Fritz Riemann - A Szorongás Alapformái

Fritz Riemann

A SZORONGÁS ALAPFORMÁI

MÁSODIK KIADÁS

HÁTTÉR KIADÓ Budapest

Karthauzi

http://www.scribd.com/karthauzi

A mű eredeti címe: Fritz Riemann: Grundformen der Angst

Készült az Ernst Reinhardt Verlag 1998. évi kiadása alapján 1961, 1998 Ernst Reinhardt, GmbH & Co, Verlag München

Hungarian translation: © Jólesz László

Fordította: JÓLESZ LÁSZLÓ

Szaklektorálta: BERÉNYI GÁBOR

Szerkesztette: BÁNLAKI VIKTOR

A könyv borítóját GREGOR LÁSZLÓ

tervezte

ISSN 1217-0364 ISBN 963 9365 07 6

KIADTA A HÁTTÉR KIADÓ Felelős kiadó: BALOGH FERENCNÉ Mű szaki vezető : LANTOS KÁLMÁN Készült az ETO-Print Nyomdában

Felelős vezető : BALOGH MIHÁLY igazgató

TARTALOM

Bevezetés A szorongás természetér ő l és az élet antinómiáiról / 7

A szkizoid személyiségek / 24 A szkizoid személy és a szerelem / 29 A szkizoid személy és az agresszió / 37 Az élettörténeti háttér / 42 Példák szkizoid átélésformákra / 51 Kiegészítő gondolatok / 59

A depressziós személyiségek / 74 A depressziós személy és a szerelem / 84 A depressziós személy és az agresszió / 89 Az élettörténeti háttér / 94 Példák depressziós átélésformákra / 108 Kiegészítő gondolatok / 123

A kényszeres személyiségek / 134 A kényszeres személy és a szerelem / 150 A kényszeres személy és az agresszió / 157 Az élettörténeti háttér / 165 Példák kényszeres átélésformákra / 175 Kiegészítő gondolatok / 187

A hisztérikus személyiségek / 199 A hisztérikus személy és a szerelem / 209 A hisztérikus személy és az agresszió / 218 Az élettörténeti háttér / 221 Példák hisztérikus átélésformákra / 236 Kiegészítő gondolatok / 247

Zárszó / 256

Karthauzi


A szorongás természetér ől és az élet antinómiáiról

A szorongás elkerülhetetlenül hozzátartozik az életünkhöz, ujabb és újabÚjabbtozatokban elkísér bennünket születésünkt ő l halálunkig. Az emberiség történetében felismerhet ők a próbál-kozásopróbálkozásokleküzdésére, csökkentésére, lebírására vagy megbéklyózására. Törekedett erre mágia, vallás és tudomány. Is-tenhez való fordulás, odaadó szerelem, a természeti törvények kutatása vagy a világot megtagadó aszkézis és filozófiai felisme-rések nem közömbösítik ugyan a szorongást, de segíthetnek benne, hogy elviselhessük, és hogy fejl ődésünket illetően talán még gyümölcsöz ővé is tegyük. Alkalmasint megmarad egyik illú-ziónknak, hogy azt higgyük, lehetséges élnünk szorongás nélkül is; a szorongás hozzátartozik létezésünkhöz, halandóságunktól való függőségeinknek és halandóságunk tudatának tükröz ődése. Megkísérelhetünk vele szemben olyan ellener őket kifejleszteni, mint bátorság, bizalom, megismerés, hatalom, remény, alázat, hit és szeretet. Ezek segíthetnek abban, hogy a szorongást elfo-gadjuk, elmélyülten foglalkozzunk vele, újból meg újból leküzd-jük. Azokat a módszereket, bármin ők legyenek is, amelyek szo-rongásmentességet ígérnek számunkra, szemléljük kétkedéssel; ezek az emberi létnek nem felelnek meg, és megvalósíthatatlan várakozásokat ébresztenek.

Az, hogy a szorongás kikerülhetetlenül hozzátartozik az éle-tünkhöz, korántsem jelenti, hogy ennek folyamatosan tudatában is vagyunk. Mégis szinte mindig jelen van, és minden pillanatban beléphet a tudatunkba, amikor valamely küls ő vagy belső élmény révén előbukkan. Olyankor legtöbbnyire hajlunk rá, hogy kitér-

Feleségemnek BEVEZETÉS

7

Karthauzi


jünk előle, elkerüljük, és ki is fejlesztettünk bizonyos techniká-kat és módszereket, hogy elnyomjuk, elfojtsuk vagy kicselezzük és letagadjuk. De miképpen a halál sem sz ű nik meg létezni attól, hogy nem gondolunk rá, akképpen a szorongás sem.

Szorongás létezik függetlenül valamely nép vagy személy kul-túrájától és fejlettségi fokától is — ami változik, az csupán a szo-rongás objektuma, az, ami mindenkor kiváltja a szorongást, másrészt azok az eszközök és cselekvési módok, amelyeket fel-használunk a szorongás leküzdésére. Így napjainkban általában már nem félünk a mennydörgéstől és villámlástól; a nap- és holdfogyatkozások a természet érdekes játékaivá lettek, ámde fé-lelem és szorongás megélése nélkül, hiszen tudjuk, hogy nem jelentik ezeknek az égitesteknek végleges elt ű nését vagy éppen egy lehetséges világpusztulást. Viszont ismerünk manapság olyan szorongásfajtákat, amilyeneket a korábbi kultúrák nem is-mertek — félünk például baktériumoktól, új betegségek fenyege-téseitő l, közlekedési balesetektő l, öregedéstő l és magánytól.

A szorongás leküzdésének módszerei azonban nemigen vál-toztak. Csak éppen az áldozathozatal és mágia helyét modern, a szorongást csillapító gyógyszerek foglalták el — maga a szorongás azonban megmaradt nekünk. Ma a szorongás feldolgozásának minden bizonnyal legfontosabb lehet ősége a maga különféle formáiban a pszichoterápia lett: az fedi fel el őször a szorongás-nak az egyénben végbemen ő kifejlődése történetét, kutatja az in-dividuális-családi és szociális-kulturális körülményekkel való összefüggéseit, és teszi lehet ővé a konfrontációt a szorongással abból a célból, hogy — akár hasznot hajtóan is — fel lehessen azt dolgozni.

Itt nyilvánvalóan az élet kiegyensúlyozási törekvéseinek egyi-kérő t van szó: ha sikerül tudomány és technika segítségével ha-ladást elérnünk a világ meghódításában és ezáltal bizonyos félel-meket, szorongásokat kikapcsolnunk, közömbösítenünk, akkor azokat képesek vagyunk felcserélni más típusú szorongásokra. Ez azon a tényen, hogy a szorongás elkerülhetetlenül hozzá-

Littoz ik az élethez, semmit sem változtat. Úgy tetszik, a mai éle-iiinklioz egy új nyavalya tartozik: egyre több olyan szorongás-Litiat ismerünk, amelyek saját ténykedésünk nyomán jönnek lette, s c ténykedésünk önmagunk ellen fordul. Ismerjük a szo-i ongást a bennünk magunkban meglév ő romboló erőktő l — gon-doljunk csak azokra a veszélyekre, amelyeket az atomenergiával tortén ő visszaélés hozhat magával, vagy a hatalom azon lehet ő -

amelyek a természetes életfolyamatokba való beavatko-MNOk nyomán adódnak. A hübriszünk, úgy tetszik, bumeráng-kent saját magunkat vesz célba; a hatalom akarása, ami híjával ‘an szeretetnek és alázatnak, a természet és az élet fölötti hata-lom akarása azt a félelmet kelti bennünk, hogy manipulált, ki-tresedett lelkű lénnyé válunk. Ha a régebbi korok embere félt a

természeti er őktő l, amelyeknek tehetetlenül ki volt szolgáltatva, es félt a fenyeget ő démonoktól, a bosszuló istenekt ől, akkor ne-künk ma önmagunktól kell félnünk.

Így aztán megint csak illúzió Úgy vélekednünk, hogy a „hala-dás" — ami mindig egyszersmind visszalépés is — megszabadít a worongásainktól — némelyiktő l igen, de a következmény: újabb szorongások.

A szorongás élménye tehát hozzátartozik a létezésünkhöz. Bármennyire általános érvény ű is ez, minden ember mégis a szorongásnak a saját személyét illet ő változatait éli meg, „a" szo-rongásét, ami éppoly kevéssé létezik, mint „a" halál vagy „a" szerelem és más absztrakciók. Minden ember számára megvan a szorongásnak a személyes, egyedi formája, amely őhozzá, a lényéhez tartozik, mint ahogy a szeretetnek is megvan a rá jel-lemző formája, és valamikor a saját halálát kell halnia. Tehát csak egy bizonyos ember által megélt és tükrözött szorongás van, és ezért annak — a szorongásélmény minden közös vonása mel-lett — mindig van egy személyes jellegzetessége. Ez a mi szemé-lyes szorongásunk összefügg az egyéni életkörülményeinkkel, adottságainkkal és környezetünkkel; van fejl ődéstörténete, ami gyakorlatilag a születésünkkel kezd ődik.

8 9

Karthauzi


Ha a szorongást egyszer „ szorongás nélkül" vesszük szem-ügyre, az lesz a benyomásunk, hogy az kett ős aspektussal bír: egyik oldalról aktivizálhat, másik oldalról megbéníthat. A szo-rongás mindig jelzés, amely veszélyekre figyelmeztet, egyszer-smind van egyfajta felszólító karaktere, éspedig a leküzdésére biztató ösztönzés. A szorongás elfogadása és lebírása bizonyos fejlődési lépést jelent: valamicskével érettebbé tesz bennünket. Ha viszont kitérünk el őle, és nem nézünk szembe vele, akkor maradunk úgy, ahogy voltunk; meggátolja továbbfejl ődésünket, és arra késztet, hogy gyermekinek maradjunk meg azon a terü-leten, ahol a szorongás sorompóját nem lépjük át.

Szorongás mindig ott lép föl, ahol olyan szituációban találjuk magunkat, amivel szemben nem vagy még nem álljuk meg a he-lyünket. Minden fejl ődés, minden, az éréshez vezet ő lépés szo-rongással van összekötve, hiszen az vezet át minket valami újba, addig nem tudottba, nem ismertbe, olyan bels ő vagy külső szi-tuációkba, amelyeket még nem éltünk át, és amelyekben még nem szereztünk tapasztalatokat. Minden új, ismeretlen, el őször megteendő vagy megélendő dolog az újdonság ingere mellett magában rejti a kaland élvezetét és a kockázat örömét — és a szorongást is. Minthogy életünk mindig valami újba, járatlanba és még meg nem tapasztaltba vezet, a szorongás folytonos útitár-sunk. Leginkább fejl ődésünk különösen fontos helyein lép be tudatunkba, olyankor, amikor régi, jól ismert pályákat kell el-hagynunk, olyankor, amikor új feladatokkal kell megbirkóz-nunk, vagy változásokkal kell számolnunk. A fejl ődésnek, fel-nőtté válásnak és érésnek tehát nyilvánvalóan sok baja van a szorongás leküzdésével, és minden életkornak megvannak a maga megfelel ő érési lépései a hozzájuk tartozó szorongásokkal, amelyeken úrrá kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy a megteen-dő lépés sikeres legyen.

Ilyenképpen vannak teljesen normális, életkornak és fejl ő -désnek megfelelő szorongások, amelyeket az egészséges ember elvisel, és amelyeken túllép, amelyeknek a leküzdése fontos a

ovábbfejlődése szempontjából. Gondoljunk csak a gyermek el- önálló lépéseire, amikor el őször kell elengednie anyja kezét,

► 's az egyedül való járástól, a szabad térségben magára hagyott-%ágtól való félelmére, amit muszáj legyőznie. Vagy gondoljunk az eletünkben adódó nagy cezúrákra. Vegyük az iskolába járás kez-detét, amikor a gyermeknek a családból bele kell n őnie egy új, egyel ő re idegen közösségbe úgy, hogy ott meg is állja a helyét. Vegyük a pubertást és az erotikus vágy, a szexuális kihívás kö-zepette lezajló első találkozásokat a másik nemmel, vagy gon-doljunk a pályakezdésre, a saját család megalapítására, az anya-ságra és végül az öregedésre és a halállal való találkozásra —valamely kezdethez vagy egy els ő ízben megvalósuló tapasztalat-szerzéshez mindig kapcsolódik szorongás is.

Mindezek a szorongások szervesen hozzátartoznak az éle-tünkhöz, mert összefüggnek a testi, lelki vagy szociális fejl ődés felé tett lépésekkel, jelentkeznek új közösségi vagy társadalmi feladatkörök elvállalásakor. Minden egyes ilyen lépés egyfajta határátlépést jelent, és megköveteli t ő lünk, hogy valami megszo-kottól, meghitt ő l megváljunk, és valamilyen újba, ismeretlenbe merészkedjünk.

Ezeken a szorongásokon kívül van egész sor egyéni szoron-gás, amelyek a fentiek ismeretében nem tipikusak bizonyos ha-társzituációkra, s amelyeket másoknál gyakran azért nem tu-dunk megérteni, mert számunkra nem ismer ősek. Így valakinél a magányosság válthat ki súlyos szorongást, egy másiknál az em-bertömeg, a harmadik akkor kap szorongásrohamokat, ha hí-don vagy szabad téren akar átmenni, egy negyedik képtelen zárt helyiségben tartózkodni, megint egy másik jámbor állatoktól, bogaraktól, pókoktól, egerekt ő l stb. fél.

Bármilyen sokrétű is ezek szerint a szorongás a különböz ő embereknél — gyakorlatilag nincs semmi, ami ne gerjeszthetne bennünk félelmet vagy szorongást —, mégis, jobban megnézve, mindig csak bizonyos meghatározott szorongások variánsaival találkozunk. Ezeket én „a szorongás alapformái"-nak nevez-

10 11

Karthauzi


ném, és ennek megfelel ően írnám le őket. Minden egyáltalán le-hetséges szorongás szorosan köt ődik ezekhez az alapformákhoz: vagy szélsőséges variációik és torz formáik, vagy pedig más ob-jektumokra történt átcsúsztatásaik. Hajlamosak vagyunk ugyan-is arra, hogy feldolgozatlan, nem leküzdött szorongásainkat ártatlan pótobjektumokra tapasszuk, olyanokra, amelyek köny-nyebben kikerülhet ők, mint a szorongás voltaképpeni kiváltói, amelyek elő l nem tudunk kitérni.

A szorongás alapformái összefüggnek a világban való létezé-sünkkel, ama két nagy antinómia közti kifeszítettségünkkel, amelyeket a maguk feloldhatatlan ellentétében és ellentmondá-sosságában kell megélnünk. Ezt a két antinómiát egy olyan ha-sonlat segítségével szeretném megvilágítani, amely minket bizo-nyos személyen túli rendekbe és törvényszer ű ségekbe kapcsol be, amelyeknek általában nem vagyunk tudatában, de amelyek mégis valóságosak.

Olyan világba születünk bele, amely négy hatalmas impulzus-nak engedelmeskedik: Földünk meghatározott ritmusban kerü-li meg a Napot, tehát sz űkebb világrendszerünk központi égitest-je körül mozog, amely mozgást revolúciónak, „keringésnek" mondunk. A Föld egyszersmind a saját tengelye körül is forog, tehát rotálást végez, amely mozgást „saját tengely körüli forgás"-nak nevezünk Ilyenképpen egyszerre két további ellentétes, illetve egymást kiegészít ő impulzus hat, amelyek világrendsze-rünket mozgásban tartják, valamint ezt a mozgást meghatáro-zott pályákra kényszerítik. Ezek az impulzusok: a nehézségi er ő és a centrifugális er ő . A nehézségi erő mintegy összetartja a vilá-gunkat, azt centripetálisan befelé, a közép felé igazítja, s eköz-ben egy rögzíteni és magához vonzani akaró szívóhatást fejt ki. A centrifugális erő a középtól menekül, kifelé törekszik, a mesz-szeségbe tör, és van egyfajta elengedni, eloldózni akaró vonása. Csak ennek a négy impulzusnak a kiegyensúlyozottsága garan-tálja azt a törvényszer ű , eleven rendet, amelyben élünk, és amit kozmosznak nevezünk. Az egyik ilyen mozgás túlsúlya vagy ki-

a nagy Rendet megzavarná, illetve szétrombolná, és a vezetné.

képzeljük csak el, hogy a Föld feladná eme alapimpulzusok ∎ 1;yilket. Ila például feladná a revolúciót, a Nap körüli keringést, I-, csupán a rotációt, a saját tengelye körüli forgást teljesítené, Akkor meghaladná a bolygó nagyságrendjét, és napként, kö-zeppontként viselkednék, ami körül a többi bolygónak kellene 1,clingenie. Akkor tehát már nem a Nap körül a számára el őírt p.tlyan szolgálna, hanem csak a maga saját törvénye szerint lé-

I la viszont a rotációt, a saját tengely körüli forgást adná fel, és mar csupán keringene a Nap körül, akkor a bolygó fokozatáról lecsúsznék egy apró szatellit, egy hold fokozatára, roppant füg-wiségben mindig ugyanazt az oldalát mutatva a Napnak. Mind-Iket esetben megtörné tehát a bolygókat szabályozó törvényszer ű -seget, azt, hogy függősége megköveteli az alkalmazkodást, de mégis független, saját tengely körüli forgással bír.

Továbbá: ha a Földnek nem volna meg a centripetális, a nehézségi ereje, akkor alulmaradna a centrifugális er ővel szem-ben, és egyszerű en széjjelpukkadna, darabjai lekerülnének a pályáról, és talán összeütköznének más égitestekkel. Vagy ha ezentúl már egyedül a nehézségi er őnek engedelmeskednék a centrifugális ellener ő nélkül, az teljes megmerevedéshez, változ-hatatlansághoz vagy más er őknek a saját pályájáról való eltérí-tettséghez vezetne, amely er őkkel szemben nem tudna semeny-nyi saját erőt szembeállítani.

És most nézzük a hasonlatot: tegyük fel — ami voltaképpen eléggé kézenfekvő —, hogy az ember Földünk lakójaként és Nap-rendszerünk apró részecskéjeként alá van vetve e rendszer tör-vényszerű ségeinek, és hogy ilyenképpen az imént leírt impulzu-sokat mint tudattalan hajtóer őket és egyszersmind mint latens posztulátumokat magában hordja, akkor ez igen meglep ő meg-felelésekhez vezet bennünket. Mindössze ugyanis az szükséges, hogy emberi szinten az említett alapimpulzusokat a lélektan te-

12 13

Karthauzi


rületére transzponáljuk, tehát a lelki megélésben tapasztalható megfeleléseikre kérdezzünk rá, s ekkor rábukkanunk az emlí-tett antinómiákra, amelyek közé az életünk van kifeszítve, és egyúttal — ezt látni fogjuk — rábukkanunk a szorongás ama alap-formáira, amelyek ezzel függnek össze, és így mélyebb értelmet nyernek.

A rotációnak, a saját tengely körüli forgásnak pszichológiailag értelemszerű en az individuációra, az egyénné válásra való posz-tulátum felelhetne meg, tehát az, hogy egy egyedi lény, indivi-duum jöjjön létre. A revolúciónak, a Nap mint központi égites-tünk körüli mozgásnak az a posztulátum felelne meg, hogy egy nagyobb egészbe illeszkedjünk, a saját-törvény ű ségünket, saját-akaratúságunkat határok közé szorítsuk a személyünk fölötti összefüggések javára. Ilyenképpen tehát úgy vázolnánk azon el-ső antinómiát, amely az ellentétes posztulátumokat tartalmazza, hogy mi egyrészt mi, önmagunk leszünk, másrészt viszont ma-gunkat az individuum feletti összefüggésekbe illesztjük.

A centripetális, a nehézségi er őnek a lelki síkon az állandó-ságra és állhatatosságra irányuló impulzusunk felelne meg; a centrifugális er őnek ezzel szemben az, amely minket újból meg újból előre, a változásra, az átalakulásra serkent. Ilyenképpen tehát a másik antinómiát is leírtuk. Ez megint csak tartalmazza azokat az ismét ellentétes posztulátumokat, hogy állandóságra is és átalakulásra is törekedjünk.

Ez után a kozmikus analógia után négy olyan alapvet ő posz-tulátumnak vagyunk kitéve, amelyeket egymásnak ellentmondó, de egyszersmind egymást kiegészít ő törekvésekként magunkban megtalálunk. Ezek változó alakban húzódnak végig egész életün-kön, és mindig újabb és újabb módon igényelnek t ő lünk választ.

Az első posztulátum — hasonlatunkban a rotációnak megfel-lően — az, hogy egyszeri individuummá legyünk, igent jelentve ki önálló voltunkra és másoktól elhatárolódva; hogy felcserélhe-tetlen személyiséggé legyünk, nem pedig felcserélhet ő tömeg-emberré. Ezzel azonban el őttünk áll minden olyan szorongás,

+1, wly akkor fenyeget, ha magunkat megkülönböztetjük mások-1,,l, ezáltal kiesünk az „odatartozás", a közösség biztonságából, Inul a magányosság és elszigeteltség idézne el ő . A tágas tarto-r, ny ellenére, amelyben fajtához, családhoz és néphez való tar-

életkorunk és nemünk, vallásunk vagy foglalkozásunk 11J révén bizonyos csoportok része vagyunk, amelyekkel rokon-+',11k, meghitt kapcsolatban lev őnek, egyúttal mégis individuum-'131‘ és így valami egyszerinek, legf őképpen más emberekt ő l 1,111onbözőnek érezzük magunkat. Ez már abban a figyelemre ',tiltó tényben kifejezésre jut, hogy pusztán hüvelykujjunk le-nyomata elég ahhoz, hogy minden más embert ől felcserélhetet-lénnl különbözzünk, és egyértelm ű en azonosíthatóak legyünk. Ily módon létünk egy olyan piramishoz hasonlít, amelynek szé-k% alapja tipikusból és közösségi jellemz őkbő l épül, amely Áronban a csúcsa felé mind jobban és jobban kiválik az össze-kotő közös vonásokból, és egyszeri egyediben fejez ődik be. Egy-weri voltunk elfogadásával és fejlesztésével, az individuációs pmcesszussal, ahogyan C. G. Jung ezt a fejlődési folyamatot el-nevezte, kiesünk az „odatartozás", az „ahogy-a-többiek-is"-lét Vedettségéb ő l, és félelemmel éljük meg az individuum magá-nyosságát. Mert minél jobban megkülönböztetjük magunkat másoktól, annál magányosabbak leszünk, s ilyenképpen ki va-gyunk téve a bizonytalanságnak, a meg-nem-értettségnek, az el-utasítottságnak és bizonyos körülmények között annak, hogy harcot hirdetnek ellenünk. Másrészt azonban, ha nem kockáz-tatjuk meg, hogy önálló egyeddé váljunk, akkor túlságosan meg-rekedünk a kollektívban, a tipikusban, és valami dönt ő jelentő -ségűvel adósa maradunk emberi méltóságunknak.

A második posztulátum — hasonlatunkban a revolúciónak, azaz keringésnek megfelel ően — az, hogy magunkat bizalom-mal megnyissuk a világ, az élet és az embertársaink szá-mára, hogy szót értsünk a nem-énnel, az idegennel, hogy cse-reviszonyba lépjünk a rajtunk-kívül-lev őkkel. Ezen az életben való — a legtágabb értelemben vett — részvételt értjük. Ehhez

14 15

Karthauzi


azonban kapcsolódik a szorongás, az, hogy elveszítjük az énün-ket, a függetlenségünket, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy ön-létünket nem élhetjük méltányosan, mert másoknak kell ál doznunk, és hogy a megkívánt alkalmazkodás során önmagunk-ból túlságosan sokat fel kell adnunk. Itt tehát mindenekel ő tt

függőségünkrő l van szó, arról, hogy noha énünk eme függőségei és veszélyeztetettségei éreztetik velünk tehetetlenségünket, még-is az élet felé kell fordulnunk, ki kell tárulkoznunk. Ha ezt nem kockáztatjuk meg, elszigetelt, magányos lények maradunk, akik-nek nincsen semmi köt ődésünk, akik nem tartozunk valam i hez, ami túlterjed rajtunk, végül védettség nélkül maradunk, é így nem fogjuk megismerni sem önmagunkat, sem a világot.

Ezzel az első antinómiával beleütköztünk abba a paradox fetté telezésbe, amit az élet kíván meg t ő lünk: élnünk kell egyrészt az ön-megőrzést és az ön-megvalósítást, másrészt az önnön-oda-, adást és az ön-feledést, le kell küzdenünk mind az énünk feladá sától való félelmünket, mind az énné válástól való félelmünket.

És most nézzük a másik két posztulátumot, amelyek megin csak az ellentmondás és a kiegészülés erősen sarkított viszonyá ban állnak, ahogyan fentebb leírtuk:

A harmadik posztulátum — hasonlatunkban a centripetális, a nehézségi er ő megfelelő jeként — az, hogy igyekezzünk a tar-tósságot, állandóságot elérni. Azon vagyunk, hogy ebben a vi-lágban elhelyezkedjünk és berendezkedjünk, tervezzük a jöv ő t,

célratörőek legyünk úgy, mintha korlátlan ideig élnénk, mintha a világ stabil és a jövő előre látható volna, mintha maradandóval számolhatnánk — ugyanakkor tudván tudva, hogy media in vi-ta morte sumus, azaz életünk bármely pillanatban véget érhet. Az állandóságra törekvésnek ezzel a posztulátumával, azzal, hogy egy bizonytalan jövőbe tervezzük bele magunkat, hogy egy-általán úgy beszéljünk a jöv őrő l, mintha valami szilárd és biztos valami állna előttünk — ezzel a posztulátummal adva vann mindazok a szorongások, amelyek a mulandóságot, függősége-inket, létünk irracionális kiszámíthatatlanságát érint ő tudásunk-

I ti kapcsolatosak: a szorongás az új kockázatától, a bizonytalan- iervezéstő l, attól, hogy átengedjük magunkat az élet örök

iiikamittának, ami soha meg nem áll, és bennünket is magával es alakít. Minden bizonnyal ezt fejezi ki az a szólás is, hogy nem léphet bele kétszer ugyanabba a folyóba — a folyó, de

iiiaga az ember is mindig más. Másrészt azonban, ha lemonda-ii,ink a maradandóságról, nem tudnánk semmit sem alkotni és iliegvalósítani; elképzelésünkben minden alkotásban kell lennie alantinek ebbő l a maradandóságból — máskülönben hozzá

,1 , 11 ► fognánk céljaink megvalósításához. Mindig úgy élünk, mintha azt hinnénk, hogy korlátlan id ővel rendelkezünk, mint-h ,f a végre elért valami stabil volna, és ez az el ő ttünk lebegő sta-bilitás és maradandóság, ez az illuzórius öröklét lényeges impul-le, mely ténykedésre ösztökél bennünket.

Is következzék végül a negyedik posztulátum — ennek ha-, atlatunkban a centrifugális erő felel meg. Ez abból áll, hogy mindig késznek kell lennünk rá, hogy változzunk, hogy a vál-tniasokra és a fejl ődésre igent mondjunk, megszokott dolgain-kat feladjuk, a hagyományokat és szokásainkat magunk mögött hagyjuk, a frissen elért valamit ől újra meg újra elszakadjunk és elbúcsúzzunk, mindent csak átmenetként éljünk meg. Mármost t.zzel a posztulátummal — hogy mindig továbbfejlesszük magun-kat, hogy ne tapadjunk, ne ragadjunk le, az új számára legyünk nyitottak, az ismeretlen meghódítását kockáztassuk meg —együtt jár a szorongás, hogy rendszabályok, el ő írások és törvé-nyek, a múlt és a megszokások ereje lekötöznek, fogva tartanak bennünket, lehet őségeink beszű külnek, szabadságra törekvé-sünk korlátok közé szorul. Itt tehát — ellentétben az el őzőekben leírt szorongással, ahol a halál mint múlékonyság jelent meg —a halál végső soron dermedéssel és véglegességgel fenyeget. Ha azonban a változásra, az új vállalására irányító impulzust felad-nánk, akkor unalmasan ismételgetve és er ősen kapaszkodva a már meglévőbe, letapadnánk a megszokotthoz, s az id ő és kör-nyező világunk lehagyna és elfelejtene minket.

16 17

Karthauzi


Ezzel vázoltuk a másik antinómiát, az élet velünk szemben támasztott további feltételezéseit — azt, hogy egyszerre töreked-jünk állandóságra és változásra, hogy eközben le kell küzde-nünk mind a feltartóztathatatlan múlékonyságtól, mind a kike-rülhetetlen szükségességt ő l való szorongást.

Ilyenképpen a szorongásnak megismertük a négy alapformá-ját — ezeket itt még egyszer felsorolom:

1. a szorongás az ön-odaadástól, én-elvesztésként és függ ő -

ségként megélve; 2. a szorongás az önmagává-válástól, védtelenségként és el-

szigeteltségként megélve; 3. a szorongás a változástól, múlékonyságként és bizonytalan-

ságként megélve; 4. a szorongás a szükségességt ő l, véglegességként és szabad-

ság hiányaként megélve. Végső soron valamennyi lehetséges szorongásfajta mindig en-

nek a négy alapszorongásnak a variánsa, és összefüggnek azzal a négy alapimpulzussal, amelyek ugyancsak hozzátartoznak a lé-tünkhöz, s egymást páronként kiegészítik, és egymással ellentét-ben állnak: mint törekvés a maga-meg ő rzésre és elkülönülésre, együtt az ön-odaadásra és valahova-tartozásra irányuló ellentö-rekvéssel; másrészt mint törekvés az állandóságra és biztonság-ra, együtt a változásra és kockázatra irányuló ellentörekvés sel. Minden törekvéshez hozzátartozik az ellentörekvést ő l való félelem. És mégis, ha még egyszer visszanyúlunk a kozmi-kus hasonlatunkhoz, úgy tetszik, eleven rend csak akkor lehetsé-ges, ha megkíséreljük, hogy ezek közt az antinomikus impulzu-sok közt egyensúlyi helyzetet éljünk meg. Az ilyen egyensúlyi helyzet azonban nem jelent valami statikusat, ahogyan azt fel le-hetne tételezni, hanem tele van mérhetetlen bels ő dinamikával, mivel ilyen egyensúlyi helyzet sohasem jelent valami már elértet, hanem olyan valamit, amit újra meg Újra meg kell teremteni.

Ugyanakkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy a minden-kor megélt szorongás fajtája és intenzitásának foka nagymérték-

hen higg mind a magunkkal hozott hajlamainktól, az „öröksé-ilinktől", mind azoktól a környezeti feltételektol, amelyekbe be-levitlettiink, tehát mind a testi és lelki-szellemi alkatunktól, mind személyes életutunktól, létünk történetét ő l. Van ugyanis tol tenetük a szorongásainknak is, és látni fogjuk, mekkora je-lent őséggel bír erre nézve a gyermekkorunk. Így minden ember telelmét színezik a hajlamai és a környez ő világtól származó wngeteg hatás, ami részben magyarázatot ad arra is, miért oly nehéz beleéreznünk magunkat mások szorongásaiba — azok elvan életfeltételekb ő l erednek, amelyek a mieinkt ő l nagyon el-ternek.

A hajlam és a környezet — mely utóbbihoz a családon, a „mi-ItOn" kívül a társadalom is hozzátartozik — tehát képesek bi-ronyos szorongásokat felszínre hozni, másokat pedig vissza tudnak szorítani. A jobbadán egészséges — fejl ődésében nem megzavart — ember általában tudja kezelni a szorongásait, s ő t gyakran le is győzi őket. A fejlődésében megzavart ember szoron-gasai intenzívebbek is, gyakoribbak is, és a szorongás alapformái közül legalább az egyik az ő esetében túlsúlyra fog jutni.

Súlyosan megterhel ő lehet a szorongás, és kiválthat betegsé-get is, ha túllép egy bizonyos mértéket, vagy ha túl sokáig eltart. A legsúlyosabban azok a szorongások lesznek igen terhessé, amelyeket valaki a gyermekkor korai szakaszában él meg, tehát olyan korban, amikor a gyermek még nem képes ellenük elhá-rító erő t kifejteni. Ha egy-egy szorongásfajta az intenzitása vagy elhúzódása következtében túlságosan feler ősödik, vagy olyan korban ér bennünket, amikor még nem tudunk szembeszállni vele, akkor csak nagyon nehezen leszünk képesek feldolgozni. Ilyenkor a szorongás aktivizáló, pozitív vonatkozása elvész; a kö-vetkezmény: fejlődésbeli gátlások, elakadás vagy akár korábbi, gyermeteg viselkedésmódba való visszacsúszás. Érthet ő módon különösen a gyermekkorban szoktunk az életkornak nem meg-felelő szorongásélményekkel, továbbá túlságosan nagy szoron-gásmennyiségekkel találkozni, amelyek túllépik az elviselhet ő -

18

19

Karthauzi


ség mértékét. A gyermek gyönge, még fejl ődésben levő énje bi-zonyos szorongásmennyiségeket még nem képes feldolgozni, ezért küls ő segítségre szorul, és ha ezekkel a túl nagy szorongá-saival magára marad, sérüléseket szenved.

A felnő tt esetében ritkább kivételes szituációk, amilyen a há-ború, fogság, életveszélyek, természeti és egyéb katasztrófák, de lelki élmények és folyamatok is túlléphetik a szorongások t ű ré-si határait, úgyhogy az illető pánikkal, rövidzárlati cselekvések-kel vagy neurózisokkal reagál. Normális körülmények között azonban a feln ő tt — szemben a gyermekkel — a szorongás ellen válaszlehetőségek és ellener ők dolgában sokkal gazdagabb vá-lasztékkal bír. Ő képes védekezni, a helyzetét átgondolni, és a szorongás kiváltó okát felismerni; mindenekel ő tt fel tudja fogni,

mibő l ered a szorongása; tudja közölni és ezáltal megértést és segítséget kapni, és képes a lehetséges veszélyeztetéseket helye-sen fölmérni. Mindez a gyermeknek nem áll rendelkezésére; ő minél kisebb, annál inkább csupán tárgya a szorongásainak, te-hetetlenül ki van nekik szolgáltatva anélkül, hogy tudná, azok meddig fognak tartani, és hogy mi minden történhet.

Látni fogjuk, hogy a négy alapszorongás közül az egyiknek a túlértékeltsége — vagy, más szemszögb ő l nézve, a négy alapim-pulzus egyikének messzemenő feladása — miképpen vezet el bennünket négy személyiségstruktúrához, a-világban-levés négy fajtájához, amelyeket árnyalataikban ismerünk, és amelyekben mindnyájan többé vagy kevésbé hangsúlyosan jelen vagyunk. Ezeket a személyiségstruktúrákat tehát a négy alapszorongás vonatkozásában egyoldalú kihangsúlyozásnak kell felfognunk. A leírandó személyiségstruktúrák minél határozottabbak és mi-nél egyoldalúbbak, annál valószín űbb, hogy korai gyermekkori fejlődési zavarok következtében alakultak ki. Ennek megfelel ően

a lelki egészség jelének volna tekinthet ő , ha valaki a négy alap-impulzust eleven kiegyensúlyozottságban képes megélni — ami egyszersmind azt is jelentené, hogy az illet ő találkozott a szoron-gás négy alapformájával is.

N ilegy személyiségstruktúra: normálstruktúrák bizonyos ,Illyokleal. Közben azonban a hangsúlyozottság kifejezett

rwliltlusaggá válik, olyan határértékeket ér el, amiket a négy . 11 tiktúra torz formáinak vagy széls őséges variánsainak kell

iillentink. Ezzel eljutottunk a struktúratípusok neurotikus ime,ailioz, ahogyan ezeket a pszichoterápia és a mélylélektan

személyiségzavar, a depresszió, a kényszerneurózis és 111 , ,,,teria négy nagy neurózisformájában leírta. Ezek .a neuroti-

1,1r, %/emélyiségek tehát kiélezett vagy extrém formában min-d6 likor csak általános emberi létezésformákat tükröznek, ami-

telwt mindnyájan ismerünk. Ilyenképpen végső soron a-világban-levés négy különböz ő faj-

van szó; ábrázolásuk során le kívánom írni a jelzett egy-iildaltiság következményeit a még egészségesnek nevezhet ő je-lilhegformáktól a könnyebbeken, majd a súlyosakon át egészen .1 legsúlyosabb zavarokig. Ennek során figyelembe kell vennünk .1/ alkatilag kedvez ő hajlamokat, érdeklődésünk azonban min-ileiwkel ő tt az élettörténeti háttereknek fog szólni.

Még egy közbeeső megjegyzés: ha a négy személyiségstruktú-i,t leírása típustan-jelleget látszik ölteni, ez annyiban különbözik mits tipológiáktól, hogy — túlnyomórészt a pszichoterápia és melylélektan pszichoanalitikai felismeréseire és tapasztalataira epitve — korántsem olyan fatalista és végérvényes módon követ-kertet, mint — összehasonlításképpen — az alkatból és tempera-mentumból levezetett típusok; az utóbbiak végzetszer ű nek és inegváltoztathatatlannak tüntetik fel magukat. Nekem más a vé-leményem.

Én nem azért vagyok ilyen vagy olyan, mert ilyen vagy olyan a testalkatom, hanem mert a világgal, az élettel szemben bizonyos beállítottságom, bizonyos viselkedésmódom van, amit élettörté-netem során szereztem, az szabja meg a személyiségemet, és az kölcsönöz neki bizonyos strukturális vonásokat. Ami benne sorsszerű — a veleszületett pszichofizikai hajlamok, a gyermek-korunk környezete, benne szüleink és nevel ő ink személyisége,

20 21

Karthauzi


továbbá a társadalom a maga játékszabályaival, amelyekbe bele-születtünk —, annak bizonyos határokon belül általunk kell ki-alakulnia, általunk lehetséges megváltoznia; mindenesetre nemcsak olyan valami, amit eredendően kötelez ő elfogadni. Az itt mondott személyiségstruktúrák egy egységes emberkép rész-aspektusainak tekintendők. Lényünknek kezdetben sorsszerű en elégtelenül fejlett, elhanyagolt, hibásan irányított vagy idegen ha-tást túlzottan érvényesített és elnyomott részaspektusai utólagos fejlődése képes a már meglév ő struktúrát megváltoztatni és ki-egészíteni a képzeletünkben ott lebeg ő teljesség vagy érettség, tö-kéletesség javára, olyan mértékben, amilyet az egyes ember a maga számára megkívánhat.

Mi itt tehát négy általános érvény ű alapviszonyból és magatar-tási lehetőségbő l indulunk ki, szemben létünk feltételeivel és függőségeivel, amikor is látszólag kibékíthetetlen ellentétek ele-ven rendjének és kiegyensúlyozottságának kozmikus el őképe le-beg elő ttünk.

A neurózistanból vett fogalmi megjelölések megtartása nem-csak a négy struktúratípus képvisel ő i, hanem az úgynevezett egészséges ember számára is praktikus el őnyökkel jár, mint-hogy e fogalmak alkalmazása egyúttal azt is mindig lehet ővé te-szi, hogy egyszerre láthassuk az élettörténeti keletkezést és a ne-urotikus variánst. Az olvasó ezt minden bizonnyal hamar meg fogja érteni, amikor az esetismertetésb ő l a szkizoid személyiség-zavar, a depresszió stb. fogalmai könnyedén és plasztikusan fog-laltak helyet a képzetében.

Könyvemben kerültem, hogy taglaljam az irodalomban több-nyire jól artikulált különbséget a szorongás és a félelem között. Ez számomra az alapkoncepcióm szempontjából lényegtelen volt; ráadásul nem is tű nik nekem eléggé meggyőzőnek, amint ez a két fogalom alkalmazásának bizonytalanságában a szokásos nyelvhasználatból kitetszik. A gyakori különbségtételnek, misze-rint a félelem valami meghatározottra, konkrétra vonatkozik, míg a szorongás valami bizonytalanra, inkább irracionálisra, van

1 . iltsága, de a két fogalom nemegyszer összemosódik. Én lemondtam arról, hogy különbséget tegyek

1 ,✓ a könyv azért íródott, hogy az egyes embert segítse élni, 141) önmegértést és mások megértését közvetítse neki, és hogy 1 , ill ai éveink fontosságát fejl ődésünk számára világossá tegye. És t , i , i - t is íródott, hogy újra fölkeltse az érdekl ődést azok iránt a limy összefüggések iránt, amelyeknek részei vagyunk, és ame-1%•.1‘1)61, úgy vélem, fontos dolgokat tanulhatunk

22

Karthauzi


A szkizoid személyiségek

„Nos, legyünk mások, mint azok sokan, kik itt nyüzsögnek a közös halomban."

(Carl Spitteler)

Fordítsuk most tekintetünket azokra az emberekre, akiknek alapvető problémájuk — a szorongás felő l nézve — az ön-odaadá-

sukat megel ő ző félelem, és akik ugyanakkor (az alapimpulzus

felől nézve) túlzásban élik át az „ön-forgásra", vagyis pszicholó-giailag: ön-megtartásra és én-elhatárolásra késztet ő impulzust. Mi ezeket az embereket szkizoid személyeknek nevezzük.

Mindannyiunk vágya, hogy felcserélhetetlen individuum le-gyünk. Hogy mennyire így van, gondoljunk csak arra, milyen ér-zékenyen reagálunk, ha valaki eltéveszti vagy elhibázza a nevün-ket: nem akarjuk, hogy tetszés szerint felcserélhessenek ben-nünket; egyszeri individuum-tudatunkkal akarunk élni. A törek-vés, hogy másoktól megkülönböztessenek minket, ugyanúgy ve-lünk született, mint az ellenkez ő je is: az, hogy társadalmi lény-ként csoportokhoz, közösségekhez tartozzunk. Azt akarjuk, hogy egyrészt személyes érdekeinknek élhessünk, másrészt, hogy ré-szünk lehessen partnerviszonyban, embertársi kapcsolatban és felelősségben. Mármost hogyan fog mindez festeni, amikor vala-ki, egy ember, kerülve az ön-odaadási oldalt, megkísérli, hogy főképpen az ön-megtartással éljen?

Ennek az embernek a törekvése els ősorban arra irányul, hogy amennyire csak lehet, független, autark legyen. Dönt ő fon-tosságú számára, hogy ne legyen senkire ráutalva, senkire ne le-

- dulksége, ne legyen senkinek az elkötelezettje. Ezért el-1. magát az emberekt ől, távol tartja magát tőlük, nem en-, .11 hogy közelébe kerüljenek, csak sz ű k határok között érint-i . 11, velük. lia valaki átlépi ezt a sz ű k határt, azt élettere elleni

ii‘eryiesnek érzi, függetlenségi igénye, integritása veszélyezte- nek, és ez ellen erélyesen, s ő t gorombán védekezik. Így fej-

t. ki az emberek közelségét ő l való tipikus félelmét. Ámde az Idlien a közelség nem kerülhet ő el, ezért bizonyos védekez ő

iiiii5liartásokat keres, olyanokat, amelyek mögött megbújhat. 1 Álkor mindenekel ő tt a személyes, közeli érintkezési lehet ő -

.I geket fogja kerülni, senkit be nem enged bizalmas szférájába. M.1 egyetlen valakivel, egyetlen partnerrel találkozni, és megkí-3-111 az emberi kapcsolatokat tárgyilagossá tenni. Amikor embe-1.1, hozott van, olyan csoportokban vagy közösségekben érzi ma-i.,11 a legjobban, ahol megmaradhat névtelennek, és mégis közös i'itlekeltségek révén érezhet egyfajta valahova-tartozást. Legszí-‘r.ebben a mesebeli varázssipka tulajdonosa szeretne lenni, ,inielynek a védelme alatt láthatatlanul részt vehetne mások éle-leheli, abba bele is avatkozhatna anélkül, hogy magából valamit 1-. lel kellene adnia.

Az ilyen embereket a környez ő világ távolinak, hűvösnek, el-határolódónak, nehezen megközelíthet őnek, személytelennek, ,ot ridegnek min ősíti. Gyakran különösnek látszanak, furcsá-nak, reagálásaikban érthetetlennek vagy meghökkent őnek. I losszú ideje lehetnek ismerőseink anélkül, hogy igazán ismer-nenk őket. Ma látszólag jó kontaktusunk volt velük, és holnap !igy viselkednek, mintha soha nem láttak volna bennünket; igen, éppenséggel minél közelebb kerültek hozzánk, annál el-lenségesebben fordulnak el tő lünk, híjával minden empátiának, gyakorta bennünket sértő , amellett alaptalan agresszióval vagy ellenséges viselkedéssel.

A te-tót, a megnyíló ön-odaadástól való félelmében a szkizoid személy kerül minden meghitt közelséget, s ettő l ő egyre elszi-geteltebb, egyre magányosabb lesz. Félelme a közelségt ő l akkor

25 24

Karthauzi


lesz a legélesebb, ha valaki őhozzá vagy ő valakihez túl közel ke-rül. Minthogy a vonzalom, a rokonszenv, a gyöngédség és szere-tet hatására kerülünk egymáshoz a legközelebb, a szkizoid sze-mély különösen veszedelmesnek éli meg mindezt. Ez ad magya-rázatot rá, miért éppen ilyen szituációkban mutatkozik szórako-zottnak, ső t ellenségesnek, annyira, hogy a másikat minden to-vábbi nélkül eltaszítja: váratlanul „kikapcsol", megszakítja az érintkezést, visszahúzódik önmagába, és többé lehetetlen meg-közelíteni.

Közte és a küls ő világ közt ezáltal széles szakadék tátong, ami az évek során mind szélesebb lesz, és ő t egyre jobban és jobban eltávolítja attól. Ennek egyre problematikusabb következményei lesznek: az embertársakat jelent ő környező világtól való távolság miatt túlságosan keveset tud másokról; egyre hézagosabban sze-rez róluk tapasztalatokat, ebb ő l következően az emberekkel va-ló érintkezésben mind bizonytalanabbá válik. Így sohasem tud-ja igazán, a másikban mi megy végbe, hiszen azt — ha egyáltalán — csak meghitt közelségben és szeretetteljes odafigyeléssel lehet megtudni. Ő ezért embertársait illet ő orientálódásában feltétele-zésekre és sejtésekre van utalva, ezért megint csak mélységesen bizonytalan benne, hogy másokat illet ő benyomásai és képzetei, ső t végső soron észlelései vajon csupán képzel ődések és azok ki-vetítései-e, vagy pedig mindez valóság.

Egy kép, amit ebben az összefüggésben minden bizonnyal Harald Schultz-Hencke alkalmazott el őször ezeknek az embe-reknek a világhoz való lelki kapcsolata ábrázolására, alkalmas rá, hogy érthetőbbé tegye az imént mondottakat; ilyen szituáció-ban már valamennyiünknek volt részünk.

Egy vonatban ülünk a pályaudvaron; a szomszédos sínpáron szintén áll egy vonat; hirtelen észrevesszük, hogy a két vonat kö-zül az egyik mozgásba jön. Minthogy manapság a vonatok igen lágyan, szinte észrevétlenül indulnak el, nem érzünk sem rá-zást, sem rántást, úgyhogy csupán egy mozgás optikai benyomá-sát észleljük. Mármost nem tudunk azonnal orientálódni, hogy

I I 1,01mi közül melyik mozog, míg valamely küls ő , egy hely-i +! I, vu Iargyon nem realizálhatjuk, hogy, mondjuk, a mi vona-, ,,,,t- itieg :áll, és a szomszédos vonat elindult, vagy fordítva.

I a kep nagyon találóan világítja meg a szkizoid személy bel- 'adóját: ő sosem tudja pontosan — olyan mértékben,

messze felülmúlja az egészséges ember lehetséges bizony- ohajtat --, hogy vajon az, amit érez, érzékei, gondol vagy elkép-

„ al«-íbenne magában létezik, vagy rajta kívül is. A környez ő n,beri világhoz fű ződő laza kapcsolatai miatt nincs rá lehet ő -• hogy eligazodhasson, és így élményei és benyomásai meg-

It-a. dolgában kételkedve ingadozik, hogy ezeket vajon kiadhat-1, e magából, vagy pedig mindez csak az ő „képzelődése”, és

olag az ő belső világához tartozik: amaz ottan csakugyan gu-,,torosan néz rám, vagy csak úgy képzelem? A főnök ma valóban 0, hűvös volt velem szemben, van tán valami baja velem, ,,,•'aiiilyen volt, mint egyébként — vagy csak úgy hiszem? Van raj-t int valami feltű nő , valami nincs rendben rajtam, vagy csak téve-

lt gondolom, hogy az emberek olyan furcsán néznek rám? Iti a bizonytalanság minden szinten megjelenhet, a mindig

her bizalmatlanságtól és beteges önmagára-vonatkoztatástól a voltaképpeni téveszmés képzelgésekig és érzéki csalódásokig, litielyeknek során aztán az illet ő valóban összecseréli a bels ő t és

luilső t anélkül, hogy ezt a cserét mint olyat felismerné, mint-hogy a kivetítéseit immár valóságnak tartja. El lehet gondolni, mennyire gyötrő és mélységesen nyugtalanító számára, ha ez a bizonytalanság tartós állapottá lesz, mindenekel ő tt azért, mert eppen a közeli kontaktus említett hiánya miatt nincs mód kor-ligalásra. Valakit ugyanis err ő l kifaggatnunk, bizonytalanságára es félelmére figyelmeztetnünk, feltételezi a meghitt közelséget; minthogy azonban az illet őnek senkivel sincs ilyen kapcsolata, tartanunk kell tő le, hogy nem találkozunk megértéssel, s ő t kine-vet vagy éppen bolondnak ítél bennünket.

A szkizoid személyek abszolút bizalmatlanságukból és biz-tonságuk mélységes hiányából eredően, ami — mint még látni

26 27

Karthauzi


fogjuk — egyrészt primer oka, másrészt következménye is az em berekhez fű ződő laza kapcsolatuknak, most már különösen er ő -teljesen fogják kifejleszteni azokat a funkcióikat és képességei-ket, amelyektő l azt remélik, hogy hozzásegítik őket a világban való jobb orientálódáshoz; így az érzékszervek útján történ ő ész-lelést, a megismerni képes intellektust, a tudatot és az ésszer ű -séget. Minthogy ezeket az embereket minden, ami emocionális, ami érzelmi töltetű , elbizonytalanítja, érzelmekt ől független, „tiszta" megismerésre törekszenek, ami olyan eredményeket ígér nekik, amelyekre nyugodtan hagyatkozhatnak. Már ebb ő l is sejthetjük, hogy a szkizoid személyek mindenekel ő tt az egzakt tudományok felé fordulnak, amelyek — ők úgy vélik — közvetítik számukra ezt a biztonságot és a szubjektív megélést ő l való füg-

getlenséget. Szemben a racionális szempontok fejl ődésével, visszamarad

az érzelmi élet fejlődése; itt ugyanis az ember rá van utalva egy te-re, egy partnerra, érzelmi viszonyulásra és érzelmek cseréjé-re. Így ezekre az emberekre jellemz ő , hogy gyakran átlagon felül fejlett intelligenciájuk mellett érzelmileg visszamaradtnak hat-nak; náluk az érzelmek gyakorta fejletlenek maradnak, s ő t igen csenevészek. Ez széles kapcsolatbeli bizonytalanságot eredmé-nyez, ami ezeknek az embereknek a mindennapi életében vég-telenül sok nehézségnek lehet az alapja; embertársaikkal érint- :

kezve híjával vannak a „középhangoknak", nem állnak rendel-kezésükre árnyalatok, úgyhogy számukra már a legegyszer ű bb kontaktusok is problémává lehetnek. Erre egy példa:

Egy egyetemi hallgatónak tanulmányai keretében beszá-molót kellett tartania. Kontaktusok nélküli, egyszersmind ar-rogáns lévén — amely viselkedése mögé a bizonytalanságát rejtette —, nem jutott eszébe, hogy megkérdezze valamelyik társát, ahogyan ez kézenfekv ő lett volna. Egyedül kínlódott olyan problémák miatt, amelyek kizárólag c&lóle és nem a tárgyból fakadtak, teljességgel bizonytalan volt benne, hogy témájának kidolgozása meg fog-e felelni az elvárásoknak,

kh.then önmaga túlértékelése és kisebbrendűségi érzései r , ott ingadozott, úgyhogy egyszer nagyszer űnek, sőt kivéte-

h smiálisnak látta önmagát, aztán már megint csak 1 , , C1 o napinak, szürkének. Éppen a lehet őségek hiányoztak

hogy összehasonításokat tegyen másokkal. Úgy vélte, ez ilom volna a kollégái előtt, és bizonyos mértékben kiszolgál-wina magát, ha tanácsot kérne tőlük — nem tudta, hogy az ,trivni megszokott dolog. Így aztán, kapcsolathiánya foly-,,w, teljesen szükségtelen szorongások fogták el, amiket igen L .,wnyeti megtakaríthatott volna, ha természetes kollegiális l',opcsolatokkal rendelkezik.

!.i/kizoid személyek életében ilyen és hasonló szituációk és ilimatartási módok igen gyakoriak; ezek nagyban hozzájá-illnak, hogy számukra az egyébként banális, mindennapos szi-

inaciok bonyolulttá váljanak, nem fogván fel, hogy nehézségeik iikait a kapcsolatok síkján kell keresniük, és nem a képességeik Isialivában.

SZKIZOID SZEMÉLY ÉS A SZERELEM

Mint már mondtuk, a szkizoid személy számára különösen a kell ődésnek azok a lépései válnak problematikussá, amelyek az emberekkel való kontaktust érintik: az óvodába, az osztálykö-/oNségbe kerülés; a pubertás és a találkozás a másik nemmel; a iii•tnerkapcsolatok és minden más kötődés. Minthogy benne minden közelség félelmet vált ki, azért minél közelebb kerül va-lakihez, minél inkább az a „veszély" fenyegeti, hogy szeretni fog valakit, vagy ő t fogja valaki szeretni, annál nagyobb szükségét ér-" hogy visszahúzódjon.

A gyermekkorban fellépő kapcsolatteremtési nehézségeket a szülők és nevelők tekintsék kezdődő szkizoid problémáknak, melyeket talán még vissza lehet fogni, vagy legalábbis meg lehet szelídíteni, még mielő tt mélyebb gyökeret vernének. Ila a gyer-

28 29

Karthauzi


meknek az óvodában vagy az osztályközösségben kontaktusbeli nehézségei vannak, ha nem talál barátra, ha kívülállónak és kii löncnek éli meg önmagát, vagy őt mások ilyennek élik meg, ha egy pubertáskorú ifjú ember kerüli a másik nemmel való kap-csolatokat, s helyette inkább könyvekbe temetkezik, a kontak-tusok el ő l meghátrál, inkább barkácsol, vagy egyéb ilyesmivel foglalkozik, amikor egymagában van, ha ebben az id ő szakban súlyos világnézeti válságon megy keresztül, magányosan tépe-lődve az élet értelmén anélkül, hogy err ő l eszmét cserélne má-sokkal — mindezek olyan vészjelek, amelyeket a szül őknek ille-nék felfogniuk és meg kellene hányniuk-vetniük.

Még problematikusabb szokott lenni a pubertást követ ő , part-nerkapcsolatra ösztökél ő kor. Mert két ember a szerelemben ke-rül egymáshoz a legközelebb lelkileg is, testileg is. Minden sze-relmi találkozás mintegy veszélyezteti az illet ő önmaga-voltát és függetlenségét, mégpedig annál inkább, mennél jobban megnyí-lik a „te" elő tt, ugyanúgy, ahogy mennél inkább meg akarja őriz-ni önmagát. Ezért lesznek ezek a találkozások gyakran olyan megpróbáltatássá, amelyek során az a problémakör, ami az ille-tő számára mindaddig talán ismeretlen volt, rejtve maradt el ő t-te, most fájdalmasan a tudatába hatol. Ilyen valaki hogyan visel-je el a közelség és kicserél ődés, a gyöngédség és szerelem utáni , vágyat, de mindenekelő tt hogyan viselje el a szexuális vágyat, ami a másik iránt támad benne? Az emberekkel való érintkezés-ben észlelhető , fentebb leírt kontaktushiányok és a „középhan-gok" hiánya eddig az életkorig már igen jelent ős gyakorlatlan-sággá nő tték ki magukat az említett érintkezésben, s mindez fö löttébb megnehezíti számára a szexuális integrálódást. Itt is ta-lálkozik a magatartás közbens ő viszonyainak hiányával: nem áll rendelkezésére sem a verseng ő-hódító, sem a csábító-odaadó ol-dal. Gyöngédség, a vonzódás verbális vagy érzelmi gesztusokban megnyilvánuló kifejezése neki mind idegen, messzemen ően

hiányzik bel ő le a beleérzésnek, a magát-egy-másvalakibe-helyezésének a képessége.

mezroló vágy és az emberi közelségtol való félelem közti I "H1111111 ., feloldásának a kísérletei különféleképpen festhetnek.

ugy, hogy az illető csak kötelezettség nélküli, könnyen I. vagy pedig kifejezetten testi-szexuális kapcsolatokba

// . i amelyek létesítésekor a szexualitást mintegy külön- , ■ I.1 .1 ja az érzelmi életét ő l. Számára ilyenkor a partner csupán

.nd s tárgy", „amely" érzékei kielégítésére szolgál, de annál ■ 9*/ .dd) nem érdekli ő t. Ámde érzelmi közömbössége miatt is 1 , / , 1111%en cserélhetők partnerkapcsolatai. Ekképpen védekezik az

li„ hogy a te-vel való mélyebb belebocsátkozás esetén az ér- lnu dolgokban meglévő teljes gyámoltalansága és tapasztalat-

i 111...Jga kiderüljön, egyszersmind védekezik a szerelembe esés 'elve ellen is. Ugyanezen okból szokta a vonzódásnak partne-

,. tvérő l mutatkozó jeleit elhárítani — ezeket kínosnak találja, nem tudja, miképpen reagáljon rájuk. i:Izy.férfifelkeresett egy házasságközvetít ő irodát, és az elé-

l'' , rakott fényképek közül kiválasztotta azt a n őt, aki a legke- tetszett neki — az legalább nem válhatott számára ve-

#1yessé, nem kelthetett benne szerelmi érzelmeket. 1;:v nő csak akkor tudta testileg odaadni magát egy férfi-

mik, ha tudta, hogy azt utóbb soha nem fogja viszontlátni. htu nős férfinak ugyanabban a városban, ahol családjá-

od lakott, volt egy titkos lakása; időről időre oda vonult visz- ilyenkor senki számára nem volt elérhet ő mindaddig,

~ig nem érzett rá hajlandóságot, hogy visszatérjen a csa-hídjához. Ez azért kellett neki, hogy megvédje magát felesége ‘w családja túlságos közelsége és érzelmi igénye ellen (akik a maguk részéről e miatta maga-elvonása miatt kísérelték meg sorosabban lekötni, s ezzel megint csak a menekülési kész-tetését erősítették).

A példák világosan mutatják, a szkizoid személyek mennyire félnek a lekötöttségtól, az elkötelezettségt ő l, a függőségtől, attól, hogy „lerohanják" őket; gyakran igen furcsa és érthetetlennek ható reakcióikat csak így lehet felfogni. Az egyetlen, ami valóban

31 30

Karthauzi


a szkizoid személyé és amivel valamennyire meghitt viszonyba van, az ő maga; innen adódik az érzékenysége integritásának va lódi és vélt veszélyeztetésével, a különállásába történ ő beavatko zásokkal és a számára nagymértékben elidegenít ő behatolások kal szemben; neki erre a különállásra, távolságtartásra azért v szüksége, hogy el ne veszítse azt a talajt, amit önmaga jelent ön magának. Az ilyen magatartás természetesen egyáltalán nem en gedi kialakulni a meghittség, pláne bens őségesség légkörét. ilyen ember az életérzéséb ő l kifolyólag a kötelékeket kénysze rítésnek érzi arra, hogy sokat feladjon önmagából, ami terme szetesen mindenekel ő tt partnerek esetében lehetséges, hisze nekik szükségük van a másik részéról az odaadásra és a közel ségre. A kötelékektő l való irtózás odáig mehet, hogy az illet ő mé az oltár vagy az anyakönyvvezet ő elő tt sarkon fordul.

Egy fiatalember barátnője unszolására eljegyezte őt — ma sok éve ismerték egymást, ő azonban nem akarta lekötni ma gát. Felkereste a nőt a gyűrűkkel, és megünnepelték az eljegy zést. Amikor a férfi elhagyta a házat, a n ő levélszekrényéb bedobott egy már előzően megírt levelet, amelyben az imén kötött eljegyzésüket felbontotta.

Szkizoid személyeknél egyáltalán nem ritkák az ehhez ha sonló viselkedésmódok. A távolból gyakran jó és ügyes levélírók személyes, közeli kapcsolatban azonban rögtön visszahúzódna és elzárkóznak.

A szexualitásnak az érzelmi élett ő l történ ő leválasztása kö vetkeztében a szkizoid személy az ösztönszer ű t mintegy izolálv éli meg; nem csupán arról van szó, hogy a partner pusztá „szexuális tárggyá" lesz, hanem az egész szerelmi élet kimerül-het egy már csupán funkcionális folyamatban. Emberünk ne ismer gyöngéd előjátékot, erotikát, hanem, mit sem tör ődve partner igényeivel, egyenest nekilódul a céljának. A gyöngédsé könnyen fájdalomkeltéssé, kemény nekimenéssé vagy egyéb fáj-dalomforrássá fajulhat. E mögött öntudatlanul az a vágy állhat, hogy érzékelni akarja a partner reakcióját. Ezenfelül ott van a

öid wen ► élynek az a késztetése, hogy az elért kielégülés p inerétől minél előbb megszabaduljon. „ Utána — értsd:

0 , 1111 ilktits után — a legszívesebben kihajítottam volna" — 1,.$1, 1 a jellegzetes kijelentés egy szkizoid férfitól, aki félt part- i,' erzelmi igényeitő l.

,,IvoNabbá akkor válik a dolog, ha a szkizoid ember a szere-t,,,, er, gy ű löletérzések közti éles ambivalenciáját, mélységes

Ívet, hogy ő t szeretni lehet, a partnerén teszi próbára. Aztán ujabb helytállási próbáknak teszi ki, a szerelemnek min-

die iijabb bizonyítékait követeli meg t ő le: hátha azok megszün-i, hl" a kételyeit. Ez végül a lelki, majd az igazi szadizmusig fo-1 , wildhat. Utóbb magatartása kifejezetten destruktívvá válik; viiiiierének szerelmi bizonyítékait, vonzalmának jeleit lebe-

bagatellizálja, analizálja, kétségbe vonja, vagy ördögi nrvey.,éggel tendenciának értelmezi át. Így értékel ődik át a part-öt" ,,pontán ajándékozó készsége a rossz lelkiismeret, a b ű ntu-.1m kifejezésévé vagy megvesztegetési kísérletté („ezzel mit Iknrsz elérni?"; „ugye jóvá akarsz tenni valamit?'). Ilyen ten-

denciózus átértékelésekhez végtelen sok lehet őséget kínál a ná-lok többnyire meglev ő jó elméleti-absztrakt pszichológiai korn-litilACiós készség.

A szkizoid partner cinizmusával nemritkán szétzúz minden 1;voitgéd rezdülést is, magánál és partnerénél egyaránt, hogy ,.volt magukkal ne ragadhassák. A partner különösen bens ősé-",, maga-odaadásának pillanatában a legsebezhet őbb pontján

, ,erti meg társa lelkét azzal, hogy annak magatartását, arckifeje-zesét vagy a szavait gunyorosan a nevetségesbe fordítja: „Ugyan ne nézz már rám ilyen h űséges kutyaszemekkel"; „ha tudnád, ho,gy most milyen komikus pofát vágtál"; vagy: „hagyd már, kérlek, ezeket az ostoba szerelmi ömlengéseket, és térjünk végre a tárgyra" stb.

Így természetesen a partnerben minden szerelmi készség el-vész, hacsak nincs benne szokatlanul empatikus szerelmi ké-pesség, vagy pedig ahhoz a mazochista ellentípushoz tartozik,

32 33

Karthauzi


amely bű ntudatból vagy más motiváció miatt azt hiszi, minden nel meg kell alkudnia, vagy éppen a magkínzatásában leli é l vezetét. Különben végül is vissza kell fognia magát, s ő t el kel

kezdenie gyű lölni a társát, amit aztán a szkizoid partner diadal érzéssel élhet meg („most aztán látni, hogy igazából milyen i vagy') anélkül, hogy felfogná: végs ő soron csakis az ő viselke

déle távolította el t ő le a másikat. Strindberg életrajzi indíttatás' regényei sok ilyen szkizoid tragikumot tartalmaznak, egyútt hatásos leírásait is adják az ilyen jellegű személyiségfejlődése

élettörténeti háttereinek (például A cseléd fia). Ha az érzelmi ridegség még tovább erősödik, akkor extrém

mé és betegessé fokozódik, nagyon keskeny lesz a határ az er ő ' szaktevés, ső t a kéjgyilkosság irányában, mindenekel ő tt akkor ha a partnerre öntudatlanul olyan feldolgozatlan gyű löletérzése és bosszúérzetek vetülnek, a pszichoanalízis kifejezésével: „te vődnek át", amelyek a gyermekkorral kapcsolatos egykori sze mélyeknek szólnak. Ennek során a személyiség egészébe ne integrálódott, leszakadt ösztönoldal mindig veszélyes; ha ráadó ' sul a szkizoid személy egyáltalán nem képes partnerébe bele érezni magát, és semmibe veszi az érzelmeket, akkor az ösztö nök indukálta minden b ű ntett elkövetése lehetséges.

A nehézség miatt, hogy érzelmi partnerkapcsolatot létesítse nek, hogy egyáltalán partnert találjanak, a szkizoidok gyakr azt is megkísérlik, hogy egyedül boldoguljanak, mintegy önma-gukat vegyék partnerül kizárólagos önkielégítésben. Vagy áttér-nek póttárgyakra, lásd: fetisizmus. Ilyen póttárgyak útján ter mészetesen lehetetlen szerelmi képességüket kifejleszteniü jóllehet a megzavart szerelmi képesség e formái tartalmazza még a szeretni akarás elemeit, még kifejezik keres ő vágyukat.

Szkizoid személyeknél, bár egyébként lehetnek kiemelked i képességű egyének, nemritkán találni infantilisnek megmarad szexuális fejlettséget. Az olykor nemileg éretlen gyermekekre é fiatalkorúakra mint szexuális partnerekre es ő választásukat ért

hetővé teszi az a körülmény, hogy velük szemben a súlyos kon

34

,1‘,11 okkal küzdő embernek kisebb a félelme, és számol-011 [neki bizalommal is.

I 1.'11)111111, hogy az ilyen személynél az elfojtott szerelmi képes- , , maga-oiláldási vágy beteges féltékenységben, s őt akár fél-

t, ovatgi tébolyban tör ki. Az illető érzi, hogy viselkedése milyen 1•, t, , , .t. weretetre méltó, hogy ő milyen kevéssé képes a szerelem-

t,ttiti, hogy így aligha tarthat meg magának valakit. Ezért ne-t Itt int lentitt muszáj olyan vetélytársakat sejteni, akiket ő — gyak-

, III loppNan — jobb szeretőknek és szeretetre méltóbbaknak tart. e ártatlan, egészen természetes viselkedési formáit aztán

irt Al t ti án, igazi szőrszálhasogatással, gyanús hátter ű , alattomos ittileku és démoni magatartásként értelmezi. Ez egészen a kap-

, ,,ltiot illető tébollyá növekedhet, a partneri viszonyt id ővel el-r ,ellietetlenné teheti, és végül megsemmisítheti úgy, hogy az ille-

t , ' Kajatag a megsemmisítésben, miközben maga is szenved, de ,,, itt kepes másként viselkedni. A motiváció aztán így festhet: ha 1,Lit úgy látszik — engem nem lehet szeretni, akkor inkább ma-

ttit semmisítem meg azt, amit nem tudok megtartani, akkor leg-11,0 tb én vagyok a cselekvő , és nem csupán az elszenvedő . Így ért-I wio meg az a viselkedési mód, hogy ő , a szkizoid személy, éppen Ilykor, amikor szeretne szeretni és szeretve lenni, mutatja magát ki lot tosen kevéssé szeretetre méltónak. Ha aztán ilyenkor a part-ot.' t. elfordul tő le, az számára kevésbé fájdalmas, mintha ő való-

t mindent megtett volna érte, és mégis elhagynák. Szkizoid ,atmélyeknél az ilyen csalódásmegel őzések nem ritkák; ezekben

tobbnyire tudattalanul — bennük van a partner próbára téte-lenek az aspektusa: ha ő engem a viselkedésem ellenére még /eret, akkor valóban szeret. E mögött mindenütt felismerhet ő , ilyen nehéz az ilyen embereknek szeretetre méltó módon visel-

kedniük. Extrém esetekben a bizalmatlanság és a féltékenység srég gyilkossághoz is vezethet: ha a partnerem nem szeret engem, akkor ne tudjon mást sem szeretni.

Szkizoid személyek a maga-odaadási félelmüket legtöbbször csak kötődéstő l való félelemként élik meg. A maga-odaadási

35

Karthauzi


vágy, ami különben hozzátartozik lényünkhöz, az elfojtás követ keztében megsű rű södik, és felerősíti a félelmet, úgyhogy aztán maga-odaadás már csak teljes maga-kiszolgáltatottságként, én feladásként és a te által történő elnyelésként képzelhető el. E nek nyomán következik be a partner démonizálása, ami mos ,

már másodlagosan visszahatva feler ősíti a félelmet, és a szki zoid személyek némely, egyébként érthetetlen viselkedési mo ját érthet őbbé teszi, mindenekel őtt a hirtelen gyű löletüket, a

egy túlhatalmú te általi fenyegetettség érzéséb ő l támad anélkü hogy felismernék: a saját kivetítésük kölcsönöz a másiknak ilye hatalmat.

Ilyenképpen a szkizoid személynek nehezére esik tartós é zelmi kapcsolatba merészkednie. Inkább rövid időre szóló, i tenzív, de változatos kapcsolatok felé hajlik. Számára a házass olyan intézmény, amelyben megtalálható az emberi berende kedések minden tökéletlensége, ezért, ha többé már nem nyú ,

elégedettséget, magától értet ődőn felbonthatja. A házasságba jobban számot kellene vetnie az emberi szükségletekkel, al mazkodnia kellene hozzájuk. A szkizoid személy véleménye sz rint tartós kapcsolatban elkerülhetetlen a h ű tlenség; ő megköv teli magának a szabadságot, és hajlandó — inkább elméletileg korántsem mindig a valóságban is — megadni azt a partnerén is. Ő gyakran a házasság teoretikusa, házasságreformer; le alábbis elég merész hozzá, hogy konvenciókkal és hagyom nyokkal szemben érvényesítse a saját életstílusát, és a saját me győ ződése szerint éljen. Ebben a tekintetben gyakran töb becsületességet és civil kurázsit tanúsít, mint sokan mások. N ha tartósak a kapcsolatai, csak éppen visszariad a legalizálásu tól, ezért jobbára házasságra emlékeztet ő , de házasságon kívü kapcsolatokban él. Az anyakapcsolat korai kiesése esetén vagy anyával összefüggő csalódások után nem ritka, hogy a szkizoi személy idősebb, anyaszerű nőkhöz kötődik; ezek sok minde pótolhatnak számára, amit gyermekkorában nélkülöznie kellet Ilyen nők képesek olykor úgy ajándékozni melegséget és véde

nekik maguknak nincsenek nagy igényeik; ajándé- opilhll nők ezek, akik minden további nélkül megértik az

nem várják tőle azt, amit nem tud adni, és éppen ezzel nni ni jobban magukhoz, mint azt egyébként az illet ő megen-

,...kie Csak az ilyen irányú korai tapasztalataiktól mélységesen ellohrgatott emberek fejlesztenek ki kifejezett n őgyű löletet,

nin noellenes bosszúimpulzusokkal. Minthogy a szkizoid fér-i+ lete során a nő t megbízhatatlanként, s ő t fenyegetésként élte

nemritkán tapasztaljuk, hogy az azonos nemhez fordul; olyan partnernő t választ, aki kvázi férfias vonásai által szá-

iii.ii 3 nem olyan „egészen más", mint egy nagyon n őies nő . Urnakor a kapcsolat inkább n ővéri-bajtársi, jobban a közös ér-

ki( idési területekre épül, semmint a nemek erotikus vonzásá- szkizoid férfi minden kapcsolatában nehezen visel el tartós

— a külön hálószoba birtoklása magától értet ődő igé- es a partnernője helyesen teszi, ha megértéssel van eziránt,

nem akarja a férfit védekezésbe, majd eltávolodásba kénysze-lifeni.

Osszefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a szkizoid személy-ilek hogy milyen okokból, azt még jobban meg fogjuk érteni

nehéz szerelmi képességét kifejlesztenie. Ő rendkívül érzé-keny mindennel szemben, ami szabadságának és függetlenségé-nek korlátozásával fenyeget; érzelmi megnyilatkozásaiban fukar,

akkor a leghálásabb, ha a partnere nem mutat vonzalmában .imenősséget, de otthont és védettséget kínál neki. Aki ért hoz-

hogyan szerezze meg őt magának, az számíthat mély vonzal-ilittra, amit azonban nem képes igazán kimutatni és megvallani.

A SZKIZOID SZEMÉLY ÉS AZ AGRESSZIÓ

Itt és az agresszióval foglalkozó következ ő fejezetekben cél-szerű nek tartottam, hogy agresszióról beszéljek gy ű lölet helyett, litert az agresszió a gy ű lölet leggyakoribb megnyilvánulási for-

37 36

Karthauzi


mája, és különböző megjelenési alakjaiban világosabban leírh tó. A szorongás és az agresszió szorosan összefüggnek egym sal; valószínű leg a kedvetlenség és szorongás eredetileg az resszió elsődleges kiváltója, amikor is problémáink kezdetén kedvetlenség a szorongás el őalakja, archaikus formája. Ekk még nincsenek lehetőségek a kedvetlenség feldolgozására és szorongás leküzdésére, tehetetlenül ki vagyunk nekik szolgálta t va. Ami a kezdet kezdetén kiváltja őket, csupa erőteljes frusztr' ció, amilyen az éhség, a hideg, a fájdalmak, a saját életritmu és az életvitel integritását ér ő zavarok; az érzékszervek túlterhelt sége és a mozgásszabadság korlátozottsága; a mások túlságosa lerohanó közelsége és beavatkozása folytán bekövetkez ő , nagy fokú elidegenedés; magány. A félelem tehát ebben az id őbe elsősorban intenzív szorongás; hasonló szituációkban az ige kicsiny gyermekeknél szorongás és agresszió id őben még egyb esnek: ami szorongást és félelmet vált ki, az egyidej ű leg agresz sziót, dühöt is kivált.

Mármost az ilyen apróság ugyan mivel rendelkezik, hogy le győzze a szorongását, hogy el ű zze a kedvetlenségét? El őször csa tehetetlen dühe, ami el őbb ordításban, utóbb rúgkapálásban ide-oda forgolódásban, tehát a düh motorikus levezetésében, le reagálásában nyilvánul meg. Minthogy a korai életkorban me nincs megkülönböztetés én és te között, az agressziónak ezek megnyilvánulásai még teljesen irányítatlanok, nem irányuln senkire — egyszerű en a rossz közérzet és kedvetlenség lereagálá sai a pillanatnyi helyzet terheitő l való szabadulás, a szervezet te hermentesítése érdekében. Itt az agresszió archaikus formájáró beszélhetünk; ez elemi er ővel, spontán, kontroll nélkül jelentke zik, úgy, hogy emberre még nem irányul, ezért nincs tekintette senkire, semmire, nem kíséri b ű ntudat — ez ugyanis feltételez né az embertárs elleni irányultságot.

Az archaikus szorongás intenzitása elképeszt ően nagy, mert kicsiny gyermek, lévén teljesen tehetetlen, úgy éli meg azt, min olyan valamit, ami a valóját, egész létét fenyegeti. Ennek megfe

lesz az agresszió is, totális lesz a düh — ilyen n a gyermek „mer ő düh" vagy „merő szorongás",

megszállva tartja az igyekezet, hogy lereagálja őket, inegvalyaduljon tő lük. A reflexszerű összehúzódás, az el-

1.,,,hda , „1 világtól vagy az említett viharos mozgás minden tilati élő lények esetében is a félelemre és a szorongásra

•.slo reakció két ősformája: a menekülés hátrafelé, az ösz- egészen a holtnak tettetés reflexéig vagy a menekü-

l. . bit v, a viharos mozgás, a támadás. M1131 most ha a szkizoid személy továbbra sem képes köt ődni,

si.,n .0 továbbra is teljesen védtelennek és veszélyeztetettnek Ál« valós vagy vélt támadásokról és fenyegetésekr ő l to-

ailii a Is azt hiszi, hogy azok az egész létét veszélyeztetik. Ennek efelel ően a reakciói a fentebb leírtak értelmében még tel-

i. ,en archaikusak: semmire tekintettel nem lév ő , azonnali iel e..vió, ami csupán a szorongásnak, illetve a szorongás kivál-i..i.niak kiiktatására, az illető adott helyzetének tehermentesíté-

figyel. „ To get it out of one's system" (kilép a maga rend-, orből), mondják az angolok igen találóan.

Nagyon jól elképzelhető , milyen veszélyessé válhatnak ezek ,irchaikus szkizoid agressziók, amelyek az egzisztenciális fe-

iiwgetettség érzéséb ő l erednek kötődésekkel nem nagyon ren-lellkező embereknél. Náluk semmi nem fogja vissza, nem köti

ineg az agressziót, az nem integrált része össz-személyiségük-nek, s ezért megmarad ösztön késztette, kíméletlen, elemi ere-in inegnyilatkozásnak. Mint már a szexualitásnál láttuk, az , a gressziójuk, érzelmi megnyilatkozásaik is megmaradnak az ‚fenik egészét ől elszigetelt, elszakadt, mer őben ösztönszerű lereagálásnak anélkül, hogy beleolvadnának valamely egységes ertelmi átélésbe. Minthogy beleérzésnek nagyon is híjával van-nak, gyakorlatilag nincsenek rájuk ható fékez ő erők. Így az ag-resszió továbbra is feszültségek oldására szolgál, s ellen ő rizetle-lifil és bű ntudat nélkül tombolja ki magát. Ehhez még hozzájön, hogy a szkizoid személyeknek, híjával lévén embertársi kapcso-

38

39

Karthauzi


latoknak, fogalmuk sincs róla, miképpen hatnak másokra az dulataik és agresszióik — hiszen ők „csak" lereagáltak; ezenkö ben a másik egyáltalán nem fontos nekik. Ezért gyakran túl cs pősek, túl érdesek, sért ők. Egy napilapban lehetett olvasni, ho egy fiatalkorú megölt egy fiút. Amikor az indítékairól kérdezté vonogatta a vállát, és azt felelte, hogy különösebb okai nem vo tak, valahogy zavarta ő t a gyerek. Ennyire veszélyesé válhat e elszigetelt, a közös élett ő l elszakadt, semmihez nem kötött resszió, ami a gyű löletre való készségb ől ered, és amit a legjele téktelenebb indokok is kiválthatnak. Ez az agresszió képes ön lósulni és bármilyen elgondolható extrém formát magára ölten különösen ha összekapcsolódik a szintén nem integrálódott sz xuális ösztönnel.

