177

fenekéig déli irányban elterjed. A z én térképem en mind a n é g y ú g y hiszem helyesen van berajzolva.

E gyéb irán t a D acitok a R eichsanstalt térképén sin­csenek m ég a többi zöldkőtrachyttól elkülönítve.

9. R hyolit. Ezen kőzet A ndrián térképén nincsen m egjelö lve a következő öt h e ly isé g e n :

a. Hodrusi vö lgyb en A lsó-H ám ornál K o ja tja h e g y ­nek keleti oldalán.

b. U g yan ott W e lk a P ivná hegyen.<*. A p ath i és M ocsár között az O patow ské H oly

h egységen .d. A G aram folyó bal partján P odh ragynál a Szászkő

(Sachsenstein) R h yo litja .e. A G aram nak túlsó partján a Sm olnyk h egyn ek

R h y o litja , m ely a krem nicskai vö lg yn ek túlsó oldalán levővel ugyanazon töm zsöt képezi.

V é g re ama H linnjki R h y o lit is, m ely a m alom köve­ket szolgáltatja, egészen elválva van rajzolva az ottani Perlittől, holott azok határozottan e g y és ugyanazon sza­kadatlan tömzsöt képezik.

10. Bazalt. A R eichsanstalt térképén a k isib lyei bazalt nincsen m egjelölve. A Jasztrabai két éjszak! bazalt k ú ­pot pedig ama térképen R h y o littu ff messze választja el egym ástól, holott azok szakadatlanul összefüggnek. A zon k ivü l nincsen m egjelö lve a bazaltos széles és hatalm as láva-folyam , m ely ama kúpoktól eredvén elterjed egészen a körm öczi v ö lg y oldaláig.

Selm eczen 1871 -diki A u g . 4-dikén.

- Érdekesebb geológiai pontok Selmecz környékéi.Pettkó Ján os tanár úrtól.

I. Közet-telérek. E zek Selm ecz vidékén igen számo­sak, nevezetesen, zöldkőtrachyt - telérek, de a földfölü- leten többnyire csak vonalos irányban heverő kőtöredé­kek által vannak je lö lve . Itt csak olyanokat em elek ki, m elyek a földfölületen is tisztán vann ak feltárva.

Zöldkőtrachyt - telér Syenitben a Hodrusi vö lgyn ek jobb oldalán az alkotó tárnái 2-dik zúzdánál. A telér m in tegy 7 lábnyi vastag, csapása 2 3h- M ellette a Syenit m integy 6 ölnyi távo lságra poronddá m állik széllyel.

M integy 100 lépésnyivel alább S y e n it-te lé r S y en it­ben, falm enetes, csapása iA , szétm álló.

Zöldkőtelér Triász-M észkőben a B élab án yai G yö rg y-

i ? 8

tárna fölött, 2— 3 lábnyi vasta gsá g ga l. A m észkövet fej­tik mellőle, a hátramaradó telér m integy kiálló falat képez.

Hasonló, m integy 4 lábnyi vastag zöldkőtelér Trias mészkőben látható a Szklennói vö lgyn ek jobb oldalán, közel azon ponthoz, és annak alatta, a hol a selmeczi g ya lo g ú t az országuttal egyesül.

K esk en y R hyolittelér Trachytban a selmeczi völgyben a S z.-A n tali malomnak általellenében.

A K ozeln jk vö lg yi R h y o lit azon völgyecskén keresz­tül, mely azt éjszakról határolja, rövid, de m integy 6 láb­nyi vastag nyúlványt ereszt a szomszéd Trachytba. Midőn ezen nyúlványt legelőször láttam, akkor mind a két olda­lán szurokkővel vo lt szegélyezve. A zóta az elmosás tovább haladván, ezen viszony többé nem látható, és a közön- ség-es de igen szétmálló R h y o lit közvetlenül érintkezik a Trachyttal, hacsak legújabban uj feltárás nem ment végbe. E gyébiránt a R h yolitnak a Trachyttal való érintkezése a patak medrében is látható.

