Gazdaság & Társadalom - NYME · 2016-06-13 · 116 Gazdaság & Társadalom / Journal of Economy & Society 2015. különszám Számvitel az ókori Egyiptomban Gönczné Endrődy

Gazdaság & TársadalomJournal of Economy & Society

7. ÉVFOLYAM 2015. KÜLÖNSZÁM

Tartalom

TANULMÁNYOK

A számvitel oktatás fél évszázada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Sztanó Imre

Számvitel és adózás, különös tekintettel a nyilvántartási

és adókötelezettségek kapcsolatára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18

Ambrus Rita Anna

Számvitel és jogalkotás Magyarországon a rendszerváltozás után . . . . . . . . . . . . . 33

Borbély Katain

Számviteli informatika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Dr. Polyák Imre

Számvitel és könyvvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61

Tóthné Szabó Erzsébet

Számvitel és vállalatvezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76

Ujvári István Norbert

A számvitel nemzetközi harmonizációja az 1970-es évektől napjainkig . . . . . . . . 88

Vajay Julianna

A számviteltörténet kutatási sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

Borbély Katalin

A templomosok gazdasági tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

Csányi Anita

Számvitel az ókori Egyiptomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116

Gönczné Endrődy Anikó

Az iszlám számvitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124

Kisiván Nikola

Kulturális hatások a kínai számvitelben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

Lökkös Gergő

A „lépcsős módszer” alkalmazása a Közel-Keleten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138

Nagy Barbara

Számvitel az ókori Rómában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146

Németh Natasa

Az angolszász számvitel fejlődéstörténetének középkori, újkori szakasza . . . . . . 154

Paxián Mónika, Zsiray Klaudia

A földközi-tengeri városállamok számvitele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

Tóth Petra

A kontinentális számvitel jellemzői a 20. században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

Zax Petra

116 Gazdaság & Társadalom / Journal of Economy & Society 2015. különszám

Számvitel az ókori Egyiptomban

Gönczné Endrődy AnikóNyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Számvitel

mesterképzés

“As a scribe you are given the power and knowledge of writing.

First, you must learn the common script of the land

so you can perform everyday tasks. After that, if you are lucky and talented,

you will also learn the sacred script. Those who learn the sacred script

will learn the secrets of the gods and the mysteries of the land.”

Bevezetés

A számvitel története az emberiség történelmének korai szakaszára nyúlik visz-

sza, és tulajdonképpen egybe esik az írás kialakulásával is. A vagyon kimutatására

irányuló első kezdetleges feljegyzések több mint 5 ezer évvel ezelőttre tekintenek

vissza, az ókor sumér kultúra örökségére. Megdöbbentő és egyben elgondolkodtató

is ez a tény: a mai modern számítástechnikával alátámasztott szigorú számadások

fejlődéstörténete – forrásokkal bizonyíthatóan – korával megelőzi szinte valamennyi

ma ismert tudományt kialakulását.

Ha a történelem időkerekét visszairányítjuk az ókori Egyiptomi Birodalom idejére,

amely a Kr. e. 3000 – 30-ig terjedő időszakot jelenti, érdekes felfedezésekre juthatunk

nemcsak írásuk, a hieroglifák kialakulásával, és az ókori egyiptomi kultúrával, állami

felépítéssel kapcsolatban, de az afrikai ország számviteli tudományát illetően is.

Jelen dolgozat célja, hogy bepillantást nyújtson az ókori Egyiptom gazdaságának

számba vételébe, így az egyiptomiak számviteli ismereteibe, valamint „könyvelőik”,

azaz írnok hivatalnokaik életébe.

Az ókori egyiptomi írás és a számvitel kialakulása

Az írás kialakulásával kapcsolatban számos országban található kezdetleges jel,

ábra, eszköz, amelyek arra utalnak, hogy már az őskorban, illetve később az ókor

kezdetén is foglalkoztatta az emberiséget gondolatainak rögzítése, „időtálló” kifeje-

zése. A régészeti ásatások, kutatások eredményeként történészek arra jutottak, hogy

az első írásos emlékek valójában nem magánlevelezések, vagy valamilyen esemény

elbeszélése miatt jöttek létre, hanem a vagyon nyilvántartása miatt.

