GONDOLATOK.

HOCK JÁNOSMŰVEIBŐL

ÉS KIADATLAN HÁTRAHAGYOTT KÉZIRATAIBÓLKIVÁLOGATTÁK,

ÉS

HOCK JÁNOSSZELLEMÉNEK

HÁLÁS SZERETETTEL FELAJÁNLJÁK

HOCK J Á N O S TANÍTVÁNYAI.

ELSŐ KÖTET.

BUDAPEST,1943.U R B Á N Y I I S T V Á N K I A D Á S A .

Felsorolása

HOCK JÁNOS műveinek,

amelyekből a „GONDOLATOK” vétettek:

EDDIG MEGJELENT MŰVEI:

1. „szivárvány.” Tárcák.

2. „Művészi reform.”3. „Szent Beszédek.” 1894.

4. „Böjti Szent Beszédek a Mátyástemplomban.” 1896.

5. „Szent Beszédek.” 1898.

6. „Szent Beszédek.” 1899,

7. „Böjti Szent Beszédek”1902,8. „Krisztus Iskolája.” 1904.

9. „Nagy Biblia.”

10 „Képes Kis Biblia.”11. Nyolc kiadásban megjelent „Imakönyvei.”12. „Nemzeti dicsőségünk.”

13. „Rákócziné.” Regény.14. „Jézus Élete,” a jó gyermekek részére,15. „Vigasztalások könyve.”

16. „Virágmesék.”

17. „Börtönvirágok.”18. „Az Élet Könyve.”19. „Az Isteni Élet.”20 „Az Ember Könyve.”21. „Modern Miszticizmus.”

22. „A láthatatlan világ munkája.”

23. „A Teremtés Könyve.” (két kötet)24. „A Törvények Könyve.”

23. „Az Isten Könyve.”

24. „A Bukás Könyve.”

25. „A Megváltás Könyve.”

Kéziratban hátrahagyott művei s. p:

Szentbeszédei részére készült számos följegyzései és gondo-latai. —

15 évi hazátlansága idején irt jegyzetei és levelezései. —

Részint börtönében, részint a börtön kórházában megírt 4 kö-tetnyi kézírásos gondolatai· —

A „Coelibatus” című kéziratban maradt ifjúkori műve.

A „Világválság” című, halála előtt megírt, de szintén mégmeg nem jelent nagy műve.

ElőszóGyakran megtörténik velem, hogy írásközben új gon-

d o l a t o k vetődnek fel érzéseim mélyéből, amelyek semmi-féle összefüggésben nincsenek az írásommal. Figyelmemetbizonyos új benyomások zökkentik ki a helyes irányból. Ügytekintem ezeket, mint t a l á l m á n y o k a t , amelyeket fölkell emelni a földről, ha véletlenül belebotlunk és hogyhacsakugyan érdemes értük lehajolni.

Ez a k ö n y v is i l y e n talált d o l g o k n a k ag y ű j t e m é n y e . Van közöttük értékesebb és értéktelenebb.Rábízom az időre, hogy rostálja ki.

írásaim közben sokszor tapasztaltam, hogy ezek se vélet-len és céltalan eszmetöredékek, mert nagyon sokszor kiegé-szítik egyes bevégzetlen gondolataimat. Alkalmas helyekentehát beleszőttem ezeket is a könyveimbe. —

Ezen k ö n y v e i m e t fölajánlom a szenvedők vigaszta-lására, a csüggedők felemelésére, az igazságot szomjúhozokmegenyhitésére. H i t e t , reményt, s z e r e t e t e t kíván-nék nyújtani a reményteleneknek, s e g é l y t az elhagyot-taknak, f e l ü d ü l é s t és új e r ő t az élet koldusainak, akika csalódásokban már letörtek és a küzdelmekben kimerültek. —Hiszem, hogy akik hitre kész jóakarattal merülnek el köny-veimben, meg fogják találni mindazt a megnyugvást, amelyethiába keresünk a rideg értelmi elméletek szürkeségeiben. Sze-retném, ha mindnyájan olyan testvéri szeretettel fogadnátok,mint amilyennel én ezeket nyújtom. Könyveim jórésze hazát-lanságom fájdalmának lehullott gyümölcsei, egy megalázások-ban megtisztult léleknek a sugalmaztatása. Lapjaikat könnyekmosták tisztára és — Isten dicsőségét nézve — bármilyen gyar-lók legyenek is, él bennem az a hiterős reménység, hogy ezen aszomorú földön minden jóakaratú, öntudatos lélek megtalál-hatja könyveimben az Istenhez vezető Utat, Aki egyúttali g a z s á g és Élet!

HOCK JÁNOS

Alázatosság.

Alázatosság. — Alkamazkodás. — Egyszerűség. — Igényesség-Igénytelenség. — Szelídség. — Szerénység. — Lemondás. — önle-győzés. — önuralom — önmérséklet. — Mérséklet, — Megadás.

Alázatosság.

Alázat alatt nem a rabszolgák meghunyászkodását kellérteni, amit ostorcsapásokkal csikarnak ki, hanem a szabadember önkéntes hódolatát az Isten képét viselő emberi lélekméltósága előtt. Hogy azonban alázatosságunk igazán őszinte-e,annak van egy biztos jele: nem szégyeljük beismert hibáinkatnyíltan is megvallani, és a bennünk hordozott hazugságokataz egész világ színe előtt nyilvánosan is megtagadni. —

Az alázatosság, vagyis az Isten akaratában való tökéletesmegynyugvás az a kincs, amit csak akkor szereztünk meg, hamár mindenről lemondtunk. —

A vallás fönséges igazságainak és isteni titkainak megérté-séhez alázatos elme és tiszta szív szükséges, mert Isten a ke-vélyeknek ellenáll és csak az alázatosoknak adja meg a ke-gyelmet. —

Az ember mindaddig nem tud megbékélni önmagával,amíg kevélysége és önhittsége fölött alázatossággal nem tudgyőzedelmeskedni. Csakhogy ehhez nem elég a magunk ereje.Kegyelem is kell hozzá, amely a hívő lélekkel megérteti, hogynincs véletlen, Mindig az Isten akarata teljesül, amelynek bölcscéljait csak később látjuk be. .— Oh, hányszor adtam én márhálát olyan szenvedésekért, amiket egykor elviselhetetlennektartottam! —

A hit legelső tényezője: az alázatosság. Meg kell tagadnunk

8

nagyra értékelt értelmi tudásunkat és be kell ismerni lelki vak-ságunkat. Az alázatosság megszerzésének első feltétele azon-ban az imádság, amit az értelem gőgje lenéz és mint értéktelendolgot elvet. Lekicsinyli és azt kérdi: — Mi szüksége van atökéletes Istennek ami gyarló emberi hebegésünkre? — Tisztaigazság! Nem is a jó Istennek van szüksége rá, hanem nekünk.Ez a mi első, öntudatos értelmi megalázkodásunk, a lelkisze-génységnek állapota, amikor belátjuk, hogy tulajdonképen„semmit sem tudunk.” És ez az önbelátás yezet el bennünketsejtelemszerűleg az igazi alázatossághoz. —

Csak a megalázkodó szívek méltók az Úr szent testére.Mennyi szépséggel, mennyi jósággal, mennyi boldogsággal telikmeg a lélek, valahányszor az Úr belép a hajlékunkba! Ez aszent egyesülés újjáteremti a hívő lelkeket. Athevíti tüzes ger-jedezésekkel és a silány agyagot is porcellánná égeti. Felemela földi vonalból a megtisztult érzések magaslatába. Csak mostértjük meg igazán az Úr igéjének a mélységét: Én benned, teBennem! —

Nincs lelki nagyság tökéletes alázat nélkül. Amig a hiúságés a gőg meg nem hal egy emberi szívben, addig hasztalanminden erőfeszítése: nem tud értékeset és igazán nagyotalkotni. —

Akármilyen alázatosak leszünk is, Krisztusnál nem lehe-tünk alázatosabbak. —

Mikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, a népek ruhájukatterítették az útjára, hogy ezzel tiszteljék meg az Urat. Jézuspedig felült egy szamár hátára, hogy a próféta szerint lábai neérintsék a tiszeletére leterített és fölékesített utaí. A szamártaposott keresztül a díszruhákon és a virágos ágakon. — Nagyostobaság lett volna a szamártól, ha azt képzelte volna, hogyaz utcát ő miatta díszítették így fel, Épp olyan ostobaság volna,hogyha azok, akik Jézus nevét hordozzák az emberek között,maguknak tulajdonítanák azt a tiszteletet, amelyet ők Jézusiránt akarnak kimutatni. —

Minél értékesebbnek és hasznosabbnak érzi az emberaz életét, annál nagyobb alázatossággal kell azt öntudatábanhordoznia! —

Egy okos ember könnyebben tud alázatossá lenni, mintegy ostoba, mert a kevélység a butaságnak pöffeszkedése. —

9

Nincs lelki nagyság tökéletes alázat nélkül és amíg a hiú-ság meg nem halt bennünk, hasztalan minden erőfeszítésünk;— mindaddig nem vagyunk képesek a krisztusi ösvények föl-ismerésére. —

Hogyha a szenvedések nehéz pillanataiban alázattal hajt-juk meg fejünket az Isten szent akarata előtt és a bennünkmegérzett isteni törvényhez alkalmazkodunk, akkor mindiga lázadás egy-egy bukott angyalának a letiport gőgje vonag-lik a lábaink alatt. Szent György lovagjaivá leszünk, akik or-dító oroszlánok és tüzet okádó sárkányok fölött győzedelmes-kedünk. Ilyenkor érezzük ébredezni bennünk az élet legna-gyobb kincsét: a lelkibékét és a megnyugvást egy magasabberkölcsi rend titokzatos összhangjában, amelyhez mi is aláza-tosan hozzásimulunk. —

Lelkemben alázattal borulok le Uram a te szent keresz-ted lábaihoz és felajánlom az én gyengeségeimet, mert mástadni nem tudok. Rendelkezzél velük! Ha jónak látod, tisztítsmeg tőlük. Ha jobbnak látod, meríts el bennük. Csak Tőledelszakadni ne engedj! —

Ma már neheztelni sem tudok többé, mert hogyha azok-nak, akik engem politikai gyűlölködésből még most is bánta-nak és megalázni akarnak, annyi kegyelmet adott volna azÚr, mint amennyit nekem adott érdemetlenül, akkor azok bi-zonyára sokkal tökéletesebbek lennének, mint aminő én va-gyok. —

Sokszor kell nekifutni egy-egy magasságnak, míg végreátugorhat]uk. Saját élettapasztalatunkból kell megtanulnunk,hogy hasztalan az ember minden okoskodása, ha nincs veleaz Isten áldása. A magad erejével kell keresztültörni az aka-dályokon. Ε küzdelemben kell megkeresned a benned hiányzóqualitásokat: a türelmet, az önbizalmat és főleg az alázatossá-got Ez a legkeményebb próba: belehajtani egy láthatatlan Erőigájába a kemény nyakunkat; megalázkodni a semmik előtt,mint az Úr Jézus a főpap szolgája előtt, aki Őt arcul ütötte.

Az emberi életsorsnak legtökéletesebb drámáját Jób köny-vében írták meg. A szenvedés még csak próba; a türelem teszierénnyé, mert Istenbe vetett hitünk csak ebben acélosodhatikmeg. — Még az aranynak is szüksége van tisztító tűzre, hogyledobhassa a hitvány alak salakját. Aki pedig föllázad a türe-

10

lem ellen, az még nem érett meg a hitre. Ezért igazi alázatraés értelmi kevélységünk megalázására csak a türelem nevelhetfel bennünket. —

A lélek nem a hatalomban, hanem az alázatosságban nagy.Krisztus is az ő isteni dicsőségének csúcspontját a megtestesü-lésben érte el, mikor az Atya akaratának alázatosan engedel-meskedett. —

Minden lelki újjászületésben a Szentszellem alakítja átszívünket, mihelyt érzéseink már elég tiszták az Úr Krisztusbefogadására. És az isteni szeretetnek ezt a végtelen áldozatáta tökéletlen ember hogyan viszonozza? Még csak annyit semtesz meg, mint az útszéli kő, vagy fadarab. Engedelmeskednisem akar. —

Egy kutató elmének alázatosnak kell lennie. És miben állez az alázatosság? Gyarlóságának és értelmi korlátoltságánakőszinte beismerésében. Ez indíthat bennünket türelmes és ki-tartó, fárasztó munkásságra, amelynek eredménye egy-egy újigazság szokott lenni. Mert csak az keres, aki valaminek a hiá-nyát érzi. Az önmagával betelt lélek csak emészt és kérődzik.A készletet fogyasztja. Korlátoltságának szűk határai közöttkörben futkos, mint a pók a sajátszőtte hálóján és reáveti ma-gát egy-egy szúnyogra, amely véletlenül a hálójába esik. —

Minden alázatosságnak a legelső feltétele saját gyengesé-günknek az átérzése. Ehhez pedig kétfélekép juthatunk el.Vagy tiszta megérzésünk van az Isten végtelen erejéről vagyszomorú tapasztalatunk a saját gyengeségünkről Az előbbi anagy és szent lelkeknek a kiváltsága. Az utóbbi a mienk: sze-gény bűnösöké. —

Eljön az idő, mikor minden krisztusi lélek a bűnösbencsak egy szegény beteget fog látni. A nagy bűnösben pedig máregy haldoklót. Saját tapasztalataink fognak rávezetni, hogyvégső tisztulásunkhoz még a bűneink is szükségesek, mert ál-taluk lettünk alázatosakká. Aki pedig már igazán alázatos, an-nak nem könnyű vétkezni. —

Az Isten küldöttei szelídek, mint a galambok. Alázatosakés gyengédek, mint az Atya elsőszülöttje: a Názáreti, Akinekmár az ősatyja, a bethlehemi Isainak a fia: Dávid is csak pász-torbottal ment a vasba öltözött Góliáth ellen. A dárda ellen

11

egy parittyával! A kard ellen őt sima kaviccsal! De a seregekUrának és Istenének a nevében! Az óriást pedig a kis kavics,,amelyet egy pásztorfiú az erős Isten hitével dobott ki, lesúj-totta a porba! —

Ha a csillagvilágban az arányokat és a távlatokat a maiasztronómusok méreteivel mérjük, meg kell semmisülnünkparányiságunk átérzésében. Még elgondolni se tudjuk, meny-nyire semmik vagyunk!! —

A napkeleti bölcseknek mélyen kellett meghajolniuk, mi-kor beléptek az Úr Jézus bölcsőjét képező jászolhoz a barlangszűk nyílásán, hogy beférhessenek, mert az Isten úgy akarta,,hogy az Ő Szent Fiához még a királyok is csak meghajolva,.alázattal közeledhessenek. —

Ádám és Éva a paradicsomban olyan kevélyek voltak,hogy az Istenhez akartak hasonlóvá lenni; Jézus pedig olyanalázatos volt, hogy Isten létére az emberhez vált hasonlóvá. —

Minél mélyebben pillantunk bele a világegyetem elrejtettműhelyébe, annál nagyobb alázattal kell térdet hajtanunk aző titokzatos és minden értelmet felülmúló működése előtt. —

Zárkózz el a legbiztosabb páncéltoronyba: az alázatos-ságba. Ide nem tud beférkőzni a kísértő gonosz, akinek azereje a kevélység és a hazug álság. Légy mindig nyílt és őszinte;egyszerű a gondolataidban és önzetlen a cselekedeteidben, szó-val: légy krisztusi képmás. —

Minden lélek, amelyben testi indulatok és szenvedélyekviharzanak, kevésbé alkalmas a fényköri sugarak befogadá-sára. A kemény hegyek éppúgy, mint a kevély lelkek, vissza-utasítják a besugárzásokat. Csak az alázatos völgyek tisztulhat-nak, mert a sugár ezeket jobban átjárhatja. Ezzel fölmelegít-heti és gyorsabban alakíthatja át lágy és porhanyó anyaggá. —

Higyjük el, hogyha minden képességünket arra fordíta-nánk, amire azt az Isten rendelte, sokkal gyorsabban és köny-nyebben juthatnánk el az életnek egyedül egyetemes útjára.Ha szemeinkkel csak néznénk, de nem hinnénk el neki rögtönminden megtévesztő káprázatot; ha füleinkkel csak hallgat-nánk, de nem botránkoznánk meg minden félreértett szóban;ha kezeinket csak saját javunkra, vagy pedig másoknak aszolgálatára működtetnénk, nem pedig világos lelki kárunkra,

12

vagy másoknak a megfenyegetésére: akkor egészen másképalakulna ki a mi lelkiségünk is. Ha pedig nyelvünket csakIsten dicséretére és embertársainknak a hasznára forgatnánk,nem pedig könnyelmű ítélkezésekre, bizony más volna a világképe! Sokkal kevesebb zavart okoznánk a világösszhangothelyreállító isteni munkában, amelyben csak akkor vehetünkhasznosan részt, ha ahhoz alázatosan alkalmazkodunk és ál-landó isteni irányításra várakozunk. —

Minden virág egy-egy égből lehozott erénynek a földimegtestesülése. Mindegyikbe egy-egy angyal lehelte bele sajátszépségének szimbólumát. Dehát miféle szépsége lehet egy-egy igénytelen fűszál elmosódott virágjának? Milyen égi tu-tulajdonságot jelképezhet a kiégett mezőségeken és az útszéliárkok partjain? A változatlan türelmet és az örökké megújulóbizalmat és szelídséget. Színtelen, portól belepett apró virá-gaiban szemlélteti velünk a munkában kimerült kötelesség-teljesítés alázatosságát. —

A l k a l m a z k o d á s .

Tudom, hogy egy erős, kiforrott egyéniségre nézve a leg-nehezebb feladat az alkalmazkodás. Ilyenkor mindig áldoza-tot kell hoznunk a szeretet oltárára. Meg kell tagadni önma-gunkat és sokszor kell egy alacsonyabb életvonal törvényeihezis hozzásimulnunk. Oh! Én jól tudom, mennyi áldozatot kö-vetel tőlünk egy-egy ilyen kompromisszumos megoldás! Elégrészem volt benne. Bizony mondom: nagyon nehéz tusa le-győzni önmagunkat! —

A jó kertész alkalmazkodik növényeinek természetéhez ésa föld termőképességéhez. Tölgyfába nem olt fügét, rózsábanem szemez szomorúfüzet. De azért a jó kertész egyformánszereti és gondozza minden egyes csemetéjét. Tisztítja, neme-síti mindegyiket s olyan oltógalyat tesz bele, amely vele össze-forrhat. —

Mihelyt az ember megtanult szeretve dolgozni, a munkasok mindenre megtanítja. Mindenek felett alkalmazkodásra.Az összhangzó életnek ez a legelső feltétele. Az alkalmazkodáslefelé szelídség, fölfelé engedelmesség. —

A fatalizmus és az Isten akaratában való föltétlen meg-

13

nyugvás között nagy különbség van. Az első csupa passzívitás,vagyis akaratunk teljes megbénulása, hogy úgy mondjuk: —lelki szélhűdöttség! A másik pedig akaratunknak az önkéntesalávetése és alkalmazkodása egy bennünk megérzett magasabbakarathoz. A fatalizmus tehát meddő közömbösség, az Istenakaratában való föltétlen megnyugvás pedig akcióra kész alá-zatos engedelmesség. —

A gyötrelem nem is annyira magában a szenvedésben rej-lik, mint inkább a mi lelki. dispoziciónkban. Minden attólfügg, hogyan fogjuk fel azt és hogyan van a lelkünk hangolvará. Úgy vagyunk vele, mint a házőrző kuvasz a nyakán lévőszeges övvel. Amíg alkalmazkodik hozzá, és békén tűri, addigaz őv védelmet nyújt neki egy másik eb harapása ellen. Demihelyt erőszakkal akarja magát kitépni belőle, akkor a sze-gek véresre sebzik a nyakát és pedig anélkül, hogy megszaba-dulhatna tőle. —

Egyszerűség.

Minden, ami komplikált, rabbilincs, ami fogva tartja aszellemet, gúzsba köti a lélek szárnyait. Isten egyszerű és csakegyszerű lélekkel lehet felszárnyalni, mert minden pompa ésfényűzés, ami megkülönböztet, csak arra való, hogy elválasz-szón bennünket egymástól és így Istentől. —

I g é n y e s s é g—I g é n y t e 1 e n s é g.

Viszonyainkban mindig az okozza a legnagyobb zavart,,hogy amíg mások igényeit magunkkal szemben leszállítjuk,,addig a magunkét másokkal szemben felcsigázzuk. Rendsze-rint kevesebbet kínálunk, mint amennyit tőlünk jogosan igé-nyelnek, de viszont mindig többet kívánunk, mint amennyitnekünk nyújthatnak. —

A most összeomlott régi világnak az igényesség volt abűne. Nem tudott nyugvóponthoz érni; vágyai, igényei állan-dóan növekedtek és a betegségig túltengtek. Mindenünk megvolt és még mindig kevés volt; a jólétben fulladoztunk és mégisállandóan nyöszörögtünk. A kényelem túlzása ölte ki a jelle-meket, a munkakészséget és vele az életkedvet a régi társada-lomból. Életunt, gyönyöröktől kimerült piszkos világ volt az.

14

Az Isten keze megrázta a kéjpaloták oszlopait és akik a romokalól kimenekültek, megsebezve, vagy rongyokban, azok mosta hajukat tépik és visszasírják újból a megunt gyönyöröketés lekicsinyített kényelmüket. — Pedig én úgy érzem, hogy arothadásból élet fakad és a romokból új világ épül, amely«gyszerű lesz és igénytelen. Nem fölözi le az élet habjait amaga részére és nem mar el a vályú mellől gyengébb malaco-kat, hogy míg azok éhségükben a földet túrják, addig ő hájaspocakkal feküdjék ki a napfényre sütkérezni. —

Az Úr választottjainak van néhány közös ismertető jele.Az egyik a szegénység; a másik az igénytelenség; a harmadikpedig a hitre való képesség. —

Az igény csak az anyagi életnek a mozgatója, a lelki élet-nek ellenben mindig akadálya. Mihelyt a kényelemszeretetrozsdája belepi a lelket, olyan réteg rakódik rá, amelyen nemtud többé keresztül törni az égi világosság. Ezért elválaszt éselszigetel; nem csak az Istentől, embertestvéreinktől is. —

Az igényesség a legnagyobb zsarnok. Szolgájává tesz ben-nünket, mert minél többre van szükségünk, annál korlátozot-tabb a szabadságunk. Az igénytelenség királyi méltóságra eme!,mert minden anyag fölött úrrá tesz bennünket. —

Aki egyszer már megtanulta, hogyan lehet kevéssel is be-érni, az könnyűnek fogja találni az életet. —

Akinek egy darab kenyér és pohár friss forrásvíz is jól-esik, annak mindig terített az asztala és mindenütt csapra vanütve a boros hordója. —

Az igazi bölcs csupán eszköznek tekinti magát egy végte-len bölcs akarat kezében. Belátja, hogy az igénytelenség teszbennünket igazán gazdagokká. Semmink sincs és mindenünkvan, hogyha ez a lemondás nálunk már öntudatos és az Istenakaratában való megnyugvást jelenti. Nem az a fontos, hogyki minő életvonalban áll, hanem, hogy miként tud ott meg-állni, milyen szempontból nézi az életet. —

Sohasem jut eszünkbe, hogy mi a kevés kiváltságosokközé tartozunk és száz ember közül ötnek nincs jobb dolga,mint nekünk és mi mégis nem a tömeg átlagához mérjük asorsunkat, amelyből megtanulhatnánk, hogyan kell térdenállva hálát adnunk a jó Istennek, hanem túltengő igényesség-

15

gel mindig jobbat és jobbat akarunk és nem gondolunk arra,hogy így végre egy olyan fokot érnénk el, mikor tovább márnem mehetünk. —

Drága árat kell fizetnünk azért a kis kényelemért, amitkultúrának hívnak. Darabonként kell odaadni érte érzéseinklegfinomabb zsengéit: lelki nyugalmunkat, életkedvünket éstermészetes hajlamainkat. Csak ha belekapcsolódni tudunk atermészet lelkébe, ott találjuk fel az egyszerűséget, az igény-telenséget, amely a lelki fejlődésnek kettős szárnya. Nem a vá-gyak kielégítésében áll a lelki összhang, vagyis a földön elér-hető egyetlen boldogság, hanem a vágyaktól való mentesség-ben. —

A kétségbeesés ellen az egyetlen fegyverünk a testi éslelki igénytelenség. Az igénytelen léleknek már nincsenekvágyai és reményei, amelyek meghaljanak, vagy ha vannakis, nem él már azokban és azoknak pusztulásával nem érzi asaját halálát is. —

Az árvácskának nem hiába árvácska a neve, de elnyo-mott szegény sorsában ő is mindent elvisel és mindenüttmegél. Nincsenek igényei! Bírja az éhséget, a szomjúságot.Megelégszik még a kavicsos földdel is és az égi harmattal,amelyek táplálják és felnevelik. Szegénynek még csak melegruhácska]a sincs. De azért az ősszel kinyíló késő virágai méga hótakaró alatt is megélnek. Ilyenkor fejét szépen a földkebelére hajtja, mint az árva gyermek az anyja sírjára. Sze-retne rajta mégegyszer fölmelegedni... Mikor azután a földfagya megenyhül, rögtön kidugja virágbimbós kis fejecskéjétés szépen meghajolva köszönti a tavaszt, amint az egy jóneve-lésű árvácskához illik. Mikor pedig szétültetik és ide-oda köl-töztetik, szelíden alkalmazkodik az új környezethez is és tü-relmes engedelmességgel mindenütt újra virítani kezd. —

S z e l í d s é g .

A szelídség megtanít bennünket türelemre és alázatos-ságra, megfékezi indulatainkat és kiirtja szívünkből a haragot;megtanuljuk, hogy az ostobaságok felett mosolyogjunk, a go-noszságokat pedig szánalommal nézzük. Azért a szelídségnagy lelki fölényt és méltóságot jelent. —

16

Valahányszor szelídséggel találkozunk, mindig meghatott-ságot vált ki belőlünk. Talán azért, mert a szelídség még hamosolyog is, könnyezik és ha könnyezik is, mosolyog. —

A világon semmi sem tud olyan mélységes benyomásttenni ránk, mint a szépséggel és türelemmel párosult szelíd-ség. Olyan mélységekbe képes belenyúlni, hogy az ajkunkmár beszélni sem tud róla. —

Minden ember az életében legalább is egyszer találkozikegy csodás szelíd hanggal, vagy egy tiszta szempár szelíd tekin-tetével, amely belevésődik az emlékezetébe és elkíséri egészéletútján kérészül. Nem csoda, mert a szelídség az angyaloklelki szépsége! —

S z e r é n y s é g .

A nagy hajók kimehetnek a tengerre, de a kis hajók ma-radjanak a part mellett. —

Hány visszavonult, csendes életű embertestvérünk ha-sonló a kis Margit-virághoz, ehhez a kis vadvirághoz. Alig ve-szünk tudomást róluk és az életben ritkán ismerjük fel őket!Szerény elrejtőzött kis Margit-virágok ezek is, akik csak azértnyílnak ki a földön, hogy belevegyüljenek a rétek színpompá-jába s illatérzésükkel hozzájáruljanak a tavasz üdítő lehele-téhez. Szép csendesen elvégzik földi küldetésüket és eltűnneka lekaszált mezők hervadó virágaival együtt. —

Lemondás.

A vallás sohasem kívánja tőlünk, hogy az élet tiszta örö-meit megtagadjuk. S ha egyes szent férfiak életében a lemon-dásnak és az önsanyargatásnak oly példáival találkozunk is,amelyeknek szigorúsága bennünket visszadöbbent: jussoneszünkbe, hogy a vallás sohasem követelte tőlünk, hogy őketmindenben utánozzuk. Csak a sas tudja szemeit a napba sze-gezni, a mi szemeinknek elég, ha a lég királyának szárnyalá-sát követhetjük és megcsodálhatjuk. —

Gyakran azért léssz bánatos, mert nehezedre esik egyesdolgokról lemondani. Oh, mert legnehezebb nagynak lenni akicsiny dolgokban. —

17

Megvonni magunktól valamit, hogy azzal mások ínségétenyhithessük, a legkedvesebb ajándék, amit az Úrnak adha-tunk. —

Nincs lelkigyarapodás lemondások nélkül. Ezért, ha azisteni titkok mélységeibe akarunk elmerülni, mondjunk le leg-először is a mi gyarló értelmünk kevélységéről. Az olasz misz-tikának van erre egy találó kifejezése: — Sacrificio dell'intel-letto! Értelmi áldozat! Ε nélkül senki sem juthat az Űrhöz,mert az Isten a kevélyeknek ellenáll és kinyilatkoztatja Magáta gyermekszívüeknek. Ezért monda hegyibeszédjében az Úrlegelső tételnek azt a sokszor félreértett és még többször félre-magyarázott igazságot: B o l d o g o k a lelki s z e g é n y e k ,mert övék a m e n n y e k o r s z á g a ! —

Minél többet akarunk a magunk részére lefoglalni az élet-ből, annál kevesebb lesz bennünk az egyetemes és végtelenéletnek az érzéséből. Mi az életből nem annyit bírunk, ameny-nyit követelünk, hanem annyit, amennyiről lemondunk! —

Az önkéntes lekötés egy olyan helyzet és állapot, amikorszabad akaratunkból önként vállalkoztunk arra, hogy belé-pünk egy alacsonyabb életvonalnak a törvényébe, hogy gyen-gébb testvéreink lelki tisztulását elősegíthessük. Ilyen nehézfeladatra már csak a szeretet önfeláldozása vihet bennünketés ezzel a megváltás munkatársává szegődtünk. De hogyhaönként léptünk is egy alacsonyabb életvonalba, át kell szen-vednünk annak törvényeit, amelyeknek súlyát és fáradságaitépúgy érezzük, mintha abba indokoltan, vagy bűneink és bün-hődésünk által köttettünk volna le, mert a súlyokon és a ter-heken mit sem változtat az, hogy lekötésünk önkéntes. Krisz-tus az Isten egyszülött Fia volt és mégis meg kellett járnia aző kínos keresztútját! —

A gyengeség bizonyos elnézésre indtí bennünket; a bűn el-len már lemondást, áldozatot és bűnbocsánatot követel tőlünk.Viszont a bűnbocsánat a legnehezebb, a legfelségesebb és alegistenibb ténye a végtelenségnek; lényegileg mindig a sajátlényünk legértékesebb részéről való lemondásunkat jelenti.Akkor vagyunk megbántva, ha azt sértik meg, ami nekünkkedves és drága. S ha mindezt szeretetből elfeledve meg tud-juk bocsátani, akkor a legkényesebb önzésünket semmisítet-tük meg önmagunkban, lemondván arról, ami nekünk ked-ves volt. —

18

Bizonyos erőtartalom halmozódik össze bennünk, vala-hányszor önkéntes lemondások által indulat-kitöréseinketmérsékeljük. Az ekként fel nem használt erőkészlet a lelki életmélységeiben raktározódik fel és ez a lélek legnagyobb kincsees gazdagsága; ellenben a felhasznált erő, a kitörésekben,vagyis vágyaink kielégítésében célját elérve, kimerül. —

Minden virág szeret a színekben tobzódni, mert életüknekez a földi gyönyörűsége. A kis színtelen mezei árvácska pedigszerényen visszahúzódva eltűnik a szemek elől, mert ő a le-mondásnak a virága. —

Minden jócselekedet után annál nagyobb az öröm, minélnagyobb lemondásba és áldozatba került. —

A vágy a folytonos tisztulás ösztönének a sarkantyúja.Csak előre! Mindig magasabbra! Kiemelkedni az élet alacso-nyabb vonalaiból egy tisztultabb, szebb életnek a vonalába!Lemondani az alantasabb megszokott vágyakról, hogy egymegsejtett fensőbb életvonal tisztulásához eljussunk. S habáre vágyaknak mélyre ágyazott gyökereit néha véresen kell iskitépni szíveinkből s a jelen örömeit csak nehéz sóhajok árántudjuk feláldozni a jövő reményeiért, de az isteni irgalomannyi boldogságot fog adni érte egykor a gyarló léleknek,amilyen nehéz áldozatába került neki egy-egy lemondásnak amosolya! —

Ő n l e g y ő z é s.

Nincs nehezebb tusa, mint amikor önmagunk felett kellgyőzedelmeskednünk. —

A türelem által nevel az Úr önbizalomra, a bizalom általreménységre. Akinek pedig már reménye van, az meg nemszégyenül. Hát van-e nagyobb kegyelem, minthogy alkalmatád az Úr nekem is felfohászkodni a megkövezett Istvánnal:— Uram, ne tulajdonítsd neki bűnül! Te új törvényt adtálnekünk: Szeressétek a ti ellenségeiteket is; áldjátok azokat,akik titeket átkoznak; jót tegyetek azokkal, akik titeket gyű-lölnek; imádkozzatok azokért, akik benneteket üldöznek ésháborgatnak. — Adj nekem Uram erőt, hogy a legnagyobb jó-tevőimet láthassam én is azokban, akik módot nyújtanak ne-kem, hogy a Te megbocsájtó életpéldádat követhessem; pilla-natnyi lehangoltságomért pedig bocsáss meg nekem. —

19

Ö n u r a l o m .

A legokosabb, amit gyarló ember megtehet, hogyha föltét-len önátadással veti alá magát az Úr szent akaratának. Miutánönuralomra gyöngék vagyunk, vezessen tehát bennünket a miIstenatyánk! —

A hatalom mibennünk is csak akkor lesz teljessé, hogyhanyers és durva erőink fölött öntudatosan tudunk rendelkezni.Hogyha urai vagyunk önmagunknak. Az önuralom sokkal ma*gasabb képesség, mint a mások fölött való uralom. Csak az”Úr tudott Önmagának végtelen értelemben parancsolni és föl-tétlenül engedelmeskedni. Mi már csak az engedelmesség útjántudunk az Űrhöz eljutni. —

Ö n m é r s é k l e t .

Az emberi természet gyengeségét az igazolja, hogy még ajóban is mértéket kell tartanunk, mert önmérséklet nélkül be-leesünk a túlzásokba, amelyekben csakhamar kimerülünk ésletörünk. —

M é r s é k l e t .

Eltekintve a testkínzás túlzásaitól, annyi bizonyos, hogycsak önfegyelmezéssel és a testi ösztönök megfékezésével emel-kedhetünk. Bölcs mérséklettel, amely már keresztény erény.Ezért minden vallásban megtalálhatjuk a böjtöknek és az ön-megtartóztatásoknak rendszerét. A cél, hogy uralkodni tud-junk testünk felett. Ezt azonban csak testi érzékeink fegyel-mezettségével érhetjük el. —

Jegyezzük meg jól, hogy nem az erőnek és a képességek-nek minden áron való kifejtésében van a tökély, hanem azok-nak bölcs és helyes felhasználásában. Mit használ a túlbuzgó-ság, vagy az erénynek bármilyen túlzása, amely működésétkimeríteni akarja és ott is, akkor is ténykedik, ahol és amikorsiem kívánatos, sőt néha káros! Ezért szükséges, hogy a tevé-kenységünket bölcs mérséklettel fejtsük ki még az erényekbenis, mert a túlzásba vitt igazságosság, szelídség, jóság, stb. néhatöbbet árt, mint használ. —

20

Megadás.

Milyen ok nélkül törekszünk mi gyakran nagy erőfeszíté-sekkel egy-egy elbukottat megtéríteni! Senkisem térhet megelőbb, mielőtt meg nem tört volna a saját káoszában. Mihelytpedig megtört, mihamarább meg is fog térni. Épen ezért hív-juk kegyelmi ténynek a megtérést, amely azonban sohasemelőzheti meg a megtörést. A lélek megtörésének a föltétlen bi-zonyítéka pedig a tökéletes önmegadás. Nem az egyes esetek-ben való részleges lemondásokat értem alatta, hanem a teljesés feltétlen megadást. —

ÁldozatÁldozat. — Önfeláldozás.

Á l d o z a t .

Mire való az áldozat? Az első lépés, amely önzésünkneka megfékezése. Lemondunk bizonyos javakról és értékekrőlegy ismeretlen felsőbb hatalom számára. Gyengeségünknekönkéntes megalázása ez. Lemondás és megalázkodás. —

A zsidó faj kétségtelenül a legérettebb faj volt az istenikinyilatkoztatások befogadására. Különben nem ezt válasz-totta volna ki az Isten, hogy bennök alapozza meg a legtöké-letesebb krisztusi hitrendszert. Ebben a fajban volt a legna-gyobb hiterő. Látjuk már ősatyjuknál, Ábrahámnál, akinekoly erős volt a hite és engedelmessége, hogy kész volt egyetlenfiát, Izsákot is feláldozni, mikor az Úr ezt tőle követelte. Ez anagy erkölcsi próba szinte előképe volt az Istenatya nagy jó-ságának, ki egyszülött Fiát áldozta fel érettünk. Ábrahámtólmég csak kívánta ezt. Ő azonban már megtette. —

A tökélynek a titka az, hogy nem elég szeretni és szere-tetből megsemmisülni, hanem mindezt öntudatosan, helyesenés hasznosan kell cselekednünk. Vagyis hiába áldozza felbárki magát, életét és egész tevékenységét előbb, amíg maganem tökéletes. Csak a tökéletes élet feláldozásának van valódiértelme és eredménye. Krisztus feláldozása azért végtelen ér-

21

tékű mert a legtökéletesebb lény adta oda magát szeretetbőltiszta és szeplőtlen áldozatképen. Micsoda lekicsinylése ezenvégtelen értékű áldozat érdemének, ha nem tartjuk azt eléghatályosnak az egész világ megmentésére! —

Szeretetből nemcsak anyagi, hanem szellemi értékekben ishozhatunk áldozatokat. Nagy szeretetből még tapasztalatain-kat is feláldozzuk, vagyis cselekedeteink útjából félretoljuk:Ismerlek és mégis szeretlek! Ebből ered a bűnbocsánat is. —

Ő n f e l á l d o z á s.

Testvéreim! Földi életcélját csak az az ember töltötte be,aki önfeláldozással képes — ha kell — meghalni is a hálátlanemberiségért. Hadd tapossanak keresztül szívén; csak egy lé-péssel közelebb vezethesse a nagy tömeget a szabadsághoz, avilágossághoz és a boldogsághoz! —

Az önfeláldozás csúcspontja nem az, amikor a saját éle-tünket feláldozzuk, hanem amikor azoknak az életét adjukoda, akiket szeretünk. —

Aki már a földön eljutott az önfeláldozás készségéig, azmár befejezte isteni küldetését. Az áldozat sikerének azonbanIsten dicsőségére kell szolgálnia, mert egy áldozat csak akkorlehet teljes, ha előre lemondunk a diadalmas örömről, amelya sikereknek a hiúsága. Ezért semmisítjük meg az áldozatbanmindazt, ami benne értékes és ami benne a mi részünk. Mi-helyt áldozatunkat a saját dicsőségünkre akarjuk fordítani,máris elvettük érte a jutalmunkat. —

Az anya.Az anya. — Anyaság. — Anyai szeretet. — Anyám halálára.

Az a n y a .

Az anya szemefénye a gyermek. Körülveszi szeretetének,gyengédségének egész rajongásával. Távoltart tőle minden al-kalmat, ami lelkének ártatlanságára, gondolkodásának fénylőtisztaságára homályt boríthatna. Az élet kényszere aztán el-

22

szakítja tőle. Nem őrzi az anya gyöngédsége többé, nem axatya éber szeme és gondos szigora; ki van szolgáltatva telje-sen a veszedelmeknek. Elsodorja őt az ár, a legszerencsét-lenebb erkölcsi botlások örvényébe szédül. Ki szabadítja kiinnen? És ha e siralmas állapotban nincsen kihez forduljon,ott vész. Elhervad, mint a virág, amelynek gyökerét rágja aféreg és kora pusztulásnak indul. Az embernek csak a vázamarad meg: szétdúlt idegzet, összeroskadt szervezet, kora vén-ség, sápadt arc — gyóntatónak. És mit kap vissza az anya? —

Oh, ha mindig ott volna mellettünk az anyánk, aki együttsírt, együtt szomorkodott velünk s aki nyugtalan szívünketmegcsillapította, midőn föltártuk előtte panaszainkat, talán;nyugodtabbak volnánk! De ha azokat az áldott kezeket, ame-lyekkel arcunkat megsimogatta, azt az ajkat, amellyel köny-nyeinket lecsókolta, azt a jóságos szívet, amellyel megvigasz-talt, a sír porában őrizzük, — kihez közeledhetnénk bizalom-mal máshoz, mint a jó Istenhez? Ő pedig mindig kész meg-hallgatni bennünket; hív magához, hogy anyánk helyettanyánk legyen s kiönthessük előtte szívünknek bánatát. —

Minő csodálatos és titokszerű az anyai szív világa! Itt aszeretet fölemelkedik az önfeláldozás magaslatáig. S ha a nőtmeg nem változtathatta az oltár, bizonyára újjá teremti abölcső. S ha volna olyan nő, akire még a bölcső sem tud többéátalakító befolyást gyakorolni, az egy lélektani rejtély lehetcsak, amelyet megfejteni emberi értelem nem képes. —

Akinek nincs fogalma a szeretetről, az nézze meg, minőí·tekintettel kíséri az anya gyermekének legelső lépését, legelsőszavát. S aki a fájdalmat akarja megszemélyesítve látni, aznézze meg az anyát, haldokló gyermekének ágya mellett. Oh!ott meg fog győződni, hogy azt a közmondást, hogy az idő be-heggeszti a szív sebét, nem az anyák számára találták föl. —

A meghalt gyermeket az atya megsiratja és könnyes szem-mel kíséri ki a temetőbe. Az anya is együtt zokog vele. Meg-nézi, hogyan teszik le a kihűlt, drága testet a sírba, de nembúcsúzik tőle, mert ő azt a kis koporsót a szívébe zárta s hazaviszi magával a temetőből is. —

Sohasem felejtem el, minő mély benyomást tett reám aza szegény francia nő, akit gyermekének koporsójánál nem ki-sebb ember, mint Massillon, a nagy szónok akart megvigasz-

23

talni. Mikor már kifogyott a vigasztalás szavából, példákkalakart az anyára hatni. Felhozta a szentírásból Ábrahám en-gedelmességét, aki az Isten kérelmére még saját gyermekét,Izsákot is kész volt föláldozni. — Lássa asszonyom, ez a szentpátriárka is bele tudott nyugodni az Isten akaratába, merttudta, hogy minden úgy van jól, ahogy ő akarja. S mikor azIsten gyermekét kérte tőle, egy pillanatig sem habozott. Készvolt még saját kezével is föláldozni. — Az anya csodálkozvanézett a nagy szónokra és azután nyugodt hangon így felelt:Ebből is csak azt látom, hogy az Isten végtelenül bölcs: azapától kérte a gyermeket, mert az anyától még ő sem mertkövetelni ilyen áldozatot. —

Ha letéped a fáról a levelet, az a sárga, elszakadt levél elfog hervadni lassanként az út porában. A szakadást sem aitörzs, sem a levél nem érzi meg. De ha az anya kebléről letépia hervadás az egyetlen gyermeket, a levéllel együtt a törzs ispusztulni fog. –

Emberi nyelven nincsen édesebb szó az anya nevénél.

Az anya szeretete áll egyedül minden összehasonlításonfölül a földön. Ε szeretetnek apoteózisát találtam meg egyprovencei eredetű dalban, amelynek fordítása Kiss Józseftőlméltó az eredeti szöveg szépségeihez. A költemény azt hi-szem, eléggé ismerős. — Tartalma a következő: Az anyaszere-tetet egy megkapó képben hasonlítja össze a szerelemmel. Aleány félti kedvesét anyjának befolyásától és rábeszéli, hogyölje meg és hozza el a szívét, mert nehéz betegségéből csak azgyógyíthatja meg. A fiú megteszi. Keblébe rejti megölt anyjá-nak szívét és a szenvedélytől űzve-hajtva rohan szerelmeséhez.A sötét úton megbotlik és a mély árokba esik. A szív messzeelgurul és egyszerre megszólal: Nem ütötted-e meg magadat»édes fiam? —

Én is szenvedtem, mert egy gyermek, aki korán veszti elaz anyját, sokat szenved! Emlékszem, mikor édes jó anyámhaldokló ágya mellett térdeltem és utoljára borultam pihegőmellére, amelyből egykor tápláló életet szívtam. Gyermekész-szel azt gondoltam, hogy egy anyának talán sohasem kellenemeghalni... Szíve megszűnt dobogni. Arcán a szenvedésekredői elsimúltak. Túlvilági boldogság mosolya vonta mégegy-szer fénybe azt a drága arcot és én szegényebb lettem egy sze-retettel a földön, de gazdagabb egy pártfogóval az égben! —

24

Az Úr oldalán égő viaszgyertya sem teljesíthet szentebbhivatást, mint az anya. Világít és eközben lassan és észrevét-lenül elég az Isten dicsőségére és mások lelki javára és üdvös-ségére. — Azt hiszem, hogy ahová a jó Isten nem jöhet el, odatnaga helyett anyákat küld, akiket külön válogat ki az angyaliseregekből, mert talán még azok se mindnyájan alkalma-sak rá. —

Milyen bölcs és találó az az arab közmondás: — A meg-gyilkoltnak az anyja tud aludni, de a gyilkosnak anyja —nem! —

A gyermek az anya ölében olyan, mint az agyag a fazekaskezében. Olyan lesz a gyermekének lelke, amilyenné ő aztformálja. —

Az én édes jó anyám egy mosolygó arcú, nagy szemű,barna kis asszony volt. Galambtiszta szívével nagyon tudottörülni az életnek. Mélytűzű szemeiben nagy titkok lobogtak.Szép álmai lehettek, mert mindig ezekről beszélt és néha-néhaolyan nagy biztossággal mondotta nekem: — Ezeket már csakte fogod helyettem egykor megvalósítani. Tudod, édes fiam,ami az anyákban elrejtőzve él, azt újra szülik a gyermekeik-ben. Benned fogom folytatni én is az életemet, mert akit azember nagyon szeret, abban tovább kíván élni. —

Ne beszéljen az élet szomorúságáról, akinek borús hom-lokáról az anya gyengéd keze simítja el a gondokat; s akinekkönnyező szeméről anyai csók szárítja fel a könnyeket! Hi-szen ha mindig ott volna mellettünk az anyánk, aki nyugtalanszívünket megcsillapította, sohasem mondhatnánk magunkatigazán boldogtalanoknak. De amikor azokat az áldó kezeket,amelyek arcunkat megsimogatták; azt a jóságos ajkat, amelylecsókolta könnyeinket; azt a szerető szívet, amely mindigmegtalálta nekünk a szükséges vigasztalást, nemcsak elveszí-tettük, hanem a sír porában őrizzük: kihez fordulhatunk biza-lommal máshoz, mint a jó Istenhez? —

Anya és szent! Oh, van-e szívünknek drágább ereklyéjeanyánk emlékénél? Van-e gyengédebb, önfeláldozóbb lény aa nagyvilágon, mint egy nő az ő anyaságának szent érzelmei-vel? Ő a megtestesült szeretet, aki mindent pótol s akit pótolninem képes többé semmi e földön. Isten neve után az ő neveazért legszentebb előttünk. —

25

Oh egy anya kebelében oly érzelmei lakoznak a szere-tetnek, amelyeket férfiszív soha meg nem érthet s aminekkimondására az Isten még a nőknek is csak könnyeketadott —

Az egyetlen lény a nagyvilágon, aid önzetlenül szeret ben-nünket, az anya. Aki büszke dicsőségünkre és aki még akkoris talál számunkra mentséget, mikor gyalázat éri nevünket.Ha pedig eltaszít magától az egész világ, hát akkor ő lesz ne-künk az egész világ. — Hogy mi egy anya, csak az érti megteljesen, aki elvesztette valaha. Ott a sírja szélén fogja előszörérezni az ember, hogy anyánk halála volt a legelső bánat, amitnélküle kellett megsiratnunk. —

Az a nő, aki sem maga, sem mások irányában sohasemcselekszik olyant, amiért pirulnia oka volna, az csak jó anyalehet. —

Az anyai szív tudja legjobban, minő boldogságot jelent,mikor magzatával magát teljesen egynek érzi. Megható az abensőség, amivel egy anya gyermekét magához öleli. Olyany-nyira betelik az egyesülés vágyával, hogy sokszor halljuk ki-törni a szeretet önkívületében: Szeretném megenni! Vájjonnem érezzük-e, hogy az ilyen ösztönös kitörés csak a tökéletesegyesülésnek a vágyából eredhet? Jól mondták a misztikusok:— Omnis amans amens! Minden szeretet szertelen! —

A mi jó anyánk egykori házi kincseit a téli betegségekellen a nyáron összegyűjtött növénylevelek, virágok és mag-vak voltak. Ha meghűltünk és bekötött torokkal feküdtünk agyermekágyunkban, az aggódó anyai szeretet előszedte a fiók-ból a különféle gyógynövények zacskóit. Az illatos kamillafehér kis virágait, a szagos fodormenta szárított leveleit, azezerjófüvet, a bodzavirágot és a hársfának bogyós virágait.Milyen jó herbateákat főztek nekünk mindezekből, hogy gyó-gyítsák a mi csúnya köhögésünket! — Drága jó anyám!! A tejóságos szíved többet szenvedett ilyenkor, mikor titkos meg-érzéseddel veszélyben láttad forogni az én kis életemet. Hány-szor virrasztottál kisírt szemekkel betegágyam mellett és áldottkezeiddel lesimogattad a láz pírját égő arcocskámról. Meny-nyire megnyugtattál biztató szavaiddal: — Idd meg kis fiamezt a jó bodzateát, ez fogja meggyógyítani a te csúnya köhö-gésedet ... —

26

A n y a s á g .

Gyöngédség és szeretet, ez az erkölcsi képességek kifejté-sének egyetlen kulcsa. Ki gyakorolhatná ezt jobban az anya-nál? Ha gyöngédséggel és szeretettel hatást akarunk elérni,ezeknek állandóan idomítani és befolyásolni kell a gyermeklelkét. Az anya türelmén kívül pedig ezeket semmiféle másindulat nem teheti állandókká. —

Anyai s z e r e t e t .

Van-e nagyobb szenvedés a földön, mint amidőn szívünkfele szakad el tőlünk, s a halál letörli hideg kezével az életrózsáit arról a kedves arcról, amelynek emléke életünkkel forrössze? Van-e nagyobb fájdalom, mint annak a lesújtott anyá-nak a fájdalma, aki hiába leste gyermekének utolsó mosolyáthaldokló ágya mellett, — miután a halállal haszontalanulkelt vitára?! —

A n y á m h a l á l á r a .

Nem is tudom, hogy szakadt reám az a nagy csapás, melyösszetörte az én szomorú szívemet. Csak azt tudom, hogy voltegy napja az én életemnek is, amelynek gyászos emléke örökkéfogja égetni bánatos lelkemet. Ott állottam haldokló anyámágya tövénél s láttam kihűlni ajakát, lezáródni szemeit s el-mosódni abban az élet fényét, amely szomorú ifjúságom nap-jait áldással és szeretettel be nem ragyogta többé. Hallottamleszegezni a koporsót s ott álltam sírja szélén, midőn durvahantok ledübörögtek a koporsóra, amelyben az én életem őr-angyala hervadt. Azt hittem, hogy minden rög az én szívemrehull; hogy a föld az én szívemet nyomja agyon. Nem hittemel, hogy nem engemet temetnek. Drága anyám! Te jó lélek!Te vértanúja a legigazabb szeretetnek, hát én téged ne láthat-nálak már többé soha, soha?!... Gyermek! Aki szeretted va-laha anyádat, érted-e e szónak rettenetes jelentőségét: soha!Te sírból feltámadt Megváltó, hová lettem volna én e nehézpillanatban a te vigasztalásod nélkül. A szenvedésnek ezeniszonyú próbájában csak a te szent kereszted vigasztalt megengem. Óh, nem, nem veszthetjük el azokat, akiket Bennedszeretünk. Benned, akit sohasem lehet elveszíteni. —

Az anyag.

Az anyag. — Anyagvilág. — Anyagi jólét. — Materializmus. —Test. — Anyagtest. — Anyagélet. — A „képződmény”. — Anyag-sejt. — Anyagcsere. — Anyagelvűség. — Anyagérzés. — Tömeg-

erő. — Test és lélek. — Testi mámor. — Testi gyönyör.

A z a n y a g.

Kérdem, lehet-e józan ésszel állítani, hogy mindaz a terv-szerűség, ami az egész világnak alkotásában, vagy az a cél-szerűség, ami a legkisebb emberi szervnek berendezésében is-tapasztalható, semmi más, csupán az anyagnak öntudatlanműve? A hitetlen ember kénytelen elfogadni, hogy ez mindcsak olyan „véletlen” munkája az anyagnak. Minő szánalmasvergődés ez! Az öntudatlan anyag értelmes munkára nem ké-pes. A véletlen még csak egy nyomorult gunyhót se tudottvolna összetákolni. Ellenkezőleg. Ahol rend van, ott értelmesrendezőnek is kell lenni. A célszerűség bölcsességet tételez feUa teremtés teremtőt és a törvény törvényhozót. —

Oh, hogy fogja majd egykor szégyenleni magát az anya-giasságba és érzékiségbe süllyedt korszak, mikor évszázadokmúlva egy tisztánlátó, hiterős nemzedék e szavakkal fog ben-nünket megbélyegezni: Ezek olyanok voltak, mint az állatok:csak az anyagot látták, csak az érzékeknek éltek. —

Az anyagban rejlő szépség az anyagnak a lelke, amelyolykor falakkal, olykor fátyollal, de elrejtve van a tömeg lelkiszemei előtt s amelyet csak az emelkedett és tisztult művészszeme tud a salakon és homályon át is meglátni. Ő már látja,vagy legalább is sejti a fátyol alatti homályban az Isteni esz-ményt. Ezt az elrejtett szépséget akarja kiemelni és megmen-teni a salakburok alól. Igen! ez az anyagban lappangó szépséga lebukott és megátkozott földnek a lelke. —

Hol van az a tudós, aki meg tudná nekem magyarázni,hogy mi az erő, mi az anyag? Csak szavaink vannak rá, de alényeget senki se tudja megfejteni. Madame Carie, aki férjé-vel együtt a rádiumnak, vagyis a sugárzó anyagnak a föltalá-lója volt, egyszer egy francia hírlapírónak ama kérdésére:Mondja meg nekem asszonyom, akit ma a legnagyobb anyag-

28

ismerőnek tartunk, hogy tulajdonképen mi az anyag? — mo-solyogva így felelt: Ha én azt tudnám!... —

Berkeley óta a természettudomány is igazolta, hogy végsőelemzésében az anyag is csak erőtünemény. Mióta az anyag-csere a test fiziológiai törvényének van elismerve, és bebizo-nyított dolog, hogy sejtjeink állandóan változnak és így éle-tünkben az egész testanyagunkat többször eldobjuk, azótanagy zavart okoz, hogy tulajdonképen melyik testünkben fo-gunk feltámadni? —

Ha az anyaggal össze nem keveredve élnénk, akkor a léleköntudatának tiszta világossága miatt erkölcsi próbák alá sevolna vethető. Bizonyos kényszer irányítana a jó felé. Meny-nyivel súlyosabb beszámítás alá esnék minden botlása az em-bernek! Nemcsak szabadságérzésének az öntudatára nem éb-redhetne fel, hanem a szeretet érzését se tudná magában ön-kéntesen kifejleszteni, ami pedig az erkölcsi életnek legfőbbérdemszerző erénye.

Hát nem vesszük-e észre, hogy az európai civilizáció kezdszétesni és bomladozni? Amióta Krisztusból kiszakadt, nincsösszetartó, egységes kapcsa. Megmételyezte a hazugság. Tisz-tán testi és anyagi szempontok vezetik. A kapzsiságnak, az ön-zésnek és a gyönyöröknek a kultuszából áll. Jól mondtaGandhi: — Európa nem keresztény! Csak névlegesen az. Amammont imádja! —

Európa szíve a gép. Ez bolondította meg és tette rabszol-gájává a pénznek. A lelkijavakkal senki se törődik. Az egyet-len cél a testi javak összeharácsolása. Ez teszi képtelenné alelkibékére és a benső életre. Sátáni civilizáció, amely önmagátrombolja szét. Rabszolgává teszi a népeket, mert a gyengékés dolgozók számára itt pokol az élet. —

Az emberi alkotások egy-egy emberi eszmének a meg-valósulásai. Nincs olyan kézimunka, amit anyagból állítanakelő, hogy ne egy gondolatnak a tervszerű kivitele lenne. Jog-gal mondhatjuk: — Minden egyes tárgy csak anyagban meg-valósult eszmény! —

Hogyha csakugyan az anyagban volna egy szervező erő,egy elrejtőzött élet, akkor annak vagy csak egy külső, vagy pe-dig csak egy belső erőhatás folytán lehetne az anyagból ki-

29

mozdulnia. Vájjon miért erőhatás folytán? Azért, mert az-,anyag törvénye „a mozdulatlanság, a változatlanság”, vagyistermészettudományi nyelven: a „tehetetlenség.” — Inercia.Már most kérdem, hogyan indulhatott volna ki az anyagból„szervezeti fejlődés” erő nélkül, hogyha az anyag önmagábantehetetlen? —

Sok gondot okoz ám az ég angyalainak a gyarló emberisors! Sajnálják a szegény halandókat, akik életérzésük teljes-ségével kapaszkodnak bele az anyagvonalban az idő kerekeibe.Akik futnak vele rogyásig, amíg csak a lábaik bírják. Szívükérzéseivel csüngenek a sok földi hiábavalóságokon és készekérte keresztül gázolni porba tiport, vonagló, vérző szíveken.Eszükbe se jut, hogy minden kincsük csak egy-egy újabb lánc-szem, amely őket még jobban az anyagélet bilincseibe veri.Ebbe kapaszkodnak egész idegrendszerűkkel, mint a fa gyö-kereivel a földbe. Pedig minél jobban ragaszkodnak hozzá, an-nál nehezebb lesz majd egykor megválni tőle! —

Az anyagnak is van lelke! Nem tudnám megfejteni külön-ben, hogy a természet nagy erőinek miért van olyan föltétlenhatása az érző emberre. Kell, hogy a gondolkodó és elmélkedőembert egy benső, titkos erő, valami láthatatlan kapocs kösseössze az öntudatlan és szervetlen anyaggal. —

Mihelyt a teremtő helyett a teremtményekben látjuk azélet végcélját, és ezekbe kapcsoljuk bele az életünket, akkormáris az anyagot és a testet tekintjük életcélunknak, ilyenkoraz ember oltárra emeli hiúságának, értelmi kevélységének,nagyravágyásának, anyagi tehetetlenségének és testi érzékei-nek modern bálványait. Egy hazug álistent állít az igaz Istenhelyébe, amelynek rabszolgájává lesz. Ez az evangéliumi té-kozló fiúnak folyton megismétlődő története. Otthagyta azatyját és elment idegen szolgaságba, ahol még a disznók mos-lékából sem volt szabad éhségét csillapítania... —

A tömegben mindig valami titkos vonzóerő szunnyad. Sok-szor tapasztaltam, hogy mennyire mindenható „a sok ember-nek” csak a hangja is. A szervezetlen anyag nagy arányaibanis valami ismeretlen erő lappang, mely ellenállhatatlan, viszés ragad magával minden fogékony kedélyű, ideges lelket.Hatását sejtjük és érezzük, mint ahogy az aceltű hegye meg-érzi a delejes áramot. —

30

A n y a g v i l á g .

Az anyagvilág csak küzdőtér, amely egy átmeneti állapota mi elpusztíthatatlan életünk örök folytonosságában. Ittkell mindnyájunknak kínos próbák tusakodásaiban könnyez-nünk, véreznünk és verejtékeznünk. Ez alól még az Istenfiasem volt kivétel. Még neki is megaláznia kellett Önmagát, hogyközöttünk lakozhassék, mint — ember. Anyagtestbe öltözött,hogy érettünk szenvedhessen és meghalhasson. —

Az anyagvilág is csak az Isten kezét hirdeti, mert a lap-pangó, csodaszerű erők nélkül minden anyag rögtön elemeireesnék szét. Mint ahogy a test elemeire bomlik és rothadásnakindul, mihelyt belőle az összetartó erő — amit életalapnakvagy léleknek nevezünk — elszáll: úgy esnék szét az egészvilág is parányira rögtön, mihelyt az összetartó törvényt, vagy-is az isteni akaratot az a bölcs Gondviselés, az anyagvilágbólkivonná. —

Hiszem, hogy rövid időn belül a tudomány is igazolnifogja, hogy a világtestek nem csupán összegyűrt anyaggombó-eok, hanem önálló erőcentrumok, amelyekben szintén szel-lemi erők és hatalmasságok szolgálják az isteni akarat törvé-nyeit. A materialista világhypotézis, amely az anyag határaintúl nem lát, természetes, hogy lemosolyogja ezt a szellemelmé-letet, ők csak az anyag érzékelhető tulajdonságait vonták vizs-gálatuk körébe. Ami ezen túl esett, az reájuk nézve már nemlétezett. Ezen az alapon tagadták meg az emberben a lelket;a világegyetemben a teremtő és fenntartó isteni Erőt és ezzelösszefüggésben a szellemvilágot. —

Giordano Bruno, akinek a gondolataiban nagyon sokszorlátom felcsillanni a saját világnézetemet, szintén azt hirdette,hogy a külső anyagvilág csak isteni árnyék, mi pedig hason-lítunk a barlangban ülő emberhez, aki születésétől fogva hát-tal ül a világosságnak és csak a falra vetett árnyékait szemlélia kívül létező és a barlang nyílása előtt elhaladó személyek-nek és dolgoknak, ő is átvette ezt a plátói képet. A két dimen-ziós árnyékvilágot. Ennek az árnyembernek a három dimen-ziós világ éppen olyan megérthetetlen volna, mint az Euclidgeometriája alapján állóknak az Einstein-féle negyedik di-menzió. —

31

Nagy tévedés, hogy ha valaki összezavarja a látható ésérzékelhető anyagvilágot a láthatatlan és érzékelhetetlen Ható-erővel. Az okozatot az okkal. A végest a végtelennel. Ez az ér-zéki csalódás vezette a pogányvilágot is a látható anyagvilágistenítéséhez, amely megszemélyesítette a természeti Erőket ésmeglelkesítette a fizikai tüneményeket. Istenekké tette a ter-mészet külső jelenségeit. —

A modern természettudományi kutatás sok tévelygésbőlvezette, ki a világot és ráirányította a tudósok figyelmét a po-zitív tények vizsgálatára: az anyagvilâg elemzésére. Mert amígezt a világot meg nem ismertük, nem ismerhetjük meg a má-sikat sem, miután tiszta megismeréséhez az emberi elme csakegybevetések, vagyis összehasonlítások és megkülönböztetésekáltal juthat el. Máris csodálatos eredményeket értünk el e té-ren rövid idő alatt. De beleestünk a másik végletbe. Annyirabelemerültünk az anyagvilág törvényeinek és lényegének ku-tatásába, hogy végül már csakis az anyagot láttuk meg. A lelki-világról még csak tudomást se akartunk venni.

Az utóbbi két évszázadban minden erőnket és figyelmün-ket az anyagvilâg megismerésére és a technikai haladás külsősikereire központosítottuk. Kizárólag a test és az anyag analí-zisével foglalkoztunk. Senkit se érdekeltek a lelki problémák.Kimerültünk a köznapiságokban. Azt hittük, hogy a lift és arepülőgép mellett már nincs szükségünk más egyéb emelke-désre. Aki pedig belemerült az élet elrejtett misztikumaiba ésa szellemvilág titokzatos erőit nyomozta, azt szánalommal le-nézték és kinevették. —

A n y a g i j ó l é t .

Az anyagi jólét sokszor a lelki szemeknek a hályoga. Las-sanként elhomályosítja benső, tiszta látásunkat, végül márcsak az anyagot tudjuk körülöttünk észrevenni, és egészenbelemerülünk az anyagvonalba. Nem vesszük észre, hogyansüpped alattunk az ingovány, amelynek iszapjába fokozatosanmerülünk el. Úrrá lesz felettünk a test; rabszolgáivá süllye-dünk az anyagnak. Ebből a körből merítjük minden vágyain-kat és ebből indulnak ki minden törekvéseink is. Az eszközttesszük életcélunkká. Eszünkbe se jut, hogy se a test, se azanyag nem lehet életcél, mert hiszen meg kell válnunk mind

32

a kettőtől. A sírnál cserbenhagynak bennünket. Egy pár száldeszka az, amit magunkkal viszünk; az is együtt rothad el ve-lünk. És mégis, milyen nehezen tudunk ezekről lemondani! —

M a t e r i a l i z m u s .

Minő szomorú jelenségei az emberi gondolkodás tévely-géseinek és a múlt század kisiklásainak talán legnagyobbbűne, hogy meg akarták ölni még az ifjúság szívébenis az Istent. Hasonló módon siettek rávetni az úgyneve-zett „gnosztikusok” is a gyászfátyolt az örök élet hitére, amelyszerintük szintén csak a vallási babonaságoknak a törvényte-len szülöttje, mert hiszen az életnek úgy az eredete, valaminta végcélja megismerhetetlen. Ignoramus et ignorabimus. Nemtudjuk és nem is fogjuk soha megtudni. Ezért szépen elbúcsúz-tatták a vallást és azt hitték, hogy most már végérvényesen elis temették az Isteneszmével együtt a lélek halhatatlanságát is.így csináltak temetőt az Isten virágos kertjéből, ahol bekötöttszemekkel taposták le a „józan értelem” virágaival együtt azélet összes szépségeit. Azzal akarták felszabadítani az embert,hogy megszabadítják az Istentől, a „Megváltás rögeszméjétől”és a halhatatlanság reménységétől. Milyen balgaság! Hát lehetmegölni egy-egy isteni eszmét, vagy egy-egy kinyilatkoztatottégi igazságot? Hiába iparkodnak ezeket elföldelni! Nincs az asziklasír, amelyből csakhamar föl ne támadnának eget, földetmegrázó nagy dicsőséggel!... Milyen keserves kijózanodásárán kellett végre oda eljutnunk, hogy a múlt század zavarosmaterializmusát a modern tudomány végkép elvesse. Mennyicsalódás és bukdácsolás után értünk el egy józanabb álláspont-hoz, amely szerint a világképződés alapelve mégis csak az Erőés nem a matéria! —

Csodálatos, hogy minden ember a saját lelkén keresztülolyannak lát más embert, amilyen ő maga. Az anyagiasságbanelmerült emberek nem hiszik el, hogy nem a jóllakás a leg-főbb földi cél. Az érzéki világ nem tudja elképzelni, hogy lehetmás valami kívánatosabb, mint a testi gyönyör. Szóval mindenember a saját lelkiségét másra kivetíti és annak árnyékábanszemléli embertársait. —

Az anyagelvűek azok a szerencsétlen meddő lelkek, akikha virágoznak is, de gyümölcs nélkül hervadnak el. —

33

A mi korunkban a materialista túlzás váltotta fel a misz-ticizmus korszakát. A misztikusok hajdan csak a lelket, a ma-terialisták pedig csak az anyagot látták meg. Nem érdekli őketmás. Ezt elemzik, kutatják és minden más megismeréssel szem-ben közömbösek. Egyszerűen detronizálták Istent és trónraemelték az anyagot. —

Epokális időket élünk. A materialista világnézet csőd előttjutott. Vele együtt kezd hanyatlani a kapitalista szervezkedés-nek a benső ereje is, mert,a materializmus tulajdonképpen akapitalizmus bölcsészete. Hiszem, hogy a tömeg rohamos elsze-gényedése és fokozatos értelmi emelkedése ki fogja lassankéntjózanítani az emberiséget is a Mammon utálatos rabszolgasá-gából. Be fogják végre látni az emberek, hogy az élet legfőbbcélja még se lehet csupán az arany és a testi gyönyör. —

Nietzsche az evangélium erkölcstanát a rabszolgaság vallá-sának gúnyolta. Szerinte a hegyi beszéd nyolc boldogsága bo-londította meg a vil: got. Az alázatosság, a szelídség, az irgal-masság, a bűnbocsánat hazug és hamis erények. Krisztus evan-géliuma ebből a szép világból egy nagy kórházat csinált, aholaz élet illatát megrontotta az ő karbolos szagú, keresztes ko-csijaival, amelyek mindenhová betolakodnak. — íme! Ez volt afeneke annak a titokzatos lecsúszásnak, amely összetörte amisztikumot és mindent az emberi értelemre akart felépíteni.Elment az Isten-tagadásig és a legszélsőbb materializmusbanbelefulladt az állati önzés immoralitásába. Kiirtotta a szívekbőlaz eszményeket és belesodorta a világot a kétségbeesésbe. —

Gyermekeinket úgy otthon, mint az iskolában csak a prak-tikus élet számára akarjuk nevelni. Lehetőleg kiirtottuk belő-lük a lelkiségeket. Mindezeket csak babonaságnak tartottuk.Nem csoda, hogy materialistákká lettünk és talán még az agy-kérgünknek a tekervényei és ganglionjai is csak a testiségre ésanyagiasságra voltak beidegződve. Csakis a legújabb időkbenkezdünk ismét befelé vizsgálódni, mert értelmi percepciónkmár kifáradt a külsőségekben. Az okkult dolgok felé kezd irá-nyulni ismét az érdeklődésünk. Kényszerítenek reá bennün-ket a legújabb tudományos felfedezések is, amelyeknek avégső okai belevezetnek és eltűnnek a misztikumokban. —

Ha igazuk volna a materialista biológusoknak, hogy a milelkiéletünk testi szerveinknek az összműködéséből ered és

34

hogy gondolkodásunk, valamint emlékezésünk csak az agy-velőnknek a termelése, mint pld. az epe a májé, akkor hogyanlehetséges az, hogy pl. nekem most 77 éves koromban hirteleneszembe jutnak gyermekkoromnak rég elfelejtett emlékei?Hiszen a tudomány azt tanítja, hogy gyermekségünk óta azagyvelőnk ilyen kor mellett legalább is tízszer az utolsó pará-nyáig kicserélődött. De ami még csodálatosabb, hogyan lehet-séges, hogy az az öntudatlan és értelmetlen anyag olyan Lé-nyeket állíthatott volna elő „véletlenül”, akik öntudatosak ésértelmesek? Akik megkülönböztetik a szépet és a csúnyát, ajót és a rosszat? És nemcsak fogékonyak a szépre és a jóra,hanem ez boldogságot is nyújt nekik, éppúgy, mint az igazságés a szeretet törvényeinek a felismerése és gyakorlása. Vájjonmiért tölt el bennünket belső békével, összhanggal és nyuga-lommal egy-egy önfeláldozó cselekedetünk, amikor egy titok-zatos belső indításra készek vagyunk a legnagyobb önmegta-gadásra? Sőt, lemondással tudjuk odadobni egy-egy eszmény-ért, vagy érzésért az életünket is. És mi az a bizonyos lelki-ismeretfurdalás, amely felelőssé tesz bennünket nemcsak acselekedeteinkért, hanem a gondolatainkért, sőt még az elmu-lasztott jókért is? Hogyan származhatnak az anyagból olyanlelkitulajdonságok, amelyek benne nincsenek meg? Eszményiés erkölcsi kvalitások? Mi élünk, látunk, érzünk, szeretünk;szülőanyagunk pedig a holt, vak, érzéketlen és durva anyagfenne?! —

Miért olyan ideges, csüggedt és búskomor a mai világ?Mert a lelkek szárnyait lehúzza a földi piszokba a sok reá-tapadt anyagiasság. A fárasztó és örömtelen kenyérharc ki-szívja a mai korszak életerejét. A gyárkémények füstje nem-csak a levegőt, de még a lelkeket is beszennyezi. A felhőkar-colók ellopják a napfényt. A nagy gyárvárosok szűk uccái sö-tét börtönök, ahol csak kormot, piszkot, éhséget és nyomortlátnak: nedves, sötét pincelakásokat. —

A materializmus modern apostolai különféle alakban ésrendszerekben kívánták elhitetni velünk azt a képtelenséget,hogy mi nem egy tökéletes Erőnek, Jóságnak és Bölcseségnekvagyunk az alkotásai, és az Istenség eszméje is csak a migyarló értelmünknek a képzelődése. Mi csak a nyers és adurva anyagnak az abortusai vagyunk. Elvetélt korcsok, ami-ket a véletlen hozott létre. —

35

Talán még sohasem volt olyan tudományos elmélet,amely a nagyközönség közé kidobva, gyorsabban terjedt éshódított volna, mint a materializmus. A vihar erejével söpörtvégig a világon. Ahol csak átvonult, útját pusztítás és romokszegélyezték. Egy egész nemzedék szívét mérgezte meg. Meg-fojtotta az ifjúság lelkében a nemes idealizmust és felneveltegy önző, haszonleső és embertársai testén keresztülgázolóstréberséget. Amilyen gyorsan támadt, épen olyan hirtelen elis fog tűnni a szemhatáron. Üres, kiégett szíveket és talán egykis kénkőszagot hagy majd csak hátra maga után. —

T e s t .

Nem tüskebokrok vagyunk, amelyen fanyar kökények nő-nek, hanem Krisztus vérével beoltott, megnemesített cseme-ték, amelyek illatos és édes gyümölcsöket teremhetnek. Nevessük meg tehát a testet sem; de tartsuk a lélek fölénye alatt.Az Isten is együtt teremtette a testet és a lelket. A rózsatőn isvan szép virág és van szúrós tövis; egymást egészítik ki. Arózsa még a tövist is megszépíti; a tövis pedig védi a rózsát. —

Hogy az ember testével nem azonos, azt mindenki lát-hatja, aki el tud mélyedni a saját lényének a megérzésébe. Va-lahányszor önmagunkkal, vagyis Énünkkel gondolatilag fog-lalkozunk, akkor mindig két ellentétes tulajdonsággal rendel-kező egyéniséget érzünk meg önmagunkban. Egy embert, aki-nek van egy külső és van egy belső élete. Önlényünket tehátmár gondolatilag is ketté tudjuk választani önmagunkban: lé-lekre és testre. Ezek mint teljesen különböző sajátságok és ké-pességek állnak szemben egymással. Az egyik lehet az ember-ben nagyon kifejlett, míg a másik lehet szerfölött korlátolt. —

Ha a lábunkat pár hónapig nem használjuk, újra kell járnitanulni. Szerveink olyanok, mint az ekevas. Ha használjuk,fényesek, ha nem, berozsdásodnak. Jól mondja a német köz-mondás: — Rastet, — rostet! Nyugvás — rozsdás! —

Nincs nagyobb zsarnok a gyenge és beteges szervezetnél.Az a puha és elsatnyult test nemcsak az ész működésétakasztja meg, hartem útját szegi a képzelet szárnyalásának skiszárítja az egészséges gondolatok és érzések forrásait. —

36

A n y a g t e s t .

Magunkban hordozzuk az életünknek egész teljességét.Az átélt múltat és a bennünk szunnyadó jövendőt. Bünteté-seinket és jutalmainkat. A poklot úgy, mint a menyországot.Ezért az anyagtest az állandóan tisztuló léleknek a purgató-riuma. —

A n y a g é l e t .

Az isteni Egységből való kiszakadásunk után belesülyed-tünk az anyag vonalába és a durvább természetű anyagnak agyümölcseivel kezdtünk táplálkozni. Így keveredett össze a mifinomabb lelkitestünk a durvább anyaggal. Ez jutott bennünkaz asszimiláció törvényénél fogva lassanként túlsúlyba és mielvesztettük égi származásunknak még az öntudatát is. Értel-münk meggyengült, akaratunk pedig a rosszra lett hajlamossá.Megkezdődött az örökös küzdelem a lélek és a test között.Ezért vergődünk ma is az anyagélet kínos korlátai között,mint a madár a kalitkájában és mihelyt szárasainkat bonto-gatni akarjuk, véresre sebezzük testünket szűkre mért bör-tönünknek a vasrácsain. —

A „k é ρ z ő d m é n y”.

Tulajdonképen mi az anyagvilág? A modern fizikusokszerint az ősanyag-erő produktuma. Kezdetben még csak minterőrezgés jelentkezett, rezzenetek, vagyis hideg hangok alak-jában, a káoszban. Eme rezzeneteknek, vagyis erővibrációknaka sűrűsödéséből alakulhatott ki mérhetetlen időkön keresztülvalami, amit én egyszerűen „képződménynek” neveztem el.Még pedig azért, mert hogy ha az erő rezzenetei meg nem sem-misültek, hanem egymáshoz tapadva sűrűsödni kezdettek, ak-kor belőlük mégis csak „kiképződnie” kellett valaminek. —

A n y a g s e j t .

Wirchov kimutatta, hogy az emberi test hogyan épül föla sejtekből, amelyek oszlás, vagy hasadás folytán 37 Reaumurfok alatt szaporodnak. Erre alapította a német fiziológus,Theodor Schwarz is a nézetét, hogy a legelső anyagsejt spon-

37

tanikus úton állhatott elő, a természeti erők „véletlen” össze-játszásából. Ez az elmélet lett volna az a trójai fa-ló, amelybeaz élet eredetét bele lehetett volna csempészni az anyagelvü-ségbe. A „véletlenül” előállott legelső sejtből már magyaráz-ható lenne fokozatos fejlődés folytán minden szerves élet. Derésen állott Wirchov és egy nyilatkozattal végleg agyonütöttea dolgot. — Amilyen biológiai törvény, hogy minden élő csakélőből, épp olyan megdönthetetlen sarktörvény, hogy mindensejt csak sejtből származik. Omnis cellula e cellula. Sem azállati, sem a növényi szervezetekben található sejteket nemlehet mesterséges útón, vagy spontanikus módon előállítani. —

A n y a g c s e r e .

Szemmellátható bennünk a folytonos anyagcsere a haj-nak és a körömnek állandó növekedésében. Egypár hónaponbelül teljesen megújulnak. A körömnek alig kell 6—8 hét. Aztis látjuk, hogy a bőrünk állandóan kopik és felfrissül. Így ad-juk vissza apránként egész testünket az anyagvilágnak, amely-ből vettük. Kinek jutna eszébe, hogy én más ember vagyokmost, mint ezelőtt hét évvel? Pedig az akkori testemből mamár egy parányi sincs bennem többé. Néhányszor már öntu-datlanul is eltemettem még életemben az egész testemet. Dehátmit törődik ezzel a mosolygós, boldog anya, mikor a kisgyer-mekének rózsás körmeit legelőször levágja, hogy ezzel már őis egy részt átadott gyermekéből a mulandóságnak. —

A n y a g e l v ű s é g .

Szakítsunk le egy fűszálat és adjuk oda a világ bármelyikvegyészének vagy tudósának, hogy tanulmányozza azt egészéletén keresztül, azután vegyi szereivel, hővel, villamossággal,vagy más természeti erők segítségével állítson elő egy hasonlófűszálat életcsíra nélkül az anyagból. Ki fog nevetni:—Kérem,ez lehetetlen! Szerves életet szervetlen anyagból soha még aföldön ember elő nem állított. — Nem állított? Hát akkor mitfecsegnek nekem a materialisták? Hiszen akkor a napnál isvilágosabb, hogy az élet önmagától soha anyagból nem kelet-kezhetett. Valóban e kérdéssel az anyagelvűségnek a tyúksze-mére léptünk. —

38

A n y a g é r z é s .

Nemcsak a szervezett és élő valóságokban találhatjuk megaz életérzést, hanem még az ásványvilágban is látunk egy ala-csonyabbfokú erőérzést, amelyet benne „anyagérzékenység-nek” nevezünk. Valamint minden anyagban van atommozgás,úgy van egy bizonyosfokú erőérzés is. Ezért kelt bennünkminden egyes tárgy vagy anyag más és más érzést? Miért tudaz anyag önmagából kikristályosodni? Miért vonzódik az egyikanyagelem a másikhoz és vele mohón egyesül; a másik pedigegyáltalán nem egyesül egy másik anyagelemmel? Ez az anyag-ban már a szeretet és gyűlölet legalacsonyabbfokú anyag-érzése. —

T ö m e g e r ő .

Mi indítja a kényelem puhaságához szokott embert, hogydacra keljen a természet vad erőivel s megtiporja a havasokmeredek csúcsait, amelyeket talán emberi láb nem taposottsoha?! Az a nagyság, amely imponál: a tömegben összehalmo-zott anyag, amely ingerel és csábít, mert lelke van. Ez a lélekpedig ott szunnyad a tömegerőben. —

Test és l é l e k .

Hiszen ha csak testünk volna lélek nélkül, nem volna ilyenzavaros az életünk! Az az állat nyugodtan él ösztöneinek. Szét-tépi a zsákmányát és utána elalszik, — de hogyha az emberegyszer gyilkossá lesz, virraszt, kerüli az embereket és rettega magánytól. Vétkének emléke még az akasztófa alá is elkíséri.Kín neki az élet és mégis irtózik a haláltól! — Vagy ha csupánlelkűnk volna, test nélkül, oh, milyen könnyen haladhatnánkaz erények ösvényén! De megvan mind a kettő: a lélek is, atest is — és ezek állandó harcban állanak egymással. —

T e s t i mámor.

Hányszor halljuk ma is a testiség mámorában kitörni egye-sekből azt a szentségtörő szót, amely egyedül az Istent illetimeg: — Imádlak! Igen! Imádja a saját alacsony szenvedélyeit.Imádja a bűnt, amelyben az érzékeihez leláncolt lélek elkábul.

39

Majd ha eljön a kijózanodás, amely oly biztosan fog beérkezni,mint a halál, csak akkor fogja meglátni, mi a különbség a lé-leknek tiszta öröme és a testnek képzelt gyönyörűségei kö-zött. Jön utána a kimerültség, a lehangoltság és a keserű kijó-zanodás. Az imádottban ekkor az a csalódott ember már csaka bűntársát látja meg. Csalódottan kiált fel: — Hát csak ennyivolt az egész! — A boldogságot pedig benne már csak akkortalálja fel, ha sikerül tőle szépszerével megszabadulni.

T e s t i g y ö n y ö r .

Ha a lélek belesüllyed a testi vonalba és felcseréli az igaziboldogság tiszta örömeit egy hazug álélettel, akkor a kivezetőutat csak a szenvedések vesszőfutása alatt találja meg. Test-véreim! Jól jegyezzük meg, hogy nem a gyönyör a boldogság.Ez csak egy salaktörmelék abból. A testi gyönyör olyan, mintaz áttüzesedett pléhkályha, amely égető hőkisugárzásával el-bágyaszt. Mihelyt pedig a tüze kilobbant, rögtön dermesztőhideg váltja fel. Ellenben a hitből és a testvérszeretetbő'i eredőlelkiörömök égből jövő kisugárzások. Jótékony és érlelő me-legséggel hatnak úgy reánk, mint környezetünkre és betöl-tenek csendes nyugalommal és nyugodt világossággal.

Béke.Béke. — Örök béke. — Megbékélés. — Türelem. — A béke országa.— Világbéke. — Az én békém. — Megnyugvás. — Megelégedett-

ség. — A csend. — A magány. — Lelki narkotikum.

Béke.

Tudom, hogy egy kis felleg is elfödi a napot; egy Ids bánatis árnyékot vet a szívre. De ez a kis felleg is eltűnik, mert halelkedben meg tudod őrizni a vallás békéjét és nyugodalmátes él benne a friss, üde szeretet a te Istened iránt, akkor lépten-nyomon a tiszta örömöknek a forrásaira bukkansz az élet-ben is. —

Lelki nyugalomra van szükségünk, ha a békét csak némi-

40

leg is akarjuk megközelíteni. Mert valamint a harmat képződé-séhez föltétlenül szükséges a szélcsend, hiszen csak a fánakmozdulatlan leveleire rakja le gyémántcseppjeit: úgy a béké-hez is a léleknek állandó nyugalma, hogy úgy mondjam, „bizo-nyos mozdulatlansága” szükséges. —

Béke! Van-e nálad szebb és megnyugtatóbb gondolat?! Tevagy a mi szívünknek állandó vigasztalása. Hiszen az élet olyhamar megtanítja az embert, hogy szenvedélyeit csak boldog-sága rovására elégítheti ki. Úgy vagyunk mi is ezekkel, minta méh a fullánkjával. Ha használja, belehal. —

Békét és nyugalmat csak az alkalmazkodás bölcsességenyújt. Ezért α legnagyobb bölcsesség az Isten akaratában valótökéletes megnyugvás. —

A teljesített kötelesség tudata adja meg a szív békéjét.Ilyenkor az ember önmaga is érzi a nyugalmat és a belső meg-elégedést. Ez a jutalma minden léleknek, akik munkatársaivoltak az Úrnak. —

Ha a világ Krisztus tanításait követte volna, béke uralkod-nék körülöttünk, mert ha a szívekben nincs harag és gyűlölet,a népek is szeretetben élhetnek egymás mellett. Majd mikora vérontásokból kijózanodunk, akkor fogjuk meglátni, milyencsodálatos humanizmus rejlik Krisztus egyszerű erkölcseinekigazságában. „Majd ha ismét meglátnák az emberek, sírni fog-nak a föld minden nemzetségei.” —

Mikor lesz béke? — Ha visszatérünk az elhagyott Krisztusialaphoz; ha a nyomor és a szenvedés kevélységünket végképösszetöri és mi vonaglunk a fájdalom alatt, mint a földretiportféreg és megalázott, bűnbánó szívvel megtanulunk ismét imád-kozni. —

Sokszor állottunk már az újév napján csalódott szívvel azelmúlt év ravatalánál, de a csüggedésből legalább fölemeltbennünket a remény, hogy a jövő talán jobb lesz. Sajnos, mamár a remény is elhervadt a szívünkben. Senki se látja a szo-morú események végét. Csak egyet kellene látnunk, de eztvilágosan: azt, hogy a dolgok intézése, az ú. n. kibontakozás,amely a világnak a szívszorongva várt békét ajándékozza, nema hadvezéreknek és a diplomatáknak a kezében van, hanemmás Valakinek a kezében, Aki az erkölcsi romlottságot éles

41

késsel vágja ki az emberiség testéből és megtanítja a világot,hogy nincsen más alap, mint amely nekünk vettetett az ÚrJézus által. —

Mihelyt az ember a bűnök és tévedések útjára lép, zavarés vergődés az egész élete; mikor pedig ismét közeledik azIstenhez, újra beköltözik szívébe a nyugalom fensége: a békeés a csend. —

A béke nem hasonlít sem a boldogsághoz, sem a nyuga-lomhoz, mert a lélek ezekben kifáradva, a még jobb után vá-gyódik, sóvárog a béke után! A béke a bevégzettség; ez a nagykincs, amelyet a lélek csak azután érez, amikor már a szeretettökéletességét elérte. A béke a mérleg teljes egyenletét jelentia lélekben és azért csak a bukás után megtisztult lelkeknek akiváltsága, amelyet egyedül Krisztus Urunk adhat a számunkra.Az angyaloknak csak összhangjuk és boldogságuk van; de igazibékéjük nincs, mert soha zaklatott szívűek nem voltak és ígynem is érthetik meg a szorongás ellentétét, a kiegyenlítő békét.A béke az utolsó hang az összhangban; csendből születik, melyakkor áll elő, amikor a lélek önmagát már megtalálta. A békeannak az élő körnek a kerete, amelyen belül van az isten. —

A békét nem keressük; a békét úgy találjuk meg. Az em-ber csak nyugalmat keres, mert ez az ő testi természetének azigénye. Pihenni, nyugodni akarunk és amíg ezt hajszoljuk, tel-jesen kimerülünk bele. Csak amikor már lemondtunk a nyu-galomért való küzdelemről is, csak akkor találjuk meg ma-gunkban az igazi békét. —

A béke a küzdő léleknek a pajzsa, amely mögött bizton-ságban él, mert ezen keresztül semmiféle befolyás és áramlatnem tud behatolni többé. A béke a legszélső felfogható és meg-érezhető valóság a végtelenség legmélyebb szélén, amelyen túl— már kezdődik — a titkok világa. —

A béke az isteni erőforrásnak érezhető hatalma és az alá-zatosságnak a fokmérője. Csak az alázatos szív bírja a békétés a békében semmisül meg önkéntelenül a lélek, hogy azutánteljesen elmerülhessen az ő Istenében! —

Krisztus módszere, vagyis a béke — egy hasonlatban ki-fejezve — az összegubózott csomónak a türelmes kibontoga-tasa; az ellenáramlaté pedig: a szálak erőszakos széttépése,vagy pedig a csomó szélvágása. —

42

A jóságos Isten a bűnös emberiséggel meg akarta kötniazt a békét, amelyet egykor a betlehemi jászol felett az angya-lok kara hirdetett. S valamint a galamb szájában a zöldelőolaj faág a kiengesztelt Isten kegyelmének hirdetője volt, úgya jeruzsálemi bevonulás útjába terített ágak és olajfagallyakis előre hirdették a közeli megváltás békéjét.

ö r ö k b é k e .

El kell jönni az időnek, mikor az örök béke országa fogaz Úr Krisztus kormánypálcája alatt uralkodni mennyben ésföldön. Már e földön megkezdődik akkor az Isten országa.—Miért nem kezdjük meg tehát minél előbb? —

Csakis az örök béke nevében indulhat meg az a nagy val-lási reformmozgalom, amely a világot erkölcsileg újjáteremt-heti; mert az emberi szív úgy van megteremtve, hogy ellentáll-hat a hatalomnak, az erőszaknak, a gyűlöletnek, de a jósági oka szeretetnek és a békének — nem! —

Megtanultam a történelemből, hogy az emberiség évezre-deken keresztül tartott komoly dolgokat nevetségeseknek ésnevetségeseket komolyaknak. Azt is láttam, hogy a civilizációúttörői mindig az idealista, hívő lelkek voltak, akik a tömeglekicsinylő gúnyjával szemben csak saját lelkiismeretüknekisteni sugallatára hallgattak. Ezért kell az örök békét a lelki-ismeret és a vallás alapjává szervezni.

Hiszek az örök békében! Hiszek az egyetemes testvérszere-tet messiási korszakában, mert hiszek az emberi haladás istenitörvényében! Hamis próféta az, aki megállást hirdet, mert azélet folytonosságában a megállás a halál! —

M e g b é k é l é s .

Most búcsút veszek azoktól, akik reám nehéz börtönöm-nek lélektisztító szenvedéseit mérték. Nyugodtan tehetem,mert hiszen kiüresítettem már szívemből minden keserűségetés neheztelést. Csak azt mondhatom reájuk, amit Erdős Renée-nek egyik szép versében olvastam valaha. — Uram, mindazo-kat, akik engem bántottak és ellenem vádat szőttek; Uram, álddmeg őket! ők voltak a tükör, amelyben emberi gyarlóságai-mat megláttam és magamat megutáltam, ők voltak a kövek,

43

amelyekben megbotlottam, amikor esztelenül csak futottam ésfutottam. Ők voltak az útmutatóim, mikor a sötét éjszakákbantévelyegtem és a szűk utat, a keskeny ösvényt hiába kerestem.Mikor pedig ott meggyötörve és összetörve álltam: végre Rádtaláltam! — Uram! áldd meg őket! —

T ü r e l e m .

Lelki haladásunknak a legbiztosabb fokmérője az a türe-lem, amivel ellenségeinkkel szemben viselkedünk. Mert amíga mi jó barátaink csak a pillanatnyi javainkat szolgálják, ad-dig az ellenségeink az örökkévalókat. Megtanítanak bennün-ket Krisztus utánzására. —

A türelem bennünk érzéssűrüdés, amely a Lélek önmele-gét, a szeretetet növeli, amelynek azután kiszűrődései vannak.Ilyen az önfeláldozó jóság, a lelki gyöngédség és az elnézőbűnbocsánat. Talán az anyák is azért szeretik rendesen jobbanazokat a gyermekeiket, akikért többet szenvedtek, mert azanyaság ösztönével tűrtek és megalázkodtak miattuk. —

A türelemnek isteni eszményképe a tövissel koronázottJézus, akinek szelídséget a próféta a nyírásra vitt bárányhozhasonlítja, aki nem nyitja meg a száját az ő nyírója előtt sem.Milyen csodálatos türelemmel vitte egykor kínos keresztjét.bár háromszor esett össze alatta. Valahányszor tehát szenve-déseink terhe alatt roskadozunk, tekintsünk a türelmes Krisz-tus arcába és higyjük, hogy az ő keresztjét segítjük most hor-dozni, így tanít meg bennünket a mi saját kálváriajárásunk,hogy a szelíd türelemmel viselt szenvedés királyi méltóság,mert bár tövisből van a koronája, de azért térdet hajt előttemég a cinizmus is. —

A türelem a legfőbb isteni erény, amely alázatosságból ésönmegtagadásból van egybeszőve. A legnehezebb lelki kvali-tások egyike. Egy folytonos, néma harc; egy hangtalan csendesküzdelem, amelyben a gyarló ember csak nagyon ritkán tudgyőzni.

Hányszor kapom rajta magamat, érzékenyebb vagyok,mint egy nyúzott ember; a legkisebb érintésre összerázkódom.Pedig hogyha a türelem alázatosság, akkor ennek virága azönmegtagadás. Szent Pál szerint is, a türelemből fakad a hit

43

44

A jóságos Isten a bűnös emberiséggel meg akarta kötniazt a békét, amelyet egykor a betlehemi jászol felett az angya-lok kara hirdetett. S valamint a galamb szájában a zöldelőolajfaág a kiengesztelt Isten kegyelmének hirdetője volt, úgya jeruzsálemi bevonulás útjába terített ágak és olajfagallyakis előre hirdették a közeli megváltás békéjét.

ö r ö k b é k e .

El kell jönni az időnek, mikor az örök béke országa fogaz Úr Krisztus kormánypálcája alatt uralkodni mennyben ésföldön. Már e földön megkezdődik akkor az Isten országa.—Miért nem kezdjük meg tehát minél előbb? -—

Csakis az örök béke nevében indulhat meg az a nagy val-lási reformmozgalom, amely a világot erkölcsileg újjáteremt-heti; mert az emberi szív úgy van megteremtve, hogy ellentáll-hat a hatalomnak, az erőszaknak, a gyűlöletnek, de a jóságnak,a szeretetnek és a békének — nem! —

Megtanultam a történelemből, hogy az emberiség évezre-deken keresztül tartott komoly dolgokat nevetségeseknek ésnevetségeseket komolyaknak. Azt is láttam, hogy a civilizációúttörői mindig az idealista, hívő lelkek voltak, akik a tömeglekicsinylő gúnyjával szemben csak saját lelkiismeretüknekisteni sugallatára hallgattak. Ezért kell az örök békét a lelki-ismeret és a vallás alapjává szervezni.

Hiszek az örök békében! Hiszek az egyetemes testvérszere-tet messiási korszakában, mert hiszek az emberi haladás istenitörvényében! Hamis próféta az, aki megállást hirdet, mert azélet folytonosságában a megállás a halál! —

M e g b é k é l é s .

Most búcsút veszek azoktól, akik reám nehéz börtönöm-nek lélektisztító szenvedéseit mérték. Nyugodtan tehetem,mert hiszen kiüresítettem már szívemből minden keserűségetés neheztelést. Csak azt mondhatom reájuk, amit Erdős Renée-nek egyik szép versében olvastam valaha. — Uram, mindazo-kat, akik engem bántottak és ellenem vádat szőttek: Uram, álddmeg őket! ők voltak a tükör, amelyben emberi gyarlóságai-mat megláttam és magamat megutáltam, ők voltak a kövek,

43

amelyekben megbotlottam, amikor esztelenül csak futottam ésfutottam, ők voltak az útmutatóim, mikor a sötét éjszakákbantévelyegtem és a szűk utat, a keskeny ösvényt hiába kerestem.Mikor pedig ott meggyötörve és összetörve álltam: végre Rádtaláltam! — Uram! áldd meg őket! —

T ü r e l e m .

Lelki haladásunknak a legbiztosabb fokmérője az a türe-lem, amivel ellenségeinkkel szemben viselkedünk. Mert amíga mi jó barátaink csak a pillanatnyi javainkat szolgálják, ad-dig az ellenségeink az örökkévalókat. Megtanítanak bennün-ket Krisztus utánzására. —

A türelem bennünk érzéssűrűdés, amely a Lélek önmele-gét, a szeretetet növeli, amelynek azután kiszűrődései vannak.Ilyen az önfeláldozó jóság, a lelki gyöngédség és az elnézőbűnbocsánat. Talán az anyák is azért szar étik rendesen jobbanazokat a gyermekeiket, akikért többet szenvedtek, mert azanyaság ösztönével tűrtek és megalázkodtak miattuk. —

A türelemnek isteni eszményképe a tövissel koronázottJézus, akinek szelídséget a próféta a nyírásra vitt bárányhozhasonlítja, aki nem nyitja meg a száját az ő nyírója előtt sem.Milyen csodálatos türelemmel vitte egykor kínos keresztjét,.bár háromszor esett össze alatta. Valahányszor tehát szenve-déseink terhe alatt roskadozunk, tekintsünk a türelmes Krisz-tus arcába és higyjük, hogy az ő keresztjét segítjük most hor-dozni, így tanít meg bennünket a mi saját kálváriaj árasunk,hogy a szelíd türelemmel viselt szenvedés királyi méltóság,mert bár tövisből van a koronája, de azért térdet hajt előttemég a cinizmus is. —

A türelem a legfőbb isteni erény, amely alázatosságból ésönmegtagadásból van egybeszőve. A legnehezebb lelki kvali-tások egyike. Egy folytonos, néma harc; egy hangtalan csendesküzdelem, amelyben a gyarló ember csak nagyon ritkán tudgyőzni.

Hányszor kapom rajta magamat, érzékenyebb vagyok,mint egy nyúzott ember; a legkisebb érintésre összerázkódom.Pedig hogyha a türelem alázatosság, akkor ennek virága azönmegtagadás. Szent Pál szerint is, a türelemből fakad a hit

44

és a reménység. Akinek pedig már reménysége van, az megnem szégyenül. —

A türelem világot rendítő élőhit és mindent magához ölelőreménykedés, az önuralom isteni tökéletessége, a végtelen Erőöntudata, amely minden akadállyal szemben gyöngédséggelakar győzedelmeskedni. Ezt jelképezi Jézus kezében a nád-pálca, amivel meggyalázni akarták. Pedig igazi királyi jogarrálett azzal, hogy türelemmel tudta hordozni, holott egy csa-pással összetörhette volna vele a világot. —

Mi földi emberek a csodatévő és sírjából feltámadó isteniErőt bámuljuk az Úrban. Az ég tiszta angyalai pedig az őgyengeségét csodálják és türelmes szenvedéseit imádják. Aző szemükben a keresztfa lett az isteni hatalomnak a legmél-tóbb trónusa. Ε trónusra csak a türelem lépcsőjén lehet fel-emelkedni. A megalázott embert is az angyalok szemében csaka türelmesen viselt szenvedés magasztalhatja fel. Ezért lett atürelem Krisztus koronája, amivel szemben minden más erényalázatosságban megsemmisül. —

A b é k e o r s z á g a .

Én már látom, hogy állandóan növekszik a tisztultabbszívekben az öntudatlan hitkészség, amely titkos reménysé-gekkel tekint a jövendőbe. Várunk valamit! Egy lelki újjá-születést. Az emberiség egy újabb erkölcsi lendület után sóvá-rog, amely a mai nyelvi, faji és vallási elszigetelődés és gyű-lölködés fölé emeli az emberi haladást. Talán ez lesz majdKrisztusnak megjövendölt „Béke országa”, ahol a prófétafönséges víziója szerint „az igazság és a szeretet megcsókoljákegymást.” —

V i l á g b é k e .

A világbéke attól függ, hogy tudunk-e békét ültetni a szí-vekbe? És ha meg akarjuk változtatni a mai gyűlölködő köz-hangulatot, előbb meg keli változtatni a népek lelkületét is.Amíg ez meg nem történik, a nemzetközi ellentéteket semlehet kiegyenlíteni. Ezért tekintek nagy reménységgel az ox-fordista mozgalomra, amely gyorsan terjed és a kereszténynépek lelkivilágát az evangéliumok szellemével akarja össz-

45

hangba hozni. Szereteten alapszik és ennek a felindításáratörekszik. Nem elfogult és nincs benne vallási türelmetlenség,miután célja nem a térítés és a lelkek elhalászása, hanem min-denkit a saját vallásának keretében akar Krisztus életénekutánzásával nevelni a tökéletességre. —

A világbéke a szociális gazdasági világrend, az összes val-lási rendszerek egységesítését előkészítő új valláserkölcsiirányzat majd csak úgy 40—50 év múlva fog teljesen meg-érni. Lesz még egy összecsapás; de érzem, hogy az lesz azutolsó. A 2000-ik év már az egyetemes humanizmus jegyébenfog megindulni A kereszt mellé a béke pálmáját tűzik, hogyKrisztus dicsőséges országa már a földön uralkodhassék. „Egyakol és egy pásztor”, mert jön Krisztus! „Ezerek elmúlnak ésezerek el nem múlnak!” így hangzik a jövendölés! És mindenjel arra mutat, hogy a haladás összes ágazatai az egységesítőirányzat felé haladnak. A jövendő nemzedék egy békés, bol-dog korszak felé halad, amelyből új eszmék hajnala pirkad,amelyet mi készítettünk elő könnyeink és vérünk hullásá-val. —

Hiszem, hogy a várt 2-ik Úr jövetel egy szebb korszak haj-nalhasadása lesz, amely nem csupán a testi halálnak, hanema lelki halálnak a fullánkját is ki fogja törni az emberiségmentalitásából! A jövő forradalmai már nem véres pusztítá-sokban és erőszakoskodásokban fognak megnyilatkozni, ha-nem lelki átalakulásokban: világbékében és kooperatív test-vérszeretetben! Ez a korszak fogja magával hozni a lélekrom-boló materializmusnak kézzelfogható megszégyenülését és.vele a mammonbálvány végleges bukását. —

A világbéke nagy és humánus gondolata megérdemli,hogy az ember szembeszálljon érte a fontoskodó politikusokkicsinylő gúnyjaival és lenézésével. Azt a tizenkét szegényzsidó halászt is rajongó bolondnak tartották mindaddig, mígaz Eszme meg nem érett s lassan, de biztosan emelkedve,mint a tenger dagálya, el nem borította a világot. —

M e g n y u g v á s .

Mikor Pyrrhus hatalmas hadseregét összegyűjtötte, a böl-cselkedő Cyneas így szólt hozzá: Minek vesződsz te ezzel atengernéppel? — Hogy meghódítsam velük Szicíliát. — És

46

azután? — Azután Itáliát, Carthagot és ha lehetséges, egészAfrikát. — És mindezek után mit csinálsz? — Akkor azutánmegnyugszom. — Szerencsétlen ember! Miért nem ezen kez-ded a dolgot? Ha akarod, megnyugodhatsz mindjárt — Va-lóban, mi is mindjárt megnyugodhatnánk — kicsiny és nagydolgokban egyaránt — ha erős akarattal fognánk hozzá amegnyugváshoz. —

Senki sem tudhatja, mit határozott felölem az Úr ke-gyelme, hogy az Ő követésére nekem a börtönnel is alkalmatadott. Ma még én sem tudom, vájjon sikerülni fog-e megér-tetni embertestvéreimmel, hogy én tőlük semmit, de semmitnem akarok. Csak azt a testvérszeretetemet szeretném szét-árasztani közöttük, amely hazátlanságom hosszú 15 évi szen-vedéseiben a lelkemben összegyűlt. Jóakaratú, tiszta érzésűszíveket óhajtanék az Űrhöz vezetni; nem üres szavakkal, ha-nem életem példaadásával. —

Én jó Istenem! Néha milyen kevés kell ahhoz, hogy egy-egy összetört lélek magát összeszedje! —

Sokszor adok a földre borulva hálát a jó Istennek, hogymég engem is méltónak tartott üldözésekre és fel magasztaltsorozatos megaláztatásokkal. Ezzel tanított még nasvobb tü-relémre és lassanként felnevelt az Isten akaratában való föl-tétlen megnyugvásra. —

Ha azt akarjuk, hogy körülöttünk minden megváltozzék,kezdjük meg ezt a változást önmagunkon. Nekünk kell alkal-mazkodnunk a külső viszonyokhoz, mert az egész világ nemfog mi hozzánk alkalmazkodni. Ha nyugodni akarunk egy rö-videbb ágyban, nekünk kell egy kissé összébb húzódnunk,mert az ágy nem tud a mi kedvünkért sem kinyújtózkodni.Türelemmel kell beilleszkednünk az adott viszonyokba, mertha nem tesszük jó kedvvel, meg keli tennünk — kényszerű-ségből. —

Zúgolódás és csüggedés nélkül nyugszom meg ma is azIsten szent akaratában, mert cél nélkül semmi sincs és énmindezt bizonyára megérdemeltem. Hálát adok Néki, hogy amegaláztatás vesszőfutásain keresztül újra megtaláltam az énigazi hivatásomat. Mert én érzem legjobban, mennyire rámillenek szent Pál apostol szavai: Inutilis servus fui, quod de-

47

bui facere, feci. Haszontalan szolga voltam, csak annyit tet-tem, amennyire köteles voltam. —

M e g e l é g e d e t t s é g .

Többet ér egy szalmafödeles kis viskó — a földön, mintegy csillogó légvár — a levegőben. —

A c s e n d .

A világ összes tudománya és minden kincse elhomályosulegy pillanatnyi lelkicsönd értékével szemben. Ezért senki semkövethet el nagyobb vétket önmagával szemben, mint amikorkerüli a magányt és a türelmet, amelyben a csönd terem.Csak egy pillanatnyi türelmes önátadás, vagy önmegtagadásés máris benne vagyunk a csöndben, ahol fényes árnyékoksuhanását hallgatjuk és érezzük az Isten közelségét. —

A csönd a lelkek érzésének egy benső nyugodalma. Ezérta kitörő természetű lelkek menekülnek előle. Ady is meg-érezte, de félt tőle: — Jaj! Jön a Csöndherceg s eltipor! —Mi van a csöndben? Sűrűdött érzés, Isten. Ezért a csöndnekvan a legszebb hangja. A csönd igazi harmónia. A csönd tiszta,finom dallamosság és megindító szépség, minden kérdésünkrefelel, minden útra elvezet. A csönd szent titkoknak fátyola ésbenne élni égi öröm. A méhek is csak csöndben és homály-ban tudnak dolgozni. Az emberi lélekben is így készül az életméze. —

A nagy eszmék anyaméhe a csend, valamint a nagy ér-zéseknek is a szülőanyja a titokzatosság. A contemplatio el-mélyüléseknek is egyik módszere a silentium. —

A csöndről gyönyörű regénk van, amely Krisztus szüle-téséhez kapcsolódik. Jézus gyermekségének evangéliumábanvan megírva: A teremtés kezdete óta csak egyszer volt pilla-natnyi csönd, egy általános világcsönd. amely az Isten kegyel-méből jött a földre: — a Megváltó születésének pillanatában.Még csak egy falevél sem rezdült meg, mert a szellő elsimúlt.A tenger mozgása megállt. Az idő eltűnt. Az emberek pedignéma csodálkozással néztek egymásra. Az emberek talán mégma sem tudnák, hogy Megváltó született. Mert ez a csöndvonta be ragyogásával a betlehemi csillagot. Ez a csönd volt

48

a születés éjszakáján az angyalok szárnyainak a puhasága. Ezhozta ujjongásba a pásztorok szívét és ebben a csöndben in-dultak útnak a bölcs királyok. —

Boldog lélek az, aki már gyönyörködni tud a csendben.Nincs annál szebb muzsika. Milyen kár, hogy olyan kevesentudják hallgatni és olyan nagyon sokan szeretik megzavarni! —

Oh! egy nyári estnek mennyi varázsa van! Még a szellő iselpihen a nagy gyönyörűségektől. A csillagok is figyelnek.Csak a csönd beszél. Csodaszép dolgokat... Vájjon miért tud-ják ezt olyan kevesen hallgatni? Csak mikor a szív szeretettelteljes, akkor csordul ki belőle a csend éneke: a néma hallga-tás! —

Minden érzésnek van csöndje. Van az örömnek, van afájdalomnak, van a megaláztatásnak és a felmagasztalásnak.Van a szeretetnek és van a gyűlöletnek; az erénynek és a bűn-nek. És ezt az Isteni csendet hány ember kerüli, mert fél tőle.A legtöbb emberre úgy borul rá a koporsó födele, amely alegnagyobb földi csöndnek az örök szimbóluma, hogy életük-ben talán soha sem találkoztak vele. Vájjon miért? Mert nemismerték soha a türelmet, amelynek a mélységéből szűrődikki a csönd. —

A birkózók küzdelme sem akkor a leghevesebb, amikorhajlékony testtel tusakodnak egymással, hanem amikor azösszeroppanás előtti pillanat halálos csendjében mozdulatla-nul tartják egymást. —

A magány.

Magamon tapasztaltam, hogy valahányszor a külső életkifárasztott és egy kissé visszavonultam önmagamba, akkorérzéseimmel mindig szorosabban tudtam belekapcsolódni azIstenbe. Mindenben megtaláltam őt, habár elrejtőzve, mint atermészetnek az éltető lelkét. Ezért adok hálát az Üniak,hogy az én zajos és csillogó külsőségekben elmerült életemetösszetörte. Hogy a csalódások és megaláztatások sorozataivalkiragadott a nyilvános élet piaci lármájából, és megszerettettevelem a magányt, amely a léleknek az igazi pihenőhelye. —

Sohasem él olyan őszintén az ember, mint amikor telje-sen vissza tudott már vonulni önmagába. Önmagunk megis-

49

mérésére a magány a legalkalmasabb helyzet. Csak itt lehetlelkünk legelrejtettebb redőit is kisimítani és érzéseit is meg-tisztítani. Ο beata solitudo! Ο sola beatitudo! Oh! boldog egye-düliség; oh! egyedüli boldogság! —

Lelki n a r k o t i k u m .

Hány emberroncsot látunk naponként az uccasarkokon.A háború őrjöngéseinek a rokkantjait és szegény nyomorult-jait. Összefacsarodik a szívünk, ha csak rájuk tekintünk. Azthisszük, hogy ezeknek az élete pokol és gyötrelem, amelytőlalig várják a megszabadulásukat. Milyen tévedés! Ahol az Is-ten keze sebet vág, oda rögtön ráteszi a balzsamát is. A gyó-gyító és minden fájdalmat csillapító lelki narkotikumot.— A minapában beszéltem egy szegény vak katonával, aidegész vidám hangon mesélte el nekem, hogy egy robbanógránát hogyan roncsolta össze az arcát és hogyan oltotta ki aszeme világát. Megindulva kérdeztem tőle: — Ugyebár, ennélnagyobb baj már nem érhette volna? — Nem sajnálom ké-rem, mert amióta megvakultam, azóta kezdem csak tisztánlátni àz Istent... Szerettem volna lehajolni, hogy ennek aszegény rokkant testvéremnek a kezét megcsókoljam. —

Biblia.

Biblia. — Evangélium. — Evangéliumi szellem. — Hegyi beszéd.

— Zsoltárok.

B i b l i a .

Az Ó-szövetség és az Új-szövetség elválaszthatatlan egy-ségben olvadnak össze mint a Bibliának a két része, amelyekegymást kölcsönösen kiegészítik. Egymás nélkül meg semérthetők. Az Ő-szövetség bibliája a lakat, az Új-szövetségé ahozzá való kulcs, amely egyedül tudja azt nekünk felnyitni.Az egyik a gyertyatartó, a másik a benne égő gyertyaszál,amely bevilágít a sötétségbe és megérteti velünk az isteni ki-nyilatkoztatásnak a kettős oldalát. —

50

A könyvek könyvét, a szent Bibliát a zsidóktól kaptukégi ajándékképen. Ezért a könyvért vérzett évszázadokon átIzrael. Az életével védte és takargatta. Mikor azután későbbközkinccsé lett, épúgy cserben hagyta, mint egykor a Messiá-sát. — Bíró Lajos szerint ezt az évezredek vérével megszen-telt ereklyét a modern zsidó a sarokba vágta. Helyette a köny-vespolcra Büchner, Darwin, Hackel könyveit tette díszköté-sekben, amelyekben a teremtés kezdetét többé nem a mózesiszent igék magyarázgatják, hanem Moleschot, aki a Genezisfönséges első sorát így travesztálja: Kezdetben pedig vala aprotoplazma! —

A zsidó Biblia hirdette legelőször az emberiség isteni le-származását, bukását, fokozatos tisztulását és visszakapcsolá-sát az elvesztett menyországba. Ugyancsak ez a Biblia magya-rázza meg nekünk eredetünknek és fokozatos evolúciónknaka végcélját is; vallási nyelven: a világ teremtését, megváltá-sát és megszentelését. Ezért ez a könyv az eltévedt emberi-ségnek világító tornya, égi öröksége, vallástörténelmi művelő-déseinknek a keresztmetszete. —

Mutassanak nekem bármilyen tudományos könyvet,amely évezredek változó műveltségében a helyét mindig meg-állotta volna. Hiszen a tudománynak egy évszázaddal ezelőttmég szentnek tartott elméleteit ma már lemosolyogjuk. A kö-zépkori nagy tekintélyek munkái pedig mulatságos ólvas-mányszámba mennek. — Milyen magaslaton áll ezekkel szem-ben a Biblia! Rendületlenül állja évezredek kiforrott haladá-sának a legkülönbözőbb kritikai szempontjait. Szilárd, minta tűbe dobott arany érc, amely csak a salakját veti el. —

Felnőtt korunkban úgy vagyunk a Bibliával, hogyha ér-zéseinkbe elmélyülve olvassuk néhány sorát, az könnyekigmegindít. Közvetlenségével mély hatásokat tud belőlünk ki-váltani. Milyen kár, hogy ezekről az élő igazságokról könyv-tárakat írtak össze a kommentátorok. Sikerült nekik a ridegszövegmagyarázatokkal letörölni bennünk az első érzésekhímporát, azt a bájos naivitást, amely minden lélekre hat egy-szerűségével és közvetlenségével. —

A művészi szépségnek a tiszta érzések naivitása adja mega művészi jelleget. Az a hitem, hogy a kereszténység egységéta biblikus szöveg analíziseivel tépték szét darabokra: feleke-

51

zeményekre. Így lehet még a zöld búzakalászból is, amelyből azélet kenyere lészen, száraz szecskát vágni. —

E v a n g é l i u m .

A hitünket bele kell vinnünk az életbe. Minden emberlegyen a krisztusi eszméknek egy-egy apostola. Van-e hatal-masabb erkölcsi fegyver az egész világ meghódítására azevangéliumnál, amely igazságot, testvériséget, szeretetet hir-det? Ki versenyezhet mi velünk, ha mi ezeket az igazságokatbelevisszük az életbe és saját életünk példájával ragadjukmagunkkal a tömeget a tisztaság, az igazság, a szeretet felé?! —

Milyen kár, hogy az Úr Jézus üzeneteit, amelyek élő Igékés nem üres szavak és ezért mindenkire sajátos egyéni hatá-sokat is tudnak gyakorolni, belepréselték a tudományos exe-gézis kereteibe. Az élő Igét megmerevítették az írásmagyará-zók. Csak azt szabad kiéreznünk ezekből, amit ők kiéreztek.Megtiltották, hogy én válogassam ki a kertből a virágokat ésne merjem az én ízlésem szerint csokorba kötni. Ha pedigmégis megtettem, a középkorban bizony megégettek érte. Azevangéliumoknak érzésre ható közvetlenségeit értelmi hatá-sokkal akarták helyettesíteni, az atyai érzéseknek a melegsé-gét iskolai pedagógiával cserélték fel. fedig az Úr Jézusnakminden egyes szava valóban színes, élő virág, amelyek illa-toznak és felmelegítik édes mézükkel a szíveinket. Az ember-nek magának kell Krisztus szavait megérteni, mert egyéni ha-tása van mindenkire. Ne préseljük le növénytani gyűjtemé-nyekbe az élő virágokat, mert az élet frissessége helyett csakkiszáradt rostokat találunk benne. —

Európa szédítő magasságba emelkedett a technikai hala-dás terén; de letiport szíveken gázol keresztül. Értelmi vilá-gosságunkat drágán kell megfizetni; boldogságunkat adtukérte cserébe, mert a keresztény népek szavalják az evangé-liumot, de nem követik. —

A világtestvériség teljesen födi a krisztusi alapgondolatot:— Egy akol, egy pásztor! — Csakhogy ezt az eszmét az evan-géliumok szellemében és krisztusi eszközökkel kell az egyete-mes emberszeretet jegyében megvalósítani és nem csupánnatalmi szervezkedéssé tenni. Mert míg a marxista jelszó:

52

Ami a tied, az az enyém is! — addig az evangéliumi jelige:Ami az enyém, az a tied is! —

Közös sorsa a legtisztább és legszentebb intézményeknekis, hogy mihelyt hatalomra jutnak, az emberi gyarlóság meg-rontja a lényegüket. Így pl. merem állítani, hogy a szocialistatestvériség egyesek szájában már gyakran csak hazug jelszóvolt, amivel azok a népámítók milliókat tévesztettek meg,hogy ezeknek a lelkesedésével a hatalom polcára kapaszkod-hassanak. Ez a szomorú példa győzött meg engem, hogy nincsmás igaz testvériség, mint a lelkiismeretben is kötelező evan-géliumi szeretet, amely Krisztusnak az öröksége. —

Van-e fönségesebb és világosabb könyv a szent evangé-liumoknál? El nem évült 2000 év óta! Érzéseket nevel, esz-méket sugall; csak a modern ember vágja a sarokba. —

E v a n g é l i u m i s z e l l e m .

Hát nem látjuk, hogy a népek sorsát intéző Gondviselésúj vágányra akarja terelni az emberi haladás kisiklott szeke-rét? A Szellemkéz már újra írja a tüzes betűket: Vissza azevangéliumi igazságokhoz! Az egyszerűséghez, az igénytelen-séghez, az önzetlenséghez, az Isten- és emberszeretethez! Elégvolt a testi mámorból és részegségből! Vissza a lelkiségekhez!A széphez, a jóhoz, az igazhoz, — mert ha mielőbb eszünkrenem térünk, végkép elpusztulunk! —

Bejártam a világ nagy részét és amikor megfigyeltem afajok között lévő különbségeket, rögtön feltűnt, hogy az er-kölcsi érettség és tisztultság sokkal erősebb kapocs a lelkekegyesítésében, mint akár a fajbeli, akár a vallási szempont.Az emberben minden dogma-ismerettől függetlenül szokott ki-alakulni az ő erkölcsi felfogása és lelkiismereti érzékenysége.Amerikának egy harmada semmiféle vallási rendszerhez nemtartozik és ezek között mégis sok mély érzésű és tiszta er-kölcsű embereket is találhatunk. A jóság, a szelídség, a gyen-géd nemeslelkűség és önfeláldozó készség az evangéliumi szel-lem átérzésétől ered, nem pedig a dogmák ismeretéből. —

H e g y i b e s z é d .

A hegyi beszédet hegyen mondotta el az Úr. Ott mondtaa boldogságról szóló isteni beszédét is, amelyben megismer-

53

tette Isten földi országának szellemét, mely teljesen különbö-zik a földi gondolkodás szellemétől. Boldognak mondta a lelkiszegényeket, a szelídeket, a siránkozókat, az irgalmasokat, atiszta szívűeket, a békességeseket; — azokat, akik éhezik ésszomjúhozzák az igazságot, vagy akik az igazságért gyalázatotés üldözést szenvednek. Bőséges lesz mindezeknek a jutalmuka mennyekben. Így látta meg az Ő jövőbe néző isteni tekin-tete a szenvedőknek és vértanúknak millióit, akik boldogoklesznek az ő erős hitükkel, bár a világ őket meg nem érti ésbalgatagoknak tartja. —

A hegyi beszéd nyolc pontja az emelkedett lelki életneka legbiztosabb útmutatója. Kemény gyümölcs és nehéz az édesmagjához férni. Ezért az éretjen lelkek szemében még a hegyibeszéd is csak frazeológia. A formalisták pedig csupán spe-kulativ morális tételeknek tekintik. Élő erővé azonban a szen-tek életében lesznek, akik ezeket életük alaptörvényévé teszik.Nem azok gyakorolják tehát, akik megértik, hanem azok ér-tik meg, akik gyakorolják. —

Z s o l t á r o k .

Hős és szent volt Dávid, az Úrnak igaz prófétája, akimegjövendölte, hogy törzséből fog származni a Messiás. Sas-szárnyakból tépte ki tollát, mikor zsoltárait megírta. Ezek aversek a bűnbánatban megtisztult léleknek és a megváltásután esengő embernek könnyéből és véréből születtek! —

Boldogság — Boldogtalanság.Boldogság. — A 8 boldogság. — Hol van a boldogság? — öröm. —

Bánat. — Búskomorság. — Boldogtalanság.

B o l d o g s á g .