K é t hatalmas Bazalttelér T rachytban K isib lyén , azon vizárok m ellett, m ely a B élabányai tóhoz vezet. Ez a B azalt igen ritka Olivin szemek m ellett m ég sokkal ritkább Iserin szemeket tartalmaz, h ely lyel közzel mandolás, és az által ne­vezetes, h ogy az eg y ik telér végén a szomszéd T rachytn ak töredékei találtatnak benne, s h o g y ném ely darabja sarki delejességet mutat. A két telér nem ékül ki, hanem rö g­tön ér véget. Irányuk közel a Calvaria h egy B aialtjára mutat, de valljon összeköttetésben állanak-e azzal, a föld­felületen ki nem mutatható.

2. Több bizonyság van arra, h o gy a Syenit, a D ias és a Trias igen messze terjednek el keletfelé a zöldkő- trachyt alá, m ely azokat elfödi, és hatalm as födem ényt képez rajtuk. A legerősebb bizonyságokat a bányák szol­gáltatják. 1865-ben Lipold és G röger bécsi geo lo go k a végett voltak a R eich s-A nstalttól Selm eczre kikiildve, hogy az itteni érczteléreknek geológiai viszonyait kinyom ozzák. Ezeknek jelentése szerint az „A ra n y asztal“ tárnában H ollókő m ellett W erfeni palákra bukkantak. Továbbá a II-dik József császár altárna a H odrusbányai Zipszer ak­nától a selmeczi A m alia akna felé keletnek vezettetvén körülbelül 400 ölnyire Syenitben van, egyetlen helyt Da- cit töm eg által fé lb eszak ítva ; behat azután A p lit-fé le kő­zetbe, és végre W erfeni rétegeket kétszer vág keresztül, m inthogy azoknak rétegrendszerei egym ásfelé dűlnek és medenczét képeznek, m elybe D acit telepedett. V é g re a

tl-d ik József császár altárnának Selm eczi osztálya A m alia aknától 40 ólriyire nyugotfelé és 70 ölnyire keletfelé Trias képződm ényben áll, meljmek rétegei igen g yen gén dűlnek keletfelé, és 200— 300 Ölnyi vastagságú zöld kőtrachyt tö- m eggel vannak borítva.

Hanem a földfelületen is vannak ezen földalatti el­terjedésnek e lé g g é m egbízható nyomai. Tudniillik a hcd- rusbányai és vihnyei régiebb kőzeteknek töm zsét keletről zöldkőtrachyt h a tá ro lja ; azonban am a régiebb kőzetek keletfelé újra m eg újra k ibukkann ak a zöldkőtrachyt alól.

L egelőször is a R ossgrundi tónak bal oldalán az or­szágút m ellett D ias-féle Q uarczit kicsi részletével ta lá l­kozunk ; tovább keletfelé a Sobó szik lák m eredeznek, m elyek hasonlókép D ias-Q uarczitból állan ak ; vég re a D ias-Q uarczit m ég B élab án ya déli oldalán is m utatkozik. Mind a három pont egyen es nyugotkeleti vonalon fekszik. A zonkívül, a Sobói szik lák közelében és azoktól éjszakra a B élabán yai G y ö rg y tárna fe lett Trias-féle m észkőt lát­hatni.

Ezen jeleneteket m egm agyarázhatjuk, ha feltesszük, h o gy a fenntem lített régiebb közetek a m élységben e l­terjednek keletfelé egészen B élab án yáig, s h o gy az elébb felsorolt a földfelületen látható részeik nem e g yeb ek , mint olyan ormaik, m elyeket a zöld kőtrachyt, v a g y épen nem boríthatott el, v a g y csak o ly g yen ge fődem ényt k é ­pezett rajtuk , h o gy a légköriek hatása idő fo lytán azt könnyen elm oshatta.

M ind addig , m íg a W erfen i palákn ak az A m áli- aknában történt feltárása tudom ásom ra nem jutott, ama D ias és Trias szigetekről azon vélem ényen voltam , h ogy azok nem egyeb ek , mint a h elytálló n a g y töm egtől vég-

- képen elszakadt, a zöldkőtrachyttól körü lvett és benne lebegő roppant rom darabok. — Hanem a Sobói Dias- szigetet és a B élab án yai T riasszigetet a közel bányákban is ism erik n.agy m elységben, és aláju k sehol sem jutot­tak. í g y tehát a bányákban tett tapasztalások az utóbbi vélem ényt épen nem tám ogatják.

