fc^sni i i ii n i u i . i i j 1 iu m nu m<j< j

P Á L Y Á Z A T Ó K ii 1 m ̂ um m m m 1 h 1 im • m •! m • h 1 m m m m n i n m m m n m i

MEGJEGYZÉSEK EGY BÉLYEGPÁLYÁ-ZATRÓL. Lapunk mellékletén közöljük

a kereskedelemügyi minisztérium felhívását művészeinkhez, akiktől az újonnan kibocsá-tandó levélbélyegek számára kér művészi mintákat. Nagyfontosságú és aránylag bő-kezűen dotált pályázatról van szó, mely már az ügynek nemzeti fontossága szempont-jából is megérdemli, hogy különösen figyel-mébe ajánljuk grafikusainknak s egyben ama cikkünkre is utaljuk őket, melyet a művészi levélbélyeg kívánalmairól Elek Artúr írt lapunk e mostani számába. Még mielőtt módunk volna a pályázat eredményeihez hozzászólni, máris le kell itt szögeznünk a pályázat kiírására vonatkozó aggodalmainkat. Mi ugyanis már magát a pályázat gondolatát sem tartjuk ez-úttal valami szerencsés ötletnek. Művészi pályázat kiírására csak olyankor van szükség, mikor új ötletek, kompozíciós megoldások szerzése a cél, de amikor egy előre szigorúan korlátozott grafikai feladat kiviteléről van szó, mint a jelen esetben, akkor sokkal he-lyesebb egy-két jó rajzolót megbízni e tisztán rajztechnikai feladattal, semmint a művészek és dilettánsok százait mozgósítani. Másfelől a bírálóbizottságnak olyatén összeállítása is, mint ahogyan e pályázat jelzi, nem mondható szerencsés gondolatnak. Tizenkilenc ember a sokféle művészeti, hivatali és gyűjtői ága-zatokból összeállítva egy tisztán grafikus művészeti kérdés elbírálására, csak arra jó, hogy a döntésnél egymást és az ügy inten-cióit meg ne értse. Másfelől a bírálóbizott-ságban hiába keressük egy erre ugyanis ille-tékes festülelnek, az Iparművészeti Iskola tanári karának képviselőit. Ilyesféle kérdések-ben végre talán nekik is lehet komoly mon-dani valójuk. Ha tehát elismerjük is a keres-kedelemügyi minisztérium nemes szándékát, a módozat megoldásában némileg szerencsé-sebb irányítást óhajtottunk volna.

K R Ó N I K A

À NEMESI OKLEVELEK É S A MAGYAR IPARMŰVÉSZET. Az Iparművészeti Tár-

sulat vezetősége a lefolyt koronázási ünnep-ségekkel kapcsolatban mindent megtett, hogy a háborútól amúgy is erősen sújtott iparmű-vészeink minél több és minél méltóbb meg-bízatásokhoz jussanak. Most, amikor a koro-názási ünnepek lezajlottak, önkéntelenül is ráterelődött a figyelem a nagyobbszámú nemesítésekkel kapcsolatos grafikai szükség-

9 ü letekre. É s a Társulat vezetősége megütkö-

zéssel tapasztalta, hogy a magyar nemesség és főnemesség adományozásáról szóló címe-res királyi okleveleket és tartozékaikat — a királyi pecsét tokját, mappát és a dobozt — emberemlékezet óta Bécsben rendelik meg, noha efféle munkákra egyes-egyedül a magyar iparművészek hivatottak. Nyomban felirattal fordult tehát az elnökség az illetékes belügy-minisztériumhoz, valamint ennek a kérelem-nek támogatására a kereskedelmi, a kultusz- és a király személye körüli minisztériumokhoz. E felirat kifejtette ama nagy és szép ered-ményeket, melyeket a magyar iparművészet a koronázás alkalmával is felmutatott és hivatkozással a belügyminisztériumnak csak nemrégen is megnyilvánult pártfogó körleve-lére, melyet a közigazgatási hatóságokhoz a hódoló feliratok művészi tervezése érdekében írt, kérte annak közbenjárását oly célból is, hogy a jövőben minden művészi munkát igénylő okiratot, melyet a magyar királyi kor-mány közbejöttével adnak ki, kizárólagosan Magyarországon, csakis magyar művész és magyar iparos készíthessen. Az erélyes hangú felirat a mostani állapotot sérelmesnek, sőt lealázónak tartja és a kormánytól sürgős orvoslást kér. A társulat energikus állásfog-lalásának hamarosan meg is lett a hatása, amennyiben illetékes helyről értesítették a tár-sulatot arról, hogy a jövőben az ilyesféle oklevelek elkészítését, ideértve nemcsak a nemesi, hanem királyi tanácsosi és városi címadományozások okleveleit is kizárólag magyar grafikus művészekre bízzák s e meg-bízások közvetítésének igazságos elosztására az Iparművészeti Társulatot kérik fel. Öröm-mel közöljük ezt a tényt, mely hazai grafikus művészeinkre nemcsupán erkölcsi szempont-ból, hanem egy új munkaalkalom megterem-tése okából is örvendetes.

