FFeellüüggyyeelleettii áálllláássffooggllaalláássookk

A Tisztelt Olvasó az alábbiakban – a felügyelt intézményekre vonatkozó törvényeknek

megfelelő feldolgozásban – kérdéseket és válaszokat talál. A kérdéseket a felügyelt

szervezetek és azok ügyfelei tették fel, a válaszokat pedig a Felügyelet munkatársai

készítették el. A Felügyelet céljai között mindig kiemelten fontosnak tartotta, hogy

segítse a felügyelt szervezetek munkáját, valamint az ügyfelek tájékoztatását.

Ugyanakkor ezen segítő tevékenysége során fokozottan figyelemmel kell lennie az

Alkotmánybíróság több döntésére, amelyek a jogbiztonság szempontjából nem

engedik közigazgatási szerv számára az állásfoglalásokkal történő jogértelmezést. A

két elvárásnak megfelelve e helyen kell nyilvánvalóvá tenni a Tisztelt Olvasó

számára, hogy a következőkben leírt vélemények nem kötelező erejűek, nem

minősülnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerinti jogi iránymutatásnak.

Ha azonban a vélemények tartalmát a Tisztelt Olvasó munkájában, egyéb ügyében

haszonnal tudja alkalmazni, a Felügyelet segítő szándéka már elérte célját.

PPéénnzzppiiaacc

TARTALOM

2008. év ................................................................................................................................... 8

Állásfoglalás banktitok kiadhatóságáról az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére ............ 8

Önkormányzati kitettségek súlyozása a hitelezési kockázat tőkekövetelményének sztenderd módszerrel

történő számítása során ....................................................................................................................... 10

Az ügynök (meghatalmazott) igénybe vételének egyes kérdései ........................................................... 11

Külföldi székhelyű cég lehet-e Magyarországon b) típusú ügynök? .................................................... 12

Mi minősül pénzváltási tevékenységnek? ............................................................................................. 13

Az egyes banki termékek távértékesítése kapcsán elvégzendő ügyfél-átvilágítási kötelezettség........... 14

A hitelkeret feltétel nélküli felmondhatósága kritériumának alkalmazhatósága .................................. 15

Ausztriai székhelyű hitelintézet hogyan vehet igénybe ügynököt Magyarországon? ............................ 15

A „66.19 Egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység” körébe felügyeleti engedélyköteles tevékenységek

tartoznak-e? ......................................................................................................................................... 16

Elektronikus étkezési utalvány készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e? ............................ 18

Étkezési utalvány, illetve üdülési csekk kibocsátásával kapcsolatos általános kérdések ..................... 19

Melegétel szolgáltatás igénybevételét elősegítő plasztikkártya készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek

minősül-e? ............................................................................................................................... 19

Üzletszerűség meghatározása devizával történő kereskedelmi tevékenység végzése esetén .............. 21

Banktitoknak minősülő információ kiadhatósága ......................................................................... 21

THM érték meghatározása ......................................................................................................... 23

Lezárva: 2008. december 8-án. ........................................................................................................... 25

2007. év ............................................................................................................................................. 26

Beszámítható-e a teljes hiteldíj mutatóba (THM) a csoportos hitelfedezeti biztosítási díj biztosítottakra

való továbbításából eredő költség? ............................................................................................. 26

Papíralapú ajándékutalvány készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e? ............................ 27

A lakossági kölcsönhöz kapcsolódó teljes hiteldíj mutató megjelenítése ......................................... 28

Az ügyfél-tájékoztatás szabályai az ügyféladat KHR-be kerülésével kapcsolatban .......................... 29

2

A belső hitellel érintett személyek köre ................................................................................................ 30

Az ügyvezetői tisztség megszűnése automatikusan maga után vonja-e az érintett személy belső

igazgatósági tagságának megszűnését is?............................................................................................ 32

Végezhet-e a pénzügyi intézmény faktoring és forfetírozási tevékenységet, ha hitel-és pénzkölcsön

nyújtásra vonatkozó engedéllyel rendelkezik ? .................................................................................... 33

Jogosult-e a fióktelep a Hpt-ben meghatározott pénzváltási tevékenység végzésére? ......................... 33

Milyen feltételek mellett bocsáthat ki a bank kiskorúak részére bankkártyát? ..................................... 34

Milyen feltételeket kell figyelembe vennie a pénzügyi szolgáltatónak, ha a fedezetként ajánlott

ingatlanokat – bejegyzett jelzálogjoga alapján - a bírósági végrehajtáson kívül kívánja

értékestésíteni? ..................................................................................................................................... 37

Áruhitelre vonatkozó szerződésben körülírt konstrukció, melynek folyósítása lehívható hitelkeretekből

áll üzletszerűnek minősül-e és engedélyköteles-e? ............................................................................... 37

A határon átnyúló pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos kérdések ...................................................... 38

Mely jogszabályi rendelkezések vonatkoznak a pénzügyi intézmények cégjegyzésére? ....................... 40

Hogyan minősül a kétesnek minősített kintlévőségek kölcsönös segítségnyújtási keretszerződésben

rögzített engedményezés útján történő beszedése? ............................................................................... 41

Megállapítható-e az üzletszerűség olyan összegű követelés megvásárlása esetén, mely a hétköznapi,

szokásos „magánemberi” szintet meghaladja? .................................................................................... 42

Hogyan minősül a sportcentrum által, annak szolgáltatásai igénybevételére jogosító kártya? .......... 43

Köteles-e belső ellenőrt foglalkoztatni az EU másik tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet

magyarországi fióktelepe? ................................................................................................................... 44

Hogyan minősül egy gazdasági társaság azon tevékenysége, melynek során rendszeresen finanszírozni

kívánja kereskedelmi partner cégének működését? .............................................................................. 45

Társasházak bankszámla feletti rendelkezési jogának változása esetén mely szabályokat kötelesek

alkalmazni a pénzügyi intézmények? .................................................................................................... 46

Jogosult-e „b” típusú ügynök tevékenysége végzéséhez közreműködőt igénybe venni? ...................... 46

Van-e jelentősége a kiszervezés szempontjából, hogy a kiszervezett tevékenységet az anyabank végzi?

.............................................................................................................................................................. 48

Külföldi anyavállalat által a magyarországi leányvállalata dolgozói részére juttatni kívánt

részvényekre vonatkozó opciós joggal összefüggésben felmerülő kérdések ......................................... 49

Fióktelepek esetében alkalmazhatóak-e a Hpt. kiszervezésre vonatkozó szabályai? ........................... 49

Külföldi lakóhellyel rendelkező magánszemély részére ingatlanvásárlás céljából nyújtott kölcsön

határon átnyúló tevékenység-e? ........................................................................................................... 50

Étkezési jegy, mint természetbeni juttatás felhasználásával kapcsolatos kérdések .............................. 51

Üzletszerű-e a pénzkölcsön nyújtás, ha a kölcsönt adó nem kér kamatot és egyéb költséget sem számít

fel? ........................................................................................................................................................ 52

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban:

Hpt.) 50-55/A. §-aiban szabályozott banktitokkal összefüggésben felmerült jogértelmezési

problémával kapcsolatos felügyeleti állásfoglalás. .............................................................................. 53

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban:

Hpt.) 130/F. §-ának (1) bekezdésben foglalt, a Központi Hitelinformációs Rendszert (a továbbiakban:

KHR) kezelő pénzügyi vállalkozás részére átadott adatok körére vonatkozó rendelkezéssel

kapcsolatosan felügyeleti állásfoglalás ................................................................................................ 55

Lezárva: 2007. december 22-én. ......................................................................................................... 55

2006. év ............................................................................................................................................. 55

Banktitoknak minősülő adat átadása csoporton belül .......................................................................... 55

Külföldi ügyféllel kötött szerződések magyar nyelven történő megkötésének kérdésköre .................... 57

„B” típusú ügynöki tevékenységet végző gazdasági társaság jogosult-e közreműködőt igénybe venni?

.............................................................................................................................................................. 58

Tevékenység végzése kiszervezésnek minősül-e? .................................................................................. 60

Az adós központi hitelinformációs rendszerben történő szerepeltetésének feltételei ............................ 60

Központi Hitelinformációs Rendszerre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos állásfoglalás........... 61

A Hpt. kiszervezésre vonatkozó egyes rendelkezéseivel kapcsolatos kérdések ..................................... 62

3

Megszüntetett bankszámlával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések ................................................. 63

MonBank ügyviteli szoftver használatával kapcsolatos felügyeleti állásfoglalás megváltoztatására

irányuló kérelem................................................................................................................................... 65

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban:

Hpt.) 4. §-a alapján hitelintézet által nyújtható szolgáltatásokkal kapcsolatos - állásfoglalás kérés .. 67

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban:

Hpt.) elnevezés védelmére vonatkozó szabály értelmezése................................................................... 69

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban:

Hpt.) 44. §-a (4) bekezdésének b) pontjának a Felügyelet által alkalmazott adott szankcióval

összefüggésben való értelmezésével kapcsolatos - állásfoglalás kérés ................................................ 69

Devizaügyletek a Hpt. hatálya alá tartoznak-e? .................................................................................. 70

Faktoring tevékenységre nemzetközi egyezmény alkalmazható-e? ...................................................... 71

Engedményezési tevékenység hogyan ítélhető meg a Hpt. szempontjából? ......................................... 71

Központosított számlázási rendszer működtetése milyen tevékenységnek minősül a Hpt.

szempontjából? ..................................................................................................................................... 72

Határon átnyúló tevékenység, ill. a szakszervezet által folytatni kívánt ügynöki tevékenység megítélése

.............................................................................................................................................................. 73

A Ptk záloghitelezésre vonatkozó szabályainak alkalmazása során ugyanazon megítélés alá esik az

Európai Unióban székhellyel rendelkező és az OECD valamely tagállamában székhellyel rendelkező

hitelintézet? .......................................................................................................................................... 75

A konzorciális hitelezési tevékenység folytatásához nincs szükség külön tevékenységi engedélyre olyan

pénzügyi intézménynek, amely hitel és pénzkölcsönnyújtási tevékenységre szóló korlátozása nélküli

engedéllyel rendelkezik ........................................................................................................................ 76

Banktitok .............................................................................................................................................. 77

Lezárva: 2006. december 13-án .......................................................................................................... 78

2005. év ............................................................................................................................................. 79

Külföldi cég által ÁFA visszaigénylések megvásárlásához szükséges-e a Felügyelet engedélye? ....... 79

Pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e a cégcsoporton belül történő hitelezési, pénzkölcsön nyújtási

tevékenység? ......................................................................................................................................... 79

Az univerzális hitelintézetek számára a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos rendkívüli

adatszolgáltatást elrendelő határozatok által alkalmazott „összesített ügyfélpénz” fogalmának

értelmezése ........................................................................................................................................... 81

Pénzkölcsönnyújtásnak minősül-e a munkavállalók részére történő lakáscélú kölcsönnyújtás? ......... 81

Beszedési megbízások benyújtása, illetve átutalások teljesítése engedélyköteles pénzügyi

szolgáltatásnak minősül-e? .................................................................................................................. 82

A faktoring tevékenység végzésére szóló engedély alapján végezhető-e forfetírozás is? ..................... 83

Betéti társaság, mint un b) típusú ügynök tevékenységi körében végezheti-e a 67.13’03 TEÁOR szám

alá tartozó tevékenységet? ................................................................................................................... 83

Pénzügyi vállalkozás egyes könyvelési feladatokat kiszervezhet-e? ..................................................... 84

Határon átnyúló szolgáltatás „b” ügynök útján végezhető-e?............................................................. 85

„A” típusú ügynök ismételt azonosítási kötelezettségének kérdése a pénzmosás megelőzéséről és

megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény alapján ................................................................... 86

A Hpt. 3.§ (1) bekezdésének b) pontjában foglalt pénzkölcsönnyújtás engedélyköteles, ha a

tevékenységet üzletszerűen végzik? ...................................................................................................... 86

Átalakult hitelintézetnek kell-e kereskedési könyvet vezetnie, ha a jogelőd mentesítéssel rendelkezett?

.............................................................................................................................................................. 87

Pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez-e a gazdasági társaság, amely saját többségi tulajdonában

lévő más társaságok számára tagi kölcsönt folyósít? ........................................................................... 88

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása ................................................................................ 89

A Hpt. 199. § (1) bekezdésében nem jelölt szervezeti formában pénzügyi szolgáltatási tevékenység

végzése során jogi személy használhatja-e a „bank” elnevezést? ....................................................... 89

Kft cégformában működő gazdasági társaság milyen jogszabályi feltételek mellett végezhet befektetési

célú arany, drágakő értékesítést? ......................................................................................................... 90

4

Engedélyköteles pénzkölcsönnyújtásnak minősül-e, ha egyetlen ügylet keretében több követelés

megvásárlására kerül sor? ................................................................................................................... 91

Végezhet-e a Hpt szerinti ügynöki tevékenységet az egészségpénztár? ................................................ 92

A faktoring tevékenység végzésére szóló engedély alapján végezhető-e a forfetirozás is? .................. 94

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása ................................................................................ 95

Pénzkölcsönnyújtásnak minősül-e a munkavállalók részére történő lakáscélú kölcsönnyújtás? ......... 95

Pénzügyi vállalkozás milyen feltételekkel nyújthat hitelt külföldre? .................................................... 96

Határon átnyúló szolgáltatás "b" ügynök útján végezhető-e? .............................................................. 97

Pénzügyi vállalkozás egyes könyvelési feladatokat kiszervezhet-e? ..................................................... 97

Kempingcsekk készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e? ..................................................... 98

Külföldi bankgaranciához szükséges-e a Felügyelet engedélye? ......................................................... 99

Mely költségeket kell beleszámítani a THM-be? .................................................................................. 99

Kiszervezésnek minősül-e az irattárolási terv és az értékpapír szállítás? .......................................... 100

Kiadható-e banktitok külföldi megkeresésekre? ................................................................................. 101

Pénzügyi vállalkozás cégjegyzése ...................................................................................................... 102

Pénzügyi vállalkozás határon átnyúló szolgáltatás-nyújtásának megítélése ..................................... 102

Hpt. 57. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő "vezető állást tölt be" szófordulat értelmezése .......... 104

Lezárva: 2005. november 30-án. ....................................................................................................... 104

2004. év ........................................................................................................................................... 105

Határon átnyúló szolgáltatásnak minősül-e, ha egy hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás egyetlen

alkalommal nyújt szolgáltatást az Európai Unió valamely tagállamának területén? ........................ 105

Informatikai alrendszerek működtetése kiszervezhető-e? ................................................................... 106

Hogyan nyújthat kölcsönt off-shore társaság? ................................................................................... 106

Mi a Felügyelet szerepe a BAR rendszerbe való adatbevitel, illetve abból való törlés kapcsán? ...... 107

A Hpt. 60.§ (1) bekezdés a) pontjának értelmezése ............................................................................ 109

Hogyan szervezhetők ki egyes informatikai feladatok? ...................................................................... 109

Kell-e engedély a pénzügyi vállalkozásban történő közvetett befolyásszerzéshez? ............................ 110

Milyen szabályok vonatkoznak az ügynökökre banktitok kezelése szempontjából? ........................... 111

Faktorálás esetén szükséges-e a kötelezett Pmt.szerinti azonosítása? ............................................... 112

Hogyan kell elvégezni az azonosítást jogi személy ügyfél esetén? ..................................................... 112

Milyen feltételekkel minősül a garancia nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak?.................................... 113

Befolyásoló részesedés megszerzésére irányuló engedélyezési eljárás keretében, milyen számú köztes

vállalkozáson keresztül megvalósuló tulajdoni részesedést ............................................................... 114

Milyen feltételekkel nyújtható eseti bilaterális vagy szindikált hitel határon átnyúló szolgáltatás

formájában? ....................................................................................................................................... 114

Milyen feltételekkel finanszírohatja a faktoring tevékenység végzésére jogosult pénzügyi vállalkozás

leányvállalatát? .................................................................................................................................. 116

Pénzügyi művelet mikor nem tekinthető a Hpt. szerinti kölcsönnyújtásnak? ..................................... 117

Devizaárfolyam meghatározása devizaalapú kölcsönök nyújtásánál ................................................ 118

Mely tevékenységek minősülnek kiszervezett tevékenységnek? .......................................................... 119

Hogyan értelmezendők a kiszervezéssel kapcsolatos egyes szabályok? ............................................. 120

Éven belüli hitelkeret fogalmának értelmezése a tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001.

(III.9.) PM rendelet alkalmazása ....................................................................................................... 122

Lezárva: 2004. december 31-én. ....................................................................................................... 123

2003. év ........................................................................................................................................... 123

A betéti kamatváltozás közzétételének jogi megítélése ....................................................................... 123

Hogyan értelmezendők a kiszervezés új, 2003. január 1-től hatályba lépő szabályai? ...................... 123

Kiszervezheti-e egyes tevékenységeit pénzügyi vállalkozás? .............................................................. 125

Pénzkölcsön nyújtásának minősül-e a részletfizetési kedvezmény a részletekbe beépített kamat

felszámítása esetén? ........................................................................................................................... 125

5

A számlavezetéshez kapcsolódó valutaforgalmazás pénzváltási tevékenységnek minősül-e? ............ 126

Kiadható-e a banktitok munkaügyi bíróság, illetve az általa kirendelt szakértő részére? ................. 127

Teljes hiteldíj mutató feltüntetése ....................................................................................................... 127

A Hpt. 2. számú melléklet III/10.2/d) pontjának értelmezése ............................................................. 128

Általános Szerződési Feltételek alapján felszámított egyes díjakról, költségekről ............................. 129

Mely tevékenységek szervezhetők ki és mit értünk "kizárólagos szerződés" fogalma alatt? .............. 131

Hogyan értelmezendők a kiszervezés egyes szabályai 2003. január 1-től? ........................................ 132

Banki ügyfelek banki terméket népszerűsítő tevékenysége ügynöki tevékenységnek tekinthető-e? .... 133

Végrehajtási eljárásban miként lehet információt szerezni az adós hitelintézetnél elhelyezett anyagi

javairól? ............................................................................................................................................. 134

Külföldi székhelyű társaság végezhet-e pénzügyi intézmény által kiszervezett tevékenységet? .......... 135

Mely tevékenység típusok minősülnek kiszervezett tevékenységnek? ................................................. 135

Hogyan értelmezzük a kizárólagos szerződéskötés fogalmát a kiszervezés keretén belül? ................ 136

Pénzügyi vállalkozás végezhet-e kiszervezést, illetve a belső ellenőr milyen alkalmazási formában

foglalkoztatható? ................................................................................................................................ 137

Mely időponttól gyakorolhatja szavazati jogát a pénzügyi intézményben befolyásoló részesedést szerző

személy? ............................................................................................................................................. 138

Mi minősül elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak? .................................................................... 139

A belső ellenőr milyen formában foglalkoztatható pénzügyi vállalkozásnál? .................................... 139

2003. július 1-től .......................................................................................................................... 142

Milyen típusú hiteleknél kell feltüntetni a THM-et? ........................................................................... 142

Milyen típusú költségeket kell figyelembe venni a THM számítása során, "b" ügynök tevékenységének

megítélése ........................................................................................................................................... 142

Lehetséges-e az üzletszabályzat ügyfelekre nézve hátrányos módosítása akkor, ha ezt a szerződés nem

teszi kifejezetten lehetővé? ................................................................................................................. 144

Nyújthat-e pénzügyi vállalkozás kölcsönt a cégcsoporthoz tartozó egyéb társaságok munkavállalói

részére? .............................................................................................................................................. 145

Milyen esetekben kell jelenteni az adósokat a központi hitelinformációs rendszerbe? ...................... 146

Szükséges-e az aranykereskedelmi ügylet Bank általi folytatásához a Felügyelet engedélye? .......... 147

Az óvadéknyújtás pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e? .................................................................... 147

Hogyan kell nettósítani a lehetséges jövőbeni kockázatokat? ............................................................ 148

Melyek a banktitok kiadásának garanciális szabályai a Hpt-ben? .................................................... 149

Mely tevékenységek tartoznak a kiszervezés körébe? ......................................................................... 150

Hogyan adható ki banktitok külföldi anyagbank részére? ................................................................. 151

Hogyan értelmezzük a Hpt. 51.§ a) pontja szerinti felhatalmazást? .................................................. 153

Keletkeztet-e szerződéskötési tilamat a Hpt. 78. § (3) bekezdés d) pontja? ....................................... 154

Megváltoztathatja-e a Bank a hitelkamatot a szerződés aláírása után? ............................................ 154

Milyen alaki követelményeknek kell megfelelnie azon megkereséseknek, melyek alapján banktitoknak

minősülő információt adnak ki a pénzügyi intézmények a nyomozó hatóságok részére? ................... 155

Pénzmosási szabályzat mellékletében hol kell feltüntetni az azonosító okmányt, ha a külföldi

természetes személy tartózkodási engedéllyel igazolja magát?.......................................................... 156

Pénzügyi lízing tevékenység mikor minősül üzletszerűnek? ............................................................... 156

„Szoros kapcsolat” fogalmának megítélése a Hpt. 17. § (1) bekezdés g) és h) pontjában előírt

nyilatkozattételi kötelezettség szempontjából ..................................................................................... 157

Lezárva: 2003. december 31-én ........................................................................................................ 158

2001-2002. év ................................................................................................................................ 158

A „65.22 egyéb hitelnyújtás” tevékenységi kör felvétele esetén szükség van-e a Felügyelet

engedélyére? ...................................................................................................................................... 158

A Magyar Köztársaság területén végzett projectfinanszírozáshoz szükséges-e PSZÁF-engedély? .... 159

Az immateriális javakat a szavatoló tőke számításánál hogyan kell figyelembe venni? .................... 159

Alkalmas-e a bankgarancia a távközlési piacra lépők által vállalt kötelezettségek biztosítására? ... 160

6

Állhat-e az igazgatóság elnöke munkaviszonyban a hitelintézettel? .................................................. 160

Átadhatóak-e banktitoknak minősülő ügyféladatok céginformációs vállalkozások részére? ............. 161

Bevonhatók-e külső (pl az anyavállalattal munkaviszonyban álló) személyek szakértőként a

hitelintézeti döntések előkészítésébe? ................................................................................................. 161

Engedélyköteles-e a saját ingatlan lízingbeadása? ............................................................................ 162

Folytathat-e pénzügyi intézmény ingó és ingatlan bérbeadási tevékenységet ? ................................. 162

Fogyasztási kölcsön nyújtásának minősül-e a gépjármű megvásárlásához – természetes személyek

részére – nyújtott kölcsön? ................................................................................................................. 163

Gépkocsi bérlete pénzügyi lízingnek minősül-e? ................................................................................ 163

Határozott idejű tartós bérleti ügyletek pénzügyi lízingnek tekinthetők-e? ........................................ 164

Hitelintézet végezheti-e üzletszerűen magán- valamint önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatások

közvetítését? ....................................................................................................................................... 165

Hogyan lehet az operatív és a pénzügyi lízing tevékenységeket elhatárolni és utóbbi mikor minősül

engedélyköteles tevékenységnek? ....................................................................................................... 165

Hogyan kell megítélni a vonatkozó jogszabályok alapján a számlaállomány átruházását? .............. 166

Hogyan kell súlyozni ügyletkockázat szempontjából az akkreditíveket? ............................................ 167

Hogyan kell eljárnia a zálogháznak a kétmillió forintot elérő ügyletkötések esetén? ........................ 167

Hogyan érvényesülnek a Hpt. 213.§ (4) bekezdésének előírásai a hitelintézetek belső

szabályozásában? ............................................................................................................................... 168

Hogyan szabályozza a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) a pénzügyi vállalkozás ügynökeire vonatkozó bejelentési kötelezettséget? ............................. 168

Kell-e belső ellenőrt alkalmazni pénzügyi vállalkozásnak? ............................................................... 169

Ki kell-e függesztenie az üzletszabályzatát az alapvetően fogyasztási hitelezéssel foglalkozó bank

ügynökének? ....................................................................................................................................... 169

Kölcsönnyújtásnak minősül-e a vásárlók részére engedett részletfizetési kedvezmény? .................... 170

Lehetséges-e banktitok átadása a Bank leányvállalatai, illetve más, a bankcsoportba tartozó

vállalkozások részére? ....................................................................................................................... 170

Mely adatok vihetők be a központi hitelinformációs rendszebe? ....................................................... 171

Mely esetekben kell az ügyfelek számára kedvezőtlen kamatmódosítást a hatályba lépést megelőző 15

napon belül hirdetményben közzétenni? ............................................................................................. 171

Mely lízing-tevékenység minősül pénzügyi szolgáltatásnak? ............................................................. 172

Mi minősül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2.

sz. melléklete I/10.4/a) pontja szerinti szociális célnak, illetve eseti jellegnek a kölcsönnyújtás során?

............................................................................................................................................................ 173

Mi minősül pénzügyi lízing tevékenységnek? ..................................................................................... 173

Mi tekinthető jegyzett tőkének fióktelep esetében? ............................................................................. 174

Mikor minősül üzletszerűnek a követelésvásárlás? ............................................................................ 175

Mikor engedély- és mikor bejelentés köteles az ügynöki tevékenység? .............................................. 175

Mik az ügynöki tevékenység folytatásának feltételei? ........................................................................ 176

Milyen feltételekkel végezhetnek a bankok egymás javára ügynöki tevékenységet? .......................... 178

Milyen feltételekkel létesíthet új pénzváltó fiókot a hitelintézet?........................................................ 178

Milyen fórumokon folytatható hirdetési tevékenység fiatalkorúak részére pénzügyi intézmények által?

............................................................................................................................................................ 179

Milyen formában hozható létre kétes követelések átvételével foglalkozó társaság? .......................... 179

Milyen módon gyűjtheti pénzügyi vállalkozás a követelések vásárlásához szükséges forrásait? ....... 180

Milyen módon végezhető 2002. április 1. után az általános forgalmi adó visszatérítés?................... 180

Milyen szempontokat vizsgál a Felügyelet a faktorálás üzletszerűségének megállapításakor? ......... 180

Milyen tartalmú és technikai mélységű szabályzatot kell alkotnia a Banknak a pénzforgalmi

szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet

értelmében? ........................................................................................................................................ 181

Mit jelent a fogyasztási kölcsön?........................................................................................................ 182

Pénzügyi szolgáltatás-e a hitelkártyákkal történő fizetés elfogadása? .............................................. 182

7

Pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e a mezőgazdasági termékek értékesítése során kialakított

halasztott fizetéses konstrukció ? ....................................................................................................... 182

Pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e, ha az ingatlan értékbecslője az ingatlant és a követelést is

megvásárolja? .................................................................................................................................... 182

Részvénytársaság által szövetkezeti üzletrész vásárlásra - egyszeri alkalommal - nyújtott kölcsön

pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e? ................................................................................................. 183

Sorsolás reklámozásának tilalmával kapcsolatban milyen szempontokat vizsgál a felügyelet? ........ 184

Sorsolást tartalmazó hirdetések megítélése a Hpt. 201. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel185

Szükséges-e az adósminősítést elvégezni a takarékszövetkezetek által magánszemélyek részére

ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzáloghitelezési tevékenysége esetén? ........................................... 186

A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendelet mellékletében

megfogalmazott " a mérlegen kívüli tételek ügyletkockázati súlyozásának értelmezése" ................... 187

Az ügyfél neve, lakcíme banktitoknak tekinthető-e? ........................................................................... 188

Üzletszerű-e több követelés egy csomagban történő vásárlása? ........................................................ 189

Végezhet-e külföldi cég határon átnyúló szolgáltatás keretében pénzügyi szolgáltatást, ha e

tevékenység végzéséhez hazája joga szerint nem szükséges engedély? .............................................. 189

Végezhet-e határon átnyúló pénzügyi szolgáltatási tevékenységet OECD tagországban bejegyzett

pénzügyi intézmény Magyarországon, magyarországi ügynök közvetítésével? ................................. 190

Végezhető-e a pénzügyi intézmények tevékenysége valutában és devizában, illetve devizakülföldiek

részére a devizaliberalizáció után? .................................................................................................... 191

Milyen formában kell a hitelintézetnek tájékoztatniuk ügyfeleiket a hitelszerződések feltételeiről? .. 192

Engedélyköteles pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül-e a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet

12. pontjánbak b) alpontjában meghatározott ügynöki tevékenység? ................................................ 193

Mely feltételek meglétéről kell meggyőződnie a hitelintézetnek a banktitoknak minősülő információ –

bíróság részére történő – kiadása előtt? ............................................................................................ 193

Milyen szakmai gyakorlat szükséges a belső ellenőrzési szervezeti egység vezetésével megbízott

személy esetében?............................................................................................................................... 194

Nem természetes személyek részére kell-e bizonylatot kiállítania a pénzváltónak? ........................... 194

OECD tagállamban bejegyzett társaság követelésvásárlási tevékenységének megítélése ................. 194

Pénzváltási tevékenység végzésének személyi feltételei ...................................................................... 196

Lezárva: 2002. december 31-én. ....................................................................................................... 197

8

2008. év

Állásfoglalás banktitok kiadhatóságáról az állampolgári jogok országgyűlési

biztosa részére

A Bank képviseletében állásfoglalás iránti kérelmet nyújtottak be a Pénzügyi

Szervezetek Állami Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet) amelyben arról

kérnek állásfoglalást, hogy kiadható-e banktitok tárgyát képező adat az állampolgári

jogok országgyűlési biztosa részére, annak hivatalos megkeresése alapján.

A beadványban foglaltak szerint a Bank egy állampolgári panaszbejelentés kapcsán

megkeresést kapott az állampolgári jogok országgyűlési biztosától, amelyben a

panaszos kölcsönügyletéhez kapcsolódóan kért információkat a Banktól, illetve kérte

a Bank eljárásának bemutatását a panaszból megismert esetek vonatkozásában. A

Bank álláspontja szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatásköre

nem terjed ki a közszolgálaton kívül tevékenykedő szolgáltatókra, mindemellett

együttműködési szándékának jeléül általános jelleggel bemutatta a kérdéses

gyakorlatát. Ugyanakkor a konkrét ügy kapcsán a Bank a kért információkat nem

hozta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tudomására, mivel álláspontja

szerint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (a továbbiakban: Hpt.) szabályozása értelmében a banktitok megtartása alól

mentesítő rendelkezések az állampolgári jogok országgyűlési biztosának eljárására

nem vonatkoznak, valamint az ügyfél banktitok megtartása alól mentesítő

hozzájárulása sem állt a Bank rendelkezésére.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nehezményezte a Bank eljárását,

kifejtette, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX.

törvény (a továbbiakban: Obtv.) értelmében „az országgyűlési biztos eljárási

jogainak gyakorlása során kezelheti mindazon személyes adatokat, amelyek a

vizsgálattal összefüggnek, illetve amelyek felhasználása a vizsgálat eredményes

lefolytatása érdekében szükséges”. Álláspontja szerint a hivatkozott Obtv. nem

határoz meg olyan adat-kategóriákat, amelyek kapcsán jogosultságai nem

alkalmazhatóak, ezért a pénzügyi intézmények, mint adatkezelők kötelesek az

állampolgári jogok országgyűlési biztosa megkeresésének eleget tenni.

A fenti tényállás alapján, a Bank kérdése kapcsán a Felügyelet az alábbi véleményt

adja.

A bankitok megtartását, illetve kiadhatóságát szigorúan szabályozó Hpt. 51.§ (2)

bekezdésének k) pontja alapján (kizárólag) a feladatkörében eljáró adatvédelmi

biztossal szemben nem áll fenn a banktitok megtartásának kötelezettsége a pénzügyi

intézményhez intézett írásbeli megkeresése esetén.

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban:

Alkotmány) 32/B.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, és annak magyarázata

meghatározza a különböző országgyűlési biztosi, illetve országgyűlési külön biztosi

pozíciókat. Eszerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (a továbbiakban:

Biztos) az Országgyűlés által megválasztandó országgyűlési biztosnak, az

adatvédelmi biztos pedig szintén az Országgyűlés által megválasztandó

országgyűlési külön biztosnak tekintendő. Az Alkotmány fent említett rendelkezése

részletezi a Biztos, illetőleg az adatvédelmi biztos (mint országgyűlési biztosok)

tevékenységét, és jogkörét, amelyből megállapítható, hogy a Biztos és az

adatvédelmi biztos nem ugyanazon országgyűlési biztosi pozíciót jelenti,

feladatkörük egymástól különböző, és teljes mértékben elkülönült.

9

Mindezek alapján a Felügyelet álláspontja szerint a Biztos nem sorolható a Hpt. 51.§

(2) bekezdésének k) pontjában foglalt mentesítő rendelkezés alá.

Az Obtv. 16. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a Biztoshoz bárki

fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző

szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) tevékenysége során a beadványt benyújtó

személy alapvető jogaival összefüggésben visszásságot okozott, feltéve, hogy a

rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket - ide nem értve a

közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát - már kimerítette, illetve jogorvoslati

lehetőség nincs számára biztosítva. E rendelkezés tehát azt rögzíti, hogy az Obtv.

hatálya mely intézményekre, szervekre terjed ki. Az Obtv. 29.§ (1) bekezdésében

rögzítésre került továbbá, hogy az Obtv. alkalmazásában mely szerv minősül

hatóságnak. A rendelkezés szerint hatóságnak minősül a közigazgatási feladatot

ellátó szerv, vagy olyan egyéb szerv, amely rendelkezik közigazgatási jogkörrel is, és

a Biztos ezen jogköre vonatkozásban intéz hozzá hivatalos megkeresést. Egyéb

hatóságnak minősülő, és ténylegesen hatósági tevékenységeket végző szerveket is

rögzít az említett rendelkezés, azonban a pénzügyi intézmények nem szerepelnek

ezen felsorolásban.

Az Obtv. 18.§ (4) bekezdése értelmében a Biztos az általa vizsgált ügyben bármely

szervtől - ideértve az Obtv. szerint hatóságnak nem minősülő szerveket is - vagy

annak munkatársától írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot, felvilágosítást, vagy

véleményt kérhet. A Felügyelet álláspontja szerint e rendelkezés értelmében a Bank

köteles pld. a hitelezési gyakorlata kapcsán tájékoztatást adni a Biztos részére.

Ugyanakkor a Felügyelet véleménye szerint nem tartozhat e felhívások/biztosi

jogosultságok körébe a banktitok kiadásának kötelezettsége. A Felügyelet ezen

álláspontját támasztja alá az Obtv. 18.§ (5) bekezdésében foglalt rendelkezés is,

amely szerint a Biztost a 18.§-ban foglalt jogainak gyakorlásában az államtitok és a

szolgálati titok nem akadályozhatja. Az említett rendelkezés kizárólag e két

titokfajtát nevesíti, a Hpt. szigorú szabályozása alá tartozó banktitkot azonban nem,

tehát megállapítható, hogy az Obtv. nem ad feloldást a banktitok megtartásának

kötelezettsége alól a Biztos vonatkozásában.

A Felügyelet áttekintette a Biztos által az Obtv-ből idézett rendelkezést is, miszerint

az országgyűlési biztos eljárási jogainak gyakorlása során kezelheti mindazon

személyes adatokat, amelyek a vizsgálattal összefüggnek, illetve amelyek

felhasználása a vizsgálat eredményes lefolytatása érdekében szükséges. A Felügyelet

álláspontja szerint ezen rendelkezés azt rögzíti, hogy a Biztos a már

jogszabályszerűen rendelkezésére bocsátott adatokat kezelheti, felhasználhatja

eljárása során. A tárgyi kérdés azonban arra vonatkozik, hogy a banktitkot képező

adatok a Biztos rendelkezésére bocsáthatók-e, következésképpen a Biztos által

idézett rendelkezés a vizsgált témában nem releváns.

A Hpt. 51.§ (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés szerint banktitok csak

akkor adható ki harmadik személynek, ha a pénzügyi intézmény ügyfele, annak

törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört pontosan

megjelölve közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kéri,

vagy erre felhatalmazást ad. Nem szükséges a közokiratba, teljes bizonyító erejű

magánokiratba foglalás, ha az ügyfél ezt az írásbeli nyilatkozatát a pénzügyi

intézménnyel történő szerződéskötés keretében nyújtja. A Felügyelet véleménye

szerint e rendelkezés éppen a tárgyi esetre vonatkozóan szerepel a Hpt-ben azért,

hogy ha pld. az ügyfél panaszával nem a Bankhoz, hanem más intézményhez,

hatósághoz fordul, akkor a panasz kivizsgálása érdekében ő maga adja meg a rá

vonatkozó banktitokkör kiadhatóságához a felhatalmazást a Bank részére.

10

A beadvány szerint a Biztos arról tájékoztatta a Bankot, hogy hasonló tárgyú

megkeresései során sem a Felügyelet, sem más pénzügyi intézmények nem

akadályozzák eljárását a banktitokra vonatkozó Hpt. szabályozásra hivatkozva. Itt

szükséges megjegyezni, hogy a Felügyelet szerepel ugyan a Hpt-ben rögzített azon

intézmények között, amelyekkel szemben nem áll fenn a banktitok megtartásának

kötelezettsége, azonban ez csupán azt jelenti, hogy a Felügyelet feladatköréből

eredően juthat hozzá banktitoknak minősülő információkhoz, ugyanakkor azt ki nem

adhatja, csak a Hpt-ben felsorolt esetekben, illetőleg a „mentesült” intézmények

részére. A banktitok megtartásának kötelezettsége tehát a Felügyeletre is vonatkozik.

A hatóságok (így a Biztos is) hatósági megkeresést nyújthatnak be a Felügyeletnek,

amelyben adott téma kapcsán információt kérnek. Panaszügy esetében a Felügyelet

panaszeljárás keretében kivizsgálja az ügyet, hivatalos levélben keresi meg az érintett

pénzügyi intézményt belső vizsgálat elvégzése, valamint tájékoztatás megadása

céljából. A panaszeljárás eredményéről a Felügyelet minden esetben tájékoztatja a

megkereső hatóságot, azonban banktitok kiadására ezen esetekben is csak a Hpt.

szabályozásának megfelelően kerülhet sor.

Önkormányzati kitettségek súlyozása a hitelezési kockázat tőkekövetelményének

sztenderd módszerrel történő számítása során

A hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről szóló 196/2007. (VII. 30.)

Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5. § (3) bekezdése szerint „Ha a

regionális kormány és a helyi önkormányzat - a nemteljesítési kockázatának a

központi kormány kockázati szintjére történő csökkentését is biztosító - szuverén

adómegállapítási jogkörrel (önálló adókivetési jogkörrel) és annak érvényesítéséhez

szükséges intézményi háttérrel rendelkezik, akkor a kitettségével szemben a központi

kormányával azonos kockázati súly alkalmazható.”

Bár a magyarországi önkormányzatok rendelkeznek az országgyűlés által behatárolt

keretek között működési területüket illetően korlátozott adó megállapítási jogkörrel,

az azonban nem korlátlan, arra csak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.)

szabályrendszerének keretei között, az ott definiált helyi adók vonatkozásában,

meghatározott mértékig jogosultak. Új adónem bevezetésére, vagy a meghatározott

adómértékek saját jogon történő korlátlan felemelésére nincs lehetőségük. A helyi

önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 88. § (2) bekezdésében

meghatározott hitelfelvételi korlátokban tükröződik a jogalkotó részéről is

megnyilvánuló álláspont, miszerint az önkormányzatok gazdálkodására jellemző

forráskorlátok a hitelképességet befolyásolják. A Felügyelet álláspontja szerint

mindezek alapján a magyar önkormányzatok nem elégítik ki a Hkr. 5.§ (3) bekezdése

szerinti azon követelményt, hogy „…a nemteljesítés kockázatának a központi

kormány kockázati szintjére történő csökkentését is biztosító - szuverén adó-

megállapítási jogkörrel (önálló adókivetési jogkörrel) és annak érvényesítéséhez

szükséges intézményi háttérrel rendelkezik”.

A Felügyelet álláspontja szerint a hazai önkormányzatok a hitelintézetek

kockázatvállalása szempontjából sem kezelhetők automatikusan a központi

kormánnyal azonos kockázati súllyal. A Felügyelet ugyanis közgazdasági

prudenciális szempontból sem látná elfogadhatónak, ha a hitelintézetek a hazai

önkormányzattal szemben vállalt kitettségeiket mérlegelés nélkül a Magyar

Állammal szemben fennálló kitettségekkel azonos kockázati súlyba sorolnák be.

11

Összefoglalva tehát a hazai önkormányzatokkal szemben vállat kitettségek kockázati

besorolása a Felügyelet álláspontja szerint nem csökkenthető a központi kormánnyal

szembeni kitettségek besorolásának szintjére.

A Korm. rendelet 5. § (5) bekezdése szerint „Azon regionális kormányok és helyi

önkormányzatok listáját, amelyekkel szemben a központi kormányukkal azonos

kockázati súly alkalmazható, a Felügyelet a honlapján közzéteszi.”

Fenti állásponttal összhangban egyelőre ilyen listát nem publikál a Felügyelet a

honlapján.

Az ügynök (meghatalmazott) igénybe vételének egyes kérdései

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye pénzügyi intézmény,

befektetési vállalkozás vagy befektetési alapkezelő által meghatalmazott személy

tevékenységének jogi megítélésére vonatkozóan a következő.

A Felügyelethez intézett megkeresésében azt a problémát veti fel, hogy a pénz- és

tőkepiaci szektorban engedélyköteles tevékenységeket üzletszerűen végző személy

adhat-e vele tartós jogviszonyban nem álló harmadik személynek olyan állandó

meghatalmazást, amely alapján a meghatalmazott e tevékenységi körben egyes

szerződések aláírására jogosulttá válik a meghatalmazó helyett és nevében.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy a levelében közölt csekély információ túl általános,

így nem derül ki a meghatalmazás konkrét tárgya, tehát hogy az pontosan milyen

szerződések megkötésére irányul. Ennek alapján egzakt jogi vélemény nem adható.

Első kérdése arra irányul, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (1) bekezdésének h) pontjában szereplő

ügynöki tevékenység, valamint a Hpt. 3.§ (1) bekezdésének m) pontjában megjelölt

készpénzátutalási tevékenység ellátásához igénybe vehető-e meghatalmazottként

harmadik személy.

A Felügyelet álláspontja szerint az ügynöki tevékenység „továbbközvetítése”

harmadik személy részére nem lehetséges, mivel az ügynök valamely pénzügyi

szolgáltatási tevékenységet már eleve nem saját jogon végez, hanem a megbízó

pénzügyi intézmény javára nevében, felelősségére/tevékenységének elősegítésére,

így amennyiben a harmadik személy és a pénzügyi szolgáltatás nyújtására

engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény között nem jön létre megbízási

jogviszony, akkor e harmadik személy a pénzügyi szolgáltatási tevékenységhez

kapcsolódóan szerződések aláírására sem jogosult.

A készpénzátutalási tevékenység közvetítését a szolgáltatótól független harmadik

személy a Hpt. 2. számú melléklet I./12. pontja szerinti a) vagy b) típusú ügynökként

végezheti, ehhez azonban nem elegendő egy Ptk. szerinti meghatalmazás, az

ügynöknek a pénzügyi intézménnyel megbízási szerződést kell kötnie.

„12. Pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység):

a) pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott tevékenység, amelynek

célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységének megbízási szerződés keretében történő végzése,

b) pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek során az ügyfél pénzét, illetve

eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak.”

Levelének második és harmadik pontjaiban azt a kérdést teszi fel, hogy a befektetési

vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető

12

tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 5.§ (1)-(2)

bekezdéseiben foglalt befektetési szolgáltatási tevékenységek és kiegészítő

szolgáltatások – így különösen a „megbízás felvétele és továbbítása”, megbízás

végrehajtása az ügyfél javára”, „portfoliókezelés”, „befektetési tanácsadás” valamint

„befektetési elemzés és pénzügyi elemzés” tevékenységek esetében meghatalmazott

eljárhat-e.

A meghatalmazott tevékenységének tartalmát a Bszt. 4.§ (2) bekezdésének 46. pontja

adja meg.

„46. függő ügynök (meghatalmazott): az a természetes személy, jogi személy vagy

jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az általa képviselt befektetési

vállalkozás teljes körű és feltétel nélküli felelősségére segíti elő a befektetési

szolgáltatási tevékenység végzését vagy kiegészítő szolgáltatás nyújtását az ügyfél

vagy a jövőbeni ügyfél számára.”

A fenti definíció alapján a meghatalmazott függő ügynökként bármely befektetési

szolgáltatást vagy kiegészítő szolgáltatást közvetítheti egy befektetési vállalkozás

részére, illetve – a Bszt. 3.§ (3) bekezdéséből következően – a portfóliókezelést és

befektetési tanácsadást egy befektetési alapkezelő részére, amennyiben megfelel a

közvetítőre vonatkozó, a Bszt. 111-116.§-aiban található speciális jogszabályi

követelményeknek.

Külföldi székhelyű cég lehet-e Magyarországon b) típusú ügynök?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye külföldi gazdasági

társaság által végezni kívánt b) típusú ügynöki tevékenység jogi megítélésére

vonatkozóan a következő.

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint a Bank b) ügynökként kíván

alkalmazni egy EU tagállam területén bejegyzett gazdasági társaságot. Kérdése, hogy

egy EU tagállamban székhellyel rendelkező gazdasági társaság végezhet-e b) típusú

ügynöki tevékenységet Magyarországon letelepedés nélkül.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy levele nem tartalmaz információt arra vonatkozóan,

hogy a külföldi b) típusú ügynök ezen tevékenysége milyen formában valósulna meg

a gyakorlatban és hogyan korlátozódna Magyarország területére.

A b) típusú pénzpiaci ügynökkel kapcsolatos szabályokat a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) tartalmazza.

A Hpt. 3.§ (9) bekezdése szerint „a Felügyelet engedélye nélkül végezhető az (1)

bekezdés h) pontjában meghatározott, a 2. számú melléklet I. fejezet 12. pont b)

alpontja szerinti ügynöki tevékenység. Ebben az esetben az ügynök személyét a

hitelintézet a Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal a Felügyeletnek

bejelenti.”

Míg a Hpt. 8.§ (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(4) Pénzügyi szolgáltatás közvetítését [3. § (1) bekezdés h) pontja] - a 2. számú

melléklet I. fejezet 12. pont b) alpontja szerint - bármely jogi személy, jogi

személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó végezheti.”

Amint a fenti jogszabályhelyek tartalmából kitűnik, a b) ügynököt érintő

rendelkezések – így különösen az ezzel kapcsolatban releváns bejelentési

kötelezettség, illetve szervezeti szabályok – nem térnek ki arra az esetre, ha e

tevékenységet külföldi cég kívánja végezni.

13

Mindezek alapján – tekintettel arra, hogy a Hpt. szabályozása nem zárja ki – a

„bármely jogi személy (jogi személyiség nélküli gazdasági társaság)” kategóriába a

magyarországi székhelyű társaságokon túl valamely külföldi tagállamban székhellyel

rendelkező cégek is beletartozhatnak.

Ebből következően ezen cégek is végezhetnek b) ügynöki tevékenységet

Magyarországon akár telephely létrehozása nélkül is, amennyiben megfelelnek a

társasági formára vonatkozó jogszabályi követelménynek és a megbízó pénzügyi

intézmény a bejelentést megteszi.

Abban az esetben viszont, ha az ügynök közvetítői tevékenységét nemcsak

Magyarországon végezné, hanem a székhelye szerinti tagállamban is, akkor az a

megbízó Bank vonatkozásában határon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak minősülne,

amelyre csak akkor van lehetőség, ha a Bank ún. „Európai útlevél”-lel rendelkezik.

Mi minősül pénzváltási tevékenységnek?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye pénzváltási tevékenység

jogi megítélésére vonatkozóan a következő.

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint egy pénzváltó cég olymódon

kíván pénzváltási tevékenységet folytatni, hogy az ügyfele által a társaság – erre a

célra elkülönítetten kezelt – bankszámlájára átutalt forint összeg ellenében külföldi

fizetőeszközt utal az ügyfele számlájára, ezáltal a fizetőeszközök cseréje nem

készpénzben, hanem a pénzváltó és az ügyfele számlája közötti jóváírással, illetve

terheléssel jönne létre. Kérdése arra irányul, hogy e tevékenység tartalmilag

megfelel-e a pénzváltási tevékenységnek.

A pénzváltás a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) 3.§ (2) bekezdés a) pontjában megjelölt kiegészítő pénzügyi

szolgáltatás, amelynek fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet I/.14. pontja határozza

meg.

„14. Pénzváltási tevékenység: külföldi fizetőeszközök adásvétele a törvényes fizetési

eszköz ellenében, valamint külföldi fizetési eszközök adásvétele külföldi fizetési

eszközök ellenében. Nem minősül pénzváltási tevékenységnek a külföldi pénznemre

szóló, forgalomban lévő vagy forgalomban lévőre még átcserélhető pénzérmék és

bankjegyek numizmatikai célú forgalmazása, valamint belkereskedelemben az

áruval, illetőleg szolgáltatással kapcsolatos ügyletekre vonatkozó fizetések

teljesítése.”

A levelében felvetett probléma megítélésénél relevanciával bír annak eldöntése, hogy

mi minősülhet a pénzváltási tevékenység tárgyának.

A fenti definícióból kitűnik, hogy a pénzváltás elsősorban külföldi fizetőeszközök

adásvételét jelenti (forint ellenében), külföldi fizetőeszköz alatt pedig – a

devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények

módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény 2.§ 4. és 6. pontjaiból következően –

gyakorlatilag a valutát (külföldi pénzt) értjük.

Azt az érvelést, hogy a pénzváltási tevékenység tárgya nem lehet számlapénz, hanem

csak készpénz, közvetett módon a pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII.

27.) Korm. rendelet szabályai is alátámasztják, így különösen a nyilvántartási,

bizonylati szabályok, amelyek körében a Korm. rendelet 22.§ (1) bekezdés c) pontja

„kifizetett forintellenértéket” említ a vételi bizonylat egyik tartalmi elemeként, nem

pedig „átutalt” ellenértéket, továbbá a Korm. rendelet 28.§-a a sérült bankjegyekkel

14

kapcsolatos eljárást szabályozza, amely egyértelműen a pénzváltás tárgyának fizikai

pénzként való megjelenésére utal.

A pénzváltási tevékenység határait – negatív oldalról – egy másik pénzügyi

szolgáltatási tevékenység, a Hpt. 3.§ (1) bekezdés g) pontjában szereplő „valutával,

devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel

saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység” szabja meg.

A két tevékenység elhatárolásának alapja, hogy míg utóbbinál a valutával történő

kereskedés pénzforgalmi számlán történik, addig a pénzváltás esetén a valuták

adásvétele nem számlaforgalom keretében valósul meg.

Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy a pénzváltás olyan azonnali, külföldi

fizetőeszköz (készpénz) adásvételi ügyletét jelenti, amelynek fogalmába az átutalás

lebonyolításának jellegéből eredő későbbi teljesítés nem érthető bele.

A fentiekből következően a pénzváltó ügynök a valutával történő kereskedelmi

tevékenységet abban az esetben végezheti, amennyiben e pénzügyi szolgáltatás

közvetítésére egy, e tevékenységre engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény

ügynökeként engedélyt szerez.

Az egyes banki termékek távértékesítése kapcsán elvégzendő ügyfél-átvilágítási

kötelezettség

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról

szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.) 6. § (1) bekezdése

rendelkezik az ügyfél azonosítására és személyazonosságának ellenőrzésére

vonatkozó kötelezettség teljesítéséről. A Pmt. 7. § (4) bekezdése pedig rögzíti, hogy

a szolgáltató a személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében köteles

megkövetelni az azonosságot igazoló okirat bemutatását, illetve a Pmt. 7. § (6)

bekezdése alapján a szolgáltató köteles ellenőrizni a bemutatott azonosságot igazoló

okirat érvényességét.

Figyelemmel a fentiekben foglaltakra, a Pmt. tehát egyértelműen arról rendelkezik,

hogy a Szolgáltatónak nem a másolati, hanem az eredeti példányban kell ellenőriznie

a jogszabályban meghatározott személyazonosságot igazoló okiratokat, az ügyfél, a

képviselő, a meghatalmazott, illetve a kedvezményezett személyes jelenléte mellett.

A Pmt. 14. §-a alapján a Szolgáltatónak lehetősége nyílik továbbá arra, hogy fokozott

ügyfél-átvilágítási eljárás keretében elvégezze az azonosítást és a személyazonosság

igazoló ellenőrzését abban az esetben is, ha az ügyfél nem jelent meg személyesen a

Szolgáltatónál. Ebben az esetben a Szolgáltató köteles a Pmt. 7. § (2) és (3)

bekezdésében meghatározott valamennyi adat rögzítésére, az ügyfél pedig köteles a

Szolgáltató részére benyújtani a Pmt. 7. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott

adatot tartalmazó, a Pmt. 7. § (4) bekezdése szerinti, azonosságot igazoló okirat

magyar konzuli tisztviselő vagy közjegyző által készített és tanúsítvánnyal

ellátott hiteles másolatát, vagy

magyar konzuli tisztviselő vagy közjegyző által készített olyan

tanúsítvánnyal ellátott másolatát, amely az eredeti okirattal való

egyezőséget tanúsítja, vagy

olyan másolatát, melyet az okirat kiállításának helye szerinti állam hiteles

másolat készítésére feljogosított hatósága készítette, és nemzetközi

15

szerződés eltérő rendelkezése hiányában a magyar konzuli tisztviselő e

hatóság másolaton szereplő aláírását és bélyegzőlenyomatát felülhitelesítette.

Figyelemmel a fentiekben foglaltakra megjegyzendő, hogy a Szolgáltatónak mind az

ügyfél személyes jelenléte melletti azonosítási eljárás során, mind pedig a fokozott

ügyfél-átvilágítási eljárás keretében meg kell követelnie a Pmt. 8. §-a szerinti

tényleges tulajdonosra, illetve a Pmt. 16. §-a szerinti a kiemelt közszereplőkre

vonatkozó írásbeli nyilatkozatok benyújtását.

Megállapítható továbbá, hogy a Pmt. 18-20. §-ai alapján a Szolgáltatónak lehetősége

van a pénzügyi szolgáltatások távértékesítése során a más szolgáltató által elvégzett

ügyfél átvilágítási eljárás eredményének elfogadására is, amelyhez azonban

szükséges az ügyfél hozzájárulása. A Szolgáltató ekkor köteles meggyőződni arról,

hogy a más szolgáltató által lefolytatott eljárás megfelel-e a Pmt-nek, a vonatkozó

belső szabályzatnak és a saját sztenderdjeinek, valamint köteles ellenőrizni a

dokumentáltság megfelelőségét. Abban az esetben, ha az ügyfél a más szolgáltató

előtt személyesen megjelent és bemutatta az azonosításhoz szükséges okiratokat, azt

úgy kell tekinteni, mintha a jelen eljárásban is személyesen jelent volna meg.

Megjegyzendő azonban, hogy a Pmt. 20. §-a arról is rendelkezik, hogy ebben az

esetben az ügyfél átvilágítási eljárás megfelelőségéért az elfogadó szolgáltatóé a

felelősség.

További megoldás lehet, hogy a Pmt. 21. §-a a korábbi törvényi szabályozástól

eltérően lehetővé teszi, hogy akár a „b” típusú ügynök is részt vegyen az ügyfél

átvilágítási eljárás bizonyos szakaszaiban és az azonosítást és személyazonosság

igazoló ellenőrzését végrehajtsa. A fentiekkel kapcsolatban azonban szükséges

felhívni a figyelmet arra, hogy a Pmt. az ügynököt a szolgáltató részeként kezeli,

tevékenységéért a megbízó pénzügyi intézmény viseli a felelősséget, ezért

ellenőrzésük kiemelt fontossággal bír.

Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a fentiekben részletezett eljárások

Szolgáltató részéről történő betartása a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásának

megakadályozása érdekében tett intézkedéseken túlmenően kiemelt jelentőséggel bír

az esetleges visszaélések megelőzésében is.

A hitelkeret feltétel nélküli felmondhatósága kritériumának alkalmazhatósága

A hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről szóló 196/2007. (VII. 30.)

Korm. rendelet (a továbbiakban: Hkr.) 17. § (4) bekezdésének b) pontjában lehetővé

tett kedvezményes súlyozás kivételnek minősül az általános súlyozási szabályhoz

képest [Hkr. 17. § (1) bekezdés], alkalmazására – többek között – akkor van

lehetőség, ha a hitelintézetnek – a szerződés jogára vonatkozó általános, valamint a

fogyasztóvédelmi szabályok szerint – lehetősége van olyan szerződést kötni, amely

feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondható. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy az

idézett jogszabályhely a mérlegen kívüli tételek súlyozására vonatkozik, így nem

elegendő a hitelkeret felemelése feltétel nélküli megtagadásának rögzítése, hanem az

azonnali felmondhatóságnak a rendelkezésre tartott azonban le nem hívott

hitelkeretre kell vonatkoznia.

Ausztriai székhelyű hitelintézet hogyan vehet igénybe ügynököt Magyarországon?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye határon átnyúló

szolgáltató ügynökének jogi megítélésére vonatkozóan a következő.

16

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint egy ausztriai székhelyű

hitelintézet magyar ügyfelek részére határon átnyúló pénzügyi szolgáltatást, ill.

befektetési szolgáltatást kíván nyújtani és ehhez b) típusú ügynökként, illetőleg

függő ügynökként egy magyar gazdasági társaság szolgáltatásait kívánja igénybe

venni. Kérdése arra irányul, hogy az ügynök külföldi szolgáltató általi alkalmazása

megfelel-e a hatályos jogszabályoknak.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely kizárná az ügynök

alkalmazását nem magyarországi székhelyű, hanem más EGT-államban székhellyel

rendelkező, Magyarországon határon átnyúló szolgáltatásnyújtóként megjelenő

hitelintézetek vonatkozásában. A személyi kör ilyen korlátozása hiányában az

ausztriai székhelyű hitelintézetnek lehetősége van Magyarországon pénzügyi

szolgáltatási tevékenysége folytatásához ügynököt igénybe venni, amennyiben ennek

előfeltétele – a home-felügyelet részéről az ún. „EU-passport” kiadása a hitelintézet

részére, míg a host-felügyelet részéről a hitelintézet nyilvántartásba vétele –

megvalósult.

Ebben az esetben a hitelintézetnek engedélykérelmet kell benyújtania a pénzügyi

szolgáltatási tevékenység ügynök útján történő végzésére, míg megbízottjának –

amennyiben az ügyfél pénzét kezeli és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan

kötelezettséget vállal – ügynöki engedélyt kell kérnie. Ha az ügyfélpénz kezelése és e

kötelezettségvállalás nem valósul meg, akkor a megbízottat b) típusú ügynökként

kell bejelenteni.

A tőkepiaci területen a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról,

valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi

CXXXVIII. törvény (Bszt.) 27.§ (4) bekezdése a határon átnyúló szolgáltatásnyújtó

számára kifejezetten lehetővé teszi függő ügynök igénybevételét, amennyiben a

magyar szolgáltató kíván ilyen tevékenységet végezni. Ez a szabály megfelelően

alkalmazandó a külföldi – európai útlevéllel rendelkező, hazánkban regisztrált –

befektetési vállalkozás magyarországi függő ügynökére is, tekintettel az Európai

Parlament és a Tanács 2004/39/EK Irányelve (MiFID) 31. cikk (2) bekezdésében

foglaltakra.

Mindezek alapján az osztrák hitelintézet befektetési szolgáltatási tevékenységei (és

kiegészítő szolgáltatásai) közvetítésére jogosult Magyarországon függő ügynököt

igénybe venni, amennyiben határon átnyúló szolgáltatásnyújtóként szerepel a

Felügyelet nyilvántartásában.

A függő ügynökkel történő szerződés megkötését – a Bszt. 113.§-a alapján – a

szerződéskötést követő öt munkanapon belül be kell jelenteni a Felügyeletnek. E

bejelentést a hitelintézet jogi képviselője útján is megteheti. Megjegyzendő, hogy a

hitelintézet csak olyan ügynököt jelenthet be, amely már szerepel a Felügyelet függő

ügynöki nyilvántartásában

A „66.19 Egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység” körébe felügyeleti

engedélyköteles tevékenységek tartoznak-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye a TEÁOR 2008 szerinti

egyes tevékenységek hatósági engedélyköteles pénzügyi szolgáltatási, ill. befektetési

szolgáltatási tevékenységeknek való megfelelése jogi megítélésére vonatkozóan a

következő.

17

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint ügyfele a 2003-as TEÁOR

szerinti tevékenységek 2008-as TEÁOR-nak való megfeleltetése során felvette

tevékenységi körébe a 66.19 „Egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység”-et. A

Cégbíróság ennek kapcsán ügyfelét hiánypótlásra hívta fel, mely szerint meg kell

jelölnie a konkrét tevékenységet, amelyet végezni kíván a cég, mert egyes

tevékenységekhez a Felügyelet engedélye szükséges. Kérdése arra irányul, hogy a

66.19-es TEÁOR szám alatt melyek azok a tevékenységek, amelyek csak felügyeleti

engedéllyel folytathatók.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy a Felügyeletnek – tekintettel a Pénzügyi

Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény 3-7.§-aiban

foglaltakra – az egyes tevékenységeknek a TEÁOR szempontjából való megítélése,

besorolása nem feladata, ez elsődlegesen a Központi Statisztikai Hivatal hatáskörébe

tartozik.

Az Ön által felvetett probléma kapcsán általánosságban elmondható, hogy a TEÁOR

’08 6619. szám alatt található tevékenységek elnevezése arra utal, hogy azok

engedélyhez kötött pénzügyi szolgáltatási, illetve befektetési szolgáltatási

tevékenységeknek minősülnek.

66.19 Egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység

Ebbe a szakágazatba tartozik a máshova nem sorolt pénzügyi kiegészítő tevékenység:

- a pénzügyi tranzakciók feldolgozási és elszámolási tevékenysége, beleértve a hitelkártya-tranzakciókat

- a befektetési tanácsadás (személyes egyedi tanácsadás a pénz- és tőkepiaci befektetésekre a pénz- és tőkepiaci

tevékenység keretében)

- a jelzálog-tanácsadók és -ügynökök (brókerek) tevékenysége

- a díjazásért vagy szerződéses alapon folytatott őrzési, letétkezelői, megbízási tevékenység

A fenti felsorolás alapján a pénzügyi tranzakciók feldolgozási és elszámolási

tevékenysége valószínűsíthetően a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt

„elszámolásforgalom lebonyolítása” kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak felel meg.

A befektetési tanácsadás a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei

szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló

2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 5.§ (1) bekezdésének e) pontjában ugyanezen

elnevezéssel szereplő befektetési szolgáltatási tevékenység.

A jelzálog-tanácsadói, ill. jelzálog-ügynöki tevékenység megítélése attól függ, hogy

a zálogjog – mint a Ptk-ban meghatározott szerződést biztosító mellékkötelezettség –

milyen főkötelezettséghez járul. Amennyiben a főkötelem maga egy felügyeleti

engedélyköteles tevékenység (pl. üzletszerű kölcsönnyújtás), akkor az ehhez

kapcsolódó mellékkötelem (jelen esetben a jelzálogjog alapítás) tekintetében végzett

ügynöki tevékenység – e mellékkötelem járulékos jellegéből adódóan – egyben a

kölcsönnyújtási tevékenység közvetítésének is minősül, amely a Hpt. 3.§ (1)

bekezdés h) pontjában foglalt pénzügyi szolgáltatásnak felel meg.

A tevékenység minősítése (így tényleges engedélyhez kötöttségének megállapítása)

azonban csak az ügyfele által nyújtott konkrét szolgáltatás ismeretében valósulhat

meg.

Míg a negyedik bekezdésben megjelölt őrzési, letétkezelői tevékenység esetlegesen

befektetési szolgáltatásnak minősítését a letétkezelés, (letéti) őrzés tárgya határozza

meg. Amennyiben a fenti tevékenységek tárgya pénzügyi eszköz, akkor azok a Bszt.

5.§ (2) bekezdésének a)-b) pontjaiban megjelölt kiegészítő szolgáltatásoknak

felelnek meg, amelyek önmagukban nem, csak valamely befektetési szolgáltatással

együtt – a Felügyelet engedélyének birtokában befektetési vállalkozásként –

nyújthatók.

18

Mindezekre tekintettel – figyelembe véve, hogy telefonos tájékoztatása szerint

ügyfele nem rendelkezik egyetlen pénzügyi tevékenységre vonatkozó PSZÁF-

engedéllyel sem, s még b) ügynökként sincs bejelentve – szükségesnek tartjuk e

tevékenység törlését a Társaság tevékenységi köréből.

Elektronikus étkezési utalvány készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye a Társaság által

kibocsátandó elektronikus utalvány jogi megítélésére vonatkozóan a következő.

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint a Kft. elektronikus étkezési

(iskolakezdési, ajándék) utalvány kibocsátását tervezi, amely a jelenlegi papír alapú

utalványt váltaná fel. Az utalvány kizárólag az egyes természetbeni juttatások

igénybevételére jogosít, az elektronikus utalványon lévő összegből készpénzt

felvenni nem lehet, továbbá az azt felhasználó munkavállaló nem rendelkezik

pénzköveteléssel pénzügyi intézménnyel szemben. Az elektronikus utalványokhoz

egy technikai számla tartozik.

A munkáltatók természetbeni juttatásokra beváltható elektronikus utalványokat

vesznek az utalványt kibocsátó cégtől, amelyek ellenértékét számla alapján

egyenlítik ki. Az elektronikus utalvány alapján kiválasztott termékért a juttatásban

részesülő magánszemély nem fizet, az utalvány kizárólag a juttatásban részesülő

magánszemély azonosítására szolgál.

Kérdése arra irányul, hogy a levelében felvázolt konstrukció esetlegesen pénzügyi

szolgáltatásnak, így elektronikus pénz, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz

kibocsátásának és ezzel kapcsolatos szolgáltatásnyújtásnak minősül-e.

A megkeresésében említett pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a hitelintézetekről

és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szabályozza.

A Hpt. 2. számú mellékletének I/5.1-5.3 pontjai határozzák meg a készpénz-

helyettesítő fizetési eszköz tartalmát.

5.1 Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz:

a) a csekk,

b) az elektronikus pénzeszköz,

c) olyan dolog, amely az ügyfél számára lehetővé teszi, hogy a pénzügyi intézménnyel szemben

fennálló valamely pénzkövetelésével rendelkezzék, illetőleg annak terhére készpénzt vegyen fel, vagy

áruk, illetőleg szolgáltatások ellenértékét az eladónak vagy a szolgáltatónak kiegyenlítse.

5.2 Elektronikus pénz: készpénz átvétele illetőleg számlapénz átutalása ellenében kibocsátott

elektronikus pénzeszközön tárolt pénzérték, amelyet elektronikus fizetés céljából a kibocsátón kívül

más is elfogad.

5.3 Elektronikus pénzeszköz: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz - így különösen értéktároló

kártya, számítógép memória - amely az elektronikus pénz tárolására szolgál és amellyel az ügyfél

közvetlenül végezhet fizetési műveleteket.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fentiekben felsorolt típusai közül a b) és c)

alpontokban meghatározottak relevánsak, mivel a csekk jelen esetben fogalmilag

kizárt.

A Kft. által bevezetni kívánt utalvány a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz c)

pontjában leírt kritériumoknak nem felel meg teljes mértékben, mert nincs az

utalvány mögött pénzügyi intézménnyel szemben fennálló pénzkövetelés, másrészt

azzal készpénzt nem lehet felvenni.

Az elektronikus utalvány valószínűsíthetően a b) alpontban megjelölt elektronikus

pénzeszköz kategóriájába sem tartozik, mert közvetlenül fizetési műveletek nem

kezdeményezhetők vele, az utalvány egy BIN kód alapján csak az ügyfél

19

azonosítására szolgál. Amennyiben azonban az utalvány pénz tárolására alkalmas (és

a tényállásban leírt „az elektronikus utalványon lévő összeg” kitétel erre utal), akkor

az elektronikus utalvány elektronikus pénzeszköznek minősítése nem zárható ki.

Étkezési utalvány, illetve üdülési csekk kibocsátásával kapcsolatos általános

kérdések

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett, egyes utalványokkal

kapcsolatos megkeresésére válaszolva szíves tájékoztatására az alábbiakat közlöm.

A levelében leírtak szerint az elmúlt évben Sopronban Társaságuk étkezési

utalványok forgalmazását kezdte meg. Első kérdései arra irányulnak, hogy az

utalványok nyilvános, magánszemélyek részére történő értékesítésének van-e

jogszabályi akadálya.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy a Felügyelet az utalványokat kizárólag abból a

szempontból vizsgálja, hogy azok esetlegesen a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) meghatározott készpénz-

helyettesítő fizetési eszköznek, s így kibocsátásuk a Hpt. 3.§ (1) bekezdés e)

pontjában megjelölt pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e. Az utalványok egyéb (pl.

adózási) szempontból való vizsgálata a Felügyeletnek nem tartozik a feladatkörébe.

A fentiek alapján általánosságban elmondható, hogy tudomásunk szerint az étkezési

utalványok nyilvános értékesítését jogszabály nem zárja ki.

Míg az utalványt megvásárlók alanyi köre álláspontunk szerint elvileg kiterjedhet a

magánszemélyekre is, azonban ebben az esetben figyelemmel kell lenni egyes

elszámolási szabályokra is (16/2007., 63/2000., 47/2000. Számviteli kérdések)

Második kérdése azt a problémát veti fel, hogy ki jogosult üdülési csekket

kibocsátani.

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány javára felajánlott vagyonról szóló 1992. évi

LI. törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 49/H.§-

ának együttes értelmezése alapján üdülési csekk kibocsátására a Magyar Nemzeti

Üdülési Alapítvány, mint közcélt megvalósító közalapítvány jogosult.

Melegétel szolgáltatás igénybevételét elősegítő plasztikkártya készpénz-helyettesítő

fizetési eszköznek minősül-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének – a Magyar Nemzeti Bankkal

egyeztetett – véleménye a Társaság által kialakított kártyás szolgáltatási konstrukció

jogi megítélésére vonatkozóan a következő.

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint a Zrt. közvetített

szolgáltatást lát el a melegétel juttatás (mint adómentes munkavállalói juttatás)

biztosítására szerződő cég és a szerződő étterem között. Ennek során a Zrt. vállalja,

hogy az éttermek által kiállított ÁFÁ-s számlát kifizeti, majd a szerződő cégeknek

továbbszámlázza. A cégek vállalják, hogy az éttermek számláit a Zrt-nek megtérítik.

Tekintettel arra, hogy a melegétel szolgáltatás közvetlen kedvezményezettjei a

szerződő cég(ek) dolgozói, ezért a konstrukcióban a szolgáltatás igénybevételét a

részükre létrehozott plasztikkártya segíti elő. A kártya a munkavállalók egyedi

azonosítását lehetővé tevő PIN kódot tartalmaz, ugyanakkor pénz tárolására nem

alkalmas, használata csak az étteremben lévő terminállal együtt lehetséges. A kártya

alkalmas a fogyasztási összeg elfogadására és jelzi a munkavállaló rendelkezésére

20

álló összeget is. A kártya kizárólag a Zrt. által megvásárolt és továbbértékesített

melegétel szolgáltatás igénybevétele során használható fel. Kérdése – a Felügyelet

hatáskörébe nem tartozó adójogi problémán túl – arra irányul, hogy a levelében

felvázolt konstrukció esetlegesen pénzügyi szolgáltatásnak – így betétgyűjtésnek

vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásának és ezzel kapcsolatos

szolgáltatásnyújtásnak – minősül-e.

A megkeresésében említett pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket a hitelintézetekről

és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szabályozza. A

betétgyűjtés fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének I./3. pontja határozza meg.

„Betét és más, a nyilvánosságtól származó visszafizetendő pénzeszköz gyűjtése: pénzeszközök

egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő

tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt - kamattal, más előny biztosításával vagy anélkül -

visszafizetni. Szövetkezet esetében a tagi kölcsön elfogadása is betétgyűjtésnek minősül, ha annak

mértéke meghaladja a szövetkezetekre vonatkozó törvényben meghatározott korlátot. Nem minősül

betétgyűjtésnek az olyan jegy, kártya vagy egyéb tanúsítvány kibocsátása, amely kizárólag a kibocsátó

árujának, szolgáltatásának vásárlása, illetve igénybevétele során fizetőeszközként használható. Nem

minősül visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő gyűjtésének a külön jogszabályban

meghatározott feltételekkel és korlátokkal történő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátás.

A levelében leírt konstrukció álláspontunk szerint nem érinti a betétgyűjtés pénzügyi

szolgáltatás tartalmát, mivel a szerződő cégek által befizetett pénzösszeget a Zrt. nem

fizeti vissza a cégeknek, hanem cserébe az általa megvásárolt szolgáltatást nyújtja.

Második kérdése arra irányult, hogy a konstrukció készpénz-helyettesítő fizetési

eszköznek, illetve a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz valamely típusának

minősül-e.

A Hpt. 2. számú melléklet – Ön által is hivatkozott – I/5.1-5.3 pontjai határozzák

meg e pénzügyi szolgáltatás tartalmát.

5.1 Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz:

a) a csekk,

b) az elektronikus pénzeszköz,

c) olyan dolog, amely az ügyfél számára lehetővé teszi, hogy a pénzügyi intézménnyel szemben

fennálló valamely pénzkövetelésével rendelkezzék, illetőleg annak terhére készpénzt vegyen fel, vagy

áruk, illetőleg szolgáltatások ellenértékét az eladónak vagy a szolgáltatónak kiegyenlítse.

5.2 Elektronikus pénz: készpénz átvétele illetőleg számlapénz átutalása ellenében kibocsátott

elektronikus pénzeszközön tárolt pénzérték, amelyet elektronikus fizetés céljából a kibocsátón kívül

más is elfogad.

5.3 Elektronikus pénzeszköz: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz - így különösen értéktároló

kártya, számítógép memória - amely az elektronikus pénz tárolására szolgál és amellyel az ügyfél

közvetlenül végezhet fizetési műveleteket.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fentiekben felsorolt típusai közül a b) és c)

alpontokban meghatározottak relevánsak, mivel a csekk jelen esetben fogalmilag

kizárt.

A Zrt. által bevezetni kívánt kártya véleményünk szerint nem tekinthető elektronikus

pénzeszköznek, mert egyrészt a plasztiklap pénz tárolására nem alkalmas, másrészt

közvetlenül fizetési műveletek sem kezdeményezhetők vele. Mindezek alapján az

5.2. pontban megjelölt elektronikus pénz kategóriába sem tartozik bele.

A készpénz-helyettesítő fizetési eszköz c) pontjában leírt kritériumoknak sem felel

meg teljes mértékben a kártya, mert pénzügyi intézménnyel szembeni pénzkövetelés

nem áll fenn, továbbá nem a kártya birtokosa (a munkavállaló) rendelkezik

pénzkövetelésével oly módon, hogy kifizeti az éttermi számlát; ennek rendezése az

étterem által a Cardnet Zrt. nevére kiállított számla alapján történik. Másrészt a

kártya készpénz felvételére sem alkalmas.

21

Összefoglalásként megállapítható, hogy a Zrt. által bevezetendő konstrukció a

levelében felvetett egyik pénzügyi szolgáltatási tevékenységet sem érinti.

Üzletszerűség meghatározása devizával történő kereskedelmi tevékenység végzése

esetén

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye devizakereskedelmi

tevékenység üzletszerűségének jogi megítélésére vonatkozóan a következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint egy nemzetközi

vállalatcsoport magyar tagja azonnali devizakereskedelmi ügyleteket kíván kötni

ugyanezen vállalatcsoport egyik külföldi tagjával. A Külföldi Társaság ezután

ellentétes irányú ügyleteket kötne harmadik személy külföldi pénzügyi

társaságokkal. A struktúrában az egyes csoporttagok – így a magyar társaság is –

kizárólag a Külföldi Társasággal kerülnének jogviszonyba, míg a Külföldi Társaság

Magyarországon csak a magyar társasággal kötne ilyen ügyletet. Kérdése arra

irányul, hogy a fentiekben felvázolt tevékenység üzletszerűnek, s így pénzügyi

szolgáltatási tevékenységnek minősül-e.

Az azonnali devizakereskedelmi tevékenység – a Felügyelet értelmezése alapján – a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

3.§ (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „valutával, devizával - ide nem értve a

pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy

bizományosként történő kereskedelmi tevékenység” pénzügyi szolgáltatási

tevékenységnek felel meg, amely üzletszerűen – a Hpt. 3.§ (4) bekezdéséből

következően – csak a Felügyelet engedélyével végezhető.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III/22. pontja határozza meg.

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés

végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló -

rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”

Az üzletszerűség abban az esetben valósul meg, amennyiben a fenti definícióban

megjelölt valamennyi feltétel együttesen fennáll.

A megkeresésében felvázolt konkrét ügy kapcsán relevanciával bír annak eldöntése,

hogy a nyilvánosság eleme megvalósul-e vagy hiányzik, s ez utóbbi esetben az

ügyletek egyedileg meghatározhatók.

A levelében közölt információk – így különösen a szerződő felek állandósága, illetve

a keretszerződésben előre rögzített éves ügyletszám – arra utalnak, hogy az ügyletek

előre egyedileg meghatározottak a felek között, így az üzletszerű tevékenység ezen

feltétele nem teljesül, ebből következően e devizakereskedelmi ügylet nem minősül

engedélyköteles pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek.

Banktitoknak minősülő információ kiadhatósága

A Bank állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet) a hatóság által kért banktitoknak

minősülő információ kiadhatósága tárgyában.

A Bank beadványában előadta, miszerint egy a Bankhoz intézett hatósági

megkeresés arról kér információt, hogy az abban név szerint megjelölt személy a

Bank mely ügyfelének számlája felett rendelkezik „rendelkezési joggal, vagy

meghatalmazással”. A hatóság az ezen számlákra vonatkozó információk

22

megküldését is kérte. Az írásbeli megkeresésben konkrétan nem került megjelölésre

sem olyan ügyfélnév, sem olyan bankszámlaszám akiről/amelyről a hatóság a

banktitok kiadását kéri, kizárólag az adat fajtája került feltüntetésre (bankszámla

feletti rendelkezési jog, meghatalmazás, illetőleg információk az érintett

bankszámlákról). A Bank beadványában azt is jelezte, hogy a hatósági

megkeresésben megjelölt személy egyebekben maga is a Bank ügyfele, mivel részére

a Bank számlát vezet.

A Bank álláspontja szerint a hatóság részére a megkeresésben megjelölt banktitoknak

minősülő információk nem adhatók ki. A hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 51.§ (2)

bekezdése értelmében az ott felsorolt hatóságokkal szemben nem áll fenn a banktitok

megtartásának kötelezettsége, azonban a banktitoknak minősülő információknak a

felsorolt hatóságok részére történő kiadhatósága szempontjából feltételként merül fel

a Hpt. 51.§ (4) bekezdésében rögzített azon követelmény, miszerint a hatóságnak az

írásbeli megkeresésében meg kell jelölnie azt az ügyfelet, vagy bankszámlát,

akiről/amelyről a banktitok kiadását kéri. A Bank álláspontja szerint a hatóság a

megkeresésben nem jelölte meg a kért banktitoknak minősülő információk

vonatkozásában érintett ügyfelek nevét, vagy bankszámlát, így a banktitok

kiadhatóságának fentiekben rögzített feltételét nem teljesítette. Következésképpen a

hatóság által kért adatot a Bank nem adhatja ki, mert ezzel megsértené a Hpt. 55.§

(1) bekezdésében foglalt keretszabályozást, miszerint aki üzleti, vagy banktitok

birtokába jut, köteles azt időbeli korlátozás nélkül megtartani. A Bank véleménye

szerint továbbá az a tény, hogy a megkeresésben megjelölt személy a saját számlái

vonatkozásában egyebekben a Bank ügyfele, más ügyfélhez kapcsolódó banktitok

kiadhatósága kapcsán irreleváns, mivel a banktitoknak minősülő információ

kiadhatóságát minden ügyfél vonatkozásában egyedileg külön kell megvizsgálni.

A fentiekben részletezett állásfoglalás kérés kapcsán a banktitoknak minősülő

információk kiadhatósága szempontjából a Felügyelet nem ért egyet a Bank által

kifejtett véleménnyel az alábbi indokolás alapján.

