meg Nagykáro ly t és környékét . A nagykáro­l y i vármegyeháza már ekkor megrongálódot t , a tisztújítást az udvaron egy sátorban tartották meg. A földrengés után a december 9-i megyegyűlésen foglalkoztak először azzal a javaslat­tal, hogy a megye széléről he lyezzék át a megyeházá t Sza tmárnémet ibe , a megye közepére . 3

A javaslatban nem hivatkoztak arra, hogy a megyeháza épüle tének megsérülése is köz re j á t ­szott az áthelyezés gondola tának megszüle tésében. Miután bá ró Vécsey Miklós főispáni hely­tartó is támogatta az elképzelést , a rendek egy 34 tagú bizot tságot választottak, amit Csomay Pál másodal ispán vezetésével megbíz tak egy részletes terv e lkész í tésével . 4 A z 1830. január 18-i közgyűlés elfogadta a megyei bizottság előterjesztését. A bizot tság támogatandónak tar­totta a megyeházának Nagykáro lybó l Szatmárnémet ibe va ló áthelyezését , mert Sza tmárnéme­t i a megye minden részéből könnyebben megközel í thető , a megyeháza épületét pedig kaszár­nyának használhatnák, ami az adózó nép terheinek csökkenésé t e redményezné . De Nagyká­roly és a körülötte fekvő he lységek is j ó l já rnának , mert a kaszárnyában e lhelyezendő katona­ság „Nagykárolynak és vidékének további virágzásban maradására nagy befolyással fog munkálni" 5

A fiatal Károlyi György, aki 1827-től Nagykáro ly ura lett, nem értett egyet a megyei bizott­ság következtetéseivel , a vál tozást há t rányosnak ítélte, ezért minden befolyását latba vetette, hogy a vármegyeháza áthelyezését meghiúsí tsa .

Az ügy a Helytar tótanács elé került. A Helytartótanács a megyei feliratra adott válaszában további információkat kért arra vonatkozóan, hogy a vá rmegyeháza áthelyezése valóban az adózó nép terheinek csökkenésé t fogja-e eredményezni . Felhívta a rendek figyelmét arra is, hogy a jelenlegi megyeháza az adózók költségével és munkájával épült, tehát az új építésekor erre támaszkodni nem lehet. A meglévő megyeháza - a Helytar tótanács vé leménye szerint -tágas, minden igényt kielégít . Kaszárnyává alakítása pedig azért szorult magyarázatra , mert a megyében két katonatiszti kvár té ly is lé teze t t . 6

2 A bormérés joga karácsonytól Szt. Mihály napjáig a Károlyi családot illette meg. Nagykároly különböző utcáiban több mint 20 kocsmaházuk volt, amelyeket bérbe adtak. A leghíresebbek: a „Hajdúvárosi", a „Csillag", a „Kis kóser", a „Kutyanyak", a „Páva", a Fehér ház". A Károlyi György számára 1849-ben készült kimutatás szerint italmérésből 4638 Rft, húsvágásból pedig 1282 Rft jövedelme származott évenként.

3 SZSZBML, IV. A. 501. 3437/1829. 4 Uo. 3456/1829. 5 Uo. 1/1830. 6 Uo. 849/1830.

Időközben Nagykárolyt és környékét újabb és újabb földrengések rázták meg. A legna­gyobb puszt í tásra 1834 októberében került sor. Ekkor több épület, többek között a vá rmegye­háza is annyira megsérült , hogy használhata t lanná vá l t . 7 Az 1834. november 10-én kezdődő közgyűlésen a rendek arra az elhatározásra jutottak, hogy „ egy alapjából újonnan emelendő épületnek tételét ezennel sem szükségesnek, de célhoz vezetőnek sem találták, ezért egyedül az épület emeletes részének leszedése és a szükséges célokra gerendás padlásolattal való föld­szinti [részj leglehetőbb költség takarékossággal való kiigazítása rendelendő el. " 8

Tótfalusy Sámuel földmérő az 1835. március i közgyűlésre beterjesztette a vá rmegyeháza helyreál l í tásának tervét, amit a rendek helyben hagytak. 9 Amikor hozzákezdtek az emeleti rész bontásához , akkor derült k i , hogy az épület annyira megsérül t , hogy nem lehet helyreál­lítani, le kel l bontani és újat kel l é p í t e n i . 1 0

A következő gyűléseken há rom kérdésben született döntés. 1835 szeptemberében a köz­gyűlésen je len lévők többsége úgy határozott , hogy a vármegyeháza maradjon Nagykáro ly ­ban. 1 1 M i v e l a régi épületet nem lehetett helyreáll í tani , újabb, 17 tagú bizottságot állí tottak fel, amelyik elkészítette az épí tendő megyeháza tervét. A rendek Kende Zsigmond alispánt bízták meg, hogy a bizottság által beadott terv szerint valamely jeles architektussal készí tesse el a tervrajzot, illetve az előzetes építési kö l t s égk imuta t á s t . 1 2 M é g ennek az évnek a végén hatá­roztak arról is, hogy miből fedezzék az építési köl tségeket . Erre a célra 20 ezer forintot aján­lottak fel a rendek. 1 3 Károlyi György, aki elégedet t volt a döntéssel , je lentős pénzösszeggel , valamint tégla- és faanyaggal járul t hozzá az új vá rmegyeháza é p í t é s é h e z . 1 4

