Fogorvosi Szemle 2007/1

Fogorvosi szemlestomatologia Hungarica

A mAgYAr FogorvosoK egYesÜleTÉNeK HivATAlos KÖzlÖNYeAlapította: Dr. Körmöczi zoltán 1908-ban

100. évfolyam 1. sz. 2007. február

Főszerkesztő:

Dr. FejérDy Pál

Szerkesztő:

Dr. Hermann Péter

A szerkesztőbizottság tagjai:Dr. BaraBás józseF, Dr. Bánóczy jolán,

Dr. Boros ilDikó, Dr. DoBó nagy csaBa, Dr. Divinyi tamás, Dr. Fazekas anDrás, Dr. Fazekas árPáD, Dr. FáBián tiBor, Dr. gera istván, Dr. gyenes vilmos, Dr. HegeDüs csaBa, Dr. kaán miklós, Dr. kocsis s. gáBor, Dr. kovács áDám,

Dr. mari alBert, Dr. márton ilDikó, Dr. nagy gáBor, Dr. nagy katalin, Dr. nyárasDy iDa, Dr. orosz miHály,

Dr. PiFFkó józseF, Dr. scHiFF tamás, Dr. sculean, anton, Dr. suBa zsuzsanna, Dr. szaBó györgy,

Dr. szaBó gyula, Dr. tarján ilDikó, Dr. varga gáBor, Dr. vágó Péter, Dr. zelles tivaDar

Szerkesztőség:1088 Budapest, Mikszáth K. tér 5.

Fogpótlástani KlinikaTelefon/fax: 317-1094

kiaDja: a magyar Fogorvosok egyesülete

Megrendelhető a Magyar Fogorvosok Egyesülete Titkárságán1088 Budapest, Szentkirályi u. 40.

Előfizethető továbbá átutalással a Magyar Fogorvosok Egyesülete 11708001-20025782 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel

kapcsolatos reklamáció, információ: Tel.: 317-1622, fax/tel.: 317-1094 Külföldiek számára megrendelhető a terjesztőnél, a magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál

(1846 Budapest, Pf. 863), a Hírlapelőfizetési Irodákban (HELÍR) Budapest, XIII. Lehel út 10/a; levélcím: 1900 Budapest, és

vidéken a postahivatalokban, előfizethető továbbá átutalással a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság

119911011-02102799 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ külföldi előfizetők számára tel. (Budapestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonról nem hívható)

tel. (Pestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonon nem hívható); telefon (vidékről): 270-227; fax: 270-4894;

A példányonkénti eladási ára 500 Ft.

Index: 25 292HU-ISSN 0015-5314

Nyomta az Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme

TARTALOM

Dr. jász máté, Dr. varga gáBor, Dr. tótH zsuzsanna Az erosio dentium és a gastro-oesophagealis reflux betegség 3

Dr. szaBó gyula tamás, Dr. Herényi gejza, Dr. szaBó gyula

Növekedési irány előrejelzése teleröntgen analízissel Négy négyes extrakciós orthodonciai esetek kefalometriai vizsgálata. 11

Dr. Balaton gergely, Dr. tarján ilDikó, Dr. Balaton Péter, Dr. BaraBási zoltán, Dr. gyulai gál szaBlcs, Dr. nagy katalin, Dr. vajó zoltán

Orthodontiai és szájsebészeti terápia cleidocranialis dysplasia esetében 17

Dr. ujPál márta, Dr. BogDán sánDor, Dr. FülöP emese, Dr. BaraBás józseF Rheumatoid arthritis következtében kialakult temporomandibularis ízületi ankylosis ritka esete 23

Dr. szePesi márta, Bakó józseF, márton sánDor, Dr. BorBély János, Dr. HegeDűs CsaBa Hidrogélek szintézise és nyomási szilárdságuk vizsgálata 27

Dr.győrfi aDrienne, Dr. süveges iBolya, Dr. iványi iván, Dr. Fazekas árPáD A munkahossz meghatározásának gyakorlata a mindennapi endodontiában 33

MEgHÍvó 40

KÖNYvismerTeTÉs 41

KÖNYvismerTeTÉs 42

HÍREK 43

BESzáMOLó 44

Fogorvosi szemle n

Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest*Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék, Budapest**

Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest***

Az erosio dentium és a gastro-oesophagealis reflux betegség

DR. JáSz MáTé*, DR. vARgA gáBOR**, DR. TóTH zSUzSANNA***

A gastro-oesophagealis reflux betegség (gERD) és az erosio dentium (ED) gyakorisága a 21. századi európai, észak-amerikai társadalmakban meredeken emelkedő tendenciát mutat. A gERD multikauzális betegség, a szervi elváltozá-sok hátterében öröklött, anatómiai és idegi eltérések állnak, amihez számos magatartási tényező is csatlakozik. A be-tegség kapcsán a fiziológiásnál gyakoribb és hosszabb ideig tartó refluxos események következtében oesophagitis és supraoesophagealis tünetek alakulhatnak ki. Az akár a szájüregig feljutó sav a fogakkal kölcsönhatásba lépve demine-ralizációt okoz, ez az erosio dentium egyik formája. Klinikai vizsgálatokkal sikerült igazolni, hogy a gERD-ben szenvedő betegeknél szignifikánsan magasabb az ED előfordulási gyakorisága, mint a gERD-ben nem szenvedő populációban. Bebizonyosodott az is, hogy az ismeretlen okból előrehaladott fogkopást mutató páciensek között szignifikánsan gya-koribb a gERD, mint az ilyen fogkopást nem mutató kontrollnál. Ez utóbbi adat fontos üzenet a fogorvosoknak, hogy kiterjedt erozív elváltozások észlelése esetén minden esetben gondoljunk a háttérben fennálló, esetlegesen még nem is diagnosztizált gasztroenterológiai betegségre.

Kulcsszavak: erosio dentium, gastro-oesophagealis reflux betegség, erosio dentium diagnózisa, erosio dentium loka-lizációja, erosio dentium megelőzése

A fogkopás a magas fogászati és szájhigiénés kultú-rával rendelkező országokban egyre emelkedő elő-fordulási gyakoriságot mutat, csakúgy, mint a gastro-oesophagealis reflux betegség (gERD). A két kórkép kapcsolata ma már klinikai vizsgálatokkal bizonyí-tott ténynek tekinthető, bár az összefüggések számos apróbb részlete még nem tisztázott. Korábbi beszá-molónkban részletesen tárgyaltuk a fogkopások egyre gyakoribb előfordulásának okait [12]. Jelen közlemény célja a legelterjedtebb fogkopási forma, az erosio den-tium és leggyakoribb intrinsic okának, a gastro-oesophagealis reflux betegség kapcsolatának a bemutatása.

GASTRO-OESOPHAGEALIS REFLUX BETEGSÉG (GERD)

Definíció, klasszifikáció és epidemiológia

„A gastro-oesophagealis reflux betegség a felső gast-rointestinalis traktus komplex motilitászavarán alapu-ló kórkép, amelynek következtében a gyomor/duode-num bennék (refluxátum) a nyelőcsőbe, a szájba és a légúti rendszerbe jutva klinikai tüneteket (oesophage-alis és extraoesophagealis) és/vagy reflux oesophagi-tist okoz” [14].

A gastro-oesophagealis reflux betegség (gERD) a leg-újabb felmérések szerint igen elterjedt a 20–21. szá-

zadi jóléti társadalmakban. Egy reprezentatív németor-szági felmérésből az derül ki, hogy a lakosság kb. 20%-ában állnak fenn időnként refluxos panaszok, igaz, ezek több mint felében csak évente néhány alkalommal [23]. A hazai adatok is hasonlóak, a felnőtt lakosság körében 20–40% közötti gERD prevalenciát mutatnak, ami tar-talmazza a típusos (oesophagealis) és atípusos (extra-oesophagealis) tünetekkel jelentkező formákat is [14]. Egy új keletű multicentrikus japán tanulmányban az endoszkópos vizsgálat és/vagy a gERD tünetek meg-léte alapján a felnőtt populációban 17,9%-os gERD pre-valenciát találtak, ebből 7,1%-ban volt diagnosztizálható oesophagitis, 10,8%-nál azonban nem [20].

A gERD korszerű klasszifikációja a korábbi, kizárólag az endoszkópos elváltozáson alapuló beosztás megtar-tása mellett új kategóriát határozott meg, az oesophagi-tis nélküli reflux betegséget (NERD: Non Erosive Reflux Disease). Itt a betegség fennállása egy újabb vizsgáló-módszerrel, a 24 órás pH-metriával és/vagy a jellegzetes gERD tünetek meglétével igazolható, az elvégzett endo-szkópos vizsgálat azonban negatív, nem mutat elválto-zást [14].

Az új klasszifikációban az eseteknek csupán 35%-át teszik ki a reflux oesophagitises (ERD: Erosive Ref-lux Disease) betegek. (Korábban csak ezeket tartották gERD betegeknek.) A NERD aránya 60% körüli a reflux betegségen belül, tehát csaknem kétszerese az ERD-

érkezett: 2006. december 19.Elfogadva: 2006. december 25.

100. évf. 1. sz. 2007. 3–10.

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n�

nek. Kb. 5%-ra tehető a nyelőcső-hegesedéssel, -szű-külettel, hámmetapláziával járó szövődményes erozív reflux betegség (szövődményes ERD) aránya. A NERD és az ERD külön entitásnak tekinthető, egymásba nem alakulnak át. A szövődményes ERD nagy valószínűség-gel a gERD talaján alakulhat ki [14].

Patogenezis

A gERD multikauzális betegség, patogenezisében szá-mos tényező játszhat szerepet. A gastrooesophagealis reflux egészséges emberekben napjában többször elő-forduló fiziológiás esemény. Kórossá a frekvencia, illet-ve az expozíciós idő megnövekedésével válik. Reflux betegségben is összefüggés tapasztalható a szövődmé-nyek és a szubjektíve megélt panaszok súlyossága illet-ve a refluxos események gyakorisága és a savas beha-tás időtartama között [15, 21, 23].

A reflux gyakoriságát az alsó nyelőcső sphincter (lo-wer oesophageal sphincter LES) funkcionális és ana-tómiai állapota határozza meg. A LES tónus csökke-nésének lehet nyilvánvaló anatómiai oka, például a hiatus hernia. Ebben a kóros állapotban megszűnik a distalis nyelőcső intraabdominális elhelyezkedése, és a rekeszszárak alsó nyelőcsőre gyakorolt komprimáló hatása, mivel a LES „felcsúszik” a mellüregbe [15, 21, 23]. A gERD-es páciensek jelentős részénél azonban nem áll fent rekeszsérv. Ilyenkor a kóros állapotért a LES funkcionális zavara felelős. Ez a korábbi felfogással ellentétben általában nem a LES általános tónuscsök-kenésének, hanem a sphincter átmeneti ellazulásának (tranziens relaxációjának) a következménye.

A gyakoribb, átmeneti tónuscsökkenés oka egy vago-vagalis reflexív, aminek egyik legfontosabb aktiváló inge-re a gyomorfundus feszülése. Az ingerület a nucleus tractus solitariusban átkapcsolódva vezet a LES eler-nyedéséhez. Ez a felismerés megmagyarázta, hogy az elhúzódó gyomorürülés és a lefekvés előtti kiadós étke-

zés miért növeli meg a refluxos események előfordulási gyakoriságát gERD-ben és NERD-ben [15, 24].

A NERD etiológiáját és patogenezisét tekintve is hete-rogén csoport, pontos határaiban mind a mai napig nincs teljes konszenzus a gasztroenterológusok között [24]. A betegség kialakulásában különböző faktorok kaphat-nak szerepet. Ilyen a nyelőcső pH-metriával bizonyít-ható kóros savterhelése, endoszkópos elváltozás nél-kül. Egyes pácienseknél a nyelőcső igazolhatóan fizio-lógiás refluxtevékenységére adott hypersensitiv válasz okozza a panaszokat. A fiziológiás refluxtevékenység mellett, ám attól időben függetlenül fennálló panaszok hátterében általában pszichoszomatikus komponens is jelen van [24].

A fiziológiásan is előforduló, valamint a patológiás méreteket öltő reflux eliminálásáért az oesophagus cle-arance a felelős, meghatározva a savas behatás idő-tartamát. Az elsődleges clearance funkciót a nyugalmiclearance funkciót a nyugalmi funkciót a nyugalmi perisztaltika jelenti, ami rövid idő alatt eltünteti a nyelő-

csőből a savas gyomortartalmat. Kisebb mértékben a nyálnak is van clearance funkciója, amennyiben leöblíti és bikarbonát-tartalmával részben semlegesíti, pufferol-ja a maradék savat [15, 21, 24]. Az I. táblázatban össze-foglaltuk a gERD kialakulásában fontos tényezőket és az ellenük ható kompenzáló mechanizmusokat.

Tünetek

A gERD típusos tünetei a gyomor-, a retrosternális és epigastrialis terület égő érzése, valamint a savas regur-gitáció a garatba, esetleg szájüregbe. Fenti két tünet az esetek 75-80%-ában jelen van. A korábban atípu-sos tünetekként számon tartott epigastrialis fájdalom, hányinger, gombócérzés mellett az új gERD beosztás-ban supraoesophagealis megjelenési formaként került besorolásra a nem szív eredetű mellkasi fájdalom, kró-nikus köhögés, reflux asthma, bronchopneumonia, reg-geli rekedtség, globusérzés, posterior laryngitis, sinusi-

I. táblázat

A GERD kialakulását elősegítő és gátló tényezők

GERD kialakulását elősegíti GERD kialakulását gátolja

Elégtelen mennyiségű és összetételű nyál Nyál: öblítő - kimosó, pufferoló, bevonó hatása

Csökkent nyelőcső perisztaltika Nyelőcső perisztaltika

Elégtelen nyelőcső nyálkahártya szöveti rezisztencia Megfelelő nyelőcső nyálkahártya szöveti rezisztencia

Hiatus hernia LES intraabdominalis elhelyezkedése

Késleltetett gyomorürülés � gyomorfal-feszülés � nervus vagus aktivációja Fiziológiás dinamikájú gyomorürülés

� Alsó nyelőcső sphincter (LES) átmeneti relaxációja Megfelelő tónusú és működésű alsó nyelőcső sphincter (LES)

gyomornedv sósav- és pepszin-tartalma

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n �

tis maxillaris vagy az erosio dentium, melyek gERD-hez való viszonya korábban nem volt nyilvánvaló [30]. Ezek a megjelenési formák a gERD és NERD csoportban egy-aránt előfordulhatnak. Jelentős differenciál diagnosztikai problémát okozhatnak, ha a típusos gERD-es tüneteket elfedve uralják a klinikai képet [4, 21, 23, 30].

A legsúlyosabb szövődmények a reflux oesophagitis talaján alakulnak ki. A rendszeresen ismétlődő savár-talom következtében krónikus gyulladás, majd eróziók, pepticus fekélyek, vérzés, ritkán oesophagus perforáció,

hegesedés, motilitászavarok, később hámmetaplasia (laphám helyett ellenállóbb hengerhám keletkezik), ún. Barrett oesophagus alakulhat ki. A metaplasiás henger-hámban megjelenő dysplasia precancerosisnak tekint-hető, és sokszorosára emeli az adenocarcinoma kiala-kulásának valószínűségét [4, 21, 23, 30].

Diagnózis

A gastro-oesophagealis reflux betegség (gERD) diag-nózisa elsősorban a klinikumon, a típusos tünetek meglétén alapul. Ennek nyilvánvaló fogorvosi konzek-venciája, hogy akár az anamnézis felvételkor, akár a későbbiekben tárgyalásra kerülő fogazati elválto-zások észlelése esetén a fogorvosnak gondolnia kell a gasztroenterológus konzílium lehetőségére, szüksé-gességére.

Napjainkban a tünetek jelentkezése esetén a diag-nózis megerősítésére elsődlegesen használt módszer a PPI diagnosztikus teszt. A PPI (Proton Pump Inhi-bitor = proton pumpa gátló) a gyomor H+ szekrécióját gátló, a gERD kezelésében leggyakrabban használt gyógyszer. A teszt során a beteg a tünetektől függő-en 2–12 hétig kapja a fenntartó gyógyszeradag két-háromszorosát. Amennyiben ez a panaszok megszű-néséhez vezet, áttérnek a fenntartó gyógyszeradagra [34]. Az évtizedeken keresztül legfontosabb endosz-

kópos vizsgálat az elsődleges diagnosztikában vala-melyest háttérbe szorult, lévén a NERD esetén úgy-sem informatív. Természetesen a nyelőcső-elváltozást mutató „klasszikus” és szövődményes gERD esetén a morfológiai elváltozások vizsgálatában az endoszkó-piának továbbra is kiemelt szerepe van [21].

Nem rutin jellegű, kiegészítő vizsgálat a 24 órás pH-metria. Itt a LES fölé öt cm-rel elhelyezett pH elektród méri és regisztrálja a pH-változásokat, lehetővé téve a savterhelés mértékének és napszaki megoszlásának elemzését. A vizsgálatot például negatív endoszkópia esetén a NERD diagnózisának megerősítésére vagy műtéti kezelés eredményességének a megítélésére használják [24, 34]. Még szűkebb az alsó oesophagus sphincter nyomásmérésének a nyelőcső manometriá-nak az indikációs területe. A klasszikus radiológiai vizs-gálatok közül a bárium kontrasztanyag nyeletése a ref-lux direkt kimutatására, míg a kettős kontrasztvizsgálat

II. táblázat

A Smith és Knight fogkopási index (TWI) [31]

Fokozat Felszín Elváltozás

0 B / l / o / i∗ A zománcfelszín ép, szerkezete megtartott

C Szabályos nyaki kontúr

1 B / l / o / i A zománcfelszín elveszti intakt szerkezetét

C Szabályos nyaki kontúr minimális torzulása

2 B / l / o A zománcfelszín kopása miatt a dentin érintettsége a vizsgált felszín kevesebb mint 1/3-án

i A zománcvesztés következtében a dentin éppen érintetté válik

C 1 mm-nél nem mélyebb defektus

3 B / l / o A zománcfelszín kopása miatt a dentin érintettsége a vizsgált felszín több mint 1/3-án

i A zománckopása mellett a dentinvesztés, ami még nem érinti a pulpát, illetve a secunder dentint

C A hiány mélysége 1-2 mm között van

4 B / l / o A teljes zománcállomány elvesztése; vagy pulpa érintettség; vagy a secunder dentin láthatóvá válása

i Pulpa-érintettség; vagy a secunder dentin láthatóvá válása

2 mm-nél mélyebb kopás; vagy pulpa-érintettség; vagy a secunder dentin láthatóvá válása

∗ B=buccalis felszín; L=lingualis felszín; O=occlusalis felszín; I=incisalis felszín; C=cervicalis (buccalis) felszín


a LES helyzetének és az esetleges hiatus herniának a tanulmányozására ad lehetőséget. Ezek a vizsgálatok egyszerűségük és viszonylag alacsony áruk mellett sok esetben kellően informatívak, ezért napjainkban is elég gyakran használatosak [21, 23, 34].

Terápia

A korszerű szemléletű reflux terápia két pillére az élet-módbeli tanácsadás, valamint a gyógyszeres kezelés. Előbbi célja a gyomorürülés elősegítése, és a clearan-ce fokozása. Ez magában foglalja az ágy fejrészének megemelését, a szoros felsőtesti ruházat, valamint a hajolgatás mellőzését. Táplálkozási szokásokban fon-tos a lefekvés előtti időben az evés kerülése és a zsí-ros, fűszeres ételek elhagyása. A betegek megfelelő odafigyeléssel pontosan ki tudják szűrni azokat az éte-leket, amelyek a tüneteket provokálják [16].

A gyógyszeres terápiában a gyomor proton pumpá-ját gátló szerek használata a legelterjedtebb. Ez ugyan a reflux gyakoriságát és időtartamát sem befolyásol-ja, viszont a semleges tartományhoz közelíti a refluxá-tum pH-ját. A terápia bevezetése komplikációmentes

esetben a klinikai diagnózis felállítása után empirikusan történik. A pozitív PPI teszt után a kezelést a maximá-lis terápiás dózissal kezdik, majd fokozatosan a még hatásos szintre csökkentik (step down kezelési mód). A továbbiakban a gERD és NERD kezelése némileg eltér: előbbinél általában a kezdeti magasabb dózis után élethosszig tartó kezelésre van szükség. A NerD cso-portban a kezdeti „lökésterápia” után gyakran elegendő az igény szerinti (on demand) kezelés, ami a páciens-nek a panaszok jelentkezése esetén történő egyedi és egyéni gyógyszeradagolását jelenti [16].

EROSIO DENTIUM

A fogkopás (tooth wear) a fogak regresszív elváltozá-sa, a keményszövetek fizikai és/vagy kémiai hatásra bekövetkező krónikus és irreparábilis elvesztése. Nap-jainkban a leggyakoribb megjelenési forma az erosio dentium (ED), a fog keményszöveteinek savhatás, ritkáb-ban keláció következtében, baktériumok közreműködése nélkül kialakuló krónikus, körülírt, általában fájdalmatlan, patológiás elvesztése [1, 3, 9, 18, 25, 32].

Epidemiológia

Az epidemiológiai adatok meglehetősen nagy szórást mutatnak. Lussi és mtsai Svájcban készült felmérése szerint az erózió gyakorisága a 26–30 éves korosz-tályban 30%, míg a 45–50 éves korosztályban már 42,6% az érintettség [17]. Van Rijkom és mtsai a 11-12 éves korosztályban 3%-ban találtak eróziós fogkopást, amiből 0,3% volt mély Lussi indexe szerint, míg ugyan-ez a vizsgálat a 15-16 évesek között 30%-os illetve 11%-os értékeket mutatott [26].

Az erózió előfordulási gyakorisága jelentős emelke-dést mutat az elmúlt évtizedekben.

Az eróziót kiváltó sav eredete alapján megkülönböz-tetünk extrinsic és intrinsic eróziót. Napjainkban mind-két forma jelentős emelkedést mutat, amint arról egy korábbi közleményben részletesen beszámoltunk [12]. Az intrinsic erózió oka minden esetben a gyomorsav, ami leggyakrabban gastro-oesophagealis reflux beteg-ség kapcsán kerül a szájüregbe. Az ED patogenezisét, az élettani kompenzáló mechanizmusokat, megjelenési formákat, diagnosztikát és kezelést illetően szintén uta-lunk a korábban megjelent cikkünkre.