Kinzel amerikai pszichiáter elítélteken végzett vizsgálat ,

alapján megállapította, hogy közülük az agresszívak (viol men) kétszerte nagyobb védelmi körrel (circle of protection rendelkeztek, mint a nem agresszívak; és az agresszívak — a ket mi a szkizoidok közé sorolnánk —, ha valaki e védelmi kö ennek láthatatlan határát megsértette, pánikban törtek ki, a nyomban vad támadásba csapott át. Ezt egy páciens egyszer fogalmazta meg: „Amikor valaki áttöri a határaimat, akk belőlem gy űlölet tör elő " Emlékeztet ez az állatoknak Konra Lorenz által leírt reakcióira: azok heves agresszióval fogadják támadót, amely átlépi felségterületük határát (Konrad Lorenz Das sogenannte Böse — Az úgynevezett Gonosz).

A szkizoid személy, aki magát védtelennek hiszi az embere között, s aki nem érez kötődést hozzájuk, másvalaki közeledés fenyegetésként éli meg, és arra el őször félelemmel reagál, s e nyomban agresszió követi. A szkizoidoknak ez az alapéletérzés érthetővé tesz némely, különben gyakran érthetetlen reakciót Az archaikus, nem integrálódott, függetlenedett agresszió er ő '

szaktételig mehet, ami egy másik személyt mint valami kelle metlen rovart elpusztít, ha az illet ő fenyegetve érzi magát amat tól. Mint minden korlátok nélküli, az összélettő l levált ösztön

ss, s ewió is veszélyesen önállósulhat, hogy aztán az illet ő s os,. It ,vsiociálissá, s ő t gyakran bű nözővé, gyilkossá váljék.

ss ha eltekintünk is az ilyen széls őséges példáktól, a szkizoid —s Ion hitek nem könnyű ellenőriznie az agresszióit. Ő maga ál-slt•s1s.ssi nein szenved tő lük, annál inkább szenved a környezete. ‘s+41 IfIletileg a szorongás elleni védekezés volt, kéjes agresszivi-1,s s ulliat, amit már csak önmagáért az agresszióért gyakorol; 1 , s os l lc nscg, szadizmus, durvaság, váratlan, sért ő élesség, jeges 100010 0.:,eg es érinthetetlenség, cinizmus és a másikra való oda-

lemek hihetetlen gyors átcsapása ellenséges elutasításba 001111(km lehetséges formájukban ezek az agresszió megnyilvá-

000a Ginak leggyakoribb lehetőségei. Belőlük itt is hiányoznak a I +hvrinuezett, az átlátott, a szituációhoz mért agresszió „közép-10 101 ► 1,11" - utóbbit mindenesetre csupán kívülról látva ilyennek,

szkizoid személy, a maga megéléséb ő l indulva ki, saját vi- Ikedesét mindenképpen a szituációhoz mértnek ítéli.

személynél azonban az agressziónak gyakran van 00 wg egy másik funkciója is, mint a hárítás és a védekezés. A la-0 00 0 ,{eredi, aggredi szó ősjelentésének — valakihez odalépni —+ 1 Italméhen, számára az agresszió eszköz valamely kontaktus lé-10 ',itesére, gyakran az egyetlen olyan lehet őség, amely erre a cél-r ,+ rendelkezésére áll. Nála ezért az agresszió a maga-hirdetés gy formája, ami összehasonlításképpen emlékeztet bennünket 0 másik nemhez való közeledés még tudattalan kísérleteire, .00nilyenek a pubertásra jellemz ők. Ott is megvan a szorongás-01,ilk és a vágynak ugyanaz az elegye, az érzelmek elrejtése, a liveis és agresszív birtokbavétel a nem merészelt vagy nem bir-«mit gyöngédség helyett, a félelem a kudarctól, az azonnali vizavonulás készsége, a vonzódásnak idegenkedésbe történ ő elcsapódása, és a valóságos vagy vélt elutasítottság esetén jelent-kező cinizmus.

A szkizoid emberekkel való érintkezés szempontjából fontos tudni, hogy náluk az agressziónak egyfajta magakellet ő jelentése is lehet. Nekik könnyebb agresszívnak lenniük, mint vonzalmat

40 4 1

Karthauzi


és más pozitív érzelmeket kifejezésre juttatniuk. Az embe társakkal való kontaktusban mutatkozó nagy hiányaik miatt tekintetben is bőséges a bizonytalanságuk. Velük folytatott psz choterápiai munkánkból tudjuk, hogy akkor képesek agresszi ikat a legkönnyebben integrálni, megtanulni megfelel ően bán velük, ha egyenletes ráfordítással id őt engedünk nekik konta tusszerző hiányaik pótlására.

AZ ÉLETTÖRTÉNETI HÁTTÉR

Mármost hogyan kerülhet sor szkizoid személyiségfejl őd sekre, a maga-odaadástól való túlzó szorongásra, az énközpo túságra, a maga-védés túlhangsúlyozására?

Alkati szempontból kedvez ő ehhez mindenekelő tt egy gyö géd érzelmi adottság, nagy lelki érzékenység, labilitás és sebe hetőség. Az érintett személy védekezésképpen maga és a környe ző világ közé beiktat egy distanciát, mivel a túl nagy fizikai pszichikai közelséget radarhoz hasonlóan finoman reagáló érz kenysége, egyszersmind átereszt őképessége miatt túlságosa „harsánynak" érzi. Ilyenképpen a szkizoid nem nélkülözheti távolságtartást, mert csak így képes megállni a helyét a világba és az életben. A distancia, a távolság megteremti neki a bizton ságot és a védelmet attól, hogy mások befolyása alá kerüljö hogy mások lerohanják; ugyanakkor természeténél fogva ő t' nyitott „rendszer", ezért határok mögé kell húzódnia, részint kell zárkóznia, ha nem akarja, hogy az összes felvett inger b ős ge elárassza.

A másik lehetőség az, hogy rendkívül erő teljes motorikus expanzív, agresszív-szenvedélyes, kapcsolatteremtésre csekél hajlamú vagy képességű alkattal van dolgunk, olyan adottságok kal, amelyek miatt tulajdonosát kezdett ő l fogva elég könnyen ta láljuk bántónak, zavarónak. Ez az ember aztán újra meg újr megtapasztalja, hogy elutasítják, helyreutasítják, a maga sajáto

F „igy ii,ao kedvez ő tlenül fogadják, sőt nem fogadják el, és en-„ ,riketlében fejleszti ki a gyanakvásos önmagába húzó-

aa e/vivre az emberekre annyira jellemz ő , és ami tipikus 41,,t lesi. ,01, leni és más lényegi vonások, amelyek által a gyermek

1 , , -a, ööl logva kiábrándítólag hat szülei, els ősorban az anyja el-, ,JH öl a es vágyálmaira, voltaképpen nem volnának az iménti

ertelemben vett alaptermészethez számítandók, de 1 , ,alk léteznek, egyszersmind pedig már eléggé világosan Ik a környezetre mint kiváltó tényez őre. Ennek a kiábrán-

ais ialk már oka lehet az, hogy történetesen a gyermek nem az nemhez tartozik, de még tetszés szerinti számú más fi-

-II, .1 is, ami nehézzé teszi az anyának, hogy a gyermek iránt ...1 , ,ilinat érezzen és odaadást tanúsítson, amire annak szüksé-

1 , , említsük itt meg a nem kívánt gyermeket is! I .ieldiez az alaptermészetet illet ő nézőpontokhoz — amelyek

1..iilvieben azonban a környezet reagálása gyakran inkább lelelős lenni a szkizoid fejl ődésért, mint maga az alkat

a szkizoid személyiségfejlődés legjelentősebb ki-, Illoikent a környezeti tényez ők. Hogy ezt jobban megérthessük,

igyre kell vennünk a gyermek helyzetét a születése után és ie első heteiben. Mas élőlényekkel ellentétben a születése után a gyermek

ideig teljesen gyámoltalan, és teljességgel a környezetére rau utalva. Ebben az összefüggésben mondta Adolf Portmann 4,11ei biológus, hogy az ember túl korán született él ő lény.

hogy a gyermek lassanként bizalommal forduljon az ő t 1,1inilvevő világ felé, és hogy az els ő rátalálás a te-re végbeme-lie%sen benne, ennek a környez ő világnak elfogadhatónak és bitalomkeltőnek kell mutatkoznia. Elfogadhatónak olyan érte-lemben, hogy kielégítse a korának megfelel ő igényeket. A csecse-itiónek olyan atmoszférára van szüksége, amelyet leginkább úgy lehet leírni, mint biztonságot, a „jó-kezekben-levés” érzetét, a megelégedettség érzését, mint beágyazottságot a neki való élet-

42

43

Karthauzi


körülményekbe. Jó, ha a kisgyermek megélheti a magától é tődően kielégített igényeknek ezt a „paradicsomi" fázisát, m csak az ilyen ősbizalom alapján tudja fokozatosan merészel hogy megkockáztassa átadni magát az életnek anélkül, hogy f nie kellene a megsemmisülést ő l.

Sajátos módon a pici gyermek számára szükséges eme él feltételekrő l hosszú ideig csak nagyon határozatlan elképzel seink voltak; a csecsemő differenciálásra és észlelésre v készségét többnyire nagyon is alábecsültük, a környez ő világ

irányuló hatását hasonlóképpen. Igen kifejez őek idevonatkoz an Stirnimann svájci gyermekorvosnak újszülötteken végz vizsgálatai. Néhány idézet Psychologie des neugeboren Kindes (Az újszülött gyermek pszichológiája) cím ű könyvéb „Igen komoly könyvek.. a fájdalomérzetet a 6. hétig kizárj (...) hogy nem így van, azt injekciózások során figyeltem m amiknél én egy kísérlet bizonyosságával... megjósolhattam, ho újszülöttek másnap, a második injekciónál már a fert őtlenít'

kor sírnak." És az emlékezésr ő l: „...van születés el ő tti emlé

zés: éjszakás n ővéreink megfigyelései szerint kocsmárosn gyermekei gyakran akár éjfélig is ébren vannak anélkül, ho közben sírnának, míg pékfeleségek gyermekei hajnali 2-t ő l 3-gyakran nyugtalanok Az anyák nappali munkája és éjszakai henése által a gyermek már a születése el ő tt hozzászokott mozgás és a nyugalom ritmikus váltakozásához."

Itt még sok a kutatnivaló; de Stirnimann-nak ebb ő l és m

megfigyeléseib ő l következtetve biztonsággal állíthatjuk, hogy n gyon alábecsültük az újszülött érzékenységét, észlel őképesség és érzelmi életét. Sokáig úgy tetszett, hogy a pici gyermek szám ra a szakszerű csecsemőápolás, táplálás és higiénia a legfo tosabb, és teljességgel elegend ő is. Csupán a korai gyermeki I alapos kutatása révén, mindenekel őtt Freud és tanítvány pszichoanalízise által tettünk szert itt egészen új nézetekr kiegészítve a magatartás-kutatással. Ezeknek köszönhetjük i mereteinket az els ő benyomások és korai tapasztalatok megh

44

VII. , 1+ leilloségéró1, különösen pedig az élet els ő heteinek je-b sierzett tudásunkat.

i;ielen, már Goethe is birtokában volt ennek a felisme-,t',.1H I. o',',. ■priich mit Knebel — Beszélgetés Knebellel, 1810),

mondta: „A bajnak az a gyökere nálunk, hogy túl ke-,....1 boilitunk a kezdeti nevelésre. Holott legnagyobbrészt eb-bon ni c jövendő ember egész jelleme, egész lénye." Az ilyen

,honban elszigeteltségben maradtak, nem vonták le be-lin .,/iikséges következtetéseket.

ki.1 tucljuk, hogy a gyermeket első környezeti világának nem-. -II ir említett és elengedhetetlen csecsem őápolásban kell ré-

,, .111 , 11w: szükséges biztosítania számára melegséget, jóindula-ba 1-•, korának megfelel ő mértékben ingereket és nyugalmat és .1.111fi , bizonyos stabilitását, hogy ezek révén bizalommal és is, n kin reagálva tudjon e világba beilleszkedni. Mindenképpen

lantossággal bír, hogy a gyermek kell ő testközeli gyöngéd-+ rtien részesüljön.

I it viszont a gyermek ebben az ő nagyon korai időszakában a ol olyan benyomást szerez, hogy az félelmetes és megbíz-

kikilkin, hogy üres, vagy pedig hogy az lerohanó és elárasztó, 111,iir visszahúzódik, visszariad t ő le. Ahelyett, hogy bizalommal 1,,,,elitene a világhoz, már igen korán mélységes bizalmatlansá-,,i erez iránta. Mind a világból érkez ő üresség, amit a gyermek ikkor él meg, ha túl gyakran és túl sokáig hagyják magára, mind

igerek és a váltakozó benyomások özöne vagy az ingerek túl intenzitása ijeszt ően hatnak rá, és a világgal való kapcsola-

inak már a legelején zavar támad benne, és mintegy önmagá-.1 inaltan zárkózik el.

René Spitz gyermekotthoni gyermekeken folytatott vizsgálata-lkun kimutatta, hogy azok a gyermekek, akik életük els ő hetei-ben túl hosszú ideig voltak elválasztva az anyjuktól, és így az anyából sugárzó pozitív érzületeket egészen korán nélkülözniük kellett, fejlődésükben súlyos, olykor helyrehozhatatlan károso-lasokat szenvedtek a lehet ő legjobb ellátás és a kifogástalan hi-

45

Karthauzi


giéniai körülmények ellenére, amelyek megvoltak egy gy mekotthonban, csakhogy ott tíz gyermekre egy gondozón ő jut A nagyon korán elhanyagolt vagy ingerözöntól megriadt gyer kek fejlődése legalábbis jelent ős megkésettséget, egyoldalúság lemaradást vagy éppen koraérettséget tükröz, mivel a szüksé életfeltételekhez nem vagy nem kielégít ő módon jutottak hoz és ezáltal életkoruknak nem megfelel ő szorongásoknak volt

kitéve. Különösen könnyen kerül sor ilyen korai szkizoidizáló

sodásokra az eleve nem szeretett vagy nem kívánt gyermek esetében is, továbbá olyan gyermekeknél, akiket betegségük tán hosszabb kórházi tartózkodásra kényszerített, vagy akik an nélkül maradtak. Ugyanígy van ez akkor is, ha az anya sze tetlen vagy túlontúl közönyös, és akkor is, ha az anya túlságos fiatal, még nem érett meg az anyaságra. Érvényes az ún. „ara kalitka-gyermekekre", akiket gyakran szeretetlen vagy közöny személyzetre hagynak, mert az anyának „nincs rájuk ideje"; akkor is ez a helyzet, ha az anyának a szülés után túl hamar k ismét munkába állnia, és kénytelen a gyermeket túl sokáig gára hagyni, nem adva meg neki mindazt, amire pedig éppe séggel szüksége volna.

A szeretetteljes viszonyulásnak a gyermek korai id őszakáb mutatkozó ilyen hiánya az egyik forrása a személyiség szkiz

fejlődésének. A másik az az ingerb ő l való túlkínálat, ami oly anyákra jellemző , akik a gyermeket nem hagyják nyugton, a nem tudják átérezni, hogy mire van szüksége a gyermekükn Ez így talán nem elég világos, ezért alaposabban megvilágítjuk: csecsemő kezdeti tájékozódásához elengedhetetlen, hogy a k" nyezete bizonyos állandóságot mutasson, ami által az számá fokozatosan meghitté lesz, úgyhogy bizalommal lehet iránta —meghittség az alapja a bízni tudásnak. A kapcsolati személy túl gyakori cseréjét, a környezet és az érzéki benyomások túl s rű váltakozását a gyermek nem képes feldolgozni (például a dió és a tévé szüntelenül zajongó hangkulisszáit, a vakító vil

46

Nyernek alvási idejében, a gyakori utazásokat stb.). % ez a nyughatatlansága és az, hogy az anyák szin-

l., 1..104" a gyermekbe, semmivé teszi a nyugalom és az iliani igényét azzal, hogy túl sokat foglalkoznak vele,

iliiii%.1 magukkal cipelik, nem adván meg neki a lehet ősé- 1+ „ r4 3 %aját impulzusait érzékelje, azt eredményezi, hogy a

oti L %iyvallúzódik, és szorongással, nyugtalansággal telten 11, Ezeken a környezettípusokon kívül léteznek olyanok

Nye‘ a gyermekt ől túl korán túl sokat követelnek, és ezzel , d,htaloan hatnak, mert nem engednek neki organikus gya-

41,,,,I Ilyenkor a gyermeknek olyan bonyolult és éretlen fel- hoz( kell lavíroznia, akik nem képesek a saját nehézsé-

,,, illetve az élettel szembenézni. A gyermeknek aztán túl hangulatokat úgy érzékelnie és szituációkat úgy meg-

, ■ hogy az amúgy is feszült, egyszersmind labilis atmoszfé- ierhelje még saját magával is, s őt nem is ritkán neki kell

way.ii a vennie a szülőszerepet a maga, de még a szül ők számá-, ., minthogy bennük ennek nyoma sincs, s erre ők alkalmat-

Ez természetesen határtalanul nagy követelmény a gyer-,,,, Hal szemben; ő még nem is lelt önmagára, de máris szülő -

, ■ , Ki osztottak rá, megértést kell tanúsítania a feln ő ttek 1,11 arra nem is kerül sor, hogy ő önmaga legyen, mert min-

hi;velnie kell mindenre, neki kell közvetítenie, megértenie és pallyt teremtenie, s ilyenképpen inkább mások életét, sem- a sajátját kénytelen élni. Ezáltal nem csupán a gyermek-

i lesz megcsalatva, de lényének egész magva is kifejletlen III ad, és maga a biztonságérzete — és ez alapéletérzése lesz — ,, , $vanyos talajon áll majd.

Ha valaki ilyen módon áll a világban, akkor azon fog iparkod- , hogy sebezhetetlenné tegye magát, amiképpen Siegfried tet-

1, megfürödve a sárkányvérben, hogy legalább a világnak ne vitasson csupaszságot — ámde mindig maradnak sérülékeny lvek. Hogyan teheti valaki magát sebezhetetlenné? Nyilván

hogy többé nem enged magához érzelmi közelítést, mintegy

47

Karthauzi


láthatatlanná tev ő sipkában felismerhetetlenül, névtelenül kel a világban. Felrak maga elé egy homlokzatot, amely m nem pillanthat be senki, úgyhogy mások sohasem tudhatj hányadán állnak vele. Ha azonban az illet ő nem kerülheti ki érzelmeket, kifejleszt magának olyan képességet, hogy azo tudatosan tudja irányítani, adagolni. Tehát számon tartja az zelmeit, és megtanulja, hogyan engedhet nekik, vagy hogyan kezze le őket, de magát semmiképpen sem engedi át ne spontán módon, mert hiszen az veszélyes lehet. Amikor egy tal hölgypáciensemmel egyik barátn ő je közölte, hogy a pácie szülei panaszkodtak neki, amiért a lányuk rideg és gy ű lölk.

velük szemben, ez rövid gondolkodás után így válaszolt: „Jó,

kor leállítom a gyűlöletemet" — s ezt követően a szüleihez v viszonya még elutasítóbb és még ridegebb lett.

Fű zzük ehhez hozzá, hogy érzéki benyomásokkal szemb még felnőttkorunkban is van bizonyos tű réshatárunk; isme tes, hogy olyan tartós háttérzajok vagy fényhatások követk tében, amiket némely országokban kihallgatások során al mazni szoktak, vagy éppen alvásmegvonás miatt lelkileg m törhetünk; hasonló hatásokat idézhet el ő huzamos egyedül

sötétség. A kisgyermek t ű réshatárai természetesen jóval s

kebbek. Innen nézve annak is különös jelent ősége van, hogy a gy

meket szoptatja-e az anyja, vagy üvegb ő l táplálja. A szoptatás

az anya részér ő l történő rendszeres ismétlés és a kettejüket b

dogító bens őségesség a gyermeknek nem csupán azon szem fokozatos újrafelismerését teszi lehet ővé, akitő l megbízhat kapja minden igényének kielégítését, hanem azt is, hogy be egy bizonyos emberre irányuló reménykedés, hála és szer

első kezdeményei megformálódjanak. Mesterségesen tápi gyermeknek ezt a fejl ődési menetét legalábbis megnehezíthe

a folyton cserélődő személyek, akik ráadásul nagyon eltér ő don viselkedhetnek vele szemben. A gyermek ilyen esetben nyolultabb tanulási folyamatoknak van kitéve, és jóval nehez

48

l+1 , 1 olyan intenzív köt ődést egy bizonyos emberhez, s s s sista lott gyermek. Ha a szkizoid személyiség kialakulá-

s assisides hiányát dönt ő jellegzetességként ismertük fel, Hall már itt, az anya és gyermeke közti említett bens ő -

s. lat o lyában észrevehetjük. ■ leírt zavar következménye, hogy a gyermeknek

Ingva védekeznie kell a világ ellen, óvnia kell magát t ő -!. #11 s kailonben csalódni fog. Ha „odakint" nem talál teljesen

ols s partnerre, önmagába fog kapaszkodni, önmagát 1..pasil partneréül, és önmagától a te-hez megteend ő lépést sss os oo,ll,l kielégítően megtenni. A továbbfejl ődése során — és ha s ss. asis 1W111 szerez helyreigazíté tapasztalatokat — megjelennek a

Hidd+ leirt hiányosságok, a függetlenségre való hajlam, az sa.s. isonniság, az önzés.

`s, vonásokban így festenek ama környezeti tényez ők, ame- ,s I. ,1«1.,(gitik a szkizoid személyiségek kialakulását. Csak utalha-

ssoll, N,I, hogy az a nemzedék, amelynek kisgyermekkorára esett a ami sok kisgyermeknek a fentiekhez hasonló környezeti

I. lis isleket teremtett (az élet elsó' heteinek nyugtalansága, ráadá- .1. , vjszakai bombázások, menekültsors, megválás a családtól, -silolold elvesztése stb.), tehát ez a nemzedék halmozott szki-

wilasokat tükröz; ide lehet számítani a közvetlenségnek a s. nl, k kapcsolatában érzékelhet ő hiányát. Ezzel összefüggésben

I s II 1.fintink a huliganizmus problémáját, ami akkor jelentkezett, os okos' ez a nemzedék belépett a pubertáskorba. A modern m ű -,' némely vonása is — „a középszer elvesztése", ahogy eine-

- jellemző lehet. A szkizoid művészet gyakran serkentő leg lasi, nemritkán azonban taszít. Fuhrmeister és Wiesenhütter sze-1 (Metamusik) olyan zenekarokban, amelyek túlnyomórészt s s modern zenét játszanak, ilyen darabok próbái után a muzsikusok allslolag betegnek érzik magukat.

Ámde a nyugati ember teljes környezeti szituációja is szki-salizálóan hat: a világ egyre kevesebb védettséget ad nekünk;

ofinden komfort ellenére veszélyeztetettnek érezzük magunkat,

49

Karthauzi


életérzésünket labilissá teszi az ingerek özöne, amelyeknek vagyunk téve, és amelyeket csak nehezen tudunk elhárítani; a le hetséges háborúk rémképe és annak a tudata, hogy ma már ké pesek vagyunk önmagunk megsemmisítésére; továbbá a környe zetünk veszedelmes alakíthatósága és befolyásolhatósága egzisztenciális fenyegetettség érzését alapozták meg bennün úgy, ahogyan azt a szkizoid struktúrajegyek keletkezése során fel ,

ismertük. Ellenmozgalomként értékelhet ő például a jóga iránt, meditatív gyakorlatok iránt mutatkozó egyre er ősebb hajlandó ság; a lelkivilágra való ráeszmélés érezhet ővé váló igénye még drogok használatában is felismerhető ; a hippik és társaik tudato san akarnak lemondani egy olyan technika és civilizáció vívmá nyairól, amelynek ellen őrizetlen uralma egyre kérdésesebbé le valamennyiünk számára. A természet fölötti uralom, az id őt é

teret legyőző technika és azok az életfeltételek, amelyek közt a lé tért folytatott harcunkat meg kell vívnunk, azzal fenyegetne hogy derű s életünket mindjobban megkeserítik, úgyhogy a nyu gati társadalom szkizoidizáló folyamatáról beszélhetünk

A legfiatalabb gyermekkorban az életkornak megfelel ő védett ség hiánya tehát mintegy rövid formulája a szkizoid személyi ségstruktúrák kialakulásának, amennyire azok összefüggnek környező világ befolyásaival. Annak kutatására még túl kevé figyelmet fordított a tudomány, hogy születés el ő tti, az anya organizmus közvetítésével érkez ő , méhen belüli befolyások hat nak-e már itt és mennyire; ez nagyon is lehetséges. Így Stirn mann a már említett könyvében közli, hogy sikerült a hallás képességet már a születés el őtt bizonyítania: egy terhes n ő röntgenképernyő elé állítottak, és megszólaltattak egy autódu dát, mire az embrió összerándult. Lehetséges, hogy az anya ér zelmi és indulati megélése által, a terhességhez és a gyermekhe való érzelmi beállítottsága által már az anyatestben elkezd ődik védettség érzetének hiánya, ha az anya az örömteli, pozitív vára kozás helyett — bármilyen okból is — ellenséges, elutasító va gyű lölködő érzéseket táplál a leend ő gyermeke iránt.

50

P0 I 10 ‘1‘. SZKIZOID ÁTÉLÉSFORMÁKRA

iY lehetséges, de nagyon önfej ű és szinte teljesen kapcso-i,m ,k ne/káli zenész nehéz anyagi körülmények között élt. Egy

(he jól fizet ő és az érdeklődésének megfelel ő állást köz-+, nő,.11 számára, ami jelentős segítséget jelentett volna neki.

,'nesz aznap, amikor el kellett volna foglalnia az állást, ■ II ■ttli' eredetileg igent mondott, nem jelentkezett ott, és ki

mentette magát, s ezzel elvesztette az esélyét. Saját ma-Inuk azzal érvelt, hogy a barátja csak a fölényét óhajtotta fi

és rámutatni az ő sanyarú helyzetére — s őt, talán is lehet, vélte, hogy barátját homoszexuális motívu-

, ,,,,k késztették. tehát jóllehet elfogadhatta volna azt, amit neki jó szándékkal

I. Ilanaltak, ő t mégis félelem fogta el, hogy függővé válik, és a Harakkal szemben hálát, lekötelezettséget kell majd mutatnia.

nnmaga számára át kellett értelmeznie, s ennek nyomán ba-111,111ak megkérdő jelezhető motivációkat tulajdonított. Ám

liwtiakkor valamivel mélyebben ez alatt a nehezen érthet ő ma-j.itartiís alatt megbújt a gondolat, hogy próbára teszi a másikat: 11,1 a barát valóban segíteni akar, és az én viselkedésem nem krittja el, ha ő mindezek ellenére nem ejt engem, akkor én ,aluigyan jelentek neki valamit.

Itt igen tisztán érzékelhet ő a bizonytalanság, hogy valaki ilyen dogi körbő l kijuthat-e egyáltalán, és az emberekkel kapcsolat-

bn képes-e új tapasztalatokat szerezni: honnan lehet biztosíté-ka rá, hogy hihet a támogatás őszinteségében? Másrészt ki volna hajlandó annyi minden feltételezést értelmezni, azon lenni, hogy megértse az ilyen viselkedés hátterét? Ilyesmire a világ ál-talában nem hajlandó.

Emellett az említett férfinál a helyzet annyival még bonyolul-tabb volt, hogy ő csaknem ugyanolyan er ősen kívánta, a maga-tartása ellenére, bárcsak továbbra is tör ődne vele az ismerőse, mintsem hogy hátat fordítson neki. Az els ő esetben ugyanis kor-

51

Karthauzi


rigálnia kellett volna egyszer az emberekr ő l alkotott véleményé és tudnia kellett volna bízni abban, ami után vágyott. A máso esetben meger ősödve érezhette volna magát a világról alkoto ama felfogásában, hogy az emberek nem méltóak a bizalomr és tele keserű séggel, „jogosan" vonulhatott volna vissza hero kus magányába, ami számára kényelmesebb volt.

Ennek a muzsikusnak gyakran cserél ődtek a barátnő i, me az egyiknél nem felelt meg az a mód, ahogyan öltözködött, a m siknak a lába nem tetszett, a harmadiknak a m űveltségével ne volt megelégedve stb. — a lekötöttségt ő l való félelem racionaliz lásai és egyszersmind a védekezés az ellen, hogy valakit egysz talán mégiscsak megszeressen, és azzal kitegye magát mind olyan veszélyeztetettségnek, amit a „szeretés" jelent. Említs" meg, hogy az említett férfi házasságon kívül született gyerme volt, aki igen korán, folyton-folyvást más-más rokonokhoz k rült, akiknek terhükre volt.

Egy másik példa erre a személyiségstruktúrára: egy közé korú férfi kínzó formában szüntelenül outsidernak tudta m gát. Az volt az érzése, hogy nem tartozik sehova, hogy más elutasítják, vagy gunyoros-kritikus szemmel néznek rá. Et szenvedett, elbizonytalanodott, és a hivatásában állandóa kudarc fenyegette azáltal, hogy mások szemében idegen te volt, akit rendkívül nehezen kezelhet ő valakinek min ősíte tek. Igen gyakran, látszólag teljesen indokolatlanul, agressz lett, feletteseivel szemben sért ő módon gunyoros, munkatá saira minden ok nélkül arcokat vágott, öltözködésében életvitelében annyira kirítt a szokásosból, hogy az ember egyre jobban elhúzódtak tőle, nem voltak vele közös nevezo semmilyen tekintetben.

A növekvő távolság és elmagányosodás nyomán most m nem csupán ő vetített ki sok mindent a környezetére, hane — amint már ez a rendszerint meglév ő kölcsönös viszonyba lenni szokott — a környezet a maga részér ő l ugyanolyan so mindent vetített ki őrá, ahogyan amúgy mindig is hajlunk r

11,4 , \ 1,1, ami számunkra idegenül, szokatlanul vagy ijeszt ően 1, 1, o meg, saját problémákat és nem integrált, tudattalan lel- 1 , 1 ■ #11'141ddést vetítsünk ki. Így lett a példánkban leírt férfi egyre

11,1i lelwte bárány, b űnbakja a mindenkori kollektívának, ion Ik lwit élt és dolgozott. Minthogy valójában alig ismerték ő t, 1 1, rtobb kollégája szemében valahogy titokzatosnak tetszett

11111, hogy bármikor is igyekeztek volna tisztába jönni, vajon utasítják el. Így hamarosan hírek keltek lábra róla: ta-

1-iii 1„tlami nincs rendben nála"; talán a szexualitásával van baj; i.‚1.111 politikailag nem megbízható stb., röviden — gyanúsnak 111,11 Tel anélkül, hogy tudták volna, hogyan és miért. Az nem

olt Id senki tudatában, hogy voltaképpen a saját feldolgozat-1 -+++ problémáikat vetítik ki rá. Másrészt mindebb ő l semmit nem

ki neki szemtő l szembe; ő csak a többiek növekvő , szá-m 11,t erthetetlen eltávolodását érzékelte, olykor-olykor elkapott

igy gyanakvó tekintetet, vagy azt látta, hogy a többiek egymás ti , " olyan pillantásokkal tájékoztatják egymást, amelyeket ő

Tudott értelmezni — röviden, a két oldal „közrem űködésé-I" kialakult egy szétbonthatatlan ördögi kör. Most hadd ábrázoljam kissé b ővebben ennek a férfinak az

Idiorténeti hátterét, hogy rámutassak, hogyan nyertek teret :ki/oidságának a csírái, amelyeket a kezdet kezdetén teljesség-

keptelen volt ilyen összefüggésben látni; ő azokat csak rejté- és mintegy sorsszer ű nek találta.

I férfi szokatlan nzilióól került ki. Az apja útleírásokat o I fiának, egyetlen gyermekének korai gyermekkorában igen %ikereseket. Abban az id őben sokat keresett, és nagystílűen

harsány ünnepségeket, estélyeket rendezett. Az anya telje-%m belevetette magát ebbe a fény űző, társasági életbe, és a i:yerrnek számára csak kevés ideje volt — pontosabban: a ,yerrnekét, aki alig érdekelte, nemigen szerette. Igy a gyermek mar egészen kicsi korától egy komornára volt bízva, majd az-hia ugyancsak még nagyon korán, egy fekete b őrű inasra.

52

53

Karthauzi


Ahogy vissza tudott emlékezni, azok ketten, akárhogyan nem voltak hozzá kifejezetten barátságtalanok.

Amikor ötéves volt, a szül ők elváltak; a házasságukat ma az előző években sem lehetett tényleges közösségnek nevezn mivel a két szül ő — azt ők modernnek és a nagyvonalúság] lének tartották — többszörösen is intim kapcsolatot tarto más partnerekkel. A fiú az apjánál maradt, és először csa annyit közöltek vele minden kommentár nélkül, hogy az any ja „hosszabb időre elment". Az anya egyébként ezután n sokkal — ahogyan a fiú utóbb megtudta — elmebajjal minte két évre ideggyógyintézetbe került. Eszerint feltételezheto hogy a nő lelkileg már azelőtt sem volt egészséges. Az ap nem sokkal a válás után feleségül vette az anya egyik lány testvérét — ez már a harmadik házassága volt. Ez a mostoha anya régtólfogva gy űlölte a nővérét, mert odahaza mindig a volta kedvenc; az új feleség, kés őbb, amikor a fiú tizenöt éve volt, öngyilkos lett, s az apa ezt követ ően negyedszer is meg

nősült. X. úr ilyen környezetben n őtt fel. Mindig ötödik kerékne

érezte magát; igazában senki nem törődött vele; már korá az volt az érzése, hogy zavar, voltaképpen felesleges, és végs soron nemkívánatos. Mindezt még meger ősítették a köveik

ző körülmények: a szül ői ház a városon kívül emelkedett e magányos dombon, egy még alig beépített környéken, úgy hogy a fiúnak játszótársai sem voltak. Az apa, egy különc fi gura, sokat ivott, és önfejű életstílust vitt; az éjszakát tett meg nappalnak, csak éjjel dolgozott, mert számára az volt legzavartalanabb időszak, és nappal aludt, úgyhogy a fiá alig látta; azonkívül gyakran hetekig úton volt. A „normális életvitelről nem volt nagy véleménye, nevetett rajta — az csa az ostobáknak meg a gyengéknek való — érvelt.

Így a fiát, amikor az elérte az iskoláskort, nem is küldte is kolába, hanem magántanítókat fogadott mellé — egymás váltogató házitanítókat. Csak tízévesen íratták be iskolába

54

A ff , iklusproblémái most kezdtek jelentkezni, a jelzett el őtör-I ryneretében ezen aligha lehet csodálkozni. Hasonló ko-,,,d1511 szó szerint nem volt semmi kapcsolata, még soha ,, m volt közösségben. Mármost bizonytalanságában egy

Á ,repet keresett magának, amelyet eljátszhat az osz-,,m1,,in, amely mögött megbújhat. Mivel néhány alkalommal, ,m akor akaratlanul komikusnak tetszett, rokonszenvet és biz-

1,d,, nevelést aratott, először az osztály bohóca lett, utóbb pe-,h, fdprokatív kamasz, és ebben a tartásában mindent kigú-q., ,lt, a tanárokat kifigurázta, az intőkre, büntetésekre I, .1 rulett, az iskolából ellógott stb. Apját a maga beállítottsá-,114m mindez jobbára szórakoztatta, úgyhogy a fiú még egy-thi atyai rokonszenvben is részesült — az apa büszke volt i hogy a fia, akárcsak ő, nemigen tiszteli az általánosan el-

1, , ,,mlott rendet. 1 fiúnak minden vágya ellenére sem sikerült baráti kap-

, ,,,lalokra szert tennie, mivel őt a többiek, bár érdekesnek és onikoztatónak találták, végs ő soron mégiscsak egy komikus,

1 wulalló figurának látták. Minthogy ugyanakkor igen tehetsé- es okos volt, kivívta a társak elismerését, de valóságos ba-

oilpi nem volt. ,1,:tán tizenkét éves korában elkezd ődött az, amit ő maga

,dobb az ő „nagy betegségének" nevezett: soványsága, sápadt odla, nyurgasága és betegségekre való fogékonysága miatt moslohaanyja felmenttette a testnevelési órák alól, és min-den sporttól eltiltotta — „a szíved miatt, és mert túl hirtelen irattél ". Ez egyebek közt azt eredményezte, hogy nem bírt ki-byleszteni egészséges érzékelést, a saját testében nem érezte magát otthonosan, és magán viselte a gátoltság és ügyetlen-■ eg jellegzetes jegyeit; ilyenképpen a lehetséges kontaktusnak, a testi közelségnek és az egészséges rivalizálásnak egy továb-bi láncszeme hullott ki.

A mostohaanyja, túlzott aggódás mögé rejtve iránta érzett ellenszenvét, orvostól orvoshoz hurcolta. A fiúnak sokáig kel-

55

Karthauzi


lett az ágyat nyomnia anélkül, hogy valami biztosat talál volna nála. Az orvosok belementek a játékba, és az egyikü nek sikerült végre egy lappangó tüd őtuberkulózist megálla tanfa. Attól kezdve több mint két éven át a szobájába, s többnyire az ágyába volt kényszerítve. Ebben az id őben r geteg könyvet olvasott, válogatás nélkül, amihez éppen ho zájutott a gazdag atyai könyvtárból. Egy alkalommal, a k zelése során, nagyon találóan így fogalmazott magáról: „ érzelmileg tíz évvel fiatalabb vagyok, mint intellektuálisan, — ez a szkizoid személyek tipikus kijelentése lehetne. „N tudom, hogy homo- vagy heteroszexuális vagyok-e" — volt e másik megállapítása, amivel a nemi bizonytalanságát feje te ki.

Több mint tizennégy évesen került aztán megint vissza iskolába, és ez a második kísérlet, ami a kontaktusteremté illeti, semmivel sem volt szerencsésebb, mint az els ő. Az a ké éves elszigeteltség, éppen a pubertás ideje táján, amit a h sonló korúaktól elkülönítve élt meg, és ami miatt, partner híján, túlnyomórészt a saját fantáziájára volt utalva, érthe módon még inkább visszalökte önmagához, és súlyosbított kommunikációs nehézségeit. Megint idegen testnek talált őt a többiek — hiszen ráadásul új fiúként került egy olyan os tályközösségbe, amely az évek során már összekovácsolódo

Egy, a jövendő pályaválasztással kapcsolatos tesztkérd íven a tizenöt éves fiú ezt írta: „hivatásos dohányos". Erre idétlen-provokatív iróniára elutasítóan reagáltak, nem láttá meg a mögötte meghúzódó bajt és tehetetlenséget, nem fogtó fel, hogy a fiú viselkedése a környez ő világnak szánt vészje zés. Egyetemi hallgató korában belépett egy vívóegyletbe —számára nem volt ugyan ideális környezet, csak egy kísérle hogy „odatartozzon", hogy összemérhesse magát a vele egyk rúakkal, és meggyőződjék róla, hogy képes férfiasan helytá ni. Később ugyanilyen okok késztették rá, hogy önként jelen kezzen a katonaságnál, de ott is megmaradt különcnek, a

56

11# ,uségével a többieket gyakran csak jóindulatú gúnyoló-+1,,,í késztette.

katonaság után visszament az egyetemre, történelem és szakra, amellett nyelveket tanult. Az egyetem be-

h a után a szaktárgyait tanította, és szakmailag elismert, ,h magának való ember lett, aki csak a könyvek világában

le otthon magát. A tanítványai nagyra értékelték alapos ,,,or.reteit és elnézték neki a gyengéit. Huszonnégy évesen

— helyesebb volna így fogalmazni: megnó'sítették. felesége hamarosan felpanaszolta, hogy férjét a könyvei és

s, luulmányai jobban érdeklik, mint ő, amit a férfi nem értett, en a tőle telhető mértékben foglalkozott vele, és csalódott

ott amiért a felesége túl kevéssé vonzódik az ő szellemi és érdeklődési köreihez. Így a még fiatal házasságban

Nunarosan bekövetkeztek mindkét oldalról h űtlenkedések, a lel részéről homoszexuális élmények is, ezekre aztán súlyos kuuludattal és üldözési mániával határos reakciókkal vála-

olt, ami után útja a pszichoterapeutához vezetett. Az imént közölt életrajz némely tipikus vonást tartalmaz a

személyiségfejl ődések élettörténeti háttere vonatkozásá-ban. a kapcsolati személyeknek kezdett ő l fogva túl nagy távol-,,iglartása és rendelkezésre állásuk rendszertelensége; hozzá nwg a testközeli gyengédségnek és a gyermek igényei megérte-,enck a hiánya. Továbbá: az iránymutatás elmarad4sa és fontos Ill ődési lépések megtételekor a magára hagyatottság; túl kevés kapcsolat és közös élmény hasonló korúakkal, túl kevés odatar-in/as csoportokhoz, valamely közösséghez. Nem elégséges fejl ő -ile%i lehetőségek az érzelmi oldal számára, a megbízni tudás ',/arnára. Mindezek réseket ütnek a másokkal való érintke-eNben, és az élettechnika olyan hiányát okozzák, amely az érin-

lcItet újra meg újra visszalöki az egyedüllétbe, itt nem kevés a világból érkező reakciók ama funkciója, hogy azt az embert még inkább hozzákapcsolják kívülálló szerepéhez.

57

Karthauzi


Könnyen megérthet ő , hogy ilyen bázison a szorongásnak, maga-odaadástól és a közelségt ő l való szorongásnak egyik al

formája úgy fejlődik ki, hogy az önmegőrzés impulzusának m

felelően túlértékelt lesz, és az önmegtartás egyetlen lehet ő gének az autarkia látszik. Ilyenkor ugyanis a szkizoid szem úgyszólván a szükségb ő l kovácsol erényt azzal, hogy magány ságának értéket tulajdonít. Ez felfokozódhat a narcizmus 1 szélsőségesebb formáiig és a mindenkivel és mindennel sze ben álló, elkeseredett ellenségességig, az emberek megvetésé a cinizmusig és a nihilizmusig. Mindezek mögött azonb senkitől észre nem véve és aggodalmasan elrejtve, ott van mélységes vágyakozás a közelség, a meghittség után, a szere és a szeretettség akarása után. Könnyen megérthet ő az is, ho

mindezekb ő l a fejlődés könnyen átcsaphat aszociálisba és minálisba — olykor elegendő hozzá csupán néhány pótlólagos váltó motívum. Szkizoid személyek magatartásmódjainak fok zódása a kezdeti bizalmatlanságtól az elutasításon, közönyö hidegségen át egészen a gy ű löletig és az emberek megvetés többnyire nem egyéb, mint reakció a környezetben szerzett t pasztalataikra, ami a fentebb leírt ördögi körhöz vezetett.

Még egy rövidke példa, egy páciens saját meghatározása, a különösen plasztikusan jellemzi az érzelmi kapcsolattartás hi nyát és a kísérletet, hogy ezt a hiányt az orientálódás racionál eszközeivel pótolja — egy szkizoid páciens mondta egyszer: „N kem mindig az a benyomásom, hogy ott, ahol mások érzele ból reagálnak, nálam gyorsan egy sor kapcsolási folyam zajlik le."

Kitű nő leírás arról, hogy szkizoid személyeknél a nem begy korok érzelmi kapcsolódást az érzékszervek intellektuális ébe sége, radarra emlékeztet ő érzékenysége és gondolatfolyamat — a „kapcsolási folyamatok" — pótolják.

Akkor aztán a súlyos megterhelések és konfliktusok, amik a szkizoidok nem képesek lebírni, testi szimptómákká ala nak; ez, a problémakörnek megfelel ően, mindenekelő tt az é

58

wk, valamint a kontaktus és a csere szerveit érinti, a b őrt asztmás panaszok tartoznak ide, és ekcémák, ame-

1,, kor nagyon korán el őjönnek. Igen, a bő r az a szervünk, 41,,, Iv beimünket egyrészt elválaszt a környez ő világtól, másrészt

,iy.,/e is kapcsol vele, és a szkizoid személyek kapcsolódási kitű nően jutnak kifejezésre vérkeringési zavarokban,

1 , 11 , t , ly,olnörben, izzadásban stb.

kIIIGkSZÍTŐ GONDOLATOK

I iiglaljuk még egyszer össze: a szkizoid, a „meghasadt" em-i,, id lelki benyomásainak, ösztöneinek és reakcióinak teljes kiimivösszefüggése különböz ően nagy mértékben szét van sza-mk,i, főképpen az életbe vágó impulzusai vannak elszigetelve, ivelini életéről lehasadva. Nála, más szavakkal, a különböz ő

iliwily- és személyiségi rétegek integrálása az összeolvasztó ér-, által kudarcot vallott. Mindenekel őtt értelem és érzelem

esszerű ség és érzelmesség közt van ott az érettségi fokok különbözősége; érzelmi folyamatok és értelmi tapasztalá-

„ I, mintegy külön-külön zajlanak le, nem olvadnak össze egy-, élménnyé. Aki egészen korai id őktő l kezdve az értelem és

mlékszervek által volt kénytelen orientálódni, mivel elegend ő orientálódást nem volt módja elsajátítani, az nem ren-

lilketik érzelembeli árnyalatokkal, az túlnyomórészt az ér-lent primitív előformáit ismeri, az indulatokat; olyan, mintha

Illi.jezési lehetőségeinek palettájáról hiányoznának a „középszí-wk”, csak az extrém fekete és fehér volnának rajta. Mindez an-

iLik a következménye, hogy az embertársakhoz f ű ződő érzelmi iit(Idések elmaradtak.

A szkizoid személy az emberi közelségt ő l való félelme ellen dekezésként a lehet ő legnagyobb függetlenségre törekszik. Az imarkiára való hajlammal és a közeli kapcsolatok el ő li kitérés-M azonban egy önmaga körüli keringés, egy egyre fokozódó

59

Karthauzi


egocentrizmus van kikerülhetetlenül összekötve, s ez őt mi jobban és jobban az elszigetel ődésbe hajtja. Könnyen megérth tő , hogy az ilyen emberek nyilván a legintenzívebb szorongás kat élik meg, minthogy a magány és az elszigetel ődés növeli

szorongást. Főképpen az a szorongás n őhet náluk elviselhetetl mértékűvé, hogy megőrülnek — ebben is a másnak-lenni-min mások és a világban érzékelt védtelenség megélése tükröz ődi Egy ilyen páciens mondta valamikor: „A szorongás az egyed realitás, amit ismerek"; jellemző , hogy a szorongást nem ú tudta ábrázolni, mint félelmet valami meghatározottól, vala konkrétumtól, hanem azt totálisan élte meg. És egy másik: „ nem ismerek félelmet,. valószín űleg van bennem valamily szorongás, de ez a szorongás nem az én-emben van." Ő telj sen elhatárolta magát a szorongásától, az, úgy tetszett, már e általán nincs is benn a tudatában; elgondolhatjuk azonba mennyire labilis egy ilyen állapot, az én-t milyen könnyen elö heti az önállósult szorongás.

Már a szorongás közölni tudása is megkönnyebbülés. azonban valaki soha nem vesz erre bátorságot, mert attól ' hogy kiszolgáltatja magát másoknak, vagy hogy eszel ősnek ta ják, ha egész gyengeségében és védtelenségében mutatkoz meg előttük, akkor a hosszú időn át felhalmozódott szorong olyan fokra hág, hogy már elviselhetetlenné lesz. Akkor a sz rongás kitörhet, és eljuthat a pszichózishoz mint a szorong elő li menekvés utolsó, kétségbeesett kísérletéhez. Az illet ő „e veszti" a reális mértékeket, és átmenti magát egy irreális vilá ba, amelyben ő maga egészségesnek, a küls ő világ betegnek te szik — ami némely esetben még igaz is lehet. A szkizoid szemé ezzel a szorongásait áthelyezi a környez ő világ objektumair ahol azokat könnyebben elkerülheti, legyőzheti vagy közömb sítheti; a bels ő szorongás el ő l ugyanis nincs menekvés.

A szkizoid ember növekvő autizmussal egyre jobban elvesz érdeklődését a világ és az emberek iránt — ezt a folyamatot tár vesztésnek nevezik, és a szkizoid személy maga gyakran világv

dménynek írja le. Ha ugyanis valaki mind jobban és jobban ,t ,;konja érdekeltségét, részvételét a világban, a világ iránt tanú-

erzelmi odafordulását, akkor számára a világ elszegénye-,fil,, Vege lesz, megsemmisül. Szkizoid személyek álmai gyakran

jrvnek ki ilyen életérzést: „Egy nagy, forgó korongon találom waqam, egy ördögi körhintán, ami egyre gyorsabban és gyor-,abban forog,. már alig bírom tartani magam, mind közelebb aiLok a külső széléhez, és bármelyik pillanatban kirepülhe-

ii.k rr semmibe." Vagy: „Egy óriási homoksivatagban van egy oddmény, betonfalakkal, bennük kevés és kicsiny néz őkék-

kii, az erődítmény fel van szerelve nehézfegyverzettel és éve- elég élelmiszerrel. Én vagyok az egyetlen lakója."

magányosságot, az elszigetelődést, a szorongás elleni védeke-:im és az autarkiaigényt aligha lehet találóbban bemutatni.

„h,gy sivár, havas táj; a háttérben néhány csonka fa, az Interben egy kis kád, benne meleg víz; nagyon egyedül érzem

magam." Ez egy fiatalember álma, és tükrözi a szituációját: Harmadik és utolsó gyermekként született, miután apja

inimtért az első világháborúból. Az apa fejsérülést szenvedett, and tól hallatlanul ingerlékennyé vált, és a családi paraszt-t:azylaság irányításából szinte teljesen kiesett. Az anya na-iyon sokat foglalkozott vele, és átvette a tanya vezetését is, ügyhogy a gyermekre kevés ideje jutott — az álom nyelvén: az rr kevés melegség, ami a kis kádban volt. A fiú nagyon magá-nyosnak érezte magát, és mintegy tizenkét évesen a követke-o° „kapcsolatot" teremtette az anyjához: az anya esténként,

amikor ő már lefeküdt, zongorázni szokott; a fiú az egyik bil-lentyűt egy dróttal és egy elemmel egy kis izzóhoz kötötte az agya szélén, és amikor az anya játék közben leütötte azt a bil-lentyűt, a lámpa felvillant.

Hasonló titkos pszichodinamikus indokok szolgálnak alap-jául olyan mű szaki találmányoknak, amelyek öntudatlanul a gyermekkor valamely hiányélményét kívánják korrigálni; itt egy kielégítetlen kontaktusigényt.

6o

61

Karthauzi


A szkizoid világban levést aligha lehetne jellemz őbben be tatni, mint ahogyan az ilyen álmok teszik. Alighanem haso hangulatiságot ismerhetett Makszim Gorkij is; neki igen nel gyermekkora volt, és nagyon hamar vándorútra kellett menn hogy pénzt keressen. Amikor egyszer meglátogatta Tolsztojt, mesélte neki egy álmát, amiben a végtelen, téli orosz utak e kén egy pár csizmát látott masírozni — csak a csizmákat. M gányt aligha lehet tömörebben ábrázolni.

Tehát az embert a visszavonulása a világtól és visszahúzó sa önmagába fokozatosan a világ elvesztéséhez vezeti, s ezt nagy szorongással éli meg, zuhanásként a semmibe, az abszo ürességbe, mint a ringlispíles álomban. Szkizoid személyekn félelemképzetek és álmok apokaliptikus jelleg ű világkatasztróf formáját is ölthetik. Aki magát túlságosan szilárdan akarja tart ni, azt az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti a világot, úgyhogy végén azt hiszi, már csak egyedül ő létezik.

Még néhány példán mutassuk meg azokat a következm nyeket, amelyek a közelségt ő l és a túlértékelt „önforgástól" v szorongásból fakadnak. Az ezzel együtt járó gyanakvásos ébers' aztán — ettő l tartani lehet — mind jobban és jobban beteges ö magára-vonatkoztatottsággá lesz; az ilyen emberek aztán hall vélik, ahogy a népszáj mondja, „a fű növését" és „a bolh köhögését" is, azaz tévhitükben mindig és mindenben veszél szimatolnak, és a legártatlanabb megjegyzés mögött is nyugtal nító motívumokat vélnek felfedezni.

Midőn egy alkalommal a rendel őmben egy képet átakasztot tam, egy szkizoid páciensem nyomban úgy vélte, hogy neke azzal egy bizonyos, vele kapcsolatos szándékom volt: így aka tam tesztelni, hogyan reagál a változásra. Ezen a példán, a csa nem paranoid önmagára vonatkoztatáson kívül, megmutatko zik, hogy az érzékek micsoda finoman regisztráló éberségéve szokták szkizoid személyek észrevenni a környez ő világ legcse kélyebb változásait is, amelyek másoknak egyáltalán nem t ű n nek fel. Ő k a világban való orientálódásukhoz csaknem kizáró

141, ‚elvi észleléseikre vannak utalva, azok ezért olyan ki:fi- V,gy más alkalommal, amikor a terápia órája alatt

1,4, rengett a telefon, ugyanez a páciensem úgy vélte, meg-0,,i, Benn ezeket a hívásokat, hogy megvizsgáljam, ó' hogyan re-

40 11 , lie a zavaró körülményre. ti %Alaki így csaknem mindent, amit kívülr ő l érzékel, saját

vonatkoztat — ami valaki másnak, aki az embertársaival, 4 világgal több érintkezést és elevenebb kapcsolatot tart t, sill, evébe sem jutna —, azon egyre jobban és jobban elhatal-

3,1111v egy vonatkoztatási és értelmezési téboly, ami kiépülhet 11eppeni tébolyrendszerré, és akkor már nincs mód korrigá-

1,1 ,1 v Akkor már senki és semmi nem véletlenül akad az illető wivibi, akkor odakünn már nem történik úgy semmi, hogy az n. .tllna vele titkos kapcsolatban, és ne bírna különleges jelent ő -

ri;e1, amit most az érintett igyekszik közelebbr ő l megismerni. z természetesen rendkívül gyötrelmes és nyugtalanító; az

1111,er így nemcsak minden elfogulatlanságát veszíti el, hanem folyamatosan a „qui vive" — majd meglátjuk — alapján kész arra, hogy váratlan meglepetések és vélt veszélyek

felvértezze magát. Ezért csak fölöttébb óvatosan nyújtja ki v vil.igra, csiga módjára, kontaktusérzékel ő csápjait, készen rá,

rögtön visszahúzza őket, ha valaki túlságosan a közelébe

.fiatal férfi, aki szakmájában már többször kudarcot Joh, és legutóbb ismét csütörtököt mondott, a kudarcot val- i ■ érzését téveseszmeként dolgozta fel. Szeretett volna társa-

dohnilag feljebb kerülni, de nagyon kevés önbizalma volt, és otthonról sem kapott támogatást, mert a család úgy véleke- ,bilt, hogy ő okvetlenül valami „jobb" szeretne lenni és „ma-

törni", pedig jobban tenné, ha az apja nyomdokába lepne, és megmaradna a paraszti tanyán. Igy ő roppant becs- vággyal igyekezett a szándékát megvalósítani, a többiek el őtt bizonyítani; ezért érintették oly súlyosan a kudarcok — hiszen azok a családját látszottak igazolni. Ezeket az összefüggéseket

62

63

Karthauzi


már többször próbáltuk értelmezni, azon voltunk, hogy a re tás pontos vizsgálata révén feloldjuk eszel ős képzelgéseit. Ám amikor a legutóbbi vereségét is elszenvedte, ismét a tébolysze feldolgozás kerítette hatalmába. Leverten jött a kezelésre, és serűen, szinte provokálóan mondta: „Netán most megint fogja mondani, csak véletlen volt, hogy ma a pályaudvar láttam valakit, aki toprongyos ruhát viselt, ami színben anyagában pontosan az én öltönyömhöz hasonlított — n egyértelmű utalás volt ez arra, hogy ezzel akarta értésem adni, hogy én egy kudarcokra ítélt, tönkresilányodott figu vagyok?" Jól felismerhetjük itt alacsonyabbrend ű ségi érzés nek, kudarcot vallásának tébolyszer ű feldolgozását s azokat pszichodinamikus mozgatókat is, amikre röviden utaltam. azt is látjuk, hogy a közeli elő ítéletek mennyire határosak ilyen tébolyszerű képzetekkel — „cum grano salis", „egy csipe nyi sóval", azaz módjával —; azt mondhatnánk, hogy az el ő ítél már a téboly egyfajta kezdetét jelzi: az emberek az el ő ítéletei hez nagyon indulatosan szoktak ragaszkodni, nem muta készséget rá, hogy realitásukat alapos vizsgálatnak vessék al mert úgy talán korrekciót lehetne rajtuk végrehajtani, ahogya ama páciens ragaszkodott a maga tébolyszer ű képzelődéséhez.

Ilyen vonatkoztatási tébolykezdemények azonban ismeret sek rajtunk magunkon is lelkileg nyomasztó id őkben, vagy ami kor nem feldolgozott félelmekkel vagy bű nérzetekkel vagyun megterhelve. Aki például a Harmadik Birodalomban ellenérzé táplált a párttal és a hatalom birtokosaival szemben, és ellen séges érzületű kijelentéseket tett, azt könnyen elfogta bizonyo üldözési mánia, és az illető minden SA- vagy SS-legényben vesz delmes ellenséget látott, aki talán egy besúgótól hallotta, mik mondott, vagy egyébként tudott róla valamit, ami elegend ő le volna rá, hogy koncentrációs táborba vigyék. Magány és elszige teltség, valamint az embertársakkal szembeni védtelenség és r ális veszélyeztetések elősegítenek tébolyszerű reakciókat. Ha va laki idegen házban — talán még idegen országban is — éjsza

p‘i Vall, és valami ismeretlen zajt hall, könnyebben hajlik , ait helytelenül és mintegy tébolyszer ű en értelmezze, kol,,,iwien akkor, ha lelkileg fel van dúlva, vagy tele van szoron- wi II , bű ntudattal, mint amikor számára meghitt emberek

linető társaságában tartózkodik, híjával minden feszültség-11, I , Megint csak így fedi fel el ő ttünk a szkizoid személyek vonat-

tébolya az alapproblémájukat, ami nem más, mint el-, ir,ieltség és az embertársaikkal szemben érzett védtelenség. 1111111,1k azonban egyúttal arra is rámutatnak, milyen keskeny a 1,mm egészséges és beteg közt, hogy kivételes helyzetekben mint lillietők akár nálunk is olyan reakciók, amilyeneket egyéb-

isak betegeknél ismerünk. Ezek a betegek hosszú ideig ki- i+ les körülmények között voltak, amelyekben kifejlesztették

ieges" reakcióikat, azaz kénytelenek voltak a maguk védel-+ ű •ben kifejleszteni őket.

Igy további példa, éspedig arra, hogy egy másik szkizoid pá-, ilar,ben az elfojtott kapcsolat és a gyöngédség utáni vágyak té-1,, dyNterű en mint dolgozódtak fel:

,/tu, a harmincadik évéhez közeli, magányos és szinte si ',résen kapcsolatok nélküli férfi egyszer a hangversenyterem-f ,,w eff fiatal férfi mellett ült, aki őt rendkívüli módon on,otta. Oldalról, feltűnés nélkül rá-rápillantott, és egyre v)sebb vágyat érzett, hogy kapcsolatba lépjen vele, hogy #iwgzólítsa. Gyakorlatlanul az emberekkel való érintkezés-t $ ,n és a saját impulzusainak a kezelésében, mind jobban és lobban elfogta a szorongás, ami őt először csak bizonytalanul isivigtalanította, de aztán pánikká erősödött, amikor látni relle, hogy a másikból színes karikák jönnek el ő, amelyek rá árunak telepedni, mintha az a fiatal férfi azokkal akarta volna őt bekeríteni, foglyul ejteni. Ekkor kirázta a hideg, és menekülésszerűen ott kellett hagynia a hangversenytermet.

Jól felismerhető itt, hogy a kontaktus, a gyengédség utáni, to-vabbá még homoszexuális közeledés utáni elfojtott vágyait, ami-ket a másiknak nem mert jelezni vagy elárulni, most az illet ő a

64 65

Karthauzi


fiatal férfi birtokbavételi szándékaként vetített ki. A valóságos s tuáció itt is mintegy visszájára fordul, a bels ő félelem kifelé lyeződött mint fenyegetés, ami el ő l az említett páciens cs szökni, menekülni tudott.

Ha látjuk, hogy valaki ennyire labilis, bels ő és külső védele nélkül van a világnak kitéve, akkor könnyen megérthetjük, h a szkizoid személyek megpróbálnak egy olyan élettechnikát dolgozni, amelynek segítségével már semmit és senkit nem e gednek igazán magukhoz, és amely lehet ővé teszi nekik, ho megmaradjanak érinthetetlennek és közönyösnek, mindig t' gyilagosnak, távolságot tartónak és lehet ő leg fölényesnek, oly nak, akit semmivel sem lehet kihozni a sodrából, de aki m igazán semmivel sem érhető el. Ez felmutathatja a h űvös táv ságtartás, a pökhendiség, a megközelíthetetlenség minden fok zatát egészen a fagyos hidegségig és teljes érzéketlenségig, va ha ezek a védekez ő módok már nem elégségesek, elvezethet hi telen élességig és heves agresszióig, ahogyan már korábban leí tuk. Itt a szkizoid személynek tényleges segítséget jelenthet mindenkori környezet, ha többet tud az illet ő viselkedéséne összefüggéseirő l, ha megérti, milyen bels ő szorításból eredn viselkedésmódjai.

Szkizoid személyek gyógyításában találkozni olyan hat' helyzetekkel, amelyek alapján világosabban lehet látni bizony emberi egzisztenciák veszélyeztetettségét. Éppen ezért me tanulhatjuk belő lük, hogy egzisztenciális szempontból mi fonto az embernek, másrészt azt, hogy fejl ődésünket milyen csalá és környezeti tényez ők veszélyeztetik annyira, hogy — ha egyált lán — csak nagyon nehezen egyenlíthet ők ki. Emberek zseniké néha ilyen háttérrel válnak, elfogadva a kérdésessé vált lét érz sét, amivel utaltunk a zsenialitás és a pszichózis közötti, gyakr keskeny határra. Annyi mindenesetre bizonyos: ha ezek az em berek képesek szenvedéseiket és félelmeiket kiállni és lebírni akkor elérhetik az emberi létezés legmagasabb fokát.

11• p vuleséges hangsúlyoznunk, hogy a szkizoid vonások kil-totatitat ntenzitásúak lehetnek. Ha megpróbáljuk sorba rakni a

bt: ^tttl személyiségeket, kezdve a még egészségesnek nevezhe-rtl , tttt , lolytatva az enyhén, majd súlyosan zavartakon, egészen a it r. tikosabban zavartakig, körülbelül a következ ő sorrendet ál-lott a t tilk fel: enyhe kontaktusgátoltak — túlérzékenyek— maguk-

t„tiok eredetiek — különcköd ők — bogarasok — különcök ti, ttlalltík — aszociálisak — bű nözők — pszichotikusok. Köztük

ti, litt tlkan találhatók zseniális adottságúak. A zseniálisra a ma- m.tsag és a kapcsolathiány pozitívan hat, ő ugyanis, nem lé-

, t tt tekintettel hagyományokra, tapintatra, felismerhet olyan tiolt;ttkat, amilyeneket a védelmet élvez ő és hagyományokhoz t.ttiotItt személy nem lát meg vagy nem mer meglátni. Kiváltsá-ito, helyzete lehet ővé teszi, hogy rendkívüli felismerésekre jus--ott ti átlépheti azokat a határokat, amelyekt ő l mások félénk st .titlettel távol tartják magukat. A szkizoid személyek, ha érzel-tto eleiük nem szegényedett el, csupán szemérmesen visszafog-t4 magukat, nagyon differenciált és finom érzékenység ű embe-

r, akik mélységesen idegenkednek mindent ől, ami banális, kedves. Csak akkor kullognak a voltaképpeni emberi lét mö-

r,itti, ha érzelmileg elszegényedtek, kihű ltek. A valláshoz többnyire szkeptikusan, gyakran cinizmussal vi-

, onytilnak, éles ésszel mutatnak rá a hit „badarságaira", kriti- kietak a rítusokkal, hagyományokkal és minden formalizmussal

Szívesen lepleznek le, józanítanak ki, s szolgálnak tisz- teletlen „magyarázattal" a megmagyarázhatatlanra — amihez tersze egy felvilágosult és jobbára természettudományosan

t+r tcntálódó kor bőven kínál lehetőségeket. Ilyenek gyakran a ra- , tonalisták, akikben nincs bizonyos élményterületekhez szüksé- t;es érzék, s ezért nem is lehet velük ilyesmir ő l vitázni. Gyakran olyan, mintha a vallással vagy a hittel szemben ez az álláspont 'tem volna egyéb, mint egy csalódás elleni, nem is tudatos, meg- elő ző" védekezés. Nem mernek hinni, nehogy csalódjanak, és ittokban arra a „bizonyítékra" várnak, ami meggy őzhetné őket.

66 67

Karthauzi


Olykor nihilisták és destruktívak, ördögien örülnek, ha sik másokban a hitet szétrombolniuk. Abban az igyekezetü azonban, hogy másokat a maguk hitetlenségére térítsen megint csak fel lehet ismerni felfogásuk kérdésességét; t csak nem akarnak egyedül maradni hitetlenségükben. Közti a súlyosan zavartakat a soha meg nem élt biztonság és szer nem teheti hívővé; az ilyenek hajlanak az ateizmusra. Ő k az gyakran magukat teszik meg minden dolog mércéjévé, s nagyzási hóbortra utaló gőghöz és önistenítéshez vezethet. 01 ez aztán, mintha a világ iránti érdekl ődés visszafogása és az deklődésnek mind kizárólagosabban a saját személyükre tö nő fordítása őket olyan hatalommal és olyan jelent őséggel házná fel, amely lassanként egész tudatukat betölti. Néme viszont a vallásban is a soha meg nem élt biztonságot keresik találják meg; ez azonban nem lesz valamilyen gyermeki hit, nem is egy személyes, szeret ő istenbe vetett hit. Sokkal inká elfogadása valami személyen túli kifürkészhetetlennek, ami szemben áll a feltételesen szabad egyén méltósága és az emb nek — mint embernek — kötelez ő humánus feladattudata.

Etika és morál a szkizoid szemében meglehet ősen kérdé valami. Nem sokra becsül olyan követelményeket, amelyek embertő l, lett légyen olyan, amilyen, túl sokat kívánnak, és ez bű ntudatba döntik. Ő jóval kevésbé hajlamos bű ntudatra, m mások. Kontaktushiánya következtében szociálisan kevéssé pes alkalmazkodásra; egocentrikus, mindenekel őtt az önm megvédésének képességét szereti, és becsülete el ő tte csak ann van, ami méltó a megbecsülésre — őszerinte. Így kifejleszth egy „úri erkölcsöt", amit kizárólag saját magára vonatkozta ismer el, teljes megvetéssel a „gyengék" iránt, akik morális a gályaik béklyóit érzik magukon, s ezt ő elsősorban gyávaságn tekinti, az autonóm önállósághoz való bátorság hiányána A szkizoid ember er ős személyiség, öntörvény ű , őrá „az erős hatalom egyedüli birtokosa" mondat érvényes minden ben rejlő lehetőséggel és veszéllyel. Csak az er ősnek van ereje hozz

inlajdonítson korán tudatossá vált másságának, 4s4,1.41 , más, mint a többiek, amint azt a fejezet mottója ki- h ji 1 gwilgébb és törékenyebb, mindenre figyelve, visszahú- imtil , 1,114;tól, és azon van, hogy egy privát világ kiépítésével

umlast szerezzen azért, mert nem szorulhat rá a többiek-is ilseulseppen bekövetkezhet állatokhoz vagy holt anyaghoz isisi, leltű nő , néha szinte kizárólagos köt ődés. Ha a szkizoid si mets.elk zavara mélyebb, akkor gyakori náluk a destruktív-

hatás, és céljaikhoz aggály nélkül használnak fel máso- t.is

Isuoid szülők és nevelők túl kevés melegséget adnak a gyer-nu távol maradnak tóle, érzelmi igényeit nem képesek

rielelsien felfogni és viszonozni, gyakran gúnyolódnak is 11111 megnyilatkozásain. Könnyen elbizonytalanítják a gyer-

iin 1,1.1, annak motívumait pszichológiai szempontból túl korán ∎ Ills lel, és ezáltal túl korán késztetik az önmegfigyelésre. Kör-

i ■ si.rett kben „didereg" a gyermek, és zavarják ő t amazok várat- wamára érzelmileg nehezen követhet ő reflexiói, amelyek

wiulegy állandó riadókészültségben tartják. Túlságosan kevés I s I n talál náluk, hogy szeretetben azonosítsa őket, ők a mi.1 'nek számára elérhetetlenek. Pedig a kicsiny gyermekkel 0•11sran jó a kapcsolatuk, még gyöngédséget is megengednek nbij;t ilenak iránta. Vonzódásukat kés őbb szívesen rejtik irónia milge, ami a gyermeknek megnehezíti, hogy azt érezze: az ő sze-Is hit' érték, hogy az a másiknak jelenthet valamit, hiszen az a Lipasztalata, hogy érzelmeit nem veszik komolyan. („A fiatalúr-Irak hirtelen gyöngéd hangulata támadt"; „A kisasszony biz-(Atm szeretne valamit kihízelegni taem, mert ma annyira

h.dves hozzám. Alkatuk alapján olyan pályákat részesítenek el őnyben, ame-

vek nem kedveznek másokkal való kontaktus teremtésére. El-neleti-absztrakt területek vonzzák őket. Különösen s ű rű n talál-

III köztük egzakt természettudósokat, csillagászokat, fizikusokat, matematikusokat és mérnököket. Ha tudományos szempontból

68 69

Karthauzi


foglalkoznak az emberrel, az mintegy indirekt módon, kerü utakon zajlik: pszichológiai teszteljárással, mikroszkópos röntgenvizsgálattal vagy — mint a patológiában — holttetem viz gálatával. A lélek számukra könnyen válik fiziológiai reflex halmazává, és elmondhatnák Schopenhauerral: „Édes Isten ha vagy, mentsd meg a lelkemet, ha van." Pszichológiájukb

gyakran van valami felfedez ő , valami leleplezni akaró. Orvoské inkább kutatók, semmint gyógyászok, gyakran sajátos vonz dással a pszichiátriához és a vele határos tudományokhoz; teol gusként inkább a vallástudomány felé hajlanak, mint a gy korlati lelkipásztorsághoz. Az embert ő l gyakran elfordulnak áll tokhoz, növényekhez, kőzetekhez, és a világot mikro-makroszkopikusan vizsgálják a mikroszkóppal és távcs ővel felj vított érzékszerveik segítségével.

Elgondolható, mennyire veszedelmessé válhatnak felismer sek és hatalmi lehetőségek egy súlyosan szkizoid tudós kezébe aki emberekhez nem köt ődve, autisztikusan, kizárólag a ma eszméinek él, és azokat igyekszik megvalósítani. A hajlamon tehetségen kívül pályaválasztásukat gyakran az motiválja, ho olyan területeket keresnek, amelyeken, reményeik szerin szubjektív érzelmekt ől nem zavart, megbízható felismerése bukkannak. Filozófusként gyakorta életidegen, absztrakt gondo kodók, ahogyan többnyire többet jelent nekik az elmélet, mint gyakorlat.

Politikában szívesen képviselnek mindent a forradalmár el mektő l az anarchistákig, kifejezetten széls őséges álláspontoka radikalizmust, vagy pedig éppenséggel teljesen közömbösek politikával szemben — a politikához „semmi közük", abból szolipszista álláspontból kiindulva, hogy a közösség, legyen bármifajta, nem érdekes.

A művészetben inkább az absztrakt-tárgyiatlan irányzat á hozzájuk közel, bonyolult bels ő élményeiket kísérlik meg for mába önteni, és ezeket inkább kódolva és szimbolikusan fejezi ki; sokszor maró kritikusok, szatirikusok és karikaturisták. A stí

70

iobbnyire önfej ű séget mutat, konvenciókat nem ismer ő , ..,..1.1.'ilesetre eredeti, olykor jöv őbe mutató. Ha, lévén kapcso-i.ii .1.11tilliek, nem fordulnak valamely meghatározott közönség

I. hanem önmagukon túli, általános emberit és alapvet őt fe-l. 101, ki, új fejlődési irányzatoknak nyithatnak utat. Gyakran

a lélektan körébe tartozó dolgokhoz, sejtetnek kimond-I iilanl, és bejutnak olyan területekre, amelyeket mások nem 1•tiii,ilt vagy elkerülnek, a m űveik elmélyíthetik ismereteinket az

kirő l. Életükben nemigen tesznek szert népszer ű ségre. I livatásuk könnyen lesz számukra kereseti forrás, mert nekik

ra, soron nem fontos, mivel keresik a kenyerüket — saját éle- foglalkozásukon kívül élik, náluk találni a legtöbb ama-

loiltodest és hobbit. Szívesen választanak olyan pályákat is, ame-h. lt sok egyedüllétet ígérnek, és csak kevés emberi kapcsolatot lit. iivelnek. Gyakran fordulnak valamilyen formában az állat-, a

tyvilághoz, az ásványok világához. Villanyszerelés, közleke-.1. es más olyan foglalkozások, amelyekben tudattalanul és 1iiiholikusan, szinte absztrakt módon ki tudják elégíteni kon-

iiltios és összetartozás iránti igényüket, nagyon kedvükre valók. Nagy formátumú szkizoid emberek jelent ős fordulatok kivál-

i•i, oltiirő i, kezdeményező i lehetnek, mivel az emberi lét kérdé-'.%egének ők a legintenzívebb átél ő i; olyan dolgokat érzékei-

orlt, olyan infernókat látnak, és magányosságukban és kívülre Iiiivetettségükben olyan kritikus állapotokat szenvednek el, milyeneket a biztonságosabban él ők el sem tudnak képzelni.

Az életkor még inkább magányossá és önfej űvé teheti őket. Nt , iiielyek azonban ahhoz is értenek, hogy bölcsek legyenek. ‘lialában elmondható, hogy a szkizoid emberek másoknál köny-owbben viselik el az öregedést; hála a t ő lük már megszokott loggetlenségnek és elszigetelődésnek, jobban elviselik az elma-.iiiyosodást. Ő k már korán felépítették maguknak a saját vilá-

.;silvat, amelyben úgy élhetnek, hogy nem nagyon vannak ráutal-a az embertársak együttérzésére. Kevésbé is félnek a haláltól,

it , nyét érzelgősség nélkül és sztoikusan fogják fel. Minthogy

71

Karthauzi


olyan nagyon sokat nem fektettek a világba és az emberekbe vesztenivalójuk is kevesebb, lemondaniuk is kevesebbr ő l különösen erősen nem ragaszkodnak semmihez, még saját gukhoz sem, ezért könnyebben válnak is meg bármit ő l.

A szkizoid emberek pozitív oldalai mindenekel ő tt a szuve önállóságban és függetlenségben, az önmagukra, az egyén au nómiájára irányuló bátorságban mutatkoznak meg. Éles me gyelőképesség, indulatmentes, hűvös tárgyilagosság, tények tikos, megvesztegethetetlen szemrevételezése, a bátorság a d gokat olyanoknak látni, amilyenek, enyhítő vagy megszép köntörfalazások nélkül — ezek adják az erejüket. A legkevés sincsenek korlátozva bármin ő hagyományoktól és dogmákt nem hajlandók a legcsekélyebb függ őséget sem vállalni, és cs akkor fognak bele valamibe, ha el őbb megvizsgálták és átgond ták. Mentesek az érzelgősségtől, gyű lölnek minden túlzást, m den zavarosságot és túláradást. Meggy őződésüket világosan megalkuvás nélkül képviselik, és mindenr ő l megvan a sa önálló véleményük. Többnyire van ironikus-szatirikus vénáj és mások gyöngéire éles tekintetük; ezért nehéz őket megtéve teni. Az emberekkel való kapcsolatukban gyakran kényelmet) nek, mert kevés készséget tanúsítanak arra, hogy valótlans és felszínességet érvényesülni engedjenek. Hisznek képessége ben, és messzemenőn képesek illúziók nélkül élni; szeretnén úrrá lenni a sorson, a végzet számukra olyan valami, amit le k győzni — az ember a maga sorsának formálója.

Megemlítendők még azok a szkizoid emberek, akiknek kiv képp erős a szkizoid alkatuk, de ett ő l nem szenvednek, egészs gesnek érzik magukat. Pozitívan viseltetnek az autarkiájuk kapcsolattalanságuk iránt, s ő t értéknek tartják és ki is élik o mások rovására, azokéra, akik megszenvedik kíméletlensé ket. Közéjük sok hatalmasság tartozik, olyan emberek, akik m sok fölött állnak, és őket gondolkodás nélkül felhasználják jaikra — mélységes megvetéssel az emberek iránt.

72

at es a következ őkben az egyes struktúratípusok „pozitív" 1.‘1 , ,eloivd kevesebbet foglalkozunk, annak oka, hogy a négy '04 iségstruktúrára jellemz ő elveket éppen a széls őséges for- orr kell világosabban megmutatnunk; remélem, hogy ebb ő l

nem következtet értékelésre; mindegyik struktúrának w, 'mak a lehetőségei a magas színvonalú kibontakozásra.

, ,,kizoid személy szempontjából az a legfontosabb, hogy az owirego•zésre és autarkiára törekvése ellenpólusát, az odaadás orsi riar ne hanyagolja el, hanem olyan mértékben integrálja a r, formálásba, hogy az egyoldalú és túlértékelt „önforgás" o. callon abszolúttá, és ne kergesse ő t betegséget színlel ő elszi-

11 , Irsegbe. „Nem jó az embernek egyedül lenni"; a kapcsolatok Ikuli ember túl könnyen válik elembertelenedetté. Mint az

oroho fejezetben látni fogjuk, a mindenkori ellentípuson ke-,. ./1111 mind a négy személyiségstruktúra hajlamos a csodaváró rommorfózis akarására; én ebben szívesen látnék egy szá-munkra tudattalan késztetést az egésszé válásra, a beteges egy-olikilfiságtól való szabadulásra. A négy alapimpulzus közül or;vanis egyet sem hagyhatunk ki csak úgy egyszer űen, és nem 14 1 hetünk ki az annak megfelel ő szorongás elő l sem. A másik-ím/ fordulásban bízók szekerében, az önfeledtség szekerében

a segítség, ami a fenyeget ő elszigetelődésbő l kivisz, és meg- a lehetőséget, hogy a vonzódást és köt ődést valaki ne csu-

lim teherként, béklyóként és veszélyként élje meg, hanem úgy mint ami egy partner révén megtart, mint ami a tapasztalás

hoitis volta és az én-határunk továbbfejl ődése és kitágítása.