A város és a Károlyi család kapcsolatában a 18. század közepétől ellentétes tendenciák f i ­gyelhetők meg. Egyrészt Nagykáro ly a családnak köszönhet te megyeszékhel lyé válását , ami gazdasági , kulturális szerepét erősítette a térségben, másrészt viszont a korábbiakhoz képest csökkent a város és a szatmári birtokok súlya a család életében. Ez utóbbi je lenség azzal ma­gyarázható, hogy a Károlyiak az ország más részeiben is je lentős birtokokat szereztek. A Ny i t -ra megyei birtokokat Károlyi Sándor vette, Károlyi Antal Harruckern Jozefával kötött házas­sága révén Csongrád és Békés megyében is kiterjedt birtokokhoz jutott , Károlyi József özve­gye pedig 1808-ban megvásárol ta a Pest megyei fóti uradalmat. M i v e l a családnak nemcsak a bi r tokál lománya, hanem az országos poli t ikai é letben való részvétele is bővült , egyre több időt töltött ot thonától , a nagykárolyi kastélytól távol. Ha el akarták foglalni a gazdasági és pol i t i ­kai súlyuknak megfelelő helyet a magyar arisztokrácia soraiban, akkor az ebben a körben szo­kásos reprezentációs követe lményeknek is meg kellett felelniük. A Káro ly i -Har ruckern há­zasság nemcsak bir tokgyarapodást jelentett, hanem két bécsi házat is. Károlyi Antal azonban felismerte, hogy a családnak Pesten is rangjához mél tó házra van szüksége. 1768-ban vette meg a Kecskemét i utcában a Harruckern-palota szomszédságában lévő házat . Ettől kezdve a család ál landó lakhelyéül a bécsi , illetve a pesti palota szolgált. Nagykáro lyba , az ősi családi fészekbe csak látogatóba érkeztek, annak ellenére, hogy Károlyi Antal fia, József 1792-1795 között a kor követe lményeinek megfelelően átépíttette, kényelmes ot thonná alakíttatta a kas­télyt. Nagykáro ly a következő generáció életében tovább vesztett súlyából .

7 Uo. 3995/1834. 8 Uo. 3301/1834. 9 Uo. 790/1835.

1 0 CSORBA, 2003. 164. 1 1 SZSZBML, IV. A. 501. 2818/1835. 1 2 Uo. 2818., 2836/1835. 1 3 Uo. 3612/1835. 1 4 ASZTALOS, 2004. 108.

Károlyi József fiatalon, 35 éves korában, 1803-ban váratlanul hunyt el. Hat kiskorú gyer­meke felesége, majd annak halála u tán sógora, Waldstein Emánue l gyámsága alá került. M i u ­tán a három Károlyi fivér nagykorú lett, 1827-ben megtör tén t a családi birtok felosztása. I lyen eseményre a Károlyi családban m á r több generáció óta nem került sor.

A z 1827-es osztá lykor mindhá rom fivér részesült a felföldi, vagyis a Szatmár megyében és környékén lévő bi r tokokból , valamint az alföldi, a Csongrád és Békés megyében elterülő j ó ­szágokból . A Pest megyei fóti uradalmat a kastéllyal együtt , valamint a bécsi házakat a leg­idősebb fivér, Is tván kapta. Lajos örökölte a Nyitra megyében található tótmegyeri uradalmat a kastéllyal, és a pesti Egyetem utcai palotát a rákosi réttel. Károlyi István számára a fóti kas­tély - Pest közelsége miatt - egyszerre lehetett téli és nyári „szállás". Károlyi Lajost házas ­sága Bécshez kötöt te , itt élt családjával együtt, ezért az osztálykor neki jutott pesti Egyetem u t c a i 1 5 palotát eladta kisebbik fivérének, Györgynek. A nyár egy részét birtokain, leginkább a tó tmegyer i kas té lyban, országszerte híres min tagazdaságának központ jában töltötte.

A legkisebb fivér, György örököl te a család ősi fészkét, Nagykáro ly t és környékét , a felföl­d i jó szágok legér tékesebb részét. A z 1820-as évek végén , az 1830-as évek elején gyakran tar­tózkodot t Nagykáro lyban . Nagy lendülettel látott hozzá birtokai rendbe szedéséhez, a racio­nál is gazdálkodás meghonos í tásához uradalmaiban. A z új gazdálkodási módszerek azonban csak lassan hódí that tak teret, mert az újításhoz tőke kellett és szakember. A z ifjú gróf azonban nemcsak az új gazdálkodási módsze rek iránt lelkesedett, hanem a liberalizmus iránt is. Bará­tai - Széchenyi István, Wesselényi Mik lós - példáját követve a reformerek oldalán belevetet­te magá t a pol i t ikai küzde lmekbe . Naplójában így emlékezet t erre az időszakra: „ Volt az az idő, mikor fiatal álmodozásimban hazám szebb és szerencsésebb hajnalát felderülni képzel­tem, és ezen reményeimben Szatmárban szándékoztam pályámat megnyitni, és hathatós, tett­leg munkálódással hazám kifejlődésére munkálni. Voltak, de kevés hazámfiai, kik ezen nézet­be bementek, és valóban reményiettük, hogy közmunkálódással egy szép és hazámra hasznos célt elérünk. " 1 6

Károlyi György arra utalt, hogy az 1820-as évek vége felé, az 1825-1827. évi országgyű­lés után az arisztokrácia fiatalabb, a liberális eszmével i smerkedő, a romantikus é l e t é r zé s tő l 1 7

áthatott nemzedékének körében megfogalmazódot t - főleg külföldi tapasztalatok alapján - a magyarországi viszonyok megvál tozta tásának igénye. Úgy gondol ták, hogy az ura lkodó bele­egyezésével , az arisztokrácia irányításával a gazdasági és társadalmi modernizáció belátható időn belül megvalós í tható . De néhányan , p l . Wesselényi , úgy ítélték meg a magyarországi v i ­szonyokat, hogy az új törvények megalkotását a király és az arisztokrácia többsége nem biz­tos, hogy támogatni fogja, ezért meg kell szerezni a megyei nemesség támogatását is, amit úgy tartottak elérhetőnek, ha a m e g y é k élére liberális gondolkodású poli t ikusokból álló tisztikart választanak.

