Fernando Arrabal:

A TRICIKLI(EL TRICICLO)

Ősbemutató: Madrid, 1958. január 29, Teatro Bellas Artes, Dido együttes1.Első megjelenés (francia nyelven): Julliard kiadó, Párizs, 1961.

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Cátedra kiadó, Madrid, 1993.„Letras Hispánicas” sorozat (15. kiadás).

Fordította Fábri Péter

1995

Szereplők:

APALCLIMANDO

A FUVOLÁS ÖREGMITA

A PÉNZES PACÁKCSENDŐR

CSENDŐRPARANCSNOK

A cselekmény egy nagyvárosban, egy csatornává változtatott folyó partján játszódik.Gyűrűs baluszterek szegélyezik a járdát. Mintegy tíz méter széles út.

A mélyben kert, melyet magas fal választ el az úttól. Kőpad.

1 Ez volt Arrabal első színházi bemutatója. (A ford)

2

ELSŐ FELVONÁS

Alkonyodik.

A padon ül APAL, szegényes öltözékben.

HANG: Apaaaal..... Apaaaal..... Apaaaal.

(A hang a kertből jön. Valaki átvág a kerten és APAL-t hívja, de nemlátjuk. Két kiáltás között csengettyűk csilingelését halljuk. A hang egyrehalkul, végül elhal.

Rövid szünet.

Újra halljuk a hangot és a csilingelést.)

HANG: Apaaaal..... Apaaaal..... Apaaaal.

(A hang egyre közelebbről hallatszik, míg végül megérkezik a színreCLIMANDO egy rozsdás, vén triciklin, melyen elöl egy elszíntelenedettWalt Disney-figurákkal dekorált láda látható, amely alkalmas rá, hogyhat gyerek beleüljön. Elöl keresztben egy kis rúdon csengettyűklógnak.)

CLIMANDO (Leszáll a tricikliről.): Apal, Apal, ember, ébredj föl. (Hirtelen meg-rázza.)

(APAL magához tér, és gyorsan, mint egy dróton rángatott bábu,felszáll a triciklire.)

CLIMANDO: Hogyhogy nem voltál a kútnál?

APAL: Álmos voltam.

(APAL elmegy a triciklivel. Néhány másodperc múlva visszajön. Leszálla tricikliről és újra végignyúlik a padon.)

CLIMANDO: Szóval nem mész el a parkba?

APAL: Álmos vagyok.

CLIMANDO: Rohadt vagy.

APAL: Mmmm.

CLIMANDO: Azonkívül ki kell fizetnünk a tricikli parkolását és nincs egy vasunk se.

APAL: Hagyjál aludni.

3

CLIMANDO: Na jó, végül is ma már úgysem csinálnál üzletet. Már majdnem mindenkölyök hazament.

(Belép A FUVOLÁS ÖREG.)

A FUVOLÁS ÖREG: Helló, srácok! Leülök itt, mert már alig vonszolom magam.

CLIMANDO: Na hát én is remekül vagyok.

(CLIMANDO lehever a folyó mellett A FUVOLÁS ÖREG pedig leül apadra és kinyújtóztatja a lábait.)

(Hosszú szünet.)

A FUVOLÁS ÖREG: A tricikli miatt van.

CLIMANDO: Micsoda?

A FUVOLÁS ÖREG: A fáradtság.

CLIMANDO: Persze, hiszen egész délután gyerekeket szállítottam. Főleg a hónaljamfáj.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez azért van, mert vászoncipőt hordasz. Velem is így van, ha sokatjátszom a fuvolán, megfájdul a térdem.

(Mind a ketten hadarnak.)

CLIMANDO: Ez azért van, mert kalapot visel. Velem is így van, a sok koplalástólfájnak a körmeim.

A FUVOLÁS ÖREG (Nagy undorral): Ez azért van, mert kútvizet iszol. Velem is így van, hasokat hordom a nadrágomat, megfájdul a szemöldököm.

CLIMANDO (Támadóan): Ez azért van, mert nem nős. Velem is így van, a sokalvástól megfájdul a zsebkendőm.

A FUVOLÁS ÖREG (Erőszakosan): Ez azért van, mert nem lottózol. Velem is így van, a soksétálástól minden hajamszála égnek áll.

CLIMANDO (Ujjongva): Csalás! Csalás!

A FUVOLÁS ÖREG: Csalás?

CLIMANDO: Persze, csalás, nem állhat égnek a haja, ha egyszer kopasz.

A FUVOLÁS ÖREG: Csőbe húztál.

CLIMANDO: Nem, nem, ha akarja, kezdjük újra.

A FUVOLÁS ÖREG: Lehetetlenség. Neked több eszed van, mint nekem, és akinek több eszevan, az mindig győz.

4

CLIMANDO: Csak nem azt akarja mondani, hogy kihasználtam magát? Ha akarja,mehet egy kört a triciklin.

A FUVOLÁS ÖREG (olvadozik): Egy kört a triciklin? És megengeded, hogy simogassam agyerekeket?

CLIMANDO: Igen, föltéve, hogy nem veszi el tőlük az uzsonnájukat.

A FUVOLÁS ÖREG: Tudod, mennyire utállak? Miért kell az uzsonnájukat emlegetned?Utállak, tudod?

(CLIMANDO elszégyelli magát.)

Ne hajtsd le a fejedet, ne hajtsd le. (Elégedetten.) Elismered, hogyrondán bánsz velem?

CLIMANDO (Nagyon szerényen): Igen... (Teljes természetességgel.) De megígértem,hogy engedek magának egy kört a triciklin. Nem is viselkedhetnékjobban.

A FUVOLÁS ÖREG (olvadozva): Egy kört a triciklin és simogathatom a gyerekeket... Afejükre teszem a kezemet és megmondom nekik, hogy... ésmegmondom nekik, hogy... (Támadóan.) Te figyelj, csöngethetek is?

CLIMANDO: Nem, mert magának fuvoláznia kell és senki se látott olyat, hogy valakiegyszerre két hangszeren játsszon.

A FUVOLÁS ÖREG: Azért nem hagyod, mert nincs pénzem. Agyő!

(Nagyon bosszúsan húzódik el a pad végéig és hátat fordít CLIMANDÓ-nak.)

És többé ne mondd, hogy mindent együtt csinálunk, sem azt, hogy adszegy darab szardíniát, sem azt, hogy hozol egy korty vizet, amikorszomjas vagyok.

CLIMANDO: Savanyú a szőlő, igaz?

(CLIMANDO lehever a folyóparton pecázni. Bedob egy zsinegre tűzötthorgot a vízbe.)

(Nagyon hangosan, dudorászva és tökéletesen szótagolva:)

És Apalnak meg nekem minden sikerülni fog, mert kitaláltunk egyremek trükköt. És nem jöhet velünk senki.

A FUVOLÁS ÖREG (Szintén dúdolva:) Nekem is sikerülni fog, csak másképp. És nemárulom el senkinek, hogy hogyan. Csak bosszankodjanak a hülyék,hogy nem engedtek fölszállni a triciklire.

(Szünet.)

5

CLIMANDO: Kitaláltunk egy módszert, hogy senki se jöhessen utánunk. És így majdnem kell menekülni az egyik helyről a másikra, mint most.

A FUVOLÁS ÖREG: Engem nagyon meglepne, ha Apal bármit is csinálna.

(APAL újból fölkel. Fut egy-két kört a színpadon. Azután keresztbe tettkarjaival ütögeti a vállát.)

Most jó szél van, elvitorlázom. (Kimegy.)

CLIMANDO: (APAL-hoz, anélkül, hogy ránézne.) Fázol?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Ha akarod, menjünk el aludni a metró bejáratához.

APAL: Ott rendőrök vannak. (APAL mindig kedvetlenül beszél.)

CLIMANDO: Igaz. Akkor lefekhetünk a Nagyszálló konyhájánál.

APAL: Portás.

CLIMANDO: Igaz, az a portás már egyszer elkapott és leöntött vízzel a disznó.(Szünet.) Belóghatnánk egy moziba.

APAL: Nagyon nehéz.

CLIMANDO: De csak mert nem vagyunk láthatatlanok. Képzeld, ha láthatatlanoklennénk! Apal, ha én láthatatlan volnék, a Zöld Palota2 portájánaludnék. A szőnyegen. De jó volna! De mit csináljunk, hogy melegbenalhassunk?

APAL: Haljunk meg.

CLIMANDO: Haljunk meg?

APAL: Nincs pénzünk, úgyhogy a pokolra kerülünk.

CLIMANDO: Attól azért félek.

APAL: Én is.

CLIMANDO: De nem vagyunk annyira szegények, van egy triciklink. (Szünet.) Csakaz a baj, hogy mivel holnap nem fizetjük ki a parkolást, el fogják vennitőlünk. És még nincs egy fillérünk se.

APAL: Voltunk már rosszabb helyzetben is.

CLIMANDO: A hideg a legrosszabb. Azt kéne csinálnunk, hogy aludjunk együtt ésamikor azt mondod: „Climando, fázik a lábam”, akkor én rálehelek. És

2 Vagy: Palacio Verde

6

ha én mondom neked, hogy „Apal, fázik a kezem”, te lehelsz rá az énkezemre.

APAL: Az kellemetlen.

CLIMANDO: Jobb, mint a semmi.

APAL: Na, tovább alszom.

CLIMANDO: Nem is csinálsz semmi mást egész nap.

(CLIMANDO fütyörészik, mialatt bedobja a zsineget a vízbe, hogypecázzon. Belép MITA, fiatal nő fekete rongyokba öltözve.)

Szia, Mita.

MITA: Szevasztok. (Leül CLIMANDO mellé.)

CLIMANDO: Milyen szomorú vagy!

MITA: (Bizonytalan gesztust tesz.)

CLIMANDO: Hogy ne légy szomorú, meg kéne, hogy csókoljalak. (Szünet.) Illatosabba csókod, mint a sütemények a fasori cukrászdában.

MITA: Én is majdnem így vagyok a tiéddel. De nem annyira.

CLIMANDO: Mert jobban szereted a süteményt, mint a csókjaimat.

MITA: Hát persze.

CLIMANDO: Én is így vagyok ezzel.

MITA: Egyformák vagyunk.