A Felügyelet osztja ugyan a Bank azon álláspontját, miszerint minden egyes

ügyfélhez kapcsolódó banktitok kiadhatóságát egyedileg kell értékelni, és a hatósági

megkeresésben megjelölt személy meghatalmazotti minőségében nem, csupán

számlatulajdonos minőségében tekinthető ügyfélnek, tehát ügyfél mivolta a hatósági

megkeresés szempontjából irreleváns, azonban éppen ezért a Felügyelet véleménye

szerint a tárgyi eset nem is ezen körülmény tükrében, hanem az írásbeli megkeresés

megfelelősége szempontjából vizsgálandó.

A Felügyelet álláspontja szerint a banktitok kiadhatóságára vonatkozó hatósági

megkeresés tartalmilag eleget tesz a Hpt. 54.§ (1) bekezdésében foglalt azon

rendelkezésnek, miszerint annak többek között tartalmaznia kell az ügyfél vagy

bankszámla megjelölését (valamint a kért adat fajtát, és az adatkérés célját). A

hatósági írásbeli megkeresés tartalmi elemeinek meghatározása során az ügyfél,

illetőleg a bankszámla megjelölése tehát vagylagos követelmény. Az említett

rendelkezés azonban nem azt tartalmazza, hogy a hatóságnak feltétlenül a

bankszámla számát kell feltüntetnie, csupán azt rögzíti, hogy meg kell jelölnie a

bankszámlát. A Felügyelet álláspontja szerint a hatóság az érintett bankszámlákat

pontosan megjelölte, mivel megkeresésében olyan ismérvet rögzített (a név szerint

feltüntetett személynek a Bank mely ügyfelének bankszámlája felett van rendelkezési

joga, meghatalmazása) amely alapján az érintett bankszámlák egyértelműen, és

félreérthetetlenül beazonosíthatóak. A hatósági megkeresésben feltüntetett ezen

szűrő feltétel meghatározásával tehát az érintett bankszámlák köre, illetőleg

23

egyedileg az egyes érintett bankszámlák is megjelölésre kerültek mindannak

ellenére, hogy a hatóság nem a bankszámlák számával jelölte meg az adott

számlákat, hanem egyéb, azonban kétséget kizáróan beazonosításra alkalmas adatok

rögzítésével.

Ugyanakkor a megkeresés tartalmi elemeinek megfelelősége szempontjából

figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogszabályhely további (nem vagylagos, hanem

általánosan, minden esetben fennálló) követelményként rögzíti a kért adat fajtájának

megjelölését, és az adatkérés célját is. A Felügyelet álláspontja szerint a kért adat

fajtáját a hatóság ugyancsak megjelölte, amelyet a tárgyi esetben a „rendelkezési

jog/meghatalmazás, számlainformáció” adatok jelentenek. Megjegyzendő azonban,

hogy a Bank beadványában nem tért ki arra, hogy a hatóság a megkeresésében

feltüntette-e az adatkérés célját is, mint a hatósági megkeresés teljesíthetőségének

további kritériumát.

Amennyiben a hatóság az adatkérés célját is megjelölte, úgy a Felügyelet előzőekben

ismertetett álláspontja szerint a banktitoknak minősülő információkat a Banknak a

hatóság részére ki kell szolgáltatni. Amennyiben azonban az adatkérés célja nem

került feltüntetésre, úgy a megkeresés teljesíthetőségének követelményei már nem

teljes körűek, következésképpen az adatkérés célja megjelölésének hiányában a

hatósági megkeresésben foglalt banktitoknak minősülő információk kiadása már nem

teljesíthető.

THM érték meghatározása

A beadványban feltett kérdésekre – a megkeresésben alkalmazott számozáshoz

igazodva - az alábbiakban válaszolunk.

1. Az 1 M Ft alatt, illetőleg 1 M Ft felett - minimum 12 hónaptól maximum 120

hónapig tartó futamidő mellett - nyújtott gépjármű-finanszírozási (fogyasztási)

hitelek esetén helyes-e azon értelmezés, miszerint a pénzügyi intézménynek

kizárólag a Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésének e) pontjában

meghatározott 1 millió forint összegű, 5 éves futamidejű referencia jellegű teljes

hiteldíj mutatót (a továbbiakban: THM) kell közzétennie. Figyelemmel erre

helyes-e azon értelmezés, miszerint ha a pénzügyi intézmény 1M Ft-ot

meghaladóan is kínál egyenletes törlesztésű fogyasztási hitelt, akkor a fenti

jogszabályhely d) pontjában meghatározott 500 E Ft összegű, 3 éves futamidejű

hitel THM értekének közzétételére nem köteles.

A fenti kérdés kapcsán elsődlegesen rögzítjük, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú

melléklete III/5., illetőleg III/13. pontjainak együttes értelmezése alapján a gépjármű-

finanszírozási hitel lakossági kölcsönnek (ezen belül fogyasztási kölcsönnek)

minősül. E rendelkezések figyelembe vétele mellett a Felügyelet álláspontja szerint

az 1. kérdésben vázolt értelmezés nem helyes az alábbi indokolás alapján. A

Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésében az 1 M Ft felett, illetve az 1 M Ft alatt

nyújtott fogyasztási hitelek vonatkozásában külön-külön kerül feltüntetésre a

referencia THM értékének meghatározása. Eszerint tehát a Kormányrendelet 13.§ (1)

bekezdésében meghatározott helyeken, valamint a kereskedelmi kommunikációban

az 1 M Ft feletti összegben nyújtott hitel esetében a Kormányrendelet 11/D.§ (1)

bekezdésének e) pontja szerint, az 1 M Ft alatt nyújtott lakossági hitelek

vonatkozásában pedig a Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésének d) pontja alapján

(ugyancsak külön) fel kell tüntetni a vonatkozó THM referencia értéket.

24

2. A beadványban foglaltak szerint a megjelölt pénzügyi vállalkozások által

nyújtott hitelek kamatát jelentősen befolyásolja az ügyfél által vállalt önrész, a

hitel devizaneme (HUF, CHR, EURO) az ügyfél hitelképessége, a gépjármű

kockázati besorolása, a kereskedői jutalék összege, és a gépjármű biztosítási

háttere. Következésképpen az 1. pontban megjelölt hitelösszegekre és

futamidőkre meghatározott THM mértéke jelentős határok között mozoghat.

Mindezekre figyelemmel a beadványban kérdésként merült fel, hogy az érintett

pénzügyi vállalkozások - a fenti befolyásoló tényezők mellett - milyen módon tudnak

eleget tenni a jogszabályban meghatározott THM közzétételi kötelezettségüknek.

A fenti kérdés kapcsán a Felügyelet álláspontja az alábbi. Amennyiben a pénzügyi

vállalkozás az 1. pontban hivatkozott jogszabályhelyek alapján meghatározott

paraméterkombinációk (500 E Ft hitel 3 éves futamidőre, illetve 1 M Ft hitel 5 éves

futamidőre) esetén is több féle THM értéket eredményező hiteleket nyújt, úgy a

referencia THM érték intervallumait (a minimum-maximum értékeket) kell

feltüntetni. Ezen esetekben továbbá a Kormányrendelet 13.§ (1) bekezdésének a) , b)

és c) pontjaiban foglalt előírások - amelyek az Üzletszabályzatban kötelezően

feltüntetendő rendelkezések – álláspontunk szerint megfelelő tájékoztatást adnak az

ügyfél részére. Az a) pontban ugyanis rögzítésre került, hogy a THM meghatározása

a hatályos jogszabályok figyelembevétele mellett függ az adott hitel aktuális

feltételeitől is, és a feltételek változása esetén a THM mértéke módosulhat. A

jogszabályhely b) pontja a devizaalapú hitelek kapcsán ad tájékoztatást arról, hogy az

adott devizahitel THM értéke nem tükrözi az esetleges devizaárfolyam kockázatot. A

Felügyelet véleménye szerint, ha a pénzügyi vállalkozás több fajta devizában nyújt

hitelt, úgy célszerű a THM értékeket devizánként megjelölni, a több fajta

devizaalapon 1M Ft felett, és az alatt nyújtott hitelek esetében pedig - a fentebb

rögzítettek szerint - a THM érték intervallumait devizánként javasolt feltüntetni.

Változó kamatozású hitelek vonatkozásában, egyebekben a jogszabályhely c) pontja

értelmében az ügyfél tájékoztatása céljából fel kell tüntetni az Üzletszabályzatban,

hogy a THM mutató értéke nem tükrözi a hitel kamatkockázatát.

3. Helyes-e azon értelmezés, miszerint az egyedi és konkrét ügyletre vonatkozó

ajánlatban - függetlenül attól, hogy az egyébként kereskedelmi

kommunikációnak tekintendő - a pénzügyi vállalkozásnak a konkrét ajánlat

THM értékét kell feltüntetni, és ezen felül már nem kell külön rögzíteni sem az

500 E Ft összegű, 3 éves futamidejű hitel, sem az 1 M Ft összegű, 5 éves

futamidejű hitelhez kapcsolódó referencia THM értéket?

A fenti kérdés vonatkozásában a Felügyelet álláspontja az alábbi. A

Kormányrendelet 11/D.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha az adott

hitelt a pénzügyi intézmény nem az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel

nyújtja, és a hitelnyújtó által kínált feltételek érdemben attól eltérőek, abban az

esetben a THM számításakor az (1) bekezdésben említett feltételekhez legközelebbi -

a hiteltípusra létező - összeget és futamidőt kell figyelembe venni, és ezen konkrét,

egyedi hitelek esetében az ajánlatban ezt a THM értéket kell feltüntetni. Mindezek

alapján a Felügyelet véleménye szerint ezen ügyletekre vonatkozó ajánlatban - az

ügyletek egyedi jellegére tekintettel - a referencia THM értéket nem kell megjelölni.

THM érték számítása hitelkártya-használattal összefüggő készpénz jóváírás esetén

A Bank állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet), amelyben a betéti kamat, az

értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló

25

41/1997. (II. 5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2008. február

1. napjától hatályos módosítása (módosította a 304/2007. (XI. 14.) Kormányrendelet)

kapcsán a teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) számításáról kér

állásfoglalást.

A Bank beadványában arról kéri a Felügyelet állásfoglalását, hogy a hitelkártyára

vonatkozó THM értékének meghatározásakor figyelembe lehet-e venni a

hitelkártyával történt vásárlás utáni esetleges - kedvezményként nyújtandó -

jóváírást, illetőleg ezen kedvezményt miként lehet számításba venni annak

érdekében, hogy a Kormányrendelet 13.§ (1) bekezdésében meghatározott helyeken

és a hirdetésben a helyes és valós THM érték kerüljön feltüntetésre.

A beadványban feltett kérdések vonatkozásában a Felügyelet álláspontja az alábbi.

A Kormányrendelet 9.§ (3) bekezdése szerint, ha a hitelnyújtó kereskedelmi

kommunikációjában kedvezményes kamatozásra vagy bármely költség teljes vagy

részleges elengedésére történik hivatkozás, a THM kiszámításánál a kedvezményes

feltételeket kell figyelembe venni. E rendelkezésre tekintettel a Felügyelet

véleménye szerint a hitelkártyával történő vásárlást követően a hitelszámlán történő

jóváírás a THM értékét csökkentő kedvezményként figyelembe vehető. A THM

értékének származtatása, számítása során ugyanakkor a cash flow kialakítása

álláspontunk szerint módszertanilag akkor helyes, ha a jóváírás időpontjában a

jóváírás összegével csökken a hitelkártyához tartozó hiteltartozás, a későbbiekben

fizetendő összegek pedig ennek figyelembe vételével kerülnek kiszámításra.

Álláspontunk szerint amennyiben egy adott jóváírás időpontja nem konkrét -

pontosan kiszámítható - nap, hanem egy időintervallum, úgy a jóváírás dátumának a

legkésőbbi lehetséges időpontot kell tekinteni, továbbá a THM értékének

meghatározásához csak az adott hiteltartozást csökkentő jóváírás vehető figyelembe,

esetleges egyéb jellegű juttatás, kedvezmény nem.

Lezárva: 2008. december 8-án.

26

2007. év

Beszámítható-e a teljes hiteldíj mutatóba (THM) a csoportos hitelfedezeti

biztosítási díj biztosítottakra való továbbításából eredő költség?

A beadványban leírtak szerint az áruhiteleket, személyi hiteleket és egyéb

hiteltermékeket értékesítő pénzügyi intézmény a hiteltermékek adósaival

kapcsolatos, a hitel visszafizetését befolyásoló kockázatokat (halál, rokkantság,

betegség, munkanélküliség) csoportos hitelfedezeti biztosítás megkötésével kívánja

csökkenteni. A csoportos biztosítás feltételei szerint, amennyiben a pénzügyi

intézmény ügyfeleit a csoportos élet- és balesetbiztosítási szerződésben

meghatározott biztosítási esemény éri, helyettük a biztosító a hátralékos hiteltartozást

a pénzügyi intézmény számára megfizeti. A fenti konstrukcióban a pénzügyi

vállalkozás a biztosítóval szerződői pozícióba, míg a pénzügyi vállalkozás ügyfelei

biztosítotti pozícióba kerülnek. A pénzügyi intézmény a csoportos élet- és

balesetbiztosítás biztosítási költségeit valamint eljárásának díját ügyfeleire át kívánja

hárítani. A konstrukcióban az ügyfelek szabadon megválaszthatják, hogy a csoportos

biztosítás nyújtotta védelemben részesülni kívánnak-e és ezzel egyidejűleg az ezzel

kapcsolatos költségeket vállalják-e.

Az alkalmazandó jogszabályhelyek az alábbiak:

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

212. § (2) bekezdése alapján a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért

fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és

minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget.

A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról

és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: THM

Rendelet) 8. § (1) bekezdése értelmében, a teljes hiteldíj mutató az a belső

kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő

az ügyfél által a hitel folyósításáig bezárólag a kölcsönnel kapcsolatban – a (2)

bekezdésben meghatározott kivételekkel – fizetett összes költséggel csökkentett

hitelösszeggel. A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek

fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az

ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és lakásépítéseknél a

helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni.

A THM Rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontja szerint a biztosítási és

garanciadíjak a THM számításánál figyelembe nem vehetőek.

Mint azt a Felügyelet egy korábbi állásfoglalásában is kifejtette, lehetséges, hogy a

csoportos biztosítási szerződés szerződője (itt: a hitelnyújtó pénzügyi intézmény) az

általa megfizetett biztosítási díj egyes biztosítottakra eső részét a biztosítottra

továbbhárítsa, bár alapesetben, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.

törvény 536. § (1) bekezdése értelmében, a szerződő fél köteles a biztosítási díj

megfizetésére. Hasonlóképpen mód van arra is, hogy a hitelnyújtó szerződőnek a

biztosítási fedezetbe kerüléssel (fedezetben tartással) kapcsolatos esetleges

többletszolgáltatásának a költségeit is a biztosítottra hárítsa tovább, mindkét esetben

a költségek ügyfél felé való megfelelő kommunikálása mellett (ezzel kapcsolatban

27

részletesen ld. „A csoportos biztosítási szerződéshez csatlakozó biztosítottakat védő

egyes szabályokról” című felügyeleti állásfoglalást).

A THM Rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontjában nevesített elemek – jelesül a

biztosítások és garanciák – alatt olyan biztosítékokat értünk, amelyeket az adós vesz

igénybe annak érdekében, hogy a felvett hitel visszafizetését – a saját érdekkörében

kötött biztosítéki szerződés(ek)kel – elősegítse. E biztosítékok igénybevételét a

hitelnyújtó pénzügyi intézmény az adósminősítéshez rendszerint előírja, ezek

költségeit az ügyfél külön fizeti meg, az általa a hitelezési jogviszonytól függetlenül,

közvetlenül megkötött biztosítéki szerződések alapján. Ezen díjakat tehát – a THM

Rendelet idézett rendelkezései, különösen a 8. § (1) bekezdés második mondata

értelmében – a THM számításánál figyelembe venni nem lehet.

Azonban azon biztosítékok, garanciák, biztosítások díjait, amelyeket a kihelyezett

hitel megtérülésében rejlő kockázata csökkentése érdekében a hitelnyújtó pénzügyi

intézmény vesz igénybe és kalkulál a hiteltermék árazásánál, nem tartoznak a THM

Rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak hatálya alá, így, e költségtípusokat

a THM számításánál figyelembe kell venni, hiszen csak ilyen módon küszöbölhető

ki, hogy a kihelyezés kockázatát biztosíték igénybe vétele útján fedező hitelnyújtó az

egyéb jellegű árazási struktúrát (pl. magasabb kamatot, költséghányadot) alkalmazó

pénzügyi intézmények hiteltermékeivel szemben indokolatlan versenyelőnyhöz

jusson. A beadványbeli tényállásban körülírt csoportos élet- és balesetbiztosítási

szerződéssel megtámogatott hitelkonstrukcióban az egyes biztosítottakra áthárított

biztosítási díjrészt és kapcsolódó eljárási költségeket – tekintettel az előbbiekben

írottakra – a THM számításánál figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Abban a beadványban is jelzett esetben, ha a pénzügyi intézmény a hiteltermékéhez

oly módon kívánja társítani a csoportos hitelfedezeti biztosítást, hogy az így létrejött

szolgáltatási csomagban a biztosítási fedezetbe kerülés lehetősége (vagyis a

biztosítási elem igénybe vétele) az ügyfél által szabadon választható, a pénzügyi

intézménynek a hirdetményeiben célszerű a biztosítási szolgáltatást is magában

foglaló, és a biztosítási védelem nélküli THM-et egyaránt feltüntetni.

Papíralapú ajándékutalvány készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye ajándékutalvány jogi

megítélésére vonatkozóan a következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint cégük ajándékutalványt

kíván kibocsátani, amelyet kizárólag a Kft. saját rendezvényeire lehetne felhasználni.

A tervezett konstrukció szerint az utalvány papíralapú, egyszer felhasználható lenne,

amelyből készpénz nem adható vissza. Kérdése arra irányul, hogy Társaságuknak

van-e bejelentési kötelezettsége a Felügyelet felé az utalvány kibocsátásával

kapcsolatban.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy levele, illetve annak kiegészítése igen kevés

információt tartalmaz az utalvány tulajdonságaira vonatkozóan, ezért beadványa

alapján jogi vélemény csak általánosságban adható.

A felvetett probléma kapcsán relevanciával bír annak eldöntése, hogy az utalvány

esetlegesen készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e. Az erre vonatkozó

28

szabályozás a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvényben (Hpt.) jelenik meg. A Hpt. 3.§ (1) bekezdésének e) pontja alapján az

elektronikus pénz, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása,

illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása a pénzügyi szolgáltatások körébe

tartozik. A készpénz-helyettesítő fizetési eszközök meghatározását a Hpt. 2. számú

melléklet I./5. pontja tartalmazza.

5.1 Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz:

a) a csekk,

b) az elektronikus pénzeszköz,

c) olyan dolog, amely az ügyfél számára lehetővé teszi, hogy a pénzügyi

intézménnyel szemben fennálló valamely pénzkövetelésével rendelkezzék, illetőleg

annak terhére készpénzt vegyen fel, vagy áruk, illetőleg szolgáltatások ellenértékét

az eladónak vagy a szolgáltatónak kiegyenlítse.

5.2 Elektronikus pénz: készpénz átvétele illetőleg számlapénz átutalása ellenében

kibocsátott elektronikus pénzeszközön tárolt pénzérték, amelyet elektronikus fizetés

céljából a kibocsátón kívül más is elfogad.

5.3 Elektronikus pénzeszköz: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz - így

különösen értéktároló kártya, számítógép memória - amely az elektronikus pénz

tárolására szolgál és amellyel az ügyfél közvetlenül végezhet fizetési műveleteket.

A fenti definíció alapján megállapítható, hogy az Önök által kibocsátandó papíralapú

utalvány valószínűsíthetően egyik kategóriába sem tartozik bele, mivel az utalvány

sajátosságai alapján az a) és b) pontban megjelölt csekk, ill. elektronikus pénzeszköz

megvalósulása fogalmilag kizárt, míg a c) pontban leírt dolognak azért nem felel meg

teljesen, mert „a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló pénzkövetelés”

jogszabályi feltétele jelen esetben nem teljesül.

A rendelkezésünkre álló információk alapján tehát megállapítható, hogy a Kft-nek a

kibocsátandó papíralapú utalvánnyal kapcsolatban bejelentési kötelezettsége nem áll

fenn, illetve annak kibocsátásához nem szükséges a Felügyelet engedélye.

A lakossági kölcsönhöz kapcsolódó teljes hiteldíj mutató megjelenítése

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet)

érkezett – a lakossági kölcsönhöz kapcsolódó teljes hiteldíj mutató megjelenítésére

vonatkozó – állásfoglalást kérő levelére az alábbi tájékoztatást adom.

A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és

közzétételéről szóló 41/1997. (III.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban:

Kormányrendelet) 1. § (4) bekezdése értelmében a teljes hiteldíj mutató számítására

és közzétételére vonatkozó előírásokat a pénzügyi intézmények által folyósított,

három hónapnál hosszabb lejárattal rendelkező, a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú

mellékletének III.13. pontjában meghatározott lakossági kölcsönök esetén kell

alkalmazni.

A teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) közzétételéről és megjelenítéséről a

Kormányrendelet 13. §-a rendelkezik. A 13. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében

a pénzügyi intézmény által az üzlethelyiségében kifüggesztett üzletszabályzatnak,

nyilvános tájékoztatójának és ajánlattételének feltűnő módon tartalmaznia kell a

29

THM-et. A 13. § (1) bekezdésének a-c) pontja további – a THM feltüntetésekor

figyelembe veendő – általános érvényű, illetve a deviza alapú kölcsönökre, valamint

a változó kamatozású kölcsönökre vonatkozó rendelkezéseket ír elő.

A Kormányrendelet 13. § (4) bekezdésében foglaltak alapján amennyiben a pénzügyi

intézmény hirdetésében, illetve a pénzügyi intézmény hitelét közvetítő harmadik

személy hirdetésében szerepel a hitel kamata, bármilyen költsége vagy

törlesztőrészlete, a THM-et is fel kell tüntetni legalább ugyanakkora méretben és

megegyező megjelenítésben.

A fentiekre tekintettel a Felügyelet megerősíti a beadványában foglaltakat, tehát a

pénzügyi intézménynek az üzlethelyiségében kifüggesztett üzletszabályzatában,

nyilvános tájékoztatójában és ajánlattételében minden esetben, feltűnő módon, a

Kormányrendelet 13. § (1) bekezdésének a-c) pontjaiban foglalt kittételekre

figyelemmel kell feltüntetnie a THM-et. A pénzügyi intézmény hirdetéseire

vonatkozóan a Kormányrendelet külön rendelkezik, mely szerint hirdetésben csak

akkor kell feltüntetni a THM-et, ha abban szerepel a hitel kamata, bármilyen költsége

vagy törlesztőrészlete.

A fentiek alapján, valamint különös tekintettel a Kormányrendelet 1. § (1)

bekezdésében foglaltakra – mely szerint e rendelet célja, hogy meghatározott betéti

és hitelszerződések, illetőleg értékpapírügyletek tekintetében az ügyfelek megfelelő

tájékoztatást kapjanak, biztosítva legyen a különböző ajánlatok

összehasonlíthatósága – megerősítem megkeresésében foglalt azon álláspontját,

miszerint a Kormányrendelet 13. § (1) bekezdés a-c) pontjaiban foglaltakra

természetesen ez esetben is figyelemmel kell lenni.

Mindezek mellett a THM feltüntetése kapcsán ajánlom figyelmébe a Felügyeleti

Tanácsnak a lakossági hitelezés előzetes ügyfél-tájékoztatási és fogyasztóvédelmi

elveiről szóló 9/2006. (XI. 7.) számú ajánlását.

Az ügyfél-tájékoztatás szabályai az ügyféladat KHR-be kerülésével kapcsolatban

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye a központi

hitelinformációs rendszerbe való bekerüléssel kapcsolatos tájékoztatás

megvalósulásának jogi megítélésére vonatkozóan a következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint a Zrt. a jogszabályi

előírásoknak megfelelően tájékoztatja az ügyfeleket a központi hitelinformációs

rendszerbe (KHR) való bekerülés lehetőségéről, feltételeiről, illetve a bekerülés után

annak tényéről.

Kérdésük ugyanakkor arra irányul, hogy ha a jogszabályszerű tájékoztatás

megtörténte a Társaság részéről nem bizonyítható, akkor szükséges-e törölni az

ügyfelet a KHR-ből függetlenül attól, hogy a rendszerbe kerülés feltételei egyébként

fennállnak.

A KHR-el kapcsolatos szabályozást a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) tartalmazza.

Az ügyfél-tájékoztatásnak kötelezően megvalósítandó lépéseit természetes

személyeknél a Hpt. 130/J.§ (1) bekezdése foglalja magába.

30

„130/J. § (1) A referenciaadat-szolgáltató a természetes személyek részére - az adatátadás céljának, az

átadható adatok körének, a jogorvoslati lehetőségnek, valamint annak a megjelölésével, hogy a KHR-

be történt adatátadást követően a referenciaadatokat a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás a 130/A. §

(4) bekezdésében meghatározott célból további referenciaadat-szolgáltatók részére is átadhatja -

írásbeli tájékoztatást köteles adni:

a) a szerződés megkötésének kezdeményezését megelőzően arról, hogy a 130/D. §-ban meghatározott

esetben adatai bekerülhetnek a KHR-be,

b) a szerződés megkötését megelőzően arról, hogy a 130/C. §-ban és a 130/E. §-ban meghatározott

esetben - ismertetve a konkrét okokat - adatai bekerülhetnek a KHR-be,

c) az adatátadás tervezett végrehajtását harminc nappal megelőzően arról, hogy a 130/C. §-ban

meghatározott esetben adatai bekerülnek a KHR-be, ha nem tesz eleget a szerződésben foglalt

kötelezettségének, és

d) az adatátadást követően legfeljebb nyolc napon belül, annak megtörténtéről.”

Véleményünk szerint a fenti tájékoztatási kötelezettség teljesítése – így különösen az

a)-c) pontokban meghatározott előzetes tájékoztatás megvalósulása – előfeltétele a

KHR-be történő adattovábbításnak, illetve az adatkezelésnek. E jogszabályi

követelményeknek való megfelelést – a Hpt. 130/N.§ (1) bekezdése alapján – a

referenciaadat-szolgáltató intézménynek kell bizonyítania.

„130/N. § (1) A referenciaadat-szolgáltatót, illetőleg a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozást terheli

annak bizonyítása, hogy a referenciaadat átadásának, illetve KHR-ben történő kezelésének e

törvényben meghatározott feltételei fennálltak. E körben a bizonyítás elmaradása vagy

eredménytelensége a referenciaadat-szolgáltatót, illetőleg a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozást

terheli.”

Amennyiben tehát a szolgáltató nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az

ügyfél tájékoztatása megtörtént, akkor az adatátadás és -kezelés jogszerűsége sem

bizonyítható, függetlenül az egyéb (alap)feltételek fennállásától.

Ezen eljárási hiba pedig álláspontunk szerint végső soron azt eredményezheti, hogy

az ügyfél – kifogás vagy kereset formájában – benyújtott kérelmére a referenciaadat-

szolgáltatónak kezdeményeznie kell a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozásnál – a

Hpt. 130/I.§ (4) bekezdésére, valamint a 130/K.§ (5) bekezdésére tekintettel – az

ügyfél nyilvántartott referenciaadatainak törlését.

A belső hitellel érintett személyek köre

"A belső hitellel érintett személyek vonatkozásában kérdésként merült fel, hogy egy

olyan személy számára nyújtott kölcsön, amely a kölcsönnyújtás időpontjában belső

hitelnek minősült, abban az esetben is belső hitelnek tekintendő-e, ha a

hitelfelvevőnek az a státusza, (pl. ügyvezető) amelynek kapcsán a kockázatvállalás

belső hitelnek minősül megszűnik.

Az a helyzet is előállhat, hogy a már fennálló kockázatvállalás adósa kerül olyan

státuszba, amelynek okán a részére nyújtott hitel belső hitelnek minősül. Ez esetben

az adós státuszának változása módosítja-e a kockázatvállalás megítélését, és

indokolt-e a továbbiakban az adott kockázatvállalást az adós jelenlegi helyzetére

figyelemmel belső hitelként nyilvántartani. Összegezve, az adós státuszában

bekövetkezett változás módosítja-e a már fennálló hitel minősítését.

A Hpt. 60.§ (1) bekezdésének a)-d) pontjára figyelemmel a hitelintézet – a (2) és (3)

bekezdésében foglaltak kivételével – nem vállalhat kockázatot, az ott nevesített

személyek, illetve vállalkozások részére, amelynek a törvényhez fűzött indokolás

szerint az a kiemelt jelentősége, hogy e személyek vonatkozásában a hitelkérelmek

elbírálásának objektivitása nem biztosított.

31

Ezen személyek, illetve vállalkozások a hitel megszerzésével jelentős vagyoni

előnyökre tehetnek szert, amely egyben a pénzügyi intézmény számára veszteséget

jelenthet, vagy azt túlzott mértékű kockázatvállalásnak teszi ki. A belső hitelre

vonatkozó külön szabályozás kialakításával kívánta biztosítani a jogalkotó, hogy

ezen személyek, illetve vállalkozások a pénzügyi intézményben fennálló

befolyásukat ne használhassák ki gazdasági előnyök megszerzésére.

E szigorú belső hitelezési korlátot a hitelintézetek esetében Hpt. 60.§ (2) és (3)

bekezdése oldja fel, amely egyrészt a hitel jellegéből, másrészt pedig a

hiteldöntéshez fűződő garanciális szabályok rögzítéséből adódik.

A Hpt. 60.§ (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti, a hitelintézetnél vezetett

pénzforgalmi számlához kapcsolódó hitelkeret, valamint a munkáltató által adott

fizetési előleget, vagy a lakás-, illetve más szociális célú kölcsön feltételeit más belső

szabályzatok is befolyásolják, amelyek nem adnak lehetőséget az egyedi elbírálásra.

Ezáltal ezen hitel típusok esetében a belső hitel korlát alól felmentés adható, mivel

ezen kockázatvállalások esetében nem merülhetnek fel a korábbiakban említett

aggályok.

A hitelintézet e kiemelt személyi körnek a Hpt. 60.§ (3) bekezdésében foglaltak

szerint a fentiekben részletezetteken kívül a kizárólag lakossági kölcsönt nyújthat.

Garanciális szempontból ez a kölcsönnyújtás szigorú feltételekhez kötött, mert az

igazgatóság által jóváhagyott szabályzat szerint, a jelenlévő igazgatósági tagok több

mint kétharmados többséggel hozott döntése alapján nyújtható. A Hpt. 60.§ (3)

bekezdése azonban csak az (1) bekezdésben meghatározott – tehát a döntés

időpontjában státuszban lévő - személyek részére írja elő az igazgatósági döntés

szükségességét.

A fentiekre figyelemmel az adott kockázatvállalás belső hitellé minősülését

alapvetően az adós státusza határozza meg. A kockázatvállalásról való döntés

időpontjában kell figyelemmel lenni arra a kérdésre, hogy a leendő adós a Hpt. 60.§

(1) bekezdésében részletezett személyi körbe tartozik-e. Amennyiben e körbe tartozó

személy részére történik a kockázatvállalás, akkor az csak a (2) bekezdésben

meghatározott keretek között, illetve a (3) bekezdés szerinti garanciális szabályok

figyelembe véve történhet.

Mivel a Hpt. 60.§ (2) bekezdésében nevesített kockázatvállalások feltételeit, illetve

mértékét – ahogy azt a Hpt. 60.§ (2) bekezdés utolsó fordulata is említi - egyéb belső

szabályzatok is rögzítik, így a kockázatvállalásról szóló döntést követő

státuszváltozás miatt (az adós kikerül a kiemelt személyi körből) a továbbiakban

nincs jelentősége annak, hogy a kockázatvállalást a hitelintézet továbbra is a belső

hitelek között tartsa nyilván.

Abban az esetben, amikor egy hitelfelvevő státuszában olyan irányú változás

következik be, hogy bekerül abba a személyi körbe, aholis csak a Hpt. 60. §-a keretei

között lehetne a részére kockázatot vállalni, szintén nincs jelentősége annak, hogy a

státuszváltozást megelőzően felvett hitelét a továbbiakban belső hitelként kezeljék,

mivel a hitelt a hiteldöntés időpontjában nem a hitelintézetnél betöltött státuszára

tekintettel kapta, így nem feltételezhető, hogy hitelkérelmének elbírálásánál az

objektivitás nem volt biztosított. "

32

Az ügyvezetői tisztség megszűnése automatikusan maga után vonja-e az érintett

személy belső igazgatósági tagságának megszűnését is?

A Takarékszövetkezet képviseletében állásfoglalást kértek a Hpt. ügyvezetőkre

vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben. Tájékoztatásuk szerint a

Takarékszövetkezetnél az I. számú ügyvezető az elnök-igazgató, míg II. számú

ügyvezetőnek a főkönyvelői munkakört betöltő személyt nevezték ki. Ezt követően a

II. számú ügyvezetőt, aki a főkönyvelői feladatokat is ellátta, belső igazgatósági

taggá választotta a közgyűlés. A Takarékszövetkezet igazgatósága 2006. 06. 29-én

olyan döntést hozott, hogy az ügyvezetői státuszát megszüntette a főkönyvelőnek és

egyidejűleg új II. számú ügyvezetőt nevezett ki.

A levélben arra hivatkoztak, hogy a Hpt. vonatkozó szabályainak értelmezése a

Takarékszövetkezetnél nem egyértelmű. A Takarékszövetkezet vezetése úgy véli,

hogy miután a belső igazgatósági taggá való választás jogszabályi feltétele az

ügyvezetői megbízás, ezért annak visszavonása a törvény erejénél fogva megszünteti

nevezett személy belső igazgatósági tagságát.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 62. és 63. §-ában rendelkezik a hitelintézet igazgatóságának az összetételéről.

A 62.§ (3) bekezdése szerint a szövetkezeti hitelintézet igazgatóságában legalább egy

belső tagnak kell lennie. A belső tag a hitelintézettel munkaviszonyban áll. A 63. §

(3) bekezdése kimondja, hogy belső igazgatósági taggá a hitelintézet ügyvezetői

választhatóak. A (4) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a belső igazgatósági

tagok munkaviszonyának megszűnése esetén az igazgatósági tagság egyidejűleg

megszűnik.

Érdemes a jogszabályi hivatkozásokhoz egy további idézetet csatolni, nevezetesen az

ügyvezető Hpt. szerinti meghatározását: a pénzügyi intézmény igazgatósága által

megválasztott, a pénzügyi intézménnyel munkaviszonyban álló elnöke, a pénzügyi

intézmény vezetésére kinevezett, a hitelintézettel vagy a pénzügyi vállalkozással

munkaviszonyban álló első számú vezető, valamint e vezető valamennyi helyettese

(2. számú melléklet III/21. pont).

Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből az alábbi következtetések vonhatók le.

A Hpt. a hitelintézet igazgatóságának belső tagjaira (takarékszövetkezet esetében

legalább egy belső tagnak kell lenni) speciális rendelkezéseket tartalmaz. A

hitelintézet az ügyvezetői közül választhat belső tagot az igazgatóságba, vagyis a

belső tagnak feltétlenül ügyvezetőnek kell lennie, de természetesen nem mindegyik

ügyvezetőnek kell szerepelnie az igazgatóságban belső tagként. Az ügyvezetői

minőségnek az egyik előfeltétele, hogy a hitelintézettel munkaviszonyban kell állnia.

Az igazgatósági belső tagság szorosan kötődik az ügyvezetői megbízatáshoz. Az

ügyvezető megbízás elvesztésével a szóban forgó személy nem tesz eleget annak az

idézett rendelkezésnek, hogy belső taggá a hitelintézet ügyvezetői választhatóak. Az

ügyvezetői megbízás elvesztése azonban nem érinti a munkaviszony körét. A

munkaviszony továbbra is fennmarad, amennyiben az ügyvezetői megbízást vonja

vissza az arra illetékes szervezet és külön nem tesz lépést a munkaviszony

megszüntetésére. Véleményünk szerint tehát helytálló az a vélekedés, mely szerint az

ügyvezetői megbízás visszavonása automatikusan megszünteti a belső igazgatósági

tagságot is. A törvényalkotó ezekkel a szabályokkal azt a szándékot akarta érvényre

juttatni, hogy a hitelintézet legfőbb operatív döntéshozó testületében feltétlenül

33

kapjanak helyet a hitelintézet operatív vezetésével elsődlegesen megbízott személyek

is.

Végezhet-e a pénzügyi intézmény faktoring és forfetírozási tevékenységet, ha hitel-

és pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó engedéllyel rendelkezik ?

A kérdés arra irányult, hogy a Bank végezheti-e a faktoring és forfetírozás

tevékenységeket, tekintettel arra, hogy engedéllyel rendelkezik a hitel és pénzkölcsön

nyújtás pénzügyi szolgáltatás végzésére.

A levélben foglalt érveléssel egyetértve, a Felügyelet megerősíti, hogy a Bank

engedéllyel rendelkezik a faktorálás és forfetírozás tevékenységek végzésére. A

Bank tevékenységi körét a 980/1997/F. számú felügyeleti határozat rögzíti. Az

engedélyezett tevékenységek között szerepel a hitel és pénzkölcsön nyújtás pénzügyi

szolgáltatás is. A Hpt. 2. számú mellékletének I/ 10.2. pont b) alpontja a faktorálás és

forfetírozás tevékenységeket a pénzkölcsön nyújtás pénzügyi szolgáltatáson belül

értelmezi, mint a kölcsönnyújtás speciális formáit. A Bank a hitel és kölcsönnyújtás

tekintetében üzletági korlátozás nélkül kapta az engedélyt, ennek megfelelően

jogosult végezni a faktorálást és a forfetírozást is.

Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a felügyeleti engedély birtokában is abban

az esetben van mód az említett két pénzügyi szolgáltatás típus végzésére,

amennyiben a tevékenységekhez rendelt infrastruktúrával, informatikai

támogatottsággal, megfelelő szabályzatokkal, üzletszabályzattal és

szerződésmintákkal a Bank rendelkezik. A Felügyelet vizsgálatai során – a prudens

banki üzletmenet biztosítása és elősegítése érdekében – kiemelt figyelmet fordít az

egyes tevékenységek megfelelő belső szabályozottságára és az ennek megfelelő

banki működés ellenőrzésére.

Jogosult-e a fióktelep a Hpt-ben meghatározott pénzváltási tevékenység végzésére?

A Bank Magyarországi Fióktelepe nevében megkereséssel fordultak a Pénzügyi

Szervezetek Állami Felügyeletéhez azzal összefüggésben, hogy a Fióktelep jogosult-

e végezni a Hpt.-ben szabályozott pénzváltási tevékenységet.

Amint azt a korábbi levelünkben jeleztük, a kérdés megnyugtató megválaszolása

érdekében a Felügyelet felvette a kapcsolatot a német társfelügyelettel, figyelemmel

arra, hogy a Fióktelep tevékenységi körét és működését első sorban a 2000/12/EK

irányelv helyébe lépő 2006/48/EK irányelv rendezi és a működés felügyeletéért a

német felügyeleti hatóság felelős.

Tájékoztatjuk, hogy a német felügyeleti hatóság (BaFin) megküldte a válaszát

részünkre és azt az álláspontot képviseli, hogy bár a pénzváltási tevékenységet a

Fióktelep automatikusan – a Bank bejelentése alapján – nem folytathatja, ugyanakkor

a magyar Felügyelet engedélyének megszerzése nyomán lehetőség van a pénzváltás

pénzügyi szolgáltatás végzésére. A Fióktelepnek tehát kérelmeznie kell a pénzváltási

tevékenység végzésére való felügyeleti felhatalmazást és az erre vonatkozó

feltételeknek meg kell felelnie.

A Felügyelet a BaFin véleményét elfogadta és ennek alapján lehet a megfelelő

kérelmet a pénzváltási tevékenység végzésére a Felügyelethez benyújtani.

Pénzváltási tevékenységet a Hpt. rendelkezése szerint kizárólag hitelintézet végezhet

saját jogon, amennyiben pedig az állásfoglalást kérő üzleti partnerei a pénzváltási

34

szolgáltatást nyújtani kívánják saját ügyfeleiknek, szükséges a Fiókteleppel az erre

irányuló ügynöki szerződés megkötése és az ügynöknek (pl. valamely szállodának)

szükséges a pénzváltási tevékenység végzésére előírt személyi és tárgyi feltételek

teljesítése. Első lépésként természetesen a Fióktelepnek kell megszereznie a

felügyeleti engedélyt erre a tevékenységre.

Az engedélyezési eljárás menetéről az alábbiakat érdemes tudni.

Az engedélykérelemhez mellékelni kell – első körben a Fióktelepnek, majd az

engedély megszerzése után az ismét a Fióktelep által előterjesztett kérelem mellett az

ügynöknek – a pénzváltásról szóló 297/2001. (XII.27.) Korm. rendelet 3. § (1)

bekezdésében, az 5.§-ban, valamint a 10-11. §-ban meghatározott okiratokat, illetve

nyilatkozatokat. A Fióktelepnek be kell nyújtania még az ügynökkel kötött megbízási

szerződést, mely tartalmazza a Hpt. 19. §-ában foglaltakat, a Fióktelep által

jóváhagyott pénzváltásra vonatkozó üzletszabályzatot és nyilatkozatot arról, hogy az

üzlethelység tárgyi-technikai feltételei az ügynöknél biztosítottak.

A leendő ügynöknek a pénzváltási tevékenységre vonatkozó speciális feltételek

teljesítésével egyidejűleg az ügynöki tevékenységre (Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pont)

vonatkozó felügyeleti engedélyt is kérelmeznie kell. Erre azért van szükség, mert a

pénzváltás a) típusú ügynöki formában végezhető. Ehhez az engedélykérelemhez

mellékelnie kell az ügynöknek a cégforma igazolására szolgáló 30 napnál nem

régebbi cégkivonatot, a 12/2002. (II. 20.) PM rendeletben előírt 30.000,-Ft igazgatási

szolgáltatási díj befizetésének igazolását, valamint a 2003. évi XV. törvényben

foglaltak alapján elkészített pénzmosási szabályzatot a felügyeleti mintaszabályzat

szerint. A Hpt. 139. § (3) bekezdésének megfelelően az ügynök évente 100.000,- Ft

felügyeleti díjat köteles fizetni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hivatkozott pénzváltási Korm. rendelet 26. §-a

értelmében a megbízó köteles ellenőrizni a pénzváltó ügynök működését, különös

tekintettel azt, hogy az ügynök a pénzváltás során betartja-e a vonatkozó jogszabályi

előírásokat.

Milyen feltételek mellett bocsáthat ki a bank kiskorúak részére bankkártyát?

A Bank bővíteni kívánja bankkártya termékeit és ennek körében a 7-14 éves

korosztály számára igényelhető bankkártyát tervez kibocsátani. A tervezett

bankkártya esetében a kártyabirtokosok olyan kiskorú személyek, akik a Ptk.

rendelkezése értelmében cselekvőképtelenek, a pénzügyi szolgáltatás

igénybevételével kapcsolatban önállóan jognyilatkozatot nem tehetnek, nevükben

illetve képviseletükben kizárólag a törvényes képviselőjük járhat el.

Az állásfoglalást kérő tájékoztatása szerint - figyelembe véve a Ptk. szabályait – a

bankkártya-szerződést és egyéb nyilatkozatokat a kiskorú kártyabirtokos nevében a

törvényes képviselő írja alá és a kiskorú rendelkezésére bocsátott bankkártya

fedezetéül a törvényes képviselő számlatulajdonos lakossági bankszámlája szolgál.

A kérdés a konstrukcióval összefüggésben arra irányult, hogy az erre vonatkozó

törvényi feltételek bekövetkezése esetén a kiskorút vagy a törvényes képviselőjét kell

e bejelenteni a központi hitelinformációs rendszerbe (KHR).

A kérdés és a konstrukció értékelésénél véleményünk szerint a Ptk. cselekvő-,

illetőleg cselekvőképtelenségre, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi

35

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) központi hitelinformációs

rendszerre vonatkozó szabályaiból kell kiindulni.

A Ptk. 12/B. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy cselekvőképtelen az a kiskorú,

aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A 12/C. § (1) bekezdése kimondja, hogy

a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője

jár el, a (2) bekezdés pedig a következőképpen szól: „Nem lehet semmisnek tekinteni

a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű

szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és

különösebb megfontolást nem igényel.”

A Ptk. idézett szabályaihoz fűzött magyarázat elméletileg lehetőséget ad a

cselekvőképtelen kiskorút jogosító bankkártya kibocsátására és használatára, noha

tudjuk, hogy a Ptk. ezen szabályának megalkotása időszakában más jellegű – nem

bankkártya használat – jogügyletek kötését vették figyelembe. A magyarázat szerint

a cselekvőképtelen kiskorú által kötött szerződések négy együttes feltétel fennállása

esetén minősülhetnek érvényesnek:

- a kiskorú a szerződést maga köti és teljesíti

- a szerződésnek csekély jelentőségűnek kell lenni (azt, hogy az ügylet csekély

jelentőségűnek minősül-e vagy sem, minden esetben az adott helyzetben és a kiskorú

körülményeitől függően kell megítélni)

- az ügylet a mindennapi életben tömegesen fordul elő (a tömeges megfogalmazás

azt jelenti, hogy ilyen típusú jogügyletet a lakosság széles köre köt rendszeresen – pl.

minden nap – vagy időszakonként rendszeresen visszatérően)

- végül csak olyan ügyletek vonhatók ebbe a körbe, amelyek különösebb

megfontolást nem igényelnek (pl. szülő, mint törvényes képviselő az adott termék

árának ismeretében jogosítja fel cselekvőképtelen gyermekét a vásárlásra)

A magyarázat szövegének részletes hivatkozása egyrészt azért fontos, mert jól

látszik, hogy a feltételek teljesülése esetén vonatkozhat a ma már valóban

tömegesnek, a mindennapi élet szokásos velejárójának minősíthető bankkártya

használatára, ugyanakkor alapvető következtetések levonására teremt lehetőséget a

Hpt. központi hitelinformációs rendszerére vonatkozó szabályozás alkalmazása terén.

A cselekvőképtelen kiskorú ugyanis a bankkártyát - törvényes képviselője

felhatalmazása alapján és folyószámlájának terhére - használhatja, de semmiképpen

sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a belátóképességét meghaladó mértékű

kötelezettségvállalásokra, vagy éppen kockázatvállalásokra nyíljon lehetősége. Így

például hitelkártyát, amely mögött az igénybe vett összeg visszafizetésének

kötelezettsége áll, nem használhat, nem birtokolhat törvényes képviselőjének

beleegyezése esetén sem, mert ez alapvető ellentétben állna a Ptk. idézet

rendelkezéseivel. Az Önök konstrukciójában, amikor a törvényes képviselő

folyószámlájának terhére történik a kártyahasználat szintén a Ptk.-ból következő

érvényességi feltétel, hogy a folyószámla-hitel igénybevétele szóba se kerülhessen a

kártyahasználat során. A konstrukciót a Ptk. szabályozásának és elveinek

megfelelően kell felépíteni és kizárni azokat a lehetőségeket, amikor a

cselekvőképtelen kiskorú a szokásosnál nagyobb és nyilvánvalóan a Ptk.–ban írtakba

ütközően vállalhatna kockázatot, akár egy vásárlás esetében is. Mindenféleképpen

36

alapkövetelmény, hogy kizárólag a pozitív folyószámla-egyenleg terhelésére

vonatkozhat a cselekvőképtelen kiskorú kártyahasználati jogosítása.

Fenti alapvetések jórészt arra utalnak, hogy minimális azon lehetséges esetkörök

száma, amikor egyáltalán szóba kerülhet a cselekvőképtelen kiskorú

kártyahasználatával kapcsolatban a KHR-be való adatfelvitel kérdése.

A Hpt. 130/A. § (1) bekezdése szerint a központi hitelinformációs rendszer olyan

zárt adatbázis, amelynek célja a hitelképesség differenciáltabb megítélésének és

ezáltal a hitelezésnek szélesebb körű lehetővé tétele, valamint a referenciaadat-

szolgáltatók biztonságosabb működése érdekében a hitelezési kockázat

csökkentésének elősegítése. A cselekvőképtelen kiskorú esetében a KHR célja sem

értelmezhető, hiszen hitel-szerződés megkötésére nyilvánvalóan semmilyen

lehetősége sincs.

Nem valósulhat meg - a fentiekben kifejtettek alapulvétele mellett – a 130/C. §-ban

és a 130/D. §-ban szabályozott esetkör sem a cselekvőképtelen kiskorú

kártyahasználata során.

Az egyik esetben a fizetési kötelezettségekkel való késedelembe esés, míg a másik

esetben a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötésének

kezdeményezése során való valótlan, hamis adatközlés vagy hamis (hamisított)

okirat felhasználása teremtene alapot a referenciaadat-szolgáltatójának a KHR-be

való adatbevitelre. Késedelembe a cselekvőképtelen kiskorú nem tud esni, fizetési

kötelezettsége a Ptk. szerint kidolgozott konstrukció folytán nem állhat elő, a

szerződést pedig - amely a cselekvőképtelen kiskorút a kártyahasználatra jogosítja –

a törvényes képviselő kötheti meg, a valótlan adatközlés miatt a KHR-be a törvényes

képviselő adatai kerülhetnek be.

Eltérő megítélés alá eshetnek álláspontunk szerint a 130/E. § pontjaiban írt

esetkörök. Az a) pontban meghatározott esetben olyan helyzet, szabályszegés - az

elektronikus fizetési eszköz birtokból való kikerülése, illetve a személyazonosító

vagy más kód, adat jogosulatlan harmadik személy tudomására jutása és az ehhez

kapcsolódó bejelentés után a fizetési eszközzel újbóli tranzakció végrehajtása –

megvalósulásáról van szó, amely a bankkártya szerződésben szereplő helyzet, hiszen

a szerződésben a szerződő fél (törvényes képviselő) figyelmét mindezekre felhívják,

kötelezettségeit és az esetleges következményeket ismertetik. A szerződő fél

(illetőleg annak képviselője) a törvényes képviselő, ezért véleményünk szerint a

szerződés ilyen irányú megszegése a törvényes képviselő adatainak a KHR-be való

felvitelét vonhatja maga után.

Más a helyzet azonban a 130/E. § b) és c) pontjában maghatározott esetkörökben.

Ezeknek a helyzeteknek semmi közük sincs az Önök által tervezett konstrukcióhoz,

itt a kérdés gyakorlatilag úgy módosul, hogy mi a büntetőjogi megítélése a

cselekvőképtelen kiskorú büntethetőségének. A Ptk. a cselekvőképtelenség és a

vétőképesség fogalmát, intézményét nem mossa össze, a Btk. más tekintetben más

megítélést alkalmaz. Mindazonáltal természetesen a büntetőbíróság hatásköre ilyen

ügyekben állást foglalni és álláspontunk szerint ebben az esetben is a kiskorú

törvényes képviselőjének az adatait célszerű a KHR-be felvinni.

37

Milyen feltételeket kell figyelembe vennie a pénzügyi szolgáltatónak, ha a

fedezetként ajánlott ingatlanokat – bejegyzett jelzálogjoga alapján - a bírósági

végrehajtáson kívül kívánja értékestésíteni?

A Bank képviseletében állásfoglalást kértek a Bankot, mint zálogjogi jogosultat

megillető fedezetül szolgáló ingatlanok értékesítésére kidolgozott konstrukcióval

kapcsolatban. A Felügyelet a jelen válasz megfogalmazásakor már figyelembe vette

az időközben beadott - módosított - kérelemben foglaltakat is.

A Bank tervei szerint megállapodást köt ügyfeleivel a fedezetül szolgáló ingatlanok

bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére, amennyiben a zálogjog alapján a

Banknak megnyílik a kielégítési joga. A Bank a Ptk. 257. § (3) bekezdésében foglalt

lehetőség alapján megbízási szerződést kíván kötni egy önálló bírósági

végrehajtókból álló Kft.-vel a fedezetül szolgáló ingatlan árverés keretében való

értékesítésére. A megbízás nem terjed ki az ügyfél előzetes felkeresésére és nem

terjed ki az ügyfél élethelyzetéről való tudakozódásra, továbbá nem terjed ki a

megbízás az ügyfelektől pénz átvételére, sem bármifajta követeléskezelői

tevékenység folytatására. A Bank, mint zálogjogosult a megbízási szerződés

keretében megbízza a Kft.-t, hogy árverést szervezzen az ingatlan értékesítésére.

Ebben a körben a megbízott Kft. ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a 12/2003. (I.

30.) Korm. rendelet ( a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének

szabályairól) kötelezően meghatároz. Kérdése a megbízott Kft. tevékenységének

minősítésére irányul.

A Bank által kidolgozott konstrukció értékelésekor a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezéseiből szükséges

kiindulni.

A Hpt. 2. számú melléklete I/10.3. pontja kimondja, hogy a hitel és pénzkölcsön

nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával,

a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök

nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos

intézkedéseket is magában foglalja.

A definíció egyértelműen tartalmazza azt a törvényalkotói szándékot, mely szerint a

pénzügyi szolgáltatás, a hitel és pénzkölcsön nyújtás tevékenységének a részeként

kell tekinteni a behajtással kapcsolatos feladatok ellátását. Pénzügyi szolgáltatási

tevékenység, vagy e tevékenység valamely részének a kiszervezésére a törvény

lehetőséget nem ad. A tevékenység (illetve annak egy meghatározott része, ebben az

esetben a behajtással kapcsolatos különböző feladatok) a Bank megbízása alapján

ügynöki minőségben végezhető harmadik személy által, jelen esetben – miután

pénzkezelésre nem terjed ki a megbízás – a Hpt. 2. számú melléklet I/ 12. pont b)

alpontja szerinti ügynöki tevékenység keretében. A b) ügynök alkalmazása esetén a

leendő ügynököt a hitelintézetnek be kell jelentenie a Felügyelet felé a Hpt. 3. § (9)

bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

Áruhitelre vonatkozó szerződésben körülírt konstrukció, melynek folyósítása

lehívható hitelkeretekből áll üzletszerűnek minősül-e és engedélyköteles-e?

A megkeresésben állásfoglalást kértek abban a kérdésben, hogy az építkezéshez

nyújtott, a szerződés címe szerint „áruhitel”, melyben a hitel folyósítása szakaszos

vagy lehívható hitelkeretekből áll, üzletszerűnek minősül-e és így megállapítható-e

38

az engedélykötelezettség. A megkeresésben jelezték, hogy nincs tudomásuk arról,

hogy a hitelt nyújtó gazdasági társaság szokott-e ilyen tevékenységet folytatni.

Mint Önök előtt is bizonyára ismert, a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja a

hitelezési tevékenységet – üzletszerű végzés esetén – engedélyköteles pénzügyi

szolgáltatásnak minősíti, amelyet csak a Felügyelet engedélyével rendelkező

pénzügyi intézmények (hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás) végezhetnek.

A Hpt. 2. számú mellékletének III/ 22. pontja az üzletszerű tevékenységet a

következőképpen határozza meg: az ellenérték fejében nyereség, illetve

vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére

irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.

Az idézett definícióból megállapíthatóan a tevékenység minősítésekor jelentősége

van a nyereségszerzésre irányultságnak, a rendszerességnek valamint annak a

körülménynek, hogy a hitel, kölcsön nyújtója nem egy alkalommal, illetőleg egyéb

tevékenységéhez mérten elhanyagolható mértékben kíván foglalkozni a hitelezéssel.

A Felügyelet valamely ügylet minősítésekor az eset összes körülményét figyelembe

véve köteles az álláspontját kialakítani és ebbe természetesen beletartozik a hitelt

nyújtó cég mérleg és eredmény-kimutatásának, számviteli dokumentációjának, a

cégvezetők nyilatkozatainak és a szerződéseknek a részletes vizsgálata, elemzése is.

Az Önök által e-mailen elküldött néhány mondatos megkeresés nem alkalmas arra,

hogy a kérdésben a Felügyelet érdemben állást foglaljon, hiszen az említett releváns

információk teljes mértékben hiányoznak. Pontosabb felügyeleti válasz abban az

esetben adható, ha a jelzett dokumentáció a rendelkezésünkre áll a hitelt nyújtó cég

nevének megjelölésével együtt.

A határon átnyúló pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos kérdések

A leírt tényállás szerint az Európai Unió egyik tagállamában székhellyel rendelkező

és az illetékes hatóság által kibocsátott engedély alapján működő hitelintézet

tevékenységét Magyarországra is ki kívánja terjeszteni. A hitelintézet élni kíván a

2006/48/EK (korábban 2000/12/EK) irányelvben rögzített, a szolgáltatásnyújtás

szabadságára vonatkozó rendelkezésekben foglalt felhatalmazással és ennek

megfelelően határon átnyúló szolgáltatás formájában kívánja tevékenységét

Magyarországon is végezni.

A beadványában meghatározott kérdésekre, azok sorrendjében, az alábbi válaszokat

adjuk.

Az első kérdés arra irányult, hogy a határon átnyúló szolgáltatás nyújtására

vonatkozó jogosultságát gyakorló hitelintézet jogosult-e közvetlenül, fióktelep illetve

bankképviselet létrehozatala nélkül, saját nevében a határon átnyúló szolgáltatás

bejelentése során megjelölt tevékenységeket Magyarországon nyújtani, erre

vonatkozó szerződéseit magyar ügyfeleivel Magyarországon megkötni és teljesíteni.

A kérdés tekintetében a megfogalmazott jogértelmezéssel és következtetéssel a

Felügyelet egyetért. Ennek megfelelően megerősítjük, hogy a hivatkozott Irányelv

23. és 28. cikkeivel összhangban a határon átnyúló szolgáltatás keretében a

hitelintézet letelepedési kötelezettség nélkül terjesztheti ki tevékenységét az Unió

más tagállamaira. A hitelintézetnek az Irányelv és a Hpt. rendelkezései szerint –

amint erre Önök is hivatkoznak – bejelentési kötelezettsége van a tevékenység

39

megkezdése előtt, amelynek célja az, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága

megfelelően regisztrálhassa az ország területén működő szolgáltatókat.

A második kérdésben az iránt érdeklődtek, hogy a határon átnyúló szolgáltatásra

vonatkozó jogosultságát gyakorló hitelintézet jogosult-e Magyarországon saját

nevében ügyfélforgalom fogadására szolgáló önálló irodát létrehozni irodabérlet

formájában.

A Felügyelet álláspontja e tekintetben eltér az Önök által megfogalmazott

értelmezéstől. Az Irányelv kifejezetten erre a kérdésre választ adó rendelkezést nem

tartalmaz.

Az Irányelv szerint valamely tagállamban honos hitelintézet tevékenységének másik

tagállamra való kiterjesztésekor több lehetőség közül választhat. Dönthet a

letelepedés jogának gyakorlása mellett, illetve dönthet a határon átnyúló szolgáltatás

nyújtása jogának letelepedés nélküli alkalmazása mellett. Egyértelmű szabályok,

illetve iránymutatások hiányában a pontos határvonalakat általánosságban megadni

nehéz. Véleményünk szerint azonban az a tény, hogy a hitelintézet a fogadó tagállam

területén állandó, az ügyfelek fogadására, kiszolgálására, a kapcsolattartásra szolgáló

irodát tart fenn állandó alkalmazottakkal, egyértelműen a letelepedési jog

gyakorlásának szándékát mutatja. E megközelítés hiányában nem lehetne értelmezni

a fióktelep funkcióját, mint a letelepedési jog megvalósulásának módját. A

hivatkozott körülmények arra utalnak, hogy a hitelintézet tartósan, állandó formában

kíván a másik tagállam területén jelen lenni és ott szolgáltatást nyújtani, erre pedig az

Irányelv a fióktelepi formát kínálja.

A harmadik kérdés arra irányult, hogy akár határon átnyúló szolgáltatás, akár

fióktelep alapítása esetében szükséges-e a Hpt.-ben, illetőleg a Tpt.-ben előírt

személyi és tárgyi feltételek igazolása a Felügyelet részére, valamint a Felügyelet

felügyeleti jogköre kiterjed-e a hitelintézet személyi és tárgyi feltételeire,

működésére.

Ebben a tekintetben hivatkozni lehet az Irányelv 25. és 29. cikkeire, amelyekben

rögzítésre kerül, hogy fióktelep alapítása esetén milyen adatokat kell közölnie a

hitelintézetnek a fogadó állam illetékes hatóságával, valamint pontosan

meghatározott a fogadó tagállam illetékes hatóságának a hatásköre is. A fióktelepnek

nem kell személyi és tárgyi feltételeket igazolnia a Felügyelet részére és alapelv,

hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága a legtöbb kérdésben nem veszi át az

engedélyt kibocsátó és a hitelintézet felügyeletéért felelős hatóság ellenőrzési

jogkörét és felelősségét. A határon átnyúló szolgáltatás körében a fogadó tagállam

felügyelete még olyan minimális felhatalmazással sem rendelkezik, mint a

fióktelepek tekintetében.

Az utolsó kérdés arra irányult, hogy akár a határon átnyúló szolgáltatás, akár

fióktelep alapítása esetében terheli-e a hitelintézetet a fogadó tagállam illetékes

hatósága felé adatszolgáltatási kötelezettség, illetőleg terheli-e a hitelintézetet

nyilvántartási kötelezettség.

Az adatszolgáltatással összefüggésben tájékoztatjuk, hogy összhangban az Irányelv

29. és 30. cikkeiben foglaltakkal, a Felügyelet és a Magyar Nemzeti Bank előír a

fióktelepek részére kötelezően teljesítendő adatszolgáltatást, valamint alkalmazni

kell az 53/2005. számú PM rendeletben foglaltakat is. Ennek részletezése minden

40

esetben a konkrét nyilvántartásba vételi eljárásban történik, a Felügyelet ebben az

eljárásban ad a teljesítendő adatszolgáltatás köréről és módjáról részletes

felvilágosítást a hitelintézetnek.

Határon átnyúló szolgáltatás esetén ilyen típusú adatszolgáltatás előírására nem kerül

sor.

Egyebekben pedig mind a fióktelep, mind pedig a határon átnyúló szolgáltatást

végző hitelintézet a saját jogának megfelelő nyilvántartásokat köteles vezetni.

Mely jogszabályi rendelkezések vonatkoznak a pénzügyi intézmények

cégjegyzésére?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 47. § (1) és (2) bekezdése rendelkezik a cégjegyzés szabályairól a pénzügyi

intézmények esetében.

A hivatkozott jogszabályi előírások kimondják, hogy:

Cégjegyzésre - ideértve a bankszámla feletti rendelkezést is – és a hitelintézet

nevében a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra

a) részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő hitelintézet esetében két

igazgatósági tag, illetve két ügyvezető,

b) külföldi hitelintézet fióktelepe esetében két vezető állású személy

együttesen jogosult.

Az együttes aláírási jog – a hitelintézet igazgatósága által jóváhagyott belső

szabályzatban rögzített eljárási rend szerint – együttes aláírási jogként átruházható.

A kérdés arra irányult, hogy a hitelintézet által kezdeményezett végrehajtás során a

hitelintézet jogtanácsosa – figyelemmel a jogtanácsosokról szóló 1983. évi 3. tvr.

rendelkezéseire is – jogosult-e a hitelintézet nevében meghatalmazás alapján egy

személyben az árveréssel és az árverés kapcsán megvalósuló adásvétellel

kapcsolatban jognyilatkozatot tenni.

A válaszadáskor véleményünk szerint abból kell kiindulni, hogy a hitelintézet

képviselete a peres és nem peres eljárásokban speciális szabályozásra, szakértelemre

és felelősségre épülő jogi munka. Az Önök által is hivatkozott jogtanácsosi tvr. 1.§-

ában rögzíti, hogy a jogtanácsos feladata, hogy a jog eszközével elősegítse az általa

képviselt szervezet működésének eredményességét, segítséget nyújtson a jogok

érvényesítéséhez. A jogtanácsos feladatának teljesítése érdekében – többek között –

jogi képviseletet lát el. A 7. § szerint a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül,

munkaviszonya alapján képviseli a szervezetet. Elsősorban ezen jogszabályi

felhatalmazások alapján a jogtanácsos köteles és jogosult kellő szakértelemmel

képviselni saját intézményét egy személyben az intézmény működésével kapcsolatos

bírósági peres eljárásokban, valamint az ugyancsak elsősorban jogi szakértelmet

igénylő nem peres eljárásokban. A nem peres eljárások közé tartozó végrehajtási

eljárás szabályait az 1994. évi LIII. törvény rögzíti, amelyben a jogtanácsos köteles

és jogosult egy személyben munkáltatóját képviselni. Véleményünk szerint a Hpt.

47. §-ban foglalt cégjegyzési szabályok nem vonatkoznak a hitelintézet peres és nem

peres eljárásokban való jogi képviseletére, az ismertetett speciális előírásoknak

megfelelően.

41

Hogyan minősül a kétesnek minősített kintlévőségek kölcsönös segítségnyújtási

keretszerződésben rögzített engedményezés útján történő beszedése?

Szállítmányozási feladatokat ellátó megbízó képviseletében állásfoglalást kértek

kétesnek minősített kintlévőségek kölcsönös segítségnyújtási keretszerződésben

rögzített engedményezés útján történő beszedésének minősítéséről.

A leírt tényállás szerint a logisztikai szolgáltatók körében egyre gyakoribb az a

jelenség, hogy a vevők fizetésképtelensége vagy a fizetési hajlandóság hiánya miatt

nem juthatnak az őket jogszerűen megillető szállítmányozási díjakhoz. Ezen kétes

kintlévőségek beszedése érdekében a szolgáltatók kölcsönös segítségnyújtási

keretszerződést kívánnak kötni. Ennek keretében a szállítmányozási díjhoz

hozzájutni nem tudó szolgáltatók követeléseiket engedményezik olyan

szolgáltatókra, akiknek a nevezett vevőkkel szemben fizetési kötelezettségük áll

fenn. Az engedményezést követően az engedményes a megvásárolt, engedményezett

követelés mértékéig nem teljesíti fizetési kötelezettségét a vevővel szemben, hanem a

kölcsönös követelések beszámításra kerülnek. Az Önök tájékoztatása szerint a

konstrukcióval nem célja egyik félnek sem, hogy üzletszerű tevékenységként űzze a

kétesnek minősített követelések engedményezési szerződés kötése révén való

beszedését. A kérdés arra irányult, hogy a konstrukció megfeleltethető-e a Hpt.

szerinti faktoring tevékenységnek, amely üzletszerűen csak a Felügyelet engedélye

alapján folytatható.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja, valamint az ehhez rendelt értelmező rendelkezés, a

2. számú melléklet I. fejezet 10.2. b) alpontja pénzügyi szolgáltatásnak minősíti a

faktoring tevékenységet: követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy

anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a

forfettírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés

esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.

Mivel a keretszerződés alapján a követelést megvásároló szállítmányozási cég

tevékenysége a faktoring definíciónak megfelel, valóban azt szükséges vizsgálni,

hogy a tevékenységgel összefüggésben az üzletszerűség kritériumai maradéktalanul

fennállnak-e.

A Hpt. 2. számú melléklet III./ 22. pontja szerint üzletszerű tevékenység: az

ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem

határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági

tevékenység.

Tekintettel arra, hogy az ismertetett tényállás az üzletszerűség megállapíthatósága

illetve kizárhatósága szempontjából nem teljes körű – nem ismert többek között a

keretszerződésben részt vevő szállítmányozó cégek száma és ez lényeges, hiszen

nem tudjuk, hogy ugyanazon cég rendszeresen vagy elvétve kerül az engedményes

pozíciójába – kérdésére csak általános válasz adható. A tevékenység minősítése

szempontjából nem bír jelentősséggel, hogy az engedményes a követelésvásárlással –

állítása szerint - nem kíván üzletszerűen foglalkozni. A Felügyelet több

állásfoglalásában rámutatott, hogy az üzletszerűség vizsgálatakor az eset összes

körülményét figyelembe kell venni és természetesen vizsgálni kell a definíció

elemeinek megvalósulását. Amennyiben van ellenérték (jelen esetben nem ismerjük

a szerződéskötés ezen részletét), továbbá az engedményes cég működésének

körülményeiből valamint számviteli kimutatásaiból megállapítható, hogy nem eseti

42

jelleggel foglalkozik a követelésvásárlással, úgy az üzletszerűség nem zárható ki. A

Hpt. az idézett meghatározáson kívül nem ad eligazítást az üzletszerűség

megállapításához, ezért valóban az összes releváns körülményt ismerni kell a

kétséget kizáró minősítéshez.

Megállapítható-e az üzletszerűség olyan összegű követelés megvásárlása esetén,

mely a hétköznapi, szokásos „magánemberi” szintet meghaladja?

A levélben leírt tényállás szerint egy magyar állampolgárságú magánszemély

ellenérték fejében nagy összegű DEM követelést vásárolt egy ausztriai székhelyű

gazdasági társaságtól. Az engedményezés kiterjedt a tőkekövetelés kamataira is. Az

adós egy magyarországi székhelyű gazdasági társaság volt. Megemlítik a levélben,

hogy nincs konkrét tudomásuk arról, hogy a magánszemély más esetben is

bonyolított volna hasonló üzletet. A kérdés arra irányult, hogy az üzletszerűség

megállhat-e olyan összegű követelés vásárlása esetén, amely a hétköznapi

„magánemberi” szintet messze meghaladja.

Amint Önök is hivatkoznak rá, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezik arról, hogy a követelés vásárlása –

mely a törvény rendszerében a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás

körébe tartozik – üzletszerűség esetén engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak

minősül. Erre a tevékenységre engedélyt a Felügyelet kizárólag hitelintézetnek

illetve pénzügyi vállalkozásnak adhat a Hpt.-ben szabályozott egyéb feltételek

teljesítése esetén.

A Hpt. 2. számú melléklete III/22. pontja a következő meghatározást tartalmazza:

Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett –

előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység. Az idézett jogszabályi definíció arra mutat rá, hogy

valamely tevékenység minősítésekor az üzletszerűség megállapításához három

feltételnek kell együttesen teljesülnie. Az első feltétel a tevékenység végzésének a

céljaként is leírható, ez az ellenérték fejében való nyereség illetve vagyonszerzés

szándéka. A második feltétel, hogy a minősítendő gazdasági tevékenységet – nyilván

olyan tevékenységet, amelyet egyébként a Hpt. tartalmát tekintve valamilyen

pénzügyi szolgáltatásként határoz meg – rendszeresen, folyamatosan folytassák, ne

pedig egyetlen alkalommal vagy néhány egymástól kifejezetten elszigetelt

időpontban.

Végül a harmadik feltétel, hogy a tevékenység folytatója a szolgáltatását –

elméletileg legalábbis – bárki számára nyitva álló lehetőségként, szolgáltatásként

nyújtsa, ne kizárólag egyetlen személynek vagy egy előre pontosan meghatározott

személyi körnek. A törvényalkotó tehát nem tekintette értékelési szempontnak a

megvásárolt követelés összegét, nem határozott meg számszerű korlátot a

definícióban, de ennek nem is lett volna értelme.

A fenti minősítési feltételeket természetesen minden esetben a konkrét ügy

valamennyi lényeges körülményével együtt kell értékelni. Az Önök által említett

esetben nem áll minden szükséges információ a Felügyelet rendelkezésére – így nem

ismerjük a konkrét szerződéseket, az engedményes és az engedményező

nyilatkozatát, stb – ezért a konkrét ügyet minősíteni nem lehetséges. Mindazonáltal

néhány megállapítás tehető. Valószínűsíthető, hogy a definícióban szereplő nyereség

illetve vagyonszerzési szándék megállapítható. A tevékenység rendszeres voltával

kapcsolatban hivatkozunk a Felügyelet korábbi állásfoglalásaiban kifejtettekre,

43

miszerint csupán egyetlen ügylet megkötése sem zárja ki a rendszeresség

megállapítását, ha az eset összes körülményéből – különösen az engedményes

vagyoni, jövedelmi viszonyaiból - az tűnik ki, hogy a jelzett szolgáltatás nyújtásából

szerzett (és esetleg folyamatosan érkező) jövedelme túlsúlyban van az egyéb

forrásokból származó bevételeihez képest. Ilyenkor bár egyetlen szerződést kötöttek,

de annak a szerződésnek hosszú időre kiható - például a megvásárolt

követelésállomány folyamatos kezeléséből adódó – tevékenységi hatása van. Arra

vonatkozóan, hogy az engedményes „szolgáltatása” bárki számára nyitva álló

lehetőség lett volna, jelen ügyben semmilyen információval nem rendelkezünk.

Hogyan minősül a sportcentrum által, annak szolgáltatásai igénybevételére

jogosító kártya?

Az Önök által üzemeltetett sportcentrumban tervezett saját kártyahasználat

bevezetésével kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az

állásfoglalását kérték. Terveik szerint a kártyát ügyfeleik kizárólag a sportcentrum

területén nyújtott szolgáltatások igénybevételére használhatják fel, a kártyadíj előleg

számla kibocsátásával kerül elszámolásra, ezt követően az ügyfelekkel számla

ellenében havi rendszerességgel számolnának el.

A megkereséssel összefüggésben tájékoztatjuk, hogy a Felügyeletnek valamely

pénzügyi konstrukció megalapozott minősítésére csak abban az esetben van módja,

amennyiben a konstrukció teljes, részletes leírása rendelkezésre áll. Ez magában

foglalja jelen esetben a tervezett kártya kibocsátójának pontos megnevezését,

mindazon szolgáltatások pontos megjelölését, amelyek a kártyával igénybe vehetők,

annak pontos megjelölését, hogy a szolgáltatások nyújtása milyen kapcsolatban van a

kártya kibocsátójával, valamint az elszámolások, nyilvántartások és az ügyfeleket

megillető jogok és kötelezettségek részletes leírását. Az Ön által leírt néhány mondat

nem elegendő a konstrukció minősítésére, ezért az alábbiakban a vonatkozó

fontosabb jogszabályi előírásokat jelezzük.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) több rendelkezése is alkalmazásra kerülhet az Önök által tervezett, de általunk

pontosan nem ismert konstrukcióval kapcsolatban. A Hpt. 3. § (1) bekezdés a) és e)

pontja engedély alapján, és kizárólag pénzügyi intézmény által végezhető pénzügyi

szolgáltatásnak tekinti a betét és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól

való gyűjtését, valamint az elektronikus pénz, valamint készpénz helyettesítő fizetési

eszköz kibocsátását, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtását.

A Hpt. 2. számú melléklete I/ 5.1 pontja meghatározza a készpénz helyettesítő

fizetési eszköz fogalmát, és megállapítható, hogy ennek a fogalom meghatározásnak

az Önök által tervezett kártya – tulajdonságait, felhasználását tekintve - megfelelhet.

Elsősorban az elektronikus pénzeszköz, mint a készpénz helyettesítő fizetési eszköz

egyik formája állhat meg ebben az esetben. Az elektronikus fizetési eszköz olyan

készpénz helyettesítő fizetési eszköz – így különösen értéktároló kártya, számítógép

memória – amely az elektronikus pénz tárolására szolgál és amellyel az ügyfél

közvetlenül végezhet fizetési műveletet. Fontos jellemzője ezen fizetési eszköznek,

hogy azt a kibocsátón kívül más is elfogadja fizetés céljából.

Tájékoztatom, hogy készpénz helyettesítő fizetési eszköz, így elektronikus

pénzeszköz kibocsátására kizárólag pénzügyi intézmény kaphat engedélyt a

Felügyelettől.

44

Ugyancsak a Hpt. 2. számú mellékletének I/3. pontja rendelkezik a betétgyűjtés

meghatározásáról. A definícióban szerepel a következő előírás: „Nem minősül

betétgyűjtésnek az olyan jegy, kártya vagy egyéb tanúsítvány kibocsátása, amely

kizárólag a kibocsátó árujának, szolgáltatásának vásárlása, illetve igénybevétele

során fizetőeszközként használható.”

Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezen törvényi kivétel alkalmazásával

csak abban az esetben van lehetőség kártya vagy egyéb tanúsítvány kibocsátására,

amennyiben a konstrukció maradéktalanul megfelel a törvény idézett

rendelkezésének. Ellenkező esetben az engedély nélkül folytatott betétgyűjtés

megállapítása történhet meg, amely tevékenység a Btk. szerint bűncselekmény. A

Felügyelet az Önök által közölt leírás hiányos volta miatt, nem tudta megállapítani,

hogy alkalmazható-e a törvényben meghatározott kivétel szabály. Bővebb, pontosabb

leírás alapján – a pénzforgalom szabályozásában illetékességgel rendelkező Magyar

Nemzeti Bankkal való egyeztetést követően – tud a kérdésben a Felügyelet állást

foglalni.

Köteles-e belső ellenőrt foglalkoztatni az EU másik tagállamában székhellyel

rendelkező hitelintézet magyarországi fióktelepe?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett megkeresésben a Felügyelet

állásfoglalását kérték a külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepének

működésével kapcsolatos egyes kérdésekben. A felvetett kérdésekre az alábbi

tájékoztatást adjuk.

Az első kérdés arra irányult, hogy az Európai Unió másik tagállamában székhellyel

rendelkező hitelintézet magyarországi fióktelepe köteles-e saját belső ellenőrt

foglalkoztatni.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) és a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló

2000/12/EK irányelv rendelkezései szerint az Európai Unió másik tagállamában

székhellyel rendelkező hitelintézet fióktelepeire és azok működésére speciális

szabályok vonatkoznak. A Hpt. 14.§ (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az

ilyen fióktelep alapításához, működésének megkezdéséhez, tevékenységi körének

módosításához, stb. nem szükséges a Felügyelet engedélye. Ez a rendelkezés

természetesen összhangban van az irányelv azon szabályaival, amelyek a letelepedés

jogának gyakorlásáról (20. cikk), a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásáról

(21. cikk) és a fogadó tagállam illetékes hatóságának hatásköréről (22. cikk) szólnak.

A hivatkozott rendelkezésekből megállapítható, hogy a fióktelep – mely önálló jogi

személyiséggel nem rendelkezik, de a cégnyilvántartásban szereplő szervezeti egység

– valójában az alapító/létrehozó hitelintézet szervezeti egységének felel meg és

működésére alapvetően – természetesen a fogadó tagállamban egyébként minden

hasonló tevékenységet folytató piaci szereplő által kötelezően alkalmazandó előírás

figyelembe vétele mellett – a létrehozó hitelintézetre vonatkozó szervezeti és

működési szabályok irányadóak. Ennek megfelelően a fióktelep belső ellenőrzési

rendszere a létrehozó hitelintézet által kialakított belső ellenőrzési rendszer része a

székhely szerinti tagállam szabályozásának alapján.

A második és harmadik kérdés tekintetében - amennyiben az első kérdésnél a

székhely szerinti tagállam irányadó jogára utaltunk – véleményünk szerint szintén a

45

székhely szerinti tagállam joga adhat eligazítást, ezért az első kérdés kapcsán írtak az

irányadóak.

Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy a Felügyelet a

magyarországi székhelyű pénzügyi intézmények esetében a belső ellenőrzési

feladatok külső megbízott általi ellátását – erre a Hpt. meghatározott feltételekkel

bizonyos körben lehetőséget biztosít (Hpt. 67. § (5) bek.) – nem tekintette és nem

tekinti kiszervezésnek. A Hpt. 67. § (1) bekezdése szerint a bank és a szakosított

hitelintézet köteles belső ellenőrzési rendszert működtetni.

Hogyan minősül egy gazdasági társaság azon tevékenysége, melynek során

rendszeresen finanszírozni kívánja kereskedelmi partner cégének működését?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett megkeresésben a Felügyelet

állásfoglalását kérték a saját cégük tervezett tevékenységével kapcsolatban.

A mindössze egy mondatban vázolt konstrukció szerint az Önök cége rendszeresen

finanszírozná egy kereskedelmi partner cégnek a működését (tűzifa felvásárlás és

eladás), majd a kölcsönt felvevő partner árréssel növelt összeggel fizetné vissza a

tartozását.

Elöljáróban tájékoztatom, hogy a Felügyelet csak valamely tervezett pénzügyi

konstrukció részletes ismertetése és tanulmányozása alapján tudja szakmai

álláspontját kifejteni – jelen esetben erről nem lehet szó – így az Önök

megkeresésére csupán az általános szabályok ismertetésére kerülhet sor.

Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a hitel és pénzkölcsön nyújtását engedélyköteles

pénzügyi szolgáltatásnak tekinti abban az esetben, ha a tevékenység végzése kapcsán

az üzletszerűség megállapítható. A Hpt. 2. számú mellékletének III./22. pontja

kimondja, hogy az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre

egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősül. Pénzügyi

szolgáltatást üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével rendelkező pénzügyi

intézmények végezhetnek.