H a végre a Tót-Pelsőcz m ellett felbukkanó T ria s­szigetet is íg y m agyarázzuk, akkor a régiebb képződ­m ények m ég sokkal tovább terjednek el keletfelé, a hol közönséges T ra ch y to k által vann ak elfődve.

3 . Ásamoknak (Fossilien) fontosabb leihelyei.Triasféle ásam okat, (M yacites Fassaensis, N aticella

costata s. a. t.) legkönnyebben találhatn i a K o h lb e rg v a g y is S zállásh egjre n , közel a K irá lyszá llá sh o z, a Sel-

13

meczről Sklennóra vezető g y a lo g úttól balra. N aticellák eddig csak is itt fordúltak elé. Többé kevésbé tisztán felismerhető két kupakú k a g y ló k sok más helyen is ta ­lálhatók , de többnyire igen gyéren. V alam ennyi csak kőbél (Steinkern).

Nummulitok V ihnyén ta lá ltatn ak, hanem csak e g y ­néhány ölnyi átmérőjű körben, közel a serfőző házhoz, ettől éjszak nyugotra a mezei út m ellett. A z ottani m észkőnek Conglom erát höm pölyei telvék velők , de egyenként k i nem szedhetők. Azonban a finomabb ragasz­ból egyenként is kim állanak.

Igen szép levél lenyom atok találtatnak Mocsáron, „P ri Z lab e“ nevezett helyiségen , a falúnak tőszomszéd­ságában. A kőzet, m elyben előfordúlnak, részint palás M enilit, részint D iatom éákkal telt sankpala (Peelitschiefer) m elyek majd finom, majd durva Trachyttu ífba vannak betelepülve. Innen már m integy 12 növényfajt határoz­tak m e g , m elyek leginkább a Cerithiák korára mu­tatnak.

Hasonló, de sokkal kevésbbé tiszta és igen ritkán ép levéllenyom atok előfordulnak Selm eczen, a R ib n jk felé vezető út mellett, a B alásféle ház te lek tőszomszédságában. A kőzet fövenyes p a la , m elyen zöldkőtrachittuffok fek­szenek. Ezen képződményben, m ely délfelé elterjed eg é ­szen a S zitn ya alljáig, több helyt barna kőszenet is ta ­lálni. Azon A nthracit, m ely a Selm eczi ércztelérekben, v a g y azoknak szom szédságában, nevezetesen Zsigmond- meg András-aknákban ta lá lta tik , hihetőleg nem egyéb, mint ide tartozó elváltozott barnakőszén.

E lkovásodott növényekre, legdúsabb leih ely H linnjk, a hol azokat a H linnjki v ö lg y torkolatánál, a balra eső kereszt táján , az ottani édesvízi kovárczban bőven ta ­lá ln i , nevezetesen Phragm ites U n geri, T yp h a U ngeri, Glyptostrobus Europaeus, Thuioxylon Hlinnjkianum. E lő- fordúlt ott egyszer e g y kis em lősnek koponyája is, mint kőbél, m elyet M ayer Hermann sülhez rokon rovarevőnek m agyarázott.

Ilia falu tőszomszédságában, a Selm eczi kohótól oda vezető úton, a kereszt körében, az »ott heverő édes vizi kovárcz darabokban hasonlókép találtatnak elkovásodott növényrészek, m elyek közül az Osmundites Schem niczien- sis Ung., m ely szép m egtartási állapotánál fo gva igen nevevezetes, Cordának ásamos A sterochlen ájával, Cotta ásamos T u b icau lisával, de leginkább az élő Osmundá- val rokon.

181

4. K ötm ger (Steinmeer) Víhnyén. í g y neveznek ott e g y a szemlélőt igen m eglepő m élyedvényt, a K am enná R h yo lith eg yn ek keleti tövében, a fürdőháztól éjszaknak negyedóranyira, m ely félig telve van roppant R h y o lit ro­m okkal. A z t v a g y természeti horpadásnak lehet tekin­teni , m elyet a szomszéd K am en n áhegy m eredek és m ég most is kőrom okkal fedett oldaláról legurúló kő- tuskók fé lig m egtöltöttek; v a g y pedig m esterséges m élyez- tésnelc, ha feltesszük, h o gy ott valaha talán m alom követ fejtettek. D e a két m agyarázat közül eg y ik e sem látszik kielégítőn ek.