Mit tud arról a kicsapongó Bóma, hogy míg ő a gyönyö-rök poharát az undorig üríti, addig az Appia-út katakombái-kan a holtak hirdetik az élőknek a boldogságot. „Boldogok,akik sírnak. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igaz-ságért!” —

54

A hit, a természet, a művészet, ezek a földi életnek virág-illatos ligetei, ahol egy-egy pillanatra mindenki felüdülhet azeszményekben, a tisztaságban, az igazságban. Embernek ezeknélkül boldogság nem adatik e világon! —

Oh, a boldogság nem a külső viszonyokban, hanem szí-vünknek benső nyugalmában rejlik. Ez a nyugalom az igaziboldogságnak termőföldje s ez a lélek állandó békéjében áll,amelynél nagyobb kincse halandó embernek nem lehet Vilá-gok hatalmas ura lehetsz, fenékig ürítheted az örömök poha-rát, a fényűzés ragyogása emelheti életedet, de ha fel nem ta-lálod lelkednek tisztaságában azt az összhangot, amit csaknyugodt lelkiismereted adhat meg: nyomorultabb léssz annála földönfutó koldusnál, aki azonban fáradt fejét nyugodtanhajthatja le pihenésre. —

Az embernek egyetlen életcélja a boldogság. Ezt hajszoljaegész életén keresztül fáradhatatlanul. Az ember tehát, bol-dogságra van teremtve. Ezért fárad, ezért dolgozik, ezért tűr,ezért eped és ezért sóvárog. Ez a vágy titkos ösztönével be-tölti az ember lelkét teljesen, mint ahogy a tenger vizét át-hatja a só. S ami különös — míg az embernek minden egyébvágya kielégíthető, addig egyedül a boldogságot, vágyainakezt a leghatalmasabb ösztönét, képtelen teljesen kielégíteni. —

Az embert űzi és hajtja az élet küzdelmeinek rögös útjánkeresztül a boldogságnak elérhetetlen reménye. Utána futunkmindig és méms nélküle halunk meg. Küzdő embertársam!

Oh én értem a te szíved szomjúságát, a te lelked titkos epedé-sét. Nyugtalan az, mint a fészkéből elszakadt pelyhes madár,amely csak akkor lesz boldog ismét, ha visszateszed anyjaszárnya alá. A te lelked is az Istennek elszakadt lehelete. Ateljes boldogságot csak az Ő szárnyai alatt, fogod föltatlálni! —

Mit ér az élet minden kényelme boldogság nélkül — a jó-lét öröm nélkül, a tekintély és a rang szeretet nélkül? Ügyvan velük az ember, mint a zivatarban eltévedt éhező utas,aki a homokban egy nagyobb zacskót látott heverni. Mohóvággyal kapta föl, talán lesz benne egy darab kenyér. Föltépi,kincsek és csillogó drágakövek kápráztatták szemét. Bele-nyúlt a hideg, élettelen drágaságokba és csalódott szívvel ha-jította el magától: Hát csak drágakő és nem kenyér?! —

Az igazi boldogság oly ritka az életben. Úgy vagyunk vele,

55

mint az aranymosó a folyó fövenyével. Egy pár csillogó por-szem a rosta fenekén, — ez a boldogság. Ezt a porszemet kellaz embernek nagy munka árán a fájdalmak homokjából éstörmelékéből kiszitálni. —

Valahányszor erősebb bennünk a lélek a testnél, az aka-rat az érzéseknél, a szív az önzésnél, mindig valami jólesőboldogság ömlik szét lelkünkben, mint a vízen az az illatosolaj, amely megcsillapítja a háborgó hullámokat. —

Mikor az Isten jósága érezhetővé lesz bennünk egy finommelegség által, akkor engem mindig valami csodálatos hévborít el. Mintha egyszerre emelkednék a magasba és veleegyütt süllyednék egyúttal a mélység felé is. Elemezni nemtudom. De talán mégis úgy nevezhetném el leghelyesebben:Boldog szomorúság! Csendes és édes öröm, amelynek márnincsenek kitörései. Ilyennek képzelem el a menyországnakboldogságát is. Ha egy hasonlatban kellene megérzékeltetnem,az orgonavirág mézéhez hasonlítanám. Ennek is a tölcsére fe-nekén van egy picurka mézcsepp; ha a nyelvünkre vesszük,az illatos ízében ennek is van valami különös édes keserű-sége. Szimbolikusan úgy értelmezem ezt, hogy a tiszta boldog-ságot is körülárnyékolja valamely szomorúság. Ebből a ke-retből még kristályosabban tud előragyogni a boldogság is. Λbrilliáns is szebben érvényesül egy remek foglalatban. —

Nincsen nagyobb boldogság, mint mikor érezni tudjuk,milyen meleg és milyen könnyű a jó lelkiismeret édes nyu-galmában élni. —

A boldogság nem vágyaink kielégítésében, hanem a vá-gyaktól való mentességben áll. —

Senki sem lett jobbá az által, hogy repülni tudunk a le-vegőben, utazni a tengerfenéken és átfúrjuk a hegyeket, hogyrajtuk keresztül bújhassunk. A boldogság sohasem az emberéletviszonyainak külső rendjében, hanem mindig csak bensőlelkivilágának az összhangjában található fel. Nem kívülről,hanem belülről jön. —

A világhódító uralkodók csak elég hatalmas emberek!De ha tíz ilyen világhódító összeállna, hogy egyesített erővelpróbáljanak egyetlenegy embert boldogítani, aligha sikerülnenekik. Talán egy-két hónapra igen, de egész életére aligha!

56

Mert ha az emberi boldogság csak a kényelemből és a jóliakasból állana, azt valahogy még kielégítenék; de az embernem csupán hasból áll, mint a pók és nem csupán zsebből,mint az erszényes állatok. Szíve és lelke van, vágyai és remé-nyei, amiknek teljesítése más Valakinek a Kezében van! —

Milyen kevés kell az ember boldogságához. Azért szenvedsok ember annyit, mert nagyon igény teljes; pedig az élet olyanegyszerű és természetes. A boldogtalanság is tehát nem a külsőviszonyokban van, hanem mibennünk: a mi igényeinkben.Azt akarjuk, hogy az élet alkalmazkodjék hozzánk; pedig ne-künk kell mindig beleilleszkednünk az adott viszonyokba. —

Csak a szív tud boldogságot termelni. Azért ezt is csakmagunkban termeljük, mint a csiga a gyöngyét; szenvedésekés könnyek árán alakul ki bennünk! Ne keressétek soha má-sutt a boldogságot, mint a szívetekben és abban a szeretetben,amelyet szívetekből nyújtatok és szívekből kaptok. Akit azélet erre meg nem tanított, az szánalmasan szegény, merthiába született. —

Bár különböző utakon, de minden ember a boldogságátkeresi. Ezért a boldogságért sóhajtozik imájában a zárdaszüz;a boldogság vágya zokog fel a nyomor mélységéből is é,s ezthalljuk a tömeg morajában, amely szervezkedik és követeliaz ő osztályrészét: — a boldogságot. Elmondhatjuk, hogy min-den könny és minden vércsepp, amely valaha a földön kion-tatott, csak a boldogság oltárára lecsurgó erőszakos, vagy ön-kéntes áldozat volt. —

Nagyobb jótéteményt nem tehetünk embertársunkkal,mint amikor megértetjük vele, hogy a boldogság a mi legsa-játosabb benső tulajdonságunk. Hogy azt nekünk senki nemadhatja, csak mi magunk. Aki pedig önmagában meg nem ta-lálja, az hiába keresi a tengerek mélységeiben és az egek ma-gasságaiban. Csillagvilágokon keresztül bolyonghat érte: csakcsalódásról csalódásra ébred. —

Sokszor egy szalmafödeles hajlék, vagy egy nádvertegunyhó olyan kincseket takarhat, amit föl nem cserélnénkmárványpaloták megunt drágaságaival. Egy kis barátságos éstiszta meleg hajlék, benne a verejtékes munkával megszenteltkenyér; esetleg egy mosolygó arcú kis gyerek, vagy a velünkvirrasztó hitvesi szeretet, a mi szívünk boldogságához elég.

57

Elég ahhoz, hogy bennünk az életkedvet és a lelki vidámsá-got ébrentartsa, szenvedélyeinket és indulatainkat pedig le-csillapítsa. Vájjon mivel cserélné föl egy ilyen lélek az ő nyu-galmát?! Mit ér az arany sápadt fénye egy egészségtől és élet-kedvtől kicsattant arcnak a pírjához képest? —

A Megváltásnak isteni törvénye, hogy minden lélek csak amaga erejével emelkedhetik, mert fejlődéséhez mindig annyikegyelmet kap, amennyit befogadni képes; se többet, se ke-vesebbet. Még az üdvösség is csak akkor adhat igazi boldog-ságot, ha az saját erőkifejtésünknek az eredménye. — Mitszólnánk az olyan anyához, aki gyermekét nem akarná elvá-lasztani és még akkor is keblén táplálná, amikor már kinőtta bölcsőjéből? Szeretettel kell támogatni minden öntudatraébredező erőt és megtanítani, hogy a saját lábain járva erő-södjék, növekedjék és boldoguljon. Így kell a világ dajkái-nak fokozatosan felnevelni az emberiséget is a nagykorúságboldog érettségére. —

Tudjuk Uram, hogy az élet fukar kezei be nem válthat-ják azokat a reményeket, amelyeket egykor ifjú szívünk ra-jongása festett elénk. De most, midőn végigtekintünk a csaló-dások hosszú sorozatán, egy tapasztalattal lettünk gazdagab-bak: hogy igazi boldogság csak a mennyei hazában várható. —

Amíg mi a boldogságot mások szeretetére építjük fel, ad-dig ez nem mitőlünk függ; mások-kezeibe van letéve. Ha el-lenben a mi önzetlen szeretetünkben találjuk fel a boldogsá-gunkat, akkor e kincsnek mi vagyunk az urai. Senki más nemadhatja és senki más el sem veheti tőlünk. —

Boldog csak az lehet a földön és a földön túl a nagy min-denségben, aki már megtalálta önmagát és megtisztult érzés-világát nem engedi visszasüllyedni többé a semmiségbe. —

Boldoggá .csupán a saját szabadságunkkal kivívott győzel-mek tehetnek bennünket, amelyeket önmagunkkal és az ala-csonyabb anyagvilág nyomásaival szemben dicsőségesen be-fejeztünk. —

Világosan érzem: soha, de soha se tudnék boldog lenni,még a legfényesebb menyországban se, ha valaha meg kellenetagadnom azokat, akiket ma is szeretek s akikkel találkoznihitemnek legboldogítóbb reménysége! —

58

Csak arra vár az Úr, hogy magához ölelhesse az egészvilágot, ő, Aki maga a boldogság, eme végtelen boldogságátakarja minden teremtményével megosztani, hogy azt állan-dóan növelje és megsokszorozza. Magunkról tudjuk, hogyminden megosztott öröm százszoros öröm, mert visszahatazokra is, akik adják. Viszont a megosztott szenvedés márcsak fél szenvedés. tulajdonképen az isten is csak azért te-remtette a világot, hogy mások boldogságában ő is gyönyör-ködjék. —

Az Isten megengedte, hogy a Nefelejtsek, ezek a kis virá-gok a legkristályosabb érzésű kis pataknak a tükrében néze-gethessék örök hazájukat, amelyeknek a színeit viselik: a kékégboltozatot. Ezért nyílnak a kis Nefelejtsek a patak partján,hogy annak kristálytiszta vizében együtt tükrözzék vissza azeget. Az ember is csak akkor érzi az igazi boldogságot, amikor már lelkében hordozza az eget. —

Vannak olyan ábrándos, bohó lelkek, akik az élet felszí-nén röpdösnek, mint a pillangó a napfényben a szivárványostó tükre felett. Telve vannak vágyakozásokkal egy ismeretlenjó és szép után. Az anyagvonalból már kiemelkedtek, de alelki vonalba még nem tudtak felszárnyalni. Végig járják azéletet a vágyakozás szenvedéseivel. Egy örök kielégíthetetlensóvárgással. Sokszor a szétpattanásig feszülnek, de nincs ere-jük magukba elmélyülni, ahol rögtön megtalálhatnák a kere-sett boldogságot Ezek majd csak az élet végén, ott fent az Is-ten kertjében önthetik ki lelkük Jázminillatát, amely azanyagtestben még kifejlődni nem tudott. A rosszat, a csúnyátmár a földön is felismerték és óvatosan kikerülték, nehogyvele magukat beszennyezzék. De a tiszta jóra és szépre mégnem voltak megérve. Lelkükben csak a készség volt meg ráés nem a cselekvő kiforrott erő. Bizony újra fogják kezdeni,hogy amit egykor elmulasztottak, azt egy ujabb életben ki-pótolják. Hogy ne csak fehérek legyenek, mint a Jázminvirág,hanem hogy olyan finoman illatozzanak is az angyalok gyö-nyörűségére, mint májusban a Jázminbokor. —

Van-e valaki a világon, aki ne törekednék a boldogságután? Ezt a vágyat Isten ültette természetünk mélyébe; deérezni vagyunk kénytelenek, hogy ez a vágy a földön kielé-gíthetetlen. Reszkető kezekkel nyúlunk az örömök poharaután s azt hisszük, ha elérhetjük, szívünk megnyugszik. —

59

Hányszor sóhajtottunk már föl az életben: csak ezt, csak eztadd meg nekem én Istenem és akkor én boldog leszek örökre!vájjon csakugyan így történt-e a dolog? Éppen ellenkező-leg Mihelyt elértük vágyainkat, reszkető kezünkből kihullotta pohár és a csalódástól megsebezve sóhajtottunk föl: Hátcsak ennyi volt az egész?! —

Aki nem lát mást, csak szépségeket maga körül és örülnitud azoknak, az mindig boldog. —

Oh, ha egyszer az ember odaérhet az ő Jézusához, köny-nyen elfelejti minden fáradságát és szenvedését. Szívében olynagy boldogságot érez, amely százszorosan kárpótolja őt avilág minden fájdalmáért. —

Az Isten nem azért helyezte a gyarló embert erre a sár-tekére, hogy itt megrakja magának a boldogság állandó fész-két, ahol csalódásoktól és szenvedésektől menten csupán örö-meinek élhet. Az ég Urának sokkal magasztosabb szándékaivannak velünk. Ő akarja, hogy ez a terhes és fájdalmas életcsak előkép lehessen egy boldogabb örök életre. A csalóelá-sok és szenvedések által akar reávezetni bennünket, hogy ezaz üres világ, ez a silány föld nem az igazi hazánk, nem a bol-dogság hazája. —

Senkit sem lehet akarata ellen boldogítani. —

Annak a boldogságnak, amelynek szenvedésbeli emlékeinincsenek, ereje sincs oly mértékben, mint amennyi boldogállapotának megtartására elengedhetetlenül szükséges. ImeíAz élet küzdelmes szenvedéseinek a tiszta magyarázata! Azértviszi az Úr a fénykörből kiszakadt testvéreit a szenvedéseknehéz útján vissza az elvesztett boldogsághoz, mert csak aszenvedésteljes emlékek tudják a lelkeket majd egykor, aboldog összhang beálltakor, állandó egyenletességben meg-tartani. —

A végcél nem lehet csupán öncél, hanem mindig csak amegváltó krisztusi cél, amely az összeség üdvének és tökéle-tességének a célja. Ezért senki sem érheti el üdvösségét önzőmódon, amíg azt az összeségből kiszakítva és elszigetelődveCsupán önmagáért keresi. Érezzük ezt a különös törvényt ön-magunkban is, mert az ember még saját boldogságát is csaka másoknak okozott boldogságban találhatja fel. —

60

Az emberi szív még halálos ágyán is egy végtelen boldog-ság után kiált. Lehetséges-e, hogy ez a kiáltás a semmiségbeveszne? Lehetséges-e, hogy az a bölcs Isten, aid cél nélkülsoha semmit sem alkotott, egyedül az emberbe oltott volnaesak olyan vágyakat, amelyek kielégítést nem fognak találnisoha?! —

Bizony, az ember csak akkor tud nehéz sorában meg-nyugodni, ha mindenben az Isten akaratát látja és hiszi, hogyvan valami ott fenn, amit hiába keresünk itt lenn. Ilyenkorazután még a nyomorgó koldus is boldog lehet. —

A b o l d o g s á g .

Édes jó Istenem, mennyi idő és mennyi kegyelem kellettahhoz, míg a 8 boldogság alaptételeit csak megsejteni kezd-tem! Csak az Isten jóságából rám mért gyógyító szenvedésektudtak közelebb hozni engem is a megértésükhöz. Teljesenbenne élni talán még ma se tudok. Sajnos! De már az Istenkegyelméből megérezni tudom, hogy ez az igazi élet. Ezértvágyódom utána. És hogy ezt élni még mindig gyenge vagyok,ez az igazi életemnek egyetlen szomorúsága. —

Hol van a b o l d o g s á g ?

Mikor az Isten a legelső embert megteremtette és a földivirágos kertbe elhelyezte, olyan tiszta, hófehér és ártatlanvolt, mint egy frissen kinyílt Jázminvirág. Rábízta az angya-lokra, hogy állandóan őrizzék és gondozzák az embereket sazok meg is osztották velük szépségüket, jóságukat és elhal-mozták őket minden egyéb jókkal és mennyei ajándékokkal.Kezükbe adták a kincset, amely értékesebb minden brilliáns-nál: a boldogságot! Szívükre kötötték, hogy nagyon vigyázza-nak rá, mert ennél nagyobb ajándékot még a jó Isten semadhat nekik. De az ember természeténél fogva olyan gyarló,hogy az ingyen kapott ajándékokat nem igen tudja megbe-csülni. Csak az az igazi érték a szemében, amit saját munkájaárán tudott nehéz küzdelmekkel megszerezni. Így járt a bol-dogsággal is. Csakhamar elvesztette. — Az angyalok ekkor el-határozták, hogy könnyelműségéért megbüntetik. Ezzel iscsak jót akartak tenni vele. Tanulja meg, hogy az égi aján-

61

dékokat meg kell becsülni. Az elvesztett boldogságot el fogjákvalahová rejteni, hogy csak nagy fáradsággal találja megújra az ember. De hát hová rejtsék? — Az egyik angyal azttanácsolta, hogy rejtsék el jó mélyen a föld gyomrába. Aznem lesz jó, szólt a másik, mert az ember kincsvágyó és bá-nyákat fog ásni a földbe, hogy előhozza onnan az aranyat,amivel fölékesítheti az asszonyait. És kiaknázza a vasat, ami-ből éles kardokat fog kovácsolni, hogy megölje vele a sajátembertestvérét. — Hát süllyesszük el akkor a tenger fene-kére! Az se lesz jó, mert oda is lemegy kincset keresni ésdrága gyöngyöket fog kihalászni, hogy ráaggassa az asszonyaifülére és nyakára, akik komolyan azt hiszik, hogy az ilyencsillogó csecsebecse még az élő testnél is szebb. Hát akkorhova rejtsük? — Tudjátok mit! szólt egy bölcs angyal. Rejt-sük el az emberbe magába. Még pedig a szíve mélyébe. Ottnem fogja keresni és csak nagy fáradsággal fogja végre meg-találni. — A boldogság azóta az embernek a szívében rejtő-zik. De ezt ők nem hiszik el. Keresik mindenütt, csak ott nem,ahol van. Ezért tudják életükben olyan nagyon kevesen meg-találni. —

Öröm.

Ne hidd, hogy a szív ártatlan vidámságát és az élet szelídörömeit fel kell áldoznod a vallás oltára előtt. Szeretni az éle-tet nem bűn, mert különben fentartani azt, nem volna köte-lesség és elvetni, nem volna vétek. —

Csak egy pillanat az élet; egy felhő árnyéka, amelyet vi-hartól űzött foszlánya a földre vet; a víz színén szétpattanóbuborék. Hiszen mielőtt az ember élni megtanult volna, máris ott áll a sír előtt. És ezt a rövid, küzdelmes életet ne suga-razhatná be a vidámság napfénye, — a jókedv derűje és szi-várványa?! Hiszen az ember arcán oly ritka a mosoly, és ezis igazi szépségében többnyire csak a könnyeken keresztültör elő. —

Az öröm ép olyan elválaszthatatlan a bánattól, mint arózsa a tövisétől. —

B á n a t .

Ε föld arénájában változik a bánat és az öröm. Ez a foly-tonos hullámzás állandó és szakadatlan. Keleten a hajnal,

62

nyugaton az éjszaka! Csak ott nem, a csillagok fölött van ár-nyék nélkül való állandó világosság. —

A sötét orgona levelénél is sötétebb köd borong ma ahavasok bércein és az orgonavirágos völgyek mélységeiben:a bánat és a szomorúság. Ez pedig sötét madár. A szívek se-beibe rakja a fészkét. A szomorú szívekre pedig még az or-gonavirág se illik! —

B ú s k o m o r s á g .

A búskomorság fáradt szíveknek betegsége. Azért nemgyógyíthatja meg más, — csak a sír, vagy az Isten! —

B o l d o g t a l a n s á g .

Boldogtalan század az, amely lesütött szemekkel gubbaszta halál árnyékában. Szülöttjei vakok és élőhalottak, akikijedten és remegve tapogatóznak a földi járomban, mint atévelygő világtalan a temető sírdombjai körül. Élni nem tud-nak, mert meghalni gyávák. Csak nyögnek és sóhajtoznak azéletért, amelyet elveszteni félnek és megtartani gyöngék. Aszenvedésekben pedig összezsugorodnak, mint a tüzes kemen-cébe vetett nyers gyümölcsök. —

Túlcsigázott reményekkel nem tekintek jövendő sorsomfelé, mert jól tudom azt, hogy nyugtalan szívünk hiába vágyó-dik és eped tökéletes boldogságért. Ε földön azt el nem érhet-jük, mert Istenen kívül hiába keresünk nyugalmat és boldog-ságot. Lelkünk örök szomja Ő utána fog epedni mindig; mertez a föld nem a mi hazánk. —

Minden boldogtalan szív egy bizalmas lelket keres magá-nak, akinek bánatát elsírja, szomorúságát elpanaszolja. Hi-szen a megosztott bánat csak fél bánat, —

Azt hiszed, hogy te vagy a földön a legboldogtalanabb,a legárvább, a legelhagyatottabb. Oh, te szegény, szegény ha-landó! Ezt csak te hiszed; csak te látsz ilyen sötéten. Talánészre sem veszed, hogy ezt a rövid földi életet a magad részérecsak magad teszed keserűvé. Úgy vagy te is a boldogtalan-sággal, mint Hercules a maga Nessus-ingével. önként veszedmagadra, hogy azután összeégessen. —

63

Bölcsesség.

Bölcsesség. — Filozófia. — Ostobaság. — Butaság. —Tervszerűség.

B ö l c s e s s é g .

Vissza kell térnünk mielőbb a pázsitos útra, mert azanyagi érdekeknek rideg életbölcselete tartósan nem elégít-heti ki az emberiséget. —

Szent Vazult egyszer megfenyegette a császár, hogy haát nem tér az ő hitére, el fogja koboztatni a javait, őt pedigszáműzetésre, vagy halálra ítéli. A szent akkor mosolyogvaígy szólt: — Ez az egész? Mást nem tudsz? Nos hát én ezek-től nem félek. Akinek semmije sincs, attól el nem koboz-hatsz semmit. Ha számkivetsz, sem a földet a lábam alól,sem az Isten szabad egét a fejem fölött el nem veheted. Ahaláltól pedig nem félek, mert jutalomnak tekintem, miutánáltala hamarabb jutok az Isten szent színe elé. —

Az okos ember a más kárán is tanul; a bolond a magáénse tud okulni. —

Akit egyszer a kígyó megmart, az a gyíktól is fél. —

A szentírásban olvashatjuk: — Elrejtem magamat a böl-csek elől és kinyilatkoztatom magamat a gyermekeknek! Ezannyit jelent, hogy az Isten kiválasztottjainak nincs szüksé-gük földi értelemben vett értelmi tudásra, csak tiszta szívekre,amelyek jók és szeretni tudnak. Az Úr Jézus sem a bölcsekés az írástudók közül választotta ki tanítványait, hanem azegyszerű, szegény halászok közül. — Az igazi bölcsesség Istenmegismerésében és szeretetében áll. —

A bölcs ember úgy él, ahogy neki jólesik. És mégse fogletérni soha a helyes útról. Vájjon miért? Azért, mert a hibáslépéstől mindig megóvja őt a józan belátása. Ezt nevezzükbenne bölcsességnek. —

F i l o z ó f i a .

Hiába csinálunk mi különféle filozófiai rendszereket éstudományos kereteket, amelyekbe ismereteinket elraktároz-zuk; a dolgok végső okai nekünk már megismerhetetlenek.

64

Minden új rendszert kezdetben kitörő lelkesedéssel ünnep-lünk. Azt hisszük, hogy kezünkbe került a titkok kulcsa; deamikor az egyiket már kinyitottuk, amelyről azt hittük, hogysikerült végre megállapodnunk egy tökéletes szisztémában,akkor jön egy vele egészen ellentétes új irány, amely feldöntia régi rendszerűnket. Amit száz évvel ezelőtt befejezett igaz-ságnak véltünk és kineveztük „megingathatatlan” sarktétel-nek, „exakt” igazságnak, azt száz év múlva az utódaink márkinevetik és szánalommal beszélnek a mi korlátoltságunkról.— Milyen igaza van Madáchnak: „Sok iskolát kell még addigkijárnod és sokat csalódnod, míg mindent megoldasz.” —

A filozófia, mint tudomány, az 'Istennek a megismerésea világban és a világnak a megismerése az Istenben. —

A francia forradalmat előkészítő filozófia ütötte az elsőnagyobb rést a régi hitrendszerek tekintélyén. A haladás előlelzárkózó vallási rendszereket mindig a filozófia kezdi ki, deezúttal ez kényszeríti egy tökéletesebb alakban való újjászüle-tésre is. Még tudományos kutatásra is mindig kétely indít; ezszüli a bizonyítást, amely kényszerít erélyesebb elmerülésre.Minden újabb filozófiai elmélet kezdetben még csak kételke-dik; később esetleg már nyilvánosan tagad. —

Mindenki filozófus! Kell valami felfogásnak lenni az élet-ről és a világ külső és belső rendjéről. Az embernek az a„hite”, amit a „valamibe”, vagy a „semmibe” vet; ez az őfilozófiájának a rendszere. Lehet kezdetleges, zavaros, vagymerőben téves, — de vájjon volt-e valaha olyan bölcseletirendszer, amely telve ne lett volna hibákkal és amely állandóváltozásra ne szorulna? Ezért még a legtökéletesebb filozófiairendszerek is csak a lélek regényei, ahol a hősöket elvont ne-vekkel ruházzuk fel. Elnevezzük ideáknak, monádoknak,„Ding-an-sich”-nak, akaratnak, világöntudatnak; szóval az atya-ság jogán mindenik az ő újszülöttjét — legyen az akár testi, akárelmebeli magzatja — olyan névre keresztelheti, amilyen neldjólesik. Mindenki másnak nevezi és másnak látja. Ez az élet-nek és a tudományoknak a relativitása. Ami nekem jó, azmásnak lehet rossz. Ami az egyiknek szép, a másiknak lehetcsúnya. — Hamlet szerint: — Nincs a világon se jó, se rossz;csak a felfogás teszi azzá. — Jól mondta Renan: Az ember nem-csak a saját stílusát hozza magával a világra, hanem a filozó-fiáját is! —

65

A filozófiának nemcsak az a feladata, hogy az egyes tudo-mányszakoknak a végeredményeit rendszerbe foglalja, vagyishogy a tudomány által összehordott anyagokból fölépítsenegy hatalmas és egységes épületet. Ez esetben a filozófia csakkőműves-munkát végezne; a tudomány pedig szállítaná hozzáaz építéshez szükséges anyagot: a téglát, a fát; a vasat, a ce-mentet stb. Az egyik volna a kőműves, a másik meg a nagy-fuvaros. Szerintem a filozófia nemcsak falat rak a tudomá-nyok tégláiból, és adataiból, hanem ő a teremtő erő, amely aszétszórt anyagot szervezi és életet önt bele. ő adja a tervraj-zokat, a príma ideákat, az eszméket, a spekulációt; ő irányítjaés vezeti helyes útra a vizsgálódást és a tudományos ku-tatást. —

O s t o b a s á g .

Elgondolom, hogyha én annak idején elfogadtam volnamindazokat a kitüntetéseket, és anyagj előnyöket, amelyeketéletfutásom legmagasabb csúcspontján nekem felajánlottak,minő tisztelettel néznének rám azok, akik mos/ félrefordítottfejjel mennek el a rabruhám előtt! Milyen világos, hogy a tö-meg szemében sohasem az egyéniség a tekintély, hanem az ahelyzet, amelyet betölt. A Tell Vilmosokat lenézik, de a póz-nára tűzött Gessler-kalapok előtt a földig hajlonganak. — Hátnem ostobaság ez?! —

B u t a s á g .

A barátság csak akkor értékes, ha vakon engedelmeske-dik; erővé és hasznossá csupán egy vezető értelem kezébenlehet. —

Az ember addig üti fejét a falba, amíg meg nem tanulja,hogy nem okos dolog fejjel neki menni a falnak. —

Tervszerűség.

A nagy mindenség csodálatos rendjében nincs véletlen,mert akkor az esetlegességek kizárnák a rendszert és tervsze-rűséget, amely ott kézzelfogható. Vegyünk a kezünkbe egyvirágszirmot, vagy egy lepkeszárnyat és tegyük mikroszkópalá. Micsoda csodás rendszerességet látunk a porzók összera-kásában, a színek és alakzatok arányos és összhangzó célsze-

66

rűségében! — Hátha még a porszemben is meg van a terv-szerűség és rendszer, — csak a világegyetem felépítése volnarendszertelen és véletlen? Vizsgáljuk tehát nyitott szemekkel,vájjon mi célja lehet egy-egy ránkmért próbával az Istennek?Mihelyt ezt fölismerni és megérteni tudjuk, könnyű lesz mind-azt, ami velünk történik, a lelki javunkra fordítani. —

Börtön.Börtön. — Börtönöm. — „Börtön virágok.” — Ragszolga. — Szolga-

ság. — A rab-oroszlán.

Tulajdonképen mi is az a börtön? Semmiesetre sem az,aminek Strauss a Fledermaus-ban beállította. Nem egy „Lus-tiges Gefängniss”, vagyis vidám fogház, hanem egy nagyonszomorú hely. Van azonban ennek is egy előnye, mert nincsenolyan rossz, amelyben a jónak valamely csírája ne rejtőznék.Az ember itt kénytelen befelé fordulni, és teljesen önmagábólélni. Akarva, nem akarva meg kell itt ismerkednünk egy mégaddig ismeretlen idegennel: — önmagunkkal! —

Kezdve anyánk méhétől a sírunkig, mindig csak börtön-ben sínylődünk. Milyen szűk börtön lesz majd a testünknek isaz a mi kicsiny, néma lakásunk, amit egy ásó fokával fog ki-mérni nekünk a sírásónk! Itt fogunk bezárt koporsónk börtö-nében nyugodni, amíg a legmagasabb ítélet újra életre nemhív. —

Még a lélek is földi életében testi börtönének rabságábankénytelen görnyedezni. Magunk rakjuk rá a legnehezebb bi-lincseket. Magunk vagyunk a legkegyetlenebb fegyőrök; néhakegyetlenségből, de legtöbbször — gyengeségből. —

A börtön nemcsak azért jó, hogy az ember csendesen sír-hat, hanem zavartalanul örülhet is. Van még egy másik jóhatása is: leegyszerűsíti az életet. Annyira megszokjuk a le-mondást, a nélkülözést, hogy teljesen igénytelenekké leszünk.Csak kezdetben lázongunk, azután belenyugszunk mindenbeés végül mindent természetesnek találunk. —

Társaslényeknek vagyunk teremtve és ha az emberi kö-zösségből elszigetelődünk, elhervadunk, mint a pincébe zárt

67

növény. Ezért büntetés az elkülönítés, legyen az akár szám-űzetés, akár börtön. —

B ö r t ö n ö m .

Amíg nem ismertem a börtönt, bennem is visszhangzottaz a fülbemászó szólás-mondás: — Jobb dolguk van a börtönten, mint a szegény embernek az életben! Milyen üres beszed. Tessék csak 24 óráig megpróbálni! Az élet realitásailcsak úgy értékelhetjük, ha már végigéltük: tapasztalati megismeréssel. A tengeri viharról is nagyon szép verseket leheírni — a parton; de benn, a hajó fenekén — felfordul bennünk a poézis! —

Ha már szavakkal nem is, legalább életpéldámmal szeretnék valami hasznosat és tanulságosat nyújtani a jövendőnek. Ezért tekintettem börtönömet is „isteni ajándéknak”.Bemutatni akarom, hogyan lehet meggyőződésünkért türelmesén szenvedni! Talán ez is taníthat valamire? Úgy érzemhogy ezt az utat az Úr jelölte ki számomra. Nagy dicsőségnéltartom és a rám mért keresztet boldogan hordozom. —

Nincs erősebb kötelék a közös szenvedéseknél Biztosaiérezzük, hogy aki velünk együtt szenved, annak nem lehetne]közömbösek a mi szenvedéseink sem. Valaha mindig elfcgultsággal tekintettem a bebörtönzettekre. Mikor azután velük együtt szenvedtem, milyen közel hozta szívemhez ezekéa szegény elbukott testvéreimet az a gondolat, hogy közöseszenvedünk! Ma pedig hálát adok az Istennek, hogy felismer-tem bennük is az én szenvedő testvéreimet. Nem sajnálorérte a 8 hónapot. — Megérte! —

Egy pillanatig sem zúgolódtam a börtönömben. A sánc-árokban még rosszabb lehetett azoknak a szegény katonáinak, akik évekig a föld alatt bujkáltak, mint a patkányok ésminden percben szembenéztek a halállal. Én itt biztonságban éltem. —

Börtönömért hálásnak kell lennem, mert az Úr Krisztuskövetésének egyedül a szenvedés lehet az igaz útja. Úgy ér-tem, hogy ezzel a börtönnel akar az Úr alkalmat és módotnyújtani nekem is, hogy ne csak elmélkedve járjam be a szo-kásos templomi keresztutat, hanem tényleg is átélhessem ennek csodálatos benyomásait. —

68

Magam is tapasztaltam, hogy a börtön magányában kial-szik a lélekből lassanként a harag, mint ahogy a férgek és adenevérek is szétrebbennek, mikor a sötétség zugaiba bele-szűrődik a napvilág. —

Azzal az erős szándékkal léptem át a gyűjtőfogház kapu-ját, hogy mindazt, ami itt velem történik, lelkem javára fo-gom fordítani. Éreztem azt is, hogy az én börtönöm a rész-vétnek ismeretlen kincseit fogja megnyitni a részemre mind-azok szívében, akik önzetlenül szeretni és a lelki élet mély-ségeibe beleérezni tudnak. Jól éreztem, mert az a részvét ésszánalom olyan mélységesen nyilatkozott meg minden oldal-ról irántam, hogy ma itt a börtönben is a világ leggazdagabbembernek érzem magamat. —

Mielőtt elhatároztam, hogy hazajövök és bíráim elé aka-rok állni, sok jóakaratú levelet kaptam, hogy tegyek le e szán-dékomról. — Ti úgy beszéltek, ahogy az ügyvédek szoktak —feleltem nekik; a jogi lehetőségeket mérlegelitek. Azt akarjá-tok, hogy húzódjam meg a perrendtartás egyik ráncában ad-dig, amíg a vihar el nem vonul. Én azonban papi szemmelnézem az én dolgaim összecsomósodását — sub specie aeter-nitatis, az örökkévalóság szempontjából. Nem bujkálok. Miminden lehetőséget megpróbáltunk, amit emberi erővel az énügyemben megtenni lehetett. Úgy-e bár, semmisem sikerült?Mit jelent ez? Az én szememben nincs véletlen. Én ebben adologban is egy magasabb szándéknak az érvényesülését lá-tom. S miután ezt így érzem, nem harcolok tovább és aláza-tos készséggel hajtom meg fejemet az Isten szent akarata előtt.— Hányszor ad az ember hálát a jó Istennek, hogy valaminem úgy történt, ahogy azt mi jónak elképzeltük. Megköszön-jük, hogy nem hallgatta meg egykor az imádságunkat. Kitudja, minő céljai vannak velem az Úrnak? Én csak annyittudok; de ezt aztán bizonyosan, hogy bármi történjék is ve-lem, az az én lelki javamra fog szolgálni. Zárjuk be a vitát,barátaim. Az ilyen dolog csak addig nehéz, amíg elhatároz-tuk; kivinni már könnyű. A jó Isten, aki ezt a keresztet rámmérte, adni fog hozzá erőt, hogy elviselhessem. Ha pedig márnagyon nehéz lesz, segíti majd hordozni is nekem. Ezzel vég-leg lezártuk az én börtönügyemet. — Elővettem a behívómatés ekkor szemembe villant hirtelen a dátum: október 31-ike.Hiszen ez stílusosan összevág az „őszirózsás forradalommal”!Ez is október 31-én éjjel kezdődött — 1918-ban ...

69

Egy évig gyűjtöttem szomorú tapasztalataimat a börtön-ben. Ott a bűnösök között sok gyöngédséget és lelki finom-ságot tapasztaltam — egymással szemben.

A pozsonyi börtönben tanultam meg, hogy van olyanszoba is, amelynek nincsen ablaka. —

„ B ö r t ö n v i r á g o k.”

A börtönömben minden nap külön kértem az én jóságosUramat, hogy úgy hagyhassam el ezt a helyet, hogy ne ma-radjon semmi neheztelés a szívemben azok iránt, akikről hi-szem, hogy ezt a büntetést rám jóhiszeműleg mérték ki. Nemérdemeltem volna meg a rabéletet, ha nem tudtam volna bör-tönömben otthagyni minden keserűséget embertestvéreim el-len, így jutottam bele egy olyan stratoszférába, amely már aviharzónákon felül áll. Ahol már állandó nyugalom és derűhonol. Térdre borulva adok tehát hálát az Uram Jézusom-nak, hogy megbocsájtó szeretettel tudok már nézni mindazokszemébe, akik nekem — bizonyára jóhiszeműleg — eme lé-lektisztító fájdalmakat okozták. —

A raboknak is van szívük, csak ki kell tapogatni. És haegyik-másikét jobban belepte a rozsda, vagy elborította adurvaság salakja; a szeretet tüzével lassanként ezeket is föllehet olvasztani. Ha pedig még mindig érezzük a keménysé-güket, akkor még nem volt elég erős a tűz. Tapasztaltam énezt a vasárnapi istentiszteletek alkalmával, mikor a rabokbólösszeállított énekkar a kórusban énekelt. Mikor behunytam aszemeimet és nem láttam rajtuk a rabruhát, templomi áhitat-tal tudtam elmerülni lélekemelő énekeikbe. Mikor pedig amise végén egy szívvel, egy lélekkel énekelték a himnuszt ésláttam arcukon a lelkesedést, kicsordult a könnyem. Hiszenezek is magyarok! —

Tartozom az én szegény rabtársaimnak, akik annyi jóin-dulatot tanúsítottak irántam, amennyit igazán nem érdemel-tem meg. Sohasem fogom elfeledni nekik, hogy amikor eset-len, groteszk rabruhámban először járultam közös szentmi-sénken az első áldozáshoz és az oltár lépcsőjén fájós lábam-mal leroskadtam; mikor fölemelkedve végignéztem a sorai-kon, a padokban ülő fegyencek szemében a részvét könnyeitláttam felcsillanni. Ezeket a könnyeket én soha, de soha nem

70

fogom nékik elfelejteni. Többet érnek ezek minden cifragyöngynél. — Akinek a szemében a szív megindulása ilye»könnyet tud fakasztani, az nem lehet a szívében se teljesenromlott; mindenesetre javítható. — Nem (letiporni, hanemfölemelni kell őket! Alázatos szívvel kérem tehát én is az;Urat, aki azért jött, hogy a próféta szerint „megnyissa a bör-tönök ajtóit”, adjon az ő méltatlan szolgájának is elég erőt,,hogy a börtönökben szenvedők szemeiről legalább is egy-kétkönnycseppet én is letörölhessek! —

R a b s z o l g a .

Ki volt, aki megütött én Jézusom? — Egy rabszolga, akitemberszámba se vettek és akinek bilincseit Te törted szét. —

A szolgaságba belenevelt és beletörődött lelkek — bár-hogy siránkozzanak is a szabadság után — saját előítéleteik-hez vannak lebékózva, mert mindaddig nem lehet összetörnia rabszolgák bilincseit, amíg ezek láncaikat saját lelkükbenhordozzák. Amíg egy lélekben az ő emberi méltóságának ön-érzete ki nem fejlődött, addig se értékelni, se megbecsülninem tudja a szabadságot, sőt még ha szétzúzzuk is a békóikat,.sietve veszik nyakukba az új jármot és nyöszörögve keresnekmaguknak új uraságot, amit a mi Madách-unk az egyiptomijelenetben olyan élénk színekkel megfestett. —

S z o l g a s á g .

Az Isten az embert szabaddá teremtette és minden másteremtménynek urává tette; az ember pedig önként hajtja fe-jét az igába és siet, a teremtményeknek szolgájává lenni. Ve-leszületett királyi méltóságát szívesen cseréli fel, ha a kirá-lyoknak szolgájává lehet. —

A r a b-o r ο s z 1 á n.

Egy vén oroszlán, aki a puszták szabadságában növeke-dett, idővel megrokkant. Érezni kezdte, hogy vedlik a szőre;szürkül a sörénye; kopnak a karmai és már nagyon hamarkifárad a futásban.

Visszaemlékezett az elhagyott régi barlangra, amelyneksziklaodújában egykor meglátta a napvilágot. Itt szívta kö-

71

lyökkorában az édes anyatejjel együtt az oroszlánerőt és akirályi bátorságot. Itt lett a foga éles; itt lett a szíve hős!

Mikor mindezekre visszaemlékezett, megszállta a vágya-kozás, hogy újra fölkeresse azt a barlangot, ahol született,ahol nevelkedett s ahol a fogai és az izmai kifejlődtek. Háthaismét friss erőt meríthet fáradt inaiba és felüdülhet ifjúságá-nak az emlékeiben? Hogyha pedig már csakugyan eljött volnaaz ideje, hogy szürkülő fejét lehajtsa arra a mély álomra,amelyből nem lesz ébredése, akkor legalább ott csukódjanakle szemei a hunyó nappal együtt, ahol ezeket a kelő nap fé-nyessége előtt legelőször kinyitotta.

Nagy vágyakozással és fölényes bizalommal indult visszaaz elhagyott sziklaodúba, amelynek a szirtjei fölött valahasasok fészkeltek. Itt izmosodott ő is oroszlánná. Jól ismertebarlangjának minden zege-zugát, ahol olyan otthonosnakérezte egykor magát. De alighogy belépett, már a barlang szá-jánál készen várta a rejtett csapda. Beleesett. Rögtön ketrecbecsukták, amelynek a rácsai mögött most már álmodozhatottaz elvesztett szabadságról...

A háziállatoknak az a része, amelyik szép nyugodtan ké-rődzve ballag a kolomp után, együtt bólogatott ekkor is a ma-gát bogarászó kolompossal. De az oroszlánnak a kiterjedtnagy macska-családban még mindig voltak egyes faj rokonai,akik visszaemlékeztek a régi szép időkre, amikor még együttjártak és keltek szabadon az Isten fényes ege alatt a királyirokonnal. Amikor még ők is büszkén viselték a sörényüket ésfarkuk bojtját nemcsak csóválgatásra használták föl, hanemahol kellett, erővel le is csaptak vele.

Ma már ezek is csak suba alatt merik emlegetni a közöscsaládfát. Az elmúlt fényes időket, amikor még a nagybácsioroszlán tekintélyének az árnyékában a többi macskák ismeghúzódhattak. Csakhogy ezzel manapság már nem jó di-csekedni, nehogy kizárják őket a szalonokból, ahol néhamégis egy kis sűrű tejeskávé és puha, pelyhes vánkos várja aszépen doromboló szelíd macskákat. Igaz, hogy ezért cserébelevagdossák a körmeiket.

Néha azonban még ma is előfordul, hogy egyik-másik so-ványabb macska — amelyiknek a szőre már kopni kezd —odasompolyog nagy titokban a ketrec elé és égre meregetettszemekkel dicsekszik, hogy ő még mindig tartja ám a régi ro-konságot! Bizony, alig várja, hogy a nagybácsi a ketrecébenegy kis új erőre kapjon és kitörje végre a rácsait.

72

A raboroszlán szánalommal nézi ilyenkor a fölpántliká-zott nyakú kisebb, vagy nagyobb macskafajtákat és egy kissémár szégyelli is velük tartani a rokonságot. Nyíltan a sze-mükre veti: — „Azt hallom, hogy ti minden új gazdátoknaka kezeit, nyaldossátok és még az udvari cselédségnek a lábai-hoz is hozzádörzsölőztök?”

„Drága nagybácsikám, nem tagadjuk, hogy bizony mindezszínigazság. Dehát újabb időben, amíg a bácsi künn a pusztá-ban kóborolt, a híres macskacsalád is annyira elfajzott, hogynagyon sok lett a macska és nagyon kevés az oroszlán. A leg-többen pedig ezek közül úgy gondolkodnak, hogy mégis csakjobb a ház körül, mint ott künn a homoksivatagban. Igaz,hogy ott szabadság van, de itt éléskamrák vannak, ahovánéha-néha mégis beosonhatunk kinyalni a tejfölös bögréket.”

„Hát nem szégyellitek magatokat, hogy oroszlánfajtábóllekorcsosultatok házi macskákká és meggörbült háttal duru-zsoltok az asztalról lehalló morzsákért?”

„Drága jó nagybácsi, tessék meghinni nekünk, nem jó-kedvünkből tesszük. De ebben a sanyarú időben még a mezeiegerek is úgy lesoványodtak, mint a templomi rokonaik. Ittbenn a ház körül egy kis hízelgéssel néha-néha mégis csak ju-tunk egy-két jó falathoz. Ne tessék hinni, hogy mi tisztesség-ből dorombolunk a konyha-cselédek előtt is, hanem csak ra-vaszságból. A szívünk titkon ma is a nagybácsié. Mihelyt aházigazdánk megfordul, rögtön utána kapunk és hogyha csaklehet, beléje karmolunk.”

„És nem ég ki a szemetek?! Nincs ti bennetek már sem-miféle oroszlán karakter! Hízelgő, gyáva tolvajok vagytok éshabár a hatalmas nagy macskacsaládnak vagyunk is a közösleszármazottjai, de azért én veletek már nem tartom többé arokonságot. Nem ismerlek benneteket!”

„Édes jó nagybácsikám, az Isten szerelméért! Ne jöjjönolyan nagy indulatba. — Nem lehet minden macska oroszlán.Oroszlánokat csak a puszták szabadsága nevelhet ki a macs-kafajból Karaktereket csak ott keressen! De aki az uraságoktejes bögréjét akarja nyalogatni és pelyhes vánkoson szeretnyújtózkodni a meleg szobában, annak bizony görbe háttalkell még az urasáqok cselédjeihez is dörzsölődzni. Künn apusztán királlyá fejlődhetik ki a macskafaj is. De itt benn bi-zony macskává lesz az oroszlán is. Hogyha pedig a hátunk benem görbül és nem nyalogatjuk hízelegve a gazdánk lábszárát,

73

úgy járunk, mint drága nagybátyánk, akit ketrecbe csuktakés csak a rácsai közül vicsorgathatja ki fogait” —

Bukás és bűnhődés.Kukás. — Egyéni bukás. — Az emberiség bukása. — ősbukás —

Botlás. — Bűn és bűnhődés. — Végtelen bűn. — Bűnösök, —

Bűntudat. — Bűnbánat. — Büntetés.

B u k á s .

Miért van egy benső zavar a természetünkben? Honnanvan a meghasonlás test és lélek között? Miért él bennem egyállandó harc és küzdelem? Miért cselekszi az ember szívesenmindazt a rosszat, amit a lélek utál? Mivel érzi azt, hogy ez őtmeggyalázza? Ε kérdésekre hallgat a tudomány, mert csak ahitnek van rá magyarázata, amely rámutat a világ összes né-peinek közös vallási hagyományaira. —

Mi volt a legelső bukás? Igazán közömbös. Annyi bizonyos,hogy kevélység sugalta és lázadás hajtotta végre: — „Minden-tudó akarok lenni, mint az Isten.” —

Ha az ember egyszer már belemerült az. anyagnak és atestiségnek kicsapongásaiba, menthetetlenül elaliasodik. Mintahogy a dérütött virág lehullatja színes és illatos leveleit, úgypusztulnak ki egymásután lelkéből is a nemesebb tulajdon-ságok. —

Még az elvetemült lélek is sírva gondol vissza ifjúkorá-nak tisztaságára. Minél mélyebbre bukik a bűnbe, annál job-ban érzi, hogy élete irányt vesztett, mert Istentől kijelölt élet-célját — mely a tökélyesedésben áll — nem követi. —

Akkor bukik el az ember legelőször, amikor önmagánakhazudozni kezd. Indító oka pedig ennek rendesen a kezdetbenártatlannak látszó hiúság, mert habár világosan látjuk is, hogya hízelgő szavak csak megtévesztésre szánt hazugságok, azértmégse tudunk betelni vele. Elhisszük minden narkózisát ésmegzavarodott elménkkel kezdjük tudatosan is ámítgatni ma-gunkat. —

74

Valahányszor a saját erőnkben elbizakodva Isten nélkülindultunk ki valamely cselekvésre, mindig megalázott ben-nünket egy-egy sikertelenség. Minél többre értékeltük magun-kat, annál mélyebbre buktunk. —

Nem csak egyes emberek csúszhatnak le magasabb élet-vonalunkból, hanem elbukhatik egy-egy népfaj, vagy nemzetis, mihelyt nem akar haladni az egyetemes fejlődéssel és meg-tagadja szolidaritását a közös emberi művelődéssel. Az ilyennép, vagy nemzet — bármilyen fejlett legyen is értelmileg, deha kitépi magát a civilizáció egységéből, — elszigeteltségébenépúgy el fog hervadni, mint a fatörzsről letörött ág. —

Az isteni szeretet legmagasztosabb tényét, a megváltástcsak a bukás válthatta ki az isteni tökéletességekből. Bukásnélkül nem lehetett volna megváltás se, habár a megváltásnakez a tökély etess ége mint készség öröktől fogva benne szuny-nyadt is az Isten szeretetében; de hogy kifelé is láthatólag meg-nyilatkozhass ék, erre adott a teremtmények bukása alkalmat.Ezért tulajdonképen nem Ádámért történt az isteni megteste-sülés az Igében, hanem az Ige megtestesülése céljából terem-tetett Ádám is. Az Isten tehát nem azért engedte elbukni azemberiséget Ádámban, hogy büntethessen, mert hiszen igaz-ságosságát kifelé másképen is igazolhatta volna, hanem a te-remtés tervezetében azért engedte meg a bűnbeesést, hogy ez-zel igazolja az ő bűnbocsájtó, végtelen irgalmasságát. Az irgal-masság tehát csakis a bűnbeesés folytán nyert külsőleg alkal-mat a cselekvésre, tehát a bűn tette lehetővé, hogy az Úr Jézusmég közelebbi viszonyba lépjen az emberiséggel. Testvérünkkélett és hozzánk hasonló emberi testbe öltözött, hogy velünkszenvedhessen és érettünk Magát feláldozhassa és azzal meg-ismertesse velünk az isteni szeretet mélységét. —

Nincsen olyan bukás, amely önmagában ne hordaná egy-szersmind saját megsemmisülésének biztos következmé-nyeit. —

Minden lény, még az is, aki talán tegnap vált el legelő-ször az Istentől, és még rajta fénylik az ő tökéletességének avisszfénye, mert talán még nemrég az Isten trónja mellett ál-lott — lehet, nagyon lehet, hogy most áll az első bukás előtt!Tőle függ, hogy kiállja-e a próbát, vagy beleesik a bukásoksorozatába! Amilyen mértékben távolodik a tiszta isteni ér-zésélettől, úgy kezd elanyagiasodni; végül lebukhatik nem-

75

csak az anyagtestbe, hanem az anyagvonal alá is. Testbe bu-kása lesz majd az ő rázkódtatása és kiforrása, megpróbálta-tása és visszatisztulási élettartama. Itt kell tisztulnia az újra-születések szériesében. Az ilyen próbákban megedzett élettar-tam sokkal nagyobb és értékesebb, mint a még megpróbálat-lan ártatlanság. —

Nyitott szemmel kell mindig ébren figyelni a legkisebbhibákra is, amelyek beszivárognak a szociális szervezkedésbe,mint a túlterhelt hajóba a hasadékokon keresztül a tengervíz.A hajókat sem a nagy tenger meríti el, hanem az a kis víz,ami beléjük szivárog. —

Nincs okunk, hogy gyarló tévelygéseink miatt kétségbe-essünk. Nincs a teremtésben lény az Úr Jézuson és az ő szentAnyján kívül, aki valamikor el ne bukott volna. De viszontolyan sincs, aki egy rövid élet folyama alatt rögtön a szenteksorába emelkedhetett volna! —

A tiszta fény köri lények csakis bukás által veszthetik elmagasabb életvonalukat, fénybeli fényüket, hogy egyesülhes-senek a földnek a legtisztultabb anyagával. Ez az oka, hogymég a legnagyobb földi szellemekben is, akik ide testesült ma-gasabb lények, sok földi homály és gyarlóság található. Ε tör-vény alól csak egyetlen kivétel volt: az Úr Jézus. Aki sajátérdemeinél fogva jutott teljes szabad akaratával a földönminden törvény fölé azért, mivel Magát minden törvény aláhelyezte. —

Senki se illetheti jogos szemrehányással az Urat és nemmondhatja, hogy miért teremtett engem az Isten eme földinyomorúságokra? Ne az Istent, magunkat tegyük érette fele-lőssé. Mi akartunk a durvább anyagvonalba lejönni. Kisza-kadtunk az örök világosság fényköréből, ahol mint egyes me-leghangok együtt éltünk a legelső meleghanggal: az Igével. Miis a világosság fiai voltunk és az önkéntes bukásunk folytánlettünk csak a sötétség gyermekeivé. —

A jó Isten előtt sem az lesz a legkedvesebb, aki bűneirenem emlékezik, hanem aki mindig csak arra emlékezik. Akibelátván gyengeségének teljességét, alázatos szívvel mondja:Uram, ez vagyok én! Ellenben esetleges jócselekedeteit ki-zárólag az isteni kegyelemnek tulajdonítja és így szól: — Ezpedig az Isten! —

76

Mikor a lélek nagyon mélyre esik, tulajdonképen akkorkezd emelkedni. Mikor már minden elveszett, rendesen csakakkor találja meg az ember az Istent! —

Esni mindig könnyebb, mint emelkedni. A magasból amélységbe guruló, vagy zuhanó testet ki állíthatja meg útjá-ban? Ha valaki a teljességből kezd kivetkőzni, az esés tör-vénye szerint folyton növekvő fogyatkozásokkal fog lehullania mélységbe az öntudatlanságig. De haj! minő nehéz, lassúemelkedési folyamat az, amelyen ismét felküzdheti magát el-hagyott helyére! —

Lelki betegek gyanánt kell kezelni az elbukottakat és akrisztusi szeretetnek mindent kiegyenlítő gyógykezelése alákell vonni őket. Nem megvetéssel tetézni és lelkét még job-ban megrontani, hanem éreztetni kell velük, hogy a bukottember is csak testvérünk és mi szánjuk őket és komolyanakarunk rajtuk segíteni! —

Mihelyt anyagföldünk visszatisztult lesz minden anyagá-ban erőmozgássá, ez is egységben fogja hordozni magában alégnek egyenletesen mozgó érzését, a víznek lágyságát, azanyagnak alkalmazkodó engedelmességét, színeinek megér-zett véghetetlen sokaságát, árnyalatainak a színképét, a fény-nek, illetve a sugaraknak a színekben való vibrálását, szóvalaz összes földi anyagérzéseknek az egységes összhangját. Ek-kor fog a mi földünk is visszatisztulni erőérzéssé, amely álla-potából egykor bukása folytán esett ki. — Az ősember is úgybukott el, hogy érzésvilágát megtagadva, biztos intuícióját azértelmi tudással akarta felcserélni. —

A kígyó a maga folyton változó és kúszó alakjával az ösz-szefüggő és egységes mozgási sorozatban az első cselekedetmegindítását jelenti, az egymásból kifolyó és mégis egységbenösszefüggő mozgási változásokat. Még haladása is csak csúszás.Egy megszakítás nélküli mozgási folyamat. Ez a csúszó-mászóhüllő színeinek csillogó nyugtalanságaival, villámgyors mozdu-lataival és meghatározhatatlan alakjának folytonos változásai-val a hazugságnak igazi minta-alakja, valóban tüneményesmegtestesülése, mert ezt jellegzőbb képben aligha lehetnemegtestesíteni. —

Az önkéntes bukás leesés egy magasabb vonalból az ala-

77

csonyabba. Az önkéntelen, vagyis kényszer-bukás pedig lassú,de folyton növekvő lecsúszás. —

Lelkileg is tapasztalhatjuk, hogy a bukásba induló lélekmindig fokozottabb izgalommal rohan a vesztébe. Lassankéntcsúszik ki kezéből teljes szabadjára a fék. Kezdetben még csakingadozik. Azután bizonytalan lépésekkel indul, amelyek fo-kozatosan gyorsulnak és végül eszeveszett rohanásban törnekki. Ilyenkor a bakó lény se küzd már, hanem teljesen átengedimagát a bukásnak.

Soha a bukás, vagy az emelkedés észrevétlenül nem su-hanhat át fölöttünk. úgy a bukásnak, mint az emelkedésneka nyoma megmarad a szellemünkben is, az anyagunkban is. Aszellemünkben a bukás után megtaláljuk azt a bizonyos moz-gást, tétovázást, félelmet, hullámzást, elhagyottságot és mind-azt, ami annak a mélységnek a tartalma és a szelleme, amely-nek a vonalába lebuktunk. A tisztult érzések fennmaradnak amaguk vonalában és nem süllyednek együtt a bukott lélekkel!Ezért a bukott lélek, aki még nem esett öntudatlanságba,,vagyis az anyag törvényében nem kövült meg, még élénkenérzi önmagában az elvesztett végtelenséget, amely neki immá-ron üres! Ezt a sötét, üres tért gyötrelmes erőlködéssel ipar-kodik azután benépesíteni — érzésfoszlányainak torzalakjai-val; de ezek már csak árnyak, amelyek csupán a sötétségeiteszik rémesebbé és a vergődő lelket még sűrűbbé. —

E g y é n i bukás.

Az egyéni bukásnak is a legelső tüneménye, illetve követ-kezménye, hogy az illető egyén szellemi képessége mindig bu-kásának az arányai szerint zavarodik meg. Mikor a próba pil-lanatában az ember feladja az élet-vonalát és egy alacsonyabbáramlatba kapcsolódik, értelmileg is rögtön meggyöngül. Haegy bukott ember őszinte és nyílt tekintettel néz önmagába,szinte önkéntelenül tör ki belőle: — Elvette az Isten az esze-met! Régi klasszikus igazság: — Quem deus perdere vult, de-mentat. Akit az Isten elveszíteni akar, meggyengíti az értel-mét! —

A z e m b e r i s é g b u k á s a .

Az emberiség bukásának képét látjuk „Az ember tragé-diájában”. Látjuk, hogy a nemesebb és emelkedettebb eszmé-

78

nyiségnek pusztulásával hogyan alszik ki a humanizmus me-leg napja és a fagyos, sötét éjszakában hogyan fog dideregniiégkunyhója mellett az eszkimónak ittmaradt ember. Ennekmár nincsenek ideáljai, csak az éhség gondjai gyötrik. Azértimádkozik, hogy kevesebb legyen az ember és több a fóka! A„fényből és sárból” összegyúrt emberből pedig lassanként el-száll a fény és csak a sár marad benne vissza. —

Ő s b u k á s .

Szabadakarat nélkül, nincs erkölcsi egyéniség. A moráliséletnek ez a szabadakarat a döntő tényezője. Ez emelhet, vagyelbuktathat bennünket. Az Isten sohase kényszeríthetett egyet-len lelket se, hogy a mai eldurvult anyagtestbe öltözzék, amelyaz ősbukás folytán durvult ilyenné: a léleknek börtönévé,amelynek a rácsai között ez az égi madár gyötrődik és szen-ved. De ez a helyzet nem volt reákényszerített végzet, hanemcsakis a saját bukásának a szomorú következménye. —

B o t l á s .

A bűnt igazi bűnné a folytonosság teszi, amely a bűnnekaz uralma bennünk: a bűnözés! Mert nem igazi bűn egy botlás,vagy csak az egyszer elkövetett és azután soha többé el nemkövetett bűn. Az ilyen botlás csak az élet másik oldalának amegismerése és ha — bár egy bukás árán, de — sikerült belőlekiszabadulnunk, akkor ezzel erkölcsi életünket is tökéletesít-hettük. —

Bűn és b ű n h ő d é s .

A gyarló embernek sokszor a mélységek fenekéig kell le-bukni, mert csak innen indulhat ki az ő emelkedése. Most álllegközelebb az Istenhez! Ezért még a bűn is hasznunkra válik,mihelyt öntudatos küzdelmek árán belőle kiemelkedni tudunk.Lelkierőnk fokozásához vezethet és szégyenteljes emlékévelmegtanít az igazi alázatosságra. —

A mi kemény szíveinket nem tudja meglágyítani az isteniJóságnak és Mindenhatóságnak az egyszerű szemlélete. Minketcsak bűneinknek az átérzései tehetnek alázatosakká. Így veze-tik az embert saját bűnei a megaláztatások során keresztül az

79

Istenhez. Ha majd egykor visszatérünk az Úr színe elé, mi iselmondhatjuk: — Megismertük Uram a bűnt, hogy abban ismegtaláljuk a Te bölcsességedet! —

Igazi bűnössé csak akkor válik a lélek, amikor a búnörömét kezdi találni, amikor egész lelki készségével hozzá-tapad és bűnösből bűnözővé lesz! —

Bűnt csak egy értelmes és szabadakaratú lény követhetel; a bukás csak a törvénynek szántszándékos megszegése. —

A bűn sohasem a törvényben, hanem az illető bűnös egyé-niségben jön létre, aki ezzel magát a törvényen kívül helyezi.A bűnt mindig az egyéni szabad akarat végzi be és ha a bűna törvény uralma alól való kiesés, akkor a büntetés sem a tör-vényből eredt. A bün oka maga a bűnös egyéuiség, aki csele-kedetével megteremtette az okozatot is, vagyis a bűnhődéstSohase a fény veti az árnyékot, hanem a test, amely szembenáll a fénnyel. Mindenkinek a bűnhődése csak a saját bűneinekaz árnyéka. —

Ne a bűnt kezdjük irtani, hanem a hazugságot, mert min-den bűnnek egy-egy hazugság a gyökere. Ha kitéptük a gyö-keret, vele pusztul a bűn is, a bűnben csak a hazugság tartjaaz életet. —

Már az első emberpárnak is, tehát általában az emberneka bűnbeesés miatt új életviszonyoknak rendjébe kellett illesz-kednie, mint a madárfiókának, akit a puha fészekből az anya-madár kidob. —

Keresztül kell mennünk az élet minden mélységein és ma-gasságain. Mit tudja egy király, hogy milyen lenne ő mint kol-dus? S mit tudja a koldus, hogy milyen király lenne ő. Az adúsgazdag se tudja, hogy mit érezhet egy szegény, éhező mun-kás s az a nyomorgó se tudhatja, hogy mit cselekednék ő, mintdúsgazdag. Így érthető meg világosan az Úr Igéje is: — Akimiben vétkezik, abban bűnhődik. —

A többi élet mindnyájunkra nézve csak előkészítő iskolaegy magasabb életalakra. Nem adják a mennyországot semingyen. Ne higyjük, hogy amikor porhüvelyünkből kibonta-koztunk, a halotti szentségek fölvétele után, rögtön más lé-nyekké változunk át. Az isteni irgalom a megtérőnek csak abűnözését bocsátja meg, de az érte járó kiegyenlítő bűnhődéstaz örök igazság törvénye szerint méri ránk. —

80

Nehéz sorsunkban a legnagyobb vigasztalás, ha megért-jük, hogy ez igazságos kiegyenlítése a mi elkövetett hibáink-nak. Mihelyt rájövünk a bűn és bűnhődés közötti titokzatosösszefüggésre, megnyugszunk a szenvedéseinkben, mert meg-fizettük a tartozásainkat és talán javító példává lettünk azisteni igazságszolgáltatásnak. —

A gondolat a csírája minden cselekedetnek. Ezek ébresz-tik fel bennünk a vágyódásokat, amelyek azután átmennektényékbe. Ezért kell már csírájában megölni a bűnt. A gondo-lat az első szikra. Ezt könnyű egy kézmozdulattal elfojtani; deha engedjük lángra lobbanni, sőt felszítjuk, tűzbe fog borítanimindent, amit eloltani már képtelenek leszünk. —

Jobb az erőszakot és igazságtalanságot elviselni, mint aztcselekedni. —

Amit egyszer a lélek megtagad, az meg van törve. Viszontamit elhisz, az meg van teremtve. Így jön létre a bűn. —

Vájjon ki tudja, melyik az igazi, vagyis halálos bűn, melya lelket lelki halálba sodorja és melyik a bocsánatos bűn, he-lyesebben a látszat-bűn? Azért ítélkezéseinkben legyünk na-gyon óvatosak. Legjobb, ha Krisztus tanácsához igazodunk:Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! — Az ítélet joga egyedül a szívekés vesék rejtekeit vizsgáló Istené. —

Irtani csak a bűnt kell; a bűnöző hajlamú szerencsétlene-ket pedig nevelni és gyógyítani kell. —

Nyomon követi a bűnt a bűnhődés, amely az Isteni tör-vények rendszerében rejlő szankció. Ezért a bűn és a bűnhő-dés ép úgy kiegészítik egymást, mint egy ingamozgásnak a kétlendülete. Neki ugorhatunk fejünkkel a falnak és amilyen erő-vel neki lendültünk, olyan sebet fogunk ütni magunkon. Deviszont hogy lehetne egy bűnhődés örök és végtelen, hogyhamár egyszer megszenvedtünk érte? Ha kiegyenlítettük? —

Úgy érzem, hogy elkövethetünk rosszat önmagunk ellen,embertársaink ellen és az isteni törvények ellen, de egy gyarlóember botlása az isteni tökéletességhez már föl nem ér. Mivagyok én az isteni Fölséggel szemben? Kisebb, mint egy atoma mindenségben. Egy porszemnél is semmibb! Vájjon hogyansérthetném én meg a végtelen tökéletességű Istent annyira,hogy ezért örök haragot tartana ellenem? Minden bűn csak azIsten törvényének a szándékos megsértése. Az Ő személye

81

azonban örökké szent, szent és mindenek fölött álló sérthetet-lenség! —

Ahol túláradott a bűn, ott még túláradóbb lett a kegyelem.Mennyire igaz! Magamról tudom, hogy rothadó testtel és hal-dokló lélekkel gunnyasztottam én is a gyönyörűségek mélysé-geiben. Mit tudtam én, hogy a halál árnyékában ülök? EkkorValaki hívott és én felkeltem a szavára az igazi élet és az igazimunka számára. Azóta e munkán keresztül árad lelkembe azéltető Erő. —

Minden bűn lázadás az isteni törvény ellen. Az emberiszív alázatosságának a hiánya. Saját erőnkbe való elbizako-dottságunknak a kitörése, amelynek nincs más gyógyszere,mint a szenvedésekben való megalázás. Csak ekkor térünk is-mét eszünkre, mert tehetetlenségünk vergődésében világosanáíérezzük a mi tökéletlen gyarlóságainkat. Tapasztalatilag is-merjük meg a saját semmiségünket. Ami tehát rámnézve tes-tileg szenvedés, az lelkileg mindig épülés. —

Az Isten akkor fogad bennünket a szeretetébe, ha a bűntkerüljük; a világ pedig akkor lesz bizalmas pajtásunkká, habűneiben osztozkodunk. Ezért monda az Úr: Az én Országomnem e földről való. Krisztus szellemével tehát éles ellentétbenáll a világ szelleme. Amit az Úr boldogságnak hirdet, azt avilág sokszor boldogtalanságnak tartja. —

Az emberi evolúció iránya nem lehet más, mint érzésvilá-gunknak állandó tökéletesítése. Ezért kell lépésről-lépésretöbb szeretetet és irgalmasságot belevinni igazságszolgáltatásirendszereinkbe is, amelyeknek nem annyira a jogi, mint azerkölcsi része érdekel. Az emberi ítélkedés még ma is túl-nyomó részben külső látszatra, vagyis jelekre épül, amelye-ket bizonyítékoknak nevez. Ha ezek egymással összhangbanegységes tényt adnak, akkor biztos adatoknak tekintetnek abűnösség megállapításánál. De hogy a megállapított ténymennyiben teszi az embert bűnössé, azt már sem a „biztos”jelekből, sem az ezek alapján „megállapított” bűnösségbőlnem következtethetjük. Az ember ítélkedésének tehát rend-szerint az érzéki alapok nyújtják az indokokat és e szerintmondja ki valakiről, hogy bűnös-e, vagy nem bűnös. —

Aki miben vétkezik, abban bűnhődik és meg kell fizet-nünk minden tartozásunkat az utolsó fillérig. De egy fillérrel

82

se többet! — Nincs céltalan szenvedés, csak javító és gyógyítóbűnhődés van. Egy gyarló lélek tehát nem gyötrődik mind-örökké egy másvilági örök tűzben, hanem gyógyító célú ki-egyenlítő bűnhődése után új testet öltve ismét visszajön a lelkifejlettségének megfelelő életvonalba.

Maga a bűnös gondolat még nem tón; hiszen nem tudjukmeggátolni, hogy bennünk a gondolatok ilyen, vagy olyanalakban föl ne merüljenek! De azért felelősek vagyunk, hogyhaegy sugalmazást lelkünkbe befogadunk, szívünkben melenge-tünk és akaratunkkal hozzácsatlakozunk. A gonosz sugalmakmég csak léleknevelő próbák. Olyanok, mint a kígyótojások.Eltaposhatjuk, vagy kikölthetjük őket. Tőlünk függ tehát, hogya kísértő rossz gondolatoknak urai, vagy rabszolgái íejryünk-e?A madaraknak se tilthatjuk meg, hogy a fejünk fölött ne röp-ködjenek, de az már tclünk függ, hogy a fejünkre fészket nerakjanak. —

V é g t e l e n bűn.

Vájjon, hogyan követhetne el egy gyarló véges lény vég-telen bűnt? Azért mert végtelen lényt bántott meg? De hát nemérezzük-e, hogy az inkább szójáték, mint komoly érvelés? Hogylehetne a bűn is végtelen? Mikor csak egy végtelen van: azIsten!

B ű n ö s ö k .

Kikhez közeledjünk megváltó jósággal, amikor az ember-szeretet lángja fellobog szívünkben, hacsak nem a gyengék-hez, a szenvedőkhöz és az elbukottakhoz? — Ne azokhoz men-jünk, akik bővelkednek a szeretetben, hanem akik abban szű-kölködnek: az élet útján összeroskadt szegény bűnösökhöz,akik nem bírják bírni az Istent! —

Minden bűnös öntudat gyáva a megérzett igazsággal szem-ben. —

Vigasztalan világ, gyötrelmes élet a bűnöknek a világa.Az egységből kilépett a többség, a végtelenben kialakult a vé-ges: az úr és a szolga. A szeretetből gyűlölet lett. A törvénybenlekötött rossznak a gondolati lehetőségéből kialakult a tényle-ges rossz és ebből a személyes gonosz, — az irgalomból ridegés kegyetlenül megtorló vérbosszú; az igazságból pedig kegye-

83

lem nélküli törvény. Szabadság helyett törvényből származottvégzet és balsors uralja az életet. —

B ű n t u d a t .

Bűnös öntudattal a lélek még megyógyulhat, mert érzé-kenység, tehát élet vagyon benne, de a már érzéketlen lélekolyan, mint a kiszáradt fa, amelyben éltető nedvek nem kerin-genek többé. Az ilyen fa sohasem is fog méltó gyümölcsöthozni; megérdemli, hogy kivágják és tűzre vessék! —

Kétségtelen, hogy a bűnös öntudattal élő szívet joggal ha-sonlíthatjuk a mocsárhoz, amely gyilkos párázatoknak és mér-ges kigőzölgéséknek fészke. Telve van szennyel és piszokkal,ragállyal és rothadással. De ha majd ezt a mocsarat valaha azisteni kegyelemnek napsugara kiszárítja, vagy a töredelmesbánatnak egy őszinte megindulása lecsapolja: akkor az a ré-gente mocsaras föld televény talajává lehet a virágzó, a termé-keny életnek. —

Honnan van az a remegés, mely a bűnöst még a jólét nap-jaiban is folyton izgatja? Az az állat széttépi zsákmányát és —alszik. Az az ember a kiontott vér által gyilkossá lesz és —virraszt. Tekintete nyugtalan és habozó, mert érzi, hogy az avércsepp odatapad lelke nyugalmához és bosszúért kiált azégre s ha mindjárt a föld gyomrába temetkezik is, mindig látnifogja azt a láthatatlan szemet, amelyet Hugo Viktor Káinjalátott. —

B ű n b á n a t .

Szívem szerint beszélek. Nyíltan és őszintén. Nem tudokelképzelni olyan megrögzött gonosztévőt, akit a szenvedésekelőbb, vagy utóbb meg ne törnének és bűnbánatra ne indíta-nának. És az ilyen bűnbánatnak már nem lenne többé a tes-tenkívüli életben semmi következménye? Hát csak a túlvilágrane terjedne ki az isteni Irgalom? —

Ki tudja, minő változáson megy át egy gyarló és szegénybűnös lélek a haldoklás utolsó pillanatában? Nem lehetséges-e,hogy amikor kapcsolódásunk az anyagélet-vonalban már-márelszakadni készül és teljesen elvesztjük érintkezésünket a kül-világgal, akkor az az elhagyott lélek nem lesz-e érzésben egy-

84

szerre fogékonnyá a bűnbánatra? És az irgalmas Jézus nenyújtaná ki Kezét egy veszendő báránya után? Hagyná őt kín-jaiban örökre vergődni a tüskebokron, amelyen fennakadt?Hiszen a szülői szív is a legnagyobb veszély pillanatában álllegközelebb a gyermekéhez. Milyen megnyugtató ez a gondo-lati __ Őszintén bevallom, 'az én érzéseimet jobban kielégíti.De ebből nekem semmiféle következtetést nincs jogom le-vonni. Azért ezt a fölvetett problémát csak mint elméleti tételtfejtegetem. —

Enyhiteni és lelkeket gyógyítani csak a bűnbánat könnyeitudnak. És amikor már ezek is elapadnak, akkor keletkezikbensőnkben egy kifejezhetetlen sóvárgás Isten után. —

Mintahogy a begubózott hernyó átváltozik lepkévé, hogyne a földi porban mászkáljon többé, hanem könnyű szárnyaina légvonalban éljen, úgy kell nekünk is levetkőznünk alacso-nyabb természetünket, mert csak úgy lehetünk Isten fiaivá. —

Egy bűnbánó szív csak önmagához kemény; máshoz lágyés irgalmas. —

Az Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja,hogy megtérjen és éljen! Mert az Isten Egyszülött Fia sokkaldrágább áron váltott meg bennünket, hogysem érdemeinélfogva bűneink bocsánatára ne számíthatnánk. Az a kereszt,amelyet hordozott; azok a szent sebek, amelyeket ütöttekrajta, az a vér, amely megnyitott szívéből kicsordult, mindencseppjében beszél és így szól hozzánk: — Gyermekem, töké-letes bánat által akarsz-e újra egyesülni szerető szívemmel? —

Édes Jézusom! Mennyit kellett Neked azon az éjjelen regge-lig a sötét tömlöcben szenvedned!? Az emberek, akikért Teszeretetből most meghalni akarsz, elítéltek, arcul vertek, meg-köpdöstek. Egyik tanítványod elárult, a másik megtagadott.Mindnyájan pedig szétfutottak és Magadra hagytak. — Péteregyszer vétkezett és bűnét örökre siratta. Sok ember gyakranvétkezik és egyszer sem sír. Pedig a bűn mocskát a lélekrőlcsak a bánat könnyei moshatják le. —

B ü n t e t é s .

A bevégzett bűnt követi a büntetés. A naiv gyermeklélektiszta összhangjának és szent tudatlanságának vége. A bukott

85

ember a fényből a sötétségbe esik... A hajnal elmúlt, jön azalkony... —

„Punir ce n'est pas assez; il faut les reclasser!” — mon-dotta egy francia kriminalista. A bűnözőket nem elég büntetni;vissza is kell őket helyezni a társadalomba! —

A rossz embereknek a büntetése, hogy nem tudják azIstent szeretni. —

Család.Család. — Családi otthon. — Családi tűzhely. — Házasság. — Fe-hér házasság. — Szülők. — A magzat. — A kisded. — A gyermek.

— A bölcső. — Gyermekünnepek. — Gyermekkönnyek. —Gyermekkor.

C s a l á d .

Az Úr Jézus azt a viszonyt, amely a lelkeket Istennel ösz-szefűzi, megkapó hasonlatokban érzékelteti. Többnyire a csa-ládi egység kötelékében mutatja be, ahol az Isten a szeretőAtya, minden egyes Lélek pedig az Ő szeretett gyermeke, akik-től viszont szeretetet és engedelmességet kíván. Így lesz az em-beriség egy közös Atyának a családja, egymásnak pedig édestestvére. Szóval az emberiség egy nagy isteni család, akik kö-zött a családfő a szeretet törvénye alapján uralkodik. Ő osztjaki a családtagok között a munkát és a testvérek is tartoznaka család javára közremunkálkodni. Egymásért dolgozni. A csa-ládi élet kereke és alapszerkezete tehát isteni eredetű. —

C s a l á d i o t t h o n .

A madárnak fészke van, ahová pihenni tér; az állatnakodúja, ahová menekül a veszedelem elől. Vájjon egyedül azember állana csak védtelenül az élet ezer bajai és veszedelmeiközepette?! Csak neki ne volna pihenőhelye, ahol fáradt fejétnyugalomra hajthatja és munkában kimerülve és lelkét és tes-tét újra felüdíthetné?! —

86

C s a l á d i t ű z h e l y .

Mivé lenne az ember, ha a munkában kimerülve, fáradtfejét szerető szívek között nem hajthatná nyugalomra? Hol aza lélek a világon, aki a családi otthon nyugalmában tisztább-nak, nemesebbnek és jobbnak ne érezné magát, mint bárhol anagy világon? —

H á z a s s á g .

A házaséletet már az apostol is nagy szentségnek mon-dotta. — De ugyanekkor céloz egy még tökéletesebb életálla-potra, amely két különnemű egyénnek α lelki egysége. Az ilyenszeretetnek a virága a hűség. Gyümölcse pedig az üdvösség.Az igazi hűség állapotában már nincs bennünk egyetlenanyag, vagy erőatom, amely más vonzásra volna érzékeny,mint a szeretett lény vonzására. Benne érzünk, benne élünk,benne gondolkozunk. Csak ilyen hűség igazolhatja a lelki egy-séget Ezzel rakják puhára még a családi fészket is, hogybenne erős szárnyú madarak nevelkedjenek. A lelkeket nagy-gyá csak egy tisztaszívű hű feleség és egy szent anya dajkál-hatja. Az ő kincsük a család; az ő gyönyörűségük a gyermek.Szemeik állandóan rajtuk pihennek. De azért szívük gyengéd-ségével és jóságával mégis csak az égre mutatnak. Szentséggéá házaséletet nem a kötés pillanata, hanem majd csak a ki-próbált szeretet hűsége fogja tenni egykor. —

Társadalmunk bűne, hogy hálójába keríti és elnyomjaifjúságunk szívét, hogy ésszel házasodjanak. Révpartnak te-kintik a házasságot, ahol kifárasztott idegeik megnyughatnak.Nem a szívek, hanem az érdekek találkozását keresik és azthiszik, ha két csomó pénzt összemérnek, az már házasság! —

F e h é r - h á z a s s á g .

Csodálatos, hogy míg a nemi különbség érzése föl nemtámad férfi és nő között, addig benső barátságban tudnakélni egymással. Természetesek és őszinték. Mihelyt azonban atesti vágyakozás fölébred bennük, rögtön alakoskodni kezde-nek. Nem természetesek többé. Mesterkéltek. Sőt, alacso-nyabb fokon már hazudoznak egymásnak. Ezért az önzetlenés bensőséges tiszta szeretetnek a legnagyobb ellensége az ér-zékiség. Előfordul néha az, hogy szenzitív lelkek hosszabb,

87

vagy rövidebb ideig mariage blanche-bain — fehér házasság-ban — élnek. Nem akarják szerelmük hamvát letörölni, hogytovább tartson. A virág is addig üde és friss, amíg le nemtörik. —

S z ü l ő k .

A földön mindig az volt a legkeserűbb könny, amit a szü-lői szív gyermekének holttestére hullatott. —

Az én jó apámról mindig azt gondoltam: — Sokkal töb-bet tud, mint amennyit mutat! Elhittem, hogy a Napnak vamnak foltjai, de az én apámnak nincsenek! —

A m a g z a t .

Minden magzat a sötétségből lép ki a napvilágra. Az el-szigeteltségből a nyilvánosságra. Hogy ez a lépés ránézve nagyrázkódtatással jár, azt láthatjuk, mikor a világra jön, és ordí-tozni kezd. Kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Nem csoda! Érzi,hogy elvesztette az ő kényelmes biztonságát: a meleg, táplálóés minden igényét kielégítő anyatestet. Belépett az új környe-zetbe, amely őt kellemetlen hatásokkal gyötri és izgatja. Atüdőbe először betódult levegő már fájdalmat okoz neki. Ed-dig mindent készen kapott. Fáradság nélkül. Most állandóküzdelmek ütközőpontjává lett. Minden szükségletét magá-nak kell kielégítenie. Vérkeringés, lélekzés, táplálkozás, emész*tés mind ránehezül; Milyen durva, fáradságos és kényelmet-len az ő új állapota a régihez képest... Bizonyára úgy érzi,hogy ez a végpusztulás — a halál! —

Vájjon honnan veszi az a méhgyümölcs a mintát, amelyszerint az ő jövendő lakását olyan precízen és stylusosan építifel? Ezt neki nem az anyja sugalja. Ha testünk kialakítása azanyánktól függne, nem volna más gyerek a világon, csaksép, erős, egészséges és ép testű magzat. Nincs más megfej-tés, mint az újraszületés, amelybe minden lélek az ő megtes-tesülése alkalmával beleviszi új alakjába a testi és lelki képes-ségeinek, érettségének és tisztultságának azt a fokozatát, ame-lyet előző életsorozataiban már elért. —

88

A k i s d e d .

Kiemelkedni a mindennapi élet vonalából, szentekhez illőbölcsesség; de megvetni az élet természetes szépségeit, amiketaz Isten a mi örömünkre és földi életünk boldogítására te-remtett, már tévelygés. Krisztus nem arra adott példát ne-künk. Elküldött bennünket az ég madaraihoz, a pacsirtához,a mezei liliomhoz, hogy tanuljunk tőle vidámságot és szépsé-ges virágéletet. Az Ő szemében az életminta a térdeire ülte-tett kisded volt, aki tiszta, mint a napfény, üde, mint a har-mat, színes, mint a virág és megható, mint az imádság. Fá-rasztó munkája után az Úr Maga is felüdült a gyermekszíveknaiv egyszerűségében. Ölébe vette őket; örülni tudott nekik. —

A gyermek.

Amiről egykor sokat álmodoztunk, az valaha mind-mindbe fog teljesülni; ha nem is a mi életünkben, akkor a gyer-mekeinkben. —

Ügy vagyunk a gyermekekkel, mint a mikroszkóp az egy-sejtű állatokkal. Ha sokáig nézzük, látjuk, hogyan jelenik megegy sötétebb pontocska a sejtállatocska hátán. Ez a pont las-sankint egy hosszú vonallá nyúlik, amely kettészeli az állatotés két részre szakadt testével külön-külön életet kezd élni; —nem ismerik többé egymást! így vagyunk a gyerekekkel is!Velünk együtt fejlődik az a láthatatlan pontocska is, amelyévek múlva vonallá hosszabbodik és — közöttünk is megtör-tént a szakadás! Nagy kár, mert a gyermekek csak addig amieink, amíg reánk szorulnak, —

A gyermeknek csak az erő imponál és nem a méltóság. —

Aki gyermek sohasem volt, az sohasem fog égész emberlenni. —

A b ö l c s ő .

„Bölcső!”, emberi örömök tiszta forrása, van-e szentebbés gyengédebb szó tenálad? Benned szunnyad az anyai szívnyugodalma és boldogsága; benned az apa büszkesége és acsalád reménye. Te vagy a jövendő világ, mert benned nyug-szik a jövő. —

89

A bölcső a ti fönséges hivatástok, anyák! Ez a ti boldog-ságtok egyetlen reménye! Állandó örömeiteknek kincsesháza,tiszta érzéseiteknek Vesta-tűzhelye. S ha valaha bántott ben-neteket az a jogos gondolat, hogy az élet miért osztotta föl olyegyenlőtlen kezekkel az örömöket a férfi és nő között: vigasz-talást és kárpótlást nyújthat nektek érte az a csipkékkel föl-díszített kis bölcső! —

Már a bölcsőben szunnyadozó gyermek is égi származá-sának bélyegét hordozza arculatján. Emelkedett, fényes hom-loka az égbolt, amely egy elrejtett szellem világnak a kincseittakargatja. Arcának tisztasága, bájos üdesége, mosolygó sze-meinek fénye és ragyogása az isteni eredetű életfejlődésnekörök szépségeit tükrözi vissza. Van-e nagyobb megindító erőegy gyermekarc tekinteténél, amelyben mélytüzű titkos talá-nyok lobognak? Talán majd valaha ezekben a csodalátó sze-mekben villámok fognak fölcikázni? Egy-egy emelkedő sza-bad gondolatnak a fényvillanásai. Hát nem különös, hogy a te-remtmények között csakis az embernek van ilyen égrenézőnyílt tekintete. Mintha folyton keresne ott valakit, akitől egy-kor elszakadt! —

G y e r m e k ü n n e p e k .

Már a gyermek kis lelkében kell fejleszteni a szépérzéket;ünneppé kell tenni, ha valami szépet lát. Ezért rendezte anagy Ruskin a tavasz virágpompájában a gyermekùnnepeket,hogy lelkükbe a természet szépségei iránt belevigye a fogé-konyságot, hogy örüljenek a lepkének, a dalos madárnak, avirágfakadás színpompájának... —

Gyermek könnyek.

Én könnyező gyermekszemekbe nem tudok nézni anél-kül, hogy igazán el ne lágyulnék és bár lelkemet eléggé meg-edzette az élet rideg realizmusa, de megindulás nélkül soha-sem tudtam tekinteni egy könnyező gyermekarcba. Velükszemben szinte önkénytelen teszi fel az ember a kérdést: Minőhatalom tanította meg a ti szemeteket sírni? —

G y e r m e k k o r .A gyermekévek benyomásai ép oly arányban nőnek az

90

idővel, mint az árnyék a nap nyugtával s ha majd egykor ősz-beborult fővel és roskadozó tagokkal ott fogunk állni az életvégső határán, s révedező szemmel várjuk, mikor szakad lealattunk ez a silány játéktér, hogy romjaival eltemessen ben-nünket: az a végső mosoly, mely esetleg ott játszik ajkainkkörül, a gyermekkor emlékeiből fakad fel. Annak az utolsómosolynak csíráját bizonyára még a bölcsőben ültette szí-vünkbe csókjaival az anyánk. —

CselekedetCselekedet — Teljesítmény.

C s e l e k e d e t .

Ha valamit akarsz, fogj hozzá: cselekedj; mert amíg megnem teszed, addig mindig csak akarsz. —

T e l j e s í t m é n y .

A losangelesi olympiad kapujára ezt a jeligét láttam föl-írva: nem a győzelem a fontos, hanem a teljesítmény. In mag«nis voluisse sat est! —

Csodák.Aki a szemeivel nemcsak néz, hanem látni is tud, térdre-

hull egy mezei liliom misztikus szépségei előtt. Csodák csodájaez! Fönségesebb, mint Salamon király udvarának minden fé-nyessége. Milyen művészi munkát fejtenek itt ki azok a cér-nafinomságú virággyökerek, amelyek alázatosan elrejtőzneka föld sötétségében, hogy titkos szövőszékeiken előállítsák aselyemszálnál is puhább, a pehelynél is könnyebb és a szivár-vány színeinél is tüzesebb fényű menyasszonyi fátyolokat éscsipkeruhákat, amikbe a réti liliomokat felöltöztetik. Ezek aláthatatlan gyökerek olyan munkát végeznek, titokzatos föld-

91

alatti folyosóikban és vegykonyháikban, amiről a legzseniá-lisabb kémikusoknak még csak sejtelmük sincs. —

Az a zöld kis foltocska, amely a parányi magban alig lát-ható, csodás erőaccumulátor. Gyenge csírájával képes fel-törni a legkeményebb magot, amelyet emberi erővel alig tu-dunk összetörni. És abban a kis csírában, amelyet a madárcsőre kettéharap, már benne rejlik a belőle fakadó és foko-zatosan kifejlődő életnek minden változata; még az a legvégsőalak is, ahová fejlődésének befejezésekor elérni fog. Ki fogsarjadzani belőle egy hatalmas tölgy, vagy hársfa, amelynekezeréves törzsökén száz és száz mellékágak terebélyesednekés ég felé emelnek egy olyan lombkoronát, amely több száz-ezernyi zöldrefényezett levélben csillog. Hány száz mázsa fa-tömeget hordoz magában az a parányi kis zöld pontocska,amely életerejét millió és millió hozzá hasonló magokbanszétosztja és elraktározza?! A fa szétosztott életereje ezekbena magokban fog ismét és ismét újra- meg újraszületni. —

Aki hisz az Istenben és az ő mindenható erejében, annakel kell fogadni a csodát is. Vagy csak az Istentől akarnók meg-tagadni a cselekvés szabadságát? Minő képtelenség hinni azt,hogy a fölöttünk álló „Értelem”, aki a természet összes erőitalkotta és fentartja, ezen erőket kivételes céljaira ne alkal-mazhatná? Hogy a törvényalkotó fel ne függeszthetné a tör-vényt? A teremtő ne formálhatná az anyagot? —

Sajnos, az emberi gyarlóságnak mindig szüksége volt külsőcsodás jelenségekre, amiket meggyőző bizonyítékoknak tekin-tettek. Ezért minden vallásnak az eredete belemosódik a le-gendák ködébe és elvész nemcsak a történelemnek, hanem acsodaszerűségeknek homályába is. Viszont nincsen olyan tör-ténelmi korszak, amelyben ne merültek volna fel bizonyosrendkívüli események, amiket abban az időben a természetismert törvényeiből megmagyarázni nem tudtak és ezért cso-dáknak nevezték el. Csakis újabban vonják némelyek két-ségbe a csodák lehetőségét. Micsoda önhittség kell ahhoz, hogyaz egész emberiség örök hitével szemben mi magunkat véljüka legokosabbaknak! —

A csodák régi világáról máris kezd lecsúszni a titokzatosfátyol és bizonyos új erők felfedezésével az eddig megfejthe-tetlennek vélt titkokat kezdjük beleállítani a természet rend-jébe. Rájövünk, hogy sok dolog, amit a régiek még csodának

92

tartottak, valóban oly tények és jelenségek voltak, amiketmég akkor nem tudtak összeegyeztetni az erőtörvények ma-gasabb vonalrendszerével. Valljuk be nyíltan: — Csodáknaknevezték a saját tudatlanságukat! Szent Ágoston is így hatá-rozta meg: A csoda nem ellentétes a természeti törvényekkei,hanem csak azzal, amit mi a természetről tudunk. —

Nyugodtan mondhatom, hogy az én hitem és meggyőző-désem szerint egy-egy világrendszernek a megteremtése azabszolút Erőre nézve semmivel se nagyobb csoda, mint egycsirkének a létrehozatala a tojásban. Hát vájjon nem mindenértelmet felülhaladó csoda-e, hogy abból a folyékony erő-anyagból, amely a tojás héjában felhalmozódik, alig 3 hétalatt egy élő szervezet lép elő? Szemmel, szívvel, vérkeringés-sel, légző és emésztő szervekkel? Puha pelyhezettel, keménycsőrrel, amivel fel tudja törni szűk börtönének ajtaját és ki-kopogja magát a tojáshéjból egy új életre? Valahányszor lá-tom, hogy egy ilyen kis selyembundás csöppség kibújik a to-jáshéjból és tántorogva csipogni kezd, mindig felvidul a lel-kem, mert a csodát a szem csak nézni tudja, de megérezni csaka szívünkkel lehet! —

Ki meri józan értelemmel állítani, hogy a mi szerföiöügyarló tudásunk kimeríti a világegyetem ismeretlen erőinekaz összes variációit? Még azt se tudjuk világosan, hogy mi atermészet? Az a fűből összenőtt puha kis madárfészek éppenolyan csoda, mint a reánk boruló fönséges égboltozat, amelyragyogó kék kárpitjával az élő Isten templomának a kupola-csarnoka. A szentjános-bogár éjjeli lámpása vetekedik a csil-lagok titokzatos fényességével. Végelemzésben nincs is más,csak csoda. —

Az Istenhit elválaszthatatlan a csodahívéstől. Aki meg-tagadja az egyiket, annak józan értelmi következetességgelmeg kell tagadnia a másikat is, miután a csoda a teremtőerőnek genuin képessége. Hát a művészetnek nincsenek-ecsodái, amelyek kiemelik a matéria alacsony vonalából adurva anyagot, hogy azt kivételes erőhatásokkal megeszmé-nyesítsék? Hányszor halljuk a köznapi életben is egy orvos-ról, vagy egy alkotó erőről: — Csodát művelt! Az iparművé-szetnek, a kézi ügyességnek, a technikai haladásnak lehetnekcsodái; csak a mindenség Urától és Alkotójától akarjuk eztmegtagadni? —

93

Az isteni szabadság az Isten mindenhatóságában nyilat-kozik meg. Gyakorlását kivételes esetekben „csodának” ne-vezzük; de csakis azokat a cselekvéseket, amelyek nekünkmég szokatlanok. Mihelyt valamit megszokunk, mert rend-szeresen látjuk ismétlődni, akkor már törvénynek nevezzük;természetesnek tartjuk, s nem vesszük észre, hogy mindentörvény alapjában véve már csodaszerűség. Az ilyen szabad-ság egyedül az Isten tulajdonsága. Mindenható erejének a ki-váltsága, mert a csoda az általunk ismert egyetemes törvé-nyeknek esetről-esetre való felfüggesztése. Isteni szempontbóltekintve tehát a csoda törvénytelenség. —

Egyenletesség.Állhatatosság. — Állhatatlanság. — Harmónia. — Elhagyatottság.

Á l l h a t a t o s s á g .

A gyakran átültetett fa hamar kiszárad. —

Á l l h a t a t l a n s á g .

A krisztusi eszmék és erkölcsök terjedésének nincs na-gyobb ellensége az erőszakos propagandánál. Láthattuk eztnálunk is a közelmúltban, amikor nyakra-főre rohantak amegrémült lelkek a hatalmi szervezetek védőszárnyai alá.Mindig ahhoz az irányhoz tódultak, amelyiknek kezében lát-ták suhogni a korbácsot és az abrakos tarisznyát. A legvörö-sebbek is siettek magukat átfesteni a legfehérebbekké! —

H a r m ó n i a .

A vallásoknak van igazuk, hogy mindenben az isteni aka-ratnak kell teljesülnie. Ez az a bizonyos véletlen, amelyhez amindenség legutolsó paránya is ép úgy alkalmazkodik, mintο zenekar legkülönbözőbb hangszerei a dirigens mozdulatai-hoz. Mindegyik muzsikus a maga hangjegyeit fújja, de vég-eredményben még a disszonáns hangok is összeolvadnak egyfönséges harmóniában. —

94

Egyensúlyozott, harmonikus lélek csakis az lehet, akibenaz értelem fénye összeszövődik az érzések melegségével; olyanelválaszthatatlanul, mint ahogy a lángban is együtt találjukúgy a fénynek, valamint a hőnek energiáját. —

Mindenki, aki a zenével foglalkozik, vagy a művészethezcsak sejt, jól tudja, hogy összhangot, vagy művészi hatásokatcsak különnemüségek egyesítéséből nyerhetünk. Egy hangsohasem lehet összhang; egy szín sohasem adhat tónust; ellen-tétezés nélkül nincs tiszta gondolat. Sőt magának az értelem-nek egész munkálkodása sem más, mint bizonyos viszonylat-nak, vagy kapcsolatnak a felismerése: az „én” és a „nem én”között. —

Összhangzó lelkeket, vagyis egész embereket csak a testiés lelki szükségletek egyenlő kielégítésével lehet felnevelni. —

E l h a g y a t o t t s á g .

Könnyű kitartónak lenni a jólét és a boldogság árnyasberkeiben, de nehéz az elhagyott árkokban, az utak porában,a perzselő tűzsugarak hervasztó kemencéjében. —

Egyenlőség.Egyenlőség. — Egyenlőtlenség. — Hasonlóság· —- Egység.—

Közösség.

E g y e n l ő s é g .

Hiába nyitjuk meg a bilincsbevert ember előtt a templo-mok ajtóit; ő a szentek szentjében is csak rabszolgának érzimagát. S mikor a templom szószékéről hallja ékes szavakbanhirdetni, hogy Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk,akkor öntkéntelenül merül fel benne egy másik gondolat:vájjon miért nem érvényesülhet ez az isteni igazság az élet-ben is? —

Nincs két egyenlő falevél és nincs két értelmileg, testilegés erkölcsileg egyenlő ember. A testvériségnek épen az a célja,hogy a természeti egyenlőtlenségeket a lehetőségig kiegyen-

95

lítse. Egyenlőknek kell lennünk jogokban és a szabadság in-tézményeiben. De nem lehetünk egyenlők sem képességekben,sem hatáskörökben. Ezért úgy kell tekintenünk egymást,mint egy közös cél felé törekvő útitársakat, akik közül azo-kat, akik mint gyengébbek elmaradoznak, vagy az útban ki-dőlnek, nekünk kell gyámolítanimk. —

E g y e n l ő t l e n s é g .

Egy nagy homokbányában nincs két porszem, amelyalakra, súlyra és színre egymással megegyeznék, vagy ugyan-azon helyzetben helyezkednék el a térben. A matematikábanminden „a” ugyanazonos; a természetben azonban nincs tökéle-tes megegyezés, nincs két egyforma levél se; még talán abbana kis próbacsőben, ahol a hydrogen milliárdjai nyüzsögnek,sem találhatnánk két azonos atomot. Ha ilyen különbségeketés eltéréseket találunk még a holt anyagatomokban is, meny-nyivel inkább fel kell tételeznünk ezeket az organizált anyag-ban és az élőlényekben. Nincs két egyforma búzaszem. Mind-egyikben más és más az életerő, mert különböző a kisarjad-zásuk is. Nincs két egyforma hangya; a fiziológia bizonyítja,hogy nincs két egyenlő vércsepp sem. Olyan eltérések van-nak közöttük, amiket mi már nem tudunk megkülönböz-tetni. —

H a s o n l ó s á g .

Nincs a Végtelenségben olyan nagyság, de az emberbensincs olyan parányiság, amely máskép nyilatkoznék meg azegyikben, mint a másikban. Úgy állunk szemben egymással,mint a tengercsepp az Óceánnal. Mindenben hasonlók. Ben-nünk is van dagály, apály, sőt néha vihar is. Csak hajókatnem tudunk hordozni. —

Egység.

Igaz, hogy a francia forradalom véres eszközökkel dol-gozott, de legalább fölfrissítette az evangéliumoknak részbenelfelejtett, részben .meghamisított eszményeit. Az emberiegyenlőséget és az egyetemes testvériséget, amely a faji gyű-lölködések helyébe Krisztus királyságának békéjét fogja majdbeleültetni egykor a szívekbe. Hiszem, hogy el fog jönni az

96

idő, amikor minden ember közös életcélnak fogja ismerni,hogy együtt kell dolgoznunk az emberiség nagy családjánaka javára. Mert egy nagy egységnek vagyunk széttöredezett ré-szei: természetünk alapján társaslények és testvérek. Ezért azIsten bölcsessége úgy rendelte, hogy saját egyéni boldogságátmindenki csak egy másiknak a boldogságában találhatja fel.Ez lesz a jövő korszak lelkiségének a lényeges tartalma. —

K ö z ö s s é g .

Láthatatlan kötelékek kapcsolnak bennünket az emberiközösséghez. Mindazokhoz tartozunk, akiket érzéseinkkelmegközelíteni tudunk. Az imádsággal megsejtett Istenhez ép-úgy hozzátartozunk, mint a bűneikben elmerült, alélt lelkű,rothadó testű embertársainkhoz és ha hittel és szeretettel kö-zeledünk feléjük, akkor majd világosan meg is fogjuk érezni,hogy minél közelebb megyünk támogató szeretetünkkel a nyo-morulthoz, annál közelebb érezzük magunkhoz a megdicsőültÚr Krisztusunkat is. —

Egyéniség.Egyéniség. — Az „Én”.

E g y é n i s é g .

Valahányszor felfedezünk egy-egy új egyéniséget, a ku-tató lélek mindig Istenközeibe ér. Gerjedezik a boldogságtól,mint amikor az acéltű megérzi a mágnes vonzókörét. Ilyen-kor mi is szeretnénk fölkiáltani a magunk „Heurékáját.” —

Minden egyéniségnek külön stílusa van. Azért érdekesek,mert eredetiek. „Ilyen több nincs!” — Ezért egész életembenmindig nagy előszeretettel kerestem az egyéniségeket Fehérhollók! A legtöbb ember nem is sejti, hogy ő egy másik em-ber. Mozaikember, darabokból összerakott figura. Mindencsak idézet benne; semmi eredetiség. Olyanok, mint a zsib-árus boltok belseje, ahol uraságoktól levetett poros kopott-ságok vannak össze-vissza dobálva. Fénytelen, fölborzolt ci-linderek, elgörbült drótú esernyők, félretiport lyukas bak-

97

kancsók stb. Mindegyik egy-egy más embernek az értéktelenpotyadéka. Idegen holmikkal van telve az értelmi raktáruk,de sohase volt nékik saját portékájuk. Össze-vissza kapkod-ok mindenféle csillogó haszontalanságot, mint a szarka; azelcsent holmikból pedig kirakatot csináltak a maguk boltjá-ban, sőt néha elég jó boltot, mert mindig nagy tekintélye volte fecsegő szarkáknak, a tökfilkók és a gyávák között. —

A művészet történelme igazolja, hogy mindenütt csak ak-kor teremtett maradandó becsű alkotást a művész, ha a sajátzsenijéből merített, mert ez és egyedül csak ez az eredetiség.Mihelyt valaki színeiben, felfogásában nem a saját érzéseirehallgatott, hanem elleste a nagy mesterek modorát, akkor be-leesett azok hibáiba is anélkül, hogy előnyeiket is valaha el-sajátította volna. Az ilyen ember sohasem lett egyéniséggé,hanem csak szolgalelkű másolójává egy-egy elismert nagytehetségnek, mert rajzra és helyes arányokra lehet valakit ta-nítani, azaz a természet szigorú megfigyelésére serkenteni, deszínérzéket, lelket csak az Isten adhat. —

A művészet nem lehet megállapodott sablonoknak olyanfelhasználása, mintha minden tárgynak meg volna a magakaptafája, hanem a művészet egy folyton változó és fejlődőélet, amely az igaznak, a szépnek, a jónak, az egyszerűnek, azízlésesnek állandó kutatásában áll. Folytonos küzdelem ésmérkőzés tehát, amelybe mindenkinek bele kell vinni a sajáterejét és egyéniségét. Ne jelenjék meg tehát senki a küzdő-téren egy iskola színeivel és patentjével, mert nem a tekin-tély, hanem az individuális erő fog győzni. A nézőközönség-nek pedig joga van minden küzdőnek odakiáltani: Told föla sisakodat! Hadd lássuk, ki vagy. Mutasd meg, minő erővan benned! —

Mikor az ember alszik, akkor is megszűnik kapcsolódá-sunk a külvilággal. Egy áloméletet élünk és sejtelmünk sincsa mi valóságos életünkről; csak fölébredésünkkor nyerjükvissza ismét teljes és tiszta helyzet-öntudatunkat. De úgy-e bár,egyéniségünk semmit sem változik, habár alvás közben más-nak is érezzük magunkat?! —

Te voltál teremtetésed ősidejében az az életcsíra, amelyszellemmé akartál lenni és kifinomodni. Nem elégedtél meg apróbák sorozatával, hogy a te félig élő testeddel akár növényi,

98

akár az állati világnak légy öntudatlan része. Ez esetbennem kellene átérezned elszigetelt egyéniségedet, amely nekedsokszor okoz most fájdalmas szenvedéseket. Ma is élhetnél egyközös faji törvény egységében, mint éltéi akkor, amikor azegész földnek még egységes volt az élete. Csakhogy te különéletet akartál, mert még saját fajodnak az egységéből is ki-téped magadat önzésed folytán. —

Valamint a növény gyökereivel a földben él és csak tör-zsével és lombozataival él láthatóan a légben és a fényben,úgy az ember is természeténél fogva két világ lakója. Igaziamfibiális lény. Egyszerre él testével az anyagvonalnak, lelké-vel pedig a szellemvonalnak a törvényeiben. Eme kettős pola-ritásban fejlődik ki az embernek a harmadik összefoglalóalakja: az ő egyénisége. —

Az egyéniségek indítják meg a földön a haladás áramla-tait. Ezért csak ők a földön az igazi értékek, mert mindegyi-kük Istentől reá bízott feladatot teljesít; többnyire öntudatla-nul, de vannak közöttük, akik már földi életükben is küldeté-süknek az öntudatára ébrednek. Mint minden küldött, úgy őkis izeneteket hoztak az égből áz alsóbb vonalak világába. Kö-zülük még a látszólagos rossz is öntudatlanul a jót szolgálja.Többnyire ellenállhatatlansági erőtulajdonságnak a túlsúlyá-val születnek. Kiterjednek, szélesülnek, mert munkájuk pro-pagatív jellegű. Kiöntik a tartalmukat és kiüresítik önmagu-kat, de egyéniségükből azért soha semmit fel nem adnak. őka tettek emberei, akik feltűnnek eredetiségükkel. Akaraterőtés nem hangulatokat képviselnek. —

Az emberi haladás úttörői az egyéniségek, ők a lépcső-fokai az élet-létrának, amelynek a legfelső vonala már isteniélet. Aki tehát csak egy lépcsőfokkal tudja emelni az emberi-séget az igazság, a jóság, a szeretet, a szépség, a szabadság,vagy bárminő más isteni tökéletesség felé, az öntudatlanul isaz Istennek felkent prófétája. Valahányszor ilyen egyéniségetmegérzünk, áldjuk érte az Urat! őt lássuk és Őt hallgassuk ésha szól hozzánk, meg ne keményítsük a mi szíveinket. —

Az „Én”.

Az „Én!” Tulajdonképpen ez az egyetlen misztérium azember életében. Mihelyt az „Én” megszűnik bennünk, életünk

99

titkáról is fellebben a fátyol és mi egyszerre az Istenben élünk.Halljuk és érezzük őt önmagunkban. Csakhogy ezt az „Én”-ta legnehezebb kipusztítani önmagunkból. Sehogy se akarjukfeladni egyéni különállóságunkat, hogy így beleolvadhassunka végtelenbe. Az Isteni központtal szemben felállítunk egy el-lenközpontot: az „Én”-t. —

Az „Érí'-t már csak teljesen megtisztult szívek tudják fel-adni. Ha azonban a földi életben nem tudunk idáig feltisztulni,biztosan el fogjuk érni azt a halálban. Már a haldokló ágyonszétfoszlik a mi életközpontiságunk. Az „Én” leheletszerűenkezd eltűnni és világosan érezzük, hogy egy örök központtalszemben állunk függőségben. Halálunk után az ,,.Én”-ünkbőla túlsó partra csak annyit viszünk át magunkkal, amennyit azIstenből merítettünk, mivel a többi részünk benne marad azanyagvonal törvényeiben, hogy újra szervezkedhessek és atestöltések sorozatában eljuthasson a megváltó végtisztu-lásig. —

Ki az az „Én”, akit a földön életünk egyetlen céljának te-kintünk? Az a dédelgetett, bálványozott és folytonos megbo-csátásokkal elkényeztetett „Én?!” Nézzük csak őt, mikor azélet piacán kérkedve páváskodik és mikor a hatalom polcánülve önmagát tekinti hitelesített zsinórmértéknek. Oh! Milyenszánalmas paránnyá zsugorodik össze egy magányos szobanéma csendjében. A sápadt haldoklás reszkető verejtékessé-gében ... —

Hogyha csak annyit tenne meg az ember az önmegisme-résben, hogy élesebben megfigyelné az ő jelentéktelen „Én”-jét és néha bizalmasan szóbaállna vele, milyen könnyű volnavégkép letenni, hogy felcseréljük a végtelenül tökéletes Isten-nel. Ekkor egy szempillanat alatt menyországgá válna a föld.Az a sok parányi „Én”, a megszámlálhatatlan semmik úgy el-tűnnének, mint a Szent János-bogarak kékes fénypontjai atüzes nap ragyogásában. —

Az „Én”-nek éppoly szüksége van az agyvelőre, mint azelektrotechnikusnak a villamos-battériára. Enélkül nem tud-nánk kifelé életáramokat kiindítani. Az agy azonban épp olyanalárendelt műszer a gondolkodásunkban, mint a szem, vagya fül a látásunkban, vagy a hallásunkban. Csak eszközei a lelki-képességeknek, amilyen a hangszer a művész kezében. Ne té-vesszük tehát össze a műszert a hatóerővel. A művészi képes-

100

ség sem a hangszerben van, hanem az emberben. Józan ésszeltehát senki sem fogja összetéveszteni a hegedűt, vagy a zongo-rát a művésszel, habár ezek nélkül ő sem tud játszani. —

Nincsen ember, aki állandóan ne foglalkoznék becses„Én”-jével. Bámulva tekintget fel önmagára s úgy hordozzasaját „Én”-jét, mintha a világegyetem tengelye volna. El tudjaképzelni önmagát az egész világ nélkül, de a világot önmaganélkül — nem. —

Nekem van egy testem és van egy lelkem! Ez a kettő egye-sül az én harmadik alakomban: az „Én”-emben. Egyéniségünktehát életérzésünkben kétfelé szakad. Alanyi és tárgyi részre.Az alanyi az „Én”, a tárgyi a lélek és a test. Igazi hármasegy-ség. A test az emberi életnek az anyagalapja. A lélek bennea fenntartó és a cselekvő életerő. Az „Én” pedig öntudat.Ez az „Én” mindakét alaptulajdonságával, vagyis testi és lelkiképességével szabadon rendelkezik. Ez az öntudatos „Én” te-szi az embert a teremtmények urává és királyává. Ezértmondta Kant: Ha a hátaslovam egyszer azt mondaná: „Én” —rögtön leszállnék róla és megemelném előtte a kalapomat. —

Az ember állandóan érzi, hogy benne az „Én” az életköz-pont. Érezzük, hogy ez mibennünk is minden egyes testré-szünktől teljesen független és amikor testanyagunk egyes ré-szeit elvesztjük, az „Én”-ünk még akkor is egész. Megcsonkít-hatatlannak érezzük, amit még gondolatilag sem tudunk fel-darabolni, mert ha karunkat, vagy lábunkat elvesztjük is,„Én”-ünket mindig egésznek érezzük. Egy béna ember élet-érzésében testét állandóan egésznek érzi. —

Hány életszakot éltünk át bölcsőnktől a sírig, amelyekbentestanyagunk, sőt testi alakunk is egészen megváltozik? Deakármelyik életkorunkba helyezkedünk is vissza, tisztán érez-zük, hogy „Én” voltam mindig az „Én”, aki testi élet-alkalom-mal tetszés szerint rendelkezhettem. Ez mindig az enyém volt.Föltétlenül és változatlanul! Soha a másé. Ezt az „Ént” méggondolatilag sem tudtam magamban feldarabolni, holott atestemet részekre oszthatom. „Én” éltetem azt is; sőt a lelkidolgaimat is „Én” irányítom és szabályozom. —

Ellentét.Ellentét. — Ellentétezés. — Ellenállás. — Ellenáramlat. — Tagadás.

Meghasonlás.

E l l e n t é t .

Sokszor a nyílt ellenségek a mi legnagyobb feltevőink.Kényszerítenek, hogy visszamélyedjünk önmagunkba, bensővilágunkba, a bennünk elrejtett kincseink közé. — A gyöngy-csiga is csak akkor hozza kincsét napvilágra, mikor a durvakéz a bezárt kagylót erőszakosan feltöri. —

A nagy mindenségben ép úgy, mint a parányi emberbenkét ellentétes áramlat áll egymással szemben; még pedig örökküzdelemben: a mozgás és a tehetetlenség, az erő energiája ésaz anyag inerciája. Ez adja az élet lüktető ritmusát. Szükségvan eme két ellentétes irány állandó mérkőzésére, mert ered-mények, sikerek, győzedelmek csak ellentétek összemérésébőlállhatnak elő. —

E l l e n t é t e z é s .

Az ellentétezés törvényéből következik, hogy ha van me-leg, kell lenni hidegnek is, mert e kettő egy egységes energiá-nak csak a két polaritása. Ha van sűrűsödés, kell lenni fino-mulásnak is, mert az előbbi csak az utóbbinak a változata.Ugyanilyen alapon mondhatjuk, hogy ha van mozgás, kell lenniegy mozdulatlanságnak is és ha van változás, akkor kell lenniegy változatlanságnak is, mert a változás csak mozgási tü-nemény, a mozgás pedig csak egy örök mozdulatlanságból in-dulhatott ki. —

Ha nem volna a földön szomorúság, öröm se volna. Hanem volna szívfájdalom, nem volna vigasztalás se. Ha nemvolna csúnya, hogyan tudnánk akkor mi a szép? Vagy rossznélkül, hogy mi a jó? Ha nem volna munka, amely kifáraszt,ho gyan volna akkor pihenés, amely felüdít? Veszély nélkülnem ismernôk a bátorságot és küzdelem nélkül hol maradnaa hősies győzelem? —

A jó és a gonosz elválaszthatatlanul jelentkeznek mindenpróbában. Az Úr mellett ott áll közvetlenül a sátán is. Az isteni

102

érzés árnyékában ott lappang a tagadásnak ellentétes gondolatais. Nincs olyan eszme, amelynek nem volna ellentéte. Mindencselekvést kétféleképen intézhetünk el. Az Igennel mindigszemben áll a Nem. —

Két ellentét nem érintkezhetik súrlódás nélkül. Ilyenkora világosság szenved és a sötétség is gyötrődik.

Elképzelhetetlen a nagy mindenségben egy olyan egyolda-lúság, amely léteznék önmagában anélkül, hogy neki ne volnamegfelelő ellentéte. Ilyen a fénynél az árnyék. A szépnél acsúnya. A szeretetnél a gyűlölet. Az igazságnál a hazugság. Aszabadságnál a szolgaság. A jónál a gonosz. —

E l l e n á l l á s .

Egy jól megszervezett passzív ellenállás sokkal erősebbfegyver minden modern hadi szereknél, mert az a lelkekre hatés azokat alakítja át. A gépfegyverek csak tömegeket gyilkol-nak rakásra, leigáznak a szolgaságba, de senkit meg nem győz-nek és főleg — jobbá nem tesznek. —

E l l e n á r a m l a t .

Egyedül az Úr Krisztus Az, Aki mikor egy önkéntes bu-kással kilépett az isteni életvonalból, hogy a megváltást meg-indíthassa, nem került az ellenáramlat hatalmába. Az Ő pró-báján még az ellenáramlat nem volt „élő gonosz”, csak „gon-dolati lehetőség” volt; a megváltó gondolatnak az ellengondo-lata és csak azok a bukott szellemek tették élővé önmaguk-ban, akik akaratszabadságukkal visszaélve, ezt tették életükirányává. Belegyökeresedtek, mint a gaz és a mérges növé-nyek a földbe. úgy-e bár, itt sem a föld a méregnek az oka,mert az csak lehetőséget nyújt a belekapcsolódott magoknaka méregtermelésre? —

T a g a d á s .

Lehet-e tagadni a médiumi képességeket azért, mert minem vagyunk rá képesek? Hiszen ilyen alapon a vakok is meg-tagadhatnák a világosságot. Tegyük fel, hogy egy épszemű em-ber a vakok szigetére kerülne. Ha ott elbeszélné nékik a külsővilág csodáit, amikhez csak neki van látóérzéke, valószínű,

103

hogy a vakok között is a nagy többség hitetlen volna. Hány em-ber rendelkezik olyan képességekkel, amik nekünk nincsenek?Hiába akarjuk mi egyesekbe belenevelni a művészi érzék hiá-nyát. Ezek velünk született különleges képességek. De meg-tagadhat jak-e észszerűen csak azért, mivel nekünk nincs? —

A tagadásnak nincsen önélete. Ez már csak egy létezővalóságnak, vagyis a tényeknek az árnyékvetése. De ott vanmindenütt! Sarkaink nyomában leselkedik. Érezzük állandójelenlétét. Benne van a lényekben, a tényekben és a testi világminden atomjában. Az igennel szemben áll mint örökös nem.Olyan parányiságokban is el tud rejtőzni, hogy sokszor észrese vesszük. Ott lappang egyes színekben, illatokban, sőt moso-lyokban is; egy-egy ránk vetett pillantásban, a szemfényben.De mindenütt csak éget és perzsel. Még a sóhajtásból is csaktüzet lehel. Legtöbbnyire az aranynak és a drágaköveknek acsillogásában rejtőzik el. Meghúzza magát egy-egy tömött er-szénynek valamelyik sarkában és onnan irányítja az emberekéletét. — Kísértéseivel szemben a legerősebb pajzsunk azIstenbe vetett hit, és embertársainknak az önzetlen szeretete. —

M e g h a s o n l á s.

A gyermeklélek vagy asszimilálja kedély világában a korönző szellemét s beáll ideálok nélküli szolgalélekkel a mindenáron érvényesülni törekvő kapaszkodók osztályába, vagy lel*kének nemesebb hajlamaival összeütközésbe jön a külső tár-sadalmi renddel és közfelfogásokkal. Ez a meghasonlás már atragikum magva és végső eredményében katasztrófára vezet.

Az ember.Az ember. — Ősember. — Lelki ember. — Emberiség. — új ember.

— Ádám. — „Massa Adamica.”(Ádám és Éva.) — A mai ember. —

A porszem-ember. — A nép. — Néplélek.

Az ember.