A fogkopás és így az erózió diagnosztizálása is klini-kai megfigyelésen alapuló indexek alapján történik. Nap-jainkban az egyik legelterjedtebben használt a Smith és Knight által leírt „Fogkopási index” (Tooth Wear Index – TWI) (II. táblázat) [31]. Az index előnye, hogy fogan-ként négy felszínt vizsgál, nullától négyig terjedő, ötfo-kozatú skálán. Így az eredmények értékelése némiképp utal(hat) az etiológiára, a domináns fogkopási tényező-re. Természetesen az index összetettsége megnöve-li a felvétel időtartamát, és csökkenti a reprodukálható-

1. ábra. gERD-es beteg extrém mértékű kopása a felső metszők palatinális felszínén. A kopásban a sav hatását

jelentősen fokozta, hogy az őrlő fogak hiánya miatt a páciens ezt a területet használta rágásra.

2. ábra. intrinsic eróziónál a palatinális felszín érintettsége mellett jellemző a metsző élek elvékonyodása,

aminek következtében hullámossá, „cakkossá” válnak.


ságot, némi gyakorlattal azonban ezek a hibák jórészt kiküszöbölhetőek.

A GERD és az ED kapcsolata

Bár az alábbiakban a gERD és az ED kapcsolatát fog-juk tárgyalni, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy „vegy-tiszta” erózióról soha nem beszélhetünk. A különböző fogkopási tényezők mindig párhuzamosan vannak jelen, gyakran egymás hatását erősítve. Különösen fontosak a savas behatáshoz kapcsolódó fizikai tényezők, melyek a demineralizáció miatt felpuhult fogszövetekben igen kiterjedt pusztítást vihetnek végbe [1, 6, 25].

A gERD és az ED kapcsolatával az utóbbi években több tanulmány is foglalkozott. A vizsgálatok [5, 7, 10, 11, 13, 19, 22, 28] egy kivételével [29] igazolták, hogy gERD-ben magasabb az ED előfordulási valószínűsé-ge, mint a kontroll populációban, tehát az erosio denti-um a gastro-oesophagealis reflux betegség egyik sup-

raoesophagealis manifesztációja lehet. A kapcsolat iga-zolásán túlmenően összefüggést mutattak ki a gERD

fennállásának ideje és az ED kialakulásának valószí-nűsége között [19]. Igazolták, hogy gERD esetén szig-nifikánsan kiterjedtebb fogkopás van jelen (magasabb TWI) a gERD-ben nem szenvedő egészséges kontroll-hoz képest [5, 7, 22, 28].

A parodontalis indexek nem mutattak összefüggést a gasztroenterológiai betegséggel egyik tanulmányban sem [11, 28, 29]. Ez nem meglepő, hiszen a parodontitis okozója a dentalis plakk, amiről az akvirált pellikulával együtt beigazolódott, hogy védelmet jelentenek a sav-hatással szemben [2].

Bár korábban beszámoltak a szájüregi nyálkahártya gERD-hez kapcsolódó elváltozásáról, fekélyekről [33], a klinikai vizsgálatok közül ezt egynek sem sikerült iga-zolnia [11, 19, 29]. Silva és mtsai a szájpadi hám mor-fometriás vizsgálata során az epithel vastagságában, a bazális és apikális felszínek arányában, valamint a fib-roblastok számában találtak szignifikáns különbséget a gERD-es és az ebben nem szenvedő kontroll csoport között [29]. Ennek klinikai jelentőségét azonban maguk a szerzők is megkérdőjelezik.

Az ED-s betegek pH-metriás vizsgálatakor azt találták, hogy 24 óra alatt szignifikánsan hosszabb ideig volt az oesophagus pH a patológiás tartományban (pH<4), az átlag populációhoz képest [5, 28, 8], kivéve Meurman és mtsai 1994-ben közölt tanulmányát [19]. Ez az ered-mény azt jelenti, hogy a gERD az ED egyik kóroki ténye-zője lehet.

A savas nyelőcső állapothoz direkt módon kapcso-lódó szájüregi pH-csökkenést ugyan nem sikerült re- gisztrálni, de a nyelőcsőben ismétlődően észlelt ref-luxos epizódok a szájüregi pH elhúzódó, igaz, mérsé-kelt csökkenését okozták [8]. Szignifikánsan magasabb volt a gERD-hez kapcsolódó szubjektív gasztrointesz-tinális panaszok előfordulási gyakorisága is az ED-t is mutató gERD betegek csoportjában, az ED-t nem mu-tató gERD-es kontrollhoz képest [10, 28]. Ez ismét az általános anamnézis fontosságára hívja fel a figyelmet.

Lényegesen kevésbé egységesek a gERD, ED és a nyálparaméterek kapcsolatait vizsgáló eredmények és értékelésük. A legfőbb probléma az, hogy a szerzők többsége a gERD nyálszekrécióra, pufferkapacitásra gyakorolt hatását vizsgálta. véleményünk szerint ez a megközelítés nem teljesen helyes. A gERD ép kompen-záló mechanizmusokat feltételezve legfeljebb a szekré-ció és a pufferkapacitás mérsékelt növekedését okoz-hatja (ez a water-brash – nyálfolyás jelensége), amit Sil-va és mtsai le is írtak [29]. Így érthető, hogy miért nem talált szignifikáns különbségeket a legtöbb szerző a nyál-szekréció és a gERD kapcsolatának vizsgálata során [8, 11, 19, 28].

A pufferkapacitás vizsgálata során Gudmundson és mtsai az ED-hez kapcsolódó szignifikáns pufferkapaci-tás csökkenést találtak [8], míg Meurman és mtsai, vala-mint Järvinen és mtsai nem szignifikáns csökkenést írtak le [11, 19]. Schroeder és mtsai egyáltalán nem találtak kóros pufferkapacitást az ED-s betegek között [28].

3. ábra. Erózióban gyakran érintettek az alsó rágófogak okkluzális felszínei. A fizikai fogkopási tényezők szerepe

okkluzális kopás esetén sosem hanyagolható el. Jelen esetben a premolárisok rágófelszínén látható,

dentinbe terjedő bemélyedés, valamint a 38 fogban lévő kompozit tömés „kiemelkedése”

a savas komponens dominanciájára utal. A tömések „kiemelkedésének” oka,

hogy a savval szemben ellenállóbak, ezért a fog fokozatosan kikopik mellőlük, „kiemelkedésük” tehát csak látszólagos.


A nyálszekréció és a nyál pufferkapacitás az erózió elleni védekezés legfontosabb elemei. Järvinen és mtsai szerint a 0,1 mmol/l-nél alacsonyabb nyugalmi nyálszekréció önmagában 5-szörösre emeli az ED kialakulásának valószínűségét [10]. Arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a hatás összeadódik bármely más eróziót kiváltó hatással. véleményünk szerint ez kulcs-fontosságú dolog, amire eddig kevés figyelmet fordí-tottak. Ezt igazolják azok a vizsgálati eredmények is, melyek kimutatták, hogy az ismerten a nyálszekréciót csökkentő gyógyszereket (diuretikumok, β-blokkolók, antidepresszánsok) szedő betegeknél, gyakrabban ala-kult ki ED az ilyen medikációban nem részesülőkhöz képest [11, 19].

Fenti eredmények alapján úgy tűnik, hogy a szájüreg anatómiai adottságai és élettani funkcióinak intakt műkö-dése, illetve azok locus minoris resistentiae-i legalább olyan fontosak az erózió mértékének meghatározásá-ban, mint a sav eredete, szájüregben bejárt útja. ép kom-penzáló mechanizmusok mellett egy extrém savterhelés éppen úgy kiválthat eróziót, mint az átlagosat alig meg-haladó savterhelés a védekező mechanizmusok elég-telensége esetén.

Az erosio dentium lokalizációja

Az eróziók predilekciós helyeinek megítélése nem egy-séges. Különböző szerzők különböző faktorok elsődle-ges szerepét hangsúlyozzák, és eszerint részben eltérő felszíneket határoznak meg predilekciós helyként, leg-többjük azonban egyetért abban, hogy intrinsic ED ese-tén a leggyakrabban és legnagyobb mértékben a felső frontfogak palatinalis területe érintett (1. ábra) [3, 7, 11, 18, 27, 28].

További fontos predilekciós helyek: az alsó őrlőfogak buccalis felszíne [3, 7, 9, 27], valamennyi fog incisalis- (2. ábra) [28] és okkluzális felszíne (3. ábra) buccalis nyaki laesiok intrinsic sav esetén [7, 27]. A legkevésbé érintett területek az alsó fogív lingvális felszínei [3]. Ebben fontos szerepet játszik az itt nyíló Wharton-vezeték, ami állan-dóan nyálban úsztatja ezt a területet, ami a sav gyors közömbösítését teszi lehetővé

Imfeld úgy véli, hogy a sav szájüregben bejárt útja határozza meg az ED mintázatát, ez pedig elsősorban extrinsic vagy intrinsic eredetétől függ. Főleg intrinsic ED esetén tartja predilekciós helynek a felső fogív (va-lamennyi fogának) palatinalis és okkluzális felszínét [9]. Hasonló vélemény olvasható Suba tankönyvében is [32].

Meurman és ten Cate arra figyelmeztetnek, hogy az összefüggés általában nem egyszerűsíthető le ilyen mér-tékben. Lussi és mtsai nyomán a savretenciót elősegítő szájüregi klinikai anatómiai tényezőkre hívják fel a figyel-met [18]. véleményük szerint a nyállal rosszul öblített zugokban hosszabb ideig „megbúvó”, nem közömbösített sav játszhat fontos szerepet az ED kialakulásában.

Amaechi és Higham in vivo képződött akvirált zománc-pellikula és az ED közötti összefüggést vizsgálták [2]. Arra a következtetésre jutottak, hogy a pellikula vas-tagsága a szájüreg különböző területein eltérő (legvé-konyabb a felső front terület palatinalis felszínén), az eD súlyossága pedig fordított arányban áll a pellikula vas-tagságával (legmagasabb TWI érték szintén ezen a fel-színen volt).

érdekes megfigyelést tettek Gregory-Head és mtsai. Igazoltan gERD-es betegeknél szignifikánsan maga-sabb fogkopást találtak, mint a nem gERD-es kontroll-nál, a fogfelszínek szerinti megoszlás azonban megegye-zett a két populációban [7]. Ez arra utal, hogy a fogko-pások életkorral járó természetes lefolyását felgyorsítja, de alapvetően nem változtatja meg a szájüregbe kerülő, átlagost meghaladó savterhelés.

A sav eredete, szájba kerülésének módja és ott bejárt útja tehát fontos, de nem az egyetlen tényező az ED lokalizációjának meghatározásában. Hasonlóan fon-tos szerep jut a védekező mechanizmus funkcionális állapotának, esetleges hiányosságainak. A különbö- ző lokalizációk esetén valószínűleg különböző arányban és hangsúllyal érvényesülnek a fent tárgyalt tényezők.

Az irodalmi adatokat áttekintve az erosio dentium és a gastro-oesophagealis reflux betegség kapcsolata vizs-gálati adatokkal megerősített tény. Bár az összefüggé-sek számos apró részlete még tisztázásra vár, a mindennapi gyakorlat számára néhány hasznos következ- tetést levonhatunk a rendelkezésre álló adatokból.

Mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk, hogy a fog-orvosnak több általános betegség diagnosztizálásában juthat fontos szerep. Ehhez az állandó továbbképzések és tanulás mellett elengedhetetlen a mindenkor korrekt, részletekbe menő anamnézis felvétel. A típusos pana-szok (savas regurgitáció, retroszternális-, epigasztriá-lis égő fájdalom) említésekor a fogorvos feltétlen vizs- gálja a fogak kopásos elváltozásait, és a legcseké-lyebb gyanú esetén irányítsa a pácienst szakember-hez. A fogorvosnak nem feladata a belgyógyászati be- tegségek pontos diagnosztizálása és kezelése, de komoly felelőssége van több betegség (gyanújának) a fel- ismerésében.

Fontos ezen kívül a gERD-es betegek szájhigiénés nevelése. A személyes szájhigiénében a savas epizó-dot követő időben a fogmosás helyett, a remineralizá-ciót elősegítő fluorid-tartalmú szájvizekkel történő öblí-tést javasoljuk. Célszerű lenne a gasztroenterológusok-kal kölcsönös kapcsolat kialakítása. Hosszabb távon az ambulanciákon frissen diagnosztizált gERD bete-gek rutinszerű fogászati szűrése és szervezett keretek között történő, hosszú távú fogászati gondozása.

Irodalom

1. Addy M, ShelliS RP: interaction between attrition, abrasion and erosion in tooth wear. In: luSSi A (ed): Dental Erosion Monogr Oral Sci. Karger, Basel 2006; 20: 17–31.


2. AMAechi BT, highAM SM: Dental erosion: possible approaches to prevention and control. J Dent 2005; 33: 243–252.3. AMAechi BT, highAM SM, edgAR WM, MiloSevic A: Thickness of Ac-quired Salivary Pellicle as a Determinant of the Sites of Dental Ero-sion. J Dent Res 1999; 78 (12): 1821–1828.4. BálinT A: A gERD szövődményei. In: SiMon l, lonovicS J, Tul-ASSAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gastrooesophagealis reflux beteg-ség (GERD) – emésztőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. Magyar gasztroenterológiai Társaság–Astra zeneca, Buda-pest, 2003; 43–53.5. BARTleTT dW evAnS dF, AnggiAnSAh A, SMiTh Bgn: A study of the association between gastro-oesophageal reflux and palatal dental erosion. Br Dent J 1996; 181: 125–132.6. dAviS WB, WinTeR PJ: The effect of abrasion on enamel and den-tine after exposure to dietary acid. Brit Dent J 1980; 148: 253–256.7. gRegoRy-heAd Bl, cuRTiS dA, KiM l, cello J: evaluation of dental erosion in patients with gastroesophageal reflux disease. J Prosthet Dent 2000; 83 (6): 675–680.8. gudMundSSon K, KRiSTleiFSSon g, TheodoRS A, holBRooK WP: Tooth erosion, gastroesophageal reflux, and salivary buffer capacity. Oral Surg Oral Med Oral Pathol Oral Radiol Endod 1995; 79: 185–189.9. iMFeld T: „Dental erosion. Definition, classification and links”. Eur J Oral Sci 1996; 104: 151–155.10. JäRvinen vK; RyTöMAA ii; heinonen oP: Risk factors in dental ero-sion. J Dent Res 1991; 70 (6): 942–947.11. JäRvinen v, MeuRMAn Jh, hyväRinen h, RyTöMAA i, MuRToMAA h: Dental erosion and upper gastrointestinal disorders. Oral Surg Oral Med Oral Pathol 1988; 65: 298–303.12. JáSZ M, vARgA g, TóTh ZS: Destruktív és protektív tényezők szerepe a fogkopások kialakulásában. Fogorv Szle 2006; 99: 223–230.13. linneT v, SeoW WK, connoR F, ShePheRd R: Oral health of chil-dren with gastro-esophageal reflux disease a controlled study. Aust Dent J 2002 jun; 47(2): 156–162.14. lonovicS J, SiMon l: A gERD definíciója, epidemiológiája és klasszifikációja. In: SiMon l, lonovicS J, TulASSAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) – emész-tőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. magyar gasz-troenterológiai Társaság–Astra zeneca, Budapest 2003; 17–21.15. lonovicS J: A gerD patogenezise. in: SiMon l, lonovicS J, Tu-lASSAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gastrooesophagealis reflux beteg-ség (GERD) – emésztőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. Magyar gasztroenterológiai Társaság–Astra zeneca, Buda-pest 2003; 23–28, 30–32.16. lonovicS J, SiMon l: Terápiás irányelvek típusos tünetek ese-tén. in: SiMon l, lonovicS J, TulASSAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gas-trooesophagealis reflux betegség (GERD) – emésztőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. magyar gasztroenterológiai Tár-saság–Astra zeneca, Budapest, 2003; 93–104.17. luSSi A, SchAFFneR M, hoTZ P: Dental erosion in a population of swiss adults. Community Dent Oral Epidemiol 1991; 19: 286–290.18. MeuRMAn Jh, Ten cATe JM: Pathogenesis and modifying factors of dental erosion. Eur J Oral Sci 1996; 104: 199–206.19. MeuRMAn Jh, ToSKAlA J, nuuTinen P, KleMeTTi e: oral and den-tal manifestation in gastroesophageal reflux disease. Oral Surg Oral Med Oral Pathol 1994; 78: 583–589.20. MiShiMA i, AdAchi K, ARiMA n, AMAno K, TAKAShiMA T, MoRiTAni M, éS MTSAi: Prevalence of endoscopically negative and positive gastro-esophageal reflux disease in the Japanese. Scand J Gastroenterol. 2005; 40: 1005–1009.21. MiSieWicZ J: A gastro-oesophagealis reflux betegség klinikai ké-zikönyve. Life Science Communications Ltd, London, 1999; 1–10.22. MunoZ Jv, heRReRoS B, SAnchiZ v, AMoRoS c, heRnAndeZ v, PAS-cuAl i éS MTSAi: Dental and periodontal lesions in patients with gas-tro-oesophageal reflux disease. Dig Liver Dis 2003 Jul; 35 (7): 461–467.23. MülleR-liSSneR, S, STARlingeR M KoelZ hR: Refluxbetegség. Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest, 1992; 10–22, 26–40.24. PAPA A, uRgeSi R, gRillo A, dAneSe S, guglielMo S, RoBeRTo i éS

MTSAi: Pathophysiology, diagnosis and treatment of non-erosive re-flux disease (NERD). Minerva Gastroenterol Dietol 2004; 50: 215–226.25. PicKleS MJ: Tooth Wear. In: ducKWoRTh RM (ed): The Teeth and Their Environment. Monogr Oral Sci. Basel, Karger, 2006; 19: 86–104.26. vAn RiJKoM hM, TRuin gJ, FRencKen Je, Konig Kg, vAn ‚T hoF MA, BRonKhoRST eM éS MTSAi: Prevalence, distribution and background variables of smooth-bordered tooth wear in teenagers in the hague, the Netherlands. Caries Res 2002; 36: 147–154.27. RoBB nd, SMiTh Bgn, geidRyS-leePeR e: The distribution of ero-sions in the dentitions of patients with eating disorders. Br Dent J 1995; 178: 171–175.28. SchRoedeR Pl, FilleR SJ, RAMiReZ B, lAZARchiK dA, vAeZi MF, RichTeR Je: Dental erosion and acid reflux disease. Ann Int Med 1995; 122: 809–815.29. SilvA MA, dAMAnTe Jh, STiPP Ac, TolenTino MM, cARloTTo PR, Fleu Rn: gastroesophageal reflux disease: New oral findings. Oral Surg Oral Med Oral Pathol Oral Radiol Endod 2001; 91: 301–310.30. SiMon l: A gERD klinikai tünetei. In: SiMon l, lonovicS J, TulAS SAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) – emésztőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. Magyar gasztroenterológiai Társaság–Astra zeneca, Budapest, 2003; 35–37.31. SMiTh Bg, KnighT JK: An index for measuring the wear of teeth. Br Dent J 1984; 156: 435–438.32. SuBA ZS: A szájüreg klinikai pathologiája. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999; 63–65.33. Szőke J: A gERD fogászati vonatkozásai. In: SiMon l, lonovicS J, TulASSAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gastrooesophagealis reflux beteg-ség (GERD) – emésztőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. Budapest Magyar gasztroenterológiai Társaság–Astra ze-neca, 2003.34. WiTTMAnn T: A gERD diagnosztikája. In: SiMon l, lonovicS J, Tu-lASSAy ZS, WiTTMAn T (szerk.): A gastrooesophagealis reflux beteg-ség (GERD) – emésztőszervi és más szervrendszeri megjelenési formák. Budapest Magyar gasztroenterológiai Társaság–Astra ze-neca, 2003.

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n10

dR. JáSZ M, dR. vARgA g, dR. TóTh ZS:

Dental erosion and gastro-esophageal reflux disease

The prevalence of gastro-esophageal reflux disease (gERD), as well as that of dental erosion (DE), increases steeply in the 21th century societies of Europe and North America. gERD is a multicausal disease, with genetic, anatomical and neurological insufficiencies in the background, complemented with behavioral factors. In gERD, as reflux occurs more often and lasts longer than physiologically, the result is esophagitis and supraesophageal manifestations. The acid, which might even reach the mouth, interacts with the material of the teeth and demineralization, a form of dental erosion takes place. Clinical studies have proved, that in patients suffering from gERD dental erosion takes place significantly more often than in patients who do not. It was also confirmed that in patients with idiopathic dental erosion gERD is sig-nificantly more frequent than in the “uneroded” population. These data suggest that in case of extended dental erosion the dentist should think of a – possibly no yet diagnosed – gastroenterological disease.

Key words: dental erosion, gastro-esophageal reflux disease, diagnosis of dental erosion, localization of dental erosion, prevention of dental erosion

A Szegedi Tudományegyetem 12. kara: A Fogorvostudományi Kar

A Budapesti orvostudományi egyetem után a második szakosított fogorvosi iskola, 1960-ban, a Szegedi Tudományegyetemen, illetve annak jogelődjein a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, később Szent-györ-gyi Albert Orvostudományi Egyetemen a budapestitől eltérően nem önálló karként jött létre, hanem az egye-tem általános orvostudományi karának speciális oktató egységeként.

Az eltel idő óta Fogorvosdoktorok generációi és a szakma számos kiemelkedő vezetője szerezte diplomáját a szegedi iskolában.

A Fogászati és Szájsebészeti Klinika átalakulása és a Szegedi Tudományegyetem 12. önálló Karává válása hosszú, több évtizedes szakmai munka végeredményeképpen jöhetett létre, mely folyamatban heroikus részt vállaltak elődeim, vezetőtársaim és mindazon munkatársaim, akik az említett idő alatt hűséges munkájukkal segítették a Klinika, a Szak, majd a kialakult Kar fejlődését. Kiemelten említeném Fazekas András Professzor Urat, aki a karrá válás folyamatának kidolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett.