EGY O R V O S I L A K Á S R Ó L . A Z orvosi la-kásokkal kapcsolatban eddig inkább csak

tréfás feljegyzéseket lehetett olvasni. Ezeknek a lakásoknak kecses és aranyos rokokó-szalónjai kokett elegánciájukkal némileg ellen-tétei voltak azoknak az enyhületre váró szen-vedőknek, akiknek sorsuk az volt, hogy ilt töltsenek egy-egy félórácskát. Az orvosi hi-vatást, amely a francia királyok pompaked-vének merev ellentétén épül fel, itt alig jut-tatta valami az embernek eszébe, legfeljebb egy-egy fogathúzó falusi borbélyt ábrázoló tréfás szobormű tett róla vallomást a kan-dalló párkányán. Hogy a várószobának vala-melyes kényelmet, a szokásosnál is nagyobb higiénikus lehetőségeket kell nyújtania, hogy az egésznek a polgári élethivatás komoly szellemét kell visszaíükrözfetnie, arra csak ritkán lehetett példát látni. Ezúttal egy olyan

Sz i ron ta i Lhotka Is tván : Könyv tá r t e rem kanda l l ó sa rka a kons tan t inápo ly i m a g y a r h á z b a n . E s z m e i terv.

orvosi lakást mutatunk be a Magyar Ipar-művészet jelen számában olvasóinknak, me-lyet egy fővárosi orvos számára S z i r o n t a i Lhotka iparművészeti tervező készített a lakás és lakója életrendjének komoly megértésével. Nehéz és kissé háládatlan feladat volt a két utcai és egy udvari lakás szerencsétlen bér-házelrendezéséből összevonásokkal egy né-miképpen centrális megoldású alaprajzot te-remteni, melynek domináló helyisége a ha-talmas hall a belenyúló fogadószobával s az onnan jobbra és balra nyíló ebédlővel és rendelővel. A nemes és komoly hivatás, a polgári kényelem egyszerűsége érezhető meg minden szobáján. A kor szelleme ül rajta : faanyagának nemessége mellett műkőkandal-lója kalapált vaslemez díszítésével a háborús évek ökonomiáját árulja el. Alapvonása az egyszerűség, mely a szobákban a térhatással, a világítófelülefek helyes elosztásával több artisztikumot ér el, mint a szövetek és fémek csillogásával. Ehhez képest ornamentikája is tartózkodó. Van benne valami magyaros vonatkozás, mely kellemesen ellensúlyozza ülőbútorainak kissé sablonszerűvé vált tizen-nyolcadik századi angol formáit. Ezektől az angol mesterektől Udvösebb és mélyebb ta-nulságokat is kapott : a térnek helyes ki-használását, az önként kínálkozó fülkék és falkiugrások intim célokra való berendezését,

St . Sz i ron ta i Lho tka : Kaminecke e ines Bib l io thekzimmers .

olyan kvalitásokat, melyek elárulják, hogy konstruktívan végiggondolt lakásművészetről van szó. A tervező szép elgondolásai azon-ban csődöt mondtak volna, hogyha Székács Gyula ipari munkája gondosan és precízen nem igyekezett volna annak finomságait az anyagokban kifejezésre juttatni.

A KONSTANTINÁPOLYI MAGYAR HÁZ. Mialatt a németek nagy és leplezetlen

iparpolitikai célokkal összekötött Barátság Házat akarnak építeni a törökök fővárosában, melyen a legjobb kilenc német építész pálya-terve mellett Bestelmeyer nyerte el tizedikül az építési megbízást, a mi részünkről is meg-indultak már bizonyos kísérletek, hogy a lapunkban már a múlt alkalommal említett Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet önálló és méltó hajlékban teljesítse a reá váró kulturális feladatokat. A török kormány a Magyar Ház céljaira a Márvány-tenger partján a Hagia Sophia közelében nyolcszáz négyszögölnyi telket ajánlott fel, ezen fog felépülni az ösztöndíjasok tanulmányi céljait és a hozzájuk kapcsolódó kulturális célokat szolgáló épület. Szirontai Lhotka tervező-művész erre a célra már készített is terveket, melyekből a könyvtár, társalgó és kiállítási terem projektumait e mostani számunkban mutatjuk be. A nein túlságosan nagyarányú 91

épületnek — egy a telek felét elfoglaló egy-emeletes házról van szó — ezek a helyi-ségek lesznek a legfontosabb részei, mert ezekben nyílik alkalom egyrészt a tudományos kutatás munkájába való elmélyedésre, más-részről oly érintkezési formákra az idegen világgal, melyekből az ott megfordulóknak kulturánk és ipari ízlésünk szolidságából kell egy kis ízt magukkal vinniök. Az archifek-tónikus formák nyugalmát a belső berendezés komoly, néhol szinte ünnepélyesen hangsú-lyozott jellege támogatja. Szerencsés gon-dolat, hogy a magyar kulturának e távol Keleten épülő háza nem a hivalkodó és or-namentikájával kevélykedő magyarságot jut-tatja kifejezésre, hanem éppen európai ízlésünk tartózkodó egyszerűségét mutatja az idege-neknek.