Karthauzi


A depressziós személyiségek

„Felejtsd el az én-edet, ám magadat sose veszítsd (Herd

Fordítsuk most figyelmünket a szorongás második alapfo májára, az önálló én-né levést ő l való szorongásra, ami igen m lyen érinti azt, aki kiesik a biztonságos védettség állapotából. alapimpulzusok felő l nézve, ebben az esetben a mi hasonlatu szerint olyan emberekrő l van szó, akik a „revolúciót", tehát e nagyobb centrum körüli keringést túlértékelve akarják megél és „önforgásukat" el akarják kerülni; ezzel a legtágabb értele ben vett ön-odaadás oldalát jelöltük.

A meghitt közeli kapcsolat óhaja, a vágy, hogy tudjunk szere ni, és szeressenek minket, a lényünkhöz tartozik, és egyáltal' emberi mivoltunk egyik jellegzetes jegye. Mint szeret ő embere nek az a vágyunk, hogy a szeretett másikat boldoggá tegyük; az nosulunk vele, ki akarjuk találni a kívánságait, sokkal inkáb őrá gondolunk, semmint magunkra, képesek vagyunk megf ledkezni magunkról és átélni az adás és kapás boldogító cser jét, ami minket ővele egyetlen mi-vé olvaszt, és az egyedek lönállóságát, ha pillanatokra is, megszünteti. Az ilyen szeret ősképe az anya-gyermek kapcsolat, és talán minden szeretet a kísérli meg ismét helyreállítani, ismét megtalálni, amit legk rábbi gyermekkorunkban megéltünk: azt érezni, hogy mink feltétel nélkül szeretnek, egyszer ű en azért, mert vagyunk, é megtapasztalni, hogy a létezésünk, amit adhatunk, a többiek hasonlóképpen boldoggá teszi. A szeretet képességét egyik adot

hozzuk magunkkal; de hogy ki tudjon bontakozói, ineg kell szólítani, föl kell ébreszteni. Így az elfogadott lehetővé teszi egyrészt a saját értékünk érzetét, másrészt

,i ,gunket is a szeretetre, arra, hogy amit kaptunk, vissza is 4,114 Mármost gondolkozzunk el megint azon, hogyan fog az Is 3, öl, ha valaki, kikerülve az én-né levést, túlnyomórészt az

liblast és a maga-odaadást próbálja megélni. első következmény az lesz, hogy ezáltal a te, a mindenko-

i ',II t ler túlértékel ődik. A szerető magát-odadni-akarásnak van egy partnerre, ő oda van kötve egy másik ember lé-

ti lir', aki, ha nem létezik, nincs kinek odaadnia magát. Ezzel megvan egy függőség feltételezése, és ebben rejlik azok-

4$ el központi problémájuk, akiket a depressziós jelz ővel kívá- iiiiiik illetni; ők másoknál jobban rá vannak utalva egy partner- i, , ,Ilkár szeretni-képességük és szeretni-készségük folytán, akár

Jeretve-lenni igényükból következ ően — a dolog két olyan ol- .1,11.1 ez, amiket Erich Fromm A szeretet m űvészete című köny-

hen ezekkel a szavakkal foglalt össze: „Szükségem van rád, utol szemtlek", és „szeretlek, mert szükségem van rád" Egy- , -11 tehát szüksége van az illet őnek valakire, hogy szerethesse 1,-1, hogy szeretni-képes voltát alkalmazhassa, vagy, másrészt,

111 ■,sége van a másikra, mert azt akarja, hogy az szeresse, és hiszi, hogy az igényeit, csak önmagából kiindulva, ki tudja

lipteni. Mármost ha valakinek oly sürgősen szüksége van egy akkor azon fog igyekezni, hogy a kettejük közti távolsá-

i:ol, amennyire csak lehet, megszüntesse. Ő t kínozza az én és a ti , közti szétválasztó szakadék — tehát az a distancia, amire a ,/kizoid embernek feltétlenül szüksége van, és igyekszik azt li.nntartani, s teszi azt önvédelemb ő l. Ezzel ellentétben a de- pressziós személy oly közel akar lenni és maradni a te-hez, .amennyire csak lehet. Minél kevésbé alakult ki nála az „önfor- os", annál több félelemmel él meg minden distanciát, minden eltávolodást és elválást a partnertól, és azon van, hogy ez ne kö- vetkezzék be. A távolság számára magára hagyottságot, elhagyott-

74

75

Karthauzi


ságot jelent, s ő t ez mély depresszióba, akár kétségbeesésbe

viheti. De hát mit tehet valaki, hogy ne legyen kitéve az elválás és

vesztés kínzó félelmének? Az egyetlen segítség lenne olyan m

tékű önállóságot és függetlenséget kifejlesztenie, hogy ne le annyira maradéktalanul ráutalva egy partnerre. A depresszl személynek azonban éppen ez esik nehezére, hiszen emiatt zítania kellene a másikhoz f ű ződő szoros kötelékén, s az me csak az elvesztés félelmét váltaná ki. Így aztán más biztosíté kat keres problémája megoldására, de, mint látni fogjuk, az cs rosszabbodni fog.

Látszólag ilyen biztosítékot nyújt neki a függ őség; vagy ú

hogy magát igyekszik függ ővé tenni egy másiktól, vagy egy m

kat ő tő le. Aki függ valakitő l, arra szüksége van, és ezért a szü cégessé-levés látszólag bizonyos garanciát ígér, garanciát ar hogy nem lesz elhagyott.

Az egyik lehetőség tehát, úgy tetszik, az, hogy az illet ő e

embert szorosan magához köt úgy, hogy a lehet ő legnagyo mértékben gyermetegnek-tehetetlennek és amattól függ őn

mutatja magát, hogy így demonstrálja: őt nem szabad elha — ugyan ki lenne olyan kegyetlen, annyira rideg, hogy egy moltalan lényt elhagyjon? A másik lehet őség, úgy tetszik,

hogy az illető a másikat teszi függővé magától úgy, hogy változtatja gyermekké; ez az ellenképe az el őbb megrajzoltn

ellenkező elő jelekkel — a motiváció egy és ugyanaz: függőség

teremteni. A depressziós személyeknél az elvesztés szorongása a do

náló, különféle formákat öltve: szorongás az elszigetel ő távols'

tartástól, az elválástól, a biztonságosság hiányától és a magán_ tól, az elhagyottságtól. Ő k a lehető legnagyobb közelséget megkötöttséget igénylik, szemben a korábban leírt szkizoid lentípussal, amely a lehetséges legnagyobb távolságot és köt lenséget keresi, hogy megvédje magát a saját szorongásától. a depressziósnak a közelség biztonságot és védettséget jele

76

,,, I ■ itoidnak fenyegetést és önállósága korlátozását; ha a I , ■ nillnal< a távolságtartás biztonságot és függetlenséget jelent,

tip, r depressziósnak fenyegetést és magára hagyottságot. 11.1 depressziós személy felismeri, hogy már az én-né levés, 01 . 1111é válás elkerülhetetlenül egy elválasztó mássá-levést

1,011, .11(1«)r vagy lemond errő l a maga személyét illet ően, vagy j..it inerének nem engedi meg. A hasonlatunk nyelvén: a de-

:.#10ti személy úgy kísérel a szorongásától megszabadulni, .1/ „önforgását" feladja, vagy a másiknak nem engedi meg.

,;y másik valakinek a bolygója, vagy azt teszi meg saját boly- Ilyenképpen ő egy holdszerű , visszhangszerű , csupán

életet él, vagy egy másik valakire kényszerít rá i ■■■ 1 Ennek során legfeljebb az elvesztési szorongás tudatos I.+ mu; a szorongás az egyénné válástól messzemen ően kívül #1, itad a tudatán, holott voltaképpen ez a problémája. A szoron-

„km, hogy a saját vagy a partner önállósága egymástól elkü-b)unl ő utak kialakulásához és azzal egy lehetséges elvesztéshez

ott rejlik az az igazi lényeg, hogy minden egyénné válás onállóság egy darab elszigetelés. Minél inkább mi mi va-

rmillc, annál inkább megkülönböztetjük magunkat másoktól, , ,-1111k annál kevesebb a közös. Az egyénné válás azt is jelenti illindig, hogy az illető kihullik az olyannak-lenni-mint-más vé-lebegéből, azért ez félelemmel van összekötve; a nyájösztön iiieg akarja szüntetni ezt a szorongást, ahogyan az elmerülés a D)Inegbe megszünteti az egyénné válás félelmét. A depressziós Jvinély különösen ki van téve ennek a szorongásnak. Nála már linasoktól való különbözés, a másképp gondolkozás vagy érzés inegteremtheti az elvesztés miatti szorongást, mert azt eltávolo-daNként és elidegenedésként éli meg. Ezért tesz rá kísérletet, logy feladjon mindent, ami a másiktól megkülönbözteti.

Fejezzük ezt ki még világosabban. Minél kevésbé tanultuk meg az ön-létünket, az önállóságunkat kifejleszteni, annál in-kabb rászorulunk másokra. Ilyenképpen az elvesztési szorongás ,tz én-gyengeség fonákjának mutatkozik. Ezért szükségszer ű en

77

Karthauzi


meghiúsul az olyan kísérlet, hogy ha valaki, magát az elvesz szorongás ellen bebiztosítandó, egyre többet és többet felad gából. Ezzel épp az ellenkez ő jét éri el. Ha ugyanis az én-jét n fejleszti erőssé, akkor szüksége van egy küls ő én-re mint maszra, amelytől mindig annál inkább fog függeni, minél gy gébb marad ő . Aki azonban ennyire függ ővé válik, abban óha lanul gyökeret ver az a folytonos szorongás, hogy ezt a tám elveszíti — hiszen ő mindent a másikra tett fel, oly sokat rul zott rá, hogy nélküle — úgy hiszi — nem életképes, mivel a lé zése teljesen a másikban van. Ezért a depressziós személyek a függőséget keresik, amely biztonságot ígér nekik; a függ ősé azonban nő az elvesztési szorongás; emiatt akarnak olyan szo san tapadni a másikra, ahogyan csak lehet, s ezért már rö ideig tartó elválásokra is pánikkal reagálnak. Így kerekedik ki ördögi kör, amit csak az én-né válás, az autonóm személlyé I vés vakmerő vállalása szakíthat meg.

Ha a szkizoid személy a bizalmas közelség ellen egyebek k" úgy védekezik, hogy kitart ama felfogása mellett, miszerint emberek veszélyesek és megbízhatatlanok, így akarva kitérni maga-odaadásának szorongása el ő l, akkor a depressziós sz mély itt is az ellenkez ője felé hajlik: ő inkább idealizálja az e bereket, mindenekel őtt a hozzá közel állókat, ártalmatlann minősíti őket, mentegeti gyengéiket, vagy szemet huny sötét o dalaik fölött. Nem akar rajtuk semmi ijeszt ő t vagy nyugtalanít észrevenni, mert azzal veszélyeztetné az ő meghittséget óhaj kapcsolatát. Ezáltal túl kevés fantáziát fejleszt ki magában emberi gonoszságot — a másokét és a saját magáét — illet őe ahhoz ugyanis, hogy maradéktalanul megbízhasson és korlát zás nélkül szerethessen, el kell fojtania a kétkedést és kritiká ezeket nem kívánja tudatába beengedni, a feszültségek el ől ki tér, kerüli a nézeteltéréseket a békesség kedvéért meg azé mert azok a partner elidegenítésével fenyegetnek. Idealizálja partnerét, és egyáltalán az embereket jóknak látja, s ez a kihasz náltság veszélyén kívül együtt jár egy hosszan tartó naivitáss

m s s ..seggel. Az illető struccpolitikát folytat, és az élet bajai tIssi Issssissslái dugja a fejét, er ősen kitartva ama hitében, hogy az ,seiss iss

iss (-sviós személynek az elérend ő harmónia és a zavarta-hts. 1.. ekseg érdekében „jónak" kell lennie, és ezért mindenféle

sss ,1( erkölcs elérésére törekszik, amilyenek a szerénység, a ts-11..sissi.s.s, a békülékenység, az önzetlenség, az együttérzés és a

(, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek nála min-d+++ elérhetnek: a túlzásba vitt szerénységet, ami saját szá-ss1,1s ist.111 igényel semmit; a túlzott alkalmazkodást és aláren-

is s eet, egészen önmaga feladásáig, extrém esetben egy mazo- (I, r(1)szolgára valló magatartásmódig. Mindez közös nevez ő -

t§ 11 0 dialó: a saját vágyak feladása, a saját létr ől való lemondás 1.(111(inegszüntetni az elvesztés, a magány szorongását, és kibúj-s+. .1 emiatt félelmesnek réml ő önálló személyiséggé válás alól.

ut .sor kerülhet egy veszélyes önámításra: miközben az illet ő -s . kehttés szorongása miatt ebb ő l a viselkedésmódjából ideo-1. 1 .1(1 alkot, nem csupán a motivációját rejti el önmaga el ő l, ha-i, u1 még morálisan is azok fölött állónak tekintheti magát, akik

I.+ so-she szerények, kevésbé békülékenyek stb. Így voltaképpen a 111s.segb ől erényt kovácsol, és úgy hiszi, odaad és feláldoz vala-

ssiii, amit pedig még egyáltalán nem fejlesztett ki, amivel tehát ss. 111 is rendelkezik: az én-jét.

.‘/ egyénné válás elő li effajta a kitérést azonban drágán kell meglitetnie, mégpedig azzal, hogy abból, ami vágyakban, impul-11.sokban, indulatokban és ösztönökben benne van, semmit

nem merészel megélni. Szorongásában vagy az ideológiájából ki-kilvolag nem engedi meg azokat magának — hiszen egyszeriben

wgsem teheti meg ő maga azt, amit másoknál elítélt. Emiatt kivont mindinkább arra van utalva, hogy mások teljesítsék kí-k,inságait és elvárásait, amelyek természetesen továbbra is meg-‘.11inak. Aki nem tud szerezni, az reméli, hogy majd kap — talán .,erénysége jutalmaként —, és ha nem itt a földön, akkor leg-31abb majd az égben, amiként azt a keresztény ideológia ígéri.

78

79

Karthauzi


Ebből jönnek létre a depressziós személyek passzív elvár magatartásformái, amelyek azonban nem védelmezik meg csalódásoktól és a nyomukban bekövetkező depresszióktól, vel az élet ezeket az elvárásokat nem teljesíti. Másrészt meg, még erről a jutalomvárásról is lemondanak, akkor törne c igazán át a depresszió. A depressziós személyek az életben ' meg újra mintegy Tantalosz helyzetébe kerülnek: maguk e látják a gyümölcsöket, a vizet, ezek azonban elhúzódnak el ő l mert ezek az emberek nem tanulták meg, hogyan lehet elé őket, vagy egyszerű en nem is engedik meg ezt maguknak. nem igényelhetik, hogy elvegyenek valamit; ők nem lehet egészségesen agresszívak, és mindez ráadásul olyan hatást ki, hogy bennük csak csekély önértékérzet fejl ődik ki, ami a ga részérő l megint csak gyengíti a bátorságukat ahhoz, hogy lamit megköveteljenek és megragadjanak.

Néhány példa depressziós viselkedésre: Egy fiatal férjezett n ő mondja: „A férjemet mostanáb

gyakran látni egy fiatal lánnyal. A lányt én is ismerem, gyon vonzó teremtés, és a férjemet könny ű elcsábítani. olyankor otthon ülök és bőgök; de a férjemnek ezt nem s bad észrevennie. Ha szemrehányást tennék neki, ő eng kispolgári, féltékeny n őnek tartana, és félek, hogy ezzel cs idegesíteném, és igazában akkor távolítanám el magamt A férjem azt mondja, már csak ilyenek a férfiak, és ha én igazán szeretném, akkor ezt nem venném t őle rossz néven.

Ez a hölgy nyilvánvalóan bizonytalan benne, mi az, amit férjétő l „nem kellene rossz néven vennie" ahhoz, hogy ne oko zon neki csalódást a modern partneri viszonyról alkotott elké zelésében, amit ő maga, a feleség nem oszt. Bizonytalan abb hogy mi az, amit muszáj elfogadnia, vagy hogy miként tud védekezni egy, a lényét ő l idegen valami ellen. Minthogy neki e szersmind csekély az önértékérzete, minden vetélytársn ő j túlbecsüli. Ahelyett, hogy a véleményét képviselné, és kiállna maga igazáért, ahelyett, hogy talán inkább ő tenné féltékennyé

oi illetően túl biztos a dolgában, tele van szorongással: 1► 1 elveszítheti. Túl sokat követel magától, hogy ne lássék k ► linie a utak, úgy hiszi, neki egyre inkább alkalmazkodnia kell zip I lv ► tbagaihoz, s a férj ezt újból és újból kihasználja. Ami-

hogy a férje egyre inkább félresiklik t őle, azt hitte, l ►► még több megértést tanúsít, meg tudja tartani. Amikor

14 I , ( 1111 jönnie, hogy az csak megvetette ezért, teljesen tanács-1,4kin Ildi Minthogy ő maga nem vette komolyan saját magát, a ki vette komolyan ő t. Manapság sű rű n találkozunk ha- • vittiációidal; az általános bizonytalanság, ami a szabad- • kotiittség, hű ség és szexuális magakiélés dolgában uralko-dik amit némely propaganda még támogat is, sokakat, f ő leg

1,1,-,%/iós embereket túlzásokra késztet, olyasmik megtételé- imilm voltaképpen egyáltalán nem is akarnak, de attól fél-

ni k hogy „nem elég modernek", és hogy „nem fogták fel a mai iniel".

/ a fiatal nő az életben egyébként is sok altruista követel- ni, iivi támasztott magával szemben: karácsonyra évente mint-

',/az személy nevét tartalmazó listát állított össze, akiknek rtan máj volt" vagy írnia, vagy ajándékot készítenie, úgyhogy már

likkel az ünnep el ő tt időpánik és depresszió fogta el, hogy a inindennapi szokásos feladatai mellett hogyan tudja mindezt el- , re/ni. Ám sohasem jutott arra a gondolatra, hogy ezen változ- ►illi ► tna, és már akkor b űntudatot érzett, ha néha kelletlenség ►mitadt benne a sok „muszájtól".

A depressziós emberek közt s ű rű n találkozunk amolyan ./erencsétlen flótással; egy ilyenr ő l szól a következ ő példa: Iparkodhatom én bármennyire, nálam a dolgok akkor is

klivsikerülnek. Tegnap a fodrásznál voltam; teljesen elron-totta a frizurámat. Aztán egy iparossal megbeszéltem, hogy elion, hát nem jött el — ilyesmi is csak velem fordulhat el ő igasztalásul egy blúzzal akartam meglepni magamat.

Odahaza már nem tetszett — igazában teljesen másmilyet akartam."

80

81

Karthauzi


Itt jól fel lehet ismerni, hogy az ilyen emberek mennyi nem világosan fejezik ki kívánságaikat, vagy azt, hogy egyáltal mennyire tisztázatlanok, határozatlanok a kívánságaik. Emi újra meg újra csalódottak lesznek, és mindezt valamiféle kül körülményre vagy éppen saját peches voltukra fogják. A dánkban említett hölgy nem mondta meg eléggé egyértelm ű a fodrásznak, milyen frizurát akar, sem pedig a blúz vásárlás kor nem volt határozott elképzelése róla, mit is akar igazán —pusztán a csalódásait akarta kiegyenlíteni „valami jóval". Rés vétet érzett önmaga iránt, és úgy érezte, hogy neki mindig pec je van, hogy az életnek az árnyékos oldalán áll; azt azonb nem realizálta, hogy vágyainak a bizonytalansága volt a tul donképpeni problémája, és az, hogy nem tudott valamit me követelni. Amit az iparossal tapasztalt — s ez manapság álland an napirenden van —, tendenciózusan úgy fejtette ki, hogy m gát sajnálhassa és szerencsétlen flótásnak tarthassa, s ezzel e leplezte maga el ő tt azt a lehet őséget, hogy a történtekben feli merje a maga részét is. Az „ilyesmi is csak velem fordulh elő " mondattal az okot saját magáról a „gonosz világra" háríto ta, s ezzel a maga gátoltságát és félelmét a sorsnak tudhatta b ami ő t szerencsétlen flótássá nyomorította. Ez az önsajnálat b zonyos megbékélést hozott számára, és nem érezte úgy, ho neki kellene megváltoznia.

A depressziós emberek konfliktusai testileg különösen táplálékfelvételi traktus zavaraiban fejez ődnek ki, lévén, ho szimbolikusan az képvisel minden kívánságot, megfogást, befo gadást és bekebelezést. Náluk, ha konfliktushelyzetbe kerülne pszichoszomatikusan könnyen el őjönnek a garat, a garatmari dulák, a nyelőcső bántalmai és a gyomorpanaszok. Pszichodina mikusan kóros elhájasodás vagy lefogyás is összefüggésbe hoz ható ilyen konfliktusokkal. A népnyelv találóan beszél a „bánat háj"-ról, és ezzel arra a tapasztalatra céloz, hogy ha csalódáso vagy veszteségek érnek bennünket, szívesen kárpótoljuk magun kat evéssel-ivással. Innen gyakran csak keskeny határ választ e

nin Iféle szenvedélytő l, amelyek pótkielégülésnek vagy a való menekülésnek foghatók fel.

1 nehézség, hogy valamit elsajátítsanak, birtokba vegyenek, I. 1'1 eNsziós személyeknél megnyilatkozhat a rossz memóriában

Nehezen jegyeznek meg valamit, gyorsan felejtenek, és úgy ez szervi szimptóma. Pontosabb odafigyelés során azon-

hm' iobbnyire az derül ki, hogy ők benyomásokat nem fogadnak teljesen, nem tényleges érdekl ődéssel és figyelemmel fordul-

'eléjük, mert attól félnek, hogy erős ingereket engednének mi‘), hiszen ha valamit intenzíven akarnának, de mégsem vehe-111,0 , 1 maguknak, az konfliktusba sodorná őket. Így ők sok inger h° szű rő t szerelnek, és túl hamar tör ődnek bele dol-

vol,ba. Ez tanulási nehézségekhez is vezethet, vagy általános fá-lilimighoz és közönyhöz, amiknek ugyanaz a funkciójuk, mint

védőszű rőnek, és most visszahatóan a depressziót er ősítik, in ri az ember így újra meg újra kudarcot vall, és csalódik ön-■ 11.',51ban. Depressziós személyeknek ilyen látszólagos emléke-', 't omlása gyakran csak a beletörődésük jele, azon mély meg-'',o/O'désük jele, hogy nekik úgysem fog sikerülni bármit is meg-, .ITezniük. Ezért aztán inkább eleve lemondanak — akkor !1‚;,;mis legfeljebb kellemesen csalódnak. Így ők amolyan „sava-'mi a sző lő"-politikát folytatnak, amivel azt, amit voltaképpen :'1.retnének, de nem hiszik, hogy megkaphatják, értéktelennek

minősítik, olyannak, amiért nem érdemes küzdeni. Ezzel meg-1.11,arítják ugyan a lehetséges csalódást — azt, hogy valamit bírni ikarnak, de úgysem jutnak hozzá —, egyúttal azonban számuk-',1 a világ mind fakóbbá, szürkébbé és érdektelenebbé válik, hi-Jen az élet, ha nem kívánunk t ő le semmit, egyre üresebb, egy-'', unalmasabb lesz. Ilyenképpen ők mintegy ott ülnek az élet 'Iman terített asztalánál, és nem mernek odanyúlni, de aztán '1 , Ijes irigységgel kénytelenek látni, hogy mások frissen odanyúl-'kik és kóstolgatnak, és ráadásul még jól is érzik magukat.

A depressziós személy újból és újból eljut az alkalmazkodó-wpessége és lemondókészsége határáig. Gyógyulásának kezdete

82

83

Karthauzi


abban a felismerésben lehet, hogy ő nem tudja kikerülni alany voltát, nem akar tönkremenni „erényeinek" tartós és zó igénybevétele miatt, vagy pedig „sárga irigységet" érezni az kal szemben, akik bű ntudat és félelem nélkül elfogadják az él tő l, amit megkaphatnak.

A DEPRESSZIÓS SZEMÉLY ÉS A SZERELEM

A szeretet, a szeretni akarni és szeretve-lenni-akarni depressziós ember számára az életben a legfontosabb. Legjo oldalait itt tudja kibontakoztatni, egyszersmind azonban itt rej nek legnagyobb veszélyforrásai. Az eddig elmondottak ut érthető , hogy nála minden egyéb elő tt a partnerkapcsolataib állhatnak be krízisek. Az ezekben jelentkez ő feszültségeket, n zeteltéréseket, konfliktusokat kínzónak, s ő t elviselhetetlenn érzi, legtöbbször a szükségesnél nagyobb súllyal nehezednek aktivizálván elvesztési félelmét. Számára érthetetlenül épp partneréért tett fáradozásai vezetnek gyakran krízisekhez, lévé hogy az megkísérli kiszabadítani magát a túl szoros kapocsb Olyankor a depressziós személy pánikkal reagál, és félelméb olykor zsaroló eszközökhöz folyamodik, esetleg öngyilkossá való fenyegetéshez vagy akár annak kísérletéhez is. Nehezen tu ja elképzelni, hogy a partnerében nem volna meg ugyanan n

igény a közellétre, mint benne, aki még kevesli is. A partner volságtartási igényét ezért már mint a vonzalom csökkenését meg, vagy mint annak jelét, hogy az ő t már nem szereti.

Az empátiás azonosulás képessége, tehát az, hogy valaki e másik embert, szerető vonzalomtól késztetve, a maga lényébe megragadjon és tudatalatti részeseként együtt élje vele az ő lét is, a depressziós emberekre különösen jellemz ő és legszebb tt lajdonságaik egyike. Igazán megélve ez lényeges eleme mindé szeretésnek, minden humanitásnak. Az azonosulási készségit testközeli beleérzésig fokozódhat, amiben aztán az én és a

h elválasztó határ ténylegesen elt ű nik — ez minden szerető u^het ősvágya és a misztikusok vágya: határoszlató tudatalat-

i) ,ban eggyé lenni az istenivel vagy a teremtéssel, s a depresz-,an emberek, talán tudattalanul így remélik magasabb síkon lin + megtalálni az őket az anyjukhoz fű ző , korai gyermekkoruk-I II vonzódásukat. Még látni fogjuk, hogy szeretni-

mk, -képességünk fejl ődése szempontjából milyen dönt ő 1. b nióséggel bírnak az anyához kapcsolódó korai tapasztalata-J ■ II, A/ egészséges ember, ha vannak depressziós beütései, nagy

eietképességgel, odaadási és áldozatkészséggel rendelkezik, .11 a képességgel, hogy partnerével nehéz dolgokat is el tud vi- 1111, képes biztonságot nyújtani, tapintatot és feltételek nélküli

..11/almat. súlyosan zavart depressziós személy esetében a szerelmi

Li ► Nolatban az elvesztés félelme jut túlsúlyra. Ő t ezáltal a ne-briebb, a voltaképpeni depressziós partnerkapcsolatok jellem-vil‘ A két leggyakoribb forma körülbelül a következ őképpen fest:

illető azon van, hogy szinte már csak a partnerében éljen, tel-w azonosulva vele. Ez ténylegesen a legnagyobb közelséget wvi lehetővé. Ő szinte a másikká vált, megsz ű nt attól különál-Iii, omálló lény lenni, saját élettel bírni. Úgy gondolkodik és érez, mint► amaz, kitalálja a kívánságait, „a szeméb ő l olvas"; tudja, az tolt utasít el, és ami zavarja, azt eltakarítja az útjából; átveszi a 'u teteit, és osztja minden véleményét — röviden: úgy él, mintha ui;y másképp gondolkodás, egy más vélemény, egy más ízlés, egyáltalán egy tóle-különbözés és saját-maga-levés veszélyes uilna, és az elvesztés félelmét idézné fel. Így egészen a partneré-ben oldódik fel, és maga-feláldozó szerelemben és önzetlenség-ben él. Az ilyen szerelem valódisága vagy álsága abban mutatko-zik meg, hogy az illető ki akar-e térni az „önforgás" és a hozzá ia•tozó elvesztési félelem el ő l, vagy hogy szerelmi veszélyeztetett-wgének tudatában is önmagát és a másikat át tudja engedni a , ,aját fejlődésnek, és ennek ellenére meri amazt szeretni.

84

85

Karthauzi


Itt mintegy abszolutizálódik az „ahova te mész, megyek is" (Rut könyve 1,16). A partner számára egy ilyen kapcsolat tekintetben minden bizonnyal igen kényelmes, de aki egy p nerkapcsolattól többet vár, mint azt, hogy a másikban a m visszhangját találja, vagy egy mindig szolgálatkész szellemet, bizony csalódás éri. Hasonló irányú az is, ha valaki elvesztési lelmében annyira feladja magát, hogy gyakorlatilag ismét gy mekké lesz. Az ilyen mindent a partnerének enged át, azt amit voltaképpen maga is megtehetne, és meg is kellene tenn s ezáltal mindjobban a másiktól fog függni, nélküle gyámoltal lesz; úgy képzeli ugyanis, hogy a másik azt hihetné: ha ő ön lóbb volna, a partnerre már nincs szüksége. Úgy hiszi, hogy másikat legbiztosabban a maga gyámoltalanságával tudja m tartani. Itt a partneri viszonyban tudattalanul, de világosan me ismétel egy apa- vagy anyakapcsolatot — korántsem kevés ház ság mutatkozik ilyennek. Hasonlóképpen festenek a dolg olyan embereknél, akik megözvegyülvén, a lehet ő leghamarab máris új házasságot kötnek, noha elhunyt társukat a magu módján szerették. Nekik túl kevés a saját életük, tudnak igazo ni és alkalmazkodni minden új partnerhez — az a f ő számu hogy ne maradjanak magukra.

Amire ezeken az utakon és módokon irányulnak a törekv sek, az valamely szimbiózisra emlékeztet, arra, hogy az én és te közti elválasztó határ megsz ű nik. Az illető összeolvadásra tö rekszik, amiben én és te többé már nem különböznek, é amelynek során, mint egy depressziós férfi mondta, „már n tudja az ember, hogy ő maga hol szűnik meg, és kezd ődik másik". A legszívesebben testestül-lelkestül felolvadna a másik ban, és „annyira szereti, hogy fel is zabálná", úgyhogy örökr a másikban lenne, vagy ő hordaná magában örökre a másika Mind a két esetben az a probléma, hogy az illető kitér az egyén né válás el ől, vagy nem engedi azt meg a másiknak.

A partnerkapcsolatban gyakran lehet találkozni a „ha én sze retlek téged, ahhoz neked mi közöd" formával is. Nagyszerű kí

I +i ez az elvesztési félelem elkerülésére: a partner viselked-1,, 1 ahogy akar — végtére is az ember inkább a másikhoz f ű ző -sil, I /elmét szereti, semmint ő t magát, és így már csupán ön-

I magával és szeretetkészségével van fü;: őségi viszonyban; így iwi el örökkévalóságot és elveszíthetetlenséget. 'ailyosabb a depressziós partnerkapcsolat másik formája, a olo szerelem. Ez szívesen ölt magára túlzó aggodalmas-

ami mögött uralkodni vágyás húzódik meg, ami itt is az félelméb ől fakad. Ha valaki ezzel nem éri el, amit sze-

1, 11w, erősebb eszközökhöz nyúl, öngyilkossággal való fenyege-t, és mindenekelőtt a partner b ű ntudatának a felkeltésé-1,, z, ha ez sem elég, akkor az illet ő mély depresszióba és kétség-1,, e.iesbe zuhan. Az olyan szövegek, mint „ha már te nem sze-

t, engem, akkor én nem akarok tovább élni", azt a súlyos Wklősséget rakják a partner vállára, hogy a másik élete az ő vi-wil■edésétő l függ. Ha ő túl lágy, és hajlamos a b ű ntudat érzésé-1,', nem látja át a szituációt, akkor kiúttalan tragédiák játszód-halnak le, amikor a kölcsönös bonyodalom túlságosan elmé-k ott. Eredmény aztán: azok a kapcsolatok, amelyeket a partner mar csak félelembő l, részvétből és bű ntudatból tart meg, és

helyeknek a felszíne alatt gyű lölet és a „bárcsak meghalna" lavansága izzik. Betegség is használható zsaroló fegyver gyanánt,

vezethet hasonló tragédiákhoz. Ismét láthatjuk, a depressziós emberek félelmeiben és konf-

blmisaiban is van valami általános érvényű : minél mélyebben ,zeretünk, annál több a vesztenivalónk, és az emberi élet veszé-lyeztetettsége esetén valamennyien egy darabka biztonságot ke-iesünk, amit legmélyebben a szerelemben remélünk megtalál-

De azt is láttuk, hogy az egyénné válás el ő li kitérés nem ad biztonságot az elvesztés szorongásával szemben. Ellenkez ő leg: izzal, hogy kitérünk valami olyan el ő l, amit felkínáltak nekünk, éppen azt teremtjük meg, amit ől mentek akartunk maradni.

partnerléthez hozzátartozik az alkotó távolságtartás, ami mind a két partnernek lehet őséget ad rá, hogy ők önmaguk legyenek,

86 87

Karthauzi


magukat önmagukká fejlesszék. Valódi partnerkapcsolat c két önálló egyén között lehetséges, és nem úgy, hogy az e

függőségi viszonyban van a másikkal, mert akkor ebb ő l az e

bő l a másik objektuma lesz. Aki nem bízik benne, hogy ön partnerré lesz, azt éppen ezáltal fenyegeti az elvesztés veszé

a függősége és csekély önbecsülése következtében leselkedi a veszély, hogy elveszíti a másik tiszteletét, és ezzel provo

hogy ne tekintsék „teljes értékűnek". Másrészt, aki a partn

megkísérli kiskorú gyermekként kezelni, annak számolnia vele, hogy az valamikor majd szabad akar lenni, és el akarja ni, hogy komolyan vegyék, vagy hogy átlépi a tű réshatárt, é

szeretet gyű löletbe fordul át. Hacsak nem arról van szó, h ketten élnek meg egy neurózist, ami azonban egyfajta pangó

szony, továbbfejl ődés reménye nélkül, s többnyire nem egy mint csaknem szó szerinti megismétlése egy gyermeki kapc

latnak. A depressziós embereknek a szexualitás kevésbé fontos,

a szerelem, a vonzalom és a gyöngédség. Ha ezeket megkapj a testieknek is örömet szerezve adják át magukat, itt is ren'

keznek beleérzéssel, és az a felfogásuk, hogy a szerelem nem mer határokat a tekintetben, hogy mi az, ami meg van enged

mi az, ami tilalmas. Nagy függőség eseteiben megtalálható i

mazochizmus minden lehetséges formája egészen a szexu

függőségig, ami mögött nemritkán az az elképzelés áll, hogy

egyetlen lehetőség a partner megtartására, ha az ember telje

kiszolgáltatja magát az ő akaratának. Általános szabályozással nem lehet megfejteni, hogy

egyénnek mennyi szabadságra és mennyi kötöttségre van sz sége, mennyit tud elviselni, mennyit nem; itt mindenkinek

gának kell a megfelelő megoldást megtalálnia. Az emberek az

katuk, az életrajzuk és társadalmi helyzetük tekintetében job különböznek, semhogy a partnerviszony számára egyetemle követelményeket lehetne megjelölni és az azoktól eltér őket

básnak vagy rossznak ítélni. Nyilván annyi emberi megértés

1.$ 11 1, , iiiitink egymás iránt, hogy respektálni tudjunk t ő lünk 14,..l ■ -.1") szerelmi formákat is; különben túl könnyen ítéljük el

,i/okat, akiknek már amúgy is sok hiányélményük volt iiii , kkorukban, s ezért nehezen találhattak el az érett szere-

és most ezért még büntetésben is részesülnek.

4 0111 , RESSZIÓS SZEMÉLY ÉS AZ AGRESSZIÓ

89

Mindabból, amit elmondtunk, meg lehet érteni, hogy a de-l i,' ,viós személy nagy problémája, hogy miként kezelje az ag-

dioit és indulatait. Hogyan lehet ő agresszív, hogyan állhat k 1, es hogyan érvényesülhet, ha tele van elvesztési félelem- I, ha magát függőségben levőnek tudja, s ezért szeretetre van

.11,11‘,,i? hiszen a függőségben élő nem képes megtámadni azt, függ, akire szüksége van. Ez azt jelentené, hogy azt az ágat

le, amelyen ül. Másrészt meg az agressziók és indula-fil, elkerülhetetlenek, amikor a világ olyan, amilyen, az embe-k olyanok, amilyenek, és amilyen persze maga az érintett is.

or mit tegyen az agresszióival, amelyek számára oly veszélyes- remlenek?

Van lehetőség az elkerülésükre. Ez talán a békekészség ideo- .;i;ijának kifejlesztésével érhet ő el. Utána már az érintett sem

.iiiitagán belül, sem önmagán kívül nem is érzékel alkalmakat ,igresszióra, és az agresszió hidegen hagyja. Amikor valakinek

, lyt kellene állnia, szembe kellene néznie dolgokkal, amikor iltaképpen védekeznie kellene, a szituációnak úgy lehet elejét

hogy azt átértelmezzük és ártalmatlannak tüntetjük fel, ondván, hogy a másik azt egyáltalán nem úgy gondolta; hiszen .m érdemes valami csekélység miatt agresszívnak lenni, mert

/ ember azzal csak mérgezi magát. Amikor egy ilyen ideológia .retében valaki minél inkább visszafogja magát, és engedi, igy megbántsák anélkül, hogy védekezne, saját indulatait tilal- asnak érezve, annál inkább muszáj ezeket a magatartásokat

Stg

Karthauzi


kiegyenlítenie, kompenzálnia a morális fölény érzete ál eközben észre sem veszi az ember, hogy ez is az agresszió egy — finomabb — formája.

Ez a magatartás akár a mindent elt ű rő szereppé is foko hat, ami elvezethet egészen a lelki, a morális vagy a szexu mazochizmusig. Ilyenkor bekövetkezik az a furcsa kölcsönha hogy az illető a nem megéltet, a nem merészeltet szintén át másikkal való azonosulásban, akinek azt bizonyos mérté átadja, átruházza. Aki egy követel őző , megragadó és agres partner tárgyává válik, vele azonosulva nem csupán ezeket elfojtott vágyakat éli meg, hanem különösen er ősen érzi a rális fölényt: szenved őként ő a jobbik, és úgy hiszi, nem felelős, ha a másikat felel ősséggel terheli. Itt kiderülhet az e oldalúan megélt „erények" kérdésessége: miközben valaki tu tosan szenvedőnek hiszi magát, tudattalanul a másikat t szenvedővé; a szado-mazochista viszony megfordul; a „sze bő l lesz a kínzó, a „b ű nös"-bő l a megkínzott. „Nem a gyilkos meggyilkolt a b űnös" — hangzik Franz Werfel egyik drámá ban. Amikor ugyanis valaki türelmes alázattal a másikat eng agresszívvá, „gonosszá" és ilyenképpen b ű nössé válni, e több bű ntudatot ébreszt benne, és ha még beteg is lesz mia már ki sem jut többé a bű ntudat érzéséb ő l, miközben meg rad ártatlanul szenved őnek. Itt hátborzongató dolgok játszódh nak le, amelyek sejtetni engednek valamit az indulatok inten tásából, amelyek a súlyos depressziók mögött állnak anél hogy az érintett tudatában agresszióra utalnának — roppant megrémülne, ha valaki ilyen értelmezést kínálna neki.

Már említettük, hogy depressziósok túl aggodalmas szerete mögött is tudattalan agressziók bújnak meg: ilyen túla godalommal a partnerét a depressziós egyenesen megfojthatj „lágyan megerőszakolhatja".

Hasonlóképpen tudattalanok maradnak az agressziók a d pressziós agressziónak talán leggyakoribb formájában: a panas kodásban, sopánkodásban, a lamentálásban. A depressziós

oton o4 tudatában, hogy ezek fel őrlően hathatnak a partner- i, ., (.keltiek, hogy nekik minden túl sok, hogy az emberek

iiiovak, annyira kíméletlenek; arckifejezésükkel hang-bikood 4,ololnak, és a másikban számos módon keltenek b ű n-tiotthil itgyhogy az egyre nagyobb tapintatot és együttérzést knw. hit tanúsítani, amikor velük érintkezik. Vagy pedig: a p4rou r megelégeli, átlátja a szituációt, és megszabadítja magát 4 totiloolattól, amivel a depressziós megterhelte.

ti, .1/ itt jelzett utak közül egyikre sem lel rá az agresszió, ak-100 141) önsajnálatban nyilvánulhat meg, és végül az illet ő sa-mt ,tilitelye ellen irányul, amint az a legintenzívebben a melan-kolibit.,nal érzékelhet ő . A számára megoldhatatlan konfliktusból 4jo. bű ntudat és azzal egyidej ű szeretet-elvesztési félelem ko-r keitytelen minden, eredetileg valaki másnak szóló vádasko-11.1 ,t, weinrehányást és a gyű löletet önmagára irányítani, egé-

,tt öngyű löletig és a tudatos vagy tudattalan önpusztításig. tp.11,111 tragikus az olyan önpusztítás, amely valakinek a gyer-oo tikurából származó, valaha jogos gy ű lölet- és irigységérzetei-hl 1,11kad, amelyeket soha nem volt szabad kinyilvánítania, mert 1.1ilonben csak rontott volna a helyzetén, és önmagát gonosznak

kolna meg. Mivel nem rendelkezett semmilyen lehetőséggel, w ur állt rendelkezésére valamiféle szelep, hogy indulataitól owi;Nzabaduljon, és mert azokat b ű ntudatérzetekkel élte meg, oi.tga ellen kellett őket irányítania, akár önbüntetésképpen is.

liviagyobb tragédiák a gyermekkorban játszódnak le, éspedig hogy a gyermeknek az elutasítottságát öngy ű löletként ön-

itt,lgán belül kell fogadnia, és elvesztési félelméb ő l és védtelen-.vgebó1 fakadó agresszióját veszélyeztetett helyzete túlságosan wigy megterheléseként kell megtapasztalnia. Ilyenképpen a la.sAbi depressziós személy kezdett ő l fogva nem tanulja meg, hogyan kellene bánnia az agresszióival. Ennek rendszerint az a kovetkezménye, hogy túl kés őn vagy egyáltalán nem realizálja, hol és mikor lehetett vagy kellett volna agresszívnak lennie; hogy hamis képzetei vannak arról, mekkora mérték ű agressziót kel-

90

91

Karthauzi


lene kifejtenie, hogy valamit elérjen, hogy helyt tudjon hogy érvényesüljön — inkább belenyugszik a gondolatba, mindehhez akkora agressziómennyiségre volna szüks amekkorával ő nem rendelkezik; s ezért végül fölöttébb túlz képzelései vannak arról is, mik lennének egy kifejezett agre lehetséges következményei, amely agressziót félelméb ő l és tudatérzetre való készségéb ő l kifolyólag túlontúl nagynak v mindig fél ugyanis a bumerángtól, amely kétszer akkora le lettel találja el majd ő t magát, mint amekkorával elhajította. ismerni, mikor kellene agresszívnak lennie, felismerni, h gyakran egyetlen kemény tekintet, egy bizonyos testtartás elé het a respektus megszerzéséhez, és belátni, hogy agresszióját) lehetséges következményeit túlértékeli — ezek azok az érintk si pontok, amelyeken a depressziós személy begyakorolha hogyan tegyen szert új tapasztalatokra az agresszióival.

Elmondhatjuk, hogy a depressziósok elfojtott agresszi emelkedő vonulatot mutat, ami a túlaggodalmaskodástól, szerénység, a békülékenység és alázat megideologizálásátó lamentálós jajveszékelésen és a szenved ő magatartáson át az " maga ellen fordulásig vezet, benne önszemrehányással, ön daskodással, önbüntetésekkel egészen az önpusztításig. Az ressziónak az önmaga ellen való fordulásához tartozik a említett szomatizáció: némely súlyos vagy éppen gyógyíthatatl betegség alakulhat ki pszichodinamikusan ilyen talajon, minte utolsó, tudattalan önbüntetés, egyszersmind önpusztításb megnyilvánuló bosszú.

Az indulatok és agressziók, amelyeket valaki nem tud — v nem szabad neki — kifejezésre juttatni, s amelyek így nem j nak levezető szelephez, nem csupán rendkívül gyötr őkké váln hanem általános kezdeményezésszegénységhez is vezetnek, egy szen a passzivitásig és a felháborító nemtör ődömségig, amely egyidejű leg a gátolt agresszivitás következményei, másodlagosa pedig ismét annak megújított gátlóivá lesznek. Gy ű lölet, düh irigység a gyermek életéb ől sem iktathatók ki, de igazában cs

veszélyessé, ha belül felgyülemlenek, és depresszi- h ítti 11 volgálnak. Tehetetlen düh, meghiúsult agressziók,

irigységérzések, amiket el kell fojtanunk, még ké-olishi b linkben is depresszívvé, „levertté" tesznek bennünket

nn ninivel inkább így járunk gyermekként, amikor függ ősé-siiiiI gyámoltalanságunk okán még nem engedhetünk itumhlowk szabad utat. A gyermek, ha módja van kiélni indu-141411 e ', Agresszivitását, képes — és csak akkor képes — megta-nu lni miként bánjon velük, a mindenkori szituációhoz mérten

vesse be őket, vagy hogyan mondjon le igénybevételük-inl I I.I 3 gyermek feltű nően csöndes és jó, ha unatkozik, és nem tud %ilaggal mit kezdeni, ha nem áll el ő semmi kezdeménye-

I, es bármilyen aktivitásra nógatni kell, ha gyermekre több- livin jellemző hajlama van a kezdeményezésszegénységre,

min tudja magát lefoglalni, és túlságosan er ősen reagál arra, li,1 11mgal:a hagyják — mindez jele egy kezdődő depressziónak, s

Ilitony fel kell figyelni. ■ / agresszió feldolgozásának átgondolt formáját az érintett

, .,11, 'igy szerezheti meg, hogy kitapasztalja a saját agresszivitá-,,li 1z egészséges és uralt agresszivitás lényeges eleme uu iekérzetünknek, személyiségünk és az egészséges büszke-

ertetének. A depressziósok csekély önértékérzetének fontos iker(' rejlik az általuk nem merészelt, nem uralt agresszivitás-

kin Goethe szavai a Vonzások és választások c. művébő l: „Egy nbikiknak nagy erényeivel szemben nincs más menekvés, ',mit a szeretet", az irigység szublimálása, ám — a gyermek még min képes szublimálni.

Mármost megint csak kérdezzük meg magunktól, hogyan is kerülhet sor depressziós személyiségfejl ődésre, hogyan kaphat .11alciben ekkora túlértékeltséget az elvesztési szorongás és az

orné-válás szorongása.

92

93

Karthauzi



Alkati szempontból elősegítheti a folyamatot a hangsúly jó kedély és érzelmi gazdagság, készség és képesség a szeret valamint a beleérzés képessége. Ezek a vonások gyakran ö vannak kötve bizonyos megmaradó melankóliával és érzelmi gaszkodással — mindezek a depressziósnak megnehezítik, h valami olyantól megváljon, ami neki érzelmileg jelent vala és amibe sokat beruházott. Olyan érzelmi struktúráról van t szó, amely a hű ségre, állhatatosságra és szeretetteljes beleé re tesz hajlamossá, amint azt gyakran találjuk enyhén melan likus embereknél. Ámde nyitva kell hagynunk a kérdést, h ezek a vonások mennyire már megint az illet ő által felismert tós veszélyeztetettségnek a következményei, vagy legalábbis a hetetlenségnek, hogy adottságaival úgy éljen, ahogyan szeret Ugyanakkor ezeknél az embereknél — szintén adottságaikból folyólag — többnyire háttérbe szorul az agresszív érvényesü képessége; nekik túl gyenge a „könyökük", természett ő l fo békeszeretők, jóindulatúak, és kevéssé harciasak. Egy másik kati összetevő húzódhat meg az életrevalóság egyfajta érzéke gyengeségében, a „vastag b őr" hiányában, ami ezeket az em reket inkább ráutalja a védelmezettségre és támogatottság ami által ők könnyen, de tudattalanul atyáskodást vagy anyás dást provokálnak. Valószín ű leg a flegma és a kényelemszere veleszületett hajlama is oda számítható az adottságokban rej tényezőkhöz — noha itt is nehéz választ adni rá, mi az az ado ság, mi az a reaktív válasz.

Az alkati és az élettörténeti adottságok ismét keresztezik e mást. Azokat az életrajzi összefüggéseket, amelyek kedveznek depresszív személyiségalakulásoknak, akkor értjük meg legjobban, ha megint magunk elé képzeljük a kisgyermek he zetét, éspedig fejlődésének második fázisában. A korai fáziss ellentétben, amikor a gyermek lassanként kezdi a környezet tudatosan érzékelni, most már felismerte az anyában a minde

k--ttl, I,Irlcbcn rendelkezésére álló forrást, és számára dönt ő kittitt az anya rendszeres és megbízható megjelenése. 4 1, 1.11,11 mek az anyával hosszabb id őre egy „mi"-t alkot, aho-

411 vgyszer Künkel megfogalmazta: anya és gyermeke szim-ktt t , r.lr.rn elitek, oly messzemenően alkotnak egy egységet, hogy

WiliWic csak fokozatosan kezdi önmagát megkülönböztetni 4# Az elválasztó határ közte és az anyja között eleinte ott 1, t nin létezik a tudatában. Mármost amilyen mértékben fel-h) ,1 hogy az anya rajta kívül létez ő Valami, és egyúttal azt is fel-Nott.11, hogy tőle, az anyjától származik minden szükségletének kh I. mese és az ő boldoggá tevése, ugyanolyan mértékben felis-1111 o tő le való függőségét is. Neki szüksége van az anyára, és it It t„m félelemmel, ha az elmegy t ő le. Teljesen az anyjára van its,t14,l, es hozzá kell igazodnia, az anyja a legfontosabb vonatko-,,H bontja. A képét és egész lényét a gyermek minden érzékével tor, rll bens őjében. Az anyától való teljes függ őségének hosszú htti,tma által az anya képe mélyen bevés ődik a lelkébe. Így az ,tm,1 „bensővé", bensőségessé lesz, a gyermek lelkének hallatla-mil alkotóelemévé: ahogyan megéli az anya hozzá való vi--titivillását, az megadja az alapokat ahhoz, hogy ő később a leg-Itt tr.obb belsejében hogyan viszonyul önmagához. A gyermek I„ o,cjében megrajzolódó, ahogyan a pszichoanalízis mondja, tolt ojektált" vagy „inkorporált" anyakép, az individuális anya-

1,11t.lvtalat tükröz ődik később vissza az embernek önmagához lo viszonyulásában. Akinek olyan szerencséje volt, hogy egy

belő anyát képezhetett le magában, az mélységesen szeretet-t. méltónak tartja magát; akinek úgy hozta balsorsa, hogy ke-tiwity, elutasító anyát kellett leképeznie magában, az szeretetre owlységesen méltatlannak tartja magát, és hosszú id őre van ,toksége, és sok új tapasztalatot kell szereznie, hogy elhihesse:

1% méltó a szeretetre. Ilyenképpen a szerencsés anyatapaszta-hiban olyan fejezet rejlik, amelyet nem lehet eléggé értékelni.

I la jó az anyakapcsolat, akkor fennáll egy kölcsönös „adok és Lipok" viszony, ami mind az anyát, mind a gyermeket boldogí-

94

95

Karthauzi


tó érzéssel tölti el. A gyermek visszatükrözi, amit iránta tan tanak, az anya mosolyát mosollyal viszonozza, és kés őbb mosolya az anya arcára csal mosolyt. Bens őséges összetarto köti kettejüket össze, a másik gondolatát kitaláló megértés, s a legboldogítóbb dolgokhoz tartozik, amit csak adhat az élet, megérthetjük, hogy itt a hála, a remény és szeretettel teli von dás első csírái bontakoznak ki. A gyermek még élete kurta p dicsomi idejét tölti, amikor még nem követelnek t őle sem amikor kitalálják, hogy mire van szüksége, és azt kielégítik, létét örömben és élvezettel éli — kellene, hogy élje. Ami te mindenekelő tt új a korai gyermekkori fejl ődés e második fázi ban, az a most már felismert függősége egy embert ől, és e szersmind az éledez ő igény egy meghitt közelségre, rendsze az anyáéra.

Igen fontos, hogy az anya ezeket a lehet őségeket odakínálj gyermeknek, mert az ezáltal kerül olyan helyzetbe, hogy egy e bert „a szívébe zárhat". Az anya képe és a lényér ő l kapott alapján rögzül a gyermek els ő benyomása az emberr ő l, egyál lán az emberiról. Hogy itt legel őször vonzalommal vagy elut tással találkozik-e, hogy azt érzi-e, szeretik, vagy azt, hogy ne szeretik, attól függ, milyen szemmel néz rá az anyja, hogy fogja meg, hogyan bánik, hogyan törődik vele, s ennek során gyermek érzékenysége és befolyásolhatósága már a legfinoma benyomásokra is reagál. Önmagához való viszonyának „nyo vonalát" alapvet ően itt jelöli ki, önértékérzete itt kapja meg legszilárdabb alapot — ahogy mondani szokás: „Az erdóMl visszhangzik, amit bekiáltasz."

Mármost azt kérdezzük magunktól, ebben a fázisban mibe rejlenek azok a zavaró lehet őségek, amelyek következtében „önforgás" impulzusát öröm helyett félelemmel és b ű ntudatt éli meg a gyermek. Erre az anyák két, jellegzetesen hibás maga tartása ad választ, amelyeket az elkényeztetés és a kudarc sza vakkal jelölhetünk.

96

L+ por az elkényeztetésról. Itt mindenekel ő tt az úgynevezett aollw,anyákat" találjuk, akiknek az lenne a leginkább kedvük

vala, ha a gyermekük örökre megmaradna bébinek, tehetet- k es függőnek, olyannak, akinek szüksége van őrá, aki őrá ■ ,111 Ezek az anyák, akik gyakran a depressziós struktúra- 1..1 Tartoznak, és tudattalan elvesztési félelmükb ő l, az élettő l akt modalmaskodásuk miatt, vagy a szeretet elvesztését ől fél-

Ikenyeztetik a gyermeket. Elárasztják őt gyöngédséggel, nem os, ik feltételezni róla, hogy megvan benne a lemondás egészsé-

es szükséges képessége. olykor sorsszerű tényezők társulnak ehhez, például olyan

ook esetében, akik csalódottak a házasságukban, vagy akik el- . lelték a társukat, és akik számára most már a gyermek je-

k ula eletük egész tartalmát. Túlságosan szükségük van a gyer-mekre, szükségük van a szeretetére, és megtesznek mindent, ,fliff hálára kötelezheti irántuk. Minél id ősebb lesz a gyermek, Jek az anyák annál problematikusabbak lesznek számára.

iffailtan látják a fejl ődését, azt, hogy egyre nagyobb és egyre önál-foki) lesz. Ez azt jelenti: fejl ődésével eltávolodik t ő lem, hamaro-lif nem lesz rám szüksége, és más emberekhez fog fordulni. el a ragaszkodást a gyermekhez és azt a vágyat, hogy bár meg-

maradna kicsinynek, el ősegíti a mély anyai ösztön; ezen túl-men ően nem szabad alábecsülni azt a hosszú id őn át tartó nagy aldozatot, amelyet az anyának meg kell hoznia gyermekéért — ligyan ki hagyja el szívesen azt, akit hosszú időn keresztül szere-fotel nevelt fel?

Az említett anyák kezdett ől fogva elkényeztetik a gyermeket, már a szoptatással kezd ődően, hiszen minden felsírásakor fel-emelik — holott ez gyakran csupán az élethez tartozó cselekvés, es ezáltal elfojtanak egy, ugyancsak az élethez tartozó impulzust. A gyermeket bármilyen kedvetlenséget mutató reakciójára el-arasztják gyöngédséggel, úgyhogy annak alig van lehet ősége rá, hogy indulatait kifejezze, vagy hogy kellemetlen érzéseire saját megoldásokat találjon. Ezek az anyák folyamatosan ott vannak a

97

Karthauzi


gyermek körül, mágnesként vonzzák magukra a figyelmét és érzelmeit, és egymáshoz egészen közel, összegabalyodva éln olyan helyzetben, hogy már egyikük sem bír szabadon mozo Továbbá azt is megkísérlik, azonos okokból, hogy a gyerm keze ügyéb ő l mindent elvegyenek, ő t megelőzzék, „előcsócs janak" neki mindent, és magukat ütköz őként a gyermek és a lág közé tolják, hogy a gyermeket minden módon oltalmazz A gyermek egészséges és elkerülhetetlen indulatait nem képes elfogadni, azokra sért ődötten vagy könnyekkel reagálnak, ú hogy a gyermeket bűntudat fogja el már olyan normális m tartásmódok miatt is, amelyek pedig megfelelnek életkorána

Mindez a gyermeket nemcsak mind jobban és jobban az an jához köti, hanem oda is vezet, hogy kevés lehet ősége lesz saj impulzusokra, és már a nagyon korai id őktő l képtelen bármit az anyja vagy az anyja engedélye nélkül megcsinálni. Ez odáig fajulhat, hogy végül még csak saját kívánságai sincsenek, bel törődik sorsába, és passzív közönybe csúszik, egyszersmin azonban olyan várakozással, hogy valakinek mégiscsak ki ke találnia és teljesítenie kell a vágyait, minthogy ő maga elfelejte te, feladta, hogyan is kell kívánni valamit. Így jönnek létre kény lemszerető magatartásfajták, a passzív elvárási magatartás, életnek eldorádóként való elképzelése — csupa olyasmi, ami el fedi az alattuk lev ő depressziót. Oblomov című regényébe Goncsarov fényesen mutat be egy ilyen fejl ődést.

A kívánások, akarások és impulzusok ekkora kiesése tovább i

menően általános gyakorlatlanságot hoz magával a világgal val érintkezésben, s ennek folyományaképpen a gyermek ismét egy re inkább másokra szorul. Ilyen anyák s ű rűn ábrázolják gyer meküknek a környez ő világot úgy, hogy az gonosz, és tele van ve széllyel, úgyhogy a gyermeket fejl ődése során eltölti az az érzés, hogy melegség, oltalom, megértés és biztonság csak otthon, az anyjánál van. Ez következésképpen csökkenti a saját indíttatása-it arra, hogy a világ felé forduljon, hiszen abban a hitben él, hogy csakis otthon találja meg a lehetséges legjobbat. Az ilyen anyák

in ideg senkit nem engednek a gyermekük közelébe, féltéke- injak; a baráti köréhez tartozókat lekicsinylik, vagy az anya

uun uan és megbántva reagál az ilyen barátságokra, mintegy 4 Ir Vemben való hű tlenség \ miatt, hiszen ő mindenki más-km lehetséges vetélytársat lát,' aki a gyermekét elveheti t őle.

oilinek így válik „lágyan megerőszakolttá", s ez az állapota még a pubertás utáni időkben is megmarad, a saját az anyai aggodalmaskodó szeretet vattájába fulladnak

le Semmi olyan nyers, kemény és hideg nem érheti a gyer-m4 ket, amivel szemben bizonyíthatná, hogy helyt tud állni. NIu‚gliarad abban a hitben, hogy a világ odakünn továbbra is el-l‘i mezteti, és amikor összeütközésbe kerül vele, kudarcot vall. ‘Iilior aztán megéli a maga ügyetlen voltát és gyengeségét, s el ő -Ildi ismét a régi védettségbe menekül. Az én-gyengesége miatt az

való megbirkózás olyan hatalmas feladatnak rémlik szá-iii,li ii, hogy visszariad t ő le, és beletör ődik a helyzetébe.

Az ilyen anyák tehát nem képesek gyermekük kezét idejeko-m es életkori sajátosságainak megfelel ően elereszteni és áten-

i;eilin saját fejl ődésének. Szeretetigényükb ől eredően kötik ma- amely motiváció még csak azt sem teszi lehet ővé, hogy

v gyermek önmagától, szabadon nyilváníthassa ki vonzódását, Hanem azt követelik: „Légy hozzám kedves", „adj egy puszit." Alindent elvesznek elő le: „Hagyd csak, majd én megcsinálom neked", „az neked még túl nehéz", „de hát azt te még nem bí-wd", megtörik a gyermek kezdeményez őkészségét: „Nem ,ikarsz inkább ezzel játszani?" „Ugyan, hagyd azt most abba"

es nem is sejtik, mit okoznak ezzel. Tudniillik így kiölnek a i;vermekből minden egészséges önkibontakozási kezdeménye-gest, és végeredményben az élet annyira fontos el őgyakorlatának számító fantáziát is a világban való helytállás els ő , kezdeti neki-lutásaiban. Ilyen körülmények közt a gyermek nem tanulhatja meg az „önforgását", odarögz ődik az anyjához, csak reagáló visszhang marad, és ilyenképpen nem ismerkedik meg sem a vi-laggal, sem a saját lehetőségeivel és határaival. Passzív marad és

98

99

Karthauzi


alkalmazkodásra kész, az élettel szemben olyan elváráso hogy az élet nem más, mint a továbbiakban is elkényeztet ő a fórum. Így természetesen elkerülhetetlenek a csalódások, azok az addig csak lappangó, lassú depresszió kitöréséhez sz tak vezetni.

Az anyának a gyermekével szembeni helyzetét megnehezít ti sorsának ilyen vagy olyan alakulása: válás, megözvegyülés gyermeknek a házasság egy kritikus szakaszában történ ő sz tése, egymás után túl hamar bekövetkez ő szülések stb. Ebbe tekintetben az egykék veszélyeztetettsége általában — érth módon — nagyobb, mint az olyan gyermekeké, akiknek vann testvéreik, ahol az anya birtokló szeretete nem csak egyetl gyermekre árad. Egy páciensünk, egy egyetlen gyermek, mon ta egyszer igen plasztikusan: „Amikor az anyám rám borí szeretete bőségszaruját, tele leszek kék foltokkal."

A gyermeket szabadon kell hagyni — ez olyan szükségsze ség, ami az anyaságot ebben az értelemben hálátlan feladattá szi, éspedig annál inkább, minél inkább hálát vár vagy épp megkövetel az anya. Ha valakiben nincs annyi érettség, v nem tesz szert rá, hogy a gyermek egészséges önfejl ődését ú tekintse, mint a maga szeretete, fáradozásai, áldozatai és lemo dásai jutalmát, akkor csak szenvedést okoz magának is, gyerm kének is, holott pedig az elkerülhet ő lenne.

Az ilyen gyermekek helyzete azonban még bonyolultabb. 0 kénytelen-kelletlen, gy ű löletet is éreznek az anya iránt, amié az megosztotta őket az erőkifejtés lehetőségétő l és uralkodi rajtuk. De ha csak valamit is merészelnek ebb ő l kifejezésre ju tatni, anyjuk máris bű ntudatot ébreszt bennük, felsorolva, m mindent megtett és mennyi áldozatot hozott a gyermekéért. E természetesen így is van, csak éppen a gyermek nem követelt va lami olyat, amiért hálásnak kellene lennie, olyasmiért, ami nemcsak hogy egyáltalán nem akart, hanem az még ártalmára is volt. Maga elő tt óhatatlanul roppant hálátlannak látszik, tele van ezért szégyenérzettel, és ezért muszáj feladnia szabadulási

I. Irrt b ű ntudatérzéséb ő l. Mindenekelő tt érzékeny gyerme-ks omyedhetnek ettő l nagyon, és károsodhatnak miatta, aho-o ► Ait példáinkból még megismerhetik. Ezek a gyermekek

+lierik megtenni az életköruknak megfelel ő lépéseket, hogy Lile az anyjukról. Itt világosan meglátszik a túl szoros

és a túl nagy függőségnek a veszélye. A gyermeknek az- ilikabb le kell mondania önfejl ődésérő l, fel kell azt áldoznia,

mliogy elviselhetné a bű ntudatot, amiért az anyjának oly sok okoz. Aligha van súlyosabb teher a gyermek számára,

111111i ilyen, bű ntudat keltésével folyó „nevelés". Azoknak a nagy egyike ez, amelyeket a feln őtt később csak nehezen

itlil megbocsátani a szüleinek, ha egyáltalán eljut odáig, hogy tá-■ ..Ligot tudjon felvenni, és fel tudja ismerni azt a szükségtelen ,,liAedést, melyet a vélt szeretet mért rá. Erre itt egy — jellegze-

.',i.geben nem is ritka — példa: anya, amikor a gyermek az ő megítélése szerint neve-

h volt — ami többnyire mindössze annyit jelentett, hogy ,wm engedelmeskedett azonnal, vagy valami olyasmit tett, ,sou neki nem tetszett —, lefeküdt a kerevetre, és „meghalt"

hosszabb időn át nem mozdult, és a gyermek kérlelésé-' nem reagált, úgyhogy az kétségbeesett zokogásban tört ki.

I la az elkényeztetés egyik motivációja az a kívánság volt, hogy gyermek szeresse az anyját, és legyen iránta hálára kötelezve,

A másik motiváció megint másként bonyolult, és a gyermek szá-[para többnyire még tragikusabb. Arra a szituációra gondolunk, Amikor az anya nem akarta a gyermeket, vagy — mindegy, mi-Iwn okból — elutasítja, ellenségesen érez iránta, ugyanakkor pe-dig önmagától megkívánja, hogy jó anyja legyen, és b ű ntudatot riez, mert nem tud az lenni. Ilyenkor b ű ntudatából eredően és mintegy jóvátételi igyekezetében elkényezteti a gyermeket. Ha ez nehéz az anyának — ez a szituáció, érthet ő módon, különösen konnyen adódik mostohagyermekek esetében —, akkor még ne-hezebb a gyermeknek. Ő érzi az iparkodást, de mögötte az eluta-%itást vagy a gyű lölséget is, a valódi szeretet hiányát, amit az el-

100

101

Karthauzi


kényeztetés nemcsak hogy kiegyenlíteni nem képes, de ráad' olyan fonák helyzetet teremt, hogy valami olyasmiért kell hál nak lennie, amit nem szívesen adnak neki. Sor kerülhet rá, h a gyermek már magát a létezését is b ű nnek, pimaszságnak f ja fel, mert érzi, hogy teher az anyjának, hogy voltaképpen nin is joga az élethez, és már annak is örülnie kell, hogy egyáltal megtű rik.

Nézzük most meg a lemondás oldalát, ami a depresszív s mélyiségfejlődések másik élettörténeti hátteréül szolgál. Az e ben a vonatkozásban szóba jöhető , beszűkült, anyai szeretet kevéssé képes n ők a maguk gyermekkorában többnyire igen vés szeretetet kaptak, és saját tapasztalatukból nincs mintáj az anyaságra, túl keveset tudnak arról, hogy egy gyermekn mifélék az igényei. Még viszonylag ártalmatlanok a „progra anyák", akik bizonytalanságukban, beleérz ő képesség hiány ban egyfajta merev séma szerint szoptatják és nevelik a gyerm ket, tekintet nélkül annak egyéni igényeire, amint ez kitetszi egy anya itt következ ő naplórészletéb ő l, amit elsőszülött fiáv kapcsolatban írt: „A fiú már órák óta ordít, de még nincs itt etetésének az ideje." Ez a bejegyzés hosszabb időn át ismétlődi a naplóban. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy itt — min egyébként is gyakran — olykor végzetes szerepet visznek orvoso „tudományosnak" mondott magánvéleményei.

Túl sokat követelnek meg a gyermekt ő l, ha nagyon korán fel tételezik róla, hogy képes alkalmazkodni olyan életfeltételekhez , amelyek csak kevéssé veszik figyelembe az ő egyéni igényét. H nem rendszeres id őpontokban szoptatják, ha a szoptatást köve-tően a vele való hosszabb foglalkozás nélkül, azonnal visszate-szik az ágyacskájába, ha az anyának nagyon kevés ideje van, é a szoptatás aktusát kapkodva, türelmetlenül látja el — íme né• l hány, a leggyakrabban el őforduló példa a gyermekkel szemben lehetséges túlzó elvárásokra. Minthogy a gyermek még nem tud védekezni, és nem tudja az igényeit kifejezni, lassanként rezig-náltan fogadja el a világot olyannak, amilyen, s arra állítódik be,

láb nyilvánvalóan nem is várható el a világtól. Sok gyer-m, t elettel kapcsolatos depresziós alapérzését, a messze ható

ivtelenséget ez adja meg; ők nem tudnak hinni a jövőben ,minagukban és a lehet őségeikben sem, csak azt tanulták

nin e,, hogy alkalmazkodniuk kell. A kilátástalanság érzete uralja ok csak az eltű résben és a lemondásban er ősek. Ahelyett, karakozással és reményekkel telten léteznének a világban,

a legrosszabbat várják, kifejezetten pesszimisták, és csak I iiven tudják elképzelni, hogy az élet egyszer nekik is hozhat

vidámat, könnyedet és boldogítót. És ha ez egyszer még-1,. megtörténik, mindjárt b ű ntudatot éreznek, és azt kérdezik

mivel érdemelték ki? Képtelenek igazán örülni, és „dudásvárásukkal szétzúzzák a boldogság lehet őségeit, mert

hiszik, hogy nekik semmi sem sikerülhet, nem is fognak a szükséges intenzitással, mert utána a sikertelenség

ik még fájdalmasabb lenne; ha az ember eleve nem vár sem-mi fiit, akkor legfeljebb kellemesen csalódhat. Egy példa az ilyen

hatású korai kudarcélményekre, amelyek egy anya napló-ikhol származnak:

Kezdettól fogva gyenge kisgyerek voltál. Az els ő 6 hétben wr szoptattalak, de nagyon gyakran kellett még utána etet-nein téged, mert hánytál, és nekem aztán már nem volt te-rem Már az első 10 napban, amíg a klinikán feküdtem, nem ,4kartad elfogadni a mellet. Gyakran 5-10 percig is eltartott, oidg téged azzal gyötörtek, hogy befogva tartották az orrodat

A hányásod biztosan nem függött össze kardiospazmus-vd, legalábbis az orvosok tagadták. Inkább általános túlérzé-kenység és idegesség volt az, hiszen az els ő 6 hónap alatt :1;yetlen éjszakát sem aludtál végig. Otthon 3 hét után, ami-kor ismét felvettem a munkát, nem volt nagyon sok id őm. ‚mikor 3-4 hónap elteltével még nem érted el a normális wilyt, újból megvizsgáltattalak; az orvos nem -talált semmit, de én a biztonság kedvéért beadtalak egy gyermekklinikára; alt a gyermekorvosnő azt mondta, hogy neked a korodhoz ké-

102

103

Karthauzi


pest olyan értelmes tekinteted van. A gyermekklinikán ágyad az ablak mellett volt, és csak egy takaróval voltál bet karva; odahaza melegebben tartottunk. Az eredmény: tüd gyulladást kaptál. Ebben az időben szörnyen ideges volta de legalább az elsó' napokban odamentem, hogy megete selek; akkor kezdtem mindent sötéten látni. Egyébként gy mekkorodban te voltál az egyetlen biztos fogódzóm, miv Papi ezekben az években s űrű dühkitörései és kiszámíthata lansága miatt nagyon nehéz eset volt. Emiatt kétségtel hogy követtem el hibákat a nevelésedben, például azzal, ho görcsösen ragaszkodtam a korai elalváshoz, különben sob nem lett volna rend és rendszeresség az életedben. Az orvo kezelésektól szörnyen féltél, el őttük mindig üvöltöttél. Amik egyszer fülgyulladásod volt, a kihívott orvosnak dolgavégeze lenül kellett elmennie, s utálkozott és bosszankodott a ros nevelés miatt."

Ez a beszámoló önmagáért beszél — szinte megtalálható ben ne minden olyan tény, amely a gyermek szempontjából megh tározó, és amely súlyosan ránehezedhet. Korán megtapaszt kudarcoknak kettős következményük van a gyermekre nézv Először is túl hamar tanul meg beletör ődni. Ennek nyomán gá lása lesz a magának-valamit-megszerezni, a követelés és a me ragadás összes területén. Aki azonban annyira könnyen mon le, és nem tud megfelelő módon nyúlni valami után, az neheze tudja elkerülni az irigykedést, mid őn látja, hogy mások milye aggálytalanul vesznek el olyan dolgot, amelynek elvételéhez n ki nincs önbizalma. Minthogy pedig az irigykedés miatt megi csak bű ntudata lesz, saját maga el ő tt rossz színben tű nik fe megpróbálja mindezt elkerülni, erényt kovácsolva a szükségb ő l a gátoltságát értékké min ősíti, a szerénység és igénytelenség ide ológiájává, amint ezt fentebb kifejtettük, és közben a morális f . ' lényben lel vigaszt.

A korai kudarcélmények másik következménye az, hogy gyermekben azt az érzést keltik: ő t nem lehet szeretni. Ez szo

104

II alapját adni egy mély alacsonyábbrend ű ségi komplexusnak over, nyilván, meg kell tapasztalnia az embernek, hogy szere-

14 mert csak akkor tarthatja magát szeretetre méltónak, és ha 11,1 n tapasztalta meg, akkor annak őbenne van az oka, vagyis hát nin méltó a szeretetre. Ez a kisebbrend ű ségi érzés azzal is ösz-./viiigg, hogy a gyermeknek abban a korában még nincsenek

■ iy,/ehasonlítási lehet őségei, ezért nem tudja realizálni, hogy a vici nem képesek szeretni; az ő világa számára „a" világ, és

aiiiilyenek az ő szülei, nyilván olyanok „a szül ők egyáltalán". Itt súlyos kisebbrendű ségi érzések során támadhat olyan érzé- IN az illetőnek, hogy igazában joga sincs az élethez, hogy ezt a

logot ki kell érdemelni, és a létezéshez csak annak van jogosult- aki másokért él. „Már maga a létezésem bűn" — mondta

gy páciensem, egy ilyen gyermekkort átélt, depressziós n ő . Ez az anyához vagy a szül őkhöz való bű ntudatos rögzüléshez vezethet, amiben rájuk irányuló jóvátételi tendenciák húzódhatnak meg;

l ■ kor az érintett az életét feláldozza a szül ő i egoizmus oltárán, s i'd ráadásul még teljesen magától értet ődőnek is tartja.

Kimenetelét tekintve az elkényeztetés és a kudarc hatása ha-IM(); rendszerint mind a kett ő depressziós személyiségstruktú-

I a kifejlődéséhez vezet. Az elkényeztetett gyermek többnyire csak Iwi,őbb él meg félelmet és válságos helyzeteket, amikor az életet mar korántsem találja olyan elkényeztet őnek, mint amilyen va-lamikor az anyja volt, és amikor nem állnak rendelkezésére pót-anyák — ebbe a fogalomkörbe sorolhatók: egy eltartásra kötött lia/asság, állami intézmények, szociális biztosítás stb. Kiderül akkor, hogy az érintett gyengének bizonyul az élet kihívásaival ',/emben, és el őtör a depresszió. A kiút keresése gyakorta vala-milyen szenvedélybetegségbe vezet.

Az élményhiányban és kudarcok között nevelkedett gyermek korán, túlságosan korán tanul meg lemondani. Csendes, igény-wlen gyermekké lesz, bátortalanná és alkalmazkodóvá, s igen-, kényelmessé a szül ők számára, akik e mögött a viselkedés illogött nem ismerik fel a depressziót. Az ilyen gyermek annyira

105

Karthauzi


hozzászokott a háttérben maradáshoz, az igénytelenséghe hogy később is mindig másokra van tekintettel, mások követel seft és elvárásait igyekszik teljesíteni. Túl kevés saját létet tud világgal szemben felmutatni, túl kevéssé alany, s ezért máso nak lesz tárgyává. Mivel számára egyre tehetetlenebb az össz , általa vélt követeléseket kielégítenie — mert végül is minde olyan követelésként él meg, amelyr ő l úgy hiszi, hogy neki k teljesítenie —, mindig újabb és újabb b ű ntudatérzés fogja amelyeket aztán depresszió követ. Sok depressziós ezért tartó kodik a több személlyel folytatott érintkezést ő l — ugyan miké pen tudnák azok legkülönfélébb követeléseit teljesíteni! Ezt, egyáltalán, csak egyetlenegy ember számára kísérelhetnék me Egyesek talán azt a megoldást találják a maguk számára, ho másoknak akarják azt adni, amit ők maguk sohasem kapt a meg; megkísérlik a megélt szeretethiányt karitatív elfoglaltságo ban átváltani segítő tevékenységgé, áldozatkész felebaráti szer tetté — de ezért ők is szeretet vagy jutalmat várnak, különbe mindez meghaladná az er ő iket.

Hogy milyen formákat ölthet, ha valaki végül mindent köv telésként él meg, azt a következ ő példákkal szeretnénk ábrázol ni: „Ha a nap süt, engem az az érzés fog el, hogy nekem en nek örülnöm kell — de ez aztán elrontja az egész napomat — Egy egyetemista képtelen volt végigolvasni egy könyvet, mé ha érdekelte is előbb; néhány oldal elolvasása után az az é zés alakult ki nála, hogy a könyv akarta vele elolvastatni m gát. Tehát nem ő akarta alanyként elolvasni a könyvet, hane követeléssé vált vele szemben, ő mintegy tárggyá lett, és ez e l kedvetlenítette. Könnyen elképzelhet ő , hogy az ilyen átélésmó hogyan vezet végül kényszerű en teljes rezignációhoz és közöny höz, minden követelés elutasításához.

Látjuk, hogy a depressziós világban-levés milyen széls ősége formákat ölthet. Ezért egy ilyen „sztrájk" még jó jel, mert m' valami fellázad a folytonos „kell" és „muszáj" ellen. Mármost h ilyen embereket tovább kényszerítenek rá, hogy valamit anélki

ilhanak végre, hogy időt és lWétőséget adnának nekik, hogy )v ,,/er végre bepótolják, amit soha nem tehettek meg, azaz

akarattal bíró, saját impulzusokból és kívánságokból cse-lt Lvó alannyá legyenek, akkor a legnagyobb kétségbeesésbe iiar,zolják őket. Ő k aztán csak fokozódó érdektelenségbe, kö-, wybe és érzéketlenségbe menekülhetnek, „slemillé" lesznek, aj;v valamilyen szenvedélybe, netán öngyilkosságba menekül-

ni'', Ő k ugyanis egy számukra megoldhatatlan szituációban l• lidzenek: megpróbálják egyre jobban feladni magukat és telje-awili a követeléseket, s ezért semmi örömük nincs az életben; ha viszont megkísérlik elhárítani a követeléseket, súlyos b űntu-,laterzet foglyai lesznek. Tudattalanul gyermekkoruk szituációját anetlik meg.