Károlyi György 1829-ben Wesselényi Miklóssal együtt aktívan részt vett a Szatmár megyei tisztújításban. A z új tisztikarban többségbe kerültek a liberálisok. A liberális vezetésű tisztikar nagy eredménye , hogy a köve tkező évi követválasztáson Károlyi Györgyöt , a „ haladó párt" prominens alakját közfelkiáltással követ té választották. Károlyi az országgyűlésen a Wesselé­n y i Miklós körül csoportosuló liberális e l lenzékhez tartozott. A z országgyűlés u tán a

1 5 Időközben a Kecskeméti utca azon szakasza, ahol a palota állt, az Egyetem utca nevet kapta. 1 6 FAZEKAS, 2002. 252. 1 7 A romantikus életérzés leginkább a türelmetlen tenni akarásban, az egyén érvényesülését akadályozó kötöttségek

elleni tiltakozásban nyilvánult meg. Az egyén egy közösség részeként kívánta tehetségét kiaknázni, és saját töké­letesedésével a társadalom tökéletesedést, fejlődését akarta szolgálni.

szokásnak megfelelően elkészült a követek je len tése , amit az 1831 január jában ü lésező követ­e lszámolta tó gyűlés annyira jónak talált, hogy elrendelte kinyomtatását , a ha tóságok - Hely­tar tótanács, Kancellár ia - viszont megti l tot ták azt. A bécsi udvar politikusai - é lükön Metter­nich kancellárral - nem szimpatizál tak a formálódó liberális reformerek törekvéseivel , céljai­val, ezért megpróbál ták meggyőzn i őket arról , hogy tévúton já rnak , amikor a k o r m á n y poli t i­káját bírálják, feladatuk a fennálló rend véde lme , a kormány támogatása . A bécsi udvar a nyo­másgyakor lás különböző eszközeit vetette be, hogy jobb belátásra bírja Károlyi t : baráti elbe­szélgetés, f inom fenyegetés, mozgásszabadságának k o r l á t o z á s a , 1 8 amivel azt akar ták tudomá­sára hozni, hogy a hatalom akaratával m é g az arisztokrácia tagjai sem szál lhatnak büntetlenül szembe.

Károlyi György az 1830-as évek elején nemcsak a bécsi udvarban csalódott , hanem a Szat­már megyei nemességben is. „Fiatal álmodozásiban " úgy gondolta, hogy a megyei nemesség meggyőzhe tő arról, hogy a fennálló viszonyok megvál tozta tása az ország felemelkedése szempontjából elengedhetetlen, és az ország modernizációja az ő élet lehetőségeiket is kibőví­t i . De néhány év alatt kiderült , hogy csak kevesek osztották Károlyi ezen meggyőződésé t . Az 1830-as évek elejének Sza tmár megyei eseménye i rádöbbentet ték arra, hogy a nemesség tö­megeire, a kisnemesekre nem lehet építeni , mert nincs szilárd poli t ikai meggyőződésük , oda­állnak, ahol többet fizetnek a voksukért . A Sza tmár megyei nemesség többségének konzerva­tív poli t ikai magatar tásán kívül alacsony művel t ség i szintjük miatt sem érezte jó l magá t kö­rükben. Taszította művelet lenségük, és a „ráérünkarra még" Pató Pál-os életformájuk. 1835. szeptember 25-i naplófeljegyzéséből megismerhet jük azokat az indokait, amelyek miatt nem tudta elképzelni az életét Nagykárolyban: „Egyedül töltvén napjaimat, és főképp az estvéli óráimat, sokszor kérdem magam, ha hosszára kiállanám egyfolyvást a falusi életet hazám ezen részében anélkül, hogy elvaduljak. Megvallom, hogy noha most szinte örülök, ha magamban lehetek, mert tudom, hogy néhány napok múlva megént a civilisált rész felé megyek. Ha még­is ahelyett itt kellene maradnom, és nem volna módom Pestre vagy Bécsbe vagy külföldön utazni, nem csekély resolutio [elhatározás] lenne, és minden erős akaratomat kellene egybe­szednem, hogy magam szerencsétlennek ne érezzem, mert itt bizony ezen félvad emberek közt egészen magamra lennék redukálva [hagyatva], és magányosságomat csak valamely feltett cél, vagy egy bizonyos tárgyban való munkálódás, és abban való foglalatosság tenné tűrhetővé. " 1 9 Hogy mennyire foglalkoztatta a kérdés , hogy milyen helye legyen az életében Nagykáro lynak , mutatja két héttel később Csurgón - frissen szerzett bir tokán - kelt naplóbe­jegyzése : „Az ilyen falusi élet nagy különbség ahhoz, melyet Károlyban szoktam tölteni, ahol vagy egész magányosságban vagyok, vagy legkellemetlenebb és unalmas tekéntetes urakkal kell társalkodnom. " 2 0

A harmincas éveibe lépő Károlyi György számvetés t készített addigi tevékenységéről , és megpróbál ta megtervezni j ö v e n d ő életét. Ez több évet vett igénybe. Az 1830-as évek közepé­re arra a felismerésre jutott, hogy életének ér te lmet az „építés, jószágvétel és annak kelleme­tes elrendelése, és végtére házasság"2^ adhat. Ekkorra eldőlt az állandó lakhely megválasztá­sának kérdése is. 1835-ben ezt írta naplójába: „ hazajöttem ezen helyre [Nagykárolyba] melyet valaha mint igen kedves hazámnak és lakhelyemnek véltem. De igen megváltozott ezen ideám,

1 8 1832-ben útlevélért folyamodott a Kancelláriához, de azt több hónapi várakozás, hitegetés után sem kapta meg, ezért álnéven indult el angliai útjára.