MAGYAR DIVATMŰVÉSZEK. Mialaft di-vatárúházaink és a nagyközönség makacs

elfogultsággal hiszi, hogy minálunk nincsenek olyan divattervezők, akiknek ízlését és ötleteit érdemes volna anyagban megcsinálni, mi egymás után mutatjuk be a Magyar Iparmű-vészet olvasóközönségének azokat a magyar iparművészeket, akiknek megvan az espritjük és készségük, hogy a női ruhának anyagában és formáiban fejezzék ki mondanivalóikat. Ezúttal négy kosztümtervet mutatunk be, melyek nemes egyszerűségükkel a komoly idők gazdasági kényszerűségét fejezik ki, anélkül hogy nemzeti vagy szociális pro-grammot igyekeznének egyúttal kifejezni. L á n g Emminek (a régi Műcsarnak kiváló építésze leányának), egy Bécsben élő magyar festő-nőnek terveit adja két illusztráció, míg a másik kettő S z i r o n t a i Lhotkának e sok-oldalú iparművészünknek és feleségének divat-grafikai munkája. Mindkettőnek tervei elárulják, hogy nemcsak papirosfantáziájuk van, hanem a technika szellemét is uralják, anyagban gondolkoznak. Érdeklődéssel várjuk, hogy vájjon a magyar megrendelők ízlése lesz-e annyi elismeréssel irántuk, mint amennyi rokonszenvet tudott ébreszteni az előbbi ter-vező Bécsben, az utóbbi Berlinben.

À DIVAT É S A FÉNYŰZÉS. A Fényűzés Elleni Liga feloszlott. Mi késztette erre

a szomorú harakirire, nem tudható. Hogy feladatát befejezettnek tekintette volna és a fényűző divatot egyszersmindenkorra kiir-totta volna nálunk, — alig hihető. Hogy a céltalanság felismerése és a küzdelem ered-ménytelensége adta volna vezetői kezébe az öngyilkos fegyvert, ez még kevésbbé való-színű. A találgatások és a gúnyos megjegy-zések területére nem követjük ezúttal sem azokat az epés chroniqueuröket, akik annak

idején a humor- legolcsóbb fegyvereivel tá-madtak rá a Liga vezetőire. Pedig ezek jó-szándékai kétségtelenek voltak és el nem vitatható, hogy a társadalmi fényűzés elleni harcban okos gondolatokat pendítettek meg. De vájjon csakugyan olyan súlyos-e ez a fényűzés a mai divatban, mint azt némi felü-letességgel sokan megállapítják, még többen utánuk mondják. Nem számítva a divat bi-zonyos kinövéseit, túlzásait és ama hirtelen felcseperedett „hadseregszállítónék" kihívó öltözködési módját, azt lehet mondani, hogy a mai divat inkább a takarékossági hajla-moknak kedvez. Csak a pazarság látszata az, ami e divatnak annyi ellenséget szerez, a valóságban pedig rég nem lehetett annyi módon takarékoskodni a kelmével mint ma. A széles szőrmetoldások a féli köpenyeken a mai poszfóhiány ötletéből születtek meg, mert ennyivel kevesebb kell ebből a drága anyagból és a köpeny mégis meleget tart. A szőrmével egyáltalában jobban lehet taka-rékoskodni, mint a kelmével, mert ehhez akármelyik régi téli garnitúra anyagát fel lehet használni és a mostani kabátgallérok és szőrmeszegélyek később újra feltámad-hatnak más alakban. A divat mindenképpen kedvez az összetoldásoknak, a régi ruha-kelmék felhasználásának és akár a „kétféle kelme" mostani divatszerűségét, akár a „kö-penyruhák" szokását tekintsük is, mindegyik mellett alkalom van a takarékosságra. A mostani divatnak az a külsősége, hogy széles, komoly zsebeket alkalmaz a felöltőkön, nél-külözhetővé teszi a muffot és általában el lehet mondani, hogy a szabóknak és varró-nőknek most, hogy a divat errefelé némileg függetlenítette magát a párisi tervezők sze-szélyeitől, valamivel praktikusabban lehet bánniok azokkal az anyagokkal, melyeket a hadseregek még le nem foglaltak.

MESE A HATTYÚÁGYAS HÁLÓSZO-BÁRÓL. (Első rész.) Volt egyszer hol

nem volt, ide gyorsvonattal alig félnapi járó-földre volt, a vidám császárvárosban volt, hogy egy Laufer Mary nevű úrihölgy, sza-lámigyáros neje vagy ilyesféle volt, de bizo-nyos mondén hajlamú hölgy volt, aki látott egyszer a nagy Kurz Zelma énekesnőnél egy olyan hálószobát, melynek ágya hattyúfor-májú volt, az ebédlőjét afrikai márványbur-kolat födte, a mennyezetét pedig éktelen szép stukkó-imitációk borították. Fenínevezett úri-hölgy tehát, amint ment mendegélt volna hazafelé magában, arra gondolt, hogy ő hol-nap elhivatja a legnevesebb bécsi építészek egyikét, Loos Adolf mestert és attól kér némi terveket egy hasonló afrikai hattyúágyra, álstukkó-márványmennyezetre és egyéb jól