A Hpt. 2. számú mellékletének I./10.4. pontja azokat az esetköröket sorolja fel,

amelyek kivételt képeznek az általános szabály alól és a törvény szempontjából (a

Hpt. szabályozásának szempontjából) nem minősülnek pénzkölcsön nyújtásnak. Az

esetkörök közül a b) alpont alatt meghatározott jogviszony jöhet esetlegesen szóba

az Önök konstrukciója tekintetében. E szerint az egymással áruszállítási vagy

szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e

jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg nem minősül pénzkölcsön

nyújtásnak.

Az idézett jogszabályi rendelkezés folytán két tényezőt kell kiemelni. Az első, hogy

a Felügyeletnek nincs információja arról, hogy az Önök cége bármilyen áruszállítási

vagy szolgáltatási viszonyban áll-e a finanszírozandó társasággal. A második pedig

az, hogy a jogszabály kifejezetten az ilyen típusú és meglévő jogviszonyra

tekintettel adott előleget vagy halasztott fizetést emeli ki az engedélyköteles

tevékenységek sorából. Amennyiben az Önök cége egyéb kapcsolatban áll a

másik társasággal, vagy gazdasági kapcsolat egyébként nincs is Önök között,

csupán a finanszírozással teremtődne meg a jogviszony, úgy erre egyértelműen

46

nincs lehetőség a törvény hivatkozott rendelkezése szerint. Ugyancsak

kulcskérdés az üzletszerűség megállapíthatósága. Elegendő adat ehhez sem áll

rendelkezésünkre, azonban az kétségtelen, hogy Önök rendszeresen és ellenérték

fejében kívánnák a finanszírozást vállalni, ezért az üzletszerűséget kizárni nem lehet.

Felhívom a figyelmüket arra, hogy az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás

bűncselekménynek minősül, amelyet a Btk. büntetni rendel és ez a bűncselekmény

akkor is megvalósulhat, ha a felek a törvény alóli kivettség érdekében színlelt

szerződést kötnek.

Társasházak bankszámla feletti rendelkezési jogának változása esetén mely

szabályokat kötelesek alkalmazni a pénzügyi intézmények?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett ismételt megkeresésre,

melyben a hitelintézetek által a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet alapján

készítendő belső szabályzatok megismerhetőségéről érdeklődnek, az alábbi

tájékoztatást adjuk.

Amint azt a korábbi levelünkben már kifejtettük, a hivatkozott Korm. rendelet 5. §

(7) bekezdése kimondja, hogy a hitelintézet az aláírások bejelentésének,

nyilvántartásának és vizsgálatának belső eljárási rendjéről köteles szabályzatot

kidolgozni és azt a Magyar Nemzeti Banknak és a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletének bemutatni.

A jogszabály szövege arra utal tehát, hogy ez a szabályzat nem a nyilvánosság

számára készül, belső eljárási rendről van szó, amelynek részletei – különösen, hogy

milyen eszközökkel, módszerekkel történik az aláírások vizsgálata, milyen a

nyilvántartás pontos rendje – sok esetben üzleti titoknak minősülhet.

A belső szabályzat részletei ismeretének hiánya azonban nem akadályozza meg a

hitelintézet ügyfeleit abban, hogy kimerítő információt szerezhessenek a számukra

releváns körülményekről a bankszámla felett való rendelkezés és az ehhez szükséges

aláírás bejelentése, illetve visszavonása, módosítása tekintetében. Mindezek a

körülmények ugyanis megjelennek a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló

üzletszabályzatban, valamint kötelező elemei az ügyfelekkel kötendő konkrét

szerződéseknek. A bankszámla feletti rendelkezés részletei – ahogy erre a Korm.

rendelet számos helyen utal rá – a jogszabály adta keretek között a hitelintézet és a

számlatulajdonos megállapodásától függ. Az Önök megkereséséből kitűnően

megállapítható, hogy Önöknek inkább ezekre a konkrét információkra (tehát, hogy

kit lehet bejelenteni rendelkezésre jogosultnak, meddig terjed a felhatalmazása a

bejelentett személynek, milyen módon lehet visszavonni a megbízását, stb) van

szüksége, nem pedig a belső szabályzatban rögzített eljárásrendre.

Mindezek az Önök számára lényeges információk megismerhetők a hitelintézet

üzletszabályzatából, valamint az üzletszabályzathoz mellékelt szerződési mintákból,

részletesebben pedig a hitelintézet ügyintézőivel folytatott konzultációkból.

Jogosult-e „b” típusú ügynök tevékenysége végzéséhez közreműködőt igénybe

venni?

Közelebbről meg nem nevezett ügyfél képviseletében a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletének az állásfoglalását kérték az ügynöki tevékenység végzésével

összefüggésben.

47

Álláspontjuk szerint a pénzügyi szolgáltatás közvetítésére megbízott b) típusú

ügynök gazdasági társaság jogosult a megbízása teljesítéséhez közreműködőt

igénybe venni és az ezzel ellentétes megközelítés nem megalapozott.

Tájékoztatjuk, hogy a Felügyelet véleménye nem azonos az Önök jogértelmezésével

és szakmai álláspontunkat az alábbiak támasztják alá.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 4-8. §-ai taxatív, eltérést nem engedő módon szabályozzák azokat a szervezeti,

társasági és egyéb megjelenési formákat és a szervezeti szabályokon túl a

tevékenység gyakorlására lehetőséget adó felhatalmazási módokat, amelyek

keretében a pénzügyi közvetítő rendszer részeként a pénzpiacokon valamely

pénzügyi szolgáltatást végezni lehet. A szervezeti, társasági, megjelenési

(intézményi) formák a részvénytársaság, a szövetkezet az egyéni vállalkozás stb, az

intézményi formák pedig a hitelintézet, bank, szövetkezet, pénzügyi vállalkozás,

valamint az ügynökként való tevékenység végzés speciális formája.

A tevékenység gyakorlására lehetőséget adó felhatalmazási módok pedig

kétféleképpen jelennek meg. Az első és alapvető esetben valamely szervezet,

teljesítve a Hpt. és egyéb jogszabályok támasztotta feltételeket, a saját nevében kér

és kap engedélyt a pénzügyi szolgáltatás nyújtására, a második esetben pedig az

engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény valamely szolgáltatása nyújtásának

folyamatába bevonja az ügynököt. Az ügynök nem a saját jogán végez pénzügyi

szolgáltatást (vagy annak meghatározott részét), hanem az engedélyt megszerző, az

ahhoz szükséges feltételekkel folyamatosan rendelkező és a Felügyelet közvetlen

ellenőrzési hatáskörébe tartozó pénzügyi intézmény érvényes engedélye alapján. Az

ügynök működésének az eredője az őt megbízó pénzügyi intézmény működési

engedélye. Az ügynöki tevékenység – még akkor is, amikor ehhez külön engedély

szükséges – önmagában nem bír tartalommal, a tartalmat a megbízóval kötött

megbízási szerződés határozza meg. Az ügynök, miután a működése tartalmát

képező pénzügyi szolgáltatás végzéséhez maga nem rendelkezik engedéllyel, nem is

lehet jogosult arra, hogy az őt megbízó pénzügyi intézmény engedélyéből eredő - a

tevékenység gyakorlására szóló – felhatalmazást tovább adja.

A Hpt., mint speciális ágazati-szakmai jogszabály pozitív megközelítését adja a

pénzpiacokon való működés lehetőségeinek. A törvényalkotó nem rendelkezett az

ügynök által alkalmazott közvetítő, vagy alügynök igénybevételének lehetőségéről,

erre vonatkozóan semmilyen szabályt nem alkotott. Ebből az következik, hogy a

törvényalkotó nem kívánt ezen a területen más működési lehetőséget, formát

elismerni, mint a felsoroltakat. Fontos kiemelni, hogy van olyan területe a

gazdaságnak – ez a biztosítási piac -, ahol az egyébként szintén engedély alapján

működő intézmények igénybe vehetnek alügynököt is és erre a törvény kifejezetten

felhatalmazást ad.

A Hpt. a 3.§ (9) és (10) bekezdésében is kifejezetten a megbízó pénzügyi intézmény

és az ügynök működésének feltételéről, az ehhez kapcsolódó, a pénzügyi intézményt

terhelő kötelezettségről rendelkezik, az engedélyezési szabályok (14.§ (1) bek. h)

pont) szintén kifejezetten a pénzügyi intézménnyel közvetlenül kapcsolatba kerülő

ügynök működéséhez szükséges engedélyről szól . A megbízó pénzügyi intézmény

felelősséggel tartozik az ügynök eljárásáért, ez a felelősség kizárólag a köztük

meglévő szerződéses kapcsolat alapján érvényesíthető.

48

A kifejtettek alapján a Felügyelet egyértelműen fenntartja azt a szakmai álláspontját,

hogy a Hpt. nem ad lehetőséget az ügynök részére közreműködő vagy alügynök

igénybevételére a pénzügyi szolgáltatásában való közreműködés során.

Van-e jelentősége a kiszervezés szempontjából, hogy a kiszervezett tevékenységet az

anyabank végzi?

A Bank képviseletében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az

állásfoglalását kérték a Hpt. kiszervezésre vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban.

Az első kérdés arra irányult, hogy van-e jelentősége a kiszervezés szempontjából

annak, hogy a kiszervezett tevékenységet a megbízó bank külföldi anyabankja

(összevont alapú felügyelet alá tartoznak) végezné, illetve az anyabanki tevékenység

végzés tekinthető-e egyfajta bankcsoporton belüli szolgáltatásnyújtásnak.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 13/A. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A hitelintézet

pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó,

illetve jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, az adatvédelmi előírások

betartása mellett kiszervezheti.”

Az idézett rendelkezés, de a kiszervezésre vonatkozó egyéb bekezdések sem

tartalmaznak olyan előírást, amely kizárná az anyabank felé való kiszervezést. Abban

az esetben azonban, ha az Önök által „kiszervezni” szánt tevékenység megfelel az

idézett törvényi rendelkezésben foglalt feltételeknek, úgy véleményünk szerint az

anyabank bevonása a tevékenység végzésébe kizárólag kiszervezés keretében

valósulhat meg és nem tekinthető bankcsoporton belüli egyéb szolgáltatásnyújtásnak.

Amennyiben a kivinni szánt tevékenység nem felel meg a 13/A. § (1) bekezdésében

foglaltaknak, úgy figyelemmel kell lenni a Hpt. 54. § (1) bekezdésének h) pontjában

foglalt rendelkezésre, amely egyértelműen megköveteli az ügyfél (adatalany)

kifejezett írásbeli hozzájárulását a rá vonatkozó, banktitoknak minősülő adatok

külföldi pénzügyi intézménynek való átadásához.

A Hpt. 13/A. § (11) bekezdésére vonatkozó kérdésükkel kapcsolatban a következő

megállapítás tehető. A hivatkozott bekezdés kimondja, hogy a hitelintézet vezető

tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója nem állhat tulajdonosi viszonyban

a kiszervezett tevékenységet végzővel, illetve a hitelintézet vezető tisztségviselője,

közeli hozzátartozója a kiszervezett tevékenység végzésével nem bízható meg.

Az idézett rendelkezés nem állapít meg a tiltáshoz kapcsolódó tulajdoni mértéket,

generálisan és mérlegelést nem engedően fogalmazza meg a szabályt, miszerint

semmilyen mértékű tulajdonosi kapcsolat nem állhat fenn a megbízó vezető

tisztségviselője és a kiszervezett tevékenységet végző társaság között.

Végezetül az utolsó kérdésüket tekintve a Hpt. 13/A. § (6) bekezdésének előírását

kell figyelembe venni. A rendelkezés szerint a hitelintézet belső ellenőrzése köteles a

kiszervezett tevékenység szerződésben foglaltaknak megfelelő végzését legalább

évente megvizsgálni. A törvény szövege ebben az esetben is kógens szabályozást

tartalmaz, miszerint nem enged eltérést attól, hogy a megbízó hitelintézet belső

ellenőrzése köteles az évenkénti vizsgálatot elvégezni.

49

Külföldi anyavállalat által a magyarországi leányvállalata dolgozói részére juttatni

kívánt részvényekre vonatkozó opciós joggal összefüggésben felmerülő kérdések

Állásfoglalást kértek egy angol anyavállalat magyarországi leányvállalata

munkavállalóinak kedvezményesen juttatni kívánt részvényekre vonatkozó opciós

joggal összefüggésben.

Az opció terv szerint a programban részt vevő munkavállalók havonta az angol

anyavállalat által kijelölt angol banknál egy összeget elhelyeznek egy külön erre a

célra nyitott számlán. Ebben a gyűjtési folyamatban a magyar leányvállalat

technikailag akként működik közre, hogy a munkavállalók által havonta fizetendő

összeg nem is kerül részükre kifizetésre, hanem azt a leányvállalat (Kft.) a nettó

fizetésükből levonva közvetlenül az angol banknak utalná.

A munkavállalók 1-7 év lejárta után választhatnának, hogy az összeget kamat nélkül

visszaveszik, vagy a program kezdetén rögzített árfolyamon, 15%-os kedvezménnyel

anyavállalati részvényeket vásárolnak belőle.

A kérdés arra irányult, hogy az ismertetett opciós konstrukcióra kiterjed-e a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

hatálya, figyelemmel arra a tényre, hogy a leányvállalat csupán közvetítő szerepet

játszik az ügylet során és a konkrét pénzügyi műveleteket a külföldi anyavállalat által

kijelölt bank végezné.

Az ismertetett rövid tényállás szerint a magyarországi leányvállalat a programban

résztvevő munkavállalók megbízása alapján utalná a fizetésük egy meghatározott

részét a külföldi banknál erre a célra nyitott számlára, amely közreműködés – tehát

csupán a pénz elutalása – nem minősül pénzügyi szolgáltatásnak. Mivel az angol

anyavállalat részvényeinek a kedvezményes megvásárlására nyílik lehetőség, úgy

erre a magyar Hpt. szabályai nem terjednek ki.

A második, harmadik és negyedik kérdésre válaszolva megjegyezzük, hogy miután a

pénzügyi műveleteket az angol bank végzi és ezek a műveletek semmilyen formában

nem terjednek ki Magyarországra, nem vonatkozik rájuk a Hpt. szabályrendszere.

Az ötödik kérdés tekintetében álláspontunk szerint a magyar leányvállalat nem

minősül ügynöknek, tekintettel arra, hogy kizárólag a munkaszerződéssel

foglalkoztatott munkavállalóinak, tehát egy előre pontosan körülhatárolható személyi

körnek végzi el az utalási feladatokat.

A levélből nem tűnik ki, hogy az anyavállalat által kijelölt banknál vezetett számla

kinek a nevére szól, illetve a számlára átutalt összegek felett – a szerződésben

megjelölt idő alatt – az anyavállalatnak keletkezik-e bármilyen rendelkezési

jogosultsága, mert ebben az esetben a Hpt. 3.§ (1) bekezdés a) pontjában

megfogalmazott betétgyűjtés nem zárható ki.

Fióktelepek esetében alkalmazhatóak-e a Hpt. kiszervezésre vonatkozó szabályai?

A Bank magyarországi fióktelepe képviseletében a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletének az állásfoglalását kérték abban a kérdésben, hogy a Hpt.

kiszervezésre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell-e a fióktelep esetében. Az

Önök véleménye szerint, figyelemmel arra, hogy ez szervezeti kérdés, az ügy

szempontjából az anyaország jogszabályai irányadóak.

50

A Felügyelet az Önök álláspontját megerősíteni nem tudja. Véleményünk szerint a

kérdés vizsgálatakor két jogszabály, a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) és a külföldi székhelyű

vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló

1997. évi CXXXII. törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni.

A fióktelepekről szóló törvény a 2. § b) pontjában egyrészt meghatározza a fióktelep

fogalmát (a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási

önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a

belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek),

másrészt a 9. § (1) bekezdésben kimondja, hogy a külföldi vállalkozás a

fióktelepének létesítése és működtetése során a belföldi székhelyű gazdálkodó

szervezetekkel azonos elbánásban részesül.

A Hpt. az európai unió másik tagállamában székhellyel és engedéllyel rendelkező

hitelintézet magyarországi fióktelepének létesítésére és működtetésére tartalmaz az

általánoshoz képest speciális szabályokat. A Hpt. 14. § (4) bekezdése szerint az ilyen

fióktelep alapításához, működésének megkezdéséhez, tevékenységi körének

módosításához, ügynök igénybevételéhez, vezető állású személyének kinevezéséhez,

betétállomány-átruházásához és működésének megszüntetéséhez nem kell a

Felügyelet engedélye. Ez a szabály a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről

és folytatásáról szóló 2000/12/EK irányelv kötelezően alkalmazandó rendelkezésein

nyugszik. A kivételektől eltekintve azonban – szem előtt tartva azt a tényt, hogy a

fióktelep valamely külföldi hitelintézet szervezeti egységének tekintendő részleges

önállósággal – a fióktelepnek a működése során a magyarországi jogszabályokat

megtartva kell működnie. A kiszervezés esetében a Hpt. 13/A § bejelentési

kötelezettséget ír elő a kiszervező számára, és ez a szabály – amelyet minden

Magyarországon működő, banki jogosultságokkal rendelkező pénzügyi

szolgáltatónak be kell tartania – nem jelenti a szervezeti kérdésekbe való

beavatkozást. A fióktelep Magyarországon működik, magyarországi ügyfeleket

szolgál ki és e tekintetben be kell tartania a banktitokkal kapcsolatos rendelkezéseket

is. A kiszervezés szabálya éppen arra ad törvényes felhatalmazást, hogy a

kiszervezett tevékenységet végző külső cég megismerhessen, rögzíthessen,

tárolhasson és feldolgozhasson olyan adatokat, amelyek a pénzügyi szolgáltatási

tevékenységgel kapcsolatban keletkeznek, ezek között természetesen banktitoknak

minősülő adatokat is. A kifejtettek alapján nincs tehát arra jogi lehetőség és ok, hogy

a kiszervezésre vonatkozó Hpt. szabályok, mint speciális ügyfélvédelmi szabályok

megtartása alól mentesüljön a Fióktelep.

Külföldi lakóhellyel rendelkező magánszemély részére ingatlanvásárlás céljából

nyújtott kölcsön határon átnyúló tevékenység-e?

A leírt tényállás szerint a Bank megbízási szerződést kíván kötni egy Egyesült

Királyságbeli sole trader társasággal. A társaság brit és ír magánszemélyek részére

közvetítené a Bank magyarországi ingatlanok megvásárlását finanszírozó kölcsöneit.

A tevékenységet a társaság Nagy Britanniában végezné, fióktelepet nem hozna létre.

A megbízott társaság tevékenysége tartalmilag megfelelne az un. „B” típusú

ügynökre vonatkozó definíciónak.

A kérdés arra irányult, hogy a külföldön állandó lakóhellyel rendelkező

magánszemélyeknek belföldi ingatlan vásárlásra adott kölcsön határon átnyúló

szolgáltatásnak minősül-e, illetőleg lehetséges-e külföldi megbízottal olyan

51

szerződést kötni a Hpt. alapján, amelynek tartalma megvalósítja a Hpt. szerinti „B”

ügynöki tevékenységet.

A Bank álláspontja szerint az ügyben nem valósul meg határon átnyúló

szolgáltatásnyújtás, továbbá a tervezett szerződésre nem vonatkoznak a Hpt.

rendelkezései – külföldi személy által külföldön nyújtott szolgáltatás – és kifejezett

tiltó szabály hiányában a Bank köthet ilyen típusú szerződést.

A Felügyelet véleménye eltér a megfogalmazott az Önök által leírt banki

állásponttól. A Felügyelet megítélése szerint a Bank által tervezett konstrukció

egyértelműen a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás körébe tartozik. A tervezett

megbízási szerződés megkötésével a Bank azért vesz igénybe közreműködőt, hogy a

számára engedélyezett pénzügyi szolgáltatást külföldi ügyfelek részére külföldön is

elérhetővé tegye. Ennek érdekében a hatályos hazai és uniós előírások szerint a Bank

vagy közvetlenül (személyesen) jelenhet meg a másik uniós tagállamban, vagy –

mint Önök is tervezik – egy ottani közreműködőt, ügynököt vesz ehhez igénybe. Az

alaphelyzeten ez azonban nem változtat, nevezetesen azon, hogy a Bank külföldi

ügyfeleknek külföldön teszi hozzáférhetővé a szolgáltatását. Abban az esetben is így

van ez, ha a pénzügyi szolgáltatás, jelen esetben a kölcsönnyújtás néhány eleme

szükségszerűen Magyarországon valósul meg. Ennek megfelelően tehát a Banknak a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

32/C. §-ának és 2006/48/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően kell eljárnia a

határon átnyúló szolgáltatás megkezdése előtt.

Figyelemmel arra, hogy a Bank a konstrukció keretében a külföldi ügyfeleknek

nyújtandó szolgáltatása elősegítésére nem Magyarország területén kíván

közreműködőt (ügynököt) igénybe venni, erre a jogviszonyra nem terjed ki a Hpt.

hatálya. Természetesen a határon átnyúló szolgáltatásnak külföldi ügynök

igénybevétele útján történő nyújtása esetén be kell tartani mind az ügynök

alkalmazása, mind pedig a folyamatos szolgáltatásnyújtás során a másik tagállam

előírásait. Ebben a körben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a tagállam belső

szabályai előírnak-e felügyeleti (hatósági) engedélyezési kötelezettséget az ügynök

alkalmazásához, vagy a működéshez bejelentési kötelezettség járul. Véleményünk

szerint tehát abban a kérdésben, hogy a Bank a határon átnyúló szolgáltatása

keretében mely feltételekkel alkalmazhat ügynököt, a fogadó állam, jelen esetben

Nagy-Britannia belső szabályai irányadóak.

Étkezési jegy, mint természetbeni juttatás felhasználásával kapcsolatos kérdések

Két témakör tekintetében intéztek megkeresést a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletéhez.

Az első körben tájékoztatásuk szerint társaságuk alaptevékenységként „étkezési

utalványt” és „ebédcsekk utalványt„ nyújt ügyfeleinek. Az SZJA törvény 69. §-a

értelmében a kereskedelmi utalvány akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha

azon feltüntették, hogy mely termékre vagy szolgáltatásra váltható be. A

tájékoztatásuk szerint ügyfeleik részéről érkeznek olyan megkeresések, melyben

jelzik, hogy a piacon meghatározott szereplők tesznek adómentes természetbeni

juttatásra vonatkozó ajánlatot, ahol a fizetőeszköz kártya alapú, banki kibocsátású és

VISA logóval ellátott. Az említett piaci szereplő honlapján és marketing anyagán azt

is megjeleníti, hogy rendelkezik a PSZÁF jóváhagyásával arra vonatkozóan, hogy a

szolgáltatás megfelel az SZJA előírásainak és a pénzintézeti szabályoknak.

52

A kérdés arra irányult, hogy miképpen felelhet meg az a felhasználás az SZJA

szabályoknak, amelyet VISA logóval ellátott bankkártyával teljesítenek, továbbá,

hogy milyen módon lehet egy munkáltatói juttatás adójogszabályi megfelelőségének

felelősségét a munkavállalóra terhelni.

Mint Önök előtt is ismert, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a

hatásköre a Felügyeletről szóló 1999. évi CXXIV. törvény rendelkezései szerint

semmilyen formában nem terjed ki az adójogszabályok értelmezésére, illetőleg az

adójogszabályoknak való megfelelés bármely szempontból való minősítésére. Ennek

megfelelően a Felügyelet nem bocsát és a korábbiakban sem bocsátott ki olyan

„jóváhagyást”, amely valamely szolgáltatás SZJA szabályoknak való megfelelését

mondta volna ki. Amennyiben valamely piaci szereplő ilyen típusú és tartalmú

felügyeleti jóváhagyásról tájékoztatja a nyilvánosságot és potenciális szerződő

partnereit, fogyasztóit, úgy ezzel véleményünk szerint megtévesztheti a fogyasztókat.

Amennyiben Önök előtt ismert a jelzett szolgáltató neve, elérhetősége,

szíveskedjenek azt a Felügyelettel közölni a szükséges eljárás megindítása

érdekében.

A második kérdés bevezetőjében kifejtik, hogy a már név nélkül hivatkozott piaci

szereplő nyilvános dokumentációja szerint az „ételkártya” pénzügyi szolgáltatás,

amely esetben csak a kártyát terhelő jutalék tekintendő ellenszolgáltatásnak. A

kérdés arra irányult, hogy milyen jogszabályi hivatkozás alapján nem tekintendő

közbeszerzési törvény hatálya alá tartozónak a dolgozónak juttatott természetbeni

juttatás, amely személyi jellegű kifizetés és elszámolható a vállalkozás érdekében

felmerülő költségek között.

A kérdéssel összefüggésben érdemes tisztázni, hogy a Felügyelet kizárólag abban a

kérdésben foglalhat állást, hogy valamely társaság vagy szolgáltató kártyakibocsátása

(ezt nevezhetik ételkártyának is) pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e. Ezekben a

kérdésekben a Felügyelet a Magyar Nemzeti Bank véleményét kikérve foglal állást.

Ez az állásfoglalás azonban nem érinti az Önök által felvetett kérdést, nevezetesen a

kártyát a dolgozóknak való természetbeni juttatás céljából közbeszerzési eljárás

keretében beszerző vállalat, társaság kötelezettségét a juttatás SZJA-nak megfelelő

elszámolására, illetőleg felhasználására. A fentiekben kifejtettek alapján a Felügyelet

hatásköre ugyanis a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek értelmezésére sem

terjed ki.

Pontosabb választ e tekintetben is a hivatkozott piaci szereplő nyilvános

dokumentációjának tanulmányozása után tud adni a Felügyelet.

Üzletszerű-e a pénzkölcsön nyújtás, ha a kölcsönt adó nem kér kamatot és egyéb

költséget sem számít fel?

Egy Kft. működésével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy ütközik-e

jogszabályba, vagy más előírásba az a körülmény, hogy a Kft. megelőlegezi

ügyfeleinek a hitel elintézésével járó költségeket, melyeket a szerződés teljesülésekor

vagy megszüntetésekor egy összegben, kamat, jutalék vagy más költség felszámítása

nélkül kell az ügyfeleknek visszafizetniük.

A beadványához mellékelt szerződés második része a megelőlegezésre vonatkozó

feltételeket tartalmazza. Ennek 1. pontja a következőképpen határozza meg a

megelőlegezést:

53

A Kft által kifizetett pénzösszegek, amelyeket egy ügyfélnek ad kölcsön a hitelügyének

elintézése érdekében. Ezeket az összegeket aztán az ügyfélnek vissza kell fizetnie

amikor a hitelügylet lezárult.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3. §-a az engedélyköteles pénzügyi szolgáltatások közé sorolja a hitel és

pénzkölcsön nyújtását, amennyiben azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerű

tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III/22. pontja határozza meg:

„az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg

nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági

tevékenység.”

A Hpt. 2. számú melléklete I/10. 2. pontjának a) alpontja a pénzkölcsön nyújtás

meghatározását adja: a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg

kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, melyet az adós a

szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles

visszafizetni.

A hivatkozott törvényi rendelkezések, valamint az Önök által alkalmazni kívánt

szerződés-minta tartalma és idézett része alapján megállapítható, hogy a

hitelügyintézéssel szükségképpen felmerülő költségek fedezésére előzetesen az

ügyfélnek nyújtott kölcsön - figyelemmel rendszerességére, a Kft. által nyújtott

szolgáltatás nyereségszerzésre irányultságára és arra a tényre, hogy a szolgáltatás

bárki által igénybe vehető – üzletszerű. Ebből következően a Kft. ilyen

megelőlegezési, vagy kölcsönszerződés kötésére, ilyen típusú szolgáltatás nyújtására

nem jogosult. A hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásra a Hpt.

rendelkezése szerint engedélyt a Felügyelettől kizárólag pénzügyi intézmény (bank

vagy pénzügyi vállalkozás) kaphat a törvényben előírt feltételek teljesítése esetén.

Felhívom a figyelmet arra is, hogy az engedély vagy bejelentés nélkül végzett

pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül!

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 50-55/A. §-aiban szabályozott banktitokkal összefüggésben

felmerült jogértelmezési problémával kapcsolatos felügyeleti állásfoglalás.

A megkeresés elsődlegesen annak eldöntésére irányult, hogy banktitoknak minősül-

e, illetve ennek következtében jogszerűen megtagadhatja-e bank az örökhagyó

bankszámlájához tartozó iratok (számlakivonatok, pénzforgalmi bizonylatok és

aláírás minták) kiadását a törvényes örökös ügyfelének igazolt jogi képviselője

részére.

Az ügy ismert körülményei szerint, az örökös jogi képviselője az örökhagyó halála és

a hagyatéki eljárás lezárta után az örökhagyó belföldi banknál vezetett számlája

tekintetében a számlavezető banktól az örökhagyó számlakivonatainak és a

vonatkozó pénzforgalmi bizonylatoknak, továbbá a mindenkori aláírási

jogosultsággal rendelkezők aláírási mintáinak megküldését kérte. A számlakivonatok

és pénzforgalmi bizonylatok túlnyomó részét, valamint az örökhagyó aláírás mintáját

a bank átadta, azonban a hiányzó iratok tekintetében a kérelmet a bank -

banktitoknak minősülő adatokra történő hivatkozással - elutasította.

A Hpt. 50. §-a (1) bekezdésének fogalmi meghatározása szerint banktitok minden

olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény,

54

információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni

helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira,

valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára,

továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.

A hivatkozott jogszabályi előírás alapján a megkeresésben feltett első kérdésre

vonatkozóan válaszként rögzíthető, hogy a néhai bankszámlájához tartozó említett

iratok - a bennük foglalt adatok törvény által védett jellege miatt - banktitkot

képeznek.

A második kérdés kapcsán a Hpt. 51. §-a tartalmazza az irányadó rendelkezéseket. E

rendelkezések alapján banktitok kifejezetten csak az (1) bekezdésben taxatíve

meghatározott személyi körben, illetve meghatározott feltételek fennállása esetén

adható ki harmadik személynek. Ezen, a banktitok kiadásának lehetséges eseteire

vonatkozó előírások közül az üggyel összefüggésben a Hpt. 51. §-a (1) bekezdésének

b) pontjára szükséges utalni, miszerint banktitok csak akkor adható ki harmadik

személynek, ha e törvény a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést

ad.

A Hpt. 51. §-ának (2)-(3), valamint (7)-(9) bekezdése sorolja fel azon eseteket,

amikor a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn, a Hpt. 54. §-a pedig

azon szervek és személyek körét, amelyek részére történő adatszolgáltatás nem

jelenti a banktitok sérelmét.

A banktitok megtartásának kötelezettsége alóli felmentési eseteket jelentő törvényi

szabályok közül a megkeresésben felvetettekre szűkítetten a Hpt. 51. §-a (2)

bekezdés b) pontja első fordulatát kell kiemelni, mely előírás szerint a banktitok

megtartásának kötelezettsége nem áll fenn a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzővel.

A hivatkozott rendelkezések alapján egyértelműen megállapítható, hogy miután az

örökhagyó bankszámlájához tartozó pénzforgalmi bizonylatok kiadását nem a

hagyatéki ügyben eljáró közjegyző kérelmezte, hanem a hagyatéki eljárás befejezését

követően jogi képviselője útján az örökös, ezért a Bank a banktitokra hivatkozással,

joggal tagadta meg a továbbiakban az iratok kiadását a részére. Az igényelt iratokat

a hagyatéki eljárás folyamán a közjegyzőnek kellett volna kérnie a banktól, ez

esetben a bank az iratok rendelkezésre bocsátását jogszerűen nem tagadhatta volna

meg.

Ugyanakkor a bank elutasító válasza következtében előállott és az örökös számára

kétségtelenül nem kielégítő helyzetben, elméleti megoldási lehetőségként a

Felügyelet véleménye szerint felmerülhet esetleges póthagyatéki eljárás, ha ennek a

hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet jogszabályi feltételei is

fennállnak, melynek során az örökös a rendelkezésére álló iratokkal igazolt

kérelmére maga a közjegyző fordul írásbeli megkereséssel a bank felé a

bankszámlához tartozó bizonylati dokumentumok kiadása iránt.

A megkeresés végezetül a banktitok kiadhatóságával, illetőleg adott esetben a

kiadásával kapcsolatos felelősség problematikáját veti fel. E vonatkozásban azonban,

tekintettel arra, hogy a Felügyeletnek nincsenek pontos információi arról, hogy a

számlavezető bank milyen eljárás keretében vagy milyen konkrét körülmények

figyelembevételével adott ki különböző dokumentumokat az örökhagyó számlájával

55

kapcsolatban, ezért erre a kérdésre a tényállás teljes körű ismeretének hiányában nem

lehetséges megalapozott véleményt adni.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 130/F. §-ának (1) bekezdésben foglalt, a Központi

Hitelinformációs Rendszert (a továbbiakban: KHR) kezelő pénzügyi vállalkozás

részére átadott adatok körére vonatkozó rendelkezéssel kapcsolatosan felügyeleti

állásfoglalás

A Hpt. említett előírására figyelemmel, elektronikus pénz, valamint készpénzt

helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás

nyújtása a Hpt. 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatási

tevékenység. Ezért amennyiben a Bank bankkártya, telebank és netbank

szolgáltatásra vonatkozó szerződést köt egy vállalkozással, úgy a KHR-t kezelő

pénzügyi vállalkozás részére a Hpt. 3. számú mellékletének a KHR-ben

nyilvántartható adatokról szóló II. fejezet 2.1. és 2.2. pontja szerinti referenciaadatait

kell átadnia a referenciaadat-szolgáltató részére. Az előírás szerint mindezen

referenciaadatok Bank által történő átadása kötelező, és más - kivételt jelentő -

jogszabályi rendelkezés hiányában független attól, hogy a Hpt. 3. §-a (1)

bekezdésnek d) és 2. számú melléklete I. fejezetének 9. pontjában meghatározott

pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés adatait a Hpt. 130/F. §-

ának (1) bekezdése alapján egyébként nem kell átadni a KHR-t kezelő pénzügyi

vállalkozásnak.

A Hpt. szóban forgó előírásaihoz fűzött törvényi indokolás értelmében tehát, amíg a

KHR a természetes személyekre vonatkozóan egy negatív jellegű adatbázis, vagyis a

tartozás vagy egyéb szerződésszegés esetén teszi lehetővé nyilvántartásukat, addig a

vállalkozásokra vonatkozó nyilvántartás pozitív jellegű, vagyis valamennyi hitel-,

illetve a törvény által meghatározott szerződés referenciaadatait tartalmazza (azaz az

adatbázis valamennyi fennálló szerződést tartalmazza).

Lezárva: 2007. december 22-én.

2006. év

Banktitoknak minősülő adat átadása csoporton belül

Napi tevékenység során felmerült jogértelmezési probléma kapcsán kérték a

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet)

állásfoglalását a banktitokra vonatkozó hatályos törvényi szabályozás

értelmezésével, illetve anya- és testvércégei által - a pénzmosás megelőzése és a

terrorizmus finanszírozásának megakadályozása céljából – létrehozott, már működő

adatbázishoz történő csatlakozással kapcsolatban.

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) banktitokra vonatkozó rendelkezéseinek áttekintése előtt – az

adatbázis hasznosíthatósága szempontjából – felhívjuk szíves figyelmét a pénzmosás

megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (a továbbiakban:

Pmtv.) 3.§ rendelkezéseire, mely a pénzügyi intézmények ügyfél-azonosításra

vonatkozó kötelezettségeit tartalmazza.

A banktitok fogalmát a Hpt. 50.§ (1) bekezdése határozza meg, mely szerint:

56

„Banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére

álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira,

vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti

kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére,

forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.”

Banktitok pedig - az alábbiak szerint - csak kifejezetten a törvényben meghatározott

személyi körben, illetve feltételek fennállása esetén adható ki harmadik személynek.

A Hpt. 51. § (1) bekezdése szerint banktitok csak akkor adható ki harmadik

személynek, ha

a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó

kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes

bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad; nem

szükséges a közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalás, ha az

ügyfél ezt az írásbeli nyilatkozatát a pénzügyi intézménnyel történő

szerződéskötés keretében nyújtja,

e törvény a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad, illetve

egyes esetekben

ha a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése

eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi.

A Hpt. 51.§ (2)-(3), valamint (7)-(9) bekezdése sorolja fel azon eseteket, amikor a

banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn, a Hpt. 54.§-a pedig azon

szervek és személyek körét, amelyek részére történő adatszolgáltatás nem jelenti a

banktitok sérelmét.

A fent említett rendelkezések szerint a pénzügyi intézmény ügyfele hozzájárulásának

hiányában csak a jogszabályban nevesített egyes esetekben adható ki banktitoknak

minősülő adat.

A külföldre történő adattovábbítás vonatkozásában a jogszabály az adatalany

hozzájárulásán kívül további feltételt is megfogalmaz. A Hpt. 54.§ (1) bekezdés h)

pontja szerint nem jelenti a banktitok sérelmét a pénzügyi intézmény által a külföldi

pénzügyi intézmény számára történő adattovábbítás, abban az esetben, ha a pénzügyi

intézmény ügyfele (adatalany) ahhoz írásban hozzájárult és a külföldi pénzügyi

intézménynél (adatkezelőnél) a magyar jogszabályok által támasztott

követelményeket kielégítő adatkezelés feltételei minden egyes adatra nézve

teljesülnek, valamint a külföldi pénzügyi intézmény székhelye szerinti állam

rendelkezik a magyar jogszabályok által támasztott követelményeket kielégítő

adatvédelmi jogszabállyal.

Az állásfoglalást kérő kifejtette, hogy az ügyfele anya-, illetve testvércégei által

működtetett adatbázis - melyhez ügyfele csatlakozni kíván - az adatvédelmi

jogszabályokon túl, teljes mértékben megfelel a Hpt-ben szabályozott kiszervezés

követelményrendszerének is. A Hpt. 54.§ (1) bekezdés j) pontja alapján valóban nem

jelenti a banktitok sérelmét a hitelintézet által kiszervezett tevékenység végzéséhez

szükséges adatátadás a kiszervezett tevékenységet végző részére, azonban az

adatátadás ebben az esetben egyirányú folyamat lehet.

57

A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi

V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) preambuluma rögzíti, hogy a törvény célja, hogy

korszerű jogi keretek megteremtésével, az Európai Unió szabályozásával

összhangban állapítsa meg a vállalkozások cégalapításának, nyilvántartásba

vételének rendjét, és a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében, a gazdasági

forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek, vagy más közérdek védelme

céljából biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát,

közvetlenül vagy elektronikus úton.

A Ctv. 10.§ (1) bekezdése alapján „a cégnyilvántartás a cégjegyzékből, valamint a

cégjegyzékben szereplő adat igazolására szolgáló mellékletekből, illetve egyéb olyan

okiratokból áll, amelyeknek benyújtására a céget - közérdekből, illetve a forgalom

biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelme céljából törvény kötelezi (a

továbbiakban együtt: cégiratok)”.A (2) bekezdés szerint „a cégjegyzék fennálló,

illetve törölt adatai, valamint a cégiratok - ideértve az elektronikus úton benyújtott,

illetve elektronikus okirattá átalakított cégiratokat is - teljeskörűen nyilvánosak.”

A Ctv. fent hivatkozott rendelkezéseire és a Hpt. 54.§ (1) bekezdés h) pontjára is

figyelemmel az ügyfélre vonatkozó - nyilvános és közhitelességgel bíró

nyilvántartásokban is szereplő - adatokat a pénzügyi intézmény, mint bankcsoporttag

átadhatja a külföldi tulajdonos, illetve multinacionális bankcsoport más pénzügyi

intézmény tagjai részére, ha a pénzügyi intézmény ügyfele írásban hozzájárult és a

külföldi pénzügyi intézménynél a magyar jogszabályok által támasztott

követelményeket kielégítő adatkezelés feltételei teljesülnek, továbbá a külföldi

pénzügyi intézmény székhelye szerinti állam rendelkezik a magyar jogszabályok

által támasztott követelményeket kielégítő adatvédelmi jogszabállyal. Amennyiben a

bankcsoport Magyarországon működő más tagjainak részére történne a banktitoknak

minősülő adatok átadása, abban az esetben sem mellőzhető az ügyfél hozzájárulása,

függetlenül attól, hogy az egyes adatok a cégjegyzékben megtekinthetők.

Külföldi ügyféllel kötött szerződések magyar nyelven történő megkötésének

kérdésköre

2006. október 2-án kelt állásfoglalás kérésben a Bank által külföldi ügyféllel kötött

szerződések magyar nyelven történő megkötésének szükségességével, illetve az

idegen nyelven kötött szerződések magyar fordításának az ügyfelek részére történő

átadásával kapcsolatban kereste meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (a

továbbiakban: Felügyelet).

A Bank és az ügyfél által kötött szerződések vonatkozásában sem a kötelmi

jogviszonyt rendező Polgári Törvénykönyv, sem a szerződő fél speciális

jogalanyiságára tekintettel alkalmazandó 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről

és a pénzügyi vállalkozásokról (a továbbiakban: Hpt.) nem írja elő a magyar nyelvű

szerződéskötés kötelezettségét, így magánjogi viszonyaikban a feleket a közöttük

létrejövő szerződés rendelkezései kötik, mely szerződéses feltételeket a felek saját

maguk szabadon határozzák meg.

Figyelemmel azonban a Bankra, mint szerződő félre, melyet az általa folytatott

tevékenységre tekintettel az állam felügyeleti szerve útján ellenőriz, a felek közötti

magánjogi szerződésnek szükségszerűen meg kell felelnie bizonyos közjogi

jogszabályokban megfogalmazott elvárásoknak is. Amennyiben tehát a felek közjogi

jogviszonynak is szereplőivé válnak (pl. APEH, bíróságok, felügyeleti szervek előtt

folyó eljárások), úgy ezen szabályozásnak is maradéktalanul eleget kell tenniük.

58

A Felügyelet hatósági tevékenysége során a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban Psztv.), valamint a

közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi

CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapján jár el. A Ket. 9.§ (1) bekezdése szerint

a Magyar Köztársaságban a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a

magyar, mely szabály alól a Psztv. 11/E.§ (2) bekezdése részben felmentést enged

azáltal, hogy kimondja „a Felügyelet eljárása során - ellenérdekű fél hiányában -

eltekinthet a magyar nyelv kötelező használatától, valamint az iratok magyar nyelven

történő benyújtásától. A Felügyelet ebben az esetben előírhatja az iratokról magyar

nyelvű összefoglaló elkészítését.”

Amennyiben tehát a szerződés felhasználására hatósági eljárásban nem kerül sor,

illetve amennyiben ettől az eljáró hatóság jogszabályi felhatalmazásra tekintettel

eltekint, úgy magyar nyelvű szerződés elkészítése, illetve benyújtása nem szükséges.

Az állásfoglalás kérésben szereplő második kérdésével kapcsolatban tájékoztatom,

hogy az ügyféltájékoztatás vonatkozásában a Hpt. 203.§-ának rendelkezései

irányadóak. A Hpt. 203.§ (8) bekezdése szerint az ügyféltájékoztatást – a felek eltérő

megállapodásának hiányában- magyar nyelven köteles megadni a pénzügyi

intézmény.

Véleményünk szerint a fenti jogszabályi rendelkezés értelmében főszabályként az

ügyfelek tájékoztatása magyar nyelven kell hogy megtörténjen, azonban amennyiben

a felek a szerződést az ügyfél dokumentált kérésére nem magyar nyelven kötik - a

felek ilyen irányú megállapodása esetén - a tájékoztatás történhet idegen nyelven is.

A szerződés, valamint az általános szerződési feltételek egymással szoros egységet

képeznek, ugyanakkor ezen dokumentumoknak nem szükségszerűen kell egymással

egyező nyelven készülniük. A szerződés tekintetében korábban kifejtettük, hogy

amennyiben hatóság előtti felhasználására nem kerül sor, akkor a felek által

szabadon választott nyelven a szerződés megköthető. Az ügyfelek tájékoztatására

pedig a felek akaratától függően magyar, vagy az általuk kölcsönösen elfogadott

idegen nyelven is sor kerülhet. Fogyasztóvédelmi szempontból indokoltnak tartjuk

ilyen esetben az ügyfelet a szerződésben nyilatkoztatni arról, hogy a szerződéshez

szorosan kapcsolódó, annak esetleg részét képező, a szerződés nyelvétől eltérő

nyelven készült dokumentumok tartalmát ismeri, az abban foglaltakat megértette.

Ezen túl figyelemmel a Felügyelet hatósági jogkörben végzett vizsgálataira, a Bank

nem tekinthet el attól, hogy felügyeleti kérésre az adott szerződés, illetve annak

részét képező általános szerződéses feltétel magyar nyelvű példányával

rendelkezzen.

„B” típusú ügynöki tevékenységet végző gazdasági társaság jogosult-e

közreműködőt igénybe venni?

Ügyfelük képviseletében kértek állásfoglalást ügynöki tevékenység végzésével

összefüggésben.

Álláspontjuk szerint a pénzügyi szolgáltatás közvetítésére megbízott b) típusú

ügynök gazdasági társaság jogosult a megbízása teljesítéséhez közreműködőt

igénybe venni és az ezzel ellentétes megközelítés nem megalapozott.

59

Tájékoztatjuk, hogy a Felügyelet véleménye nem azonos az Önök jogértelmezésével

és szakmai álláspontunkat az alábbiak támasztják alá.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 4-8. §-ai taxatív, eltérést nem engedő módon szabályozzák azokat a szervezeti,

társasági és egyéb megjelenési formákat és a szervezeti szabályokon túl a

tevékenység gyakorlására lehetőséget adó felhatalmazási módokat, amelyek

keretében a pénzügyi közvetítő rendszer részeként a pénzpiacokon valamely

pénzügyi szolgáltatást végezni lehet. A szervezeti, társasági, megjelenési

(intézményi) formák a részvénytársaság, a szövetkezet az egyéni vállalkozás stb, az

intézményi formák pedig a hitelintézet, bank, szövetkezet, pénzügyi vállalkozás,

valamint az ügynökként való tevékenység végzés speciális formája.

A tevékenység gyakorlására lehetőséget adó felhatalmazási módok pedig

kétféleképpen jelennek meg. Az első és alapvető esetben valamely szervezet,

teljesítve a Hpt. és egyéb jogszabályok támasztotta feltételeket, a saját nevében kér

és kap engedélyt a pénzügyi szolgáltatás nyújtására, a második esetben pedig az

engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény valamely szolgáltatása nyújtásának

folyamatába bevonja az ügynököt. Az ügynök nem a saját jogán végez pénzügyi

szolgáltatást (vagy annak meghatározott részét), hanem az engedélyt megszerző, az

ahhoz szükséges feltételekkel folyamatosan rendelkező és a Felügyelet közvetlen

ellenőrzési hatáskörébe tartozó pénzügyi intézmény érvényes engedélye alapján. Az

ügynök működésének az eredője az őt megbízó pénzügyi intézmény működési

engedélye. Az ügynöki tevékenység – még akkor is, amikor ehhez külön engedély

szükséges – önmagában nem bír tartalommal, a tartalmat a megbízóval kötött

megbízási szerződés határozza meg. Az ügynök, miután a működése tartalmát

képező pénzügyi szolgáltatás végzéséhez maga nem rendelkezik engedéllyel, nem is

lehet jogosult arra, hogy az őt megbízó pénzügyi intézmény engedélyéből eredő - a

tevékenység gyakorlására szóló – felhatalmazást tovább adja.

A Hpt., mint speciális ágazati-szakmai jogszabály pozitív megközelítését adja a

pénzpiacokon való működés lehetőségeinek. A törvényalkotó nem rendelkezett az

ügynök által alkalmazott közvetítő vagy alügynök igénybevételének lehetőségéről,

erre vonatkozóan semmilyen szabályt nem alkotott. Ebből az következik, hogy a

törvényalkotó nem kívánt ezen a területen más működési lehetőséget, formát

elismerni, mint a felsoroltakat. Fontos kiemelni, hogy van olyan területe a

gazdaságnak – ez a biztosítási piac -, ahol az egyébként szintén engedély alapján

működő intézmények igénybe vehetnek alügynököt is és erre a törvény kifejezetten

felhatalmazást ad.

A Hpt. a 3.§ (9) és (10) bekezdésében is kifejezetten a megbízó pénzügyi intézmény

és az ügynök működésének feltételéről, az ehhez kapcsolódó, a pénzügyi intézményt

terhelő kötelezettségről rendelkezik, az engedélyezési szabályok (14.§ (1) bek. h)

pont) szintén kifejezetten a pénzügyi intézménnyel közvetlenül kapcsolatba kerülő

ügynök működéséhez szükséges engedélyről szól . A megbízó pénzügyi intézmény

felelősséggel tartozik az ügynök eljárásáért, ez a felelősség kizárólag a köztük

meglévő szerződéses kapcsolat alapján érvényesíthető.

A kifejtettek alapján a Felügyelet egyértelműen fenntartja azt a szakmai álláspontját,

hogy a Hpt. nem ad lehetőséget az ügynök részére közreműködő vagy alügynök

igénybevételére a pénzügyi szolgáltatásában való közreműködés során.

60

Tevékenység végzése kiszervezésnek minősül-e?

Egy Kft. képviseletében kértek állásfoglalást a megbízó tervezett tevékenységének

minősítésével kapcsolatban. Az ismertetett tervek szerint a megbízó PC-ket ad bérbe

egy banknak, kialakítja a bankfióki hálózatot és meghibásodás esetén javítja vagy

cseréli az eszközöket. A kérdés arra irányult, hogy az ilyen típusú szolgáltatás

kiszervezésnek minősül-e.

Mindenekelőtt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a Felügyelet megalapozott szakmai

álláspontot valamely tevékenység minősítése kapcsán kizárólag abban az esetben tud

kialakítani, amennyiben a kérdéses tevékenység, szolgáltatás nyújtására vonatkozó

részletes leírás, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződés tervezetek példányai

rendelkezésre állnak és tanulmányozhatók. Jelen esetben a tervezett tevékenység

mindössze egymondatos összefoglalását ismertette a megkeresésben, ami

természetesen nem ad lehetőséget megalapozott álláspont kialakítására. Ennek

megfelelően a Felügyelet válasza kizárólag a vonatkozó jogszabályi rendelkezések

ismertetésére korlátozódhat.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 13/A. § (1) bekezdése rendelkezik a kiszervezés meghatározásáról: „A

hitelintézet pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez

kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek

során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, az adatvédelmi

előírások betartása mellett kiszervezheti.”

Az idézett jogszabályi előírás értelmében tehát a hitelintézet és valamely szerződéses

partnere között létrejövő jogviszony, csak abban az esetben tekinthető

kiszervezésnek, ha – alapfeltételként – megvalósul az adatkezelés, adattárolás vagy

adatfeldolgozás, és mindez valamely pénzügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó

tevékenység vagy jogszabályi előírás szerint kötelezően végzendő tevékenység

keretében történik.

Amennyiben a szerződéses partner szolgáltatása kifejezetten technikai jellegű,

adatkezelést, feldolgozást, tárolást nem érint, úgy nem kiszervezés valósul meg.

Az adós központi hitelinformációs rendszerben történő szerepeltetésének feltételei

A korábban – 2006. január 1. előtt – hatályos Hpt. 54. § (3) bekezdése értelmében a

központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra vonatkozóan

a hitelszerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges - a 3. számú

mellékletben meghatározott - azonosító adatot, valamint az érintett szerződésben

vállalt kötelezettség mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó lényeges adatot

kezelhet és tarthat nyilván, ha az adós a szerződésben vállalt kötelezettségeinek

kilencven napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért

meghaladóan nem tesz eleget. A Hpt. előbbi rendelkezése félreérthető volt a

pénzügyi intézmények számára, mivel abból nem derült ki egyértelműen, hogy a

minimálbért meghaladó összegű tartozásnak elég önmagában fenn állnia, vagy

kilencven napot meghaladóan kell fenn állnia ahhoz, hogy az adós a központi

hitelinformációs rendszer nyilvántartásába bekerüljön.

A jelenleg hatályos Hpt. 130/C.§ (1) bekezdése már egyértelműen rögzíti, hogy az

adós referenciaadatai akkor kerülhetnek fel a központi hitelinformációs rendszerre,

ha az adós a vállalt kötelezettségének oly módon nem tesz eleget, hogy a lejárt és

61

meg nem fizetett tartozásának összege meghaladja a késedelembe esés időpontjában

érvényes legkisebb összegű havi minimálbért és ezen minimálbér összeget

meghaladó késedelem folyamatosan több mint kilencven napon keresztül fennáll.

A Felügyelethez intézett levélben foglaltak alapján a bank – az üzletszabályzatának

rendelkezéseire figyelemmel – az általa alkalmazott elszámolási mód szerint a

befizetett összegeket mindig a korábban keletkezett tartozásra, így a korábbi kamat,

illetve tőketartozásra számolja el. Ez alapján az adós 2004. novemberétől 2005.

júliusáig mindig az előző hónap törlesztő részletével került hátralékba. Amennyiben

a Bank a 2004. december hónapban befizetett törlesztő részletet a december hónapra

számolja el, és nem a november hónapra, valamint a következő hónapok befizetéseit

is az adott hónapra számolja el, és nem a megelőző hónapra, akkor folyamatosan

(egybefüggően) fenn maradt volna a 2004. novemberében keletkezett hiány 90 napon

túl. A bank által alkalmazott elszámolási módszer – amennyiben az ténylegesen

megfelel a levelében írtaknak – azonban maga után vonja, hogy az adós fizetési

késedelme nem állhatott fenn folyamatosan 90 napon túli késedelemként.

Központi Hitelinformációs Rendszerre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos

állásfoglalás

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 130/J. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és 130/K. §-ában

foglalt, a Központi Hitelinformációs Rendszerre (a továbbiakban: KHR) vonatkozó

rendelkezésekkel kapcsolatos – állásfoglalás.

A levélben idézett fenti előírásokkal összefüggésben feltett kérdések kapcsán -

miszerint, ha a Bank nem tesz eleget e jogszabályi előírás szerinti értesítési

kötelezettségének, kifogást emelhet-e az ügyfél adatainak ily módon történt átadása

miatt, illetve elfogadható-e a Bank részéről, hogy ezen értesítési kötelezettségét nem

tértivevényes levélben teljesíti - a Hpt. módosításáról szóló 2005. évi CLXXXVIII.

törvényhez fűzött indokolásra szükséges utalni.

Bizonyára ismert, hogy a jogalkotó a Hpt. módosítással többek között a KHR

tekintetében hatékony jogorvoslati rendszert kívánt megteremteni. A törvényi

szabályozás ezért a korábbihoz képest alapvető változásokat hozott az ügyfélvédelem

terén.

Az indokolás szerint ügyfélvédelem biztosításának egyik eszköze a tájékoztatáshoz

való jog maradéktalan biztosítása, mert kiemelkedő jelentőséggel bír az a körülmény,

hogy az érintett ügyfél milyen mértékben informált. Ennek keretében a törvény

pontosan előírja - a szóban forgó 130/J. § (1) bekezdés c) pont mellett pl. a Hpt.

130/J. §-ának (4) vagy 130/K. §-ának (4) bekezdésében - a referenciaadat

szolgáltatók részére azt, hogy az ügyfelet mikor és konkrétan miről kell tájékoztatnia.

Az informáltságot erősítvén, a megkeresésében elsőként hivatkozott Hpt. szabály azt

írja elő, hogy mikor kell az ügyfelet írásbeli tájékoztatással ellátni a KHR-be való

bekerülésének veszélyéről és annak következményeiről (akár több alkalommal is, ha

annak feltételei újra és újra fennállnak).

A tájékoztatási kötelezettség mellett kiemelkedő szerepe van az ügyfélvédelem

másik eszközének, a hatékony jogorvoslat biztosításának. Így a szintén hivatkozott

Hpt. 130/K. §-a alapján a KHR-ben nyilvántartott ügyfél kifogást emelhet a rá

vonatkozó nyilvántartás tekintetében, és az átadott, illetve kezelt adatainak

helyesbítését vagy törlését kérheti.

62

Figyelemmel tehát az elmondottakra, miután az irányadó jogszabályi rendelkezések

kapcsán felmerült kérdések vonatkozásában a Hpt. más előírást nem tartalmaz,

válaszként elmondható egyrészt, hogy az ügyfél a felvetett esetben jogosult kifogást

emelni az előzetes értesítése nélkül átadott referenciaadatainak a KHR-t kezelő

részére történt átadása, illetve azok kezelése ellen. Másrészt, miután az ügyfél

értesítési kötelezettség kézbesítési bizonyítvánnyal feladott irat formájában történő

teljesítését a jogszabály csak a 130/K. §-ának (4) bekezdésében szabályozott esetben

írja elő, más esetben viszont nem, ezért véleményünk szerint elfogadható adott

körülmények között a Bank eljárása, ha a nem tértivevénnyel feladott 130/J. § (1)

bekezdés c) pontja szerinti értesítő levél postára adását más módon (pl.

postakönyvvel) igazolni tudja.

Ugyanakkor a kérdéses kifogás eredményességének megítélése a Hpt. 130/K. §-ának

(4) és (5) bekezdésében foglalt egyértelmű rendelkezései alapján elsődlegesen a

referenciaadat-szolgáltató, illetve a KHR kezelőjének, míg a Hpt. 130/L. §-a alapján

végső soron a bíróság jog- és feladatkörébe tartozik.

Az állásfoglalás kérésével érintett szabályozás körében fontos az említett a Hpt.

130/L. §-ának (1) és (2) bekezdése, mely szabályok értelmében a nyilvántartott

referenciaadatainak átadása és kezelése miatt, illetőleg azok helyesbítése vagy törlése

céljából a referenciaadat-szolgáltató és a KHR kezelője ellen keresetet indíthat,

továbbá a nyilvántartottat a keresetindítási jog akkor is megilleti, ha a referenciaadat-

szolgáltató, illetve a KHR-t kezelő a 130/J. § (4), vagy a 130/K. § (4) bekezdésében

meghatározott tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget.

A tájékoztatási kötelezettség elmaradásával kapcsolatosan az értelmezést segítő

szabályként utalni lehet még a Hpt. ügyfélvédelmi szempontból fontos 130/N. §-ának

(1) bekezdésére, miszerint a referenciaadat-szolgáltatót, illetőleg - a KHR-t kezelőt

terheli annak bizonyítása, s egyúttal a bizonyítás elmaradása vagy

eredménytelensége, hogy a referenciaadat átadásának, illetve kezelésének e

törvényben meghatározott feltételei fennálltak.

A Hpt. kiszervezésre vonatkozó egyes rendelkezéseivel kapcsolatos kérdések

Az első kérdés arra irányult, hogy van-e jelentősége a kiszervezés szempontjából

annak, hogy a kiszervezett tevékenységet a megbízó bank külföldi anyabankja

(összevont alapú felügyelet alá tartoznak) végezné, illetve az anyabanki tevékenység

végzés tekinthető-e egyfajta bankcsoporton belüli szolgáltatásnyújtásnak.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 13/A. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A hitelintézet

pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó,

illetve jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, az adatvédelmi előírások

betartása mellett kiszervezheti.”

Az idézett rendelkezés, de a kiszervezésre vonatkozó egyéb bekezdések sem

tartalmaznak olyan előírást, amely kizárná az anyabank felé való kiszervezést. Abban

az esetben azonban, ha a „kiszervezni” szánt tevékenység megfelel az idézett

törvényi rendelkezésben foglalt feltételeknek, úgy véleményünk szerint az anyabank

bevonása a tevékenység végzésébe kizárólag kiszervezés keretében valósulhat meg

és nem tekinthető bankcsoporton belüli egyéb szolgáltatásnyújtásnak.

63

Amennyiben a kivinni szánt tevékenység nem felel meg a 13/A. § (1) bekezdésében

foglaltaknak, úgy figyelemmel kell lenni a Hpt. 54. § (1) bekezdésének h) pontjában

foglalt rendelkezésre, amely egyértelműen megköveteli az ügyfél (adatalany)

kifejezett írásbeli hozzájárulását a rá vonatkozó, banktitoknak minősülő adatok

külföldi pénzügyi intézménynek való átadásához.

A Hpt. 13/A. § (11) bekezdésére vonatkozó kérdéssel kapcsolatban a következő

megállapítás tehető. A hivatkozott bekezdés kimondja, hogy a hitelintézet vezető

tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója nem állhat tulajdonosi viszonyban

a kiszervezett tevékenységet végzővel, illetve a hitelintézet vezető tisztségviselője,

közeli hozzátartozója a kiszervezett tevékenység végzésével nem bízható meg.

Az idézett rendelkezés nem állapít meg a tiltáshoz kapcsolódó tulajdoni mértéket,

generálisan és mérlegelést nem engedően fogalmazza meg a szabályt, miszerint

semmilyen mértékű tulajdonosi kapcsolat nem állhat fenn a megbízó vezető

tisztségviselője és a kiszervezett tevékenységet végző társaság között.

Végezetül az utolsó kérdést tekintve a Hpt. 13/A. § (6) bekezdésének előírását kell

figyelembe venni. A rendelkezés szerint a hitelintézet belső ellenőrzése köteles a

kiszervezett tevékenység szerződésben foglaltaknak megfelelő végzését legalább

évente megvizsgálni. A törvény szövege ebben az esetben is kógens szabályozást

tartalmaz, miszerint nem enged eltérést attól, hogy a megbízó hitelintézet belső

ellenőrzése köteles az évenkénti vizsgálatot elvégezni.

Megszüntetett bankszámlával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések

A beadványban – az állásfoglalást kérő elmondása szerint - egy cég megszüntetett

bankszámlájára történő utalással, illetve arra vonatkozóan a bank beszámítási jogával

kapcsolatos irányadó jogszabályi rendelkezéseket ismertető felügyeleti állásfoglalás

kiadását kérték.

A levélben megadott részinformációk az ügy konkrét ismeretéhez és megítéléséhez

nem elégségesek. Nem ismert többek között az adott bank pénzügyi

szolgáltatásnyújtásra vonatkozó Üzletszabályzatának, illetve esetlegesen egyéb

vonatkozó belső szabályzatának, továbbá az ügyféllel kötött, a Polgári

Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 529. §-a szerinti

bankszámlaszerződés és az ahhoz kapcsolódó Általános Szerződési Feltételek

előírásai, melyek a kérdéses jogviszonyt részletekbe menően szabályozzák.

Mindennek figyelembevételével a kérdésekre az alábbi - a jogszabályi előírásokra

való hivatkozásokon túlmenően a szakmai álláspont kifejtését mellőző - tájékoztatás

adható.

A levélben írtakkal összefüggésben a jogszabályi háttér elsődlegesen a Ptk., a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.),

pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési

eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet),

továbbá a pénz- és elszámolásforgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól

szóló 9/2001. (MK. 147.) MNB rendelkezés (a továbbiakban: MNB rendelkezés).

A Felügyelet rendelkezésére bocsátott információk alapján nem értelmezhető - a

megkeresésében említettek szerint - a „megszűnt” bankszámlára történő utalás,

illetve azzal kapcsolatban a beszámítás. Feltehető, hogy a szerződéses kapcsolat,

64

illetve a bankszámla vagy nem került még ténylegesen megszüntetésre, vagy a

számlavezető feladatkörében tévedés, adminisztrációs hiba stb. történt, vagy az is

elképzelhető, hogy a megszüntetés (jogi és technikai) folyamatában érkez(het)ett a

számlára a kérdéses átutalás. A Ptk., a Rendelet és az MNB rendelkezés

szabályrendszere alapján ugyanis csak meglévő bankszámlára teljesíthető jóváírás, és

kizárólag élő bankszámlára érvényesíthető a beszámítás. Beszámítási jogát pedig a

bank csak a Ptk. és a Rendeletben meghatározottak szerint érvényesítheti.

A Rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján számlatulajdonos rendelkezése nélkül

vagy rendelkezése ellenére a hitelintézet csak pénzfizetésre szóló végrehajtható

bírósági, illetve közigazgatási határozatok, továbbá a lejáratkor az egyenes váltóadós

által megjelölt hitelintézetnél fizetés végett bemutatott váltó alapján, valamint

jogszabályban meghatározott más esetekben terheli meg a bankszámlát.

A 7. § (1) bekezdés szerint a hitelintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is

megterhelheti az adós nála vezetett számláját a pénzügyi szolgáltatási tevékenysége

körében keletkezett esedékes követelésével. A hitelintézet e jogát befektetési

szolgáltatási tevékenysége körében az ügyfelével kötött megállapodás alapján

gyakorolhatja.

A (3) bekezdés szerint a hitelintézet beszámítási jogát csak a 6. § (2) bekezdésében

felsorolt követelések figyelembevételével, azok teljesítését követően gyakorolhatja.

Ha a szóban forgó bankszámlára átutalt összeg egyszerű átutalással teljesült, arra

vonatkozóan az MNB rendelkezés 14-15. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket, melyek

közül a problematika szempontjából lényeges a 14. § (1) bekezdése, miszerint az

egyszerű átutalási megbízással a kötelezett megbízza a hitelintézetet, hogy

bankszámlája terhére meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a jogosult

bankszámlája javára.

A beszámításról a Ptk. 296-297. §-ai rendelkeznek. A 296. § (1) és (2) bekezdései

értelmében a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését

- ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során

tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek

megszűnnek.

A 297. § (1) bekezdés szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással

szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani, továbbá -

a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel,

úgyszintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben.

A (2) bekezdés szerint a jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem

érvényesíthető követelését; elévült követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés

az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be.

A (3) bekezdés alapján a végrehajtás alól mentes követeléssel szemben csak olyan

követelést lehet beszámítani, amely a követeléssel azonos jogalapból ered.

A (4) bekezdés szerint a végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított

követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet

beszámítani.

65

MonBank ügyviteli szoftver használatával kapcsolatos felügyeleti állásfoglalás

megváltoztatására irányuló kérelem

MonBank ügyviteli szoftvert használó takarékszövetkezetek Házibank tranzakcióinak

a MonBank szerverén történő kezelését a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 13/A. §-a

szerinti kiszervezésnek minősítő korábbi felügyeleti állásfoglalás megváltoztatására

irányuló kérelem

A levélben felvetett, hangsúlyosnak tartott tényezőkre vonatkozó felügyeleti

megítélés kifejtését megelőzően mindenképpen szükséges röviden összefoglalni az

előzményeket, és annak keretében ismételten át kell tekinteni az Önök által az

alábbiakban ismertetett rendszer működésének leírását.

Amint arra a korábbi, az Önök által képviselt Kft. felügyelő bizottsága elnökének a -

megkeresése is hivatkozik, a Felügyelet az egyik Takarékszövetkezetnél tartott

átfogó ellenőrzése során a vizsgálatot lezáró, 2005. december 7-én kelt, J-I-

760/2005. számú határozatában (I. 3. pont) is kifejtette azt az álláspontját, hogy a

Házibank tranzakcióinak a MonBank rendszerben való kezelése, feldolgozása (a

takarékszövetkezet és a Kft. közötti szolgáltatói szerződés alapján) a Hpt. szerinti

kiszervezésnek minősül.

Tekintettel azonban arra, hogy ezzel az állásponttal Önök, a rendszer üzemeltetői

nem értettek egyet, ezért a kérdéses tevékenység végzés jogi minősítésének

egyértelmű tétele érdekében állásfoglalást kértek a Felügyelettől. A 2005. december

12-én kelt állásfoglalást kérő beadvány a következők szerint vázolta a Házibank,

illetve a MonBank rendszer működését.

A Kft. a programrendszerét használó takarékszövetkezet műszaki támogatására egy

központi szerver számítógépet üzemeltet, amely szükség szerint SSL titkosított

protokollal kommunikál a takarékszövetkezeteknél elhelyezett szerver gépekkel. Erről

a központi szerverről történnek a frissítések, hibajavítások. A központi szerver a Kft.

tulajdonában van, biztonságos elhelyezése az Interware szerverfarmján megoldott,

ott megvannak az alapvető biztonsági követelmények, van szünetmentes tápellátás,

klimatizálás és mechanikai védelem, továbbá a szerverhez való hozzáférés

szabályozottan működik.

A Házibank rendszer jelenleg is működő konfigurációs kialakításánál fő

irányvonalként szerepelt az, hogy az ügyfelek ne a takarékszövetkezetnél elhelyezett

szervergépekre kapcsolódjanak (azok tartalmazzák az adatbázisokat), hanem az erre

a célra felkészített és rendelkezésre álló központi szerverre.

A levelükben megfogalmazott tájékoztatás szerint a rendszerben a tényleges

adatmozgás a következőképpen valósul meg.

A takarékszövetkezet a Házibank szerződéssel rendelkező ügyfelek számlacsomag

adatait digitálisan titkosítja, és az SSL protokollal eljuttatja a központi szerverre.

Az ügyfelek birtokában van egy a takarékszövetkezet által kiadott kulcslemez, arra a

központi szerverre történő kapcsolódáshoz van szükség, és minden ügyfél csak a

saját könyvtárát látja

Az ügyfél letölti a takarékszövetkezet által küldött számlacsomagot (amely letöltés

után azonnal törlésre kerül), és a saját gépén a kulcslemez birtokában visszafejti a

66

titkosítást. Amennyiben az ügyfélnek új megbízásai vannak, azokat a kulcslemez

titkosítja, majd elhelyezi a könyvtárában.

A takarékszövetkezet rendszeres időközönként az SSL csatornán vizsgálja az ügyfelek

fiókjait, és amennyiben ott az ügyfél által elhelyezett csomagot talál, azt átmozgatja a

saját szerverére.

Véleményük szerint a fenti folyamatban a Kft. semmilyen műveletet nem végez az

adatokkal, azokat csak a meglévő központi szerverén tárolja.

A rendelkezésre álló információk, valamint a korábbi vizsgálati tapasztalatok alapján

a Felügyelet 2006. február 17-én kelt tájékoztató levelében foglalt álláspontjának

lényege ugyanakkor az volt, hogy a fent vázolt folyamat a Hpt. 13/A. §-ának (1)

bekezdése és 2. számú mellékletének III/41. pontja alapján, figyelemmel az

adatkezelés, adatfeldolgozás és adattárolás fogalmak értelmezésénél irányadónak

tekintett, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról

szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Adatv. tv.) 1/A. §-ának (1)

bekezdésére, valamint 2. §-ának 9-10. és 15. pontjára, azáltal, hogy a

takarékszövetkezetek ügyfelei személyes adatainak kezelése, azok tárolása és

továbbítása külső vállalkozó - a Kft. - bevonásával történik, a Hpt. 13/A. §-a szerinti

kiszervezés. A Kft. éppen azzal végez műveletet az adatokkal, hogy a központi

szerverén ideiglenesen tárolja, ott fogadja, és onnan továbbítja azokat. Nem

tekinthető kizártnak annak lehetősége, hogy megismerhesse az adatokat. A Kft. által

üzemeltett „postaláda” szerver a Monbank rendszer Házibank funkcióját használó

takarékszövetkezetek és ügyfeleik számára - informatikai biztonsági szempontból -

kritikus funkciókat lát el, mert kiesése vagy nem megfelelő, illetőleg nem biztonságos

működése magas üzleti és működési kockázatot hordoz.

A Felügyelet e megítélésének megváltoztatását kérő levelében Ön vitatja a

kiszervezésnek minősítést. Érvelésének lényege szerint a Kft. a Házibank

szolgáltatás támogatása kapcsán nem végez semmilyen adattárolást. A MonBank

szoftver Házibank modulja ideiglenes tároló helyként a takarékszövetkezet és az

ügyfél között Internet szolgáltatók útján létesít kapcsolatot, a Kft-nek nincs szerepe

az ügyfél és a takarékszövetkezet kapcsolatában.

Levelében vitatja továbbá az adatkezelőnek minősítést, mert álláspontja szerint a

tárolóhely felett a takarékszövetkezet rendelkezik, ahol adatot csak a hitelintézet és

az ügyfél helyezhet el, és törölhet le. A Kft. semminemű aktív műveletet nem végez,

adatot nem fogad, nem tárol, és nem továbbít, az adat felett nincs rendelkezési joga,

azt még elolvasni sem tudja, tekintettel az ügyfél és a takarékszövetkezet által

alkalmazott, csak kettőjük által ismert kódolásra.

Érvelésével a Felügyelet nem ért egyet, azzal szemben továbbra is változatlanul

fenntartjuk a kifogásolt állásfoglalásban leírtakat. Ismételten hangsúlyozni kell, a

kérdés eldöntésénél az a mérvadó, hogy azáltal, hogy a Kft. által működtetett

központi szerver az ügyfél és a takarékszövetkezet közötti adatforgalom

szempontjából ideiglenes tároló helyként funkcionál, már adatot tárol. Ebből a

szempontból pedig nincs szerepe sem az ideiglenességnek, sem az utóbb hivatkozott

körülményeknek: egyfelől annak, hogy ez a kapcsolat (értelemszerűen) a különféle

Internet szolgáltatók útján, azok igénybevételével történik, másfelől annak sem, hogy

az Internetes tárolóhely (FTP) felett nem a Kft-nek, hanem (természetszerűleg) a

Házibank szolgáltatást igénybe vevő takarékszövetkezeteknek és ügyfeleiknek van

67

(aktív) rendelkezési jogosultsága. Miután tehát a MonBank szerver a be-, illetve

kimenő adatokat a hivatkozott „aktív műveletek” megtörténtéig tárolja, a szervert

működtető tulajdonos Kft. az Adatv. tv. szerinti adatkezelőnek minősül, hiszen az

adatok időleges tárolása révén mégiscsak műveletet végez az adatokkal, ezáltal pedig

az Internet szerverén igénybe vehető, magas biztonsági, üzleti és működési kockázatú

szolgáltatása kiszervezésnek minősül, tekintet nélkül arra, hogy a kockázatok

kezelésére a rendszer korábbi ismertetésében leírt kontrollkörnyezetet (hozzáférés,

titkosított vonalak) biztosítja.

Fontos látni, e tekintetben az a nagyon lényeges, hogy mind a takarékszövetkezetnek,

mind az érintett ügyfeleknek, mind a Felügyeletnek legyen lehetősége arra, hogy ezt

a rendszert, illetve a tevékenység végzést a maga szempontjából ellenőrizni tudja.

A különféle kockázatok kezeléséhez a Hpt. 13/A. §-a adja a jogszabályi kereteket. Az

érintett takarékszövetkezeteknek, illetve a kiszervezett tevékenységet végző Kft-nek

e keretek szerint kell eljárniuk. Így többek között a kiszervezés tényét be kell

jelenteni a Felügyeletnek, a meghatározott (szabályozási, ellenőrzési, biztonsági)

kontrollokat működtetni kell, a kockázattal arányos mértékben rendelkezni kell a

személyi, tárgyi és biztonsági feltételekkel, valamint az ügyfeleket kiszervezés

tényéről az üzletszabályzatban tájékoztatni kell.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 4. §-a alapján hitelintézet által nyújtható szolgáltatásokkal

kapcsolatos - állásfoglalás kérés

A megkeresés szerint egy adott bankcsoport magyarországi leányvállalata

üzletszervezési és költséghatékonysági okokból számos vezetési és kiszolgálási

funkciót biztosít a régióban működő leányvállalatok számára. Ennek keretében a

magyarországi központ feladata a régió egészével kapcsolatos stratégia kialakítása,

illetve management, tanácsadási szolgáltatások nyújtása a régió leányvállalatai

összességének.

Miután azonban a magyar adójogi előírások (a társasági adóról és az osztalékadóról

szóló 1996. évi LXXXI. törvény), valamint a bankcsoport belső szabályai

megkövetelik a szolgáltatások költségeinek az igénybevevők felé történő

kiszámlázását, de a szolgáltatások „bekerülési értéken” való továbbszámlázása nem

megengedett, ezért a magyar leányvállalat az általa nyújtott szolgáltatásokat ki

szeretné számlázni a régióbeli társvállalatainak oly módon, hogy a szolgáltatások

bekerülési értékét a belső szabályzata szerint és a nemzetközi gyakorlatnak is

megfelelően 10 %-os felárral (ún. „mark-up”) megnöveli.

Az állásfoglalást kérő álláspontja szerint a szolgáltatások nyújtása nem üzletszerű,

mert egyfelől azoknak nem célja a nyereség- és vagyonszerzés, másfelől a magyar

leányvállalat szándéka kizárólag egyedi ügyletek megkötésére irányul, és e stratégiai,

tanácsadási, illetve management szolgáltatásokat nem nyújtja általánosságban

ügyfelek vagy harmadik személyek részére, hanem kizárólag a régió adott

társvállalatai számára.

Mindezek alapján az állásfoglalás kérésben feltett kérdés arra irányult, hogy a szóban

forgó szolgáltatások nyújtása és kiszámlázása, valamint a magyar leányvállalaton

belül az e funkciókkal foglalkozó vezetőség felállítása sérti-e a Hpt. 4. §-ának (3)

bekezdésében foglalt tevékenység kizárólagossági (profiltisztasági) követelményt.

68

A Hpt. előírásai alapján a pénzügyi intézmény a pénzügyi szolgáltatási

tevékenységen kívül üzletszerűen kizárólag csak azzal szorosan összefüggő

tevékenységeket folytathat. Tekintettel arra, hogy ezen - az általános tiltás alóli

kivételeket jelentő - meghatározott tevékenységeket a Hpt. 4. §-ának (3) bekezdése

taxatíve felsorolja, a felvetettek szempontjából valóban annak eldöntése a releváns,

hogy a magyar leányvállalat ezeket - a Hpt. 4. §-ának (3) bekezdésében nem

megjelölt - tevékenységeket üzletszerűen végzi-e vagy sem, amely tevékenységek

üzletszerű végzését a Hpt. említett rendelkezése nem teszi lehetővé.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú melléklete Értelmező rendelkezések III.

Egyéb meghatározások 22. pontja rögzíti, miszerint üzletszerű tevékenység az

ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem

határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági

tevékenység.

A fogalmi meghatározás nyelvtani értelmezése alapján az is nyilvánvaló, hogy egy

adott gazdasági tevékenység csak abban az esetben minősül üzletszerűnek, ha az

üzletszerűség valamennyi tényállási eleme együttesen megvalósul.

A fentiekben körülírt szolgáltatások nyújtása bizonyosan meghatározott gazdasági

tevékenységek végzése, amelyeknek kapcsán ugyanakkor a konkrétumok pontosabb

ismerete nélkül az üzletszerűség egyes elemeiről az alábbiak mondhatók el, általános

érvénnyel.

Az ellenérték fejében végzett tevékenység, a nyereség-, vagyonszerzésre irányultság

az üzletszerűség olyan fogalmi kritériumai, amelyeknek tekintetében a főszabály

szerint az a megítélés, hogy amennyiben a szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy

díj felszámítása mellett nyújtják, akkor a nyereség-, illetve vagyonszerzésre

irányultság megállapítható.

Az üzletszerűség következő fogalmi eleme, az előre egyedileg meg nem határozott

ügyletek megkötésére irányultság álláspontom szerint akkor valósul meg, ha a

társvállalatok között megkötendő szerződések száma, a szerződő felek köre, a

szerződésben meghatározott szolgáltatás értéke, továbbá a szerződéskötés egyéb

lényegi körülményei előre nem meghatározottak. Az azonban, hogy egy ügylet

kapcsán az előre egyedileg meghatározott ügyletekre irányultság megállapítható-e

csak a konkrét szerződés, illetve a szerződéskötés körülményeinek ismeretében

dönthető el kétséget kizáró módon.

A rendszeresség tekintetében a Hpt. nem ad eligazítást, és a Felügyelet álláspontja

az, hogy az eseti jellegű ügyletkötést (több hasonló ügyletet egy szerződésbe

foglalnak) is lehet rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek tekinteni,

amennyiben a szerződés tartalma a szolgáltatás rendszeres nyújtására utal.

Ha a szolgáltatásnyújtás körülményeiből, illetve a megkötött szerződésekből

következően valamennyi tényállási elem megvalósul, akkor a szolgáltatásnyújtás

üzletszerűnek minősül. Ha viszont a tényállási elemek valamelyike nem állapítható

meg, akkor nem üzletszerű.

Az állásfoglalás kérésben bemutatott konstrukciót érintően a fentiekben elmondottak

alapul vételével valószínűsíthető, hogy a magyar leányvállalat által a régió számára

végzett kérdéses tevékenységek végzése és az említett vezetőség felállítása nem sérti a

69

Hpt. hivatkozott korlátozó rendelkezését, mivel a tevékenység a rendelkezésre álló

információk szerint előre egyedileg meghatározott ügyletek megkötésére irányul.