Fentebb vázoltam, hogy a gyermek miképpen fogadja magá-ba az anya képét, és hogy az önmagához való viszonya mennyi-

iiigg attól, milyen tapasztalatokat szerzett az anyjával kapcso-i ► ban. Nemritkán a bensőjébe hatolt, ellenséges-elutasító vagy

sokat követelő anya lett az öngyilkosságnak mint utolsó le-livheges rezignációnak a legmélyebb kiváltója. Az ilyen anya a rwainek lelkén belüli hatósággá lesz, amelynek hatására az el-iliamtja saját magát egészen az öngy ű löletig és az önpusztításig.

anya elleni elháríthatatlan gy ű lölet oly súlyos, annyira elvisel- bű ntudatérzést váltana ki, hogy a gy ű löletét inkább ön-

iliaga ellen fordítja. Gyű löletnek, bűnérzeteknek, egy introjektált lillasító anyának és öngyű löletnek ilyen összefüggései alkotják pszichodinamikus háttereit a súlyos melankóliáknak. Az itt je-

leilikez ő öngyilkossági hajlamok nem egyebek, mint az illet ő ré-d, , r61 önmagára áttolt gyilkolási tendenciák, és egyszersmind oliblintetés az anya ellen érzett gy ű löletéért.

Minden bizonnyal világossá vált, hogy a depressziósok köz- ',Inni problémája a nem sikerült „önforgás", az alany-lét kifejl ő - ,1,,enek hiánya. Minthogy a világgal szemben csak egy afféle rwnge én-t tudnak felmutatni, számukra minden követeléssé

mindenütt csak követeléshegyek tornyosulnak, amelyek

106

107

Karthauzi


elől végül kétségbeesett beletör ődésbe menekülnek. Ugyanabb az én-gyengeségból kifolyólag nem jutnak hozzá, hogy er ős, s ját impulzusokkal rendelkezzenek, mint ahogyan az sem sike nekik, hogy a túlzó követeléseket er őteljes formában elutasítsá vagy hogy egyáltalán felismerjék őket; depressziós emberek n hezen tudnak „nem"-et mondani, akár az elvesztés félelméb akár abból a b ű ntudatból, amit majd utólag éreznének. Ne csak a depresszió marad, vagy a tudattalan sztrájk, ha a t ű r határukat átlépik, de ami nem szabadítja meg őket a bű nt dattól. A mélyben felhalmozódott gyű lölet és irigység, amelye soha nem mertek kinyilvánítani, egész életérzésüket megmé gezhetik, vagy folytonos önvádakkal és önbüntetésekkel kell I vezekelniük azokat. Mindaddig, amíg félelmüket az énné-levé tól úgy kísérlik meg elhárítani, hogy mind jobban és jobban I mondanak a saját-létezésr ő l, a helyzetük megoldhatatlan. itt segíthet, az csak a merész vállalása annak, hogy önálló egye dé váljanak.

PÉLDÁK DEPRESSZIÓS ÁTÉLÉSFORMÁKRA

Térjünk rá ismét a példákra. A kávéházban egy fiatal lán megismerkedik egy férfival, s az beszélgetésbe elegyedik vel és helyzetének — válás, magány — bemutatásával felkelti lány együttérzését. A férfi ráakaszkodik, újra és újra találk zót kér tae, egyre jobban lefoglalja, és végül el akarja ven feleségül. A lánynak, noha a férfi sohasem volt számára kül nösebben rokonszenves, és nem is szerette, az volt az érzés hogy nem szabad csalódást okoznia a férfinak, amikor — ú tűnt fel — annak nagy szüksége van rá. A kell ő pillanatba nem tud nemet mondani, hiszen már jóval hamarabb elut sítóan kellett volna viselkednie; anélkül, hogy akarta és jele te volna, viselkedése reményeket ébresztett a férfiban, és am kor végül is nemet mondott a férfinak, b űntudat fogta el.

A depressziós a világban-levés sok jellemz ő vonását mutatja a példa; egy még mélyebb zavaroktól sújtott lánynak a „nem"

mondására egyáltalán nem is lett volna bátorsága. A depresz-,losok belehelyezik magukat a másik helyzetébe, annyira vonosulnak vele, hogy a saját álláspontjukról és a saját érde-1,vil■ró1 teljesen megfeledkeznek. Mivel túl kevés olyan saját im-poltussal, saját kívánsággal rendelkeznek, amelyek szemben allbatnának a másokéival, ók húzzák a rövidebbet a mások kí-,anságai és impulzusai ellenében. Hozzászoktak, hogy mások ∎ lvárásainak tegyenek eleget, hogy olyan helyzetekbe kerüljenek, amilyeneket kívánni nem kívántak, tudattalanul azonban részt esitek létrejöttükben. Másoknál jóval könnyebben bonyolódnak lwle kalamajkákba, és válnak áldozataivá gátlástalan emberek-

akik persze kihasználják a gyengéiket. A depressziósok ké-',obb nehezen tudnak ilyen szituációkból kiszabadulni, részben ,i/ert, mert bű ntudatot éreznek, részben pedig azért is, mert szé-ornkeznek önnön hiszékenységük miatt, és nem akarják meg-ullani, hogy kihasználójuk megalázta őket.

Ez a leány zűrzavaros életű családból származott. Az apja elyő felesége halála után „rangján alul" nősült, egy egyszer ű lanyt véve feleségül. Akkor már jó hatvanas volt, és mutatkoz-tak rajta az öregkori elmegyengeség jelei, amikor a páciens Ityiny nyolcéves volt. Ő, az „új" asszony leánya, felnőtt mos-tobanővéreivel egy házban élt; a ház földszintjén egy üzlet 'vlt, ami eredetileg apja első feleségének a tulajdonából szár-mazott, és amelyben az elhunyt anya még két n ővérének is tulajdonrésze volt; ők is ugyanabban a házban laktak, és az ti/ feleségre ellenséges szemmel néztek. Ez az asszony, aki alapjában véve félénk természet ű volt, és a féliétól nem ka-pott támogatást, úgy érezte, hogy gyermekével együtt csak tnegtűrik. Amikor a gyereknek valami új holmit vett, csupa fé-lelem volt, a kislány azt csak titokban hordhatta, és közben bűntudatot érzett, mintha ezzel elvett volna valamit mostoha-nűvéreitől. Anya és lánya az apa családjának viselkedése

108 109

Karthauzi


folytán betolakodónak érezték magukat, akik már puszta tezésükkel elvettek másoktól valamit. Az anyát és lányát cs addig tűrték meg, amíg az apa meg nem halt, és akkor kiut sították őket a házból; az anya nem tudott védekezni, és ment dolgozni. Egy ízben felkeresett ugyan egy ügyvédet, azt mondta, nem lehet őket kidobni, de benne nem volt m az erő, nem volt hozzá elég kemény, hogy érvényt szerezz jogainak. Igy a gyermek azzal az érzéssel n őtt fel, hogy ne nincs joga az élethez. „Anyám félt; egyetlenegyszer sem t pasztaltam részéről valamilyen helytállást. Itt is, ott is p naszkodott a rokonságra, de mindig abba is hagyta, és aztá örökké morgolódott, örökké elégedetlenkedett. Folyton templomba szaladgált; engem becipelt a templom melle gyászkápolnába, és imádkoztunk a szegény lelkekért és e kis szerencséért, az élet táljából egy falat kenyérért — sok n is lehetett, amit azok a lelkek adhattak nekünk, hiszen sz gény lelkek voltak. A mostohan ővéreknek mindenük megvolt őket úgy kellett tartani, mint a hercegn őket. Az ő anyjuk fi tal volt, és akkor még apa is az. Én aztán próbáltam megol dást keresni: ha már engem nem szeret senki, legyek szegény nekem ne legyen semmim — szegény gyermek: kedves gyes mek. Ebb ől keresztény mintára erényt kovácsoltam: szegény nek lenni, nincstelennek lenni, Krisztus példáját követni."

M. kisasszony közös lakásban lakott egy kollégan őjével,' ugyanabban az irodában is dolgoztak. Mivel M. kisasszony nak volt kocsija, a kolléganőjének nem, szokásává lett, ho a kolléganőt mindig magával vitte a munkahelyükre. A kollé ganő, akit kevésbé hajtott a lelkiismeret, reggelente szívese elszöszmötölt, úgyhogy miatta M. kisasszony gyakran késv érkezett a munkahelyre, s ez neki, lévén kötelességtudó, na gyon kellemetlen volt. A kollégan őt sokszor magával vitte hét végi kirándulásaira is, ezt szinte kötelességének érezve, mert hogy a másiknak nem volt kocsija. Ezek során felt űnt neki,

110

1:1 , ilyen napokon gyakran-lesznek fejfájásai és gyomorpa-mts_ai, amelyekre nem talált magyarázatot.

pszichoterápiás kezelés során kiderült, hogy ezen al-k,#hnakkor mindig maga viselte a benzinköltséget is — ami magtítól értetődőnek tetszett neki, elvégre az övé volt a kocsi.

kolléganőjének eszébe sem jutott, hogy hozzájáruljon a költ-■ Q;vkhez. A páciens, M kisasszony ezen bosszankodott, de so-im nem jutott sem odáig, hogy kérje a költség-hozzájárulást,

m pedig hogy önmagának megvallja bosszúságát. Ellenke-okg: visszataszító viselkedésnek érezte, hogy egyáltalán

olren kicsinyes gondolatai vannak — ilyesmi igazán nem mél- m hozzá. Igy" aztán hagyta magát kihasználni, de belül rágta .1 harag, és csak a testi szimptómákról vette észre, hogy valami nyilvánvalóan nincs rendben, hogy tudattalanja ad le 0 ,%„jeleket, és ő olyan tünetekkel reagált, amelyek azt fejez-1,k ki, amit tudatosan nem volt mersze megélni: fejfájással a Int■szúságát, gyomorpanaszokkal a megkövetelni-nem-(adást. Még nyomatékként hozzájött, hogy ő félzsidó volt, és my vélte, a kollégan ője azt gondolná: „zsidós" lenne tőle, ha

r ►rnyira odalenne a pénzért — mindig úgy hitte, hogy a „zsi-dosat" valami negatívumnak látják benne. Amikor aggodal-ma ellenére végül mégis odáig jutott, hogy kollégan őjének Javasolja, járuljon hozzá a benzinköltségekhez, és meglepeté-wre az beleegyezett, nemcsak a hétvégi testi panaszok t űntek

de kettejük kapcsolata igazi barátsággá lett. Depressziós személyek mindennapjait át- meg átjárják ilyen

magatartásmódok, amelyekb ő l hiányzik a merszük a helytállás- szándékaik érvényesítésére vagy bárminek a megtagadására az alannyá-levésre. Minthogy második természetükké vált,

hogy engedjenek, hogy lemondjanak, hogy ne védekezzenek, i.gyáltalán nincsenek tudatában, hogy ezekkel a magatartásmó-dokkal összefüggenek az ő látszólag indokolatlan depresszióik, Amiket ők úgy fognak fel mint adottságot, mint sorsszer ű séget, urain nem lehet változtatni. Az orvos, mivel nem lát küls ő kivál-

111

Karthauzi


tó okot a depresszióra, rendszerint felír nekik depresszióellen gyógyszereket, és így függ ővé is válhatnak olyan gyógyszerekt amelyek legfeljebb átmeneti enyhülést hozhatnak, egyébké azonban csak elfedik a problémát. Hadd mutassam be most b vebben ennek a nőpáciensemnek élettörténeti hátterét:

M. kisasszony sok nehézséggel terhelt vegyes házasság született egyetlen gyermek volt — az anyja volt zsidó. Egész korai idólotól élte meg a szülők közti súlyos nézeteltéréseke Számára gyakran úgy festett a dolog, hogy nincs semmi, a megakadályozná a szülők válását. Némelyik ilyen jelenet a kalmával a helyzet annyira fenyeget ő volt, hogy attól félt, szülei kárt tesznek magukban. Azok többször is az ő jeleni tében hangoztatták válási szándékukat, és aztán elhangzott „Papi és Mami el akarnak válni. Döntsd el, te kinél akar maradni, kit szeretsz jobban" — ezt mondták egy négyéves nek, akit ezzel megoldhatatlan szituációba sodortak. ő csügg gött mind a két szül őjén, és egyáltalán nem tudott volna dön-teni, és ha mégis, akkor csak az „elárult" szülővel szemb érzett bűntudattal. Ezért kétségbeesetten próbált meg — és e a gyermekkorában éveken át csaknem folyamatos lett egyengetni, közvetíteni a szülei között. Az anyjának a mondta titokban, hogy az apja azt nem gondolta igazán ko-molyan, csak éppen indulatos volt, és neki, az anyjának, nem szabad annyira komolyan vennie, ezt az apa maga mondta neki mostanában, és azt is, hogy mennyire bánja a viselke-dését. Az apjának ugyancsak titokban azt mondta, hogy a anya a közeli válás miatt mennyire boldogtalan, és hogy egészen pontosan tudja, hogy anyja igazán szereti a férjét, még akkor is, ha ezt gyakran nem is tudja kimutatni. Rész-ben az ő elhárító munkája, részben más okok miatt a válás újra meg újra elhalasztódott. A majdani páciens azonban úgy érezte, hogy t űzhányón ül, amely bármikor kitörhet Ilyenképpen neki szülei házasságában fontos feladat jutott: úgy látszott, ő a mérleg nyelve vagy, ahogy ő nevezte egyszer,

higasztószalag" a szülők közt — más szavakkal, az lett az ese, hogy tőle függ, a szülei együtt maradnak-e vagy el-

11 lehet képzelni, hogy ilyen körülmények közt sohasem roll bátorsága a szülők közti labilis és veszélyeztetett kapcso-t (tol még a maga saját bajaival és problémáival terhelni — el-kipzelése szerint akkor minden összed őlt volna. Igy" aztán so-Iwsem bírt elfogulatlanul, korának megfelel ő módon gyerme-ki lenni, saját maga lenni. Minden saját kívánságát, impul-uxát, gondját, indulatát és félelmét fokozatosan, gépies ref

l•rszerűséggel visszaszorította; ezek látszólag többé fel sem bukkantak benne. Viszont testi panaszok jelentek meg nála: nugyon korán hullani kezdett a haja, a fogai meglazultak, bore az egész testén pikkelyesen hámlóvá vált, és volt egy igen terhes és számára kínos baja: amikor együtt volt más embe-rekkel, gyakran fogta el jól hallható kólika, amit ő úgy fogott lel, mint tudattalan tiltakozást a vele szemben támasztott túl-o követeléseket hordozó szituációkkal szemben, amiktól, úgy

hitte, képtelen megvédeni magát. Ezt a szimptómát ama gyo-rnorbántalmak előfutárának lehet tekinteni, amelyek kés őbb

kolléganőjével kapcsolatban jöttek elő. Iízy fejlődött olyan emberré, aki kitűnően „funkcionált",

,tinikor bizonyos olyan követelmény végrehajtásával volt el- loglalva, amit lelkiismeretesen és mintaszerűen teljesített, ti , ját személyét visszaszorítva. De feszültség fogta el és tehe-tetlennek bizonyult, ha saját magát kellett volna érvényre jut-luttlia, vagy az irodában másoktól kellett valamit megköve-

- akkor meghatározhatatlan félelmek lettek úrrá rajta, lw inkább maga csinálta meg a dolgot, s munkatársai ezt per-∎ :e ki is használták.

I lasonlóan fest némely vasárnapi és szabadid ő-neurózis hát-tere. A szokatlan szabadság félelmet okoz, mert titkos, elnyo-mott, tiltottnak megélt vágyakat hoz felszínre, amelyeknek a tel-jesítésére a mindennapok kevés alkalmat kínálnak, amikor a

112 113

Karthauzi


kötelességek által történ ő megszólítottság eloldozza attól a féle ,

lemtől, hogy az illető ő maga legyen. Egy példa a nemet-mondani-nem-tudásra: Egy páciens, egy fiatal amerikai nő, a háború utáni időben

albérlőként lakott egy családnál Németországban, ahol balet-tot tanult. Valahányszor a próbáról hazament, és észrevétle nül be akart lopózni a szobájába, a háziasszony rendszere sen meglepte, és „egy kis csevegésre" beinvitálta a konyhába, Noha ő fáradt volt, és az esti fellépés el őtt még ki akarta vol-na pihenni magát, nem bírt nemet mondani. Ilyenkor, mivé a háború után a németeknek még rosszul ment, „muszáj" volt az egész családot — benne a háziasszonyt, annak öregecske lányát, fiát és menyét (akit a család igazában nem fogadot be, s aki ezért pimasz igényeivel állt bosszút) meghívni kávé-ra, ami akkor ott még ritkaságszámba ment. A háziasszony lánya félreérthetetlen irigységgel csodálta a páciens csinos ruháit, míg aztán az neki ajándékozta az egyiket, amit pedig szívesen viselt. A fiú kokettált vele, és noha nem jelentett sem-mit a páciensnek, az, hogy ne okozzon neki csalódást, „mu-szájból" egyszer-egyszer viszonozta a pillantását, és végül a menyet is „muszáj" volt bevonnia a beszélgetésbe, hogy oldja a családon belüli érezhető feszültségeket. Csaknem kétórányi elfecsérelt idő után végre kimerülten bement a szobájába, és elkezdett mohón enni; a falási kényszere miatt, ami odáig, ment, hogy kollégan ői gardróbszekrényéból édességet lopott, került sor a kezelésére.

Depressziósok élettörténetében mindig találni olyan környe-zeti befolyásokat, amelyek a gyermek autonóm önmagává dését megnehezítették vagy megakadályozták. Ez a páciens is e sikertelen házasságban született egyke volt, akinek korán me kellett tanulnia, hogy visszahúzódjon, hogy a szüleit probléma ikkal együtt megértse, még miel őtt a saját lényét felfedezhette é kibontakoztathatta volna.

Most egy példa az elkényeztet ő környezetre:

114

S. úr ugyancsak egyetlen gyermeke volt szüleinek, akik át-lagos-jó házasságban éltek. Az anya, akinek kevés saját ér-deklődési igénye volt, a házasságában nem volt boldogtalan,

valamilyen, a maga számára nem tisztázott módon üres életű. Amikor néhány év után a gyermek megszületett, telje-wletlen vágyainak minden erejével rávetette magát, és a i:yermek jelentette élete legfontosabb tartalmát. Mínt a szeme világát, úgy óvta, túlzó gondoskodással vette körül, és azon volt, hogy megvédje mindattól, ami az ő szemében rideg, ke-mény és veszélyes volt. És mi mindent nem tartott veszélyes-nek! Ha friss szél kerekedett, akkor már látta el őre a fiú tüdő-tyulladását, és úgy bebugyolálta, hogy a pajtások kinevették rami iránt ilyen anyák nem szoktak megértést mutatni). Ha rl gyermek a homokozóban játszott, az szerinte tele volt alat-tomos baktériumokkal. Kerékpározni? — milyen könnyen fel-borulhat, és eltörhet valamije, vagy egyenesen elgázolják! Utazás az osztállyal vagy néhány cimborával — mi minden nem történhet, kezdve a cs űrben való alváson és nélkülözve a: anyai konyha jó, tápláló és egészségügyi szempontok sze-rint összeállított kosztját, folytatva egészen a lehetséges meg-rontásokig és homoszexuális támadásokig! Még a pubertás-kor elmúltával is őfürdette a fiút, ő sikálta a hátát, az ágyba pille a reggelijét — röviden, a fiú meseországban élt, de ennek rurr volt: nem volt szabad, hogy önálló akarata legyen, és nem nőhetett bele a férfiak világába.

Amikor pubertáskora körül megpróbált fellázadni, és az (unja akarata ellenére hosszabb kerékpártúrára indult volna cimboráival, az anya széttárt karokkal odaállt a pinceajtó elé, amely mögött a kerékpár el volt zárva, és drámai pátosz-

al kiáltotta: „Csak a testemen keresztül!" A fiú meghunyász-kodott, és jutalmul, egy halom anyai gyöngédség kíséretében, kedvenc ételét kapta. A pubertáskora után nem hiányoztak a: anya lányoktól óvó intelmei. Váltogatott verziókban ismét-lodött: „Ők csak a pénzedet akarják' „ne hagyd magad be-

115

Karthauzi


fűzni, csak azért akarnak férjhez menni, hogy jól el legyenek látva anyagiakkal, hiszen tudják, hogy majd te örökölsz min-dent, és csak a vagyonodra spekulálnak" stb. Természetesen amikor érdeklődni kezdett a lányok után, az anya kritikus szeme előtt egyik sem állta meg a helyét. Mindegyikben talált' valami kivetnivalót; egyesek nem jó családból kerültek ki; mások erotikusan túl kihívóak voltak, és ezért szóba sem jö-hettek; megint mások vele, az anyával szemben nem voltak elég tisztelettudók, és végül „szerintem te túl jó vagy nekik", Így értékelt le előtte minden lányt, és mert ő hozzászokott, hogy a világot az anyja szemével lássa, többnyire úgy vélte, hogy az anyjának voltaképpen igaza van, és egyúttal ésszer ű-nek találta, hogy fél egy lány meghódításától.

S. úr tizenöt éves volt, amikor szerencsétlenségére meghalt az apja. Ezzel a sorsa megpecsételődött. Most már az anyá-nak rajta kívül nem volt senkije, és ő nem hagyhatta magá-ra, amit az anyja különböző módon, de mindig makacsul ér-tésére is adott. Ha este egyszer tovább kimaradt, bűntudato érzett — hiszen micsoda gondot okozott ezzel az anyjának! Az összes hétvégét és a vakációkat vele töltötte. Amikor megkezr . te tanulmányait egy közeli városban, szívet tép ő búcsúra ke• riilt sor, mintha egy másik kontinensre menne, vagy a búcs egy életre szólna — amellett megállapodtak, hogy minden hé végén hazamegy.

Az anya mindent tudott róla; nem mintha a fiatalember-nek közlési kényszere lett volna, de az anya mindig, minden-ról töviról hegyire kifaggatta, úgyhogy S. úr megszokta, ho mindent elmeséljen neki. Az anya büszke volt rá, hogy el mondhatta: „Az én fiamnak nincsenek titkai el őttem." S a fi annyira hozzászokott a távolságtartásnak ehhez a teljes hiá nyához, hogy azon sem botránkozott meg, ha az anya tökéle tes lelki nyugalommal felbontotta és elolvasta a postáját. H belső vagy küls ő összefüggések miatt mégis veszély látszott fe nyegetni ezt a sajátos „harmóniát", az anya a kellő pillanat

116

ban megbetegedett, és ilyen módon még er ősebben magához l.ollizte a fiát.

így cseperedett fel örök fiaként az anyjának. A köldökzsi-nortól való elszakadásra tett kevés és sikertelen kísérletét az ányja által táplált bűntudatérzésekkel élte meg, és hamaro-∎ an teljesen fel is adta ól?et. Egyébként is az életben megma-radt a „jó fiúnak", egy kész bolondnak, barátságosnak és se-,i!itőkésznek, de egészében véve színtelennek és mintegy nem nélkülinek. Fokozódó félelmet fejlesztett ki magában a n őkkel :emben, és előttük félszegnek és bátortalannak mutatkozott.

Nem tudta, hogy egy férfi hogyan hódít meg egy n őt, hiszen ő r ■yik a „jó-fiú-viselkedést" sajátította el, ezért aztán legjobban idősebb, anyáskodó nőkkel értette meg magát — köztük otthon volt, azok mint n ők veszélytelennek tetszettek, és lelkesülve bámulták az udvarias és figyelmes fút. Ha egy, a korához Illa" nőnek megtetszett, és az szívesen megismerkedett volna vele, akkor ő elsáncolta magát az anyai intelmek mögé, ame-lyek a kellő időben visszhangzottak benne: persze, őt is csak á pénzem érdekli. Ilyenképpen élete üressége és az évek mú-lásával egyre kínosabbnak érzett tehetetlensége, hogy barát-■ ágot kössön férfiakkal és még inkább n őkkel, újra meg újra

anyjához kötötte, aki az ő rovására bámulatosan fiatal maradt ebben a számára megnyugtató „házasságban" szerel-metes fiával.

Másrészt S. úr az anyai elkényeztetés következtében hallat-‚turul igényes volt, anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, mivel az nagyon megszokott és magától értet ődő volt. Tanul-mányai befejezése után apja barátai révén kínálkozott neki (gy állás, egy jelentős cégnek lett a képvisel ője. ő önmagát, az rrrrpai túlértékelés nyomán, de bizonyára a gyengéinek kom-penzálására is, egészen különleges valakinek tartotta, s

'erinte ezt másoknak is illett volna felismerniük a megfele-l() teljesítmény nélkül is. Érzékenyen reagált a kritikákra, hogy aztán arrogáns viselkedésével bosszantsa főnökeit. Ud-

117

Karthauzi


varias lényével azonban mégis gyorsan szerzett üzletfeleket, még akkor is, ha nem rendelkezett kiemelked ő, alapos szak-ismerettel. Hajlamos volt rá, hogy dolgokat elodázzon, id ő-közben (a külszolgálatban erre volt lehet ősége) szabaddá te-gye a délutánját, beüljön egy kávéházba, fiirdőbe menjen, vagy egy moziba. Persze így nem jutott olyan gyorsan feljebb, mint ahogyan azt elképzelte, de úgy vélte, az ő képességeit amúgy sem ismernék meg, illetve nem értékelnék kell őkép-pen. Egyszer, az egyik üzleti útja során alkoholos állapotban egy lány elcsábította, és ekkor, többszöri kísérlet után is im• potensnek bizonyult. Ez adta az indítékot, hogy pszichoterá-piás kezelésre menjen, mégpedig az anyja akarata ellenére, s ez neki nagyon sokat jelentett, és prognosztikusan jó jel volt.

És most egy olyan ember példája következik, akinek a lényét korai kudarcok formálták:

A. úr anyjának harmadik, házasságon kívül született gyer meke volt, ismét egy másik apától; kezdett őlfogva nem kíván gyermek volt, és úgy n őtt fel, hogy folytonosan hallania lett: „Bárcsak meg se születtél volna!" Egy alkalommal beho• zott a rendelőbe egy rajzot, amelyen magát mint iskolást áb-rázolta, hátrakötött kézzel, amint egy erdőn megy keresztül, ahol tilalmi táblák álltak ezekkel a feliratokkal: „Jaj neked, ha..."; „Hagyd azt ott azonnal"; „Na várj csak, majd ha haza-jössz"; „Hol csavarogtál már megint?"; „Ha ez még egysze megtörténik, akkor..." stb. Igen korán megismerte azt az ér• zést, hogy neki nincs joga az élethez, őt legfeljebb megt űrik, é ezért még hálásnak is kell lennie. Az anya szegényes vi szonyok közt élt, és neki az volt az érzése, hogy az minden fa latot sajnál tae. Megtanulta, hogy a lehető legkisebbnek é legjelentéktelenebbnek mutassa magát; a kezelés során pamlagon úgy feküdt, hogy kezét a nadrágja varrásához sz rította, eleinte meg sem mert moccanni, így fejezve ki a ami második természetévé vált: csak nem felt űnni, lehetóle magadat nem észrevétetni, és senkit nem ingerelni — akk

118

legalább egy pici reményed van rá, hogy nem zavarsz, vagy ho,v nem küldenek el. Igy viselkedett az életben is: azon volt, hogy a lehető legkevesebb helyet foglalja el, túlontúl szerény volt, és azt meg sem tanulta, hogy lehetnek saját vágyai és ter-vei. Mindenütt megrövidítették, mindig lemondásra kénysze-rulve és jövőbeli remények nélkül már nagyon korán pénzt kellett keresnie — újságokat hordott ki; ami kevés pénzt kere-wh, azt otthon az utolsó garasig le kellett adnia.

Ez maradt a foglalkozása: hírlapárus lett, és élete kis örö-meit az jelentette, hogy megengedhetett magának egy forró grogot, amikor egy-egy hideg napon átfagyva állt órákon keresztül egy huzatos sarkon, vagy este elszívhatott egy ciga-rettát, és olykor-olykor elmehetett egy moziba. Nagyon ma-,:onyosan élt; a natólfélt — bennük mindig a kemény, köve-hlőző és szeretetlen anyját látta, és úgy érezte, tőlük semmi jó nem várható.

itz apját soha nem ismerte. Éber volt azonban benne a rogy egy apai irányító figura után, és amikor egy idősebbfér-fi bomoszexuális ajánlatot tett neki, azonnal ráállt. Ettől kedve folytonos szorongás volt benne, hogy a dolog kitudó-drk; a barátjával való kapcsolata függőségi viszonyba hozta, .orri a mazochista alárendeltség vonásait viselte. Mindent hogyott magával csinálni, hajlandó volt bármire, nem utol-,r4orban attól való félelmében, hogy máskülönben elveszti horátja érdeklődését, mert minden túlzott követelés és min-den megaláztatása ellenére mégiscsak egy darabka emberi ronzalomban volt része, és ez azt az érzést adta neki, hogy ő rolakinek jelent valamit, valamit adni is tud. Néha nyilván httrirt benne a hirtelen gyú7ölet, amikor érzékelte, hogy a má-ok kihasználja és lealacsonyítja. Az elvesztés félelme mégis rro.kebb volt, így alávetette magát a barátjának, só? arra is h'll kísérletet, hogy új módon keltse fel annak érdekl ődését ',Joga iránt, és így ebben a szado-mazochista kapcsolatban a ordsikkal azonosulva, ő a saját szadista oldalát élvezte, aho-

119

Karthauzi


gyan a barátja rajta keresztül az ő mazochista oldalát. Egyet-len hobbija volt: titokban egy vígjátékon dolgozott, amitól a maga számára valami nagy eredményt várt, de amivel soha nem készült el — talán szerencséjére, mert akkor még ez az illúzió is, ami a magányos estéit jöv őbeli hírnévről szóló álmokkal megszépítette, semmivé vált volna.

Egy nő , a negyvenes éveinek elején, levélben fordult hozzám, pszichoterápiás kezelés végett. Volt egy el őzetes megbeszélé.

sünk, ami után a következ ő levelet írta nekem (én ezen az els ő beszélgetésünkön egyebek közt megkérdeztem, mit remél a ke• zeléstő l): „A gyermekkorom olyan rossz volt, hogy biztosan be-következett volna egy katasztrófa, ha én a szörny űségeket tel jes tudatommal érzékeltem volna. Ezért kerültem úgyszólvá víz alá. Azt remélem, hogy Ön a kísérteteket elriasztja, enge partra húz, és rendre tanít az időbeosztásommal, a körülöt tem lev ő dolgokkal és az emberekkel való kapcsolatom dolgá ban. Hogy Ön velem együtt harcol majd az altatószerek, nik tin és alkohol ellen, és megtanít rá, hogyan kerekedjek fel' másokkal szemben akkor, ha más véleményen vagyok mint ól?, ahelyett, hogy magamban mélyen az indulatok h gyeit halmoznám fel, ami annyi er őmet elveszi. Nagy ellená lással kell harcolnom, amelyet soha nem vesznek komolya nyilván mert látszólag nagyon alkalmazkodó vagyok. A mu kával még mindig nincs igazi kapcsolatom, és rendkívül ta vagyok. Számomra alighanem az apámhoz fűződő visz nyom volt gyermekkoromban a legnehezebb. És az apá mégis rejtve marad, és álmomban sem jelenik meg."

E mögött az önábrázolás mögött egy igazán tragikusnak n vezhető gyermekkor állt: Az apa elmebeteg volt, és haláláig levélíróm akkor tizenkét éves volt) egy ápolóval élt a csalá ban. Alkoholista is volt, és részegen hirtelen dühkitörések dühöngési rohamok fogták el, amiket a gyermek tanúként át. Az anya nagyon labilis volt, és amikor a levélíró bár évvel fiatalabb öccsével állapotos volt, gyermekágyi pszic

120

ig kapott, amiből hosszabb időn át súlyos kényszerképzetei maradtak: hogy a gyermekeit meg kell ölnie, úgy, hogy t űt v. ú r a fejükbe. Ebben a légkörben, amikor a páciens ötéves volt, a következ ő esemény játszódott le: az apa alkoholos duhrohamában berontott abba a szobába, amelyben ő tartóz-kodott az anyjával, és egy revolverrel éppen a feje fölé l őtt, 'után ismét kirohant a szobából. Az anya hívni akarta a r endőrséget, de a gyermek azt mondta: „Csak mondjuk meg a Papinak, ő majd segít nekünk."

A gyermek tű réshatára itt nyilvánvalóan megsérült, úgyhogy a lelelmén csak úgy lehetett úrrá, ha az észleltet leválasztja érzel-mi életérő l. Most jobban érthet ővé válik számunkra levelének az 3 mondata, amelyben azt írta, hogy biztosan katasztrófát jelen-tett volna neki, ha gyermekkorát teljes tudatossággal érzékeli, és megértjük azt is, hogy az apa az emlékeiben még rejtve maradt, tt:t álmaiban sem jelent meg. Elviselhetetlen lett volna számára, hogy a megélt fenyegetést és félelmet tudatosan összekapcsolja .1, apjával — ez ő t teljesen kiszolgáltatta volna a félelmének és wtItelenségének. Így azzal, hogy leválasztotta apjáról annak fe-nyegető oldalát, mintegy végrehajtott egy tudati ugrást, és meg-mentette a jó és védelmez ő apa képét, mintha egy idegen férfi len volna az, aki őket fenyegette; ha most segítségért az apjához lordult, a fenyegetés levált róla, és a lány tudatában megmarad-halott a segítő apa, akire annyira szüksége volt. De a félelemnek

kétségbeesésnek milyen foka kell hozzá, hogy egy gyermek ekkora teljesítményt tudjon véghezvinni — mert muszáj volt vég-litvvinnie, hogy egy történést fel tudjon dolgozni! Ez a jelenet természetesen csupán egy különösen traumás és gyötr ő élmény %Illt; de el tudjuk képzelni, mennyire védtelen, félelemmel teli 't kétségbeesett lehetett gyermekkorának a valósága. Hova me-

intkillhetett volna, hol találhatott volna valódi védelemre? Szá-lilara egyebek közt — az említett szenvedélyein kívül — az élet mintha álom lett volna: igazában sohasem volt benne a valóság-km; a várt, mindig lehetséges veszélyekt ől és fenyegetésekt ő l

121

Karthauzi


való védekezésképpen már semmit sem látott tisztán, élesen, ér-zelmi részvételét kivonta a világból, nehogy még egyszer sérülés érhesse, és szenvedélyei végs ő soron „a-valóságból-kibújni" és „legszívesebben-a-meg-nem-születettségbe-visszajutni" gondo-latát fejezték ki. Ilyenképpen meg lehet érteni azt a hajlamát is, hogy nyitott szemmel, kezét a térdei köré fonva merüljön el egy tónak a vizében, a vízen át az égre nézve, miközben mélységes boldogságérzet fogta el. Így mentette át magát egy szinte alvajá-ró életbe, hogy a valóságot egyáltalán túlélhesse, ekképpen állt depresszió és pszichózis közt, amelyek a valósággal való további elviselhetetlen összeütközésektól kellett hogy megvédjék.

Egy harminckét éves diplomata tartós impotenciája miatt kívánta magát kezeltetni. Arra az utalásra, hogy a potencia-zavar (semmiféle szervi lelet nem volt) nem csupán sajá problémája, hanem vannak partneri vonatkozásai is, a za-varnak a következ ő háttere derült ki: amikor este hazatért napi tevékenységéból, a féléves fiát megfürdette, pelenkázta és megetette, miközben felesége cigarettázva hevert a pamla-gon, és olvasott. ő a diplomata, három fivér közül a középs volt; a bátyja agresszív kamasz volt, vad és nehezen fékezhe. tő, s ezért az anyja elutasító volt vele szemben. ő a gyermek ösztönével megérezte, milyennek kívánja őt látni az anyja: a „jó" fiának, aki mindenben a kedvét keresi; ezért lemondo minden fiús, férfias dologról, s őt a konyhában az anyjána segített, mindig tiszta és rendes volt, úgyhogy az anya ked vence lett, így a bátyját kiütötte anyjánál a nyeregba, de e károsan hatott a férfiasságára. Ezt a jó-fiú-magatartást folt' tatta a házasságában — itt is inkább jó fiú volt, semmint félj, tovább játszotta a betanult szerepet, túlzott követelések támasztott magával szemben, és engedte, hogy a felesége túlzó követeléseket támasszon vele szemben, emiatti bosszú ságát nem tudta kifejezésre juttatni, mert félt, hogy elveszi felesége szeretetét, ahogyan valaha elveszítette volna az an jáét, ha lázadt volna ellene. Nem tanulta meg, hogy követe

122

len valamit, vagy hogy egyszer nemet mondjon. Tünetei vala-mennyi konfliktusának a megoldására irányultak: azzal állt hosszút, és büntette meg a feleségét, hogy már nem tudta kielégíteni — de úgy, hogy ne kelljen b űntudatot éreznie, hiszen ez olyan testi szimptóma volt, amir ő l nem tehetett; igyszersmind önbüntetés is volt a felesége elleni tudattalan agresszióiért. Amikor megértette ezt az összefüggést, bekövet-kezett nála az áttörés: először életében leitta magát, elszívta (I:: első szivarját (a dohányzást és az ivást az anyja nem sze-rette, s ő az anyja kedvéért lemondott ezekról), s ahelyett, hogy a munkából nyomban hazament volna, életében el őször hajnali négykor ért haza, meglehetősen derűs állapotban. I Jelesége meg volt ijedve, de örült, hogy megint ott van, és mert végül is okos asszony volt, aki igazi férjet és nem fiat akart, nevetve vette karjába, elcsábította, és hosszú idő után került sor az első sikeres szeretkezésre.

KIEGÉSZÍTŐ GONDOLATOK

A példák nyilván megmutatták, hogy elvben miképpen fest a ,k.pressziós személyiségek esetében a szorongás és a szorongás rIkrülése. A szorongás második alapformája, a félelem az „ön-lorgástól", az alannyá levéstól, amivel együtt jár a bel őle adódó livesztési szorongás és a szorongás a magára hagyottságtól, az i;vcdülléttő l, félreérthetetlenül más, mint a szkizoidoknak a kö-

NINégtől és a maga-odaadástól való ellentétes szorongása. Hiába ki valaki az énné-válás, az individuáció el ő l, valami lényeges-

'dl adósa marad ember voltának, és egyre jobban és jobban vá-lik az élet tárgyává. A depressziós személyek b ű ntudatkészsége ulószínű leg összefügg azzal is, hogy érzik: amikor nem akarnak illiesen felnőtté lenni, kitérnek az élet nagy követeléseinek egyi-k el ő l.

123

Karthauzi


Kíséreljük meg lekerekíteni a depressziós személyiségek megjelenési képét. Ha valaki, kerülve az individuációt, túlérté• kelve éli meg az odaadási oldalt, akkor annak, mint láttuk, az a legáltalánosabb következménye, hogy általa a mindenkori má• siknak megnő az értéke, az övé pedig ennek megfelel ően csök.

ken. A saját én háttérbe küldése el őször is pozitív el ő jelet ad mindennek, ami a megért ő beleérzés, az együttérzés és a rész. vét vonalán található. Az ember mindig csak a másikra gondol, annak a helyzetére és érdekeire, beleérzi magát a másikba egé. szen a vele való azonosulásig. Ez lehet ővé teszi egy idegen em• ber mélységes megértését, a magát-másokba-helyezni-tudást, ami mindenekelő tt igen pozitív valami. A voltaképpen depresszi ós személy azonban ezután mintegy beleszorul az azonosulásba, és nem viszi vissza magát saját magához; ezáltal túl sokat elve szít saját álláspontjából, és a másik visszhangjává válhat — az mondhatnók, a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" ke• resztényi követelést félreértelmezi: „jobban, mint tenmagadat",

Amilyen a világ és amilyenek az emberek, az ilyen beállított ságúakat többnyire igen hamar kihasználják. Aki azt képzeli hogy másoknak ugyanolyan az alapbeállítottságuk, mint az övé ugyanolyan figyelmesek, együtt érz ők és alkalmazkodók, mint annak ritkán van része viszonzásban. A tapasztalat éppen ellen kező : a többiek, lévén nemtör ődömebbek, jóval önzőbbek, töb bet érnek el nála. Itt a kritikus pont — már leírtuk, hogyan ke az embernek a szükségb ő l erényt kovácsolnia, a viselkedés ideológiává emelnie, hogy az irigységet feldolgozza, és abból k vetkezően az erkölcsi fölény tudatával vigasztalja magát. Me nagyság szükségeltetik hozzá, hogy irigység nélkül kívánja val másoknak azt, amit önmagának megtilt, vagy amit nem érhet — hacsak nem az történik, hogy az ilyen viselkedésmódok me felelnek kollektív vagy vallási ideáloknak, ami például a keres ténység esetében gyakori.

Depressziósok ideológiáit — mint végső soron bármely ide

lógiát — nehéz kiigazítani. Ő k már csak azért sem igen adnák f

124

nket, mert nagyon sok lemondásukba, irigységfeldolgozásukba kerültek, továbbá a morális elégtétel okán sem, amit bel ő lük merítenek; végső soron az ember nem teheti maga is azt, amit másokra vonatkoztatva elutasított vagy elítélt. Ehhez társul az is: a világgal és az emberekkel való érintkezés sok módja még nincs kipróbálva, és ezért ismeretlen, úgyhogy az illet ő ezért sem me-ri alkalmazni őket — hiányzik egy darabka élettechnika, s ezért rz ember újra meg újra visszapottyan a régi viszonyok közé. Így mbalyodik bele az ember mind jobban és jobban ideológiája burkaiba, s ez nem hozza meg számára a valódi megoldást, azt, hogy segítségével áthidalja egy gyengéjét, a félelmet. A képesség

tényleges szublimálásra ritka; valamely ideológia nyomán hiá-ba szerény és alázatos valaki, az irigységt ő l, az élet „igazságtalan-,.iga" fölötti keserű ségtő l nem bír szabadulni.

A mindennapok tartalmaznak rengeteg, olyan önmagukban kanális, fontossággal nem bíró szituációt tartalmaznak, ame-lyekben a neurotikus értelemben vett depressziós magatartás nyilatkozik meg és hagy mély nyomot, de amelyen, ha az érin-lelt törődik vele, változtatni is lehet. Ha a depressziós személy-nek történetesen vendégei vannak, vagy ő van vendégségben, mindig az lesz az érzése, egyedül ő felelős az együttlét sikeréért, :vert, hogy a diskurzus ne akadjon el. Ha egy meghívás nem úgy lkerült, ahogy szerette volna, kisebbrend ű ségi érzése vagy b ű n-nulata támad. Viszont éppen görcsös igyekezete az, ami nem en-eedi, hogy érvényesüljön a fesztelenség. Egyáltalán nem gondol

hogy hát hiszen a dologból a többieknek is ki kell venniük neszüket, és hogy egyáltalán valamelyes szerencse is kell hoz-

hogy az ilyesmi sikerüljön — ő mindig túl sok mindenért ér-e magát felelősnek. Így az egyik páciensemnek egy számára kí-

IWN szituációt kellett megélnie, valahányszor barátainak egy új 1..inerősét bemutatta: ezt soha nem tudta elfogulatlanul csinál-ni, hanem aggódott, vajon tetszeni fog-e barátainak az új vagy az innak a barátai. Ha hangversenyre ment, azt sem tudta oldottan ilvezni, mert magát a zenésszel is, a közönséggel is azonosította

125

Karthauzi


kettős szorongásában: netán a zenész gyengén szerepel, és a kö-zönség csalódik, vagy a zenészt érheti csalódás, amiért a közön-ség nem mutat elragadtatást. Ilyenképpen soha nem tud igazán önmaga lenni, hanem mindig valamilyen különleges köztes he-lyet foglal el maga és mások között, ilyenkor tudattalanul meg-ismételve azt a korai késztetését, hogy neki mindig bele kellett élnie magát a környezetében lev ő emberek helyzetébe úgy, hogy őket meg akarta érteni és ki akarta elégíteni, magát háttérbe szo-rítva, nehogy kockára tegye azt a darabka biztonságot vagy szere-tetet, amelyet azoktól kapott. Ami itt esetleg bizonyos önmagára irányultságot feltételez, az csak látszólagos, és egészen más elhe-lyezésű , mint amilyet a szkizoid személyiségnél tapasztaltunk; ebben az esetben a kapcsolathiány miatt kapcsolati mániára kerülhet sor. A depressziósnál a látszólagos én-vonatkozottság valójában nem más, mint széls őséges te-vonatkozottság: amikor ő mindenért felel ősnek érzi magát, az korántsem nagyzási hó-bort, hanem éppen ellenkez ő leg: hiányzik bel ő le az én-erő sség,

ami ő t inkább másokban engedi élni, mint saját magában. Az is jól megérthet ő , hogy végül, utolsóként — tudattalanul és

ezért bű ntudat nélkül megélt — önvédelemképpen a magát-túlkövetelésnek-átengedni ellen, amit másképp nem tud valaki elhárítani, testi szimptómák is jelentkezhetnek. Ilyen emberek aztán nagyon élveznek egy betegséget vagy kórházi tartózkodás — akkor végre egyszer arra is joguk van, hogy ők vegyék igénybe mások gondoskodását, és hogy nekik semmivel ne kelljen tör őds niük —, hacsak nem veszik még ezt is rossz néven, és nem b ű n ként élik meg, hogy egyáltalán megbetegedtek, és így „kudarco vallottak".

A nem megélt alannyá-levés tehát a magát-túlkövetelésne átengedni fölötti irigységb ő l, tehetetlen gyengeségb ő l és keserű ségbő l szinte kikerülhetetlenül elvezet a „muszáj-gy ű lölni"-he Akkor a szerénység, alázat, békülékenység és igénytelenség ide ológiájának kifejlesztése lehetséges menedéknek látszik ez elő l az érzések el ő l, amelyek gyötr őek, és az érintett bű ntudat

126

vb meg őket; akkor talán remélheti, hogy nyugalomra lel. Ez azonban állandóan veszélyeztetett nyugalom, ami alatt az elfoj-tott indulatok tovább parázslanak. Érdemes lenne külön tanul-mányban megvizsgálni, miképpen lehetséges, hogy a keresz-tenységhez, amely magát a szeretet vallásának nevezi, története :,urán annyi gyű lölet, embertelenség és háború kapcsolódik. Va-jon ez az alázatosság keresztény ideológiájával függ össze, amit az, egyház hatalmi politikája arra használ ki, hogy a hívőket kis-korúnak tartsa, azt ígérve, az e világi alázatosságért jutalom jár

túlvilágon? A mégis tovább létez ő gyű lölet- és irigységérzelmek aztán szentesítést nyernek a más hit ű ek vagy az eretnekek elle-ni, türelmetlenség szította, immár „legitim" harc során, amint az megmutatkozott például a boszorkányégetésben, a hiteha-gyottak üldözésében és az inkvizícióban, ahol a mérhetetlen sza-dizmus tombolta ki magát.

Minden ideológia veszélyessé válik, ha valamilyen alapimpul-/List leegyszer ű sítve abszolutizál, vagy megkísérel egy másikat ki-iktatni — annál biztonságosabban tudja konstellációba hozni az

kerü ltet. Azokra az egyoldalúságokra, amelyek veszélyeztetik azt az

antinomikus erők közti termékeny feszültséget, amit életnek !nyilak, a lelkünk, a tudattalanunk egy különleges képessége invja fel a figyelmünket: álmok és elhibázott cselekedetek ré-wn, partnertalálkozások útján és mindenekel ő tt a félelem által; nekünk csupán értenünk kell az értelmezésükhöz. Így a túl sze-1 eily és békeszerető ember álmaiban az elnyomottság széls ősé-ges formában jelenik meg, többnyire más személyekre vonat-koztatva, de utalásként arra, amit ő magába integrálna. A kiegé-'intésre szóló hasonló felszólítás rejt őzhet a partnerválasztás-kan is, amikor az illető erősen érzi az ellentípusból sugárzó r,onzást, sőt varázslatot, mert tudattalanul úgy sejti, hogy a másiktól megtanulhatja azt, amit maga nem mer megtapasztal-ni mindenesetre ebben megvan a lehet őség. Erre még vissza Ingtank térni.

127

Karthauzi


Az alapimpulzusok tekintetében nemegyszer találkozunk az-zal a jelenséggel, hogy a nem kiélt, elnyomott impulzus belülr ő l

vagy kívülrő l jut sajátos helyzetbe. Az érintett vagy olyan helyzet-tel vagy partnerrel találkozik, amely, illetve aki az alannyá-levés bátorsága híján megoldhatatlan konfliktussá, illetve konfliktus-forrássá lesz, vagy az illet ő eljut a maga tű réshatáráig, és ezáltal más viselkedési módokra kényszerül. Akkor sor kerülhet az el-nyomottság áttöréseire, amelyek az áradásuk kal rombolóvá vál-nak. Személyiségünk összes nem integrált lelki része így mint-egy önállósulhat, s aztán archaikus formában nyilatkozhat meg, amint azt a falás- és lopáskényszeres fiatal n ő esetében láttuk.

A személyiségstruktúrát illet ően megállapítható egy olyan vo-nal, amelyen még teljesen egészségesnek nevezhet ő , depresszív beütésekkel bíró emberekt ő l kezdve mindenféle enyhébben, sú-lyosan és igen súlyosan depressziós személyiségekkel találkoz-hatunk. Ezeket a következ őképpen vázolhatjuk fel: szemlél ődés, magába merülés — csendes befelé fordultság — szerénység, fél-szegség — gátoltság a követelésben és a kiállásban — kényel-messég, befogadó passzivitás — passzív elvárásos magatartások (eldorádó-várások az élett ő l) — reménytelenség — depresszió —melankólia. A vonal végén nemritkán ott áll az öngyilkosság vagy a teljes egykedvű ség és közöny, vagy az érintett tesz egy kerül ő utat egy szenvedély irányába, ami azonban csak átmenetileg er ő -síti az én-t, és szünetelteti a depressziót. A mániás-depresszív kedélybetegség — itt jellemz ően kedélybetegségrő l beszélünk, és nem, mint a szkizoidoknál, elmebetegségr ől, ami jelzi, hogy két betegség eredetét más síkokon kell keresnünk — különöse plasztikusan tükrözi a mániákus-egzaltált és depresszív-leve fázisok váltakozó sorrendjében a gyakorta élettörténeti hátteret A mániás fázisban minden gátlás és lemondó magatartás e időre elmarad, a beteg szertelenül vidám, hatalmas vásárláso csap, adósságokat csinál, tele van optimizmussal, pazarló — mí be nem áll a depressziós fázis, amiben minden megint a korá bi helyére kerül, és a beteget önvád gyötri, csüggetegség, belet

rődés és egykedvű ség fogja el. Ha az élethez egyáltalán hozzátar-tozik az emelkedett hangulat és levertség közti bizonyos ritmi-kus váltakozás, akkor az ilyen betegek élettörténetében legtöbb-%tör egy különösen hirtelen váltást találunk reményteli váratlan onimök és reménytelen kétségbeesés között, míg a melankóliá-ban csak reménytelenség áll fenn.

Depressziós emberek gyakran vallásosak; a vallásban leger ő -%ebben a megváltás eszméje vonzza őket, a megváltás a szenve-déstől és a bű nbocsánat. Vágyuk gyakran a teljes összetartozás es egység misztikus élményeire irányul, amiket meditáció útján remélnek megtalálni. A keresztény valláson kívül, ahonnan az alázatosság és a megtisztító szenvedés gondolata szólítja meg olwt, gyakran vonzódnak a buddhizmushoz és annak a világról való lemondásához. Mindazok a hitformák megszólítják őket, Amelyek önfeledtségre és az én-t ől való szabadulásra töreksze-nek. Akik az életüket nem voltak képesek teljessé formálni, gyer-meki módon hisznek egy jobb másvilágban és abban, hogy akik alt megalázkodtak, vagy akiket megaláztak, ott felmagasztosul-nak. Amióta növekszik a kétely a másvilág ilyen kiegyenlít ő igaz-'imosságát illetően, a nagy önfeláldozást és lemondást és nem kevés gondozó tevékenységet igényl ő hivatások egyre nehezeb-ben kapnak utánpótlást. Talán a depressziósok viselik el a leg-nehezebben a hitük megrázkódtatásait, amelyeket a modern természettudományos felismerések kelthetnek bennük. A hitük ad értelmet életüknek, a hitük tartja fenn őket. A racionálist, a mérhetőt és bizonyíthatót sokszor oly egyoldalúan hangsúlyozó indományok leértékelik a hitet, megkísérlik a vallásos érzülete-ket visszavezetni egy sz űk, nem metafizikus pszichologizálásra, k,igy naivitásnak nyilvánítják azokat, vagy pusztán vágyakozó i;ondolkodásnak. A depressziós azután gyakran nem ismeri fel, hogy ezek a tudományok a maguk kvantitatív-oksági módsze-nikkel az életnek és a világnak csupán egy korlátozott rész-,iwektusát képesek megragadni, a természet holt arculatát, és hogy valamely tudomány, amelynek túlnyomórészt az a fontos,

128 129

Karthauzi


hogy hatalmat szerezzen a természet felett, el őbb vagy később a

saját hálójának lesz a foglya — aminek már vannak érzékelhet ő

jelei. Másrészt azonban depressziósak is hajlanak arra, hogy túl

sok mindent átengedjenek istennek és ördögnek. Önnönma-gunkban hordjuk a mennyet és a poklot s a felel ősséget is ezért.

Hogy miképpen kell megtanulnunk felismerni magunkban, el-fogadni a gonoszt és felvenni vele a harcot, és nem kivetíteni az ördögre vagy egy ellenségképre, ahhoz a bennünk lév ő jót, iste-

ni magot is keresnünk kellene, meg kellene próbálnunk megva-lósítanunk, kifejezetten önmagáért és önmagunkért, nem pedig a másvilági megjutalmazásért. Depressziósok könnyen látják mindenben „Isten akaratát" és rendelkezését, és ezáltal kibúj-nak a saját felel ősségük alól, és hibásan értelmezett alázatosság-ba húzódnak. Súlyos esetekben depressziósoknál bekövetkezhet vallási téboly, Krisztussal való azonosulás, megváltási ő rület és

hasonló jelenségek. Az az egészséges ember, akinek vannak depresszív beütései,

nagy bensőségességet és mélységet érhet el vallásosságában, ami nemritkán misztikus élményeket tesz lehetségessé. Az ilyen em ber a halált inkább megváltásnak érzi, és itt találkozni leggyak-rabban a haldokló alázatosságával. A „legyen meg a Te akaratod"

a sorsba való beletör ődéshez vezethet, s ez nagy er ő t jelent. Í

az illető gyakran tanúsít a sors iránt egyfajta türelmes beállított ságot a legkiérleltebb formában, mondhatnánk az amor fati, sors szeretete értelmében; az ilyen alkatú ember könnyen hajli rá, hogy a sorscsapásokat kizárólag a saját b ű nével összefüggés

ben érzékelje, kész b ű nhődni, és könnyen válhat azok áldozatá vá, akik értenek hozzá, hogyan lehet mindezt kihasználni.

Gyakran szó szerint fogad el parancsokat és tilalmakat, ett e viszont túlfeszítettnek érzi magát, és a b ű ntudatra való készség

megnövekszik. A lemondás, a beletör ődés, áldozat és aszkéz' sokat számítanak neki, de olyan eszközzé is lehetnek szamár amelynek segítségével kivonhatja magát a világból, elkerülheti

130

‘ilággal való szembenézést. Az ember élete, mint mindig, itt is hajszálon függ, és csak egy kicsiny lépés választja el a valódit a hamistól. Depresszív strukúraelemekkel bíró emberek szül ő i és nevelő i minőségükben, képesek lévén kapcsolatok teremtésére, igyekeznek beleérezni magukat a gyermekbe, hogy megérthes-wk őt. A veszélyük abban rejlik, hogy a gyermeket az élettel vembeni aggodalomból és elvesztési félelemb ől túl erősen kö-tik magukhoz; a kelleténél er ősebben uralkodnak el bennük a gondjaik, és esetleg nehezebben teszik lehet ővé, hogy a gyermek életkorának megfelel ően fejlődjön, gyakran nem tartanak kell ő tavolságot maguk és a gyermek közt. Nehezükre esik követke-retesnek és ha szükséges, keménynek is lenniük; hibás helyze-tekben kímélik a gyermeket, nem szívesen követelnek meg t őle i,hlamit, azért sem, mert nem akarják elveszíteni a szeretetét. Minden túlságosan közeli kapcsolat kérdésessége rajtuk érzékei-livtő a legteljesebben. A sivár gyermekkorú anyák gyakran kit ►n-nek ilyen beállítottsággal: „az én gyermekemnek legyen jobb Norsa", s ebből kifolyólag könnyen átléphetik az ésszer ű határt.

Szakmailag elsősorban a mintegy anyai-gondoskodó, a segít ő -, ápolótevékenységekhez vonzódnak, ahol, alkatuknak

megfelelően, önfeláldozóan, türelmesen és beleérz őn bontakoz-hallatják ki legjobb lehetőségeiket. Ő ket leginkább szociális, gon-ilniói, orvosi és lélekgyógyászati tevékenységek elégítik ki. Ő k tud-kik „karbantartani", a szó szép kett ős értelmében — utalva egy-•,/er a türelemre, aztán a gondozói-kertészi értelemre, ami a szó-kin rejlik Mint orvosok, lelkészek és pedagógusok stb. ők azok, Alak nem annyira tekintélyszerzésb ől vagy anyagi okokból választ-hik hivatásukat, hanem elhivatottságból. A kertész-, erdész-, ven-ileglős-, élelmiszerszakma és hasonló foglalkozások úgyszólván mint anyai tevékenységek „fekszenek" nekik.

Depressziós emberek álmaiban — amennyire azok számukra .11 uktúraspecifikus körülményeket fejeznek ki — különösen i!yhkran jelentkezik az evés tematikája, gyakran összekötve csa-tililasokkal és beletörődéssel, amelyek a nem merészelt „hozzá-

131

Karthauzi


nyúlást" világítják meg. Álmukban például egy terített asztal mellé érnek, de számukra már nincs hely mellette, vagy nincs terítékük, vagy pedig már mindent megettek mások — olyan szi-tuációk, amelyeket a „tantaluszi" jelz ővel illethetünk. A hozzá-nyúlás akadályoztatása abban is kifejezésre jut, hogy az álom egy kívánsággal, egy impulzussal kezdődik, aminek azonban akadá-lyok állják útját, úgyhogy az álmodó még álmában sem érheti el célját, le kell mondania róla. Akinek nem szabad „nekilátni", az utalást kap arra, hogy a kívánságai teljesülnek — ez képezi az el-dorádó-álmok hátterét, ahol az illet őnek minden kívánsága könnyedén teljesül; ekképpen kerül szembe a kényelmességével és passzív igényeivel. Vagy pedig tengeri kalózokról, tolvajokról, gazfickókról álmodik, akik üldözik — ezzel a saját elfojtott rablá-si és lopási tendenciái jelennek meg az ő nem egészséges hoz-zányúló-képességének torzított formáiként. Azt a tényt, hogy va-laki túlhajszolja vagy engedi túlhajszolni magát — ami annyira fontos a depresszió kialakulása szempontjából —, tükrözik neki az álmai, mint a következ ő példában: „Apámmal hegyi túrára megyek. Az út nagyon meredek, én viszem a hátizsákot, hoz-zá még az apám kabátját és egy csomagban az ő holmijait"

A még egészségesnek mondható depresszióst ezen a vonalo beleérzés jellemzi, és a készség, hogy embertársa felé forduljon ő t „elfogadja". Gondoskodó, segít őkész és megértő magatart' formák jellemzik. Tud megbocsátani, türelmesen várni és dol gokat érni hagyni, és önzése csak kevéssé kifejezett. Csügg érzel mi kapcsolatain; szükségleteiben inkább egyszer ű és igénytele ha szükséges lemondania valamirő l, könnyű szívvel teszi. V szont az életet többnyire nehéznek találja, de ellensúlyként h mort tud kifejleszteni. Gyakran mélységesen jámbor lesz, ne okvetlenül vallási értelemben, inkább az életnek kijáró jámbo ságként, amely tud az emberek függ ő ségéről és veszélyeztete ségükrő l, és az életre mégis igent mond és szereti. F ő erénye' kitartás és a t ű rni tudás. Depressziós embereknek meleg lehetne ajánlani Spitteler szavait a Prometheus és Epimeth

című művéből: „Szemérmesen emlékezni a saját értékre" — ők inkább véka alá rejtik tudásukat, úgy kell őket „felfedezni". Gyakran olyanok, mint a csendes, de mély vizek. Kedélyesség, erzelmi mélység és melegség képezik legszebb tulajdonságaikat. Mélyen hálásak azért, amijük van, ami sikerül nekik, s mindezt nem annyira saját maguknak és képességeiknek tudják be, mint inkább ajándéknak és kegynek érzik, az alázatosságot valódi ér-ielmében élve.

132

Karthauzi


A kényszeres személyiségek

„Egyszer kővé merevedni! Egyszer úgy maradni!" (Hermann Hesse)

Az állandóság vágya nagyon régóta és nagyon mélyen él ben-nünk. Mint láttuk, a gyermekkorunkban megszokotthoz és meg-hitthez való megbízható visszatérés fejl ődésünk szempontjából hallatlanul fontos. Igazában ez teszi számunkra lehet ővé a sajá-tos emberi tulajdonságok, érzelmi és kedélybeli vonásaink és szeretni tudásunk kibontakozását. Láttuk, hogy a szkizoid sze-mélynél mennyire fejletlenek maradnak vagy éppen elnyomo-rodnak ezek a személyiségjegyek a kapcsolati személyek gyakori változása következtében vagy az igen korai id őszakban egy ilyen állandó kapcsolati személy hosszan tartó kiesése nyomán, Ugyanazon benyomásoknak az állandósága és megbízható viszszatérése azonban éppolyan fontos az emlékezetünk fejl ő -déséhez, a felismeréshez és tapasztalatszerzéshez, egyáltalán a világban való tájékozódásunkhoz. Egy kaotikus világ, felismerhe-tetlen és megbízható törvényszer ű ségek és rendezettség híján, egyáltalán nem hagyná e képességeinket kifejl ődni — a külső ká•

oszra egy belső káosz lenne a felelet. Így a biztos tudásnak és az érvényes felismerések megszerzésének lehet ősége úgy tű nik fel mint világrendszerünk rendjeinek és törvényszer ű ségeinkne szinte a lelkünk belsejéb ő l jövő visszatükrözése és megfelelése Például a Holdra sem lehetett volna leszállni soha, ha a Hold ön kényes, kiszámíthatatlan pályát írna le, pályájának felismerhet törvényei nélkül.

A makro- és mikrokozmosz eme összefüggését legtisztábban az asztrológia ismerte fel, ami, úgy látszik, napjainkban ismét reneszánszát kezdi élni. Oskar Adler a Testament der Astrologie (Az asztrológia végrendelete) cím ű művében Kant ismert kije-lentését — miszerint őt két dolog újra meg újra mélységes tiszte-lettel töltötte el: fölöttünk a csillagos ég és bennünk az erkölcsi törvény — Úgy alkalmazta, hogy a bennünk lév ő erkölcsi törvény visszatükröz ődése vagy megfelelése a kozmikus rendnek, a „fö-löttünk a csillagos ég"-nek. Ha a kozmikus rendbe való betagolt-ságunkat tudatosabban élnénk meg, akkor a rendnek egy olyan elvére lelnénk rá magunkban, amely fölötte állna minden ideo-lógiának, mivel azt nem emberek gondolták ki, és mert egyúttal létezésünk és életterünk fundamentális feltétele. A tanulmá-nyunk elején alkalmazott pélrOzat ezt világossá teszi.

Az állandóságra törekvés tehát hozzátartozik lényünkhöz. Va-lamely szeretett és minket szeret ő lény elveszíthetetlenségének vágya mellett ez biztosan ugyancsak gyökere a vallásos érzüle-teknek. Egy isteni lény idő tlenségének, örökkévalóságának és mindenütt jelenvalóságának az elképzelésével az ember kielégí-tette az állandóság utáni igényét. Azt nem mindig tudjuk, milyen mély bennünk ez az igény, de azonnal megéljük, amikor egy meghitt, megszokott, változhatatlannak tartott valami hirtelen kezd megváltozni, vagy éppen azzal fenyeget, hogy megsz űnik, tovább nem létezik. Akkor a mulandóság megborzongat minket, es rémülten ébredünk tudatára függ őségünknek, mulandósá-gunknak.

Most tehát térjünk rá a szorongás harmadik alapformájára, ,unit így nevezhetünk: szorongás az elmúlástól. Ez annál heve-sebben tör ránk, minél inkább meg akarjuk magunkat védeni tő le.

Legelőször is azt ecseteljük megint, milyen következményei lesznek, ha valaki az elmúlástól való szorongását túlértékelve éli meg, vagy, az impulzus oldala fel ől nézve, túlértékelve az állan-iloságra és biztonságra irányuló törekvést igyekszik élni — a mi

134 135

Karthauzi


hasonlatunk nyelvén tehát a centripetálist, ami a nehézségi er ő -nek felel meg, egyoldalúan hangsúlyozza.

A legáltalánosabb következmény az lesz, hogy emberünk haj-lamos mindent úgy hagyni, ahogy van. Mindennem ű változások a mulandóságra emlékeztetnek, amit pedig, amennyire csak le-het, el akar kerülni. Ezért igyekszik — ez mindig ugyanaz — a már ismert és meghitt körülményeket megint megtalálni vagy helyreállítani. Ha valami megváltozik, azt ő magára nézve zava-rónak, nyugtalanítónak, s ő t ijesztőnek érzi. Ezért meg fogja kí-sérelni a változásokat meggátolni, feltartóztatni vagy korlátozni, ha lehet, megakadályozni és leküzdeni. Ha újításokkal találja szemben magát, fellép ellenük, ami azonban egyre inkább szi-szifuszi munka lesz, hiszen az élet állandó mozgásban van, min-den a folyamatos átalakulás állapotában leledzik; a szüntelen keletkezésben és elmúlásban „minden folyik", feltartóztatha-tatlanul.

Egyáltalán hogyan festhet ez a kísérlet? Úgy, hogy például az illető konokul ragaszkodik nézetekhez, tapasztalatokhoz, beállí-tottságokhoz, elvekhez és szokásokhoz, és azokat lehet őség sze-rint örök érvényű elvvé, megdönthetetlen szabállyá, „örök tör-vénnyé" akarja megtenni. Új tapasztalatoknak hátat fordít, vagy ha ez már nem lehetséges, más értelmet ad nekik, és megkísér-li a már ismerthez és meghitthez idomítani őket. Ez elmehet a tudatos vagy szándéktalan tisztességtelenségig, például úgy, hogy az újdonság részletei fölött átsiklik, tendenciózusan félreérti vagy egész egyszerű en indulatosan elutasítja őket olyan indokok-kal, amelyek, gyakran eléggé átlátszóan, arról tanúskodnak, hogy ő t nem a tárgyilagosság érdekli, hanem az, hogy megment-se szilárd beállítottságát, mert annak nem szabad megrendül. nie. A tudománytörténet rengeteg példát tud err ő l és azokról terméketlen vitákról, amelyeknek azt kellett volna eldönteniü kinek van „igaza".

Ha valaki így kitart az ismert és megszokott mellett, akkor újhoz óhatatlanul elő ítélettel közeledik, hogy ne érje meglepe

lés, és hogy bebiztosítsa magát valami szokatlan és ismeretlen ellen. Ekkor kétségtelenül nem forog fenn annak a veszélye, hogy a haladásba vetett naiv hittel fogadjon el dolgokat, el őzetes megvizsgálásuk nélkül, ám annál inkább ki van téve ama másik veszélynek, hogy túlságosan kevéssé nyitott az új számára, és ez-által lefékez, meggátol, s őt olykor meghiúsít fejl ődéseket — a sa-játjait is.

A kényszeres betegek alapproblémáját tehát túlértékelt biz-tonságigényükrő l ismerhetjük fel. Óvatosság, előrelátás, hosszú távra szóló, céltudatos tervezés, egyáltalán az állandóságra való beállítottság függnek azzal össze. A szorongás oldaláról nézve pe-dig a problémájukat úgy írhatjuk le mint szorongást a kockázat-túl, a változástól és a mulandóságtól. Ahhoz az emberhez hason-Hank, aki csak akkor akar majd a vízbe bemenni, ha már tud aszni — ők az élet hó nélkül gyakorló síel ő i. Ezek a viselkedés-módok és beállítottságok megint csak minden nehézségi fokot elérhetnek, és a legkülönösebb formákat ölthetik.

Egy, a harmincas éveinek közepén járó férfinak tekintélyes könyvtára volt. Mégis mindig kölcsönkönyvtárakba járt, és a serfát könyveit nem használta, azzal az „indokkal", hogy egy-

áthelyezhetik egy olyan helységbe, amelynek nincs köl-rsonkönyvtára — és hát akkor mit tehetne, ha a saját könyveit már mind kiolvasta? Itt már meglehet ősen groteszk fokra jutott ái előrelátás és a félelem attól, hogy egyszer valaminek vége sza-kadhat.

Sok, kényszeres vonásokkal bíró embernek tele van a ru-basszekrénye, mégis mindig csak a régi holmijaikat viselik, hogy legyen „tartalékuk"; a szívük hasad meg, ha valami újat kell fel-wnniük — inkább vállalják a kockázatot, hogy a holmik kimen-nek a divatból, vagy a moly falatozik bel ő lük, de hordani soha nem hordják őket. Valami újat használni ugyanis annyit jelent, mint kiszolgáltatni az időnek s vele a mulandóságnak, elnyűni, és utal már a vég is látható lesz. Márpedig minden, ami a vége fe-

le közeledik, a mulandóságra, végs ő soron a halálra emlékeztet.

136

137

Karthauzi


Ez a szorongás mindannyiunkban bennünk van, együtt az ál-landóság és halhatatlanság utáni vággyal; mindnyájan keresünk valami olyat, ami végtelen, és mély elégedettséget érzünk, ami-kor bizonyos dolgokra úgy bukkanunk ismét rá, ahogy megszok-tuk, ahogy elhagytuk őket. Ez teszi lehet ővé, hogy megértsük

gyű jtőösztönünket: bármit gyű jtsön is valaki — bélyeget, érmét vagy porcelánt —, annak többnyire tudattalan motívuma az, hogy birtokoljunk egy darabka örökkévalóságot, a végtelenség garan-ciáját, hiszen senki sem képes a gy ű jteményét teljessé tenni, bizonyos dolgok még mindig fognak hiányozni. Mások az állan-dóságot és az örökkévalóságot olyan találmányokban keresik, amelyek az élet meghosszabbítását szolgálnák, vagy az örökmoz-gót kutatják, és az is lehet, hogy valaki a saját nézeteit és elmé-leteit emeli be az általánosba és az id ő tlenbe, és így azok meg-célzott örök érvényű ségében az időn túl is megmaradó valamit szerez magának. Ez az állandóság utáni vágy felismerhet ő már ragaszkodásunkon a kedvenc szokásainkhoz és az érzékenysé-günkön, ha azokon változtatni kényszerülünk, vagy ha megza-varnak minket bennük.

A változás és a mulandóság félelme elkerülésének ugyanilyen tendenciáját találjuk minden lehetséges területen a hagyo-mányokhoz való merev ragaszkodásban. Családi, társadalmi, er-kölcsi, politikai, tudományos és vallási jelleg ű tradíciók a dog-matizmushoz, konzervativizmushoz, elvekhez, el ő ítéletekhez és a fanatizmus különféle formáihoz vezetnek. Minél merevebben képviseli valaki őket, annál türelmetlenebb lesz mindenki más-sal szemben, aki támadja vagy megkérdőjelezi azokat. E mögött mindenkor az a félelme bújik meg, hogy a megszokott, a megta-nult, az, amiben hitt, a felismert — mindaz, ami neki biztonsá-got ad, az újdonságok, a továbbfejl ődés révén viszonylagossá vál-hat, hogy talán csalódásnak vagy tévedésnek bizonyul, és emia valami másra kellene átállnia, meg kellene változnia. Minél sz ű kebb valakinek a horizontja és élettere, minél inkább meg akar

138

ja tartani azt a maga változatlanságában, annál inkább félhet, hogy biztonságát új fejl ődések következtében elveszíti.

Tehát minél inkább igyekszünk a régit meg őrizni, annál in-kább éreznünk kell a mulandóság félelmét; másrészt minél inkább berzenkedünk a fejl ődés ellen, annál biztosabban tömö-rítjük az ellenerőket, csak éppen még élesebben, ahogyan azt különösen világosan megtapasztalhatjuk a nemzedékek harcá-ban: éppen a meglev őhöz való szívós ragaszkodás és az újnak a régi generáció általi rideg elutasítása gyakran kényszeríti a fiatal generációt széls őséges magatartásformákra.

A hagyomány és a ragaszkodás a megismert értékekhez kez-detben igazán pozitív jelentőségű ; helyes és szükséges megke-resnünk azokat az elveket és abszolútumokat, amelyek id őálló-ak — csak így találhatunk id őálló törvényszer ű ségekre is. Itt azonban többr ől van szó, az új felé orientálódás képességének vagy készségének a hiányáról, a berzenkedésr ől a várható fejlő-dések ellen, a meglevő tapasztalatokhoz való hozzátanulás vagy korrigálásuk ellen, amikre az élet újra meg újra rákényszerít bennünket. A „tempora mutantur et nos mutamur in —„változnak az idők, és mi velük változunk" — régi igazsága a kényszeres betegre aligha érvényes; ámde ő a merev változtatha-tatlanságra való igényét a változástól való szorongásával fizeti meg. Megkísérli az életet sémákba és szabályokba kényszeríteni, t urelmetlenséget és konok elutasítást vet be minden ellen, ami

mert új és más, mint amit megszokott — nyugtalanítja. Csak-hogy amit az ember így akar kényszeríteni, az neki magának lesz a kényszere.

Ekképpen áll minden szokás mögött, minden dogma és fana-tizmus mögött a szorongás is, a szorongás a változástól és a mú-lékonyságtól, végül a szorongás a haláltól. Kényszeres betegek étért tudnak nehezen megbékülni azzal, hogy valami vagy vala-ki kikerül a hatalmukból, és akaratukat nem tudják kiterjeszte-ni rá. Szeretnének mindenkit és mindent arra kényszeríteni, hogy olyanok legyenek, amilyennek az ő véleményük szerint len-

139

Karthauzi


niük kellene. De éppen ezáltal vallanak újra meg újra kudarcot az életben, és mint a bumeráng, úgy tér vissza önmagukra kény-szer formájában az, amit éppen ők akartak másra rákényszerí-teni: ha valaki olyasmire akar kényszeríteni egy másikat, amit az nem hajlandó elviselni, mert szeretne mindenben maga dönte-ni, akkor amaz egyre inkább arra kényszerül, hogy végül már csak arra kelljen ügyelnie, nehogy ő maga egy cseppet is megvál-tozzon, és így kibújik a saját akarata alól. Így a kényszeríteni aka-róból egy meggyőző konzekvencia nyomán lesz a kényszerített, s ebben — megint csak úgy hisszük — rá lehet ismerni az életnek az egyoldalúságokat kiegyenlít ő erejére.

A kényszeres beteg nehezen tudja elfogadni, hogy az élet te-rületén nem létezik abszolútum, nem léteznek megváltoztatha-tatlan elvek, hogy ami él, azt nem lehet teljesen kiszámíthatóan rögzíteni. Azt hiszi, mindent befoghat egyetlen rendszerbe, hogy aztán szemmel tarthassa és uralhassa azt, és ilyenképpen er ő -szakot tegyen a természetesen. Nietzsche mondta egyszer, hogy a rendszer akarása mindig tartalmaz egy darab őszintétlenséget

— éppen mert az él ők sokszínű ségét ilyen módon erőszakkal ki-

fakítja. Az emberi környezetben a kényszeres viselkedésmódok ha-

sonló következményekkel járnak. Tudatosan vagy tudattalanul szeretné az ember a másiknak nagymértékben el ő írni, hogy mi-lyennek akarja látni. Ez különösen ki szokott tetszeni a partner, a függő személyek és gyermekek viszonylatában. A generációs probléma, a nemzedékek közti konfliktus különösen nyersen alakul ki ezekben az emberekben, amint erre már történt uta-lás. Az ilyeneket a beállítottságuk azáltal, hogy minden újat, szo-katlant, nem szokásosat elutasítanak vagy el akarnak nyomni könnyen abszurditásba viszi, és éppen ezáltal szólítják színre ellenerőket, a lázadót, a forradalmárt, aki a maga részér ő l azt hi szi, hogy neki a másik széls ő ség eszközeivel kell őket legyőzni

és ennek során a fürdővízzel együtt gyakran a gyermeket is kiön ti. Ebben nyilván van egy darabka elkerülhetetlen emberi tr

140

Icum — elkerülhetetlen, de nem leküzdhetetlen, ha az érintett készséget mutat rá, hogy az újat elfogadja, és szándékozik meg-érteni is.

Ezek az emberek mindig attól félnek, hogy minden bizony-talanná, sőt kaotikussá válna, ha ők megengednének valami csekélyke lazaságot, kinyílnának a másféle számára, és csak egy picikét engednének úgy, hogy félretennék önkontrolljukat és mások, ismeretlenek kontrollját, amiket folytonosan m ű ködtet-nek. Állandóan attól félnek, hogy mindaz, amit magukba fojtot-tak, elfojtottak, vagy hogy az, aminek véleményük szerint nem volna szabad lennie, mindent el fog árasztani, ha ők akár csak egyetlenegyszer is engednek — olyanok ők, mint egy-egy Hérak-lész, aki már el őre tudni véli, hogy a hidrának, ha lecsapta a fe-jét, legalább kettő nő utána. Így félnek az „els ő lépéstő l", ami, ha egyszer bekövetkezik — úgy képzelik —, beláthatatlan követ-kezményekkel jár. Ezért mindig az van a fejükben: egyre több hatalom, tudás és gyakorlat birtokában hadd jussanak el odáig, hogy „elő ne forduljon" semmi nemkívánatos és el őre nem lá-tott dolog, és a „what — if' — „mi (lesz) — ha" — mottója szerint elitek: milyen következményekkel járhat, ha ezt vagy azt teszem; igy hasonlatosak lesznek azokhoz, akik hó nélkül tanulnak síel-ni, akik a tömény óvintézkedések és el őkészületek miatt nem jutnak hozzá az eleven élvezethez.

Egy páciens, akit felszólítottam, feküdjön lazán a hever őre, engedje el magát, és mondjon ki mindent, ami csak eszébe jut, megrökönyödve mondta: „De hiszen akkor előkerül minden lapromság!" —, amivel pontosan kifejezte, mennyi mindent foj-tott el, és állandó önellen őrzéssel és önmaga „kézben tartásá-val" elfojtva is tartott. Óvintézkedés mindennel szemben, ami-nek nem szabad lennie, amit az embernek kerülnie kell — ez a kényszeres személy legfontosabb életelve, s ennek megtartásá-han igen leleményes. Lássuk ezt most néhány példán: részletek egy igen strukturált kényszeres személyiség leveléb ő l — arról volt

141

Karthauzi


S ̂ zó hogy totem kapjon-e pszichoterápiás kezelést, v .

egy kúrán vegyen részt:

„Hálás köszönet a leveléért! Roppant súllyos konfl ik̂ okozott nekem, nem tudom, hogy az én döntési neurózis,

szóbaött-e Önnél az elsó' fe beszélgetésünkkor. Valósz1 nrí

- csak egészen felületesen.

