FO LDTANI KÖZLÖNYXXXIX. KÖTET. 190!). -DECKMIlKi:. 10 R FÜZET.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT mély

fájdalommal jelenti

GÜLL VILMOSfáradhatatlan másodtitkárának s a Földtani Közlöny

társszerkesztőjének, m. kir. elsőosztályú geológusnak

1909. évi november 15-én, 33. életévében váratlanul

bekövetkezett korai halálát.

Á L D O T T L E G Y E N E M L É K E '

t

5 2 4 rr KADIC OTTOKÁR

PALEOLIT» IS KŐESZKÖZÖK A HÁMORI SZELETA-BARLANGBÓL.

Dr. K adic O ttokár -tó i .

A szinvavölgyi diluviális ember kérdésére vonatkozó jelentésem ­ben 1 azokról a barlangkutatásokról számoltam be, melyeket 1906. és1907. években végeztem Hámor vidékén. Több átvizsgált barlang kö­zül csupán a Szeletabarlangban találtam olyan biztos jeleket, melyek

a diluviális ember nyomaira engedtek következtetni. Ebben a barlang­ban 1907. év végéig három ásatást végeztem és pedig 1906-ban őszkor

egy-két heti próbaásatást és 1907-ben tavaszkor és őszkor egy-egy hat­heti rendszeres ásatást. E kutatások eredményeiről a fönt emlitett je len­

tésemben számoltam be.Jelentésemnek megjelenése óta 1908-ban tavaszkor további hat

hétig ásattam. Ezenkívül alkalmam volt Ausztriába tett tanulmány-

utamon a Szeletában talált paleolitos kőeszközöket külföldi anyaggal összehasonlítani. Mindezek az események arra késztettek, hogy a szinva­völgyi diluviális emberről e második jelentést is közöljem.

1. Je len tés Ausztriába tolt tanulmányutamról.

A mint a paleolitos kőeszközök révén bebizonyult, hogy a dilu­

viális ember a Szeleta barlangban élt, első dolgom ez eszközök beható

megvizsgálása és a kulturaszint megállapítása volt. Minthogy a szele-

tai, a miskolci mellett, jelenleg az egyedüli paleolitlelet Magyarországon ; kénytelen voltam a külföldön összehasonlító anyagot keresni. Elsősorban

természetesen az ausztriai, különösen a legközelebb álló morvaországi diluviáliskorú lelethelyeket kellett tekintetbe venni.

Ilyen körülmények között a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságá­nak előterjesztésere a földmívelésiigyi miniszter engedélyével 1908. évi februárius hó 5-étől februárius hó 19-éig terjedő tanulmányutat tettem.

Legelőször Wienben, a cs. és k. Naturhistorisches Hofmuseum

prehistoriai gyűjteményét látogattam meg, hol több napon át S zombathy

J ózsef dr. kormánytanácsos és O ber m a ier H ugó dr. urakkal értekez­

tem. Mindenekelőtt egy franciaországi összehasonlító gyűjteményt néz-

1 K a d i c O. — Adatok a szinvavölgyi diluviális ember kérdéséhez. (Földtani Közlöny, XXXVII. köt. pag. 333—345.) Budapest, 1907.

PA L E O L IT O S KŐ ESZ K ÖZ Ö K A HÁ MORI S Z E L E T A -B A R L A N G B O L .

tem meg abból a célból, hogy az egyes diluviális kulturaszintek összes

typusaival megismerkedjem; ez után pedig a kiállított ausztriai és

morvaországi anyagot tanulmányoztam.O b er m a ie r H ugó szives volt a magammal hozott paleolitos tár­

gyakat egytől-egyig behatóan megvizsgálni és meghatározni. Kitűnt, hogy a szeletai paleolitos kőipar egy typusos s o l u t r é e n , melyben, különösen a gondosan megmunkált babérlevélalakú begyek vannak nagy

számban képviselve.Wienből Telcre utaztam, Morvaországba, hogy M áska K ároly igaz­

gatónak hires magángyűjteményét megtekintsem. Az itt fölhalmozott

rendkivül gazdag Predmostról és strambergi barlangokból kikerült arheo-

logiai, paleontologiai és antropologiai anyag valóban bámulatba ejtett.

A szeletabarlangi paleolitok a predmosti typusokkal meglehetősen egyez­nek, mig azonban a rendkívül gazdag predmosti gyűjteményben csak

egynehány jobban megmunkált babérlevélalakú kőeszközt találtak, a

Szeletabarlangban gyűjtött 90 darabból álló paleolitsorozatnak 16 da­rab gyönyörűen megmunkált példánya van. Figyelemre méltó a píed-

mosti anyagban talált obszidián penge is. M aska K ároly szerint obsidián

Morvaországban nem fordul elő s minthogy gyűjteményem több dilu­

viális obszidián eszközt tartalmaz, mely bizonyára Tokaj vidékéről szár­mazik, nem tartom kizártnak, hogy a solutréeni időszakban Morva­ország és Magyarország között az emberek csereviszonyban élhettek.

A következő állomás Praha volt, hol Píc J ózsef dr. múzeumi őr

úr kíséretében a Böhmisches Landesmuseum prehistoriai gyűjteményé­ben a Jenerálka és Lubna téglavetők telepén talált tárgyakat néz­tem meg.

Utazásomnak utolsó állomása Brno volt, hol a föllendülésben

levő Mährisches Landesmuseum kis prehistoriai gyűjteményét tekintet­tem meg A bsolon K ároly dr., múzeumi őr úr társaságában.

Mindazoknak az uraknak, kik tanulmányutamon útbaigazítással és

jótanácscsal támogattak, e helyen is legjobb köszönetemet nyilvánítom.

II. A Szeleta-barlancjban lí)08-ban vécjzeU ásatásokról.

Az 1907. évben végzett eredményes ásatások a m. kir. föld- mívelésügyi minisztert arra késztették, hogy a m. kir. Földtani Intézet

előterjesztésere a Szeleta-barlangban megkezdett vizsgálatoknak folyta­tását elrendelje. Ennek következtében 1908 tavaszán (május 4—június

21-ig) Hámor vidékén a rendszeres ásatásokat folytattam. Főcélom most

az volt, hogy a paleolitos kőeszközök elterjedéséről tiszta képet nyer­jek és ezekből lehetőleg sokat gyűjtsék. Ennek következtében két irány­ban ásattam. Legelőször a barlang talpát 0'5— 0'8 m mélységre ásat-

35*

Dl KADI C OTTOKÁR

tarn, hogy a kőeszközök horizontális elterjedését megállapítsam. Ez az

ásatás már azért is fontos volt, mert e legfelsőbb rétegkomplexum az

alluvium és diluvium határát tartalmazta. Ez után az előcsarnokban a

múlt évben kiásott gödör ásatását minden irányban folytattuk és m é­lyítettük abból a célból, hogy megállapítható legyen, milyen mélyen

terjednek a kőeszközök. Ez az ásatás szintén fontos volt, a mennyiben

a szeletai ősember kultúrájának fejlődését tárta elénk.Az ásatások eredményei a talált tárgyak tekintetében minden m os­

tanáig végzett kutatást fölülmúlták. A fauna több fajjal, nevezetesen

kevés barlangi hiéna, barlangi oroszlán, barlangi farkas, ló, szarvas-

marha és egy kisebb ragadozó számos fogának maradványaival gyara­podott. Paleolitos kőeszközökből pedig közel 300 darabot gyűjtöttem. Ezeken kívül meggyőződtem, hogy a kőeszközök nemcsak a fölső szin­tekben, hanem 3 m mélységben is nagy számban vannak.

A bprlang kitöltését petrografiiai és paleontologiai szempontból két egymástól jól megkülömböztethető részre, egy alluviális és egy dilu­viális részre lehet osztani.

Az aUuvinni fekete agyagból, vagyis jobban humusból és guánó-

ból áll. E rétegsorozat paleontologiai jellegét egy récens emlős fauna

adja. Az arheologiai tartalom csiszolt csont és kőszerszámokból, pat­tintott tűzkődarabokból és diszített neolitos agyagedényekből áll. Az

alluviális lerakódások 0 ’2— 1*2 m vastagok; az előcsarnokban, a hol mély gödröt töltenek ki, vastagságuk közel 3 m.

A dilurhon fönt sárgásszürke, lefelé sárgásvörös és legalul sárgás­barna agyagból áll, mely végig mészkőtörmeléket tartalmaz. E hatal­mas rétegkomplexum paleontologiai tartalma részint feltört, részben

koptatott és igen kevés ép barlangi medvecsontból áll. Az emberi kul-

tura-maradványok itt kizárólag paleolitos kőeszközökből állanak, melye­ket majdnem minden szintben elszórva találtunk. A főfolyosó hátulsó

részében a felső sárgásszürke és sárgásvörös rétegkomplexum közé egy

0*2— 0*8 m vastag kulturaréteg ékelődik, mely szénporból, faszénből és

megégetett medvecsontokból áll. A diluviális üledékek vastagsága az

előcsarnokban f> m, a főfolyosó hátulsó részében 3 m.Minthogy a barlangkitöltést sem petrografiai, sem paleontologiai

alapon tovább tagozni nem lehet, az egész rétegsorozatot 0*5 m vastag

szintekre osztottam, hogy az egyes tárgyak vertikális elterjedéséről leg­

alább mesterséges sorozatot kapjunk.

III. A Szeleta-barlaiujban talált k őeszk özök leírása.

A Szeleta-barlang diluviális rétegeiben talált emberi eszközök ki­

zárólag kőeszközök.

P A LE OL IT O S KŐ ES ZK ÖZ Ö K A HÁMOKI S Z K L E TA -B AR LA N GB Ú L.

Az a n y a g t o k é p e n k é k e s s z ü r k e , t ö m ö t t p a l á s a n r é t e g e z e t t c a l c e -

d o n , a z u t á n l i m n o q u a r c i t , m e l y n e k s á r g á s f e h é r t ö m e g é t k é k e s ka i-

c e d o n e r e k já r j á k á t ; v é g re o l y a n d a r a b o k a t is t a l á l n i , m e l y e k c a l c e d o n -

o p á l b ó l , c a l c e d o n j á s p i s b ó l , o p á l b ó l é s q u a r c b ó l k é s z ü l t e k .

A kőeszközök megmunkálására nézve minden átmenetet találunk

a szabálytalan, amorf szilánkoktól kezdve egészen a gondosan meg­munkált babérlevélalakú hegyekig. A megmunkálás fokát illetőleg a

következő csoportokba oszthatók be.1. Merj munkálati an , amorf szilánkok. Ide tartoznak mindama retu­

sokat nélkülöző nyers darabok, töredékek és szilánkok, melyeken a

nyoma sem látszik annak, hogy ezeket az ember valaha használta, vagy megmunkálta volna. Hogy ezeket mégis emberi kéz készítette, bizonyítja az a körülmény, hogy valódi kőeszközökkel találtattak és

hogy ugyanabból az anyagból készültek. Ezek bizonyítékul szolgálnak, hogy a szeletai ősember szerszámjainak legalább is egyik részét a bar­langban készítette.

2. Retusozott, amorf szilánkok. Ezek valóban használt vagy meg­munkált, szabálytalan, legnagyobbrészt poliedrikus töredékek, melyek­nek élei és hegyei többé-kevésbbé retusozva vannak és így mint

valódi eszközök fölismerhetők. Ezeket némileg eolitokkal hasonlíthat­

juk össze.

3. Céltudatosan megmunkált eszközök. Céltudatosan elkészített és bizonyos célt szolgáló alakok, úgymint kések, vakarok, kaparok, fúrók,

hegyek stb.4. Babérlevél-alakú hegyek. Gondosan kikészített vékony kőszerszá­

mok á feuille de laurier a lakban; köröskörül élesek, széles sekély pat­tintásokkal.

A következőkben adom néhány typusos szeletai kőeszköz rövid

leírását. E leírásnál azt az eljárást fogom alkalmazni, melyet H ermán

O ttó a bükkhegységi paleolitokra vonatkozó munkájában1 használt. Az

arheologiai meghatározást, mint említettem, dr. O ber m a ier H ugó úr végezte, a mineralógiait dr. S chafarzik F er enc tanár úrnak köszön­

hetem.1. Rövid, vastag töredék, melynek alsó része tompa hegybe van

kidolgozva. A darab igen jó fogású s úgy látszik szúróeszköz gyanánt

szolgált. A mállási kéreg részben megvan, patina hiányzik. Az anyag

világosan réteges kékesszürke calcedon. Hosszúsága 45 mm, magassága

41 mm, vastagsága 20 mm.

1 H e r m á n 0. — Das Paläolithieum des Bükkgebirges in Ungarn. (Mitteil. d. Anthrop. Gesell, in Wien, Bd. XXXVIII. Mit 8 Taf. u. 19 Textf. 34 pag.) Buda­pest, 190S.

5 2 8 D: KADIC OTTOKÁR

Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvőhelyen, körülbelül 3'0 m

mélységben, sárgásvörös, diluviális agyagban. VI. szint.2. Kicsi, pengeszerű kaparó. Színe keveset domború, orm os; visz-

szája lapos, gyengén homorú. A széleken finom retusok és több csorba

látható. Az alap tompán hegyes, a hegye harántul metszett és trans-

verzális retusok által kaparóeszközzé van kidolgozva. Patina hiányzik. Az anyag zöldesbarna jaspopál. Hosszúsága 36 mm, szélessége 18 mm, vastagsága 7 mm.

Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvőkelyen. kb. 1*0 m mély­

ségben, sárgásszürke diluviális agyagban. II. szint.3. Hosszúkás nukleus alakú obszidiánkaparó. (1. ábra.) Színe gyen­

gén domború, többször ormos; visszája lapos, homorú. Az alap vastag,a distális vége széles és transverzális retusokkal kaparóeszközzé van kidolgozva. Az alapon és a

széleken a mállási kéreg még megvan. Patina

hiányzik. Az anyag szurokszerű fekete obzsidián.

Hosszúsága 51 mm, szélessége 26 mm. vastagsága

20 mm.Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvő­

helyen, kb. 1-0 m mélységben, sárgásszürke dilu­viális agyagban. II. szint.

4. Vastag négyszögletes vakaró, széles felső

fogantyúval és egyenes alsó vakaróéllel. Színe

magas tetőalakú, szabálytalan középső órom m al;

l íb ra Hosszúkás visszája lapos, egy keveset hajlott. A felső széle

nukleus alakúobszidián- és a m e ls ö vé8 e durván meg van munkálva, az kaparó. Term. n. alsó vakaróél finoman retusozott. Egy keveset

selymesen fényes. Az anyag réteges kékesszürke

calcedon. Hosszúsága 110 mm, magassága 54 mm, vastagsága 29 mm.Találtatott a barlang nyilasában elsőleges fekvőhelyen, kb. l'O m

mélységben, sárga diluviális agyagban. II. szint.5. Vastag vakaró, domború felső széllel és laposan homorú alsó

vakaróéllel. Az alap széles, a disztális vége keskenyebb, tompán végző­dik. Színén hosszában gyengén hajlott éles órom látható. A disztális

végén a mállási kéregből egy darabka megmaradt. Visszája lapos és

keveset hajlott. A fölső domború szélén erélyesen megmunkált védő­retusokkal, az alsó sekély homorú élén finom vakaróretusokkal. Egy

keveset selymesen fényes. Az anyag kékesszürke calcedon. Hosszúsága

% mm, magassága 50 mm, vastagsága 15 mm.Találtatott a főfolyosó elején másodlagos fekvőhelyen, jelenkori

ásatásokkal fölhalmozott agyagban, a kort e szerint nem lehet meg-

h itározni.

PALKU LITO S KŐESZKÖZÖK A HÁMORI SZ E L E T A -B A R L A N G B Ó L .

6. Vastag tömbös háromszögalakú penge tompított szögekkel. Színe

domború, hajlott, éles órommal a közepén és egy gyengébbel jobboldalt;

visszája lapos, homorú. A széle köröskörül erősen retusozva. Részben

patinával. Az anyag barna jaspopál. Hosszúsága 104 mm, magassága

45 mm, vastagsága 20 mm.Találtatott a hátulsó próbagödörben, elsőleges fekvőhelyen, körül­

belül 0*5 m mélységben, sárgásszürke diluviális agyagban. I. szint.7. Vékony hosszúkás penge, keveset hajlott, világos alappal. Szí­

nén egy középső órom lá tható; visszája lapos, homorú. Mind a két

6zéle éles, finom retusokkal és helyenként csorbákkal. Patinával. Az

anyag sötétkékes calcedon. Hosszúsága 83 mm, szélessége 26 mm, v

tagsága 6 mm.Találtatott az előcsarnokban elsődleges helyen, kb. 0*5 m mély­

ségben. I. szint.8. Vastag, magas, meglehetősen durván megmunkált penge töm­

bös felső hegygyei. Színe tetőalakú és többször orm os; visszája lapos, homorú. Alsó vége tompahegyű, a felső éles hegytt. A szélek élesek, kevés, alig látható retussal. Sárgásszürke patinával. Az anyag limno-

quarcit. Hosszúsága 85 mm, szélessége 28 mm, vastagsága 10 mm.Találtatott az előcsarnokban elsőleges helyen, kb. 0 5 m m ély­

ségben, alluviális guánóban. I. szint.9. Vékony, széles penge meglehetősen vastag háromszögletes kes­

keny alappal és kiszélesedett levélalakú distális véggel. A színén egy

középső hosszú és három rövidebb szabálytalan oldalsó órom látható; a visszája lapos, egy keveset homorú. Az összes szélek élesek, retu­sozva és csorbítva vannak. Áttetsző, fehér patinával. Az anyag kékes

calcedon. Hosszúsága 71 mm, szélessége 37 mm, vastagsága 8 mm.Találtatott az előcsarnokban elsőleges helyen, kb. 1*0 m mélység­

ben, sárga diluviális anyagban. II. szint.

10. Hosszúkás penge háromszögletes alappal és lekerekített disz-

tális véggel. Színe több ívalakú órom m al; visszája lapos. Mind a két

széle és a disztalis vége éles és finoman retusozott, helyenként csorbák­kal. Áttetsző, fehér patinával. Az anyag calcedonos limnoquarcit. Hosz-

szúsága 60 mm, szélessége 19 mm, vastagsága 7 mm.

Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvőhelyen, kb. I *0 m mély­ségben, sárgásszürke diluviális agyagban. I. szint.

11. Kicsi, gyengén hajlott penge világosan látható alappal. Színe

dupla középső órommal; visszája lapos, nagyon keveset homorú. Mind

a két széle éles, finoman retusozva. Sárság patinával és lustrevel a

disztális vége bal oldalán. Az anyag világos calcedon. Hosszúsága 36 mm, szélessége 12 mm, vastagsága 4 mm.

Találtatott a barlang nyílásában elsőleges fekvőhelyen, kb. l -0 m mélységben, sárga diluviális agyagban. I. szint.

J -• Egyenes penge distális vége. Harántmetszetén háromszögletes. Színe egyenes középső órommal, a baloldali lap mállási kéreggel van

födve; visszája egyenes, lapos. A jobboldali széle és a lekerekített vége

kaparóretusokkal. Patina nélkül. Az anyag kékesszürke calcedon. Hosz- szúsága 38 mm, szélessége 24 mm, vastagsága 8 mm.

Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvő helyen, kb. 0*5 m mélységben, alluviális fekete agyagban. I. szint.

13. l ’rizmatikus pengetöredék. Az alap vastag, trapezoidalakú, distális vége letörött. Színe dupla, középső orommal, visszája lapos és

homorú. Mind a két széle éles, finoman retusozott, a jobboldali széle az alap felé háromszögletes lap­pal tompítva van. A vékony oldalsó széleken át­

tetsző. Sárgás patinával. Az anyag limnoquarcit. Hosszúsága 39 mm, szélessége 23 mm, vastagsága

JO mm.

Találtatott a mellső próbagödörben elsőleges

fekvőhelyen, kb. 2'0 m mélységben, sárgásszürke diluviális agyagban. I. szint.

14. Gyengén hajlott vékony hegy. Az alap­ján széles s itt baloldalt egy világosan látható

csorbával befűződött fölfelé éles hegybe van ki­dolgozva. Színe lekerekített, domború, visszája la­pos és homorú. Mind a két széle erős oldalsó re-

'i. abra. Pongeszerujobboldali árvéső. Tér- tusokkal. Patina nélkül. Az anyag kékesszürke

mészetes nagyság. calcedon. Hosszúsága 61 mm, szélessége 23 mm, vastagsága 5 mm.

Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvőhelyen, kb. 0 ‘5 m mély­ségben, sárgásszürke diluviális agyagban. I. szint.

15. Egyenes, keskeny begy vége. Az alapja felé széles, fölfelé

mindinkább éles heggyé van kidolgozva. Színét egy középső órom a

keskenyebb legömbölyített jobboldali és a szélesebb, lapos baloldali lapra osztja. Mind a két oldalsó széle éles. erős retusokkal. Egy keve­

set selymesen fényes. Az anyag kékesszürke calcedon. Hosszúsága 35 mm, szélessége 18 mm, vastagsága 5 mm.

Találtatott az előcsarnokban elsőleges helyen, kb. 2 ‘5 m mélység­ben, sárgásvörös diluviális agyagban. V. szint.

16. Pengeszerű jobboldali árvéső. (2. ábra.) Színe két ívalakú órom­mal, visszája lapos, igen gyengén domború. Az oldalsó szélek erősen

megmunkálva, a felső széle sekély és homorú transverzális haránt­retusokkal. Hasonló szerszámokat a predmosti sorozatban is találni.

D' KADIC OTTOKÁR

PA L E O L IT O S KŐ ES ZK ÖZ Ö K A HÁMORI SZ E L E T A -B A R L A N G B Ó L . 5 3 1

M aska K. szerint ez a szerszám, aza? a fölső homorú széle, gömbölyű

csontok kaparására szolgált. Helyenként patinával. Az anyag zöldes

jaspopál. Hosszúsága 55 mm, szélessége 25 mm, vastagsága 9 mm.Találtatott az előcsarnokban elsőleges fekvőhelyen, kb. l ’O m mély­

ségben, sárgásszürke diluviális agyagban. II. szint.

17. Két oldalt durván megmunkált begy, átmenet a babérlevél­alakú begyekhez. Alul széles, szabálytalanul lekerekítve, fölfelé mind­

inkább tompa hegybe kidolgozva. Mindkét oldal megmunkálva, a színe

és visszája között a kiilömbség homályos. Selymes

fénynyel. Az anyag kékes calcedon. Hosszúsága

50 mm szélessége 32 mm, vastagsága 11 mm.Találtatott az előcsarnokban, elsőleges fekvő­

helyen, kb. 0 ’5 m mélységben, sáigásszürke dilu­

viális agyagban. I. szint.18. Rövid és vastag babérlevélalakú hegy.

Alul széles, szabálytalanul lekerekítve, fölfelé mind

inkább tompa hegybe kidolgozva. Mindkét oldalon

megmunkálva. Színe erősen domború, visszája la­posan domború, kevés széles pattintásokkal. A széle

köröskörül tompa és nyersen megmunkálva. Az

összes élek gyengén lesúrlódtak. Erősen selymesen

fényes. Az anyag kékesszürke calcedon. Hosszú­sága 53 mm, szelessége 32 mm. vastagsága 13 mm.

Találtatott az előcsarnokban, elsőleges fekvő­

helyen, kb. l'O m mélységben, sáigásszürke dilu­viális agyagban. II. szint.

19. Ovaloid babérlevélalakú hegy. Alul szé­les, lekerekített, fölfelé hegyes. Mindkét oldalon

megmunkálva. Színe kisebb, visszája nagyobb pat­tintásokkal; a pattintások helyenként tökéletlenek. „ ,,

r ‘ d. abra. Hosszú, kes-Széle köröskörül éles és finoman retusozott. Szí- , babérlevélalakú nén a mállási kéregből egy darabka megmaradt, hegy. Term. nagyság.

Patina hiányzik. Az anyag kékesszürke calcedon.Hosszúsága 70 mm, szélessége 38 mm, vastagsága 12 mm.

Találtatott a barlang nyílásában elsőleges fekvőhelyen, közvetle­

nül az alluvium alatt, kb. 0'5 m mélységben, sárga diluviális agyag­ban. I. szint.

20. Hosszú keskeny babérlevélalakú hegy. Alul és felül szabály­talanul lekerekített. Mindkét oldal megmunkálva, mérsékelten domború

széles lapos pattintásokkal. Széle köröskörül éles, finoman retusozott s helyenként kicsorbult. Erősen selymesen fényes. Az anyag kékesszürke calcedon. Hosszúsága 73 mm. szélessége 31 mm, vastagsága 11 mm.

5 3 2 Di KA DIC OTTOKÁR

Találtatott az előcsarnokban, elsőleges fekvőhelyen, kb. l'O mély­ségben, sárga diluviális agyagban. II. szint.

21. Hosszú, keskeny babérlevélalakú hegy (3. ábra). Lefelé és föl­felé tompa hegyben végződik. Mindkét oldal erősen megmunkált, mér­sékelten domború. Színe kisebb, visszája nagyobb pattintásokkal. Széle

4. ábra. Hosszúkás babérlevélalakú 5. ábra. Hosszúkás babérlevélalakú hegy. Terin, nagyság. liegy. Terin. nagyság.

köröskörül éles, szintén erélyesen megmunkálva. Zöldes patinával. Az

anyag sötét calcedónjaspis. Hosszúsága 91 mm, szélessége 29 mm, vastagsága 10 mm.

Találtatott az előcsarnokban, elsőleges fekvőhelyen, kb. 0*5 m mély­ségben, sárgásszürke diluviális agyagban.

22. Hosszúkás babérlevélalakú hegy (5. ábra). Alul és felül egyfor­mán tompa hegyü. Mindkét oldal jól megmunkálva, gyengén domborúak, széles lapos pattintásokkal. Színe a visszájától jól megkülönböztethető.

P A LE O L IT O S KŐESZ KÖ ZÖ K A HÁMORI SZ KLET A-BA RLA XG I í ÓL.

Széle köröskörül éles, finom retusokkal, helyenként kicsorbítva. Selyme­sen fényes. Az anyag kékesszürke calcedon. Hosszúsága 109 mm, széles­sége 43 mm, vastagsága J1 mm.

Találtatott a főfolyosó hátulsó szakaszában, elsőleges fekvőhelyen, kb. 0*5 m mélységben, sárgásszürke diluviális agyagban. I. szint.

23. Hosszúkás babérlevélalakú hegy, igen gondosan megmunkálva, szabályos (4. ábra). Alul széles és tompahegyű, fölfelé mindinkább ki- hegyesedik. Mindkét oldal gyengén domború. Színe a visszájától jól megkülönböztethető. A pattintás helyenként tökéletlen. Széle körös­körül éles és finom retusokat tüntet fel. Patina nélkül. Az anyag ké­kesszürke calcedon. Hosszúsága 117 mm, szélessége 42 mm, vastagsága

10 mm.Találtatott a főfolyosó hátulsó szakában, eredeti diluviális kultur-

rétegben, kb. 0 5 m mélységben. I. szint.24. Hosszú, széles asymetrikus babérlevélalakú hegy. Lefelé tompa,

fölfelé hegyes hegyben végződik. Mindkét oldal erélyesen megmunkálva. Színe mérsékelten domború, visszája majdnem teljesen lapos, számos

széles lapos pattintással. Széle köröskörül éles, finom retusokkal. Pa­tina hiányzik. Az anyag igen világosan rétegezett calcedon. Hosszúsága

125 mm, szélessége 48 mm, vastagsága 13 mm.Találtatott a hátulsó próbagödörben elsőleges fekvőhelyen, közvet­

lenül az alluvium alatt, kb. 0*5 m mélységben, sárgásszürke diluviális

agyagban. I. szint.25. Hosszúkás, igen gondosan megmunkált, szabályos babéralakú

hegy. Alul széles lekerekített, fölfelé mindinkább kihegyesedik. Mindkét oldal jól meg van munkálva, gyengén domború. Színén a pattintások

helyenként tökéletlenek. Széle köröskörül éles, finom retusokkal. Patina

nélkül. Az anyag világosan rétegezett, kékesszürke calcedon. Hosszú­sága 128 mm, szélessége 42 mm, vastagsága 13 mm.

Találtatott a főfolyosó hátulsó szakaszában, kb. 0 5 m mélység­ben, eredeti diluviális kulturrétegben. I. szint.

Az itt leírt kőeszközök vízszintes elterjedésére nézve megjegyzendő, hogy a legtöbbet a nyílásban és előcsarnokban találtuk, azonkívül m eg­lehetősen sokat a főfolyosó hátulsó részében, míg a mellékág egyelőre

érintetlen maradt.A kőszerszámok függőleges elterjedését illetőleg mostanáig kevés

tapasztalatot szereztem, mert az ásatások technikai okokból főképpen

vízszintes irányban haladtak. Mindezek daczára a következő tényeket

állapíthattam meg. A céltudatosan megmunkált kőszerszámok, neveze­tesen a babérlevélalakú hegyek, leginkább a diluvium felső szakaszában

fordulnak elő, itt-ott azonban az alluviumban is lehetett találni. Az

egyszerűbben megmunkált szilánkok az egész rétegkomplexumban meg­

ry .u E); KADI C OTTOKÁR

lehetősen egyformán voltak elterjedve, legtöbbet találtunk ű— 3 méter

mélységben. 3 m-nél mélyebbre az ásatásokkal mostanáig még nem

jutottunk.Összehasonlító tanulmányom mostanáig csupán a miskolci lele­

tekre s azokra a tapasztalatokra terjed ki, melyeket Ausztriában tett tanulmányutamon szereztem. Kétségtelen vonatkozásokat a miskolci, píedmosti és oloneci iparban találtam.

Az egyedüli magyarországi összehasonlító anyag, a miskolci szakó-

c-ák a szeletai eszközökkel majdnem teljesen egyeznek. Ez elsősorban

a babérlevélalakú hegyekre vonatkozik. H er mán 0. Miskolcon három

typust külömböztet meg, hegyes mandulaalakút, széles mandulaalakút

és háromszögű alakot. A Szeleta-barlangból kikerült összes babérlevél­alakú hegyek e hármas sorozatába egészen jól beleilleszthetők, amellett

természetesen külömböző átmenetek és fokozatok is találhatók. De nem­csak a körvonalak, hanem az egész alak, az eszközök vastagsága, a

tehnika és az anyag mindkét sorozatban teljesen egyezik. Ugyanezt a

kisiparnál is találjuk.Fontos analógiákat találtam a predmosti sorozatban is. E rend­

kívül gazdag gyűjteménynek egynehány babérlevélalakú hegye alakra

nézve egészen a szeletai darabokkal egyezik. A predmosti sorozatban

több olyan darabot is találni, melyek teljesen ahhoz a pengeszerű szúró­eszközhöz hasonlítanak, melyet a 16. szám alatt írtam le. A két lelet-

hely kisipara, nevezetesen a kések, hegyek és vakarok szintén majdnem

teljesen egyezők.Feltűnő végre a hasonlatosság némely szeletai babérlevélalakú

hegy és az oroszországi Oloíiec kormányzóságban talált szakóca között, melyet H er mán O ttó a miskolci solutréenról írt munkájában1 az 5-ik

oldalon képben közölt.

IV. A Szcletában talált kőeszk özök valódiságáról.

Mint említettem, az 1907. évben talált kőeszközöket dr. O uer maier

H ugó úr megvizsgálta és meghatározta. Ez alkalommal a kőeszközök közül több darabnak valódiságát kétségbe vonta és pedig a következő

okoknál fogva.1. A szóban levő kőeszközöknél hiányzik a patina; ennek nyoma,

ha legcsekélyebb mértékben is, föltétlenül meg kellene lenni. A dara­bok teljesen frissek és azt a benyomást teszik, mintha nemrég készül­tek volna.

1 H e r m á n (). — Zum Solutréen v o n Miskolc. (Mitteil, der Anthropol. Ge­sellschaft in Wien Bd. XXXVI.) Wien, 190*1.

PA LE OL IT O S KŐ ESZ K ÖZ Ö K A HÁM ORI S Z E L E T A -B A R L A X G R Ó L .

2. Az egyes darabok felületén teljesen hiányzik az egységes meg­munkálás a solutréeni technika értelmében. A felületeken észlelhető törés

brutális, látni le nem pattintott, útban levő részleteket, melyeknek valódi paleolitos kőeszközöknél nem szabadna lenniök.

A két említett oknál fogva O ber m a ier a Seletában talált kőeszkö­zöknek egy részét modern készilmc)n/nek tartja, míg a többi darabot

valódi paleolitoknak minősíti.

Én mindjárt megjegyeztem, hogy a bemutatott példányok fölött minden kétely alaptalan és pedig következő okoknál fogva:

1. A Szeleta-barlangban végbement ásatások az én személyes

vezetésem alatt történtek. Minden egyes kőeszköz föltalálása alkalmá­val pontos jegyzeteket készítettem arra nézve, hogy melyik ponton és

milyen körülmények között találtatott az illető darab. A legtöbb darab

elsőleges fekvőhelyen, érintetlen rétegekben feküdt s a mellett a kör­nyező rétegek megzavarását sehol sem észleltem. A főfolyosó hátulsó

szakaszában számos kőeszköz feküdt, kb. 0*5 m mélységben, mésztufa-

pad alatt, szálban levő kulturarétegben. A tárgyak nagy számban sze­meim előtt kerültek napvilágra és több eszköz a reájuk tapadt agyaggal

brecsiaszerűen volt összeragasztva. Mostanáig a barlang kitöltésében

közel 300 darab paleolitos kőeszközt találtam. így tehát alkalmam volt

számos paleolitot megfigyelni, miért is kizártnak tartom, hogy ennyi darab gyűjtése közben az esetleges csalást észre nem vettem volna, an­nál is inkább, mert O uerm aier aggályainak következtében a következő1908. évben végzett ásatásokat kétszeres figyelemmel kisértem.

2. Az ásatásokat hámori munkások végezték. Ezek közül a legtöbb

nyugdíjas kincstári munkás, a szomszédos parasznyai kőszénbányából és a diósgyőri vasgyárból. Az ásatások előtt ezeknek az embereknek

fogalmuk sem volt paleolitos kőeszközökről. Csak mikor az első dara­bokat megtaláltuk, figyelmeztettem őket s hogy keresésre buzdítsam, minden darabért, még a legapróbb szilánkért is, 20 fillérnyi díjat Ígér­tem nekik. Kizártnak tartom, hogy munkásaim, a mint föltették, ebben

az irányban megcsaltak volna. Ilyesmire legfőbb a retusokat nélkülöző

szilánkoknál és töredékeknél lehetne gon doln i; hog}T lehet azonban fel­tenni, hogy ezek az emberek, melyeknek paleolitokról fogalmuk sincs, typusos solutréeni kőeszközöket készítettek volna? Ilyesmihez ügyesség, de mindenekelőtt a solutréeni typus ismerete szükséges. És ha mind­

ezek birtokában is lennének, alig hihető, hogy érdemes lett volna babér­levélalakú hegyeket, darabját 20 fillérért készíteni. Kívülem és munká­

saimon kívül, tudtommal a barlangban senki sem tartózkodott s a mint a

munkaidény befejeződött, a barlang elzáratott és hatóságilag őriztetett.3. H ermán O ttó s o r o z a t á b a n o l y a n d a r a b o k a t i s t a l á lu n k , m e l y e k

t e l j e s e n e g y e z n e k a S z e l e t á b a n t a l á l t é s m o d e r n k é s z í t m é n y e k n e k n e v e ­

i>r KADIC OTTOKÁR

zett leletekkel. Azok is ugyanabból a kékesszürke calcedonból készültek, kinézésük szintén egészen friss és azokon is hiányzik a patina. Mellé­

kesen megemlíthetem, hogy a Szinva jobb partján, a Puskaporosi bar­lang fölötti fülkében szintén próbaásatásokat végeztem. Itt három paleoli­tos töredéket találtam, az egyik részben retusozva van s mindegyik a

Szeletában talált állítólag hamisított darabra teljesen hasonlít. Ezek

szerint Hámor és Miskolc vidékén három különböző pontról ismerünk

paleolitos kőeszközöket s mindegyiken a rendes valódi paleolitok mel­lett állítólag modern készítmények is találtattak volna. Mégis csak külö­nös, hogy a nevezett vidék ennyire hamisított paleolitos kőeszközökkel el lenne árasztva I Kinek állana érdekében a Szeletában talált szép

paleolitok sorozatát hamisítványokkal gazdagítani?O b er m a ier úr biztosan a francziaországi és belgiumi klassezikus

paleolitos lelethelyek viszonyaira gondolt. Ezeket a helyeket évente

specialisták és paleolitos régiségeket kedvelő utazók keresik föl és egész

sorozatokat vásárolnak, egy szóval a paleolitokkal itt üzletet űznek. Ilyen körülmények között itt is úgy, mint archeologiai tárgyak bevásár­lásánál egyáltalában, az ember gyakran csalásnak van kitéve s így ért­hető, hogy az arheologusok paleolitos tárgyak vizsgálatánál ezt a szem­pontot szem előtt tartják.

Arról teljesen meg vagyok győződve, hogy O ber m a ier úr a szeletai paleolitok megítélésében tévedett, mikor ezeknek egy részét modern

készítményeknek nyilvánította. Az illető kőeszközök tényleg teljesen

frisseknek látszanak, nincsen patinájuk és egynehány babérlevélalakú

hegy annyira szabályosan és művésziesen van megmunkálva, hogy az első

darabok megtalálásánál a diluviális ember ügyességét valóban bámultam, így tehát értem, ha valaki az első percben kételkedik. Ez a kétkedés

azonban csak addig jogosult, míg a tárgyakat magukban vizsgáljuk. A mint azonban a többi tényt, nevezetesen a fönt említett előfordulási viszonyokat is tekintetbe vesszük, minden további kétkedés helytelen.

Minthogy úgy láttam, miszerint Ob er m a ier úr bennem, mint a ki a prehistoriai ásatásokban kezdő, nem bízik, meghívtam őt az 1908. évi tavaszi ásatásokhoz. Bár O b er m a ie r látogatását megígérte, ugyanabban

az időben fontos kutatásokkal lévén elfoglalva, legnagyobb sajnálatomra

magyarországi utazásáról lemondott. Azonban még nincs késő. A bar­lang kitöltésének jó része még érintetlenül maradt s minthogy kilátá­som van az ásatásokat még folytatni, O b ermaie r úrnak újból alkalma

nyílik a szeletai paleolitok előfordulásáról meggyőződni. Örvendetes

lenne, ha más specialista is, ki a szeletai ipar iránt érdeklődik, hasonló

látogatásra tökélné el magát.1

1 Hámor község határában, melyben a Szeleta-barlang van. L i l l a f ü r e d nyaralótelep épült. Lakást és ellátást a kincstári vendéglő nyújt.

PA LE OL IT O S KŐ ESZ KÖ ZÖ K A H Á M n R I S Z E L E T A -B A R L A N G B Ó L .

Talán időszerűtlennek látszik olyan ellentéteket nyilvánosságra

hozni, melyeknek az irodalomban eddig nyoma sincs. Szükségesnek

találtam azonban ezt addig megtenni, mielőtt a Szeleta-barlangot telje­sen kiürítettük volna, hogy így az összes föltevés közvetlen fölülvizsgá-

latához alkalom nyíljék.Mielőtt ebben az irányban további kutatások történtek volna, meg­

kísérlem az állítólag gyanús kőeszközök patinahiányát és a megmun­kálásnak sajátságos voltát a következőkben megmagyarázni. E kérdések

fölött sokat elmélkedtem s ezekről szélesebb körben is tárgyaltam. Az 1907. évi paleolitos kőeszközöket wieni tartózkodásom alatt S zombathy

J ózsef kormánytanácsos úr is látta. Akkoriban látszólag O berma ier né­zetét osztotta, valódi nézetét azonban az a levelezőlap tartalmazza, melyet közvetlenül a megvizsgálás után, 1908 II. 10-én H o e r n e s M óric

tanár úrnak küldött1 s melyben a következőket olvassuk:«Dr. K a d i c schließt heute seine paläolithische Studien bei uns, die

eigentlich als ein \ ü2 stündiges Privatissimum Dr. Obermayers aufgefast

werden können. Ein gut patiniertes Eeuersteinmaterial mit sehr mage­ren Solutréencharakter und ein Dutzend gut geformte Solutréenspitzten, aber ohne jede Patina und mit atypischen Flüchtigkeiten der Bearbei­tung Dazu genaueste Grabungsaufnahmen u. s. w.»

Ugyanerről a tárgyról M asea K ároly igazgató és H ermán O ttó

igazgató bővebben nyilatkoztak és pedig mindketten O ber m a ie r nézetei ellen. Mind a két úr abban egyezik meg s ez az én erős meggyőződé­sem is, hogy az illető kőszerszámoknál úgy a patinahiány, mint a felü­letek sajátságos megmunkálása is a kőzet természetétől függ. Ezt be­hatóbban óhajtom tárgyalni és pedig mind a két kérdést külön-külön.

A p at in a kérdéséhez . E czím alatt H er m á n O r r ó ezt a kérdést a

bükkvidéki paleolitikumra vonatkozó összefoglaló munkájának 32-ik olda­lán behatóan tárgyalta. Itt egy pontos definíciót találunk arra nézve, mit értünk a patina alatt; ez T örök AuRÉL-tól származik s így hangzik : «Ein jeder frische Bruch verursacht an einem Gestein e i n e mehr oder

minder glanzlose, also mehr matte Oberfläche mit der Zeit bekommt

diese Oberfläche einen Glanz oder eine Glasur (lustre, vernis), wodurch

man einen alten Bruch von einem frischen sofort unterscheiden kann. Dieser Glanz wird teils den chemischen Agentien, t e i l s Pieibungen der

Oberfläche mit der Umgebung zugeschrieben.»Ezen definícióhoz egy másodikat sorolok, mely F o r r e r R ó B E R T - t ó l

ered 2 s így hangzik: «Die natürliche Farbkruste, welche sich auf Stein,

1 H e r m á n O. b ir to k á b a n .

- F o r r e r H. — K e a l l e x ik o n d e r p r ä h i s t o r i s c h e n , k l a s s i s c h e n u n d f r ü h c h r i s t ­

l i c h e n A l t e r t ü m e r . Mit MfMjn A b b i l d . P.erlin.

]>l KADIC OTTOKÁR

Glas, besonders aber auf den Metallen bei längerem Liegen in der

Luft, in der Erde, im Wasser u. s. w. bildet, nennen wir Patina. Sie

ist größtenteils ein Produkt der Zersetzung der ursprünglichen Ober­fläche, die sich besonders in Verfärbung der Oberfläche äußert.»

A patináról általában, de különösen a miskolci és hámori kő­eszközök patinájáról H ermán Ottó a fent idézett munka 33-ik oldalán

a következőket állítja: «Wenn wir nun den Begriff dessen, was — Pa­tina — bedeuten soll, feststellen wollen, so stehen wir einer ganzen

Reihe ven Abstufungen gegenüber, deren Grenze mit einer Art von

Hauch beginnt, der uns besagt, daß eine Bruchfläche nicht frisch ist, und mit dem endet, was die französischen Forscher mit dem Ausdrucke —

cacholong — bezeichnen, was das ganze Artefakt durchdringt; von den

Krusten und Auslaugungen gar nicht zu reden.» Azután valamivel tovább: «Der frische bruch kann auch glänzend sein, und dann durch

Patinierung, besonders Reibung, matt zu werden. Hinsichtlich der Arte­fakte aus Chalzedon und seinen Variäteten der Umgebung, von Miskolc, inklusive Szeleta, steht es fest, daß sie keine absolut frische Brüche

oder Absprengungen zeigen, daß aber die Patinierung bei einigen Stü­cken eine denkbar minimalste, oft schwer konstatierbare ist, was auf

zwei umstände zurückgeführt werden kann, und zwar darauf, daß die

Artefakte seit dem Diluvium dem Einflüsse der Witterung entrückt

waren, ferner darauf, daß ihr Materiale zu den Halbedelsteinen gehört, welche den patinierenden Einflüssen gut wiederstehen. Zum Schlüsse

sei noch bemerkt, daß es auch — patinierte — Artefakte aus der

Szeleta gibt, wie es scheint, besonders jene, die in oder in der Nähe

der Kulturschichten gefunden wurden».Ugyanezt a nézetet M aska K ároly is osztja. A predmosti kőeszkö­

zöknek legnagyobb része sárgásbarna tűzkőből készült. Ebből az anyag­ból készült tárgyaknak fehér patinájuk van; M aska azonban mutatott

nemesebb kőzetből készült darabokat is, melyeknél hiányzott a patina. De nemcsak az anyag, hanem mindazok a viszonyok, melyek között bizonyos tárgyak konzerválódtak, a patinaképződésre nagy befolyást

gyakorolnak. Hogy ezt bebizonyítsa M ask a , olyan tűzköveket mutatott, nrelvek a földön hevertek; az egyik oldal, a mely fölfelé volt fordítva

és a levegő befolyásának ki volt téve, fehér volt, tehát patinálva, a má­sik, s föld felé fordított oldal pedig majdnem változatlan sárgásbarna

maradt, minthogy a levegő hatásának kevésbbé volt kitéve.Ha most az előbbi definíciók értelmében a Szeleta-barlangból

kik e r ü l t paleolitos kőeszközöket megítéljük, akkor arról fogunk meg­győződni, hogy ezek az általános meghatározások a szeletai speciális

e s e t t e l t e l j e s e n egyeznek. Az összes O ber m a ie r által modern készít­m é n y n e k tartott tárgyak calcedonból, tehát egy nemesebb kőzetből ké-

PA LEO LI TO S KŐ ESZ KÖ ZÖ K A HÁMORI SZ K LE TA -B A R LA N G IiÓ L.

ßzültek, a többi kőeszköz anyaga, kivéve azokat, melyek obszidiánból, quarcitból és hasonló ellenálló kőzetből készültek, patinálva van. Ebből a körülményből tovább következik, hogy a paleolitos tárgyak megítélésé­nél a patina nem szolgálhat fel tét lenül biztos ismertető jelül, mert a

patinaképződés, mint láttuk, úgy az anyag mineralogiai sajátságaitól, mint ama körülményeitől függ, melyek között valamely kőeszköz konzer­

válódott.A tech n ik a kérdéséhez . Nemcsak a patina hiánya, hanem a meg­

munkálás módja is a kőzet sajátságaitól, nevezetesen ennek sztrukturájá-

tól függ. Erre vonatkozólag ismét H er má n O ttó munkájának 3 2 - i k olda­lán a következő találó megjegyzéseket olvassuk: «Die fernere Ver­

gleichung ergibt, daß besonders der graue, graublaúliche Chalzedon es

war, den der Paläolitharbeiter um Miskolc besonders bevorzugt hat, was zum Teil gewis auch der leichten Spaltbarkeit, als Folge der

Schichtung, zugeschrieben werden kann.Wenn man nun annimmt, das Chalzedon und seine Variateten

als Produkt der Geysir, also aus dem Wasser abgesetzt sind, so ist schon in diesem Umstande die — schieferige Schichtung — enthalten, welche dann in der technischen Behandlung vielfache Folgen hatte. Es

liegt ja auf der Hand, daß Schiefer einen anderen Bruch zeigt als

Granit, und es ist nur natürlich, daß paläolithische Artefakte aus ge­schichtetem Chalzedon statt den dem Flint entsprechenden klassisch

conchoiden Schlagmarken, wie S c h a f a r z ik anführt — flachmuschelige

splitterige Brüche — zeigen, ja wenn die Sprengung die Gesteins­schichten in die Quere trifft, selbst staffelförmige Brüche entstehen

können, wie dies bei einigen sehr deutlich geschichteten Objekten der

Szeletahöhle seinerzeit des näheren beschrieben werden wird.Diese Untersuchung dürfte den Beweis liefern, daß bei der feineren

Beurteilung pahiolithischer Artefakte die genaueste petrographisch —

mineralogische Bestimmung nicht zu umgehen ist, weil sie, abgesehen

von allem anderen, auf den technischen und formellen Teil ein oft entsheidendes Licht wirft.»

M aska K ároly a szóban levő kőeszközök megmunkálásában semmi­féle rendellenességet nem lát, a mi a solutréeni technikának ellent­mondana. Az ősember a patkós töréseket és útban levő egyenetlensége­ket, melyek alapján O b er m a ie r az illető darabokat hamisítványoknak

nyilvánította, azon egyszerű oknál fogva hagyta meg, hogy nem álltak

útjában.Azt hiszem, hogy az Ober m a ie r értelmében történt sajátságos meg

munkálást szintén nem vehetjük feltétlenül biztos kritériumnak a paleoli­tos kőeszközök megítélésénél. Hisz a szóban levő sorozatban éppen

O bermaie r fölismerte a solutréeni typust; ebből látni, hogy eme tár-

r u!dt<ia> Köz löny . XXXIX. kot. Í909. •»*'

5 4 0 Dr KORMOS T1VADAT

gyakon feltétlenül föl lehet ismerni a typust, csakhogy az utóbbi nem

felel meg teljesen a solutréeni typusnak. Most az a kérdés, vajon m in­den iparnak, mely a solutréeni időszakból való, okvetlenül minden rész­letben meg keli egyeznie? Úgy hiszem, nem. Ilyesmiről csupán ott lehet

szó, a hol prehistoriai telepek közel voltak egymáshoz, a hol az embe­rek folytonos érintkezésben voltak, ugyanazt az anyagot használták és

a hol a megmunkálási szokások az összes szomszédos telepeknek közös

tulajdonává váltak. Á* mint azonban embercsoportok vándorlás, vagy

valamely más természeti úton elkülönültek, mint a hogy ez valószínű­leg a miskolci és hámori embernél is történt, hosszabb izolációk foly­tán a megmunkálás szokásai és az ipar eredeti jelleme is változott.