Nyilvánvalóan azonban csak a konkrét szerződések, illetve az ügylet minden

részletének ismeretében lehet kétséget kizáró módon állást foglalni, hogy a

banküzemhez szorosan nem tartozó tevékenységek üzletszerűnek minősülnek-e,

vagy sem.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) elnevezés védelmére vonatkozó szabály értelmezése

Annak megítélésekor, hogy a Takarékszövetkezet saját cégneve helyett - marketing

és látvány szempontjából - használhatja-e egy adott fiókja feliratozásánál a „Bank”

feliratot, nem a Hpt. beadványban hivatkozott 3. §-ának (1), illetve 5. §-ának (4)

bekezdéséből, hanem a Hpt. 199. §-ának (1) bekezdéséből szükséges kiindulni. A

Felügyelet álláspontja szerint a törvény ezen előírása az irányadó, amely kimondja,

hogy cégnevében, hirdetésében vagy bármilyen más módon a „hitelintézet”, „bank”,

„takarék”, „takarékszövetkezet” vagy „hitelszövetkezet” elnevezést, e fogalmak

összetételeit, jelzős alakját, továbbá rokonértelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét

csak a törvényben előírtaknak megfelelően engedélyezett hitelintézet vagy

bankképviselet szerepeltetheti.

Az elnevezés védelmére vonatkozó szabály alól a törvény a Takarékszövetkezet

esetében sem tesz kivételt. S az a jelen esetben is csak egyféleképpen értelmezhető,

akként, hogy a Hpt. 199. §-ának (1) bekezdése alapján a Bank elnevezést kizárólag a

Hpt. 5. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, az elnevezésnek megfelelő

szervezeti formában és a Hpt. 9. §-ának (1) bekezdésében előírtak szerinti jegyzett

tőkével alapított hitelintézet használhatja. Így miután a Takarékszövetkezet alapítási,

illetve tevékenységi engedélyét is a Hpt. 14. §-a és 18. §-a alapján

takarékszövetkezetként kapta a Felügyelettől, ezért a (fióképületének homlokzatán)

hirdetésként használt cégelnevezésében is csak a „takarékszövetkezet”, takarék”

vagy esetleg annak összetételeit, jelzős alakját, továbbá rokon értelmű vagy idegen

nyelvű megfelelőjét szerepeltetheti, azonban a „bank” elnevezést nem.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 44. §-a (4) bekezdésének b) pontjának a Felügyelet által

alkalmazott adott szankcióval összefüggésben való értelmezésével kapcsolatos -

állásfoglalás kérés

A Hpt. jelen esetre vonatkozatott 44. §-a (4) bekezdése b) pontjának előírása

egyértelmű, nem lehet pénzügyi intézménynél vezető állású személy az, aki súlyosan

vagy rendszeresen megsértette e törvény vagy más, a banküzemre vagy a pénzügyi

intézmény gazdálkodására vonatkozó jogszabály előírásait, és ezt a Felügyelet öt

évnél nem régebben kelt jogerős határozatában megállapította.

E törvényi előírás alapul vételével, amennyiben a Felügyelet a határozatában az

érintett vezető állású személy személyes felelősségét nem a Hpt. 151. §-ának (3)

bekezdésére alapítottan, a jogszabályi előírások súlyos, illetve rendszeres megsértése

miatt állapította meg korábban, akkor e szankció alkalmazása önmagában nem jár a

Hpt. 44. §-a (4) bekezdésének b) pontjában megfogalmazott jogkövetkezménnyel.

70

Devizaügyletek a Hpt. hatálya alá tartoznak-e?

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint ügyfelük a működése során

jelentkező árfolyamkockázat fedezése érdekében azonnali, határidős és opciós

devizavételi és –eladási szerződéseket kötne. A levelükben vázolt „A” változat

szerint az ügyfél a szerződéseket közvetlenül a vállalatcsoportba tartozó másik

leányvállalattal kötné meg, s ez utóbbi cég szerződne – saját nevében – ugyanilyen

feltételekkel egy bankkal. A „B” változatban a leányvállalat nem a saját nevében,

hanem az ügyfél képviseletében kötné meg a szerződéseket. E tranzakcióknak nem

célja a nyereség-, ill. vagyonszerzés, továbbá a leányvállalat e tevékenységéért

ellenértékben nem részesül.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy véleményünk arra az esetre vonatkozik,

amennyiben a két cég tevékenységét Magyarországon végzi. Az „A” változatnál

ugyanis elsősorban a leányvállalat esetében felmerülhet, hogy a társaság

tevékenysége nem tartozik a magyar jogszabályok területi hatálya alá, ennek

megítéléséhez azonban levele nem tartalmaz elegendő információt.

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 81.§ (1) bekezdés b) pontjából,

valamint a 82.§ c) és f) pontjaiból következően a devizával való kereskedelmi

tevékenység – határidős és opciós ügyletek keretében – befektetési szolgáltatási

tevékenységnek minősül. Ugyanakkor a Tpt. – Önök által is hivatkozott – 2.§ c)

pontja kimondja, hogy „nem tartozik a törvény hatálya alá a kizárólag az anyavállalat

és leányvállalat között, illetve az anyavállalat egyéb leányvállalatai javára folytatott

befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység (kivéve,

ha azt befektetési szolgáltató végzi)”.

A rendelkezésünkre álló információk alapján megállapítható, hogy az anyavállalat

két leányvállalatának (ügyfél és a leányvállalat) egymás közötti határidős és opciós

devizaügyleteire a Tpt. hatálya nem terjed ki. A „B” változat esetén egyébként

felmerülhet a Tpt. 2.§ b) pontjában foglalt kivétel szabályának alkalmazása is, amely

a befektetési szolgáltatónak nem minősülő befektető által kizárólag saját számlára, a

saját vagyon kockázatára folytatott befektetési tevékenységet kiveszi a Tpt. hatálya

alól.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3.§ (1) bekezdésének g) pontja értelmében a devizával saját számlára vagy

bizományosként folytatott kereskedelmi tevékenység – üzletszerű végzése esetén – a

pénzügyi szolgáltatási tevékenységek körébe tartozik, amely kizárólag a Felügyelet

engedélyével, pénzügyi intézményként végezhető. Az azonnali devizakereskedelmi

ügyletek tehát abban az esetben nem minősülnek engedélyköteles pénzügyi

szolgáltatásnak, amennyiben ezek üzletszerűsége nem áll fenn.

Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III./22. pontja

határozza meg.

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

- előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.”

Valamely tevékenység üzletszerűsége akkor áll fenn, ha a fenti definícióban foglalt

valamennyi feltétel együttesen megvalósul. Tekintettel arra, hogy a levelükben leírt

információk szerint a szolgáltatásnyújtó (leányvállalat) a szolgáltatásért cserébe nem

71

részesül ellenértékben, másrészt a szerződő partnerek és az általuk kötött ügyletek is

előre egyedileg meghatározhatóak, ezért a tevékenység valószínűsíthetően nem

minősül üzletszerűnek, ugyanakkor ennek megállapításához kevés információ áll

rendelkezésünkre.

Faktoring tevékenységre nemzetközi egyezmény alkalmazható-e?

A Felügyelethez intézett megkeresésben azt a problémát vetették fel, hogy a

követelés-vásárlási tevékenység tartalmi elemeit magyar jogi szabályozás nem

határozza meg, így esetlegesen a nemzetközi követelés-vételről szóló UNIDROIT

Egyezmény alkalmazható-e.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 1.§ (1) bekezdése alapján ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik,

e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén végzett, e

törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységre.

A faktoring tevékenység a Hpt. 2. számú melléklet I./10.2 pont b) alpontja

értelmében a pénzkölcsönnyújtás körébe tartozik, amely a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b)

pontja szerinti pénzügyi szolgáltatásnak minősül. A pénzügyi szolgáltatási

tevékenységek – így a követelés-vásárlási tevékenység – üzletszerű folytatásához a

Hpt. 3.§ (4) bekezdése alapján a Felügyelet engedélye szükséges.

A nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt

UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXV. törvény a faktoring

hatósági engedélyhez kötöttségével, és az engedélyezési eljárással kapcsolatban nem

tartalmaz eltérő rendelkezést.

Ezen túlmenően az Egyezmény tárgyi hatálya eredendően csak a nemzetközi

faktoring ügyletekre korlátozódik, másrészt az Egyezmény 3. cikke lehetővé teszi,

hogy annak alkalmazását a követelés-vételi szerződés felei kizárják.

Mindezekből következően az Egyezmény előírásait véleményünk szerint csak

szubszidiárius jelleggel lehet alkalmazni, így a faktoring tevékenység, valamint a

követelés-vásárlási szerződés tartalmi elemeinek meghatározásánál a szerződő felek

egymás közti jogviszonyában lehet figyelembe venni, ugyanakkor a tevékenység

jogszerű végzésének feltételeire, a hatóság és a követelést (üzletszerűen) megvásárló

fél jogviszonyára, s az engedélyezési eljárásra elsődlegesen a Hpt. szabályai az

irányadók.

Engedményezési tevékenység hogyan ítélhető meg a Hpt. szempontjából?

A levélben leírtak szerint egy ausztriai székhelyű osztrák cég rendszeresen árut

szállít egy magyar cégnek, amely azt továbbszállítja egy harmadik, szintén magyar

cégnek. A tervezett konstrukcióban az osztrák cég a második magyar céggel

engedményezési keretszerződést kötne utóbbinak a harmadik magyar céggel

szemben fennálló követelése engedményezésére az osztrák cég javára. Kérdés, hogy

e tevékenység végzéséhez esetlegesen szükséges-e a Felügyelet engedélye.

Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a felvetett probléma kapcsán releváns

jogszabály, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) hatálya – annak 1.§ (1) bekezdés a) pontjának értelmében – a Magyar

Köztársaság területén végzett pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi

72

szolgáltatási tevékenységekre terjed ki, annak megítélése azonban, hogy az osztrák

cég tevékenysége egyértelműen Magyarországon végzettnek minősül-e, csak a

konkrét szerződések ismeretében lehetséges.

Amennyiben a Hpt. hatálya kiterjed az osztrák cégre, akkor az engedményezési

tevékenység e társaság javára az osztrák cég szempontjából követelésvásárlási

tevékenységnek felel meg, amelynek üzletszerű végzése a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b)

pontjában szereplő, a Hpt. 2. számú melléklet I./10.2 pontjának b) alpontjában

meghatározott pénzkölcsönnyújtásnak minősül.

E pénzügyi szolgáltatás nyújtásához pedig a Hpt. 3.§ (4) bekezdéséből következően a

Felügyelet engedélye szükséges.

A kérdés eldöntése szempontjából tehát relevanciával bír annak megítélése, hogy a

fenti tevékenység üzletszerű-e. Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet

III./22. pontja határozza meg.

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg

meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”

Amennyiben a fenti definíció valamennyi (ellenérték, nyereségszerzési cél,

nyilvánosság, rendszeresség) eleme együttesen fennáll, a tevékenység abban az

esetben minősül üzletszerűnek, s ezáltal engedélykötelesnek.

A levélben foglaltak azonban nem tartalmaznak elegendő információt arra

vonatkozóan, hogy az üzletszerűség feltételei megvalósulnak-e, így ennek alapján a

fenti tevékenység engedélyhez kötöttsége nem bírálható el.

Központosított számlázási rendszer működtetése milyen tevékenységnek minősül a

Hpt. szempontjából?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének – a Magyar Nemzeti Bankkal és az

uniós felügyeleti hatóságokkal egyeztetett – véleménye a központosított számlázási

rendszer jogi megítélésére vonatkozóan a következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint ügyfele összegyűjti a

rendszerben résztvevő szállító cégek által a rendszerben levő kereskedő cégek

részére kibocsátott számlákat, majd a különböző kereskedő cégektől összegyűjti a

fizetéseket és ezt egy összegben továbbítja minden egyes szállítónak. Az

esedékességi napot megelőzően az ügyfél begyűjti a kiszámított összeget a kereskedő

cég bankszámlájáról a saját bankszámlájára és megbízást ad a saját bankjának, hogy

utalja át az összeget a szállító cég számlájára. Amennyiben az ügyfél nem tudja

begyűjteni az esedékes összeget a kereskedő cégtől legkésőbb az esedékesség napján,

akkor a szállítónak fizetendő összeget megelőlegezi. E központosított számlázási

rendszer működtetéséért az ügyfél részére a szállító cég díjat fizet. A kérdések arra

irányultak, hogy a levélben leírt tevékenység a hitelintézeti törvény hatálya alá

tartozik-e és annak végzéséhez szükséges-e felügyeleti engedély.

A fenti tevékenység – bár a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (1) bekezdés d) pontjában megjelölt, a Hpt. 2.

számú melléklet I./9. pontjában meghatározott pénzforgalmi szolgáltatások körébe

tartozó fizetési megbízások teljesítéséhez közel áll – véleményünk szerint pusztán

olyan technikai jellegű közvetítői tevékenység, mely a szállító és kereskedő cégek

73

közötti fizetések teljesítésének koordinálását szolgálja. A kereskedő cégek

számlájáról az ügyfél számlájára begyűjtött pénz szállítók részére történő átutalását

ugyanis az ügyfél kezdeményezésére a számlavezető hitelintézet végzi. Az ügyfél

nyilvántartási, elszámolási tevékenysége nem azonosítható a Hpt. 3.§ (2)

bekezdésének b) pontjában megjelölt, a Hpt. 2. számú melléklet I/18. pontjában

meghatározott elszámolásforgalmi tevékenységgel, mert az csak a hitelintézetekre

vonatkoztatható.

A konstrukció másik oldala, amely szerint az ügyfél a kereskedő cégek nemfizetése

esetén a szállítóknak fizetendő összeget megelőlegezi, a Hpt. 3.§ (1) bekezdésének b)

pontjában megjelölt pénzkölcsönnyújtás pénzügyi szolgáltatással mutat

hasonlóságot, ugyanakkor a Hpt. 2. számú melléklet I./10.4. pontjának b) alpontja

kimondja, hogy az egymással szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások által e

jogviszonyra tekintettel adott előleg nem minősül pénzkölcsön nyújtásának, s az

ügyfél és a kereskedő cégek jogviszonyában e kivétel szabálya alkalmazható.

A fentiekből következően a konstrukció megvalósításához – miként az Európai Unió

legtöbb országában – nem szükséges a Felügyelet engedélye.

Határon átnyúló tevékenység, ill. a szakszervezet által folytatni kívánt ügynöki

tevékenység megítélése

A kérelemben foglaltak szerint az állásfoglalást kérő ügyfele egy ausztriai

székhellyel rendelkező bank, amely pénzügyi szolgáltatást kíván nyújtani a Magyar

Köztársaság területén. Az előadottak értelmében a bank felvenné a kapcsolatot egy

magyarországi szakszervezettel és azon keresztül a szakszervezeti tagoknak

kedvezményes személyi kölcsönt kínálna. Az együttműködés keretében a

szakszervezet hivatalosan igazolná a tag munkaviszonyát és illetményét. A bank az

igazolás elfogadását követően kedvezményes feltételekkel, vagyoni fedezet nélkül

nyújtana egy bizonyos összeghatárig személyi kölcsönt a szakszervezeti tagnak. A

hitel törlesztő részletei a szakszervezet közreműködésével, a szakszervezeti tag

előzetes engedélye alapján a havi munkabéréből történő levonással ill. átutalással

kerülnének kifizetésre. A kölcsönszerződéseket Ausztriában, a bank székhelyén írnák

alá. Ezt követően magyarországi közjegyző előtt az ügyfélnek – közvetlen bírósági

végrehajtást biztosító közokirati formában – egyoldalú tartozáselismerő nyilatkozatot

kellene tennie. A fentiekre tekintettel a kérelmező abban a kérdésben kéri a

Felügyelet állásfoglalását, hogy a bemutatott tevékenység határon átnyúló

tevékenységnek minősül-e. Felveti továbbá, hogy a határon átnyúló tevékenység

kereteibe beilleszthető-e a tervezett tevékenység, ha a bank a közreműködésre

tekintettel a szakszervezetnek a hitelek után egyszeri jutalékot fizetne.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete III/43. pontja értelmében: „Határon átnyúló

szolgáltatás: a pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtása nem a

szolgáltatást nyújtó pénzügyi intézmény székhelyével, főirodájával, fióktelepével

azonos országban történik, és a szolgáltatást igénybe vevő ügyfél telephelye, állandó

lakóhelye sem abban az országban van, amelyben a szolgáltatást nyújtó pénzügyi

intézmény székhelye, telephelye, főirodája, fióktelepe.”

A rendelkezésre álló adatok alapján, a vázolt konstrukció külföldi (európai uniós)

elemeire ill. a fenti jogszabályhelyre figyelemmel megítélésem szerint a meg nem

nevezett osztrák bank magyar ügyfelek részére folytatni kívánt pénzkölcsönnyújtási

tevékenysége határon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak minősül. Tájékoztatjuk, hogy a

74

határon átnyúló tevékenység abban az esetben folytatható, ha – a Hpt. 32/E. §-ban

foglaltaknak megfelelően – az Európai Unió másik tagállamának illetékes felügyeleti

hatósága (az előadottak szerint az osztrák felügyeleti hatóság) tájékoztatja a

Felügyeletet, hogy a székhelyén bejegyzett hitelintézet Magyarországon határon

átnyúló szolgáltatást végez. A tájékoztatást követően a Felügyelet nyilvántartásba

veszi a hitelintézetet és egyúttal tájékoztatja a Hpt. 32/E. §-ban körülírt

fogyasztóvédelmi rendelkezésekről.

A második kérdésre az alábbi választ adjuk: A Hpt. 3. § (1) bekezdésének h) pontja

értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül a pénzügyi szolgáltatás közvetítése

(ügynöki tevékenység) üzletszerű végzése. A Hpt. 2. számú melléklete I/12.

pontjának b) alpontja értelmében ügynöki tevékenységnek minősül: a „pénzügyi

intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek során az

ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára

önállóan kötelezettséget nem vállalnak.” Megjegyezzük, hogy ezen „b” típusú

ügynöki tevékenység megkezdésének előfeltétele a felügyeleti bejelentési eljárás

lefolytatása, míg a hivatkozott jogszabályhely a) alpontja szerinti „a” típusú ügynök

kizárólag felügyeleti engedély birtokában kezdheti meg tevékenységét.

A Hpt. 2. számú mellékletének III/22. pontja határozza meg az üzletszerű

tevékenység fogalmát: „az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

– előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.”

A fentiek alapján tehát abban az esetben minősül az ügynöki tevékenység pénzügyi

szolgáltatási – bejelentés ill. engedélyköteles – tevékenységnek, ha az üzletszerűség

feltételei is fennállnak, vagyis megállapítható az ellenérték kikötése, a nyereség –ill.

vagyonszerzési célzat, az ügyletek egyedileg előre meg nem határozottsága, valamint

a gazdasági tevékenység rendszeressége.

Mindezekre tekintettel a szakszervezet által az osztrák bank határon átnyúló

tevékenységének elősegítése érdekében végzett „közreműködői” tevékenység, mely

után a bank jutalékot is fizetne, amennyiben az ügyfél pénzét nem kezelik és a bank

kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak, megítélésünk szerint – a

rendelkezésre álló adatok alapján – a „b” típusú ügynöki tevékenység elemeit

hordozza. Ugyanakkor a Hpt. 4. § (2) bekezdésére és a Hpt. 8. § (4) pontjára

figyelemmel a „b” típusú ügynöki tevékenységet pénzügyi intézményen kívül

pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéni

vállalkozó végezheti. Ebből következik, hogy az állásfoglalás iránti kérelemben

szereplő szakszervezet „b” ügynöki tevékenység folytatására nem jogosult.

Egyébiránt megjegyzem, hogy szakszervezet „a” típusú ügynöki tevékenységet sem

folytathat a Hpt. 8. § (3) bekezdése alapján.

Ezzel összefüggésben fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a Felügyelet az

engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenység megállapítása esetén a Hpt. 141. §-ának (2) bekezdésében rögzített

intézkedéseket alkalmazza. Ennek megfelelően a Felügyelet:

a) bűncselekmény gyanúja esetén büntetőeljárást kezdeményez az illetékes nyomozó

hatóságnál,

75

b) azonnali hatállyal megtiltja az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve

kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzését, továbbá

c) pénzügyi intézmény esetében felügyeleti intézkedést hoz, vagy kivételes

intézkedést rendel el, illetőleg pénzbírságot szab ki.

A Ptk záloghitelezésre vonatkozó szabályainak alkalmazása során ugyanazon

megítélés alá esik az Európai Unióban székhellyel rendelkező és az OECD

valamely tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet?

A kérelmező abban a kérdésben kérte a Felügyelet állásfoglalását, hogy a Polgári

Törvénykönyvről szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 257. § (2)

bekezdésének alkalmazásában hitelintézetnek minősül-e az európai unióbeli és a

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD)

tagországában székhellyel rendelkező hitelintézet. Ez a jogszabályhely rögzíti: „Ha a

zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van, vagy ha a jogosult záloghitel

nyújtásával üzletszerűen foglalkozik - a zálogjoggal biztosított követelései

tekintetében ideértve minden hitelintézetet -, a felek az (1) bekezdésben foglalt

feltételekkel abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági

végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti.” Ehhez kapcsolódva aziránt is

érdeklődött, hogy a Felügyelet megítélése szerint a fenti Ptk. rendelkezés

alkalmazása során van-e valamilyen megkülönböztetés amiatt, hogy az adott

hitelintézet székhelye az OECD vagy az Európai Unió valamelyik tagállamában van.

A kérelmező hivatkozott a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény azon rendelkezéseire is, melyek lehetővé teszik, hogy az

Európai Unióban illetve az OECD tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet

határon átnyúló szolgáltatásként Magyarországon közvetlenül nyújtson hitelt, feltéve,

hogy ehhez a székhely szerinti felügyeleti hatóság engedélyével rendelkezik.

A felvetett kérdés megítélésekor irányadó Hpt. 3/A. § (3) bekezdése értelmében: „A

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországában székhellyel

rendelkező külföldi pénzügyi intézmény a 3. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában;

illetve a 3. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott tevékenységet határon

átnyúló szolgáltatás formájában is végezhet, ha a székhely szerinti felügyeleti

hatóságtól engedéllyel rendelkezik ezen tevékenységek végzésére.”

Ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése akként rendelkezik: „Az Európai Unió

másik tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet, illetőleg a 15. § (4)

bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő pénzügyi vállalkozás határon

átnyúló szolgáltatást is végezhet.”

A fentiekből kitűnik, hogy mind az OECD tagállamában székhellyel rendelkező,

mind az európai unióbeli székhelyű hitelintézet végezheti határon átnyúló

szolgáltatásként a Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott hitel és

pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenységet. Ennek előfeltétele

ugyanakkor – mint ahogyan arra a kérelmező is utal –, hogy az adott hitelintézet

rendelkezzen a székhelye szerint illetékes felügyeleti hatóság megfelelő

engedélyével.

Mindezekre figyelemmel, a rendelkezésre álló adatok alapján, megítélésünk szerint a

Ptk. hivatkozott záloghitelezéssel összefüggő rendelkezése ill. a hitel –és

pénzkölcsön nyújtása mint pénzügyi szolgáltatási tevékenység Magyarországon

történő végzése vonatkozásában – megkülönböztetés nélkül – hitelintézetnek

76

minősül az OECD tagállamában illetve az Európai Unióban székhellyel rendelkező

hitelintézet, feltéve, hogy a székhelye szerint illetékes felügyeleti hatóság

engedélyével rendelkezik. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmüket arra, hogy a Magyar

Köztársaság területén történő határon átnyúló szolgáltatás nyújtásának előfeltétele

annak a Felügyelet részére történő bejelentése.

A konzorciális hitelezési tevékenység folytatásához nincs szükség külön

tevékenységi engedélyre olyan pénzügyi intézménynek, amely hitel és

pénzkölcsönnyújtási tevékenységre szóló korlátozása nélküli engedéllyel

rendelkezik

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet)

előterjesztett állásfoglalás kérésre - a kérdések sorrendjében - az alábbiakról

tájékoztatjuk.

Mint arra az állásfoglalást kérő levélben is utaltak, a konzorciális hitel intézménye

csak marginálisan jelenik meg a tételes jogi szabályozásban. Bár a hitelintézetek

gyakorlatában ismert e hitelfajta, azonban rá vonatkozó érdemi szabályt nem

tartalmaz sem a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.), sem egyéb jogszabály.

Mindössze definíciót tartalmaz a hitelintézetek által a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyelete részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról

szóló 53/2005. (XII.28.) PM rendelet, egyéb érdemi rendelkezést nem. Továbbá

különböző adatszolgáltatással, illetve könyveléssel kapcsolatos jogszabályok

használják e kifejezést.

A hivatkozott jogszabály fogalom meghatározása szerint ”konzorciális hitel: a

hitelfelvevő részére bankok egy csoportja által nyújtott hitel függetlenül

elnevezésétől (szindikált hitel, klubhitel, loan participation) stb.”

E jogszabályi definíción kívüli érdemi szabályozás hatályos jogunkban jelenleg

nincsen.

Álláspontunk szerint hitel és pénz kölcsönnyújtásra vonatkozó korlátozás nélküli

engedéllyel rendelkező pénzügyi vállalkozásnak nincs szüksége külön engedélyre

konzorciális hitelezéshez magyarországi ügyfelek részére.

A konzorciális hitelezési tevékenység végzésének külön feltétele nincsen, azonban a

pénzügyi vállalkozásnak ebben az esetben is meg kell felelnie a pénzügyi

intézmények működésére vonatkozó prudenciális előírásoknak, így különösen a

kockázatkezelésre vonatkozó szabályoknak. Tájékoztatom, hogy a Felügyelet a

pénzügyi vállalkozások ellenőrzésekor vizsgálja, hogy azok működése megfelel-e a

jogszabályoknak.

További kérdésére válaszolva abban az esetben, ha a konzorciumban külföldi, de

Európai Uniós tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmény vesz részt,

úgy ez határon átnyúló szolgáltatásnak minősül a külföldi társaság tekintetében.

Fordított esetben, vagyis ha a Magyarországi székhelyű pénzügyi vállalkozás vesz

részt konzorciális hitelezésben külföldi, de Európai Uniós tagállamban székhellyel

rendelkező pénzügyi intézménnyel külföldi ügyfelek részére, úgy a magyarországi

77

székhelyű pénzügyi vállalkozásra irányadóak a határon átnyúló szolgáltatás

szabályai.

Ugyanakkor felhívjuk figyelmet arra, hogy a pénzügyi vállalkozások számára a

hitelintézetekhez képest korlátozottabbak a határon átnyúló szolgáltatás szabályai.

Ugyanis csak azok a pénzügyi vállalkozások jogosultak erre, akik megfelelnek a Hpt.

15. § (4) bekezdésében felsorolt feltételeknek.

Banktitok

A megkeresés arra irányult, hogy a Bank és a Biztosító közötti együttműködés

keretében a biztosítási és pénzügyi termékeknek saját ügyfélkörben történő

kölcsönös direkt marketing eszközökkel való népszerűsítése, közvetítésekor a Bank

az ügyfelei név és telefonszámát átadná a Biztosítónak telefonos utánkövetés és

beleegyezés alapján, tehát formális írásbeli beleegyezés nélkül.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (a

továbbiakban: Hpt.) a banktitok kiadhatóságáról szóló 51. § (1) bekezdés a) pontja

szerint: „banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha a pénzügyi

intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható

banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító erejű

magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad; nem szükséges a

közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalás, ha az ügyfél ezt az

írásbeli nyilatkozatát a pénzügyi intézménnyel történő szerződéskötés keretében

nyújtja,”

A hivatkozott jogszabály tehát egyértelműen fogalmaz, az ügyfélnek a rá vonatkozó

banktitokkör kiadására vonatkozó hozzájárulását kifejezetten írásbeli

nyilatkozathoz köti.

Tekintettel arra, hogy a banktitok körébe a Hpt. 50. § (1) bekezdése értelmében az

ügyfelek alapvető személyes és pénzügyi adatai, tehát az ügyfelek név és

telefonszáma is beletartozik ennek esetleges sérelme súlyos kárt okozhat.

Ebből következően az ezen adatok kiadása során a kellő védelmet az ügyfél írásbeli

hozzájárulása biztosítja megelőzve azt, hogy az ügyfelek alapos meggondolás nélkül

adják beleegyezésüket adataik továbbításához.

Mindebből következően banktitoknak minősülő adatokat kizárólag a Hpt. 51. § (1)

bekezdés a-c) pontjában foglaltakkal összhangban adható ki, vagyis az ügyfél

telefonon nem adhatja meg érvényesen hozzájárulását a rá vonatkozó bármely

banktitoknak minősülő adat kiadásához.

Mindezek alapján a Felügyelet álláspontja szerint a Bank pénzügyi szolgáltatási

tevékenysége keretében megismert, az ügyfélre vonatkozó bármely információ

elszakítása a Hpt. 50. § (2) bekezdés szerinti ügyfél fogalmától nem indokolható.

Tehát pusztán azért, mert a Bank ezen információt biztosítási ügynöki tevékenysége

keretében az adott biztosítási termék közvetítése során kívánná harmadik személynek

átadni, az átadásra vonatkozóan nem lehet a Hpt. 51. § (1) bekezdésében foglaltaktól

eltekinteni még akkor sem, ha ez a biztosítási termék értékesítése szempontjából

nehézséget jelenthet.

78

Javasoljuk, hogy fenti témában - mivel adatvédelmi kérdéseket is érint -,

szíveskedjenek illetékességből megkeresni az Országgyűlési Adatvédelmi Biztos

hivatalát is állásfoglalás kiadása végett.

Lezárva: 2006. december 13-án

79

2005. év

Külföldi cég által ÁFA visszaigénylések megvásárlásához szükséges-e a Felügyelet

engedélye?

A megkeresésben az állásfoglalás tárgyát képező tevékenységet úgy írták le, hogy

„külföldi bejegyzésű adóalany (Megbízott) magyarországi cégek és gazdasági

társaságok (Megbízók) Európai Uniós országokban keletkezett ÁFA

visszaigényléseit megvásárolja (diszkontálás, forfetírozás, faktorálás) meghatározott,

a Megbízóval előzetesen egyeztetett és szerződésben rögzített feltételekkel és %-ért.”

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 3. §-ának (1) és (2) bekezdése sorolja fel azokat a

tevékenységeket, amelyek a Magyar Köztársaság területén történő, üzletszerű

végzése pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősül.

Ezek körébe tartozik a Hpt. 3. §-ának (1) bekezdés b) pontjában meghatározott hitel

és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás. A pénzkölcsön nyújtása

fogalomkörébe tartozik a követelések megvásárlása, melyet a Hpt. Értelmező

rendelkezéseinek I. fejezete 10.2. pontjának b) alpontja az alábbiak szerint határoz

meg:

„követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő –

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is) valamint

leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és

a kintlévőségek beszedését ki végzi.”

A hivatkozott meghatározásra figyelemmel az általános forgalmi adó visszatérítés,

mint követelés megvásárlása a pénzkölcsön nyújtása fogalomkörébe tartozik,

pénzügyi szolgáltatásnak minősül, s mint ilyen, tipikus esetben a Felügyelet

engedélyével végezhető.

Amennyiben az állásfoglalás iránti kérelemben említett „külföldi bejegyzésű

adóalany” az Európai Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező

hitelintézet vagy olyan pénzügyi vállalkozás, amely megfelel a Hpt. 15.§ (4)

bekezdésében előírt feltételeknek, jogosult határon átnyúló formában szolgáltatást

nyújtani a Hpt. 3/A. §-ának (4) bekezdése alapján.

Ha a szóban forgó cég a fenti kritériumoknak nem felel meg, az ÁFA visszaigénylés

megvásárlását, mint pénzkölcsön nyújtási tevékenységet ennek ellenére végezheti a

Magyar Köztársaság területén határon átnyúló formában – a Hpt. 3/A.§ (3)

bekezdése alapján –, feltéve, hogy a székhelye valamely OECD-tagállamban

található, és a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik ezen

tevékenység végzésére.

Pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e a cégcsoporton belül történő hitelezési,

pénzkölcsön nyújtási tevékenység?

Az állásfoglalást kérő beadványban leírtak szerint: „A Társaság 2004-ben alakult

kétszemélyes korlátolt felelősségű társaság. A Társaság alapítói a Társasági

Szerződésükben a Társaság főtevékenységeként a 65.22’03 TEÁOR kód alatt jelzett

„Egyéb hitelnyújtás” tevékenységi kört jelölték meg, tekintettel arra, hogy a TEÁOR

alapján a Társaság által végezni kívánt tevékenység e tevékenységi körbe sorolandó.

80

A Társaság egy cégcsoport tagjaként, a cégcsoport egyik finanszírozó cégeként kíván

működni, ennek keretében kizárólag a cégcsoporton belül, azaz anyavállalatnak

leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása

érdekében közösen végrehajtott pénzügyi műveleteket végezne. Hangsúlyozták, hogy

a Társaság nem minősül pénzügyi intézménynek.”

A társaság cégnyilvántartásban történő regisztrálása során a Cégbíróság részéről

kérdésként merült fel, hogy a Kft. által végezni kívánt tevékenység végzéséhez

szükséges-e hatósági engedély.

Fentiek alapján annak vizsgálata indokolt, hogy a társaság tevékenysége megfelel-e a

hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (Hpt.) 3.

§ (1) bekezdésben meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi

szolgáltatásnak.

Ezen tevékenység fogalmi meghatározását a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet

(értelmező rendelkezések) 10. pontja tartalmazza az alábbiak szerint:

10.1. Hitelnyújtás a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján

meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a

hitelintézet kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén

a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.

10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a

pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított

időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;

b) követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő -

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint

leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és

a kintlévőségek beszedését ki végzi;

c) minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős

visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő

(hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az

ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet;

d) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvény szerinti önálló

zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység.

A Hpt. 3. § (4) bekezdése értelmében a fenti tevékenységet üzletszerűen kizárólag a

Felügyelet engedélyével végezheti pénzügyi intézmény (hitelintézet és pénzügyi

vállalkozás).

Ugyanakkor az értelmező rendelkezések 10.4. pont f) alpontja szerint:

Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának:

…

81

f) anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a

likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem

értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.

Amennyiben a társaság valóban olyan cégcsoporton belüli finanszírozást kíván

végezni, amely tevékenység megfelel a fenti definíciónak, abban az esetben Kft.

tevékenysége nem minősül a Hpt. hatálya alá tartozó engedélyköteles pénzügyi

szolgáltatási tevékenységnek.

Felhívjuk a figyelmet, hogy valamely tevékenység pontos minősítésére kizárólag az

adott tevékenységre vonatkozó szerződések, illetve valamennyi lényeges körülmény

ismeretében kerülhet sor. Ezt figyelembe véve tehát a jelen állásfoglalás elméleti

jellegű, amely – a beadványban foglaltak alátámasztására szolgáló további

dokumentumok hiányában – teljes mértékben a beadványban ismertetett tényálláson

alapul.

Az univerzális hitelintézetek számára a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos

rendkívüli adatszolgáltatást elrendelő határozatok által alkalmazott „összesített

ügyfélpénz” fogalmának értelmezése

A Felügyelet által kiadott határozatban foglalt ügyfélpénz fogalom értelmezése az

összes bruttó ügyfélkövetelésre terjed ki. Magában foglalja az ügyfél forint és

devizaszámláin lévő pozitív egyenleget, a lekötött betéteket, illetve a Banknál

vezetett értékpapírszámlákon lévő értékpapírok aktuális értékét is, azaz azt az

értéket, amit a banki kapcsolat megszüntetése esetén az ügyfél kézhez kapna. Az

ügyfélhez már kihelyezett hitel nem tartozik bele az ügyfélpénz fogalmába.

A nem teljes körűen azonosított ügyfél részére természetesen újabb hitel – az

azonosítás teljes megtörténtéig – nem folyósítható. A hiteltörlesztésre nem

vonatkozik a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV.

törvény 16. § (9) bekezdése, így a hiteltörlesztések befogadhatóak.

Pénzkölcsönnyújtásnak minősül-e a munkavállalók részére történő lakáscélú

kölcsönnyújtás?

A kérdés arra vonatkozott, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) alábbi rendelkezéseire

tekintettel pénzkölcsönnek nem minősülő kölcsönnek vagy lakossági kölcsönnek

minősül-e, ha a bank a munkavállalói részére kedvezményes kamatozású lakáscélú

kölcsönt nyújt.

A Hpt. 2. számú melléklete I. 10.4. pontjának a) alpontja szerint „nem minősül

pénzkölcsön nyújtásának a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal –

esetileg – adott kölcsön.”

A Hpt. 2. számú melléklete III. 13. pontja értelmében „lakossági kölcsön: a

fogyasztási kölcsön, valamint a lakás, illetőleg üdülő vagy egyéb ingatlan

vásárlására, építésére, felújítására, bővítésére, korszerűsítésére, továbbá

közműfejlesztésre a természetes személy által igénybe vehető kölcsön.”

A levélben kifejtették, hogy „a Bank a kölcsön folyósításával kapcsolatban szociális,

illetve rászorultsági szempontokat nem vesz figyelembe, és a kölcsönt nem esetileg

nyújtja, hanem a belső szabályzatban meghatározottak szerint jogosult rá minden

olyan munkavállaló, aki legalább egy éves munkaviszonnyal rendelkezik a Banknál.”

82

Mindezekre tekintettel a Felügyelet megítélése szerint a fenti kölcsönnyújtás

lakossági kölcsönyújtásnak minősül. Ennélfogva – a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdés

b) pontjában foglaltak alapján – a szerződésben fel kell tüntetni a teljes

hiteldíjmutatót.

Beszedési megbízások benyújtása, illetve átutalások teljesítése engedélyköteles

pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e?

Internetes szolgáltatás jogi megítélésére vonatkozó megkeresésben leírtak szerint a

tervezett konstrukcióban az állásfoglalást kérő ügyfele – amely nem pénzügyi

intézmény – szerződést köt egyes számlakibocsátókkal, melyeknek elektronikus

számláját megjeleníti az általa működtetett internetes felületen. Az internetes oldalon

regisztrált felhasználó – a számla kötelezettje – értesítés után az interneten

megtekintheti és kiegyenlítheti a számlát. A fizetési kötelezettség teljesítésének

egyik módja az, hogy az állásfoglalást kérő ügyfele beszedési megbízást ad a

felhasználó bankjának, ugyanakkor álláspontja szerint eltérést jelent, hogy azt az

ügyfélnek előzetesen jóvá kell hagynia. Ezek után a beszedett összeget átutalja a

számlakibocsátó (jogosult) részére. Kérdése, hogy a fenti konstrukció esetlegesen

engedélyköteles pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek tekinthető-e.

A felvetett probléma pénzforgalmi kérdést is érint, amelynek megválaszolása a

Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik, ezért javasoljuk e tárgyban az MNB

megkeresését is.

A beszedési megbízások teljesítése során irányadó jogszabályi előírásokat a pénz- és

elszámolásforgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK

147.) MNB rendelkezés tartalmazza. Az azonnali beszedési megbízásra vonatkozó

szabályok az MNB rendelkezés 19-23.§-aiban jelennek meg. Az MNB rendelkezés

19.§ (3) bekezdésének b) pontja egyértelműen kimondja, hogy azonnali beszedési

megbízásnak akkor van helye a bankszámla ellen – amennyiben nem törvény vagy

kormányrendelet írja elő alkalmazását –, ha a kötelezett az azonnali beszedési

megbízással történő fizetésről szóló bejelentésben (felhatalmazó levélben) engedi

meg annak benyújtását.

A Felügyelet álláspontja szerint ügyfele tevékenységének azon része, hogy a

beszedési megbízás benyújtása előtt a felhasználó jóváhagyását kéri, a beszedési

megbízásnak nem speciális eleme, hanem a fentiek alapján jogszabályban előírt

kötelezettsége.

Másrészt a megbízást adó személye a tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak

minősítése szempontjából nem bír relevanciával, tekintettel arra, hogy magát a

pénzügyi lebonyolítást – azaz a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet I/9. pontja alapján pénzforgalmi

szolgáltatásnak, s így a Hpt. 3.§ (1) bekezdés d) pontja szerinti pénzügyi

szolgáltatásnak minősülő fizetési megbízások teljesítését – hitelintézet végzi.

(Pénzforgalmi szolgáltatás: külön jogszabály szerint a pénzforgalom körében nyújtott

szolgáltatások összessége, ideértve elsősorban a pénzforgalmi számlavezetést, a

fizetési megbízások teljesítését, továbbá a nemzetközi fizetési forgalom

lebonyolítását.)

Ügyfele további tervezett tevékenysége kapcsán már felvetődik annak pénzügyi

szolgáltatássá minősítése, mivel - a levélből kitűnően - az ügyfeléhez beérkező

83

pénzösszegeket ő maga továbbítaná a számlakibocsátók részére, amely tevékenység

a számlavezetéssel és az átutalások tényleges lebonyolításával mutat hasonlóságot.

E tevékenységet pedig a Hpt. 3.§ (4) bekezdéséből következően kizárólag a

Felügyelet engedélyével, a Hpt. 5.§ (2) bekezdés b) pontja alapján hitelintézeti

formában lehet végezni.

A faktoring tevékenység végzésére szóló engedély alapján végezhető-e forfetírozás

is?

A kérelemben annak megerősítését kérték a Felügyelettől, hogy a faktoring

tevékenység végzésére feljogosított pénzügyi vállalkozás egyúttal forfetírozási

tevékenységet is végezhet, ahhoz külön engedélyre nincs szüksége.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete I/10.2. pontja értelmében

pénzkölcsönnyújtásnak minősül:

„követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő –

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint

leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és

a kintlévőségek beszedését ki végzi.”

A Hpt. tehát a követelésmegvásárlás körén belül külön nevesíti a faktoringot, a rövid

lejáratú követelések megvásárlását és a forfetírozást, a hosszú lejáratú követelések

megvásárlását.

A Hpt. 140. §-a értelmében: „A Felügyelet a 3. §-ban és a 14-16. §-ban

meghatározott engedélyt határozott időre, feltételhez kötötten, valamint korlátozott

tevékenységi körrel, területi korlátozással, a pénzügyi szolgáltatási tevékenységen

belül pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja.”

Minderre tekintettel annak megítélésekor, hogy az adott pénzügyi vállalkozás

forfetírozási vagy faktoring tevékenység ill. e kettő együttes folytatására jogosult-e, a

Felügyelet által adott engedély rendelkezése az irányadó. Tehát amennyiben az

engedély kifejezetten faktoring tevékenység végzésére szól, akkor annak alapján

forfetírozás nem folytatható.

Betéti társaság, mint un b) típusú ügynök tevékenységi körében végezheti-e a

67.13’03 TEÁOR szám alá tartozó tevékenységet?

A levélben ismertetett tényállás szerint egy adott cégbejegyzési eljárás során az

illetékes cégbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogi személyiséggel nem

rendelkező gazdasági társaság – tehát Bt. -, a 67.13’03 tevékenységi kört nem

folytathatja, csak a 65.23’03 TEÁOR szám alá tartozó tevékenységet veheti fel

tevékenységi körébe.

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

8. § (4) bekezdése értelmében a pénzügyi szolgáltatás közvetítését, a Hpt. 2. számú

melléklet I. fejezet 12. pont b) alpontjában meghatározott ügynöki tevékenységet

pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéni

vállalkozó is végezheti.

84

A Felügyelet nem TEÁOR számokat engedélyez, hanem a Hpt. 3. §-ában

meghatározott pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységek végzését, valamint – a Hpt.-ben meghatározott feltételek fennállása

esetén – az ún. b) típusú ügynöki tevékenységet végző egyéni vállalkozókat,

gazdasági társaságokat, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat

nyilvántartásba veszi.

Fentieket figyelembe véve az egyes tevékenységek szakágazati besorolása

tekintetében a Felügyelet nem rendelkezik hatáskörrel, mivel az egyes tevékenységek

TEÁOR ágazati osztályozása a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. § (1)

bekezdés f) pontja alapján a Központi Statisztikai Hivatal kizárólagos hatáskörébe

tartozik.

A beadványban szereplő további kérdés szerint: „Amennyiben felveheti a 67.13’03

TEÁOR számú tevékenységi kört, abban az esetben szükséges - bármilyen módon –

akár a Társasági szerződésben, akár a Cégbírósági Bejegyzési kérelemben – utalni

arra, hogy a Betéti Társaság kizárólag a Hpt. 3. § (1) bek. h) pontja szerint, a 2.

Melléklet 1. fejezet 12. pont b. alpontja szerinti tevékenységet kívánja végezni a

67.13’03 TEÁOR számú tevékenységi körön belül.”

A Felügyelet feladatkörében annak vizsgálatát látja el, hogy a kérelmező a

tevékenység végzésének engedélyezéséhez szükséges valamennyi jogszabályi

követelményt teljesítette-e, illetve a Hpt.-ben meghatározott jogszabályi előírásoknak

megfelelően gyakorolja-e tevékenységét.

Ugyancsak nem tartozik a Felügyelet hatáskörébe annak megítélése, hogy a

tevékenység cégbírósági nyilvántartásba vétele során mely formai, tartalmi

követelmények az irányadóak, ennek megítélésében a cégbíróság gyakorlata a

meghatározó.

Valamely tevékenység pontos minősítésére kizárólag az adott tevékenységre

vonatkozó szerződések, illetve valamennyi lényeges körülmény ismeretében kerülhet

sor. Ezt figyelembe véve tehát a jelen állásfoglalás elméleti jellegű, amely – a

beadványban foglaltak alátámasztására szolgáló további dokumentumok hiányában –

teljes mértékben a beadványban ismertetett tényálláson alapul.

Pénzügyi vállalkozás egyes könyvelési feladatokat kiszervezhet-e?

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint egy faktorálással foglalkozó

pénzügyi vállalkozás saját könyvelését egy könyvelőirodával végeztetné el. Kérdése,

hogy e tevékenység kiszervezésnek minősül-e, s így a kiszervezés szabályai

alkalmazandóak-e.

A kiszervezés fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet III/41. pontja határozza meg.

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle

szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

85

A fenti jogszabályhely a kiszervezést a hitelintézetek vonatkozásában teszi lehetővé,

ugyanakkor a Hpt. 13/A.§ (13) bekezdése kiterjeszti e személyi hatályt a pénzügyi

vállalkozásokra is.

„Pénzügyi vállalkozás a Felügyelethez történő bejelentés nélkül szervezheti ki

ügyviteli tevékenységét, ha azonban a kiszervezni kívánt ügyviteli tevékenység

banktitkot is érint, akkor az (1)-(12) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni

kell.”

A beadott levélből kitűnik, hogy a pénzügyi vállalkozás a saját könyvelését végezteti

el tőle szervezetileg független személlyel. Amennyiben e tevékenység

ügyféladatokat, s így banktitkot nem érint, akkor olyan ügyviteli tevékenységnek

minősül, amelynél a kiszervezésnek a Hpt. 13/A.§ (1)-(12) bekezdéseiben foglalt

szabályait nem kell alkalmazni, egyéb esetben a kiszervezés szabályai megfelelően

alkalmazandók, így a Felügyelet felé történő bejelentési kötelezettség is fennáll.

Határon átnyúló szolgáltatás „b” ügynök útján végezhető-e?

A Felügyelet ismételt véleménye ügynöki tevékenység határon átnyúló

tevékenységként történő végzésével kapcsolatban a következő:

A korábbi levélben felvázolt tényállás szerint az állásfoglalást kérő ügyfele egy

ausztriai székhelyű, Magyarországra – határon átnyúló szolgáltatásként –

pénzkölcsönt nyújtó hitelintézet számára un. b) típusú ügynöki tevékenységet kíván

végezni. Az ügynök tevékenysége a potenciális hitelfelvevők tájékoztatására,

valamint az ingatlanfedezetek értékbecslésére terjedne ki. Kérdése, hogy magyar

állampolgár osztrák hitelintézet szolgáltatásának elősegítése érdekében, határon

átnyúló formában folytatandó közvetítési tevékenysége megfelel-e a hatályos

jogszabályoknak.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3/A.§ (4) bekezdése szerint „Az Európai Unió másik tagállamában székhellyel

rendelkező hitelintézet, illetőleg a 15. § (4) bekezdésében meghatározott

feltételeknek megfelelő pénzügyi vállalkozás határon átnyúló szolgáltatást is

végezhet.”

Ugyanakkor a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás módját, ill. formáját sem a Hpt.,

sem a vonatkozó uniós szabályok nem tartalmazzák, így kifejezetten nem is zárják

ki, hogy a megfelelő bejelentési eljárás lefolytatása után a Felügyelet által határon

átnyúló szolgáltatásnyújtóként nyilvántartásba vett pénzügyi intézmény

magyarországi tevékenységét a Hpt. hatálya alá tartozó b) típusú ügynökök útján

végezze.

Tekintettel arra, hogy az ügynök magyar gazdasági társaságként, szövetkezetként

vagy egyéni vállalkozóként Magyarországon fogja tevékenységét végezni, ezért a

Felügyelet álláspontja szerint e tevékenység során a magyar fogyasztóvédelmi

szabályok vonatkoznak rá, így a Hpt. 3.§ (9) bekezdésében foglalt rendelkezés

alapján az ügynök személyét a magyar Felügyeletnek nyilvántartásba vétel végett be

kell jelenteni, mert ezáltal igazolható, hogy az ügynök jogszerűen folytat közvetítői

tevékenységet.

86

„A” típusú ügynök ismételt azonosítási kötelezettségének kérdése a pénzmosás

megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény alapján

A Pmt. 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozik - többek között -, aki

a Magyar Köztársaság területén pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységet folytat ((4) bekezdése szerint ez alól kivételt képez,

vagyis nem tartozik e törvény hatálya alá a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklet I. fejezet 12.

pontjának b) alpontjában meghatározott ügynök).

A Pmt. 3. § (1) bekezdése alapján a szolgáltató az ügyféllel történő üzleti kapcsolat

létesítésekor, vagyis az ügyfél és a szolgáltató között a szolgáltató tevékenységi

körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére vonatkozó, tartós jogviszony létesítését

célzó írásbeli szerződés megkötésekor főszabályként köteles az ügyfél, annak

meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult, továbbá a képviselő azonosítását

elvégezni.

A Pmt. egyértelműen meghatározza továbbá azokat az eseteket, mikor a Magyar

Köztársaság területén pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységet folytató szolgáltatónak nem kell a fenti azonosítást elvégezni, így

többek között:

3.§ (11) bekezdése szerint nem kell az azonosítást ismételten elvégezni, ha

a szolgáltató az ügyfelet, a meghatalmazottat, a rendelkezésre jogosultat,

továbbá a képviselőt egyéb ügylet kapcsán már azonosította, és

jelen ügylet kapcsán az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult, a

képviselő személyazonosságát megállapította, és

nem történt a szóban forgó, a Pmt. 5. § (1) bekezdésében felsorolt adatokban

változás.

A fentiek alapján a szolgáltató nem kötetes az ügyfelek (ill. meghatalmazott, a

rendelkezésre jogosult, képviselő) azonosítását a bankkártya-szerződés megkötésekor

ismételten elvégezni, amennyiben az alábbi feltételeknek eleget tesz:

az azonosításra egyéb ügylet kapcsán, adott esetben a bankszámla-szerződés

megkötéséhez kapcsolódóan előzetesen már sor került;

az ügylet kapcsán az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult, a

képviselő személyazonosságát megállapítja;

az azonosítás óta nem történt a Pmt. 5. § (1) bekezdésében felsorolt

adatokban változás.

A Hpt. 3.§ (1) bekezdésének b) pontjában foglalt pénzkölcsönnyújtás

engedélyköteles, ha a tevékenységet üzletszerűen végzik?

Az állásfoglalást kérő könyvvizsgáló tevékenysége során került kapcsolatba egy

gazdasági társasággal, melynek tevékenységi körébe nem tartozik „pénzintézeti

tevékenység”, bevétele kereskedelmi tevékenységből származik. Működése során

kereskedelmi partnereinek nagyobb összegű kölcsönt adott, kamat kikötésével. A

kölcsönök futamideje nem, vagy csak alig haladta meg az egy évet. A kölcsönnyújtás

87

külföldi társaságok részére történt, az elmúlt két évben öt különböző társaságnak. Az

állásfoglalás iránti kérelem tartalmazza továbbá: „A kölcsön futamideje alatt adódott

az a lehetőség, hogy a kölcsön visszafizetése fejében a kedvezményezett társaságban

tulajdonrészt, tőzsdén nem jegyzett részvényt vesz át a kölcsönadó, de ezt a

megoldást a kölcsönszerződés nem tartalmazta, annak ellenére, hogy a kölcsön

folyósítójának nincs kifogása a törlesztés ilyen módja ellen.”

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi

szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű

végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.

A Hpt. 2. számú mellékletének I/10.2. pontja (a-d alpontja) határozza meg a

pénzkölcsönnyújtás fogalmát. Ennek egyik típusa az a) alpont szerint:

„a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a

pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított

időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni”.

A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a

pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által

kibocsátott engedély alapján lehetséges.

Ebből következően a pénzkölcsönnyújtás, mint engedélyköteles pénzügyi

szolgáltatás meghatározásakor kiemelten vizsgálandó az üzletszerűség feltétele. A

Hpt. 2. számú melléklete III/22. pontja értelmében:

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés

végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló -

rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”

Megítélésünk szerint – a rendelkezésre álló információk alapján – jelen ügyben

megállapítható a Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott

pénzkölcsönnyújtás üzletszerű végzése, ugyanis a levélben leírt tényállás szerint az

üzletszerűség mindhárom együttes feltétele fennállhat, amelyek az engedélyköteles

üzletszerű pénzkölcsönnyújtási tevékenységet megalapozzák.

Az állásfoglalás iránti kérelemben meg nem nevezett társaság a Hpt. 3. § (1)

bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet engedély nélkül végzi, ezért helye lehet a

Hpt. 141. §-ában meghatározott intézkedések alkalmazásának.

Átalakult hitelintézetnek kell-e kereskedési könyvet vezetnie, ha a jogelőd

mentesítéssel rendelkezett?

A Takarékszövetkezet a Felügyelet határozata alapján alakult át bankká. Az

átalakulást követően a Takarékszövetkezet jogutódja a Bank lett. A szövetkezetekről

szóló 1992. évi I. törvény 88.§-a szerint a szövetkezetek részvénytársasággá

alakulásának – szövetkezeti törvényben nem szabályozott – kérdéseiben a gazdasági

társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezései irányadók. A Gt.

67.§ (1) bekezdése szerint az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult

gazdasági társaság jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd

gazdasági társaság jogai, és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei. A

88

(2) bekezdés értelmében a hatósági engedély jogosultja a jogutód gazdasági társaság,

kivéve, ha a hatósági engedély feltételeinek a jogutód nem felel meg.

Mivel a jogelőd Takarékszövetkezet a Felügyelet határozatával mentesítést kapott a

kereskedési könyv vezetése alól, a mentesítés a jogutód Bankot is megilleti,

mindaddig, amíg annak törvényi feltételei fennállnak. A mentesítő határozat – a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

rendelkezésein alapulva – tartalmazza azt is, hogy amennyiben a Takarékszövetkezet

(illetve most más jogutódja) vonatkozásában a Hpt. 76.§ (6)-(7) bekezdéseiben

meghatározott mentesítési feltételek már nem állnak fenn, a Takarékszövetkezet (a

Bank) a kereskedési könyv vezetésére kötelezetté válik. A Hpt. 76.§ (8) bekezdése

továbbá előírja, hogy a hitelintézet a kereskedési könyvvel kapcsolatos adatokat

negyedévente köteles jelenteni a Felügyeletnek.

A fentieket összefoglalva tehát megállapítható, hogy a jogutód Bankot mindaddig

megilleti a jogelőd Takarékszövetkezet részére adott mentesítés, amíg annak törvényi

feltételei a Bankra nézve is fennállnak.

Pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez-e a gazdasági társaság, amely saját

többségi tulajdonában lévő más társaságok számára tagi kölcsönt folyósít?

Az állásfoglalást kérő levélben azt a kérdést vetették fel, hogy engedélyköteles

tevékenységnek minősül-e az, ha egy gazdasági társaság a saját többségi

tulajdonában lévő más gazdasági társaságok számára több alkalommal – működés

beindítása, beruházások megvalósítása céljából – jegybanki alapkamatnak megfelelő

mértékű kamat ellenében tagi kölcsönt folyósít.

Fentiek alapján annak vizsgálata szükséges, hogy a társaság tevékenysége megfelel-e

a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (Hpt.)

3. § (1) bekezdésben meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi

szolgáltatásnak.

Ezen tevékenység fogalmi meghatározását a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet

(értelmező rendelkezések) 10. pontja tartalmazza az alábbiak szerint:

10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján

a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben

megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles

visszafizetni;

A Hpt. 3. § (4) bekezdése értelmében a fenti tevékenységet üzletszerűen kizárólag a

Felügyelet engedélyével végezheti pénzügyi intézmény (hitelintézet és pénzügyi

vállalkozás).

Ugyanakkor az értelmező rendelkezések 10.4. pont f) alpontja szerint:

Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának:

…

f) anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a

likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem

értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.

89

A rendelkezésre álló információk alapján – a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket

figyelembe véve –, ha ténylegesen anyavállalat-leányvállalat kapcsolat áll fenn a

kölcsönt folyósító és az azt igénybe vevő cégek között, abban az esetben a kérdéses

gazdasági társaság által végezni kívánt tevékenység – amennyiben a likviditás

biztosítása érdekében kerül sor a fentiek lebonyolítására - nem minősül a Hpt.

hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek.

Ezen megállapítás független attól a körülménytől, hogy az anyavállalat milyen

mértékű kamatot határoz meg a kölcsön folyósítása alkalmával.

Felhívjuk a figyelmet, hogy valamely tevékenység pontos minősítésére kizárólag az

arra vonatkozó valamennyi lényeges körülmény ismeretében kerülhet sor. Ezt

figyelembe véve tehát a jelen állásfoglalás elméleti jellegű, amely – a beadványban

foglaltak alátámasztására szolgáló további dokumentumok hiányában – teljes

mértékben az állásfoglalást kérő által ismertetett tényálláson alapul.

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása

Az állásfoglalást kérő ügyvéd kérelmében előadta, hogy ügyfele több gazdasági

társaságban részesedéssel rendelkező gazdasági társaság. „Az egyes társaságok

likviditása változó, hol az egyiknek, hol a másiknak lenne szüksége átmeneti

kölcsönre, melyet az azonos tulajdonosi körű másik társaság vagy éppen a társaság

tulajdonosa biztosíthatna.” Az állásfoglalás iránti kérelem e tényállással

összefüggésben a pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározására irányul.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi

szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű

végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.

A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a

pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által

kibocsátott engedély alapján lehetséges.

Ugyanakkor a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.4. pontja meghatározza, hogy mely

tevékenységek nem minősülnek pénzkölcsönnyújtásnak. Ezek körében a hivatkozott

rendelkezés f) alpontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az

„anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg utóbbiak egymás közötti, a likviditás

biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a

pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket.”

Megítélésünk szerint amennyiben az állásfoglalást kérő által vázolt esetben – a Hpt.

2. számú mellékletének III/38. és III/39. pontjában meghatározott – anyavállalat és

leányvállalat közötti kapcsolat fennáll és az ügylet a likviditás biztosítása érdekében

történik, a hivatkozott kivételt biztosító szabály értelmében ez a tevékenység nem

minősül pénzkölcsönnyújtásnak, vagyis a Felügyelet engedélye nélkül végezhető.

A Hpt. 199. § (1) bekezdésében nem jelölt szervezeti formában pénzügyi

szolgáltatási tevékenység végzése során jogi személy használhatja-e a „bank”

elnevezést?

Az állásfoglalást kérő Rt a levelében a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 199. § (1) bekezdésében meghatározott előírás

értelmezését kezdeményezte.

90

A megjelölt jogszabályi hely szerint: „Cégnevében, hirdetésében vagy bármilyen

más módon a „hitelintézet”, „bank”, „takarék”, „takarékszövetkezet” elnevezést, e

fogalmak összetételeit, jelzős alakját, továbbá rokonértelmű vagy idegen nyelvű

megfelelőjét csak a törvényben előírtaknak megfelelően engedélyezett hitelintézet

vagy bankképviselet szerepeltethet. E korlátozások nem vonatkoznak az MNB-re,

tovább a pénzügyi intézmények szakmai érdekképviseleti szervezeteire, valamint az

e törvény hatálybalépése előtt alapított és engedélyezett hitelintézetekre”.

Továbbá a hivatkozott jogszabályi rendelkezésben foglaltakkal kapcsolatban azt a

kérdést vetette fel, hogy a szakasz második mondatában meghatározott körbe nem

tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató jogi személy használhatja-e a

„bank” elnevezést oly módon, hogy azt nem a cégnevében szerepelteti.

A Hpt. 199. § (1) bekezdése értelmében a „bank” elnevezést kizárólag hitelintézet és

bankképviselet szerepeltetheti. Emellett a jogszabály egyértelműen meghatározza azt

is, hogy ezen szabály az elnevezés nemcsak cégnévben, hanem hirdetésben vagy

bármely más módon történő alkalmazására is vonatkozik.

Fentieken túl azonban, a Hpt. 199. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés

rendelkezései nem vonatkoznak arra az esetre, ha cégnevében, hirdetésében vagy

bármilyen más módon valamely személy a „bank” kifejezést olyan összefüggésben

használja, amely kizárja azt a látszatot, hogy pénzügyi szolgáltatási tevékenységet

folytat.

Az állásfoglalást kérő Rt. a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésével

összefüggésben kívánja alkalmazni a „bank” elnevezést, ezért - a fent hivatkozott

kivételt tartalmazó szabályozás figyelembe vétele mellett - a Hpt. 199. § (1)

bekezdésében meghatározottak alapján az Rt. a kérdéses elnevezés használatára nem

jogosult.

Kft cégformában működő gazdasági társaság milyen jogszabályi feltételek mellett

végezhet befektetési célú arany, drágakő értékesítést?

Az állásfoglalást kérő Hivatalt - a levélben ismertetett körülmények szerint - azzal

kereste meg egy Kft, hogy az általa - arany tekintetében - végezni kívánt

befektetéscélú nagykereskedelmi értékesítési tevékenység TEÁOR szerinti

besorolását határozza meg.

Ezzel kapcsolatban a megkeresés arra irányult, hogy a befektetési célú arany,

drágakő értékesítése forgalmazása milyen jogszabályi feltételekkel végezhető.

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 82. §-ában foglaltak alapján az

arany és drágakő nem minősülnek befektetési eszköznek, és az ezzel kapcsolatos

befektetési célú értékesítési tevékenység nem tartozik a Tpt. hatálya alá.

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

4. § (3) bekezdés d) pontja szerint a pénzügyi intézmény, ha törvény másként nem

rendelkezik, pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen aranykereskedelmi

tevékenységet folytathat.

Az arany kereskedelmi ügylet fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III. fejezetének 34.

pontja határozza meg az alábbiak szerint:

91

„a színaranyra (arany, amelynek finomsága legalább 995/2000), továbbá –

aranytartalmára tekintet nélkül – a rúdaranyra és az aranytömbre, valamint a

forgalomban nem lévő arany pénzérmére és - numizmatikai céllal – a forgalomban

lévő arany pénzérmére kötött ügylet”.

A Hpt. fenti rendelkezéseit azonban csak abban az esetben szükséges figyelembe

venni, amennyiben pénzügyi intézmény kíván aranykereskedelmi tevékenységet

végezni.

Összegezve tehát - az állásfoglalást kérő által rendelkezésre bocsátott információk

alapján - a Kft. tevékenysége végzésére vonatkozó előírások meghatározása

tekintetében a Felügyelet nem rendelkezik hatáskörrel.

Véleményünk szerint a Kft. tevékenységét illetően az egyes kereskedelmi

tevékenységekről szóló 15/1989. (IX.7.) KeM rendeletben megállapított szabályozás

lehet irányadó, és ezt figyelembe véve a kérdéskör megítélése – álláspontunk szerint

– a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet hatáskörébe tartozik.

Felhívjuk az állásfoglalást kérő figyelmét – és egyben kérjük, hogy a megkereső Kft.

felé nyomatékosan hangsúlyozza -, hogy nem önmagában a kereskedés tárgya

minősít valamely tevékenységet engedélykötelesnek a pénz-és tőkepiacon, hanem a

hozzá kapcsolódó szolgáltatás-nyújtás. Ezért, ha a levélben jelzett arany, drágakő

(vagy más dolog) adás-vétele valójában kölcsönnyújtást, betétgyűjtést, egyéb

pénzügyi- vagy befektetési szolgáltatást leplez, a Felügyelet határozottan fellép,

szükség esetén büntetőeljárást kezdeményez.

Tájékoztatjuk továbbá, hogy valamely tevékenység pontos minősítésére kizárólag az

arra vonatkozó valamennyi lényeges körülmény ismeretében kerülhet sor. Ezt

figyelembe véve tehát a jelen állásfoglalás elméleti jellegű, amely – a beadványában

foglaltak alátámasztására szolgáló további dokumentumok hiányában – teljes

mértékben az állásfoglalást kérő által ismertetett tényálláson alapul.

Engedélyköteles pénzkölcsönnyújtásnak minősül-e, ha egyetlen ügylet keretében

több követelés megvásárlására kerül sor?

A kérelemben foglaltak szerint a Kft. főtevékenysége szoftver szaktanácsadás,

szolgáltatás, emellett - szerződés alapján – jelenleg díjbeszedési tevékenységet is

végez. E tevékenységre irányuló megbízási szerződése 2005 májusában megszűnik,

ugyanakkor a megbízó cég a megbízási szerződés megszűnését követő elszámolással

egyidejűleg felajánlja a Kft. részére az általa kezelt fogyasztók lejárt díj-hátralékára

vonatkozó követések megvásárlását egy engedményezési szerződés alapján. A

kérelmező annak megerősítését kéri a Felügyelettől, hogy ez az ügylet nem minősül a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontjába foglalt hitel- és pénzkölcsön

nyújtásnak, mint engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak, mivel jelen ügyben az

üzletszerűség feltétele nem áll fenn. A kérelmező álláspontja szerint ezt igazolja,

hogy egyszeri ügyletről és egy szerződés megkötéséről van szó, a Kft. ezt

megelőzően nem vásárolt követelést, ezt követően pedig nem kíván

követelésvásárlást folytatni, továbbá a megkötendő ügylet előre teljes mértékben

meghatározott.

92

A Hpt. hivatkozott rendelkezése szerinti pénzkölcsönnyújtás körébe tartozik a Hpt. 2.

számú melléklete I/10.2 pontjának b) alpontja értelmében:

„követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő –

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint

leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és

a kintlévőségek beszedését ki végzi.”

A Hpt. 3. § (3) bekezdése alapján a pénzkölcsönnyújtás üzletszerűen csak a

Felügyelet által kiadott engedéllyel végezhető.

A Hpt. 2. számú mellékletének III/22. pontja határozza meg az üzletszerű

tevékenység fogalmát: „az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

– előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.”

Ennek értelmében az állásfoglalás iránti kérelem megítélésekor, vagyis az

engedélyhez kötöttség elbírálásakor nélkülözhetetlen az üzletszerűség feltételeinek

vizsgálata.

A követelésvásárlás a kérelmező által sem vitatottan ellenérték fejében nyereség,

illetve vagyonszerzés végett történne. Azonban a kérelmező álláspontja az, hogy a

megvásárolni tervezett követelések egyedileg előre teljes mértékben

meghatározottak. A felügyelet megítélése szerint ugyanakkor a kérelemben

előadottak – vagyis a rendelkezésre álló adatok – alapján nem állapítható meg teljes

bizonyossággal, hogy az 1994 óta keletkezett és jelenleg is fennálló díjhátralék

követelések egy engedményezési szerződéssel történő megvásárlása egyedileg előre

meghatározott ügyletek megkötésére irányuló tevékenységet takar.

A Felügyelet gyakorlata alapján hangsúlyozandónak tartja, hogy üzletszerűen végzett

pénzügyi szolgáltatásnak tekinthető az a tevékenység is, melynek során egyetlen

ügylet keretében több követelés megvásárlására kerül sor. Tehát álláspontunk szerint

a rendszerességet, mint az üzletszerűség további feltételét nem zárja ki az, hogy a

teljes követelés-állomány egy szerződés alapján kerül átadásra.

Mindezekre tekintettel az előadottak szerint megkötni kívánt, követelésvásárlásra

irányuló engedményezési szerződés – a rendelkezésre álló adatok alapján –

engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak minősülhet.

Ezzel összefüggésben felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha a Felügyelet tudomást

szerez arról, hogy egy meghatározott személy engedély nélkül pénzügyi

szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat, a Hpt. 141. §-

ában rögzített intézkedéseket alkalmazza.

Végezhet-e a Hpt szerinti ügynöki tevékenységet az egészségpénztár?

A kérelemben foglaltak szerint az Rt és az egészségpénztár együttműködve ún. közös

márkajelzésű hitelkártyát kíván kibocsátani. Ezt a hitelkártyát kizárólag az

egészségpénztár tagjai igényelhetnék az Rt.-től. Az Rt. által nyújtandó hitel

maximumát az egészségpénztár az Rt.-vel közösen határozná meg. A hitelkártyán a

kötelezően feltüntetendő adatokon kívül szerepelne az egészségpénztár logója és a

kártyabirtokos egészségpénztári azonosítószáma is. Az Rt. leendő ügyfelei a

93

konstrukció szerint az egészségpénztárban elhelyezett szórólapokból

tájékozódhatnának a kártya igénybevételének lehetőségéről, továbbá kérésükre az

egészségpénztár felvilágosítással szolgálna arról, hogy miként intézhetik az Rt.-nél a

hitelkártya igénylését. Az Rt. az egészségpénztárnak a közös márkajelzésű

hitelkártya program bevételéből havonta, előre meghatározott számítások szerinti

összeget fizetne. A kérelmező annak megerősítését kéri a Felügyelettől, hogy az

egészségpénztár bemutatott tevékenysége nem tekinthető – a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2.

számú melléklete 12. pontjában foglalt – ügynöki tevékenységnek, mivel az

álláspontja szerint nem minősül az Rt. tevékenységét elősegítő tevékenységnek.

A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a Hpt. 3. § (1) bekezdésének h) pontjában

meghatározott „pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység)”

üzletszerűen csak a Felügyelet engedélyével folytatható.

A Hpt. 2. számú melléklete I/12. b) pontja alapján a pénzügyi szolgáltatás

közvetítése (ügynöki tevékenység) egyik alesete: „pénzügyi intézmény pénzügyi

szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatásának elősegítése érdekében

végzett tevékenység, melynek során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és

a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak.”

A felügyelet megítélése szerint – a rendelkezésre álló adatok alapján – az

egészségpénztár által folytatni kívánt tevékenység a fenti „b” ügynöki tevékenység

végzésének sajátosságait mutatja. Az egészségpénztárban elhelyezett szórólapokkal

és a szóbeli tájékoztatás adásával az egészségpénztár az Rt. ügyfélkörének

bővítéséhez járulna hozzá, így álláspontunk szerint az egészségpénztár az Rt.

tevékenységét egyértelműen elősegítené. Valamint hangsúlyozandó, hogy a –

rendelkezésre álló adatok alapján – a Hpt. 2. számú melléklete III. fejezetének 22.

pontjában foglalt meghatározásra tekintettel az üzletszerűség, mint az

engedélykötelesség további feltétele is megvalósul. Ugyanakkor az egészségpénztár

által folytatni kívánt ügynöki tevékenységgel összefüggésben a következőkről

tájékoztatjuk.

A Hpt. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében: „A 3. § (1) bekezdésében meghatározott

pénzügyi szolgáltatást – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – kizárólag pénzügyi

intézmény végezhet.”

A Hpt. 8. §-ának (3) bekezdése alapján: „Pénzügyi szolgáltatás közvetítését 3. § (1)

bekezdés h) pontja, - a 2. számú melléklet I. fejezet 12. pont a) alpontja szerint –

valamint pénzfeldolgozási tevékenységet 3. § (2) bekezdés c) pontja pénzügyi

intézménynek nem minősülő, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság

vagy szövetkezet is végezheti.”

A Hpt. 8. §-ának (4) bekezdése értelmében: „Pénzügyi szolgáltatás közvetítését [3. §

(1) bekezdés h) pontja] - a 2. számú melléklet I. fejezet 12. pont b) alpontja szerint -

pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéni

vállalkozó is végezheti.”

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a

továbbiakban: Öpt.) 2. § (2) bekezdésének a) pontja az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztár fogalmát úgy határozza meg: „természetes személyek által a függetlenség,

kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott,

94

társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő

szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat szervező és

finanszírozó társulás. A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből,

egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja.”

Az Öpt. 2. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a kiegészítő pénztár: „önkéntes

kölcsönös biztosító pénztár, amely a társadalombiztosítási ellátásokat kiegészíti,

pótolja és tagjai igénye szerint szervezi.”

Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy miután az önkéntes kölcsönös kiegészítő

egészségpénztár nem pénzügyi intézmény, és pénzügyi intézménynek nem minősülő

gazdasági társaságnak, szövetkezetnek ill. egyéni vállalkozónak sem tekinthető, a

Hpt. alapján ügynöki tevékenységet nem folytathat. A fentiekre tekintettel az

egészségpénztár által tervezett tevékenység végzése – a rendelkezésre álló adatok

alapján – a Hpt. hivatkozott rendelkezéseibe ütközik, annak folytatására az

egészségpénztár nem jogosult.

Ezzel összefüggésben felhívjuk a figyelmét arra, hogy a jogosulatlan

tevékenységvégzés esetén helye lehet a Hpt. 141. §-ában foglalt intézkedések

alkalmazásának.

A faktoring tevékenység végzésére szóló engedély alapján végezhető-e a

forfetirozás is?

A kérelemben annak megerősítését kérték a Felügyelettől, hogy a faktoring

tevékenység végzésére feljogosított pénzügyi vállalkozás egyúttal forfetírozási

tevékenységet is végezhet, ahhoz külön engedélyre nincs szüksége.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete I/10.2. pontja értelmében

pénzkölcsönnyújtásnak minősül:

„követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő –

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint

leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és

a kintlévőségek beszedését ki végzi.”

A Hpt. tehát a követelésmegvásárlás körén belül külön nevesíti a faktoringot, a rövid

lejáratú követelések megvásárlását és a forfetírozást, a hosszú lejáratú követelések

megvásárlását.

A Hpt. 140. §-a értelmében: „A Felügyelet a 3. §-ban és a 14-16. §-ban

meghatározott engedélyt határozott időre, feltételhez kötötten, valamint korlátozott

tevékenységi körrel, területi korlátozással, a pénzügyi szolgáltatási tevékenységen

belül pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja.”

Minderre tekintettel annak megítélésekor, hogy az adott pénzügyi vállalkozás

forfetírozási vagy faktoring tevékenység ill. e kettő együttes folytatására jogosult-e, a

Felügyelet által adott engedély rendelkezése az irányadó. Tehát amennyiben az

engedély kifejezetten faktoring tevékenység végzésére szól, akkor annak alapján

forfetírozás nem folytatható.

95

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása

Az állásfoglalást kérő a kérelemben előadta, hogy ügyfele több gazdasági

társaságban részesedéssel rendelkező gazdasági társaság. „Az egyes társaságok

likviditása változó, hol az egyiknek, hol a másiknak lenne szüksége átmeneti

kölcsönre, melyet az azonos tulajdonosi körű másik társaság vagy éppen a társaság

tulajdonosa biztosíthatna.” Az állásfoglalás iránti kérelem e tényállással

összefüggésben a pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározására irányul.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi

szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű

végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.

A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a

pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által

kibocsátott engedély alapján lehetséges.

Ugyanakkor a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.4. pontja meghatározza, hogy mely

tevékenységek nem minősülnek pénzkölcsönnyújtásnak. Ezek körében a hivatkozott

rendelkezés f) alpontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az

„anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg utóbbiak egymás közötti, a likviditás

biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a

pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket.”

A felügyelet megítélése szerint amennyiben a levélben vázolt esetben – a Hpt. 2.

számú mellékletének III/38. és III/39. pontjában meghatározott – anyavállalat és

leányvállalat közötti kapcsolat fennáll és az ügylet a likviditás biztosítása érdekében

történik, a hivatkozott kivételt biztosító szabály értelmében ez a tevékenység nem

minősül pénzkölcsönnyújtásnak, vagyis a Felügyelet engedélye nélkül végezhető.

Pénzkölcsönnyújtásnak minősül-e a munkavállalók részére történő lakáscélú

kölcsönnyújtás?

A kérdés arra vonatkozott, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) alábbi rendelkezéseire

tekintettel pénzkölcsönnek nem minősülő kölcsönnek vagy lakossági kölcsönnek

minősül, ha a bank a munkavállalói részére kedvezményes kamatozású lakáscélú

kölcsönt nyújt.

A Hpt. 2. számú melléklete I. 10.4. pontjának a) alpontja szerint „nem minősül

pénzkölcsön nyújtásának a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal –

esetileg – adott kölcsön.”

A Hpt. 2. számú melléklete III. 13. pontja értelmében „lakossági kölcsön: a

fogyasztási kölcsön, valamint a lakás, illetőleg üdülő vagy egyéb ingatlan

vásárlására, építésére, felújítására, bővítésére, korszerűsítésére, továbbá

közműfejlesztésre a természetes személy által igénybe vehető kölcsön.”

A levélben kifejtették, hogy „a Bank a kölcsön folyósításával kapcsolatban szociális,

illetve rászorultsági szempontokat nem vesz figyelembe, és a kölcsönt nem esetileg

96

nyújtja, hanem a belső szabályzatban meghatározottak szerint jogosult rá minden

olyan munkavállaló, aki legalább egy éves munkaviszonnyal rendelkezik a Banknál.”

Mindezekre tekintettel a Felügyelet megítélése szerint a fenti kölcsönnyújtás

lakossági kölcsönyújtásnak minősül. Ennél fogva – a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdés

b) pontjában foglaltak alapján – a szerződésben fel kell tüntetni a teljes

hiteldíjmutatót.

Pénzügyi vállalkozás milyen feltételekkel nyújthat hitelt külföldre?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye pénzügyi vállalkozás

külföldi társaság részére történő kölcsönnyújtásának megítélésére vonatkozóan a

következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint ügyfelük, egy amerikai

többségi tulajdonban álló magyar pénzügyi vállalkozás (Rt.) 10 milliárd forint

összegű kölcsönt kíván nyújtani az anyavállalatának cégcsoportjába tartozó külföldi

– EU tagállamban székhellyel rendelkező – társaság számára. A kölcsönt egy esetben

nyújtanák (a jövőben további hasonló célú kölcsönnyújtásra is sor kerülhet, de ezt

nem tervezik), amelyért cserébe az Rt. kamatot számítana fel. Elsődleges kérdése,

hogy e tevékenység üzletszerűnek, s így pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e, míg –

az üzletszerűség megvalósulása esetére – feltételes kérdései a kölcsönnyújtás határon

átnyúló jellegének megítélésére irányulnak.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3.§ (1) bekezdés b) pontja értelmében a hitel és pénzkölcsön nyújtása – annak

üzletszerűsége esetén – pénzügyi szolgáltatásnak minősül. Az üzletszerűség fogalmát

a Hpt. 2. számú melléklet III./22. pontja határozza meg.

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

- előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.”

A fenti definíció szerint egy tevékenység akkor tekinthető üzletszerűnek, ha az

üzletszerűség mindhárom eleme – nyereségszerzési cél, rendszeresség, nyilvánosság

– együttesen megvalósul.

A levélből kitűnik, hogy a kölcsönnyújtás kamat ellenében történik, így a

nyereségszerzési cél (ill. ellenérték fejében szerzés) fennáll. A rendszeresség eleme

akkor valósul meg, ha a jövőben további kölcsönöket is nyújt külföldre a társaság.

Ugyanakkor – a leírtak alapján – az Rt. egyelőre egy külföldi társaság részére

egyszeri alkalommal kíván kölcsönt nyújtani, s e tevékenység, azon túl, hogy nem

tekinthető rendszeresnek, nem minősül nyilvánosnak sem, mivel egyedileg előre

meghatározott, cégcsoportba tartozó társaság a szerződő partner.

Amennyiben a későbbiekben az Rt. a cégcsoportba tartozó további külföldi

társaságok részére is nyújt kölcsönt, akkor felmerülhet rendszeresség, valamint a

nyilvánosság elemének esetleges megvalósulása, mivel a csoporttagok (így a

szerződést kötők) köre bármikor bővülhet, ezáltal az adott ügyletek előre egyedileg

már nem határozhatóak meg.

