GÖRÖG ÖRÖKSÉG

A GÖRÖG ORTODOX DIASZPÓRA MAGYARORSZÁGON A XVII–XIX. SZÁZADBAN

ÅëëçíéêÞ ÊëçñïíïìéÜÇ ÅëëçíéêÞ Ïñèüäïîïò ÄéáóðïñÜ Óôçí Ïõããáñßá

17ïò 19ïò áéþíáò

BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM2009. ÁPRILIS 2 – JÚLIUS 5.

KOZANI (GÖRÖGORSZÁG)2010. ÁPRILIS 14 – JÚNIUS 5.

JÓSA ANDRÁS MÚZEUM, NYÍREGYHÁZA2010. JÚNIUS 19 – AUGUSZTUS 23.

A JÓSA ANDRÁS MÚZEUM KÉPZŐMŰVÉSZETI KATALÓGUSAI58. szám

Szerkesztette: Ulrich Attila

Szakmai tanácsadók: Vasilis Stamatopoulos, Vasilis Angelidis, Dr. Diószegi György

A katalógus szerkesztői köszönetet mondanak:

Szerb Egyházi Múzeum, SzentendreMagyar Nemzeti Galéria

Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi KéptárBács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét

Xantus János Múzeum, GyőrAusztiai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien

Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox EgyházközösségGörög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület

Venus Hellas Kft.Ekaterini DardaliMartha Politidou

Vasilis StamatopoulosVasilis Angelidis

Görög lektorok: Lina Stamatopoulou, Andreas Stamatopoulos

Fotó:

Bellák Gábor, Diószegi Gyöngyi, Jannis Nikolaou, Molnár Csongor, Karageorgiou Mária, Vasilis Stamatopoulos, Diószegi György

Fordítás: Király Iliász

Borítón:

Bolti cégér Ypszilanti herceg képmásával (Festette: Lacatarisz Demeter)

(A Budapesti Történeti Múzeum tulajdona)

II. Rákóczi Ferenc védőlevele a görög kereskedők számára. (Egervár, 1708. június 8.)

(A Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét tulajdona)

Tördelés: Szemán Attila

Felelős kiadó: Dr. Bene János megyei múzeumigazgató

Nyomda: Tóth Imre nyomdája

ISSN: 0133–8994

3

TARTALOMJEGYZÉK / ÐÅÑÉÅ×ÏÌÅÍÁ

Köszöntô ............................................................................................................................. 5

Elôszó .................................................................................................................................. 7

A bécsi Metropolita üdvözlô levele a kiállítás alkalmából – ÏÉ ÅËËÇÍÉÊÅÓ ÅÊÊËÇÓÉÁÓÔÉÊÅÓ ÊÏÉÍÏÔÇÔÅÓ ÔÇÅ ÏÕÃÃÁÑÉÁÓ ÙÓ ÖÏÑÅÉÓ ÅËËÇÍÉÊÏÕ ÐÏËÉÔÉÓMÏÕ .................................................................... 9

DR. SASVÁRI LÁSZLÓ – DR. DIÓSZEGI GYÖRGY: A XVII–XIX. századi magyarországi görög közösségek történetének fôbb jellemzôi Gyôr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác ortodoxiája tükrében ... 13

DR. LÁSZLÓ SASVÁRI – DR. GYÖRGY DIÓSZEGI: Τα κύρια χαρακτηριστικά τη̋ ιστορία̋ των ελληνικών κοινοτήτων τη̋ Ουγγαρία̋ του 17ου–19ου αιώνα στον καθρέφτη τη̋ Ορθοδοξία̋ του Miskolc, Szentendre, Tokaj και Vác ................................................................. 27

BELLÁK GÁBOR: Görög festôk a 19. századi Pest-Budán .................................. 41

ÅËËÇÍÅÓ ÆÙÃÑÁÖÏÉ ÓÔÇ ÂÏÕÄÁ ÊÁÉ ÔÇÍ ÐÅÓÔÇ ÊÁÔÁ ÔÏÍ 19ου ÁÉÙÍÁ Ôïõ BELLÁK GÁBOR .............................................................................. 51

ANDREAS STAMATOPOULOS: Nyugat-makedóniai görögök és görög-vlahok a XVIII–XIX. századi Magyar Királyságban ............................... 57

Ôï Åëëçíéêü êáé Eëëçíïâëá÷éêü óôïé÷åßï ôçò ÄõôéêÞò Ìáêåäïíßáò óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáôÜ ôïí 18ïí 19ïí áéþíá ôïõ ÁíäñÝá Óôáìáôüðïõëïõ .............................................................................................................. 83

ANDREAS STAMATOPOULOS: Vlahok, vlah-görögök, makedónvlahok, vagy kucovlahok – az igazság védelmében ......................................................... 101

ÂËÁ×ÏÉ Þ ÅËËÇÍÏÂËÁ×ÏÉ Þ ÌÁÊÅÄÏÍÏÂËÁ×ÏÉ Þ ÊÏÕÔÓÏÂËÁ×ÏÉ Ç ÁÐÏÊÁÔÁÓÔÁÓÇ ÔÇÓ ÁËÇÈÅÉÁÓ Ôïõ ÁíäñÝá Óôáìáôüðïõëïõ ............ 105

ÊÁÔÁËÏÃÏÓ ÔÇÓ ÅÍ ÂÏÕÄÁÐÅÓÔÇ ÂÉÂËÉÏÈÇÊÇÓ ÃÅÙÑÃÉÏÕ ÆÁÂÉÑÁ ....................................................................................................... 113

Képtár .............................................................................................................................. 139

Görög szabadságharc elôtti és utáni térképek / ÐÑÏÅÐÁÍÁÓÔÁÔÉÊÏÉ ÊÁÉ ÌÅÔÁÅÐÁÍÁÓÔÁÔÉÊÏÉ ×ÁÑÔÅÓ ÔÇÓ ÅËËÁÄÁÓ ........................................ 155

Díjátadás ......................................................................................................................... 159

Emlémú́avatás .............................................................................................................. 161

5

A „Budapesti Görög Alapítású Magyar Orthodox Egy házközség” reaktiválásának jóváhagyása után a „Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egye-sülettel” együttműködve úgy határoztunk, hogy egy kiállítás keretében mutatjuk be azt a Nem zeti Örökséget, amelyet elődeink hagytak a ven dég sze-re tő Magyarországra.

Azzal a kéréssel fordultunk tehát Őszentsége I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkához, hogy ki-állításunkat fogadja égisze alá. Kérésünket Őszent-sége teljesítette. Jelen kiállítás nem jöhetett volna létre a támogatást nyújtó helyi görög szervezetek és magánszemélyek részvétele nélkül, valamint ha nem állt volna a kezdeményezés élére Őeminenciája Mihail Ausztriai Metropolita Magyarország és Kö-zép-Európa Exarchája.

Az út nehéz volt, de közös együttműködéssel si került összegyűjtenünk az itt bemutatásra kerülő tár gyakat – főként relikviákat – amelyek első al ka-lom mal kerülnek kiállításra.

A kiállítás során a makedón területekről, fő ként Kozániból, Sziatisztából, Szerviából, Thes-sza lonikiből és a környező falvakból, valamint Met szovo és Moszhopolisz környékének vlah ajkú gö rög falvaiból induló görögök által bejárt utat kí-sér jük végig.

Kiállításunkkal szándékunkban áll továbbá be mutatni a Budán, Pesten és Magyarország egyéb vá rosaiban és régióiban élő görögök történelmi je-len tőségét, a tudományok, művészetek, kultúra, ke-res kedelem, politika területén betöltött szerepüket, va lamint részvételüket az 1848–49-es magyar sza-badságharcban, amelyben életüket is áldozták má-so dik hazájukért.

A magyarországi görögök ugyanakkor so-ha nem feledkeztek meg az 1821-ben a fel sza-badulásáért küzdő anyaföldről sem, amelyet úgy-szintén támogattak. Tevékeny részt vállaltak Ri-gasz Fereosz és a Baráti Társaság (Filiki Etairia) harcaiban és nemcsak támogatták Ypszilandisz Du na-menti területeken folytatott felkelését, de a harcokban megsebesült betegek többségét is ők látták el.

Ezúton szeretnénk kiemelni a Budapesti Tör téneti Múzeum igazgatójának, Dr. Bodó Sándor úrnak a segítségét és támogatását, aki lehetőséget adott arra, hogy a kiállítás e szép múzeumban ke-rül jön megrendezésre.

Úgyszintén külön köszönet illeti Agárdi Ben-degúz Szpiroszt, a Fővárosi Görög Kisebbségi Ön-kor mányzat elnökét, Vasziliszt Angelidiszt, a Görög Kultúráért Alapítvány elnökét, Dimitrisz Ladaszt, a Makedón Interkulturális Egyesület elnökét, Petro Mparmpalia és Ioanni Papastoitsi.

A „Budapesti Görög Alapítású Magyar Or thodox Egyházközség” igazgatótanácsa és a „Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egye-sület” igazgatótanácsa:

Politidu Márta, Dimitrisz Ladasz, Taszosz Panajotopulosz, Kalota József, Leonidasz Papadopulosz, Tsolakidou Zsuzsanna, Athanasiosz Vitsasz, Vasziliki Giannakidu, Athanasziosz Jeorgakopulosz és Vasziliosz Sztamatopulosz

GÖRÖG–CÍPRUSI–MAGYARBARÁTI TÁRSASÁG

EGYESÜLET

ΕΛΛΗΝΙΚΟΣ-ΚΥΠΡΙΑΚΟΣΟΥΓΓΡΙΚΟΣ ΣΥΛΛΟΓΟΣ

ΦΙΛΙΑΣ

BUDAPESTI GÖRÖG ALAPÍTÁSÚ MAGYARORTHODOX

EGYHÁZKÖZSÉGΥΠΟ ΕΛΛΗΝΩΝ ΙΔΡΥΘΕΙΣΑ

ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΗΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ

ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ

6

Μετά την έγκριση τη̋ επαναλειτουργία̋ τη̋, η «Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσα Ορθόδοξο̋ Ουγγρική Εκκλησιαστική Κοινότητα Βουδαπέστη̋» σε συ-νεργασία με τον «Ελληνικό – Κυπριακό – Ουγγρικό Σύλλογο Φιλία̋» λάβαμε από κοινού την απόφαση να αναδείξουμε την Εθνική Κληρονομιά που άφ-ησαν οι πρόγονοί μα̋ στη φιλόξενη χώρα τη̋ Ουγγαρία̋ με μια έκθεση.

Ζητήσαμε, λοιπόν, από τον Α.Θ.Π. του Οικουμενικού Πατριάρχου κ.κ. Βαρθολομαίου A΄ να θέσει την έκθεση αυτή υπό την Αιγίδα του, ο οποίο̋ και αποδέχτηκε την πρότασή μα̋. Η έκθεση αυτή δεν θα ήταν δυνατόν να πρα-γματοποιηθεί χωρί̋ τη συμμετοχή πολλών ομο-γε νειακών οργανώσεων και ιδιωτών και εάν δεν ετίθετο επικεφαλή̋ ο Σεβασμιότατο̋ κκ. Μιχαήλ, Μητροπολίτη̋ Αυστρία̋ και Έξαρχο̋ Ουγγαρία̋ και Μεσευρώπη̋.

Η διαδρομή ήταν δύσκολη, αλλά επιτύχαμε με την καλή συνεργασία όλων να συγκεντρώσουμε τα ιστορικά εκθέματα – κειμήλια τα περισσότερα – τα οποία εκτίθενται για πρώτη φορά.