Alsó-Mezopotámiában, Uruk városában használták – bizonyíthatóan – először a

számvitel korai formáját Kr. e. 3300 körül. A vagyon megszámlálásához a számada-

tokat „számolókövek” segítségével tartották nyilván, amely tulajdonképpen égetett

117Számvitel az ókori Egyiptomban

agyagkorongokat jelentett, melyeket különböző edényekbe tettek. Ezt követően

az edényt lezáró pecsétre rajzolták rá annak a „vagyontárgynak” a piktogramját,

aminek a mennyiségét meg akarták számolni. Így a különböző jelek, piktogramok

segítségével nemcsak a termények mennyiségét tudták rögzíteni, de azok nevét is.

Természetesen az írás kezdetlegessége nem tette lehetővé az összetettebb gondolatok

kifejezését, emiatt újabb jelek, ábrák megjelenésére volt szükség. Így alakult ki a

sumérok ma ismert írása, az ékírás, amelyet főképp náddal agyagtáblákra véstek

(Kalla, 2014).

1. ábra: Sumér „Számoló kövek” és ékírásos agyagtábla, amellyel a sör

előállításához szükséges nyersanyag mennyiségét jegyezték fel

Forrás: Mozaik Education (2014)

Az egyiptomi írás ezzel szemben csak később, Kr. e. 3000 körül jelent meg, azt

azonban a kutatóknak máig sem sikerült kideríteniük, hogy a hieroglifák kialaku-

lásának van-e köze a sumérok ékírásához. A történészek szerint valószínűsíthető,

hogy nincs, mivel az egyiptomi írás létrejöttéhez nem volt szükség hosszabb idő-

szakra, hiszen már a kezdetektől logikus, hatékony rendszerként jelent meg. Ezzel

szemben a sumér ékírás kialakulásához hosszú évezredekre volt szükség, amíg

a sziklafestmények és edénydíszítések képei lassanként rendszerré álltak össze.

(Wimmer, 2001, p. 343.) Mindemellett lényeges különbségként jelölik meg egyes

kutatók azt a tényt is, hogy míg a sumérok a kezdetekben gazdasági célból alkalmaz-

ták az írásjeleket, addig az egyiptomiak az istenek ajándékának tekintették az írást,

és sokkal inkább „vizuális költészetük” kifejezésére szolgált, mintsem racionális és

gyakorlatorientált vagyonkimutatásra. A hieroglifa szó maga is „szent jel”-et jelent,

amely arra utal, hogy az emberek az írást és az írnokokat is egyaránt tisztelték.

(Wimmer, 2001, p. 343.)


Az első egyiptomi hieroglif jelek a felső-egyiptomi Abüdoszból származnak,

ahol a dinasztikus kor előtti királysírok találhatóak Kr. e. 3000 körüli időszakból.

„Közvetett bizonyítékok utalnak arra, hogy már az 1. dinasztiától (Kr. e. 2950 körül)

létezhettek teljes könyvek. A hieroglifák történetének másik végpontját a Philai szi-

getén álló egyik templom Kr. u. 394-es felirata jelzi. Addigra ezt az írást már jó ideje

csak az óegyiptomi vallás néhány megmaradt papja értette. Az ország ekkoriban

bizánci fennhatóság alatt állt, amelynek császárai tiltották a „pogány” kultuszokat,

rég feledésbe merült „isteni szavaikkal” együtt. (Wimmer, 2001, p. 343.) Figyelemre

méltó, hogy az egyiptomi hieroglif írás nagyjából három és fél ezer éven keresztül

fennmaradt.

A hieroglifákat a hétköznapi életben csak „örökre megfogalmazott” szövegekként,

első sorban vallási, történelmi vagy politikai életben használták az írás monumenta-

litása miatt. Azonban a hieroglifákkal majdnem egyidejűleg megjelent egy egysze-

rűsített írásmód is, az ún. hieratikus írás („papi írás”), amelyet folyamatos írásként

használtak és a mai kézírásnak feleltethető meg. A kezdeti időkhöz képest nagyjából

két és fél ezer évvel később (Kr. e. 7. század körül) az írás tovább egyszerűsödött, így

kialakult a démotikus írás, azaz a „népi írás”. (Wimmer, 2001, p. 345.)