A fentiek alapján e tevékenységet az Rt. Magyarországon (magyarországi

szerződéskötés esetén) engedélye birtokában végezheti, míg külföldön a konkrét

97

egyedi esetre tekintettel az üzletszerűség hiányában nyújthat kölcsönt. Ebből

következően további kérdései irrelevánsak a felvetett probléma szempontjából.

Határon átnyúló szolgáltatás "b" ügynök útján végezhető-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének ismételt véleménye ügynöki

tevékenység határon átnyúló tevékenységként történő végzésével kapcsolatban a

következő:

A korábbi levélben felvázolt tényállás szerint az állásfoglalást kérő ügyfele egy

ausztriai székhelyű, Magyarországra – határon átnyúló szolgáltatásként –

pénzkölcsönt nyújtó hitelintézet számára ún. b) típusú ügynöki tevékenységet kíván

végezni. Az ügynök tevékenysége a potenciális hitelfelvevők tájékoztatására,

valamint az ingatlanfedezetek értékbecslésére terjedne ki. Kérdése, hogy magyar

állampolgár osztrák hitelintézet szolgáltatásának elősegítése érdekében, határon

átnyúló formában folytatandó közvetítési tevékenysége megfelel-e a hatályos

jogszabályoknak.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3/A.§ (4) bekezdése szerint „Az Európai Unió másik tagállamában székhellyel

rendelkező hitelintézet, illetőleg a 15. § (4) bekezdésében meghatározott

feltételeknek megfelelő pénzügyi vállalkozás határon átnyúló szolgáltatást is

végezhet.”

Ugyanakkor a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás módját, ill. formáját sem a Hpt.,

sem a vonatkozó uniós szabályok nem tartalmazzák, így kifejezetten nem is zárják

ki, hogy a megfelelő bejelentési eljárás lefolytatása után a Felügyelet által határon

átnyúló szolgáltatásnyújtóként nyilvántartásba vett pénzügyi intézmény

magyarországi tevékenységét a Hpt. hatálya alá tartozó b) típusú ügynökök útján

végezze.

Tekintettel arra, hogy az ügynök magyar gazdasági társaságként, szövetkezetként

vagy egyéni vállalkozóként Magyarországon fogja tevékenységét végezni, ezért a

Felügyelet álláspontja szerint e tevékenység során a magyar fogyasztóvédelmi

szabályok vonatkoznak rá, így a Hpt. 3.§ (9) bekezdésében foglalt rendelkezés

alapján az ügynök személyét a magyar Felügyeletnek nyilvántartásba vétel végett be

kell jelenteni, mert ezáltal igazolható, hogy az ügynök jogszerűen folytat közvetítői

tevékenységet.

Pénzügyi vállalkozás egyes könyvelési feladatokat kiszervezhet-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye egyes tevékenységek

pénzügyi vállalkozás általi kiszervezésének jogi megítélésére vonatkozóan a

következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint egy faktorálással foglalkozó

pénzügyi vállalkozás saját könyvelését egy könyvelőirodával végeztetné el. Kérdése,

hogy e tevékenység kiszervezésnek minősül-e, s így a kiszervezés szabályai

alkalmazandóak-e.

A kiszervezés fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) - Ön által is hivatkozott – 2. számú melléklet III/41. pontja

határozza meg.

98

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle

szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

A fenti jogszabályhely a kiszervezést a hitelintézetek vonatkozásában teszi lehetővé,

ugyanakkor a Hpt. 13/A.§ (13) bekezdése kiterjeszti e személyi hatályt a pénzügyi

vállalkozásokra is.

„Pénzügyi vállalkozás a Felügyelethez történő bejelentés nélkül szervezheti ki

ügyviteli tevékenységét, ha azonban a kiszervezni kívánt ügyviteli tevékenység

banktitkot is érint, akkor az (1)-(12) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni

kell.”

A Felügyelethez intézett levélből kitűnik, hogy a pénzügyi vállalkozás a saját

könyvelését végezteti el tőle szervezetileg független személlyel. Amennyiben e

tevékenység ügyféladatokat, s így banktitkot nem érint, akkor olyan ügyviteli

tevékenységnek minősül, amelynél a kiszervezésnek a Hpt. 13/A.§ (1)-(12)

bekezdéseiben foglalt szabályait nem kell alkalmazni, egyéb esetben a kiszervezés

szabályai megfelelően alkalmazandók, így a Felügyelet felé történő bejelentési

kötelezettség is fennáll.

Kempingcsekk készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül-e?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye kempingcsekk jogi

megítélésével kapcsolatban a következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint ügyfele, egy magyarországi

gazdasági társaság egy francia cégcsoport által időszakonként rendelkezésére

bocsátott, egy francia gazdasági társaság által kibocsátott kempingcsekket kíván

Magyarországon árusítani. A magyar cég az értékesítő tevékenységéért jutalékban

részesül. Első kérdése arra irányul, hogy a kempingcsekk készpénz-helyettesítő

fizetési eszköznek minősül-e.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 2. számú melléklet I./5.1.pontjának a) alpontja szerint a csekk a készpénz-

helyettesítő fizetési eszközök közé tartozik.

A csekk tartalmi elemeit a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló

2/1965 (I. 24.) IM rendelet 1.§ (1) bekezdése foglalja magába.

„A csekk tartalmazza:

1. a csekk elnevezést az okirat szövegében éspedig az okirat kiállításának nyelvén;

2. a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást;

3. a fizetésre kötelezett nevét (címzett);

4. a fizetési hely megjelölését;

5. a csekk kiállítási napjának és helyének megjelölését;

99

6. a kibocsátó aláírását.”

Az IM rendelet 2.§-a értelmében az az okirat, amelyből a fentiekben megjelölt

kellékek valamelyike hiányzik, nem csekk.

A levélben leírtakból kitűnik, hogy a társaság az ügyfelektől előre beszedett

pénzösszegért cserébe valamilyen utalványt bocsát az ügyfelek rendelkezésére,

amellyel egy későbbi időpontban kempingezési szolgáltatást vehetnek igénybe a

cégcsoporthoz tartozó kempingekben. Tekintettel arra, hogy a szolgáltatás

ellenértékét előre összegyűjtik, a konstrukció ezen eleme a betétgyűjtéshez áll közel.

Ugyanakkor a Hpt. 2. számú melléklet I./3. pontja a betétgyűjtés alóli kivétel esetét is

meghatározza. (Nem minősül betétgyűjtésnek az olyan jegy, kártya vagy egyéb

tanúsítvány kibocsátása, amely kizárólag a kibocsátó árujának, szolgáltatásának

vásárlása, illetve igénybevétele során fizetőeszközként használható.)

Véleményünk szerint jelen esetben is felmerülhet, hogy a kempingcsekk egy

szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolásnak (jegynek, tanúsítványnak) felel

meg, nem pedig csekknek, azonban kétséget kizáró vélemény a rendelkezésünkre

álló információk alapján nem adható.

A magyar társaság tevékenységének esetleges engedélyhez kötöttségét szintén csak a

francia cég tevékenységének teljes ismeretében lehet megállapítani.

Külföldi bankgaranciához szükséges-e a Felügyelet engedélye?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye bankgarancia fedezetként

való felhasználásával kapcsolatban a következő:

A Felügyelethez intézett megkeresésben leírtak szerint az állásfoglalást kérő ügyfele

logisztikai és vámügynöki szolgáltatásokat nyújtó magyarországi társaság, amely

több országban leányvállalatain keresztül végzi e tevékenységet. A

szolgáltatásnyújtáshoz szükséges vámhatósági engedély kiadásának feltételéül a

vámhatóság bankgarancia meglétét szabja meg, míg a bankok bankgaranciát csak

fedezet ellenében adnak. A külföldi bankok által a társaság külföldi

leányvállalatainak nyújtandó bankgarancia fedezetéül a magyar anyacég

magyarországi hitelintézet által – részére – nyújtott bankgaranciát bocsátja

rendelkezésre díj ellenében. Kérdése, hogy ügyfele e tevékenységéhez szükséges-e a

Felügyelet engedélye.

A bankgarancia a Ptk. rendszerében a szerződést biztosító mellékkötelezettségek

között jelenik meg. Így tipikusan valamely főkötelem biztosítékaként szolgál,

ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy egy másik mellékkötelezettség

(bankgarancia) fedezeteként vegyék igénybe. Tekintettel arra, hogy a garanciát

ténylegesen a hitelintézet nyújtja, s az anyacég annak fedezetként való

felhasználásában egyfajta technikai-közvetítői szerepet tölt be, ezért véleményünk

szerint – a rendelkezésre álló információk alapján – e tevékenységet a magyar

társaság felügyeleti engedély nélkül végezheti.

Mely költségeket kell beleszámítani a THM-be?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye teljes hiteldíj mutató

(THM) tartalmának megítélésére vonatkozóan a következő:

100

A megkeresésben leírtak szerint a hitelintézetek által kínált hitelkártya-termékek

esetében az ügyfélnél felmerülő költségként jelentkezik a hitelkártya éves díja,

valamint a hitelkártyával összefüggő számlavezetési díj, mivel a hitel felvételéhez

elengedhetetlenül szükséges a bankkártya és az ahhoz kapcsolódó hitelkártyaszámla.

Ugyanakkor egyes hitelkártya-kibocsátó hitelintézetek a hitelkártya éves díjtételét,

továbbá a hitelkártyához kapcsolódó számla vezetésének havi díját a teljes hiteldíj

mutatóba nem számítják bele. Kérdése, hogy ez a gyakorlat megfelel-e a hatályos

jogszabályoknak, különös tekintettel a 2005. január 1. napjától hatályba lépő

jogszabály-módosításra.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 212.

§ (2) bekezdése alapján a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő

terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb – a

kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget.

Figyelembe véve, hogy a THM számításánál a teljes hiteldíjat kell alkalmazni és

hogy a kártya éves díja, valamint a számlavezetési díj a kölcsön felhasználásával

kapcsolatosan fizetendő költség (mivel a kártya és a mögötte lévő számla a

konstrukció nélkülözhetetlen elemei), továbbá tekintettel arra, hogy a betéti kamat,

az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről

szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet 8.§ (2) bekezdése tételesen felsorolja a THM

számításánál figyelembe nem veendő költségelemeket (melyek között a fentiek nem

szerepelnek), ezért a Felügyelet álláspontja szerint e két költségelem beleszámítandó

a THM-be.

Megjegyezzük még, hogy a kártyadíj vonatkozásában ez levezethető abból is, hogy

Kormányrendelet 11/C. § g) pontja alapján azzal a feltételezéssel kell élni, hogy a

hitelkártyához nincs társkártya kibocsátva, azaz a társkártya költsége nem jelenhet

meg a THM-ben. Ebből pedig az következik, hogy a főkártya költségének viszont

meg kell jelennie.

Kiszervezésnek minősül-e az irattárolási terv és az értékpapír szállítás?

Az állásfoglalást kérő Rt irattárolási, iratkezelési szolgáltatás végzésére kötött

szerződést egy gazdasági társasággal. Az iratok kezelése zárt dobozokban történik, a

dobozok darabszámát, tartalmát a felek formanyomtatványon rögzítik. Az

iratkezelést végző cég a dobozokat nem nyithatja ki, azok tartalmát nem ismerheti

meg. Amennyiben az Rt-nek szüksége van valamelyik iratra, akkor az egész dobozt

beszállítják az Rt-hez és a doboz felbontása ott történik meg.

Másrészt az Rt. értékpapír szállítási tevékenység folytatására is szerződést kötött,

melynek során a szállító társaság az értékpapírokkal kapcsolatos adatokhoz nem

férhet hozzá. Az Rt. általános jogi képviseletét az állásfoglalást kérő ügyvédi iroda

látja el. Kérdései, hogy a fenti tevékenységek a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezései alapján

kiszervezésnek minősülnek-e.

A Hpt. 2. számú mellékletének III/41. pontja értelmében kiszervezés: „ha a

hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez

kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek

során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, nem önállóan

végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle szervezetileg

101

független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társasággal

kizárólagos szerződést köt.”

A fenti definíció alapján megállapítható, hogy az adatkezelés (adatfeldolgozás,

adattárolás) fogalmi eleme a kiszervezésnek, ezért amennyiben nem áll fenn az

adatok kezelése (feldolgozása, tárolása), úgy a kiszervezés szabályai nem

alkalmazhatóak. Az állásfoglalást kérő által említett első két esetben – a

rendelkezésünkre álló adatok szerint – nem valósul meg adatkezelés

(adatfeldolgozás, adattárolás), hiszen a megbízott gazdasági társaságok konkrét,

személyes adatokhoz nem juthatnak hozzá. Így ebben a két esetben nem

beszélhetünk kiszervezésről.

Az ügyvédi megbízással kapcsolatosan a Felügyelet álláspontja az, hogy az ügyvédi,

jogi tevékenység olyan speciális szakértelmet igénylő tevékenység, amely, bár

pénzügyi szolgáltatáshoz is kapcsolódhat és adatkezeléssel, -átadással is járhat, nem

tekinthető kiszervezésnek.

Kiadható-e banktitok külföldi megkeresésekre?

A bank-, illetve értékpapírtitok külföldre történő kiadásának lehetőségével

kapcsolatos állásfoglalást kérő levélre válaszolva az alábbiakról tájékoztatom.

A levelében foglaltak szerint bankjuk egyre több bank-, illetve értékpapírtitok

kiadására vonatkozó megkeresést kap külföldi közjegyzőktől, nyugdíjbiztosítóktól,

bíróságoktól. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó jogszabályok nem rendelkeznek

egyértelműen erről az esetről, kérdésük, hogy e külföldi szervezetek részére

kiadhatók-e a titokkörbe tartozó adatok.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 51-54.§-ai, illetve a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 370-374.§-ai

szabályozzák a bank-, illetve értékpapírtitok kiadhatóságának eseteit. E

jogszabályhelyek konkrétan nevesítik azokat az eseteket, ahol valamilyen külföldi

szervezet, hatóság részére ki lehet adni az adatokat. Így a két törvény megemlíti a

külföldi adóhatóságtól érkezett megkeresést (Hpt. 51.§ (3) bekezdés, Tpt. 370.§ (3)

bekezdés a) pont), a külföldi bűnüldöző szervtől érkezett megkeresést (Hpt. 51.§ (7)

bekezdés, Tpt. 370.§ (7) bekezdés), a külföldi felügyeleti hatóságtól érkezett

megkeresést (Hpt. 54.§ (1) bekezdés i) pontja, Tpt. 370.§ (3) bekezdés b) pont és

374.§ g) pont), külföldi betétbiztosítási, illetve befektetővédelmi rendszerek

megkeresését (Hpt. 54.§ (1) bekezdés m) pont, Tpt. 370.§ (10) bekezdés) és a

külföldi pénzügyi intézmény, befektetési szolgáltató, alapkezelő megkeresését (Hpt.

54.§ (1) bekezdés h) pont, Tpt. 374.§ f) pontja). Ezekben az esetekben tehát –

további feltételek teljesülése esetén – az érintett intézmény kiadhatja a titokkörbe

tartozó adatokat külföldi szervezeteknek is.

A Felügyelet álláspontja szerint ugyanakkor, ha a jogszabály kifejezetten nem

hatalmazza fel az intézményeket a külföldre történő adattovábbításra, akkor ilyen

tartalmú külföldi megkeresés jogszerűen nem teljesíthető. Nem adhatók ki tehát

bank- vagy értékpapírtitoknak minősülő adatok külföldi közjegyzőknek vagy

bíróságoknak sem.

102

Pénzügyi vállalkozás cégjegyzése

Az állásfoglalást kérő Társaság alapító okirata alapján a cégjegyzés jelenleg úgy

történik, hogy az igazgatóság egy tagja, vagy egy cégvezető az igazgatóság másik

tagjával együttesen, az igazgatóság egy tagja vagy egy cégvezető egy képviseletre

felhatalmazott munkavállalóval együttesen jegyzi a céget.

A cégjegyzésnek ezen módja azonban a gyakorlatban aránytalanul nagy terhet ró a

Társaság vezetőire, ezért az az igény fogalmazódott meg, hogy a „felsővezetőknek” a

napi működés során aláírandó szerződéseket ne kelljen aláírni, és erre vonatkozóan

készülne egy olyan belső szabályzat, amely pontosan meghatározná, hogy mely

ügyleteket vagy milyen finanszírozási összegű ügyleteket mely munkavállalók írnak

alá helyettük.

Ennek végrehajtása érdekében jogi képviselőjük áttekintette a cégjegyzésre

vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Arra a megállapításra jutott, hogy

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 47.§-

ának rendelkezései - miszerint „cégjegyzésre - ideértve a bankszámla feletti

rendelkezést is - és a hitelintézet nevében a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel

kapcsolatos kötelezettségvállalásra részvénytársasági vagy szövetkezeti formában

működő hitelintézet esetében két igazgatósági tag, illetve két ügyvezető jogosult, és

ezen együttes aláírási jog - a hitelintézet igazgatósága által jóváhagyott belső

szabályzatban rögzített eljárási rend szerint - együttes aláírási jogként átruházható”-

nem alkalmazhatók, mivel e rendelkezést kifejezetten csak a hitelintézetekre kell

irányadónak tekinteni.

A Felügyelet osztja az állásfoglalást kérő álláspontját. A hitelintézetek cégjegyzésére

vonatkozó speciális szabályozásának jogpolitikai indoka megítélésünk szerint az,

hogy a hitelintézetek esetében a cégjegyzési jognak különleges szerepe van,

figyelembe véve az ezen intézményeknél kezelt idegen források magas állományát is.

Egyetértünk azon véleménnyel, hogy a pénzügyi vállalkozások esetében a

cégjegyzésre a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 39.§

(4) bekezdését kell irányadónak tekinteni, amely úgy rendelkezik, hogy a vezető

tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a gazdasági társaság

munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel.

A Felügyeletnek nincs jogosultsága a Gt. fenti rendelkezéseinek értelmezésére, de

felügyeleti szempontból megítélésünk szerint nincs akadálya annak, hogy a vezető

tisztségviselők olyan határozatot hozzanak, amelyben az ügyek meghatározott

csoportjára nézve egyes munkavállalókat képviseleti joggal ruháznak fel,

(megjelölve azon szerződéstípusokat, illetve összeghatárt, amelyet a név szerint

megjelölt munkavállalók helyettük jegyezhetnek) és e felhatalmazott

munkavállalókat a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági

cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 17.§-ában foglaltak szerint a

cégnyilvántartásba bejelentik (Ctv. 12. § (1) bekezdés h) pontja).

Pénzügyi vállalkozás határon átnyúló szolgáltatás-nyújtásának megítélése

A kérelemben előadottak szerint az ügyvédi iroda – név szerint nem említett –

pénzügyi vállalkozás ügyfele a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontjában

meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás nyújtására

103

jogosult, pénzkölcsön nyújtása ingatlan vásárlására, valamint pénzkölcsön nyújtása

ingatlan fedezete mellett üzletági korlátozással. Ezen pénzügyi vállalkozás az

Európai Unióban állandó lakcímmel / székhellyel rendelkező személyek számára

kíván pénzkölcsönt nyújtani külföldi ingatlan fedezete mellett. A kérelmező jelezte,

hogy a kölcsönszerződés megkötésére Magyarországon kerülne sor a magyar jog

alapján, az ingatlan jelzálogszerződés létrehozása pedig az ingatlan fekvése szerinti

államban ill. annak joga szerint történne. A pénzügyi vállalkozás a pénzkölcsönt

magyar hitelintézetnél Magyarországon vezetett bankszámlájáról folyósítaná, míg a

hitelfelvevő a hitelt az Európai Unió területén található hitelintézetnél vezetett

bankszámlájáról fizetné vissza a pénzügyi vállalkozás Magyarországon vezetett

bankszámlája javára. A kérelmező annak megerősítését kéri, hogy a fent vázolt

pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése a magyar területi hatály alá tartozik, és

arra a Felügyelet hatásköre kiterjed.

A jelen ügy megítélésekor döntő jelentőségű, hogy a bemutatott tevékenység

folytatása Magyarországon nyújtott vagy határon átnyúló szolgáltatás nyújtásának

minősül-e. Az irányadó jogszabályhely, a Hpt. 2. számú mellékletének III/43. pontja

a határon átnyúló szolgáltatás fogalmát úgy határozza meg:

„a pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtása nem a szolgáltatást

nyújtó pénzügyi intézmény székhelyével, telephelyével, főirodájával, fióktelepével

azonos országban történik, és a szolgáltatást igénybe vevő ügyfél telephelye, állandó

lakóhelye sem abban az országban van, amelyben a szolgáltatást nyújtó pénzügyi

intézmény székhelye, telephelye, főirodája, fióktelepe.”

A vázolt konstrukció ill. a rendelkezésre álló adatok alapján a magyar székhelyű

pénzügyi vállalkozás az európai unióbeli ügyfelek számára végezne

pénzkölcsönnyújtást külföldi ingatlan fedezete mellett, továbbá a hitel visszafizetése

a hitelfelvevő Európai Unió másik tagállamában található hitelintézetnél vezetett

számlájáról történne, vagyis a tervezett tevékenység több eleme külföldön zajlik, így

megítélésem szerint a hivatkozott definícióra tekintettel a bemutatott tevékenység

határon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak minősül.

Ezért a fenti pénzügyi vállalkozás e tevékenységet a Hpt. 32/D. § (1) bekezdésének

értelmében csak abban az esetben végezheti, ha kielégíti a Hpt. 15. §-ának (4)

bekezdésében meghatározott feltételeket. Így a pénzügyi vállalkozás határon átnyúló

szolgáltatás – első ízben történő – nyújtásával kapcsolatos bejelentésére a Felügyelet

az Európai Unió másik tagállama felügyeleti hatóságának tájékoztatását – a Hpt.

32/D. § (7) bekezdése szerint – megtagadja, ha a Hpt. 15. §-ának (4) bekezdésében

meghatározott feltételek nem állnak fenn. A 32/D. § (5) bekezdésére tekintettel a

Felügyelet a fenti felügyeleti hatóságnak szóló tájékoztatása ill. annak a pénzügyi

vállalkozás részére történő megküldése hiányában az Európai Unió másik

tagállamában folytatni kívánt határon átnyúló szolgáltatásnyújtás nem kezdhető meg.

Tájékoztatjuk továbbá, hogy amennyiben az előírt feltételeknek megfelelő

magyarországi székhelyű pénzügyi vállalkozás – a fenti tájékoztatás kézhezvételét

követően – a határon átnyúló szolgáltatás nyújtását megkezdi, a Felügyelet hatásköre

e tevékenységre is kiterjed.

104

Hpt. 57. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő "vezető állást tölt be" szófordulat

értelmezése

A Hpt. 2. számú mellékletének III/25. pontja definiálja a vezető állású személy

fogalmát. A vezető állású személy kategória kizárólag a Hpt. hatálya alá tartozó

társaságok esetében értelmezhető, ugyanakkor a hivatkozott jogszabályi

rendelkezésben szereplő „vezető állást tölt be” szófordulat azon ügyfél szervezeti

struktúrájára vonatkozik, amely részére a pénzügyi intézmény által

kötelezettségvállalás történik.

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 21.

§-ának (3) bekezdése alapján, részvénytársaság esetében az igazgatóság tagjai

minősülnek vezető tisztségviselőknek.

A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt. ) 188.

§-a vezető állású munkavállalóról beszél, mely alatt a munkáltató vezetője és annak

helyettese értendő.

Álláspontunk szerint a „vezető állást tölt be” szófordulat alatt a Gt. szerinti vezető

tisztségviselőket, az Mt. szerinti vezető állású munkavállalókat, illetve minden olyan

személyt érteni kell, akit a gazdasági társaság alapító okirata, illetőleg szervezeti és

működési szabályzata ilyenként határoz meg.

Lezárva: 2005. november 30-án.

105

2004. év

Határon átnyúló szolgáltatásnak minősül-e, ha egy hitelintézet vagy pénzügyi

vállalkozás egyetlen alkalommal nyújt szolgáltatást az Európai Unió valamely

tagállamának területén?

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének III. rész 43. pontja határozza meg a

határon átnyúló szolgáltatás fogalmát:

„43. Határon átnyúló szolgáltatás: a pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi

szolgáltatás nyújtása nem a szolgáltatást nyújtó pénzügyi intézmény

székhelyével, telephelyével, főirodájával, fióktelepével azonos országban

történik, és a szolgáltatást igénybe vevő ügyfél telephelye, állandó lakóhelye

sem abban az országban van, amelyben a szolgáltatást nyújtó pénzügyi

intézmény székhelye, telephelye, főirodája, fióktelepe.”

A fentieknek megfelelően tehát, abban a kérdésben, hogy egy tevékenység határon

átnyúló szolgáltatásnak minősül-e kizárólag a 43. pontban foglaltak alapján kell

dönteni, nincs szükség és lehetőség további szempontok mérlegelésére.

Mivel a meghatározásnak nem fogalmi eleme sem a rendszeresség, sem az

üzletszerűség határon átnyúló szolgáltatásnak minősülhet valamely pénzügyi vagy

kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtása még abban az esetben is, ha azt akár

egyetlen alkalommal nyújtják, és egyebekben megfelel a definícióban foglaltaknak.

Ezen megállapítást támasztja alá továbbá, hogy mind a pénzügyi, mind a kiegészítő

pénzügyi szolgáltatásnak fogalmi eleme az üzletszerűség (Hpt. 3. § (1), illetve (2)

bekezdése);

„3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése

forintban, illetőleg devizában, valutában:

…

(2) Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű

végzése forintban, illetve devizában:

…”

minek következtében a pénzügyi intézmények a fenti szolgáltatásokat csak

üzletszerűen nyújthatják, teljesen függetlenül a szolgáltatás gyakoriságától, az

érintett ügyfelek számától, valamint a tevékenység végzésének helyétől.

Összefoglalásként kijelenthető, hogy a hitelintézetnek és a pénzügyi vállalkozásnak

minden esetben a Hpt. 32/C. §, illetve 32/D. §-ai szerint kell eljárnia, amennyiben a

pénzügyi vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nem a székhelyével, telephelyével,

főirodájával, fióktelepével azonos országban kívánja nyújtani, és a szolgáltatást

igénybe vevő ügyfél telephelye, állandó lakóhelye sem abban az országban van,

amelyben a szolgáltatást nyújtó hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás székhelye,

telephelye, főirodája, fióktelepe.

Önmagában tehát az, hogy a szolgáltatást nem rendszeresen, vagy akár egyetlen

alkalommal nyújtják nem menti fel a pénzügyi intézményt a Hpt. által részletesen

106

meghatározott eljárási szabályok megtartásának kötelezettsége alól. Másként

megközelítve a kérdést akár egyetlen hitelkihelyezés, vagy egyetlen betét elfogadása

megalapozza a határon átnyúló szolgáltatáshoz kapcsolódó előírások megtartásának,

az előírt bejelentés megtételének kötelezettséget, melyek teljesítésének hiányában a

tevékenység jogszerűen nem gyakorolható.

Informatikai alrendszerek működtetése kiszervezhető-e?

A Felügyelethez intézett megkeresésben azt a problémát vetik fel, hogy az egyes

informatikai alrendszerek üzemeltetésének, karbantartásának hitelintézettől független

közreműködővel történő elvégeztetése kiszervezésnek minősül-e, vagy az adatátadás

és így a kiszervezés fogalma csak a teljes informatikai rendszer vonatkozásában

értelmezhető.

A kiszervezés fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény – Ön által is hivatkozott – 2. számú melléklet III./41. pontja

határozza meg.

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle

szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

A levél tartalmából az állapítható meg, hogy a kiszervezés alapfeltételei fennállnak,

tehát a végzett informatikai tevékenység pénzügyi szolgáltatáshoz kapcsolódik,

másrészt szükségszerűen adatkezeléssel jár együtt. Amennyiben a Bank az egyes

informatikai feladatok folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle független

jogalannyal kizárólagos szerződést köt, akkor a kiszervezés további feltételei is

teljesülnek, s így e tevékenység a kiszervezés keretében valósul meg függetlenül

attól, hogy ez az informatikai rendszer egészét vagy csak egyes informatikai

alrendszerek működtetését érinti. Ha a Bank az egyes informatikai alrendszerek

vonatkozásában esetlegesen több külső céggel köt szerződést, akkor a kiszervezés (és

a kizárólagosság) megítélése szempontjából az e cégek által elvégzendő informatikai

feladatok speciális, egymástól elkülönült jellegét kell vizsgálni.

Hogyan nyújthat kölcsönt off-shore társaság?

A megkeresésben foglaltak szerint hazánkban bejegyzett, de külföldön tevékenységet

végző „off-shore” társaság kizárólag a vállalatcsoporton belüli kölcsönnyújtást

végez. A kölcsönök forrása a külföldi anyavállalatnak kibocsátott kötvény, a

kölcsönök fogadói külföldi leányvállalatok, a cég bevétele pedig a kamatbevétel,

ezen kívül semmilyen más tevékenységből származó bevétele nincs. Kérdésének

lényege arra irányult, hogy az említett tevékenység a hitelintézetekről és pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) alapján pénzügyi

szolgáltatásnak, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e.

A kölcsönnyújtási tevékenység csak abban az esetben tekinthető a hitelintézetekről

és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (1) bekezdés

b) pontja szerinti pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak, ha a tevékenység

kimeríti a Hpt. 2.sz. Melléklet, Értelmező rendelkezések I./10.1, illetve 10.2

pontjában meghatározott definíciókat.

107

„10. Hitel és pénzkölcsön nyújtása:

10.1. Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés

alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék

ellenében és a hitelintézet kötelezettségvállalása meghatározott szerződési

feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb

hitelművelet végzésére.

10.2. Pénzkölcsön nyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján

a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben

megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;

b) követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő –

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is),

valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének

nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi;……”

A Hpt. 2.sz. Melléklet, Értelmező rendelkezések I./10.4 pont. f) alpontja szerint

azonban „nem minősül pénzkölcsön nyújtásnak anyavállalatnak leányvállalatokkal,

illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen

végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött

ilyen ügyletet.”

A rendelkezésre bocsátott információk alapján (a kérdéses társaság kizárólag

vállalatcsoporton belüli kölcsönnyújtást végez, amelynek pénzügyi forrását a külföldi

anyavállalatnak kibocsátott kötvény biztosítja, a kölcsönt felvevők a külföldi

leányvállalatok és a társaság más tevékenységből származó bevétellel nem

rendelkezik) a Felügyelet megítélése szerint az „off-shore” tevékenysége nem

tekinthető a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi-, illetve kiegészítő pénzügyi

szolgáltatásnak..

Mi a Felügyelet szerepe a BAR rendszerbe való adatbevitel, illetve abból való törlés

kapcsán?

Megkeresésében a Felügyelet véleményét kéri annak érdekében, hogy adatait

töröljék a BAR rendszerből és ezzel elháruljon az akadály a további kölcsönfelvétele

elől. A levélben feltett öt kérdésével kapcsolatban álláspontunkról az alábbiakban

tájékoztatom.

Első kérdése arra irányult, hogy a PSZÁF kötelezi-e bankokat a BAR rendszerhez

való csatlakozásra. Erre vonatkozóan egyértelmű válaszunk az, hogy a Felügyelet

ilyen jellegű kötelezést nem ír elő (mert jogszabályi lehetőség hiányában nem írhat

elő) a bankok számára. Ugyanakkor a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 18.§ (2) bekezdésének l)

pontja a Felügyelet által elismert központi hitelinformációs rendszerhez történő

csatlakozást a hitelintézetek tevékenységi (működési) engedélye kiadásának egyik

feltételéül szabja, így gyakorlatilag a bankok BAR-hoz való csatlakozása jogszabályi

kötelezettség alapján valósul meg.

Második kérdése azt a problémát érinti, hogy kötelezi-e a Felügyelet a

hitelintézeteket a feltételeknek megfelelő adósok mérlegelés nélküli felvitelére az

108

adósnyilvántartásba. Mint azt előző levelünkben is kifejtettük, ezzel kapcsolatban a

Hpt. 54.§-ának (3) bekezdése tartalmaz rendelkezést.

„A központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra

vonatkozóan a hitelszerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges - a 3.

számú mellékletben meghatározott - azonosító adatot, valamint az érintett

szerződésben vállalt kötelezettség mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó

lényeges adatot kezelhet és tarthat nyilván, ha az adós a szerződésben vállalt

kötelezettségeinek kilencven napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a

minimálbért meghaladóan nem tesz eleget.”

A Felügyelet tehát nem hozott olyan intézkedést, amely kötelezően előírná az adósok

BAR rendszerbe való bevitelét a bankoknak, az adósnyilvántartás részére történő

adatátadás a fenti jogszabályhely alapján valósul meg.

Harmadik problémafelvetése a bankok mérlegelési jogának fennállására vagy annak

hiányára irányult. A BAR rendszerbe történő adatbevitel kötelezettsége álláspontunk

szerint a jogszabályban indirekt módon jelenik meg. Azon tények, hogy a

hitelintézetek kötelesek a központi hitelinformációs rendszerhez csatlakozni, továbbá

a rendszert működtető BISZ Rt-vel együttműködési megállapodást kötnek és a Hpt.

54.§ (1) bekezdésének c) pontja alapján a közöttük zajló adatátadás nem jelenti a

banktitok sérelmét, arra utalnak, hogy a rendszerbe történő adatfelvitel is – a két

feltétel együttes fennállása esetén – kötelező, noha az kifejezett előírásként a Hpt-ben

nem szerepel. A jogalkotó szándéka ugyanis vélhetően a hatékony adósnyilvántartási

rendszer megteremtésére irányult, e jogszabályi cél pedig csak e nyilvántartás

teljességével – s a kötelező adatfelvitel eszközével – érhető el.

Mivel a Hpt. 54.§ (10) bekezdése a rendszerből való törlés időtartamának csak a

maximumát határozza meg kötelező jelleggel, ezért véleményünk szerint a

hitelintézet a tartozás megszűnését követően bármikor kezdeményezheti a törlést,

amelynek technikai részleteit az adott hitelintézetnek a BISZ Rt-vel kötött

együttműködési megállapodása rögzíti. Természetesen legkésőbb a tartozás

megszűnését követő 5 év elteltével a jogszabály erejénél fogva törölni kell az egykori

adóst a nyilvántartásból.

Negyedik kérdésére – már a fentiekből következően – válaszunk az, hogy a

Felügyelet nem bocsátott ki (mert jogszabályi felhatalmazás hiányában nem is

bocsáthat ki) olyan kötelező erejű rendelkezést, amely akár az adatbevitelre, akár az

adatok öt éven keresztül a rendszerben tartására kötelezné a felügyelt intézményeket.

E tárgyban minden kötelező jellegű előírást a jogszabályok (elsősorban a Hpt.)

tartalmaznak, míg a további (nem kötelező erejű) részletszabályok a felek

együttműködési megállapodásában jelennek meg.

Ötödik kérdése arra vonatkozott, hogy a késedelembe eső ügyfelek figyelmét

szükséges-e felhívni a 90 napot meghaladó késedelem következményeire és a BAR

rendszerbe való bekerülésre. Ezzel kapcsolatban a Hpt. 54.§ (7) bekezdése tartalmaz

rendelkezést.

„A hiteladat-szolgáltató az (1) bekezdés c), h)-i) pontja szerinti adatszolgáltatásról,

illetve annak lehetőségéről, az adatközlés céljának, valamint a közlendő adatok

körének megjelölésével - a hitel- és hiteljellegű szerződés megkötésével egyidejűleg

- köteles a természetes személy hiteladóst írásban tájékoztatni.”

109

A fentiekből következően a hiteladat-szolgáltató banknak mind a központi

hitelinformációs rendszer felé történő adatszolgáltatás tényéről, mind annak

lehetőségéről tájékoztatnia kell az adósokat.

Valamennyi kérdésével kapcsolatban összefoglalásként megállapítható, hogy a

Felügyelet sem a BAR rendszerbe történő adatfelvitel, sem az adatok abból való

törlése, de még a probléma kapcsán felmerülő jogi kérdések értelmezése

vonatkozásában sem rendelkezik hatáskörrel. E tárgykörben kizárólag a hatályos

jogszabályok (így különösen a Hpt.) tartalmaznak kötelező rendelkezést, míg ezen

eljárás részleteiben a hitelintézetek és a BISZ Rt. közötti együttműködési

megállapodásban jelenik meg.

A Hpt. 60.§ (1) bekezdés a) pontjának értelmezése

A levélben feltett kérdés arra irányult, hogy alkalmazni kell-e a belső hitelre

vonatkozó, a Hpt. 60.§-ban foglalt szabályokat a hitelintézettel szoros kapcsolatban

álló járulékos vállalkozás vezető tisztségviselője részére történő kockázatvállalásra.

A Hpt. 60.§ (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy

„ a hitelintézet, ide nem értve a hitelszövetkezetet - a (2)-(3) bekezdés kivételével -

nem vállalhat kockázatot

a) a hitelintézet, illetve a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozás vezető

állású személye és könyvvizsgálója….részére, „

A vezető állású személyek körét Hpt. 2.sz. melléklet III/25. pontja valóban csak a

pénzügyi intézménynek minősülő társaságok vonatkozásában határozza meg. A belső

hitel idézett rendelkezései - a szövegösszefüggésből kitűnően - tágabb kört érintenek,

mivel nemcsak az egyes pénzügyi intézmények vezető állású személyeire, hanem a

hitelintézettel szoros kapcsolatban álló olyan vállalkozások vezetőire is vonatkoznak,

amelyek nem pénzügyi intézmények.

A Hpt. „vezető állású személy” definíciója természetesen csak a pénzügyi

intézmények esetében alkalmazható, az ügyfélként a pénzügyi intézményeknél

megjelenő egyéb, a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló vállalkozások vezető

tisztséget betöltő személyei tekintetében azonban– analóg módon – a gazdasági

társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 21.§-a szerinti vezető tisztségviselők

körét kell figyelembe venni a belső hitelre vonatkozó törvényi rendelkezések

betartásánál.

A fentiek alapján tehát azzal az értelmezési móddal értünk egyet, hogy a belső hitel

korlátozó rendelkezéseit – a könyvvizsgálók mellett - a nemcsak a Hpt. szerinti

vezető állású személyek, hanem a hitelintézetnek nem minősülő, de a hitelintézettel

szoros kapcsolatban álló egyéb vállalkozások – így a járulékos vállalkozások - vezető

tisztségviselőivel szembeni kockázatvállalások esetében is alkalmazni kell.

Hogyan szervezhetők ki egyes informatikai feladatok?

A levélben kifejtett álláspont szerint az informatikai szolgáltatások olyan komplexek,

hogy csak a legritkább esetben valósítható meg, hogy egyetlen szolgáltató képes

legyen a Bank valamennyi informatikai igényének kielégítésére. Ebben a helyzetben

előfordulhat, hogy a bankszámla-vezető IT rendszert – kiszervezés keretében –

kifejlesztett vállalkozó az ezen rendszer működéséhez szükséges aláírás-ellenőrző

110

alrendszert kellő szakértelem hiányában nem képes létrehozni és erre a Banknak

sincs saját erőforrása. Kérdésként merült fel, hogy a kiszervezés kizárólagosságra

vonatkozó rendelkezése korlátozza-e az ilyen típusú megbízást, vagy hasonló esetben

más módon adható-e megbízás az informatikai fejlesztő cégnek.

A kiszervezésnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi

CXII. törvényben meghatározott fogalma azt mondja, hogy a hitelintézet bizonyos

tevékenységeit szervezheti ki és köthet erre vonatkozóan kizárólagosan szerződést.

Megítélésünk szerint e szabály csak azt zárja ki, hogy ugyanazt a tevékenységet nem

lehet két vagy több különböző cég részére kiszervezni.

Korábbi állásfoglalásunkban már kifejtettük, hogy: „Ha a Bank az egyes informatikai

alrendszerek vonatkozásában esetlegesen több külső céggel köt szerződést, akkor a

kiszervezés (és a kizárólagosság) megítélése szempontjából az e cégek által

elvégzendő informatikai feladatok speciális, egymástól elkülönült jellegét kell

vizsgálni.” Ezt az álláspontunkat most is megerősítjük. A konkrét esettel

kapcsolatban a véleményünk az, hogy itt nem egyetlen tevékenység megbízás útján

történő elvégzéséről van szó, hanem két elkülönült munkafolyamatról, a

számlavezető rendszer, illetve az aláírás-ellenőrző rendszer létrehozásáról és

működtetéséről. Mivel ezt a két tevékenység – a levelében leírtak szerint is –

speciális szaktudást igényel és egymástól elkülöníthető, álláspontunk szerint a két

munkával két különböző cég megbízása nem ütközik a kiszervezés kizárólagos

jellegét előíró szabályba.

Kell-e engedély a pénzügyi vállalkozásban történő közvetett befolyásszerzéshez?

A felvázolt tényállás szerint egy német korlátolt felelősségű társaság 26%-os

részesedést kíván szerezni egy magyar Kft.-ben, illetve vételi jogot kíván alapítani a

fennmaradó üzletrész mennyiség további 25%-ára. Így a német társaság végül 51%-

nyi üzletrész tulajdonosává válhatna. A Kft. azonban 95%-os tulajdonosa egy

pénzügyi vállalkozásnak, így a német társaság először 24,7%-os, majd – az opció

igénybevételével – 48,45%-os közvetett tulajdont szerezne a pénzügyi

vállalkozásban.

E tényállás alapján a kérdések arra irányultak, hogy

1. szükséges-e a Felügyelet engedélye az üzletrész adásvételéhez;

2. szükséges-e a Felügyelet engedélye az opciós ügylethez;

3. szükséges-e a Felügyelet engedélye a Kft-ben biztosított, de az Rt-t is érintő

többletjogokat biztosító megállapodás megkötéséhez; illetve

4. az engedélyezési eljárásban benyújtandó adatok tekintetében mely

rendelkezésekre kell figyelemmel lenni.

1. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 37. § (1) bekezdésének a) pontja szerint köteles a Felügyelettől – a

szerződéskötést megelőzően – engedélyt kérni, aki a pénzügyi intézményben

befolyásoló részesedést kíván szerezni. A törvény 2. számú melléklet III. fejezetének

2. pontja – amely a 10%-ot meghaladó tulajdoni hányadot már befolyásoló

részesedésnek tekinti – a befolyásoló részesedés fogalmi körébe vonja a közvetett

111

tulajdonlást is. Ezek szerint a Hpt. hivatkozott szakasza alapján a német társaságnak

engedélyt kell kérnie az üzletrész vételéhez.

2. Álláspontunk szerint a vételi jog kikötése önmagában még nem eredményez

befolyásoló részesedést, ezért csak annak gyakorlása előtt szükséges a felügyeleti

engedélyért folyamodni, az opciós megállapodáshoz még nem kell felügyeleti

engedély.

3. A Hpt. 37. § (3) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény tulajdonosa a

tulajdonjoghoz, illetőleg a szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát meghaladó

előnyöket biztosító megállapodást csak a Felügyelet engedélyével köthet. E szakasz

alapján szükséges a Felügyelet engedélyét kérni, ha német társaság a pénzügyi

vállalkozást is érintő többletjogokat biztosító megállapodást kíván kötni a Kft-vel

vagy annak más tulajdonosával.

4. A befolyásoló részesedés iránti engedélykérelemnek a Hpt. 37. § (5) bekezdése

szerinti adatokat kell tartalmaznia.

Milyen szabályok vonatkoznak az ügynökökre banktitok kezelése szempontjából?

A beadvány első kérdése arra irányult, hogy olyan adatok, melyek alapján nem

lehetséges az ügyfél konkrét beazonosítása, felhasználhatóak-e az ügynökökkel való

elszámolásban.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 50. § (1) bekezdése szerint banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a

pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely

ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére,

gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény

által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel

kötött szerződéseire vonatkozik. E meghatározás véleményünk szerint úgy

értelmezendő, hogy azon adatok, melyek alapján az ügyfél személye

azonosíthatatlan, nem minősül banktitoknak; így álláspontunk szerint ezen adatok

felhasználhatóak az ügynökökkel való elszámolásra. Ezért amennyiben az adatokból

nem lehet következtetni az ügyfél személyére, álláspontunk szerint nem kell az

ügyfél beleegyezését kérni az adatok elszámolásra történő felhasználásához.

A következő kérdés arra keres választ, hogy az ügynökök jogosultak-e az ügyfeleikre

vonatkozó okiratokat megtartani, illetve adatokat nyilvántartani, kezelni, továbbá

van-e az adatkezelésnek időbeli korlátja.

Mivel az állásfoglalást kérő cége bizonyos esetekben az ügynökök közvetítésével

kerül kapcsolatba az ügyféllel, így az is elkerülhetetlen, hogy az ügynökök

banktitoknak minősülő adatok birtokába jussanak. Ez esetben rájuk is vonatkozik a

Hpt. 55. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség, amely szerint aki üzleti vagy

banktitok birtokába jut, köteles azt időbeli korlátozás nélkül megtartani.

Az adatkezelés időbeli korlátjaként véleményünk szerint a személyes adatok

védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény

(Avtv.) 5. § (2) bekezdését kell figyelembe venni, amely szerint csak olyan személyes

adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a

cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.

Továbbá az Avtv. 14. § (2) bekezdés c) pontja szerint a személyes adatot törölni kell,

112

ha az adatkezelés célja megszűnt. Tehát az Avtv. alapján az ügynökök csak addig

őrizhetnek meg ügyféladatokat, amíg az adatkezelés eredeti céljának eléréséhez

szükséges, illetve amint e cél megszűnt az adatot törölni kell.

Végül a Felügyelet egyetértését kérték ahhoz gyakorlathoz, amely szerint az

ügynökök által az ügyfelek tartozásának összegére vonatkozó megkereséseket nem

teljesítik, ha az ügyfél kifejezetten nem adott felhatalmazást az ügynökök részére az

adatok megkérésére.

Az előbbiekben kifejtett gyakorlatot a Felügyelet helyesli, mivel álláspontja szerint

teljesíti a banktitok kiadhatóságának a Hpt. 51. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt

feltételét, amely szerint a banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha a

pénzügyi intézmény ügyfele (…) kéri, vagy erre felhatalmazást ad.

Faktorálás esetén szükséges-e a kötelezett Pmt.szerinti azonosítása?

Beadványában arról kér állásfoglalást, hogy faktorálás és minősített

követelésvásárlási ügyletekben hogyan kell az ügyfelét, illetve a követelés címzettjét

azonosítani?

A Pmt. 2. § (1) bekezdésének a) pontja kimondja:

a) Ügyfél: aki a szolgáltatóval a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére

szerződést köt (rendszeres ügyfél), illetve a szolgáltató részére ügyleti megbízást ad (alkalmi ügyfél).

Ennek alapján a Társaság ügyfelének minősülnek azok a cégek, akikkel a Társaság

szerződést kötött, illetve akik ügyleti megbízást adnak a Társaság részére, tehát azok

a természetes, vagy jogi személyek, akiktől a Társaság a minősített követelést

megvásárolta. Ezeket a személyeket a Társaságnak azonosítania kell az üzleti

kapcsolat kialakításakor. Az azonosításon túlmenően az adott személy köteles a

Társaság részére írásbeli nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy saját, vagy a

tényleges tulajdonos nevében, illetőleg érdekében jár el.

Nem kell azonosítania a Társaságnak a Felügyelet által felügyelt pénzügyi

szervezeteket, például bankokat, takarékszövetkezeteket, pénzügyi szolgáltatókat a

Pmt. 3.§ (12) bekezdése alapján.

Mivel a követelések címzettjeivel a Társaság jellemzően nem köt szerződést, így

nem is minősíthetőek a Társaság ügyfeleinek, a Pmt. szerinti azonosítási

kötelezettség nem vonatkozik rájuk.

Hogyan kell elvégezni az azonosítást jogi személy ügyfél esetén?

Az első kérdés arra irányult, hogy megfelelően jár-e el a Bank, mikor a befektetési

szolgáltatást igénybe vevő ügyfele esetében a jogi személy azonosításán túlmenően

az annak nevében eljáró természetes személyek azonosítását is megköveteli.

A jelenleg hatályos, a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003.

évi XV. törvény (Pmt.) azonosítási kötelezettség tárgyában irányadó rendelkezései

(3.-7.§-ok) értelmében a Bank, mint szolgáltató köteles azonosítani, mind az

ügyfelét, mind az annak nevében eljáró természetes személyt, vagyis az ügyfél

meghatalmazottját vagy képviselőjét. Ezért a külföldi pénzügyi intézmény

képviseletében eljáró természetes személyt is azonosítania kell a Banknak.

113

A következő kérdés arra irányult, hogy rendelkezhet-e bármely, a PSZÁF

hatáskörébe tartozó szolgáltatást nyújtó szervezet az azonosítás fenti követelményei

alóli mentességre, a Felügyelet engedélyével.

Tájékoztatom, hogy a Pmt-nek nincs olyan rendelkezése, amely felhatalmazást adna

a Felügyeletnek arra, hogy az ügyfél azonosítás törvényi követelményei alól

felmentést adjon a Banknak vagy más felügyelt pénzügyi szervezetnek, így nincs

olyan szolgáltató sem, amely ilyen típusú engedéllyel rendelkezne.

Milyen feltételekkel minősül a garancia nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak?

Az állásfoglalást kérő Társaság a Felügyelet engedélye alapján a Hpt. 3.§ (1)

bekezdés b) pontjában meghatározott pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás

végzésére jogosult, és a határozat szerint a Társaság e tevékenységen kívül más

üzletszerű tevékenységet csak a rá vonatkozó, mindenkor hatályos jogszabályok

szerint, az azokban foglalt feltételek teljesítése esetén és az azokban meghatározott

körben folytathat.

A garancia nyújtása – a tevékenység üzletszerű végzése esetén – a Hpt. 3.§ (1)

bekezdés f) pontja szerinti olyan pénzügyi szolgáltatás, amely a Hpt. 3.§ (4)

bekezdésében meghatározottak alapján kizárólag a Felügyelet engedélyével

végezhető.

Az állásfoglalást kérő levélben megemlítik, hogy a garancia nyújtására „egyedi

esetként” kerülne sor, nem részletezték azonban, hogy e megfogalmazás a konkrét

ügylet(ek) vonatkozásában mit takar.

A Felügyelet így nem rendelkezik elegendő információval a tevékenység

megítéléséhez, a szolgáltatás jellege ugyanis csak a tényállás, illetve a megkötendő

szerződés(ek) tartalmának teljeskörű ismeretében ítélhető meg.

Tájékoztatjuk azonban, hogy a cég tevékenysége abban az esetben minősül a Hpt. 3.§

(1) bekezdés f) pontja szerinti kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb

bankári kötelezettségvállalás pénzügyi szolgáltatásnak, ha e tevékenységet a társaság

üzletszerűen végzi.

A tevékenység végzése pedig akkor minősül üzletszerűnek, ezáltal kizárólag a

Felügyelet engedélyével végezhető pénzügyi szolgáltatásnak, ha az üzletszerűség

(Hpt. 2. melléklet III./22. pont) valamennyi fogalmi eleme -„ellenérték fejében

nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem, határozott

ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”-

együttesen megvalósul.

Az „ellenérték fejében” való tevékenység, illetőleg a „nyereség és

vagyonszerzés” célzat a megkötött szerződésekből állapítható meg. A

Felügyelet megítélése szerint bármely gazdasági előnyre utaló kikötés

(kamat, díj, jutalék, költség stb.) szerződésbe foglalása esetén egyértelmű az

ellenérték fejében való tevékenység.

„Előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányulónak”

tekintünk minden olyan szerződést, melynek valamely lényeges tartalmi

eleme előre nincs meghatározva. Ilyen lényeges tartalmi elemek például: a

114

felek személye, a kötelezett megnevezése, a szolgáltatás helye vagy

ellenszolgáltatás rendszeressége, mértéke.

A kialakult gyakorlat nem foglal egyértelműen állást a „rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység” kérdésében, hanem arra az álláspontra

helyezkedik, hogy ezt minden konkrét ügyben egyedileg, az eset összes

körülményeit mérlegelve lehet csak megítélni. A rendszeresség természetesen

függ az ügyletkötések számától és gyakoriságától is. A Felügyelet véleménye

szerint a rendszeresség egy ügylet, illetve szerződés megkötése esetén sem

zárható ki egyértelműen akkor, ha ezen ügyletből a társaságnak rendszeres

jövedelme származik.

Végezetül ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy egy ügylet kétséget kizáró módon

csak a tényállás teljeskörű ismeretében ítélhető meg.

Befolyásoló részesedés megszerzésére irányuló engedélyezési eljárás keretében,

milyen számú köztes vállalkozáson keresztül megvalósuló tulajdoni részesedést

A Hpt.-t az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjával módosító 2003. évi

XXIX. törvény hatályon kívül helyezte a 4. számú melléklet 4. pontját, amelynek b)

alpontja tartalmazta azt a szabályt, amely szerint a közvetett tulajdont akkor nem kell

figyelembe venni, ha a köztes vállalkozásban a tulajdonos egynél több vállalkozáson

keresztül rendelkezik tulajdoni részesedéssel. E módosítás alapján a közvetett

tulajdon meghatározásánál – a Hpt. szerint – bármilyen nagy számú köztes

vállalkozáson keresztül megvalósuló tulajdoni részesedést is figyelembe lehet venni.

E módosítás egyben azt is jelenti, hogy a Felügyelet – a befolyásoló részesedés

megszerzésére irányuló engedélyezési eljárás keretében – a Hpt. 39. § (1)

bekezdésének b) pontja alapján, vizsgálja a közvetlen tulajdonos tulajdonosi

szerkezetét is.

A közvetett tulajdon több mint egy köztes vállalkozáson keresztül történő figyelembe

vételének esetenként eltérő gyakorlati korlátai lehetnek, de a Felügyeletnek

lehetősége van a tetszőleges számú köztes vállalkozás figyelembe vételére is.

A fent kifejtettek csak a pénzügyi vállalkozások tekintetében jelentenek újdonságot,

mivel a már idézett 4. b) ponttal egyidejűleg hatályban volt a melléklet 5. pontja is,

amely szerint: Bankban történő tulajdonszerzés esetén a 4/b) pontban meghatározott

rendelkezést nem kell alkalmazni.

Álláspontunk szerint a közvetett tulajdon számításához nem szükséges alkalmazni a

Hpt. által is több helyen hivatkozott, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény

szerinti anyavállalat/leányvállalat fogalmakat.

Milyen feltételekkel nyújtható eseti bilaterális vagy szindikált hitel határon átnyúló

szolgáltatás formájában?

A Felügyelethez intézett levélben arra kértek választ, hogy a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2004. május 1-jén

hatályba lépett változásai módosították-e, megnehezítették-e az eseti bilaterális vagy

szindikált határon átnyúló hitelnyújtásokat.

A Hpt. 2004. május 1-jén hatályba lépett 32/C. §-a következőket tartalmazza:

115

32/C. § (1) A hitelintézet, ha határon átnyúló tevékenységként első ízben kíván

pénzügyi szolgáltatást, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nyújtani az Európai

Unió másik tagállamában, a Felügyeletnek előzetesen bejelenti a másik tagállamban

végezni kívánt tevékenységeket.

(2) A Felügyelet az (1) bekezdés szerinti bejelentés kézhezvételétől számított egy

hónapon belül tájékoztatja a másik tagállam illetékes felügyeleti hatóságát a

hitelintézet tervezett tevékenységéről. A tájékoztatást egyidejűleg közli a bejelentő

hitelintézettel is.

(3) A hitelintézet a tevékenységét a Felügyelet tájékoztatásának kézhezvételét

követően kezdheti meg a másik tagállamban.

Ezen új törvényi rendelkezéssel kapcsolatban első és második kérdésük arra irányult,

hogy az EU tagországokba irányuló bilaterális, vagy szindikált hitelek nyújtása a

Hpt. értelmezésében határon átnyúló szolgáltatásnak minősül-e, és ezzel

összefüggésben a hitelintézetnek eleget kell-e tenni a Hpt. 32/C. § pontja szerinti

bejelentési kötelezettségének.

Álláspontunk szerint a határon átnyúló szolgáltatás definícióját (Hpt. 2.sz. melléklet

III/43. pontja) és a fent idézett Hpt. 32/C.§ rendelkezéseit összeolvasva arra a

következtetésre kell jutnunk, hogy az esetenkénti bilaterális vagy szindikált hiteleket

nyújtását is be kell jelenteni a Felügyeletnek, mivel a 32/C. § (1) bekezdés alapján –

a jogszabályi megfogalmazás szerint - a pénzügyi szolgáltatásnak már első ízben

történő végzését is be kell jelenteni, és ez alól nem lehetnek kivételek az

alkalomszerűen nyújtott bilaterális vagy szindikált hitelek sem.

A levélben foglaltak szerint a fenti véleménnyel ellentétben Hpt. határon átnyúló

szolgáltatásokra vonatkozó bejelentési kötelezettséget előíró rendelkezések elemzése

során arra a következtetésre jutottak, hogy a törvényalkotónak nem az ilyen eseti,

nemzetközi elemet is tartalmazó hitelügyletek bejelentési kötelezettségének előírása

állt a szándékában. A bejelentési kötelezettség célja véleményük szerint olyan

határon átnyúló, előre meg nem határozott ügyfelek körének kínált pénzügyi

szolgáltatások (EU tagországokba irányuló hitelezés, vagy a betétgyűjtés határon át

nyúló szolgáltatásként való végzése) EU-n belül történő végzésének megkönnyítése

lehet a célja, amely hazánk EU tagsága előtt az adott állam felügyeleti hatóságának

engedélyezési jogkörébe tartozott. Ezt az álláspontot támasztják alá a Hpt. 32/E.§

pontjában megfogalmazott fogyasztóvédelmi követelmények is, amelyekből arra

lehet következtetni, hogy a tájékoztatási kötelezettségnek elsősorban fogyasztó-, és

betétes védelmi funkciója van és csak az ügyfelek széles körének részére történő

szolgáltatások nyújtása esetén van jelentősége.

A Felügyelet e tekintetben nem osztja az állásfoglalást kérő álláspontját, mivel az EU

tagországok felügyeleti hatóságainak tájékoztatási kötelezettsége minden határon

átnyúló szolgáltatás esetében – így a bilaterális, vagy szindikált hitelek nyújtása

esetében is – jogszabályi elvárás.

Harmadik kérdésük kapcsán problémaként vetik fel, hogy a Hpt. 32/C.§-ában írt,

harmincnapos várakozási idő betartása gyakran nem lehetséges, mivel a szindikátus

vezetője a szindikált hitelügyletben való részvételi szándék közlésére ennél

lényegesen rövidebb döntési időt határoz meg.

116

A Felügyelet megítélése szerint ez nem jelenthet gyakorlati problémát, mivel a

jogszabály alapján lehetőség van arra, hogy a hitelintézet a hitelügyletek tényleges

megkötését megelőzően – a korábbi évek tapasztalatára és a jövőbeli terveire is

figyelemmel – előzetesen bejelentést tegyen, hogy mely tagországok vállalkozásai

számára fog az elkövetkezendőkben pénzügyi szolgáltatást nyújtani.

Milyen feltételekkel finanszírohatja a faktoring tevékenység végzésére jogosult

pénzügyi vállalkozás leányvállalatát?

Az állásfoglalás kérés tárgya, a pénzkölcsön nyújtására – faktoring üzletági

korlátozással – rendelkező pénzügyi vállalkozásnak a kizárólagos tulajdonában álló,

a Hpt. hatálya alá nem tartozó és főtevékenységként ingatlanforgalmazással

foglalkozó társaság részére ún. tagi kölcsön nyújtása a Hpt. hatálya alá tartozó és a

Felügyelet engedélyéhez kötött pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e.

Tájékoztatása szerint Társaságuk (továbbiakban: Rt.) felügyeleti engedéllyel

rendelkező pénzügyi vállalkozás, amely a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontjában

meghatározott pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosult

faktoring üzletági korlátozással. Ennek keretében a Bank, más hitelintézetek és

pénzügyi vállalkozások minősített, lejárt követeléseit vásárolja meg illetve

érvényesíti, a Társaság ezen kívül más üzletszerű tevékenységet - a Hpt.

rendelkezéseire figyelemmel - nem végez. Az Rt. kizárólagos tulajdonosa egy Kft-

nek, amely az Rt. követeléskezelési tevékenységéhez kapcsolódva elsősorban a

fedezeti vagyontárgyak hasznosításával, értékesítésével foglalkozik, főtevékenysége

az ingatlanforgalmazás.

Az Rt. és a Kft. együttműködése az állásfoglalást kérő által említett jogszabályi

követelmények – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII törvény vonatkozó

rendelkezései, valamint a Hpt. profiltisztasági követelményei – miatt szükségszerű.

A problémát azonban az jelenti, hogy az Rt. követelésvásárlási tevékenységéhez

kapcsolódó és a Kft. által végzett ingatlanforgalmazás tevékenység jelentős

forrásigénnyel jár, amelyet a Kft. saját forrásból nem, illetve csak részben tud

finanszírozni. A szükséges forrás az Rt. oldalán rendelkezésre áll, és terveik szerint

az ingatlanforgalmazási feladatok ellátásához a Faktoring Rt. egyedi szerződések

keretében– mint a Kft. kizárólagos tulajdonosa - biztosítaná a szükséges forrást „tagi

kölcsön” formájában.

Kérdésük arra irányult, hogy a finanszírozás e formája lehetséges-e a hatályos

jogszabályok keretei között.

A problémafelvetéssel kapcsolatban tájékoztatom, hogy a Hpt. a tagi kölcsön

fogalmát nem ismeri. Ahogy azt levelében Ön is részletesen kifejtette, a Hpt. a

kölcsönnyújtási tevékenység definícióját a 2.sz. melléklet, Értelmező rendelkezések

I/10.2 pontjában rögzíti. E törvényhely 10.4./f) pontja azonban kimondja azt is, hogy

nem minősül pénzkölcsön nyújtásnak az anyavállalatnak leányvállalatokkal,

illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen

végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen

ügyletet.

A Felügyelet engedélyéhez kötött pénzkölcsön nyújtási tevékenység alóli fent idézett

törvényi kivétel azonban az Ön által említett tényállás esetében nem alkalmazható,

mivel - ugyan anyavállalat és leányvállalata közötti pénzügyi műveletről van szó - az

117

Rt. pénzügyi intézményként működik, így a finanszírozás nem vonható ki a

pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási körből.

Az Rt. azonban a 1592/1998. számú felügyeleti engedélyből kitűnően csak faktoring

üzletági korlátozással végezhet a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti

pénzkölcsön nyújtás pénzügyi szolgáltatást, így – felügyeleti engedély hiányában -

leányvállalatát a Kft.-t sem finanszírozhatja üzletszerűen.

A pénzkölcsön nyújtása – ahogy azt Ön is említi - valóban csak abban az esetben

minősül a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti - a Felügyelet engedélyével

végezhető - pénzügyi szolgáltatásnak, ha azt üzletszerűen végzik.

A finanszírozás pedig akkor minősül üzletszerűnek, ha a Hpt. 2. melléklet III./22.

pont valamennyi fogalmi eleme -„ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés

végett – előre egyedileg meg nem, határozott ügyletek megkötésére irányuló –

rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”- együttesen megvalósul.

Az „ellenérték fejében” való tevékenység, illetőleg a „nyereség és vagyonszerzés”,

illetve a „rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”célzat az Ön álláspontja

szerint is egyértelműen megállapítható

„Előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányulónak” tekintünk

minden olyan szerződést, melynek valamely lényeges tartalmi eleme előre nincs

meghatározva. A Felügyelet véleménye szerint az ügylet akkor lehet előre egyedileg

meghatározott, ha az ügylet minden lényeges tartalmi eleme, például az ügyletben

résztvevő felek személye, a kötelezett megnevezése, a szolgáltatás helye vagy a

szolgáltatás-ellenszolgáltatás rendszeressége, illetve mértéke előre egyedileg

rögzített.

A Felügyelet rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéljük meg, hogy e

tényállási elem is megvalósulni látszik, azt azonban le kell szögeznünk, hogy a

szolgáltatás jellege kétséget kizáró módon csak a tényállás, illetve a megkötendő

szerződés(ek) tartalmának teljeskörű ismeretében ítélhető meg.

A fentieket összfoglalva a Faktoring Rt. a leányvállalata számára – ugyanúgy, mint

egyéb ügyfelek részére sem - üzletszerűen nem nyújthat pénzkölcsönt, mivel erre

vonatkozóan nem rendelkezik a Felügyelet engedélyével, így a Kft. – az Rt. részére

kiadott tevékenységi engedély alapján - jogszerűen kizárólag követelésvásárlást

végezhet.

Pénzügyi művelet mikor nem tekinthető a Hpt. szerinti kölcsönnyújtásnak?

A Felügyelethez intézett megkeresésben közöltek szerint Társaságuk a jövőben

pénzügyi vállalkozást kíván alapítani, s céljuk e pénzügyi vállalkozás folyamatos

finanszírozása. Kérdés, hogy a pénzügyi vállalkozás részére Társaságuk által nyújtott

kölcsön megfelel-e a hitelintézeti törvényben szereplő pénzkölcsönnyújtás alóli

kivételnek, tekintettel az anyavállalat-leányvállalat kapcsolatra.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) – Ön által is hivatkozott – 2. számú melléklet I./10.4 pontjának f) alpontja

szerint „nem minősül pénzkölcsön nyújtásának (…) anyavállalatnak

leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása

118

érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi

intézmény által kötött ilyen ügyletet.”

Mint a fentiekből kitűnik, a jogszabály kiveszi a kivételes rendelkezés hatálya alól a

pénzügyi intézményeket, illetve az általuk kötött ügyleteket, így amennyiben az

anyavállalat-leányvállalat vagy a leányvállalat-leányvállalat jogviszonyban a

jogalanyok bármelyike pénzügyi intézmény (pénzügyi vállalkozás vagy hitelintézet),

akkor e kivételes szabály nem vonatkozik a közösen lebonyolított pénzügyi

műveletre függetlenül attól, hogy – mint jelen esetben is – az érintett pénzügyi

intézmény a kölcsönvevői oldalon áll. Ebből következően a pénzügyi intézménynek

nem minősülő (és e tevékenység végzésére felügyeleti engedéllyel nem rendelkező)

anyavállalat leányvállalat pénzügyi vállalkozásának a fenti jogszabályhely

alkalmazása alapján nem nyújthat kölcsönt.

Ugyanakkor a Hpt. 3.§ (1) bekezdése értelmében e tevékenységek csak abban az

esetben minősülnek pénzügyi szolgáltatásnak, s így engedélyköteles tevékenységnek,

ha azokat üzletszerűen folytatják. Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2.

számú melléklet III./22. pontja határozza meg.

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

- előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.”

Amennyiben az üzletszerűség mindhárom feltétele együttesen valósul meg – tehát e

pénzügyi műveletet az Rt. nyereségszerzés végett, rendszeresen és nemcsak

leányvállalata(i)val kötött ügyletek keretében végzi – akkor a tevékenység a

pénzügyi szolgáltatások körébe tartozó, a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontjában

megjelölt hitel és pénzkölcsön nyújtásnak minősül, amely – mint azt a fentiekben

kifejtettük – jogszerűen csak a Felügyelet engedélye birtokában folytatható. Az

üzletszerűség fennállásának vagy hiányának megállapíthatóságához azonban levele

nem tartalmaz elegendő információt.

Devizaárfolyam meghatározása devizaalapú kölcsönök nyújtásánál

Társaságuk a Felügyelet 2518/1999. számú, 1999. november 30-án kelt engedélye

alapján a 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti

pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosult, amelynek keretében

ingatlanok fedezete melletti jelzálog kölcsönök folyósításával foglalkoznak.

Terveik közt szerepel, hogy a közeljövőben deviza – EUR és CHF – alapú

kölcsönöket is folyósítanak és e kölcsönöket több hitelintézet refinanszírozná. Az a

körülmény azonban problémát vet fel, hogy az ügyfelekkel szembeni elszámolások

során az elszámolás árfolyamát nem tudják egyik bankhoz sem kötni, mivel az egyes

banki árfolyamok között jelentős eltérések lehetnek.

Tájékoztatása szerint a vonatkozó jogszabályok áttekintését követően arra a

következtetésre jutottak, hogy Társaságuk saját maga is meghatározhatja az

árfolyamot, amit az ügyfelekkel szembeni elszámolásoknál alkalmaz, azonban az

árfolyam meghatározásának módját az Üzletszabályzatban, az elszámolási árfolyam

mindenkori tényleges értékét pedig a Hirdetményben rögzíti.

Első kérdésük arra irányult, hogy devizaalapú kölcsönök folyósításánál, illetve az

ügyfelekkel való elszámolásnál alkalmazott árfolyam fent részletezett módja a

119

vonatkozó jogszabályok alapján lehetséges-e, illetve ha nem, akkor azt milyen

módon lehet meghatározni.

A Felügyelet véleménye e kérdésben az, hogy jogszabályi korlátozás hiányában a

Társaság szabadon megválaszthatja a devizaalapú hitelezésnél irányadó árfolyamot,

az árfolyam meghatározásának módjáról azonban az ügyfeleket a Hpt. 207.§-210.§-

aiban foglaltak alapján az üzletszabályzatban egyértelműen tájékoztatni szükséges.

Jelenleg a devizaalapú hitelek esetében az árfolyam meghatározásának módját és

részleteit illetően szakmai egyeztetés van folyamatban a Magyar Nemzeti Bankkal, a

Bankszövetséggel, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, valamint az Állampolgári

Jogok Országgyűlési Biztosával. Az egységes szakmai álláspont kialakítását

követően a Felügyelet - internetes honlapján (www.pszaf.hu.) - lakossági tájékoztatót

fog közzétenni a devizahitelekkel kapcsolatban.

A Felügyelet véleményét kérték arról is, hogy a deviza alapú kölcsönök folyósítása

új üzletágnak minősül vagy sem, így ettől függően bejelentési, vagy engedélyezési

kötelezettség alá tartozik-e.

A Társaság a fent említett 2518/1999. számú, 1999. november 30-án kelt

tevékenységi engedélye alapján - az engedély kiadásának idején már hatályban lévő

– a Hpt. 3. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint pénzkölcsön

nyújtása pénzügyi szolgáltatás forintban, illetőleg devizában, valutában történő

üzletszerű végzésére is jogosult.

Erre figyelemmel a deviza alapú kölcsönök folyósítása nem minősül új üzletágnak,

így az sem bejelentési, sem pedig engedélyezési eljárás alá nem tartozik, e

tevékenységet a pénzügyi vállalkozás a fenti engedély birtokában jogszerűen

végezheti.

Mely tevékenységek minősülnek kiszervezett tevékenységnek?

A levélben leírtak szerint a Bank tevékenységéhez kapcsolódó jogi feladatokat

egyrészt a Bank alkalmazásában álló jogtanácsos, másrészt a Banktól szervezetileg

független ügyvédi iroda (ügyvéd) látja el. Első kérdése arra irányul, hogy az ügyvéd

tevékenysége kiszervezésnek minősül-e különös tekintettel a kizárólagossági feltétel

hiányára.

A kiszervezés fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) – Önök által is hivatkozott – 2. számú mellékletének III./41.

pontja tartalmazza.

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle

szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

A Felügyelet álláspontja szerint az ügyvédi (jogi) tevékenység olyan speciális

szakértelmet igénylő tevékenység, amely, bár pénzügyi szolgáltatáshoz is

kapcsolódhat és adatátadással is járhat, nem tekinthető kiszervezésnek. A

120

banktitoknak minősülő adatok átadására ekkor – ahogy azt levelükben is írták – a

Hpt. 54.§ (1) bekezdésének d) pontjában foglaltak adnak felhatalmazást.

Megjegyzendő, hogy a kizárólagosság hiánya a fentiekből következően jelen esetben

irreleváns, ugyanakkor azt – a levelükben leírtaktól eltérően – nem a megbízott,

hanem a megbízó által kötött esetleges további szerződések vonatkozásában kell

értelmezni.

A megkeresésben felvetett második probléma a recepciós szolgálat kiszervezés

keretében történő ellátását érinti. Leveléből kitűnik, hogy e tevékenység bővebb a

hagyományos értelemben vett portaszolgálatnál tekintettel arra, hogy pl. a levelek

borítékozását is magában foglalja, melynek során külső személyek olyan pénzügyi

szolgáltatásokhoz kapcsolódó (és adatkezeléssel járó) feladatokat is végezhetnek,

amelyeknél lehetőségük van a banktitokhoz való hozzáférésre. Amennyiben tehát a

recepciós szolgálat teljesítése – a levelében foglaltaknak megfelelően – pénzügyi

szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódik és adatkezeléssel is együtt jár, akkor e

tevékenységet kiszervezett tevékenységként kell kezelni és be kell jelenteni a

Felügyelet részére.

Harmadik kérdése a személyügyi rendszer egyes elemeinek, valamint egyes

számítástechnikai szolgáltatásoknak a kiszervezhetőségére vonatkozik. Mivel a

személyügyi tevékenységek nem kapcsolódnak pénzügyi szolgáltatási

tevékenységhez, ezért a kiszervezés fentiekben említett feltételei maradéktalanul nem

teljesülnek. Tehát e tevékenységek közreműködővel történő elvégeztetése nem

minősül kiszervezésnek.

Ugyanakkor a számítástechnikai fejlesztéssel kapcsolatban levele ellentétes

információkat tartalmaz a banktitokhoz való hozzáférési lehetőség vonatkozásában.

Így csak feltételesen állapítható meg (utalva a korábbi pontoknál kifejtett

véleményünkre), hogy ha a külső Társaság tevékenysége az adatkezelést, -

feldolgozást vagy -tárolást magában foglalja, valamint pénzügyi szolgáltatáshoz is

kapcsolódik (és nem csupán a személyügyi rendszer számítástechnikai

fejlesztéséhez), akkor tevékenysége a Hpt. szerinti kiszervezésnek tekinthető és

vonatkoznak rá a Hpt. 13/A.§-ának szabályai.

Hogyan értelmezendők a kiszervezéssel kapcsolatos egyes szabályok?

A kiszervezés fogalmából eredő levelükben leírt elemzéssel egyetértünk

kiszervezésről valóban abban az esetben beszélhetünk, ha a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) definícióiban foglalt

valamennyi fogalmi elem fennáll.

A 2. pontban megfogalmazott következtetéseikkel szintén egyetértünk, így:

2/a. Ha a hitelintézet olyan tevékenység ellátásával bíz meg harmadik személyt,

amely nem jár adatkezeléssel, adatfeldolgozással vagy adattárolással, akkor nem

beszélhetünk kiszervezésről.

2/b. Szintén nem kiszervezés, ha a hitelintézet tevékenységének elősegítése

érdekében olyan speciális szakértelmet igénylő szolgáltatásokat vesz igénybe, mint

jogi képviselet, könyv- vagy adószakértői tevékenység, gazdasági elemzések

felhasználása, még akkor sem, ha egyébként ezek adatátadással járnak. Banktitoknak

121

minősülő adatok átadására ekkor – ahogy azt levelükben is írták – a Hpt. 54.§ (1)

bekezdésének d) pontjában foglaltak adnak felhatalmazást.

2/c. A postai vagy futárszolgálat igénybevétele szintén nem minősül kiszervezésnek,

mivel ennek során feltehetően nem kerül sor adatkezelésre.

Részben egyetértünk továbbá az ezt követően kifejtett álláspontjukkal. A kiszervezés

kapcsán az egyik leglényegesebb alapelv valóban az, hogy maguk az engedélyhez

kötött pénzügyi szolgáltatások nem szervezhetők ki. Ugyanakkor a „jogszabály által

végezni rendelt tevékenység” a Hpt. szabálya alapján éppen a kiszervezhető körbe

tartozik – amennyiben a kiszervezés többi törvényi követelménye fennáll. (13/A. §

(1) A hitelintézet pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, az adatvédelmi előírások betartása mellett kiszervezheti.) Az egyszeri

megbízás a törvény definíciójából adódóan nem minősül kiszervezésnek, csak a

folyamatos vagy rendszeres megbízás, és a hitelintézetnek valóban kizárólagos

szerződést kell kötnie a megbízottal.

A 3. pontban feltett kérdéseikre válaszolva álláspontunk a következő:

3/a. A pénzügyi szolgáltatásoknak nemcsak az egésze, hanem egyes

részszolgáltatások sem szervezhetők ki. Így nem szervezhető ki a hitelbírálati

tevékenység, hiszen az a pénzkölcsönnyújtási ügylet szerves részét képezi a Hpt. 2.

számú mellékletének I/10.3 pontja szerint is. Álláspontunk szerint az Önök által

említett másik példa, a bankszámla kivonatok kinyomtatása és postázása kétség kívül

kötődik ugyan a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásához, de annak nem képezi érdemi

részét, ezért szervezhető ki.

3/b. A „jogszabály által végezni rendelt tevékenység” fogalmát a törvény nem

határozza meg, de a Felügyelet álláspontja szerint ez olyan általános érvényű, nem

kizárólag pénzügyi szolgáltatási tevékenységet szabályozó jogszabályokra utal,

amelynek alapján valamilyen kötelezettsége keletkezik a hitelintézetnek, így például

a könyvelés vagy az iratkezelés. Mint azt fentebb említettük – az Önök véleményével

szemben – álláspontunk szerint a Hpt. egyértelmű eligazítást ad atekintetben, hogy a

„jogszabály által végezni rendelt tevékenység” kiszervezhető.

3/c. A kizárólagosságra vonatkozó törvényi előírás lényege véleményünk szerint az,

hogy egy tevékenységet csak egy külső személynek adjon ki a bank. Az Önök által

említett (bár részletesen ki nem fejtett) példa alapján tehát a hitelintézet egyes

hitelezési konstrukcióinak back office feladatait különböző vállalkozások számára

nem szervezheti ki – mégha a kiszervezés többi feltétele fenn is áll. Azok végzésére

csak egy cég részére adhat megbízást, hiszen egyetlen tevékenységről van szó, a

kiszervezés hitelkonstrukciónkénti „feldarabolására” a jogszabály nem ad

lehetőséget.

Kérésének megfelelően megerősítem, hogy a Felügyelet véleménye szerint is a

kiszervezés és az ügynöki tevékenység legfontosabb elhatároló eleme, hogy a

megbízás milyen tevékenységre vonatkozik: pénzügyi szolgáltatás más által történő

végeztetése nem folytatható kiszervezés formájában, kizárólag ügynöki tevékenység

keretében, kiszervezésről pedig csak nem-pénzügyi szolgáltatás esetén beszélhetünk.

122

Ezzel kapcsolatos kérdése, hogy az ügynöki tevékenység során, e tevékenységgel

összefüggésben végezhet-e az ügynök egyúttal kiszervezett tevékenységet is.

Álláspontunk szerint a tartalmában ügynöki tevékenység értelemszerűen magában

foglalhat olyan technikai jellegű, ügyviteli feladatokat is, amelyek – ha kizárólag

azokat végezné valaki – kiszervezésnek minősülnének. Mivel azonban az ügynöki

tevékenység egy tartalmában magasabb követelményeket kívánó, a) ügynök esetében

engedélyhez kötött ügylet, a Felügyelet véleménye szerint a kifejezetten ennek

végrehajtása érdekében szükséges technikai, ügyviteli jellegű feladatok részét

képezik magának az ügynöki tevékenységnek és nem minősülnek (az ügynöki

tevékenységen kívül) kiszervezésnek is.

Végezetül a Hpt-re vonatkozó módosítási javaslatával kapcsolatban tájékoztatom,

hogy azt a Felügyelet megfontolja és szükség esetén megteszi a törvénymódosításra

irányuló lépéseket.

Éven belüli hitelkeret fogalmának értelmezése a tőkemegfelelési mutató

számításáról szóló 13/2001. (III.9.) PM rendelet alkalmazása

Megkeresésükben arról kérték a Felügyelet véleményét, hogy abban az esetben, ha

egy hitelkeret szerződésmódosítással meghosszabbításra kerül oly módon, hogy a

Bank új hitelkeretet ad, ezt lehet-e olyan új hitelkeretnek minősíteni, amelynek

eredeti lejárata a meghosszabbítástól, azaz a szerződésmódosítástól kezdődik, és

ezáltal erre is alkalmazható a tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001.(III.

9.) PM rendelet szerinti kockázatmentesség.