5. Zapolenka. A lsó Hámor mellett, a Hodrusi v ö lg y ­ben. Ezen elham vadt vulkáni K ráterh ez könnyen eljut­hatni azon az ösvényen, m ely A lsó Hámor felső végétő l délfelé vezet a szomszéd R ich nyaw ai v ö lg y b e , mert az ösvény, m ég mielőtt felérnénk az átjáróra, (melynek neve „M ito“), épen a K rater szélének legalacsonyabb pontján halad el.

A K ra te r nem a hegytetőn v a n , hanem a K o jatju h egyn ek éjszak-keleti meredek o ld a lá n , m agasságának m integy közepe táján. B elseje , m elynek neve az ottani lakosoknál „Jam ini“ azaz gödrös hely, tojásdad v ö lg y e t képez k ifo lyás n é lk ü l, m elynek hossza 160, szélessége közel 400 lépés.

Ejszak-nyugoti vég e nedves években m ocsáros, és tavaszkor békászatra szolgáltat alkalm at, a más k é t h ar­mad be van erdősítve. Itt a fenékből két tompa kúp em elk e d ik , m elyek a K ráter karim ájától csak kesk en y . árok által vannak elválasztva. A z utóbbiban m ég több m ély gödröt láthatni, m elyek az álta l jö ttek lé tre , h o gy a hegyoldalról legurúló kőzet az árkot nem töltötte m eg mindenütt egyarányosan.

A hasonlókép beerdősített kráterkarim a lega lacso ­nyabb az éjszak nyugoti végen, s itt „H úcov W r c h “ ne­vet visel (annyi m in t: hegedűsnek hegye), és innen igen h alk lejtéssel lehet a K ráter belsejébe jutni. A z éjszaki karim a ellenben egész a délkeleti v é g ig m eredekebb. m integy 30 lábra em elkedik a fenék fölé, és „Zapolenka“ nevet visel, a mi annyit jelent, mint „kis kerü let“. A z éjszak nyugoti karim át m aga a K o ja tjn c h egyn ek mere­dek oldala képezi.

Salak-darabokat a V ulkán, ú g y látszik soha se hányt ki, de igenis kiöm lesztett lávafolyam ot, m ely leérkezvén a Hodrusi vö lg yb e , azt egészen elzárta és gátot képezett, m ely most is fenn áll. és „M uránynak“ neveztetik. A

13*

i 82

gátn ak m agassága eredetileg jóval n agyob b lehetett, mert a g á t előtt tó képződvén, és azután a patak ü ledékével m egtöltetvén, az eredeti gátn ak alsó része most el van födve. A p atak később a gáton keresztül szűk medret vájt m agának, m elyben most több zuhatagot képez.

A hodrusí v ö lg y e helyen feltűnő vö lg yfo k o t (Thal­stufe) képez. A v ö lg y feneke a gáton felül és némi tá v o l­ságban a gáton alól majdnem vízszintes, de a két részt m eredek lejtő köti össze.

A kőzet ú g y Zápolenkán mint M urányon sajátságos e g y T rach yt, m elynek hasonlóját az egész vidéken sehol sem találni. N a g y kalapácsosai verve majdnem olyan tom pa hangot át, mint ta jtkő ; azért tökéletlen tajtkőnek neveztem volt. (Berichte über die Mittheilung'en von Freunden der N aturw issenschaften in W ien , V I. kötet, 168. lap, a hol azonban nyom tatási hibából tökéletlen he­lyett tökéletes áll). K ülönben a kőzetnek k rystá lyo s és fehé­res szürke alapján rendszerint sötétebb kiékülő sávok lá t­hatók. m ely utóbbiak néha ü veges létszám ot öltenek.

A Zápolenkát keleti oldalról félkörben R h y o lit veszi körül, m ely ott a Háj h e g y képezi.