Ebben a tekintetben Krapinára utalok, a hol hasonló viszonyokat

találunk. Az ipar jelleme itt Fém teljesen tiszta, a mi elsősorban a

rendelkezésre álló anyagtól (görgeteg a Krapinica patakból) függ, de

talán a kőeszközök elkészítésében is valamelyes más eljárás volt szoká­sos. Azt hiszem tehát, hogy a szeletai kőszerszámokon észlelt állítólagos

rendellenes megmunkálásból, a mennyiben azok a solutréeni typusnak

teljesen meg nem felelnének, még nem szabad arra következtetni, hogy

azok modern készítmények.

1909 május 10.

MEGJEGYZÉS In GAÁL ISTVÁN ÚRNAK

„A MAROSVÖLGYI HARMADIDŐSZAKI SÓ AGYAG 1 »ÉVA MELLETTI ELŐFORDULÁSÁRÓL" CÍMŰ CIKKÉRE.

Dr. K ormos T iv a d a r -tó i .

G aál I stván dr. tisztelt barátom fönti értekezésében (Földt. Közl. XXXIX. köt. 330. 1.) a következőket olvasom: «Jellegét (t. i. a kékes

iszapét) leginkább vizi növények szenesedő törmeléke, valamint a követ­kező mollusca fauna adja meg :

Helix lafescenx, Rssm . (g y éren ) .

I}l<nwrhis t'ornti, B r o n g n . (n a g y m e n n y i s é g b e n ) .

« sjiirnrlr's, L. juv. (ritkáiYalratu (rnliijtm, Sow. ( ig e n gy a k o r i ) .

E l e g u tó b b i faj, m e l y n e k m e g h a t á r o z á s á t dr. Soús L ajos kedves

b a r á t o m n a k k ö s z ö n ö m , k ü l ö n ö s f i g y e l m ü n k r e é r d e m e s z o o g e o g r a f ia i

M E G J E G Y Z É S L>' GAÁL ÚR C I K K É R E

szemponthól. Eddig ugyanis csak Nyugat- és Ivözép-Európából s külö­nösen a bajor Elő-Alpok nagy tavaiból volt ismeretes. H a z á n k r a

n é z v e t e l j e s e n új.»Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a VaJvata antvfua

Sow. Magyarország faunájában n e m új. Első izben (1905-ben) én mu­tattam ki Balatonederics faunájából,1 a hol G y o r f f y J e n ő 2 példányt

gyűjtött belőle; másodízben pedig ugyancsak én említem a fejérmegyei Sárrétről,2 a tőzeg alatti pleisztocénkorú tóiszapból, amelyben ez az

érdekes faj nem ritka. A dévai, nem kevésbbé érdekes lelet, tehát sor­rendben a harmadik adat az irodalomban a V. an th jaa9 Sow. magyar-

országi jelenlétét illetőleg.Nem fosztanám meg G a á l dr. urat vélt elsőbbségétől, de mint­

hogy a V. anti'/ua , Sow. hazai előfordulása zoogeogratiai szempontból csakugyan rendkívül nevezetes és ez a faj pleisztocén tanulmányaim

egyik fontos bizonyítéka, közlésének prioritására magam tartok igényt —

annál is inkább, mert első közlésekor a faj leírását is adtam.

BUDAPEST GEO LOGIÁJÁHOZ.

Ujabb adatok az óbuda-ujlaki (kiscelli) fönnsik pleisztocén faunájának ismeretéhez. Az óbudai Mátyáshegy keleti lejtőjén elterülő fönnsik pleisztocén

üledékeinek faunája geológusaink közül már nem egyet foglalkoztatott. Az

ottani mésztufába zárt gerinces maradványokat a múlt század közepetáján

T é t é n y i S a l a m o n , K u b i n y i F e r e n c és B e t e r s K á r o l y tanulmányozták, míg a

puhatestűek közül néhányat (P a la d in a in ipara (*.Mt L in n tcu s r uh / a r i s , L. </lah-

nosus, H r l i x hippit la. P a p a dől iá m ) úgy látszik F r i y a l d s z k y I m r e m eg­

határozásai nyomán — elsőnek S z a b ó J ó z s e f említ.:í

E mésztufa rétegek települési viszonyaival újabban behatóan dr. K och

A n t a l 4 foglalkozott s ezekről az ő észlelései olyan pontos adatokat szolgai­

tattak, hogy azokat újabbakkal pótolnunk alig lehet.

A mésztufa fölső rétegeiben s különösen a legfölső mésziszapréteglx n

gyűjtött puhatestűek jegyzékét azonban ez év november havában P á v a y - V ajna

1 II. Pótlék a Balatoniéban és környékén élő puhatestűek felsorolásához. Halat. tud. tanúim, eredményei. II . köt. 1. rész. Pótlék 1<>. lap.

- A fejérmegyei Sárrét geologiai múl t ja és jelene. Balat. tud. tan. eredni.I. köt. 1. rész, paleont. függelék. 54. 1. (1909.)

:l Pest-Buda környékének földtani leírása. 20. 1. Természettud. pályamunkák. Kiadja a m. tud. Akad. 4. kötet 1858.

* A kiscelli párkánysík geologiai szelvényének mintája. Földtani Közlöny XXIX. köt. 33 37. 1. 18!>9.

36*

B U D A P E S T GEOL Ó GI ÁJ ÁH OZ .

F erenc tanárjelölt úr társaságában tett kirándulásom alapján most meglehető­

sen kiegészíthetem.K och j e l z e t t m u n k á j á b a n a z a l á b b i f a j o k a t k ö z l i :

Hilhyniu tentacidata L., Hithynia ventricosa G r a i . var. in/lala H a n s . ,

Limnaea (Gulnaria) ovata D rap . var. Pulszkyana H azay . . L. ovata var. Jano- viensis C l e s s . , L. ovata var. hasta C l e s s . , L. ovata var. fluminensis C l e s s . ,

L. (L im nophysa) palustris D rap . , l'lanorbis (Tropodiscus) maryina lus D rap . ,

Succinea (Lucena) obion (ja D rap . , Uelix (Tachea) nemoralis L., IT. (Fruti ­cicola) hispida L Jhdhnus (Chondrula) tridens M ü l l . Pupa (TorquUla) fru- m en tum D rp . , P. (Ton.ptilla) frunicntuin var. curta K ü s t e r . , P. (Orcnta) do- l ium D r p .

Ezzel szemben nekem következő faunát sikerült a legfelső mésziszapból

összegyűjtenem:

1. Zonitoides n it ida M ü l l . r. (r itka) .

2. Vallonia pulchelta v. enniensis G r d l r . gy. (gyakori)

3. Eidota fru t icum M u l l . r.

i . Striatella striata v. i'ostulata C. P f r . gy .

5. Tachea vindoboncnsis F é r . r.

+ 6 . Chondrula tridens M ü l l . r.

+7. Tonjuil la fru men tum D rp . gy .

8. Vertigo antiveetiyo D rp . rr. ( i g e n r itka)

9. Cochlicopa lubrica M ü l l . rr.

10. A m ph ih ina Pfeiffer/ R o s s m . r.

+ 11. Lucena oblonya D rp . gy .

12. « « v. ayonostoma K. r.

13. Cftrychium m in im u m M ü l l . rr.

14. f ía d ix ovata D rp . g y g y . ( i g e n g y a k o r i )

15. « « layotis S c h r . g y .

16. « « yamtviensis Cl e ss . r.

+ 17. Limnophysa palustris v. turricula H e l d . gy .

18. Physa fontinulis L. r.

+ 19. Tropidiscus umbilicatus M üll. gygy.

2 0 . Gyrorbis spirovbis L. r.

21. Armiger nauti leus L. r.

22. Hippeulis co m pia na tus L. gy.

+23 Hithynia tentaculata L. gygy. (f. compressa. r. f. elongata, r.)Ebből a fajból két torzalakot is találtam.

24 . Valrata eristata M ü l l . gy .

A + - g a l j e l z e t t f a j o k K och f ö l s o r o l á s á b a n is s z e r e p e l n e k .

A Tachea nemoralis előfordulását e helyen nem tartom valószínűnek

úgyszintén a S zabó említette Amphipeplea glutinosa L.-ét sem. Az előbbi

alatt minden bizonynyal a Tachea vindoboncnsis , utóbbi alatt pedig kétség­

telenül a f íad ix ovata nagyobb, felfújt példányai értendők.

A GEOLÓGIA HA LO T TA I l íR H f -B E N . 5 4 3

E mészképződések s így a bennük foglalt puhatestű fauna pleisztocén

korát a mésztufában régebben talált Klrp/uts p r in ü g c n iu s B l u m . Uhutoceros

t ichorh 'nm s F i s c h e r és Mrgacrros ctirgcrru* Aliir. maradványok tanúsítják.

D r . K ormos T i v a d a r .

Tsernozjom, rendzina és podzolos talajtípusok előfordulása Buda­pest környékén. Szentendre környékén a Pizmány-patak mindkét oldalán

amfibolos andesittufán vékonyabb-vastagabb rétegben fekete agyag található.

E talajféleség egész habitusa a tsernozjomtipusnak felel meg s bár lokális

képződmény, előfordulása sajátos.

A budai hegység meszein és dolomitjain, főleg a tetőkön, porszerű fekete

talajt találunk néha több, máskor kevesebb kőtörmelékkel. E talajféleség kelet­

kezését és elhelyezkedését illetőleg Oroszlengyelország Visztula mentén elő­

forduló «rendzinao talajtípusával azonosítható.

A budai hegység apróbb medencéiben, előforduló löszterületek felső

talaja a lankás lejtőkön vagy sikabb területeken világosabb barnásszürkébe

hajló, porszerű anyag, mely rendszerint nem nagy vastagságú, mész sze­gény, szárazon lazább talajféleség. Közvetlen alatta 2 0 — 30 cm mélyen sárga,

vöröses agyag alsó talaj van, melyet azután lösz- vagy homokkő követ az

altalaj mélyebb részeiben.A Duna balpartján elterülő nagy homokterület erdős részein a feltalaj

ismét szürkés színű, mészszegény, melyet sekély mélységben az altalajban

vörös homok követ.Mindkét területen, — ha szántóföld az a talaj — , általános szürke színét

vörös és fehéressárga foltok tarkítják a fölületen.

E talajkialakulás podzolos jellegű. A föltalaj gyengén vagy erősebben

podzólos homok, agyagos homok, homokos agyag stb. Az altalaj «orterde,»

Steppeerdő területekre jellemző e talajalakulás.

Legtipusosabb a Duna jobbparti részen Pil iscsaba— Tinnye környéke, a

balparton a Kerepes— Isaszeg— Gödöllő környéki erdős terület.

Timkó.

A GEOLÓGIA HALOTTAI WOBEN.

A lefolyt esztendőben bőven aratott a halál fagyos keze ezaktársaink

körében. így a tavasz folyamán elveszítettük n a g y s ú r i B öck h JÁNOst, a m. kir.

Földtani Intézet nyugalmazott igazgatóját, a ki Társulatunknak egykor elnöke,

s 1901 óta tiszteletbeli tagja volt. Az ősz ismét szomorúan köszöntött be hoz­zánk, mert ekkor G ü l l V i l m o s , m. kir. agrogeológus, Társulatunk másodtitkára

hagyott itt örökre bennünket. A bányászat terén S z e l l e m y GÉzÁt, a kitűnő

bányageológiai írót, s a népszerű geológia terén S z t e h é n y i H ugó dr. tanárt, a

köonyű tollú természetrajzi írót gyászoljuk.

A GEOLÓGIA HALOTTAI l W . f - B E N .

A külföldi geológusok sorából elveszítettük H ü d l e s t o n W i l f r i d és íSe e l e y

H arry G o v ie r világhírű angol tudósokat, B r e z in a A r i s z t i d e s í , a jeles osztrák

mineralógust, M a t t e ü c c i V ik t o r R a f a e l olasz vulkanológuat, s ezenkívül szá­

mos jeles geológust és paleontológust.

E lhunyt szaktársaink eletrajzát s munkásságát a következőkben ismertetjük.

*

B e m a r d M eyners H enr ik angol paleontológus 1853 november hó 29-én

született Cambridgében. Kezdetben matematikát tanult, majd zoologiával fog­

lalkozott. A nyolcvanas években Moszkvában tartózkodott, s 1888-ban Jénába

ment H a e c k e l tanár mellé biológiai tanulmányok céljából. Később paleontoló­

giával foglalkozott. Meghalt 1909 januárius hó 4-én Londonban.Művei közül fölemlítjük a következőket: 1892-ben publikálta « T h e

A p o d i d a e * című monográfiáját; 1893* bán a N a tu r e -b e n jelent meg

T r i l o b i t e s w i t h A n t e n n a e at l a s t című tanulmánya, 1894-ben a

G e o l o g i c a l M a g a z i n e - b e n < S y s t e m a t i c P o s i t i o n o f t h e T r i l o -

b i t e s » értekezése; l!S95-ben T h e Z o o l o g i c a l P o s i t i o n o f t h e T r i l o ­

b i t e s (Science Progress), 1897-ben F o s s i l A p o d i d a e (Natural Science), s

O n t h e A f f i n i t i e s o f t h e M adrcporhtu genus Alrcoporn w i t h t h e P a -

l a e o z o i c h'avoaitúlin• (Journ. Linnean Soc. Zool.).1894-ben a British Museum-ban az élő é s kövesedett korálok tanulmá­

nyozásához fogott s 1907-ig B e r n a r d a következő részeket dolgozta fel a

BiíOOK-féle Katalógusban: vol. II. o f t h e C a t a l o g u e (begun by Mr. B r o o k)

o n t h e Tni'h inuriu a n d A slracop oru , vol. III. 0 n t h e Monti p ó r im te, vol. IV.

O n t h e Gonioportt , vol. V. O n t h e Povitrs (Indo Pacific), vol. VI. O n t h e

Porites (West-Indies) a n d G oniopont.

B rez in a A r isz t id es dr., a bécsi természettudományi udvari múzeum

ásvány-kőzettani osztályának nyugalmazott igazgatója ez év május hó 25-én

meghalt.

B r e z in a 1848 május hó i-én Bécsben született; 1866-tól kezdve a bécsi

egyetemen matematikai és fizikai tudományokat hallgatott, 1868-ban Berlinbe

ment, hol R o s e G u s z t á v krisztallografiai előadásait hallgatta. A doktori címet

1872-ben Tübingában szerezte meg. 1874-ben a bécsi egyetemen a krisztallo-

grafia magántanára lett s később gráci tanár. 1885-ben az udvari múzeum

mineralógiai és petrografiai osztályának a vezetését vállalta magára, s ezt

lS96-ig vezette is, a mikor nyugdíjba lépett. Nyugalomba vonulása után

1898-ban a « W i e n e r U r a n i a * igazgatója lett. Számos krisztallografiai m u n ­kája közül legfontosabb: « U n t e r s u c h u n g e n a n h o m o l o g e n u n d i s o ­

m e r e n R e i h e n » , melylyel a bécsi Tudományos Akadémia B a u m g a r t n e r -

d í j á t nyerte el. Foglalkozott a meteoritekkel is, azonban nagy munkája,

m e l y e t C o H E N n e l együtt megkezdett: « D i e S t r u k t u r u n d Z u s a m m e n ­

s e t z u n g d e r M e t e o r e i s e n e r l ä u t e r t d u r c h p h o t o g r a p h i s c h e A b ­

b i l d u n g g e ä t z t e r S c h n i t t f l ä c h e n ' ) teljesen még nem jelent meg.

B i;e z i n a ö - s z * s m u n k á i t a Verhandlungen d. k . k. Geologischen Reichs-

A GEOLÓGIA HALOTTAI 1 ' .MJM-BEN.

anstalt 1909. évi május 31-iki S. számában a 181 187. oldalakon H l a w a t s c h

meleg emlékezés kíséretében közli, s így a munkái iránt érdeklődő szakemberek

ott kimerítő jegyzéket találhatnak. B r e z in a a bécsi cs. kir. földtani intézetnek

18G5 óta levelezője, s számos más osztrák s német társulat tagja volt. 1890 ben

az Orosz Mineralógiai Társulat, 1896-ban pedig a Mineralogical Society of

Great Britain tiszteleti tagjává választotta. B r e z i n a sokoldalú szellem volt, a ki szaktanulmányain kívül a népnevelés terén is eredményes működést

fejtett ki. Mi magyar szaktársai is őszintén osztozunk a részvétben, mely

B r e z i n a halálával az osztrák szakköröket érte.

Cornu F e l ix dr., a leobeni bányászati főiskola adjunktusa s magán­

tanára, Társulatunknak az idén megválasztott tagja, ez év szeptember hó 23 án

Grázban súlyos idegbajban meghalt. A fiatal tudós Cornu Gyula dr. egyetemi

tanár fia volt, s Prágában született 1882 december hó 26-án. Gimnaziális ta ­

nulmányait Prágában és Leitmeritzben végezte, 1902-ben a bécsi egyetemre

került, a hol mineralógiai és kémiai tárgyakat tanult. Fényesen letett szi­

gorlatai után 1906 bán doktori diplomát szerzett és 1907-ben a leobeni fő ­

iskola mineralógiai tanszékének az asszisztense lett. Számos tudományos

munkája között legbecsesebbek a kolloid kémia köréből írott értekezései, s

főkép azon tanulmányai, melyek a kőzetmállással s a talaj képződéssel foglal­

koznak. Utolsó munkája a «Comptes rendus de la premiere conférence inter­

nationale agrogéologique» (Budapest 1909) hasábjain látott napvilágot (123 130.

old.) a következő c ím en: « D i e h e u t i g e V e r w i t t e r u n g s l e h r e i m

L i c h t e d e r c o l l o i d c h e m i e . » C o r n u e munkáját élőszóval is előadta

Budapesten, az I. nemzetközi agrogeologiai értekezleten, melynek április 14-től

24*ig tartó vitáiban élénk részt vett. Sajnos, hogy ez volt utolsó szereplése,

mert nemsokára elméje homályba borult, míg végre a halál véget vetett szen ­

vedéseinek.

B öck h J á n o s (18Í0 1909). F. évi május hó 12-én délután szomorú

m enet indult ki a m. kir. Földtani Intézet Stefánia-úti palotájából. A verőfényes

tavaszi napon sétáló közönség részvéttel tudakolta, hogy kit kisér örök útjára

az a menet, melyben miniszterek, titkos tanácsosok, a magyar tudományos-

és iparvilág előkelő és egyszerű munkásai olyan meghatottan haladtak egy ­

más mellett, n a g y s u r i B öckh JÁNOst, a m. kir. Földtani Intézet nyugalmazott

igazgatóját temették abból a fényes csarnokból, melynek tégláit egy ember­

öltőn át, a magyar geológusok kicsiny táborának az élén, olyan nehéz küz

delmek árán hordotta össze.

Ha visszaemlékezünk az 1868. évre, a mikor a m. kir. Földtani Intézet

a Magyar Nemzeti Múzeum szívességéből egy keskeny előszobában húzódott

meg, s ha nézzük ma a Földtani Intézet fényes múzeumát, melynek az értéke

egy millió koronán felül van és könyvtára 20,000 kötet szakkönyvével 250,000

korona értéket k ép v ise l; s ha látjuk azt a tekintélyes geológusi kart. mely az

elhunyt koporsóját k ö v e t i : könnyen megérthetjük, hogy miért az a nagy rész­

vét, mely B öck h J á n o s temetésén megnyilatkozik

B öck h J á n o s 1840 o k t ó b e r h ó 20-án Pesten született. Atyja B öckh

A d a l b e r t somorjai orvos volt. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte

A GEOL ÓG IA HALOT TAI 19U9-BEN.

s 1855— 185S között a kremsi mérnökkari iskola növendéke volt Majd Selm ec­

bánya hirneves bányászati akadémiájába ment, melyet G e s e l l SÁNDORral együtt

1862-ben el is végezett. 186i-ben az alsóausztriai Reichenauba nevezték ki

bányatisztté, majd a bécsi cs. kir. birodalmi földtani intézethez osztották be,

s Eger, Putnok, Monok s Mezőnyárád vidékének térképezésével bízták meg.

1869-ben az újonnan fölállított m. kir. Földtani Intézet segédgeológusa, majd

1882-ben ennek igazgatója lett. Igazgatósága alatt kapta az intézet mai palo­

táját, melyet 1900 május hó 29*én D a r á n y i I g nác földmívelésügyi miniszter

nyitott meg I. F e r e n c - J ó z s e f magyar király jelenlétében. Ez alkalomból B öckh

J á n o s páratlan ékesszólásával több mint egy óra hosszáig kalauzolta hazánk

előkelőségeit a múzeumban. B öck h J á n o s Európa legképzettebb geológusai közé

tartozott, a ki számos n a g y muDkát írt a Déli Bakonyról, a Mecsek-hegység-

ről, s a Krassószörényi Magas-hegységről. Maradandó érdeme a petróleum­

kutatások megindítása ő jelölte ki a máramarosvármegyei Szacsalon azt a h e ­

lyet, melynek 500 m fúrásából 1896 október havában magasra szökkent az első

magyar petróleum. B öckh 1908 jú'ius hó 2 i-én nyugalomba vonult, s ezután a

krassószörénymegyei kréta-fauna földolgozásával foglalkozott; míglen 1909 május

hó 10 én kihullott kezéből a toll, s örökre elszenderült. Temetésén impozáns

érszvét nyilvánult. Ravatala fölött a m. kir. Földtani Intézet nevében ig l ó i

S z o n t a g h T am ás királyi tanácsos-aligazgató, a Magyar Tudományos Akadémia

megbízásából L óczy L ajo s dr. egyetemi tanár, földtani intézeti igazgató, s a

Magyarhoni Földtani Társulat képviseletében K och A n t a l dr. egyetemi tanár­

elnök tartották a gyászbeszédet. Nagyszámú tisztelője azután gyalog kisérte ki

a nagy tudóst a kerepesiít i temetőbe, hol a főváros által adományozott dísz­

sírhelyen temették el.

n a g y s u r i B öck h J á n o s iSOS-ban lett Társulatunk rendes tagja, s 1872-ben

ennek e l s ő titkára. Majd 1889-ben a Társulat elnökké választotta, mely tisztét

két turnuson át 1895-ig viselte, mikor is S zab ó J ó z s e f halála után társulatunk

bizalma az elnöki székbe ültette Elnöksége idejében az 1900 január 20-iki közgyűlés a S zabó JózsEY-cuilékéremiHrf hintclt** ki. A következő évben az

elnökségről lemondván, B öckh JANOst társulatunk 1901-ben tisztrleii taggá

választotta. Munkásságát és érdemeit az 1910. évi februáriusi közgyűlésen

i g l ó i S z o n t a g h T am ás dr. fogja méltatni.

C serháti S á nd or , a magyaróvári gazdasági akadémia nyugalmazott

tanára, született Győrött 1852 szeptember 11-én. Reáliskolai tanulmányainak

befejezése után gazdasági gyakorlatra ment s 1871 — 1873 bán az óvári gazda­

sági akadémiát elvégezvén, 1873 1871 ben a hallei, s 1875 ben a lipcsei egye­

temen tanult. 1878-ban a magyaróvári gazdasági akadémia rendes tanára lett.

Mint a növény termelés tanára, egyúttal a kisérleti telepnek is a vezetője volt,

s 1891-ben a telepet az ő tervei szerint Országos növénytermelési kisérleti

állomássá fejlesztették, a mely azóta hatalmasan föllendült. 1883-ban K o s s u t á n y

TAMÁs s a l együtt megalapítja a M e z ő g a z d a s á g i S z e m l e című folyóiratot,

s 1890-töl fogva a K ö z t e l e k állandó rovatvezetője lesz. A kisérleti növény-

termeléstan terén kifejtett munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia

1896-bau s 1909-ben a F ö r s t e r díjjal jutalmazta. Meghalt 1909 á p r i l i s hó

A GEOLÓGIA HALOTTAT 1 9 0 9 - B E N .

13-án Magyaróvárott. Nagy irodalmi munkásságából csak azokat a munkákat

említjük, melyek az agrogeológia körébe vágnak. Ilyenek: A t a l a j i s m e r e t

(1894), A z o k s z e r ű t a l a j m í v e l é s a l a p e l v e i (1890). Kiváló munkája:

A t a l a j n a k m é l y m ű v e l é s e h a z á n k b a n (Magyaróvár 1891), s ugyanez

németre átdolgozva: D i e E r g e b n i s s e d e r T i e f k u l t u r i n U n g a r n ,

mit besonderer Berücksichtigung der Dampfkultur. Wien 1892

Dalmer K. dr., szászországi osztály geológus 1(JUS december hó 12 én

54 éves korában Jénában meghalt. D a l m e r részint Blankenburg i. Th. részben

Jénában lakott. Művei főkép Szászország egyes vidékeivel foglalkoznak. Két

nevesebb munkáját külön is ki kell emelnünk, ezek: D i e O s t t ü r i n g i s c h e n

E n c r i n i t e n , és C u l m u n d K o h l e n k a l k v. W i l d e n f e l s b e i Z w i c k a u

(1884). D a l m e r az utóbbi időben már szolgálaton kívül volt, s halála napjáig

Jénában éldegélt.

Dohrn Antal Felix, a nápolyi zoológiái állomás megalapítója és igaz­

gatója f. év szeptember hó 2G-án 69 éves korában Münchenben meghalt.

A nagy zoológus a paleontológiában is jelentős eredményekkel gazdagította az

irodalmat, s e helyütt főkép őslénytani munkásságával foglalkozunk.

Született 1840 december hó 29-én Stettinben. Tanulmányait Königs -

bergben, Bonnban, Jénában és Berlinben végezte, s 1868-ban a jénai egye­

temen a zoológia magántanára lett. Azonban nemsokára elhagyta az egye­

temet s 1870 ben megalapította a nápolyi zoológiái állomást, mely nemsokára

a földkerekség legjelesebb zoológusainak gyűlölielyévé lett. Ugyanő indította

m e g a zoológusok egyik nélkülözhetetlen segédkönyvét: a Z o o l o g i s c h e r

J a h r e s b e r i c h t című évkönyvet és a pompás kiállítású F a u n a u n d F l o r a

d e s G o l f s v o n N e a p e l című értékes vállalatot, melybea e^ész sorozat alap­

vető monográfia jelent meg. Pályája kezdetén a bogarak és rákok fejlődésével,

később inkább a gerincesek származásával foglalkozott. Nevezetesebb m u n k á i:

Eugt'ri'on l íoc l . ing i , e i n e n e u e I n s e c t e n f o r m a u s d e m T o d t l i e g e n -

d e n (Palíeontographica, XIII, 333 340, Cassel 1866); Z u r K e n n t n i s s d e r

I n s e c t e n i n d e n P r i m ä r f o r m a t i o n e n (Palaeontographica XVI, 129 — 13í,

Y M . tab., Cassel 1867); D i e e m b r y o n a l e E n t w i c k l u n g d e s Asel Ins

n q u a t icu s (Zeitschr. Wissensch. Zool. XVII, 1867, 221 — 277) ; Z u r E m b r y o ­l o g i e u n d M o r p h o l o g i e d e s L h n id u s poh/phcnins (Jenaischen Zeit­

schrift VI, p. 629, 1871); 1875 ben publikálta az O n t h e O r i g i n o f

V e r t e b r a t e A n i m a l s című művét, majd 1881-től 1907-ig S t u d i e n z u r

U r g e s c h i c h t e d e s W i r b e l t i e r k ö r p e r s nagyszabású 36 táblával ellátott

munkáját.A Balti tenger partján nevelkedett tudós egész élete következetes és cél­

tudatos munkásságban telt el, s a Tyrrheni tenger partján megalkotta a föld­

kerekség egyik legszebb tudományos intézményét. D o h h n sírkövére tehát m él ­

tán rávéshették: l ' a h m n n qui rnrrnil (erat.

Frazer Persifor, amerikai geológus, született 1814 július 24-én Phila­

delphiában, s meghalt 1909 április 15 én ugyanott.

Tanára volt az egyik philadelphiai iskolán a hortikulturális kémiának.

Az ásványkémia terén tekintély volt, s T a b l e s f o r t h e D e t e r m i n a t i o n

A i_iEuLÚ<ilA HALOTTAI l' .IUÍJ-HEN.

o f M i n e r a l e című munkáját a szakkörök világszerte ismerik. Azonkívül

mint geológus is hírnevet vívott ki magának alapos munkáival.G ot tsc h e K. dr., a hamburgi geo-mineralógiai intézet igazgatója, és a

gyarmatügyi intézet tanára október hó 12-én Hamburgban elhunyt.G o t t s c h e 1855-ben Altonában született, a természettudományokat Würz-

burgban és Münchenben tanulta; 1879-ben a kiéli egyetem mineralógiai in té ­

zetének a tanársegéde lett, a hol habilitálták is. 1882-ben Japánba, a tokiói egyetemre hívták meg a geológia tanárának, s itt 188 i- ig tanított. lS86-ban

a hamburgi Természetrajzi Múzeum őre lett, s mint ilyen sokáig működött,

míglen 1907-ben a mineralógiai s geológiai intézet igazgatójává nevezték ki.

Tokiói tanárkodása közben nyolc hónapos utazást tett Koreában, s ennek első

geológiai térképét ő készítette el. Számos munkája van az Eszaknémet Síkság

diluviumáról, a legismertebb ezek között: D i e S e d i m e n t ä r g e s c h i e b e

d e r P r o v i n z S c h l e s w i g - H o l s t e i n , amely 86 oldalon s 2 térképpel illusz­

trálva 1883-ban Yokohamában jelent meg.Güll V ilm os, a m. kir. Földtani Intézet elsőosztályú geológusa, s Tár­

sulatunk másodtitkára november hó 15-én, hajnali 1 órakor, 33 éves korában

váratlanul elhunyt. Halálát szívszélhüdés okozta. Fiatal kartársunkat özveg yén :

M aj er R e g i n á d kívül, a kivel 10 évig élt boldog házasságban, T ibor és V il ma

gyermekei gyászolják.

A z elhunyt, bár csak kilenc év óta volt tagja a m. kir. Földtani In té ­

zetnek, ezalatt a rövid idő alatt is jelentőségteljes munkát végzett. Résztvett

az országos agrogeologiai fölvételeken, s rendszeresen térképezte a Duna-Tisza

közének északi részeit, melyekről a m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentéseiben

számolt be. Főmunkája az E c s e d i l á p a g r o g e o l o g i a i v i s z o n y a i t tár­

gyalja s e munkának fáradságos adatait 1906-ban T imkó I m re és L if f a A u r é l dr.

geológusokkal együtt gyűjtötte a helyszínén.A Magyarhoni Földtani Társulat, mint 1899 óta rendes tagját, 1907 feb-

ruárius 6-iki közgyűlésén másodtitkárává választotta s ezt a tisztét végtelen

munkakedvvel és rátermettséggel töltötte be. Az idei tavasz folyamán tartott

I. nemzetközi agrogeologiai értekezleten tevékeny részt vett, s pompás német

nyelvtudásával, kedves modorával külföldi szaktársai körében is szép emléket

hagyott maga után Utolsó munkája ez értekezlet «Comptes Rendus»-jében

csak nemrég látott n ap v ilág o t: U b e r d i e D a r s t e l l u n g s m e t h o d e n a g r o -

g e o l o g i s c h e r Ü b e r s i c h t s- u n d S p e z i a l k a r t e n címen, de ugyanez a

«Comptes Rendus» utolsó lapján már a nekrologot Í9 közli róla T imkó I mre

tollából.A m. kir. Földtani Intézet és a Magyarhoni Földtani Társulat külön

gyászjelentésben tudatták G ü l l V il m o s halálát, s a m. kir. Földtani Intézet

Stefánia-úti palotáján három napig lengette az őszi szél a gyászlobogót. T em e­

tése november hó 17 én délután í órakor volt a rákoskeresztúri új temető

halottas házából. A végtisztességen megjelentek a m. kir. Földtani Intézet

összes tagjai ig l ó i S z o n t a g h T amá s dr. kir. tanácsos aligazgató vezetésével,

minthogy L óczy L ajos egyetemi tanár igazgató Londonban időzött; azonkívül

a Magyarhoni Földtani Társulat, s a kir. magy. Természettudományi Társulat

A GEOLÓGIA HALOTTAI Í W U Í - B E N .

számos tagja. A Földtani Intézet nevében e sorok írója, s a Magyarhoui Föld ­

tani Társulat nevében K o c h A n t a l dr. egyetemi tanár, a Társulat elnöke

mondotta a búcsúbeszédet.Életrajzát s működését bővebben Tmkó I m r e m. kir. osztálygeológus

fogja méltatni a Társulat 1910 február havi közgyűlésén.

H an u sz I s tv á n , a kecskeméti reáliskola igazgatója, 1909 februárius hó

7-én Kecskeméten 69 éves korában elhunyt. Bár nem volt hivatásos geológus,

de rengeteg természettudományi és földrajzi munkájában igen sok földtani

vonatkozású rész van, s azért e helyütt róla is megemlékezünk.

Született Vácott 1840-ben, középiskoláit szülőhelyén, Pesten és Szegeden

végezte. 1864-ben pappá szentelték s félévig Verőcén és Tápióbicskén káplán -

kodott. 1871-ben Kecskemétre az állami reáliskolához nevezték ki tanárnak, s

1886-ban ez intézet igazgatója lett. 1904-ben a király szepes-sajduni préposttá

nevezte ki. Ha megmarad az egyházi pályán, a kiváló férfi talán sokkal m a ­

gasabbra emelkedik, de ő azt a hivatást választotta, m elyet nem jutalmaz

anyagi haszon, hanem csak a munka boldogító öntudata. Élete fogytáig dol­

gozott, s utolsó akarata is az volt, hogy szeretett iskolája udvaráról t e ­

messék el.H a n u s z I s t v á n jeles és eredményes kutatást végezett a természetrajz,

geográfia s geológia körében. Érdeme nem annyira vizsgálódásai eredetiségé­

ben, m int inkább a közlés élvezetes módjában van. Földrajzi előadásai, könyvei,

apróbb dolgozatai ezrekkel gyarapították e tudományszak híveinek a számát.

Oly élénk közvetetlenséggel tudta leírni a föld messze tájékait, hogy lehetetlen

volt hallgatóinak azt nem hinniök, hogy ő maga járt ezeken a távoli vidé­

keken. De azért ott szólt Ő mégis a legékesebb nyelven, a hol a maga szűk

hazáját, a P e t ő f i megénekelte Alföldet vette a tollára. A N a g y M a g y a r

A l f ö l d f ö l d r a j z i j e l l e m k é p e k b e n című munkájából a tudós hozzáértése

s alapossága és az alföldi ember rajongó szeretete egyképen kiérezheto.

Földtani tekintetben igen becses É g e n é s F ö l d ö n című munkája, a

mely az Athenaeum kiadásában 1904-ben jelent meg, s a melyben különösen

a Föld korának megállapításáról nagyon becses irodalmi adatokat közöl.

H a n u s z I s t v á n elmés, ötletes ember volt. A kistermetű pap-igazgatónak

tréfás, de gyakran találós mondása volt, hogy jó, ha a direktornak nincs

felesége, legalább így az iskolát nem ketten igazgatják. Kedvelt tudományos

föltevése volt az, h o g y i d ő j á r á s u n k a Föld tengelyének bizonyos irányú

elfordulása miatt egyre z o r d a b b á v á l i k . Föltevésének a d o c u l o s bizonyí­

tására azon a napon, mikor az orvosok és természetvizsgálók kecskeméti

vándorgyűlésén előterjesztette elméletét, az alföldi városban n e g y v e n f o k

m e l e g volt az árnyékban.

Hoffm ann Ferenc, az I. cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Részvénytársulat

nyugalmazott felügyelője Pécsett, március hó 3-án 76 éves korában meghalt.Az egykori zwickaui bányakerület igazgatójának fia Szászországban,

Oberhondorfban született, s tanulmányait a freibergi akadémián végezte, a hol

mint első tanulót, Szászország királyának, V. F r ig y e s AGOSTnak 1 8 1 1-ben ala­

pított ezüst érmével tüntették ki. Bányamérnöki szolgálatát 1857-ben a cseh ­

5 r.() A GEOL ÓG IA HA LOTTAI l O O Í M i E N .

országi Rapitzban kezdte, a lionnét 1859-ben a Dunagőz hajózási Társulat

pécsi bányáihoz hívták meg bányamérnöknek. Itt szolgált azután m int bánya-

nagy s később bányafelügyelő 38 éveu át, 1897 november 1-ig, a mikor

nyugdíjba vonult. Az idegenből jött bányász hazafias magyar állampolgárrá

vált, s közgazdasági munkásságával véghetetlen szolgálatokat tett a magyar

hazának.H u d le s to n W ilfrid , kiváló angol geológus és paleontológus, a ki va­

gyonos ember létére tisztán csak a tudomány szeretetéből foglalkozott szak­

tárgyunkkal, f. évi januárius hó 29-én elhunyt. Úgy a kőzettanban, mint a

paleontológiában a földkerekség egyik legkiválóbb kutatója volt.Eredeti nevén S i m p s o n - H u d l e s t o n W i l f k i d 1828 június hó 2-án szüle­

tett. 1831— 1834 között Harrogateban tanult S orby C l i f t o n E E N R iK k el együtt.

A két kis játszótárs bizony aligha sejtette még akkor, hogy félszázad múlva

együtt fogják elnyerni az angol geológusok legmagasabb kitüntetését, a W o l l a s t o n -

é r m e t . Később az Uppinghara-Schoolban tanult s 1850-ben Cambridgeben

végezte tanulmányait . Mint aféle gazdag fiú, Ő is természetesen jogot tanult,

s csak később utazásai közben kapott kedvet a természettudományokhoz s

főkép a geológiához. 1856-ban Island, Öland és Svéd-Norvégországban utazott,

líS57-ben pedig egy ornithológiai expedícióban vett részt Algériában, mely

alkalommal Keleti Atlast, Tunist, Constantine s Kef vidékeit alaposan m eg ­

ismerte. 1859 — 60-ban Dobrudsát utazta be. Az 1862. évben a kenti tüzérségbe

lépett és 1867-ig Dover Castleben helyőrségi szolgálatban volt. Ezalatt az idő

alatt főkép természettudományi és kémiai tanulmányokkal foglalkozott. Majd

Edinburgba ment és itt S t e p h e n s o n M ac ad am tanítványa volt. 1867-ben tagja

lett a Geological Societynek, s 1871-ben a Geologists-Associationnak, melynek

1874-ben titkárjává választották s 1881-ben elnökévé.

Első munkáját 1872 ben írta « E x c a v a t i o n s o n t h e S i t e o f t h e N e w -

L íuv C o u r t s » címen, mely a Proc. Geol. Assoc. III. kötetében jelent meg.

A következő évben hozzákezdett a « T h e Y o r k s h i r e O o l i t e s » című m u n ­

kájához, melyet 187S-ban fejezett be ; 1877-ben írta < T h e C o r a l l i a n R o c k s

o f E n g l a n d » című művét a Quarterly Journal Geol. Soc. XXXIII. kötetében.

Ezek után sorozatosan minden évben adott na.Lrybecsű paleontologiai dol­

gozatot, főkép a G e o l o g i c a l M a g a z i n é hasábjain. I ly e n e k : M o n o g r a p h s

o n t h e C o r a l l i a n G a s t e r o p o d a o f Y o r k s h i r e (1880 —1881), T h e

G a s t e r o p o d a o f t h e P o r t l a n d R o c k s (1881), a n d o f t h e O x f o r -

d i a n a n d L o w e r O o l i t e s o f Y o r k s h i r e (1882 — 1885).

Legbecsesebb munkája a « M o n o g r a p h o f t h e G a s t e r o p o d a o f

t h e I n f e r i o r O o l i t e o , a mely paleontologiai dolgozata a P a l a e o n t o -

g r a p h i c a l S o c i e t y kiadásában 514 kvart oldalon, 41 táblával illusztrálva

jelent meg 1887— 1896 között. Ezért a nagyszabású munkájáért fokép, de

egyéb kémiai, mineralógiai, petrológiai, paleontologiai és sztratigrafiai geo ­lógiai munkálkodásának a megjutalmazásául is, adta neki 1897-ben a Geolo­

gical Society választmánya a WoLLASTox-a r a n y é r m e t .

Mint teljesen független, vagyonos ember nagy utazásokat tett, melyek­

nek eredményeit külön tette közzé. így 1895-ben B lake tanárral Indiában uta-

A G KO L Ó Ci I A I I A L Ő T T A I 1 9 0 9 - B E N .

zott, s expedíciójuk eredményeit « N o t e s o n I n d i a n G e o l o g y , i 11 cl I l ­

d i n g a v i s í t t o K a s h m ír» címen a Proc. Geol. Assoc. XIV. kötetében

publikálta. Számos egyéb munkát írt még Palesztina geológiájáról, az Észak-

Atlanti medence keleti részének geológiai viszonyairól, s a Vasércek geológiai

történetéről. Munkáinak száma 1x72— 100Í között 58-ra rúgott, a miként ez

a Geological Magazine 1901 szeptemberi füzetében (De:. V. vol. I, 4 30 — 438.

old.) föl van sorolva, a hol életrajza és kutatásainak méltatása még H u d l e s t o n

életében arcképével együtt közölve van. Ugyanebben a kötetben (Geological

Magazine 1904, july, 337— 382. old.) jelent meg kitűnő értekezése: O n

t h e o r i g i n o f t h e M a r i n e ( H a l o l i m n i c ) F a u n a o f L a k e T a n g a -

n y i k a címen. Utolsó munkáját 1908-ban ugyancsak a Geological .Magazine

adta közzé O n s o m c R e c e n t W e l l s i n D o r s e t cím alatt. Ezután vissza

vonult west-holmei birtokára Warehamba, a hol 1909 januárius hó 29-én

elhunyt.

Életrajza, főkép a már említett s a Geological Magazine 1904. évfolya­

mában közölt adatok nyomán, munkásságának méltatásával, a P r o c e e d i n g s

o f t h e R o y a l S o c i e t y 1909 november 23-iki számában (Series B. Vol. S l .

No. B. 551, V I — X. oldalakon) is megjelent arcképével együtt.

A nemes szívű tudós végrendeletében nagyszerű júrabeli gastropoda-

gyűjteményét a cambridgei Sedgwick-múzeumnak ajándékozta, s a Geological

Society részére 1000 font sterlinget, azaz körülbelül 21,000 koronát hagyo­

mányozott.

K inahan G yö r g y H enrik , írországi geológus, az egykori G e o l o g i c a l

S o c i e t y o f I r e l a n d elnöke, 79 éves korában Dublinban elhunyt.

Tudvalevő, hogy a R o y a l G e o l o g i c a l S o c i e t y o f D u b l i n , a f t e r -

w a r d s o f I r e l a n d 1887-ben megszűnt, s könyvtára a Trinity-College tulaj­

donába ment át. Ennek az egykori társulatnak volt K inahan egyik legbuzgóbb

tagja s 1X80 — 1887 között elnöke is.Született 1829 december hó 19-én, s 1853-ban civil-mérnöki oklevelet

szerzett. Később geológiával és archeológiával foglalkozott. Életének utolsó

éveiben főkép az agrikultur-geológiát művelte és pedig nagy sikerrel. A h a ­

talmas termetű s előkelő megjelenésű tudós, öreg korában is lankadatlan buz­

galommal dolgozott, míglen 1908 december hó 5-én kiesett a toll a kezéből.

Számos munkája közül, a miknek a száma 85 körül van, kiemeljük a

következőket: H a n d y B o o k o f R o c k - N a m e s (1873), V a l i é y rs a n d

t h e i r r e l a t i o n t o F i s s u r e s , F r a c t u r e s a n d F a u l t s (1875), M a n u a l

o f t h e G e o l o g y o f I r e l a n d (1878), A H a n d y B o o k o n t h e R e c l a -

m a t i o n o f W a s t e L a n d s i n I r e l a n d ; S u p e r f i c i a l a n d A g r i c u l t u r a l

G e o l o g y , I r e l a n d (1908).Életrajzát arcképével együtt a Geological Magaziné 1909 márciusi szá­

mában (No. 537, pag. 142— 143) közli.L am bert G uillaum e, bányageológus, f. évi februárius hó 23-án 92 éves

korában Brüsszelben elhunyt.L ambert északi Belgiumban számos nagy bányát fedezett föl. A louweini

egyetemen előadást is tartott Számos kisebb-nagyobb bányászati s bánya­

A GKOLOGIA HA LŐTT AI 1 *M í‘»-| :KN.

geológiai munkát írt s azonkívül egy általánosan elterjedt bányászati kompaszt-

is föltalált.Leonard H u g o , Írországi geológus született 1811-ben Dublinban. 1867-ben

K i n a h a n nagyhírű ír geológus asszisztense lett b az í r i s i i G e o l o g i c a l S u r v e y

munkatársa, majd ennek megszűnte után a Geological Magazine szorgalmas írója.

1889-ben a Royal Geological Society of Ireland titkárává választotta. Meghalt

1909 februárius hó 16-án Dublin mellett, Blackrock községben levő birtokán.

L eonard számos becses tanulmányt írt Mayo és Galway vidékének kom­

plikált hegyterületéről.Lorenz T ivadar dr., a marburgi egyetem geológiai magántanára, f. évi

május hó 23-án a Lahn melletti Marburgban váratlanul elhunyt.

A kiváló fiatal tudós 1875 januárius hó N-án Hamburgban született,

Kielben és Freiburgban tanult. 1001 — 1902-ben nagyobb utazásokat tett Kelet-

ázsiában és Északamerikában. Visszatérve hazájába, a hesseni Marburgban

1905-ben az egyetem magántanárává képesítette. Legbecsesebb munkái Kelet-

ázsia s főkrp a kínai Santung geológiai és paleontologiai feldolgozásával fog­

lalkoznak, s a Berlinben kiadott Zeitschrift der Deutschen Geologischen

Gesellschaft 1: 05 és 1906. évi köteteiben jelentek meg. Figyelemreméltó tanul­

mányokat írt továbbá a helvéciai s keletalpi facies határvidékéről. Utolsó

munkája: « Ü b e r d e n G e b i r g s b a u M i t t e l d e u t s c h l a n d s » a Ber. Vers.

Niederrh. Geol. V. kötetében jelent meg.M atteu cc i V ik to r R afae l, a Vezúvio obszervatóriumának az igazgatója,

f. évi július hó 15-én 48 éves korában elhunyt. M atteucci nevét világszerte

emlegették a Vezúviónak 1906. áprilisi kitörése alkalmából, a mikor is a tudós

az utolsó pillanatig az obszervatóriumban maradt, s élete kockáztatásával

figyelte meg a tűzhányó kitörését. Tudvalevőleg L óczy L ajos dr. hazánkfia is

ott volt a Vezúvión pár nap múlva a kitörés után; az 1906. év husvét nagy­

hetén ugyanis a cattarói öbölben érte Lóczy tanárt a Vezúvio kitörésének a

híre, s április 25-én már a tűzhányó oldalán, az Eremo-szállodában termett

hazánkfia is, közvetetlen a 600 m magasban levő Observatorio mellett. Innét

figyelték együttesen a lávaárak és hamuesők működését. M atteucci tanár a

magyar geográfus és geológus-fiatalságot már 189S-ban igen szívesen fogadta

és kalauzolta. Később is nagy barátja volt a magyar szaktársaknak, külö­

nösen L óczy és L őrenthey tanároknak s az ő tanítványaiknak.

M atteucci 1861-ben Senigalliában született, s iskoláit Napohban és

Rómában végezte. Majd hosszabb időt töltött Németországban, főkéj) petro­

grafiai tanulmányokkal foglalkozva. Német nyelvben való jártassága később is

nagy segítségére volt a világ minden részéből odasereglő tudósokkal való

érintkezésben. Az olasz szakemberek tudvalevőleg anyanyelvükön kívül több­

nyire csakis franciául beszélnek, míg a német nyelvet alig-alig értik Itáliában.

M atteucci hazájába visszatérve, a nápolyi egyetemen a geológia magántanára

lett, majd a Vezúvio obszervatóriumának az igazgatója. A tűzhányó egyik ki­

törése alkalmával a kráterből kirepülő bomba súlyosan megsebesítette, s bár

kigyógyult betegségéből, de teljesen többé sohasem épült föl, s ez év július hó

15-én végre is belehalt betegségébe. Napoliban temették el.

A GEOL ÓG IA HALUTTAI l 'IM' .l -UKN.

Munkái közül a legfontosabbak a következők: N u o v e o s s e r v a z i o u i

s u l i ’ a t t u a l e f a s e e r u t t i v a d e l V e s u v i o (novembre 1801 — luglio 18'>2)

Torino 1892; D u e p a r o l a s u 1’a t t u a l e d i n a m i c a d é l Y e s u v i o 1893,

Torino 1891. Mindkét munka a Bolletino mensuale della Soc. Met. Italiana

hasábjain jelent meg. Igen ismert m u n k á ja : D e r V e s u v u n d s e i n l e t z t e r

A u s b r u c h von 1891 — 1894, a m e l y a TscHEKMAK-féle Mineralog. u. petrogr. Mitteilungen XV. kötetében, a VI— IX. táblákkal illusztrálva jelent meg.

A Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Gesellschaft 1895. évfolyamában írta: Ü b e r

d i e E r u p t i o n d e s V e s u v a m 3. J u l i 1895 című tanulmányát. Egyéb

m űvei: L a p p a r a t o d i n a m i c o d e l i ’ e r ű z i o n e V e s u v i á n a d é l 3 l u ­

g l i o 1895 (R. Accad. delle Se. Fis. e Mat. di Napoli 1897); Come dovrebbe

e 9 s e r e studiato il Vesuvio, Napoli 1897. Petrografiai munkái közül figyelemre­

m é ltó k : N o t e g e o l o g i c h e e s t ú d i ó c l i i m i c o - p e t r o g r a f i c o Bulla

régióné trachitica di R o c c a s t r a d a in provincia d i G r o s s e t t o (Bollettino

della Societa geologica Italiana vol. X, fasc. 4 ) , Roma 1892: L e r o c c e

p o r f i r i c h e d e l l ’ i s o l a D ’E l b a . D i f t ' e r e n z i a z i o n i , m o d i f i c a z i o n i e d

i n c l u s i d é l p o r f i d o g r a n i t i c o c o n d u e t á v o l é d i m i c r o f o t o g r a t i a

(Bollettino della Societa Geologica Italiana vol. XVI, fasc. 1.), Roma 1897.

A korán elhunyt vulkanológust részvétünk kiséri örök útjára!Nikitin S e r g e j N ikolajev ics , az Orosz Geológiai Egyesület főgeológusa,

f. évi november hó 18-án Szent-Pétervárott meghalt.

N i k i t i n 1850 ben Moszkvában született, s így íuég javakorbeli férfi volt.

Oroszország legkiválóbb geológusai közé küzdötte fel magát, tagja volt a Szent­

pétervári Tudományos Akadémiának, és elnöke a Hidrológiai Társulatnak,

azonkívül államtanácsos. Munkái közül a fontosabbak a következők: L e s

e n v i r o n s d e M o s c o u ; D e M o s c o u á Ou f a , a mely munkái a Guide des

Excurtíions du VII. Congres Géologique Internationale kötetében 1897-ben

jelentek meg. Utolsó nagy műve: R e c h e r c l i e s g é o l o g i q u e s d a n s l e

g r o u p e c e n t r a l d e s d o m a i n e s d e s u s i n e s d e V e rk h - I s s e i k s címen

a Mém. Com. Géol. 22. évfolyamában 1907-ben jelent meg.

P a q u o t R em y, bányaigazgató f. évi januárius hó 9-én 87 éves korában

Bleybergben elhunyt.

A kiváló bányász belga eredetű férfi volt, a kit a S o c i é t é G é o l o ­

g i q u e d e B e l g i q u e 1874-ben tagjává is választott. 1844 1800 között a

Société la Nouvelle-Montagne a Engis mérnökigazgatója, 1860— 1882 között a

B l e y b e r g i T á r s u l a t n a k ügyvivő igazgatója, s a zu tán vezérigazgatója volt.

Rendkívüli érdemeket szerzett a Liége, Namur és Hainaut vidéke kőszéntele­

peinek feltárása körül.

P er n ter J ó z s e f Mária, a bécsi egyetemen a geofizika tanára s a bécsi

Meteorologiai és Geodvnamikai Intézet igazgatója, született 18ÍS március

15*én Tirolban, Hohenmarkton. 1864-ben a jezsuita-rendbe lépett s előbb

Pozsonyban a lilozótia, majd Kalocsán a matematika s fizika tanára lett. 1X77 ben kilépett a rendből s 1882-ben a bécsi központi meteorologiai intézet

asszisztensévé, 1890-ben pedig az innsbrucki egyetemen a kozmikai fizika

tanárává lett. Majd H a n n tanár nyugalomba lépése után a bécsi egyetem bol-

A GE OLÓGIA HALOTTAI 1

csé.-zettudományi karán a geolizika tanárává nevezték ki. Meghalt lí)08 decem ­

ber hó 20-án.

A meteorológia különböző ágaiból sok értékes dolgozatot tett közzé, am e­

lyek közül leghíresebb a Meteorologische Optik című, sajnos, még befejezetlen

munkája. Eredményesen harcolt a viharágyúzás ellen.

P la g e m a n n A. dr., a zimogeológia megalapítója, 50 éves korában H a m ­

burgban meghalt. P l a g e m a n n hazánknak igaz barátja volt, a ki több Ízben

megfordult a Nagy Magyar Alföldön T r e i t z P é t e r m. kir. főgeológus társasá­

gában. Kutatásai főkép a salétrom eredetének a földerítésére vonatkoztak, s e

tekintetben magyar kollegája nagyon becses adatokkal és megfigyelésekkel

járult hozzá korszakos fölfedezéséhez. P l a g e m a n n volt ugyanis az, a ki első

Ízben mfgyarázta a salétrom képződését a baktériumok hatásának eredményei­

ből. Életrajzát s munkálkodását a következőkben foglalhatjuk össze.

Született 1858 október hó 18-án Valparaisoban, azonban már gyermek­

korában Hamburgba került, a hol első tanulmányait megszerezte. Később

Bonnban és Marburgban tanult s főkép természettudományi irányban képezte

ki magát. Majd egészen a geológiának szentelte idejét, s ez irányú tanul­

mányait tökéletesítendő, a szászországi Freiberg bányászati akadémiáját is

elvégezte. 1886-ban nagy utazásra indult a chilei Kordilleráfeba, a hol külö­

nösen a salétromtermelő vidékeket tanulmányozta, s kutatásairól számos nagy-

becsű munkát írt. Ezen kutatásain kívül azonban az általános geológiai m eg ­

figyeléseket sem mulasztotta el, úgy hogy bízvást állíthatjuk, hogy P l a g e m a n n

Chile geológiájának és geográfiájának egyik legalaposabb ismerője volt.

1896-ban, m int egy nagyobb külföldi vállalatnak a szakértője Magyar-

országba jött, s itt T r e i t z PÉ TERnek , Alföldünk eme kiváló ismerőjének a

kalauzolásával a salétromtermelő helyeket kereste föl. Tudvalevő dolog, hogy

hazánk síkságain a múlt században iparszerűleg gyártották a kálisalétromot.

S bár S za bó J ó z s e f már 1849-ben állati hulladékok bomlásából magyarázta a

salétrom képződését, később O c h s e n i u s mégis a máramarosi sók lerakódása

után fennmaradt s később az Alföldön szétömlött anyalúg maradványainak

tekinti azt. Ezt a badar elméletet T r e i t z P é t e r cáfolta meg, s kísérleti iga ­

zolásait P l a g e m a n n csak megerősíthette. Ma tehát eldöntött dolog, hogy a

salétrom szerves anyagok bomlási terméke, a melynek kialakulását a bakté­riumok hatása okozza.

P l a g e m a n n és T r e i t z alföldi utazásukból érdemes fölemlíteni, hogy a

tudósokat az egyik magyar községben kegyetlenül megpaprikázott gulyásos-

hússal lepték m eg; azzal a célzattal: h a d d e m l e g e s s e m e g a n é m e t a

p a p r i k á s h ú s t . A vidéki urak meglepetésére azonban a ném et tudós jóízűen

nekilátott az erős ételnek, sőt még evés közben szegedi paprikát kórt, amivel

vörösre festette az amúgy is erős bográcsost. Az ámuló uraknak azután m e g ­

magyarázta, hogy Chilében még több paprikát fogyasztanak a malária ellen,

mint hazánkban. Nem is félt P l a g e m a n n sohasem a hidegleléstől a Tisza rónáin

s e m ; a jó magyar paprikás hús és a homoki karcos bor megóvta őt m inden ­

nemű láztól. P l a g e m a n n a földkerekség egyik legvidámabb geológusa volt;

semmi nagyképűség, semmi fontoskodás nem liomályosította el derült kedélyét.

A GKOLÓGIA HALOTTAI 190Í>-HEN.

Pedig tehetsége, tudása és világlátott tapasztalata a legelső geológusok között

szabta meg helyét. Azok a nagy német vállalatok, a melyek ót legfontosabb

bányavizsgálataikkal megbízták, föltétlenül elfogadták szakvéleményét, s ebben

sohasem csalódtak Délamerika, Afrika és Európa számos államában megfordult

ő mint szakértő, s nagy tudásával, biztos Ítéletével mindig fején találta a szö­

get. Hazánkban is több izben v o l t ; nem csupán a salétromos területek ügyé­

ben, hanem számos bányaföltárás megvizsgálása végett is. így a többi között

a Borgói Havasok és a Hargitta termés kéntelepeinek a szakvéleményezését is

reá bízta egyik nagy külföldi vállalat.

Irodalmi működését illetőleg, legfontosabb munkája 1896-ban jelent meg

« G e o l o g i s c h e s ü b e r S a l p e t e r b i l d u n g v o m S t a n d p u n k t e d e r

G ä r u n g s c h e m i e , » a melyben a zimogeológia alapjait rakta le, vagyis a

baktériumok hatásának a kifejtését a talaj kialakulásában. Ennek a fontossága

a talajtani vizsgálatokban napról napra szembeszökőbb, a miként ez T r e i t z

PÉTE i ín e k : A t e r m ő t a l a j r ó l írott munkájából is kitűnik. P l a g e m a n n másik

fontos munkája: « De r C h i l e s a l p e t e r » címet visel. 1906-ban adta ki «I b e r d i e c h i l e n i s c h e n P i n t a d o s , Beitrag zur Katalogisierung und

vergleichenden Untersuchnng der e ü d a m e r i k a n i s c h e n P i k t o g r a p h i e n »

cimű nagy művét, és pedig a «Verhandlungen des Stuttgarter Internationalen

Amerikanisten-Kongresses» kiegészítő füzeteiben.

Dr. P l a g e m a n n vagyonos ember és egyenes jellemű, szimpatikus férii

volt, a ki a tudományon kívül csak barátjainak élt. Családot nem is alapított,

s mint agglegény halt meg Hamburgban. Egyéniségének kiegészítése gyanánt

ki kell emelnünk bámulatos nyelvtudását, a mivel a nemzetközi kongresszuso­

kon sokszor feltűnést keltett. Nem is volt az utóbbi évtizedekben olyan geo ­

lógiai, bányászati s egyéb szakbavágó kongresszus, a melyen P l a g e m a n n ott ne

lett volna. A hatalmas termetű geológus alakja már szinte hozzátartozott a

nemzetközi gyülekezetekhez. Annál fájdalmasabb lesz ezentúl nélkülöznünk a

hiányát. P l a g e m a n n emléke sokáig élni fog a magyar szaktársak körében.

Pr ice H i lto n F r ig y es G yörgy , kiváló geológus és archeológus, született

1842 augusztus hó 20-án Londonban. Már kezdettől fogva egyaránt foglalkozott

úgy a geológiával, m int az archeológiával. 1872-ben a Geological Society

tagja lett, s azóta különösen Folkestone vidékének geológiai kikutatása körül

nagy érdemeket szerzett. Meghalt 1909 március hó 14-én a London délnyugati részén : South Keusingtonban levő palotájában.

Munkái közül fölemlítjük a következőket: O n a n e w s p e c i e s o f

Jios/elhti 'ia Í r o m t h e G a u l t { t io s le l lunu m a x i ma P r i c e , Folkestone, Geol.

Mag. 1X73, pag. 97) ; On t h e L o w e r G r e e n s a n d a n d G a u l t o f F o l ­k e s t o n e (Proc. Geol. Assoc. vol. IV, 1874, p. 135— 150); T h e G a u l t ,

b e i n g t h e s u b s t a n c e o f a l é c t ű r e d e l i v e r e d i n t h e W o o d w a r d i a n

M u s e u m C a m b r i d g e , 1878, a n d b e f o r e t h e G e o l o g i s t s A s s o c i a t i o n1879, London p. 81. ; E x s c u r s i o n t o H y t he , S a n d g a t e a n d F o l k e s t o n e

(Proc. Geol. Assoc. vol XIII, p. 142— 151, 1893).

Megemlítjük, hogy a jeles geológus egyúttal a Society of Anticjuaries igazga­

tója, s számos kiváló egyptológiai és numizmatikai munkának is a szerzője volt.

F i ' d U m i l \ i>z luny. A'A'A'/.V. h ot . WtKl

5 5 6 A G E O L Ó G I A HA LOT TAI l í iOW-BKN.

Reade Tamás Mellard, angol geológus, született 1832 május hó 27 -én,

b kezdetben mérnöknek s architektusnak készült. Csak 35 éves korában kezdett

a geológiával foglalkozni, s pedig olyan sikeresen, hogy 1875— 77-ben már a

Liverpool-Geological-Society elnökének választotta meg. Ezt az állást azután

több izben viselte. Szorgalmas munkálkodásban töltötte életét egész halála

napjáig, a mely Liverpoolban ez év május hó 26-án következett be. Fontosabb

munkái: C h e m i c a l D e n u d a t i o n i n r e l a t i o n t o G e o l o g i c a l - T i m e

1879; T h e O r i g i n o f M o u n t a i n R a u g es , 1886; T h e E v o l u t i o n o f

E a r t h S t r u c t u r e , w i t h a t h e o r v o f g e o m o r p h i c c h a n g e s 1903;

H o l l a n d FüLöppel együtt írta a « S a n d s a n d S e d i m e n t s » című nagyhírű

művét 1905-ben, s A Y r i g h t JózsEFfel együtt « P l e i s t o c e n e C l a y s a n d

S a n d s o f t h e I s l e o f Ma n » c. értekezést. Utolsó müve « T h e M e c l i a n i c s

o f O v e r t h r u s t s » címen a Geological Magazine 1909 februáriusi számában

jelent meg

Schenek István dr. (tanádi), a S e l m e c b á n y á i m. kir. b á n y á s z a t i és erdé­szeti főiskola nyug. tanára, m. kir. f ő b á n y a t a n á c s o s és a Magyar Tudományos

Akadémia levelező ta g j a , társulatunknak 1871 óta rendes t a g j a , 1909 j ú l i u s hó

26-án 79 éves korában Budapesten meghalt.S chenek I stván r i tk a g y a k o r la t i é r z é k ű , a la p o s f iz ika i i s m e r e t e k k e l b író

k é m i k u s é s e x p e r i m e n t á t o r v o l t , a k i é p ú g y m i n t n a g y k o r t á r s a é s b a r á t j a :

T han K ároly, a g y ó g y s z e r é s z e t i p á ly á r ó l l é p e t t a k é m i a i t u d o m á n y o k terére .

S z a k t a n u l m á n y a i t B é c s b e n k e z d t e , m i n t a n a g y h í r ű R ed te n b ac he r t a n í t v á n y a ,

s 1 8 5 6 - b e n T han KÁROLYlyal e g y ü t t a s s z i s z t e n s e . 1 8 6 7 - b e n a k e s z t h e l y i g a z d a ­

s á g i t a n i n t é z e t ta n á r a le t t , m í g l e n 1 8 7 0 - b e n Selmecbányára n e v e z t é k ki, m i n t

az a k a d é m i a k é m i a i t a n s z é k é n e k a ta n á r á t . A m i k o r S chenek S e l m e c b á n y á r a

kerü lt , az e l h a g y a t o t t rég i i n t é z e t e t á ta la k í to t ta , s m i n t h o g y e k k o r tá j t S e l m e c ­

b á n y á n m é g g á z v i lá g í t á s s e m vo lt , a d d ig k í s é r le t e z e t t , m í g le n g á z f e j l e s z t ő

k é s z ü l é k e t e s z e l t ki. m e l y e t a b écs i 1S73. év i k iá l l í t á s o n b r o n z - é r e m m e l ki

is t ü n t e t t e k . K é s ő b b a g a z o l i n g á z t g é p e k h a j t á s á r a is a lk a lm a z ta . Ú g y

h o g y S chenek Selmecbányán a b e n ő i d s a é r o g e n g á z n e m ű v i lá g í tó a n y a g o t ,

v a l a m i n t a b e n z i n t s g a z o l i n t m o to r ik u s cé lo k r a e z e l ő t t m á r 3 5 é v v e l h a s z ­

ná l ta . A F arbaky- S chenek fé le e l e k t r o m o s a k k u m u l á t o r o k tu d v a le v ő le g

1 8 8 5 - b e n c s a k n e m \ i l á g s z e r t e s z a b a d a lm a t n y e r t e k , s m u n k á j u k a t a M a g y a r

Tudományos A k a d é m ia a Marczibányi-féle lOO a r a n y n y a l ju t a lm a z ta . S chenek

1891-ben n y u g a l o m b a l é p v é n , B u d a p e s t r e k ö l tö z ö t t , s c s e n d e s m u n k á l k o d á s b a n

t ö l tö t t e u to l s ó é v e i t Geológiai i r á n y ú m u n k á i k ö z ü l a fo n t o s a b b a k a k ö v e t k e ­

zők : K í s é r l e t e k é s t a n u l m á n y o k a s z o m o l n o k i c e m e n t v i z e k r ő l

(B á n y á s z a t i és Kohászati L a p o k 1 8 8 0 ) ; Az U r v ö l g y i t a n a l i z i s e é s k é ­

m i a i k é p l e t é n e k m e g á l l a p í t á s a . Akadémiai s z é k fo g la ló j a : K i s é r l e t i

a d a t o k az a k k u m u l á t o r o k m ű k ö d é s é h e z c ím a la t t 1SS9 b e n j e l e n t

m e g s f á r a d h a t a t la n m u n k á s s á g á n a k s k í s é r le t e in e k e r e d m é n y e i t t a r ta lm a z z a .

Seeley H. G., nagyhírű paleontológus, a londoni K i n g s C o l l e g e tagja,

s ugyanitt a mineralógia, geológia és a geogralia tanára, valamint számos kül­

földi társulat tagja f. évi januárius hó S án Londonban meghalt 70 éves korában.

A GEOLÓGIA HALOTTAI lWí'.J-L'.EN. n57

A Cambridge mellett levő zöld homokkőben ő fedezte föl a krétakori

fogas madarakat ( lu i t t l iomis , C fia torham phux) , a m e ly e k a csúszó-mászók és a

madarak között a szoros rokonságot mutatják. Délafrikai kutatásai közben

temérdek kihalt reptilia-csontot gyűjtött a British-Múzeum részére, főkép a

Parrioxauria és az A n u m o d o a t ia rendekből. Tanulmányútjának eredményekép

számos érdekes, kihalt csúszó-mászót (E u n fca rp u s , Kei rot/rta Ilms) írt le és ő

ismerte föl először az «ntomodonliál; és az ttUnhhrendü emlős állatai; között a

rokonságot.

S e e l e y H arry G o v ie r munkái közül az angol közvélemény legfontosabb­

nak tartja az 1895-ben megjelent « S t o r y o f t h e E a r t h i n P á s t A g e s »

című 196. oldalas, és az 1901-ben ugyancsak Londonban kiadott « D r a g o n s

o f t h e Ai r : a n A c c o u n t o f E x t i n c t F l y i n g R e p t i l e s » című 13 táblá­

val illusztrált 239 oldalas művét.

Ezenkívül azonban számos olyan munkája van, a mely örök nevet biz­tosít a nagy angolnak a világ paleontológiai irodalmában.

S e e l e y született 1839 februárius hó 18-án Londonban. Tanulmányait

B r ayl ey vezetése alatt kezdte és a Föld mágnességéről írott értekezésével a

Kings-kollégiumban már a LYELL-érmet nyerte el. Különösen lelkesítette L ye l l

« P r i n c i p l e s o f G e o l o g y » című munkája, a melyet már 17 éves korában

kivülről tudott. A zoológiában R y m e r J o n e s , a paleontológiában W o o d w a r d , és

a geográfiában J o h n E d v a r d G ray voltak a m estere i; majd a britt királyi

bányaiskolában a gyakorlati tudományokat sajátította el. Három évi szorgalmas

kutatás után, a melyet a Brit ish-Múzeum galleriáiban töltött, Cambridgebe

ment, a hová S e d g w i c k A dam őt asszisztensének hívta meg. A cambridgei

Greensand koproliíjainak a kutatása közben csodálatos faunára bukkant, a

melyet «On s o m é A n o m a l o u s F o s s i l s f r o m t h e U p p e r G r e e n s a n d

o f C a mb r i d g e » ) címen 1859-ben a Proc. Geol. Assoc. I. kötetében le is írt.

Közben Londonba is bejárt, a hol O w e n R ik h á r d előadásait hallgatta, s a

mellett fosszilis korálok, csigák, rákok és gerincesek meghatározásával foglal­

kozott. SE D G w icK kel együtt végezte W ight és Sheppey szigetek geológiai föl­

vételét, azonkívül Wales és Devon egyes részein is kutatott. S e d g w i c k beteges­

kedni kezdvén, a cambridgei egyetemen a geológia és geografia tanítása tel­

jesen S e e l e y kezébe m ent át.

Ebben az időben készült a cambridgei W o o d w a r d - m ú z e u m kataló­

gusa, melynek részére S e e l e y a rept i l iákat és onti thos t tú r ia k a t határozta meg ; 1869-ben kiadta «Index to the Fossil Remains of Aves, Ornithosauria and

Reptilia from the Secondary Sistem of Strata arranged in the Woodwardian

Museum of the University of Cambridge» című művét. Ugyancsak 1869-ben

ismerte föl az Ornithupsis Hal/,-<•{/ S e e l e y hatalmas csontjain a <li)u>s<iariáJt-

eme nagy rendjét. Erről szóló első munkája «On Ornil/topsis, a g i g a n t i c

a n i m a l o f t he P t e r o d a c t y l e k i n d f r o m t h e W e a l d e n » címet visel,

s 1870 ben az Ann. Mag. Nat. Hist. V. kötetében jelent meg. 1870-ben öreg

barátja : G ray E d v á r d J á n o s biztatta, hogy lépjen be a British-Múzeum zooló­

giái osztályába; azonban S e e l e y ezidöszerint. még félt Londonban letelepedni,

s azért még hat évig Cambridgében maradt. Csak 1876-ban költözött Lón-

55S A GKOLÓGIA HALOTTAI HKJD-BEN.

donba, a hova őt a Kings-kollégium földrajzi tanszékére meghívták. S e e l e y

mint geográfus, csakhamar megváltoztálta a földrajz tanítását. Az addigi e lm é­

leti földrajz helyett ő a k ö z g a z d a s á g i g e o g r a f i a tanítására helyezte a

fősúlyt, hangsúlyozva a földismeret gyakorlati hasznát az ipar, kereskedelem

terén. A mellett, hogy a gyakorlati, bányászati viszonyokat különösen ismer­

tette, nem felejtkezett el a mai napság annyira előretörő f i z i k a i f ö l d r a j z

tanításáról sem. Ugyancsak 1876-ban lett a K i r á l y i k o l l é g i u m tanára is,

a mely főiskolát tudvalevőleg V ik tó ria királyné alapította a nők részére.

A mikor 1898-ban ez a k i r á l y i k o l l é g i u m ( Q u e e n s - C o l l e g e ) V ik t ó ria

királyné jelenlétében jubileumát tartotta, akkor már S e e l e y volt ennek az

előkelő iskolának az elüljárója. Közben, 1800 táján, a C o o p e r ’s H i l l mérnöki

iskolának is tanára lett, s itt igen komoly hallgatóságot talált. Különösen

fokozta becsvágyát az, hogy ebben az iskolában a geológiát taníthatta, és pedig

az Indiából közvetlenül kapott kőzetek és kövületek gazdag gyűjteménye alap­

ján. Annak a nagy érdeklődésnek, melyet a hallgatói tanúsítottak, a titka az,

hogy S e e l e y hallgatóit a kutatások összes módszerein keresztül v eze t te ; tehát

az önálló vizsgálódások alapján vezette rá tanítványait az eredményekre, s

ettől élesen elkülönítette a már meglevő tudományos eredményekét.

A King's kollégiumban S e e l e y csak W i l t s h i r e tanár halála után, 1896-ban

kapta meg a mineralógia és geológia tanszékét, s ettől kezdve haláláig tan í­

totta, a már régebben kapott geográfiái tanszék megtartásával, az ö s s z e s

f ö l d i s m e r e t i t u d o m á n y o k a t . Sőt még az ezidőben alakult Szabad F ő ­

iskolán is magához ragadta a geológia tanítását, s azonkívül a civilmérnöki s

bányamérnöki hallgatóságot is a King’s-kollégiumhoz csatolta.

Hogy a praktikus irányt minél jobban meghonosítsa, a nagynevű iskola

laboratóriumait újia építteté és a dolgozó helyiségeket gazdagon fölszerelte,

különösen d r á g a p e t r o l ó g i a i m ű s z e r e k k e l látva el azokat. A fosúlyt

ezentúl is a személyes foglalkozásra fektette, s az öreg tanár a legnagyobb

lelkesedéssel járt 20 21 éves tanulóival a kirándulásokra.

Előadásainak foglalatját s módszerét a tanításban még lS90-ben publi­

kálta, s ebből kitűnik, hogy S e e l e y a geológiában a k ü l s ő t a n í t á s s z ü k s é ­

g e s s é g é t hangsúlyozta. Az angol pedagógusok kezdetben nagyon ellenezték

S e e l e y módszerét, de a nagy tudós, ki mint pedagógus is elsőrendű szakember

volt, lassankint meggyőzte ellenfeleit is. Sőt érdemei elismeréseül beválasztot­

ták a legkülönbözőbb vizsgáló bizottságokba, s élete végén tagja volt a föld­

rajzi, földtani, bányászati, mérnöki, földmívelésügyi és zoológiái tanácsnak!

A mi közszereplését illeti, S e e l e y 1862-ben lett tagja a G e o l o g i c a l

S o c i e t y - nek, a hová őt S e d g w i c e A d a m , VVh e w e l V il mo s és H o p k i n s V il m o s

ajánlották. 1879-ben a R o y a l S o c i e t y és 1902-ben a Szentpétervári Császári

Akadémia választotta levelező tagjául, s végül 1905 ben a legnagyobb kitünte­

tés érte azáltal, hogy régi tanárát a londoni K i n g ’s - C o l l e g e is tagjává

választotta.

Családi életét il letőleg S e e l e y 1872*ben nőül vette J a n e E l e o n o r á í ,

M i t c h e l l V i l m o s egyetlen leányát, a ki nyugoteurópai utazásaiban hű kísé­

rője volt

A GEOLÓGIA HALOTTAl 1909-BKN. 55 9

S e e l e y ugyanis rendkívül sokat utazott főkép paleontologiai tanulmányok

céljából. így bejárta Eszak-Franciaország, Belgium, Hollandia, Germánia,

Ausztria, Svájc és Oroszország minden nagyobb múzeumát. 1875 ben Heidel-

bergbe ment, hogy az ott levő és Déli-Eifelből, valamint a Siebengebirge-bői

származó kőzetgyűjteményt petrologiai szempontból átvizsgálja. Ekkor kezdő­

dött ugyanis a petrológia új módszere, s S e e l e y ebben is lépést tartott a kor­

ral, a mi különösen P h i l l i p s : Geológiájának 1884. évi kiadásában érvényesült.

S e e l e y m a r a d a n d ó b e c s u m u n k á l k o d á s a a kibalt m m htn t l ; és a

rcp l i l iúk k u t a t á s a terén van. A Plorotluclylus -félék tanulmányozása céljá­

ból már fiatal korában eltávozott hazulról é9 Bavaria magas földjét, valamint

a m üncheni múzeumot kereste föl, a hol Z i t t e l tanár barátságosan engedte

angol kollégáját az eredeti példányokkal is fog la lkozn i; majd Bonn, Tübingen

és Stuttgart múzeumaiban kutatta kedvenc csontjait. Bécsben a krétabeli rep-

tiliákat tanulmányozta, s itt főkép S u e s s tanár járt kezére. Lassankint N ém et­

ország összes triász- és liaszbeli reptiliáit saját szemeivel ismerte meg. 1889-ben

azt tűzte ki feladatául, hogy az AhoihoiIuhIíu alrend alakjait megösmerje é 9

a Drutrrostniiii/á/, ' organizációját kutassa. Erre a célra 200 fontot kapott, s

egyenesen Oroszországba ment. Oroszországi utazásának eredménye a Dnitcro-

>um rus és a R/topuloi lnu rekonstrukciója volt. Még ugyanebben az évben a

Cap-Koloniába utazott, s az itt gyűjtött anyagot jórészben O w E N n e k küldötte.

0 maga a triaszbeli karroo-formáciú kutatásához fogott, a mit bámulatos sze­

rencse kisért, mert csakhamar egy teljes I 'arciosuurns csontvázat ásatott ki.

A közép karroo-formációbnl pedig számos D ic y n w lo n -csontot szabadított ki.

Burghersdorphon dr. K a n n e m e y e r kutatóval kötött barátságot, míg Aliwalon

Brown ALFRÉDdal, a ki később számos becses óriási csontmaradványt küldött

a British Muzeumnak. Itt is kiderült a személyes barátság és a jó modor óriás

haszna! Queenstown mellett C y n n y n u th u s és G amphot / iKdus csontokat szaba­

dított ki a sziklából. Majd körutat tett és Kimberley bányáinak érintésével

Grahamstownba utazott, a hol már különböző reptiliák várták vizsgálatait.

Afrikában gyűjtött anyaga olyan rengeteg volt, hogy éveken át dolgozott a

fajok meghatározásán. A leírt fajokat legnagyobbrészt a British-Muzeumnak aj ándékozta.

S e e l e y életrajzát s munkáinak jegyzékét még életében leírták a «G e o ­

l o g i c a l M a g a z i n e » 1907. évi júniusi füzetében (Decade Y, vol IV, No. 0,

2 4 1 —253. oldalakon, arcképpel), s ebből a leírásból kitűnik, hogy a nagy

paleontológus 1858-tól 1905 ig 176 kisebb-nagyobb értekezést írt.

Ezek közül örökbecsű művek azok, melyek a kihalt madarak és csúszó­

mászók rokonságával foglalkoznak és melyek az egyes alakok leírását tartal­mazzák. Legfontosabb művei közül ide iktatjuk a következőket:

On PIcsinMtui'w* nHicroptrrus , a new species from the Lias of Whitby

(Ann. Mag. Nat. Hist. vol. XV, p. 49 — 53. 1865); On two new Ples iusaum

(P. c le i i theraxon , P. rl it lur/nis) from the Lias (Ann. Mag. Nat. Hist. vol. XVI,

p. 352— 359, 1865); On the fossil Neck Bones of a Wale — Pftlaoocetus

Srilf ju' irki — from the neighbourhood of Ely (Geolog. Magazine, 1865, 5 4 — 57);

On Zonrttpmt dőlir/toi‘h(UHphia, a sessile ( j r r f / x ’i/r from the Lias of Lyme

A GEOLÓGIA HALOTTAI 19U9-BEN.

Regis (Alin. Mag. Nat. Hist vol. V, p. 283— 285, 1870); On Acuu thopho l is

p l u i l lpus S e e l e y , a Pachypod from the Cambridge Upper Greensand (Ann. Mag*

Nat. Hist. vol. VIII, p. 305 — 318, 1871); On Cehtr l ltn tsuurus W ulker i S e e l e y ,

an Ichthyosaurian from the Cambridge Upper Greensand (Quart. Journ. Geol.

Soc. vol. XXIX, p. 50 5— 507) ; On M uru en u su u rus Lenis ii , a Plesinsutiriuii

from the Oxford Clay (Quart. Journ. Geol. Soc., vol. XXX, p. 197— 208, 1. pl.

1874); Similitudes of the Bone9 in the E uuliosuuri t t (Journ. Linn. Soc.

Zool. XII, 2 9 6 —329, 1875); Notice of the occurence of remains of a Brit ish

Fossil ZcwjImlüH W u n k l y n i S e e l e y in the Barton Clay (Quart. Journ. Geol.

Soc. X X X II, 428— 432, 1876); On J i lm m phocep lu t lus Preslwirhi S e e l e y , an

Ornithosaurian from the Stonesfield Slate at Kineton (Quart. Journ. Geol. Soc.

X XXVI, 27— 30, 1880); T h e R e p t i l e F a u n a o f t h e G o s a u - F o r m a t i o n

preserved in the Geological Museum of the University of Vienna (Quart.

Journ. Geol. Soc. XXX VII, 6 20— 702, 704— 707; 1881); l iu luenopteru .huhli

in the Brockenhurst Beds (Quart. Journ. Geol. Soc. XXXVII, 709— 712 text-

figs) ; On Pufi'irusaiu'us merocrutus S e e l e y , a Lizard from the Cambridge Green­

sand (Quart. Journ. Geol. Soc. vol. 43, 2 1 6 —220, pl. XII. ; 1887.) Paleontologiai

szempontból igen fontosak a következő sorozatos köz lem én yei: Researches on

the Structure Organisation, and Classification of the Fossil R ep ti l ia : Pueeio-

su u ru s huinhitlens (10 pls.), Tlieriotlesmus p h y lu rc h u s S e e l e y (1. pl. text-

illust.), Keiroípnithus eunh/ lus S e e l e y (2 pls., text-illust.), On the A m m u n lu u t

Reptilia 'and their Allies (15 pls., text-illustr.). A fölsorolt munkák mind

1889-ben jelentek meg a Phil. Trans. Roy. Soc. CLXXIX. B. kötetében. Ezeken

kívül nevezetes m u n k á i: On A y ro su u ru s M uey i l l icruy i S e e l e y , a Saurischian

Reptile from the Nort-East Coast of Australia (Quart. Journ. Geol. Soc. 1891, 164— 165, 1 pl.); On Delplii)io<iii<itlnis eonot 'eplmlus S e e l e y , from the Middle

Karoo-Beds, Cape Colony, preserved in the South-African Museum Capetown

(Quart. Journ. Geol. Soc. 1892, 4 69 —475 text-illust.) ; Further Observations

on Pareiosaurus (Phil. Trans. Roy. Soc. vol. CLXXXHI. B, 1893, 311— 370,

7 pls. text-il lustr .); On Euskelestrurus Brou'iei H ü x l e y (Ann. mag. Nat. Hist.

Ser. VI. vol. XIV, 317— 340, text-illust., 1894); Note on the Skeleton of

Pueeiosuurus B ú i n i (Geological Magazine, decade IV, vol. II, 1 — 3, 1 pl., 1895);

Researches on the Structure ecc. part. V I I I . : Further evidences of the Skele ­

ton in Deuterusuurus and H h o ju th d o n (4 pls. text-illust.), On the Therosuchia

(1 pl.), on D iudem odon (1 pl.), on the G o m p h o do n t iu (2 pls.) ecc. a Phil.

Trans. Roy. Soc. 1894. évi CLXXXVI. B. kötetében.

S p a n d e l Erich , német könyvkereskedő s ismert paleontológus folyó év

június havában Nürnbergben elhunyt.

Született 1855 december 5-én a thüringiai Pössnecken, s már ifjú korá­

ban kedvenc tárgya volt a geológia és paleontológia. Különösen a mikrofauna

érdekelte a tudóst, a ki m int vagyonos kereskedő és a General-Anzeiger ki­

adója, szabad idejében a tudománynak is áldozott. A Zechstein és a Mainzi Harmadidőszak foraminiferáit alaposan áttanulmányozta. A Mainzi Medence

hatalmas tengeri agyagjait három szakaszra osztotta és kimutatta, hogy a

középoligocén tengeri homok és tengeri agyag csak ugyanannak az időnek a

A GEOLÓGIA HA LŐTT AI I í M lí 1-BIíN .

faciesei. Úgy a Zechsteinben, m int a középső Harmadkor üledékeiben holuf /mria- maradványokat is fölfedezett.

S ta n le y Ford V ilm os, London külvárosában : South Norwood on, 81 éves

korában, 1909 augusztus 14-én meghalt. S tanley a hírneves S tanley W. S.

műszer cég ta?ja volt, s 1884-ben a G e o l o g i c a l S o c i e t y is tagjává válasz­

totta. Számos érdekes munkája közül fölemlítjük a következőket: P r o b a b l e

A m o u n t of former G l a c i a t i o n o f N o r w a y (1887); T h e N e b u l a r

T h e o r y in relation to Stellar, Solar, Planetary, Cometary, and Geological P henom ena (1895).

S te a r n s R óbert E. C., az Eezakamerikai Egyesült Államok geológiai

osztályának asszisztens-direktora, 83 éves korában, Los Angelesben, Kaliforniá­ban, augusztus hó elején elhunyt.

Tudományos munkái közül legismertebb a Molluszkumok geográfiái e l ­terjedéséről írt nagy műve.

S m e y s te r s József , belga bányafelügyelő, 72 éves korában Charleroiban, Belgiumban elhunyt f. év januárius hó 12-én.

A kiváló bányageológus 1837-ben L i ó g e b e n született s tanulmányai

végeztével számos helyütt működött mint bányamérnök. Legnagyobb érdeme

a c h a r l e r o i s z é n m e d e n c e f e l k u t a t á s a k ö r ü l van, melyet alapos

geológiai tudással s fényes eredménynyel végzett. 1881-ben a S o c i é t é G é o ­l o g i q u e de B e l g i q u e tagjává választotta, s a társulatnak buzgó tagja volt

egész haláláig az előkelő állású férfi, kinek számos magas kitüntetése is volt.

Munkái az A n n a l e s d e s M i n e s d e B e l g i q u e és a C o n g r é s de

G é o l o g i e a p p l i q u é e de 1905 memoárjában láttak napvilágot.

Életrajzát arcképével együtt az A n n a l e s d e l a S o c i é t é G é o l o g i q u e

de B e l g i q u e XXXVI. kötetében (L ié g e 3 0 J u in 1909, pag. B, 8 9 — 93) közli.

S z e l l e m y G eyza, m. kir. bányatanácsos, f. évi október hó 17-én, 59 éves

korában Nagybányán elhunyt.

Született 1S49 május hó 8-án a barsvármegyei Nemeskosztolány község­

ben ; atyja evangélikus lelkész volt, a ki fia nevelésére a legkiválóbb gondot

fordította. Tanulmányait Selmecbányán végezte, s ugyanott 1872-ben az aka­

démia tanársegéde volt. 1875-ben Nagybányára került, a hol 1889-ben kerületi

bányamérnöknek nevezték ki, s 1907-ben bányatanácsossá lett. A folyó év

szeptember havában szabadságra ment s hosszabb olaszországi utazást tett.

Október 16-án tért vissza nejével Nagybányára, s már másnap a gőzfürdőben

fürdés közben agyszélhűdés érte.

Mint a nagybányai kerület mérnöke, az összes kincstári bányákról rész­

letes és pontos fölméréseket végzett. Szakírói minőségében nagy feltűnést kel­

tett s meleg elismerést aratott a budapesti és a párisi bányászati kongresszuso­

kon előadott tudományos értekezéseivel. Nevezetesebb munkái a következők :

N a g y b á n y a s v i d é k é n e k f é m b á n y á s z a t a ; N a g y b á n y a k ö r n y é k é ­

n e k m a g a s s á g i v i s z o n y a i ; N a g y b á n y a b á n y a t á r s u l a t a i n a k m o n o ­g r á f i á j a . Legbec.sesebb munkája: A V i h o r l á t - G u t i n t r a c h i t - h e g y s é g

é r c t e l e p e i című értekezése, mely a Budapesten 1896 szeptemberében tar­

tott Ezredévi bányászati s geológiai kongresszus kiadásában, 1— 42 oldalon,

A G k O L O G l A I I A L Ő T T AI 1-M) !>- BEN

20 ábrával, számos szelvénynyel é9 egy igen becses geológiai térképpel ellátsa

je lent meg.Hazánk leggazdagabb fémbányavidékének a bibliája ez a munka, mely

egyedül is hírnevet is biztosítana szerzőjének a bányageológiai irodalomban.

Hidrológiai munkái közül igen fontos adatokat tartalmaz: N a g y b á n y á n a k

h a s z n á l a t i v í z z e l v a l ó e l l á t á s a c í m ű m u n k á j a , (Bányászati és Kohászati

Lapok 1900. 43. köt. 599 007. 1. geológiai szelvénynyel.) S zellemy szerint

Nagybányán 300 m mély fúrással felszökő artézi vízre lehet remény.S z te r é n y i H u g ó dr., természettudományi író, budapesti főgimnáziumi

tanár, hosszas betegeskedés után 1909 március hó 19-én Budapesten elhunyt.

S zterényi tanár hazánk azon csendes, de érdemes munkásai közé tartozott,

a kik feltűnés nélkül bár, de annál lankadatlanabb buzgalommal iparkodnak

a természettudományokat úgy az ifjúság, mint, a felnőttek körében terjeszteni.

A fáradhatatlan tudós Társulatunknak 1883 óta volt tagja, az utóbbi években

azonban súlyos betegsége miatt kilépett tagjaink porából. A rendkívül termé­

keny írót a túlfeszített munka már évekkel ezelőtt súlyos idegbajba vitte,

míglen 52 éves korában a halál megváltotta szenvedéseitől.Eredeti nevén S tern H ugó , a somogyvármegyei Lengyeltótiban született

1857 december hó 7-én. Édesatyja: S tern A lb e r t , Újpestnek egykor híres

főrabbija, gondos nevelésben részesítette úgy H ugó, mint J ózsef fiát. Későbben

mind a két fiú a keresztény hitre tért át és a S zterényi nevet vették föl.

S zterényi HüGÓnak ö c c se : S zterényi J ózsef m. kir. kereskedelemügyi állam­

titkár tudvalevőleg nemrégiben belső titkos tanácsos lett.

S tern H ugó közép- és főiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Majd

1880— 1884 között S zabó J ózsef dr. egyetemi tanár mellett ásványkőzjettaui

vizsgálatokkal foglalkozott. Mint középiskolai tanár Kecskeméten kezdette m ű­

ködését, három évig az aradi főgimnázium s két évig a székesfejérvári fŐreál-

iskola tanára volt. 1891-ben a budapesti II. kerületi, 1894-ben a VII. kér.

főgimnáziumhoz helyezték át. Sokat járt külföldön úgy a természetrajzi

múzeumok és az oktatás, m int általában a középiskolai viszonyok tanul­

mányozására. Számos ásvány-kőzettani s geológiai irányú munkája jelent meg, a melyek közül fontosabbak a következők: S e l m e c i é s i n á t r a h e g y s é g -

b e l i g ö m b ö s é s s p h a e r o l i t o s t r a c h y t o k (Földtani Közlöny XII, 18x2,

31— 81. old.); O s o p o t é s D o l i n j a - L y u b k o v a e r u p t i v k ő z e t e i (Föld­

tani Intézet Évkönyve VI. köt. 171 — 243. old. a XVI. és XVII. táblával;

K r a s s ó s z ö r é n y m e g v e i e r u p t i v k ő z e t e k r ő l (Földtani Közlöny X,

1880, 187- 199. old.); A g r a f i t r ó l (Természettudományi Közlöny XI. k ö t . ) ;

A p e t r ó l e u m r ó l (u. o. II. köt.); A m e t e o r i t e k r ő l (Budapesti Szemle

1883); A z á s v á n y t a n m a i i r á n y a , A z á s v á n y o k o l v a d á s á r ó l

(Orv. Term. tud. Vándorgv. Évk.) ; Ásványtanok a gimnáziumok s polgári iskolák számára számos kiadásban.

Legnagyobb munkássága tulajdonkép a P a l l a s N a g y L e x i k o n á b a n

van, a melynek I - -X Y III . köteteibe (Budapest 1893— J 9 0 0 1 az összes ásvány­földtani cikkeket S zterényi írta kiváló tudással, s a magvarországi viszonyok szemmel tartásával.

A GEOLÓGIA HALOTTAI l' .MM-BKS.

Turley B. bányamérnök, N o b e l A l f r é d munkatársa, 78 é v e s korában a

múlt év december bó 25-én Oelsnitzben meghalt. T u r l e y k e z d e t b e n Baden-

ben foglalkozott a bányaüzemeknél, majd Csehországban bányaadjunktus,

s később Svédországban bányafőnök lett. Itt ismerkedett meg N o b e l A l f r é d -

del s az első kísérleteket a dinamittal közösen végezték. N a g y irodalmi

munkássága főkép svéd bányaügyekkel és a N o B E L -k é s z í tm é n y e k k e l f o g la lk o z ik .

Whiteaves Frigyes József dr. kanadai paleontológus, f. évi augusztus

hó 8-án Ottavában, 74 éves korában elhunyt. Született 1835-ben Oxfordban ;

tanulmányai bevégzése után paleontologiai búvárkodással foglalkozott; 1SC>1

s 1862-ben nagyobb utazásokat tett Eszakamerikában ; 1863-ban Montrealban

a Természettudományi Múzeum kurátora lett, s 1877-ben a kanadai felvételi

osztály geológusa. A geológiai fölvételek mellett nagy súlyt helyezett egyéb

természetrajzi kutatásokra is. W h i t e a v e s egyaránt kitűnő zoológus és paleon

tológus volt.Wyse Bonaparte Napolen hidrografus, 65 éves korában Toulon mellett,

a Villa Isthmiában meghalt. W y s e Párisban 1844 ben született, s 1860-ban

a francia tengeréezetbe lépett; 1862 tői 1868-ig csaknem a földkerekség összes

tengereit behajózta. Mint tengerésztiszt 1875 óta csaknem kizárólag a Panama­

csatorna terveivel foglalkozott. W y s e a földkerekség egyik legkiválóbb hidro-

grafusa volt, a kinek terveit L e s s e p s is több izben elfogadta.

Zlatarsky György dr., bulgár geológus és a sofiai egyetem geo-paleou-

tológiai tanszékének tanára, született 1854 februárius hó 7-én Tirnowóban,

meghalt 1909 augusztus hó 22-én Soliában, 55 éves korában.

Z latarsky szerkesztette B u l g á r i a g e o l ó g i a t é r k é p é t 1 : 3<>0,()(HJ

mértékben, melyből már 12 lap meg is jelent. Számos német, francia és bul­

gár nyelvű munkát írt Bulgária geológiájáról. Utolsó műve: L e S é n o n i e n

d a n s l a B u l g a r i e o r i e n t a l e a u n o r d d e s B a l k a n s , e t s a d i v i s i o n

e n E m s c l i é r i e n e t A t ű r i e n címet visel, s a Sofiai Egyetem fizikai-mate­

matikai fakultásának a kiadványában jelent meg.

Dr. P app K ároly.

ISMERTETÉS.

(1.) Comptes Rendus de la premiere conférence inte) nationale a(f)'n-

(jéolo<ji<jue. Avec deux c-artes et p lu s ieu rs i l lu s tra t ion s dans le texte.

P u b lié pár l ’in s t itu t g éo lo g iq u e du R o y a m n e de H on^rie . B u d a ­

pest 1909.

A m. kir. Földtani Intézet az elmúlt év tavaszán érte meg fönnállásá-

nak negyvenedik évét. Legfiatalabb hajtása a terebélyes fává izmosodott tudo­

mányos intézetnek - az agrogeologia — e negyven éves jubileumon lépett.

ISMERTETÉS.

először «i tudományos világ elé az I-ső nemzetközi agrogeologiai konferencia

keretében. A négy decenniumot kitevő zajtalan munkásság oly tradicziója a

m. kir. Földtani Intézetnek, hogy jubileuma alkalmából sem kívánt hangos

ünnepséget, hanem a jövőre kiható eredményes munkának óhajtott adni na­

gyobb lendületet azon a téren, mely hazánk mezőgazdálkodását van hivatva

istápolni tudományos vizsgálatai kapcsán. A jubileum alkalmából rendezett

I-ső nemzetközi agrogeologiai konferencián a m. kir. Földtani Intézet falai kozott üdvözölhette a kontinens legkiválóbb talajismerettel foglalkozó szak-

férf iait; üdvözletükkel pedig Európán kivül más világrészek hasonló intézm é­nyei is felkeresték jubiláló intézetünket.

Az április hó 14-től 26-ikáig tartó konferencián számos előadás kere­

téljen kerültek szőnyegre az agrogeologia legalapvetőbb kérdései s ezek kap­

csán beható eszmecserében váltották ki nézeteiket a külföldi és hazai szak­

férfiak.

A konferenciával kapcsolatban egy nagyobb kirándulást a Nagy Magyar

Alföldre — egyet a Balaton-vidékre — kettőt pedig Budapest közvetlen kör­

nyékére rendeztünk.

Az I-ső nemzetközi agrogeologiai konferenczia munkálatai fenti cimen

most jelentek meg palini I nkey B é la , a magyar tud. akadémia levelező tagja

szerkesztésében 21 nyomtatott ív terjedelemben. A munkálatok két részre

oszlanak. Az I-ső részt palini I nkey B éla szerkesztőnek — úgyis mint a nemzet­

közi agrogeologiai comite titkárának — előszava vezeti be, mely után a kon­

ferencia megalakulásának történetét — programmját — résztvevőinek névso­

rát, az ünnepélyes megnyitó ülés a szakülések és kirándulások lefolyását

s az azokon felvetett tudományos és gyakorlati irányú kérdések fölötti viták

lefolyását adja; befejezésül pedig a szaküléseken előterjesztett indítványok és

határozatokat.1 A második rész a szak üléseken előadott tudományos dolgo­

zatokat közli német, angol és francia nyelven.2

A munkálatokat két nekrologus fejezi he. melyben Cornu F elix és G ü l l

V ilmos a konferenczia két fiatal, buzgó és szorgalmas munkásáról kegyelettel emlékezik meg azok korai elhunyta alkalmából.