2007. január 1-je óta, a Fogászati és Szájsebészeti Szak és Klinika a Szegedi Tudományegyetem önálló kara-ként, Fogorvostudományi Kart alkotva folytatja munkáját.A Kari Tanács megalakulását követően egy hallgató-centrikus, és a nehéz gazdasági helyzet ellenére is jó oktatási, kutatási és betegellátási színvonalat produkáló, a társegyetemekkel jó szakmai és baráti kapcsola-tokat ápoló fogorvos-képző hely továbbépítését tűzzük ki célul. Ennek garanciája a rendelkezésre álló, szak-mailag felkészült, elkötelezetten dolgozó személyi állomány és növekvő reményünk az Egyetem által támo-gatott új Kari épület közeljövőbeni megvalósítására.

Dr. Nagy Katalin mb. Dékán

Fogorvosi szemle n

Pécsi Tudományegyetem Általános orvostudományi és egészségtudományi Centrum,általános Orvostudományi Kar, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Pécs

Növekedési irány előrejelzése teleröntgen analízissel Négy négyes extrakciós orthodonciai esetek kefalometriai vizsgálata

DR. SzABó gyULA TAMáS, DR. HERéNyI gEJzA, DR. SzABó gyULA

A Hasund-féle kefalometriai értékek fontos információt nyújtanak az állcsontok egymáshoz és a koponyához viszo-nyított elhelyezkedésükről, mind vertikális, mind szagittális irányban, valamint a mandibula várható növekedéséről. A szerzők célja a teleröntgen felvételek alapján a növekedési analízis megbízhatóságának vizsgálata volt. Tizennyolc, növekedési periódus alatt, 4 négyes extrakciót igénylő fogszabályozó kezelésen átesett gyerek adatait elemezték. A vizsgált gyerekek átlag életkora a kezelés megkezdésekor 10 év (8,5–11,5) volt. Az analízis során kapott növekedési értékeket a szerzők számítógépes program segítségével analizáltuk és hasonlítottuk össze.A vizsgálat eredménye szerint 14 esetben igazolódott az előrejelzés, 4 esetben ellentétes irányú állcsontnövekedést tapasztaltak.A vizsgálatok korlátai mellett arra a következtetésre jutottunk, hogy a Hasund-féle növekedési analízis megbízhatóan prognosztizál a mandibula várható fejlődési paramétereiben, a diagnóziskészítés lépései közül kihagyni nem szabad, a kapott információk fontossága miatt. A prognosztizált eredményt a kezelés során ellenőrizni kell.

Kulcsszavak: mandibula fejlődése, növekedési analízis, teleröntgen, Hasund-féle kefalometria, négy premoláris extrakció

A növekedés szó mindennapi szóhasználatban azt jelenti, hogy valaminek a mérete nő. Az állcsontoknál ezt úgy értelmezhetjük, hogy a növekedés során a maxilla és a mandibula frontális felszíne a koponyához képest előrefele és lefele helyeződik, anélkül, hogy frontális felszínükön csontfelrakódás történne.

Az állcsontok fejlődése összetett folyamat, melynek egyik típusa az áthelyeződés. Ekkor a csont egy felszí-nén folyó növekedés „eltolhatja” az egész csontot a ko- ponyához viszonyítva. A maxilla és a mandibula áthe-lyeződésének az oka különböző: a maxillát a koponya-alap aktív növekedése, míg a mandibulát a kondiláris fejlődés viszi előre.

A genetikusan meghatározott programhoz képest a mandibula fejlődésére, speciális elhelyezkedése követ-keztében – a koponya és a mellkas közé illeszkedik a rágóizmok és a nyaki izomzat közvetítésével – a kör-nyező izmok működése, tónus egyensúlya, az úgyne-vezett funkcionális mátrix is nagy hatással van.

A maxilla növekedésére elsősorban a „maxilláris su-tura szisztéma” van hatással, mely a vele szomszédos csontokkal együttesen alakítja ki a középarcot. A növe-kedés menetére a genetikai program van döntő befo-lyással [8]. Ezért lényeges a mandibula fejlődési ten-denciáját ismerni, mert fejlődésében több az előre nem várható változás lehetősége.

Björk implantációs vizsgálataival [1,10] mutatott rá, hogy a növekedés nem egyenletes, hanem szakaszos (1. ábra), ezért nehéz megállapítani, milyen csont-érett-

ségi stádiumban van épp a gyermek. A meghatározás-ra alkalmas a kéztőcsontokról készült röntgenfelvé-tel illetve összehasonlító testmagasságmérések, így viszonylag megbízhatóan lehet a változásokról nyilat-kozni.

érkezett: 2004. szeptember 20.Elfogadva: 2006. november 27.

100. évf. 1. sz. 2007. 11–15.

1. ábra. A növekedés mértéke az életkor függvényében [1]


A növekedés üteme függ továbbá az évszaktól (nyá-ron erőteljesebb, mint télen), napszaktól (éjjel kevés-bé, mint nappal), nemtől (lányoknál előbb fejeződik be, kb. a menstruáció rendszeressé válásáig, fiúk-nál később, az arcon a szőrszálak, bajusz megjelené-séig). A pubertás idején lezajló növekedési hullám a legkifejezettebb, leglényegesebb, mert ez az az idő,

amely legalkalmasabb a funkcionális fogszabályozó kezelések elkezdéséhez.

Irodalmi adatok alapján arra a következtetésre jut-hatunk, hogy a növekedés folyamata korunkban fel-gyorsult, és ezt az akceleráció fogalmával foglalták össze [5, 6]. Ma a serdülőkor kezdete kb. 12 éves kor körülire tehető, ellentétben a korábbi tapasztalatok-kal, melyek ezt kb. 16 éves korra tették. Ennek követ-keztében a funkcionális fogszabályozó kezeléseket is

korábban kell elkezdeni. A kezelés megkezdésének kedvező idejére lásd: gRABeR TM, RAKoSi T, PeTRovic Ag: Dentofacial Orthopaedics with Functional Appli-ances, ed 2. St. Louis, Mosby-year Book, Inc. 1997.

A mandibula hossznövekedésére jellemző, hogy növekedési centruma a kondilus és ezt egyedüliként

a kondiláris növekedése teljesíti. Másik befolyásoló faktor a miofunkcionális tényező – az állcsont felfüg-gesztésében szerepet játszó izmok: rágóizmok, mimi-kai izmok, nyelvcsont feletti és alatti izmok tapadása és működése, melyek a csonthártyán eredve, illet-ve tapadva lokálisan ható ingerek jellege szerint – a mandibula remodellálódását okozza, és csontátépü-

lést; csonttermelést illetve -lebontást indít el. Ennek mértékét nem, csak az irányát befolyásolhatják a kör-nyezeti tényezők.

A rotáció (2. ábra) olyan kompenzáló mechanizmus, mely a kondilaris növekedést és a mandibula előrehe-lyeződését próbálja egyensúlyba hozni. A rotáció irá-nya lehet előre (anterior) és hátra (poszterior) irányuló [10, 11].

A szagittális növekedés értékei változnak: a mandi-

bula szagittális növekedése disztális irányban a retro-moláris tájékon történik (3. ábra), mértéke molárison-ként 10-12 mm-es kb. 6 éves periódusokban.

vizsgálatunk célja a Hasund-féle fejlődésvizsgálat megbízhatóságának ellenőrzése vegyes fogazati kor-csoportban és a növekedési előrejelzés összehason-

2. ábra. A mandibula rotációs típusai: a) anterior rotáció jellemzői; b) poszterior rotáció jellemzői [4]

3. ábra. A mandibula retromoláris növekedése [4]

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n 13

lítása különböző időpontokban készült teleröntgen fel-vétel értékelések alapján.

A növekedési prognózist, a növekedés előrejelzési vizsgálatot, a kezelés kezdetekor készült teleröntgen felvétel kielemzésekor tudjuk felállítani. Az itt kapott értékek hasznos információkat tudnak nyújtani a fog-szabályozó kezelés során későbbiekben várható áll-csontfejlődésről, szkeletális nyitott vagy mélyharapás kialakulásáról, mely nagyban befolyásolhatja a gyer-mek növekedési periódusában indított állcsontortopé-diai, bimaxilláris, funkcionális kezelések kimenetelét.

Vizsgálati anyagok és módszerek

18 gyereket vontunk be a vizsgálatba (11 lányt és 7 fiút). átlag életkoruk a kezelés kezdetekor 8,5 és 11,5 év közötti. A gyerekeknek nem volt semmilyen örök-lött betegségük, fejlődési rendellenességük. Diag-nózis felállításakor alsó-felső primer fogtorlódás, ortognát arctípusban. A kezelési tervben mindegyik gyereknél a fogtorlódás megoldásához négy első premoláris fog extrakciója szerepelt. vizsgálatunk alapját a Hasund-féle növekedés előrejelzési táblá-zat képezte (I. táblázat). Az analízist a kezelés meg-kezdésekor és a kezelés során végeztük: a fogel-távolítások után, amikor a gyerekek párhuzamosan kivehető (alsó-felső retenciós lemez) vagy rögzített (linguál és palatinál ív készülék) retenciós készülé-ket kaptak. Ezek a fogszabályozó készülékek nem befolyásolták az állcsontok növekedésének irá-nyát, a növekedés ütemét, csak az állcsontokban lévő erupcióban lévő maradó fogak extrakció utá-ni előtöréséhez szükséges helyet tartották fenn. A te-

leröntgeneket átlagban fél–egyévente megismételtük, így betegenként 2 illetve 4 felvételt készítettünk. A fel-vételek számítógépes kiértékelését a Smile for Win-dows 3.0 (Markella zsolt) fogszabályozási diagnoszti-kai elemző programmal végeztük. A korábbi adatokat a későbbiekkel szuperimpozíciós módszerrel – egy-másra vetítéssel – hasonlítottuk össze.

A növekedés előrejelzését a különböző időben ké-szült teleröntgen felvételek értékelésekor végeztük el és hasonlítottuk össze a valós elmozdulás irányával.

Eredmények

Az előre jelzett és a valós növekedési értékeket táblá-zatban összesítettük. A II. táblázat jobb oldali oszlopá-ban tüntettük fel, hogy sikerült-e előre jelezni a mandi-bula várható növekedési irányát.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy 14 eset-ben az előrejelzéssel megfelelő irányú állcsontnöveke-dést tapasztaltunk, 4 esetben ellentétes eredményt kaptunk. A kis számú eset ellenére azt találtuk, hogy a Hasund-féle növekedési előrejelzés által kapott ered-mények 77,7%-ban (18 esetből 14 esetben) megegyez- tek a valós növekedési iránnyal. 4 esetben nem tudtuk előre jósolni az alsó állcsont növekedési irányát.

Megbeszélés

A betegcsoportunkról elmondható, hogy a gyerekek vegyes fogászati alapellátástól illetve iskola-fogorvo-soktól kapott fogszabályozási beutalóval érkeztek az osztályunkra, majd a diagnózis felállítása után csak azokat a gyerekeket vontuk be a vizsgálatba, akiknél maximális együttműködést tapasztaltunk mind a gye-rek, mind a szülő részéről a fogszabályozás teljes ideje alatt. A kezeléseken a pontos megjelenés, a kivehe-tő fogszabályozó készülékek megfelelő idejű viselése biztosított volt.

A vizsgálat során Hasund-féle kefalometriával végeztük a teleröntgen felvételek elemzését. A Has-und-féle koncepció lényege az egyszerűség és az egyéni esetre való alkalmazhatóság. A fogszabályo-zó kezelés során nem egy úgynevezett statisztikai középértékű arc elérését célozzuk meg, hanem az adott arctípuson belül (retrognát, ortognát, prognát) próbálunk mind szkeletálisan, mind dentálisan harmó-niát teremteni. A Hasund-féle analízis segít felállítani a kezeléssel elérendő célt, az állcsontok közötti harmó-niát. Az orthodonciai kezelésünk során meg kell vál-toztatnunk a fogszabályozó készülékekkel bizonyos arcfelépítési mutatókat, melyek a spontán növekedés-sel is változnak. Ezért figyelembe kell vennünk a keze-lési terv felállításakor a kefalometriai értékek a növe-kedés folyamán várható változását.

Mivel az analízis csak a mandibula paramétereinek alakulását képes prognosztizálni, a növekedési érté-kek befolyásoló tényezői közé tudjuk sorolni a maxil-la változásait, amit előre jelezni nem tudunk, tehát a sikertelenség egyik legfontosabb oka közé sorolhat-juk. Bizonyított a két állcsont egymásra hatása a növe-kedés során.

Az eredményekből következően elmondhatjuk, hogy az analízisnek fontos diagnosztikai értéke van a keze-

I. táblázat

A Hasund-féle növekedést előrejelzési táblázat [1]

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n1�

Név I. Tele rtg. II. Tele rtg. III. Tele rtg. IV. Tele rtg. Eredmények Előrejelzés

G. M. rotáció: 8 rotáció: 7 Gonion szög és N szög csökkentranszl.: 3 transzl.: 3 Harapási magasság nő IGEN

vertikális: N2 (88%) vertikális: N2 (86%) Mandibula anterior rotálódottM. R. rotáció: -1 rotáció: 0 Gonion szög csökken és N szög nő

transzl.: 0 transzl.: 0 Harapási magasság csökken IGENvertikális: N1 (82%) vertikális: N1 (88%) Maxilla lefele rotálódott, mandibula változatlan

V. P. rotáció: 7 rotáció: 7 Gonion szög és N szög csökkentranszl.: 2 transzl.: 2 Harapási magasság csökken IGEN

vertikális: N1 (88%) vertikális: N1 (89%) Mandibula anterior rotálódottP. Sz. rotáció: -1 rotáció: 0 Gonion szög és N szög csökken

transzl.: -2 transzl.: -2 Harapási magasság csökken IGENvertikális: N1 (80%) vertikális: N1 (81%) Maxilla lefele, mandibula anterior rotálódott

Cs. Á. rotáció: 3 rotáció: 3 Gonion szög csökken és N szög nőtranszl.: 2 transzl.: 2 Harapási magasság nő IGEN

vertikális: N1 (87%) vertikális: N1 (86%) Mandibula anterior rotálódottF. N. rotáció: 4 rotáció: 4 rotáció: 4 Gonion szög és N szög csökken

transzl.: 1 transzl.: 2 transzl.: 1 Harapási magasság csökken IGENvertikális: T3 (104%) vertikális: T3 (104%) vertikális: T3 (107%) Mandibula anterior rotálódott

B. B. rotáció: 3 rotáció: 5 Gonion szög és N szög csökkentranszl.: 2 transzl.: 2 IGEN

vertikális: N1 (77%) vertikális: N2 (81%) Maxilla lefele rotálódott, mandibula felfeleB. A. rotáció: 6 rotáció: 5 rotáció: 7 rotáció: 4 Gonion szög nő és N szög csökken

transzl.: 2 transzl.: 2 transzl.: 2 transzl.: 1 NEMvertikális: T2 (100%) vertikális: T2 (94%) vertikális: T2 (93%) vertikális: T1 (100%) Mandibula posterior rotálódott

B. M. rotáció: -4 rotáció: -2 rotáció: -1 Gonion szög nő és N szög csökkentranszl.: -3 transzl.: -2 transzl.: -3 IGEN

vertikális: N1 (96%) vertikális: N2 (118%) vertikális: N2 (116%) Mandibula posterior rotálódottB. B. rotáció: -2 rotáció: -3 rotáció: -1 Gonion szög nő és N szög csökken

transzl.: 0 transzl.: 0 transzl.: 0 IGENvertikális: N1 (83%) vertikális: N1 (77%) vertikális: N1 (80%) Mandibula posterior rotálódott

B. K. rotáció: 1 rotáció: 3 rotáció: 0 Gonion szög és N szög csökkentranszl.: 0 transzl.: 1 transzl.: 0 IGEN

vertikális: T2 (97%) vertikális: T3 (92%) vertikális: T2 (90%) Mandibula anterior rotálódottK. A. rotáció: 5 rotáció: 5 Gonion csökken és N szög nőtt

transzl.: 3 transzl.: 0 IGENvertikális: T2 (97%) vertikális: T2 (96%) Mandibula anterior rotálódott

B. R. rotáció: 5 rotáció: 4 Gonion szög és N szög csökkenttranszl.: 3 transzl.: 1 IGEN

vertikális: N2 (84%) vertikális: N2 (87%) Mandibula anterior rotálódottK. J. rotáció: 6 rotáció: 4 Gonion szög és N szög csökkent

transzl.: 3 transzl.: 2 IGENvertikális: N3 (81%) vertikális: N3 (85%) Mandibula anterior rotálódott

F. Zs rotáció: -3 rotáció: -2 Gonion szög N szög nőtttranszl.: -2 transzl.: -2 IGEN

vertikális: N1 (76%) vertikális: N1 (75%) Mandibula posterior rotálódottP. R. rotáció: 2 rotáció: 1 Gonion szög N szög nőtt

transzl.: 2 transzl.: 2 NEMvertikális: N1 (83%) vertikális: N1 (82%) Mandibula posterior rotálódott

P. E. rotáció: 7 rotáció: 2 Gonion szög és N szög csökkenttranszl.: 3 transzl.: 2 NEM

vertikális: N1 (83%) vertikális: N1 (83%) Mandibula posterior rotálódottB. G. rotáció: 5 rotáció: 2 Gonion szög N szög nőtt

transzl.: 3 transzl.: 3 IGENvertikális: N2 (83%) vertikális: N2 (87%) Mandibula anterior rotálódott

Az előre jelzett és a valós növekedési értékek összehasonlítása II. táblázat

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n 1�

lési tervek készítésekor. Tisztában kell lennünk azzal, hogy orthodonciai kezelésünk során bizonyos mutatók spontán változhatnak a növekedéssel, melyek befolyá-solhatják a végeredményt, a kialakult okklúzió stabili-tását.

Ahogy azt vizsgálatunk eredménye is mutatta, az analízis során kapott értékek nem minden esetben egyeznek meg a valós növekedési iránnyal, ezért ered-ményeinket kb. évente ismételt teleröntgen felvételek elemzéseinek összehasonlításával tudjuk ellenőrizni.

Az orthodontiai kezelés sikeressége szempontjából fontos, hogy munkánkat leggyakrabban növekedésben lévő gyermekeken végezzük, így a kezelés befejezése-kor a növekedési folyamat még tart (interceptív ortho-dontia). Figyelembe kell venni, hogy az utolsó őrlőfo-gak csak a felnőtté válással egy időben illeszkednek okklúzióba, de változások vannak a temporo-mandi-buláris ízületben és a neuromuszkuláris rendszerben is. Ekkor alakul ki a végleges protetikai tér.

Az alsó állcsont az okklúziós viszonyok kialakításá-ban vezető szerepet tölt be azáltal, hogy az antagonis-ta fogak alul előbb törnek át, mint felül normális előtö-rési sorrend esetén [7, 8].

vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy a prog-nosztikus és valóságos növekedés mennyire esik egy-

be, kell-e a napi gyakorlat számára ezt a vizsgálatot elvégezni. Az eredmények bizonyítják, hogy a növeke-dés előrejelzése a kefalometriai módszerrel nélkülöz-hetetlen információt ad a kezeléstervezés és kivitele-zés számára.

Irodalom

1. hASund A, ReháK g: Cefalometria. medicina, Budapest, 1990.2. ReháK g, RiSKó R: Hasund orthodoncia. Savaria-Dent Kft., 1995.3. RiSKó R: Fogszabályozás. DOTE, 1985.4. SchMuTh g, Booy c: Kieferorthopädie I-II. Urban and Schwarzen-berg, München, 1988.5. MooRe Rn, MoyeR BA, duBoiS lM: Skeletal maturation and cranio-facial growth. Am J Orthod Dentofacial Orthop 1990; 98: 33–40.6. holTgRAve eA, KReTSchMeR R, MulleR R: Acceleration in dental de-velopment: fact or fiction. Eur J Orthod 1997; 19: 703–10.7. SAlZMAnn JA: Orthodontics in Daily Practice. lippincott Co., 1974.8. ePKeR Bn, STellA JP, FiSh lc: Dentofacial Deformities. mosby, 1996.9. SATo K, MiTo T, MiTAni h: An accurate method of predicting man-dibular growth potential based on bone maturity. Am J Orthod Dento-facial Orthop 2001; 120: 286–293.10. BJöRK A: Prediction of mandibular growth rotation. Am J Orthod Dentofacial Orthop. 1969; 55: 585–599.11. BJöRK A, SKilleR: Normal and abnormal growth of the mandible. Eur J Orthod 1983; 5:1.

dR. SZABó gy T, dR. heRényi g, dR. SZABó gy:

Predicting of growth tendency with cephalometry

Cephalometric research comparing orthodontic treatment cases with four premolar extraction

The Hasund cephalometry gives important information about the position of mandibula and maxilla to each other and to the cranium in horizontal and vertical plane, and about the expecting mandibular growth. The aim of the study was to examine the reliability of the Hasund growth analysis on the basis of cephalogramms. The data of eighteen children having been treated with four premolar extraction in the growing period were compared. At the start of treatments the children’s average age was 10 (8.5–11.5) years. Figures from the cephalometry were analysed by an orthodontic diag-nostic program. According to our results the predicting growth was justified in 14 cases and contraversary mandibular development was found in 4 cases.Beyond the limits of this study we concluded that the Hasund growth analysis gives mainly a reliable prognosis on pre-dicting mandibular development. In diagnostic procedures this analysis should be followed for a successful decision-making in treatment plan. However, during the orthodontic treatment the prognostic results have to be monitored by us-ing further cephalometric evaluations in a time-scales of a year.

Key words: mandibular development, growth analysis, Hasund cephalometry, four premolar extraction

Fogorvosi szemle n

Semmelweis Egyetem, gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, BudapestSemmelweis Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest*

semmelweis egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest** Szegedi Tudományegyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Szeged***

Svábhegyi állami gyógyintézet, Budapest ****

Orthodontiai és szájsebészeti terápia cleidocranialis dysplasia esetében

DR. BALATON gERgELy, DR. TARJáN ILDIKó, DR. BALATON PéTER, DR. BARABáSI zOLTáN**, DR. gyULAI gáL SzABOLCS*, DR. NAgy KATALINDr. NAgY KATAliN***, DR. vAJó zOLTáN****

A cleidocranialis dysplasia autosomalisan öröklődő, az egész csontvázrendszert érintő betegség, amelyet 93,5%-ban jellegzetes fogazati tünetek is kísérnek; késői fogváltás, szám feletti fogak, gyökérdilaceratio, ikerfog, microdontia, gó-tikus palatum, alacsony alsó arcmagasság, nagy gonionszög. A betegség kialakulásáért feltehetően az alfa-1 core-kötő faktor (CBFA1) gén a felelős, amely a 6-os kromoszóma rövid karján található. Szerzők 13 éves leánygyermek or-thodontiai és szájsebészeti terápiáját mutatják be cleidocranialis dysplasia esetében, melyre esztétikai és funkcionális problémák miatt került sor. A számfeletti fogcsírák eltávolítását, illetve fogak sorba állítását orthodontiai készülékkel, valamint a foghiányok ideiglenes pótlását végezték el a szerzők.A betegséggel kapcsolatos irodalom, valamint a kezelt eset alapján megállapítható, hogy az időben felismert betegség és összehangolt szájsebészeti és fogszabályozó kezelés eredményeként a betegség fogászati vonatkozásai sikere-sen orvosolhatók.