Στην έκθεση παρακολουθούμε την ανηφο-ρική διαδρομή των Ελλήνων που ξεκίνησαν από τα μέρη τη̋ Μακεδονία̋ και ειδικότερα από την Κοζάνη, τη Σιάτιστα, τα Σέρβια, τη Θεσσαλονίκη και τα γύρω χωριά, καθώ̋ και από τα ελληνικά βλαχόφωνα χωριά τη̋ περιοχή̋ του Μετσόβου και τη̋ Μοσχόπολη̋.

Με την έκθεση αυτή θελήσαμε επίση̋ να αναδείξουμε την ιστορική παρουσία των Ελλήνων στην Βούδα, την Πέστη και τι̋ άλλε̋ πόλει̋ και περιοχέ̋ τη̋ Ουγγαρία̋ και τον ρόλο που έπαιξαν στην ανάδειξη των γραμμάτων, των τεχνών, του πολιτισμού, του εμπορίου, τη̋ πολιτική̋, ακόμα και με τη συμμετοχή του̋ στον απελευθερωτικό αγώνα των Ούγγρων κατά το 1848, θυσιάζοντα̋ και τη ζωή του̋ για τη δεύτερη πατρίδα του̋.

Οι Έλληνε̋ τη̋ Ουγγαρία̋ στήριξαν επίση̋ και ποτέ δεν ξέχασαν την αγωνιζόμενη μητέρα πατρίδα για την απελευθέρωσή τη̋ το 1821 και συμμε τείχαν ενεργά στου̋ αγώνε̋ του Ρήγα Φε-ραίου και τη̋ Φιλική̋ Εταιρεία̋, ενώ όχι μόνο στήριξαν τον Υψηλάντη στην επανάσταση στι̋ παραδουνάβιε̋ περιοχέ̋, αλλά περιέθαλψαν και του̋ περισσότερου̋ τραυματίε̋.

Σ’ αυτήν την προσπάθειά μα̋ πρέπει να εξάρουμε τη βοήθεια και τη στήριξη που είχαμε από τον Διευθυντή του Ιστορικού Μουσείου τη̋ Βου δαπέστη̋ κ Dr. Sándor Bodó που δέχτηκε να φιλοξενήσει στου̋ καλαίσθητου̋ χώρου̋ του Μο-υσείου τα αντικείμενα τη̋ έκθεση̋.

Επίση̋ θα θέλαμε να ευχαριστήσουμε ιδιαι-τέρω̋ τον πρόεδρο τη̋ Αυτοδιοίκηση̋

Ελλήνων Βουδαπέστη̋ κ. Σπύρο Αγκάρντι, τον πρόεδρο του Ιδρύματο̋ για τον Ελληνικό Πο-λιτισμό κ. Βασίλη Αγγελίδη, τον πρόεδρο του Μακεδονικού Διαπολιτιστικού Συλλόγου κ. Δημ-ήτρη Λαδά, τον κ Πέτρο Μπαρμπαλιά πρώην Σύμβουλο Τύπου τη̋ Ελληνική̋ Πρεσβεία̋ και τον κ Ιωάννη Παπαστοΐτση.

Τα Διοικητικά Συμβούλια τη̋ «Υπό Ελλή-νων Ιδρυθείση̋ Ορθοδόξου Ουγγρική̋ Εκκλ-ησιαστική̋ Κοινότητα̋ Βουδαπέστη̋» και του «Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλία̋»

Μάρθα Πολιτίδου, Δημήτρη̋ Λαδά̋, Τάσο̋ Παναγιωτόπουλο̋, ιερέα̋ Ιωσήφ Κάλοτα, Λεωνίδα̋ Παπαδόπουλο̋, Αθανάσιο̋ Βίτσα̋ ,Σουζάνα Τσολακίδου, Βασιλική Γιαννακίδου, Αθανάσιο̋ Γεωργακόπουλο̋ ,Βασίλειο̋ Σταματόπουλο̋.

GÖRÖG–CÍPRUSI–MAGYARBARÁTI TÁRSASÁG

EGYESÜLET

ΕΛΛΗΝΙΚΟΣ-ΚΥΠΡΙΑΚΟΣΟΥΓΓΡΙΚΟΣ ΣΥΛΛΟΓΟΣ

ΦΙΛΙΑΣ

BUDAPESTI GÖRÖG ALAPÍTÁSÚ MAGYARORTHODOX

EGYHÁZKÖZSÉGΥΠΟ ΕΛΛΗΝΩΝ ΙΔΡΥΘΕΙΣΑ

ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΗΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ

ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ

7

1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt: ez után sok görög menekült hagyta el szülőföldjét. A XV. század végétől kezdve a görögök egyre nö-vek vő számban jelentek meg a biztos menedéket és meg élhetést jelentő magyar területeken is. Erdély ke reskedelmében már a XVI. századtól kezdve egy-re nagyobb szerepet játszottak. A több hullámban ér kező görög diaszpóra magyarországi fénykora a XVIII. század volt.

A görög földön lévő „Tá Servia” városából ér kező Papademos Charis/Szerviczky-család tag-jai 1658-tól kezdve (300 éven át) folyamatosan és meghatározó módon jelen voltak Hegyalján, To kaj-ban.

A XVII–XVIII. századi görögök igen jó üzleti ér zéküknek köszönhették meggazdagodásukat. Jó példa erre Tokaj városának görögsége: a Rákóczi út 56. szám alatti XVIII. századi görög kereskedőház kapuíve felső részén látható a görög kompánia ke-reskedőjelvénye, és itt egy emléktábla is őrzi ke-res kedői tisztességük emlékét, mely szerint 4%-os tisztességes haszonnal végezték kereskedelmi te vé-keny ségüket.

A görög kereskedők nem pusztán a ha szon-el vűséget tartották a szemük előtt. A közösségi él-ményt alapértéknek tekintették, ezért a vallás és a temp lom, valamint az iskoláztatás és az anyanyelv meg őrzése is igen nagy jelentőségű volt az első di-asz póra görögsége számára.

A vallás e görögség körében alapvető ösz-sze tartó erőt jelentett. Balassagyarmat, Békés, Dió szeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Mis kolc, Nagykanizsa, Nagyvárad, Nagyszombat, Nagy szeben, Pest, Sopron, Szentes, Tokaj, Ungvár, Vác és Zimony görög közösségei templomot vagy ká polnát építettek: a XVIII. században 35 görög egy házközség jött létre Magyarországon. A XVIII. szá zad végén a görögök 17 iskolát (ebből egy pesti tanítóképzőt) építettek közadakozásból: Belényes, Békés, Eger, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kecskemét, Hód mezővásárhely, Miskolc, Komárom, Nagyvá-rad, Pest, Tokaj, Oravicza, Újvidék, Ungvár és Vác gö rög iskolái őrizték az identitást e közösségek ifjú tag jaiban.

A XVIII. század második felében mintegy 8–9 ezer görög élt Magyarországon. A XIX. század

közepétől a magyarországi görög közösségekre már a természetes beolvadás volt jellemző.

Magyar szívű görögség alakult ki a re form -korban: számos görög família (pl. Derra, Dum tsa, Janicsáry, Manno, Nákó, Sina, Panakoszta, Pa pa-demos Charis/Szerviczky, Takiadzisz/Takátsy, Zsó-tér) jelentős szerepet vállaltak a hazafiságot meg-testesítő, a magyar kultúrát őrző magyar nem zeti közintézmények (pl. Magyar Tudományos Aka -dé mia, Nemzeti Színház, Képzőművészeti Fő is-ko la, Magyar Biztosítótársaság) létrejöttében; a vas út és gőzhajózás fejlesztésében, a folyók sza-bá lyozásában, iskolai és népnevelési viszonyok ja vításában (pl. kisdedóvó egylet, a kisded-kórház és egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, vakok in tézete), vagy magyar szülővárosuk polgári fej lő-dé sében.

1848–1849-ben a magyarországi görög va-gyo nos családok sarjai közül mintegy 60 tiszt vett részt a magyar honvédseregben a magyar szabadság küzdelméért; és 1849 után szinte mindannyian több év várfogságra ítéltettek.

Egy bihardiószegi görög kereskedő család sarja, Kiss Pál (1809–1867) honvédtábornok egyi-ke lett a magyar szabadságharc 30 magyar hon-véd tábornokának: századosból tábornokká való rang emelkedését kizárólag rátermettségének, ka-to nai hősiességének és hadvezetői képességének kö szönhette. A szabadságharc egyik kiemelkedő hőse, legendás alakja volt: különösen nagy hírnevet szerzett az általa vezetett vakmerő szuronyrohamok hőseként. Tiszafüreden ma utca és múzeum is viseli e honvédtábornok nevét (sírhelye a város Örvényi úti temetőjében található).

A XVII–XIX. századi magyarországi gö-rög családok sarjainak hazafiassága olyan ha gya-ték Magyarországon, ami méltó a történelmi em-lé kezetre. Amikor kellett, akkor e görög eredetű ke reskedőcsaládok utódai bátor katonákként vettek részt az 1848–1849-es hont védő csatákban, új ha-zájuk szabadsága védelmében; majd pedig azt kö-ve tően is a helyi vagy országos közélet értékőrző, cselekvő, és elismert személyiségeiként élték békés, hazaszerető és hagyományőrző polgári életüket.

A magyarság befogadó lelkülettel adott mindig otthont a hazát kereső betelepülőknek a

ELŐSZÓ

8

Kárpát-medencében a Kr. utáni II. évezred egész fo lyamán is.

Trianon rettenetes diktátuma után a régi ma-gyar országi görög családok (pl. Agorasztó, Duma Du ma Cziccó, Sacelláry) fontos gazdaságépítő sze-repet vállaltak a Magyarország és Görögország kö-zötti diplomáciai, kulturális, kereskedelmi és gaz-da sági kapcsolatok megteremtésében.

A hajdani magyarországi görögök le szár-ma zottai a XX. század első felében még igen erő-sen őrizték őseik eredettudatát; sőt, néhány csa lád

napjainkig megőrizte ortodox vallását (pl. Da dá-nyi).

A régi magyarországi görögök értékteremtő és közéleti tevékenysége, adományozó kedve és vitézi hajlandósága, hazafias kiállása méltó a meg-emlékezésre, különös tekintettel arra, hogy ra gasz-kodtak görög ortodox közösségükhöz, és ezzel együtt minden ténykedésük a magyar haza üdvét szol gálta!

Dr. Diószegi György Antal

2010. júniusában

9

A BÉCSI METROPOLITA ÜDVÖZLŐ LEVELE A KIÁLLÍTÁS ALKALMÁBÓL

10

11

DR. SASVÁRI LÁSZLÓ – DR. DIÓSZEGI GYÖRGY

A XVII–XIX. századi magyarországi görög közösségek történetének főbb jellemzői

Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác ortodoxiája tükrében

1 Chotzazoglu, Charalampos, G.: Auf den Spuren Griechen in Győr (Ungarn). 70. p. In: Balkan Studies. 38/1. (1997.) Thessaloniki, 63–100. p.

2 Nagy Márta: A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázok. Debrecen, 1998. 54. p. (9. jegy zet) (Egy televíziós adásban Kuchelmeister munkájaként említették!)

3 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Budapest, 1959. 111. p.4 Chotzazoglu i. m.5 Füves Ödön: Görög kereskedők a Dunántúlon 1754–1771 között. 107. p. In: Antik Tanulmányok XII./1. (1965.) ?. p.6 OL C. 77. 165. csomó

Bizánc törökök általi 1453-as elfoglalása után nagy számban (és több szakaszban) jelentek meg a görögök Magyarországon. A magyar területeken biz tonságot és megélhetést találó görögök egyre in-kább az üzleti lehetőségekre éreztek rá a kor fe u-dális viszonyai között: kicsiben kezdték, és szívós kitartással évtizedek alatt komoly sikereket értek el. A görög kereskedők növekvő jelentőségét jól mu tatja, hogy Erdélyben a XVII. században még a fejedelmi udvarnak is szállítottak. A XVIII. szá-zad közepére jelentős szerepük lett a nemzetközi köz vetítő kereskedelemben is. Városainkban és je-lentősebb mezővárosainkban ekkor már szinte min-denütt jelen voltak a görög kereskedők. Az aláb-biakban Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác gö rögsége bemutatásával kívánjuk érzékeltetni a korabeli magyarországi görögök értékteremtő vi-lágát.