Az I-ső nemzetközi agrogeologiai konferenczia lefolyását a Compte

Bendus nyomán röviden a következőkben vázolhatjuk :

Április hó 14-én délelőtt 10 órakor a Magyar Tudományos Akadémia

előadó termében volt az ünnepélyes megnyitó ülés.3 A magyar kormányt

J o s i p o v i c h G éza horvát-szlavon-dalmátországi miniszter O Exczellencziája, a

minisztériumot pedig F örster K álmán miniszteri tauácsos képviselte. A kül­

földi kormányok, intézetek és társulatok, nemkülömben hazai rokon intézm é­

nyeink képviseletében megjelentek a következők :A belga földmivelési minisztérium és a LTnstitut Agronomique dr. prof.

L e pl ae E . ; a La société de geologie de Belgique képviseletében : Professor

1 L . «Comptes Renduso 1—91. 1.

- L. «Comptes Rendus» 95—325. 1.:í L. «Comptes Rendus» 17—22. 1.

ISMERTETÉS.

D 'A n d r im o n t R . ; N é m e t o r s z á g b ó l : a Kgl . P r e u s s . G e o l o g i s c h e L a n d e s a n s t a l t - o t

( B e r l in ) dr. prof . G e h . B e r g r a t 'W a h n s c h a f f e F . é s dr. S c h u c h t F r . B e z i r k s ­

g e o l o g k é p v i s e l t é k ; a K gl . B a y . L u d w i g - M a x i m i l i a n s U n i v e r s i t ä t ( M ü n c h e n )

dr. prof . H a m a n n E . ; a K gl . B a y . T e c h n i s c h e H o c h s c h u l e ( M ü n c h e n ) dr. prof.

O e b b e k e K. ; a G e o g n o s t i s c h e L a n d e s u n t e r s u c h u n g ( M ü n c h e n ) dr. I v o e h n e W .

G e o l o g á l ta l v o l t k é p v i s e lv e . A « S o c ié t é G e o g r a f ic a I t a l i a n a« (R ó m a ) L ó c z y

L a j o s t k é r te föl k é p v i s e lő j é n e k . A Norvégéi* L a n d s b r u k s h ő i s k o l e (A as St. N o r ­

v é g ia ) prof . B j ö r l y k k e K. 0 . ; a C o m i té G é o lo g i q u e de la R u s s i e (N o v a ja -

A le x a n d r i a ) prof . G l i n k a K. D.; a C e n t r a ln e T o w a r z y s t a o R o l n i c z e (W a r s z a w a )

prof . M i k l a s z e w s k y S. ; az I n s t i t u tu l G e o l o g i e al R o m á n ie i (B u k u r e s t i ) dr. M r a z e c

L . D i r e c t o r és dr. M u n t e a n u - M u r g o c i G. D o c e n t ; a K. k. G e o l o g i s c h e R e i c h s ­

a n s t a l t és a K. k. H o c h s c h u l e fiir B o d e n k u l t u r ( W i e n ) dr: prof . Ivossm at Fr.;

á L a n d w i r t s c h a f t l i c h e A k a d e m i e ( D u b l a n y ) és az A k a d e m i e d e r W i s s e n s c h a f t

( K r a k a u ) : dr. prof . M ic z in s k y K. ; a L a n d e s k u l t u r r a t für K ö n i g r e i c h B ö h m e n

( P r a g ) K op eck y J. f ő m é r n ö k ö t , a Kgl . L a n d w i r t s c h a f t l i c h e A k a d e m i e ( T e t s c h e n -

L i e h w e r d a ) dr. prof . H i b s c h J. ; a K. k. M o n t a n i s c h e H o c h s c h u l e ( L e o b e n )

dr. C o r n u F . D o c e n t - e t k ü ld te ki. H a z a i i n t é z m é n y e i n k k ö zü l a M a g y a r kir .

J ó z s e f - M ü e g y e t e m dr. S igm ond E l e k m ű e g y e t e m i tanár t , a k o lo z s v á r i F e r e n c z -

J ó z s e f - T u d o m á n y - e g y e t e m dr. C h o ln o k y J e n ő ta n á r á t , a M. kir. G a z d a s á g i

A k a d é m ia (M a g y a r -O v á r ) dr. N u r i c s á n J ó z s e f - és R á z s ó ÍMRÉt ; a M a g y a r .k i r .

G a z d a s á g i A k a d é m ia ( D e b r e c e n ) dr. S z é l l L Á s z L ó t ; a M. kir. B á n y á s z a t i é s

E r d é s z e t i F ő i s k o l a ( S e l m e c z b á n y a ) B e n c z e G e r g e l y ! ; az O r s z á g o s 111. kir .

M eteoro log ia i . é s F ö l d m á g n e s s é g i I n t é z e t ( B u d a p e s t ) R ó n a S á n d o r a l i g a z g a t ó t ,

a M. kir . K ö z p . S z ő l é s z e t i K ísé r le t i Á l l o m á s és A m p e l o l o g ia i I n t é z e t ( B u d a ­

p e s t ) dr. I s t v á n f f y G y u l a ig a z g a tó t , az O r s z á g o s m . kir. C h e m i a i I n t é z e t é s

V e g y k i s é r l e t i Á l l o m á s ( B u d a p e s t ) dr. K o s s u t h á n y Tamásí , a M. kir . M e z ő g a z ­

d a sá g i M u z e u m S aá ro s s y I v a p e l l e r FERENczet, a M a g y a r F ö ld r a j z i T á r s a s á g

dr. D é c h y MóRt, az O r s z á g o s M a g y a r G a z d a s á g i E g y e s ü l e t K e r e p e l y K á lm á n ! ,

a Rralj S v e n c i l iő te F r a n j e J o s ip a I. (Zagreb) dr G o r ja n o v ic -K r a m b e b g e r udv .

t a n á c s o s t ; a S u m a r s k a A k a d é m ia (Zagreb) prof . S á n d o r Fr. a N a r o d n i M uzej

(Zagreb) prof . K o c h F . - e t k ü ld te k i ; a M a g y a r h o n i F ö l d t a n i T á r s u la to t dr. K o c h

A n t a l e ln ö k . , dr. S c h a f a r z i k F e r e n c z a le ln ö k és dr. L ő r e n t h e y Im re t i tk á r

k é p v i s e l t é k . A z e lő a d á s o k o n és k i r á n d u l á s o k o n r é s z t v e t t e k m é g : D i c e n t y D e z s ő

és S z ö t s A n d o r m . kir. s z ő l é s z e t i é s b o r á sz a t i f e lü g y e lő k (B u d a p e s t ) , F e k e t e J . t

F e s z l e r K., K o v á c s V . , L a n g M., M a r c z e l l y K., N a g y K., P a c h t a 0 . , P á l M.,

W a g n e r J.,i Z u b o r G y . A r a d r ó l ; G á sp á r J ó z s e f m a g y a r kir. fő v e g y é s z ; G y á r f á s

J ó z s e f ( B u d a p e s t ) , In k e y B é l a ( T a r ó d h á z a ) , K a l i v o d a A. : Tipka A. S z a b a d k a ;

dr. M a u r i t z B é l a m . t a n á r ; P a i k e r t A l a j o s m i i z c u m i őr (B u d a p e s t ) , U j j J á n o s

ig a z g a t ó f ő m é r n ö k és S c h m id t E l e k m é r n ö k K is j e n ő , S em sey A n d o r f ő r e n d i ­

h á z i t a g ( B u d a p e s t ) , S z á d e c z k y G y u l a e g y e t e m i t a n á r (K o lo z sv á r ) , dr. W a a g e n

L. és dr. prof . U h l i g V. ( W i e n ) ; dr. V o g l V., W e s s e l y E . és dr. Z ö h l s A.

k é m i k u s (B u d a p e s t ) ; v ég ü l a m . k ir . F ö ld t a n i I n t é z e t tag ja i .

A m. kir. Földtani Intézet 40 éves fönnállása alkalmából egybehívott

első nemzetközi agrogeologiai konferencziát L óczy L ajos a m. kir. Földtani

Intézet igazgatója nyitotta meg. üdvözölvén a megjelenteket, első sorban

ISMERTETÉS.

D ar á n y i I g ná cz földmivelési miniszter képviseletében J o s ip o v ic h G éz a m i­

nisztert; fölolvassa egyben D a r án yi I gn ác z földmivelésügvi miniszter űr ő nagy-

méltósága következő sü rgönyét:

«Elénk sajnálatomra bécsi utam miatt a nemzetközi agrogeologiai érte­

kezlet megnyitásán meg nem jelenhetvén, képviseletamre J o s ip o v ic h G éz a

miniszter urat kértem föl és voltam szerencsés m eg n y e rn i; szívből üdvözlöm

az egybegyűlt tudósokat, azon hő óhajom kapcsán, hogy a napról-napra fon­

tosabbá váló agrogeologiai tudomány fejlődésére a jelen értekezlet újabb ki­

indulási pontul szolgáljon és hogy külföldi vendégeink hazánk földjén jól

érezzék magukat.»

A megnyitó kapcsán fölolvastatnak a külföldi delegátusok, a mikor is elő­

ször prof. O e b b e k k e K . a Kgl. Bay. Technische Hochschule nevében üdvözli a

magyar kir. Földtani Intézetet 40 éves jubileuma alkalm ából; továbbá Iv o s s m a t F .

(Wien), L e p l a e E. (Louvain), Iv o e h n e W. (München) küldőik — és K och A n t a l

elnök a Magyarhoni Földtani Társulat nevében üdvözlik a jubiláló intézetet.

Az ünnepélyes megnyitás befejeztével L óczy L ajos megalakulásra szólítja

föl a konferenciára egybegyűlteket. A m e g a l a k u l á s S zo n t a g h T amás m. kir.

földtani intézeti aligazgató elnöklete alatt megtörténik. Jegyzőkiil G ü l l V i l m o s ,

L ászl ó G ábo r é s M ar o si I m r e választatnak meg.

. A megalakulás után a konferencia azonnal megkezdte munkásságát.

Megnyílik az első szakülés R a m a n n E. és K o s s m a t F. elnöklete alatt. Előadást

tartottak : G l i n k a K . D. «Die Bodenzonen und Bodentypen der europäischen

und asiatischen Russlands» és M u r g o c i G . M . : «Die Bodenzonen Rumäniens»

címen. Az előadók bemutatták országaik átnézetés, lalajt'rképét és hazájuk

legjellegzetesebb talajtípusait. Az előadások kapcsán élénk eszmecsere indult

meg, melyben Iv o r n u F., R am a n n E., M u rg oci G . M . , G l i n k a K . D., W a h n -

s c h a f f e F. és T r e i t z P é t e r vettek részt.

Április hó 14-én délután a m. kir. Földt. Int. előadó termében folvtatatta

a konferencia m unkálatait .1 E második ül snek elnökei : O e b b e k e K. és M u rg oci

G. M . voltak. Előadást tartottak; B j ö rl yk k e K. O . : «Die Bodenverhältnisse

in Norwegen» és C o r n u F .: «Die heutige Verwitterungslehre im Lichte der

Kolloidchemie» címen. Az előadások után megindult eszmecserében R a m a n n E.,

C o r n u F., T r e i t z P., M u rg o ci G. M., K o e h n e W. és O e b b e k e K. vettek részt.

Ap rilis 15-én délelőtt harmadik szakülését tartotta a nemzetközi agro­

geologiai konferencia W a h n s c h a f f e F. és L e p l a e E. elnöklete alatt.2 Elnök

bejelenti az Országos Gazdasági Egyesület delegátusának C s e r h á t i SÁNDORnak

váratlan halálát. Kegyeletének és részvétének a konferencia felállással ad k i ­

fejezést. Üdvözlő táviratot küld a konferencia ugyant z üléséből B öckh J á no s

a m. kir. Földtani Intézet nyugalmazott igazgatójának ; végül elnök felolvasta

a Geological Society of America üdvözlő iratát.

Előadást tartottak: T r e i t z P é t e r : «Was ist VerwitterungV» és C h o l -

noky J . : «Uber die für Klimazonen bezeichnenden B odenarten•» címen.

1 L á s d «C o in p te s R e n d u s » lap.

2 L á s d » C ou ip te s R e i u lu s» ^9 — 3 3 . hip.

ISMERTETÉS. 51)7

Az előadásukból kifolyó vitában részt vettek : C o r n u F., T r e i t z P.. M u r g o c i

G. M., W a h n s c h a f f e F., I n k e y B., R a m a n n E.Á pril is 'W-áit délelőtt a m. kir. Földtani Intézet előadó termében

negyedik szakülését tartotta a nemzetközi agrogeologiai konferencia G l i n k a K. D.

és C o r n u F. elnöklete alatt.1 Elnöklő G l i n k a felolvassa B öck h J án o s köszönő

telegrammját. Előadást tartottak: L e p l a e E. «Über die speciellen Anforderun­

gen der intensiven Landwirtschaft in Betreff der Bodenuntersuclm ngen» :

továbbá S c h ü c h t F r . : «Die Methoden der Bodenanalyse an der Kgl. Preussi-

schen Geologischen Landesanstalt» ('s végül H o r u s it s k y H e n r i k : «Uber die

agrogeologisehen Arbeiten im Felde» címen. A szakelőadásokat kisérő vitában

részt v e t t e k : I nk ey B é l a , C o r n u F., W a n s c h a f f e F., S z é l l L á s z l ó , L e p l a e

F., H i b s c h J . , M urg o ci G. M ., L óczy L aj os és G l i n k a K. D.Az előadások és eszmecsere befejeztével K o pe ck y J. bemuta tja talaj -

kiemelő apparátusát és a talajismereti külső munkákhoz alkalmazható kézi

laboratoriumát.Á pril is i l - é n délelőtt a nemzetközi agrogeologiai konferencia ötödik

ülését tartotta a m. kir. Földtani Intézet előadótermében M r a z e c L. és

K o p e c k y J. elnöklete alatt.2 Előadást tartottak: T im k ó I m r e : «Was ist auf der

agrogeologisehen Übersichts- und Specialkarte darzustellen?»; G ü l l V i l m o s :

• Über die Darstellungsinethoden agrogeologischer Übersichts- und Specialkar­

ten» ; K o pe c k y J . : «Die agronomischen Kartierungsarbeiten in Böhmen» címen.

Az előadásokban fölvetett kérdések széleskörű eszmecserét vontak maguk

után. A vitában részt v e t t e k : L e p l a e L . , G l i n k a G . M ., W a h n s c h a f f e F.,

M u b g o c i G . M . , H i b s c h J., G o r j a n o v i c - K r a m b e r g e r K . , K opeck y J., R a m a n n E.,

P a i k e r t A l a j o s . M ic zy n s k i K . , I n k e y B é l a , L óczy L a j o s , T r e i t z P é t e r . A dis-

cussiót elnöklő M raz ec L . bezárván, annak anyagát összefoglalja abban, hogy

úgy az egyes országok, mint egész Európa átnézetes talaj térképének elkészítése

kívánatos. Az egyes országokra nézve az arra hivatott intézmények, az európai

átnézetes talaj térkép ügyét pedig egy kiküldendő komissio vegye kezébe. Ez

ügyben végleges határozatot a záróülésen előterjesztendő indítvány nyomán

óhajt hozni a konferencia.

U gyancsak április i l - c t t délután tartatott a hatodik szakülés H i b s c h J. és

B jö r l y k k e K. 0 . elnöklete alatt,3 a mikor is E m s z t K á l m á n : «Methoden der

Chemischen Bodenanalyse» ; S ig m o n d E le k pedig «Über die Bedeutung der

c h e m i s c h e n Bodenanalyse im Gebiete agrogeologischer Forschungen und der

B o d e n k a r t i e r u n g » címen t e r j e s z t e t t é k elő előadásaikat. Az e z e k nyomán m eg ­

indult vitában S z é l l L á s z l ó , G l i n k a K. D., C o r n u F., K o e h n e W., T r e i t z

P é t e r , M u r g o c i G. M., és S i g m o n d E l e k v e t t e k r é s z t . E l n ö k l ő H i b s c h J. a

további vitát a záróülésre halasztja el. S ch ijc ht F. k é r i Atterberg és Hilgard

munkáinak tárgyalását, a nagyalföldi excursio közben tartandó ülésre halasz­

tani. A konferencia ebben az értelemben határoz.

1 Lásd «Comptes Rendus» 33—40. lap.2 Lásd «Comptes Rendus» 40—47. lap.

Lásd «Comptes Rendus» 4 7 -5 1 . lap.

0 0 8 ISMERTETÉS.

Április hn "Jí-én nagyalföldi k i r á n d u l á s a közben Aradon tartotta h e t e d i k

szakülését a nemzetközi agrogeologiai k o n f e r e n c i a G o r j a n o v i c - K r a m b e r g e r K.

e s L e p l a e E. elnöklete alatt .1 Előadást tartottak: U j j J á n o s i g a z g a t ó főm érnök:

« D i e Bodenbeschaffenheit des Körösei- I n u n d a t i o n s g e b i e t e s » ; D i c e n t y D ez s ő

szőlészeti és b o r á s z a t i f e l ü g y e l ő : «A m p e l o l o g i s c h e Kartierung» és T r e i t z P é t e r :

«Der p h y s i o l o g i s c h e K a l k g e h a l t der Böden» c í m e n . Az e l ő a d á s o k h o z h o z z á ­

s z ó l t a k : M u rg o ci G. M. és I n k e y B é l a . U g y a n e z e n üli's folyamán terjesztette

e l ő S c h ü c h t Fr. : «Die Bestandteile der Mineralböden ; d i e A n a l y s e , Klassifi­

k a t i o n u n d H a u p t e i g e n s c h a f t e n der t o n a r t i g e n B ö d e n » c í m e n A t t e r b e r g

A l b e r t tanár (Kalmar, Svédország) dolgozatát és H il g a r d E. W. p r o f e s s o r n a k

( B e r k e l e y , California) « M e t h o d e n d e r c h e m i s c h e n B o d e n a n a l y s e n » c í m ű

munkáját.

Az ülés végén W a h n s c h a f f e F. indítványt tesz aziránt, hogy’ L óczy

L ajo s a m. kir. Földtani Intézet igazgatója a jelen konferencia munkálatainak

melléklésével keresse meg a külföldi kormányokat az egységes agrogeologiai

külső felvételi és laboratoriumi munkálatok keresztülvitele s a jövőre minden

4— 5-ik évben tartandó nemzetközi agrogeologiai konferencia érdekében-

A második konferencia megtartását a jövő 1910. évi stokholmi nemzetközi

geologiai kongressussal kapcsolatban javasolja. Az indítványhoz R a m a n n E.,

M u rg o ci G . M ., L óczy L a j o s , M ra z ec L . , T r e i t z P é t e r , I n k ey B él a szólottak

hozzá. Elnöklő G o r v j a n o v i c - K r a m b e r g e r K . az indítvány végleges szövegű elő­

terjesztését a záró ülésre kéri halasztani.

Á pril is hn 23-ún délelőtt tartotta a m. kir. Földtani Intézet előadó­

termében záró ülését a konferencia L óczy L a j o s , M ik l a s z e v s z k y K . és S c h u c h t F .

elnöklete alatt.2 A m. kir. földmivelésügvi minisztérium részéről F ö r s t e r

K á l m án miniszteri tanácsos jelent meg.

L óczy L ajo s elnök megnyitván az ül'»st szívélyesen üdvözli a megjelen­

teket. Visszapillantást vett a konferencia eredményes munkásságára és napi­

rendre tűzi az egyes előadások és discussiók nyomán elhangzott indítványok

előterjesztését. Kiosztja ugyanekkor H o r ü s it z k y H E N R iK nek : oNeuere Beiträge

zur Kenntniss des Lösses und der diluvialen Molluskanfauna» című most meg­

jelent dolgozatát.

W a h n s c h a f f e F. előterjeszti véglegesen formulázott indítványát a nem zet­

közi agrogeologiai konferenciák ezutánni szervezése és megtartása iránt. Egy­

hangúlag elfogadtatik. A nemzetközi Agrogeologiai Komissio tagjaiul követ­

kezők ajánltatnak: B e lg iu m : D ’a n d r i m o n t R . (Liege), L e p l a e E. (Louvain),

V an d e r Y a e r e n J . (Bruxelles). Brazilia : H u s s a k E. (Rio de Janeiro). Bulgaria :

B o n t s c h e v G . (Sofia). Dánia : M a d s e n V., M ü l l e r S . és R ör da m K. (Kopenhága).

Németország: R a m a n n E. (München), W a h n s c h a f f e F. (Berlin). Anglia: H a l l

A. D . (Harpenden), V o e l c k e r J. A. (London). Finnország: R i n d e l l A. és

S e d e r h o l m J. J. (Helsingfors). Franciaország: C a r n o t A. és G e n t i l L. (Paris),

D e l a g e A. és L a g a t u X . (Montpellier', G ar ola V. C. (Chartres) és P a g u o u l

1 Lásd «Comptes Rendus» 51 -56. lap.2 Lásd «Comptes Rendus* 56 — 67. lap.

ISMERTETÉS.

M. A. (Arras). Hollandia: v a n B a r e n J. (Wageningen) é s v a n B e m m e l e n J. F.

(Delft). I ta l ia : A p p i a n i N . és V i n a s s a de P i e g u i P. E. (Perugia). N o r v é g i a :

B j ö r l y k k e K. 0 . (Aas) és R e u s c h H. H. ( K r i s t i a n i a ) . A usztr ia : H i b s c h J .

(Tetschen-Liebwerda), K o p e c k y J. é s S t o k l a s s a J. ( P r á g a ) , K o s s m a t Fr. é s

K o s iv a l A. (Wien), M i c z y n s k i K. (Dublany). P ortu gá l ia : C h o f f a t P. (Lissabon ).

R o m á n i a : M r a z e c L., M u r g o c i G. M. é s Z a h a r i a N. (Bukuresci). Oroszország:

G l i n k a K. D. ( N o v o A l e x a n d r i a ) , I v o s s o v i t s P., O t o c z k i j P. V . é s V y s s o c k i j

N. K. (St. Pétersburg), K u r i l o f f A. ( J e k a t e r i n s l a v ) , N a b o k i c h A. J. (Odessa).

Szerbia: R a d o v a n o v i c (Belgrad). S v é d o r s z á g : A n d e r s o n J . G. ( S t o k h o l m ) és

A t t e r b e r g A. ( K a l m a r ) . S c h w e i z : F r ü h J. ( Z ü r i c h ) . Egyesült Á l l a m o k : H i l -

g a r d E. W. és L o u g h r i d g e R. (Berkeley, California), J a g g a r F. A. (Boston,

M a s s . ) , W h i t n e y N. (Wasington). M e x i c o : A g u i l e r a J. G. ( M e x i c o ) . Japán:

J n o u y e K. ( T o k y o ) . N ew -S ee lan d : B e l l J. M. (Wellington).

T r e i t z P é t e r előterjeszti továbbá az internationalis agrogeologiai kom-

missio munkaprogramraját kiadványai címéül ajánlva <1 Memoiren des Agro-

geologischen Komitees»» szerkesztőjéül pedig palini I kkey B é l á t . A Memoire-k

I-ső kötetét az I-ső nemzetközi agrogeologiai konferencia munkálatai fogják

adni. A konferencia szükségesnek véli, hogy a stokholmi nemzetközi geologiai

kongressusra külön agrogeologiai sectio alkottassék. Az 1909 10. évre a követ­

kező kérdések beható tanulmányozását tartja óhajtandónak :

a) Internationalis agrogeologiai átnézctes térkép egyöntetű k iad á sá ró l .

b) Talajnemek klassificatiója és nomenklatúrája.

c) Atnézetes térképek számára talajtípusuk meghatározási metodusasairól.d) A talaj kolloid anyagának meghatározási módszereiről.

r) A talaj biológiájáról.

[') A talaj hydrologiájáról.

A z előterjesztett indítványok egyhangúlag elfogadtatnak. P a l i n i I nk ey

B é l a megköszönve a bizalmat a Memoire-k szerkesztését elfogadja. D ’A n d r i -

m o n t R. tesz még előterjesztést a talaj viziránti magatartásának vizsgálati

módszereiről, hét pontban csoportosítva azokat. Elnöklő L óczy L a jo s jelzi,

hogy a geologusok figyelmét a víz szerepe sohasem kerülte ki. Utal Ivopeczki-

nek ez irányú ujabb munkálataira. Az előterjesztésben foglaltakat é r t é k e l e k

tartja és kívánatosnak, hogy az agrogeologusok a víznek minden jelentkező

formáját figyelemmel kísérjék. T r e i t z P é t e r megjegyzi, hogy U jj J á n o s igaz­

gató-főmérnök már 1908 óta tehát még K ope czk y előtt foglalkozott behatóan e

kérdéssel, a Fehér-Kőrös völgy ármentesítése és belvíz rendezésével kapcsolá­

sán. D ’A n d r i m o n t előterjesztése elfogadta tik.P a l i n i I n k e y B é l a m e g e m l é k e z i k a z ö t ö d i k é s k é s ő b b a h e t e d i k s z a k -

ü l é s e n i s v i t a t á r g y á t k é p e z ő a g r o g e o l o g i a i k a r t i r o z á s k é r d é s é r ő l s e z i r á n y b a n

j a v a s l a t o t t e r j e s z t a k o n f e r e n c i a e l é . A j a v a s l a t h o z h o z z á s z ó l n a k W a h n s c h a f f e ,

R am a n n E. é s O e b b e k e K., m e l y u t á n a k a r t i r o z á s r a v o n a t k o z ó l a g iNK EYnek k ö v e t ­

k e z ő j a v a s l a t a f o g a d t a t o t t e l : «A Budapesten ü l é s e z ő e l s ő nemzetközi a g r e o g o l o g i a i

k o n f e r e n c i a k í v á n a t o s n a k t a r t j a , h o g y a z a g r o g e o l o g i a i k a r t i r o z á s e l s ő s o r b a n

a meglevő g e o l o g i a i t é r k é p e k a l a p j á n á t n é z e t e s e n v i t e s s é k k e r e s z t ü l é s k i s e b b

m é r e t b e n (p l . 1 : 200 ,000 )> a d a s s é k k i. A t ö b b é - k e v é s b b é e g y ö n t e t ű b b n e k f e l i s m e r t

ISMERTETÉS.

összefüggőbb teriiletek, legyenek azok egybetartozó birtoktestek, melyek típusos

talajkifejlődést mutatnak, nagyobb méretben, részletesen dolgoztassanak föl.

A részletes felvételek talaj meghatározásánál igénybe veendők rokon tudo­mányágak is, hogy a talajmeghatározás eredményei tudományosan eszközölt

termelési kísérletek által el lenőrizhetők és megerősíthetők legyenek, hogy az

ökonomiai praxisnak egy homogén területre nézve minden szükségét kielé­

gítse. Tehát a legsürgősebb kívánalmak, melyeket a talajtérképezéséhez most

fűzhetünk, a következők :

1. Gyors elkészítése az átnézetes térképnek a zonalis talajtípusok figye­

lembevételével ;

2. Monografikus feldolgozása a típusos talajfajtáknak az összes segéd-

tudományok igénybevételével. ®

A konferencia e javaslatot egyhangúlag elfogadja.

M r az ec L . üdvözli a záróülésre a tanácskozás közben megérkező D a r á n y i

I g nác földmivelésügyi magy. kir. Minisztert, köszönetét mondva a geologiai

tudomány hathatós pártfogásáért; köszönetét L óczy L ajo s igazgatónak és a kon­

ferencián közreműködőknek. Végül a megnyitó ülésről való elmaradása követ­

keztében most üdvözli a m. kir. Földtani Intézetet 4-0 éves fennállása alkalmából.

Elnök köszönetét mond D ar á n y i I g nác miniszter úr ő excellentiája m eg­jelenéséért és a résztvevők közreműködéséért.

D a r á n y i I g n á c m. kir. földmivelésügyi miniszler emelkedett most szó­

lásra és örömét fejezte ki az első nemzetközi agrogeologiai konferencia sikere

fölött és sok eredményt kíván a további munkássághoz. A konferencia tagjai­

val hosszasabban elbeszélgetve, zajos ovációk közben hagyta el a miniszter

az üléstermet, mely után a záróülést az elnök berekeszti.

(2.) Vezető a M. Kir. Földtani Intézet Múzeumában. (Az intézet negy­ven éves fönnállásának emlékére 190ÍM.

A Földtani Intézet újabb történetében a legfontosabb mozzanat minden­

esetre a S e m s e y A n d o r és D a r á n y i I g nác áldozatkészségéből létesült intézeti palotának létesülése. Ez ünnepet a tudományos irodalomban csak egy kis füzet

örökíti meg L ő r e n t h e y tollából «Andorimi és Darányia két új ráknem Ma­gyarországból».1 Az intézet negyvenéves fönállásához, már több tudományos

emlék fűződik. A címlap tanúsága szerint ennek emlékére adta ki az intézet

új igazgatója a múzeumi vezetőt, mely hivatva van e gazdag gyűjteményben

a nagyközönséget vezetni. Ennek emlékére rendezte az intézet igazgatósága az

első nemzetközi agrogeologiai konferenciát, mely e tudományszaknak, agro-

geologusainknak és a magyar tudományosságnak kiszámíthatatlan hasznára

vált s maradandó írott nyoma az előbb ismertetett «Comptes R end í t s dr la

p rem iere ron férence in te rn a t io n a le agrogeolog ique . »>A múzeum vezetője H o rn y á n s z k y V. nyomdájának nemes ízlésére valló

szép kiállításban jelent meg 31G oldalon 108 ábrával. Az intézet történetének

1 Math. és Termtud. Közlemények XXVII. köt.

ISMERTETÉS 5 7 1

s az intézet új otthonának rövid megismertetése után, a különféle hazai és

külföldi gyűjtemények vannak a kiállítás sorrendjében csoportonkint tárgyalva.

A sztratigratiai gyűjtményen sajnos, meglátszik, hogy az intézetnek nincs palaeon-

tologusa, amennyiben a kövületek legnagyobb része régi, elévült nevek alatt

szerepel. Függelékként van a Földtani Intézetnek összes kiadványa fölsorolva.

Örömmel értesülünk, hogy most készül e vezető német kiadása, m e ly ­

ben már több hiba javítva lesz. L.

(3 .) I n k ey B éla : De la relation entre Vétat j.ropylUitjur das- rorhes

<ntdéxiHqiiex et leurs filons ntineraux. Mexico 1907. 1 — lí). old.

I n k e y [ B é l a , a magyarországi nemesérctelérek képződési viszonyainak

alapos ismerője a X. Mexikóban tartott nemzetközi geologiai kongresszuson

értekezése tárgyáúl az an d e s i t e s k ő z e t e k z ö 1 d k ö ve s á l l a p o t a é s é r ­

c e s t e l é r e i k k ö z t i ö s s z e f ü g g é s é t választotta, tehát oly témát, mely a

viszonyok analógiájánál fogva Amerikát ép oly közelről érdekelheti, mint

hazánkat. E rokon vonásokat már elég korán vették észre A. v. H u m b o l d t ,

F. S. B e u d a n t , majd pedig F. v. R i c h t h o f e n é s mások. Az arany- é s ezüst­

ércek anyakőzete ugyanis Amerikában is a z ö l d k ő ( p r o p y l i t ) , melynek

elterjedése nemcsak Észak-, hanem Dél-Amerikában is igen jelentékeny.

Jellemző e formáció érctelércire, hogy h a r m a d i d ő s z a k i a k , valamint, hogy

mindig z ö l d k ő v é vannak elváltozva. A telérek fémes ásványai legtöbbször

su 1 fi d o k, ritkábban te 11 u r i d o k, és nevezetes, hogy e telérek ar a i ) y a t és

e z ü s t ö t tartalmaznak, A nemes fémek pedig olykor t e r m é s állapotban is

fordulnak elő bennök. Az érceket kisérő nem fémes ásványok a q u a r c , m ás­

kor pedig k a r b o n á t o k (calcit, dolomit, rhodochrosit) vagy pedig olykor

s ü l f á t o k (ú. m. baryt és gypsz). E telérek anyakőzete: a z ö l d k ő , a múlt

századok s a x u m m e t a 11 i f e r um-ja, különböző kőzetféleségekből keletkezhe­tik az amfibol, a piroxén, az olivin, a biotit c h 1 o r i t o s o d á s a , illetve e p i-

d o t o s o d c á s a vagy s z e r p e n t i n e s e d é s e révén. R i c h t h o f e n báró a zöld­

követ tudvalevőleg külön és pedig legidősebb kőzettípusnak hirdette és n y o ­

mában ugyanezt vallottak F. Z ir k e l és az amerikai C l a r e n c e K in g is.

E nézetet megdöntötte azután S zabó J ó z s e f és ugyanilyen ered­

ményre jutott a Conistok Lode anyakőzetét illetőleg B e c k e r is. Azóta a zöldkő

(propylit) csakis m e l l é k n é v i j e l e n t ő s é g g e l bír valamely kőzet zöldes

elváltozásának megjelölésére. I n k e y a zöldkövesedés lényegének illusztrálására a

n a g y á g i (cukorsüveghegyi) üde amfibolos d a c i t o t és ennek a telérek

régiója felé való zöldes elváltozását ismerteti. Ez utóbbinak amfibolja chlo­

rittá és calcittá van átalakulva, mely képződmények az alapanyagba is átter­

jednek. A piroxén hasonló elváltozás közben nyom nélkül tűnhetik el. A pla-

gioklászok ellenben üdék. A netán jelenlévő biotit sokszor még elég üde és

ezért netaláni csekélyebb fokú elváltozását I n k e y nem is tartja a propylitisatió

lényeges jelenségének. A quarc változatlan. A zöldkőnek pyrittel való iin-

praegnatiója inkább a telérek közelségére szorítkozik és más agentiákra vezet­

hető vissza, mint az általános zöldkövesedés, melynek lényege szerinte nem

Föld tan i K öz lö n y XX XIX köt . 1909 38

5 7 2 ISMERTETÉS.

más. m i n t az e r e d e t i k ö z é t a m f i b o l o s é s p i r o x c n e s e l e g y r é s z e i ­

n e k c h 1 o r i 11 á é s c a 1 c i 11 á t ü r t é n ő á t v á l t o z á s a. Minden egyéb csak vál­

tozó és kisérő jelenség s ennélfogva nem jellemző. Ezen átváltozás előidézésére

elegendőnek tartja a p o s t v u 1 k á n o s m o fe 11 a m ű k ö d é s t , mialatt a föl­

szálló szénsav, illetve a szénsavas víz a calcium és magnézium szilikátokat

chlorittá és carbonátokká átváltoztatja. Az ilyen zöldkövesedés nagy erupti­

vus kőzettömegeken egyenletesen szokott végbemenni, és ettől megkülönböz-

tetendő a telérek közelében tapasztalható e l k a o l i n o s o d á s , a mikor a kőzet

földpátja, csilláma és magnetitja is a bontó hatásoknak áldozatul esik. Azután

kiemeli ama összefüggést, mely a propylit és az érctelérek közt van, ami nem

véletlen, hanem állandó jelenség. És ezzel kapcsolatban fölteszi végre azt a

kérdést, vájjon a teléreket létrehozó ágens volt-e az, mely egyidejűleg a szom ­

szédos kőzetet is metamorfizálta, avagy pedig a telérek érces kitöltése követ­

kezménye-e az andezites massivumok elváltozásának, vagyis más szóval a

m é l y s é g b ő l s z á r m a z n a k-e a z é r c e s á s v á n y o k f é m ei , v a g y p e d i g az

e l z ö l d k ö v e s e d e t t m e 11 é k k ő z e t k i 1 u g z á s á b ó 1. Ezzel szerző oly pontra

jutott, a hol választania kellett az ascenzió és a hitendsrcrc t ió elmélete között.

Mérlegelve S a n d b e r g e r érvelését a lateralsecretió mellett és S t e l z n e r ellenve­

téseit, valamint figyelembe véve G r o d d e c e , R a n s o n e , AVe e d , V an H i s e és R i c h t ­

h o f e n idevágó nézeteit is, szerző subjectivus érzéssel inkább a lateralsecretió

nézete felé hajlik. Szerző szerint a zöldkövesedett mellékkőzet a finoman elosz­

tott fémeket nem tartalmazza egész anyagában általában, sem nem a biotitos

elegyrészében, melynek analysiseire S a n d b e r g e r fektette leginkább a súlyt, ha ­nem inkább a bázisos amfibolos és pyroxénes komponenseiben, vagyis azok­

ban az elegyrészekben, melyek a zöldkövesedésnél szemmellátható módon leg­inkább és legelőbb változnak át az összes elegyrézsek közül.

Ezzel a fölfogásával azonban az igen tisztelt szerző úr n e m v i t t e d i l ­

l ő r e a k é r d é s t , mert bárha minutiózus analysisek szükségességét több Ízben

hangoztatja, ilyent mégsem eszközöltetett. És ennélfogva eladdig, amig pon­

tos amfibol és piroxén analysisek nem fekszenek előttünk, a már régebben

elhangzott érvek megismétlésének veszedelme nélkül, érdemlegesen, újabb ada­

tok híjjában nem is szólhatunk hozzá a szerzőtől ismét előtérbe állított fölfo­

gás helyességéhez. Azért azonban egynémely észrevételünket még sem hall­

gathatjuk el. így p l . : vájjon miért fejlődjék ki az ércesítő ágensek actióké-

pessége erélyesebben a fölsőbb régiókban, mint a mélyben, holott sokkal

valószinübb, hogy a mélyben veszteglő magmákból az ottani nagyobb nyomás

és nagyobb hő mellett inkább történhetik kilugzó oldás, mint a magasabb

régiókban, ahol a nyomás és a hőcsökkenése következtében már inkább az

ércek kiválására kerülhet a sor. Bajos továbbá föltételezni azt, hogy hogyan

volna képes valamely ágens nagyjából egy és ugyanazon zónában, közel

ugyanazon nyomás- és hőmérsékleti viszonyok mellett fémeket a kőzetből k i­

oldani, csak azért, hogy néhány arasznyira tovább, a teléreken ismét kiejtse.

Több mint valószínű. hogy az ércek kiválása körül a cserebomlásnak lényeges

szerep jutott és éppen ezért okadatolt az ilyen, a telérek táján végbemenő

vegyfolyamatokhoz szükséges ellentétes alkotású és hatású oldatok egyikét

IRODALOM. 57 3

máshonnan, mint a telérek szomszédságából, nevezetesen mélyebi) régiókból

származottnak tekinteni. Es last, bút not least, feltűnő még a telértöltelékek

fémekben való változatossága is, ami nehezen magyarázható inog pusztán csak

a mellékkőzet kilugzása révén.

Ezeket azonban nem azzal a czélzattal említjük föl, mintha szerző nézetét

rövidesen megcáfolhatónak gondolnók, hanem azért, hogy a magunk részéről

is rámutassunk eme illetékes helyről újból fölvetett kérdés v é g l e g e s m e g ­

o l d á s á n a k sz ii k s e g e s s é g é r e . Ha valakinek, úgy nekünk kötelességünk

kivált a harmadidőszaki érctelérek képződési körülményeit kutatni és az e

körül felmerülő és végeredményesen el nem döntött kérdéseket tisztázni és

ebből a szempontból a legmelegebb szószólói vagyunk annak, hogy a m i n u -

t i o z u s a n a l y z i s e k a j ö v ő b e n n e c s a k p i u m d e s i d e r i u m m a r a d ­

j a n a k , h a n e m h o g y a z o k , a l k a l m a s é s g o n d o s a n k i v á l o g a t o t t

a n y a g o n — a m i t az i g e n t i s z t e l t s z e r z ő ú r m i n d e n e s e t r e l e g ­

j o b b a n t u d n a k i j e l ö l n i , t é n y l e g v é g r e i s h a j t a s s a n a k .

S c h a f a r z i k F.

IRODALOM.

(1.) V. R o s i c k y : Ein Bei trag zur Morphologie des Pyri ts van PorLura

(Bulletin Internat, de l ’Acad. des Sciences de Bocheme. 1903. 8 . No. 37. 1— 3. Mit 1 Textfigur.)

A megvizsgált kristályok közül a hexaéderesek egyszerű kombinációk

/} {100}, o {111}, í {210}, e { 2 1 0 } ; ellenben az oktaéderesek sokkal többlapúak,

a következő alakokkal :0(111} í {321}li {100} 2’ {532}c {210} G {543}cí{110} r {52i}

*{=211} * C {964}P {221}

Az oktaéderen kívül nagyobb lapokkal fejlettek ki li {100}. c {210} és

néha ^{211}. A pyritre általában új alak. {964} csak egy magános és erő­

sen rostos, gyöngén tükröző lappal jelent meg, [100: 532 =023^ öMiöz

tartozik.Mérve Számítva

(964) : (111) = 17° 12' 17° 58*' ' :(100) = 38 49J 38 42

: (211) = 7 34§ 7 36* r: (532) = 3 3 2 54A

Z imányi K ároly.

5 7 4 IRODALOM.

(2.) V. R o s ic k y : Hrssit von Botes in Siebenbürgen. (Bulletin internat. de TAcademie des Sciences de Bochéme. 1008. 13. 2 5 —27.)

A megmért kristályka mintegy 3 mm. nagyságú, lapjai gyönge fénynek,

de mérhetők voltak ; a hessit kristályodott q u a r c o n , s p h a 1 e r i t é s a r a n y

kiséretében van, néha mint ifjabb lerakodás apró, kristályodott quarc is födi.

A kristálykán kifejlett alakok :

h {100} 3 {3 22 }

</ {110} m {311}r { “210} /; {22 1}

f { 310} •*'»•{441}

- ' {111} *.* {552}

A két utóbbi *-gal jelölt alak a hessitre új.

Mér ve Számítva(111») : (441) = 10° 9' 10° ü '

: (552) — Ifi 0 15 47h.

Z im ányi K ároly .

(3.) B alkay B é l a : Ein neues Berggesetz für Ungarn . Erläuterung des

Referentenentwurfes. Wien u. Leipzig. Verl. v. Halm & Goldmann, 1909, 8° S. 1— 293.

Minthogy az új magyar bányatörvény előadói tervezete iránt, annak ki­

adása után, a külföldi szakkörökben nagy érdeklődés mutatkozott; szerzője

célszerűnek látta, hogy ezt a törvénytervezetet német nyelvre lefordítva, a

külföld igényeit kielégítse, hogy így a külföldi szakférfiak bírálatát se legyen

kénytelen nélkülözni. Hogy azonban azt az alapot is megismertesse a kül­

földdel, amelyen a reform fö lép ü lt; a magyar bányajog fejlődését s a magyar

bányászat mai állapotát is ecseteli és az I - - X . szakasz mindegyikéhez magya­

rázó áttekintést fiiz, magát a szakaszok szövegét pedig szintén fölvilágosító

jegyzetekkel látja el. y

TÁRSULATI ÜGYEK.

Szakülések.

Hormihcr Elnök: dr . K och A n t a l .

E l ő a d á s o k :1. Dr. F r a n z e n a u Á g o s t o n Rákospalota Széchenyi-telep nevű kerületében, a

Vezér- és Adria-utcák sarkán kútásáskor 24 m mélységben megütött kékes, kissé meszes, kavicsos homokot ismertette, melyben középmiocén kövületek bőven van­

TÁRSULATI ÜGYKK. 575

nak. A kövületek között egy alga-maradványon és néhány ostrakodán kívül meg­határozható v o l t :

32 foraminifera,1 bryozoum,

23 l a m e l l i b r a n c h i a t a ,

2 scaphopoda és43 gastropoda.

A lerakodás leginkább a budapesti Illés-utcában a III. főgyűjtő-csatorna ép í­tése alkalmával föltárt vasrozsdás kavicsos homokra emlékeztet.

2. Dr. T u z s o n J ános « A d a l é k o k M a g y a r o r s z á g f o s s z i l i s f l ó r á j á ­h o z (III)» című dolgozatát m uta tta be, a melyben 1. Esztergom környékéről és a kósdi szénbányából származó Churacites t íp u so k a t ; 2. Bozovicson talált Pinus uvoidea nov. typ. to b o z t ; 3. a budai Pálvölgyböl származó kérdéses Attalc<i-fé\e p á lm a te rm és t ; 4. Ruszkabányán gyűjtött Pandanitvs-levelet és 5. ugyanott újabban kiemelt 1*5 m hosszú levélrészletét, terméseit s virágzatát a Jurányin hemiflahellatn pálmának ismerteti.

Dr. S c h a f a r z i k F e r e n c kapcsolatban a hallott előadással fölemlítette, hogy ugyancsak múlt nyáron a bozovicsi barnaszéntelepben sok szenesült fatörzset látott, melyekből több a fa rostozatát világosan mutató darabot gyűjtött . Reméli, hogy ezeknek meghatározása lehetséges lesz, és végre annak adott kifejezést, hogy érdekes volna, ha e fatörzsdarabok s a Pinus ovoidea toboza között valami össze­függés volna kimutatható.

3. Dr. V ogl V ikto r a fejérmegyei S z á r h e g y és S o m l y ó , valamint az ezektől E-ra elterülő u r h i d a i magaslat sztratigrafiai s tektonikai viszonyaival fog­lalkozik. A Szárhegyet és Somlyót kristályos, kövületmentes mészkő építi föl, melyet az irodalom paleozoikusnak ismer. Ez a mészkő a Szárhegyen s a Somlyó É-i részén is 22h felé dől a Somlyó déli részében ellenben kitünően megfigyelhető boltozatot alkot. Urhidán fölső-eocén mészkő és márga van, ezeknek fekvőjében pedig vastól vörösesre festett mészkő, mely telve van kövületnyomokkal, köztük úgy látszik cerif/iii/rw-töredékekkel is. Ez alakok a Magyar Középhegység felsőeocén főnummulitos meszéből nem ismeretesek, a középső eocénben ellenben gyakoriak,^úgy hogy nincs kizárva, miszerint az urhidai vöröses mészkő is a középső eocénbe ta r ­tozik. A falu É-i és ÉNy-i részén a szőlőkben fillitszerű kőzet apró darabkái hever­nek s ezt a kőzetet itt újabban kútásásnál 13 m mélységben szálban is megtalál­ták ; inkább rostos mintsem palás szövőtű kőzet ez, mely eredetileg fehér, de vas­rozsdától át meg át van járva.

D r . ScHRÉrER Z oltán m e g j e g y e z t e , h o g y az u r h i d a i f i l l i t s z e r ű k ö z é t s a

s o m l y ó h e g y i k r i s t á l y o s m é s z k ő m i n t a v e l e n c e i g r a n i t l a k k o l i t m e t a m o r f i z á l t p a le o -

z o ik u 8 k é p z ő d m é n y e k b ő l á l ló k o n t a k t u s k ö p e n y e b í r á la n d ó el, m e l y n e k a lö s z s a

p a n n ó n i a i k é p z ő d m é n y e k a l a t t j e l e n t é k e n y e b b e l t e r j e d é s e l e h e t .

Dr. L óczy L ajos hangoztatta, hogy a Fejér- és Veszprém vármegye határán elterülő régi hegyrögök figyelemre méltó jelenségek, mert egy hosszú paleozoikus vonulat maradványai. Ezt a yonulatot a Velencei hegységtől a Balaton mellékéig lehet nyomozni. Rögei Balatonfőkajár, Füle, Polgárdi, Szabadbattyán határában és Urhidán találhatók. Az urhidai quarcitpala a templomtól Ny-ra levő szőlőkben na ­gyobb elterjedésű, mint azt az előadó ecsetelte, aki különben helyes munkát végzett

57ü TÁRSULATI ÜGYEK.

4. Dr . G aál I stván soron kívül « K ö v ü l e t e s k ö z é p - m i o c é n r é t e g e k D é v á n s a z e g y i k a n d e s i t - t ö m z s k i t ö r é s i i d e j é n e k p o n t o s m e g h a ­t á r o z á s a » címen szólt. A dévai «Petroszu» kőbánya munkálatai igen jól föltárták a földtani viszonyokat. Ezeket előadó a bemutatott szelvény kapcsán röviden ismer­teti. E szerint az említett kőbányánál a Borzadni patak szintjén kis föltárásban agyag bukkan ki, melyből előadónak sikerült 18 molluscum fajt meghatározni ; ezek közt Ostrea digitalina D ub , O. cochlcar P o li , Cardium turanicum M ay ., Corbida gibba O l i v i , Pecten cristatas B r o nn ., Arca diluvii L am ., Turitella subungulata B rocc.,

T. turris B rgt . stb. A példányok jó megtartásnak, úgy hogy igen könnyű lenne az itteni fajok számát megnövelni. Ezzel tehát kövületek alapján is igazolva vannak a Maros völgye mezőségi rétegei. A középső miocén agyag fölött alsó szarmata agyag van Macira és ^'mí/ui/m-fajokkal. Érdekes, hogy ezt az andesitláva tangenciális irányban eltolta, összegyűlte, míg az erre települt andesittufa s ennek konkordáns fedője, a durva sárga homok ilyen oldalnyomást már nem szenvedtek. S miután a durva homok m ár közép-szarmata korú, az említett kitörést az alsó- és közép­szarmata határára kell tennünk.