CLIMANDO: Egymás számára születtünk. (Nevetve.) Mindketten jobban szeretünksüteményt enni, mint csókolózni.

MITA: De én nagyon szomorú vagyok.

CLIMANDO: Mi történt?

MITA: Semmi.

CLIMANDO: De tényleg semmi?

MITA: Igen. Tényleg semmi.

CLIMANDO: De tényleg, tényleg semmi?

MITA: Igen, tényleg tényleg semmi.

CLIMANDO: Jaj! Biztosan nagyon szomorú vagy.

7

MITA: Szeretnék öngyilkos lenni, annyira szomorú vagyok.

CLIMANDO: Igazán?

MITA: Igen.

CLIMANDO: Miért?

MITA: Nem tudom, semmiért ..., akkor nem lennék többé szomorú.

CLIMANDO: Aha, hát tényleg. Nem esett le a tantusz.

MITA: Ha elég bátor volnék!

CLIMANDO (Hosszas gondolkodás után): Világos. Legyél öngyilkos.

MITA: Ugye, hogy az lenne a legjobb?

CLIMANDO: Persze, hogy az lenne a legjobb. Belátom. Már kezdtem sajnálni, mertnagyon szeretlek, jobban, mint a triciklit, és a csókjaid még a szardellásszendvicsnél is majdnem jobban ízlenek. De, Mita, ha az öngyilkosságboldogabbá tesz, legyél öngyilkos minél hamarabb.

MITA: Milyen jó vagy! Micsoda tanácsokat adsz!

CLIMANDO: Mert te és a fuvolás öreg - bár az egy pukkancs - és Apal vagytok azok,akiket az egész világon a legjobban szeretek. Légy öngyilkos, Mita, nefélj.

MITA: És te?

CLIMANDO: Én nem gondoltam rá. Azonkívül holnap ki kell fizetnem a tricikliparkolását. Nem ölhetem meg magam. Szólj Apalnak, lehet, hogy ő isszeretne öngyilkos lenni.

MITA: Apal, nem. Folyton alszik.

CLIMANDO: Akkor szólj a fuvolás öregnek.

MITA: Már túl öreg ahhoz, hogy öngyilkos legyen.

CLIMANDO: Az igaz, olyan még nem volt. Nagyon csúnya volna.

MITA: És mivel csak a fuvolájával együtt lehetne öngyilkos, képzeld, mennyibaj lenne belőle és milyen nehéz volna.

CLIMANDO: Na jó, fölmászhatna egy tetőre, bekötné a szemét, és amikor alegkevésbé figyelne oda, puff! és kész.

MITA: És ha nem szédülős? Öreg korában már szédülni sem tud az ember.

CLIMANDO: Bosszantó. (Szünet.) És te hogyan fogod megölni magadat?

8

MITA: Elfelejtettem.

CLIMANDO: Mindig mindent elfelejtesz. Emlékszel arra a napra, amikor mentél azAlsóvárosi utcán, belekaroltál Apalba, és azt mondtad egy villamos-vezetőnek: „Idehallgasson, ne menjen el, holnap van a névnapom!”, ésa villamosvezető oda se figyelt rád és továbbment?

MITA: Ez még nem jelenti azt, hogy elfeledkezem a dolgokról.

CLIMANDO: Nahát! Ez igaz. (Szünet.) Az a legnagyobb baj, hogy ha megölödmagad, nem simogathatom majd a térdedet.

MITA: Majd simogatod a Cepina durva térdét.

CLIMANDO: És mondta azt valaki, hogy neki olyan szép térde van, mint neked?

MITA: Tudom, hogy szép térdem van, de az övé se csúnya. Minden reggelmegmossa és füvekkel kenegeti.

CLIMANDO: Azt hiszem, nem lesz olyan, mint a tied... Engedd, hogy újból meg-simogassam. (MITA egy kicsit fölemeli a szoknyáját és CLIMANDOsimogatja a térdét.) Az tetszik rajta hogy sima és selymes és nagy ésfehér, olyan, mint két cserépedény, csak éppen puha. Azonkívül nemráncos, mint az enyém. Látod, milyen csúnya.

(CLIMANDO kezdi levenni az egyik csizmáját.)

MITA: Miért veszed le a csizmádat, hogy megmutasd a térdedet?

CLIMANDO: A nadrágot be kell tűrni a csizmába, hogy ne fázzon az ember.

(Végül leveszi a csizmáját és föltűri a nadrágját. Kilátszik a térde.)

CLIMANDO: Nézd, érintsd meg, érintsd meg, látod?

MITA: (Miután megérintette) Pfuj! Milyen csúnya. Milyen ráncos.

CLIMANDO: Pedig ma látod, amikor még ettem is egy darab kenyeret tonhalasolajjal. Látnád csak máskor hogy néz ki.

MITA: Azonkívül nagyon piszkos.

CLIMANDO: Ez azért van, mert nem szoktam megmosni.

MITA: Hah!

(APAL, nyilván, hogy kényelmesebben tudjon elhelyezkedni, helyetváltoztat.)

CLIMANDO: Apal, mikor hagysz föl az alvással?

APAL: Mmmm.

9

MITA: Hagyd már, tudod, hogy naponta legalább tizennyolc óra alvásra vanszüksége.

CLIMANDO: Egyszercsak belehal majd ebbe a sok alvásba.

MITA: Neki teljesen mindegy. Legalább szépeket fog álmodni.

CLIMANDO: Biztosan azt fogja álmodni, hogy alszik.

MITA: Szerintem valami jó történik vele álmában.

CLIMANDO: Remek. És mert, ha ébren van, sem törődik semmivel, nem is élhetnejobban. Nekünk sokkal rosszabb, nekünk folyton futni kell a rendőrökelől és a portások elől és a pénzes alakok elől. És a legrosszabb, hogynincs pénzünk kifizetni a tricikli parkolását. (Szünet.) Börtönbe fognakminket csukni.

MITA: A börtönben nagyon rossz lesz. Azt mondják, hogy ott poloskák isvannak és ami a legrosszabb, azt, hogy minden három étkezésbőlkétszer éhségsztrájkolnak és, ha nem veszel részt benne, meghalsz.

CLIMANDO: Emiatt nem kell aggódnod. A tricikli nem a tiéd... és azonkívül te úgyisöngyilkos leszel.

MITA: El is felejtettem.

CLIMANDO: Látod, hogy mindent elfelejtesz.

MITA: Csak azt felejtettem el, hogy meg kell ölni magam.

CLIMANDO: És a többi dolgokat is. Az a helyzet, hogy mindent elfelejtesz.

MITA: Az öngyilkosságot, azt igen, de a többit nem.

CLIMANDO: Nehogy azt hidd, hogy butaság. Így kezdődik. Például volt egy barátom,aki vasárnap nadrágtartót hordott, hét közben pedig nadrágszíjat, ésezért vasárnap többet ivott, mint más napokon.

MITA: Igen, persze. De mit csináljak, hogy emlékezzem rá, hogy meg kell ölnimagam?

CLIMANDO: Írd föl vagy köss egy csomót a zsebkendődre.

MITA: És akkor majd emlékszem rá?

CLIMANDO: Annyira, amennyire fontos neked. Gondold azt, hogy boldog leszel, hamegölöd magad.

MITA: Igen?

CLIMANDO: Persze. Most már, hogy tudod, jobb, ha minél előbb megölöd magadat.

10

MITA: És te, te nem fogod sajnálni?

CLIMANDO (Lágyan.): Én, Mita, igen, nagyon, rettenetesen. Hiszen szeretlek.Téged és a te nagy, fehér, sima térdedet.

MITA: Én is szeretlek, pedig te elég csúnya vagy.

CLIMANDO: Ha akarod, Mita, megengedem, hogy te vidd el a triciklit a garázsba.

MITA: Igazán?

(CLIMANDO elégedetten bólint.)

Hát ez nagyszerű! (Szünet.) És megengeded, hogy egy kézzel vezessek?

CLIMANDO: Egy kézzel? (Belegondol.) Jó. (Gondolkodik.) És mit csinálsz amásikkal?

MITA: Az egyik ujjammal az orromat piszkálom.

CLIMANDO: Furcsa vagy. Mindegyikkel piszkálhatod.

MITA: Ha akarod, csukott szemmel vezetek.

CLIMANDO: Nem. Beleesnél a folyóba és élve megennének a halak.

MITA: Rettenetes!

CLIMANDO: Mindent el kell, hogy mondjak. Ha nem volnék veled, ki tudja, mi nemtörténne veled.

MITA: Jó. Elviszem a triciklit a garázsba. És nem csukom be a szememet.

CLIMANDO: És azonnal gyere vissza. Ott a garázs. Két percnél nem tarthat tovább.

MITA: Ne aggódj.

CLIMANDO: Ne húzd az időt azzal, hogy megbámulod a fák mögött pisáló férfiakat.

MITA: Nem. Ígérem. Azonnal visszajövök.

CLIMANDO: Szia!

(MITA fölszáll a triciklire és kimegy. Harangoznak. CLIMANDO eltűnő-dik. Föl-alá járkál a folyó partján, gondolatokba merülve. Végül oda-fordul APAL-hoz és fölébreszti.)

CLIMANDO: Apal, ma már végigaludtad a tizennyolc órádat.

APAL: Mmmmm.

CLIMANDO: Gyerünk, haver, ébredj föl.

11

APAL: Mmmmm.

CLIMANDO: Micsoda álomszuszék vagy! Gyerünk, ébredj föl, kelj föl.

(APAL lassacskán összeszedi magát.)

APAL: Mi történt?

CLIMANDO: Pénzt kell kerítenünk, hogy kifizessük a tricikli parkolását.

APAL: Honnan?

CLIMANDO: Ez az, hogy nem tudom, hogy honnan.

APAL: Mindegy.

CLIMANDO: Börtönbe csuknak minket.

APAL: Mert megtehetik.

CLIMANDO: És elveszik a triciklit.

APAL: Mert megtehetik.

CLIMANDO: És te, meg én, mit csináljunk?

APAL: Én alszom.

CLIMANDO: Ki kéne találni valamit.

APAL: Nekem aludnom kell, ha gondolkozom, megéhezem és fázni kezdek.

CLIMANDO: Igen, ez a baj a gondolkodással.

APAL: És főleg nagyon unalmas minden, amire gondolok.