Kulcsszavak: Cleidocranialis dysplasia, szájsebészeti, fogszabályozási kezelés

Bevezetés

A Cleidocranialis dysplasia (CCD) ritka, autosomális dominánsan öröklődő betegség, amely az egész csontvázrendszer érintettségével jár [19]. Szá-mos elnevezése ismert: Cruoson-, Jansen-, Hane-da-, Hultranz- stb. szindróma [5]. A betegség első leírása 1871-ből, Scheuthauertől származik, jelen-legi elnevezését pedig Marie és Sainton adta 1898-ban [16, 12]. Főbb jellemzői a hypoplasticus, illet-ve aplasticus clavicula, lapos brachycephal koponya, kidudorodó frontális és temporális régióval, leke-rekedett gonion-szög, középarc hypoplasia, bra-chydactylia, distalis phalanx hypoplasia, craniá-lis suturák elhúzódó csontosodása, hallószervi, valamint légzőszervi rendellenességek és alacsony

termet [14]. Fogazati manifesztációi: késői fogváltás, számfeletti fogak, gótikus palatum (I. táblázat). A den-tális tünetek a kórkép 93,5%-ban jelennek meg [8] és teszik szükségessé a hosszan elhúzódó, többszöri szájsebészeti beavatkozásokat, valamint fogászati ke-zeléseket [11, 1]. Az előtört fogakon számos rendelle-nesség is látható; gyökérdilaceratio, ikerfog, microdon-tia, zománchypoplasia, secundaer cement hypoplasia és a cementoblastok teljes hiánya. [13, 4].

A CCD praevalenciáját 1/1 000 000-ra becsülik, de minden valószínűség szerint sok eset nem kerül diag-nosztizálásra, a tünetek variabilitása és a többi ske-letalis dysplasiával szemben észlelt viszonylag ritkán előforduló extra ossealis manifesztációk miatt [17, 10]. gyakori a familiáris előfordulás, Soule szerint az ese-tek 61%-ában [18]. A CCD-t minden etnikai csoportban észleltek már, és a nemek között azonos arány-

érkezett: 2006. április 18.Elfogadva: 2006. szeptember 28.

100. évf. 1. sz. 2007. 17–21.

I. táblázat

Cleidocranialis dysplasia főbb jellemzői

Fogazat Csontrendszer Légzőszerv HallószervElőtört és nem előtört számfeletti

fogak, persistáló tejfogak (< 15 év),

szájpadhasadék, Angle III, Angle II rendellenesség

Clavicula hypo- vagy aplasia, genua valga, osteoporósis,

clavicula pseudoarthrosis, scoliosis, dislocált csípő és váll, pes planus

Recurrens arcüreg-gyulladás, bronchitis

és pneumonia, asthma

Részleges hallás-vesztés, recurrens

gyermekkori fülgyulladás


ban fordul elő, bár irodalmi adatok apa–fiú-„öröklődés-ről” számolnak be [6].

A betegség kialakulásáért az alfa-1 core-kötő fak-tor (CBFA1) gén a felelős, mely a 6-os kromoszóma rövid karján található. A gén kilenc exonból áll, és az ebben keletkező mutációk (insertio, deletio, nonsen-se és missense mutációk) okozzák a CCD létrejöttét. A CBFA1 gén egy transkripciós faktort kódol, mely a praecursor sejtek osteoblastokká történő differenciá-lódását szabályozza, így működése elengedhetetlen a membrános és endochondriális csontképződéshez [20]. Japán szerzők a CBFA1 gén analízise során az R225W missense mutációját találták a 3-as exonbanmissense mutációját találták a 3-as exonban mutációját találták a 3-as exonban [15].

A betegséggel kapcsolatos jelenlegi tudásunk szin-te kizárólag egyedi esetismertetésekből, illetve néhány esetet tartalmazó esetsorokból származik. Célunk egy CCD esetének bemutatása és fogászati ellátásának ismertetése.

Esetismertetés

A 13 éves leánygyermeket szülei hozták a Semmel-weis Egyetem gyermekfogászati és Fogszabályozá-si Klinikára esztétikai és funkcionális problémák miatt

(1. ábra). Panaszai: étkezéskor nehezen tudott rágni, mivel tejfogai már nem voltak, és maradó fogai részben törtek elő, occlusiós egységet nem képeztek. Klinikai vizsgálat rendellenes occlusiót mutatott: kereszthara-pást, a szűk maxilla és gótikus palatum miatt. A gyer-mek a két vállát össze tudta érinteni a clavicula hiánya miatt (2. ábra).

Az OP-felvétel megerősítette (3. ábra), hogy az évek óta fennálló probléma, a rendellenesen elhelyezkedő

1. ábra. Keresztharapás. Rések az alsó és felső metszők között

2. ábra. Aplasias clavicula


fogcsírák miatt gátolt fogváltásból ered. A mandibulá-ban torlódó teljes, illetve nem teljes értékű csírák aka-dályozták a fogváltás fiziológiás folyamatát. A csírák beékelődtek, így azokat a fogakat is eltérítették a csont- ban, amelyek jó irányban álltak. Ezért sok teljes értékű fog előtörése sem várható. Teleröntgen-analízis tág, hiányos koponyavarratokat és hypoplasticus orrcson-tot mutatott. Az NSBa és az ML-NL szög kisebb, vala-mint az incisalis szög nagyobb a normálisnál (4. ábra).

A beteg családi anamnéziséből kiderült, hogy édes-apja is CCD-ben szenved, így a betegséget feltehető-leg tőle örökölte a gyermek.

KezelésA kezelés megtervezésében egyaránt szükség volt

szájsebész, orthodontus és protetikus szakemberek együttműködésére. A jobb diagnózis és legmegfelelőbb kezelési terv elkészítésének érdekében, a koponyáról CT felvétel is készült. A kezelés célja mind a funkció, mind az esztétikum helyreállítása volt.

Szájsebészeti kezelésElső lépésben szájsebészeti beavatkozással minden olyan számfeletti fogat el kellett távolítani, amely a ma- radófog előtörését gátolta, illetve a corticalis csont elvé-konyítása az impactált fogak előtörésének meggyor-sítására. A 33 és 43-as fogak eltávolítására nem kerülhetett sor, a nervus mandibularis közelsége miatt. A csírák nagy része nem volt teljes értékű, ez meg-könnyítette a beavatkozást (5. ábra).

Ortodonciai kezelésCélja az állcsontok párhuzamos növekedésének elő-segítése, és a későbbiekben szükséges protetikai el- látás feltételeinek megteremtése volt. Rögzített fogpót- lás készítéséhez elegendő pillér és hely megteremtése, valamint a fogak tengelyállásának korrekciója szüksé- ges. A Teleröntgen és op felvétel, illetve modellanalí-zis után, a kezelést alsó y alakú tágítócsavaros lemez-zel kezdtük, melynek célja egyrészt a helyteremtés a kivehető részleges protézis számára (étkezésének megkönnyítésére). Másrészt célunk, a helyfenntartás, az előtörő fogak részére és a 36, 46 fogak distalizálá-sa volt. A korábban helytelenül, nem megfelelő időben végzett tejfog extrakciók következményeként nagy-

3. ábra. Számfeletti fogak és csírák a mandibulában

4. ábra. Nem záródott sutura és hypoplasiás orrcsont


fokú szűkület alakult ki (6. ábra). A keresztharapás megszüntetésére felső típusos tágítócsavaros lemezt kapott a gyermek.

Megbeszélés

A CCD craniofaciális és skeletális tünetei igen nagy variabilitást mutatnak [9]. Golan beszámolt CCD ese-tében, kifejezett Rubinstein–Taybi-szindrómára utaló tünetekről. A diagnózist csak molekuláris genetikai analízis alapján tudták elkülöníteni [7]. Paciensünknél a CCD-re tipikusan jellemző craniofaciális és skeletá-lis tünetek is jelen voltak, így egyértelművé tették a diagnózist.

A CCD-s pácienseknél fontos az időben elkezdett kezelés, mert fiatal korban a növekedés üteme, illetve a csont szerkezete az átlagtól számottevően nem tér el. A pubertás korban azonban rohamos növekedés indul meg, és bizonyos tünetek csak ebben az időben manifesztálódnak [10]. Alacsony alsóarc-magasság alakul ki, nagyobb goniális szög, és ebből következő erőteljes mandibularis inclinatió és prognathia. Irodal-

mi adatok szerint a mandibula deformitása a legjelleg- zetesebb tünet, esetünkben még a nagyobb gonion szög nem jelent meg. Ennek feltehető oka, hogy a gyermek a pubertáskor kezdetén van. A mandibula horizontális irányú növekedését tapasztaltuk, ami jel-lemző a betegségre. A maxilla vertikális irányú növe-kedést nem mutat. Ez részben annak is köszönhető, hogy a maradó fogaknak nincs előtörési hajlama az osteoblast sejtek alacsony aktivitása miatt. Ez bizony-talanná teheti a kezelés kimenetelét. További nehéz-séget jelent, hogy a fogváltás teljes időtartama alatt kivehető készülék szükséges, melynek cseréje az átlagosnál gyakrabban várható a nem tipikus előtöré-si irányok miatt. A kivehető készülékkel történt keze-lés után rögzített készülék alkalmazása indokolt a fog-ívek korrekciójának befejezéséhez. Elischer és Botyik ugyanezt a következtetést vonta le 20 éves nőbetegük esetismertetésekor [3].

Esetünkben az apa dentális rendellenességei hasonlóak voltak a lányáéhoz. Ez megegyezik Golan által találtakkal [6], aki szerint a dentális anomáliák öröklődnek leggyakrabban. Az édesapánál a koráb-ban végzett, nem indokolt extrakciók csak kombinált fogpótlás készítését tették lehetővé, és még most is vannak olyan fogai, amelyek nem törtek elő.

Távlati kezelési tervek: a felső fogív multiband keze-lése, valamint Delaire-maszk alkalmazása javasolt a progenia elkerülésére. Jelenleg a kezelés kezde-ti fázisánál tartunk, a páciens és szülei lelkiismere-tes együttműködésével azonban hosszú távon sikeres befejezésre számítunk.

Eredmények

Az időben elkezdett és tervezett, különböző szakterü-letek képviselőinek team-munkában történő együttmű-ködésének segítségével elvégzett kezelés révén a be- tegség fogászati vonatkozásai sikeresen megoldhatók. A CCD diagnosztizálásakor ajánlatos a szülők figyel-mét felhívni a későbbiekben nagy valószínűséggel szükségessé váló szájsebészeti és fogszabályozási beavatkozásokra, és a kórképpel kapcsolatban meg-felelő ismeretekkel rendelkező centrumba irányítani a családot [2]. A betegséget nem megfelelően ismerő fogorvos ugyanis elkövetheti például azt a hibát, hogy tejfogakat távolít el a maradandó fogak előtörésének meggyorsítása érdekében. Ez azonban CCD-s beteg-nél, a betegség részét képező dentitio tarda miatt éve-kig tartó fogatlanságot eredményezhet. A fogáttörést sebészi feltárással sem lehet lényegesen gyorsítani. Irodalom

1. BecKeR A, luSTMAnn J, ShTeZeR A: Cleidocranial dysplasia. Part 1. general principles of the orthodontic and surgical treatment modality. Am J Orthod 1997; 111: 28–33.2. cooPeR Sc, FlAiTZ cM, JohnSTon dA, lee B, hechT JT: A natural his-tory of cleidocranial dysplasia. Am J Med Genet 2001; 104: 1–6.

5. ábra. Extractiokat követő OP felvétel

6. ábra. y alakú tágítócsavaros lemez szájban


3. eliScheR Z, BoTyiK M: A dysostosis cleidocranialis kombinált orto-donciai, sebészi és protetikai kezelése. Esetismertetés. Fogorv Szle 1980; 73: 161–164.4. FuKuTA y, ToTSuKA M, FuKuTA y, TAKedA y, yoShidA y, niiTSu J. éS MTSAi: Histological and analytical studies of a tooth in patient with cle-idocranial dysostosis. J Oral Sci 2001; 43: 85–89.5. gáSPáR l, KovácS K, oRoSZ M, KenéZ J, cSiBA á: Dysostosis clei-docranialis. Orvosképzés 1982; 57: 269–304.6. golAn i, BAuMeRT u, WAgeneR h, PReiSing M, loRenZ B, niedeRell-MAnn h. éS MTSAi: evidence of intrafamilial variability of CBFA1/rUNX2 expression in cleidocranial dysplasia- a famili study. J Orofac Orthop 2002; 63: 190–198.7. golAn i, BAuMeRT u, WAgeneR h, dAuWeRSe J, PReiSing M, loRenZ B. éS MTSAi: Atypical expression of cleidocranial dysplasia: clinical and molecular-genetic analysis. Orthod Craniofac Res 2002; 5: 243–249.8. golAn i, BAuMeRT u, hRAlA BP, MuSSig d: Dentomaxillofacial varia-bility of cleidocranial dysplasia: clinicoradiological presentation of sy-stemic review. Dentomaxillofac radiol 2003; 32: 347–354.9. golAn i, BAuMeRT u, hRAlA BP, SchAuMBuRgeR J, Wiech o, gRiFKA J. éS MTSAi: Symptomes and signs in cleidocranial dysplasia (CCD). Z Orthop Ihre Grenzgeb 2003; 141: 336–340.10. golAn i, BAuMeRT u, hRAlA BP, MuSSig d: early craniofacial signs of cleidocranial dysplasia. Int J Peadatr Dent 2004; 14: 49–53.

11. JenSen Bl, KReiBoRg S: Development of the dentition in cleidocra-nial dysplasia. J Oral Pathol Med 1990; 19: 89–93. 12. MARie P, SAinTon P: Sur la dysostose cléido-cranienne hérédi-taire. Rev Neurol 1898; 6: 835–838. 13. MiTchell l, MiTchell d: Oxford handbook of clinical dentistry. ox-ford University Press, 1992. 709.14. RiMoin dl: international nomenclature of constitutional diseases of bone. J Pediatr 1978; 93: 614–618. 15. SAKAi n, hASegAWA h, yAMAZAKi y, ui K, ToKunAgA K, hiRoSe R. éS MTSAi: A case of a Japanase patient with cleidocranial dysplasia possesing a mutation of CBFA1 gene. J Craniofac Surg 2002; 13: 31–34.16. ScheuThAueR g: Kombination rudimentarer Schlüsselbeine mit Anomalien des Schadels beim erwachsenen Menschen. Allg Wien Med Ztg 1871; 16: 293–295. 17. ShAiKh R, ShuSTeRMAn S: Delayed dental maturation in cleidocra-nial dysplasia. J Dent Child 1998; 65: 325–329.18. Soule, AB: Mutational Dysostosis. Bone joint Surg 1946; 28: 81–102. 19. SuBA ZS: A szájüreg klinikai pathológiája. medicina, Budapest, 1999. 26.20. Zhou g, chen y, Zhou l, ThiRunAvuKKARASu K, hechT J, chiTAy-AT d éS MTSAi: CBFA1 mutation analysis and functional correlation with phenotypic variability in cleidocranial dysplasia. Hum Mol Genet 1999; 8: 2311–2316.

dR. BAlATon g, dR. TARJán i, dR. BAlATon P, dR. BARABáSi Z, dR. gyulAi gál SZ, dR. nAgy K, dR.vAJó ZdR. nAgy K, dR.vAJó Z dR.vAJó Z

Orthodontic and oral surgery therapy in cleidocranial dysplasia

A cleidocranial dysplasia is an autosomal dominant inherited condition consisting of generalized skeletal disorder. As-cleidocranial dysplasia is an autosomal dominant inherited condition consisting of generalized skeletal disorder. As-sociated dental signs are present in 93,5%; failure of tooth eruption with multiple supernumerary teeth, dilaceration of roots, crown gemination, microdontia, high arched palate, midface hypoplasia, high gonion angle.The molecular- genetic analysis revealed a missense mutation in the CBFA1 gene located on chromosome 6p21, which is considered to be etiological factor for CCD.for CCD.Orthodontic and oral surgery therapy of a 13 year-old child with CCD was performed due to aesthetic and functional problems. The supernumerary germs were removed and the teeth were aligned with orthodontic appliances. Temporary functional rehabilitation was solved with partial denture.The presented case and the literature data support the importance of early diagnosis of CCD. The good collaboration of the orthodontic and maxillo-facial surgery specialists help achieve the correct rehabilitation of the patient. Key words: Cleidocranial dysplasia, oral surgery and orthodontic treatment


ElőzETES éRTESíTéS, MEGhíVáS

Ezúton értesítjük a fogorvosokat, a szakdolgozókat és az érintett cégek képviselőit, hogy ebben az évben ismét, immáron ötödik alkalommal kerül sor preventív fogászati témában

szakmai konferenciára nemzetközi részvétellel a Magyar Fogorvosok Egyesületének Prevenciós Társasága és

a gyermekfogászati Prevenciós Szolgálatrendezésében,

a MOK Fogorvosi Tagozata és a WHO Európai Regionális Irodája együttműködésével.

Kérjük, hogy a hagyományosnak mondható rendezvénysorozat következő időpontját már most jegyezze elő naptárában!

„Az orális egészség fejlesztése a 21. században”

5. Preventív Fogászati Konferencia 2007. november 9–10.

Budapest, Európa Konferencia Központ

A rendezvényhez két különböző témájú posztkonferencia kurzus csatlakozik.

A konferencia és a továbbképző kurzusok pontértékének meghatározása mind a fogorvosok, mind a szakdolgozók számára folyamatban van.

Az érdekelt cégek részére a konferencia programfüzetében hirdetési, és termékeik, kiadványaik népszerűsítésére kiállítási lehetőséget kínálunk.

A jelentkezéssel és a tudományos programmal kapcsolatos részletes tájékoztatás a Magyar Fogorvos és a Fogorvosi Szemle következő számaiban jelenik meg.

Információ: telefon/fax: 340-2953

e-mail: [email protected]

Mindenkit tisztelettel és szeretettel hív és vár a rendezőség.

Fogorvosi szemle n

Semmelweis Egyetem, Arc-állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest

Rheumatoid arthritis következtében kialakult temporomandibularis ízületi ankylosis ritka esete

DR. UJPáL MáRTA, DR. BOgDáN SáNDOR, DR. FüLöP EMESE, DR. BARABáS JózSEF

A szerzők egy rheumatoid arthritises beteg teljes szájzárat okozó, kétoldali, csontos temporomandibularis ízületi anky-losisának esetét és műtéti megoldását ismertetik. Ennek kapcsán röviden áttekintik a sokízületi gyulladásos betegség legfőbb jellemzőit.

Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, szájzár, temporomandibularis ízületi ankylosis

Bevezetés

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, szisztémás, isme-retlen eredetű, feltehetőleg autoimmun gyulladásos megbetegedés, amely elsősorban az ízületek synoviá-lis membránját érinti. Klinikai képe szerteágazó, előfor-dulási gyakorisága 1-2%, a nők aránya a férfiakhoz ké- pest 3:1. Az átlagéletkor a betegség kezdetekor 20–40 év, de bármely életkorban kezdődhet.

Az akut fázisban ízületi duzzanat és a gyulladás tünetei dominálnak.

A késői stádiumban ízületi deformitások alakulnak ki, a szervülés fibrotikus ankylosist is eredményezhet. Mind az akut, mind a krónikus fázisban az ízületek kö-rüli lágyrészek gyulladása az előtérben álló és az ízü-leti károsodás szempontjából meghatározó faktor [13].

A betegség leggyakrabban a csukló, a kéz- és lábujj ízületeit érinti, de az esetek 50%-ban a temporoman-dibularis ízületben (TMI) is klinikailag és radiologiailag észlelhető elváltozások jelennek meg. Leggyakoribb radiológiai tünet az ízületi rés beszűkülése, a fejecs erosiója. A klinikai jellemzők elsősorban a rágáskor jelentkező fájdalom, crepitáció és nyomásérzékeny-ség az ízület és a rágóizmok területén, melyet külön-böző mértékű szájnyitási korlátozottság kísér [2, 4, 8].

valódi, csontos ankylosis a kéz-láb ízületekben sem gyakori, egy időben mindkét állkapocsízületben pedig ritkaságnak számít [3, 13].

Esetismertetés

v. P.-né 62 éves nőbeteget az Országos Fizioterápiás és Reumatológiai Intézetből irányították klinikánkra rheumatoid arthritis következtében kialakult teljes száj-zár műtéti megoldása céljából.

Kórelőzményében magas vérnyomás és ischaemiás szívbetegség szerepel. Tizenkilenc éves korában, 1963- ban kezdődött RA betegsége, azóta kezelés alatt áll.

1985-ben bal térd arthrodesis, 1986-ban jobb térd arthroplasztika, 2003-ban jobb oldali, majd 2004-ben bal oldali csípőprotézis beültetés történt.

Szájnyitási korlátozottsága 8 éve kezdődött, a száj-zár 4 éve vált teljessé, azóta csak folyékony ételt tud fogyasztani.

A beteg gyakorlatilag mozgásképtelen. A vállak moz-gása beszűkült, fájnak, mindkét könyökben 60 fokos a flexiós kontraktúra. A csuklók alig mozgathatók, defor-máltak, az ujjakon a kisízületek, csontok nagy részben felszívódtak, deformáltak (1. ábra). A bal térd merev, a jobb térdben kb. 20 fokos mozgástartomány van. A bokák duzzadtak, fájnak, a lábfejek és láb kisízületek deformáltak.