Egyiptomi hieroglifákat, hieratikus és démotikus szövegeket nemcsak templomok,

sírok és szobrok és egyéb műemlékekre vésve találhatunk, de papiruszon és a hét-

köznapokban használt tárgyakon, köveken is. Műfajukat tekintve lefedik a ma ismert

irodalmi – lírai, prózai, etikai – dokumentumokat, de természetesen jogi, gazdasági,

kereskedelmi, állami bürokratikus, illetve magánjellegű feljegyzéseket is. (Wimmer,

2001, pp. 343-355.)

A hieroglifák újbóli

felfedezése és megértése

Az egyiptológusok hosszú évszázadokon keresztül kutatták az ókori egyiptomi

kultúrát, történelmet, illetve az egyiptomi nép hétköznapjait. Számos lelet, épít-

mény és egyéb tárgyi emlék, valamint sír árulkodik egy letűnt kor egykori fényé-

ről. A sok-sok érték, és régészeti eredmény azonban mit sem ér, ha a kutatók nem

értik a felvésett jeleket, ha nem tudják értelmezni a hieroglifákat. Az egyiptomiak

történetének érdekes fintora ugyanis, hogy a három és fél ezer éven át használt

írás feledésbe merült, és azt csak a 19. század végétől kezdték újra megérteni az

egyiptológusok és régészek.

Az írás megfejtéséhez úttörő szerepet kapott a francia kutató Jean-Francois

Champollion (1790-1832), aki az ún. Rosette-i kő segítségével megértette a hierog-

lifák jelentését. A leletre „Napóleon egyiptomi hadjárata idején találták El-Rasid

kikötővárosában, amelyet az európaiak Rosette-nek neveztek. A francia kapituláció

idején a tekintélyes súlyú, 762 kilós sztélét Londonba vitték, azóta a British Museum

egyik büszkesége.” (Schulz-Seidel, 2001, 343. o.)


Tudományos felfedezését más kutatók is előkészítették, így a svéd Johan David

Akerbald és az angol Thomas Young. A felfedezés kulcsa, a Rosette-i kő volt, amely

három különböző írással és két nyelven, hieroglifákkal, hieratikus írással és görögül

tartalmazta ugyanazt a szöveget a Ptolemaiosz-korból (Kr. e. 196). „Azóta egyiptoló-

gusok nemzedékei dolgoztak az egyiptomi nyelv feltámasztásán. Mára odáig jutottak,

hogy amennyiben a szöveg állapota ezt lehetővé teszi, nagyjából mindent megértenek.”

(Wimmer, 2001, p. 344.)

2. ábra: A Rosette-i kő, amely alapján

megfejtették a hieroglifák jelentését

Forrás: Schulz- Seidel, 2001, p. 342.

Az írásos emlékek megismerése megnyitotta a kutatók előtt az utat az egyiptomiak

mindennapainak, kultúrájának és gazdaságának megismerése előtt. Így ma már köny-

nyedén megismerhetjük az ókori Egyiptom „számvitelét”, és „könyvelőinek” életét is.

Az ókori Egyiptom „számvitele”

Az ókori egyiptomiak hétköznapjaik során számos esetben jegyeztek fel olyan

gazdasági tartalmú adatokat, szövegeket, amelyek tudatos gazdálkodásra utaltak. Az

ilyen gazdasági tartalmú írásos emlékek egy nagyon értékes darabja az a közel 20 cm-

es hieratikus írással létrehozott papirusztekercs, amely az Óbirodalom idejéből Kr. e.

2470 körüli időszakból maradt ránk. A feljegyzés Noferirkaré királyi halotti templo-

mában bemutatott naponkénti áldozat egyhavi elszámolását tartalmazza lényegében

a mai könyvelési módszernek megfelelően. (Wimmer, 2001, p. 353.)