52

52. A XIX. század elejéről való ön tö t tvasmunkák . Dr. 52. Gusse i s e rne Kleinkunst a u s dem Anfang des XIX. Lenkei Henrik gyűj teményéből . Jahrhunder t s . S / O

Magyar Iparművészet , 4

54

54. A XIX. s zázad eleiéről va ló ö n l ö t l v a s m u n k á k . Dr. 54. G u s s e i s e r n e Kleinkunst a u s dem A n f a n g d e s XIX. p v c Lenkei Henrik gyű j t eményébő l . J ah rhunder t s . Z / U

4*

55—56. Szi ronta i Lhotka I s tvánná : Tavasz i ruhák . Szironlai Lhotka István r a j za .

55 — 56. F r a u St . Szirontai Lho tka : F r ü h j a h r s m o d e . Zeich-nung von S te fan Szi ronta i Lhotka .

57—58. L a n g E m m a : Tavasz i r u h á k . 57 —58. E m m a L a n g : F r ü h j a h r s m o d e . 97

59—60. Toroczkói varrot tasok. 59—60. Ungarische Volkskunst. Bauernstickereien aus Toroczkó.

59—60. Toroczkói varrottasok. 5 9 — 6 1 . Ungarische Volkskunst. Bauernstickereien aus Toroczkó.

65. Az O. M. Iparművészet i Múzeum ú j a b b g y a r a p o d á s a E u r ó p a . Bécsi porcel lán 1750 tá járól . A d o m á n y .

63. Neue re E r w e r b u n g e n d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s : E u r o p a . Wiener Porcze l l an um 1750 S p e n d e .

64

64. Az O. M. Iparművészet i Múzeum ú jabb g y a r a p o d á s a : 64. Neuere Erwerbungen des K u n s t g e w e r b e m u s e u m s : ACW Ázsia . Bécsi porcellán 1750 tájáról . Asien. Wiener Porczel lan um 1750. I U I

Magyar Iparművésze i . 6

65. Az O. M. Ipa rművésze t i Múzeum ú j a b b g y a r a p o d á s a 65. Neue re E r w e r b u n g e n d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s : Apo teóz i s . Bécs i porcel lán 1744 — 49. Hol i t scher Róber t A p o t h e o s e . Wiener Porcze l l an 1744—49. G e s c h e n k d e s a j á n d é k a . Her rn Rober t Hol i t scher .

• • i j l l U M

66. Az O. M. Iparművésze t i Múzeum ú j a b b g y a r a p o d á s a : Szere lmi jelenet . Bécs , 1744—49. Hol i t scher Róber t a j á n d é k a . — 67. Har lekin . Meissen , XVIII. sz . e l ső fele. — 68. Bécsi b iszkvi tváza . XVIII. sz. m á s o d i k fele. — 69. Kupa kék d í sz í t ésse l . Meissen , 1750 tá já ró l . — 70. É n e -k e s n ő . F ranken tha l , 1775. Á d á m Bauer min tá j a . Hol i t scher Róber t a j á n d é k a .

66. Neue re E r w e r b u n g e n d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s : L i e b e s g r u p p e . Wien, 1744—49. G e s c h e n k d e s Herrn R. Hol i t scher . — 67. Harlekin. Meissen, e r s t e Hälf te d e s XVIII. J ah rhunde r t s . — 68. Bisku i tvase . Wien , zwei te Hälf te d e s XVIII. J ah rhunde r t s . — 69. Humpen mit B laudekor . Meis -s en um 1750. — 70. S ä n g e r i n . Modell von A d a m Bauer . F r a n k e n l h a l , 1775. G e s c h e n k d e s Herrn Rober t Hol i t scher . 1 0 3

5*

1 0 4 71. Az O. M. Iparművészet i Múzeum úiabb g y a r a p o d á s a . F e r e n c z y Noémi : A te remtés . Gobel in .

71. Neuere E r w e r b u n g e n d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s . Noémi F e r e n c z y : Die E r s c h a f f u n g . Gobel in .

' iw» jiir

meglátott dolgokra nézve. A nagy háború harmadik évében történt a mese. (Második rész.) Negyven usque hatvanezer korona a mű megvalósítva, — szólt röviden a mester és letette a terveket az úrihölgy asztalára. És a hattyú ? — kérdé a szép asszony. Boldog-talan volnék, ha Ön három hónap múlva nem a világ legszebb hattyúágyában álmodna a szalámigyárosról — szólt a tervezőművész és távozott. (Harmadik rész.) Kedves mester, tudja, meggondoltam a dolgot. Én nem is tudom, hogy is mondjam csak : én egy púpos-teve-ágyat láttam legutóbb a nagy Medels-kynél. É s én most egyelőre elejtem az Ön terveit. Köszönöm az Ön jóságát s kézszo-rításom legyen tiszteletem adója. Mester ügy-védjéhez el. (Ötödik rész.) Tudjátok, gyer-mekek, mit szólt ehhez a rideg és kimért b í ró? Ezt mondta: Őfelsége a császár ne-vében, ö n Laufer Mary fizet e derék mes-ternek elkészített és soha meg nem való-sított hattyúágy-tervéért négyezer koronát készpénzben, mert a művészi terv szellemi munka, melynek épp úgy megvan a becsüle-tes ára mint a szaláminak, még akkor is, ha sohasem lesz a hattyúból ágy. Ebből ti is megérthetitek magyar iparművész gyer-mekek, hogy mi volt a bécsi hattyú elhaló éneke.