Szájsebészeti státusz: szimmetrikus arc, nyaki nyi-rokcsomó nem tapintható. Teljes szájnyitási korláto-zottság, az állkapocsízületben mindkét oldalon fájdal-

érkezett: 2006. június 15.Elfogadva: 2006. október 25.

100. évf. 1. sz. 2007. 23–26.

1. ábra. Deformált kezek rheumatoid arthritisben


mat jelez. Duzzanat az ízületek környezetében nem észlelhető. Fogazata hiányos, szanálatlan (2. ábra).

Rtg.-felvételen kétoldali csontos ankylosis valószínű-síthető, melyet CT vizsgálattal egészítettünk ki. A CT-n mindkét oldalon csontos ankylosis ábrázolódott, a bal

oldalon kiterjedt meszes appositiókkal. A beteg gerinc-deformitása és fejének kényszertartása miatt a felvéte-lek készítése nehézségekbe ütközött, ezért a vizsgá-lati leletek korlátozott értékűek (3. ábra).

2006. április 24-én intratracheális narkózisban műtétet végeztünk. Az intubálás nasalisan, laryngofibe-roszkóp segítségével történt. Preauricularis (Kocher) metszésből tártuk fel az ízületeket. Eltávolítottuk mind- két oldalon az arcus zygomaticusszal és a koponya-alappal összecsontosodott fejecseket a környező cson-

2. ábra. Szájzárat okozó ankylosis

3. ábra. A kétoldali csontos ankylosis CT-képe

4. ábra. A járomívvel és a koponyaalappal összecsontosodott jobb oldali ízületi nyúlvány

5. ábra. A resecált bal oldali fejecs


tos konglomerátummal együtt, majd átvágtuk a pro-cessus muscularisokat is (4-5. ábra). Az osteotomiás résekbe a m. masseterből izomrostokat forgattunk és rögzítettünk.

A beteg szájnyitása jelentősen növekedett, a maxi-mális oralis apertura az alsó metszőél és a felső fogat-lan gerincél között mérve 31 mm (6-7. ábra). A posto-peratív szak eseménytelen volt.

Megbeszélés

A felnőttkori TMI ankylosisok oka többféle lehet: gyer-mekkorból visszamaradt kezeletlen esetek, fertőzés, a leggyakoribb azonban a trauma és a rheumatoid arthtritis. A RA betegek 1/3-a esetében a TMI elválto-zások az általános betegség első öt évében alakulnak ki, és kb. 50%-ban jelentkeznek mindkét oldalon [1, 9]. Az ízületi funkció beszűkülését követheti ankylosis, a rögzülés az esetek döntő többségében fibrotikus [13]. A betegség előrehaladott stádiumában a mandibula fejecse gyakran resorbeálódik. Ha az ízületi nyúlvány felszívódásos folyamata mindkét oldalt érinti, követ-kezményeként frontális nyitott harapás és microgenia alakul ki [6, 7, 11].

A rheumatoid arthritis extraarticularis manifesztációi érinthetik az oralis képleteket, a nyálmirigyeket, a sze-met, a tüdőt, a szív-érrendszert, a neuromuscularis apparátust [1, 10]. Esetünkben ilyen elváltozásokat nem találtunk.

Betegünknél az ízületi elváltozások domináltak: a kéz ujjainak ízületeiben és csontjaiban volt észlelhető nagy- fokú resorbtio. A TMI-ben azonban mindkét oldalon kiterjedt csontos ankylosis alakult ki, mely teljes száj-zárat okozott.

A műtét során több nehézséggel kellett szembenéz-nünk: az első a narkózis kivitelezése. Egyes szerzők „vak” intubálást, vagy tracheotomiát ajánlanak ilyen helyzetekben [9]. Esetünkben a fiberoszkópos intu-bálás sikerrel járt, de ez nagy rutint igénylő beavatko-zás volt a beteg nyakának kényszertartása és rögzí-tettsége miatt. Tracheotomiát csak abban az esetben végeztünk volna, ha a fiberoszkópos módszerrel az intubálás nem sikerül.

A másik rizikót a kiterjedt csontos massza műtéti el- távolítása jelentette. Mivel a regiók feltárásakor az ere-deti ízület határai nem voltak felismerhetők, a csontos konglomerátum eltávolítása közben ilyen esetekben előfordulhat a koponyaüreg akcidentális megnyitása. A recidiva megelőzése céljából mindkét oldalon a fejecs és csontos környezetének eltávolítása után még a processus muscularist is resecáltuk, interpozitumként pedig temporális izomnyalábot alkalmaztunk. Interpo-zitumként szóba jöhet még alloplasztikus anyag, pl. Alo3 fejecs, vagy fém ízületi nyúlvány beültetése is. Ettől azonban kénytelenek voltunk eltekinteni a hosz-szan tartó műtét és a beteg rossz általános állapota miatt.

A műtét után mért 31 mm-es szájnyitás a klinikai gyakorlatban még jelentős mozgáskorlátozottságnak minősül, azonban esetünkben a kiterjedt kétoldali cson-tos ankylosis és az említett körülmények miatt nagyobb mértékű mobilizálást nem tudtunk végezni. A beteg a műtéti eredménnyel maximálisan elégedett volt.

A postoperatív szakban az aktív szájtornának fon-tos szerepe van az ízületi panaszok mérséklésében és a reankylosis megelőzésében [5, 12, 14]. Szerencsére

6. ábra. A beteg szájnyitása a műtét után

7. ábra. Pre- és postoperatív oP-felvétel


dR. uJPál M, dR. Bogdán S, dR. FülöP e, dR. BARABáS J:

Report of a rare case of temporomandibular ankylosis as a result of rheumatoid arthritis

The case and surgical treatment of a patient with rheumatoid arthritis causing bony ankylosis of the temporomandibular joint are presented. The main characteristics of polytarthritis are also surveyed.

Key words: rheumatoid arthritis, trismus, temporomandibular joint ankylosis

a fent ismertetetthez hasonló esetek nagyon ritkán for-dulnak elő. gyakrabban találkozunk olyan rheumatoid arthritises betegekkel, akiknek állkapocsízületi pana-szait konzervative tudjuk kezelni. A gyógyszeres és occlusiós terápia mellett a fizioterápiás módszereknek nemcsak a műtétek után, hanem a konzervatív keze-lésben is szerepük van.

Irodalom

1. AngyAl J, KeSZThelyi g: A temporomandibularis izület érintettsége rheumatoid arthritis esetén. Fogorv Szmle 2001; 94: 151–155.2. heleniuS lM, hAliKAinend, heleniuS i, MeuRMAn Jh, Kononen M, lei-RiSAlo RePo M, lindqviST c: Clinical and radiographic findings of the temporomandibular joint in patients with various rheumatic diseases. A case-control study. Oral Surg Oral Med Oral Pathol Oral Radiol En-dod 2005; 99: 455–463.3. KoBAyAShi R, uTSunoMiyA T, yAMAMoTo h, nAguRA h: Ankylosis of the temporomandibular joint caused by rheumatoid arthritis: a patho-logical study and review. J Oral Sci 2001; 43: 97–101.4. lARheiM T, SMiTh h-J: Rheumatic disease of the temporomandib-ular joint: MR imaging and tomographic manifestations. Radiology 1990; 175: 527–531.5. PuchneR R, KRennMAiR g: On the involvement of the temporoman-dibular joint in rheumatoid arthritis. Acta Med Austriaca 2004; 31: 18–22.

6. Reich Rh: Chirurgische Behandlung der Arthrose und chronischen Arthritis des Kiefergelenks. Fortschritte der Kiefer- und gesichtschirurgie Bd.35. Thieme Stuttgart New york 2000; 163–167.7. Reich Rh: Konservative und chirurgische Behandlungsmöglich-keiten bei Kiefergelenkerkrankungen. Mund Kiefer Gesichtschir 2000; 4: 392–400.8. SoSTMAnn M, Reich Rh, gRAPenTin d, lAngeR he: Klinische Studie zur rheumatischen Arthritis des Kiefergelenkes. Dtsch Zahnarztl Z 1990; 45: 70–74.9. SZABó gy: Szájsebészet, maxillofaciális sebészet. semmelweis Ki-adó, Budapest, 1999; 268–270.10. SZilágyi A, KeSZThelyi g, nAgy g, cSeh A, MAdlénA M: A Turner-szindróma stomatológiai vonatkozásai II. Orthodontiai rendellenes-ségek és a temporomandibularis izület néhány jellemzője. Fogorv Szmle 1997; 90: 235–240.11. TAMáS F: Juvenilis reumatoid arthritis okozta mikrogénia kétfázisú műtéti korrekciója. Fogorv. Szmle 1988; 81: 143–14612. TegelBeRg A, KoPP S: A 3-year follow-up of temporomandibular disorders in rheumatoid arthritis and ankylosing spondylitis. Acta Odontol Scand 1996; 54: 14–18.13. TieRney lM JR., McPhee SJ, PAPAdAKiS MA: Korszerű orvosi diagno-sztika és terápia. Melánia Kiadó, Budapest, 2000; 826–827. 14. WenneBeRg B, Könönen M, KAllenBeRg A: Radiographic chang-es in temporomandibular joint of patients with rheumatoid arthritis, psoriatic arthritis and ankylosing spondylitis. J Craniomandib Disord 1990; 4: 35–39.

KÖZLEMÉNY

Kérjük a Tisztelt Szerzőket, hogy ha közleményükhöz rajzokat, fotókat vagy nem Word-ben készült táblá-zatokat mellékelnek, akkor azokat külön, az eredeti file-ban (jpg, tiff, xls stb.) adják le. A kiadvány jó szín-vonalának érdekében ne illesszék be a Word dokumentumba, mert a feldolgozás könnyebb, és jobb minő-ségű lesz az eredeti file-ból.Együttműködésükben bízva, segítségüket előre is köszönjük!

A szerkesztőség

Fogorvosi szemle n

Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék*Debreceni Egyetem, Kolloid- és Környezet Kémiai Tanszék**

Debreceni Egyetem, Szociológia Tanszék***

hidrogélek szintézise és nyomási szilárdságuk vizsgálata

DR. SzEPESI MáRTA*, BAKó JózSEF**, MáRTON SáNDOR***, DR. BORBéLy JáNOS**, DR. HEgEDűS CSABA*

Jelen munka célja térhálós polimerek előállítása, valamint a szerzők által szintetizált hidrogélek összetételtől függő nyomószilárdságának vizsgálata volt. A térhálós szerkezetet fotoiniciált gyökös kopolimerizációval 2-hidroxietil-metakrilát (HEMA) monomer, poli(etilén-glikol)-dimetakrilát (PEg-DMA) térhálósító és antrakinon-2-szulfonsav nátriumsójának iniciátor felhasználásával ál-lították elő. A polimerizációt 30%-os monomeroldattal végezték, és ezen belül változtatták a HEMA: PEg-DMA ará-nyát.Munkájukban a térhálósító komponens arányának növelésével a gélek nyomószilárdságsága növekedett, ugyanakkor rugalmasságuk csökkent. A legkisebb eltérést az 50% HEMA: 50% PEg-DMA és a 25% HEMA: 75% PEg-DMA mo-nomer-összetételű gélek eredményei között tapasztalták. A legkevesebb mennyiségű térhálósítót tartalmazó hidro-gél nyomószilárdság értékeit találták a legkisebbnek (0,0475 MPa ± 0,0117). A legmagasabb PEg-DMA mennyiség a legmagasabb értékeket (0,1366 MPa ± 0,0546) eredményezte. Az egymáshoz közeli összetételű gélek nyomószilárd-sága szignifikánsan nem különbözik (p≥0,05).vizsgálataik alapjául szolgálhatnak későbbi kísérleteknek, ahol a nyomószilárdsági értékek az ismert monomer ará-nyoknak megfelelően, előre számíthatóak. Ez lényeges paraméter lehet egy későbbi lokális gyógyszerleadó rendszer-ként történő felhasználás során (például: parodontológia).

Kulcsszavak: hidrogél, nyomószilárdság, rugalmassági modulus

Bevezetés

A hidrogélek saját tömegükhöz viszonyítva többszörös mennyiségű víz megkötésére képes térhálós rendsze-rek. Újabban számos területen sikeresen alkalmazzák, különösen orvosbiológiai célokra, például gyógyszer-hatóanyagok kapszulázására és szabályozott formá-ban történő kibocsátására. Legfontosabb jellemzőik a porozitás, a duzzadási képesség, illetve a mechanikai tulajdonságaik.

Napjainkban egyre több figyelem fordul a szerveze-tünket érő különböző környezeti terhelésekre, ezért erősödik a törekvés, hogy a gyógyszerek hatékonysá-gának növelése mellett az alkalmazandó mennyiséget, lehetőség szerint, minimalizálják. Ezt teszi lehetővé a lokális hatóanyag felszabadulás, amely a mennyiség csökkentése mellett a szisztémás alkalmazáskor fellé-pő mellékhatások elkerülését is szolgálja [1, 7]. Ilyen lokális gyógyszerleadó rendszerként használhatóak a hidrogélek is [3]. A gélek formatartó, könnyen alakítha-tó, diszperz rendszerek. A finoman eloszlatott anyag térhálós szerkezetű, részecskéik mellék- vagy fővegy-értékkel kötődnek egymáshoz. A diszperziós közeg legtöbbször víz, ilyenkor hidrogélekről beszélünk. A

polimergélben a finoman diszpergált anyag makromo-lekuláris szerkezetű [14].

Az irodalomban számos hidrogél-összetétellel és -felhasználással találkozhatunk. A polietilén-oxid és polibutilén tereftalát felhasználásával szintetizált kopo-limereket például implantatumok körüli csontosodás felhasználása céljából vizsgálták [13]. A polietilén gli-kolból, butilén-tereftalátból és butilén-szukcinátból ké- szült polimerekkel proteinek kontrollált felszabadulását tanulmányozták [15]. A gyógyszerek lokális felszaba-dulását például polietilén glikol dialdehiddel és etilén diamin tetraacetát dianhidriddel módosított zselatin bá-zisú hidrogélekből is vizsgálták [4]. A hidrogélek alkal-mazása igen sokrétű. gyakran találkozhatunk velük, például a kozmetikai iparban mint hidratáló krémek, hagyományos napolajok és bőrápoló szerek. Orvosi felhasználásuk is igen szerteágazó. A szemészetben kontaklencseként használják [6], valamint segítségük-kel glaukóma [5], illetve gyulladás elleni szereket jut-tatnak a szembe. A granuflex olyan kötszerrel együtt használható hidrogél, amely a nekrotikus sebek rehid-ratálásával elősegíti az autolitikus debridálást [8]. A dia- betes terápiájában az inzulint magába ágyazó hidrogél ismert [10]. Ezek mellett a térhálós polimereket mint

érkezett: 2006. március 23.Elfogadva: 2006. szeptember 12.

100. évf. 1. sz. 2007. 27–32.


lokális gyógyszerleadó rendszereket, a fogászatban is alkalmazzák, ilyen például a parodontológiában a klór-hexidint kibocsátó PerioChip, valamint a szájsebészet-ből is ismert Doxicyclint kibocsátó Atrisorb.

Munkánk célja hidrogélek fotopolimerizációval törté-nő szintézise, valamint az általunk készített hidrogélek monomerarányaiktól függő nyomási szilárdságainak vizsgálata.

Vizsgálati anyag és módszer

2-hidroxietil metakrilát (97%-os, Sigma-Aldrich, Stein-heim) (HEMA) monomerből, poli(etilénglikol) dimetak- rilát (Mn:550, Sigma-Aldrich, St. Louis, MO) (PEg-DMA) térhálósító és antrakinon-2-szulfonsav nátriumsójának (~99%, Fluka Ag. Buchs Sg) fotoiniciátorként történő

felhasználásával hidrogéleket készítettünk (1. ábra, 2. ábra).

Az iniciátort desztillált vízben feloldva adtuk a rend-szerhez. A polimerizációt fotopolimerizációs lámpával (Palatray CU, Heraeus / Kulzer gmbH, germany) vé-geztük, a 9 mm x 10 mm-es próbatestek átvilágításá-hoz 20 perces expozíciós időre volt szükség. A mono-merelegyet egy meghatározott térfogatú mintatartóba öntöttük (9 x 10 mm-es hengeres testek), a mintatar-tó tetejét vékony üveglappal fedtük le. Meghatározott össz-monomer mennyiség (30%) mellett változtattuk a HEMA monomer és a PEg-DMA térhálósító arányát (I. táblázat). Az így szintetizált gélek (1-5 minta) nyo-mószilárdságát univerzális tesztkészülékkel (INSTRON 4302, Massachusetts, USA) vizsgáltuk (erőmérő cella: 0,1 kN, nyomási sebesség: 2 mm/perc, maximális ösz-szenyomás: 5 mm) (1. kép). Méréseinket az MSz EN

1. ábra. Felhasznált anyagok szerkezeti képletei

2-hidroxietil metakrilát (HEMA) polietilén-glikol dimetakrilát (PEg-DMA)

antrakinon-2-szulfonsav nátrium sója

2. ábra. A polimerizáció sémája


ISO 604: 2003-as szabvány szerint végeztük. A kapott eredményeket Post Hoc Test felhasználásával elemez-tük. Az általunk megadott nyomási modulus meghatá-

rozásának menete megegyezik az irodalomban fellel-hető young-modulus számítási módszerével.

Eredmények

Eredményeinket a 3. ábra szemlélteti. Az 1. gél (90% HEMA: 10% PEg-DMA) nyomószilárdságát találtuk a legkisebbnek (0,0475 ± 0,0117 MPa), az 1. és 2. (75% HEMA: 25% PEg-DMA)(0,082 MPa ± 0,0368) minta között szignifikáns különbséget nem találtunk (p=0,277).

A 3. gél (50% HEMA: 50% PEg-DMA) nyomószilárd-sága (0,1653 MPa ± 0,0462) szignifikánsan különbözik (p=0,000) a 2. gél nyomószilárdságától, ám nem szig-nifikáns (p=0,995) az eltérés a 4. gél (25% HEMA: 75% PEg-DMA) értékeihez képest (0,1719 MPa ± 0,0271). Az 5. gél (10% HEMA: 90% PEg-DMA) nyomószilárd-

ság értékeit találtuk a legnagyobbnak (0,2163 MPa ± 0,0546), amely a 4. gél kivételével (p=0,089) mindegyik mintától szignifikánsan eltér (II. táblázat).

A nyomási modulus átlagértékeit a III. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy a 90% HEMA-t és 10% PEg-DMA-t tartalmazó gélek nyomási modulus értékét találtuk a legkisebbnek, és a térhálósító komponens mennyiségének növelésével ez az érték monoton nö-vekedett.

Megbeszélés

A hidrogélek biokompatibilis és biostabilis tulajdonsá-gaiknak köszönhetően gyakran alkalmazott anyagok. Az irodalomban fellelhetőek például duzzadását, zsu-gorodását, rugalmassági modulusát, s ezen tulajdon-ságainak egymáshoz való viszonyát, a környező oldat pH-jától és a gél összetételtől való függését vizsgáló tanulmányok [12]. Egy szingapúri tanulmány a hidro-gél belseje és az azt körülvevő oldat között kialakuló ioneloszlásból adódó ozmotikus nyomás hatására lét-rejövő duzzadási kinetikát vizsgálja a környező folya dék pH-jának függvényében [11]. A Wisconsin-Madison Egyetemen szintén a hidrogélek alapvető mechanikai tulajdonságait tanulmányozták. Azt találták, hogy a hid-rogél szerkezete meghatározza a duzzadás mértékét, a makroszkopikus struktúra egy lassabb, órákig, napo-kig tartó duzzadást eredményez, míg a mikrostruktúra esetén ugyanez mindössze néhány percet, illetve má-sodpercet igényel. Emellett a duzzadást pH-függőnek is találták, hiszen vizes közegben a gélek magas pH-n duzzadnak, alacsony pH-n pedig zsugorodnak [9]. Egy dél-amerikai felmérés kalciumtartalmú alginátot (egy-másba hatoló térhálók) tartalmazó poli-N-izopropil-ak- rilamid hidrogélek nyomási szilárdságát vizsgálta kü-lönböző hőmérsékleteken. Azt találták, hogy az algi-nátot nem tartalmazó akrilátétól jelentősen magasabb nyomószilárdsági értékeket tapasztaltak, mind a hő-mérséklet, mind az alginát mennyiségének növelésé-vel [12]. Egy olasz kutatócsoport a szkleroglükánból (mikrobiális, nem ionos poliszacharid) szintetizált gé-lek mechanikai tulajdonságait tanulmányozta különbö-ző polimer koncentrációk függvényében. Az általános

keménységet, adhéziós és kohéziós erőket vizsgálva azt találták, hogy valamennyi tulajdonság az összeté-tel függvénye. A kohéziós erő, valamint az általános keménység a polimer koncentrációjának 2%-ról 4%-ra történő emelésével közel háromszorosára emelkedett. Az adhéziós erőnek a polimer-összetétellel való növe-

1. kép. Nyomószilárdság mérése INSTRON típusú berendezésen

I. táblázat

A HEMA és a PEG-DMA százalékos megoszlása az egyes mintákban

mintaszám: 1. gél 2. gél 3. gél 4. gél 5. gélHEMA%: PEg-DMA% 90%: 10% 75%: 25% 50%: 50% 25%: 75% 10%: 90%


kedése csak a 2%-ról 3%-ra történő emelésnél követ-kezett be, az ennél magasabb polimer-koncentráció az adhéziós erőt elhanyagolhatóan kevésre csökken-tette [2].