Éppen Bad X. -be írtam, ahonnan végérvényes igen va nem választ kértek, es hogy július 15-ig döntsek, és írjam y n^ nekik. Közben megjött az Ön levele, amiben közölte, ho esetleg dolgozhatok Önnel. Azóta most már

folyton i téo- c^.

iszonyú állapot. A nóta vége az lesz, hogy mire 41 4. nék, Bad X. is megtelt. Amellett voltaképpen egészen köml,^ a döntés: Münchenre ugyanis nem elég a pénzem. A szil

1

ges pénzt ura meg 4/ra egymásra rakosgatom, de nem akar elég lenni. Szóval nem megy. És akkor folyton arra gondola' hogy milyen fontos lenne, s őt milyen sürgős. Kiszínezem n1,; gamnak, hogy talán az örökös, látszólag szervi betegSég e„1 1. ben javulás állhatna be, es bogy a közérzetem és a nebé i

geim szempontjából kijöhetne valami pozitív dolog. Aztán Münchenben szállásom sincs. Bad X.- be az idE

biztosan megint naponta utazhatnék (onnan meg Miinch . be) — nem túl meger őltető ez? Ezt en megint semmilyen kii

mények között sem tehetem. Ha arra gondolok, bogy megül úgy, az ismeretlenbe kéne utaznom, elfog a félelem es a r^ m illet. Feltehetően nem tör ki egy háború!

Feltételezem, hogy Ön szörnyülködik a határozatlanság: mon. De hát Ön analitikus! És Ön tudja, hogy en azért nr'

mentem , feleségül egy ferJihoz, akit szerettem, mert nem if ,

tam képes elhatározni magam. Es azután mar igy '

És most megint így lesz az utazással is. Végül nein lesz rrn,;

sem az egyik, sem a másik. Az kétségtelen, bogy Miinch

ami a

jövó' p

énzt illeti, bizonytalan. Ez realitás. Normális esel

nem inkábba pénzről gondoskodik az ember, és csak

utazik.,,

'vben májusban ésûniusban biztosan e Aévben ^

ék írtár odáig. Mostanáig kétszer is csak fél fizetést kaptunk. ptunk. fi 4/abban mar normálisan megy a dolog. . g

Ugy gondolom, Bad X. -et veszem, még ha aztán Münche-nért jajgatok is. Ez az, amire a pénzt jól, gond nélkül elő tu-dom teremteni. Ha pedig onnan olyan hírt kapok, hogy nem

tudnak nekem olyan sokáig helyet fenntartani, akkor talán mégis München mellett döntök. És erre az esetleges körül-ményre vonatkozóan szeretném ÖntóZ tudni, bogy k fzet-hetem-e szeptember 15-én a fogadóórákat, es hogy augusztus

7-6161 szeptember 9-éig dolgozhatom-e Önnel. Ez nehéz szülés!... Amikor mindezt így leírom, azt hiszem,

feltétlenül szükséges tovább dolgozni analízisben, de — min-den marad a régiben.

Uí.: Nem tudom elhatározni magam, ez gyötör. Meg aka-

rom látni, bogy Bad X még fenn van-e tartva nekem. Bár

tudndm, hogy Ön szeptember 7-éig ott van-e, es hogy szeptem-ber 15-én fizethetek-e. Talán kiildöle táviratot. ” (Ezt aztán csakugyan megtette, es az analízis mellett döntött.)

El lehet képzelni, milyen kínzó lehet az ilyen tétovázás es döntésképtelenség, mindenekel ő tt akkor, ha fontosabb dönté-sekrólvan szó, mint az előbbi. Azt is látni, hogyan teszi egy ilyen ember a döntéseit valamiféle külső dolgoktól fiiggővé — nem ke-vesen a zakójuk gombján vagy kockadobással „számolják Id" döntéseiket stb. Később látni fogjuk, hogyan támadhat ilyen ön-felel ősség miatti félelem.

Egy további példa arra, bogy kényszeres betegek miképpen teszik járhatatlanná a dolgok elfogulatlan megéléséhez vezető utat. Egy páciens az analízisben elmeséli egy álmát, es aztán folytatja: „ Van egyáltalán értelme jelentőséget tulajdon ítan i az álmoknak? Hiszen mindig minden viszonylagos, minden lehetségest bele lehet illeszteni, bele lehet olvasni

-- ki mond-ja meg nekem, bogy helyes ötletem támadt? Nein lehet bogy az álmot, mar amikor elmeséltem /n , ' y egz alto^âttam, vagy bogy mar nem emlékeztem rá pontosan? Nenz vá ' 11k ezáltal

142

Karthauzi


minden kérd&jsessé? Hiszen az álmok szerte oszlana foglalkozni tudomanytalan. /reudnak és Jungnak lux

rnás volt a felfogeisa az álomról, ők az álmokat különbóz ' ^n

pen értelmezték. Mert itt bizony nyilvánvalóan nincs se bízható. Es az ötletek! a . ,kötelező és meg Ugyan mar, m fele gon. dolataim támadhatnak... ilyesmi az ellenőrízhetetlenbe ve

zet... az ember teljesen belevész a bizonytalanba... rdaddsul nekem nem is jut eszembe semmi, de semmi..."

Itt a páciens, hogy az átélés el ől „bebiztosítsa" magát, eléj e jo1 alkalmazott racionalizálást csúsztat — kitű nően felismerhet ő ez

a „bebiztosítás"; világosan megmutatkozik szorongása az „ellen. ő rizhetctlentő l" — hiszen egyáltalán nem arról volt szó, hogy ál. mokról tudományos vitákat kellene folytatni, neki, a páciensnek csupán át kellett volna engednie magát az eszébe jutó ötletek -

nek. Lehetséges, akadnak olyanok, akik talán azt gondolják

hogy a páciensnek az álmokat illet ő kételyei teljesen jogosakvoi.

tak — de ezek tekintete ekkor elsiklik afölött, hogy a páciensnek ez csupán üriigyiil szolgált; mi több, az ő kételyei egyáltalán neni csak álmokra korlátozódtak — 6 mindentő l félt, amit „bizonyta. lannak" látott, es azt igyekezett elkerülni.

Sok kényszeres személy a bebiztosítás hasonló motívumai

miatt megreked az el őkészületeknél, amint azt egy vicc igen ta-

lálóan illusztrálja: Egy ember felmegy a mennybe, ott két rrjlót lát a feliratokkal: „Kapu a Mennyek országába" és „Kapt a

Mennyek országáról szóló előadásokhoz" — és ő ezen a nndso-dik kapun megy be.

Lelki törvény, hogy minden, amit elfojtunk, felhalmozódik; ezáltal erősödik a belső nyomás, es a kényszeres betegnek min. dig több es több időre es erőre van sziiksége, hogy az elfojtottat

féken tartsa; így keletkezik a kényszer( ördögi kör, amit csak az-zal lehet megbontani, hogy az érintett elfogadja: létezik a „má-sik oldal", es komolyan foglalkozik vele. Az elkeriilt es félt dol-gokat csak ekkor integrálhatja, es talán ámulattal éli meg, hogy az elfojtott valami jó er őket rejt magában, es hogy az „értelmet-

,, , 1t11 oknagyon lényeges mondanivalókat tartogatnak c- letl ^ m ^ s ^nlara.

be ott jól elgondolható, mennyire sz ű kös es merev, meny-

e e lvi es intolcrans, milyen „kókemenyen konzekvens" az nytr beállítottságú ember, mennyire élettelen lesz az élete, ha ő

e 'letre akkora kizárólag ossággal akarja rákényszeríteni a

erre iaga fe ltételeit. A kényszeres ilyenkor csak annak van a tudatá-

b , hogy >>y jall ő a „helyeset" akarja képviselni (mint az a páciens ^lll ^ képviselni

hnt te hogy neki muszáj rátalálnia a „helyes" gondolatra, es ép-

en ezáltal tette lehetetlenné az ötletek, gondolatok szabad PAra tnlását), az azonban nem tudatosul benne, hogy e mögött a

kockázattól való félelem ólálkodik.

Ha valaki mindent annyira elvszerű en fog fel, akkor az eleven

rendból pedáns rendimádat lesz, a szükségszertí következetes

-ségbó1 helyrehozhatatlan merevség, értelmes gazdálkodásból fu-karság, egészséges önakaratból akaratosság, de akár zsarnokság is. Ha mindez nem elegend ő a szorongás leküzdéséllez, mert az élet teljessége nem hagyja magát merev szabályok közé zárni, kényszeres szimptómák es kényszereselekvések kialakulására kerül sor. Ezeknek eredetileg az a funkciójuk, hogy megkössék a szorongást, fokozatosan azonban önállósulnak, es egy belső „muszájjá", kényszerré válnak. „Valami" rákényszeríti az em-berre ezeket a kényszeres szimptómákat es cselekvéseket, es ha neki magának is értelmetlennek t(nnek fel, többé mar neni sza-badulhat tőlük. ílyen kényszeresclekvés a mosakodási, a tépel ő dési, a számolási es az emlékezési kényszer. Mindig, amikor va-laki megkísérel elhagyni valamely kényszert, vagy próbál meg-szabadulni t őle, az abban levő szorongások kiszabadulnak.

Bármennyire klllönbözhetnek is a kényszerek, végül mindig

beleiitközünk a „merést ő l", a gondtalan, szabad elhatározástól

való félelembe. Keletkezésük középpontjában mindig az volt,

hogy valamit cl , n a (í j, m, oy talan, tilalnlas, kell lcl,̂ ycn az

kerülni a m

lettegk^"sértése

légyez a mcgszokot

iseretlentól t

bizörté

nnő

-

eltérésnek. lla minden marad (így, ahogy van: a tárgyak meg-

Karthauzi


szentelt rendben az íróasztalon, a vélemény valamiröl vi hatatlan érvénnyel, paragrafusszerű merevség ben alkutortbs^Ólú

ss e -a ° ^ , csi ítélet, támadhatatlanságát hangoztatd elmélet, hit az a rel.

rendíthetetlenség megállni látszik ben — akkor az id ő mc áll . t minden elő re láthatd, a világ többé nem változik, es az életm°r csak ugyanannak es a nyár ismertnek az ismétl ődését hoz7a ár

m a gával, akkor az elevenen lüktető ritmusból egyforma, áll andoa ismétlődő taktus lett. Az ilyen magatartásformákban lehet ol ,k n

Or bizonyos nagyság, de végs ő soron tragikus nagyság, mivel az élet erő inek makacs kényszeríteni akarása es megfékezni akarassa a rugalmasság hiánya es az, hogy a vállalkozás eleve lehetette magában hordja a kudarc csíráját. É n Es a tragikumhoz hozzáta . zik egy abszolút hit esd ő je, amit az érintett személy — valóban

vagy látszólag — kikerülhetetlen követelésként él meg, amely kö-vetelést neki vagy teljesítenie kell, vagy csak hiszi, hogy teljesíte-nie kell.

Egy egyszerű példa megvilágíthatja szánunkra a kényszeres

viselkedés elvi alapját; benne, mint az életben oly gyakran, tra-

gikum es komikum szorosan egymás mellett léteznek: pró-báljon csak meg valaki egy szobát teljesen portalanítani — ak-kor megéli a nagy tragikomikumát annak, ami nem akar meg-engedni egy feltartóztathatatlan történést, es meg akarja állítani

az idő t. Az ilyen ember a Danaidák feneketlen hordójából akar

vizet meríteni. De mivel nem a por, hanem valami más a takarítás voltaképpeni célja, mindaddig a portörlés lesz a kény-szer, amíg nincs megoldva a tényleges probléma, az, amit az

ember átirányított a porra. A megcélzott abszolút pormentesség

valami lényegesebbnek szól, amit tisztán akarunk tartani, talán

az erkölcsi tisztaságnak, amit a megkísértések hatäsára ve-szélyeztetve látunk. Éppen azáltal, hogy a tulajdonképpeni problémát áthelyezzük valami mindennaposra, válik az kény-szerré; ha valóságosan szembenéziink a problémáinkkal, abból nem lesz kényszer. Valahányszor olyan ténykedéseink során fog

el minket a „muszáj" irracionális érzése, amelyeknek végs ő 146

soron nincs jelentőségük, jól tessziik, ha megkérdezzük ma-oUn któl: miféle feszültség vagy döntés alól akarjuk magunkat ih(Izni?

Friedrich Theodor Vischer az Auch Einer (Szintén egy) cím ű regényében humoros formában ábrázolta a kényszeresség prob-l émakörét. Regényének h őse folytonos harcot folytat — az ő kife-jezeSétiel — a „tárgyak alattomossága" ellen. Ujra meg újra követ el

hibákat, amelyek elfojtott indulatokból és impulzusokból,

mindenekel őtt agresszív impulzusokból erednek, s amelyeket a

tárgyak alattomosságának tud be. Ha a mártást „egészen véletle-nül" a neki nem rokonszenves asztaltársn ője ruhájára löttyinti, az kizárólag a tárgyak alattomossága, éspedig a mártásoscsészéé

és az 6 öltönyének a gombjaié, amelyekbe a csésze beleakadt, és

nem a hölgy iránti elfojtott ellenszenvének es agressziójának a kifejezése. Éppen a kényszeres betegeknél találhatók igen gyak-ran ilyen tévcselekvések (Freud: Fehlleístungen), mivel ők igen sok eleven impulzusukat elfojtják. A tévcselekedetekben — nyelv-botlás, elfelejtés, „véletlen" nekimenés valakinek stb. — a min-denkori elfojtott jut érvényre náluk, tévedésból, tehát nem saját hibából, nem tudatosan, szántszándékkal; csak éppen „meg-esik" velük, kibíijnak az egyébként meglév ő kontroll alól, es el-árulják, amit a kényszeresek titkolnának.

Voltaképpeni kényszeres beteg esetében, ha a kényszerek fo-kozódnak, hátborzongató-kísérteties vonást ölthetnek: lassan-ként az egész élctét betöltik, és egyenesen démoni hatalmú, önál-ló életet élnek. Jól megérthetjük, hogy a régebbi id6kben, amikor még nem ismerték a lélektani összefüggéseket, ezek a titokzatos

kényszerek, amelyeknek akkor is eleget kell tennie az embernek, ha felismeri is értelmetlenségüket, az ördögtóz vagy gonosz szel-lemektő l való megszállottságnak száralítottak. És maga a kénysze-res beteg gyakran úgy éli meg kényszeres cselekvéseinek „mu-szájból" történ ő végrehajtását, mintha egy idegen hatalom állna

l`ölötte, mivel számára azok én-idegennek látszanak.

147

Karthauzi


Zatér ' —, a természet, az élet nem hagyja magát er őszakkal ti^ss clíojtani, valamilyen titon-módon csak visszatér. Ez ne- lúliz ► ' l an rafinált format ölthet, mint az itt következő példában, ha,íbcn ° y az elhárítás P tudatos as ektusa alatt az elhárított mintegy an ,

erlilo l^ton ismét bejut:

k

Egy kényszerneurózisos n őpáciensnek, mosakodási kén -erboZ, ami tudattalanul jelképesen az d „szennyes szexua- on tilzusainak, éspedig az önkielégítésének szólt — s neki

les p tanították, hogy azt b űnnek kell felfogni — , nemi testtájé-

kkr̂ét a ̂ tiila 'donképpeni „ bűnös " területet különösen intenzí

ye

,

n es olyan gyakran kellett megmosnia, hogy azzal a tilal-

1r as kejérzeteket „kerülő úton" egészen az orgazmusig ismét

ge szerezte és kielégült — de most mar „akaratlanul', es megszerezte ezért bimntudat érzése nélkül, minthogy tudatosan o csupán tisztán akarta magát tartani.

A keresztény egyház két hitfelekezete a szexualitás kárhozta-tása es a vele keltett b űntudatérzések által — amiket sajnos ne-

ha meg ma is keltenek — némely ecclesiogén, azaz egyházi ere-

detű neurózist okozott. Testellenessége elkerülhet ő félelmeket

és bűntudatérzést ültetett sok fiatalba, különösen a puber-táskorban. Ahelyett, hogy — mint az úgynevezett primitív népek

felnőtté avatási rítusaiban a gyakorlat — a fiatalokat ebbe az oly fontos fejlődési szakaszba bevezették volna, például az iskolai

oktatás során vagy esti közösségi összejöveteleken a témairá-nyultságú csoportos beszélgetéseken, amikor a kamaszok kér

-dezhettek volna, régóta csak egyfajta konfirmációs oktatás léte-zett, ami túlnyomórészt abból állt, hogy a résztvev ők zsoltárver-seket és katekizmust tanultak meg kívülről, és „kmnos" kérdések khetóleg nem kerültek el ő . E tekintetben egy es más szerencsé-re megváltozott, es az ifjúság sok mindent maga szerzett meg

magának abból, amit elrejtettek elole. Aki pár évtizeden átp szi- choterapeutakent dolgozott, az tudja, milyen rettenetes követ-kezményei voltak a vallási alátámasztású testellenessé n g ek, kezdve többnyire az onánia elleni harccal, amely ' y szel^vedel^^t al-

149

Minden kényszerben ott van a hajlam — a testi betegség lef 1 ásából véve a hasonlatot — áttételek létrehozására, tehát y

^ ' ^ érintett egy clburjánzanak, es más, általuk addig neme t te let

t'

ket is birtokba vesznek. Ilyenképpen egy élet mindinkább szű kiilhct, kényszerek tölthetik ki, ahogyan ezt majd pélclák on látni fogjuk.

A leírt folyamatok lejátszódhatnak csak a lelken belül is, üg\: , szólván azoknak a nyugtalanító, „ártó" gondolatoknak, vágyak. nak es impulzusoknak az clhárításában, amelyeket a k6ny S7e, res beteg elfojtandóknak hisz. Olyankor az illet ő idejének es erejének nagy részét arra fordítja, hogy harcoljon ellenük, Ezt úgy kísérli meg, hogy mintegy afféle ellenvarázslatot alkalm a ellenük. Ha az illető történetesen gonosz, b ű nös, szennyes gon. dolatok vagy vágyak ellen akar védekezni, akkor minden alka-lommal, amikor megjelenésükkel fenyegetnek, kényszer ű en es azonnal ellenrendszabályhoz fordul. Talán csak egy mágikus formulát mond („Jézus, Mária, Szent Józsefr'), vagy muszáj valami egyebet tennie, ami az elkerülend ő t kiszorítja a tudati. ból. Súlyosabb formában ez önbüntetésekhez vezethet, ahogyan ezt mindenekel ő tt a vallási fanatizmus területeir ől ismerjük — gondoljunk csak a flagellánsokra, akik önostorozással veze-keltek a maguk es mások bű neiért. Az ilyen kényszerek terjesz-kedő burjánzásaiból származó „áttétek” aztán mind jobban es

jobban kiterjedhetnek, amit az érintettnek muszáj elkerülnie: ekkor már az elkerülendővel hangzásbclileg ártatlanul társítha-tóan kapcsolatos szavak vagy fogalmak gyanússá válnak, és ugyanúgy muszáj elkerülni őket, ahogyan a (német) „jámbor egyszeregy" vicce karikírozza, ahol a „sechs", vagyis „hat" he-lyett azt kell mondani: „pfuj", mert a „sechs" a kárhozatos „szexuális"-ra emlékeztet, s ezért kihagyandó. Az érintett sze-mély így kerül itt is annak a helyzetébe, aki a szobáját teljesen pormentesnek akarta tudni. Érdemes a latin közmondásra em-lékeztetni: „Naturam expellas furca, tarnen usque recurrer — „Elkergetheted vasvillával a természetet, az mégis mindig

148

Karthauzi


lítólag szörnyű testi es lelki károsodások követnek, ezért igen sÚ, lyos félelmeket es b ű ntudatot plántáltak a fiatalokba, akik közli)

sokan öngyilkossággal végezték, ha a „b ű n" elleni harcuk hiába,

valónak bizonyult.

A KÉNYSZERES SZEMÉLY ÉS A SZERELEM

A szerelem, az érzelemnek ez az irracionális, határokat ri m ismerő , magasabb rend ű megélése, ami veszedelmes szenve, déllyé fokozódhat, ezeknek az embereknek a számára mar ön . magában is mélységesen nyugtalanító. Itt nyilván van valami , amit az ember nem tud „csinálni", ami alighanem saját tör-vényekkel rendelkezik, ami kibújik az akarat alól, ami ugy tá. madhat valakire, mint egy betegség, es esetleg arra készteti, hogv értelemellenesen cselekedjék. Mindezeket nehéz összhangba

hozni a kényszeres betegek biztonságra törekv ő tendenciáival és hatalomvágyával. Ezért a kényszeres személyiségstruktúrával bí-rók megkísérlik érzelmeiket „kézben tartani", ellen ő rzés alá vonni. Mert érzelmekre nem lehet hagyatkozni, lévén, hogy azok túlságosan szubjektívek, túlságosan ingadozók es mulandók. Az ő szemükben a szenvedély még gyanúsabb; hiszen teljesen ki-számíthatatlan, értelmetlen, inkább a gyengeség jele. Ezért az ilyen emberek érzelmeiket inkább takarékosan adagolják, nehe• zen engedik át magukat érzéseiknek, es a partneriik érzései iránt is kevés megértést tanúsítanak. Alkalmatlan id ő ben mura tott tárgyszerű ségük érzelmi kapcsolataikban hallatlanul kijóza-nítóan hatnak.

Ezért minden partnerkapcsolatukban megvan a felel ő sségér-

zetük, és döntéseikhez, ha egyszer meghozták, ragaszkodnak

Nem könnyű a partner egyenjogúságát elismerniük; inkábbeg!

vertikális rend felé hajlanak: a fenn vagy lenn, az )ill őnek vap.

kalapácsnak lenni számukra elkerülhetetlen „vagy/vagy"' 1131'

tun^kfel — " szeretne üll ő lenni? Ilyenképpen n,iluk 5

egy kapcsolat könnyen válik a fölényért vívott hatalmi harccá. Na a depressziós elvesztési szorongásában akarja partnerét ma-gától fiiggővé tenni, úgy a kényszeres a hatalmi igényéb ől kifo-lyólag teszi ezt; ő a partnerét a maga akaratához kívánja idomí-tani. Ezért viseli el, hogy partnere más-volta érvényre jusson; all könnyen tekinti amazt birtokának, olyan tulajdonának, amely akaratának alattvalója. Igy partnerkapcsolatokban nem ritka az az eset, hogy a kényszeres a másik költségére él, akit ő l ugyanakkor alkalmazkodást es engedelmességet követel. Más-részt neki a köt ődés valami sorsszerű séget jelent. Nagy a teher-bírása és terhelhet ősége; a h ű ség már csak gazdasági okokból is magától értetődő számára. Házasságokat nemritkán észokok-ból kötnek, és ezek közt nem jelentéktelen szerepet játszanak

anyagi szempontok es egyéb biztonsági tényez ők. A kényszeres

személy, miel ő tt belemenne egy kapcsolatba, hossz as kétsége-ken megy keresztül; ez aztán mértékteleniil hosszú jegyesség-gel és a házasság időpontjának ismételt elhalasztásával jár. Ha aztán döntött, a köteléket gyakran szétbonthatatlannak tekinti — akár vallási, akár etikai motivációból, de az is lehet, hogy csu-pán azért, mert nem akarja feladni, még ha 6 vagy a partnere szenved is miatta, vagy ha ez utóbbi szeretné a köteléket fel-bontani.

Amikor egy nő megkérdezte a férjét, miért nem akar bele-

e,gezni a válásba, amit 6' már régóta javasolt, hiszen a há-zasságuk a féri szerint is elviselhetetlen lett, az csak annyit felelt „Mert házasok vagyunk', mintha a házassággal valami örök érvényű jött volna létre. A férfi ezt nem vallási vagy más,

érthető okból mondta, hanem csupán azért, mert hát 6 egyszer

házasságot kötött. Szerepet játszott itt a megszokás, a férfi ha-talmi igénye, és azonkíviil neki nyilván jobbnak látszott ragasz-kodni a meglevő höz, mint egy újabb kockázatba belemenni. Így

jöhetnek létre olyan házasságok, amelyekben izzó gyű löletben es kölcsönös önkínzósban merül ki az egész „kapcsolat", amely- / M 1 ' y ben vegso soron mindegyik a másik halálát várja.

15 0

151

Karthauzi


lft6lag szörnyű testi es lelki károsodások követnek, ezért igen sth

lyos félelmeket es bű ntudatot plántáltak a fiatalokba, akik kö zül

sokan öngyilkossággal végezték, ha a „b ű n" elleni harcuk Mába.

valónak bizonyult.

A KÉNYSZERES SZEMÉLY ÉS A SZERELEM

A szerelem, az érzelemnek ez az irracionális, határokat nem

ismerő , magasabb rendű megélése, ami veszedelmes szenve. déllyé fokozódhat, ezeknek az embereknek a számára már on.

magában is mélységesen nyugtalanító. Itt nyilván van valami, amit az ember nem tud „csinálni", ami alighanem saját tör-vényekkel rendelkezik, ami kibíijik az akarat alól, ami úgy tá-madhat valakire, mint egy betegség, es esetleg arra készteti, hog, értelemellenesen cselekedjék. Mindezeket nehéz összhangba hozni a kényszeres betegek biztonságra törekv ő tendenciáival és hatalomvágyával. Ezért a kényszeres személyiségstruktúrával bí. rók megkísérlik érzelmeiket „kézben tartani", ellen ő rzés alá vonni. Mert érzelmekre nem lehet hagyatkozni, lévén, hogy azok tú lságosan szubjektívek, túlságosan ingadozók es mulandók. ő szemükben a szenvedély meg gyanúsabb; hiszen teljesen ki-számíthatatlan, értelmetlen, inkább a gyengeség jele. Ezért az ilyen emberek érzelmeiket inkább takarékosan adagolják, nehe-zen engedik át magukat érzéseiknek, es a partnerük érzései iránt is kevés megértést tanúsítanak. Alkalmatlan id őben muta. tott tárgyszerű ségük érzelmi kapcsolataikban hallatlanul kijóza-nítóan hatnak.

Ezért minden partnerkapcsolatukban megvan a felel ősségér-

zetük, és döntéseikhez, ha egyszer meghozták, ragaszkodnak Nem könnyfi a partner egyenjogíiságát elismerniük; inkább eg

,

vertikális rend felé hajlanak: a fenn vagy lenn, az i11011ek Va

ak lenni számukra elkerülhetet len „vagy/^'a"" ^' kalapacsn tu "nik fel — es ugyan Id szeretne üll ő lenni? Ilyenképpen niluk

egy kapcsolat könnyen válik a fölényért vívott hatalmi harccá. Ha a depressziós elvesztése szorongásában akarja partnerét ma-gától függővé tenni, úgy a kényszeres a hatalmi igényéból kifo-iyólag teszi ezt; 6 a partnerét a maga akaratához kívánja idomí-tan i, Ezért viseli el, hogy partnere más-volta érvényre jusson;

t il l könnyen tekinti amazt birtokának, olyan tulajdonának, amely akaratának alattvalója. Igy partnerkapcsolatokban nem

ritka az az eset, hogy a kényszeres a másik költségére él, akit ő l ugyanakkor alkalmazkodást es engedelmességet követel. Más-

részt neki a kötődés valami sorsszerű séget jelent. Nagy a teher-

bírása es terhelhetősége; a h(iség már csak gazdasági okokból

is magától értetődő számára. Házasságokat nemritkán észokok-

ból kötnek, es ezek közt nem jelentéktelen szerepet játszanak

anyagi szempontok es egyéb biztonsági tényez ők. A kényszeres

személy, mielőtt belemenne egy kapcsolatba, hossz as kétsége-

ken megy keresztül; ez aztán mértékteleniil hosszíi jegyesség-

gel és a házasság időpontjának ismételt elhalasztásával jár. Ha aztán döntött, a köteléket gyakran szétbonthatatlannak tekinti —

akár vallási, akár etikai motivációból, de az is lehet, hogy csu-pán azért, mert nem akarja feladni, meg ha 6 vagy a partnere szenved is miatta, vagy ha ez utóbbi szeretné a köteléket fel-bontani.

Amikor egy n ő megkérdezte a férjét, miért nem akar bele-egyezni a válásba, amit ő már régóta javasolt, hiszen a há-zasságuk a férfi szerint is elviselhetetlen lett, az csak annyit felelt: „Mert házasok vagyunk', mintha a házassággal valami örök érvényű jött volna létre. A férfi ezt nem vallási vagy más, érthető okból mondta, hanem csupán azért, mert hát ő egyszer házasságot kötött. Szerepet játszott itt a megszokás, a férfi ha - talmi igénye, es azon ' "

g kivel neki nyilván jobbnak látszott ragasz-kodni a meglevő i z, m1nt egy ú'abb kockázat jöhetnek létre olyan ^ -^ J ba belemenni. Igy

yan hazassagok, a1lielyezó i kölcsönös önkínzásban mai ben végs ő soron sor 1i1 ^ ^ egész

kben „ka izzó

alöletben

lnelés

- g on mindegyik a másik 1 ' ' 1alalai varga.

151

Karthauzi


Mennél erősebbek a kényszeres vonások, annál inkább tekin, tik a házasságot egyfajta jogi szerz ődésnek, benne szilárdan rog_

zített jogokkal es kötelességekkel. A formális aztán olyan túl^rtc

kelést nyer, amire mindig lehet hivatkozni. Mindaddig, arcig az megmarad a „clara pacta — boni amicz — „tiszta egyezség_ jó

barátok" elvének keretében, nem lehet kifogásolni. Ha azo nban a formális az érzelmi kapcsolatot akarja helyettesíteni, akkor jön a hivatkozás állítólagos jogokra es a szadizmusig érő elvepe amikor is a korrektség köpenye alatt ellenséges érzelmek és ha

talmi igények élik ki magukat. Egy házassági válságban élő nő felkereste az ügyvédjét , es egy olyan szerz ődést fogalmaztatott meg vele, amely rögzítet.

te a házastársi együttlétek sűrűségét, azok alkalmával az át tala megkívánt szobahőmérsékletet, egyúttal kikötötte a szer. ződésben, hogy a férjének tilos a hálószobában dohányoznia

es azt is pontosan megszabta, milyen pénzbüntetést tartozik

a férfi fizetni, ha nem tesz eleget ezeknek a feltételeknek. Ő az asszony csak akkor hajlandó megmaradni a házasságbrn,

ha a férfi aláírta a szerződést. A n ő meg volt gy őződve róla, hogy részéről ez tárgyszerű es kifogástalan szerződés, ami lehetővé tehette a házasság fennmaradását. – Itt a nő sza• bályszerű feltételeket szabott meg ahelyett, hogy a problémát oh közelítette volna meg, ahol az igazában volt: nem értette meg 3

saját érzelmeit es azt, hogy kényszerrel akarta kielégíteni a

kívánságait. Válságos szituációkban es vitákban a kényszeres személy ril•

kán belátó; ott is nehezen enged, ahol be kellene látnia, mer• nyire méltánytalanul viselkedik. Ragaszkodik a múlthoz, és pc. dánsan es pontos időbeli es egyéb bizonylatokkal tárja partnco

elé, amit az régebben vagy most helytelenül csinált, hogy ez àgy

az milyen gyakran fordult el ő . Válságos helyzetekbe kenih,

gyakran furcsa elképzelései vannak róla, bogy vajon mikép o

tudna bel ő lük kikeveredni -- jó példa erre az iménti. Minth°

az érzelmekró1 nincs nagy véleménye, inkáhb ésszerfinek lát

programjavaslatokat tar partnere elé, azzal próbálkozik, hogy olyan szabályokat állítson fel, amelyekhez aztán mind a két part-nernek illik alkalmazkodnia. Ha a feleség például panaszkodik, hogy a férje vasárnap mindig a bélyegeivel vagy barkácsolással

tölti idejét, ő meg unatkozik, es inkább szeretne vele együtt csi-r álni valamit, akkor a férj kompromisszumos jav as lattal áll el ő : fel fog állítani egy programot, ami szerint csak minden második

vasárnapon engedi át magát a kedvteléseinek, a másik vasárna-pon pedig majd a feleségével együtt kezd valamit. Ezt aztán prog-rarnszerúen meg is tartják majd — ebben fel lehet ismerni a kí-Sérletét a közeledésre es az igyekvésre. Amde mindez túlságosan

kényszeredett valami, es a rossz végén kezdődik, mert így a férj végrehajt egy ráterhelt kötelezettséget, es úgy véli, a maga részét

teljesítette. Aztán fölöttébb csodálkozik es bosszankodik azon,

bogy a felesége még sincs megelégedve, mert érzi a kelletlensé-gét, es végső soron több közeledést akart volna részér ől, nem pe-

dig kötelező kirándulást. Ez a példa sok hasonló magatartásmódra vonatkozhat, ame-

lyek által a kényszeres betegek megpróbálják megoldani part-nergondjaikat. Emiatt azonban a partner soha nem kapja meg azt, amit voltaképpen akar: több örömet, több közvetlenséget es érezhet ő vonzalmat, a mindennapokban több változatosságot es derű t. Aztán a kényszeres személynek ilyen „igények" láttán — a maga szűkösségében es tartózkodásában igényeket lát bennük — az az érzése, hogy a partnere kielégíthetetlen, es így ők ketten

jeg^'obban

más mellettmegsű rű sö

, de egy11dnek.

1j nélkül élnek, és a problémák egyre

K ysr partnenhio iába n k-ülönl S ' k *ben itt szokott ni

az időén

és ze

a pénzesek

a ont ege. szerepet latszi p os

sznság és takarékosság; a legszembet ű - egtl1lltat na és a konoksá komi a hatalmi ösztön, a pedanté-

kell lennie• g c tell1ek Percnyi pontossá al" a házta rtî s i 1 g asztalon követe I ésé^.cl kapa k . pénzt ',fillérre pontos" elszámolós meg-

t^tct le kell 1 kézhez a leletié va c'ol'on adnia , , g' gy a férjnek a bérét, ke- es án kap valamennyi zseb pénzt

152 153

Karthauzi


4.111 111 AIM II

AMIN g NM g NNW

It- T MM. ft.. a um, II. in III In

belőle. Szükséges új beszerzések tragédiává lesznek; vég néllt î

viták folynak egyáltalán a szükségességr ő l: vagy a partner pa. zarlási szenvedélyének, vagy annak a jele tű nik elő , mennyire figyelmetlenül bánik a dolgokkal, hogy „már megint" újat kell beszerezni. Az ilyen házasságokban leggyakrabban a pénzzel kapcsolatos problémák váltanak ki válságokat.

A patriarchátusban, ahol a férfi elő jogokkal bírt, gyakran vol. tak olyan házasságok, amelyekben az asszony a rövidebbet h62. ta. Már maga „a házastársi kötelesség", amivé a nő szexualitását lealacsonyították, megalázva vele a n ő t, példa erre. A következ ő ,

a hisztériáról szóló fejezetben látni fogjuk, hogyan állt ezért bosszút a n ő . A patriarchátusban minden a férfi kezében össz. pontosult, a n ő mintegy gondnokság alá volt helyezve, legalább. is úgy tekintették, mint az éretlen gyereket, ügy is bántak vele, és teljes fiiggőségben tartották.

Az ilyen, súlyos kényszeres vonásokkal sújtott embereknek az a legfontosabb, hogy a partnerük „szuperáljon ", pontosan, gon. dosan, megbízhatóan es súrlódás nélkül, mint egy olajozott ma• sina, saját kívánságok, még kevésbé érzelmi igények nélkül. Az. tán már eleven csere, a kölcsönös adok-kapok helyett kizárólag feltételek es a partner viselkedését szabályozó el ő írások létet. nek. Jól el lehet képzelni, milyen hideg es beprogramozott az ilyen házasság, ahol gyakran még a szexuális tevékenység is fia menetrend szerint megy végbe, amolyan kötelez ő gyakorlatkéni nem hajlandóság es ráhangoltság alapján — akkor hálnak eg}.itt, amikor „éppen az van soron".

A szexualitás, mint minden életörömhöz es az élvezetek min den lehető ségéhez való viszony, ha egyre több kényszeres vonást kap, mind problematikusabbá válik. Már utaltunk rá, hogy gyak. ran a szexualitás is „be van tervezve". Ett ő l a szerelmi élet aki józanító légkörben valami Erósz-ellenes, Dionüszosz-ellenes leget M. Ez már a kezdet kezdetén félresikcrítheti az els ő takil.

kozást a másik nemmel — gondoljunk csak a nászéjszaka gyako

ri kudarcaira. A beleérzés hiánya, az erotikus fantázia hiánya kis

vetkeztében a szerelrni élet a továbbiakban a kitaposott úton

folytatódik. Kényszeresek szexualitása nemritkán szadista be-ütéssel terhes, s ez a partner kényszeríteni akarásában, az intim

kapcsolat es a hatalmi vágy összevegyítésében jelentkezik.

De a szexualitással összefüggésben a korábban szerzett szé-gyenérzetek es bűnttidatérzések megmaradása az intim kapcso-latot meggyötört, örömtelen es fantáziátlan valamivé teheti,

olyasmive, ami csak szilárd keretek közt es megszabott feltételek

mellett van megengedve. Ez odáig mehet, hogy hosszan tartó

kétkedés, undorsorompó vagy egyéb aggályok es célszerű sítések

kerülnek a „tiltott" ösztönök elé, mint a következ ő példában: Egy fiatal férfi megismerkedik egy leánnyal, aki nagyon

megtetszik neki. Az els ő találkozó után hazaérvén, elkezd té-pelődni: „Milyen következményekkel járhat ez a kapcsolat (ami még egyáltalán nem létezett)? Ugyan milyen famíliából

való a lány? Vajon sokférfival volt-e mar dolga? Vajon egész- _ séges-e? Milyen elképzelése lehet a szerelemrói? Es ha teherbe esik? Nem kapok Idle esetleg fert őzést? A szája körül van va-lami érzéki — ki tudja, hátha mindenkivel lefekszik? Es egyál-talán — miért kell nekem vele leállnom? Ki garantálja, hogy nern járok pórul? Voltaképpen nem szól semmi mellette... hi-szen még fiatal vagyok, miért kéne magam már lekötnöm?" (Amiró7 még szó sem volt.)

Érzékelhető a hallatlan elővigyázat es az óvatoskodás; az ille-tő sorra vesz minden negatív eshetőséget, gyakran hajuknál fog-va ráugat elő érveket, csak hogy ne kelljen döntenie vagy csele-kednie, ne kelljen kockázatot vállalnia. A fiatalembernek mé egyéb kényszeres vonásai is voltak, í például mar t g szemeszterekben azt fontolgatta, hogy P

T.

, , , az utolsó

nyakkendő t viselje„ ^Záad^ g ̂ °gY az állami izsgaân milyen

‘nreiedetitl:lithamtoalládlkoottzo6tt a til emlékezesi kenyszerben is szen-

valakivel, utána pontosan fel kellett idéz-

kényes dolgot, f—n a többiek, ő nem mondott -e valami 'k 'âi1 neî^ volt-e valai i íi it- vajon « másik sz^ térben lappangó, ami kik ., ,

figyelmét. Orákat töltött az-

155

Karthauzi


zal, hogy a beszélgetéseket rekonstruálja; ez a szimptóma is egy.

fajta bebiztosítás volt, els ősorban az ösztönösség ellen. A kényszeres személy gyakran viszi be teljesíteni akarását a

szexualitásába; akkor számára a szexuális kapcsolat az ő telje. sítőképességének, potenciájának a tanúsításává lesz, partner. nője pedig teljesítménypróbájának a tárgyává. A német nyelv a

szexuális es a pénzügyi potenciát, a köztük levő összefüggést egy. azon „Vermögen" szóval fejezi ki, es kényszeres személyeknél gyakran találjuk ugyanazt a viszonyulást a szexuális potenciájuk-hoz, mint a pénzhez: vagy mutatni akarják, hogy „vagyonosak", vagy fukarkodnak a potenciájukkal, attól félve, hogy csak kor-látozott potencia áll rendelkezésükre, es ezért beosztással kell élniük, nehogy „id ő elő tt elpufogtassák a puskaporukat" - pon-tosan, ahogyan a pénzükkel is bánnak.

Az ő erotikus-szexuális szerelmi kapcsolatuk könnyen meg-zavarható, lévén, hogy gyakran függnek bizonyos feltételekt ő l, amelyeknek okvetlenül teljesedniük kell: zajok, szagok, fényvi-szonyok, nem jól betett ajtók es egyéb külső körülmények annyi-ra zavaróak lehetnek számukra, hogy kedvüket vesztik, vagy im-potensnek bizonyulnak. Némelyiküknek hossz as tisztálkodási előkészületekre van szükségük, es ezzel már eleve minden izga-tótól megfosztják az intim együttlétet; vagy rendszeresen még előbb ellátandó „kötelességek" miatt húzzák ki magukat - va-lamit még el kell rámolni, be kell fejezni. Szívesen történik hivatkozás fáradtságra, munkával való túlterheltségre is - ter-mészetesen sok lehető sége van annak, hogyan lehet kitérni élö partnerkapcsolat es remélt odaadás eló1. Kényszeres személyek csak nehezen jutnak elfogulatlan érzéki örömhöz.. lla nem ké-pesek szabadulni attól az elképzeléstót, hogy a partnerük a tulaj-

donuk, akkor helyet kap náluk a féltékenység, ami itt most niár

inkább hatalmi probléma: a partnernek nem szabad kiszaba-

dulnia a hatalmukból. Ha mégis megkísérli, akkor ők egyre szű -

kebb határok közé szorítják, mert biztosak akarnak lenni felolt

-

ezáltal csak meg kiélezettebb lesz a helyzet. Annak idején min -den bizonnyal kényszeres személy találta fel az erényövet.

Náluk is gyakran találni éles megkülönböztetést szerelem es Szexualitás közt, gyengédség és érzékiség közt, annyira, hogy ott, ahol szeretnek, nem tudnak tű zbe jönni, másrészt csak ott tud-nak tűzbe jönni, ahol nem szeretnek, a szemükben mocskosnak tetsző szexualitást ugyanis nem képesek feltételezni arról a n ő -rő l, akit szeretnek — azzal lealacsonyítanák a hölgyet. Ilyenkép-pen sok olyan férfi van köztük, aki hódolója valamely n őnek, de szexualitását prostituáltak segítségével éli ki.

Ebben a körben az egészséges, csupán enyhe kényszeres vonásokkal bíró emberek általában nem szenvedélyes sze-relmesek, viszont vonzalmukban megbízhatóak és szilárdak. Egyenletes melegséget tudnak nyújtani, es ezzel partnerüknek

megadják a biztonság és a felel ős mellette-állás érzését, azt az érzést, hogy védencük jó kezekben van. Gondos házastársak, es

a családjuk gyakran kelti az irigylésre méltó közösség benyomá-sát, olyan közösségét, amely kölcsönös tiszteletre, vonzalomra és felelősségre épül.

A KÉNYSZERES SZEMÉLY ÉS AZ AGRESSZIÓ

A kényszeres személynek is nehézséget okoznak a saját ag-ressziói és indulatai. Nagyon korán meg kell tanulnia magát el-lenő rizni, magán uralkodni; spontán reakciói, ahogy majd élet-története áttekintésekor látni fogjuk, félelemmel terhesek; düh, g}ailölet-, dac - es ellenséges stb. megnyilatkozásait gyermek kora óta el kellett fojtania, miattuk büntetésben részesült, vagy a sze-retet megvonása követte őket. Az életben azonban mindez elke-rülhetetlen — akkor hát mi a tennivaló? Minthogy az 6 én-je már valamivel er ő teljesebben kifejl ődött, mint a depressziósé, gyermekként neki nincs, mint amannak, elvesztési félelme, ami miatt fel kellene adnia indulatait — neki a beintetést ő l való félel-

156 157

Karthauzi


tol es más hegyes tárgyaktól, úgyhogy amikor megpillantotta, nyomban cl kellett raknia olcet — azok, ha hosszabb ideig a lá-tótercben maradnak, felszabadíthatták volna az elfojtott agresz-sziókat, es a nő ki tudja, mi mindenre lett volna képes. Ila pár-beszédbe elegyedett volna a férjével, agressziói korántsem lettek

volna annyira fenyeget őek, mint így, hogy felgyülemlettek. Kény-szeres személyeknek ebben a dilemmájában további lehet őség, hogy agresszióiknak mintegy jogszerű lehetőségeket keressenek, olyan indítékokat es alkalmakat, amelyek nemcsak megengedik

agressziójuk érvényre juttatását, hanem még értékként jelenít-hetik is meg. Ilyenkor 6k minden olyasmi ellen, amit sajät ma-guknak meg kellett tiltaniuk, harcba szállnak mindenütt, ahol csak beléjük ütköznek. Így válhatnak fanatikussá minden terü-leten olyan emberek, akik kérlelhetetlenül, megalkuväs nélkül,

kíméletleniil mindig harcolnak valami ellen — legyen az a higié-né, az ösztön, a morál vagy a vallás teriiletéról való. Agresszió-jukkal már nem önmaguk ellen fordulnak, mint a depresszió -sok, hanem valami vagy valaki küls ő ellen, éspedig jó lelkiis-

merettel, mert meg vannak róla győződve, hogy sziikségeset csclekednek. Elképzelhet ő , hogy ez mennyire veszélyessé válhat;

ha ugyanis az ember mindenekel őtt szelepet keres agressziói le-vezetésére, mindenütt találhat valam it, aminek „meggyőződés

-b61" mehet neki. Ez a legtöményebb agressziókat engedi meg nekik, amelyeket immár szentesíthet a cél — erre a keresztény ideológiák kapcsán már utaltunk. Az egészséges és a beteg közt

itt is nagyon keskeny a határ, minthogy az agresszió összekap-csolódik olyan normákkal, amelyek bizonyos értéket jelentenek,

de legalábbis jelenthetnek. Milyen katasztrofálisan hathat, ha történetesen egy közösség arra késztet valakit, hogy agresszióit állítsa egy ideológia szolgálatába -- megélhettiik a zsidóüldözést a Harmadik Birodalomban, láthatjuk minden háborúban, am i- kor is az ellenség megsemmisítése erénnyé ma asztosul es az egyház, úgy lehet, álcíását ad'a ra'

g .

1 59

^► •

me miatt kell az agresszióktól eltiltania magát. Tekintsük át azo-kat a lehetőségeket, amelyek az ilyen szituációkban megmarad-nak számára.

Leggyakrabban az fog történni, hogy nagyon csínján bánik az indulataival es agresszióival; habozni es kételkedni fog, hogy szabad-e bizonyos szituációban agresszívnak lennie, es ha az volt, utána gyakran hajlik rá, hogy amit mondott vagy tett, letom-pítsa, enyhítse, visszavonja, visszaszívja, mint az itt követke76

példában: Egy páciens az egyik kezelésen valamilyen agresszív kije-

lentést tett a feleségére, éspedig jogosan, mert az nagyon fel. bosszantotta. Utána, nyomban enyhítve a szavait, ezt mond-ta.. „Természetesen ezt nagyon eltúloztam; nem kifejezetten

úgy értettem, csak a megvilágítás kedvéért; kérem, ne értsen

félre, különben hamis benyomása támadhatna — mi általá-ban nagyon jól megértjük egymást." Itt látni, milyen ijedséggel es az azt követ ő bű ntudattal éli meg valaki egy agresszív megnyi-latkozását; ez az enyhítési tendencia akár a jóvátételig vagy az önbüntetésig is fokozódhat.

Kényszeres személynél is bekövetkezhet az ideológia kiala-kítása mint ama konfliktus további megoldási kísérlete, hogy az illetőnek vannak indulatai, de azoknak nem szabad kifejezésre

jutniuk. Ő nála az indulatokról való lemondás többnyire az önuralom es önfegyelmezés ideologizálása útján megy végbe: az

indulatok megjelenítése a „magát- menni-hagyni"-nak, a „ma-gát-nem-kézben -tartani"-nak a jele, egy olyan magatartásé. . amely méltóságán aluli. Ez bizonyos határok között talán egész-séges is, ámde fennáll annak a veszélye, hogy ezáltal a kelleténél

többet követel meg magától az érintett, hogy az indulatait túlsá-gosan elfojtja, es azok a bensejében nagyon felgyülemlenek, s

hogy ne törhessenek át, mind több es több kontrollra van szük-

sége. Ebból olyan kényszerszimptómák fejl ődhetnek ki, amint

annál a n őnél, aki soha nem juttatta kifejezésre férje elleni el-

lenséges érzelmeit, ehelyett kifejlesztett egy szorongást a kések

158

Karthauzi


chl1 ez a struktüratípushoz tartozik, amelyben találhatók kato-1i jk, rendőrök, hivatalnokok, bírák, lelkészek, pedagógusok es ügyeszek. Aztán már az adott személyiség érettségétól és in-1egritásától fiigg, hogyan él a hatalmával es az agressziójával. mint minden társadalom, a miénk is a maga rendezettségeivel

és hierarchiáival b őséges lehetőséget kínál a kényszeresnek, hogy egy jó elv leple alatt legitim módon élje ki agresszióit es gyű löletét. A szülői ház, az iskola es a vallás azok az els ő neve-lési környezetek, illetve intézmények, amelyek a vakfegyelem megkövetelésével, dresszúrával, a szeretetet nélkülöz ő nevelési

jnódszerekkel, bűntudat keltésével és büntetésekkel hálás talajt teremtenek a gyermekek kés őbbi kényszeres személyiségének

kifejlődésére — ezt jobban megértjük majd a következ ő feje-

zetben. A kényszeres agresszió egyik formája az agyafúrt alattomos-

ság, amikor az álnok -gyáva, rejtett agresszió lesból csap le. Olyan

embereknél fordul ez el ő , akiket gyermekkorukban súlyosan megbüntettek agresszív megnyilvánulásaikért, akiknek soh asem

volt szabad nyíltan kimutatni dacukat, indulataikat stb., csak ti-tokban es alattomban érezhették; éppen ezért lettek a szó szo-ros értelemben „alattomosak", mihelyt megjött a bátorságuk hozzá. Az alattomosságtól, az álnokságtól, a „bárányb ő rbe bújt farkastól" elválasztó határ aztán nagyon keskeny.

A szigorít, mindenekel őtt a motorikus -expanzív es affektív-ag-resszív viselkedés miatt „kiosztott" gyermekkori beintetések to-vábbi következménye az, hogy miattuk a gyermek nem képes egészséges érzéki benyomásokat szerezni. Nem tamilja meg, ho-gyan bánjon a testével, „nem érzi magát otthon" benne. Ahhoz ugyanis, hogy öröme teljék a testében, engedni kell, hogy szabadon bánjon vele, legyen meg a mozgásszabadsága, amit az ember jókcdgen él meg. Ha viszont folyton csak arra kell vi Iz- nia, hogy soha, sehol ne ütközzön bele semmiibe, ne keltsen ,.megütközést", akkor nemcsak motorikus-a rosszív gátlásos- `ágra tesz szert, hanem 1i

g $ l ttal terjedelmes mozgásbizonyta-

161

Valamivel enyhébb változata a leírt „legitimált" agresszión ak a mértéken felilli korrektség, ami —

az agresszió elfojtása mel-lett — az agresszió megnyilvánulásának talán a leggyakoribb for, mája anélkül, hogy a kényszeres tudatában szokott volna lenni az agressziójának. Azoknak a lehet őségeknek a száma, hogy in_ dulatait efféle korrektségben élje ki, egészen a szadizmusi g,

rendkívül magas : a hivatalnok, aki percre pontosan csukja be kiszolgálóablakát akkor is, ha egy ügyfél dolgát meg könnyen el-intézhetné; a tanár, aki felrója a legcsekélyebb vessz ő - vagy fi .

gyelmetlenség okozta hibát is; a vizsgáztató, aki csak a t ő le elvárt hajszálpontos feleletet fogadja el helyesnek; a bíró, aki a törvén y

betű jéhez ragaszkodik, akinek a tett az tett, a motiváció ne m számít — az agresszió efféle egyenértékeire még számos példát

lehet találni. Az érintettek valamennyien a tálkorrektség révén ilyen, látszólag jogszer ű módon élik ki agresszióikat, élnek vissza a hatalmukkal, es azzal leplezik el maguk el ő l a magatar-tásukat, hogy hát hiszen ők csupán következetesen valami helve-set, értéket képviselnek. De éppen az a veszedelmes a kém-szeresek agressziójában, hogy gyakran hivatkoznak értékekre, ennek következtében nehezen lehet felismerni, mi az, ami az iigy szempontjából fontos, es mi benne az öncél. Persze „rend-nek muszáj lenni" — csakhogy eleven rendnek, nem pedig vala-mi pedáns rendmániának; es az erkölcsösség persze érték - de egy, az életet ellenségességgel szemlélő morál már nem az.

A kényszeres agressziónak egy további jellemz ő vonását jelen-ti kapcsolódása a hatalomvágyhoz; itt már nem csupán a szo-rongás elhárításáról, az ellene való védekezésr ő l es a lereagálá-sáról van szó, hanem a hatalomról. A kényszeresek agressziója a hatalmukat szolgálja, a hatalom viszont az agressziójukat. Ezért találkozunk kényszeres beteg emberekkel olyan pályákon, amelyek hatalmat kölcsönöznek, s egyúttal lehet őséget kínálnak

rá, hogy agressziójukat legálisan éljék ki, a rend, a fegyelem, törvény, a tekintély stb. nevében. Ezért nemigen csodálkozha ,

tunk el azon, hogy többé vagy kevésbé sok politikus kifejezette

Karthauzi


lanságra is, amit kialakult formájában félszegségnek szoktunk

nevezni, es ami súlyos esetekben ügyefogyottsággá er ősödhet. Itt az agresszió még csupán a már említett elhibázott cselek `,ések, ben mutatkozhat meg. Az ügyetlennek, a félszegnek, az ügyefo. gyottnak az agressziói aztán „akaratlanul", látszólag nem Szár dékosan „tevékenykednek". Ilyenképpen elfojtott agresszióit é

s indulatait abban a formában éli ki, hogy kezei közül „véletlenül„

kicsúszik az értékes váza, amit meg kellett volna töltenie vízz el hogy megbotlik, es magával rántja az állólámpát stb. Utána per. sze lehet bosszankodni miatta, de ő t felel ősségre vonni aZért amit tett, nem lehet — így neki úgyszólván mindent szabad, ső t

talán érez is az ember iránta bizonyos jóleső szánakozást, fölényt —, így, finoman irányítva, bosszüérzetei elapadhatnak a környezetével szemben, amelynek a b ű ne eredetileg, hogy „ ő

ilyen ügyetlennek született". Nemritkán meg egy további nye-resége is származik a dologból: mindent kivesznek a kezéb6l, mert azt úgyis rosszul csinálná, es így sok terhes dologtól meg. szabadul.

Említsük még meg mellesleg, hogy az állandó készenlétben állás es a túlzott önkontroll kiindulópontja lehet a hipochon• driás önmegfigyelésnek; ez pedig megint csak egyenérték ű meg felelője lehet az agressziónak azáltal, hogy az illet ő a környezetét a maga hipochondrikus félelmeivel és szimptómáival gyötri, es ilyen módon minden dertísebb hangulatot semmivé tesz. S ő t a valóban vagy állítólag nem rendesen m ű ködő székelés néha csa ládi katasztrófává válik stb.

Kényszeres emberek agressziójának megfelel ő jeként meg két olyan magatartási módról beszélhetünk, amelyekben — önma'

guk számára megint csak tudattalanul es ezért b ű ntudat nélkiil

megélt — elfojtott agresszióik es indulataik érvényesülnek, a pc.

pecselés, a körülményeskedés, a határozatlanság az, ami a kör'

nyezetüket jelent ős mértékben gyötörheti es terhelheti -- ez ige'

finom, rejtett formája az agressziónak. Ide tartoznak azok a nő k,

akik hangverseny- vagy színházlátogatásuk el ő tt nem készülnch gv Y- ^ Y

162

el a toalettjükkel, es ezzel partneriiket alaposan fclb őszítik; vagy azok a férfiak, akik valamely igen egyszer ű tény kife'tésekor Y 1 úgy- Szólván Ádámnál es Évánál kezdik, amint az itt következő példá-ban egy kényszeres páciensem meg akarta magyarázni nekem, niért késett ma „csaknem két percet ": „Az irodámból, mint mindig, pontosan 1 8. 1 5-korjöttem el; a szokásos tempómban

mentem a buszmegállóhoz; a busz pont három percet késett, de aztán egy percet behozott. Aztán ezzel a késéssel értem a megállóhoz, ahol le kell szállnom, hogy idejöjjek önhöz; még

valamennyit be akartam a késésbó7 hozni, ezért meggyorsítot-tana a lépéseimet, de egy n őfeltartott, aki bizonyos utca fel ől kérdezett, és én természetesen megadtam a felvilágosítást —nern volt nagyon könny ű elmagyaráznom az utat ; az utol-só métereket önhöz aztán mar végig futva tettem meg. " Ezt

- ha a két perc egyáltalán szót érdemelt volna — összefoghatta volna egyetlen mondatban: „Elnézést kérek, amiért késtem egy

keveset." 6 egyike volt azoknak a pácienseknek, akik a megbe-szélt rendelési időben percnyi pontossággal nyomják meg a

csengőt — ezzel támadhatatlan semlegességüket hangsúlyozzák:

ők nem jönnek sem túl korán, mert az tolakodásnak volna fel-fogható, sem túl kés őn, mert azt udvariatlanságként vagy rossz

szándékként lehetne értelmezni. Ennek egy variánsa az óvatos-kodás, a vállalkozókészség hiánya, amennyiben erre nincsenek

ésszerű megfontolások. Kényszeres személyek ezzel agressziós

szelepként, szinte indirekt agresszióként élnek. Egy ember, aki

elvileg minden, mégoly igen kicsiny összegért is kéreti magát, a konok vagy halálos hallgatás, amitó1 „bepörög" a másik, jó pél-dák erre. Az illető nem lesz nyíltan agresszív, úgyhogy semmit sem lehet a szemére vetni, pedig a másikat ily módon sokkal inkább eltalálhatja es megsértheti. Általánosságban azt lehet

mondani, hogy a kényszeres inkább a mulasztásos, mint az elkövetési bűnökre hajlik — mulasztá os b űnöketedi bizonyítani. p g llel^cz

Karthauzi


Mindennek mintegy ellendarabja volna a rámen ősség, a

távolságtartás hiánya, ami a népnyelvi „szájmenésben" jelent

kezhet, tehát a szakadatlan „szövegelésben", amivel valaki

elárasztja a másikat úgy, hogy mondatainak „se vége, se hosz-sza". És végül említsük meg azt is, aki még a kákán is csomót

keres — ez egyik tipikus formája a kényszeresek agresszióján ak . Ha agresszív impulzusaival összefüggésben a büntetéstok és a

lelkiismeret -furdalástól való félelem es bű ntudat túlságosan erős a kényszeres beteg emberben, annyira, hogy a fentiekbe n kifejtett lehetőségek es agresszióckvivalensek már nem állnal; rendelkezésére, akkor bekövetkezik nála a szomatizáció, azaz a

lelki tünetek kifejeződése testi panaszokban. Szív- és keringési zavarok, vérnyomás-ingadozások (főleg magas vérnyomás, nem-ritkán szélütések el őfutáraként), fejfájások egészen a migrénig. alvászavarok es bélbántalmak (hascsikarás stb.) lehetnek a kö-vetkezményei, azaz a test „nyelvén" történ ő kifejezése a túl hosszú ideig elfojtott indulatoknak es agresszióknak. Bennük & érintettek számára az a megoldhatatlan konfliktus játszódik l e . amely a kényszeríteni akaró hatalom es a merészség híján ai engedékeny hagyni-megtörténni- magával közt feszül. Az indula-tok felgyülemlése es az azzal együtt fokozódó bels ő nyomás ha-tására is bekövetkezhet az elfojtott indulatok áttörése egészen a^ ámokfutásig, hirtelen diihkitörésekig es a válogatás nélküli pusztítani akarásig.

Egy példa még az indulatok es agressziók szomatizációjára: Egy igen korrekt, önmagán uralkodni tudó, feleloicségtelje '

állásban levőférfi annyira tárgyiasította es semlegesítette a: emberekkel való kapcsolatait, hogy azokban mar szinte trém is volt semmi érzelmi, indulati meg a legkevésbé. Odáig ?hetit

hogy nem látszott rajta sem szomorúság, sein öröm, sem bel.

rag vagy türelmetlenség — ebben a sztoikus tartásában sem-mi nem bírta megrendíteni vagy felingerelni, es ő büszke roll

rá, hogy ennyire ire kézben tudja tartani magát, lelkileg boz li- , ̂, férhetetlen, es mindig fölényben van. Volt mégis .sebe:lJE^. e^

164

tő pontja: olyan helyzetekben, amelyekben voltaképpen bosz-szttsnak, indulatosnak kellett volna lennie, de ezt tekintélye

j11eg6-rzése okából es a magáról alkotott eszménykép miatt nem engedte meg magának, egyre gyakrabban és félreérthe-tetlenül érzékelte érverése meggyorsulását és szívfájdalmakat

a páncélzata láthatólag nem volt tökéletes. Amikor egy hi-vatúsbeli válság alkalmával sok támadást kellett kivédenie, ezek a szimptómák felerősödtek, az orvos, aki kivizsgálta, tnegállapította, hogy szívinfarktusnak néz elébe, ha nem la-zít, es nem könnyít a terhein. Egyáltalán nem a hivatásbeli megterhelés volt számára a döntő tényező, hanem az ő rop-pant nagy, nem természetes önuralma es a „tartása', ami nem hagyott nyitva szelepet az indulatainak.

Bismarckról tudjuk, hogy indulatai megsű rű södésekor hajla-

mos volt sírógörcsökre, es a szőnyeget harapdálta. Gyakran tra-gikum bújik meg abban, hogy erős indulatokkal terhelt embe-

rek olyan állasban vannak, ahol — azt hiszik — az arculatuk meg-

őrzése okán, vagy egy magukra vett eszménykép miatt nem en-

gedhetnek meg maguknak indulatokat. Az agressziónak még egy elhárítását hadd említsem meg, ami

mindenekel ő tt a kényszeres személyre jellemz ő : ő azáltal tudja

megóvni magát az agresszióitól, hogy azt a személyt, akinek azok szólnának, idealizálja, es ekképpen támadhatatlanná teszi — ezt a gyermekkor után elsősorban a tanuló— tanár kapcsolatokban találjuk meg újra —, végül is az ember így mindig egy darab kis-fiú avagy leányka marad; ez a vallási területre is érvényes.


liadd kérdezziik meg most ismét magunkat, milyen alkati té-nyez ők es a környező világ milyen hatásai segítik e16 kényszeres személyiségstruktúrák kifejlődését. Alkatilag különösen élénk rnotorikt^s-agresszív, sz - • - -

g e ^ exual^s es általános terpeszkedésre

165

Karthauzi


való hajlam látszik itt szerepet játszani, valamint veleszületett, hangsúlyosan önálló, makacs karakter is. Olyan adottságok te. hát, amelyek miatt valamely gyermek az átlagosnál könnyebb en

es gyakrabban „ütközik", s ez szüleinek kényelmetlen, s ezért sű rű bben fékezik es korlátozzák, mint egy hozzá képest csend e. sebb, „jobb" gyermeket. De szerepet játszhat az alkati szelídsé g

es alkalmazkodóképesseg is, ha engedékenységre es enge. delmessegre való hajlammal párosul, mert akkor a gyermek túl kevés spontán reagálást enged meg magának, es a kelleténél jobban alkalmazkodik. Továbbá, úgy tetszik, számításba jön egy veleszületett hajlam az elgondolkodásra, az elmélyed ő -tepelődó pontosságra, valamint az er ő teljesebb érzelmi tapadás a múlt-hoz - hatásukra minden benyomás mélyebben bevés ődik, es huzamosabban tartja magát. Megint csak nyitva kell hagynunk, mert nem tudjuk eldönteni a kérdést: az ilyen jellemz ő jegyek vajon es mennyire alkatiak, es mennyire a környez ő világ befo-lyására válaszoló reagálások, s az ilyen viselkedésmódok nme n,-nyire számítanak okozatnak, es mennyire oknak. Ezekre a kérdésekre megnyugtató módon soh asem kaphatunk választ - ehhez ugyanazt a gyermeket különféle környezetekben kellene felnőni hagyni. Annyi bizonyos, hogy létez ő tényez ő a hajlam, amit a környezetkutatás iránti eluralkodó érdekl ődés miatt túl könnyen elhanyagolnak, amint korábban a túlnyomórészt az örökletes tényezo re irányuló figyelem a környezetkutatást kicsi-nyelte le. De hát most azoknak a környezeti hatásoknak szentel-jük figyelmünket, amelyek miatt egyrészt a biztonságosság es

állandóság igényét, másrészt a mulandóság es változás miatti szorongást túlságosan fel szoktuk értékelni.

Hogy ezt megértsük, beljebb kell hatolnunk abba a fejl ődési

fázisba, amely a korábban leírt másik kettő t követi. Ez a máso-

dik es a negyedik életév közti idő , amikor a gyermek el őször ke-

rül összeiitközésbe környez ő világa parancsaival es tilalmai'

Ezzel kiesik az „ártatlan" korai gyermekkor rövid ideig tartó pa-

radicsomi időszakából, amikor meg semmit sem kívántak va)

166

koveteltek tole, amikor meg semmi nem volt tilalmas, minden szliksegletet ugy elégítették ki, hogy neki azért nem kellett ten-nie Semmit. Most első ízben kerül abba a helyzetbe, hogy konf-

liktusa támad a környezetével, létrejön a saját kívänságai és im-nuizusai, a saját akarata es a nevelő ; akarata es követelményei kozti konfliktus. Most mar elért egy olyan életkort, amikor kö-rete lhetnek tő le valamit; ámde mar oly sok én-t, oly sok sajät

léte7ést fejlesztett ki, hogy most már ki akar lépni a világba, hogy kezdjen vele valamit, holott az előző fázisokban még mindent oda kellett vinni neki. Kívánságait es indulatait mindjobban ki

tudja fejezni nyelvileg is; meghódítja életterét, kipróbálja az

erő it, megkísérli az akaratát az ellenállásokkal szemben érvé-

nyesíteni. Az anyától való teljes függ őség kora után most egy leválási

szakaszt él meg, benne növekvő hajlammal az önállóságra — ez

az az időszak, amikor először mondja: „én", ezzel fejezve ki a

felismert es megélt megkülönböztetést az anyától, a vele való szimbiózistól, amelyben az ő megtapasztalásában az én es a te

még nem kiilönültek el. Az egyidejű leg mindjobban megszerzett

képessége, hogy bánni tudjon a testével, motorikus ténykedése, támadó kedve, terjeszkedő kedve es önakarata egyre inkább a környező világára irányul. Ezáltal egyrészt megismeri az „anyag" ellenállását, midőn összeütközik vele, másrészt azt, hogy a kör-nyező világ miképpen reagál az ő viselkedésére. Ezen keresztiil megtapasztalja mind a saját képességét, a saját hatalmát, mind pedig ezek határait. Ugyancsak ezen keresztiil szerzi meg egye-bek közt - es ez e fejl ődési szakasza szempontjából nagyon lé-nyeges - az els ő tájékozódást a megengedett es a tiltott dolgá-ban, a jó es a rossz kategóriáinak ezen előformáiban. Minden gyermeknek egyedi megoldást kell találnia az önakarata es az engedelmesség kötelme, a saját érvényre jutása és az alkalmaz-kodása közt. A megoldási kísérlet eredménye mindenkor or az al- tatától és a környező világnak ama részét67fü alkata összetalálkozik. $g amivel ez az 6

167

Karthauzi


gyermeknek az önakaratával es ösztönössé 'v — - gc cl mint az crin lett impulzusok legtágabb es legfels őbb -

fogalmával — való bán' módja alakítja ki.

bánás - ki. Innen ered a legfontosabb fundamentum ah-

hoz, hogy egy ember később egészséges öntudattal, es e észsé ^ g önakarattal es civil kurázsival rendelkezik-e, hogy a tekintélyek ellen dacosan lázad-e avagy engedelmesen alkalmazkodik hoz-zájuk, es már itt megszerzi egy kés őbbi kényszeres személyiség strukturális alapjait.

Ilyenképpen a gyermek akaratának a kell-lel es a muszájjal,

a szabaddal es a nem -szabaddal való összeütközései, illetve így

Szerezett tapasztalatai állítják fel benne a sorompókat akaratim-

pulzusainak szabadsága vagy gátoltsága számára, morális lelki-

ismeretének, „felettes én"-jének — ahogyan a pszichoanalízis nevezi ezt a gyermekkorban szerzett fokozatot, az átfogó lelkiis-

meretnek a környez ő világtól meghatározott részét — szigora `ra8Y enyhesége számára, valamint elfogulatlan ösztönösségének

p g Y , ,

va cdi túlságos önkontrollja okozta gátoltságának sza- gY

mára. A gyermek a környező világ reakcióit a viselkedésére most ismét magába fogadja, de mar bíróként, aki az eredetileg k1-'iilró1 megszabott parancsokat es tilalmakat a bens őjében kép-viseli, folytatásaként mindannak, amit addig tanult, es ami be-vésődött.

A kés őbbi kényszeres személyiségek életrajzában nagy rend-szerességgel találkozunk azzal, hogy gyermekkorukban életkori szempontból ttíl korán es tíil ridegen gátolták, beintették vagy el-nyomták az eleven, agresszív, indulatos, a formálni es változtat-ni akaró impulzusokat, s őt egészséges önakaratuk minden ösz-tönösségét, minden megnyilatkozását. És mindezt a fejl ődésnek abban a fázisában, amelyben sziikség van ezeknek az életkortól függően esedékes es újonnan melléjük elég elsajátítandó ama képességeknek es viselkedési módoknak a kibontakozására

amelyeknek az volna a feladatuk, hogy az illet ő t elvezessék a na-gyon önállósághoz es fiiggetlensé hez Angint azt az élet minden icn teriiletén láthatjuk — gondoljunk például a iiia atartás-k például g 1i tatás

A gyermek önakarata vagy éppenséggel engedelmess égi koto r 1 ei 1> Megtapasztakisához az els ő fontos es meghatározott vis elt (ICsi módra iranyito lehetosegeket a tisztaságra nevelés kínál.

ia itt mar lerakható lesz az alap a gyermeknek mind az egeszs ,

((^̂

önmeghatározásához, mind a dacmagatartásaihoz is, vagy p erl i I J` lm' sengedelmességéhez, mindi asz rint o a ' arc ga a. g aszerint, hogyan a bap,

nak vele a tisztaságra nevelése során, kap-e elegend ő idol a sziikséges lépések fokozatos megtételére; vajon nem formálji. c ki a dacosságát cróltetett fegyelmezéssel, vagy pedig v661 nc '" ' - meg az önakaratát c ész a korán kén sz rít' m törik-e reg a. g e y e essél es bu n.

tetésekkel. Azonban az el őbb leírt, a gyermekben egyre inkább

kialakuló képességekkel egyiitt es azon igénye által, bogyvalam;i

kezdeni akar a világgal, valamit tenni akar a dolgokkal, mind több es több olyan szituáció keletkezik, amelyekben összeüt

közésbe keriilliet a világgal, zavarhatja azt, es a környez ő vili reakciói nyomán azt érzi, liogy ő „rossz", hogy „neveletlen", Ebben a mintegy apiásodik-negyedik életévig tartó id ő szakáball az első nekifutás során dót el a gyermek expanzív-motorikus és agresszív ösztöneinek a sorsa, továbbá önakaratának akialaki. lása; személyisége kifejl ődéséhez az itt megtanult feldolgoz módok lesznek a viselkedési modellek.

Mármost döntő fontossággal bír, hogy ezeket az els ő paw csokat es tilalmakat mikor es miképpen „kapja kézhez" aggér.

mek. Hiszen a jónak-vagy-rossznak-lenni els ő je1entkeiésdse máris lehetséges lesz a „b ű nbeesés". Els ő ízben hangzik el „rte ked kell... " vagy „ neked ezt nem szabad" vagy „azt neked nial nem szabad" stb., es a gyermek azt tap asztalja, hogy ha enr delmeskedik, akkor ő t jónak, ha „truccol", akkor rossznak ité lik. Ha ezekkel a követelésekkel túl korán vagy t ű t későn találka zik, ha túl mereven es till elvi módon alkalmazzák ő ket, vagyrÚI bágyadtan es túl következetlenül, ha a dacot es az engedetlenst

get már a kezdet kezdetén megtörik, vagy a szeretettel teli iráu}i , tás tetszés szerint teljesítésbe visz át — mindezek eredn1én

azok a korai bevés ődések, amelyek alapvet ő formáit főképpel

Karthauzi


tana semmit, nem szabad kifejezésre juttatnia az indulatait. Egy a Ieggroteszkebbek közül: Egy családban a Y gy nek pénzdarabot kellett a hónuk alá szorítani

, boerm

étkekek ezés -

riél ne terpeszkedjenek el, és tanulják meg a „jó modortgY

"a —

pénzérmenek nem volt szabad leesnie. Egy „jól mű ködő ", jól „idomított" gyermek természetesen kényelmesebb a szül őknek, a környező világ számára igazi mintagyerek, akin a szülóyk neve-lési módszerei büszkén felmutathatók, aki miatt nem kell szé-gyenkezniiik. Ha még hozzávessziik a nagyvárosok lakásviszo-

mait, amelyek a gyermek számára börtönt jelentenek, ha nem

kap elegendő lehetőséget rá, hogy mozoghasson, akkor semmi-

képpen sem fogja tudni, mit kezdjen a számára Létfontosságú

szükségleteivel. Ha annyira hamar megtanulja, hogy ügyeljen

magára, hogy „összeszedje" magát, az nem csupán természetes

ösztönösségének megy egyre inkább a rovására, hanem értékü-

kön felüli helyet kap benne a félelem a biintetéstól es a készség

a bűntudatérzésre. Testvér születését a gyermek ezekben az éveiben nehezen

szokta feldolgozni, mert a KáinÁbel-problémakör ebben a kor-

ban alakul ki legerőteljesebben, amikor a gyermek már kifej-

lesztette önakaratát es agresszivitását, es az utána következ ő tests'ért tudatosan riválisként fogadja. Ha eziránt a szül őkben

nincs megértés, es a helyzetét nem könnyítik meg, olyan szituá-

cióalakulhat ki, amely súlyos teherként nehezedik a gyermekre, aö aztán a testvér elleni ellenséges érzelmei es agressziói miatt

k

Ine8

ém1cicn bűntudatérzésekkel reagálni, s ezek mar korán kény- szefes óvintézkedést erőszakolnak ki belole.

mrgrénes robamaí miatt a zavaró körülményekre kíi- ÍOnösen érzékeny anya eg yetlen gyermekének, amikor

k e

játék utálln

e►â kertb

^ , ,,, ől vagy az utcáról felment, a lakás ajtaja előtt le

Pisrkot,11a a lakáti•bari

, iêlnte a ct;ixi et, h ' ne csínáion zajt, es ne z (yen be já

otrjs zott, es eszébe jutott, n ho valamit

lnulnS;s o,, az a^jl j^ zz 1l ; s ezért ^

berohant hozzá a szobá já- rs közben a ,szorryeg ro

't aít ös JJ s eku tizálta, az anyának

1 71

eredményeire —, az els ő benyomások es első tapasztalatok nösen akkor hagynak nyomot, amikor azok valami tílo ra me taniilandóra, éppen esedékes fejl ődési lépésekre von atkna° g ^ nak; mindenekelő tt válnak igen könnyen sorsdönt ő

o .l,

lentőségűvé, es jelölnek ki még a kezdet kezdetén kateg orZ

magatartásmodokat az ujonnan megtanulandok tertileten , Az egész körülbelül azzal kezdődik, hogy a gyermek kórra ,e' zetében mindennek mindig csak egy meghatározott mó g gY g don sza.

bad megtörténnie, végbemennie, hogy az eltéréseket ettól a nor

. mától a gyermek úgy éli meg, hogy azok veszélyesek, hogy azok az 6 „rosszaságából" erednek. A környez ő világnak az ó „helyre. len viselkedését" követ ő reakciói: korholás, figyelmeztetés, fenyegetés, szeretetmegvonás es büntetések a gyermekben asz. szociálódnak ezután, összeköt ődnek az ő , a környez ő világ z m'ben nyilván nemkívánatos ^ s e e y an nemkIvanatos ímpulzusaíval. Szert tesz arra a

tapasztalatra, hogy ha hangos, ha valamit feldönt vagy clront, az anya szemrehányóan es korholóan néz rá. Az ilyen megismétl ő -dő tapasztalatok hatására legalábbis óvatos lesz, habozó, magát jobban ellen ő rző , talán már elbizonytalanodottabb es gátoltabb is; súlyos félelmek esetén egy impulzusnak a veszélyes irányban történő elő tű nésével lassan - lassan clő jön egy reflex, ami ő t nyomban lefékezi vagy elnyomja.

Itt jobban meg lehet érteni a bevezetésben említett össze

függést a környezeti világ es az alkatából fakadóan el őzékeny

személy y közt a kén szeres személyiségstruktúrák kifejl ődése ,

esetében: élénk, impulzív, motorikus- vitalis, agresszív-expanzil '

természetszerű en gyermekeket gyakrabban dorgálnak, fékeznek

es lmeznek ki

szigort^bban fegye , mint csendes gyermekeket; e a dorgálásnál, ha s

szena.^ nem állnak meg g ;s a

rctetme követkcjôme^

való etésekre netán büntct

orc,sc.krckerül

. sal való fenyeg

ek mc clelően súlyosak icsznck. lrnnc^ ny ̂ În1en le nem me ^felelo kewete, Y Az életkornak g kell 5lUhatísztan

cktígy<<h lcnií^^

ek t(il korán kel , lrrni meg, hogy a gyermeknek ., lnal nem tildszabad c

„rendesen kell ülnie es cnníc az aszta

Karthauzi


csak az volt fontos, hogy sóhajtozva korholja a gyer mekét majd fogott egy fés űt, es a szőnyegrojtokat kínosan, „akkurá' tusan" (ez kedvenc szava volt) megigazztotta, mik0 zben gyerrnek eredeti szándéka tejesen elsikkadt. Vagy a gyermek-nek újra meg újra azt kellett hallania: „Hát éppen most za.

varsz, amikor látod, mennyire fáj a fejem; bogy olvasok; bogy el vagyok foglalva, bogy nincs zdom?