3. ábra: Abuszir, Noferirkaré halotti templomban bemutatott naponkénti

áldozat havi elszámolása a mai könyveléshez hasonlóan, Kr. e. 2470 körül

Forrás: Schulz-Seidel, 2001, p. 353.

Gazdasági-kereskedelmi taralmú szövegeket azonban nemcsak a papi és az állami

réteg feljegyzései között találunk, de a Thébához közel eső Deir el-Medine település

fennmaradt emlékei között is. Itt ugyanis olyan kézművesek és művészek éltek, akik

tudtak írni és olvasni, ám ők az „ingyen írólapot”, azaz kődarabokat és cserépedény-tö-

redékeket, ún. osztrakonokat (Schulz-Seidel, 2001, p. 517.) használtak feljegyzéseikhez.

„Árakat foglaltak írásba, részletfizetésről állapodtak meg, hitelt vettek fel, szamarat

béreltek, hogy csak néhány ügyet említsünk. Ha a megállapodásra többé nem volt

szükség, az osztrakont egyszerűen bedobták a kútba; ott találtak rájuk a 20. század

elején a régészek. Több tízezer hieratikus írással lejegyzett szöveget sikerült így meg-

őrizni az utókornak, amelyek betekintést nyújtanak az ókori Egyiptom gazdasági

életébe.” (Gutgesell, 2001, p. 371.)

A Deir el-Medine-i leletek alapján az egyiptológusok az árakra és a bérekre vonat-

kozóan is találtak utalásokat, feljegyzéseket. Érdekes azonban, hogy a Kr. e. 4. századig

az egyiptomiak nem ismerték a pénzt, mint fizetőeszközt. Az ő fizetőeszközük az azo-

nos méretű zsákokba mert gabona (árpa vagy tönkbúza), illetve később az egyforma

darabkora tört nemesfém volt. Így a béreket gabonában állapították meg, melyeket

meghatározott árfolyamon át lehetett váltani nemesfémre is, például ezüstre vagy

rézre. A feljegyzések alapján „két előmunkás és az írnok havonta két zsák árpát és öt és

fél zsák tönkbúzát kapott, az egyszerű munkások másfél zsák tönkbúzát és négy zsák


árpát, az inasok csak fél, illetve másfél zsákot, más segédmunkások még kevesebbet.

Egy zsákba pontosan 77 liter gabona fért. (…) A fém és a gabona viszonya – ezáltal a

bérek színvonala – olykor erőteljesen ingadozott.” (Gutgestell, 2001, p. 371.)

A feljegyzések azonban a bérelszámolás szigorú számbavétele mellett ponto-

san rögzítette még az elvégzett munka mennyiségét és a hiányzásokat is. A kiesett

munkaidőt le kellett dolgozni. Az egyiptomi hivatalnokok precizitása azonban a

„bérszámfejtés” területén is kiemelkedő volt. A dolgozók teljesítménye és hiányzása

mellett összehasonlító adat is állt, méghozzá a tervadatok. Így tehát a terv-tény ösz-

szehasonlítás – amely ma a kontrolling egyik fontos eszköze – „feltalálása” nem a 20.

század eredménye. Mindemellett pedig még a kiemelkedő teljesítményeket is ösztö-

nözték, sőt külön ki is emelték: „Az a magas rangú kormányzati tisztviselő bizonyult

a legszorgalmasabbnak, aki jó egy év alatt megkettőzte a teljesítményét, s ezt a tényt

nagy sztéléjén31 nyomatékosan meg is említette.” (Gutgesell, 2001, p. 371.)

A bérelszámolás mellett az egyiptomiak a gazdasági eseményeket is rögzítették,

melyről egy 20. dinasztia (Kr. e. 1186-1069) idejéből való osztrakon tudósít: „Amit

Paidehu egy rézedényért fizetségül kap: 10 deben32 rezet, 5 hin33 (=2,5 liter) szezám-

olajat, aminek hinje egy deben; egy sima anyagból készült inget 5 deben értékben; 2

bőrzsákot 4 deben értékben, 4 gyékényt 2 debenért, 4 hin balzsamolajat 2 debenért,

összesen 28 rézdeben, tartozás 9 deben.” (Gutgesell, 2001, 372. o.) A feljegyzésből

látható, hogy jóllehet cserekereskedelem folyt ekkoriban az ókori egyiptomiak között,

az áraikat mégis debenben adták meg. A mai könyvvitelhez hasonlóan pedig a saját

és idegenforrást, azaz a tartozást is megjelenítették.