A kérdéshez kapcsolódó szakmai véleményünkről az alábbi tájékoztatást adjuk:

A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001.(III.9.) PM rendelet mérlegen

kívüli tételek ügyletkockázati súlyozásáról szóló mellékletének 4.b) pontja szerint

kockázatmentes tételnek minősülnek a „kölcsönnyújtásra, értékpapír-vásárlásra,

bankgarancia és bankkezesség nyújtására, váltóleszámítolásra, váltókezesség

nyújtására és egyéb kockázatvállalásra vonatkozó le nem hívott ígérvények és

hitelkeretek, melyek eredeti lejárata nem haladja meg az egy évet, vagy amelyek

bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondhatók.”

Álláspontunk szerint abban az esetben, ha az eredeti szerződés szerint éven belüli

futamidejű hitel lejáratának bármilyen okból történő módosítása, azaz prolongálása

válik szükségessé, annak oka a szerződésben foglalt finanszírozási cél megváltozása,

az átmeneti forgóeszköznövekmény, ill. átmeneti forráshiány tartóssá válása, s emiatt

a szerződés egyéb feltételeiben is változtatások szükségesek. A szerződés lejáratának

ily módon történő módosításának igénye következtében a kockázatok mértéke is eltér

az eredetitől, álláspontunk szerint az ily módon rendelkezésre bocsátott hitelkeret

nem minősíthető kockázatmentesnek. A futamidő hosszabbításából következő

kockázat növekedés miatt irreleváns, hogy a szerződés egyes feltételeinek

változtatására új szerződés, vagy szerződésmódosítás formájában kerül sor.

A felügyelet álláspontja szerint a fent idézett jogszabály alkalmazása szempontjából

ettől eltérően kezelhető a folyószámla hitel keret.

A folyószámla hitel az ügyfelek pénzforgalmának zavartalan lebonyolítására,

átmeneti likviditási problémáinak, cash-flow ingadozásának áthidalására szolgáló

rövidlejáratú forgóeszközhitel speciális fajtája. Mind a finanszírozás célját, mind

maximum 12 hónapos futamidejét tekintve rövidlejáratú kockázatvállalásnak

tekintendő.

123

A jelenlegi banki gyakorlatban a folyószámla hitel rendelkezésre bocsátását komplex

hitelképességi vizsgálat előzi meg, a rendelkezésre tartási idő alatt a folyamatos

kockázatkezelés keretében szoros kontroll kíséri.

Az a tény, hogy komplett szerződés megkötésére csak az első folyószámla hitel keret

megnyitása esetében kerül sor, továbbá, hogy az éves felülvizsgálat keretében – a

folyamatos kockázatkezelés tapasztalatai, illetve az ügyfél módosító kérelme alapján

- történik döntés a keret további rendelkezésre tartásáról, s az új (ismételten éven

belüli) lejárati időpont meghatározása, illetve a keretösszeg változtatására új

szerződésben vagy szerződésmódosítás formájában kerül sor, technikai jellegű

kérdésnek tekinthető, nem befolyásolja a kockázatvállalás rövidtávú jellegét.

Fentiek alapján, álláspontunk szerint csak az ügyfél rendelkezésére tartott

folyószámla hitel minősül rövidlejáratú kockázatvállalásnak a hitelkeret lejárati

időpontjára irányuló szerződésmódosítást követően, s csak az ennek keretében

nyilvántartott le nem hívott hitelkeret vehető figyelembe „0” kockázati súllyal a

tőkemegfelelési mutató számítása során. Más banki termékeknél a futamidőre

vonatkozó módosítás esetében az éven belüli feltétel vonatkozásában a hivatkozott

jogszabályhely nem alkalmazható.

Lezárva: 2004. december 31-én.

2003. év

A betéti kamatváltozás közzétételének jogi megítélése

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 210.§-ának (4) bekezdése értelmében az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy

egyéb feltételeket érintő - az ügyfél számára kedvezőtlen - módosítását a módosítás

hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni.

A Felügyelet álláspontja szerint a fenti jogszabályhely alapján a Banknak a betéti

kamat csökkentését, mint az ügyfél számára kedvezőtlen módosítást annak

hatálybalépése előtt 15 nappal ki kell hirdetni, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a

Bank a már megkötött betétszerződések kamatát legkorábban az új kamatfeltételek

közzétételét követő 15 nap elteltével változtathatja meg.

Hogyan értelmezendők a kiszervezés új, 2003. január 1-től hatályba lépő

szabályai?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) módosításakor a kiszervezés fogalma a következőképpen változott:

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt

olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás

valósul meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres

elvégzésére tőle szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem

rendelkező gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

A fenti definíció és a Hpt. kiszervezésre vonatkozó egyéb rendelkezései alapján a

kérdésre a Felügyelet álláspontja az alábbi::

124

A Hpt. 13/A § (9) bekezdése rendelkezik arról, hogyan kell a kiszervezett

tevékenységet végzőnek a tudomására jutott tényt, adatot, információt kezelni

abban az esetben, ha egyidejűleg több hitelintézet részére végez ilyen

tevékenységet. Ebből következően a kiszervezés meghatározásában szereplő

kizárólagosság álláspontunk szerint csak a megbízó oldaláról értelmezhető,

vagyis a hitelintézet egy kiszervezni kívánt tevékenységet csak egy társaságnak

szervezhet ki, viszont egy társaság több hitelintézet javára is végezheti ezt a

tevékenységet.

A fenti definícióból véleményünk szerint az következik, hogy a kiszervezést csak

úgy lehet végrehajtani, ha a hitelintézet kizárólagos megállapodást köt az adott

tevékenységre.

A Hpt. az adatkezelés, adatfeldolgozás és adattárolás fogalmát nem határozza

meg, ezért célszerűnek tartjuk, hogy e fogalmak értelmezéséhez a személyes

adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.

törvény meghatározásait tekintsük irányadónak, mint az adatkezelésre és

adatvédelemre vonatkozó legmagasabb szintű jogszabályt. Az „adattárolás”

fogalmát külön nem tartalmazza az adatvédelmi törvény, de a törvény 2.§ 4.a)

pontja alapján az adatkezelés: „az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes

adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a

továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése”, vagyis az adattárolás az

adatkezelési tevékenység egyik része.

Azon megbízások, melyek olyan pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi

(befektetési, vagy kiegészítő befektetési) szolgáltatás tevékenységhez

kapcsolódnak, amelyekkel nem jár együtt adatkezelés, adatfeldolgozás vagy

adattárolás, nem minősülnek kiszervezésnek. A fent idézett definíció egyik eleme

ugyanis éppen az adatkezelés, -feldolgozás, -tárolás, mely ha az adott esetben

nem része az érintett tevékenységnek, akkor nincs meg a kiszervezés minden

fogalmi eleme, vagyis a kiszervezésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók.

Ezt támasztja alá a Hpt. módosításának idevágó indoklása is, mely kimondja,

hogy: „…a kiszervezés csak olyan tevékenységre értelmezhető, melynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg...”

Amennyiben ilyen, adatkezeléssel, adatfeldolgozással, adattárolással nem járó

tevékenység folytatásával kívánna megbízni a hitelintézet egy társaságot,

álláspontunk szerint ezt megteheti a kiszervezésre vonatkozó szabályoktól

függetlenül is – de csak a bank- és értékpapírtitokra vonatkozó rendelkezések

betartásával. A Hpt. ugyanis csak a kiszervezés esetében mondja ki, hogy nem

jelenti a banktitok sérelmét a hitelintézet által kiszervezett tevékenység

végzéséhez szükséges adatátadás a kiszervezett tevékenységet végző részére

(54.§ (1) bekezdés j) pont). Amennyiben nem beszélhetünk kiszervezésről, az

általános szabályok szerint a bank- és értékpapírtitkokat meg kell tartani.

Az előző pontban leírtakhoz hasonlóan, ha olyan jogszabály által végezni rendelt

tevékenység megbízás alapján történő folytatásáról van szó, melyekhez nem

kapcsolódik adatkezelés, -feldolgozás vagy -tárolás, a fenti okokból szintén nem

beszélhetünk kiszervezésről. Itt is érvényes azonban az, hogy lehet megbízást

adni ilyen tevékenység végzésére is, csak ez nem minősül kiszervezésnek és a

bank- és értékpapírtitok szabályai ebben az esetben is betartandók.

125

Kiszervezheti-e egyes tevékenységeit pénzügyi vállalkozás?

A pénzügyi vállalkozás a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek megfelelő éves

beszámolója alapjául szolgáló könyvelési feladatait kiszervezné tőle szervezetileg

független jogi személy részére. Kérdése, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) kiszervezésre vonatkozó,

2003. január 1-jén hatálybalépő szabályai alapján erre lehetőség van-e.

A Hpt. módosításakor a kiszervezés fogalma (2. számú melléklet III./41. pont) a

következőképpen változott: „Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg

kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály

által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés,

adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, nem önállóan végzi, hanem annak

folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle szervezetileg független személlyel vagy

jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társasággal kizárólagos szerződést

köt.”

A módosítás után mind a kiszervezés fent idézett fogalmából, mind a kiszervezésre

vonatkozó főszabályból (13/A§ (1) bekezdés) kimaradt a pénzügyi vállalkozás általi

kiszervezés lehetősége. E szabályok szerint tehát kiszervezésre kizárólag hitelintézet

jogosult, vagyis pénzügyi vállalkozás semmilyen tevékenységét nem szervezheti ki.

Ugyanakkor a törvény nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy pénzügyi vállalkozás

egyes – pénzügyi vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek nem

minősülő – ügyleteit, így a könyvelési feladatokat is megbízás alapján mással

végeztesse. Ez a megbízás nem minősül kiszervezésnek, hiszen annak fogalmi eleme

(hitelintézet végzi) nem teljesül. Ebből kifolyólag a Hpt. 54.§ (1) bekezdésének j)

pontjában írt szabály sem vonatkozik a pénzügyi vállalkozásra, vagyis a harmadik

személynek történő adatátadás során meg kell tartani a Hpt. banktitokra vonatkozó

szabályait. Ez azt jelenti, hogy a banktitok csak akkor adható ki harmadik

személynek (Hpt. 51.§ (1) bekezdés), ha a pénzügyi intézmény ügyfele a

kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító

erejű magánokiratba foglaltan ezt kéri, vagy erre felhatalmazást ad, ha a Hpt. a

banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad, illetve ha a pénzügyi

intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához vagy

lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi. Amennyiben tehát egy pénzügyi

vállalkozás megbízást ad egyes tevékenységei vitelére egy külső cégnek, ezt csak a

fenti szabályok betartásával teheti meg.

Pénzkölcsön nyújtásának minősül-e a részletfizetési kedvezmény a részletekbe

beépített kamat felszámítása esetén?

A Felügyelet állásfoglalását kérték egy olyan részletfizetési konstrukcióval

kapcsolatban, melynek során egy nagy értékű gépek értékesítésével foglalkozó cég

úgy kívánja az egyes berendezéseket eladni, hogy azoknak a vevőknek, akik nem

képesek a vételárat egy összegben kifizetni részletfizetési lehetőséget biztosít. E

részletfizetés esetén a törlesztőrészletek összegébe épül be az értékesítő cég által

felszámított kamat, melyet a számlában nem tüntetnek fel, pusztán az eladott

berendezések árát növelik meg.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 2. számú melléklet I. fejezetének 10.4./b) pontja szerint nem minősül

pénzkölcsön nyújtásának az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban

126

álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott

halasztott fizetés vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket.

E szakasz alapján – pusztán a halasztott fizetés miatt – nem minősül az ügylet

pénzügyi szolgáltatásként.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény a pénzügyi szolgáltatások üzletszerű

végzését, így a pénzkölcsön nyújtását is felügyeleti engedélyhez köti. A 2. számú

melléklet III. fejezetének 22. pontja szerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték

fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott

ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.

E meghatározás alapján az a véleményünk, hogy a tevékenység akkor minősülhet

üzletszerű pénzkölcsön nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl

a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik.

A számlavezetéshez kapcsolódó valutaforgalmazás pénzváltási tevékenységnek

minősül-e?

A takarékszövetkezetek a Bankkal kötött megbízási szerződés keretében készpénz –

valuta vagy forint – befizetéseket fogadnak el, illetve kifizetéseket teljesítenek

devizaszámla vagy forintszámla javára, illetve ezen számlák terhelése ellenében. A

kérdés arra irányult, hogy e tevékenységeknek (valuta befizetés ugyanazon

devizanemű devizaszámlán történő jóváírás mellett, valuta befizetés eltérő

devizanemű devizaszámlán történő jóváírás mellett, valuta befizetés forintszámlán

történő jóváírás mellett, valuta kifizetés ugyanazon devizanemű devizaszámlán

történő terhelés mellett, valuta kifizetés forintszámlán történő terhelés mellett,

forintbefizetés devizaszámlán történő jóváírás mellett stb) a Bank ügynökeként

történő végzéséhez szükséges-e a takarékszövetkezeteknek pénzváltási tevékenység

végzésére jogosító felügyeleti engedély.

A vonatkozó jogszabályi előírások egyes rendelkezéseinek értelmezéséből kiindulva

a Felügyelet álláspontja a következő.

1. A Hpt. 2.sz. melléklet I./ 14. pontja szerint pénzváltási tevékenység: külföldi

fizetőeszközök adásvétele a törvényes fizetési eszköz ellenében, valamint

külföldi fizetési eszközök adásvétele külföldi fizetési eszközök ellenében. E

definíció szerint a pénzváltási tevékenység a külföldi, illetve a törvényes

fizetőeszközök adásvételére irányuló tevékenység.

2. A pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001.(XII.27.) Korm rendelet 1.§ (2)

bekezdése szerint a Korm. rendelet alkalmazásában fizetőeszköz alatt a

devizakorlátozások megszűntetéséről, valamit egyes kapcsolódó törvények

módosításáról szóló 2001. évi. XCIII. törvény 2.§ 6. pontja szerint

meghatározott fizetőeszköz fogalmát kell érteni, amely szerint fizetőeszköz: a

pénz, továbbá - ellenkező rendelkezés hiányában - a forintra vagy külföldi

pénznemre kiállított pénzhelyettesítő eszköz.

Ezen jogszabályi rendelkezéseket összeolvasva véleményünk szerint a pénzváltási

tevékenység a különböző – fent említett - fizetőeszközök adásvételére vonatkozó

olyan tevékenység, amelynek során készpénz cserélődik készpénz ellenében. Ezzel

szemben a leírt tevékenységek – amennyiben azok különálló ügylettípusokat

testesítenek meg és időben egymástól elkülönülten zajlanak le - a rendelkezésre álló

információink szerint pénzforgalmi számla (devizaszámla, illetve forintszámla)

127

vezetéséhez kapcsolódó ügyleteknek minősülnek. Ennek során a számlavezetés

körében valuta, vagy forint befizetéseket fogadnak el, illetve teljesítenek

kifizetéseket a deviza, vagy forintszámla javára, vagy terhére. Ebben az esetben a

tevékenység végzéséhez elengedhetetlen a számlavezetés, ellentétben a

pénzváltással. Amennyiben a Bank rendelkezik a pénzforgalmi szolgáltatások

nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenység meghatározott körének végzésére

(devizaszámla-vezetés, nem természetes személyek részére forintszámlához

kapcsolódó valutaforgalmazás) vonatkozó engedéllyel, a tevékenységet a Felügyelet

engedélye alapján egyes pénzügyi szolgáltatások közvetítésére jogosult

takarékszövetkezetek igénybevételével is gyakorolhatja.

Amennyiben a takarékszövetkezetek – a Bank ügynökeként - e Felügyeleti

engedélyben meghatározottak szerinti pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtanak,

akkor a tevékenység folytatásához megítélésünk szerint nem szükséges pénzváltásra

jogosító engedély.

Kiadható-e a banktitok munkaügyi bíróság, illetve az általa kirendelt szakértő

részére?

A pénzintézet munkaügyi perben áll egy volt munkavállalójával. Az eljárásban

szükség van egyes hitelezési dokumentációk megvizsgálására, ezért a Bíróság kérte

ezen iratok megküldését a Bíróság, illetve a szakértő részére. Kérdésként felmerült,

hogy a pénzintézet kiadhatja-e a banktitkot is tartalmazó iratokat a Munkaügyi

Bíróságnak és a szakértőnek.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51.§

(2) bekezdésének e) pontja értelmében a banktitok megtartásának kötelezettsége nem

áll fenn a büntető-, valamint polgári ügyben, továbbá a csőd-, illetve felszámolási

eljárás, valamint az önkormányzati adósságrendezési eljárás keretében a bírósággal

szemben.

A szakértőknek történő adatkiadásról csak a Hpt. 54.§ (1) bekezdésének d) és e)

pontjában foglaltak rendelkeznek, de e szabályok egyike sem a bíróság által

kirendelt szakértőnek történő adatátadásra vonatkozik.

A fentiek alapján álláspontunk szerint munkaügyi perben sem az eljáró bíróságnak,

sem a kirendelt szakértőnek nem adható ki banktitkot tartalmazó irat, hiszen az 51.§

(2) bekezdésének e) pontja nevesíti azokat a bíróságokat, amelyek részére kiadható a

banktitok és ezek között a munkaügyi bíróság nem szerepel, továbbá a törvény a

bíróság által kirendelt szakértőnek történő adatkiadást sem teszi lehetővé.

A Felügyelet véleménye alapján tehát a konkrét ügyben a banktitoknak minősülő

adatok csak a Hpt. 51.§ (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján, az ügyfél

erre vonatkozó felhatalmazása esetén adhatók ki.

Teljes hiteldíj mutató feltüntetése

A kérdés arra irányult, hogy hitelkártyával kapcsolatos szolgáltatás esetén a

szerződésben, a terméktájékoztatón, hirdetményben a teljes hiteldíj mutatónak

szerepelnie kell-e.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 212.§ (1) bekezdése értelmében a fogyasztási kölcsönszerződésnek

tartalmaznia kell a külön jogszabály alapján megállapított éves százalékban kifejezett

128

teljes hiteldíj mutatót. A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj

mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet 12.§ f)

pontja szerint a pénzügyi intézménynek biztosítania kell, hogy ügyfele a szerződés

aláírása előtt megismerhesse a rövidítés feltüntetésével két tizedesjegy pontossággal

a THM-et. A Korm. rendelet 13.§-a pedig arról rendelkezik, hogy a pénzügyi

intézmény által az üzlethelyiségében kifüggesztett üzletszabályzatnak, nyilvános

tájékoztatójának és ajánlattételének feltűnő módon tartalmaznia kell a THM-et.

A fentiekből következik, hogy fogyasztási kölcsön nyújtása esetén mind a

szerződésben, mind a termékre vonatkozó tájékoztató anyagokban fel kell tüntetni a

THM-et.

(A Hpt. 2. számú mellékletének III./5. pontja szerint fogyasztási kölcsön a

mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához,

illetve szolgáltatások igénybevételéhez - a természetes személy részére - nyújtott

kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha a kölcsönt a természetes

személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe.)

A THM feltüntetése hitelkártya esetén tehát akkor merül fel releváns kérdésként, ha a

bankkártyával igénybevehető szolgáltatások körébe a Bank által nyújtott fogyasztási

kölcsön is beletartozik. Ennek megállapíthatósága érdekében a készpénz-helyettesítő

fizetési eszközzel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás fogalmát kell vizsgálni, amely a

Hpt. 2. számú melléklet I./5. pontjának c) alpontjában jelenik meg.

„Készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás: csekk

esetében a pénzügyi intézmény által a csekkjogi szabályok közzétételéről szóló

jogszabály és a pénzforgalmi előírások alapján nyújtott, illetőleg az ügyféllel kötött

csekkszerződésben elvállalt szolgáltatások összessége, elektronikus fizetési eszköz

kibocsátására és használatára vonatkozó jogszabályok alapján nyújtott, illetőleg a

birtokossal kötött szerződésben elvállalt szolgáltatások összessége. Nem minősül

készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel kapcsolatos szolgáltatásnak az elektronikus

fizetési eszköz használatával összefüggő elszámolásforgalom lebonyolítása.”

Álláspontunk szerint amennyiben a Bank az ügyféllel kötött hitelkártya-szerződésben

lehetővé teszi az ügyfél számára, hogy a kártyával a Hpt. 2. számú melléklet III./5.

pontjában szereplő definíciónak megfelelő szolgáltatásokat vegyen igénybe, akkor

mind a termékkel kapcsolatos reklámanyagokon, mind pedig a hitelkártya-

szerződésben fel kell tüntetni a teljes hiteldíj mutatót.

Ugyanakkor ha a hitelkártya-szerződésből egyértelműen kitűnik, hogy a szolgáltatás

nem terjed ki a fogyasztási kölcsönre, illetve a kártyával igénybevehető kölcsönről

kétséget kizáróan megállapítható, hogy az nem fogyasztási típusú, hanem például

vállalkozóknak üzletszerű tevékenységük folytatásához nyújtott hitel (esetleg a

hitelkártyát kifejezetten ez utóbbi célból bocsátották ki), akkor a THM feltüntetése

nem jogszabályi követelmény.

A Hpt. 2. számú melléklet III/10.2/d) pontjának értelmezése

A kiegészített törvényi rendelkezések értelmében a Hpt. 79.§ alkalmazásában nem

minősül kockázatvállalásnak az "A" zónába tartozó országban székhellyel

rendelkező más hitelintézetnél elhelyezett egy évet meg nem haladó lejáratú betét, ha

az nem része a kötelezett hitelintézet szavatoló tőkéjének.

129

Ezzel párhuzamosan kikerült a Hpt. nagykockázat vállalást korlátozó szabályai közül

a 79.§ (5) bekezdésének azon rendelkezése, hogy az "A" zónába tartozó országban

székhellyel rendelkező más hitelintézettel szemben vállalt egy évet meg nem haladó

lejáratú kockázatvállalást húszszázalékos értékben kell figyelembe venni,

amennyiben az nem része a kötelezett hitelintézet szavatoló tőkéjének.

Mindez valóban azt eredményezi, hogy az "A" zónába tartozó országokban

székhellyel rendelkező más hitelintézeteknél elhelyezett, éven belüli betétet (e

kategóriába tartozik a bankközi betét is), a nagykockázat számításánál

figyelmen kívül kell hagyni, ha az nem része a Bank szavatoló tőkéjének.

A Hpt. említett módosítására a tudomásunk szerint a hitelintézetek tevékenységének

megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK direktíva 49. cikkely 7/i. pontjában

megfogalmazottakra figyelemmel került sor, amely az alábbiakat tartalmazza:

„ A tagállamok részben, vagy egészben mentesíthetik a nagykockázat vállalási

korlátok alól a következő tételeket:….

…….i) azokat a hitelintézetekkel szemben fennálló követelésnek és egyéb

kitettségeknek minősülő eszköztételeket, amelyek lejárata egy év vagy kevesebb, és

nem képezik részét az adott hitelintézet szavatoló tőkéjének. „

Az EU direktívában foglaltakhoz képest a Hpt. 2.sz. melléklet III/10.2 rendelkezése

szűkebb mentesítési lehetőséget biztosít, mivel a mentesítés lehetőségét csak a

betétekre biztosítja, az egyéb, hitelintézetekkel szemben fennálló eszköztételben

megjelenő követelésre azonban nem.

A betét fogalmát a Hpt. 2. sz. melléklet I/2 pontja úgy határozza meg, hogy a betét: a

Ptk. szerinti betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján fennálló tartozás,

ide értve a bankszámlaszerződés alapján fennálló pozitív számlaegyenleget is.

A definícióból adódóan a betét fogalom mögött betétszerződésnek kell állnia. Erre

figyelemmel a hitelintézetek a Hpt. 2. sz. melléklet III/10.2 pontja szerinti

mentesítési lehetőséget csak akkor vehetik igénybe, ha a más hitelintézettek

szembeni követelés mögött betétszerződésen alapuló jogviszony áll. A Hpt. idézett

szabályai - a 2. sz. melléklet III/10.2. pont d) alpontja, illetve a Hpt. 79.§-a – ugyanis

nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely értelmében eltérő betétfogalmat kellene,

illetve lehetne használni a Hpt. 79.§-ának alkalmazásakor. A Felügyelet megítélése

szerint ezért a Hpt. 2. sz. melléklet III/10.2 pont d) alpontjának felmentő

rendelkezéseit csak Hpt. 2. sz. melléket I/2 pontja szerinti betét esetében lehet

alkalmazni.

Általános Szerződési Feltételek alapján felszámított egyes díjakról, költségekről

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 207.§ alapján a hitelintézet köteles a részére engedélyezett és általa

rendszeresen végzett tevékenységekre – többek között a hitelnyújtásra - vonatkozó

általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba foglalni. A Hpt. 209.§ rögzíti

továbbá azokat a minimális tartalmi követelményeket, amelyekről a hitelnyújtásról

szóló üzletszabályzatban feltétlenül rendelkezni kell.

A Hpt. 209.§ a következőképpen rendelkezik:

130

A bankhitel- és a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magában foglaló

üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább

a) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,

b) azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat,

c) a kamatszámítás módját,

d) az egyéb díjakat és költségeket,

e) a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket.

A jogszabályi előírásra figyelemmel az üzletszabályzatban a hitelintézeteknek

rendelkezni kell minden lényeges, a hitelnyújtás feltételeit érintő kérdésről.

Az első kérdés arra irányult, hogy a hitelintézetnek van-e jogi lehetősége arra, hogy

csak az általa megjelölt cég értékbecslését fogadja el egy ingatlan értékének

megállapításánál.

A bankoknál elfogadott és jogszerű gyakorlat az, hogy szerződéses kapcsolatban

állnak egy-egy értékbecsléssel foglalkozó társasággal és amennyiben szükség van

egy ingatlan értékének megállapítására, akkor e társaság(ok) szakvéleményét tekintik

irányadónak. Megítélésünk szerint az prudenciális szempontból helyeselhető eljárás,

ha a hitelintézetek olyan társaságokkal állnak kapcsolatban, amelyek szakvéleményét

fenntartás nélkül elfogadják. E gyakorlat a Felügyelet álláspontja szerint akkor áll

összhangban a Hpt. rendelkezéseivel, ha a hitelintézetek a Hpt. 209.§ d) pontjára

figyelemmel az üzletszabályzatban ennek költségéről az ügyfeleket tájékoztatják.

Felvetődhet a kérdés, hogy a Bank eljárása minden tekintetben összhangban van-e a

tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi

LVII. törvény rendelkezéseinek. Ennek megítélése azonban a Gazdasági

Versenyhivatal feladatkörébe tartozik.

A következő felvetésre válaszolva a hitelszerződés közjegyzői okiratba foglalása

nemcsak a hitelintézet, hanem a vele hitelszerződést kötő ügyfél érdekében is

történik. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) a közjegyzőket

közhitelességgel ruházza fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek

pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. A Ktv. 120. §-a szerint a közjegyzői okirat

elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy meggyőződjék a fél ügyleti

képességéről és jogosultságáról, továbbá valódi szándékáról, tájékoztassa a felet a

jogügylet lényegéről és jogi következményeiről, világosan és egyértelműen írásba

foglalja a fél nyilatkozatait, felolvassa a közjegyzői okiratot a fél előtt, illetve

meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél

akaratának. Amennyiben a hitelintézet eleget tesz a Hpt. 209.§ d) pontjában

foglaltaknak és ügyfeleit üzletszabályzatában a közjegyzői okirat elkészítése során

felmerülő - az ügyfelet terhelő - költségekről tájékoztatja, akkor a hiteligénylő

eldöntheti, hogy az üzletszabályzatban rögzített feltételekkel kíván-e adott

hitelintézettől szolgáltatást igénybe venni.

Megítélésünk szerint ugyanez a helyzet a jelzálogjog bejegyzésének költségét

illetően is. Nem minősül a jogszabályokkal ellentétes gyakorlatnak, ha az említett

131

költséget a hitelintézet a vele szerződő ügyfélre terheli abban az esetben, ha

szerződéskötést megelőzően e tényről az ügyfelet üzletszabályzatában tájékoztatta.

Mely tevékenységek szervezhetők ki és mit értünk "kizárólagos szerződés" fogalma

alatt?

A Felügyelet szakmai véleményét kérték arra vonatkozóan, hogy

a kiszervezés megítélésénél alapvető ismérv-e az adatkezelés,

a leírt egyes tevékenységek beletartoznak-e a kiszervezés tárgyi körébe,

a kiszervezés fogalmánál hogyan kell értelmezni a „kizárólagos szerződés”-t,

valamint a „jogszabály által végezni rendelt tevékenység”-et.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 13/A.§-ának 2003. január 1-jétől hatályos módosítása szerint a hitelintézet

pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó,

illetve jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, az adatvédelmi előírások

betartása mellett kiszervezheti.

A Hpt. az adatkezelés fogalmát nem határozza meg, ezért célszerűnek tartjuk, hogy e

fogalmak értelmezéséhez a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok

nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi tv.) meghatározásait

tekintsük irányadónak, mint az adatkezelésre és adatvédelemre vonatkozó

legmagasabb szintű jogszabályt. Az Adatvédelmi tv. 2.§ 4. a) pontja alapján az

adatkezelés: „az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyűjtése,

felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a

nyilvánosságra hozatalt) és törlése”. Az adatkezelés – mely a fenti definíció szerint

az adattárolást és az adatfeldolgozást is magában foglalja – tehát a kiszervezés

központi eleme, enélkül a kiszervezés nem valósul meg.

A felvetett szoftverfejlesztési és karbantartási tevékenységek, értékbecslési

tevékenység, valamint a bankkártya használatának biztosításával kapcsolatos

tevékenységek vonatkozásában általánosságban elmondható, hogy amennyiben

annak során a tevékenységet ellátó társaság olyan ügyféladat birtokába juthat, amely

az Adatvédelmi tv. szerinti személyes adatnak tekinthető, akkor az általa végzett

(vagy végezni kívánt) tevékenység valószínűleg kiszervezett tevékenységnek

minősül és ebben az esetben a Hpt. 13/A.§-ában foglalt szabályokat kell alkalmazni.

További problémaként a „kizárólagos szerződés” értelmezését vetették fel. Kérdése,

hogy a kizárólagosságot a kiszervező hitelintézet, vagy a kiszervezést végzők

szempontjából kell figyelembe venni. Mivel a Hpt. 13/A § (9) bekezdése rendelkezik

arról, hogyan kell a kiszervezett tevékenységet végzőnek a tudomására jutott tényt,

adatot, információt kezelni abban az esetben, ha egyidejűleg több hitelintézet

részére végez ilyen tevékenységet, ebből következően a kiszervezés

meghatározásában szereplő kizárólagosság álláspontunk szerint csak a megbízó

oldaláról értelmezhető, vagyis a hitelintézet egy kiszervezni kívánt tevékenységet

csak egy társaságnak szervezhet ki, viszont egy társaság több hitelintézet javára is

végezheti ezt a tevékenységet. A fenti definícióból tehát az következik, hogy a

kiszervezést csak úgy lehet végrehajtani, ha a hitelintézet kizárólagos megállapodást

köt az adott tevékenységre. Ugyanakkor e kizárólagos megállapodás megkötése nem

132

jelenti azt, hogy a hitelintézet a kiszervezett tevékenységet (vagy annak egy részét) a

továbbiakban nem végezhetné, mivel a Hpt. erre vonatkozóan nem tartalmaz kizáró

rendelkezést.

A Hpt. 13/A.§ (1) bekezdése a kiszervezés megvalósulásának vagylagos feltételeként

állapítja meg a pénzügyi (kiegészítő pénzügyi) szolgáltatáshoz kapcsolódó, valamint

a „jogszabály által végezni rendelt” tevékenységet, ebből következően az utóbbi

kategóriába sem a pénzügyi szolgáltatások (amelyek eleve nem szervezhetők ki),

sem az azokhoz kapcsolódó tevékenységek nem tartoznak bele, így az Ön által

említett pénzforgalmi szolgáltatás – mint a Hpt. 3.§ (1) bekezdés d) pontja szerinti

pénzügyi szolgáltatás – sem. Ezzel szemben e kategóriába sorolhatjuk például a

könyvelést, valamint az iratkezeléssel kapcsolatos egyes feladatokat is.

Hogyan értelmezendők a kiszervezés egyes szabályai 2003. január 1-től?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) módosításakor a kiszervezés fogalma a következőképpen változott:

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt

olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás

valósul meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres

elvégzésére tőle szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem

rendelkező gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

Az idézett definíció kimondja, hogy a hitelintézet „tőle szervezetileg független

személlyel” is köthet a kiszervezésre vonatkozó szerződést, tehát - álláspontunk

szerint - a Hpt-ben nevezett tevékenységek egyéni vállalkozók részére is

kiszervezhetőek.

A Bank létre kíván hozni egy ún. Call Centert, amely mind a Bank, mind a

bankcsoporthoz tartozó más pénzügyi intézmények tekintetében tájékoztatást adna az

ügyfeleknek számlájukkal, befektetéseikkel stb. kapcsolatban. A kérdés arra irányult,

hogy megvalósítható-e ez az elképzelés a Hpt. szabályainak betartásával.

A terv a gyakorlatban azt jelentené, hogy a bankcsoport több tagja megbízná e

feladat elvégzésével a Call Centert működtető vállalkozást. A Call Center a pénzügyi

szolgáltatáshoz, illetőleg a befektetési szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységet

végezne, amelyhez egyben adatkezelés (adatfeldolgozás, adattárolás) is kapcsolódik.

Ugyanakkor a Hpt. csak hitelintézetek részére, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX.

törvény 160. § (1) bekezdése pedig csak befektetési szolgáltatók részére teszi

lehetővé, hogy egyes tevékenységeket kiszervezzenek, más típusú intézmények

számára (pl.: pénzügyi vállalkozás) számára ez nem lehetséges. Ezért a

bankcsoportba tartozó hitelintézet, illetve befektetési szolgáltató által e tevékenység

folytatására adott megbízás álláspontunk szerint kiszervezésnek minősül, és e keretek

között a konstrukció megvalósítható. Egyéb bankcsoporti tagok tekintetében azonban

a megbízás nem felel meg a kiszervezés definíciójának.

A harmadik kérdés arra irányult, hogy a Hpt 13/A.§ hatálya alá tartozik-e, ha a Bank

adatrögzítés céljából bíz meg ad-hoc jelleggel vagy akár hosszabb távra, tartós

jelleggel magánszemélyeket oly módon, hogy e személyek tevékenységüket

kizárólag a Bank helyiségeiben, a Bank számítástechnikai rendszerét használva

végzik.

133

A fenti meghatározás azt mondja, hogy csak a tevékenység „folyamatos vagy

rendszeres elvégzésére” adott megbízás minősül kiszervezésnek. Ezért véleményünk

szerint az eseti, ad-hoc jelleggel adott megbízások semmiképpen sem tartoznak a

kiszervezés fogalomkörébe, ezekre a kiszervezés szabályai nem vonatkoznak. Ebből

kifolyólag eseti megbízás esetében a harmadik személynek történő adatátadás során

meg kell tartani a Hpt. banktitokra vonatkozó szabályait (Hpt. 51.§ (1) bekezdés),

vagyis a banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha a pénzügyi

intézmény ügyfele a kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba

vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan ezt kéri, vagy erre felhatalmazást

ad, ha a Hpt. a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad, illetve ha a

pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához

vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi.

A folyamatos vagy rendszeres megbízások esetében álláspontunk szerint irreleváns

az a körülmény, hogy a tevékenységet végzők hol, milyen számítástechnikai

eszközökön végzik tevékenységüket. A kiszervezés releváns eleme ebben az esetben

az adatkezelés (adatfeldolgozás, adattárolás), amely akkor valósul meg, ha az adatok

harmadik személy birtokába jutnak, ez pedig megtörténik akkor is, ha azok a

személyek a Bank épületében tartózkodva jutnak hozzá az információkhoz. Szintén

döntő körülmény, hogy e magánszemélyek nem a Bank alkalmazottai, hanem

kívülálló, harmadik személyek, így a Bankból – jogi értelembe véve – kikerülnek

ezek az információk. Vagyis a folyamatos vagy rendszeres megbízások esetében ily

módon közreműködőkre is vonatkoznak a kiszervezés szabályai, amennyiben a

meghatározás többi eleme is megvalósul.

Negyedik kérdés: megfelel-e a Bank az adatvédelmi szabályoknak, ha

üzletszabályzatában tájékoztatja ügyfeleit a kiszervezésre vonatkozó szabályok adta

lehetőségekről, az ügyfél pedig tudomásul veszi, hogy ennek során banktitkok

kerülhetnek a tevékenységet folytatók birtokába.

Álláspontunk szerint a Bank megteheti, hogy az ügyfelek minél magasabb szintű

tájékoztatása érdekében ilyen tartalmú módosítást hajt végre üzletszabályzatán, de ez

nem feltétlenül szükséges. A Hpt. 54.§ (1) bekezdés j) pontja ugyanis kimondja,

hogy nem jelenti a banktitok sérelmét a hitelintézet által kiszervezett tevékenység

végzéséhez szükséges adatátadás a kiszervezett tevékenységet végző részére.

Amennyiben tehát a megbízás a kiszervezés kereteiben történik, úgy az adatátadás

nem jelenti a banktitok sérelmét, így nem kell hozzá az ügyfelek hozzájárulása sem.

Banki ügyfelek banki terméket népszerűsítő tevékenysége ügynöki tevékenységnek

tekinthető-e?

A megkeresésben leírtak szerint a Bank olyan új konstrukciót kíván bevezetni,

amelynek lényege, hogy az ügyfelek a Bank hitelkártya termékét népszerűsítik

ismerőseik körében és közülük új ügyfeleket toboroznak a Bank számára, és ezért –

sikeres ajánlás esetén – a Banktól vásárlási utalványt kapnak ajándékba. Kérdése,

hogy a fent vázolt konstrukcióban az ajánló ügyfelek a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szerinti ügynöknek

minősülnek-e.

A pénzügyi szolgáltatás közvetítése a Hpt. 3.§ (1) bekezdésének h) pontjában

szereplő pénzügyi szolgáltatás, amelynek típusai a Hpt. 2. számú melléklet I./12.

pontjában jelennek meg.

134

Pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység):

a) pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott

tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg

kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében

történő végzése,

b) pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek

során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény

kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak.

Az ajándékprogramban résztvevő, ajánló ügyfelek a Bank pénzügyi szolgáltatási

(hitelnyújtási) tevékenységét segítik elő azáltal, hogy a Bank számára új ügyfeleket

szereznek, s e tevékenységük a fenti definíció alapján a kétféle ügynöki tevékenység

közül a „b” típusú ügynöki tevékenységnek felel meg abban az esetben, ha azt

üzletszerűen végzik. Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III./22.

pontja határozza meg. (Ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett -

előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.) Az üzletszerűség akkor valósul meg, ha annak

mindhárom eleme – nyereségszerzési cél, nyilvánosság, rendszeresség – együttesen

fennáll.

Álláspontunk szerint a konstrukcióban a nyereségszerzési cél egyértelműen

megjelenik, mivel az ügyfelet a vásárlási utalvánnyal ösztönzik és teszik érdekeltté

abban, hogy a Bank lakossági hitelkártya termékét új, potenciális ügyfeleknek

ajánlja. Az Önök véleményétől eltérően az előre egyedileg meg nem határozottság

sem zárható ki, mivel az egyes ajánló ügyfelek ismeretségi köre (amelyből az új

ügyfelek kikerülnek) nem tekinthető egy egzakt, változatlan, előre meghatározható

alanyi körnek.

Az ügyfél ajánlási tevékenységének üzletszerűsége, és ezáltal „b” típusú ügynöknek

minősítése tehát a tevékenység rendszerességének megítélésétől függ. Amennyiben

egy konkrét ügyfél több hitelakció keretében, ismétlődően végzi ügyféltoborzó

tevékenységét, akkor ez a tevékenység rendszeresnek, s így üzletszerű („b” típusú)

ügynöki tevékenységnek minősülhet. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a konstrukció

általánosságban – és különösen a rendelkezésünkre álló információk alapján – nem

minősíthető, kétséget kizáró véleményt csak az egyes ügyfelek konkrét

tevékenységének vizsgálata nyomán adhatnánk.

Végrehajtási eljárásban miként lehet információt szerezni az adós hitelintézetnél

elhelyezett anyagi javairól?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 50. § (1) bekezdése alapján banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a

pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely

ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére,

gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény

által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel

kötött szerződéseire vonatkozik. A banktitok megtartását a törvény időbeli korlátozás

nélkül teszi kötelezővé, de bizonyos esetekben mentesít a megtartás kötelezettsége

alól.

135

Így a Hpt. 51. § (2) bekezdésének j) pontja szerint a banktitok megtartásának

kötelezettsége nem áll fenn bírósági végrehajtási eljárásban és a bírósági végrehajtó

által lefolytatott közigazgatási végrehajtási eljárásban (…) eljáró végrehajtóval

szemben (…) a pénzügyi intézményhez intézett írásbeli megkeresése esetén.

A fentiek alapján a végrehajtási eljárás során szükséges adatok a Hpt. 51. § (2)

bekezdése j) pontja alapján folyamatban lévő végrehajtási ügyben a végrehajtó által a

számlavezető hitelintézet(ek)nek címzett, a Hpt. 51. § (4) bekezdésének megfelelő

írásbeli megkeresésére adhatók ki a hitelintézetek által. Amennyiben a végrehajtónak

nincs tudomása attól, hogy az adós mely hitelintézetnél vezet számlát, nincs akadálya

annak sem, hogy az összes Magyarországon működő hitelintézetet megkeresse.

Külföldi székhelyű társaság végezhet-e pénzügyi intézmény által kiszervezett

tevékenységet?

A Felügyelethez intézett megkeresésében azon problémát vetette fel, hogy külföldi

székhelyű társaság végezhet-e jogszerűen pénzügyi intézmény által kiszervezett

tevékenységet, tehát beletartozhat-e a kiszervezést végzők alanyi körébe.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 13/A.§-ának 2003. január 1-jétől hatályos módosítása szerint a hitelintézet

pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó,

illetve jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, az adatvédelmi előírások

betartása mellett kiszervezheti. A kiszervezés fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet

III./41. pontja tartalmazza.

Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle

szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.

A fenti definíció igen széles körben határozza meg a kiszervezést végzők alanyi

körét, amikor egyetlen feltételként a kiszervezésre megbízást adó hitelintézettől való

szervezeti függetlenséget szabja meg. Mivel sem e jogszabályhely, sem pedig a Hpt.

kiszervezésre vonatkozó egyéb szabályai nem korlátozzák egyéb módon e

jogalanyok körét, így azt sem zárják ki, hogy külföldi székhelyű társaság

magyarországi hitelintézet részére kiszervezett tevékenységnek minősülő

szolgáltatást nyújtson a hitelintézettel kötött megbízási szerződés keretében, az

adatvédelmi előírások betartásával.

Mely tevékenység típusok minősülnek kiszervezett tevékenységnek?

A Felügyelet szakmai véleményét kérték arra vonatkozóan, hogy a kiszervezésnél

hogyan határozható meg az adatkezelés, adatfeldolgozás és adattárolás fogalma,

illetve hogy a levélben leírt egyes tevékenységek beletartoznak-e a kiszervezés tárgyi

körébe.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 13/A.§-ának 2003. január 1-jétől hatályos módosítása szerint a hitelintézet

pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó,

136

illetve jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, az adatvédelmi előírások

betartása mellett kiszervezheti.

A Hpt. az adatkezelés (-feldolgozás, -tárolás) fogalmát nem határozza meg, ezért

célszerűnek tartjuk, hogy e fogalmak értelmezéséhez a személyes adatok védelméről

és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi

tv.) meghatározásait tekintsük irányadónak, mint az adatkezelésre és adatvédelemre

vonatkozó legmagasabb szintű jogszabályt. Az Adatvédelmi tv. 2.§ 4. a) pontja

alapján az adatkezelés: „az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok

gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a

nyilvánosságra hozatalt) és törlése”. Az adatkezelés tehát a fenti definíció szerint az

adattárolást és az adatfeldolgozást is magában foglalja. Általánosságban így

elmondható, hogy amennyiben egy tevékenység során adatkezelésre nem kerül sor,

akkor a kiszervezés sem valósulhat meg.

A felvetett problémák közül a megbízási szerződéssel foglalkoztatott számítógépes

rendszergazda tevékenysége abban az esetben minősül kiszervezett tevékenységnek,

ha annak során a rendszergazda ténylegesen az Adatvédelmi tv. szerinti személyes

adatnak minősülő ügyféladat birtokába juthat.

A bankbiztonsági megbízott tevékenységét az egyes bankbiztonsági követelmények

meghatározásáról szóló 3/1994. (PK. 13.) BAF rendelkezés szabályozza, ebből

következően az megfelel a kiszervezés fogalmában megjelenő „jogszabály által

végezni rendelt tevékenység” kitételnek, így kiszervezett tevékenységnek

minősíthetőségét az adatkezelés megvalósulása, illetve annak hiánya határozza meg.

A bankbiztonságért felelős szervezet (személy) feladatai – a tevékenység jellegéből

adódóan – általában nem terjednek ki az ügyféladatok kezelésére (tárolására,

feldolgozására), azonban a tevékenység egyértelmű minősítéséhez annak ismerete

szükséges, hogy ténylegesen történik-e adatkezelés.

A telefonszolgáltató tevékenységénél a kiszervezés lehetősége e tevékenységtípusnál

akkor merülhet fel, ha a telefonos információközlés pénzügyi szolgáltatáshoz

kapcsolódik és annak tartalma ügyféladatokat is érint.

Hogyan értelmezzük a kizárólagos szerződéskötés fogalmát a kiszervezés keretén

belül?

A Felügyelet szakmai véleményét kérték arra vonatkozóan, hogy a kiszervezés

fogalmánál hogyan kell értelmezni a „kizárólagos szerződés”-t, különös tekintettel

arra a problémára, hogy egyes tevékenységek elvégzésére a területileg elkülönült

helyen található bankfiókok miatt lehet-e egyidejűleg a Banknak több szolgáltatóval

megbízási vagy vállalkozási szerződést kötni a kiszervezés keretein belül, vagy pedig

a kiszervezés fogalmában szereplő kizárólagosság (és ezzel a kiszervezés) országos

szinten csak egyetlen jogalannyal történő szerződéskötés esetén valósulhat meg.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 2.számú mellékletének III./41. pontja szerint kiszervezés: ha a hitelintézet a

pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó,

illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenységét, amelynek során

adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg, nem önállóan végzi,

hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle szervezetileg független

137

személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társasággal

kizárólagos szerződést köt.

A szerződéskötés kizárólagossága hitelintézettől szervezetileg független jogalannyal

a fenti jogszabályhely logikai-grammatikai értelmezéséből következően

véleményünk szerint azt jelenti, hogy a hitelintézet egy adott tevékenységre csak egy

jogalannyal köthet szerződést. Így a hitelintézet egy kiszervezni kívánt tevékenységet

csak egy társaságnak szervezhet ki, illetve a kiszervezést csak úgy lehet végrehajtani,

ha a hitelintézet kizárólagos megállapodást köt az adott tevékenységre. E konkrét

esetben tehát a Banknak – akár a számítástechnika, akár a könyvelési tevékenység

vonatkozásában – lehetőleg olyan szolgáltatót kell megbíznia, amely az ország egész

területére kiterjedően el tudja végezni a tevékenységet.

Bár a Felügyelet érzékeli a mindennapi életben felmerülő azon problémát, hogy több,

az országban különböző helyeken található bankfiók esetén e jogszabályhely strict

alkalmazása a bankfiókok kiszervezési tevékenységének megvalósítását

megnehezítheti, a Felügyelet e jogszabályhely kiterjesztő értelmezésére nem

jogosult, s így annak alkalmazása alól sem adhat felmentést a bankok számára.

Ugyanakkor a felügyeleti vizsgálat során a kiszervezés megvalósíthatóságának

gyakorlati szempontjaira is tekintettel fogunk eljárni és a Bank kiszervezési

tevékenységét valamennyi körülmény figyelembevételével fogjuk megítélni.

Pénzügyi vállalkozás végezhet-e kiszervezést, illetve a belső ellenőr milyen

alkalmazási formában foglalkoztatható?

A Felügyelethez intézett megkeresésében a Társaság a belső ellenőrt megbízási

jogviszony keretében foglalkoztatja. Kérdés, hogy a belső ellenőr alkalmazásának e

formája jogszerű-e, illetve hogy esetlegesen nem ütközik-e a jogszabály

kiszervezésre vonatkozó rendelkezéseibe.

A kiszervezés fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú mellékletének III./41. pontja határozza meg.

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt

olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás

valósul meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres

elvégzésére tőle szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem

rendelkező gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

Mivel a fenti definíció a kiszervezés alanyi körét a megbízó oldalán egyértelműen a

hitelintézetekre korlátozza, ebből következően pénzügyi vállalkozás nem szervezheti

ki tevékenységét, illetve bármilyen (saját maga által is végezhető) tevékenysége,

amelynek elvégzéséhez tőle szervezetileg független közreműködőt vesz igénybe,

nem a kiszervezés keretében valósul meg.

A belső ellenőr foglalkoztatásának szabályozásában az idei évben kisebb változás

következett be, amelynek következtében szövetkezeti hitelintézetnél és pénzügyi

vállalkozásnál a belső ellenőr alkalmazása már nemcsak munkaviszony keretében

lehetséges. A Hpt. 66.§ (4) bekezdésének korábban hatályos tartalma szerint „a

felügyelő bizottság előzetes egyetértése szükséges a belső ellenőrzési szervezet

vezetői és alkalmazottai munkaviszonyának létesítésével, megszüntetésével

kapcsolatos döntések meghozatalához, valamint díjazásuk megállapításához.” Az

138

egyes pénz- és tőkepiaci tárgyú törvények módosításáról szóló 2002. évi LXIV.

törvény 20.§-a a fenti jogszabályhelyet 2003. január 1-jei hatállyal úgy módosította,

hogy az FB előzetes egyetértése a belső ellenőrzési szervezet vezetői és

alkalmazottai foglalkoztatásának létesítésével, megszüntetésével kapcsolatos

döntések meghozatalához szükséges. Az egzakt „munkaviszony” terminus tágabb

értelmű „foglalkoztatás”- ra való kicserélésével a jogalkotó szándéka

valószínűsíthetően a belső ellenőr alkalmazási formáinak kiszélesítésére irányult. Ezt

alátámasztja a Hpt. 67.§ (5) bekezdésének 2001. január 1-jétől változatlanul fennálló

azon szabálya is, amely kimondja, hogy ugyanazon személy legfeljebb három

szövetkezeti hitelintézetnél, illetőleg pénzügyi vállalkozásnál foglalkoztatható belső

ellenőrként. Álláspontunk megerősítését végső soron a 2002. évi LXIV. törvény

20.§-ának indoklása adja, amely szerint „Szövetkezeti hitelintézetek, pénzügyi

vállalkozások esetében lehetőség van arra, hogy belső ellenőrt közösen

foglalkoztassanak. Ebben az esetben a belső ellenőr az adott intézményekkel nem

áll munkaviszonyban.”

Összefoglalásként megállapítható, hogy a belső ellenőri feladatok elvégzésére a

pénzügyi vállalkozás belső ellenőrt mind munkaviszony, mind pedig megbízási

jogviszony keretében foglalkoztathat, ugyanakkor ha a belső ellenőri tevékenység

folytatására nem a pénzügyi vállalkozás szervezeti keretein belül kerül sor, hanem a

tevékenységet megbízott belső ellenőr látja el, e – társaságtól szervezetileg független

– személy közreműködése ebben az esetben sem minősül (mert a Hpt. által

meghatározott alanyi körre tekintettel nem minősülhet) kiszervezésnek, ezért a

megbízási szerződés megkötésénél a Hpt. banktitokra vonatkozó szabályainak

maradéktalan betartatására figyelemmel kell lenni.

Mely időponttól gyakorolhatja szavazati jogát a pénzügyi intézményben befolyásoló

részesedést szerző személy?

A pénzügyi intézményben befolyásoló részesedést szerző személy szavazati jogának

gyakorolására vonatkozó kérdésre az alábbi választ adtuk:

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 37. § (6) bekezdés a) pontja alapján az engedélyt kérő, illetőleg a tulajdonos a

befolyásoló részesedésből eredő engedélyeztetni kívánt szavazati jogát az engedély

iránti kérelemnek a Felügyelet által történt kézhezvételétől számított kilencvenedik

nap elteltétől gyakorolhatja.

E szakasz alapján a konkrét kérdés arra vonatkozott, hogy az engedélyt kérő mely

időponttól gyakorolhatja a szavazati jogát, a kilencvenedik nap elteltétől, vagy már a

felügyeleti engedély kézhezvételétől.

Az engedélyezési eljárás határidejét meghatározó 194. § (1) bekezdés b) pontja

szerint a Felügyelet az érdemi határozatot (…) három hónapon belül hozza meg. E

szakaszt és az Ön által is hivatkozott szakaszt együttesen értelmezve álláspontunk a

következő.

Véleményünk szerint az idézett szakasz egy garanciális szabály, és arra a helyzetre

vonatkozik, mikor a Felügyelet a benyújtott engedélykérelmet az előírt határidőn

belül nem bírálja el. Ezért abban a tipikus helyzetben, mikor a Felügyelet az

engedélyt 90 napon belül megadja, álláspontunk szerint e szakasz nem

alkalmazandó, és a befolyásoló részesedést szerző tulajdonos – amennyiben a

139

szavazati jog gyakorlásának egyéb jogi akadálya nincs – az engedély kézhezvételétől

gyakorolhatja szavazati jogát.

Mi minősül elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak?

A megkeresésben leírtak szerint a Bank egy ún. „Electronic Banking” szolgáltatást

nyújt ügyfelei részére. Az ügyfélnél elhelyezett számítógépes terminál segítségével

létrejön az elektronikus kapcsolat a Bank és az ügyfél között, amely lehetőséget

biztosít az ügyfél számára a számlájához való hozzáférésre és egyes banki műveletek

– így különösen látra szóló számlaegyenleg lekötése, külföldre és belföldre fizetési

megbízások – kezdeményezésére. Kérdés, hogy e szolgáltatás elektronikus

kereskedelmi szolgáltatásnak minősül-e.

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal

összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 2.§ a)

pontja szerint „elektronikus kereskedelmi szolgáltatás: olyan információs

társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások

üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje.” Ezen általános meghatározás pénzügyi

intézmények szempontjából releváns részletszabályai a pénzforgalomról, a

pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló

232/2001. (XII. 10.) Korm. rendeletben találhatók. Az elektronikus kereskedelmi

szolgáltatásnyújtás alapját az elektronikus fizetési eszközökre – ezen belül távolról

hozzáférést biztosító fizetési eszközökre – vonatkozó, a Korm. rendelet 2.§ (1)

bekezdésének g) pontjában megjelenő szabályozás jelenti.

„távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz: az az eszköz, amellyel birtokosa -

rendszerint személyazonosító kód, illetőleg más hasonló azonosító használata révén -

rendelkezhet a hitelintézettel szemben fennálló bankszámla-követeléséről vagy a

hitelintézet által nyújtott hitellehetőségéről. Ilyen különösen a bankszámla-

követeléssel való rendelkezést biztosító fizetési kártya (bankkártya), valamint a

bankszámla-követelésről való rendelkezést telefon vagy számítógép útján biztosító

egyéb eszköz;”

Véleményünk szerint az megjelölt konstrukció megfeleltethető a fenti definíció

tartalmának abból a szempontból, hogy az ügyfél a Bank egyes szolgáltatásait nem

közvetlenül a bankfiókban, hanem technikai eszköz (számítógép) segítségével,

elektronikus úton veszi igénybe, bankszámla-követeléséről távolról, elektronikus

kapcsolaton keresztül rendelkezhet. Ebből következően álláspontunk szerint a

számítógépes terminál távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköznek tekinthető, s a

számítógépen keresztül lebonyolított banki ügyletek a Bank oldaláról elektronikus

kereskedelmi szolgáltatásnak minősülnek.

Megjegyezzük még, hogy a felvetett probléma kapcsán indokolt lehet a Magyar

Nemzeti Bank – mint a pénzforgalmi, illetve az elektronikus fizetési eszközökkel

kapcsolatos szakkérdésekben illetékes szerv – megkeresése is.

A belső ellenőr milyen formában foglalkoztatható pénzügyi vállalkozásnál?

A levélben leírtak szerint az állásfoglalást kérő Társaság a belső ellenőrt jelenleg

részmunkaidőben foglalkoztatja. Az első két kérdés arra irányult, hogy pénzügyi

vállalkozás kiszervezheti-e egyes tevékenységeit, illetve, hogy konkrétan a belső

ellenőri tevékenység kiszervezhető-e.

140

A kiszervezés fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú mellékletének III./41. pontja határozza meg.

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt

olyan tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás

valósul meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres

elvégzésére tőle szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem

rendelkező gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

Mivel a fenti definíció a kiszervezés alanyi körét a megbízó oldalán egyértelműen a

hitelintézetekre korlátozza, ebből következően pénzügyi vállalkozás nem szervezheti

ki tevékenységét, illetve bármilyen (saját maga által is végezhető) tevékenysége,

amelynek elvégzéséhez tőle szervezetileg független közreműködőt vesz igénybe,

nem a kiszervezés keretében valósul meg és így közvetlenül nem a Hpt. 13/A.§-ának

szabályai vonatkoznak rá.

Mindezekből (is) következően a belső ellenőri tevékenység sem szervezhető ki a

pénzügyi vállalkozás által, ugyanakkor a belső ellenőri feladatok ellátása a pénzügyi

vállalkozás szervezeti keretein kívül is megvalósulhat. A belső ellenőr

foglalkoztatásának szabályozásában az idei évben kisebb változás következett be,

amelynek következtében szövetkezeti hitelintézetnél és pénzügyi vállalkozásnál a

belső ellenőr alkalmazása már nemcsak munkaviszony keretében lehetséges. A Hpt.

66.§ (4) bekezdésének korábban hatályos tartalma szerint „a felügyelő bizottság

előzetes egyetértése szükséges a belső ellenőrzési szervezet vezetői és alkalmazottai

munkaviszonyának létesítésével, megszüntetésével kapcsolatos döntések

meghozatalához, valamint díjazásuk megállapításához.” Az egyes pénz- és tőkepiaci

tárgyú törvények módosításáról szóló 2002. évi LXIV. törvény 20.§-a a fenti

jogszabályhelyet 2003. január 1-jei hatállyal úgy módosította, hogy az FB előzetes

egyetértése a belső ellenőrzési szervezet vezetői és alkalmazottai

foglalkoztatásának létesítésével, megszüntetésével kapcsolatos döntések

meghozatalához szükséges. Az egzakt „munkaviszony” terminus tágabb értelmű

„foglalkoztatás”- ra való kicserélésével a jogalkotó szándéka valószínűsíthetően a

belső ellenőr alkalmazási formáinak kiszélesítésére irányult. Ezt alátámasztja a Hpt.

67.§ (5) bekezdésének 2001. január 1-jétől változatlanul fennálló – Ön által is

hivatkozott – azon szabálya is, amely kimondja, hogy ugyanazon személy legfeljebb

három szövetkezeti hitelintézetnél, illetőleg pénzügyi vállalkozásnál foglalkoztatható

belső ellenőrként. Álláspontunk megerősítését végső soron a 2002. évi LXIV.

törvény 20.§-ának indoklása adja, amely szerint „Szövetkezeti hitelintézetek,

pénzügyi vállalkozások esetében lehetőség van arra, hogy belső ellenőrt közösen

foglalkoztassanak. Ebben az esetben a belső ellenőr az adott intézményekkel nem

áll munkaviszonyban.”

Ezen túlmenően a pénzügyi vállalkozás belső ellenőri feladatainak ellátása azért sem

tartozik a Hpt. kiszervezésre vonatkozó szabályainak hatálya alá, mert a belső

ellenőri feladatok célja nem a pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi

szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenység ellátása, hanem a pénzügyi intézmény

törvényes, biztonságos és áttekinthető működésének biztosítása.

A fentiek alapján a belső ellenőri feladatok elvégzésére a pénzügyi vállalkozás belső

ellenőrt mind munkaviszony, mind pedig megbízási jogviszony keretében

foglalkoztathat, ugyanakkor ha a belső ellenőri tevékenység folytatására nem a

141

pénzügyi vállalkozás szervezeti keretein belül kerül sor, hanem a tevékenységet

megbízott belső ellenőr látja el, e – társaságtól szervezetileg független – személy

közreműködése ebben az esetben sem minősül (mert a Hpt. által meghatározott

alanyi körre tekintettel nem minősülhet) kiszervezésnek, ezért a megbízási szerződés

megkötésénél a Hpt. banktitokra vonatkozó szabályainak maradéktalan betartatására

figyelemmel kell lenni.

Harmadik és negyedik kérdés a megbízási szerződés alapján belső ellenőri

tevékenységet végzők alanyi körébe esetlegesen beletartozó jogalanyokra

(könyvvizsgáló társaság, illetve személy, továbbá anyavállalat belső ellenőrzési

osztálya) vonatkozott.

A belső ellenőrrel szemben támasztott szakmai követelmények egyben útmutatást

adnak arra vonatkozóan is, hogy mely szakmák képviselői láthatják el a belső

ellenőri feladatokat. A Hpt. 67.§ (9) bekezdésének a) pontja alapján a belső

ellenőrzési szervezeti egység vezetésével, illetőleg ha a pénzügyi intézmény csak egy

belső ellenőrt alkalmaz, akkor a belső ellenőrzési feladatok ellátásával csak olyan

személy bízható meg, aki a 68. § (3) bekezdésében meghatározott szakirányú

felsőfokú iskolai végzettséggel, illetőleg mérlegképes könyvelői szakképesítéssel és

legalább hároméves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

A Hpt. 68.§ (3) bekezdése e szakirányú végzettségek között a könyvvizsgálói

képesítést is felsorolja, ebből következően a pénzügyi vállalkozás és a könyvvizsgáló

társaság (könyvvizsgáló) között létrejövő szerződés alapján a könyvvizsgáló, illetve

a könyvvizsgáló társaság – az általa kijelölt alkalmazottja útján – végezheti a belső

ellenőrzési tevékenységet. Természetesen ez utóbbi esetben a társaság által

megnevezett könyvvizsgáló az, akinek meg kell felelnie a Hpt. fenti bekezdéseiben

meghatározott, a belső ellenőri tevékenység ellátásához szükséges személyi

feltételeknek.

A Felügyelet véleménye szerint egy bank belső ellenőrzési szervezete más – akár

bankcsoportba tartozó – pénzügyi intézmény belső ellenőrzési feladatait nem láthatja

el. A Hpt. 67.§ (3) bekezdéséből következően ugyanis a bankoknak egy több elemből

álló belső ellenőrzési rendszert kell működtetni – melynek része a belső ellenőrzés (a

folyamatba épített ellenőrzés, a vezetői ellenőrzés és a belső ellenőrzési szervezet),

valamint a vezetői információs rendszer – így a belső ellenőrzési rendszer ezen

összetettségéből adódóan a bankoknál követelmény saját, más intézményektől

független belső ellenőrzési szervezet felállítása és belső ellenőr alkalmazása. Ezt

közvetve megerősíti a Hpt. 67.§ (5) bekezdésének a fentiekben már idézett szabálya

is azzal, hogy ugyanazon személy belső ellenőrként való „többes” foglalkoztatását

bankok esetében nem, csak szövetkezeti hitelintézeteknél és pénzügyi

vállalkozásoknál teszi lehetővé.

A fentieken túlmenően a pénzügyi vállalkozás külföldi anyavállalatának belső

ellenőrzési osztálya a Hpt. szabályozási rendszerének egészéből fakadóan sem

bízható meg a belső ellenőri feladatok ellátásával. Az anyavállalat belső ellenőrzési

osztályának megbízását nemcsak az zárja ki, hogy nem rendelkezik önálló

jogalanyisággal, hanem hogy a belső ellenőri tevékenység céljának megvalósítása –

különös tekintettel a belső ellenőr felelősségére és érdekeltségére – alapjaiban

megkérdőjelezhető a megbízott anyavállalat esetében. Különösen élesen merül fel ez

a kérdés az ellenőrzési szervezet vezetői és alkalmazottai foglalkoztatásának

létesítésével, megszüntetésével kapcsolatos döntések meghozatala, valamint

142

díjazásuk megállapítása esetén a felügyelő bizottság által gyakorolt jogkörében.

Mindezek miatt a Felügyelet álláspontja szerint az anyavállalat belső ellenőrzési

osztályának a pénzügyi vállalkozás belső ellenőri feladatainak ellátására vonatkozó

megbízása nincs összhangban a magyar jogszabályokkal.

2003. július 1-től

Milyen típusú hiteleknél kell feltüntetni a THM-et?

A megkeresésben leírtak szerint a Bank személyi kölcsönt, szabad felhasználású

jelzáloghitelt és kifejezetten lakáscélra felvehető hitelt nyújt ügyfeleinek. A személyi

kölcsönt, illetve szabad felhasználású jelzáloghitelt egyes esetekben az ügyfelek

lakásvásárlásra fordítják. Kérdésük, hogy ezekben az esetekben a hiteltermék

fogyasztási jellege, így különösen felhasználási célhoz kötöttsége vagy annak hiánya

hogyan értelmezendő elsősorban a THM feltüntetése szempontjából, másrészt

álláspontjának megerősítését kéri atekintetben, hogy a kifejezetten lakáscélra

felvehető hiteleknél a THM-et nem kell közzétenni.

A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és

közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet – Ön által is hivatkozott – 1.§

(4) bekezdése szerint a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó

előírásokat a pénzügyi intézmények által folyósított, három hónapnál hosszabb

lejárattal rendelkező fogyasztási kölcsönök esetén kell alkalmazni.

A fogyasztási kölcsön fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III./5. pontja határozza

meg. Ennek alapján fogyasztási kölcsön a mindennapi élet szokásos használati

tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez -

a természetes személy részére - nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött

kölcsön, ha a kölcsönt a természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében

veszi igénybe.

Természetesen a személyi kölcsönt és a felhasználási célhoz nem kötött (szabad

felhasználású) jelzáloghitelt – jellegükből adódóan – lakásvásárlásra is lehet

fordítani. E hiteltermékek azonban az utólagosan speciális célú felhasználástól

függetlenül fogyasztási típusúnak minősülnek, különös tekintettel arra, hogy utóbbi

termék sajátosságaként maga a Bank határozta meg a szabad felhasználást. A

fentiekből következően e hiteleknél fennáll a THM feltüntetésének jogszabályi

kötelezettsége.

Ugyanakkor a Felügyelet több éve kialakított álláspontja szerint a lakás nem tartozik

a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak körébe, másrészt az eredetileg és

kizárólag lakáscélra felvehető hitel értelemszerűen nem lehet szabad felhasználású,

ezért e kifejezetten lakáscélra felvehető hitelek nem tekinthetők fogyasztási

kölcsönnek, így ezeknél a THM-et sem kell feltüntetni.

Milyen típusú költségeket kell figyelembe venni a THM számítása során, "b"

ügynök tevékenységének megítélése

I. A megkeresésben leírtak szerint ügyfeleik a fogyasztási kölcsön törlesztését vagy

bankszámláról történő átutalással/csoportos beszedéssel, vagy postai

készpénzátutalási megbízással teljesíthetik. Mivel ez utóbbi sokkal költségesebb

fizetési mód és így a Bank ezt kevésbé preferálja, így költségeit az ügyfelekre

kívánja hárítani. Erre figyelemmel szándékaik szerint a készpénzátutalási megbízás

143

fizetési módot választó ügyfelek havi törlesztő részlete magasabb lenne, mivel

tartalmazná a Posta által a Banknak felszámított díjat, mint költségtérítést.

Szándékaik szerint a Fogyasztási Kölcsön Szerződésben e költséget tételesen

feltüntetnék, illetve Hirdetményükben erről az ügyfeleket tájékoztatnák. Kérdésük

pedig arra irányult, hogy a THM számítsa során figyelmen kívül lehet-e hagyni ezt a

tételt, analógiát vonva a teljes hiteldíj mutató számításáról szóló 41/1997. (III.5.)

Korm. rendelet (THM rendelet) 8.§ (2) bekezdés e) pontjával, amelynek

rendelkezése szerint az átutalási díjak nem vehetők figyelembe a THM számításánál.

Megítélésünk szerint nincs akadálya annak, hogy az átutalási díjakat ne vegyék

figyelembe a THM számítása során figyelemmel a THM rendelet 8.§ (2) bekezdés e)

pontjára. A Felügyelet álláspontja az, hogy a Posta által felszámított

készpénzátutalási díj beletartozik azon „átutalási díjak” körébe, amelyek –

figyelemmel az említett jogszabályhelyre – nem vehetők figyelembe a THM

számításánál, mivel ezek nem tekinthetők a folyósítással kapcsolatos költségnek.

II. A második kérdés arra irányult, hogy a THM számítása során figyelembe kell-e

venni a hitelbírálati díjat. Álláspontjuk szerint a hitelbírálati díj abban az esetben

vehető figyelembe a THM számítása során, ha beszámításra kerül a kezelési

költségbe, vagy levonásra kerül a kölcsön összegéből.

Megítélésünk szerint az ügyfél által lerótt hitelbírálati díj mindenképp figyelembe

veendő a THM számítása során függetlenül attól, hogy a hitelbírálati díjat milyen

módon számítják fel, mivel ez a folyósítással kapcsolatos költségek körébe tartozik.

Erre figyelemmel véleményünk szerint a THM számításakor figyelembe kell venni a

hitelbírálati díjat akkor is, ha azt az ügyfélnek (minden hiteligénylőnek) külön kell

fizetnie, és nem csak akkor, ha a jóváhagyott kölcsönigénylés esetén beszámítják a

kezelési költségbe, vagy levonásra kerül a kölcsön összegéből.

III. A rendelkezésünkre bocsátott információk szerint a Bankot pénzügyileg

finanszírozható minőségű termékeket értékesítő, kizárólag ügynökhálózattal

rendelkező vállalkozás kereste meg azzal, hogy az általuk az ügyfeleiknek ajánlott

termékek megvásárlásához fogyasztási kölcsönt nyújtsanak. Ebben az esetben

véleményük szerint a termékértékesítő vállalkozás és az értékesítő ügynök a Bank

un. „b) típusú ügynöke” lenne. Az értékesítés során az ügynök (termékértékesítő és

egyben b) típusú ügynök) tájékoztatná az ügyfelet a fogyasztási kölcsön igénybe

vételének lehetőségéről, kondícióiról. Ha az ügyfél élni kíván a hitel lehetőségével és

kitölti, valamint aláírja az igénylőlapot (kezdeményezi a szerződés megkötését), az

ügynök eljuttatja az igénylést a Bankhoz, ahol megtörténik a hitelbírálat, amelynek

eredményéről a Bank értesíti az ügynököt, aki pozitív hitelbírálat esetén kiszállítja az

árut, a Bank pedig az általa aláírt szerződés eredeti példányát postai úton lejuttatja az

ügyfélnek.

Kérdésként vetődött azonban fel, hogy amennyiben ezt a típusú értékesítést

(kizárólag ügynök útját, termékbemutatót követően, ügyfél lakásán stb) a házaló

kereskedésről szóló 44/1998. (III.11.) Korm. rendelet hatálya alá tartozónak ítéljük,

akkor a kölcsön közvetítése végezhető-e ebben a formában, miután az említett Korm.

rendelet 2.§ (2) bekezdés i) pontja szerint házaló kereskedés során nem

forgalmazható olyan áru, amelynek értékesítését külön jogszabály előzetes

engedélyhez köti vagy tiltja, illetve csak üzletben (piacon) történő értékesítését

engedi.

144

Álláspontunk szerint a termékértékesítő ügynök tevékenységének felügyeleti

megítélése szempontjából nem releváns az a körülmény, hogy az ügynök értékesítési

tevékenysége a házaló kereskedésről szóló 44/1998. (III.11.) Korm. rendelet hatálya

alá tartozik-e, vagy sem. A Felügyeletnek nem tartozik a hatáskörébe annak

megállapítása, hogy az ügynök tevékenysége milyen esetekben tartozhat az említett

Korm. rendelet hatálya alá, a Felügyelet a termékértékesítő ügynök tevékenységét

kizárólag a Hpt. vonatkozó rendelkezései alapján minősíti. E szemszögből az ügynök

azon tevékenysége, hogy az általa forgalmazott áru értékesítése során leendő

vásárlóinak ajánlja a Bank szolgáltatását, ennek keretében tájékoztatást ad a

fogyasztási kölcsön feltételeiről, illetve közreműködik a hiteligénylés bonyolításában

– üzletszerűség esetén - a Hpt. 3.§ (1) bekezdés h) pontja szerinti pénzügyi

szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység) pénzügyi szolgáltatásnak, ezen belül a

Hpt. 2.sz. melléklet, Értelmező rendelkezések I/12 b) pontja szerinti ügynöki

tevékenységnek minősül.

E tevékenységet a vonatkozó törvényhely a következőképpen definiálja: pénzügyi

intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek során az

ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára

önállóan kötelezettséget nem vállalnak.

Az ügynök megítélésünk szerint a Bank hitelezési tevékenységét segíti elő és e

tevékenység minősítése szempontjából az tekinthető lényeges körülménynek, hogy a

Bank csak olyan termékek megvásárlásához nyújthat kölcsönt, amelyek a Hpt. 2.sz.

melléklet Értelmező rendelkezések III./5. pontjában meghatározott fogyasztási

kölcsön körbe ( a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához,

javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez - a természetes személy részére

- nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha a kölcsönt a

természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe )

beletartoznak.

Végezetül felhívjuk a figyelmet, hogy a Hpt. 3.§ (9) bekezdése alapján a Banknak az

általa igénybe vett b) ügynök személyét a Felügyelet részére be kell jelenteni.

Lehetséges-e az üzletszabályzat ügyfelekre nézve hátrányos módosítása akkor, ha

ezt a szerződés nem teszi kifejezetten lehetővé?

A megkeresésben a kérdés arra irányult, hogy az üzletszabályzat fent írt módosítása

jogszerű és hatályos-e azon ügyfelekkel szemben, akik a módosítás ellen nem

emeltek kifogást.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 210. § (3) bekezdése szerint a kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt

csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha

szerződés ezt - külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott

feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi. Álláspontunk

szerint e szakasz egyértelműen leszögezi, hogy csak erre irányuló lehetőség

szerződésben történő kikötése esetén lehetséges a szerződési feltétel ügyfél számára

kedvezőtlen módosítása – függetlenül attól, hogy a szerződési feltétel a szerződésben

vagy az annak részét képező üzletszabályzatban lett meghatározva.

Álláspontunk szerint a 210. § (4) bekezdése, – mely szerint az üzletszabályzat

kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfél számára kedvezőtlen -

145

módosítását a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben

közzé kell tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek

számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is

elérhetővé kell tenni – pusztán egy eljárási szabályt határoz meg arra az esetre, ha az

üzletszabályzat valamely kikötésének ügyfél számára kedvezőtlen módosítása

egyébként lehetséges.

A fentiek alapján az a véleményünk, hogy – a 210. § (3) bekezdésének megfelelő

kikötés hiányában – az üzletszabályzat nem változtatható meg a már szerződést

kötött ügyfelekkel szemben, rájuk nézve kedvezőtlen módon. Tehát a szakasz (3) és

(4) bekezdésének szabályait egyaránt meg kell tartani a szerződési feltételek

esetleges kedvezőtlen módosítása esetén.

Nyújthat-e pénzügyi vállalkozás kölcsönt a cégcsoporthoz tartozó egyéb társaságok

munkavállalói részére?

A tájékoztatást kérő szerint ügyfele a Felügyelet engedélyével rendelkező,

pénzkölcsön nyújtására termékkorlátozás nélkül jogosult pénzügyi vállalkozás. A

pénzügyi vállalkozás, egy cégcsoport tagjaként kölcsönt kíván nyújtani a

cégcsoporthoz tartozó más vállalkozások munkavállalói részére.

Ahogy azt a levélben is említi a munkavállalók számára egyrészt munkáltatói

kölcsön, másrészt pedig pénzkölcsön formájában nyújtható kölcsön.

Ha a vonatkozó jogszabályi rendelkezések tükrében az említett két lehetőséget

megvizsgáljuk az alábbi következtetésre jutunk:

Munkáltatói kölcsön – egyetértve az Ön okfejtésével - csak akkor adható, ha a

munkavállaló a pénzkölcsönt nyújtó társasággal munkaviszonyban áll,

továbbá a kölcsönt szociális céllal, valamint eseti jelleggel nyújtja a

munkáltató. Ezen együttes feltételek (Hpt. 2.sz melléklet II/10.4 a) pont) fennállása

esetén tekinthető a kölcsön munkáltatói kölcsönnek, amely nem minősül a

Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti a Felügyelet engedélyéhez kötött hitel

és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak. A kölcsönnyújtás e

formája nem merülhet fel a pénzügyi vállalkozás, illetve a cégcsoport többi

tagjának munkavállalói vonatkozásában, mivel az Ön által említett

munkavállalók nem a pénzügyi intézmény, hanem a cégcsoportjához tartozó

többi társaság munkavállalói. E témakörben kérdésként veti fel, hogy a

munkáltatói kölcsön vonatkozásában mi minősül „eseti jellegnek”. Erre

vonatkozóan a jogszabály valóban nem ad érdemi (számszerű) eligazítást, így

ez csak az egyedi ügyek vizsgálatakor, a tényállás minden lényeges

körülményének mérlegelését követően dönthető el.

A munkavállalók részére nyújtható kölcsön másik lehetséges formája a Hpt.

3.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatás keretében

nyújtott kölcsön. E kölcsönnyújtási tevékenységet - üzletszerűen - azonban

csak olyan pénzügyi intézmény végezhet, aki rendelkezik az e tevékenység

végzésére vonatkozó felügyeleti engedéllyel. Az Ön által képviselt pénzügyi

intézmény – amely rendelkezik az e tevékenység folytatására jogosító

engedéllyel – jogszerűen nyújthat pénzkölcsönt a cégcsoportjához tartozó

más társaságok munkavállalói részére, ez azonban a fent kifejtett okok miatt

semmikképp nem tekinthető munkáltatói kölcsönnek.

146

Kérdésként veti fel továbbá, hogy amennyiben a felügyeleti engedéllyel rendelkező

pénzügyi vállalkozás kölcsönt nyújt a cégcsoportjához tartozó cégek munkavállalói

részére, akkor a pénzkölcsönre vonatkozó üzletszabályzatában, akár magában a

kölcsönszerződésben rendelkezhet-e úgy, hogy a pénzkölcsönt a megjelölt

kondíciókkal csak és kizárólag a cégcsoport (tételesen felsorolva a társaságokat)

munkavállalóinak nyújtja.

Megítélésünk szerint a pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás üzletszerű

végzése során nincs kizáró jogszabályi rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a

pénzügyi intézmény egyes ügyfeleire eltérő szerződéses feltételek vonatkozzanak.

Különösen indokolható lehet ez, ha ezen ügyfelek a cégcsoport tagjainak

munkavállalói. Álláspontunk szerint azonban a kedvezményezett ügyfelek köréről,

az eltérő kondíciókról, illetve az általánostól bármiben eltérő feltételekről a pénzügyi

intézménynek Üzletszabályzatában, illetve Általános Szerződési Feltételeiben

(Hirdetményében) tájékoztatnia kell az ügyfeleket, mind általános (az eltérés

lehetőségének biztosítása), mind konkrét (meghatározott feltételek) szinten.

Milyen esetekben kell jelenteni az adósokat a központi hitelinformációs

rendszerbe?

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint Társaságuk a központi

hitelinformációs rendszer (BAR) felé már abban az esetben is jelenti a hiteladósokat,

ha azok tartozása a 90 napot meghaladja, de összegszerűségében a minimálbért csak

a 90. napon lépi túl. Kérdése, hogy ez a szigorúbb jogértelmezés szerinti gyakorlat

megfelel-e a hatályos jogi szabályozásnak.

A központi hitelinformációs rendszerbe kerülő adatok köréről, a bekerülés

feltételeiről a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) 54.§-ának (2)-(10) bekezdései tartalmaznak rendelkezéseket. A Hpt. –

Önök által is hivatkozott – 54.§ (3) bekezdése szerint:

„A központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra

vonatkozóan a hitelszerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges - a 3.

számú mellékletben meghatározott - azonosító adatot, valamint az érintett

szerződésben vállalt kötelezettség mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó

lényeges adatot kezelhet és tarthat nyilván, ha az adós a szerződésben vállalt

kötelezettségeinek kilencven napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a

minimálbért meghaladóan nem tesz eleget.”