1 9 FAZEKAS, 2002. 262. 2 0 Uo. 269. 2 1 Uo. 268.

mert a környülmények úgy megváltoztak, hogy alig lesz többé kedves, sem állandó mulatósom itt. A fő okát ezen megváltozott ideámnak főképp az emberek okozzák, kik ezen vidéket lakják".22 A Nagykárolytól való e l távolodás tehát az 1830-as évek elejére tehető, és legfőbb okát a szatmári nemesség fentebb részletezett magatar tásában je löl te meg. De más körü lmé­nyek is befolyásolták döntését. Ifjúkorát Pesten töltötte, nagykorúvá válása után pedig bejár­ta Európát , és megismerte a csak nagyobb városokban fellelhető szórakozási lehetőségeket , kul turál is intézményeket , hozzászokot t az arisztokrata társasági életformához, aminek üressé­ge időnként bántotta ugyan, de ha hosszabb ideig nélkülöznie kellett, akkor hiányzott neki. Testvérei is távol é l tek Nagykároly tó l : István, ha itthon volt , Foton, Lajos Bécsben , legkedve­sebb húga, Jozefa Csunyban, Pozsony közelében. A köze lben Wesselényi Miklóson kívül egyetlen barátja sem lakott. M i v e l az ország valódi központ ja egyre inkább Pest lett, minden kezdeményezés , minden új in tézmény ott alakította k i székhelyét , ezért a közéle tben részt vál­laló embert egyre gyakrabban szólította kötelessége oda. A korabeli ú tv iszonyok miatt pedig Nagykáro ly nagyon messze vol t Pest től , hát még Pozsonytól , Bécstől . Házassága 1836-ban m á r csak véglegessé tette a Nagykáro ly tó l mint gyakori tar tózkodási helytől való elszakadást. Fe lesége , Zichy Karolina az ország leggazdagabb családjainak egyikéből származot t az ország nyugati határának közeléből . í gy az ő révén is a nyugat -magyarországi kapcsolatai bővül tek, erősödtek.

Hozzájárult Nagyká ro ly hát térbe szorulásához az is, hogy a főispáni tisztséget 1803 és 1848 között nem a Károlyiak töl töt ték be. 1803-ban Károly i József halálakor fiai még kisko­rúak voltak, de 1829-ben báró Vécsey Miklós halála után lehetősége lett volna az ura lkodó­nak visszahelyezni a Károlyi fivérek egyikét Szatmár vá rmegye élére. A fiatal Károlyi grófok azonban 1825-ben támogat ták Széchenyi kezdeményezésé t a Magyar Tudós Társaság lé t reho­zására , ott találjuk őket a pesti kaszinó alapítói között , és lelkes hívei voltak a lóversenyzés magyarországi meghonos í t á sának is. A z udvar számára gyanús , izgága társasághoz tartoztak. De később, 1845-ben sem őket nevezte k i az uralkodó a megye élére. Pedig ekkor Károlyi La­jos má r az újkonzervat ívokhoz állt közel , Károlyi György pedig a mérsékel t , óvatos poli t ikát folytató l iberálisokhoz tartozott. A család számára oly fontos tisztséget azonban csak 1848-ban kapta meg Károlyi György, de megbízatása nem tarthatott sokáig, az abszolutizmus idején pedig a vá rmegye i önkormányza tok tevékenysége szünetelt . így a főispáni t isztségből fakadó kötelezettségek sem kötöt ték György grófot Nagykáro lyhoz .

Állandó ot thonát az 1831 -ben megvásárol t , és a kor legmodernebb, legreprezentat ívabb pa­lotájává alakított pesti Egyetem utcai házban rendezte be. Legkedvesebb nyári tar tózkodási helye pedig Csurgó lett. „Meglehet, hogy az újság és a birtok bája az oka, de megvallom, hogy ezen csendes helyet szeretem, és ha valaha megtelepedem, bizonyosan sokat leszek itt. " 2 3 Ezt 1835-ben, röviddel azután írta, hogy új birtokával közelebbről megismerkedett. Megérzésé t igazolja évt izedekkel későbbi va l lomása: „ itt legszebb nekem a természet; itt az első s utolsó

fű, fa, virág, épület, állat, minden, amit a szem lát, az én teremtményem; még a nép is az én szárnyaim alatt növekedett már: azért szeretem oly véghetetlenül a helyet".24

A z 1830-as évek elejétől Károlyi György Nagykáro lyban hosszabb ideig csak 1845-ben tartózkodott, amikor elhozta feleségét is, hogy megmutassa neki a Szatmár megyei birtokokat. Ez nem azt jelentette, hogy nem törődött a gazdasággal , de irányítását megbízható , jó l képzet t jószágigazgatójára , Flekl Károlyra és gazdatisztjeire bízta, akikkel ál landó levelezésben állt.

2 2 Uo. 251. 2 3 Uo. 265. 2 4 GALGÓCZY, 1883. 16.