A férfi sorsa örökké a verejtékes munka; de ebben áll aző boldogsága is. Viszont a nőnek végzete és egyetlen boldog-sága, ha a férfi szeretetének hatalma alatt élve, szívéhez szo-ríthatja az ő fájdalommal szült magzatát. —

104

Az ember sem jó, sem rossz, csak a külső körülményekteszik azzá. Jóságos bánásmód, szeretet, az anyagi helyzet ja-vitása átalakítja az embert. —

Hidd meg nekem, egy ember sem élne a másikkal jó ba-rátságban, ha csak egy tizedrészét tudná, amit a másik bizal-mas körben róla mond; vagy csak egy századrészét annak,amit róla gondol. Ε földön mindnyájan álarc alá rejtőzünk.Ne keress azért az emberen többet az embernél! —

Minél jobban belemerül az ember a földi vágyaknak, atestiségnek, vagy bármi más kicsapongásnak posványába, an-nál mélyebbre sülyed az állatiasságban is. Minden nemes tu-lajdonságait egyenként veszti el, mint ahogy a dérütött viráglehullatja az ő színes, illatos leveleit. Lelkéből végre kipusztulaz önbecsérzet és vele pusztul emberi hivatásának öntudatais. —

Assisi szentjével én is azt vallom: Amennyit ér az emberaz Isten szemében, annyit ér — és semmivel se többet, vagykevesebbet. —

Több a földön a szerencsétlen, mint a gonosz ember. Merthogyha én börtönömben, rabtestvéreim között, akik közhitszerint a társadalomnak mégis csak a kirostált törmelékei, olysok jóindulatot és önfeláldozó készséget tapasztaltam, —mennyi jó lélek lehet elrejtve a mindennapi élet homályá-ban?! És mennyit lehetne megmenteni ezek közül egy kis napikenyérrel és egy kis emberszeretettel?! —

Bizony az emberi lélek több, mint az egész világ. Ez avilág elmúlik minden dicsőségével, mert ég és föld elpusztul-hatnak, csillagok kialhatnak és világrendszerek visszatünhet-nek a semmiségbe, hogy új egek és földek teremtessenek he-lyükbe. De én, a gyenge semmi-ember a világok teremtő Urá-nak a képmása vagyok, az örökkévaló Istenatyának a gyer-meke! —

Az ember valóban isteni képmás, egy sugár a Napfény-ből, egy csepp az Óceánból; a Biblia szerint: isteni lehelet!S vájjon miért? Egyszerűen azért, mert az ember egész élet-berendezése az isteni élet képére és hasonlatosságára van te-remtve. Röviden: az Isten a nagy Ember, az ember a kis is-ten! —

105

Az egyik ember idegennek érzi magát a földön, a másikbenne él, mint a földi giliszta és sejtelme sincs egy magasabbélet szépségeiről. —

Gépemberré lett a lelkes ember a mindennapi munkamechanizmusában. A gép lett az ő istene, amely összetör föl-det, vasat, fát, de összetöri az embereket is. —

Isten akkor is Isten, amikor teremt; az ember pedig ak-kor kevesebb az embernél, amikor teremteni vél. —

A régi görög bölcsészek jelszava volt: — Gnóti szeauton!— Ismerd meg tenmagadat! — Valóban az ember a kulcsa aföldi élet minden misztikumának. Minden emberi lény ugyan-is egy-egy anyagtestben megtestesült szellem. Mihelyt tehátanyagtestünket elvesztjük, megszűntünk emberi életet élni.Jól jegyezzük meg, hogy ez nem azt jelenti, hogy megszűntünkélni; csak annyit, hogy megszűntünk földi életalakunkban élni.Anyagtestünk ledobásával átléptünk egy másik életvonalba.Szellemekké lettünk. Az ember eszerint egy meglelkesült test,vagy ha jobban tetszik, egy megtestesült lélek. Mikor ez a lé-lek a durvább anyaghüvelyét ledobta, kiemelkedik az anyag-testi vonalából és átlép egy anyagtest nélküli szellemvo-nalba. —

Földi rendeltetésünk egy fönséges művészi munka. Re-mekművet kell kialakítani a durva anyagból: érző, finomlelket ösztönös testünkből. Csakhogy ezt a magasabb lelkitípust nehéz küzdelmek árán tudjuk csak kifaragni önma-gunkból. A szenvedések esztergapadján. A fájdalmak vésőjé-vel. Sok kemény csomót kell kifeszegetni, amíg a durva tus-kóból erkölcsi egyéniséget tudunk kiformálni. Az állatbólembert, az emberből pedig isteni képmást. —

Az ember a földön az egyetlen lelkes állat, akinek az Is-ten értelmet és érző szívet adott, hogy gyönyörködhessék ateremtett világ szépségeiben. És mi ahelyett, hogy ebben ke-resnénk az üdülést, futunk és rohanunk képzelt kincsek után.Keserves lesz a kijózanodás, de oly bizonyosan eljön, mint ahalál! A könnyben és vérben fuldokló világ pedig észre fogterni, mert összetöri a nyomor, az inség, amíg porba borulvaismét el nem ismeri, hogy nem az aranyborjú, hanem az Úraz igaz Isten! —

106

Ha egy embert értékelni és minősíteni akarunk, akkorvizsgálnunk kell, hogy a lelki, vagy a testi rész van-e bennetúlsúlyban? Melyik az erősebb és melyik vezet? Tudja-e a lelkitulajdonságaival mérsékelni és korlátozni indulatkitöréseit?Tud-e magán uralkodni, vagy pedig tehetetlen rabszolgájatesti indulatainak, melyek őt mindig elragadják. —

A különbség az ember és az alsóbbrendű életalakok kö-zött mindenkor az lesz, hogy az állat érzi, hogy van, de tudninem tudja. Ezért soha sem lesz képes magát másként meg-ismertetni, mint testi módok által. Nem úgy, mint az emberv

akinek összefüggő gondolkodási képessége van és ennek ki-fej ezésére nyelve, amely lehetővé teszi, hogy már testben vég-telenné és halhatatlanná legyen az által, hogy az eszméit ésgondolatait kifelé áraszthatja és terjesztgeti. Mert amikor eze-ket embertársai között szerteárasztja, akkor ezekkel lelkilegössze is kapcsolódik és így életérzését is megsokszorozza. Vé-gül pedig, mikor tökéletességét elérte, végtelenné tud válni. —

A világon az ember a legtitokzatosabb lény; csupa ellen-tétekből van összerakva. Eped a boldogságért és egész életemégis csupa szenvedés; törekszik az igazság után s valahány-szor utána nyúl, kisiklik a kezéből; lelkesül a jóért, de mihelytezt cselekedni is kell, gyengének érzi magát s valami meg-foghatatlan ösztön a rosszra viszi. Figyeljük csak meg önma-gunkat: nyugtalan lelkünk mindig valami érthetetlen után vá-gyódik s olyanok vagyunk, mint a szeszélyes beteg, aki soha-sem tudja, hogy mi kell neki. — Ilyen ellentmondásokból állaz ember. —

Amíg az emberben a testvéri összetartozásnak és a szük-séges együttműködésnek az öntudata fel nem ébred, addigsem az egyetemes emberszeretetnek az érzéseihez, sem a sza-badságnak a megbecsüléséhez fölemelkedni nem tud. Addigönmagában vagy felelőtlen kényurat, vagy pedig csak szüle-tett szolgát lát, akit származása végzetszerűen utal vagy azuralkodásra, vagy a szolgai munkára. —

A tiszta szellemek nem győzhetik le a testben élő szel-lemnek utolsó ellenségét: önmagát. Én-ünk börtönfalait sajáterőfeszítésünkkel tudjuk csak áttörni. Saját bűneit és szenve-délyeit minden léleknek önmagának kell az isteni igazság tör-vényei szerint legyőznie, amely harchoz azonban az Úr Jézusadja neki a fegyvert: tiszta világosságot a sötétséggel szem-

107

ben. Szerető szellemtestvéreink pedig iparkodnak eme vilá-gosságból minden felhőt elűzni, hogy a harc és a lelki küzde-lem mindig Krisztus Urunk világosságába folyjon. Láthatjukmindezekből, hogy a földi ember királyi hatalommal van ön-magával szemben felruházva. Ez a hatalom amilyen dicső ésisteni, ép olyan felelősségteljes. Ezért a földet körülvevő szel-lemvilág, amely körülöttünk, bennünk, rajtunk, felettünk ésalattunk van, a szerint, ahogy neki helyet engedünk, amint lát-hatjuk, nem épen döntő tényező a földön. A föld az em-beré! —

Az ember az Isten remekműve. Oh! bár felismerné ésméltóan betölteni tudná kiváltságos helyét az anyag és az eraközött! Bár minden ember igazi művészlélek volna, aki egyet-len életcélját az anyag felszabadításában és megszépítésébenlátja! —

Ő s e m b e r .

Az ősember embertestvérében csak ellenséget látott; ve-szedelmes, amíg él, de ha agyonütheti, — pecsenye. Vájjoncsak az ősember? —

L e l k i e m b e r.

Meg kell tisztulnunk minden anyagi salaktól és állatiashajlamainktól, mert mindaddig nem juthatunk el Isten szentszíne látásához, míg a homo animalis, vagyis az állatias em-ber bennünk vissza nem tisztul homo spirituálissá, vagyis lelkiemberré. Ez a lelki ember változott át az ősbukás folytándurva anyagtestű emberré és azért kell ismét visszatisztulniaaz állati anyagtesti vonalból a lelki test életvonalába. —

Láthatjuk a teremtésben is a szoros összefüggéseket ésegymásra utaltságokat. Az anyag élteti a növényt. A növényaz állatot. A kettő együttvéve az embert. Ezért mondjuk, hogyaz ember a teremtés koronája, akinek földi célja kiemelkedniügy a durva anyagnak, valamint az állati természetnek ala-csonyabb vonalaiból, hogy kifejleszthesse önmagában a lelki-embert. A homo spiritualist: az Isteni képmást. —

E m b e r i s é g .Az anyagéleten keresztül száguld az emberiség. Felmerül

108

valahonnan egy ismeretlen világból és viharként száguld végiga megrémült földön. Lábaink nyomát évmilliók nemzedékeifogják szélesre taposni; azok, akik majd egykor jönnek és utá-nunk rohannak. Jönnek. De honnan? Rohannak. Oh egek,de hová? Érzék nem tudja, de érzésünk sejti, hogy a végte-lenségből a végtelenségbe, az Istentől az Istenhez! —

Ádám.

Az első ember a földből való földi. Az első Ádámban le-süllyedtünk a testiség színvonalába és az ő megrontott termé-szetét átörökölték ősatyáinknak minden ivadékai. Ezért ami-lyen volt a földi Ádám, olyanok a földi vonalból kiemelkednimég mindig nem tudó maradékai is. De jött az utolsó Ádám,aki már elevenítő erő és a menyország ura, királya: az ÚrJézus, ő volt ez az utolsó Ádám, mert az elbukott földi Ádámbűnének átöröklési sorozata őbenne megszakadt. Ő volt azelső homo spirituális, aki életpéldájával megmutatta, hogyanlehet gyarló emberi testben tökéletes isteni életet élni. —

Nem a testtermelés volt a hiba a földön, hanem annakteljes öntudatlan módon való megkezdése és végrehajtása. Haaz emberfaj őstípusai, vagy hogy a biblikus neveknél marad-junk, az Ádámok és Évák tökéletessé fejlődött szellemüknektiszta öntudatával végezték volna a kellő időben a test-terme-léseket, úgy saját maguk sem bukhattak volna el. Nem sü-rűdhettek volna asztráltestükben eldurvult anyagtestekké. Hi-szen isteni végzés volt: — Szaporodjatok és sokasodjatok! Ezesetben a szellemileg megérett ősember hozzá hasonló szelle-mileg érett nemzedéket szaporíthatott és sokasíthatott volnaanélkül, hogy testileg eldurvult volna és anyagában rotha-dóvá, testében pedig halandóvá vált volna. Megérett és tö-kélyre jutott szellemük uralma alatt bölcs biztonsággal éskönnyűséggel tarthatták volna fenn az eredeti finom testanya-gukat! —

, , M a s s a a d a m i c a.” — (Ádám és Éva).

Csak azóta, amióta a legutolsó életalak-csoport, vagyis„az emberi testcsírák” is a földre jöttek, csak azóta lehet tisz-tán látni, hogy milyen hű és igaz a biblikus teremtés sor-rendje. Előbb a súlyosabb és ellentállóbb anyagi életcsírák

109

jöttek a földbe. Az óriási fák, amelyeknek a teste még keményanyag. De ez a testi anyag fokozatosan lágyult a cserjékben,azután a füvekben és a virágokban. Még finomabbá lőn azállati szervezetben. Legfinomabb pedig az emberi testben. Demég az emberben is az ellenállhatatlansági anyagtest jött elő-ször a földre, az úgynevezett Ádámé. Csak ezután a finomabbanyaggal bíró egyenletesebb életalap, az asszonyé: Eváé. Őkvoltak az emberfajnak egyetemes típusai. Szent Ágoston is·így nevezi: „Massa adamica.” —

A m a i e m b e r .

A mai ember a zúgó fenyvesekben csak a deszkákat látjameg. A tölgyeknél nem a fa életerejében gyönyörködik, ha-nem a talpfát méregeti bennük. Még a Libanon cédrusait iskiirtották cölöpöknek. Pedig az erdő a megfordított emberitüdő. Szénsavat lélekzik be, hogy helyette élenyt leheljen ki.Felfrissíti nekünk a levegőt, amit mi beszennyeztünk. Az em-ber az egyetlen lelkes állat, akinek az Isten értelmet adott ésmégsem az kell neki, ami őt felüdíthetné: a szépség és a lelketfelemelő gyönyörűség; — háj kell neki, mert hízni akar! —

A p ο r s z e m-e m b e r.

Az ember csak egy porszem a nagy mindenségben! Hiszenmég ez a földgolyó is, amelyen lakozunk, csak egy paránya avilágegyetemnek. Hát. akkor mi vagyok, igazán mi lehetek én?mit szóljak én, aki a földgömbnek számokban kifejezhető tö-redéke sem vagyok? — De alig ébredünk semmiségünk tuda-tára, máris egy gondolat ver agyunkban gyökeret, amelybeazután reménységeink összes szálai kapaszkodnak. A töprengőember hirtelen kinyúlik s ezen reménységnek gondolatáraújra büszkén emeli fel a fejét: Igaz, hogy csak egy parányicsírája van bennem az Életnek, de egy érző és gondolkozócsírája. Én egy porszeme sem vagyok a mindenségnek; de eza mindenség sem önmagát, sem alkotó urát nem ismeri, mígén, α parányi ember, ismerem magamat is és ismerem teremtőUramat, Istenemet is; én a porszem-ember ura vagyok sajátakaratomnak, engem két isteni szárny emel az anyag fölé: azegyik cselekedeteimnek szabadsága, a másik halhatatlansá-gomnak reménye! —

110

A nép.

A szegény tudatlan nép épen olyan, mint a gyermek. Sze-reti a meséket. Sokat kérdez, de mindennel, megelégszik. —

N é p l é l e k .

A kultúra a néplélek ébredezésével együtt virágzik fel. Aritkább esetek közé tartozik, hogy a hatalmasoknak és a dús-gazdag családoknak a törzsökéiből korszakalkotó zsenik sar-jadzottak volna ki; Copernicus egy szegény pék fia volt,Keppler apja ép úgy, mint a mi Petőfink apja, egy kis korcs-máros. Newton és Laplace egyszerű földmíves családból szár-maztak. Arany János, Tompa, Munkácsy a nép gyermekei vol-tak. Kossuth, Jókai, Deák a középosztály fiai. A népvezérek,a szabadsághősök, a lángelmék és a nagy szívek bölcsőit —oh hányszor ringatták szalmafödeles gunyhókban! — Istálló-ban született még a Megváltó is! —

Emlékezés.Emlékezés. — örök emlékezés, — Feledés.

E m l é k e z é s .

Nekünk a múlt egy behantolt sírbolt, amelyben kegyele-tünk porhadó ereklyéket sejt, de amiket életre kelni nem lá-tunk többé. Ha belépünk is az árnyaknak e néma hazájába,szorongó szívvel járunk az évszázadok homályos csarnokai-ban, tájékozatlanul tapogatunk és csak lépéseink zaja veri föla folyosók titokzatos csendjét. Tehetetlenül zárom le tehátszememet, hogy amit nem látok a múltban, azt saját lelkemmegindulásában keressem. —

Oh, az ember sohasem érzi annyira időhöz és térhez kö-tött gyarlóságát, mint mikor a múltnak emlékei előtt áll. Lá-tása összeszorul egy szűk körre s hiába akar belőle kitörni,korlátokba ütközik, mint a vergődő madár kalitkájának rá-csaiba. —

Az idő ép úgy mint a távolság, elhomályosítja az alako-

111

kat és eltörli még emlékünk nyomát is. Talán egynéhány jó-barát még elkísér a sírig; talán még egynéhány hű könnycseppmegemlékezik rólunk még sírunkban is; de ha azok is, akikbennünket valaha szerettek, maguk is odatérnek majd pihennimellénk, vájjon ki fog gondolni akkor szeretettel a mi emlé-kezetünkre? Ki fog tudni rólunk, hogy egykor mi is éltünk,mi is szerettünk? Jön egy ismeretlen, egy új nemzedék s kö-zönnyel fogja taposni sírjaink begyepesedett hantjait és bennea mi porhadó szíveinket. —

A szív csak egy ideig ragaszkodik emlékeihez, azután azemlékek élénk színei elmosódnak, mint ahogy elveszti zo-máncát a tengerpartra kivetett kavics, amelyről az éles szélfelszárítja lassanként a nedvességet. —

Az emlékezet az a paradicsom, amelyből még az angya-lok sem tudják kiűzni az embert. —

Sokszor jutnak még ma is eszembe olyan remények ésálmok, amikben valaha egészen benne éltem és amiket mégrészletekben se tudtam soha megvalósítani. —

Vannak az ember életének emlékei, amiket sem az idő,sem a távolság elmosni nem tud. Ügy van velük az ember,mint a szem a freskókkal. Hogy tisztán lássuk és élvezhessük,bizonyos távolság kell hozzá. —

Örök e m l é k e z é s .

Az elfelejtés az emberi rendeltetésnek fájdalmas drá-mája. Ez a közös sorsa minden halandónak. De csak a halan-dónak! Mert van egy Alak az emberiség történelmében, Akiközel húsz század viharai után is oly rendületlenül áll mégmost is az emberiség szívében, mint az óceánból kiemelkedőgránitszikla, amelynek ormát fénybevonja a ragyogó napsu-gár, oldalait pedig tehetetlen dühvel ostromolják a haragoshullámok. Az Ő alakját a századok csak nőni látták. Az időnem csökkenti, a távolság nem kisebbíti; és minél mélyebbreszólnak a lenyugvó ezredévek, az ő nagysága és emlékezeteannál jobban növekszik, mint az árnyék az alkonyattal.

A a folyton növekvő halhatatlan nagyság a mi Urunk Jézuskrisztus. —

112

F e l e d é s .

Az ember a temetőben jön rá, hogy az emlékeinket épúgy eltemetjük, mint a halottainkat. Ha a múltra visszatekin-tünk, bizony egész temetőt látunk mögöttünk betelve. Mind-egyik síremlék alatt egy-egy kedves halottunk porladozik.Gyászos cyprusbokrok között, vagy egy-egy szomorúfűz le-csüngő ágai alatt. Ezek a mi eltemetett emlékeink és ezen el-temetett emlékeink sírkertjében a bemohosodott márványke-resztekről sok helyütt már a neveket is lemosta az idő. Aligtudjuk összeállítani a lekopott betűket. Szomorú ez a folyto-nos temetkezés és elmúlás. —

Szétfoszlik az élet, mint a pára a nap sugaraiban. Az életnem szilaj folyam, amely harsogó vízesésekkel tör a hegye-ken keresztül, hogy nagy zajjal tűnjék el ismét szemeink előla tengerekben. Ritka kivételek az ilyen feltűnő esetek. A tö-meg napi élete észrevétlenül folyik le, mint egy erdei cser-mely, amely felbuggyanik mohos szikla tövéből és csendesalázatos utakon kanyarog a simára mosott kavicsok között,míg végre ismét eltűnik a feledésben. —

Új ösvénytörést könnyít meg nekünk az isteni kegyelem,mikor minden egyes földi tisztulásunkat egymástól elkülöní-tett életkeretekbe osztotta be, amelyek a születés és a halálrévén cserélődnek fel. Vájjon mit érne nekem egy új élet, hamagammal hoznám ismét minden átélt keserűségemet; öreg-korom szenvedéseinek emlékeit? Sohasem tudnék többé vi-dám, bohó gyermek lenni. Új életem örömeit gondok és szo-morú emiékek zavarnák meg. A múlt vetné reám sötét ár-nyékait. Az ilyen emlékek csak megnehezítenék ujabb élet-szakunk küzdelmeit. Ügy járnánk, mint a sziklás hegycsúcsrakapaszkodó turista. Amíg csak a lábai alá néz, addig biztosanhalad. Nem lát mást, csak a felfelé vezető utat. De ha vissza-tekintget az elhagyott mélységekbe, szédelegni kezd és köny-nyen lecsúszhatik. Ezért a múlt ismerete egy küzdő és haladólélekre inkább kemény megpróbáltatás lenne, mintsem jóté-kony segélynyújtás. —

A feledés a mi közös sorsuk. Százszor inkább nyugod-nám én is a tenger fenekén a bolygó hollandi alakjában, minthogy visszatérnek Ripp van Vinkleként az életbe, hogy fáj-dalommal lássam emlékemet elmúlva és elfeledve. —

113

Erény.

Erények. — Erkölcs. — Krisztusi erkölcsök. — Erkölcsi ériek. —Becsületérzés. — Becsület.

E r é n y e k .

Hint a kiégett erdőségből a nemes vadak, úgy pusztulnakló a közfelfogásból is a léleknemesítő erények: az önzetlen-ség, a nagylelkűség, az önfeláldozás, kötelességérzet, erkölcsés minden más erény. Ezek kezdenek mind ismeretlen fogal-makká lenni. Az embert ma már naggyá és tekintélyessé nemjellemének nemesebb tulajdonságai, hanem vagyoni helyze-tének külsőségei teszik. —

Minden önmagában elzárkózott életnél többet ér a napiküzdelmekben összegyűjtött erkölcsi tapasztalatunk. Ezért azaktív lelki élet értékesebb, mint a küzdelmek elől kitérő ké-nyelmes kontempláció. Küzdelem nélkül erény sincs, mertaz erény semmi más, mint az erkölcsi próbákban kifejlesztetthősiesség. —

E r k ö l c s .

Erkölcsöt prédikálni — jóllakott gyomorral igazán nemnehéz. —

Kitől várja ez a világ erkölcsi megtisztulását, ha még azaz isteni szikra is, amit a művész-zsenik szívébe rejtett az Is-ten, nem fölfelé tör világosságával, hanem a legelőket keresi?!A virágok helyett a kövér lucernást, amelyről jóllakhatik. —

A szokás és az erkölcs is relatív. Ami ma erény, az holnapmár bűnné lehet. A mai lovagiasság holnap talán már gyil-kosság. A ma hőse holnap már számkivetett földönfutó- —

Mi sokat csacsogunk a morálról, a közerkölcsökről, deügy teszünk, mint az orvos, aki a recepteket megírja, de benem veszi. Más a beszédünk, más az életünk. —

Az erőszakot könnyű egy nagyobb erőszakkal letörni, deegy erkölcsi álláspontot nem lehet megölni, ezt a kard nemfogja, fegyver nem sebzi. —

114

Nagy tévedés az, hogy az ismeretek befogadása szükség-képen nemesíti erkölcsi érzéseinket is és a kellő színvonalraemeli bennünk a moralitást. Hát nem látjuk, hogy a legala-csonyabb műveltség mellett is lehet valaki jó ember és a leg-magasabbal is lehet gonosz ember? A tudós még nem jellem.A moralitás egyébként is nem az erkölcsi törvényeknek ho-mályosabb, vagy világosabb ismeretében áll, hanem ezekneka gyakorlásában. Az erkölcsiség ott kezdődik, mikor az em-ber lelkiismeretében is átérzi, hogy mindazt, amit helyesnekfölismert, gyakorolnia és mindazt, amit helytelennek lát,minden erejével kerülnie is kell. —

Vegyétek ki a társadalomból azt az erkölcsi féket, vagyisa mindent kiegyenlítő szeretetet s rögtön meg fogjátok látni,hogy nem marad kezetekben más eszköz, amellyel a felka-vart szenvedélyeket kormányozhatjátok, mint az erőszak és afélelem. Irtsátok ki az emberből az Istenbeji való megnyug-vást és a menyország reményét, majd meglátjátok, minő ször-nyeteggé neveltétek az emberiséget. Érezte ezt még Voltaireis, mert midőn istentagadó elméletét barátai előtt kifejtette,így szólt hozzájuk: „Csukjuk be először jól az ajtókat, mertha cselédeim meghallják, miről beszélgetünk, akkor engemmég az éjjel vagy kirabolnak, vagy meggyilkolnak.” —

K.r i s z t u s i e r k ö l c s ö k .

A vallások eredetét legjobban bizonyítja erkölcsi törvé-nyeinknek nagy hasonlósága. Elmondhatjuk, hogy a világ leg-nagyobb részének erkölcsi felfogása csaknem párhuzamosanhalad. Kizárólag a lelkek erkölcsi érettségétől függ, hogy minőtörvények iránt érzékenyek. Egy finomabb érzésű és tisztul-tabb hindu, vagy mohamedán mélyebben érezheti át a krisz-tusi erkölcsök igazságait, mint egy durva lelkű és tisztátalanérzésű keresztény. Természetes, mert hiszen jóságra, szelíd-ségre, szeretetre, lelki tisztaságra bennünket a vallásoknak azerkölcsi parancsai nevelnek, nem pedig az egyes hittételei. —

E r k ö l c s i é r t é k .

Mikor a népfajok az Isten mérlegébe kerülnek, az lesz adöntő súly, hogy tudott-e egy nép a saját véréből egy Krisztusútján járó mintaalakot kitermelni. Csak ez igazolhatja a faji

115

életrevalóságot. Mert ez a szempont a döntő. Az egyén erkölcsiértéke és nem a napi sikereik esnek a történelmi mérlegbe,amelyekbe a súlyokat az örök isteni igazság angyala veti.

Ha az arany nem volna elrejtve az érckövekben, ame-lyekből csak nehéz munka árán fejthető ki, hanem nyitva fe-küdnék a föld színén, ki törné magát utána? Elvesztené min-den értékét. Az üdvösséget sem adják ingyen. Derekasan kellérte küzdeni. Csak így van értéke. Ne higyjük tehát, hogy ami munkánknak és fáradozásainknak csupán a földre korlá-tolt anyagi értékei vannak. Sokkal fontosabb az az erkölcsiérték, amit erőfeszítéseink révén ez a munka a mi lelkünk-ben elvégez. —

B e c s ü l e t é r z é s .

Hogyha a gyarló ember némelykor elcsúszik is, nem ma-rad sokáig fekve a sárban; kiemeli a becsületérzése. Megérziöntudatlanul is, milyen igaza van az angol bölcsnek: — Be-csüld meg magadat és meg léssz becsülve; vesd meg magadatés megvetnek. Az emberi önérzet fölébresztésének pedig nincsbiztosabb eszköze, mint amikor fölrázzuk embertársainkbanisteni származásuknak az öntudatát: az Istenfiúságát és a vi-lágtestvériséget. —

B e c s ü l e t .

Hát nem csodálatos, hogy nagyon sokan undorral beszél-nek arról, aki valakit meglopott, vagy anyagi javaiban meg-károsított?! De ugyanazok minden lelkiismeretfurdalás nélkülképesek megrabolni mások erkölcsi értékeit. A legnagyobbtincset: a becsületet! —

Erő.Erő. — Erőérzés. — Erőérzés és erőmozgás. — Erő és anyag.

—Színerő. — Az abszolút erő. — Hogyan lett a Színerőből szeretet?A Színerő teljessége. — Erős kéz. — Mozgás. — Körmozgás. — Nehézkedési törvény.

Erő.

Erőt anyag nélkül nem érzékelhetünk. Ebből sokan azt

116

következtetik, hogy az erőt az anyag támasztja, pedig az erőaz, amely az anyagot tartja rendben. —

Λz erősnek az erő adhat hatalmat, a félelem pedig a te-kintélyt. —

Meggyőződésem, hogy az anyag kutatásában megfenekletttudomány akaratlanul is egy új vallási fellendülésnek a haj-nalát hozta ránk. Mikor az anyag végelemzésében ugyanis el-érte a végső határt, kénytelen volt megállapítani, hogy „aholaz anyag eltűnik a kutatás előtt, ott kezdődik az erő!” Ezértaz anyag se lehet más, mint erőtünemény: átmeneti és stati-kai alakja az erőnek. —

A börtönömben minden nap külön kértem az én jóságosUramat, hogy úgy hagyhassam el azt a helyet, hogy ne ma-radjon a szívemben semmi neheztelés. Mindnyájan csak ön-tudatlan eszközök vagyunk az Isten kezeiben, akiket felhasz-nál tetszése szerint az Ő világokat építő terveinek a szolgála-tában. Az egyikkel rombol, a másikkal építtet, mert mindenúj építést csak a régi romokon lehet megkezdeni. úgy-e bár,erő a napsugár is, amely fejleszt? De erő a vihar is, amely le-tördeli a fákról a száraz ágakat, hogy életképes, friss gallyatsarjadzanak ki helyükbe. S amikor az a vihar rázza a fák ko-ronáját, ezzel kényszeríti őket, hogy még mélyebbre eresszékés vájják a gyökereiket. —

Nincs a végtelenségben olyan porszem, amely feleslegesvolna és épen ezért, nincs is olyan porszem, amelynek az érint-kezése a fénnyel és bárminő más erőalakkal visszahatássalne járna az érintkező erőalakokra. —

Minden élő és létező valóságnak az erő a végoka.

Megtagadjuk a szellemvilágot, mert ezek láthatatlan éstestileg érzékelhetetlen erők. De hát csak az létezhetik, amitmi korlátolt érzékeinkkel láthatunk és felfoghatunk? Ki látottvalaha tiszta erőt? Pedig ugyebár, bizonyosan tudjuk, hogylétezik? Mi azonban az erői csak külső hatásaiban tudjuk ér-zékelni. Se lényegében, se az anyagtól különválasztott minő-ségeiben már nem tudjuk felfogni. Valljuk meg, hogy tulaj-donképen még csak azt se tudjuk, hogy mi az az erő? Az erőnékünk mçlységes titok. Se a villamosságot, se a delejességetközvetítő anyag nélkül nem tudjuk felfogni. Pedig ugyebárezek az erőáramlatok mégis csak léteznek anélkül, hogy mi

117

azt csak sejtenénk is, hogy hol? Egy acéltű, vagy egy vasfor-gács rögtön megérzi a hatásukat, a delejes és villamos áram-latokat és nekünk ezekre semmiféle érzékünk nincs. Mi mégaz alacsonyabb természeti erőket is csak közvetítő műszerek,vagyis kapcsolódások révén ismerhetjük fel. A tiszta erőrőlpedig csak annyit tudunk, hogy az erő a mozgás oka! Deugyebár, magunk is érezzük, hogy ez nem fogalmi meghatá-rozás? Csak megkerülése a fogalmi megismerésnek. Bújósdijáték a szavakkal. —

A végtelenség a térben ugyanaz, ami az örökkévalóság azidőben. Ezért a végtelenség hite nem a világtesteknek egyvégtelen űrben való keringésére vonatkozik, mert mihelyt azanyagban keressük a végtelent, ott soha fel nem találhatjuk.Csak az erő lehet végtelen. —

Ha az erő közvetlenségének teljes hatóerejével hatna egy-egy éretlen lélekre, akkor nagyon könnyen megsemmisíthetnéazoknak a fejlettebb érzéseit. Még a csírázó növényt sem sza-bad az erős napsugarak közvetlen hatásának kitenni, mertkönnyen lefonnyadnak. —

Mi olyan erősek vagyunk, amilyen erősnek hisszük ben-nünk az Istent. —

Legnehezebb az ifjúságnak, ha erejének öntudata mellettkell megmaradnia a mérséklet útján. —

Nincs egyetlen valóság a mindenségben, amelyet, ha ere-detét keressük, ne a végtelen erőbe vezethetnénk vissza. Hapedig végcélját kutatjuk, akkor a tökélybe, vagyis a teljes-ségbe illeszthetjük bele, mert a végcél a tökéletes megtisztu-lás. Már pedig a tökély, vagyis a teljesség szintén olyan vég-telen valóság, mint maga az erő. Ebből következik, hogy ki-szakadtunk az erőből és visszatérünk az erőbe. Ő a kezdet ésa vég, az alfa és az omega! —

Ε r ő é r z é s.

Szerintem minden cselekvésünknek az erőérzésünk a for-rása. Ügy vagyunk ezzel is, mint az úszással. Mihelyt erőérzé-súnk bizonyosságával hisszük és érezzük, hogy tudunk úszni,akkor már tudunk úszni. —

Magunk is tapasztalhattuk, hogy mielőtt bármiféle erőt

118

kifejtenénk magunkban, előre érezzük, hogy mire vagyunkképesek. Mit tudunk fölemelni? Mit tudunk dolgozni? stb.Bennünk is van tehát egy bizonyos elrejtett erőérzés, amely-ben erő-képességeinknek az öntudatára jutunk. Nem az értel-münkben van, hanem a megérzésünkben. Ezen „erő-érzésünk-ből” indul ki minden életmozgásunk, minden cselekvésünk. —

E r ő é r z é s és e r ő m o z g á s .

Valamint az ószövetség csak előzménye és megalapozásavolt az újnak, úgy a mai fizika is csak elemi bevezető részelesz az eljövendő újnak, amelyre úgy a filozófia, valamint avallás támaszkodni fog, hogy egy élő és egységes rendszerbefoglalják össze a mindenséget. A fizika egykor nemcsak a ké-miával fog szerves egységbe összeforrni, hanem a biológiávalés a pszihológiával is. Ezzel az erő és anyag közös krónikájamég nem fog befejeződni, de velük együtt fog megkezdődniaz erőnek és az érzésnek a közös krónikája is. Ekkor máregymást átszőve fognak tovább fejlődni és egységes világnéze-tet adnak, amelynek igazságai nem csupán az értelmet fogjákkielégíteni, hanem vallási erővel fogják irányítani az emberi-ség hit- és erkölcsi életét is. —

Erő és a n y a g .

Az erő és az anyag csak akkor egyesülhetnek, ha van kö-zöttük valamely összekötő közös minőség. Ezért az erőnekrészben el kell anyagiasodnia, az anyagnak pedig bizonyosmértékben erőtulajdonságokat kell felvennie, hogy ha egy-máshoz közeledni akarnak. —

Merüljünk egy pillanatra a mélységekbe, ahonnan az er-kölcsi törvény a Színerő legbensőbb természetéből kialakult.Ugyebár a Színerő első ténye a teremtés volt? Ez a tény aSzínerőben már a jóságból állott elő, mert ezzel akarta sajátszabadságát, boldogságát megsokszorozva szétosztani. A cse-lekvő jóság lett tehát az oka a világ teremtésének. Az erő ezenaktivitásával szemben azonban az anyag passzív. Mit jelentez? Hogy az anyag az önzésnek ős-anyagalakja. Mert-amíg azerő összevonás és önmérséklés folytán megszülte önmagábanaz alázatosságot és az önfegyelmet, addig az anyagban a tér-foglalás a kevélységnek (a kifelé való törésnek) lőn az alak-

119

jává. Míg az evolúcióban a változások folytonos átalakulása azerőnek önfeláldozó munkája; addig az anyag-változatlansága megváltás gondolatának (az evolúciónak) merőleges ellen-téte. —

A fizika fogja majd kimutatni egykor, hogy az anyagnakIstentől kijelölt egyetlen célja a legbensőbb kapcsolódás egy-részt az erővel, másrészt a lelki világgal; mert szellemi erőkuralják az anyagot. Az anyag pedig csak testi alapot nyújthataz erők kifejlesztéséhez és a szellemvilág tökéletesedéséhez,így tisztítják kölcsönösen egymást: — Az erő az anyagot, azanyag pedig az erőt! —

S z ί n er ő.

A Színerő nem lehetett más, csak „feltétlenül szabad.”Mert ha a „Színerő” a végső ok és minden csupán Őbelőleeredt, akkor Neki már mindeneket megelőzőleg kellett létez-nie. Önmagán kívül tehát semmi se volt, ami Őt abszolút sza-badságában korlátozhatta volna. Ő volt a „kezdetek kezdete”,aki Önmagában és Önmagáért élt a minden változást, vagyisidőt megelőző „örökkévalóságban.” —

A Színerő mindenhatóságát a teremtés igazolja; végtelenértelmiségét és bölcsességét pedig a teremtett világ rendjébenés törvényeiben érvényesülő okszerűség, célszerűség és rend-szeresség: végre az ő erkölcsi Istenségét a napnál világosab-ban bizonyítja az Ő végtelen jósága, határtalan irgalmassága,amellyel teremtett valóságait állandóan fenntartja. Soha sem-mit meg nem semmisít és hozzájuk a szeretet gyöngédségéveles önfeláldozásával alkalmazkodik. —

Az a b s z o l ú t erő.

Új tanulmányok és csodálatos felfedezések be fogják iga-zolni nemcsak az abszolút erő létezését, hanem annak értel-miségét is. Kísérleti alapon fogunk bizonyosságot nyerni, hogyaz összes természeti erők csak ismeretien magasabb szellemierőcsoportoknak az alárendelt munkaeszközei. A fizikai élet-nek ma ismert alacsonyabb erői és törvényei csak a metafizi-kai magasabb erőknek a munkaszerszámai! —

120

H o g y a n lett a S z í n e r ő b ő l s z e r e t e t ?

A Színerő ősmozgása egyenletesen osztotta szét mozgásokozta hangjait és átjárta e hangokból sűrűdött ősanyagot(képződményt), amely erőtestében szünetlenül gyűlt és sűrü-dött. Mikor pedig ez a sűrűdött ősanyag az erő mozgására bé-nítólag kezdett visszahatni, akkor dőlt el, hogy minő módonfogja az Erő megszüntetni a benne jelentkező zavart? Errekétféle eshetőség kínálkozott: Vagy Ő alkalmazkodik mozgá-sának mérséklésével az élettelen ősanyaghoz, vagy pedig egy-szerűen megsemmisíti, miután a holtképződmény anyagter-mészeténél fogva az erőmozgáshoz alkalmazkodni képtelen.Itt tűnt ki legelőször az anyagtehetetlenség törvénye (inercia)és vele szemben az erő abszolút szabadsága. Csak az Erőtőlfüggött, hogy melyik módját válassza a megzavart összhanghelyreállításának? Ő döntötte el szabadon, hogy megváltó,vagy megsemmisítő erővé legyen-e? Az Erő azonban csak úgyalkalmazkodhatott a sűrű és tehetetlen ősanyaghoz, a képződ-ményhez, hogyha saját erőtermészetében, amely ellenállha-tatlan mozgás, valamely változást, vagyis új alakulást hozlétre. Mihelyt azonban a Színerő mozgásában valamihez alkal-mazkodik, ezzel abszolút szabadságát már egy ponton korlá-toznia is kell. Minden alkalmazkodás ugyanis egy-egy önkén-tes korlátozás. Itt látjuk az abszolút Erőben legelőször meg-nyilatkozni az önfeláldozás készségét: a végtelen jóstagot,amely az abszolút Erőben már erkölcsi jelleg s amely Őt arraindíioüa, hogy a mozgási energiájával teremtett ősanyagnaka megmentése végett abszolút mozgási szabadságát egy pon-ton önkéntesen mérsékelje. Alkalmazkodjék a mozgása általlétrehozott vibrációkhoz. — De hogyan? — A Színerő egyen-leíerségi természetében, vagyis erőérzésében ugyebár nem vál-tozhatott, miután az egyenletesség az örök változatlanság?Mozgásában kellet tehát ezt a változást előidéznie. Csakisellenállhatatlansági tulajdonságaiban alkalmazkodhatott avele ellentétes természetű ősanyaghoz, a képződményhez;még pedig azáltal, hogy mozgásának az ütemeit mérsé-kelje. Erő-kitörés helyeit erő-sűrűdést hozott tehát létreönmagában. Itt látjuk legelőször érvényesülni a Színerő ellen-állhatatlanságában is az erkölcsi vonást, a kiegyenlítő jóságot,amelynek célja nem az önző pusztítás, hanem az önfeláldozóalkalmazkodás. Az abszolút Erőmozgás tehát az ősanyaggalszemben nem élt korlátlan mindenhatóságának az erejével.

121

Nem semmisítette meg azt, hanem gyengéd jósággal alkalmaz-kodott hozzá. Összébbhúzódott és ezzel tért adott neki önma-gában. úgy-e, milyen világosan szembetűnik, hogy a Színeröellenállhatatlansága hogyan alakította ki önmagában az er-kölcsi minőségeket? Alkalmazkodásával és erőmérsékléséveiidézte elő mozgó-energiájának az összevonásával önmagábanaz erő-sűrűsödést. Erő-sűrűsödésének a következménye pediga lelki-meleg lett: a szeretet! Azt már a fizikából is tudjuk,hogy minden energia-sűrűdésből törvényszerűen áll elő ameleg. Ha a Színerőben az ellenállhatatlanság fizikailag, vagyissaját erő-testi törvényei szerint akart volna az ősanyaggalszemben érvényesülni, akkor energiamozgását nem mérsé-kelni, hanem fokoznia kellett volna. Ez esetben az ellenállha-tatlanságnak olyan erő-kitörése állott volna elő, amelynek atűzerő talán csak milliomodnyi résznyi ereje és ezzel egy pil-lanat alatt megsemmisíthette volna a további teremtésnek alehetőségét is. Csakhogy ezzel saját életének törvényévé nema szeretetből folyó megváltást, hanem a pusztítást tette volna!

A S z í n e r ő t e l j e s s é g e .

A Színerő teljességéből eredt a jóság. A jóság teljességé-ből a szépség és ezzel megindult a teremtés — a jóság és aszépség jegyében. A teremtés hozta létre magával a törvénye-ket, mert hiszen a Színerő korlátlan szabadságában még nemvolt törvény. A törvény tartalma a rend és az arány, vagyisaz igazság. Az igazság az erkölcsi beszámíthatóságot és vele aszellemszabadságot teremtette meg; ezért a jóság a törvény-nél is erősebb és hatalmasabb, mert sűrűdéséből származik aszépség és a szeretet. A jóság és a szeretet tehát már nem át-meneti, változható és időhöz kötött tulajdonságok: örök és el-választhatatlan valóságok, mint maga az Őserő ! —

E r ő s k é z .

Ahol rázkódtatások, viharok és nagy fájdalmak vannak,ott mindig az ember keze van benne a dolgok rendezésében,aki ezeket bölcsesség hiányával rendezi. Ilyen zavarokat lát-hatunk sokszor a népek és a nemzetek fejlődésében is. Ren-desen egy hibás irányú, de nagy szellem szokott ilyenkor kö-zöttük megjelenni, hogy erőszakkal emelje ki őket önmaguk-ból. A zavar elborítja őket gyötrő szenvedésekkel s mikor így

122

önmagukból kiforgatva elvesztik lábuk alól a biztos talajt,szükségük van egy „erős kézre”, amely rendet teremt az ál-talános felfordulásban. —

M o z g á s .

A mozgás az egyetemes külső életnek a törvénye, mertbárhová tekintünk is a világegyetemben, mozgást látunk min-denütt. Hő, hang, fény, világosság, erő és anyag, minden csakmozgás. Minden, ami létezik, az abszolút mozgásban él és veleegyütt mozog! —

Minden rothadás a testben rejtve működő erőmozgás tü-neménye, anyagbomlasztás égési folyamatban. Csodálatos is-teni kiegyenlítést láthatunk abban a törvényben, hogy vala-mint minden élő szervezet erőmozgása által építi fel testanya-gát, úgy kell saját erőmozgásával szétbomlasztani is azt sejt-atomokra. —

K ö r m o z g á s .

Minden körben mozog, kezdve a láthatatlan világok nap-rendszereitől a legutolsó anyagparányig. Testünknek vérke-ringése, születés és halál, álom és ébredés, nappal és éjszaka,tavasz és tél, virágzás és hervadás, a naprendszereknek és abolygóknak önmagukba visszatérő pályája — mind-mind csakkörmozgás. Ε körmozgás változásaira, vagyis ritmusára vantehát felépítve a világegyetem élete is. Ének, beszéd, testmoz-gás, fényrezgés, molekuláris atomrezgés, erőáramlatok kerin-gése; vagyis minden létező erő és anyagjelenség nem egyéb,mint ritmikus mozgás. Ilyen ritmikus körmozgás a mi éle-tünk is, amely a végmegtisztulásig állandóan megújul a bölcsőés a sír között. —

N e h é z k e d é s i t ö r v é n y .

Minden anyag fajsúlya szerint törekszik belehelyezkedniaz ő vonalába, amelybe az erőből kiszakadt, helyesebbenabba a vonalba, amelybe az erő taszítja. Ezen alapszik a ne-hézkedési erő törvénye is, amely nem az anyagtömegnek avonzása, hanem az erőnek a taszítása. Jól értsük meg! Énnem a nehézkedési törvény „tényét” tagadom. Ez szemmel

123

látható exakt igazság: minden pillanatban kísérletileg is iga-zolható; hiszen elég, ha egy követ feldobok, vagy egy tárgyat,leejtek. Csak azt nem ismerem el, hogy az esésnek az oka azanyag tömegvonzása. Az anyagtestek anyagi esésének oka nemlehet az anyagvonzás, mert az anyag nem tud vonzani. Ellen-ben az esés könnyen magyarázható az erő vonzásából és ta-szításából Az erő mindent a saját vonalrendszerébe illesztivonzza az összetartozókat, taszítja a különbözőket. —

Eszmények.Eszmények. — Eszményiség. — Új eszmék. — Eszmék ereje. —

Eszmék harca. — Érett eszmék. — Eszményi szépség.

E s z m é n y e k .

Az Isten a legszentebb Eszmény. Az eszményekért pedigcsak lelkesülni tudunk, de velük betelni soha. Mihelyt a vég-telen eszménnyel betelhetnénk és kimeríthetnénk a tökéle-tességet, akkor nem volna többé okunk se a küzdelemre.Ezért az Istent csak kereshetjük, érinthetjük, visszatükrözhet-jük; de betelni sohasem tudunk Vele. Ami végtelenül tökéle-tes, aminek nem lehet vége, vagyis befejezettsége; amivel pe-dig mi rendelkezni tudunk, az már nem eszmény, csak a mianyagtesti tulajdonunk. Az eszmény visz és ragad bennünket;folyton emelkedünk feléje, de elérni nem fogjuk soha, miutánhatártalan és végtelen. Amit elértünk, az már betöltött vágy,kielégültség, jóllakottság, lelki szárnyaink letörése és testünkpocakosodása. Az eszményért meghalunk, az anyagért csakélünk. Ügy érezzük, hogy ez az utóbbi, t. i. az anyag már a mitulajdonunk; a tulajdonunkért pedig nem küzdünk, hanemmenekülünk vele. —

A nagy eszméknek anyaméhe a csend; a nagy érzések-nek szülőanyja pedig a titok. —

vannak az eszméknek is fanatikusai. A fakír, amidőn aszent Ganges partján a bálványszekérnek veti magát alá, nemevesbe tiszteletreméltó, mint az a keresztény anya, aki a kín-padon gyermekeit vallásának követésére buzdította. Az anya

124

elveszett, de az a csepp vér, amely sebeiből gyermekének ar-cába fröccsent: az az eszme biztosítása volt gyermekében. —

Minden megtérésnek egy csalódás és kijózanodás a ki-induló pontja. Így indul ki a kijózanodott lélek az elanyagia-sodás mélységéből a magasságok felé: keresi az Eszményt,keresi az Istent! Amit az ember azelőtt értéknek tartott, az aszemében most semmivé válik; amit pedig semminek tartott,az lesz most előtte igazi érték. —

Az érzésből indul ki minden gondolat. Ezért az eszmemár csak megsűrűdött érzés. —

Hogy milliókat tehessünk erőssé, boldoggá, hatalmassá,életünk árán kell példát adnunk, hogyan lehet szenvedni ésmeghalni egy eszméért. —

Nagy balgaság azt hinni, hogy Krisztus hite és szeretetehelyett erőszakkal is lehet kormányozni a világot. Eszményeknélkül vadállattá lesz az ember, mert csak az az ember be-csüli valamire az életet, akinek lelkében legalább is egy olyaneszmény él, amelyért minden pillanatban kész meghalni. —

Es z m é n y i s ég.

Vannak olyan emberek, akiknek megérthetetlen az esz-mények létezése; de még ezek is látják és tudják, hogy milyenerősen és állandóan nyilatkozik meg az eszményiség egyes em-bereknek nemcsak” a szavaiban, hanem a cselekedeteikben,sőt egész életükben is. Álmodozó idealistáknak csúfolják őket;de emellett kénytelenek róluk beismerni, hogy ők az élet leg-tisztább typusai és nélkülük a föld bizony csak egy szennyesbaromistálló volna, ahol az emberek az etető vályúk körültülekednek. Az ilyen lelkeknek a meggyőződése élő erkölcsibizonyíték az eszmények valóságáról a tagadókkal szemben. —

Újra kell alapozni az emberiség erkölcsvilágát. Hogyan?Új eszmények hitét és lelkesedését kell fölkelteni a szívekben.Minden lélekben szunnyad egy erős készség az eszményiségiránt és az a hősiesség, amellyel érte élete árán is kész volnahitet vallani. De ezt a szent tüzet ellepte a hamu; le kell csakfújni róla, újra föllángol. A kérdés csak az, találunk-e emecélra alkalmas fújtatót? —

125

Mihelyt lelki fejlődésünk tetőpontjára jutunk, mi is csakazért leszünk tökéletesekké, hogy magunkat mások javáraátadhassuk. Önmagunkért élni, magunkat építeni, mindenkorönzés és anyagiasság; de amikor mások javára tudunk élni,anyagiasságunk is eszményiséggé válik. —

Új e s z m é k .

Sohasem a tömegből indul ki az emelkedés, hanem min-dig az egyes emberből. Azt az új eszmét pedig, amit egyes em-berek fölvetnek, nem ők kapják a világtól, hanem ők adják avilágnak; különben az az eszme nem lenne új! —

Ki kívánhatja egy sötétben dolgozó bányásztól, hogy min-dig csak tisztán hozza fel a mélységből a színaranyat?! Sze-rencsés, aki tiszta érre bukkanik, mert a legtöbb bányamun-kás csak salakkal, kőzettel összevegyülve emelheti föl a drágaércet a napvilágra. Nem baj! Majd a zúzó, meg az olvasztókemence egykor kitisztítja; majd a víz kimossa, mint az arany-mosóknál az aranyporból a homokot. — így vagyunk mi is anagy emberek tévedéseivel. Ritka közülük, aki egy új eszmétés gondolatot oly tisztán adhatná át a világnak, mint amilytisztán ő hozta magával szívében az égből. Míg azt az égi igaz-ságot itt a földi sötétségben az a gyarló ember saját portesté-ből kiaknázhatja, az is összevegyül tévellyel, salakkal, hazug-sággal. Nem baj! Majd a komoly kritika zúzója, olvasztójaegykor azt is megtisztítja; majd a századok vizének csendesfolyása kimossa a színarany közül a szennyet, a silány homo-kot, hogy azt elkülönítse az értéktelentől. — így szolgálja az is-ten céljait még a hitetlen lángész is öntudatlanul. Olyan ő,mint a beteg orvos, — ha maga gyakran szenved is, de azértmásokat gyógyíthat. —

Sokszor eltűnődtem már, mi lehet az oka annak, hogyminél értékesebb szolgálatot tett egy-egy Istentől küldött láng-ész, vagy szent az emberi haladás ügyének, annál nagyobbszenvedések árán tudott csak az ő értelmi, vagy erkölcsi igaz-ságaival tért foglalni? Rendszerint összeütközött a saját korá-nak szellemével. Vájjon miért? Mert azt az új eszmét kezdet-ben csak önmaga képviselte. Ő egyedül — mindenkivel szem-ben! És amíg ő a félbemaradt régi ösvényeket véres lábbaltörte tovább, addig a nagy tömeg szép csendesen ballagottegy-egy vezérkolompos után a szélesre kitaposott ökörcsapá-

126

sokban ... Miért kell nekünk emelkedésünk minden egyeslépcsőjét vérrel és verejtékkel megöntöznünk? Ez nem lehetvéletlen; hogyha pedig nem véletlen, akkor — ugyebár — tör-vény. Kell tehát a szenvedéseknek is valamely elrejtett oká-nak lenni, amelynek a mélységeibe már csupán a hit szemei-Tél tudunk beletekinteni. —

A zsenik hatóerejükkel egész korszakokat átalakítanak,rendszerint forradalmi úton, mert az ő új eszméi beleütköz-nek az elavult régi fogalmakba, amelyekhez a világ makacsulszokott ragaszkodni. A tömeg a megszokott dolgokhoz ragasz-kodik; ezért nehéz új eszmék iránt föllelkesíteni. A paraszt-ember nem akar megválni a régi szerszámaitól és hiába ta-nítják az ujabb és hasznosabb földművelésre. Mindig csak azthajtogatja: „Az apám is így csinálta!” — Ez az oka, hogy azúj eszmék csak nehéz küzdelmek árán tudnak utat törni a tö-megbe. Rendesen forradalmi összeütközésekben, vér árántisztulnak. —

E s z m é k e r e j e .

Az eszmék ereje attól függ, milyen egyszerűek és világo-sak. A komplikáltság és a homályos elburkoltság korántsemtudományos kellékek. Minél tisztábban látunk egy gondolatot,annál egyszerűbb szavakkal tudjuk azt világossá is tenni. Ter-jengősek és szétfolyók csak akkor leszünk, mikor valamit ma-gunk sem értünk tisztán; ilyenkor már csak üres szavainkvannak. Erre mondja Goethe: Wo die Begriffte fehlen, dastellt sich zur rechten Zeit ein Wort ein.

E s z m é k h a r c a .

Az eszmék harcában ép úgy, mint az acél és a kovánál, csakaz összeütközésekből törhet elő a gyújtó szikra és a világosság.A téves eszméket majd kigyomlálja amúgy is az idő — szépcsöndesen. —

É r e t t eszmék.

A reakció csak kiegészítő része a forradalmaknak; azon-ban a legerősebb reakció is tehetetlenül áll a már beérett esz-mékkel szemben. Elpusztíthatja azoknak a hirdetőjét, az

127

egyént, de a már kinyilatkoztatott eszmét többé meg nem öl-heti. Fegyver ezt az eszmét nem sebzi és hiába temetik szikla-sírba, rövid idő múlva dicsőségesen fog belőle újra feltá-madni. —

E s z m é n y i s z é p s é g .

Az eszményi szépségben mindig a hármas egység tökéle-tességei tükröződnek vissza. Megtaláljuk benne először: a szín-meleget, mert a tökéletes szép minden lelki erővel rendelkezőszellemet átmelegít. A tökéletes szépet mindenki szereti. Má-sodszor: a világosságot, mert a szépség eszményéből olyan vilá-gosság árad ki, amely nemcsak megvilágítja a szellemet, ha-nem azt ellenállhatatlan erővel át is járja. A tökéletes szépségazért mindig ellenállhatatlan erővel hat. Harmadszor: a tiszta-ságot, amely az erőegyenletességnek a tökéletes alakja. Mertvalamint az egyenletesség az erőnek az az alaptulajdonsága,amely összhangban működik, megszakítást nem tür és mindigugyanaz: úgy a tisztaság is beleviszi az eszményi szépbe azegyenletességnek a következő alaptulajdonságait: — az össz-hangot és a megszakítást nem tűrő folytonosságot, amely vál-tozatlanul mindig ugyanaz. —

Az Ég.Az Ég. — Égi indítások. — Égi fény. — Égi tűz. — Ég és föld. —

Égi utalványok. — Menyország. — Menybemenetel. — Menyország

és pokol. — Rádium.

Az Ég.

Azért élünk az anyagvilágban, hogy míg lábainkkal a földporát tapossuk, addig magasba néző szemeinkkel az eget ke-ressük. Az anyagvilágból sarjadzunk ki, de az égbe növünk. —

Égi i n d í t á s o k .

Az élet az egyetemes és végtelen életnek csak egy pa-nyi töredéke. Föl-föl vetődik néha benne az ismeretlen mély-

128

ségekből egy-egy titokzatos jel, amely elrejtett égi erőknek azindítása. Ezek hatóerejükkel elhelyezkednek a mi földi vilá-gunk életében, hogy azt a különböző természeti erők felhasz-nálásával forrongásba hozzák és tisztulásra kényszerítsék.Ezekből erednek az anyagvilágot átalakító nagy kataklizmák,továbbá az új eszmék és társadalmi válságok, amelyeknek aforrása nekünk mindenkor titokzatos. —

Égi f é n y .

A gyarló ember megáll egy sötét ponton, az anyagtestiségárnyékában, ahonnan nem látja meg a legvakítóbb fényessé-get se. Attól tartok, hogy majd ha egyszer eljön az égi fényes-ség napja, a nagy tömeg akkor is félni fog, ahelyett, hogy új-jongva hirdetné a lélek uralmának a kezdetét. —

Égi tűz.

Útmutatóknak kell lenni mindnyájunknak. Ne törődjünkvele, hogy reánk száll az út pora és reánk fröccsen a sár a vá-sáros kocsik kerekeiről. Azt a sarat a legelső nyári eső ismétle fogja mosni rólunk. Az Úr Jézus mondotta: — Tüzet jöttemhozni az égből és azt akarom, hogy égjen! — Ez a tűz néhabennünk is fellobog. —

Sokszor érzem, hogy bennem is égi lángot gyújtott megegy Istenkéz, embertestvéreim lelki javára, hogy mutassamnékik a krisztusi ösvényt, az egyenes utat, amely visszavezet azIge fénykörébe, a mi fényes hazánkba, az örök világosságba,amely már a megtisztult szellemi lények országa. Ez az égiláng lobogjon tibennetek is, édes testvéreim, hogy bevilágítsona földi sötétségbe és átmelegítse a kihűlt szíveket, a csüggedő-ket, a tévelygőket, a csalódásaikban kimerülteket, az önbiza-lomban szűkölködőket és az élet országútjain legázoltakat. Eztaz égi füzet kell gondosan ápolni önmagunkban és vigyáznunk,hogy a mi örök lámpásunkból se fogyjon ki soha az olaj! Nej á r j u n k úgy, mint a balga szüzek, akik könyelműen eltékozol-ták az olajukat és hiába várták a sötét éjszakában az égi vőle-gényt. Én is sokszor könyörögtem, megalázott lélekkel és mél-tailanságom igaz jólérzésével az Úr oltára előtt, hogy ne en-gedje soli a kialudni szívemben az istenfélelemnek és a testvér-szeretetnek menyei lángját. —

129

Ég és föld.

Nem az anyagot kell hatalommal fölemelni, hanem az erőtkell az anyaghoz közelebb hozni, hogy ez tökéletesedhessék:Ebben áll a megváltó gondolat. A föld nem tud az égbe emel·kedni, az égnek kell tehát leszállni a földre. —

Míg egy virág kinyílik, ép úgy, mint az emberi lélek, nagymunkát végez: gyökereivel a földbe kapaszkodik mind a kettő.De arcával mindegyik az ég felé tekint és kapcsolódni kíván amegsejtett éltető Erővel. Így ölelkezik az Ég a földdel, hogyösszeolvadjanak egy szervezett nagy egységben: a Végtelenben!A Napfényt, az élet melegét az Ég adja. De a testet, az anyag-burkot a földből merítjük hozzá. —

Égi u t a l v á n y o k .

Van egy megközelítő mértékem, amelyből következtetem,hogy nem lehet nagy az én tévedésem, amikor remélni merem,hogy számtalan gyarlóságom dacára az Úrnak tetszése szerintélek és munkálkodom. Az én Úr Jézusom bizonyára elnézőlesz velem. Bízom az isteni igazság föltétlen érvényesülésében,amely csak azért tűri az átmeneti rosszat, hogy kiegyenlítőjóságával azt egykor még nagyobb jóvá tehesse. Az Isten aföldön szenvedésekkel fizet. Csakhogy ezeket az égi utalványo-kat itt lent nem akarják értékelni, odaát azonban már teljesértékben beváltják, — sőt nincs is más forgalomban. —

Menyország.

Egy tökéletlen léleknek a menyország is csak ürességvolna, ahol magát elszigeteltnek és boldogtalannak érezné, mi-után ezen magasabb érzésvonalnak a rezgéseit befogadni mégnem tudná. Ránézve tehát ez nem léteznék, mintahogy mi-ránknézve sem léteznek mindazok a vibrációk és erőrezgések,amelyeket befogadni még nem tudunk. Hány olyan ember van,aki képtelen élvezni egy mélyebb érzésű zeneművet, miutánműérzése még nincs kifejlődve. Beethovent még nem tudjamegérteni, de a katonabandában már gyönyörködni tud! Ezaz ő érettségi vonala!

130

M e n y b e m e n e t e l .

A negyvenedik napon pedig az olajfák hegyére rendelitanítványait az Úr. Azt a helyet, amelyet az Úr ennyire szere-tett akarta utolsó földi cselekedetével megdicsőíteni. Fölemeltekezeit és megáldá őket. És amíg áldotta, szemeik láttára emel-kedék, hogy visszatérjen örök hazájába, a menyországba. Só-vár szemekkel nézték a szerető szívek az égbe emelkedő Esz-mét Minél magasabbra emelkedett, annál mélyebbre szálltbele a szíveikbe; de még akkor maguk sem tudták, hogy atestté vált Eszme immár bennük is lakozik, sőt általuk Istenörökségévé lett is a rothadó világnak, hogy új szárnyat adjona gyámoltalan emberiségnek a biztos emelkedésére és a foly-tonos haladásra. —

Bármennyire különbözzenek is egymástól alakilag a vallá-sok, lényegileg mind megegyeznek abban,, hogy az anyagéletetcsak előkészítő, átmeneti életnek tartják és a lélek figyelméta földi síkról magasabb vonalak felé irányítják. Az emberiség-nek ezt a titkos vágyakozását, amivel önkéntelenül is a magas-ságokba tekintget, látjuk szimbolizálva és megérzékítve az ÚrJézus menybemenetelében. Az Úr Jézusnak tehát nemcsak aföldi élete és küzdelmes szenvedése lőn az emberi életnek örökmintaképévé, hanem még inkább a halál fölött győzedelmes-kedő feltámadása, amelynek betetőzése lett az Ő dicsőségesmenybeemelkedése. — így hagyja el ma is a megtisztult lé-lek a halállal az alacsonyabb testi vonalakat, hogy egy új élet-alakban támadhasson fel és felszállhasson az isteni eszményi-ségnek a tisztább világába. Emlékezzünk csak az evangéliu-mokra! Milyen megható sorokban van leírva az Úr menybe-menetele: — Még egyszer búcsút vett tanítványaitól. Megál-dotta őket és kezdett emelkedni. Sóvár szemekkel nézték atanítványok az olajfák hegyén az ég felé emelkedő Krisztust,m^S egy fényes felhő szemeik elől végkép el nem takarta őt.Szomorú szívüket megvigasztalni pedig két angyal szállt le: Ga-lilei férfiak! Miért álltok itt olyan csüggedten és szomorúan azég elé nézvén? Hasonló dicsőséggel fog egykor visszatérni! Vár-játok őt hittel és reménységgel. Addig pedig, ami fent van, aztkeressétek! — Quae sursum sunt, quaerite! —

131

M e n y o r s z á g és pokol.

Ma már a teológia is megengedi, hogy a pokol nem a válo-gatott testi kínoknak és érzéki gyötrelmeknek különleges kínzó-kamrája, hanem csupán a lelki szenvedések bizonyos állapota;nem egy külön tűzkatlan, hanem csak egy lelki helyzet, vagyisa lelki tisztulásnak egy erkölcsi vonala. Bizony minden lélekönmagában hordozza úgy a menyországát, valamint a poklátis. —

Képtelen gondolat, hogy egymással szembehelyezkedjék egyörök menyország, amely az Isten Országa, és egy örök pokol,amelyben a megtestesült gonosz hatalma fog vele szembenuralkodni mindörökkön örökké!... Nincs két végtelenség ésnincsen kétféle örökkévalóság!! —

Dante szerint is az „Isteni színjáték” a pokollal kezdődikés a tisztulás helyén keresztül felvezet a meny or szagba. Hát az„emberi” színjáték ennek csak a megfordított]a lenne?! Kez-dődnék a menyországban és az élet különféle elágazásain éstisztító helyein keresztül a pokolban végződnék? — Milyen le-becsülése ez az Úr Jézus végtelen értékű áldozatainak! —

Rádium.

Két ezredév óta könyörög az Egyház, hogy jöjjön el aSzentszellem és árassza ki reánk is, mint egykor az apostolokra,menyei fényességének a sugarait Ma is énekeljük templo-mainkban mindenütt: — Jöjj el Szentlélek Isten, áraszd reánkkegyesen menyei fényességedet. Ezt a fénysugarat latinulúgy hívják: Lucis tuae radium! — Jól figyeljünk! Az égi fény-sugarait a sugalmazott egyházi költő már ezer év előtt „rá-dium”-nsLk nevezte el. Nohát ez a rádium pár évtizeddel ez-előtt váratlanul beérkezett! Vájjon ez a csodálatos fényerő,amely az anyagatomok bomlásából tör elő, nem a várva-vártégi világosságnak, az anyagban is érzékelhető szimbolikus elő-hírnöke-e? ... Nem vitatom, csak fölvetem, mint érdekes kér-dést. —

132

Élet.

Élet. — Hasznos élet. — Életcél. — Földi élet. — Pusztai élet. —Szerves élet. — Életpálya. — Életvonal. — Életerő. — Életszent-ség. — Élet és halál. — Élethivatás. — Új élet. — Életenergia. —Életszabály. — Életvonalak. — Az élet útja. — Az élet titka. —Életfejlődés. — Életöröm. — „Struggle for life.” — Életérzésünk.— Egységes élet. — Az egységes élet megsejtése. — Élet folytonos-ság. — Öntudatos ellet. — Életszentség. — Az élet kenyere. — Élet-munka. — Életfeladat. — Élettünemények. — Életjelenségek. — A lét. — Növényi életcsírák.

É l e t .

Minél több lépést teszünk meg azon az úton, amely böl-csőnktől a sírunkhoz vezet, annál drágábbak lesznek sze-meinkben azok az emlékek is, amelyek életünknek fejlődésé-hez kapcsolódtak. Hiszen ha az életet jellemezni akarjuk, el-mondhatjuk, hogy az ifjúság az élet reménységeiből, a. férfi-kor az élet munkájából, az öregség pedig az élet emlékeibőlél. -

Az ősz gyümölcsének a végső jó ízt az utolsó napsugarakadják meg. Mikor leszakítani készül bennünket is az élet fájá-ról az a Kéz, amely fölvirágoztatott, használjuk föl az utolsónapsugarat! —

Az élet célja az általános megtisztulás, az anyagvilág át-gyúrása és erővé való visszafinomulása. A szerves világ a szer-vetlennek szűrője, mert minden anyagnak keresztül kell fiit-rálódnia a szerves élet vegykonyháján. A növények az ásvá-nyokat alakítják át magukban szerves életté, az emberek a nö-vényeket és az ebből táplálkozó állatokat magukban emberitestté finomítják. —

„Kényszerítelek Téged az igaz élő Istenre, mondd meg ne-künk, vájjon Te vagy-e csakugyan Krisztus, az Isten Fia?!”kérdi Jézustól a főpap. Ε szótól függött minden: élet és halál!Az Úr pedig, aki szelíden tűrte a szolga arculütését és némánhallgatta a hamis vádakat, most kiegyenesedett. Tudta, hogyegyszerű, rövid szavát évezredeken át fogja hallgatni a világ.Ez lesz a jövőben milliók hite és reménysége; de azt is tudta,hogy ez a szó az ő életébe kerül — és nem habozott egy pilla-

133

natig sem kimondani: „Igen, Én vagyok!”... Íme az Élet, azÚt, az Igazság. —

Én igazán nem értem, hogy amikor egy ember felveti tekin-tetét a csillagos égre és körülnéz a virágok színpompájábanillatozó természetben, hogyan érezheti magát teljesen elha-gyottnak?! Oh, az én lelkem megfürdik ilyenkor a tiszta bol-dogságban, mint a napsugár a harmatcseppben és fölszívja an-nak minden illatát. Valami jóleső önérzet dagasztja keblemet,midőn egy parányát érzem magamban a mindenségnek. Én isegij atomja vagyok tehát e mozgásnak, az Életnek és én nélkü-lem ez a világ nem volna az, ami. —

Az emberi élet nem egyéb, mint fáradalmas zarándoklásaz örök Élet felé. Bizony, mindnyájunk életét e rövid háromszóban lehetne összefoglalni: Született sírt és meghalt! —

Nincs a földön semminek maradandó lakása? A rügybou-tás után jön egy szépséges virágzás. Ez lassanként gyümölcsbeérik. Az érett gyümölcs is lehull és átmegy a rothadásba., Kitelégíthetne ki hát ez a föld? Nagyon sötét zug és arasznyi ha-tár, amit ez nekünk nyújthat. Egy-két lábnyi mélyre ásott sír-üreg és egy kapával élére rakott sírdomb. Hát ez lenne azegész élet? Pár évnyi virágzás után jön a gyümölcsbeérés ésezután a rothadás. Mi ez a silány földi elmúlás egy halhatat-lanság után epedő léleknek? Istenemi Milyen gyorsan elfeled-nek! Jóformán még le sem kopik sírkövünkről a nevünk be-aranyozása, a szívekből máris kikopott az emlékezetünk, belepia feledés gyors moha: a közömbösség. —

A legszebb fák is néha a szemétdombok mellett nőnek ki.Ezért ha egy embert helyesen akarunk megítélni, az életétmindig a maga egészében és egységében kell szemlélni és mér-legelni. Ifjúkorunkban tehát mindig tartsuk szem előtt, hogyeljön az idő, amikor majd mi is öregek leszünk. Ha pedig máröregek lettünk, ne felejtsük el, hogy mi is voltunk egyszerfiatalok. —

A külső élet a maga megszokott medrében észrevételemülfolyik tovább; a változás csak magunkban van. Az én pulzu-som ver gyorsabb ütemben és néha lázas kihagyásokkal; el-lenben az órám, amivel a pulzusomat mérem, egyformán ke-tyeg.

Akarva nem akarva kénytelenek vagyunk egy földi életen

134

át sokszor befelé fordulni, a saját lelki készletünkből élni ésfogyni vagy gyarapodni, mint a gubóikban kifejlődő bogarak.Az egyikből aranyoshátú futoncz, vagyis szép díszrovar lesz;a másikból már csak konyhamoslékra éhes csótán. —

Olyanok vagyunk, mint a hópehely. Szép csendesen lehul-lotunk az ismeretlen magasságból: születünk, csillogunk és el-múlunk. Bizony, égből lehullott hópelyhek vagyunk; néha jég-hegyek ormain tündöklünk, máskor bérces fenyők zöld galy-iyain, ahol a szél ringat bennünket; de beleeshetünk az útszélitüskés csipkebokorba is, sőt az országút sarába is, ahol leta-posnak bennünket. Pedig milyen szép volna olyan tisztán ésfehéren felemelkedni a vízpárákban, mint amilyennek ide le-jöttünk, — lebegve és táncolva! Bizony, bennünket is megtán-coltat az élet, sokat szürkére mázol, sokat sárba ránt. Ezértkár nagyon büszkének lenni, hogyha valakit esetleg a bérc-tetőre rakott le csillogni a szellő, ő is el fog olvadni ott és talánpiszkosabban fog lecsurogni az agyagos hegyi csatornában.Elolvadunk mindnyájan és észrevétlenül elpárolgunk, mikor azégi sugár vissza vonz bennünket oda, ahonnan lejöttünk. Az ahópehely is, amelyik valaha a márványpaloták kifaragott osz-lopain csillogott, helyet cserélhet az utcák kövezetén össze-taposott testvérével. Vájjon az ő érdeme volt-e, hogy egykorona bérctetőn fénylett? Vagy az ő bűne lesz-e, hogy kénytelenvolt belevegyülni az utcák sarába? —

Az ember a teremtés remeke; de a titkok titka is. A csillag-világok ködfoltjait már elemezni tudjuk, lefényképezzük őketmég fátyolaik alatt is; de ki tudja az emberi lélek elrejtett vilá-gát napfényre hozni? A Napot mérlegbe tesszük, áttekinthetőtérképbe tudjuk lerajzolni bolygóinak pályáját, amiket magakörül forgat, mint a gyermek a parittya köveit; de ki tudja ki-számítani egy ma született csecsemő életének pályafutását,amely az egek magassága és a kárhozat mélysége között fogingadozni? —

Földi életpályánk hasonlít a versenyterekhez: körbe futunkrajta és visszajutunk oda, ahonnan kiindultunk, őszülő fejjelészrevétlenül térünk ismét vissza a bölcsőnkhöz; újra gyerme-kekké leszünk. Értelmünkben fokozatosan gyengülünk, csakérzéseinkben erősödünk. Hűvösebb lesz a fejünk, melegebb aszívünk. —

Bizony, az emberi élet csak egy lepergetett film, amelyben

135

egybe van szőve a dráma a komikummai, a pathos a lyrai ele-mekkel. Ezek összekuszált különböző színű fonalak, ritkán ad-nak egy teljesen bevégzett, összhangzó képet. Bizony, sokszorsezretnénk a hímzést fölfejteni, hogy az egyes részeket újrakezdjük, vagy kiegészítsük; de már nincs több hely a rámábanés kifogy lassanként a színes pamutunk is. —

Száguld és rohan velünk a világ szelleme és visz magávalmint a forgószél az utcák porát. Ezért nincs nyugodalmunk,mert együtt keringünk és változunk a napi áramlatokkal. Ezek-hez alkalmazkodunk folytonosan szokásainkban, szórakozá-sainkban, törekvéseinkben, társadalmi és egyéni viszonyla-tainkban. Úszunk öntudatlanul az árral az iszapos, piszkosmederben s ahogy ez változtatja a sodrát, úgy változunk velemi is. Sajnos, hogy mindezt öntudatlanul cselekesszük és ezértsok embernek nem megy a fejébe, hogy ő nem a maga életétéli, hanem az ördög szekerén utazik. —

Az óceán végtelen víztükre néhol sima, másutt fodros, hul-lámos, vagy viharos. Ilyen az élet óceánja is, amelynek a ten-gerszínén mi már csak buborékok vagyunk: előtűnünk várat-lanul és ismét eltűnünk ép oly hirtelen. Születünk, megha-lunk, jövünk és megyünk; de úgy-e bár, egyik sem függ a miakaratunktól. Jövünk, amikor küldenek és megyünk, amikorvisszahívnak. —

Az élet olyan, mint a mécsláng. Nemcsak erőszakos ütés-sel lehet azt kioltani, hanem akkor is, ha a táplálására szüksé-ges olajat megvonjuk tőle. —

A bölcsőben szunnyadó csecsemő is együtt halad az idő-vel. Alakilag állandóan változik, de azért egész életén át ugyan-az az egyéniség marad, haldokló ágyán is, mint aki volt a böl-csőjében. —

Az élet olyan, mint egy finom óraszerkezet; amíg föl vanhúzva, addig a mutatója is állandóan mozog. Bent van az életfolytonossága, a változás. Minden kettyenéssel előbbre megy;hosszú, észrevehetetlen, de egymásból eredő és összefüggő im-ádassal bejárja a maga körét, végre lejár. Az okos ember ezttürelmesen bevárja, bolond ésszel pedig összetörjük. A mutatónem mozog többé. De vájjon örökké pihenni fog? Hogy lehetilyent még csak gondolni is! Új kört fog bejárni és hajnaltólestig mutatni fogja az időt, amelybe egy egész emberélet

136

belefér és elhelyezkedik. Mivel minden a nagyvilágon, úgy azélet se más, mint állandóan megismétlődő körforgás. —

Aki Istentől való, az vonzódik is Hozzá; aki pedig a sötét-séget szereti, az kerüli a világosságot. Hát az életben nem ígyvagyunk-e? Vigyetek egy tunya, rest embert munkások közé,rosszul érzi magát. Egy aljas indulatú, beszennyezett lelketvigyetek tiszta, emelkedett lelkek közé, menekülni akar, mertâz a becsületes tekintet égeti őt és nem tudja kiállani. —

A rothadásból is fakadhat új élet. —

Kiindulunk a semmiségből, alakot öltünk, felépítjük a mitestünk hajlékát s rövid idő múlva ismét eltűnünk a semmi-ségbe. Mint az erdők roskadt tölgye, amelyből új élet fakad,úgy váltja fel egyik nemzedék a másik nemzedéket, hogy ki-fejtse mindenik, ami erő és gondolat van benne; azután visz-szaroskadjon a porba, hogy ezen élő organizmusban az istenilényeg egy kis időre kijelentessék. —

Bölcső és koporsó! Végső határok, arasznyi létünk pálya-futásain! Ti hirdetitek az emberi egyenlőség isteni törvényétmindörökre. Igazságos kezekkel egyenlíti ki az élet mestersé-ges ellentéteit. —

Valóban csak egy sóhajtás az élet. Árnyképek vagyunk atünemények világában. Ma élünk! De mi kell hozzá, hogymeghaljak? Egy szellő, amely fölhevült arcomba csap; egy kisvéredény, amely az agyamban megpattan — és milyen csön-des, nyugodt ember lesz belőlem mindörökké! —

Tünemények vagyunk a láthatatlan, de örök valóságokvilágában; árnyalakok, akik feltűnnek és eltűnnek a semmi-ségben. Előre kiosztott szerepeket játszunk a földön s a NagyRendező előtérbe tol, vagy a sülyesztőben tüntet el bennün-ket, mikor nagy garral szavaljuk el öntudatlanul életünk be-tétjeit. —

Az élet is olyan a kezdő fiatal lélekre, mint a karlsbadivíz a gyomorra. Vagy jobban lesz tőle az ember, vagy rosz-szabbul; csak úgy nem marad, ahogy volt. —

Az élet akkor élet, ha termékeny s akkor halál, ha meddőés mozdulatlan. —

Nem juthat összhangra és termékeny életre mindaddig

137

egy lélek, amíg az anyagból magát teljesen nem függetlení-tette. Ezt tapasztalati példákkal is be lehet bizonyítani. Ha ezpedig így van akkor az anyag nemcsak hogy nem Életforrás,vagyis feltétlen életszükség, de egyenesen akadálya és próbájaa valódi Életnek. Jól értsük meg, hogy én itt a valódi Életrőlbeszélek, amely alatt nem a testi életnek kényelmét, sem pe-dig az anyagtestben eltöltött életszakot értem, hanem lelki ké-pességeinknek fokozatos fejlődését. Vagy Élet-e az, amely vé-ges? Élet-e az, amely a folyton változó és fokozatosan romlótestanyagoknak fiziológiai küzdelme az őt szervező és fentartóéleterővel? Mennyire meg kellett romolnia az emberi érzetek-nek, hogy ezt a két ellentétes és egymást kizáró fogalmat:„Élet” és „véges”, együtt tudják elképzelni! Hát vájjon nemérezzük-e, bogy az Élet egy állandóan buzogó forrás, amelykiapadhatatlan, mert a végtelenség életóceánjával van össze-kapcsolva, ahonnan állandóan szívja az Életet, a tartalmat?Milyen gyenge hasonlat ez a végtelen életforráshoz és annakfolyamatához képest! —

A testem anyagtáplálékra éhes, a lelkemet pedig az esz-mények szomjúsága gyötri. Ezért az embert nem csupán agazdasági szükségletek tették olyanná ami, hanem az a bensőisteni lényeg, mely benne megtestesült. Csak a lábaink tapos-sák a föld porát; lelkünk már a csillagok felett repül. Miérttudok én szenvedni, nélkülözni és minden anyagi szükségle-tet megtagadni, egy-egy igazságért, szeretetért, vagy eszmény-ért, hogyha engem a külső gazdasági tényezők tettek azzá, amivagyok? Miért tudom feláldozni az életemet és alárendelniszenvedélyeimet és isteni igényeimet az eszményi célért,Hogyha az én életem csak a test ösztönei szerint alakul ki?! —

Milyen jó volna tudni, hogy milyen a virágoknak és a nö-vényeknek az élete? Mit 'éreznek? Vannak-e örömeik és fáj-dalmaik? Hogy ők is élnek, az bizonyos, mert ezt nemcsakkövetkeztetések útján tudjuk, hanem szemünkkel is láthatjuk.Hiszen előttünk fejlődnek ki a láthatatlan csírákból óriásifákká és szebbnél szebb virágokká. Ezért egy perzsa bölcs aztmondotta a fiának, aki kérdezte tőle, hogy van-e a növények-nek élete. Vedd fel fiam azt a magot a földről. Törd föl, mivan benne? Egy fehér magtest. És mi van abban? Egy finomhártya,amely egy zöld csírát takar. És mi van a csirában? Egyalig látható kis pontocska. És a pontban? Nincs benne semmi.No lásd fiam, abból a semmiből lesz az élet! —

138

Elrejtett csodás mélységei vannak a növények életének is.amiket Isten a mi gyönyörűségünkre és táplálásunkra terem-tett. Virágzásaikban megszépítik az életünket. Gyümölcseik-kel táplálnak, önátadással ajánlják fel még testüket is azéhező embernek, mint ahogy felajánlotta Ugolininek a bör-tönben testét az ő kis unokája, hogy éhhalálra ítélt haldoklónagyatyja ne kínlódjék, hanem harapjon beléje. —

Hogy is érthetnénk meg a halált, mikor az ember még azéletet sem érti? Ugyebár, a virág se tudja, hogy van gyökere,szára, levele és csakis ezekkel tud bekapcsolódni a földbe, aharmatba, a levegőbe és a napsugárba? Csak él! Ez az életragyog elö azután a virág színeiben és ez árad szét az illatá-ban. Ilyen öntudatlanul folytatja életét az ember is. Él anél-kül, hogy tudná, minő kapcsolódások kötik őt az erőhöz ésaz anyaghoz, amelyekből egyrészt az életerejét, másrészt testiéletfeltételeit meríti. —

Az élet csak azoknak titok, akik még nem tudtak föléjeemelkedni, és akik nem érzéseikben élnek, hanem az anyag-ban elmerülve sodortatnak annak a forgatagában. —

Az értékes élet tartalma örökké a munka. A művészetcsak az élet dísze. Ellenben a hit az élet békéje, A szenvedéspedig az élet költészete. —

Az emberi élet nem szilaj lángtengerek csapkodása, ha-nem csendesen lobogó pásztortűz. Egy kis lélekzés. Szép csen-des ütemű szívverés. Észrevehetetlen sejtlerakódás és lassúkialvás, mint az olaját megemésztett mécseké. Lassankéntiramlik az élet és mi elkopunk, mint ahogy kivájja a szikla-falakat is a vízcsepp. —

Nincs olyan parányi pontja a mindenségnek, amely azélettel ne volna átitatva. Mindenütt az egyetemes Életnek a vér-keringése lüktet. Minden együtt él és minden együtt mozog.A földünk se más, mint egy nagy anyaszív, amelynek a dobo-gása milliárd és milliárd életnek az összefolyása. Ez a jóságosanya együtt táplálja, együtt neveli és élteti minden egyes mag-zatát. —

Minden, ami él volt valaha és lesz egykor. Csak az életalakja változik, de maga az élet lényege nem. —

Ha beletekinthetnénk az egységes élet pezsgésébe, csodál-

139

kozva látnánk, hogyan alakul és hogyan változik át ott pilla-natonként minden. Állandó munka folyik. Nincs nyugalom ésnincs pihenés! — Egy tenyérnyi helyen valóságos népvándor-lás és honfoglalás folyik. Nézzünk csak egy hangyabolyba.Minő lázas munka folyik ott! Minő életküzdelem! Tragédiákés vidám bohóságok szövődnek egymásba. Szeretkezések ésgyűlölködések! Simogatások és halálos ölelések. Gyönyörűsé-gek és véres kínzások. Bizony, csakúgy, mint felnőtt testvé-reiknek, az embereknek a világában! —

Nincs olyan talpalatnyi föld, ahol ne érvényesülne ezegyetemes élet törvénye: a küzdelem az életért! A kis bogár-kák és rovarok közös életében a világpusztulásokat, földren-géseket és nagy katasztrófákat rendesen az emberek lábnyo-mai okozzák. Egy-egy kemény lépésünkkel sokszor döntünkvilágokat romokba. Észre se vesszük, hogy érző kis testekengázoltunk keresztül, akik lábaink alatt kínokban vonagla-nak. —

Mennyi küzdelembe kerül, amíg az ember odaér, hogy azéletet csak észre is vegye? Ezt nyomon követi az élet fokoza-tos megismerése. Csak ezután jöhet az élet átalakítása. Ésmennyi lesz még a visszacsúszás emelkedésünknek meredeklépcsőzetén?! De azért sohase csüggedjetek édes testvéreim,hogyha testünk gyengesége néha elgáncsolja a jóakaratú lel-ket. Csak ott verhet gyökeret a bűn, ahol az elesett embertöbbé már nem is akar fölkelni. Ezért figyelmeztet az apostol:— Vigyázzatok, hogy aki magát erősnek hiszi, el ne essék! Εsorokat magamból írom ki. Sok megbánásnak és keserűkönnyhullatásoknak a tapasztalataiból! —

Örök élet és örök boldogság — ezután vágyódom epedőszívvel, s érzem, hogy e vágyat Isten keze oltotta belém. Devájjon az az örök bölcsességű Isten teremthetett-e valamit célnélkül — olthatott-e vágyat belénk anélkül, hogy ez valahakielégítését meg ne találná? Ez a föld nem lehet a mi hazánk,mert ha az élet fáklyája a sírban kialszik, miért gyötör akkorbennünket a vágy egy örökké tartó Élet és egy mulandóságonfelül álló szeretet után? —

Oh, van örök Élet, mert a jámborok szenvedése s a gono-szok földi boldogsága követeli az Isten igazságosságától. Mertnagyság, dicsőség üres fogalmak, melyeket az idők vihara el-

140

seper a látóhatárról, örök csak az a szeretet marad, mellyela lélek Istenéhez viseltetik. —

Oh Istenem, mily gyorsan repül az idő, mily közel fek-szik bölcsőnkhöz a sírunk! Alig hogy eszmélni kezdünk, máris érezzük a közelgő hervadás leheletét. Még látom magamatifjúkorom gyermekjátékaiban, gondtalanul és boldogan hajtvafejemet szeretettel őrködő szívekre. Mily hamar eltűnt ez afcor is, — mily visszahozhatatlanul elsodorta magával az Időegyetlen szárny csapása! Az évekkel együtt nőttek a gondok« a gyermeki örömök helyébe lépett a komoly küzdelem. Med-dig tart ez is? Egy porszem lehullt az örök idő homokórájáns eltemet nyomtalanul kicsinyes küzdelmeimmel, nagyra törőreményeimmel és lázongó vágyaimmal. Kihűlt szívem porráválik és egyesül az anyafölddel. Csak halhatatlan lelkem él Te-benned Uram, mindörökké, hogy Tőled, az Élet Urától várjaörök sorsának intézését. —

Az a pszichológiai irány, amely a lelkivilágot is szétszórtTesztetekre darabolta fel, zsákuccába jutott. Nincs tovább! Azéletet se lehet pszichológiailag felaprózni. Ez egy egységesegész. El kell ismernünk, hogy nem csupán egyes tények lé-teznek, hanem van egy mindent egybefoglaló és együttesenfejlesztő evolúció is. Mert nem a tények és részletek összera-kásából áll elő az élet, hanem ezek az életnek csak a jelensé-gei. —

Saját szemeinkkel láthatjuk, hogy az anyag a maga ere-jéből soha élővé nem lehet. Élet csak életből sarjadhatik ki.De viszont minden életerő külső életre csakis az anyagban tes-tesülhet meg. Ezért van minden állati testben együtt az anyagés az életerő. Az előbbi az utóbbinak csak a ruhája és ideig-lenes lakása. Ellenben az életerő az, amely a tehetetlen anya-got élő valósággá teszi. Alkalmas eszközzé, hogy a lélek az Őtesti szervei, vagyis műszerei által az anyagvilágba kapcso-lódhassék. —

Az örök életnek a gyökerét a halál se tudja megsemmi-síteni bennünk. Egy-egy új sarjadzás újra és újra kihajt belő-lünk a régi gyökérből, miután bennünk is a mi egyéniségünk-nek a legbensőbb érzésalapja, vagyis az Én, állandó és válto-zatlan. Ez már isteni lehelet, tehát benne kellett volna szuny-nyadoznia az Istenben. Miután pedig az Isten öröktől fogvavaló, ezért mi is Benne szunnyadozhattunk öröktől fogva. El-

141

lenben minden egyes testetöltésünk már csak egy-egy átme-neti helyzet a lélek folytonos fejlődésében, amely már élt más-kor más valahol, még pedig különböző körülmények kö-zött. —

A régi egyiptomiak az emberi életet egy emlékkönyvhöz,,hasonlították, amelynek minden lapját az illető egyénnek ma-gának kell teleírnia az egymást követő életsorozatokban. Min-den egyes életszak egy-egy új fejezet a könyvben. A beírt la-pokban az elmúlt életsorozatok történelme volt fölírva. A fe-hér és üres lapok pedig a jövő élet történetére vonatkoznak.Minden ember tehát a saját élettörténetének a hőse és egy-úttal az írója is. —

Nincsen olyan anyag, amelyben az életnek bizonyos fokúszunnyadása ne volna meg. Az anyag már életalap és életté isfejlődhetik. Csak öntudatra nem ébredhet soha. Így pl. a nö-vényi élet az anyagot már a saját életének a részesévé teheti,mikor a földet megeszi, vagyis vegyileg felbontja és azt a sa-ját testévé áthasonítja. Viszont a növény már egy állati, vagyemberi test sejtjeiben lehet az élet mozgórészévé. Ebből énazt látom, hogy a földi életnek tulajdonképen egyetlen célja,hogy az anyag az erő, az erő pedig az anyagot emelje, fej-lessze és tökéletesítse. —

A mi életünk hasonlít a gyümölcs éréséhez. Virágzik, tes-tet ölt, megérik és lehull. Csakhogy a mi születésünkkel min-dig egy-egy égi szikra tör elő a sötétségből. Felöltjük ma-gunkra már az anyaméhben az életfejlettségi fokozatunknakmegfelelő anyagburkot. Ebben a testben érik a lélek, mint agyümölcsben a mag. Amilyen a mag, olyan lesz a gyümölcs..Amilyen a lélek, olyan lesz a test. —

Az élet folytonosságában a születés és a halál éppen olyanváltozat, mint az ébrenlét és az álom. Születünk — megha-lunk! Fölébredünk — elalszunk! Csakhogy a születés az álomés ebből a halál az ébredés. Álmunkban még az előző napiéletünket is elfelejtjük. Ébredésünkkel pedig minden újra vi-lágossá lesz előttünk. —

finden komoly tudós elismeri, hogy az élet fölfelé is, le-felé is végtelen. A mi gyarló érzékeink tehát csak az élet fel-színén tapogatnak és csak egy parányi rész, amit belőle isme-rünk. Igen! csak az élet külsőségein botorkálunk és lebegünk

142

a mélységek fölött, mint a szitakötő a verőfényben a szivár-nyos tó tükre fölött. Mit tudja az a kis pillangó, hogy mi-,csoda élet van ott lent a mélységekben? —

Az élet eredetének még a magyarázata is eltűnik a misz-tikumban. Vájjon ki tudja az okát, hogy tulajdonképen miértis élünk? És hogyha már élünk, miért kell meghalnunk? Mi acélja a születésünknek? És mi az oka a halálunknak? Miértjöttünk éppen erre a földre? és miért nem egy másik égitestre?holott jól tudjuk, hogy a mi földünk a világegyetemnek csakegy elenyésző parányisága. Ha pedig már ide születtünk, hovámegyünk majd, ha meghalunk? Lesz-e folytatása az életünk-nek a síron túl és ha lesz, csakugyan van-e pokol és meny-ország? Van-e egyáltalán élet fenn a csillagokban? Mert hogy-ha a földünk valóban csak egy kiszakadt részecskéje a nap-rendszer anyagmasszájának, akkor az ő testvérbolygóiban ishasonló életlehetőségeknek kell létezni... —

Életünk folytonosságában bölcsők és sírok fölött repü-lünk. Letűnt álmokat siratunk. Vágyakat temetünk és ismétújra szüljük mindezeket, mint ahogy az évelő virág is folytonújra sarjad az elhervadt szár gyökereiből. Így rohanunk tovaa reménység sugaraiba kapaszkodva az élet poros országút-ján, ahol itt-ott szintén kínálkoznak a kifáradt utasok részérepihenőpadok. Minden névnapunk és születésnapunk egy-egymérföldkő, amelyre íel var írva mennyi utat tettünk mármeg a bölcsőnktől a sírig? míg múlik el az egyik, már nyo-mába lép a másik. Jön egy új év, amely ismét tovább rohanvelünk, hogy csalódásról csalódásra vigye a mi terveinket, re-ményeinket és főleg a várakozásainkat Jól érezte Ibsen Sol-veig-je, hogy „az élet egész tartama nem egyéb, mint egy ösz-tönös és öntudatlan várakozás.” —

Minden élei a magasba tör. Az Istenhez akar felkúszni,hogy Beléje kapaszkodjék. Ezért az élet Isten nélkül olyan,mint a kúszó növények karó nélkül. Ezek is természetükbenső törvényénél fogva törnek a magasba, de minthogy nemtudnak mibe kapaszkodni, összekuszálódnak és szétfutnak asárba. —

Az élet tábláján a halál mindig tiszta helyzetet teremt. Abefirkált gyakorlótáblát egy szivaccsal időnként letörli, ne-hogy a régi számok megzavarják az új számításainkat. De min-iden törlésnél a már elért eredményeket átvisszük az új táb-

143

lára. Ez az, ami ránknézve fontos. A számtani művelet egyesfázisait pedig elfelejtjük. —

A régi keresztény egyház nagyon helyesen, a vértanúkhalála napját nevezte „születési napnak.” „Dies natalitiae,”mert akkor születik a lélek egy tisztultabb életre. Az ázsiai né-pek is halottjaikat tiszta fehér színekkel gyászolják. Szerin-tem a gyász sokkal helyesebben lehetne á születésnek a színe.De ez is csak a gyáváknak. A hősnek a küzdelem is gyönyö-rűség, ezért az élet is csak ragyogás. —

Csodák csodája az Élet! Aki a szemeivel nemcsak néz,hanem látni is tud, térdrehull egy mezei liliom misztikus szép-ségei előtt. Minő csodákat tud termelni az anyagburokból ki-szabadult isteni eredetű Erőérzés és Erőmozgás. Szemben ez-zel, hiába iparkodik az emberi tudás és értelem, hogy csak egyparányi élő protoplazmát is előállítson, amely fehérjetestek-nek az összetétele és egyúttal táptalaja a sejtek szaporodásá-nak. Nincs olyan szintetikus vegyész, aki egy ilyen anyagotképes volna előállítani, pedig ismeri minden alkotóelemeit,sőt még elvegyülési arányaikat is. Ilyen élő fák vagyunk mi ismindnyájan. Lábaink a földbe gyökeredzenek, de égbenézőtekintetünk fölfelé tör, a magasságokat keresi. —

Ne riasszon vissza bennünket a mai sanyarú életviszo-nyoknak a sok küzdelme és nyomorúsága. Mi szántóvetők azIsten napszámosai vagyunk. Ahova munkába állított bennün-ket az Úr, ott kell dolgQznunk, amíg ránk nem szakad az est,amikor kihull kezünkből a szerszám, az írótoll, vagy a feszü-let. De amíg hiterővel és önbizalommal küzdünk, nem leszünksoha elhagyatva. Az Úr Krisztus mondotta: — Nem hagylakbenneteket árván! Magas erők támogatnak és segítenek ben-nünket Tstenhez vezető utunk rögös küzdelmeiben. Ezért sohane csüggedjünk és főleg ne zúgolódjunk édes testvéreim soha!Csak azok a könnycseppek keserűek, amiket remény nélkülsírunk. Mi hívők! felemelt szívvel és bátor lélekkel harsog-juk őskeresztény testvéreink hitvallását: Hiszem a szentekegyezségét! Hiszem testünknek a feltámadását! Hiszem azörök életet! —

Mi tudjuk, hogy földi életünk csak álom és a halál ebbőla fölébredés. Bizony, álmodozás az egész életünk. A múltcsak emlék: a jövő: csalódás; a jövő: reménykedés. Múló tü-neményei vagyunk a csalfa időnek, árnyképei, mert vele fu-

144

tunk, mint fénnyel az árnyék. Futunk a rogyásig, amíg a lá-baink bírják. Az idő pedig repül előttünk és mi hiába nyú-lunk utána, hogy visszatartsuk. Tovább lebben és kisiklik akezeink közül. Nem tudjuk se megállítani, se visszatartani. —

Mikor kifáradva mérlegeljük, mit nyújtott nekünk ez arövid élet, akkor kapunk észbe, mert megérezzük magunkbana nagy ürességet. Megkezdődik a keserű kijózanodás. Az ál-mokból való fölébredés. A ködképek szétfoszlása, mikor azillúziók virágai lefagynak és elhervadnak. Csak akkor kezd-jük látni, hogy amit valaha nagy értéknek tartottunk, azsemmi. Amit pedig lenéztünk és semminek tartottunk, az azérték. A minden! Belátjuk, hogy anyagtestben eltöltött életünkállandó temetkezés volt. A múltban eltemettük a csalódásain-kat. A jelenben új sírokat ásunk a jövő reménységei részére.A ma tehát már csak egy betelt temető. A jelenben most te-metkezünk. A jövőben pedig majd akkor fogunk új sírokatásni, amikor a jelen már betelt. —

A föld mai embere nem érezheti azt az érzést, amely az„idők elején” betöltötte a végtelenséget; de azért, ha a vég-telenség keletkezésében és fejlődésében egyes dolgokat a kez-det kezdetétől nem is értünk meg, ne erőltessük azt. Tartsuktermészetesnek és várjunk, amíg a végtelenség életevolúciójaodaér, ahol már az első anyagba helyezett lény létrejön. Odamár mi is visszasejthetünk. Homályosan ugyan, de mégis sej-telemszerűleg. Mai életünk érzései még mindig zavarosak, mertmég mindig benne vagyunk a bukás zavarában és ha egy-egypillanatra visszasejtünk is az ősmúltra, az élet zavaros moz-gása rögtön letép és elszakít bennünket attól a ponttól,amelybe kapcsolódni akarunk. Kérjük tehát az Úr kegyelmét,hogy segítsen természetfeletti szemlélődésünkben, amelybenmár nem alattunk lévőt, vagy utánunk következőt szemlélünkönmagunkban, hanem magasan felettünk állót és előttünk lé-tezőt: magát az Életet, az Istent! Keletkezésében, önkifejlődé-sében és egész teljességében. Magunk is érezhetjük, hogy azÚr különös segedelme nélkül a saját erőnkkel itt megmoz-dulni se tudnánk! —

Ne higyjük, hogy az életnek csak olyan alakjai lehetnek,amiket már mi is ismerünk. Az élet végső elemzése ép úgy el-tűnik lefelé az anyagban, mint felfelé az anyagtalanságban. —

Vájjon hogyan lehet a születést, amely az élet kezdete,

145

összekapcsolni à halállal, amely az élet vége? így okoskodnaksokan, akik az életet csupán az anyagtesti élet kereteiben lát-ják érvényesülni. Kétkedve kérdezik: — Hát a halállal nemlesz vége egykor az életnek is? Itt a nagy tévedés: Az Élet nem-csak addig élet, amíg testanyagban él, hanem azonkívül is az.Csak annyi a különbség, hogy míg az élet az anyagban van,addig testi érzékeinkkel is észlelhetjük és felfoghatjuk. Mihelytazonban az Élet az anyagtestből kiemelkedik, már kívül esiktesti érzékelésünk vonalán. —

Nekem csak azt kell bizonyítva látnom magam előtt, hogyerőfokozódásom állandó és a jövő is a múlthoz hasonló erő-gyarapodást fog nyújtani nekem. Eme folytonos fejlődésselkétségtelenül el kell jutnom valaha az időn kívül álló végte-lenséghez. Ki tudja, hol fog megállani egykor az emberi töké-letesedés, ha a haladás isteni törvénye ezt is a természeténekmegfelelő 'kialakulásra ösztönzi? Nem hiába keresték évszá-zadokon át az alkimisták az örök élet titkát! Ösztönszerűlegérezték, hogy ez lesz az emberi fejlődés csúcspontja. Csak-hogy ezt az örök életpt ne kössük testünk mai alakjához; en-nek is át kell változnia, hogy salakjaitól megtisztulva, asztrál-testté finomodhassunk. Ez se lesz a mi végleges alakunk, mertegykor majd ezt is eldobjuk, hogy tiszta érzésekké legyünk! —

Az élet bennünk is csak egy érzés: „Életérzés”, amelybőlered minden mozgásunk. Csak tőlünk függ, hogy ez az érzésbennünk is végtelenné legyen, mert hiszen magunkba fogad-hatjuk a végtelen érzést is: az Istent! —

Hiába halmozok én össze látható és érzékelhető világokategy tömegbe, abból sohase fogok előállítani egy láthatatlan ésérzékelhetetlen fensőbb minőséget. Ugyebár elemezni tudjukaz emberi testnek az anyagát? Ismerjük az elemeket, sőt azarányokat is, amelyekből kialakul az élő test. De azért hiábapróbáljuk ezeket az elemeket egységesíteni, abból életet mielőállítani sohasem tudunk. Az élet szervezi bennünk is a test-anyagot, az úgynevezett sejteket, nem pedig a test állítja előaz életet. Így vagyunk az értelmi minőségekkel is. Egy milliószörnyű és korlátolt elméből nem tudunk egy zsenit össze-hozni. A magyar közmondás szerint: — Száz gyenge eszű ein-her nem ér fel egy okossal. — Láthatjuk tehát, hogy a minő-ség a fensőbb életvonal és nem a mennyiség. —

Ezerszeresen él az, aki tud élni. Élni pedig az tud, akimár öntudatosan él. —

146

Nagy lelki sötétség, sivárság, üresség és örömtelenség kellahhoz, hogy valaki az örök Élet helyett a halál felé törjön.Mert csak az kívánhatja, hogy az élet örökké tartson, akinekaz életében élö a tartalom is. —

Mikor Goethe, a haldokló költő halálos ágyán „több vilá-gosság” után kiáltott, végső sikoltásában az ember igazi ter-mészete nyilatkozott meg. Mert csakugyan ilyen az ember.Értelme határokat ismerni nem akar, mivel a lélek jellemzőtulajdonsága a magasra törés. S ha a tudás végtelen ösztönéta szív bennünk nem ellensúlyozná, céltalan, meddő küzdelemvolna reánk nézve az élet. —

Ha az emberi értelem feloldani tudná a legvégső igazsá-gok csomóit, akkor már nem volnának többé izgató problé-máink. Hipotézisek helyett már csak exakt tételeink volnának,bevégzettségek. A céljához elért értelmi kutatás pedig bénulttétlenségben nézegethetné az üres fészket, ahol már mindentojása kikelt. Nincs többé benne mozgás és nincs vidám esi-csergés; az élet fejlődése benne megállt és így a melegség iskipusztult belőle. —

A növénygyűjtemények kiszáradt leveleinél és lepréseltvirágainál sokkal többet ér, ha a természet élő erőinek és szép-ségeinek fátyolát emelgetjük. A tudományos kutatás is csakakkor lesz lélekelemző értékké, ha az értelmi megismeréshezaz új felfedezéseknek az örömét is nyújthatja. —

Hiába vonja fénybe a bércek ormait a kelő nap, csak avölgyben terem fagytól és vihartól elrejtve az életet adóbúza. —

Az emberi élet nem egyéb, mint egy fájdalmas zarándok-lás az örök Élet felé. Ezt a szomorú és nehéz utazást az egyikember lassabban, a másik gyorsabban teszi meg, de végre ismindegyik csak a végére ér. Higyjétek meg, hogy csak egysóhajtás az élet! Gyorsan elmúlik és az ifjúság rövid virág-zása után itt a szomorú ősz. Az idő átsuhan fölöttünk, mint arepülő sólyom árnyéka a völgyek mélysége fölött; az öregsé-get már csak akkor vesszük észre, mikor már a nyakunkbaszakad. Ilyenkor kezdjük már sejteni, hogy már nagyon kö-zel vagyunk a célhoz... megöregedtünk. Mi van hátra még?A vénség, és a vénség után a halál. Biz ez nagyon szomorúdolog — volna, ha az ember egy-egy földi élete nem volna

147

egyszersmind egy-egy bár múló, de mindig ismétlődő epizódjaaz örök Életnek. —

A szívben megfagy minden érzés, midőn arra gondolunk,hogy lesz idő, amikor senki sem tudja már többé rólunk, hogynekünk is voltak egykor reményeink és álmaink, hogy a miszívünket is átmelegítette a napsugár és mi is éreztük egykoraz élet örömét és boldogságát. —

Az életünk elején és a végén többnyire találkozunk. Agyermek és az aggastyán egy vonalba kerülnek össze. Tisztel-jük ezért a gyermekeket, úgy mint az öregjeinket; az öregeketpedig szeressük úgy, mint a gyermekeinket. Mindakettő veze-tésre szorul s amely családban ezt nem cselekszik, ott meg-bomlik a természetes élet rendje. —

A születés a léleknek anyagtestbe való öltözése, a halálpedig ezen anyagburoknak a levetése. Érdekes ezeket az át-lépéseket megfigyelni. Ugyebár, a születésnél is mi csak a testivajúdásokat érzékelhetjük és azt hisszük, hogy ez az állapotegy fájdalmas betegség? Pedig a születés a legteljesebb élet-megnyilatkozás; mondjuk: az élet túláradása. Ilyenkor egy újélet bontakozik ki a vajúdás fájdalmaiból. S mihelyt ez az ak-tus befejeztetett, rögtön megszűnik a fájdalom is és egy jól-eső enyhülés lép a helyébe. A halál is csak ilyen kibontako-zás az anyag börtönéből: újraszületés. Itt is rögtön megszű-nik a fájdalom, mihelyt a lélek a testből kiszakad. Egy jólesőnyugalom lép a helyébe. Ezért a halál az élet megújhodásá-nak a legfenségesebb jelensége. Mikor anyánk méhében anyag-testbe öltözünk, akkor száll le az erőanyagvonalból a lélekegy durvább földi burokba, A halál percében pedig ismét le-dobja magáról a külső durva anyaghüvelyét, hogy újra föl-emelkedjék az erővonalba, amelyből megtestesülésekor ki-szakadt. —

Csak a kétkedés szegénysége mondja: Oh, én nem tudomhinni, hogy a semmiből lett az élet. Csak azt hiszem, hogy azéletből nem lesz „semmi.” —

Az emberi lélekbe annyira be van oltva az örök Életneka megérzése, hogy csak az eszünk fél a haláltól, de érzésünknem veszi komolyan a megsemmisülésnek a lehetőségét. Kép-telenek vagyunk átérezni, hogy valamikor az életünket felad-juk. Ez az oka, hogy a fösvény ember még haldokló ágyán is

175

számlálgatja és gyűjtögeti a vagyonát, koplal és nélkülöz érte.Vájjon miért? Mert érzésében hordozza halhatatlanságának ahitét, öntudatlanul is érzi, hogy az élet örök és még az anyagijavait is örök tulajdonának tekinti, amelyet magával akarvinni. —

Minden életszakkal egy-egy lapot töltünk be az örök Életfolytonosságának a könyvében és verejtékezéssel és könnyek-kel írjuk tele. A halállal az Isten keze a beírt lapot szépenátfordítja, hogy kezdjük ismét írni az újat. Csakhogy ez az új:folytatása lehet csupán az előzőnek és újból való megalapo-zása a jövendőnek. Így rakodik le az élet a mi érzésréte-geinkbe, mint a Nilus termékeny iszapja, amely évezredek-nek folytonosságát hordozza a keresztmetszetében. —

A földi életnek minden megnyilatkozása hármas jellegű.Érzés, értelem, anyag! A süllyedésben az érzés lefelé esik, le-jut a már alacsonyabb értelmi vonalba; az értelmen keresztülpedig az anyagba. Viszont a tisztulás és emelkedés útja isugyanez. Csakhogy felfelé vezet. Az anyagból kiindulva értel-münkön át emelkedünk fel az érzésvonalba. —

Aki nem hisz az örök Élet folytonosságában, az mindenerejével csak az ő földi életének kényelmes berendezésére fogszorítkozni, önző földi életet él másoknak kárára, saját ma-gának kárhozatára. —

H a s z n o s élet.

A díszfák egyenesek és sudarasak; a gyümölcsfák görbékés töpörödöttek. Olyanok, mint a munkában meggörnyedt vér-tanúk. Hasznos életüket nem fecsérelhetik el öncicomázásra.Az erősek pompáznak és uralkodnak; a gyengék szolgálnak ésalkotnak. A szépet, a jót, a hasznosat termelik, ők hímzik akultúra palástjára a virágokat, ők tanítják dalra az emberi-séget. — Ragadozó madárnak nincsen se szíve, se éneke. —

É l e t c é l .

Egy nyári éjszakám jut eszembe. Ablakomat rázta a vihar.Kinyitottam szárnyait és kinéztem a sötét förgeteges éjsza-kába. Egy cikázó villám hasította végig a szemhatárt s a va-kító fénnyel ropogva folyt össze az a hatalmas dörej, amelyet

149

visszavertek a hegyek magasságai és mélységei. Egy erős szél-roham egy fehér éjjeli lepkét sodort el ablakom előtt. Láttamegy pillanatig a villám kékes fényénél; azután beleveszett asötit éjszakába... Ki tudja, honnan hozta a vihar? Ki tudja,hová viszi a förgeteg? — Testvéreim ! Ez a mi sorsunk is a föl-dön. A mi életünk egy sóhajtás. Alig tart tovább, mint amíg aszélvész ezt a lepkét elcsapta ablakom előtt. És mi mégsemtennénk föl soha magunknak ezt a kérdést: Honnan jöttem?Hová megyek? — Ezen kérdésekre nem tanít meg más, csaka vallás. Honnan jössz?.... Lelked az Istennek elszakadt le-helete. Hová mégysz?... Nézz föl a csillagos egekre, az is ta-nít valamire. Lelked azt fogja sugallani: Én is oda való va-gyok, ahol az a csillag ragyog. . .

Mi az emberi élet célja? Ε kérdésre csak a hitnek van fe-lelete. Ezt a kérdést minden gondolkozó ember fölteszi a böl-csőnél és a halottas ágynál, mert a csecsemőtől azt kérdi:honnan jöttél? A haldoklótól: hová indulsz? De felelni egyiksem tud reá, mert csecsemő csak sír, a haldokló csak resz-ket. —

Még azok is, akik életüket kikapcsolták a természetfelettivonalakból és az anyagba süllyedve keresik az élet okát, célját,megérzésük józan pillanatában undorral fordulnak el anyag-bálványaiktól. Érzik, hogy mégsem lehet végcél csúszni-másznia posványban. Csak a földi giliszták fúrják bele nyálkás tes-tüket az anyagba. —

Vágyaink, várakozásaink, reménységeink az ismeretlenjövő magasságába szárnyalnak fel. Kiterjesztett szárnyaikoncsak ott tudunk mozdulatlanul megpihenni. Kőszáli sasok va-gyunk és nem föld alatt bujkáló patkányok, amelyeknek vég-célja a pöcegödör. A mi szemünkben van egy magasabb cél ismint a jóllakottság és a biztos napi emésztés. Én részemrőlmég az etetővályú mellé sem engedném magamat nyaklánconvezettetni akkor se, ha az a lánc színaranyból volna! Milyenszánalmas figurák azok a széltől ingatott nádszálak, akik anapi áramlatok szerint hajlonganak! Egyéniségük nincs; csaka szimat után tájékozódnak. —

Sokszor könyörgöm én megalázott lélekkel az Úr oltáraelőtt: ne engedje az istenfélelemnek és testvérszereletneklángját soha kialudni a szívemben. Eme hitnek az ápolása azén előrehaladott életem végcélja. Ez az egyedüli földi boldog-

150

ságom és én ezt a tüzet nem engedem magamban eltaposnisemmivel sem! —

Eljön az idő, amikor eszére fog térni az emberiség és azélet céljának a lelki békét és a megtisztulást fogja tartani. Ek-kor már az értékmérőnk nem a piszkos arany lesz, hanem amunka és az emberi szívek jósága. —

Az élet útja és célja az Istenhez való fokozatos emelkedés.A halál pedig a hozzávezető kapu. Ezért az élet csak akkorgyönyörű és a halál csak akkor megnyugtató, ha mind a kettőtaz örök Életnek és az újraszületésnek ablakán keresztül néz-zük. —

Ki hiszi el, hogy a végtelenség megszámlálhatatlan nap-rendsezrei cél nélkül keringenek a végtelen űrben? Lehetetlen,hogy ezek csak élettelen cifraságok volnának az égbolt azúr-ján, a mi gyönyörűségünkre esténként meggyújtva?! Fészkek,madár nélkül?! Bölcsők, gyermek nélkül?! — Milyen röghöztapadt, alacsony gondolkodás ez! —

A parányi ember megáll a végtelenségek központjában, azörökkévalóságok összefolyásában és fönséges arculatját azegek boltozatára emelvén, okoskodni kezd: Ki vagyok én?Érzem, hogy csak egy porszem vagyok a mindenségben; deegy gondolkodó porszem, aki nem az anyagtól, hanem egy vég-telen Erőtől és Értelemtől függök, egy Erőtől, mely gondolko-dik, mint én, szeret mint én, akar mint én és akinek én csakhalvány visszatükrözése vagyok. Vájjon milyen talánya lehe-tek én a teremtésnek?...

F ö l d i é l e t .

Mindaz, ami emberileg nagy, csak az élet vékony hártyá-jára van fölépítve; mihelyt ez elszakad, hírnév, tekintély nagy-ság és dicsőség belehull abba a sötét örvénybe, amit a klasz-szikus „az árnyak néma hazájának” nevezett el. Oh a halála hatalmat és a gazdagságot, mindezeket a .semmiségeket el-söpri a mi semmiségünkkel együtt; a fényt és a dicsőséget,amely hozzáfűződött földi életünkhöz s amelyhez a vágynakoly mohóságával ragaszkodtunk, elsodorja egy pillanat, mintahogy a szél elkapja koporsónk mellől a fáklyafüstöt. Nincstöbbé úr és király, koldus és rabszolga, csak por és hamu! Az

151

egyház pedig ily. szavakkal hirdeti emberi egyenlőségünket:Imádkozzatok érette, a szegény bűnösért!...

Költöző madarak vagyunk mindnyájan és elmondhatjuka költővel: ki vagyok, mi vagyok? Álmok álmodója, fényesebbvilágnak szegény bujdosója... Mikor ér már véget?... Ván-dorfecskék gyanánt röpülünk mi az igaz élet vizei fölött. A földposványaiból építjük föl lakásainkat és ha a sárfészket egy-egy zivatar leszakítja, újra kezdjük a fészekrakást. —

Nem szabad az életet tisztán a földi kalitkába illeszkedveszemlélni. Mi itt vakok vagyunk. Ki ne sajnálná a sast, amelyetvasketrecbe zárnak?... Egy-két szárnycsapás és beleütközika korlátokba. Ez a föld nem a mi hazánk, amint a szentírásmondja: nincs üt maradandó lakásunk! —

Az egész földi élet tulajdonképen az igazságnak, a jóság-nak és a szépségnek folytonos viaskodása az eianyagiasodottteremtményekkel. A nagy tömeg pedig elpocsékolja az életetanélkül, hogy mindezeknek a létezéséről még csak tudomástis venne. —

Ez a föld a lelkek nevelő iskolája. Itt edződnek meg azisteni próbákban, hogy magukkal hozott képességeiket fokoza-'tosan kifejleszthessék. Itt kell kiforrni és megérni az egyéni-ségeknek, hogy megszerezzék a magasabb életvonalhoz szük-séges tökéletességeiket: az erőt, a jóságot és a szépséget! —

P u s z t a i é l e t .

... Kijöttünk a tanyára s ezzel kiléptünk a modern civilizá-cióból. Megszakadt a normális összeköttetés köztünk és a kul- \túrvilág között. Beléptem az önkéntes visszavonultságba, ahol./az ember szétszaggatja társadalmi kapcsolatait és beletemet-kezik a természet ölébe. Milyen isteni nyugalom váltja fel itta pusztai élettel a tülekedő élet vásári zaját! Az ember önma-gába vonulva teljesen befelé él; mélyül és nem szélesedik, —ami egyértelmű a sekélyesedéssel. Kiléptünk a konvenciók le-nyűgöző rabságából és egyéniségünk öntudatára kezdünk éb-redezni. Ha szétnézünk magunk körül a puszta csöndjébenés fönséges nyugalmában, akkor kezdjük csak átérezni a bib-liát: Mindezt az Isten nekünk teremtette! —

152

S z e r v e s élet.

Adjatok egy fűszálat a legnagyobb tudósnak és mondjátokmeg neki, hogy tanulmányozza azt egy emberéleten keresztül,azután vegyi szereivel, hővel, világossággal állítson elő 'egyhasonló fűszálat a puszta anyagból. — Tudjátok, mit fog mon-dani? Kérem ez lehetetlen! Szerves életet szervetlen anyagbólsoha még a földön ember nem alkotott. —

É l e t p á l y a .

Minden ember közös sorsa, hogy szépen lehajtja fejét aíöldnek egy szűk üregébe, amelyet az ásó fokával mér ki nekiegy szegény napszámos. A kutató lángész, a teremtő művész,a szorgalmas munkás, a verejtékező földmíves, mind-mindodafeküsznek egymás mellé a porba. Életerejüknek, lelkese-désüknek tüze kihamvadt mindörökre! Kilobbannak egymás-után, mint a tűzijátéknál a magasra törő, színes röppentyűk,amelyek elvesznek a sötétbe, azzal a kisebb, vagy nagyobbzajjal együtt, amit ütöttek. — Istenem! Hát ez lenne a végcél?Ez lenne a mi hivatásunk és életfeladatunk? Egy jól, vagyrosszul befutott életpálya, amely után odadőlnek szépen egy-más mellé a porba s ezzel mindennek vége, mindörökrevége?!... —

É l e t v o n a l .

A testi gyönyörűségek nem elégíthetik ki bennünk a vég-telenség ösztönét. Az Úr ugyan azt monda: Szem nem látta, fülnem hallotta azt a boldogságot, amit az én Atyám nektek elő-készített. De hát hogyan is magyarázhatta volna az Úr nekünkérthetően az isteni Életvonalat, akik testünkben a földhöz va-gyunk tapadva? Hogyan érthetné meg a földben élő gilisztaa jéghegyek ormai fölött röpködő kőszáli sasok életvonalat? —

Ha az embereknek szemeik volnának, amikkel a szellem-világ titokzatos kapcsolódását megláthatnák és füleik, amikkelaz Úr szavait megértenék, altkor nem volna többé se nyomo-rult, se reményvesztett, kétségbeesett ember a földön. — Sze-gények azonban a szent könyv szerint mindig lesznek velünk,mert hiszen a visszatisztulás törvénye hozza magával, hogytîûinden reinkarnált lélek megtalálja a maga külön életvonalat,amelyben előző hibáit kiegyenlítheti. —

153

Az Élet vonalrendszer ében számtalan fokozatok és egymásfölé emelkedő lépcsők mutatkoznak. Felsőbb és alsóbb fokok,amelyeknek mindegyike egy-egy különálló életalak; más-máséletvonal. Vájjon mit tud az a hernyó a mi magasabb életszer-vezettségünkről? Neki ez ép olyan megközelíthetetlen, mintamilyen felfoghatatlan nekünk az anyagtest nélküli életalak.Rajtunk mászkál, de mégse ismerhet belőlünk többet annál aparányiságnál, amit a gyűrűző testével átfogni tud. Valamitsejt a külső alakunkból, de semmit a lényegünkből.

É l e t e n e r a i a .

Fokozatos fejlődés közben folyik le földi életünk az anyag-testben. Mikor azután az életerő, vagyis a lélek az elhasználtvagy megsérült testanyaggal többé együttműködni nem tud,akkor szétválnak; az egyik belekapcsolódik az Erőélet vona-lába, a másik pedig dekomponálódik, vagyis szétesik anyag-elemeire, amelyből fölépült. De ne higyjük, hogy az az élet-energia, amely testünket szervezte és fenntartotta, testi ala-kunkkal együtt megsemmisül. Hát a gyümölcsmag is megsem-misül-e, mikor a gyümölcs teste lerothad? Ellenkezőleg, akkorszabadul ki az anyag börtönéből és új életre ébred. Milyenegyszerű és világos dolog ez! Kérdezzünk meg egy komoly ter-mészettudóst, vájjon igaz-e, hogy semmiféle energia meg nemsemmisülhet; — csak alakot változtathat és lesz belőle egy újerőhatás? Azt fogja mondani, hogy ez a mai természettudo-mánynak az alaptörvénye. Semmiféle energiát nem lehet meg-semmisíteni; csak átalakítani lehet egy másfajta energiává.Ezért nem semmisülhet meg az életenergia se, mikor a testi le-kötöttségből kiszabadul. —

É l e t e r ő .

Az élet leheletét kell az anyagba öntenünk. Ezt nevezzükművészi teremtő erőnek; de ezt a leheletet csak a lélek meg-indulása és lelkesedése adhatja, az a halhatatlan életerő, amelymibennünk is csak az Istennek a lehelete. A sártestet az tesziaz emberben is magasztossá. —

A lélek egységét a fizikai testtel a halál széttépi ugyan, deez a lélek, mint életenergia, a testtel együtt nem pusztulhat el,mert az erőfennmaradás törvényénél fogva minden energia

154

elpusztíthatatlan. — Mi következik ebből? Az, hogy életerőnknemcsak akkor fog tovább élni, mikor maFa testet levetette,hanem már akkor is élnie kellett, amikor azt felvette. —

Ha meggondoljuk, hogy az érzékelhető napfény és enneksugárfénye, színe, világossága csak durva sötétség a fénykörifény világosságához és színeihez képest; ha meggondoljuk to-vábbá, hogy ez a fénykörbeli fény is csak halavány kópiája avalóságos és tökéletes Isteni Életkörnek a világossághoz: akkorelképzelhetjük, hogy mennyit kell még a földünkön finomod-nia a durva anyagnak, amelyet eddig a fény csak érintett,amíg vele á legtökéletesebb életerők egyesülhetnek. —

É l e t s z e n t s é g .

Az Isten az ő céljaira a bátor lelkeket válogatja ki. Ezértsenki a Szentség magaslatára földi életében'nem emelkedhetik,hogyha csak hősies mértékben nem állta meg helyét a földiküzdelmek reámért próbáiban. Az Életszentség útja tehát nema szélesre kitaposott országút, amelyen csendes lépésekkelballaghatunk felfelé a szent olvasó morzsolása közben amenyországba. Neki kell vágnunk merészen az ismeretlen ne-hézségeknek! Bizony, véres verejtékkel kell nekünk is keménysziklák között új ösvényeket törni, mert mi az Úr Jézus utász-csapataihoz tartozunk, akik robbantjuk a hegyeket és bet ölt-jük a völgyéket, hogy egyengessük az Or útjait a mi magasba-törő zarándok testvéreink részére. —

Élet és h a l á l .

Valamint születés nélkül nem lehetséges a halál, úgy halálnélkül sincsen újraszületés.

Mi az élet? És mi a halál? Hát van ennél izgatóbb prob-léma? Mindenkit egyformán érdekel. A lángészt ép úgy, minta tudatlan, egyszerű embert. Mert ne higyjük, hogy az élet ésa halál titkát csupán a bölcsek keresik. Nincs olyan együgyűlélek, aki válságos, nehéz perceiben már fel ne vetette volnamagában valaha ezt a kérdést: — Vájjon miért élek én? Ésmi lesz velem majd egykor, hogyha meghalok? —

Bölcsek és szentek, lángelmék és nagyszívű humanisták,— mindig csak az élet és a halál titkának kapuit feszegették.

155

Nyomoztak, elmélkedtek, vizsgálódtak. Rendesen visszavonul-tak a világ zajától, nehogy a „nagy titok” kutatásáról valamia figyelmüket elterelje. Tapogatták, nézegették az elmélkedé-sük zsámolyára helyezett koponyát, mintha az üres szemekmélységéből akarták volna kiolvasni, hogy mi kezdődik ott,ahol elvégződik minden? —

É l e t h i v a t á s .