Győr

A győri ortodox egyházközség már a XVII. század előtt fennállott. A legkorábbi adat, melyet a győri gö rögökre vonatkoztathatunk, egy bizonyos Görög Si mon említése 1587-ből, aki vezetéknevét görög származása miatt kaphatta.1

A ma is álló ortodox templomot 1727-ben építették fel a görögök a szerbekkel közösen (szer-bek kiváltságai alapján), de a XIX. század eleji templomdíszítésben a görögöké volt a vezető sze-rep: a görög feliratú ikonosztáz is ennek egyik bi zo-nyí téka.2 A templom leírása: „Bálint Mihály u. 54. Gör. kel. szerb templom, ívesen hajló homlokzata

előtt toronnyal. Támpilléres szentélye a nyolcszög há rom oldalával zárul. Ikonosztáz copf keretben. Copf padok. Körülötte régi sírkövek. Épült 1727-

ben. Előtte szabadon álló barokk kapu, egykorú szár nyakkal.”3 A templom falában megmaradt két tö redékes görög feliratú sírkő. Az egyiken Panakosta Paleog neve olvasható, aki 37 éves korában hunyt el 1784. február 20-án. (Egerben is éltek Panakoszta-nevezetű görögök). A másikon Petrosz Koszaniotisz neve látható (az évszám nem olvasható rajta: viszont azt igen, hogy december 7. napján hunyt el).

A város vezetősége kérte a görögöktől, hogy is mertessék, mikor tartják ünnepeiket (ez a városban lé vő boltok nyitva tartása miatt volt lényeges). 1744-ben magyar nyelven íródott válaszukban külön cso-por tosították a kisebb és a nagyobb ünnepeiket. A kö vetkező „Győri Boltos Görögök” írták alá, illetve lát ták el kézjegyükkel (ezzel hozzájárulásokat ad-va) a bevezető iratot, mely az ünnepeken való ma-ga tartásukat is részletezte:

„Én Polizó Mihály mindezekre reá állokÉn is Pita Gergöly reá állok

Én is Szekeres Dömötör reá állokÉn is Decskoly Dömötör reá állok

Vasváry György reá állokVarsányi Mihály reá állok

Száraz Antal reá állokRozás Argentinus reá állokBorsody Péter reá állok” 4

1754–71 között Győr vármegyében hét gö-rö göt írtak össze, ebből négyet Győr városában, há-rom helységben pedig a többi hármat.5 Az 1785-ös lelkészösszeírás szerint Győrben 15, a kör nyéken 10 ház volt ortodox,6 tehát nem volt nagy számú a gyülekezet! Azt viszont nem lehet meg állapítani, hog hány volt ebből a szerb. Az 1754–71 közötti összeírások a török alattvalókra vonatkoztak, de

13

7 Sasvári László: Egykori görög iskolák. In: Barátság 1995. szeptember 15. 2442 –2443. p. 8 Nagy Márta: Görög egyházművészeti emlékek Magyarországon. Debrecen, 1996. 42. p. 9 Győr megye és város egyetemes leírása. Szerk. Fehér Ipoly Budapest, 1874. 208. p.10 Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVIII. századi üzlethálózatában. 22. p. In: A Miskolci

Her man Ottó Múzeum Közleményei 14. (1975.) 21–32. p.11 Dobrossy 1975. 22. p.12 Dobrossy István – Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején. 30. p., 39. p.

10. jegyzet In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (1976.) 29–41. p.

minden bizonnyal voltak már a gö rögök között győri polgárjoggal bírók is. Az egy ko ri győri or-to doxok nagyobb része a templom ut cá jában la-kott. Még ma is áll itt néhány régi ház. Fog lal ko-zásukat tekintve a győri görögök főként tí má rok és gabonakereskedők voltak. Az utóbbiakat burcsellás néven is emlegették (burcsella volt a ga bo naszállító hajó neve). A görögök befolyására már utal tunk a templomdíszítés kapcsán: erősíti ezt a vé le mé-nyünket, hogy 1770-ben görög nyelvű iskola mű-kö dött a városban; viszont 1801-ben már magyar nyelvű hittantankönyv jelent meg a győri ortodox ifjúság számára, ez pedig a békés beolvadásra utaló körülmény.7 A győri templomból két Istenszülő ikon is került Szentendrére a Szerb Egyházművészeti Múzeumba. Az egyik, ószláv feliratos ikon tanúsága szerint a XVII. században Monaszterly Péter vajdáé volt. (Monaszterly a komáromi szerb sajkások pa-rancs nokaként tevékenykedett.) A másik, egy itáliai hatást mutató szintén XVII. századi, az „Istenanya az el nem hervadó rózsa”, vagy másként „Virágos Istenanya” ikonon ábrázolása rózsa- és más virág-mo tívumok, valamint szentek megjelenítésével együtt készült el.8 A győri ortodox egyházközség a legutóbbi időkig a budai püspökség alá tartozott. Osztozott más szerb-görög közösségek sorsában, az elnéptelenedésben: 1874-ben már csak 15 tagja volt az ortodox közösségnek.9

Az 1960-as években általában évente egyszer tar tottak liturgiát a Szent Miklósról elnevezett temp lomban (nem is annyira az ortodox hívek, mint in kább a környéken lakók vettek részt néhányan). Megkezdődött a barokk templom restaurálása, és az ikonosztáz képeit is elszállították ebből a célból. Az 1990-es évek elején Győrben megalakult a gö-rög katolikus egyházközség: pár éve megkapták használatra e görög díszítettségű, szerb tulajdonná lett templomot. Az egykori parókián (udvarán áll e templom) létesült a görög katolikus egyházközség közösségi helyisége.

Miskolc

Az észak-magyarországi városok közül Miskolcon is jelentős görög kereskedő kolónia jött létre a XVIII. század folyamán. Tagjai szerepet játszottak a város polgárosodásában: üzleti kapcsolataik ki-ter jedt voltát mutatja, hogy a magyar városokon túl külföldre, főként Lengyelországba is eljutottak. Ab ban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a rájuk vonatkozó történelmi dokumentumok igen nagy számban fennmaradtak, és ezekből igen nagy részletességgel rekonstruálható életük és te vé-keny ségük. Ezen túlmenően bepillantást nyer he-tünk más városok görögjeinek az életébe is: erre egy részt a hasonló körülmények miatt az analógia módszerével, másrészt az üzleti és családi adatok konkrét adalékai alapján. Ennek azért is különös jelentősége van, mert vannak olyan városok is, ahol a görög kereskedőkre vonatkozó iratanyag az idők folyamán hiányossá vált (pl. Gyöngyös esetében). A miskolci görögök története tanulmányozási le-hetőséget jelenthet a magyarországi görög ke res ke-dőkolóniák modelljének megalkotásához.

Mikor tűntek fel a görögök Miskolcon? Dob rossy István szerint az első adat 1668-ból való (Mis kolc városának jegyzőkönyvéből): „Ugyan Ezen esztendőben egy Tokaji Németi János deák nevü Ember Tokaji Kalmár … az Első Sátorhelyet az böcsülletes Tanac vasarkor neki megengedte.”10 De ebből az idézetből nem dönthető el, hogy görög ke reskedőről van-e szó! Sokkal biztosabb már az 1692-ből való adólajstrom, melyben szerepel Görög Dá niel nevezetű kalmár.11 Az viszont igen lényeges és korai adat, hogy fennmaradt a miskolci görög kom pániának egy olyan pecsétje, melyen az 1687-es évszám szerepel.12

Az 1700-as évek legjelentősebb görög ke-res kedőcsaládjának egyik tagja, Karácsony Sándor ügy leteiről fennmaradt iratokban szerepel Rácz Már ton miskolci görög kereskedő: őt az egyik irat „jószágos görög”-ként említ (vagyis lehetett valami va gyona, háza, boltja), s aki kezességet vállal. Ezen

14

13 Bánkuti Imre: Lónyay Ferenc fegyveresítése és ruházati főhadbiztosi válogatott iratai. Folia Rákócziana 4. Vaja, 1980. 43–44.14 Bánkuti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaság-

tör ténetéhez). 91–92. p. In: Cumania III. (1975.) 79–102. p.15 Sasvári László: Orvostörténeti adalékok a miskolci görögök anyakönyvében (1726 –1863). In: A miskolci Herman Ottó Múze-

um Közleményei 18. (1980.) 28–32. p.16 Dr. Baán István görög katolikus lelkész (a miskolci egyetemen volt a vallástörténet tanára) fordította magyar nyelvre 1977-ben

(Her man Ottó Múzeum HTD. 77.89.1.)

1705. évi jogügyletben társai még egy nagykőrösi és egy debreceni görög kereskedő is.13 Felvetődik a kérdés: nem akadt volna Miskolcon még további gö rög kezestárs? A Karácsony Sándor-iratokban sze repel 1711-ből egy debreceni jegyzőkönyv, ahol szép számmal említenek tokaji, egri, gyöngyösi, kecs keméti és nagykőrösi görög kereskedőket, de mis kolcit egyet sem!14 Vélelmezhető tehát, hogy a miskolci görög közösség leginkább a Rákóczi-sza badságharc utáni időkben szaporodhatott meg létszámban. Jelentős forrás e tekintetben a miskolci görög ortodox egyházközség anyakönyvének első kötete.15 Ez a forrás tartalmazza: a házasságokat (a nem Miskolcon kötöttek 1728–1783 között; a

Mis kolcon kötötteket 1763–1863 között); a ke resz-te léseket (1760–1862); és a halálozásokat (1726–1863). Az anyakönyvet 1838-ig görögül vezették, majd egy országgyűlési rendeletre magyarul.16

A nem Miskolcon kötött házasságok száma: 38.

Ebből: Törökországban 11 pár Budán 5 pár Egerben 10 pár Szentendrén 2 pár Pesten 6 pár

Egyéb helyeken 4 pár esküdött örök hűséget egy másnak.

15

Tokaj görög temploma az 1780-as évek második feléből Idősebb Szerviczky György (1770–1833) görög kereskedő és magyar földbirtokos nemes vörös márvány sírköve a tokaji görög templom keleti falában (a kereszt alatti

felső részén a család címerével ékesítve)

17 Dobrossy István: Kereskedőcsoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig. 155. p. In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (1991.) 152–163. p.

18 Baán István: Ortodoxok és görög katolikusok Miskolcon a XVIII. században. 9. p. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1997/1–2. ? p.

19 Baán i. m. 8. p.20 Baán i. m. 9. p.21 Sasvári László: Számadatok a magyarországi görögökről. 132. p. In: Posztbizánci Közlemények (1994.) ? p.22 Berényi Mária: Adatok a miskolci és kecskeméti görögök, illetve macedorománok történetéből. 57. p. In: Almanach 1997. A

Bu dapesti Románok Kulturális Társaságának kiadványa. H. é. n. (Bp. 1997.) 57.23 Baán i. m. 8. p.