Dr. L óczy L ajos örömmel állapítja meg, hogy előadó buzgólkodása az erdélyi medence délnyugati sarkában hasznos hazánk geologiai megismerésére. A részletes kutatáson oly munkatársak, mint előadó, aki mindig a helyszínén van, legtöbbet lendíthetnek. Fölszólaló megjegyzi, hogy az említett amfibolos andesit kitörési kora a mediterrán és a szarmata idő között nem általánosítható nagy területre, mivel tudomás szerint az erdélyi érchegységben és egyebütt régibb neogén-rétegek anya ­gában is van már amfibolos andesitanyag.

Dr. P ál fy M ór megjegyzi, hogy Dévától nem messzire, Nagyág környékén, az amfibolos andesitek m ár időfebbek, amennyiben ott a vormágai szarmatarétegek alsó szintjét alkotó konglomerátum kavicsai között a dacitdarabkák mellett megvan­nak az amfibolos andesitnek darabkái is. Ez az amfibolos andesit azonban egészen más tipusu, mint a dévai.

lí)Oi) ilpci'iitlwr 1.-én. - Elnök: dr. K o c h A n t a l .

Elnök mély megilletődéssel bejelentette a nagy veszteséget, mely társula ­tunka t tíz éven át volt munkás tagjának és három éven keresztül fáradhatatlanul buzgó másodtitkárának, G ü ll V ilm os m. kir. I. oszt. geológusnak váratlan halálá­val érte. Az elhunyt derék tiszttárs élete folyásáról és tudományos működéséről T imkó I m r e tagtársunk megemlékezésétől várhatunk méltó és kimerítő ismertetést. Ez az emlékbeszéd a februáriusi közgyűlésen tartatik meg.

Előadások :1. H o r u s i t z k y H e n r i k a b a z i n i p a n 11 <> n fa u n á r ó 1 szólt. A Kis Magyar

Alföld második ismert és fontosabb pannonkorszaki lelethelye ez. Az összfauna alapján a környéket sósvizű tenger borította, melybe a hegységből édesvizi patakok torkolltak. Ezért a fauna is kevert, s ismételve csak ama nézetet erősíti meg, hogy egyes fajok alapján szinteket vagy emeleteket meghatározni nem lehet, hanem m in ­

dig csak az összfauna alapján.L ő r e n t h e y I mre az előadás kapcsán megjegyezte, hogy előadónak ama meg­

jegyzése, miszerint a bazini pannonfauna fölszólaló szinti beosztásába nem illeszt­hető be teljesen, csakis az ő beosztásának és beosztási elveinek félreértésén alapul­hat. Előadó úr a faunát bezáró rétegeket helyesen osztotta be a felsőpannoniai emelet Congeria triangularis és dong. balatonira tömeges föllépésével je llemzett

TÁRSULATI ÜGYEK.

szintbe. Mert hogy a Melnnopsis vimlobimcmist és imprcsaut áthidaló alaknak csak egy példánya van a rétegben s az is fejletlen, igazolja, hogy a fauna az alsó- pannoniai emeletbe nem sorolható miután ott ezrével vannak e csoport alakjai. Radmanesten és máshol is fölmennek ez alakok az alsóból a felső-pannouiai eme­letbe, ami a mai helyesnek tarto tt föld- és fajfejlődési törvényeket megerősíti. Hogy az Unio Xeamni/ri is megvan e szintben, ugyancsak eme törvényeket erősíti meg, igazolva a fajnak az eddig ismertnél hosszabb életét. Fölszólaló nem lehet előadóval egy véleményen a tekintetben, hogy a Kis Magyar Alföldön petrografiai alapon lehetne a pannóniai képződményt osztályozni, mert itt is, mint mindenhol, pl. Szegzárdon vagy bárhol, minden szintben a legkülönbözőbb anyag van. Külön­ben így van ez manapság is, hogy t. i. tavaink és beltengereink fenekén nemcsak faunisztikai, hanem petrografiai faciesek is vannak.

2. H o r u s i t z k y H e n r i k ezután még a s z e g e d i p l e i s i t o c e n f a u n á r ó l is ßzolt. Szeged város alapja mocsárlösz, mely a löszkorszak elején rakódott le. A Tisza vize annak idején igen szétterült, megállapodott medre még nem volt, hanem össze-vissza kanyarogván, igen sok kisebb-nagyobb időszakos síkvizű tavat alkotott. Innen előadó 50 csigafajt sorolt föl, melyek közül 10 a Nagy Magyar Alföldre nézve m ár kihalt, vagyis elvándorolt alak.

3. V ad ás z M. E l e m é r a limu.r és mnaliu nemekbe tartozó magyarországi fosszilis házatlan csigákat mutatott be. Kritikailag vizsgálta a kövesedő mész- lemezek jellegeit s a rra az eredményre jutott , hogy ezeknek vizsgálata csak m or­fológiai, miért is az élő, anatómiailag megállapított fajokét nem födi. Az eddig ismert 23 «fajhoz» összesen 4 amaliat és 7 limax «fajt» sorolt, közöttük (i újat is. Ezekkel a magyarországi alakokkal együtt most m ár a harmadidőszaknak a fölső­eocéntől kezdve minden szintjéből ismerünk házatlan csigákat. A magyarországi példányok az alsó-oligocónből, fölső-oligocén vagy alsó-mediterránból, fölső-medi­terránból, szarmatából, pannóniai rétegekből és pleistocénből kerültek ki.

Választm ányi ülések.

l!K)H Horrmbci' o n t . E l n ö k : K och A n t a l .

Elnök jelentette, hogy A n d e r s s o n G u n n a r felszólította a társulatot, a magy. kir. Földtani Intézetet s C ho ln o k y J enő egyet, tanárt, hogy Magyarország post- glacialis klímaváltozásairól adjanak be je lentést a XI. nemzetközi geologiai kon­gresszus ti tkárságának. A választmáuy elhatározza, hogy a tagoknak felszólítást küld erre vonatkozó adatok beküldésére.

Új tagoknak megválasztattaka) örökítő tagok :

Debreczen sz. kir. város tanácsa ;Szeged sz. kir. város tanácsa.

b) rendes t a g o k :Szabadka sz. kir. város tanácsa (aj. a titkárság).B alás J e n ő , bányamérnök, Menyháza « •C'h e s n a i s A ., vegyész-geológus, Paris (aj. T. R oth L ajos vá l . tag).Felsőmagyarorsz. Rákóczi-Muzeum, Kassa (aj. a titkárság).G örög G á b o r , b á n y a i g a z g a t ó , B u d a p e s t (aj. B alló R ezső r. t a g i .

L en k J e n ő , tanárjelölt , Sopron (aj. V adász M. E. r. tag).

57S TÁRSULATI ÜGYEK.

L öulovitz Z s ig m o n d , könyvkereskedő, Budapest (aj. a titkárság).N i a g u l M ikl ós bányatulajdonos, Temesszlatina (aj. S c h r é t e r Z oltán ren ­

des tag).R éthly A n t a l , orsz. meteor, int. assistens, Budapest (aj. a titkárság).R ic h t e r A l a d á r , egyet, tanár, Kolozsvár (aj. a titkárság).S zé k án y B é l a , t a n á r , B u d a p e s t (aj. V ad ás z M. E. r. ta g ) .

T w e r a s e r K ár oly , bányatulajdonos, Karánsebes (aj. S c h r é t e r Z oltán r. t.).U jj J á n o s , a Fehér-Körös s zab . és árment. társ. ig.-főmérnök, Kisjenö

laj. T imkó I m r e r. t.).V i l l a n i F ri g y e s b á r ó , m in . f o g a l m a z ó , F i u m e (aj. F i s c h e r S amu ö r ö k . t.i .

A választmány elhatározza, hogy mesterszótár szerkesztésére bizottságot alakít, s felszólítja a M. Földrajzi Társaságot, a K. M. Term. tud. Társulatot, az Erdélyi Muzeum Egyletet, hogy e bizottságba két-két tagot küldjenek. Elhatározza továbbá, hogy barlangkutató bizottságot alakít s e bizottság számára a kormány támogatását igyekszik megnyerni.

l!K)9 iloci’itthcr 1-én E l n ö k : K o c h A n t a l .

Elnök bejelenti a G ü l l V ilmo s váratlan halála alkalmából tett intézkedése­ket, nevezetesen a Társulat gyászjelentést adott ki, koszorút helyezett a ravatalra, az elnök búcsúszavakat intézett az elköltözött szelleméhez, a tisztikar a temetés alkalmával testületileg kifejezte részvétét a gyászoló családnak.

E l n ö k ö r ö m m e l ü d v ö z l i T e l e g d i R oth L ajos vá l. t a g o t a b b ó l a z a l k a l o m b ó l ,

h o g y a k i r á ly a V a s k o r o n a r e n d III . o s z t á l y á v a l t ü n t e t t e ki , v a l a m i n t G e s k l l S á n -

DORnak i s g r a t u l á l a m a g y a r n e m e s s é g g e l v a ló k i t ü n t e t é s é h e z .

Uj tagoknak megválasztattak :B ruck A l b e r t , b á n y a b i r t o k o s , B u d a p e s t (aj. P ap p K ároly vá l. t . i.

J ávor szk y J ó z s e f , m . kir. szénbányahiv. irodaigazg. Petrozsény ésP ávay- V a jn a F e r e n c , tanárjelölt, Budapest (aj. K ormos T iv a d a r r. t.i.W att k nw yl L ipót báró , Bori, Nyitra m . (aj. H o r u s it z k y H e n r ik y . t i.

Meghalt Z la t ar sk y N. G e o r g e egyet, tanár Sophia.A választmány elhatározza, hogy a II . titkári teendők elvégzésére V ogl V i k ­

t o r r. tagot kéri föl.

SUPPLIÍMKXT

FÖLDTANI KÖZLÖNYXXXIX. BAND. I" I-; UK FT

Die UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT

gibt mit tiefer Trauer Kunde von dem Hinscheiden ihres

unermüdlichen zweiten Sekretärs und Mitredakteurs des

Földtani Közlöny, des kgl. ungar. Geologen I. Klasse,

Herrn

welcher am 15. November 1909 im Alter vom 33 Jahren

plötzlich verstarb.

G E S E G N E T S E I S E I N A N G E D E N K E N '

WILHELM GÜLL

!►! OTTOKAR KADIC

PALÄOLITHISCHE STEINGERÄTHE AUS HER SZELETAHÖHLE BEI HÁM01Í IN UNGARN.

Von Dr. O t t o k a r K a d ic .

In meinen Beiträgen zur Frage des diluvialen Menschen aus dem

Szinvatale 1 berichtete ich über Höhlenforschungen, die ich in den J a h ­

ren 1906 und 19^7 in der Umgebung von H ám or unte rnom m en habe.

Von m ehreren un tersuchten H öhlen sind bloß in der Szeletahöhle sichere

Spuren des diluvialen Menschen vorgefunden worden. In dieser Höhle

habe ich bis zum Ende des Jahres 1907 drei Grabungen angestellt,

eine zweiwöchentliche Versuchsgrabung im Herbst 1906 und zwei sechs­

wöchentliche systematische Grabungen im F rü h ja h r und Herbst 1907.

Die Resultate dieser Untersuchungen sind im oben genannten Berichte

kurz mitgeteilt worden.Seit dem Erscheinen dieses Berichtes hatte ich Gelegenheit im

F rü h jah r 1908 eine weitere sechswöchentliche systematische Grabung

vorzunehmen. Auch wurde m ir ermöglicht auf einer Studienreise nach

Österreich die paläolithischen Steingeräte aus der Szeletahöhle mit aus ­

ländischem Materiale zu vergleichen. Diese Ereignisse gaben m ir Ver­

anlassung den vorliegenden zweiten Bericht über den diluvialen M en­

schen aus dem Szinvatale zu veröffentlichen.

I. Bericht über m eine Studienreise nach Österreich.

Sobald die Existenz des diluvialen Menschen in der Szeletahöhle

festgestellt und eine größere Anzahl von paläolithischen Werkzeugen

eingesammelt wurde, galt es letztere genau zu prüfen und die K ultu r ­

stufe chronologisch zu bestimmen. Da der Szeletafund neben dem Fund

von Miskolc gegenwärtig die einzige Lokalitä t ist, wo man in Ungarn

bisher Paläolithe gefunden hat, war ich gezwungen ein Vergleichsmaterial

außerhalb Ungarn zu suchen. In dieser Beziehung kamen naturgem äß in

erster Reihe die österreichischen, ganz besonders aber die am nächsten

liegenden mährischen diluvialen Lagerstätten zur Berücksichtigung.

1 K a d i c O. Beiträge zur Frage des diluvialen Menschen aus dem Szinvatale. (Földtani Közlöny, XXXVII, S. 3S1 - M9-V) Budapest, 1907.

PA L Ä O L IT IS C H E S T E IX G E K Ä T H E AUS DE R S Z E L E T A H Ö H L E BE I HÁMOK IN l ’NUAKN. 5 8 1

U nter solchen Umstünden wurde mir auf Vorlage der Direktion

der kgl. ungar. Geologischen Reichsanstalt seitens des H errn kgl. unga ­

rischen Ackerbauministers eine Studienreise bewilligt, die ich im Jahre

1908 am F ebruar angetreten und am 19. Februar beendigt habe.

Zunächst besuchte ich die reiche prähistorische Sam m lung des k.

k. Naturhistorischen Hofm useum s in Wien, wo mehrere Tage h indurch

eine eingehende Besprechung m it dem H errn Regierungsrat Dr. J o s e p h

v. S z o m b a t h y und H errn D r . H u g o O b e r m a i e r stattfand. Ich besichtigte

m ir vor allem eine französische Vergleichssammlung, in der ich säm t­

liche Typen der einzelnen diluvialen Kulturstufen kennen lernte ; dann

kehrte ich meine Aufmerksamkeit den einzelnen ausgestellten Kollek­

t ionen österreichischer und m ährischer Stationen zu.

H err Dr. H u g o O b e r m a i e r hatte die große Güte sämtliche m it ­

gebrachte paläolithische Objekte genau zu un tersuchen und bestimmen.

Es ha t sich hei ausgestellt, daß die paläolithische Stein industrie aus der

Szeletahöhle ein typisches S o l u t r e e n mit reicher Vertretung sorgfältig

bearbeiteter Lorbeerblattspitzen sei.

Aus Wien begab ich mich nach Tele in Mähren, um die berühmte

Priva tsam m lung des H errn Direktors K a r l M a s k a z u besichtigen. Das

hier aufgespeicherte ungemein reiche archäologische, paläontologisclie

und anthropologische Material aus Predmost und den Stramberger

H öhlen ha t mich geradezu in Staunen versetzt. Die Paläolithe aus der

Szeletahöhle ließen sich ganz gut mit einzelnen Typen aus Predm ost

vergleichen, während aber die äußerst reiche Sam m lung aus Predm ost

nur einige Stücke besser bearbeiteter Lorbeerblattspitzen besitzt, en thält

die bisher nur aus 90 Stücken bestehende Paläolithenkollektion aus der

Szeletahöhle 16 wunderschön bearbeitete Objekte. Bemerkenswert ist

auch eine Obsidianklinge der Kollektion aus Predmost. Nach K a r l

M a s k a soll Obsidian in M ähren nicht V o r k o m m e n und da meine S am m ­

lung mehrere diluviale Obsidiangeräte enthält, welche gewiß aus der

Gegend von Tokaj in Ungarn herrühren , scheint zur Solutréenzeit ein

Tausch verkehr zwischen M ähren und Ungarn nicht unmöglich gewesen

zu sein.

Die nächste Station war Praha, wo ich in Begleitung des H errn

Kustos Dr. J o s e p h P ic in der p rähis torischen Sam m lung des Böhm i­

schen Landesm useum s die Fundobjekte aus den Ziegeleien von Jenerá lka

und Lubna besichtigte.Meine Reise beendete ich mit dem Besuche des im Aufschwung

begriffenen Mährischen Landesm useum s in Brno, wo ich in Gesellschaft

des H errn Kustos Dr. K a r l A b s o l o n die dort deponierte kleine Paläoli-

thensam m lung durchnahm .

Allen H erren , die mich auf meiner Reise m it Hinweisungen und

58-2 I>: OTTOKAR KADIC

Be leli rímben unterstü tzt haben, spreche ich an dieser Stelle meinen verbindlichsten Dank aus.

II. Die Grabungen in der Szeletahöhle im Jahre 1908.

Die erfolgreichen Grabungen im Jah re 1007 veranlaßten den H errn

kgl. ungarischen Ackerbauminister auf Vorlage der Direktion der kgl.

ungar. Geologischen Rechtsanstalt die begonnenen Untersuchungen in

der Szeletahöhle fortsetzen zu lassen. Infolgedessen zog ich im F rü h ­

jahre 1908 abermals nach Hámor, wo ich die systematischen G rabun­

gen am 4. Mai begonnen und den 21. Jun i beendet habe. Ich stellte

mir diesmal zum Hauptziel über die Verbreitung der paläolitischen

Steingeräte ein klaares Bild zu gewinnen und von denselben möglichst

viel zu sammeln. Dementsprechend ließ ich in zwei Richtungen graben.

Zunächst wurde der Boden der Höhle 0 \“)— 0*8 m tief abgegraben, um

die horizontale Verbieitung der Steingeräte festzustellen. Diese Grabung

war auch schon deswegen wichtig, weil sich in diesem obersten Schich­

tenkomplex die Grenze zwischen Alluvium und Diluvium befand. Dann

wurde in der Vorhalle die im vorigen Jahre ausgehobene Grube in

allen R ichtungen erweitert und vertieft, um zu sehen, wie tief die Arte­

fakte reichen. Diese Grabung war ebenfalls sehr wichtig, weil sie uns

die Entwickelung der Kultur des Szeletamenschen entrollt.

Das -Resultat der Grabungen ha t alle bisherigen an Reichtum der

gefundenen Objekte übertroffen. Die F au n a wurde außer dem H öhlen ­

bären durch einige Spezies, nam entlich durch spärliche Überreste von

Höhlenhyäne, Höhlenlöwre, Höhlenwolf, Pferd, Rind und durch zahl­

reiche Zähne eines kleineren Raubtieres bereichert. Von paläolithischen

Steingeräten sammelte ich diesmal nahezu 300 Stück. Auch wurde die

E rfahrung gemacht, daß die Steingeräte nicht nur in den oberen Niveaus

V o r k o m m e n , sondern auch in der Tiefe von 3 m zahlreich anzutref­

fen sind.

Die Höhlenausfüllung läßt sich petrographisch und paläontologisch

in zwei, von einander gut unterscheidbare Abschnitte, einen alluvialen

und einen diluvialen Abschnitt, einteilen.

Das A l l u v i u m besteht aus schwarzem Ton, bez. H um us und

Guano. Der paläontologische Charakter dieses Schichtenkomplexes ist

durch eine rezente Säugetierfauna gegeben. Dei archäologische Inh a l t

besteht aus polierten Bein- und Steinwerkzeugen, abgesprengten Feuer ­

steinstücken und verzierten neolithischen Tongefäßscherben. Die a llu ­

vialen Ablagerungen sind 0*2— 1*2 m m ächtig ; in der Vorhalle, wo sie

eine tiefe Grube ausfüllen, erreichen sie eine Mächtigkeit von nahezu

m.

PA L Ä O L I T H I S C H E S T E I N G E R Ä T H E AUS D E R S Z E L E T A H Ö H L E BE I HÁMOR IN U N G A R N . ^ 8 3

Das D i l u v i u m besteht üben aus geiblichgrauem, abwärts gelb­

lichrotem und zuunters t gelblichbraunem Lehm , der durchgehends

Kalksteinschutt führt. Der paläontologische Inhalt dieses mächtigen

Schichtenkomplexes besteht aus teils aufgeschlagenen, teils abgenützten

und sehr wenig ganzen Knochen von Höhlenbären. Menschliche K ultu r ­

reste sind hier ausschließlich paläolithische Steingeräte, die sich fast in allen Niveaus zerstreut vorfanden. Im h interen Teile des H aup tgan ­

ges ist zwischen dem oberen gelblichgrauen und gelblichroten Schicli-

tencomplex eine 0*2 0'8 m mächtige Kulturschicht eingeschaltet, welche

aus Kohlenstaub, Holzkohle und angebrannten Bärenknochen besteht.

Die Mächtigkeit der diluvialen Ablagerungen beträgt in der Vorhalle

6 m, im hinteren Teile des H auptganges :> m.

Da die Höhlenausfüllung weder petrographisch, noch paläontolo-

gisch weitergegliedert werden kann, habe ich den ganzen Schichten ­

komplex in 0*:> m mächtige Niveaus eingeteilt, damit wir von der ver ­

tikalen Verbreitung der einzelnen Objekte wenigstens eine künstliche

Reihenfolge gewinnen.

III. Beschreibung einiger Steingeräte aus der Szeletahöhle.

Die menschlichen Artefakte aus dem Diluvium der Szeletahöhle

sind ausschließlich Steingeräte.

Das Material ist hauptsächlich graubläulicher, dichter, la tent schio-

ferig-schichtiger C h a l z e d o n , dann L i m n o q u a r z i t , dessen gelblich-

weiße Hauptm asse von dünnen Lagen eines bläulichen Chalzedon durch ­

zogen ist; endlich findet m an auch solche Stücke, die aus C h a l z e -

d o n o p a l , C h a l z e d o n j a s p i s , O p a l und Q u a r z verfertigt wurden.

Bezüglich der Bearbeitung der Steingeräte finden wir alle Über­

gänge von den irregulären, am orphen Abspließen bis zu den sorgfältig

zugerichteten Lorbeerblattspitzen. Nach dem Grade der Bearbeitung

können sie in folgende Gruppen eingeteilt werden.

1. Unbearbeitete am orphe Abspliesse. H ierher gehören sämtliche

unretuschierte Rohstücke, Abspließe und Splitter, die gar keine Spur

der menschlichen Benützung oder Zurichtung aufweisen. Daß sie den ­

noch Produkte menschlicher Tätigkeit sind, verrät ihr gemeinschaftliches

Vorkommen mit echten Werkzeugen aus demselben Materiale. Sie gelten

als Beweis dessen, daß der Szeletamensch wenigstens einen Teil seiner

Werkzeuge in der Höhle verfertigt hat.2. lief uschierlr amorphe Abspliesxc.'Es sind dies tatsächlich benützte

oder bearbeitete, irreguläre, meist polyedrische Absprengstiicke, deren

Kanten und Spitzen m ehr oder weniger retuschiert sind und sich daher

584 L>’ OTTOKAR KADIC

als echte Artefakte erweisen. Sie lassen sich gewissermaßen mit Eoli-

then vergleichen.

A. Zielbrirusst bearbeitete W o k zeuge. In tentionell zugerichtete und

einem gewissen Zw^eck entsprechende Form en, wie Messer, Schaber,

Kratzer, Bohrer, Sticheln usw.

4. Lorbeerblattspitzen. Sorgfältig zugerichtete dünne Steinwerk­

zeuge von der Form á feuille de Laurier : rundherum scharf, mit brei­

ten, flachen Schlagmarken.

Tm folgenden gebe ich eine kurze Beschreibung einiger typischer

Steingeräte aus der Szeletahöhle. Bei dieser Beschreibung bediente ich

mich der Methode des H errn O t t o H e r m á n , die er in seiner Arbeit

über das Paläolith ikum des Biikkgebirges 1 angewendet hatte. Die archäo­

logische Bestimmung rührt — wie erwähnt — von H errn Dr. H u g o

O b e r m a i e r her, die mineralogische verdanke ich dem H errn Professor

Dr. F r a n z S c h a f a r z i k .

1. Kurzdicker Abspließ, dessen unterer Teil zu einer stumpfen

Spitze zugerichtet wurde. Das Stück ist sehr handlich und scheint als

Handspitze gedient zu haben. Teilweise mit Verwitterungskruste, ohne

Patina. Das Material ist deutlich geschichteter, graubläulicher Chalze-

don. Länge 45 mm, Höhe 41 mm, Dicke 20 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf p r im ärer Lagerstätte in gelblich­

rotem, diluvialem Lehm. Niveau VI, ungefähr SM) m tief gelegen.

2. Kleiner, k lingenförmiger Kratzer. Revers mäßig konvex, gek ie l t ;

Avers flach, leicht konkav. Bänder fein retuschiert, m it m ehreren Schar­

ten. Basis stum pf zugesp itz t ; Spitze quer abgesclmitten und durch t ran s ­

versale Retuschen zu einem Kratzer zugerichtet. Ohne Patina. Das

Material ist braungrüner Jaspopal. Länge ACt mm, Breite i S m m ,

Dicke 7 mm.Gefunden in der Vorhalle auf p rim ärer Lagerstätte in gelblich-

grauem diluvialem Lehm. Niveau II, ungefähr I M) m tief gelegen.

A. Langgestreckter, nukleusförmiger Obsidiankratzer. (Fig. 1.) Revers

leicht konvex mehrfach g ek ie l t ; Avers flachkonkav. Basis dick, das distale

Ende verbreitert und durch transversale Retuschen zu einem Kratzer

zugerichtet. An der Basis und an den Seiten noch die Verwitterungs­

kruste vorhanden. Ohne Patina. Das Material ist pechschwarzer Obsi­

dian. Länge 51 mm, Breite 20 mm, Dicke 20 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf p r im ärer Lagerstätte in gelblich-

grauem diluvialem Lehm. Niveau II, ungefähr 1*0 m tief gelegen.

1 H k r m a n Ü. Das Paläolithicum des Biikkgebirges in Ungarn. (Mitteil. d. Anthrop. Gesell, in Wien, Bd. XXXVIII. Mit 8 Taf. w. 10 Textfig. 34. S.) B uda­pest , 1908.

P A L Ä O L IT H I S C H E S T E IN G E R Ä T H E AUS D E R S Z E L E T A H Ö H L E B E I HAMOR IN U N GA RN. OÖOV

4. Massiver Schaber von quadrangulärer Gestalt m it bre ite r Griff-

Hache oben und gerader Schabersclmeide unten. Revers hoch, dachför­

mig m it einem m edian verlaufenden unregelm äßigen L ä n g sk ie l ; Avers

flach, ein wenig gekrümmt. Der obere B and und das vordere Ende

grob zugehauen, die un tere Schaberschneide fein retuschiert. Mit schwa­

chem Seidenglanz. Das Material ist deutlich geschichteter, g raub läu ­

licher Chalzedon. Länge 110 mm, Höhe 54 mm, Dicke 29 mm.

Gefunden in der Höhlenöffnung auf p r im äre r Lagerstätte in gel­

bem diluvialem Lehm. Niveau II, ungefähr l'O m tief gelegen.

5. Massiver Schaber m it konvexem Schaberende oben und flach­

konkaver Schaberschneide unten. Basis verbreitert, distales Ende schm ä­

ler, s tum pf abgeschnitten. Revers m it einem längsverlaufenden leicht

gebogenen deutlichen Kiel. Am distalen Ende ein

Stückchen der Verwitterungskruste vorhanden ;

Avers flach und ein wenig gebogen. Der obere

konvexe Rand m it kräftigen Schutzretuschen, der

untere flachkonkave m it äußerst feinen Schaber­

retuschen. Schwach seidenglänzend. Das Material

ist g raubläulicher Chalzedon. Länge 96 mm. Höhe

50 mm, Dicke 15 mm.

Gefunden im vordersten Teile des H au p t ­

ganges auf sekundärer Lagerstätte in durch re­

zente Grabungen ausgeworfenem Lehm, das Alter

infolgedessen unbestimmbar.

6. Dickmassive nahezu dreieckige Klinge m it , T° ° Fig. 1. Langgestreckter

abgestumpften Ecken. Revers konvex m it e inem nukleusförm iger Obsi-

kräftigen gebogenen Kiel in der Mitte und einem diankratzer. Nat. Gr.

schwächeren r e c h t s ; Avers flachkonkav. Der Band

ringsum kräftig retuschiert. Mit partieller Patina. Das M aterial ist b rau ­

ner Jaspopal. Länge 104 mm, Höhe 45 mm, Dicke 20 mm.

Gefunden in der h in teren Versuchsgrube auf p r im äre r Lagerstätte,

in gelblichgrauem diluvialem Lehm. Niveau I. ungefähr 0\5 m tief

gelegen.7. D ünne längliche Klinge, ein wenig gebogen, m it deutlicher

Basis. Bevers m it einem m edian verlaufenden K ie l ; Avers flach, konkav.

Beide B änder scharf, fein retuschiert, stellenweise ausgeschartet. Mit Patina. Das Material ist dunkelbläulicher Chalzedon. Länge 83 mm,

Breite 26 mm, Dicke 6 mm.Gefunden in der Vorhalle auf p r im ärer L agerstä tte in diluvialem

gelblichgrauem Lehm. Niveau I, ungefähr 0*5 m tief gelegen.

8. Hochdicke, ziemlich roh zugerichtete Klinge mit massivem

Stichelende oben. Bevers dachförmig und mehrfach g e k ie l t : Avers flach-

D? OTTOKAR KADIC

konkav. Unteres Ende stumpf zugespitzt, oberes zu einem massiven

Stichel zugerichtet. Die Ränder scharf, mit sehr wenigen kaum m e rk ­

lichen Retuschen. Mit gelblichgrauer Patina. Das Material ist L im n o ­

quarzit. Länge 85 mm, Breite 28 mm, Dicke 19 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf p rim ärer Lagerstätte im alluvialen

Guano. Niveau I, ungefähr 0*5 m tief gelegen.

9. Dünne, breite Klinge m it schwach verdickter dreieckiger schm a­

ler Basis und verbreitertem, blattförmigem distalen Ende. Revers mit

einer längeren medianen und drei kürzeren unregelmäßigen lateralen

K ie le n ; Avers flach, mäßig konkav. Sämtliche R änder scharf, retuschiert

und ausgeschartet. Durchscheinend m it weißer Patina. Das Material ist

bläulicher Chalzedon. Länge 71 mm, Breite 37 mm, Dicke 8 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf p rim ärer Lagerstätte in diluvialem

gelbem Lehm. Niveau II, ungefähr I M) m tief gelegen.

10. Längliche Klinge mit dreieckiger Basis und abgerundetem

distalem Ende. Revers m it m ehreren bogenförmigen Kielen ; Avers flach.

Beide R änder und das distale Ende scharf und fein retuschiert, stellen­

weise mit Scharten. Durchscheinend, m it weißer Patina. Das Material ist

chalzedonischer Limnoquarzit. Länge 60 mm, Breite 19 mm, Dicke 7 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf prim ärer Lagerstätte in diluvialem

gelblichgrauem Lehm. Niveau I , ungefähr I M) m tief gelegen.

11. Kleine, sehr schwach gebogene Klinge m it deutlicher Basis.

Revers mit doppeltem medianem K ie l ; Avers flach, sehr wTenig konkav.

Beide Ränder scharf, fein retuschiert. Mit gelblicher Pa tina und Lüster

an der linken Seite des distalen Endabschnittes. Das Material ist lichter

Chalzedon. Länge 36 mm, Breite 12 mm, Dicke 4 mm.

Gefunden in der Höhlenöffnung auf pr im ärer Lagerstä tte in d ilu ­

vialem gelbem Lehm. Niveau I, ungefähr IM) m tief gelegen.

12. Endstück einer geraden Klinge. Am Querschnitte dreieckig.

Revers mit medianem geradem Kiel, die linke Fläche mit einer Ver­

w itterungskruste b e d e c k t ; Avers gerade, flach. Der rechte Rand und

das zugerundete Ende mit Kratzerretuschen. Ohne Patina. Das Material

ist graubläulicher Chalzedon. Länge 38 mm, Breite 24 mm, Dicke 8 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf prim ärer Lagerstätte in alluvialem

schwarzem Ton. Niveau I, ungefähr 0 ’5 m tief gelegen.

13. F ragm ent einer prismatischen Klinge. Basis verdickt trapezoid-

förmig, distales Ende abgebrochen. Revers mit doppeltem Kiel in der

Mitte, Avers flachkonkav. Beide Seitenränder scharf, fein retuschiert,

der rechte Rand gegen die Basis durch eine dreieckige Fläche abge­

stumpft. An den dünnen Seitenrändern durchscheinend. Mit gelblicher

Patina. D as Material ist Limnoquarzit. Länge 39 mm, Breite 23 mm, Dicke 10 mm.

P A L Ä O L I T H I S C H E S T E I N G E R Ä T H E AU S D E R S Z E L E T A H Ö H L E BK I HÁ MOR IN UN GA RN . .r)S 7

Gefunden in der vorderen Versuchsgrube auf p r im ärer Lagerstättein gelblichgrauem diluvialem Lehm. Niveau I, u n r 2 -0 m tiefgelegen.

1 i . Leicht gebogene, dünne Spitze. An der Basis breit, daselbst

am linken Bande durch eine deutliche Scharte eingeschnürt, nach oben

allmählich in eine scharfe Spitze ausgearbeitet. Bevers abgerundet kon ­

v e x ; Avers flachkonkav. Beide Seitenränder m it guten, kräftigen Seiten­

retuschen. Ohne Patina. Das Material ist graubläulicher Chalzedon.

Länge 61 mm, Breite 23 mm, Dicke 5 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf pr im ärer Lagerstä tte in gelblich­

grauem diluvialem Lehm . Niveau I, ungefähr O'ö m tief gelegen.

15. Endabscbnitt einer geraden, schmalen

Spitze. Gegen die Basis breit, nach oben allmählich

in eine scharfe Spitze ausgearbeitet. Bevers durch

einen Längskiel in eine schmälere, abgerundete

rechte und eine breitere, flache linke Fläche ge­

teilt. Beide Seitenränder scharf, m it guten kräf t i ­

gen Betuschen. Etwas seidenglänzend. Das Mate­

rial ist graubläulicher Chalzedon. Länge 35 mm,

Breite 18 mm. Dicke 5 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf prim ärer L a ­

gerstä tte in gelblichrotem diluvialem Lehm. Ni­

veau V, ungefähr 2'5 m tief gelegen.

16. Klingenförmiger rechtseitiger Stichel.

(Fig. 2.) Bevers mit zwei bogenförmig verlaufen­

den Kielen, Avers flach, sehr schwach konkav. Die

seitlichen B änder kräftig behauen, der obere Band

flachkonkav m it transversalen Querretuschen. Ä hn­

liche Geräte finden sich auch in der Kollektion von Predmost. Nach K.

M a s k a soll dieses Werkzeug, bez. der obere konkave Band zum Schaben

der runden Knochen gedient haben. Mit partie ller Patina. Das Material ist g rünlicher Jaspopal. Länge 55 mm, Breite 25 mm, Dicke 9 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf pr im ärer Lagerstä tte in gelblich­grauem diluvialem Lehm. Niveau II, ungefähr 1*0 m tief gelegen.

17. Doppelseitig roh behauene Spitze, ein Übergang zu den L o r ­

beerblattspitzen. Unten breit, unregelm äßig zugerundet, nach oben a l l ­

mählich in eine stumpfe Spitze ausgearbeitet. Beide Flächen bearbeitet, der Unterschied zwischen Avers und Bevers undeutlich. Mit Seidenglanz.

Das M aterial ist bläulicher Chalzedon. Länge 50 mm, Breite 32 mm.

Dicke 11 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf p r im ärer Lagerstätte in gelblich-

grauem diluvialem Lehm. Niveau I, ungefähr 0*5 m tief gelegen.

Földtani Közlöny. X X X IV köt. IH09. 30

Fig. Klingenförmiger, rechtseitiger Stichel.

Natürliche Größe.

r.ss Ii: OTTOKÁR KA DI C

18. Lorbeerblattspitze von kurzdicker Gestalt. Unten breit, unregel­

mäßig zugerundet, nach oben allmählich in eine stumpfe Spitze au s ­

gearbeitet. Beide F lächen bearbeitet. Revers hochkonvex, Avers flach-

konvex m it wenigen breiten Schlagmarken. Der Rand rundherum stumpf und roh behauen. Sämtliche Kanten leicht abgescheuert. Mit intensivem

Seidenglauz. Das M aterial ist g raubläulicher Chalzedon. Länge 53 mm, Breite 32 mm, Dicke 13 mm.

Gefunden in der Vorhalle auf p r im ärer Lagerstä tte in gelblich­

grauem diluvialem Lehm. Niveau II, ungefähr

1 •() m tie f gelegen.

11). Lorbeerblattspitze von ovaloider Gestalt.

Unten breit, zugerundet, nach oben zugespitzt.

Beide Flächen bearbeitet. Revers m it kleineren,

Avers m it größeren Sch lagm arken ; die Abspren­

gung stellenweise unvollkommen. D er Rand ru n d ­

herum scharf und fein retuschiert. Auf dem Revers

ein Stückhen der Yerwitteiungskruste erhalte. Ohne

Patina. Das Material ist graubläulicher Chalzedon.

Länge 70 mm, Breite 38 mm. Dicke 12 mm.Gefunden in der Höhlenöffnung auf prim ärer

Lagerstätte , unm itte lbar un te r dem Alluvium in gelbem diluvialem Lehm. Niveau 1, ungefähr Ov> in

tief gelegen.20. Lorbeerblattspitze von langschmaler Ge­

stalt. Unten und oben unregelm äßig zugerundet.

Beide Flächen bearbeitet, leicht konvex, m it bre i­

ten flachen Schlagmarken. Der Rand rundherum

scharf, fein retuschiert und stellenweise m it Schar­

ten. Mit intensivem Seidenglanz. Das Material ist

Fig Lorberblattspitze K ^ubläulicher Chalzedon. Länge 73 mm, Breite von langschmaler Ge- m m, Dicke 11 mm.

stalt. Nat. Größe. Gefunden in der Vorhalle auf p r im äre r L a ­gerstätte in gelbem diluvialem Lehm. Niveau II,

ungefähr 1 0 m tief gelegen.

21. Lorbeerblattspitze von langschm aler Gestalt. (Fig. 3.) Nach

unten und oben in eine stumpfe Spitze sich verjüngend. Beide Flächen

kräftig behauen, leicht konvex. Revers m it zahlreichen kleineren, Avers

mit breiteren Schlagmarken. Der Rand rundherum scharf, ebenfalls kräftig

behauen. Mit grünlicher Patina. Das Material ist dunkler Chalzedon-

jaspis. Länge 91 mm, Breite 29 mm, Dicke 10 mm.Gefunden in der Vorhalle auf prim ärer Lagerstätte in gelblich­

grauem diluvialem Lehm. Niveau I, ungefähr 0-5 m tief gelegen.

P A L Ä O L I T H I S C H E S T E I N G E R Ä T H E AU S D E R S Z E L E T A H Ö H L E B E I HÁMOR IN UN GARN. 5 8 0

Lorbeerblattspitze von länglicher Gestalt. (Fig. 5.) Unten und

oben gleichmäßig stum pf zugespitzt. Beide Flächen gut bearbeitet, flach-

konvex, m it bre iten flachen Schlagmarken. Avers vom Bevers gut u n te r ­

scheidbar. Der Band rundherum scharf, fein re tuschiert, stellenweise

m it Scharten. Mit Seidenglanz. Das Material ist graubläulicher Chalze­

don. Länge 109 mm, Breite 43 mm, Dicke 11 mm.

Fig. 4. Lorbeerblattspitze von Fig. 5. Lorbeerblattspitze vonlänglicher Gestalt. Nat. Größe. länglicher Gestalt. Nat. Größe.

Gefunden im hinteren Abschnitt des H auptganges auf prim ärer

Lagerstä tte in gelblichgrauem diluvialem Lehm. Niveau I, ungefähr O'ö m tief gelegen.

á3. Lorbeerblattspitze von länglicher Gestalt, äußerst sorgfältig bearbeitet, regelmäßig. (Fig. 4.) Unten breit und stum pf zugespitzt, nach

oben allmählich in eine Spitze sich verjüngend. Beide F lächen flaclikon-

vex. Avers vom Bevers gut unterscheidbar. Die Absprengung stellenweise

39*

I >- OTTOKAK KADIC

unvollständig. Der Rand rundherum scharf und fein retuschiert. Ohne

Patina. Das Material ist graubläulicher Chalzedon. Länge 110 mm,

Breite 42 mm. Dicke 10 mm.

Gefunden im h interen Abschnitt des Hauptganges in anstehender

diluvialer Kulturschicht. Niveau I, ungefähr 0*5 m tief gelegen.

24. Lorbeerblattspitze von langbreiter Gestalt, unsymetrisch. Nach

un ten in eine stumpfe, nach oben in eine spitzige Spitze ausgehend.

Beide Flächen kräftig bearbeitet. Revers flachkonvex, Avers fast ganz

flach, mit zahlreichen breiten flachen Schlagmarken. Der Rand ru n d ­

herum scharf, mit feinen Retuschen. Ohne Patina. Das Material ist

äußerst deutlich geschichteter Chalzedon. Länge 125 mm, Breite 48 mm, Dicke 13 mm.

Gefunden in der h in teren Versuchsgrube auf prim ärer Lagerstä tte

unm itte lbar un te r dem Alluvium in gelblichgrauem diluvialem Lehm.

Niveau I, ungefähr 0*5 m tief gelegen.

25. Lorbeerblattspitze von länglicher Gestalt, äußerst sorgfältig

bearbeitet, regelmäßig. Unten breit, zugerundet, nach oben allmählich

in eine Spitze sich verjüngend. Beide Flächen gut bearbeitet, flachkon­

vex mit breiten Schlagmarken. Am Revers die Absprengung stellenweise

unvollständig. Der Rand rundherum scharf und fein retuschiert. Ohne

Patina. Das Material ist deutlich geschichteter graubläulicher Chalzedon.

Länge 128 mm, Breite 42 mm, Dicke 13 mm.

Gefunden im hinteren Abschnitt des H auptganges in anstehender

diluvialer Kulturschicht. Niveau I, ungefähr 0*5 m tief gelegen.

Bezüglich der horizontalen Verbreitung der eben beschriebenen

Steingeräte ist zu bemerken, daß die H auptm asse in der Öffnung und

Vorhalle, ein großer Teil im h in tersten Abschnitte des Hauptganges,

die wenigsten aber im mittleren Teil desselben gefunden wurden, wäh­

rend der Nebengang — wie erwähnt — bisher unerforscht geblieben ist.

Über die vertikale Verbreitung der in Rede stehenden Werkzeuge

habe ich bisher nu r wenige E rfahrungen gemacht, da sieh die G rabun ­

gen aus technischen G ründen hauptsächlich in horizontaler Ausdehnung

bewegen mußten. Im m erh in konnte ich folgende Tatsachen feststellen.

Die zielbewußt bearbeiteten Steingeräte, nam entlich die Lorbeerblatt-

spitzen, kommen meist im oberen Abschnitte des Diluviums, hie und

da auch im Alluvium vor. Die bloß intentioneil zugerichteten S te in ­

geräte waren durch den ganzen Schichtenkomplex ziemlich gleichmäßig

verbreitet, am zahlreichsten fand ich sie in der Tiefe von 2— 3 m.

Tiefer als 3 m wurde bisher n icht gegraben.

Meine vergleichenden U ntersuchungen erstreckten sieh bisher bloß

auf die Funde von Miskolc und auf jene Erfahrungen, die ich gele­

P A L Ä O L IT H I S C H E S T E I N G E R Ä T H E AUS D E R S Z E L E T A H Ö H L E B E I HÁMOR IN UN GA RN . 5t» l

gentlich m einer Studienreise nach Österreich gemacht habe. Unzweifel­

hafte Ü bere instim m ungen fand ich in der Industr ie von Miskolc, P red ­

most und Olonec.

Das einzige Vergleichsmaterial aus Ungarn, die Steingeräte von

Miskolc, stimmen fast vollständig m it den Artefakten aus der Szeleta­

höhle überéin. Das gilt in erster Reihe für die Lorbeerblattspitzen.

0 . H e r m á n unterscheidet in Miskolc drei Typen, eine sp itzm andel­

förmige, eine breitmandelförmige und eine dreieckige Form. Sämtliche

Lorbeerblattspitzen aus der Szeletahöhle lassen sich ganz gut in diese

dreigestaltige Serie einreihen, wobei es natürlich auch verschiedene

Übergänge und Abstufungen gibt. Aber n ich t n u r die Umrisse, sondern

auch die ganze Gestalt, die Dicke, die Technik und das Material s t im ­

men bei beiden Kollektionen fast vollständig überein. Dasselbe gilt auch

für die Kleinindustrie.

Wichtige Analogien fand ich auch in der Kollektion von Predmost.

Die sehr wenigen Lorbeerblattspitzen dieser äußerst reichen Sammlung

sind bezüglich der Form ganz jenen aus der Szeletahöhle ähnlich. Auch

gibt es in der Kollektion von Predmost mehrere Stücke, die ganz und

gar jenem klingenförmigen Stichel entsprechen, den ich un te r Nr. 1(>

beschrieben habe. Die Kleinindustrie, nam entlich die Messer, Spitzen

und Schaber beider Lokalitäten stimmen ebenfalls fast vollständig

überein.

Auffallend ist endlich die Ähnlichkeit mancher Lorbeerblattspitzen

aus der Szeletahöhle mit der Steinaxt aus dem russischen Gouvernement

Olonec, abgebildet in der Arbeit O t t o H e r m a n s über das Solutréen von

Miskolc.1 (S. 5).

IV. Über die Echtheit der Steingeräte aus der Szeletahöhle.

Wie erwähnt, wurden die Steingeräte vom Jahre UM >7 von H errn

Dr. H u g o O b e rm a le r untersucht un(\ bestimmt. Bei dieser Gelegenheit

legte O b e r m a ie r eine größere Anzahl von Steingeräten beiseite mit der

Bemerkung, daß diese Stücke nicht jenen Anforderungen entsprechen,

die m an echten paläolithischen Steinwerkzeugen zuspricht, und zwar

aus folgenden G ründen :

1. Die in Rede stehenden Steingeräte entbehren jede Patina : eine

solche müßte, wenn auch in m inim alem Maße, unbedingt vorhanden

sein. Die Stücke sind vollständig frisch und machen den Eindruck, als

wären sie nicht lange vorher angefertigt worden.

1 H e r m á n O. Zinn Solutréen von Misknlcz (Mitteil, der Anthropol. Gesell­schaft in W ien; B<l. XXXYI). Wien, 1Í»0#i.

I)' OTTOKAR KADIC

d. Bei den meisten Stücken vermissen wir absolut eine e inheit ­

liche Oberflächenbearbeitung im Sinne der Solutréentechnik. Der Bruch der Oberflächenpartien ist ein brutaler, es gibt störende unabgesplit-

terte Partien, welche bei echten paläolithischen Steinwerkzeugen nicht

Vorkommen dürfen.

Aus beiden erwähnten G ründen hält O b e r m a ie r einen Teil der

Steingeräthe aus der Szeletahöhle für m o d e r n e F a b r i k a t e , während

die übrigen Stücke regelrechte Paläolitlie sind.

Ich bemerkte sofort, daß die Echtheit der vorgelegten Objekte

betreffend jeder Zweifel ausgeschlossen sei, und zwar aus folgenden

G ründen :1. Die Grabungen in der Szeletahöhle sind un te r meiner persön­

lichen F ührung geschehen. Beim Auffinden eines jeden Steingerätes

habe ich genaue Notizen darüber geführt, auf welchem Punkte und un te r

welchen Verhältnissen die Stücke eingesammelt worden sind. Die m ei­

sten Objekte lagen auf p rim ärer Lagerstätte, in unberührten Schichten,

wobei ich nirgends Zerstörungen der umgebenden Scliichtenpartien

beobachten konnte. Im h in teren Teile des Hauptganges lagen zahlreiche

Steingeräte ungefähr 0*5 m tief un te r e iner Sinterdecke in anstehender

Kulturschicht. Eine große Anzahl der Objekte wurde vor meinen Augen

ausgegraben und m ehrere Geräte waren mit dem anhaftenden L ehm zu

einer Art von Brekzie verkittet. Bisher habe ich nahezu 300 Stück

paläolitliische Steingeräte aus allen Tiefen der H öhlenausfüllung gesam­

melt. Ich besitze also ein großes Beobachtungsmaterial und halte es

für ausgeschlossen, daß ich beim E insam m eln so vieler Objekte den

eventuellen Betrug nicht entdeckt hätte, umsomehr, weil ich infolge der

Ansichten O b e r m a ie r s bei den nächsten Grabungen im Jahre 1908 mit

doppelter Vorsicht die Arbeit in der Höhle überwachte.

d. Bei den G rabungen waren Arbeiter aus der Gemeinde H ám or

beschäftigt. Die meisten sind pensionierte ärarische Arbeiter aus dem

benachbarten Kohlenbergwerke Parasznya und dem ärarischen Stahlwerk

Diósgyőr. Vor den Grabungen haben die Leute keine A hnung von

Paläolithen gehabt. E rst als wir die ersten Stücke entdeckten, machte

ich sie darauf aufmerksam und versprach ihnen, um sie zum suchen

anzueifern, für ein jedes, auch kleinstes Stück 20 Heller Belohnung.

Ich halte es für ausgeschlossen, daß meine Arbeiter — wie angenom ­

men wurde — einen Schwindel begangen hätten. Auf so etwas könnte

m an höchstens bei den unre tusch ierten Splittern und Absclilagstücken

denken: wie kann m an aber annehm en, daß die Leute, die keine Idee

von Paläolithen hatten, typische Solutréengerathe anfertigen k ö n n te n !