CLIMANDO: Miért nem gondolsz viccekre?

APAL: Nem tudom.

CLIMANDO: Ez bizony baj. (Szünet.) De semmi sem jut eszedbe, hogy hogyanfizethetnénk ki a triciklit?

APAL: Semmi.

(Belép MITA. APAL, kihasználva a lány érkezését, visszafekszik aludni.)

MITA (CLIMANDÓ-hoz fordul): Nézd. (Jobb felé mutat.)

CLIMANDO: Menjen, bácsi. Mit csinál ott?

MITA: Jön utánam. Biztosan neki is tetszik a térdem.

12

CLIMANDO: Nem. Ennek nem. Rossz arca van. A rosszarcú férfiaknak nem tetszik atérded.

MITA: De jön utánam.

CLIMANDO: Ne félj. Nem mer ujjat húzni kettőnkkel. Mindenesetre, ha megteszi,szólunk Apalnak, hogy ő is segítsen.

MITA: Nem látod, hogy Apal alszik?

CLIMANDO: Fölébresztjük.

MITA: Jól van, úgy jobb lesz.

CLIMANDO (Jobbra néz.): Megállt.

MITA (Mutatja.): Minket néz.

CLIMANDO: Mondott neked valamit?

MITA: Nem, csak megmutatta a pénztárcáját.

CLIMANDO: Sok pénze volt?

MITA: Tele volt a tárcája.

CLIMANDO: Akkor meg minek jön utánad? Micsoda habzsolás! Minél többje van,annál több kell neki. Figyelj, nem elég, hogy tele van a pénztárcája,még téged is akar.

MITA: Igen, ez azért túlzás.

CLIMANDO: Hát nincs valami jó gusztusa, amilyen piszkos te ma vagy.

MITA: Tényleg, nagyon piszkos vagyok.

CLIMANDO: Azon kívül te nem is tetszhetsz neki. Ő nem tudja, mi minden jó vantebenned. Nem tudja, milyen ügyes vagy a zsákbafutásban, sem azt,hogy a lábujjaddal rajzolsz a homokba, sem azt, hogy papírmadarakathajtogatsz. Minthogy mindezekről a dolgokról nem tud, nem istetszhetsz neki.

MITA: Igen, hát persze.

CLIMANDO: Na, hát akkor tűnjön el! (Hosszú szünet.) Emlékszel, úgy ismertelekmeg, hogy hirdetéseket szedtél le a falról? Mikor lesz neki ehhezhasonló közös öröme veled!? A Zarpo áruházba mentünk, félúton énvittem a te táskádat és aztán a másik felén te vitted az enyémet. Ésazután megosztoztunk a pénzünkön és mogyorót vettünk. Ő meg mitakar még többet? Ha olyan sok pénze van, vehet rajta annyi mogyorót,hogy megcsömörlik tőle, és már ettől is éppen elég boldog lesz.

13

MITA: Az a baj, hogy azok a férfiak, akiknek sok a pénzük, nagyon rondaruhát hordanak és sokat borotválkoznak és ezért olyan az arcuk, mintegy darab selyem. Undorító! És ami a legrosszabb, büdös a szájuk. Éssokat unatkoznak. Undorító! Ha nekem sok pénzem volna, akkor isugyanazt a ruhát hordanám, mint most és sok szardíniás szendvicsetennék és hideg éjszakákon melegben aludnék, de nyáron lejönnékaludni a folyóhoz.

CLIMANDO: Most ezt mondod, de aztán, ha sok pénzed volna, csak arra lenne jó,hogy ostoba és randa dolgaid legyenek, amiknek semmi értelmük.Például Malín fiának, Titanónak tüdőgyulladása volt öt hónaposkorában és amikor hat éves lett, leesett a lépcsőn.

MITA: A baj sose jár egyedül.

CLIMANDO: A legnagyobb baj az, ha az ember éhen hal és ez mindig egyedül jár.

MITA: Ah! Hát ez igaz.

CLIMANDO: Ezért akarom, hogy ha majd meghalok, dobják a folyóba apecazsinegemet, hogy megegyék a halak, mialatt a fuvolás öreg egyszomorú darabot játszik. Vagy vidámat.

MITA (Jobbra néz.): Figyelj, nézd csak, hogy néz minket.

CLIMANDO: Hát tényleg. Átkozott egy alak.

MITA: Ez egész éjjel ott akar állni?

CLIMANDO: Az ilyen pénzes pacákok kibírhatatlanok. Mintha nem is volna másdolguk. (Szünet.) Már majdnem megsajnáltam.

MITA: Tényleg, szegényke.

CLIMANDO: Persze, szegényke. És mindezt csak azért, mert kedve volnamegcsókolni téged. (Erősen nézi a lányt.) Ne legyél szívtelen, menj elvele.

MITA (Megindultan.): Nézd, milyen szomorú.

CLIMANDO: Bizony. És ez a te bűnöd. Nem sajnálod?

MITA: De igen, nagyon. De nagyon csúnya.

CLIMANDO: Akkor még jobban sajnálhatnád.

MITA: Igen, de jobban is undorít.

CLIMANDO: Gondold, hogy én vagyok. Ha becsukod a szemed, nem is veszed észrea különbséget.

MITA: Igen.

14

CLIMANDO: Hát persze.

MITA: De pénze van.

CLIMANDO: Ez igaz, el is felejtettem.

MITA: És ha pénze van, akkor egyremegy neki, hogy engem csókol meg vagymást. Pénzzel azt vesz meg, amit csak akar, ha tetszik neki, vehet ezertubus szardellapasztát.

CLIMANDO: Eszembe jutott valami. Miért ne vegyük el tőle a pénzt, amit atárcájában hord?

MITA: És mit csinálunk olyan sok pénzzel?

CLIMANDO: Esetleg csak annyit vegyünk el, amennyi ahhoz kell, hogy kifizessük atricikli parkolóhelyét.

MITA: Csak?

CLIMANDO: Valamennyit elvehetünk arra is, hogy vegyünk négy szendvicset, egyetApalnak, egyet az öregnek, egyet neked és egyet nekem.

MITA: És egy kis kályhát.

CLIMANDO: És... (Meggondolja.) Ne kérjünk el többet, mert még teknősbékákkáváltozunk.

MITA: Olyan rossz kérni.

CLIMANDO: Figyelj, hogyan vegyük el tőle a pénzt?

MITA: Nem tudom, neked kell tudnod, te vagy a férfi.

CLIMANDO: Azt mondhatnánk neki: „Idefigyeljen, uram, milyen színű apénztárcája?” és azt felelné, „Zöld.”, és én azt mondanám, hogy piros,és ő azt mondaná, „Nem, nem, zöld.”, és én azt mondanám, „Nem igaz,piros.”, és ő, zöld, és én, piros, és ő, zöld, és én, piros. Végül, hogymeggyőzzön, elővenné. És akkor elvesszük tőle és elfutunk. És mertsok pénze van, nyilván nem tud futni vagy úgy fut, mint egy kacsa éssoha nem fog minket utolérni.

MITA: És ha piros a pénztárcája?

CLIMANDO: Igen, az baj volna.

MITA: Mindenre gondolni kell.

CLIMANDO: Jobb lesz, ha Apallal is megbeszéljük .

MITA: Igen, jobb lesz.

15

CLIMANDO: Apal, Apal, Apal. (Ráncigálja.) Már aludtál tizennyolc órát.

APAL: Mmmm.

CLIMANDO: Gyerünk, haver, ébredj föl.

(APAL összeszedi magát.)

APAL: Mi az?

CLIMANDO (Mutatja.): Látod azt az alakot?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Sok pénze van.

APAL: Jó.

CLIMANDO: El kell vennünk tőle, hogy ki tudjuk fizetni a tricikli parkolását.

APAL: Mmmmm.

CLIMANDO: Azért áll ott, mert Mita tetszik neki.

APAL: Mmmmm.

CLIMANDO: Hogy vegyük el tőle?

APAL: Nem tudom.

CLIMANDO: Semmi se jut eszedbe? Erőltesd meg magad, mintha csak alvóhelyetkeresnél.

APAL (Szünet.): Öljük meg.

CLIMANDO: Öljük meg?

MITA: Az túlzás.

CLIMANDO (Szembefordul Mitával): Ne mondd, hogy megijedsz. Vagy most fogkiderülni, hogy babonás vagy, vagy, hogy félsz a halottaktól. Tegnapmég öngyilkos akartál lenni.

MITA: Az más.

CLIMANDO: Ne hidd, hogy nagy a különbség. Végül is mindkét esetben egy halottrólvan szó.

MITA: De az egyik én volnék.

CLIMANDO: Még rosszabb. Milyen jól emlékszem arra a napra, amikor leestem alépcsőn.

16

MITA: Apalnak újra aludnia kéne egyet.

CLIMANDO: Apal, és hogy öljük meg?

APAL: Nagyon egyszerűen.

MITA: Hát persze, egyszerűbb nem is lehet, hárman vagyunk.

CLIMANDO: Az a helyzet, hogy ez a gyilkosság nem tetszik nekem. Ez a rabláseltúlzott formája.

MITA: Az egyetlen formája, amit senki sem tud meg. Ha nem öljük meg,rögtön elmegy a bíróhoz és azt kéri, hogy zárjanak be minket, és mertbiztos, hogy otthon is van pénze, el is érné, amit akar.

CLIMANDO: Milyen rossz ötlet.

MITA: Azonkívül biztosan szívesen lenne öngyilkos.

CLIMANDO: Erre nem gondoltam.

MITA: Megspóroljuk neki a vesződséget.

CLIMANDO: (APAL-hoz): Igen, Apal... hé, ember, ne aludj.

APAL: Hallgatlak.

CLIMANDO: Rendben van, öljük meg.

APAL: Jó.

CLIMANDO: De hogyan?

APAL (A falra mutat): Onnan hátulról.

CLIMANDO: Ugorjunk rá?

APAL: Igen, Mita maradjon itt, hogy idecsalja.

(CLIMANDO és APAL elindulnak kifelé.)

MITA: Félek.

CLIMANDO: Ne butáskodj, gondolj a triciklire és a szardellás szendvicsekre és arra,hogy úgyis meg akarja ölni magát. Ne mozdulj, ne mozdulj (lépésről lé-pésre hátrál kifelé, kántál). Ne mozdulj. Mint egy kismadár. Ne mozdulj.