Bárki könnyen elgondolhatja, hogy az ilyen tapasztalatok

hosszú távon hogyan hatnak. Mindez azonban már jóval korábban elkezdődhet. Részlet egy

anyának a naplójából, amit els ő gyermekéről vezetett (az ilye 11 gyermek van legerősebben kitéve ilyesminek) . A feljegyzések a gyermek első életévére vonatkoznak: „Már a harmadik hónap. ban kezdtelek hozzászoktatni a bilihez — legyél szobatiszta,

amilyen hamar csak lehet. Nyugtalan es eleven gyermek vol-tál, amikor etetésnél nem maradtál nyugton, rá kellett sóz-nom a fenekedre, míg meg nem tanultad, hogy nyugton ma-radj — később ahhoz, bogy rendesen viselkedj, legtöbbször

mar az is elég volt, hogy fenyeget őn rád néztem. Így mar egé-szen korán azon voltam, bogy az akaratosságodat ne tudd ér-vényesíteni, ahogy én azt egy könyvben olvastam: az akara-tosságot mindjárt az elején meg kell törni. Így akkor is, ami-kor bőgtél, ha kimentem a szobából, egypárszor jól rávágtam a fenekedre; akkor előbb meg jobban bőgtél, de én egyediil hagytalak, míg csak bele nem fáradtál a sírásba — ebb ől vilá-gos volt, hogy csak engem akarsz bosszantani. Kés őbb nagyorr aranyos voltál; nem is volt többé ilyen hatalmi harc, és a:

emberek csak ámultak, bogy milyen szófogadó gyermek vagy, es hogy már a tekintetemmel tudlak téged dirigálni. Néha muszáj volt erőt vennem magamon, bogy ilyen kemény le'

gyek, de beláttam, hogy neked így a legjobb, és arra gondol

tam, később majd meg fogod érteni, hog én csak a favadr'1 akartam, es hogy szeretetb ől voltam annyira szigora. 40" azokban az években a háborúban volt, és én egyedul viseltdal

érted a felelősséget.• amikor ő majd visszajön, egy 'ól nevelt oereket leljen itthon. " Ennyi nyilván elég annak bemutatására, hogy egy ilyen gyer-

meknek egész korán meg kell tanulnia, hogy impulzusait azon-nal lefékezze, elfojtsa, ha nem akarja, hogy elutasítsák, amiért zavar. Ez idővel belecsiszolódik, es második természetévé lesz, olyan reflexekké, amelyek végül automatikussá válnak. Kés őbb aztán az illető minden impulzusa es annak kivitelezése közé be-iktat egy „fogd-vissza -magad "-ot, afféle hiátust, megszakítást, mert az embernek meg kell előbb fontolnia, mcgkockáztathatja -

e, hogy enged az impulzusának, vagy jobban teszi, ha lemond róla. Ez mindinkább oda vezet, hogy a megszakítás es a végig-gondolás miatt az impulzus már annyira elgyöngül, hogy nem

jut érvényre; mintegy kétség fogja el a gyermeket: szabad-e vagy

sem. S ez a kétség annyira kibővülhet, hogy egy kényszeres

„muszáj-kételkedni "-vé önállósul, ami minden veszélyesnek

mutatkozó impulzus esetében bekövetkezik, s azt mintegy fel -

szämolja. Ezeknek megfelel ően érthető , hogy kényszeres személyisé-

geknél a kétség minden lehetséges változatában nagy szerepet

játszik. Védelem az a veszélyes ösztönösség ellen, a „magát

-valamibe-belerángattatni" ellen, amit majd meg kell bánnia.

Ilyenképpen a kétség egyre jobban es jobban abszolutizálódik,

öncéllá és ezáltal puszta pótlékává lesz az eleven ténykedésnek.

E kétségékek mindegyike életrajzilag visszavezethet ő az őskét-ségre: szabad-e nekem önmagamnak lennem es tennem, amit akarok, vagy engedelmeskednem kell, s lemondanom az impul-zusaimról — muszáj-e tehát „jónak" lennem, vagy szabad „rossznak" lennem, illetve az, amit teszek, jó-e vagy rossz? Ez az ingadoz ás eredményezi kényszeres személyeknél a rájuk jellem - ző hajl amot a habozisra, tétovázásra, a határozatlanságra es a halogatásra is. Mintegy állap '^ gY doan belekerülnek Buridánl szama - ra hclyfc tébc, amely két szénaköteg közt élien vész,

k , mert nem tudja eldönteni, melyikkel kezdje; csak éppen a kényszeres sze-

172 173

Karthauzi


t ás annyira reflexszer űen lép fel, hogy gy az az impulzust még csí-rájában elfojtja. A kényszeres személy tehát a gyermekkorában túl korán sze-

rezte azt a tapasztalatot, hogy a világban sok mindent csak egy

egészen meghatározott módon szabad rcgtenni, és hogy sok minden tilalmas volt számára, amit pedig szívesen megtett vol-na. Így alakult ki benne az az elképzelés is, hogy nyilvánvalóan mindig kell lennie olyasvalaminek, mint az abszolút helyes,

amibő l kifejlődik vonzalma a perfekcionizmus, a tökéletesedés

iránt. Ezt a tökéletesedést emeli elvvé; szeretne minden él őnek

feltételeket szabni, hogy véleménye szerint milyennek kellene

lenniük. Ámde egy olyan gyermek is, aki kaotikus környezetben n ő fel,

kifejlesztllet kényszeres vonásokat, de itt reaktív es kompenzáló

módon: ő a környező világában nem talál tájékozódási lehet ősé-get, kapaszkodót, olyan szabadságot él meg, amely félelemmel

terhes, mivel benne ott vannak a szabad akarat összes lehet ősé-gei. Akkor ő , minthogy odakiinn nem talál kapaszkodót, bels ő tartást keres. Megkísérli, hogy saját magából keletkeztessen ren-dezettségeket es szilárd alapelveket, amelyekhez tarthatja magát, es amelyek neki biztonságot adnak. Ezek azután kényszeres for-mákat öltenek, mivel a környezete által iíjra meg újra veszélybe kerülnek, ezért annál jobban kapaszkodnia kell beléjük.

PÉLDÁK KÉNYSZERES ÁTÉLÉSFORMÄKRA

A következő példa megmutathatja nekünk, hogyan kezdődik kényszeres szimptómák kialakulása egy már meglevő , de meg feltű nő kényszeres szemY g ura alapján: él isé strukt T '

g Egy, némely dolgokban a polgári elvek szerint tü . fiatalember táncórai artnerno

^l Jol nevelt p hét a tanfolyamot záró bál

rrtrí,t bazakíséri. A leány nagyon tetszik "er a f atalemberbóZ elő ^^ ^ tszik neki, es hazafelénte-

tor a vágy, hogy karjába vegye és

1 75

mélyeknél a cselekvésre való mersz es a bii ntetéstól való f é lelem az, amelyek közt nem tudják magukat clhatározni. Ilyenképpen

náluk a döntést megnehezíti az a konfliktus, ami az eredeti haj-lam között és c hajlam követését ő l való, dresszúrával keltett fé-lelem között fesziil. Sematikusan úgy lehet fogalmazni, hogy a kényszereik ereje attól függ, hogy gyermekkorukban miként ala-kult az ösztönös impulzus es a büntetéstól való félelem viszo nya, Még érthetőbb lesz a kételkedésból fakadó tétovázás es habozás a gyötrelmes döntésképtelenség, ha tudjuk, hogy ezeknek az

embereknek az egyszer meghozott elhatározások es döntések valami véglegest jelentenek, valami visszavonhatatlant; azoknak

„abszolút" helyeseknek kell lenniük, hiszen különben büntetés-sel kell számolniuk. Emiatt számukra meg az egészen jelenték-telen döntések is problémát okoznak — hiszen mindig meg kell

találniok a helyes megoldást, különben ott a szorongás. Minél kényszeresebb személyiségű valaki, annál inkább fog-

lalják el ilyen kényszeres kételyek az értelmes cselekvés helyét; ezek akár a kétkedés szenvedélyévé is fokozódhatnak, es annyi-ra reflexszé válnak, hogy már minden gondolatra válaszolnia kell az ellengondolatnak. Ha az impulzus es cllenimpulzus egy-másutánja egyre gyorsabban megy végbe, végül bekövetkezik, hogy csaknem egyszerre jelentkeznek: a szünet, a hiátus impul-zus es ellenimpulzus közt el ő ször még hosszabb, de aztán lerö-vidül, mintha csak egy egészen gyors, egymás utáni „igen-nem-igen -nem" volna az egész, ami, a testiekbe átvive, reszketéshez es dadogáshoz vezethet aszerint, hogy a „valamit-megtenni• akarni"-ról es „nem-szabad"-ról van-c szó, vagy a „valamit-ki-mondani-akarni"-ról es „nem-szabad"-ról van-e szó. Végül a két ellentétes impulzus gyakorlatilag időben egybeeshet, es teljesen paralizálódhat: „leblokkolva" es katatóniás megmerevedésben. Ha valaki egyszerre akar beszélni es nem beszélni, odacsapni és

magát visszafogni, az okvetlenül teljes lebénulást okoz. Ennek a

vonalnak a végén ingerek es impulzusok már kívül maradnak ai

érzékelésen, nem kerülnek be többé a tudatba, mert az elhárí-

174

Karthauzi


megcsókolja. Fantáziája merészségétó? nagyon megrémül es

nyomban elfogja a félelem, hogy talán ügyetlenül viselk edik es a lány majd elutasítja, úgyhogy elkezdi az utszélifikat szá. molni. Veszélyes impulzusaitól ez valami semleges dologr a te

-reli a figyelmét. Már járt így korábban is, es megszokta, bog, olyan szituációkban, amelyekben ösztönös vágyai miatt féle.

lem- es bűntudatérzések fogták el, kényszer űen elkezdett Va.

lamit számolni, ami éppen kínálkozott. Igy mentette át ma-gát a döntések es aktív cselekvés elóz a számoláskényszerb e, ami mindaddig tartott, míg csak el nem múlt a kísértés. ő ezt az összefiiggést nem látta át, csupán meg volt hökkenve ett ől a számára érthetetlen kényszertóz, ami rátelepedett, es amit egyben terhesnek talált.

Jól felismerhet ő itt egy kényszerszimptóma indítóoka, létre-jötte, megszokottá válása: az indítóok egy megkísértési szituáció, amihez szorongás társul; hogy az érintett személynek ne kelljen döntenie, vajon tegyen-e le a dologról vagy vágjon bele, elterelés-ként beiktat egy semleges ténykedést, ami megkíméli a cselek-véstő l, amíg a veszély el nem múlik.

Ennek a fiatalembernek már volt elő története is: Az anyjának, aki korán megözvegyült, szintén voltak kife-

jezett kényszeres vonásai. Férje halála után ügy döntött, hog a lakásban minden ügy maradjon, ahogyan a férje életében volt, ami odáig ment, hogy étkezésekre a férje terítékét is oda-készítette. Férje íróasztalát es a könyveit kínos pontossággal

ügy tartotta, ahogyan a férje tette, s ezt így indokolta: ha apa visszatérne, találjon mindent úgy, ahogyan itt hagyott. Ilyen-képpen az otthonnak volt valamilyen múzeumi atmoszférája,

tetézve egy megszentelődött hagyománnyal, ami kiterjedt az

apa bármilyen valamikori nézeteire és kijelentéseire, rnelye- p y -

ket az özvegy megdönthetetlen most mar dönthetetlen igazságokként ide' g

Ezáltal az apa a iú számára elérhetetlen maradt-tó zett. Lza ltul p f

►

kéletes, hiba nélküli férfi volt, annak tetszett. De ez egj ruti

faun' 'l

megnehezítette u ak a nők ß' 11

nőkhöz való viszonyát is: az 1

azt a benyomást keltette benne, bo ők nyilvánvalóan hallatlanul finom és érzékeny e â s hn y- an

- .Y y ogy a férfia, velük összehasonlítva, faragatlan tuskók , akik nem tudjá

kk, hogy

nőkkel miként kell viselkedni — ebben megint csak az apa volt az egyetlen kivétel.• ő évekig körüludvarolta az anyát anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is tolakodó lett vol-na, mindig tökéletesen figyelmes volt, es az anyát „a tenyerén hordta". Nyilván neki, a fiúnak is ilyennek kellett volna len-nie, és hogy tessék a n őknek, meg kellett volna felelnie a fér-firól alkotott, de elérhetetlen eszményi képnek.

A fiatalembernek, ha a kényszeres szimptómája már nem

n}tíjtott volna elég védelmet az impulzusai ellen, erősebb bizto-

sítékokat kellett volna alkalmaznia. Akkor talán már a szexuali-tásra gondolva is bekövetkezett volna az óvintézkedés, az elhárí-

tás, Vagy kritikus helyzetekben kaphatott volna bizonyos „öntu-

datzavart", egy hirtelen absence- t — rövid ideig tartó eszmélet-

vesztést - , ami hatékonyabb menekiilést jelentett volna a veszé-

Ices szituációból; talán hirtelen fáradtságot is érzett volna, rövi-

den: kiilönféle lehetőségek vannak kísértéses szituációk, konf-

liktusok kényszeres módon történ ő elkeriilésére. B. úr hétvégi neurózisban szenvedett: mihelyt eljött a

szombat, határozatlan és megmagyarázhatatlan szorongást

érzett, és bűntudatos hangulat, kedvetlenség fogta el, olyan

testi szimptómák kíséretében, mint fáradtság, fejfájás es le-vertség, ami a tejes kimerültségi állapotig fokozódhatott.

.Mindez vasárnap is tartott, es csak hétfő délután csitult el, B. úr Számára rejtélyes szabályszegséggel. Hosszabb pszichote-rápiás munka után a panaszok következő hátterére derült fény:

B. úr szülei kifejezetten rossz házasságban éltek. A legdrá-

malbhak azer a hétvégék voltak, amikor e üti g Q gY

viszonyl alapgososa,? le

rends szokták

essé inn ii mukat. yenkor aggos jelenetekre eked vesz ésekre és tettlegessége

ag kre

Il került sor közöttük s ezeket eet a tré é1- h corSekkel - .f aga nak félelemmel és ellen -

ette meg. Attól.éltek h > .f o hirtelen kara ú apjuk ^^ pJ

1 76

177

Karthauzi


valami kárt tehet az anyjukban, talán még meg is öli, amit az részegségében fenyegetően gyakran ki is jelentett. A féle.

lemhez gyiulöletérzések társultak, els ősorban az apával szerv , ben, amelyeket még csak er ősített, bogy az a fiút gyak ran

megszégyenítette, ridegen kritizálta, aztán hirtelen átcsapva szentímentalizmusba, felszólította, bogy adjon neki egy cso-

kot, aminek a gyermek félelmében, de undorral tett eleget. Amikor a gyermekek vasárnap este aludni tértek, még

gyakran hallották a szülők heves vitáit, a kölcsönös vádasko-dásokat, válással való fenyegetéseket stb. Hétf őn az apa mar korán reggel munkába ment, az anya kialudta mámorát, és a gyermekeknek maguknak kellett reggelijüket elkészíteniük, úgyhogy ők, amikor elmentek az iskolába, nem is látták egyik szülójüket sem. B. úr hétfőn reggel még rosszul érezte magát az iskolában; egyrészt vele mentek a szorongásai — hiszen a vasárnap esti lefekvésük óta nem látta a szüleit —, mi min-den történhetett időközben, vajon amikor hazamegy, min-dentúgy talál-e, ahogy volt, vagy az anya talán, amivel gyak-ran fenyegetőzött, közben megszökött? Ugyanakkor mélyen szégyellte magát, es tele volt szomorúsággal amiatt, hogy ilyen dolgok előfordulhattak a családjában, hogy ó' nem me-sélhetett, mint az iskolatársai, egy szépen sikeriilt hétvégér ől. Ezért igyekezett az ilyen beszélgetésekból kibújni, hogy ne kér-dezősködhessenek, hiszen akkor minden nyomorúsága kide-rült volna. Mindez érthető módon megerősítette benne a szii-lőgyúlöletet. Érzelmi állapotát még bonyolultabbá tette, bogy egyszersmind szánalmat is érzett szülei iránt, holott látta, ho-gyan gyötrík egymást, es bogy azok mind a ketten maguk is szerencsétlenek.

Amikor hétfő délután hazament, es mindent lecsillapodott-nak talált, észlelte, bogy nem történt semmi katasztrófa, szo-rongásai megint elcsitultak, megkönnyebbült, és remélte, bogy most már minden jó lesz — a legközelebbi hétvégéig,

aminek jöttét már félelemmel várta. Tehút a hétvcgeken so-

i 7s

sejt? ehetett teljesen nyugodt, es nem tudott örülni a szabad-idpnek; a szülők közt zajló események nemcsak hogy mindent beárnyékoltak, hanem ő még azt is elképzelte magában, bogy talán ezúttal nem lesz otthon annyira rossz, ha ő nagyon jó leSz, es mintegy áldozat- es ellenvarázslatképpen lemond sa-fat vdgyaíról.

Évek során mindez annyira belefészkelte magát, hogy a hetvégeket a továbbiakban a régi, most már többé egyáltalán nem reális szorongásokkal es bűntudatérzésekkel élte meg, es az „ellenvarázslatot" lemondással fejtette ki, mintha meg rnindig olyasmi rosszat ésfenyeget& kellene elhárítania, ami bármikor megtörténhet. Így érzett továbbra is örömet, amikor elrmült a hétvége, es ő ismét visszatérhetett a munkájához, ter-mészetesen azért is, mert a szabadsággal és a szabadídővel semmit nem tudott kezdeni.

Ha kölyökkorában enged az impulzusainak, s egyszer ala-posan megmondja a véleményét az apjának, arcába vágva minden keserű cégét es gyú7öletét, akkor talán a rosszabb ki-menetelű variáció felé irányult volna az ímpulzusa. De gyer-mek lévén, hogyan tudta volna megoldani ezt a konfliktust? Elképzelése szerint félholtra verte volna az apja, ami az ott-honi helyzetet még csak rontotta volna. Az anyja talán az ő pár ját fogta volna, de ezzel csak még jobban ellene dühítet-te volna az apját stb. Mindezeknek a komplex és bonyolult problémáknak a hatására alakult ki a neurózísa.• megóvta a veszélyes cselekedetektól, betöltötte egy mágikus ellenvarázs- lat funkcióját, es egyszer e volt me bánás, vezeklés áldozat és önbüntetés. Miyt , g ' ?hogy a gyú7ölet, keserűség és csalódás indulatai, ahogyan a vá ai, bánata a , _ - datérzései sohase] Szegi en es a butltu-

n nyilvánulhattak meg, csak az el otásuk ' teremtette meg az alapot ,f J számára. Ha pot a későbbi kényszeres Sz im tÓtnák sor ke lhetett Z1 p lésre'; j a nekik , olna a szüleivel való „kíbeszé- mi 'minden m

Z agy' valaki 'n;its,-na elrnofhatta ent benne volna, i c gbe, ejitkfrioridasos érzelneító . 7

179

Karthauzi


ti

tott. Az ap a a fiút az akkor nevezetes, hazafias nevelést nyúj-tó iskolák egyikébe akarta küldeni, ahol a nemzetiszocialista

tiOnpótlást nevelték. A fiat az apa természetesen nem kér-dezte meg, hiszen a gyermek dolga az engedelmeskedés. A fiú

tizenöt vagy tizenhat éves korában az egyik ilyen iskolába ke-rillt, ahol katonás drill uralkodott. Nem sok idő elteltével, amikor egy sorakozó alkalmával élesen ráripakodtak, dado- gás fogta el, s ez hamarosan annyira erősödött, hogy ő az iskola számára többé már nem is létezett, hiszen az iskola min -den tekintetben válogatott társaságot akart kitenyészteni. Így hlízta keresztül apja számítását anélkül, hogy felelőssé lehe-tett volna érte tenni. Másrészt ez volt az egyetlen kiút, az

egyetlen megoldás, ami előtt az apának is meg kellett hajol-nia; tudatos lázadás az apja ellen meg sem fordulhatott a fiú

fejében, hiszen az egészen bizonyosan még szigorúbb rend-szabályokat vont volna maga után. A fiú tudattalanul a da-dogásban találta meg azt az eszközt, hogy elérje, amit hasz-nos volt elérnie: megszabadulni a gyű lölt iskolától úgy, hogy nem terheli miatta felelősség, nem kell nyílt ellenállást tanú-sítania az apjával szemben, es egyúttal bosszút is áll rajta, minthogy apja a dadogás tünetével szervben tehetetlen volt; a saját szenvedésében - hiszen a dadogás gyötrelmes es kínos érzés - Létezett egy tudattalan, fel nem ismert önbüntetés is ezért a lázadásáért.

Amennyire szükséges a szülök egészséges elhatárolódása es meggyőző tekintélyük megélése, annyira veszélyes a tekintélyel - wnevelés, ami feltétlen engedelmességet követel anélkül hogy a gyermeknek szabad volna megkérdeznie a miért" " - mák értelmét. A vakfegyelem, elint az ',

1?11 ert -et es a tilal- ségesebb formája, hozza létre efféle » nevelés" legszéls ő

étre a tömegembert, aki korán nin - velt ‘rak engedelmességében illind e csolnak neki. A tekin télyellene epre

kehes amit megparan- nes" szó is szkeptikussá teh

s nevelés _ már benne az elle- et bennlinkel, hiszen

,^ gítő kifejezés len ne a ',nei11 t - n tel CSe n ' eh i ritélyelvti" nevelés lêle-

evelés — a felszaba-

mennyire szenvedett és mennyire meghasonlott, akkor talü t^

volna lehetőséget rá, hogy kifejezze magát, és nem került vot .

na sor a szimptómák képz ődésére. Vannak olyan környezetek, amelyek ugyancsak kedvCz nek

gyermekek kényszeres fejl ődésének, s amelyekben a szüks b` folyásához még társul a társadalmi szereplik es azok a k ő velei mények, amiket sajátos presztízsük támaszt; így például kat ona tiszteknél, pedagógusoknál es lelkészeknél vagy az apák eg'o . olyan foglalkozása esetében, amelyekben igen lényegesnek tel

szik a külső hatás, a tekintély, es amelyek szinte kénySzere` magatartásmódokat követelnek meg. Katonatiszteknél - mink

nekelő tt a régi porosz tiszteknél - a „kapja-össze-mage, a „szedje-össze -magát!" es a „ne-engedje-el-magát!" férfias hiva. tásbcli ideológia volt; a „tartást" a tiszti uniformis magas, merer gallérja is elő segítette.

Egy magas rangú tisztnek két fia volt: nagy követelménye-ket támasztott velük szemben, azt akarta, hogy kielégítsék a: o nagyon határozott elvárásait. A nevelés a jelzett értelembe,

poroszos volt; érzelmeket kinyilvánítani, pláne sírni tilos volt (,„ németfiú nem sír'). Otthon mindennek úgy kellett mennie

mint a karikacsapás, a családnak úgy kellett m űködnie, mini a kaszárnyaudvaron a kiképzésben jól helytállt regrutáknak. Esti lefekvésük el őtt a fiúknak feszes vigyázzban kellett „ág-ba menéshez jelentkezniük'; az idősebbnek pontosan egy órával később, mint egy évvel fiatalabb öccsének - mintha ö magasabb rendfokozatú lett volna, s ezért többrendbeli s a. badság illette volna meg.

A fiatalabbik gyermek, lévén inkább m űvészetre fogékorti széplélek, már ezért is puhánynak tetszett az apa szemében „egyáltalán nem vagy igazi fiú', hallhatta, valahányszor megmutatkozott, hogy gyöngédséget igényelne, vagy ha ki.

csordultak a könnyei, amikor az apa téli edzési módszerei

fájtak ánn om kékre fagyott kezei - keszty ű viselése férNat nyomán

volt• az edzés minden területen nagybet űs szónak

Karthauzi


dított önkény másik szélsőségességébe esik, amit veszélyes do_ log szabadságnak tartani.

A dacviselkedés súlyos esetekben az egész életen végighf iz0d-hat. Az érintett állandóan lázadásban van valamilyen valódi v agy vélt kényszer ellen, képes már egészen természetes rendezettsé-geket kényszerességnek ítélni es küzdeni ellenük. Ezek azok a

nehéz emberek, akiknek önérzetét önfejiiségük táplálja, elvbo~l mindenre „nem"-et mondanak, zsörtöl ődő módon mindenben találnak kivetnivalót, s így neurotikus alapon pótolják be mind. azt, ami gyermekként tilos volt nekik.

Azokban a családokban, amelyekben nagyon fontosnak szá. mít az a szerep, amit valaki eljátszik a világban, vagy azt hiszi , hogy cl kell játszania, különösen gyakran fordul el ő , hogy a gyer.

mekek abnormálisan „mintaszer ű " nevelésnek vannak kitéve. Ez a magatartás, amit „társadalmi helyzetükból kifolyólag" a szülőknek fel „kell" vállalniuk, es amit a világ el is vár tólük, a gyermekeket mintagyermekekké változtatja, akiknek bizonyíta-niuk kell, hogy jól neveltek, hogy jó teljesítményük es viselkedé-sük mások fölé emeli őket, es akiknek nem szabad a szülókre

szégyent hozniuk. Ez még nehezíti a dolgot pedagógusok eseté-ben, ha a gyermek abba az iskolába jár, ahol az apja tanít. Az ilyen környezetból való gyermekeken szinte mindig muszáj az apa személyiségének vagy a család társadalmi rangjának átsz ű -rődnie - lehetetlen olyanra csak gondolni is, hogy rosszul szere• peljenek, vagy valamilyen módon megszégyenítsék a családot.

Ez náluk kényszeres fejlődés alapjává válhat, ha nem elég er ő -sek hozzá, hogy lázadásba mentsék magukat. Ez önmagában vé-ve egészségesebb, de nem bocsátják meg nekik; a szül ők azért

nem, mert íme a bizonyíték a gyermek „rossz jellemére" - s nem az ő hibás nevelésükre; de a távolabbi környezet - különö-

sen a falvakban es a kisvárosokban, ahol mindenki mindenkit

ismer - sem nézi el nekik: a szomszédok ilyenkor az erkölcsi

megbotránkozás mögé a kárörömiikct rejtik.

Sok gyermek válik áldozatává az ilyen, a társadalmi, ranghoz mert vagy szociális presztízsnek; nyilván emberi nagyság szüksé-geltetik hozzá, hogy a gyermek javát a szociális becsvágy fölé

emeltek. Ezzel eljutunk még valami olyasmihez, ami jellemző a kény-

szeres személyekre: ahhoz, hogy megszerezzék a biztonságukat,

a közvéleményt ő l, a mindenkori konvenciötól teszik függ ővé magukat, attól, hogy „mit szólnak az emberek", attól, hogy „va-

laki" mit mond es mit tesz, mit nem mond es mit nem tesz. Ez-

zel visszatükrözik a nevelésiiket is, amely mindig csak azt han-goztatta: „ilyet nem tesz az ember" stb., anélkül, hogy a gyermek

ésszerű magyarázatokat is kapott volna a „miért?"-re. A gyer-n1ek, ha úgy írnak elő neki ilyen parancsokat es tilalmakat, hogy

nem kapcsolják össze azokat értelmes indoklásokkal, kevés

készséget fog tanúsítani teljesítésiikre. A napjainkban mär végét

járó patriarchátusban az volt a szokás, hogy mindig a szül őknek volt igazuk, tekintélyiiket nem volt szabad kétségbe vonni. Már

az édenkerti mítoszban az első emberpár számára indoklás nélkül tiltatott meg egy fa gyümölcse, s ez persze, amilyen az

ember, provokálta a kíváncsiságát — s így bekövetkezett az első bűnbeesés.

A példákból talán kideriilt, milyen sokrétűnek és bonyolult -nak mutatkozhatnak a kényszeres személyiségfejl ődés hátterei, amelyeket itt csak igen röviden mutathattunk be. Hiszen min -den élet hallatlanul sokrétű háttér elő tt játszódik le, és költ őnek kellene hozzá lenni, hogy mindazt meg lehessen ragadni es be lehessen mutatni, ami azt az embert teszi, aki vagyunk. Egy, a harmincas éveinek derekán levő súl res beteg nőnek afel- és levetke - yosan kénysze- afürdéshez két órára is s -- -

zesebe,2 - mintegy másfél órára, zuksége volt. Amikor a kezelésre járt, naponta hat órán át is mosakodot . ,^ t

kapcsolatát te jesen feladta. A t' a férjével való szexúlis őt megérinteniük, csa 'e nekeinek nem volt szabad sem volt szabad me - nem

gerinte^Zie sz egész napon át ?n feküdt, es neki te semmit, félve attól ogy

182

183

Karthauzi


tisztátalan vagy terhes lesz. Úgy kellett etetni, mert amit meg.

fogott, őtőle tisztátalanná vált, úgyhogy „áttételként" kenysz e, res megérintési félelmet fejlesztett ki, ami odáig ment, hogy

egyenesen azt képzelte: már attól tisztátalan lesz, ha csak rá. néz valami „tisztátalanra " - például egy olyan kilincsre,

amelyet sokan megfogtak stb. Ahogyan a mondabeli Midasz király kezében minden arannyá lett, amihez hozzányúlt, ügy

lett őneki minden tisztátalan, amit megérintett. A kezd ő megbeszélésen maga alá húzott lábbal ült, úljjait

szorosan összekuksolta a térde körül, olyan mereven, hogy régtagjai az óra végére tejesen elzsibbadtak, es alig bírta megmozdítani őket. Valahányszor bejött a rendelőbe, perce-ken át azt suttogta maga elé: „Nem vagyok piszkos', es csak ezután tudott felémfordulni. Ha megérintett egy tárgyat, nem csupán mosakodnia kellett, hanem mindig, valami mágikus ellenvarázslatként, az említett mondatot is el kellett monda-nia.

Ez a nő, aki már a pszichózis határesete volt, az Egyesiilt Államok déli államainak egyik kisvárosából, puritán környe-zetb ől származott. Az anyja szigorú volt, es morális szem-pontból túlzó követeléseket támasztott, az apja érzékeny,

könnyen sértődő, az élettóz fél ő ember volt. Az apa a leánya esküv őjének napján annyira rosszul érezte magát, hogy ágy-ba kellett fekiidnie, es nem vehetett részt az ünnepségen. A le-ányt úgy nevelték, hogy kizárólag a szül őkre lehetett tekintet-tel, nem volt szabad szomorúságot okoznia nekik, es a szülők büszkék voltak rá, hogy a leány és fivére a kisváros legjobban

nevelt gyermekeinek számítottak. Nekik minden tekintetben

példásnak kellett lenniük; tiltva volt dohányozni, inni, tán-colni, kártyázni; a lány, míg férjhez nem ment (harmincéve-sen), mindig járt a vasárnapi iskolába, ahol a nemek szigo-rúan különválasztva ültek. A szüló7e „nagyon jóságosak" vol-tak verés, kemény szavak sohasem fordultak elv „ We killed each other with kindness" (Mi jósággal öltük egyinast ),

184

kordban szobatiszta lett. Amikor tizennégy eves , i aki a moziban mellette ült a leány kezét a hímtagjához

,

j ,ezette; ezt ő előbb hagyta, de aztán elrohant, súlyos bűntu-datot érzett, de nem beszélt róla senkinek. Tizenhat eves ko-rdban az autóban lezajlott petting során történt, hogy némi ondó került a kezére es a kabátjára - ez lett a mosakodási kényszerének a kezdete, ami el őször csak abban mutatkozott meg, hogy a szokottnál gyakrabban es alaposabban mosako-dott. A leány bűnösnek tűnt maga előtt, es - lévén tejesen fel-világosulatlan - volt egy irracionális félelme, hogy teherbe esett; terhességi szimptómákat fejlesztett ki, hányás fogta el,

és a mensese elmaradt. Minderről nem beszélt senkivel - mi-csoda csalódást okozott volna a szüleinek, hogy vele ilyen do-

log történt! Az analízis során egyebek közt kiderült, hogy három évvel

fiatalabb öccse volt anyjuk kedvence, a családban zseniális-nak számított, a leány fel sem érhetett hozzá,• ő, a leány, ma- gát legfe jebb középszer űnek min ősítette, de olyannak, aki a perfekcionizmusra, azaz tökéletesedésre való mind több igye-kezet árán szeretetre talán szintén érdemesnek bizonyulhat. Ezen a vonalon természetesen lehetetlen volt minden „ rossz-nak-levés', a többre tartott öccse iránti féltékenységét, irigy-ségét es gyű löletét úgy fojtotta el, hogy öccsét es szüleit ideali-zálta. Megérintési félelme arra kényszerítette, hogy otthon is úgy nyitotta az ajtókat, hogy könyökével nyomta le a kilíncse-ket. Ezt észrevették ugyan, de figyelmességbó7 és tapintatból elnézték neki, mert, ugye , kínos lehetett volna számára, ha szóvá teszik. Ilyenképpen kíviilról nem ka ott semmi se ítsé- get, és kényszeres p g y zeres szimptómái egyre jobban feler ősödtek. ljébként - ahoi az lenni szok kényszeres bet .• - °tt - még

égség kan

itörése elott mar mutatk a voltaképpeni

d oztak a kén Jsze- res szírríptórrlák korai kezdetei ... ^ elindulni az

.

, hét nyolc é r.fesen nem tudott iskolába, mielőtt a térdha , ' risrt^ aa nem voltak

Karthauzi


egforrna magasságban mind a két lábszárán; egy vészjel

amit azonban senki nem értett meg. Még rosszabb l ehetett volna a helyzet, ami egyáltalán nem is megy ritkaságszá, nba ha őt a szimptómái miatt megbüntették vagy kinevették vol. na; akkor még súlyosabb, meg titkosabb óvintézkedések et kel, lett volna k féjlesztenie; itt csupán túl „tapintatosak" voltak

semhogy beszéljenek róla, ami persze azt is jelentette, hogy, a leányt magára hagyták problémáival.

Amikor némi id ő után célzást tettem rá, hogy ő nyilván idealizálta a családját, hiszen egy annyira „ép es erős" kör-nyezetben, amilyen véleménye szerint körülvette, nem lo t volna szüksége rá , hogy szimptómáit kifejlessze, es hogy ne. kern úgy tűnik fel, hogy ő az indulatait es agresszióit, amiket magának sosem vallott be, még nem adta ki magából, azokat önnönmaga ellen fordította, gyú'lölködő pillantást vetett rám, es azt állította, hogy a szülei „mindig jóságosak" voltak. Ám

ezzel ellentétesen hangzott az elején elmondott álma: „Az anyám sírját látom olyan dátummal, amelyet elfelejtettem"

(az anyja még élt). A sziiló7 még ma sem tudnak semmit a betegségéről. „Ha megírnám nekik, hogy voltak kapcsolataira

a házasságom előtt, annyira megbántanám őket, hogy nem élnék túl. Inkább beteg maradok. "Így otthonról orvoshoz sem mehetett, mert akkor beszélnie kellett volna a szexualításról

es a házassága előtti kapcsolataíról; ezért úgy gondolta, a

kényszereivel kell együtt élnie. Házasságában a kiváltó szi-tuáció, ami a szimptómasorának rosszabbodásához vezetett,

az volt, hogy a férje, egy életer ős, az érzéki örömöket kedvel ő férfi, nagy szexuális igényeket támasztott vele szemben - az

ő számára viszont a szexualitás kizárólag a gyermekek neim

zésének egyetlen megengedett céljára kaphatott szabad titat,

MEGESZÍTŐ GONDOLATOK

Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a szokások mar kezdetei a kényszereknek. Bizonyos szertartásszer ű ségek a fel- , keleskor, a mosakodás es öltözködés vagy más szokásaink, ame-lyek bejáratódtak, egyfajta nyugalmat adnak nekünk, es a han-gulatlink könnyen megromlik, ha valamit nem csinálhatunk

(igy, aliogyan megszoktuk. Ezekben a szokásainkban azonban

nem érziink semmi gyötrő t, semmi kényszert; ezek eredete lé-nyegében az idő es eró14mél6 gazdaságosság, es ha akarnánk,

es a célszerű ség is úgy kívánná, változtathatnánk rajtuk. Ilyen

szertartásszerííségek széles sávban nyúlnak bele szociális, tár- . sadalmí és vallási életiinkbe. Éppenséggel az is a létünkhöz

tartozik, hogy rendtartási es viselkedési szabályokat alkotunk

magunknak, amelyeket egyöntet űen megtartunk. Csak akkor beszélhetünk kényszerekról, ha bizonyos dolgokat, jóllehet ér-

telmetlennek tartjuk őket, kizárólag bizonyos formában tehe-

tünk, es nem másképpen. Láttuk, hogy a tíil merev nevelési módszerek, a szül ők és

nevelők tíilságosan tekintélyőrző es elvi viselkedése kényszeres

fejlődésnek lehet a kiváltója, különösen, ha túlságosan korán

alkalmazzák őket a gyermeknevelésben. Minden nemkívánatos

viselkedési mód kötelezően előírt elkerülése a kezdeti id őktől fogva a tökéletessé válás útját egyengeti, es a gyermeknek önma-gával és másokkal szembeni türelmetlenségét alapozza meg,

egyszersmind er ősíti diktatórikus es dogmatikus vonásait. Ez a tökéletesedési tendencia a kényszeres embernél valahol mindig megmutatkozhat, és életidegen és életellenes magatartásfajták-hoz vezethet. Az ilyen ember szeretné az életnek el ő írni, hogy milyennek kellene lennie. De amilyen mértékben akarja kény-szeríteni az életet — eredetileg az önmagában található eleven tudatot kellett kényszerítenie — számára maga ez az igvekezet válik kényszerré. Mert csak a „káosz" fölötti

annak szabál éber ellen - ő rrés cs okb ^ Y a és törvényekbe történő rögzítése ga-

Karthauzi


rantálhatja, hogy semmi olyan nem történhet, aminek nem

szabad történnie. Már egy picit ferdén lógó kép is hallatlan u l bosszantó tud lenni — nem pusztán esztétikai okokból, hanen1 azért is, mert ezáltal sérelmet szenved a rend, a törvény, am ely, elő írja, hogyan kell a képeknek lógniuk. Minden, még a legcse-kélyebb eltérés is a „normától", lehetséges veszélyekre hívja f el a figyelmet, mondjuk abban az értelemben: ha már a képek kezdenek ferdén lógni, ki tudja, még mi minden rendetlensé g jöhet es vonhatja ki magát az ellen ő rzésem alól. Igy nézve érthe-tőbbé válik a kényszeres személyek némely viselkedési módja: az a nagy érzékenység es kényesség, amivel csekélységekre rea-gálnak — számukra már egy csekélység is jelentheti „a vég kez-detét" —, egy pici rendellenesség es a figyelem egy kurta kihagyá-sa az addig elfojtottnak a kitöréséhez vezethet, ama utolsó kis hópelyhecskéhez, ami az elfojtottság lavináját lendületbe hozza,

A geológusokba bevés ődött egy paradox mondat, ami érthető -vé teszi az iménti gondolatot: minthogy a kövületek kibontása-kor könnyen megeshet, hogy megsérül a fosszilia, azt a tanácsot adják: soh asem szabad megtenni az utolsó ütést. A kényszeres személynek éppen ez esik nehezére; tökéletességre törekvése új-ra meg íijra a legszéls őségesebb precizitásra kényszeríti. Ez, amennyire helyes es szükséges az olyan területeken, ahol alap-követelmény a precizitás, például valamilyen gép mű ködtetésé-hez, valamely épület stabilitásához es szilárdságához stb., annyi-ra besz ű kítően tud hatni az élettevékenységben, az eleven, életközeli gondolkodás területén. Csakis kényszeres szellemek-nek juthatott eszükbe komolyan elgondolkodni azon, hogy vajon hány angyal fér el egy t ű hegyen; a kényszeres gondolkodás köny-nyen steril pályákra tévedhet, es a szabad alkotóerő akadályává válhat. A „muszáj-magát-bebiztosítani" a lehetséges hibák es té-vedések ellen őnáluk túlértékelt formákat ölt, es oda is vezethet, hogy az érintettek soha nem késziilnek el a korrigálásokkal és

kiigazításokkal, mert meg mindig nem érték el a tökéletesedést.

Ezért a kényszeres személyeket mindig fenyegeti a veszély, hogy

188

ón lnagukban helyes felismerések es belátások ad absurdum _ képtelenségekre - vezetnek olyanképpen, hogy ők azokat az abszolút, leegyszerű sítő örök érvényű séggé kívánják emelni. Ez-ze l azonban, messzebbr ől nézve, talán eleget tesznek az élet egy törvényének: amikor az 6 megállapodott vagy rögzítend őnek Szánt véleményeik egy ellenirányú mozgást indítanak útjára,

am i a hangoztatottakat elevenebben es valósághű bben korri-gálja, ismét viszonylagossá teszi, es azzal továbbfejl ődésnek ad lökést, kivezet a sterilitásból. A kényszeres „quod dixí, dixi" — „amit mondtam, megmondtam, éspedig egyszer s minden-korra"— nem ad lehetőséget eleven fejl ődésre. Kényszeres beál-lítottságra idézniink lehetne egy kísérleti pszichológusnak a lé-lekr61 szóló jellemző mondatát: „Nem tudjuk pontosan, hogy

mit mérünk — de amit mérünk, mérjük pontosan."

A mindennapi életben az, hogy „mindent-még-egyszer-meg-kell -nézni" — csakugyan elzártuk-e a gázcsapot, amikor elmen-tünk otthonról, csakugyan bezártuk-e a lakás ajtaját —, mind sú-lyosabb es időrablóbb kényszerekhez vezethet, amelyek aztán szinte maguktól irányítják az életünket. Az érintett is többnyire

mint éntől- idegen, rákényszerített történést éli meg őket: nem tehet másként. Ha mégis megkísérli, hogy ne tegyen eleget egy

ilyen kényszernek, meghatározatlan szorongások lépnek fel.

Jellemző szokott lenni, hogy az illető a maga es mások számára racionalizálja a kényszereit, azon van, hogy ésszerű indokokat adjon nekik, mert nyilván érzi a „nem - tehet -másként" termé-szetellenes voltát, de ezt nem akarja beismerni. Antikor valaki idegen vécén az illőkét köriilrakja vécépapírral, és amikor Id- megy, fertőzésveszélyre Niva Y , hivatkozva, könyökével nyomja le a ki-

, maris jócskán túlzásba esett; ^ ' való fejelemmé _ tt, ám mindez a fertozesto^l szorongá,SSá _ dagadhat, amikor mindenütt baktérium okat vél felfedezni

be

lincset

szű k,'ti • A se ítsé es ez ^ életterét egyre jobban nek tudatosításában

g g csak a kénySZerek voltaké el ' 'tterei- és a félt s 1JP 1t 1la

sok 111egcngedcsébe n é egyért elkerült, eleven i m u l zu - s '

ntegt•álasábar^ ^ található. Többnyire ag-

189

Karthauzi


resszív, indulati es szexuális impulzusokról van szó. Már U tal-

tam rá, hogy az ember azáltal, liogy folytonosan védekezik a kár_ hoztatott ellen, egyben indirekt módon folytonosan vele foglal, kozik. Ez azokra az emberekre is fényt vet, akik fanatikusan liar-colnak valami ellen. A szüzesség fanatikusa mindenütt valami szexuálisnak jut a nyomára, es a szüzességért vívott harcáb an

immár szakadatlanul a „mocskos szexualitással" foglalkozik — kizárólag „morális okokból" —, amint ez a kényszeres emb er

-re jellemző , aki inkább a gonosz ellen, semmint a jóért vívja a harcát.

Egy kényszeres személyiségstruktíirájú páciens órákon át tu-dott egy vízesés el ő tt üldögélni, elbúvölten attól, amire ő maga nem volt képes: hogy zuhanjon es engedje magát elárasztani, nem félve attól, hogy utánpótlás híján hirtelen megszakad a do-log, hogy valami véget ér. Meg lehet érteni, hogy a kényszeresek-nél a mulandóság ellen biztonságot nyújtó viselkedésfajták min-denekel ő tt az idővel es a pénzzel való törődésre terjednek ki. Legerősebben itt érezzük a mulandóságot es egyszersmind an-nak a lehetőségét, hogy birtokoljuk az állandóság es biztonság illúzióját: az, hogy mit kezdek az id őmmel es a pénzemmel, ki-zárólag az en akaratomtól fiigg.

Már szinte közelít a hátborzongatóhoz az amerikai temetke-zési intézeteknek a mulandóságot es a halált elismerni nem

akaró gyakorlata, miszerint a halottak, kikészítésük után, olyan-nak látszanak, mintha élnének. Nagyobb üzleti érzékkel bíró vál-lalkozók még ezen is tültesznek, amikor a halottakat lefagyaszt-ják: a tudomány egy napon képes lesz rá, hogy felolvassza es

életre keltse őket. Ámde csak azok halhatatlanok, akik semmit sem tudnak a halálról, es a halál tudomásulvétele, a saját ha-láláé is, hozzátartozik az emberhez, s ő t igazában az teszi ő t cm-

berivé. Mi most hadd kíséreljük meg ismét, hogy rámutassunk a

kén szeres szemét isé eknek az élet lényeges teriiletcin észlel- Y Y g hető viselkedésmódjaira. A vallásban a dogmatizmusra es az or-

to oxiara hajlanak, s ezzel itt eitt jár a más hit ű ekkel szembeni tiire metlenségiik. Istenképük gyakran a szigorú es bosszú- ,

á(1 6 atyaisten, akiben ott vannak az összes patriarchális tulaj- donsagok, es aki feltétlen hitet es engedelmességet követel. Mindazonáltal gyakran eluralkodnak rajtuk babonás es mági-kus elképzelések is. Fogékonyak rítusokra es szertartásokra, amelyeknek a megtartása fontosabbá válhat számukra, mint a voltaképpeni hit. A megvásárolható feloldozás es a búcsúlevelek ötlete bizonyára csakis kényszeres agyakból sarjadhatott ki. imamalmok es rózsafüzérek, ha nem a koncentrációt es a bel-

ső elmélyiilest szolgálják, könnyen válnak valamely el ő írás sab-lonszerű teljesítésévé.

Kényszeres személyek mindenütt rag aszkodnak intézmé-

nyekhez, szabályokhoz es elvekhez, es azokat betű szerinti telje-

sítésiikkel gépiessé es értelmetlenné teszik; minél inkább jelen-tenek számukra tudattalanul oltalmat a szorongás ellen, annál türelmetlenebbek lesznek, ha valami megrendíti azokat — hi-

szen az a szorongás elleni oltalmukat fenyegeti. Éppen az elérni szándékolt tökéletesség miatt azonban hitüket mindig fenyegeti a veszély, hogy azt kételyek támadják meg, minthogy 6k maguk elzárkóznak minden kérdés es kétely eló1; ezért aztán az 6 kö-

riikben lehet a legsúlyosabb vallási kiizdelmekkel találkozni, es azzal az állandó igyekezettel, hogy a kételyeket elfojtsák vagy cáfolják. Mint minden elfojtásnál, az elfojtott egyszer hirtelen kitörhet, itt istenkáromló gondolatok formájában. Ameddig az egyházak hatalmi politikája a vallást arra is kihasználja, hogy a hívőket félelem- és bűntudatérzéssel töltse el, kényszeres voná-sok nevelődnek ki benniik, amikbő l sok tin. vallási neurózis származik; napjainkban érzékelhet ő bizonyos szabadulási pró-bálkozás, védekezés az ilyen gyámkodás ellen.

Kényszeres személyiségeknél leginkább akkor következnek be válságok, ha az ő mereven megszilárdult elveik, nézeteik

g ' elmélctcik stb. összeiitközésbe kertilnek új fejl ődésvonalakkal úÍ felismerésekkeI és a haladással amelyek fenyegetik addigi

190 191

Karthauzi


is, amit a gyermek maga nem határozhat meg, mindenkor az tito só cseppig meg kell ennie stb. Ha a gyermek az életkorára jellemző dacviselkedést mutat, akkor máris a későbbi lázadót látják benne, es ezt a szellemet idejekorán ki akarják ű zni belő -le . A mindenre-túl-korán -képesnek-lenni túlzó követelése a gyermeket elbizonytalanítja, es kisebbrendű ségi érzéseket kelt benne; hogy szeretetet kapjon, az mindig kizárólag a teljesítmé-nyét61 függ. igy lehet törtetőket vagy kudarcra termetteket kine-velni félelem es tálkövetelés által. A nevelés elfojtja a gyermek

terjeszkedni akaró es támadó, es mindenekelő tt a szexuális im-

pulzusait. Ha a gyermek meg nem tudja kezelni motorikus tevé-kenységét, es véletlenül feldönt valamit stb., ráncba szedik,

mintha annak, ami megtörtént, nemcsak a hatása járt volna kárral, hanem már eleve rongáló szándék forgott volna fenn. Ez

oda hathat ki, hogy a gyermek, amint láttuk, bizonytalanul bá-

nik a saját testével, ső t teljesen félszeggé válhat. Egyúttal pedig

így a gyermek kezdő próbálkozásai a kés őbbi konstruktív es al-

kotói képességeinek a kifejlesztésére már csíráj u kban elfojtód-

nak. Az ilyen szülők legjobb esetben kerítésfákat „nevelnek" sza-badon lombosodó fák helyett, inkább idomítanak, semmint ne-velnek, es gyermekeiket bábfigurákká teszik. Ők a nevelésben nagy véleménnyel vannak a büntetésr ől, es gyakran érvényesítik szadisztikus oldalukat a büntetések keménységében, az engedel-mességre kényszerítésben — olyan büntetésekben, amelyek a gyermekkel éreztetni kívánják a szül ők hatalmát es annak gyak-ran megalázó formáját. Az ütlegelés mellett a „Beállsz a sarok-ba!" kedvelt büntetési forrna volt még századunk elején is az iskolákban és a családokban. A bocsánatot kell kérni (, Soha többet nem csinálok ilyet') stb azok közé a rendszabályok kö- zé tartozik, amelyek szétrombolhatják

y a gyermekben a szemé- lyes méltóság érzését, es ugyanakkor lehetetlent

Ezeknek a szül őknek, ha követelnek.

a ólcet magukat beszűkítve es kény-SzCrescn nevelték, nehezükre esik a

babságot megadni, anvil énbe gyermekeiknek olyan sza- amilyenben nekik riern volt részük, es fgy azt

1 93

orientációjukat, es őket rendszerük feladására kényszerítik ; vagy akkor, ha fenyegetve érzik biztonságukat es tulajdonukat.

Szülőkként a kényszeres személyiségek megbízhatók, követ. kezetesek es felelősségtudattal áthatottak. Meggy ő ződéssel kép. viselnek értékeket, es adnak tartást es irányítást. Ha a kénys ze•

res struktúra erősödik, akkor ezek a magatartásformák mi n d merevebbé, mind kizárólagosabbá lesznek. „Amíg én élek, ad-dig semmi nem változik', „A mi gyermekkorunkban ilye sm i nekünk nem volt megengedve', „Ha ez meg egyszer előforár1l, akkor köztünk vége mindennek" stb. volnának a tipikus pét. dák. A gyermek életkorára es személyes struktúrájára alig van-nak tekintettel, minden értelemben túlságosan kevés játékteret hagynak neki, es túlontúl rugalmatlan elképzeléseik vannak ar-ról, milyennek kell lennie; mindeniitt érvényes szemükben az az alapelv: „Aki egyszer hazudik, annak nem lehet hinni." Ezek a személyek gyakran az „ebb ől elég!"-típusok, akiknél egy „nem" az mindig nem, es mert már egyszer elhangzott, indok-lás nélkül marad, es ellentmondást nem t ű rve követel a gyer-mektó) vak engedelmességet, s helyezi ő t gyámság alá. Azt az érzést keltik a gyermekben, hogy a hibák nehezen hozhatók helyre; gyakran haragtartók, úgyhogy a szemükben már a kis „bű nök" is túlértékel ődnek, es a gyermek félelme a b ű ntót és a büntetéstót, a sokáig tartó kiengesztelhetetlenség es csak ne-hezen elérhet ő megbocsátás miatt is, szükségtelenül feler ő sö-dik. A gyermek elé rendszerint túl korán húznak határokat, min-dig attól félve, hogy lazítás folytán veszélyes irányban fejl ődhet. Kevés bizalmuk van a természetes fejl ődésben, minthogy nekik maguknak nem volt részük benne. A gyermek életkori sajátsá-gainak megfelel ő , kipróbáló cselekvését veszedelmes jellemvo-nások kifejeződésének tekintik, es a gyermekkel szemben túlzó

követelést támasztanak, amikor azt kívánják t ő le, hogy t61 ko-

rán, «11 tökéletesen, túl sokra legyen képes — például értelmet-

len pontosságot a pontosság kedvéért, pedáns rendet; „Minden t

meg kell enni, amit feltálalnak!', azt az eléje tett mennyiséget

192

Karthauzi


a tradíciót, amelyben feln ő ttek, változatlanul adják tovább l ő nes het ők maguk is szenvedtek t ő le. Kényszeres szül ők. ezé rt is ke

verednek a leghevesebb konfliktusokba a fiatal nem7edekk el amelyet a maguk nemzedéki törvényeivel csak nehezen bér t ' hetnek össze. Ok továbbra is a „bevált" nevelési módszereket

képviselik, es nem veszik észre, hogy időközben a világ fordult

valamicskét, es hogy az ifjúságnak egy megváltozott világba kell

belenőnie. Ezért keletkeznek a legridegebb nézeteltérések öre. gek es fiatalok közt; az el őbbiek azt hiszik, továbbra is meg kell mutatniuk a hatalmukat es a fölényüket, es nehezen tudják sa-ját hibáikat elismerni, mintha azzal lemondanának valamir ő l. Abszolút tekintélynek vélik magukat, es meggyő ződésük szerint a fiatalokban azt a benyomást kell kelteniiik, hogy ők, az idő seb-bek, csalhatatlanok.

Kényszeres személyek álmai gyakran különös szikárságukkal es színtelenségükkel tű nnek ki. Általában ritkábban álmodnak, pontosabban nehezebben tartják meg álmaikat emlékezetük-ben, mint mások, mint ahogyan csak nehezen tudnak behatolni

a lélek mély, tudattalan rétegeibe. Jobbadán gyanakvóak az álmokkal szemben, azokat csak afféle szertefoszló valaminek

ítélik, semmint hogy komolyan kellene venni őket. Az álmaik eleven folyamataira szívesen használnak technikai-mechanikai

képeket a testi-természetestól való távolságuk kifejezéseként;

gyakoriak a gyötrelmes témák, nemkülönben az anális — tehát a végbéllel foglalkozó — témák, amelyek gyakran utalnak a tiszta-ságra nevelésükkel összefügg ő kényszereik kialakulására. A le-fojtott agresszió az álmokban elemi er ővel tör ki (vulkánkitö-rések, földrengés, duzzasztógát-szakadások stb.) . Gyakori az

impulzus es ellenimpulzus tematikája is, valamely elkövetett

tetté, ami aztán ugyanabban az álomban ismét meg nem tör téntté válik. Kényszeres struktúraelemekkel bíró személyek a már említett pályákon, amelyek hatalommal kapcsolatosak,

struktúrájuk sajátosságai miatt hajlanak olyan megoldási módo-zatok felé, amelyekben fontos szerepe van a pontosságnak, szo -

lidsagnak, precizitásnak, gondosságnak, felel őssé nek es át- tekintolcépességnek, es amelyek inkább kívánnak kitartást, alapossagot es tiirelmet, semmint kezdeményez őkészséget, ru-galmasságot es alkotói szabadságot. Szakterületükön többnyire N N

kituno szakmai ismereteket szereztek, es azok alkalmazásában megbízhatóak, egyenletesek. Kényszeres vonásaik foka szerint

kiemelkedő teljesítményekre is képesek, vagy olyan tevékenysé-gek felé fordulnak, amelyekben pontos el őírások leveszik róluk a döntés kötelezettségét; a rögtönzés nem „fekszik" nekik.

Közülük kcriíl ki a kötelességtudó, felel ősségteljes, pedáns

hivatalnok, az iparos, akinek a mesterségében igen fontos a precizitás; vannak köztük egzakt természettudósok, jogászok,

sebészek, pénzügyi hivatalnokok es bankárok, pedagógusok es lelkészek, rendszerszervez ők minden lehetséges területen. Az a határ, ahol ennek a személyiségstruktúrának a pozitív vonásai érintkeznek a negatívakkal, igen keskeny. A bíró például lehet

ugyanúgy felelőssegtó1 áthatott, tárgyilagosságra törekv ő ítész, mint ahogyan embertelen biirokrata, aki számára a tény az tény,

es akit egyáltalán nem érdekelnek a lelki motivációk es pszi-choszociális hátterek, mivel azok elbizonytalanítanák a rendsze-rét, amely a bet ű alapján dönt, s a betű nem csupán hatalmat ruház rá, de megtakarítja neki a saját döntést es talán a skrupu-lusokat is. A pap ugyanúgy lehet gyiilekezetének példás atyja,

mint kérlelhetetlen erkölcsprédikátor, aki a pokolbeli biinteté-sekkel való fenyegetés által és félelem- és btintudatérzés keltésé-vel már-már szadista hatalmat bitorol.

Kényszeres személyek többnyire érdekl ődést mutatnak min-den történelmi iránt; érdekli őket a történelem mint olyan, a m űvészettörténet, az orvostudomány, a filozófia stb. története is; ami már elmúlt, az még egyszer már nem múlhat ei, es Igy az atzal való foglalkozásban van vala ^ ► 1î időtlen. Kiilönösen von- zóak számu a régészet, a régiségtan és ezek

nyclvészek közt o"k g .ek rokon tere letei; klasszika -filológusok, a történészek közt az őstörténészek

kra

stba.

Karthauzi


^

A hatalmi szempontok késztette kényszeres személyt küld, nösen izgatja a politika; itt élheti ki a leginkább legitim módon

hatalmi igényeit, es az ő emberi formátumától függ, hogy azt ho.

gyan csinálja. Altalánosan nézve inkább hajlik a konzervativiz.

musra es arra, hogy h ű maradjon mindenkori pártjához vagy a? éppen hatalmon levő kormányhoz, nem utolsósorban abból a beállítottságából, hogy a régi már ki van próbálva, es általänosan ismeretes. Minden széls őségességet es kísérletezést mint lényé-vel össze nem férő valamit elutasít.

A kényszeres vonások, érthet ő módon, inkább az öregkorban szoktak felerősödni, amikor az ember, mély életösztönbot faka-dóan, hajlik rá, hogy ragaszkodjon ahhoz, amije meg van, es szeretné az id ő futását feltartóztatni. Így nála a korábban ábrá-zolt kényszeres magatartások er ő teljesebb formákat ölthetnek: a hatalmát, pozícióját mindenáron meg akarja tartani, a helyét nem akarja feladni, még akkor sem, ha azt ő , elöregedvén, már nem képes teljesen betölteni, ami elmehet minden új es fiatal elleni gyű löletig. Az öregedés már azért is különösen súlyosan

érinti, mert be van állítódva bizonyos teljesítményre es annak akarására, es most, íme, meg kell tanulnia, hogy a történé-seknek passzív résztvevője legyen. Szívesen tartja magát pótolha-tatlannak; er ő inek fogyása könnyen vezet nála hipochondriás

vonásokhoz, aggodalm as önmegfigyeléshez es egészségfanatiz-mushoz. Mivel csak a megszokott teljesítményre figyel, nem ve-szi tudomásul az öregedés lehetőségeit, amelyek ott rejlenek a kötelezettségekt ő l való megszabadulásban es az eztán-átenged-ni-magát-a-történéseknek gondolatában.

Ezek az emberek azonban olykor éppen öregkorukban érnek el patriarchális nagyságot es tiszteletreméltóságot, es válhatnak az általuk képviselt értékek szimbólumává. Számukra a halál

természeti szükségszerű ség, ami ellen nincs értelme berzenked• ni; a halál az utolsó realitás, ami el ő tt az embernek nieg kell lâ• jolnia, es amit méltósággal es tartással kell elfogadnia, amikor elérkezett a pillanata. Az ilyen magatartású emberek idejekorán

rendezik ügyeiket, idejében elkészítik végrendeletüket. Néme-lyek megkísérlik végrendeletükben megfogalmazott határozata-ikkal meg halálok után is gyakorolni hatalmukat.

Aki nem tesz szert ilyen érettségre, az életének egész értelmét

már csak abban képes látni, hogy mindenáron tovább éljen, s ez hátborzongató létformákhoz vezet; az elfojtott halálfélelem ak-kor áttevődik oda, hogy az illet ő semmitő l sem képes megválni, felesleges dolgokat halmoz fel maga körül, es kerül mindent,

ami a mulandóságra es a végre emlékezteti. Ha megint megkíséreljük, hogy egy olyan vonalat húzzunk,

amely a kényszeres struktúrarészekkel bíró, de egyébként egész-séges embertót az er ősen kényszeresen át a voltaképpeni kény-szeres betegig vezet, két lehet őség ismerhető fel: a hajlamaik

folytán életer ős személyiségek esetében ez a vonal a tárgyilagos,

kötelességtudó, megbízható emberektót a különböz ő fokú átme-neteken keresztül a becsvágyó törtet őhöz vezet — a javíthatatlan önfejű höz es örök sért ődötthöz —, a zsarnoki hatalomemberhez, a despotához es kénytirhoz, egészen a különféle fokozatú kény-szeres betegig, míg a vonal végén ott állhat a pszichotikus

katatóniának, azaz a tudathasadásos elmezavart kísér ő mozgási merevségnek a kórképe. A vitálisan gyengébbek vonala kb. így

festene: a minden felt ű nést kerül ő alkalmazkodó — az élettót fé-lő, magának biztonságot keres ő — kételkedő es tétovázó — pe-dáns és a kákán is csomót keres ő — a csüszómászó es „kerék-páros"-típus (aki lefelé tapos, felfelé görnyed) — aszkétaszerb hipochonder; a sor végén itt is a szó szoros értelmében kénysze-res betegnek minősülők állnak.

A kényszeres struktúrarészekkel bíró, egészséges ember kit ű -nik stabilitásával, teherbírásával, kitartásával es kötelességérze-tével. Törekvő es szorgalmas, tele van tervekkel es célratörő ; mi-vel többnyire távoli célokra tekint, jobban érdekli az, amit el

akar érni, mint ami mar az övé, ezért nemigen tudja élvezni a

jelent. Következetességével, derekasságával es szívósságával, fe-lelősségtudatával és kifejezett valóságérzékével nagy dolgokat ké-

Karthauzi


pes elérni. Korrektség, megbízhatóság, állhatatosság — átvitt, er-kölcsi értelemben is -- az erényei. Érzelmeiben inkább visszafo-gott, de kitartó abban, ami foglalkoztatja, amiképpen minde nt

hosszú időre tervez, es nem egykönnyen hagyja magát eltéríte n i attól, amit egyszer már tervbe vett. Alapvet ő beállítottsága inkább komoly; kitart nézetei mellett, lelkiismeretes es tárgyilagosságr a

törekvő . Ezeknek az embereknek tehát mindig abban rejlik a veszé-

lyük, hogy igényeiket az állandóságra es biztonságra túlságosan egyoldalúan hangsúlyozzák. Ezért nekik különösen fontos, hogy felismerjék az ezáltal támadt lehet őséget a megmerevedésre. Arra lenne szükségük, hogy az eleven átalakulás készségének ellenimpulzusát jobban integrálják, es merjék vállalni azt, ami ellen, hitük szerint, be kellene biztosítaniuk magukat: a mulan-dóság elfogadását. Meg kellene jobban tanulniuk, hogy ne min-dig csak akarjanak, hanem engedjék át magukat a történések-nek. A nép egészét illetően megvan az a fontos funkciójuk, hogy őrizzék es építsék a tradíciót; 6k némely tekintetben „a társada-lom támaszai", hacsak nem gy őzi le őket a biztonságra tör ő vagy hatalomszomjas vonásaik fejl ődést gátló tényez őkké való elha-talmasodása.

A hisztérikus személyiségek

„Es minden kezdetben van egy varázslat..." (Hermann Hesse)

Az új varázsa, az ismeretlen megismerésének vágya, a me-részség öröme ugyanúgy hozzátartozik a lényünkhöz, mint az állandóság es biztonság utáni vágy. A kaland csábító; távoli or-szágok vonzanak bennünket; nemcsak a honvágyat ismerjük, hanem a messzeségvágyat is; a vágyakozást a meghitt biztonság után ugyanúgy, mint olyan benyomások es élmények után, ame-lyek a megszokott kereteket szétrobbantják, amelyeknek kö-szönhetően gazdagabbak leszünk, és amelyek új jellemvonása-inkra hívják fel figyelmünket, es megváltoztatnak minket. Új embereket keresünk, késztetést érzünk rá, hogy lényünk min-den lehetőségét megismerjük es kimerítsük, embertársi találko-zásokkal bővüljünk, érjünk es teljesebbé legyünk.

S ezzel eljutunk a szorongás, a végérvényest ől, az elkerülhe-tetlentő l, a szükségszerű ségtől es a szabadságvágyunk korlátozá-sától való szorongás negyedik, egyben utolsó alapformájához. Ez a szorongás tiikörképe a kényszeres személyek kapcsán kifejtett szorongásnak. Ha a kényszeres személy visszariad a szabadság-tól, a változástól es a kockázattól, a most ábrázolandó hisztéri-kus személyiségeknél éppen az ellenkezd éról van szó. 6k Idle-jezetten változásra es szabadságra törekszenek, minden újra igent mondanak, örömmel vesznek tudomásul kockázatokat; nekik a nagy esélyt a jöv ő jelenti, ami nyitva áll el ő ttük a lclietci ségeivel. Ennek megfelel ően félnek minden korlátozásstöl, tradí-

199

Karthauzi


ciótól es állandósuló törvényszerű ségektő l, amelyek pedig a kényszeres személyiségeknek éppenséggel értékeik voltak. Ism é t amolyan közmondásfélét alkalmazva: ők olyan mottó szerint él- nek, miszerint az egyszer az annyi, mint sohasem — azaz végső soron semmi sem kötelező , semmit nem muszáj, semmi sere tarthat igényt örök érvény ű ségre. Számukra minden maradjon csak viszonylagos, eleven es színes — csak a jelen, a pillanat a fontos. „Carpe diem " -- „Éld a jelenlét / Percét es óráját" (Köl-csey), ami talán soha nem jön vissza. A múlt elmúlt, es többe már nem érdekes; a jövő a lehetőségek tágas térsége; de iga-zában azt sem szabad megtervezni, az megint csak túl sok lekö-töttség lenne, hanem csupán az a fontos, hogy irányában, a jöv ő irányában legyen az ember mindig nyitott, készen arra, hogy .megszabadítsa magát a meglévő tő l.

Mármost hogyan fog az festeni, ha — korábbi hasonlatunk nyelvén szólva — valaki elhanyagolva az összehúzó, koncentráló nehézségi erő t, megkísérli, hogy jórészt a középponttól mene-külni kívánó, centrifugális erő impulzusát élje meg? Ez azt jelen-tené, hogy ő csak az adott pillanatnak él, nincsenek kialakult tervei es világosan kitű zött céljai, hanem mindig valami újat vár, új ingereket, benyomásokat es kalandokat keres, es ezért elterel-heti es elcsábíthatja a mindenkor éppen eluralkodó inger vagy vágy, ami kívülről vagy a bensőjéből kínálkozik. A szabadság érzésére mindenekel őtt azért van szüksége, mert az elrendezett-ségek es törvényszerű ségek létrehozzák a félelmet a megállapo-dottá-levéstó1, az elkerülni-nem -tudástól. Általános érvényű , kö-telező rendezettségeket az ember túlnyomórészt a szabadság korlátozásának aspektusában el meg, es ezért, ha lehetséges, azokat elutasítja vagy elkerüli. Az így elért szabadság inkább sza-badság valamitől, mint valamiért.

Mi történik mármost, ha valaki az emberi együttélés érvényes játékszabályainak, a természet es az élet törvényszer ű ségcinek elfogadására nem mutat készséget? Akkor mintha gumivilágban élne, ami látszólag tetszés szerint nyújtható, tetszés szerint tágít•

ható, aminek a rendezettségét végül is nem szükséges komolyan venni, mert hiszen az is újra meg íijra változtatja magát. Az ilyen világban az illető mindig talál egy hátsó ajtócskát, hogy cselekvé-sének esetleges következményei alól kimentse magát. A kauzali-tás törvénye például, az ok es az okozat közti összefüggés helyes-nek bizonyulhat a fizikális természet területén — ám én nem vagyok hajlandó a magam számára elismerni, es ki tudja, talán éppen itt es ma nem érvényes.

Aztán természetesen az embernek félnie kell mindattól es lehető leg kerülnie kell mindazt, ami egyszer immár számára

kellemetlenül ugyan, de ki van jelölve es el van határozva: a bio-lógiai adottságokról van szó, amilyen a férfi es a nő nemi szere-pe, amilyen az öregedés es a halál, de idetartoznak a mindenféle konvenciók es játékszabályok is, továbbá elő írások es törvények, amelyeket valamely közösség az emberi érintkezés számára megalkotott. Ha mindezt összefoglaljuk: az ilyen ember legjob-ban az életnek es a világnak azoktól az elkerülhetetlen korláto-kat szabó oldalaitól fél, amelyeket a valóság, a „realitás" néven szoktunk emlegetni. Tehát a tények világa az, amihez, felismer-ve az élet törvényszer ű ségeitől való függésünket, idomulnunk kell, amit el kell fogadnunk.

Mármost az ember eléggé nagyvonalúan bánik ezzel a reali-tással; kérdésessé teszi, viszonyítja, lebecsüli, vagy elnéz felette, megpróbálja szétrobbantani, kibújni alóla, és még számos le-hetőséget keres, hogy kitérjen el őle, hogy ne ismerje el. Ilyen módon elér egy látszatszabadságot, ami id ővel egyre veszedel-mesebbé szokott válni, mert ekképpen az ember egy nem való-ságos, illúziókat kerget ő világban Cl, amelyben csak fantázia, le-hetőségek es vágyak vannak, korlátozó realitások nélkül. Igy az ember egyre inkább egy „pszeudorealitásban", egy „látszatvaló-ságban" él. Ámde minél jobban eltávolodik a realitástól, anni inkább azzal fizeti meg látszatszabadsága árát, hogy nem ismeri ki magát a „valóságos valóságban", nem tud vele mit kezdeni. Ez aztán oda vezet, hogy próbálkozásai, amelyekkel mégis bebo-

Karthauzi


csáttatást kérne oda, túl kevéssé céltudatosak, es ezért csalódást okozva zajlanak le, aminek következtében még inkább behúzó-dik a vágyai világába, es a szakadék a vágyvilág es a valóság közt mindig nagyobb lesz — ez a hisztérikus struktúrájíi személyek ördögi köre.

Foglalkozzunk közelebbr ől ennek a látszatvalóságnak az as-pektusával. Létünk realitásainak egyike az ok es okozat, a cse-lekvés es következmény már említett oksági törvénye. Ez olyan törvényszerű ségbe kényszerít bennünket, amelyet büntetlenül nem bagatellizálhatunk. A hisztérikus személy abból az érzésé-ből kifolyólag, hogy ő t ez az oksági törvény besz ű kíti, konzekven-ciák levonására es lemondásra kényszeríti, kísérletet tesz rá, hogy struccpolitikával vonja ki magát alóla. Úgy tesz, mintha az okság nem létezne. Megszállottan a mindenkori, benne elural-kodó vágytól, egyáltalán nem akarja azt felülvizsgálni, hanem mintegy az „utánam az özönvíz" mottója szerint cselekszik. Hajlamos azt remélni, hogy talán éppen őrá nem érvényes az okság, az események lefolyásának logikussága, de legalábbis nem az éppen kérdéses szituációban. Annyira eltölti a vágya, az, amit abban a pillanatban bírni, elérni szeretne, hogy a lehetsé-ges következményeken túlteszi magát; úgyszólván kizárólag a legvégére gondolva, átugrik az okságon, s ez hallatlanul nagy szuggesztív hatást tesz rá. Világítsuk ezt meg egy példán:

Egy leányiskolai osztály azt a feladatot kapta, hogy jó-tékonysági célra jelvényeket árusítson. Mindegyik tanuló kapott bizonyos mennyiség ű eladandó jelvényt es egy gyúj-tójegyzéket, amelyen az adományozóktól befolyt összegeket kellett feltüntetniük. A tizenhárom eves Inge a maga kedves elfogulatlanságával es megnyerő mosolyával ment oda az emberekhez, s azok úgy érezték, nem tagadhatnak meg tőle

semmit. Inge rövid 06 alatt eladta a jelvényeit. Most erős vá-gyat érzett rá, hogy magával is tegyen valami jót, valami

édességre vágyott hevesen, es ki is érdemelte, hiszen derekas múlnkát végzett. Másrészt kísértést jelentett a pénz... oly sok

lehetőséget kínált -- a pénznek már egyáltalán nem gondolt sem az eredetére, sem a céljára — abban a pillanatban min-denesetre „az övé" volt. A vágyát nem bírta elodázni, vala-mennyit elvett a befolyt pénzb ől, es megvásárolta kedvenc édességét — az ilyen személyiségekre jellemz ő azon ködös el-képzeléssel, hogy majd „valahogy" rendbe hozza a dolgot, mert hajtotta az igény, amit azonnal ki kellett elégítenie.

Itt mindjárt jellemz ő a hisztérikus személyiségekre: a rövid feszültségi ív, a hajlam messzemen ő hiánya a képtelen igények okozta feszültségek elviselésére. Minden impulzusnak, minden vágynak azonnal teljesülnie kell, mert a várakozás elviselhetet-len. Ebbő l fakad nagy elcsábíthatóságuk — a kísértéseknek nehe-zen tudnak ellenállni.

Még aznap le kellett adni az iskolában a listákat es a pén-zeket. Most mi lesz? Inge odament a tanárn őjéhez, es újabb jelvényeket kért t őle, mert, mondta, biztosan még többet el tud adni, es akkor majd az összes pénzt le fogja adni; a már összegyűjtött pénzt, állította, otthon közben lerakta (kelleté-nél több kifogást kitalálva, ami ugyancsak jellemz ő, mert egy

kifogás, hogy hihető legyen, annál több „indokolást" igényel, minél gyengébb lábakon áll, mindenesetre többet, mint egy, a valóságnak megfelelő tényállás). A kislány újabb jelvényeket kapott, s ezzel időt nyert, hiszen talán közben bekövetkezik valamilyen „csoda', ami számára megoldaná a helyzetet (ez az időnyerés es más ígérgetésekkel való halogatás ugyancsak tipikus). Időközben beesteledett, s ezzel elérkezett a pénz le-adásának végső időpontja. Ingének ragyogó ötlete támadt — legalábbis neki úgy tetszett: felkereste a szomszédasszonyu-kat, es megkérdezte, nem tudná-e neki a hiányzó összeget másnapig kölcsönözni, kellene ugyanis vennie néhány fize-tet, az anyja éppen egy barátnőjénél van, es ezért pillanat-nyilag nein tudja elérni. Megkapta az összeget, es megint időt nyert, es teret egy csoda számára; mindenesetre a pénzt tel-jes egészében le India adni. A szomszédasszonyt es a nekijá-

202 203

Karthauzi


ró tartozását elfelejtette abban a halk reményben, hogy a sa-ját nem -rágondolása által talán a szomszédasszony sem gon-dol majd arra a „pár garasra'.

A lehetséges csodák es mintegy gombnyomásra elő jövő meg. oldások várásának határozatlan elképzelései az ilyen embereket virtuózzá képezték ki; bámulatos naivitással hisznek bennük és abban, hogy így a valóság által támasztott követelések alól ki tud-ják magukat húzni, mintegy a következ ő mottó szerint: „Amirol nem tudok, attól nem fáj a fejem." Es - elvégre egyszer min-denki megfeledkezhet valamir ől... Itt jól felismerhet ő az elodázó tendencia, a lényeg, éspedig az eltulajdonított pénz, már elfelejt-ve; az emlékezetben már csupán az marad, hogy az ember a szomszédasszonytól legálisan egy kisebb összeget kölcsönzött, amit természetesen meg fog neki adni (a hogyan es mikor pilla-natnyilag nem érdekes) . Ha a szomszédasszony szólna, miel ő tt még a pénzt meg tudná adni, akkor még mindig mondhatná, hogy ne haragudjon, igazán nem is gondolt rá. Talán a szom-szédasszony is elfeledkezik róla — hiszen az neki csak jelenték-telen kis összeg, es már én is tettem neki egypár szívességet. Vagy —

talán váratlanul kapok ajándékba „valahonnan" pénzt, vagy valahogy, valami módon majd csak meglesz az a pénz —

„nem kell elhamarkodni a dolgot... " Néhány nap múlva a szomszédasszony kérte Inge anyjától

a pénzt. Az egész ügy napvilágra került, es sokkal kellemetle-nebb volt, mint lett volna, ha Inge idejekorán bevallja, hogy mit tett. A vágy azonnali kielégítésér ől lemondani-nem-tudás kiváltója lett olyan kínos következmények egész láncolatá-nak, amelyek a rövid id őre szóló élvezetért sokkal drágább árat fizettettek.

A példa sok tekintetben tanulságos es jellemző ; megmutat egy sor tipikusan hisztérikus viselkedési módot. A leginkább jellemzőek közülük: a vágytól való megszállottság az azonnali ki• elégítését sürget ő ösztökéléssel, ami abban a pillanatban nem hagy semmi másra gondolni; az irreális beállítottság, ami telje

204

sen figyelmen kívül hagyja a tett konzekvenciáját, a tett és követ-kezmény összefüggését; az idő t-nyerni-akarás es a reménykedés a csodában; az ötletdús ügyesség a következmények elhärításä-ra, amikor is azonban az egyik lyuk betömésekor egy másik lyuk felszakad; a vágynak megfelel ő átköltése es meghamisítása a „történetnek", tehát a voltaképpeni folyamatnak; az ügyesség a kellemetlen dolgok, mindenekel ő tt a saját bű ntudat elfelejtésé-ben es végezetül kikerülése a kellemetlen szükségszerű ségek

-nek, amilyen az, hogy az illetőnek valamirő l le kell mondania, és tetteit vállalnia kell. Ezekre az emberekre különösen illenek Nietzsche szavai: „Azt én tettem" — mondja az emlékezetem, „azt én nem tehettem" — mondja a büszkeségem kérlelhetetle- nül. Végül az emlékezet az, ami enged.

Hasonló nagyvonalúsággal bánik a hisztérikus egy másik rea-litással, az idővel. Idó'beosztás, id ő tervezés számára csak teher, neki ezek pedáns es kicsinyes dolgok — ezzel persze nemritkán másoknak okoz gondot.