1763-tól 1783-ig a Miskolcon megkötött há-zas ságok évi átlaga 1, majd ezután emelkedik: 1796-ban érte el a legmagasabb számot. Ezt követően 5–8 házasság volt évente egy évtizeden át, majd 1810-től csökkent. Más városok görögjei közül is került ki házasfél (mind a vőlegény, mind a menyasszony oldaláról): Pest 18 fő Szentendre 2 fő Eger 16 fő Balassagyarmat 1 fő Buda 9 fő Gyöngyös 1 fő Ungvár 6 fő Vác 1 fő Tokaj 5 fő egyéb hely 27 fő Nagyvárad 5 fő Lengyelország 7 fő

Figyelemre méltóak az egri és a pest-budai ada tok: arra lehet ebből következtetni, hogy a családi, és ezáltal a gazdasági kapcsolatok leginkább e két városhoz társultak. Az ortodox párok esetében a görög házasfelek mellett szerb, román, bolgár és orosz nemzetbeliek is megtalálhatóak. Az anya-könyv ben szerepelnek a nemzeti hovatartozásra vo-natkozó bejegyzések.17 Többnyire feltüntették a gö-rög országi származási helyeket is, viszont azt nem, hogy mikor jött az adott személy Magyarországra.

A születések száma 1772-től kezdett emel-ked ni, 1790-1828 között hullámzó, majd ezután erő sen csökken. Fiús és lányos évek váltakozása fi gyelhető meg. A halálozást 1726-tól jegyezték: 1784-től általában évi 10 fő feletti e szám. 1831-ben 31 fő: ennek oka, hogy ekkor Felső-Magyarországon kolerajárvány söpört végig. Ezután a szám erősen csök ken. Az elhunytak 30-50%-a gyermek volt (a cse csemő megjegyzés szerepel nevük mellett, de ekkoriban ez még 7–8 éves kort is jelenthetett). Az

elhunytak között voltak más nemzetiségűek is: pl. 1849-ben 7 orosz katona.

Milyen a természetes szaporodás mérlege? 1800-ig jellemzően pozitív, de a születések leginkább csak 4-5 fővel múlják felül a halálozásokat. 1831 után áll be egy nagyon erős mérvű csökkenés: ez vél hetően azzal függhet össze, hogy a görög nemzet sza badságának kivívása után sokan hazaköltözhettek szü lőföldjükre. Ez a feltevés azonban okiratokkal je lenleg még nem bizonyított!

Az anyakönyvben vannak például tokaji és ungvári vonatkozású bejegyzések is. Ha ezen he lye-ken a miskolci görög pap helyettesített, akkor fordított eset is előfordulhatott. Az első miskolci görög ke-resz telésre 1760-ból van adat, az első esküvőre pe-dig három évvel később került sor. Ekkortájt a latin (római katolikus) plébánostól engedélyt kellett kérni a kereszteléshez, esketéshez, temetkezéshez. Az utób bi esetekben engedékenyebb volt a plébániai gya korlat, de az előzőeknél nem, hiszen ez növelte volna az ortodox hívők közösségének létszámát. En nek alapján megfogalmazható, hogy miként több es küvőre kerülhetett sor máshol, úgy 1760 előtt a keresztelőknél is előfordulhatott ez a miskolci görög gyermekek estében.18

1746-ban a miskolci görögök összlétszáma 70 lélek volt.19 1769-ben 51 felnőtt és 6 gyermek, 1777-ben pedig 296 fő volt az összlétszám, közülük 34 háztulajdonos.20 Az 1785. évi összeírás szerint 33 ház volt a görögök kezén.21 A XIX. század fo-lya mán erős a csökkenés a természetes beolvadási fo lyamatok miatt. 1896-ban már csak 45 ortodox val lású személy élt Miskolcon.22

Kezdetben a miskolci görög közösségnek szer zetespapjai voltak (valószínűleg ván dor szer-ze tesek lehettek, akiket hosszabb-rö vi debb ideig ven dégül láthattak). „A vándorló szer ze tesek va ló-szí nűleg adományokat gyűjtöttek mo nos toraiknak, ugyanakkor fontos láncszemei vol tak a görög nyelvű kéziratok és nyomtatványok ter jesz tésének …”23

16

24 Berényi i. m. 48. p.25 Baán i. m. 10. p.26 Dobrossy István (szerk.): A miskolci orthodox templom és sír kertje. Miskolc, 2002. 38.27 Kárpáti László: Miskolc – Magyar Ortodox Egyházi Múzeum. Tájak-korok-múzeumok kiskönyvtára 380. s. l. 1990.28 Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. Szentendre, 1981. 11., 128. p.29 Füves Ödön: Fejezetek a szentendrei görögök életéből. 115. p. In: Antik Tanulmányok VIII/1-2. (1961.) ? p.30 Füves 1961. 115. p.31 Füves 1961. 117–118. p.32 Füves 1961. 117–118. p.

1756-tól lettek állandó papjaik, olykor kettő is, mint pél dául 1777-ben. Használták a parókus, de a káplán meg nevezést is (ez utóbbit nem segédlelkészként kell értenünk, hanem mint a „kápolna lelkésze”: a ká polna latinul capella, a káplán szó tehát valójában „kápolnás” értelmű).

A XIX. század másodok felében a miskolci gö rög lelkész Margó Emílián volt (a hírneves Mar -gó Tivadar orvosprofesszor testvére). A XX. szá zad utolsó görög származású lelkésze Popovics Kon-stan tin majd 40 éven keresztül (az 1970-es évek ele jén bekövetkezett haláláig) állt a miskolci görög pa rókia élén, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a gö rög gyökerű közösség kincseinek megőrzésében. Jelentős része volt abban, hogy a XX. század ele-ji válság után megújult a miskolci ortodoxia: az ő parókussága idején, az 1950-es évek elején csat-lakoztak a magyar ortodox egyházhoz.

A XIX. század elején a miskolci görögök úgy ne vezték magukat, hogy „ó hiten lévő Macedoniai Vla chusok”.24 A XVIII. század folyamán a görög kö-zös ség kinőtte a Szent Naum nevet viselő kápolnát. Már 1777-ben kérték a karlócai metropolitát, hogy ad jon templomépítési engedélyt (Miskolc „görög ala pítású” hívő közössége közvetlenül Karlócához tar tozott). A Johann Michart által tervezett templom alap jait 1785-ben rakták le: 1806-ban szentelte fel Popovics Dionüsziosz budai görög püspök a Szent háromság tiszteletére.25 Az ikonosztáz, a bú-tor zat és a Szent Sír alkotója Jankovics Miklós volt: ezt igazolja a királyi kapu felett egy latin-gö-rög felirat, mely tartalmazza a fafaragó nevét, és a szalagszerűen elhelyezkedő szöveg szélein az 1791-es, és az 1793-as évszámokat. A görög rész a keresztvetés szövegét tartalmazza. Az ikonosztáz ké peit és a falképeket Anton Kulchmeister fes tő mű-vész készítette.26

Miskolcon a templom és a görög közösség értékeit több kiállításon is bemutatták. A parókia (az egykori görög iskola) épületében Magyar Or-to dox Múzeumot nyitottak.27 A „Görög udvar” is

szinte érintetlenül áll, és több görög kereskedőház is megtalálható a Széchenyi utcában. A „Görög ud-var”-tól északra található az egykori kórházépület is.

Szentendre

A szentendrei Fő téren lévő szláv nevet viselő Bla go-vesztenszka-templom más néven is közismert: Grecs-ka (e kicsinyítő képzős szó jelentése: görögöcske). (A szláv elnevezés az örömhírvétel: a március 25-én tartott ünnep.) Egyesek szerint a Grecska név on nan ered, hogy az oldalbejárata mellett van egy gö rög feliratos síremlék; viszont továbbkutatva ér dekes adatra bukkanhatunk! Egy 1697-ben fel-vett jegyzőkönyvben egész helyszínrajzot ol vas-ha tunk Szentendréről: ebben szerepel a „Görögök Temp loma”; néhány sorral odébb pedig a „Ráczok Temp loma”.28 E jegyzőkönyv szövegének elem-zé se szerint a rácok, vagyis mai szóval a szerbek temp loma a mai Lázár cár emlékkereszt helyén áll-ha tott, a görögöké pedig a „Dunára járó utcában”, vagyis a fent említett, ma is álló templom helyén. Volt tehát külön temploma a görögöknek, és kü-lön temploma a szerbeknek is, mivel 1690-ben a szerb menekülttömegekkel érkeztek görögök és GörögVlachok is.29 Szentendrén nem könnyű kü-lön választani a görögöket és a szerbeket, az viszont jól kimutatható, hogy a szerbek száma eredetileg is jóval nagyobb volt a görögökénél, és ez idővel még inkább fokozódott. Pest vármegye 1737-es össze írásában Szentendrén nem szerepelt görög, vi szont ugyanekkor kaptak az itteni kereskedésre jo got más városok görög kereskedői, mint például a tokaji Kefala János 1739-ben.30 De a meglévő jegy zőkönyvi és anyakönyvi adatokban fellelhető ne vek alapján igen is feltételezhetünk görögöket e városban.31 Arra is van adat, hogy a szentendrei gö-rö gök kapcsolatban állottak a pesti, az újvidéki, a kecs keméti, a váci, a balassagyarmati, a gyöngyösi és tokaji görögökkel.32 Egyetlen szentendrei görög összeírás maradt fenn: ez az 1774–75-es okirat 22

17

33 Füves 1961. 118. p.; Sasvári László: A szentendrei görögök 1774–75. évi összeírása. 168. p. In: Tanulmányok a magyarországi bol gár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiségek néprajzából. 5. Budapest, 2004. ? p.

34 Füves 1965. 108. p.35 Füves 1961. 121. p.36 Füves 1961. 124–125. p.37 Füves 1961. 122. p.38 Nagy 1998. 61., 92-93., 119. p.39 Kerekes György: Görögök Kassán a XVII. században. 368. p. In: Századok (1911.) ? p.40 Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök (és rácok) nyelvi emlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori

disszertáció) Budapest, 1976. 27. p.

ne vet tartalmaz.33 Az 1754–71 közötti dunántúli összeírások eredményeként Szentendrén 8, míg Cso bánkán és Pomázon 1–1 görög élt.34

A Blagovesztenszka-templommal kapcso la-to san Füves Ödön tollából olvashatjuk az alábbiakat: „A szentendrei görögöknek nem volt külön templomuk annak ellenére, hogy a hét görögkeleti templom egyikét, az 1752-ben épített Blagovesztenszka-temp lomot Görög templomnak hívták már a XVIII. században is. A templom görög alapítására vo-nat kozólag sem rendelkezünk semmiféle írásos bizonyítékkal. Magának a templomnak a belseje sem tanúskodik görög eredetről.” Füves a továbbiakban még kifejti, hogy a görög templom elnevezés onnan ered, hogy a görög kereskedők a város központjában laktak, és a templom is itt található, melynek épí-té séhez nyilvánvalóan adományaikkal nagyobb összeggel hozzájárulhattak. Felveti azt is, hogy amíg a Vácott élő görögöknek nem volt templomuk, addig idetartozhattak lelkipásztori tekintetben: ezért temethették el a templomban a Szentendrén elhunyt Tolojani Demeter váci görög kereskedőt.35 Ezen kívül ta lálható még két további görög feliratos síremlék a szentendrei Preobrazsenszka-templom udvarán.36 Füves Ödön e tanulmányának megírásakor még nem volt ismert az 1697-es jegyzőkönyvi adat, melynek birtokában viszont véleményünk szerint most már biz ton állítható, hogy a Blagovesztenszka-templom mint egy „örökölte” templomelődjének nevét: meg-íté lésünk szerint a betelepüléskor még élhetett annyi görög a városban, hogy külön közösséget alkothattak.