A KÖZPONTI HATALMAK IPARMŰVÉ-S Z E T E A SEMLEGESEKNÉL. A tavalyi

stockholmi kiállítás, melynek vitathataílanul megvolt a maga művészeti, gazdasági és politikai hatása, további lépésekre buzdítja a központi hatalmak egyes országait, melyek iparművészetük legértékesebb erőit szívesen csoportosítják a békés demonstráció céljaira. Most egyszerre két nagysikerű hódításról értesülünk, melyeket a németek és osztrákok finom ízlésükkel értek el két semleges ország fővárosában. Az első a németek könyvművé-szeti kiállítása Stockholmban, mely a könyv-nek egész művészeti sokoldalúságát feltárta anélkül, hogy a szabad grafikát is felölelte volna. A kiállítás nagy sikerére jellemző, hogy a svéd szociáldemokraták lapja, mely a háború kitörése óta mindent gyűlöl ami német, kény-telen volt elismerni, hogy „ez a kiállítás nagy meglepetéssel szolgált azoknak, akik azt hit-ték, hogy Gutfenberg hazájában most mást nem is gyártanak csak gránátokat". A másik szintén jelentős térfoglalás a Wiener Werk-statte divatművészetéé, mely Amsterdamban és Hágában, az ottani színházakban egy-egy estén zenés kosztümbemutatásokat rendezett és a Lendecke festő által felvonultatott model-leknek olyan páratlan sikerük volt, hogy az ottani entente-barát sajtót is teljesen lefegy-verezték. Mondani sem kell, hogy e vállal-

kozásnak is az aktuális célokon túl a jövőbe-látó kereskedelempolitikai érzék volt a meg-teremtője. Egyébiránt pedig nemcsak hisszük, de bizonyosra is vesszük, hogy a központi hatalmak országai közül Magyarországnak is rövidesen alkalma lesz semleges területen győzni meg a világot, hogy a szövetséges országoknak az ízlésben is méltó fegyver-társuk.

AZ IPARMŰVÉSZETI NEVELÉS É S A >. HAZAI STILUS. Mostanában mind több

és több német város szervezi újjá az utóbbi évtizedekben elhanyagolt iparművészeti isko-lákat. Alig van német nagyváros, melynek ne volna meg az a törekvése, hogy iparmű-vészeti oktatása is méltó legyen egyébfajta iskolái színvonalához. Ez iskolák legtöbbje főként a bécsi iparművészeti iskola légköré-ből igyekszik elhódítani egy-egy művészt, mert Bécs iparművészetében, annak ragyogó eleganciájában kezességet látnak a tanító ízlésére vonatkozólag is. Ámde e törekvés ellen mind több ellenvetés hallatszik és azt vitatják sokan, hogy a bécsi ízlés a maga városának talajából nő ki, de veszedelmes kísérlet volna ennek a beültetése az egészen más éghajlatú északnémet városok művésze-tébe. Kétségtelen — és erre nemcsak a német iparművészeti iskolák nyújtanak jó negatív példákat —, hogy annak, aki egy új művész-nemzedék felnevelésére vállalkozik, teljesen tisztában kell lennie a hazai hagyományokkal. Az egységes területi határokon belül kifejlő-dött múltbeli élet, annak ipartörténeti erőfeszí-tései, művelődési formái, egyes ipari és művé-szeti ágakban elért eredményei, a nép lelkének minden rezzenése kell hogy sajátjává tudjon válni annak a tanárnak, aki e földből kinőtt legfrissebb hajtások kertésze. Ha a tanárban a lokális géniusznak felismerésére való kedv hiányzik, a hagyományok pszichéjébe való belemerülést a maga példájával tanítványai előtt nem igazolja, akkor éket ver a fejlődésbe és kártékony. Ezért elvileg nem lehet ugyan ellenezni idegen városokbeli,sőt idegen ország-beli tanároknak meghívását sem valamely ipar-művészeti iskolára, de annak a tanárnak azután minden erejével és az önfeláldozásig menő szorgalommal kell magát az elfoglalt műhely hagyományainak szellemébe beleásnia. Az ilyen tanárnak természetszerűleg nem nagy és kiterjedt üzleti tevékenységre, művészi hír-nevének gyümölcsöztetésére kell az oktatásból fennmaradó szabad idejét fordítani, hanem ama könyvek, múzeumok és művészi relikviák ala-pos tanulmányozására, melyek évszázadok céltudatos munkájával igyekeztek annak a vidéknek vagy fajtának gondolkozásmódját

kifejezni. 1 0 5

Magyar Iparművészei. 6

. T B R M » t C T - M R i n i M Ű Z

Szemelvény Toroczkő l Wigand E d e „Hfmes udva r " c. müvéből .