Évente legalább egyszer személyesen is megjelent. Többször megfogalmazta, hogy a gondvi­selés adta sok földi jóé r t cserébe kötelessége alattvalóit és jobbágya i t je lenléte által is vigasz­talni, és segíteni rajtuk, ha bajba ju tnak . 2 5 „ Vigyázó szemét" a távolból is Nagykáro lyon tar­totta, és a nagykárolyiak megtapaszta lhat ták, hogy mindig számíthat tak rá, ha nehéz helyzet­be kerültek. Ezen kívül György gróf fontosnak tartotta az ősei által létrehozott in tézmények működésének biztosítását, illetve kezdeményez te és támogat ta a polgárosodást , a gazdasági modernizációt elősegí tő újak felállítását.

A földesúr gondoskodása leginkább természet i , illetve m á s je l legű csapások idején mutat­kozott meg. Nagy félelmet keltett a város lakóiban, és súlyos károkat okozott a lakóházakban, valamint a középüle tek egy részében az 1834. októberi földrengés. 1829-től újra és újra meg­mozdult a föld Nagykáro lyban és környékén , és ál landó re t tegésben tartotta a lakosságot , de az októberi rengés minden korábbinál hosszabb, erősebb és puszt í tóbb volt. A z esemény rend­kívüliségét mutatja, hogy a Szatmár megyei közgyűlés is megörökí te t te az utókor számára a történteket. Az épí tő- és kőművesmes te rek Nagykáro lyban és m é g 16 helységben az adózók házaiban keletkezett károkat 78 240, az egyházi épületekét 118 525, az uraságokét pedig 77 656 ezüstforintra becsülték. „Lelkierőbeli veszteségük pedig - a j egyző szerint - számítha-tatlan értékűek! " 2 6

Károlyi nem tar tózkodott itthon a földrengés idején, csak 1835 júniusában tért haza hosszú itáliai és keleti utazásáról . Az azonnali segítségről jószágigazgató ja gondoskodott, az épületek helyreáll í tásához való hozzájárulásról viszont már ő döntött . Korábban említettük, hogy jelen­tős pénzösszeggel és épí tőanyaggal segítette a vá rmegyeháza újjáépítését. A Károlyi család számára fontos egyházi épületek is súlyos károkat szenvedtek. A Károlyi Sándor által építte­tett kaplonyi templom és a család temetkezési helyéül szolgáló sírbolt, illetve a piaristák nagy­károlyi rendháza annyira megsérül t , hogy teljesen újjá kellett őket építeni. A kaplonyi temp­lom és a sírbolt újjáépítésével a fiatal Y b l Miklós t bízta meg, aki 1844 és 1848 között irányí­totta itt a munkála tokat . A főkönyvek szerint a kaplonyi épí tkezés 37 110 pengő forintba ke­rült, amihez hozzá kel l m é g adni Y b l évi 800 pengő forintos fizetését.27 A templomot páduai Szent Antal , a sírboltot a szent kereszt t iszteletére 1848. j ún iu s 18-án Károlyi György jelen­létében szentelték fel. A régi koporsók egy része szabadon állt, a többit az oldalfalak nyitott fülkéibe helyezték e l . 2 8 A megrongálódot t nagykárolyi római katolikus templom helyreállí tá­si munkái t is Y b l Miklóssa l végeztet te el 1857-1860 között .

M é g k i sem heverte a város a földrengés okozta károkat , amikor 1836-ban újabb súlyos csapás érte. Egész éven át nagy szárazság keserí tet te az emberek életét, amihez gyakori szél­vész társult. Június 28-án gyújtogatás okozta tűzvész keletkezett, ami pár óra alatt a város ne­gyedrészét elpusztította. A tűzvészben senki sem halt meg, de az anyagi kár ismét je lentős : 98 lakóház és 375 gazdasági épület porig é g e t t . 2 9 A károsul tak kevés kivétellel reformátusok vo l ­tak. Károlyi György utasítására két hétig az uradalom gondoskodott a földönfutóvá lett embe­rek élelmezéséről, és elrendelte, hogy a rászorul taknak épületfát adjanak házaik újjáépítéséhez.

2 5 FAZEKAS, 2002. 249. 2 6 FAZEKAS - KUJBUSNÉ, 2000. 36. 2 7 MOL, P 414. D. Főpénztár. 1. tétel 70., 72., 74-76. köt. 2 8 Vasárnapi Újság, 1890. 49. sz. 2 9 ASZTALOS, 2004. 230.

Asztalos G y ö r g y 3 0 leírása alapján e lképzelhető , hogy miként viselkedett az uradalom ebben és az ehhez hasonló esetekben: „Flekl Károly uradalmi jószágkormányzó másnap házról ház­ra járva, a félelem és rettegés miatt betegségben lévőket orvosi gyógykezelés alá vétetni ren­delte, mely betegek számára a szükséges gyógyszereket özv. Knerle Józsefné saját gyógyszer­tárából ingyen szolgáltatta ki. Flekl Károly látván a református egyház szomorú helyzetét, mennyiben a lelkészi lakás, a kertben lévő magtár s a lányok iskolája is a lángok martaléka lett: a gróffal egyetértőleg a máig is fennálló alkalmas, erős, égett-tégla anyagból lévő isko­lát még ez évben kegyesen felépíttették. " 3 1 A nagykárolyi református egyház és a tiszántúli re­formátus püspöki hivatal köszönő levelében nagy el ismeréssel szólt arról, hogy a gróf minden jobbágyáró l vallási kü lönbség nélkül atyailag gondoskodik, és az uradalmaiban lévő reformá­tus egyházi intézményeket , azok iskoláit is bőkezűen s e g é l y e z i . 3 2