Csak később csökkenhetett le számuk, és így már nem lett szükség külön görög templomra. A szentendrei görögök sorsa az elköltözés, vagy az el szerbesedés lehetett: ez utóbbit igazolja a görög ere detű Tyró- és a Dumcsa-családok sorsa.37

A templom melletti utca elődje lehetett egy-kor a Dunára járó utca: ez ma a Görög utca nevet viseli. A Szerb Egyházművészeti Múzeumban ta lál-

hatóak görög feliratos ikonok, melyek más szent-endrei templomból kerültek oda.38

Tokaj

A görögök betelepülése Felvidékre, majd ezt kö-ve tően Hegyaljára, főként Tokajba három egymást erő sítő folyamat mentén zajlott. A XVII. század közepétől erős kereskedelmi vetélytársat jelentettek Kassán a görögök. A városi jegyzőkönyvek és a ti-lal mazások könyve számos bejegyzése tanúskodik erről. 1660-tól Görög Demeter, Görög István, Görög Péter, Karácsonyi János és Karácsonyi Tamás görög kereskedő működése ismert.39 A fenti (eredetileg Kassán megtelepedni kívánó) görög kereskedők a XVII. század utolsó harmadában már leginkább Tokajban éltek. A Görög-család tagjai közül Görög István fia, Görög Demeter is adófizető volt már az 1673-92. években Tokajban.40

1660 augusztusában a törökök elfoglalták Nagy váradot. Az itteni görög kereskedőknek ekkor új kereskedelmi területeket, központokat kellett ki-ala kítaniuk. Egy részük ekkor kerülhetett Hegyalja tér ségébe. Két fontos kereskedelmi útvonal volt ugyan is Lengyelország felé: a Nagyvárad-Tokaj út-vo nal után az egyik a Tarcal, Mád, Tállya, Szántó, Vi zsoly (Hernád-völgy), Hidasnémeti, Kassa; míg a másik a Tokaj, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Sáros-pa tak, Sátoraljaújhely településeken át vezetett.

A harmadik betelepülési mozzanat valójában a debreceni görög kereskedelmi kompánia sorsával füg gött össze. A debreceni görög kereskedők 1690. május 19-én (LR. XX. 372.) királyi kiváltságlevelet nyer tek: Horváth Márton debreceni görög főbíró és Hunyadi Sándor görög kereskedő kérelmére ke rült e privilégium kiadásra. Ez utóbbi személy meg ítélésünk szerint a vajdahunyadi lakos nagy ke-reskedő Karácsony/Karátsonyi Sándorral azo nos, aki II. Rákóczi Ferenc legfontosabb görög ke res-ke delmi szállítója volt a szabadságharc idején (e

18

41 Sasvári László: Görög kereskedők Tokajban. 151. p. In.: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nem zetiségek néprajzából 4. Budapest, 2002. ? p.

42 Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenysé-gé nek főbb jellemzői. 41. p. In: Partium (2008. augusztus) ? p.

43 Feyér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon (1848-ig). Budapest, 1981. 180. p.44 Sasvári 1976. 27–28. p.; Sasvári László: Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon a 18–19. század-

ban. In: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1984. 148–149.

csa lád egy része ekkoriban már legalább három év-tizede jelen volt Tokajban). Nagy jelentőségű ered-mény volt a feudális társadalom viszonyai között ez a debreceni görögök privilégiuma: a király cí-mer adományban részesítette e kompániát (a kék színű címerpajzs zöld mezőjében jobbra forduló bárány legel, felette kiterjesztett szárnyú és fejét jobbra fordító sas a csőrében zöld növényt tart). Deb recen 1693-ban szabad királyi városi rangra emel kedett: a görög kereskedőtársulatnak távoznia kel lett a városból. Leginkább Szatmár és Németi let tek az új központjaik e görög kereskedőknek.

1705-ben (Szatmár várának elfoglalása után) II. Rá kóczi Ferenc fejedelmünk döntése értelmében a Németiben lakó görögöket Tokajba telepítették, hi szen itt voltak a Rákóczi-családnak is birtokai.41

II. Rákóczi Ferenc fejedelem Felső-Ma-gyarország legfőbb borkereskedelmi központját Tokajban kívánta létrehozni. Az elődei által Erdély-ben már megtapasztalt gazdasági-kereskedelmi fel len dülést várta a görög kereskedők tokaji mű-kö désétől. 1708-ban pedig Debrecen városának még addig ott élő görög kereskedői is Tokajban ta láltak új otthonra. Az egész utóbbi betelepítési dön tés egy megfontolt gazdasági stratégia része volt. Az 1703-ban megindult szabadságharc ideje alatt sem hanyagolta el Rákóczi a család hegyaljai szőlőit, hiszen különösen a szabadságharc első sza kaszában birtokainak, szőlőinek jövedelméből fedezte a szabadságharc költségeit. Nem túlzás ki-mon dani, hogy a szabadságharc pénzügyi alapját a tokaji aszúbor jelentette (pénzhelyettesítő funk-ció jú csereeszközként), hiszen Rákóczi a vissza-foglalt Hegyaljáról nyugodtan szállíttathatott bort a lengyel és orosz felvevőpiacra. Az aszúbor ki vá-lóan alkalmas volt a távolsági szállításokra is; míg a többi borfajta e szállítások során vesztett vol na minőségéből. Tokaj elfoglalása után Rákóczi fe-jedelmi megbízottat rendelt a városba, aki a sző lő-mű velést, borkereskedelmet felügyelte.42

Felhasználta a tokaji bort az európai szintű kap csolatok kiépítésére és ápolására is. Királyi, csá-szári, cári udvarokba delegált követei mindig vit-tek magukkal néhány hordóval. Rákóczi fel is merte a tokaji aszú diplomáciai értékét: Nagy Pé ter és a Napkirály asztalára került aszúbor, mint „dip lo-mácia bor” fontos hangulati szerepet játszott a bi-za lomépítésben. Minden oroszok cárja különösen meg kedvelte a magyar aszút.43

Ugyanezen időben már Hegyalja más részén is jelen vannak a görögök: 1672-ben Sárospatakon 7 görög kereskedő a kamarának 72 forintot fizetett, míg 1693-ban 9 görög és 10 magyar kereskedő fizet patikabért.44 (Ekkoriban a „patikabér” a boltbérletet je lentette.)

19

A tokaji Szerviczky-család 1802-ben második alkalommal részesült címeradományban (magyarországi görög őse, Emanuel Charis 1690-ben magyar nemességet szerzett

és címeradományozásban is részesült)

45 Bánkuti Imre: A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. 209. p. (9. jegyzet) In: Történelmi Szemle XII./3–4. (1969.) 208–212. p.

46 Kriveczky Béla: Hodinka Antal és a magyarországi görög kereskedők. 208. p. In: Hodinka Antal emlékkönyv Nyíregyháza, 1993. ? p.

47 Kriveczky i. m.48 Füves Ödön: Újabb adalékok a tokaji görögség történetéhez. 260. p. In: Antik Tanulmányok II. (1955.) ? p.49 Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XIX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 286. p.50 Bánkuti 1975.51 Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében).

In: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 33–34. o.52 Az Országos Levéltárban tájékozódva az anyakönyvek ügyében azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az egri ortodox anyakönyvek-

ben szerepelnek tokaji adatok.53 Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története (1733–1798.). Sárospatak, 1963.

A tokaji ortodoxia okán fontos meg em lí te-nünk az alábbi, általunk felfedezett, sokat idézett és elemzett sorsdöntő fontosságú 1694-ből való to ka-ji szöveget: „Mostan városunkba jött Görögök és Rácok papja Ezsaiás archimandrita …”.45 Ezsa iás archimandrita a magyar görög katolikus ha gyo-mány ban úgy él, mint énekfordító és énekszerző Izaiás szerzetes néven. Az bizonyítható, hogy tokaji gö rög lelkész volt, de énekfordítói munkásságára néz ve egyáltalán nincs konkrét adat.

Hodinka Antal hosszas kutatásai ellenére a tokaji görögség XVII. századi létére (az ő szem pont-jából a „nem létére”) döntő bizonyítéknak fogadta el azt az 1760-ban kelt jelentést, mely szerint „Tokaj vé nei egyértelműleg vallják, hogy 1707-ig csak 2–3 gö rög boltos lakott ottan, akik nyílt asztal mögött árul ták olcsó portékájukat …”.46

A vita a XVIII. század nagyrészt arról folyt, hogy megilletik-e a tokaji görög kereskedőket azon jogok, kiváltságok, melyeket I. Lipót adott ki 1667-ben (majd 1690-ben). Igaz, az oklevelekben nincsen megemlítve Tokaj, hiszen a Felső-Tisza vidéken élő görög, rác és örmény kereskedőkről esik benne szó, de a fenti tényekből tisztán kiviláglik, hogy Tokaj volt a hegyaljai görögség igazi központja! Bár visszautalva az idézetre, elhangzik ma is a meg ál-lapítás: „Tehát szó sem lehetett valamiféle ke res-ke dő compániáról, mint elődről.”47 Fontos bi zo-nyí ték a tokaji kompánia XVII. századi meglétére a jeruzsálemi pátriárkának 1695-ben írott levele a tokaji görög paphoz.48

Még egy fontos bizonyíték van a debreceni-to kaji kompánia jogutódlási kérdéskörben. A deb-re ceni görögök ellen az a vád merült föl, hogy a Bal kánra nemesfém pénzt (érmeket) szállítottak. Deb recen városa le is foglalt két szekér ezüstpénzt, majd azután mégis Tokajba szállíttatta. 1696-ban Tokajban zajlott is egy tárgyalás Debrecen és az

immár tokajivá lett görögök között ez ügy ren de-zé se érdekében. Sikerre ugyan ez sem vezetett, ám a maradék Debrecenben élő görögség ezt követően költözött át 1708-ban Tokajba.49 Ez a tény egyébként azt is megerősíti, hogy a tokajiak tel je sen meg ala-po zottan állították 130 éven át, hogy ők az 1667-es, majd 1690-es királyi adománylevél jo go sult jai. A szakirodalom bővülése azonban ma már arra is alkalmat ad, hogy két település, Debrecen és Tokaj között összehasonlításokat végezhessünk a családi folytonosság okán.50 Ebből a célból a ren delkezésre álló névanyagból kigyűjtöttük a fo lya ma tosság mellett szóló neveket (figyelembe véve a települést és az évszámokat) (1. sz. táblázat).

Csobán György, Erdélyi János és Kozma Ist ván esetében felmerül, hogy azonos személyek vol tak; a többieknél pedig rokonok, leszármazottak lehettek. Érdekes, hogy az 1693-as „kiűzetés” után két adat is van görög kereskedőre. Az egyik Kozma István volt; a másik pedig az „utolsó debreceni gö-rög” Charis/Karis Márton, aki azonos Szerviczky Már tonnal. Ez a néhány adalék is elgondolkodtató. Persze sok esetben nem kell nagyszámú görög kö-zös séget elképzelni, hiszen pár kereskedő is már a folyamatosság bizonyítéka lehet.51

A tokaji görögök egy részének voltak kap cso-latai a helyi görög katolikus egyházzal is: emel lett szól nak részben a „graeci” jelzővel ellátott be jegy-zé sek az 1750 óta meglévő tokaji görög katolikus anya könyvben. Más részük viszont (saját templom híján) az egri ortodox templomot látogatta.52 De erő-sí tette az ortodoxiához való tartozásukat a Tokajban 1733-tól megtelepedő Orosz Borvásárló Bizottság is, mely kereskedelme gazdasági szerepén túl kul tu-rális ügyekben is jelentős hatást jelentett.53

A tokaji görögök a városon belül mindig kü lön közösséget alkottak: „Tokaji Nemes Görög Com pania” önelnevezésük öntudatos hangsúlya is

20

54 Bencsik János: Tokaj város magisztrátusa és más hivatalviselői. In: Tokaj és Hegyalja I. Miskolc, 1989. 124.55 OL „Görög nem egyesült osztály” C. 77. 165. csomó.56 Bencsik 1989. 137. p.57 Sasvári 1994. 135. p.

ezt igazolja. 1796-ban maguk az érintettek így ír-tak erről: „A mi Companiank nemcsak a Tokajban la ko zó tsekély számból álló kereskedőkből áll, hanem annak tagjai külső helyeken is lakoznak.” Többször említés történik a kompánia vezetőiről, bírájáról (1759., 1766.), majd főbírájáról (1796.).54 Magából az idézetből két kifejezést fontos kiemelni: 1. „tse-kély számból álló”; 2. „külső helyeken”. Ezekből adó dik a kérdés: mekkora volt a valódi számuk, és a tokajiakhoz tartózók e városon kívül még hol vol-tak jelen? Ennek megválaszolására a görögökre vo-nat kozó összeírások adhatnak alapot. Nézzük pél-dá ul az 1785. évi ortodox lelkészösszeírást, mely a hívekről és a filiálisokról is számot ad. A házak (ház tartások) száma Tokajban 33 volt. Két lelkészük közül az egyik Orosz Borvásárló Bizottság lelkésze volt. Nem derül viszont ki, hogy a Bizottság tagjaira vonatkozóan hány házzal kell számolni.