Zu einem derartigen U nternehm en m üßten sie ja die notwendige Ge­

schicklichkeit, vor allem aber genaue K enntnis von den Typen des

P A L Ä 0 L I 1 H I S C H E S T E I N G E R Ä T H E AUS D E R S Z E L E T A H Ö H L E B E I HÁMOR IN UNGARN.

Solutréen haben. Und falls sie dies alles auch besitzen würden, so

hätte es sich doch nicht gelohnt Lorbeerblattspitzen, das Stück pro 20

Heller, zu fabrizieren. Außer m ir und den Arbeitern hat sich meines

W issens n iem and in der Höhle aufgehalten und sobald die Arbeits­

periode beendet war, wurde die Höhle geschlossen und seitens der

Behörde bewacht.:>. In der Kollektion von O t t o H e r m á n linden sich Stücke, die

ganz und gar jenen als moderne Fabrikate bezeichneten Szeleta funden entsprechen. Sie sind aus demselben graubläulichen Chalzedon verfertigt

worden, haben dasselbe frische Aussehen und besitzen keine Patina. Es

sei nebenbei erwähnt, daß ich am rechten Ufer des Szinvabaches, ober­

halb der Puskaporoshöhle in einer Nische ebenfalls Probegrabungen

angestellt habe. Hier fand ich drei paläolithische Abschlagstücke, deren

eines teilweise retuschiert ist, alle drei aber den angeblich gefälschten

Stücken aus der Szeletahöhle vollkommen ähnlich sind. W ir besitzen

somit paläolithische Steingeräthe von drei verschiedenen Punkten der

Gegend von Miskolc und H ám or und überall wurden neben regelrech­

ten Artefakten auch angeblich moderne Fabrikate gefunden. Es wäre

doch eigentümlich, daß die genannte Gegend mit gefälschten paläolithi-

schen Steinwerkzeugen überflutet sein sollte ! In wessen Interesse wäre

es wohl, die schöne Paläolit.henkollektion aus der Szeletahöhle durch

Fälschungen zu bereichern?

H err O b e r m a i e r hatte gewiß die Verhältnisse der klassischen F u n d ­

stellen paläolithischer S teinindustrien Frankreichs und Belgiens vor

Augen. Diese Lokalitäten werden jährlich von Spezialisten und L ieb ­

habern paläolith ischer Altertümer besucht, es werden Typenkollektionen

angekauft, es wird mit den Paläolithen H andel getrieben. Unter solchen

Verhältnissen ist man auch hier, wie beim Einkauf archäologischer

Gegenstände überhaupt, n icht selten dem Betrüge ausgesetzt und so ist

es leicht begreiflich, daß die Archäologen bei der Prüfung paläolith i ­

scher Objekte diesen Gesichtspunkt vor Augen halten. Dagegen kam

und kommt an den bisher unbekannt gewesenen F undort der Szeleta­

höhle n iem and Paläolithe zu k a u fe n ; es existiert h ier kein H andel damit

und daher auch kein Betrug.Ich bin vollständig davon überzeugt, daß sich H err O b e r m a ie r bei

der Beurteilung der paläolithischen Artefakte aus der Szeletahöhle geirrt

hat, als er einen Teil davon für moderne Fabrikate erklärte. Die betref­

fenden Steingeräte haben tatsächlich ein frisches Aussehen, entbehren

jede Pa tina und einige Lorbeerblattspitzen sind derm aßen regelmäßig

und künstlerisch bearbeitet, daß mich beim Auffinden der ersten Stücke

die Geschicklichkeit des diluvialen Menschen geradezu in S taunen ver­

setzt hat. Ich begreife somit den Zweifel an der Echtheit im ersten

1)' o T l O K A R KADIC

Moment. Ein solcher Zweifel kann jedoch n u r so lange berechtigt sein,

bis man die Objekte für sich allein betrachtet. Sobald m an aber auch

die übrigen Tatschen, namentlich die Fundverhältnisse, die ich oben

anfülirte, bei der Beurteilung in Betracht zieht, wird jeder weitere Zweifel

hinfällig.Da ich den Eindruck gewonnen habe, H err O b e rm a ie r hätte mög­

licherweise mir gegenüber, einem Anfänger in prähistorischen G rabun ­

gen, n icht das rechte Vertrauen geschenkt, lud ich ihn zu den vor ­

stehenden Grabungen im F rü h ja h r 1908 ein. Obzwar O b e b m a ie r seinen

Besuch versprochen hat, war er leider zur selben Zeit auch selbst mit

wichtigen Untersuchungen beschäftigt und mußte zu meinem größten

Bedauern seine Reise nach Ungarn unterlassen. Es ist aber noch nicht

zu spät. E in großer Teil der H öhlenausfüllung ist unberührt geblieben

und da ich Aussicht habe die Grabungen im F rü h jah r des 1. Jahres

1909 fortsetzen zu können, ist H errn O b e rm a ie r abermals die Gelegen­

heit geboten, sich über das Vorkommen der paläolithischen Steingeräte

in der Szeletahöhle zu überzeugen. Es wäre sehr erfreulich, wenn sich

auch andere Spezialisten, die sich für die Szeletaindustrie interessieren,

zu einem ähnlichen Besuche entschließen w ürden .1

Es schien mir eigentlich inopportun eine Kontroverse, von welcher

bisher in der L ite ra tu r keine Spur vorhanden ist, ans Licht zu z ie h e n :

ich fand es aber angemessen es doch zu tun, bevor die Szeletahöhle

ganz ausgeräumt, mithin die Gelegenheit der unmittelbaren Kontrolle

sämtlicher Behauptungen vorhanden ist.

Bevor in dieser Richtung weitere Untersuchungen stattgefunden

hätten, werde ich im folgenden den Versuch unternehm en, den Mangel

der Patina und die abweichende Flächenbearbeitung der angeblich ver­

dächtigen Steingeräte zu erklären. Diese Fragen haben mir viel zu

denken gegeben, ich erwog alle Möglichkeiten und besprach den Gegen­

stand auch in weiteren Kreisen. Die paläolithischen Steingeräte vom

Jahre 1907 hat gelegentlich meines Aufenthaltes in Wien auch H err

R egierungsrat J o s e p h v. S zo m b a th y gesehen. Er schien zur Ansicht

O b e r m a ie r s hinzuneigen, seine wahre Ansicht sprach er jedoch auf jener

Korrespondenzkarte aus, die er unm itte lbar nach der U ntersuchung —

am 10/11 1908 — an H errn Prof. M o r iz v. H o e r n e s richtete,2 worin es

wörtlich heiß t: «Dr. K a d ic schließt heute seine paläolithische Studien

bei uns, die eigentlich als ein 12-stiindiges Privatissim um Dr. O b e r ­

1 Im Anschluss an die Gemeinde Hámor, in deren Gemarkung sich die Szeletahöhle befindet, ist die Villenkolonie L i l l a f ü r e d erbaut wurden. Unterkunft und Verköstigung bietet das vom Ärar erbaute Hotel.

- Im Besitze von O. H e r m á n .

PA L Ä O L IT H I S C H E S T E IN G E R Ä T H E AUS D E R S Z E L E T A H Ö H L E B E I HÁMOR IN UNGARN.

m a ie rs aufgefasst werden können. Ein gut patiniertes Feuerste inm ateria l

mit sehr magerem Solutréen-Charakter und ein Dutzend gut geformte

Solutréenspitzen, aber ohne jede Patina und mit atypischen F lüch tig ­

keiten der Bearbeitung. Dazu genaueste G rabungsaufnahm en usw.» Über

den selben Gegenstand haben sich noch Direktor K a r l M aska und

Direktor O t t o H e r m á n ausführlicher geäußert und zwar beide gegen die

Ansicht O b e rm a ie r s . Beide Herren stimmen darin überein - und es ist

auch meine feste Überzeugung — daß sowohl der Mangel der Patina,

wie auch die Art der F lächenbearbeitung bei den betreffenden Stein­

artefakten von der Natur des Gesteines abhängig ist. Ich werde dies

eingehender besprechen und zwar beide Fragen gesondert.

Z u r Frage der Patina. U nter diesem Titel ha t O t t o H e r m á n diese

Frage in seiner zusammenfassenden Arbeit über das Paläolithikum des

Biikkgebirges auf S. ‘.»i* eingehend besprochen. H ier linden wir (‘ine

prezielle Definition dessen, was man un te r Patina zu verstehen h a t ;

dieselbe s tam m t von A u r e l v. T ö r ö k und lau te t : «Ein jeder frischer

Bruch verursacht an einem Gestein eine m ehr oder minder glanzlose,

also m ehr matte Oberfläche: mit der Zeit bekommt diese Oberfläche

einen Glanz oder eine Glasur (lustre, vernis), wodurch man einen

alten Bruch von einem frischen sofort unterscheiden kann. Dieser Glanz

wird teils den chemischen Agentien, teils Beibungen der Oberfläche mit

der Umgebung zugeschrieben.»

Dieser Definition füge ich eine zweite von R o b e r t F o r r e r 1 hei,

sie lau te t: «Die natürliche Farbkruste, welche sich auf Stein, Glas,

besonders aber auf den Metallen bei längerem Liegen an der Luft, in

der Erde, im W asser usw. bildet, nennen wir Patina. Sie ist g rö ß ten ­

teils ein Produkt der Zersetzung der ursprünglichen Oberfläche, die sich

besonders in Verfärbung der Oberfläche äußert.»

Über die Patina im allgemeinen, besonders aber über die Patina

der Steingeräte von Miskolc und H ám or sagt O t t o H e r m á n in der oben

genannten Arbeit auf S. 33 folgendes: «Wenn wir nun den Begriff

dessen, was «Patina» bedeuten soll, feststellen wollen, so stehen wir

einer ganzen Reihe von Abstufungen gegenüber, deren Grenze mit

einer Art von Hauch beginnt, der uns besagt daß eine Bruchfläche

n icht frisch ist, und mit dem endet, was die französischen Forscher mit dem Ausdrucke «cacholong» bezeichnen, was das ganze Artefakt

durchdring t; von den K rusten und Auslaugungen gar n icht zu reden.»

Dann etwas weiter: «Der frische Bruch kann auch glänzend sein, um

d i n n durch Patinierung, besonders Reibung, m att zu werden. Hinsicht-

1 F o r r e r II. Üeallexikon der prähistorischen, klassischen und frühchris t­lichen Altertümer. Mit X.iKK) Abbild. Berlin.

J>í OTTOKAR KADIC

lieh der Artefakte aus Chalzedon und seinen Varietäten der Umgebung

von Miskolc, inklusive Szeleta, steht es fest, daß sie keine absolut

frischen Brüche oder Absprengungen zeigen, daß aber die Pa tin ierung

bei einigen Stücken eine denkbar minimalste, oft schwer konstatierbare

ist, was auf zwei Umstände zurückgeführt werden kann, und zwar darauf,

daß die Artefakte seit dem Diluvium dem Einflüsse der W itterung en t ­

rückt waren, ferner darauf, daß ihr Material zu den Halbedelsteinen

gehört, welche den patinierenden Einflüssen gut widerstehen. Zum

Schlüsse sei noch bemerkt, daß es auch «patinierte» Artefakte aus der

Szeleta gibt, wie es scheint besonders jene, die in oder in der Nähe

der Kulturschichten gefunden wurden.»

Ganz dieselbe Ansicht teilt auch K a r l M aska . Der weit größte

Teil der Steingeräte von Predmost ist aus gelblichbraunem Feuerste in

verfertigt worden. Sämtliche Objekte aus diesem Materiale haben weiße

P a t i n a ; nun zeigte mir M aska auch Stücke aus edlerem Gestein, welche

jedoch gar keine Patina besaßen. Aber n icht n u r das Material, sondern

auch die Verhältnisse, un te r welchen die Objekte aufbewahrt waren,

üben großen Einfluß auf die Patin ierung. Um dies zu beweisen zeigte

m ir M ask a Feuersteinstücke, die am Boden lagen : die eine Fläche,

welche nach oben lag und dem Einflüsse der Luft ausgesetzt gewesen

ist, war weiß, also patiniert, die andere, dem Boden zugekehrte Fläche ist fast unverändert, gelblichbraun geblieben, weil sie dem zersetzenden

Einfluss der Luft weniger ausgesetzt war.

Wenn wir nun im Sinne der obigen Definitionen die paläolithi-

sclien Steingeräte aus der Szeletahöhle beurteilen, dann werden wir zur

Überzeugung kommen, daß sich diese allgemeinen Bestimmungen mit

dem speziellen Fall der Szeleta vollständig decken. Sämtliche von O b e r ­

m a i e r als moderne Fabrikate bezeichnete Objekte sind aus Chalzedon,

also einem Halbedelstein gefertigt, das Material aller übrigen Objekte,

soweit sie n icht aus Obsidian, Quarzit und ähnlichem widerstandsfähi­

gem Gestein verfertigt wurden, besitzen Patina. Aus diesem Umstande

folgt weiter, daß die Patina bei der P rüfung paläolithischer Gegenstände

nicht als a b s o l u t s i c h e r e s Kriterium gelten kann, weil die Pa tin ie ­

rung — wie wir gesehen haben — sowohl von der mineralogischen

Beschaffenheit des Materials, als auch von den Verhältnissen, un ter

welchen ein Steinartefakt konserviert war, abhängig ist.

Zur Frage der Technik. Nicht n u r der Mangel der Patina, son­

dern auch die Art der Bearbeitung hängt sehr von der Beschaffenheit,

namentlich von der S truk tur des Gesteines ab. Auch diesbezüglich finden

wir in der Arbeit von O t t o H e r m á n auf S. 32 folgende treffende Bemer­

kungen : «Die fernere Vergleichung ergibt, daß besonders der graue,

graubläuliche Chalzedon es war, den der Paläolitharbeiter um Miskolc

P A L Ä O L IT H I S C H E S T E I N G E R Ä T H E AUS D E R S Z E L E T A H Ö H L E B E I HÁMOR IN UN GA RN. 5*17

besonders bevorzugt hat, was zuin Teil gewiß auch der leichten Spalt ­

barkeit, als Folge der Schichtung, zugeschrieben werden kann.

W enn m an nu n annim m t, daß Chalzedon und seine Varietäten

als P rodukt der Geisir, also aus dem Wasser abgesetzt sind, so ist

schon in diesem Umstande die schieferige Schichtung — enthalten,

welche dann in der technischen Behandlung vielfache Folgen hatte. Es

liegt ja auf der Hand, daß Schiefer einen anderen Bruch zeigt als

Granit, und es ist n u r natürlich, daß paläolithische Artefakte aus

geschichtetem Chalzedon statt den dem F lin t entsprechenden klassisch

konchoiden Schlagmarken — wie S c h a f a r z i k anführt — flachmusche­

lige, splitterige Brüche zeigen, ja, wenn die Sprengung die Gestein­

schichten in die Quere trifft, selbst staffelförmige Brüche entstehen

können, wie dies bei einigen sehr deutlich geschichteten Objekten der

Szeletahöhle seinerzeit des näheren beschrieben werden wird.

Diese Untersuchung dürfte den Beweis liefern, daß bei der feine­

ren Beurteilung paläolithischer Artefakte die genaueste petrographisch-

mineralogische Bestimmung nicht zu umgehen ist, weil sie, abgesehen

von allem anderen, auf den technischen und formellen Teil ein oft en t ­

scheidendes L icht wirft.»

K a r l M a sk a sieht in der Bearbeitung der vorgelegten Steingeräte

nichts ungewöhnliches, was der Solutréentechnik widersprechen würde.

Jene staffelförmigen Brüche und störenden Unebenheiten, auf Grund

deren O b e r m a ie r die betreffenden Stücke für Fälschungen hält, sind

vom Urmenschen aus dem einfachen Grunde belassen worden, weil sie

ihm gewiß nicht im Wege waren.

Ich glaube, daß auch die im Sinne O b e r m a i e r s etwas befremdende

Bearbeitung der Oberflächen kein absolut sicheres Kriterium zur Beurtei­

lung der Echtheit paläolithische]- Steinartefakte sein kann. H a t doch

O b e r m a ie r in der vorgelegten Kollektion sofort den Solutréentypus

erkannt, die Objekte müssen somit unbedingt den Typus an sich tragen,

nu r scheint derselbe n ich t ganz dem typischen Solutréen zu entsprechen.

Es fragt sich nun , ob eine jede Industrie aus der Solutréenperiode in

allen Einzelheiten unbedingt gleich sein müsse. Ich glaube nicht. Das

kann bloß dort der Fall sein, wo sich prähistorische Ansiedelungen nahe

standen, wo die Menschen in fortwährendem K ontakt waren, dasselbe

Material bearbeiteten und wo die Gebräuche in der Anfertigung der

Artefakte das E igentum sämtlicher benachbarter Ansiedelungen war.

Sobald aber M enschengruppen durch W anderung oder irgendwelche

andere natürliche Wege isoliert wurden, wie dies auch beim Urmenschen

von Miskolc und H ám or der Fall zu sein scheint, konnten sich durch

längere Isolation auch die Gebräuche in der Zurichtung und mit dieser

auch der ursprüngliche Charakter der Industrie ändern.

I>r TH . KORMOS

Ich möchte in dieser Beziehung auf ähnliche Verhältnisse in

K rapina hinweisen. Auch hier scheint der Charakter der Industrie nicht

vollständig ausgesprochen rein zu sein, was in erster Reihe vom ver­

fügbaren Material (Bachgerölle des Krapinicabaches), aber vielleicht auch

von einem etwas abweichendem Verfahren in der Zurichtung des Gestei­

nes abhängig war. Ich glaube also, daß m an aus der abweichenden

Oberflächenbearbeitung der aus der Szeletahöhle herstam m enden Stein ­

geräte, falls diese n ich t ganz und gar im Sinne der Solutréentechnik

geführt wurde, noch nicht den Schluß ziehen darf, daß es sich tim

moderne Fabrikate handelt.

Budapest, 10. Mai 1909.

BEMERKUNG AUE DEN ARTIKEL DES HERRN Di STEPHAN GAÁL ..DAS VORKOMMEN DES TERTIÄREN SALZTONES IM MAROSTAL

BEI DÉVA".

Von Dr. Th . K orm os .

In der obigen Abhandlung (Földtani Közlöny, Bd. XXXIX. S. 430.)

bemerkt mein geehrter F reund Dr. S t . G a á l folgendes: «Der Charakter

dieser Ablagerung (nämlich des blauen Schlammes) wird jedoch in erster

Linie durch verkohlte Überreste von Wasserpflanzen, ferner durch nach ­

stehende Molluskenfauna b e s t im m t:

H elix lutesceus Rssm. (spärlich).

Planorbis cornu B r o n g n . (in großer Anzahl).Planorbis sjnrorbis L. j u v . (selten).

Val rata antb/ua Sow. (sehr häufig).

Die zuletzt erwähnte Art, deren Bestimmung ich meinem Freunde

H errn Dr. Soós verdanke, verdient von zoogeographischem Gesichts­

punkte unsere besondere Aufmerksamkeit. Bisher war sie nämlich nu r

aus West- und Mitteleuropa, besonders aus den großen Seen der bayri­

schen Voralpen bekannt».

In Bezug auf diese B ehauptung bin ich so frei zu bemerken, daß

Valvata antbjua Sow. k e i n e n e u e A r t der ungarischen F au n a ist.

Das erstemal wurde sie von m ir (im Jahre 1905) in der F au n a von

Balatonederics nachgewiesen,1 woselbst J. v. G y ö r f f y 2 Exemplare sam ­

1 II. Nachtrag zur Auf alihing der im Balatonsee und seiner Umgebung

]: EM ER K U N G A U F DEN A R T I K E L D? ST E P H A N GAAL

m e l te ; das zweitemal wurde sie ebenfalls von m ir u. z. aus dem dem Torfe

untergelagerten pleistozänen Binnenseeschlamme von S árré t" im Komitate

Fejér angetroffen, wo diese interessante Art häutig vorkommt. Das

n icht minder interessante Vorkommen von Déva ist also in der L itera tur

der Reihenfolge nach die dritte Angabe betreffs des ungarischen Vor­

kommens von V. anHqua Sow.

Ich würde H errn Dr. G a á l seiner vermeintlichen Prioritä t nicht

berauben, da jedoch das ungarische Vorkommen von V. an tu/un Sow.

von zoogeographischem Gesichtspunkte aus wirklich von Bedeutung ist

und diese Art einen wichtigen Beweis m einer das Pleistozän betreffen­

den Untersuchungen bildet, erhebe ich Prioritä tsansprüche und zwar

auch schon deshalb, da in meiner ersten Mitteilung auch die Beschrei­

bung der Art gegeben war.

ZUR GEOLOGIE VON BUDAPEST.

Neuere Beiträge zur Kenntnis der pleistozänen Fauna des Plateausvon Óbuda-Ujlak (Kiscell). Mit der ple is tozänen F a u n a des an der Iv L e h n e

des Mátyás-hegy bei Obuda sich e rs t reckenden P la teaus hat sich schon m e hr

als e iner u n se re r Geologen befasst. Die in dem dort igen Kalk tuff v o rk o m ­

m e n d en W irbe l t ie r res te wurden in der Mitte des vorigen J a h r h u n d e r t s von

S. P e t é n y i , F r . K ü b i n y i und K . P e t e r s studier t, von W eich t ie ren aber w er ­

den einige ( l ' u l u d i n a i m / u m t [?]. L i m n a c i i s r nh / ar ix , L. ( / Inf / mi sus , I f r l i i '

h i s p i d a , PnfKt d o l i m n ) — wie es schem t nach B es t im m u ng e n J. F r i v a l d s z k y s

von J. v. S z a b ó e rw ä h n t .2

Mit den Lagerungsverhä l tn issen dieser Kalktuffschichten ha t s i c h in

n eu e re r Z e i t Dr. A. K o c h e ingehend b e f a s s t , :i und seine Beobach tungen haben

so genaue D aten geliefert, daß kaum e t w a s neues h inzugefügt werden kann.

Auf G ru n d e ine r M it te N ovem ber d. J. in der Gesellschaft d e s H e r rn

L e h ra m tsk a n d id a te n F r . v . P á v a y - Y a j n a u n te rn o m m e n e n E xkurs ion k a nn ich

n u n die L is te der aus den oberen Kalktuffschich ten, vo rnehm lich der obers ten

K alksch lam m sch ich t h e r s t a m m e n d e n W eich tie r fauna ziemlich ergänzen.

A. K o c h zählt 1. c. folgende A rten a u f : l i i l / n / n i a l o n l a m l n l a L. />. rc i i -

lebenden Mollusken. Ergebnisse der wissenschaftlichen Erforschung des Balatonsees.II. Bd. 1. T. Supplement S. 10.

1 Die geologische Vergangenheit und Gegenwart des Sárrét im Kom. Fejér. Ergehn, der wiss. Erforschungen des Balatonsees. Bd. I. 1. T. Palaeont. Anhang.

S. T)4 (1909).2 Pest-Buda környékének földtani leírása (Geol. Beschreibung d. Unigeb. v.

Pest-Buda; ungar. I S. L2o. 1 Sr»S.:í Földtani Közlöny Bd XXIX. 189*). S.

(iuo Z U R ÖK OLO GIE VON B U D A PE ST .

tr irosa G ray. var. inßata H a n s . Lim naea (G u lnar in ) ovata D rap . var. Pul-

s zkyana H a z a y . /.. (G u lnar ia ) ovata D rap . var. Janoviensis Cl e s s . /,. ( G u ln a ­

ria) ovata D rap. var. hast a Cl e s s ., L. (G uhutr ia ) ovata Drap. var. f luminen-

s is C l e s s ., L. (Is-ymnophysu) palustri s D rap. VlanorUis (Tropodiscus) margi-

nalus D rap ., Sin c in ea (L u con t) oldonqa D rap., Helix (Tachea) nem on dis L..H. (h rul icicola) hisp ida L., Hulimus (C h o n d n d a ) tridens M ü l l . Vupa (Tor-

quil la) f rum en tu m D r ap .. i \ (Torgui l la) f ru m en tu m D rap . var. eurta K üst er .

(Oreulu) thdium D rap .

D em gegenüber gelang es mir aus der obersten Kalkschlammschicht fol­

gende Fauna zu sammeln :

1. Zonitoides n it ida M ü l l . s .

2. Vallania pulchella enniensis G rdlr . h.

3. Lulola frulicuni M ü l l . s .

I. Striatel la striata costulata C. P f r .

5. Tui hea rindohonensis F é r . s .

+ (>. Chondrula tr idens M ü l l . s .

*7 . Torguil la f rum en tu m D r p . h.

8 . Vertigo a ntivert igo D r p . s s .

0. CochUcopu luhrira M ü l l . ss.

1 0 . A m ph ib ina J*feifferi R o s s m . s .

*1 1 . Lurena ohlongu D r p . h.

12. « agonostoma K. s.

13. Curyrh ium m in im u m M ü l l . s s .

11. l iad i .e ovata D r p . h h .

15. <« v lagotis S c h r . h.

IG. « « janoviensis C l e s s . s .

17. Li mnophysa p a lu s t r i s turricula H e l d . h .

18. Physa foni inalis L. s.19. Lropidisrus umhi l iratus M ü l l . h h .

20 . Gyrorbis spirorhis L. s.2 1. Artniger nauti leus L. s.22. Hippei l t is romphtnatus L. h.

+23. Hit Ingnia tenlacu la ta L. (f. t yp ira hh., f. contpresstt s., f. elon­

gata s.)Auch monströse Formen.

21. Vidrát a crislata M u l l . h.

Die mit * bezeichneten Arten kommen auch in der K och sehen Liste vor.

Das Vorkommen von Tarhea ne moral is an dieser Lokalität ist nicht

wahrscheinlich, ebenso auch jenes der von S zabó erwähnten Amphipeplea

ghdinosa. Unter dem ersteren Namen ist jedenfalls Tachea vindohonensis,

unter dem letzteren aber unzweifelhaft größere, aufgeblasene Exemplare von

Jiadi.r ovata zu verstehen.

Das pleistozäne Alter dieser Kalkbildungen und demnach auch der von

ihnen eingeschlossenen Fauna erscheint durch die aus dem Kalktuff zutage

Z U R GE O L O G I E VON B U DA PE ST . (iOl

gelaugten Reste von hJrfdias p r im ige uius B l b ., líhiitOterus Iirha,-hihiis F i s c h e r ,

und Megareros rnryceros A ld r . erwiesen.

Dr. T h e o d o r K o rm o s .

Tschernosiom-, rendzina- und podsolartige Bodentypen in der Um­gebung von Budapest. In der Umgehung von Szentendre iindet sich an

beiden Seiten des Pismánybaehes den Amphibolandesittuff in mein- oder weni­

ger mächtigen Schichten aufgelagert ein schwarzer Ton. Das ganze Äußere

dieser Bodenart entspricht dem Typus des Tschernosiom und weist dieselbe —

obzwar sie eine lokale Bildung ist - doch ein originales Vorkommen auf.

Auf den Kalken und Dolomiten des Budaer Gebirges findet sich, be­

sonders auf den Höhen, ein staubartiger schwarzer, bald mehr, bald weniger

Steintrümmer führender Boden. Diese Bodenart kann betreffs ihrer Entstehung

und ihrer Lagerungsweise mit dem Rendzinaboden Rußisch-Polens identifiziert

werden.

Der Oberboden der in den kleineren Becken des Budaer Gebirges vor­

kommenden Lößgebiete ist an sanften Lehnen oder ebenen Stellen ein mehr

hellbrauner, ins grauliche stechender, staubartiger Boden, welcher gewöhnlich

nicht besonders mächtig, kalkarm, und in trockenem Zustande locker ist.

L'nmittelbar darunter folgt in ^0— 30 cm Tiefe ein gelber, rötlicher Tonunter­

grund, welcher dann in seinen tieferen Partien in Löß oder Sand übergeht.

Auf bewaldeten Partien des großen Sandgebietes am linken Ufer der

Donau ist der Oberboden wieder graulich, kalkarm, und wird im Untergrund

wieder von dem roten Sande begleitet.

Auf beiden Gebieten sind in dem grauen Boden — wenn er beackert

wird — rötliche und weißliche Flecken zu beobachten.

Diese Bodenbildung ist von podsolartigem Charakter. Der Oberboden

ist ein mehr oder weniger podsolartiger Sand, toniger Sand, sandiger Ton

u. s. w. Der Unterboden ist Orterde. Diese Bodenbildung ist für Steppen-

wälder charakteristisch.

Am typischesten ist am rechten Ufer die Umgebung von Tinnye und

Piliscsaba. am linken hingegen das waldige Gebiet von Kerepes— Isaszeg- Gö­

döllő. E m e r ic h T i m k ó .

REFERATE.

(1.) Comptes R en d us de la p ieunere conference in ternationale ugrtf-

(jeologigue. Avec deux cartes et plusieurs illustrations dans le texte. Publió par l ’institut geologique du rouyaume de Hongrie. Buda­pest 1909.

Die kgl. ungar. Geologische Reichsanstalt erreichte im Frühjahr 1909

die vierzigste Jahreswende ihrer Errichtung. Der jüngste Sprößling des zu

R E F E R A T E .

einem stämmigen Baume emporgewachsenen wissenschaftlichen Institutes,

die Agrogeologie trat anläßlich des vierzigjährigen Juhileums zum ersten Mal

vor die wissenschaftl iche Welt, u. z. im Rahmen der I. internationalen agro-

geologischen Konferenz. Die stille Tätigkeit von vier D ezemien ist eine

Tradition der kgl. ungar. Geologischen Reichsanstalt, welche am Jubileums-

tage durch keine laute Festlichkeit, sondern durch eine wirksame Arbeit

gekrönt werden sollte, die berufen war. jenem Wissenzweige Vorschub zu

leisten, welcher berufen ist an der Hand seiner wissenschaftlichen U nter ­

suchungen Ungarns Agrikultur vorwärts zu bringen. Gelegentlich der I. inter-

natiolen agrogeologisclien Konferenz konnte die Reichsanstalt innerhalb ihrer

Wände die vortrefflichsten Bodenkundigen des Kontinents begrüßen ; schrift­

lich aber wurde das jubilierende Institut auch von ähnlichen Institutionen

fremder Erdteile aufgesucht.

Während der Konferenz gelangten zwischen dem 11 und 26. April die

grundlegenden Fragen der Agrogeologie in zahlreichen Sitzungen aufs Tapet,

und wurden dieselben hier von den in- und ausländischen Fachleuten e in ­

gehend besprochen.

Im Anschluß an die Konferenz wurde eine größere Exkursion in das

große ungarische Alföld, eine andere an den Balatonsee. zwei kürzere schließ­

lich in die unmittelbare Umgebung von Budapest arrangiert.

Die Arbeiten der I. internat. agrogeologisclien Konferenz sind in der

Redaktion von B é l a v . I n k e y , korresp. Mitglied d. Akad. d. Wissenschaften

soeben im Umfange von 21 Druckbögen erschienen. Das Werk gliedert sich

in zwei Teile. Der erste Teil wird durch ein Vorwort des Sekretärs der

internat. agrogeol. Konferenz B. v. I nk e y eingeleitet. Es wird darin die E n t ­

stehungsgeschichte, das Programm der Konferenz, die Liste der Teilnehmer,

der Verlauf der feierlichen Eröffnung und der späteren Sitzungen, die Exkur­

sionen, die gelegentlich derselben aufs Tapet gelangten wissenschaftlichen

und politischen Fragen und die gefaßten Beschlüße mitgetei lt .1 Der zweite

Teil enthält die in den Fachsitzungen vorgelegte Abhandlungen in deutscher,

englischer und französischer Sprache.2

Die Arbeit wird durch zwei Nekrologe beschlossen, welche F. C o r n u s

und W. ( t ü l l s , dieser beiden jungen, eifrigen und fleißigen Mitarbeiter der

Konferenz gedenken.

Der Verlauf der I. internationalen agrogeoloigschen Konferenz kann

au der Hand der «Comptes rendus» im folgenden kurz skizziert werden:Die feierliche Eröffnungssitzung wurde am 14. April vormittags 10 Vili­

im Vortragssaale der Ungarischen Akademie der Wissenschaften abgehalten.

Die ungarische Regierung wurde durch Se. Exzellenz Herrn G. v. J o s i p o v i c h .

Minister für Kroatien Slavonien-Dalmatien, das Ministerium aber durch M i n i s ­

terialrat. Herrn K. F o r s tk r vertreten. In der Vertretung von ausländischen

1 Comptes Rendu S. 1 —‘U.

- Comptes Rendu S. —3*25.

R E F E R A T E .

Regierungen, Anstalten und Gesellschaften ferner von inländischen ähnlichen Institutionen erschienen folgende :

A ckerbaum in is te r ium und In s t i tu t A gronom ique, Belgien : Prof. Dr. E-

L e p l a e ; Société geologique de B e lg iq u e : Prof. R. D ’Audrimont; D e u tsc h ­

la n d : Kgl. P reuß . Geologische L a n d e sa n s ta l t (B er l in ) : geh. B e rg ra t Prof.

Dr. F . W ahnschaffe u n d Bezirksgeolog Dr. F r. Schucht ; Kgl. Bayr. Ludwig-

M axim ilians U n ivers itä t (M ü n c h e n ) : Prof. E. R amann ; Kgl. Bayr. Technische

H ochschu le (M ü n ch en ) : Prof. D r. K. Oeb b ek e ; G eognostische L an d esu n te r-

suchung (M ünchen) : D r. W. Koehne ; Societa geografica I ta l ian a (R o m a ) :

Prof. Dr. L. v. L óczy ; N orveger L andsb rukshö isko le (Aas, N o rw e g e n ) : Prof.

0 . K. B jö r ly k k e ; Comité geologique de la Russie (Nowaja A le x a n d r ia ) : Prof.

K. D. G lin k a : C en tra ine Towarzystvo Rolnicze (W a rsz a v a ) : Prof. S. Mikla-

szewsky ; In s t i tu tu l geologic al R om an ie i (Bucuresti) : D ir. Dr. L. M razec und

D ozen t Dr. G. M unteanu-M urgoc i ; K. k. geologische R e ich san s ta l t und k. k.

H ochschule fü r B od en k u ltu r (W ien): Prof. Dr. F r . Ivossmat ; L a n d w ir tsch a f t ­

liche A kadem ie (D ublany) und A kadem ie de r W issenschaf ten (Krakau) : Prof.

Dr. K. M ic z in s k y ; L an d e sk u l tu r ra t für das Kgr. B ö h m e n : O beringen ieu r

J. Kopecky ; Kgl. L andw irtschaft l iche A kadem ie (T esch en -L ieb w e rd a ) : Prof-

Dr. J. H ibsch : K. k. M ontan is t ische H ochschule (L eo b en ) : D ozen t Dr. F.

C o r n u . Aus dem In l a n d : kgl. Jo sephs-P o ly tec lm ikum (B udapest) : Prof. Dr-

A. v. ’Sigmond ; F ran z -Jo sep h s U n iv e rs i tä t (K o lozsvár) : Prof. D r. E. v. Chol-

noky ; kgl. ungar. L andw irtscha ft l iche A kadem ie (M agyaróvár): Dr. J . N u r ic s á n

und J. Rázsó ; kgl. unga r . L andw irtscha ft l ich e A kadem ie (D e b re c e n ) : D r. L.

v. S z é l l ; kgl. ungar. H ochschule für Berg- und Fo rs tw esen (Selm ecbánya) :

G. B encze ; kgl. ungar. L a n d e sa n s ta l t für .Meteorologie u n d E rd m ag n e tism u s

( B u d a p e s t ) : V ized irek tor A. v. R óna ; kgl. ungar. am pelologische V ersuchs ­

s ta tion und A m pelologische L an d esan s ta l t (B u d a p e s t ) : D ir. Dr. Gy. v. I s t -

vánffy ; kgl. ungar. C hem ische L an d esan s ta l t un d C hem ische V ersuchss ta tion

(B u d a p e s t ) : Dir. Dr. Th. v . K osu tány ; kgl. ungar. L an dw irtscha ft l iches Museum

(B udapes t) : D ir. F r . v . S a á ro s sy -K a p e l le r ; U ngarische G eograph ische Gesell­

s ch a f t : Dr. M . v. D é c h y ; U ngar ische r L an d w ir tsch a f t l ich e r L a n d e sv e rb a n d :

Dr. K. v. K e rp e ly ; Kralj. Svencilis te F ra n je Jo s ipa I. (Z agreb): H ofra t Prof.

Dr. K. G o r j a n o v i c -Iv r a m b e r g e r : S u m arsk a A kadém ia (Z ag reb ) : Prof. F r .

S á n d o r ; N arodn i Muzej (Z agreb): Prof. F . K och ; U ngarische Geologische

G e se l lsch a f t : P rä s id e n t Prof. D r. A. Koch, V izepräs iden t B e rg ra t Prof. Dr.

F r . Schafarz ik , S ek re tä r Prof. Dr. I. L ő r e n t h e y . An den S itzungen und

E xku rs ionen n a h m e n außerdem noch t e i l : D . D icenty , A. S zöts (Budapest).

J. F e k e te . K. F e s z l e r , V. Kovács, M. Láng, K. M a r c z e l l y , K. Nagy, 0 . P ach ta ,

M. P á l , J . W a g n e r (Arad), J. Gáspár, J. G yárfás (B udapest), B. v. I nk ey

(T aródháza), A. K alivoda, A. Tipka (Szabadka), P r iva tdoz . D r. B. M auritz ,

A. P a ik e r t (B udapest) , J . U j j u n d A. Schmidt (Kisjenő), Dr. A. v. Semsey

(Budapest), Prof. D r. Gy. v . Szádeczky (Kolozsvár), Dr. L . W aagen u n d Prof.

Dr. V. U h l ig (Wien), Dr. V. V ogl, E. W e sse ly u n d Dr. A. Z ö h ls (Budapest),

schließlich die M itg lieder de r kgl. ungar. Geologischen R eichsansta l t .

Die anläßlich des 40-jährigen Bestandes der Reichsanstalt einberufenc

Földtani Közlöny. XXXl. \ kot. 19Uí>.

604 R E F E R A T E .

I. internat. agrogeologische Konferenz wurde vom Direktor der Reichsanstalt Prof. Dr. L. v. L ó c z y eröffnet, der die erschienenen, in erster Reihe den in Vertretung des Ackerbauministers I. v. D a r á n y i anwesenden Minister G. v. J o s i p o v i c h begrüßte. Zugleich wird folgendes Telegramm des Ministers I. v. D a r á n y i verlesen :

«A mon vif regret mon depart pour Vienne nrempéclie d’étre present a l’ouverture de la conférence internationale d’agrogeologie: cependant j’ai prié M. le Ministre G é z a d e J o s i p o v i c h de vouloir me remplacer et j e me sens heureux d’avoir re9u són agrément. Felicitant cordialement les savants reunis, je souhaite sincérement, que la conférence actuelle donne de nouvelles impulsions au developpement de la science agrogeologique, qui gagne en importance de jour en jour. C’est mon desir, que nos hótes etrangers se sentent á l’aise sur les terrains de notre patrie.»

Im Anschluß an die Eröffnungsrede wird die Liste der ausländischen Delegierten verlesen, wobei als erster Prof. K . O e b b e k e der Reichsanstalt die Glückwünsche der kgl. Bayr. Technischen Hochschule darbietet. Dann folgen F . K o s s m a t (Wien), E. L e p l a e (Louvain), W. K o e h n e (München),A. K o c h (Budapest, Ungarische Geologische Gesellschaft).

Nach der Eröffnung fordert v. L ó c z y die Erschienenen auf, das Exekutiv- komité zu wählen. Es werden zum Präsidenten desselben T h . v . S z o n t a g h ,

z u Schriftführern W. G ü l l , G . v. L á s z l ó , J. M a r o s gewählt.Hiernach beginnt die Konferenz sofort ihre Tätigkeit. Es wird die erste

Fachsitzung unter dem Vorsitze E. R a m a n n s und F. K o s s m a t s eröffnet. Vor­träge h ie l ten : K. D. G l i n k a über «Die Bodenzonen und Bodentypen des europäischen und asiatischen Rußlands» und G . M. M u r g o c i über «Die Boden­zonen Rumäniens». Die Vortragenden legten die übersichtlichen Bodenkarten und die wichtigsten Bodentypen ihres Landes vor. Im Anschluß an die Vor­träge entwickelte sich ein reger Meinungsaustausch, an welchem sich F. C o r n u ,

E. R a m a n n , G. M . M u r g o c i , K. D. G l i n k a , F. W a h n s c h a f f e und P. T r e i t z

beteiligten.Am 14. April nachmittags wurden die Arbeiten der Konferenz im

Sitzungssaale der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt fortgesetzt.1 Vor­sitzende dieser zweiten Sitzung w aren : K. O e b b e k e und G. M . M u r g o c i . Vor­träge hielten: K. 0 . B j ö r l y k k e über «Die Bodenverhältnisse in Norwegen» und F. C o r n u über «Die heutige Verwitterungslehre im Lichte der Kolloid­chemie». An dem im Gefolge der Vorträge sich entwickelten Meinungsaus­tausch nahmen te i l : E. R a m a n n . F. C o r n u , P. T r e i t z , G. M. M u r g o c i , W. K o e h n e und K. O e b b e k e .

Am 15. April vormittags hielt die Konferenz imter dem VorsitzeF. W a h n s c h a f f e s und E. L e p l a e s ihre dritte Sitzung ab. Vorsitzender ver­meldet das unerwartete Ableben des Delegierten des Ungarischen Landwirt­schaftlichen Landesverbandes A. C s e r h á t i s . Die Mitglieder der Konferenz geben ihrer Trauer durch Erheben von ihren Sitzen Ausdruck. Aus derselben

1 C om pt rend. S. 23—29.

R E F E R A T K .

Sitzung sendet die Konferenz dem Direktor der kgl. ungar. geol. Reichs­anstalt J. v. B ö c k h ein Begrüßungstelegramm. Schließlich verliest Vorsitzen­der das Begrüßungsschreiben der Geological Society of America.

Vorträge h ielten: P. T r e i t z über die Frage « W a s ist Verwitterung') und E. v. C h o l n o k y «Uber die für Klimazonen bezeichnenden Bodenarten». An dem Meinungsaustausch beteiligten sich F. C o r n u , P. T r e i t z . G. M. M u r ­

g o c i , F. W a h n s c h a f f e , B. v. I n k e y , E. R a m a n n .

Am 16. April vormittags hielt die Konferenz im Sitzungssaale der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt ihre vierte Fachsitzung unter dem Vorsitze K. D. G l i n k a s und F. C o r n u s ab.1 Vorsitzender G l i n k a verliest das Dank­sagungstelegramm J. v. B ö c k h s . Vorträge hielten E. L e p l a e «Über die spe­ziellen Anforderungen der intensiven Landwirtschaft in Betreff der Boden- Untersuchungen», ferner F r . S c h u c h t über «Die Methoden der Bodenanalyse an der kgl. preuß. Geologischen Landesanstalt», schließlich H. H o r u s i t z k y

«Uber die agrogeologisclien Arbeiten im Felde».An dem Meinungsaustausch, welcher den Vorträgen folgte, beteiligten

sich : B. v. I n k e y , F. C o r n u , F. W a h n s c h a f f e , L. v. S z e l l , F. L e p l a e , J. H i r s c h ,

G . M . M u r g o c i , L. v. Lóczy und K. D. G l i n k a .

Nach Beendigung der Vorträge und der Diskussion legt J. K o p e c k y

seinen Apparat zur Entnahme von Bodenproben und sein Handlaboratorium für Arbeiten im Felde vor.

Am 17. April vormittags hielt die internationale agrogeologische Kon­ferenz im Vortragssaale der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt unter dem Vorsitze L. M r a z e c s und J. K o p e c k y s ihre fünfte Fachsitzung ab. Vorträge hielten E. T im k ó über die Frage «Was ist auf der agrogeologisclien Übersichts­und Spezialkarte darzustellen; W. G ü l l : «Über die Darstellungsmethoden agrogeologischer Übersichts- und Spezialkarten» ; J. K o p e c k y über «Die agro- geologischen Kartierungsarbeiten in Böhmen».

D i e a u f s T a p e t g e w o r f e n e n F r a g e n r i e f e n e i n e n r e g e n M e i n u n g s a u s t a u s c h

n a c h s i c h ; a n d e m s e l b e n n a h m e n t e i l : E. L e p l a e . K. D. G l i n k a , F. W a h n ­

s c h a f f e , G. M. M u r g o c i . J. H i b s c h , K. G o r j a n o v i c - K r a m b e r g e r , J. K o p e c k y .

E. R a m a n n , A. P a i k e r t , K. M i c z i n s k i , B. v. I n k e y , L. v. L ó c z y , P. T r e i t z .

D i e D i s k u s s i o n w i r d d u r c h V o r s i t z e n d e n L . M r a z e c g e s c h l o s s e n , w e l c h e r a u s

d e m M a t e r i a l e d e r s e l b e n d e n S c h l u ß z i e h t , d a ß d i e V e r f e r t i g u n g d e r ü b e r ­

s i c h t l i c h e n B o d e n k a r t e s o w o h l d e r e i n z e l n e n L ä n d e r a l s auch " a n z E u r o p a s

w ü n s c h e n s w e r t i s t . D i e e r s t e r e F r a g e h a b e n d i e d a z u b e r u f e n e n A n s t a l t e n

d e r e i n z e l n e n L ä n d e r , d i e V e r f e r t i g u n g d e r B o d e n k a r t e v o n E u r o p a a b e r e i n e

z u e n t s e n d e n d e K o m i s s i o n i n d i e H a n d z u n e h m e n . D i e K o n f e r e n z b e h ä l t

s i c h v o r , i n d i e s e r F r a g e a u f G r u n d e i n e s z u u n t e r b r e i t e n d e n V o r s c h l a g e s

e r s t i n d e r Schlußsitzung z u e n t s c h e i d e n .

Ebenfalls am 17. April, nachmittags wurde unter dem Vorsitze J . H i b s c h ’

und K. 0. B j ö r l i k k e s die sechste Fachsitzung abgehalten, in welcher K. E m s z t

über die a Methoden der chemischen Bodenanalyse», A. v. ’S i g m o n d aber «Uber

1 Compt. rend. S. 33—40.

40*

0 0 0 R E F E R A T E .

die Bedeutung der chemischen Budenanalyse im Gebiete agrogeologischer Forschungen und der Bodenkartierung» sprach. An der Diskussion, welche diesen Vorträgen folgte, beteiligten sich : L. v. S z é l l , K . D. G l i n k a , F. C o r n u ,

W. K o e h n e , P. T r e i t z , G. M. M u r g o c i und A. ’S i g m o n d . Vorsitzender J. H i b s c h

unterbricht den Meinungsaustausch und verschiebt dessen Beendigung auf die Schlußsitzung. F. S c h u c h t beantragt die Besprechung der Arbeiten A t t e r b e r g s

und I I i l g a r d s . Die Konferenz nimmt diesen Vorschlag an.Am 21. April h ie lt die agrogeologische K onferenz w äh rend ih re r E x k u r ­

sion in das G roße U ngarische Alföld in A rad u n te r dem V orsitze K. G orja-

novic -K ram bergers u n d E. L e p l a e s ih re s iebente F ach s i tzu n g ab. Vorträge h ie l te n : Direktor-Oberingenieur J. U j j über «Die Bodenbenchaffenlieit des

Kőröser Inunda tionsgeb ie tes» , D. D icen ty über «A mpelologische K artierung» ,

ferner P. T r e i t z über «Den physio log ischen K alkgeha lt d e r B öden». Den Vorträgen fügten Bemerkungen a n : G. M. M urgoci und B. v. Inkey. Im

Verlaufe derselben Sitzung legte F r . S c h u c h t die Arbeit Prof. A. A t t e r b e r g s

(Kalm er, Schweden) über «Die B es tand te i le der M inera lböden ; die A nalyse

Klassifikation und Haupteigenscliaften der tonartigen Böden», ferner die

Arbeit E. W. H ilg a rd s (Berkeley. California) über «Die M ethoden der c h e m i­

schen Bodenanalysen.»Am Scliluße der Sitzung schlägt F. W a h n s c h a f f e vor, Direktor L. v.

L ó c z y möge beauftragt werden, die ausländischen Regierungen unter Beiscliluß der Arbeiten dieser Konferenz im Interesse der Durchführung von einheit­lichen agrogeologisehen Arbeiten im Laboratorium und im Felde, sowie der Einberufung von Konferenzem in Zeiträumen von 4—5 Jahren anzugehen. Er beantragt die nächste Konferenz 1910 in Anschluß an den internationalen Geologenkongreß in Stockholm abzuhalten. Zu dem Vorschläge machten E. R a m a n n , G . M. M u r g o c i , L . v. L ó c z y , L . M r a z e c , P. T r e i t z , B. v. I n k e y

Bemerkungen. Vorsitzender K . G o r j a n o v i c - K r a m b e r g e r beantragt die Vorlage des Antrages in endgültiger Form auf die Schlußsitzung zu verschieben.

Am 23. April vormittags hielt die I. internationale agrogeologische Kon­ferenz im Vortragsaale der geologischen Reichsanstalt ihre Schlußsitzung. Vorsitzende waren L . v. L ó c z y , K. M i k l a s z e v s z k y und F . S c h u c h t . Von Seite des Ackerbauministeriums erschien Ministerialrat K. F ö r s t e r .