A bajba jutottak azonban nemcsak az uradalom segítségére számíthattak, hanem embertár­saikéra is. A közel s távol lévő falvakból sok ruha és élelmiszer érkezett, amiket a nemesek hadnagyának udvarában osztottak szét a rászorul tak k ö z ö t t . 3 3

A Károlyiak nagy súlyt fektettek a fennhatóságuk alatt élők erkölcsi nevelésére , a hitélet gyakor lásá t biztosító in tézmények, illetve az egyházi iskolák megfelelő kö rü lmények között va ló működésére . A kegyes tanítórendieket 1725-ben Nagykáro lyban letelepítő Károlyi Sán­dor az alapítólevélben pontosan megfogalmazta elvárásait: „Az egyházi ténykedésekben, a magán és közájtatoskodásban legyenek a népnek vallási vezérei, főleg pedig az ifjúságnak a vallásban és a tudományokban tanítói kezdve az elemeken és fokozatosan haladva a gymna-siumi oktatásban bezárólag a rhetorikáig".^ A Károlyi Sándor kezdeményezésére alapított kegyesrendi g imnáz ium 2, majd 4 osztályos volt . I I . József idején a négy tanügyi főigazgató egyikévé kinevezett Károlyi Antal többek közöt t elérte a g imnáz ium hatosztá lyossá fejleszté­sét. A z 1850-es évek elején végrehajtott tanügyi reform - a szakrendszerű oktatásra való átté­rés - nem kedvezett a kegyesrendi g imnáz iumnak , mivel hat oktatójával csak a négyosztá lyos , ún. k isg imnáziumi feltételeknek felelt meg. A város vezetői azonban szükségesnek érezték a nagykároly i , illetve a környékbel i ifjúság magasabb szintű oktatásának biztosí tását , ezért Ká­ro ly i Györgyhöz fordultak segítségért. Károly i felkarolta a kezdeményezés t , és a meghívandó h á r o m tanár részére évenként 1800 forintot biztosított , az egyéb költségek fedezését pedig a város vá l l a l t a . 3 5 így Nagykáro lynak 1868-tól ismét nagyg imnáz iuma lett.

Károlyi Antal é rdeme a római katolikus nemzeti iskola létrehozása is Nagykáro lyban . Ötö­dikként állították fel 1779-ben, és e lsőként i t t folyt rajz- és énekoktatás is. Károlyi Antal a tel­ken és az épületeken kívül egy 10 000 forint tőkéjű alapí tvány 5%-os kamatával , azaz 500 fo­r in t ta l járul t hozzá az iskola alapításához és működte téséhez . A többi költséget és a tanárok f i ­zetését az á l lam vállalta magára .

Asztalos György azt írta a Nagykáro ly történetéről szóló könyvében, hogy 1832-1833-ban veszélybe került az iskola további működése , mert az ál lam egy megüresedet t tanítói állást nem akart többé betölteni . Szatmár megye közgyűlés i j egyzőkönyvében azonban már néhány

3 0 Asztalos György (1822-1918) Nagykárolyban született és a gimnázium alsó osztályait is itt végezte. 1837-ben Debrecenben folytatta tanulmányait. Nagykárolyba 1846-ban tért vissza, és református segéd-, majd egy év múl­va rendes lelkész lett. 1860-ban esperessé választották. A Nagy-Károly rendezett tanácsú város története 1848-ig című könyve 1892-ben jelent meg.

31 ASZTALOS, 2004. 231. 3 2 Uo. 232. 3 3 Uo. 3 4 Uo. 193. 3 5 ASZTALOS, 2004. 177.

évvel korábban találkozunk a nemzeti iskola megmentéséve l kapcsolatos bejegyzéssel . A Helytar tótanács sürgette a megyét , hogy rendezze a grófi házzal az iskola további működte té ­sének feltételeit. A közgyűlés által megbízot t , a nemzeti iskola tevékenységét megvizsgáló b i ­zottság je lentéséből kiderül , hogy ez az iskola nagyban hozzájárult ezen vidék műveltségi színvonalának emeléséhez és a céhes ipar fejlődéséhez. Hasznosságát há rom pontban foglal­ták össze: a nagykárolyi piarista g imnáz ium jól felkészített t anulókhoz jutott, a Szatmár, va­lamint a szomszédos Ugocsa, Máramaros és Szabolcs megyékben lévő községi iskolákat el­látta jó l felkészült taní tókkal , végül a kézművesek képzésében elévülhetet len érdemeket szer­zett: „A szatmári, nagy- és felsőbányai, nagykállói, tasnádi, nagykárolyi s a többi céhes mes­ter, ezen céhek legényei s inasai ezen oskolában a rajzolás tudományával megösmérkedvén tö­kéletes mesterekké váltanak. " 3 6

A nemzeti iskola fennmaradását mindenki, a Helytar tótanács , Sza tmár megye, Nagykáro ly mezőváros és természetesen Károlyi György is fontosnak tartotta. Ennek ellenére az ügy vég­leges rendezésére csak 1840-ben került sor, amikor Károlyi György és Lajcsák Ferenc nagy­váradi megyés püspök alapí tványukkal hosszú távon biztosí tot ták az iskola működését . György gróf vállalta és utódait szintén kötelezte a nagyatyja által tett alapítvány fenntartásá­ra, vagyis 10 000 forint 5%-os kamatjának, tehát évente 500 forintnak a fizetésére. Lajcsák Ferenc püspök 6 000 forintot adományozot t az in tézménynek, és a város is kötelezte magát évi 150 ezüstforint f i ze tésé re . 3 7