A leányegyházak két régióra oszthatóak: To-kaj-Hegyalja és Tiszántúl e két terület. Tokaj-Hegy-al ja filiálisai (a számok a házak a számát jelentik): Tar cal 1, Mád 1, Tállya 4, Abaújszántó 1, Szerencs 2, Olaszliszka 2, Bodrogkeresztúr 1, Erdőbénye 1,

Tolcsva 1, Sárospatak 3, Sátoraljaújhely 9. Összesen 26 házat tett ki. Tiszántúl (Szabolcs vármegye és a Haj dúkerület) filiálisai (a számok itt is a házak a számát jelentik): Büdszentmihály (ma Tiszavasvári) 1, Tiszalök 2, Gáva 3, Nyíregyháza 2, Nagykálló 2, Máriapócs 3, Nyírgyulaj 1, Balsa 1, Gebe (ma Nyír-ká ta) 1, Nyírbátor 5, Balkány 1, Hajdúhadház 1, Haj-dú böszörmény 2, Hajdúszoboszló 1, Hajdúnánás 2, Haj dúdorog 2, Balmazújváros 1, az eredeti iratokból egy helynév kiolvashatatlan, és itt szintén 1 ház ta-lál ható. Összesen 32 házat jelent.55

Általában a többi görög összeírások is ha son-lóak: a filiálisokban lévők mind görögök voltak. Ha háztartásonként 5 főt számolunk, akkor ez Tokajban 150 személyt jelent, a filiálisok 61 házában pedig még 300-at.

Egy XVIII. századvégi összeírás Tokajban a gö rög családfők számát 19-ben adta meg.56 1846–47 tá ján a tokaji egyházközség híveinek a száma 158 lel ket tett ki (41 házaspár).57 Tehát kb. 50–60 görög lé lek élhetett még ekkoriban Tokajban (a többiek pedig vidéken). Van adatunk arra is, hogy a város magisztrátusában képviselve voltak a görögök:

21

1. sz. táblázat

Név Debrecen Tokaj más helység Hegyalja térségében

Csobán György 1692. 1711.

Erdélyi János 1686. 1711.

Hacsi (Hadzsi) János 1692.

Hacsi (Hadzsi) Georgius 1692. 1711.

Horváth Márton 1686.

Horváth Péter Sárospatak 1754.

Kozma István 1711. Hajdúdorog 1734.

Oláh András 1686.

Oláh István Abaújszántó 1754.

Pacsó Mihály 1686.

Pacsó Gáspár 1711.

Pacsó testvérek Királytelek 1736.

Papp Mihály 1686.

többen Pap nevűek XVIII. sz.

Pusztai Kis János 1686.

Pusztai tokaji család XVIII. sz.

58 Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII–XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 289. o.; Magyarország múzeu-mai. Összeáll. Balassa M. Iván, Zentai Tünde. Budapest, 1996. 113. o.

59 Diószegi 2008. 44–45. p.60 Nagy 1998. 211. p. (383. jegyzet) Nagy szerint a Bizottságot Anna Ivanovna régensnő hozta létre 1733-ban, és 1798-ig állott

fenn (!).61 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 2. Budapest, 1961. 303–304. p.62 Sasvári László – Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. 125–

126. p. In: Ethnica VII./4. (2005.) ? p.63 Dr. Diószegi György: Kirándulás a tokaji görögök nyomában. In: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin (2008. január–

február) 10–11. p. (magyarul), 12–13. p. (görögül)

1806-ban például Karácsonyi György személyé-ben.58 E család 250 éven át volt jelen Tokajban: Ka rátsonyi Konstantin Pál 1790-ben építtette fel azt a szép és gazdagon copf stílusban díszített házat, melyben a kompánia tanácsterme is volt. Külső és belső díszítettsége jól érzékelteti a tokaji görög közösség presz tízsigényét is: a füzérdíszek, a kosáríves és kő keretes kapuk, valamint a belső tér késő barokk fres kói a polgári élet színvonalas, reprezentáns meg nyil vánulásai. Az épület három évtizede a Tokaji Mú zeumnak ad helyet (Bethlen Gá bor utca 7.).

A tokaji görögök kereskedők igényes ba-rokk házai jelentős műemlékek. A Rákóczi út 56. szám alatti épület kapuívén megtekinthető ma is a görög kereskedőjelvény (és mellette a 4%-os em-lék tábla): a görög kereskedő társulat jelvénye a hor gony a kettős kereszttel és 4-es számmal. Ez utób bi szám a 4%-os tisztes kereskedői hasznot je lenti. (Ez példaértékű és mai is gyakorlandó ha-szon kulcsminta lehetne jelen világunk pénzügyi ko-rifeusai számára is, hiszen a magyarországi gö rög

kereskedők ezzel a tisztes haszonkulccsal is igen meggazdagodtak.) Áll még a Keffala-ház is a Rá-kó czi út 48-50. szám alatt. A Bethlen Gábor u. 5. szám alatti Morelli-ház egyik látványossága szép ka puzata: kapuja felett kereskedő jelvény található. Igé nyes épület: a Morelli-házban luxus apartmanok kerülnek majd kialakításra a Műemléki Tervtanács 2007. júliusában hozott döntése értelmében.59

A tokaji görögök és az Orosz Bizottság kö-zös kápolnát tartottak fenn a bizottság telkén. Va-ló színűleg ebből az időszakból származnak azok a szláv feliratos Mária- és Krisztus-ikonok, melyek még a XVII. században készültek, és a tokaji görög temp lom ikonosztáz alapképei voltak.60

A tokaji templom leírása: „Bethlen Gábor utca 23. Gör. kel. Templom homlokzati toronnyal, kő keretes kapuja felett ablak. A homlokzaton hat pillértalp gazdag ion kompozita fejezetekkel, me-

lyek timpanonos párkányt tartanak. A homlokzat szé lein vázák, a tornyon óranyílás és ion kompozita fal pillérek, lapos gúlasisak. Bal oldalhomlokzat négy ablakkal, egyiken rácsvas. Félköríves szentély. 1951-ben vörösmárvány oltárát összetörték, öt vös-műveit a miskolci gör. kel. Templomba, iko nosz-tázát később Nyíregyházára szállították. Épült a XVIII. század második felében. Használaton kívül, rossz állapotban.”61 Megjegyezzük, hogy va ló-já ban az oltárasztal lapját törték össze. Idősebb Cha ris/Szerviczky György (1768–1833) 1804. au-gusztusában adományozta vörös márvány ol tár asz-talt a tokaji ortodox templomnak, mint erről az oltár alatt elhelyezett, padlóba süllyesztett márványlap gö rög felirata tanúskodik, melynek magyar for dí-tá sa: „Ezt a szent oltárt, melyen a Szent Liturgiát vég zik, kegyes szándéka kimutatásaként, Haris fia, Szer vitzka György adományozta minden költséggel. El helyezték örök emlékül, a lélek egészségéért és meg mentéséért, hogy elkerülje a vétkeket... (Itt ol-vas hatatlan!) 1804 augusztus hónapban.”62

A XIX. század második felében véget ért a tokaji görög ortodox élet, de annak emléke, hogy fon tos részesei voltak a város történetének, be épült a helyi hagyományba. 1960 táján még több csa lád-ban is élt a görög származástudat, és rokoni kap-cso lataikat is számon tartották. Voltak olyan igen idős emberek, akik még emlékeztek az utolsó tokaji gö rögökre: Polity Pál pékre, Zákó Soma boltos ke-res kedőre, akik a XX. század elején hunytak el. A tokaji Zákó-család utolsó tagja, az 1848–49-es sza badság honvédtisztje, Zákó Soma (1829–1904) egyben az utolsó tokaji görög kereskedő is volt: a helyi temetőben nyugszik fekete márvány sírkő alatt. E görög család nevét őrzi a Tokajban található Zákó köz, maga a Zákó-ház a tokaji Főtéren lévő át-járós (dufartos) ház.63 A tokaji ortodox egyház utol-só görög híve, Karácsonyi Mihály királyhelmeci ügy véd 1921-ben hunyt el.

22

64 Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In: Istros. Görög-Magyar Folyóirat 2008/2. 28. o.

65 Sasvári – Diószegi 2005. 126. p.66 Sasvári László: Görögajkú ortodoxia Magyarországon a 16-20. században. In.: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok - Regnum

Bp., 1994/3-4. 117-154. (Itt a váci ortodox közösség történetének rövid összefoglalását adjuk.)67 Nagy 1998. 106. p. (150. jegyzet)68 Sasvári 1994. A 122–125. p.69 Füves Ödön: Görögök a Duna-Tisza közén. 94 p. In: Antik Tanulmányok XIII. (1966.) ? p.70 Nagy 1996. 78. p.71 Füves 1961. 46. jegyzet, 123. p.

Még egy rejtély fűződik e görög közösség tör ténetéhez. A XVII–XVIII. századi tokaji görög anya könyv elveszett, ezért különösen fontos do-ku mentum az az 1873-ban kiállított okirat, amely egy Emánuel nevű görög gyermek keresztlevele. A keresztlevél az akkor még meglévő,1658 ja nu-ár jában Tokajban keltezett görögkeleti egyházi anya könyv alapján készült, melyen lévő írás szerint „Pater György” volt akkor a tokaji görög pap. A gyer mek görög szülei nemes Papademus Charis és Helena voltak. Charis/Szerviczky Emánuel (1658–?) részt vett a törökök elleni küzdelmekben, mely tettéért 1690-ben I. Lipóttól nemességet ka-pott. Az armális borítólapján (görög betűkkel és la-tinos us-végződéssel) az Emánuel Papademus név szerepel. A Charis/Szerviczky-család 1690-es ar-má lis címerképén a sisakdísz szélein két zászló nő ki, közötte két toll ágaskodik, melyek között egy bu zogányhoz hasonló tárgy helyezkedik el, míg a paj zson zöld halmon egy jobb kezében vélhetően kar dot (vagy buzogányt) magasra emelő vitéz áll. E tokaji görög Charis-család tagjai a XIX. században immár charisi előnévvel a Szerviczky-nevet viselték (mivel Szervia városából származtak).64

A tokaji görög templom 1962 óta a város tu-laj donát képező kiállítási terem. Az egykori méltó és gaz dag berendezésből mára csak a szószék maradt a templomban: ez is pusztán azért, mert nem tudták le szerelni a falról. Az aljára kiterjesztett szárnyú sast faragtak a kor mesterei, és ugyancsak sas alakját formázta a mellvédjén lévő könyvtartó is.