(Hosszú szünet. Egyedül MITA marad a színen. Kokettálva megemeli arongyait, melyek eltakarják a térdét. Azután dühösen leereszti. Azutánbejön a pénzes pacák. Mielőtt odaérne MITÁ-hoz, a fény lassan kialszik,végül teljesen sötét lesz.)

F Ü G G Ö N Y

17

MÁSODIK FELVONÁS

Másnap reggel.A pad csupa vérfolt. A padtól a folyóig vércsík húzódik.APAL alszik.Néhány pillanattal a függöny felemelkedése után belép A FUVOLÁSÖREG.

A FUVOLÁS ÖREG: Figyelj, Apal, láttad ezt? (A foltokra mutat.) Micsoda foltok! (AFUVOLÁS ÖREG végigjártatja a tekintetét a foltokon és megszaglássza afoltokat.) Itt megöltek egy állatot, nem gondolod? (Szünet.) De akárelefánt is lehetett... Mennyi vér! Apal, mikor hagysz föl az alvással?

APAL (anélkül, hogy fölkelne): Mi történt?

A FUVOLÁS ÖREG: Nézd, milyen rettenetesen sok vér.

APAL: Ne zargass.

A FUVOLÁS ÖREG: De hát ember, nem látod itt ezt a sok vért?

APAL: Igen, már látom.

A FUVOLÁS ÖREG: Tenni kéne valamit.

APAL: Hagyj békén, nagyon álmos vagyok.

A FUVOLÁS ÖREG: Nevetséges vagy. Jó, én megyek, tudni sem akarok semmiről. A vértőlszomjas lettem, de most a víz nagyon hideg, a bor pedig nagyon drága.Isten veled, Apal.

APAL: Mmmmm.

(A FUVOLÁS ÖREG elmegy. APAL futkos egy kicsit, de vigyáz, hogy nelépjen rá a vérre. Azután ütögeti a vállait és újból lefekszik aludni.Csönd.

A tricikli csengettyűinek csilingelése hallatszik. Majd bejön MITA ésCLIMANDO a triciklin.)

CLIMANDO (Nagyon elégedetten kiabál.): Apal, Apal, már ki is fizettem a tricikliparkolását.

APAL: Igazán nem fogtok hagyni aludni?

MITA: Tényleg, öreg, hagyd aludni, tegnap sokat dolgozott.

CLIMANDO: Igaz.

18

MITA: Van, aki azt hiszi, hogy egy embert megölni igazán semmiség.

CLIMANDO: Tulajdonképpen azt hiszem, másutt is lefekhetett volna aludni.

MITA: Nem, mert a vér szerencsét hoz.

CLIMANDO: Nem a vér, a só hoz szerencsét.

MITA: Nem, nem, nagyon jól emlékszem: Földön a vérfolt a csirkénekszerencsét hoz.

CLIMANDO: De Apal nem csirke.

MITA: Ezt szokták mondani.

CLIMANDO: Ah.

MITA: Nem adtuk oda neki a szendvicset.

CLIMANDO: Igaz.

MITA: Szólj neki.

CLIMANDO: Apal, Apal.

APAL: Mi történt?

CLIMANDO: Vettünk neked szendvicset.

APAL: Köszönöm.

(APAL eszik.)

CLIMANDO: Ízlik?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Egy ötvenesbe került.

APAL: Jól van.

CLIMANDO: És még maradt tíz darab százasunk.

APAL: Igen.

MITA: És kifizettük a tricikli parkolását.

CLIMANDO: Most már nyugodtan élhetünk.

APAL: Lehetséges.

(Belép A FUVOLÁS ÖREG.)

19

A FUVOLÁS ÖREG: Sok csendőr van arrafelé. (Jobb felé mutat.)

CLIMANDO: Miért?

A FUVOLÁS ÖREG: Nem tudom.

CLIMANDO: Biztosan valami felvonulás.

A FUVOLÁS ÖREG: Nem, mert a felvonulásokon tankok is vannak.

CLIMANDO: Lehet, hogy ez egy tankok nélküli felvonulás.

A FUVOLÁS ÖREG: Lehetetlen. A tankok ahhoz kellenek, hogy elsimítsák az utat.

CLIMANDO: Nem, az út elsimítására a felvonulásokon zászlókat használnak.

A FUVOLÁS ÖREG: Soha. A zászlók arra valók, hogy a magas katonákat ne lehessenmeglátni.

CLIMANDO: A magas katonák rövid nadrágot hordanak, hogy álcázzák magukat.

A FUVOLÁS ÖREG: Már megint hazudsz. A rövid nadrágot azoknak a katonáknak adják,akiknek nincs szőr a lábukon.

CLIMANDO: Téved. Téved. Azok a katonák, akiknek nincs szőr a lábukon, nem iskatonák, hanem katonők. És mivel katonők nincsenek, ezért magatéved.

A FUVOLÁS ÖREG: Már megint csőbe húztál.

CLIMANDO: Ha akarja, kezdjük újra.

A FUVOLÁS ÖREG: Nem. Neked több eszed van, mint nekem, és akinek több esze van, azmindig győz.

CLIMANDO: Maga mindig ezekkel a mesékkel jön, de az igazság az, hogy fél tőlem.A többi csak mentegetőzés.

A FUVOLÁS ÖREG: Nem mentegetőzés, ez az igazság. Mindig behúzol a csőbe.

CLIMANDO: Nem, nem, nem és nem. Azonkívül biztosan emlékszik rá, hogy a Fésűutcában volt egy kút. Na ez a kút a napokban kiáradt, mert beleesett egyszénásszekér.

A FUVOLÁS ÖREG: Csak azért mondod ezt, hogy elképessz. De nagyon jól tudod, hogymindig becsapsz.

CLIMANDO: Ha akarja, előnyt is adok.

A FUVOLÁS ÖREG: Milyen előnyt?

CLIMANDO: Hát... hát... hát.... (Csönd.) Nem tudom.

20

A FUVOLÁS ÖREG: Látod, hogy nem is akarsz előnyt adni? Látod, hogy rögtön lapítasz?Tudod, hogy ki nem állhatlak? Látod? Látod? (CLIMANDO elszégyellimagát.) Ne hajtsd le a fejed. Ne hajtsd le. elégedetten.) Szóvalelismered, hogy csőbe húztál és hogy mindig rosszul bánsz velem?Mondd, elismered?

CLIMANDO (A lehető legszerényebben.) Igen, elismerem.

A FUVOLÁS ÖREG: Tudtam.

CLIMANDO: (Újra összeszedi magát.) De előnyt ígértem magának. Már tudom,hogyan adjak előnyt. Minden szóból, amit mondok, elhagyok két betűt.

A FUVOLÁS ÖREG: Két betűt?

(A FUVOLÁS ÖREG néhány másodpercig gondolkodik.)

(Nevetve.) Két betűt, he? És az ó szóból mennyit? És az a-ból? És apsssszt-ből? És a tttt-ből? És a nnnnn-ből? És a dddd-ből? És a ggggg-ből? És az e szóból? És a ccc-ből? És ami a legrosszabb, hány betűthagysz el a .....? (Egyetlen hangot sem ejt ki.)

CLIMANDO: Melyikből?

A FUVOLÁS ÖREG: A .........-ból. (Úgy tesz, mintha mondana valamit, de egyetlen hangotsem ejt ki.)

CLIMANDO: Melyikből?

MITA: Nem hallod, hogy sóhajtott egyet?

CLIMANDO: Aha!

A FUVOLÁS ÖREG: Erre mit mondasz? Mit mondasz? Megint be akartál húzni a csőbe. Azthiszed, a fuvolámból szoptam az eszemet és nincsen fűző a cipőmben?He? Na mondd.

CLIMANDO: Az a helyzet, hogy maga az öregebb és mivel előbb fog meghalni, ezértbátrabban is vitatkozik nálam. És így már le is tudna győzni. És főlegsokkal tapasztaltabb, mint én.

MITA: Az az igazság, hogy nagyon csúnyán vitatkoztok. Mint két baka, akiketsose léptetnek elő.

CLIMANDO: Te ebbe ne szólj bele.

A FUVOLÁS ÖREG: Persze, ne szólj bele. Ti nők csak a varrógéphez értetek.

(Egyre jobban hadarnak, kiabálnak.)

CLIMANDO: És a kanalakhoz.

21

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a kanalakhoz, csak ahhoz értetek.

CLIMANDO: És a kulcsokhoz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a kulcsokhoz, csak ahhoz értetek.

CLIMANDO: És a gyerekekhez, akik olyanok, mint a lovak.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a gyerekekhez, akik olyanok, mint a lovak, csak azokhoz értetek.

CLIMANDO: És a hamutartókhoz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a hamutartókhoz, csak azokhoz.

CLIMANDO: És a háborúhoz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a háborúhoz.

CLIMANDO: És a pokrócokhoz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a pokrócokhoz.

CLIMANDO: És az esküvőkhöz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, az esküvőkhöz.

CLIMANDO: És a nyakkendőkhöz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a nyakkendőkhöz.

CLIMANDO: És a Szimfóniához.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a Szimfóniához.

CLIMANDO: És a klotyóhoz.

A FUVOLÁS ÖREG: Ez az, a klotyóhoz.

CLIMANDO: És a pénzhez.

A FUVOLÁS ÖREG: És a pénzhez.

CLIMANDO: És a pénzhez.

A FUVOLÁS ÖREG: És a pénzhez.

CLIMANDO: És a pénzhez.

A FUVOLÁS ÖREG: És a pénzhez.

CLIMANDO: És a pénzhez.

A FUVOLÁS ÖREG: És a pénzhez.

22

(Addig ismételgetik az utolsó szót, amíg a fáradtságtól le nem esnek aföldre.)

MITA: Persze így már igazi szópárbajhősök vagytok.

A FUVOLÁS ÖREG (Dadogva.): Mi... mind... ke..kett..tőn...ket le..le..győzött.

MITA: Gyerünk, emberek, szedjétek össze magatokat.

A FUVOLÁS ÖREG (Még mindig a földön heverve.): Ne..nem...tu...tudjuk.