L. v. L ó c z y eröffnet die Sitzimg und begrüßt die erschienenen herzlichst Er wirft einen Rückblick auf die erfolgreiche Tätigkeit d e r K o n f e r e n z und setzt die Erledigung der im A n s c h l u ß an die e i n z e l n e n Vorträge imd Dis­k u s s i o n e n eingereichten Vorschläge a n die Tagesordnimg. Z u g l e i c h verteilt er H. H o r u s i t z k y s s o e b e n erschienene A rbeit: «Neuere Beiträge z u r K en n tn is

des L ö ß e s und der diluvialen Molluskenfauna», F. W a h n s c h a f f e legt seinen endgültig formulierten Vorschlag betreffs der Einberufung und Vorbereitung künftiger K o n f e r e n z e n v o r . Derselbe wird einstimmig a n g e n o m m e n . Als Mit­glieder der internationalen agrogeologisehen K o m m i s s i o n werden vorgeschla­gen : Belgien: R. D ’A u d r i m o n t (Liege), E. L e p l a e (Lomain), J, v a n d e r

V a e r e n (Bruxelles); Brazilien: E. H u s s a k (Rio de Janeiro); Bulgarien: G. B k u t s c h e w (Sophia): D ä n e m a r k : V. M a d s e n , S. M ü l l e r und K. R ö r d a m

R E F K R A T E .

( K j ö b n h a v n ) ; D e u t s c h e s R e i c h : K. R a m a n n ( M ü n c h e n ' . F . W a h n s c h a f f e ( B e r ­

l i n ) ; E n g l a n d : A . D . H a l l ( H a r p e n d e n ) , J . A . Y o e l c k e r ( L o n d o n ) ; F i n n l a n d :

A. R i n d e l l u n d J . J . S e d e r h o l m ( H e l s i n g f o r s ) : F r a n k r e i c h : A. ( ’a r n o t u n d

L . G e n t i l ( P a r i s ) . N . L a g a t u u n d A. D e l a g e ( M o n t p e l l i e r ) . V . C. G a r o l a

( C h a r t r e s ) u n d M A . P a g u o u l ; H o l l a n d : J . v a n B a r e n ( W a g e n i n g e n ) u n d

J . F . B e m m e l e n ( D e l f t ) ; I t a l i e n : N . A p p i a n i u n d P. E . V i n a s s a d e R e g n y

( P e r u g i a ) : N o r w e g e n : K. 0 . B j ö r l y k k e ( A a s ) u n d H . H . R e u s c h ( C h r i s t i a n i a ) ;

Ö s t e r r e i c h : J . H i b s c h ( T e s c h e n - L i e b w e r d a ) , J . K o p e c k y u n d J . S t o k l a s s a

( P r a g ) , F r . K o s s m a t u n d A . R o s i v a l ( W i e n ) , K . M i c z i n s k y ( D u b l a n y ) ; P o r ­

t u g a l : P . C h o f f a t ( L i s b o a ) ; R u m ä n i e n : L . M r a z e c , G . M . M u r g o c i u n d

N . Z a h a r i a ( B u c u r e s t i ) ; R u ß l a n d : K . D . G l i n k a ( N o w o - A l e x a n d r i a ) , P . K o s s o -

v i t s c h . P . Y . O t o c z k i j , N . K . Y i s s o c k i j ( S t . P e t e r s b u r g ) , A . K u m l o f f ( J e k a -

t e r i n o s l a w ) , A . J . N a b o k i c h ( O d e s s a ) ; S e r b i e n : R a d o v a n o v i c ( B e o g r a d ) ;

S c h w e d e n : J . G . A n d e r s o n ( S t o c k h o l m ) u n d A. A t t e r b e r g ( K a l m a r ) ; S c h w e i z : J . F r o h ( Z ü r i c h ) ; V e r e i n i g t e S t a a t e n : E . W . H i l g a r d u n d R . L o u g h r i d g k

( B e r k e l e y , C a l i f o r n i a ) , F . A . J a g g a r ( B o s t o n , M a s s a c h u s e t t s ) , N . W h i t n e y

( W a s h i n g t o n ) ; M e x i c o : J . G . A g u i l e r a ( M e x i c o ) ; J a p a n : K . I n o u y e r ( T o k y o ) -

N e w - S e e l a n d : J . M . B e l l ( W e l l i n g t o n ) .

P. T r e i t z legt ferner das Arbeitsprogramm der internationalen agro- geologischen Kommission vor, und beantragt für die Publikationen den Titel «Memoiren des agrogeologisclien Komités». Als Redakteur bringt er B. v. I n k e y in Vorschlag. Den I . Band der Memoiren werden die Arbeiten der I. internationalen agrogeologisclien Konferenz abgeben. Die Konferenz erachtet, es für notwendig, daß im Anschluß an den internationalen Geologenkongreß eine besondere agrogeologische Sektion geschaffen werde. Für das Jahr 1909—1910 hält sie das Studium folgender Kragen für wünschenswert.

a) Einheitliche Herausgabe einer internationalen agrogeologisclien Cher sichtskarte.

b) Klassifikation und Nomenklatur von Bodentypen.c) Bestimmungsmethoden von Bodentypen für Übersichtskarten.d) Bestimmungsmethoden der kolloiden Substanzen des Bodens.e) Biologie des Bodens.f) Hydrologie des Bodens.Die vorgelegten Vorschläge werden einstimmig angenommen. B. v. I n k e y

nimmt die Redaktion der Memoiren mit Dank an. R. D ' A u d r i m o n t legt nun noch einen Vorschlag über die Untersuchungsmethoden des Grundwassers vor, welche er^in sieben Punkte gruppiert. Vorsitzender L . v. L ó c z y betont, daß die Geologen stets mit Betracht auf die Rolle des Wassers waren. Ér verweist auf die neueren diesbezüglichen Untersuchungen J. K o p e c k y s . Er hält das in dem Vorschläge enthaltene für wertvoll und für wünschenswert, daß die Agrogeologen auf jede Form des Wassers mit Betracht seien. P. T r e i t z

bemerkt, daß sich J. U j j in Verbindung mit der Regulierung des Korösflußes schon seit 1908, also schon vor K o p e c k y mit dieser Frage befaßt. Der Vor­schlag D ' A ü d r i m o n t s wird angenommen.

B. v . I n k e y gedenkt der Frage der agrogeologisclien Kartierung m i t

6 0 8 R E F E R A T E .

welcher sich schon die fünfte und siebente Fachsitzung befaßt hat und legt der Konferenz einen diesbezüglichen Vorschlag vor. An diesen Vorschlag fügen F. W a h n s c h a f f e , E. R a m a n n und K. O e b b e k e Bemerkungen, nach wel­chen betreffs dieser Frage folgender Beschluß gefaßt wird.

Die in Budapest tagende I. internationale agrogeologische Konferenz erachtet es für wünschenswert, daß die agrogeologische Kartierung auf Grund der vorhandenen geologischen Karten in erster Reihe übersichtlich durch­geführt werde, und im größerem Maßstabe (1 : 200,000) zur Ausgabe gelange. Die als mehr oder weniger einheitlich, zusammenhängend erkannten Gebiete, seien dies zusammengeliörige_Landgüter, welche eine typische Bodengestaltung aufweisen, werden detailliert bearbeitet. Bei der Bodenbestimmung gelegentlich von Deteilaufnahmen sind auch verwandte Wissenszweige in Anspruch zu nehmen, damit die Ergebnisse der Bodenbestimmung durch wissenschaftlich geleitete Anpflanzungsversuche kontrolliert werden können, um alle Bedürf­nisse der ökonomischen Praxis betreffs eines homogenen Gebietes zu be­friedigen. Die dringendsten Erfordernisse, welche an die Bodenkartierung geknüpft werden können sind die folgenden.

1. Rasche Verfertigung der Übersichtskarte, mit betracht auf die zonalen Bodentypen.

Monographische Bearbeitung der typischen Bodenarten mit Inanspruch­nahme sämtlicher Hilfswissenschaften.»

Die Konferenz akzeptiert diesen Vorschlag einstimmig.L . M r a z e c begrüßt den während der Beratung anlangenden Ackerbau-

minister I. v. D a r á n y i , indem er ihm Dank sagt für die Unterstützung der Geologie ; er dankt ferner Direktor L . v . L ó c z y sowie den Teilnehmern der Konferenz. Schließlich begrüßt er — da er der Eröffnungssitzung nicht bei­wohnte - die Reichsanstalt bei dieser Gelegenheit.

Vorsitzender sagt dem Ackerbauminister I. v. D a r á n y i f ü r sein Erschei­nen, den Teilnehmern aber f ü r ihr Mitwirken Dank.

Es erhebt sich nun Ackerbauminister I. v. D a r á n y i zum Worte und drückt seine Freude über das Gelingen der I internationalen agrogeologisehen Konferenz aus und wünscht Glück zur ferneren Arbeit. Nachdem sichI. v. D a r á n y i mit den Mitgliedern der Konferenz längere Zeit unterhielt, verläßt er den Saal unter stürmischen Ovationen. Hiernach wird die Sitzung geschlossen.

(2.) Führer im M useum iler könufl. Un<j. Geologischen R e ichm nsta lL (Zur E rinnerung an den vierzigjährigen Bestand des Institutes. 1909).

In der lieueien Geschichte der Reichsanstalt bildet jedenfalls das Zu­standekommen des das Institut beherbergenden neuen Palais’ das wichtigste Ereignis, welches der Opfer W il l i g k e i t v o n A. v. S e m s e y und I. v. D a r á n y i z u

verdanken ist. Dieses festliche Ereignis wird in der Literatur nur durch ein der Feder L ö r e n t h e y s entstammendes k l e i n e s Heft verewigt: «Andorina és

R E F E R A T E .

Darányia zwei neue Brachyuren-Gattungen aus Ungarn.»1 An den vierzig­jährigen Bestand der Reichsanstalt knüpfen sich schon mehrere wissenschaft­liche Erinnerungen. Wie auch das Titelblatt bezeugt, wurde durch den neuen Direktor des Institutes der Führer im Museum zur Erinnerung dieses Ereig­nisses herausgegeben, welcher berufen ist das Publikum in dieser reichen Sammlung zu führen. Zur Erinnerung dessen wurde durch das Direktorium auch die erste internationale agrogeologische Konferenz zusammengerufen, welche dieser Fachwissenschaft, unseren Agrogeologen und der ungarischen Wissenschaft unberechenbaren Nutzen brachte; vergl. «Comptes Rendus de la premiére conférence internationale agrogeologique.»

Der Führer durch das Museum erschien von der V. Hornyanszkvschcn Druckerei schön ausgestattet auf 316 Seiten mit 108 Illustrationen. Nach kurzer Besprechung der Geschichte des Institutes und Beschreibung des

neuen Heimes werden die einzelnen in- und ausländischen Sammlungen in der Reihenfolge der Ausstellung besprochen. Im stratigrafischen Teile macht es sich leider bemerkbar, daß die Reichsanstalt einen Paläontologen ent­behrt, da der größte Teil der Versteinerungen unter alten, verjährten Namen Erwähnung findet. Im Anhang sind sämtliche im Verlage der Anstalt er­schienene Werke aufgeführt.

Wir berichten mit Freude, daß die deutsche Auflage des F ü h r e r s ,

in welcher bereits mehrere Fehler ausgebessert sein werden, unter Druck liegt. L.

(3.) B. v. I n k e y : De la re lation ent re l'etat propi/li tique des rorhes

andesitiques et leurs filons mineraux. Mexiko 1907. S. 1 —19.

B. v. I nkey, ein gründlicher Kenner des Entstehunsverhältnisse der ungarischen Edelerze wählte für den X. internationalen Geologenkongreß in Mexiko d e n Z u s a m m e n h a n g z w i s c h e n d e m g r ü n s t e i n i g e n Z u ­s t a n d d e r A n d e s i t g e s t e i n e u n d i h r e r E r z g ä n g e zur Besprechung, also ein Thema, welches infolge der Analogien für Amerika von ebensolchem Interesse ist, wie für Ungarn. Diese Analogien wurden von A. v. H u m b o l d t .

F. S. Beudant, dann von F. v. Richthofen und anderen ziemlich bald wahr- genommen. Auch in Amerika ist nämlich G r ü n s t e i n ( P r o p y l i t h ) das Muttergestein des Goldes und Silbers, und ist dessen Verbreitung nicht nur in Nord- sondern auch in Südamerika beträchtlich. Charakteristisch für die Erzgänge dieser Formation ist ihr t e r t i ä r e s Alter, ferner der Umstand, daß sie stets p r o p y l i t i s i é r t sind. Die Metallminerale sind zumeist S u l f i d e seltener T e l l u r i de und enthalten die Gänge Go l d und S i l b e r . Die nicht metallischen Begleitminerale der Erze sind Quarz, Karbonate (Kalzit, Dolo­mit, Rhodochrosit) oder zuweilen Sulfate (Baryt, Gips). Das Muttergestein dieser Gänge der G r ü n s t e in, das Saxum metalliferum früherer Jahrhun ­derte kann durch Chloritisierung, bez. Epidotisierung oder Serpentinisierung

1 Math. u. Natunv. Berichte aus Vngarn. Bd. XVII.

R E F E R A T E .

der Hornblende, des Pyroxens, Olivins, Biotits a u s verschiedenen Gesteins- artcn entstehen. F. v. B i c h t h o f e n betrachtete den Grünstein bekanntlich als einen besonderen 11. z. älteren Gesteinstypus, und dasselbe nahmen nach ihm auch F. Z i r k e l und der Amerikaner C l a r e n c e K i n g an.

Die Unzutrefflichkeit dieser Ansicht wurde dann durch J. v. S z a b ó nach­gewiesen. und zu demselben Ergebnisse gelangte betreffs der Muttergesteins von C o m s t o k L o d e auch B e c k e r . Seither besitzt das Wort Grünstein (Pro- pylit) nur als Beiwort eint* Bedeutung, und wird damit die grünsteinige Me­tamorphose e i n e s Gesteins ausgedrückt. Zur Illustration des Wesens der Propylitisation beschreibt v, I n k e y den frischen Dazit von Nagyág (C'ukor- siivegberg) und dessen gegen die Begion der Gänge zu propylitisiertete Abart. Die Hornblende der letzteren ist zu Chlorit und Kalzit meta­morphisiert, welche Minerale auch in die Grundmasse übergehen. Der Pyroxen kann bei ähnlicher Veränderung spurlos verschwinden. Die Plagioklase* hingegen sind unversehrt. Der allenfalls vorhandene Biotit ist häufig noch ziemlieh frisch, weshalb v. I n k e y seine bisweilen wahrnehmbare, geringfügige Veränderung nicht als wesentliche Erscheinung der Propylitisa­tion betrachtet. Der Quarz is unverändert. Die Imprägnation des Grünstei­nes durch Pyrit beschränkt sich hauptsächlich nur auf die Nähe der Gänge, und ist auf andere Agentien zurückzuführen als die Propylitisation selbst, deren Wesen nacht Verf. in der Veränderung der Hornblende und der Py- roxens im ursprünglichen Gestein zu Chlorit und Kalzit besteht. Alles andere sind nur veränderliche Begleiterscheinungen und demnach nicht charakte- ristich. Zum Hervorbringen dieser Veränderung betrachtet er die postvulka­nische Mofettentätigkeit als genügend ; dabei werden die Kalk- und Magne­siasilikate durch die aufsteigende Kohlensäure bez. das kohlensäurehaltige Wasser zu Chlorit und Karbonaten umbewandelt. Eine solche Propylitisie- rung pflegt is großen Gesteinmassen gleichmäßig vor sich zu gehen und ist davon die Kaolinisierung streng zu unterscheiden, hei welcher auch der Feldspat, Glimmer und Magnetit den zerzetzenden Wirkungen unterliegt. Hiernach wird der Zusammenhang zwischen dem Propylit und den Erzgän­gen hervorgehobeii, was kein Zufall, sondern eine* beständige Erscheinung ist. Fm Anschluß hieran wird schließlich die Fragt* aufgeworfen, ob die Umwand­lung des G e s t e i n s jenen Wirkungen zuzuschrciben i s t . welche die Erzgänge hervorgebracht haben, oder umgekehrt ob die Erzausfüllung eine Folge der Umwandlung der Andesitmassive ist ; es handelt sich mit anderen Worten darum, ob die Metalle der Erzniinerale aus der Tiefe, oder von der Auslau­gung des propylitisierten Nebengestein entstammen. Damit ist Verf. zu einem Punkte gelangt, wo er zwischen der Theorie4 der A s z e n s i o n und jener der La t e r a l sek r et i on zu wählen hat. Nach Erwägung der Ausführungen S a n d b e r g e r s z u Gunsten der Lateralsekretion und der Einwände S t e l z n e r s ,

fernei* mit Betracht auf die einschlägigem Ansichten G r o d d e c k s , B a n s o n e s ,

W e e d s . V a n H i s e s und v. B i c h t h o f e n s neigt Verf. mit subjektiven Gefühlen ( her zur Lateralsekretion. Nach Verf. enthält das propylitisierte Nebengestein die fein verteilten Metalle weder in seiner ganzen Masse, noch in Biotit

R E F E R A T E . Hl l

gleichmäßig verteilt, auf dessen Analyse S a n d b e r g e r das größte Gewicht legte, sondern vielmehr in seiner Hornblende und Pyroxen d. i. in jenen Gemengteilen, welche sich bei der Propylitisierung in augenfälligster "Weise verändern.

Mit dieser seiner Auflassung hat Verf. d ie F r a g e j e d o c h n i e h t e n t s c h i e d e n , denn er ließ — obgleich er die Notwendigkeit minutiöser Analysen mehrmals betont — solche doch nicht durchführen. Solange keine genauen Hornblende- und Pyroxenanalysen vorliegen, kann ohne die Gefahr schon früher ausgeführte Gründe neuerdings anzuführen keine Bemerkung zur Richtigkeit der vom Verf. in den Vordergrund gestellten Auffassung ge­macht werden. Einige Bemerkungen können wir jedoch trotzdem nicht ver­schweigen. Warum sollte die Aktionsfälligkeit der erzbildenden Faktoren in den oberen Regionen intensiver sein als in der Tiefe, wo es doch viel wahr­scheinlicher ist, daß die Magmen der Tiefe in Anbetracht des dort herr­schenden größeren Druckes und der höheren Temparatur viel leichter aus­gelaugt werden können als jene in den höheren Regionen, wo infolge der Abnahme des Druckes und des Temparatur schon viel eher eine Erzaus- sclieidung anzunehmen is. Es ist ferner schwer begreiflich, warum das erz- bildende Medium die Erze einige Spannen weit von den Stelle wo es diesel­ben aufgenommen hat nahezu unter demselben Druck und denselben Tem- paraturverhältnissen in 'den Gängen ncurdings absetze. Höchstwahrscheinlich kommt bei der Erzausscheidung chemischen Wechselwirkungen eine bedeutende Rolle zu, und ebendeshalb ist die Annahme begründet daß die eine der Lo­sungen, welche bei diesen nächst der Gange vor sich gehenden chemischen Prozessen mitwirken nicht aus der Nähe des Ganges, sondern aus tieferen Regionen herstamme. Schließlich ist, last, not least auch die Mannigfaltigkeit der Erzausfüllung an Metallen auffällig, was sich schwerlich bloß durch die Auslaugung das Nebengesteins erklären läßt.

Es soll dies jedoch nicht mit der Tendenz erwähnt werden, als ob die Ansicht des Verf. als leicht widerlegbar zu betrachten wäre, sondern nur um auch unsererseits auf die Notwendigkeit der endgültigen Lösung dieser Frage hinzuweisen. Wenn jemand die Pflicht hat die Entstehungsverhältiiisse der tertiären Erzgänge zu erforschen und die damit in Verbindung stehenden Fragen zu lösen, so ist dies bei uns der Fall, und eben deshalb halten wir es für wünschenswert, daß die minutiösen Analysen künftig kein frommer Wunsch bleiben mögen, sondern daß dieselben an einem geeigneten und sorgsam ausgewählten Materiale — was vom Verf. jedenfalls am besten besorgt werden könnte -— tatsächlich durchgeführt werden.

Fr. S c h a fa rz ik .

012 L I T E R A T U R .

LITERATUR.

(1.) V. R o s i c k y : E in B eitrag zur Morphologie des Pyrits ron Porkura. (Bulletin internat. de l ’Acad. des Sciences de Bohémé. 1903. S.

No. 37. 1— 3. Mit 1 Textfigur.)

Unter den untersuchten Kristallen sind die hexaederartigen einfache Kombinationen h {100}, o {111}, i {210}, e {211} ; die oktaederartigen jedoch sind viel flächenreicher, mit folgenden Formen :

O -fi l l} * { 3 2 1 }

h {1 0 0 } ■i’ {5 3 2 }

<• {21 0 } G {5 4 3 }

d {1 1 0 } r - [ 521}

< { 2 1 1 } *C {9 6 4 }

p {2 2 1 }

Außer dem Oktaeder besitzen größere Flächen 7t {100}, e {210} und selten i{211}. Eine neue Pyritform, *C {964} wird nur durch eine einzelne und stark gefaserte, schwach spiegelnde Fläche vertreten, welche der Zone (100 : 532 = 023) angehört.

G emessen: Berechnet:

(964) : (111) = 17° 12' 17° 58£': (100) = 38 49 r; 38 42: (211) = 7 34g 7 36g: (532) = 3 3 2 54 h K. Z imányi.

(2.) V. R o sic k y : Hessit von Botes in S iebenbürgen. (Bulletin internat.

de TAcademie des Sciences de Bohémé. 190S. 13. 25— 27.)

Das gemessene Kristallchen ist ungefähr 3 mm groß, die Flächen sind schwach glänzend, jedoch messbar; Hessit findet sich auf kristallisiertem Quarz mit Sphalerit und Gold vergesellschaftet, manchmal bedeckt es auch in jüngeren Zeiten abgelagertes Quarz. Am Kristallchen sind folgende Flächen ausgebildet:

h {100} z {322},( {110} m {311}e {210} P {221}/ {310} *r {441}0{111> ** {552}

Letztere zwei mit + bezcichnete Formen sind für Hessit neu.

Gemessen: Berechnet:

(100) : (441) = 10° 9' 10° IV: (552) = 16 O 15 47á . K. Z im ány i .

MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT.

(3.) v. B a lk a y , B é l a : E in neues Berggesetz f n r Ungarn. E rläu terung des Eeferentenentwurfes. W ien u. Leipzig. Verl. v. H alm & Gold­

m ann, 1909, 8° S. 1— 393.

Verf. fühlte sich, da nach Veröffentlichung des Referentenentwurfes eines neuen ungarischen Berggesetzes für denselben im Auslande sich ein reges Interesse zeigte, ohne daß dasselbe befriedigt und der Gesetzentwurf der Kritik der ausländischen Fachleute zugänglich gemacht worden wäre, dazu veranlaßt, eine deutsche Übersetzung desselben zu veröffentlichen. Es geschieht dies in einem Rahmen, der geignet ist, die Grundlagen der Reform zu beleuchten. In der Einleitung (S. 7—33) wird nämlich die Entwicklung des ungarischen Bergrechts, sowie die Grundprinzipe des neu­esten Entwurfes und seine Vorarbeiten dargelegt. Jedem Titel (I—X) des

Gesetzentwurfes wird eine erklärende Übersicht vorausgesendet und auch der sodann folgende Text des Entwurfes mit Erläuterungen versehen. y.

MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

— S. Xovcmber l!)09.

1. A. F r a n z e n a u besprach jenen etwas kalkigen, schotterigen Sand, welcher im Bezirke Széchenyitelep in Rákospalota, an der Ecke der Vezér- und Adria-utca bei einer B runnengrabung in 22 m Tiefe angetroffen wurde und in welchem mittel* miozäne Fossilien V o r k o m m e n .

Außer einem Algenreste und einigen Ost vakodén konnten bestim mt werden : 32 Foram iniferen ,

1 Bryozoe ,23 Lamellibranchiaten ,

2 Scaphopoden und 43 Gastvopoden .

Die Bildung steht dem in Budapest in der Illés-utca gelegentlich des Baues des I I I . H auptsam m elkanals aufgeschlossenen, eisenschüssigen, schotterigen Sande am nächsten.

2. J . T u z s o n legte seine Arbeit « B e i t r ä g e z u r f o s s i l e n F l o r a U n ­g a r n s (III)» vor. Im Rahmen derselben werden 1. aus der Umgebung von Esz­tergom und dem Kohlenbergwerk von Kósd herstam mende 67mr«(’i7ewtypen, 2. ein bei Bozovics gefundener Pmw.szapfen, 3. eine aus dem Tale Pálvölgy bei Budapest herstammende Palm enfrucht (Attalea?), 4. ein bei Ruszkabánya gesammeltes Blatt von Pandanites und 5. eioe ebendort in neuester Zeit zutage gelangte Blattpartie , F ruch t und Blütenstand der Palme Jurányid hcmijlahelhtta besprochen.

Fr. S c h a f a r z i k bemerkte im Anschluß an diesen Vortrag, daß er gleichfalls im verflossenen Sommer in dem Kohlenflöz von Bozovics viel verkohlte B aum ­stämme fand, und mehrere Stücke sammelte, an welchen die Faserung des Holzes

f i l l MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN I). UNGAR. GEMLOG. (GESELLSCHAFT.

noch deutlich w ahrnehm bar ist. Er gab der Hoffnung Ausdruck, daß die Bestim ­mung dieser Stämme möglich sein wird, und bemerkte schließlich, daß es interessant wäre, wenn sich zwischen diesen Baumstämm en und dem Zapfen von Pinus ovoitlea

irgend eine organische Beziehung feststellen ließe.

V. V o g l befaßte sich mit den stratigraphischen und tektonischen Ver­hältnissen der Berge S z á r h e g y und S o m l y ó , sowie des N-lich davon gelegenen Hügels von U r h i d a (Komitat Fejér). Der Szárhegy und Somlyó wird von kris ta l­linischem, fossilleeren Kalkstein aufgebaut, welcher in der L ite ra tu r als paläozoisch bekannt ist. Dieser Kalkstein fällt am Szálhegy, sowie auch im N-lichen Teile des Somlyó gegen 22h ein, während er im S-lichen Teile des letzteren eine entschiedene Wölbung bildet. In Urhida kommt oboreozäner Kalkstein und Mergel vor, im Liegenden desselben aber ein durch Eisen rötlich gefärbter Kalkstein, welcher mit Fossilspuren angefüllt i s t ; darunter kommen, wie es scheint, auch (.'mf/nVufragmente vor. Diese Form en sind aus den obereozänen Bildungen des ungarischen Mittel­gebirges unbekannt, wohingegen sie in den mitteleozänen Sedimenten häufig sind ; es ist also nicht ausgeschlossen, daß dieser rötliche Kalkstein von Urhida ebenfalls mitteleozän ist. Im N-lichen und NW-lichen Teile der Ortschaft finden sich in den W eingärten verstreut winzige Fragm ente eines phyllitartigen Gesteins, welches neuestens bei einer B runnengrabung in etwa ltf m Tiefe auch anstehend angetroffen wurde. Es ist dies ein m ehr faseriges denn sehieferiges Gestein, welches u rsp rüng ­lich weiß war, jedoch von Eisenrost gänzlich durchtränkt ist.

Z. S c h r é t e r bemerkte, daß das pliyllitartige Gestein von Urhida und der kristallinische Kalkstein des Somlyóberges als eine aus m etam orphisierten paläo­zoischen Bildungen bestehende Kontaktdecke des Granitlakkolits von Velence zu betrachten ist, welche unter dem Löß und den pannonischen Bildungen allenfalls von größerer Ausdehnung sein dürfte.

L. v. L ó c z y betonte, daß diese an der Grenze der Komitate Fejér und Vesz­prém gelegenen alten Gebirgsschollen sehr beachtenswert sind, da sie Reste eines alten paläozoischen Zuges darstellen. Solche Schollen finden sich bei Balatonfo- kajár. Füle, Polgárdi, Szabadbattyán und Urhida. Der Quarzschiefer weist in den Weingärten W-licli von der Kirche eine größere Ausdehnung auf, als dies V. V ogl

vermuten läßt, der übrigens eine gute Arbeit verrichtete.

4. S t . v. G a á l sp rach über « M i t t e l m i o z ä n e Sc h i c h t e n b e i D é v a

u n d d i e g e n a u e A l t e r s b e s t i m m u n g d e r E r u p t i o n d e s e i n e n A n d e s i t -

s t o c k e s » . D er S te inb ruch «Petroszu» bei Déva ha t die geologischen V erhä l tn isse

seh r gu t aufgeschlossen. Diese wurden vom V ortrag en d en an der H a n d eines Profils

ku rz besprochen. D em nach t r i t t bei dem e rw äh n te n S te inb ruche im Niveau des

B erzsánbaches in e inem kleinen Aufschluße Ton zutage, aus welchem es V or tra ­

genden ge lang IS M olluskenarten zu b es t im m en , d a ru n te r ( h t r a i digitali-na Dub.,

(>. cuchlear P o l i , Cardtum turonicuin May., Corbula r/ihba Olivj, Pectcn cristatus

B ronn . , A r e a diluvii Lam., Turrite lla snbangulata B ro cc , T. htrPis B r g t . u s w . Die

Fossil ien sind seh r wohl e rha l ten , so daß es ein Leich tes wäre, dio A r ten zah l zu erweitern . D am it e rsche inen die Mezőséger Sch ich ten im M arosta le auch au f G rund

von Fossil ien erwiesen. Über dem m it te lm io zän en Tone folgt u n te r s a rm a t isc h e r

Ton m it Mactra- und O r i th iu m u rten . B em erk en sw er t ist, daß d ieser Ton durch die

Andesi t lava in t a n g e n t ia le r R ich tu n g verschoben, gefaltet wurde, w ä h ren d das k o n ­

kordan te H a n g en d e desselben, der Andcsi t tuff und der grobe, gelbe Sand keinem

solchen Se i tendruck m e h r ausgese tz t waren. Da aber der grobe Sand bereits mittel-

MITTEILUNGEN A. I). FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. (515

sarmatisck ist, muß die erwähnte Eruption an die Grenze der unteren und m it t ­leren sarmatischen Stufe gestellt werden.

L. v. L óczy stellte mit Freude fest, daß die eifrige Tätigkeit des Vortragen­den in der SW-lichen Ecke des Siebenbürgischen Beckens für die geologische Kenntnis Ungarns von großem Nutzen ist. An den D etailuntersuchungen vermögen solche Mitarbeiter, die — wie Vortragender — stets an Ort und Stelle sind, am erfolgreichsten mitwirken. Weiter bemerkte v. L óczy , daß es nicht angeht, das vom Vortragenden festgestellte Alter des Amphibolandesitausbruches auf weitere Gebiete zu beziehen, da im Siebenbürgischen Erzgebirge und auch anderweitig bekanntlich auch schon in älteren Neogenschichten Amphibolandesitmaterial anzu­treffen ist.

M. v. P ál fy bemerkte, daß die Amphibolandesite nicht weit von Déva, in

der Umgebung von Nagyág bereits älter sind, insofern dort in dem Konglomerate, welches den unteren Horizont der sarmatischen Stufe darstellt, nebst Dazitstückchen bereits auch Amphibolanclesitstückchen Vorkommen. Freilich vertr i tt dieser Amphibol- andesit einen ganz anderen Typus als jener von Déva.

I. Dezember 1900.

Vorsitzender vermeldete tief erschüttert das Ableben W . G ü l l s , der seit 10 Jahren Mitglied, seit 3 Jah ren aber II . Sekretär der Gesellschaft war und in letzterer Eigenschaft bis an sein Ende eine unerm üdlich eifrige Tätigkeit entfaltete. Der Lebenslauf und die wissenschaftlichen Erfolge des Verstorbenen werden in der Generalversammlung im Feber n. J. durch E. T imkó eine ausführliche und würdige Besprechung erfahren.

1. H . H or usit zk y sprach über die pannonische Fauna von Bazin. Es ist dies der zweite wichtige pannonische Fundort im kleinen Ungarischen Alföld. Auf Grund der Gesamtfauna war das Gebiet von einem brackischen Binnensee bedeckt, in welchen sich aus dem Gebirge Süßwasser ergossen. Deshalb ist auch die G esamt­fauna gemischt und bekräftigt neuerdings jene Meinung, wonach sich auf Grund einzelner Arten keine Horizonte oder Stufen feststellen lassen. Dies kann im m er nur auf Grund der Gesamtfauna geschehen.

I. L ő r e n t h e y bemerkte i m Anschluß an diesen Vortrag, das s i c h jene Bemer­kung d e s Vortragenden, wonach die pannonische Fauna n i c h t g ä n z l i c h in die LÖRENTHEYsche Einteilung hineinpaßt, nur auf ein Verkennen dieser Einteilung und deren Prinzipe stützen könne. Vortragender hat die Schichten von Bazin ganz richtig in den durch massenhaftes Auftreten von Congeria tr iangular is und Cong. balatonica charakterisierten Horizont der oberen pannonischen Stufe eingeteilt. Der Umstand, daß die Übergangsform zwischen Melanopsis v indobonoisis und itnpressn

bloß in einem einzigen unentwickelten Exemplare vorliegt, weist n ä m l i c h darauf hin, daß die Fauna nicht in die unterpannonische Stufe gestellt werden kann, da Form en dieser Gruppe dort zu tausenden Vorkommen. Dieselben übergehen in Radmanest und auch anderweitig aus der unteren in die obere pannonische Stufe, was die h e u t e in Anerkennung stehenden arten- und erdgeschichtlichen Gesetze bekräftigt. Daß in diesem H orizont a u c h U. N e u m a y r i vorkommt, ist ein neuer­licher Beweis für die Richtigkeit dieser Gesetze und beweist zugleich, daß diese Art langlebiger war, als wie man bisher annahm . Die Ansicht des Vortragenden, wonach die pannonischen Bildungen im kleinen Ungarischen Alföld auf petrogra- phischer Grundlage zu klassifizieren wäre, kann nicht geteilt werden, da sowohl

()16 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT.

hier, als auch im allgemeinen überall, so bei Szegzárd und auch anderweitig jeder Horizont aus dem mannigfaltigsten Materiale besteht. Dies ist übrigens auch heute der Fall, am Boden unserer Teiche und Binnenseen sind nämlich nicht n u r fau- nistische, sondern auch petrographische Fazies zu unterscheiden.

2. H . H o r u s it z k y sprach hiernach über d i e D i l u v i a l f a u n a v o n S z e g e d . Der U ntergrund der Stadt Szeged besteht aus Sumpflöß, welcher sich zu- Beginn der Lößperiode abgesetzt hat. Der Tiszafluß hatte zu jener Zeit noch kein festgesetztes Bett, sondern verbreitete sich während seines Verlaufes zu vielen periodischen seichten Seen. Von hier zählt Vortragender 50 Schneckenarten auf, wovon 10 für das große Ungarische Alföld neu, d. i. von hier ausgewandert sind.

o. E. M. V adász legte den Gattungen Limax und Amalia angehörige fossile Nacktschnecken von Ungarn vor. Die Charaktere der Kalkplatten wurden kritisch un tersucht und es ergab sich hieraus, daß die Untersuchung derselben nu r eine morphologische ist, weshalb sie die rezenten, anatomisch festgestellten Arten nicht deckt. Zu den bisher bekannten 23 «Arten» wurden 4 der G attung Amalia und 7 der Gattung Limax angehörige «Arten •> zugezählt, darun ter 6 neue. Samt diesen ungarischen Arten sind nun vom oberen Eozän an aus allen Horizonten des Ter­tiärs Nacktschnecken bekannt. Die ungarischen Exemplare gelangten aus dem unteren Oligozän, dem oberen Oligozän oder unteren Mediterran, der sarmatischen und pontischen Stufe und dem Pleistozän zutage.

T i « r * w Y O I Í S CÄ O ' /

XXXIX. KÖTET. 190'.r JANUÄRIUS'- F E B E & I r ^ ? s - 1 ~ 2. FÜZET.r

FÖLDTANI KÖZLÖNY.HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT.

b o t a A b b m i m d

A M. Km. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

SZERKESZTIK

Dr LŐRENTHEY IMRE 4s GÜLL VILMOS

A TÁRSULAT TITKÁRAI.

(B KÜZP.T TARTALMA A BRÍ5Ö LAPON.)

BUDAPEST, 1909.A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T T U L A J D O N A .

FÖLDTANI KÖZLÖNY.(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT

ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR, GEOLOGISCHEN REICH SAN STA LT,

REDIGIERT VON

Dr. I. LŐRENTHEY u n d W. GÜLLSEKRETÄRE DER GESELLSCHAFT.

(INHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER IN N E N SE IT E .)

BUDAPEST. 1900.

EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: B u d a p est , VII. kér . , S te fá n ia -ú t 14. szám « a h o v á m in d e n n e m ű p o s ta i kü ld e m én y c im z e o d ő .

Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgenderAdresse zu versehen: M agyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14.

A „ fö ld ta n i K özlö?iy“ h avi fo ly ó ira t M agyarország fö ld tan i, ásván ytan i és őslénytani m egism ertetésére s a fö ld ta n i ism eretek terjesztésére. M egjelen ik havonként k é l vagy A\drom nyolcadrél ív?iyi tarta lom m al A M agyarho?ii fö ld ta n i Tái'su lat rendes ta g ja i 10 R év i d íj fejébe?i k a p já k . E lőfizetési á ra egész évre 10 K .

A dijak a T ársulat titkárságának (Budapest, VII., Stefániáját 14.)kü ld en d ők be.

A közlem ények tartalm áért és a lakjáért egyedül a szerzők felelősek.

Figyelmeztetés a z alapszabályok 18. §-ára:«A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az

első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti.»

E FÜZET TARTALMA.

Értekezések.

P o p e s c u -V o it e s t i J. A Nummulites (Hantkenia) oomplanata, Lám. rendellenesfejlődésének érdekes esetéről ___ . . . . . . . . . ___ . . . . . . — 1

Dr. K ormos T i v a d a r : Magyarorszagi új pleisztocén csigák.. . . . ___ . . . 4S c h r é t e r Z o l t á n : A pilisborosjenŐi mélyfúrás geologiai eredm ényei... ___ . . . 8Dr. Z im ányi K á r o l y : Baryt orientált továbbnövéssél Sajóházáról (I. Tábla) . . . 12Dr. P á l f y , M ór: A therm ális vizek fölszinre emelkedéséről (Előzetes jelentés) . . . 16

Ismertetés.

T a e g e r H . : A Vérteshegység földtani viszonyai . . . . . . . . . . . . 18

Irodalom.

1. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1906-ról. 2. L óczy \ L . : Megfigyelések a Keleti-Himalájában. 3. G u b á n y i K . : Ausztrália artézi kútjai. 4. L o z i n s k i . W . : A podoliai paleozoikus horszt völgyeinek túlmélyítése. 5. G orlánoviö-K r a m - b e r g e r K . : E l volt-e jegesedve a zagrebi hegység és hogyan keletkezett azagrebi terassz ? 6. Méhely L . : Prospalal priscus (Nhg.). 7. L ovassy L . :A keszthelyi Héviz tropikus tündérrózsái. 8. Spurr J. E.: A theory of ore-deposition... . . . ___ .................... . . . . . . ___ . . . . . . . . . . . . — 22

Az 1908. évi magyar geológiai irodalom repertórium a... . . . . . . 32

Társulati ügyek.

Közgyűlés 1909. februárius hó 3-ikán__ ___ ___ ___ . . . . . . ___ ___ . . . 47Szakülések: 1909. januárius 5-ikén . . . . . . ___ . . . . . . . . . . . . 56

1909. februárius 17-ikén . . . . . . . . . . . . ............. . . . 59Választmányi ülések: 1909. januárius 5-ikén . . . . . . . . . . . . . . . — 62

1909. januárius 27-ikén . . . . . . _.. . . . . . . . . . .... 63Pályázati h irdetések . . . . . . __. . . . _ . . . ___ ___ . . . . . . . . . 63A Szabó-érem odaítélésére kiküldött bizottság jegyzőkönyve... ._. . . . 64Szabó József-emlékéremmel kitüntetett m unkák jegyzéke . . . ___ . ___ _.. 71A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői . . . .._ —_ . . . — — 72A Társulat tagjainak névsora 1908. év végén . . . .................... . . . . . . . . 73A Társulat részére te tt alapítványok... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82A Társulat csereviséonyosai . . . ... ... . . . . . . .................... . . . . . . . . . 84A cserébe kapott és ajándékkönyvek és térképek jegyzéke . . . . . . . . . . . . ___ 89

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS

Abhandlungen.Seit«

P o p e s c u - V o i t e s t i , J . : Über einen interessanten Fall abnormaler Entwicklungvon Nummulites (Hantkenia) complanata, L am __ . . . . . . . . . ___ ___ 95

K o r m o s T h e o d o r D r . : Zwei Gastropoden aus dem ungarischen Pleistozän . . . 95S c h r é t e r Z o l t á n : Die geologischen Ergebnisse der Tiefbohrung in Pilisborosjenö 99Z im á n y i K a r l : Bftryt mit orientierter Fortwachsung von Sajóháza (Taf. I .) ___ 104 P á l f y M o r i t z D r.: Über das Aufsteigen der Thermalwasser an die Oberfläche.

(Vorläufiger Bericht.) __ ___ — . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

Referate.

H e i n r i c h T a e g e r : Die geologischen Verhältnisse des Vértesgebirges... . . . . . . 110

Literatur.

(1.) Jahresbericht der königl. ungarischen Geologischen Anstalt für 1906. —(2.) v. L ó c z y L . : Beobachtungen im östlichen Himalaya. — (3.) G u b á n y i K. :Die artesischen B runnen Australiens. — (4.) L ó z i n s k i W.*: Über die Über- tiefang der Täler des paläozogischen Horstes von Podolien. — (5.) G o r j a n o v j t c -

K r a m b e r g e r K . W ar das Gebirge von Zagreb vergletschert, und wie entstand die Terrasse von Zagreb ? — (6.) v. M é h e l y L . : Prospalax priscus (Nhrg.), diepliozäne Stammform der heutigen Spalaxarten. — (7.) L o v a s y A. Die tropischen Seerosen des Hóviz bei Keszthely. — (8 . ) G ü r i c h G. Leitfossilien 115

M itteilungen aus den Faohsitzungen der Ungar. Geologischen Gesellschaft.

5. Jänner 1909. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12817. Feber 1909..._ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

A Magyarhoni Fö ld tan i Társulat (Budapest, VII., Stefánia-út 14.)

a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIEL, IX., X., XI. és XIII.(1875— 1881. és 1883. évi) köteteinek t iszta példányait méltányos

áron megveszi.

Kérelem Tagjainkhoz!

A Magyarhoni Földtani Társulat h a zá n k g eo lo g ia i és ro k o n egyéb te rm é sze ti r itk a s á g a in a k és szépségein ek m egvédése tárgyában illetékes helyen lépésehet szándékozik tenni . Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer , adatait titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 1 4 ) m ielőbb tudatni szíveskedjék, röviden megjelölvén, hogy m it ajánl a megvédésre és m ié r t.

A m agyar kir. Földtani Intézet múzeuma a közönségnek d í j t a l a n u l

nyitva van minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 1 0 —1-ig.

Más napokon , hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10 — 1-ig egy korona

szem élyenkénti belépő d íj lefizetése u tán tekinthető m eg .

A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak és a Földtani Közlöny mellékleteinek árjegyzéke az 1908. évben.( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani T áradat ti tká n hivatalában, Budapesten, V IL , Stefánia-út 14. sz., vagy K ilián Frigyes utóda egyetemi köiiyvkereslced&ében, Budapesten,

IV ., Váci-utca 32. sz.)

Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft.(Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretaiiat dér Gesellschaft [Budapest. r / i . , 8lefánia-út 14.] oder durch den UnivevsitätsbuchHändler Frißdiich Küxäns Nach-

folget■, [Budapest, I V Váci-utca 32.] zu beziehen.)

Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mh. Földt. Társ. 1896. Budapest E l f o g y o t t —V e r g r iffe n »

1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 . . . 5 kor. — fill.2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1. Bd. 1856__ 15 « —

A magyarhoni földtani társalat munkálatai. I. kötet. 1856 E lf o g y o t t —V e r g r if3. a « « « * II. kötet. 1863. ___ . . . 15 « __4. « « i « « III., IV. és V. kötet.

1867--1870. Kötetenként — pro* Band ___ .................. ................. . 10 « —5. FÖldtani Közlöny. I—IV. évf. 1871— 1874. K ötetenként — pro Bánd 15 • —6. « « V r-IX . c 1875—1879./" H iányos—D efekt)

Kötetenként — pro Band 2 c7. • « X. « 1880. Kötetenként — pro B ánd ............ 15 « —8. t « XI. « 1881. (H iányos — D efekt) . . . ___ 2 « —9 « « XII. 1 1882. Kötetenként — pro Band 10 —

10. « « X III. ■ 1S83. (H iányos — Defekt) . . . — 2 « —11. « « XIV. • 1884. K ötetenként— pro Band 4 « —12. « XV. « 1885. « • 6 « —13. « c XVI. « 1886. « • .................... 12 c —14. « XVII-XXXVH.« 1887— 1907.« « ............. 10 « —15. Földtani Értesítő I—III. H 1880— 1883.« « .. . . . . 4 1 —

A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betÜ80r0S tartalommutatója. — (General-Index sämtlicher Publi­kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852— 1882) 3 « —

16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII—XXXII. kötetéhez. Dr. CholnokyJenő. 1903. . . . ... . . . . . . . . . . . . ............. . . . ................- — 5 • —

17. Register zu den Bünden XXIII—XXX11 des Földtani KözMfcy. D r. E. v. Cholnoky. 1903. — — . . . — ...................— — 5 • —

18. Néhai dr. Szabó József arcképe ............................... — -............ 2 « —19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda-

pest 1897. . . . . . . - ............... - . . . . . . — — . . . . . . — 1 « 2020. (Alogisch-montanistische Studien der Erzlagerstätten von Rézbánya

in S. 0 . -Ungarn von F. Posepny. 1874 . . . . . . . . . ___ . _ —. 6 « —21. Az erdélyrészi. medence harmadkori képződményei. II . Neogén

csoport. Dr. Ivoch Antal. 1900 . . . . . . — 3 « —22. Die Tertiärbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile.

II . Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900 _ ... . . . . . . . . . . . . 3 « —23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 — « 6024. Geschichte der fünfzigjährigen Tätigkeit der. Ungar. Geologischen

Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 . . . . . . _. ___ — « 6 025. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub

Móric. 1905__ . . . . Tr . . . . . . . . . . . . ...................— 10 « —Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln.Dr. Moritz Staub. 1905. . . . ___ . . . . . . . . . —................... 10 « —

26. A 8elmeczi bányavidék érctelér-vonulatai. (Die Erzgänge von Schernnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér­kép. Szöveggel együtt.) Geolog, mont. Karte in Großformat . . . 10 « —

27. V budapesti országos kiállítás Vl-dik csoportjának részletes katalógusa.Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- a isstellung. Spezialkatalog ’.lär VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbauui.d Hüttenwesen) ... ......... . . . . .. . ............. — — « 40 «

28. Kurorte von Ungarn. Dr. Komel Chyzer. 1885 ___ E l f o g y o t t — V e r g r i f f e n .29. Le., Eaux Minérales, de la Hongrie. 1878 . . . — . . . — ........... - — kor. 2 0 fill.30. Egy új Echinolampasfaj. Dr. Pávay Elek ........... . ............. — « 2031. Koíozsvár és Bánti-Hunyad közti vasútvonal. Dr. Pávay E lek............. — « 2032. Évi jeleni és. Magyar kir. Földtani Intézet 18S3. .................... . . . 4 « —33. Jahresbericht der kgl. ungar. Geologischen Anstalt für 1883 4 « —34. « « * « « « « 1884 __ 4 « —

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

rJAV O f &<>t£NCES.

XXXIX. KÖTET. 1900. MÁRCIUS-ÁPRILIS. o~4. FÜZET.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T .

EGYSZERSMIND

A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

SZERKESZTIK

Dr. LŐRENTHEY IMRE é s GÜLL VILMOS

A T ÁRSULAT TITKÁRAI .

<E KÜ/.ET TAItTAI.MA A MíLSri LAPON.i

BUDAPEST, 1909.A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T T U L A J D O N A .

FÖLDTANI KÖZLÖNY.'GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN. -

Z E IT S C H R IF T D E R UN G A R ISC H E N G E O L O G IS C H E N ( íE S U L L S C H A F T

Z U GL E IC H

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.

I lKDIO I KRT VON

Dr. I. LŐRENTHEY UND W. GrÜLLSE K R E T Ä R E DF.U G E S E L L S C H A F T .

(INHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER IN N EN SEITE.)

BUDAPEST, 1900.

EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: B u d a p est , VII. k ér ., S te fá n ia -ú t 14 . s z á m , a h o v á m in d e n n e m ű p o s ta i k ü ld em én y c im z e n d ő .

Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgenderAdresse zu versehen: M agyarhoni Földtani T ársulat, Budapest, VII:, Stefánia-út 14.

A „F ö ld ta n i K özlöny" h avi Jolyóiixit M agyarország fö ld tan i\ ásván ytan i és őslénytani megis?nertetésére s a fö ld ta n i ism eretek lerjeszlésé?*e. M egjelen ik havo?iként k é t vagy /iá?'om nyolcadrét ívn y i tartalom m al. A M agyar/ion iF öld tan i T ársu la t ?*e?ides ta g ja i 10 R év i d íj fejében k a p já k . E lőfizetési á?*a egész évre ÍO JT.