E. Wigand : Fami l lenhaus .

felvonókkal, megfelelő számú közös fürdővel, esetleg közös konyhákkal sfb.), akkor ezeknek az összes laká-soknak elhelyezésére az Üllői-útból nem egészen 1 kilométer hosszúság kellene. Ezzel az építési költségek jelentékenyen kisebbednének, a ké-nyelem fokozódna és ami a leg-fontosabb, sokkal több lakáskereső munkáscsalád igényeit lehetne kielé-gíteni a mai telekspekuláció mel-lett. Az író szerint a házzal kap-csolatos kis kertben a városi munká-val elfoglalt ember amúgy sem ér rá kertészkedni, viszont az okos emele-tes bérházelrendezés a ház mögött szabadon hagyandó nagy területek-kel a levegő és az egészség köve-telményeinek eleget tesz. Bauer sze-rint tehát a hosszú sugarakban el-nyúló magas házsorok mindenképpen helyesebbek ily célokra a luxuriózus egy-kétcsaládos házaknál. Igen érde-kes okoskodás, ez mely mindenesetre megérdemelné, hogy az építészeti szak-körök e gondolattal a helyi viszo-nyok figyelembevételével foglalkozza-nak és hozzászóljanak.

106

NAGYVÁROSI MUNKÁSLAKÁS-TELE-PEK. A Szociálpolitikai Szemle legutóbbi

számában Bauer Henrik építész igen érdekes fejtegetést ír erről a kérdésről. Szerinte a városok zsúfoltságának és egészségtelen voltának ellensúlyozására megindult mozgal-mak, mint a „családiházépítő" vagy „kert-város "-alakító törekvések hibás irányban haladnak, mert csak oktalanul kiterjesztik az építkezés területét s ezzel igen nagy költségtöbbletet, bonyolult úthálózatot stb. idéznek elő „és a városi építkezésnek nagy előnyeit ejtik el a magas, többemeletes, zárt-sorú építkezés kerülésével, de fenntartják azokat az összes hátrányokat, amik a terü-leti terjeszkedéssel kapcsolatosak." Szerinte tehát nem kell elejteni a többemeletes bér-házakat, csak hogy azokat zárt sorban, az út mindkét oldalán, kifelé a szabad levegőre, a nyilt természetre nézve, hosszú, egymással párhuzamos vonalakban kell sorakoztatni. Példaképpen felemlíti, hogyha a fővárosi és a kispesti munkástelepeken levő összes mun-káslakásokat, számszerint tíz és félezer, átlag másfélszobás lakást valamennyit a Kispest felé vezető Üllői-úf mentén, az út minden oldalán csupán egy házsort számítva, minden 180—200 méter hosszban egy-egy kereszt-utcával megszakítva, építenők fel ötemeletes házakban, melyek a megfelelő legtökéletesebb módon lennének felszerelve (személy- és teher-

À REFORMÁCIÓ EMLÉKTÁRGYAI. Ez év őszén lesz a reformáció keletkezésének

négyszázéves fordulója és az egész világ protestánsai készülnek már e jubileum meg-ünneplésére. A würftembergi országos ipari múzeum ebből az alkalomból kifolyólag már pályázatot is írt ki a német tervezők és iparosok részére olyan kegyeleti tárgyak művészies modelljeire, melyek Luther nagy művének méltó és ízléses emlékjelei. Nincs pontosan körülírva, hogy mik legyenek s milyen anyagból készüljenek ezek az emlékek. Lehetnek képeslapok, könyvtáblák,falraakaszt-ható tárgyak, üvegablakok, intarziák, kis plasztikai és festészeti művek, edények, komoly célokat szolgáló eszközök, gyűrűk, zománcos munkák, de semmi esetre se legyenek afféle áldozati giccsek vagy haszontalanságok, mint például az ünnepi kanalak, melyek nye-lére arcképet préselnek stb. Ezek a tömeges előállításra szánt holmik, de ezek mellett egyes plasztikai és festészeti munkák is részt-vehetnek a pályázaton. Alig hihető, hogy ez a pályázat meddő maradjon, de az is való-színű, hogy az ily módon tömegesen forga-lomba kerülő árúk legnagyobbrészt német vonatkozásúak és feliratúak lesznek. Annál inkább kívánatos volna tehát, hogyha a ma-gyar protestantizmus, mely a németekhez hasonló arányú ünnepségeket tervez, a maga részéről szintén gondoskodna ízléses és olcsó

holmik mintáinak akár iparművészcink között való pályázat, akár egyes művészeknek szóló megbízások útján. Ama valóban nagy és kul-turális áldozatok mellett, melyre a magyar protestáns egyházak ez évfordulón készülnek, ez a csekélység jelentéktelen költségtöbbletet okozna.