Vagy vegyük a biológiai realitást, függésünket a nemi adott-ságtól, az érési folyamatoktól es az öregedéstót. A hisztérikus személy itt sem akarja lekötni magát; szeretne a lehet ő leg-tovább mindentort független gyermek, de legalább kamasz ma-radni, mert ebben a korában a világ még elnéz neki egynémely dolgot, es még nem kell mindenért a teljes felel ősséget vállalnia. A felelősség ugyanis szintén egyike ama kényelmetlen fogalmak-nak, amelyek az embert le akarják kötni, amelyek az okság tör-vényére es bosszantó következményekre emlékeztetnek. Es az öregedés - nos, az némely szerekkel feltartóztatható; ki-ki olyan öreg, amilyennek érzi magát, es nem is kell, hogy meg-mondja mindenkinek a tényleges korát. Ha valaki kerül min-dent, ami öregnek mutatja, fenntarthatja az örök ifjúság illúzió-ját. Kezdve az öltözködésen, ami fiatalos megjelenést kölcsönöz-het, rengeteg lehet őséget kínálnak a kozmetikai szerek, a koz-metikai sebészet, amelyek támogatják ezt az ilkiziót; az ember

gondokat es izgalmakat nyilván nem enged közel magához, elle-

205

Karthauzi


nük úgy védekezhet, hogy kijelenti, azokat most éppen nern ké. pes elviselni , es ha elkerülhetetlenek, még mindig segítségére siethet egy betegség, ami által kibújhat alóluk.

Hasonló a helyzet az erkölccsel, az erkölcsi szabályokkal, tt o_ vá jutna az ember, ha azokat kötelez ővé ismerné el magára néz-ve, es ugyan már, ki teszi azt? Az egyszer, nos, az sohasem, és nem hordoz magában konzekvenciákat. Ugyan ki tudja, mi a jó es mi a rossz? Hiszen végül is minden viszonylagos, attól az ál-lásponttól függ, ahonnan valaki a dolgokat nézi. Így a világ kelle. mesen plasztikus es hajlékony lesz, es az elkövetett hibák vala-hogyan mindig lehetőségeket kapnak a megindokolásukra. Es mindenekel őtt: ki tudja, valakiben mi megy, mi ment végbe? A gondolatok szerencsére szabadok, es ha az ember eléggé meg-győzően állítja, hogy minden úgy volt, ahogyan ő akarja, hogy úgy kellett lennie — ki tudná az ellenkez őjét bizonyítani?

Ugyancsak terhes realitás a logika is. De alóla is messzeme-nően kibújhat az ember — a saját logikája éppenséggel más logi-ka, mint a többieké, de azért nem kevésbé logikus. Ha történe-tesen valaki olyan gondolatugrásokat tesz, amelyeket a másik nem tud követni, es amelyeket ezért logikátlannak nevez, az az ő problémája; ami engem illet, én értem őket, es szerintem lo-gikusak. Es micsoda fantasztikus lehet őségeket kínál a nyelv, ha valaki rájött egyszer, hogy mi mindent lehet vele csinálni, es hogy hogyan lehet vele másokat bemattolni! Ekképpen fejleszt ki az érintett egy pszeudologikát, ami eljuthat olyan tudatos vagy tudattalan hazugságig, amiben szinte lehetetlen ő t megfogni.

Az ilyen emberekben megint csak nem tudatosul a voltakép-peni félelmük — itt a szükségességt ő l es végérvényességt ő l való félelem. A szorongások, amelyek náluk ezek helyett találhatók, a tériszony (agorafóbia), továbbá az a szorongás, ami akkor fog el valakit, ha zárt helyeken tartózkodik, felvonóban, vasalti fülké-ben stb. (klausztrofóbia) . Gyakori az állatfóbia is. Ezek a szoron-gások a voltaképpeni valódi szorongásnak átcsúsztatásai valami mellékesre, ártalmatlanra és mindenekel ő tt kikerülhető re. lla

valakinek éppenséggel felvonószorongása vagy hídszorongása van, általában mellőzheti a felvonókat és a hidakat, es ezáltal ki-tér a szorongás elő l. A voltaképpeni szorongás: például szoron-gás a szabadság korlátozásától vagy egy olyan megkísértési szitu-ációtól, amely meghaladja az erejét, mert sem nem akar igazán lemondani a megkívántról, sem pedig nem meri magáévá tenni azt, ez a belső konfliktus áttolódik külső szorongásobjektumok-ra, amik a konfliktust úgy „oldják meg" hogy szorongása miatt az illető nem is jut abba a helyzetbe, hogy ki legyen téve a kísér-

,

tésnek. Ha ugyanis én már nem merek — legalábbis egyedül — kimenni az utcára, akkor nem is lehetek többé kísértéseknek ki-téve. Ez a kitérés természetesen nem jelent valódi megoldást, sem pedig megbízható védelmet a szorongás ellen — az ember valahogyan mégis, újra meg újra szembekerül a szorongásával, es rákényszerül, hogy szembenézzen vele. Ha pedig mégis sa-rokba szorítva érzi magát, es már nem lát kiutat, sor kerül pá-nikreakciókra, bekövetkezik a „menekülés el őre", ami többé nem engedi a szituáció értelmes átgondolását.

Most hadd mutassunk rá arra, hogy a hisztérikus emberek jellegzetes téves viselkedésformái fokozatosan hogyan összege-ződnek, es hogyan ű zik az érintetteket egyre inkább kiúttalan szituációkba.

Mit tehet valaki, hogy kibújjon a kötelezettségek es valami végérvényes alól? A legbiztosabb módszernek az látszik, ha az illető kizárólag a mindenkori pillanatban él, úgy, mintha nem volna előtörténete, es nem lennének következmények. Ha törté-netesen tegnap hibát követtem el, csináltam valami ostobaságot, ha rájöttek a csalafintaságomra — nos, akkor nem volt semmi-féle tegnap, es az élet csak ma kezdődik. A hisztérikus személyi-ségek az időbeli es oksági összefüggések áttörése révén érik el hatalmas plaszticitásukat; úgy élnek, hogy szinte nincs történel-miek, nincs múltjuk. Ilyen módon ledobnak ugyan magukról egy jókora felesleges terhet, másrészt azonban ezáltal életiikbe bekerül a folyamatosság hiánya, egy pontszer ű , töredékes es

Karthauzi


körvonattalan valami. Képesek kaméleon módjára minden új helyzethez idomulni, de tül keveset fejlesztenek ki abból az én. folytonosságból, amit jellemnek szoktunk nevezni. Ennélfogv a

kiszámíthatatlannak tetszenek, es nehéz megérteni e cet. mint_ hogy mindig olyan szerepet játszanak, amely a mindenkori pil-lanatra, a pillanat igényeire, valamint a mindenkori éppen aktu-ális személyre irányul, végül a mer ő szerepjátszásból kifolyól ag mar nem is tudják, hogy 61 maguk kik. Ekképpen fejlesztenek ki folyamatosság, tiszta körvonalak es karaktervonások nélküli „pszeudoszémélyiséget".

IIa valakit azért fog el a szorongás, mert sarokba szorítva ér-zi magát, van egy további lehet ősége: „a nyársat megfordítani', azaz a felel ősséget a másikra hárítani. Az önhibáztatás ekkor át-változik a másik hibáztatásává, s ez reflexszer űen, magától tör-ténik, mint a gyermekeknél, amikor az egyik azt mondja pél-dául: „buta vagy', mire a másik reflexszerű en azzal válaszol: „te vagy buta". Ida az illetőt bírálják, szemrehányásokkal illetik, akkor ő azokat nyomban olyan ellenkritikára es ellenszemrehá-nyásokra változtatja, amelyek, a körülményeket tekintve, vala-honnan máshonnan valók, es semmi közük az adott vitához -- ámde abban a pillanatban könnyítést jelentenek, es szükség-telenné teszik az önvizsgálatot. A saját b űntudatnak szemrehá-nyásként történ ő effajta kivetítése odáig fokozódhat, hogy az ille-tő végül maga is szentül hiszi, hogy a másik a hibás, nem ő a „tolvaj", a „Fogják meg! Tolvaj!" módszere szerint. Ez termé

-szetesen egyre inkább egy önmagával szembeni őszintétlenség-hez vezet, ami végül az életét teljesen átfogó hazugsággá válhat. Ez azután magával hozza a bizonytalanság mélyre hatoló érzését es bizonytalan félelmeket; a legvégs ő szükség esetén az ember mindig képes meg egy szerepet találni, ami megvédelmezi ő t a következményektől es attól, hogy el kell fogadnia a realitást -- ez a szerep: a menekülés a betegségbe, ami legalábbis megint ne-mi időnyerést jelent számára,

A HISZTÉRIKUS SZEMÉLY ÉS A SZERELEM

A hisztérikus ember szereti a szerelmet. Szereti, mint mindent, ami képes növelni önértékessége érzését: a mámort, az eksztázist, a szenvedélyt; szívesen emelkedik az átélés magas-lataira. Iia valaki az apollóit úgy tekinti, mint inkább a kény-szeres személy vágyát, akkor a hisztérikus emberek vágya a dionüszoszi. A hisztérikus embert vonzza a határokon túllép ő megélés, de nem én-feladatként, mint a depressziósnál, hanem az én-bővítésben, szinte az en megdicsőülésében. Ha a depresz-sziós személy az en határát lebontó odaadásban és szimbiotikus feloldódásban azt kereste, hogy önmagából kilépve kerüljön fel-jebb, úgy a hisztérikus ember olyan élményintenzitásban akar feljebb kerülni, amely engedi, hogy túln őjön önmagán.

Ennélfogva a hisztérikus vonásokat hordozó ember szerelmi kapcsolataiban intenzív, szenvedélyes és követel őző . Mindenek-előtt önigazolásra törekszik; szeretne megmámorosodni a maga es partnere szerelmében, az élet csúcspontját várja el attól. Tud erotikus légkört teremteni es sokféle módon elbűvölni, gyakran mestere az erotikának. Érti ennek a hangszernek a kezelését; a flörttől a szemezésen át az elcsábításig ura minden árnyalatnak. Mesterien képes partnerének a saját szeretnivalósága érzetét nyújtani, ami nagyban növeli a kedvességét és nemi varázsát. Nagy szuggesztív er ővel rendelkezik, amelynek a hatása alól ne-hezen tudja valaki kivonni magát — el őnyös vonásainak és bájá-nak tudatát olyan meggy őzően mutatja fel, hogy nluszáj elhinni neki.

A szerelemben különösen a mar említett erős vágyakozását veti be. Ő a „ veni, vidi, vici"-- a ,fjöttein, láttam, győzlem" em-bere, aki az erődöt nem elhúzódó ostromlással, hanem roham-mal foglalja el. Tud bánni a másik nemmel; a kapcsolat vele so-hasem unalmas. O gyakran a szerelmet jobban szereti, elint a mindenkori partnerét, és a szerelmet szeretné a leltet ő legtöbb formájában és megjelenésében megismerni, tele kíváncsisággal

Karthauzi


es életéhséggel. Szereti a ragyogást es a pompát, az ünnepeket és tinnepélyeket, es képes „üstökön ragadni az alkalmat', ért az ünnepségek megrendezéséhez, íigyhogy azokon -- hála báján ak? temperamentumának, ügyességének es közvetlenségének rendszerint ő a középpont. Halálos bű nnek csak azt tartja, ha valaki nem találja szeretetre méltónak — azt nehezen bírja elvi_ selni es meg kevésbé megbocsátani. Mindenre kapható; minél szenzációsabb az élet, annál jobb — az unalom öl, es ha egyedül van, gyakran unatkozik. A hisztériás emberek tehát színes, élénk, fogékony partnerek, érzelmi megnyilatkozásaik ösztönö-sek, a pillanatot képesek intenzíven élni. Élvezetkedvel ők, gaz-dag fantáziájúak es játékos kedvűek. Számukra a h ű ség nem fontos — legalábbis a sajátjuk nem; titkos szerelmi kalandok kü-lönösen nagy ingerrel hatnak rájuk, es teret adnak romantikus fantáziájuknak.

Ami a szexualitást illeti, itt a dolgok bonyolultabbak; az eroti-kus játék, a gyöngéd el őjáték nekik gyakran fontosabb, mint a szexuális vágy beteljesülése; szeretnék a pillanatnak mondani a költő szavaival: „maradj még, hisz' oly szép vagy', es azt olyan mélyen kiélvezni, a végét annyira elodázni, amennyire csak le-het. Ő k nagyon szeretnék a mézesheteket véget nem ér ővé ten-ni, es nehezen viselik el, hogy az esküv ő t követő jeles napok le-süllyednek a hétköznapok közé. Szeretik a változatosságot. Ha nincs egészséges viszonyuk a saját es a másik nembeliekhez, a szerelmi képességük könnyen sérül, es eljuthat a frigiditásig, il-letve a potenciazavarokig. Mind a két nem a szexben szívesen Iát eszközt arra a célra, hogy fokozza mind önértéke érzetét, mind a partnere fölötti hatalmi vágyát; nem oly módon, mint a kény-szeres személy esetében, hogy a partnerét kényszerítse, mint in-kább arra késztesse, hogy a lénye hatalmi kisugárzásának má-morát megtapasztalja. N ők különösen zsaroló módon tudnak visszaélni a szexualitással, amikor a „magát-odaadni" vagy „nem-odaadni" eszközét alkalmazzák.

Minél inkább van szó hisztérikus személyiségstruktúrákról, annál inkább nő a követelő viselkedés, az igény az elismertség akarására túlzó formákat ölt. Akkor pedig a szerelmi kapcsolat olyan intézménnyé lesz, amelyet az érintett a maga elismerte-tésére használ, ezzel akarva újra meg újra bizonyítani ellen-állhatatlan voltát. A hisztérikusnál ugyanis az önérték érzése túlnyomórészt ilyen sikerekb ől épül fel: egy másik személytói visszatükröz ődő csodálatból, abból, hogy kívánatosnak tartják.

Ez az öregedéssel, érthet ő módon, mindig nehezebb lesz, ami-kor a vonzerő , ami elsősorban a küls ő megjelenéstól függött, alábbhagy, s ennek következtében kifejezett öregségi krízisek kö-vetkeznek be.

A hisztérikusnak partnerre van szüksége, de nem azért, mert nélküle életképtelennek hiszi magát — mint a depressziós —, ha-nem tükör gyanánt, amiben magát szeretetre méltónak óhajtja visszatükrözve látni azért, hogy labilis önértékének érzése felér-tékelődjön. Narcizmusának, önszeretetének folyamatos meger ő -sítésre van szüksége; ezért könnyen hatalmukba kerítik hízelgé-sek, amiket nagyon is szívesen hisz el. Ezért mindenekel őtt arra kell neki a partner, hogy az biztosítsa ő t kellemessége, szépsége, fontossága es egyéb kiválóságai felöl. Ezért hajlamos a nar-cisztikus partnerválasztásra is; de nem azért, mert fél az ellen-kező nem „egészen másféleségétol", mint a szkizoid, hanem mert a partnerében valami olyat keres, ami lehetóleg minél in-kább hasonlítson rá, mert a partnerében önmagát szeretné megtalálni és szeretni.

Amellett azonban mindkét nembeli hisztérikus személyek nemritkán jelentéktelen partnereket is keresnek, akiknél persze jócskán ragyogóbbnak tetszenek, és akik őket maradéktalanul csodálják. Ez emlékeztet az egyszeri páva tanmeséjére, „aki" egy egyszerű tyúkot akar feleségül venni; az anyakönyvi hivatalban az anyakönyvvezető varjú elcsodálkozik rajta, hogy egy ilyen ékes pá-va a jelentéktelen tyúkot akarja fcleségtil venni, mire az méltóság-teljesen válaszolja: „ÉSZ es a nejem őr ilten szeretünk engem."

Karthauzi


Az elismertnek-lenni-akarásra oly er ősen alapuló kapcsol a. tok válságoktól természetesen egyáltalán nem mentesek; az lile. tő igényeit a partner aligha képes megnyugtató módon kielégít e

-ni. Akkor az érintett új partnert keres, akivel aztán minden ugyanúgy játszódik le. A szoknyavadászok es a férfifalók e tekin.

tetben egyformák: ők úgyszólván gyű jtik a skalpokat, es önért& kelésük érzése függvénye az „áldozataik" számának, számukr a

a szerelem játék, amiben minden áron nyerniük kell. Minthogy szerelmi igényük túl nagy, életükben gyakoriak a csalódások, az elégedetlenkedés, a szeszélyes vagy rossz hangulat es folyton újabb szerelmi bizonyítékokat követel ő vádaskodások, amelyek során a partner anyagi ráfordításai es nyilvános sikere — mely-ben az illető úgy szeretne tükröződni, mintha az az övé volna — nem csekély szerepet játszanak. Mivel az érintett személy szinte kizárólag a szerelmi bizonyítékok alapján érzékeli önértékét, ezen a területen kielégíthetetlen, es ahhoz, hogy kikényszerítse azokat, sokféle eszköz es út áll rendelkezésére: a partner össze-hasonlítása másokkal, olyanokkal, akik „valóban" szeretnek; utalás rá, hogy egy másik partner mi mindent meg nem tenne érte; jelenetek es szemrehányások, mert a partner neki túl ke-veset nyújt; katasztrófareakciók, ha a partner eltávolodik. Emel-lett gyakran található náluk érzelem es számítás nehezen átlát-ható elegye, úgyhogy a partner nem is tudja, hányadán áll.

Ha valakinek illuzórikus elvárásai vannak a szerelmet es a házasságot illet ően, es többet követel, mint amennyit befektetni maga is hajlandó, akkor újra meg újra csalódnia kell; rendsze-rint nem ismeri fel ezt az összefüggést, es tovább, egyre tovább keresi a „nagy szerelmet". Ezért találkozunk hisztérikus szemé-lyiségek partnerkapcsolataiban a legtöbb välással es újbóli kez-déssel — mivel az érintettek kárpótoltatni szeretnék magukat az elmúlt csalódásaikért, az új partnerek kezdettől fogva túlzott kö-vetelésekkel találják szemben magukat, s ez a helyzet megint csak eleve magában hordja a kudarc csíráját.

A másik nemmel kapcsolatos els ő tapasztalatainkat szüleink es testvéreink révén szerezzük. A szül ők egymás iránti viszonya, amit a házasságukban vagy egyéb közös kapcsolatokban megfi-gyelhettünk, tap asztalataink a testvéreinkkel formálják elvárása-inkat a társkapcsolatot, szerelmet es szexualitást illet ően. Ha olyan szerencsénk volt, hogy szüleinket párként is szerethettük, anélkül hogy őket idealizálnunk kellett volna, anélkül hogy őket másrészt sajnálnunk vagy megvetnünk vagy talán gy ű lölnünk kellett volna, ha velük együtt megélhettük a korlátozottságukat, gondjaikat es problémáikat, iparkodásukat, de az örömüket is, az egymásért való kiállásukat, egymás iránti megértésüket es bi-zalmukat, akkor több kilátásunk van rá, hogy olyan partnert ta-láljunk magunknak, aki megfelel az ilyen elvárásoknak, es hogy a saját partnerlétünket illet ően is megvalósítható kép táruljon lelki szemeink elé. Azok a szülök, akik úgy hiszik, hogy fölényü-ket es hibátlanságukat a gyermek el őtt fenn kell tartaniuk, akik megjátszanak el őtte egy ideális házasságot, ami a kulisszák mögött nagyon is másképpen fest, olyan elképzelést keltenek benne egy lehetséges ideális házasságról, amilyet, hite szerint, később majd ő is megtalálhat. Azok a szül ők viszont, akik nem képesek kielégíteni gyermekük igényét a nembeli példaképekre, ennek megfelelően negatív színekkel festik alá társkapcsolatra irányuló elvárásait.

Mármost a hisztérikus személyiségek szerelmi élete azáltal is nehezül, hogy ók — eltérően a másféle emberekt ől -- erősen kötődnek a másik nembeli, els ő kapcsolati személyekhez, es

nem egykönnyen tudnak a velük való azonosulástól szabadulni. A hisztéria ugyanis a gyermek fejl ődési fázisai közül a legutolsó-ban kezdődik, úgy a negyedik-hatodik évben, amikor a gyermek, mint elég látni fogjuk, azonosul a meglév ő modellekkel, és ekkor tesz szert a saját neme és a másik nem iránti késööbbi be-állítódásának kezdeti él őformáira. Elvileg aztán a következ ő lehetőségek adódhatnak; az illet ő a misik nemil szülő vagy valamelyik testvér iránti régi, tisztelettel teli vagy idealizáló gyér-

212

Karthauzi


A

meki beállítottságát megújítja a partnerén, tehát azt rernél i hogy ő lesz az álomlovagja, illetve álmai asszonya. Vagy t0ê,

csalódásokat, félelmet vagy a reg' gy gyu"!öletet , amelyeket a gyerm ekkori kapcsolati személyek váltottak ki, es amelyeket nem dolg4 z0t t fel, tehát a negatív tap asztalatait mint elvárást viszi át a partn e. rére, úgyhogy a kés őbbi kapcsolatok eleve azzal az el ő ítélettel

terhesek, hogy a férfiak vagy a n ők olyanok, amilyeneknek an. nak idején megélte őket. Ekkor az érintett személy rávetíti az

egykori apa- vagy anyaképet a férfi, illetve a n ő i partnerre, és eh-hez az ő kivetítéséhez olyan a közelítésmódja, amilyen az egyko-ri mintaképekhez volt, s akkor nem találja megfelel őnek sem a partnerét, sem a saját partnerszerepét, mivel túl er ősen megta-padt a régi gyermekszerepében.

Az anyjában csalódott fiú kifejleszthet n őgyű löletet, es a part-nernőin állhat bosszút egykori csalódásaiért úgy, hogy például Don Juan módjára elcsábít es aztán megint elhagy n őket. Az ap-jában csalódott leány a maga módján áll bosszút a férfin: kifej-lesztheti a férfigy ű löletet, vagy meg nem értett, úgynevezett

emancipált nővé, kékharisnyává lehet, aki nem igazságérzetb ő l es önértéke tudatából törekszik a nemek egyenjogúságára, ha-nem szeretné a „nyársat megfordítani", es midőn bosszúból az egyenjogúságot követeli, voltaképpen n őuralomra gondol. Vagy odaveti magát sok férfinak, hogy azzal elevenébe találjon az ap-jának („ha te nem szeretsz engem, akkor én nem is érek sern-mit, es oda is vethetem magam” — némely prostituáltnak ez a pszichodinamikus háttere). Vagy Kirkévé lesz, aki csak a szex ál-tal kaparintja meg a férfiakat, „változtatja őket disznóvá', aho-gyan ezt az Odüsszeiában olvashatjuk, tehát kihasználja, leala-csonyítja es megkísérli szexuális rabszolgává változtatni őket. Ehhez állnak közel azok a n ők, akik a férfival szemben fizikai-lag, lelkileg vagy anyagilag túlzó követelményeket támasztanak,

kihasználják, kiszipolyozzák, eler őtlenítik es férfiasságát becs-mérelve „kasztrálják". Ilyen démoni-rontó n őkkel gyakran talál-kozhatunk Strindberg regényeiben es színclarabjaiban. Végíil a

másik nemtő l elszenvedett csalódás vagy a Ole való félelem mindkét nemben elvezethet a homoszexualitáshoz. Egyébként

az apa vagy az anya szerepét, mintegy őket képviselve, átveheti a fivér, illetve nővér is.

A kötődés az első másik nembeli kapcsolati személyekhez ál-talános emberi jelenség, amit a franciák így fejeznek Id: „On revient toujours á ses premiers amours" — „Az ember mindig visszatér az els ő szerelmeihez."

A korai kapcsolati személytől, az ő „családregényét ő l" való fuggés egy további példáját hisztérikus személyek esetében azon

lehet felismerni, hogy nemritkán kerülnek háromszög-viszo-nyokba, amelyekben tudattalanul a szülei közt elfoglalt helyze-tüket ismétlik meg, s ez mindenekel őtt ennek a struktúrakör-nek egyke gyermekeinél figyelhet ő meg. Ő k látszólag akaratla-nul, mintegy sorsszer ű en kerülnek ilyen háromszög-helyzetbe, s

ezt gyakran úgy fogalmazzák meg: nyilván végzetük, hogy min-den nő , illetve férfi, aki nekik tetszik, mindig tartozik valakihez.

A valóságban ők már eleve kötelékben él ő partnereket keresnek, eleve azzal a tudattal kezdenek velük, hogy azok nem szabadok, es ezzel megismétlik a régi rivalizálást, amit mint fiú- vagy leány-gyermekek az apjuk, illetve az anyjuk irányában fejtettek ki. Megrögzötten megmaradtak abban, hogy behatolnak két partner kapcsolatába, es az egyiket elveszik a másiktól oly módon, hogy a velük azonos nem ű partnerrel rivalizálnak, es megkísérlik azt kiszorítani, másrészt azonban kerülik az olyan kapcsolatot, amelyben a partner szabad, mert akkor az komolyabb, kötele-zőbb es teljesebb köt ődést követel meg tőlük.

Ahhoz, hogy az ilyen emberek viselkedését megértsük, ismer-nünk kell az élettörténeteiket; ők többnyire csak azokat a b ű nö-ket adják tovább, amelyeket ellenük követtek el; a családjukban nem volt meg a lehetőséglik, bogy ndi vagy férfi voltukat egész-ségesen fejlesszék ki, ttílságosan a családhoz voltak kötve; vagy arról van szó, bogy nem voltak példaképeik nemi szereplik kifej-lesztéséhez, akár azért, inert azt megtagadták toliik , akár azért,

Karthauzi


ittrat

av

inert túl korán, életkorukhoz képest túl hamar utaltak a neC ni-ségükre, es így benniik már akkor helyet kapott a hím-, illetve a nőstényjelleg, amikor még nem tettek szert olyan saját identitá,S_ ra es öntudatérzésre, amelynek segítségével kifejl ődhetett volna

bennük a férfi vagy a nő , amikor még lelkileg nem készültek fel a nemiségre.

Hisztérikus személyeknek a szerelemmel es a partnerséggel kapcsolatos fő problémái, nézetünk szerint, az élettel es sze-relemmel, házassággal es a másik nemmel kapcsolatos illuzóri-kus elvárasokban, a róluk alkotott elképzeléseikben vehet ők ész-re. A kikövetelő magatartás es az adni-készség nemigen szoktak egymással egészséges viszonyban állni, es éppen az lesz újra meg újra azoknak az újabb csalódásoknak a kiváltója, amelyek-bő l megtanulhatnák, hogy alapvet ő beállítottságuk egy olyan áb-rándon alapul, ami szükségszer ű en kiváltja a kiábrándulást. Az ilyen személyek legproblematikusabb oldala a mindig éber vágyakozás es a várakozásteli igény anélkül, hogy eszükbe jutna megkérdezni önmaguktól, hogy ok mekkora saját tétet kockáz-tatnak.

Ez már a társválasztás során kifejez ődik abban, hogy anyagi es presztízsszempontok — a partner állása, vagyona, rangja — számukra fontosabbak, mint a jellembeli értékek. E tekintetben is sokáig gyermekek maradnak, túl könnyen engednek küls ősé-gek befolyásának, ha olyan a látszat, hogy azok egy szép életet ígérnek nekik; aztán csalódásaikért rendszerint a partnert okol-ják. A félelem attöl, hogy meg kell élniük saját értéktelenségü-ket, a helytállás bizonyításának szenvedélyévé lesz, ami, mint minden szenvedély, sohasem elégíthet ő ki, mert az „kívül" ke-res olyan valamit, amit az embernek voltaképpen önmagában kellene realizálnia: ebben az esetben az igyekezetet egy valódi szerelmi képesség birtoklásáért, ami képes létrehozni a valósá-gos önérték érzetét.

A saját hiányosságok kivetítésének hajlama a társkapcsolat-ban természetesen rendkívül problematikus. Alkalmas rá, hogy

216

annak a mindig megíijuló civakodásnak minden fokozatát meg-járja, amely azt firtatja, hogy valamiben melyiklik volt a „b ű -nös", egészen a rágalomig es az intrikáig. A kapcsolatok külö-nösen akkor szoktak megnehezülni, ha a partnerek közül az egyik hisztérikus, a másik kényszeres, hiszen egymás ellentípu-sai. A kényszeres partner minél inkább könyörtelen következe-tességgel ragaszkodik hozzá, hogy a kérdéses szituációt minden-kor a legapróbb részletekig megvitassák, es hogy bebizonyítsa, neki van igaza, a hisztérikus partner annál inkább azon van, hogy megfoghatatlan „logikával", a gondolatok „lóugrásaival" ki-bíivót találjon; 6 ugyanis félreérthetetlenül érzékeli a másiknak azt a szándékát, hogy őt sarokba szorítsa, es elkövetett hibáinak beismerésére bírja, aminek 6 minden rendelkezésére álló esz-közzel szembeszegül. Ha valaki rugalmasabb, es épít a másik-nak egy hidat, hogy vissza tudjon vonulni, sokkal jobb fordula-tot vehet a dolog. A kényszeres személynek tehát ahelyett, hogy a társát sarokba szorítaná, azt kellene inkább megpróbálnia, hogy a szituációt a másik szemszögéb ől es megélésébő l értel-mezze.

A hisztérikus személy már ösztönösen kitér a szkizoid part-nerek elöl— azok nagyon könnyen átlátnak rajta, és túlságosan kicsiny a készségük, hogy kielégítsék igényét kiemelked ő volta elismerésére és megcsodálására. Ezért szívesen választanak depresszív partnereket, akikben megvan ez a készség és hozzá még az a másik is, hogy túlzó követeléseknek is eleget tegyenek; az ilyen kapcsolat id ők során a depressziós partner rovására szokott alakulni. Két, a hisztériás struktúrakörbe tartozó sze-mély kapcsolata csak akkor vehet jó irányt, ha a hisztérikus struktúrajegyek nem túlságosan kifejezettek — különben a riva-lizálás és az egymást -kiszorítani-akarás megkerülhetetlen gáttá lesz.

Az irodalomban számos kitűnően ábrázolt hisztérikus b ővel lehet találkozni, amilyen például Somerset Maugham Luise-a, vagy Margaret Mitchell Elfr jta a szél című regényében Scarlett.

217

Karthauzi


7.!

frt

Alekszandr Puskin es Theodor Fontane leveleiben jól el ő tű nnek a túlnyomórészt hisztérikus struktúrájú partnern ővel való kap_ csolat nehézségei. A

A HISZTÉRIKUS SZEMÉLY ÉS AZ AGRESSZI4

Az az agresszióforma, ami a gyermek negyedik es hatodik életéve közötti szerzeménye, a rivalizálás es a konkurencia. Ezek mellett, mint a fejl ődés minden egyes lépése során, továbbra is megmaradnak a korábbi agresszióformák. Most a nemileg sa-játos agresszióról van szó, amelynek alapformái a szerzés és hódítás, általánosabban a harcról mindenért, ami segít a saját értéket bizonyítani, a harcról minden ellen, ami ezt fenyegetni látszik. Itt tehát az agresszió mindenekel ő tt a versengésben, a helytállni-akarásban nyilatkozik meg, es az érvényesülési törek-vést szolgálja.

Ellentétben a korábban bemutatott kényszeres személyi-séggel, a hisztérikus ember agressziója rugalm as , spontán, nemtörődöm, gyakran megfontolatlan, viszont kevésbé tartós. Kiterjed az impulzív megnyilatkozás mindegyik fokozatára egé-szen az önkényeskedésig, kevésbé irányul tárgyra, mint inkább személyre.

Minél erősebbek a hisztériás vonások, annál inkább lép m ű -ködésbe az érvényesülési inger agressziója; a széls őséges formák a hibrid öntömjénezést ől a szélhámosságig terjednek, vegyülve

az elképesztően indulatos érzékenységgel a narcisztikus sért ődé-sekre. Színre lép aztän a hencegés, a kielégíthetetlen, szenve-déllyé fokozódó érvényesülési inger; az illet ő személy mindig az előtérbe tolakszik, ő akar az „első hegedűs" lenni; minden vele azonos nemű másik potenciális vetélytárs, akit saját ragyogásá-nak fokozása érdekében indokolt kitúrni.

Gyakran találkozunk az „imponálási kényszerrel"; az illet ő feltétlenül benyomást akar kelteni a másikban, középpont akar

lenni, es ez az imponálni akarás annál mag asabb fokra hághat, minél nagyobb mögötte a bizonytalanság, a távolság a látszat es a valóság közt, a vágyott-én és a reális-én közt. Itt önkritika es önkontroll híján az agressziónak van valami túl impulzív jellege; a hisztérikus személy könnyen hagyja magát elragadni, es megy túlságosan messzire, mint ahogyan a túlzás is sajátjuk ezeknek a személyiségeknek. Jellemz ő az általánosító tendencia is; a partner elleni agressziók során „mindenférfi nyimnyám alak",

„mínden no' ostoba liba" stb. A hisztérikus agresszió gyakran közel áll az archaikus moz-

gásviharhoz; míg azonban a szkizoidnál ez az egzisztenciális fenyegetettség létállapotának a kifejezése, itt inkább dramatizáló feladata van: benyomást kell keltenie a másikban. Agressziós megnyilvánulásában a hisztérikus rajtaütéses gy őző ; szívesen alkalmaz lerohanást, mivel sikert inkább attól vár, semmint megtervezett stratégiától. Számára a támadás a legjobb véde-kezés. A hisztérikus agressziót továbbá a „logikátlan" jelz ővel lehetne illetni. Erre egy példa: Férjének az ő gondatlanságát illető, tárgyilagosan nézve jogos es nyugodtan kifejtett kriti-kájára az asszony vad indulatban tör ki, a voltaképpeni ügy-re egyáltalán nem tér ki, hanem olyan szemrehányásoknak egész áradatát zúdí ja aférjére, amelyeknek egyáltalán sem-mi közük sincs magához az ügyhöz, tejesen oda nem tartozó dolgokra vonatkoznak. Tehát egész egyszenlen megfordí ja a nyársat, előremenekiilve kerüli ki a realitást.

Ez végső soron csak a hisztérikus személyiségek könnyen megzavarható, labilis önértékeléséb ől válik érthetővé, ami már az enyhe kritikára és a legjelentéktelenebb támadásokra is igen sértődött reagálást vált ki; ez az érzés a hiányos éhazonos-ság miatt ingatag alapon nyugszik, s ezért nyomban megren-díthető; az önszeretetet ért enyhe sértések a leger ő teljesebb gyű löletérzéseket válthatják ki, amiknek összefüggése a „nem-szeretetre-méltónak-lenni"-tol való félelemmel világosan fel-ismerhető .

Karthauzi


A hisztérikus agresszió különleges formája az intrika. Ebben is felismerhető a családi eredet: benne az ember azt a szituációt ismétli meg, amiben gyermekként a szülei es — esetleg — testvé- rei közt elhelyezkedett, köztük ide-oda kellett lavíroznia, mert ő t kijátszották: egyik szül ő a másik ellen vagy valamelyik testvére el-len, s ilyenképpen tárgya lett megoldatlan családi problémáknak, s a szülők házasságában kiélez ődött konfliktusok ostora az ő há-tán csattant. Intrikák, egy másik személy lebecsülése, s ő t hírbe hozása vagy éppen megsemmisítése, kifejezett bosszú sugallta vi-selkedésformák keletkezhetnek így. Ha ezt még nemi gyű lölet te-tézi, a bosszúvágy extrém formákat ölthet. A hisztérikus agresszió hajlik a „jelenetekre", amelyek során az érintett mind nagyobb es nagyobb intenzitásba lovalja magát, s ennek során némi szí-nészi-előadói tehetséget is alkalmaz, olyat, ami direkt a „publi-kumnak" szól. Lángoló felháborodás, patetikus gesztusok es szenvedélyes vádak a hisztérikus agresszió tipikus megnyilatko-zásai, amelyek publikum híján gyakran összeomlanak.

Példa egy erősen hisztérikus személyiségű nő férfigyű löletére es bosszú sugallta viselkedésére: Egy férfinak, akinek tekintet-tel kellett lennie felesége gyenge idegzetére es törékeny egész-ségére, csak a lakásuk erkélyén volt szabad szivaroznia — té-len is , mert az asszony nem bírta a fustöt. Amikor a férfi a tévében futballt nézett, e „primitív" szokása miatt felesége ne-vetségessé tette a gyermekeik el őtt, ahogy egyáltalán mindent értéktelennek min ősített, amiben nem tudott részt venni, ami nem érdekelte, vagy amiben gyengébb volt a férjénél. A férfi-nak nagyobb volt az általános műveltsége, mint az asszony-nak; azokat a könyveket, amiket ő ajánlott a feleségének, az unalmasnak találta, mert nem értette, illetve nem is igye-kezett megérteni őket. A fék szexuális kívánságai számára kellemetlenkedést jelentettek, es mindig újabb indokokkal hárította el óhet. Ilyenképpen a férjét minden tekintetben le-becsülte, es — tudattalanul — rajta vett bosszút az apján, aki intelligensebb nővérét többre tartotta nála.

És egy példa az intrikálásra: Hosszabb idő után az egyik pá-ciensem elmondta nekem, hogy a nálam folyó kezeléssel egy-idejűleg az egyik kollégámnál pszichoteräpíás kezelést is kez-dett. Ki akarta próbálni, kettőnk közül melyikünk a jobbik, melyik módszer felel meg neki jobban. Nálam rossznak mondta a kollégámat es munkamódszerét, őnála ugyanezt

tette velem, anélkül, bogy bármelyikünk sejtette volna, bogy ő párhuzamosan két kezelésen vesz részt; mindkettőnknek ugyanis úgy beszélt a másiknál folyó kezelésr ől, mintha az már jóval régebben folyt volna. Bennünket úgy játszott ki egy-más ellen, mint ahogyan valamikor a szüleit játszotta ki egy-más ellen. Azért a rossz bánásmódért bosszulta meg magát, amelyben egykor a szülei részesítették, es az egyik szül ő a másik háta mögött amarra uszította, es igyekezett őt magá-nak megnyerni. Ezt a bosszút ismételte meg, bogy mint akkor, előnyt húzzon abból, hogy — mint a szüleiból — most mibelő lünk profitáljon; ugyanakkor, pontosan úgy, mint akkor, egyikünkkel sem volt őszinte, es ilyen módon bojkottálta a te-rápiás szituációt.


Mármost miképpen lehetséges, hogy a szükségesség és a vég-érvényesség félelmét a hisztérikus személy annyira túlértékelve eh meg, vagy hogy — az impulzus fel ő l nézve — a centrifugalitás, a középponttól menekülés, tehát a változás impulzusának oly egyoldalú a megélése? Ha most legelőször is megint hajlamból eredő tényezőket keresünk, feltételezhetünk a hisztériás sze-mélyt illetően velesziiletett elevenséget és közvetlenséget az ér-zelmek terén, nagy spontaneitást és élénk ösztökélést arra, bogy kifejezze magát, bogy megnyilatkozzon, belső írtéléseit megmu-tassa kifelé -- tehát azt, bogy szívesen teremt kapcsolatot, bogy igénye van kapcsolatokra, továbbá azt, bogy nyomatékos igénye

Karthauzi


van az érvényesülésre. Ilyen hajlamok hatására az illet ő erőseb-ben rá van utalva embertársára, annak rokonszenvére es arra, hogy az tanúsítsa az ő különlegességét. Ez pozitívan hat az ele- venség, nyíltság, alkalmazkodóképesség es változási képesség te-kintetében es olyan életintenzitás tekintetében is, amiben lehet valami magával ragadó — az ilyen emberek sohasem unalm asak, nekik szükségük van ösztönzésre, de 6k maguk is ösztönz ően hatnak. Velük született bájt es gyakran szépséget is hordoznak, es ezáltal egészen korán rokonszenvet ébresztenek maguk iránt. Könnyű őket megszeretni, es ezért megszokták, hogy kedvelik őket, egyszer ű en azért, mert olyanok, amilyenek. Hogy ezek az ő jeles vonásaik tartós ajándékok lehetnek részükre, az minde-nekelő tt azzal függ össze, hogy ők ilyen módon megtapasztalják: szeretik es csodálják őket anélkül, hogy ezért valamit is kellene tenniük. Ez már nagyon korán arra vezetheti őket, hogy külső kellemességeikre hagyatkozzanak, es azt az elvárást váltja ki, hogy oet mindig es mindenütt magától értet ődően szeressék. Ezáltal az ilyen adottságok problematikusan hathatnak, szükség van bizonyos környezeti befolyásokra — ezekre kívánunk most rámutatni.

A pszichoanalízis tapasztalatai szerint a lehetséges hisztériás fejlemények a negyedik es hatodik életév körül kezdődnek. A gyermeknek ebben a korában, a csecsem őkorból immár kin ő -ve es serdültebbé válva, fontos fejl ődésbeli lépéseket kell meg-tennie. Időközben szert tett ugyan gazdagabb képességekre es

magatartási lehetőségekre, ámde most új feladatokat is tá-masztanak vele szemben: fokozatosan bele kell n őnie a fel-nőttek világába, el kell sajátítania annak játékszabályait; mint leánynak vagy fiúnak már az elején bele kell tanulnia nemi szerepébe, leend ő dolgokat megsejtve, a jövőre úgy kell tekinte-nie, mint a helytállásnak, a másokkal való összeméretésnek a mezejére. Ez azt is jelenti, hogy eddigi mágikus kívánságvilágát, benne a határtalan lehet őségek elképzeléseit, fel kell adnia an-

222

nak kedvéért, amit realitásnak szoktunk nevezni, az 6 saját aka-ratát es tudását korlátozó realitásnak is.

Belső es külső élményvilága tágabb es gazdagabb lett, es lé-nyegében már magában foglalja mindazokat az élményterülete-ket, amelyek beletartoznak a feln őttek életébe. Egyre nagyobb belátást, felel ősséget es okosságot várnak el t ő le — röviden: a gyermeknek itt sok tekintetben át kell esnie azon a realitás-vizsgán, rá kell találnia arra a realitásra, es el kell fogadnia azt a realitást, ami hozzátartozik a feln ő tté váláshoz.

Ahhoz, hogy az érésnek ezek a lépései sikerüljenek, a gyer-meknek meggyőző mintaképekre van szüksége, amelyekhez vagy akikhez igazodhat. Kell, hogy olyasmit kapjon, amit valaki már megélt, es amit megszereznie érdemesnek látszik; fontos, hogy számára a feln ő ttek világa kívánatosnak, az általuk képvi-selt rendek es életformák követend őnek tessenek.

A szülők ebben az időben újfajta kihívásokkal találják szem-ben magukat; már nem azzal a kicsiny gyermekkel van dolguk, akinek a szemében ők fölényes félistenek voltak, hanem egy olyan gyermekkel, aki kritikus szemmel teszi megfigyeléseit, aki egyre többet akar tudni, aki kérdez, es hallani akarja a paran-csok es tilalmak megindokolását, aki azt akarja, hogy elfogadják teljes körű személynek, es hogy tartsák méltónak a szeretetre, es

aki mindenekelő tt azt szeretné megtapasztalni, hogy szeretete jelent valamit a szüleinek, és hogy ő képes adni valamit. A kez-det kezdetén kialakítja a maga nemi vonatkozású viselkedés-módjait, megnyerő módon vagy hódítva, és azt akarja ezzel, hogy vegyék ő t komolyan. Itt különösen fontos a szül ők érettsége es

megértése, hiszen a gyermeknek egészséges eszményképekre van szüksége a maga tapogatózó megtervezéséhez, aminek ré-ven eljuthat az egészséges önértékeléshez, majd végül önazo-nossága megtalálásához.

A hisztérikus személyiségek éppen ebben a korukban, ami-kor a legnagyobb szükségük van vezetésre és példaképekre, nélkülözték azokat. Ahhoz, hogy a gyermek a kisgyermekkorból

Karthauzi


kinő jön, es az élet realitását tudomásul vegye, hogy gyerme ki vi-selkedésérő l lemondjon, es a felelősségvállalás javára, a szük-ségszerű ségek megértése kedvéért feladja, hogy megmaradj on

felelőtlen gyermeknek — ahhoz, hogy mindezeket az új feladato-kat magára vállalja, a világnak olyan rendezettséget kell a gyer-mek számára felmutatni, amely neki értelmesnek t ű nik; a szü-lőknek képeseknek kell lenniük felébreszteni benne a vágyat, hogy ő is olyan legyen, mint ok, hogy akarjon velük azonosulni. Csak ekkor lesz készen rá, hogy korábbi gyermeki viselkedési módjait es a gyermeki „szabadságot" feladja. Elengedhetetlen, hogy hozzájusson az életkorával járó képességeinek es nemi jel-legbeli megbizonyosodásának élményeihez, hogy általuk az új feladatokkal való birkózás örömet szerezzen neki, s azokat büsz-kén, egészséges önértéktudattal teljesítse.

Képzeljünk el egy sajátosan csillogó, kaotikus mili őt, amely-ben ma büntetés jár azért, amit holnap észre sem vesznek vagy éppenséggel elismernek; egy olyan miliőt, amelyben a gyerme-ket továbbra is kisgyermekként kezelik, akit nem kell komolyan venni, mintha nem tartoznának neki őszinteséggel, mintha még túl kicsiny, túl buta, túl jelentéktelen volna ahhoz, hogy a kérdé-seit komolyan kellene venni, s azokra az igazságnak megfelel ő -en kellene válaszolni. Vagy gondoljunk az olyan szül őkre, akik heves jelenetek között kapnak össze egymással a gyermek jelen-létében, úgy vélve, hogy az még ílgysem érti az egészet, es hogy előtte nem szükséges óvatoskodniuk, de akik ugyanakkor elvár-ják tőle, hogy értelmesen viselkedjen. Ha aztán viselkedésében követi azt, amit látott, tap asztalt, akkor rögtön megdorgálják, s ő t, ha megkérdezi, miért, hiszen a szül ők ugyanazt tették, még meg is büntetik a mottó alapján: „Quod licet Jovi, non licet boni" -- „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek" —; el-sősorban a kaotikus, ellentmondásokkal teli, érthetetlen, irányí-tás es egészséges példaképek nélküli környezetek azok, amelyek tájékozódásához es tartásához túlságosan kevés segítséget adnak a gyermeknek. A gyermek aztán szívesebben marad meg felel ő t-

len gyermeknek. Íme egy példa (egy fiatalkorú leány napló- jából) :

„Légy a rendestó7 eltérő, es feltűnsz Legyél beteg, es az anyád törődik veled, légy egészséges es (normális), es azt magától értetődőnek találják. Ezért: légy rafinált, játssz szín-házat, egyrészt add meg az embereknek, amit kapní akarnak — játssz egy mindig vidám sunnygirlt, egy mintagyermeket, akit mindenki sugárzó arccal ölel meg es aranyosnak tart, hogy — másrészt — te is megkapd, ami neked kell. És ha nem szeretnek ügy téged, hogy a célodat gyengédséggel elérhetnéd, akkor az érted való aggódásukat tűzd ki célodul. Minél bete-gebb leszel, annál jobban fognak szeretni. A konfliktus el ő-ször kamaszkoromban támadt, es legfőképpen attól fogva, hogy felnőtt lettem. Egyszer, talán tizenkét vagy tizenhárom eves voltam, egy tanti jött hozzánk látogatóba. Én a szokott módon lerontottam a lépcsőn, es a nyakába ugrottam. — Ne légy olyan egzaltált! — szólt rám anyám. — Mi az, hogy egzal-tált.? -- kérdeztem. — Szertelen, bogaras. — Semmit sem értet-tem. Ami idáig mindig édes meg bájos volt, az most hirtelen szertelen lett.? Lassan felfogtam, hogy minden kornak meg-vannak a maga törvényei. Hogy egy gyermeknek mindent megbocsátanak, egy tinédzsernek már sokkal kevesebbet es egy felnőttnek semmit. Megtanultam egy új trükköt, amiinek nagyon jól be kellett válnia az erősebbik nemnél. A naiv, ár-tatlan, tapasztalatlan lány szerepét játszottam, aki gyámolta-lan, nagy, megható szemekkel csak csupa jót tételefel a vi-lágról. Te jó isten, én csakugyan naiv voltara, de amikor egy idősebb ismerősöm megmagyarázta nekem, bogy milyet mennyei dolog naivnak lenni, nagyon számító módon én is naiv lettem. A naivitásom láttán a legnagyobb Don Juanok elgyámoltalanodtak, es egyszeriben nem mertek többé er-kölcstelen ajánlatokkal közelíteni. Anyára mondta tegnap-előtt, amikor a gyerrnekkoromról. faggattam: -- Amikor a gyer-mekottbonban voltál, időnként szándékosan oithagytalak.

Karthauzi


Mindig azt gondoltam, hogy te nagyon boldog vagy a gyer-mekotthonban, a leveleid mindig nagyon vidám hangúak voltak. — 0, a finom hallású anya, aki egyébként a fű növését is meghallotta, engem illetően hagyta magát ezektóz a cenzú-rázott levelektóz megtéveszteni! A kéréseim, könyörgéseim el-lenére a gyermekotthonban kellett maradnom. Ez ellen csak egyetlen fegyver van: a betegség!"

Egy másik fiatal leány mondta: „Miért kellene nekem bolon-dok (ezen a családját értette) világában felnőnöm? Akkor ne-kem túlságosan sokat kellene szenvednem."

Egy további példa a hiszterizáló környezeti viszonyokra: Egy, a harmincas éveinek derekán járó férfi beteges szorongás-tü-netegyüttese miatt kap kezelést; moziban csak a sarokban tu-dott iilní, nem tudott utazni gyorsvonattal (a két állomás közti hosszú távolság miatt; ha én volnék a vonatvezet ő, ak-kor menne — akkor, ha elfog a szorongás, megállíthatnám a vonatot, es kiszállhatnék'), felt beszállni lébe, áthajtani hí-don (akkor ki kellett szállnia az autóból, es szorosan a korlát mellett kellett továbbmennie); gyötrelmesen szorongott, ami-kor egyedül tartózkodott a szobában: félt, hogy ráomlik a mennyezet; ugyanakkor attól is félt, hogy ezeknek a maga ál-tal is esztelennek ítélt szorongásainak következtében meg-őrül. Ez a félelme a meg őrüléstóz lett az utóbbi években a leg-rosszabb (egy fivére elmebetegséggel intézetben volt, es ott meghalt). Nagy vonalakban néhány, az élettörténetére való uta-lás, amelyek a szorongásait megvilágíthatják:

Lévén hosszú ideig egyetlen fiú — az öccse nyolc évvel fia-talabb volt nála , az anyja nagyon elkényeztette. Az apa korrekt, erősen kényszeres alkatú hivatalnok volt, aki az iro-dából mindig vitt haza munkát, úgyhogy a család az étkezé-seken kívül alig látta. Őt, a fút, az anya az apa háta mögött kényeztette, titokban pénzt adott es sok öltönyt vásárolt neki, es magát mindig ütköz őnek tolta a fia es a világ közé, példá-ul iskolai problémáiban stb. Az apa mindebb ől nem vett ész-

re semmit, nem is igen érdekelte, es örült, ha a kellemetlen-ségekkel békén hagyják. A Al gyermekkorában sokat volt be-teg, és ez még inkább arra ösztökélte az anyját, hogy elké-nyeztesse: házasságában a nála sokkal idősebb es igen józan férfival csalódott, és számára a fia lett a legfontosabb, akinek a kényeztetésével igyekezett megtartani a szeretetét. A fiú a pubertás utáni korában egy bará fával feketén üzletelt, ezzel jól keresett, es nagy lábon élt, sok lánnyal volt dolga. Erről az üzleteléséróz csak az anyja tudott, hiszen ezt az apa, beállí-tottságánál es beosztásánál fogva, fölöttébb megvetend őnek ítélte volna (az apa annyira becsületes volt, hogy mivel a zsú-folt buszon nem tudott a kalauznál jegyet váltani, másnap két jegyet váltott magának). A fiú már nem járt rendszeresen az iskolába, de emiatt es titokban folytatott üzletelése miatt, amire bármikorfény derülhetett, egyre inkább elfogták a szo-rongások. Kettős életet folytatott — az apa el őtt a korrekt fiú volt, a háta mögött viszont szenvedélyes játékos, akit az any-ja fedezett.

Bármilyen csábító volt is ez az élet önmagában, ő egyre gyakrabban küzdött szédüléses szívpanaszokkal, amiben szomatikusan az fejezódött ki, hogy az élete nagyon is szédel-gésre épült. Nem rendelkezett igazi tartással, sem önmaga irányában, sem kifelé. Az; hogy azonosuljon az apjával, nem-csak nem vonzotta, mert annak a világa kizárólag kötelessé-gekból állt, de ezt meg az is megnehezítette, hogy kettejüknek tlílságosan kevés volt az érintkezési felületük. Amikor ó pél-dául egyszer vasárnap bement az apjához, annak dolgozó-Szobájába — ahova egyébként tilos volt belépnie —, apa és fia egYmástól távol ültek, az apa az újságot olvasva, af ü egy ké-pes magazint lapozgatva; alig váltottak egymással eg pár Szót _ nem volt nnondainvalÓjuk egymásnak, illette kettejiik zavardb61 nem leltek kiutat egymás fele. 0 az apját es elet- ',rl0dját komikusnak találta; anj fával együtt kinevették „az őreget,, a háta mögött annak ina ánakvaló sá a és túlzott

Karthauzi


korrektsége miatt. Az anya, aki nagyon fiatalon ment féljhez a sokkal idősebb férfihoz, els ősorban annak jó pozíciójáért, a házasságában is gyermek maradt, oppozícióban a férjével szemben. A fiún keresztül ő is élvezte a „nagy életet", ami után maga is vágyódott, ezért nem volt képes a fiúnak tartást adni, csupán hamis védelmet a nehézségeiben.

Ilyenképpen sehol nem talált valódi iránymutatást, lába alatt nem volt szilárd talaj, de volt egy katasztrófától való tar-tós félelme, a szorongás attól, bogy minden összeomlik fölöt-te (a mennyezet ráomolhat), és bogy őt semmi meg nem tart-ja (a hídfélelem); a többi szorongása azokból a szituációkból táplálkozott, amelyekb ől nem bírt „kilépni", amikor akart; az egész „szédelgés", amire az élete épült, hirtelen lelepleződhe-

tett (a szédüléses szívpanaszok). Az attól való félelme, hogy

megőriil, részben a fivérévelfüggött össze, részben kifejezése volt annak a tompán érzékelt tudatának is, hogy ez sokáig

nem mehet így tovább. De az úgynevezett jobb körök „aranykalitka-mili ői" is előse-

gítik a hisztériás fejl ődést. Ezekben a milió'kben a látszat válik hangsúlyossá; a társadalmi presztízs fontosabb a gyermekeknél, akiket a legnagyobb mértékben átengednek valamiféle „sze-mélyzetnek", de azt is beléjük sulykolják, hogy ó'k „kik es mik",

es hogy a sziiló'k a kinti világban milyen szerepet visznek. Isko-latársaik irigykednek rájuk, mert látszat szerint nekik mindenük megvan, es még meg is kell játszaniuk a boldog gyermeket --máskülönben hálátlannak bizonyulnának; így végül a nyomorú-ságukat olyan arroganciával játsszák túl, amelyet senki nem ért, es meglehet, hogy valóban irigylésre méltónak vélik őket.

h a a szüló'k ténylegesen nemigen példaképei a gyermeknek, akkor csupán két lehet őség marad nyitva számára. Vagy az, bogy mindezek ellenére azonosul velük es látszatértékeikkel, vagy többé mar nem veszi komolyan (et, csakhogy akkor teljesen el-hagyottnak érzi magát. Felnövekedén úgy viselkedik, ahogyan szeme elő tt a feln ő tti voltot megélték, vagy megmarad az oppo-

zícióban, már csupán egyet akar, „csak nem olyannak lenni, mint a szülők'; ami persze egyáltalán nem konstruktív vezér-eszme.

Az is nehéz a gyermek számára, ha szüleinél a nemi szerepek felcserél ődnek, es az anya„viseli a nadrágot”, az apa meg „pa-pucshős': Ezen nem azokat a nemi szerepeket akarjuk érteni, amiket a társadalom meghatározott — ahogyan tehát az éppen érvényes konvenció megköveteli, de itt felcserél ődtek —, hanem a férfiasnak es a nőiesnek a torz formáit. A papucsh ős, tudjuk, olyan férfi, akit ő l a felesége elvette a hatalmát, es aki fél az asz-szonytól; es a nőben, aki magát „megférfiasította", ott van a ri-valizáló es gyű lölködő viszonyulás a férfihoz es a saját nemének megvetése. Ilyen körülmények közt a gyermek el ő tt nem jelenik meg a nemi szerepéhez méltó példakép, ami ebben a viszony-latban legalábbis megnehezíti a fejl ődését, es ami miatt kés őbb problematikussá szokott válni a másik nemhez való viszonya. A szülőknek a nemiségüket illet ő szerencsés beállítottsága egyi-ke a gyermek számára legfontosabb tényez őknek, hogy segít-ségével azonosulni tudjon az apai-férfiúi, illetve az anyai-n ői, előtte vonzónak látszó személlyel.

A társadalomnak többféle lehet őséget kellene a férfinak és a nőnek kínálnia nemi szerepük vállalásához, ahhoz, hogy férfi vagy nő i kilétük sokrétű ségének megfelelhessenek. Annak egyol-dalú rögzítése, hogy miképpen kell viselkednie „a" férfinak vagy „a" nőnek ahhoz, hogy a közösség ilyennek fogadja el, olyan hi-erarchikus vagy ideológiai hatalmi igényekbő l ered, amelyeket ma kezdünk elhagyni az ilyen „szerepek" emancipációja javára - ez az emancipáció mindkét nemet érinti, es ki akarja őket sza-badítani az efféle szoros béklyókból. Annak a ténynek, hogy* a férfi es a női mivoltot kiilönféle kultúrákban igen eltér ő módon Ilik meg, világossá kellene tennie számunkra, hogy ama szere-Pek koroktól függőek, es nem biológiai adottságok, ahogyan többnyire véljük. Minden társadalom olyan férfi- és szerepeket teremt magának, amilyenekre szüksége van, es ezt mar a g

229

Karthauzi


gyermekkorban elkezdi. Margaret Mead Férfi es no' című köny vében hatásos példákat hoz erre.

Szülők a boldogtalan házasságukkal el ősegítik az ilyen kora gyermeklik hisztérikus vonalú fejl ődését, különösen akkor, ha egyetlen gyermekre van szó, es ha valamelyik szülő a gyerme

-ket partnerpótlékként kezeli. A gyermek ilyen esetben nem pusztán túlzó, korához még nem ill ő elvárásokkal áll szemben, lévén, hogy olyan szerepbe kényszerítik, amelyhez még nincs meg az érettsége, hanem tíilságosan korán kiesik az elfogó-dottság nélküli „ártatlan" gyermekkorból is, sok tekintetben koraérett lesz, még miel őtt lehetősége nyílt volna a korához illó fejlődési lépéseket megtennie. Ha fiú az a gyermek, akkor vi-gasztalója vagy szövetségese lesz az anyának, aki csalódott az apában; olyan dolgokat közölnek vele bizalm asan, amelyek még nem felelnek meg az életkorának, es csak teherként nehezed-nek rá; az anya meghitt szövetségesének a szerepét, ami tíil kö-zeli, túl intim, azzal is megfizeti, hogy emiatt ellenséges viszony-ba kerül az apjával, a vele való kapcsolatát gyakran szétzilálja, minthogy az apját kizárólag az anyja szemével látja. Azt az egész-séges lehetőséget, hogy a szüleit párként szeresse, hogy bű n-tudat nélkül vonzódhasson mindkettejükhöz, nincs módja meg-élni. Az infantilis vonások mellett koravénség is jellemzi, és szinte kimarad az apával való kapcsolat érlel ődése, holott ez a kapcsolat igen fontos, amikor kés őbb majd helyt kell állni a fér-fiak világában. Mutatis mutandis ugyanez érvényes a leánygyer-mekre is; egyiket is, másikat is megfosztják annak lehetőségétel, hogy egészséges kapcsolat épülhessen ki a másik nemhez tarto-zó szül ővel.

Ennek további következménye is van: a gyermek belekény-szerül egy olyan szerepbe, amely nem egyezik voltaképpeni lé-nyével, az csupán egy olyan funkció, amibe belenyomorgatták, és ami nem nyújt neki valódi biztonságot. Ugyanakkor azonban más tekintetben továbbra is gyermekként kezelik, és ennek a „muszáj-feln ő ttnek-lenni"•nek es gyermekszámba-vételnek egy-

másmellettisége mélységesen zavarja a gyermeket, ráadásul meg kisebbrendű ségi érzést is ébreszt benne, ha az elvárások-nak nem tud eleget tenni, mivel nem ismeri fel, hogy vele szem-ben túlzó igényeket támasztottak.

Olyan szülők, akik kielégítetlenek, amiért nem érték el az életben azt, ami a szemük el ő tt lebegett, hisztérikussá tehetik gyermeküket, ha arra kívánják felhasználni, hogy most már ő érje el mindazt, ami nekik nem sikerült. Számára ók már nem lehetnek mintakép, es nem adhatják meg neki a szükséges irá-nyítást, hanem belekényszerítik egy olyan szerepbe, amely egy-általán nem felel meg az ő saját hajlamainak. Ezen a bázison gyakran jönnek létre hisztérikus-depresszív jellegű vegyes struk-túrák.

Hasonló következményekhez vezet, ha a gyermeket olyan szerepbe kényszerítik, hogy ő legyen „a papi meg a mami napsugara'. Az ilyen gyermekeknek muszáj mindig ragyogniuk, vidámnak es jókedvűnek lenniük es a szülőket megörvendeztet-niük; cserében szeretik ugyan és csodálják őket, de kénytelenek olyan homlokzat mögött élni, amely mögül csak nehezen és megkésve jutnak el az önmagukkal való azonosuláshoz. A sze-rep oly erősen válhat második természetük ké, hogy önmaguk életéből teljesen kikapcsolódnak, es ez súlyos depresszióhoz és összeomláshoz szokott vezetni, ha a szerep mar nem érvénye-sül, vagy már nincs rá szükség.

Súlyos hatásúak azok a mili ők is, amelyek -- mindegy, milyen okból — fölöttébb elütnek az általában szokásostól, amelyek pél-dául bizonyos szociális rendi öntudatot vagy kisebbséget képe-setnek a közösségen belül. A gyermek aztán otthon megtanul olyan beállítottságokat és viselkedésmódokat, amelyek érvénye-Sek ugyan a családban, ső t honorálják is őket, a külvilágban azonban elutasításban részesülnek. A gyermek ilyenkor — több-nyire amikor iskoláskorú lesz -- válságba kerül, és olyan szituá-ciókat él meg, amikre nincs vagy rosszul van felkészítve. A csa-lódás a világban, a bizonytalanság és fásultság érzete cs az a

230

Karthauzi


•

1t//i//////

keserű felismerés, hogy amit otthon tanult, az kint nem érvé_

nyes, a gyermeket most visszaható módon erősebben a család_

hoz rögzítik. Ilyen bázison gyakran jönnek létre hisztérikus-szki. zoid jellegű vegyes struktúrák.

A hisztérikus személyiségek központi problémája tehát az, hogy nem találták meg az azonosulást önmagukkal. Vagy nem képesek kiszabadulni a gyermekkoruk példaképeivel való azo-nosulásból, vagy megmaradnak az ezek elleni rebellióban, vagy egyéb rájuk kényszerített vagy csak úgy kínálkozó szerepeket vál-lalnak magukra.

A hisztéria kialakulását segítő , itt leírt miliőkön kívül kifej-lődhet ilyen személyiségstruktúra kifejezetten kényszeres kör-nyezetben is, ott azonban merev, erőszakoló, minden eleven impulzust megcsonkító olyan nevelő i magatartások ellen való tiltakozásul, amelyek ennek az életkornak egészséges szabad-ságtörekvését megakadályozzák. Az ellene irányuló oppozícióban az érintett széls őséges viselkedésformákba lovalja bele magát, es — mintegy kiöntve a fürd ővízzel együtt a gyereket is — nemcsak a túlértékelt korlátozásokat utasítja el, hanem tudatos vagy tudattalan kihívással mindenképpen az ellentétét produkálja annak, amit várnak t őle. Ez adhat magyarázatot arra, hogy külö-nösen szigorú, szemérmeskedő vagy tekintélyére sokat adó kör-nyezetben akad némely „tévelygő" gyermek. Ez aztán már nem „valódi", hanem reaktív hisztéria.

Röviden hadd érintsük még azt a történelmi tényt, hogy vala-mikor a hisztéria fogalmát kizárólag a n őkhöz rendelték hozzá, ami már az elnevezésben is benne van, minthogy a hisztéria szó a görög hiisztera, azaz anyaméh szóból ered. Ez gondolkodásra késztetheti az embert, es a hisztérikus fejlődés körülményeinek megértését talán még inkább világossá teheti, ha feltesszük ma-gunknak a kérdést: miért nyilvánvalóan a n ők azok, akik külö-

nösen gyakran lesznek hisztériás betegek? Egyszersmind el ővi-

gyázatosságra is inthet minket: hogyan fogadjunk el vizsgálat

nélkül tudományos véleményeket, pusztán hamis respektusból

a tudomány iránt, ami éppen, midőn az emberről állít valamit, válik tudattalanul — s néha bizony tudatosan is — tendenció- zussá.

A nő élete a mi nyugati kultúránkban egykor kizárólag a fele-ség, a háziasszony es az anya szerepére korlátozódott. Élete ér-telme es a szerep, amit a társadalom elvárt tőle, a családban volt fellelhető („ és bent serénykedik a jó erkölcsű háziasszony... " —olvasható Schiller A harangjában), ellentétben a férfival, aki számára sokkal b őségesebben álltak rendelkezésére lehet őségek az önmegvalósításához. Ezáltal a társkapcsolat a n ő számára más helyiértekkel bírt, mint a férfi számára. Egyszersmind a fér-fi szociális szerepe sok tekintetben kedvezményezett volt, mind-azt, ami a férfihoz tartozott, általában többre becsülték, a nő tel-jesítményét kevesebbre, rosszabbul is fizették meg, a n őt jogilag es gazdaságilag függőségben tartották. Igy minden viszonylatban hátrányos helyzetbe szorult, kibontakozási lehetőségei az ott-honra es a családra korlátozódtak, es arra kényszerült, hogy in-kább a férfiak es a társadalom vágyképeinek es elvárásainak, semmint a saját lényének tegyen kedvére, alávetve kollektív el ő ítéleteknek, amelyek hosszú id őn át meg a lelkét ő l is megfosz-tották, es később saját szexualitást sem engedélyeztek neki: a n ő helyzete a patriarchátusban egyáltalán nem volt irigylésre méltó. Ekkor a hisztéria volt úgyszólván az egyetlen fegyvere a n őnek, hogy kívánságait es igényeit a túlhatalmú férfivilággal szemben érvényesítse, s egyúttal bosszút is álljon rajta. Szinte azt mond-hatnánk: ő „találta fel" a hisztériát mint azt a magatartást, ami-nek nincs „ellenszere", amivel szemben a férfi gyámoltalannak érezte magát, es ebbe beletörődött. A hisztérikus magatartás annyira irracionális, logikátlan, átláthatatlan es felfoghatatlan, hogy a férfi a maga ráción es logikán alapuló eszközeivel tehe-tetlen volt: hogy a nő rcakcióiban mennyi volt a szándékosság, cs mennyi a betegség, mi volt nem-akarás, és nli nem-tt:dáás, a árimai jelenetek, a testi tünetek, a kétségbeesést mímelő hitö-

drSek egészen az öngyilkossággal való fenyegetozesekig — mind-

Karthauzi


mind rejtélyt rejtélyre halmoztak a férfi elé, aki gyakran kudar-cot vallott, hacsak nem akarta a „makrancos hölgyet" Nietzsche ostorával „megszelídíteni", ami azonban a partnerkapcsolatot végleg tönkretette volna. A n őnek a „házastársi kötelességgé' alázott szexualitása gyakran volt oka a frigiditásának, amivel megint csak a n őt kiáltották ki fekete báránynak. A férfinak e hübrisze mögött azonban, a hatalmi es birtoklási igénye mögött, gondosan óva es rejtve, ott volt mély félelme az asszonytól, az élet „másik oldalától", amit annál veszedelmesebbnek es fenye-getőbbnek érzékelt, minél inkább egyoldalúan es minél inkább túlértékelve képviselte „a" férfit. A n ő a tudattalan zsenialitásá-val a férfiúi „fölény" ellensúlyát találta meg a hisztériában, ami egyszerre volt önvédelem es bosszú. Nem véletlen, hogy a foko-zatosan lecsengő patriarchátusban az íigynevezett klasszikus hisztéria ritkább lett; az azonos érték ű nek elismert es kibonta-kozásbeli lehet őségeiben nem korlátozott nőnek többé már nincs szüksége rá.

Amit a hisztéria genezisér ől mindebből megtanulhatunk: az elnyomás, leértékelés, gátoltság, a kényszerítések, a mindenkori partner es a társadalom képtelensége a belátásra ellenreakció-ként hisztérikus magatartási módok kialakulását idézik el ő , füg-getlenül a nemi hovatartozástól. A hisztériát elősegítő többi leírt miliő is független ett ő l.

Nagy vonalakban rámutattunk a hisztérikus személyiségfej-lődés keletkezéstörténeti hátterére, a jellegzetes félelemre a le-kötöttségt ő l, a végérvényességt ől es a kényszerű ségtót. Abból a csalódásból kifolyólag, hogy elsajátított viselkedési módjaik nem segítik hozzá őket a várt sikerhez -- amit ők, minél gyakrabban éri őket vereség, annál hamarabb es annál korábban várnak —,

alig-alig élik meg képességeik igazi kielégülését; ez fokozza igé-nyüket az érvényesülésre, amely igényt most megint csak elégte-len eszközökkel próbálnak kielégíteni, s ez hisztérikus ördögi körhöz vezet, amibol csak következetesen megszerzett tudás es képesség birtokában lehet kitörni. Ilyenképpen jobban megért-

hető az is, hogy igen könnyen elcsábulnak: önmagukkal es az élettel szembeni általános elégedetlenségük ingeréhséget vált ki bennük; mindig úi ingerek, változások után futnak, a reméltet Ígérik maguknak; mindig úgy vélik, a megváltoztatandó nem ön-magukban van, hanem rajtuk kívül — ennek felismerése a gyógyulás kezdete.

Számukra csak attól várható segítség, ha többé nem térnek ki a realitás elöl, hanem — készen az önmagukba látásra es az utó-érésre — felismerik es elfogadják annak játékszabályait, rendsza-bályait es törvényeit a maguk logikájában. Ehhez hozzátartozik a bátorság az őszinteségre es a készség a szükségszerű lemondá-sokra, amelyeket mindannyiunknak meg kell tennünk. A reali-tás csak ebben az esetben mutatja meg nekik a pozitív oldalait is, es adhatja meg a kielégítés es teljesítés számukra is lehetsé-ges mértékét.

Érdekes tény, hogy a hisztéria fogalmát gyakran pejoratívan használják; a kényszeres, depressziós vagy szkizoid emberek vo-natkozásában általában több megértéssel vagyunk, készen rá, hogy bennük a szenved őt lássuk; ha viszont valakit hisztériásnak minősítünk, a legtöbbünknek olyasmi lebeg a szemünk el ő tt, hogy vele szemben jogosan érzünk morális fölényt. Ez azzal az elképzeléssel függhet össze, hogy a hisztérikus csupán meg- játssza a beteget, tudna okosan is viselkedni stb., „csak akarnia kellene"; összefügghet talán azzal is, hogy itt átvettunk es meg-tartottunk régi elő ítéleteket. Ezenközben a közölt kórtörténetek-bő l talán világosabbá vált, hogy a hisztéria betegség, amelynek kimutatható fejl ődéstörténete van, es hogy a hisztériás beteg ugyanúgy szenved, mint más betegek. El ő ítéletünket talán az is erősíti, hogy a hisztériában megbetegedtek -- kívülr ő l nézve -- az élettő l elkényeztetettnek t űnnek fel, s ezért úgyszólván meg akarjuk őket fosztani attól a joguktól, hogy betegek lehessenek; aki megismeri az élettörténetüket, annak fettit kell vizsgálnia a véleményét; végtére is valamennyien szenvediink a nem elégié feldolgozott múltunktól; akinek a múltja olyan volt, hogy az éle-

Karthauzi


R

tét mindenek ellenére gyümölcsöz ően alakíthatta, mert több

segítséget kapott, mint amennyi károsodás érte, annak hálából illő megértést es toleranciát kell tanúsítania a kevésbé szere n_ csések iránt.

PÉLDÁK HISZTÉRIKUS ATELESFORMAKRA

Mutassunk be megint néhány példát: Egy tehet ős hölgy tizenhat éves fia miatt keresett föl, mert

úgy hitte, oka van félnie, hogy a fiú homoszexualitásra hajla-tos. A beszélgetésünkben a hölgynek láthatóan az volt a leg-

fontosabb, hogy magát - szó szerinti es átvitt értelemben is - a legjobb megvilágításban tüntesse fel: a székét úgy igazi

totta, hogy az arca mennél jobban érvényesii jön, de kissé

vaskos pofacsontja árnyékban legyen (amiért elnézést kért - aznap reggel, mondta, kihúzták egy fogát), s mindeközben magát mint anyát meglehet ősen nagyvonalúan halmozta el öndicsérettel, férjét .viszont alaposan kritizálta es lekicsinyel-te. A fiúval folytatott beszélgetés a következ ő részleteket hozta napvilágra: a szül ők évek óta rossz házasságban éltek, társa-dalmi okokból azonban nem akartak elválni. Az anya gyak-ran tett nagy utazásokat, amelyekre a Pút mindig magával

vitte. Ilyenkor a fiú „a kis gavallér" szerepét kapta; kizárólag

a legelegánsabb szállodákban laktak, es ezeken az utazáso-kon az anya a fiúval egy szobában hált, még annak pubertás-kora után is. Az anya igen mutatós hölgy volt, akit szórakoz-tatott, bogy a fiút csábítgassa, öltözködésekor es vetk őzésekor

érezte annyira engedte látni a testet, hogy rezte a fiz fojtott kivan- y g , csisá át es izgalmát, egyszersmind az elfogódottságát, amit g g gY

ú^á 'osnak talált. A ródszer űen tiszteltette magát a az anya b ^ p , , elfogadván a rakényszeritett szerepet, a szál- fiával, de ha az, elfog

' éttermében valamit „önhatalmulag rendelt, az anya a lo éttermébe ,

- -- ̂ kisgyermeket csinált bel őle, akinek nem pincér előtt megint kisgyerm

volt joga rendelni. A fiúnak tehát az volt au • - anyjának hódoloja, • • - - ,Í nkczoâ, hogy az

k .YJ , holmi játékszere legyen. Az anya a fiúnarontotta , a az apjához való kapcsolatát nagymértékben meg

fiút az apja ellen hangolta, ésféltékenyen reagált rá, ha a fiú valamiért az apjáhozfordult. Az apa ugyan érezte a fiú elide-genedését, de nem látott igazi lehetőséget rá, hogy megnyerje

ínagának, minthogy id ő tekintetében az anyának már nagy

előnye volt, hiszen az apa a fiút ritkábban látta nála, es attól

is viszolygott, hogy a fiát hasonló módon hango ja az anya el-len, es visszaszerezze t őle. Ezt a fiú a maga részér ől közöny-

nek értelmezte, es szinte olyasmit látott benne, hogy az apa

beismerte vétkességét - az anyjának tehát igaza volt, amikor

mindig azt mondta, hogy ő jobban szereti, mint az apja, aki nem sokat törődik vele. Így használta fel őt az anyja a maga céljaira es bosszútárgyként aférje ellen anélkül, hogy gondolt volna rá, mennyit ártott vele a fiúnak. Csalódott a házassá-gában, ezért bosszút állt a férjén, mindenért egyedül őt hibáz-tatva, mert túl keveset nyújtott neki.

Egy nagyon problematikus házasságban az egyetlen gyer-meket, egy igen bajos leánykát az anya a saját te jesületlen érvényesülési igényének kielégítésére használta ki. A kislány-nak már négyévesen gyermekruhákat kellett bemutatnia pó-diumon. Az anya a pódium alatt ült, és a gyermek nagyon félt, hogy valamit rosszul csinál, hogy nem mozog kecsesen stb.; az anya - ahogy mondta - hideg es kemény tekintete minden „hibát" megjegyzett. Ha minden jól ment, az anya a

publikum el őtt gyöngéden megölelte es megcsókolta, anyai

szeretetének megható képét nyújtva; ha hibázott, otthon heves

dorgálásban részesült, es tovább kellett treníroznia annak a

fenyegetésnek az árnyékában, hogy ilyesminek nein szabad

még egyszer el ő ordulnia. A gyermek úgy érezte, bogy az anyja szeretetét csak úgy érheti el, ha nem okoz neki csalódást,

ha jól végzi a dolgát; így egyúttal a felszínes erények túlérté-

237

Karthauzi


kelődtek, úgy tetszett, hogy kizárólag egyedül azok számítan ak értéknek. Más gyermekek irigységgel vegyes csodálata csak csekély vigaszt jelentett neki. Kés őbb keresett manöken lett, sok sikerrel, de a megöregedéstől való egyre fokozódó félelem_ mel, hiszen egész egzisztenciája es önértékének érzése testi vonzeréjébó7 táplálkozott, akárcsak a férfiakhoz való viszo-nya. Ennek megfelel ően sok kapcsolata volt, amelyek végül is kielégítetlenül hagyták, es állandóan bizonytalan vágyat ér-zett a „nagy szerelem" után. Nem akart harminc évnél tovább élni - utána már, úgy tűnt fel neki, az életnek nincs értelme. Már csekély súlygyarapodásra súlyos depressziókkal reagált, továbbra is anyja éles kontrolja és piaci értékének kíméletlen ítélete közepette; az anya közvetített neki kapcsolatokat tehe-tős férfiakhoz, abban a reményben, hogy öregségére egy gaz-dag vő kellő anyagi biztonságot nyújt majd neki. A leányt vé-gül egy majdnem sikerült öngyilkossági kísérlete behozta a pszichoterápiára, es a szép homlokzat mögül - amiért oly so-kan irigyelték - előhozta egész nyomorúságos létét, az ebben es hasonló foglalkozásokban sok tekintetben tipikus sorsot.