A dijak a T ársulat titkárságának (Budapest, VII.» Stefánia-út 14.)kü ld en d ők be.

A közlem ények tartalm áért és a lakjáért egyedül a szerzők felelősek.

Figyelmeztetés a z alapszabályok 18. §-ára:«A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az

első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti.»

E FÜZET TARTALMA.Értekezések.

LapH o r u s it z k y H e n r i k : Újabb adatok a löszről és a diluviális faunáról.. . . . 135 Dr. Kormos T i v a d a r : Campylaea banatica (Partsch) Rm. és Melanella Holandri

Fér, a Magyar birodalom pleisztocén faunájában ___ . . . ___ ___ ___ 144Dr. K ormos T iv a d a r : A pleisztocén ősember nyomai Tatán ___ ............. ___ 149Dr. V o g l V i k t o r : Új fe lső e o c é n l e l e t h e l y r ő l . . . . . . ___ . . . ___ ___ 152Dr. V a dás z M. E . : Néhány rendellenes ammonitesről.. .................. . ___ 154T. R oth K áro ly : A Reketyefalva (Hunyadmegye) melletti felső mediterrán-

korszaki rétegek ___ . . . . . . . . . ___ __ ___ ___ ___ 158Dr. V adász M. E . : Geologiai jegyzetek a borsodi Bükk-hegységbcl... . . . 164

Irodalom.

1. A budai várhegyi alagút hidrogeologiai viszonyai. 2. C v i j i c J. Entwickelungs- ge8chiclite des Eisernen Tores. 3. G ü r i c h G. Leitfossilien. 4. K o s s m a t F. Paläogergrapliie. 5. L a c h m a n n R. Neue ostungarische Bauxitkörper und Bauxitbildung überhaupt. 6. L oczka J. A fölsőbányai plumosit chemiai elemzése. 7. M a u r it z B. A nadapi zeolithek. 8 . P h i l i p p s o n A. Landeskunde des europäischen Russlands nebst Finnlands. 9. S á n d o r F. Opskrba vodom u. Hrvatskoji Slavoniji. 10. S c h u b e r t R. J. Beiträge zu einer natürlicheren Systematik der Foraminiferen. 11. P o p e s c u -V o i t e s t i J. Abnormale Erschei­nungen bei N um m uliten .. . . . ___ ___ . . . ___ ___ ___ . . . ___ ___ . . . 175

Társulati ügyek.

Szakülések: 1909 március 3. . . . ___ . . . . . . . . . . . . ___ 1871909 március 24. . . . . . . ___ ___ . . . . . . ___ 1891909 április 7. .................... ___ . . . . . . 191

Választmányi ülések . 1909 március 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1921909 március 10. . . . . . . ___ . . . ___ . . . .............192

1909 április 7. ___ ___ . . . . . . . . . ___ ... 192

A magyar kir. Földtani Intézet múzeuma a közönségnek d ijta la tlt ll nyitva van minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 1 0 —1-ig.

Más napokon , hétfő és péntek kivételével, délelőtt 1 0 —1 -ig egy korona

szem élyenkénti belépő d íj lefizetése u tán tekinthető meg.

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS

Abhandlungen.Seite

H orusitzy, H . : Neuere Beiträge zur K enntn is des Lösses u. d. Diluvia len M olluskenfauna .. . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195

K ormos, T h . Dr.: Calmpylaea banatica (Partsch) Rm . u. Melanella H o lan d r i Fer, im pleistozän U n g a rn s . - . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . : — _ 204

K ormos, T h . D r . : Die Spuren des p le istozänen Urm enschen in Tata . . . . . . 210 V ogl, V iktor D r . : Über e inen neuen obereozänen F u n d o r t . . . . . . . . . . . . . . 213 V adász, M. E. D r . : Über Anorm ale A m m oniten . . . . . . . . . . . . . . . . 215Tvoth, K. v. T e l e g d : Die oberm edite rranen Ablagerungen bei Reketyefalva im

K om ita t H u n y a d . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220V adász, M. E. D r . : Geologische Notizen aus dem B ükkgebirge im Kom ita t

Borsod . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227

Literatur.

1. Die hydrologischen Verhälnisse des unter dem Festungsberg befindlichen Tunnels bei Budapest. 2. Cvijic J. Entwickelungsgeschichte des Eisernen Tores. 3. Gürich G. Leitfossilien. 4. Kossmat F. Paläogergraphie. 5. L achmann R. Neue ostungarische Bauxitkörper und Bauxitbildung überhaupt. 6. L oczka J. Chemise Analyse des Plumosit v. Felsőbánya. 7. Mauritz B. Zeolithe von Nadap. 8. vP hilippson A. Landeskunde des europäischen Russlands nebst Finnlands. 9. Sándor F. Opskrba vodum u. Hrvatskoji Slavoniji. 10. Schubert R. I. Beiträge zu einer natürlicheren Systematik der Foraminiferen. 11. SpurrI. E. A theory of ore deposition 12. P opescu-Voitesti J. Abnormale Erscheinun­gen bei Nummuliten. . . . . . . ___ . . . ___ . . . . . . . . . ___ ___ 238

M itteilungen aus den Faohsitzungen der Ungar. Geologischen Gesellschaft.

3. März. 1909 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „ . . . . . . . . . . — . . . 2 4 524 . März. 1909 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ___ . . . . . . . . . 24 7

7. April 1909 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250*

N Y IL V Á N O S N Y U G T A T Ó .

(Ö ffen tliche Q u itt ieru n g .)

Tagsági. előfizetési, ill. ohlevéldijat fizettek 1909. január l .- tö lmájus 31.-ig.

Hátralékos tagság1] díjat fizettek :Lackner Antal, Oradna (1908); Litschauer Lajos, Selmecbánya (1908); W olafka

Antal, Debrecen (190S).Pártoló tagsági díjat fizettek :M. kir. áll. vasgyárak közp. igazgatósága, B udapest; Szab. osztr. rnagy. á llam­

vasutak magyar bányái, hutái és uradalmai igazgatósága, Budapest.Örökítő tagsági díjat fizettek :Leféber Ágoston kút-, vizműépítési és fúrási vállalat, B ud apest; Városy Gyula,

Kalocsa.

Tagsági díjat 1909-re fizettek:a) Budapest i rendes ta gok: Andreics János, B alkay Béla, Balló Rezső, Bauer

Mór, K. Bedő Albert, Berényi Sándor, N. Böckh János, Bojár Sándor, Braun Gyula, Brössler Gyula, Budai Ernő, Burchard-Bélaváry Konrárt, D érer Mihály, Dicenty Dezső, Dornyay Béla, br. Eötvös Lóránd, Erdős Zsigmond, Erőss Lajos, F illinger Károly, Franzenau Ágoston, G áspár János, Graenzenstein Béla, Grósz Lajos, H illebrand Jenő; Hoitsy Pál, H űnek Emil, Hültl József, H ü ttl Ernő, Illés Vilmos, K a h n Gusztáv, Kilián Frigyes utóda, Koch Nándor, Konkoly-Thege Miklós, Kossuch János, Kosutány Tamás, Kövesligethy Radó, Krenner József Sándor, Krizsó Jolán, Kuncz Péter, Lasz Samu, Leféber Lajos, Lendl Adolf, Lengyel Béla Lobmayer J.

Ferenc, Lőw Márton, Lukács László, M achan Ottó, Maros Imre, Mauritz Béla, Méhes Gyula, Muraközy Károly, Nagy Dezső umegyet. tan., Na^y Dezső geol., Nagy László, Neubauer Constantin, Pá lfy Mór, Paszlav.-zky József, Pécsi Albert, Petrik Lajos, Petiovits András, Pitter Tivadar, Prinz Gyula lfciegel Vilmos, Rombauer Emil, T. Roth Károly, Sa^lehner Kálmán, Schréter Zoltán, Schultes Emil, Semsey Andor, Siegmeth Károly, Siehmon Adolf, ’Sigmond Elek, Steinhausz Gyula, Strömpl Gábor, Takács Bálint, Thirring Gusztáv, Tiles János, Tuzson János, Vadász Elemér, Válya Miklós, Vargha György, Vogl Viktor, Z. W ag n e r Jenő, W artha Vince, W inkler Lajos, gr. Zichy Tivadar, Zsigmondy Árpád, Zsivny Viktor.

b) Vidéki rendes t a g o k : A cker Viktor, G ya lá r : Ádámosi Ferenc, Désakna; B otliár Samu, Besztercebánya; Bradofka Frigyes, Hegybánya; Czirbusz Géza, Nagybecskerek; gr. Esterházy Gyula, Pozsony; G othard Jenő, H e ré n y ; H alm ai József, Nagybánya; Hollaki Imre, Acsuca; J á n k Sándor, Rudabánya; Junker Ágoston, Besztercebánya; K arczag István, Keszthely; Kazay Endre, Nagyszalatna; Kralovánszky Ijnre, N em tibánya; Laczkó Dezső, V eszprém; M aderspach Livius, Zólyom; Martiny István, Nagybánya; Mayer Márton, Szeged; Müller Sándor, Ózd; Muntyán Izidor, Besztercebánya; Noszky Jenő, Késmárk ; Oelberg Gusztáv, Zalatna ; Pettenkoffer Sándor, Budafok; Podek Ferenc, Brassó; Profanter János, A knasugatag; Schaífer Antal, Visegrád; Tóth Imre. Selm ecbánya; Vitalis István, Selmecbánya; W olafka Antal, Debrecen.

c) Magyarországon kívül lakó rendes ta g o k : Botez Gh., Bucuresji; Fuchs Tivadar, W ien; K atzer Frigyes, Sarajevo; Noth Gyula, Barwinek; Seligmann Gusztáv, Koblenz.

d) Rendes tagok joga iva l bíró in tézetek: Áll. polgári fiúiskola, A brudbánya; ‘Drenkovái kőszénbányaművek igazgatósága, B erzászka ; Tud. Egyet, geologiai és paleontologiai intézete, B u d a p es t: József műegyetem ásv.-földtani intézete, B udapest; in. kir. orsz. meteorologiai és földmágnességi intézet, Budapest; III.kér.áll.főgimnázium, Budapest; VI. kér. áll. főgimnázium, Budapest; gyakorló főgimnázium, Budapest; X. kér. tisztviselőtelepi főgimnázium, B udapest; V. kér. áll. főreáliskola, Budapest; Ví. kér. áll. főreáliskola, Budapest; Egyet. Természettud. Szövetség, Budapest; Beocsini Cementgyári Unió, Budapest; Egeresein Kőszénbánya r. t., Budapest; Esztergom-Szászvári Kőszénbánya r. t., B udapest; Felsőmagyarországi B án y a ' és Kohomü r. t.. Budapest ; Kaláni Bánya és Koliomü r. t., B udapest; Magyar Általános Kőszénbánya r. t., Budapest; Magj'ar Petroleum Ipar r.t.,Budapest; Salgótarjáni Kőszén- bánya r. t., Budapest; áll. főreáliskola, l>ebrecen; áll. főgimnázium, D és ; Esztergom város tanácsa; r. kath. főgimnázium, Gyulafehérvár; ág. h. ev. lyceum, K ésm árk ; áll. polg. fiúiskola, Miskolc ; Bányagondnokság, Mizsérfa; Nagykőrös város ta n ác sa ; orsz. astrophysikai observatorium, Ó gyalla ; orsz. meteörologiai observatorium, Ó gyala; áll. tanítónőképző intézet, Pozsony; Selmecbánya város 'tanácsa; Bányászati és Erdészeti Főiskola, Selmecbánya; áll. főreáliskola. Sopron; ref. Kuún Kollegium, Szászváros; Csiktusnádi gyógyfürdő, Tusnádfiirdő ; áll agyagipari szakiskola, Ungvár ; Veszprémvármegyei Muzeum, V eszprém ; r. kath. főgimnázium, Veszprém; áll. főgimnázium, Zombor.

E lő f i z e t é s i d í j a t 1 9 0 9 - r e f i z e t t e k : M. kir. bányahivatal, A b ru d b án y a ; m. kir. kohóhivatal, A ranyidka; cist. r. főgimnázium, B a ja ; áll. gimnázium, B ártfa ; Pénzügyministerium XIV. ü. oszt. Budapest; Tud. Egyet, földrajzi intézete, Budapest; X. kér. kőbányai áll. főgimnázium, Budapest; II . kér. áll. főreáliskola, Budapest;VI. kér. áll. tanítónőképző intézet, Budapest; Erzsébet nőiskola, Budapest; Techno­lógiái Iparmuzeum, Budapest; Deutsch Zsigmond és tsa., B udapest; Magy. Siemens- Scliuckert müvek villamossági r. t., Budapest; Schultes Ágost ezinyelipóci Salvator- forrásvállalat, Budapest; Cegléd város tanácsa; m. kir. gazdasági akadémia, Debrecen; in. kir. vas- és acélgyár, Diósgyőr; áll. főgimnázium, Jászberény ; áll. főgimnázium, K aposvár; ref. főgimnázium, Karcag; m. kir. gazdasági akadémia, K eszthely; ref. főgimnázium, K isújszálás; m. kir. gazdasági akadémia, Kolozsvár; m. kir. bányahivatal Körmöczbánya; kir. főgimnázium, L ú g o s ; m kir. bányahivatal, M agurka; Miskolc város tanácsa ; áll. főreáliskola, N agyvárad; ág. h. ev. főgim­názium, Nyiregyháza; m. kir. bányahivatal, O pálbánya; Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. igazgatósága, P e tro z sé n y ; kath. gimnázium, Priv igye; Borsodi Bányatársulat, Rudabánya; Bányászati és Erdészeti Főiskola, Selmecbánya; m. kir. bányahivatal, Szélakua; áll. főgimnázium, Szentes; m. kir. főbányahivatal, Z ala tna; ref. Wesselényi Kollegium Zilah.

O k l e v é l d í j a t f i z e t t e k : Bányagondnokság, Mizsérfa; gr. Esterházy Gyula, Poisony ; H illebrand Jenő, Budapest; Hűnek Émil, Budapest; J á n k Sándor, R uda­bánya; K och Nándor, Budapest; Ivrizsó Jolán, Budapest; Neubauer Constantin, Budapest.

r RAf,KLlf.-TAPSULA7 ".-'V.:? '>

XXXIX. KÖTET. f c C f . r r * Ü H W , W ^ V, FÜZET.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T .

EO Y 87ER8M IN Dw

A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE

S Z E R K E SZ T IK

Dr. LŐRENTHEY IMRE és GÜLL VILMOS

\ TÁRSI LAT TITKÁRA 1

<K. KÜ/.RT TARTALMA A IWLSO LATON.)

BUDAPEST, 1909.A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T T U L A J D O N A .

FÖLDTANI KÖZLÖNY.MiE0I.0GISC.HK MITTEIMINíiKN. >

Z E IT S C H R IF T DER UN GAR ISC HEN G E O L O G IS C H E N G E S E L L S C H A F T

Z PO L K I C H

AMTLICHER ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.

K K D U m . K T Vo n

Dr. I. L Ő R E N T H E Y u n d W. G Ü L L

SK KK ET ÄRE PKK ( »KsKLLSCHAKT.

( I N H A L T S V E R Z E I C H N IS R. AUF D ER IN N E N S E IT E . )

BUDAPEST, 1909.

EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: B u d a p est , VII. kei’., S te fá n ia -ú t 14. sz á m , a h o v á m in d e n n e m ű p o s ta i k ü ld em én y c im z e n d ő .

Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgenderAdresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., S tefánia-út 14.

A „F öldtan i K ö zlö n y“ h avi fo ly ó ira t M agyarország fö ld ta n iy

ásván ytan i és őslénytani m egism ertetésére s a fö ld la7ii ism eretek

terjesztésére. M egjelen ik havo?iké?il k é t vagy három nyolcadrél

ívn y i tartalom m al. A M agyarhoni F ö ld tan i T ársu la t re?ides ta g ja i

10 R év i d íj fejében kap ják . E lőfizetési á ra egész évre 10 K .

A d ijak a T ársulat titkárságának (Budapest, VII., S tefánia-út 14.)

küldendők be.

A közlem ények tartalm áért és a lakjáért egyedül a szerzők fele lősek .

Figyelmeztetés a z alapszabályok 18. §-círa:

«A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az

első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai

közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátrálékos tag fizeti.»

E F Ü Z E T TARTALM A.

Értekezések.

Lap

K och N á n i*o r : A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai . . . ___ 255

D r. K och N á n d o r : Adatok a ««Tmaegoeeras» nem ismeretéhez . . . ___ 275

S z . S zathmáry L á s z l ó : A AVollastonit és mesterséges előállítása . . . . . . 280

Társulati ügyek.

Szakülés: 1900 május 5. ___ ___ ___ ___ . . . . . . . . . . . . 2<So

Választmányi ülés : 1909 május 5. ___ . . . . . . ___ .. . . . . 2K4

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS

Abhandlungen.

S iteF e r d i n a n d K o c h : Die geologischen Verhältnisse des Kalvarienhiigels von Tata 285

Dr. F e r d i n a n d K o c h : Beiträge zur Kenntnis der Gattung Tmaegoceras . . . 308

L a d i s l a u s v . S z a t h m á r y : Der Wollastonit und seine künstliche Darstellung 314

Mitteilungen aus den Fachsitzungen der Ungar. Geologischen Gesellschaft.

5. Mai 1909... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .._ . 317

A m agyar kir. Földtafii Intézet múzeuma a közönségnek d í j ta la n u l

nyitva van minden vasárnap és csütörtökön , délelőtt 10 —1-ig.

Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 1 0 —1-ig egy korona

személyenkénti belépő d íj lefizetése után tekinthető meg.

A Magyarhoni Föld tan i Társulat (Budapest, VII., Stefánia-út 14.)

a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XIII.

(1875— 1881. és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait méltányos

áron megveszi.

Kérelem Tagjainkhoz!

A Magyarhoni Földtani Társulat h a zá n k geologia i és

rokon eggéb te rm észe ti r i tk a s á g a in a k és szépségeinek

m egvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik

tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat , hogy aki

ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait

titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út IJf.) m ielőbb

tudatni szíveskedjék, röviden megjelöl vén, hogy m i t ajánl a

megvédésre és m ié r t .

A M a g y a r h o n i F ö l d t a n i T á r s u l a t k i a d v á n y a i n a k é s

a F ö l d t a n i K ö z l ö n y m e l l é k l e t e i n e k á r j e g y z é k e a z 1 9 0 8 . é v b e n .

( Meg rendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, V IL , Stefánia-út lé. sz., vagy K ilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedőében, Budapesten,

IV ., Váci'utca 32. sz.)

V e r z e i c h n i s d e r P u b l i k a t i o n e n d e r U n g a r . G e o l o g . G e s e l l s c h a f t .

(Dieselben sind entweder direkt durch <las Sekretariat der Gesellschaft [Budapest.V II ., Stefánia-út 14.] oder durch dm Universitätshuchhändler Friedrich Kiliáns Nach­

folger, [ Budapest, IV ., Vári-utca 32.] zu beziehen.)

Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mii. Földt. Társ. 1896. Budapest E l f o g y o t t —V e r g r i f f e n .

1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft liir Ungarn. 1852 . . . 5 kor. — fill.2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft fü r Ungarn. I. Bd. 1856... 15 « — «

A magyarhoni földtani társalat munkálatai. I. kötet. 1856 E l f o g y o t t —V e r g r i f f e n .3. « « '< ■ « II. kötet. 1803. . . . ___ 15 « — t4. « « « « « III., IV. és V. kötet.

1867— 1870. Kötetenként — pro Bánd ... ___ ___ . . . ... ___ 10 « — •5. Földtani Közlöny. I—IV. évf. 1871— 1874. Kötetenként — pro Band 15 « — «6. « « V—IX. « 1875—1879.f H iányos— Defekt)

Kötetenként — pro Band 2 « — «7. • « X. • 1880. Kötetenként pro B ánd ... 15 <t — •8. • « XI. « 1881. (H iá n yo s— Defekt) .. . . . . 2 « — «9 « a XII. « 1882. Kötetenként — pro Band ___ 10 « — •

10. « • XIII. « 1883. ( Hiányos — Defekt) ... 2 « — •11. « « XIV. « 1884. K ötetenként— pro Band 4 « — &12. « . XV. - 1885. « - 6 « — •13. « « XVI. « 1886. « « .. . 12 t — •14. • . XVII-XXXVH.« 1887 — 1907.« « ... 10 « — a15. Földtani Értesítő I—III. « 1880— 1883.« « ... . . . 4 « — •

A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainakbetüsoros tartalom mutat ója. — (General-Index sämtlicher Publi­kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 « — •

16. Mutató a Földtani Közlöny XXI11—XXXII. kötetéhez. Dr. CholnokyJenő. 1903. ___ . . . . . . . . . . . . . . — . . . . . . — ___ 5 « — •

17. Register zu den Blinden XXJ1I—XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E.v. Cholnoky. 1903. . . . _ _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . —. 5 « — •

18. Néhai dr. Szabó József arcképe _ . . . . . . . . . — 2 « — «19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda­

pest 1897. . . . ... .. . .... ... . . . --- . . . — 1 « 20 «20. Geologisch-montanistische Studien der Erzlagerstätten von Rézbánya

in S. 0 . -Ungarn von F. Posepny. 1874 . . . . . . . . . _ _ _ _ _ _ _ _ 6 « — •21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén

csoport. Dr. Ivoch Antal. 1900 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 « — «22. Die Tertiärbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile.

II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900 __ . . . .. . ___ ___ 3 « — «23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Kocli Antal 1902 — « 60 «24. Geschichte der fünfzigjährigen Tätigkeit der. Ungar. Geologischen

Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 ... ... ... ___ . . . . . . — « 60 •25. A cinnamomum nein története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub

Móric. 1905. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 « — « Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln.Dr. Moritz Staub. 1905. ... 10 « — «

26. A selmeczi bányavidék érctelér-vonulatai. (Die Erzgänge von Scliemnitz und dessen Umgebung.) (Sziuezett nagy geologiai té r­kép. Szöveggel együtt.) Geolog, mont. Karte in Großformat . . . 10 « — •

27. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalógusa.Bányászát. Kohászat. Földtan. 1885. — iBudapester Landes­ausstellung. Spezialkatalog «ier VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbauund Hüttenwesen! .. . ... .. .. . . . . . . . . . . . . . — « 40 «

28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornél Chy/er. 1885 . . . E l f o g y o t t — V e r g r i f f e n .29. Les Eaux Minerales de la Hongrie. 1878 . . . . . . .. . . . . . . . . . . — kor. 20 fill.30. Egy új Echinolampas-faj. Dr. Pávay Elek . . . . . . ... ... . . . — « 20 •31. Kolozsvár és Bánli-Hunyad közti vasútvonal. Dr. Pávay E lek ... . . . — « 20 •32. Évi jelen les. Magyar kir. Földtani Intézet 1883. . . . . . . . . . . . . 4 « — •33. Jahresbericht der kgl. ungar. Geologischen Anstalt für 1883 __ 4 « — «34. •< « « « « 1884 . . . 4 « — »

F R A N I I L I N - T A R S U L A T n y o m d á j a .

XXXIX. KÖTET. 1909. JÚNIUS-SZEPTEMBER. 6 - 9 FÜZET.

FÖLDTANI KÖZLOM.HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T

EGY SZERSMIND

A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

S Z E R K E SZ T IK

Dr. LŐRENTHEY IMRE És GÜLL VILMOS

A TÁRSULAT TITKÁRAI

(K KÜZF.T TAItTAI.MA A UK,ISO LAI’OH.)

BUDAPEST, 1909.A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T T U L A J D O N A .

FÖLDTANI KÖZLÖNY.‘GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.»

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT

ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICH SAN STALT.

REDIGIERT VON

Dr. I. LŐRENTHEY u n d W. GÜLLSEKRETÄRK DKR GESELLSCHAFT.

I IN H A L T S V E R Z E IC H N I S 8 AUK DEH INNKNHKITE.)

BUDAPEST. 1ÍHIÍI

KIGKNTÜM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: B u d a p est , VII. kér., S te lá n ia -ú t 14. s z á m , a h o v á m in d e n n e m ű p o s ta i k ü ld em én y c im z en d ő .

Alle die. Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgenderAdresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., S tefánia-út 14.

A „ F öldiám K özlöny" h avi fo ly ó ira t M agyarország földtan it ásván ytan i és őslénytani m egism ertetésére s a fö ld ta n i ism eretek terjesztésére. M egjelen ik havonként k é t vagy három nyolcadrét ívn y i tartalom m al. A M agyarhoni F ö ld tan i T ársu la t rendes ta g ja i 10 R év i d íj fejében k a p já k . E lőfizetési á ra egész évre 10 K .

A díjak a T ársulat titkárságának (Budapest, VII., S tefánia-út 14.)k ü ldendők be.

A közlem ények tartalm áért és a lakjáért egyedül a szerzők felelősek.

A magyar kir. Földtani Intézet muzeunui a közönségnek d í j ta la n u l nyitva van minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10 —1-ig.

Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 1 0 —1 -ig egy korona személyenkénti belépő d íj lefizetése után tekinthető meg.

Figyelmeztetés a z alapszabályok 18. §-ára:

«A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az

első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai

közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátrálékos tag fizeti.»

E F Ü Z E T TARTALM A.

É rte k e z é se k . Lap

Dr. Gaál I stván : A marosvölgyi harmadidőszaki sóagyag Déva melletti elő­fordulásáról ... . . . ___ . . . ___ . . . ___ ... . . . . . . 319

Dr. íSzádkczky Gyula : Verespatak kőzeteiről . . . ___ . . . ... . . . . . . 336 ' Dr. Vitális I stván: Észrevételek L őrenthey I mre dr. ú rnak «A tihanyi Fehér-

part pannoniai rétegeiről» írt cikkére _ ... ___ .. .. . ___ . . . . . . 363 Dr. L őrenthey I mre : Adatok a magyarországi pannoniai képződmények sztrati-

grafiájához. Válaszként Vitális I stván dr. úr cikkére . . . ... . . . 368 Dr. T aeger H . : Megjegyzések Vadász M. E.: «Taeger H., A Vérteshegység

földtani viszonyai»» című ismertetéséhez . . . . . . . . . . . . . . . . ... 373Dr. Vadász M. E . : Válasz Taeger dr. úr megjegyzéseire . . . . . . 380Dr. Staff J ános: A jura-ammonitesek szifonális részaránytalanságáról ... 381K rizsó J olán: Kristálytani tanulmányok ___ ___ . . . . . . . . . 388Dr. Mauritz Bé l a : Pyrit Facebajáról ... ___ . . . . . . . . . ... . . . 394Dr. Mauritz Béla : A mesterséges Wollastonitról ___ . . . . . . ... . . . . . . 396 Dr. Sz. Szathmáry L ászló : Megjegyzés dr. Mauritz Béla «A mesterséges Wol-

lastonitról» című észrevételére . . . ___ ___ ___ . . . . . . . . . ___ . . . 399

Budapest geológiájához.

Dr. Schréter Zoltán : Barton emeletbeli numxnuliteses mészkő a Gellérthegyen 400Dr. Schréter Zoltán: A budai hegyek legrégibb képződménye . . . _ 401

I ro d a lo m .

A magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1907-ről. . . . . . . . . . . 402

I s m e r te té s .Dr. Böckh H ugó: Geologia H. k. . . . . . . . . . ___ . . . 409

T á r s u l a t i ügyek.Szakülés: 1909 június 2-án .._ ... ... . . . . . . . . . . _ .................... . 412Választmányi ülés: 1909 június á-án .. . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . 414

INHALT SV EKZE ICHN IS DES SUPPLEMENTS

Abhandlungen. Seilv

G aá l , S t e p h a n D r . : D a s V o r k o m m e n des te r t iäre n S a l z t o n e s i)n M a r o s ta l be i D é v a 4 1 5 v. S z á d eczk y , G yu l a D r . : Ü ber d ie G e s t e i n e v o n V e re a p a ta k . . . 43<iV it á l i s , S t e p h a n D r . : B e m e r k u n g e n z u r M i t t e i lu n g des H e r r n D r . I. L ő r e n t h e y :

«Ü b e r d ie p a n n o n i s c h e n B i l d u n g e n d es F e h é r p a r t b e i Tihany»» ___ . . . . 4f>4 L ő r e n t h e y , I . D r . : B e i t r ä g e z ur S t r a t ig r a p h ie d er p a n n o n i s c h e n B i l d u n g e n

U n g a r n s . (A ls E r w i d e r u n g a u f d e n A r t ik e l d e s H e r r n D r . S t e p h a n V itál is « B e m e r k u n g e n z. M it te i l , des H e r r n D r . J. L ő r e n t h e y : Ü b e r d ie p a n n . S c h i c h t e n d. F e h é r p a r t b e i T i h a n y » ) . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 7 0

T a e g e r , H ei n r ic h D r . : B e m e r k u n g e n z u d e m R e fe ra t v o n E . M. V ad ász ü b er «H . T a e g e r : D i e g e o l o g i s c h e n V e r h ä l t n i s s e d e s V é r t e s g e b ir g e s » F ö l d t . K öz l .B d . X X X I X . , H e f t 1— 2., J a n u a r — F e b r u a r 11)09. . . . . . . . . . . . . 4 7 9

V a d á s z , M. E . D r . : E n t g e g n u n g a u f d ie B e m e r k u n g e n d es H e r r n D r . T a e g e r 48 7 v. S t a f f , H a n s : Z u r S i p h o n a l a s y m m e t r i e der J u r a a m m o n i t e n . . . . . . ___ 4 8 9K r i z s ó , J . : K r i s t a l lo g r a p h i s c h e S t u d ie n ..... . 4 9 7M a u r i t z , B él a D r . : P y r i t v o n F a c e b a j a . . . __ . . . . . . . 5 0 3M a u r i t z , B éla D r . : Ü b e r d e n k ü n s t l i c h d a r g e s t e l l t e n W o l l a s t o n i t . . . 5 0 5v. SzATtíMÁRY, L a d i s l a u s D r . : E n t g e g n u n g a u f d ie B e m e r k u n g Dr. B . M a u r i t z ’

«Ü ber d e n k ü n s t l i c h e n W o l la s t o n i t » . . . . . . . . . . . . . . . ___ . . . 5 0 8 *

Zur Geologie von Budapest:

S c h r é t e r , Z .D r . . 'V o r k o m m e n v. b a r t o n i s c h e m N u m m u l i t e n k a l k a m G e l l é r t h e g y 5 0 9 S c h r é t e r , Z. D r . : D i e ä l te s te F o r m a t i o n d e s B u d a e r G e b ir g e s . . . . . . 5 1 0

Literatur.

J a h r e s b e r i c h t d er k g l . u n g a r i s c h e n G e o lo g i s c h e n R e ic h s a n s t a l t fü r 1907. _. . . . 5 1 2

Referat.v. B öckh H . : G e o lo g ia I I . . . . . . . . . . .... . . . . . . 5 2 0

Mitteilungen aus den Faohsitzungen der Ungar. Geologischen Gesellschaft.

2. J u n i 1 9 0 9 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 2 0

Intézetek, iskolák figyelm ébe IE l a d ó : A m. kir. Földtani Intézet összes kiadványainak majdnem teljes

sorozata (Évkönyv, Évi jelentések, Mitteilungen, alkalmi kiadványok, térképmagyarázó szövegek, térképek) valarpint a Földrajzi Közlöny alig hiányos sorozata. A térkép­magyarázó szövegeket kivéve, az összes könyvek gyönyörű kötésben. Bővebbet a Társulat titkári hivatalában, Bpest, VII., Stefánia-út 14.

A Magyarhoni Föld tan i Társulat (Budapest, VII., Stefánia-út 14.)

a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XIII.(1875 — 1881. és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait m éltányos áron megveszi.

Kérelem Tagjainkhoz!A Magyarhoni Földtani Társulat h a zá n k g eo lo g ia i és

rokon egyéb te rm észe ti r itk a s á g a in a k és szépségein ek m egvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik tenni Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 1 4 ) m ielőbb tudatni szíveskedjék, röviden megjelölvén, hogy m it ajánl a megvédésre és m ié r t.

A M a g y a r h o n i F ö l d t a n i T á r s u l a t k i a d v á n y a i n a k é s

a F ö l d t a n i K ö z l ö n y m e l l é k l e t e i n e k á r j e g y z é k e a z 1 9 0 8 . é v b e n .

> Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani 1 dr salat titkári hivatalában, Budapesten, V II ., Stefánia-út 14. sz., vagy K ilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten,

IV ., Váci-utca 32. sz.)

V e r z e i c h n i s d e r P u b l i k a t i o n e n d e r U n g a r . G e o l o g . G e s e l l s c h a f t .

( Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der Gesellschaft [ Budapest. 177., Stefánia-út 14.] oder durch den Universitätsbuchhändler Friedrich Kilidns Nach­

folger, [ Budapest, IV ., Vád-utca 32.] zu beziehen.)

Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mh. Földt. Társ. 1896. Budapest E l f o g y o t t —V e r g r i f f e n .

1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft lü r Ungarn. 1852 . . . 5 kor. — fill.2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft fü r Ungarn. I . Bd. 1856__ 15 « — «

A magyarhoni földtani társalat munkálatai. I. kötet. 1856 E l f o g y o t t - V e r g r i f f e n ,3. « « « « « II. kötet. 1863. . . . 15 « — «i. « « « « « III., IV. és V. kötet.

1867—1870. Kötetenként — pro Band ___ ___ . . . ___ ___ 10 « — •n. Földtani Közlöny. I—IV. évf. 1871— 1874. Kötetenként — pro Band 15 « — «6. « V—IX. « 1875—1879. f H iányos—Defekt)

Kötetenként — pro Band 2 « — «7. • « X. • 1880. K ö te tenkén t— pro Band .. ___ 15 • — •8 . • • XI. .« 1881. ( Hiányos — Defekt) ... ___ 2 « — *9. « • XII. • 1882. Kötetenként — pro Band 10 « — •

10. • • X III. « 1NN3. (H iányos — Defekt) ... 2 « — •11. « « XIV. • 1884. K ötetenként— pro Band ___ 4 « — »12. . o XV. . 1885. « « 6 « — •13. « * XVI. « IS86. « « 12 « — <•14. • XV11-XXXVII.« 1887—1907.« « ... 10 « .15. Földtani Értesítő 1— IIJ. « 1880— 1883.« * ... 4 « — •

A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainakbetüsoros tartalommutatója. — (General-Index sämtlicher Publi­kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 « — •

16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII—XXXII. kötetéhez. Dr. CholnokyJenő. 1903................ . . . . . . .. . . . . . . ... . . . . . . 5 « — •

17. Register zu den Bänden XXIII—XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E.v. Cholnoky. 1903. . . . .._ . . . . . . ___ . . . — . . . . . . .. . 5 « — •

18. Néhai dr. Szabó József arcképe ... . . . . . . . . . — ______ 2 « — •19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda­

pest 1897. . . . .. . . . . . . . . . . . . . __. . . . — . . . — 1 « 20 *20. Geologisch-montanistische Stadien der Erzlagerstätten von Rézbánya

iu S. O.-Ungarn von F. Posepny. 1874 . . . 6 « — «21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén

csoport. Dr. Koch Antal. 1900 .. . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 • — •22. Die Tertiärbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile.

II . Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900 . ... . . . ............ . 3 « — •23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 — ■ 60 «24. Geschichte der fünfzigjährigen Tätigkeit der. Ungar. Geologischen

Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 . __. _. . . . _._ . . . __. — « 60 *25. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub

Móric. 1905.... .._ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _.. . . . . . . 10 « — • Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln.Dr. Moritz Staub. 1905. . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . 10 « — •

26. A selmeczi bányavidék érctelér-vonulatai. (Die Erzgänge von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Színezett nagy geologiai té r­kép. Szöveggel együtt.) Geolog, mont. Karte in Großformat 10 • — •

27. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalógusa.Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes­ausstellung. Spezialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbauund Hüttenwesen) .. . . ._ . . . . . . ___ ___ . . . — « 4<> •

28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornél Chyzer. 1885 E l f o g y o t t — V e r g r i f f e n . 21). Les Eaux Minerales de la Hongrie. 1878 . . . . . . . . . . . . — .. . — kor. 2 0 fill. 3n. Egy új Echinolampas-faj. Dr. Pávay Elek . . . . . . . . . ___ — « 2<> •31. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasútvonal. Dr. Pávay E lek ... ... — « 20 ♦32. Évi jelentes. Magyár kir. Földtani Intézet 18S3. . . . . . . . . . . . . 4 « — •33. Jahresbericht der kgl. ungar. Geologischen Anstalt für 1883 . . . 4 « — •34. u «< « « « « « 1884 __ 4 « — *

fRANKUN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

XXXIX. KÖTET. 1909 OKTÓBER-DECEMBER. 10-12 FÜZET.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T .

EGYSZERSMIND

A M. KIR FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

SZERKESZTI

Dr. LŐRENTHEY IMREA t á r s u l a t t i t k á r a .

(K FÜZET TARTALMA A REISÖ LAPON.)

BUDAPEST, 1909.A M A G Y A R H O N I F Ö L D T A N I T Á R S U L A T T U L A J D O N A .

FÖLDTANI KÖZLÖNY.(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT

Z U G L E I C H

AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.

R E D I G I E R T VON

Dr. I. LŐRENTHEYSE KR E TÄ R DEI t G ES E L L S C HA F T .

( IN H A L T S V E R Z E IC H N I S 8. AUF D E R I N N E N S E IT E .)

BUDAPEST, 1909.

EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

v ______________________________________ _................................................. ......................)A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: B u d a p est , VII. kei'., S te fá n ia -ú t 14. sz á m ,

a h o v á m in d e n n e m ű p o s ta i k ü ld em én y c im z en d ő .

Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgenderAdresse eu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14.

A „F ö ld tan i K özlön y“ h avi fo ly ó ira t M agyarország fö ld tan i, ásván ytan i es őslénytani m egism ertetésére s a fö ld la?ii ism eretek terjesztésére. M egjelen ik havonként k é l vagy három nyolcadrét ívn y i tartalom m al. A M agyarhoni F ö ld tan i T ársu la t rendes ta g ja i 10 R év i d íj fejébe?i k a p já k . E lőfizetési ára egész év?'e 10 K .

A dijak a T ársulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.)kü ldendők be.

A közlem ények tartalm áért és a lakjáért egyedül a szerzők fele lősek .

A magyar leír. Földtani Intézet múzeuma a közönségnek d í j ta la n u l nyitva van miieden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10 —1-ig.

Más napokon , hétfő és péntek kivételével, délelőtt 1 0 —1-ig egy korona személyenkénti belépő d íj lefizetése után tekinthető meg.

Figyelmeztetés a z alapszabályok 18. §-ára:

«A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az

első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai

közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátrálékos tag fizeti.»

E F Ü Z E T TARTALMA.% Lap

Güll Vilmos II. titk. gyászjelet itése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523t

Értekezések.

Dr. K a d i c O t t o k á r : Paleolitos kőeszközök a hámori Szeleta-barlangból ___ . . . 524 Dr. K o r m o s T i v a d a r : Megjegyzés dr. Gaál István úrnak «A Marosvölgyi harmad-

időszaki sóagyag Déva melletti előfordulásáról» cimű cikkére.. . . . . . . ___ 540

Budapest (j col o ff iájához.Dr. K o r m o s T i v a d a r : Ujabb adatok az óbuda-ujlaki fönsik pleisztocén fau­

nájának ismeretéhez . . . . . . . . . . . . . . . ___ ___ . . . . . . 541 T i m k ó I m r e : Tsernozjom, rendzina és podzolos talajtípusok előfordulása

Budapest környékén . . . — ___ ___ ___ . . . ___ ___ . . . . . . 543

D r . P a p p K á r o l y : A geologia halottai 1909-ben . . . . . . . . . . . . 543

Ismertetés.

(1.) Comptes Rendus de la premiére conférence internationale geologique. - (2.) Vezető a m. kir. Földtani Intézet múzeumában. — Í3.) I n k e y B é l a : De la relation entre l’état propilitique des roches andésitiques et leursfilons mineraux . . . ___ ___ . . . . . . . . . . . . ___ ___ . . . 563

Irodalom.

il.) R o s i c k y V.: E in Beitrag zur Morphologie des Pyrits von Porkura. — (2.) R o s i c k y V.: Hessit von Botes in Siebenbürgen. — (3.) B a l k a y B é l a : uEin neues Berggesetz für Ungarn. . . . ___ . . . . . . ___ . . . . . . . . . . . . 573

Társulati ügyek.

Szakülések: 1909. nov. 3-án ........... . . . . . . . . .. — . . . 5741909. dec. 1-én . . . ___ . . . . . . — . . . . . . — 576

Választmányi ü lések: 1909. nov. 3-án ............................. . ___ . . . 5771909. dec. 1-én... . . . . . . . . . . . . . . . 57S

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTSSri l f*

W. Giill f - - . . . . .. ... ... .. . - - - - - - - - ... — - - - . ... r>7<>

A b h a n d lu n g e n .

K adi<5, Ottokar D r . : Paläolithische Steingeräthe aus der Szeletahöhle bei H ám or in U ngarn .. , . . . . . . ._. .... . . . . . . ___ . . . . . . . . . .... 580

Kormos, T heodor D r . : Bemerkung aus den Artikel des H errn Dr. St. Gaál «Das Vorkommen des tertiären Salztones im Marostal bei Déva»... . . . . . . . . . 598

Zur Geologie von Budapest:Kormos, T heodor D r . : Neuere Beiträge z. Kenntn. d. pleistozänen Fauna

des Plateaus v. Óbuda-Ujlak (Kiscell) . . . . . . . . . . . . ___ . _ _ _ 599T imkó, E merich : Tschernosiom-, rendzina- und podsolartige Bodentypen

in der Umgebung von Budapest . . . ___ . . . . . . . . . . . . ___ 601

R e fe ra t e .

(1.) Comptes'Rendus de la premiére conférence internationale agrogeologique. —(2.) F üh re r im Museum der königl. Geologischen Reichsanstalt. — (3.) B. v. I nkky : De la relation entre l’état propilitique des roches andesitiques et leurs Bims mineraux . . . ___ ___ . . . ___ . . . . . . . . . . . . 601

L i t e r a t u r .

(1.) V. Rosicky : Ein Beitrag z. Morphologie des Pyrits von Porkura. — (2.)V. Rosicky: Hessit v. Botes in Siebenbürgen. — (3.) v. B alkay B.: Ein neues Berggesetz für Ungarn . . . ___ ___ . . . . . . . . . 61 °2

M it t e i l u n g e n au s d e n F a o h s i tz u n g e n d e r U n g a r . G eo log ischen G ese l lsch a f t .

3. Nov. 1909.... . . . . . . — . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6131. Dezemb. Í909. . . . ___ ___ . . . . . . .... . . . . . . . . . . . . . . . __ 615

Intézetek, iskolák figyelm ébe!

E l a d ó : A na. kir. Földtani Intézet összes kiadványainak majdnem teljes sorozata (Évkönyv, Évi jelentések, Mitteilungen, alkalmi kiadványok, térképmagyarázó szövegek, térképek) valamint a Földtani Közlöny aliiz hiányos sorozata. A térkép­magyarázó szövegeket kivéve, az összes könyvek gyönyörű kötésben. Bővebbet a Társulat titkári hivatalában, Bpest, VII., Stefáuia-út 14.

A Magyarhoni Fö ld tan i Társulat (Budapest, VII., Stefánia-út 140

a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XIII.(1875 — 1881. és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait méltányos áron megveszi.

Kérelem Tagjainkhoz!A Magyarhoni Földtani Társulat h azán k geolog ia i és

rokon egyéb te rm észe ti r i tk a s á g a in a k és szépségeid te k m egvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 1 4 ) mielőbb tudatni szíveskedjék, röviden megjelölvén, hogy m i t ajánl a megvédésre és m ié r t .

N Y IL V Á N O S N Y U G T A T Ó .

(Öffentliche Quittierung.)

Tagsági , elöfüzetési, 7*Zi. oklevéldíjat füzettek 1909 junius 1-tőldecember 31-ig.

Hátralékos tagsági dijat 1908-ra fize ttek :G aál István, Déva; Leopold Andor, B udapest; Loczka József, B udapest; S tarna

Sándor, HodrusMnya.Tagsági díjat 1909-re fizettek :a) Budapest i rendes tagok: Asclier Antal, B auer Gyula, Budinszky Károly, E m se t

Kálmán, Erdős Lajos, F inger Béla, Frohner Román, Görög Gábor, H orusitzky Henrik, K ad ic Ottokár, Klein Gyula, Kormos Tivadar, László Gábor, Lázár Vazul, Legeza Viktor, Leidenfrost Gyula, Leopold Andor, Liffa Aurél, Lóczy Lajos, Löblovitz Zsigmond, Moesz Gusztáv, P in k e r t Ede, Pollák Lipót, Posewitz Tivadar, T. R o th Lajos, Rozlozsnik Pál, Schuller Alajos, Schwarz Ignác, Szathmáry László, T éry Ödöú, Treitz Péter.

b) Vidéki rendes t a g o k : B aum erth Károly, Felsőbánya; Bene Géza, A n in a ; Beüti Engelbert, Nadrág; Bibel János, Oravica, Böckh Hugó, Selmecbánya; Böhm Ferenc, Nagysármás; Csató János, Nagyenyed ; E ndrey Elemér, ó g y a l la ; Erdős Lipót, Plavisevicza; F arbaky István, Selmecbánya; Förster Elek, Gyulakeszi; G aál István, Déva; Gerő Nándor, Salgótarján; Gesell Sándor, Beszterczebánya; GIob Artúr, Cs íz ; György Albert, A nina; Gyürky Gyula, Ózd; H en rik Viktor, Petrozsény; H uber Im re, Kolozsvár; Hulyák Valér, E perjes; IUyés Tibor, Szováta; Inkey Im re br., R u s in ja ; J a h n Vilmos, N ad rág ; Jánk Sándor, R udóbánya; Jex Simon, Tata­b á n y a ; Joós István, D iósgyőr; Joós Lajos, Oláhláposbánya; K lekner László, Nagy- rőcze; Kocsis János, Kaposvár; Krausz Nándor, Rozsnyó; Lackner Antal, Óradna; M am usich Bódog, Szabadka; Mándy György, B aksa; Mossóczy Sándor, M arosujvár; N iagul Miklós, Temesszlatina; Nopcsa Ferenc br., U jarad; Obicsán Lázár, Karácsonyi­liget; K. P a u e r Viktor, Nagybánya; Pelachy Ferenc, Abrudbánya; B eitzner Miksa, Körmöcbánya; Réz Géza, Selmecbánya ; Richter Aladár, Kolozsvár; Roth Flóris, Petro­zsény; Ruzitska Béla, Kolozsvár; Schmidt Lajos, Vrdnik ; Schreiner János, Veszprém; Schuster Henrik, A rad ; Schwarz Adolf, Esztergom ; Sikora Gyula, Pécs-Bányatelep ; Singer Bálint, Nagymányok; Somogyi Aladár, Ujlót; Starna Sándor, Hodrusbánya ; Steiger Zsigmond, Aknaszlatina; Szellemy László, Felsőbánya; Szilády Zoltán, Nagy­enyed ; Teschler György, Körmöcbánya; Themák Ede, Temesvár; Tweraßer Károly, Karán - sebes ; Vaszary Mihály, Esztergom ; Veres József, Szélakna; W attenwyl Lipót br., Bori.

c) Magyarországon kívül lakó rendes t a g o k : Chesnais A., P a r i s ; Popescu- Vojtesti I., Bucu^esji.

d) R endes tagok joga iva l biró in téze tek : Pannonhalmi főmonostori könyvtár, Győrszentmárton; Felsőmagyarországi Rákóczi-Muzeum, K assa ; Egyetem Földrajzi

'Intézete, Kolozsvár; áll. kereskedelmi iskola, M isk o lc ; ref. főgimnázium, R im a ­szombat ; Orsz. Bányászati és Kohászati Egylet, Selm ecbánya; Szabadka sz. kir. v á ro s ; fürdőigazgatóság, Szováta.

ISlötizetési dijat 1909-re űzettek: Sóbányahivatal, Aknasugatag (II. f. év); Főbányahivatal, Aknaszlatina (II. f. év); áll. tanitóképzőintézet, B udapest ; M. kir. bányaiskola, F e lsőbánya ; áll. főgimnázium, M u n k á c s ; Sóbányahivatal, Rónaszék (II. f. év); áll. polg. fiúiskola, Szigetvár.

Oklevéldijat fizettek : Chesnais A., Paris; Felsőmagyarorsz. Rákóczi-Muzeum, Kassa; Frohner Román, B ud ap es t; Fürdoigazgatóság, Szováta; Görög Gábor, Buda­pest; Illyés Tibor, Szováta; Niagul Miklós, Temesszlatina; Obicsán Lázár, Karácsonyi­liget; R ich te r Aladár, Kolozsvár; Schm idt Lajos, V rd n tk ; Somogyi Aladár, Ujlót; Székány Béla, B udapest; Tweraser Károly, Karánsebes.

F R A N K U N - T Á R S U U T NYOMD ÁJ A .