Ugyanebben az évben született a római katolikus leányiskola alapítólevele is. Ez Károlyi György és felesége nevéhez fűződik. A z intézet célját az alapítók így határozták meg: „A mindkét nembeli ifjúságnak együtt oktatásánál elmellőzhetetlen a csaknem folytonos, a taní­tóknak vigyázó szemeikkel nem mindenkor kísérhetett társalkodás, ami az erkölcsiségnek is káros következményekkel lehet összekötve. Fontolóra vévén végre azt is, hogy a nőnemnek he­lyes neveléséhez az írás, olvasás és számvetésen kívül asszonyi kézimunkára és egyéb a nő­nem állapotjához és rendeltetéséhez képesti szükséges ismeretek oktatása kívántatnék meg, ezeket pedig csak egy külön leányiskolának felállításával lehetne elérni és eszközölni. " 3 8

György gróf vállalta az iskolához és a tanítói lakáshoz szükséges be lső telek biztosítását, fe­lesége pedig a tanítónő fizetéséről való gondoskodást . A taní tónő fizetését az ingyen lakáson kívül évi 250 ezüst forintban állapították meg. A z alapítók fenntartották maguknak és utóda­iknak a taní tónő kinevezésének j o g á t . 3 9 A leányiskola épülete 1842-ben elkészült, a főkönyv szerint 4313 váltóforint 3 krajcárt fordítottak é p í t é s é r e . 4 0

1840 az alapítások éve volt . A város az uraság támogatásával elhatározta egy szegényház felállítását. A z intézet célját az alapítólevélben rögzítették. Az alapítók fő feladatnak a házan-kénti koldulás megszűntetését tekintették. A dologházba bekerülő „félnyomorultaknak, vala­mint nagyobb munkára képteleneknek" a segély fejében munká t - tollfosztást, fonás-szövést, szösztépést, se lyemhernyó-tenyésztés t - kellett végezniük. A z intézetbe 45 fő részére volt hely, akiket há rom osztályba soroltak, és osztályonként határozták meg a segély mértékét . Az alapítólevél szólt a működés i szabályokról és a fenntartási köl tségek biztosí tásának forrásai­ról is. Károlyi György vállalta, hogy a dologház gondviselőjének szállást ad és élelmezéséről is gondoskodik. Ezen kívül évente 100 forintot adományoz az i n t éze tnek . 4 1

3 6 SZSZBML, IV. A. 501. 391/1830. 3 7 MOL, P 414. A. Lad. 5. 9. d. Közli: ASZTALOS, 2004. 202-205. 3 8 MOL, P 414. A. Lad. 5. 9. d. 3 9 Uo. 4 0 Uo. D. 1. tétel. 66. köt. 4 1 Uo. A. Lad. 5. 9. doboz. Közli: ASZTALOS, 2004. 152-157.

A reformkorban nem volt olyan, a gazdasági modernizáció és a polgárosodás elősegítését szolgá ló egyesület, amelyet Károly i György ne támogatot t volna. Osztotta a liberális reforme­rek azon álláspontját is, hogy az egyesületeket hálózat tá kell fejleszteni, vagyis a központ i anyaegyesüle tnek az ország minden részében fíókegyesületeket kel l létrehoznia. Ennek szel­l emében támogatta 1836-ban a nagykáro ly i kaszinó, majd egy évvel később a Szatmár megyei gazdasági egyesület alapítását. Mindke t tő számára biztosította a mű k ö d és h ez nélkülözhetet­len helyiséget, anyagilag és erkölcsi leg támogat ta m e g e r ő s ö d é s ü k e t . 4 2

Nagykároly é le tében ünnepi pillanatoknak számítot tak a népünnepél lyel egybekötöt t főis­páni be ik t a t á sok , 4 3 vagy magas országos főméltóságok látogatásai, mint amilyen István főher­ceg nádoré volt 1847 szeptemberében.

M é g i s a nagykárolyiak számára a legnevezetesebb vendég 1845. jún ius 18-án érkezett: ek­kor látogatta meg először Károlyi Györgyné , Zichy Karolina férje Szatmár megyei birtokait. „E város azelőtt ily pazar fényű pompás fogadtatást még soha sem látott" - írta Asztalos György , akinek jóvol tából részletesen ismerjük Nagykáro ly és úrnője találkozását.

Karolina grófnő négy diadalkapun áthaladva jutott el a kastélyig. Hintaját hat gyönyörű sváb ló vontatta. A kastély előtti kapun a következő epigramma vol t olvasható: „Hódolatul mint áll ím e kapu nyitva előtted, / Tárvák hű sziveink: szálj bele édes anyánk!"

A piacon felállított sátorokban a városban élő magyarok, románok és németek külön-külön műsorra l köszöntöt ték a kedves vendéget : „A magyar sátorban magyar zene mellett rózsa pi­ros arcú magyar lányok ízléses magyar öltözetben lejtették a ropogós csárdást, míg az oláh leányok az Avas vidékéről, oláh zene mellett eresztették szélnek elől-hátul megkötött katrincá-jukat [kötényüket], jobbra-balra ürögve-forogva, mint ügyes nő kezében az orsó; míg a sváb sátorból erősen hangzott fel a »hajassza, hapszassza« mellett tipegő, dobogó svóbis es stáeris, mely népmulatságot úgy a grófi család, mint az ide, ez ünnepélyre a vármegye minden vidé­kéről összesereglett rengeteg nép, nagy gyönyörűséggel nézett. " 4 4 A jeles alkalomra a kastély enteriőrje is megújul t . Májusban és jún ius elején új bútorok érkeztek a kastélyba - a főkönyv szerint összesen 3864 váltóforint ér tékben - , amelyek elsősorban a gróf és a grófnő lakosztá­lyába kerültek.