Álláspontunk szerint a fenti megfogalmazásból az következik, hogy a két feltétel

konjunktív módon kapcsolódik egymáshoz. Ez azt jelenti, hogy a minimálbért

meghaladó (jelenleg 50 ezer Ft feletti) tartozásnak kell legalább 91 napon keresztül

fennállnia, mivel a jogalkotó szándéka e feltételek együttes és elválaszthatatlan

meghatározásával valószínűsíthetően arra irányult, hogy az ún. „feketelistára” csak a

hosszabb ideig a meghúzott tartozáslimit feletti adóssággal rendelkező adósok

kerüljenek. Másrészt az „argumentum a contrario” elvéből következően amennyiben

a jogszabály célja a minimálbért meghaladó tartozást a 90 napos időtartam bármely

napján elérő adósok szabályozási körbe való bevonása lenne, akkor erre vonatkozóan

a jogalkotó kifejezetten rendelkezett volna. Mivel a fenti jogszabályhely ilyen

explicit rendelkezést nem tartalmaz, ezért véleményünk szerint a központi

hitelinformációs rendszer felé történő bejelentés gyakorlatában a pénzügyi

intézményeknek az Önök által első megoldásként vázolt eljárást kell alkalmazniuk,

amely szerint csak azokat a hiteladósokat kell a BAR felé jelenteni, akiknek a

147

minimálbért több mint kilencven napon keresztül mindvégig meghaladó tartozásuk

van.

Szükséges-e az aranykereskedelmi ügylet Bank általi folytatásához a Felügyelet

engedélye?

A Bank szolgáltatásainak körét az aranykereskedelmi ügyletkötési tevékenységgel

kívánja bővíteni. Kérdés, hogy e tevékenységre szükséges-e a Felügyelet külön

engedélye, vagy elegendő csak az alapszabály – tevékenységi kör változásából

következő – módosítására vonatkozó engedély iránti kérelmet benyújtani.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 4.§ (3) bekezdésének d) pontja értelmében a pénzügyi intézmény pénzügyi

szolgáltatáson kívül üzletszerűen aranykereskedelmi ügyletet is folytathat. A fenti

megfogalmazásból következik, hogy e tevékenység nem tartozik a pénzügyi, ill.

kiegészítő pénzügyi szolgáltatások tárgyi körébe, ezért a Hpt. e szolgáltatásokra

vonatkozó engedélyezési szabályai az aranykereskedelmi ügylet tekintetében nem

alkalmazhatók. Megjegyzendő, hogy e speciális pénzügyi tevékenység nem sorolható

a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 81.§-ában szereplő befektetési, ill.

kiegészítő befektetési szolgáltatások közé sem.

Mindezek alapján a Felügyelet hatásköre nem terjed ki az aranykereskedelmi

ügyletkötési tevékenység külön engedélyezésére, így véleményünk szerint az

engedélykérelmet a Hpt. 20.§ b) pontja alapján az alapszabály módosítása

vonatkozásában (a tevékenységi kör módosítására tekintettel) kell benyújtani.

Az óvadéknyújtás pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e?

A Felügyelethez intézett megkeresésben a büntetőeljárásban 2003. július 1-jén

bevezetett óvadék kapcsán azt a problémát vetették fel, hogy az óvadéknyújtással

üzletszerűen foglalkozni kívánó gazdasági társaság tevékenysége esetlegesen

pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) – Ön által is hivatkozott –

147.§-ának (1) bekezdése határozza meg az óvadékot nyújtók alanyi körét.

„A bíróság a 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben a terhelt

előzetes letartóztatásának elrendelését mellőzheti, és az elrendelt előzetes

letartóztatást megszüntetheti, ha a bűncselekményre és a személyi körülményekre

tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését az óvadék letétele

valószínűvé teszi. Óvadékot a terhelt vagy helyette más ajánlhat fel, és tehet le.”

A fenti definíció gyakorlatilag bármely jogalanynak lehetőséget biztosít arra, hogy a

terhelt helyett óvadékot nyújtson. Az óvadék mibenlétét vizsgálva megállapítható,

hogy az egy büntető eljárásjogi cselekmény kiváltására adott pénzösszeg.

Amennyiben e pénzösszeget a terhelt helyett más személy nyújtja, akkor a terhelt és

az óvadéknyújtó viszonyában megjelenhet a visszafizetési elem, és ebben az esetben

már vizsgálni kell, hogy e tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (1) bekezdés b) pontjában

szereplő, a Hpt. 2. számú melléklet I./10. pontjában meghatározott hitel és

pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás fogalmi elemeinek megfelel-e. A Hpt. 2.

számú melléklet I./10.2. pont a) alpontja szerint pénzkölcsönnyújtás:

148

„a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a

pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított

időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;”

Az óvadék rendelkezésre bocsátásával és annak későbbi időpontban történő

visszafizetésére vállalt kötelezettséggel az óvadéknyújtó és a terhelt között

álláspontunk szerint kölcsönjogviszony jön létre még abban az esetben is, ha

kifejezetten kölcsönszerződés megkötésére nem kerül sor, vagy nem

kölcsönszerződés kötésére kerül sor, tekintettel arra, hogy az egyes szerződéseket

(kötelmeket) nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni, s a

pénzkölcsönnyújtás 2 alapeleme az óvadéknyújtás során megjelenik a két fél

jogviszonyában.

Ugyanakkor a fenti pénzügyi szolgáltatás megvalósulása szempontjából valójában

irreleváns, hogy a pénzösszeget óvadékul adják, mivel a pénzösszeg felhasználási

célja, illetve az átadás jogcíme a tevékenység Hpt. szerinti minősítését nem

befolyásolja. A kölcsönnyújtási elemek megléte esetén tehát az óvadék nem

különbözik a kölcsönnyújtás egyéb típusaitól, amelyeknek eltérő megnevezését

éppen a felhasználási célok különbözősége adja (pl. fogyasztási kölcsön, lakáshitel,

stb.).

A fentiek alapján általánosságban megállapítható, hogy az óvadék ellenszolgáltatás

fejében történő nyújtása valószínűsíthetően a hitelintézeti törvény hatálya alá tartozó

pénzkölcsönnyújtás pénzügyi szolgáltatásnak felel meg, amely üzletszerűen csak a

Felügyelet Hpt. 3.§ (4) bekezdésében foglalt engedélyével végezhető. Az

üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III./22. pontja határozza meg.

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

- előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység.”

Amennyiben tehát a gazdasági társaság csak egy alkalommal nyújt óvadékot, akkor e

tevékenysége feltehetően nem minősül rendszeresnek, s így üzletszerűnek sem, mivel

az üzletszerűség három konjunktív eleme közül egy nem áll fenn. Megjegyezzük

ugyanakkor, hogy kétséget kizáró vélemény kialakításához konkrét, egyedi ügyek,

illetve szerződések ismerete lenne szükséges.

Hogyan kell nettósítani a lehetséges jövőbeni kockázatokat?

A pótlási költség nem nettózható a lehetséges jövőbeni hitelkockázattal, mert a

244/200. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. és 9. mellékleteinek szerkezete egyértelműen

kizárja ennek lehetőségét.

A lehetséges jövőbeni hitelkockázat nettósítására 2000/12/EC direktíva harmadik, a

mérlegen kívüli tételek kezeléséről szóló melléklet 3. CONTRACTUAL NETTING

(CONTRACTS FOR NOVATION AND OTHER NETTING AGREEMENTS) pont,

(c) Effects of recognition alpont (ii) Other netting agreements bekezdésben leírt

nettósító eljárást tartjuk elfogadhatónak.

A módszer rövid leírása:

149

Az eljárás a lehetséges jövőbeni hitelkockázat bruttó mértékének megállapításakor az

úgynevezett első - a 244/2000. Kormányrendeletben is alkalmazott - módszeren

alapul.

A nettósításnál a lehetséges jövőbeni hitelkockázat bruttó értékei közül azok vehetők

figyelembe, amelyek a kereskedési könyvét vezető intézmény által partnerével

kötött, a Felügyelet által elfogadott nettósító megállapodás(ok) hatálya alá tartoznak.

A nettósításnál partnerenként figyelembe vehető bruttó lehetséges jövőbeni

hitelkockázatok összege nettósításként az alábbi egyenlőség szerint csökkenthető

0,4 0,6

az "i"dik partnerrel szembeni lehetséges jövőbeni hitelkockázatok

összegének nettósított értéke

az "i"dik partnerrel szembeni elfog

i i i i

nettó bruttó bruttó

i

nettó

i

bruttó

LJH LJH NBA LJH

ahol

LJH

LJH

adott nettósítási szerződések

szerinti lehetséges jövőbeni hitelkockázatok összege

az "i"dik partnerrel szembeni pótlási költségek nettó (számláló)

és bruttó (a nevező a pozitív pótlási költségek ö

iNBA

sszege) értékeinek aránya

A nettósított lehetséges jövőbeni hitelkockázatok a partnerenként nettósított

lehetséges jövőbeni hitelkockázatok összege.

Melyek a banktitok kiadásának garanciális szabályai a Hpt-ben?

A megkeresésben leírtak szerint külföldi ügyfeleinek magyarországi hitelintézeteknél

kezelt, banktitoknak minősülő adatait a hitelintézetek külföldi hatóságok részére

továbbítják anélkül, hogy az ügyfeleket erről tájékoztatnák, noha – állítása szerint –

az érintett külföldi személyeknél nem merült fel bűncselekmény gyanúja. A kérdések

elsősorban a banktitok kiadásának garanciális szabályaira irányulnak.

Általános tájékoztatásként közöljük, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) főszabályként (időbeli

korlátozás nélküli) titoktartási kötelezettséget állapít meg a hitelintézetek számára. E

főszabályhoz képest e kötelezettség alóli felmentés eseteit a Hpt. 51.§ (1) bekezdése

határozza meg.

Az első kérdésben a banktitok kiadásáról történő ügyfél-tájékoztatás felelősének

problémáját vetik fel. Erre vonatkozóan a Hpt. 53.§-a tartalmaz rendelkezéseket. Az

53.§ (2) bekezdésében megjelenő általános szabály, hogy az adatkérésről az adatkérő

(többnyire a feladatkörében eljáró hatóság) köteles az ügyfelet tájékoztatni.

Ugyanakkor a Hpt. 53.§ (1) bekezdése –kivételes szabályként – taxatíve utal azon

esetekre, amelyeknél sem az adatkérő, sem a pénzügyi intézmény az ügyfelet nem

tájékoztathatja.

Az adatkérőknek a banktitoknak minősülő adatokat a Hpt. 51.§ (4) bekezdése

értelmében csak felhasználási célhoz kötötten, a konkrét ügyfél vagy bankszámla

megjelölésével, írásban lehet kérni.

A második kérdésre válaszolva véleményünk szerint a Hpt. 51.§ (2) bekezdés d)

pontja szerinti adatkiadás szempontjából irreleváns, hogy a folyamatban lévő

büntetőeljárásban az adatkéréssel érintett banki ügyfél milyen minőségben szerepel.

150

Amennyiben a nyomozó hatóság a közvetlenül a hitelintézetnek címzett írásbeli

megkeresésében a jogszabálynak megfelelően megjelöli az ügyfelet, bankszámlát, a

kért adatok fajtáját és az adatkérés célját, akkor az adatokat a hitelintézetnek ki kell

adnia függetlenül attól, hogy az eljárásban ügyfele terhelti pozícióban szerepel-e

vagy sem.

A harmadik felvetésre (mely a banktitok hatálya alá tartozó személyek körére

irányult) arról tájékoztatom, hogy a Hpt. 50.§ (2) bekezdése kimondja, hogy „e

törvény banktitokra vonatkozó rendelkezései szempontjából a pénzügyi intézmény

ügyfelének kell tekinteni mindenkit, aki (amely) a pénzügyi intézménytől pénzügyi

szolgáltatást vesz igénybe.” Ha a „számlát használó” természetes személyek

megfelelnek a Hpt. 50.§ (1) bekezdés rendelkezéseinek, akkor adataik a

banktitokszabályok hatálya alá tartozónak minősülnek.

A negyedik kérdés vonatkozásában általánosságban elmondható, hogy a Hpt. 52.§-

ában is felsorolt bűncselekmények felderítéséhez fűződő társadalmi érdek jóval

erősebb, mint a banktitok megtartásának érdeke, s ez a magyar jogi szabályozásban

is tükröződik. Ebből következően a bank a pénzmosás-gyanús üggyel kapcsolatban

az adatkérés indokoltságát – amennyiben a megkeresés a Hpt. 51.§ (4) bekezdésének

megfelel – nem jogosult utólagosan ellenőrizni. Így a banknak nincs hatásköre

intézkedés megtételére abban az esetben sem, ha az általa megadott adatot más

eljárásban is felhasználják (erről feltehetően nem is szerez tudomást). Ugyanakkor a

Hpt. 51.§ (5) bekezdése – a jogszabályba beépített garanciaként – korlátozza az

adatkérőt az adatok felhasználásában.

Ötödik kérdésében az ügyfél-tájékoztatás problematikáját egy speciális eset, a

külföldi adóhatóság megkeresése kapcsán hozza fel. Meg kell jegyeznünk, hogy a

külföldi adóhatóság közvetlenül nem fordulhat a magyarországi bankok felé, hanem

a Hpt. 51.§ (3) bekezdéséből következően ezt csak a magyar adóhatóságon keresztül

teheti meg. Így a Hpt. 53.§ (2) bekezdését figyelembe véve – az ügyfél-tájékoztatás

általános szabályaival összhangban – az adatátadásról nem a külföldi hatóság (s nem

a bank), hanem a közvetlen adatkérő magyar adóhatóság köteles az ügyfelet

tájékoztatni.

A hatodik felvetésére válaszolva közöljük, hogy a külföldi (adó)hatóság, illetve

bűnüldöző szerv írásbeli megkeresésére – a Hpt. 51.§ (3) és (7) bekezdése

értelmében – közvetlenül a magyar adóhatóság, ill. bűnüldöző szerv kérhet adatot a

pénzügyi intézménytől, amennyiben a külföldi megkeresés egyéb feltételei

(nemzetközi szerződés, külföldi szerv által aláírt titoktartási záradék) fennállnak.

Tájékoztatjuk arról, hogy a banktitok megsértése a Btk. 300/A.§-ában meghatározott

bűncselekmény, így amennyiben ügyfelei sérelmére titoksértés gyanúja merült fel,

jogosult feljelentést tenni az illetékes nyomozó hatóságnál.

Mely tevékenységek tartoznak a kiszervezés körébe?

A Bank 100%-os tulajdonában álló Kft. egyes ügyviteli jellegű feladatokat a Bank

helyett lát el. A Felügyelet állásfoglalását kérték, hogy ezen tevékenységeknek a Kft.

általi elvégzése kiszervezésnek minősül-e.

A kiszervezés szabályai a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény 13/A.§-ában jelennek meg. A Hpt. 13/A.§ (1) bekezdése

szerint a hitelintézet pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

151

tevékenységéhez kapcsolódó, illetve jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, az adatvédelmi előírások betartása mellett kiszervezheti. Ezzel összhangban a

Hpt. 2. számú melléklet III./41. pontja határozza meg a kiszervezés fogalmát.

„Kiszervezés: ha a hitelintézet a pénzügyi-, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási

tevékenységéhez kapcsolódó, illetőleg jogszabály által végezni rendelt olyan

tevékenységét, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul

meg, nem önállóan végzi, hanem annak folyamatos vagy rendszeres elvégzésére tőle

szervezetileg független személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társasággal kizárólagos szerződést köt.”

A fenti definíciók tárgyi oldalának két fő eleme, hogy a tevékenység pénzügyi, ill.

kiegészítő pénzügyi szolgáltatáshoz kapcsolódjon, másrészt adatkezeléssel, -

feldolgozással vagy -tárolással járjon együtt. A megkeresésben leírt hét

tevékenységcsoport közül véleményünk szerint az ingatlan-üzemeltetés, az új

fiókkialakítás, az egyes ügyviteli tevékenységek a postázás kivételével, az

üzemfenntartási és adminisztratív feladatok, a gépkocsi- és mobiltelefon-üzemeltetés

közreműködővel történő elvégeztetése, továbbá számítástechnikai eszközök

közreműködő általi bérbeadása a Bank részére – a rendelkezésünkre bocsátott

információk alapján – nem tekinthető kiszervezésnek, mivel a fenti két konjunktív

feltétel egyike sem áll fenn.

A postázás pénzügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó, adatkezelést is magában foglaló

tevékenység, amelynek a Banktól szervezetileg független személy (vagy jogi

személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság) általi végzése kiszervezésnek

minősül.

A hatodik tevékenységcsoportban említett iratselejtezési, iratrendezési feladatok

megítélésünk szerint ugyan nem érintik a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek

körét, azonban mint jogszabály által végezni rendelt, és egyben ügyféladatok

kezelésével is kapcsolatos tevékenységek a kiszervezés körébe tartoznak, tehát ezen

tevékenységek a Banktól szervezetileg független jogalanyok által a kiszervezésre

vonatkozó szabályok alkalmazásával végezhetők.

Az ugyanebbe a kategóriába sorolt éves fizikai leltárellenőrzés elvégzése során a

leltározást végző személyeknél fennáll az a lehetőség, hogy esetlegesen ügyféladatok

birtokába juthatnak. Amennyiben ez az adatkezelés ténylegesen megvalósul, továbbá

ha a leltárellenőrzés elvégzését jogszabály rendeli el, akkor a fenti tevékenység

valószínűsíthetően kiszervezett tevékenységnek minősül.

Hogyan adható ki banktitok külföldi anyagbank részére?

A kérdés első része arra vonatkozott, hogy a Bank által az ügyfelekről készített

hitelkockázati értékelést, a kockázatvállalási döntés meghozatalához szükséges

ügyféladatokat és értékeléseket átadhatja-e a Bank befolyásoló részesedéssel

rendelkező tulajdonosai, illetve azok szakértői részére. A konkrét kérdés a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

erre vonatkozó 54.§ (1) bekezdésének e) illetve h) pontjainak egymáshoz való

viszonyára vonatkozott.

A Hpt 54.§ (1) bekezdésének e) pontja szerint: „Nem jelenti a banktitok sérelmét a

pénzügyi intézmény igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a pénzügyi

152

intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosnak vagy az ilyen

részesedést szerezni kívánó személy (társaság), az üzletág átvételét tervező társaság,

illetve az ilyen tulajdonos vagy esetleges jövőbeni tulajdonos által felhatalmazott

könyvvizsgálónak, jogi vagy más szakértőnek történő adatátadás.” Az 54.§ bekezdés

h) pontja szerint pedig: „Nem jelenti a banktitok sérelmét a pénzügyi intézmény által

a külföldi pénzügyi intézmény számára történő adattovábbítás, abban az esetben, ha

a pénzügyi intézmény ügyfele (adatalany) ahhoz írásban hozzájárult és a külföldi

pénzügyi intézménynél (adatkezelőnél) a magyar jogszabályok által támasztott

követelményeket kielégítő adatkezelés feltételei minden egyes adatra nézve

teljesülnek, valamint a külföldi pénzügyi intézmény székhelye szerinti állam

rendelkezik a magyar jogszabályok által támasztott követelményeket kielégítő

adatvédelmi jogszabállyal.”

Mivel a Bank befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosa, egyben külföldi

pénzügyi intézmény is, kérdéses lehet, hogy mely fenti szakasz alapján, milyen

feltételekkel adhatók át a banktitoknak minősülő adatok.

Álláspontunk szerint az idézett 54.§ (1) bekezdésének e) pontjában rögzített

szabályhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a h) pont, mivel az a külföldre

történő adatátadásról rendelkezik. Ezt támasztja alá, hogy általában a külföldre

történő adatátadásnak speciális szabályai vannak a belföldre való

információtovábbításhoz képest. Így például a személyes adatok védelméről és a

közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 9.§-a külön

rendelkezéseket fogalmaz meg a külföldre történő adattovábbítással kapcsolatban

annak érdekében, hogy a Magyarországról kikerült adatok tekintetében külföldön is

legalább ugyanolyan szigorú adatvédelmi szabályok érvényesüljenek, mint

Magyarországon. Gyakorlatilag ugyanezek a szabályok tükröződnek a Hpt. 54.§ (1)

bekezdésének h) pontjában is.

A külföldre történő adattovábbítás speciális jellegét mutatja az 54.§ (1) bekezdésének

h) pontját a Hpt-be iktató 1997. évi CXVIII törvény 25.§-hoz fűzött indokolás is,

mely szerint: „A törvény a fióktelepnek a hazai cégükkel való információs kapcsolat

biztosítása érdekében szükségük van arra, hogy bizonyos banktitoknak minősülő

adatokat külföldre juttassanak. Ez azonban csak meghatározott módon, a magyar

adatvédelmi szabályok legteljesebb betartásával történhet.”

Véleményünk szerint mindez azt bizonyítja, hogy az 54.§ (1) bekezdésének h) pontja

az adatok külföldre jutásának szabályozása érdekében született. Ehhez képest az e)

pont csak általános jelleggel szabályozza a befolyásoló részesedéssel rendelkező

tulajdonosnak, illetve az általa felhatalmazott személynek történő adatátadást. A

Bank esetében tehát a külföldi, hitelintézeti státuszú tulajdonosnak, illetve a

tulajdonos alkalmazásában lévő szakértőknek történő adatátadás álláspontunk szerint

csak a speciális, h) pontban szabályozott feltételekkel valósulhat meg, vagyis az

ügyfél írásbeli hozzájárulásával, valamint a két további h) pontban szabályozott

törvényi feltétel teljesítésével.

E feltételek megléte után azonban már nem tartjuk feltétlenül szükségesnek az e)

pontban előírt igazgatósági hozzájárulás megszerzését, hiszen az előírt formájú

ügyfél-hozzájárulás a banktitokra vonatkozó alapvető rendelkezések szerint az egyik

olyan eset, amelynél a banktitok harmadik személynek – további feltétel nélkül –

kiadható (51.§ (1) bekezdés a) pont).

153

Második kérdésük, hogy milyen feltételekkel lehetséges a külföldi anyabankjuk által

készített ügyfél értékelések, elemzések Bankjuk általi felhasználása kockázatvállalási

döntéseik meghozatala során.

Véleményünk szerint az Önök által idézett korábbi felügyeleti állásfoglalás

legfeljebb közvetett módon alkalmazható a jelen esetben, mivel ott egyes személyek

döntés előkészítésbe történő bevonásáról volt szó, ebben az esetben pedig a döntések

előkészítése érdekében adatok átadásáról.

Megítélésünk szerint az anyabanktól kapott egyedi ügyféladatok felhasználásának

kérdése az anyabank oldaláról veti fel a banktitok kiadhatóságának kérdését. A

magyar, Hpt-ben szereplő banktitokra vonatkozó szabályok ugyanis elsősorban a

banktitok magyar bankok általi kiadhatóságával foglalkoznak, jelen esetben viszont

az anyabank juttatna el ilyen információkat Bankjukhoz, ami az adott ország jogának

hatálya alá tartozik. Amennyiben az adott ország jogszabályai megengedik a

banktitoknak minősülő adatok ilyenfajta átadását egy külföldi leánybank részére, úgy

annak felhasználása álláspontunk szerint a Hpt. rendelkezéseivel nem ellentétes.

Feltehetően azonban a külföldi ország joga szerint is a banktitok birtokosa köteles a

banktitkot időbeli korlátozás nélkül megtartani ebben az esetben ez a rendelkezés

Bankjukat is köti.

Hogyan értelmezzük a Hpt. 51.§ a) pontja szerinti felhatalmazást?

Az állásfoglalást kérő tájékoztatása szerint a Bankkal, mint fogyasztási hitelek

nyújtásával foglalkozó hitelintézettel ügynöki kapcsolatban álló egyik kereskedő cég

(Eladó) azzal a kéréssel fordult az állásfoglalást kérő céghez, hogy az Eladó ügynöki

közreműködésével a Bank által kötött fogyasztási kölcsön szerződés szövegében az

Adósnak a banktitok átadására vonatkozó felhatalmazását meg lehet-e a

hitelszerződésben oly módon szövegezni, hogy az átadható banktitokkört pontosan

nem jelölik meg.

A levél tanúsága szerint a jelenleg alkalmazott kölcsönszerződésekben az Adós a

banktitoknak minősülő pontos adatok megjelölésével hatalmazza fel a Bankot

adatainak az Eladó részére történő átadásra. „ Az Adós felhatalmazza a Hitelezőt,

hogy a szerződés egy példányát a Hitelező az Eladó részére átadja, továbbá hogy a

hitelszerződésben szereplő adatai közül az Adós és adóstáras nevét, állandó és

levelezési címét, valamint a telefonszámát átadja az Eladónak…….”

A kérdés arra irányult, hogy a Hpt. 51.§/a pontja értelmezhető-e tágabban, így

elegendő-e a kiadható banktitokkör tekintetében úgy rendelkezni, hogy átadhatják az

Eladónak az Adós személyes adatait, és azon belül „önkényesen döntik el, hogy mi

minősül személyes adatnak”. Amennyiben ez lehetséges a kölcsönszerződés szövegét

a következőképpen tervezik módosítani: „ Az adós felhatalmazza a Hitelezőt, hogy a

szerződés egy példányát a Hitelező az Eladó részére átadja, továbbá hogy a

hitelügylet során rögzített személyes adatait átadja az Eladónak…

Véleményünk szerint a Hpt. említett 51.§/a bekezdését („a pénzügyi intézmény

ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört

pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan

kéri, vagy erre felhatalmazást ad „) nem lehet tágan értelmezni, különös tekintettel a

„banktitokkört pontosan megjelölve” megfogalmazásra. E rendelkezés un. tágabb

értelmezése megítélésünk szerint ellentétben áll a banktitok fokozott védelmére

vonatozó jogszabályi elvárásokkal elvárásokkal. Erre figyelemmel a jelenlegi

154

gyakorlatukat tartjuk helyesnek, amelynek során a kölcsönszerződésekben az

átadható banktitokkör pontosan, nevesítve szerepel.

Keletkeztet-e szerződéskötési tilamat a Hpt. 78. § (3) bekezdés d) pontja?

A Hpt. hivatkozott szakasza szerint: A hitelintézet fedezetként nem fogadhatja el

olyan gazdasági társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az adósban befolyásoló

részesedéssel rendelkezik, illetve, amelyikben az adósnak befolyásoló részesedése

van.

E szakasz értelmezésével kérdés arra vonatkozott, hogy e szabály szerződéskötési

tilalmat keletkeztet-e, vagy pusztán mint biztosíték beszámításának lehetősége

szempontjából tiltja az érintett társaságokban való részesedés elfogadását.

Álláspontunk szerint az idézett szabály nem jelent szerződéskötési tilalmat az érintett

biztosítékok vonatkozásában, azonban prudenciális okokból tiltja az ilyen típusú

biztosítékok elfogadását. Így azok nem vehetőek figyelembe az ügyletminősítés

során, ezért nem kell azokra fedezetértékelést sem végezni, továbbá nem vehetőek

figyelembe a fizetőképesség és a likviditás számítása során sem. Véleményünk

szerint a törvény szövege is erre utal, mivel nem az ilyen szerződések megkötését,

hanem az ilyen fedezetek elfogadását tiltja; ami azt jelenti, hogy az alapügylethez

más típusú fedezetet kell figyelembe venni.

Megváltoztathatja-e a Bank a hitelkamatot a szerződés aláírása után?

Az állásfoglalást kérő levélben leírtak szerint az ügyfél lakáskölcsön-szerződést

kötött a Bank Rt-vel. A Bank a szerződés megkötése után két és fél hónappal sem

állapította meg az ötéves futamidejű kölcsön végső kamatait a kölcsön

refinanszírozására és annak később ismertté váló költségeire hivatkozva. Kérdés,

hogy a Bank ezen eljárása megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, illetve hogy a

Bank módosíthatja-e egyoldalúan a kamatot a szerződés aláírása után.

A pénzügyi intézmények és az ügyfelek közötti – a pénzügyi szolgáltatás tárgyában

megkötött – szerződések egyes kötelező tartalmi elemei a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210.§-ában jelennek

meg. A fenti jogszabályhely (2) bekezdése szerint „a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi

szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot,

díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés

jogkövetkezményeit is”.

A kamat meghatározása történhet ténylegesen a szerződésben, de a Banknak

lehetősége van csupán az üzletszabályzatában (vagy általános szerződési feltételei

között) feltüntetni a kamatot, amennyiben a szerződés tartalmazza azt a kitételt, hogy

az üzletszabályzat (ÁSZF) a szerződés részét képezi. A Hpt. 209.§-a pedig kimondja,

hogy az üzletszabályzatnak tartalmaznia kell a kamatváltoztatás lehetőségét és

módját, a kamatszámítás módját, valamint az egyéb díjakat és költségeket. Az

„egyértelmű meghatározás” kitétel jelen esetben tehát nem feltétlenül jelenti a

kamatnak a kölcsönszerződés egyedi részében való számszerű meghatározását.

A kamat megváltoztatására a Hpt. 210.§ (3) bekezdése ad lehetőséget.

„(3) A kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az

ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt - külön pontban - a

155

pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére

egyértelműen lehetővé teszi.”

Ebben az esetben azonban a jogszabály további garanciális feltételt ír elő a Bank

számára:

„(4) Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfél

számára kedvezőtlen - módosítását a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal

megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás

nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon,

elektronikus úton is elérhetővé kell tenni.”

A fentiekből álláspontunk szerint kitűnik, hogy a Bank egyoldalú kamatváltoztatása

önmagában még nem ütközik jogszabályba. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló

információk nem elegendőek annak megállapításához, hogy a Bank előzetes

tájékoztatási, illetve a szerződésben foglalt együttműködési kötelezettségének

teljesítése során a jogszabályok fogyasztóvédelmi szabályainak megfelelően járt-e el,

kétséget kizáró vélemény csak a konkrét szerződés és az eset valamennyi

körülményének ismeretében lenne adható.

Milyen alaki követelményeknek kell megfelelnie azon megkereséseknek, melyek

alapján banktitoknak minősülő információt adnak ki a pénzügyi intézmények a

nyomozó hatóságok részére?

Az állásfoglalást kérő levélben az Rt. nyomozó hatósági megkeresésekkel

kapcsolatos gyakorlatára vonatkozóan kéri a Felügyelet állásfoglalását.

A feltett kérdésekkel kapcsolatban általánosságban meg kívánjuk jegyezni, hogy

mivel a banktitok a Btk. 300/A. és 300/B. §-ai alapján büntetőjogi védelmet is élvez,

álláspontunk szerint minden a banktitok kiadásával kapcsolatos értelmezési

kérdésben a szigorúbb – a banktitkot jobban védő – álláspontra ajánlatos

helyezkedni.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy lehetséges-e banktitoknak minősülő adat

kiadása a nyomozó hatóság részére abban az esetben, ha az a megkeresésében nem

az ügyfél nevét, hanem a lízingcég által finanszírozott gépjármű forgalmi rendszámát

jelöli meg.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 51. § (4) bekezdése szerint az írásbeli megkeresésben meg kell jelölni azt az

ügyfelet vagy bankszámlát, akiről vagy amelyről a (2) bekezdésben megjelölt szerv

vagy hatóság a banktitok kiadását kéri, valamint a kért adatok fajtáját és az

adatkérés célját.

Álláspontunk szerint az e szakaszban foglalt megkötések azt a célt szolgálják, hogy a

nyomozó hatóságoknak ne legyen lehetősége általános jellegű adatkérésre, és az

adatkérés előtt annak irányát és célját a lehető legpontosabban meghatározzák. Ezért

feltétlen szükségesnek tartjuk, hogy a legalább a Hpt. idézett szakaszának megfelelő

tartalommal érkezzenek azok a megkeresések, melyekre a pénzügyi intézmények

banktitoknak minősülő információt szolgáltatnak ki a nyomozó hatóságoknak. Tehát

szükséges az ügyfél vagy bankszámla, illetve a kért adatok fajtájának és az adatkérés

céljának megjelölése is; így nem tartjuk elfogadhatónak a finanszírozott gépjármű

rendszámának megjelölését.

156

A további kérdés arra vonatkozott, hogy a faxon érkezett megkeresést írásbelinek

lehet-e tekinteni.

Álláspontunk szerint a faxon érkezett megkeresések, (melyek egyébként még nem

tartalmaznak banktitkot) – amennyiben kétséget kizáróan valamely nyomozó hatóság

fax számáról érkeztek – írásbeli megkeresésnek minősülnek, ezért az alapján –

minden egyéb feltétel teljesülése esetén – lehetséges a banktitoknak minősülő

információ kiadása. Azonban – mint azt fentebb írtuk – a banktitok büntetőjogi

védelmet is élvez, ezért – az Önök védelme érdekében – annak kiadása előtt,

tanácsos megvárni a faxon érkezett megkeresés postai úton történő megerősítését.

Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy a nyomozó hatóság felé történő – banktitkot

tartalmazó – adattovábbításhoz megfelelően biztonságosnak tekinthető-e a fax.

Véleményünk szerint a banktitkot tartalmazó küldemény fokozott biztonsági

követelményét a fax nem elégíti ki, ezért helyeseljük azt a megoldást, mely szerint az

ilyen esetekben az expressz postai küldeményt alkalmazzák. Ebben az esetben

azonban – az ügyintézés gyorsítása érdekében – lehetségesnek tartjuk azt is, hogy

telefonon értesítik a nyomozó hatóságot arról, hogy a kért adatok rendelkezésre

állnak, és a nyomozó hatóság egy képviselője a dokumentumokat az Önök

székhelyén átveheti.

Pénzmosási szabályzat mellékletében hol kell feltüntetni az azonosító okmányt, ha

a külföldi természetes személy tartózkodási engedéllyel igazolja magát?

A pénzmosási szabályzattal kapcsolatban a magát tartózkodási engedéllyel igazoló

ügyfél azonosítása során az alábbi kérdésben kérte a Felügyelet véleményét.

A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény 4. §

(1) bekezdésének a) 2. pontja szerint külföldi természetes személy azonosítása során

meg kell követelni külföldi természetes személy útlevelének, személyi azonosító

igazolványának, – feltéve, hogy az magyarországi tartózkodásra jogosít – vagy

érvényes tartózkodási engedélyének bemutatását. Ezzel szemben a mintaszabályzat

mellékletét képező adatlap nem tartalmaz a tartózkodási engedélyre vonatkozó

rovatot.

A fentiek alapján abban kérdésben kérték a Felügyelet állásfoglalását, hogy

tartózkodási engedély esetében a szabályzat mellékletét képező táblázat melyik

rovatában kell szerepeltetni az okmány típusára vonatkozó X jelölést.

Tájékoztatjuk, hogy tartózkodási engedély esetében a jelölést az „azonosító

okmány típusa” pontot megcsillagozva a „Természetes személy adatai” táblázat

alatt kell elhelyezni.

Pénzügyi lízing tevékenység mikor minősül üzletszerűnek?

A megkeresésben leírtak szerint Társaságuk ipari parki ingatlanokat kíván

értékesíteni adásvétel, illetve lízing útján. Utóbbi tevékenység néhány ingatlan

hasznosítását foglalja magába több éves időtartam alatt. Kérdésük, hogy e

tevékenység rendszeresnek, s így az engedélyköteles pénzügyi szolgáltatások körébe

tartozó pénzügyi lízingnek minősül-e.

A felvetett probléma szempontjából releváns annak eldöntése, hogy a

lízingtevékenységet üzletszerűen végzik-e. A hitelintézetekről és a pénzügyi

157

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (1) bekezdésének c)

pontjában megjelölt pénzügyi lízing ugyanis üzletszerűség esetén tekinthető

pénzügyi szolgáltatásnak, amelyet a Hpt. 3.§ (4) bekezdése értelmében kizárólag a

Felügyelet engedélyével, a Hpt. 4.§ (2) bekezdéséből következően pénzügyi

intézményi formában lehet nyújtani. Az üzletszerűség fogalmi elemeit a Hpt. 2.

számú melléklet III./22. pontja határozza meg.

„22. Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés

végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló -

rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”

A lízing abban az esetben minősül üzletszerűnek, ha a fenti definíció három

konjunktív eleme (nyereségszerzési cél, nyilvánosság, rendszeresség) közül

valamennyi megvalósul. Az ügylet jellegéből adódóan a nyereség-, ill.

vagyonszerzési cél, valamint az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányultság feltételezhetően fennáll, bár levele erre vonatkozóan nem

tartalmaz információt. A rendszeresség fogalmát egzakt számszerűséggel a

jogszabály nem határozza meg, ezért a szó logikai-grammatikai értelmezéséből kell

kiindulni. Ennek alapján az egyszeri lízingelés semmiképpen nem tekinthető

rendszeresnek, míg többszöri lízing esetén a tevékenység időtartamát is figyelembe

kell venni. Amennyiben egy adott éven belül két ügyletkötésre kerül sor, az elvileg

már minősülhet rendszeresnek, de az üzleti tevékenység volumenét és több éves

távlatát tekintve lehet akár eseti jellegű, nem rendszeres is. Hangsúlyozzuk, hogy e

fogalom meghatározásánál nincs egy általánosan elfogadott mérce, a rendszeresség

megléte vagy hiánya csak a már megvalósult konkrét ügyletek ismétlődésének,

gyakoriságának vizsgálata alapján állapítható meg. Az üzletszerűség realizálódása

szempontjából pedig minden ügyletnél a további két feltétel teljesülése is szükséges.

„Szoros kapcsolat” fogalmának megítélése a Hpt. 17. § (1) bekezdés g) és h)

pontjában előírt nyilatkozattételi kötelezettség szempontjából

A Felügyelethez beérkezett kérdés arra irányult, hogy a Hpt. 2. sz. melléklet II. 5.

pontja szerinti „szoros kapcsolat” miként értelmezhető a Hpt. 17.§ (1) bekezdés g)

és h) pontjában írt kötelezettség teljesítésével összefüggésben.

A kérdés annak kapcsán merült fel, hogy a Hpt.-t módosító 2003. évi XXXIX.

törvény 46. § -a előírta, hogy „a törvény hatálybalépésekor már működő, az

összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézetnek a Hpt. - e törvény 4. §-ával

módosított, illetve beiktatott - 17. § (1) bekezdés g) és h) pontjában rögzített

nyilatkozatot legkésőbb 2003. december 31-ig kell a Felügyelet rendelkezésére

bocsátania.”

A 2003. július 1. napjától hatályba lépett Hpt. 17.§ (1) bekezdés g) és h) pontja a

következőképpen rendelkezik:

"g) a 90. § (1) bekezdése alapján összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézet

esetében az összevont alapú felügyelethez kapcsolódó információátadás rendjének

bemutatását és a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló személyek nyilatkozatát

arról, hogy a hitelintézet összevont alapú felügyelete érdekében szükséges adatot,

tényt és információt a Felügyelet rendelkezésére bocsátja;

h) a 90. § (1) bekezdése alapján összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézet

esetében a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló természetes személy nyilatkozatát

158

arról, hogy hozzájárul a hitelintézet részére átadott személyes adatainak az összevont

alapú felügyelet e törvény szerinti ellátása céljából történő kezeléséhez, illetőleg

továbbításához."

Mivel a hivatkozott jogszabályi rendelkezések szerint a Hpt. 90. § (1) bekezdése

alapján összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézetek esetében a hitelintézetek

összevont alapú felügyeletének ellátásának érdekében szükséges az említett

természetes és jogi személyeknek a jogszabályban megjelölt nyilatkozatot megtenni,

ezért egyetértünk az Önök azon álláspontjával, hogy az összevont alapon felügyelt

hitelintézetnek csak azoknak a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló személyeknek

a nyilatkozatát kell csatolni, akikre a Hpt. 90.§ (2) bekezdés a) pontja alapján az

összevont alapú felügyelet kiterjedhet. Tehát az összevont alapú felügyelet alatt álló

hitelintézetnek hitelintézet, pénzügyi vállalkozás vagy befektetési vállalkozás

leányvállalatára, vagy ilyen típusú intézményekre, amelyekben az összevont alapon

felügyelt hitelintézet részesedési viszonnyal rendelkezik, továbbá a hitelintézet

járulékos vállalkozására, ha abban a hitelintézet ellenőrző befolyással, vagy

részesedési viszonnyal rendelkezik.

Egyetértünk azzal a véleményükkel, hogy a Hpt. 17.§-ában említett nyilatkozattételi

kötelezettség az összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézettel szoros

kapcsolatban álló, a Hpt. 90.§ (2) bekezdésében nevesített személyekre vonatkozik,

tehát azokra a természetes és jogi személyekre, amelyek az összevont alapú

felügyelet alá tartozó hitelintézettel „lefele” állnak szoros kapcsolatban.

Az említett jogszabályi rendelkezések megszövegezéséből kitűnően a hitelintézettel

„felfelé szoros kapcsolatban álló személyekre, tehát az összevont alapú felügyelet

alatt álló hitelintézetben ellenőrző befolyással, vagy részesedési viszonnyal

rendelkező természetes vagy jogi személyekre nem terjed ki a nyilatkozattételi

kötelezettség.

Lezárva: 2003. december 31-én

2001-2002. év

A „65.22 egyéb hitelnyújtás” tevékenységi kör felvétele esetén szükség van-e a

Felügyelet engedélyére?

Egy adott tevékenységnek a KSH által közétett TEÁOR jegyzék egyes jelzőszámai

alá történő besorolása, illetve az azzal kapcsolatos álláspont kialakítása nem tartozik

a Felügyelet feladat-, illetve hatáskörébe. A Felügyelet a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló, módosított 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 138. §

(2) bekezdés i) pontja szerint abban a kérdésben határoz vitás esetben, hogy valamely

tevékenység a törvény értelmében pénzügyi, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységnek minősül-e.

Szükséges a Hpt. 2. számú melléklet 10.4. f) pontja szerinti tevékenység végzéséhez a

Felügyelet engedélye?

A hivatkozott, a Hpt. 2. számú melléklet értelmező rendelkezéseinek 10.4. f) pontja

alapján „Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az ellenőrző részesedéssel

159

rendelkező vállalkozásnak az ellenőrzött vállalkozásokkal, illetőleg ez utóbbiak

egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi

művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet”.

A Hpt. fenti fogalom meghatározása kiveszi a törvény hatálya alól az ellenőrző

részesedéssel rendelkező vállalkozások és az ellenőrzött vállalkozások egymás

közötti a likviditás biztosítása érdekében végrehajtott pénzügyi műveleteit. A 65.22

Egyéb hitelnyújtás tevékenységi kör egy gyűjtőfogalom, amely magába foglal a

Felügyelet engedélyével folytatható tevékenységeket, illetve olyanokat is,

amelyekhez végzéséhez engedély nem szükséges.

A fentiek szerint szerepeltethető a tevékenységi körök között a 65.22 Egyéb

hitelnyújtás TEÁOR jelzőszámú tevékenységi kört azzal a kiegészítéssel, hogy „…a

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyéhez kötött tevékenységek

kivételével”.

A Magyar Köztársaság területén végzett projectfinanszírozáshoz szükséges-e

PSZÁF-engedély?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) szabályozza a Magyar Köztársaság területén végzett, e törvényben felsorolt és

definiált pénzügyi szolgáltatási és kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket.

A projectfinanszírozás – mint a pénzkölcsön nyújtás egyik üzletága – üzletszerű

végzés esetén a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak

minősül, mely tevékenységet csak engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmények

végezhetnek.

A Hpt. 4. § (1) bekezdése értelmében pénzügyi intézmény a hitelintézet és a

pénzügyi vállalkozás.

A pénzügyi intézmény alapításának, illetve működésének, valamint az erre irányuló

kérelem előterjesztésének részletes szabályait a Hpt. rendelkezései tartalmazzák.

Az immateriális javakat a szavatoló tőke számításánál hogyan kell figyelembe

venni?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 5. számú melléklet II/1/b) pontja alapján a szavatoló tőke

számítása során az alapvető tőkeelemek együttes összegéből le kell vonni a

számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szmt.) 25. § (1)

bekezdésében meghatározott immateriális javak értékét, a pénzügyi intézmény

elhelyezését szolgáló vásárolt bérleti jog Szmt. szerinti értékét kivéve.

A számviteli törvény 25. §-ának (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az immateriális

javak között azokat a nem anyagi eszközöket (vagyoni értékű jog, üzleti cégérték,

szellemi termék, kísérleti fejlesztés aktivált értéke) kell kimutatni, amelyek

közvetlenül és tartósan, az 52. § szerint meghatározott élettartam, de legalább az 52.

§ (4) bekezdése szerinti kötelező leírási idő alatt szolgálják a vállalkozási

tevékenységet.

Az immateriális javak között kimutatható az alapítás-átszervezés aktivált értéke is.

160

Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően abban az

esetben, ha az alapítás-átszervezés aktivált értékét az immateriális javak között

kimutatják, úgy azt a Hpt. előírása szerint le kell vonni a szavatoló tőke számításánál.

Alkalmas-e a bankgarancia a távközlési piacra lépők által vállalt kötelezettségek

biztosítására?

A bankgarancia a Ptk. 249. §-ában szabályozott, szerződést biztosító

mellékkötelezettség. Meghatározása szerint: a bank kötelezettséget vállalhat arra,

hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta vagy

elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása – esetében és határidőn belül a

kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.

A bankgarancia polgári jogi természete miatt, olyan keretjellegű szabály, melyet a

hitelintézet és az eredeti kötelem kötelezettjének megállapodása tölt meg

tartalommal. Ezért az a véleményünk, hogy a megfelelő bankgarancia-szerződés

alkalmas eszköz arra, hogy a piacra lépő távközlési szolgáltatók kötelezettségeit

biztosítsák arra az esetre, ha azok felszámolás miatt kénytelenek távozni a magyar

távközlési piacról úgy, hogy ki nem elégített kötelezettségeket hagynak maguk

mögött. Nem tudunk olyan szabályról, mely alapján a hitelintézeteknek be kellene

fagyasztaniuk a bankgarancia kifizetését – az eredeti kötelezett ellen meginduló –

csőd- vagy felszámolási eljárás esetén.

Mivel a bankgarancia egy kevéssé kötött vagy formalizált banki művelet illetve

szerződéstípus, a garanciavállalás általános banki gyakorlatáról nem tudunk pontos

felvilágosítást adni. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartjuk egy olyan konstrukció

megvalósítását is, melynek során a hírközlési hatóság a bankgarancia

kedvezményezettje, illetve a hatóság nyújtja be a garancia érvényesítését igazoló

okmányokat.

Állhat-e az igazgatóság elnöke munkaviszonyban a hitelintézettel?

Amint ahogy azt Ön is leírja levelében, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi

CXLIV. törvény 240.§ (2) bekezdése kimondja, hogy az igazgatóság elnökének,

illetve tagjának tisztsége erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el. Ezzel

szemben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) 62.§ (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a hitelintézet

igazgatóságában legalább két olyan tagnak kell lennie, aki a hitelintézettel

munkaviszonyban áll. Az értelmező rendelkezések közül a 2. számú melléklet III/21.

pontja szintén arra utal, hogy a törvény szerint pénzügyi intézmény esetében létezik

munkaviszonyban álló elnök.

Álláspontunk szerint az ellentmondás a Hpt. 8.§ (2) bekezdésével oldható fel, mely

kimondja, hogy a részvénytársasági formában működő pénzügyi intézményre a

gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi intézkedéseket a Hpt-ben foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni. Így a speciális, hitelintézetekre vonatkozó

rendelkezések alapján megállapítható, hogy - a Gt. előírásaival szemben – állhat

munkaviszonyban az igazgatóság elnöke a bankkal, sőt a 62.§ (2) bekezdése

értelmében kell is legalább két olyan igazgatósági tagnak lennie, akik

munkaviszonyban állnak.

A Gt. rendelkezésében található „erre irányuló munkaviszony” meghatározással

kapcsolatban véleményünk az, hogy a Hpt. ügyvezetőre vonatkozó definíciójának két

161

fordulata nem a munkaviszony típusára vonatkozik, hanem az igazgatóság

elnökének, illetve az egyéb első számú vezető személyének (általában a

vezérigazgató) elhatárolására. Az első fordulatban szereplő igazgatósági elnök

munkaviszonyáról a Hpt. nem ír elő külön kitételt, vagyis nem nevezi meg, hogy a

munkaviszonynak kifejezetten az igazgatóság elnöki tisztére kell-e irányulnia vagy

bármilyen más feladat ellátására vonatkozhat-e. Álláspontunk szerint ebből az

következik, hogy a munkaviszony tartalma ebből a szempontból irreleváns, a

hitelintézetek esetében az igazgatóság elnöke állhat a hitelintézettel

munkaviszonyban.

Átadhatóak-e banktitoknak minősülő ügyféladatok céginformációs vállalkozások

részére?

Céginformációs cégek azzal a kéréssel fordultak pénzügyi vállalkozásukhoz, hogy

szolgáltassanak adatokat számukra abból a célból, hogy összeállíthassanak egy

információs rendszert partnereik fizetőképességéről, készségéről”.

Az Ön által megfogalmazott véleménnyel összhangban a Felügyelet álláspontja az,

hogy ilyen célból – a banktitokra vonatkozó rendelkezések megsértése nélkül –

kizárólag a központi hitelinformációs rendszer (BAR) részére szolgáltatható ki adat

az ügyfelek fizetőképességéről, illetve készségéről. A Hpt. 54. § (1) bekezdés c)

pontja ugyanis csak a hiteladat-szolgáltatók által működtetett központi

hitelinformációs rendszer részére történő adatátadásra ad felhatalmazást.

Ezek alapján minden más ilyen célú adatátadás a Hpt. banktitok védelmét célzó

szabályaiba ütközik.

Bevonhatók-e külső (pl az anyavállalattal munkaviszonyban álló) személyek

szakértőként a hitelintézeti döntések előkészítésébe?

Az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) valóban nem tiltja, hogy a hitelintézetek külső

(jelen esetben az anyavállalattal munkaviszonyban álló) személyeket vonjanak be

szakértőként döntéseik előkészítésébe. Ezért a Központi Treasury Osztály (KTO) –

velünk ismertetett – tervezetét a Hpt.-vel összhangban állónak tartjuk, amennyiben

külső személyek csak a döntések előkészítésében, és mint szakértők fognak részt

venni. Ebben az esetben a magyar Bank vezetőinek döntési és felelősségi viszonyai

nem változnak. A Felügyelet álláspontja szerint a hitelintézetek prudens működése

megkívánja, hogy a Bank vezetőinek illetve különböző részlegeinek döntési

kompetenciája és felelőssége egyértelmű legyen, ezért nem tartjuk elfogadhatónak

azt a gyakorlatot, hogy a Banknak a döntésre hatáskörrel rendelkező vezetője vagy

osztálya helyett külső szakértők döntsenek, és a felelősségi rendszer változatlan

maradjon. Tehát a döntéseket a saját eljárásrendje szerint a Banknak kell meghoznia.

A banktitok vonatkozásában, a Hpt. 51. § (1) bekezdésének e) pontja szerint „nem

jelenti a banktitok sérelmét, a pénzügyi intézmény igazgatóságának írásbeli

hozzájárulásával a pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező

tulajdonosnak (...) vagy tulajdonos által felhatalmazott (...) szakértőnek történő

adatátadás”. Amennyiben a KTO-val kapcsolatos döntések meghozatalába bevont

szakértők esetében megvalósul e tényállás, vagyis rendelkeznek az igazgatóság

írásbeli hozzájárulásával, és a tulajdonos vagy az általa felhatalmazott szakértő

részére történik az adatátadás, akkor a banktitok védelmére vonatkozó szabályok

szempontjából is jogszabályszerű a szakértők bevonása.

162

Engedélyköteles-e a saját ingatlan lízingbeadása?

A levelében leírtak szerint pénzügyi intézménynek nem minősülő ügyfele olyan

ügyletet kíván kötni, amelynek során a tulajdonában lévő ingatlant lízingbe adja.

Kérdése, hogy e tevékenységhez szükséges-e a Felügyelet hozzájárulása (engedélye).

A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi

CXII. törvény (Hpt.) 3.§-ában felsorolt pénzügyi szolgáltatások körébe tartozik,

amely üzletszerűen – a Hpt. 3.§ (4) bekezdése értelmében – csak a PSZÁF

engedélyével végezhető. Amennyiben tehát ügyfele tevékenysége nem üzletszerű,

úgy hatósági engedély nélkül, szabadon folytatható.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III./22. pontja határozza

meg. E definíció alapján üzletszerű tevékenység az ellenérték fejében nyereség,

illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ha az

üzletszerűség mindhárom feltétele – ellenérték fejében szerzés, nyilvánosság,

rendszeresség – teljesül, a tevékenység akkor minősül üzletszerűnek. Leveléből nem

derül ki, hogy az első két elem megvalósul-e (tehát hogy a lízingtevékenységet

nyereségszerzési célból végzik vagy sem, illetve hogy előre egyedileg meg nem

határozott kör részére történik-e), ugyanakkor az a rendszerességre vonatkozóan

tartalmaz információt. A Hpt. konkrétan nem mondja ki, hogy mi tekinthető

rendszeresen végzett tevékenységnek, azonban a szó grammatikai (és logikai)

értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában egy év) alatt 1-nél több

alkalommal folytatott lízingtevékenység álláspontunk szerint már rendszeresnek

minősül.

A fentiekből az „argumentum a contrario” elve alapján következtetve egy

ingatlannak egyetlen alkalommal történő lízingbeadása véleményünk szerint nem

tekinthető rendszeresnek, s ezáltal üzletszerűnek sem, így ezen egyszeri tevékenység

végzéséhez a Felügyelet engedélye nem szükséges.

Megjegyezzük azonban, hogy a fenti megállapítások kizárólag arra az esetre

vonatkoznak, amikor egy ingatlan szerepel a lízing tárgyaként, mivel több ingatlan

lízingbeadása egy szerződés keretében az üzletszerűség újbóli vizsgálatát teszi

szükségessé.

Folytathat-e pénzügyi intézmény ingó és ingatlan bérbeadási tevékenységet ?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) értelmében - mint ahogyan arra levelében Ön is utalt - pénzügyi intézmény

pénzügyi szolgáltatási tevékenységen kívül üzletszerűen kizárólag azzal szorosan

összefüggő tevékenységeket folytathat. Ezen tevékenységeket - melyek tehát kivételt

képeznek az általános tiltás alól - a Hpt. 4. § (3) bekezdése taxatíve felsorolja.

A Hpt. nem ad felmentést profiltisztasági követelményei alól a levelében megjelölt, a

polgári jog körébe tartozó - az ingatlan és ingó bérbeadására irányuló -

kölcsönszerződések üzletszerű megkötésére, illetve teljesítésére vonatkozóan, azaz

nincs törvényi lehetősége annak, hogy pénzügyi vállalkozás a pénzügyi

szolgáltatáson kívül - a KSH által a gazdasági szolgáltatások közé sorolt - ilyen

irányú tevékenységet üzletszerűen folytasson.

163

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a Hpt. fentiekben említett rendelkezése kizárólag

ezen tevékenységek üzletszerű végzését nem teszi lehetővé, melynek fogalmát a Hpt.

2. számú melléklet Értelmező rendelkezések III. Egyéb meghatározások 22. pontja

rögzíti: „ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg

meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott

gazdasági tevékenység”.

A fenti kogens jogszabályi rendelkezések alapján tehát a társaság tulajdonában lévő

ingó és ingatlan javak rendszeres haszonszerzés végett történő bérbeadási

tevékenységére - az üzletszerűség fentiekben ismertetett valamennyi törvényi

ismérvének megvalósulása esetén - nem látunk lehetőséget.

Fogyasztási kölcsön nyújtásának minősül-e a gépjármű megvásárlásához –

természetes személyek részére – nyújtott kölcsön?

A Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 5. pontja határozza meg a fogyasztási kölcsön

fogalmát: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához,

javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez – a természetes személy

részére – nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha a kölcsönt

a természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe.

A kérdés arra irányult, hogy e fogalom-meghatározás alapján a gépjármű a

„mindennapi élet szokásos használati tárgyának” tekinthető-e, így az a cég –

melynek tevékenységi engedélye nem terjed ki a fogyasztási kölcsön nyújtására –

nyújthat-e kölcsönt természetes személyek részére gépjárművek és motorkerékpárok

megvásárlásához.

A Felügyelet álláspontja szerint e tárgyak a társadalomban igen elterjedten vannak

jelen (a magyar háztartások jelentős része rendelkezik azokkal), továbbá e tárgyak

jelentős részének ára is olyan, melynek megfizetésére a társadalom jelentős része

képes. Ezen jellemzőik miatt – a Felügyelet értelmezésében – e tárgyak megfelelnek

a „mindennapi élet szokásos használati tárgya” fogalmának, ezért az ezek

megvásárlásához – természetes személyek részére – nyújtott kölcsön, fogyasztási

kölcsönnek minősül.

Gépkocsi bérlete pénzügyi lízingnek minősül-e?

A pénzügyi lízing fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet Értelmező rendelkezések I. fejezet

11. pontja határozza meg, e szerint:

Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó az ingatlan vagy

ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása

szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű

használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerüljön

kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő:

viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

a hasznok szedésére jogosulttá válik,

viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

164

jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a

lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben

kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy

tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él ezzel a jogával, a lízing tárgya

visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a

lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog

szerződés szerinti árával azonos - , valamint kamatrészét és törlesztésének

ütemezését.

A csatolt általános szerződési feltételek és a bérleti szerződés szerint a bérbevett

gépkocsi tulajdonjoga a bérbeadót illeti meg, és a bérlet megszűnését követően a

bérlet tárgyát vissza kell szolgáltatni a bérbeadónak, a tulajdonjog megszerzésének

feltételeiről nincs említés.

A rendelkezésünkre bocsátott szerződések szerint - miután a felek között eltérő

megállapodás nem jött létre - feltételezhetően a gépkocsi a bérbeadó

nyilvántartásában kell, hogy szerepeljen, az amortizációs költségek is őt terhelik,

vagyis operatív lízing megállapodásról van szó.

A pénzügyi lízing megállapításához a Hpt.-nek az előzőekben idézett

jogszabályhelye valamennyi feltételének együttesen kell fennállnia, amelyhez a

jelenlegi tényállás illetve jogi dokumentumok nem szolgáltatnak kellő alapot.

Határozott idejű tartós bérleti ügyletek pénzügyi lízingnek tekinthetők-e?

A Felügyelethez megküldött határozott idejű tartós bérleti ügyletekre kidolgozott

általános szerződési feltételek és mellékletei áttanulmányozása után az alábbiakról

tájékoztatom.

Álláspontom szerint ezen általános szerződési feltételek szerint megkötendő egyedi

szerződések alapján folytatott tevékenység - tartalmát tekintve - a hitelintézetekről és

a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény ( Hpt.) 3.§ (1) bekezdés c)

pontja szerinti pénzügyi lízing pénzügyi szolgáltatásnak minősül annak ellenére,

hogy az általános szerződési feltételekben és a mellékletben „ operatív lízing

szerződés „ megnevezés szerepel.

Pénzügyi lízingnek minősül ugyanis a Hpt. 2.sz. melléklet, Értelmező rendelkezések

I./11. pontja alapján az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy

ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékû jogot a lízingbevevõ megbízása

szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevõ határozott idejû

használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevõ könyveiben kerül kimutatásra.

A használatba adással a lízingbevevõ

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerzõdésben kikötött idõtartam lejártával a

lízingdíj teljes tõketörlesztõ és kamattörlesztõ részének, valamint a szerzõdésben

kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon õ vagy az általa megjelölt személy

tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevõ nem él e jogával, a lízing tárgya

165

visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerzõdésben kötik ki a

lízingdíj tõkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékû jog

szerzõdés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének

ütemezését.

A megküldött általános szerződési feltételek és a kapcsolódó mellékletek e törvényi

tényállás valamennyi lényegi elemét tartalmazzák, így az e feltételek mellett kötendő

szerződések alapján folytatott üzletszerű tevékenység pénzügyi lízingnek minősül.

(Üzletszerû tevékenységnek kell tekinteni az ellenérték fejében nyereség, illetve

vagyonszerzés végett - elõre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére

irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységet.)

Pénzügyi lízing azonban a Hpt. 3.§ (3) és (4) bekezdése alapján csak a Felügyelet

engedélyével végezhető.

Hitelintézet végezheti-e üzletszerűen magán- valamint önkéntes nyugdíjpénztári

szolgáltatások közvetítését?

A Hpt. 4.§ (3) bekezdése meghatározza azon tevékenységek körét, amelyeket egy

pénzügyi intézmény a pénzügyi szolgáltatásokon kívül üzletszerűen végezhet.

E törvényhely a)-d) pontjában meghatározott szolgáltatások körén kívül eső

tevékenységet pénzügyi intézmény jogszerűen nem végezhet.

A magán- valamint önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatások közvetítése nem minősül

a Hpt. (1) és (2) bekezdésében felsorolt pénzügyi- illetve kiegészítő pénzügyi

szolgáltatásnak, továbbá nem sorolható a Hpt. 4.§ (3) bekezdés a)-d) pontjában

meghatározott, a pénzügyi intézmények által végezhető tevékenységek körébe.

Nincs akadálya azonban annak, hogy e tevékenységet a bank járulékos vállalkozása

végezze.

Hogyan lehet az operatív és a pénzügyi lízing tevékenységeket elhatárolni és utóbbi

mikor minősül engedélyköteles tevékenységnek?

Levelében két kérdésre vár választ. Az egyik, hogy a csatolt szerződés alapján

operatív, vagy pénzügyi lízing szerződés jön-e létre, a másik pedig, hogy az utóbbi

esetben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) hatálya alá tartozó engedélyköteles tevékenységről van-e szó.

A Hpt. 2. sz. melléklet Értelmező rendelkezések I. fejezet 11. pontja szerint:

Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó az ingatlan vagy

ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása

szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű

használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerüljön

kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő:

viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

a hasznok szedésére jogosulttá válik,

viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

166

jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a

lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben

kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy

tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él ezzel a jogával, a lízing tárgya

visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a

lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog

szerződés szerinti árával azonos - , valamint kamatrészét és törlesztésének

ütemezését.

Az adott ügylet csak abban az esetben tekinthető pénzügyi lízingnek, ha a Hpt.

előzőekben hivatkozott előírásaiban meghatározott tartalmi kellékeknek együttesen

megfelel.

A mellékelt szerződésminta azonban két lényeges kérdésben nem rendelkezik,

nevezetesen:

- a nyilvántartásról és

- az amortizációs költségek viseléséről.

Ezek ismerete nélkül nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a felek szándéka

operatív- vagy pénzügyi lízing szerződés megkötése.

A pénzügyi lízing tevékenység a Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében csak akkor

engedélyköteles, ha azt üzletszerűen folytatják.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet Értelmező rendelkezések III.

fejezet 22. pontja definiálja, e szerint:

"üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett

-előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység."

Hogyan kell megítélni a vonatkozó jogszabályok alapján a számlaállomány

átruházását?

A számlaállomány átruházása kapcsán felmerült értelmezési problémával

kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedünk, hogy itt is alkalmazhatóak a

betétállomány átruházására vonatkozó szabályok (Hpt. 161. §), mivel a Hpt. 2.

mellékletének I./2. pontja a betét fogalmát kiterjeszti a „bankszámlaszerződés alapján

fennálló pozitív számlaegyenlegre is”.

Betét- és számlaállomány átruházása esetén, az átvevő bank és a szerződő felek jogai

és kötelezettségei az átadó és a vele szerződő ügyfél által megkötött szerződések

illetve az átadó üzletszabályzata szerint alakulnak. A Hpt. 161. § (1) bekezdése

ebben a kérdésben a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó szabályait hivatkozza meg,

mely szerint: „a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. Megilletik mindazok a

jogok, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben megillették;” (Ptk. 332. § (2)

bekezdés). Ezért „szerződési feltétel” csak akkor módosítható „az ügyfél számára

kedvezőtlenül”, ha ezt már az átadó bank és az ügyfél által megkötött szerződés is

„külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve

körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.” (Hpt. 210. § (3) bekezdése). Az

167

állomány-átruházással tehát az átruházás pillanatában az ügyfél nem kerülhet a

korábbinál hátrányosabb helyzetbe.

A szerződések módosításának lehetőségéről - az előzőekkel összhangban - az a

véleményünk, hogy önmagában az átruházástól még nem változik a szerződés

tartalma, csak alanyváltozás áll be, tehát automatikus tartalmi változás nem történhet.

Ha az átadó pénzügyi intézménnyel kötött szerződések (vagy a szerződés által

meghivatkozott üzletszabályzat) tartalmazzák az egyoldalú szerződésmódosítás

lehetőségét, akkor - a módosításra irányadó klauzula szerint és csak az azzal

körülhatárolt körben - módosíthatóak a szerződések. Módosításra lehetőséget adó

kikötés hiányában csak azon ügyfelek szerződései módosíthatóak tartalmilag, akik

ehhez kifejezetten hozzájárultak. Ebben az esetben az ügyfelektől külön-külön kell

kérni a hozzájárulást a szerződés módosításához, azokban a pontokban, ahol az

átvevő Bank meg kívánja változtatni a szerződést. (Tehát nem az állomány-

átruházáshoz, hanem az azt követő szerződés-módosításokhoz van szükség az ügyfél

hozzájárulására). Amennyiben az átadó pénzügyi intézmény által megkötött

szerződések vagy üzletszabályzata lehetőséget ad a szerződések tartalmi

módosítására, és az átvevő Bank él ezzel a lehetőséggel; azt tartjuk - a Bank részéről

- kizárólagosan elfogadható gyakorlatnak, ha tájékoztatja a számlaszerződéssel

rendelkező ügyfeleket a tartalomban beállt változásokról, valamint megfelelő

határidő tűzésével nyilatkoztatja az ügyfeleket, hogy a továbbiakban az átvevő Bank

ügyfelei kívánnak-e maradni. A számlaszerződés ugyanis aktívabb kapcsolatot

feltételez a Bank és ügyfele között, mint a betéti szerződés, ezért a Felügyelet

indokoltnak tartja, hogy a számlaszerződéssel rendelkező ügyfelekkel egyénileg is

egyeztessen a Bank a szerződés módosításáról, illetve annak az új feltételek szerinti

fenntartásáról. Ez a magatartás áll összhangban a Hpt. 203. § (1) bekezdésével is,

mely szerint: „A pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles

ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott

szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról

tájékoztatni.

Hogyan kell súlyozni ügyletkockázat szempontjából az akkreditíveket?

A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendelet 12.§ (3)

bekezdése alapján a Hpt. 79.§-a (4) bekezdésének első mondata alkalmazásában, az

ott meghatározott és az e rendelet hatálybalépését megelőzően kötött szerződések

alapján fennálló kötelezettségek a Hpt. 79.§-ának (2) és (7) bekezdése szerinti

kockázatvállalás számításánál 2002. január 1-jéig alacsony kockázatúnak

minősülnek, amennyiben azoknak a jelen rendelet melléklete szerinti ügyletkockázati

súlya ötven százalék vagy annál alacsonyabb. Ebből következően ez az átmeneti

szabályozás vonatkozik a kibocsátott és a megerősített – egyébként közepes

ügyletkockázatú – akkreditívekre és az akkreditíveken belül természetesen azokra is,

amelyeknél a szállítmány a hitelintézet rendeletére van feladva, hiszen utóbbiak

eredetileg is alacsony kockázatúnak minősültek. Tehát 2002. január 1-jéig minden

50%-ot meg nem haladó ügyletkockázatú akkreditívet alacsony kockázatúként kell

kezelni a tőkemegfelelési mutató számításánál, függetlenül attól, hogy a szállítmány

a bank rendeletére van-e feladva.

Hogyan kell eljárnia a zálogháznak a kétmillió forintot elérő ügyletkötések esetén?

Figyelembe véve a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi

XXIV. törvény 2. § 1) bekezdésében foglalt rendelkezést, a Takarékszövetkezet Hpt.

2. sz. melléklet I/12. pont a) alpontja szerinti ügynökeként működő zálogháznak a

168

hitelezés során minden esetben ki kell töltenie az azonosítási adatlapot, ha kétmillió

forintot elérő vagy azt meghaladó összegű készpénzkifizetéssel együttjáró

ügyletkötésre kerül sor.

Az említett jogszabályhely értelmében, ha a folyósításra kijelölt hitelösszeg a 2

millió Ft-ot eléri, kötelező az adatlap kitöltése, függetlenül attól, hogy milyen

járulékos költség terheli a folyósítandó hitelt.

A fentiek alapján tehát nem fogadható el a zálogháznak az a gyakorlata, mely szerint

a kezelési költséggel csökkentett összeget veszi alapul annak megállapításánál, hogy

az adatlap felvétele szükséges-e.

Hogyan érvényesülnek a Hpt. 213.§ (4) bekezdésének előírásai a hitelintézetek

belső szabályozásában?

Tájékoztatásuk szerint a Bankban a fogyasztási kölcsönökre vonatkozó szabályozás

három színtű.

Az Általános Üzletszabályzat adja meg azt a hátteret, amely a Bank valamennyi

tevékenységének alapjául szolgál. Hitelezésről és betétgyűjtésről szóló

üzletszabályzat pedig azon szerződési feltételeket tartalmazza, amelyek az adott

szerződéstípusra alkalmazandók. Arra figyelemmel, hogy ezen említett szabályzatok

már tartalmazzák a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésének általános feltételeit,

a fogyasztási kölcsönszerződés röviden és tömören kerül megfogalmazásra.

A Hpt e területre vonatkozó szabályozási rendszerét vizsgálva megállapítható, hogy a

törvény 212. -214/C §-ai a fogyasztási kölcsönt, mint a hitelügyletek egy speciális

típusát külön szabályozza és az egyéb hitelügyletektől részben eltérő, többlet

szabályokat állapít meg rá. A fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor egy ilyen

többlet követelménynek tekintendő, hogy „a hitelezô köteles a fogyasztót a

fogyasztási kölcsönszerzôdés megkötésekor minden olyan szerzôdési feltételrôl

tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerzôdés részévé.”

E tájékoztatást a Hpt. 2001. január 1.-én hatályba lépett módosítása a fogyasztási

kölcsönszerződés megkötésekor kötelező erővel előírja. Nem elegendő e

követelmény teljesüléséhez az, hogy mind az Általános Üzletszabályzatban, mind

pedig a hitelezésről és betétgyűjtésről szóló üzletszabályzatban a jogszabályi alapok

kimutathatók.

Ha a Bankban létezik külön, a fogyasztási kölcsön nyújtására vonatkozó

üzletszabályzat is, úgy ennek is tartalmaznia kell a Hpt. speciális szabályait. Ebben

az esetben a szerződésekben elég utalni a fogyasztási kölcsönről szóló

üzletszabályzat tartalmára.

Külön e tevékenységet szabályozó üzletszabályzat hiányában magában a

kölcsönszerződésben kell feltüntetni a Hpt. fogyasztási kölcsönre vonatkozó speciális

rendelkezéseit, amelyek ezáltal a jogszabály alapján válnak a szerződés részévé.

Hogyan szabályozza a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) a pénzügyi vállalkozás ügynökeire vonatkozó bejelentési

kötelezettséget?

A pénzügyi vállalkozás ügynökének tekintetében a pénzügyi vállalkozást bejelentési

kötelezettség terheli a Hpt. 3.§-ának (10) bekezdése alapján. E kötelezettség a 2001.

169

január 1-jét megelőzően szerződött ügynökök vonatkozásában is fennáll. A

Felügyelet által kidolgozott eljárásrend szerint a pénzügyi vállalkozás minden év

május 30-ig, illetve november 30-ig köteles az ügynökök névsorát a Felügyeletnek

megküldeni. A Hpt-módosítás hatálybalépése óta szerződött ügynökök személyét

pedig a megállapodást követő 5 napon belül kell a Felügyeletnek bejelenteni.

A kereskedő abban az esetben tekinthető a Hpt. 2. számú mellékletének I/12. b)

pontja szerinti ügynöknek, ha tevékenysége pusztán elősegíti a pénzügyi vállalkozás

által meghozott döntés realizálódását. Ha tehát valóban a pénzügyi vállalkozás végzi

az elbírálás, folyósítás stb. érdemi tevékenységet, s a kockázatot nem az ügynök

vállalja, valamint fentieket a vállalkozás garantálni és dokumentálni tudja, akkor az

ügynök tevékenysége megfelel a b) pontban foglalt követelményeknek.

Kell-e belső ellenőrt alkalmazni pénzügyi vállalkozásnak?

A Hpt. 2001. január 1. napjától érvényes rendelkezése szerint - 67. § (5.) bekezdés -

a pénzügyi vállalkozások is kötelesek belső ellenőrt foglalkoztatni.

A 67. § (7.)-(9.) bekezdései tartalmazzák a belső ellenőr feladat- és hatáskörével,

intézkedési lehetőségeivel és a vele szemben támasztott szakmai követelményekkel

kapcsolatos előírásokat.

A módosító jogszabály 142. §-ának (1.) bekezdése a már engedéllyel rendelkező

pénzügyi vállalkozások esetében, csak a 67. § (7.)- (9.) bekezdéseinek végrehajtására

adott 2001. december 31- ig türelmi időt.

Ebből következően, az (5.) bekezdés, belső ellenőr alkalmazására vonatkozó

előírásai 2001. január 1. napjától vannak érvényben, tehát annak eleget kell tenniük.

Ki kell-e függesztenie az üzletszabályzatát az alapvetően fogyasztási hitelezéssel

foglalkozó bank ügynökének?

Levelük szerint az alapvetően fogyasztási hitelezéssel foglalkozó Bankjuk két

ügynökénél ellenőrzést tartott a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség (FF), és ennek során

az FF munkatársai úgy nyilatkoztak, hogy sem az üzletszabályzatnak, sem a

hirdetménynek nem kötelező a kifüggesztése, ezért azok eltávolíthatók. Kérése, hogy

erősítsük meg Bankjuk gyakorlatának helyességét.

A Hpt. 2001. január 1-től tartalmazza azt a – 206/A.§-ban meghatározott –

rendelkezést, hogy a hirdetések, illetve az ügyfelek tájékoztatása terén a

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség járhat el a reklámtörvény, illetve a

fogyasztóvédelmi törvény rendelkezései alapján. A törvénymódosítás kétség kívül

megnehezíti a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Fogyasztóvédelmi

Főfelügyelőség hatáskörének elhatárolását, hiszen a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) és egyéb jogszabályok is

tartalmaznak az érintett területekre vonatkozó speciális szabályokat, melyek

érvényesítése álláspontunk szerint a Felügyelet feladat- és hatáskörébe kell, hogy

tartozzon.

A konkrét kérdésben véleményünk szerint a Hpt. 206/A.§ (2) bekezdése alapján

jogszerűen járt el a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, amikor megvizsgálta az

ügynökök gyakorlatát és kimondta, hogy az üzletszabályzat és a hirdetmény

kifüggesztése nem kötelező. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ügynökök nem

170

jogosultak kifüggeszteni ezeket a tájékoztatókat, ezt az FF munkatársai sem

mondták.

A Felügyelet véleménye az, hogy ezek az ügynökök hitelintézet részére folytatják,

pénzügyi szolgáltatásnak minősülő tevékenységüket. Ebből kifolyólag

tevékenységük a Hpt. hatálya alá tartozik, vagyis érvényesül velük szemben,

valamint magával a hitelintézettel szemben is a felügyeleti kontroll a betétesek,

illetve az ügyfelek védelme és a hitelintézet prudens, jogkövető működése

érdekében. Mindebből következően – elismerve a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség

törvényben rögzített hatáskörét – a Felügyelet az ügyfelek maradéktalan

tájékoztatása érdekében azt javasolja, hogy Bankjuk továbbra is támogassa

ügynökeinek az üzletszabályzat és a hirdetmények kifüggesztésére vonatkozó

gyakorlatát.

Kölcsönnyújtásnak minősül-e a vásárlók részére engedett részletfizetési

kedvezmény?

Egy külföldi anyacég termékeit közvetlen eladás útján, továbbá közvetett módon,

magyarországi disztribútor-hálózatán keresztül juttatja el a hazai

végfelhasználókhoz. Az említett anyacég termékei megvásárlásához mindkét

értékesítési forma alkalmazása során pénzügyi segítséget kíván nyújtani a

végfelhasználóknak termékei megvásárlásához oly módon, hogy az áruszállítási

szerződéstől független un. „fizetési szerződést„ kötne a végfelhasználóval, amelyben

részletfizetési kedvezményt biztosítana a vevők számára kamat fizetése és

biztosítékok nyújtása mellett.

A Hpt. 2.sz. melléklet I/10.4 pont b) alpontja kimondja, hogy nem minősül

pénzkölcsön nyújtásának az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban

álló vállalkozások, vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott

halasztott fizetés, vagy előleg. Véleményünk szerint e törvényi rendelkezés akkor

alkalmazható, ha az áruszállítási, vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások

magában az áruszállítási- vagy szolgáltatási szerződésben, illetve annak szerves

részét képező mellékletében állapodnak meg a halasztott fizetés, vagy a részletfizetés

feltételeiben. Ekkor tekinthetjük úgy, hogy a szerződést kötő felek valóban e

jogviszonyra tekintettel biztosítanak egymás számára részletfizetést. Amennyiben e

feltételek megvalósulnak, akkor e tevékenység valószínűsíthetően nem minősül

pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak, így a Felügyelet engedélye nélkül is

végezhető.

Véleményünk szerint, amennyiben az áruszállítási jogviszonyban álló vállalkozások

e jogviszonyra tekintettel biztosítanak részletfizetést egymás számára egy

háromoldalú, a részletfizetés feltételeit is tartalmazó áruszállítási szerződés

formájában (anyacég- disztribútor/leányvállalat- végfelhasználó), akkor a

tevékenység feltehetően nem tekinthető pénzkölcsön nyújtásának az anyacég részéről

még akkor sem, ha az áruk tényleges leszállítását a magyarországi leányvállalat,

vagy a disztribútor végzi.

E tevékenység minősítését nem befolyásolja a kezesség, bankgarancia illetve egyéb

fedezetek konstrukcióba történő bevonása.

Lehetséges-e banktitok átadása a Bank leányvállalatai, illetve más, a

bankcsoportba tartozó vállalkozások részére?

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

Ön által is említett 50. § (1) bekezdése szerint banktitok minden olyan, az egyes

ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás

171

vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti

kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére,

forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.

E banktitok megtartása alól valóban felmentést ad az Ön által is hivatkozott (Hpt.)

54.§ (1) bekezdésének e) pontja, amely alapján nem jelenti a banktitok sérelmét a

pénzügyi intézmény igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a pénzügyi

intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosnak történő, a

pénzügyi intézmény eszközeire vonatkozó adatátadás.

Az említett jogszabályhelyből kitűnik, hogy az információközlés – törvényesen –

csak egyirányú lehet; jelen esetben a pénzügyi intézmény, mint bankcsoporttag,

átadhatja ügyfelei adatait a Banknak, mint tulajdonosnak és bankholding vállalatnak,

viszont a Bank. nem adhatja át saját ügyfelei adatait a tulajdonában lévő pénzügyi

intézményeknek, befektetési vállalkozásoknak, s nem törvényes az adatátadás az

egyes bankcsoporttagok egymás közötti viszonylatában sem.

Ugyanakkor amennyiben a (Hpt.) 51.§ (1) bekezdés a) pontjába foglalt törvényi

feltételek megvalósulnak („Banktitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha

a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó

kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító

erejű magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad”), úgy az ügyfelek

adatai szabadon, korlátozás nélkül átadhatók.

Mely adatok vihetők be a központi hitelinformációs rendszebe?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 54.

§ (3) bekezdése értelmében a központi hitelinformációs rendszerbe a banktitok

sérelme nélkül csak azon természetes személy hiteladósra vonatkozó adatok vihetők

be, akivel a pénzügyi szolgáltató hitel- vagy hiteljellegű szerződést kötött, és az ott

meghatározott kötelezettségeinek mint adós meghaladóan nem tesz eleget.

A banktitokra vonatkozó szigorú garanciális szabályokból adódóan a nyilvántartási

rendszer tehát nem terjedhet ki azon természetes személyekre, akikkel a pénzügyi

szolgáltató nem létesített hitel- vagy hiteljellegű szerződéses jogviszonyt.

Mely esetekben kell az ügyfelek számára kedvezőtlen kamatmódosítást a hatályba

lépést megelőző 15 napon belül hirdetményben közzétenni?

Megítélésünk szerint e kérdésben a Hpt. egyértelmű eligazítást ad.

A Hpt. 210.§ (4) bekezdése kimondja, hogy „Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy

egyéb feltételeket érintő - az ügyfelek számára kedvezőtlen - módosítását, a

módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell

tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára

folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell

tenni.”