MITA: Ha akarjátok, megcsókollak titeket.

(MITA közelíti az ajkát A FUVOLÁS ÖREG ajkához. A két férfi, nagyerőlködéssel, a lány felé fordítja imbolygó fejét. De MITA visszahúzó-dik. Reménytelenül esnek vissza. A játék néhányszor megismétlődik.)

A FUVOLÁS ÖREG: Ha..hagyj... bé..bé..ké..kén mi...mink..ket... Mi... ta.

MITA (Leül a padra.): Egy, kettő, három, aki nem kel föl, száz lábon járjon.

(CLIMANDO és A FUVOLÁS ÖREG nagy erőfeszítéssel fölkelnek.)

CLIMANDO (Könyörgő hangon.): Mita, miért bánsz így velünk? Mit ártottunkneked? Mita, annyira szeretlek.

MITA: Én is téged.

A FUVOLÁS ÖREG: Én is szeretlek.

MITA: Én is magát.

CLIMANDO: És Apal is szeret téged.

A FUVOLÁS ÖREG: És a csendőrök is.

MITA: Igen, és én is szeretem Apalt és a csendőröket is.

CLIMANDO: A csendőröket?

MITA: Igen, a csendőröket.

CLIMANDO: De mit csinálnak a csendőrök?

MITA: Parádéznak.

CLIMANDO (A FUVOLÁS ÖREG-hez.) Hallja, menjen, nézze meg, mit csinálnak acsendőrök.

A FUVOLÁS ÖREG: És mit adsz érte?

CLIMANDO: Semmit.

23

A FUVOLÁS ÖREG: Jól van. Viszlát.

(Kimegy.)

MITA: Ma nem mész a parkba gyerekeket szállítani?

CLIMANDO: Nem, ma ünnep van.

MITA: Így sose lesz pénzed.

CLIMANDO: De sütni fog rám a nap és enyém lesz itt a homok, hogy homokvárakatépítsek és enyémek lesznek a falevelek is.

MITA: De nem tudsz majd venni egy cserép virágot se.

CLIMANDO: Nekem a kockacukor tetszik igazán. Olyan kis fehér és kemény.

(Futva jön A FUVOLÁS ÖREG.)

A FUVOLÁS ÖREG (Nagyon sietősen beszél.): A csendőrök értetek jönnek.

CLIMANDO: Értünk?

A FUVOLÁS ÖREG: (CLIMANDÓ-ra mutat.): Téged keresnek és Apalt. Azt mondták, itt kellmaradnotok nyugton, amíg megjön a parancsnok.

CLIMANDO: Miért?

MITA: Sosem csináltál nagy ügyet a csendőrökből.

CLIMANDO: De hát ha egyszer sosem értem őket.

MITA: Hát erőltesd meg magad. Én se értem őket. Azt szoktam csinálni, hogyha látok egyet az utcán, ahogy megyek, befordulok egy másik utcába.Például tegnap papírt szedtem a földről, amikor egyszer csak megláttamegy almát, hát megettem - nem kapkodtam el, de nem is rágcsáltam túlsokáig. De te, bizony! bizony! Ha látsz egy csendőrt, olyan nyugodtmaradsz, mintha rokonok volnátok.

CLIMANDO: Szokásból csinálom.

MITA: Francba a szokással. Ne hidd, hogy nincs mentséged.

A FUVOLÁS ÖREG: Hát persze.

CLIMANDO: De jól viselkedem.

A FUVOLÁS ÖREG (Dudorászva.): Igen, igen, jól. (Normális hangon.) Ha pedig nem, hátkérdezzenek meg engem. És mit mondasz azokról a csapdákról, amiketnekem állítasz folyton?

24

CLIMANDO: Igaz. De nem azért csinálom, hogy bosszantsam. Ha bosszantaniakarnám, akkor például leönteném magát vízzel, amikor alszik.

A FUVOLÁS ÖREG: Igen, igen, elismerem, az rosszabb volna.

MITA: De hát akkor mi rosszat csináltál? Emlékezzél.

CLIMANDO (Az ujjain számol.) A csendőrök, a csapdák az öregnek, a .... (Csönd.)Többre nem emlékszem.

MITA: Erőltesd meg magad.

CLIMANDO: Aha! Már tudom. Egyszer... (Elhallgat.)

(Csönd.)

MITA: Mi volt?

A FUVOLÁS ÖREG: Folytasd.

MITA: Tovább, Climando, tovább.

A FUVOLÁS ÖREG: Folytasd.

(Várakozásteli csönd.)

MITA: Bátorság, Climando.

CLIMANDO: Hát egy nap... (a másik kettő bólogatással kíséri a szavait)... Az ahelyzet, hogy borzasztóan sajnálom.

MITA: Gyerünk, ne sajnálkozz rajta.

A FUVOLÁS ÖREG: Most kisül, hogy sajnálod. Épp te sajnálod. Pont te.

MITA: Hát igen, ő is sajnálhatja.

A FUVOLÁS ÖREG: Ne hidd. Nincs rá oka. Talán szereti a piát? Nem, nem. Akkor hogyan issajnálhatná?

MITA: De ki tudja, hogy nem kétszínűsködik-e?

A FUVOLÁS ÖREG: Senki. Egyáltalán senki sem tudhatja. Még a saját cipője se tudja.Túlzás volna, ha ez után kutakodnánk.

MITA: Az a helyzet, hogy maga nem szereti Climandót.

A FUVOLÁS ÖREG: De igen, nagyon.

MITA: Akkor miben maradunk? Sajnálja Climando vagy nem sajnálja?

A FUVOLÁS ÖREG: De igen, nagyon sajnálja.

25

MITA: (CLIMANDÓ-hoz.): Climando, nagyon sajnáljuk.

CLIMANDO (Majdnem sír.) Én jobban sajnálom, mint ti.

A FUVOLÁS ÖREG: Mit?

CLIMANDO: Elfelejtettem.

A FUVOLÁS ÖREG: Elfelejtetted?

CLIMANDO: Igen, elfelejtettem, vagy maga azt hiszi, hogy én nem tudom elfelejteniazokat a dolgokat, amiket sajnálok?

A FUVOLÁS ÖREG: Persze.

MITA: De szeretnénk tudni, miért keresnek titeket a csendőrök.

CLIMANDO: Kit?

A FUVOLÁS ÖREG: Apalt és téged.

CLIMANDO: Apalt és engem?

A FUVOLÁS ÖREG: Igen.

MITA: Igen.

CLIMANDO (Kiabál.): Apal! Apal!

APAL: Mmmmm.

CLIMANDO: Apal, ébredj föl, mert már kialudtad a tizennyolc órádat.

APAL: Mi történt?

CLIMANDO: Keresnek minket a csendőrök.

APAL: Miért?

CLIMANDO: Nem tudom. Te nem tudod?

APAL: De igen.

CLIMANDO: Miért?

APAL: Mert megöltük azt a pénzes pacákot.

CLIMANDO: Mert megöltük azt a pénzes pasit? Mert megöltük azt a pénzes pasit?

MITA: Öregem, hát persze.

CLIMANDO: De Apal, azóta nem is aludtunk fedél alatt.

26

APAL: Igen.

CLIMANDO: Azonkívül nem rosszindulatból öltük meg.

A FUVOLÁS ÖREG: És van erről írás?

MITA: Bizony, erről írásos bizonyíték kell.

A FUVOLÁS ÖREG: És a kerületi főfőparancsnoknak kell aláírnia.

CLIMANDO: Nem kértem ilyet.

MITA: Nem volt ideje rá.

A FUVOLÁS ÖREG: És azt hiszitek, most majd minden simán megy?

CLIMANDO: De ha ráadásul öngyilkos akart lenni.

A FUVOLÁS ÖREG: Az írást.

MITA: Biztos, hogy erről is szükségetek lesz egy írásra.

CLIMANDO: Azt mondom majd, hogy otthon hagytam.

A FUVOLÁS ÖREG: Ne nézd őket hülyének.

MITA: Igen, igen, hülyének. Egyetlen hajuk szála sem hülye. Azt beszélik,olyan kocsikon járnak, amik gyorsabban mennek, mint a leggyorsabbanfutó lovak.

APAL: Megöltük.

CLIMANDO: De először történt.

MITA: Miért, szerinted hányszor kéne megtörténnie?

A FUVOLÁS ÖREG: Egy elég.

MITA: És kettő?

A FUVOLÁS ÖREG: Az is.

MITA: És három?

A FUVOLÁS ÖREG: Addig nem jutottam. Csak a két elsőről tudok, a taligásokról.

CLIMANDO (APAL-hoz.): Apal, mi jók vagyunk, nem akarunk háborúba menni.

APAL: Talán.

CLIMANDO: És nem lépünk a fűre.

APAL: Bah.

27

CLIMANDO: És nem vesszük el a gyerekektől a szendvicsüket.

APAL: Nem számít.

CLIMANDO: És amikor egyszer fájt a hasam, nem aludtál, csak, hogy vigyázz rám.

APAL: Mindegy.

CLIMANDO: És mit csinálunk, Apal?

APAL: Alszunk.

(APAL lefekszik. Hosszú szünet.)

CLIMANDO: Ne aludj, haver, értünk jönnek.

APAL: Majd fölébresztenek.

CLIMANDO: (A FUVOLÁS ÖREG-hez.): Mit mondtak a csendőrök?

A FUVOLÁS ÖREG: Már megmondtam.

CLIMANDO: Igen, de elfelejtettem.

MITA (Dudorászva.): És akkor még én vagyok feledékeny.

CLIMANDO: Elkaptam tőled.

MITA: Hát köss egy csomót a zsebkendődre.

CLIMANDO: Akkor nem kapom el?

MITA: Nem emlékszem, hogy arra jó-e, hogy ne kapja el az ember vagy arra,hogy ne legyen feledékeny.

CLIMANDO: Hát nekem ebből semmit sem tanítottak meg.

MITA: Mert az egyetlen, amit megtanultál, az az, hogy hogyan kell a triciklithajtani.

CLIMANDO: Ez a szakmám. Mindenki azt mondja, az a legfontosabb, hogy legyen azembernek egy szakmája.

MITA: Jobb, ha sok pénze van az embernek.

CLIMANDO: Még jobb ágról ágra szállni és soha nem pottyanni le.