Minden ember egy-egy sugár a fény körből; gyengébbvagy erősebb. De mindegyik csak azzal az élethivatással külde-tik a földre, hogy itt lelkét a durva anyaggal folytatott küzdel-mekben megtisztítsa a homálytól és a szennytől; a magávalhozott menyei fénnyel pedig világosságot hintsen szét magakörül. Eszközök vagyunk mindnyájan a mi Urunk és menyeiKirályunk kezében, olyan lámpások, mint az evangéliumiokos és balga szüzek kezében az olajos mécsesek. Azért kül-dettünk, hogy a menyei vőlegény útját az éjszaka sötétségébenbevilágítsuk. Nincs olyan pislogó mécses, amit az Úr fel nemhasználna, hogy vele egy darab sötétséget a földön bevilágít-son! —

Új é l e t .

Ε század végén az elmúlt kétezer évi fejlődés végered-ménye lesz mérlegbe téve. Az anyagvonalból kiemelkedett vi-lág pedig keresni fogja a kapcsolatot egy magasabb világgal: azérzésvonalban élő lényekkel, a mi láthatatlan szellemtestvé-reinkkel, akik már anyagtestek nélkül élnek a lelki vonalban.Már hallom is a mélységekből előtörő harciriadót, amely azangyalok trombitájával harsogja a fülünkbe: Emberek! Ébred-jetek fel a halálos álom dermedtségéből! Új élet vár reátok!Új eszmék, új küzdelmek világa! Az éjszaka elmúlt, a hajnalközeledik... —

Érdekes megfigyelni, hogyan csírázik ki egy új élet a növé-nyek magvaiból? De azért még ma is csak annyit tudunk,hogyha egy egészséges magot a földbe teszünk, és ez ott meg-felelő nedvességet és melegséget kap, akkor némely magbanrögtön megindul a csírázás titokzatos folyamata. Milyen hihe-tetlen erőfeszítéssel törekszik az a gyenge, parányi kis csíra ki-törni a börtönéből? Szomjúhozza a napfényt. — Ennyit tu-dunk megfigyelni a csírázásból. De hogy a csírabimbóból miért

156

indul meg a gyökér lefelé és miért tör a sarjadzásból a szarfölfelé? — azt még csak megközelítőleg se tudjuk megfejteni. —

Életszabály.

Életszabâlyod legyen: vigyázz gyermekedre, ha azt tapasz-talod, hogy az gyengelelkű, kényelemszerető, felületes kezdlenni, nehogy csak az élet külsőségein élő ember legyen! Ve-zesd gyengédséggel, szeretettel, szelídséggel és tanítsd megmunkára, egyszerűségre és igénytelenségre. Az egyszerűség atökély, a természetesség az igazság, az igénytelenség a bol-dogság. —

É l e t v o n a l a k .

Minden tévedésünk onnan ered, hogy mi az életnek a leg-tökéletesebb alakját a mi saját földi életünk mintája szerintítéljük meg. Hiszen nincsen olyan kukac a világon, amely nea saját életvonalát érezné a legtökéletesebbnek. Pedig az élet-alakoknak hány olyan fokozata van mi fölöttünk, amelyekrőlnekünk sejtelmünk sincsen! —

Az é l e t ú t j a .

Üljünk le egy zöld pázsitos patak partjára. Oh! Mennyiédes titkot tudhatunk meg, ha meghallgatjuk, mit cseveg acsobogó patak?... Rengeteg titka van az életnek, mintahogyrengeteg titka van egy kis hegyi patakocskának is. Mikor feltöra napvilágra, még csak egy önmagában buzgó kis forrás. Demi áll meg a mindenségben? Mozog, fejlődik, halad minden,mert az Élet útja és célja a folytonos gyarapodás: a tökéletese-dés. Még a természet tüneményei is úgy haladnak egy fensőbbcél felé, mint mi emberek.

A forrás vizét is egy örök vágyakozás viszi előre a végle-teién nagy zúgó tenger felé. Ez az ő életútja, az ő egyetlen sze-relme; a határtalan víz, ami az ő számára a végcél: a végtelen-ség! Beleolvadni, vele egyesülni, és benne megpihenni vágyó-dik. Majd ott... majd csak ott fog elérkezni egy örök nyuga-lomba. Milyen álmok és színes illúziók ezek is! Majd csak ottfogja ő is megtudni, hogy nincs tétlen nyugalom. Nincs meg-állapodás. Csak végtelen hullámzás és örök mozgás. Az élet a

157

küzdelem; a nyugalom pedig már csak a halálnak a zsibba-dása!... Szalad, szalad a kis patak és szentül hiszi, hogy eléri atengert... Én is követtem egykor érzésemben egy ilyen kristály-vizű patakot a benne visszatükröződő parti Nefelejtsekkel. Lát-tam, hogyan siet a kis patak az ő ismeretlen célja felé! Vágyaivezérlik. — Végre eléri a nagy folyót. Van útitársa. Most mái-nem utazik magányosan. Most már együtt rohannak a cél felé.De micsoda zajjal és küzdelemmel? Hová Jett a kis pataknaküszla színe? Egész bizonyos, hogy ez se veszhet el a rohanó ár-ban ... A tiszta lelkeket is így sodorja magával a tömeg áram-lata, — amelyből csak megtisztulva emelekdhetnek ki újra. A.kis patak is öntudatlan részévé lesz egy nagy erőnek. Vele har-col, vele küzd, vele győz. De a végső győzelem igazolja, hogyküzdelmeinek egy paránya se veszett kárba!... Sok nehéz küz-delem után a kis patak is elérkezik a nagy zúgó tengerbe, samikor célhoz ért, azt hiszi, hogy elérte vágyainak a csúcs-pontját és most már megpihenhet... Hányszor hiszi eztaz ember is, amikor beleveti magát az élet áramlatába ésaz tépi, sodorja a köves partokhoz. Végre ő is beleömlik atengerbe. Hiszi, hogy a pihenés jó lesz és örök nyugalom fogvárni reá. De ő is úgy jár, mint a kis patak. Együtt harsog, együtthullámzik a nagy tengerrel. A hullámok pedig a tiszta patak-nak könnyű vizét fölemelik a tarajra, a hullámok élére. S mi-kor habokra törve vízpárákban fölemelkedik, a napsugár fé-nye szivárvány-színekben dicsőíti meg. Csak most tudja mega kis patak, hogy az élet célja a küzdelem, a szenvedés, a meg-tisztulás és a megdicsőülés. Minden győzelem csak olyan értékűlehet, amennyi erőbe, lemondásba és önfeláldozásba került.A finom vízpárát fölszívja a napsugár. Felszökik vele a ma-gasba. Azután csipkéjévé lesz egy szelíd bárányfelhőcske uszá-lyának. Fenn ragyog az alkonyi nap fényétől rózsaszínűrefestve, a kék égboltozaton. És mi lesz ezután?... Jön a ki-egyenlítő igazság. A megtisztult pára ott fenn a magasság-ban vissza fogja tükrözni az égbolt kék színét, mint ahogyvisszatükrözte egykor a partján nyíló kék Nefelejtseket. Ε pá-rákból szövik ruhájukat az angyalok, mikor leszállnak a földre,hogy láthatatlan alakban rajtunk segítsenek.. Ha pedig a víz-párákban még mindig volna egy parányi salak, amely súlyá-val vonzza, akkor szárnyaira veszi a rohanó szélvihar és újraelérkezik régi útitársához, az elhagyott Nefelejtshez. Reátapadégi harmatképen az egyik öreg sziklaóriásra, amely ismét mo-hos keblébe fogadja, hogy a könnyű párából újra forráskép-

176

zője lehessen. Csak a már megtisztult, fényes pára száll...száll mindig feljebb, az Isten közelébe, ahol örömkönnyé lesza hűség és hála angyalainak nefelejtsszínű szemeiben. Így végzikörforgását a kis patak is, mint ahogy körben mozog mindenezen a világon és a végtelenségben. Minden visszatér eredeté-nek ősforrásába, ahonnan egykor kiindult! —

Az é l e t t i t k a .

Az élet titka a hitben van. Mihelyt ez bebizonyosodik, a hitlesz a szellemi élet tekintélye és az intuíció — a lelki megérzés— lesz az ismeretgyűjtés legnagyobb módszere. Hitre fog tö-rekedni és vágyakozni mindenki és az Úr kegyelme el fog]aárasztani ezt a földet szeretetével. —

Az élet csak álmodozás. Ködképek gomolygása és szét-foszlása. Elalszunk, hogy újból felébredjünk. És ha gyönyör-ködni tudtunk a tavasz virágzásában, bele kell nyugodnunklelki vidámsággal az őszi hervadásba is. Az ilyen lélek márnem az időben, hanem az Istenben él. Nem mulandó változá-sokban, hanem az örökkévaló változatlanban s ezért sohasemöregszik meg. Tudja, hogy minden évszaknak megvan azöröme. Csak keresnünk kell és ha megtaláltuk, új életörömök-kel gyarapíthatjuk lelkünk kincseit is. Ez az örök ifjúságnak,az életnek egyetlen titka. —

A gondolkozó ember folyton keresi az élet titkát, és em-beri rendeltetésének végső céljait. Keresi nem üres kíváncsi-ságból, hanem természetes ösztönének kutató ingerével. Néhaegy-egy rövid pillanatra megfeledkezhetünk róla, de mikor azörömök órája elmúlt, az élet titkának a kérdése újra előlépa homályból és világosságot követel. Világosságot, mert e kér-dés körül forog évezredek óta az emberiségnek összes tudo-mánya és a tudományoknak összes filozófiája.

Éle t f e j 1 ő d é s.

Ne higgyük, hogy az életnek fejlődési vonala az emberiéletalakban már eljutott volna a tetőpontra. Ne higyjük, hogya világegyetemben a mi életalakunk a lehető legtökéletesebbbefejezettség, amely csak lefelé ágazódik el, fölfelé azonbanmár nincsen folytatása. Bizony vannak nálunk sokkal tökéle-tesebb életalakok is. Olyanok, amelyekről nekünk ma még fo-

159

galmunk sincs. Erre mondja Anatole France: — Miért ne él-hetnének körülöttünk, a mi közvetlen közelünkben érzékelhe-tetlen angyali lények is, akikről nekünk ma még sejtelmünksincs? —

É l e t ö r ö m .

Sajnálom a mai szomorú és kifáradt világot, ahol a verej-tékes munkának nincs már más célja, mint a biztosított napiemésztés. Nincs más életöröme és gyönyörűsége, csak amitpénzzel lehet megfizetni. —

„ S t r u g g l e f o r 1 i f e.”

„Struggle for life!” Harc az életért! — Az életért harcolni?— Igazán paradoxon. Ingyen kaptuk, minden harc nélkül éssemmiféle harccal nem tudjuk azt többé elpusztítani. Az Életörök. Tőlünk független valóság. Krisztusban élünk. Egyedül őaz élet forrása, amely Önmagából buzog. Mi e forrásnak csaka cseppjei vagyunk, ő él bennünk és Ő éltet bennünket. Vala-mint nem tudunk egy parányt se teremteni, úgy nem tudjukaz életet se megsemmisíteni. Az élet más Valakinek a Kezébenvan. —

É l e t é r z é s ü n k .

Minden állat hozzátartozik egy közös faji Életérzéshez.így érthető, hogy például az a pók mindenütt egyformán szövia halóját és amióta él, ugyanazt a munkát cselekszi. A méhsejteket épít hajszálnyi pontossággal ugyanarra a mintára ésméretekre az egész világon. Egyik se tudja közülük jobban,vagy rosszabbul. Évezredek óta ugyanúgy dolgoznak. Ilyencsodálatos a madarak fészekrakása is, amely fajok szerint kü-lönböző műremek. Ha egy kissé megfigyeljük, nem tudjukeléggé megbámulni, hogy micsoda ügyes kőművesek és kárpi-tosok ezek. Se kezük, se szerszámuk nincs hozzá, de azért nincsaz a művész, aki tökéletesebb és alkalmasabb fészket tudnaösszefonni pelyhekből és fűszálakból! —

Emlékezzünk csak vissza életünknek egy-egy olyan pilla-natára, amikor teljes összhangban élve, életérzésünket nemzavarta semmi. Még csak egy röpke gondolat sem. Ekkor egy

160

tiszta és fenséges nyugalomban elmerülve csakis éreztünk.Amikor pedig ilyen pillanatok után föleszméltünk, érzésbeliéletünk is rögtön elhomályosult, szétfoszlott, mint a ködkép,amelybe egy éles szél hirtelen belecsapott. És mi ismét föléb-redtünk egy zavaros külső életre, amely tele van sivár tusa-kodással és sértő disszonanciákkal. —

Nézzük csak a fáknak és a növényeknek az életét! Még aszülői szeretetnek a nyomait is megtaláljuk náluk. Milyen fur-fangos módokat eszelnek ki, hogy minél messzebb szórhassáka magjaikat, nehogy árnyékos lombjaikkal felfogják a gyengecsemeték elől az életet sugárzó napfényt. Miután ők, a szülőkhelyeiket elhagyni képtelenek, legalább magzataikat akarjákbiztos helyre elhelyezni, nehogy elfogják előlük a fényt és avilágosságot s nehogy így gyermekgyilkosokká legyenek. Ígymegy át a fajfenntartás életérzése az állatoknál már a vágya-kozásba, indulatokba és bizonyos értelmi és akaratbeliprogressziókban. Az életérzésnek legtökéletesebb kifejlődésétpedig a mi világtestünkön egyelőre az emberben szemlél-hetjük. —

Az élet a lélekre nézve egy nyilvános nevelő-iskola. Ta- -pasztalataink, ismereteink egész életünk folyamán érzésvilá-gunkba raktározódnak fel. Ez az a mézgyűjő kaptár, amelymindazt megőrzi nékünk, amit egy élet munkája és szorgalmafolytán összegyűjtögettünk. De miért éppen az életérzésünk améhkaptár? Azért, mert az agyunk a halál után szétbomlik ésgondolkodásunk műszere testünkkel együtt elpusztul. A lélektest nélkül már csak az életérzésben él. De ez sokkal tökélete-sebb értelmi vonal, mint a gondolkodás. Mert ha érzéseink he-lyett régi agyunkat hoznánk újraszületésünkkel vissza, akkorújra csak a régi életünket folytathatnánk és minden egyescsecsemő aggkorának a régi értelmével születnék a világra. Decsak érzéseinket hozzuk magunkkal vissza, s ezért kezdhetünkegy szabad új életet. —

Halálunk pillanatában már készen vannak az összes lelkiszerveink, amikkel a jövő életünkbe fogunk belekapcsolódni.Ezek pedig olyan tökéletesek lesznek, aminővé földi életünk-ben kifejlesztettük. Se jobbak, se rosszabbak. Természetes,hogy a lelki életben lelki szervekre lesz szükségünk. Nem fülre,szemre, agyra, izmokra, hanem értelmi erőkre, akaratra és fő-leg megérző képességekre, amiket a földön életérzésünkbe

161

beleneveltünk. Amennyi tapasztalatot, jóságot, igazságot, sze-retetet, ízlést, szépérzéket vettünk magunkba, annyival Jeszmajd tiszultabb és tökéletesebb a mi életérzésünknek az in--karnációja is fenn az asztrálsíkon. —

Se a bölcsessséget, se a boldogságot, se a dicsőséget nem le-het közvetlenül elérni. Ezek már csak eredményei egy rajtunkkívül álló erőhatásnak, amely a mi életérzésünk összhangjábólindul ki. —

E g y s é g e s Élet.

A születés nem a kezdet és a halál nem a vég Ezek csupánalakváltoztatások életünk folytonosságában. Csakhogy mi aszületések sorozatait képtelenek vagyunk összefüggő egységük-ben felfogni. Fölaprózva éljük át, szakaszokban. Hogyan is le-hetne világos és átfogó megértésünk az Élet egységéről, amikorennek a folyonosságát részekre tépi egy megtévesztő illúzió:az idő! Tegyünk csak rá egy képre sűrű fátyolt, amely a rajzösszefüggését szétttépi tűhegynyi tératomokra, — eltűnik azegész kép, mert a fátyolszerű szálai felaprózzák megérthetet-len részecskékre. Ilyen fátyol az idő is. Szálai a percek és a pil-lanatok. A kép azonban maga az egységes élet! —

Minél teljesebb önismeretre keh jutnunk, mert mindad-dig ki nem emelkedhetünk alacsonyabb életvonalunkból, amígtisztába nem jöttünk saját természetünk törvényeivel. Ismer-nünk kell tehát a célt, amely felé — talán öntudatlanul — tö-rekszünk. Ezenkívül ismernünk kell még cselekedeteink ru-góit is, mert valamint a fogaskerék legkisebb fokának műkö-dése is kihat az egész gépezetre és elősegíti az egységes hala-dást, úgy a mi egyéni munkánk is, bárminő jelentéktelenneklátszik, hozzájárul a világegyetem evolúciójához. Az egyetemesÉletben egyenként és mindannyian egy-egy külön, de végcél-jában mégis csak egységes életet élünk. Együttvéve alkotjuk azÉlet tartalmát, amely az Igében összekapcsolja a legfensőbbisteni Életet a legalacsonyabb anyagélettel is. —

Az e g y s é g e s É l e t m e g s e j t é s e .

Hogyha az Élet lényegét nem is láthatjuk tisztán és vilá-gosan, tudjuk ezt be saját gyengeségünknek. Hogyan tudna ami zavart természetünk, amely ma még egyenletes se tud lenni,

162

egyenesen felemelkedni a természetfeletti vonalakba? Azérthát, ha még nem látunk világosan, várjunk nyugodt bizalom-mal, mikor fog az Élet evolúciója oda jutni, ahol már mi is ott-honosak vagyunk... Majd amikor az egészet egyben fogjukszemlélni, akkor megvilágosodnak előttünk a ma még homá-lyos részek is. Amikor majd minden elmozdíttatik a mai állóhelyéről és belehelyeztetik az Élet folyamába és ott kezd mű-ködni mindennel összhangban, akkor fogjuk mi is megtalálniaz Élet rengetegében mindazt, amit keresünk, amit sejtünk,amit szeretünk. Ha pedig ezekután valakiben felmerülne az akérdés: — Hogyha még visszasejteni se lehet ezen ősalakítá-sokra, hogyan tudtam én ezeket rendszerbe önteni? — akkorcsak arra kérem jóakaratú testvéreimet, tekintsék ezt szenttitoknak, amelyet az Úr kegyelme az ő méltatlan és legérdem-telenebb szolgájára bízott. Csak annyit mondhatok, hogy égihangnak vagyok a tökéletlen trombitása... —

É l e t f o l y t o n o s s á g .

Mihelyt elfogadjuk a fokozatos tisztulás isteni eszközéneka folytonos megújhodást, akkor a bölcső nem kezdet és a sírsem befejező határpont. Csak átvezető kapcsolatok az emberiélet folytonosságában. A végcél az isteni Életbe való fokozatosvisszatisztulás. Addig kell tehát küzdenünk és szenvednünk,míg megtisztulásunknak a tartama alatt ezt a célt valahogyanel nem értük.. Azért születünk, hogy újra meghaljunk; és azérthalunk meg, hogy újra szülessünk, miután a végcél a teljesmegtisztulás. —

A görög bölcs is azt mondjta egykor: — Panta reil Mindenfolyik! Nincs megállás. Süntelenül változik minden és átalakulminden. A világ minden pillanatban más és más. Folytonoslevésben — werden — létezik. De a változások folytonosságá-ban mégis van egy változatlan: maga a folyó. — Valóban, avégtelenség kebeléből feltörő források vagyunk mindnyájanés szüntelen csörgedezéssel törünk előre, hogy ismeretlen uta-kon keresztül kisebb, vagy nagyobb zajjal megint csak bele-szakadjunk az óceánba. A misztikusok szerint végre is el kellérnünk az Isten szent színe látásáig. És hogyha már eme vég-célunkhoz eljutottunk, — akkor nyughatunk meg csak vég-képen az Istenben. —

163

Ö n t u d a t o s élet.

Vájjon ki hiszi el, hogy mi emberi lények csak magunkélünk értelmes és öntudatos életet? Hogy csakis itt van életezen a porszemföldön, amely a világegyetemnek számokbanmár ki sem fejezhető töredéke? A naprendszerek és a csillag-világok milliói pedig csak bezárt koporsók lennének, amelyekélőhalottjaikkal céltalanul keringenének a világűrben? —

É l e t s z e n t s é g .

Az életszentség csak az anyagíest állati ösztöneivel folyta-tott hősies küzdelemben fejlődhetik ki bennünk. —

A z é l e t k e n y e r e .

A földbe vetett magnak is előbb meg kell halni, hogy abúzaszem elrothadásából kisarjadzon a kalászos vetés: az életkenyéré! —

É l e t m u n k a .

Nehéz életmunkára: tusákra és küzdelmek sorozatára szü-lettünk. Ezek edzik meg lelkierőnket, tisztítják érzéseinket;megacélozzák jellemünket és akaratunkat. Földi életünket te-hát helyesen nevezzük öntudatlanul is: az élet iskolájának. Azélet iskolájában nevelődünk tovább. Osztályról-osztályra lé-pünk át, míg a képességeinknek megfelelő magasabb lelkikvalitásokat meg nem szereztük. De hol? Ki tudja! Krisztus iscsak annyit mondott: az én Atyám házában sok hajlék vaníMinden egyes élet tehát csak egy újabb osztályt jelent a milelki fejlődésünkben, amelynek elvégzése után jön egy-egyhosszabb pihenési időszak: a nagy vakáció. Hiszen még az is-kolaév után is egy-egy hosszabb szünetre van szükségünk. —

Csak a hasznos munka tehet bennünket értékes embe-rekké. És hogyha ezt a munkát készek vagyunk minden nehéz-ségekkel szembeszállva rendületlen hittel és önbizalommalfolytatni, akkor mi is hősökké leszünk. Hogyha pedig ké-pessegeinket az önfeláldozás készségével bocsátjuk embertest-véreink javára és ezen önzetlen munkában lelki örömöket ta-

164

lálunk, akkor már az életszentség magaslatára emelkedtünk. —Csak a kényszermunka teszi az embert rabszolgával —

É l e t f e l a d a t .

Minden munka-feladat, amely egy összefüggő életsorozatotigényel, szakaszonként és nem egyszerre fog általunk bevégez-tetni. Mindegyik szakasz egy-egy külön életet, vagyis egy egészlelket és szeretetteljes odaadást igényel, nem pedig megoszlot-tat. Ezért tanácsolom édes testvéreim, ha valamit érzéseinkbenelsőrangú életfeladatnak érzünk, azt sohase rendeljük alá mel-lékcéloknak és mellékfeladatoknak; teljesen be kell végv:z-nünk, mihelyt elménkben is kivilágosodik. Ilyenkor ne legye-nek más érzéseink, más gondolataink, csak egyedül a mi meg-érzett munkafeladatunk. Belső világunk számára ez legyen azegyetlen munka és életcél! Tapasztalni fogjuk, mint ahogyvelem is megesett, hogy mihelyt egy bizonyos életfeladatot,amelyet magunkban életcélnak tekintettünk, teljesen betöltöt-tünk, rögtön felszabadul minden lekötött erőkészletúnk és újraszabadon rendelkezhetünk önmagunkkal. —

É1 e t t ü n e m én y e k:

Hogyan semmisülhetne meg nekünk a múlt, amely ben-nünk él emlékeink minden hatásával, az érzéseinkben? Csakaz anyagélet formái változnak, mert kapcsolódási vonalai foly-ton újabb és újabb alakot cserélnek, mint a színes üvegtör-melékek a kaleidoszkópban, a széplátóban. A tartalom, a lé-nyeg benne mindig ugyanaz, mert a legbizarrabb alakulásokis csak pillanatnyi átmenetek, amelyek egyetlen mozdulatrakialakulnak és ismét összehullanak, hogy egy másik alakbanszerveződjenek új formákba; színek, vonalak, amelyek szét-töredeznek a rájuk vetődő fénynek a tűzése szerint és mindeucsak attól függ, milyen csoportosulásban tükröződnek visszaa kaleidoszkópban. — így esnek szét az élet minden tünemé-nyei is darabokra, hogy új összeverődésekben tükröződjeneka szemeinkben. Hatásaikban azonban tovább élnek bennünk,mert minden jelenségüknek az az egyetlen célja, hogy érzé-seinkre hassanak és így ezeket tisztítsák és tökéletesítsék. Akülső világ tehát csak az emberi érzések megtisztításánaknevelő eszköze. —

165

É l e t j e l e n s é g e k .

Vannak az erőnek törvények fölött álló sajátságai, ame-lyek tapasztalat szerint öröktől fogva megnyilatkozó erőtulaj-donságoknak tekinthetők. Ezek az életnek olyan jelenségei éstényei, amelyeknek eredetét és származását nem tudjuk sehovábeleilleszteni; pedig biztosan tudjuk, hogy az erőből kellettlétrejönniük, mert hiszen minden csak az erőből eredhet. Atudomány tehetetlenül áll velük szemben és sehogyse tudjaőket belekapcsolni egy szerves egységbe, azért szétszórva he-vernek az élet országútján. Örök, megfejthetetlen talányoknaktűnnek fel, amelyek léteznek ugyan, de se eredetüket nemtudják levezetni, se összefüggésüknek a törvényéi nem ismer-jük. Pedig mindezek, mint okozatok, az oksági törvény ere-jével kapcsolódnak az erőbe. — Hányszor törtem már én is afejemet, vájjon miért mozog az egész világrendszer? Mi tartjafenn az életnek milliárd és milliárd alakjait folytonosság-ban? ... Pedig világos, hogy az erő-mozgásból kifolyólag fej-lődhetett csak ki a mozgattatás: az életből az éltetés; a hang-ból az összhang. —

A l é t .

Az élet mindig csak haladást és tökéletesedést jelent,holott a lét csupán egy testi és lelki meddőséget, Ily állapot-ban élnek időnként bizonyos lények, testek és tények, ami-kor nem változnak. Se előre, se hátra nem mozdulnak, hanemmegmerevedve, mintegy ideiglenes halálban tengődnek, mígcsak egy magasabb Erő, vagy élő Élet ereje segítségükre nemjön és őket önmagukból ki nem ragadja. Ilyen a lét. Van, deáll. — Nem folyik és nem változik úgy, mint az élet. —

N ö v é n y i é l e t c s i r á k .

Ha a növényi életcsíráknak lett volna értelmi világa éslettek volna vágyaik, akkor bizonyára mindmegannyian minélmagasabbra törekedtek volna fel. Meg sem állottak volna afelhőkig és csakis ott, a magas tiszta régiókban állottak volnameg növekedésükben. Azonban az Úrnak a célja nem az volt,hogy a fát és a virágot tegye boldoggá, hanem az embert. Ígyaz életcsírák, amelyeknek testi következetességgel, akkor, ami-kor még romlás és megsemmisülés nem volt a földön, fel kel-

166

lett volna törnie a felhőkig. Ε helyett a külső nyomás erős pró-bájával találták magukat szemben, felpattanásuk első pillana-tában: a rajtuk nehezülő földanyag visszahatásával. Ez úgy-szólván kimerítette érzésüknek az erejét és a mindenség Uravégtelen bölcsességgel csak annyit hagyott meg belőle mind-egyiknél, amilyen nagyra, vagy kicsinyre szabta az egyes nö-vények életfeladatát. —

Érzés. — intuíció.Érzés. — Istenérzés. — Érzéshajtások. — Érzésvilág. — Megérzés.— Érzékelés és megérzés. — Alakérzés. — Szenvedély. — Sejte-lem. — Vágyaink. — Vágytalanság. — Őszi hangulat. — Rózsa-érzés. — Vonzás. — Taszítás. — Csalódások. — Érzésáramlatok. — Intuíció. — Álomlátás.

É r z é s .

Az érzés mindaddig intuíció, míg az agyban önudatra nemjut. Mihelyt értelmi világosságot kap, elhomályosodik; alaki-lag kiélesedik, lényegében elpusztul. —

Más az, amikor a jelenségek természetes okait kutatjukaz értelmünkkel és más, mikor a dolgok természetébe törek-szünk beleolvadni az érzéseinkkel. Egy körhintának a mozgásátsohase tudjuk éreztethetőleg leírni, ameddig azt kívülről szem-léljük. Sokféleképen látjuk; attól függ, milyen tengelyből néz-zük: alulról, vagy felülről. Ha oldalt állunk, megint más képevan. Néha közeledik, néha távolodik és velünk egy vonalbanlátjuk a leggyorsabbnak. Hiába magyarázzuk, csak az érti meg,akinek tapasztalata van róla. Elég azonban beleülni, hogy amozgással együtt érezzük is ezt a körmozgást és mindenkimegtudja magyarázat nélkül, hogy mi az a körmozgás. —

Szeretném átéléseimet megtisztult érzésekbe önteni. Háthasikerül ezekből valamit egy-két fogékony lélekbe átszemezniés ezzel bennük is új érzéseket nevelni! — Sokszor egy kis for-rás is elegendő, hogy belőle a pusztákon oázisok fakad-janak. —

Mindent, amit értelmi úton megszerzünk, átérzés által kell

167

eszményesíteni önmagunkban; át kell élnünk, mert az életnem dialektika, hanem átélés. —

Nehéz elrejteni örömeinket, mert akkor a szemünk televan derűvel és mosollyal; még nehezebb leplezni a szomorú-ságunkat, mert olyankor vagy homályos, vagy könnyes a sze-münk. —

Ne higyjük, hogy csak a szavaknak és gondolatoknak vanélő hatásuk; minden tömeghangulatban az érzések kapcsoló-dása az, amely kitör. Ezek a legerősebb hatások. —

Az érzés a lélek virága; belőle indul ki minden, ami az élet-ben szép és jó. —

Az érzés a gyökere bennünk minden életjelenségnek.úgy-e bár, cselekvéseink a gondolatainkból indulnak ki. Gon-dolataink pedig az érzéseinkből fakadnak. Ahogy érzünk, úgygondolkodunk, ahogy gondolkodunk, úgy cselekszünk; érzé-sünk tehát megelőzi az értelmiségünket. —

A lelket megörvendeztetheti, sőt boldogíthatja gyakranegy kis parányi dolog is; egy madárfütty, egy-egy szál virág,egy üde gondolat, vagy egy meleg érzés; lelkesedésre azonbanmindig csak egy bennünk megérzett isteni eszmény ragadhatja.Nagy gondolatokat csak nagy érzések válthatnak ki belőlünk;nagy érzéseket azonban egyedül maga az Isten! —

Az érzékiség nem az értelmet szennyezi be, hanem azérzést. —

Minden értelem fölött trónol a szentek szentjében a meg-érzés. Gondolataink már csak kivetített tükörképei az érzé-sünknek; megtestesült érzések, amiket először gondolatokba,azután pedig szavakba öltöztetünk. —

A virágok érzése zeneszerű, finom rezgés. Ebben érezzüka színeiket és az illataikat is. Mindegyik más és más rezgés.Minthogy más a hangszerűk, más-más a muzsikájuk is. Denemcsak a virágoknak, hanem még a parajnak, a bojtorján-nak és a többi útszéli gazoknak is külön-külön érzésük van.Ezek is muzsikálnak. —

Hány lélek tisztult meg már a fájdalmak tüzében, akikmindaddig, amíg nem szenvedtek, csak ismeretlen kincsekethordtak önmagukban!? Ha ezeket megvigasztalni akarjuk,

168

lelki kincseiket kell előttük feltárnunk, hogy tudatára jussa-nak, hol kell keresni és megtalálni a szép, a jó, az igaz érzé-seket. Bizony, csak önmagunkban; mert sehol máshol föl nemtalálhatók. Sok olyan lélek van, akiben már benne szunnyadaz érzések legmagasztosabbja: az Istenérzés; csak még azt nemtudja, hogy hol kell keresnie? —

Mint a buborék a víz mélységéből, úgy buzog fel bennünkis néha egy-egy tiszta érzés, amelyet sokszor az agy csak ne-héz fejtörés után tud formába hozni. Ezért nem tudja még alegtökéletesebb gondolat se híven visszaadni a benne tükrö-ződő érzést. A legtisztább érzések pedig, amelyeket művészimegérzéseknek nevezünk, mindig vesztenek az erejükből,szépségükből, frissességükből, míg keresztül tudnak törni azanyagon, amelyben testesültek. Az agy tehát a gondolkodás-nak ép olyan műszere, mint az írógépünk. Ez is betűket rakegymás mellé, amelyekből keletkeznek a szavak, — vagyis azeszmék képei, — jelvényei. Az agy szintén ezt cselekszi; érzé-sünk képeit fűzi gondolatokba. Érzéseinket kifelé csak így tud-juk kifejezni; de az agy ép úgy nem termeli a gondolatokat,mint az írógép. Csak külsőíti és terjeszti. —

Börtönömben tapasztaltam, hogy a rabtársak között bizo-nyos érzésközösség szokott kifejlődni. Testvérekké leszünk azegyütt átélt nyomorúságunkban. A mulatozásokban pajtásokkáleszünk, a bűnökben cimborákká, de a szenvedésekben test-vérekké. A börtönben is nagy vigasztalás, hogy társakat talá-lunk a saját szenvedéseinkhez. Socios habuisse malorum! —

Érzéseink csak a megsejtésig visznek el bennünket. Bizo-nyosságot az anyagvonalban értelmi úton kell szerezni. Nem azértelmünk, hanem az érzésünk fog üdvözíteni bennünket. —

Még a szónak is csak akkor van igazán maradandó ha-tása, ha érzésből fakad, és érzéshez szól. Meggyőződés nélkülszinte lehetetlen megyőződést kelteni. —

Az érzékek mindig az anyag alaki tulajdonságait, a felszí-nes külsőségeket vizsgálják; a szellem már eme tulajdonságokbenső össezfüggését, rendszerét és törvényeit kutatja; az ér-zés pedig a célját, az eszményi és erkölcsi összefüggéseket.Ezért az érzékek kérdése mindig az: vájjon mi ez? Az érte-lemé: vájjon hogyan van ez? Miként van ez? Az érzésnek rövida kérdése: Miért? Magunkról tudhatjuk, hogy nagy fájdalmaink

169

idejében a szenvedéseket átérző léleknek mindig csak egyetlenkérdése van: Miért kell épen nekem mindezt elviselni?Miért?!... —

Hármas szitán keresztül tisztul az élet, amely a legalacso-nyabb alakjában az érzékekre hat, magasabb fokon az érte-lemre, a csúcsponton pedig az érzésekre. Az érzék tapogatód-zik, a szellem boncol, az érzés áthat. A két előbbi: az érzék ésa szellem a földön jár; az utóbbi: az érzés már az egek feléröpül mert a magasságokban keresi mindennek a célját. . .És meg is találja azt a lélek, mihelyt az Úr segítségével hittelés szeretettel keresi. —

Az előrehaladott életnél: az a kiváltsága, hogy amennyiregyengülünk testileg, sőt értelmileg is — annyira erősödünk éstisztulunk az érzéseinkben. Már pedig csak azt visszük ma-gunkkal az élet magasabb vonalába, ahol mindenki csak olyanerkölcsi értéket képvisel, amennyire a szíve tiszta és az érzésefinom és gyengéd. Az Úr Jézus sohase követelt tőlünk mást!Ezért sohase azt mondotta: Fiam, add nekem az eszedet, ha-nem mindig azt: add nekem a szívedet! —

Amilyen jól érzem magamat rokonszenves körben, ép olysietve menekülök a hideg udvariasságok elől, ahol külső for-mákkal akarják pótolni az érzések hiányát. Olyan vagyok,mint a fecske: le froid me chasse! — a fagy elűz! —

Minden léleknek elrejtett mélységei vannak és ezekbenkincsek rejlenek. Csak ki kell emelnünk. Igaz, hogy nemkönnyű munka, mert sok könnyel és verejtékezéssel jár. Mé-lyen kell érette beleásni az érzékenyebb rétegekbe. Sok sala-kot és törmeléket kell lehordanunk, míg a kincseket napfényrehozhatjuk. A legnagyobb kincs pedig, amit nekünk senki megnem adhat és senki el nem vehet, a lélek békéje és belső össz-hangja. Ez már csak a tiszta szívek érzéseiből fakadhat. —

A némaság a titkok pecsétje! A nagy érzések a nagy csend-ben születnek. Mennyi titkuk lehet a virágoknak! Fogalmunksincs nekünk arról, mi minden történik közöttük. Bebur-kolódznak a titkaikba és nem fecsegik ki azokat nekünk. Devan egy mód, amivel kapcsolódhatunk velük. Részt vehetünkérzéséletükben, hogyha egy kicsit szeretjük őket, mert mindenérzésnek érzés a kulcsa. —

Milyen érzést keltenek föl bennünk a virágok? Ugyan-

170

olyant, amilyen bennünk is lakozik. Ha tehát meg akarjuk is-merni a virágok érzéseit, vizsgáljuk meg először a magunkéit.Az legyen a legelső kérdésünk, melyiket miért szeretjük? —Mert ahányféle a szeretet, annyiféle az érzés. —

Ha két rokonérzés tiszta szeretettel tud összeolvadni egy-másban, ennél szebb ének és muzsikaszó se a földön, se az ég-ben nincsen. Mikor egy holdas tavaszi éjjelen a lég színeolyan ezüstös fénybe borítja a földet, hogy ez inkább Menny,mint föld, akkor száll az Ég felé összeölelkezve két tisztaérzés. —

Mihelyt egy művész az érzésével bele tud kapcsolódni tár-gyának az érzésébe, akkor már megtalálta az anyag lelkét. Eztkell kiemelnie a durva anyagburokból. És mihelyt ezzel egy-ségbe tud jutni, akkor már a színeket és alakokat a saját érzé-séből meríti hozzá. Még a szónok is csak akkor tud hatni, hogy-ha képes érzését a tömeg érzésével összhangba hozni. —

A virágok is éreznek, úgy, mint mi. Csakhogy mindenttisztábban és szebben. Irigység, harag, féltékenység és máscsúnya emberi önzés náluk ismeretlen. Mikor az angyalok ottfenn beléjük lehelték életük melegségét, csak erényeiket adtákát nekik. Ezt az ajándékot hozták le magukkal az Égből. —

Aki tagadja, hogy a világok ép úgy éreznek, mint mi,(— csak sokkal gyengédebben és finomabban! —) annak mutas-sunk rá az Estikére, vagy a Mimosa padicára, amelynek jel-lemző magyar neve a Szemérmes Érzőke! Elég egy kis érintés,hogy ennek a virágnak a tiszta érzése megrázkódjék és sze-mérmesen összeboruljon leveleivel. —

Isten jóvoltából semmi sem mehet veszendőbe ezen a nagyvilágon! Még a csóktalan csók és a hangtalan sóhajok sem!Annál kevésbbé a tiszta érzések illata, mely mindig csak a jó-ság könnyeiből születik! —

Minden önző lélek az életnek ugyanazon a fokán áll, minta magában elszigetelt ásvány. És amikor egy fölbomlasztó erő-hatása alatt szétmállik, ép úgy nem tudna a saját erejéből sohaújból tömörülni, mint ahogy nem tud az atomizált kavics.Ezért kell minden erőnkkel arra törekednünk, hogy érzésein-ket minél magasabb érzésekkel egyesíthessük és azoknak azemelő segítségével a végtelen érzések körébe feljuthassunk. —

171

Nem az eszünkkel szenvedünk vagy örülünk, hanem azérzéseinkkel úgy a boldogság, valamint a boldogtalanság aszívhez van kötve. Hinni, remélni, szeretni, csak az érzéstud. —

Nincs olyan durva lélek, amelyben érzés ne szunnyadnék.Csakhogy még nincs mindegyikben fölszabadulva; lappangbenne, mint az arany az érckőben, — salakkal, kemény kö-vekkel összevegyülve. Ezeket kell először letördelni róla. Érc-zúzókkal, kalapácsokkal A törmeléket azután erős tűzbe kellvetni, hogy szétválassza a nemes fémet a salakjától. Ilyen zúzó-malmokkal, kalapácsokkal és olvasztó kemencékkel dolgozik alelkek megtisztításánál az Úr bölcsessége. Ezért nincs lelki ki-forrottság és nincs érzéstisztulas szenvedés nélkül. —

Az erős, rikító, kemény színek, amelyek ellenállhatatlan-sági természetűek, kedvenc színei az éretlen lényeknek, akik-ben még ellenállhatatlansági túlsúly van. Ellenben a finomabblelkek delikát színeket keresnek és így a színek kedvelésébőljoggal következtethetünk az érzésbeli lelki érettség fokaira.Minden igazi festőművész érzi, hogy a színeknek érzései van-nak. —

A gondolatokban is mindig az egyszerű és tiszta gondola-tok a világosabbak, miután közelebb állnak az érzéshez. Ésmégis csodálattal látom, hogy a súlyos ember aránylag milyenkönnyen igazodik el a zavarban, a nehezebben, a homályosgondolatvilágban. A föld lényeinek ez az alacsonyabb világ akönnyebb, amelyben az ember otthonosan mozog. Ismeri an-nak a törvényeit, csak nem értékesíti és nem használja felaz ő magasabb céljára, amely érzéseinek a tisztításában és tö-kéletesítésében áll. Pedig a gondolkodás csak átvezető híd azérzések magasabb vonalába, amely mindig a lényegnek, a va-lódi igazságoknak a közvetlen megérzése.

Láthatjuk „az idők elején”, amíg az első férfi fénylett ésminden fényhatást sokszorosan visszasugárzott, addig az elsőasszony fénytelen, szerény, alázatos és engedelmességre kész.De ezt ne írjuk a férfi előnyére és az asszony rovására. Ki kí-ván örökösen fényt látni? Még a testi szem se. A lelki, a rom-latlan érzés pedig visszautasítja. Neki érzés kell, nem látvá-nyosság. Nem a fény boldogít, hanem az érzés! —

Ha van bennünk kellő türelem, szeretet és alázatosság,

172

akkor nincsen olyan elsüllyedt lélek, amelynek a mélységébenmeg ne találnók az érzésnek valamilyen alakját. Már pedig,ahol érzés van, ott van az elrejtőzött Isten is. Nem kapcsol-hatjuk össze tehát tekintetünket egy más, sötétebb tekintettel,— ha ezt a szeretet gyengédségével tesszük — anélkül, hogy-ne találkoznék két elrejtett érzés, amelyben mindig az ere-sebb termékenyíti meg a gyengébbet. Akiben pedig még nincskifejlődve tisztán az Isten érzése, az mindig szégyennel süti lea szemét, ha beléje nézünk. —

Az emberi érzést csak akkor figyelhetjük meg, amikor azember ezt valamely alakban a testében érzi. A fájdalomnak,az örömnek, vagy más érzésnek az alakjában. Az érzést önma-gában azonban már képtelenek vagyunk felfogni. Ellenben agondolat már sokkal érzékelhetőbb, mert a gondolat lénye-gét: az érzést már az agy gondolattá sűríti és így minden gon-dolat egy-egy megtestesült érzés. Ezért magasabb vonalú azérzés, mint a gondolkodás. Önmagában, vagyis tökéletes tiszta-ságában változatlan állandóság. Mihelyt pedig sürudik, vagyisváltozik, már is anyagiasodik. —

Helyezzük mindenféle működésünkbe legelőször is a mifelemelt érzéseinket. Ekkor többé se kimerülésről, se elgyen-gülésről szó nem lehet, mert életünk ezzel állandóan erőfejlesz-téssé és erősokszorozódássá válik. Ezért sohase váriunk való-ságos sikert és eredményt olyan munkánktól, amelybe nemtudtuk belevinni érzéseinket is. Ha tehát valamely munkánkeredménye gyenge, tudjuk be azt annak, hogy gyengén vettünkrészt a munkában. —

Figyeljük csak meg, hogy akikben az érzés túlsúlyra jut,azok már szinte befelé élnek és hogyha csak lehet, szerényenvisszavonulnak önmagukba. Ez a kontemplativ életnek a lelkijogosultsága. —

Aki még nem szenvedett, annak érzései se lehetnek töké-letesek. Ahol pedig még nincs érzés, onnan érzéshatásokat selehet kiváltani. Hány lélek tisztult meg már a fájdalmak tüzé-ben, akik mindaddig, amíg nem ismerték a szenvedést, csak is-meretlen kincseket hordoztak önmagukban! Hogyha az ilyenlelkeket megvigasztalni akarjuk, lelki értékeiket kell előttükfeltárnunk, hogy tudatára jussanak, hol kell keresni és meg-találni a szép, a jó és az igazi érzéseket? Bizony csak önma-gunkban, mert sehol máshol fel nem találhatjuk! —

173

Az érzést értelmileg sohase lehet teljesen megismerni. Azérzés világa a legmagasabb a világ fokozataiban. Fölötte állminden gondolatnak, szónak, vagy hangnak. Az érzést se szó-ban, se gondolatban az alsóbb vonalakba lehozni lehetetlenséganélkül, hogy még meg ne csorbulna és meg ne változnék.Ezért isteni nehézségű a megváltás munkája is, mert ez csakakkor valódi, bárminő alakban eszközöljük is, amikor a leg-fensőbb érzés világának kincseiből tudunk valódi, tökéletesérzést belevinni az alsóbb világoknak érzés-alatti, vagy érzés-nélküli életébe. Írás, vagy beszéd; művészi munka, vagy jó-cselekedet csak akkor lehet megváltó értékké, ha érzéseket tudbelevinni a lelkekbe. Örökbecsűt csak érzés alkothat. Az érte-lem csak a saját korszakának a tekintélye. —

Minden titok az érzés teljes tökéletességében rejlik. Magaa végtelenség sem más, mint egy tökéletes érzés. A reánk tűzaNap és az ő megtisztult többi testvéreinek a léte se más, mintegy tökéletességében létező állandó érzés, amelyet a mi gyarlóés korlátolt érzékeinkkel valami tűzgömbnek képzelünk. Izzónlobogó tűztestnek. Milyen csalódás! Semmi más, mint tökéle-tes érzés, amely már annyira teljes, hogy érzékelhető! —

Nem az értelmünk, hanem az érzésünk fog üdvözítenibennünket. —

A fórum nagyságain könyörtelenül gázolt át az újabb korszelleme, de az az egyszerű dal, mely bármelyik pástzorfiúnaksóhajait szerelmesének szívébe lopta, örökké fog élni a népszívében, a nép ajkán. Mert a gondolatok fejlődnek és mindenszázad különböző tartalmat önt beléjük; de az érzés változat-lan, mint amilyen változatlan maga az emberi természet. —

Kossuth Lajos! Minő hatása van e névnek reám, azt le-írni meg sem kísérlem. Vannak az ember életében események,melyek inkább az érzelmek, mint a tények erejével hatnak.Aki az ilyen impressziókról beszámolni akar, az az imádságbólűz gúnyt. —

Az ember az érzésében él, az agyával csak szemlél. Az ér-zés a Nap; az agy pedig a tükör, amely a beletűző érzéssugara-kat kifelé vetíti — még pedig gondolatok, szavak és cseleke-detek alakjában. —

Az ideálok oltárán nem lobog többé az a tiszta tűz, mely-ből az ifjú lelkesedést, a férfi erőt, az aggastyán reményt me-

174

ríthet. Az illúziók fényes szemhatárát elsötétítette a lomha kő-szénfüst s az emberi érzések eszményi alapokon nyugodni nemtudnak többé. A költők álmait a praktikus élet hasznot hajtófoglalkozásai között lekicsinylő gúnnyal nézzük le. Egyszóvalaz érzéseket megvetjük. —

I s t e n é r z é s .

Az anyag végleges eltűnésével a megtisztult érzés már egy-nek érzi magát az Isteni Egésszel. őt kell először megismer-nünk, azután pedig Vele összhangba jutnunk, hogy végre Veleegységbe lépjünk. —

É r z é s h a t á s o k .

Az érettebb lelkekre mélyebb hatásokat tudok gyako-rolni; tudok megnyugtatni és tudok fellelkesíteni. Akit meg-érintek, azt magnetizálom; felébresztem bennük a titkos delej-vonzódást. Pedig mindezt öntudatlanul teszem, mert hiszen azeredmény engem lep meg néha a legjobban. Bizonyos csoda-szerűséget érzek ki belőle. Sokszor azt gondolom, hogy ben-nem kell lenni egy elrejtett lelki radioaktivitásnak, amely min-denfelé erőt sugároz ki. Az érzékeny lelkek az antennák, akikezen érzésrezgéseimet felfogják; kölcsönös rezonanciánk vanegymás között. —

É r z é s v i l á g .

A tiszta morál a gyengéd és nemes szívek cselekvési mód-Í szere. Azért az ember sohasem az eszével lesz erkölcsössé, ha-i nem az érzéseivel; sőt a legértékesebb erkölcsi cselekedeteinkrendesen az eszünk és a szívünk összeütközéséből születnek ésjobbérzésünknek a trófeái. Eszünk mindig az önérdekünkpártján áll; önfeláldozásra csak a szívünk bír rá. Valahány-szor lemondásról, áldozatról van szó, érzésünk dönti el a tu-sát. Az ember tehát csakis önfegyelmezés által juthat lelkitisztaságra és jóságra. És csak ezeken keresztül az önfeláldo-zásra. —

A világosságot sóvárgó lelkeknek szomjúságát az eredmé-nyek sekélysége nem tudja lecsillapítani; nem elégítheti ki őketaz élet külső alakjának a megismerése, és az anyagvilág törvé-

175

nyeinek félbenmaradt rendszere. Vágyódunk a teljesség utániBevégzettségre törekszünk. Nemcsak a „miként”-et, a „miért”-etis akarjuk tudni. Kezdjük belátni, hogy testünkön és értel-münkön kívül van az emberben egy elrejtett magasabb képes-ség is, amely egészen más természetű, mint akár az anyag, akára megismert természeti erők. Ez a mi megsejtett „érzésvilá-gunk”, az ismeretlen Én-ünk, amelyet a modern tudomány„küszöb alatti öntudat”-nak nevezett el. —

M e g é r z é s .

Hányszor tapasztaltuk az életben, hogy a nők előre meg-éreznek bizonyos dolgokat, mint a légsúlymérő az időjárást.Ez nemcsak gyengébb idegeztü egyéneknél, de a köznépnél iselőfordul. Mondok egy esetet. A verőcei szöllőmből eladtamegy részt egy munkásembernek. Mikor alá kellett volna írnia szerződést, így szólt: — Kérem, mégis csak hazamegyekmegbeszélni az asszonnyal! Én tréfásan mosolyogva kérdeztem:— Hát az asszony az okosabb? — Nem, kérem. Nékem vantöbb eszem, de az asszony jobban megérzi, hogy mi lesz jó. —Mennyi igazság van eben a pár egyszerű szóban! Azt jelenti,hogy az eszünkkel csak gondolkodni tudunk; megérezni pediga lelkünkkel. Milyen jól mondja tehát báró Eötvös József: Nehigyj annak a gondolatnak, amelynek szíved ellentmond!

Míg a kamélia testi szépség, addig a rózsában már többa lelki szépség. Ezt csak megérezni tudjuk; a test szépségétcsak látni. Ezért a rózsa meleggé, meghitté teszi szobánkat —a kamélia csak széppé. — Díszt ád neki! —

Az Istenben a legtisztább és a legtökéletesebb megismerésa közvetlen isteni megérzés. Ezt azonban sokan összezavarjáka mindentudással. Már pedig a tudás tapasztalati megismerés.Ezért legyen akár empirikus, akár következtetések útján nyerttudás, már csak alacsonyabb ismerettípus, mint az intuíció,amely az Istenben mindenre kiterjedő föltétlenül biztos meg-érzés. Ez a tiszta megérzés Benne állandó, örök és változatlan,ennek folytán az Isten Önmagában mindent egységes egészbenés folytonos jelenben érez. Mindent állandóan Önmagábanszemlél. —

Nyugodjunk bele, hogy a halál a mi legnagyobb jóltevőnk,Kiemel bennünket az alacsonyabb anyagvonalakból és a

176

finomabb erővonal törvényeibe jutunk. Mihelyt testi képessé-geinket ledobjuk, rögtön felszabadulnak a lelkiek. Az érzékelésillúzióiból átlépünk a tiszta megérzések világába. A durvasá-gok helyébe lépnek a finomságok. Működni kezdenek a bensőérzések. Sajnálom azt az embert, aki még sohasem érezte megönmagában eme elrejtőző képességeit. Pedig biztosan megvanőbenne is, csakhogy a testi túlsúly még elfojtja a benne azuny-nyadó megérzéseit. —

É r z é k e l é s és m e g é r z é s .

Az élet nem az, aminek mi látjuk. Mi csak azt az egy pártüneményt ismerjük benne, amit gyarló érzékeinkkel felfog-hatunk, vagyis érzékeléssel megérzünk. Így csal meg bennün-ket a külső látszat. Hisszük, hogy van hő és fény, mivel érzé-keinkkel felfoghatjuk, de ha nem volna látó érzékünk, akkorsem a fény, sem a világosság a mi fogalmainkban többé nemléteznék. —

A súlyos anyagot hordozó világtest még csak érzékeli,szemléli és nem érzi az életet. Ilyen a mi földünk is. Bukásá-ból még teljesen fel nem tisztult világtest, amely még mindigcsak az alacsonyabb anyagvonalban él. Kérdés, hogy egy ilyenvilágtestről, amelynek vonaltörvénye még csak az érzékelés,egyáltalán felfoghatjuk-e a tökéletes érzés-vonalában élő égi-testeknek finom jelenségeit és benső élettüneményeit? — Egypéldával felelek rá. Vájjon látjuk-e embertársaink alakján, ar-cán azoknak a zindulatait, érzésváltozásaikat? Feltétlenül! Énlegalább már nagyon sokszor láttam. Nem az arcot, hanem aztaz érzést, amely az arcon tükröződik. Sőt, amely pillanatbanmegtaláljuk és meglátjuk az arcot is, nem látjuk többé az ér-zést Más az érzékelés és más a megérzés. Az egyik külső szem-lélet, a másik belső látás (clairvoyants ág). A m etapszichiku-sok kísérletekkel igazolják, hogy ez a világos belső látás(second vue) már a tér és idő korlátain belül felülemelkedik.— Telepatikus megérzés; köznyelven: előérzet. Mentagnomie.Értelem feletti megismerés. —

A l a k é r z é s .

Alaptétele a filozófiának, hogy két tárgy, vagy valóságcsak akkor képesek egymásra hatni, hogyha van egy közös tu-

177

lajdonságuk.” Enélkül egymással nem kapcsolódhatnának.Hoovan lehetne az anyagtesteknek különböző színük, ízük,szaguk, alakjuk, ha nem volna bennük különböző érzésfoko-zat? Hiszen ezek mind érzések. Miért vegyül egyik elem olyanmohón a másikba és miért nem vegyül egy harmadikba? Miértvonzza, vagy taszítja az egyik a másikat? Világos, hogy mindeza rokonérzésnek, vagy az ellenszenvnek egy alacsonyabb fizi-kai alakja. Miért jegecesedik szabályos alakban az ásvány? Ésha alakját valamely hőhatással feloldom, miért kristályosodikki ismét ugyanolyan módon? ~ Hát ez nem alakérzés azanyagban? —

S z e n v e d é l y .

Mint ahogy Dante poklának előcsarnokában a szél magá-val sodorja a tehetetlen árnyakat és űzi-hajtja őket pihenésnélkül, olyan fejveszett szenvedéllyel rohan most az egész vi-lág a vesztébe. Ez a rohanás eszembe juttatja azt a jelenetet,mikor a wörthi csatában 12 ezred lovasság ment rohamra ésminthogy a terepet nem ismerték jól, egy partszakadásnak vág-tattak és 4000 ember összetört testével kellett előbb betemetniaz árkot, hogy a többi a hullákon keresztül gázolhasson... Ésvájjon ez a durva, késhegyig menő harc elvezeti-e legalább azemberiség egy részét a boldogsághoz? Mutassanak nekemegyetlen lelket, akit anyagias önzése vagy piszkos szenvedélyeiboldoggá tettek volna a földön. —

Eszembe jut az ószövetségi bibliának egyik képe, amely azén gyermekkoromnak egyik kedves története volt: az erősSámson, aki izmos karjaival oroszlánokat fojtogatott, de aszenvedélyein nem tudott uralkodni. S ez a bűne kiölte las-sanként nemesebb tulajdonságait s az erős Sámsonból gyengerabszolga lett. Ellenségei erőt vettek rajta, és szemeit kiszúr-ván, egy száraz-malomba vitték, hogy a kereket hajtsa az őr-lésre. Itt gúnyolódtak a nyomorékon, akit saját szenvedélyeitettek ilyen szánalmas rabszolgává. —

Világ kezdete óta nem egyszer sodorta már bűnbe az em-bert a szenvedély. Ahol ez uralkodik, ott mindenütt és mindennépek között csak írott törvény lehet a szeretet, az eredményPedig a bukás. —

A francia forradalom szenvedélye még a múltak emlékét

178

is akarta eltörölni, és szétszórta királyainak hamvait és lerom-bolta a góth apátság régi síremlékeit. A szenvedély ereje hatal-masabb volt a visszatorlásban, mint a szív hatalma a kegye-letben! —

S e j t e l e m .

Amilyen bizonyos, hogy a mindenség végtelen, olyan bizo-nyos az is, hogy az az értelmileg felfoghatatlan és csak sejtés-szerűen megsejthető végtelenség egy öröktől fogva Önmagábanélő és létező „öntudatos” erőérzés; térben tekintve „végtelen-ség”, időben; „örökkévalóság”. —

Az akácfürtöket azért adta nekünk a teremtő, hogy be-töltsék a vágyszomjas szíveket azzal az édes mámorral, melykiemel a köznapi élet szürke vergődéseiből és jobbakká teszbennünket. Egy ismeretlen boldogság sejtelmét akarják veleTelébreszteni a lélek elrejtett mélységeiben. Ilyenkor öntudat-lanul emeljük fel könnyes szemeinket a napfényes, vagy a csil-lagos egekre. S mikor a szívek megindulása egy sóhajban töraz ég felé, édes titkot suttognak nekünk a reszkető csillagok.Van valami itt fenn, amit hiába kerestek ott lenn! —

Minden lélek egy magasabb vonalból szállt alá az anyagba.Mielőtt azonban kiszakadt volna igazi hazájából, az Atyakebelén nyugodott, másszóval: az örökévalóságban szunnya-dozott Innen lépett ki a viharos küzdelmek forgatagába. Le-szállt egy alacsonyabb világba, ahol az evolúció törvénye aláhelyezkedett és elszakadt a boldogság üdítő forrásától. Devisszavágyódik utána, mert az elvesztett boldogság sejtelmemég mindig benne él. Ez az epedés és folytonos vágyakozás azegyetlen homályos emlék, amely visszasejteti az elveszett ha-zát. —

V á g y a i n k .

Lépten-nyomon csalódás vár reánk. Azok az örömök,amiket vágyaink elénk festenek, csak hiú álmok, felhevültképzeleterőnk elérhetetlen fantomjai; színes szappanbuboré-kok a nap fényétől megaranyozva s mi alig egy pillanatiggyönyörködhetünk csak szivárványos zománcukban. A leglan-gyosabb szellő érintésére szétpattannak! —

179

Az embernek nem áll hatalmában, hogy a boldogságotösszes vágyainak és ösztöneinek kielégítésével elérni tudja.Mert a mi szívünk ahhoz az őserőhöz hasonlít, amelynek bujaföldjéből egy összeroskadt fa tövében száz és száz újabb haj-tás sarjadzik ki. Minden betöltött vágy egy levágott hydra-fej:a csonka, vérző törzsön rögtön kettő keletkezik. —

Nem minden ember képes vágyainak csak egy kis részét iselérni· de azt mindenki megteheti, hogy saját lelkének bensőcsendjébe vonuljon vissza és azt a földi vágyak minden gyo-mától megtisztítsa. Ez a menedékhely mindenki előtt nyitva áll,mint ahogy nyitva áll a szenvedők előtt az Isten temploma. —

Boldog és erős lélek az, aki már kiemelkedett az; illúziókködös légköréből és földi vágyait már azoknak születése előttis föláldozni tudja. Mert ha egyszer már megszülettek, akkor aszívek mélyén mindig egy pár vércsepp lesz a temetési szem-íödőjük. —

Vágyainkat csakis a mi önerőnk kifejtésével küzdhetjükle. A vágy a földi életnek hajtó ereje. A küzdelem a tisztulás-nak és az érzések kicsiszolásának köszörűköve! A lemondáspedig a kivívott győzelem hősiessége. —

A vágyakról sokat beszélhetnének a néma zárdafalak. —Elzárkózhatunk a nagy világtól, de nem tudunk elszigetelődniönmagunk elől. Ott is, mint a külső világban, állandó küzde-lem folyik saját vágyaink ellen. Néha sikeresen. Ekkor mi is,mint egykor az Apostol: „jó harcot” harcoltunk! De még acellák magányában is sokszor találkozunk mezei árvácskákhalavány mosolyával. Ez a szelíd mosoly gyakran gyötrő vá-gyak égető szomjúságának a szemfödője, titokban megvívottharcoknak a takarója. —

Már születésünk is célkitűzés, amely felé vágyaink vezet-nek. Ε vágyaink emelnek ki bennünket a nyugalomból a küz-delembe és ragadnak magukkal a bölcsőnktől a sírig. És hogyhavágyaink tiszták, sólyomszárnyai nőnek, hogy minél gyorsabbantörhessünk fel a legszédítőbb magasságokba: az eszményekfényes világába! Fel az Istenig! Ez a végcél! De hogy ezt elér-hessük, sok színes álmot és földi vágyat kell az áldozati oltá-rok tüzébe vetnünk!...

Valamint a Jázminbokor minden egyes virágjának más ésmas az alakja, úgy minden egyes ifjú léleknek mások a vágyó-

180

dásai is. A férfilélek hírnév, dicsőség, méltóság, hatalom,anyagi javak után vágyódik; a nők pedig a lény, pompa, testiszépség, drága ruhák és ékszerek után. Mindegyik azt hiszi,hogy ezekben fogják megtalálni az elrejtett boldogságot. Csakakkor jönnek rá, hogy ezek milyen haszontalanságok, mikoregy egész élet munkáját hiába áldozták fel érte. Ilyenkor jön anagy kijózanodás. Csalódva fordulnak el tőle. Hát csak ennyiaz egész? Itt igazán hiába kerestük! —

Oh! az adományt és segélyt, amelyet a Nap nyújt, már régmeg tudja sejteni a földi ember érzése, gondolata és ereje is,mikor a földi salakban és sötétségben kimerülve, föltekint acsillagos égre. Az a szomjas vágy, amivel a földi érzés, gondolatés erő felemelkedik az égitestek felé, bizonyság nekünk, hogyott, ahol a Fény, az Erő buzog és ahol annak forrásait sejtjük,ott fogunk egykor mi is megpihenni, felüdülni és ismét meg-erősödni. Megtöltözünk benne új energiával. A kifáradt és amegterhelt lélek már is szinte ösztönszerűleg veti fel tekintetétaz égre. Onnan vár enyhülést. Loyolai Szent Ignácról olvas-tam, hogy ez a mély érzésű, elmélkedő lélek éjjelenként órákignézte a csillagos eget és ez őt mindig felüdítette. — így vanés így lesz ez veled is, szegény küzdő embertársam; csak neszűnj meg soha oda felfelé vágyakozni!... —

V á g y t a l a n s á g .

Oh, egykor mi is el fogjuk érni bizonyára vágyaink kielé-gítését! Lelkünk megcsendesedik az Istenben, mint a folyóvize, mikor végcéljába, a tengerbe ömlik. De a földön azt aboldogságot hiába keressük, mert egy teljesült reménység csakegy vágyat elégíthet ki bennünk. Ez a csepp víz pedig el nemolthatja a szívnek tengerszomjúságát. Azért kell tehát a bol»dogságnak második nemét választanunk: Élni, vágyaktól mentlelki nyugodalomban! Ezt a vágytalanságot mindenki elérhetimár a földön is; csak akarat kell hozzá, semmi más. —

Őszi hangulat.

Az őszi hangulatnak az őszirózsa a legkifejezőbb virága»amely rózsás és fehér színeivel belesimul a hamvas szürkesé-gekbe. A halvány rózsaszín az őszi alkonyohoz illő bús mosoly.Egy múló élet szépsége. A fehér pedig az eljövendő szépségek

181

reménysége. Ezt érzi meg minden lélek az őszi alkony hangu-latában. Egy titokzatos mélységet és egy jóleső meleg szomo-rúságot ... —

R ó z s a é r z é s.

Vájjon van-e a rózsának lelké és milyen az? Ezt ő magamutatja meg nekünk minden rózsanyílás idején, mikor a nap-sugár simogatására szirmot-sziromra nyitva kifeslik titokzatosbimbójából. Széttárja bársonyos keblét, amelyben az élet-öröm könnyei csillognak. Harmatcseppnek tartjuk őket; pe-dig csak elsírt könnyek azok, amelyekben lelkének a szépségeitleheli ki a legfinomabb illatban. Így adja át magát az Istennagy világában teljesen mindazoknak, akik őt szeretik. Ki-üresíti magát egészen a hervadásig. S mikor már az utolsókönnyét is elsírta, felcsókolja azt egy-egy meleg napsugár, hogyszárnyain röpítse szét a rózsaérzés illatát. Hogy belehelje aztaz élet fáradt vándorainak a szíveibe. És hogyha egy szívmegtelik vele, felüdül a rózsaérzés illatától, anélkül, hogycsak sejtené: mi volt ez?... —

V o n z á s — t a s z í t á s .

A vonzás oka és eredete az isteni szeretet, eszköze az erő,összhangzó mozgásának célja pedig a létrehozott valóságok-nak a megtartása és fenntartása. A vonzás tehát tiszta cselek-mény, amely közvetlenül és változatlanul folyik a KözpontiErőből. Ha a vonzás okát nem az egyenletesség, az isteniSzeretet mélyéből kiindulva keressük, úgy annak sem erede-tét, sem természetét meg nem ismerhetjük. Észlelhetjük mintcselekményt, vagy mint egy ténykedési folyamatot, de az okátaz erő testi természetéből meg nem magyarázhatjuk. Képtele-nek vagyunk megérteni, hogy az energia egy bizonyos kitörésután miért csillapodik le és az erő egy bizonyos eltávolodásután miért fordul vissza. —

Bárhol észlelünk vonzási jelenségeket, legyen az bár esés,vagy emelkedés, ezeknek kezdő okát a Színerő benső életkoré-én keressük és ne higyjük, hogy közvetlen az anyagból in-dulhat ki ilyen erőhatás. A nehézkedési erő, amit mi tömeg-vonzásnak hittünk, nem az anyagból indul ki, hanem az anya-got összetartó erőből. A tehetetlen anyag erőhatásokat önma-

182

gából kifejteni képtelen, mert csak passzív ellenállása van ésnincs semmiféle aktivitása. Egy kis darab delej-patkó tömegnélkül is képes vonzani. De nincs az hatalmas világtest,amely anyagtömegével vonzani tudna, hogyha benne ez a tit-kos erő nem működnék. —

A születés fogalmában már a kiszakadásnak, vagyis a tá-volodásnak, szóval az egység szétbontásának a gondolata rej-lik. Mikor tehát az Atya megszülte az ő Fiát, vagyis amikorAz belőle kiszakadni készült, rögtön létre kellett jönnie közöt-tük a vonzásnak, hogy teljesen szét ne szakadjanak egymás-tól. Más személy az Atya és más a Fiú, de lényegileg egyekmaradtak. Az anya is, mikor megszüli a gyermekét, a testiegység megmarad közöttük, de rögtön feltámad a szülői szere-tet vonzó ereje, amely az egységet nem engedi közöttük többéfelbontani. —

A taszítás keresztültör minden anyagon és hat minden pa-rányra. Ennek következménye a világegyetem anyagának afenntartása, mert taszítás nélkül a vonzás mindent egybe vonnaössze. Egyetlen ténye ez az erőnek, amely irgalmat nem is-merve, a feltétlen igazság alapján tartja fenn a testeket vonal-rendszereikben. —

A taszításból fakad és indul ki az élet érzéki élete is, merta tasztítás hozza létre az ember éi zéki testének az elszakadásáta lelki élettől. A testi vágyakozás már megromlott érzés; azegyenletességi természetünktől fogva való távolodás az anyag-test felé, — röviden: érzéselanyagiasodás. Az eltávolodás pe-dig felkelti a test anyagában az egymáshoz való közeledés vá-gyát és ez az anyagtesti valóságoknál máskép, mint testi, vagyisérzéki alakban nem igen szokott megtörténni. —

C s a l ó d á s o k .

Bizony, bizony oktalan az ember, midőn az élet apró bajaiés kellemetlenségei csak egy pillanatra is szomorúsággal töltikel. Az élet örömei megkövetelik néha-néha a csalódásokat is,mint a napfény az árnyékot. Hiszen a nagy kövek, ha nincse-nek kicsinyekkel összeragasztva, nagyon rossz falat adnak. —

A csalódások lehervasztják a reménységnek még a bim-bóit is. A virágágyakat hiába takargatod a fagy és a nap heve

183

elől, mert az egyik lehervaszt, a másik elfonnyaszt. De csaka növényházi növényeket kell ilyen gonddal védelmezni, mertaz Isten szabad ege alatt megerősödött vadvirágok fel se ve-szik a kedvezőtlen időváltozásokat. Csak a kalitkában neveltkanárikat kell a szellőztetéskor letakarni, mert meghűl a tor-kú kés bereked a fütyülésük. De én amolyan kopott tollú sas-fiók voltam, akit az Isten nem meleg fészekben nevelt sárga-répás kalitkában, hanem sziklaodúban keltem életre. A szár-nyaimat pedig úgy edzettem meg, hogy szembekerültem a vi-harral. Ezért valahány csalódás a nyakamba szakadt, nemhagyott nyomot a kedélyemen; fütyültem rá. —

Minél jobban eltávozunk az égtől, annál szerencsétle-nebbek vagyunk a földön. Miért? Mert az az úgynevezett tudo-mány minden kérdést fölvet, de igen sok kérdést függőben ishagy és bizony sokat meg sem tud fejteni. — Kérdezzetek megbármilyen komoly tudóst, ha őszinte akar lenni, kénytelenbeismerni, hogy tudásának összes kiszögellése belevész a töp-rengésbe, a bizonytalanságba. Egy egész emberéleten át bú-várkodik s amikor azt hiszi, hogy már-már célhoz ér, akkorlátja csak, hogy eltéved és újrakezdheti a munkát. Egy csaló-dással lett ismét gazdagabb és ősz fürtéivel ott áll sírja előtt,hogy egy rövid életnek küzdelmei és csalódásai árán ismerjebe tehetetlenségét. —

Milyen szánalommal nézem sokszor a megtévesztett töme-get, amelyik lihegve rohan üres fantomok után. Egy-egy szí-nes buborékot kergetnek, mert a napot akarják megfogni ben-nük. Pedig mihelyt hozzáérnek, szétpattanik és — oh szegé-nyek! — egy újabb csalódással lettek gazdagabbak. —

É r z é s á r a m l a t o k .

Az érzésáramlatok állandóan érzéshullámokat bocsátanakki magukból és így irányítják a velük egylényegű állati érzé-seket. Hasonlóak a Hertz-féle villamos hullámokhoz, amelyekegymást a levegőben keresztül-kasul járhatják, anélkül, hogyrezgéseiket kölcsönösen lerontanák. Minden ilyen egyes hullá-mot csak olyan készülékek tudnak felfogni, amelyek bizonyosszámú rezgésekre vannak beállítva: consonanciára. De egyilyen hullám millió és millió készülékre tud egyszerre és egy-időben hatni. Kezezi fogható igazolásai ennek a rádió-hullá-mok, amelyek szintén olyan láthatatlan energiák, mint ami-

184

lyenek a szenzitív egyénekben a telepatikus hullámzások. Min-egyik csak a megfelelő és felvételre alkalmas gépezetbetud belekapcsolódni. — Ha pedig az antennák durva anyagais alkalmas ilyen felvételekre, mennyivel inkább a lélek? —

I n t u í c i ó .

Az intuíció az értelem fényében megdermed. A méh is csaksötétben dolgozik. —

Az intuíció megérzi a rejtetten gerjedező áramot is egybenső megérzéssel, mint az acéltű az elrejtett mágnest. Erre agerjedezésre kell rábíznunk magunkat, hogy közvetlen össze-köttetésbe léphessünk az elrejtett élő erővel, amelyet érzékelé-sünk föl nem ismerhet, mert nem tud vele kapcsolódni. —

Világszisztémája, amely bevégzett és megváltozhatatlan,csak a jó istennek van; nekünk, gyarló embereknek csak ta-pogató csápjaink vannak. A dolgok külszínét látjuk; az igazimegismerés már csak a szeretetből eredő tiszta megérzés. Ezaz a tökéletes intuíció, amely a bölcsességnek isteni forrásábólbuzog fel. Minden lélek annyit meríthet belőle, amennyire si-került kiüresítenie önmagából a szürke elméletek cifra ron-gyait és az érzékleti csalódások által belénk rögzött előítéle-teket. —

Az emberi megismerés eredeti forrása az intuíció volt;egy benső lelki világosság, amely biztosan vezette az ősemberta földi sötétségben. Ezt cseréltük fel a bizonytalan értelmi tu-dással. Valaha az intuíció volt az a hatalmas folyam, amely ma-gával sodorta az emberek lelki életét. Ma már csak egy kis pa-tak, kavicsok között csörgedező kicsiny ér; de azért még nemszáradt ki egészen! —

Minden új dolog, amely megkövesült előítéletekbe ütközik,nagy küzdelmek árán tud csak tért hódítani. Az ugartörés ke-mény munka! Nem is kívánhatjuk a mai nemzedéktől, akinekvilágnézete rideg értelmi alapra van fölépítve, hogy rögtönbeletörődjék abba, hogy az intuíció egy tisztább és biztosabbismerettípus. Nem képesek elhinni, hogy rövid időn belül ezlesz a jövő tudományos haladásának a legfőbb módszere. —

Sokáig küzdöttem egykor én is a saját elfogultságommal,míg végre a tények meggyőző bizonyítékaival szemben kény-

185

telen voltam feladni a tagadást. Ennek már körülbelül negy-ven éve lehet. Láttam, hallottam, közvetlenül tapasztaltamszámtalan olyan jelenséget, amelyek könyörtelenül átgázoltakmaterialista világnézetemen és föltétlenül meggyőztek egy ma-gasabb szellemi és erkölcsi rend létezéséről. Kezdetben moso-lyogtam, azután megdöbbentem, végre figyeltem és meggyőződ-tem, hogy szellemi fejlődésünkkel egy új korszak küszöbén ál-lunk, amely az emberiségben lappangó képességeket egymás-után szabadítja föl. A legértékesebb ezek közül azt hiszem,majd az intuíció lesz. —

Az érzékelhetetlen életet nem lehet a mi gyarló érzékelé-sünk szitáján keresztül passzírozni. Az empirikus ellenőrzéskorlátolttá teszi tudásunkat is és nem vezethet az elmén felülálló, de a megérzés által mégis megismerhető igazságokig. Holállana a világ, ha egyes lángelmék intuíciói ki nem törtek volnaa megszokott csapásokból és meg nem nyitják a haladás szá-mára egy új és még eddig ismeretien világ kapuit?! —

El kell fogadnunk — bármennyire tiltakozzék is ellene azemberi értelemnek a hiúsága, — hogy az eszményi magassá-gok csúcspontja nem a nagy gondolatoknak a világában van,hanem az érzések mélységében lappang. Ez bennünk az intui-tiv megérzés, amelynek a megnyilatkozása mindig isteni ésnem található benne egyetlen emberi vonás se, amely ezt két-ségessé tehetné. —

Egy művészi lélek csak homályosan tudja inuitiv érzéseitkülső eszközökkel kifejezni. Hányszor halljuk egy érzéssel be-telt lélek panaszkodását: „Ha én mindazt ki tudnám fejezni,amit érzek!” — Ilyenkor az ember képekben, vagy hasonlatok-ban beszél és ha ezt is hiányosnak érzi, akkor inkább hallgatróla. —

Az intuícióban tud csak egybeolvadni a véges a végtelen-nel, a legbensőbb érzésünkben. Ez az az oroszlánbarlang,amelyben eltűnnek a befelé vezető nyomok. —

A mi értelmi gyarlóságunk az oka, hogy a világ kialakulá-sának a folyamatát nem tudjuk egységes egészében felfogni,csak egymástól különválasztott részletekben, mert valamit ér-telmileg szemlélni nem lehet máskép, mint egymásmellettiség-ben: — térben — és egymásutániságban: — időben. — Ezek

186

pedig Kant szerint is az értelemnek csak a szemléleti formái.Valamit egész fejlődésében — csak megérezni lehet, intuíció-val. —

A tudás a szellem- és az anyagvilág között fennálló vi-szonylatoknak a lebonyolítására szolgál. Az Istennel kapcsola-tos viszonyunkat már nem a tudás, hanem az érzés, vagyis a„jóság és a szeretet” alapján rendezhetjük csak. Ezért a tudásalantasabb képesség, mint a megérzés, az „intuíció.” Nem-csak Kantnak, hanem Bergsonnak, sőt Einsteinnek is ez azálláspontja. —

A mindentudás forrása Krisztus. Ezért kell vele a legben-sőbbben egyesülnünk. Benne megsemmisülünk. Az intuitivtiszta látáshoz a misztikus mélységek vezetnek, amelyekhezcsak egy megtisztult lélek juthat el. —

Á l o m l á t á s .

Valamint a gondolkodó értelem már egy magasabb isme-rettípus, mint az érzékelés, úgy az intuíció, vagyis a lelki meg-érzés is hasonló módon haladja felül az értelmi gondolkozást.Sajnos, hogy ezeket a fokozatokat csak az tudja megérteni, akimár kiemelkedett belőlük. Ezért a prófétai képességeket azértelmi vonalban élő ember ép úgy nem tudja megérteni, mintahogy az értelmi vonalat se tudja felfogni a még csak érzékelőállatember. A vaknak is hiába beszélünk a színekről. De azIsten elég közel hozta a prófétaság megérzését az emberhez,mikor egy hasonló helyzetet adott neki, amely lényegében velemegegyezik. Ez az álomlátás! Ekkor se él már a lélek az anyag-világ megszokott törvényeiben, hanem egy ettől egészen külön-böző életvonalban. Alvás közben csak a test pihen. A lélekellenben már felemelkedik az erővonalba és a testével csakegy magnetikus áramfonál (életzsinór) köti össze. —

187

Faj.Faj. — Faj és egyén. — Fajszeretet.

Faj.

Valószínű, hogy az emberiség szellemi evolúciója útjánemelkedett szellemi érettsége mellett számbelileg csökkennifog, de értékben bizonyosan emelkedik. Itt nem lehet a meny-nyiség a cél, mert ha az volna, akkor az állatvilág a célját job-ban betöltené, mint az ember. De mivel az állat öntudat nél-kül, kizárólag csak a test törvényei alapján termel, ezért csakszámban szaporít, de faját tökéletesíteni csak magasabb erőkirányítása és vezetése mellett képes. Így dönt az emberi érte-lem még az állati faj megsemmisítésében is; hogyne volna te-hát öntudatának fontos hivatása a saját fajának tökéletesí-tésében? —

Az ember nem tudja megtagadni a vele született faji tulaj-donságait; az apa nemcsak köszvény ét folytatja gyermekeiben,hanem — a pöreit is. —

F a j é s e g y é n .

Menjünk el a föld kerekségén bárhová, hogyha megfigyel-jük az állatvilágot, mindenütt egy közös faji törvényben egy-formán élnek és cselekszenek. A méh ép oly méretű és alakúsejtekben raktározza el a mézét nálunk, mint Ausztráliában. Apók is ugyanúgy szövi hálóját mindenütt. Egyik se tudja job-ban és egyik se rosszabbul. Egyedüli kivétel az ember. Az em-beriséget már nem egy közös faji törvény emeli és tökélete-síti, hanem az egyén. Az egyéniség pedig minden egyes ember-ben más és más adottságokkal és képességekkel rendelkezik. —

F a j s z e r e t e t .

Sovinizmus nélkül nincs nemzeti kultúra, mert egy nemzetcsak ebben fejezheti ki az ő faji individualitását. Egy népnekmindig a fajszeretet adja meg kultúrájába a tüzet és az erőt,vagyis a lelkesedést és a hitet. Így lesz a sovinizmus a nemze-

188

teknek teremtő és fenntartó erejévé, mert fajokat összefor-raszt, fajokat elkülönít. —

Művészi élete csak annak a nemzetnek lehet, amelyik amaga faji életét nemcsak megbecsüli, hanem mindenek föléhelyezi; amely azt istápolja, támogatja és — mint a gyöngemécsfényt a viharban — saját testével kész takargatni és vé-delmezni. —

Fejlődés.

Fejlődés. — Fokozatos fejlődés. — Evolució. — Egyetemes evo-lúció. — Érés. — Érettség. — Emelkedés. — Elmélyülés, — Hala-

dás. — Vonalrendszerek.

F e j l ő d é s .

„Nem jöttem Én a törvényt lerontani, hanem betölteni” —Milyen csodálatos szó! Krisztusi világosság van benne. Ez abetöltés az élet törvénye, mert minden egységes fejlődés csakfokozatos átalakulás lehet: a jelen a múltból csírázik ki és ajelen rügy ében már a jövendő bimbója ébredezik. —

Mi a különböző fejlődéseknek csak külső jelenségeit is-merjük: a nedvkeringést, amely a sejteket táplálja és ezzelszaporodásra bírja; a harmatcseppei, amely meglágyítja, azegymásra tapadó pikkelylemezeket; a sugár hőtani szerepét,amely energiát raktároz a gyümölcsben; a tápszerré vegyilegfeloldott ásványrészeket is megtaláljuk analízissel, amiket agyökérszál választ ki. De hogy egy ugyanazon földből hogyanalakítja át a vegyileg föloldott éleny, lényeg, köveny és szénenyatomokat a teljesen ugyanazonos gyökérszál a sóskában sóvá,a répában cukorrá, az olajbogyóban olajjá, a kókuszban tejjé,a keserű fűzben salicillé — ezek mind megannyi megoldatlankérdések, amelyek titkokat halmoznak titokra! Csak a mole-kuláris munka folyamatait kísérhetjük figyelemmel, de okaitmeg nem ismerhetjük. —

Az Úrral való egyesülés teljes lelki összeforradást jelent,ugyebár? Hogyha egy ágba oltógallyat teszünk, hogy a vadon-cot megnemesítsük, akkor ezeknek is össze kell forrniok, hogy

189

egy testté lehessenek. De csakis akkor egyesülhetnek egészen,hogyha mindegyikben közös minőségek vannak, mert ellen-tétes természeteket egymással soha összeforrasztani nem tu-dunk. Tölgyfába hiába szemezek rózsát; fűzfába hiába oltokfügefagallyat. —

Valami haszna még a vörös terrornak is volt. Kijózanítottaa jóhiszemű munkás vezéreket és keserű tapasztalatok árángyőződtek meg, hogy mit nem szabad cselekedni. Egy kissékésőn ugyan fedeztek fel a marxizmusnak azt a bölcs elméle-tét, hogy sohasem lehet egészséges olyan fejlődés, amely amúlttal való kapcsolatot egészen megtagadja. A jövő csak ajelenből sarjadzhatik ki, mint a virág a szárból és a szár agyökérből. Nincs ugrás az evolúcióban, csak rendszeres és kö-vetkezetes áthasonulások vannak. —

Az ember nem fejlődik ki egyik napról a másikra; egyegész életen át kell szünet nélkül dolgozni érette. Ez a folyto-nos küzdelem a test és a lélek között a tisztulás alapföltétele.Minél inkább gyengül és elkopik a test anyaga, annál inkábberősödnünk kell lelkileg. Aki cselekvő szeretet helyett szépenhangzó szavakkal akarja a lelket kielégíteni, úgy cselekszik,mint aki az éhező embert színes szappanbuborékokkal akarjajóllakatni. —

A sült galambok nem repülnek a szánkba, akárhogyantatjuk fel! A komoly fejlődés útja a lassú gyarapodás. A tölgyfais így növekszik a magányban; láthatatlan módon rakódik sejta sejthez és lassú tömörüléssel nyer csak tömörséget és ke-ménységet. A fűzfák azért rövidéletűek, mert gyorsan akarnakbokrosodni. —

Csak a gyengébb lelkek fejlődnek és erősödnek kisebbkörű feladatokban. Az erősebbek már nagy térben és nagy fel-adatok teljesítése közben akarják kimeríteni az erejüket. —Az ökörszemnek egy kis bokor is elég; a sasok már a magas-ságokat járják. —

Mikor Michelangelo a Szent Péter-templom kupoláját fel-építette, együtt dolgozott vele messze megelőző évezredek-nek minden építőmestere! Ő ugyanis munkájában felhasználtamindazt, amit az építészetben az összes kőműves elődei szá-zadról-századra fejlődve tökéletesítettek. Így foglalja magábanminden új dolog egy tisztultabb alakban a régit: a jelen a múl-ton épül. fel és a jelenben már tükröződik a jövő is. —

189

F o k o z a t o s f e j l ő d és.

Nincs ugrás a természetben. Művelődésünk is egy meg-szakíthatalan és lépcsőzetes emelkedés. Mindnyájan a létralegalsó fokánál kezdettük meg a kiindulásunkat, bevégezni ismindnyájan a legfelsőnél fogjuk; de nem mindnyájan hala-dunk egyforma tempóban. Lelki tisztulásunk fokozatai nagyonkülönbözők. Az egyik faj már fennjár közülünk is a szédítőmagasságok világosságában. Ezek a szentek! Világítótornyok aföldi sötétségben. A másik csak a mélységek sötétségébentapogat. —

Közönséges elmék is ép úgy látják szemeikkel az égen anapot és a csillagokat, mint mi; de nem tudják, hogy azokmozgó nagy világok, amelyekhez képest a mi földünk csak por-szem. úgy vagyunk mi is, mint a maradtak a repüléssel. Ame-lyiknek a szárnya erősebb, az magasabbra emelkedik és tisz-tább, szélesebb lesz a látóköre; vannak gyenge szárnyú kis ma-darak, amelyek a föld színén röpdösnek és csak a sövényekközött bujkálnak. —

Ki hiszi el, hogy mikor az a ma született gyermek meghalés az anyagvilágról még semmiféle ismerete és tapasztalatasincs, azért mégis a tökélyetesedésnek ugyanazon a fokán foly-tatja testen kívüli életét, mint az a másik lélek, aki fokozatosfejlődéssel egy hosszú élet küzdelmes szenvedéseiben szereztemeg értelmi és erkölcsi kiképződését?! Hogyan juthanának egyrövid életnek révén a primitív népfajok éretlen lelkei ugyan-azon erkölcsi megtisztultsághoz, mint az emberiség szentjei ésnagy humanistái? Mégis csak van különbség egy paolai SzentVince, vagy egy fidzsi-szigetbeli emberevő között! Az egyikvallási alapon kész meghalni embertársáért, a másik pedig— ugyancsak vallási alapon — megsüti és megeszi azt. —

A találmányok és a felfedezések csak fokozatos és lassúfejlődés után tudnak közhasznúakká válni. Mennyi idő kellahhoz, míg egy kis forrás hatalmas folyammá tud dagadni,amely aztán hajókat visz le a tengerbe! —

Valamint az anyagvilágban is vannak minőségi különbö-zetek, úgy az életenergiában is vannak differenciális fokozatok,ügynevezett életfokok. Egészen helyesen mondta egy kis ele-mista diák, mikor a tanítója kérdezte tőle, hogy az ember

190

hová tartozik? A növényvilágba-e, vagy az állatországba? Erreő naivul így felelt: — A menyországba! —

E v o l ú c i ó .

Érdekes megfigyelni, hogy az emberfaj történetében ho-gyan fejlődik tovább a megváltás eszméje és vele együtt a ci-vilizáció. Hatezer évig látjuk az elbukott emberfajt vergődni,küzdeni, emelkedésének mai lépcsőfokáért. Ε kínos tusako-dásban gyakran kimerül, néha összeesik, de könnyek közöttismét fölkel,, hogy egy-egy hullám csapással előbbre törjön. —

Evolúciónk nehéz munkájában minden embernek szük-sége van vezetőre, aki nekünk a helyes irányt megmutatja, deaz utat már saját magunknak kell megjárnunk; még a testün-ket is csak a saját életerőnk fejlesztheti ki azzá, ami. Így va-gyunk a lelki tisztulásunkkal is. Ezt a munkát is saját magunk-nak kell önmagunkban végeznünk, mert az Isten senkit se ren-delt arra, hogy helyettünk higyjen, reméljen és szeressen. Min-ket magunkból kell a magunk erőfeszítése révén kifejleszte-nünk. A krisztusi képmást mindenki csak maga alakíthatja kiönmagából, mert a lelki tökélyesedés nem az egyes hittételekelméleti tudáséban, vagyis üres teológiai szőrszálhasogatások-ból áll, hanem a lélek megtisztulásában. —

Minden egyes századdal vágtat a történelmi időkön keresz-tül az a folyton magasabbra hágó emberiség és mind maga-sabb és magasabb lesz a színvonala, szélesebb a láthatára, éstisztább a levegője. Haladunk, repülünk az evolúció útján. Dehát kielégíthet-e ez bennünket? Nem érezzük-e lelkünkben akérdést: Istenem! de hova és meddig?! Az evolúció végső céljamicsoda? Hova fogunk fejlődni? Szóval ne csak az evolúcióróladjunk számot, hanem az advolucióról is. Mi lesz a végcél,amelyre Isten bennüket elhívott?... Krisztus megfelel reá:Mindazoknak, akik Engem, a világ Világosságát befogadnak,hatalmat adok, hogy Isten fiaivá lehessenek. — Látjátok-e mostmár édes testvéreim, az emberi haladás úttörő emelkedésénekPályafutását? Kiindultunk a végtelenből — és testi alakokonkeresztül újra visszafinomulunk a végtelenbe. Jöttünk az Isten-tol, megyünk az Istenhez! —

Abban a nagy munkában, amelyet az emberiség együtteskooperációban végez az isteni terv szolgálatában, — a cél azevolúció, a folytonos fejlődés és tökélyetesedés a végső vissza-

192

tisztulás felé. De mi csak annyit végezhetünk, amennyit ránkbíztak. Azért sohase siessünk az Istenhez, hanem csak engedel-meskedjünk Neki! A tervező Mester egyenletesen akarja végez-tem az összhangzó fejlődésben a világmegtisztulás nagy mun-káját. —

Hegyeket döngetünk, völgyeket betoltunk, hogy közelebbhozhassuk a mélységeket a magasságokhoz. Lábaink alatt dü-börög a föld, porlad a gránit és tűzcseppekké olvad kezünkbenaz érckő. Egyengetünk, finomítunk, tökéletesítünk, hogy a ke-ményet meglágyítsuk, a durvát megtisztítsuk, a göröngyösetegyenessé tegyük. Az evolúció útját egyengetjük, hogy közelebbhozzuk egy-két lépéssel embertestvéreinket az igazság, a sze-retet, vagy a szabadság által az Istenhez. írtjuk a tövist és abojtorjánt a megátkozott földről, hogy a nyomor enyhüljön, azIsten vetése pedig bokrosodjék. — így lesz a porszem-embermunkatársává az Úr Jézusnak az ő világot megváltó munká-jában, amelynek isteni célja a bukott világ talpraállítása, amegzavart összhangnak, az örök békének, vagyis Isten Orszá-gának a felépítése a földön. —

Az emberi művelődés .közkincstárába fel van raktározvaminden nemes érzés, vagy értékes gondolat, szó és cselekedet,amely az evolúció törvényét szolgálta valaha. Benne van az ős-ember primitív érzésétől kezdve a legnagyobb lángelmék ér-zése és gondolata. A zsenik, a szentek, a nagy cselekvő embe-rek ma is közöttünk élnek eszméikben, érzéseikben és csele-kedeteikben. Mindenféle hatásaikban! Bacon, Pascal, Spinoza,Leibnitz, Galillei, Newton ma is tanítanak, valamint a nagy-szívü szentek irgalmassága ma is él az ő követőikben: a test-vérszeretet gyakorlásában. A nagy Assisinek, vagy pedig Lu-thernek szelleme milliók lelkeiben van szétosztva élő hatások-ban. Mi a különbség az ő régi és mai hatásaikban? Csak annyi,hogy most nincsenek bezárva többé a testi burok szűk korlátaiközé, hanem hatnak, mint tiszta erők, közvetlen sugalmak ésélő eszméik alakjaiban reánk, hogy amit életükben alkottak ésmessze időkre kisugároztak, azt velünk ma is állandóan érez-tessék. — így építi bele az emberiség évezredek úttörő elméi-nek érzéseit, eszméit és tapasztalatait a haladás örök templo-mába, amelynek első alapkövét az első ember rakta le. Ez afolytonos evolúció Krisztus Anyaszentegyháza, amelyet a világvégéig állandóan fogunk építeni, szélesbíteni, amíg csak egyet-len ember él a földön. Ez az Egyház a — világegyetem! —

193

Gondoljuk meg, hol álltunk rövid 100 évvel ezelőtt éshová fejlődött a világ evolúciója a repülő-technika, a villamos-ság és a rádió csodálatos térfoglalása alatt? Ha valaki nekünkakkor ezeknek a lehetőségeiről beszélt volna, vájjon nem ne-vettük volna-e ki, mint álmodozó fantasztát? Bizony mondom,100 év múlva ismét egy új világban fognak élni a mi utó-daink és ennek határait ma még a legmerészebb képzelet setudja: megrajzolni! Az emberiség nem fog megelégedni a külsőtechnikai kultúrával, hanem lelkiségeket fog keresni. Fizikai,ismereteink végső szálai már is beleszövődnek a psychikába!

Semmi sem történik céltalanul! Még a legjelentéktele-nebbnek látszó események is tervszerűen illeszkednek bele azegész világra kiterjedő egyetemes fej'íődésbe, amit a tudo-mány modern nyelvén evolúciónak nevezünk. Ez a folytonoshaladás, vagyis progresszió az, amely mindent együtt emel,mindent együtt fejleszt, mindent együtt tökéletesít. Viszont azegyüttes emelkedés ténye maga az evolúció. Találóan alkal-mazhatjuk erre is Szent Ágostonnak szép hasonlatát: A szárnyaemeli a madarat; de a madár hordozza a szárnyát. —

Több mint 40 év óta hiszem és hirdetem, hogy nincsvéletlen. Fokozatos és lassú emelkedésben érvényesül állandóanaz evolúció egyetemes törvénye. Simán és egyenletesen folyik.Ezért nevezzük fejlődésnek. Közreműködik benne vagy öntu-datosan, vagy öntudatlanul az egész világ. úgy a látható, vala-mint a láthatatlan. A múlt ép úgy, mint a jelen. —

Érzem magamban értelmi korlátoltságom mellett is lelkiképességeim folytonos fejlődését. Ez nem végződhetik egy vég-leges letörésben, mert akkor én volnék egyedüli kivétel azevolúció egyetemes törvénye alól. Pedig amint látom, én isott állok a földi teremtmények csúcspontján, mert hatalmamvan az összes anyagtesti valóságok fölött. Ezek mind eljutnaka céljukhoz; csak én volnék saját földi birodalmamban élet-cél és magasabb rendeltetés nélkül? ... —

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az isteni evolúció-ban, amely az Úr munkájában törvényszerűen folyik, sohasincs létjogosultsága a zavarnak, a rázkódtatásoknak és a vi-haros kitöréseknek. Ahol az Isten van, ott szenvedés még atisztulásban sincs, mert az Ő törvénye értelmében a tisztuláslassú gyógymódja és nem merész operáció, amely mindent koc-kára tesz. —

194

Mióta a kultúrfejlődés nyomait látjuk, megállapíthatjuka folytonos tökéletesedést, az evolúciót. Látjuk, mint ahogy akőszénbányákban is látjuk egymáson nyugodni a rétegeket,amelyeknek mindegyike egy-egy virágzó régi tenyészetnek amaradványa, úgy láthatjuk a népek szent könyveiben is le-rakódni a művelődés értelmi és erkölcsi rétegeződéseit. —Virágoztak, gyümölcsöt érleltek, aztán elhervadtak... —

E g y e t e m e s e v o l ú c i ó .

Ha belemerülünk az eeves történelmi korszakok kutatá-sába, ugyanegy időben látunk felmerülni különböző helyekenugyanazonos mozgalmakat. Ne tekintsük ezeket elszigetelt je-lenségeknek. Ezek nem véletlen találkozások, vagyis coinci-densek, hanem kész adottságok. Tervszerűen előkészített fo-nálszálak, amiket majd a kellő időben egy erős kötélbe fognakláthatatlan erők összesodorni. Ezek az ú. n. „történelmi corre-lációk” egymást kiegészítő együttességek. Ne korlátozzuk te-htít az egyetemes világtörténelmet a mi földi cselekvéseinkre.Mi csak egy-egy kenderszál vagyunk abból a vastag hajó-kötélből, amivel egy láthatatlan Kéz vezeti célja felé a biztosrévbe az egyetemes evolúció hajóját.

Érés.

A kortársaitól félreértett és gyakran kegyetlenül üldözöttnagy szellemeknek a tragikuma többnyire abban rejlik, hogyvagy erkölcsi fegyelmezettség, vagy kellő bölcsesség hiányábannem tudnak alkalmazkodni az időkhöz és a viszonyokhoz. Le-hullnak, mint a korán érett gyümölcsök és nem tudnak magbaátmenni. —

Mikor a gyümölcs érésben van, nem szabad fogdosni,mert könnyen foltot kaphat. —

Benne élünk az egyetemes fejlődés közösségében. A jelenminden értékes ismereteit a múltból meríti, a szellemvilág ér-telmi közösségéből, amely beláthatatlan idők óta egybegyűj-tött közkincsünk. Együtt dolgoznak velünk emberi testben élőtestvéreink és láthatatlan szellemtestvéreink, akik bennünketállandóan sugalmaznak; mindazok a lángelmék, akik tanulmá-nyaikkal és felfedezéseikkel egy lépcsővel magasabbra emeltékvalaha az emberi haladásnak a színvonalát. Ők a mi tanító-

195

mestereink, akik egyúttal látható, vagy láthatatlan munkatár-saink. Amit tudunk, nekik köszönhetjük. Mi csak továbbfej-leszthetjük azt az értékes kulturális örökséget, amit az időkkezdetétől fogva összegyűjtöttek és reánk hagytak. —

É r e t t s é g .

Némely gyümölcs az egész nyáron át érik. Sok kalóriátkell elraktároznia magában a napsugárból, míg pld. az őszi-barackban az a csepp olaj, amelyből zamatját veszi, benne le-szűrődik. Az eper hat hét alatt készen van az éréssel. — A lel-kek is ilyenek. Némelyeknek sok elmélyülés és áthevülés kell,amíg édes, tüzes és zamatos lesz; a másik meg rögtön meg-érik. —

E m e l k e d é s .

Úgy érzem, hogy a biztos lelki emelkedésnek az egyetlentitka, hogy mennyi készség és önfeláldozás! odaadás van ben-nünk egy új és szebb életre, milyen őszinte a bűnbánásunk ésmilyen mélységes a megalázkodásunk?! Ezeknek az érzésekneka tisztasági foka határozza meg a jövőnket. —

A művészet az a só, amely a népeket mindig megóvta azerkölcsi elpenészesedéstől. A művészet felvirágozása azért min-dig együtt járt a nemzeti szellem föllendülésével; sőt valahány-szor egy fajt ki kellett emelni a süllyedésből és nemzeti egyé-niségének önérzetére ébreszteni, — ezt az újjáteremtő munkátcsak művészi eszközökkel érhették el. —

A lelkeket nem erőszakkal kell kiemelni az életvonalaik-ból, hanem érzéseiknek fölébresztésével és megtisztításával. —

Minél magasabbra emelkedik a lélek a hit és a szeretetszárnyain, annál közelebb jut hozzá az Istenhez. S minél köze-lebb érzi magát Hozzá, annál nagyobbnak látja Őt tökéletessé-geiben és annál kisebbnek önmagát a saját gyarlóságaiban. —

Nagy kegyelem, mikor a lélek már megérett a szent ma-gányra. Ilyenkor ösztönszerű félelemmel vonulunk vissza aföldi élet silányságaitól, mert a tisztaság is visszaborzad min-den tisztátalan érintés elől. Aki a csendben még nem tudjamegerezni az angyalok alázatosságát és a menyország össz-hangját, annak még nincsenek olyan erős szárnyai, amelyek-kel a földi ködök párázatai fölé emelkedhetnének.

196

Az íróknak nem az a feladatuk, hogy csak betintázzák apapirost és kiszáradt útszéli kórókat kössenek csokorba, ha-nem hogy szárnyakat adjanak a repüléshez, és fölszálljanakmég eddig ismeretlen magasságokba, ahová még az emberiértelem fölszárnyalni nem tudott. —

Néha a lelkiségek elmerülnek az anyagvonal kérge alá, decsakhamar jön a feltámadás hajnala és kiemelkednek anyag-sírjaikból. Ilyenkor reszket a világ; nagy válságok láza gyöíri.Ismeretlen erők törnek elő a mélységekből és a diu va anyag-válság alól újra felszínre jutnak a lelkiségek. Ledobják ma-gukról a súlyokat, az anyag terheit. Egy nagy megkönnyebbü-lés áll be világszerte; kezdi szárnyait bontogatni bennünk azisteni képmás, hogy föllendülhessen a legtisztább érzések vo-nalába: a fénybe és a ragyogásba, ahol az angyalok himnuszo-kat énekelnek. Közeledik az ég a földhöz. Az emberek is kez-dik fölismerni egymásban a testvért... érzékenyebbekké lesz-nek és újra megtanulnak szeretni. Elmerülnek az érzéseikben.Megértik újra a gyermeket. Örülni tudnak a virágaiknak ésszelídebben néznek az állataikra. A női lelkek pedig keresik afinomságokat és a bennük elrejtett égi titkok kinyilatkoztatá-saiban tisztulnak és gyönyörködnek. — Epedve várom én is eztaz időt, mikor a lelkeknek már nem lesz szüksége többé testiérzékekre, hogy észrevegyék egymást. Érzéseikben tudnakmajd összeforrni. —

A tömeget emelni csak pillanatokig lehet; az állandó emel-kedést ellenben minden egyénnek önmagán kell végrehaj-tania. —

Az ima az emelkedésnek csak az egyik szárnya. A kiegé-szítő másik szárnya pedig a jószándékkal végzett hasznosmunka. —

Egy vonallal nem emelhetek föl erkölcsileg senkit, hanincsen benne készség az emelkedésre. Hiába adom én odamásnak az én szememet, hogy azzal lásson — vagy a fülemet,hogy azzal halljon. Mindenkinek a saját szemével kell látniaés a saját fülével hallani. De ép úgy a saját lelkével kell éreznieis és nem az enyémmel. Ezért a társadalom javítását ne má-sokon, hanem magunkon kell megkezdenünk. Mihelyt valakiönmagát megjavította, öntudatlanul a társadalmat is javította,.mert ezzel több van egy jő emberrel. —

197

Ne essünk még a látszólag megdöbbentő bukásoknál sesoha kétségbe! Nyugodjunk bele, hogy senki sem emelkedhe-tik igazán, amíg az élet mélységeit is meg nem ismerte és ebbőla saját erejével magát fel nem küzdötte. Nyugodtak lehetünk.El nem veszhet senki. A bukott lélek is egy ponton majd egy-szer csak megáll és ha újra emelkedni kezd, ismét találkoznifogunk a mi elrohant kedvesünkkel. —

Vájjon a gyenge szemeknek jó-e a nagy világosság? Agyenge léleknek kell-e a szabadság? — A szárnynélküli ma-dárnak mit használ a magasság?... —

Az értékes élet ott kezdődik, mikor nem a test vezet ben-nünket, hanem a kötelesség, szóval az erkölcsi törvény, amelybelekapcsol az Istenbe és életünket eme viszony szerint szabá-lyozza. — A kishitűek pesszimizmusa sohasem volt képes emehitemben megingatni engemet. Látom a történelemből, hogyaz erkölcsi haladás isteni törvény. Sötét mélységekből emel-kedtünk a mai kultúrvonalra és ezen emelkedésünknek mégmindig nincs vége. — Hogyha pedig ennek az útját nyomoz-zuk, az visszavezet a bethlehemi jászolhoz. —

Költők, művészek kezében a legszebb Thyrsus-ágak kol-dusbotból sarjadzotíak ki. Emelkedés, szárnyalás, leginkábbcsak az eszmények mezítlábas apostolaiban van. Rendesen azalacsonyabb bokrok fészkeiből szállnak ki az énekes madarak.Csak ezek tudnak dalolni és vigasztalni. —

Milyen világos az, hogy aki emelkedni akar, az ne terheljemeg magát anyagi gondokkal. Aki repülni akar, az legyenkönnyű és ne aggasson a szárnyaira pénzeszsákokat, amelyeklehúzzák a sárba. —

Mikor a virág már kinyílt szépségének a teljességében,akkor tárja fel illatérzését. Az ember is akkor adja át Istentőlkapott képességeit a jövendő számára, mikor fejlődésében el-jutott már a megtisztult érzések kitárásáig. Csakis egy nyílt-szívű, őszinte lélek tud kiemelkedni a földi élet érdekszférájá-ból, hogy az anyagias párázatokból fölszárnyalhasson az istenieszményiségnek, az igazságoknak a megérzéséig. Itt kezdődikaz élet szépsége és boldogsága! —

Az emberiség a krisztusi hitélet fénykorában az emelke-désnek útjait kereste. A mai testiség korszakában megelégszikaz elméleti hittel. Az erkölcsi lendületek hiányát repülőgépek-

198

kel akarjuk pótolni. Azt hisszük, hogyha az életviszonyok külsőkereteit meg tudjuk változtatni, boldoggá, tettük vele az életetis. — Milyen nagy tévedés! —

Bátran emeli föl fejét a virág a magasba, mert mindenszépség, minden jóság, minden igazság fölfelé tör. Oda, ahol azörök szépség, az örök igazság: az Isten lakozik! — Csak azember görnyed bele az élet hazugságaiba. A nyugtalan szívű.a sötét arcú ember, aki lesütött szemmel ballag a halál árnyé-kában. —

Az erkölcsi emelkedésnek kettős szárnya van: Az evangé-liumi igazságoknak a megértése és ezeknek a követése! Ez azegyetlen biztos alap, mert senki nekünk más alapot nem vet-het, mint amely vettetett egykor az Úr Jézus Krisztusban. —

Mennyi szépség van a világon, amelyről még azt se tudjuk,hogy van! — Ki ismeri a fűszál-virágot? A kocsik kerekei isátmennek rajta és befecskendezik sárral. S ő mindannyiszorösszeszedi minden erejét, hogy újra felemelkedjék apró re-ményszínű kis virágcsillagaival a letiportságból. Vájjon van-eennél meghatóbb imádság?... —

Mint ahogy a vízcsepp is csak akkor emelkedhetik a Napfelé, amikor már a Nap melege alatt párává képes tisztulni,úgy egy lélek is csak akkor kapcsolódhatik bele az égi nap-sugárba, ha már ki tudott lépni a durva anyagiasságból. —

Biztosan és könnyen csak az a lélek emelkedhetik, amely-nek kormányzója Jézus; szabályozója a hit; iránytűje a re-mény; szárnya a szeretet; fokmérője a türelem és mértéke ahősiesség! —

Földi életünk egy szakaszában nem mindnyájan lehetünkegyszerre szentek. Minden egyes lélek egy-egy rövid élettartamalatt fejlődésének csak azt a fokát érheti el, amelyre őt érzé-seinek a megtisztultsága, vagyis lelki érettsége képesíti. Az er-kölcsi emelkedettségnek szédítő magaslatára nem juthatunkel egy-egy életlendülettel. Ezt a csúcspontot már csak a meged-zett szárnyú sasok járják. —

A földbe vetett magnak is meg kell rothadnia előbb, mertrothadás nélkül nem fakadhat belőle új élet. Így lesz a bűn ami emelkedésünk lépcsőjévé, mert a magasságokba csak amélységekből vezethet fel az út. —

199

Mihelyt a szellem az anyaggal kapcsolódott, egy benső küz-delem indul meg közöttük, amely a két ellentétes természet-nek a törvényéből folyik. Mind a ketten egy új törvény alájutnak: a szellem-anyag törvénye alá. Ez a fordulópont, aholbefejeződik a szellem bukása és itt kezdődik meg egyúttal azanyag tisztulása is. Ezentúl már mind a ketten a befelé valávisszafejlődés emelkedő útján haladnak. Amilyen mélyre süiy-íyedt a szellem, olyan mélységből emeli magával az anyagotfelfelé; de annál nehezebb a munkája is. Az emelkedés pedigugyanazon a nyomon történik felfelé, amely úton a szellemlefelé esett. Ha pedig az anyagot, amelyet erejével erősítettmeg, sikerült szétbontania, és elerőtlenítenie, akkor indul újravissza az ïsten felé a szellem is az emelkedésben. —

Akinek a szárnyai már kinőttek, az önkéntelen törekszika maga erejével emelkedni és kirepülni a fészekből. Ha pedigegy magasabb elfogultság a léleknek a szabad szárnyalását gá-tolja, akkor csak ok nélkül fokozza a szenvedéseit és gyötriőt. —

Csak egy emelkedésre már vágyakozó lelket lehet emel-nünk! Ezért csak olyan lelken segíthetünk, amelyik önként in-dul felénk segítségért. A mélységből, ahová már le nem érünk,csak úgy emelhetünk ki valakit, hogyha az felénk nyújtja ke-zét a menekvésre. Mihelyt érezzük, hogy valaki dacos, megke-ményedéssel gurul le a lejtőn és mi már csak erőfeszítésekkeltudunk vele érintkezni, ajánljuk süllyedő lelkét az Úr kegyel-mébe és kiáltsuk utána: — Visszavárlak meleg szeretettel! És— ha fáj is — nyugodjunk meg. Az Isten sem küzd erőfeszítés-sel soha, hiszen az Úr Jézus az erőszakot a megváltás módsze-réből végkép kiküszöbölte. —

Nem az tisztul, aki egy nap emelkedni, és a másik napsüllyedni lászik; aki egyik szavában tanúságot tesz az igazIstenről, a másikban pedig megtagadja azt; hanem aki szünte-lenül át van hatva a legtökéletesebbhez való törekvéstől ésamíg testi szemei az ő szegény nyomorult embertestvéreincsüngenek, addig lelki szemeivel már az eszményi Isten töké-letességein függ. Nem az tisztul tehát, aki sír; sem az, aki di-csekszik; hanem aki hallpat és cselekszik. —

Mikor az emberi lélek egy-egy vonallal felemelkedik ésegy-egy tisztultabb szférába belejut, érzései és gondolatai isrögtön megváltoznak. Sokszor az lesz a szemében igazi érték,

200

amit azelőtt lekicsinyelt — és amit valaha#mindenek felett ér-tékelt, az lesz a semmi. —

Csak a mélységekből indulhatunk útra, ha a magasságokbaakarunk feltörni. A szegénység minden érőnket és képessé-günket fejleszti ki az életküzdelemben; észrevétlenül izmosod-nak meg a szárnyaink. A magasságokat járó sasok is szikla-repedésekben nevelkednek és nem aranyos rácsos kalitkákpuha fészkeiben. Még pihenni is a jeges hegycsúcsokra szálí-nak, ahol megtanulnak szemberepülni a viharral. —

Nem lehet egészséges testet vasfazékban fölnevelni. A tö-kéletesedés önmagunkból kiinduló fokozatos emelkedés és tisz-tulás. Az alacsonyabb vonalakból kell felküzdeni magunkat amagasabbakba és ne várjunk kedvező szelekre, amelyek a kí-vánt révbe viszik vitorlásunkat; nekünk is meg kell szoríta-nunk az evezőlapátot, mert csak saját erőnk kifejtésével tu-dunk az örvények között átsiklani és szélcsend esetén célunkfelé haladni, ölhetett kezekkel ne várjuk a sült galambot. El-méletekkel szeretnénk boldogulni, pedig olcsó áron nem lehetmegvenni a menyországot.. Ez drága gyöngy!! Mindent el kelladni érte, hogy ezt a kincset megszerezhessük. —

Az emberiség nagy sikereinek örömujjongása elnyomja azemberiség nagy szenvedéseinek fájdalomsikoltását. Vérző se-beken tapodunk, hogy emelkedhessünk. —

E l m é l y ü l é s .

Talán sohase volt még annyira szüksége egyetlen korszak-nak se a misztikus elmélyülésekre, mint éppen nekünk, a maiszenvedéseknek és nyomorúságoknak a napjaiban, amikor azanyagi gondok sötét felhői gomolyognak felettünk és mindentfeketén látunk. Pedig a felhők mélységeiben nagy villámlásokcikkáznak. Milyen kár, hogy nem merünk nyugodtan bele-nézni. Fények lobognak fel, amelyeknek villámlásaiban egy-egy pillanatra tisztán láthatjuk, hogy nincs okunk reszketni asötétségtől. Csak mi bennünk ne legyen soha sötétség! —

H a l a d á s .

Miért pattanik ki a rügyböl a bimbó? Miért lesz ebből vi-rág és gyümölcs? Mert bensejében erő működik. — Ilyen az

201

emberi haladás is. Nem külső, hanem belső tényezőktől függ;új eszméktől és új eszközöktől. —

Csak aki visszafelé tekint, az ítélheti meg tisztán haladásá-nak a mértékét. Ekkor láthatjuk világosan, hogy mik voltunk.De hogy jelenleg mik vagyunk és a jövőben mik leszünk, aztgondolatban még csak megközelíteni se tudjuk. Egy-egy élet-vonalunkat csak akkor tudjuk világosan látni, ha már föléjeemelkedtünk. —

A kiválasztott lelkek az emberiség erkölcsi haladásánaktrombitái, akikbe koronként maga az Isten fúj bele. Ez a har-sogó hang pedig mindig felrázta tunyaságából, haldoklásábóla világot. Így tartották ébren a kiválasztottak az egy igaz Isten-ben való hitet és a megváltásban való reménységet az emberi-ség szívében. Tekintélyük, számuk és jelentőségük pedig olyarányban növekedett, amilyen mértékben rohant a fékevesztettvilág az erkölcsi elaljasodásba. —

Az igazi reformmunka, vagyis igazi haladás a felismertjónak érvényesítésében áll. Ezt pedig csak új alkotásokban ésnem egy megszokott rossz intézménynek foltozásában lehetmegvalósítani. Szakítani kell könyörtelenül a hibás múlttal,nem pedig megalkudni vele, mert minden félrendszabály csakújabb csalódásokhoz vezet. Aki haladni akar, annak nemcsaktalpra kell állnia, de ki is kell lépnie a helyéből! —

Találóan nevezik az emberiséget vándornak, történetétpedig földi zarándoklatnak. Valóban olyanok vagyunk, minta hegymászó utas. A mélységek sötétségéből indultunk útra amagasságok felé. Ezredévekig ködös völgyekben tapogattunk;szédítő örvényeken küzdöttük magunkat keresztül; de minélfeljebb haladtunk, annál jobban kiszélesedett és annál tisztábblett a szemhatárunk is. —

Azért, mert én katholikus pap vagyok és hitem gyökereiaz őskereszténység gyökereiből sarjadzanak ki, nem engedemmagamat a modern haladás szentélyéből kizárni és kiállítania küszöb elé. Én is a nyugati expresszel akarunk utazni. Nemtűröm, hogy a villámvonat mellettem elrohanjon és rám csakfütyüljön. — Ha megérett a világ egy-egy új eszmének a befo-gadására, akkor ne üljünk le a megzápult régi tojásokra, ha-nem keressünk frisseket, amelyekben egy szunnyadó új élet-lehehetősége lüktet. A krisztusi kinyilatkoztatás minden

202

korszaknak közkincse; egyformán tudja neveim mindegyiketa saját vonalrendszerében. Ezért nem kerékkötője, hanemszárnya az emberi haladásnak. —

Az ember nincs feljogosítva, hogy hitét másokra erősza-kolja, mert mindenki csak a saját érettségi fokozata szerintképes az égi igazságok befogadására. Ezért mondják, hogy ahit az Isten különös kegyelme, amelyet mi csak befogadha-tunk. De viszont a tömeg előítélete se lehet döntő szempont egymagasabb színvonalú álláspont érvényesülésénél, mert a hala-dás sohasem a tömegből, hanem mindig a vezetőkből, vagyisa kiválasztottakból indul ki. —

Az igazi haladás az, ha értelmünk művelésével és fejlesz-tésével együttjár érzésünknek a tisztítása és nemesítése is. E2Ja két szárny csak együtt emelhet fel bennünket a magasba.Mihelyt az egyik megbénul, csak vergődni tudunk és nemszárnyalni. Még a földi haladáshoz is két egymást kiegészítőlábra van szükségünk. Hogyha az egyensúly közöttük megbom-lik, az összhangnak is vége: vagy az értelem nyomja el a hitet,vagy a hit az értelmiséget. Ne legyen tehát soha szívtelen azeszünk, vagy esztelen a szívünk. Az első belevezet az anar-chiába, vagyis az egyoldalú tévelygésekbe, a másik pedig a val-lási fanatizmusba, amely kimerül a külső alakiságokban és át-csap a gyűlölködő türelmetlenségbe. —

Csak az lehet értékes haladás., ahol együtt fejlődik értelmiés érzésbeli tökélyetesedésünk. Mindkettő azonban csak aszabadság napfényében tisztulhat és erősödhetik. —

Az igazi haladás abban áll, hogy az időbeli változásokat necsak szemléljük, hanem azokba bele is illeszkedjünk és a meg-változott helyzeteknek az uraivá tegyük magunkat. Mi szabadlények vagyunk és a biblia szerint isteni képmások, akik min-den egyéb földi teremtmények fölött állnak. Jól vigyázzunktehát, hogy ne essünk a természet szolgaságába, hanem ural-kodjunk felette! Emelkedjünk a napi események fölé és neazok vonszoljanak bennünket maguk után szolgaláncon. —

A tisztuló lelkeknek mindig ügyelni kell arra, hogy hala-dásunk derűs és vidám legyen. Leeresztett szárnyakkal nemlehet repülni. A szomorúság a lelkek zászlója, amely nemcsaka fényüket homályosítja el, hanem megőrli ellenállási erejüketis. Az öröm föllelkesít, a bánat összetör. Ezért a szomorúság

203

gyászfátyol a lélek arculatján, amely megnehezíti a mi hala-dásunkat. —

Aki a köznapi élet vonalából nem tud kiemelkedni, annakmég nincs erős szárnya, amely a magasságokban hordozhatná.Ezért a haladása is lassú. Nem repül szabadon, csak a földöncammog és az élet országútján mindig csak az árnyékos helye-ket keresi, ahol megnyugodhatik. Miután pedig ez az út televan korcsmákkal és vendéglőkkel, mindegyikbe betér pihenni.Nem csoda, hogy a versenyben lemaradozik és csak csiga-lassúsággal tud a végcélja felé haladni. —

A történelmi lendületek, amelyek az emberi haladás út-fordulói, rendesen zseniális megérzésekből indulnak ki. Bátrannevezhetjük ezeket „evolúciós ösztönöknek” is, mert nem ér-telmi mérlegelésből származnak, hanem a hiterős áramlatok-nak feszítő energiájából. Nem töprengő átgondolások, hanempillanatnyi megsejtések, a hiterő mélységéből kitörő villám-lások. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy nagyon alacsony szín-vonalon állna az emberi művelődés, ha a történelmi krízisekpillanataiban mindig a józan és mindent megfontoló értelemlépett volna a lelkesedés helyébe: mert míg az ész csak analizál,addig a lelkesedés teremt. —

Nem lehet igazi az a haladás, amely csak új szenvedések-nek a zsilipjeit nyitja meg a fuldokló világ számára. Letiportszíveken csak véresen lehet emelkedni. —

Hol állana a haladás, ha koronként kiválasztott vezéreketnem küldene hozzánk az ég, akik új eszmékkel és tisztultabbérzésekkel emelik művelődésünk színvonalát?! Mert a haladássohasem a tömegből indul ki, hanem a kiválasztottakból. -Őketmondja az evangélium „kovász”-nak, akik a nyers és éretlenmasszát lassanként áthatják és megerjesztik. Ők a magvetők.Belőlük indul ki minden kultúrhatás, amely a tömeget egy-egyúj eszmével, vagy egy-egy magasabb érzéssel emelni és töké-letesíteni tudja. Őket nevezi az evangélium kiválasztottak-nak. —

Semmit sem adnak ingyen. Haladásunk minden lépcső-jéért keményen kell megdolgoznunk. Értékessé és becsessécsak akkor lehet előttünk a saját emelkedésünk, hogyha a mimagunk eredménye a mi saját munkánk gyümölcse volt. —

Vajjon a haladás, az a merész emelkedés közelebb vitte-e

204

egy lépéssel is az emberiséget a boldogsághoz? Ez a kérdés.Mert mit használ a nagyság és a dicsőség összes ragyogása, haaz emberiség szenved és haladásunknak vérző szíveken ke)ikeresztül tipornia? —

Szédítő magasság, csodás emelkedés! — íme ez a modernkor látóhatára; s mi a haladás mámorától ittasultan rohanunkszilaj ul tovább és tovább; csak azt nem vesszük észre, hogyvonagló testeken gázolunk keresztül! —

Az emberi haladásnak örök jelszava: „Excelsior!” Mindigcsak előre és mindig magasabbra! Ezt jelképezte az Úr Krisz-tus csendes menybeemelkedése is az olajfák hegyén. És való-ban minden egyes korszak csak egy-egy újabb emeletet rakhatarra az égbetörő babyloni toronyra, amelynek első alapkövétaz ősök kevélysége rakta le Szennár mezején. De a nagy sike-rek gőgje ne zavarja meg a mi elménket! A sikerekből csaka munka a miénk, mert a siker dicsősége egyedül az Istené! —

Aki haladni akar, annak a saját lábán kell az utat meg-járni, mert hiába ül le az árokba, hogy a kiterített térképbencsak nézegesse az utat, amely a célhoz elvezeti. —

Sajnos, hogy haladásunk minden egyes lépcsőjét könnyelés vérrel kell megöntöznünk, mert nincs születés vajúdásokés szenvedések nélkül. A megváltás törvényéből folyik, hogyminden újszülöttnek, legyen bár az ember, vagy egy eszme,vérben kell megtisztulnia. —

Amikor bensőnk legmélyében, vagyis érzésünkben vala-mely Istentől eredőt érzünk önmagunkban megindulni, álljunkmeg minden erőnkkel az Isten eszményében és az Ő erejérebízva magunkat, most már gyermek-módra haladjunk nyu-godtan tovább. —

Habár az állatok soha el nem bukhattak, az ember bukásamégis lerántotta őket is a mélybe, a zavarba és a szenvedésbe.Ennek a tiszta felismerése vezetheti az emberiséget arra a he-lyes belátásra, hogy haladásának egyedüli feladatait az emberilélek tökéletesítésében keresse és találja fel. —

Vonal r e n d s z e r e k .