A régmúlt tokaji görög világra emlékeztet a görögkeleti templom hátsó, keleti falában nap-ja inkban is látható síremlék. A 65 esztendős föld-birtokos, charisi Szerviczky György 1833. jú ni u-sá ban hunyt el: felesége, Karátsonyi Anna férjének örök emléket állítva egy gyönyörű vörös már-vány dom borművet helyeztetett el 1842. október 15-én.65

Vác

A városban a török időkben már éltek rácok (szer-bek); a görögök később, a XVIII. században te le-ped tek le.66 „Görögkeletiek”-ről egy, a város és a föl desúr közötti 1713-ból való szerződésben esik szó.67

1733-ban alakult egy kereskedőtársaság, mely nek pecsétjén a kereskedők védőszentje, Szent Miklós látható. Latin felirata a következő: „Si-gil lum Companiae Mercantilis graeci ritus non uniti” (azaz „A görög rítusú nem egyesült Ke-res kedő Társaság pecsétje”). A görög rítusú fo-galmilag azonos a görögkeleti illetve az ortodox megnevezéssel. Itt azonban a „compania” nem olyan értelmű, mint a tokajiaké vagy a miskolciaké, ezért nem is kereskedőtársulatnak (érdekvédelmi szervezetnek), hanem kereskedőtársaságnak (társas cégnek) nevezzük.68 Működésüket a váci püspökök, mint földesurak szabályozták 1749-ben, majd 1757-ben. A városban 1760-ban 7 görög család élt (35 fő), 1765-ben pedig 8 család (47 családtag). Az 1770–71-es országos összeírás szerint Vácott 10 görög család lakott.69 Az 1759-ben elhunyt vá-ci görög kereskedő Tolojani Demeter 1757-ben még tagja volt az ekkor engedélyezett négy váci ke reskedőtársaság egyikének.70 Görög feliratos sír-em léke a szentendrei Blagovesztenszka-templom ol dalbejáratával szemben állva ennek bal oldalán lát ható. A két Tolojani-fivér, Demeter és Tamás kö-zösen rendelkeztek Vácott egy bolttal és két rak-tárral.71

A fenti síremlék kapcsán vetődött fel, hogy innen ered a templom másik neve: Grecska, azaz görög templom. A kérdés bonyolultabb (er-ről Szentendre kapcsán már néhány össze füg gést megfogalmaztunk), ezért itt is fontos meg em lí te-nünk, hogy van olyan vélemény, mely szerint, amíg a váciaknak nem volt templomuk, addig Szen t end réhez

23

72 Füves 1961. 121. p.73 Nagy 1996. 78. p.74 Sasvári 1994.A 129. p.; Füves 1961. 119. p.75 Magyarországi orthodox templomok, ikonosztázok. Szerk. Beke G. László, Gáspárdy András [Budapest, 1989.] 117. p. (42.

kép)76 Glück Jenő: Nagyváradi források a magyarországi román görögkeleti parókiák történetéhez (1793–1847). 70. p. In: Magyar

Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 7./3–4. (1995.) 61–81. p.77 Berki Feriz: Ortodox liturgikus könyvek magyar fordításai. In: Az el nem ásott talentum Bp., 1985. 464–465.78 Ignjatovics, Jakov: Szerb rapszódia. Budapest, 1973. 7. p.79 Nagy 1996. 78. p.80 Ignjatovics i. m. 8. p.

tartoztak lelkipásztori értelemben.72 A Hely tartó Ta-nács csak 1791-ben adott engedélyt a temp lom épí-tésre. A késő barokk templom 1793-ra készült el: Szent Miklós tiszteletére 1795 szeptemberében Po-povics Dénes budai püspök szentelte föl.73

A templom annak az egyemeletes háznak az ud varán épült fel, melyet Mandzsuka/Mandzuku At hanáz ajánlott fel a parókia céljára. Mandzuku Athanáz sírfeliratát 1942 előtt találták meg a vá ci temetőben: a nagybátyja lehetett Demetrius Man-csugu (?–1779) görög kereskedőnek, akinek Vácott is volt egy kis üzlete 1757-ben a váci városháza épü letében (később Szentendrére költözött).74 A temp lom utcájának neve Görög utca. A templom ol-dalfalában található Bratovics Péter váci görög ke-res kedő görög és magyar nyelvű síremléke, melynek ma gyar nyelvű szövege a következő:

„Az ember napjai olyanok, mint a széna.Mint a mezők virága úgy virít.

E templom közepén fekszik az Úrbanmegnyugodott Isten szolgájának,

Bratovics Péterkereskedőnek és Vác polgárának

e szent templom alapítói egyikénekteste. Aki megélvén 64 évet meg-

nyugodott 1802. november 3-án.”

Majd ez alatt egy frissebb eredetű felirat:

„Ez az épület a váci görög keleti szerbegyházközség temploma volt 1793–1963-ig.”

Nem tudni, hogy a görög és a magyar sír fel-irat egy időben készült-e? A sírkövet ábrázoló ké-pen a görög feliratot záró évszám olvasható 1802-nek, de 1809-nek is.75 Az elhunyt igen adakozó volt: végrendeletében is nagyobb összegeket ha gyott különböző közösségi célokra. (Egyes vé le mények

szerint Jókai Mór róla mintázhatta Bra zo vics Atha-náz komáromi kereskedő alakját az Arany em ber című regényében.)

Visszatérve a sírfelirat keltére. Ha a ma-gyar sírfelirat azonos korú a göröggel, akkor ez bi zonyítéka annak, hogy elég korai volt Vácott a beolvadási folyamat. De e mellett szól az is, hogy 1801-ben itt jelent meg magyar nyelven „A jeruzsálemi görög anyaszentegyháznak szent miséje alatt való imádságok” című könyv.76 1802-ben ugyancsak itt adták ki Steriady Téodor tatai gö-rög kereskedő (kalmár) apostolos liturgikus ol vas-mányokat tartalmazó könyvét. A kutatók és a tör-té nészek ez utóbbit gyakran említik, de az előbbit nem!77

A váci ortodoxok lélekszáma 1795-ben 79 fő volt, négy évtizeddel később már csak 59. Jakov Ignjatovics szerb író 1830 táján itteni piarista diákként azt írta, hogy „Vácott pedig, ebben a nagy városban csak egy szerb templom van a többi öt között; öt-hat szerb ház, két-három cincár, meg egy görög, de mind össze egy templom van.”78 A lelkészről is tett em lítést: „Akkoriban Jefrem Jakovlevics vot ott a lel kész, az én jóságos hitoktatóm …” Tehát a pap szerb nevű személy volt. A temetőben a sírköveken 1790-től szerb feliratok találhatóak!79 Ignjatovics ekként fogalmazta meg véleményét a görögökről: „Ab ban az időben a magyarországi görögök szerb nem zetiségűnek tartották magukat. A hitvallás volt akkor minden, sőt amellett a szerbek kiváltságát is élvezték.”80

Bár a fenti idézet tartalmaz részigazságokat (pl. a kiváltságok miatti gazdasági célzatú hajlé-kony ság), de nyilvánvaló és köztudott, hogy nem min denhol volt ez így! Az író említ egy görög csa ládot, erre vonatkozhat az alábbi adat: „Élt itt pél dául abban az időben egy Argenti nevű görög kereskedő, volt egy kis boltja. Egyetlen fia, most neves

24

81 Nagy 1998. 106. p.82 Genthon 1961. 316. p.83 Syllogos 2007 január 13.

homeopata orvos, katolikus vallásra tért. Édesapja két ségbeesésében hosszú, ősz szakállt növesztett s feleségével együtt örökös jajveszékelésben élt, így is halt meg.” A szóban forgó közismert orvos Argenti Döme (1809–93) volt.

A váci templom kevésbé volt felszerelve, mint más korabeli görög templomok. Egy kisebb mé retű, 1770 táján a ráckevei műhelyben készült Szent Miklós-ikont tart számon a szakirodalom.81 A templom leírása: „Görög u. 6. Gör. kel. temp-lom, hagymasisakos homlokzati toronnyal. Három-bolt szakaszos hajó, falpilléres diadalív. Ikonosztáz. Klasszicista szószék és püspöki szék, klasszicista vö rösmárvány szenteltvíztartó. Kőkeretes déli kapu. Épült 1793-ban.”82 Az ikonosztáz – értesüléseink sze rint – egyszerű volt, csak az alapképeket tar-tal mazta, melyek ma Szentendrén találhatóak. Az egyházközség görög alapításúnak indult, de el szer-be sedett, és hamar elnéptelenedett. Más jellegű ku tatások során tanulmányoztuk a budai, a tabáni anya könyvet, és abban az 1900-as évek elején egy ortodox hitre tért Vácott lakó testvérpár lett be je-gyezve! A templom 1963 óta kiállító terem, de a

kul turális hírekben „Görög templom” néven említik nap jainkban is.83

Összefoglalva az mindenképpen kiviláglik, hogy a vallás az első diaszpóra görögsége körében alap vető összetartó erőt jelentett. Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Lé-va, Mis kolc, Nagykanizsa, Nagyvárad, Nagyszom-bat, Nagyszeben, Pest, Sopron, Szentes, Tokaj, Ung vár, Vác és Zimony görög közösségei templo-mot vagy kápolnát építettek: a XVIII. században 35 gö rög egyházközség jött létre Magyarországon.

A fenti városok görögségének sorsíve okán jól látható, hogy a beolvadás a XIX. század második fe lére felgyorsult: a görögök létszáma ekkorra már nagy mértékben lecsökkent. A nyelvét és szokásait megtartó görög közösségi létforma a XX. század ele jére szinte teljesen megszűnt, de ma is közöttünk élnek azok az emberek, akik magyarságuk mellett őrzik emlékezetükben értékteremtő magyarországi görög elődeik emlékét, akik (több hullámban) a XV–XIX. század folyamán a török területekké lett gö rög szülőföldjükről új hazára leltek a befogadó lel kületű Magyarországon.

25

27

DR. LÁSZLÓ SASVÁRI – DR. GYÖRGY DIÓSZEGI

Τα κύρια χαρακτηριστικά τη̋ ιστορία̋ των ελληνικών κοινοτήτων τη̋

Ουγγαρία̋ του 17ου-19ου αιώνα στον καθρέφτη τη̋ Ορθοδοξία̋ του

Miskolc, Szentendre, Tokaj και Vác

Μετά την κατάκτηση τη̋ Κωνσταντινούπολη̋ από του̋ Τούρκου̋ το 1453 σημαντικό̋ αριθμό̋ Ελλήνων εμφανίστηκε στην Ουγγαρία, η άφιξη των οποίων στη χώρα έγινε σε διάφορε̋ φάσει̋. Οι Έλληνε̋ που βρήκαν ασφάλεια και βιοπορισμό στα ουγγρικά εδάφη ανακάλυπταν όλο και περισσότερο τι̋ επιχειρηματικέ̋ ευκαιρίε̋ μέσα στι̋ φεουδαρχικέ̋ συνθήκε̋ τη̋ εποχή̋. Άρχισαν με μικρά βήματα και με επίμονη δουλειά σε μερικέ̋ δεκαετίε̋ σημείωσαν αξιόλογε̋ επιτυχίε̋. Η όλο και μεγαλύτερη διείσδυση των Ελλήνων στο εμπόριο φαίνεται καθαρά από το γεγονό̋ ότι στην Τρανσυλβανία τον 17ο αιώνα μετέφεραν προϊόντα ακόμα και στην ηγεμονική αυλή. Ω̋ τα μέσα του 18ου αιώνα απέκτησαν σπουδαίο ρόλο και στο διεθνέ̋ διαμετακομιστικό εμπόριο. Γι’ αυτό άλλωστε στι̋ πόλει̋ και στι̋ κωμοπόλει̋ μα̋ σχεδόν παντού ήταν παρόντε̋ οι έλληνε̋ έμποροι.