Az általunk végzett mechanikai vizsgálatok megfe-leltethetőek az alkalmazások során fellépő erőhatás-nak. A fent említett kísérleti körülmények mellett rugal-

mas tapintású, alaktartó, fehér színű géleket szinteti-záltunk, amelynek fizikai tulajdonságai a monomer-aránytól függtek. A több monomert és kevesebb tér-hálósítót tartalmazó gélek lágyabbak, rugalmasabbak. Ezzel szemben a kevesebb monomert és több térháló-sítót tartalmazó gélek kevésbé rugalmasak, egyben jelentősen keményebbek, ugyanakkora deformáció

III. táblázat

A méréseink során kapott nyomási modulusok átlagértékei

mintaszám: 1. gél 2. gél 3. gél 4. gél 5. gélHEMA%: PEg-DMA% 90%: 10% 75%: 25% 50%: 50% 25%: 75% 10%: 90%

Nyomási modulus átlagértékei (MPa) 0,262 0,311 1,013 1,177 1,381

II. táblázat

A nyomószilárdság mérés eredményei

mintaszám (db)

Nyomószilárdság átlag érték (MPa)

szórás(MPa)

1. gél 10 0,0475 ±0,0117

2. gél 10 0,0820 ±0,0368

3. gél 10 0,1653 ±0,0462

4. gél 10 0,1719 ±0,0271

5. gél 10 0,2163 ±0,0546

3. ábra. A nyomófeszültség értékeinek változása az összenyomódás (deformáció) függvényében. 1. minta: 90% HEMA: 10% PEg-DMA, 2. minta: 25% HEMA: 75 % PEg-DMA, 3. minta: 50% HEMA: 50% PEg-DMA,

4. minta: 25% HEMA: 75% PEg-DMA, 5. minta: 10% HEMA: 90% PEg-DMA

2

34

5

1


hatására bennük nagyobb, gyakran repedéshez, tö-réshez vezető feszültség keletkezik. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a fotopolimerizációval előállított hidrogélek térhálósűrűsége jellemzően meg-határozza a nyomószilárdságot és az ezzel összefüg-gésben lévő fizikai paramétereket (pl.: nyomási, illetve rugalmassági modulus), vagyis az összetevők változ-tatásával befolyásolható fizikai paraméterekkel rendel-kező anyagot hoztunk létre.

Köszönetnyilvánítás

A kutatás a RET (Regionális Egyetemi Tudásközpont) kapcsolódási szám (RET-06/432/2004) és (RET-06/ 423/2004) támogatásával valósult meg. Köszönettel tartozunk még Rózsáné Lukács Júlia méréseinkben nyújtott segítségéért. (Alkalmazott Kémiai Tanszék, Dr. zsuga Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. Deák györgy tudományos munkatárs)

Irodalom

1.BAKo J, SZePeSi M, veReS AJ, BoRBely ZSM, hegeduS cS, BoRBelyBoRBely J: Chlorhexidine release from nanocomposit hydrogels. Polym Mat: Sci & Eng 2006; 94: 367–368.2. coviello T, AlhAique F, PARiSi c, MATRicARdi P, BocchinFuSo g, gRASSi M: A new polysaccharidic gel matrix for drug delivery: prepa-ration and mechanical properties. J Control Release 2005; 102(3): 643–656.3. dAS A, WAdhWA S, SRivASTAvA AK: Cross-linked guar gum hydro-gel discs for colon-specific delivery of ibuprofen: formulation and in vitro evaluation. Drug Deliv 2006; 13(2): 139–142.

4. eineRSon nJ, STevenS KR, KAo WJ: Synthesis and physicochemi-cal analysis of gelatin-based hydrogels for drug carrier matrices. Bi-omaterials 2002; 24: 509–523.5. hSiue g-h, guu J-A, cheng c-c: Poly(2-hydroxyethyl methacrylate) film as a drug delivery system for pilocarpine. Biomaterials 2001; 22: 1763–1769.6. giSPeTS J, SolA R, vARon c: The influence of water content of hy-drogel contact lenses when fitting patients with ‚tear film deficiency‘. Cont Lens Anterior Eye 2000; 23(1): 16–21. 7. gyeneS T, ZRinyi M: Szabályozott hatóanyag-leadó rendszerek. Paradigmaváltás a gyógyszerészetben. Acta Pharm Hung 2001; 71(4): 405–421.8. JAnKunAS v, RiMdeiKA R, PiliPAiTyTe l: Treatment of the leg ulcers by skin grafting. Medicina (Kaunas) 2004; 40(5): 429–433. 9. JohnSon B, niedeRMAieR dJ, cRone Wc, MooRThy J, BeeBe dJ: me-chanical properties of a pH sensitive hydrogel. Society for Experi-mental Mechanics, SEM Annual Conference Proceedings, Milwau-kee, WI, 2002.10. KiM JJ, PARK K: modulated insulin delivery from glucose-sensi-tive hydrogel dosage forms. J Controlled Release 2001; 77(1): 39–47.11. li h, yeW yK, lAM Ky, ng Ty: Numerical simulation of pH-stim-uli responsive hydrogel in buffer solutions. Colloid Surface 2004; 49(1–3): 149–154. 12. nuno-donlucAS SM, SánceZ-díAZ Jc, RABeleRo M, coRTéS-oRTe-gA J, luRhS-olMoS cc, FeRnándeZ-eScAMillA vv, MendiZáBAl e, Puig Je: Microstructured polyacrylamide hydrogels made with hydropho-bic nanoparticles. J Colloid Interface Sci 2004; 270(1): 94–98. 13. SAKKeRS RJB, dAlMeyeR RAJ, JR de WiJn, vAn BliTTeRSWiJK cA: Use of bone-bonding hydrogel copolymers in bone: An in vitro and in vivo study of expanding Peo-PBT copolymers in goat femora. J Biomed Mater Res 2000; 49(3): 312–318.14. SZánTó F: A kolloidkémia alapjai. JATEPRess, Szeged, 1995; 289–305.15. vAn diJKhuiZen-RAdeRSMA R, MéTAiRie S, RooSMA JR, de gRooT K, BeZeiMeR JM: Controlled release of proteins from degradable poli(ether-ester) multiblock copolymers. J Control Release 2005; 101(1–3): 175–186.

Dr. SzepeSi M, Bako J, Márton S, Dr. BorBély J, Dr. HegeDűS CS:

Synthesis and compression strength of hydrogels

The purpose of the present investigation was the synthesis of crosslinked polymers and the assay of the effect of the monomer ratio to the compression values. Hydrogels were made by free radical photoinitiation from 2-hydroxyethyl metachrylate (HEMA) monomer, poly(ethylene glycol) dimethacrylate (PEg-DMA) crosslinker and sodium anthraqui-none-2-sulphonate initiatior. The concentration of HEMA and PEg-DMA was 30 %, and their ratio was varied to obtain gels with different crosslinking density. It was found, that increasing the amount of the crosslinker in the gels, the force of the deformation increased, howev-er the elasticity decreased. The lowest difference was found between the molar ratio of 50% HEMA: 50% PEg-DMA and the 75% HEMA: 25% PEg-DMA gels. Compression strength was strongly influenced on the ratio of the crosslink-ing agent. The smallest compression strength was found at the lowest amount of PEg-DMA (90% HEMA: 10% PEg-DMA) (0.0475 MPa ± 0.0117) and the highest value was found at the highest amount of the PEg-DMA (10% HEMA: 90% PEg-DMA) (0.1366 MPa ± 0.0546). The values of the compression strength at gels with similar composition was not significantly different.On the base of the present investigations the elasticity of the materials could be calculated from the ratio of mono-mers. It could be an important parameter in the further applications of the gels as a local delivery system in the parod-ontology.

Key words: hydrogel, compression strength, young-modulus


Harminc országból 80 meghívott szakértő gyűlt össze a Global Consultation on Oral Health through Fluoride elnevezésű konferenciára, melyet az Egészségügyi vi- lágszervezet (WHO), a Nemzetközi Fogorvosszövetség (FDI) és a Fogorvosi Kutatások Nemzetközi Egyesüle-te (IADR) közösen rendezett 2006. november 17–19 között a WHO székhelyén, genfben, illetve az FDI szék- helyén, Ferney voltaire-ben. Az értekezlet célja volt, hogy kifejezzék egyet nem értésüket a fogszuvasodás okozta egészségügyi teher és a preventív módszerek, elsősorban a fluorid-prevenció alkalmazása közötti aránytalanság miatt, és figyelmeztessék a törvényho-zókat a megoldás szükségességére.

Az értekezlet által kiadott deklaráció szerint a denta-lis caries hatalmas terhet jelent, főleg a fejlődő orszá-gokban, ahol a nem kezelt fogszuvasodás következ-ményei hátrányosan befolyásolják az életminőséget. Ezekben az országokban a fluorid prevenció az egyet-len reális eszköz e teher csökkentésére.

Dr. Poul Erik Petersen, a WHO genfi orális egész-ségügyi világközpontjának igazgatója szerint „A fluori-dok jótékony hatása a dentalis caries megelőzésében és monitorozásában több mint 60 éve tudományosan bebizonyított tény, és ismert a fogászati közegészség-ügyben dolgozók előtt. Míg azonban a fluoridpreven-ció módszerei a legtöbb fejlett országban hozzáférhe-tők, és azokat alkalmazzák, becslések szerint a világ populációjának csupán 20%-a részesül a megfelelő fluorid-expozícióban, és elsősorban a fejlődő orszá-gokban, hátrányos helyzetű közösségekben elfogad-hatatlan a helyzet.”

A WHO Közgyűlésének és publikációinak nyomán a szakértők megerősítették a napi optimális fluorid-bevitel hatékonyságát és biztonságosságát, valamint költség/hatékonyság előnyeit. Megállapították, hogy a fluorid hozzáférhetősége az alapvető emberi jogok közé tartozik.

Fentiek alapján a WHO, az FDI és az IADR szakér-tői sürgősen felszólítják a kormányokat és befolyásos testületeket a következő akciókra:• Hatékony törvények, direktívák és programok segít-

ségével lehetővé kell tenni minden országban a flu-oridokhoz való hozzáférést;

• A fluoridok szerepét megfelelő módon mindenütt kom- munikálni, ismertetni szükséges;

• Az egészséges táplálkozási direktívákba be kell ven-ni a fluoridokat;

• A kormányokat rá kell venni, hogy csökkentsék a vá- mot és az adót a fogászati preventív célú fluorid ter-mékek (fogkrémek) esetében;

• A gyártókat és forgalmazókat biztatni kell arra, hogy tegyék lehetővé a fluoridos fogpasztához való hoz-záférést a hátrányos helyzetű populációkban is.Ezek az akciók közelebb fogják vinni az elmaradt or-

szágokat is a millenniumra kitűzött célok eléréséhez.„A fluoridok világszerte történő promócióját az FDI

is teljes mértékben támogatja. A csaknem egymillió fogorvost reprezentáló szervezet szakértői és fogorvo-sai erőteljesen fogják terjeszteni a fenti elveket. gyors cselekvés szükséges ahhoz, hogy az optimális napi fluorid-bevitel mindenki számára elérhető legyen” – mondta Dr. JT Barnard, az FDI ügyvezető igazgatója.

JM ten Cate professzor, az IADR alelnöke szerint „fontos, hogy a tudományos felismeréseket cselekvésbe ültessük át, mert ez az egyetlen módja, hogy világmé-retekben javíthassunk az orális egészség problémáin”.

A konferencia résztvevőit kérték, hogy a fenti dekla-rációt országaik fogorvosi sajtójában ismertessék, és a kormányokat, testületeket igyekezzenek befolyásol-ni a fluorid-prevenció megvalósítására és folyamatos gyakorlására.

A három világszervezet (WHO, FDI, IADR) konzul-tációra, és minden segítség megadására készen áll az egyes országok fenti céljainak realizálásában.

Az ismertetett fórumon a 80 résztvevő közül hazán-kat, sőt Kelet-Közép-Európát is egyedül e sorok író-ja képviselte. Mindez azért szomorú, mert azt jelenti, hogy Európának ebben a felében a caries-prevenció még gyermekcipőben jár, nincsenek ismertetett ered-mények és ismert szakértők, holott ezek részvétele a hasonló értekezleteken a továbblépés és a szájüregi/ fogazati mutatók javítása szempontjából elengedhetet-len lenne. Hazánkban a széles körű alkalmazás annak ellenére késik, hogy a Magyar Fogorvosok Egyesüle-te, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma sok évvel ezelőtt több ízben, a Magyar Tudományos Aka-démia Orvosi Tudományok Osztálya 1997-ben egyhan- gúlag állást foglalt a fluorid-prevenció haszna és szük-ségessége mellett.

Dr. Bánóczy Jolán

Beszámoló a Globalis értekezlet a fluoridok szerepéről a szájegészség megóvásában című konferenciáról

Fogorvosi szemle n

Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest*

A munkahossz meghatározásának gyakorlata a mindennapi endodontiában

DR.győRFI ADRIENNE*, DR. SüvEgES IBOLyA*, DR. IváNyI IváN, DR. FAzEKAS áRPáD*

A sikeres gyökértömés elengedhetetlen feltétele a munkahossz pontos meghatározása. A munkahossz mérésére két általánosan elfogadott módszer áll rendelkezésünkre: a radiológiai hosszmeghatározás, valamint az elektronikus apex-bemérővel történő hosszmérés. A felmérés célja a hazai fogorvosok munkahossz-meghatározási szokásainak áttekintése volt. Az adatgyűjtéshez a szerzők 15 szelektív zárt kérdésből álló kérdőívet szerkesztettek. A válaszok feldolgozása alapján a fogorvosok 70%-a a radiológiai módszerben bízik. Elektronikus apex-bemérővel a megkérdezettek 19%-a határozza meg a munka-hosszt. A fogorvosok 21%-a – bár szakmailag nem elfogadott – a páciens jelzése, illetve „taktilis érzés” (21%) alapján állapítja meg a gyökércsatorna hosszát. Míg a munkahosszt a szakma szabályának megfelelően az exstirpálás után a válaszadók 44%-a, addig a gyökércsatorna feltágítása után 22%-a határozza meg. A becsült munkahossz megállapí-tásához az elkészített alapröntgen felvételt a megkérdezettek 34%-a nem használja fel.A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a praktizáló fogorvosok jelentős része a jelenleg elfogadott szakmai irányelveket nem követi.

Kulcsszavak: munkahossz, radiológiai hosszmeghatározás, tűs kontroll, elektronikus apex-bemérő

Bevezetés

Bizonyos pulpalis és periapicalis elváltozás esetén a fogak megtartásának egyetlen lehetséges módja a gyö-kérkezelés. Ahhoz azonban, hogy a gyökértömés sikeres legyen, a pontos munkahossz meghatározása alapfel-tétel [3, 41].

Napjainkban a munkahossz megállapítására két elfogadott módszer áll rendelkezésre: a radiológiai hossz-meghatározás, valamint az elektronikus apex-bemérő-vel történő gyökércsatorna hosszmérés [29, 32, 33].

A radiológiai módszer során a gyökércsatornákba helyezett gyökércsatorna-tágító műszerrel készítünk röntgenfelvételt (tűs kontroll), és az annak alapján meg- határozott munkahosszban történik a csatornák meg-munkálása és a gyökértömés elkészítése [18]. A radi-ológiai módszerrel mind a foramen anatomicum, mind a foramen physiologicum helye többnyire csak becsül-hető [14, 18]. Ezzel szemben az elektronikus készülék-kel történő hosszmeghatározás a dezmodontium és a száj nyálkahártyája közötti elektromos ellenállás állan- dóságán alapszik [13, 31]. Az elektronikus hosszmegha- tározásra használt apex-bemérőkkel a foramen apicale helye meghatározható, míg a foramen physiologicum ezzel a módszerrel is csak becsülhető [22, 24, 30].

Előnyei mellett azonban mindkét módszernek szá-mos hátránya is van [19, 23]. Ezeket mérlegelve, van

olyan fogorvos, aki csak a tűs kontrollban bízik, és vannak, akik az elektronikus bemérőket részesítik előnyben. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik mindkét módszert igénybe veszik munkájuk sikerének növelé-séhez. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az apex-be- mérőkkel kapott hosszban tűs kontroll felvételt készíte-nek [4]. Sajnálatos módon még ma is akadnak fogor-vosok, akik a csatorna tágítását „taktilis érzés”, illetve a páciens „visszajelzése” alapján végzik [17]. Ez utób-bi módszerek szakmailag nem elfogadhatóak [8, 17, 24].

A rosszul meghatározott munkahossz – akár hosz-szabb, akár rövidebb a szükségesnél – számos követ-kezményt von maga után [34]. Ezért nagyon lényeges a munkahossz meghatározására használt megbízható módszer alkalmazása, illetve annak a szakmai szabá-lyoknak megfelelő kivitelezése [25, 27, 41]. A Semmel-weis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikáján megje-lent pácienseknél számtalan olyan esettel találkozunk, amikor a nem megfelelő hosszban elkészített gyökér-tömés következményes periapicalis elváltozással járt vagy a már meglévő lézió nem gyógyult.

Kérdőíves felmérésünk során tanulmányozni kíván-tuk, hogy hazánkban a fogorvosok melyik munkahossz- meghatározási módszert részesítik előnyben endodon-tiai kezeléseik során. vizsgáltuk továbbá, hogy a külön- böző módszereket megfelelően alkalmazzák-e.

érkezett: 2006. február 14.Elfogadva: 2006 november 28.

100. évf. 1. sz. 2007. 33–39.


Vizsgálati anyag és módszer

A kérdőíves felméréshez 15 szelektív zárt kérdésből (kettőnél több, előre meghatározott válaszlehetőség) álló kérdőívet készítettünk. A feltett kérdések főként a fogorvosok mindennapi endodontiai gyakorlatában al-kalmazott munkahossz-meghatározási módszerekre vonatkoztak. Emellett megkérdeztük, hogy a gyökérke-zelés melyik lépése során határozzák meg a munka-hosszt, illetve igénybe veszik-e az alapröntgen felvételt a becsült munkahossz megállapításához. Mikor tartják megfelelőnek a tűs kontroll felvételen a gyökércsator-na-tágító műszer végének helyzetét a radiológiai csúcs- hoz képest. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a gyökér-csatorna-hosszt apex-bemérővel meghatározó orvosok hogyan végzik azt a gyakorlatban. Esetleges összefüg-géseket keresve a munkahely és az alkalmazott mun-kahossz-meghatározási módszer között, feltett kérdé-seink arra is vonatkoztak, hogy a válaszadók milyen arányban dolgoznak a fővárosban és vidéken, ezen belül oktatási intézményben, magánrendelőben vagy OEP szerződéssel rendelkező területi ellátást végző helyen. vizsgáltuk továbbá, hogy van-e összefüggés az alkalmazott módszer megválasztása, kivitelezése és a fogorvosi diploma megszerzésének időpontja kö-zött. Ennek megfelelően az adatok feldolgozásakor a megkérdezetteket a diplomaszerzés idejét figyelembe véve 3 csoportba osztottuk, azaz az 1994–2004, az 1983–1993 közötti időszakban, illetve az 1982 előtt vég- zett fogorvosok kerültek egy-egy csoportba. A válasz-adók csoportokra bontásánál a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikáján 1993–1994 körül az endodontiai oktatásban bekövetkező szemléletválto-zást, illetve azt vettük figyelembe, hogy a három cso-portban közel azonos válaszadó szerepeljen. A külön-böző csoportok vizsgálata esetén az eredményeket az adott csoport válaszadóinak százalékában fejeztük ki.

Annak érdekében, hogy minél nagyobb számú adat-hoz jussunk, a kérdőíveket nagy számban különböző

fogászati kongresszusokon, továbbképzéseken, vala-mint kiállításokon résztvevő fogorvosokkal a helyszí-nen töltettük ki. A kérdőívek terjesztésének azért vá-

lasztottuk ezt a módszerét, mert így nagyobb volt az esélye annak, hogy kitöltve visszakapjuk a kérdőíve-ket, mintha postai úton vártuk volna azok visszaküldé-sét. A kérdőíveket különböző vidéki orvosi egyetemek fogorvosainak is elküldtük kitöltésre. A válaszadó fog-orvosok száma 592 volt. A felmérés hitelessége érde-kében a kérdőíven külön felhívtuk a megkérdezettek fi- gyelmét arra, hogy amennyiben a különféle rendezvé-nyeken kaptak már kérdőívet, csak egyet töltsenek ki.

A kapott adatokat Statistica 6.0 számítógépes prog-rammal dolgoztuk fel. A csoportok összehasonlítását Pearson Chi-square teszttel végeztük, szignifikánsnak a p≤ 0,05 értékeket tekintettük.

Eredmények

A kérdőívek fent említett terjesztési módszerével a hazai fogorvos-társadalom széles rétegéhez sikerült el-jutnunk. A válaszadók között a diplomaszerzés dátuma szerint 1958-tól 2004-ig végzettek minden korosztálya szerepel.

A megkérdezettek 52%-a a fővárosban dolgozik, 30%-a vidéki nagyvárosokban, és 18%-a egyéb helyen, pl. kisebb településeken praktizál. Magánrendelőkben a válaszadók 55%-a, OEP szerződéssel rendelkező területi ellátást végző helyeken 42%-a, egyetemi klini-kákon 18%-a dolgozik. Mind a klinikai dolgozók (6%), mind a területi ellátást végző fogorvosok egy része (10%) magánrendelőben helyezkedik el másodállás-ban.

A munkahossz-meghatározási módszerekkel kapcso-latos válaszokból kiderül, hogy a válaszadók 70%-a ki- zárólag radiológiai módszerrel, azaz tűs kontroll segít-ségével méri a munkahosszt. Az apex-bemérővel tör-ténő munkahossz-meghatározást aránylag kevesen (19%) alkalmazzák. A minél pontosabb meghatározás érdekében a két módszer eredményeit ugyanazon gyö-kércsatorna esetén a megkérdezettek 9%-a veti össze. Meglepő módon sok kolléga még mindig a páciens jel- zése (21%) vagy a foramen phyiologicum szűkületének „taktilis érzete” (21%) alapján határozza meg a munka-hosszt. Az adatokból kitűnik, hogy a megkérdezettek éltek a lehetőséggel, és több választ is megjelöltek.

A különböző munkahelyeken alkalmazott munka-hossz-meghatározási szokások közti különbséget az 1. ábrán mutatjuk be. Az ábrából látható, hogy az egye-temi dolgozók 36%-a határozza meg a munkahosszt apex-bemérővel, ami szignifikánsan magasabb, mint a magán- (22%) és az OEP finanszírozott (9%) rende-lőkben dolgozóknál megfigyelt értékek (p<0,01). Ugyan- csak az egyetemeken dolgozó fogorvosok vetik össze legtöbben ugyanazon gyökércsatorna munkahosszá-nak meghatározásakor a két módszer (radiológiai és elektronikus) értékeit (26 %, p<0,01). A páciens jelzése alapján történő munkahossz-meghatározást legnagyobb arányban a területi ellátást végzők (24%) és a magán-rendelőkben dolgozók (22%) tartják elfogadhatónak.