A sokatmondó leletek között – a fenti érdekességek mellett – a kutatók további

meglepő tényre is bukkantak: Kr. e. 1500-ban a Deir el Medine-e munkások megszer-

vezték a világtörténelem első, forrásokkal is bizonyítható sztrájkját, amely a sztrájkolók

győzelmével ért véget, és az államhatalom sem büntette meg a munkásokat. A bérek

és az emberek élelmiszerellátásában ugyanis fennakadás volt ekkortájt, emiatt az

emberek éheztek. „A legmagasabb rangú tisztviselő személyesen ment el hozzájuk, és

megígérte, hogy segít. De a segítség elmaradt, ezért a munkások ismét beszüntették

a munkát, sőt még a királyok nyugat-thébai halotti templomait is elfoglalták. Csak

akkor kezdtek ismét dolgozni, amikor Théba polgármestere személyesen hozta el

nekik a gabonát és a rezet.” (Gutgesell, 2001, p. 372.)

31 Sztélé: görög eredetű szó, „álló, legtöbbször téglalap alakú kőlap (később fából is), felső része

gyakran lekerekített. Különböző tartalmú szövegeket és képeket hordozott, például emlékezés

a halottra a sírban, vagy ritkábban bizonyos események, szerződések nyilvános bemutatása. Ez

utóbbiak gyakran hatalmasak voltak, és a templomok kapujában vagy udvarain állították fel őket.”

(Schulz-Seidel, 2001, p. 519.)

32 Deben: az ókori Egyiptomban a súly mértékegysége, az Újbirodalomban 1 deben = 91 gramm

(Schulz-Seidel, 2001, p. 514.)

33 Hin: „az egyiptomi űrmérték neve, mely kb. 0,48 liternek felel meg.” (Schulz-Seidel, 2001, p.

514.)


Írnokok és hivatalnok, azaz ókori „könyvelők” élete Egyiptomban

Az ókori Egyiptom társadalma a fáraón, illetve családján és udvartartásán kívül

a kormányzókra és kormányzottakra osztható fel. A kormányzó réteg, azaz a tiszt-

ségviselő hivatalnokok és a hadsereg az állam meghatározó része volt. Ugyanakkor

a vallás és a gazdaság akkoriban szétválaszthatatlan fogalom volt, így a templomok,

kultuszhelyek is „gazdálkodási vállalkozások” voltak, „rendelkeztek az ország terme-

lőeszközeinek, termőföldjének, munkaerejének és a nyersanyagok feldolgozásához

szükséges szerszámoknak egy részével. Az Újbirodalom elején például a karnaki

templom igazgatása hozzávetőleg olyan felépítésű volt, mint az államigazgatásé, saját

kincstárral, uradalmi elöljáróval és magtárral.” (Pardey, 2001, p. 363.)

Az ókori egyiptomi „gazdasági vállalkozások” azonban az állam kezében voltak,

tisztségviselők vezették őket, és az állam fizetette bérüket. Emiatt különös kiváltság-

nak számított a tisztségviselői lét Egyiptomban, melynek alapfeltétele az írás, olvasás

és a számolás volt. „A hivatalnokokkal szemben alapjában véve mindenütt azonos

követelményeket támasztottak, ami lehetővé tette, hogy bármikor átmenjenek az

egyik igazgatási ágból a másikba. (…) Földet kaptak, amelynek termése biztosította

a létfenntartásukat és részesedtek annak az intézménynek a gazdasági hozamából is,

amelynél dolgoztak. A templom gazdasági haszna az ott dolgozók javát szolgálta, az

elosztás alapja az illetőnek a hierarchiában elfoglalt helye volt.” (Pardey, 2001, p. 363.).