Egy erősen hisztérikus alkatú nő tejesen uralkodni kívánt a férjén. A szülei családjában többé vagy kevésbé komikus fi-gurának tekintették az apát, arra elég jónak, hogy megkeres-se a család életszínvonalának elegendő pénzt, de egyébként amolyan „quantité négligeable" - „elhanyagolható mennyi-ség" - volt. Ez a n ő ugyanígy inkább csak kereseti forrásnak tekintette férjét, ebben támogatást kapott az anyjától, akinél többet tartózkodott, mint a saját lakásában. Az anyós gyak-ran lebecsülte a vejét - szerinte a lánya „jobbat" érdemelt volna; a vő pedagógus volt, es ezáltal „ bíztos állású" ugyan es

nyugdíjjogosult, de nagy gazdagság nem volt várható tőle. Az anya arra bujtogatta a lányát, hogy a férjből szedjen ki any-nyit, amennyit csak lehet, és tegye kényelmessé a maga éle-tét. Így a leánya csak a hajlamait kívánta kielégíteni es az él-

vezeteit megszerezni, a háztartást elhanyagolta. Gyermeket nem akart, és az volt a felfogása, hogy a férjének voltaképpen örülnie kellene, amiért egy olyan vonzó es kívánatos valakit szerethet, mint ő A férj, aki először örömét lelte a nő szeszé- lyes lényében, remélte, hogy nejének nem éppen el őnyös jel-lemvonásai a házasságban es a majdani anyaságban jelen-téktelenné válnak. Amde ez nem következett be; az asszony az anyjához fűződő szoros kapcsolatát sem akarta feladni -- inkább maradt az anyja lánya, semmint férjének mellette kitartó felesége. Igy a kettejük elidegenedése egymástól mind jobban felerősödött. Amikor a férjnek kapcsolata lett egy má-sik nővel, a feleség nagyvonalú gesztussal törölte a múltat s vele az ó' részét a történtekben, es kizárólag a férj aktuális hűtlenségével foglalkozott, amir ől, szerinte, csakis a férje te-hetett. Arra nem mutatott készséget, hogy egyszer szembenéz-zen saját magával, a saját viselkedésével, holott ez lehet ősé-get kínált volna a végiggondoláshoz és olyan eszmecserékhez, amelyek talán megint közelebb hozták volna a házastársakat - ez túl sok lett volna a realitás kényszeréb ől, túl sok es kel-lemetlen önvizsgálatot követelt volna, es túlságosan kényel-metlen konzekvenciákkal járt volna.

Ez a nő még egyáltalán nem szakadt el a családjától, min-denekelőtt az anyjától, meg mélyen megmaradt a vele való azonosulásban, s ezáltal fenntartás nélkiii átvette az ő nézeteit. Jellemző hisztérikus személyiségekre a korábbi kapcsolati sze-mélyektől való leválások elmaradása. Egy további példa erre, a környezeti háttér valamivel bővebb ábrázolásával:

P. kisasszony egyetlen gyermek volt egy igen problemati- kusnak mondható házasságban. Az apja, egi' nagyvonalú, sikeres politikus, otthon zsarnok volt, csupa önkényeskedés es intolerancia, igazi kényt' tir. Az anya, maga is olyan csalädból való, amelyben a férfiak patriarchális előjogokkal bírtak, a nót'et pedig másodrendűnek tekintették a házasságban meg-maradt aeéle kispolgári kotlósOliknak, félénknek es önállót-

238

Karthauzi


lannak, de ugyanakkor konokul, szívósan ragaszkodott azok-hoz az előítéletekhez es nézetekhez, amelyek a családjában

uralkodtak, es amelyeket magával vitt a házasságába. Soha nem vette a fáradságot, hogy emberekr ől vagy életkérdésekről saját ítéletet formáljon; annál merevebben képviselte az álta-la elfogadottakat, minél bizonytalanabb volt önmagában, es egy olyan világban élt, amelyben nem voltak problémák, mert mindig tudta, bogy „az embernek" hogyan kell viselkednie.

Sikeres es közismertférjétfenntartás nélkül csodálta, min-den döntést átengedett neki („hiszen te azt jobban tudod” — jó feleség lévén, „az embernek" azonosulnia illett férje vé- leményével), tejesen alárendelte magát, s így a házasságban sem fejlődött tovább, ami nagyon megfelelt a férj felfogásá-nak is. Az elégedett volt, bogy nejében egy engedelmes, róla gondoskodó es őt csodáló lényre lelt, aki őt, sűrű utazásaiból hazaérkezvén, elkényeztette. Másrészt azonban unalmasnak is találta, amiért olyan kevéssé volt ösztönző es önálló. Mint-bogy a feleség nem vette magát komolyan, a férj sem vette őt komolyan, es hamarosan más nőkapcsolatai is lettek. Felesé-ge megtudta ezt, es a férj nem is tagadta; a feleség nem akart válni, hiszen akkor meg kellett volna állnia a saját lábán; a

férj viszont kényelemszeretetbó7 nem akart válni, mert így le-hettek kalandjai, s mellettük megvolt az otthona — azonkívül a válás ártott volna a hírnevének. Az asszony tehetetlenül reagált a szituációra, először kétségbeesett jeleneteket ren-dezett, es szemrehányásokkal illette férjét, őt azonban mind-ezzel csak untatta es taszította. Így minden maradt úgy, aho-gyan volt, csak éppen az asszony bajában egyre jobban és jobban kapaszkodott a leányukba. Bánatát mar régebben is rábízta a gyermekre, ezzel nem csupán az életkorához nem illő terhet rakott rá, de elérte azt is, hogy a kisleány az apját az anya szemével rossz embernek lássa, egyszersmind elret-tentő példának is arra, bogy milyenek „a ferfiak". A leány inkább az anya mellé állt, mert az kényeztette őt, es sokkal

inkább ott volt mellette, mint a mindig elfoglalt, sokszor úton

levő es türelmetlen, kiszámíthatatlan apja.

Az apa maga részér ől csak akkor kezdett nagyobb érdekl ő -dést tanúsítani a leányuk iránt, amikor az belépett a pubertás

korába, es vonzó leánnyá fejl ődött. Szinte flörtölt vele, nyíltan

többre tartotta az anyjánál, elismerő megjegyzéseket tett az

alakjára, és már nem csupán atyailag cirógatta. Kettejük közt

kialakult egy erotikus színezetű viszony, ami a leányt tudatá-ra ébresztette testi varázsának. Ugyanakkor problematikus ér-zelmi szituációba került, amennyiben az apja viselkedése foly-tán vetélytársa lett az anyjának, akire viszont szüksége volt megbízhatósága és mindenkori szolgálatkészsége miatt. Ilyen-képpen egyrészt hízelgett neki az apja férfias-elismer ő vonzó-dása, ami egészen űj önértéktudatot kölcsönzött neki, más-részt bűntudatot érzett anyjával szemben, amiért az az apa je-lenlétében mintegy házvezet őnővé degradálódott, miközben a csábos dolgokra — kiruccanás, barangolás a városban stb. — az apa csak ővele vállalkozott, de eközben diadalt is érzett, hogy az anyját kiütötte a nyeregbó' az apjánál, csupán attól félt, hogy eljátssza anyja szeretetét, hiszen végül is, minden korlátja es kispolgári beállítottsága ellenére, mindig az atyja volt az, akihez gondjaival odafordulhatott, es akire számítha-tott, akítól érzelmi melegséget kapott.

A leány tehát ide- oda hányódott ellentmondásos érzelmei között: számára az apa képviselte a „nagyvilágot', es életstí-lusával bizonytalan elvárásokat es ködös elképzeléseket éb-resztett benne egy olyan életről, amelyről világosan érezte, hogy azokat az an) ja sohasem lesz képes kielégítetni — az

anya sokkal inkább a szerénységre es lemondásra tolt beállí tódva, és inkább félelem élt benne ama világtól, amelyben, tartott t67e, nem képes megálltai a helyét, és amely -- úgy ► vél-te -- elvette tőle a férjét•

Ezek a problémák kiélez ődtek, amikor a sztilok ki^lönvál-tak anélkül, bogy elváltak volna; az apa egy imasík vdmsba

241

Karthauzi


Cir--"""7-

AISMEav Mar

költözött, es a leány az anyjával maradt a szokott keretek kö-zött. Így az apa távozásával, először úgy tetszett, számára el-tűnt a „nagyvilág'. Megint szorosabban kapcsolódott az any-jához, aki a maga részéróZ most benne látta életének meg megmaradó tartalmát. Valahányszor a saját életét akarta el-ei, és az anyját gyakrabban magára hagyta, az anya kényez-tetéssel es bűntudat felkeltésével kötötte őt magához, es meg-í jította azt a viselkedését, amit a férjjel szemben gyakorolt. Mármost a leány, apjában csalódván, az erre nagyon is kész anyjából kihozott mindent, amit csak ki lehetett hozni. Ő most, a maga részéról, az apjával való tudattalan azonosu-lásban, amivel ki akarta egyenlíteni az apa elvesztését, zsar-nokoskodott az anyján, úgy bánt vele, ahogyan az apja tette. A két n ő tehát a régi házasságbeli szituációt folytatta, csupán az apa es leánya szerepcseréjével; a lány úgy kritizálta az anyját, ahogyan az apja tette, engedte magát elkényeztetni es

kiszolgálni, es elégedetlenségét es szeszélyes hangulatát sza-badon eresztette anyjával szemben, s az mindezt t űrte, félel-mében attól, hogy a lányát is elveszíti.

A lány az apját már csak nagy időközökben látta, akkor, ha az meghívta magához a nagyvárosba. Most ő már felnőtt es még vonzóbb lett, es az apa tejes atyai büszkeséggel sétál-hatott egy olyan fiatal hölgy társaságában, aki után a férfiak megfordultak, es akit az apa rövid időre barátnőjeként ké-nyeztetett. Miközben az anyát szú7hösen látta el, úgyhogy anyának es leányának meglehetős szerényen kellett élniük, addig a lányával töltött kurta együttlét napjaiban élete tejes fényét megcsillogtatta. Elegáns éttermekbe ment a leányával, drága ruhákat, ékszereket vásárolt neki, elvitte az operába stb. De amilyen hirtelen csillogott fel a ragyogás, bizonytalan időre ugyanúgy el is halványodott: a leányt az apa vissza-küldte az anyjához, annak kispolgári világába, ahová a ru-hák, az ékszer es a felkeltett igények már semmiképpen sem illettek, s csak növelték a leány elégedetlenségét.

Igy megtanulta, hog olyan igényei támadtak, amelyeket a saját te jesítményével nem tudhatott kielégíteni, olyan igé-nyek, amelyeket az élettel szemben zigy támasztott, mintha arra meglett volna a joga — és ez nem is volt teljesen indoko-latlan, hiszen az apja életstílusa ezt lehetővé tehette volna ne-ki; ha az apja többet törődött volna vele, nyilván más irányt vett volna a fejlődése. Az anya a lehetőség szerint nagyon sok terhet levett róla, hogy szüksége legyen őrá; attól való félelrné-ben, hogy még a lányát is elveszítheti, es akkor tejesen ma-gára marad, nem fűződött érdeke hozzá, hogy a leánya tanul-jon valamit — hiszen az fenyegette volna kettéjük együttesét. Erról az apa így vélekedett: „Az én lányomnak nincs szüksé-ge rá, hogy dolgozzék" — a self-made men - az önmaguk ere-jébó7 sikeressé lett emberek — nem ritka beállítottsága ez a gyermekeikkel szemben; a büszkeség, hogy saját erejükb ől vit-ték valamire, a büszkeség, miszerint ők „megengedhetik ma-guknak", hogy a gyermekeik ne űzzenek kenyérkeres ő foglal-kozást, elfeledteti velük a következményeket. A leánynak nem volt semmilyen kifejezett hajlama valamilyen foglalkozásra, es ezzel tudattalanul egyfajta bosszút is táplált a szüleivel szemben, amiért rájuk utalva maradt, s ezt a bosszút vala-hogy így fogalmazhatjuk meg: „Ha már ti annyi mindent megnehezítettetek nekem, úgyhogy azt sem tudom, hova tar-tozom, akkor legalább tovább is gondoskodjatok rólam" —ami emlékeztet a szólásmondásra: „Úgy kell az apámnak: csak fagyjon le a kezem, inert miért nem vesz nekem kesz-tyűt?', az ilyen hátborzongató humor mögött gyakran re-ményvesztettség es kétségbeesés bújik meg.

P. kisasszony így n őtt fel,. bájos volt, igényes, tudott ölt őz ködni es társalogni, a sajátjaivá váltak az apjától átvett nagyúri allűrök — igaz, az apa rátermettsége es ,népességei nélkül. Munkához nem szokván, Tíz élt, mint egy Gcipkeró-zsika, aki a szabadító hercegre var. De ilyen nem bukkantfel, miivel P. kisasszonynak non volt bejárása a jobb körökbe,

Karthauzi


!i

másrészt viszont az egyszer ű bb emberek neki túlságosan ke-veset tudtak ny ű/tani. A kifelé mutatott büszke, igényes es biz-tonságot sugárzó magatartás mögött P. kisasszony megma-radt kis, gátlásos, anyjához kötött, bizonytalan lánykának, akinek arrogáns fellépéssel kellett ellepleznie maga es a világ elől ezt az 6' bizonytalanságát. Hozzászokott egy, neki el őke-lőnek tetsző, enyhén nazális hanghordozáshoz, es els ő pillan-tásra a „jobb körökhöz tartozó", kissé unatkozó fiatal dáma benyomását keltette, aki otthonosan mozog a világban.

Az itt vázolt hátterű P. kisasszony szorongásai egyre job-ban elhatalmasodtak. Anyja nélkül már nem mert belekezde-ni semmibe, még csak arra sem vállalkozott, hogy egyedül el-járjon otthonról. Szorongásos neurózist kapott, feltűnő tü-netekkel; ez olyan testi tünetekben is megnyilvánult, mint szívzakatolás, szédülésérzetek es alvászavarok, amik miatt orvostól orvoshozjárt — természetesen az anyjával; a számlá-kat az apa kapta, aki azonban hamarosan vonakodni kez-dett fizetni őket. P. kisasszony voltaképpeni szorongása -- a szorongás a realitástól, az önmaga helytállásának bizonyítá-sától, a valamit tanulástól és világos döntésektól azt illetően, hogy az életét hogyan is kellene alakítania, valamint a gyer-meki-éretlen viselkedések feladásától — áttolódott ezekre a szorongásokra, amelyeknek mentségül kellett szolgálniuk ar-ra, hogy ő mindezekre nem képes — hiszen beteg. A szorongá-sos neurózisnak a következ ő funkciói voltak: az anyát a világ elleni védelemül es „lökhárítónak" P. kisasszonyhoz kötötte; megkímélte őt attól a csalódástól, hogy felismerje: az élettel szemben nagy elvárásai lehettek ugyan, s ezeket álmodozá-saiban dús fantáziával „valósította meg", de a tényleges meg-valósításúlkhoz szükséges képességek nem féjl ődtek ki benne; ő bosszú volt a szülein, es így lett neki „legitim " mentsége rá, hogy minden, számára kellemetlen valami alól kivonhassa magát.

Természetesen ez a példa is túlságosan le van egyszer ű sítve, mintegy időrövidítéses módon; de a hisztériát el ősegítő környe-zet minden lehetséges variációja mellett lehet őséget ad sok, er-re jellemző vonás felismerésére, amiket még egyszer foglaljunk össze:

Egy súlyosan megterhelt házasság, amelynek a gyermek -. ráadásul mint egyetlen gyermek — életkorának nem megfe-lelő módon lesz közvetlen részese; igazi irányítás es sajátosan nemi vonatkozású mintaképek hiánya; csupa ellentmondás-sal teli környezet, a világban való eligazodás nagyon kevés lehetőségével; túlságosan hosszú köt ődés a szülőkhöz; megfe-lelő ismeretek es tudás szerzésének elmaradása; csábítás es a jövőt illető ködös elvárások; mindezek miatt a sikeres önazo-nosulás elmaradása.

P. kisasszony nem tudta igazán, voltaképpen mi is a „va-lóság": az apa nagyvonalú világa-e, vagy az anyáé, ami szűk volt ugyan, de érzelmileg mégis melegséget adott, es őt ké-nyeztette. Neki magának milyennek kellene lennie? Legyen nagy dáma? — De azzá hogyan lesz az ember? Vagy legyen olyan, mint az anyja? — De hát az kevéssé vonzó es igen unal-mas volt. És mit fog csinálni, ha az anyja meghal? Erre egy-általán nem volt szabad gondolnia, es ez arra indította, hogy az anyjától eredő minden kín es kihasználtság ellenére még-is újra meg újra kedves legyen hozzá, csak bogy minél tovább megtarthassa maga körül. Igy meg lehet érteni a két nő kap-csolatának kiúttalanságát — kölcsönösen túl nagy szükségük volt a másikra, semhogy elengedhették volna egymást -- eyi-kiik feln őtté válása P. kisasszony védelmez ő neurózisát ket-téhasadással fenyegette volna, mindkettójiiket olyan érési lépésekre kényszerítette volna, amelyekt ől mind a ketten fet-tek. A leány megbetegedése a benne "ég egészséges rész riasztó jelzése volt, hogy az, ami van, hosszabb táron new

folytatódhat.

244 245

Karthauzi


KIEGESZITO GONDOLATOK

f/ f

Rea

Ulrike, két nővére mellett, harmadik gyermeke volt szülei-nek, akik fiút szerettek volna. Mármost azzal, hogy nem fiú_ nak szilletett, csalódást okozott, szülei azonban mégis kitar-tottak óhajuk mellett, es úgy nevelték, mintha fiú lett volna. Ulinak, tehát fiús néven szólították, fiúruhákba öltöztették, a haját rövidre nyírták, es újból meg újból maguknak is, „ Uli "-nak is azt bizonygatták, hogy éppen olyan, mint egy fiú, s ezt, minthogy félreérthetetlen elismeréssel mondogatták, ó' is szí-vesen hallotta, es az lett az eredménye, hogy fiúsan is viselke-dett es mozgott. Csak fiúkkal játszott, es azon volt, hogy hoz-zajuk hasonlóan csinálja, amit csinál, büszkén hallotta, ha valaki azt mondta neki, bármelyik fiúval felveheti a versenyt. Pubertáskorában boldogtalan volt, amiért a másodlagos női nemi jegyek előtűntek nála; a mensese napjaiban különösen aktív lett, nehogy elmaradjon a fi fik mögött. De mivel mégis igazán kecses, fiús leánytípussá fejl ődött, annak sajátos bá-jával, hamarosan elnyerte a férfiak tetszését; minthogy addig a férfinemhez csak pajtási viszonyf űzte, naiv magától értető-döttséggel ment el hamarosan egy férfival egy hétvégi útra, de tehetetlen iszonyodás es megrökönyödés fogta el, amikor a

férji valami olyat akart tóle, amire egyáltalán nem számított, es heves védekezéssel hárította el azt.

Az apa, aki lányát bálványozta, es „nagy tervei" voltak ve-le, egyike volt azoknak a „feltalálóknak', akik mindig a nagy találmányukra készülnek, de amit soha meg nem valósíta-nak; az egész család vele együtt várt erre, es sajnálta a sze-gény apát, aki olyan tehetséges volt, csak éppen a világ nem fedezte fel.

Ulrike az iskolai színíelőadásokon elért bizonyos sikereket, es mutatott is bizonyos színészi tehetséget. Az apa erre meg-kísérelte, hogy a maga kielégítetlen becsvágyát a lánya által éje ki. Legyen Ulrike színészn ő. Kapott is színészi oktatást; szerencséjére — vagy szerencsétlenségére -- egy színdarabhoz az övéhez hasonló típust kerestek, es Ulrike megkapta els ő

nagyobb szerepét, amit inkább külsejének, semmint képessé-geinek köszönhetett. Ezt követ ően nem kapott újabb szerepet; az apa rengeteg levelet írt színházaknak es színiügynök-ségeknek, csatolva leánya fényképeit es tehetségének túlzó leírásait. Itt-ott meg is hívták Ulrikét előzetes beszélgetésre. A leányra, aki valójában nem volt valami nagy tehetség, két-szeres gátlás várt az apa által előreküldött felmagasztalások es az ezek nyomán kelt elvárások miatt — es kudarcot vallott. Aztán idóáözben — anélkül, hogy a színészi pályával kapcso-latos reményeiró'l lemondott volna — próbálkozott más állá-sokban, amikhez azonban túl kevés el őismerettel rendelke-zett, es ezért csalódnia kellett bennük, úgyhogy vagy hamar felmondtak neki, vagy bizonyos próbaid ő után ő maga adta fel. Huszonöt évesen szorongásos állapotokkal (agorafóbia: tériszony) került pszichoterápiai kezelésre; már nem inert

egyedül kimenni a házból, es munkaképtelen volt; ebben a tájékozódóképesség tejes hiánya es tehetetlensége fejez ődött ki.

A példa mindenekelőtt a nőszerephez való odatalálás meg-nehezülésére es arra a nehézségre jellemző, amit a gyermek számára az jelent, ha neki a szüló1 vágyelképzeléseit kell va-lóra váltania anélkül, hogy megkapta volna a hozó szüksé-ges megalapozottságot.

A hisztérikus személyiségek egyfajta pszeudorealitásban él-nek, amire minden lehetséges teriilcten rámutathattunk náluk. Központi problémájuk a valödiság kérdése -- ez „szerepekben" való belső tükröz ődése kitérésüknek a realitás elöl.

Pragmatizmusból a vallás könnyen válik számtikra semmire sem kötelez ő hitté -- az ember sohasem tudhatja, Fajon néni lesz-e egyszer szüksége az egyházra; a látszat itt is gyakran fon-

Karthauzi


Wan P.21Pornmel

tosabb a szemükben, mint a valódiság — elegendő , ha az ember eleget tesz a formának. Nagyon megfelel ő nekik, hogy megbánás es gyónás révén minden b űnüktől megszabadulnak, es megint mindent, újjászületve, teljesen b ű ntelenül kezdhetnek újra. Szí-vesen ragaszkodnak egy jó atya értelmében elképzelt, személyes istenhez, aki természetesen fölöttébb szereti őket, es ezt majd valamikor meg is fogja mutatni. Így 6k sok tekintetben gyerme-teg-éretlenek, naivak es csodában hívók maradnak, félrevezet-hetők üdvígéretekkel, amelyekt ől különösebb megerő ltetés nél-kül várhatnak segítséget. Ezért gyakran hív ői olyan szektáknak, amelyek a szenzációigényükre is hatással vannak. Pszichoterá-piás páciensként a legszívesebben hipnotizáltatnák magukat, azt várva, hogy nehézségeikt ő l egy pillanat alatt megszabadulhatnak minden erőfeszítés nélkül.

Az etikában hasonlóan naiv, semmire nem kötelez ő beállí-tottságok vezetik őket. Azzal a lehet őséggel, hogy mindent vi-szonylagossá tegyenek, es a bű nbakot kívül, másban keressék, csak nem saját magukban, b őségesen élnek. Ez megnehezíti ne-kik a magukba nézést es az önkritikát, ezért a válságokból csak ritkán okulnak.

Végső soron náluk is arról az általánosan emberiról van szó, aminek mi mindnyájan, más-más hangsúllyal, részesei va-gyunk, mert valamennyiünknek át kell mennünk gyermekko-runknak ezen a meghatározó fejl ődési szakaszán, a hozzá tarto-zö feladatokkal es félelmekkel. Ismerjük saját hiányosságaink es

bűntudatérzéseink másokra történ ő kivetítésének ugyanazt a fo-lyamatát, amivel közösségekben is meg akarunk szabadulni a ránk nehezedő terhektő l, ami ott nagy es veszedelmes szerepet játszik. Az ilyen kivetítésekre különösen alkalmas az „ellenség", es az embernek az a benyomása támad, mintha a saját b ű neitól való megszabaduláshoz ellenségeket kellene kitalálnia. Egész népek, hitközösségek es fajták szokták egymásra vetíteni azt, amit önmaguknál nem akarnak észlelni, es a hatalom lelkiis-meretlen birtokosúi szíthatják ezt a kivetítési készséget, és poli-

tikailag vagy ideológiailag kihasználhatják. Ilyen ellen ő rizetlen és felizzított kivetítések pszichodinamikus háttérként dönt ő módon vehetnek részt háborúk, faji gyű lölet és vallási harcok létrejöt-tében. A terhel ő és bű nös múlttól szabadulni akarás általános emberi igény. Ellentétben a depresszióssal, aki magát sok min-denben bű nösnek találja, a hisztérikus hajlamos rá, hogy saját bűnét elfelejtse vagy letagadja. A német nyelv ama sajátossága, hogy a „ Vergehen" főnévnek mind időbeli, mind erkölcsi ér-telemben vett egyik jelentése: „elmenés'; „elmúlás', egy más jelentése: „ bűncselekmény', elgondolkoztathat bennünket — el-mennek-e, elmúlnak-e b űneink az idő múlásával? Személyisé-günk hisztériás részének ez nagyon megfelelne.

Szülök es nevelők hisztériás személyiségeket tudnak lelkesí-teni, magukkal ragadni; er ős szuggesztív erővel bírnak, meggye-zőek, es a gyermekben elültetik azt az érzést, hogy az élet szép, es élni érdemes. Érzelmi odafordulásukban inkább ösztönösek, mint egyenletesek; a gyermekek a szüleiket szeretetre méltónak érzékelik, es büszkék rájuk, csodálják őket; a szülői háznak van „atmoszférája", vendégszeret ő , és a gyermekeket sokan irigylik szüleikért — gyakran mindenesetre csak addig, amíg fel nem is-merték, hogy az egész csak látszat. A szül ők túlnyomórészt hisz-tériás struktúrája esetén a nehézséget mindenekel őtt a nevelés-ben mutatott következetesség hiánya jelenti. Kényeztetés es megtagadás náluk szorosan egymás mellett található, úgyhogy a gyermek nehezen bír eligazodni szülein, sohasem tudhatja iga-zán, hogy mivel kell számolnia, azért is, mert a szül ők viselkedé-se túlságosan függ a hangulatuktól. A szül ők gyakran alakítanak ki olyan Ielki környezetet, amely a gyermeket elbizonytalanítja vagy kaotikussá teszi. Gyakran az élettel szemben helytelen el-várásokat ébresztenek benne. Ha csalódást okoztak neki, vagy

lemondást követelnek tőle, ködös ígéreteket tesznek'valamifélc távoli jövő re nézve — „ha majd egyszer nagy leszel" , és nem adják meg neki a lehet őséget, hogy szembenézzen a dolgokkal es belássa: szükséges valamirő l lemondania; azután a gyermek-

Karthauzi


WANIM PIPPftim,

Mar

fi

w

nél minden lemondás össze fog kapcsolódni egy hamarosan esedékes jutalmazás iránti várakozással. Ez felébreszti benne egy csodákkal teli jövő veszedelmes várakozását, azt, hogy ezek a csodák valamikor majd megtörténnek — így a szülők elősegítik a gyermek illúziókkal terhes vágyálmait ahelyett, hogy őt a reali-táshoz közelítenék.

Ilyenképpen — de más módon is — nem megfelel ő útravaló-val látják el, túlságosan kevés okos es megszívlelendő tapaszta-lattal gazdagítják, s ezzel lerakják az alapját annak, hogy kés őbb csalódjon önmagában es az életben. A gyermeket egyrészt túl erősen kötik magukhoz, hogy aztán másrészt hirtelen eltaszít-sák: amikor a gyermek a szül őkkel szembeni igénnyé, teherré es

felelősséggé Lesz, ha megértést keres a problémáira, egyszeriben magára hagyottnak fogja érezni magát, es rá fog ébredni, hogy a szeretetet hangoztató fogadkozások végs ő soron csupán szép szavak voltak. A szül ők nem viselik el a gyermek kritikáját, sze-mélyüket érint ő sértésnek veszik, es csak nehezen bírják saját hibáikat elismerni — eltérően a kényszeres személyt ő l, nem ha-talmi igénybot es a tökéletesség vágyából, hanem sértett hiúság-ból es önimádatból. Ha a gyermek kérdőre vonja őket, egyálta-lán nem mutatnak hajlandóságot, hogy ezt elismerjék, hanem egyre csak azt hangoztatják, hogy ők mindig a legjobbat akarták, es hogy mennyi áldozatot hoztak, úgyhogy a gyermeket b ű ntu-datérzés fogja el hálátlansága miatt — ahelyett, hogy komolyan vennék őt es nehézségeit.

Veszélyt rejt magában az a vágyuk is, hogy a gyermekeket mintagyermekké „neveljék"; nekik a szül ők hírének ragyogását kell meg csillogóbbá tenniük, nem szabad csalódást okozniuk, ha nem akarják elveszíteni a szeretetüket. Egyáltalán, a szül ők azzal okozzák a legnagyobb veszélyt, ha a gyermeket szerepját-szásra késztetik. Részben azért, mert megengedhetetlen módon kihasználják a gyermeket, részben azért, hogy a saját elismert-ségüket növeljék, továbbá azért is, hogy a maguk be nem teije-

sült vágyait helyettük 6 valósítsa meg — hadd emlékeztessek a manöken példájára.

A hisztériás személyiségek a politikában szívesen képviselik a liberális vagy a forradalmi pártokat, nem utolsósorban szenzá-cióigényükből, valamint egy bizonytalan elégedetlenségb ő l es

ugyancsak bizonytalan jövővárasból. Ő k azonban nem a szkizo-idok keménységével és következetességével forradalmárok: ők a haladás hívei, gyakran naiv módon, hiszen csak azért hisznek az újban, mert új és másmilyen — e tekintetben megint kifejezett ellenpólusai a szkizoid személyiségnek, aki azért rag aszkodik a régihez, mert az legalább ismeretes es ki van próbálva. Kiemel-kedő politikus volt, André Maurois ábrázolása szerint, minden bizonnyal hisztériás beütésekkel, Benjamin Disraeli. Ő k, a hisz-tériás struktíirájú személyek, politikusként is magukkal ragadó, lelkesíteni tudó szónokok, akik nagyon szeretnek beszélni. Gyakran vezértípusok, akiknek inkább az van a vérükben, hogy dolgokat mozgásba hozzanak, új utakat jelöljenek ki, semmint az, hogy utóbb eszméik kivitelezésében a szükséges aprómunkát elvégezzék. De lehetnek belolük tévútra vezet ők is, akik válasz-tóik titkos vágyait ügyesen arra használják, hogy magukat men-nél jelentősebbnek tüntessék fel, és akik az „aprés moi le déluge" — „utánam az özönvíz" — elvét vallják, akik azzal már nem törődnek, hogy mit váltottak ki; néha va banque-játé-kosok, akik sokat kockáztatnak, és vereségek után is, mint a keljfeljancsi, újra meg újra talpra állnak.

A társadalomban minden olyan hivatásra alkalmasak, ame-lyek személyiséghez kötött er őkifejtést, a mindenkori pillanat-nak megfelel ő rugalmas reagálást, fürgeséget, kapcsolatteremt ő es alkalmazkodóképességet követelnek, és amelyek eg Ittal el ő -segítik, hogy érvényesülési igényükkel, vágyukkal személyes ha-tást fejtsenek ki. Így számukra fölöttébb megfelel ő minden olyan tevékenaég, amiben reprezentálhatnak, amiben olyan aléltósá-gokat és hNatalokat képviselnek, amelyek nekik szimbólumsze-rei jelentőséget kölcsönöznek, mivel ok a hivatallal vagy a méltó-

fir— i

Cl

--111181111111NOMMIIII MMMMMMM.

Karthauzi


jövő elképzelését lehet őleg minél hosszabb ideig fenntartani. Különösen fogékonyak minden olyan módszerre es praktikára, amely Bosszú fiatalon maradást ígér, továbbá olyan tanokra, amelyek a halál utáni életr ő l, lehetőség szerint az ő személyük továbbéléséről szólnak. A saját haláluk kizárásának gyakori kö- vetkezménye, hogy nem csinálnak idejekorán végrendeletet, es nem rendezik ügyeiket, úgyhogy olykor z ű rzavart hagynak hátra. Öregségükben, a halál közelségének szorításában nemritkán ke- rül sor náluk hirtelen, látszólag radikális orientációmódosulás- ra es viselkedésük megváltozására, ami emlékeztet a szólásra: „Fiatalon ringyó, vénségére szentfazék'; es ha alaposabban szemügyre vesszük őket, opportunistának hatnak, úgyhogy az ilyen átalakulás valódisága eléggé kérdéses. Talán ők értenek a Legjobban ahhoz, hogy méltósággal öregedjenek meg, megvan hozzá a képességük, hogy múltjukat átszellemítsék, és hogy em-lékeikben éljenek, amelyeket az óhajtásuk szerint módosítottak, és amelyekben főszerepet visznek. Akadnak olyanok is, akik ar-ra is képesek, hogy haláluknak ragyogást kölcsönözzenek, és le-vonulásukat az élet színpadáról hatásos színielőadássá tegyék.

A művészet, annak minden formája kedvelt terepe a hiszté-rikus személyiségeknek; bármit alkotnak, azon félreismerhetet-lenül rajta van személyiségek jegye; olykor hajlanak az exhibi-cionizmusra; jó levélírók, es otthonosan mozognak az ön-életrajzírásban és az önbemutatásban. Színesség, eredetiség, elevenség az erő ik. A formális gyakran nem fontos nekik Külö-nösen hajlanak az ábrándozásra is, s ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy fantáziájuk nem az életre irányul, hanem el-vonul egy álom- és vágyvilágba, ami mind jobban és jobban eltá-volodik a valóságtól — abból csak a művész képes valamit meg-alkotni.

Ilisztérik-us személyiségek álmai — amennyiben struktúrasa-játos problematikát tiikröznek -- gyakran mutatnak naiv formá-ban vágyteljesüléseket, viselnek magukon valami ilkiziószerúsé-get, mivel a realitás törvényei megsz Űnnek bennük, úgyhogy

sággal mint szereppel azonosulnak. Ugyanakkor nekik a hivatal es a méltóság kevésbé számít kötelezettségnek, ahogyan a kény-szeres személy esetében, mint inkább az a lehet őség, hogy sze-mélyiségük ragyogását növeljék, ezért szemükben az érdemrend meg a titulus különösen vonzó. Minden olyan tevékenység ked-vükre való, amely igényli a kontaktusteremt ő képességet, és amely kielégíti igényüket az emberekkel való kapcsolatukra, a vágyukat a közönségre. Ő k a rábeszélni tudó kereskedelmi ügy-nökök vagy a meggyőzni képes, szuggesztív eladók, akik a vev ő -re különösen kedvez ő vételként rá tudják sózni a bóvlit, vagy azt, aki csak egy nyakkendő t akart venni, teljesen felöltöztetve eresz-tik ki az üzletbot. Mindenütt ott vannak, ahol a vonzer őn, a tes-ti erényeken, a jártasságon es az önkéntelen célratörésen, az improvizáláson, a meglepetéssel vagy lerohanással szerzett gy ő -zelmen fordul meg a dolog. Minden olyan pálya vonzza őket, amely a „nagyvilági" életre meghatározatlan reményeket ígér, vagy érintkezési felületet tesz hozzá lehet ővé; fotómodellek, ma-nökenek, üzletvezet ők; az ékszer- es szépít őszakma, valamint a hotelszakma nagyon kedvükre valók. Teljesítményeikben inkább személyekhez, mint szakterülethez kapcsolódnak, nagyon függ-nek attól, hogy kinek a részére végzik munkájukat. Megfelel ő te-hetség birtokában adottságaikat, tulajdonságaikat, er ős vágy- és képzelőerejüket, kifejez őképességüket es örömüket az ábrázo-lásban a művészibe emelik át, mindenekel ő tt a színészetbe és a táncművészetbe.

Az öregkor es a halál az életünk végs ő , kikerülhetetlen reali-tásai, amelyeket nem lehetséges huzamosabb ideig semmibe venni; nem szokván hozzá, hogy realitásokat elfogadjanak, és a szükségszerű ségek előtt meghajoljanak, a hisztérikus személyi-ségek hajlanak rá, hogy az említett realitások el ő tt, ameddig csak lehet, behunyják a szemüket. Az öregség és a halál létezik persze, azt nem lehet tagadni, de nyilván inkább mások srámá- ra, és nem az 6 számukra. Ezért megkísérlik az örök fiatalság il-lúzióját, egy még mindig előttük levő , csupa lehetőséget kínáló

252

Karthauzi


A bizonyos hisztériás struktúrarészekkel bíró egészséges em-ber szívesen vállal kockázatot, vállalkozó kedv ű , mindig kész az újra figyelni; rugalm as , alakítható, eleven, gyakran sziporkázó es

magával ragadó, élénk és spontán, szívesen improvizál-kipróbál. Kitűnő szórakoztató, soh asem unalmas , vele „mindig történik valami", szeret minden kezdetet, és tele van az élettel szembeni optimista várakozásokkal. Számára minden kezdetben mintha minden lehetőség megvolna, el volna telve azzal a varázzsal, ami minden kezdetben benne van, ahogyan ezt a fejezet mottója ki-fejezi. Az ilyen ember mindent mozgásba hoz, megremegtet tra-díciókat es elöregedett, megmerevedett dogmákat, rendelkezik valami késztető szuggesztivitással, sok kellemmel, aminek az alkalmazásához nagyon ért. Semmit nem vesz túl komolyan — talán csak saját magát —, mert tudja, hogy az életben a legtöbb dolog relatív; erősebb az impulzuskésztetésben és a valamit-mozgásba-hozásban, mint a kitartásban es az eltervezettnek tü-relmes kivitelezésében. De éppen a türelmetlensége, kíváncsisá-ga es a múlttól való terheletlensége teszi lehet ővé, hogy némely esélyt meglásson es megragadjon, hogy másfélét ne vegyen figye-lembe, sem azt, amelyik emezeknek megállást, határt jelentene. Így az életet önfej ű en es vakmerően olyannak láthatja, mint va-lami színes kalandot, es az élet értelme számára az, hogy men-nél gazdagabban, intenzívebben és termékenyebben élje.

li

ezekben az álmokban gyakran úgy zajlanak le az események, mint a mesében. Gyakran álmodják meglevő problémák „pa-tent" megoldásait — például kiúttalan helyzetben egyszeriben tud repülni az illet ő , vagy mágikus képességei vannak, vagy hir-telen el őbukkan egy deus ex machina, es megmenti a helyzetet. A mélyen elfojtott szorongás nemritkán úgy fejez ődik ki az álom-ban, hogy az illet őnek nincs szilárd talaj a lába alatt, váratlanul szakadék szélén találja magát — ezek tehát olyan szituációk, amelyeket a Boden-tó fölötti lovas képével lehetne jellemezni. A hisztériás személyek álmai többnyire színesek, elevenek, ese-ménydúsak, es gyakran még a hosszú álmok is jól megmarad-nak emlékezetükben. Továbbá nemritkán jellemz ő , hogy vala-mely nehéz feladat megoldását, ami er őfeszítéseket követelne meg, nem maga az álmodó végzi el, hanem más személyek ve-szik át tole.

Ha megpróbáljuk felmutatni a hisztérikus személyiségstruk-túráknak olyan emelked ő listáját, ami a hisztériás személyiség-részekkel is bíró egészséges embertő l az ebben a struktúrakör-ben az enyhébb es súlyosabb zavarokig terjed, akkor ez talán a következőképpen festhet: élénk -impulzív emberek, hangsúlyos érvényesülési ösztönnel es önszeretettel — narcisztikus igény el-ismertségre es központtá-lenni-akarásra — er őteljes érvényesü-lési es kapcsolatszerzési vágy — apa-leányok es anya-fiak, akik nem váltak meg a családregénytól — hisztérikus nem-valódiság, szerepjátszás es menekülés a realitástól egészen a szélhámos-kodásig — örök bakfisok es ifjoncok — férfi- vagy n őgyű lölő sze-mélyiségek, akik nemi szerepüket nem vállalják, nemritkán átkerülve a homoszexualitásba — „kasztráló", destruktív n ők kifejezett férfigyű lölettel es Don Juan-típusok n őkkel szembeni bosszú táplálta magatartásokkal — fóbiák — súlyos hisztériás be-tegségek lelki es testi szimptómák sorával, amely utóbbit nem lehet valamely szervrendszerhez kapcsolni, különösen széls ősé-ges esetek jelentkezésekor (bénulási jelenségek).

x .}

254

Karthauzi


„Na mindenki mindent tudna a másikról, Mindenki könnyen, szívesen megbocsátana, Nem lenne többé sem büszkeség, sem góg. "

(Ráfiz)

A szorongás négy alapformája mögött olyan általános emberi problémák állnak, amelyekkel valamennyiünknek szembe kell néznünk. Közülünk mindenki találkozik az odaadástól való szo-rongással azon különféle formáinak egyikében, amelyekben együttesen benne van a fenyegetettsége egzisztenciánknak, sze-mélyes életterünknek vagy személyiségünk integritásának. szen minden bizakodó megnyilatkozás, minden vonzódás es szerelem veszélyeztethet bennünket, me rt akkor védtelenebbek es sebezhetőbbek vagyunk, valamit fel kell adnunk magunkból, egy darabkánkat ki kell szolgáltatnunk egy másvalakinek. Ezért az odaadástól való minden szorongás össze van kötve a lehetsé-ges én-vesztés szorongásával.

Mindenki találkozik az énné- levés, az individuáció szorongá-sával is, ami fellépésének különféle formáiban mint együttesben a magánytól való szorongást jelenti. Minden individuáció ugyan-is bizonyos kiemelést jelent a védelmező , közös, együttes léte-zésből. Mennél inkább válunk „mi magunk"-ká, annál inkább leszünk magányosak, mert egyre jobban megtapasztaljuk az egyén elszigeteltségét.

Mindenki találkozik a maga módján a mulandóság szorongá-sával; kikerülhetetlenül megéljük újra meg újra, hogy valami

bevégződik, megszű nik, nincs többé. Minél erősebben ragaszko-dunk valamihez, es akarjuk megtartani, annál inkább úrrá lesz rajtunk ez a szorongás, aminek különféle formái együttesen fel-ismertetik velünk a változástól való szorongást.

Es végezetül: mindenki találkozik a szükségességt ő l, a végér-vényes keménységétel es szigorától való szorongással, amelynek különféle kialakulási formáiban közös az elkerülhetetlen lekö-töttségtő l való szorongás. Minél inkább törekszünk a lekötöttség nélküli szabadságra es önakaratra, annál inkább kell félnünk a következményektoM es a realitás szabta korlátoktól.

Minthogy létezésünk nagy szorongásai, amelyek oly fontosak fejlődésünk érése szempontjából, nem hagyják magukat megke-rülni, sok apró, banális szorongással fizetünk a próbálkozásért, amivel el akarnánk kerülni őket. Ezek a neurotikus szorongások gyakorlatilag mindenre rávethetik magukat, es végső soron csak akkor oldhatók fel, amikor a mögöttük Levő voltaképpeni szo-rongást felismertük, és szembenéztünk vele. A léttel együtt járó szorongások félretevésében, ártalmatlannak min ősítésében és mintegy karikírozó torzításában a neurotikus szorongások osto-bának látszanak — már csak kínoznak, és terhet jelentenek. Mégis helyesen tesszük, ha riadójelzésnek fogjuk fel őket, uta-lásnak arra, hogy valamiféleképpen „nem vagyunk rendben", hogy valamit el akarunk kerülni ahelyett, hogy szembenéznénk vele, valami fontosabbat, amit az elodázott szorongás el akar ta-karni. A találkozás a nagy szorongásokkal részaspektusa érlel ő -dő továbblépésünknek; az áthárítás a helyettesít ő neurotikus szorongásokra nemcsak bénító, gátló hatást fejt ki, hanem éle-tünk azon lényeges feladataitól is elvon bennünket, amelyek hozzátartoznak ember voltunkhoz.

Így a szorongás a leírt alapformáiban fontos jelentést nyer: már nem csupán egy lehet őség szerint elkerülend ő rossz, ha-nem — és ez egészen korán elkezd ődve -- fejlődésünknek nem elvonatkoztatható tényez ője. Amikor megéljük a nagy szorongá-sok valamelyikét, mindig az élet kihívásainak egyikével állunk

Karthauzi


szemben; a szorongás elfogadásában es abban a kísérleteinkben, hogy föléje kerekedjünk, egy új képesség birtokába jutunk — a szorongás leküzdése gy őzelem; ami erősebbé tesz bennünket; minden kitérés elő le vereség, ami gyengít minket.

Amint azt az élettörténeti példákból bizonyára látni lehetett, a szorongásunknak van el őtörténete, egyfajta fejl ődéstörténete. Felnő ttkori szorongásaink mértékét, intenzitását es tárgyát gyer-mekkori szorongásaink is mindig előkészítették, formálták es meghatározták. Az olyan ember, akinek meglehet ősen boldog gyermekkora volt, es nem érték rendkívüli sorscsapások, általá-ban képes feldolgozni az alapszorongásokat, legalábbis annyira, hogy nem betegszik beléjük, mivel szilárdan meg tudta alapozni a személyiségét.

Aki viszont túl korán volt kitéve az életkornak nem megfelel ő szorongásoknak es sorsszerű megterheléseknek, a szorongást később is sokkal veszélyesebbnek es nyomasztóbbnak éli meg, minthogy az aktivizálja a régi, korai időszakából feldolgozatlanul maradt szorongásait. Ezek feldolgozásában a pszichoterápia tud segítségére lenni valamelyik formájának alkalmazásával. De ta-lán már az is segítséget jelenthet számára nehezen elviselhet ő szorongásai leküzdésében — ezek ugyan a valóság fel ő l nézve nem teszik érthet ővé a szorongás mértékét —, ha tisztába jön ve-le, hogy ilyenkor teljes bizonyossággal olyan gyermekkori szo-rongások íijraéledéséro1 van szó, amelyeknek akkor teljesen ki volt szolgáltatva, ám amelyek ellen most már rendelkezésére áll-nak azok az erők, amelyek akkor hiányoztak neki: a bizalom, re-mény, belátás es bátorság.

Amikor Rilke azt mondta az emberról: „Hadd tudja megint a gyermekkorát, a tudattalant es a csodálatosat, es a mit sem sejtő kezdeti évek sötétségben végtelenül gazdag mondaköre-it" — akkor ezek bizonyosan mély értelm ű szavak. Ám sajnos so-kak számára ez nem érvényes: azok számára nem, akiknek kez-deti évei inkább sötétek voltak, semmint gazdagok, inkább nyo-masztóak, semmint sejtelmesek, inkább rombolók, semmint

csodálatosak. De nekik is segítségükre lehet, ha egy pszichoterá-piás utófejlődési folyamatban feldolgozzák a múltjukat, és így amennyire csak lehet, megszabadulnak annak kártételeitoi. Ké-pességeink, hajlamaink találkozása a külvilággal — külvilággal a legtágabb értelemben — teszi azt, amit sorsnak nevezünk; sor-sunk kezdeti alakításához gyermekkorunkban fogunk hozzá — ez az „el őforma, ami önmagát fejleszti elevenen". De éppen a pszichoterápia nyújtott nekünk lehetőségeket arra, hogy amiról korábban úgy hittíik, sorsnak kell elfogadnunk, abból egyet s mást korábbi környezeti ártalmak következményének ismer-jünk fel, amit utólag helyre lehet hozni.

Fontos rámutatnunk, hogy ezekben a korai bevésésekben a mindenkori társadalom döntő szerepet játszik. tea itt elhanya-goltuk a társadalmi tényez őt, akkor nem azért tettük, mert je-lentőségét alábecsiíltük, hanem mert a korai gyermekévekben a szülők a fő kapcsolati személyek. Szociálpszichológiai hatások először a szül ők közvetítésével érik a gyermeket, aki érzékeli kö-zelítésmódjukat a társadalomhoz, a tekintélyhez, a teljesítmény-hez, a valláshoz és a szexualitáshoz stb. Ezért a szül őknek a gyermek előtt mutatott hibás viselkedésformái, amelyekre utal-tunk, mindig tartalmaznak egy darabka társadalomkritikát is, ha a szülők történetesen tagjai valamely közösségnek, kultúrának, társadalmi osztálynak, vagy hívei valamely uralkodó világnézet-nek, amelynek elvárásait közvetítik a gyermeknek. A négy alap-szorongással szembe kell néznie a társadalomnak, az államnak stb. is, és válaszuk az uralkodó ideológiáknak megfelel ően kzi-lönféleképpen fogalmazódik meg.

A szorongás négy alapformájával, illetve a négy alapimpulzus-sal vagy az alapkövetelményekkel valami általános érvényire es

elvire gondoltunk, ami tovább nem differenciálhatóan hozzátar-tozik a létezésünikhöz. Ez abból is látszik következni, hogy elvi-leg mindig négy Iehetőségiink van valamely élethelyzetre reagál-ni; minden embertársi kapcsolathoz, minden feladathoz vagy követeléshez négyféle módon közelíthetünk: felismervén azt, ei-

258

Karthauzi


határolódhatunk tole, vagy szívesen azonosulunk vele; törvény-ként magunkra vehetjük, vagy megkíséreljük kívánságainknak megfelel ően átformálni. Minden lényeges feladat, minden dön-tés, minden lényeges emberi találkozás, minden sorsszer ű történés potenciálisan magában hordja mind a négy válaszlehe-tőséget. Úgy birtokolni azokat, hogy a rendelkezésünkre állja-nak, es a szituáció adottságai es a saját hajlamaink, képessége-ink szerint alkalmazni őket, legalábbis a saját döntéseink alkal-mával mint különböz ő lehetőségeket bevonni — az elevenség je-le. De nem csupán errő l van szó; például valamilyen emberi kapcsolat megkívánja, hogy mind a négy impulzust egyidej ű leg, egymásra hatásukban éljük meg. Gondoljunk a nevelésre: az a nevelő től megköveteli mind a szükséges alkotói távolságtartást, amire szüksége van, hogy a gyermekkel felismertesse önálló lé-tét, es ő ezt elismerje; megköveteli a szeret ő közelítésmódot, ami a gyermek bizalmának megszerzését es a nevel ő beleérző megértését lehet ővé teszi; megkövetel némi egészséges kemény-séget es következetességet, hogy a gyermek megtapasztalhasson bizonyos szabályokat, rendezettségeket; es végezetül megkövete-li a bizalmat es a respektust a gyermek öntörvényű sége iránt, hogy a gyermeket a nevel ő ne a saját vágyainak megfelel ően for-málja, s azáltal külső befolyással árassza el.

Ennyi „tökéletesség" azonban egy-egy esetben mindig csak korlátozva lehetséges, minthogy mi, emberek nem vagyunk sem teljesen tökéletesek, sem teljesen befejezettek. Fontosnak tetszik azonban számomra, hogy lényünknek a minket egyénileg kor-látozó egyoldalúságait egy ilyen teljesség el ő tűnő elképzelése mel-lett igazítsuk ki. Az örökölt testi-lelki alkata alapján, a már készen talált külvilága es annak befolyásai alapján, egyéni tapasztalatai es szerzett viselkedési módjai alapján, élettörténete alapján tehát, amelyek személyiségét es jeliemét alakították, közüliink minden-kinek megvannak a maga egyéni lehet őségei es határai, hiányos-ságai es egyoldalúságai. Mármost az egyik meg fogja kísérelni, hogy igent mondjon a korlátaira es az egyoldalúságára, es lehető -

ség szerint hasznosan akar élni, tudva, hogy az „egész", a teljes-ség nem elérhet ő . Ilyenképpen mintegy képviselheti a négy alap -

beállítottságot, megtestesítheti a négy alapimpulzus egyikét, s azt a lehető legtökéletesebb módon éli meg. Es egy másik azt fogja megpróbálni, hogy minél közelebb jusson az „egész"-hez, a töké-letességhez, mert tudja, hogy a leggazdagabb önmegvalósítás ki-zárólag a saját lényéb ő l történően nem lehetséges. Ha az egyik nagysága a még lehetségesr ől is való tudatos lemondásban es lé-nyének a határai közti következetes tökéletesedésében fedezhet ő fel, akkor a másiké abban, hogy lehet őleg minél többet integrál-jon magába a lényétől még idegenból es távot es őbot, es azáltal, magát mindig megújítva, gazdagodjon. Tökéletesség, teljesség — ez a két emberi eszmény — s ez a kettő nem érhető el, határa-inkon belül csupán közeledhetünk hozzájuk.

A négy alaptörekvésre alkalmazva: mindig megkísérelhetjük, hogy hű ek maradjunk önmagunkhoz, hogy individualitásunkat megő rizzük, a függőségektől szabadok legyünk, es a világot meg-ismerve megértsük, es szorongás nélkül éljük meg saját mivol-tunkat.

Mindig megkísérelhetjük, hogy embertársainkhoz fiiződő kö-töttségben, beleérz ő szeretetben es önzetlenségben, határt nem ismerő , érzékeken túli odaadásban es önfeladásban a bennün-ket beszű kítő én-iinktol megszabaduljunk.

Mindig megkísérelhetjük, hogy azt, ami számunkra mint igaz, jó es szép tűnik fel, örök érvényeinek ismerjük el, aminek a folyamatosságáért síkraszállunk a gyorsan változó befolyások ellen, amelyek azt meg akarják rendíteni es szét akarják zúzni, es hogy a törvényeket es szabályokat, rendeket, melyek szüksé-gességét felismertük, szilárdan képviseljük.

És végül mindig akarhatjuk a szabadságunkat, igent mond-hatunk az élet folytonos változásaira, ellentétben az el őírt „apol-lóival", elfoglalhatunk egy „dionüszoszi" tartást, ami igent mond az életre a maga teljes nagyszer űségében és félelmetességében, es mindkettőre rátalál a lelkében.

•

260

Karthauzi


És az én-elvesztés szorongásából — mintegy szkizoid módon — mindig keriilhetjük a közeli kontaktust embertársainkkal; az elválás es magány szorongásából — mintegy depresszív módon —megmaradhatunk függőségben; a változás es mulandóság szo-rongásából — mintegy kényszeresen -- mindig ragaszkodhatunk a megszokotthoz, vagy végezetül -- mintegy hisztériásan — az ön-kénynek válhatunk a foglyává, hogy kikerüljük a találkozást a szükségszerű ség es végérvényesség szorongásával. Ez aztán min-denkor a nagy követelmények egyikének vagy több követelmény-nek is a kikerüléséhez vezet, es emberi mivoltunk ugyanolyan mértékben lesz töredékesebb.

Még arra hadd utaljak, hogy egy-egy pár egymást ellentmon-dásosan kiegészítő személyiségstruktúra gyakran fejt ki egymás-ra ösztönös vonzást, igézetet -- hiszen semmi sem képes jobban elbűvölni bennünket, mint amikor másvalaki meggy ő zően éli meg azt, amit mi is mint lehet őséget sejtünk magunkban, de ta-lán elnyomva; vagy nem tanultuk meg megélni, illetve nem volt szabad megélnünk. Olyan ez, mintha csak a mindenkori ellen-típus révén válhatnánk „egésszé", egy olyan teljességgé, amely-nek módja van kiszabadítani bennünket individuális korláto-zottságunkból es egyoldalúságunkból, ami a nemi megigézésnek is jelentékeny részét teszi ki.

Ebben az értelemben szoktak egyrészt szkizoid es depresszi-ós, másrészt kényszeres es hisztériás személyiségek vonzódni egymáshoz. Vajon ebben a kiegészülésre irányuló tudattalan vá-gyunk fejeződik-e Id, az az óhaj, hogy a partnerben megtaláljuk azt, ami belölünk hiányzik? Vajon azt a lehet őséget sejtjük meg ebben, hogy a struktúra sorsszer ű rögzítettségének béklyóitól megszabaduljunk? Mindenesetre az ellentípusok antinómiás vonzódásában ott van a lehet őség az ilyen kiegészülésre. De csak ha készek vagyunk a másik másságát elfogadni, ha készek va-gyunk ő t komolyan venni es megérteni, csak akkor remélhetjük, hogy ezt a mást magunkban is felfedezzük és kibontakoztatjuk. Az élet realitásában ez — nyilván -- többnyire másképp fest: itt

mindenki megkísérli a másikat a maga pályájára vonni, magá-hoz hasonlóvá tenni, ami által nem csupán a teremt ő feszültség vész el, hanem elkeseredett harcok is szoktak kibontakozni. Vagy az ember reménytelenül félreérti a másik másságát, mert nem kész rá, hogy a meglevőkhöz hozzátanuljon, vagy mert amannak a viselkedését a saját mércéivel méri, amelyek arra nem volnának alkalmazhatók.

Ha szkizoid és depressziós partnerek ösztönösen vonzódnak egymáshoz, annak többnyire a következ ő az alapja: a szkizoid sejti a depressziós érzelmi készségét és képességét, áldozatkész-ségét, beleérz ő igyekvését és a maga háttérbe húzódását; ha egy-általán, akkor itt sejti az izoláltságból való szabadulásának a le-hetőségét, a lehet őséget, hogy a partnerén bepótolja azt, amit neki nem volt szabad soha megélnie: bizalmat érezni, magát jó kezekben tudni. Itt abban volna a b űvölet, hogy a szkizoid a de-pressziósban megérez olyan lehet őségeket, amelyek a maga lé-nyében is ott rejlenek, de fejl ődése során nem nyilatkoztak meg. És másrészt a depressziós azzal igézi meg a szkizoidot, hogy az valami olyat él meg, amit ő nem mert megélni, illetve nem volt szabad megélnie: független individuumnak lenni, elvesztési szo-rongás es bűntudatérzések nélkül. Egyszersmind azt is érzi, hogy itt olyan valaki van, akinek sürg ősen szüksége van az ő érzelmi készségére. Hogy ez mennyire félresikerülhet, azt a ko-rábban közölt példákon láthattuk. Ha ugyanis a szkizoid érzi a depressziós lekötni akaró, odahúzó hatását, az létrehozza a függőség központi szorongását; és amikor a depressziós érzi a szkizoid függetlenedési késztetését, az létrehozza az ő központi elvesztési szorongását. Ekkor mind a ketten éppenséggel a ma-guk elhárító magatartását élezik ki egy végtelen, tragikus félreér-tésben.

A kényszeresnek leírt embert elb űvöli hisztérikus ellentípu-sának színes tarkasága, elevensége, öröme a kockázatvállalás-ban és nyitottsága minden új iránt, minthogy 6 maga annyira túlértékelő módon ragaszkodik a megszokotthoz, mindenkor ki-

262

Karthauzi


zárólag a biztonságra gondol, es így az élete, ahogy maga is érzi, szükségtelenül besz űkül. Es — mint már utaltunk rá — a hiszté-rikus embert ennek megfelel ően az ellentípusa b űvöli el, mert annak megvan a stabilitása, a következetessége es megbízható-sága, a rendezett életben való léte, ami viszont bel őle hiányzik. De megint csak bekövetkezhetnek tragikus bonyodalmak es fél-reértések, amikor mindegyiklik a specifikus szorongásából meg-próbálja érvényre juttatni a másikkal szemben a maga alkatát. Ilyenkor a kényszeres személy mind nagyobb alaposságával, pe-dantériájával es akadékoskodásával, önfej ű merevségével es ha-talmi igényével, hajlamával a kényszeríteni akarásra partnerét csak jobban betereli a hisztériájába, mert annak az lesz a benyo-mása, hogy a másik még a leveg őt is elveszi tő le. A kényszeres partnernek — aki a változástól való központi szorongását ezek mögé a magatartási módok mögé rejti — a korrektsége, józansá-ga es objektivitása arra készteti a hisztérikus partnert, hogy a másikkal való életet mintegy beprogramozva, szigorúan rögzítve, ragyogás es változatosság nélkül élje, improvizálás nélkül, a mindennapoknak azokkal az apró fényekkel történ ő fellazítása nélkül, amelyekre ugyanúgy szüksége van, mint a partnere elis-merésére, amit az csak sz űkösen ad meg neki, félve attól, hogy a társát elkényezteti. A hisztérikus partnert aztán a túlságosan le-kötötté válás központi szorongása arra készteti, hogy kényszeres partnerét egyre mélyebben ingerelje es nyugtalanítsa, vagy pedig hogy engedje beletör ődni az érthetetlen logikátlanságba, ellent-mondásosságba es barátságtalanságba, amit védekezésképpen tudatosan vetett be; mindenekel ő tt azonban a kívánalmai azok, amelyek a kényszeres partnert most megint egyre szigorúbb lé-pésekre kényszerítik. Itt is mindketten kölcsönös megértés nél-kül élnek egymás mellett, es elmulasztják az integrálódás lehe-tőségét.

Mindkét esetben az jelenthet segítséget, ha az egyik megérti es komolyan veszi a mindenkori másik iparkodását, es nem me-revíti meg pusztán szorongásában a saját struktúráját. Az ellen-

típusok nagyon széls őséges kialakulása esetében azonban ez aligha érhető el, mert akkor mindkét partner fokozottan éli meg a szorongását a másik másságának következtében, s ez ellen vé-dekezniük kell; ekkor aztán az ellentípus már nem ejti b űvölet-be az illetőt, az most már csak nyugtalanságot es elidegenedést él meg.

Ilyen aspektusok figyelembevételével a négy alapbeállítottság es alapszorongás ismerete, mint más emberek közti kapcsola-tok, a partnerkapcsolatok tekintetében is sok segítséget nyújthat. Éppen napjainkban, amikor az els ő csalódások jelentkezésekor sű rűn találkozni a partnerkapcsolat felbontására irányuló haj-landósággal, gyakran élnek emberek azzal a lehet őséggel, hogy a másik megértése nyomán maguk valamelyest továbbfejl ődjenek.

Minthogy a világban -való-lét négy formája esetében elvileg a lényünkhöz tartozó lehet őségekrő l van szó, mindig is voltak és mindig is lesznek ilyen lehet őségek. Különböz ő korok, kultúrák, szociális struktúrák es kollektív életfeltételek, korhoz kötött ide-ológiák es értéktételezések, etikai es vallási, politikai és gazdasá-gi felfogások azt eredményezik, hogy a négy alapszorongás más-képp es másképp kap hangsúlyt, a struktúratípusokat másképp es másképp értékelik. Így egész korszakokat uralhat a négy struktúratípus egyike, s akkor a nekik megfelel ő beállítottságtí-pus erő teljesebben fejlődhet, mert már a gyermek arra nevel ő -dik, az ellentípus fejlődése viszont rosszabb, mert kollektíven el-utasítják, vagy értéktelennek min ősítik.

Ekképpen az egy helyhez ragaszkodó, paraszti kultúra a meg-őrző vonásoknak fog kedvezni, tehát a hagyományt, a változatla-nul továbbadott tapasztalatokat, biztonságot, tulajdonlást es fo-lyamatosságot megcélzó orientációnak -- csupa olyan vonásnak tehát, amilyeneket a kényszeres személlyel kapcsolatban leir-tunk. Az elvárosiasodás és az iparosodás, amit ma éleink meg, és ami sok természetes kapcsolatunkból kiszakított minket, sok lC-lektelen tevékenységet követel, és eltömegesedési folyamatok ke-letkezésével fenyeget, s elint minden gyökértelenné levés, N ilá-

264 265

Karthauzi


gosan felismerhet ő szkizoidizálódást hozott magával, az ott leír-tak értelmében vett, növekv ő kapcsolathiányt, az érzelmek elha-nyagolását, megtámogatva a technokráciától, amely számára

bármi megtehet ővé lett. Annál fontosabb számunkra, hogy

egyrészt a szkizoid személy pozitív aspektusát hangsúlyozzuk,

éspedig az egyéniesedésre való törekvését — nem elszigetelő ön-megvalósítás es egocentrikus egyszeriség gyanánt, hanem olyan

feladatként, amely kedvezni kíván egy nagyobb, egyén fölötti „egésznek"; másrészt pedig hogy tudatosabban ápoljuk az

antinomikus hozzáállást az érzelmi es humánus értékekr ől való gondolkodáshoz.

A nyilvánvalóan végéhez közeled ő patriarchátus, az abszoút

hatalomról es tekintélyr ől vallott tipikus vonásaival, ragaszkodá-sával a tradíciókhoz es a saját létesítés ű intézményekhez, a kényszeres személy gyakorolta uralomnak volt a kifejez ő je; töb-bé azonban már nem organikus-eleven bázisra építve, mint a

paraszti kultúrákban, hanem sokkal inkább a hatalmat megcé-lozva, a függésben lev ők es gyengék elnyomására es kihasználá-sára irányulva. Ilyenképpen még élesebben létrehozta az ellen-pólust, ahogyan az a szélsőséges esetben például tekintélyel-lenes nevelés követelésében, a szexuális hullámban es a tabuk lebontásában jut kifejezésre, pozitív formában pedig új szabad-ságok keresésében. Mindig megvan ugyanis a hajlandóság egy

kollektívában is a teljessé tételre, a negatív hatású egyoldalúsá-gok kiegyenlítésére, van egy önszabályozó folyamat, ami csak ké-sőbb válik tudatossá, es aztán ritmikusan levezet ődve az elnyo-mott személy áttöréséhez vezet, annál extrémebb áttörésekhez,

minél extrémebb-egyoldahibb volt előzően a beállítottság. A világban-való-lét négy formája es az életkorok közt, tehát az

alapimpulzusok es a biológiai lefolyások közt is van összefüggés.

Az említett kora gyermekkori fejl ődési szakaszok után a kamasz-korban rendszerint a centrifugális jut túlsúlyra, az az optimista

érzés, hogy mi magunk es a világ csupa lehetőség vagyunk, a jö-vő elő ttünk van, es mi teli reménnyel es kalandvággyal vetjük

bele magunkat az életbe. Az úgynevezett „legjobb cvekbcr^" me no a hajlandóság ra, hogy az ember stabil életkeretet teremtse, magának, amelyben berendezkedhet; a centripetális er ők lesz-nek fölényben, hajlammal bizonyos korlátozott célok kitű zésére, kiépítve hatalmi es tulajdoni területünket. Sor kerül önmegvaló-sításra életpályán, partnerkapcsolatban, szii16i mivoltunkban.

Aztán az életút közepe után sokan megélnek egy változást, er ő -

södik a vágy olyan lényegbeli lehetőségek megvalósítására, ame-lyeket a kötelezettségekben es követelményekben b ővelkedő mindennapok nem engedtek meg. Nagyobb önfeledtségben sze-retnénk az én-ifinkhöz tapadásunktól szabadulni; új alakban

lépnek fel az érzékre vonatkozó kérdések, metafizikai-transz-cendens igények, es fokozatosan meg kell tanulnunk, hogyan kell valamiről lemondanunk, a múlékonyságot saját magunkra

nézve is elfogadnunk. Es végül, az öregkorban, tudatában a kö-zeledő halálnak, a magányossággal új formában találjuk szem-ben magunkat, es talán bölcsekké lehetünk ez utolsó magányos-ságunk elfogadásában; másrészt „magához az emberihez" való

tartozásunk érzésében, annak tudatában, hogy része vagyunk

egy nagy egésznek, amiben megint fel fogunk oldódni. Ezek az

életkori megfelelések csupán bizonyos kihangsúlyozások, de fel- tételezni engedik, hogy bennük egy, az élethez tartozó törvény-szerű ség nyilvánul meg.

Es ez talán még tovább vezet. Körülbelül életünk közepét ől, úgy tű nik fel, hogy fejlődésünk korai fokozatain, magasabb

síkon, visszamen őleg még egyszer átfutunk, miközben a meg-felelő szorongásokon újból úrrá kell lennünk. Ez azzal kezdődik, hogy realizáljuk: a még el ő ttünk levő jövő be van határolva, es már nem számíthatunk többé minden lehet őség bőségére

— ilyenképpen újból találkozunk a végérvényességt ől való szo-rongással. Azután rájövünk, hogy az általunk alkotott dolgok, anyagi javak Cs szellemi birtokunk kezünk alatt megváltoznak, hogy életerőnk alábbhagy, hogy nincs abszolút valami, Cs nincs állandóság — Cs ezzel újra átéljük a múlékonyság szorongását.

Karthauzi


PalPawl

l3 y

Aztán elválásokban van részünk: gyermekeink elhagynak min-ket, es saját családot alapítanak, mi elveszítünk hozzánk közel állókat, mert meghalnak, es kezdjük felfogni, hogy l assan-lassan meg kell tanulnunk a lemondást — ami által az egyedüllét fé-lelme új módon formálódik meg. És életünk utolsó szakában reánk magunkra vár a halál, amit nem osztunk meg senkivel, amibe senkit nem vihetünk magunkkal — es utoljára találko-zunk az ön-odaadás szorongásával, a halállal. Létezésünk köre bezárul ezzel az utolsó lépéssel, amit abba a nagy ismeretlenbe teszünk, amelyb ől első lépésünkkel kiléptünk.

Kétségtelen, némelyek, akiknek azon lépések megtételéhez nem volt merszük, a tagadást sokkal beszédesebb módon ismé-telgetik: ok nem fogadják el az öregedést, mindenáron meg akarnak maradni fiatalnak; tulajdonukhoz annál inkább ragasz-kodnak, minél inkább érzik idejük es erejük fogyását; ok öreg-ségiekben ismét gyermekekké lesznek, már csupán az evés es az ivás érdekli őket, az emésztésük, az egészségük, es végül tehe-tetlen aggastyánként fejezik be, aki már alig különbözik a tehe-tetlen csecsem őtót.

Az olvasót netán csalódás éri, ha ama kísérlete során, hogy a leírt négy személyiségstruktúra valamelyikében ráismerjen ön-magára, nem jut egyértelm ű hozzárendeléshez, hanem valószí-nű leg mindegyikbot felfedez valamit magában, mint ahogy az alapszorongások mindegyikéból is. Ez azonban, nekem úgy tet-szik, éppen az alapszorongás es a struktúratípusok életközelsé-ge, valóságközelsége mellett szól, arról, hogy azok úgyszólván so-ha nem fordulnak el ő „tisztán". Ilyen egyértelm ű ség ugyanis sokkal inkább a világos megállapítások es elhatároló rendszerek utáni racionális igényünknek felelne meg, semmint az élet va-lóságának, ami mindig kikényszerít valamit. Ha azonkívül az

alapimpulzusok es a hozzájuk tartozó szorongások esetében általános emberi adottságokról van szó, es ha azok kialakul1sa

összefügg a kisgyermekkori fejl ődési szakaszok átismétlésével ,

amelyeket valamennyiünknek végig kell csinálnunk, akkor

mindet úgy is kell ismernünk, mint a bennünk meglev ő lehető -séget es kezdetet. Utána akár még azt is mondhatjuk, hogy bizo-nyos értelemben annál elevenebbek vagyunk, minél inkább ott-honosan érezzük magunkat mind a négy területen, illetve ha az alapimpulzusok egyike sem hiányzik bel ő lünk teljesen — ez azt jelentené, hogy a gyermekkor ama fázisain, amelyekben az impulzusok es a szorongások otthagyják els ő nyomaikat, vi-szonylag egészségesen tudtunk áthaladni. Ezért az egyoldalúan túlhangsúlyozott személyiségstruktúrák inkább vannak kitéve veszélynek, es killönösen világosan hívják fel figyelmünket arra, hogy a korai gyermekkor mennyire hat fejl ődésünk egészséges menetére.

A sors, amit a négy alapimpulzus fejl ődésünk során megta-pasztal, függ a következ ő tényezők összetalálkozásától: egy „els ő természetet" magunkkal hozunk, amir ő l leginkább az asztroló-gia, a horoszkóp tud valamit mondani; ehhez hozzájön az örök-lési alapanyag, amit azonban csak fejl ődésünk során ismerünk meg; es a korábbi es későbbi környezetünkkel való találkozá-sunk es szembenézésünk folyamán jutunk hozzá a „második természetünkhöz", ami a környezeti hatások nyomán mindig már szinte elhomályosítása, s ő t elidegenítése az els ő természe-tünknek. Ha ez az elidegenítés túlságosan er ő teljes, és első ter-mészetünk es hajlamaink, illetve a belénk nevelt es megszerzett második természetünk közt igen nagy es lényegbeli különbség van, akkor megbetegszünk. A közölt példák nyilván nagyon vilá-gosan megmutatták, hogy a korai környezet, s ő t meg a későbbi is, milyen mértékben válthat ki betegséget — mindenekel ő tt a korai családi környezetünk, ami azonban annyiban mindig ma-gában foglalja már a további szociokulturális kiilvilágot is, ami-lyen mértékben szüleink — tudatosan vagy tudattalanul -- az uralkodó kollektív mércéket, egyetért ően vagy clutasítnan, a ne-veléseikben képviselik vagy elutasítják, ami által a gyermek mar

kollektív értékítéleteket vesz át, vagy szintén elutasít.

268

Karthauzi


Ha eltekintünk a gyermekek durva elhanyagolásától vagy ká-rosításától, ami a szülők betegségének a jele, azt mondhatjuk, hogy nemcsak a szülők válhatnak gyermekeik sorsává, hanem a gyermekek is a szülőkévé. A hallatlan differenciáltság, a képességek gazdagsága, a személyiségek közti oly nagy különb-ségek, az oly hosszan tartó kisgyermekkori függőség es fejlődé-sének nagy megzavarhatósága az embert mint lényt jobban ve-szélyeztethetik, mint más élőlényeket. Hogy nekünk mint szü-lőknek „megfelel-e" egy gyermek, hogy nem esik nehezünkre szeretni 61, hogy könnyen tudjuk-e érzékeltetni vele szeretetün-ket, hogy elfogadjuk olyannak, amilyen — eltekintve bizonyos óhajainktól, hogy milyennek szeretnénk őt tudni, es hogyan kellene fejl ődnie; hogy másrészt számunkra nehéz beleérezni magunkat az ő sajátszerű ségébe, es megértjük-e azt, hogy vajon megütközést kelt-e bennünk, es nagyon kell-e igyekeznünk, hogy annyira szeressük, amennyire illenék, es ahogyan elvárnák tő lünk; hogy gondokat okoz nekünk, amelyekkel szemben tehe-tetlenek vagyunk, hogy érezteti-e velünk, hogy ő sem képes min-ket mint szülőket úgy elfogadni, ahogy szeretné es ahogy szük-séges is volna számára — mindez sorsává lesz neki is es nekünk is, es ez túl van minden felelősségen. Amit azonban megtehe-tünk, hogy a gyermeket megóvjuk a súlyos károsodásoktól, az egyrészt az, hogy több tudásra tegyünk szert az ő korai szükség-leteit es a korai szakában lehetséges, saját hibás viselkedésfor-máinkat illetően, másrészt az, hogy használjuk ki a lehet őséget ilyen károsodások korai felismerésére es talán korrigálásukra is.

Minderre az általános pszichoterápián kívül még sok lehet ő -ségünk van: játékterápia, nevelési tanácsadás, családterápia, magatartás- es kommunikációs terápia, házassági tanácsadás, házaspárok csoportterápiája vagy annak a családtagnak egyéni terápiája, aki terhére van a többieknek, vagy az ezáltal megza-vart gyermek egyéni terápiája. A szomatikus megbetegedési le-hetőségekkel kapcsolatban már régóta megvan az a magától ér-tetődő készségünk, hogy iskolákban kötelez ően alkalmazzunk

megelőző vizsgálatokat, illetve szomatikus betegség esetében konzultáljunk az orvossal. Különösképpen azonban még hiá-nyolnunk kell a megfelelő megelőző intézkedéseket gyerme-keink kötelező vizsgálatai céljára a lelkiállapotukat illet ően, illet-ve a szülők es a gyermek, a pedagógus es a tanuló közti konflik-tusokat illetően, jóllehet, ma már tudjuk, hogy számos szomati-kus megbetegedésnek lelki hátterei vannak, es hogy korai lelki károsodások ilyen súlyos következményekkel járnak. E tekintet-ben még barbárok vagyunk, ha a szó azt akarja kifejezni, hogy tudatlanságunkban — amelyen pedig némi igyekvéssel lehetne segíteni —, a lélek renyhesége következtében tovább folytatjuk kártevésünket. Össze kellene fogniuk szül őknek, nevelőknek es állami intézményeknek, s jobban kellene ügyelniük a neuroti-kus fejlődésformák megelőzésére — már a maguk érdekében is.

Es még egyszer a szorongás témájáról: amikor kínzó szoron-gásainkat utalásnak is tekintjük arra, hogy valamilyen tekintet-ben hibásan viselkedünk, vagy az élet támasztotta nagy követel-ményik egyikétő l visszariadunk, valamilyen fejlődési lépést nem merünk megtenni, akkor ez az utalás segíthet nekünk felismer-ni, hogy a szorongás felszólításának mi a jellege, és hogy a min-denkori fejlődési fokunk belenőjön egy új szabadságba, egyszer-smind egy új rendbe es felelősségbe. Akkor az meg tudja nekünk mutatni a maga pozitív, alkotó aspektusát, es megindíthat egy változást.

És talán segítségünkre lehet a bevezet ő részben alkalmazott hasonlat, tudatában annak, hogy részesei vagyunk olyan dinami-kus erőknek, amelyeket — hiába minden ellentmondásosság es

ellentétesség — egy örök érvényei rend eleven egyensúlyban fog megtartani, mely sohasem jelent tétlenséget vagy statikus ny irgal-mat, de sohasem fajul káosszá sem. A kozmikus mozgásimpulzu-sok valamelyikének túlzott kiemelkedése vagy kiesése veszélyez-tetné, talán szét is rombolná Naprendszcriinkct -- ez, emberi sík-ra áttéve: minden cgyoldaltíság vagy valamelyik alapimpulzus ki-

esése veszélyezteti bels ő rendünket, Cs beteggé tehet minket.

Karthauzi


Abban, hogy részesei vagyunk ezeknek a kozmikus er ő lunek, es másrészt abban, hogy ránk nyomja bélyegét az embertársi kör-nyezet, Iétezésiink kett ős aspektusa jut kifejezésre: az ember a maga részesedésével az idők feletti, személyek feletti rendezettsé-gekben es törvényekben és az összemberiben — ez az ő időkön fe-letti, örök aspektusa. És az ember mint történelmi lény es egysze-ri individuum, harcával az adottságai es a készen kapott környe-zet között, amelyben fel kell n őnie — ez az időbeli aspektusa. Mint idóbelileg határok közé szorított lény jutottunk hozzá egyéni élet-történetünkhöz es sajátos arculatunkhoz a maga egyoldalúságai-val és korlátozottságaival; mint egyáltalán ember, mint „az embe-ri" része sejtünk v alamit a bennünk lev ő tökéletességról és teljes

-ségr61, ami kiemelhet bennünket a múltunk es a benne körénk emelkedett korlátaink fölé, a számunkra mint emberek számára közös valamire gondolva, ami nincs id őhöz, kultúrához es fajtá-hoz kötve, hanem ami „az önmagában emberit" célozza meg.

Ha akadna valaki, aki egyrészt a szorongását a valódi értelem-ben vett odaadástól feldolgozta, és saját magát szerető bizalom-ban meg tudta nyitni az élet es az embertársai számára; aki másrészt egyedi voltát szabad, szuverén módon élni merte, ama szorongás nélkül, hogy elveszíti megóvottságát, védelmezettsé-gét; aki továbbá elfogadta a múlékonyság szorongását, és mégis képes volt életútját hasznosan és értelmesen alakítani; és végül aki aláveti magát világunk és életünk rendezettségeinek és törvé-nyeinek, tudatában azok szükségességének es elkerülhetetlensé-gének, a nélkül a szorongás nélkül, hogy miattuk szabadságában túlságosan korlátozódik — ha akadna ilyen ember, kétségtelenül a legmagasabb érettség es emberiesség jelzőivel kellene illet-nünk. Ámde, ha csak korlátozottan közelíthetnénk hozzá, akkor is lényegesnek látszik, hogy rendelkezzünk egy tökéletes ember-ség és érettség képével mint elképzelt céllal; ez nem emberekt ő l kigondolt ideológia, hanem a világrendszer nagy rendezettségei-nek megfelelője a mi emberi síkunkon.

Karthauzi


Documents

Fritz Riemann - A Szorongás Alapformái