SZAKIRODALOM ÀZ O L A J F E S T É S M E S T E R S É G E . (írta

Balló Ede festő, a Képzőművészeti Fő-iskola tanára.) Szerény címe, egyszerű kül-seje ellenére is nagyon becses könyv ez. Nem íróember írta, nincsenek benne nagyképű értékítéletek és virágos frázisok : a mester-ségből nőtt ki, a műteremből, a régi mesterek technikájának szinte példátlanul lelkiismeretes tanulmányozásából. Balló Ede három évtizede járja Európa legnagyobb múzeumait és az ott felhalmozott legjobb festmé-nyeknek nemcsak virtuóz és bámula-tosan hü másolatait készíti, hanem eközben mindazoknak a technikáknak megfejtésére is törekszik, melyekkel e művészek festményeiknek színbeli fris-seségéf évszázadokra biztosítani tud-ták. E mélyreható technikai analízisnek igen becses tanulságaiból állott elő ez a könyv, amely a festékeknek, a festőala-poknak, a színkeverésnek, a festmények tisztításának, a tágabbértelemben vett képrestaurálásnak és a művészi máso-lásnak szinte egzakt pontosságú útbaiga-zításait tartalmazza. Nagy szakmabeli hozzáértés mellett egy nagy hit is meg-érzik a könyvön : a festő-szerző tudatá-ban van annak, hogy a képzőművészet elkövetkező korszakában a művészet meg fog szabadulni ama felszínességek-től, melyek sok egyéb hátrány mellett a képnek technikájában is megéreztették hatásukat, a festenitudás becsületes mes-terséggel lesz megalapozva és a művé-szek ugyanakkora lelkiismeretességgel fognak a festő-eljárásokkal kísérletezni, mint ahogy a quattrocento korában csak-nem minden művész és később is a leg-nagyobbak külön-külön megcselekedték. S hogy ez így lehessen, azért akarja ő azon az akadémián, melyen működik, a fiatal festőnövendékeket a festészetnek ez anyagaival való bánásra,a vászonnak, a festékeknek, az ecsetnek, a palettának minden csinjára-binjára kioktatni. Az első lépés ehhez ez a könyv, a többit a Képző-művészeti Főiskola vezetőinek kell meg-tenniök, mert ezzel egy olyan eredeti és jelentős újítással gazdagodna az iskola,

melynek bizonyára világszerte akadnának kö-vetői. A szerző maga. adta ki könyvét, mely négy koronáért kapható a könyvesboltokban.

L E V E L E S L A D A NYOMDÁSZAT, KÖNYVMŰVÉSZET É S

EGYEBEK. Kner Imre úr, akinek egy hosszabb tanulmányával mult számunkban foglalkoztunk, levelet írt nekünk, melyet — bár nem a nyilvánosság elé volt szánva — némi rövidítéssel és a magunk válaszával itt közlünk.

Tekintetes Szerkesztőség ! Látom, hogy b. lap-juk legutóbbi számában foglalkoznak a Könyvtári Szemlében megjelent cikkemmel. A kérdéses cikkel csak azzal a szándékkal írtam, hogy egyszer az egész kérdést minden oldaláról felszínre vessem, minden oldalél megvilágítsam s a magyar könyv jelenlegi helyzetét teljesen meghatározzam. Isme-

Szeme lvény Toroczkó i Wigand E d e „Hímes udva r " c. művéből .