Az ókori birodalom tisztségviselőjének léte sok kiváltsággal járt, ezért nem volt

ritka, hogy apáról fiára szállt a „mesterség”, jóllehet a fáraónak kellett szentesítenie a

hivatal betöltését. Az ókori Egyiptomban azonban csak keveseknek jutott az a kivált-

ság, hogy írnoknak tanulhassanak, valószínűsíthetően csak a hivatalnok családban

születettek tanulhattak az „írnokiskolában”, amely a templomokhoz vagy az állami

hatósághoz kötődött. A szigorú fegyelemben történő oktatás részeként a diákok

maguk választhattak a tudományok közül – így a „számolás művészetét” is, amely a

valóságban a bevételek és a kiadások, valamint a termelt mennyiségek feljegyzését

jelentette. (Pardey, 2001, p. 363.) A „hivatali pályafutások végén az arra érdemes

hivatalnokok jól fizetett papi állást kaptak a nagy templomokban. Ez a javadalmazás

akár pótlólagos vagy öregségi ellátásnak is felfogható.” (Pardey, 2001, p. 363.)

Záró gondolatok

A Kr. e. 3000 körül kezdődő dinasztikus időszak – melyet kb. 150 évvel megelőz a

Predinasztikus időszak – az ókori Egyiptomi kultúra és állam kialakulásának kezdetét

is jelentette. A több mint 3000 éven át fenntartott birodalom szigorúan központosított

és tisztségviselő hivatalnokok által felügyelt és irányított állami rendszer volt. A törté-

nelem meglepő fintora azonban, hogy a csaknem 5 ezer éves kultúra kezdeti idejében is

használták már a számvitel alapjait. Természetesen nem a ma ismert komoly rendszerű

vagyonnyilvántartásra kell gondolni, hanem egy jóval egyszerűbb, ám logikájában na-

gyon hasonló bevétel-kiadás, saját tőke-idegen tőke kimutatásra. Ugyanakkor már az

ókori egyiptomiak is tanulták a megtermelt termények számba vételének nyilvántartását,


a dolgozói bérelszámolást, teljesítményük mérését, valamint terv-tény összehasonlítást

is végeztek. Mindez nagyon fejlett, tudatos gazdálkodásra utal.

A tudatos gazdálkodás feltétele pedig írni, olvasni, és számolni tudó írnokok – vagy

ahogyan ma neveznénk őket pénzügyi-számviteli szakemberek –, akik még öregsé-

gükben is nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendtek a birodalomban.

Irodalomjegyzék

Baines, J. – Málek, J. (2000). Az ókori Egyiptom atlasza, Helikon Kiadó

Brega, I. (2000). Egyiptom. Gabo Kiadó

Gutgesell, M. (2001). Gazdaság és kereskedelem 371-375. o. In: Schulz, R. – Seidel, M.

(2001). Egyiptom, A fáraók világa. Vince Kiadó

Hart, G. (2001). Az ókor Egyiptom. Passage Kiadó

Kalla, G. (2014). Az írásbeliség kezdetei és a korai írásbeliség társadalmi beágyazottsága

http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/

index.asp_id=159.html 2014.06.14-i állapot

Mozaik Education http://www.mozaweb.hu/ 2014.06.13-i állapot

Pardey, E. (2001). A királyi közigazgatás. 357-363. o. In: Schulz, R. – Seidel, M. (2001).

Egyiptom, A fáraók világa. Vince Kiadó

Schulz, R. – Seidel, M. (2001). Egyiptom, A fáraók világa. Vince Kiadó

The British Museum. The Old Master Scribe http://www.ancientegypt.co.uk/writing/

story/main.html 2014.06.14-i állapot

Wimmer, S. (2001). Hieroglifák – Írás és írásbeliség. 343-356. o. In: Schulz, R. – Seidel,

M. (2001). Egyiptom, A fáraók világa. Vince Kiadó

Documents

Gazdaság & Társadalom - NYME · 2016-06-13 · 116 Gazdaság & Társadalom / Journal of Economy & Society 2015. különszám Számvitel az ókori Egyiptomban Gönczné Endrődy