1. ábra. Munkahossz-meghatározási módszerek megoszlása a különböző munkahelyek válaszadóinak

százalékában kifejezve


Ezek az értékek szignifikánsan magasabbak, mint az egyetemi dolgozóknál megfigyelt 14%-os előfordulás (p<0,05). Ugyanez figyelhető meg az orvos taktilis ér-zése alapján történő munkahossz-meghatározással kapcsolatban is (p<0,01).

Az alkalmazott munkahossz-meghatározási módsze-rek a különböző korcsoportokban eltérnek (2. ára). Elektronikus hosszmeghatározást (29 %, p<0,01), illet-ve ugyanazon csatorna esetén a radiológiai és az elektronikus módszer együttes alkalmazását (12 %, NS) a legfiatalabb korosztály alkalmazza gyakrabban. A páci-

ens jelzése, illetve érzés alapján történő munkahossz- meghatározást nagyobb számban az 1982 előtt vég-zettek csoportjába tartozó fogorvosok tartják elfogad-hatónak (31%, p<0,01).

Arra a kérdésre, hogy a munkahosszt a gyökérke-zelés melyik lépése során határozzák meg a fogorvo-sok, nagyon eltérő válaszokat kaptunk. Legtöbben az exstirpálás (44%), illetve a trepanálás után (30%) vég-zik a munkahossz-meghatározást. Meglepő módon

ugyancsak sokan határozzák meg a munkahosszt a csatornák teljes feltágítása után (22%), azaz közvet-lenül a gyökértömés előtt állapítják meg, hogy milyen mélységben kerüljön a gyökércsatornába a gyökértö-més.

A munkahosszt a szakmai szabályoknak megfelelő-en, azaz az exstirpálás után az egyetemeken dolgozó fogorvosok 70%-a, a magánorvosok 48%-a, a területi ellátást végzők 32%-a határozza meg. Az egyetemen és az egyéb munkahelyeken dolgozó fogorvosok ada-tai között szignifikáns különbség mutatkozik (p<0,01). Míg az egyetemeken dolgozók 4%-a, addig a magán- orvosok 23%-a, a területi ellátást végzők 30%-a hatá-rozza meg a csatorna feltágítását követően a munka-hosszt (3. ábra). Az adatok között ugyancsak szignifi-káns különbség van az egyetemeken és az egyéb

munkahelyeken dolgozók tekintetében (p<0,01). Ez utóbbi szakmailag nem elfogadható munkahossz-meg-határozási szokás főként az 1982 előtt végzett fogor-vosok csoportjába tartozó kollégákra jellemző (44 %, p<0,01) (4. ábra).

A kérdőívek feldolgozása során azt tapasztaltuk, hogy a radiológiai módszert alkalmazók között a gyökérke-zelés előtt készített alapröntgen felvételt a megkérde-zettek 66%-a használja fel segítség gyanánt a becsült

munkahossz meghatározásához. Ezzel szemben szá-mos orvos (34 %) annak ellenére, hogy készít röntgen felvételt a gyökérkezelés előtt, azt a becsült munka-hossz-meghatározásához egyáltalán nem veszi igény-be.

2. ábra. Munkahossz-meghatározási módszerek megoszlása a különböző korcsoportok válaszadóinak

százalékában kifejezve

3. ábra. A különböző munkahelyeken dolgozók száma aszerint, hogy a gyökérkezelés

melyik lépése után határozzák meg a munkahosszt

4. ábra. A munkahossz-meghatározás idejének alakulása korcsoportok szerint

5. ábra. Az alapröntgen felvételt a becsült munkahossz mérésében felhasználók megoszlása

a különböző munkahelyeken


Legnagyobb számban (80%, p<0,01) azok használ-ják fel a gyökérkezelés előtt készített alapröntgen fel-vételt a becsült munkahossz meghatározásához, akik az egyetemeken végzik a gyökérkezeléseket (5. ábra).

A 6. ábrán a munkahossz megítélésének szempont-jait láthatjuk a tűs kontroll felvétel alapján. A válasz-adók 60%-a nyilatkozott úgy, hogy a tűs kontroll során a becsült munkahosszt akkor tartja megfelelőnek, ha a röntgenfelvételen a gyökérkezelő tű végének helyze-

te a radiológiai csúcshoz képest 0,5–1,5 mm-rel koro-nálisan van. A diplomaszerzés dátumától függetlenül a megkérdezettek egyharmada gondolja úgy, hogy ak-kor korrekt a munkahossz, ha az a radiológiai csúcsig ér (a tű végének távolsága 0 mm a radiológiai csúcs-tól). Erre a válaszra legtöbben a magánrendelőkben dolgozók (35%), illetve a területi ellátást végzők (44%) tippeltek. Ezek szignifikánsan magasabb értékek, mint amit az egyetemeken dolgozók (7%) válaszai mutat-nak (p<0,01). A fogorvosok 4%, illetve 0,2%-a akkor ítéli jónak a munkahosszt, ha a tű vége 1,5–2,5 mm-re koronálisan, illetve 2,5–3,5 mm-re koronálisan helyez-kedik el a radiológiai csúcstól. (6. ábra).

Apex-bemérővel a megkérdezettek 31%-a rendelke-zik. A készülékeket az egyetemeken dolgozó orvosok használják a legnagyobb százalékban (57%, p<0,01).

Az elektronikus készüléket alkalmazók 33%-a nem a készülékek használati utasításai, hanem a gyakorlat-ban megszerzett tapasztalatok alapján használja a gé-pi bemérőt a munkahossz meghatározására.

Arra a kérdésre, hogy az apex-bemérők a gyökér-csatorna melyik pontját határozzák meg, a megkérde-zettek 19%-a a foramen anatomicumot, míg 14%-a a foramen physiologicumot jelölte meg. A felhasználók 67%-a nem tudja pontosan meghatározni, hogy az ál-taluk használt apex-bemérő a foramen anatomicum vagy a foramen physiologicum helyét méri-e.

A 7. ábra bemutatja, hogy azok, akik az előző kér-désre a foramen anatomicumot jelölték meg, hogyan korrigálják az apex-bemérővel mért hosszt. Mint látha-tó, a készülék által mért értéket legtöbben 0,5 mm-rel, illetve 1 mm-rel csökkentik, közel hasonló arányban. Ugyanakkor a megkérdezettek jelentős része a mért értéken nem változtat.

Következtetés

Endodontiai beavatkozásaink során a gyökértömés si - kerének elengedhetetlen feltétele a munkahossz pon-tos meghatározása [41]. Ennek azért van döntő szere-pe, mert a csatorna megmunkálásának, tisztításának és tömésének ebben a hosszban kell történnie [39]. Emiatt a munkahossz meghatározására használt mód-szer pontossága a gyökértömések sikerét döntő mó-don befolyásolhatja [10].

Miután a munkahossz a foramen physiologicumig tart, meghatározása során az említett anatómiai képlet helyét kell keresnünk [16]. Az erre használt módsze-rek teljes biztonsággal ezt azonban nem teszik lehető-vé. Klinikai körülmények között az apicalis szűkület radiológiai meghatározását nehezíti, hogy az a rönt-genfelvételen nem látható, illetve az elektronikus úton történő meghatározás során is a foramen anatomicum, nem pedig a foramen physiologicum helyét mérjük [ 1, 11, 15]. A különböző módszerek eltérő előnyeinek és hátrányainak köszönhetően a fogorvosok munkahosszt meghatározó módszerei is változnak.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben számos tu-dományos közlemény jelent meg az elektronikus úton történő munkahossz-meghatározásról, és azt mind in vitro, illetve in vivo vizsgálatokban 75–94%-ban pon-tosnak találták [4, 7, 12], hazánkban a fogorvosok több mint kétharmada radiológiai módszerrel, azaz az ún. tűs kontroll segítségével határozza meg a munkahosszt. Ennek az lehet a magyarázata többek között, hogy bár a radiológiai módszernek számos hátránya van, sok fogorvos számára mégis megnyugtató, ha látja a gyö-kércsatorna-tágító műszer helyzetét a gyökércsatorná-ban. Emellett a röntgen módszer az elektronikus be-méréssel szemben több információt nyújt, így például a gyökércsatornák számáról, görbületéről, illetve a gyö-kércsúcs körüli esetleges felritkulásról is tájékozódha-tunk. A tűs felvétel az adott eset dokumentálására és

7. ábra. A foramen anatomicumot meghatározó fogorvosok munkahossz-korrigálási szokásai

6. ábra. A tűs kontroll értékelésének szempontjai a különböző munkahelyeken dolgozó fogorvosok között


nyomon követésére is felhasználható. A radiológiai módszer előtérbe helyezésének ugyancsak oka lehet, hogy míg az apex-bemérő megvétele plusz költséget jelent, addig röntgenkészülékkel már sok rendelő fel-szerelt. Az apex-bemérő beszerzésekor a fogorvosok számára az is problémát okozhat, hogy tapasztalat hí-ján nehéz választani a kereskedelemben kapható kü-lönböző készülékek között. A bizonytalanságot csak növeli, hogy bár ezek hasonló elven működnek, egyre újabb generációjú készülékek kerülnek piacra, melyek ára igen tág határok között mozog. A munkahossz-meg- határozási szokások hazai kialakulásában ugyancsak szerepet játszhat, hogy míg a radiológiai hosszmegha-tározás régóta alkalmazott, elterjedt módszer, addig az elektronikus készülékekkel történő munkahossz-mé-rés oktatása az egyetemi alapképzésben csak néhány éve szerepel. valószínűleg ez lehet annak az oka, hogy az 1994–2004 közötti időszakban végzett fogorvosok gyakrabban használják az apex-bemérőket.

Több kutató véleménye szerint az elektronikus bemé-rők alkalmazása nem helyettesíti a radiológiai módszer-rel történő munkahossz mérését, és a két módszerrel nyert adatokat célszerű egybevetni [9]. Ez a gyakorlat-ban azt jelenti, hogy az elektronikus apex-bemérőkkel megállapított hosszban tűs kontroll felvételt készítünk [4]. Hazánkban ugyanazon gyökércsatorna esetében a két módszer eredményeit a megkérdezettek csak 9%-a veti össze. Az endodontiai kezelések sikeressé-gének érdekében érdemes lenne figyelembe venni azt, hogy önmagában egyik módszer sem nyújt biztos ered- ményt, ezért két, esetleg több mérési módszer eredmé- nyének egybevetése a tényleges érték jobb megköze-lítését teszi lehetővé.

Elektronikus készülékkel főként az egyetemeken határozzák meg a munkahosszt, illetve ugyancsak itt alkalmazzák legtöbben egyidejűleg a radiológiai és az elektronikus hosszmérést. Ennek valószínű oka lehet, hogy az oktatási intézetek feladata az új módszerek bemutatása, valamint azok gyakorlati alkalmazásának ismertetése a hallgatókkal. Eközben természetesen az oktatók is nagyobb gyakorlati tapasztalatot szerez-nek a különböző eljárásokban.

A felmérés adatai azt mutatják, hogy a munkahossz-nak a fogorvos taktilis érzése vagy a páciens jelzése alapján történő meghatározása még ma is bevett szo-kás, és ezekkel a módszerekkel legnagyobb számban a magánrendelőkben dolgozó, illetve a területi ellátást végző 1982 előtt diplomát szerző kollégák határozzák meg a munkahosszt. A szakirodalom a fogorvosok ér-zése, tapintása, illetve a páciens jelzése alapján törté- nő munkahossz meghatározását nem tartja elfogadha-tónak [17, 28]. Ennek számos oka van. Többek között az, hogy a gyökérkezelésekben jártas fogorvos sem mindig képes érzékelni a fiziológiás szűkületet, illet-ve a páciens fájdalomérzetét és ennek alapján történő jelzését a gyökérhártya érintésén kívül egyéb okok is kiválthatják [8, 24].

A megkérdezettek éltek a lehetőséggel, s több vá-

laszt (módszert) is megjelöltek, ami azt mutatja, hogy az orvosok a különböző endodontiai eseteknél nem csak egyféle módszert alkalmaznak a munkahossz mé- résére. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy tel-jesen egyik módszerben sem bíznak meg.

Az endodontiai kezelések során a munkahossz pon-tos meghatározásának azért van fontos szerepe, mert a gyökércsatornát ebben a hosszban kell megmun-kálni, következésképpen nyilvánvaló, hogy a munka-hosszt annak megmunkálása előtt kell meghatározni [26]. Felmérésünk alapján a megkérdezettek 22%-a a csatornák teljes feltágítása után, azaz közvetlenül a gyökértömés előtt állapítják meg, hogy milyen mély-ségben kerüljön a gyökércsatornába a gyökértömés. Ennek számos káros következménye lehet. A szűkü-leten túl történő csatorna-megmunkálás során bakté-riumokat transzportálhatunk a periapicalis térbe, ami periapicalis szöveti irritációt, illetve ennek következté-ben periapicalis elváltozást okozhat. Az apicalis szű-kületen túl történő tágítás nemcsak bakteriális, de me-chanikai irritatív tényezőként is szerepel. A fiziológiás szűkület feltágítása a gyökértömés tömöríthetőségé-nek elvesztését és a csatorna túltömését okozza [37].

A szakmai elvárásoknak az exstirpálás utáni mun-kahossz-mérés felel meg. Ezt a szabályt leginkább az egyetemeken dolgozók követik. Az exstirpálás utáni munkahossz-meghatározásnak számos előnye van. Például amennyiben a pulpaszövetet nem távolítjuk el, az élő pulpából származó vérzés, illetve maga a pulpaszövet is mind a radiológiai, mind az elektroni-kus készülékkel történő munkahossz-meghatározást zavarhatja.

A kérdőívek feldolgozása során azt tapasztaltuk, hogy a radiológiai módszert alkalmazók közül a gyö-kérkezelés előtt készített alapröntgen felvételt csak a megkérdezettek kétharmada használja fel segítség gyanánt a becsült munkahossz meghatározásához. Miután a becsült munkahosszt csak az alapröntgen felvétel alapján lehet kiszámítani, az alapröntgen fel-vétel ezzel kapcsolatos figyelmen kívül hagyásának számos hátrányos következménye lehet.

Az apicalis szűkület túltágítása, illetve a fertőzés periapicalis térbe való passzállásának elkerülése érde-kében fontos, hogy a gyökércsatorna-tágító műszere-ket ne toljuk túl a foramen physiologicumon [35]. Erre már a tűs kontroll felvétel készítésekor is ügyelni kell, azaz a bemérő tű behelyezésének mértékét helyesen kell megbecsülni [6]. Ezt segíti elő az előzetes röntgen-felvétel, melyet az ún. párhuzamos technikával kell készíteni [36]. Az így kapott alapröntgen felvételen lát-ható kép közel mérethű (nagyítás mértéke kb. 10%). Az alapröntgen felvétel analízise segítségével a keze-lőorvos természetesen nemcsak a munkahosszt képes megbecsülni, hanem tájékozódhat a gyökerek helyze-téről, alakjáról, az egyes gyökerekben található gyökér-csatornák elhelyezkedéséről, számáról, tágasságáról, az esetleges periapicalis elváltozásról stb. [35].

Legtöbben az egyetemeken dolgozó fogorvosok kö-


zül használják fel a gyökérkezelés előtt készített alap-röntgen felvételt a becsült munkahossz meghatározá-sához. A Konzerváló Fogászati Klinika oktatási anyagá- ban egyértelműen szerepel, hogy a tűs kontroll során a gyökércsatorna-tágító műszert a becsült munkahosszban kell bevezetni a gyökércsatornába [38]. A becsült munkahossz méréséhez viszont az alapröntgen felvé-tel értékelése feltétlenül szükséges.

A végleges munkahosszt akkor tartjuk megfelelőnek a tűs kontroll alapján, ha a felvételen a gyökércsator-na-tágító műszer vége a radiológiai csúcstól koronáli-san átlagosan kb. 1 mm-re helyezkedik el [39]. Ennek oka, hogy ép gyökércsúcs esetén az apicalis szűkület a radiológiai csúcstól átlagosan 1 mm-re fekszik koro-nálisan [2].

A szakmai elvárásokat figyelembe véve [5] a vártnál jóval kevesebben, a megkérdezettek kb. fele nyilatko-zott úgy, hogy a tűs kontroll során a becsült munka-hosszt akkor tartja megfelelőnek, ha a röntgenfelvéte-len a gyökércsatorna-tágító műszer végének helyzete a radiológiai csúcshoz képest 0,5–1,5 mm-rel koronáli-san van. A diplomaszerzés dátumától függetlenül, fő-ként a nem egyetemeken dolgozó fogorvosok gondolják úgy, hogy akkor korrekt a munkahossz, ha a gyökér-csatorna-tágító műszer vége a radiológiai csúcsig ér. Ez utóbbi szemlélet a foramen physiologicum feltágí-tását eredményezheti, annak minden káros következ-ményével [37].

Miután az apex-bemérőkkel a foramen anatomicu-mot határozzuk meg [20, 21], a munkahossz viszont a foramen physiologicumig tart, az elektronikus bemé-rővel kapott értéket korrigálni kell [40]. Ugyanakkor a válaszadók több mint egynegyede a foramen anatomi- cumig mért csatornahosszt tekinti végleges munka-hossznak. Ennek az is oka lehet, hogy adataink szerint a felhasználók 67%-a nem tudta pontosan meghatá-rozni, hogy az általuk használt apex-bemérő a foramen anatomicum vagy a foramen physiologicum helyét jelzi.

Ugyancsak az apex-bemérők változó használatát mu-tatja, hogy az elektronikus módszert alkalmazók 36%-a nem a készülékek gyártói utasítása, hanem a gyakor-latban megszerzett egyéni tapasztalat alapján mérik a munkahosszt.

A kapott eredmények alapján elmondható, hogy je-lentős különbség van az egyetemen oktatott, valamint a klinikumban alkalmazott munkahossz-meghatározási gyakorlat között. A praktizáló fogorvosok jelentős ré-sze nem követi a szakma általános irányelveit. E meg-állapítás inkább a nem oktató intézetekben dolgozó fogorvosokra érvényes.

A naprakész endodontiai tananyag elsajátításában elsősorban a közelmúltban végzettek járnak elöl. Úgy látszik, hogy a graduális képzés mellett az egyetemek által nyújtott postgraduális, illetve élethosszig tartó en-dodontiai vonatkozású képzés nem elég hatékony. Je- len felmérés értékét elsősorban ennek felismerésében látjuk. A feladat tehát adott: valamennyi korosztály szá-

mára hasznos és kívánatos az endodontiai továbbkép-zés, és azt a képzőhelyeknek nagyobb eredményes-séggel, hatékonyabban kell segíteniük.

Irodalom

1. AlTMAn M, SeidBeRg Bh, lAngelAnd K: Apical root canal anatomy of human maxillary central incisors. Oral Surg 1970; 30: 694–699.2. BuRch Jg, hulen S: The relationship of the apical foramen to the anatomic apex of the tooth root. Oral Surg Oral Med Oral Pathol 1972; 34: 262–268.3. cSiKány cS, FAZeKAS á: A TRIAUTO zX gyökércsatorna hosszbe-mérő, illetve tágító műszer használata az endodontiában. Fogorv Szle 2000; 93: 137–143.4. dunlAP cA, ReMeiKiS nA, Begole eA, RAuSchenBeRgeR cR: An in vivo evaluation of an electronic apex locator that uses the ratio meth-od in vital and necrotic canals. J Endod 1998; 24 (1): 48–50. 5. elAyouTi A, WeigeR R, loST c: The ability of Root zX apex loca-tor to reduce the frequency of overestimated radiographic working length. J Endod 2002; 28: 116–119.6. FAZeKAS á, AcKeRMAnn g: A gyökércsatornahossz-meghatározás korrekciója a röntgeneltérés becslésével. Fogorv Szle 1996; 89: 375–383.7. FouAd AF, Reid lc: effect of using electronic apex locators on se-lected endodontic treatment parameters. J Endod 2000; 26: 364–367.8. ghAni o, viSviSiAn c: Apical canal diameter in the first upper molar at various ages. J Endod 1999; 25: 689–691.9. heMBRough Jh, Weine FS, PiSAno Jv, eSKoZ n: Accuracy of an elec-tronic apex locator: a clinical evaluation in maxillary molars: J Endod 1993; 19(5): 242–246. 10. höR d, ATTin T: Die elektrische Längenbestimmung des Wurzel-kanals. Endodontie 2001; 1: 39–56.11. JeFFRey h, FRAnKlin S, JeRoMe v, noRMAn e: Accuracy of an elec-tronic apex locator: A clinical evaluation in maxillary molars. J Endod 1993; 242–246.12. JenKinS JA, WAlKeR WA, SchindleR Wg, FloReS cM: An in vitro evaluation of the accuracy of the Root zX in the presence of various irrigants. J Endod 2001; 27(3): 209–211.13. KAuFMAn AZ, KeilA S, yoShPe M: Accuracy of a new apex locator: an in vitro study. Int Endod J 2002; 35: 186–192.14. KiM-PARK MA, BAughAn lW, ed M, hARTWell gR: Working length determination in palatal roots of maxillary molars. J Endod 2003; 1: 58–61.15. KoBAyAShi c, SudA hideAKi: New electronic canal measuring de-vice based on the ratio method. J Endod 1994; 20(3): 111–114.16. KuTTleR y: microscopic investigation of root apexes. J Am Dent Assoc 1955; 50: 544–552.17. McdonAld nJ, hovlAnd eJ: An evaluation of the apex locator En-docater. J Endod 1990; 16: 5–11.18. MeliuS B, JiAng J, Zhu q: Measurement of the distance between the minor foramen and the anatomic apex by digital and conventional radiography. J Endod 2002; 28(2): 125–126.19. olSon AK, goeRig Ac, cAvATAio Re, luciAno J: The ability of the radiograph to determine the location of the apical foramen. Int Endod J 1991; 24: 28–35.20. ounSi hF, nAAMAn A: In vitro evaluation of the reliability of the root zX electronic apex locator. Int Endod J 1999; 32: 120–123.21. PAgAvino g, PAce R, BAcceTTi T: A sem study of in vivo accuracy of the Root zX electronic apex locator. J Endod 1998; 6: 438–441.22. PAllARéS A, FAuS v: An in vivo comparative study of two apex lo-cators. J Endod 1994; 12: 576–579.23. PRATTen dh, McdonAld nJ: Comparison of radiographic and elec-tronic working lengths. J Endod 1996; 22: 173–176.24. Ricucci d: Apical limit of root canal instrumentation and obtura-tion, part 1. literature review. Int Endod J 1998; 31: 384–393.25. SelTZeR S, SolTAnoFF W, SMiTh J: Biologic aspects of endodon-tics. v. Periapical tissue reactions to root canal instrumentation be-yond the apex and root canal fillings short of and beyond the apex. Oral Surg 1973; 36: 725–729.