6 . Baczur-Dubovai Láva. A nevezett két h elység K o zeln jk tő l keletre fekszik e g y órányi távolságban, és K o zeln jkrő l g y a lo g ú t vezet feléjök a K m otra h egyen á l­tal. A zon v ö lg y m ely B aczúrnál kezdődik, egész D ubo- vo ig délfelé tart, és csak az utóbbi falunál fordul m eg rögtön keletnek. Ezen vö lg yn ek jobb, azaz nyugoti olda­lán e g y bazaltos láva folyam terül el, m ely Baczúr köze­lében kezdődvén, eltart félórányira egész D ubováig. ^Az utóbbi falunak nagyobb része lávára van építve. A láva folyam nak széle az ösvényről már messzünnen felism er­hető, mert rögtön kiem elkedik e g y pár lábnyira a szántó­földekből. M aga a láva igen hasonlít ném ely V ezuvi lá ­vához, szürke, likacsos, és itt-ott lcissebb-nagyobb barna szem eket mutat, m elyeket O livínnak tartok, hanem eg yéb is lehetnek, a mi tehát m egvizsgálásra méltó.

M agát a vö lgyet, m ely a két falut összeköti, robba­nás által képződött vö lgyn ek tartom, és a robbanásnak csak azután kellett végb e mennie, miután a láva már le volt telepítve, m ert különben a láva a v ö lg yb e rohant és azt m egtöltötte volna. Vélem ényem et arra alapítom, h o gy az em lített v ö lg y Baczúrnál rögtön veszi kezdetét, h o gy ugyanott a vö lg yn ek fenekét tó foglalja el, mint például az E ifeli „M aar“-oknál, h o g y a két falunak környéke ba­zaltból áll, és végre, h o gy félórányi távolságban Osztro-

Iáka közelében szám talan szögletes nagy bazalt-tuskó he­ver az ottani hatalm as Lösz rakodvány fölületén. Ezen tüskök nem juthattak mostani h elyökre folyó víznek ereje által, m ely a Lösz rakodványt okvetlenül elhordta volna ; de nem juthattak oda jegesek által sem, mert akkor, a környező m agasabb h egy ek mind T rach ytb ól állván, a jegesek v a g y csupán csak trachyt-tuskókat vittek volna oda, v a g y lega láb b azokat is. í g y tehát csak azon felte­vés marad hátra, h o gy a bazalttuskók levegőn át repültek mostani helyökre.

Selm eczen, 1871. aug. 6-kán.

- i 8 j -

A Selmee/iVidéki ércztclérek viszo­nyai.

. Platzer Ferencz úrtól.A zon m egtisztelő föladatot nyervén, az igen tisztelt

társu lat tagja in ak némi adatokat az itteni bányászat kö ­réből szolgáltatni, elhatározám azt kettős tekintetből m eg­tenni, és pedig geo ló g iai (különös tekintettel az érez e l­osztás feltűnőbb tünem ényeire) és gazdászati szempontból, m egvilá g ítva a nagyszerű üzem részleteit.

A geológiai részt illető leg nem tekinthetem fölada­tom nak részletes leírásba bocsátkozni, o ly tekin télyes fér­fiak mint P ettko , Faller, L ipoid teljesítvén azt; és csak inkább a tudtomra figyelm en kívül h ag yo tt jelen ségek fölsorolását m egkísértem .

L egelőször föltűnő jelenség a jövedelm ező telérek határolása. Selm eczen ezen határt kép ezik a vízválasztók Hodrus V ihn ye között, és pedig a teplai vö lg yb e nyúló m ellék — ú gyn evezett R u d lo va v ö lg ytő l kezdve, egész az ú gyn e­vezett K o sá rv ö lg y ig , m ely a szólaknai tavakn ál a stefultói vö lg yb e m élyed ; a stefultói v ö lg y m aga egészen a sel- meczi v ö lg yb e m élyedéséig: továbbá a selm eczi v ö lg y egész közel a lcóroda te lérig ; innen a határ párhuzam o­san a telérrel vonul m egkerülve a C alvária h e g y e t B éla- bányafelé egész a R u dlova v ö lg y szádájától B élabánya fölé vezetett keresztvonalig.

Ezen határ három nagyob b m edenezét b éfoglal, és pedig a szélaknai, selm eczi és a bélabányait. A z első, a legn yu gotib b , az átellenes pontról egészen áttekinthető, és délkeleti határvonalul a stefultói v ö lg y e t bírja; m ig a selmeczi medencze két hosszant kinyúló előfok által h á­