E. Wigand : Pro jek t e iner Villa. 107 6*

rem és elismerem az iparművészeti iskola gra-fikai osztályának érdemeit, de éppen nem értek azzal az iránnyal egyet. Addig, amíg ez az osztály együttműködött a Könyvnyomdászok Szakkörével, sokszor hibáztattam azt, hogy nem lesz fejlődés-képes az az irány, amelyet követnek, mert az nem eléggé tipográfiái, nem a régi tradíciókból, az anyag és a mesterség belső lehetőségeiből, hanem kívUlről jövő ötletekből fejlesztetett. Az idők nekem adtak igazat és nekem adott igazat a kUlföldi nyomdászat egészséges fejlődésének újabb iránya is. Van azonban sok olyasmi, amit a nyomdá-szatnak kívülről kell várnia, éppen Önöktől, az iparművészet köréből. Ilyen dolog például az illusztrált könyv Ugye, amely a legnehezebb és legérdekesebb művészeti problémák egyike. Saj-nos, abban is Önöknek van igazuk, hogy egyelőre nem lehet itt sem másra szorítkozni, mint annak a kevés rossznak a regisztrálására és ostorozá-sára, ami megjelenik. Ami nincs, azt egyelőre fej-leszteni vagy irányítani sem lehet, és Önök az életrehívásra nincsenek is hivatva. Ez egészen más körök hivatása. Engedjék meg azonban azt a megjegyzésemet, hogy a lapnak magas színvo-nala megtartása mellett is más irányba kellene kevéssé fordulnia. A bankpaloták, templomok, egy-házművészet stb. helyett a középosztály igényei felé. Hiszen a lap olvasóinak legnagyobb része is a haladó polgárság köréből keriil ki. Éppen ide tartozna az is, hogy legalább a kUlföldi könyv-művészetből többet hozzon a lap, de idetartozik egy más nagy hiányosság is. A múltkor például egyszer átnéztem a lapnak összes azon évfolya-mait, amelyeket én olvastam, illetve nekem meg-vannak. És megdöbbenéssel láttam, hogy 10 év alatt egyetlen cikk, egyetlen illusztráció nem fog-lalkozott azzal, amit kerestem : az Einfamilienhaus, a polgári vagy jobbmódú intelligens ember, vagy pláne a kispolgár kis házával, azzal a problémá-val tehát, amely külföldön ebben az évtizedben éppen a legelsősorban érdekelte az iparművészet és az építészet barátait. És amelyre nálunk nagy szUkség van ! Hiszen csak T. Wigand marosvásár-helyi polgári házaira kell utalnom, arra a jelen-ségre, hogy hogyan nőnek ki a földből a buda-pestkörnyéki nyaralótelepek, amelyeknek, például Felsőgödnek, Rákosligetnek, építkezése egyenesen bUntetendően csúnya. És például arra a jelenségre, hogy Arad lakossága a legutolsó népszámláláskor kevesebb volt mint 1900-ban, mert a hivatalnoki és polgári lakosság nagy része a város körUli fal-vakba, Ujaradra, Zsigmondházára stb. menekül a városi élet elől. Tehát az igények, a szükséglet megvannak eziránt. Kérem, ne méltóztassék ezt a megjegyzésemet rossz néven venni, éppen ágy nem a másik, előzőt sem. Semmi egyéb szándé-kom nincs vele, mint az, hogy egyszer mint a lap régi olvasója és barátja és olyan ember, aki ma-gam is a magam szűk terén évek óta a hala-dásért dolgozom és mindennek, ami jobb, szebb, okosabb és egészségesebb a réginél, nagyon örU-lök, hozzászóljak ahhoz, amiben hiányosságot

érzek. Gyoma, 1917 március 17. Szerkesztő árnak igaz híve Kner Imre.

A szerkesztőség válasza. Az o k o s , m e g -ér tő é s művelt kritikát mindig sz ívesen v e s z -szük s kivált, ha o lyasvalaki tő l s zá rmaz ik , aki velünk együtt azon dolgozik, hogy a magya r iparművészeié t — s e l sőso rban az t — becsül jék meg idehaza. A könyvművésze tben ez épp úgy igaz, mint az épí tészetben vagy egyéb művész i ágakban . Itt van a felelet a r r a a s z e m r e h á n y á s r a , mely — úgy érezzük — n e m c s a k a levélíró részérő l á rad felénk, hogy miért nem fogla lkozunk mi a kUlföldi könyv-művészet te l többet . Azért nem, mert i t thon is van vagy egy féltucat o lyan graf ikusunk, aki egyenlőrangú a külföldiek legtöbbjével é s a k ö z ö n s é g még ezeket sem ismeri e léggé. A kül fö ld ieskedés pedig n e m c s a k snob izmus , hanem több annál : a jó tékonyság i mamák-e l j á r á sához hasonl í t , akik „anyavéde lmeznek" , mialatt a s a j á t gyermekeiket nincs, aki m o s -d a s s a . É s itt van a felelet a r ra a ké rdés re is, hogy miért nem fogla lkozunk mi többet a polgári középosz tá lynak való művészet tel . Mert M a g y a r o r s z á g o n — némi á l t a l ános í t á s -sa l — még n incs polgári művésze tpá r to l á s . C s a k a r i sz tokra t ikus művésze tpá r to l á s van : állami, egyházi , születés i é s pénza r i sz tok ra -táké, ezért több az egyházművésze t , a bank-palota , a templom, mint a c sak fél ig-meddig is bemuta t á s r a é r d e m e s csa ládi l akóház . A polgári k i s lakásép í tés — tisztelet a k e v é s kivételnek — a „fe lsőgödi ke r tvá ros" - ! , a „rákosl iget i co t t age" - t ta r t ja művésze tnek s ha elvétve akad valaki, aki igazi épí tésszel , köve t é s r e méltó ízléssel építtet, annak a l akóházá t be is mutat juk e folyóiratban, ami-ről valamennyi évfo lyamunk f igyelmes át la-p o z á s a után akárki meggyőződhe t . E g y ipar-művészet i fo lyóira tnak a te rmésze téhez t a r -tozik, hogy amit szóva l e lmond, azt példákon is i l lusztrálnia kell é s pedig n e m c s a k váz la -tokon, hanem lehetőleg kész a l k o t á s o k o n . S ha mi ezenfelül még a magya r a lkotó kézfői való s z á r m a z á s t is igen fon tosnak tar t juk, bizony c s a k r i tkán szó lha tunk a c s a -ládi ház művészetérő l , a mi szerény, még békeidőben is igen sze rény anyag i képes-ségű é s f o g é k o n y s á g ú polgári osz tá lyunkkal kapcso la tban .

1 0 8