Minden egyes egyént csak a saját vonaltörvénye alapján

205

lehet helyesen értékelni és megítélni. Mihelyt a magunk érté-két alkalmazzunk rájuk, beleszorítjuk őket a Prokrusztesz-ágyba, ahol vagy természetellenesen kinyújtjuk, vagy pedigösszepréseljük őket. —

Vonalainkból kiemelkedhetünk egy felsőbbe, vagy lecsúsz-hatunk egy tökéletlenebb törvénybe, amely természetünket isrögtön megváltoztathatja; alacsonyabb vonalba jutunk, amiannyit jelent, hogy elbuktunk. Mennyire megérzi ezt az ember»mikor helyzetét egy-egy bukás után összehasonlítja régi álla-potával. Amazért lelkesedik: — bukóit helyzetét pedig szívbőimegutálja. —

Nem elég a bűnt anyagi és alaki szempontból vizsgáim,hanem bele kell helyezkednünk érzéseinkkel embertestvéreinkvonalrendszerébe, hogy tiszta ítéletet mondhassunk felettük.Senkit sem szabad a mi saját természetünk alapján megítélni,hanem mindig az illetőnek egyéni természetét (vonalrendsze-rét) kell elsősorban tekintenünk, mert az ő természete az őtörvénye! Mit tehet sokszor az a szerencsétlen róla, hogy szü-letésének nyomorúsága, elhanyagoltsága, nevelésének ferde-sége az erkölcsi érzéket benne meglazította? Sokszor a társa-dalom felelős az elzüllöttekért, mert ha szeretettel karolná fela gyengeséget, nem volna annyi elbukott. —

Fény.Fény. — Fényvillanások. — Világosság. — Égi világosság. — Égi

fény. — Égi tűz. — Ősi tűz. — Napfény. — szivárvány. — Színek.Színérzés. — Sötétség.

Fény.

A fénynek is van árnyéka, amely azonban már nem való-ság, hanem csak látszat. Mihelyt eltűnik a fény, vele együttszűnt meg az árnyék is. Minden árnyék csak azt jelentheti,,hogy ott, ahol keletkezett, nincs jelen teljességében a fény. —

F é n y ν i 11 a n á s o k.

Mikor az anyagi gondok fekete felhői gomolyognak fölöt-

206

tünk, mindent sötétnek látunk. Pedig a felhők mélyében nagyvillámlások cikáznak; fények lobognak fel, hogy egy-egy pilla-natra tisztán lássuk, hogy nincs okunk reszketni a sötétségtől.A fekete felhők csak összeverődő párák, átmeneti jelenségek;ahogy összesűrűdtek, úgy fognak szétoszlani is. Felüdítikcseppjeikkel a hervadt mezőségeket s azután eltűnnek. Ez azoka, hogy nagy szárazságok után rendszerint nagy viharokjönnek; de még ezek is csak ködpárák. A csüggedő emberazonban mindezt nem látja meg a villámlásokban, mert nincsbátorsága szembenézni velük s ijedten csukja be a szempilláita vakító világosság fénylobbanásai előtt. —

V i 1 á go s s á g.

Nem lehet a ragyogó Napot egy lyukas ponyvával elta-karni. —

Ültesd a növényt a legbujább földbe, de zárd el a világos-ságot előle, satnya hajtása fel fogja keresni azt az egyetlenfénysugarát, amely esetleg beszűrődik' börtönének sötétségébe.Feléje sarjadza bágyadt hajtásait s mihelyt állandó összekötte-tésbe léphet vele. rögtön megindul és új erőre kap. — Ilyen azember értelme is; csüggedni és lankadni fog mindaddig, mígmeg nem találja a fejlődéséhez szükséges világosságot. —

Nagy szerencsétlenség rothadó korszakban születni, mi-kor az egyetlen cél csupán az állati igények kielégítése; de eznem ment föl bennünket kötelességeink kielégítése alól. Nincsjogunk tehát megtagadni földi küldetésünket és a véka alá rej-teni a magunkkal hozott világosságot. Az Istentől reánk bízotttalentumot az evangélium szerint gyümölcsöztetni kell, mertbeszámolni tartozunk róla egykor, hogy hogyan használtuk felazt? —

Az államnak nemcsak uccák világításáról kell gondos-kodnia, hanem az elmék felvilágosításáról is. —

A haldokló költő Goethe Jobb világosság” után kiált. Aző szava az emberiség közös vágyódásának felkiáltása a haladásörök eszméje után. —

A bethlehemi hajnal volt az első fénysugár a világra bo-ruló sötétségben. Ha az emberiség igazi békességet keres, mais a bethlehemi jászolra tekint. Ennek egyik szimbóluma a ka-rácsonyi fenyőfa, amely zöld leveleivel nem ismeri a herva-

207

dást és örök reménységet hirdet. Eme fa aranyos árnyékábanmétf ma is felüdülünk a gyermekszívek tiszta örömeiben. Ezta világosságot várta a sinai hegytől kezdve a bethlehemi jászolmegvalósulásáig az Úrnak minden prófétája... —

Csak az fél a világosságtól, akinek a lelke könnyen szep-lősödik. Aki a Nap szemébe mosolyogni tud és tiszta lelkéneknincsenek rejtegetett titkai, az bátran sütkérezik a Nap tüzé-ben., —

Új világosságot és új hajnalhasadást vár a formákban ki-merült világ a hitélet és a tudomány kapcsolódásából. SzentJános szerint: Új eget és földet várunk! — Érezzük, hogy akulturális fejlődés és az egyetemes haladás szédítő magassá-gaiban egy korszakalkotó fordulóponthoz értünk. A misztiku-mok örök mélységeiből izgató új problémák vetődnek ismét fel-színre és megoldást követelnek. Értelmi fejlettségünkhöz éslelki érettségünkhöz méltó kérdések ezek, amelyek talán egyújabb két ezredév tökéletesedésének az alapköveit fogják ajövendő számára biztosítani. —

Az Ige azért vette fel lelki megtestesülése pillanatábankülső test gyanánt a világosságot, hogy átvezető hidat építsena tiszta Erőélet és a külső anyagvilág között. A világosságbantehát már van bizonyos anyaghajlam és készség, amely sűrű-désében, a fényben jelentkezik legfinomabb alakjában és asugarakban már kapcsolódni is tud az anyaggal. Ez a lelkivilágosság is elanyagiasodhatik és ledurvulhat az anyagi tűzvonaláig. Viszont visszatisztulhat napfénnyé, azután lelki fény-nyé és végül színvilágossággá, mihelyt a fénykörben egyesülaz Igével. Ezt az alapgondolatot érezte meg Zoroaster, mikoraz Istent a világosságban kereste. Így lőn a világosság IstenévéIndiában Indra, Egyiptomban Osiris, a görögöknél Apolló.

Mózes is az égő csipkebokorban látja az isteni jelenést, azutánpedig a Sinai-hegy villámaiban. Sőt, még a kereszténység is aSzentszellem szimbólumává az égő tüzes nyelvet teszi, amelykiégeti a salakot a lelkekből és újjáteremtő erővé lesz a tűzzelvaló keresztségben. A tűzszentelés még ma is egyházi szertar-tás. —

Sok lélek szenved manapság olyan szellemi körben, amelytelve van fénnyel és világossággal Ez a kör a tudomány! Abennelévők a ragyogó fénytől megvakulva nem látnak ki be-

208

lőle. Nem veszik észre azt a mindent felülmúló másik fényes-séget és tökéletes világosságot, amely az Úr Jézus igazságaibólsugárzik elő. —

Égi v i l á g o s s á g .

A felkelő nap is először a hegycsúcsokat világítja meg.Csak lassanként ereszkedik a völgyek mélyére. Így vagyunk miis az Égi világossággal. Először a kiválasztottakat ragyogja befényévei és csak azután veti sugarait a homályosabb és alacso-nyabb rétegekre. Csakhogy ezt a fényt és sugarat az embernem az értelmével fogja fel, hanem szívének megérző képes-ségével. —

Égi f é n y .

A mindent bevilágító égi fényt a tárgyaktól elvontan szem-lélni és önmagában égni és lobogni már csak megtisztult lelkiszemeinkkel tudjuk. Így látta Mózes is Hóreb hegyén fellángolnia szent tüzet a csipkeboborkban. Ez a tűz mint fényoszlop(shekinah) vezette később népét a pusztaságban. Ez ragadtaElizeus víziójában tüzes sezkér gyanánt az égbe a legnagyobbzsidó prófétát: Illést. Eme szárnyas tüzkerekeket látta villámgyanánt cikázni Ezekiel is a víziójában. Ez vakította megSault, mikor Damaskus kapui előtt lesújtotta a lováról, hogyfölemelkedjék a porból, mint Szent Pál. Így lett az üldöző fa-rizeusból az Úrnak legdicsőbb apostola! Ez lobogott égő nyel-vek alakjában az apostolok fejei körül a legelső tüzes pünkösdünnepén! —

Égi t ű z .

Az égi tűznek minden egyes szikrája megszámlálhatatlanfénypontokat gyújt lángra, amelyek majd ha összecsapnak,lángba borítják az egész világot. Ilyenkor ünnepel az egészvégtelenség. — És vájjon mi történik akkor, ha egy ilyen ki-választott égi szikra belerohan a földi göröngyökbe és amenyei fény kialszik egy földi mocsárban? Bizony, elanyagia-sodik és ekkor mint pusztító erő szolgálja öntudatlanul azisteni böcsesség céljait, aki vele a rosszat is a haladás eszkö*zévé teszi és jóra változtatja. —

209

Ősi tűz.

Hol van a földi tűz, amelyet meg kell gyújtani és folytontáplálni, hogy égjen, attól az ősi tűztől, amely az idők mérhe-tetlensége óta önmagában izzik és izzani fog mindaddig, míga földön, illetve a végtelenségben minden atom meg nem tisz-tul és nem lesz többé egyetlen anyagparány sem, amelyre azőstüznek hatóereje volna?!! Sőt, majd ha egykor bekövetkezik,hogy céltalanná fog válni a testi tűznek minden alakja, az izzóősi tűz még mindig keringeni fog mérhetetlen időkig, egy újtermészetű öntudatlanságba merülve, hogy önmagában újraérjék és sejtelmességével egy új erkölcsi próbája legyen azúj időknek. —

N a p f é n y .

Árnyakat ne engedj soha a szívedbe. De te se vess másraárnyékot. Ne keresd a hibákat másban, csak magadban. Tépdki gyökeresen a szívedből a szárazságot és üdülj fel a Nap-sugárban. Csak a Napfény tud mindent beragyogni. Mikor fel-kel, ránk mosolyog, hogy dalos szívvel tudjunk egész naponát dolgozni és amikor lenyugszik, elpirul helyettünk, hogyhaa szívünk valamiért nyugtalan.

S z i v á r v á n y .

A vízözön után feltűnt az égen az első szivárvány, a leg-első, amely talán nem is vízpárán megtörő napsugár volt, ha-nem α megváltás után esengő embernek könnyéből és a kö-nyörülő Isten szívének sugárzó mosolyából szövődött... —

A szivárványban se tudjuk egymástól elhatárolni és külön-választani a színeket; pedig száz és százféle színárnyalatokattudunk megkülönböztetni benne: nem tudjuk, hol kezdődikaz egyik és hol végződik a másik. — Az emberi életvonal isilyen egymásból eredő változásoknak folytonos fejlődési fo-lyamata. —

S z í n e k .

A rózsaszínnek csak az tudja átérezni az üdítő tisztaságát,akinek még az érzései tiszták. Ez a szín az égi örömöknek és

210

a földi vidámságnak a keveréke. De-míg a tiszta fehér az an-gyaloknak a színe, addig a rózsaszín a tündéreké. Ebben mái-van valami földies. —

S z í n é r z é s .

Tessék csak valakinek a szeme elé huzamosabb ideig egybizonyos színt tartani, más színek iránt egy időre elvesztiérzékét az ember. —

S ö t é t s é g .

Szegény vaksi ember az, aki csillagos éjszakában semtud az égi csodákban gyönyörködni, mert csak a sötétségbemereszti a szemeit. —

Ha sötétségben kell élnünk és küzdenünk, az nem hsj;csak mi bennünk ne legyen sötétség! —

Ott, ahol megszűnik a világosság, ott csak tapogatózvahaladhatunk tovább, mert a sötétség útja nem vezethet a vilá-gosságra. A világosság hatol be a sötétségbe, és nem a sötétséga világosságba! —

Férfi és nő.Férfi és nő. — A nő. — A női szív. — Női erények. — Női életcél.

— Az ősasszony. — Női egyenlőség.

F é r f i és nő.

Férfi és nő együttvéve egy egész ember, mert egymástöntudatlanul kiegészítik. A férfiben az értelem, a nőben azérzés van túlsúlyban. Ezért a nő alaptermészeténél fogva ma-gasabb életvonalban él; tisztább lény, kevésbbé önző s tud le-mondani és áldozatokat hozni. Férfi és nő nem élhet egymásnélkül, mert kölcsönösen érzik egymásban a hiányzó részü-ket. Ezért a nő a férfi árnyéka. Ha utána futunk, fut előlünk;ha előle futunk, fut utánunk. A nő a férfi szárnya; a férfi a nőlába. Egy szerető nőre bátran rábízhatja az ember az életét,

211

a becsületét, szóval mindenét. Csak a nőt ne bízzuk önmagára,mert férfi-támasz nélkül a nő saját lábán megállni gyenge,biztosan elveszti önmagát. A férfi érzést a nőből merít; a nőpedig erőt a férfiből. —

A férfi cselekedeteiben mindig benne van egy elrejtettnői indítás is! „Cherchez la femme!” Keresd az asszonyt! Vi-szont a férfi cselekedetei visszahatnak a nő érzésére és aztfinomítják, vagy durvítják; jobbá, vagy rosszabbá teszik. Egyasszonynak a megváltója, vagy kárhozatba döntője mindig aza férfi, akit szeret. Ezért elmondhatjuk, hogy α nő sorsa aférfi. Igaz, hogy a sors Ura az Isten! —

Oh! Egy,tiszta lelkű gyengéd asszony sokkal közelebb állaz Istenatya érző szívéhez, mint egy erejében öntelt férfi, le-gyen bár az a legcsodáltabb lángész. A nő azért soha el nefelejtse, hogy hivatása nem a férfi erejének kihasználása, ha-nem ennek a megfinomítása. A nőt á férfi ereje emeli. Viszontá férfierőt a nő tisztítja és finomítja könnyűvé. Így adta őketa Teremtő társul egymásnak, hogy kölcsönösen egymás általtökéletesedjenek. Mihelyt a világban ez az igazság belátásrafog jutni, meg lesz oldva a legkényesebb szociális probléma.Ekkor lesz igazán egyenértékű élettársa a nő a férfinak. —

A férfiban ellenállhatatlansági természeténél fogva túl-súlyban van a testi irány. A nő egyenletes égi természeténélfogva inkább befelé él. Iránya is jobban lelki. Ezért a nőbenaz érzékies élet már közfelfogás szerint is súlyosabb beszámí-tás alá esik. Az ilyen bukások a nőt megalázzák. A tisztaságpedig mindig felmagasztalja. Így érthető meg, hogy miért tart-ják nagyobb tisztátalanságnak az asszonyban az érzékiséget,mint a férfiban? Ezt ők maguk is érzik, mert míg a férfi di-csekszik vele, addig a nő hallgat és szégyenli. A férfiban érzé-kiségben nyilatkozik meg az állat. Lelkiismeretfurdalás nélkültud elpusztítani egy asszonyt. Erőszakos, mint az éhes vadállat,aláveti magát a zsákmányára és falánk gyönyörűséggel képesdarabokra széttépni. Ha pedig már jóllakott és betelt vele,megfordul és otthagyja. Az asszonynál még az érzéki élet isinkább lelki jellegű, mert többnyire a szeretet viszi rá. —

Amíg a nő eltűnni vágyódik, addig a férfi feltűnni akar.Ez az oka, hogy amíg a női természet többnyire alázatos ésönmagába rejtőző, addig a férfi kevély és kitörő. A tért nem

212

szerényen betölteni, hanem elfoglalni akarja. Kitágulni és ér-vényesülni mindenáron. —

A biblia legmélyebb gondolata, hogy a nőt. az Isten a férfitestéből szakította ki. Ezért érzik meg egymásban a hiányzólelki és testi részeiket. —

A nő.

Az ókorban a nyomor volt a nő sorsa; osztályrészük amegvetés, helyzetük a rabszolgaság volt. Szeretném ezt min-den nő szívébe vésni, hogy soha el ne felejtsék, hogy az adicsfény, amely most a női homlokot tisztelettel övezi, a beth-lehemi jászolnak a világossága. A jövőben ti hősök, szentel-jétek ezentúl hőstetteiteket; ti költők pedig lantjaitokat aSzűzanya tiszteletével a nő védelmére, hogy az eltiprott, lené-zett Asszony szeretete legyen ezentúl a férfibecsvágynak leg-nagyobb jutalma. —

Veronika! Női szeretetnek hősies gyengédsége! Ráisme-rek benned a női szívekre! Minden nemes női szívnél készenvan a Veronika kendője, valahányszor könnyet és verejtéketkell letörölni. Így van jól, hisz minden szenvedőben Krisztusarcát törölgetik. —

Csak midőn a keresztény eszmék a nagy tömeget is átha-tották, léptek előtérbe eszményibb felfogások. Csak a keresz-ténység emelte a női tekintélyt, mert mikor a nőt anyává tette,dicsteljes alakká is tette személyében a női nemnek mind akét osztályát: a szüzet is, az anyát is. —

Vegyétek ki a szeretetet a nő életéből és pokollá tettétekaz életét; a hímport töröltétek le a lepke szárnyáról. — Oh,az az ártatlan leány, aki érzéseinek szűzi hamvát, eszményei-nek teljességét, szerelmének szent tudatlanságát viszi az oltárelé, — nem betegápolónak, hanem feleségnek akar menni űjotthonába. Szívet szívért, érzelmet érzelemért akar cserélni»hogy a legbensőbb lelki egységben összeforrva, közösen ápol-hassák azután a házi tűzhely szent erényeit. —

A világrendi összhangot sértő zavart, amely az ősbukásátka, csak jósággal lehet kiegyenlíteni. Az erőszak leigáz, denem javít; lesújt, de nem emel. Pedig ez a föld siralomvölgy,ahol sebeket kell bekötözni és könnyeket letörölni! Talán

213

azért is alkotta az Isten olyan puhává és finommá a női kezet,hogy tudjon gyengéden simogatni, hogy soha fájdalmat neokozzon. Még csalódásaink sírjára is csak virágokat ültet. —

Hálás megindulással írom e sorokat, mert börtönömszenvedéseiben és nyomorúságaiban gyengéd női szívek nyúj-tottak nekem enyhülést. Nemcsak onnan kívülről, hanem abörtönömben is. Három kedves ápolónővér segítette hordoznia terheimet, amit férfitestvéreim rám raktak. Mit mondjakróluk? Miután kiszakítottak az egész világból, ők lettek ben-nem az én egész világom: édesanyám, lányom, ápolóm és vi-gasztalóm. Róluk neveztem el könyvemet, „Börtönvirágok”-nak, mert ők lettek az én börtönömnek virágai, miután másélővirágot a börtönbe behozni tilos. —

Amíg a női szívek tisztaságát földi mocsok be nem szeny-nyezi, addig szívük húrjain angyalok hárfáznak és menyeisugalmazásokat énekelnek. —

Mikor Mózes a szomjúságtól lankadozó zsidókat a homok-sivatagba vezetgette, eljutottak Szar pusztájában egy kisebboázishoz Marába, amelyet egy forrásvíz öntözött és kövérkaktuszoknak és karcsú pálmáknak árnyas kertjévé tett. Aszomjas vándorok tikkadt ajakkal szürcsölték a vizet; de mégcsak lenvelni sem tudták, mert keserűsével égette a torkukat.

Csalódva kiabáltak az Úr prófétájára: Miért hoztál ki ben-nünket ide? Hogy szomjan haljunk? Mit igyunk? Ekkor Mózeségi sugalmazásra egy fatörzset dobott a forrásba, amely a vi-zet megédesítette és ihatóvá tette. Ilyen fát dobott az isteni Kézis a földi keserűségek vizébe, mikor a férfi testéből kiszakítottaa nőt, hogy örökké mellette maradjon és az oldalánál álljon.Úgyis mint anya, úgyis mint hitves, úgyis mint bájos leány-gyermek. A női lényiség Máriában jutott tökélyre, mert egye-dül Ő egyesíti magában a szüzet is, az anyát is. Ezért lőn a leg-tökéletesebb női lénynek a neve Mára, vagyis Mária, szószerintkeserűség. Ő foglalja magában minden keserűségünket, hogyazt részünkre felüdítő édes vízzé változtassa át az ő szent Fiá-nak a keresztfájával —

Madách Évája virágos lugast csinált, árnyas pihenőt azérette dolgozó férfinak, fészket a tiszta szerelemnek, csendesnyugvóhelyet a bölcsőben szunnyadó kis madár fióknak. A nőáltal alkotott minden családi fészek egy-egy szentély, hogyha

214

betöltjük azt nemes és emelkedett érzésekkel. Az anyaszív mégaz ácsműhelyben is fel tudott egy Istenfiút nevelni. —

A legtöbb nőnek van egy titkos fiókja, ahová az ékszereit,kedves leveleit, hervadt virágait és múltjának értékeit elzárja.És hogyha nincs, akkor ezeknek az emlékeknek a szívébennyit egy titkos fiókát. —

A csúnya nők között sokkal kevesebb az ostoba. Tudom,hogy ezzel sok ellenséget szerzek magamnak, mert bízón na-gyon okosnak kell már lenni annak az asszonynak, aki komo-lyan elhiszi magáról, hogy csúnya. —

Bárminő szép és ifjú legyen is egy asszony, egy tisztalelkűfiatal leánnyal nem tud többé versenyezni. A szerénységet ésszelídséget, a kedvességét még tudja utánozni, de a naivitásátmár nem, Ezt a bájos gyermekvonást az élet már letörölteróla, mint a gyümölcs hamva a fogdosás. Azért az ilyen gyü-mölcs is lehet édes, zamatos és ízletes, de az érintetlenséghamvát már nem lehet rá visszarakni. —

A nőkről általánosságban nem lehet semmi rosszat mon-dani anélkül, hogy őket magunkra ne zúdítsuk. De hogyhacsak egy nőről beszélünk rosszat, az már csemege nekik, amitnagy gyönyörűséggel tudnak élvezni. —

Mikor az ember megnősül, azért veszi el a párját, amit azmint leány neki beszélt. Elválni pedig rendesen azért szoktaktőle, amit az mint asszony cselekszik. —

A nő jobban örül egy-egy hízelgő szónak, mint egy hódolótiszteletnek. A tiszteletlenséget is könnyebben megbocsátja,mint a közömbösséget. —

A nő leánykorában olyan, mint a virág. Anyaságában pe-dig olyan, mint egy gyümölcsbe érett virág. —

A nő természetének gyengédsége, szívének nemes részvétes egész kedélyvilágának berendezése folytán a családi életre,a gyermeknevelés önfeláldozó munkájára van hivatva. A nőcsak szerető férje oldalán lehet boldog, mert az ïsten még anők lángeszét is a szívükbe helyezte. —

A napi életben gyakran előfordul, hogy a legtöbb férj afelesége nélkül semmit sem cselekszik, mert a női megérzésbiztosabb tudást nyújt neki, mint a saját értelmi gondolata.

215

Ezért bűn, hogy a modern női nevelésben nem akarják fi-gyelembe venni a női nem különleges képességeit. Ahelyett,hogy érzésvilágát fejlesztenék és tökéletesítenék, együtt nevelika fiúkkal intellektuális alapon. Pedig az ilyen kiképzés a nő-ben még nagyobb rombolást végez, mint a fiúban, mert az őmegérző képessége sokkal magasabb tehetség, mint az elme-beli megértés. —

Nem igaz, hogy a nő a gyengébb nem. Ezt csak a testi erőszempontjából lehet róluk állítani. De ez nem lehet döntőszempont. Egy díjbirkozóra sem mondhatjuk, hogy értékesebbember, mint egy finoman érző művész, akinek talán az izom-rendszere nincs annyira kifejlődve. Aki az embereket csupána testi előnyeik alapján értékeli, az embertársait tisztán állatiszempontból mérlegeli. —

Felsőbb életvonala miatt a nő volt a földön az, aki tény-leg az igazi bukásnak kezd ősoka volt, mert ő képviselte azidők elején a legfelsőbbet, a legmagasabb életvonalat a földanyagvilágában. Már pedig a bukás csak a legföntről indul-hatott meg, ezért az asszonynak először kellett elbuknia. —

Az a legtökéletesebb asszony, akiről legkevesebbet beszél-nek. —

A nők általában zárkózottabbak és szeretnek eltűnni egybizalmasabb körben, vagy magányban. Főleg abban, akit sze-retnek. —

Az emberiség életében a nők fognak előbb az érzékiségtőlmegtisztulni, mert asszony által született a test és asszony ál-tal halt meg a Lélek. Asszony által kell tehát meghalni a test-nek és föltámadni a Léleknek. Ezért nem a férfinak kell el-tűnni az asszonyban, hanem megfordítva. —

A nő akkor boldog, ha magát a szeretetben kimerítheti.Mennyi finomság, ízlés, lelki emelkedettség van egy igazánszerető gyengéd női szívben! Már maga a nőiesség is csupaérzés. Puha, leheletszerű finomság. Az igazi tökéletes nő lényekönnyű, mint a galamb pelyhe. Egy lehelettel elfújhatjuk., Egyérintéssel vasnál erősebb békókba verhetjük. Annyira könnyű,hogy szinte észre sem vesszük. Ez az oka, hogy egy tökéletesnő senkinek sem teher és szinte eltűnik az érzékeink elől. —

216

A nő szomjúhozza a szeretetet, mert ez az ő eleme. Nél-küle elhervad, mint a sivatagban a szomjas virág. Nem tudélni szeretet nélkül. Míg alacsonyabb vonalban él, addig csakszerettetni vágyik. Mihelyt azonban a lelki finomságnak tisz-tább vonalába emelkedett, akkor már lemondásokra is ké-pes, így lesz a finomság a lemondásban erővé. Az erö pedigaz alázatosságban hatalommá. —

Mivel a nő csupa érzés, épen azért a sokféleség variációja.Nemcsak mindegyik nő más és más, hanem talán nem is lé-tezik két egyforma női lény. Sőt még ugyanaz az asszony isminden alkalommal más és más. Általában véve a nő igazidelej lény és csupa érzékenység. Szinte öntudatlanul kapcsoló-dik valamely látható, vagy láthatatlan áramlatba. Ezért so-dorja őt olyan könnyen magával a divat. Egy nő rögtön készegész lényével belekapcsolódni egy-egy megindult új áram-latba. —

Amíg egy nő nincs megrontva nőies természetében, addigminden szépért, jóért és nemesért tud lelkesülni. Tür, szen-ved és kész elviselni minden fájdalmat és gyötrelmet azért,akit szeret. Kész minden megváltó munkára és habozás nélkültudja, ha kell, odadobni az életét is érette. Milyen szerény,alázatos és csendes tud lenni, mihelyt valamely eszmény, vagymélyebb érzés őt megragadja és magával sodorja! Tud hinniés remélni, mert szeretni tud! —

Bölcsen rendezte az Úristen, hogy még a legzseniálisabbférfit is egy jóságosan gyengéd anyaszív nevelheti csak tökéle-tessé. A nő szeszélyes, ingadozó és bizalmatlan is, hogyhanincs egy biztos támasza. Helyes vezetés mellett azonban min-den önfeláldozásra kész isteni eszköz; magára hagyatva ellen-ben kész veszedelem. —

Amely asszony mindig valami nagyot akar, az sohasemcsinál semmit. —

A nőt hasznossá nem az akarata, hanem engedelmességeés alázatossága teszi. —

Egy igazi asszonynak kicsinyes pillanatokban mindenkornagynak, nagy pillanatokban pedig mindig kicsinynek kell lát-szani. Az ő igazi rendeltetése és élethivatása a nemesítő szeretet.Csakis ilyen szeretet által lesz alkalmassá, hogy az Úr kezében

217

egy-egy férfi emelkedésének és erkölcsi haladásának az esz-közévé legyen. Életének ez az egyetlen célja. De ez az igaziöröme és boldogsága is. Ezért minden nő ösztönszerűleg csakegyet tud szeretni igazán. —

Egy asszony lelki emelkedettségének a fokát mindig az őengedelmessége és alázatos önátadásra hajlandó természete je-löli meg. Csak annak a nőnek vannak küzdelmei, akinek az ér-telme túlsúlyba jut az érzései fölött. Az ilyen küzdelem pedignemcsak kimeríti, hanem szerencsétlenné is teszi. Letörli rólaa nőiesség zománcát és ép olyan szánalmas alakká lesz, mintamilyen egy effeminált férfi, akit senki sem vesz komolyan éscsak mosolyra késztet. —

Egy érzéki nő megigézni és leigázni akarja a férfit, hogyrajta uralkodhassék és így pusztíthassa el. Játszik velük, minta macska az egérrel. Gyönyörűséggel pofozza a halálba. Ezértegy érzékiségbe mélyre lebukott nagyon bűnös asszony olyan,mint a vulkánikus talaj. Forró, száraz hamuréteg hervasztjaés folyton perzseli a tüzes salak. Sötét tüzével vakít és bűzölög.Összeéget és fojtogat. Minden pillanatban kitörésre kész és ráz-kódtatásokra képes. Egy öntudatlanul érzéki életet élő asszony-ról valóban elmondhatjuk: nem tudja, hová süllyedt. Sőt talánmég azt sem, hogy mi történik vele. Az ilyen rettenetes eltéve-lyedésből csak nagy lelki, vagy testi szenvedések tudják az el-bukottakat kiemelni, mert az érzékiség ellen a legbiztosabbgyógyszer a szenvedés. Magunkról tudhatjuk, hogy a testi, vagya lelki fájdalmakban összetört lélek rendszerint utálattal fordulel minden testi kicsapongástói. —

Egy nő csak akkor érzi magát igazán boldognak, ha ki-merítheti önmagát a szeretet végtelenségében. Ha érzi, hogy hé-zagot pótol és van valakije, akinek ő nélkülözhetetlen! —

Egy nő, aki életében még sohase szenvedett, csak azért él,hogy másoknak okozhasson szenvedéseket. —

Valamint egy asszony engedetlensége lőn egykor az em-beri nem lelki halálának oka, akként egy asszony engedelmes-sége lőn az emberi nem lelki üdvének eszközlője. Az egyiketa sötétség angyala csábította Isten törvényének elhagyására;a másikat a világosság angyala bírta rá, hogy az isteni pa-rancsnak engedelmeskedve, az emberiség megváltását elő-segítse, így mentette meg az egyik nő azt, amit a másik el-vesztett. —

218

A nő örökösen lesben áll, hogy mikor melegítsen fel egyhideg szívet, mikor simítson el egy-egy redőt és mikor töröl-jön le egy-egy könnyet. Az önfeláldozás készségének ez a foly-tonos várakozása a nő szeretetének a legnagyobb lelkipróbája.És hogyha magát ebben ki nem merítheti, önmagát égeti. —

Minden nőben van valami benső elrejtőzöttség és titok-zatosság. Szeretni minden asszony tud, ha már semmi egyebetnem is tud ezen kívül. Sőt, ha valamit megtanul, arra is min-dig csak az érzése tanítja meg. Ezért egy asszonynak legyőz-hetetlen ereje a szíve. Ellenben a legtöbb esetben már ellen-állhatatlansági ereje nincs. Ezt ő már csak az ő kiegészítő ré-széből, a férfiből merítheti. Ezért az Isten minden nőnek ki-jelöl egy lényt, akinek éljen. —

Minél parányibb alakban tükröződik vissza a végtelen-ség, annál csodálatosabb és szebb. Ez általános igazság, amelyminden művészetnek az alapja. A festő is tenyérnyi vászonrakívánja varázsolni az égnek mérhetetlen magasságát, a föld-nek súlyérzését, a tengerek viharos erejét. Egy parányi pont-ban, az emberi szemben akarja visszatükröztetni a lélek, vég-hetetlen végtelenségét. A szobrász a holt kőbe, vagy agyagbakívánja belevinni a mozgási, az életet, vagy legalább is enneklátszatát. A zeneköltő is egyetlen hangba szeretné a legtökéle-tesebb érzést kifejezni. Sőt maga az érzés is sokszor egy oda-vetett tekintetben próbálja magát tisztán láthatóvá tenni. Ésminél egységesebben, összhangzóbban van valami feltüntetve,élesen szembeszökő részletek nélkül, annál tökéletesebb a képis. — Ilyen képe lett a parányi asszony is az Istennek. Mert az„idők legelején”, amikor az összes létrejött valóságok a még ak-kor romlatlan erőnek tisztasága folytán óriási arányú ala-kokká fejlődhettek, az asszony lett közöttük a legparányibbalak. Természetes, mert hiszen teljesen lelki természeténélfogva elfoglalt vonalát megtartani törekedve, nem voltak mégakkor ellenállhatatlansági hajlamai, amelyek folytonos kifelétöréseikkel a testnek növekedéséi idézik elő. —

Az „idők elején”, a bukás előtt a nő uralta megérzésével(intuíciójával) szellemileg a férfit és közvetlen bele tudottkapcsolódni a magasabb szellemvilágba is. Ez pedig azért voltígy, mert lényének az alapja anyagtalanabb és szellemibb,mint a férfié, mert egyenletesség! alapra, érzésre van fel-építve. Lelki szempontból tehát az asszony lénye alapjánál

219

fogva már közelebb áll a célhoz, a végleges megtisztuláshoz,mint a férfié. Ma is a legmagasabb és a legtisztább szellem-körrel leginkább asszonyi lelkek közvetítésével kapcsolódhatikössze az anyagvilágban élő férfiszellem. —

Lovagiassággal mi férfiak is tartozunk egymás iránt; an-nál inkább a nők iránt. Mert a nőnek nincs más helye: vagya piedesztál, vagy a sár. —

Egy mosoly a nő arcán többet ér, mint a logarithmus;egy csillogó könny a szemeiben többet mond, mint ezer tinta-csepp. —

A n ő i s z í v .

Minden női szívben elrejtett érzések ismeretlen kincseirejtőznek. Ezeket csukott ajtók őrzik. Sokszor a legokosabbnő se tudja, hogy milyen értékek hevernek a kincstárában.Férfiszemek előtt pedig azért nem nyitja föl, mert fél, hogy aző vélt kincseit értéktelen cifra üveggyöngyöknek fogják találniés kinevetik érte. —

Nehéz sors a gyászos özvegység. Mikor a támasz kitörika futó virág tövéből; mikor egy elhagyott női szív hervadásnakindul, mint ősszel a megszedett szőlőtőke, — az ilyen szomorú-ságot csak egy női lélek tudja átérezni. De ennek a kimondá-sához az Isten szavak helyett még nekik is csak könnyeketadott! A régi boldog gyermekleány hollófekete haját is lassan-ként behintette ezüst hamvával az idő. Most már csak a fele-dés ajándékáért imádkozik! Csakhogy vannak orgonavirág-zások, amiket soha többé nem lehet visszahozni!... —

Női e r é n y e k .

Minden Istenhez vezető lépcsőfok egy-egy égi erényneka nevét viseli: szenvedés, lemondás, önzetlenség, tisztaság, tü-relem, önfeláldozás, alázatosság, engedelmesség, szelídség, hű-ség, irgalmasság, jóság, elnézés, megbocsátás, amelyeket ösz-szességükben a szeretet virágainak nevezünk. — Ezek mind-mind csak a kiváltságos női szíveknek a kivirágzásai: női eré-nyek. Bizonyára ez az oka, hogy mindazon nyelvekben, ame-lyekben a nemeket megkülönböztetik, minden erény nő-nemű. —

220

Női é l e t c é l .

A férfi életcélja, hogy küzdjön, alkosson; fejlessze ki ateremtő munka küzdelmeiben az akaraterejét és az egyéni-ségét. A női életcél pedig eltűnni az erőben, hogy azt befolyá-sával észrevétlenül alakítsa át gyengédséggé, finomsággá ésjósággá. —

II. Vilmos a nő életcélját négy K. betűs szóban foglaltaössze: Küche, Kinder, Kleider, Kirche! —

Hiszem, hogy a nő végzete a férfi érzéseinek a tisztítása ésfelemelése. A férfi szívébe a tisztább és finomabb érzésekmindig a női szívekből jönnek, viszont a nő erőt mindig aférfi befolyásából merít, mert ha a férfilélekben az alkotás erő-feszítésében elnémul az az égi szó, amely tetterejét új célokfelé irányíthatja, akkor rendesen jön egy-egy biztató égi hang.Ez mindig egy-egy gyengédebb női szív érzésein keresztül éb-red a férfiban visszhangra és költészetté, szívjósággá, önfelál-dozássá, szerelemmé lesz benne. Ez az igazi női életcél: az életeszményesítése, a szenvedések megenyhitése, a férfi becsvá-gyának és munkakészségének a felébresztése; röviden: elsimí-tása a földi durvaságoknak, mert az Erő, még ha igazságban ér-vényesül is, de szeretet nélkül akar hatni, mindig kegyetlen. —

A női életcélt három szóban foglalhatjuk össze: Szeretni,szenvedni és lelkeket tisztítani! —

Az ő s a s s z o n y .

Az ősasszony szépsége nem a mai fogalmaknak megfelelőszemléleti szépség volt. Benne az asszony legfensőbb lényege,a láthatatlan érzés volt meg olyan tökéletességben, amelyneklátható kisugárzása már alig van, de annál inkább érezhető.Aki a testet, az anyagot, a külső alakot imádja, annak azasszony ősmintája a maga eredetiségében aligha lenne feltűnőjelenség. Az úgynevezett testi szépségnek még csak a sejtéseivannak meg benne, miután a test, mint anyag, még nem voltteljesen kifejlődve. Aki azonban magasabb szempontból nézvemár nem az anyagot, hanem az érzésnek megsűrűdött szép-ségét keresi és látja meg az asszonyban, az nem győzné bá-mulni a finomságait, azt a különbséget, sőt ellentétet, amelyaz anyagvilág és a lelki világ törvényei között fennáll. —

221

Megtaláljuk az Isten Erőtestének, a végtelenségnek min-dennemű elváltozásaiban a véges női testtel való hasonlatos-ságokat is, mert az asszony benső világából tört ki először abukás vágya; majd mint tűzkitörés, maga a bukás. Megtalál-juk benne ugyancsak a végtelenséghez hasonlólag a teremtéstis, teljes lefolyásában: gyermekeinek a létrehozásában. Demegtaláljuk az asszonyban a megváltás isteni eszközét is, mertő adta alázatos engedelmességgel a bukott világnak az Úr Jé-zuta, aki Anyától lett, hogy ilyen módon jelezze, hogy a meg-váltás ismét visszakerül az asszonyi lénybe. Ahonnan kiindulta bukás, onnan indult ki a megváltás is. —

Női e g y e n l ő s é g .

A nők alárendelt helyzete bűneinek ferde megítélésérecsak egy tiltakozó szó emelkedett ki a századok durva barba-rizmusából s mint fénysugár villant meg a ködös homályban.Egy bűnnélküli Alak áll elő, ajkán az örök irgalom szent sza-vával s nem menti ugyan a gyengeséget, a bűnt, de vádoljaa durva visszaélést: „Aki közületek bűn nélkül való, az vesserá a legelső követ!” Mély értelmű, csodálatos szavak ezek,amelyek a nők egyenlőségének alapjait vetették meg. —

A női nem felszabadulása ma is a legérdekesebb társa-dalmi reformkérdés. Alapoka a nő lelkének isteni mélyébenvan. Az asszony is érzi immáron, hogy neki nem egyedüli éskizárólagos hivatása az anyaság, hanem részt akar venni, ha-bár ma még nem egészen egyenletesen, az evolúció munkájá-ban is. Ha majd teljesen megvilágítva és tisztázva lesz a föl-dön minden kérdés és felelet, ami ma még homályos és zava-ros és ki-ki elfoglalja majd illető helyét a megváltás munkájá-ban, ott fogunk tényleg látni minden valóságos asszonyt akrisztusi eszméknek nyilvános szolgálatában. Helyüket pedigaz ég és a föld, a szellemvilág és az anyagvilág birtokosai: aférfiak között olyan tökéletesen fogják a nők sok százezrei isbetölteni, amint ezt most csak kivételesen teszik néhányan. —

Föld. Földi vándorlás. — Földi javak. — Földi élet. — Földi paradi-

csom. — Termőföld. — Anyaföld.

Földi v á n d o r l á s .

Ha egy marék földet a kezünkbe veszünk, benne van anövényi életnek minden elrejtett szépsége. A kinyílt virágnakcsodálatosan szép színei, szirmainak puhasága, selymes fényes-sége és fönséges illata. A holt és önmagával tehetetlen anyagaz életérzés belekapcsolódásával élővé, mozgóvá és érzővé lesz.Vájjon ki hinné, hogy az a földparány a növényben illattá ésszépséggé változik? Az állat testében erővé és mozgássá, azember agysejtjében pedig gondolkozó paránnyá? —

Oh! milyen jó beleérezni a föld életébe. Érezni, hogyandolgozza fel a növény a földet. Belőle szövi a ruháját. Belőlemeríti a szerves élet fenntartására szolgáló tápanyagokat: atejet, az olajat, a zsírt, a cukrot. Az egyik növény gyógyszertvon ki belőle, a másik mérget. Így lesz a föld az anyagtestiéletnek anyaméhévé, a teremő erőnek a munkatársává. —

Oh! Ha a Föld összegyűjthetné az Úrtól nyert lelki kin-cseit! Egy templom lenne a Föld, ahova lejönnének az Égbőlbámulni a tiszta angyalok. Seholse olyan szép a szenvedés, ésa küzdelem, mint ezen a földön, mert itt olyan csodálatosanszép, hogy már puszta szemlélete is önkívületbe ragadja a lel-keket. A Földnek már az anyaga is olyan, hogy egy Istennekadhatott testet belőle! —

F ö l d i j a v a k .

Az ember csak letéteményese a földi javaknak s mindenvisszatartott fölösleggel a szegények javait tulajdonítja el. —

Én is, mint egykor Spinoza, sorbavettem, mi az, amit avilágon a legjobbnak tartanak? Három ilyen fődolgot találtam.Az első: a gazdagság, α második: a külső méltóságok, címek,rangok és egyéb haszontalanságok, a harmadik: a testi élveze-tek és gyönyörűségek. De amikor mindezeket egyenként ele-mezzük, rájövünk, hogy ezek nem világítótornyok, hanemcsak lidércfények. Mámoros fővel, vakon rohanunk utánuk,

223

mint az éjjeli bogarak a villamos lángokba és csak akkor jö-vünk észre, amikor a szárnyainkat már összeégettük. Ilyen-kor azuán lehullunk a mocsárba, mint a kiégett rakéták sze-nes hüvelyei. —

F ő 1 d i é 1 e t.

A földi életnek nincsen más célja, mint a megtisztulás. Aföldön átélt szenvedések váltják ki belőlünk a lelki feszülése-ket, amelyek a tiszta érzéseknek a termőföldjei: létrafokok,amelyeken az égbe kell emelkednünk. —

Földi p a r a d i c s o m .

Bizony, ha minden ember csak egy virágágyat gondoznakertjében, paradicsom lenne a tanyák, a falvak környéke!Csak az embertől függ, hogy az legyen, mert a föld már régentürelmesen vár rá! —

T e r m ő f ö l d .

Sokszor a termőföld sem tehet arról, hogy tápláló erejébőlizmos tölgyek helyeit korhadó fűzfák növekednek. —

A n y a f ö l d .

A mi tápláló édesanyánk a Föld! Ő gondoskodik szere-tettel rólunk, hogy hiányt ne szenvedjünk semmiben. Megadjaminden életszükségletünket: a levegőt, amely éltet; a kenye-ret, amely táplál; a vizet, amely felüdít. Az éhezőnek ételt, aszomjúhozónak italt, a mezítelennek meleg ruhát ad. És amitbőkezűen ad, ingyen adja, mert a szülői szeretet se más, mint„ingyen adott jóság”. A Föld is, mint minden anya, egyformángondozza gyermekeit. Boldog, ha kimerítheti szeretetét az ön-feláldozásban. Örül, ha adhat! Semmit se vár érte cserébe. —

Gazdagság — Szegénység.Gazdagság. — Értékek. — Igazi értékek. — Pénz. — Mammon.

— Drágakövek. — Szegénység. — Szegényügy. — Nyomorúság. —

Tömegnyomor. — Nincstelenség. — A tékozló fiú.

G a z d a g s á g.

Vagyonosnak lenni, vagy a gazdagságban elmerülni nagykülönbség. Valaki hordozhatja magával a legerősebb mérgetanélkül, hogy ártalmára válnék; csak ha él vele, akkor meglesz mérgezve. —

É r t é k e k.

Még az alacsonyságnak is megvan az életben a maga ok-szerű, sőt magasztos rendeltetése. A legundokabb bűnök a leg-mélyebb alázatosságra indítják a lelket, mihelyt túlélték ön-magukat és önmagukban elpusztulván, emlékekké, vagyis ér-zésekké válnak. Ezért mindent a maga értéke szerint kell be-csülni, mert ami van, az mind értékes. —

Az értékes ember nem fegyverrel, hanem erkölcsi erejé-nek a fölényével fegyverzi le ellenfeleit; puszta kézzel és meg-jelenésével sokkal mélyebbre ható tekintély, mint egy álligfölfegyverzett terrorfiú. —

Mihelyt az arany nem volna elrejtve kövekben, amelyek-ből csak nehéz munka árán fejthető ki, hanem nyitva feküdnea föld színén, rögtön elvesztené minden értékét. —

I g a z i é r t é k e k .

Vannak, akik az értelmi fölényben, a fényesre csiszoltműveltségben keresik a földi élet célját; pedig ezek csak külsőcifraságok. Az igazi érték a megtisztult érzés, vagyis a szív-jósága. Ez az, ami számít; minden egyéb csak hiúságok hiú-sága! Eltűnő árnyék, amely aszerint változik, amilyen szem-szögből nézzük. —

Részünkre csak annak a pénznek van igazi értéke, amitajándékba adunk. —

225

Az ember életében más értékek is vannak, mint az arany.Egy nemes jellem többre tartja, ha dolgozhatik a becsületért,a szeretetért, az emberek tiszteletéért és a nemzetek javáért.Az igazi művész is a munkában talált gyönyörűségekért dol-gozik, még ha egy fillért sem kap érte. —

Pénz.

Milliók éheznek és nyomorognak. Nagy válságok lázagyötri a világot, mert ma a cél a garmadába rakott arany ésnem az ember. Pedig Krisztus az emberért halt meg. Az em-bereknek azonban a pénz lett a Krisztusa! —

Jönni kell egy új tavasznak, egy új megváltásnak, amelykiszabadít bennünket a pénz tébolya alól. A föld gyümölcseitazért adja az Isten, hogy az ember természetes életigényeitvele kielégítsük és nem azért, hogy ezekkel csupán nyerész-kedjünk és élére rakjuk az aranyrudakat. —

Mammon.

Rabszolgáivá lettünk a Mammonnak, egy csillogó ércnek,az aranynak. Az arany lett az emberiség abszolút kényurává,egyetlen tekintéllyé. Nehéz megmondani, hogy ez a modernbálványozás nem utálatosabb-e, mint az őskorszaknak azőrültsége, mikor embereket és ártatlan gyermekeket az át-tüzesített vasbálványok gyomraiba dobáltak. Akkoriban eználuk csak kivételes ünnepségek alkalmával történt és né-hány kiszemelt áldozatra terjedt ki csupán; de ma állandótömeggyilkosságok folynak. Milliók éheznek, nyomorognak akapitalizmus bálványai miatt. Az amerikai nagy gabonaspeku-lánsok megsemmisítik a gabona egy részét, hogy a túlkínálatmég jobban le ne nyomja az árakat. Kukoricával fűtik a hajótés a kávéból egész rakományokat égetnek el, vagy süllyesz-tenek a tengerbe, hogy a trösztök fenntarthassák a kényszer-árakat. —

önként vettük nyakunkba a Mammon igáját és ezzel hal-moztunk fel minden nyomorúságot, amelynek terhei alattma fuldoklunk. Az anyag- és testimádás bálványozói lettünk.Aranyat vertünk a vízből, a verejtékből és amikor összeros-adtunk a rothadás szemétgödrében, akkor az Istent akar-juk érte felelőssé tenni! -

226

Kétségtelen tény, hogy a mozgó tőke az egyes országok-ban átcsúszott az ügyesebb zsidó bankárok és tőkeuzsorásokkezébe. Már pedig a pénz a gazdasági élet vérkeringése és kö-telességünk a gyámoltalanabb tömeget intézményesen is meg-védeni a modern harácsolok ellen. De én úgy látom, hogy abankár urakkal, a trösztvezérekkel és a pénzes zsidókkal azantiszemita urak is szívesen barátkoznak. Vespasian császárnézetét vallják, aki a latrinákból befolyt adópénzt megszagol-taüa fiával, Titussal, aki ezt az adózást kifogásolta: — úgy-e,hogy nincs szaga? Non ölet! — Nem az ember, az arany lettaz érték! Mammon uralma alatt nyögnek a kiéhezett, koldusnemzetek.

Drágakövek.

Az érzéki hő alakító erejének működését lent a föld mé-lyében láthatjuk a drágakövek kifejlesztésében, amelyben azérzéki hőnek erőképessége mintegy megkövülve érte el a leg-magasabb célpontját, isteni intőjelül arra, hogyan és hol vég-ződik a lelkierők befolyása nélkül a kizárólagos testi meleg-nek pályafutása! Aki ismeri az élet igazi értékét és becsét, aziszonyattal fog rátekinteni a csillogó drágakövekbe zárt ésmegkövült életre. Lelkihatásaikkal csak akkor kezdettek kár-tékonyán érvényesülni, amikor az ember bukása következmé-ny eképen ösztönszerűen keresi már a szépet; de a igazi széphelyett beéri a csillogó látszattal: a hazugsággal.-Mi is tudjuk,ma már saját tapasztalatainkból, hogy a testiségbe elmerültgyengébb lelket hogyan vezeti félre a drágaköveknek a csalókafénye egészen az anyagimádásig. —

S z e g é n y s é g .

Nem veszitek-e észre, hogy a nyomor minő sóvár tekin-tettel nézi selyem ruháitok fényét és könnyű finom csipke-díszítéseit? Ez a csipke sugarakból van szőve; csipkeverő sze-gény leányok szemesugarából. —

Keresztény felebarátom! Zúgolódsz sorsod ellen? Ter-hedre van a szegénység? Fáj a nélkülözés? Bánt, hogy családod-nak nem tudod megszerezni a kényelmet és az élet örömeit? Ohgondold meg, hány és hány nyomorult tekint sóvár szemmel

227

a te megirigyelt életedre és boldog lenne, ha éhségét az asz-talodról lehulló morzsákkal kielégíthetné. —

Ne féljetek a szegénységtől Könnyű azt elviselni, mert nema nagy vágyaknak, hanem apró szükségleteknek kielégítésetehet csak bennünket megelégedetté. Az első csak a dicsvágyszomjúságát növeli, a másik a szíveket nyugtatja meg. A nagyvágyak ellenben felkavarják a szívet, mert a szív is olyan,mint a csöndes tengerszem; ha nyugodtan és tisztán akarodmegőrizni, ne dobálj bele köveket! —

Ha a gazdagságban meg tudod szeretni a szegénységet,szíved mindig tiszta marad. Erre pedig elég alkalmat nyújt azélet, mert nincs olyan gazdag, aki nem tűr néha nélkülözést.Fogadd ezt a nélkülözést is szívvel és részed leszen a szegény-ség erényében. —

Milyen farizeus képmutatás, mikor a szegénység nyomorú-ságait a jómódúak evangéliumi alapon akarják igazolni. Hi-vatkoznak az Úrra, aki nyíltan hirdette, hogy szegényeknekmindenkor kell lenni velünk! Igaz, hogy lesznek is velünk, deazt seholsem hirdette a Úr, hogy nyomorultaknak is kell élnia földön! —

S z e g é n y ü g y .

A társadalom a nyomornak sohasem adós annyival, mintamennyit az tőle követel, de azért a szegényügy okszerű ke-zelése minden időben a nemzetgazdasági és a humanitárius!feladatok közé tartozott. —

Sokkal nagyobb szolgálatot tehetünk embertársainknak,ha filléres adományok helyett hozzásegítjük őket, hogy önma-gukon segíthessenek. Ezt a kötelességet nem szabad egy-kétfillérrel megváltanunk. A szegényügyet intézményesen kellrendezni mindenütt. A társadalmi kooperációból nem szabadkizárni valakit csak azért, mert koldus. Éppen olyan joga vanaz élethez, mint bárki másnak. Nem szabadna annyira meg-alázni az Isten képére teremtett testvéreinket, hogy éhesen ésrongyosan kolduljanak a közpiacokon, vagy a templomoklépcsőin. Krisztus Urunk monda: — Amit egynek cselekeszteku szegények közül, Velem cselekszitek azt. —

228

N y o m o r ú s á g.

A nyomorúságnak nincsenek dalai. Még a nóta sem nyug-tat meg, mikor a lélek sírásra kész. Ilyenkor mi is beletemet-kezünk a nyomorúságunkba, mint egy ifjú özvegy a gyász-fátyolába. —

Eszembe jut Dickens Kid-je. Egy aranyos utcagyerkőc,aki lázas betegen húzta meg magát az utcasarokban és ottmeghalt. Amit a haldoklónak tűzben égő szemei némán mon-dottak, azt Dickens így kiáltja világgá: — Lordok! Főméltó-ságok és Nagy méltóságok! Így halnak meg körülöttünk áa nyo-mor tanyáin, az utca csatornáiban és a földbeásott üregeknekrothadt szalmáin a mi Urunk Krisztusunk vérén megváltotttestvéreink, akiknek sejtelmük sincs, hogy egy igaz Isten élfelettünk, aki pedig mindnyájunknak közös Atyja! —

A madár is Csak akkor tud felszárnyalni, ha megvan az.eledele és kipihente magát. De hány szegény madarat látha-tunk embertesvéreink között, akik az éhségtől elgyengülvemég pihenni se tudnak! Nemcsak felszárnyalni nem képesek,de erőtlenül alig tudnak még a földön is mozogni. —

Vak koldus az országúton !... És hány vak van közöt-tünk is, aki nem lát. Nem látja meg ma sem Krisztust, az életcélját! Pedig Krisztus körülöttünk jár az élet országútjain,hogy fölemelje a sáros árokból a vak koldusokat. Nem kellhozzá más, csak egy kis bizalom és lelkesedés, hogy hozzájacsatlakozhassunk; egy szó, amely lelkünk mélyéből tör elő ésfölkiált. Lám, a jerikói vak nem törődött a tömeggel; hiábacsitítgatták, kitört belőle átérzett nyomorúságának kiáltása:— Uram! állj meg egy pillanatra mellettem. Ne hagyj vergődniaz árokban, a sötétségben, a sárban! És Krisztus teljesítette akérését, meggyógyította. A sötétség gyermekéből a világosságfia lett: dúsgazdag lett azzal, hogy otthagyta rongyait, nyomo-rúságát és ment követni Krisztust!... És mi mikor akarunkelindulni? ... —

Mindig úgy szokott lenni, hogy a nyomor sohasem jármagányosan, hanem csapatba verődik össze, mint a seregélyés nyomába jár a járvány, az erkölcsi züllés és a társadalmibűnök minden erőszakos faja: lopás, rablás, tűzvész és gyil-kosság. Az éhező és megvadult tömeget aligha lehet fegyver-

229

rel rendben tartani, mert akkor minden három ember melléegy fegyveres őrt kell állítani. Ez is csak addig biztos, míg azőr is nem kezd éhezni; ekkor azután egyesült erővel mennedazok ellen, akiknek még van valamijük. —

Nincsen olyan nyomorúság, amelyet a kölcsönös és ön-zetlen szeretet ne enyhitene. A lázadás a türelem ellenpontja;már pedig az Úr a türelemre adott példát nekünk. A gyengelelkek a pehelysúlyok alatt is roskadoznak; az erősek hegye-ket visznek át a vállaikon. —

Ember! Ne rettegj a nyomortól és a földi szenvedések-től. Silány múló dolgok ezek — az örökkévalósággal szem-ben. Ha pedig nagyon megpróbál az élet, sírd ki magadat ésimádkozzál. A te Atyád megszámlálja a te sóhajaidat, össze-gyűjti a le könnyeidet és megfizet egykor érte érdemeid sze-rint. — Ne zúgolódj tehát balsorsod ellen. Hidd meg nekem,a földi élet is csak olyan, mint a tenger vize; csak amikor pá-raként fölfelé száll, akkor veszti el minden keserűségét. —

A szenvedés Isten szeretetének a próbája ugyan, de vanegy állapot, amelynek nincsen, amelynek nem lehet létjoga aföldön: és ez a nyomor! Oh, nem szabad az emberiségnektúrni azt, hogy haldokló nők és beteg gyermekek szeméből akönny az éhség miatt folyjon. Nem! Ennek az állapotnak nin-csen létjoga a földön!! —

T ö m e g n y o m o r .

Naiv kísérletezés, hogy a tömegnyomort az egyéni kezde-ményezések irgalmasságára bízzuk. Ahol gyermekek éheznek,kis leányok rongyokba takarózva mezítláb járkálnak a fa-gyos téli időben, ott nem elég a karitatív működés. Ott — is-mételni fogom mindig! — intézményileg kell a nyomor elvi-selhetetlenségéről gondoskodni. Ez elsősorban állami és tár-scidalmi kötelesség és bizony sem az államnak, sem a jólét-ben dúslakodó társadalmi osztályoknak nem szabad közöm-bös arccal félrenézni ' az égbekiáltó emberi nyomorúságnakvádoló tekintete elől. —

A t é k o z l ó fiú.

Rendesen csak akkor kezd az ember emelkedni, mikor

230

már nagyon mélyre esett. Így látta meg mélyre süllyedt nyo-morában az igazságot az a tékozló fiú is. Ha egy kissé gondol-kozunk, a tékozló fiúban régi ismerősre bukkanunk. Ráisme-rünk saját magunkra. Bizony, ilyenek vagyunk mindnyájan!De nemcsak mi, hanem ilyenek voltak a mi atyáink és ilye-nek lesznek a jövendő századokban a mi unokáink is, mertebben a szánalmas alakban az a vergődő, ingadozó emberi ter-mészet van megrajzolva, amely minden halandóval közös. —

Csak a lélekedző küzdelmek ébreszthetik fel a lelket egyé-niségének az öntudatosságára és helyes értékelésére; a bukottlelket pedig még az isteni kegyelem is csak szenvedésekkelrázhatja fel az eltompultságból. A rázkódtatás az ilyen lélektartalékerejét, amit kihozott magával az Istenből és amelyaz ő fényes képességeiből és előnyeiből áll, rendszerint elpa-zarolja. — Tőle függ, hogy visszaforduljon-e az első próbában,vagy meginduljon a lejtőn, amelyen fokozódó rohanásában asaját erejével megállni többé képtelen. Ő is, mint a tékozlófiú, folyton távolodni fog az Atyától. Eléri a végzete. Termé-szetes sorsa lesz, hogy majd amikor az élet viharaival szem-ben kifosztott meztelenségében hajlék nélkül marad és egyidőn túl már senkije és semmije se lesz, akkor teljes elhagya-tottságában ismét öntudathoz jut. Ekkor önmagát is olyan te-hernek érzi, hogy lelki súlyával annyi bajt okoz önmagának,amihez fogható teher már csakugyan nincs az ő számára azegész végtelenségben. Csakis eme súlyérzésével képes mostmár megállni az élet viharában és kemény, önmagára támasz-kodó lélek lesz belőle! Semmi meg nem lágyítja, földrengés,égzúgás nem bír vele; nem hajlik és nem mozdul a helyéről.Kevély elszigeteltségében folyton csapkodják a tajtékos hullá-mok, mint a tengerbe nyúló sziklát és ebben a nagy ostrom-ban még mindig nem bír megtörni a szerencsétlen. Bensejé-ben azonban, a titkos rejtett mélységekben, végre jelentkezikegy rezdülés: egy kegyelmi rezgés, amelyre megrázkódik a lé-lek. És ez addig és addig ismétlődik folytonos jelentkezések-ben, míg végre a lélek úgyszólván szétrobbanik... — Ekkorjut eszébe a múltja és ekkor jut erkölcsi öntudathoz benne atékozló fiú! Visszaérez! Visszaérez az Atyai ház boldog nap-jaira! ... Vizsgálni és áttekinteni kezdi önmagát... Bűnbánatszállja meg. Vágyódik az elhagyott Atyához... Végre meg-törik és kevély önteltsége alázatosságra lágyul... Nem habo-zik többé, hanem nyílegyenesen indul vissza az elhagyott

231

Atyához: — Atyám! Vétkeztem Ellened! Nem vagyok méltó,hogy padnak tekints; csak a szolgáid közé fogadj be engem!— Így neveli a mennyei Atya gyenge kiskorú gyermekeit sajáttapasztalataik révén erős, kiforrott lelkekké, nagykorú-ságra! —

Halál.Halál. — Élet és halál. — Haldoklás. — Az én halálom. — Békítő

halál. — Halál után. — Halál és újraszületés. — A sír. — Her-vadás. — Elmúlás. — Hallhatatlanság.

H a l á l

Mikor életerőnk tetőfokát elértük, kezdünk visszafejlődni,Ballagunk a sír felé, a halál országútján és beledőlünk, mi-helyt kifogyott az életfenntartáshoz szükséges erőkészletünk.tulajdonképen már akkor kezdünk meghalni, mikor fejlődé-sünk csúcspontjáról az első lépést tesszük lefelé. —

Az ember jövőjében van egy kétségtelen bizonyosság: ahalál. Ez az, ami a földi nagyságot megalázza s az emberiegyenlőség bélyegét reá nyomja minden halandóra. A koporsótehát az igazi köztársaság, ahol egyedül uralkodnak az emberiegyenlőség törvényei. —

Minden halál szomorú. Az előre látott erőszakos halálpedig rettenetes. Ilyen halál tudatával lép be Krisztus az olaj-fák kertjébe ... Hajoljatok le homlokára illatos olaj ágak,koszorúzzátok meg a Hőst, Aki most készül az önkéntes ha-lálra! —

Az ember nyomorult voltát leginkább az bizonyítja, hogyolyan tehetetlenül áll az idő pusztításaival szemben. Alig esz-mélünk s a rövid virágzás után már is a hervadás napjai kö-vetkeznek. Sőt alapjában véve az élet sem más, mint biztos éskövetkezetes haladás a sír felé. A fáról minden nap egy-egysárgult levél hull a porba. Kezdetben e hiányt ki venné észre?Szívünk csak akkor szorul össze, mikor a legelső őszi alkonylombokat aranyoz be búcsúsugaraival. —

232

Szívedből kilobban a vágy s csak emléke éget. Fejedet isbehinti ezüst hamvával az idő. Roskatag lépésekkel vonszolod,fáradt testedet sírod felé. Alakod meggörnyed, tekintetedet aföldre szegezed; mintha folyton azt a helyet keresnéd, ahol tö-rődött tested nyugodni fog. Lassanként kihuny szemed világais, mint ahogy kihamvadt szívedből az élet tüze és melegsége.Talán még egy sóhajtás és már te is odadőlsz a sírba ... —

Egy parány van bennem az Istenből, — ez a rész meg nemsemmisülhet. Ez a hit remegő szívemet vassá és acéllá for-rasztja s nem rémít többé a halál gondolata., Tudom, hogy ahittel még a közelgő halál is édesebb titkokat fog fülen&esúgni, mint a lángész összes okoskodása. — Mit is mondok?!Lángész? Hát élt ä világon valaha lángész, aki a halhatatlan-ság gondolatából maga is ne merítette volna reményét és .vi-gasztalását? —

Jó barát az a halál! Szétszaggatja az utolsó fájdalmak kö-telékeit is, amely lelkedet a porhoz nyűgözte. Ez a lélek mostkezd csak igazán élni. Most bontogatja szárnyait; most lép előcsak teljes szépségében, midőn gyarló porhüvelye már meg-hidegült. Olyan ő is, mint az alpesi rózsa, amely virágzásánakteljes pompájában csak akkor nyílik ki a sziklacsúcson, haelőbb bizonyos hidegség veszi körül. —

Olvastam, hogy van egy almafa, mely csak késő májusbankezd virágozni és lombokat sarjadzani. Erre a fára egyetlenlepke sem rakja le tojásait. Vájjon miért? Egy csodálatos ésmeglepő ösztön tartja attól távol őket, — amely titkos ösztön-ben fölismerem az én Istenem jóságos Kezét. Az az apró rovarmegérzi ösztönével, hogy a tavaszi napsugár elébb fogja kikel-teni tojásait, mint a fának rügyeit. Magzatai tehát ott nemtalálnak táplálékot és éhen vesznének. Vájjon ki tanította alepkét arra, hogy ha majd ő meghal, következni fog egy újtavasz s magzatait csak egy bizonyos fára nem szabad leraknia,mert azok ott éhen halnának? —

Nem a halál gondolata a borzasztó, hanem az elválásé.Az örökös, viszontlátás nélkül való elszakadásé. Borzasztó csakaz lehet egy szívre, mikor kedvesének koporsójától azzal agondolattal kell elszakadnia, hogy az utolsó „Istenhozzád”csakugyan az utolsó volt. —

Boroméi szent Károly, Milánó érseke, mikor beköltözött

233

a palotájába, egy freskót pillantott meg a szobájában: a Car-casse-t, vagyis a Halál csontváz-alakját, kezében a kaszával.Rögtön festőt hívatott, hogy a rémkép csontkezéből törölje kia kaszát és fessen helyébe egy fényes kulcsot. Ez illik a kezébe,mert a halál csak a mi portásunk. Nyitogatja előttünk az ajtót,amikor az egyik szobából a másikba kívánunk átlépni. —

Krisztus feltámadása tulajdonképpen a Halálnak a halálalett. Azóta minden, hívő lélek elmondhatja szent Pállal: Halál!Hol van a te fulánkod? Halál, hol van a te győzelmed? Mikoraz emberek megölték Krisztust, Ő is megsemmisítette feltáma-dásával az embereknek legfélelmesebb ellenségét: a halált —

A megsemmisülés tana nemcsak észellenes és gonosz, deegyúttal antiszociális is. Széttépi a testvéri összetartozásnak ésaz önzetlen önfeláldozásnak minden kötelékeit. Tegyük fel,hogy az egész világ föltétlen bizonyosságot nyerne, hogy egy hétmúlva az egész mindenség rombadől és minden megsemmisül.Szétrobban a mi földünk is és elkövetkezik a végleges haï fi*amely már semmiféle nyomot nem hagyna maga után. Mi isvele együtt eltűnünk a semmiségbe, mert a halál a befejezés ésnincs utána feltámadás. Vájjon ilyen tudattal ki dolgoznék aközügyért, embertársainak a javára? Ki törődnék az élet gond-,jaival? Ki respektálná a tulajdonjogot? az erkölcsi törvénye-ket és embertársának személyi, vagy anyagi javait? Ki enge-delmeskednék a törvényes rendnek és tekintélynek? Legyenbár az a szülő, vagy társadalmi fórum? Hát léteznék ilyenkormi reánk nézve bárminő kötelesség, vagy munka? — Kétség-telen, hogy nem! Ezért antiszociális a megsemmisülés tana,mert kipusztítja a társadalmi közszellemből az altruizmust,amely a társadalmi szervezkedésnek az összeforrasztó ce-mentje. —

Amilyen átlátszó tiszta volt valakinek az élete, rendszerintolyan nyugodt és könnyű lesz a halála is, mert az életet min-dig csak a halál igazolhatja. —

Sokan azt mondják, nem is annyira a haláltól félnek, mintinkább a haldoklás kínjaitól, amelyeket mégis csak végig kellszenvednünk. Ha már egyszer átestünk rajta, akkor igazánnincs okunk többé rettegni tőle, mert a legrosszabb esetben isa halál csak egy csendes pihenés lehet. Ez a gondolat nálunkis átment a köztudatba úgyannyira, hogy a sírkövekre rende-

234

sen ezt vésetik be: „Itt nyugszik örök nyugalomban N. N.” —Dehogy nyugszik! Csak a teste! — Ezért Gárdonyi, akit azIsten kegyelme egykor az én tanítványommá tett, ugyaneztíratta a síremlékére: „Csak a teste!” — A kétkedő lelkek aztmondják: A legrosszabb esetben is a halál csak egy öntudatlanálom, amelyből legfeljebb nincs föl ébredés. Ha pedig a sírvalóban csak egy küszöb, amelyen át egy új életbe lépünk, ak-kor az átélt kínlódások már nem számítanak. — A foghúzástólis csak addig félünk, amíg át nem estünk rajta. —

Miért félnénk a haláltól? Amíg élünk, addig ő nem férhozzánk, amikor pedig eljön, akkor mi már megyünk. —

Hogy megalázza a hatalmas embert a halál! Kevélyek vol-tunk, gőgösek, Isten hatalma ellen lázadók. Most a világhábo-rúban az egész ország szívéből egyetlen jajkiáltás hallik:Uram! A gyermekem most halt meg, tedd reá a Kezedet ésélni fog. Milyen alázatos lesz egyszerre az ember! Az a halott-ját sirató király csak éppen olyan koldus, mint annak a világ-háborúban elesett szegény gyári munkásnak a szoptatós fele-sége. —

Olyanok vagyunk, mint a költöző madarak. Jövünk ésvisszamegyünk. Ezért nem szabad, bármilyen drága legyen isnekünk egy-egy koporsó, elveszteni lelki erőnket. Elutazott.Csak azok sírjanak, akiknek nincs reménységük. — De azérta könnyeket nem tiltja ám az Isten! Lám, Szent Ágoston ismegsiratta az anyját. —

Hát nem látjuk, hogy roskad össze szemünk előtt a múlt?Hogyan töredeznek össze fönntartó alapjai? Csak most dőlt kiegyik erős oszlopa az utolsó félszázadnak. Ravatalán fekszik/. Ferencz József királyunk, egy sokat szenvedett ember, egy67 évig uralkodó nemesszívű király. Rálehelt az Úr és az ösz-szerázkódott és most ott fekszik kiterítve díszes ravatalán, aholminden fény és pompa csak azt bizonyítja, hogy hiába volt mavalaki milliók életének ura, a magáét nem tudta megmenteni!Az a sápadt hírnök: a halál zárt ajtók mögött is megjelenik segy lehelettel letörli rólunk az élet színét, magához inti áldo-zatát és az a végső sápadtság elönti még a királyok arcát is.Mihelyt a trónnak bíborral és arannyal díszített magaslatárólráhelyeznek valakit a gyászos ravatalra, a királyi fönség is el-megy és csak egy oszlásnak indult hulla maradt bent abban

235

az arannyal kivert koporsóban. Az ember kénytelen félbe-hagyni munkáját és kénytelen — menni. Ha az egész világkormányzása volna is letéve kezébe, — nincs menekvés, nincskésedelem! —

Versailleban XIV. Lajosnak, a hatalmas nagy „Napkirály-nak” ravatalánál hangzott el a gyászbeszéd végén: Dieu est seulgrand! Egyedül nagy csak az Isten! —

A halál csak azoknak nem rémkép, akik hitük biztonsá-gával mernek nézni a szemébe. Az ilyen lelkek még az elköl-tözöttjeiket is boldogan siratják. Tudják, hogy reményeikbenmeg nem szégyenülnek. —

Vannak csalódott szívek, akik a világtól visszavonulva,feltűnés nélkül szeretnének csendben és békében élni. Felej-teni akarnak, vagy elrejtőzni néma könnyeikkel. A női zár-dáknak egyik vonzó ereje, hogy igénytelen Margit-virágjai éle-tüket felaprózott kis dolgokkal töltik be, s napi kötelességeikpontos teljesítésével izgalom nélkül élnek egy édes lelkimámorreménységében. Hiszik, hogy az ő csendes otthonuk nyugalmaséletet fog nyújtani nekik s ami a fő: szép halált! Ez — a halála zárda főeseménye, melyre itt oly megindulással gondolnak,mint az ünnepélyes fogadalmukra. — Egy kissé szomorú élet,amely a halál gondolatában csúcsosodik ki. —

Nem akkor látunk és hallunk tisztán, mikor az élet zajábannyüzsög körülöttünk a tömegdagály: hanem amikor a haldok-lás csöndjében szemlélődünk és hallgatózunk. A halál az akristálytiszta lencse, amely a leghomályosabb szemeket is éles-látóvá teszi. —

Az őszirózsa nem azért nyílik ki, hogy elszomorítsa azemberi szíveket. Sőt épen azért mintázták ki olyan érzőenfinom, pehelyszerű szirmokkal őszi virággá az angyalok, hogyszéppé tegyék nekünk még az elmúlás gondolatát is. —

Életem mulandó, testem a férgeké, a rothadásé, csak lel-kem, örök és halhatatlan. S mégis mily keveset törődöm azzal,ami bennem halhatatlan, s mily sok időt fordítok arra, amibennem mulandó! Miért nem intézem tehát úgy minden csele-kedetemet és gondolataimat, hogy a halál bizonytalan órájaminden pillanatban készen találjon? Mert ha a halálra ma nemvagyok kész, kérdés, hogy holnap leszek-e? A holnap bizony-

236

talán; kérdés, lesz-e számomra holnap?! Napnyugtával? Nem-igen biztathatom magamat napkeltével. Hányan halnak el vá-ratlanul és hirtelen s vajmi sokan csalatkoznak, kik az utolsópillanatra vetik megtérésük reményét! —

A te szereteted világossága mellett Krisztusom, milyenszelíd a sír! Gyászos, de nem félelmes többé. S csak most értemmeg Szent Pált, aki keresztény hitének elragadtatásában gú-nyolni kezdi a halált: Oh halál, hol van a te gyötrelmed? Ohhalál, hol van a te fulánkod? — Szent véreddel megváltott lel-kemet mentsd meg az örök boldogságnak. A tied akarok lennimindörökké, mert ha nekem életem a Krisztus, akkor meg-halnom nyereség, —

A halál nem az élet végleges befejezése, hanem csak a testanyagában szunnyadozó életerőnek a kibontakozása az anyag-test béklyóiból. A rab ilyenkor tör ki anyagbörtönéből és föl-ébred végtelen szabadságának az öntudatára. Ilyenformán ok-talan félelem a halál, miután vele csak ruhát cserélünk. Le-dobjuk külső, durva anyagburkunkat, hogy egy új életet kezd-jünk eterikus lelki testünkben. —

Isteni törvény, hogy akik a halált megvetik, sokkal erő-sebbek, mint akik folyton reszketnek az életért. Az elsők agránit-szívek, fölvértezve háromszoros ércpánttal. Az utóbbiaka gerinctelen puhányok, a kocsonya-emberek. Ezért a hiterőegyúttal a szabadság angyala, miután minden erőszakot csakegyetlen fegyverrel győzhetünk le: — elszánt bátorsággal,amely már a haláltól sem fél. —

Mennyi bánatot és félelmet okoz az emberiségnek a halálgondolata! Milyen nehezen tudnak megválni a földtől, mert szí-vük összeforrt a földdel. Félnek a földtől és elsápadnak a her-vadás gondolatára. És vájjon miért? Mert csak olyan kincse-ke gyűjtöttek, amiket a moly és a rozsda megemészt, a tolva-jok pedig ellophatnak. A nagy útra már nincs útravalójuk. —

Hogy a jó angyalok a gyenge lelkeket is megerősíthessékés előkészíthessék a halál nagy pillanatára, úgy oldották mega nehéz kérdést, hogy leküldötték a földre az őszirózsát. El-rejtették benne vigasztaló meleg érzésüket. Így próbálták meg-éreztetni az emberi szívekkel is az elmúlás szépségeit. Rájukbízták, hogy akkor nyíljanak ki, mikor a többi virágok márhervadoznak. —

237

Λ föld kebléből felszakad az első őszi sóhaj, a párává váltkönnycsepp: a köd! Ε tündérfátyol alól bontakozik ki a herva-dás, a halál első lehelete. —

Legszánalmasabb emberi tévedés, amikor a halált kiakarjuk szakítani az élet folytonosságából és ijesztő rémkép-nek festjük. Felöltöztetjük gyászfekete ruhába. A szomorú-ságnak, a reménytelenségnek a színtelenségébe. Pedig a halála mi legnagyobb jótevőnk s mihelyt az élet titkát csak sejtenikezdjük, a halál sem lesz már többé egy ránk nehezülő sötét-ség, hanem csak egy átvezető folyosó, amely az anyagéletbőlkivezet bennünket egy tisztultabb életalakba: az Erőélet vo-nalába! A sötétségből a világosságba! A lélekre nézve a halálaz igazi születés; a születés pedig egy átmeneti halál —

Mióta ember él a földön, minden öntudatos lélek a halálproblémáján törte a fejét és még most is csak ott ácsorgunka bezárt kapuk előtt. Nemcsak hogy azt nem tudjuk, hogy miértkell meghalnunk, hanem még azt sem látjuk tisztán, hogytulajdonképen mi is az a halál? —

Ne süssük le szemeinket a halál fagyos tekintete előtt.Nézzünk bátran a szemébe. Emelkedett lélekkel ismételhetjükbátran Berzsenyi mélységes életérzésévei: — Bizton tekintemzord sírom éjjelét! — Csak annak rémkép a halál, aki nemhisz az örök Életben. A sír egy hívő lélek szemében nemkoporsója, hanem bölcsője a mi lelkünknek! —

Milyen gyenge és éretlen lélek az, aki fél a haláltól! Ha-sonlít a rabhoz, aki börtönének szűk üregéből nem mer ki-lépni a nyitott ajtón a szabadságra és a világosságra. —

Minden megérezhető dolgok között a legmegrázóbb való-ság a halál Hatása egyetemes. Megalázza az embert a porig.A torkunkat szorongatja, mihelyt közel érezzük magunkhoz.Jelenlétében pedig csak lesütött szemekkel, lábujjhegyen me-rünk járni és suttogni. Talán a halál az egyetlen valóság, ami-vel szemben senki sem tud közömbös maradni. Ránk nehezül.Szinte fojtogat és mi nem merünk a szemébe nézni. Pedigtudjuk, hogy elkerülhetetlen. Ezért mondjuk: — Olyan bizo-nyos, mint a halál. —

A születés és a halál is csak alakváltozások az élet folyto-nosságában. —

238

Eljön majd az idő, amikor az emberiség az életet nem-csak megjelenésében, vagyis a születésben fogja örömmel üd-vözölni, hanem átváltozásában, a halálban se lát már okot agyászolásra. Miért is félnénk a haláltól, mikor a sír se más,csak egy földbeásott bölcső, a nyugalomnak, a pihenésnek ahelye, amelyből új életre ébred a felüdült lélek. Ezért a bölcsőés a sír egymásból nőnek ki, mintahogy a földalatti gyökerek-ből is kisarjadzik egy-egy új élet. Egymást felváltó és kiegyen-lítő átmenetek, mint évszakok; kiegészítő részei egy folytonmegújuló és soha be nem végződő egységes körforgásnak. —

Az ember természetének ösztönében van a halhatatlan-ság. Hiszen az ember mindig azon töri a fejét, hogy mindazt,ami az ő lényegéhez tartozik, örökre fenntartsa! A mesebeliMidász király, amihez csak hozzányúlt, mind arannyá vál-toztatta. Az ember is, ami csak az ő körébe esik, azt mindvégtelenné és halhatatlanná akarja tenni. Ha szenved, akkorvégtelen fájdalomról beszél; ha dicsekszik, akkor halhatatlandicsőséget emleget; ha szeret, akkor örök szeretetre esküdözik.Szóval, az ember a halált mindig kizárja a gondolkodásából;ezt az „eshetőséget” el kell ugyan fogadnia, de számításábanmindig keresztül ugorja. —

Valamint a napot csak akkor látja tisztán a csillagász, mi-kor egy bolygó ráveti árnyékát, úgy a mi lelki szemeink iscsak a közelgő halál árnyékában kezdenek tisztán látni. Oh,ilyenkor fölpattan az élet titkainak hét pecséttel őrzött titka!Ε titkok könyvét megnyitni csak a halál méltó! —

A szívnek nem a halál csapása az, ami fájdalmas; sokkallesújtóbb ennél az elválás gondolata. Szívünkbe akkor markolcsak bele kegyetlen kezekkel a fájdalom, amikor eltűnni lát-juk szemeink elől azt a koporsót, amelyet lassanként elborí-tanak a hantok; amikor ismét belépünk abba a szobába, ame-lyet csak imént hagyott el a halott; midőn megpillantjuk azta vetetlen ágyat, amelyben elhunyt; a ruhákat, amelyeket vi-selt; a tárgyakat, amelyeket megérintett és amelyekhez emlékeelválhatatlanul hozzánőtt: — csak akkor érezzük igazán aveszteség súlyát és fájdalmait. Nem a halál gondolata az, aminekünk borzasztó, hanem az elválásé! —

Ha az emberek nem félnének a haláltól, akkor nem kény-szeríthetné őket a gyávaságuk sem szolgalelkűségre, sem jel-lemtelenségre. —

239

Amikor a halál a hatalmat és a gazdagságot, ezeket a sem-miségeket elsepri a mi semmiségünkkel együtt; mikor azt afényt és dicsőséget, mely földi életünkhöz fűződött, elsodorjaa pillanat — mint ahogy a szél elkapja koporsónk mellől afáklyafüstöt: oh, akkor nincs többé úr és király, koldus és rab-szolga; csak por és hamu van! —

Minél közelebb érezzük magunkhoz a halált, azt a végsőpillanatot, mikor egy hideg kéz letörli arcunkról az élet szí-nét, és szívünk dobogását örökre elhallgattatja, annál jobbanérezzük semmiségünket és reszkető lelkünk megtörik a féle-lemtől. Láttátok-e már, hogy a haldoklás ágya hogyan töriössze a földi nagyságokat?! Csak Jézus Krisztus kivétel! Az őisteni alakja mindig magasabbra nő, minél közelebb erezitesti halálát; haldoklása pillanatában pedig isteni szereteté-nek egész nagysága nyilatkozik meg a keresztfán. —

Egy szerencsétlen család elvesztette egyetlen gyermekétés azt az ártatlan, szelídlelkű gyermekleányt betették a kopor-sóba. Láttam az anyját, amint fuldokló zokogással öleli át aztä kihűlt drága testet és hallottam siralmas panaszait: Lányom,lányom, miért hagytál itt engem”! — Miért? Mert megvezekeltmár bűneiért s az az igazságos Isten felmentette őt ez alól afájdalmas, küzdelmes, nyomorult földi megpróbáltatásod alól.Az a halál a bűn zsoldjai Az elbukott lest megfizette az át-öröklött vétkekért tartozását és az a Krisztus vérével tisztáramosott lélek mint egy lenyes csillag, visszahullott az égbe,a mi megváltó Jézusunk szeretettől lángoló szívére. Te zokogóanya, töröld le könnyeidet, mert egy szenvedő emberrel ke-vesebb van a földön és egy üdvözült lélekkel több van amenyben. Ennyi az egész. —

Élet és h a l á l .

Nincs borzasztóbb, mint meghalni azzal a gondolattal,hogy az utolsó Istenhozzád csakugyan az utolsó lesz! A szív-ben minden érzés megfagy, midőn arra gondolok, hogy lesza mikor senki se tudja már többé rólunk, hogy nekünk iscsak egykor reménységeink és álmaink, hogy a mi szívün-ket is átmelegítette a napsugár s mi is éreztük egykor az életörömét és boldogságát. —

Minden élő szervezetben egy halálos betegség pusztít,

240

amely fokozatosan érleli meg a testet a halálra... Ez a lassanpusztító halálos kórság bennünk: az élet. —

Minden temetésnél úgy érzem, hogy ez nem lehet egyvégleges befejezettség. Csak egy tehervonat futott be ismét azalagútba! Egy időre eltűnt á szemeink elől. De nem állt meg.A vonat az élet: az alagút a halál. A vonat viszi magával egyemberélet összes vágyait, érzéseit, eszméit, cselekedeteit, re-ményeit: — szóval egy egész élet tartalmát! Belerohan a sötét-ségbe. Egy ilyen alagúton kell nekünk is egykor keresztül tör-nünk, hogy ismét kijuthassunk a tisztább világosságba. —

H a l d o k l á s .

Higyjétek meg nekem, hogy az a haldoklás ver ej ékétőlsápadt, megtört szemfényű ember többet lát az élet titkából,mint a legnagyobb lángész. Kezd róla letöredezni a durvaanyag, a földi kéreg, amely elzárta a lélek elől a magasabbláthatárt. Az árnyék lassanként elvonul és derengeni látjamár egy új világnak hajnalát. Szíve emelkedik, mert szemeelőtt a végcél s valamint egykor Columbus hajóján a csüggedőhajós fölkiáltott az árbockosárban: „Földet látok!” — úgy ra-gyog fel minden tisztalelkű haldokló szemében is egy új vilá-gosság, amely így szól: „Látom az eget!” —

Mikor a haldokló szemében elsötétül minden, akkor gyul-lad ki a fény és a mennyei világosság benne. Amikor távolo-dik tőlünk a föld, akkor van közel hozzánk az ég. —

Fiziológusoknak is az a véleménye, hogy a haldoklásnakmár nincsenek gyötrelmei. Így pl. M. Sage azt állítja: — A ha-lál közeledésének mértéke szerint enyhülnek a fájdalmainkis. A haldoklás szörnyű vergődése tehát csak a szemlélőrefájdalmas. Ellenben az útra készülő földi vándor fokozatosanmerül bele egy enyhe, édes nyugalomba, amely gyakran egymély boldogság átérzésében tükröződik vissza az arcán. —

Hányszor látjuk, hogy közvetlenül a halál előtt rendsze-rint nagyfokú javulás és megkönnyebbülés jelentkezik a bete-geknél. Nyíltan mondják, hogy a fájdalmuk enyhült és sok-kal jobban érzik magukat. — Alfred de Musset, aki annyiraszerette az életet, nagyon félt a haláltól. És utolsó perceibenmégis boldogságtól sugárzó arccal sóhajtott fel: — Végre nyu-

241

godtan alhatom! — Magam is hallottam egyszer egy haldoklóágya mellett: — Hát ez a halál? Milyen szép! Milyen jó! —

A haldoklás pillanatában fájdalmat nem érezhetünk. Amita haldokló ágyon vergődni és vonaglani látunk, az már csaka test reflexmozgása, melyből az életérzés magát egészen ki-tépni készül. Ε szenvedésekhez a léleknek már semmi közesincs. Összeköttetése a testtel annyira meglazult, hogy ép úgynem érzi annak vonaglásait, mint ahogy az aszalt gyümölcsse érzi a fájdalmakat, mikor a kemencében a hőség alattösszezsugorodik. —

Közvetítő műszereink a haldoklásnál egyenként mondjákfel a szolgálatot. Érzékeink nem reagálnak többé a külsőmozgásokra. Még az éterrezgésre se. úgy járunk, mint ami-kor a szemüvegünk, vagy a hallócsövünk összetörik. Nincstöbbé kapcsolódásunk a külső életmozgásokkal, miután szen-zitív erőképességünk elszakadt a motorikus erőképességünk-től. Ellenben az érzékeiből kibontakozó lélek, vagyis az élet-érzésünk már szövi újabb kapcsolódását az anyagtalan erő-ëlettel: a szellemvilággal Hangokat hall, alakokat lát. Beszélnekünk láthatatlan lényekhez és előtérbe lépnek a lelki szer-vei. Minden haldoklásnál látjuk ezeket a jelenségeket: a köz-vetlen beleérzést az érzékfölöttibe. Az orvosi tudomány mind-ezt egyszerűen hallucinációnak nevezi. Ismét egy üres szó éssokan mégis azt hiszik, hogy ezzel minden meg van fejtve! —

A haldoklás pillanatában a legerősebb ember is megrendülaz egekből előtörő igazság villámcsapásaitól. Ez a fény súj-totta porba egykor az igazságot üldöző Sault. Ez a világosságadta a haldokló Voltaire ajkára a kétségbeesett önvallomást:— A tettetésnek vége! Az álarc lehull. Az „erős” szellem nincstöbbé, csupán a „hívő” keresztény maradt hátra! —

B é k í t ő h a l á l .

Egy fönséges jelenet jut az eszembe. Láttam egykor egyszerencsétlen családi gyűlöletet, mely a férjet a hitvesévelállította szembe. Szétválasztotta őket a bűn s csak kis gyer-mekük haldokló ágya mellett találkoztak újra. Az a lázbanégő, beesett arcú gyermek volt az egyetlen kapocs, amely

242

gondolatakat és érzékeiket meg egyesítette. S mikor annak ahaldokló apróságnak mélyen fekvő, halovány szemei a szülőkkisírt arcába tekintettek, egy isteni sugallattól vezettetve, egye-sítette a gyűlölt kezeket. Arcán a béke angyalának derűjesugárzott s mikor az az apró test utolsót vonaglott, atya ésanya együtt borultak a kihűlt szívre. Akiket az élet szétszakí-tott, azokat isméi kibékítette egy ártatlan halál. Ezt a képetvigyétek át végtelen mértékben az Istenre és az emberiségre:Krisztus volt az α haldokló gyermek, aki a szövetség megsza-kadt frigyét közöttünk halálával újra helyreállította. —

H a l á l u t á n .

A lelkifejlődésnek a legértékesebb fordulópontja, mikora testéből kiszakadt lélek besüllyed a saját érzés vonalába ésebben éli tovább a földi síkról áthozott küzdelmeit és szenve-déseit. Ugyanakkor a megtisztult lélek ki is emelkedik a sötét-ség szférájából és lelki szemeiben derengeni kezd az Ige fény-körének a világossága. Így rágja ki gubójának börtönfalait alepkévé átalakult hernyó is, hogy színes szárnyain felemel-kedhessek az Isten fényes egének a világosságába. Mit érezhetilyenkor az újjászületett lélek? Itt a várvavárt hajnalhasadás!A sötétség elmúlt, keresztültörte a legelső kegyelmi fénysugár.Öntudatunk homálya oszladozik és mi fölébredünk az igaziönmegismerésre... Lassanként kezdem tisztán érezni, hogyegy rémes álom ködéből ébredezem. Még csak nem is sejtem,meddig szenvedtem benne. Csak fájdalmait éreztem, amelyekelzsibbasztották az öntudatomat és hasztalan volt minden erő-feszítésem, mert nem tudtam belőle kitépni magamat. Én Is-tenem, mi történt velem? Hiszen én gyötrődtem és szenvedtem?A szenvedés pedig érzés, viszont az érzés már élet... Igen,én élek! — Ez az első feltámadás. Nincs halál, csak örök életvan. Vagyok!... Ébredező lélek, emeld föl tekintetedet a teIstenedhez a magasságokba! —

Halál és ú j r a s z ü l e t é s .

Amint az ébrenlét és az álom csak váltakozásai egyugyan-azon életfolyamatnak, úgy a születés és a halál is csak végső

243

egymást felváltó jelentkezései az élet örökkévalóságának. Bát-ran kimondhatjuk: Születünk azért, hogy meghaljunk és meg-halunk azért, hogy újra szülessünk. Ez a lélek halhatatlan-ságának az alaptétele. Ezért a halál nem az élet megszakítása,hanem csak egy új alakba való átköltözése. —

Az életben az ember vakon tapogatódzik s korlátolt elmé-jével exakt igazságokat keres, szeretne mindent tudni és sem-mit sem tud; még a legnagyobb lángelme is csak a tudás kü-szöbén tapogat. De mikor megtört fényű szemünket utoljáravetjük az égre, felpattanik a titok pecsétje és az a gyámoltalanreszkető lélek látni kezd... Nem láttátok-e már a haldokláspillanatában, hogy az az ijedt arc hogyan szelídült egyszerremosolyra?! Hogy az a jegesedő szem, amelyben egy bizony-talan félelem remeg, mint a halálra sebzett madárnak végsőreszketése, hogyan nyugszik meg hirtelen?! ... Végigtekintegy befutott élet silány színterén, ahol a hazugságoknak köl-csönös rongyaival takargattuk lelkünk meztelenségét s e pisz-kos homályban keresztültörni látja azt a sírokból előtörő vilá-gosságot, amely már egy új élet ösvényére veti sugarait. —

A s í r.

A sír csak egy jövendő éleinek a bölcsője és nem egy el-múlt éleinek az örök koporsója! —

Ne a sírtól féljünk, mert csak az élet a veszedelem. Milyenkegyelem az nekünk, hogy azok is meghalnak, akiket olyannagyon szeretünk. Így csöpögteti belénk az Isten a vágyako-zást a sír után. —

Victor Hagoval én is mondom: Majd amikor sírombapihenni térek, nem fogom azt mondani, amit mások: Bevégez-tem a napjaimat! Nem! Mert az ért napjaim a holnappal kez-dődnek. A sír az én szememben nem egy zárt sikátor, hanemegy fényes nyitott sugárút, amelyre csak azért borul az alko-nyat, hogy felragyogjon benne ismét a hajnal. Voltam, vagyok,leszek! —

Oh, az a temető az igazi egyenlőség földje, amelyen ni-vellálódik minden nagyság. Be nem léphet a sír alacsony be-

244

járatán keresztül senki, akinek fejéről sisakját, vagy koroná-ját le nem sodorná a halál!

H e r v a d á s .

Ne mondjátok, hogy a virágdísszel borított sír hiú fitog-tatás, léha fényűzés; — van egy hang a lelkemben, mely aztigazolja: fáj nekem az a gondolat, hogy még a virágot is meg-tagadjam attól, aki nekem egész világom volt egykor. — Ahervadás gondolata az, ami a lelkemre nehezül s oly jól esiknekem „megkoszorúzni” a hervadást. —

E l m ú l á s .

Alig éltünk ifjúságunk virágjában, máris érezzük a her-vadás leheletét. Az ember oly tehetetlenül érzi magát az időpusztításaival szemben! Az ifjúság rövid tavasza után jön aszomorú ősz, az arcon megjelenik a legelső redő, a hajbanfölcsillanik a legelső ősz szál. Ezután minden nap egy-egy el-sárgult levél hull életünk fájáról a porba: élő figyelmeztetésmindegyik, csak mi nem akarjuk megérteni szavát. Nem sze-retünk foglalkozni az elmúlás gondolatával, mert szívünk,szegény vergődő szívünk görcsösen ragaszkodik az élet örö-meihez. Kitépjük azt az ősz hajszálat, a hervadás intő jelét,bosszúsan hajítjuk el és nem jut eszünkbe, hogy ezzel is márátadtunk egy részt magunkból az enyészetnek. Így hervad levéllevél után. Így veszíti el az ember nap-nap után ifjúságánakillatát és üdeséget; alakunk meggörnyed, tekintetünket a földreszegezzük, mintha folyton azt a helyet keresnénk, ahol törő-dött testünk majd nyugodni fog. Fejünket is behinti ezüsthamával az idő és az őszi alkony már csak hervadt lombokraküldi ki búcsúsugarait. Lassanként kihuny szemünk világa is»mint ahogy kialudt már szívünkben az élet tüze és meleg-sége. Talán még csak egy sóhajtás és oda dőlünk a sírba, aholporladni fogunk talán mindenkitől elfelejtve... Tehát ezértéltem? Ezért szenvedtem? —

H a l h a t a t l a n s á g .

Üssétek fel a lángelmék iratait, minden lapon meg fogjá-tok találni a halhatatlansúg gondolatát. A hírnév szomjábanott lappang minden sorukban a jövendő élet eszméje is. A vakHomer az istenek fényes hazájáról dalol. Szókratész a kezébentartott méregpohár mellett vitatkozik a jövendő élet remény-ségeiről. —

Az a lélek, amely az ember életcélját a látható és érzé-kelhető külső világban betöltöttnek látja, fokozatosan süly-lyed az állati élet anyagvonala felé. Csak a halhatatlanság hiteadhat szárnyat a léleknek a folytonos erkölcsi tisztuláshoz ésértelmi emelkedéshez. —

A halhatatlanság hite a léleknek az anyagelve, vallási éle-tünk gerince. Ebben van összefoglalva földi életünk oka, céljaés rendeltetése.

Még elképzelni se tudjuk, hogy valaha akár testünkben,akár testünkön kívül megsemmisülhetnénk. Halhatatlansá-gunknak ösztöne öntudatlanul is bennünk lappang. Miért ra-gaszkodik a fösvény még haldoklása pillanatában is az anyagijavaihoz? Azért, mert öntudatlanul érzi, hogy a halál nemlehet az élet vége. Az ember életérzésében halhatatlanságánakaz ösztönét hordozza. —

A vallás a népnek általános hitével összhangzásban tanítegy igazságot s ez az igazság ott rejlik szíveink mélyében,hogy reményünk forrását és hitünk alapját kiképezze. Ez azigazság pedig lelkemnek halhatatlansága! —

A halhatatlanság hite nem egy szerencsés ötlet, amelyetaz emberiség a halálfélelmének az enyhitésére, vagy a szo-morkodóknak és csüggedőknek a vigasztalására talált ki, ha-nem a természet folytonos megújhodásának, vagyis az evolú-ciónak természetes törvénye, amely „állandó körforgásban”emeli az egyetemes élet színvonalát. —

Legújabban a Daily News indított nyilvános vitát a lélekhalhatatlanságáról Hozzászólt 23 elismert nevű angol tudós23 cikkben. A döntőbíróság kihirdette a végeredményt. Húszannyilatkoztak feltétlenül a halhatatlanság mellett és csak hár-

246

man ellene. De még ezek is csak föltételesen, vagyis hogy nemegészen biztosak a dologban. —

Könnyek között születünk, szenvedések között növeke-dünk, a nehéz munkában verejtékezünk, felelősségben és gon-dokban érünk, csalódások között vénülünk, ábrándok nélkül,fájdalommal halunk meg. De hát csak ez lenne az Istennek acélja velünk?! Egy oktalan küzdelem reménység nélkül, egyéletnek áldozata, jutalom nélkül? Egy bevégzetlen dráma,amely céltalan? Hogy képzelitek ezt az istenről? Hiszen ezt alegutolsó drámaíró is jobban csinálná! — Nem! A lélek aszenvedések és fájdalmak között nem azért fejlődik, hogymeghaljon, mert semmisem tökéletesítheti magát a megsem-misülésre. Az Isten eszméje, amely kizárja a mulandóságot,gyökere az én reménységemnek és záloga az én halhatatlan-Ságomnak, lelkem halhatatlanságának. —

Parisban, a Saint Suipice templomban láttam egy már-vány emlékcsoportozatot, Haugier síremlékét, aki valaha etemplom plébánosa volt. A főalak volt a halhatatlanság. Antikredőzetű ruha folyt rajta végig, fején királyi korona. Előttetérdelt összekulcsolt kezekkel a meghalt lelkipásztor imád-kozó alakja. Háta mögött ólálkodott a halál és egy szemfödőtakart reá vetni; a halhatatlanság angyala pedig egyik kezé-vel megragadta ezt a szemfedőt, a másik kezében pedigegy babérkoszorút nyújt előre. Szárnyait félig kibontvaéppen emelkedni készül; a halál pedig kiejti kezébőla szemfödőt és megszégyenülve akar elrohanni. — Testvé-reim! Ez a művészi fölfogás a helyes. Oh, minő kiváltsá-got ad az Isten a művésznek, midőn alkotásában a halhatatlan-ság nyelvén tudja magát kifejezni. Az a halál hiába veti ráma szemfödőt, mikor a halhatatlanság angyala áll mellettem,hogy a földi szenvedésekben megviselt homlokomra reátegyeaz örökélet mirtuszát. Bontsd ki tehát te is szárnyaidat lelkem,és szállj vissza vele az örök hazába, a te teremtő Istenedhez! —

Az ember fölemeli szemét a kék égboltozatra és irigykedvegondol arra a merész röptű sasra, amely nagy, mozdulatlanszárnyain megpihen ott fenn a csodálatos magasságban és daj-kája, a szél ringatja őt. — Oh, az a madár szabad és boldog,nincs lekötve a porhoz, a göröngyhöz, nem töri kezét véresre

247

a munka, szívét a fájdalom; hanem él boldogan s midőn a frisslevegőt végig hasítja hatalmas szárnyaival, szánalommal te-kinthet alá a küzdő emberiségre. Ha szólni tudna, bizonyáraígy beszélne hozzánk: Oh, te szegény ember, neked nincsenekmagasra vivő szárnyaid! Oda vagy kötve a göröngyhöz. Saj-nállak .téged, mert ha röptémet egy kissé alább süllyesztem,csak sóhajaidat hallom, csak könnyeidet látom! — És enneka boldog madárnak igaza van, mert ha nincs bennünk egyrész, amely halhatatlan, akkor a legboldogtalanabb teremtésa földön az ember. —

Csodákat művei a hiterős lelkekben a halhatatlanság hite,amely nemcsak az egyéni boldogságnak alapköve, hanem atársadalmi rendnek is összeforrasztó cementje. Vegyétek ki ehitet az emberiség közszelleméből s belevetettétek a csóvát alőporos hordóba. —

Értem Heine könnyeit a Louvre nagytermében! A jövőt,a jövőt adjátok nekem! Nem akarok nem lenni! Az én lelkemteljes ösztönével kapaszkodik a halhatatlanság gondolatába smég az örök pokol is vigasztalóbb nekem, mint az elmúlás, αmegsemmisülés!

Napoleon, mikor trónját elvesztette, mikor már dicsősé-gével és hatalmával együtt minden összeomlott, gyermekétemeli magasan az ég felé és megújult hittel kiáltja a győzőkfelé: — engemet eltiportatok, de szellememben élni fogok, mertjövő ... a jövő az enyém!— Jövő?! Századok?! Utókor?! Mi-lyen balga eszme lenne ez, hogyha én esetleg még ma meghal-hatok és pedig örökre! Mert ha minden meghal velünk, akkorapáink hamva hitvány por, amit szélnek lehet ereszteni; ak-kor a vallás gyermekes tévedés, a szemérem üres agyrém; mertígy nincs és nem is lehet más célunk, mint élni, élni és élvezniezt az életet s ennek minden gyönyörét, de akkor szépen belekell magunkat élni abba a gondolatba, hogy a falevél lehull,a virág elhervad, a hab lefut, — egyszóval meghal minden.Dehát belenyugszik-e lelkünk ebbe a gondolatba? — Szó sincsróla! Szívünkben egy hang tiltakozik ilyen halál ellen és félláb-hal a sírban is a halhatatlanságról álmodozunk, a halhatatlan-ságot sejtjük. —

248

Elporladsz te is, ember s a jövő nemzedék, amelyik párévtized múlva közönyös szívvel tapodja sírodat, még azt semfogja tudni rólad, hogy e hamvakban egykor nagy szenvedé-lyek és égretörő remények lobogtak s hogy egykor te is éltél,te is szerettél! Kilobbansz, mint a hulló csillag, amely bele-rohan a sötét űrbe, hogy nyomtalanul vesszen el az örökös éj-szakában ... — Ember! Hát csakugyan ez lenne a te sorsod?Bele tudsz te nyugodni ebbe a szomorú és vigasztalan gondo-latba? Nem, nem, soha! Szó sincs róla!! Nem akarsz nem lé-tezni! Fölveted szemeidet és rámutatsz lelked sebhelyére, ahalhatatlanság után sóvárgó reménységre s így kiáltasz fel: Énhalhatatlan vagyok! —

Ugyan mondjátok meg nekem, ha az élet fáklyája a sírbanvégleg kialudnék, miért gyötör bennünket mégis a vágy egyvégtelen boldogság, egy örökké tartó élet és egy mulandóságonfelül álló szeretet után? —

Harc.

A háború. — Forradalmak. — Forradalmárok. — A franciaforradalom. —

A h á b o r ú .

A háború keresztülgázolva a népek egységén, a nemzet-közi kapcsolatokat mindenütt széttördelte, vagy legalább ismeglazította. Ezért szenved most egész Európának a gazdaságiélete. Nem lehet egy testet feldarabolni anélkül, hogy az egyesrészeket összetartó és tápláló életközösség szintén vele ne pusz-tulna. —

Azt mondják, hogy 400 millió baktérium fér el egy posta-bélyeg helyén. Ezek azonban egymás mellett már nem tudnakbékében megférni; állandó harcban állnak olyan erővalósá-gokkal, amelyek még náluk is kisebbek. —

249

F o r r a d a l m a k .

Sajnos, az eszmék rendszerint vérben tisztulnak meg. —

A feneketlen mélységből együtt szokott előtörni úgy a tűz,valamint az iszapvulkán. Az égi szikrát a biblia szerint mégaz Isten is sártestbe lehelbe bele. Minden forradalmi szikra el-rejtett mélységekből pattanik elő és rendszerint a sárban gyul-lad először lángra. De honnan jön? Minő áramlatok feszültsé-géből pattanik ki? Victor Hugo szavai jutnak eszembe: — Mi-ből keletkezik a lázadás? Miből a forradalom? Semmiből ésmindenből! Villamos feszültségből, amely lassanként jut el akisüléshez. Hirtelen fölcsapódó lángból. Kóborló szélből éstovasuhanó szellőből. Ε fuvallatoknak azután emberi fejekakadnak az útjába, amelyek beszélnek. Agy velők, amelyek ál-modoznak. Szenvedélyek, amelyek lobognak. Nyomorúságok,amelyek üvöltenek és magával sodorják mindezeket. Csakis ígyérthető, hogy mikor az idők telj”i elérkezik és trombitája föl-harsan, a közömbös lelkek milliói egyszerre ébredeznek fá-sultságukból. Ezt az áramlatot látta meg Madách is a külön-böző korszakok szellemében: — „A kor folyam, mely visz, vagyelmerít; úszója s nem vezére az egyén. Mindaz, ki hat, megértészázadát, de nem szüle az új fogalmakat. Nem a kakas sza-vára kezd virradni, de a kakas kiált, hogy: — Most virrad!” —

Bárcsak sohase szorulna az emberi haladás erőszakos kor-rektívumokra, amelyeknek rombolásait csak fokozatos ésrendszeres fejlődéssel lehet megelőzni és elhárítani. De aki sze-let vet, vihart arat Isteni törvény: Aki miben vétkezik, abbanbűnhődik. —

A történelem igazolja, hogyha egy forradalomnak, amelyesetleg trónokat is feldöntött, sikerült a szervezkedést idejébennyélbeütni, akkor ennek az eredménye mindig egy nagy anyagiés értelmi fellendülés volt. Hatalmas lépésekkel tört az ilyennemzet előre a közszabadságok kiépítésében, az egyéniségekfelszabadításában és a civilizáció minden irányában. Ha ellen-ben a forradalom ekéje nem tudott olyan mélyre szántani,npgy az alacsonyabb rétegeket, amelyek évszázados meddő-ségben érlelődtek, felforgathatta és termőképessé tette volna,akkor csak egy futó nyári vihar volt, amely a szemkápráztató

250

villámlások és dörgések után ismét eltűnt nyomtalanul. A ter-mőföldet nem tudta átáztatni a gyökerekig, csak a lapályokban

csinált itt-ott egy kis tócsát, vagy sarat. —

F o r r a d a l m á r o k .

A vérbeli forradalmároknak rendes rögeszméje, hogymajd ők fogják megjavítani a romlott világot és már e földönfölállítják a boldogság országát. Ezért hangsúlyozzák, hogy őkvilágmegváltó mukára vállalkoztak. Csakhogy inig. a világMegváltója a saját vérét adta oda mások megváltásáért, addiga bolsevizmus megváltói mások vérével akarják önmagukatmegváltani. Az önfeláldozó szeretet helyébe a kevély gyűlöletteszik; a szelídség helyébe a vérbosszút; az elnéző bűnbocsájtáshelyébe az irgalmat nem ismerő terrort: a megsemmisülést. —

A f r a n c i a f o r r a d a l o m .

Az érzések benső megtisztulását nem lehet helyettesítenikierőszakolt fegyelmezéssel, mert ez a képmutatásnak és az ál-kereszténységnek a nevelő iskolája. A francia forradalom ak-kor tért le az evangéliumi alapról, mikor a rendszeres terrorpokoli eszközeivel akart lelkeket idomítani, mikor az emberek-nek választani kellett a guillotine, vagy a jakobinizmus között.A tétel így volt szembeállítva: — Testvériség — vagy halál! —

A történelmi események is ép úgy, mint az erdők hatal-mas tölgyei, egy parányi magból csíráznak elő, amely sokáigfejlődött láthatatlanul a földben elrejtőzve. Sejtelmünk sincsróla, hogy ott lenn a mélyben most bontakoznak ki egy új életcsírái. Már csak akkor tűnnek szembe, amikor a vihari al isdacolnak. Így vagyunk a korszakalkotó történésekkel is. A leg-újabb korszak születését a bastille lerombolásánál keresik ahistorikusok. Pedig már évekeld a francia forradalom kitöréseelőtt megírta kormányához küldött jelentésében a párisi angolnagykövet, lord Chesterfield: — Mindazok a jelek és esemé-nyek, amelyek nagy válságokat megelőzőleg mutatkoznak atörténelemben, mind megvannak és folyton szaporodnak ma-napság Franciaországban. —

Én részemről a francia forradalom egyik legnagyobb vív-

251

mányának a szó, a gondolat és a lelkiismeret szabadságát tar-tom. Ezeknek a titokzatos előkészítését láthatjuk kiindulni avallásszabadság érdekében folytatott évszázados harcokból.Hiszem, hogy a jövőnek is az lesz a jelszava: — Akinek igazavan, az beszéljen! De mindig csak a szeretetnek és megbocsá-tásnak a készségével ám! —

Nem hivatkozom Michelet-re, aki a francia forradalomrajongó historikusa volt és elnevezte azt második világmeg-váltásnak, de idézem helyette a költők fejedelmét, a nagy hu-manista Victor Hugót, aki ezt mondja: — A francia forradalomaz emberi haladásnak a trombitája volt, amelybe a hangota bethlehemi jászolnál maga ez Isten fújta bele. —

Hatalom.Hatalom. — Szigor. — Erőszak. — Zsarnokság. — Gyengeség.

H a t a l o m .

Nagyon ritka ember az, akit a hatalom meg ne szédítene,ha érzi, hogy őt senki komoly felelősségre nem vonhatja. Ho-gyan lehetne ott ellenőrzésről beszélni, ahol a felelősségrevo-nás azok kezébe van letéve, akik az elenőrzött hatalommalszemben függő viszonyban vannak?! —

Nem a hatalom az erő. A hatalom csak eszköz, amelyet hajól használhatunk, értékes eredményeket érhetünk el vele. Hapedig vele visszaélünk és a hatalomban újra feltaláljuk letettegyéniségünket és újra feltámadnak öncéljaink, érdekeink, vá-gyaink, akkor a hatalom súlyos megpróbáltatássá válik szá-munkra és a reánk bízott és hatalmunk alatt élők számára is. —

Mi a hatalom? Az öntudatossá vált erő! Nem a nyers eraés nem az erőmennyiség adja a hatalmat, hanem az „öntuda-tosság” teszi az erőt hatalommá. Ugyebár, micsoda energiakész-letek vannak egyes természeti erőkben felhalmozva? Ugyaneztláthatjuk egyes gépekben és akkumulátorokban. De ezek azerők csak akkor lesznek hatalommá, hogyha egy öntudatos ér-

252

telem ezeket célszerűen felhasználja. Pl. a lég, a víz, a tűz, avillamosság és a többi nyers erő csak egy öntudatos lény kezé-ben lehet hatalommá. —

Ez a szó „hatalom”, igazi értelmében nem önkényt jelent,amely lenyűgözheti és megbéníthatja a nála gyengébbet. Ellen-kezőleg! Erkölcsi törvény. Jelenti azt a nemes fensőbbségét,amely bár öntudatában az anyag fölé emelkedik, de ez őt nemtéveszti és el nem szigeteli az Isten teremtett világától. Nemveti meg tehát a legkissebbet sem és erejével sem él vissza.soha a saját hasznára. Nem önző, de munkálkodó lélek és fen-sőbbségének öntudata sem téríti el a szeretetből fakadó alkal-mazkodásnak a feladatától. —

A hit a hatalomnak a legtökéletesebb formája, mert ez ké-pesíti az embert is az önmaga felett való uralomra. Ebben éri elerejének teljességét és ebben kell kimerülnie is. —

S z i g o r .

Az erkölcsi szigor csak önmagunk fegyelmezésében jogo-sult. Mihelyt ezt mint rendszert alkalmazzuk másokkal szem-ben, vagy rajongó türelmetlenséggé, vagy hatalmaskodássáválik. A helyes elv: semmit meg nem bocsátani — önmagunk-nak és mindent megbocsátani — másoknak. Szigorúbb egyház-atyát alig ismerünk Tertuliánnál és mégis, minő hévvel védel-mezte ez a hiterős lélek a vallásnak és a lelkiismeretnek a sza-badságát! —

Legyetek szelídek, elnézők és gyengédek mindenkivelszemben. Szigorúak csak önmagatokkal szemben legyetek! —

E r ő s z a k .

Akik igazságtalanság, vagy erőszak által akarnak emel-kedni, olyanok, mint a gyökérnélküli fák, amelyeket a legelsővihar kidönt. —

Minden erőszak az újabb erőszakoknak egész sorozatátnyitja meg, mint ahogy a viperafészekből is csak újabb viperákkeletkeznek. Az erőszak annyit jelent: — Most majd én veszem

253

kezembe a fegyvert és cselekedni fogom vele ugyanazt a jogta-lanságot, amit velem az a másik erőszak cselekedett. — ígylesz az elnyomóból elnyomott, a fojtogatóból fojtogatott. —

Bűnt bűnnel nem lehet kiirtani és ha vannak is ma mégjóhiszemű lelkek, akik-az erőszak jogosultságát vallják, eljönaz idő, amikor a világ undorral fog elfordulni minden erőszak-tól Jó ízlésű, finomabb lelkek máris így tesznek. — Miért negodolkodhatnék az emberiség nagy többsége is így? —

Az erőszaknak, a hazugságoknak, a durvaságoknak, aszolgalelkűségnek és a jellemtelenségnek mindig az elkesere-dett kenyérharc volt a titkos szövetségese. —

Erőszakkal elnyomhatjuk a gyengét és bitorolhatjuk ahatalmat; de nem lehetünk sem szentek, sem apostolok. —

Z s a r n o k s á g .

Bármilyen aljas zsarnok volt Nero, a nép térden csúszikelőtte és megtapsolja őt, midőn Róma fölgyújtása után résztsresz a kocsiversenyben, sőt oltárra emeli ezt az anyagyilkosszörnyeteget és isteni tisztelettel rajongják körül a hízelgők,míg ott lenn a keresztrefeszített vértanúknak jajgatása hallik.Istenségre emelik Caligulát, aki a gyilkosság tébolyával csak akiontott vérben találja gyönyörűségét. —

Külső változásokkal semmit se lehet elérni, ha ezzel kar-öltve nem jár egy benső erkölcsi megtisztulás is. Korlátlan ön-kényei, egyetemes kényszermunkával a felügyelők korbácsaialatt a Fáraók is tudtak piramisokat építeni. De azért a tömega rabszolgaság nyomorúságában élt állati módon. Madách sze-rint: Miért él a pór? A gúlához követ hord az erősnek s állít-ván utódot jármába, meghal. Milliók egyért! — Hogy ennek azügynek a neve Farao, Batu khán, Tamerlan, vagy pedigHitler — az igazan mindegy! —

Az elnyomott helyzet szolgai érzületet fejleszt; alattomos,bosszúálló természetet, amely csak alkalomra vár, hogy teljesvadságában kitörjön. Zsarnoki ostora lesz idővel a társada-lomnak. —

A szurony okkal összetámogatott zsarnoki hatalom és ön-

254

kény nem tűr közvéleményt, csak farkcsóváló meghunyászko-dást. Olvan szobor az, mint amilyent az Assyrus király álmá-ban látott. Csak a feje meg a melle arany és érc, de a lábaiagyaglábak. Elég egy kő, amely a lábakhoz esik, hogy az egészbálvány nagy robajjal összedőljön. —

A zsarnoknak suhogó korbácsa előtt csak meghunyász-kodnak a lelkek; de bizony érzéseikben egy szemernyit se ja-vulnak! —

Eddig még minden földi zsarnokot az ő vonalában élőikerlélek gyilkolt meg. Sőt ez annyira gyakori a pusztítás ha-zájában, hogy szinte törvény. Minden véres forradalmárbanegy-egy elfojtott zsarnok őrjöng. És minden vérengző zsarnok-ból a forradalmi téboly tört ki. —

G y e n g e s é g .

A gyengét törvényszerűen mindig csak a saját gyengeségeteheti alárendeltté, nem pedig az erősebbnek erőszakos felül-kerekedése. —

Haza.A haza. — Hazaszeretet. — Sovinizmus. — Honvágy. — Nosztalgia.

—Hazátlanság. — Az én hazátalanságom. — Nemzet. — Nemzetekhaladása. — Nemzetek életcélja. — Nemzeti érzés. — Nemzeti élet.—Nemzeti nevelés. — Nemzeti újjászületés. — Nemzetek pusztu-

lása. — A nemzet vértanúi. — új nemezdék.

A Haza.

Ha szülők ellen lázongani szentségtörés, még inkább azHazád ellen. —

A Haza nem csupán egy eszmény, egy szimbólum, hanemegy élő valóság, amelyet láthatunk, érzünk, tapinthatunk; kü-lönben nem volna betegség a honvágy, ha nem fészkelne azérzéseinkben. —

255

A Haza nem csupán egy eszmény, nem egy szimbólum,hanem egy élő valóság, amelyet láthatunk, érzünk, tapintha-tunk, különben nem volna betegség a honvágy, ha nem fész-kelne az érzéseinkben. —

Hazádat úgy szeresd, mint szülőanyádat! —

Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskenykört tölthet csak meg fényével és ha egyik helyről a másikrahurcoltatik, sötétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez — aHazához — kell azért kapcsolódnunk, hogy azt jótékony vilá-gítással állandóan boldogíthassuk. —

Hazája nélkül az ember elveszett lény, az időnek és a tér-nek gyámolatlan gyermeke. —

A száműzött, aki elszakad Hazájától, szívét sem viszi ma-gával egészen. —

Haza! Te szent titok, fönséges szó, megérthetetlen szeretet-nek hatalmas forrása! Te, aki még az Üdvözítőnek is könnye-ket fakasztottál szemében, midőn isteni tekintetével a veszendőJeruzsálem jövőjébe pillantott, miért is vagy te oly drága a miszívünknek?! Miért? Oh, mert mindazt, ami szívünknek ked-ves, amiért élni édes és jó, föltaláljuk a te nevedben. Nem egyeszmény vagy te csupán, hanem élő valóság. Anyádnak könnye,amely egykor szíved sebére hullott, gyermeked mosolya, melyföldöntúli boldogsággal tölti be lelkedet; lelkednek első megin-dulása; az a begyepesedett hant, amely szülőid, vagy gyerme-ked porladó testét födi; az a legelső dallam, amely ott fészkelemlékezetedben; azok a rokonok és barátok, akik közel álla-nak szívedhez; az üdítő napsugár; az az aranykalászos mező,amelyből a tápláló élet fakad; ringó bölcsőd tündérmeséje; arónák délibábja; a suttogó erdők mélysége; a magasra törőbércek fenyvese, csobogó patakjaival és vízesésének harsogá-sával... mind-mind együttvéve, — ez a te Hazád! —

Hazánkat naggyá és virágzóvá csak az önzetlen és az ön-feláldozó hazaszeretet gyakorlása teheti. Ez a legfőbb politikaimorál. Párosulni kell bennünk a férfiúi jellemnek a hiterő lel-kesedésével és az önzetlen hazaszeretetnek a lelki nemesség-gel. Kitartó célunk legyen tehát a termelő munka és a koope-

256

ratív testvéri közösség átérzése. Mindnyájan egy közös családjaváért és boldogulásáért dolgozunk, hogy egy kis nyugalmatés örömet szerzünk vele a mi jó Anyánknak: a Hazánknak. —

Az az ország fog fejlődni, csak az a Haza tud boldogulni,amelynek gyermekeire nézve sokkal fontosabb a kötelességekteljesítése, mint a jogoknak a követelése. —

Ugyebár a gólya is elköltözik napkeletre a narancsligetekés a kékvizű lótusztavak mellé? Egy másik országba, ahol nincsdér, nincs fagy; csak örök derű van és még a fénynek sincsárnya. Ez is egy ország és mégsem a Haza! Azért visszavágyika nádverte mocsarak mellé, régi fészkébe. A füstös kémények-hez — mert ott nevelődött és ő is csak ott költötte ki a fiókáit.Mit törődik vele, hogy azt a fészket újra kell rakni, mert paj-kos kezek időközben lepiszkálták a háztetőről?!... —

Kicsiny Hazát adott az Isten, de naggyá tehetjük ezt is haza-fiúi erényekkel. Szentfölddé! új Palesztinává, amely az Úr meg-ígért második eljövetelének búcsújáró helyévé lett. És én hi-szek a jövendőben, a magyar törzsök új kisarjadzásában! Hi-szek egy önzetlen és önfeláldozó ifjúságban, akik már a lemon-dások és a szenvedések iskolájában tanulták meg szeretni egy-mást, közös édesanyjukban: a Hazában. Amit a vének elvesz-tettek, azt az ifjú magyarságnak kell visszaszereznie. De nem-csak a Haza széttépett testét, hanem a nemzet eltékozolt er-kölcsi integritását is! A régi magyar becsületnek a tisztaságát!A fedhetetlen ősi jellemvonásoknak a zománcát! A hazaszere-tetnek mindent átütő erejét és egekbetörő lelkesedését! —

Nem lehet esetleges dolog az, hogy minden ember annáljobban ragaszkodik a földhöz, ahol született, minél több ínségés nélkülözés tanyája lőn számára az a hely. S van-e nagyobbfájdalom a világon, mely bágyadtabbá tenné a lelket, jobbanmeggyötörné a szívet, mint a Hazától való megválás fájdalma?Ez az egyetlen szenvedés, amelyet az idő csak növel, a távolságcsak fokoz, s amelyet meg nem gyógyíthat más, csak a vissza-térés. — Sohasem tudtam megérteni, kik azok, akik magukatvilágpolgároknak nevezik. —

257

H a z a s z e r e t e t .