Παρακάτω, με την παρουσίαση του ελληνισμού του Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj και Vác επιθυμούμε να επιδείξουμε τον κόσμο των Ελλήνων, άξιων δημιουργών στην Ουγγαρία εκείνη̋ τη̋ εποχή̋.

Győr

Η ορθόδοξη εκκλησιαστική κοινότητα του Győr υπήρχε ήδη πριν από τον 17ο αιώνα. Το πρωιμότερο στοιχείο που αφορά στου̋ Έλληνε̋ του Győr είναι η αναφορά σε έναν Simon Görög από το 1587 που πιθανόν να πήρε το επίθετό του λόγω τη̋ ελληνική̋ του καταγωγή̋.

Ο υπάρχων και σήμερα ορθόδοξο̋ ναό̋ οικοδομήθηκε το 1727 από Έλληνε̋ και Σέρβου̋ από κοινού (με βάση τα προνόμια των Σέρβων), αλλά στη διακόσμηση που έγινε στι̋ αρχέ̋ του 19ου αιώνα οι Έλληνε̋ παίξανε τον πρωταγωνιστικό ρόλο. Απόδειξη είναι και το εικονοστάσιο με ελληνική επιγραφή. Περιγραφή του ναού: «Οδό̋ Bálint Mihály 54. Ελληνορθόδοξο̋ σερβικό̋ ναό̋ με κωδωνοστάσιο μπροστά στην τοξωτή πρόσοψη. Το ιερό που στηρίζεται από κίονε̋ κλείνει με τι̋ τρει̋ πλευρέ̋ του οκτάγωνου. Εικονοστάσιο σε κορνίζα σε

ρυθμό του Ιωσήφ Β΄. Πάγκοι σε ρυθμό του Ιωσήφ Β΄. Γύρω του̋ παλιέ̋ ταφόπετρε̋. Οικοδομήθηκε το 1727. Μπροστά στέκεται ελεύθερα ένα̋ μπαρόκ πυλώνα̋ με φύλλα κατασκευασμένα στην ίδια εποχή». Εντοιχισμένε̋ στον τοίχο του ναού διασώθηκαν δύο ταφόπετρε̋ με αποσπασματικέ̋ ελληνικέ̋ επιγραφέ̋. Στη μία διαβάζεται το όνομα του Paleog Panakosta που απεβίωσε στι̋ 20 Φεβρουαρίου του 1784 σε ηλικία 37 ετών (Έλληνε̋ με το επίθετο Panakoszta ζούσαν και στο Eger). Στην άλλη βλέπουμε το όνομα του Petrosz Koszaniotisz όπου αναφέρεται ότι απεβίωσε στι̋ 7 Δεκεμβρίου, αλλά δεν διακρίνεται η χρονιά.

Οι αρχέ̋ τη̋ πόλη̋ ζήτησαν από του̋ Έλληνε̋ να κοινοποιήσουν τι̋ ημερομηνίε̋ των γιορτών του̋ γιατί ήταν σημαντικό για τα ωράρια των μαγαζιών τη̋ πόλη̋. Στην απάντησή του̋ γραμμένη στα ουγγρικά ξεχώρισαν τι̋ μικρότερε̋ και μεγαλύτερε̋ γιορτέ̋ του̋. Οι παρακάτω «Έλληνε̋ μαγαζάτορε̋ του Győr» υπέγραψαν ή μονόγραψαν -δίνοντα̋ τη συγκατάθεσή του̋- το εισαγωγικό έγγραφο, που περιέγραφε λεπτομερώ̋ και την συμπεριφορά του̋ στι̋ γιορτέ̋.

«Εγώ ο Mihály Polizó συναινώ σε όλα αυτάΚι εγώ ο Gergöly Pita συναινώ

Κι εγώ ο Dömötör Szekeres συναινώΚι εγώ ο Dömötör Decskoly συναινώ

György Vasváry συναινώMihály Varsányi συναινώ

Antal Száraz συναινώArgentinus Rozás συναινώPéter Borsody συναινώ»

Ανάμεσα στα 1754–1771 στο νομό του Győr απογράφηκαν εφτά Έλληνε̋, τέσσερει̋ στην πόλη Győr και τρει̋ σε τρει̋ άλλου̋ οικισμού̋. Κατά την απογραφή του ιερέα στο Győr απογράφηκαν δεκαπέντε· στι̋ γύρω περιοχέ̋ δέκα σπίτια ήταν ορθόδοξα, δηλαδή δεν ήταν μεγάλο το εκκλησίασμα. Δεν διαπιστώνεται όμω̋ πόσοι από αυτού̋ ήταν Σέρβοι. Οι απογραφέ̋ του 1754-1771 αφορούσαν στου̋ Τούρκου̋ υπηκόου̋ μα πιθανότατα να

υπήρχαν Έλληνε̋ που είχαν ήδη γίνει πολίτε̋ του Győr. Το μεγαλύτερο μέρο̋ των ορθόδοξων του Győr τη̋ εποχή̋ κατοικούσε στην οδό τη̋ εκκλησία̋. Διασώθηκαν εδώ μέχρι τι̋ ημέρε̋ μα̋ μερικά παλιά σπίτια. Όσον αφορά στο επάγγελμα, οι Έλληνε̋ του Győr ήταν κυρίω̋ βυρσοδέψε̋ και έμποροι δημητριακών. Οι τελευταίοι ονομάζονταν και «burcsellás» («burcsella» στα ουγγρικά ήταν το όνομα του σκάφου̋ που μετέφερε δημητριακά). Έχουμε ήδη αναφερθεί στην επιρροή των Ελλήνων σχετικά με διακόσμηση ναού. Η άποψή μα̋ αυτή υποστηρίζεται και από το γεγονό̋ ότι το 1770 λειτουργούσε ελληνόφωνο σχολείο στην πόλη. Το 1801 όμω̋ το σχολικό βιβλίο των θρησκευτικών που ήταν γραμμένο για την ορθόδοξη νεολαία του Győr εκδόθηκε στα ουγγρικά, γεγονό̋ που σημειώνει περιστατικό ειρηνική̋ αφομοίωση̋. Από το ναό του Győr δύο εικόνε̋ τη̋ Θεοτόκου μεταφέρθηκαν στο Μουσείο Σερβική̋ Εκκλησιαστική̋ Τέχνη̋ του Szentendre. Η μία με παλαιοσλαβική επιγραφή μαρτυρά ότι στον 17ο αιώνα η εικόνα ανήκε στον βοεβόδα Péter Monaszterly, ο οποίο̋ δρούσε σαν αρχηγό̋ των Σέρβων ναυτικών του Komárom. Η άλλη με εμφανή ιταλική επίδραση χρονολογείται επίση̋ από το 17ο αιώνα. Η εικόνα «Θεοτόκο̋ Ρόδον το αμάραντον» ή διαφορετικά η «Θεοτόκο̋ με άνθη» διακοσμείται με μοτίβα από τριαντάφυλλα, άλλα λουλούδια και αναπαράσταση αγίων. Η ορθόδοξη εκκλησιαστική κοινότητα του Győr κατατασσόταν μέχρι του̋ πρόσφατου̋ καιρού̋ στην Επισκοπή τη̋ Βούδα̋. Συμμερίστηκε το πεπρωμένο των άλλων σερβοελληνικών κοινοτήτων, δηλαδή την ερήμωση: το 1874 η ορθόδοξη κοινότητα αριθμούσε μόνο 15 μέλη.

Στην δεκαετία του ’60 μία φορά το χρόνο τελούσαν θεία λειτουργία στον Ιερό Ναό αφιερωμένο στον Άγιο Νικόλαο στην οποία λάμβαναν μέρο̋ όχι τόσο οι ορθόδοξοι πιστοί όσο μερικοί κάτοικοι τη̋ γειτονιά̋. Όταν ξεκίνησαν τα έργα αναστήλωση̋ του μπαρόκ ναού, μεταφέρθηκαν και οι εικόνε̋ του εικονοστασίου. Στι̋ αρχέ̋ του 1990 στο Győr ιδρύθηκε η ελληνοκαθολική εκκλησιαστική κοινότητα. Πριν από μερικά χρόνια του̋ παραδόθηκε το δικαίωμα χρήση̋ του λεγόμενου ναού σερβική̋ ιδιοκτησία̋ με ελληνική διακόσμηση. Στο τότε πρεσβυτέριο -στην αυλή του οποίου στέκεται ο ναό̋- άρχισε να λειτουργεί η κοινοτική αίθουσα τη̋ ελληνοκαθολική̋ εκκλησιαστική̋ κοινότητα̋.

Miskolc

Από τι̋ πόλει̋ τη̋ βόρεια̋ Ουγγαρία̋ στο Miskolc επίση̋ δημιουργήθηκε αξιοσημείωτη κοινότητα Ελλήνων εμπόρων κατά τη διάρκεια του 18ου αιώνα. Τα μέλη τη̋ διαδραμάτισαν σημαντικό ρόλο στην αστικοποίηση τη̋ πόλη̋. Απόδειξη των εκτεταμένων του̋ επιχειρηματικών σχέσεων είναι ότι πέρα από τι̋ ουγγρικέ̋ πόλει̋ έφτασαν και στο εξωτερικό, κυρίω̋ στην Πολωνία. Έχουμε την τύχη να έχουν διασωθεί πολυάριθμα ιστορικά ντοκουμέντα σχετικά με αυτού̋ και από αυτά μπορούμε να κάνουμε λεπτομερειακή αναπαράσταση τη̋ ζωή̋ και τη̋ δραστηριότητά̋ του̋. Εκτό̋ αυτού μπορούμε να δούμε και τη ζωή Ελλήνων άλλων πόλεων αφενό̋ χρησιμοποιώντα̋ την μέθοδο τη̋ αναλογία̋ που είναι εφικτή λόγω των παρόμοιων περιστάσεων, αφετέρου με τη βοήθεια των συγκεκριμένων επιχειρηματικών και οικογενειακών στοιχείων. Αυτό έχει ιδιαίτερη σημασία, επειδή υπάρχουν πόλει̋ στι̋ οποίε̋ τα έγγραφα σχετικά με του̋ Έλληνε̋ εμπόρου̋ με το πέρασμα του χρόνου έγιναν αποσπασματικά (π.χ. στην περίπτωση του Gyöngyös). Η ιστορία των Ελλήνων του Miskolc μα̋ δίνει την ευκαιρία να δημιουργήσουμε το μοντέλο των κοινοτήτων των Ελλήνων εμπόρων τη̋ Ουγγαρία̋.

Πότε εμφανίστηκαν οι Έλληνε̋ στο Miskolc; Κατά τον István Dobrossy το πρώτο στοιχείο χρονολογείται από το 1668 από το πρωτόκολλο τη̋ πόλη̋ Miskolc: «Τον ίδιο χρόνο ένα̋ άνθρωπο̋ με το όνομα János Tokaji Németi, έμπορο̋ του Tokaj ... το έντιμο Συμβούλιο του παραχώρησε το δικαίωμα να στήσει σκηνή στο πανηγύρι». Από το απόσπασμα αυτό όμω̋ δεν μπορεί να διαπιστωθεί εάν πρόκειται για Έλληνα έμπορο. Πολύ πιο έγκυρο̋ είναι ο κατάλογο̋ φορολογούμενων από το 1692 στον οποίο εμφανίζεται ένα̋ έμπορο̋ με το όνομα Dániel Görög. Ένα σημαν