A grófi család az egész nyarat Nagykáro lyban és környékén töltötte. Innen látogatták meg Zs ibón a régi barátot , Wesselényi Miklóst , aki ekkorra teljesen megvakult.

Nagykáro lyban ez a nyár m á s volt , mint a többi. A kaszinó kert jében minden héten há rom­szor ún. sétahangversenyt tartottak, amelyeket a Károlyi György és több városi polgár pártfo­gásával néhány évvel korábban alakított, Martinovics Péter vezette zenekar adott. A zenekart azzal a céllal hoz ták létre, hogy ünnepnapokon já tékával mulattassa a város k ö z ö n s é g é t . 4 5 A színházi e lőadások számára nem volt igazán megfelelő helyiség, ezért Károlyiné elrendelte, hogy a Szarvas vendéglő udvarán épí tsenek egy színház- és bál termet . A feladatot a Kaplony-ban dolgozó Y b l Miklós kapta, és az 1846. évi főkönyv szerint a Szarvas vendéglő táncterme és a vendégszobák 34 517 vá l tó forintba k e r ü l t e k . 4 6

Ennek a látogatásnak köszönhet te a város kórházának születését is. A Károlyi házaspár „ 1845. szeptember 20-án kelt alapítási iratában a kórházi telken és a rajta lévő épületeken

4 2 Lásd részletesebben: FAZEKAS, 2004. 155-167. 4 3 1829-ben ifj. báró Vécsey Miklós, majd 1845-ben Szerdahelyi Pál főispáni beiktatása fényes, a Károlyi Györgyé

1848-ban - az új idők szellemében - szerény körülmények között zajlott le. 4 4 ASZTALOS, 2004. 83. 4 5 Honderű, 1843. 19. sz. 651. 4 6 MOL, P 414. D. 1. tétel. 74. köt.

kívül két betegágy számára 400-400 forintot és a gyógyszert ajánlotta fel. " 4 7 A kórházban ápolt betegek száma alapján az ál lapítható meg, hogy ez az in tézmény nem nyerte el a nagy­károlyiak tetszését. 1845 és 1852 közöt t ugyanis csak 31 beteg fordult meg a kórházban. 1868-ig a kórház az uradalom keze lésében volt, ekkor Károlyi György kívánságára a város vette á t . 4 8

Károlyi György 1848-ban, 1861-ben, 1867-1868-ban Szatmár megye főispánjaként gyak­rabban megfordult Nagykárolyban. Bár nem Nagykáro ly t választotta ál landó lakhelyéül, ér­zelmileg egész életén át szorosan kötődöt t hozzá. Ide jö t t haza, véglegesen 1877-ben. Első végrendeletét 1853-ban készítette el, és ebben rendelkezett életének utolsó mozzanatáról : „Hideg tetemeim azok bárminő boncolás mellőzésével egyszerűen, minden zaj, fény és pom­pa nélkül takaríttassanak el nemzetségem sírboltjában Kaplonyban: hol is az érettem tartan­dó engesztelő gyászmisékre 500 pengő forint, valamint azon helyen, hol kimúlásom e világból fog történni, ugyan ily végre 500 pengő forint, tehát összesen 1 000 pengő forint fordíttassék. A kaplonyi templom és sírbolt részint az idő viszontagságai, részint a múlt években uralkodott földrengések által roskadt állapotba jutván, azokat Isten dicsőségére, valamint elhunyt őseim ott nyugvó földi maradványaik megőrzésére, úgy magam és utódaim temetkezése végett újra felépíttettem: ott legyen tehát végpihenésem helye is. " 4 9

Felhasznált források

Magyar Országos Levéltár Károlyi György iratai, 1777-1887. Károlyi Gyula iratai, 1853-1947. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Szatmár vármegye nemesi köz­gyűlésének iratai, 1451-1848.

Felhasznált irodalom

Asztalos György: Nagy-Károly rendezett tanácsú város története 1848-ig. Debrecen, 2004. Kölcsey Ferenc nótáriusi fogalmazványai Szatmár vármegye levéltárában. Szerk. Csorba Sándor. Fehérgyarmat, 2003. Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében а XIX. században. Szerk. Fa­

zekas Rózsa ­ Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, 2000. Gróf Károlyi György naplófeljegyzései, 1833­1836. Szerk. Fazekas Rózsa. Nyíregyháza, 2002. Fazekas Rózsa: A Magyar Gazda tudósításai a Szatmár megyei gazdasági egyesületről és a mezőgazdaság állapotáról az 1840-es években. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 2004. 2. sz. 155-167. Galgóczy Károly: Emlékbeszéd gróf Károlyi György felett. In: Az Országos Gazdasági Egyesület Emlékkönyve. Szerk. Galgóczy Károly. Bp., 1883. 11-23.

4 7 FAZEKAS - KUJBUSNÉ, 2000. 184. 4 8 Uo. 185. 4 9 MOL, P 416. Les. No. 68.

MOL P414. P416.

SZSZBML, IV. A. 501.

ASZTALOS, 2004.

CSORBA, 2003.

FAZEKAS -KUJBUSNÉ, 2000.

FAZEKAS, 2002.

FAZEKAS, 2004.

GALGÓCZY, 1883.

A nagykárolyi kastély az 1850-es évek végén

Károlyi György