Van a világon más erő is, mint amely az anyagban fész-kel, ezt az erőt adja a léleknek a Hazának és a szabadságnakszeretete. —

Lehetetlen, hogy-célja ne legyen a Gondviselésnek ezzela mi magyar nemzetünkkel, mert különben nem szórta volnaide mind a két kezével a szabadsághősöknek, a nagy szíveknekés vértanúknak csodálatos gazdagságát, akik életük példájávaltanították meg nemzetüket a hazaszeretetre, önfeláldozásra,hősiességre és vértanúságra. —

Az embernek sok veleszületett nemes tulajdonságai közöttvan egy hatalmas, nemes ösztöne, melyet a Gondviselés állandócsodaképen tart fönn az emberiség szívében. Ez a hazaszeretet.Ez az erény egyedül a gondolkozó embernek kiváltsága. Azállat vagy a növény csak a klimatikus viszonyok befogadásaszerint fejlődik, vagy növekszik. A hazaszeretet erényét Istenoltotta az emberek szívébe. —

Csak a sápadt arcú ember nem tudja felejteni elvesztettHazáját. Azt a földet, ahol bölcsője ringott, ahol az anyacsó-kok melege keltette föl gyermekálmából, ahol bölcsődallal,vagy imádsággal szenderült el gyermekágyában. Remegő szívecsak odakínálkozik vissza, mint a fészkéből kivett pelyhes ma-dár az anyja szárnyai alá. Add neki a világ összes kényelmétés gazdagságát, boldogtalannak fogja magát érezni a távol ide-genben. Csak oda, csak oda az anyaföldre, csak oda vágyikvissza! Nyugtalan tekintete odatapad az égbolt peremére, amely-nek végső, szürke sávolya talán már Hazájának határára bo-rul. Elnézi a lenyugvó napot, a holdfényes éjszakákban lefutócsillagot. Köszönti a felhőt, üdvözli a madarat, amely onnanfeléje száll. Kéjjel szívja magába a szellőt, amely sápadt arcábacsap; mintha azt hinné, hogy fáradt szárnyán magával hozzaa szülőföld üdítő levegőjét és virágainak langyos illatát. — „Szi-vet cseréljen, aki Hazát cserél”, — úgymond a költő és ig^zavan! —

Évekkel ezelőtt a magyar művészek és írók alkotásaibólösszeállítottam egy díszalbumot „Nemzeti dicsőségünk” címealatt. Benne az egyik cikkemben a mi dicsőséges fejedelmünk-nek, Rákóczi Ferencnek az apológiáját írtam meg. Felvetettem

258

azt az eszmét, hogy ennek a legnagyobb magyarnak a porladóhamvait hozzuk haza Rodostóból. Szavaim visszhangot keltet-tek és az ige testté lőni Ha nem lettem volna lekötve börtönömbilincseihez, bejártam volna ez évben is az országot, hogy még-egyszer lángra szítsam a hamvadó parazsat. Miért ne szentel-hettük volna ezt az évet, amely az ő halálának és örök halha-tatlanságának a kétszázéves emlékünnepe, az Úr békéjének ésa nemzeti kiengesztelődésnek az ünnepélyévé? Ne csináljunk újRodostókat! Tárjuk ki karjainkat minden Hazáját önzetlenülszerető magyar testvérünk előtt. Szeressük jobban a mi közösédesanyánkat: a Hazái, mint ahogy gyűlöljük egymást... —

A hazaszeretetet én mindig úgy tekintettem, mint az emberitermészetbe beoltott mély, ösztönszerű érzést. Ha nem ígyvolna, akkor nem lehetne betegség a honvágy: a nosztalgia,amely nemcsak lelki baj, de testi betegség is. Gyötör és szen-vedünk bele. Hány ember ment már emelt fővel, öntudatosanszembe a halállal, hogy élete feláldozásával tegyen hazájánakvalamely szolgálatot?! Már pedig az életmegvetéséig csak a ter-mészetébe beágyazott legmélyebb érzések vezethetik az em-bert. —

Sokat várok könyveim megjelenésétől, amelyeket maga-sabb lelkierők támogatásával írtam. Ez lesz a szomorú napok-ban, a nyomorban és szenvedésekben megalázott magyar szí-vekre az égi balzsam. Ez a szegény nemzet olyan elhagyott éskimerült, mint a pusztaságban tévelygő utas, aki az éhségtőlgyötörve, a szomjúságtól eltikkadva enyhülést keres: valamiváratlan égi csodát, amely felüdíti és új erőt önt kifáradt tes-tébe. Ezt az égi gyógyszert készítem én több mint tíz év ótaszellemtestvéreim segítségével elnyomott és kizsarolt fajtest-véreim számára. Ki kell vezetni ezt az országot az isteni esz-mények virágos mezejére, a napfényes, tiszta légkörbe, ahola szeretet, a jóság, szóval az Úr Jézus Országa kezdődik. —

Van egy állandó, közös szent érzelem, mely bennünketegyesít a szeretetben, az önfeláldozásban s mindnyájunkat arraösztönöz, hogy akiket a faj- és vérrokonság, a történelmi szentemlékek és hagyományok drága ereklyéi összekötnek, ver-senyre keljünk egymással a hazaszeretet önzetlenségében.Hogy ragaszkodjunk az utolsó csepp vérünkig ahhoz a föld-höz, amelyet ősapáink porladó tetemei szenteltek meg; aholbölcsőnk ringott egykor s amelynek porai majdan takarni fog-ják a mi fáradt tagjainkat is. —

259

Az az ország, amely hőseinek emlékezetét nem tiszteli,saját nemzeti életét gyilkolja meg. Nemcsak a kegyelet szentérzését tiporja sárba, de elfojtja azt a nemzeti erőforrást is,amelyből az utódok a hazaszeretet lelkesedését és a lelkesdésönzetlenségének történelmi tanúságait meríthetik.

S o v i n i z m u s .

Bárcsak átönthetném véremet és fajszeretetemet mindenmagyar ember ösztönébe. Mert erre a sovinizmusra van szük-ségünk nekünk. Ezt kell ápolni, ezt kell fejleszteni a nemzet-ben; nem pedig a megalkuvást, abdikációt és azt, hogy tanul-jon meg a-nemzet lemondani. —

H o n v á g y .

Két erős és leküzdhetetlen vágy él a földi ember szívében.Mind a kettő csak azt igazolja, hogy van a világon más erő is,mint amely az anyagban fészkel. Az egyik a honvágy, amelyvisszasóvárog az elhagyott Hazába és boldogtalanná teszi azembert, míg oda vissza nem térhet. A másik talán még erősebbvágyódás, mely a mennyei Haza után sóvárog s teljessé nemengedi válni a földi boldogságot. Az életnek ez az örökös izgal-ma, nyugtalansága mi lehetne más, mint a léleknek nosztal-giája, amelyet csak a mennyei Haza gyógyíthat meg?! —

Szívet cseréljen, ki Hazát cserél! — így mondja a magyarköltő. Oh, mennyire igaza van! Én is tudom, mit szenved alélek, mikor idegenül bolyong a világban. Mint a pelyhes ma-dár az anyja szárnyai alá, úgy vágyódik vissza az anyaföldre.Mikor jön az őszi alkony és a költöző fecskék csoportokbaverődve vándorútjukra indulnak, vidám csicsergésük már egyúj hazáról dalol. Együtt megy az egész család. Nem hagynakmaguk után senkit. Magukkal viszik a szívüket egészen.Még azokon a széttépett fátyolfoszlányokon is, amelyek azőszi alkonyban úszkálnak a levegőben, apró rovarok utaznak.Ez az ő repülőgépük, a mozgó hazájuk. Ahova a szellő hajtjaőket, ott letelepszenek, új hazát kapnak; könnyen felejtikérte a régit — Csak az ember nem tud megnyugodni seholseml Ezért mondotta Szemere Bertalan, aki a száműzetésszenvedéseiben megőrült: Az egész világért, az összes emberi-

260

ségért csak egy Isten halhatott meg. Az ember meghal a csa-ládjáért, Hazájáért Halandó szív többet ki nem bír. —

N e m z e t .

A paradicsomi tilalomfa nemcsak a bizalomnak és szere-tetnek próbaköve volt, hanem az isteni hatalomnak jelképeis. Szent volt az, mint a nemzetek szemében szent az a lobogó,az a nemzeti zászló, amely az ország határán kitűzve a fajinagyságnak, tekintélynek hatalmi jelvénye. Jaj annak, aki aztbántja! Aki pedig beszennyezi, nem egy értéktelen cifra szö-vetet tipor a sárba, hanem a nemzeti becsületet. —

A Nemzet címeréből ki ne törjétek a keresztet! —

Mikor süllyed egy nemzet? Mikor a tiszta és nemes ideá-lok útjáról letér. Ilyenkor mocsárba jut. —

Egy nemzetnek nem olyan a kormányzata, amilyent őakar, hanem amilyent megérdemel. Ezért a politikai beren-dezkedés csak tükör, amely megmutatja, hogy milyenek va-gyunk. —

Ha az ember nem talál maga körül megértő nemzedéket,az nem annyit jelent, hogy az ember hagyjon fel mindenjóra való törekvéssel, hanem csak annyit, hogy ne törődjék amai közömbös és meg nem értő nemzedékkel, és dolgozzéka jövő számára. —

N e m z e t e k h a l a d á s a .

A népek története tulajdonképpen az ő nagy embereikneka története. ők a szegletkövek, amelyekre Isten a nemzetekhaladásának és erkölcsi tisztulásának szentélyét fölépíti. Ígylett az új világ felvilágosodásának, humanizmusának, eszmé-nyi és erkölcsi nagyságának is alapköve a bukott világnak, azelbukott zsidóságnak is megígért, a pátriárkák és prófétákáltal pedig megjövendölt Messiás: a mi Urunk Jézus Krisz-tus! —

N e m z e t e k é l e t c é l j a .

Nemzetek keletkeztek és elmúltak, Birodalmak kiépül-tek és összeomlottak. Mindegyiknek meg volt Istentől kijelölt

261

életcéljuk, és idejük a virágzásra, gyümölcs érésre és a her-vadásra. Addig éltek, amíg hasznosak voltak az egyetemesvilágfejlődés isteni tervében. Mikor pedig az emberi kultúr-közösség egységéből kiszakadtak, keresztül gázolt raj luk atörténelmi haladás szekere. —

N e m z e t i é r z é s .

Ne zavarjuk össze a nemzeti érzést a jelszavak soviniz-musával és ne akarjuk ismét visszaoltani a keresztény kultúraágait az ősmagyar pogányság elszáradt gyökereibe. A haladásjelszava „Előre!” Ne tekintgessünk tehát hátra. Nekünk a jö-vőt kell előkészíteni és betölteni emberszeretettel, lelkiségek-kel; szóval tiszta evangéliumi szellemmel és erkölcsökkel.Mindezeket a múlt század testiségbe elmerült materializmusaalaposan kiirtotta a társadalmi közszellemből. A materializ-mus pedig a kapitalizmus bölcsészete; elvetélt, törvénytelenméhgyümölcs. —

N e m z e t i élet.

Egy nemzet életének sivárságába hiába kiált a legerő-sebb hang is. Elvész nyomtalanul, mert a pusztában nincsrezoancia, ami azt felfogja és visszaverje., — Lidércnyomás-ból nehéz egy népet fölkelteni. A nyomorúság a legnagyobbkerítő; megöli a jellemeket. —

N e m z e t i n e v e l é s .

Levette az Isten szememről a hályogot. Egy nemzetetsem megmenteni, sem naggyá tenni erkölcsi megalapozás nél-kül nem lehet Itt kell kezdeni a munkát. A nemzet lelkét kellátalakítani. Ez az újjáteremtő munka a művészek, a költők ésa filozófusok kiváltsága. Nem a politikusok, nem a proletárokés nem börziánerek idomítják és nevelik a nemzet lelkét Arongyos, lenézett idealisták, akik mint a vak Homer eszmé-nyeket hirdetnek a rombadőlt oltárok mögött és a földi nyo-morúságok közepette az Istennek fényes hazájáról dalol-nak. —

262

N e m z e t i ú j j á s z ü l e t é s .

A nemzeti felpezsdülés és újjászületés mindig a művészetivirágfakadásnak gyümölcse. Művészi korszakokra van fel-építve Egyiptomnak, Görögországnak, Itáliának, Spanyolor-szágnak, Németalföldnek, Franciaországnak nagysága ésfénykora, mert a művészet az az eszköz, amellyel minden-kor biztosan felébreszthetjük a nemzeti önérzetet, a fajszere-tet nemes büszkeségét, és vele együtt az eszményeknek a kul-tuszát a közszellemben. Az önző és anyagi szempontok he-lyett ez vihet csak a nemzeti életbe egy lüktető idealizmust,amely nem az önérdekből, hanem a fajszeretetnek forrásábólbugyog elő. —

Amelyik nemzet egészségessé akarja tenni állami életét,annak ki kell irtani szervezetéből a senyvesztő méreganyagot:a hazugságokat. Erkölcsi újjászületésre van szüksége; nemformákra és külső alakiságokra, hanem lényeges átalakulásra.— Megújulni akarunk? Ki kell bontakoznunk a válságok kö-dös és piszkos atmoszférájából, a hazugságok rothasztó lég-köréből. Ε nélkül nincs erkölcsi megújhodás: viszont erkölcsimegújhodás nélkül nincs nemzeti újjászületés se! —

N e m z e t e k p u s z t u l á s a .

A nemzetek süllyedésének, sőt pusztulásának már biztosjele az, amikor nagyjait kigúnyolja, üldözi, megveti, — amikorIzrael kiűzi prófétáját a pusztába, ahol lázbeteg testét égetia déli napfény és ravatala lesz az a kiszáradt futóhomok; feje.fölött pedig gyászdalt, földi búcsúztatót csak a sivatag orosz-lánja ordít. Ilyenkor aztán nincs többé szabadulás. Ilyennemzet elpusztul, amint elpusztult Izrael nemzetsége is. —

A n e m z e t v é r t a n ú i .

Az október 6-án kivégzett nemzeti hőseink saját kiontottvérük árán voltak igazán „vértanúi” a magyar szabadságharc-nak. Az ő haláluk és a nemzetért kiontott vérük megterméke-nyítette a magyar szíveket. Ha ők meg nem haltak volna, mase tudná a nemzet megérteni, és megbecsülni a függetlenséget,és a szabadságot. —

263

Ú j n e m z e d é k .

Új honalapítókra van ma szükség. Bátor szívekre, meg-alkuvást nem ismerő elszánt hősökre, akik ha keli, fölemelthomlokkal és nyitott szemekkel mennek eszményeikért a ha-lálos küzdelembe is. Istenért, hazáért, emberi jogokért, szabad-ságért. Tiszta ifjúságra es szelíd, gyengéd női szívekre vanszükség, akik a liliomok fehérségét viszik majd a családi életszentélyébe, hogy a vérükből kisarjadzott új nemzedék át-örökölhesse anyáiknak lelki tisztaságát és atyáiknak nemzet-fenntartó erényeit! —

Hit — Hitetlenség.Hit. — Hittitok. — hitélet. — Formahit. — Vallási formaságok.— Hívő lélek. — Hitkészség. — Hitigazságok. — Élő hit. — Hit-erő. — A hit keletkezésének útja. — Hit és tudás. — Hit, remény,szeretet. — Krisztusi hitrendszer. — Hittérítők.. — Hittan. — Kis-hitűség. — Hitetlenség. — Aggodalom. — Jóhiszeműség. — Hiszé-kenység, — Optimizmus. — Kétely. — Tévelygés. — Megtérés.

H i t.

Amíg minden igazságnak befogadására elégséges az em-beri értelem, addig a hit igazságainak megértése nem egye-dül a mi eszünktől függ. Oda magasabb világosság is kell: aSzentlélek meggyőző ereje, Aki világosságával behatol a lel-kekbe és meggyőzi őket Krisztus tanainak igazságairól. —

„Vájjon miért kell ezt szenvednem nekem?” Ε kérdés re-meg minden szenvedő ember szívében és e kérdésre semmi-féle tudománynak nincsen válasza. De a hit rámutat a messiásimunkára, amely minden lelki tisztuláshoz és megigazuláshozvezet: — Nincs szívedben hit, — mondod? Nem is igaz, hiszenkétkedésed és nyugtalanságod már kezdetleges hit. —

A tudás az értelmet csak a végtelenség küszöbéig vezeti.Itt aztán átveszi a vezető szerepét a hit és megmutatja nekedaz istent. —

A hit nem akadályoz senkit, hogy tudományos törekvése-

264

ket ápoljon. Kutathatod az égbolt rejtélyeit, az ismeretlen vilá-gok ködfoltjait; parányokra bonthatod az anyagot, vagy bele-tekinthetsz, szervezhetsz, rendszerezhetsz, ahogy neked tet-szik, nyitva áll előtted az egész világ; — csak a természet-fölöttit ne bántsd, mert minél közelebb akarsz férkőzni ho: :á,annál távolabb húzódik előled a végtelenbe. Gyarló szemed anapba nem tekinthet, értelmed is hiába veti büszke tekin-tetét az örök világosság forrására, az Isten végtelenségére. Nézdmerően, megvakít; csukd be a szemedet, tisztábban látsz. —

Oh, minő más a hit, mint a tudás! úgy vagyunk vele,mint Columbus az új világgal. Kezdetben csak sejtjük, inkábbösztönünk érzi, amelybe az Isten ezt az igazságot beleoltotta.Mikor aztán nekivágunk az élet tengerének, reánk zúdulnaka viharok, s ismeretlen helyre sodornak. Már-már csügge-dünk s fellázad bennünk a pártütés szelleme. De a végső pil-lanatokban a kifáradt szem egy elmosódó árnyékot lát fel-tűnni a víz színén, amely lassanként alakot kezd ölteni és szí-nekre bomlik. A szívekből pedig feltör az öröm elfojtott sikol-tása: Föl a vitorlákkal! Földet látok! —

Sokszor találkoztam már az életben emberrel, akinekpanasza megindított. Oly szomorúan sóhajtott föl: Uram, ta-nítson meg hinni! Boldog volnék, ha hinni tudnék! — Szegénytestvérem! Akar Ön hinni?! Tanuljon meg először szeretni,azután imádkozni. Az nem igaz, hogy valakinek szívéből hiá-nyoznék a hit. Csak aluszik, csak szunnyad ott. Keltse fel te-hát ezt a hitet mély álmából, a, szeretettel. —

Az a hatalmas teremtő úgy alkotta az emberi szívet, hogyhahiányzik abból az Istenbe vetett hit, oly ür támad benne, ame-lyet semmi be nem tölthet. Mert a szív akkor a legterhesebb,mikor üres. —

Szent Lajosról beszélik, hogy mikor Paris egyik templo-mában csodálatos jelek tűntek fel a szent Ostyán, a királyt isfölszólították, hogy nézze meg a csodát. Ő nem ment el, hanemígy felelt: Hogy az én Istenem valósággal jelen van a legméltó-ságosabb Oltáriszentségben, az én jobban hiszem az én Istenemszavának, mint saját gyarló szemeimnek. Menjenek oda azok,akik kételkedtek! —

Ha az ember szíve őszinteséggel, igazsággal teljes, ha min-denben a valóságot keresi: akkor a látható dolgokban megcso-

265

dálja a láthatatlan isteni erőt és megismeri abban az Ő bölcse-ségét és jóságát. Ez a csodálkozás az első lépés az Isten felé,amely minden becsületes, őszinte szívben hitté emelkedik. —Hit! Oh te égi ajándék! Isteni világosságnak lelkünket bera-gyogó sugara, van-e becsesebb kegyelem, amit az ég a földnekadhat?! Te adsz elménkbe világosságot, szívünkbe nyugalmat.Föltárod az élet titkának mélységeit; támogatod földi zarán-doklatában a roskadozó embert; fölemeled és újra talpra állí-tod az elbukottat. Te tanítod meg a világot tisztán látni, neme-sen érezni és önfeláldozólag cselekedni. Ezért a hit bennünkéletműködés és a gyarló embernek az egyetlen célja a földönaz, hogy hit által fölemelkedhessek Isten megismeréséig ésszeretetéig. —

A hit az élet gyökere, melyből az emberiség él és táplál-kozik. Ez az oka, hogy földi küzdelmeinknek minden válsá-gos, komoly pillanatában sietve menekülünk a hit karjaiba.Ha szenvedünk, hiába jön hozzánk valaki egy számtannal,hogy bennünket megvigasztaljon. Mikor egy szeretett lény sor-sáért aggódom, szívem nyugtalanságát semmiféle vegytan, vagyfizika le nem csillapítja. Ha magam fekszem a láz hevébenkiszáradt ajakkal betegágyamon, Istenhez fordulok és nem va-lamely tudományos tankönyvhöz. Ha csapás ér, vagy egy ha-tározó életlépést teszek, amely sorsomra döntő, vagy hal-dokló ágyamon életemről beszámolok, — mindig a hit karjaibamenekülök, mint a megijedt gyermek édesanyja ölébe. —

Nagy, gyümölcsöző korszakok csak a hit korszakai. Ilyenidőben az önzetlenség és az önfeláldozás erénye lép előtérbeés kipusztul a szívekből minden rosszindulatú önzés. Nemtörődik ilyenkor az ember saját bajaival, szenvedésivei, csakmásoknak használhasson. —

Vannak, akik azt képzelik, hogy a hit csak belénk neveltgyakorlat, vagy megszokás, melyhez csak vigasztalásért fordulnehéz napokban az ember?! Testvéreim! Ez végzetes tévedés!A hit természetfölötti erő, Istennek legszebb ajándéka, amelyföldi életünknek iránytűje. Vele biztosan célhoz érünk! Erősséteszi az életet, nyugodtá a halált. —

Hitben élni csak kezdetben nehéz. Csupán az úttörés mun-kája fáradságos. úgy vagyunk az ilyen élettel, mint a hegy-mászó utas az Alpesek hófödte csúcsaival. Eleinte, míg megnem szokja, az út nagyon fárasztja. Szirtek és hegyszakadé-

266

kok között tapogat. A völgy párázata reá nehezedik s ködösfátyolával elhomályosítja tisztánlátását. De minél magasabbraemelkedik, annál frissebb levegő üdíti föl. Végre a köd isszakadozik s a foszlányok mögött látja a napfényt és a vilá-gosságot. Lépteit megkettőzi. Boldogan siet a kitűzött célpont-hoz, mert tudja, hogy ott majd megpihenhet. Tudja, hogy ottvár reá valaki. Valaki: az Isten. —

Hinni akarsz, testvérem? Nagyon szép. De kérdem tőled:vájjon tettél-e életedben komolyan csak egy lépést is a hitnekkegyelméért? Leküzdötted-e magadban a kevélységet, hogyporba borulj az isteni kinyilatkoztatás titkai előtt?! Megfékez-ted-e szenvedélyeidet?! Megtisztítottad-e az önzéstől és a pisz-kos haszonleséstől szívedet? Ha egy vendéget vársz hajlékod-ban, feldíszíted és kitisztítod azt; vájjon fordítottál-e csak egypillanatot is lelkednek fölékítésére, ahová vendégként várodlátogatását a te Uradnak, Istenednek?! —

A hit bennünk napfény, amely a léleknek minden nemestulajdonságát életre kelti. Aki hisz, az bízik. Aki bizalommalnéz valakire, attól remél. Akitől remélünk, azt szeretjük is. —

Föltétlen hitet követel Isten is tőlünk és gyakran próbárais teszi, megmérvén annak őszinteségét és mélységeit. Mertkönnyű bízni valakiben, ha az mindig csak ad nekünk és áldo-zatot soha tőlünk nem követel. De mikor lesújt ránk és nemtudjuk miért; mikor a csapásai alatt vonaglunk és görnyede-zünk, — akkor válik el, kinek erős az ő hite és bizodalma. —

A hit megértése nem a vallási szertartások aprólékos kér-déseinek végrehajtásából áll, hanem az élő hitből, amelyminden életviszonyok között megtartja a benső áhitatot ésszeretetet. —

A jégsirály úgy rakja fészkét a tengeren, hogy a jégheztapadt fészek közel legyen a tenger színéhez. De azért a fészeknyílását úgy fordítja a jég felé, hogy a hullámok bárhogy csap-kodjanak is, a fészek belseje mindig tiszta és száraz marad.Ilyen legyen a mi lelki életünk is. Hitünknek fészke a mi szí-vünk. Ezt a szívet a zajongó élet sodra viszi magával; bennekell élnünk a hullámzó tengerben. De úgy fordítsuk szívün-ket az ég felé, hogy semmiféle piszkos földi hullám oda be necsapkodhasson. Éljünk az igazságban, tisztaságban és szeretet-ben, mert ez az út biztosan Istenhez vezet! —

267

Mit használ az embernek, hogyha teletömik is az agyát akülönféle ismeretek cifra rongyaival, de a hitek gyökereitkitépték a szívéből. Isten nélkül minden szív üres és kihűlt,,mint az elhagyott madárfészek. —

Sokszor megtörtént már velem, hogy egyes jóakaratú em-berek megkérdeztek, hogy milyen könyvekből tanulhatnánakők meg igazán hinni. Az én válaszom rendesen ez volt: ÉdesTestvérem! Nem kell ahhoz könyv, csak szívjóság, bizalom ésalázatosság. Tegyen minél több jót, de önzetlenül — az Is-tenért. Majd meglátja, hogyan fog észrevétlenül erőre kapnia hit is. A jóság megtanítja önt irgalmasságra; az alázatosságpedig meg fogja térdeit hajtani az imádságra. Az az ember pe-dig, aki imádkozva jót cselekszik, már is benne él a hitben! —

A hit világának kulcsa miért van a jószívűeknek és miértnincsen a tudósoknak a kezében? Higyjétek meg, nagyon böl-csen van ez így! Hiszen ha a mi üdvösségünk és boldogulá-sunk a tudás mértékéhez volna kötve, akkor ki volnánakabból zárva a gyermekek, a tudatlanok és az emberiségnekcsak egy nagyon csekély töredéke üdvözülhetne. Már pedigIsten mindenkit üdvösségre teremtett. Ezért kellett tehát egyolyan általános eszközt adni az emberiség kezébe, amely min-denkit elvezethet az üdvösséghez. Ez a hit. —

Az Isten az embernek három tehetséget adott, amelyek-kel az ő célját és rendeltetését betöltheti. Ε hármas tehetsé-geink egymásután kezdenek bennünk kifejlődni. Az első lépcsaa mi testi érzékeink. Ezek csak az élet külső hüvelyéig vezet-nek. A másik lépcső a mi értelmünk. Ennek a tekintete márélesebb, mert belemélyed az anyagvilág lényegébe és erőket,,törvényeket lát meg ott. A harmadik lépcső a tetőpont, vagyisa hit. Ez fölszáll a csodálatos magasságokba és lemerül a leg-titkosabb mélységekbe. Soha nem szédül, soha nem ingado-zik. Biztosan halad. Szárnyai vannak, mint a sasnak, röpül ésnem fárad el. Könnyű szárnyait összecsapja és egy-két szö-késsel fölemelkedik az örök világosság forrásához. Ahol az.ész megvakul a káprázatos fénytől, ott a hit nyugodtan szem-benéz vele. Lenéz a titkok mélységeibe, gyönyörködik ben-nük és ismeretlen csodák örvényei fölött kering. —

Mint ahogy a mézharmatos orgonavirág is meghajlik édes.terhe alatt a májusi reggel hajnalán, oly alázatosan hajlik

268

meg a hívő lélek is az isteni titoknak édességétől. És valaminta mélyen gondolkozó ember is csak azért hunyja be néhaszemeit, hogy tisztábban lásson, úgy a hit szárnyain repülőléleknek is néha-néha ki kell tépnie magát a porhoz nyűgözőértelemnek — a térnek és az időnek — bilincseiből, hogymegpihenjen az Istenben, mint ahogy az a repülő sólyom isis megpihen gyakran mozdulatlan szárnyain a végtelenség-ben! —

Ha szabad volna valamit irigyelni a földön, úgy az em-beriség legnagyobb része — higyjétek meg! — nem a lángésztudását, hanem a hívő lélek nyugalmat irigyelhetné., Hajtsdmeg alázattal a te térdedet és fejedet a hitnek fenséges, de el-rejtett igazságai előtt. Ne feszegesd hiú elméddel az Istenségörök titkait, hanem tisztítsd meg szívedet a te szenvedélyeid,a te kevélységed, a te bűnös hajlamaid szennyétől és rögtönérezni fogod szívedben a hit természetfölötti ajándékát is.úgy-e, egy beszennyezett szívnek a tükörlap nem képes föl-fogni és visszaverni a világosságot? Ne csodáld, hogy a hitmalasztja nem tud behatolni egy beszennyezett szívnek salak-ján keresztül! Vesd le szívedről először is a durvaság szeny-nyes rétegét, az anyagiasságnak, az önzésnek salakját s rögtönberagyogja majd a szívedet is a hitnek világossága. Élőhit csaktiszta szívekben van, mert a hit a tiszta szívek ajándéka! —

Mutassanak nekem olyan tudóst a világon? aki hit nél-kül bármiféle ismeretet tudott volna magának gyűjteni?! Te-gyük fel, hogy egy tudós hatvan évig tanul és dolgozik. Ho-gyan tudja ő azt, ami hatvan évvel azelőtt, vagyis azt, ami aző születése előtt történt?! úgy-e, csak könyvekből, vagy má-soknak a tanításaiból? Hisz abban, amit a könyvekben olvas,vagy hiszi azt, amit az ő tanítói neki mondtak. Mikor reggelfölkelünk, rendesen kezünkbe vesszük az újságunkat és elol-vassuk, hogy itt vagy ott micsoda érdekes esemény történt.Láttátok? Tapasztaltátok? Dehogy! Ti otthon nyugodtan alud-tatok az ágyatokban, de azért a megtörtént eseményeket mégist u d j á t o k . Hogyan? Hit által. Ez a M adja itt nektek a tudást.Elmondhatjuk, hogy egész életünk hitre van fölépítve, nél-küle az életben egy lépést sem tehetnénk és ha az emberiség-ből kipusztulna a hit, hogy az egyik ember sem hinne többéembertársának, akkor fönn nem állhatna sem a család, semaz állam, sem a társadalom. Már most mondjátok meg test-véreim, ha még ebben a gyarló földi életben sem tudjuk a hitet

269

és a bizalmat nélkülözni, hogyan tagadhatnánk azt meg egye-dül a mi mennyei Atyánkkal szemben? Ne kérkedjék tehátsenki én előttem az ő korlátolt tudásával és ne nézze le döly-fös elbizakodottsággal mások hitét! —

Ott, ahol a hitetlen lélek remeg és kétségbeesik, a hívő szívbizalommal tekint az égre és hallja a sírboltok üregéből elő-törni azt az égi szózatot, mely fölveri a temetők néma csendjét,— és reményi, nyugalmat mit a földi szenvedések által meg-viselt lélekbe: — Titkot hirdetek nékiek: Mindnyájan föltá-madunk! Ne sírj, ne remegj tehát keresztény lélek! Letöröl azísten egykor szemedről minden könnyhullatást! Bizalommalnézz a te Uradnak, Jézusodnak arcába s várd a te biztos jö-vendődet a kezéből Annak, Aki kimondta egykor: Én vagyoka Föltámadás! és az Élet! Aki bennem hisz, ha szintén meghalis, nem fog meghalni mindörökké. Ámen! —

Ahol a tudás leteszi a fegyvert, ott kezébe veszi a hit aző fegyverét: a feszületet. Reánéz az ő Urának és Üdvözítőjé-nek meggyötört arcára, vértől verejtékes homlokára, szegek-kel átlyukasztott kezeire, amelyekkel meghódította a világot;nem vassal felfegyverkezve, hanem vassal átszúrva. Mondom,reánéz és eszébe jut az evangélium szava: Ügy szerette az Istena világot, hogy egyszülött Fiát adta érette, hogy mindaz, akibenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. — Bennehisz! Értitek-e most már az élet nagy talányát? A többi életneknincs más célja, mint megismerni hit által az Igazságot, a Sze-retetet, Akit az Atya a világ megváltására küldött. —

A fejlődésnek emelkedésében lévő férfilélek biztosanhiszi, hogy ő már el nem bukhatik. És ha ezt föltétlenül hiszi,nem is bukik el, mert ez a hit lesz az ő ereje. Ellenben azasszonyi lélek biztosan érzi, hogy rögtön elbuknék, mihelyt azIsten kegyelme őt magára hagyná. És épen ezért nem bukikel, mert átérzett gyengesége az ő alázatosságává lesz, amelyalázatosság lesz az ő ereje. —

A bagoly éjjel lát és ilyenkor világosan tud tájékozódni.De nappal már nem mer kimozdulni a fészkéből, mert a sze-mét bántja a szokatlan éles világosság. Vakítja a fény és csakhunyorgat. Hány eszes ember van, akik tisztán látnak az ér-telmi dolgokban. De mihelyt a hit égi világosságának a fény-körébe jutnak, nem merik kinyitni a szemeiket. Megvakítjaőket a szokatlan fényesség. —

270

A hit értelmi megalapozás nélkül hasonlít Nabukodonozorcseréplábú bálványszobrához, amelyet egy kavics is ledöntheta lábáról. Üres formaságokba, vagy ami még rosszabb: értel-metlen babonaságokba süllyedhet. Nem emelő és buzdító erőlesz többé, hanem csak kedélyre ható cifra szertartásosság.Alkalmazkodunk hozzá megszokásból, illendőségből, vagyegyéni érdekekből; de az életünket már többé nem irányít-hatja. —

A hitnek legnagyobb ajándéka az, hogy állandóan az ön-tudatunkban tudjuk hordozni az Istent! —

„Boldogok a szemek, amelyek látják, amit ti láttok!” —Az Úr Jézus s az ő tanítványainak csüggedező lelkét akarja ezzelmegnyugtatni. Mikor e sorokat olvasom, meglepődve gondolokvissza a történelemre. Hiszen ha hinni lehet a történelemnek,Krisztus korszaka a legmélyebb emberi süllyedésnek nyomo-rúságát idézi föl emlékezetünkben. Ε kor állapotát mindenművelt ember ismeri és megborzad tőle. A tanítványok sze-mei is látták e nyomorúságot. Hogy lehet tehát az, hogy Krisz-tus mégis ezt mondja: „boldogok a szemek, amelyek látják,amit ti láttok!” Hogyne lettek volna boldogok, mikor az apos-toloknak megnyíltak a lelki szemeik is és a vérbefojtott világ-ban látták a derengő szebb jövőt. A hitnek olyan éleslátásavan, mely nemcsak a külső tüneményeket, hanem azok okaités következményeit is szemléli. — Míg a világ csak a nép-ámítót, a régi törvények felforgatóját látta Krisztusban, őkmeglátták az emberalakba öltözött Istenfiút, akivel társalog-tak és jóságos cselekedeteinek részesei lehettek. — És mivellátták meg? A hit szemeivel. Ez a látás a legnagyobb kegyelemés legmélyebb bölcsesség, amit halandó embernek az Istenadhat. —

Vallásfilozófiái könyveimben leginkább azoknak szólok,akik keresnek és kutatnak, miután bizonyos zavar és nyug-talanság jelentkezik hitéletükben. Hányan vannak, akik sze-retnének hinni, de azt hiszik, hogy a mai hitformákban nemtalálják meg teljes értelmi kielégítésüket?! Pedig a hiba nema krisztusi kinyilatkoztatásokban van, hanem a mi értelmi el-fogultságunk egyoldalúságában. Nekik szeretnék irányt mu-tatni, mert az ilyen szívekből nem a hit készsége hiányzik,hanem csak az érzésükben van zavar. Értelmük ugyanis állan-dóan tiltakozik, hogy igazságnak fogadjon el valamit, amit

271

Lelátni és felfogni nem tudnak, mert úgy érzik, hogy józaneszük összeütközik a hitrendszerűkkel. —

A kételkedőkhöz és ingadozókhoz fordulok, akik jószári-dékkal keresik az igazságot, akik szeretnének hinni, mert vá-gyakoznak egy erős hit után, de a mai világnézetüket nem tud-ják bizonyos hitformákba beilleszteni. Ezért inkább az eszük,mint a szívük hitetlen, Innen ered benső meghasonlásuk,amely egyrészt a hit igazságainak félreismeréséből, másrészta pozitív kutatási rendszer egyoldalúságából származik. Ezértnem szabad az értelmet az érzéstől, az észt a szívtől külön-választani. Két egymást kiegészítő szárnyak ezek, amelyekcsak együtt emelhetnek a magasba. —

A hit ajándéka az az ablak, amely a test koporsójábanszunnyadó lélek előtt megnyitja az égi világosságot; de akia hitet csak elméletileg fogadta be és azt gyakorlatilag neméli, az még nem ébredt föl az Istenatyaság öntudatára. —

Nincs olyan lélek a világon, aki öntudatra ébredése utána hitnek valamely alakjával ne rendelkeznék. Hite lehet pozi-tív, vagy negatív irányú, de azért az mégis hit. Lehet helyes,vagy helytelen, de mégis hit. Pld.: Hiszek egy Istenben! Hi-szem, hogy van. De még ha tagadom is, akkor is csak hitem-ben nyilatkozhatik meg még ez a tagadásom is: hiszem, hogynincs! —

A bizonyosságnak és a határozottságnak az érzése a lélek-ben a hit magja. Ha az élet nem volna előttünk a legdrágább,vájjon ki törődnék azzal, hogy mi lesz az ő életével? Elpusz-tul-e, vagy nem? Ezért a hit alapja az életösztön; de ugyancsakaz alázatosság is, mert mindent képesek vagyunk megtenniéletünk fenntartásáért: elviselhetünk nyomort, szenvedést,megaláztatást és durvaságot. —

Jól meg kell különböztetni az emberben az Isten-érzéstés az Isen-eszmét. Ég és föld a különbség! Mert míg az Isten-érzés bennünk a hit alapja, addig az Isten-eszme a mi kultu-rális érettségünk vallási koncepciója. Vallás sokféle van a vilá-gon. Ahány a kultúrrétegeződés, annyi a vallás. Hit azonbancsak egy van! —

Szembetűnő, hogy ma már a tudomány is kezdi igazolni ahit misztikusabb tételeit. Isteni igazságszolgáltatás, hogy akiketa tudomány vezetett el egykor az Istentől, azokat a tudomány

272

vezesse ismét vissza hozzá. Így lesz majd a szabadgondolkozó-ból szabad hívő. A materialistából pedig spiritualista. —

Hitünkkel úgy vagyunk, mint a testi egészségünkkel. Addigteljes, amíg nyugodtan élni tudunk benne. Mihelyt észrevesz-szük és elemezni kezdjük, rögtön homályosulni kezd bennünka hit fénye is. —

Sokszor eltűnődtem már, hogy vájjon miért helyezte a jóIsten a lélek halhatatlanságát hitalapra? Hiszen ép úgy bele-adhatta volna az értelmünkbe is a tudás bizonyosságában.Kétségtelenül így van, de az égi hatalmak semmit sem adnakingyen. Saját erőfeszítéseink árán kell lépcsőnként emelked-nünk. Először azért, mert az isteni Élet is önmagából fejlődöttki. Másodszor azért, mert igazán érdekessé egy-egy eredménycsak a saját munkánk révén lehet. Ezért az örökéletnek afelismerését a mi Urunk mindaddig a hithez kötötte, amíg ér-telmi fejlődésünkkel ezt a hitet önmagunkban pozitív tudássánem fejlesztettük. —

Hitet és szeplőtelen életet kívánsz tőlem, én Istenem; nempedig az értelem magasságát, sem isteni titkaid mély tudását.Nem kívánom azért vizsgálni utaid mélységeit, hanem meg-elégszem azzal, hogy szerethetlek. Megalázom értelmemet ahitnek, mert tudom, hogy megadod majd ehhez a tudományvilágosságát is, ha az lelkem üdvösségének hasznos #és szük-séges. —

Az imádsággal való gyógyítás fölött még hívő embereketis hallottam gúnyolódni. Nagy hiba, mert a hit nemcsak mű-ködésre serkentheti az életerőt, hanem fokozhatja a gyógyítótevékenységét is. A hit ugyanis belekapcsolódás az isteni Élet-áramlatba. Ezért minél frissebb és erősebb a hitünk, annálbensőbb ez a kapcsolódásunk is. Már pedig a tökéletes isteniÉletáramlatban nem fordulhat elő se gyöngeség, se betegség,se más ilynemű fogyatkozás. Mihelyt tehát imáinkkal, amelya hitnek a vezetéke, magasabb áramokkal tudunk egyesülni,úgy ezzel testünket is megnyitottuk a láthatatlan Erők részére,amelyek belénk áramolhatnak, átjárhatnak és saját életerőnkfölpezsdítésével gyógyíthatnak. —

A hit legtökéletesebb forrása a lelki fölemelkedettség. Egyigazán hívő lélekre nézve egészen közömbös, hogy miről vitat-koznak a teológusok és mit beszélnek a filozófusok. Ő a hité-

273

ből él! Nem törődik vele, mit hirdetnek a teozófusok, vagy aspiritisták. Ő a hitét nem mások közvetítéséből meríti, hanemisteni kegyelemből nyeri. Közvetlenül! Szinte öntudatlanul fej-lődik ki benne az eleven istenérzés, amelynek a kisugárzásamár élő hiterő. — A tökéletes hitnek már nincs szüksége sem-miféle bizonyítékra. A gyermek sem a születési, vagy a házas-sági bizonyítványokból ismeri fel az atyját, hanem saját érzé-sének a közvetlenségéből. —

A megtisztult érzés, amelynek egyik jelensége a hit, épúgy megkívánja az állandó táplálékot, mint akár a test, akáraz értelem. A hit tápláléka pedig a misztikum. Azóta sorvad ahitélet, amióta lenézzük a misztikumokat. —

Minden munka és küzdelem bizonyos fennálló akadályok-nak az elhárításából áll. Hogy azonban ez a küzdelem tökéle-tes győzelemhez, örök békéhez és a zavart teljesen kiegyen-lítő összhanghoz fog-e végül vezetni, ezt az Erő is csak hiszi.Jegyezzük meg: „nem tudja, de hiszi,” mert a vég még mindignincs befejezve, a munka és a küzdelem még mindig folyikés a „tudás” csak a már bevégzett tényeknek a tapasztalatiismerete lehet. Ezért mondjuk, hogy az isteni tudás a mindentmagában megérző tiszta intuíció, amelynek alapja a „hit”. Ahit valóban a legelső és a legmagasabb képessége a Színerő-nek. Minden más értelmi ismeret fölött áll; mert míg a tapasz-talati tudás csak utólagos megismerés, addig az intuíció meg-előző ismeret Nem a hit ered az értelemből, hanem megfor-dítva és ez a hit bizonyosság tekintetében felette áll mindenértelmi tudásnak. —

Oh, a hit világossága mellett milyen szelíd még a sír is!Ε hit nélkül pedig miért imádkozol a begyepesedett sír előtt?Mert ha minden meghal velünk, ha szülőink hamva csak egymarok por, amely belevegyül az anyaföldbe, akkor miért ko-szorúzzátok meg a sírokat? A rothadást nem illeti virág. Amegindult szív imája és az a könny, amelyet szemedben azemlékezet fakaszt, az örök élet reménységéről beszél neked;ezért hitben, ezer reménységben boldogan sirathatod a te hal-hatatlanaidat, halandó ember! —

Akit a saját hite kielégít és megtalálja benne a keresettlelki nyugalmat és értelmi összhangot, az ne törje a fejét tudo-mányos magyarázatokon. Ő a legjobb irányban halad. —

274

Azt tanácsolom minden hívő testvéremnek, hogyha hit-életét kételyek nem zavarják, ne feszegesse a hit értelmi olda-lát. Helyezkedjék bele ki-ki a maga lelki nyugalmába és éljeteljes önátadással a saját hitéletét. Ez felelősség nélküli biztosút. De ez azután minden lélekben igazi hitélet legyen, a nelyegészen betöltse a mi életünket! Legyen az a hit cselekvő éle-tünk hajtó kereke. Legyen olyan erős, hogy azt életünk áránis készek legyünk fenntartani, mert mihelyt alku tárgyává tesz-szük, ott a hit már beteg és gyógykezelésre szorul. —

A középkor lenézte az élet realitását, mi pedig lekicsinyel-tük a lelkiségeket. Ennek az egyoldalú kilengésnek a termé-szetes ellenhatása lőn a mai szellemhit. És én nyíltan megval-lom, hogyha választanom kellene a rideg materialista vagyspiritiszta kilengések közölt, nekem rokonszenvesebb lenne azutóbbi. Közelebb áll hozzám a hit túlzása, mint ennek a teljesmegtagadása. —

Hinni tudni már nem emberi, hanem isteni tökéletességjele, mert nem az a hit, amely elhiszi mindazt, ami nagyszerű,hanem amely elhiszi azt is, ami az ő értelmében talán bolond-ságnak és esztelenségnek látszik. Hiszi pedig azért, mivel nemtud nem hinni! — Szent Pál apostolt ismétlem: — Tetszett azIsten bölcsességének, hogy esztelenségnek látszó tanok általüdvözítsen benneteket! —

Csak az az ember nem érzi a földi élet töviseit, aki szen-vedéseiben is csak a jóságos Isten atyai Kezét látja! Ilyenhittel minden édes, ami teher; minden jó, ami fáj; mindazvilágos, ami megérthetetlen a többi gyarló halandónak. —

Hithez csak akkor juthatunk el, ha a hit próbáját márkiáilottuk és a hit iránt való készségünket értelmi kevélysé-günk megtörésével és lelkünk alázatosságával bebizonyítottuk.A próba pillanatában igazán csak tőlünk függ, hogy rálép-jünk-e az Istenhez vezető biztos útra, vagy pedig visszafor-duljunk a mi tévelygéseinkbe. —

Amilyen tiszta a mi hitünk tükre, olyan világosan érezzükmeg magunkban az Istent is. A lelki élet legmagasabb csúcsaipedig belevesznek az isteni titokzatosság mélységeibe. —

A hit maga nem cél, bármire vonatkozzék is, hanem erő-forrás, amelyből tetterőt és kitartást meríthetünk a mi emel-kedésünkhöz. Ezért a hit magában nem üdvözít, ha hit marad

275

csupán és ha nem a léleknek emelő ereje is, a szeretet gya-korlásában. —

Az ima az eszünk elbizakodottságának és az értelmünk ke-vélységének önkéntes legyőzése a megalázkodás által. Ezérta hit kegyelmének a zsilipje, mert a hitet csak alázatos szí-veknek adja meg a Szentszellem. —

A hit közkincs; hozáférhető mindenki részére. Gyermek-ésszel is feltalálhatjuk benne a szívünkben megsejtett igazsá-gokat. —

Oh, a szenvedés iszonyú próba s a fájdalomnak nincs másbalzsama, nincs más vigasztalása, mint a hit —

Midőn az emberben a szenvedélyek már elcsitulnak s egyfájdalommal és csalódással terhelt életpálya végén kihamvad-nak a szívből az ábrándok, — mindnyájan tisztábban kezdünkgondolkozni és a hit szemeivel nézni. Csodálatos dolgok szem-határa nyílik meg előttünk és áttetszőbb lesz a fátyol, amelyaz élet nagy titkát betakarja s amily mérvben készül kialudniaz élet fáklyája, oly mértékben gyullad föl és erősödik a hitvilága. A haldoklás verejtékétől nedves vánkosunkra pedigodahajtja mellénk fejét a remény és mutatja nekünk az eget.Az eget, amelyet mi is megnyílni látunk, mint a vérében ösz-szeroskadó Szent István a kövezés alatt... —

Hitünknek próbaköve és legfőbb bizonyítéka csak az aföltétlen engedelmesség lehet, amikor már föltétlenül át tud-juk adni magunkat eszközül az Úr kezébe; másszóval: hogyhaegyéniségünket önként letéve, teljesen alárendelni tudjuk mármagunkat az Ő szent akaratának. Itt vagyok Uram, hogy tel-jesítsem a Te szent akaratodat! Hie sum Dominus, ut faciamvoluntatem Timm. Rendelkezz velem! Tégy azzá, amivé tenniakarsz! Használj fel a Te szent céljaid szolgálatában, hogy hi-tem ereje által velem, a semmivel csodálatos nagy dolgokatcselekedjél! —

A hitet ép úgy nem lehet kierőszakolni, mint a szeretetet.Ezek benső lelki tulajdonságok és ha még nincsenek bennünkkifejlődve, kívülről nem kényszeríthetjük senkire. Mihelyt pe-dig kierőszakoljuk, a szeretet helyett szeretetlenséget, a hit he-lyett hitetlenséget oltunk a szívekbe. —

Bölcsészeti rendszeremnek egyik alaptétele, hogy a tudo-

276

mány és a vallás ikertestvérek. Kölcsönösen határolják egy-mást és bevégzett egésszé csak egymás kielégítésében lesznek.Ahol a kísérleti beigazolásra felépített pozitív tudomány rend-szere bevégződik, ott kezdődik a vallásos hit. Az értelmi szem-lélődés és az empirikus kutatás tehát végső leágazásaikbanmár belenyúlnak az intuitív megérzések világába. Itt azonbanértelmi kitörések helyett, amelyek mindig letörésekkel is jáf-nak, alázatosan vissza kell vonulnunk a lélek belső rejte-keibe. —

Csodálatos, hogyan készíti elő az Isten az ember szívét ahitre. Először megaláz bennünket egy váratlan csapással; ésaztán összetöri a szívet és meglágyítja, mint a kemény földetaz ekevas. Így veri le szívünkről a hitetlenség kérgét egy-egyfájdalommal az Isten. A legtöbb ember ilyenkor térdreborulés imádkozik. — Oh, jótékony szenvedés, te vagy Annak aszerencsétlen embernek a legnagyobb jótevője, mert vissza-adtad szívének az Istent! —

Nincs nehezebb dolog, mint felszabadítani a rabságból aszolgalelkeket, akik önként hajtották fejüket az igába. Hogyanakarunk mi jogokat adni azoknak, akik nem hisznek a jogok-ban? Nagyon nehéz isteni származásunk lelki méltóságánaköntudatára fölébreszteni egy olyan embertársunkat, akineknincs hite Istenben és nincsen bizalma önmagában. —

Elmélyülnie kell az embernek az Istenben. Ha az emberilélek a meddő kutatásokban már kifáradt, ismét a hit mélysé-geiben kell fölmelegednie, mint a csecsemőnek az anyai kebelédes puhaságán. —

Az orvostudomány halhatatlan nagysága: Pasteur buzgóistenhívő volt. Mikor azt kérdezték tőle, hogyan lehet ilyennagy tudós hívő ember? — így válaszolt: — Azért hiszek, mertsokat gondolkoztam róla és alaposan tanulmányoztam a val-lást. —

A fizikai tudománynak fenntartó oszlopai, akik mai ter-mészettudományunknak az alapköveit lerakták, mindnyájanistenhívő férfiak voltak. Ilyen volt Ampere, Volta, Galvani,Ohm, Linné. —

Oh boldog, ezerszer boldog az, akinek lelkében ott ragyogteljes fényével a hit termékenyítő ereje. A kételyek homályaárnyat nem vet az ő világára, mert szívünk hit nélkül hasonló

277

ahhoz a kisdedhez, aki bölcsőjébe, — ahonnan kivették —sírva siránkozik vissza. —

A bölcsészet megtaníthat bennünket, hogyan kell megvetniaz életet, de hogy hogyan kell megvetni a halált, arra csak ahit taníthat meg bennünket. —

A legnagyobb erőforrás a hit. —

Ha erős a hited, és igaz a szereteted, akkor a jövendőtvidám reménnyel nézheted! —

H i t t i t ο k.

Valljuk be nyíltan, mi csak meg vagyunk keresztelve, demég mindig nem vagyunk igazi keresztények. Az őskeresz-ténység a hittitkok mélységeiből merítette a vértanúság hősies-ségét. A Krisztus testévé átlényegült kenyér és a vérévé váltbor volt az az emelő hittitok, amely őket boldogan vitte a vér-tanúságba. Ez volt a szüzeket nevelő és hősöket szülő misz-tikus erő, amely azóta elhomályosult a lelkekben és ma márcsak mint dogmatikus hittétel van az elmékben elraktározva.Hányan vannak, akik az hiszik, hogy a napi áldozással márfeljutottak a tökéletes hitélet csúcspontjára! Nincsen már hovaemelkedniök. —

A vallásoknak végső lényege a hittitok. Ez azonban sem-mit se von le bizonyosságuknak az erejéből. A természeti erőklényegét se ismerjük, de azért feltétlen bizonyossággal állít-hatjuk, hogy van villamosság, delejesség, fény, hő, stb. Az ösz-szes okkult ismereteinkkel is ilyenformán vagyunk. —

Ha a hittitkok felismerése és megértése az egyének ér-telmi fejlettségétől függne, akkor a lelki tisztultság fokozatanem a szívre és az erkölcsi élettisztaságra volna felépítve, ha-nem az észre. Akkor minden egyes embert nem a szívjósága,hanem az értelmi fejlettsége tenne szentté. —

H i t é l e t .

Két visszaélés lehetséges a hitélet terén. Az egyik a vallás-talanság, a másik a fanatizmus. Az első az Istentől való teljeselfordulás; következménye az általános süllyedés. Aki tehátily irányban vezeti az emberiséget, az a szívek nyugalmát mér-

278

gézi meg. Viszont a fanatizmus borzasztóan hamis felfogásaa vallás szelíd lelkének és Krisztus tanainak. —

Mint ahogy a méh mézet gyűjt a legkülönfélébb virágok-ról, úgy kell az emberi léleknek is a legellentétesebb korszel-,lemekben és eszmeáramlatokban hitéletét táplálni. A vitorlás-hajó is sokszor a széllel halad, sokszor a szél eilen lavíroz, deazért mindig előre tör a cél felé! —

Ne higyjétek azt, hogy a hitéletben meg kell tagadni azegész világot, el kell fordulni minden örömeitől és csak az azigazi keresztény, aki önsanyargató, magába zárkózott életetél. — Nem igaz! Mint ahogy a növénynek a saját talajábankell gyökeret verni és gyümölcsözni, úgy nekünk is a mi kor-szakunk viszonyaiban kell vallási életünket gyümölcsöztet-nünk. Munkás, termékeny életet kell élnünk! —

Ha a belső hitélet már csak vallásgyakorlattá és külsőceremóniákká lesz, akkor belekövesedik egy bizonyos meg-merevedésbe, amely már csak egy kialvó életnek a gyászospislogása. Nem küzdünk többé önmagunkkal lelki tökéletese-désünkért, hanem üdvösségünk biztosítását egyszerűen reábízzuk a szakemberekre: a papokra, mint ahogy anyagiügyeink rendezését rábízzuk az ügyvédünkre. —

Szabad hitélet van Amerikában, ott senki sem ütközikmeg azon, hogyha templomában egy más felekezet szónokatart szentbeszédet. Sőt St. Louisban és Los-Angelesben méga zsidó hitközségek is felajánlották templomaikat, hogy én,a katholikus pap, tartsak ott a nyilvánosság számára beszédeta pacifizmusról. Nyíltan bevallom, hogy az én legnagyobbvágyam ma is az, hogy valaha az Úr Jézus igazságait mindentemplomban szabadon hirdethessem, ahol hívő lelkek az Istenmegismerése után szomjúhoznak! —

Istennek hála! Oda érett a világ, hogy a vallást nagyon so-kan már nem tekintik többé egyszerű rituális gyakorlatnak éskezdik belátni, hogy a komplikált ceremóniáknak a csillogá-sában több a külsőség, mint az áhítat. Az apostoli korszak-nak tiszta érzéséletét nem a szertartások fénye nevelte, hanema hit. Chateaubriand szerint: Akkor az Egyház szent edényeicsak fából voltak, de papok szíve színaranyból. —

279

F o r m a h i t.

Az igazi misztikus hitélet az, mikor az egyéni „Én” meg-semmisül az egyetemes szeretet végtelenségében! Ribet szerintaz ilyen állapot az értelmi öntudatnak a önkéntes letevése ésvisszatérés a tiszta érzésélet vonalába, amelyből valaha a lélekbukása folytán kiszakadt. Ezért mondom, hogy a vallási kül-sőségekre már csak azoknak van szükségük, — „elméletileg”— akik még nem tudtak a hit által újjászületni. Ezeknek szi-gorúan kell betartani a megszokott szertartásos külsőségeket.Részükre ez a haladás természetes útja. Járják tehát tőlükkifejthető buzgósággal a földi ösvényeket mindaddig, amígszárnyaik ki nem nőnek és meg nem erősödnek annyira, hogyfölemelkedhetnek az evangéliumi életvonalba, ahol az Úr Jé-zus mintaéletét utánozhatják. —

Á formahitben nincs termékenység. Száraz, mint a ho-mok. Legtöbbnyire megreked a vallási türelmetlenségben.Magasabbra már nem tud szárnyalni. Szeretetre pedig csak abenső, élő hit taníthat meg bennünket. Ezért, ha összeforrasz-tani akarjuk a vallásos hitet a szellemhittel, jusson eszünkbeaz Úr intése: — A betű öl; a lélek az, amely éltet. Minden hívőadjon hálát az istennek a hit ajándékáért, de soha ne kicsi-nyelje és ne nézze le más embertársának a jóhiszemű hitét! —

A formalista hívőknek a legnagyobb tévedése, hogy külsőszertartások révén akarnak üdvözülni anélkül, hogy bensőéletüket a hit erejével gyökeresen átalakítanák. Kompromisz-szumot akarnak kötni a jó Istennel Egyszerre két urat akar-nak szolgálni: az anyagot is és az eszményt is. A látható földijavakat nem tudják és nem akarják feláldozni a láthatatlanért.A mát a holnapért. Jelszavuk: Jobb ez a kis bizonyos! —

V a l l á s i f o r m a s á g o k .

Nemcsak az elrejtett titokzatosságok földerítése és meg-ismerése izgatja a kutató elméket, hanem a már megismertigazságoknak a terjesztése is. A hitterjesztés és a vallási türel-metlenség a bennünk érzett hitformáknak az erőszakos érvé-nyesítése. Amit igazságnak tartunk, azt másokra is rá akarjukerőszakolni. Ez az oka a szenvedélyes vitatkozásoknak, a fegy-veres hittérítéseknek, amelyek lelkiismereti kényszer alakja-

280

ban nyilatkoznak meg. A vallási formaságok oltárán készekvagyunk föláldozni magát a hitet és a szeretetet. —

H í v ő l é l e k .

Zola Emilt, aki elmerült az anyagimádás költészetében,kiközösítették, mint istentelen lélekrontót. Pedig ez az emberhírnevét, becsületét, anyagi javait és érdekeit, sőt életét is fel-áldozta, hogy egy neki idegen és ismeretlen, de ártatlanulszenvedő embertársának az igazságáért nyilvánosan hitet vall-jon. Tudta előre, hogy minek teszi ki magát, mikor egy soviVniszta és fanatikus áramlattal nyíltan szembeszállt és megírtahíres vádiratát: a J'accuse-t egy ártatlanul elítélt zsidó katonaigazsága mellett. Hát vájjon ezen önzetlen és önfeláldozó tetté-vel nem volt-e ő is hívő lélek, aki a megtiport igazságban azisteni eszményt védelmezte? Ő az elrejtett Istent az igazság-ban kereste. —

H i t k é s z s é g .

A hitkészség az az ablak, amelyen keresztül a végtelen-ségbe tekintgetünk. Ezen az ablakon világíthat be a kegyelemlegelső sugara, hogy felébressze a test koporsójában alvó lel-keket a hit világosságára. Míg a lélek szemei meg nem nyílnakaz égi fény befogadására, addig mindig csak a sötétségben té-velygünk. Nincs irányunk és nincs biztos útmutatónk. —

Hány ember van, akit az első pillanatban talán megren-dít egy-egy csodálatos eseménynek a látása, vagy a hallása, demihelyt felocsúdott egy kissé az első benyomásokból, rögtönmagyarázni kezdi és szinte észrevétlenül csúszik át tagadásba.Ezért az ember a vallási dolgokban is mindig csak az érzéseiszerint hisz, vagy tagad. Ha az érzéseiben nincs meg a hit-készség, akkor nem képes még a saját szemeinek se hinni.Ezekről mondja a szentkönyv: Szemeik vannak és nem lát-nak; füleik vannak és nem hallanak! —

Az én gyarló fölfogásom szerint úgy a vallásos hívőknek,valamint a szellemhívő testvéreinknek is közös végcéljuk lei-küknek tökéletesítése és érzéseinek megtisztítása. Lelkeket pe-dig se hitvitákkal, se gyűlölködéssel, se külső erőszakos hatalmieszközökkel nem lehet hitre nevelni. Csakis krisztusi módsze-

281

rekkel: jósággal, szelídséggel és szeretettel Az Úr Krisztus élet-példájával és egymás hitének kölcsönös megbecsülésével. —

H i t i g a z s á g ο k.

Magunkon tapasztalhatjuk, hogy ugyanazt a hitigazságotnéha világosnak találjuk, néha pedig zavarosnak látjuk. Min-dig attól függ, minő lelki szemekkel nézünk. Ha tiszták a lelkiszemeink, az igazság is tiszta. — Egészen úgy vagyunk vele,mint a beteg ember. Ha vér önti el a szemét, mindent vér-vörösnek lát, — ha epeömlése van, akkor neki minden sárga. —

É l ő h i t .

A cselekvő hit az igazi élő hit, amely felüdít, mint a ki-nyílt virág. A szeretet illata árad ki belőle. Ezzel szemben azalaki hit csak elhervadt, lepréselt virág. Ezért kell jó koránbelenevelni az ifjúság szívébe is Krisztus követését, ő a Mes-ter és az Ő életének és cselekedeteinek utánzása az igazi ke-reszténység. —

H i t e r ő.

Amíg az én hitem nem erősebb, mint az ördög fenyege-tése, addig mindig remegni fogok a jövő miatt. Én leszek arabszolga és az ördög az úr! De ha az ember megveti s aztmondja, hát mi az a legrosszabb, ami történhetik velem? Sze-génység, nyomorúság, szenvedés, vagy talán éhhalál? Hát csakhadd jöjjön. Nem félek tőle! Mihelyt ezt lelki vidámsággal tud-juk elmondani, mi vagyunk az urak és eltűnnek a sötét ár-nyak. Az egész életünk napfényes lesz. —

Csak az igazi hiterővel tudunk az élet nehézségei fölöttgyőzedelmeskedni. Ezzel tudjuk csak beleilleszteni csalódá-sainkat, szenvedéseinket, igazságtalan üldöztetéseinket egy ér-telmünk fölött álló egyetemes életrendszerbe. Ilyenkor örülnitudunk a megaláztatásainknak. Belenyugszunk a reánk mértcsapásokba; a kemény próbákba, amelyeket erkölcsi emelke-désünk szükséges lépcsőinek tekintünk. — Boldogan tudjuktúrni betegségeinket és nincs az a fájdalom, amelynek súlyaalatt összetörnénk. —

282

Van ember, aki vállain egy hegyet is könnyen hordoz. Devan olyan is, aki már egy porszem alatt is roskadozik. Mindeza hiterő és az önbizalom intenzitásától függ. —

Minél erősebb bizalommal tud hinni egy beteg a gyógyu-lásában, annál több reménység szabadul fel benne a lekötött-ségből, amely láthatatlan erővel kezd munkálkodni egészségé-nek helyreállításában. Hinnünk kell tehát hitünk erejében is,mert hiszen az Úr mondotta: Bizony mondom néktek, ha vanhitetek és nem kételkedtek, nem csak azt cselekszitek, amelyfügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel iszuhanj a tengerbe, — az is meglészen. —

A hit k e l e t k e z é s é n e k útja.

Az Isten eszméje bennünk leginkább az ifjúkorban homá-lyosul el, mert a testi érzékek bennünk ekkor a leghatalma-sabbak. Belevetjük magunkat az életbe és azt hisszük, a gyö-nyör minden! Egyszerre csak azt érezzük, hogy mindez na-gyon unalmas; más után, valami eddig még meg nem ismertjó után vágyódunk s amiért ma lelkesedtünk, holnap közönyö-sen fordulunk el attól és csalódva mondjuk rá, nem ez az, amiután vágyódunk. Bizony, nem ez az igazi, mert hatandó örö-mök nem adhatnak tartós boldogságot a halhatatlanságra te-remtett léleknek. Így csalódásokban kifáradva, az ember kezdepekedni s érzi, hogy az ő szíve nagyon, de nagyon üres. Aszívnek ez az üressége az első figyelmeztetés és egyszersminda legelső lépés Isten felé. S ha az ember mégsem akar reálépni az Ő útjára, akkor jön a második figyelmeztetés: a fáj-dalom. Valamilyen reményünkben csalódunk, vagy valame-lyik ábrándunk megy füstbe, vagy meghal valaki, aki nagyonközel állott a szívünkhöz. Ez, testvéreim, többé már nem némafigyelmeztetés, ez már Isten hangos szava! . . . Ilyenkor boruljtérdre és imádkozzál! Az Isten jelentkezett a szívedben, melymár nem lesz többé üres. Borulj térdre és kérd Istent, hogyhajoljon le hozzád szeretettel s adjon hitet a lelkednek. Ha pe-dig nem tudsz imádkozni, akkor add magadat a szeretetre.Öleld át azt a szent keresztet, hajtsd le fáradt fejedet reá éspróbáld meg szeretni Őt. — Ez az út csalhatatlanul vezet azIstenhez. Ha mást nem tudsz tenni, segítsd a szegényt, az el-hagyottat és gondolj arra, hogy Istenért teszed. Ez a jó csele-kedet megszüli majd szívedben a szeretetet, a szeretet meg-

283

tanít Atyádhoz fohászkodni és mihelyt már imádkozni tudsz,megjön a hit malasztja is s vele a remény és a boldogság. —Mert aki keres, az talál; aki zörget, annak megnyittatik! —

Hit és t u d á s .

Félre ne értsetek, Testvéreim! Én nem a tudás értékétakarom kicsinyíteni, amikor azokra a tévedésekre akarok reá-mutatni, melyek minden tudomány nyomában járnak, mihelytaz a természet fölött való élet titkait feszegeti. Ehhez csak ahitnek van kulcsa, mert a tudomány az embert csak a végte-lenség küszöbéig vezetheti, itt azonban a vezetőszerepet át-veszi tőle a hit és a gyámoltalan léleknek megmutatja az Istentés a menyországot. —

A hit nem állhatja útját a tudományos kutatásnak és azértelem merész röptét, szabad szárnyalását bilincsekbe nemis verheti. Megakadályozni, hogy az ész, ez a bennünk lobogóisteni szikra be ne világíthasson az egész világ szemébe, nemvolna a krisztusi haladás törvénye. Hadd repüljön az az istenilélek a végtelenségbe! Hadd szálljon le a titkok mélyéségbeiKutassa az égbolt rejtélyeit, az ismeretlen világok ködfoltjait.Mindez az ő szabadsága. Állapítson meg törvényeket, ku-tasson, szervezzen, rendszerezzen, ahogy neki tetszik, nyitvaáll előtte az egész világ, csak a természet fölött való élet tit-kaihoz ne nyúljon, mert minél közelebb akar férni hozzá, an-nál távolabb húzódik az előle a végtelenségbe ... —

Az élet misztikumának a felderítése lesz majd az én meg-érzésem szerint a legközelebbi időben az a nagy fölfedezés,amely összeforrasztja és egységbe szervezi a hitet és a tudo-mányt. Ikertestvérek, mert amíg a vallás a csodákból indul ki,addig a tudomány a csodákban végződik! —

Hiszem, hogy valaha a hit fénye lesz a jövő tudománybányászlámpája. Ezzel fog kutatni majd a pozitív tudomány is,ismeretlen mélységek megsejtett kincsei után. —

Testvéreim! Hagyjuk az okoskodásokat, mert a hittitkokmélységeibe emberi elme leszállni nem tud soha! —

284

H i t, r e m é n y, s z e r e t e t .

Csak a halál szabadít ki bennünket testi és lelki börtö-neinkből. Ε börtönöknek pedig hármas tollú kulcsuk van: Hit,remény, szeretet! Ezekből születik meg az önbizalom és azakaraterő. Mikor pedig testanyagunk szétporlad, ez a hármas-tollú kulcs akkor már hármas szárnnyá lesz, amely a börtö-neiből kiszabadult lelket fölemeli a tiszta erővonalba. Hit, re-meny, szeretet! Bizony, a lélek csak eme kincseket viszi ma-gával, mikor a földi börtönéből kitör. Ezektől meg nem foszt-hatja semmi. Ezeket életérzésünkben visszük magunkkal, eze-ket „a rozsda nem fogja, moly meg nem emészti, tolvajok elnem lophatják.” —

Oh, én jól tudom azt, jóságos Isten, hogyha körülöttemminden pihen és nyugalomba merül is, a Te szereteted folytonmunkálkodik, mert csak Te vagy örök, csak Te nem szűnszmeg egyedül. Végtelen hatalmadnak szavát azért nemcsak avihar zúgásában és a fergeteg ropogásában hallom meg, ha-nem hallom az éjszaka csendjében és nyugalmában is. Nyug-talan szívem megérzi isteni jelenléted kegyelmét, s mint a törthajó nyílásán a tengervíz, úgy szivárog be lassanként lelkembea hit és a remény békéje, hogy alámerülhessek vele szerete-ted tengerébe. —

K r i s z t u s i h i t r e n d s z e r .

Évszázadokon keresztül állandóan látjuk a kereszt jegyealatt tökéletesedni az emberiség állami és társadalmi organi-zációját; csak most merült volna ki a haladás életereje? Vagytalán már elértük a csúcspontot, amely betetőzése az erkölcsitökéletesedés minden lehetőségének? Látjuk, hogy a találmá-nyok és felfedezések rohamos fejlődése milyen átütő erővelalakította át a legújabb kor mentalitását, társadalmunk köz-szellemét és életigényeinket. Elképzelhető-e hát, hogy csaka krisztusi hitrendszer kövesedett volna bele az elavult for-mákba és kihalt volna belőle az élet minden további fejlő-dése?! —

285

H i t t é r í t ő k .

Hittérítőknek szükségük van coelibatusra. De hát kimondja azt, hogy a papi nősítés engedélyét a papságra nézvekötelezővé tegyék? Ha valaki hivatást érez a misszióra, nemazért lesz misszionáriussá, mert nőtlen, hanem azért maradnőtlen, mert hittérítő akar lenni. —

H i t t a n .

Az Isten-érzést sohasem szabad megzavarni felekezetigyűlölködéssel. Mert aki a tiszta gyermekszívekbe beleoltja ezta testvérszeretetet kipusztító erkölcsi ragályt, az mint nyilvá-nos méregkeverőt ki kellene söprűzni az iskolákból! Hittantcsak az tanítson, akinek szíve van és szeretni tud. —

K i s h i t ű s é g .

Kicsinyhitű, miért kételkedtél? — szól az Úr a hullámok-kal küzdő Péterhez és lecsendesül a vihar. Hányszor süllyede-zünk mi is így a habokban, amidőn készül átcsapni fejünkfölött a vihar?! Csak a hívő lélek nem remeg, mert jól tudja,hogyha kell, majd ott lesz Krisztus és kiemeli őt is a hullá-mokból. —

A kishitűségnek, vagy a rosszhiszeműségnek akadékosko-dása épen olyan szánalmas álláspont, mint amikor a béna em-ber azért nem akar gyógyulni, mert nem tudja, hogy mit csi-náljon akkor az ő két mankójával? A patvarba! Hát hagyjamagát meggyógyítani s aztán lökje el magától a mankóit, ame-lyekkel csak biceghetett és induljon bátran az útjára! Biztosí-tom, hogy jobban fog boldogulni és tovább fog jutni azzal azegészséges lábával, mintha még két mankót is használ me-ierte. —

H i t e t l e n s é g .

A hitetlenség, vagyis a tagadás nem terjedhet ki másra,.mint az illetőnek a saját hitére. Hiszi, hogy nincsenek eszmé-nyek, ellenben jóhiszeműleg már nem tagadhatja meg mások-nak ilynemű hitét. Sőt tovább megyek: józan értelemmel se.Ezért nincs is rá példa, hogy egy tagadó el ne higyje hívő em-

286

bertársáról, hogy az hisz. Legfeljebb a hitét magyarázgatja:alaptalannak, tévedésnek, vagy hiábavalóságnak hiszi, de hogyez a hit valóban létezik, azt kétségbe nem vonja. Ebből lát-hatjuk, hogy még a tagadó lélekben is van valami hitkészség.Tagadása szintén az ő hitén alapszik, mert már van hite a sa-ját hitetlenségében. A tagadás tehát nem zárja ki, hogy ne le-gyen bizonyos fogékonyság és magasabb képesség a tagadólélekben is a hitre, amelynek tárgya valamely eszmény. Ezérta hitetlenség már több és jobb, mint a közömbösség! —

Igazán érdekes, hogy a hitetlen ember alapjában a leg-hiszékenyebb. Elveti a biblikus teremtés elméletét, amely akezdetet egy végtelenül bölcs Értelemre és Mindenhatóra,Erőre viszi vissza és mosolyogva idézi a bibliát: — Kezdetbenteremte az Isten! — Ez neki mese. De szentül esküszik a vélet-lenre. Komolyan szavalja a legszélsőbb Darwinistákkal: —kezdetben vala a protoplazma! In the beginning was the pro-toplasma! —

Hát még a tudomány által igazolt hit előtt se tud megha-jolni a hitetlenség? Bizony nem, mert a hit nem tőlünk függ.Nem csupán értelmi belátás, hanem egy magasabb lelkiérett-ségnek a foka, amelyhez az isteni kegyelem már csatlakoznitud. Meg vagyok róla győződve, hogyha egy fényes angyalmost lehullana a mennyből, a hívő lélek az ő hitét látná bennemegerősítve, viszont a hitetlen csupán a tömegvonzásnak ésaz esésnek a törvényeit magyarázgatná ki belőle. Ezért csakisa hitre kész és jóhiszemű lelkeket tudná az Úrnak ilyen csodásjelentkezése meggyőzni. —

Ne legyünk könnyen hívők, de ne legyünk hitetlenek se.A hitetlenség a lelki szemek látását ép úgy elfátyolozza, minta hályog a testi szemekét. Ha kellő időben meg nem szabadn-iuk tőle, folytonosan terjed és végül elvesztjük a szemünk vi-lágát. Már pedig a lelki vakság még szánalmasabb, mint atesti. —

Az ördög mindig megfeszíti minden erejét, hogy az em-berek valahogyan el ne higyjék az Úr Jézus tanítását. Vala-hányszor az Úr Jézus szeretettel kérdezte valakitől: — Hiszel-eNekem, édes fiam? — az ördög mindig azt súgta neki: Ne higyj!Ilyenkor az Úr Jézus mindig nagyon elszomorodik és az ilyenhitetlen embert mindig megsajnálta: Oh fiam! ha hinni tud-nál!! — Jegyezzétek meg tehát édes gyermekeim, hogy a hi-

287

tétlenséggel az Úr Jézust mindig nagyon megszomorítjátok,mert a hitetlenség az ördög győzelme.

A hitetlenség nyílt megvallása kisebb hiba, mint amikoraz ember a nyilvánosság előtt olyan hitet fitogtat, amelybennem hisz. Az első lehet jóindulatú tévedés, a másik azonbanmár képmutató csúnya hazudozás. —

A nagy tömeg kritika nélkül szokta átvenni egyes kor-szakok kultúrkészletéből az érettségi vonaluknak megfelelőtételeket; úgy a hitet, valamint a hitetlenséget is. Nem töri afejét az igazolásokon, hanem egyszerűen beleilleszkedik a készhangulatokba. —

A legtöbb hitetlen, vagy kételkedő lélek alapjában vévenem gonosz, csak félre lett vezetve. Megszédült a korszakanyagi haladásának és felfedezéseinek nagy sikereitől s any-nyira belemerült a föld örömeibe, hogy lassanként teljesenmegfeledkezett az égről. Így hűlt ki azután fokozatosan szívé-ben is az isten szeretete; a hit malasztja pedig a hideg szívek-ből visszavonul, mint ahogy a madár is ott hagyja a téli fagyidejében fészkét. —

Mikor hallom, hogy némely emberek hogyan kicsinylik,hogyan lemosolyogják azt a hitet, amelyért a lángelmék ezreiönkényesen mentek szenvedni a vérpadra, amelyért a szentekés nagyszívű emberek milliói boldogan mentek a halálba; hátilyenkor az én szívemet mindig bizonyos szomorúság fogja el.Sajnálom az én lelki vakságban szenvedő testvéreimet. —

A hitetlenségnek szélhűdöttjei azok a szerencsétlen embe-rek, akik lelküket megmérgezték, elméjüket tudományos ha-zugságokkal megmételyezték. Mert higyjétek meg, az emberektömege mindig olyan, mint a birkanyáj. Figyeljétek meg! Haa pásztor a nyáját az akolból kiereszti, egy botot tart a vezér-ürü elé., Elég, ha az átugorta. Bátran visszahúzhatja a botot,ugorni fog mind valahány. —

J ó h i s z e m ű s é g .

Az erkölcsi beszámításnak egyedüli mértéke csak a jó-hiszeműség lehet, a szívnek önzetlen és önfeláldozó készségea jóra. Ez a morális mérleg és nem a napi siker. —

288

H i s z é k e n y s é g.

A hitnek is van gyengesége. Ilyen az egyoldalúság és a hi-székenység. Sajnos, ezekbe mindnyájan beleeshetünk, hanincs elég erős kritikai rostánk. —

K é t e l y .

A kétely az új igazságoknak az anyaméhe. —

Én önmagam is nehéz harcokat küzdöttem önmagammal,míg végre eljutottam mai megállapodott hitemhez és meggyőző-désemhez, amely most már egész életemet föltétlenül irányítja.Sok fejtörést okozott nekem gondolataimban az a kétely, hogytulajdonképen mi ez a világ? Miért kell itt nekünk annyitküzdenünk és szenvednünk, holott az állatok, amelyek termé-szetes ösztönük irányítását követik, sem nem szenvednek, semnem csalatkoznak? Miért győz a földön sokszor a rossz és mi-ért van legtöbbnyire elnyomva a jó? Miért nyomorog és miértéhezik az egyik és miért dőzsöl és dúslakodik a másik? —

Nem a kétely a bűn, hanem a beismert tévedésekhez valómakacs ragaszkodás. Csak az együgyűeknek nincsenek sohakételyeik. —

Volt idő, mikor az Istenhit az én elmémben is elhomályo-sult. Belepte a ködös kétely, — de csakis az elmémet és sohaaz érzéseimet. úgy voltam én is a hitemmel, mint a kisgyer-mek, aki néha az anyja öléből a földre kívánkozik, hogy egy-szer már a saját lábain is járhasson; de mihelyt kifáradt, vagyveszély pillanatában gyengeségét érzi, sírva fut vissza. Derűs,boldog napokban én is sokszor megfeledkeztem az én jóságosmennyei Atyámról; válságos pillanatokban azonban mindigcsak Hozzá menekültem! —

Ne botránkozzunk meg a kétkedő elmék gyarlóságaiban.Kételyei csak annak nincsenek, aki soha mélyebben még belenem merült valamely isteni tökéletességnek a keresésébe. Akétely azonban az értelmi kritika tisztogató rostája. Csak atagadás ösztönöz kutatásra, mert minden pozitív igazság egynegatív ellentét-érzéssel lesz csak megérthetővé. Ne tartsunktehát atheistának mindenkit, aki nem úgy hisz, mint mi és nemszélesre taposott utakon keresi az Istent, hanem új ösvénye-ket akar törni az ő megismeréséhez. —

289

Nem engedem a józan eszemet még biblikus letorkolá-sokkal se gúzsba kötöztetni. Jogom van kutatni és keresni azokát minden megfejthetetlennek, ami az én vallási érzékeny-ségemet sérti és bennem megokolt kételyeket támaszt. Sőt hi-tem szerint ez kötelességem is. Ezért adott az Isten értelmetés szabadakaratot. Az istenfélelem még nem zárja ki a gyer-meki bizalom őszinteségét! Sőt! Ebben lesz tökéletessé! —

A kétely a szabadakarat megnyilvánulása a hittel szem-ben. A kételyek a gondolkodni tudó elmékben a hitet mégnem rombolják le, csak még jobban megerősíthetik. —

T é v e l y g é s .

A mai kornak és a középkornak tévelygései között csakaz a különbség, hogyha napjainkban nem akarunk hinni egyestudósoknak, senki se von ezért bennünket kínpadra és nemégetnek meg mint eretnekeket a máglyákon. —

Hány széptollú madár van, amelyek csak akkor kedvesek,amikor nem kezdenek el rikácsolni. Az emberek között is éle-sen kell megkülönböztetni a külsőtől a belsőt, a látszattól avalóságot. Hány tévelygő lélek van, aki az élet értékét azanyagi előnyökben, a pénzben, a vagyonban, a címben, arangban akarja feltalálni! Pedig még a külső alaki szépségse igazi érték; annál kevésbbé az ékszer és a szép ruha, amelygyakran sötét és alacsony lelket palástol. —

Csak az az ember tévelyeg a szentírás megértésében, akia Szentlelket a saját gyarló eszével akarja helyettesíteni. — Atévelygések is elválaszthatatlanok a haladástól. Egyengetik éskikövezik az útját a megérett és eljövendő igazságoknak. —

Amilyen ellensége a vagyonos embernek a tolvaj, éppenolyan ellensége az Istenre figyelőnek a fecsegő. Nem a komolyteremtő elmék tudományos sikereit akarom én ezzel lekicsi-nyelni. Csak a nyomukban ólálkodó szarkákat szeretném le-leplezni. Azokat a szellemi tolvajokat, akik egy-két csillogóigazságot elcsennek a nagyoktól és ezekre építik fel saját ál-modozásaiknak a légvárait. Kastélyokat a levegőbe! Casthlesin the air. Ilyen szürke, zavaros tévelygő teóriák miatt íratottegykor Victor Hugo is egy panaszos levelet a szamarávalKant-hoz. Még ez a türelmes állat is szemrehányásokkal fordulbenne a német filozófushoz, hogy a sok üres elmélettel a fejét

290

megzavarták és éretlen zöldségekkel öl; a kutat, még jobbanelbutították. — Oh! comme vous m'avez embêtez moi,la bête. —

Hány ember tévelyeg ezerféle szétágazó utakon, hogy szűrletésétől haláláig, vagyis napkeltétől napnyugtáig céltalanulfusson, mert szentül hisz a népámítók bíztató hazugságaiban:ember vagy, tehát jogod van a boldogságodhoz! Jog?!... —

Az emberi értelem még mindig eltévelyedett, valahány-szor hit nélkül kereste az Istent. úgy járt, mint az a hajó, ame-lyik kormányrúd és iránytű nélkül bocsájtkozik a viharokba. Vagy megfeneklik, vagy szirteken roncsolódik szét és láthatat-lan örvények mélységéből csap rá a pusztulás. —

M e g t é r é s .

Fiam, így szóltam egyszer egyik fiatal rabtársamhoz meleghangon, ha jó útra nem térsz, megver téged az Isten. Megle-petve nézett rám. Egy kissé gondolkozóba esett, végre így szólt:Az Isten még engem sohase vert meg. De a rendőrök már na-gyon sokszor. —

A szellemtan nem zárja ki a legmélyebb vallásos életet semés senkit sem befolyásol megszokott vallásgyakorlatában.Csak az a különbség, hogy nem elégszik meg külső formahit-tel, amely a felszínes hitnek csak az alaki része, hanem köve-teli a lelki újjászületést: a magábaszállást, az elmélyülést, szó-val a megtérést. Igaz, hogy ez a nehezebb dolog, mert nemelég, hogy higyjük amit mondunk, hanem napi életünket iseme hit alapján kell berendeznünk és átalakítanunk. —

Hős.Hősök. — Hősiesség. — Makkabeusok. — Bátorság. — Hősök

és szentek.

H ő s ö k .

Az akaratember lehet félelmes gangstervezér. Lehet vilá-gok sorsát intéző banktekintély, vagy politikus; sőt lehet világ-hódító hadvezér is. Igazi hőssé azonban csak akkor lehet,

291

hogyha éleiét önzetlen és önfeláldozó készséggel bocsátja ne-mes eszmények szolgálatába. Erre mondja Wells világtörté-nelmi vázlataiban: — Nem azok a hősök, akik fegyverrel igáz-nak le országokat, hogy milliókat hajtsanak önkényuralmukalá, hanem akik népeket szabadítanak fel az elnyomás alól. —

A lelki életben nem az a hős, aki legyőzni tudja a gyen-gébbeket, hanem aki legyőzni tudja önmagát. Ezért a hősies-ség magaslatára nem csupán a fegyverrel győző emelkedhetik,hanem minden hasznos, értékes munkása a társadalomnak:a művész, a pap, az orvos, és minden más foglalkozású egyén,aki életét nem tekinti öncélnak, hanem azt részben, vagyegészben mindenkor kész embertársai javára is feláldozni. —

Az igazi nagyságban a hősi bátorság elválaszthatatlan azalázatos szeiíds égtől; kiegészítik egymást. A próféta szerint:Együtt legel az oroszlán és a bárány. —

A tömeg szemében azok az mozi hősök, akik felemelthomlokkal tűrik a korbácsütéseket és akik készek örömmelszenvedni gyalázatot az igazságért. —

Ha minden ember hősnek születnék, akkor nem volnaférfierény a hősiesség se. — Az arany is csak azért érték, mertkivételesen ritka a silány ásványok között. —

H ő s i e s s é g .

Van-e nagyobb hősiesség, mint amikor önrendelkezésün-ket aláveíjük egy magasabb erkölcsi rend törvényének?! „Nehasználj erőszakot!” Ε jelszóval mentek önkéntes halálba avértanúk milliói, akiket kerékbetörtek, keresztre feszítettek,kiéhezett fenevadak elé dobáltak a Colosseumban és más egyébrómai cirkuszokban. Ezek a lenézett és megvetett rajongók,akiket Nietzsche krisztusi birkáknak mert csúfolni — ezekalakították át erkölcsileg a világot és hódítottak — Szent Ágos-ton szerint — nem „vassal felfegyverkezve”, hanem mint az őisteni Mesterük: „vassal átszúrva.” —

M a k k a b e u s o k .

A zsidók nemzeti ellenállásának utolsó kísérlete a hősMakkabeus testvérek világraszóló harca. A külső vitézség azon-ban a belső romlottságot nem tudta ellensúlyozni: elbukik a

292

szabadság zászlója újra. Nem használ többé az ősz Eleázárnakcsodálatos példaadása, aki inkább tűri, hogy halálra verjék ésszemeit kiszúrják, hogysem Mózes törvényét megszegje. Nemhasznál a Makkabeus testvérek hősi halála sem, akiket azantiókiai zsarnok elfogott és félig megnyúzva, lassú tűzön süt-tetett. Mikor pedig a legifjabbra került a sor, behívatta azanyját, hogyha fiát megmenteni akarja, beszélje rá, hogy tér-jen el Istenének törvényeitől. A hősöket szülő anya pedig hő-sebb volt minden gyermekénél. Odalépett az ő legkisebb fiá-hoz, a legkedvesebbhez. Átölelte, könnyével mosta, csókjaivalszárította. — Édes fiam, könyörülj rajtam, a te anyádon, akiméhemben hordoztalak, tápláltalak és fölneveltelek. Kérlekfiam, tekints az egész földre — Isten teremte mindezt a sem-miből! Ha anyádat szereted, válaszd inkább a halált! Légyméltó a többihez! — Ε szavakra az anyát is felkoncolták ésvére összevegyült az ő hős magzatainak vérével! —

B á t o r s á g .

A bátorság lelkierő, amely az embert önmaga fölé emeli. —

Százszorosan bátor csak az az ember lehet, aki akaratá-nak összes erejét tudja szembeszegezni a zsarnoksággal és készinkább meghalni, hogysem erőszakhoz nyúljon. Csak a haláltmegvető lélekben van az a nagy erkölcsi erő, amely eredmé-nyesen tud szembeszállni minden anyagi hatalommal anélkül,hogy kezét az erőszak piszkos eszközeivel beszennyezné. Nin-csen olyan gonosz erőszak, amelyet az ilyen ellenállás le netörne, mert ezzel szemben a fegyverek is tehetetlenek. —

H ő s ö k és s z e n t e k .

Hősök és szentek! Miért volt valaha a ti pálmaágatok erő-sebb a zsarnokok fegyvereinél? Mert a legélesebb kard is ki-csorbult hiterőtök palástján, amely szíveteket mindig melegen,fejeteket pedig mindig szabadon tartotta. Nem ti reszketteteka vérpad tőkéjén, hanem a zsarnokok szíve. Ti is, mint egy-kor Heródes előtt Szent János, égbenéző arccal mertétek nyu-godtan a szemébe mondani: — A te életednél többet ér nekemez a halál! A fejemet levághatod. A szívemet is kitépheted.Odatűzheted mindkettőt a lándzsád hegyére, vagy ha úgy tet-szik, odadobhatod a táncosnőd ölébe. De azért én vagyok azerősebb, mert én győztem, te pedig gyáván reszketsz. Szána-lommal nézlek és nem félek a te fenyegetésedtől. —

Idő—tér.

Idő. — Régi jó idők. — Nagy idők. — Múlt és jövő. — A jövő. —Örök élet. — Örökkévalóság. — Tér. — A negyedik dimenzió.

I d ő .

Az idő úgy tesz velünk is, mint a sírkövekkel. Lassankéntlekoptatja az emberről a kiemelkedő részeket, az aranyportólcsillogó hívságokat. —

Eljön az idő, mikor az arcon megjelenik az első redő, ahajban megcsillan a legelső ősz szál, egy-egy szomorú követemindegyik a mulandóságnak. Szívedből is kilobban a vágy ésmár csak emléke éget. Fejedet is behinti lassanként ezüsthamvával az idő: Szemedvilága is kihuny, alakod meggörnyed,mintha földreszegzett tekinteteddel folyton azt a helyet keres-néd, ahol törődött tested nyugodni fog. Még egy sóhajtás ... ésaz élet hártyája átszakad! — Szegény öreg testvérem, neked ezaz élet már úgyis csak szenvedés volt; egy szomorú, lassú hal-doklás. Érett kalász vagy; jó lesz neked ott megpihenni, aholmár nem fáj semmi!... —

Idővel a test változik; alakod meggörnyed, hajad meg-őszül, érzékeid gyengülnek és kivesznek. Így pusztítja az anya-got az idő; de a lélekhez nem fér; ez fölötte áll az időnek, ma-gasan lebeg a romok fölött, mint a holdfény, amely bevilágítjaés beezüstözi a roskadozó templom oszlopait. —

Higyjétek meg nekem, hogy a mi korunknak összes testiés lelki nyomora onnan eredt, hogy a közelmúlt évszázadok-nak tudománya csak az anyagot látta meg mindenben éskiirtotta a szívekből az eszményiséget. Remélem, sőt biztosanhiszem, hogy a mai század irtózva fog visszafordulni a silánytagadásnak álláspontjától s az élő hit, az Isten szeretetévelpárosulva, megtermékenyíti újra a szíveket. A hitnek temp-lomát, amit a múlt század beszennyezett, ez a század a szenve-dők könnyeivel fogja egykor tisztára mosni. —

A halogatás az időnek a tolvaja. Az idő pedig a kegye-letnek a gyilkosa. —

Az idő szalad, a régi világ elmúlt; a hajdani nagyságokbólnincs már senki; de hol vannak helyettük az új teremtő erők,akik az új korszaknak az alapköveit rakhatnák le? —

294

Álmodozás az egész életünk. A múlt emlék, a jelen csaló-dás, a jövő reménykedés. Múló tüneményei vagyunk az idő-nek; árnyképei, mert vele futunk, mint a fénnyel az árnyék.Futunk rogyásig, amíg csak a lábaink bírják; az idő pedigröpül előttünk és mi hiába nyúlunk utána, hogy visszatartsuk:tovább rebben és kisiklik a kezeink közül. Nem tudjuk semegállítani, se megtartani. Mikor aztán kifáradva szakítunkvele és mérlegeljük, hogy mit nyújtott nekünk, akkor kapunkcsak észbe, érezzük magunkban a nagy ürességet és lázadozika keserű kijózanodás, az álmokból való felébredés, a köd-képek széloszlása. Az illúziók virágai lefoszlanak; csak akkorkezdjük látni, hogy az anyagvonalban, vagyis az anyagtestbeneltöltött élet állandó temetkezés volt. A múltunkkal eltemet-tük a csalódásainkat; a jelenben új sírokat ásunk a jövő re-ménységei részére. A múlt tehát már csak egy betelt temető,a jelenben most temetkezünk; a jövőben pedig majd akkorfogunk új sírokat ásni, mikor a jelen is már betelt. —

Minden intézmény a saját korszakának a szükségleteibőlés közszellemeiből sarjadzik ki s ha a korszellem megváltozik,az az intézmény se födi többé a közszükségletet. Az idő min-dent átváltoztat, még az acélt is rozsdaporrá őrli. Ε törvényalól az emberi alkotások sincsenek kivéve. Egyedül az Úr Jé-zus eszméi és szavai gyökeredzenek az örökkévalóságban.Csakis Ő mondhatta el: Ég és Föld elmúlnak, de az Én sza-vaim nem múlnak el mindörökké! —

Az élet nem csupán a megszokott testi életfuncióknak agyakorlásában áll; így pl. a jóllakásban és az emésztésben,amelyek állandóan megismétlődnek, mint a ketyegő fali óránálaz ingamozgások. Ez az ütemes mozgás az óráknál is csakeszköz az elrejtett magasabb cél eléréséhez, amely a folytonoshaladásnak, vagyis az időbeli változásoknak a nyilvántartása.így vagyunk az élet külső jelenségeivel is, amelyek szinténcsak eszközei a fokozatos haladásnak, vagyis a progresszívfejlődésnek. Minden pillanatban újabbak váltják fel a régihelyzeteket s ami elmúlt, az többé vissza nem tér. Az idő moz-gásával kaleidoszkópszerűleg változnak a külső viszonyok is.Egy-egy új helyzet lép a régi helyébe és nekünk is állandóanalkalmazkodnunk kell ezekhez. Ezért kell betölteni mindenpercnek a kötelességét, mert különben lemaradunk a haladásgyorsvonatáról. A régi viszonyok rendjéhez csak azok szoktakmakacsul ragaszkodni, akik abban bizonyos előnyöket élvez-

295

nek esetleg mások rovására is. Ezért akarják mindenáron ki-erőszakolni ezekének a fenntartását, a változatlanságot. Azthiszik, hogyha megállítják az óra ingáját, megállították vele azidőbeli változásokat is. —

Az idő a szülőanyánk, dajkánk, sírásónk. Karjaibanszunnyadunk s ez az álom, amelyet mi földi életnek nevezünk,nekünk egy megfejthetetlen rejtély, egy mélységes szent titok,amely égi hieroglifákkal van megírva és még a próféták isboldogok, ha az élet misztériumaiból egy-két sort az Istenbenvaló elragadtatásnak pillanatában kibetűzhetnek. —

A legvilágosabb szemet is megtéveszti az idő, amely azörökkévalóságnak csak reánk vetett árnyéka. —

Az idő az embernek szántóföldje. Folyton vetünk, ara-tunk; néha búzát, többnyire gazt és konkolyt. —

Beleléptem a 72-ik évembe. Én is úgy vagyok, mint a me-redek hegytetőről megindult szekér. Kezdetben nagyon lassanmozog, de fokozatosan gyorsul és végül eszeveszett rohanásbatörik össze ... Mikor visszaemlékszem gyermekéveimre, úgytnűik fel, hogy egy hét akkor hosszabb volt nekem, mint mostegy év. Más mértékem volt az arányokról; úgy a térbeli, mintaz időbeli viszonyokról. Milyen magas volt nekem akkor azasztal! Milyen messze volt a káposztás kertünk, ahova azanyám kivezetett. Egészen a város végén! Pedig az én szemem-ben akkor Devecser volt a legnagyobb város. Milyen nehezenvártam őt nappal elébb a karácsonyi estét! Mikor lesz már?kérdeztem siránkozva. — őt nap múlva! — biztatott anyám.Hányat alszunk addig még? — Ötöt fiam! — Mutassa meg azujján, hogy az mennyi! Mikor az anyám ezután az egész tenye-rét felmutatta, elszörnyűlködtem: Juj, de sok!... Hova is-tűntek ifjúságom szép emlékei?... Az idő egymásutánsodorta el oldalam mellől mindazokat, akiknek szerete-tévei egykor szívem összeforrott s akik gyermeknapjaim bol-dog emlékezetét képezik. Érzelmeim és gondolataim köréből— mint az ékszerből a drágakő — úgy hullottak ki egymás-után azok a régi, ismerős alakok, akiket nélkülözhetetlennek

gondoltam egykor s akiknek helyét oly könnyen pótoltamás. —

Az isten is állandó jelenben él. Minden lény, minden való-ság, minden titok a jelenben él mert a jelen az élet világos-

296

sága. Aki pedig a jövőben, vagy a múltban kalandozik, az a je-lenből már kilépett és eltévedt. Csak kerülővel és nagy fárad-ságokkal juthat ismét vissza a helyére. Ezért a múlt mindigcsak emlék legyen, a jövő pedig remény. Az igazi Jelet legyena jelen. Ez az a híd, amely az örökkévalóság két partját össze-köti: a múltat, amelyből már kiléptünk és a jövőt, amelyet mégnem értünk el. —

„Még nem jött el az Én órám!” — mondta az Úr Jézus.Hányszor érezzük mi is, hogyha a kellő idő elérkezett, a leg-nagyobb könnyűséggel tudjuk megvalósítani egyes eszméin-ket, amikért más korszakok hiába küzdöttek és véreztek.—Bizony, igaza van Madách-nak: — Őseink meghaltak olyaneszmékért, amiket mi most kinevetünk. — Azt a gondolatotpedig, amelyért mi meghaltunk, utódaink pedig már az utca-léggel fogják magukba szívni öntudatlanul, érett gyümölcs-ként hullnak az ölükbe. Sokszor utalunk magunk is a jövőre,mikor egy-egy elérhetetlennek látszó dologra szinte gépiesenmondjuk: — Majd eljön az ideje annak is! De még jobbanigazolják a tanulmányok és egyes korszakoknak a fölfedezései.Hiába törjük rajta a fejünket! S mihelyt eljött az idejük,ugyanabban az időben egyszerre nagyon sokan foglalkoznakvelük. —

Ha volt idő, amikor még nem voltam és most már vagyok,— el kell jönnie egy olyan időnek is, amikor már nem va-gyok, de ismét leszek. Ezért az idő az én életenergiám alak-változásainak csak a kezdete. —

A mi megérzésünk szerint az idő csak a változások egy-másutánisága. Mihelyt öntudatunkban nincsenek változások,reánk nézve nincs is többé idő. Alvás, ájulás, transz, vagyextázis állapotában fogalmunk sincs az időről. Gyermek-korunkban már megérezzük az első változást. Emlékezzünkcsak vissza, milyen zavarosak voltak gyermekkorunkban azidő fogalmai. Mikor az anyánk nekünk a holnaputánról be-szélt, mindig azt kérdeztük: Hányszor kell még lefeküdnünk?Mennyi az a holnapután? Nincs az nagyon messze? — Az időttehát térfogalmakkal mértük. —

A végtelenség életében nincsenek esélyek, csak tiszta,világos, vagyis egyértelmű élettörvények. Ma még csak aszemléletünk nyomán érezzük a végtelen érzéseknek kész össz-hangját; de majd a teljes összhang helyreállásakor, amely a

297

végcélnak az elérése lesz, amikor minden alantasabb képességés így a szemlélés is megszűnik, tisztán csak érezni fogjuk azt.Mihelyt pedig megszűnik a szabad szellemre nézve a szemlélet,amely az egymásutániság sorozata, akkor ezzel együtt eltűnikaz időnek határok közé szorított fogalma is. —

A szentírás az első változás pillanatát nevezi „Kezdet”-nek,ami annyit jelent, hogy az örök változatlanságban megindultvalami változás. Egy új helyzet állott elő. És hogyha nevetakarunk neki adni, akkor úgy kellene hívnunk: Változásbólszármazott új helyzet. Ezzel azután meg is állapítottuk nem-csak a nevét, hanem az értékét is. Az idő tehát nem erő, nemszellem, nem lényeg, nem tény és nem test, hanem csupánegy helyzet. De ha az idő csak egy helyzet, akkor nincs ismás tartalma, mint az élet folytonos változásainak vissza-tükrözése. Ezért az idő az élet örökkévalóságának csak a vál-tozásait jegyzi fel. Az idő az Istenség cselekedeteinek és hatá-sainak a történetírója; sőt még nekünk is csak íródeákunk, akihűséges pontossággal helyezi naplónkba egymás mellé a mi éle-tünk külső és belső változásait. —

Régi jó i d ő k .

Rohan az idő! A nyugati „Express” megáll egy percreBudapesten is. Ledobja sebtében a postáját. Fütyül ránk egynagyot és tovább rohan a magyar rónaságon, ahol öreg parasz-tok mesélgetnek az unokáknak a régi jó időkről, mikor abuboskemence még a zsellérházakban is melegített. A gyerekekakkor még a fehér kenyerüket tejes levesbe aprítgatták és est-ebédnél a terített asztalon jóillatú sültkrumpli párolgott. Akenyérből is annyit szegett mindenki, amennyi jólesett neki...Ablakuk alatt dübörög a vonat. Nézik, hogy a tüzes szörnyeteghogyan száguld a sötét éjszakában... Ismét lemaradtak róla,mert a mi fajtánk mindig csak az új indulás küszöbéig tudotteljutni. —

N a g y i d ő k .

Hányszor érezzük a tisztító fensőbb áramlatoknak a ha-tását hirtelen megindulni. Néha önmagunkban, máskor a köz-szellemben. Ε pillanatokat nevezzük nagy időknek és törté-nelmi fordulóknak. Bastille-ok összedőlnek, korhadt intézmé-

298

nyék szétporladnak, mert nem tudnak emelő szárnyai lennitöbbé a haladásnak. új világáramlatok indulnak meg... Mipedig csodálkozva nézünk össze. Nem tudjuk megokolni, ho-gyan lesznek egy nap alatt a gyávákból hősök és az elnyomot-takból vértanúk? —

M ú l t és j ö v ő .

A mait nem semmisül meg; az emlékezetünkben él. Hatreánk titokzatos úton. A jövő már készen van, csak a függönynincs még felhúzva; de reményeinkben már él. —

Sem a hajnal hasadása, sem a nap nyugta nem függ a miakaratunktól. Oh! az más valakinek a kezében van. S ha egy-szer homokóránk porszeme lepergett, szétpattanunk, mint avíz tükrén a buborék, amelyet a suhanó idő egyetlen szárny-csapással összetört. —

Mint a hegymászó utas, ki útjában egyenként hagyogatjael társait, egyedül érve fel a tetőre, megfordul s látja háta-in ögött a völgy mélyén a vihartördelte fákat, úgy én is felérekmár nemsokára életem hegyének ormára, ahol körültekintve,egyedül fogok állani... Messze lenn a völgyben látom a törtábrándokat, megszakadt barátságot, füstbe ment reményeket,melyek lassanként maradoztak el tőlem az útban s meg nemkerülnek többé. —

Nyisd fel szemedet te gyarló porszülött! Nézz bele lelked-del a muH tanúságaiba s azokból meríts okulást a jövőre. Vizs-gáld, kutasd; tied a múltnak minden kincse, tapasztalata ésgazdagsága. Tied a mull, tied egészen; de a jövő! — oh azt nebolygasd, mert a jövő... α jövő az Istené! —

Mi régiek, akik a múlt ködös eszmevilágában élünk, öntu-datlanul is egy új korszakot alapoztunk meg a jövő számára.Vérontásunk, szenvedéseink és könnyeink árán végeztük el amegváltó munkának reánk eső részét. Csakhogy mi, akik csakkapcsolatot képezünk a múlt és jövő között, már kivénültünk.Nem tudunk együtt haladni az új nemzedék lendületével; nemértjük meg egymást, de érezzük a fölényünket. Olyanok va-gyunk, mint az idők fogai között megőrlődött pudvás fadara-bok, amelyek már csak érintik az új felületeket, de vele ösz-szeforrni többé már nem tudnak. Az egyik kezünk a jövő böl-

299

csőjét ringatja, de a másik kéz már sírunk keresztjébe kapasz-kodik. —

A j ö v ő .

Érzem, hogy még egy nehéz feladatot kell teljesítenems ez a jövő még hálátlanabb lesz, mint a múlt. De bármi tör-ténjék is, teljesedjék bennem is az Isten legszentebb akarata.Mindennap világosabban látom, hogy az összeomlott világromjaiból egy új jövő sarjadzása indult ki. Ma a romok közöttmég férgek nyüzsögnek és a piszokban pocakos patkányokverekszenek a gyomrukért. De a hajnal már pirkad és az elsőnapsugár, amely a romokra tűz, szét fogja a férgeket is riasz-tani. —

Az én gyarló értelmem a tér és az idő korlátai közé vanszorítva. Mi történik velem a jövő pillanatban, még azt semtudom, Uram — annál kevésbé vagyok képes belátni, minősors várakozik reám a hosszú évek bizonytalan sorozatában.Boldog leszek-e, vagy nyomorult? megelégedett lesz-e életem»vagy a szenvedés könnyei között kell ennem mindennapi ke-nyeremet?! Ki tudná ezt megmondani előre, Te kívüled, Uram,Aki előtt nincs homály és nincs titok; mert mindenttudóbölcsességed előtt feltárulnak a jövendő útjai. Én azonbancsak bizonytalan ábrándképekben gyönyörködöm, s remé-nyeimből merítek új reményeket. Kiszínezem képzelőerőmszíneivel a kétséges jövő homályát, s álmodozom a boldogság-ról, amelyre pedig saját vágyaim ösztönzésén kívül semmi felnem jogosíthat. — Teljesülni fognak-e szívem titkos sejtel-mei, vagy egy váratlan csalódás fagya tarolja le azokat, kitudná előre megmondani?!. . . —

Ö r ö k é l e t .

Örök élet! Ez a remény a csüggedő szíveket vassá és grá-nittá forrasztja össze. Tudni és hinni, hogy búcsúzásunknál azaz „Istenhozzád” nem az utolsó szó — csak az elszakadásbúcsúja a viszontlátásig — lelkünket fölemeli a csüggedés po-rából a reménység csillagaiba. —

A mi gyarló szemeink csak e föld szűk látóhatárában lát-ják a dolgokat, de az Isten az örökkévalóság szempontjábólítél és ezt a rövid földi életet alárendeli a másiknak, az örök

300

életnek. Így érthető csak meg, hogy sokszor az üldözött ártat-lanság szenved, az üldöző pedig jólétnek örvend, a jó és igaza fájdalmak terhét hordozza, a gaz és a becstelen pedig dús-lakodik és élvezi az élet örömeit. —

Ha az embernek csak a földi boldogság a célja, akkor bo-lond az, aki tűr és szenved. Miért legyen éppen ő a szegény?Miért sírjanak csak az ő gyermekei az éhség miatt?! Az örök-élet reménysége nélkül minden gondolkodó embert a szocializ-mushoz fog vezetni a józan ész logikája. —

Minő erőssége a léleknek az örök életnek a sejtése is!Örök életem és föltámadásom hite az én öntudatomat arasznyilétem mesgyéje között is oly magasságba emeli, mint a meny-ország. De ha végső sóhajommal egy élet szenvedéseinek, küz-delmeinek minden erőfeszítése megsemmisülne, akkor az akétségbeejtő céltalanság az Isten képére teremtett emberttenné a földön a legnyomorultabbá. —

Barnave, (a girondiak virága) amikor a guillotine alávitték, a földre dobbantva kiáltott fel: Ez nem lehet a vég! —Lángeszének intuíciójában már megérezte az örökkévalósá-got —

Τ é r.

Nem tudunk téren és időn kívül gondolkodni. Pedig ön-magában nincs tér, se idő. Amíg a mozgás az örökkévalóságbanmeg nem indult, addig nem volt se idő, amely a változásnak(a mozgásnak) az egymásutánisága: se tér, amely a változá-soknak az egymásmelletisége. —

Érzésünkben, benső intuíciónkban nincsen tér; csak hiá-nyos érzékeléseink tévesztik meg gondolkodásunk formáit.Miután a mindenséget a maga egészében és egységében nemtudjuk felfogni, tehát kiszakítunk egyes részleteket az egysé-ges összefüggésből; atomizáljuk az egységet, és azt a szaka-dást, amelyet a részletek kiszakításával az egészben okoztunk,két egymást szétválasztó határnak tekintjük. Ez már tér!

Próbáljuk meg és merüljünk el csak egy percre az érzés-világunkba és még a mi korlátolt érzéseinkben is felszabadula fantáziánk, amely egy pillanat alatt oda helyezi érzéseinket,ahová neki tetszik. Se érzésünkben, se fantáziánkban nincs tér

301

és idő, nincs semmiféle korlátozás; ott vagyok, ahol akarok,egyidőben itt és ott, szóval mindenütt. Minő más világkép bon-takoznék ki rögtön bennünk, ha kiemelkedni tudnánk az el-határoltság gondolatából! —

A n e g y e d i k d i m e n z i ó .

A természetben nincs ugrás. Natura non saltat. A jelen-nek a múltból kell kiépülni, hogy összekötő kapocs legyen amúlt és a jövő között. Sírna átmenetekben érvényesül az istenifolytonosság törvénye. Ez a kontinuitás a fejlődésben a megsza-kíthatatlan végtelenség. Nincs bevégzettség és nincs határoltság,csak állandó folytonosság van: tartam; Bergson szerint duré,amely a térnek és az időnek egymásba való vegyüléséből adjaaz érzékeink fölött álló világot: a negyedik dimenziót. —

Mi csak térben látunk, de időben nem. Sem a jövőt, sema múltat nem láthatjuk. Látásunk tehát korlátolt; csak három-dimenziós a látásunk, mert különválasztjuk a tért és az időt,holott ezek csak egységükben adják a negyedik dimenziót. —

A színerőben van egy indító, de elrejtőző tulajdonság: —az egyenletesség, amely változatlan örök létállapot, mert aváltozatlan és mozdulatlan lét örök lét. A mozgás csak mozdu-latlanból, a változás csak változatlanból indulhatott meg,miután ezek egymást fogalmilag is kiegészítő korrelációk.Ezért minden változás csak egy bizonyos megelőző létállapot-ból indulhatott ki; amely mögött egy elrejtett végső okfőnekkell létezni. Ez a végső indító okfő számtani bizonyosság is,mert el nem képzelhetünk olyan alakváltozási sorozatot,amelynek számsorában egy kezdethez el ne jutnánk: — a leg-első számhoz. —

Igazság.

Igazság. — igazság és szeretet. — Igazmondás. — Oxfordisták. —Igazságszolgáltatás. — Őszinteség. — Hazugság. — Jog. — Jog-érzékenység. — Jog és kötelesség. — Kenyérjog. — Büntetőjog. —A tízparancsolat. — A törvény. — Törvény és kegyelem. — íté- let. — Végítélet.

I g a z s á g .

Az emberben csak a képesség van meg az igazság felisme-résére, de azt teljesen ismerni sohasem fogja. —

Az első talajdonszerzés lopás vagy rablás volt: ravaszságvagy erőszak gyümölcse; a gyengének vagy az erősnek tulaj-donszerző jogrendje. Az ősember egyedül azt ismerte el igaz-ságnak. —

Egy homályos csillag az ég zugában elrejtve, egy letöröltporszem a lepke szárnyáról, vagy a virág kelyhének egy por-zója kimeríti egy emberélet tanulmányát. Minden igazságotmegismerni nem lehet s a tudás határa korlátoltságunk be-ismerésénél kezdődik. —

Valahányszor az emberi értelem egy újabb igazsággal kö-zelebb férkőzik Istenéhez, a végtelen Igazsághoz, olyan lesz,mint az a delejtű, amely megérzi közelében a villamosáramot.Föléled, gerjedezik az örömtől s megélénkül a boldogságtól.Öröme az önkívülettel határos és én nem csodálom Archime-dest, hogy mezítláb futott végig Sirakuza uccáin az ő „heuré-kájával!” —

Hiszem, hogy eljön az idő, amikor majd az életemneknem egyes részletei, hanem egész tartalma szerint fogok én ismegítéltetni; amikor a nagy könyv majd kinyittatik és az egészvilág tisztán fogja látni minden egyes lapon a végső egyenle-get. Ekkor kell majd kiderülni a teljes igazságnak. Igazán nemfontos, hogy ezt a napot életemnek a mai szakaszában már el-érjem. Hogy jönni fog — tudom, Oly bizonyos, mint a halál! —

Az igazságkeresés az elfogultság, a tudatlanság árnyék-vetése. Eléje áll a világosságnak, mint a bolygók a Napnak,hogy fényét az egyenes irányból félreterelje. Ezért ha valaki«gy tudományos vitába beleviszi az előítéleteit és nincs meg

303

benne az igazságkeresés alázatossága, akkor mindig beáll nálais egy értelmi napïogyatkozàs, amely elhomályosítja a fénytés semmit sem iát többé a maga tisztás igában. —

Ha valaki egy új igazságot hirdet, 100 ember közül legfel-jebb egy-két ember lesz okosabb tőle. Ellenben az a 98, vagy99 belebolondul. —

Akik nekünk a tegnapi igazságokat hirdetik, azokat ki-nevetjük. Akik pedig a mai igazságok helyett a holnapiakatakarják ránkerőszakolni, azokat — ha csak lehet — kipörköl-jük a világból. —

Hányszor halljuk kitörni a nyomornak és a csüggedésnekzúgolódását: hogyha van az égben egy igazságos isten, miérttűri a sok igazságtalanságot szótlanul? Hiszen a gyenge lelkek-ben megrendül ez által a hit! Az erőszak pedig vérszemet kapújabb bitorlásra, mert nem látja a megtorló isteni igazságos-ság lesújtó kezét a visszaélésekre. — Hát nem vesszük-e észre,hogy amikor már elviselhetetlenné lesz a fullasztó hőség,akkor érik a vihar? Ne higyjük, hogy a mozdulatlan, átfűtöttlevegővel nem történik semmi! Az Isten malmai lassan őröl-nek, de biztosan. Minden csepp könny, amely a hosszantűrőisteni kiegyenlítő igazság poharába hull, sietteti a keserűségekkiömlését. Majd amikor ez a pohár színültig telik, egy világ-rázkódtatás iszonyúságában újra ki fog csordulni és amintCarlyle mondja: a hatalmasok belőle inni fognak! —

Hogy van igazság, annak a legvilágosabb jele, hogy az alélek, akiben még nincs meg, állandóan keresi és szomjúhozzaazt. Aki pedig egyszer már benne él, az nem is tud róla többétlemondani. —

Az embert gyakran nem annyira maga az igazság győzimeg, mint inkább az, aki hirdeti. —

Milyen szerencse ránk nézve az, hogy minden embermásnak látja a dolgokat és másképpen fogja fel, mert egy-forma ízléssel folyton egymás útjában állanánk és a harcok-nak, az érdekellentétek összeütközésének se hossza, se végenem lenne! De így szépen megférünk egymás mellett, (?) ha-csak azon nem veszünk össze, hogy kettőnk közül kinek vanigazsága? —

Valamint a kriptaőrök se tudták megakadályozni az Úr

304

Jézus feltámadását, úgy az új igazságok útjára is hiába henge-rítik a megkövesedett előítéletek szikláit. Még az akadémikusnagy pecsét se használt. Ha eljön a feltámadás hajnala, nagyerővel fognak feltörni a sírjaikból, mert minden élő igazság-ban egy-egy isteni gondolat szunnyadozik! —

Az igazság ellen nemcsak akkor vétkezünk, ha azt nyíl-tan megtagadjuk, hanem akkor is, ha azt meg nem valljuk éskezünket megmosva, közömbös érdektelenséggel fordítunkneki hátat. —

Az elgáncsolt igazság mindnyájunké. úgy vagyunk vele,mint a levegővel. Nem lehet közömbös ránk, hogyha valaki be-szennyezi. Mi is fulladozunk vele együtt. —

Nem hiába vakult meg az igazság Istennője, mert sokszora mérlegébe nem jogi érveket dobnak, hanem a politikai cour-tisánok szeszélyeit. —

Nagyon kevés az az igazság, amelyet minden korszak egy-formának látna. Pedig nem az igazság benső lényege változik,csak a külső alakja. Mindig igazság marad maga az igazság,de mindig más és más a ruházata.