MITA: Sokkal jobb, ha van az embernek vagy ezer repülőgépe.

CLIMANDO: Még jobb, ha az ember negyvennyolc órán át tud a víz alatt úsznianélkül, hogy följönne a felszínre.

MITA: Sokkal jobb, ha van az embernek vagy ezer tengeralattjárója.

28

CLIMANDO: Még jobb egész nap egy fa tetején ülni és énekelni.

MITA: Sokkal jobb, ha van az embernek vagy ezer hanglemeze.

CLIMANDO: Ezt mind csak azért mondod, mert irigykedsz, hogy kitanultam atricikliszakmát.

A FUVOLÁS ÖREG (Kedvesen.): Tricikliszakma! De szép! Még szebb, mint fuvolánjátszani.

MITA: A tricikli komplexebb dolog, mint a fuvola, mert ott az ember a lábát ishasználja.

A FUVOLÁS ÖREG: Ha lenne pénzem, vennék egy triciklit és minden gyereket azonhordanék a parkban és simogatnám a fejüket.

CLIMANDO: És elvenné tőlük a szendvicsüket, szinte látom.

A FUVOLÁS ÖREG: Már megint kötözködsz velem, látod?

MITA: Bizony, Climando, kötözködsz vele. Azonnal kérj tőle bocsánatot.

A FUVOLÁS ÖREG (Nagyon elégedett.): Ez az, ez az, kérjen tőlem bocsánatot.

MITA: Gyerünk, Climando, kérj bocsánatot.

CLIMANDO: Bocsánat. (Nagyon halkan hozzáteszi.) Nem látta a kacsámat?

A FUVOLÁS ÖREG: Mit mondtál?

CLIMANDO: Hát, hogy bocsánat (rövid szünet után hozzáteszi), nem látta akacsámat?

A FUVOLÁS ÖREG: Hogy mondod?

CLIMANDO: Hát hallgasson ide: bocsánat (Szünet.), nem látta a kacsámat?

A FUVOLÁS ÖREG (Tágra nyílt szemekkel.): A kacsádat?

MITA: Igen, azt mondta, a kacsáját.

CLIMANDO: Ketten egy ellen könnyű.

MITA: Tényleg ketten vagyunk.

A FUVOLÁS ÖREG: De ő is egy, összesen csak eggyel kevesebb.

MITA: Tényleg, tízzel kevesebben is lehetne.

A FUVOLÁS ÖREG: Ha tízzel kevesebben volna, adnék neki.

MITA: Én meg vennék tőle.

29

CLIMANDO: Eggyel kevesebb, az is nagy különbség. Például nemrég Sató belesze-retett egy pillangóba akit a zsebébe rejtett és mivel nem tudta hogyanvalljon szerelmet neki felmászott egy székre és arról énekelt hogy aszerelemnek őszibarack-íze van míg a pillangónak eszébe nem jutotthogy mivel nemsokára jön a fagy ki fog önteni a folyó és a legjobbvolna elröpülni egy kórházi pavilonba ahol szomorú a hangulat mertkrumplit őriznek de a sok krumplinak amely ragyogó napfényhezszokott és nem a szomorú hangulathoz lett sok kék zászlója a kék zász-lókkal vörös napraforgók támadtak a városban a vörös napraforgókkalzöld pipacsok és a zöld pipacsokkal csalogányok (hevesen) és acsalogányokkal izzólámpák és az izzólámpákkal cipők és a cipőkkeltollak és a tollakkal pedellusok és a pedellusokkal pamacsok és apamacsokkal .....

A FUVOLÁS ÖREG (Közbevág.): Igen, igen, egyetértek, de ott szemben ott állnak acsendőrök és egyik pillanatról a másikra itt lehetnek, hogy elvigyenektiteket a börtönbe. Csak a parancsnokra várnak.

CLIMANDO: A parancsnokra?

A FUVOLÁS ÖREG: Igen.

CLIMANDO: Milyen fontos vagyok!

A FUVOLÁS ÖREG: Nem annyira, mint én.

CLIMANDO: De maga öregebb.

MITA (Jobbra mutat.): Nézd, már jön az egyik.

CLIMANDO: Melyik a parancsnok?

A FUVOLÁS ÖREG: Egyik sem.

CLIMANDO: Akkor miért jön?

A FUVOLÁS ÖREG: Ez fog vigyázni rátok, amíg a parancsnok megérkezik.

CLIMANDO: A parancsnokoktól kiver a veríték.

MITA: Igen, de sok mindent el tudnak intézni.

CLIMANDO: Miért?

MITA: Mert különben ad nekik otthon a feleségük.

CLIMANDO: Juj micsoda nők.

(belép egy CSENDŐR.)

CSENDŐR: Karakacsicsó, Korokocsocsó, Csi, Csu, Csa, Karakacsí.

30

MITA: (A FUVOLÁS ÖREG-hez): Mit mond?

A FUVOLÁS ÖREG: Valami Csa cse csiről beszél.

MITA: Milyen furcsa.

A FUVOLÁS ÖREG: Nincs aki értené őket.

(A CSENDŐR dühösen fordul MITÁ-hoz és A FUVOLÁS ÖREG-hez.)

CSENDŐR: Karakacsicsó, korokocsocsó, csi, csu, csa, karakacsí.

(MITA és A FUVOLÁS ÖREG kissé rémülten elhúzódik a barátaitól.)

A FUVOLÁS ÖREG: Meg akar ütni minket.

MITA: Megteheti.

A FUVOLÁS ÖREG: Nem valami magas.

MITA: De biztosan jól tud köpni.

A FUVOLÁS ÖREG: Ah!

(A méltatlankodó CSENDŐR újból feléjük fordulva beszél, míg el neméri, hogy kimenjenek a színről.)

CSENDŐR: Karakacsicsó, korokocsocsó, csi, csu, csa, karakacsí.

(Azután APAL-hoz fordul, akit fölébreszt. Azután szívélyes hangonveszekszik APAL-lal és CLIMANDÓ-val.)

Láma, lali, lala, lele, limolalai, lelimala, lamalemo.

(A CSENDŐR kimegy és egy nyugággyal jön vissza, amelyre lefekszik.Elővesz egy könyvet és olvasni kezd.)

CLIMANDO: (APAL-hoz.): Mi történt?

APAL: Gyilkoltunk.

CLIMANDO: Most mit csinálsz?

APAL: Alszom, amíg el nem visznek.

CLIMANDO: Alszol, most? És ha a csendőr ütni kezd, amikor a legkevésbé várnád?

APAL: Annál kevésbé fogom érezni.

CLIMANDO: Azt hiszem, nem kéne aludnod, miért is kéne?

APAL: Hogy ne kelljen beszélnem..., hogy ne kelljen hallanom, amit beszél-nek.

31

CLIMANDO: Rosszul beszélek? Akarod, hogy mondjak neked verseket, amiket kicsikoromban tanítottak nekem? Persze sose mondod, hogy beszéljekneked bármiről. Nem tudom, mi tetszik neked. Mondd, hogy beszéljekvalamiről, ami tetszik neked, Apal. Nagyon jól tudok beszélni tyú-kokról és lépcsőházakról, angyalokról és szöcskékről, és triciklikről ésgólyákról és halakról és ételekről... Mit akarsz, Apal, miről beszéljek?

APAL: Semmiről.

CLIMANDO: Ezt azért mondod, mert pikkelsz rám.

APAL: Nem.

CLIMANDO: Ah! Tudom, jobban szeretnéd, ha a fuvolás öreg beszélne hozzád, mertő tapasztaltabb és fuvolázni is tud.

APAL: Nem.

CLIMANDO: Fáradt vagy!

APAL: Nem vettem észre.

CLIMANDO: Észre kéne venned, hogy az egyik dolog nem ugyanaz, mint a másik...Aha! Már tudom, azért alszol folyton, mert álmos vagy.

APAL: Igen.

CLIMANDO: Miért nem mondtad előbb.

APAL: Nem tudtam.

CLIMANDO: (Lassan, bőbeszédűen.): És ha azelőtt nem tudtad, most honnan tudod?érthetetlen rendet kell tartani az ember először végiggondolja mit kelltennie azután megpróbálja megtenni amit gondolt ha meg sem lehetkísérelni akkor fölhagy vele és következésképpen nem teszi meg de hameg lehet kísérelni akkor megteszi amit lehet hogy majdnem valóraváltsa a szándékát de ha megteszi amit lehet hogy majdnem valóraváltsa a szándékát és nem lehet akkor fölhagy vele de ha lehet akkorúgy kell tennie hogy minden további körülményeskedés nélkül tettéváljon a gondolat anélkül hogy a szándékaira vagy a lehetőségeiregondolna hogy lehessen valami bizonyosság de abban az esetben ha agondolatban nincs szándék akkor lekókad végül is azt mondom nekedhogy rendet kell tartani rendet mindig tudni kell mit is mondtunk azimént mert kimondtuk amit tenni fogunk és amit meg is teszünk ez az amódszer amit a fuvolás öreggel szemben használok ezért győzöm lemindig ő azt mondja folyton csapdát állítok neki én csapdát! ugye hogynem?

(APAL nem válaszol, félig alszik.)

CLIMANDO (Kiabál.): Apal, ne aludj.

32

APAL: Jó.

CLIMANDO: .... ez a jelszavam „tudni mit tehettünk és mit nem tettünk meg mindentmindent tökéletesen elrendezni” végül is gondolkodó emberek vagyunkezért nem értem ezt hogy nem emlékeztél arra amit majd teszel semarra amit tegnap tettél és ez mind a rend hiánya miatt van rendet kelltartani egyenes értelmes úton járni a lehető legjobb magatartásra kelltörekedni (Kiabál.) apal! ne aludj!

APAL: Megteszem ami tőlem telik.

CLIMANDO: folytatom sokkal világosabban látod majd az egészet ha megvilágítomegy példával egy úr ment a kezében egy üveg bor és azt mondta nekiegy öregasszony aki egy másik úr kapujában üldögélt „miért visz együveg bort amikor négy elefántot is vehetett volna a piacon?” amire az úrazt válaszolta „nem vettem négy elefántot mert még nem találták föl”figyelsz apal? mi van veled, haver?

APAL: Álmos vagyok.