Dr. győrfi a, Dr. SüvegeS i, Dr. iványi i, Dr. fazekaS á:

Determination of working length in general endodontic practice

Accurate determination of root canal length is essential for successful endodontic therapy. Two methods are generally accepted for working length measurements: radiographic length determination and by the means of electronic apex lo-cators.The purpose of this study was to evaluate the working length determination habits of Hungarian dentists using a survey form containing 15 selective closed questions for data collection.The results indicate that 70% of the dentists preferred the radiographic method. 19% of the responders employ elec-tronic apex locator. 21% of dentists relied on fingertip tactile sense or on the patient’s response. 44% of the respond-ers determined the working length after pulp tissue removal. 22% of dentists make the measurements at the end of root canal instrumentation. 34% of the dentists disregard the evaluation of the preoperative radiographs for the estimated working length determination.The results suggest that whilst most of the general practitioners use the techniques currently taught in dental schools, a large proportion of them apply methods not accepted by contemporary dental profession.

Key words: dental practice, endodontics, working length, radiographic working length determination, electronic apex lo-cator

26. ShABAhAng S, goon Wy, gluSKin Ah: An in vivo evaluation of root zX electronic apex locator. J Endod 1996; 11: 616–618.27. SJögRen u, hägglund B, SundqviST g, Wing K: Factors affect-ing the long-term results of endodontic treatment. J Endod 1990; 16: 498–504.28. STABholZ A, RoTSTein i, ToRABineJAd M: Effect of preflaring on tac-tile detection of the apical constriction. J Endod 1995; 2: 92–94.29. STein TJ, coRcoRAn JF: Radiographic ”working length” revisited. Oral Surg Oral Med Oral Pathol 1992; 74: 796–800.30. SunAdA i: New method for measuring the length of the root canal. J Dent Res 1962; 41: 375–387.31. SuZuKi K: Experimental study on iontophoresis. J Jpn Stomatol 1942; 16: 411–417.32. TinAZ Ac, SeviMli lS, göRgül g, TüRKöZ eg: The effects of sodi-um hypochloride concentrations on the accuracy of an apex locating device. J Endod 2002; 3: 160–162.33. TSelniK M, BAuMgARTneR Jc, MARShAll Jg: An evaluation of root zX and elements of diagnostics apex locators. J Endod 2005; 31: 507–509.34. vAJRABhAyA l, TePMongKol P: Accuracy of apex locator. Endod Dent Traumatol 1997; 13: 180–182.

35. vAn de vooRde he, Molline i, BJoRndAhl AM: estimating endodon-tic ”working length” with paralleling radiographs. Oral Surg Oral Med Oral Pathol 1969; 27: 106–110.36. veSZPRéMi e, iványi i: Az endodontia gyakorlata a SOTE Konzer- váló Fogászati Klinikán 2. Trepanálás és a gyökércsatorna hosszá-nak meghatározása. Magyar Fogorvos 1995; 31–32.37. veSZPRéMi e, iványi i: Az endodontia gyakorlata a SOTE Konzerváló Fogászati Klinikán. A gyökércsatorna preparálása, a step-back tech-nika. Magyar Fogorvos 1996; 1: 20–22.38. WAlTon Re, ToRABineJAd M: Access preparation and length de-termination. In Principles and practice of Endodontics. W.B. 3rd ed. Saunders Co. Philadelphia 2002; 200–205.39. WeAT Jd, RoAne JB, goeRig Ac: Cleaning and shaping the root canal system. in: cohen S, BuRnS Rc (eds.): Pathways of the Pulp. 6th ed. St Louis, Mosby-year Book Inc., 1994; 179–218.40. WelK AR, BAuMgARTneR Jc, MARShAll Jg: An in vivo comparison of two frequency-based electronic apex locators. J Endod 2003; 8: 497–500.41. Wu MK, WAlTon Re: Apical terminus location of root canal treat-ment procedures. Oral Surg Oral Med Oral Pathol Oral Radiol Endod 2000; 89: 99–103.

Fogorvosi szemle n

MEGhíVÓ

Az MFE Magyar Endodontiai Társaság és a Dento-Maxillo-Faciális-Radiológiai Szakosztály 2007. június 14–16. között

tartja II. közös Kongresszusát

helyszín: Savoyai Kastélyszálló, Ráckeve

100. évf. 1. sz. 2007.

A Kongresszus szervezői: Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika,

Arc-állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika Röntgenosztálya

A szervezőbizottság tagjai: Elnökök: Dr. Fazekas árpád, Dr. Pataky Levente (id.)

Titkár: Dr. Tóth zsuzsannaTagok: Dr. Martonffy Katalin, Dr. Koch gyula, Dr. gombos ádám, Dr. Papp Petra, Dr. Plachtovics Márk

A Kongresszus tudományos témái: Új anyagok és módszerek az endodontiában, gyökérkezelt fogak helyreállító protetikája, endodontiai

mikrosebészet, endodontia és az implantológia kapcsolata, a fogbél és periodontium biológiája, endodontiai radiológia, számítógép-asszisztált képalkotó rendszerek, góckérdés

és annak radiológiai értékelése, szabad témák.Az előadók témaválasztásánál bátorítjuk a klinikai gyakorlattal összefüggő témák prezentálását.

A Kongresszus résztvevői között neves hazai és külföldi meghívott előadók szerepelnek.

Tudományos program: előadások (10 perc), poszter-prezentáció A Kongresszus idején szakmai kiállítást is rendezünk.

Részvételi díj: 2007. április 15. előtti befizetéssel: 20 000 Ft2007. április 15. utáni, illetve helyszínen történő befizetéssel: 25 000 Ft

Kísérőknek: 10 000 FtEgyetemi hallgatóknak, rezidenseknek a szakmai programok látogatása térítésmentes

A részvételi díj tartalmazza: a tudományos programokon való részvételt, a program- illetve absztraktfüzetet,

a 2007. évi MET tagsági díjat, kávé- illetve teakuponokat a Kongresszus idejére*, a kiállítás megtekintését*, az esti állófogadást (június 14.)*

* a kísérők díja is tartalmazza

Az ünnepélyes bankettet június 15-én tartjuk. ára: 8 000 Ft

Fogorvosi szemle 100. évf. 1. sz. 2007. n �1

Szállásdíjak a Kongresszus résztvevőinek:

* Szállóvendégek ingyenesen vehetik igénybe a következő szolgáltatásokat: látvány- és úszómedence, pezsgő-fürdő, szauna, gőzfürdő, Kneipp-kúrák, relaxációs szoba, pihenőszoba, teabár

Szállás díja: a díjak magukba foglalják a reggelit, de nem tartalmazzák az idegenforgalmi adót.

A korlátozott szobaszám miatt a szállásigények kielégítése a jelentkezés sorrendjében, személyenként egységesen 5000 Ft szobafoglalási díjelőleg befizetésével történik.

Helyszíni regisztráció: június 14. 15:00 órától A Kongresszus megnyitása, állófogadás: június 14. 20:00 óra;

Űnnepélyes bankett: június 15. 19:00 óra Helyszín: savoyai Kastélyszálló

A Kongresszus zárása: június 16. 12:00 óra

A Kongresszuson való részvétel akkreditált pontértéke: 10 pont

Szállodák 1 ágyas szoba/éj 2 ágyas szoba/éj 3 ágyas szoba/éjsavoyai Kastélyszálló 9 000 Ft 15 000 Ft 20 000 FtKék Duna Wellness Hotel * 15 000 Ft 21 000 Ft 27 000 Ftlaguna Panzió 6 000 Ft 9 000 Ft 12 000 Ft

H. P. mÜller:Periodontology The Essentials

(A parodontológia alapjai)

Thieme Verlag, 2005Ára: 44,95 EUR

A parodontológián belül az elmúlt évtizedben rengeteg tudományos publikáció, illetve szakkönyv jelent meg, köszönhetően a relatív fiatal szakterület ugrásszerű fej-lődésének. A jelenleg hozzáférhető irodalomban szá-mos kiváló és átfogó szakkönyv áll az érdeklők rendel-kezésére, melyek tartalmuknál fogva kitűnő segítséget nyújtanak mind a szakorvosok, mind pedig az egyete-misták számára. Méretüknél és részletességüknél fogva azonban mindenképpen a parodontológiában elmé-lyülni vágyó olvasók számára ajánlottak. Müller könyve kitűnően kiegészíti a fent említett szakmai anyagot, lé-nyegre törő, formailag illetve tartalmilag is jól kezelhető, kiválóan érthető, logikus felépítésű. A könyv tömörsége miatt ajánlható fogorvostan-hallgatóknak, dentál-higi-énikusoknak, és hasznára válhat az általános fogá-szatban praktizáló fogorvosoknak is tudásuk felfrissí-tésében. vázlatos szerkezete miatt lépésről lépésre, könnyen elsajátítható tudásanyag. A benne található 241 illusztráció (köztük sajnos a fényképek fekete-fe-hérek) is egyszerű és világos, a 33 táblázat pedig se-

gítséget nyújt mind a diagnosztikában, mind a keze-lési terv elkészítésében. A könyv összesen 188 oldal terjedelemben 13 fejezetet tartalmaz, három részre ta-golódik. Az első rész a betegség hátterével, a második a diagnosztikával, a harmadik pedig a terápiával foglal-kozik. Az elmúlt évtizedben a parodontális sebészeten belül a regeneratív műtéti terápiák teret nyertek a repa- ratív módszerek mellett. Az implantátumok alkalmazása szerves részévé vált a terminális állapotba jutott paro-dontális betegek protetikai rehabilitációjának. A könyv-ben a szövetregeneráció nem kap akkora hangsúlyt, mint az indokolt lenne, az implantátumok alkalmazá-sáról pedig említést sem tesz. A könyv végén található irodalomjegyzék csak a legfontosabbakra szorítkozik, ám ezek a hivatkozások friss, naprakész irodalmi for-rások. Egyre többet tudunk a parodontális betegségek hátteréről, és felismerhetünk bizonyos összefüggése-ket, így ma már tudjuk, hogy nemcsak a parodontitis kórokában szerepelnek általános szervezeti betegsé-gek, hanem a parodontitis is szerepet játszhat akár súlyos kórfolyamatok kialakulásában. A könyv széles réteghez szól, az általa nyújtott tudásanyag segíthet a korai diagnózis felállításában és a megfelelő terápia elvégzésében, mellyel a páciens egészségi állapotá-nak egészén javítunk.

Dr. Szilágyi Emese

KöNyVISMERTETéS

Fogorvosi szemle n�2

PÉTer miHÁlY:

Az erdélyi fogorvoslás történetébőlMentor Kiadó, Marosvásárhely

„A történelem nem mögöttünk van, mi a történelemben állunk!”

illyés gyula

Az erdélyi történelem csillagállása ebben az órában olyan, hogy beteljesednek az előre ördögien kitervelt nagy elfelejtések. Múltunk, sírjaink, hőseink, szakmai kiválóságaink teljes mértékű kisajátítása, a feledés szürke ködébe süllyesztése lassan befejeződik. A szer- ző, Péter Mihály, a nagynevű marosvásárhelyi orvos-képző eminens professzora, az MTA tagja, megszál-lottan hisz a hagyomány nemzetmegtartó erejében. Megmutatni és megismertetni az internet „emlőjén” felnőtt medikus generációval az egykori chirurgusok, borbélyok és kovácsok közül kiemelkedő, tanulni, okulni és oktatni vágyó elhivatott elődök életét, sorsát,

magyarságuk és európaiasságuk nagyszerűségét. Ez a marosvásárhelyi orvos-történész legszebb hitvallása.

Az erdélyi fogorvoslás történetéről, főleg annak ma-gyar vonatkozásairól, önálló munka eddig nem jelent meg. A patinás borítású kötet régi könyvek, levéltári adatok, a Teleki téka bibliofil ritkaságai, családi irattá-rak és személyes emlékezések alapján 3 tárgykörrel kapcsolatban eddig még nem közölt, vagy kevésbé is-mert tudománytörténeti adatokat igyekszik rögzíteni.

Az első fejezet a XvI–XvIII. században, Erdélyben megjelent 13 magyar nyelvű orvosló könyv fogorvosi vonatkozásait tárja fel. Tanulmányozza az anatómiai, élettani és kórtani ismereteik színvonalát, az ajánlott gyógymódokat, orvosságokat és az előforduló szakki-fejezéseket.

A második fejezet 12 erdélyi származású, neves fogorvos életútját és tevékenységét mutatja be, akik jelentősen hozzájárultak a magyar és az egyetemes fogorvoslás fejlődéséhez, ugyanakkor közéleti és köz-művelődési tevékenységet is folytattak.

KöNyVISMERTETéS

l. ábra. A kötet borító címoldala 2. ábra. A kötet hátsó borítólapja

100. évf. 1. sz. 2007.

Fogorvosi szemle n �3

A kötet harmadik fejezete a fogorvostudomány ma-gyar nyelvű oktatásával foglalkozik. Annak román vo-natkozásait már többen is megírták. A fogorvostudo-mány egyetemi színtű oktatása a jelenlegi Románia területén 1890-ben a kolozsvári Ferenc József Tudo-mányegyetemen kezdődött. Bemutatásra kerülnek a kezdeti nehézségek, az oktatás úttörői, a Fogászati Kli- nika megalapításának körülményei, valamint az 1919-es főhatalomváltás következményei. Ismerteti az 1940–45- ös periódus tanügyi eseményeit, a Bolyai Tudomány-egyetem megalakulását, majd az Orvosi Kar Maros-vásárhelyre való áttelepedését. Ezt követően a fogor-vostudomány oktatása marosvásárhelyi szakaszának fontosabb eseményeiről nyújt áttekintést, melyek közül az alábbiakat emeljük ki: • A Fogászati Klinika létrehozása; • az 1948-as tanügyi reform és a fogorvos-tudományi

karok országos szinten történő beindítása; • 1951-ben e karok két központba való összevonása;

a marosvásárhelyi fogorvostan-hallgatók Kolozsvár-ra helyezése;

• a posztgraduális fogorvosképzés; • 1960-ban a kar újraindítása; 1962-ben az addig

magyar nyelven folyó oktatás kétnyelvűvé tétele; • a magyar nyelvű oktatás helyzetének alakulása; • a főbb fogorvosi klinikák története; • az orvostudomány doktora cím elnyerésének lehe-

tőségei.

végül egy rövid alfejezet bemutatja a magyar nyelvű vagy magyar nyelven is közlő 1919–1940 között Er-délyben megjelent fogorvosi szakfolyóiratokat. Minden fejezet és alfejezet végén a legfontosabb adatokat tar-talmazó irodalomjegyzék található, ami további kutatá-sok kiinduló pontjául is szolgálhat.

A függelék számos figyelemre méltó adattal egészíti ki a kötetet. Itt megtalálható a marosvásárhelyi Fog-

orvostudományi Kar tanszemélyzete által írt jegyzetek, tankönyvek, szakkönyvek jegyzéke, a tanrend, 27 ok-tató életrajza, az abszolvensek évenkénti névsora, valamint román és angol nyelvű összefoglaló. A kötet ter-jedelme 250 oldal. Ehhez járul még 50 fehér-fekete ábra (a XvI–XvIII. századi könyvek címlapjának és le-véltári iratoknak archív felvételei, valamint 5 fénykép a fogászati klinikákról). Angol és román nyelvű össze-foglaló valamint egy értékes névmutató zárja a kötetet. Az értékes belbecsen túl a külcsín, a kiváló minőségű reprodukciók, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igényes- ségét dicsérik.

Dr. Kapronczay Károly, a semmelweis orvostörté-neti Múzeum Könyvtár és Levéltár főigazgatója a kö-tet Előszavában ezekkel a sorokkal zárja méltatását: „…Péter Mihály professzor kiemelkedő színvonalú munkája most nemcsak a múlt jeles könyveinek elem-zésével egészítheti ki (az „anyaország” fogorvoskép-zésének vázlatát n. n.), hanem hozzáadta Erdély fog-orvoslásának 1920 utáni történetét, nyomon követve nemcsak a képzés alakulását, színvonalának értékelé- sét, hanem elénk tárva az eddigi nagy hiányt, a kolozs-vári és marosvásárhelyi fogorvosi iskolák működését, reményt ébresztve arra, hogy egyszer megszületik az egységes magyar orvostörténelem monográfiája.”

Régmúlt, az alig eltelt fél évszázad és a bármikor történelemmé halványuló jelen dokumentumai szólnak a mának. Akinek erre fogadókészsége van, tudja, hogy felbecsülhetetlen értéket tart a kezében. A sorok és adatok mögött ott rejtőznek a jövőnek szóló üzenetek. A történelem szikéjével lehasított Erdélyországban ezt az intő szót Kosztolányi fogalmazza meg markánsan: „…erős várunk nekünk az anyanyelv”.

Dr. Matekovits GyörgyDr. Bánóczy Jolán

100. évf. 1. sz. 2007.

híREK

A Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar a DAB Stomatológiai Munkabizottságával és az MFE északkelet-Magyarországi Szakcsoportjával

közösen 2006. november 17-én Nyíregyházán tudományos továbbképző ülést tartott.

Az alábbi előadások hangzottak el:

1. PRoF. dR. MáRTon ildiKó: A kemény foganyaghiány pótlásának lehetőségei2. dR. lAMPé iSTván: Rögzített titán fogpótlások illeszkedésének jellemzői3. dR. AlBeRTh MáRTA: Candida a gyermekfogászatban4. dR. vARgA iSTván: Az ínyrecesszió komplex kezelésének terápiája5. dR. d. TóTh eTelKA: A kálvária csontgraft alkalmazása a fogmeder-nyúlvány augmentációjában

Dr. Kelentey Barnaa DAB Stomatológiai Munkabizottság titkára

Fogorvosi szemle n��

Beszámoló az ORCA (European Organisation for Caries Research) 53. kongresszusáról

2006. július 5-8. Glasgow, Nagy-Britannia

Skócia, glasgow adott otthont idén az ORCA 53. éves kongresszusának. Dr. Andrew Hall és csapata sikere-sen hangolta össze a tudományos programokat a kel-lemes hangulatú társasági eseményekkel.

A caries kutatásban kiemelkedő eredményeket fel-mutató tudósnak kiírt ORCA-zsolnay díjat évente az ORCA elnöke az ünnepélyes megnyitón adja át. Tudo-mányos munkássága elismeréséül 2006 díjazottja Brian Clarkson, a Michigan Egyetem professzora. A fogzo-mánc és a gyökéri dentin de- és remineralizációs folya- matainak tanulmányozásában és a dentin-pulpa komp-lex caries hatására történő változásainak követésében elért eredményeit ítélte e komoly elismerésre méltónak a nevezéseket mérlegelő, az előző díjazottakból álló bizottság. A díj, a pécsi zsolnay gyár egyedi kivitele-zésű remeke, idén is egy gyönyörűen díszített falitál volt.

A tudományos üléseket két párhuzamos szekcióban, az ORCA hagyományainak megfelelő poszter prezen-tációs rendszerben szervezték. Az előzetesen kiállított posztereket szekciónként adott ideig tanulmányozni le-het, és rögtön van lehetőség megbeszélést is folytatni a poszter mellett álló szerzővel. Ezután, előre megha-tározott menetrend szerint a szerzők két perces, vetí-téssel illusztrált összefoglalása következik, amit vitá-ra bocsátanak. A szekciók munkáját nagy érdeklődés, élénk diszkusszió kísérte, amely már megszokott e tár- saság kongresszusain. 150 poszter szerepelt a prog-ramban fluorid, de-remineralizáció, erózió, klinikai vizs-gálatok, epidemiológia, diagnosztika, mikrobiológia/dentális plakk, témakörökben.

Magyarországról a következő poszter előadás hang-zott el:•m. radnai, i. gorzó, N. Heffter, e. Urbán, J. eller, T.

Novák, A. Pál: Does Pregnancy Influence the Caries Status of Women in South-East Hungary?

Hazánkat a következő prezentációban is képviselték:•M. Székely, z. Fazakas, v. Balogh-Samarghitan, J.

Bánóczy: Urinary Fluoride Excretion after Milk and Tea Consumption in Young Adults. A kongresszust megelőzően került sor az ORCA

vezetőségi ülésére e sorok írójának is a részvételével. Ugyancsak a kongresszuson került sor az évi rend-szeres közgyűlésre. Ekkor hangoztak el a vezetőség tagjainak beszámolói, és a tagság értesült az aktuális eseményekről is.

2006-ban újabb 5-éves együttműködési szerződést írt alá a pécsi zsolnay Manufaktúra az ORCA-val. A ta- valyi kongresszus (Indianapolis) értékelése, pénzügyi elszámolása után, a 2006. novemberi Japánban, Na-goya-ban tartandó 2 napos szimpózium rendezője, prof. H. Nakagaki számolt be az előkészületekről. A Caries Research szerkesztője ismertette a benyújtott közle-mények elfogadási arányát, a megjelenésig az átfutá-si idő alakulását. A benyújtott kéziratok nagy számá-ra való tekintettel a bírálók száma kiegészült. Nagy könnyebbséget jelent az elektronikus benyújtási lehe-tőség. A Caries Research impact factor-a 2005-ben 1.72 volt.

A 333 fős ORCA tagságához 27-en szeretnének csat-lakozni. A bevezető tagság max. három évig tart, fel-tétele, hogy a kérelmet két elismert cariológus is támo- gassa. Rendes taggá az válhat, aki 3 közleményt jelen- tett már meg, vagy annak a közlésre való elfogadását igazolni tudja, és felvételét megszavazzák. Döntés szü- letett egy ifjúsági díj megalapításáról, melynek odaíté-lése a kongresszusi poszter-előadás alapján történik majd. Kongresszusi előzetest tartott Dr. Kim Ekstrand, aki 2007-ben az 54. ORCA kongresszus házigazdája. A helyszín Helsingör (Dánia) lesz, az abstractok beér-kezési határideje 2007. január 8.

Dr. Tóth Zsuzsanna

100. évf. 1. sz. 2007.

Documents

Fogorvosi Szemle 2007/1