Minden eltemetett igazságban egy-egy részt temetünk elaz Istenből. —

Egy-egy új igazságot nagyon nehéz az embereknek a fe-jükbe verni. Még a gyakorlati élet hasznos találmányai is csaknehéz küzdelem árán tudnak keresztültörni egyes korszakok-nak bemohosodott eszejárásán. Így pld. azt az embert, aki azingaóra föltalálásával az időmérést tökéletesítette, alig tudtákmegmenteni a tömeg dühe elől. Ráfogták, hogy meg akarja rö-vidíteni a napot. Így járt a gázvilágítás föltalálója is, akit a vá-ros megmérgező jenek tekintettek. —

Honnan van az idegenkedés az új dolgokkal szemben,a tömegnek az ösztöne az újítások ellen? Isteni célt látokebben az idegenkedésben, amely tulajdonképpen védekezőösztöne az embereknek az éretlen újítások ellen. Sok károsszertelenség lépne föl a reformok palástjában, ha nem kellenenekik megküzdeni az úttörés nehézségeivel. Egy ilyen fék atömeg ellenszenve is. Amíg egy-egy igazság keresztültörhet azelfogultság sötétségén, sokszor nemzedékeknek kell elpusz-tulni. A nemzetszabadító Mózesek is csak haláluk pillanatában

805

vethetnek egy-egy tekintetet az ígéret földjére, de oda márnem léphetnek be. —

Istent keressük, valahányszor nyitott szemekkel és tisztaszándékkal keressük az igazságot. A tévedések rövid életűek.Lüge haben kurze Beine. A napfényre kiteregetve gyorsan el-száradnak. Ellenben minden igazság egy-egy betlehemi csillag,amely előbb vagy utóbb, de biztosan odavezet az Úr Jézusjászolához. — Ez a fejlődés egészséges útja! —

Csábító ereje a lelkekre csak a megsejtett, de erőszakkaleltiport igazságnak van. Csak az a lelki nagyság tud lekötni ésmagához vonzani, aki meggyőződéséért tűrni, szenvedni tudés kész érte, ha kell, minden pillanatban meghalni. Az ilyenemberi arányokat meghaladó nagyság feltétlen urává lesz aszíveknek. —

A világegyetem gerinctörvénye az igazság. És ha mi a föl-dön valamit igazságtalannak látunk, az csak a mi tökéletlenszempontunk, mert nem látjuk az egymást kiegyenlítő élet-szakoknak se az előzményét, se a következményét. Ezért olyanmegérthetetlen előttünk az. élet. — Ügy vagyunk vele, mintamikor egy könyvből egy lapot kitépünk és csak azt olvasgat-juk. Hogyan értsük meg az összefüggéseket és az erkölcsiigazságszolgáltatást a drámából, ha annak csak egy jelenetétláttuk? —

Magamon tapasztaltam, milyen nehéz elfogadtatni egy-egyúj igazságot. Szinte irtózunk a szokatlan dolgoktól. — Ismeret-len vadonokban is csak véres lábbal lehet új ösvényekettörni. —

Az igazság az első érzés és az első fok, amelyet a bukás-ból és a bűnhődésből kiemelt lélek legelőször érint az Isten-hez való közeledésében. Ekkor látja meg az Úr kegyelmét azigazságnak ama világosságában, amely őt ilyen önismeretreképessé tette. —

A betlehemi jászolnál elültetett palánták századról-szá-zadra erősödtek. Terjedt az értelmi világosságuk is, sőt méga szeretet is megfelelő intézményekben törekedett szerveződni;nemesedett az ízlésünk és finomult az erkölcsi érzékenysé-günk. — Hát csak az igazságok megértésében ne juthatnánk ela legtisztább krisztusi világosságokhoz? —

306

Ne higyje senki, hogyha az isteni gondviselés az igazságrendiét néha-néha egy kis időre látszólag fel is függeszti, hogya hazugság véglegesen is győzedelmeskedhetik a földön. Örökigazság érvényesül a történelemben, bár néha századokat ug-rik át s csak az utódok látják és élvezik az Istenileg előkészí-tett igazságoknak végső győzelmei. De ez a végső diadal bizo-nyosan eljön! Isteni erő vezeti mindenkor az Ő igazságait ésszeretetét diadalra, előkészítvén ezzel a népelv lelkét új hitre,új tisztaságra és újabb eszményekre. —

Az igazsággal úgy vagyunk, mint Sisifus a kövével. Mikorazt hisszük, hogy fölértünk vele a csúcsra, ahol megnyugodha-tunk, a kő szépen visszagurul és a fáradt ember újra kezdhetia munkát. De ha a végtelen igazságnak csak egy parányát tudjafelfogni és ha csak megsejti ezt a parányt, gerjedez örömé-ben és túlboldog, ha vele betelhetik. —

Ha valakinek az igazságaitól félünk és nem tudjuk meg-cáfolni, akkor rendszerint rágalmakkal halmozzuk el. Elborít-juk sárral, hogy az igazság fényét bepiszkítsuk, de ez a sár azigazságot csak ideiglenesen homályosíthatja el, végleg el nempusztíthatja. A legelső nyári eső lemossa róla a rákent piszkot;a sár pedig termőfölddé válik, amelyből az igazságok magjai-nak gyönyörűséges virágai sarjadzanak ki. —

Ha komoly a szándékod, én megmondom néked a hit út-ját. Egyetlen módja van. Ha gyarló eszed nem tudja fölfogniaz Istent, „kit a bölcs lángesze föl nem ér”, akkor próbáld megszeretni Őt. Ő az igazság, tehát szeresd az igazságot. Tedd felmagadban, hogy kerülni fogsz minden hazugságot; még akkoris, ha ez reád nézve nem kellemes s majd meglátod nemso-kára, hogy reá léptél arra az útra, amely tégedet csalhatatla-nul az Istenhez vezet. Lelkedből lassanként eltűnnek az ár-nyak s te kiléptél a sötétségből, mert ott, ahol igazság van,világosság is van. Azért mondta Krisztus: Én vagyok az igaz-ság, Én vagyok a világ világossága! —

A földi igazságszolgáltatás sohasem nyújthat teljes kárpót-lást és kielégítést. Sokszor megbélyegzi az igazat és fölmenti abűnöst. Az elpalástolt vétek sokszor diadalt arat, dicsőségetszerez, az üldözött ártatlanság pedig pellengérre van állítva.De még ha tökéletes lenne is a földi igazságszolgáltatás, csakfélkeze van; csak büntet, de nem jutalmaz. —

Nézzétek azt a tudóst, aki ott virraszt éjjeleket könyvei mel-

307

lett, hogy keresse és kutassa az igazságot. Kérdezzétek meg,mi ösztönzi őt arra, hogy feláldozza ifjúságát és örömeinekóráit tanulmányaiért? Ezt fogja felelni: Van bennem egy titkosösztön, amely folyton kínoz, folyton gyötör, hogy belepillant-sak az ismeretlen dolgok mélyébe és keressem ott az igazsá-got. Oh de érzem, hogy minél többet tanulok, annál tisztábbanlátják szemeim, hogy a tudás ösztöne, amelyet Isten keze ül-tetett a lelkembe, a földön kielégíthetetlen. Érzem azt, hogyaz igazságnak csak egy részét ismerem s hogyha örökké tanu-lok is, sohasem fogom elmondhatni, hogy elég, hogy elegetláttam, most lelkem bocsásd le szárnyaidat és hunyd le sze-meidet! Érzem, hogy még halálos ágyamon is így fogok fel-kiáltani: — Több világosságot! —

Az igazságok koronként épp úgy alá vannak vetve a divatváltozásainak, mint ahogy öltözeteink is átalakulnak a divatszeszélye szerint. —

Igazság nélkül lehet valakit valamire kényszeríteni, demeggyőzni nem lehet. —

Az az ember, aki még akkor is tud hallgatni, mikor igazavan, Krisztuskövető; hasonló a Heródessel szóba sem álló ÚrJézussal. —

A tévedés olyan mankó, amelyre az igazság akkor szokotttámaszkodni, amikor sántít. —

Igazsággá csak az lesz bennünk, amit érzéseinkbe is be-fogadni tudunk. Ez válik vérünkké, amit többé senki kibeszélninem tud belőlünk. —

I g a z s á g és s z e r e t e t .

Az apostol szerint még az igazságot is mindenkor csak aszeretetben cselekedjük, mert vannak egyoldalú, kegyetlenigazságok, amelyek nem emelik, hanem összetörik a lelket,hogyha csak nem enyhíti a rája rakott súlyokat a szeretetEzért az irgalom és bűnbocsánat, amelyek már a szeretet túl-tengései, mindig csak a merev igazság törvényeivel szembenérvényesülhetnek a legjobban. —

Amíg az igazság csupán arányosságra és a jogos igényekkielégítésére törekszik, addig a szeretet még önfeláldozás áránis az ellentétek áthidalását tekinti céljának. Ezért egy igazán

308

szerető szív sohase lehet egyoldalúan igazságos a szeretet ro-vására. —

Az igazság azt kívánja, hogy sohase tegyük azt másnak,amit nem kívánunk magunknak. Ez tehát még csak negatívéletszabály. A szeretet törvénye azonban már pozitív. Ígyhangzik: Tedd azt mással is. amit magadnak kívánsz, hogymás veled cselekedjék. —

I g a z m o n d á s .

Nem könnyű, sőt sokszor nagyon kínos megmondani azigazat; de csak egyszer fáj ! Az ember életében az a legszentebbpillanat, amikor önként térdrehull és miközben lelkének ter-heit kiüresíti, töredelmes bűnbánattal veri a mellét: Én voltam!Én voltam! Én igen nagy vétkem! —

Azt hiszem, a jövő jelszava ez lesz: Akinek igaza van, azbeszéljen! A szókimondás bátorságával és az átérzett igazság-nak a meggyőződésével — de mindig csak a szeretetnek és amegbocsájtásnak a készségével! —

O x f o r d i s t á k.

Minden hibának és bűnnek a gyökere egy-egy hazugság.Ezért ha a bűnöket akarjuk kiirtani, irtsuk ki legelőször ahazugságot, amelyben ezek életrekelnek, mint a pondrók arothadásban. A hazugság az ördög hálója és amíg ezt összenem téptük, addig az ördög is mindig puttonyában hordozbennünket. Ezért becsülöm nagyra az oxfordisták mozgalmát.Egyik fogadalmuk: Never tell a lie! Not even a white lie! Sohaegy hazugságot! Még csak egy füllentést se! —

Ő s z i n t e s é g .

Jobb egy hibát őszintén bevallani, mint azt titokban rej-tegetni. A gyarló embernek még nincs szárnya, amivel a ma-gasságokban lakozhatnék. Könnyen elcsúszik a földi sárban.De ha őszinte a jószándéka, akkor csakhamar törekszik újrafelkelni. —

309

H a z u g s á g .

Lelki téren az erőszakolt és álcázott meggyőződés egészenolyan, mint a fonnyadt arcoknak a kikendőzése. Míg a testszínes és életerős, addig az ifjúságnak nincs szüksége mester-ségesen szépítő szerekre. Csak akkor nyúl a festékhez, mikora fonnyadt bájakat kell hazugágokkal helyettesíteni. Az ilyenszánalmas piperkőcség is csak makacs ragaszkodás a veszendőjavak után. Érezzük, hogy már koldusok vagyunk, de a világelől ezt a sajnos igazságot még mindig gondosan rejte-getjük. —

A hazugságokkal bemocskolt hipokrita felszínesség olyan,mint Aesopus álarca; csak vigyorog, de agyveleje nincs. Azemberek amit éreznek, nem merik kimondani; máskép be-szélnek, mint éreznek. Életük nem fedi meggyőződésüket. Min-den reggel egy-egy színpadi álarcot tesznek fel és tudjuk, hogyez csak maszk, amelyet ha bizalmas körben levetnek és a sa-rokba hajítanak, pókok és egerek lakóhelye lesz, — mert élettöbbé nincs benne. —

Különös dolog, hogy amíg a szellem nem hazudik, addiggondolkoznia sem kell Egy őszinte ember a természetébőlbeszél. —

Minden hazugság a szolgalelkek kiváltsága. Dehát van-enagyobb hazugság, mint amikor az Istennek is mást muta-tunk, mint amit belül érezünk? —

A hízelgés alacsony, hazug jellemek rozsdája. A tisztalelkiismeret nem görnyedezik. Nyíltan mer szembe nézni min-denkivel, mert nincs titkos célja és rejtegetett érdeke. —

A virágoknak nem szabad hazudniok. Ők nagyon jól tud-ják, hogy nem azért teremtette őket az Isten szépnek, hogyegy csúnya hazugsággal magukat bepiszkítsák. Ilyen ala-csonyra egy tiszta virág le nem süllyedhet. Ezt rábízzák azemberekre! Meg kell mondani az igazat, még ha egy kicsitszégyenkezni is kell érte — mert minden csúnya bűnnek agyökere egy-egy hazugság. Azért ha egy bűnt kiirtani akarunk,tépjük ki először a gyökerét: a hazugságot. Se szóval, se cse-lekedettel, sőt még csak egy tekintettel se hazudjunk soha! —

Idővel magunk is rájövünk, hogy háborgó lelkünk csakakkor lesz ismét nyugodt, ha azt a hazugságot, amit valaha a

310

világ szeme előtt félve rejtegettünk, a nyilvánosság piacán kia-bálhatjuk ki. Csakis így szabadulhatunk a bensőnket égetőméreganyagtól. Nincs más enyhülés és megkönnyebbülés, merta lelki tisztulásnak az egyetlen útja a bűnbánó önvallomás.Amíg a hazugságok gyökerét a szívünkből ki nem tépjük, ad-dig mindig piszkosak maradunk, akármilyen selyembe vagybíborbársonyos ruhába öltözködünk is. —

Az Isten szemében a szándék a döntő szempont. A szabadelhatározás, amely még a magában véve jó dolgot is bűnnéminősítheti. Az alaki bűnözés a vétek és nem az anyagi. Ha-zugok lehetünk akkor is, mikor egy igazságot félreismerünkés vele hazudni akarunk. Valamely szó, vagy cselekedetünka lelkiismeretünkön keresztül lesz igazsággá, vagy hazugsággá.Jóvá, vagy rosszá. —

Akkor bukik el az ember legelőször, amikor önmagánakhazudni kezd. Rendszerint kevélységből, mert ha világosanlátjuk is, hogy a hízelgő szavak csak megtévesztésünkre szánthazugságok, azért mégse tudunk betelni vele. Gyönyörűséggelszürcsöljük minden narkózisát és megzavarodott elménkkelkezdjük tudatosan ámítgatni magunkat. —

Jog .

A jog a gyengék védelmi eszköze; a brutális nyers erőönkényuralmának erkölcsi féke. —

Nem az erő adja a jogot, hanem a jog az erőt. Mert hogyegy népet hogyan lehet erőszakkal igába törni, azt a vörösterror már megmutatta. —

Az emberi jogoknak alaptörvénye a személyi szabadság,amely velünk született természeti jog. Senkinek sincs tehátjoga embertestvérét baromnak tekinteni, akinek életével,vagy munkaerejével tulajdonjogilag rendelkezhetnék. Ezérta rabszolgaság nemcsak az emberi méltóságnak az intézmé-nyes meggyalázása, hanem egyenesen beleütközik a szellem-szabadság törvényébe is, amely az értelmes lényeknek Isten-től nyert kiváltságuk. —

311

J o g é r z é k e n y s é g .

Őseinktől átöröklött faji tulajdonságunk, hogy jussain-kat nem engedjük. Hiába fütyül Arany János fülemiléje éshiába szerezzük meg hosszú expensnóták árán a drága tapasz-talatokat, csak nem tudunk a magunk kárán okulni. Perleke-dünk, mert a vérünkben van s a magyar karakternek egyikjellemző vonása: a jogérzékenység. —

Jog és k ö t e l e s s é g .

Embertársainkhoz való közviszonyunknak csak a jogaitalkalmazzuk magunkra; a kötelességei alól szívesen keresünkkibúvói. —

K e n y é r j o g .

Akárhogy pöffeszkedünk, testvérek vagyunk. Nem csupáncímzetes, hanem egyenjogú testvérek is, akiknek természetesigényük van becsületes munkájuk árán a napi kenyérhez. Akény ér jog a legszentebb Fölségjog! —

B ü n t e t ő j o g .

Az emberi büntetőjogi elmélet is odaszelídült már nap-jainkban, hogy a büntetésnek nem lehet többé célja egye-dül a megtorlás avagy elrettentés, hanem csak a „javítás”. Aközépkor kínzókamráival még összefértek a pokol kínjai ésörök gyötrelmei, de a modern lelkek gyengédebb érzései mamár az isten atyai szívéhez méltó kiegyenlítések után sóvá-rognak. A büntetésben is csak a javítás eszközeit szabad mamár keresnünk. —

A t í z p a r a n c s o l a t .

Vándorlásában a zsidó nép eljut a sinai hegyhez. Ez ahatalmas gránittömeg, amelynek kopár, mezítelen sziklafalátcsak az égi villámok hasogatják, tündökölve verte vissza a délinapfény sugarait. A nép összenéz: — Ez az Isten trónusa! Apróféta pedig fölmegy a magas hegyoromra, hogy közelebblegyen az Istenhez és lehozza onnan az emberiség erkölcsitisztaságának örök törvényeit, a tízparancsolatot: Halld Izraeli

312

Én vagyok Jehova, a te Urad, Istened! Idegen isteneid ne le-övének!... — Tíz sor az egész, de az emberi haladás összestörvénye benne van. Ezeket a parancsolatokat minden már-ványnál erősebb anyagba véste bele az Isten Keze, mert odavan írva a szívünk mélységébe. —

Amikor emberek által alkotott törvényekben olvasom,hogy azok megváltozhatatlan, „örök érvényű törvények”, nemtudom elnyomni a mosolygásomat. Hol vannak ma már azokaz örök érvényű törvények, amelyeket az emberi ”bölcsességegykor kifundált? Pozitív örök érvényű törvények csak azoklehetnek, amelyeket az Isten Keze írt fel a teremtmények ter-mészetébe. Ezek az úgynevezett életvonalak, vagyis természetitörvények, amelyek az egyes teremtmények életfenntartásánaktermészetes igényei. A tízparancsolat se azért örök érvényűtörvény, mert azt Sina hegyén kőtáblákba véste az Isten, ha-nem azért, mert az emberi természet mélyébe vannak írva.Hol vannak ma már azok a kőtáblák, amiket egykor a frigy-szekrénybe helyezett el örök megőrzés végett az Isten prófé-tája! A gránitot is megőrli az idő, az acélt is elporlasztja arozsda! Minden átalakul és megváltozik körülöttünk; de azemberi szív ma is ugyanaz, mint a teremtés kezdetén, ki nemtörlődik soha belőle az az írás, amit egykor Istenkéz jegyzettbeléje. Csak ez az örök törvény és nincs más! —

A t ö r v é n y .

Egy törvény akkor telik be, amikor kitűzött célját elérte.Mikor a törvényhozó szándék a benne már megvalósult és fel-nevelte az emberiséget egy bizonyos életszínvonalra. Ekkorlesz a törvény holt betűje bennünk élő megszokássá és ren-delkezéseit többé nem parancsnak, vagy tilalomnak, hanemtermészetes életszükségletünknek tekintjük. —

Amíg a mai teremtés célját el nem érte, addig egy betűel nem fog múlni a törvényből; de mihelyt a törvény meg-valósult, akkor ég és föld elmúlnak és megkezdődik egy újélet: új teremtés, új törvényekkel! Kinövünk tehát a törvé-nyekből is, mint a ruháinkból és az elavult régi törvények he-lyébe lépnek a megtisztultabb törvények. —

A törvények mindig jellemzők a közerkölcsökre, mert havalamely bűnnel sokat foglalkoznak, úgy e bűnnek a tör-vény alkotása idején nagyon általánosnak kellett lennie. —

313

Nem a személyek csinálják az eseményeket; erkölcsi tö-megáramlatok ezek, amelyekhez az egyének csak asszisztál-nak. Higyjék meg nekem, van egy magasabb világtörvény,amelyhez a mi kis világunk oly öntudatlanul alkalmazkodik,mint a hold vonzásához a tenger szintje. —

A törvényeknek csak a bennük rejlő rossz hajlamokatszabad leigázni és a bűnt lekötni. Mihelyt azonban egy tör-vény gúzsba köti istentől nyert szabad képességeinket éí. élet-erőnket, akkor az a törvény már nem az Isten akarata. —

Annyit tudunk, de ezt már bizonyosan, hogy ha a világ-egyetem törvényszerűsége változnék, olyan lenne a világ-egyetem, mint az eszét vesztett ember. Az okok kölcsönösláncolata rögtön szétpattannék. Merő véletlenségből történ-nék minden, mint a gyermekek mesekönyveiben. A Nap néhafölkelne, néha nem. Az égitestek minden pillanatban új irá-nyokat változtatnának és zavaros összevisszaságban rohan-nának egymásnak, amíg ízzé-porrá nem zúzódnának. A bio-lógia is a fejetetejére állhatna. Ahány gyermek születnék, any-nyi szörnyszülött lenne. Egyiknek a feje hiányoznék, a má-siknak mindjárt egy tucat lenne helyette. A karjaik és lábaikott nőnének ki, ahol véletlenül megindultak. —

T ö r v é n y és k e g y e l e m .

Isteni törvény biztosítja a mi boldogságunkat, ha veleegyütt haladunk; de rögtön ellenünk fordul és visszasújt reánk,mihelyt vele szembehelyezkedünk. Talán a törvény rossz?Isten ments! Távol legyen, így szól Szent Pál: szent a íöruény.A mi akaratunk rossz, mihelyt a törvényt átlépjük. .—

A törvény az isteni kegyelemnek az egyetemes emberitermészethez mért javító rendszere. Mihelyt közös emberigyarlóságainkból ki tudunk emelkedni, törvények fölé jutot-tunk; olyan sztratoszférába, ahol már a változó időjárásokfölé ernelekedtünk. A kegyelem pedig az Isten szereteténektörvényszerű megnyilatkozása a gyarlóságaiban elbukott, deönismerethez jutott megtérő lélekre. úgy a törvény, mint akegyelem mindig relatív. Alkalmazkodik az emberiség fejlő-dési fokozatához és minden egyes korszakhoz. Egymássalegyensúlyban jelentkeznek; Szent Pál szerint: Ahol túlárad abűn, ott még inkább túlárad a kegyelem. —

315

Í t é l e t .

Oh ez a föld nem maradandó lakásunk! Egy sóhajtás éslelkem kiszakítja magát porhüvelyéből,„hogy egészen egyedülálljon a Mindenható Isten ítélőszéke előtt. Sorsom az, amiminden halandóé. Pedig hányszor láttam haldokló embert,sápadt, reszkető tekintetével, arcának hideg verejtékével, bá-gyadt szemeinek megtört fényével halálra válni. Ez az én sor-som is, ez az én utam is, amelyre egykor reá kell lépnem . ..Oh, de miért reszket össze lelkem e gondolattól, miért fut vé-gig hideg borzadás remegő tagjaimon? Reszketek, mert tudom,a halállal célom elérve, rendeltetésem betöltve nincs. A halálután következni fog az ítélet, melyet ösztönöm sejtelme súg. —

V é g í t é l e t .

Majd amikor az evolúció már odáig érett, hogy mindenlélek láthatóvá lesz minden tulajdonságával és képességeivel,hibáival és szépségeivel, akkor érkezik el közénk a Megváltásmunkájának a betetőzése: az utolsó ítélet. —

Minél többet gondolkozom, annál világosabban érzem, hogyaz utolsó ítéletről szóló jövendölését az Úr Jézus a mai időkreis értette. Ezek a szavak szerintem nem annyit jelentenek,hogy az az ítélet majd csak az egész világ elpusztulása utánfog bekövetkezni. Szerény véleményem szerint egy-egy vég-ítélet minden egyes fejlődési korszak befejezése után jön. Ígypl. a krisztusi kétezeréves korszak fölött is el fog hangzani.Csakis ezt jelentheti az őskereszténység hite, hogy: „Ezrek ésczerek elmúlnak és ezerek el nem múlnak.” Minden egyes be-fejezett korszaknak megvan ugyanis a maga külön végítélete.Összefoglalása egy-egy történelmi periódusnak, amelynek vég-eredményei az isteni mérlegben már megmérettek és megszám-láltattak, így írta fel tüzes betűkkel egy Szellemkéz egykor amárványfalakon Babylon végzetét is. — Ma is egy haldoklókorszak vége előtt állunk és megméretnek az eddig elért ered-mények. Ez a mai forrongó, zavaros korszak egy átfejlődés;lelki széthasadás, szakítás a múlttal és annak áttörése a jövőszámára azt jelenti, hogy most kezdődik egy új korszak,amelyben a Szentszellem uralkodása fog szembetűnő módonérvényesülni Krisztus földi országában. —

Apokaliptikus időket élünk. Egy új világ bölcsője előtt

316

vajúdunk, vérezünk, vétkezünk és verejtékezünk. Közel a vég-ítélet, amely két részre fogja osztani a világot. Krisztus jobb-jára és baljára. Nyíltan kell nekünk is odaállnunk valamelyikoldalra. Vagy-vagy! Nem lehet már soká a kertek alatt som-polyogni és ájtatos szemforgatások mellett átkacsingatni Belialországába. —

Az ige—-Logos,Az ige. — Krisztusi Ige. — KinylatkQztatás.

Az Ige.

Amint az érzésből megszületik a gondolat, ebből pediga szó, amely érzéseinket külsüőíti és anyagban megvalósítja,— úgy az Abszolút Erőérzésből megszületett az Első gondolat:a Logos, az ige. Vallási nyelven: az Atya tökéletes jóságából,szeretetéből megszületett a Fiú, Aki Vele egy. Ezért a Logos abelső életérzés külsőítése, az Atya külső képmása. Ezen istenigondolatban — vagyis a Lógósban — az istenérzés mint aka-raterő érvényesül. Ezért az alakító, a teremtő erő az Istenbenép úgy, mint az emberben a gondolat. Tarsusi Pál szerint:Christus az energia Dei. Krisztus az Isten teremtő ereje,Schopenhauer szerint „Weitwille” — teremtő világakarat. —Logos! EgV szó, amelyben meleg érzés, vagyis szeretet buzog,az már nem csupán egy hideg hangrezgés, vox, hanem Ige,vagyis görögül Logos, latinul Verbum, amelyben már az isteniÉlet teremtő ereje és melegsége lüktet. —

Logos egyfelől anyagtalan isteni Lényeg, másfelől anyagbaöítözölt emberi Lény. Az Ige tehát a világrejtély kulcsa. Nél-küle az egész világ eredete és Istennel való egysége megért-hetetlen. Minden filozófus, aki az Ige nélkül kutatja a terem-tés titkát, előbb vagy utóbb belecsúszik vagy a pantheizmusba,vagy az antropoteizmusba. Nem tudják helyesen megkülön-böztetni az Istent a világtói, végest a végtelentől, a Teremtőta teremtménytől. Vagy elkülönítik őket egymástól, vagy azo-nosítják őket egymással. Az utóbbi eset belevezet a természet-imádásba; viszont az előbbi a világon kívül élő Istennek azemb'eriesített Isten fogalmába. —

315

Az Igének nem „kellett” kilépni. Ő ezt önkéntes önfeláldo-zásból tette. Még pedig azért, hogy hidat verjen a teremtő isteniélet és a teremtett világ között. Az Ige ugyanis Színerő-szár-mazásánál fogva mind a két életkörrel kapcsolódhatott. Érzé-sével a legtisztább Színerő-érzésben, az Atyában élt; energia-mozgásával pedig magába kapcsolhatta a külső anyag-világot. —

Az élő Isten nem a betűkben, hanem a szívekben lakozik.Minden érzéstelen gondolatunk csak egy-egy üres szó, amelyakkor lesz csupán Igévé, ha benső melegség, szívből megindultérzés a tartalma. A hang még csak az Ige teste, mert Igévé ahangot a lelkimeleg, az Isten-érzés teszi. —

Ami az anyagvilágban vonzás és taszításban jelentkezik,ugyanez a Szellemvilágban már erkölcsi jelenség. Szeretet aneve. A taszításé pedig gyűlölet. Lényegileg ez annyit jelent,hogy valamint az abszolút Erőérzés megindíthatta önmagábanaz Erőmozgást, úgy ez az isteni energia is szintén külsőíthetibelső életét. Alakját, mint minden más energia, szabadon vá-laszthatja. Ezért emberi testet is ölthet magára. Ezt tette a Fiúis, Aki mint Ige, a Színerőéletből kilépett, hogy egy átvezető ésközvetítő alakká legyen a Teremtőatya és az Ő teremtményeiközött. És vájjon miért? Hogy az Erőérzéstől egykor elsza-kadt, bukott világot újra megtisztíthassa és visszakapcsol-hassa a tiszta Erőéletbe. Ezért lőn Kezdetben Igévé; későbbpedig mint Ige Embere testes! —

Az Ige csak akkor lehetett végtelen jósággá, amikor ter-mészetéből minden rosszat, haragot, gyűlöletet, pusztítást örökidőkre kizárt. Ezért az Isten Országának a terjesztése sem ezen,sem a másvilágon nem lehet erőszakos térfoglalás, csupánlassú, fokozatos visszatisztulás. Aki tehát kényszerrel akarmásokat üdvözíteni, az beleütközik a krisztusi megváltás szel-lemébe. És ha ezt hatalommal teszi, akkor visszaél a hatalom-mal és rosszul teszi. —

Nincs nékünk nagyobb ellenségünk önmagunknál. Ezérta legkeményebb harcot tisztulásunk útjában saját magunkkalkell megvívnunk. Meg kell tanulnunk az Ige példájából, ho-gyan kell önzésünk teljes megfékezésével átadni magunkat amegváltó munkára. Ez legyen életünk egyetlen célja és fel-adata. Az Ige mutatta meg, meddig kell elmenni a szeretetben.

317

317

Ő monda: — Senki se adhat meg szeretetből se többet az éle-ténél, íme! Én ezt adom értetek! —

Az Ige a szétszaggatott világtestekben önként osztotta szétönmelegét — szeretetét — melegáramlatokká, vagyis alakítóErőkké és ez az ideiglenes szétszakadás már megváltó áldozatvolt az Igétől, amelyet testi alakjában is megismételt; még pe-dig utolsó vércseppjének a kiontásáig a keresztfán. —

Kapcsolódjunk bizalommal, szeretettel és teljes önátadás-sal az lac áramlatába. Tisztasággal a Legtisztábbal Csak tő-lünk függ, mert hiszen minden eszközünk megvan reá. Az imaaz embert Istennek alázatos szolgájává teszi; a jócselekedetIstennek engedelmes gyermekévé; a munka Istennek a mun-katársává; a szeretet az isteni érzések részesévé; a szenvedés:pedig a megváltás hősévé és bajnokává. Ezen az úton márKrisztussal együtt haladhatunk. Pedig Vele emelkedni üdvös-ség; Vele szakítani kárhozat! —

Kitárt karokkal és fölemelt szívvel kiáltok föl én is a zsi-dók királyi prófétájával Te hozzád, Uram! az árnyak sötétországából: Uram! Uram! Hallgasd meg az én szómat és az énkönyörgésem jusson Elédbe! Adj nekünk lelki fényt és vilá-gosságot, hogy minden teremtett gyermeked fölismerhesseBenned az Atya Egyszülöttjét, az örök világosságban fényes-kedő örök Igét! Az eldurvult kőszívek helyett pedig adj nekünkis érző hús-szívet, hogy a szeretet melegségével ölelhessükújra magunkhoz a megtagadott krisztusi eszményeket: — azIsten- és e'mb er szeretetet! —

Minden élet az Ige központi erőforrásából buzog elő, merta mindenség vérkeringése (életmozgása): Krisztus. Ez az élet-áramlat az, amely mindent egybevon s kiterjed minden egyesélő sejtre, vagyis lényre. Főereken, mellékereken, hajszálere-ken keresztül kapcsolódunk a világegyetem szívéhez az Igé-ben: láthatatlan csatornák által vagyunk összefüggésben Vele,Aki joggal nevezte Magát az Élet forrásának: — Én vagyok azÉlet! A különböző csatornák pedig a szellemáramlatok, ame-lyek az Igéből kiindulva, a legalacsonyabb vonalakba is le-nyúlnak, így lesz az élet egységes vérkeringéssé. Mindenféletudásunkat tehát az Ige mindenttudásából merítjük, mintahogya naprendszerben is minden parány a központi fényből nyeria világosságát. Öntudatlanul érintkezésben állunk a szellem-világgal testünkön és érzékeinken keresztül a mi érzésünkkelés értelmünkkel. —

318

Az Atya volt Az, Aki az isteni őspróbában felállított Ön-magában a próba két oldalát: — a megváltó és megsemmisítőirányt. Ezzel tette próbára a Belőle született mozgást: az Őszent Fiát! És amikor ezen isteni próbából győzelmesen emelkedett ki a megváltó gondolat, megszületett az Ige. Az Ige te-hát tulajdonképen az Atyának a megváltó gondolata. Viszont-az Ige önmagát szellemi erőkre darabolta fel. Mit akart az Úrezzel a ténnyel? Küzdelmes életet, harcot és győzedelmet, hogymi, a gyarlók és parányok a próbák és szenvedések tüzébenszintén megedződjünk és a küzdelemben jókká és nagyokkáváltozzunk! —

Az Ige kihozta Magával az isteni életnek minden tökéle-tességét, csak megsemmisítő erőképességét küszöbölte ki Ön-magából; ezt önként letette és örökre szóló elhatározással dön-tötte el, hogy soha semmit erőszakkal, hanem mindent csakjósággal és szeretettel intéz el. Ezért az Ige a tiszta szeretet, azörök jóság és irgalmasság alázatos, önzetlen és önfeláldozó.Mit jelent ez? Az Ige erkölcsi természetét, Aki nem pusztító,hanem újjáteremtő Erő, Aki önkéntes elhatározásával legyőztea halál törvényét és mindent Önmagában új életre támaszt.Az Ő kormánypálcája nem az erőnek és a hatalomnak a jel-vénye, hanem az alázatosságnak, a szelídségnek és a gyengéd-ségnek a jogara, mert „az ő ereje, az Ő erőtlenségében”rejlik. —

K r i s z t u s i Ige.

Krisztus Igéi örök időkre szóló isteni kinyilatkoztatások.Életnormák, s amennyiben alkalmazkodunk hozzájuk, annyi-ban könnyítjük meg életterheinket is. Nincs olyan problémájaaz emberi életnek, amit a krisztusi tanok helyes alkalmazásá-val ne lehetne megoldani! —

K i n y i l a t k o z t a t á s .

A kinyilatkoztatás a tudománynak azt a szolgálatot teszi,amit a mikroszkóp a gyönge emberi szemnek: a látását erő-síti. —

Két kinyilatkoztatás van, amelyben Isten az ő titkait agyarló emberiséggel megismertette. Az egyik a Szentírás, a má-

319

sik a természet. Könyv ez mind a kettő. De csak az érti, akibeléjük mélyed és olvasni tud. —

A kinyilatkoztatás a vallások életfája, amely állandóanmegújul és újabb virágzásba borul. Mihelyt a virágait gyü-mölccsé érlelte, a gyümölcs a fáról lehull, de helyébe a rügy-ből már egy új virág fakad. A Gondviselés atyai bölcsessége isígy neveli gyermekeit állandó fejlődésben a fokozatos tökéle-tesedés útján; érettségünknek megfelelő kinyilatkoztatásokjaltai. —

Minden egyes dogmában az isteni igazságoknak egy-egyolyan magja rejlik, amelyből korszakonként mindig fejlettebbés tökéletesebb alakban bontakozik ki ugyanazon igazság.Nem az igazság változik lényegében, csak a mi fölfogásunkváltozik róla. A földbe ültetett mag is állandóan alakot változ-tat. Átmegy csírába, szárba, virágba, gyümölcsbe. Lényegébenazonban mindig ugyanazt a magot szemlélhetjük. És én éppenebben látom a bibliai kinyilatkoztatásoknak az isteni eredetét.Minden időkhöz és korokhoz beszélnek. Olyan alakban rej-tik el a vallási igazságokat, hogy azokat minden időben egy-formán megérthesse úgy a gyermeklélek, valamint a tudós ésa bölcs. —

Ima.

Ima. — Imádság. — „Mi Atyánk.” — Az ima ereje. — Imádat. —Úr-felmutatáskor. — Hol imádkozzunk? — Hogyan imádkozzunk?— Élő oltárok. — Bálványimádás. — Formaima. — Imakönyv. —

Felajánlás.

Ima.

Mikor szomorú arcodnak nyílt tekintetében szívedet isfölemelted az Istenhez — akkor már imádkoztál. Hadd folyja-nak most már könnyeid, csak ne zúgolódjál; az Isten megértinéma fájdalmaidat is. —

Isten a szerencsétleneknek vigasztalásul adta az imát és akönnyeket. Mind a kettő egy forrásból fakad és mindegyik aszenvedő embernek szomorú kiváltsága. —

320

Egy apokrif evangéliumban, amely az Úr Jézus gyermek-koráról szól, olvastam, hogy egykor pajtásaival a patak part-ján agyagból madarakat gyúrtak. Az agyagmadarak a földhöztapadtak. De amelyekbe a kis Jézus meleget lehelt, azok föl-repültek az ég felé. Így kell belelehelnünk minden imafohá-szunkba nekünk is a lelki melegséget, amely életet önt a hidegszavakba. —

Már a földön is egymást kérjük, ha megszorultunk. S eb-ben a kérésben benne rejlik önmagunk önkéntes megalázásaés egy önkéntelen hódolat az erősebb iránt, aki segíteni tud,ha akar. — Minden imádság szavakba lefordítva annyit jelent:Én gyenge vagyok, Te vagy az erős! —

*Ha az embernek természeti törvénye a kérés és meghall-

gatás — egyedül csak a Legerősebbhez ne fordulnánk kéré-seinkkel, imáinkkal? Csak az Istenhez ne volna szavunk? Hisz-szük, hogy Ő Atyánk, hogy bölcs, erős és hatalmas, hogy leg-közelebb van hozzánk, mert bennünk lakozik és éppen csakŐ előtte nem nyílnék meg a mi reszkető ajkunk, a mi szoron-gatott szívünk, ha gyengeségünkben roskadozunk?! —

A földhöz tapadt gyengeség szemeit önkéntelen az égreemeli és segítségért kiált. Szomjúhozik kenyérre, napsugárra,esőre, kegyelemre, erőre és kezeit önkéntelen összekulcsolja,vagy az ég felé tárja és segítségért kiált. Ezért hiába akarjákkiirtani a tudomány nevében az imát, mert természetünkalapvonása az imádság. Ami a tüdőnek a levegő, az a léleknekaz ima. Nélküle fulladozik. —

Míg a külső élet árja sodor magával, addig nélkülözhetjükaz imát. — Hiszen ha mindig jól menne a dolgunk! De vannakpercek, mikor eltűnik a napfény és ránk borul az árnyék;akkor a lélek levegő után kapkod és — imádkozik. —

Honnan van az, hogy veszedelem idején önkéntelen Istenután kiáltozunk? Térdre esünk és imádkozunk, úgy kérünksegítséget. Menjen oda valamelyik tudós a haldoklóhoz és pró-bálja megnyugtatni — tudományos fejtegetésekkel! —

Miért van szüksége az Istennek a mi imánkra? — kérdez-hetitek. Nem neki, nekünk van rá szükségünk. Jól jegyezzükmeg: az Isten nem azért adta a parancsokat, hogy azzal nekiteszünk hasznot; minden erkölcsi parancs az ember javulására

321

szolgál, ha betartja. Az orvos sem azért parancsol szigorú dié-tát és terhes gyógykezelést, hogy az neki használ. —

Ima nélkül nagyon boldogtalan volna az emberiség. Nincsszerencsétlenebb, mint a magára hagyatott ember. — Magamvagyok, senkim sincs . .. elhagyott, szegény teremtés vagyok.Ilyenkor százszorosan érezzük a szenvedést. Mint a sötét ren-getegben eltévedt gyermek, mikor hiába sikoltoz az elhagyott-ságba és setétségbe — nincsen közelében jótevő kéz., aki ki-vezetné ... ilyenkor összetöri a kétségbeesés és csüggedt szíveleroskad a terhek alatt... Ez is ima. ~

Elválaszthatalan az emberi természettől az imádság. Havégig megyünk a föld minden országain, találunk különbözőérettségi fokozatokat az óceáni szigetlakóktól kezdve az euró-pai emberig. „Nyelvük más, szokásaik idegenek. De megegyez-nek egy dologban: Ha az élet terhei alatt roskadoznak és nincsközelükben segítő kéz — a lélek bensejébe fordul vissza s on-nan akar erőt meríteni. Imádkozik! —

Mennyi tanulságot vonhatunk a Jairus leányának életreébresztése és az Úr ruhájának szegélyét érintő beteg asszonyesetéből! Látunk egy papi fejedelmet, Jairust és egy elhagyottszegény asszonyt. Micsoda társadalmi különbség és mégis mi-lyen egyenlőkké teszi őket a fájdalom és a szenvedés! Egyiképpen olyan tehetetlen a betegséggel és a halállal szemben,mint a másik s e tehetetlenségüknek érzése szívüknek mélysé-géből kiált fel segítségért. Ez a segélykiáltás a hitnek remény-kedése, az emberi gyengeség felkiáltása a hatalmas Istenhez:Ez az ima! —

Az emberi szív úgy van teremtve, hogyha megtiltanák,még akkor is imádkoznék. Az ima összekapcsoló erejét mind-annyian érezzük és ha azt akarom, hogy az Isten szívembeszálljon, nekem is kell emelkednem Hozzá! Az Isten elrejtettmélység. De az én lelkem is elrejtett. Mindnyájan tudjuk, hogyaz én lármás, fölszínes külső életem mellett szintén van ben-nem egy mélység is: ide menekülök, mikor a külső élet kifá-rasztott — befelé élek. Arról mondja a szentírás: abissusabissum invocat — a mélység a mélységet hívja. —

Hány ember van még ma is, akiknek szívében a kemény-ség kérge nem törött meg. Akik elméjük kevélységében leki-csinylik az imára összekulcsolt kezeket s nem jut eszükbe

322

Hindenburg szava: Mindig megérezték a harctéren, valahány-szor a hátunk mögött békéért imádkoztak! —

Az ima a lelki emelkedés igazi szárnya. Boldogok azok,akik el tudnak merülni érzéseik mélységeiben és ilyen tisztaérzésekkel tudnak felszárnyalni a legtisztább érzéshez: azIstenhez! Ritka kegyelem, amely csak a kiválasztottaknak akiváltsága. —

Saját megérzésünkben is tapasztalhattuk, hogyha a lelki-ség lép bennünk túlsúlyba, ez magábavonulást és testi érzé-keinkből való kibontakozást jelent. Lassúbb életmozgást és akifelé való hatások mérséklését. Egy bensőbb elmerülést azÉrzésbe. Ez az imának a lelki haszna, amely fölénybe juttatjaa lelkiséget a test fölött. Mindig az Érzésbe való elmerülést ésaz Egyenletességhez való közeledést jelenti. Ez a lelki túlsúly-nak a hatása. Testünkre nézve pedig a testi kötelékek lazulásátés mozgás csökkentését. Köznyelven: indulatainak és szenve-délyeinek fékezését. Ebből láthatjuk, hogy az imára nem azIstennek van szüksége, hanem nekünk! —

Láttatok-e embert valaha, aki hitét halálos ágyán meg-bánta volna? Mutassatok csak egyetlen egyet is! De én láttam,oh láttam eleget, aki aggkorában halálos ágyán ismét meg-találta az élet gyönyörei között elvesztett reménységét. Lát-tam, hogy imára kulcsolt kezeit hogy nyújtotta az ég felé sreszkető ajaka a teremtő isten nevét rebegte. Szemeinek meg-tört fényében egy utolsó könnycsepp reszketett s ajkai talánazt az imát susogták, amelyre őt egykor az anyja tanította.Oh, meri az ember ősz fürtjeivel sokat elfelejthet: örömei-nek emlékeit, kilobbant ábrándjait, szomorú csalódását; sőtfeledheti még a lelkét égető gyűlöletet is, csak egyet nem! Aztaz imát, amelyre őt anyja tanította, midőn gyermekkorábankezeit összekulcsolá. —

Amikor az ember imádkozik, mindig az Istennel beszél-get. —

Nagy kínjai között az Úr Jézus a keresztfán csak imád-kozott. Mit gondoltok, kiért? Ellenségeiért, akik Őt kínoztákés keresztre feszítették. Égre emelte a szemeit és monda:Atyám, bocsásd meg a vétküket, mert nem tudják, hogy mitcselekszenek! —

Az igazi ima egy szent elragadtatásának az önkívülete.

323

Ezért sohase lehet tökéletes egy olyan imádság, amikor azember az eszében folyton nyilvántartja azt, hogy ő mostimádkozik. —

I m á d s á g.

Érzés nélkül minden imádság csak üres nyelvgyakorlat.Az ilyen szerencsétlenek azok a jóhiszemű képmutatók, akik-nek hitélete hasonlít a befestett koporsóra. Kívül cifra ésaranyos, de belül nincsen élet. —

Értelmi megismerésünk tisztulása visszahat az érzé-seinkre is, amelyek egyedül irányíthatják és szabályozhatjákerkölcsi életünket. Így alakul ki bennünk fokozatos tisztu-lásban az erkölcsi egyéniségünk; ezt öregedésünkkel rendesenabból vesszük észre, hogy már jólesik az imádság! —

A hívek gyülekezése nem azért szükséges, hogy a közösimádság értékesebb volna az Úr szemében, mint a buzgómagán-ima. Hiszen a nyilvánosan fitogtatott farizeusi imá-kat az Úr is alárendelte a rejtekben végzett ájtatos imáknak:— Vonulj vissza te elrejtett szobádba és a te mennyei Atyád,Aki látja a te imádat a rejtekben, megfizet néked nyilván. —

Mihelyt valaki állandóan érzi magában az isteni jelen-létet, vagyis minden érzése, gondolata és cselekvése az Isten-ből indul ki és az Istenbe tér vissza, akkor már az IstenSzentszíne előtt él. Az ilyen élet egy folytonos és öntudatlanimádság. Állandó lelki csüngés az isteni tökéletességek áft·érzésein. Ilyenkor Istenben élünk és érünk, mint a gyümölcsa fán. Változatlan békében és nyugalomban, amelyben márcsak a szeretet ábrándozik. Az ilyen szívekben csendesen lo-bog az élő hit, mint a pásztortüzek az őszi éjszakában. —

Nincsen ember a földön, aki fájdalmainak, csalódásainakpillanatában át ne érezné az ő semmiségét és kisírt szemeitvigasztal ás ért az ég felé ne emelné. Az a sóhajtás, amelyilyenkor Isten nevével lelkedből önkéntelenül kitör, márimádság. Nincsen jobb barátja a földön az embernek a fájda-lomnál, mert az megtanítja a szenvedő embert az Istenre,akiről a földi jólétnek napjaiban oly könnyen megfeledke-zünk. Ha pedig az ember Istenre gondol és lelkét csak egypillanatra Hozzá emeli föl, ekkor már imádkozott. —

324

Azt hiszitek, hogy egy tiszta gondolat nem Imádság?Imádság az az öröm, mikor ellenállunk egy kísértésnek;imádság az a hála, mikor megindulva tekintünk vissza egynapra, amikor jót tettünk valakivel anélkül, hogy benne amagunk hasznát kerestük volna. Oh, ilyenkor mindig érezzük,hogy csak egy lépés választ el bennünket a hittől, mert — jólfigyeljétek meg! — valahányszor a szívünk tiszta, mindigközel érezzük magunkhoz az Istent! —

„M i A t y á n k . ”

Mindnyájan egy Atyának vagytok gyermekei. Ez a gon-dolat a krisztusi tanoknak gerince, amelyet az Üdvözítő bele-vitt az Ő legszebb imádságába: a Miatyánkba is. Miért nevez-zük azt az imát Miatyánknak? Mert ezzel a szóval kezdődik.Jelentőségét pedig a legkisebb gyermek is megmagyarázhatja,mert ha nekünk mindnyájunknak csak egy Atyánk van, akkormi Őbenne mindnyájan testvérek is vagyunk. Az atyaságnakpedig egyik legszebb törvénye a gyermekeire egyaránt kiter-jedő szeretet. Már most, ha minden földi szülőtől részrehaj-latlan igazságot és szeretetet várunk gyermekei iránt, csak ami Mennyei Atyánk ne adná ezt meg nekünk?... Micsodaképtelen gondolat ez. —

Testvérek vagyunk mi mindnyájan, s ezen egy szóban:„Mi Atyánk!” megvetetted alapját a haladó századok nagy esz-méjének, a testvériség hitvallásának. Egyenlőkké lettünk TeBenned, mert szent Fiad által tanítottál meg bennünket arra,ho gy az a kórágyon szenvedő beteg, az az elhagyatott árva,az a mezítelen szegény, az a koldus az ucca szögletén — gyer-meked Neked és testvérem nekem. Amit velük teszek, azt Ne-ked teszem, s ha csak egy morzsát, juttatok az éhezőknek, egycsepp vizet a szomjúhozóknak a Te nevedben, azt Te fogadodkegyesen tőlem s Magadat adod értette jutalmul. Te tanítottálmeg arra, hogy annak a betegnek a sebeiben α Te sebeidettöröljük le; annak a munkaképtelen öregnek reszkető kezé-ben a Te Kezedet szorítjuk szívünkhöz! —

Egy isteni szó cikázott keresztül évezredek sötétségén: —Miatyánk! Ε szóban van kifejezve az egész emberiség egy-séges összetartozása egy közös családi kötelékben. Az emberiJogegyenlőségnek ez a legtermészetesebb kifejezése, mert

325

hogyha egy Atyánk van, akkor mi mindnyájan testvérek isvagyunk! —

Az i m a e r e j e .

Sokszor elszomorodik az ember, mikor látja az ő gyarló-ságát és tehetetlenségét. Ha összehasonlítja magát a nagy vi-lággal, amely reá nehezül, a csüggedés vet árnyékot a mi lel-künkre. Mi vagyok én a mindenséggel szemben?! Egy súly-talan parány ... — Egy hajszálvéredény az agyamban szét-pattanik és egyszerre nagyon csöndes ember lesz belőlem.Egy szellő az arcomba csap; egy láthatatlan mikroba a vér-keringésembe jut és — holnap már halott vagyok... Hogyantudnék én szembeszállni és megbirkózni a természet hatal-mas erőivel' szemben? Hiszen akkor csodatevő erőmnek éshatalmamnak kellene lenni! — Megálljunk, édes testvérem!Nagy szó, amit kimondtunk, mert igazság. Csodatevő erő!?Hát ezt a hatalmat nem adja meg soha az Isten nekünk? Deigenis — megadja és pedig: az imádságban. — Amit magadmeg nem tehetsz, kérjed. —

A jóságos atyai szív akkor siet leginkább a segítségünkre,mikor a legnagyobb veszély fenyeget. Mikor a saját gyarló-ságunkkal már nem tudunk többé magunkon segíteni, akkorjönnek sugalmazásaikkal támogatásunkra a mi láthatatlanjó szellemtestvéreink, akik az isteni kegyelemnek az erejé-vel ismét kiemelnek bennünket a biztos pusztulásból, hogyhami is úgy akarjuk. Másszóval: Hogyha ezt a kegyelmet az Is-tentől alázatos szívvel kérjük. — Ez az imának a nagy ereje. —

I m á d a t .

Alázatos, tiszta, szenvedélyeit korlátozni tudó lélek so-hase lesz hitetlen. Az elfordulás Istentől mindig ott kezdődik,mikor az ember az eszménytől az anyaghoz, az önfeláldozólemondástól az érzékies önzéshez, — szóval a Teremtőtől ateremtményhez szegődik. Mikor nem az Isten előtt hajtja megtérdét és fejét, hanem egy gyarló porszülöttnek mondja szent-ségtörő ajakkal azt az Istent egyedül megillető hódolatot,hogy: Imádlak! —

326

Ú r - f e l m u t a t á s k o r.

Merülj alá lelkem a szeretet tengerébe, mert közeledik,az a csodás pillanat, midőn megújul a kereszt áldozata, sIstennek egyszülött Fia vérontás nélkül mutatja be Magát azújszövetség oltárán. Gondolataim felkeresik a Golgotha ke-resztjét s látjuk a kínos szenvedést, midőn mozdulatlanul,arcán a halál sápadtságával, utolsót sóhajt az ég és a föld al-kotó Istene. Bevégeztetett! A bűnhődés elég! Véremből egycsepp sincs többé ereimben. Kiontottam érettetek és a világbűneinek bocsánat]ára! Oh föld, be ne idd ezt a drága vért!Ε vér az enyém, lelkemre kell hullania. Hadd borítson elárja, hadd mosakodjam tisztaságban, hadd öntsem ereimbeminden érdemét és dicsőségét!...

Hol i m á d k o z z u n k ?

Sokan azt hiszik, hogy d templomok nyilvánosságábanaz ima ereje is hatalmasabb. Én is úgy hiszem, hogy a hiterőslelkek egyesülésében az érzések is könnyebben bontják kiszárnyaikat, az Istenhez való fölemelkedéshez, vagyis az imá-hoz. De ez nem föltétlen törvény. Mindenkire a legfőbb tör-vény a saját lelkiismerete. Vannak, akik a magány csendjé-ben mélyebb buzgósággal tudnak elmerülni. Nyugodtan tehe-tik, mert ott is jelen van az Isten. Sokszor a természet szép-ségei ragadják magukkal a lelkünket s megtöltik azt az Istenfönséges művei iránt érzett csodálkozással. Ez is imádság.Néha pedig nehéz próbák szenvedései nehezednek ránk. Mipedig összetörött szívvel keresünk enyhülést az Ürnál, hogyerőinket összeszedve, újra talpra állhassunk. Ilyenkor szin-tén imádkozunk. — Nem a hely a legfontosabb. Ott boruUjunk térdre, ahol legközelebb érezzük magunkhoz az Istent!Mikor a szamariabeli asszony Jákob kútjánál megkérdezte azUrat, Aki tőle inni kért, hol kell az Istent imádni? A jeruzsá-lemi templomban-e, vagy a Garizim hegyén? Ő erre így fe-lelt: — Közel az idő, sőt már itt is van, mikor az igaz imádók„lélekben és igazságban” fogják az Atyát imádni. Az Őtemploma valóban nem Jeruzsálem és nem Garizim hegye,hanem az egész világ, amelynek kupolája a csillagos égbolt.Oltára pedig az Isten szeretetéből áradozó emberi szív. —

327

H o g y a n i m á d k o z z u n k ?

Az Úr bennünket nemcsak imádságra tanított meg, ha-nem még a módját is megmondotta, hogyan imádkozzunk: —„Mikor imádkozol ne légy olyan, mint a képmutatók, kiktüntetve imádkoznak a gyülekezetben és az uccák szögletein,hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom, elvették jutal-mukon Mikor pedig te imádkozol, menj be a te hajlékod el-rejtetlségébe és bezárt ajtók mögött imádjad a te mennyeiAtyádat, Aki neked láthatatlan, de Aki titkon reád néz ésmegadja, ami kérsz. Jól tudja a ti Atyátok, hogy mi az, aminélkül szűkölködtök, mielőtt ti azt kérnétek Tőle!” — Milyenkristálytiszta tanítás ez! Az Istennek tetsző ima tehát a lélek-nek önmagába való elmerülése. Mit ér az, hogyha ismeretlennyelven üres szavakat mormolgatunk? Hiszen az ima nemmás, mint a fiúnak bizalmas kérése az Atyához, amelybenalázatosan átérezzük a mi tehetetlenségünket és nyíltan meg-valljuk, hogy Nélküle semmit se tudunk tenni. Az imában agyenge gyermek fordul szeretettel az erős és hatalmas Isten-atyához, Aki annál nagyobb gyengédséggel hajol le hozzánk,minél inkább rászorultunk a támogatására. Milyen jóságosAtyának kel lenni az Úrnak, hogy valahányszor vágyakozunkutána, mindenkor kész bennünket meghallgatni! —

Élő o l t á r o k .

Volt-e valaha szebb oltár, mint a börtönben haldoklószent Diakónusnak a mezítelen melle, amelyre az áldozatikenyeret és bort reátette a bebörtönözött hívek között a pap,hegy ezen az élő oltáron mutassa be a Legszentebbnek a leg-szentebbet! Valóban elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus hiténeka legnagyobb ellenségei nem az üldöző császárok voltak,mert amikor halomra ölték a keresztényeket, a legyilkoltakvéréből egy új és még gazdagabb termés sarjadzott fel. Sok-kai veszedelmesebbek voltak, akik gúnyolódtak és nem imád-koztak. Ezek azok, akik értelmük gőgjében még ma is le-kicsinylik a szent evangélium titokzatos mélységeit és gúnyo-lódva beszélnek a krisztusi vallás miszticizmusáról. —

328

B á l v á n y i m á d á s .

Van-e utálatosabb bálványimádás, mint mikor az istenieszmények és erkölcsök helyébe a pénz, a haszon, az arany-bálvány lépett? Idegen istenek oltárai előtt hajlongunk; pe-dig de keserves lesz a kijózanodás, amely oly bizonyosan el-jön, mint a halál. A könnyben és vérben fuldokló világ eszérefog térni, mert összetöri a nyomor és a porba borulva fogjaelismerni, hogy nem az aranyborjú, hanem az Úr az igazIsten! —

Nem az az igazi bálványimádás, mikor egy Istent érző éskereső lélek alázattal borul le homályos elméjével és csodál-kozó hitével a fétise előtt és hogyha ez a tévelygő testvérünkhiterővel és az önátadás jószándékával emeli föl szívét az őképzelt Istenéhez, bizonyára Istenimádás az, bárminek nevez-zék is el a teológusok. Ellenben, ha valaki térdet hajt az Ol-táriszentség előtt, mikor Benne nem hisz — ez a hazug kép-mutatás az igazi bálványozás. —

F o r m a i m a .

Sokan úgy vélekednek, hogy az Istennek tetsző áhítatotcsak a betanult formaimákban lehet kifejteni. Az ilyenfajtaimákat én csak azok részére látom szükségesnek, akik mégnem érzik magukban az isteni közelséget. Magunkból kellmerítenünk az imádságainkat, mert az nem válogatott sza-vakban, hanem emelkedett tiszta érzésekben nyilatkozik meg.Az igazi ima tehát saját érzéseink emelkedettsége. Úgy beszél-jünk a jó Istennel, mint valaha kis gyermekkorunkban azédes anyánkkal!... —

Üres, száraz szavak helyett érzéseinkkel emelkedjünk kia köznapi élet vonalából. A mohamedánok, amikor a me-csetjeikbe lépnek, künn hagyják a papucsaikat. Ne lépjünkmi se a templomba földi gondokkal. Hagyjuk ezeket az ajtóelőtt. Merüljünk el a legtisztább érzéseinkbe és szöveg-imá-kat csak akkor mondjunk, ha annak az átérzésébe szívvel tu-dunk belekapcsolódni. Sokszor egy sóhaj, egy könnycsepp,vagy igaz megindulás buzgóbb imádság, mint a szórakozottnyelvgyakorlatok, amelyek bennünket lelketlen imagépekkétesznek. Jusson eszünkbe az Úr intelme: — Ez a nemzedékcsak szájjal tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem! —

329

Imakönyv.

Fültanú voltam egyszer, mikor a könyvkereskedésbe egyelegánsan öltözött úrinő belépett és imakönyvet kért. Akönyvkereskedő megkérdezte: Milyet parancsol? — Kérem,az mindegy. Egy csinos kötésű, kisebb formát kérek, hogykönnyen a zsebembe dughassam. —

Nincs szebb imádságos könyv az Isten után epedő szív-nél. Mert aki szívében meg nem találja azt a hangot, amelyérzelmeinek mélységet, sóhajtásainak szárnyat, szavainakgyengédséget nyújthat, — hiába keresi azt a nyomtatott be-tűkben. —

Impressziók.Impressziók. — Hatás. — Kölcsönhatás. — Szellemi hatások. —

Hangulat.

I m p r e s s z i ó k .

Senki se nézhet a más szemével; senki se hallhat a másfülével; senki se járhat a más lábával és nem érezhet a másszívével, Az ember a benyomásait még a vallási igazságokbanis a saját érzésvilágába raktározhatja csak el. —

Az impressziókkal úgy van az ember, mint a szivacs avízzel. Ha teleszívta magát, nem képes befogadni többet. —

H a t á s .

Az a tapasztalat, amely szerint ha két tárgy vagy anyagegymással érintkezik, nemcsak hogy mind a kettő hat egy-másra, hanem bizonyos kölcsönös elváltozást is idéznek előegymásban, megerősíti az én életemet. Szerintem minden élőés létező valóság át van itatva a végtelenség lényegével: élet-érzéssel. Ez az érzés bennük a kapcsolódó pont. Mihelyt azon-ban két különböző tárgy vagy személy érzései érintkeznek,rögtön elváltozások történnek mind a kettőben. Kölcsön-hatások és benyomások! —

330

K ö l c s ö n h a t á s .

Két valóság csak akkor érintkezhetik, hogyha van ben-nük valamely közös természet. Alapvető filozófiai igazságez, amelyet már Spinoza is sarktétellé tett, hogy: — Még el-képzelni se tudunk egy olyan valóságot, amely a másikra ké-pes volna hatni anélkül, hogy bennük valami közös törvény,vagy minőség ne volna. Mihelyt tehát két valóság egymássalérintkezik, akkor már öntudatosan vagy öntudatlanul hatot-tak is egymásra. Ez a hatás pedig közöttük csak úgy állhatelő, ha mind a ketten egymásban kölcsönösen „bizonyos vál-tozást' idéztek elő. Törvény pld., hogy két ember nem érint-kezhetik egymással anélkül, hogy egymásra ne hatnának. Bi-zonyos változást kell egymásban előidézniök, mert különbenészre sem vehetnék egymást. —

S z e l l e m i h a t á s o k .

A különböző korok nagy szellemeinek mértékét sohasekeressük magában az illető szellemnek a benső tartalmában.Igazi ereje az ő hatásában rejlik. Ha nem tud hatni a kor-szakára, az annyit jelent, hogy holt kincseket rejteget, nemértette meg a századát és véka alatt rejtegette a világosságot.Az igazi nagyság mértéke külső hatásainak a sikereiben talál-ható fel. Mindig annak a kornak a szellemében, amelyet őátalakítani tudott. Akik nyomtalanul tűnnek el az élet szín-padáról és hatást soha senkire nem tudlak gyakorolni, azok-nak a dicsőségét hiába hirdetik fizetett trombiták harsogá-sai. Emlékük olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy a szél is el-csapja majd koporsójuk mellől a fáklyafüstöt. —

H a n g u l a t .

Mi a hangulat? — Virág az élet mezején. Szép és felüdítődolog, de nem a lényeg. Hangulatból tudunk szépen írni, be-szélni, sőt néha még érezni is, de a magasabb isteni élet-vonalba még mindig nem tudunk beleilleszkedni; meddőkvagyunk. A virágot is igazi értékké csak gyümölcstermő erejeteszi. —

Más az emberben a hangulat és más az Istenérzés. Áron-nak száraz vesszeje is kivirágzott a frigyszekrényben egy éj-

331

szakára, de másnap a virágok ismét leestek róla. Ilyen meddővirág a hangulat. Gyümölcse és termőereje csak az Istenérzés-nek van. —

Isten.Isten. — Személyes Isten. — Isten és a természet. — Isten és azember. — isten és a gonosz. — Isteni eszmény. — Az Atya és aFiú. — Isteni képmás. — Istenérzés. — Istenhit. — Isten Országa.— Istenismeret. — Isteni igazság. — Isten a végcél. — IstenKeze. — Isten hangja. — Isten akarata. — Isten jósága. — Istenitökéletesség. — Isten ereje. — Isteni tulajdonságok. — Isteniigazságszolgáltatás. — Isten szeretete. — Istenhez vezető út. —Isteni ősélet. — Jehova. — Pantheizmus. — Atheizmus. — Ha- zug istenek. — Istenszolgálat.

I s t e n .

Oh az ember sohasem érzi annyira időhöz és térhez kö-tött gyarlóságát, mint amikor a múltnak emlékei előtt áll.Csak magasra törő lelkünk van, de nincsenek magasratörőszárnyaink. Egy arasznyi szemhatár meríti ki összes látá-sunkat és észrevételeink köre egy porszemben bezáródik.Csak az Isten él örökös jelenben; az embert pedig leköti azidő, amely az Isten végtelenségének reánk vetett árnyéka. —

Csak ami bennünk hitvány, az van az Isten ellen. Mind-az, ami nagy, mind csak Őhozzá vezet. —

Eljuthatsz az élet forrásáig, de ne kutasd annak titkait,amit jótékonyan takart el az Istenkéz előled. Az értelemgyarló, mint maga az emberi szervezet. Csak bizonyos magas-vságig emelkedhetsz vele. Az emberi ész mozoghat a kísérletektág terén, reábocsáthatja hajóját a tudomány tengerére, hogyúj felfedezésekkel gyarapítsa a kultúra közkincsét; de vala-mint a hajós a delejtűre, vagy a sarkcsillagra tekint, hogyútját irányítsa és el ne tévedjen, úgy kell tekintetünket reá-szegeznünk folytonosan az Istenre, hogy révpartba érjünk. —

Az a reám boruló csillagos éjszaka fogalmat ad nekemIsten végtelenségéről; az a zúgó tenger csapkodó hullámaival

332

hatalmáról beszél. Bölcsességét hirdeti az a szabályos por-szem a lepke szárnyán; erejét a mérhetetlen világoknak össz-hangzata. Nagyságát ott látom a vihar zúgásában, hallgatoma tenger morajában. Szépségét pedig a virágba boruló termé-szet pompája tükrözi vissza nekem. —

Oh nem az Isten a titok! Csak a te elméd a korlátolt.Nem lehet ő titok, mert Ő az örök igazság. De hogyha teképtelen vagy felfogni a legegyszerűbb természeti jelenséget,hogyan akarod megérteni Őt, Aki ura és alkotója a természetnagy titkainak? —

Van Isten! Érzem és hiszem! Ha teljes világosságában lát-nám, akkor hinni többé nem volna érdem, mert akkor nemvolna erény a földön és az emberi szabad akaratot megkötnéés lenyűgözné a végzetszerű bizonyosság. —

Sokszor megfigyeltem az életet és arra a tapasztalásrajutottam, hogy az életben sokkal több a gyarlóság, mint a bűn.Ezt mondhatom az emberi szívről is. Kevés a szívtelen em-ber, de nagyon sok szív ki van hűlve., És valahányszor az okátkutattam, nem találtam, csak egyetlen egyet: hiányzott e* szí-vekből az Isten szeretete. Ez a hiány azután kihűti a szívet,mint a téli fagy az elhagyott madárfészket. Mert ilyen az em-ber szíve is. Csak addig meleg, amíg az Isten nyugszikbenne. —

Isten! Minden fűszál csak ő róla beszél a természet nagytemplomában. A kelő Nap sugaraiban lebegő pacsirtánakéneke, a virágos tavasz holdfényes alkonyában megzendülőcsalogány-csattogás csak az Ő dicsőségét hirdeti, A kék tó, asötét erdő, a világoszöld rét, a hullámzó aranykalász, a ringódélibáb, a fényes szivárvány, az alkony pírjában égő hegy-orom, a hóborította éjszaknak szétömlő fénye... mind-mindcsak az ő végtelen szépségét sugarazza vissza, mint az égicsillagok a Nap sugarait. —

Megható és szembeszökő az a gyengéd, jóságos figyelem,amellyel Isten a gyengét oltalmazza. Csak egy pár példát em-lítek fel: Nézd a madár repülését! Felül domború, alul ho-imorú szárnya valóságos evező, mellyel villámgyorsan szeliazt az elemet, amelyet ural. Nézd meg apró gyöngyszemét azökörszemnek. Kettős szempillával van ellátva, hogy a sö-vénytövis között szeme minden lehető veszély ellen védve

333

legyen. — Nézd a madár lábát! Minő eredeti ruganyossághozza mozgásba. Úgy vannak alkotva, hogyha a központra,vagyis talpaira nyomás gyakoroltatik, ujjai bezáródnak ön-kéntelenül s átfogják azt a tárgyat, amelyen nyugosznak. Εképesség folytán minden erőmegfeszítés nélkül tartja fönamagát az ágon s minél jobban inog a gally, annál erősebbencsukódnak össze a karmai. — A halak szervezete egy állandócsoda. Egyenlő könnyűséggel úszik a legritkább vagy a leg-sűrűbb vízben. Testsúlyát folytonosan a legnagyobb köny-nyűséggel változtatja egy egyszerű kopoltyú segítségével, me-lyet tetszése szerint ürít ki vagy tölt meg levegővel. — Néz-zétek meg a hódot, ezt a tudós mérnököt; vájjon ki tanítottaőt a vízépítészet szabályaira, hogy metszőfogai és lapátalakúfarka segítségével oly technikailag tökéletes raktárakat épít-sen?! — A madárfészkek ezer és ezer változása csodálatos·és meglepő. Egyik keresztbe rakott gallyakból építi a fészkét;a fecske, ez a tökéletes kőműves, sárból rákja össze; a má-sik selymet rak a bogáncs között, vagy megfonja a gyapotot,hogy minél puhább ágyat készíthessen pelyhes magzatainak.— A madarak vándorlása mily földrajzi tájékozottságot árulel és hajszálnyi pontossággal történik. — Vagy a növényvilágutazása, midőn az érett magot magával sodorja a vihar; ezmindig oly törvényszerűséggel megy véghez, amely méltánejthet bennünket bámulatba. Már maguk a növénymagok isúgy vannak alkotva, hogy mikor a földre hullanak, súlyuk ésalakjuk következtében oly fekvést nyerjenek, mely a csira-fejlődésre a legalkalmasabb ... Hát mindez véletlen munkájalenne!? — Van Isten! Ha a hit nem tud megtanítani, tekintsszét a természetben és hallgasd meg az ő szavát. — A locsogóhullám, a ragyogó harmatcsepp, a kristálytiszta forrás cser-gedezése, az erdő titokzatos suttogása, az égzengés elhalómoraja, a kitörő vihar harsogása mind csak Ő róla beszél...—

Boldogok azok, akik szívükben a természet szeretetét élőhitükkel tudják összekapcsolni s míg az Istent Önmagáért,addig a teremtmények az Istenért szeretik. —

Különös, hogy az embernek minden tehetsége a végtelenfelé tör és csak az Istenben tud megnyugodni. Az emberi lé-lek folyton keresi a világosságot. Elcsenevészik nélküle, minta növény napsugár nélkül. —

Istenem! Minő megindulással ejti ki az én gyarló emberi

334

sajkám a Te szent nevedet! Oh, Te láthatatlan szellemi Erő,Aki Magad vagy az összhang és az örök Egység, Ura és Terem-tői e mindennek, nekünk pedig Atyánk! —

„Nézzétek a mezei liliomokat! Ki ruházza őket? Sem nemszőnek, sem nem fonnak és bizony mondom, hogy Salamonminden dicsőségében nem volt úgy felöltözve, mint egy ezekközül,” — mondja az Üdvözítő. — Hol van az a kéziművé-szet, amely selyemmel hímzett, arannyal áttört csipkéinekpompájával elhomályosíthatná csak egy mezei virágnak üde-séget és szépségét?! Az egyik az életnek bája, színpompája ésillata; — a másik pedig ellopott utánzat, holt, élettelen anyag.Az egyiket az Isten teremtette; a másikat csak egy gyarló földiművész alkotta. —

Istenem! Mennyi mondanivalóm volna Róla! Hisz ahovaaz ember néz, ahova tekintetét veti, csodákat olvashat az Is-ten bölcsességéről a természet nyitott könyvében. Csak aszemeteket kell kinyitni; csak nézni kell megtanulni. —

Oh! Istennek mindenható bölcsessége, Aki kinyilatkoz-tattad Magadat teremtményeidben, térdre borulva áldom aTe szent jóságodat. A Te dicsőségedet hirdetik a távol vilá-gok tűznapjai; azok a ragyogó csillagok, amelyek ott kerin-genek súlytalanul az űrben a mozgás örök törvényével! Vég-telen vagy Te a nagyban és a kicsinyben egyaránt! — Isten!Elrejtett, hatalmas Isten a Te neved! De akinek szeme van,lát és a természet nyitott könyvéből csak a Te bölcsességedetolvashatja. — Oh, testvéreim! Ne nézzétek hideg szívvel ésüres szemekkel a természet külsőségeit, hanem nézzetekmélyre és keressétek meg a teremtés minden egyes paránya-ban a lappangó lényeget: a csodálatosat, a természetnek lel-két és — megtaláljátok ott az Istent! —

Nem tudom megmagyarázni, mi lehet az oka, hogy atermészetet látjuk, az Istent meg nem? — mondja sok em-ber. — Oh édes Testvérem, ha csak ez az aggodalma, nagyonkönnyen megnyugtathatom. Hol látott Ön már erőt? Pedigúgy-e tudja, hogy van. A mi érzékeink annyira tökéletlenek,hogy csakis az anyagot foghatjuk fel; az erőt csak tünemé-nyeiben látjuk. De tovább megyek. Mi az Istent nem is fog-juk soha teljesen felfoghatni. Miért?! Mert a mi gyenge el-ménk korlátolt, az Isten pedig végtelen. Az ember még a ten-gerből is csak egy kis részt lát; egészében föl nem fogja. Pe-

335

dig a mindenséget átfogó Istenhez képest mi az a csepp víz?! —

A nagy világon minden mélyebb igazságot a titkok fá-tyola takar. Kérdezzétek meg a legnagyobb tudósokat, mi afény, mi az erő, mi a vonzás, mi a villamosság, nem tudnakmegfelelni a kérdéseitekre. Hát ha a természetben mindenmegfejthetetlen és végső okaiban semmit biztosan nem isme-rünk, hogyan akarjuk akkor az Istenséget és az Ő végtelen-ségének titkait gyarló elménkkel fölfogni?! Nem az Isten atitok, de a mi elménk gyönge és korlátolt hozzá. Egy poîidrbanem lehet beleszorítani a tengert. A mi csöpp eszünk se fogjaaz Istent fölfoghatni soha! —

Hogyan lettek a világtestek? Honnan eredtek? Ki adtabeléjük a mozgás és a vonzás törvényeit? Ki tartja fönnezeket ott a légüres térben állandó összhangban és céltudatosrendben?” Hiszen ahol törvények vannak, ott törvényhozónakis kell lennie. Ahol rend van, ott rendezőnek is kell lenni. Deki az?! Hol van? És vájjon miért csinálta mindezt?! — Ezekreaz ész nem tud válaszolni, de a hitnek égi világossága így szól:A rendezőt, a törvényhozót keresed? Ez a végtelen Erő ésÉrtelem, akit te keressz, az Isten, Aki semmiből teremtet'világokat. Néked is Ő az Atyád, Aki mindent gyermekei irántvaló örök szeretetből alkotott. —

Nem hiába nevezzük az Istent az örök világosság fény-forrásának. Nézd merően: — megvakít; hunyd le szemeidetelőtte alázatosan — tisztán fogod látni, —

Az Istenen kertjének ültetvényei mindegyikét tisztogatja,nyesegeti a földi szenvedések késével és az egyes durva tör-zsökbe koronként beleolt egy-egy szemet vagy gallyat, hogyazt nemesítse. Az a bölcs égi kertész nem dolgozik hiába!Megválogatja az ő oltógallyait, hogy a törzsben el ne szárad-janak, hanem megeredjenek. Azért liliomba nem szemez ró-zsát, rózsába nem olt napraforgót. —

Mi az Istent fölfogni nem tudjuk, nekünk Ő érthetetlen;de szeretni mindenki tud, aki akar, mert a szeretet nem titokés az a szegény koldus, az a szenvedő beteg, az a láztól di-dergő szegény árva, az sem titok. Ezek pedig mind képmásaiaz Istennek. Lépj ezekhez a szenvedőkhöz, elhagyottakhoz,— ezekben Isten szeretheted. Te az Úr Jézus lábait nem mos-hatod meg, mint egykor a bűnbánó Magdolna; könnytől és

336

vértől verejtékes arcát nem törölheted le, mint egy tor szentVeronika; keblére nem borulhatsz, mint szent János, mégcsak a ruhája szegélyét sem érintheted, mint az az erőslelkübeteg asszony; — de mindezt megteheted a te felebarátoddal!— „Amit pedig egynek a legkisebbek közül cselekesztek azÉn nevemben, azt Én velem cselekszitek,” — így szól az Úr! —

Mint ahogy a szívacsnak minden porcikája vízzel vanátitatva, épp úgy meg van telítve a mi társadalmunk köz-szelleme is gőggel, hazugsággal. Ez az értelmi kevélység a vi-lágot még az Istennel is szembeállítja. Manapság még azéretlen gyerekek is úgy beszélnek az Istenről, mint egykor agőgös Fáraó, aki Mózesnek, az Isten küldöttjének az arcábavágta: Kicsoda az az Úr, hogy én neki engedelmeskedjem? —

A művész benső hevületének a sugalmazása alatt teremt,amit mi ihletnek nevezünk. Érzéseit belekapcsolja az anyagba,az eszményt az alakba. Az érzés és az anyag összhangjábanpedig már egy elrejtett isteni vonás rejtőzik: a szépség. Igen!À szépségben el van rejtve az Isten. Így érzékelteti magát ve-lünk a legtökéletesebb szépség. Ügy is mondhatnánk, hogyaz eszményi szépség az Istennek külső megnyilatkozási módja.Tanuljunk meg tehát érezni, mert tiszta érzéseinkben bizto-san feltalálhatjuk az Istent is. —

Hogyha az Isten csakugyan a szívemben lakozik, akkorkell, hogy Ő benne az egész Mindenséget magamban hordoz-zam. Nem térben és időben, amelyek csak részek az egészből,hanem saját megérzésem végtelenségében. —

Az erőnek az okát még ma sem tudja megfejteni a tudo-mány. Megkerüli ezt a kérdést és így határozza meg: Az erőa mozgás oka. De ha így van, akkor a mozgás már csak oko-zata lehet az erőnek. Hogy azonban az erőnek mi a lényege,ezt a tudomány csak megközelíteni se tudja. A végső erő-lényeg tehát egy önmagában elrejtőző és nekünk már érté-kelhetetlen nagy misztikum. A tudósok azt mondják: ez azabszolútum. Mi hívők pedig azt mondjuk: ez az Isten! —

Bizony az élet a legdurvább anyagból indul ki és állandótisztulás és emelkedés útján belekapcsolódik az egyetemeséletérzésbe: az abszolutumba, az Istenbe. Ezt a képet láttaegykor álmában Jákob is, aki bátyjának haragja elől mene-külvén, a mezőn lepihent és egy követ tett a feje alá vánkosul.

337

Látott egy égbenyúló létrát, melynek első foka a kőből indultki és az égig emelkedett. A létra fokain az angyalok jártak le-es fölfelé. A létra legfelsőbb csúcsán pedig az Isten ült tró-nusán nagy fényességben. —

Hasonlatban érzékeltetve az Isten a végtelen óceán; mipedig az a pár csepp vagyunk, amit egy kagylóhéjjal belőle,kimerítünk. Lényegileg azonban bennünk van a végtelen ten-gernek minden tulajdonsága. Még vihar is van bennünk, igaz,hogy csak annyi, amennyi egy kagylóhéjba belefér. Ha tehátmeg akarjuk ismerni az Istent, keressük önmagunkban, —lelkünk tükrében. —

Jobb az Isten száz papnál. —

Amelyik embertársunkban még nem ébredt öntudatra azIsten lelke, az szégyenli magát, ha a szemébe nézünk. —

Az Isten a legszentebb eszmény. Az eszményekért pedigcsak lelkesedni és küzdeni tudunk, de betelni vele sohaselehet. Mihelyt kimeríthetnénk a tökéletességet, nem volnatöbbé okunk se a küzdelemre, se a lelkesedésre. Ha elérhet-nénk a végtelenség határvonalait, megszűnnék számunkra avégtelen is. Ezért az Istent csak kereshetjük, érinthetjük,visszatükröztethetjük; de betelni sohase tudunk vele, mertami végtelenül tökéletes, annak nem lehet se vége, se be-fejezettsége.

Istenhez kell kapcsolódnunk. Ne fogjunk semmi komolydologhoz, mielőtt Istentől támaszt nem kértünk. Ha pedigmég mindig nem látjuk tisztán, hogy mit és hogyan kell cse-lekednünk, akkor Istenbe vetett bizalommal és alázatos türe-lemmel várakozzunk, amíg lelki szemeink előtt minden tisz-tán fel nem világosodik. —

Az Istenben élő lélek soha el nem csügged és soha el nembizakodik; a jólétben szerény és alázatos, a nehéz napokbanbizakodó és reményteljes; a veszéllyel szemben oroszlánszívű— a gyengeséggel szemben pedig szelíd gerlicemadár. —

Az anyagvilág rendjében az Isten az embernek az Ura.Ő rendelkezik velünk és — akarva, nem akarva — engedel-meskednünk kell a természetben megnyilatkozó törvényeknek.Ellenben a lelkivilágban, amely már az anyagvonal felett áll,az Isten az embernek az Atyja. Akihez az érzéseinkben kellés tudunk is kapcsolódni.

338

A reveláció nem csupán egy új igazságnak a felfedezésétés kinyilatkoztatását jelenti, hanem egy régi igazságnak a tö-kéletesebb alakban való kifejlődését is. Így újulnak meg kor-szakonként az emberiség érettségi fokának megfelelő alak-ban az elavult régi formák; éppen úgy, mint ahogy a növény-világban is új alakban támad fel minden tavasszal a szuny-nyadó élet. Csak a lényeg, vagyis az igazság marad mindigváltozatlan, de külső megjelenésében az is folyton alkalmaz-kodik az egyes korszakok evolúciójához. Ezért mondja azima szárnyán repülő zsoltáros próféta, Dávid az Igazságörök és megváltozhatatlan lényegére, az Istenre: — Körülöt-ted minden megváltozik és mint a ruházat koronként elkopikés megújul; csak Te maradsz örökké változatlan, mert a Teéveid soha meg nem fogyatkoznak. Csak Te vagy mindigugyanaz!

Tapasztalati alapon állítom, hogy még azok is, akik ma-gukat atheistáknak vallják, nem az Isteneszmét tagadják,mint inkább azt a megérzékített, antropomorfizált Istenalakot,aki a tömeg exoterikus hitében már eltorzulva él. Ez ellen —magam is elismerem — joggal lázadozik a tisztultabb érte-lem. Csak az emberi lélek lehet képmása az Istennek, miutánaz isteni tulajdonságok a lélekben tükröződnek. És az Istensohase lehet képmása az anyagtestű embernek, aki őt a sajáthasonlatosságára képzeli el. —

Ha megértenénk az Élet lényegét, rögtön tisztában vol-nánk a végtelennel is. Mert valamint az élet lényege az érzés,úgy a végtelen is az érzésben lesz végtelenné. Ez az egyete-mes világérzés az abszolút Erőérzés, amely minden más erő-érzésnek a forrása. Ez a világegyetemnek a szervező és össze-tartó ereje, vallási nyelven: az Isten. —

Az anyagvonalban élő lélek vágyódásai kielégíthetetle-nek, mert minél többje van, annál többre vágyódik. Így va-gyunk a lelki vágyódásokkal is. Nem tudunk betelni, mert avégcél itt is a végtelen: az Isten. —

Az Isten a mi szívünkön kopogtat: hív bennünket. Gyak-ran egy megsárgult levél hullása, egy csillag ragyogása, egyóraütés, egy imádkozó gyermek, egy előttünk elvitt koporsó,egy nyitott szív, egy betegség, egy csalódás ... mind-mind esz-köz és mód, amivel Isten hozzánk beszél. —

Az Isten elképzelésében milyen sokan tévednek! Az ér-

339

zékelhető külső világot, a természetet zavarják össze az elrej-tett valósággal. Pedig az ég csak az Ő uszálya; a földgömbcsak egy pityke rajta. —

A test csak gomolygó parányokból álló anyagtömb,amelyből egyes részek folyton kilépnek, mások belépnek. Azén testem tehát élő része az általános világanyagának, amely-ből részeket merit és részeket ad vissza; a lelkem pedigugyanazonos a világlélekkel, amit kozmikus energiának, mihívők pedig Istennek nevezünk. Elmondhatjuk tehát a görögbölcsésszel testünkre nézve: Egy rész vagyok mindabból, amitkörülöltem látok; lelkünkre nézve pedig a Szentkönyv író-jával: Est deus in nobis! Isten, lakozik bennünk! — Isten!Rövidebb szó, mint a kozmikus energia és ugyanegyet jelent.S ha kérdezzük, mi e fogalomnak a lényege, csak az a fele-let: Summum bonum! A legfőbb jóság. —

Törvényszerűség, rendszeresség és célszerűség csak ér-telmi tulajdonságokból eredhet és nem lehet mindezt a vélet-lennek tulajdonítani. Amikor egy virágot sem lehet értelemés érzés nélkül megfesteni, ki hiszi el, hogy a világegyetemvirágoskertjét értelem és érzés nélkül teremtették meg? Azok-kal pedig vitába se állok, akik azért nem fogadják el az Istentvégtelen Erőnek, mert nem láthatjuk és nem érzékelhetjük.Csak annyit kérdezek tőlük: hiszik-e, hogy egyáltalán létezikerő? Ha hiszik, amit józan ésszel senki se tagadhat meg, áll-jon elő az, aki már valaha életében látott bármilyen tisztaerőt. Mi az erőt csak külső jelenségeiben érzékelhetjük: amozgásban. Ezért kelett az elrejtett Színerőérzésnek is ma-gát a mozgásban kinyilatkoztatni, hogy érezzük a külső moz-gási jelenségek mögött Őt, az indító Erőérzést: Az Istent, azAtyát! —

Nézem a Balatont és az eget — és Καηί-tal, a königsbergibölcsésszel mondom: Két dolog van, ami csodálatra indít: abennem élő erkölcsi törvény és a külső csillagos égboltozat.— Igaza van! Ez a két világ az, amelyben érzékileg is felfog-ható módon tükröződik az Istennek Önmagába elrejtett lelki-sége és mindenható rettenetes nagysága. —

Isten a legtökéletesebb lelki melegség és meg nem tűrhetiés el nem viselheti Önmagával szemben Önmagának az ellen-tétét; de jóságánál fogva meg nem semmisíti, hanem át- megátjárja éltető melegével — előbb, vagy utóbb, de mindenáron

340

fölmelegíti. Az Isten eme önfeladata nem egy kiszabott, végesfeladat, hanem mint ő maga: végtelen. Istennek eme feladatapedig nem egyes kiválasztott valóságokra vonatkozik egyedül,hanem kivétel nélkül mindenkire és mindenre! Az ő szerete-téből nincsen kizárva sem az élő, sem a holt valóság; sem azemelkedő, sem az elbukott lélek, sem az erő, sem az érzés; sema szellem, sem az anyag! Ezért az anyagot sem szabad az Isten-től különválasztanunk, mert az Isten szeretetével az anyagotis fejleszti, fenntartja és megváltja. Az anyag is az Istené! —

Hol az a bölcsesség, amely megfejti egy mezei virágnak azélettitkát? Isteni szent misztikum ez is. Éppen olyan titok,mint az ember fogantatásának, születésének és halálának titka.Csak annyit tudunk, hogy egy kis magocskában is benne vanaz életérzésnek egy paránya. Miután pedig az érzésben van avégtelen, tehát a virágmagban is benne van az Isten. Minde-nütt van és mindenben van, mint élő és éltető Életérzés. Ben-nünk, fölöttünk, körülöttünk. Ezért végtelen! Ezt érezte mega zsoltáros Dávid próféta is: Ha felmegyek az égbe, ott vagy.Ha leszállok a poklok mélységébe, jelen vagy. Ha a hajnal szár-nyain repülnék is túl a világtengerek határain, oda is a TeKezed visz engem és a Te Karod tart engem! —

A nagy világ az Istennek csak a képes könyve. A legna-gyobb Művész Kezének az alkotásai vannak benne össze-gyűjtve. Napsugárral rajzol és tűzbe mártott ecsetjével a szi-várvány színeivel fest. Életet tud önteni alkotásaiba és érzései-nek frisseségét remek műveiben teszi halhatatlanná. Palettájaaz égboltozat. Vászna a kiterített föld és a lábai alatt hullámzóvilágtengerek. Színei élnek és ragyognak, mert ezeket mozgóvízpárákból és a Nap fényéből keveri ki. Ecsetjét pedig szín-foltokban töröli bele a mezők pázsitjába és a rétek, kertekvirágaiba. Ő az utolérhetetlen és örök Mester, Akit mindenmás művész utánoz, de még csak megközelíteni se tud. ő azeredeti ősminta. Az élő, örök, bevégzett stílus, aki szerényenelrejtőzik alkotásai mögé és a képeit még csak nem is szig-nálja. —

Óhajtom az életet; Te vagy az örök Élet. Remélem a bol-dogságot; Te vagy az örök boldogság. Epedek az igazság és aszabadság után; Te vagy az igazság és a szabadság örök esz-méje. Vágyódom értelem és bölcsesség után; Te vagy az érte-lem és a bölcsesség kútforrása. Óhajtom a szépséget, a jóságot;

341

Te vagy a szépség és jóság teljessége s Benned fogom egykormindezeket véghetetlen mértékben feltalálni, oh Istenem! —

Áldott legyen az Isten, aki nekünk a virágot adta, mert ilyen szépséget csak egy Istenszív tudott kigondolni! —

Milyen szép és megható, hogy az angyalok a földi virá-gokban is kimintázták Istent dicsérő égi hangszereiket. Szét-osztották közöttük az orgonasípokat, a harangokat, a csen-getyüket, a különféle trombitákat, — sőt még a cintányérokatis a napraforgó sárga virágában. Ezért kell hangjuknak lennia virágoknak is, mert különben miért ajándékozták volna ne-kik finom hangszereiket az égi angyalok?... —

A világ fejedelme bőségesen ígér nekünk kenyeret, kin-cset, dicsőséget, hogyha gyáván meghunyászkodva leborulunkelőtte és őt imádjuk. Az ilyen pillanat dönt egész életünk fö-lött. Csak rajtunk áll, hogy fejünket remegő kishitűséggel azigájába hajtsuk, vagy pedig letépjük testünkről a szolgalán-cokat és felemelkedjünk a földi sárból fényesebb vonalakba,ahol nem a hazugság, nem az erőszak, nem a leigázoüság, ha-nem az igazság, a szeretet, a szabadság, szóval: az Isten lako-zik! — Ekkor ébredünk csak föl lelki szabadságunknak, isteniszármazásunknak és az emberi méltóságunknak az öntudatára.Akkor jövünk rá, hogy az élet csupán akkor szép, ha Istenbőlszemléljük és csak akkor igazán jó, ha Istenben éljük, —

Istent szerethetjük anélkül, hogy megismernénk. De lehe-tetlen tisztán megismernünk anélkül, hogy ne szeretnők.Ε szeretetre pedig bennünket csak a mi megtisztult érzéseinknevelhetnek föl. Mert nemcsak a szeretet, hanem az élő hit isa tiszta szívek érzéseinek a halhatatlan virága. —

Világokat alkotó Isten. Te vagy egyedül nagy és véghe-tetlen. Némán hirdetik dicsőségedet szent Kezeid alkotásai. Alátható világok tűznapjai s a láthatatlan távol ködében szuny-nyadó új világok. De ha Téged dicsőít és nevedét magasztaljaaz öntudatlan anyag, mit szóljak én, akinek lelke végtelenértelmed halvány visszatükrözése? Hogyan áldjalak és dicsér-jelek méltóképen Téged, Akit lelkem sejtve érez, értelmemtörvénynek elfogad, de Akit lényének teljességében felfognimégis gyenge vagyok?... —

Isten! Te erő vagy, mert alkottál; értelem vagy, mertterveztél; bölcs vagy, mert rendeztél; jó vagy, mert mindezt

342

szeretetből tetted. A teremtés célszerűsége hirdeti értelmedvégtelen hatalmát. Ha nézem azt a növényt, hogyan szívja aföldből táplálékát; mikép fordítja azt hasznára, hogy rügyet,bimbót és virágot fakasszon; mikép fejleszt és érlel gyümöl-csöt, magot; mikép védi és őrzi azt lombjával és leveleivel:be kell látnom, hogy az az öntudat, érzés és értelem nélkülinövény is élő visszatükrözése teremtésed célszerűségének, s aTe bölcsességedet magasztalja! —

Tőlünk függ, hogy mennyit gyűjtünk és mennyi részt hor-dozunk magunkban mi az isteni életből. Ezen isteni érzéseketazonban nevelni kell magunkban, mert amikor egy-egy ilyenérzés bennünk megszületik, olyan az, mint az újszülött cse-csemő. Sok küzdelembe és virrasztásba kerül, ha életben akar-juk tartani. Sokat sír, sikoltozik, míg végre mosolyogni tanai.És bizony csak akkor növekszik akkorára, hogy életünknek atámasza legyen, mikor már roskadozó testtel a sír felé balla-gunk, amikor csakugyan támaszra szorulunk. —

Nagy isteni érzésben és utána való sóvárgában lassan-ként eltűnnek az érzékeink és Istenben elmerülve, csordultigmegtelik a lelkünk Erővel. Szinte kiemelkedünk önmagunk-ból. Mikor azután a lélek újra magához tér, rendszerint egyújabb útra viszi őt a megtisztult erő érzése: árad, buzog belőleaz Isten és emberszeretet. —

Erős a hitem, hogy az intuitív megérzés már a hiterőbőlfakad. A Szentszellemnek a kegyelmi ajándéka. Ez is bizo-nyítja, hogy olyan erősek vagyunk, amilyennek érezzük ma-gunkat. Magunkat pedig mindig olyan erősnek érezzük, ami-lyen erősnek hisszük bennünk az Istent. —

Egyedül az ember tud apriorisztikus elvekből következ-tetni. Az állati lélek csak a külvilágot tudja visszatükrözni.Ellenben az érzelmi lélek már magát az Istent, akit Leibnitzaz „Életérzések Életérzésének” nevez: Monas monadum. —

Mikor Napoleon az egyiptomi hadjáratra elindult, egycsomó művészembert és tudóst is vitt magával. Egy csillag-fényes éjszakán együtt sétálgatott a pyramisok alatt egy aka-démikus tekintéllyel, aki a világegyetem mozgását a nehéz-kedési erő törvényéből magyarázgatta. Az Istent nagyon rö-viden elintézte: Nous n'avons pas besoin de cette hypothèse.Nincs szükségünk erre a föltevésre! De Napoleon lényegember

343

volt és nem dőlt be olyan könnyen egy-egy elpuffant rakétá-nak. Röviden így felelt: Ez mind nagyon szép. De mondja csak,— s ekkor feltekintett a csillagos égre — ki csinálta ezeket? —A korzikai sas éles körmökkel rögtön a lényeget ragadtameg. —

A külső igazságokat kell a mi benső igazságainkkal meg-egyeztetni, mert az Istent a külvilágban csak keresi az ember;megtalálni azonban mindig csak önmagában fogja. —

Miután az élet csak életből eredhet, biológiai törvény, hogya Színerőnek is önélete van. De hiába keressük mi ezt azÉletközpontot, amely mindenütt van, megfogható alak-ban még sincs sehol. Egyformán eltűnik fölfelé a végtelenNagyban; lefelé pedig a végtelen parányiságokban. Elmerül azelrejtőzöttségben; a misztikumban, amely minden pozitív ku-tatásnak a legvégső stációja. A próféta szerint: Elrejtettisten Ő! —

A bosszúálló Isten és az örök testi kínzás gondolata se-hogyse megy a fejembe. Szörnyűség! A végtelen atyai jóságörökkön örökké nem gyűlölhet és nem gyötörhet! Nem a rab-szolga reszketésével kell tehát Reá tekinteni, hanem a gyer-meki bizalom és szeretet alázatosságával.· Az Isten félelme csakaddig erény bennünk, amíg ez a gyermeki szeretet bizalmábólered. Mihelyt e félelem egy lélekben annyira fokozódik, hogyzavart és nyugtalanságot okoz, akkor már nem erény bennünktöbbé, hanem lelki gyengeség. —

Minden hívő és művészlélek megérzi az anyagban elrejtettlelkiségeket is: az isteni eszményeket. Nem másol, nem utánoz.Teremt! Mindent önmagából, érzéseinek a mélységéből merít.Keresi a lényeget. A hívő lélek az Istent, a művész pedig alelkiségeket. Ezeket vési, faragja s színekbe vagy dalba önti.Mindegyik érzi, hogy az anyag csak külső burok, amely alattisteni tökéletességek rejtőznek. A szépségnek, a jóságnak, azarányosságnak, az összhangnak isteni eszményei. Ezeket akarjakiemelni a művész is a durva anyagból. A hívő lélek is az egy-séget, a nagy egészet, az Istent keresi mindenben. Ezért azintuitív lelkek szemében minden egyes személy, tárgy, vagydolog csali egy-egy hieroglifikus jelvény az Élet képeskönyvé-ből. Egy-egy élő betűje a természet szentírásának, amelynekszerzője a legnagyobb misztikus költő: — az Isten! —

344

Hogy a teremtés az Erőérzésből, vagyis az isteni Jóságbólindult ki, ez azt bizonyítja, hogy nem mechanikus kényszer-ből, hanem önkéntes Jóságból eredt. Sokszor hallottam márfölvetni a kérdést, hogy az Isten miért teremtett? Ha önmagá-ban is befejezett végleges Tökéletesség, akkor mi szükségevolt a világra? — Bizony nem Neki volt rá szüksége., És hogyhaaz Istennek az alaptermészete nem a jóság lett volna, hanemaz önzés, akkor örök nyugalmát és változatlanságát a terem-téssel bizonyára nem zavarta volna meg. Élhetett volna ak-kor is örök szabadságban és boldogságban. De ez már csakegy öncélú, meddő élet lett volna; nem méltó életforma a vég-telen Tökéletességhez. —

A keresztény teológia is ép úgy, mint a buddhista, nyíltanvallja, hogy az Istent nem lehet meghatározni. Inkább nega-tíve tudhatjuk, hogy milyen nem lehet az Isten, mintsem po-zitíve, hogy milyen? Szent Ágoston szerint: Nesciendo scimus!Nem ismerve ismerjük! —

Ha a Színerő benső élete nekünk már megközelíthetetlen,elemezzük önmagunkat, mert hiszen az Isten bennünk is él ésŐt lelkünk tükrözésében nyilván szemlélhetjük is. És hogyhaa Nap fénykorongjába nem is tudunk beletekinteni, de a tótükrében már a Napot is vizsgálhatjuk. Nincs olyan parány avégtelenségben, amely ne éreztetne velünk valamit az Istenből.Ha tehát gyarlóságunknál fogva nem is tudjuk boncolni azisteni Erőérzést, merüljünk el a saját érzéseinkbe és rájö-vünk, hogy a Színerőnek azt a bizonyos mozdulatlan létálla-potát magunkban is megtalálhatjuk. —

Ami emberileg nagy, az a Végtelenségben semmi. Ami pe-dig az ember előtt már semmi, abban még mindig az Isten vanelrejtve. —

A krisztusi Isteneszmény nem egy világon kívül álló kö-zömbös Lény, Aki fölötte áll a küzdelmeknek, a haladásnak,amelyet mozdulatlan fönséggel szemlél, de részt benne nem\esz. Az Ő Isteneszméje nem egy őszszakállú, megsemmisítőkirályi Fölség, Aki palástjába elrejtőzötten ül örök trónusán,kezében a világok sorsát intéző kormánypálcával, amelynekegyetlen intésére új csillagok születnek és a régi világok ösz-szedőlnek. Nem is egy Magában elszigetelt Jóság, Aki egyedül-álló felmagasztaltságában csak az égi angyalok hárfázásábanés dicsénekében gyönyörködik; földi gyermekeinek sóhajaitól

345

és imáitól pedig megindítva, csupán jótékonykodik, ítélkezikés kérlelhetetlen igazsággal osztja szét a jutalmakat és hajtjavégre a büntetéseket. — Oh! Nem! Teljesen igaza van Sir Oli-ver Lodge-nak: Nekünk olyan Isten kell, Aki szeret, Aki szo-morkodik, Aki velünk szenved, Aki élesen küzd a pártütő éstévelygő iránnyal, amelynek szabad terjesztőjét önmaga hoztaíétre, mint saját Magának az elentétét. Nekünk olyan Istenkell, Aki belerohan a küzdelmekbe, az összeütközésekbe, ésugyanazon föltételek mellett működik, mint minden másBelőle származott lélek. —

Az Istennel csak közvetve kapcsolódhatom, teremtmé-nyei útján, akik mindnyájan az én testvéreim. És miért csakezek útján? Mert az Isten nekem mélységes Titok. A hit is az.De az a szegény koldus, az a szenvedő beteg; az a lázas, kiéhe-zett és rongyos gyermek; az már nem titok. Ezek az én test-véreim, miután az én jó Atyámnak a gyermekei. Csak tőlemfügg, hogy hozzájuk csatlakozzam. Ezekben kell tehát keres-nem az Istent, mert hiszen ők is az Ő képmása. Egy-egy élősejtje midegyik Krisztus testének. Bennük tehát biztosan meg-találom. Szeretni fogom tehát a szenvedő embert, az elhagyottárvát, az útszélen didergő koldust, mert bennük az én Ura-mat, Krisztusomat szerethetem. —

A történelem világosan megmutatja, hogy csak azok anemzetek boldogulnak, amelyek nagyságuk alapjává az Istentiszteletét tették. Enélkül sem egyesek, sem nemzetek föl nemvirágozhatnak. —

Az Isten önmagában az egységes Egész! Jézus Krisztus-nak, a Szentszellemnek, az ellenáramlatnak, a szellemi és azanyagi világnak, szóval minden öröktől fogva létező és min-den időben lett, sőt a végtelenség jövőjében még csak ezutánlétrejövendő jó és rossznak látszó valóságoknak és jelensé-geknek a tökéletes harmóniában való egyesülése: az Isten.Minden erény és minden bűn, minden küzdelem és mindengyőzelem, az élet és a halál, a boldogság és a szenvedés, azérzelem és az értelem örök forrása és életadója: az Isten! Akiörökké élt és örökké jó volt! —

A legtisztább Életérzéshez, az Istenhez mi csak megtisztultérzésekkel emelkedhetünk. Ezt pedig bennünk a lelki jóságalakítja ki. Az Úr sohase kérte tőlünk az értelmünket, csak aszívüket. Nem a zsenik, — hanem a szentek jutnak az Isten

346

Országába. Hogy azonban magadban ezt az életszentséget ki-alakíthassuk, ehhez nem elég az acélos erő. Kell hozzá a türel-mes és kitartó munka is. Ugyebár, a kovács is csak akkorképes a nyers vasat idomítani, hogyha először azt a tűzbenmeglágyítja. —

Amikor elmerülök az isteni elrejtőzöttség alázatos szemlé-letébe, szinte megdöbbenve teszem fel a kérdést: vájjon van-ejogunk ennek a rettentő nagy Hatalomnak a lényéről még csakelmélkedni is?... Ha azért óhajtjuk Őt megtalálni, hogy mégjobban szerethessük és imádhassuk, bizonyára van. Hiszenazért adott nekünk értelmet, hogy az ő szent törvényeit meg-ismerhessük. Azért adott érző szívet, hogy őt szerethessük.És azért adott szabad akaratot, hogy teremtő és fenntartó ere-jének titkait nyomozhassuk és vizsgálhassuk. —

A földi homályban mindnyájan csak tapogatódzunk. Csaka mi Urunk és isteni Mesterünk áll minden emberi gyarlósá-gok fölött! Mi pedig csak az Ő életpéldájából tanulhatjuk megmindnyájan, hogyan kell gyarló emberi testben tökéletes isteniéletet élni. —

Az isteni Életben a mi értelmi megismerésünk egy tökélet-len megismerési típus. Az isteni tökéletes tudás nem okosko-dás, vagy következtetés, — szóval nem logikai funkció, hanemszínről-színre való látás. Ezért nekünk is, ha az isteni lényegetkutatjuk; az értelmi alapról át kell lépnünk az intuícióba,amely az érzésünk hódolatában, bámulatában, vagyis az imád-ságban nyilatkozik meg. —

Minő elfogultság kell ahhoz, hogy feltesszük, a mi jó Isten-atyánkról, Akinek mindnyájan egyforma gyermekei vagyunk,hogy csak a zsidó nép üdvösségével törődött. Ez volt a „papakedvence”, a többi pedig Őt nem érdekelte. Pedig néhány ez-redévvel Mózes előtt is voltak már kifejlett vallási rendsze-rek, amelyeket az isteni bölcsesség bizonyára az akkor élt em-beriség fejlettségi fokához mért. Vagy egy Szokratesz-nek ahalála kívül esett volna az isteni bocs világvezetés tervezetén?Hát azok a régi bölcsek, erkölcshirdetők és vallásalapítók, akikéletüket az igazság kutatására és terjesztésére szentelték ésmeghaltak a nagy emberi érdekek önzetlen szolgálatában,hába dolgoztak rendszereik szervezésén, amikkel a világotemelni és erkölcsileg tisztítani akarták? Hát egy Platót, vagyegy Buddhát az Istennek nem ugyanaz a Szentszelleme sugal-

347

mazta volna, amelyre a zsidó prófétáknak sokkal jelentékte-lenebb alakjai is támaszkodtak?! Milyen Istent képzelünk mimagunknak?! — Sajnos, emberi gyarlóságunkkal még az Istentis nacionalizálják! —

Bizony, többé-kevésbbé mindnyájan érezzük a mai időksúlyát. Nehéz napokat élünk. Szorongó szívvel tekintgetünk abizonytalanságba. Kevés reménységgel, de annál több csaló-dással. Néha nagyon árváknak és elhagyottaknak érezzük ma-gunkat. Azt hisszük, hogy fölöttünk már egészen beborult azégboltozat és reánk ásít sötét torkával a kétségbeesés. — Test-véreim! Ne féljetek a külső sötétségtől! Csak bennetek ne le-gyen soha sötétség! Ne higyjétek, hogy kiejtett kezeiből az ŰrtMost van hozzátok a legközelebb, amikor megosztja veletekjászoiyos szegénységét; földi sanyargattatásait; sőt néha mégkínszenvedéseit is. Hogyan lehetnénk mi szegények, mikor aza hatalmas Isten a mi édes Atyánk?! —

|

Isten Önmagában végtelen Erő; Krisztusban végtelen Sze-retet, a Szentszellemben végtelen Kegyelem. A Hitben pedigaz Isten az emberben a legegyszerűbb és a legfenségesebbvalósága a végtelenségnek! —

Csodálatos az Istenatya jósága és bölcsessége. Koronkéntminden népnek olyan Ige-hirdetőt küld, akit azok megérteniés befogadni képesek. Így cselekszik az okos földi atya is;gyermekeit olyan tanítókra bízza, akik alkalmazkodni tudnaktanítványaiknak a korához és értelmiségéhez. Gondoljuk csakmeg, milyen különbség van még ma is az óceáni szigetlakó ésa kiművelt európai emberfajok között? Ki hiszi el, hogy aza jóságos Atya csak az Ő érettebb gyermekeinek a nevelésével'törődnék, a gyengébbeket és fejletlenebbeket pedig hagynáelzülleni? —

Az Istent a legtöbb lélek csak azért nem találja meg, mertkülönválasztja önmagától és nem a saját érzésében, hanem amagasságos égben keresi, nagyon is távol önmagától. Sokanpedig azért nem tudják megérteni, mert olyan felette nagyonegyszerű; egy jóságos érzés, amelyből kisarjadzik az istenilényeg: a tiszta szeretet. —

Istennek az a célja, hogy minden teremtményét üdvözítse,vagyis boldoggá tehesse. De mindenkinek csak annyit adhat,amennyit az befogadni képes. —

348

Sem a lángész, sem az ékesszólás, sem a dicsőség, sem atudomány azt az űrt, ahol hiányzik az Isten eszméje, nem tölt-hetik be soha. Mert lehetetlen, hogy az ember Isten nélkülboldog lehessen. Nem lehet pedig azért, mert az embert vele-született hajlamai utalják ellenállhatatlan erővel a vallásitérre. Már szívünket úgy alkotta az a hatalmas Teremtő, hogyhahiányzik abból az Isten érzése, oly ür támad abban, amelyetsemmi be nem tölthet. —

Valamint a vas megérzi a delejes áramot, úgy érzi meglelkünk ösztöne is, hogy van egy felettünk álló hatalmas Erő,amely függésben tart bennünket, egy Erő: az Isten, Akit értel-münk felfogni gyenge ugyan, de Aki felé önkéntelen vonzó-dunk s Vele egykor egyesülni akarunk. —

A fiú a családban a remény képviselője, a leány a házi tűz-hely tisztasága; de míg a fiú eszével keresi az Istent, addig aleány szívében már megtalálta. —

Az élet folytonosságát hiába keresem a tömeg emlékezeté-ben; epedő vággyal fordulok azért érte az Istenhez. —

Vájjon hogyan lehet az, hogy mi Benne élünk, Benne moz-gunk és benne vagyunk az Istenben és mégse tudjuk Őt fel-ismerni? — Ugyanígy van a madár is a léggel és a hal a víz-zel. Benne vannak, benne élnek; de azért a madár se tudja,hogy mi az a levegő, és a hal se tudja, hogy mi az a víz? —Mozgásunkat az Istenben éppen olyan öntudatlanul végezzük,mint ahogyan azt se vesszük észre, hogy együtt repülünk aföldgömbünkkel. —

Az Isten az embert szenvedésekkel tanítja meg az igaz-ságra és szeretettel a boldogságra. —

Az ember tiszta szívvel keresse mindig az Istent, mert azavaros és piszkos vizekben még a Nap sem tükröződik. Hami a holdban és a csillagokban akarunk gyönyörködni, akkoraz Égre nézzünk és ne a mocsárba tekintgessünk. —

Sokan érzik már lelkükben az Istent; sőt vágyódnak isUtána. Értelmük azonban még mindig nem tudja befogadni őtmert kifáradt a formaságok hitrendszerében. —

Az ember és az Isten két egymást kereső szeretet. Az em-ber sóhajaival, könyörgésével Atyjához akar emelkedni, azIsten pedig jóságával és szeretetével leszáll gyermekéhez.

349

S z e m é l y e s I s t e n .

Hogyha a személyes Isten csak a mi gyarlóságunknak azagyréme, akkor nemcsak a teremtő Isten eszméje semmisülmeg, hanem a fenntartó és a világot kormányzó Istennek a fo-galma is; sőt még a törvényhozó Isten erkölcsi eszméje is.Nincs tehát se jó, se rossz, se erény, se bűn. Nincs rendszer éscélszerűség; csak véletlen és esetlegesség van. A világot pedig„vak erők tartják fenn” és nem a célszerűség és igazság törvé-nyei szerint kormányoztatik, hanem az anyagvilág természeté-ben rejlő fizikai törvények kényszere szerint. Ezek azonban„változhatatlanok és az egész világra kiterjedő kényszer-követ-kezetességek.” Erkölcsi hátterük nincs, miután csak az anyag-világ tömeghatásaiból kiinduló esetlegességek. —

I s t e n és t e r m é s z e t .

Ha meg akarsz erősödni hitedben, menekülj a természetkeblére; fásult szívedet ennek mélységei fogják fölemelni,Nyitott lapjai bizonyára meg fognak tanítani az Isten szerete-tére is, mert ha a teremtmények szépségei megérintik szíve-det, lehetetlen, hogy közömbös arccal fordulhatnál el Terem-tőjüktől. — Ha kifáradtál a küzdelemben, a természet felüdítújra. Ha a csalódás megviselt, vagy a bánat összetört, vonulja természet szent templomába és sírd ki magad csendesen. Ate szomorúságod neki nem lesz terhes, mert nincs olyan em-beri fájdalom, amit még nem látott, nem hallott és meg ne vi-gasztalt volna. —

I s t e n és ember.

Minden élő a természetben csak azt hirdeti neked, hogyvan Isten! Egyedül csak a sötét tekintetű ember mondja meg-hasonlott szívében, hogy: nincs! És kívüle nem is mondhatjamás. Ezt a jogos és szomorú kiváltságot egyedül az embernekadta meg az ő Teremtője. Mert míg a többi lény ösztönszerűöntudatlansággal van alávetve az alkotó által megállapított vi-lágrend törvényeinek, addig egyedül az öntudatos és szabadakarattal felruházott ember szegülhet ellene a Gondviselés leg-főbb akaratának. —

Minél jobban leigázzuk magunkban az állatit, annál erő-

350

sebb lesz bennünk az Isteni. Mint ahogy a szobrász egy mű-vészi gondolatot belevisz a nyersanyagba és levési, letördeliróla a feleslegeseket, úgy kell minekünk is kidolgozni ön-magunkban az isteni képmást. —

I s t e n és a g o n o s z .

Hogy a mi Istenatyánk öröktőlfogva jó volt, azt ma márnemcsak sejtjük, hanem világosan bizonyíthatjuk is. Jó volt,mikor még csak Önmagában élt egy végtelen szabadságnak tö-kéletes összhangjában és boldogságában; másszóval, mielőtt avilágot megteremtette. Éppen ezért mondjuk az Atyát tisztaSzínerőérzésnek, vagyis végtelen Jóságnak, mert az összesisteni tulajdonságai közül legelőször az Ő végtelen jósága nyi-latkozott meg. Ebből indult ki azután a külső világ teremtéseis. A vallásoknak és a filozófiának mégis mindig az volt azegyik legnehezebb problémája, hogy az isteni Életbe hogyanlehet belehelyezni a gonoszt? Hogyan férnek össze? Hogyaneredhetett a tökéletes Jóságból a rossz? Mikor kezdődött? Éslesz-e valaha vége? Vagy talán két örökkétartó élet alakult ki?Az abszolút jó és az abszolút gonosz?... Sokszor eltűnődtünkrajta, hogy mi lehet az eredete a gonosznak, vagyis az erkölcsirossznak? Miután minden élő és létező valóság az Isten teremt-ménye, tehát a gonosz sem eredhetett önmagából, önmagátólvaló lény csak az Isten lehet. Egyedül ő az örökkvalóság, min-den más létező és élő valóság pedig csak időben lett. De hátnem képtelenség még gondolatnak is, hogy az a végtelenül tö-kéletes Isten valaha a rosszat létrehozta? — Ha pedig a rossznem az ő teremtménye, hát akkor honnan lett? Talán az isönmagától állott elé és életének okát önmagában bírja?! Ezellen a feltevés ellen épp úgy tiltakozik az értelmünk, mint amásik tétel ellen, amely szerint a rosszat az Isten teremtette.Mert hogyha a gonosz önmagától nyerte az életét, akkor vagya legfőbb isteni akarat segítségével jöhetett létre, vagy pedigannak ellenére. Szinte megérthetetlen, hogy egy tökéletes Jó-ság hogyan engedhette meg, hogy egy tökéletlen erkölcsi rosszaz ő jóságából teremtett világot megrontsa és azt állandóanpusztítsa. És itt tűnik szembe kézzelfoghatólag az emberi okos-kodás gyarlósága, mert a jó és a rossz problémája szerint ala-kul ki, hogy milyen alakban képzeljük el a világot létrehozóteremtő okot. Ha tehát a jóságot tekintjük a teremtés végső

360

okának, akkor tudjak, hogy a rossz a jóságnak csak gondolatiellentéte, amelynek önmagában realitása nincs; csak egy alakjaa cselekvési lehetőségnek. Úgy tekinthetjük tehát, mint ellen-áramlatot, amelybe azonban mi is belekapcsolódhatunk értel-miségünkkel és szabadakaratunkkal és ekkor az önmagábanélettelen cselekvési lehetőséget, vagyis a rosszat bennünk szin-tén élő valósággá tehetjük. Mi teremtjük meg tehát önmagunk-ban mindig a rosszat, mert értelem és szabadakarat nélkülsenki se cselekedhetik erkölcsi beszámítás alá eső rosszat.Képtelenség feltenni, hogy a végtelenül tökéletes Jóság valahaa rosszat teremthette volna, mert hiszen akkor hogyan lehetnejósága végtelenül tökéletes? — .Majd ha a megváltás istenimunkája célhoz ér és minden visszatisztul, vagyis megszentel-tetik, akkor majd be is végzi szerepét a rossz is... —

I s t e n i e s z m é n y .

Ha a lélek szentélyében nem ég többé örök lámpa az istenieszmények előtt, sötétség üt tanyát ottt, és a szentély is rombafog dőlni nem sokára. —

Platóról mondja a hagyomány, hogy amikor az Istenségtitkairól elmélkedett, szemeit a csillagokkal behintett égbolto-zatra szegezte, hallotta megcsendülni a szférák zenéjét és avégtelenségnek eme összhangjából értette meg az Egy Isteneszméjét. Ez a mélységes lángész az éjszaka csendjében és szí-vének tisztaságában egy pillanatra megsejtette az Istent! —

Az ember csak a külső formáit tagadhatja meg a vallás-nak, de maga az Isteneszme mindig él bennünk. A lelkünkbenszunnyad és míg az ember szája tagadja, addig a szíve enneka tagadásnak mindig titkon ellentmond. —

A jövőbe látó szemeket a kortársak rendesen ki szoktákszúrni. Hogyan is fért volna össze Giordano Bruno felfogha-tatlan Isteneszméje korának emberi alakba öltöztetett Isten-fogalmával? Épp olyan megérthetetlen volt a középkor geo-centrikus elméletével az Ő megmérhetetlen arányú világegye-teme, a naprendszerek tömegeivel és élettel benépesített csil-lagaival. A földünkre korlátozott hat napos és két emberesteremtés mellett csakugyan nem érthették meg, hogy a teremtőVilágléleknek véghetetlen gyönyörűsége, hogy az Élet mindenalakjait ontsa Magából mindenütt, amelyekben bár rendfoko-

352

zati különbségek vannak, de az ellentétek összhangjából mégisaz Egésznek csodálatos szépsége fog előállni. —

Hogyha már a teremtett világ is csupa titokzatosság, mi-ért csodálkoznánk, hogy a Teremtőjére vonatkozó végső igaz-ságok is szintén felfoghatatlanok az értelemnek? Hogyan is le-hetne a mi véges és korlátolt elménk a végtelenségnek a mérő-pálcája? Bele kell nyugodnunk, hogy a legmélyebb igazságoknem a mi szűk látókörünk vonalaihoz simulnak, hanem a migyarló eszünknek kell hozzájuk alkalmazkodni. Így vagyunkaz Isten-eszmével is, amely nekünk még mindig csak egy meg-érthetetlen fölséges, szent titok! —

Az Aty a és a Fiú.

Eltűnődöm néha, hogy vájjon mi történt volna akkor,hogyha az Abszolut-Színerőérzés meg nem szülte volna azörökkévalóságban az Ő Mozgóenergiáját? vallási nyelven: azŐ Szent Fiát. Gyarló értelmem elgondolásában akkor a Szín-erőérzés, mint az örök változatlanság folytatta volna Önma-gában egyenletes, vagyis mozdulatlan benső Életét. Ilyen voltaz Isteni Élet a teremtés előtt. Ez esetben Mozgóeröképessége,vagyis Mindenható Ereje viriualiter élt volna Benne mind-örökké. Vallási nyelven: az Atya okkor nem nyilatkoztattavolna ki Magát mindenható Energiájában: a Fiúban. Nemteremtett volna tehát Általa külső világokat. De mihelyt a Szín-erőérzés, amely végtelen Jóság, saját természetéből kiindulva,elhatározta a külső teremtést, akkor mindenható Erejénekkifelé is meg kellett valamely alakban nyilatkoznia. Minden-ható ereje tehát „kifelé” csak a teremtésben nyilatkozhatottvolna meg. Csakhogy, ha ezt a teremtést Sajátmaga végzi,akkor Benne már változásoknak kellett volna előállnia: moz-gásoknak! Már pedig Ő az örök Változatlanság. Mozdulatlan-ság. Ezért szülte meg Mozgóenergiáját: az Ő szent Fiát. —

I s t e n é r z é s .

Amely pillanatban érezni kezdjük a jó Istent magunkban,abban a pillanatban lágyul az Ő szeretete irántunk irgalommá.Amely pillanatban pedig bízni kezdünk Benne, abban a pilla-natban lesz Ő is hozzánk bizalmas. Ez a bizalommal teljes

353

gyermeki érzés bennünk a legtökéletesebb vallásos érzés, ame-lyet Istenérzésnek, általánosságban hibásan Istenfélelemneknevezünk. —

A hívő lélek úgy érzi, hogy mindig Isten színe előtt áll.Mert ha gyarló testi szemeinkkel nem látjuk is, de biztosanérezzük, hogy az Úr Jézus szeme rajtunk nyugszik. A szeretetgyengédségével tekint reánk és gyönyörködik a mi jószándék-kal végzett hősies erőfeszítéseinkben. Ennek az élő Istenérzés-nek csodálatos ereje van, amely a lelket állandó frisseségbenés felüdítő nyugalomban tartja. —

Van-e szebb neve a léleknek, mint ez a magyar kifejezés:„Isteni lehelet”! Szinte érezzük benne az érzés mélységébőlfeltörő sóhajt: Lehelet! Bátran elmondhatjuk, hogy vannakgazdagabb, fejlettebb és kiműveltebb nyelvek, de kifejező ere-jében egyik sem múlja felül a mi édes anyanyelvünket. —

Lelki felszárnyalást érzünk mindig, ha lehajtjuk fejünketegy virágos rét kebelére. A nagy csöndben megtelik a szívünktiszta érzésekkel. Kibontakoztunk a földhöz ragadtságból.Mintha megnyílnék előttünk a kék égbolt. A rét fehér kisMargit-virágai pedig mintha égő gyertyák volnának és látha-tatlan kis angyalok imádkoznának mellettünk. A napsugár féliglehunyt szemünkben égi titkok sejtelmeit világítja meg. úgyérezzük, hogy e pillanatnak minden gyönyörűsége a mienk!Az élet központjába jutottunk, ahol nincs más, csak én megaz Isten! Mellettünk sok-sok kis zümmögő bogár és a mesz-szeségből mezei fürj nyugodt pitypalatty-verése tölti be a jóIsten csöndjét. Mennyi élet, mennyi béke, mennyi titok ésmennyi harmónia egy helyen !... Ezt érezheti a virágos rétenegy álmodozó, szelíd Ids Margit-virág is. —

Ha megértenénk az élet lényegét, rögtön tisztában volnánka végtelenség titkaival is. Mert valamint az élet lényege azérzés, úgy a végtelen is csak az érzésben lesz végtelenné.Amennyi bennünk az Istenérzés, annyit érzünk a végtelenből.Ezért nem lehet értelmileg felfogni se a végtelent, se az életet.Mind a kettőt csak megérezni lehet, mert ez a kettő tulajdon-képen ugyanegy. —

Az ember természeténél fogva Istent kereső lény. Ezenokkereső iránnyal, amely az emberiség értelmi és érzelmi ha-ladásának állandó sarkantyúja volt, mindig együtt dolgozott

354

a vallással a filozófia is. Nyomozta a részletekben az egységet/Az okozatok láncolatában a végső okot. A láthatók mögött aláthatatlant. A mozgások végtelen változataiban a mozgatóörök változatlanságot. Néha helyes úton, máskor tévelygések-ben, de azért mindig csak Istent kereste. —

Ha az Istent keressük, a megérzésünkben biztosan meg-találhatjuk. Sohase törjük a fejünket az Isteneszmén, hanemtörekedjünk Őt önmagunkban megérezni Még pedig minélinkább ki tudunk bontakozni az anyagburokból és az alacso-nyabb testi indulatokból, annál tisztultabb lesz az Istenérzé-sünk is. Ahány láncszem lehull lelkünkről az anyag bilincsei-ből, annyira erősödnek szárnyaink is, amelyek bennünket aföldi párázatok fölé, az Istenhez emelnek. —

Hitéletünkkel is úgy vagyunk, mint a testünkkel. Csakaddig vagyunk egészségesek, amíg nem érezzük, hogy egyestestrészünktől elszakadtunk. Az a vallásosság, amely kimerüla külső alakiságokban, még csak kirakat-vallás, amely még hajóhiszemű is, a legjobb esetben csudán külső szertartásosság.Az igazi hitélet az Istenhez való szoros kapcsolódás. Mindigmagunkban kell éreznünk az Isten jelenlétét. A templomok-ban ép úgy, mint az irodánkban, vagy a műhelyünkben, sőtmég szórakozásaink helyein is. —

Az érzésnek változatlan állandóságát egyedül a végtelen-ségben érezhetjük meg: az Istenben. De csakis Benne és sohasaját magunkban. Bizony, a mi érzésünk gyakran változik. Haaz Isten érzése is így változnék, már régen megszűntünk volnaérezni és létezni. Ezért az isteni érzés bár érezzük, de nemértjük, mert a mi érzésünk ellentétessége megzavar bennün-ket és így nem tudjuk a színtiszta érzést helyesen és teljesenfölfogni. S mindaddig, amíg teljes tökéletességünket el nemértük, az érzésről mindig csak részletekben és tökéletlenül tu-dunk elmélkedni és vele foglalkozni. —

A gyarló és tehetetlen ember a természet imádásában azIsteneszmét veleszületett Istenérzéséből merítette. Érezte, hogyegy ismeretlen és láthatatlan Erőtől függ. Ezt a Valakit keresteállandóan, megújult hévvel az idők kezdetétől fogva. Ezért azalapgondolat minden vallásban ugyanaz: — Istenkeresés. —

355

I s t e n h i t .