CLIMANDO: Az a helyzet, hogy, ha alszol, elunom magam. És ha elunom magam,akkor szomorú leszek.

APAL: Akkor majd megerőltetem magam és nem alszom.

CLIMANDO (Méltósággal.): Az én kedvemért nem kell.

APAL: Jó.

(APAL lefekszik aludni.)

CLIMANDO: Csak azért mondtam, hogy lássam, mit csinálsz.

APAL (összeszedi magát): Ah!

CLIMANDO: Nem gondolod, hogy a börtönben majd unatkozni fogunk?

APAL: Nem gondoltam rá.

CLIMANDO: És mivel fogunk foglalkozni?

APAL: Hamar észrevesszük majd, hogy mindjárt megölnek.

CLIMANDO: Mindjárt megölnek?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Azért, amit azzal a pénzes alakkal csináltunk?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Hagyják, hogy bocsánatot kérjünk?

33

APAL: Nem tudom.

CLIMANDO: És biztos megölnek?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Akkor elmegyek.

(CLIMANDO fölszáll a triciklire, hogy megszökjön.)

CSENDŐR: (Dühösen.) Karakacsicsó, korokocsocsó, csa, cse, csi, karakacsí.

(CLIMANDO leszáll a tricikliről és visszaül APAL mellé.)

CLIMANDO: Akkor igaz, hogy megölnek.

APAL: Igen.

CLIMANDO: Mindkettőnket?

APAL: Igen.

CLIMANDO: Egy nem elég nekik?

APAL: Nem.

CLIMANDO: De hát mi csak egyet öltünk meg.

APAL: Igen.

(Szünet.)

CLIMANDO: Hát ne hidd, hogy ez tetszik nekem. Hogy most megöljenek.

APAL: Mindegy.

CLIMANDO: Hogyhogy! Pont most! Amikor a legkevésbé várná az ember!

(Csönd.)

CLIMANDO: És te mit gondolsz erről?

APAL: Miről?

CLIMANDO: Erről, hogy megölnek minket.

APAL: Keveset.

CLIMANDO: Apal, sajnállak.

APAL: Köszönöm.

34

CLIMANDO: Jó, ne hidd, hogy magam miatt sajnálom, csak az bosszant, hogy ilyenhirtelen van az egész. Inkább miattad sajnálom, Apal.

APAL: Bah! Ne nyugtalankodj.

CLIMANDO: Mit akarsz, mit tegyek érted?

APAL: Hagyj aludni.

CLIMANDO: Nem fogsz félni?

APAL: Nem.

CLIMANDO: Jól van, szia. Pihenj!

(CLIMANDO néhány kört tesz a CSENDŐR körül, megpróbálja elolvasnia könyv címét. APAL alszik. Bejön MITA, négykézláb. Láthatóan fél,hogy a CSENDŐR észreveszi őt.)

MITA (Suttogva.): Psszt! Climando.

CLIMANDO: Mita!

(MITA megközelíti CLIMANDÓ-t.)

CLIMANDO: Bújj el jól, hogy a csendőr meg ne lásson.

MITA: Nem lát meg, olvas.

CLIMANDO: Igen, de nagyon gyorsan olvas.

MITA: Én gyorsabban olvasok.

CLIMANDO: Jól van, légy óvatos.

MITA: Mit fognak veletek csinálni?

(MITA továbbra is összehúzódik, a földre hajol.)

CLIMANDO: Börtönbe fognak csukni minket és azután megölnek.

MITA (Döbbenten.): Megölnek?

CLIMANDO: Már megint a babonáid.

MITA: Nem, Climando. (Szünet.) Akkor ki kéne valamit találnod, hogymegszökjetek a börtönből.

CLIMANDO: Nagyon nehéz.

MITA: Mekkora pácban vagytok.

CLIMANDO (Megtalálta a megoldást, örül.): Hosszú lábam van, el tudok futni.

35

MITA: És ha ők nem tudják, hogy hosszú lábad van?

CLIMANDO: Majd én megmondom nekik.

MITA: És ha elkapnak?

CLIMANDO: Igaz. Jobb lesz, ha mesét mondok nekik.

MITA: Igen, igen, te sok szép mesét tudsz.

CLIMANDO: Ez az, ha elkapnak, elmondok nekik egy mesét és meggyőzöm őket.

MITA (Nagyon lelkes.): És elmondod nekik a mesét a kiscsacsiról, akiTexasba ment és egy „V”-t formált a füleivel, mert ezt remekül tudod.

CLIMANDO: Nem, nem, azt nem, mert még azt mondják, politika van benne.

MITA (Visszaemlékszik.): Jó, akkor elmondod nekik azt arról a lóról, amelyikbeleszeretett egy teleszkópba, mert azt hitte, hogy birka.

CLIMANDO: Ez se fog tetszeni nekik, azt mondják majd, hogy nem értik és majdelevenen meg akarnak égetni.

MITA: Igen, ez a baj, ha olyasmiről mesél az ember, amit a többiek nemértenek.

(Szünet.)

CLIMANDO: Szerinted melyiket mondjam el nekik?

MITA: Mondd el nekik, hogy szeretsz engem.

CLIMANDO: Aha! Ez jó... milyen szép... De ehhez az kell, hogy velem legyél, hogyamikor azt mondom „szeretem a fehér, sima, nagy térdét”, fölemel-hessük a szoknyádat és megmutathassuk nekik. És hogy amikor aztmondom: „van egy picike fehér kis bajuszkája, amit nagyon szeretek”,meg tudjuk mutatni. És amikor azt mondom, hogy a szemed zöld ésolyan szép, mint a tricikli volt, mielőtt csúnya lett, és a hajad szőke,mint a friss kenyér, akkor ott kell, hogy legyél, hogy lássuk egymást ésők is téged. És amikor azt mondom (közeledik MITÁ-hoz), hogymegcsókollak...

CSENDŐR (Félbeszakítja a beszélgetést.): Karakacsicsí, piripipipí.

(A CSENDŐR, amikor beszél, nem emeli föl a tekintetét a könyvből.)

CLIMANDO: Mit mondott?

MITA: Karakacsicsa, piripipipí.

CLIMANDO: Nem, nem, azt mondta, karakacsicse, piripipipe.

36

MITA: Ne ellenkezz velem folyton.

CLIMANDO: Nem ellenkezem. Világosan azt mondta, hogy karakacsicse, piripipipe.

MITA: Mennyire szeretsz ellentmondani és vitatkozni.

CSENDŐR: Karakacsicsí, piripipipí.

(CLIMANDO félénken megközelíti a CSENDŐR-t.)

CLIMANDO: Uram, azt mondta, hogy karakacsicse, piripipipe, vagy azt, hogykarakacsicsa, paripipipí?

(A CSENDŐR négyet csettint a szájával és egyáltalán nem törődikCLIMANDÓ-val.

CLIMANDO, hogy megbékítse a CSENDŐR-t, egy sor holmit vesz elő atriciklin lévő ládából és szerényen átadja őket: egy franciakulcsot, egykartondobozt, két üvegcsövet, egy ütött-kopott bilit, egy naptár kitépettlapjait, egy szelencét. A CSENDŐR egyetlen kézmozdulattal szétcsap atárgyak között, anélkül, hogy egyetlen pillanatra is abbahagyná azolvasást.)

CLIMANDO (MITÁ-hoz.): Biztosan észrevette, hogy itt vagy velem. Jól bújj el,különösen a szoknyád szélét rejtsd el. Én majd sétálgatok, hogyálcázzalak.

(CLIMANDO sétálgat.)

CLIMANDO: A tricikli vezetőjének kötelességei.... (kántál, mint egy vizsgán) ... akövetkezők... meghatározás... osztályok... az agglegényeket illetőleg...

(MITÁ-hoz fordul.) Nem folytathatom így, mert még észreveszi, hogyezt nem tudom.

MITA: Akkor mondd el sokszor ugyanazt.

CLIMANDO (Sétálgatva.): Ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz.

(CLIMANDO fel-alá járkál és ismételgeti az „ugyanaz”-t.)

MITA (Pisszeg neki.): Figyelj, Climando, változtass a hangsúlyon, mert mégészreveszi, hogy mindig csak ugyanazt mondod.

CLIMANDO (Valahányszor kimondja, hangsúlyt vált.): Ugyanaz ....

(CLIMANDO néhányszor megismétli a szót, mindannyiszor változtatva ahangja csengésén és a hangsúlyon.)

(MITÁ-hoz.) Figyelj, fáradok.

MITA: Nem volna szabad elfáradnod.

37

CLIMANDO: De ha már mindjárt meghalok.

MITA: És azt hiszed, ez följogosít arra, hogy úgy viselkedj, ahogyan csakkedved tartja.

CLIMANDO: Hát más már nem is hiányzott.

MITA: Hát én azt mondom, hogy nem. Én is meghalok és Apal is és az öreg is,de ettől még nem tesszük azt, amit csak akarunk.

CLIMANDO: Micsoda könyörületesség.

MITA: Vagy talán azt hiszed, hogy azért, mert te már az idejét is tudod,előjogaid vannak?

CLIMANDO (Ijedten.): Nem tudom.

MITA: Amit veled tettek, inkább szívesség.

CLIMANDO: Nem vettem észre.

MITA: Azonkívül te sem fájdalmat nem fogsz érezni a halálodkor, sem semmiolyat, amit majdnem mindenki, aki meghal.

CLIMANDO: De, hogy megöljenek, bántani fognak.

MITA: Ne hidd. Mert igaz, hogy bántani fognak, de amikor fájni fog, akkormár halott leszel.

CLIMANDO: Milyen jó.

MITA: Fantasztikus.

CLIMANDO: És azután?

MITA: Azután az égbe mész.

CLIMANDO (Kedvesen.): Az égbe! Igen, igaz, az égbe megyek a birkákkal és avillamosokkal és a csacsikkal, akik „V”-t formálnak a fülükkel és atriciklisofőrökkel és a gyerekekkel a parkból és a fuvolán és hegedűnjátszó öregekkel és a kis apácákkal és a falevelekkel...

MITA (Félbeszakítja.): Én is oda megyek.

CLIMANDO: Igen, és Apal.

MITA: Apal? Apal nem, ő túl sokat tud.

CLIMANDO: Igen, de úgy tesz, mintha nem, és jó és egész nap alszik, hogy senki sevegye észre, hogy mennyit tud.