A törvény idézett rendelkezése szerint minden esetben közzé kell tenni a módosítás

hatálybalépése előtt 15 nappal az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb

feltételeket érintő – az ügyfelek számára kedvezőtlen – módosítását. A Hpt. ugyanis

a kamatváltoztatás jogszabály által előírt módon történő közzététele tekintetében

nem tesz különbséget az egyes betéti konstrukciók között.

172

Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy egyes betéti konstrukciók tekintetében e

törvényi rendelkezés értelmezhetetlen. Új betétlekötés esetében például e törvényi

rendelkezés értelemszerűen nem alkalmazható, mivel a betétlekötésre a lekötés

időpontjában érvényes kamatkondíciók mellett kerül sor (nincs „kedvezőtlen

módosítás”).

A fentiekre figyelemmel a Hpt. 201.§ (4) bekezdésének a fogyasztók védelmét

szolgáló rendelkezéseit minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor a

kamatpolitika változásával a hitelintézet ügyfelei hátrányosabb helyzetbe

kerülhetnek.

Mely lízing-tevékenység minősül pénzügyi szolgáltatásnak?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) hatálya alá azonban csak az a – Magyar Köztársaság területén és üzletszerűen

végzett- lízingtevékenység tartozik, amely kimeríti a Hpt.2.sz. melléklet, Értelmező

rendelkezések I/11. pontjában megfogalmazott definíció minden egyes tartalmi

elemét. (E törvényi megfogalmazás szerint : “Pénzügyi lízing: az a tevékenység,

amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni

értékû jogot a lízingbevevõ megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a

lízingbevevõ határozott idejû használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevõ

könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevõ

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerzõdésben kikötött idõtartam lejártával a

lízingdíj teljes tõketörlesztõ és kamattörlesztõ részének, valamint a szerzõdésben

kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon õ vagy az általa megjelölt személy

tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevõ nem él e jogával, a lízing tárgya

visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerzõdésben kötik ki a

lízingdíj tõkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékû jog

szerzõdés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének

ütemezését.” )

Amennyiben a lízingtevékenység nem meríti ki a fent említett pénzügyi lízing

meghatározás minden egyes tartalmi elemét (pl. operatív lízing), akkor a

tevékenységre nem vonatkoznak a Hpt által támasztott szervezeti és működési

feltételek, tehát nem tartozik a Hpt. törvényi hatálya alá.

Amennyiben a tevékenység nem minősül üzletszerűnek, tehát a Hpt. 2.sz. melléklet,

Egyéb meghatározások III/22. pontja szerint nem tekinthető ellenérték fejében

nyereség, illetve vagyonszerzés végett –előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányuló- rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek, akkor

szintén nem vonatkoznak rá a Hpt. által támasztott törvényi követelmények.

3. Az un. „bérletvétel” esetében szintén az kell, hogy képezze vizsgálat tárgyát, hogy

a szerződésben körülírt tevékenység megfelel-e a Hpt. említett pénzügyi lízing

meghatározás minden egyes tartalmi elemének, illetve a tevékenységet üzletszerűen

végzik-e. Amennyiben a szerződésben meghatározott konstrukció nem meríti ki a

173

pénzügyi lízing minden fogalmi elemét, továbbá a tevékenység folytatása nem

tekinthető üzletszerűnek, akkor az un. „bérletvétel” esetében sem kell a Hpt.

szabályait irányadónak tekinteni.

Mi minősül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) 2. sz. melléklete I/10.4/a) pontja szerinti szociális célnak, illetve eseti

jellegnek a kölcsönnyújtás során?

A kérdés általános megítélése során nyilvánvalóan a szociális jellegű

jogszabályokban, így elsősorban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

szóló 1993. évi III. törvény szabályait, az ebben foglalt szociális ellátási formákat

lehet segítségül hívni. A Felügyelet a már megkötött konkrét szerződések tartalmát

ismerve alakíthat ki egyértelmű álláspontot arra vonatkozóan, hogy a munkáltató

által nyújtott kölcsön megfelel-e a Hpt. 2. sz. melléklete I/10.4/a) pontjában foglalt

pénzkölcsön nyújtása fogalmának.

Levelében másfelől azt a kérdést teszi fel, hogy mi tekinthető eseti jellegűnek, illetve

rendszeresnek. Nyilvánvalónak tartom, hogy az eseti jelleg azt jelenti, hogy a

vállalkozás alkalomszerűen, elvétve nyújt kölcsönt munkavállalóinak.

A kölcsönnyújtás egyébként csak abban az esetben minősülhet pénzügyi

szolgáltatásnak, ha a vállalkozás azt üzletszerűen végzi. Az üzletszerű tevékenység

meghatározása Hpt. 2. számú melléklet III/22. pontja szerint „ellenérték fejében,

nyereség vagy vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”. Eszerint az

üzletszerűséget részben meghatározó eseti jelleg, illetve a rendszeresség elhatárolása

során a fentiek alapján azt is figyelembe kell venni, hogy a vállalkozás a

kölcsönnyújtásból nyereséget realizál-e.

Mi minősül pénzügyi lízing tevékenységnek?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 2. sz. melléklet I/11. pontja, a pénzügyi lízing definícióját a következők szerint

határozza meg:

"Pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó

dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint

abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja

oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba

adással a lízingbevevő

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is ),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a

lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részére, valamint a szerződésben

kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy

tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya

visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a

lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog

174

szerződés szerinti árával azonos-, valamint kamatrészét és a törlesztésének

ütemezését”.

Amennyiben a lízingtevékenység nem meríti ki a fent említett pénzügyi lízing

minden egyes tartalmi elemét, akkor a tevékenységre nem vonatkoznak a Hpt.

rendelkezései, nem tartozik a Hpt. törvényi hatálya alá.

Az állásfoglalást kérő levélben írtak szerint a bérbe adott eszközök az állásfoglalást

kérő társasága és nem a bérbevevő könyveiben kerülnek kimutatásra és az

amortizációs költségek is az állásfoglalást kérőt terhelik, tehát a bérbeadás feltételei

nem merítik ki a Hpt. által támasztott feltételeket.

A fentiek alapján minden valószínűség szerint az állásfoglalást kérő által alkalmazott

konstrukció operatív lízingnek minősül, amely nem engedélyköteles tevékenység.

Mi tekinthető jegyzett tőkének fióktelep esetében?

A német és a magyar felügyeleti hatóságok között van olyan megállapodás, amely a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)

17/A. § (2) bekezdés a) pontjának megfelel. A német jogszabályok minden

tekintetben megfelelnek a Hpt. 17/A. § (2) bekezdése b) és f) pontjainak, ezért az

Önök bankja esetében a németországi székhely nem lehet akadálya a fióktelep

alapításának.

A Hpt. 9. §-nak (7) bekezdése értelmében, a fióktelep formájában működő pénzügyi

intézmény esetében a jegyzett tőke alatt a dotációs tőkét kell érteni. A Hpt. 2.

melléklet III. fejezet 28. pontja szerint a dotációs tőke: a fióktelep létesítéséhez és

működéséhez a létesítő által tartósan, korlátlanul, tehermentesen a fióktelep szabad

rendelkezésére bocsátott tőke. A szavatoló tőke további tőkeelemeivel kapcsolatban

a törvény nem állapít meg további eltéréseket a fióktelepre nézve, ezért a jegyzett

tőke helyébe lépő dotációs tőkén kívüli tőkeelemek ugyanazok mint a leánybank

esetében, a Hpt 5. számú melléklet I. fejezetének 1. pontja szerint.

A Hpt. 3/A. §-nak (2) bekezdése felsorolja azokat a szakaszokat, melyeket nem kell

alkalmazni a fióktelep esetében, de ezek között nem szerepel a nagykockázat

vállalásának korlátozására vonatkozó szakaszok, ezért azokat alkalmazni kell,

mégpedig – a 79. § (2) bekezdésének megfelelően – a fióktelep szavatoló tőkéjével

számolva.

A Hpt. 21. §-nak (1) bekezdése szerint hitelintézet csak más típusú hitelintézetté,

vagy pénzügyi vállalkozássá alakulhat át. A hitelintézet típusait a Hpt. 5. §-nak (3)

bekezdése határozza meg, melyek: a bank, a szakosított hitelintézet és a szövetkezeti

hitelintézet. Ebből következik, hogy a fióktelep nem tekinthető „más típusú

hitelintézetnek”, ezért hitelintézet nem alakulhat át fiókteleppé. A bank és a

megalapítandó fióktelep egyesülését a Hpt. 22. §-nak (4) bekezdése zárja ki. Így – a

már létező leánybank tevékenységét teljes egészében átvevő – fióktelep alapítására

egyetlen lehetőség az Önök által is vázolt folyamat, melynek során először sor

kerülne a fióktelep alapítására, majd a leánybank átruházná minden követelését és

kötelezettségét a fióktelepre, végül a leánybank végelszámolásra kerülne. A

folyamatban két ponton van szükség engedélyezési eljárásra, egyrészt a fióktelep

alapításakor, másrészt – a Hpt. 161. §-a szerint – a betétállomány átruházásakor.

175

Mivel a fentiek miatt nem lehetséges fióktelep más módon való alapítása és ezzel

egyidejűleg a leánybank követeléseinek és kötelezettségeinek átvétele, a Felügyelet

ezt az eljárást elfogadhatónak tartja azzal, hogy a leánybank és a megalapított

fióktelep csak korlátozott ideig – a követelések és kötelezettségek átadás-átvételéig –

működjék egy időben. Továbbá a Hpt. nem zárja ki azt, hogy külföldi hitelintézetnek

egyszerre működjön Magyarországon leánybankja és fióktelepe.

Mikor minősül üzletszerűnek a követelésvásárlás?

A követelés vásárlás (visszterhes engedményezés az engedményes részéről) – mint

önálló tevékenység - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.

évi CXII. törvény (Hpt.) 2. sz. melléklet, Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi

szolgáltatások 10./b) pontjára figyelemmel, a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontjában

meghatározott pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amennyiben

e pénzkölcsönnyújtást (quasi követésvásárlást) üzletszerűen végzik.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. sz. melléklet, Értelmező rendelkezések III/22.

pontja határozza meg, miszerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében

nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.

Egy tevékenység csak abban az esetben minősül a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi

szolgáltatásnak, ha az üzletszerűség valamennyi tényállási eleme együttesen

megvalósul.

A konkrétumok ismerete nélkül a követelések engedményezése tekintetében az

üzletszerűség egyes elemeiről általános érvénnyel az alábbiak mondhatók el.

Az ellenérték fejében történő szerzés az üzletszerűség első kritériuma, tehát az

ingyenes szerzés nem minősülhet üzletszerűnek, így engedményezés esetében csak a

visszterhes engedményezés eseteire terjedhet ki a Hpt. hatálya.

Az üzletszerűség fogalmi elemei közül az előre egyedileg meg nem határozott

ügyletek megkötésére irányultság álláspontunk szerint akkor valósul meg, ha a felek

által megkötendő szerződés, illetve szerződések tekintetében a szerződések száma, a

szerződő felek, a szerződésben meghatározott követelések értéke, továbbá a

szerződéskötés egyéb lényegi körülményei előre meg nem határozottak. Az azonban,

hogy egy ügylet kapcsán az előre egyedileg meghatározott ügyletekre irányultság

megállapítható-e csak a konkrét szerződés, illetve a szerződéskötés körülményeinek

ismeretében dönthető el kétséget kizáró módon.

Az ügylet megítélése szempontjából annak azonban nincs jelentősége, hogy a

követelés megszerzője az eredeti kötelezetteket személyesen ismeri-e.

A rendszeresség tekintetében a Hpt. nem ad eligazítást. A Felügyelet álláspontja

szerint azonban az eseti jellegű, akár évi legfeljebb két ügyletkötést is lehet

rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek tekinteni, amennyiben a szerződés

tartalma a szolgáltatás rendszeres nyújtására utal.

Mikor engedély- és mikor bejelentés köteles az ügynöki tevékenység?

A pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység) a hitelintézetekről és a

pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1)

bekezdésének h) pontjában felsorolt pénzügyi szolgáltatásnak minősül.

176

Az ügynöki tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezetének 12. pontja

határozza meg. Az idézett jogszabályhely szerint pénzügyi szolgáltatás közvetítése

(ügynöki tevékenység)

a pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott

tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg

kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében

történő végzése,

a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek

során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény

kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak.

Az ügynöki tevékenység végzésének feltételeit, illetve a tevékenység végzésére

jogosult személyek körét a Hpt. annak megfelelően határozza meg, hogy az ügynöki

tevékenység a) vagy b) változatát folytatják-e, illetve azt hitelintézet, vagy pénzügyi

vállalkozás javára végzik-e.

Amennyiben az ügynök az a) pontban definiált ügynöki tevékenységét hitelintézet

javára, a hitelintézettel kötött megbízási szerződés alapján folytatja, annak

végzéséhez mind az ügynök /Hpt. 3.§ (3) bekezdés/, mind pedig a hitelintézet /Hpt.

14.§ (1) bekezdés h) pont/ köteles a Felügyelet engedélyét beszerezni.

Ha azonban az ügynök a b) pontban értelmezett ügynöki tevékenységét hitelintézet

javára, a hitelintézettel kötött megbízási szerződés alapján végzi, ahhoz a Hpt. 3. §

(9) bekezdésének értelmében sem a hitelintézet, sem pedig az ügynök nem köteles

engedélyt kérni. Ebben az esetben az ügynök személyét a hitelintézet a Felügyelet

által meghatározott módon és gyakorisággal köteles a Felügyeletnek bejelenteni.

Amennyiben az ügynök az a) és b) pontban meghatározott ügynöki tevékenységet

pénzügyi vállalkozás javára, a pénzügyi vállalkozással kötött szerződés alapján

végzi, annak folytatásához sem az ügynök, sem pedig a pénzügyi vállalkozás nem

köteles engedélyt kérni. Ebben az esetben a Hpt. 3.§ (10) bekezdésének megfelelően

a pénzügyi vállalkozás az ügynök személyét a Felügyelet által meghatározott módon

és gyakorisággal a Felügyeletnek köteles bejelenteni.

Az ügynöki tevékenységet folytatható személyek körét a Hpt. 8.§ (3) és (4)

bekezdései határozzák meg.

Az a) pontban meghatározott ügynöki tevékenységet a Hpt. 8.§ (3) bekezdésének

értelmében pénzügyi intézménynek nem minősülő, jogi személyiséggel rendelkező

gazdasági társaság vagy szövetkezet is végezheti.

A b) pontban meghatározott ügynöki tevékenységet viszont a 8.§ (4) bekezdése

szerint pénzügyi intézménynek nem minősülő gazdasági társaság, szövetkezet vagy

egyéni vállalkozó is folytathatja.

Mik az ügynöki tevékenység folytatásának feltételei?

A Hpt. az ügynöki tevékenység két típusát különbözteti meg:

177

pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott

tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg

kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében

történő végzése,

b) pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi

szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek

során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény

kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak (Hpt. 2. számú melléklet I.

fejezet 12. pontja).

Az ügynöki tevékenység végzésének feltételeit, illetve a tevékenység végzésére

jogosult személyek körét a Hpt. annak megfelelően határozza meg, hogy az ügynöki

tevékenység a) vagy b) változatát folytatják, illetve hitelintézet vagy pénzügyi

vállalkozás javára végzik.

Amennyiben az ügynök az a) pontban meghatározott ügynöki tevékenységet

hitelintézet javára, a hitelintézettel kötött megbízási szerződés alapján folytatja,

annak végzéséhez mind az ügynök, mint a hitelintézet köteles a Pénzügyi

Szervezetek Állami Felügyeletétől (Felügyelet) engedélyt kérni.

Az ügynöknek az engedély iránti kérelemhez az alábbi iratokat kell csatolnia:

a cégforma igazolására szolgáló, harminc napnál nem régebbi cégkivonatot,

30.000,- Ft igazgatási szolgáltatási díj befizetésének igazolását [az Állami Pénz- és

Tőkepiaci Felügyelet által lefolytatott államigazgatási eljárásokért fizetendő

igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 36/1996. (XII. 28.) PM rendelet 2.§ (4) bek., a

Felügyelet számlaszáma: 10032000-00283834],

a Felügyelet mintaszabályzatának megfelelően elkészített, a pénzmosás

megelőzéséről szóló szabályzatot,

a személyi és tárgyi feltételek meglétéről szóló nyilatkozatot.

Az ügynöki tevékenység jellegétől függően a Felügyelet további dokumentumok

benyújtását is kérheti.

Ha az ügynök a b) pontban meghatározott tevékenységet végzi hitelintézet javára –

az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezeli és a pénzügyi intézmény kockázatára

önállóan kötelezettséget nem vállal -, nem felügyeleti engedélyt kell kérni, hanem

bejelentést kell tenni a Felügyelethez. A bejelentést a hitelintézet köteles megtenni.

A pénzügyi vállalkozás javára végzett ügynöki tevékenységhez – ideértve mind az

a), mind a b) pontban meghatározott tevékenységet – sem az ügynöknek, sem pedig a

pénzügyi vállalkozásnak nem kell kérnie a Felügyelet engedélyét. A pénzügyi

vállalkozás köteles az ügynök személyét a Felügyeletnek bejelenteni.

A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. Törvény

1.§ (2) bekezdése, illetve 8.§ (3) bekezdése értelmében az a) pontban meghatározott

ügynököknek rendelkezniük kell a Felügyelet által jóváhagyott, pénzmosást

megelőző szabályzattal. Ha tehát az ügynök korábban nem folytatott pénzügyi

szolgáltatási tevékenységet, és ezáltal pénzmosást megelőző szabályzattal nem

178

rendelkezett, a hitelintézet vagy a pénzügyi vállalkozás által tett bejelentést követően

– a Felügyelet által megküldött mintaszabályzat alapján – köteles elkészíteni a

szabályzatát, amelyet jóváhagyásra be kell nyújtania a Felügyelethez.

Milyen feltételekkel végezhetnek a bankok egymás javára ügynöki tevékenységet?

Ha két hitelintézet egymás javára kíván ügynöki tevékenységet végezni, az

üzletszerűség fennállását a Felügyelet az alábbi szempontok szerint vizsgálja.

A nyereségszerzésre irányultság az üzletszerűség tényállásának egyik lényegi eleme,

amely csak akkor zárható ki, ha az egymás javára szolgáltatást végző felek,

egymással szemben semmilyen díjat, jutalékot, illetve bármilyen költséget nem

számítanak fel, illetve e tevékenyég nem eredményez a szóban forgó bankoknál

forgalom, illetve bevétel-növekedést.

Erre figyelemmel az üzletszerűség valószínűsíthető, mivel a két bank feltehetően

azért kívánja folytatni egymás javára e tevékenységet, mivel egymás pénzügyi

szolgáltatási tevékenységének elősegítése során, az egyes szolgáltatásaik igénybe

vétele területén az ügyfelek számának növekedésével, illetve forgalomnövekedéssel

számolhatnak.

Az üzletszerűség megítélése, továbbá az egyes tevékenységek pontos minősítése

csak a már megkötött szerződések és a szerződéskötés lényegi körülményeinek

ismeretében lehetséges.

Amennyiben a szerződések és az ügyletkötés körülményeiből következően az

üzletszerűség megállapítható, akkor a Hpt. 2.sz. melléklet I. fejezetének 12. pont a)

alpontjában meghatározott ügynöki tevékenység egymás javára történő végzésének

engedélyezéséhez csupán a két bank közötti megállapodást (megbízási szerződést)

kell a Felügyeletnek megküldeni, hiszen mindkét bank rendelkezik az ügynöki

tevékenység folytatására vonatkozó felügyeleti engedéllyel.

Ha azonban a bankok csak az említett törvényhely b) alpontjában meghatározott

ügynöki tevékenységet kívánják végezni, akkor nem kötelesek engedélyt kérni,

hanem a Hpt. 3.§ (9) bekezdése alapján a Felügyelet által meghatározott módon és

gyakorisággal az ügynökök személyét a Felügyeletnek bejelenteni.

Milyen feltételekkel létesíthet új pénzváltó fiókot a hitelintézet?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 13.

§ meghatározza azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz,

hogy a pénzügyi intézmény a pénzügyi szolgáltatási tevékenységét megkezdhesse,

illetve folytathassa.

A pénzváltási tevékenység végzésének személyi és tárgyi feltételeit a pénzváltási

tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet részletezi. Mivel a Korm.

rendelet az új pénzváltó fiók megnyitásával kapcsolatban nem tartalmaz külön

rendelkezéseket, ezért a Hpt. fent hivatkozott szabályainak megfelelően az új fiók

nyitásának tényét a hitelintézet a Felügyeletnek köteles bejelenteni. Ezzel

egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges

személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, illetve az e feltételeket igazoló, a

Korm. rendeletben felsorolt mellékleteket is csatolnia kell.

179

Milyen fórumokon folytatható hirdetési tevékenység fiatalkorúak részére pénzügyi

intézmények által?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 201.§ (1) bekezdése kimondja, hogy a fiatalkorúak körében betételhelyezésre,

hitelfelvételre vagy egyéb pénzügyi szolgáltatás igénybevételére felhívó hirdetési

tevékenységet csak nyilvános módon, legalább két országos napilap útján folytathat.

Álláspontunk szerint a jogalkotó szándéka e törvényi megfogalmazással arra

irányult, hogy a hitelintézetek a jogszabály által előírt minimum követelmény, a két

országos napilapban történő közzététel mellett egyéb nyilvános hirdetési

tevékenységet is folytathat.

A hirdetés Hpt. szerinti fogalmát a törvény. 201.§ (6) bekezdése írja körül. E

törvényhely szerint a hirdetés a pénzügyi intézményre, bankképviseletre, illetőleg a

pénzügyi, valamint a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységére vonatkozó

kereskedelmi úton történő figyelemfelhívás, amelynek módját illetően a törvény tág

kört biztosít a hitelintézetek számára.

Véleményem szerint e körbe besorolható a Bank azon tevékenysége, hogy a

középiskolákban a bankrendszer működésének bemutatásáról szóló előadások

keretében – esetleg nyomtatott szóróanyag szétosztásával – bemutatják a

fiatalkorúakat megcélzó konstrukcióikat is.

A fentiekre figyelemmel nem látom törvényi akadályát annak, hogy a törvényi

minimum követelmény, a legalább két napilap utján történt közzététel mellett a Bank

középiskolai előadások keretében is felhívja a fiatalok figyelmét egyes pénzügyi

szolgáltatásaira.

Milyen formában hozható létre kétes követelések átvételével foglalkozó társaság?

A kérdés arra irányult, hogy a magyar pénzpiacon gyakorlat-e a fenti célt szolgáló

társaságok létrehozása, illetve a hatályos jogszabályok szerint milyen engedély

szükséges e társaságok létrehozásához.

A hazai pénzpiacon működő néhány bank - különösen a konszolidáció keretében –

hozott létre a rossz követelések átvételére különböző társaságokat. E társaságok

tevékenységüket tekintve követeléseket vásárolnak, ide értve a követelések rájuk

történő engedményezését is. E tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996 évi CXII. törvény 2. sz. melléklet 10. pont b) alpontja

alapján a pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás fogalomkörébe tartozik.

E törvényi rendelkezés szerint pénzkölcsön nyújtása: „ a követelésnek - az adós

kockázatának átvállalásával vagy anélkül történõ - megvásárlása, megelõlegezése

(ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól,

hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévõségek beszedését ki

végzi.” A pénzkölcsön nyújtása Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározott

olyan pénzügyi szolgáltatás, amely üzletszerűen csak a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletének engedélye birtokában végezhető. E tevékenység üzletszerű végzésére

azonban - a Hpt. vonatkozó szabályai alapján – a hitelintézeteken kívül csak

pénzügyi vállalkozás kaphat engedélyt a Felügyelettől.

A fentiek alapján, amennyiben egy bank, vagy más gazdasági társaság portfoliójának

tisztítása céljából társaságot kíván létrehozni, azt pénzügyi vállalkozás formájában

180

kell megalapítani. Az alapítási és a működési engedély iránti eljárás részletes

szabályai a Hpt. 17.§-18.§-ai határozzák meg.

Milyen módon gyűjtheti pénzügyi vállalkozás a követelések vásárlásához szükséges

forrásait?

A nemzetközi pénzpiacon az utóbbi tíz évben kezdett kialakulni a hitelkockázat-

kezelés olyan alternatív megközelítése, amely a hitelkockázattal rendelkező eszközök

eladásán alapul. A bankok közvetlenül eladják hiteleiket, illetve „értékpapírosítást”

végeznek, tehát a hitelviszonyt megtestesítő eszközeiket egy „csomagba” gyűjtve,

azokat részben, vagy egészben eladják egy erre a célra létrehozott vállalkozásnak. A

külső vállalkozás a követeléscsomagot fedezetül felhasználva kötvényeket bocsát ki,

amelyek hozama megegyezik a követeléscsomag hozamával.

A követelések megvásárlására létrehozott pénzügyi vállalkozások ilyen módon való

forrásgyűjtése azonban a Hpt. szerint korlátozott, mivel a nyilvánosságtól származó –

saját tőkét meghaladó – pénzeszköz gyűjtése (ide nem értve a zártkörűen kibocsátott

kötvényt) olyan pénzügyi szolgáltatás, amelynek végzésére kizárólag hitelintézet

jogosult (Hpt. 5. § (2) bekezdés a) pont). Erre figyelemmel a hatályos törvényi

szabályozás szerint az értékpapírosítás korlátozottan kivitelezhető.

Milyen módon végezhető 2002. április 1. után az általános forgalmi adó

visszatérítés?

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3. § (1) és (2) bekezdése sorolja fel azokat a tevékenységeket, amelyek

üzletszerű végzése pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősül.

Ezek körébe tartozik a Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott hitel

és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás. A pénzkölcsön nyújtása

fogalomkörébe tartozik a követelések megvásárlása, melyet a Hpt. Értelmező

rendelkezéseinek I. fejezete 10.2. pontjának b) alpontja az alábbiak szerint határoz

meg: „követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő –

megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is) valamint

leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és

a kintlévőségek beszedését ki végzi.”. A hivatkozott meghatározás szerint az

általános forgalmi adó visszatérítés, mint a követelések megvásárlása a pénzkölcsön

nyújtása fogalomkörébe tartozik, pénzügyi szolgáltatásnak minősül, s mint ilyen,

tipikus esetben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban:

PSzÁF) engedélyével végezhető.

Milyen szempontokat vizsgál a Felügyelet a faktorálás üzletszerűségének

megállapításakor?

A Hitelintézetekről és Pénzügyi Vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3. §-a szerint pénzkölcsön nyújtása üzletszerűen csak engedéllyel végezhető.

A Hpt. 2. mellékletének I./10.2. b) pontja ebbe a körbe sorolja a faktoringot is.

A faktorálás üzletszerűségének megállapításához az üzletszerűség (Hpt. 2. melléklet

III./22. pont) valamennyi fogalmi elemének együttesen kell megvalósulnia:

„ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg

nem, határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági

tevékenység.”

181

Az „ellenérték fejében” való tevékenység, illetőleg a „nyereség és vagyonszerzés”

célzata általában megállapítható a megkötött szerződésekből. Kamat vagy költségek

felszámítása, illetve egyéb gazdasági előnyre utaló kikötések szerződésbe foglalása

esetén egyértelmű az ellenérték fejében való tevékenység.

„Előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányulónak” tekintünk

minden olyan szerződést, melynek valamely lényeges tartalmi eleme nincs előre

meghatározva. Ilyen lényeges tartalmi elemek például: a felek személye, a kötelezett

megnevezése, a követelés mértéke, vagy az ellenszolgáltatás mértéke.

A kialakult gyakorlat nem foglal egyértelműen állást a „rendszeresen folytatott

gazdasági tevékenység” kérdésében, hanem arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt

minden konkrét ügyben egyedileg, az eset összes körülményeit mérlegelve lehet csak

megítélni. A rendszeresség természetesen függ az ügyletek számától és

gyakoriságától, de véleményünk szerint az eseti jellegű, akár évi legfeljebb két

ügyletkötéssel is lehet üzletszerűen végzett a tevékenység, ha a szerződés tartalma

egyébként a szolgáltatás rendszeres nyújtására utal.

Milyen tartalmú és technikai mélységű szabályzatot kell alkotnia a Banknak a

pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló

232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet értelmében?

A pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló

232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet (Kr.) 5. § (7) bekezdésében előírt szabályzattal

kapcsolatban a kérdés arra irányult, hogy a szabályzatban ki kell-e térniük a Bank

által alkalmazott elektronikus felhasználó (ügyfél) azonosító rendszer, illetve az

elektronikus aláírás leírására.

A Kr. 5. § (7) bekezdése szerint „ha a rendelkezési jog gyakorlása írásban történik, a

hitelintézet a tőle elvárható gondossággal köteles ellenőrizni, hogy a megbízáson

feltüntetett aláírás megegyezik-e a rendelkezésre jogosult hitelintézetnél bejelentett

aláírásával. A hitelintézet a tőle elvárható gondossággal köteles eljárni az

elektronikus aláírás ellenőrzése során is. A hitelintézet az aláírások bejelentésének,

nyilvántartásának és vizsgálatának belső eljárási rendjéről köteles szabályzatot

kidolgozni, és azt a Magyar Nemzeti Banknak és a Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyeletének bemutatni.”

E szakasz szerint tehát minden ügyfél-azonosításra szolgáló aláírásra – beleértve az

elektronikus aláírást és az összes elektronikusan megvalósított aláírás-nyilvántartó és

ellenőrző rendszert is – vonatkozóan kell a Banknak szabályzatot alkotnia,

függetlenül attól, hogy alkalmazza-e az említett törvény szerinti elektronikus aláírást

vagy sem.

A szabályzat technikai mélységének pedig olyannak kell lennie, hogy abból

megállapítható legyen a Bank és az ügyfelek által követendő eljárás folyamata,

melynek alapján a folyamatok és az alkalmazott módszerek legyenek

megismerhetőek és megítélhetőek, egyértelmű és a jogszabálynak megfelelő legyen

az aláíró és az elfogadó felelőssége, továbbá kellő részletességgel szerepeljen a Bank

feladata és felelőssége az illetéktelen rendelkezések kiszűrésére.

182

Mit jelent a fogyasztási kölcsön?

A fogyasztási kölcsön a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás

végzésére vonatkozó felügyeleti engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmények által

nyújtott olyan speciális kölcsön, amelynek tartalmi kellékeit a Hpt. 212.- 214.§-ai

szabályozzák. Erre figyelemmel az Ön által vázolt pénzügyi konstrukcióban kötendő

szerződések rendelkeznének a fogyasztási kölcsön törvényben meghatározott tartalmi

kellékeivel, akkor e tevékenységet a kölcsönnyújtó - a Felügyelet engedélyének

hiányában – jogosulatlanul végezné, amely büntetőjogi következményeket von maga

után.

Pénzügyi szolgáltatás-e a hitelkártyákkal történő fizetés elfogadása?

Kereskedelmi egységekben a Bank által kibocsátott hitelkártyákkal történő fizetés

elfogadása nem tekinthető pénzügyi szolgáltatásnak és ezért ehhez a Felügyelet

engedélyére nincs szükség.

Pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e a mezőgazdasági termékek értékesítése során

kialakított halasztott fizetéses konstrukció ?

A társaság szerződő partnereivel az általa forgalmazott termékek ellenértékének

halasztott fizetésében állapodik meg.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a

továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hitel- és pénzkölcsön nyújtás

- üzletszerű végzés esetén - az említett paragrafus (3) bekezdése szerint

engedélyköteles tevékenységnek minősül.

A Hpt. 2. sz. melléklet Értelmező rendelkezések I. Pénzügyi szolgáltatások

fejezetének 10. pontja definiálja a hitel és pénzkölcsön nyújtás fogalmát, a II. Egyéb

meghatározások fejezet 22. pontja pedig az üzletszerű tevékenységet.

Ugyanakkor az Értelmező rendelkezések 10.4. pontjának b) alpontja szerint nem

minősül pénzkölcsön nyújtásának:

"az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások, vagy

természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy

előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket."

Ha a társaságok partnereik részére, a Hpt. fentiekben hivatkozott előírásainak

megfelelően kereskedelmi hitelt nyújtanak az nem tartozik a Hpt. hatálya alá.

Pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e, ha az ingatlan értékbecslője az ingatlant és a

követelést is megvásárolja?

A kérdés arra irányult, hogy ha a Bank által megbízott értékbecslőkkel olyan

megállapodást kötne, amelynek alapján az értékbecslők kötelesek lennénk azon –

általuk felértékelt - ingatlanokat megvásárolni (illetve a Bank ellenérték fejében

engedményezné), amelyek tekintetében az ügyféllel kötött kölcsönszerződések

szerződésszegés miatt felmondásra kerültek, az értékbecslők részéről felmerülhet-e a

követelésvásárlás, mint pénzügyi szolgáltatás tevékenység megállapíthatósága.

Egy tevékenység, jelen esetben a követelés megvásárlása akkor minősül a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (Hpt.)

3.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatásnak, ha azt üzletszerűen

183

végzik. Az üzletszerűség pedig akkor állapítható meg, ha a Hpt. 2. sz. melléklet,

Értelmező rendelkezések III/22. pontjában megfogalmazott definíció szerinti fogalmi

elemek közül (nyereségszerzés, előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányultság, rendszeresség) valamennyi tényállási elem megvalósul.

A rendelkezésre álló információk szerint jelen esetben a Bank követelésének az

ingatlanbecslők által történő megvásárlása során nem zárható ki az üzletszerűség

tényállási elemeinek megvalósulási lehetősége.

A nyereségszerzés, mint tényállás elem nem zárható ki, mivel feltételezhető,

hogy az ingatlanok megvásárlásából, és későbbi értékesítéséből az

értékbecslőnek nyeresége származik.

Az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányultság szintén

megállapítható, mivel az ingatlanbecslő előre egyedileg be nem határolható

ügyfelek követelését szerezheti meg.

A rendszeresség pedig nem „számszerűsíthető„ kategória, egyes esetekben már

egy követelés(csomag) megvásárlásakor is megállapítható az üzletszerűség,

amennyiben a többi tényállási elem is megvalósul.

A Felügyelet az egyes tevékenységeket a felek által megkötött szerződések

vizsgálatán túlmenően a szerződéskötések körülményeinek ismeretében tudja

kétséget kizáró módon megítélni. Adott esetben áttekintjük a szóban forgó társaság

működését (mérleg, főkönyvi kivonatok), és az ügylet összes körülményeinek

értékelése során tudjuk csak megalapozottan kijelenteni, hogy az üzletszerűség és

ezáltal a pénzügyi szolgáltatás végzésének megállapíthatósága kizárható.

Részvénytársaság által szövetkezeti üzletrész vásárlásra - egyszeri alkalommal -

nyújtott kölcsön pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e?

A kérdés arra irányult, hogy egy részvénytársaság - amelynek tulajdonosa egy

termelőszövetkezet - egyszeri alkalommal, szövetkezeti külső üzletrész vásárlás

céljára történő hitelnyújtása engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak minősülhet-e

azon részvénytársasági alkalmazottak részére, akik egyben a termelőszövetkezet

tagjai is.

A hitelnyújtás a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi

CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározott hitel és

pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak, ha a hitelnyújtást üzletszerűen

végzik.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. sz. melléklet, Értelmező rendelkezések III/22.

pontja határozza meg, miszerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében

nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.

A hitelezési tevékenység csak abban az esetben minősül a Hpt. hatálya alá tartozó

pénzügyi szolgáltatásnak, ha az üzletszerűség valamennyi tényállási eleme

együttesen megvalósul.

Az üzletszerűség egyes elemeiről általános érvénnyel az alábbiak mondhatók el.

184

Az ellenérték fejében végzett tevékenység (vagyonszerzésre irányultság) az

üzletszerűség első kritériuma. Ha a hitelt kamat, illetve bármilyek költség vagy díj

felszámítása mellett nyújtják, akkor a vagyonszerzésre irányultság megállapítható.

Az üzletszerűség fogalmi elemei közül az előre egyedileg meg nem határozott

ügyletek megkötésére irányultság álláspontunk szerint akkor valósul meg, ha a felek

által megkötendő szerződések száma, a szerződő felek köre, a szerződésben

meghatározott szolgáltatás értéke, továbbá a szerződéskötés egyéb lényegi

körülményei előre nem meghatározottak. Az azonban, hogy egy ügylet kapcsán az

előre egyedileg meghatározott ügyletekre irányultság megállapítható-e csak a

konkrét szerződés, illetve a szerződéskötés körülményeinek ismeretében dönthető el

kétséget kizáró módon.

A rendszeresség tekintetében a Felügyelet álláspontja az, hogy az eseti jellegű

ügyletkötést (több hasonló ügyletet egy szerződésbe foglalnak) is lehet rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenységnek tekinteni, amennyiben a szerződés tartalma a

szolgáltatás rendszeres nyújtására utal.

Ha a hitelnyújtás körülményeiből, illetve a megkötött szerződésekből következően

valamennyi fent említett tényállási elem megvalósul, akkor a hitelnyújtás

engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak minősül. Ha pedig a tényállási elemek

valamelyike nem állapítható meg, akkor a hitelnyújtás nem pénzügyi szolgáltatás.

A Felügyelet csak a konkrét szerződések, illetve az ügylet minden részletének

ismeretében tud kétséget kizáró módon állást foglalni, hogy egy tevékenység

pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e.

Sorsolás reklámozásának tilalmával kapcsolatban milyen szempontokat vizsgál a

felügyelet?

A Hpt. 201.§ (4) bekezdésének rendelkezése kimondja, hogy a pénzügyi intézmény

hirdetésében sorsolást - nyereménybetétet kivéve – nem reklámozhat. A Hpt. ugyan

nem határozza meg, hogy mit kell sorsolásnak tekinteni, azonban a felügyelet

álláspontja szerint a sorsolás lényegi eleme a véletlenszerűség, egy akció nyertesének

véletlen kiválasztása.

A kidolgozott promóciós tervezetben foglaltak szerint a kampányba bekapcsolódó

ügyfelek közül a nyertes nem véletlenszerű módon kerül kiválasztásra. A fődíj - a

leírás szerint - azt a résztvevőt illeti, aki az előre meghatározott feladatokat (bizonyos

időintervallumon belül megtakarítást helyez el az alapban és ezen összegből nem

vesz ki, továbbá megtippeli a Bp. Befektetési Alapokban együttesen kezelt vagyon

nagyságát) a legpontosabban, illetve leggyorsabban teljesíti, vagy a legnagyobb

megtakarítást elhelyezi. Ha a játék hivatalos részvételi szabályzatában előre

meghatározzák a nyertes kiválasztásának részletes feltételeit, és így a kiválasztás

alapja nem a véletlenszerűség, akkor a nyertes ügyfél kiválasztása nem tekinthető

sorsolásnak.

Mivel a kiválasztási metódus a fentiek szerint nem tekinthető sorsolásnak, ezért a

kampányhoz kapcsolódó reklámtevékenység nem ütközik a Hpt. 202.§ (4)

bekezdésének tilalmába.

185

Sorsolást tartalmazó hirdetések megítélése a Hpt. 201. § (4) bekezdésében

foglaltakra figyelemmel

A Hpt. 201.§ (4) bekezdésének rendelkezése kimondja, hogy a pénzügyi intézmény

hirdetésében sorsolást - nyereménybetétet kivéve – nem reklámozhat. A Hpt. nem

határozza meg a sorsolás fogalmát (a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi

XXIV törvény 15. §-ának sorsolásra vonatkozó definícióját pedig véleményünk

szerint nem lehet irányadónak tekinteni), azonban a Felügyelet álláspontja szerint a

sorsolás lényegi eleme a véletlenszerűség, egy akció nyertesének véletlen

kiválasztása.

I. A meghirdetendő akcióban - ahogy az a tájékoztatóból kiolvasható – az

ajándékban részesülő személyek egy adott banki szolgáltatást meghatározott

időintervallum alatt igénybe vevő ügyfelek közül, meghatározott sorszámúként (pl.

elsőként, tizedikként, századikként ) kerülnek ki. A játékban résztvevők sorrendjét a

véletlenszerűség határozza meg és így ebből következően a nyertesek is

véletlenszerű módon kerülnek kiválasztásra. Mivel a sorrendiség, és ezáltal a nyerés

esélye kizárólag a véletlenen múlik, ezért a kiválasztás metódusa sorsolásnak

minősül. Erre figyelemmel véleményünk szerint a kampányhoz kapcsolódó

reklámtevékenység a Hpt. 201.§ (4) bekezdésének tilalmába ütközik.

Abban az esetben azonban, ha a nyereményben részesülő személyek kiválasztása a

résztvevők gyorsaságán, ügyességén, illetve valamilyen más – az akció kiírásában

előre - meghatározott adottságán, illetve képességén múlik (pl. tesztkérdésekre

leggyorsabb és legpontosabban választ adók), akkor a nyertes kiválasztása nem csak

a véletlen függvénye, így nem tekinthető sorsolásnak.

II. A következő kérdésük arra irányult, hogy

szerepelhetnek-e a bankok valamely nemzetközi kártyatársaságnak a bankkártyás

fizetések ösztönzésére irányuló kampánya hirdetésében, amely akció során a

kártyatársaság emblémája alatt kibocsátott kártyákkal fizetők között

nyereménysorsolást rendeznek (amelyben a bank, mint a bankkártya kibocsátója,

vagy mint elfogadója érintett), illetve

terjeszthetik-e e bankok a kártyatársaság hirdetéseit akkor, ha az akcióhoz anyagi

formában hozzájárulnak, vagy ha anyagi formában nem járulnak hozzá.

Megítélésünk szerint a fent említett első esetben, amikoris egy bankot csak a

bankkártya kibocsátójaként, vagy elfogadójaként neveznek meg a kártyatársaság

akciójának hirdetése kapcsán, az ténylegesen nem tekinthető a bank hirdetésének, így

e hirdetés nem áll ellentétben a Hpt. 201.§ (4) bekezdésében foglaltakkal.

Aggályosnak tartjuk azonban azt az esetet, ha a bank maga terjeszti (kifüggesztés,

szórólapok terjesztése, honlapon való megjelentetés), illetve anyagi formában maga

is hozzájárul a kártyatársaság akciójához. Ez esetben vélelmezhetően - akárcsak

részben is - magának a banknak a hirdetéséről van szó.

III. Arra a kérdésre, hogy egy bank részt vehet-e olyan – a banki szolgáltatásoktól

eltérő szolgáltatást nyújtó - társaság akciójában, amelynek során az említett társaság

vásárlói között nyereményként egyes banki szolgáltatásokat, illetve e

szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó ajándékokat sorsolnak ki (pl. a

186

pénznyereményt az akciót szervező társaság a bankszámlán, bankkártyán bocsátja a

nyerset rendelkezésére) véleményünk a következő.

Ha a bank a hirdetés megjelenéséhez nem nyújt anyagi támogatást, illetve az akció

finanszírozásában semmilyen módon nem vesz részt, az nem tekinthető a bank

hirdetésének, így a reklámtevékenység nem ütközik a Hpt. 201.§ (4) bekezdésébe.

Ha azonban az akció, illetve a hirdetés anyagi támogatásával, vagy egy adott termék

nyereményként történő felajánlásával hozzájárul a kampányhoz, akkor az akciót

népszerűsítő, sorsolást is tartalmazó hirdetés véleményünk szerint a bank

hirdetésének is minősül, így a Hpt. említett 201.§ (4) bekezdése szempontjából

aggályosnak tekinthető. Ezen akciók – amelyekben egy bank financiálisan

közreműködik – egyik céljának a banki szolgáltatások népszerűsítése, az

ügyfélforgalom növelése is tekinthető, amelynek hirdetése kapcsán az említett

jogszabályhely szerint sorsolás nem reklámozható.

Szükséges-e az adósminősítést elvégezni a takarékszövetkezetek által

magánszemélyek részére ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzáloghitelezési

tevékenysége esetén?

A kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének

és értékelésének szempontjairól szóló 14/2001. (III. 9.) PM rendelet 8.§ (3) bekezdés

a) pont 2. alpontja álláspontunk szerint csak abban az esetben ad felmentést az

adósminősítés alól, ha a hitel fedezetéül felajánlott biztosíték az ügyfél vagyoni és

jogi helyzetétől független és biztosítja a követelés teljes összegének megtérülését.

A Felügyelet álláspontja az, hogy ebbe a kategóriába csak az adott hitelintézetnél

zárolt betét, az ügyfél által óvadékként nyújtott készpénz vagy értékpapír, illetve a

hitelintézet vagy megbízottja által felelős őrzésbe átvett kézizálogtárgy tartozik

minden megkötés nélkül.

A jelzáloghitelezésnél a követelés fedezetéül szolgáló ingatlan birtokba vétele és így

értékesítése tapasztalataink szerint sok esetben nehézségbe ütközik, különösen akkor,

- az esetek többségében ez így van - ha azok lakottak. Bár a tulajdonba kerülést

elősegítő biztosítékok (pl. opciós szerződés, halasztott hatályú adásvételi szerződés,

közjegyzői okiratba foglalás stb.) valóban nagyobb esélyt kínálnak a fedezet birtokba

vételére és az értékmegóvását szolgáló biztosítás megkötése (illetve annak

hitelintézetre történő engedményezésére) is fokozza a biztonságot, úgy ítéljük meg,

hogy az ingatlan mégsem tartozik bele a 14/2001. (III. 9.) PM rendelet 8.§ (3)

bekezdés a) pont 2. alpontja szerinti fedezetek körébe.

Ha ugyanis az ingatlan egy környezetet ért külső változás miatt időközben

elértéktelenedik, vagy olyan okból semmisül meg, amelyre a biztosító nem fizet, a

hitelintézet csak új fedezet bevonásával vagy az adós jövedelmének elvonásával

tudja a követelést megkapni.

Az ingatlanfedezet mellett magánszemély részére nyújtott jelzáloghitel esetén

mindenképpen el kell végezni az adósminősítést és törekedni kell a fizetőképesség,

illetve egyéb információk birtokában meghatározott adósminősítési kategóriához

tartozó fedezettség biztosítására. Itt természetesen az ingatlanon kívül még egyéb

kiegészítő fedezetek (pl. munkabér letiltására felhatalmazás, kezes stb.) is szóba

jöhetnek, melyek csak növelik a kihelyezés biztonságát.

187

A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendelet

mellékletében megfogalmazott " a mérlegen kívüli tételek ügyletkockázati

súlyozásának értelmezése"

1. A 13/2002 PM rendelet mellékletében a „Mérlegen kívüli tételek ügyleti

kockázati súlyozása” 4./a) pontja a kockázatmentes tételek között a hitelintézet által

nem saját kockázatra nyújtott hitel alapján fennálló követeléseket említi. Itt azokról a

követelésekről van szó, ahol a hitelintézet a hitelt csak közvetíti, nem saját nevében

hitelez és a kockázatot sem ő vállalja. Mivel azonban technikailag a hitelintézet

folyósít és az ügyfél a hitelintézetnél vezetett számlára törleszt, a folyósított összegek

mérlegen kívüli követelésnek számítanak. A PM rendelet ezekre a mérlegen kívüli

követelésekre állapít meg 0 %-os ügyletkockázati súlyt, mivel szerződés szerint a

hitelintézetnek ilyen esetekben semmilyen kockázata nincsen.

A kockázat-megosztási megállapodással fedezett hitelt nem tekinthetjük

kockázatmentes tételnek, mert a megállapodásból adódó saját hitelösszeg a Bank

saját kockázatának számít. Egy másik bank által viszontgarantált bankgarancia nem

tartozik az említett 4./a) pontban írott nem saját kockázatra nyújtott hitel alapján

fennálló követelések közé.

2. A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III.9) PM rendelet

mellékletében a „Mérlegen kívüli tételek ügyletkockázati súlyozása” 2./a.) pontjában

a közepes kockázatú ügyletek között a nem hitelhelyettesítő garanciák, a 2./e.)

pontjában a nem hitelhelyettesítő visszavonhatatlan stand-by hitelkeretek

szerepelnek, amelyek nem-hitelhelyettesítő jellegűek. A nem-hitelhelyettesítő jelleg

értelmezését közvetett módon a hitelhelyettesítő jelleg értelmezésével kell

megközelíteni.

Hitelhelyettesítő jelleg áll fenn minden olyan esetben, amikor az alapügylet

pénztartozáshoz kapcsolódik. Ebben az értelemben hitelhelyettesítőnek minősül a

kölcsöntartozás, váltótartozás megfizetésére, lízingdíj fizetésére, bérleti díj fizetésére,

az előleg visszafizetésére és más pénztartozások megfizetésére vonatkozó

bankgarancia, illetve a hitelintézet által kibocsátott bárminemű egyéb hitellehetőség.

Nem hitel-helyettesítő jellegűek azok a bankgaranciák és azok az ígérvények, ahol a

garanciavállalás célja a szabályszerű, jó működés, vagy egy ahhoz kapcsolódó ügylet

biztosítása, és a jövőben pénztartozás csak akkor keletkezik, ha a szabályszerű jó

működésben zavar támad. Nem hitelhelyettesítő jellegűek többek között a

vámgaranciák, az ÁFA-fizetési garanciák, a teljesítési garanciák, a jólteljesítési és a

tendergaranciák.

(A Magyar Közlöny február 6. számában megjelent, a helyszínen kívüli ellenőrzéshez

a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére szolgáltatandó adatok köréről és

az adatszolgáltatás módjáról szóló 3/2002.(II.6.) PM rendelet 2. sz. melléklet, 12.

pont Fogalmak között nevesítésre is került a nem hitelhelyettesítő garancia néhány

esete.)

Ha a bankgaranciát lehívják, akkor a bankgarancia természetéből fakadóan a

banknak egy azonnal esedékes követelése keletkezik az ügyféllel szemben, amelyet

ha nem tud leemelni az ügyfél számlájáról, akkor azonnal lejárttá válik. Amennyiben

a hitelintézet az ügyféllel úgy szerződik, hogy az azonnal esedékes követelését egy

határozott időre szóló kölcsönnel kiváltja, akkor az így létrejövő kölcsön jogi

szempontból nem minősül lejárt tartozásnak. Prudensen működő bank azonban ilyen

188

követelést kiváltó kölcsön nyújtásához csak akkor folyamodik, ha nem-

hitelhelyettesítő garanciáról van szó, és a keletkezett követelés aránytalanul nagy

terhet ró az ügyfélre. Az ilyen eset azonban ritka, mert a nem-hitelhelyettesítő

garanciák átlagos kockázatú ügyfél esetében ritkán keletkeztetnek kiugróan magas

követelést.

Kockázati szempontból, amíg a kibocsátott bankgaranciát nem hívják le, mérlegen

kívüli tételnek tekintjük, ha viszont a Bank a levélben említett példa alapján

továbbiakban kölcsönként kezeli, akkor már mérlegtételként szerepel. Mivel a PM

rendelet „Fogalmak” 2.§ i.) pontja alapján a nem-hitelhelyettesítő garanciák között

egyik sem szerepel, ezért le nem hívott garancia, illetve a kölcsönként kezelt

garancia is teljes kockázatúnak számít.

Az ügyfél neve, lakcíme banktitoknak tekinthető-e?

A bankok rendelkezésére álló, az egyes ügyfeleik nevére, illetve lakcímére

vonatkozó adat banktitoknak minősül, amely a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról szóló 1996. CXII. törvény (Hpt.) 51.§ (1) bekezdése szerint csak

akkor adható ki harmadik személynek, ha:

a) a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselõje a rá vonatkozó

kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító

erejû magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad,

b) e törvény a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad,

c) a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése

eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi.

A Hpt. 54.§ (1) bekezdés sorolja fel azon eseteket, amikor az adatszolgáltatás nem

jelenti a banktitok sérelmét.

A levelében felvetett esetben a Bank e kötelező erejű, taxatív felsorolásra

figyelemmel csak az ügyfél pénzforgalmi bankszámlájának számára vonatkozó

adatokat szolgáltathatja ki a banktitok sérelme nélkül, az ügyfél nevét és lakcímét

azonban nem.

Amennyiben az az eljárás nem vezet eredményre, hogy a Bank felhívja a jogalap

nélkül gazdagodó ügyfele figyelmét arra, hogy a számlájára téves utalás történt és

felszólítja a tévesen átutalt összeg visszafizetésére, az ügyfél azonban nem mutat

hajlandóságot a visszafizetésre, akkor elviekben két megoldási módozat kínálkozhat.

Egyrészt jogalap nélküli gazdagodás miatt polgári pert indíthatnak, illetve ismeretlen

tettes ellen csalás miatt büntető eljárást kezdeményezhetnek.

A polgári peres eljárás megindításának azonban jelen esetben akadálya, hogy a

jogalap nélkül gazdagodó személye nem ismert a Bank számára. Célravezető

megoldásként merülhet azonban fel a büntető eljárás kezdeményezése.

A Hpt. 51.§ (2) bekezdés d) pontja szerint ugyanis a banktitok megtartásának

kötelezettsége nem áll fenn a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében eljáró

nyomozó hatósággal szemben.

189

A jogalap nélkül gazdagodó személynek a banki jóváírási értesítésből tudnia kell,

hogy a részére átutalt összeg kitől származik, illetve a Bank felhívásából azt, hogy a

pénzösszeg tévedésből került a rendelkezése alá és nem őt illeti. Amennyiben az

ügyfél nem mutat hajlandóságot a jogosulatlanul rendelkezése alá került összeg

visszafizetésére, az megalapozhatja a Btk. 318.§ (1) bekezdésében ütköző és a (2)

bekezdés szerint minősülő szerinti csalás vétségének, illetve más bűncselekmény

elkövetésének alapos gyanúja miatt a büntető feljelentés megtételének lehetőségét.

Üzletszerű-e több követelés egy csomagban történő vásárlása?

A Társaságuk által a felhalmozódott követeléseik átvételére alapítani kívánt Kft. és

annak tevékenységével kapcsolatos, állásfoglalást kérő levele alapján az alábbi

tájékoztatást adom:

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló, 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 3. § (1) és (2) bekezdése szerint a pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi

szolgáltatás közös feltétele a tevékenység végzésének üzletszerűsége.

Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. Értelmező rendelkezéseket tartalmazó 2. számú

mellékletének III./22. pontja határozza meg, „ellenérték fejében nyereség, illetve

vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére

irányuló – rendszeres gazdasági tevékenységként” definiálva azt.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és jogelődjének gyakorlata alapján

üzletszerűen végzett pénzügyi szolgáltatásnak tekinthető az a tevékenység is, amely

során egyetlen ügylettel több, az eset összes körülményeit figyelembe véve – akár

csupán néhány követelés megvásárlására kerül sor.

A Társaságuk által megalapítani kívánt Kft. is egy több követelést tartalmazó

állományt vásárolna meg egy ügylettel.

Ez álláspontunk szerint az üzletszerűség tényállási elemét, a rendszerességet nem

teszi kizárttá, azáltal, hogy a teljes állomány egy ügylet megkötésével kerül

átruházásra, továbbá megerősíti ezt az a körülmény is, hogy a Kft. rendszeres

gazdasági tevékenysége a vásárlást követően a megvásárolt követelésállomány

kezelése lenne.

Végezhet-e külföldi cég határon átnyúló szolgáltatás keretében pénzügyi

szolgáltatást, ha e tevékenység végzéséhez hazája joga szerint nem szükséges

engedély?

A Hpt 3/A § (3) bekezdése valóban lehetőséget biztosít arra, hogy az OECD

tagországában székhellyel rendelkező külföldi pénzügyi intézmények a Hpt. 3.§ b) és

c) pontjában meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása, valamit pénzügyi lízing

tevékenységeket a hatályos deviza szabályoknak megfelelően határon átnyúló

szolgáltatás formájában is végezhessék, ha a székhely szerinti felügyeleti hatóságtól

engedéllyel rendelkeznek ezen tevékenységek végzésére.

A törvény e tevékenységeknek határon átnyúló szolgáltatás formájában történő

végzéséhez - a jogszabályi megszövegezésből kiolvashatóan - az alábbi feltételeket

állapítja meg:

A tevékenységet végző vállalkozásnak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési

Szervezet valamely tagországában kell székhellyel rendelkeznie,

190

pénzügyi intézménynek kell minősülnie,

továbbá a székhely szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel kell rendelkeznie hitel

és pénzkölcsön nyújtása, illetve a pénzügyi lízing tevékenységek végzésére.

A rendelkezésünkre álló tényállás alapján az ügyfelük - feltételezhetően - a fentiek

közül jelenleg csak az első feltételnek felel meg azzal, hogy székhelye OECD

tagországban van. A Felügyelet álláspontja szerint azonban egy külföldi székhelyű

társaság a Hpt. 3/A. § (3) bekezdése alapján csak akkor jogosult határon átnyúló

szolgáltatásként pénzkölcsön nyújtást végezni, ha adott társaság egyben pénzügyi

intézménynek is minősül, illetve ha a székhely szerinti felügyeleti hatóságtól

engedéllyel rendelkezik e tevékenység végzésére.

Nem végezhet ugyanis pénzügyi szolgáltatást az országban olyan külföldi társaság,

amely valamely felügyeleti hatóság (vagy a magyar, vagy a székhely szerinti)

engedélyével nem rendelkezik, mivel Felügyelet véleménye szerint egy

Magyarország területén pénzügyi szolgáltatást végző társaságnak vagy a magyar

vagy a székhely szerinti ország felügyelete alá kell tartoznia.

A fentiekre figyelemmel a Hpt. 3/A. § (3) bekezdése alapján egy olyan külföldi

társaság, amely nem minősül pénzügyi intézménynek, illetve nem rendelkezik e

tevékenység végzésére vonatkozóan a székhelye szerinti felügyelet engedélyével

nem végezhet Magyarország területén üzletszerűen pénzkölcsön nyújtási

tevékenységet még akkor sem, ha a székhelye szerint irányadó jog alapján e

tevékenység végzéséhez nincs szükség engedélyre.

Végezhet-e határon átnyúló pénzügyi szolgáltatási tevékenységet OECD

tagországban bejegyzett pénzügyi intézmény Magyarországon, magyarországi

ügynök közvetítésével?

A Hpt 3/A. § (3) bekezdése szerint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési

Szervezet tagországában székhellyel rendelkező külföldi pénzügyi intézmény hitel és

pénzkölcsön nyújtását illetve pénzügyi lízinget a hatályos deviza jogszabályoknak

megfelelően határon átnyúló szolgáltatás formájában is végezheti, ha a székhely

szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik ezen tevékenységek

végzésére.

A Hpt. 3/A. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor nem jogosítja fel az OECD

tagországokban székhellyel rendelkező hitelintézeteket arra, hogy az általuk

Magyarországon végezhető tevékenységeket ügynök igénybevételével gyakorolják.

A Hpt. – pénzügyi szolgáltatásokat felsoroló – szakaszainak tagolása pedig

egyértelmű: a 3. §-ban találhatóak azok a szabályok, melyek a magyar pénzügyi

intézményekre vonatkoznak, a 3/A. § rendelkezései pedig külön szabályokat

állapítanak meg a külföldi székhelyű pénzügyi intézményekre, és ezek között nem

található meg az a lehetőség, hogy a külföldi pénzügyi intézmények ügynök

igénybevételével nyújtsanak pénzügyi szolgáltatásokat Magyarországon. Ezért a

határon átnyúló szolgáltatást nyújtó pénzügyi intézményekre nem alkalmazhatóak

azok a szabályok, melyek a Magyarországon bejegyzett és a Hpt. feltételei szerint

engedélyezett tevékenységet folytató pénzügyi intézményekre vonatkoznak. A

külföldi hitelintézetek székhelyük joga szerint működhetnek, engedélyeztetési és

bejelentési kötelezettségeiknek is a szerint kell eleget tenniük, és nem a magyar

felügyeleti hatóságnál.

191

A Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 12. pont b) alpontja pénzügyi intézmény

pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítéseként határozza meg az ügynöki

tevékenységet. A Hpt. 4. §-ából illetve I. Részének rendelkezéseiből megállapítható,

hogy Hpt. szerinti pénzügyi intézménynek csak a PSzÁF-tól engedéllyel rendelkező

intézmények tekinthetők. A Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 33. pontja

meghatározza a külföldi pénzügyi intézmény fogalmát, melynek alapján

megállapítható, hogy a törvény pénzügyi intézménytől megkülönböztetetten ismeri a

külföldi pénzügyi intézmény fogalmát, és a 2. számú melléklet I. fejezet 12. pont b)

alpontja fogalmilag kizárja, hogy külföldi pénzügyi intézmény javára folytatható

legyen az ügynöki tevékenység.

Továbbá – a Hpt. 3. §-nak (9) bekezdése szerint – a 2. számú melléklet I. fejezet 12.

pont b) alpontja szerinti tevékenységet végző ügynök személyét a hitelintézet a

Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal a Felügyeletnek bejelenti.

Mivel a Felügyeletnek nincs felügyeleti és engedélyezési hatásköre az OECD

tagországokban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények fölött, az ezektől

történő bejelentéseket sem tudja elfogadni, és arra sincs lehetősége Felügyeletnek,

hogy a bejelentés módját és gyakoriságát külföldi hitelintézetek számára

meghatározza. Más országok pénzügyi jogszabályainak hatálya és más felügyeleti

hatóság engedélyezési és ellenőrzési hatásköre alá tartozó pénzügyi intézmények

számára végzett ügynöki tevékenység bejelentését a Felügyelet nem veheti

tudomásul a Hpt. alapján.

A fentiek szerint tehát, a Hpt. 3/A. § (3) bekezdése alapján határon átnyúló

szolgáltatás keretében Magyarországon pénzügyi szolgáltatást végző külföldi

pénzügyi intézmény javára folytatott ügynöki tevékenység a Büntető

Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 298/D. §-ba ütköző jogosulatlan

pénzügyi szolgáltatásnak minősül.

Végezhető-e a pénzügyi intézmények tevékenysége valutában és devizában, illetve

devizakülföldiek részére a devizaliberalizáció után?

A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények

módosításáról 2001. évi XCIII. törvény 1. §-ának (3) bekezdése szerint: amennyiben

törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik

a) devizabelföldiek belföldön és külföldön,

b) devizakülföldiek belföldön

devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel, illetve belföldi pénznemre szóló

követeléssel végzett jogügyletei és cselekményei szabadon végezhetőek. E szabályok

szerint tehát az Ön által vezetett cég forintban, illetve valutában és devizában is

végezheti azon pénzügyi szolgáltatásokat, melyekre engedéllyel rendelkezik, továbbá

nyújthatja szolgáltatásait devizabelföldiek és devizakülföldiek részére egyaránt. E

lehetőségnek korlátja pusztán az, hogy a szolgáltatás belföldön nyújtott legyen,

hiszen a felügyeleti engedélyek csak a Magyarországon nyújtott pénzügyi

szolgáltatásra vonatkoznak.

192

Milyen formában kell a hitelintézetnek tájékoztatniuk ügyfeleiket a

hitelszerződések feltételeiről?

A kérdéssel kapcsolatban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a következő rendelkezéseket tartalmazza:

203. § (1) A pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit,

illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások

igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatást a pénzügyi intézmény köteles az

ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben könnyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni,

valamint az ügyfél kívánságára azt ingyenesen az ügyfél rendelkezésére bocsátani,

továbbá elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára

folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé tenni.

(3) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben

hirdetményben közzétenni, valamint elektronikus kereskedelmi szolgáltatások

nyújtása esetén folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is

elérhetővé tenni:

a) üzletszabályzatait (általános szerződési feltételeit),

b) az ügyfelek számára ajánlott pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal

(ügyletekkel) kapcsolatos szerződési feltételeket,

c) a kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelő egyéb költségeket, a

késedelmi kamatokat, valamint a kamatszámítás módszerét.

(4) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre

bocsátani

a) üzletszabályzatait, továbbá

b) a jogszabály által nyilvánosságra hozni rendelt adatokat.

207. § A pénzügyi intézmény köteles a részére engedélyezett és általa rendszeresen

végzett tevékenységre vonatkozó általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba

foglalni.

209. § A bankhitel- és a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magában

foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább

a) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,

b) azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat,

c) a kamatszámítás módját,

d) az egyéb díjakat és költségeket,

e) a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket.

210. §

193

(3) A kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az

ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt - külön pontban - a

pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére

egyértelműen lehetővé teszi.

(4) Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfelek

számára kedvezőtlen - módosítását, a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal

megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni.

Engedélyköteles pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül-e a Hpt. 2. számú

melléklet I. fejezet 12. pontjánbak b) alpontjában meghatározott ügynöki

tevékenység?

A Hpt. 3. § (9) bekezdése kivételt állapít meg az ugyanezen szakasz (3)

bekezdésében foglalt engedélyköteles tevékenységek köre alól, mikor kimondja,

hogy a (1) bekezdés h) pontjában meghatározott, a 2. számú melléklet I. fejezet 12.

pont b) alpontja szerinti tevékenységet végző ügynök személyét a hitelintézet a

Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal a Felügyeletnek bejelenti.

E tevékenység tehát nem engedély-, hanem bejelentés-köteles, és e kötelezettséget a

törvény a hitelintézetre telepíti.

Mely feltételek meglétéről kell meggyőződnie a hitelintézetnek a banktitoknak

minősülő információ – bíróság részére történő – kiadása előtt?

A Felügyelettől abban a kérdésben kértek állásfoglalást, hogy az ügyfelekre

vonatkozó, banktitoknak minősülő információk kiadhatóak-e a polgári ügyben eljáró

bíróságok részére akkor, ha a bíróság a megkereső levélben csak annyit közöl a

Bankkal, hogy az ügyfél a titoktartás alóli felmentést teljeskörűen megadta, illetve ha

ilyen nyilatkozatot nem maga az ügyfél, hanem annak perbeli képviselője tesz meg a

bíróság előtt.

Elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen állásfoglalásunk tárgya olyan, a

bíróságok által kialakított joggyakorlat, melynek helyességét végső soron szintén

csak bíróságnak áll jogában megítélni. Ezért jelen állásfoglalásban foglaltak

kizárólag a Felügyelet véleményét tartalmazza.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

(Hpt.) 51. § (1) bekezdésének a) pontja szerint: banktitok csak akkor adható ki

harmadik személynek, ha a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője

a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy

teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad.

Véleményünk szerint, ha a kérést vagy felhatalmazást nem közvetlenül az ügyfél

vagy annak törvényes képviselője adja meg a bíróság előtt, a kérést a Banknak vissza

kell utasítania, hiszen a banktitok megtartására vonatkozó kógens szabályok e

lehetőséget csak számukra adják meg; így a meghatalmazott képviselő ilyen tartalmú

nyilatkozata – közokiratba foglaltan – sem fogadható el.

A fentiek mellett azonban hangsúlyozzuk, hogy a banktitok birtokosának – bárki

forduljon hozzá a titok kiadása érdekében – különös felelőssége van az ügyféllel

szemben, ugyanis a banktitok kiadhatóságának körülményeiről mindig a titok

birtokosának kell a lehető legalaposabban meggyőződnie, ezért mindaddig, míg a

Bank nem győződött meg erről, a banktitok kiadását megtagadhatja.

194

Milyen szakmai gyakorlat szükséges a belső ellenőrzési szervezeti egység

vezetésével megbízott személy esetében?

A Hpt. 67.§ (9) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés előírja, hogy a belső

ellenőrzési szervezeti egység vezetésével, illetőleg ha a pénzügyi intézmény csak egy

belső ellenőrt alkalmaz, akkor a belső ellenőrzési feladatok ellátásával csak olyan

személy bízható meg, aki a 68. § (3) bekezdésben meghatározott szakirányú

felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább hároméves szakmai gyakorlattal

rendelkezik.

A Hpt. 68.§ (3) bekezdése részletesen kifejti, hogy mely végzettség tekinthető

felsőfokú szakirányú végzettségnek, azt azonban a jogszabály nem írja elő

kifejezetten, hogy csak a belső ellenőri gyakorlat fogadható el szakmai

gyakorlatként.

Arra figyelemmel, hogy a Hpt. „szakmai gyakorlatot” és nem belső ellenőri

gyakorlatot követel meg, véleményünk szerint szakmai gyakorlatként elfogadható és

megfelelő a hároméves könyvvizsgálói gyakorlat is, hiszen a könyvvizsgálói

feladatkör is - a belső ellenőrzéshez hasonlóan - ellenőrzési tevékenységnek

tekinthető.

Nem természetes személyek részére kell-e bizonylatot kiállítania a pénzváltónak?

A pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet 19. § (2)

bekezdése szerint a pénzváltó a bizonylatok alapján köteles pénztáranként pénztári

naplót vagy annak megfelelő egyéb nyilvántartást vezetni, amely valutanemenkénti

és forint szerinti bontásban tartalmazza a tételes (bizonylatonkénti) bevételi és

kiadási forgalmat, valamint a pénztár napi valuta, illetve forint nyitó- és

zárókészletét.

A rendelet 20. § a) és b) pontjai kizárólag a természetes személyekre vonatkozóan

írja elő a bizonylatadási kötelezettséget, azonban ugyanezen szakasz d) pontja az

egyéb pénzmozgásokkal kapcsolatos bizonylatolási rendet szabályozza.

A rendelet 19.§ (2) bekezdéséből és 20. § d) pontjából az következik, hogy a nem

természetes személy ügyfelekkel bonyolított tranzakciók során a bizonylatok

használata ugyanúgy szükséges, mint a természetes személyeknél, tehát ki kell adni a

bizonylatot a nem természetes személy ügyfelek részére is.

OECD tagállamban bejegyzett társaság követelésvásárlási tevékenységének

megítélése

A megkeresés szerint egy OECD tagállamban bejegyzett Társaság kíván

magyarországi ügyfelek tekintetében faktoring tevékenységet végezni. Eszközök

vásárlását finanszíroznák oly módon, hogy a vevő (finanszírozandó intézmény) és a

beszállító adásvételi szerződést kötnek, azonban a vevő likviditási problémái miatt a

vételárat a Társaság finanszírozná meg a beszállító követelésének megvásárlásával.

A tájékoztatás szerint a külföldi Társaság tevékenysége (ha a faktorálás az adós

kockázatának átvállalása nélkül történik) a Társaság helyi joga szerint nem

engedélyköteles.

1. Első kérdés: faktoring szolgáltatás Magyarországon végzett tevékenységnek

tekinthető-e, ha a szerződést a Társaság külföldön, devizában, de magyar

195

beszállítóval köti úgy, hogy a kapcsolatot a faktor partnerrel a Társaság

Közvetlen Kereskedelmi Képviselete útján veszi fel.

Megítélésünk szerint egy tevékenység csak abban az esetben nem minősül

Magyarország területén végzett pénzügyi szolgáltatásnak, ha az ügylet lényegi

elemei (szerződéskötés helye, szerződő felek székhelye, teljesítés helye stb.)

Magyarország területén kívül valósulnak meg. Jelen esetben - a rendelkezésre

álló adatok szerint - mind a finanszírozott társaság, mind pedig az a beszállító,

akinek a követelését a külföldi Társaság megvásárolja magyar, és feltehetően a

követelés megvásárlása kapcsán a pénzügyi teljesítés helye is Magyarország,

illetve a finanszírozott társaság részletfizetési kötelezettségét Magyarországról

teljesíti a külföldi Társaság felé, ezért nem zárható ki, hogy az ügylet

Magyarország területén végzett követelésvásárlásnak minősül.

2. Második kérdés: ha a Társaság a követelést egyösszegű vételár kifizetése

mellett vásárolja meg, de a vevő a Társaság részére a halasztott fizetéssel

teljesít, úgy a faktorálás ellenérték nélkülinek (azaz nem üzletszerűnek )

minősül-e.

Az üzletszerűség definíciója úgy fogalmaz, hogy „ellenérték fejében nyereség,

illetve vagyonszerzés végett” folytatott gazdasági tevékenység minősül

üzletszerűnek. Az ellenérték fejében történő faktorálás véleményünk szerint

nem zárható ki, mivel a beszállító által eladott követelésért a Társaság (akár

egy összegben, akár részletekben) ellenértéket fizet. A nyereség, illetve

vagyonszerzésre irányultság, mint az üzletszerűség egyik lényegi tényállási

eleme pedig a leírt esetben ott jelentkezik, amikor a finanszírozott vevő a

Társaság részére a havi törlesztő részletet kamattal együtt fizeti meg. A

Felügyelet álláspontja szerint ugyanis a kamat, kezelési költség, illetve bármely

egyéb más költség felszámítása esetén a nyereségszerzés megállapítható.

3. Abban az esetben, ha a faktorpartnerek köre előre egyedileg meghatározott,

még nem zárható ki az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek

megkötésére irányultság. Véleményünk szerint az ügyletek csak abban az

esetben tekinthetők előre egyedileg meghatározottnak, ha a szerződést kötő

partnerek személyén kívül a szolgáltatások tárgya és köre, mennyisége, a

szolgáltatás ellenértéke, a teljesítés körülményei, illetve az ügylet egyéb

lényegi elemei is előre egyedileg meghatározottak.

4. A Hpt. 3/A § (3) bekezdése valóban lehetőséget biztosít arra, hogy az OECD

tagországában székhellyel rendelkező külföldi pénzügyi intézmények a Hpt. 3.§

b) pontjában meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatást

a hatályos deviza szabályoknak megfelelően határon átnyúló szolgáltatás

formájában is végezhetik, ha a székhely szerinti felügyeleti hatóságtól

engedéllyel rendelkeznek ezen tevékenység végzésére.

A törvény e tevékenységek végzéséhez - a jogszabályi megszövegezésből

kiolvashatóan - az alábbi feltételeket állapítja meg:

A tevékenységet végző vállalkozásnak a Gazdasági Együttműködési

és Fejlesztési Szervezet valamely tagországában kell székhellyel

rendelkeznie,

196

pénzügyi intézménynek kell minősülnie,

továbbá a székhely szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel kell

rendelkeznie hitel és pénzkölcsön nyújtása, illetve a pénzügyi lízing

tevékenységek végzésére.

A Társaság a fentiek közül csak az első feltételnek felel meg azzal, hogy

székhelye OECD tagországban van. Álláspontunk szerint azonban egy külföldi

székhelyű társaság a Hpt. 3/A. § (3) bekezdése alapján csak akkor jogosult

határon átnyúló szolgáltatásként pénzkölcsön nyújtást végezni, ha adott

társaság egyben pénzügyi intézménynek is minősül, illetve ha a székhely

szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik e tevékenység végzésére.

Nem végezhet ugyanis pénzügyi szolgáltatást az országban olyan külföldi

társaság, amely valamely felügyeleti hatóság engedélyével nem rendelkezik,

illetve vagy a magyar, vagy a székhely szerinti ország felügyelete alá nem

tartozik.

A fentiekre figyelemmel a Hpt. 3/A. § (3) bekezdése alapján egy olyan külföldi

társaság, amely nem minősül pénzügyi intézménynek, illetve nem rendelkezik e

tevékenység végzésére vonatkozóan a székhelye szerinti felügyelet

engedélyével nem végezhet Magyarország területén üzletszerűen pénzkölcsön

nyújtási tevékenységet még akkor sem, ha a székhelye szerint irányadó jog

alapján e tevékenység végzéséhez nincs szükség engedélyre.

Pénzváltási tevékenység végzésének személyi feltételei

A pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet hatálya

egyrészt a pénzváltási tevékenységet végző hitelintézetekre, másrészt pedig a

hitelintézet által igénybe vett, ügynöki tevékenységen belül pénzváltási tevékenységet

végző személyekre (a továbbiakban együtt: pénzváltók) terjed ki.

A Korm rendelet 3.§ (1) bekezdés a)-j) pontjai határozzák meg, hogy a hitelintézet

ügynökének a pénzváltási tevékenység engedélyezése iránti eljárásban a kérelemhez

milyen mellékleteket kell csatolni.

A Korm. rendelet 4.§–a pedig arról rendelkezik, hogy a pénzváltási tevékenység

engedélyezése iránti eljárásban a hitelintézetnek milyen, a Korm. rendelet 3.§ (1)

bekezdésében felsorolt engedélyezési és működési feltételek meglétét kell igazolni

(3.§ (1) bekezdés g), i) és j).

A Korm. rendelet 5.§ a)-d) pontjainak rendelkezéseit azonban – a jogszabályi

megfogalmazásból kitűnően - minden pénzváltási tevékenység engedélyezése

iránti eljárásban, tehát a pénzváltási tevékenységet végző hitelintézet, illetve a

hitelintézet ügynökére vonatkozó engedélyezési eljárásban is alkalmazni kell.

Az engedélyezési feltételeknek minden pénzváltási tevékenységet végző

pénzváltónak folyamatosan meg kell felelnie. E követelményt támasztja alá a Hpt.

13.§ (1) bekezdés c) pontja, amely kimondja, hogy pénzügyi szolgáltatási

tevékenység csak a pénzügyi tevékenység nyújtásához szükséges, külön

jogszabályban meghatározott személyi feltételek megléte esetén folytatható. Ha

pedig a pénzváltó nem felel meg a tevékenységre vonatkozó jogszabályi

197

előírásoknak, a Felügyelet a Korm. rendelet 7.§ e) pontja szerint az engedélyt

visszavonja.

A fentiek alapján a Korm. rendelet 5.§-a nem csak a hitelintézet ügynökeire

tartalmaz speciális szabályokat, hanem az 5.§ rendelkezéseit figyelembe kell venni

minden pénzváltó esetében, így a hitelintézetek fiókjaiban pénzváltási tevékenységet

végző ügyintézők vonatkozásában is.

Ezt tükrözi maga a Korm. rendelet címe is („a pénzváltási tevékenységről”), amely

egyértelműen arra utal, hogy ezen jogszabályi rendelkezéseket valamennyi

pénzváltási tevékenységet végző személy esetében alkalmazni kell. A

szabályozásbeli eltérés a pénzváltási tevékenységet végző hitelintézetek, illetve a

hitelintézet ügynökei vonatkozásában abból adódik, hogy korábbi szabályozás szerint

(a Magyar Nemzeti Bank engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi és kiegészítő

pénzügyi szolgáltatások végzésének egyes feltételeiről szóló 61/1997. (IV. 18.)

Korm. rendelet alapján) pénzváltási tevékenységet a hitelintézeteken kívül pénzügyi

intézménynek nem minősülő, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság

vagy szövetkezet is végezhetett. A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás

megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó

intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXIII. törvény 7.§-ának (2) bekezdése

azonban a Hpt. 5.§-ának (2) bekezdését azzal egészítette ki, hogy a pénzváltási

tevékenység végzésére kizárólag hitelintézet jogosult, (amely tevékenységet azonban

ügynöke útján is végezhet). E törvényi rendelkezéssel összhangban megváltoztak a

pénzváltási tevékenység végzésének részletszabályai is, amelyeket jelenleg a

pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII.27.) Korm. rendelet tartalmaz.

A 2002. január 1-jén hatályba lépett Korm. rendelet részletes előírásokat tartalmaz a

hitelintézetek ügynökeként piacra lépő pénzváltók engedélyezési eljárására

vonatkozóan, nem írja azonban elő az MNB korábbi engedélye alapján pénzváltási

tevékenységet végző hitelintézetek engedélyének felülvizsgálatát, mivel az új Korm.

rendelet szerinti személyi és tárgyi feltételek legnagyobb része a bankoknál a

tevékenység végzése során folyamatosan rendelkezésre áll. Azon kisebb

változásoknak azonban, amelyeket a jelenlegi Korm. rendelet személyi és tárgyi

feltételei tekintetében előír, a hitelintézeteknek a Korm. rendelet hatályba lépését

követően haladéktalanul meg kell felelni, hiszen a 297/2001. (XII.27.) Korm.

rendelet nem biztosít átmeneti időt a jogszabályi előírásoknak való megfelelésre.

Mindezekre figyelemmel a hitelintézetek fiókjaiban pénzváltási tevékenységet végző

személyeknek nem elegendő csupán a 12.§ (2) bekezdésben foglalt feltételeknek

megfelelni (szakirányú tanfolyam elvégzését tanúsító bizonyítvánnyal, illetve a

pénzváltási tevékenység folytatása földrajzi helyének és ügyfélkörének megfelelő

idegennyelv-ismeretekkel rendelkezni), hanem folyamatosan eleget kell tenni a

pénzváltási tevékenység Korm. rendeletben előírt valamennyi személyi és tárgyi

feltételeknek, így az 5.§ a)-d) pontjában foglalt követelményeknek is.

A Korm. rendelet 5.§ a) és b) pontjában foglalt feltételek szükségességét a Hpt. 13.§

(4) és (5) bekezdésének rendelkezései is alátámasztják, a c) és d) pontban előírt

dokumentumok pedig a 12.§ (2) bekezdésében foglalt személyi feltételek

igazolásához szükségesek.

Lezárva: 2002. december 31-én.