38

MITA: Hát az égben nem fog aludni. Szép is volna! Gondolj arra is, hogyvalaki más helyét foglalná el.

CLIMANDO: Figyelj, Mita. Hová fogunk vizelni az égben?

MITA: Az égben nem vizelnek, tudhatnád.

CLIMANDO: Milyen kár.

MITA: Majd hozzászoksz.

CLIMANDO (Lelkesen.): Mita, milyen okos vagy, mindent tudsz.

MITA: Hát persze.

CLIMANDO: És mit csinálok majd az égben nélküled?

MITA: Ne aggódj, nem jársz rosszul. Én rosszabbul járok, mert nem láthatommajd ezt a szép pár csizmádat.

CLIMANDO: Ha akarod, Mita, megengedem, hogy átvedd a helyemet, hogy tégedöljenek meg helyettem.

MITA: És azt hiszed, a csendőrök hülyék és nem veszik észre?

CLIMANDO: Nagyon egyszerű, fölveszed a ruhámat, és amikor azt mondják:„Climando, most megölünk”, akkor azt mondod: „Alázatos szolgája”.

MITA: Csak azt mondhatom, hogy cselédlánya.

CLIMANDO: Nem, mert akkor észreveszik.

MITA: De én nem tudok hazudni. Ha az ember az égbe akar jutni, nem szabadhazudnia.

CLIMANDO: Most aztán jól megcsináltuk.

MITA: Észrevetted, hogy minden részletre figyelnem kell?

CLIMANDO: Igen.

MITA: Ha nem figyelnék, hamarosan a pokolra kerülnék.

CLIMANDO (Rémülten.): Ne mondd ki azt a szót, mert ha megismétlem, hatalmasszerencsétlenséget hozok magamra.

MITA: Nem, nem, nem az a szó, hanem sercli. Vagy már elfelejtetted?

CLIMANDO: Igaz.

MITA: Emlékezz vissza, hogy hónap végén többször is kimondom, hogyellensúlyozzam, hogy te nem tudod kimondani.

39

CLIMANDO: Figyelj, ebben a hónapban mondtad már?

MITA: Nem.

CLIMANDO: Hát éppen most mondod.

MITA: Sercli, sercli, sercli. Három a spanyol igazság.

CLIMANDO: Mindenki tudja, hogy háromszor kell kimondani. Hallottam, hogy egyúr azt mondta, a csészét a fejünk fölé kell emelni, hogy legyőzzük agravitációt.

MITA: Igen, ez tény, de szerintem akkor is háromszor kell kimondani.

CLIMANDO: Mindig tied kell legyen az utolsó szó.

MITA: Mert sose úgy vitatkozol, ahogy kell.

CLIMANDO: Ez igaz. Figyelj, és mit csinálsz, ha majd meghalok?

MITA: Nem foglak látni többet.

CLIMANDO: Azt akarom, hogy járjál miattam gyászruhában. Tiszta fekete ruhábanés azonkívül egy gyászszalaggal a karodon.

MITA: Nem teszem meg, mert a gyászruhától rám jön a röhögés.

CLIMANDO: Milyen bátor vagy! Bátrabb, mint azok a légionáriusok, akik nevetnek ahalálon. Te még a gyászon is nevetsz.

MITA: Ha akarod, majd mindig csak tintahalat fogok enni.

CLIMANDO: Többet akarnál te, mint tintahalat enni. Remekül elvolnál egyszardíniával!

MITA: Azért kötsz belém, mert nem sokat eszem.

CLIMANDO: Nem, Mita, meg akarok tenni érted mindent, amire vágysz... különösen,hogy nemsokára együtt leszek az égben a birkákkal és a csacsikkal.

MITA: Én is sok mindent akarok tenni érted.

CLIMANDO: Akkor az volna a legjobb, ha egyikünk sem tenne semmit, és ígymegspórolnánk a fáradságot.

MITA: Hogy szeretjük egymást! Egészen egymásba vagyunk gabalyodva!

CLIMANDO (Szerelmesen.): Igen.

(Belép A FUVOLÁS ÖREG lehajtott fejjel, hogy ne lehessen észrevenni,)

A FUVOLÁS ÖREG: Már mindjárt jön a parancsnok, ott van oldalt.

40

MITA: Akkor szólni kéne Apalnak, hogy tudja.

CLIMANDO: Apal jobb szeret aludni.

A FUVOLÁS ÖREG: Állítólag meg fognak ölni titeket, örvendtem a szerencsének.

MITA: Én is.

CLIMANDO: Én is.

A FUVOLÁS ÖREG: Te csak ne örülj. Átkozott egy kegyelemben fogsz részesülni.

CLIMANDO: Hát magának se kéne elégedettnek lennie, mert maga meg semmilyenkegyelemben nem fog részesülni.

A FUVOLÁS ÖREG: Én azért örülök, mert így nem fogok többé vitatkozni veled és nemfogsz legyőzni.

MITA: Fontos szempont.

CLIMANDO: Csak ezért?

MITA: Gyerünk, mondja meg az igazat, ne szégyenkezzék, mondja, hogy aszíve mélyén szereti egy kicsit.

A FUVOLÁS ÖREG (Nagyon szégyenkezik.): De nagyon kicsit, icuri-picurit. Ennyit. (Akörmét mutatja.)

MITA: És te őt?

CLIMANDO: Én is ennyit. (A körmét mutatja.)

A FUVOLÁS ÖREG: Ha akarod, itt hagyom neked a fuvolát, hogy zeneszóra halj meg.

(Átadja neki a fuvolát.)

CLIMANDO (Átveszi, mint egy kincset.): Jó.

A FUVOLÁS ÖREG: Nem utálsz engem?

CLIMANDO: Nem, éppen ezért hordok csizmát.

A FUVOLÁS ÖREG: De ehhez egy bőrkabát kellene.

CLIMANDO: Viszont van két harapófogóm.

A FUVOLÁS ÖREG: De ehhez káposzták kellenek.

CLIMANDO: Viszont van három fogpiszkálóm.

A FUVOLÁS ÖREG: De ehhez három esőkabát kellene.

CLIMANDO: Viszont van négy írógépem.

41

A FUVOLÁS ÖREG: De ehhez négy pamutpizsama kellene.

CLIMANDO: Viszont van öt zoknim.

(Szimultán dialógok.)

A FUVOLÁS ÖREG: De ehhez tíz strucc kellene.

CLIMANDO (MITÁ-hoz.): Mondd meg neki, hogy nem lehet öt zoknim, mert azoknit párosával hordják.

MITA (A FUVOLÁS ÖREG-hez beszél, a fülébe.): Mondja neki, hogy csalás,nem lehet öt zoknija, mert a zoknit párosával hordják.

A FUVOLÁS ÖREG (Nagyon elégedett.): Csalás, csalás, csalás. Nem lehet öt zoknid, mert azoknit párosával hordják. Győztem! Győztem!

CLIMANDO: Nem csap be?

A FUVOLÁS ÖREG: Nem.

(Belép a CSENDŐRPARANCSNOK.)

CSENDŐR (Vigyázzba vágja magát): Karrá!

(A két csendőr beszélgetni kezd.)

CLIMANDO: Apal, kelj föl, mert már itt vannak értünk.

APAL: Megyek.

(APAL nyújtózkodik.)

CLIMANDO: Mita, engem úgyis megölnek, neked adom a csizmámat.

(CLIMANDO leveti a csizmáját és mezítláb marad. A csizmát odaadjaMITÁ-nak.)

MITA (Átveszi.): Kár, hogy már így el van nyűve.

CLIMANDO (A FUVOLÁS ÖREG-hez fordul.): És magának adom a triciklit.

A FUVOLÁS ÖREG (Nagyon lelkesen.): A Triciklit! Simogathatom majd a gyerekeket?

CLIMANDO: Igen.

A FUVOLÁS ÖREG: És a csengettyűket is nekem adod?

CLIMANDO: Igen.

A FUVOLÁS ÖREG: És a szerszámládát is?

CLIMANDO: Igen.

42

A FUVOLÁS ÖREG: És a naptár lapjait?

CLIMANDO: Igen.

A FUVOLÁS ÖREG: És a bilit?

CLIMANDO: Igen.

A FUVOLÁS ÖREG: És a harapófogót?

CLIMANDO: Igen.

A FUVOLÁS ÖREG: És a drótot?

CLIMANDO: Igen. De ne kérjen többet, mert még teknősbékává változik.

A FUVOLÁS ÖREG: Alig hiszem el.

MITA (APAL-hoz.): Téged is megölnek, he?

APAL: Azt hiszem, igen.

MITA: Akkor add nekem a kabátodat, öreg.

APAL: A kabátomat?

MITA: Igen.

APAL: Fázni fogok. Tél van.

MITA: Egyremegy, olyan rövid ideig élsz már.

APAL: Jó. (Leveti a kabátját és odaadja MITÁ-nak.)

(A csendőrök abbahagyják a beszélgetést. A CSENDŐR odafordul MITÁ-hoz és A FUVOLÁS ÖREG-hez és kiáltásokkal elválasztja őket a bará-taiktól.)

CSENDŐR: Karakacsicsó, piripipipí.

(A CSENDŐRPARANCSNOK megbilincseli APAL-t és CLIMANDÓ-t. APAL,akin már nincs kabát, vacog. CLIMANDO egymáshoz dörzsölgeti kétmeztelen lábát, hogy meg ne fagyjon. A FUVOLÁS ÖREG a triciklitsimogatja. MITA a csizmát és a kabátot nézegeti.)

CSENDŐR: Atarrá!

(A CSENDŐR meglöki APAL-t és CLIMANDÓ-t, hogy induljanak. ACSENDŐR és a CSENDŐRPARANCSNOK a két férfi két oldalára áll. Minda négyen kimennek.

43

MITA és A FUVOLÁS ÖREG maradnak a színen. MITA fölveszi APALkabátját és CLIMANDO csizmáját. A FUVOLÁS ÖREG, MITA segítségével,fölszáll a triciklire. MITA vezeti a triciklit. A FUVOLÁS ÖREG a csen-gettyűkkel játszik.

A tricikli keresztülhajt a színen és kimegy.)

F Ü G G Ö N Y