Hiába keressük mi az eszünkkel az Istent, amíg érzéseink-ben Hozzá fölemelkedni nem tudunk. Ezért a hitet nem tudnihanem élni kell. Akik bíznak az örök Életben, azok már a föl-dön elkezdik azt élni. —

Nem hiszem, hogy az ember valaha is teljesen elveszt-hetné veleszületett Istenhitet, amely a természetünkben gyö-keredzik. — úgy vagyunk vele, mint az, aki tagadja a lélekhalhatatlanságát, de azért éjjel a temető mellett elmenni nemmer. —

Vájjon az igazság nem egyik konkrét alakja-e az elvontisteni tulajdonságok teljességének? És aki ezért az igazságértmeghalni is kész, az kevésbbé volna hívő, mint az a formalista,aki szájjal hangosan hirdeti ugyan az Istent, de már az Igaz-ságában őt. bármikor kész kicsinyes anyagi érdekeiért is meg-tagadni? — És most kérdem, vájjon az a materialista tudósnem az isteni mindenttudás forrásából akar-e meríteni, mikorúj megismerések igazságait keresi — sokszor küzdelmes le-mondások és szenvedések árán, de mindenkor kitartó lelke-sedéssel?! —

A művész, a bölcsész eszmények után sóvárognak, hogyellessenek egy-egy titkos vonást az isteni rendszerességből,szépségből, vagy összhangból, hogy ezeket azután remekmű-vekben örökíthessék meg. Hát ezek nem Istent kereső lelkek.— Sőt tovább megyek. Vájjon nem az Úr Jézus isteni példa-adását utánozzák-e mindnyájan, akik nehéz próbákban helytállnak a kötelességek teljesítésében: a munkában, a szelídség-ben, a türelemben, a jószívűségben, a becsületességben, az igaz-ságtalan üldöztetések és a szenvedések békességes elvise-lésében? Még azok is, sokszor öntudatlanul az Úr ösvényeinjárnak, akiknek lelkében pedig az Istenhit közvetlensége saj-nos! — még mindig nem tudott gyökeret verni! —

A tapasztalati világ nem elégítheti ki a kedélyt, az érzel-met; az ember álmokat sző az eszmények világáról, mely aföld szűk látókörén kívül esik. Az emberi értelem végességemindig fogja biztosítani az Isten végtelen Személyiségébe ve-tett hitet s igazolni a francia bölcs szavait: „Si Dieu n'existepointe, il faudra l'inventer” — „Ha Isten nem léteznék, fel

356

kellene találni!” Eme Végtelennek tisztelete központja mindéivallásnak, Helyesen mondja ezért Jean Paul: Mi a vallás?azt kérdezitek?... Imádva mondjátok a feleletet: Hit azIstenben! —

„Ön hónapokon keresztül tanúja volt az én rabéletemnek.Ezért önt én nem üres szavakkal, hanem életem őszinte példa-adásával tanítottam. Hónapokon keresztül az ember nem tudhazudozni és alakoskodni. Igaz színében és valóságában mu-tatja be magát. És most kérdem öntől: Látott-e engem vala-mikor csüggedezni, vagy hallott-e tőlem egy zokszót, panaszt,vagy zúgolódást? Hát azt hiszi Ön, hogy ezt a lelkierőt én csakúgy „maagmból” merítettem? Hát honnan meríthettem volnamáshonnan, mint az én élő „Istenhitemből”?... — (Egy rab-társához írt leveléből.)

Kedélyem napfényes, mert mindig bizalommal várom,hogy mit csinál velem a jó Isten. Egészen ráhagyom magamatés mindig sikerül minden felelősséget lerázni magamról. —

I s t e n o r s z á g a .

Ha egy tiszta angyal leszállna a poklok mélyére, ott seszenvedne; viszont ha. egy kárhozott lélek a menyországbaemelkednék, oda is magával vinné a kínjait. Ne felejtsük:Isten Országa bennetek van! Nem a helytől függ tehát a miüdvösségünk és kárhozatunk, hanem a mi helyzetünktől; ér-zésbeli vonalunktól -

Az embert Isten Országában nem a születés, hanem azerkölcsi értéke minősíti. —

Az Isten Országában nincs személyválogatás és nincs kü-lönbség nemzetek, népfajok és nemek között. Nincs zsidó, nincsgörög; nincs szolga és nincs uraság; nincs férfi és nincs asz-szony, mert mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban. — Ezérttartoznak az erősebbek a gyengébbek terheit is hordozni. —

A nagy perzsa misztikusnak, Omar Khayijaminak szavaijutnak az eszembe: Elküldtem lelkemet, hogy hozza el nekema láthatatlan világok titkának titkát. Visszajött s azt mondta:— Magadba hordozod az egek örömét és poklok kínjait. Ezcsak poétikus körülírása az Úr Jézus egyszerű szavainak: —Az Isten Országa bennetek vagyon! —

357

Mindenki a saját érzésében hordozza nemcsak a meny-qrszagot hanem a poklot is. Isten Országa valóban bennünkvagyon! Csak gyermekes képzelődik helyezheti ezt egy hatá-rok térbe, mert nincs az a teleszkóp, vagy mikroszkóp, ami-vel halálunk után bárminő térben feltalálhatnák akár a meny-országot, akár a poklot. Ezek nem térbeli elhelyezkedések,hanem lelki állapotok. —

A jó ember teste az Istennek temploma. A tiszta szívbenmindig ptt lakik az Isten! —

I s t e n i s m e r e t .

Hit és alázatosság nélkül nem tudunk élni az Istenben,mert értelmileg is csak akkor ismerhetjük meg Istent, amikorérzéseink már elég érettek az Istenmegérzésre. Amíg az embernem érzi ezt a szoros kapcsolatot az Istennel, addig abban atévelygésben él, hogy még az ő saját életét is ő maga tartjafenn! —

I s t e n i i g a z s á g .

Hogyha minden lélek csak egyszer születnék és frissenkerülne ki mindegyik a Teremtő kezeiből, hogyan volna akkorlehetséges, hogy a mi szerető Atyánk egyik gyermekének bő-ven ád mindent, a másiktól pedig a legszükségesebbet is meg-vonja? Hogyan lehetne ott egyforma igazságszolgáltatásról be-szélni, ahol az egyik testvérünket a mi Atyánk elhalmozza min-den jóval, a másik pedig mindenféle terheltségekkel születikbele egy küzdelmekkel és szenvedésekkel teljes életbe? Mi azoka ennek az előzetes szabályozásnak? Hiszen ok nélkül semmisincs. Ki hiszi el, hogy az isteni bölcsesség ökonómiája, azIsten igazsága, bármit is véletlenségből, vagy szeszélyből cse-lekednék?! —

I s t e n a v é g c é l .

Egyes városok nagy árucsarnokaiban láthatunk mozgólépcsőket, vagy az emeletekre felfutó gumiszalagokat, amelyekfelvisznek bennünket a kívánt magasságokba. A párisi kiállí-táson is volt egy ilyen körben szaladó trottoir roulant. Hárommozgó szalag futott egymás mellett és mindegyik különféle

358

gyorsaságban vitte magával egy bizonyos végcél felé mind-azokat, akik ráléptek. Aki gyorsabban kívánt haladni, átlépetta másik szalagra. Sőt még fokozhatta is a gyorsabb haladástazáltal, ha a mozgó szalagon folytatta a maga rendes lépéseit.Ha pedig visszafelé fordult és a mozgás irányával ellenkezőirányban lépegetett, akkor állandóan egy helyben maradt; egylépéssel se haladt előbbre. Szemléltető példája ez a végzetsze-rüségnek, amelyben az emberi akarat is érvényesülhet. Odame-gyünk, ahová a mozgó szalag visz; haladásunk ütemét azonbangyorsíthatjuk, vagy lassíthatjuk. A futószalagon mi is szabadonmozoghatunk, kiléphetünk előre, vagy hátra. Az első esetbenvisszatisztulásunk útján gyorsabban fogunk elérni végcélunk-hoz. Ha pedig visszafelé megyünk, egy helyben fogunk topognimindaddig, míg alázatos önátadással nem alkalmazkodunk azegész világegyetemre kiterjedő isteni akarathoz, a mi mozgótalajunkhoz, amely biztosan visz bennünket a kitűzött végcél-hoz, ahol már vár reánk Valaki: az Isten! Mert Isten a vég-cél! -

I s t e n Keze.

A jó Isten Keze sohase vág olyan sebet, amelyre rá netenne egy kis enyhitő balzsamot is. Amit megvon tőlünk azegyik kezével, azt pótolja a másikkal. —

I s t e n h a n g j a .

Amíg érzéseink tiszták, addig magunkban hordjuk az egészvégtelenséget! Ilyenkor úgy érezzük, hogy ha a ligeteknek ésaz erdőknek minden madara versenyt dalolna is a szívünkben,az Isten hangja túlszárnyalná mindazt. De ez a hang is rögtönelnémul bennünk egy tisztátalan érzésünkre, vagy egy gyűlöl-ködő hangra és gondolatra. —

I s t e n a k a r a t a .

Hosszú próbák után József fölfedi magát a Fáraó udvará-ban elébe került testvérei előtt. „Jöjjetek közelebb” —mondja. „Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatokEgyiptomban. Ne féljetek. Isten akarata teljesült! — Isten aka-rata — amelyért naponként imádkozunk, hogy legyen meg

359

menyben és földön. Van-e nagyobb bölcsesség a világon, mintebben a pár szóban levő megnyugvás, amely békéje és össz-hangja a léleknek”. — így szól József története, aki testvéreitmagához öleli és egymást átölelvén, hosszasan sírnak... Min-den sor mögött ott látjuk a Gondviselést, azt az ember sorsátintéző szent Kezet, amelyet sokszor csak azért nem látnak,mert az a Kéz is árnyékot vet önmagára. De vezetését min-denkinek éreznie kell, mert nincs véletlen! Mindent a nagyIsten vezérel az ő céljai szerint. —

Az állatnak kényszerítő ösztöne az állati· életnek törvénye.Öntudatlanul teljesítik az isteni akaratot, amely őket a világ-összhang szolgálatában bizonyos feladatokra kényszeríti. Ezaz isteni akarat az anyagban is folytonosan működik. Hogyan?Mint természeti törvény. Hogy a tűz éget, a vízgőz terjed, a hőmagasabb hőfoka kitágít, alacsonyabb hőfoka összehúz, hogya delej a vasat vonzza, a villám fényt, vagy erőt fejt ki; szóvalhogy a természetben minden úgy van és úgy működik, — ezaz Istennek bölcs akarata. Az ember épp úgy, mint mindenteremtett lény, ezt az akaratot tisztelni és magát alávetni tar-tozik. —

Az ember akaratának szabadságával külső és belső kény-szertől menten elhatározhatja: — ezt teszem, azt pedig nemteszem. Igaz, hogy ezzel a lázadással az ember azt az isteniakaratot nem bénítja meg, mert akkor az az isteni akarat,mint kényszerűség tipor át rajtunk. De lázadásával az embermégis elérheti, hogy közötte és az isteni akarat között azösszhangot megzavarta. Ez a zavar az ember életcélját rögtönmegbolygatja: kínt, fájdalmat, szenvedést okoz mindaddig,míg engedelmes alárendeltséggel a legfőbb akaratnak ismétmeg nem hódolunk. Ezért tanította a mi Urunk Jézus Krisz-tus az ő legszebb imádságában az emberiséget alázatos enge-delmességre, midőn példát adott, hogy fejünket meghajtvasóhajtsunk föl a porból az éghez: Legyen meg a Te szentakaratod! —

Mihelyt az ember a „Törvényt”, vagyis a legjobb isteni aka-ratot szem elől téveszti, földi pályafutása hasonlít a csigánakkacskaringós, célttévesztett, benyálazott útjához. Oda tér vissza,ahonnan kiindult. Egy lépcsővel sem emelkedhetett maga-sabbra a világosság, a tökéletesség felé. — Ha azonban az em-ber reményével, vágyaival, hitével és szeretetével az isteni aka-

360

ratban él és életét az Ő szent törvényéibe belekapcsolja, akkorolyan hatalmas, mint a Libanon cédrusa, amelynek csak gyö-kerei kapaszkodnak a földbe, de fejével fölnyúlik az egek fel-hőibe s a homály helyett derült eget, fényt és világosságot látcsupán. Az ilyen ember elmondhatja: — Boldog vagyok, mertösszhang van az én szívemben! —

Hányszor ád az ember később hálát a jó Istennek, hogyvalami nem úgy történt, amint mi akartuk. Sokszor utólagosanköszönjük meg, hogy nem hallgatta meg annak idején az imád-ságunkat. Ki tudja, minő céljai vannak velem az Úrnak?... Éncsak annyit tudok, — de ezt ezután már bizonyosan! — hogybármi történjék is velem, bármit akar az Isten velem, az az énlelki javamra fog szolgálni. —

A végtelen Jóságban nincs se bosszú, se megtorlás. Hogyanlehetne a végtelen bölcsességről föltenni olyan alacsony indula-tokat, amelyek még a gyarló emberben is tökéletlenségek?Szenvedéseink tehát üdvös, gyógyító büntetések, amelyekkel ami jóságos Atyánk gyermekeit akarja visszavezetni a helyesútra. Gyötrődni és vergődni fogunk a fájdalmak ostorcsapásaialatt, míg kevélységünk és egyéni elbizakodattságunk, meg nemtörik és észre nem vesszük, hogy szenvedéseinknek az okátegyedül önmagunkban keressük. Így puhítja meg a mi láza-dozó és pártütő akaratbeli makacsságunkat az Isten jóra ne-velő kegyelme, amely megengedi, hogy nehéz próbák és fájdal-mas tapasztalatok révén jöjjünk rá, hogy összhangot, békét ésnyugalmat csak akkor találunk a földön és az égben, ha fenn-tartás nélkül csatlakozunk az isteni Akarathoz. Alázatos kész-séggel és a gyermeki bizalom föltétlen engedelmességével kelltehát kemény nyakunkat az Úr igájába hajtanunk és terhéthordoznunk. —

Ha a lélek teljesen beleolvad a legmagasabb isteni aka-ratba, akkor az a lélek az Isten szent színe előtt elfolyik, minta felolvadt viasz. Az ilyen egyén már semmihez sem ragaszko-dik, mert teljesen feladta az egyéniségét. Reábízza magát fel-tétlenül az Istenre, hogy olyan alakot formáljon belőle, ami-lyen Neki tetszik. —

I s t e n j ó s á g a .

Mivel az Isten mindent átható és mindenütt jelenlevő Vég-telenség, így hát mindenütt kell lenni valami jónak is, miután

361

a jóság szintén elválaszthatatlan tulajdonsága az isteni lényeg-nek. —

Az isteni jóság kezében a fájdalom az egyetlen tisztító esz-köz, amely kiemelhet bennünket a testiségből, a nyers anya-giasságból és ezzel lelkiségekre kényszerít bennünket. Ráesz-mélünk, hogy csakis a magunk gyötrődéseivel csiszolódhatunkki brilliánsokká, mint a gyémánt a saját porával. Így nyerhetcsak alakszépséget. —

Ha rágondolunk az átélt küzdelmekre, betegségekre ésveszteségekre, föl kell tennünk igazságosan Istennel szembenis a kérdést, mit adtál Uram Te, és mit adunk Neked mi? Havolt is a múltak fáján egy-két tövis, amely szívünket szúrta,de volt azon sok virág is ... — Csodálatos, hogy mi Isten jósá-gából csak a tövist látjuk! —

Hogy az Isten megsemmisítő erejét soha fel nem használta,azt minden vallás elismeri, amikor tanítja a gonosz létezését.Ez csak úgy képzelhető el, hogy az Isten végtelen jósága méga vele ellentétes áramlatot sem semmisítette meg, mert hiszenmég az örök pokol kegyetlen gondolatában is biztosítva van azIsten ellen fellázadt gonosznak is az örök élete. Kínlódnakugyan, de meg nem semmisülnek! A vég pedig náluk is csak avisszatisztulás lehet, mert egyedül örökkévaló változatlanságcsak az Isten! Hogyha két ilyen örökkétartó változatlanság lé-teznék, akkor, egyidejűleg két végtelenség is volna, amelyetjózan eszünk is visszautasít. —

I s t e n i t ö k é l e t e s s é g .

A véges emberi lényből már a részleges tökéletességekmegérzése is hangtalan csodálkozást és alázatos önáfadást váltki. Megsemmisülve borulunk le mi is valamely megsejtett tö-kéletességnek a fölsége előtt! Néma alázattal húzódunk összeikicsinységünk átérzésében; minél tökéletesebbek vagyunk,annál teljesebb alázatossággal! A végtelenül tökéletes Isten-atyának elrejtőzött némasága is csak egy ilyen utalás lehet egymegsejtett mélység felé, ahonnan a mi számunkra egyelőremég hangok sem hallatszanak. Eme isteni mélységből buzog-hat fel az a nekünk már megfejthetetlen isteni Élet, amelybenhisz az Atya is és e hittel kell hogy fogadja és érezze az em-ber is az Ő örökkévalóságát, végtelenségét és minden egyébtökéletességének kibontakozó tulajdonságait. —

362

I s t e n e r e j e .

Az isteni jóság mindig működik, szelíden és észrevétlenül,a krisztusi Megváltás módszerével. Még az Alpesek gránitszik-láit sem villámokkal hasogatja széjjel darabokra az építő ésporlasztó Erő, hanem vízzel, léggel és a Nap hevével. — Vájjonhogyan? Beleszivárog a harmat és az eső a Dolomitok hasadé-kaiba és jön egy fagyos széláramlat, amely ezeket benne jéggédermeszti. Csakhogy a jégben a víz kitágul, mert a fagy min-dent tömörít és összezsugorít, csak a vizet duzzasztja meg.Miért? Mert ha a vizet a fagy összevonná és tömörítené, akkorfenékig fagynának a hideg zónában a tengerek. Egy nagy jég-tömeggé fagynának össze a tavak és ez megölné a vizek életét.De mikor a fagyos északi szél kiszorítja a vízből a sugaraktólkölcsönvett meleget és a gránit-, a bazalt-, a trachit-alakula-tok repedéseiben a beszivárgott víz jéggé merevedik, akkor ezott terpeszkedni akar. Nem fér meg többé szűk helyén a szik-lák finomabb repedéseiben, haneni kitágul és repeszt. A ke-mény sziklák pedig, amelyek dacolnak az égi villámokkal, nemtudnak többé ellenállni a belső feszülésnek: a víz és a jégegyüttes munkaerejének. Hogyan? Hát az a jéggé fagyott párcsepp víz sziklarepesztő erő lenne? Nem a vízcsepp az erő.Ez csak eszköze néki! Az erő a benne rejlő isteni törvény^amely nem ismer ellenállást. Ezt az örök törvényekben mű-ködő erőt nevezi a természettudomány abszolutumnak; a val-lás isteni mindenhatóságnak. Én ellenállhatatlansági erőtulaj-donságnak hívom, amelyről szent Pál azt mondja: EnergiaDei! Az Isten Ereje. —

Csak a gyönge ember lehet durva és erőszakos, mert érzia tehetetlenségét. De az isteni Erőnek, amely nem ismer kor-látokat, nincs is szüksége erőszakra. Gyengédséggel teremt,szeretettel fenntart és örök irgalmasságával üdvözít. A prófétacsodaszép megérzése szerint: — A repedezett nádat nem töriössze! A füstölgő mécsbelet nem oltja ki! —

I s t e n i t u l a j d o n s á g o k .

Az isteni szeretetből a legmagasabb irgalmasságot a bukásváltotta ki. Ehhez fűződik a megváltás ténye is. Az irgalmas-ságra sem az Istennek, hanem a bukott világnak volt szük-sége. Ugyanezt mondhatjuk az isteni Igazságosságról, a hosszú-tűrésről és minden más egyéb isteni tulajdonságokról —

363

I s t e n i i g a z s á g s z o l g á l t a t á s .

Nem igaz, hogy az a kék égboltozat csak azért van fölöt-tünk kifeszítve, hogy az elnyomottak, a sanyargatottak sóhajaitsüketen visszaverje! — Összegyűjtik ott fenn a könnyeket ésmegszámlálják a sóhajokat, mert eljön az isteni igazságszol-gáltatás ideje. —

I s t e n s z e r e t e t e .

Szent, szent, szent a mi Urunk Istenünk, szent az ő neveégben és földön mindörökké! Ki akaszt el engem az Ő szere-tetétől? Éhség-e? Mezítelenség? Üldözés? Veszedelem-e? Sema halál, sem az élet, sem egyéb teremtmény el nem szakíthatengem többé az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus.Krisztusban vagyon. Amen. —

Amíg nem voltunk kiszakadt egyéniségek, addig benne él-tünk az Istenben, az ősegységben. Ilyen állapotunkban azIstennek — hogy úgy mondjuk — nem is kellett minket szá-mon tartania, vagy velünk szemben állást foglalnia. Ugyebár,a szülők is önmagukban hordják a gyermekeiket és ezek mégiscsak születésük után jutnak a szülők öntudatába? Akkor, ami-kor a megteremtett magzatok már egyéniségekké lettek. Ekkorváltják ki a szülőkből a szeretet, a fenntartás édes gondjait,a türelmét és a gyönge magzathoz való boldog alkalmzakodást.Szóval mindazokat az érzéseket, amelyek már eddig is bennevoltak a szülőkben, de csak most jutottak bennük öntudatra.Kiváltja pedig belőlük a fejlődő gyengeséghez való folytonos és·mégis változó alkalmazkodás, amely állandóan hozzásimul afokozatos fejlődés igényeihez. Így az Istenatyából is a teremtésténye ,,váltotta ki” az „új” isteni tulajdonságoknak az egész so-rozatát: az irgalmasságot, a hosszútűrést, a bűnbocsánatot stb.Újból hangsúlyozzuk, hogy csak „kiváltották”, mert hiszenIsten tökéletességénél fogva mindig Benne voltak, tehát tulaj-donképpen nem „új” tulajdonságok. Látjuk az isteni alkalmaz-kodásnak bölcs alakváltozásait, minden teremtményével szem-ben. Az ő végtelen szeretete minden teremtménye iránt másés más alakban mutatkozik. Hiszen ami az egyiknek éltető ke-gyelem, az a másiknak biztos pusztulás lehetne, ha ugyanaz azisteni erő nem alkalmazkodnék mindegyik teremtményénekkülönleges természetéhez. —

364

I s t e n h e z v e z e t ő út.

A legelső lépés az Istenhez vezető úton a teljes lelki csönd.Azután jön a föltétlen önátadás. Végre a legbensőbb szeretetvágyódásának a felébresztése az Istenben való egyesülés iránt.Csakis így telhetünk meg isteni erővel, teljes békességgel éskielégített boldogsággal. — A gyarló emberben fokozatosanfejlődik ki az isteni természet. Újra születik bennünk Krisztus,az Istenember! Ez a végcél, amelynek szűk ösvénye belenyúlika végtelenbe. Ne higyjük tehát, hogy mi ezt a célt egy lendület-tel könnyen elérhetjük. A menyországot se adják ingyen! Haezt a drágagyöngyöt megszerezni akarjuk, bizony oda kell ad-nunk érte mindenünket! —

I s t e n i ő s é l e t .

Hogy milyen lehetett a tökéletes isteni élet a teremtéselőtt, ezt gyarló értelmünkkel még csak megközelíteni semtudjuk, miután nincsen rá semmiféle analógiánk. Megérzé-sünkben csakis annyit sejthetünk, hogy ez egy végtelenül töké-letes, örök Változatlanság lehetett; egy Önmagába élő és elrej-tőző legbensőbb Érzésélet, amely csak befelé él, Önmagáért,önmagában, örök összhangban és boldogságban. A Színerőér-zés ősélete tehát egy változatlan, örök mozdulatlanság lehetett:tökéletes összhang, minden törvények fölött álló szabadság,boldogság és jóság. —

J e h o v a .

Világközponttá lesz Babylon, ez a vak, brutális erő, amelya szabadságot fojtogató zsarnokságnak, erkölcsi züllésnek ésrothadásnak fészke. A haladás vezércsillaga elhomályosul,·piszkos köd borul a világra, hogy a földi nyomorral birkózóemberiség ne lássa, hogy gyenge mécsfény pislog a vak sötét-ségben, egy reszkető szikra a viharban. Ez a Jehova vallásaés a Messiás reménysége a zsidó népben! —

Míg minden más vallásalapító az ő nemzetéhez szabja aző vallási rendszerét, addig Mózes még a népét is csak a val-lásért szervezi. Az erős, hatalmas és bosszúálló Jehova tör-vényeit hirdeti ki mennydörgés és villámlás között. Az Adonájmég nem Atya, hanem Úr és Király, aki kormányoz, sújt és

365

fölemel s így évezredeken keresztül csak egy vezércsillaga voltaz emberi haladásnak: az Egy Isten hite, az igazságos Je-hova! —

P a n t h e i z m u s .

Értelmi korlátoltságunknál fogva nehéz felfogni, hogyan;lehet a végtelen Egységben olyan sokféle különbözőség? Ezértsokan összezavarják a látható külső világot a láthatatlan Isten-nel. A Teremtőt a teremtett világgal. Azt hiszik, hogy a világ-egyetem egysége maga az Isten. Ezt a téves felfogást nevezzükpantheizmusnak, szószerint elemezve: a nagy mindenség azIsten. — Milyen téves és egyoldalú álláspont! —

A t h e i z m u s .

A halálos ágyon nincsen istentagadó ember. Még Voltaireis a végső pillanatokban így szólt: — Az erős Szellem eltűnt,csak a hívő keresztény maradt hátra! —

A pokol és kárhozat a torznak, a fonáknak és a tévelynekaz alkotása, melyet az anyag bálványozol csikartak ki az istenihosszútűrésből. A kárhozat gondolata és fogalma is csak egyelanyagiasodott szellemnek az értelmében keletkezhetett ésalakulhatott ki a mai rémképeiben. Hogy az Istent megtagad-hassák az egészében, megtagadták őt előbb a részleteiben. Fo-kozatasan torzították el az Isteneszményt úgyannyira, hogy az:ilyen rémes bálványképtől tagadták meg a legtökéletesebb tu-lajdonságait, hogy minden egyes tökély helyébe egy-egy töké-letlenséget állíthassanak be. Így lett Belőle az emberi tévelygé-sekben egy bosszúálló, haragos, gyűlölő, kegyetlen Isten; egyemberi indulatoktól átfűtött, tüzes rémbályvány, aki gyönyörű-ségét találja a gyengék kínzásában és a tehetetlenek eltiprásá-ban; egy dühöngő isten, akit csak ajándékokkal lehet meg-engesztelni ... —

Ami nem létezik, azt nemcsak felfogni nem tudjuk, demég elképzelni sem. Joggal mondhatta Szent Anselm: Ha azisten csakugyan nem léteznék, hogyan tudnánk akkor az Istenfogalmát elképzelni? Kinek volt fogalma addig az elektromos-ságról, vagy a rádió-aktivitásról, amíg ezek nem léteztek? Való-ban, az atheizmus nemcsak a vallással, hanem a józan értelem-mel, sőt az emberi természettel is szöges ellentétben áll. —

366

Az újabb természettudomány alapvető nagyságai: Koper-nikus, Keppler és Newton voltak. Az emberi tudás értelmicsúcspontjain állnak, mint vezércsillagok. Róluk mondja csil-lagásztársuk, Mädler: Vitatkozni lehetne, hogy melyikről ne-vezzük el naprendszerünk mai elméletét. — De hogyha tőlükkérdeznék, bizonyára így felelnének: Nem a mi rendszerünkez, hanem a jó Istené! Ezért az igazi természettudós nem islehet Istentagadó.

Ha azt kérditek, miért boldogtalan ez a század, mindencsodás haladása és emelkedése dacára, nem tudok más fele-letet adni, mint azt, hogy a század sivársága durva kezekkeltépte ki a lelkekből az élet iránytűjét: a hitet és vele együtt azIsten eszméjét. S most az emberiség tépett vitorlákkal és meg-kötözött árboccal bolyong iránytalanul a hitközömbösségtengerén és lángbetűkkel vannak felírva homlokára a szentkönyv szavai: „Nincs békéje és nyugalma az istenteleneknek.”

H a z u g i s t e n e k .

Minden öt-öt században katasztrófák zúdultak a világra ésmegtizedelték az emberiséget. Ilyenkor jött a próféta és a régiszemetet elsöpörte az új eszmék zúgó áramlatával. Kinyitottaa vakon tapogatódzó emberiség szemeit, mint egykor Mohamedaz ő fajtestvéreinek szemeit, amikor fából faragott idomtalanbálványképeiket bekente mézzel, S mikor a nyúlós, ragadósmézréteg nyüzsgött a férgektől és bogaraktól, amelyek bele-ragadtak, akkor rámutatott a hazugságra: íme! Ez volt a ti„hazug” istenetek! —

I s t e n s z o l g á l a t .

Nem azért küldött bennünket az Úr a földre, hogy az őnevében uraskodjunk a teremtmények fölött, hanem hogybennük is az Istent szolgáljuk. Alázatos engedelmességgel kö-vessük az ő szavát, amely munkára hív és Vele együtt dolgoz-nunk az világösszhang helyreállításában, amelynek célja azegyetemes belső összeforrás, egy egységes isteni élet családiközösségében, ahol egy Atyánk van: az Isten, egy Urunk: Krisz-tus, mi pedig benne mindnyájan testvérek vagyunk! A nem-zetek hazája egy égi világ! —

Jó és rossz.A jó. — Jóság. — A jó kertész. — Az én jó harcom. — Anyagi

jólét. — Közjólét. — Jótékonyság. — Jócselekedet. — A rossz. —A gonosz. — Jóvátétel.

A jó .

Nincsen olyan tény, vagy cselekedet, amelyben-a jó és rosszbizonyos arányban ne volnának összekeveredve. Az Istenenkívül még a legtökéletesebb jóban is van egy-egy árnyalata arossznak. Viszont nincsen olyan rossz, amelyben nem talál-nánk valami nyomait a jónak is. —

Mindenki jobb és értékesebb, mint aminőnek látszik! —

Az emberiséget jóra nevelni csak jósággal lehet; szere-tetre pedig szeretettel. Bosszúállással, erőszakkal, büntetések-kel csak terrorizálni és fegyelmezni lehet, de nem javítani.Korbáccsal csak szolgákat lehet nevelni; szeretettel szen-teket. —

A jó és rossz valóban csak viszonylagos fogalmak. Rela-tivitások. Minden attól függ, hogy valamit testi vagy lelki érde-kek szempontjából fogunk-e föl? Vannak dojgok, amiket hacélnak tekintünk, rosszak; ellenben mint eszközök, lehetnekjók is. —

Minden törvény az isteni természetnek a kisugárzása, és avilágegyetem élete az isteni természet mintájára alakult ki.így lett alapjává az isteni természet nemcsak az erkölcsi tör-vényeknek, hanem minden egyéb élettörvénynek. Jó mindaz,ami benne van az isteni természetben. Rossz mindaz, ami nin-csen benne, vagyis ami a jónak a tagadása. Ebből láthatjuk,hogy a rossz már nem élő valóság. Csupán negatívum. Egymegromlott gondolat. —

Ha az ember csak azért cselekszi a jót, hogy érette másokdicsérjék és magasztalják, akkor már a földön elérte a célját.Elnyerte, amit akart: jó tettéért a dicséretet. Amit hiúsággaltett, azzal dics vágy át ki is elégítette. Az ilyen ember nem vesziészre, hogy saját magát csalta meg. Igazi érték helyett ha-mis bankókkal fizettette ki magát. Úgy járt, mint Ezsan, aki

368

testi mohóságból egy tál lencséért eladta az elsőszülöttség jo-gával együtt az atyai örökséget. —

Minél jobb az ember, annál több jóságot tételez fel mások-ban is. —

Úgy a jónak, valamint a rossznak a képessége éskészsége bennünk is csak a mi testi és lelki természetünkbenmerülhet fel, amelyek mint egyenlő ellenfelek, szemben álla-nak egymással a kísértésben? A döntés pillanatában nekünkkell szabadon határoznunk minden akciónk felett. Ebből azon-ban még nem következik, hogy a rossz bennünk valaha győ-zedelmeskedhetnék nélkülünk, mert hiszen csak tőlünk függ,hogy egy döntő elhatározással a rosszat az életünkből örökrekiküszöböljük! Egyedül tőlünk függ, hogy anyagtestünket egy-szer és mindenkorra lelki uralom alá helyezzük. — De habára jóhoz csatlakoztunk is, azért a rossz a mi életünkben mintlehetőség és képesség továbbra is fennmarad. Még akkor is,ha nem élünk vele. Fennmarad, mint elméleti lehetőség, amelyazonban egyáltalán nem akadályozza meg az emberben a lelkiélet szentségének kifejlődését. Együtt élhet bennünk mind akettő; — egy folytonos harcban és küzdelemben egymásmellett! —

J ó s á g .

A jó mellett mindig ott áll a rossz is, mint a fény mellettaz árnyék. A krisztusi irány a szelídség, a jóság és az erőszakteljes kizárása. —

Ha minden ember annyi jót tenne életében, mint ameny-nyit tehetne anélkül, hogy magának ártson, nem volna egyetlenlény sem a világon boldogtalan. —

Figyeljétek csak meg az életet és rájöttök, hogy a jószívűemberek általában vallásosak. Ismétlem: a jószívűek s itt nemszabad összetéveszteni a valóságot a látszattal, a jóravaló kész-séget az érdek-jósággal, mert nem minden szív jó, amelyikjónak mutatkozik. Van képmutató jóság is. Hányszor látunkegyes jócselekedeteket, amelyek nem a szív jóságából szár-maznak, sokszor hiúságból, divatos áramlatokból, önérdek-ből és feltűnési vágyból; több benne a sportszerűség, mint ajóság. — Igazán jót tenni csak szeretetből lehet —

369

Bájos volt egy iskolás kisfiú, akit visszaeső hibái miattegyszer négyszemközt megfeddettem. A lelkére akartam hatni.Sírva fakadt és összetett kezekkel könyörgött: — Tessék meg-hinni, hogy én igazán nagyon, de nagyon szeretnék jó lenni,csakhogy nem tudok! — Magamhoz öleltem és megcsókoltamezt az őszinte kis lelket. Nem is tudta, hogy milyen mélysé-ges igazságot mondott ki. —

Szív jóság nélkül semmiféle tudományos igazság sem bol-dogíthat. Még egy nagyeszű ember is csak aszerint lehet ál-dássá, vagy átokká a korára és környezetére, hogy értelmitudását mire és miként használja fel. Saját önző céljaira-e,vagy pedig az önfeláldozás altruista készségével embertársai-nak a javára. —

Az Atyában és Fiúban élő összhangnak az eredménye aföltétlen Jóság. Már az emberben is láthatjuk, hogyha megtisz-tult érzésével teljes összhangban él, akkor a jóság az 5 termé-szetévé lesz. Mi tehát a jóság? Egy önmagából kiinduló tevé-kenység, amely mindenkor kész a gyengébbhez alkalmazkodniés vele magát megosztani kívánja. Az abszolút Erőben a jó-ságnak ezen tulajdonsága lőn a teremtés oka —

A jóság a törvény királya, mert belőle eredt a törvény is.Ezért a jóság uralkodik a törvény fölött; kezében tartja azigazságot és bölcsen változtatja át szépségre és szeretetre.

Mint ahogy a balzsamos olaj is öntudatlanul árasztja ma-gából a felüdítő frissességet és a fenséges illatot, úgy a tökéle-tes jóságból mindenkor szépség és szeretet fog kiáradni, mertezek egymástól elválaszthatatlanok. —

Az isteni erő benne van minden valóságban. Az istenieszmény azonban még nincs. Már pedig az Istennek nem azŐ ereje, vagyis testi tulajdonsága az eszményi, hanem az őlelki tulajdonsága: a tökéletes Jóság. Az Isten, mint eszménycsakis abban van meg, aki az isteni jóságot már önmagábanhordozza és visszatükrözi. Ezért, ha az Ő jóságában élünk, azegész világképünk tisztább vonalakban fog bennünk kiala-kulni; magasabb szempontokból nézünk mindent. —

Az értelmi tudásnál sokkal nagyobb kincs a szív jósága.Az Istennek nincs szüksége a mi bölcsességünkre. Az Úr Jé-zus sohasem mondotta azt: — Add nekem gyermekem, az esze-det. Mindig csak azt kérte: — Add nekem a szívedet! Hát tu-

370

dunk mi ennél többet adni? Akinek egyszer már a szívünketodaadtuk, annak a kezébe letettük az egész életünket. —

Az igazi jóság cselekvő szeretetre törekszik, mert a szere-tet a jóság fájának a virága. —

A jó k e r t é s z .

Mit szólnánk egy olyan kertészhez, aki a magot csak el-ülteti, de azzal a csemetével többé nem törődik? Féregtől nemtisztogatja, száraz ágait le nem nyesi, a vadtörzset be nemoltja, fagy ellen nem védi? Mit használ, hogy ő elültette a ma-got, de nem ápolja a csemetét? Az ilyen ültetés elpusztul ésújra vadonc lesz belőle, amely jó gyümölcsöt nem terem ésvalóban megérdemli, hogy kivágattassék, és a tűzre vettes-sék. —

A z é n j ó h a r c ο m.

Ha az Úr kegyelméből sikerülni fog néhány jóakaratú lel-ket közelebb vezetnem az isteni Élet titkainak a megismerte-téséhez, akkor bevégeztem a reám bízott feladatokat. Jó har-cot harcoltam és a kiszabott versenyt szent Pál szerint én isbefutottam: Ezért kész vagyok tovább is szenvedni és ha kell,boldogan meghalni. —

A n y a g i j ó l é t .

Az anyagi jólét a lelkiszemek hályoga. Lassanként elho-mályosítja benső, tiszta látásunkat. Végül már csak az anya-got tudjuk körülöttünk észrevenni. Nem érdekel már csak az,amit érzékelhetünk, vagyis testi szemeinkkel láthatunk, vagypedig ujjaink hegyével tapogathatunk. Lassanként aztán bele-merülünk végkép az anyagvonalba és nem vesszük észre,hogyan süpped alattunk az ingovány, amelynek az iszapjábafokozatosan merülünk el: úrrá lesz felettünk a test, mi pedigrabszolgáivá süllyedtünk az anyagnak. —

Κ ö z j ó 1 é t.

A közjólét biztosított fenntartása par excellence államifeladat. A közbiztonság, a jogszolgáltatás, a közegészségügy, aközlekedés, a népoktatás, a tudomány és a művészet fejlesz-

371

tése, amelyek mind az emberiség értelmi és erkölcsi színvona-lát emelik, ép olyan szükséges kulimértékek, mint az életfenntartására szolgáló más egyéb anyagi javak, mert az államnem öncél, hanem eszköz, hogy polgárainak jólétét és boldo-gulását előmozdítsa. —

J ó t é k o n y s á g .

Mindennél nagyobb alamizsnát adunk az Úrnak, habefogadjuk a társadalom kitaszítottjait, a szegényeket a sze-retetünkbe. Tolstoj is azt mondja: Mikor egyszer a templom-ajtóban álló vak koldusnak alamizsnát akartam adni, nem ta-láltam a zsebemben aprópénzt. Zavaromban kinyújtott kezétmegszorítottam. Bocsáss meg testvér! Nincs nálam pénz! Lát-tam felszállani arcán a boldogságot: — Azt mondod: Testvér?Ennél nagyobb alamizsnát nekem nem adhattál volna. — Necsak pénzt, hanem a szíveteket is adjátok oda azoknak, aki-ken az élei nyomora keresztül gázolt. Menjetek jót cselekednimint az Úr Jézus és keressétek fel a dohos pincelakások éhezőnyomorultjait is, akiket a munkahiány taszított a végínségbe,a testi nyomorba és sokszor az erkölcsi elaljasodásba. —

Ne értsetek félre! Nem azért foglalkozom én annyit abörtöntársaimmal, hogy friss börtöntapasztalataimat mielőbbértékesíthessem; nem akarok én beteges szentimentalizmussalúj rabsegélyző egyesületeket divatba hozni. Beismerem, hogyvannak elhibázott jótékonykodások is, amiket a francia „bien-ilaisence deplassée”-nak nevez, helytelenül alkalmazott jóté-konyságnak. Magam is helytelenítem azt az álkeresztény buz-galmat, mikor valaki anyai kötelességeit saját gyermekeivelszemben elhanyagolja azért, hogy a missziós egyesületekbenszónoklatokat tartson a szegény pogány gyermekek megmen-téséért. Charity begins at home! A szeretet munkáját otthonkezdjük el! Amazt szép dolog megtenni, de emezt nem szabadelhanyagolni. —

Sokszor zavarban vagyok, hogy mire kötelez bennünketembertársaink iránt a cselekvő szeretet. Nem érzem biztosan,hogy meddig kell elmennünk a jótékonykodásban, a szegé-nyek gyámolításában és az elhagyottak segélyezésében? Néhabizonyos nyugtalanság fog el; máskor közönyösen tudok el-menni egy-egy koldus előtt, aki ott kuporog az utcaszegleten.Sokszor észre sem veszem; máskor pedig világosan látom és

372

mégse tud megindítani a nyomorúsága. — Mikor aztán ma-gamhoz térek, szinte vádolom magamat, de már restellekvisszafordulni. —

Az igazi nyomor nem szokott kiabálni és nem mur.ogatjasebeit az utcaszögleteken. Inkább hallgatva ti ír és szenved.Ezért az iparkoldusok felkarolása és támogatása több kártmint hasznot okoz és igazán nem érintheti a lelkiismeretet. —

Jó c s e l e k e d e t .

Valahányszor jót cselekszünk, mi is érezzük, hogy egybenső megnyugvás édessége árad szét bennünk. Csendet ésbékességet hoz a szívünkbe, mint egykor a Noé bárkájába apuha szárnyú galamb is elhozta a zöldellő olaj faágat. —

A r o s s z .

Hiszem, hogy börtönöm elmélkedéseiben majd csak rá-jövök, hogy valamint az isteni Gondviselés is csak azért tűria rosszat, hogy általa még nagyobb jót hozzon létre, úgy ne-künk is az az állandó élethivatásunk, hogy a reánkmért lát-szólagos rosszat, amely csak a mi életpróbánk, még nagyobbpróbára fordítsuk. —

A rossz nem teremt, csak rombol. Nem fejleszt, csak aka-dályoz. Az akadály pedig még sohasem győzedelmeskedett,csupán a jóért folyó küzdelemnek az eredményeit tudja érté-kesebbekké tenni. —

A gonosz állandóan az ellenáramlat legalacsonyabb vonal-rendszerében él. Követi az Igét a megváltás diadalútján, minta fényt az árnyék. Félelmes szabadsággal járja a különbözőéletvonalakat és mindenütt, mint ellensúly jelentkezik. Nyo-mon követi a magvető Krisztust, hogy a tiszta búza közé el-hinthesse a konkolyát. Gáncsot vet, akadályoz s ahol az istenijóság teremt, ő ott rombolni akar; minthogy a rombolás a te-remtésnek, — a megsemmisítés a megváltásnak — a megron-tás pedig a megszentelésnek a gondolati ellentéte. Szóval arossz lehetősége! —

Mit tehet róla a kertész, hogyha a virágágyakban a gaz isfölburjánzik? Csak azért lehet felelős, hogyha azt a fölbur-jánzó gazt csirájában ki nem gyomlálja, hanem közömbösennézi és engedi gyökeret verni. —

373

Ha valaki velünk szemben erőszakos és durva, ne süllyed-jünk le az ő alacsony színvonalára. Azt a rosszat, amit másbanelítélünk, ne tegyük a magunkévá is. —

Emelkedjünk ki csak egy pillanatra a belénk nevelt elő-ítéleteinkből és ne nézzünk le egy megsejtett igazságot azért,hogy az nekünk ma még szokatlan és új. Az isteni Élet nyomo-zásánál mindig az legyen a kiindulási pontunk, hogy az IsteniÉletvonal nem a mi életvonalunk, az Ő gondolatai nem a migondolataink. Rossz tehát csak miránk nézve van, akik ezt atökéletlenséget, amely mindig valamely jónak a hiánya, azegyetemes összhangból kiszakítva vizsgáljuk. Pedig ez a hiánymindig csak egy alárendelt részlet a tökéletes egészből. Miélhetünk csupán bűnben, ha véges életünkkel mindig a részle-tekben élünk és magunkat az egészből.'kiszakítva belehelyez-zük a káros részletekbe is. Az Isten azonban a végtelen Egészés ezért Ő csak összhangban él. —

Mindaz, ami rossznak latszik, vagy érzik a végtelenségben,nem önmagában létező külön valóság. A hideg is csak a hő-nek a hiánya. A rossz is csak hiány, látszat. Minden rosszmögött egy nagy jó van előkészülőben. Nincs az életnek olyanromlott, vagy romboló megnyilatkozása, amelynek bizonyosidőn belül ki ne tűnnék a jó oldala és a benne rejlő értékeskövetkezménye. Ezért minden rossz egy nagyobb jónak azelőmunkálata! —

A végtelenségben tulajdonképpen nincs is rossz, csak rosz-szul felfogott jóság. Ugyanis az egyetemes összhanggal szem-ben a rossznak is fontos szerepe van, mert a világtisztításnakszükséges eszköze. —

A rossz a léleknek az esztergapadja, amely gyötör és kí-noz, de tisztulni segít. —

Ha nem volna rossz, nem lehetne erkölcsi beszámítássem, miután az erkölcsi mérlegben a rossz az egyik serpenyő.De a rossz csak akkor lesz rosszá, amikor vele visszaélnek. —

A g o n o s z .

A gonosznak minden szándéka, sugalma, csak megragad,forgat, száguld a megnyert lénnyel, de megtartani nem tudja.Csakhamar elhagyja, mert hiszen alapja önmagának sincs.

374

Alap, amelyen valóságos életet építeni és fenntartani lehet,egyedül csak az Úr Jézus. Ez az oka, hogy a gonosz tökéletesegyedüliségében állandó sikertelenségben űzi, hajtja a lelke-ket, és alig hogy közülük elfogott egyet, máris kénytelen el-lökni magától, miután maradása és nyugalma neki sincs. —

Ha a földön győz a gonoszság, az mindig azt jelenti, hogygyenge a jóság, a rosszak vannak túlsúlyban a jók felett. Neaz Istent okozzuk tehát érte, Aki nekünk szabad akaratotadott, hanem az embert, aki az Istentől adott szabadságávalvisszaél. —

A gonosz csak akkor tud hozzánk férkőzni, ha nyitvahagyjuk számára az ajtót. —

Mindnyájan ettünk már a jó és gonosz tudás fájáról, deanélkül nem is lehetne tiszta ítéletünk a jóról és a rosszról.Ezért az Isten fönséges tervében még a gonosz is csak egyszükséges feladatot teljesít. Az egyetemes összhangnak épolyan kiegészítő része, mint egy zenekarban a kontrabassz. El-lenáramlat nélkül nem volna erkölcsi polaritás se, amely ne-künk is megadja a választási szabadságot a két szembenállóirány között. Csakis így emelkedhetünk ki saját erőfeszíté-sünkkel a közömbös pontból, — ahol máskülönben soha seébredhettünk volna egyéni képességeink öntudatára. —

A gonoszok azért gyűlölik az igazságot, mert érzik, hogyaz nekik árt. —

Értsük meg jól! A gonosz mi érettünk van, édes, küzdő ésszenvedő Testvéreim! Öntudatos, szabad akaratú egyénisé-gekké csak általa lehetünk. Találjuk meg tehát még a gonoszalakjában is a legbensőbb lényeget, amely az Úr erejéből veszierejét. Istenben él ő is, mert Istenen kívül semmi sem létez-hetik. Belőle való és értünk van benne. Imádnunk kell tehátazt a jóságos Mindenhatót, Aki nemcsak Emberré lett teremt-ményeinek a megváltásáért, hanem erőmozgásának egy részétátengedte az ellenáramlat céljaira is, hogy nekünk egészennagylétet adhasson! —

A bukást inkább az ember akarja, mert hiszen mindig ővégzi be. Emellett bizonyít az is, hogy az elbukott lelket a go-nosz rögtön elhagyja, ahelyett, hogy bukásában elégtételt,vagy gyönyörűséget találna. Nem igaz, hogy öröme van benne.A gonosz küzdelmei, harcot akar, de nem bukást. A küzde-

375

lemben mindig ott van. A bukásban soha, így kell a gonosz-ban az igazságnak megfelelően meglátni a megváltásnak bára legalantasabb, de nélkülözhetetlen eszközét és munkásátHa ilyen tiszta tudattal vesszük fel a harcot vele, már is győ-zedelmeskedtünk felette és így ő is közelebb jutott a végcéljá-hoz, a világ megtisztulásához. Ezután már csak az ő tisztulásakövetkezhetik. Ők is várják az ő felszabadulásukat az Istenfiainak a megdicsőülése után. Ezért nem öröm a gonosznakgyőzni! —

J ó v á t é t e l .

Földi szenvedéseinknek egyetlen oka önmagunkban rej-lik; a mi hibáinkban és lelki elanyagiasodásunkban. Egy meg-előző élet adósságait jóvá kell tennünk és meg kell fizetnünk.az utolsó fillérig. Elvesztett boldogságunkat pedig csakis akkor'szerezhetjük vissza, ha az anyag békóiból már kiszabadul-tunk. Erre két utunk van. Az egyik az anyagtestnek a letevése,amit halálnak nevezünk. A másik pedig az anyagtest érzékei-ből való kibontakozásunk, amikor koncentrált lelkierőnkkelmár az extatikus elragadtatásnak a vonalába tudunk fölemel-kedni. Ilyenkor nem érezzük többé a test súlyát és az anyagvisszahatását a lélekre. —

Kegyelem.Kegyelem. — Kegyelmi áramlat. — Irgalom. — Irgalmasság. —

Gondviselés.

K e g y e l e m .

Ha elgondolkozom azon, hogy az Úr mennyi kegyelem-mel halmozott el, mikor bennem összetörte a régi tökéletlen,gyarló embert, hogy a sárból egy újat teremtsen, akkor józaneszemmel is rájövök, hogy ezt nem az én kedvemért tette.Ennyi kegyelmet rendszerint csak azoknak szokott adni, aki-ket mások javára felhasználni akar. —

Ha egy tudóst hallgatunk, elég a jóakaratú figyelem, hogymegérthessük. Az isteni dolgok megértéséhez azonban többkell: kegyelem! —

376

Mihelyt tisztaságunkat küzdelmeink eredményének, vagyisérdemnek tekintjük, — máris tisztátalanok vagyunk. Csak ak-kor járunk a helyes úton, ha már belátjuk, hogy a tisztaságIstennek az ajándéka, amely kegyelem nélkül soha eredmé-nyeket a magunk erejével el nem érhettünk volna. —

Milyen boldogság nyugodtan bevárni az eredményeket ésélesen megfigyelni, hogyan alakul ki a legszomorúbb helyzet-ből a legkívánatosabb, ha csüggedés és zúgolódás nélkül tud-juk bevárni a Gondviselés döntését. Az Ő útjai nem a mi út-jaink! Az ő előrelátása megszégyeníti a mi bölcsességünket!Amit összekuszált csomónak látunk és emberi módon hiábakeresünk rá megoldást, azt az Isten egy lehelettel rendbehozzaés legömbölyít ja. Csak akkor látjuk be, hogy az egyedüli jó útaz volt, amelyre a fájdalom ostorával kergettek bennünket.Keserű tűzcseppeket itattak velünk, de ez volt az egyetlen ha-tályos orvosság. Hányszor ad az ember utólag hálát az Isten-nek, hogy nem úgy történt, ahogy mi akartuk. Sokszor rájö-vünk, hogy a meg nem hallgatott imádságokban is rejlik azIsten nagy kegyelme; sokszor talán éppen a legnagyobb! —

Visszaél hatalmával, aki bosszút áll azon, aki magát mármegadta. Megszánni kell azokat, kik meghódolnak. Nem azigazak, hanem a bűnösök hirdették a kegyelem dicső hírét. —

Kopár, kietlen pusztaság az, amelynek útjait taposom;száraz lelkem kegyelmed üdítő cseppjeit szomjúhozza, én Is-tenem, mint a tikkadt föld a nyári reggel harmatát. —

A krisztusi megváltásnak az volt a legfőbb isteni célja,hogy a bukott világot, amely a saját erejével az anyagvonalbólmár többé kiemelkedni nem tudott, újjászülje a kegyelemáltal. Ezért az Úr Jézus óta a karma törvénye nem kegyetlenmegtorlás többé, amely szemét-szemért, fogat-fogért, életet-életért követel. Enyhiti és módosítja ezt a kegyelemnek me-lege és világossága, amely Krisztus emberi megtestesülésébensugar ázott le a földre. Az Isten Elsőszülöttje, az Ige öltött ma-gára gyarló emberi testet és alászállt ebbe a szegény, elbukottvilágba, hogy életet vigyen a halálba és szeretetet a könyör-telen igazság törvényébe. —

Nem tudok mai értelmemmel elképzelni egy új teremtéstés egy új világot, amely már az örök szépség jegyében leszteremtve, a pokol örök gyötrelmének és undokságainak a

377

szomszédságában. Megnyugtató gondolat, hogy Istennél nemkegyetlen és kiengesztelhetetlen harag és gyűlölet vár a meg-tévedt tékozló fiúra, hanem irgalom és bűnbocsájtó kegye-lem is. A megtorlás helyett az isteni végcél: a javítás. —

A lélek annyira el tud merülni még a bün teljességébenis, hogy egészen megromolhatik. Elpusztíthatja, megsemmi-sítheti önmagát anélkül, hogy valóban is megsemmisülne,mert romjain ismét felépül az ő elpusztíthatatlan valósága, azisteni irgalom és kegyelem révén. Az élet nem érdem szerint,vagyis igazság szerint adatik, hanem kegyelemből, ajándék-képpen! Ahol túláradt a bűn, ott még túláradóbbá lesz a ke-gyelem és megváltás irgalmassága folytán könnyeink, szenve-déseink véres verejtékezéséből fogunk egykor új életre szü-letni. Az újraszületések sorozatán keresztül küzdelmes szen-vedéseinkből megtisztulva fog majd egykor kilépni az Istenképére teremtett halhatatlan lélek. —

A kegyelmi reáhatások még a követ is fölemelhetik egymagasabb vonal törvényébe. Az Istennek bálványozó szere-tete minden létező valósággal szemben az, hogy minél hide-gebb és keményebb ez a valóság, annál gyengébb és melegebbérzést vált ki az Istenből. —

Tévedés az Isten kegyelmében való kétségbeesés és téve-dés az Isten kegyelmében való vakmerő bizakodás. —

K e g y e l m i á r a m l a t .

Még az Úr Krisztusnak is alkalmazkodnia kellett hallga-tóihoz és a tiszta égi igazságokat titkos szimbólumokba rejtvetudta csak megéreztetni velük; pedig azok az ő apostolai vol-tak, akik a legmagasabb inkarnációkból származtak. Nekünkembereknek csak emberi nyelven lehet beszélni. Egy tökéle-tes lélek már csak csodás és kivételes úton kapcsolódhatikvelünk, mert aki tökéletes, az már nem is különvált egyéntöbbé és bennünk már nem mint egyén, hanem mint „kegyelmiáramlat” működik. —

I r g a l o m .

Themistoklest, a szalamiszi győzőt diadal jelvényei nemtudták megmenteni az ostracizmus dicsőségétől. Mikor ígyfutva menekült, ellenségének, a király házába lépett. Karjaira

378

vette gyermekét s midőn belépett az atya, így szólítá meg:Király, ha a te jóságod és az én balsorsom nem tudja meg-lágyítani szívedet, kegyelmezz meg nekem e gyermek nevé-ben. — Isten előtt nekünk is van ilyen pártfogónk: a kereszt,az ő szent Fia. Ez a vér kiált helyettünk irgalomért. Ezt a vértszórhatjuk engesztelő áldozatul az ég felé! Atyám, gyarló bű-nös, elbukott ember vagyok, méltatlan az irgalmadra. De íme,itt van a Te isteni Fiad, az Ő tekintete esdekel helyettem, Hoz-zád. Az a tekintet, amely még a latort is megindítá; keresztje,töviskoronája, vére, haldoklása kiált érettem Hozzád. Nemállhatsz ellen. Nem fogod ezen imádandó arctól elfordítaniirgalmas tekintetedet. Respice in faciem Christi Tui. TekintsKrisztusod arcába — hiszen Ő ígérte meg: Ha kértek valamitAtyánktól az Én nevemben, megadja nektek. —

Egy bűnbánó szó csak önmagához kemény; máshoz lágyés irgalmas. —

Az isteni Szeretet valóban mindig a gyarlót és megvetet-tél öleli magához a legnagyobb erővel. Az elveszett bárányt,az elbukottat. És minél tökéletlenebb és visszataszítóbb agyengeség, annál nagyobb bensőséggel hat rá. Átkarolja, irgal-masságának palástjával beborítja. Melengeti, puhitja, megin-dítja, megváltja. —

Az isteni jóság tökélye a türelemben érte el a tetőfokát.Mert amíg a jó fenntartásában az Isten csak igazságos, addiga rossznak a megtűrésében lesz végtelen irgalmassá. —

Az Isten jelenléte talán legb ámul aies abb a bukásban. Eztminden nap láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogyha elfogulat-lanul szemléljük és figyelemmel kísérjük az élet mozzanatait.Bámuljuk az elbukottat a mélységben és nem értjük meg, hogymiért nem vész el? Mi tartja meg? A törvény? Dehogy! — Azirgalom és a szeretet! —

Egy irgalmas nénéről olvastam egykor, hogy adományo-kat gyűjtött az éhező lelencek részére. Egyszer egy durva,ittas ember szobájába nyitott be, aki a könyörgő szüzet arcul-ütötte. S tudjátok, mit válaszolt az irgalmas nővér? — Hát ezaz enyém, uram, — de most adjon legalább valamit a szegé-nyeinek is! —

379

I r g a l m a s s á g .

Ne mondd, hogy a gyarló embernek oly nehéz szeretnia láthatatlan Istent! Ε szeretetnek van egy könnyű módja,amelyet mindenki megközelíthet. Ő az igazság, szeresd tehátaz igazságot. Ő a jóság, a tisztaság, az irgalmasság; szeressükazért az irgalmasságot Ő volt a szenvedő, a meggyötört em-ber; szeressük azért a szenvedőket és a nyomorultakat. Mi nemölelhetjük át az Üdvözítő térdeit; nem áztathatjuk kezét éslábát könnyeinkkel; nem érinthetjük sebeit; dé megtehetjükezt szenvedő felebarátunkkal! És ha megtesszük, Istennel te-szünk irgalmasságot —

Ne tedd azt másnak, amit nem akarsz magadnak — ez aa szeretet Tedd azt másnak, amit magadnak akarsz, — ez azirgalmasság. —

Keresztény ember, ha egy hervadt ajakra mosolyt idéz-hetsz elő, talán magad sem tudod, minő irgalmas voltál! —

Még ha nincs miből, akkor is alamizsnáskodhatsz. Az Istena szívet nézi és Krisztus is többre becsülte az özvegy asszony-nak a garasát, mint a kérkedő gazdagnak dús ajándékát. Méga legszegényebb ember is gyakorolhat irgalmasságot, azt azerényt, amely sokkal boldogabbá teszi azt, aki jó szívvel ad,mint aki elfogad. Még a koldus is tehet kis szolgálatokat szen-vedő embertársának. És ha mást nem tudsz adni, legalább vi-gasztald. Egy fölszárított könnycsepp gyakran fölér a legna-gyobb alamizsnával. —

Értelem és a törvény szempontjából az irgalmasságnaksemmi kimutatható, vagy megmagyarázható oka nincsen. Sőt,mivel a törvény a maga teljességében mindenkor az igazságotis jelenti, tehát az egyetemes törvények szempontjából ezenkegyelmi ténynek létjoga és célja sincsen. Az egyetemes tör-vény célja az igazság betöltése. Már pedig az irgalmasság té-nyei kilépnek az igazság vonalából és átlépnek a szeretet leg-magasabb vonalába. A megváltás sem az igazságnak, hanemaz irgalmasságnak a műve. —

Feltétlenül hiszem, hogy meg kell fizetni tartozásainkataz utolsó fillérig. Ezt követeli az isteni igazság törvénye. Denem többet! Ezért a büntetés sem lehet könyörtelen és gyarló-ságunkkal többé már arányban nem álló örökös kínzás és

380

gyötrelem. Lehetetlen, hogy az Isten szívének végtelen jóságaés szerfölött nagy irgalmassága módot és alkalmat ne nyújtanareá, hogy az igazságos büntetés mellett ne érvényesülhetneegyidejűleg az Ő végtelen irgalmassága is. Melyik Atya az, akiszerencsétlenül elbukott gyermekét újra fel ne emelné, ha azcsak tőle függ? Kétségtelen, hogy a szeretet is büntethet, deezt mindig csak javító szándékkal teheti. Miért tagadnánk megaz atyai szeretetnek ezt a tökéletességét az Istentől? —

A szeretet és a bűn azért állanak közvetlenül egymás mel-lett, mert hiszen a bűnért van tulajdonképpen a szeretet is. Jóltudjuk, hogy a szeretetnek a teljessége az irgalmasság. Márpedig a gyarló teremtmények bukása nélkül az irgalmasságaz isteni tökéletességek között meg nem nyilatkozhatottvolna. —

A végtelenségben sem lehet hézag és pusztaság és egyIstentől elkülönített rend még gondolatilag sem képzelhetőel. Hogyan lehetne végtelen a szeretetben az, aki magát abbanki nem meríthetné? Istenből is a bűn, az Ő gyenge teremt-ményeinek a bukása váltotta ki a legtökéletesebb szeretetet.Ekkor lett benne a szeretet irgalmassá. —

Szent Pál szerint tartozunk mi erősebbek a gyengébbekterheit is hordozni. Csak így tölthetjük be Krisztus megváltá-sának reánk eső részét. Aki tehát érzi, hogy már célhoz ért,annak kötelessége gyengébb testvéreit is odavezetni. Tanítania tudatlanokat. Irányítani a tévelygőket. Fölmelegíteni a fa-gyos szíveket és letörölni a szenvedők könnyeit. Nem kellhozzá más, mint egy kis türelem, önmegtagadás és szeretet.Ez a gyökere a krisztusi irgalmasságnak. Már pedig, oly boldo-gok leszünk ott fenn, amilyen irgalmasok voltunk itt lenn. —

Az igazság az Istennél együtt érvényesül az irgalmasság-gal. És ez a különbség a hindu és a keresztény erkölcstan kö-zött. Az elsőben a karma kegyetlen végzetszerűsége érvénye-sül; a krisztusi megtisztulásban pedig az irgalmasság enyhitia kiegyenlítő elégtétel szigorúságát. —

G o n d v i s e l é s .

A Gondviselés kitűzi a határt: „Ember, eddig fogszmenni!” —

381

Mosolyogva hallgattam egy öreg papnak a prédikációját,amelyben azt fejtegette, hogy a Gondviselés mindent az embe-riség javára rendezett. Oda helyezi a dolgokat, ahová valók.Így pl. az egész föld az ember céljaira van a legnagyobb böl-csességgel berendezve. Hát nem különös kegyelem az Isten-től — kérdé naivan — hogy mindenütt, ahol egy-egy városvan, rendesén egy nagyobb folyót találunk. És ezek mind atenger felé sietnek! — Ez nagyon hasonlít ahhoz a másikokoskodáshoz, amely csodálatosnak tekinti, hogy a folyókmind a hidak alatt folynak el! —

Képmutatók.Képmutatók. — Farizeusok. — Alattomosság.

K é p m u t a t ó k .

Csak a képmutató lelkek élnek állandó hazugságokban,amelyekkel takargatják igazi érzéseiket, gondolataikat és cse-lekvéseiket. Elrejtőznek a tiszta megítélés tekintete elől és úgytesznek, mint a repülőgépek, amelyek saját magukból kieresz-tett füstfelhőkbe burkolóznak. —

Hányszor megmosolyogtam azt a kis fürge, aranyzomán-cos lábú bogarat, amely a tenyeremben megmerevedik ésmozdulatlanságával akarja velem elhitetni, hogy ő már meg-halt! Milyen óvatosan kezd tapogatózni, hogy vájjon szabad-emár az útja? Csak akkor próbál erőszakosan mene-külni, mikor látja, hogy nem tudott becsapni. Van-e nagyobbképmutató a világon? Színlel és hazudik, hogy megmenthessenyomorult kis életét. Mert minek azt megölni, aki már úgyismeghalt?! De amíg ezt a ravaszkodást nála az életösztön ter-mészetes megnyilatkozásának tekintjük, amellyel a gyengevédi magát az erőssel szemben, addig az embernél az ilyneművédekezést már erkölcsi minőségnek tartjuk, nem pedig reá-kényszerített önvédelemnek. —

Mikor ifjúságunk pezsgő életvágyával útnak indultunk,vitt bennünket a vér, az ösztön, mert ezeken kellett győzedel-meskednünk, hogy kifejlődhessék bennünk a tiszta: az isteni.Ritka ember az, aki e fényben fürdő hegytetőt még meg nem

382

mászta. Bizony én is jártam ott, mint minden más bolygózarándoktársam. Jártam ott; de lejöttem! Nyíltan bevallom,mert utálom a képmutatást Számtalan hibáim és gyengesé-geim között ezt az egyet senki sem vetheti a szememre. Nemleszünk jobbak azzal, hogyha dicsérnek bennünket; de rosz-szabbak se, hogyha gyaláznak. —

Mennyi üres szó és hazug fecsegés az a szeretet, amelyma az emberek ajakán él és álérzelmek alakjában fitogtatjamagát. Az ilyen kenetteljes képmatatásra mondja találóan afrancia: Il fait le bon apôtre! A jó apostolt adja. Minden sza-vukban a szeretet csöpög, de a szívük üres, száraz homok,amelyben az élő és cselekvő szeretetnek egyetlen magja semtud gyökeret verni. Igazán befestett koporsók. Csak kívülrőlcifrák, belül pedig oszlás és rothadás van. —

F a r i z e u s o k .

Minden rothadó korszakban két világnézet áll szembenegymással: az új eszme, amely virágzásra bontakozik és az el-hervadt régi. Az egyikben igazság, tehát életerő duzzad, — amásikban csak hazugság és képmutatás sorvadozik. Ezt a külsőlátszatot akarja az új igazságokkal szemben erőszakkal is fenn-tartani mindenkor a farizeizmus. —

A l a t t o m o s s á g .

A csalán alattomos képmutató. Boldog, ha becsaphatjaaz embert. Nagy gyönyörűséget talál a saját ravaszkodásában.sipkés, zöld leveleivel magához csalogatja az embert, hogymegsimogassa, s mikor kinyújtjuk rá a kezünket, akkor alat-tomos módon belénk harap. Kezünkbe tört, láthatatlan éleskis tüskéivel pedig mar és pirosra éget egyszerre. Ezért a sze-líd kerti virágok nem is barátkoznak vele. Nem tűrik megmaguk között s ezért a csalán rendesen az árkok és a szemét-dombok árnyékában tanyáz. Elbújik a Nap szeme elől, merttudja, hogy a Nap szeme keresztül világít a virágok lelkén.Mindent lát, mint a jó Isten szeme a mi lelkünkben. —

Kiegyenlítés.

Kiegyenlítés. — Kiengesztelődés. — Karma. — Karma és szabad-akarat. — Karma és kegyelem. — A karma törvénye. — Rendel-

tetés. — Végzetszerűség és véletlen.

K i e g y e n l í t é s .

Minden egyes életszak egy-egy megelőző életnek a tar-talma szerint alakul ki a számunkra. Készen vár reánk, mintaz újszülöttre a bölcső. Ahogy vetettük az ágyunkat, úgy fo-gunk aludni benne. Nem kell tehát sutba vágni a büntető kó-dexet, mert a reánk kimért földi büntetések se mások, mintsorozatos életeinek érettségi fokozatainak igazságos kiegyenlí-tései. Aki miben vétkezett, abban kell bűnhődnie, mert azírás szerint meg kell fizetni tartozásainkat az utolsó fillérig.— íme, ez a végzet gyökere! —

Hát hogyha nincs egy elérhető végcél és nincs egy igaz-ságos kiegyenlítés, akkor hogyan tudnék én most ilyen lelkinyugalommal menni a börtönöm felé?... —

Jézus példabeszédekben szólott rendszerint a néphez,hogy isteni tanait jobban felfoghassák. Ily példabeszédbentárta fel a menyország titkait is, midőn elbeszélte a gonosz-szívü dúsgazdag büntetését, és a szegény Lázár jutalmát. Lá-zár koldult a bársonyba, bíborba öltözködött dúsgazdag kü-szöbén, aki a lakomájának még a morzsalékát sem adta odaneki, csak az ebek könyörültek a kolduson, nyalogatván asebeit. Mikor pedig meghaltak, mindkettőre jött az igazságoskiegyenlítés: Lázár a menybe jutott, a dúsgazdag a pokolrataszíttatott. Midőn itt kínjai között fölemelte szemeit, megláttaa koldus Lázárt Ábrahám kebelén. Ekkor könyörgött, hogyujjahegyét vízbe mártva, enyhítse gyötrő, kínos szomjúságát.De Ábrahám azt monda: Te már életedben elvetted a sok jót,Lázár pedig a sok rosszat. Ez a kiegyenlítés. Ekkor könyör-gött, hogy küldje el Lázárt rokonaihoz, nehogy ők is e kínnakhelyére jussanak. Ábrahám erre így szólt: Ha a prófétákatnem hallgatják, nem hinnének még annak sem, ha valaki aholtak közül feltámadna!

Meg kell fizetnünk minden hibás gondolatunkért és cse-lekedetünkért. Csakis a szigorú isteni igazság betelése után

384

lehet szó az Isten végtelen irgalmasságáról, amelyben hiszekés remélek. De előbb jön a kiegyenlítődés és csak ezután azirgalom. Hiszem, hogy az isteni kegyelem a rosszat is jóraváltoztatja. —

A nehézségek egész sorozata merül fel, mihelyt az életegyenlőtlenségét és szembeszökő igazságtalanságait az újra-születés kiegyenlítése nélkül akarjuk magyarázgatni. Mikorolvassuk, hogy Indiának és Kínának belső tartományaibankitört egy-egy éhínség, vagy járvány, amelyben ezrével pusz-tulnak el nemcsak felnőttek, hanem az ártatlan kisdedek is,tanácstalanul töprengünk, hogy vájjon miért?... Szinténilyen megoldhatatlan, mikor az erőszaknak, az igazságtalan-ságnak kegyetlenségeit látjuk a világon győzedelmeskedni.Szinte önkéntelenül tör ki az emberből: — Vájjon miért en-gedi meg mindezt az igazságos isten?!... Hányszor látjuklepökdösve, megostorozva és pellengérhez kikötve az igazembert? A gonosz pedig fényben, hatalomban, jólétben pá-váskodik és lelegeli az élet összes gyönyörűségeit. Miért szen-ved a jó? Miért ül diadalt a gonosz?... Ezek a kérdések sokembert megzavarnak. Vájjon miért?! — Mert az „egyszeriszületés tana mellett megfejthetetlenek. Ellenben ha tudjuk,hogy minden csak megelőző okoknak a következménye s hogya kiegyenlítő isteni igazságszolgáltatás mindenesetre bekövet-kezik vagy ebben, vagy a következő életszakban, akkor meg-találjuk a kibékítő erkölcsi megnyugvást is. —

Jártam 1930-ban Berek sur Merben, a görvélykóros gyer-mekek azilumában. Micsoda szánalommal néztem ezeket azelnyomorodott kis emberroncsokat, akik szenvedésre terem-tettek és kínokra születtek. Szinte megrendült bennem a hités mintegy megzavarodva tettem fel magamban a kérdést:Istenem, hát miért van mindez? Hiszen ezek a szegény kín-lódó kisgyermekek is a Te kezednek az alkotásai! — Ekkortört fel lelkem mélységéből a legelső világosság. Nem lehet,hogy a jóságos Isten, aki mindnyájunknak egyformán szeretőAtyja, ilyen szerencsétlennek teremtené egyik vagy másikmagzatát. Mi csak gyarló emberek vagyunk és mégis hol az aszülő, aki önkéntes elhatározásával nyomorékot vagy torza-lakot csinálna-e saját gyermekéből? Ha pedig ezeket az ártat-lan kisdedeket csakugyan önhibájukon kívül teremtette volnaaz Isten ilyen torznak és nyomoréknak, akkor az én gyarlóértelmem sehogy se tudná összeegyeztetni ezt az Ő végtelen

385

igazságosságával Még kevésbbé az Ő atyai szeretetével Hiszenmég a földi szülőknek sincs joga, hogy akár szeszélyből, akárelőszeretetből egyik-másik gyermeküket elhalmozzák mindenjóval és áldással, a többit pedig kegyetlenül beletaszítsák atesti és lelki nyomorúságokba, vagy az előrelátható elaljaso-dásba. Hogyan tételezhetnénk föl tehát ilyen kegyetlenséget ami szerető Isten-Atyánkról?! A végtelen Jóságról?! Ilyenmélyreható megkülönböztetésnek mégis csak kell valamelyelrejtett okának lenni?... Hiszen a kereszténységnek is alap-tana, hogy „az Isten senkit sem teremt a rosszra és a szenve-désre”. — A moralisták szerint „Senki se lehet természeténélfogva rossz!” Nemo ex natura sua est malus. Az Isten mindentjónak és tökéletesnek teremtett. Rosszá csak a szabad akara-tunk visszaélésével lehetünk. De hogyha a nyomoréknak szü-letett gyermek most került ki frissen az Isten Kezeiből, ho-gyan és mikor bukott el? Miért kell ok nélkül éppen ő nekifenékig ürítenie a szenvedések poharát?... Azért, mert szü-letett? — Senkinek sincs joga valakit ok nélkül szenvedésekreteremteni. Jól értsük meg! Még az Istennek sincs, mert kü-lönben nem lehetne végtelen Jóság és abszolút Igazság!Ha egy lélek nyomorék-testben szerencsétlennek születikanélkül, hogy erre valaha okot szolgáltatott volna, bi-zonyára nem ő maga választotta ki irtózatos végzetét,amely elől ki nem térhet. Viselnie kell azért, mert rá-mérték. De vájjon miért?! miért?!... Ε kérdésre min-dig csak azt a megszokott és szinte unalomig ismételge-tett választ hallom: — Ki vagy te ember, aki feleselgetni merszaz Űrral? — Ki vagyok? Hát kérem, én is csak az ő gyer-meke vagyok és ezen a címen talán mégis van némi beleszólá-som a családi ügyekbe. Nem értem, miért ne kérdezhetnémmeg fiúi bizalommal az én édes jó Atyámtól, hogy egyik vagymásik testvérem miért született ilyen szánalomraméltó nyo-morultnak, hogyha ez csak Ő tőle függött?! — Mikor gyermek-koromban a dadám mesélte, hogy a Mikulás a legdrágábbajándékait a jó gyermekeknek osztja ki a kosarából, a rosz-szaknak pedig csak seprűt, virgácsot és láncot fog hozni, hátén ezt a dolgot akkor szentül elhittem. Rendben lévőnek ta-láltam, mert megértettem az erkölcsi igazságát: aki jó, jót ér-demel, a rossz pedig rászolgált a rosszra. De hogy az Istenmiért osztogatja ki a kosarából az ő frissen teremtett újszü-löttjei között akik még eddig sem jók, sem rosszak nem lehet-tek, olyan egyenlőtlenül az Ő kincseit és az ő büntetéseit, —

386

ezt még ma sem tudom megérteni. Az se megfejtés, hogy ez azeredeti bűnnek az átkos következménye. Ez sem lehet kielé-gítő, mert hiszen az ilyen átöröklésnek akkor egyformán kel-lene terhelni mindnyájunkat Nem lehetnének tehát olyanszembeszökő különbségek az egyes életformákban. — Egyet-len kulcsa e titoknak az én megérzésem szerint az újraszüle-tés, amely egy előző élet következményeinek tekinti mindazta jót és rosszat, amelyet egy újabb élet folyamában levezekel-nünk és s jóvátennünk kell. Senki sem állíthatja az isteni jó-ság megsértése nélkül, hogy Ő „kétféle minőségű lelkeket te-remtene”. Jókat és rosszakat. Ezt nemcsak elismeri mindenteológus, hanem hangsúlyozza is, hogy: — Az ember rosszásaját magától lesz, mert hiszen az Isten Országa mindenkielőtt egyformán nyitva áll. —

K i e n g e s z t e l ő d é s .

Börtönöm legszebb virágjának tartom én is azt a bensőösszhangot, amelyet a mindent kiegyenlítő kiengesztelődésbékéjével viszek ki magammal. Ismét egy lépéssel közeledhe-tem az Úr keresztjéhez. Mert hogyha ezt a helyet a gyűlöletkeserűségével hagynám el, magammal vinném a mérget,amely saját életemet is megmérgezné. —

Karma.

Minden erőszakoskodás, sérelem és jogtalanság, amit má-sokkal szemben elkövetünk, magában hordozza a mi jövendőéletsorsunkat. A hinduk ezt karmának nevezik, szent Pál ésszent Ágoston pedig predesztinációnak. Magunkban hordoz-zuk végzetünket, mert minden egyes élettartamot egy előzőélet cselekedetei determinálnak. Nincs egy gondolatunk, sza-vunk vagy cselekedetünk, amely magában ne hordozná a kö-vetkezményeit. Erkölcsi mérlegünknek kiegyensúlyozottságanélkül egy lépcsőfokot se emelkedhetünk. —

Az ember az élet különböző formáiba nem véletlenül szü-letik bele, hanem a karma törvényénél fogva. Aki mit vetett,azt fogja aratni. A szenvedések tehát egy előző életnek az igaz-ságos kiegyenlítődései. Ami rosszat tudva és akarva cseleked-tem valaha embertársaimmal, ugyanazt fogják velem is egy-kor cselekedni. Az ok szüli az okozatot, a bűn a büntetést. Ne

387

hagyjuk, hogy egy egyszerű gyónással mindent jóvá teszünk ésröpülünk halálos ágyunkról egyenesen a menyországba. Csaka bűnt bocsátja meg az Isten, de nem engedi el az elégtételt:a jóvátevő bűnhődést! —

Egy balatoni halásztól hallottam gyermekkoromban,.hogy ezen a tavon kétféle hullámverés,van. Az egyik, amelyeta szélvihar ver fel; a másik a mélységekből feltörő háborgás,amely ismeretlen mélységekből ered. Az életben is úgy va-gyunk, csakhogy nem mindnyájan tudjuk az utóbbit elérni.Ez a karma, amely mintegy természeti hajlamossággá leszbennünk. — Mindnyájan hivatottak vagyunk Isten Országára,de csali a választottak tudnak odajutni. —

Sohase lehet tudni, mi miért történik? Miért születnekegyesek bíborban, mások pedig koldus szalmaágyon? Ki tudja,vájjon nem volt-e ez valaha egy előző életben megfordítva?Ezért fölösleges is a teremtményeknek egymásra irigykedni éslázadozni, mert úgyis minden úgy történik, ahogy ezt a leg-felsőbb hatalmak elrendelik. —

Az érzés az, ami halhatatlan! Ezt az érzést kell keményharcok árán minden élő lénynek a földi salaktól megtisztí-tani. És vájjon mi az életérzésünkben ez a salakosodás? Atestiség és az elanyagiasodás. Ezek szülik a vágyat, amelyetérzéseinkben hordozunk. Elébb halunk meg testünkben, minta vágyakozásainkban. Eme vágyakat magunkkal visszük asírba és magunkkal hozzuk ismét vissza a bölcsőnkbe. Min-den egyes vágyódás tehát csak egy előző életnek a következ-ménye. Ezért jelen életünk berendezése a múltnak a gyöke-réből hajtott ki. Folytatása egy megelőzőnek. —

Csak az újraszületésnek és a karmának együttes hitévellehet az emberi élet kérdését kibogozni. Hát bizony nincs máskivezető út a dilemmából. Nem véletlenül születünk bele ajóba vagy a rosszba. Isten bölcsességének szótárában nincsenhelye ennek a szónak: „véletlen”. Az ő munkájában mindencélszerű, okszerű és következetes. Ezért ne hárítsuk a felelős-séget végzetünkért az Istenre. Nekünk is kell valami részünk-nek lenni benne. Az élet velünk született előnyeit, hátrányaitcsakis úgy érthetjük meg, hogy egy előző életünknek igazsá-gos kiegyenlítését látunk mindenben. Aki mint vet, úgy arat!így teljesül be az isteni igazságszolgáltatás már a földi életbenis a legtökéletesebb mértékben. —

388

Milyen tisztázott lesz egyszerre az újraszületéssel az életés a halál titka! Születünk, fejlődünk, megöregszünk és meg-halunk. Életünknek minden cselekvéseit pedig egyetlen ké-vébe kötjük. A tiszta búzát ép úgy, mint a konkolyt. Ez lesza mi jövő életünk karmája. Hogyan fog kialakulni bennünk?Testünk felépítésénél is sejtet sejtre rakunk szervezeti egy-ségbe. Karmánk is a mi érzéseink, gondolataink és cselekede-teink szervezeti egysége. Minden cselekedetünk után rögtönkövetkezik az ítélet is, amelyet legelőször saját életérzésünkvégez el bennünk. Ezt nevezzük lelkiismereti érzékenység-nek, amely jutalmat vagy büntetést halmoz fel a karmáink-ban. Ez az a bizonyos jónál, amelyet életünk orsója állandóanfelcsavar s amelyet egy jövő, másik új életben nekünk szépenvisszafelé kell gombolyítanunk.

Meggyőződésem, hogy a karma hitével erősödni fog aszívekben a krisztusi testvérszeretet is. Minden szenvedőbenegy küzdő és tisztuló bajtársunkat fogjuk látni. Ki tudja, hogyminő viszonyban állhattunk egymással az előző életünkben?Talán vérrokonok voltunk? Atyafiak, vagy jóbarátok?... —

K a r m a é s s z a b a d a k a r a t .

Nagy tévedés, mikor a karmát szembeállítjuk a szabadcselekvéssel. Sőt! A karma azt jelenti, mindenkinek a sajátcselekvései szabják meg jövendő életének a benső tartalmátés vele együtt a külső körülményeit is. A karma tehát az em-bernek, hogy úgy mondjuk, „a lelkiismereti terheltsége”.Csak akkor volna megérthetetlen, hogyha egy új születésselvéletlenül hoznánk a karmát magunkkal a világra. Így azon-ban a karma csak okozata az előző élet okainak. Törvény ésnem véletlen. Az isteni igazságosság kiegyenlítő mérlege. Kikell állnunk, mert büntetés; de szenvedéseinket minden egyeséletszakban felhasználhatjuk tökéletesebb megjavulásunkra,vagyis jövendő életünk helyesebb megalapozására. A bör-tönben is átszenvedi a rab a rámért büntetését, de az ő szabadakaratát a legkevésbbé sem érinti. Megjavulhat és kiszabadu-lása után szenvedések nélkül élheti az ő tisztultabb életalak-ját. —

K a r m a és k e g y e l e m .

A karma természettörvény, amely nem ismer kivételeketés egyformán nehezedik minden ember vállára. Személyválo-

389

gatás nélkül. De még a karmát is enyhíti azonban a kegyelemtörvénye. Szent Pál szerint: Ahol túláradott a bűn, ott mégnagyobb lett a kegyelem. Az isteni igazsággal tehát karöltvehalad az irgalmasság is. A krisztusi megváltásnak ez a gyü-mölcse. —

A k a r m a t ö r v é n y e .

Nincs öröm vagy szenvedés, amelynek megelőző oka nemvolt. Az élet összes tüneményei és tényei csak okozatok. Azegész múltat benne hordozzuk a jelenben és a jelenben a jö-vőnek összes csirakészlete már szintén benne rejlik. S habára múltnak minden egyes történéseit nem is érzi meg az emlé-kezetünk, mégis csak ezekből nőtt ki a jelenünk, amely csakokszerű folytatása az előbbinek. Az okban pedig éppúgy benneszunnyad az okozat, mint ahogy a virágban is benne van mára gyümölcs. — Ez a karma törvénye. —

Hogyha az ember két ellentétes szellemáramlatnak be-folyása alá kerül és küzdelmeiben ezek vagy segítik, vagyhátráltatják, hogyan tudja az ember, hogy melyik befolyásalatt cselekszik? Az egyik ember könnyen és sikeresen tudboldogulni, a másik sehogy. Az egyiknek minden sikerül, amásiknak semmi. Pedig talán az utóbbi a tehetségesebb és aszorgalmasabb? — Mert nem az ember intézi tehát a sorsát,hanem készen vár reá a keret, amelybe életével bele kell illesz-kednie. Ezt nevezzük a karma törvényének. —

R e n d e l t e t é s .

Mikor az egyház szentjei magányukban a kereszt lábaielőtt elmélkedtek és gondolataikat a mulandó földi dolgokrólelvonják, eléjük tettek egy koponyát. Az a koponya azutánmegtanította őket, hogy emberi rendeltetésük titkaiba bele-mélyedjenek. Félelmes némaságában is így szólt hozzájuk: Te,anyagiasságba elmerült ember, nézd, mivé lesz egykor a tegyarló porhüvelyed. A rózsás arc gyorsan elhervad, az életszínét pedig letörli rólad is a halál. Mit használt nekem isegykor az én céltalan életem, amellyel napról-napra csakújabb örömök után rohantam. Tapsra, pénzre szomjúhoztam,mint te. Dicsvágy emésztett és én is a mulandó gyönyörökethajhásztam. Most pedig irtózattal tekintesz reám, s nem jut

390

eszedbe, hogy ez lesz a te sorsod is, „Tegnap nekem, ma ne-ked!” —

Minden ember szívében hordozza életének feladatát,vagyis földi rendeltetését, amelynek Istentől kijelölt egyetlencélja a tisztulás és a tökéletesedés. Hiszen ha az emberre kö-zömbös volna, hogy élete anyagias, vagy eszményi legyen-e;önző, vagy önfeláldozó; tiszta, vagy érzéki-e; becsületes, vagybecstelen-e, akkor az elaljasodásban sem érezné az ember aztaz undort és a kétségbeesést. Viszont a becsületes, tiszta élet-ben sem érezné α benső békét és lelki nyugodalmat. —

V é g z e t .

Hiában hiszi az ember, hogy szabad akaratánál fogvaazt cselekszi, ami neki jólesik. Ez csak látszatra igaz, mertvégeredményben mindenütt és ”mindenben mégis csak egymagasabb tervszerűség: a végzet az, amely bennünk föltétle-nül érvényesül. Jól érezte a költő, hogy sorsunk meg van írvaa csillagokban, melyen mi egy betűt sem változtathatunk.Csak azt tesszük, amit lehet és nem azt, ami nekünk tetszik,miután életfolyásunknak az előre megásott medréből ki nemléphetünk. Madách szerint: Az ember csak úszója az áramla-toknak és nem az irányítója. —

Ugyebár, a mi testünkben is minden egyes atomnak meg-van a maga külön élete? Fejlődik, növekszik, szaporodik és —meghal. S mindezt önállóan cselekszik a mi tudtunkon kívül.Ha ezeknek a sejteknek hozzánk hasonló értelmisége volna,joggal hihetné mindegyik, hogy életével szabadon rendelkezikés saját sorsát tetszése szerint intézi. Mit tud ő róla, hogy aző végzete csak alárendelt függvénye egy tökéletesebb élet-szervezetnek és csak azt teheti, amit tennie kell és nem azt,amit tenni akar?! —

Ha vannak örök törvények, amelyekben fejlődünk éstökéletesedünk, akkor kell lenni végzetnek is. Ez a végzetazonban csak keret, amelyekben akaratunk szabad érvénye-sítésével tetszés szerint mozoghatunk. A végcélunk ki vantűzve, de a hozzá vezető utakat saját erőnk kifejtésével ma-gunk törjük. —

391

V é g z e t s z e r ű s é g és v é l e t l e n .

Nincs végzetszerűség, csak Isteni előrelátás van. Hogyanérvényesülhetne különben a szabad akarat ott, ahol márelőre el van határozva, hogy mit fogunk cselekedni? Ha pedigaz Isten azért tudná előre mindezt, mert ismeri a velünk szü-letett hajlamainkat és képességeinket,, akkor csakugyan nemvolnánk felelősek érte, hogy ilyennek teremtettünk. El kellenetehát fogadnunk ez esetben a kényszer-predesztinációt, amelyvégzetszerűleg sújt le ránk. —

Az emberi cselekvések szabadságával szemben áll egy-részről a végzetszerűség; másrészről a véletlenség. Mert hanincs szabadakaratunk, akkor e kettő közül kell választa-nunk. Közöttünk azonban lényeges a különbség. A végzet-szerűség még nem zárja ki, hogy életünk történéseiben és át-éléseiben ne érvényesülhessen egy előre megállapított rend éscélszerűség. Ellenben a véletlen egy minden törvényeken kí-vül álló esetlegesség, amelyben se tervszerűség, se következe-tesség nincsen. Észszerűtlensegeknek a sorozata. Történhetikígy is, meg amúgy is. Nincs tehát benne előre megállapítottrend, annál kevésbbé célszerűség. Hiányzik belőle a törvényektörvénye: a következetes folytonosság, amely mindig ugyan-az. —

Korszakok.Áramlatok. — Szellemi áramlatok. — Ellenáramlat. — Korsza-kok. — új korszakok. — Meddő korszakok. — Törpe kor. — Kor-szakok váltakozása. — A mai kor. — A mi korszakunk. — „Arany-kor”. — Szomorú korszak. — Boldogtalan korszakok. — Kor- eszmék. — Korszellem. — Modern korszellem.

Á r a m l a t o k .

Mint régen, ma is szembenáll két áramlat: a krisztusi ésaz antikrisztust, a lelki és a testi irány, a teremtő és a megsem-misítő, a megváltó és a pusztító áramlat. Az egyik tisztítani,finomítani akarja az anyagot is, hogy visszacsatolhassa akülső életet az Erőegységbe. Ezért iránya az integrálás, az

392

egységesítés (szintézis); a másik salakosít, eldurvít és mindentrészekre akar széttördelni (analízis). Az Ige áramlata a meg-lelkesítés (spiritualizáció) — az ellenáramlaté az elanyagiasí-tás (materializáció). — Mindenütt az Ige mellett látjuk küz-deni az ellenáramlatot is, amely egy ugyanazon isteni gondo-latnak a másik oldala, a fonákja. Ezért minden öntudatosszellemi lénynek önmagának kell választani a két életirányközött. Egyedül tőlünk függ, hogy a megváltó áramlatba,vagy az ellenáramlatba akarunk-e beleolvadni. —

Világ kezdete óta két erkölcsi irány között folyik a harc:vagy a megváltás, vagy a megsemmisülés között. És tartani foga világ végezetéig. Az ellenáramlat, mint ellentétes gondolat azIgét is állandóan próbálja. Minden munkát, szenvedést ésönfeláldozást ez vált ki belőle. Folyton a testi szempontot su-gallja: a pusztítást, a kevélységet, az önzést és saját kényel-mének a fenntartását. Jelszava: Semmisítsd meg! így akar el-intézni mindent. Kíméletlen erőszakkal és folytonos erőlkö-désekkel a csomókat nem kibontani, hanem szétvágni akarja.Az Ige pedig állandóan megalázza Önmagát: alkalmazkodó ésaz akadályokkal szemben összehúzódó, vagyis alázatos, enge-delmes és önfeláldozó. Semmit erőszakkal! Még a rossznaksem áll ellen erőszakkal és rosszal. No violence! Szelídséggelés jósággal akarja megváltani a világot. —

Szomjúhozik a világ egy lelki újjászületés után! Valamiújat keresnek úgy a művészetben, valamint a vallásban és atudományban is. Két áramlat küzd egymással szemben világ-szerte: az erős elmék és a mély érzések áramlata. Majd ha eza kettő összeforr és hiányaikat egymásban kölcsönösen ki-egészítik, akkor fog megszületni a jövendő korszak igazi szel-leme: a testvérszereteten és az örök békén felépítendő koope-ratív keresztény társadalom. Valóban, az emberiség megvál-tásának nincsen más útja, mint az az önfeláldozó készség,amivel életünket és munkaerőnket önként felajánljuk ember-testvéreink megmentésére és szolgálatára. —

A villamos feszültségekből ugrálnak ki a szikrák. Ugyan-ilyen feszültségek és lelkiáramlatok támadnak az egyes élet-vonalak között is. Vegyük pl. a földet, amikor a földi lényeklelki világát magával sodorja egy hatalmas áramlat, — mond-juk egy forradalom! A nagy többség ilyenkor öntudatlanulrohan, forog és sodródik az ürességekben. Ők még csak a

393

vihartölcsér alján keringenek. Az ő életüknek még nincsen ko-moly célja és tartalma, vagyis nincsenek még igazán megérveegy nagyobb lelki átalakulásra; de azért a feszültségekből ittis, ott is egyes szikrák pattognak ki. Ezek a vezetésre mármegérett lelkek. —

S z e l l e m i á r a m l a t o k .

Láttam én is egy pusztító áramlatot nagyon közelről. Lát-tam és élesen megfigyeltem. Egy világháború vérözönébe ra-gadta magával a nemzetek lelkét. Egy éjszaka fordult meg avilág és átment a másik szélsőségbe. Így változik a népekhangulata, mint a nappal és az éjszaka, aszerint, minő szel-lemi áramlat vonul el fölötte, hogy hatalmába vegye. —

Amit mi egyes erőszakok korszellemének és uralkodóeszméinek nevezünk, az mindig csak egy-egy győzedelmesszellemi áramlatnak a túlsúlya a földön. Milliók lelkébe kap-csolódik bele egy-egy ilyen szellemi áramlat, akiket azutánmegtölt a saját tartalmával és átalakít a saját képére és ha-sonlatosságára. Szellemi áramlatok vezetnek tehát öntudatla-nul bennünket. Így érthető meg, hogy egy családnak, nép-törzsnek, vagy egy egész fajnak a közszelleme máról-holnaprahirtelen átváltozik. Gyávákból egyszerre hősök lesznek. Teg-nap még tiporták és gúnyolták azt az igazságot, amelyért mamár készek meghalni. Összetörnek intézményeket, amelyekelőtt pár órával előbb még hajlongtak. Az ilyen tömeghangu-latok mindig spontán eredetűek. Éppen ezért kiszámíthatat-lanok és a dagály erejével és gyorsaságával terjednek. —

Ellenáramlat.

Isten kegyelme és bölcsessége megengedte, hogy egy meg-romlott és egyoldalú gondolat legyen örök fokmérője mindenerkölcsi haladásnak és egyúttal sarkantyúja a lelki tökéletese-désnek. Mert a megpróbáltatásokból fejlődik ki a türelem,ebből a reménvséc és a hit. Ügy tekintsük tehát az ellenáram-latot, mint szükséges rosszat, amely a tökéletesedés lépcsője.Nincs több hatalma felettünk, mint amennyit mi adunk neki.Nélküle azonban még az erkölcsi beszámítás sem képzelhetőel, és nem alakulhatna ki sem az egyéni öntudat, sem a mi sza-badságunknak a boldogító érzése. —

394

K o r s z a k o k .

Vannak történelmi korszakok, amikor csodálatos erőveltör elő a haladás. Sas-szárnyakkal emelkedünk szédítő ma-gasságokba; virágba borulnak a sivatagok; a meddőségeid)őlpedig új élet fakad. Ezek az ú. n. alkotó századok; telve hit-erővel és eszményiséggel. A lelkesedés tüze hevíti ilyenkor aszíveket. Tetterőtől feszülnek az izmok. Rügybontó, virág-fakasztó tavasz üdíti föl a hervadó lelkeket. Viszont vannakhaldokló korszakok. Mocsaras apályok. Visszaesések, her-vadtságok, amikor már semmiféle eszmény nem növekedik ésnem virágzik többé. Ezek a sivár, meddő idők. Szürkeségek.Rothadtságok. Győzedelmeskedik az „ellenáramlat”, a kerék-kötő, a minden haladást megbénító reakció. Ez az ú. n. anti-krisztusi irány, amely letapossa a virágokat, kiirtja a szépsé-geket, elpusztítja az eszményiségeket. A nyomorúságoknak ésa szenvedéseknek a kordéjával gázol keresztül a fejlődésisteni vetésein: a jóságon, a szépségen, az igazságon, a szabad-ságon, és csak romokat, csalódásokat, összetiport szívekethagy hátra maga után... —

Minden hatalom — állott légyen bár világuralmának ma-gaslatán — elbukott a sárba, a vérbe, mihelyt Istenben valóhitében megrendülve, elvesztette erkölcsi egyensúlyát. Fényesés lélekemelő minden korszak, amelyben eszmények uralkod-tak; sivár és szomorú ellenben az istentelenségnek mindensilány diadala. —

Az isteni kinyilatkoztatás most is mindig folyik, mert ha-bár az evangéliumi hitrendszer önmagában véve tökéletes is,de azért ez is alkalmazkodik az emberi fejlődés egyes kor-szakaihoz. Az Ő-szövetség az Atya uralkodásának 2000 évesciklusa volt. Az Új-szövetség a Fiúnak 2000 éve. A most követ-kező harmadik két ezredben pedig a Szentszellem fogja akrisztusi kinyilatkoztatást az emberiség érettségi fokozatáhozalkalmazni. Ekkor fog beállni az idők teljessége. Krisztusföldi országlásának a kezdete. —

Új k o r s z a k o k .

Áldozat nélkül nincs győzelem, mert minden eszménekkönnyben és vérben kell megtisztulnia. Egy új korszak csaka vajúdás szenvedéseiből bontakozhatik ki.

395

Egy új korszak születik és mi most a vajúdás kínjait él-jük át. A múlt már haldoklik, de a jövő még nem tudott meg-születni. A reánk borult nagy sötétségben pedig senki se láttisztán. Nem tudjuk, hova rohanunk. A hegycsúcsról meg-indult már a kocsi és őrült rohanásában nincs se féke, se ko-csisa. Akiknek a régi romokon kellene egy új világot fölépíteniés megalapozni, azok még mindig csak a múltak emlékein ké-rődzenek. Céltalanul verik szárnyaikkal a levegőt, mert úttörőhalsklás helyett csak körbe repülnek, mint a gombostűre fel-tűzött cserebogár. — Egy új világ születik és nincs· se bölcsője,se dajkája. Egy új korszak születik és mi most a vajúdás kín-jait éljük át... —

Egy-egy bevégzett evolucionális korszak után mindig jönegy bizonyos kimerültség és rendszerint új korszak születika meddőségekből. Az elhervadt eszmények új életre ébredez-nek, mint a téli merevedésből a növényvilág. Új sarjadzáso-kat fakasztanak a langyos tavaszi áramlatok. Ilyenkor egy-egy lépcsővel feljebb emelkedünk. Egy szélesebb eszmegyűrűképződik a törzsökön, amely magában hordozza a fa fejlődé-sének az egész múltját és alapja lesz a jövendőnek. —

M e d d ő k o r s z a k o k .

Mikor az ember kénytelen egy meddő és terméketlen kor-szakban élni, ahol az élet sarjadzását a hervadás váltja fel,akkor a mi lelkünket lehervasztja a dér. ösztönszerűen húzó-dunk vissza önmagunkba, mint a csiga a házába, nehogy ne-mesebb érzéseink virágai lefagyjanak. De ez nem azt jelenti,hogy kikapcsolódjunk az eszmények kultuszából, hanem csakazt, hogy befelé éljünk és önmagunkat termékenyítsük. —

T ö r p e kor.

Törpe ez a kor, mert nem tud fölemelkedni a nagy érzé-sek znájába. Csak nézi Krisztust, de nyomdokaiba nem akarlépni. Lapályban sínylődünk, mint a madarak mellett lakóemberek; panaszkodnak a maláriára, de azért nem mene-külnek a bűzhödt légkörből és a mocsarak kigőzölgését szív-ják beteg testeikbe. —

396

Korszakok v á l t o z á s a .

Minden ötszázadik évben egy gyökeres és korszakos át-alakulás következik. Ennek vannak mellékhajtásai, de a fő-ágak 500—500 évnek a termékei. Krisztus utáni 500 év múlvafejeződött be a nagy harc, az új keresztény eszmék és a meg-rothadt pogány világfelfogás között. A kereszténység kifejlő-déséhez tehát egy félezred év kellett. — Ekkor indult meg anépvándorlás, amely felforgatta a régi világot és 500 év alattfejeződött be. Ismét új képe lett Európának; kialakultak az1000-dik évben mindenütt a királyságok, amelyekre fölépítet-ték a hűbérrendszert és az egyházi hierarkia mintájára min-den embert egymástól függő rangfokozatba osztottak bele.Amint az egész katolicizmus a pápaságon nyugodott, mert ezvolt az alapkő (a Péter sziklája), amelyen hatalmi szervezeté-vel az egész egyház felépült — úgy lőn a királyság az államialakulásoknak alapköve. A birtokjognak, az igazságszolgáltatás-nak, az életnek és halálnak a király volt a föltétlen ura. Tőle ka-pott jogot, birtokot, címet, méltóságot minden más egyén. Azegységet az ő személye képviselte. De ebben a nagy körben,amit az egyházban pápai, az államokban pedig királyi souve-renitásnak neveztek, voltak kisebb központfutó körök, —szóval japáni skatulyák. Ezek voltak a hierarkiális rangfoko-zatok: az egyházban bíborosok, pátriárkák, prímások, püspö-kök, apátok, plébánosok stb.; az államokban a főnemesek,hercegek, grófok, bárók, nemesek, jobbágyok és szolgák. Eza rendszer 500 évig uralkodott föltétlen tekintéllyel. Az 1000-ikévben kapott királyságot Svédország, Lengyelország, Dánia,Magyarország. A szertehullott Nagy Károly féle birodalomszintén akkor szervezkedett külön államokká. — Ezután jöttaz újabb 500 éves óriás lépés és összeomlott a társadalom. Ahitújítás lerombolta az elposványosodott kereteket és hazugformulákat. Lelkiismeretszabadságával, a tudományos kutatásjogával, a szabad vizsgálódás kritikai szellemével, a könyv-nyomtatással, az újonnan felfedezett világrészekkel és a talál-mányok egész sorozatával egy új korszakot nyitott meg. Ez is500 évig tart. — Ma pedig máris kezdődnek az 500 év befejezéseelőtt a közelgő 2000-ik évnek szülési fájdalmai, a vajúdások,amelyek máris jelzik a közeledő legújabb életet... Aki a vi-lág zajából ki tud kapcsolódni egy pillanatra és odahajtja fü-lét a magányos elmélkedésekre, hallja dübörögni a mélység-ből fölszakadó erőket, amelyek tűzzel és világrázkódtatások-kal fogják átalakítani a világ képét... —

297

A mai kor.

Sajnálom a mai kort, ezt a mai szomorú és kifáradt szívű»világot, amelyik a földet csak siralomvölgynek tekinti, ahol afárasztó munkának nincs más célja, mint az emésztés, nincsmás gyönyörűsége, mint amit az élére rakott aranyakkal le-het megfizetni. Szívesen odaadnám technikai haladásunk fé-nyes előnyeit, ha ezeknek az árán boldogabbá tehetném aszegény szenvedő emberiséget. —

A m i k o r s z a k u n k .

Nagy bűnök szomjúsága gyötri a világot. Nincs többé fé-künk, önfegyelmezettségünk! Rohan az összetört kocsi ahegycsúcsról a mélységbe és vele fog elpusztulni ez a mi kor-szakunk is, amely gazdag volt fényes találmányokban ésmeglepő fölfedezésekben, de a lélekből kiszáradt az erkölcsifelelősség érzékenysége. Űgy jártunk, hogy hazugságokkalmeghamisítottuk az etnikai fogalmainkat. Beosont valaki íagyógyszertárunkba és kicserélte ott az orvosságos üvegekcímkéit, a mérgekre ráírta, hogy gyógyszer, viszont a gyógy-szereket mérgekké hamisította. Mindent visszásán látunk,mint egykor Macbeth boszorkányai, akik körültáncolták azerdei fenyéren a tüskékből rakott tüzet és rikácsolva énekel-ték: Fair is foul; foul is fair! A szép csúnya, a csúnyaszép!... —

„A r a n y k ο r”.

Egy folytonosan emelkedő nemzedékben öntudatosan ér-vényesülhet a faji kiemelés törvénye, amely gyorsabb egyen-letben fogja visszavinni az emberiséget a bukás előtt való testifinomsághoz. Küzdelmes szenvedései árán megszerzett szel-lemi érettségével újra összhangba juthat a testi élet törvé-nyeivel; fájdalmai, nyomorúságai fokozatosan fognak ezzelenyhülni és bűnös hajlamain ismét uralkodni fog tudni a lé-lek, amely túlsúlyba jutott és így nem a test ösztöne irányítjamajd a szellemet, hanem a test fog újra engedelmeskednineki. Szóval egy új kegyelmi életállapot kezdődik majd,amelyben nem az anyag ellen harcolunk többé a szellemért,hanem egész szellemünkkel már érzéseink felszabadításán éstökéletesítésén fogunk könnyű szerrel munkálkodni. Ez lesz

308

az újabb „aranykor” (aurea aetas), amikor már egységes leszaz emberiség közszelleme is. Közös célból fognak munkál-kodni a kooperatív testvérszeretetben; önzést nem ismernektöbbé, mert megszűntek a terhei és a küzdelmei. Szóval meg-erősödött az emberfaj; a szellemileg erősben pedig már nin-csen önzés. —

S z o m o r ú k o r s z a k .

A középkori észjárás még a menyországot is egy fényesudvartartásnak képzelte el, amelynek meg volt a Irónterme,a házibörtöne és a külön kínzókamrája. Az égi királynak pe-dig voltak testőrei, menyei seregei, börtönőrei és kínzó hó-hérai. A középkorban is először a sötét és mély földalattibörtönöket (a Burgverliesz-eket) csinálták meg és erre épí-tették föl a díszes lovagtermet. Azt hitték, hogy a világ ura iskülön rendezte be a poklot és a menyországot. Csak ezutánnépesítette be a földet az ő képére és hasonlatosságára te-remtett emberrel. — Jöjjetek édes, édes gyermekeim! — ígyszólt a menyei Atya és foglaljátok el ezeket a helyeket, ame-lyeket nektek készítettem. Sajnos, ez a szíves meghívás nem-csak a földi életre és menyországra, hanem a pokolra isszólt. A felség trónja körül pedig rangszerinti fokozatban lát-juk elhelyezkedni a menyei arisztokráciát. Az alattvalók csakkönyörögni és panaszkodni mehettek a trón elé, ahol felettükkönyörtelen igazsággal ítélkeztek... Ezért tanácsos volt, nogyki-ki a benfentes udvari személyek közül jó előre kiválasszonegy-két jó pártfogót. — Mennyire meglátszik ezen az észjárá-son a feudális szomorú korszaknak a stílusa! —

Ez a mi korszakunk tele van zűrzavarral, mert nincs út-mutatója és megbízható vezérfénye. Nincsenek többé egekbetörő eszményeink, mert belesüllyedtünk az anyagtesti vona-lakba. Nem érdekelnek bennünket az élet nagy misztikumai.Nem ismerjük sem a születésnek, sem a halálnak a végcéljátés ezért minden küzdelem és szenvedés nekünk már megmér-hetetlen. — Milyen szomorú látvány egy ilyen kétségben ver-gődő lázbeteg korszak, amelyik lelki vakságában, a sötétsé-gekben tévelyeg. Sem a tudományban, sem a vallásban, sem aművészetben, sőt még a technikai haladásban sem tud fel-üdülni, mert Isten után epedő lelki szomjúságát nem a sichemikútforrás fölkínált vizével akarja lecsillapítani. —

399

B o l d o g t a l a n k o r s z a k .

A boldogtalan, meddő és szomorú korszakok — hála aGondviselés kegyelmének — az emberiség életében mindigcsak átmeneti jelentőségűek. A pusztító vihar lassanként el-vonul és mint Noé egykor a vízözön után az elpusztult világromjain emelt tiszta oltárt, úgy építi fel koronként újra azemberiség is a hitnek szentélyét egy-egy szerencsétlen be-szennyezett korszak omladékain. — Az eszmények szent ol-tárát, amit egy önző és érzéki” nemzedék nevetve rombolt szét,az utódok gyakran könnyezve állítják vissza... —

Koreszmék.

Egymásután hervadnak el a koreszmék, hogy újak lép-jenek helyükbe. Amit valaha hősiességnek neveztek, azt majdvalamikor gyilkosságnak fogják tartani; a vallási civódásokhelyébe a nemzeti eszme lépett sokhelyütt, de ez is már her-vadóban van, és fel fogja váltani a világtestvériség humaniz-musa. A virág is mielőtt teljes szépségében kibontakozva ki-nyílik, előbb bimbóban érik és így fejlődik tovább szépségesvirággá. —

Nemcsak az anyagvilág rendjében vannak erőszakos ki-törések; az eszmék világában is felhördül néha egy-egy erő-szakkal elfojtott gondolat és széttöri a mozdulatlanság bilin-cseit, mert élni és teremteni vágyik. Ilyen koreszmék szülikmeg a nagy világmozgalmakat. —

K o r s z e l l e m .

A korszellem olyan, mint a tengerben az örvénymozgás,vagy a levegőben a vihartölcsér, amely magával sodorja mind-azokat, akiket megérint. Vonzó és emelő ereje van: feldobhata szédítő magasságokba, vagy lemeríthet a feneketlen mély-ségekbe. Csak ott jövünk rá, hogy a fenék üres és mi hiábarepültünk; egymásután fogunk belepotyogni az űrbe, a sem-miségbe. Milyen jól mondja Madách: A kor folyam. Emel,vagy elmerít! Úszója és nem vezére az egyén! —

A korszellem a közvélemény általános kitöréseiben olyhatalom van, amely előtt még az egyháznak sem lehet szemethunyni. Azon eszmék és elvek, amelyekért Savonarolának

400

máglyán kellett elhamvadnia, rögtön diadalra jutottak, mi-helyt a tömeg általános hangulatát gyújtották lángra! —

Aki forrongó időkben megtalálja az alkalmas jelszót, azharcba viheti vele a tömegeket. Nem a szóban rejlő bűvöserővel, hanem pszihikai hatásokkal: tömegszuggeszciókkalmiután abban a jelszóban minden ember a saját érzéseit ésvágyódásait hiszi megtestesítve. Így lesz sokszor egy üres szózászlóvá, amely táborba gyűjti maga körül egyrészt a törtető-ket, másrészt az álmodozókat. Teremt egy új korszellemet,amelyet nem tudunk analizálni, mert az is, mint minden máserő, lényegében felismerhetetlen. —

Amint egy narancsban is benne van a napfény, a harmat,a virág és minden hatás, amelyből kifejlődött, úgy van a kul-túrában is beraktározva az emberiségnek örökké élő szel-leme. Ez hat, idomít és nevel bennünket! —

Kossuth, Jókai, Petőfi szellemei még ma is irányítják amagyar nép lelkét. Minden egyes nemzedék szellemi életénekmeg vannak a maga szellemei. Ők igazgatják a korszellemetés emelik magukkal, mint a sas a szárnyai alá bújt ökörsze-met. —

Mindaz, amit az emberiség valaha alkotott, cselekedett,gondolt, vagy érzett, nem vész el, hanem tovább él az embe-riség korszellemében. Bármit mondtunk, vagy tettünk, vala-milyen hatást idéztünk vele elő; jót, vagy rosszat. Ezek a ha-tások túlélnek bennünket. Beleraktározódnak más lelkekbeis és ott rontanak, vagy javítanak. —

A reinkarnálódott nagy szellemeknek találkozó helye aföldön manapság a tudomány. Valaha a hit volt. El fog jönniaz idő, mikor a haladásnak ez a két hatalmas szárnya együttfogja emelni az embert a magasságos Isten Országa felé., Εnagy szellemekből indul ki mindenkor tartalmuknak hasonló-ságára az a szellemi áramlat is, amely kortársaiknak szelle-mével érintkezvén, megalkotja az illető kor szellemét Egy-egy századot ölelnek össze és gyúrnak át saját képükre és ha-sonlóságukra. —

M o d e r n k o r s z e l l e m .

Krisztus tanítása olyan tiszta és észszerű, mint aminővolt az Ő szent élete. Megértheti mindenki: gyermek, aggas-

401

tyán; nő, férfi; koldus és király; tudós és tudatlan. De ez azégből származott tiszta tanítás nem kellett nekünk. Lekicsi-nyeltük, megmosolyogtuk és nagy kevélységünkben a migyarló elménkkel akartunk egy jobbat állítani helyébe; —egy modem korszellemet, amelyet bámulni fog egykor az utó-kor. Örök dicsőséget akartunk szerezni századunknak, ame-lyet elneveztünk „felvilágosodott” korszaknak. — {Hát nemúgy tettünk, mint a bábeli torony építői? És mi lett a vég? AzIsten megzavarta a nyelvünket és mi egy véres spongyávalösszes humanizmusunkat és műveltségünket letöröltük a ci-vilizációnkról. — Ezzel a korszakkal igazán nincs okunk ajövő előtt dicsekedni! —

Krisztus.

Krisztus. — Krisztus követése. — Krisztus utánzása. — Krisztusszeretete. — Krisztus tanítása. — Krisztus győz! — Krisztus isko-lája. — Krisztus példája. — Krisztus tanítványai. — Krisztusiirány. — Krisztusi szellem. — Krisztus teste. — Krisztusi igaz-ságok. — Krisztus munkása. — Krisztusi munka. — Krisztusiiniinta. — Krisztus szíve. — Krisztus vére. — Krisztus egyénisége.

— Isten fiai. — Krisztus király. — Krisztusi szolgálat. — Krisztusútja. — Krisztusi vallás. — Krisztusi jogrend. — Krisztus meny-bemenetele. — Antikrisztus. — Az Úr Jézus. — Jézus születése. —A kisded Jézus. — Ecce Homo! — A Nádszál. — Az Úr Jézuscsoadereklyéi. — Az Úr Jézus és a nők. — Az Úr öröksége. —Miről szólt az Úr Jézus? (Az evangélium dióhéjban.) — Az Isten-ember. — A fájdalmak férfia. — A kereszt — A kereszt ereje.

— Kereszthordozás. — Kereszthalál. — Az Úr ,,gyengesége”. —

Keresztség.

K r i s z t u s .

Krisztus gyermekkoráról csak annyit mond az evangé-lium: növekedék vala bölcsességben, időben és szépségbenIstennél és az embereknél!... NÔvekedék a messiási mun-kára, vagyis a szenvedésre, a halálra! Mert ez a Megváltásútja. Ő nem a gyönyörnek, Ő a szenvedésnek Istene volt!

Alacsony lelkeknek még a templom is csak színház; emel-

402

kedett érzésekkel pedig még a színházakban is imádkozha-tunk. Ha az imádság az érzések felemelése, úgy föl a szívek-kel! és hajtsuk le fejünket Krisztus szent kebelére. —

Krisztus példájából láthatjuk, hogy istállóban születneka megváltók; nyomorban és szegénységben, mert csak ígyérezhetik át és így közelíthetik meg népmilliók nyomorát ésszegénységét. —

Miért pattanik ki a rügyből a bimbó? Miért lesz ebbőlvirág és gyümölcs?... Mert erő duzzad az ő bensejében. Ilyenrejtett erők működnek a haladásban is; új eszmék és új er-kölcsök. Kívülről ezeket bele nem vihetjük, sem fegyverrel,sem hatalommal! — Ezért helyezkedett Krisztus is a szívekbeés nem légiókba. —

Az Úr minden lépése nyomában áldás fakad; megsimo-gatja a betegek sebeit és azok meggyógyulnak; ujjával meg-érinti a vak koldus szemeit és világosságot visz abba; föl-keresi a nyomorult bélpoklosokat, akiket kiűztek a társada-lomból és a temetők árkaiban pusztulnak el sebeikben.Krisztus reájuk mutatott: Ez is ember, ez is testvérünk ne-künk! Csak a krisztusi civilizáció nyitotta meg az uccára ki-lökött csecsemő részére a bölcsődét, az atyátlan vagy anyát-lan gyermek számára az árvaházat, a szegények és elaggottakrészére az ápoldákat, a betegek részére pedig a kórházakat.Ezért borul az Ő lábaihoz egyformán a bűnös, a beteg és aszenvedő. Ezeké Krisztus! —

Mi a tenger háborgása egy lélek viharához'? — És a szen-vedélyektől viharzó lelkeket még ma is csak Krisztus csende-sítgeti. Az az Istenember, Aki királyi igényeit a menybe he-lyezte, e földön pedig csak szolgája akart lenni még a leg-kisebbnek is. —

A betlehemi jászolnál az Ég szállt le a földre; az olajfákhegyén pedig a Krisztus által a föld emelkedett az Égbe. —

Oh, a keresztnek nemcsak a szegényhez, hanem a dús-gazdaghoz is van szava. Krisztus élete megadta a példát arrais, hogyan kell szeretni és fölsegíteni a szenvedőket és a nyo-morultakat. Sőt többet tett! Azonosította isteni személyét aszenvedő emberiséggel: „Amit ezek közül a legkisebbel az Énnevemben cselekesztek, azt Velem cselekszitek!” —

A rideg vallási formalizmus még eddig mindig megölte

403

a krisztusi szeretetet. Hát vájjon a mai világban másképbánnánk Krisztussal? Mit gondoltok, ha most egyszerre hírekelne, hogy a Balaton partján a halászok között egy tisztaéletű, szelíd lelkű Igehirdető jár, aki új eszményeket prédikála világnak és tanítását csodákkal is megerősíti, hát vájjon mitörténnék?! Először is a lapok a hírek rovatában közölnékezt a hírt, mint más egyéb érdekes újdonságot. Természetes,hogy mindegyik a maga fölfogása szerint magyarázná! A szo-cialista újság azt mondaná: Babona a vidéken! A felekezetilapok pedig figyelmeztetnék a kormányt, hogy egy népámítózavarja a bevett vallások nyugalmát.

Mint ahogy a víz mindig oda ömlik, ahol mélységeket kellbetölteni és ellentéteket kiegyenlíteni, úgy az Úr Jézus ke-gyelme is mindig oda ömlött, ahol koronként az emberiség-nek szükségletei megnyilatkoztak. Nincs a világon olyan nép-faj, olyan korszak, amelynek Krisztusra szüksége ne lettvolna. Azért mondjuk, hogy ő egyetemes minta! Állandó ne-velője Ő az egész emberiségnek, és egyformán megérti őt azaggastyán és a gyermek, — az anya és a zárdaszűz — a dús-gazdag és a koldus — a bölcs és a tudatlan. —

Melyik lángész az a világon, akinek eszméit, gondolataitegyformán értik kor-, nemi különbség nélkül az egész örökké-valóságon keresztül? Melyik halandó merte valahol elmon-dani önmagáról: — Ég és föld elmúlnak, de az Én szavaim elnem múlnak mindörökké! — Még a leghatalmasabb lángelmeis csak a saját fajának és korának lehet a nevelője. Miért?Mert a legkitűnőbb szellemek is magukon viselték az ő száza-duknak és nemzetiségüknek bélyegét. Csak Jézus Krisztusalakja az, akit minden időben megértett minden nemzet, min-den népfaj. — Mindenkor, amikor a krisztusi tan nem üreselméletek alakjában van beraktározva a lelkekbe, hanem élőerőként működött és az emberi cselekvések zsinórmértékelett, — ilyenkor mindig összhang és béke uralkodott a szívek-ben is. —

Önátadással és a szeretetnek teljes őszinteségével kell be-szélni Krisztussal. Ezért állította fel a kisdedekben a minta-képet, amely felé törekednünk kell mindnyájunknak. Hiszenegy kisdedben még nincsenek az igazi érzésnek szavai, csakgerjedezései. A szeretet pedig a legtisztább érzés. Szentség,amelyet térdenállva szabad csak elfogadnunk és mellünketverve fölsóhajtanunk: — Uram, nem vagyok rá méltó! —

404

A börtönben is együtt szenvedhetünk Krisztussal, hogyhaaz Ő türelméből merítünk erőt és boldogan felvesszük vál-lainkra az ő szent keresztjét. Ezzel leszünk mindnyájan ciré-nei Simonokká, aki egykor az Úr keresztjét hordozni segítette.Ezért ne csüggedjünk és ne zúgolódjunk, ha utunk a Golgotáravezet: — Vele megyünk. Vegyünk példát Tőle; feküdjünk ml isalázatos megadással a magunk keresztjére: — Atyám, legyenmeg a Te szent Akaratod! Benned hiszünk; Téged szeretünk;Néked engedelmeskedünk. — Így utánozhatjuk a mi UrunkJézus Krisztust még a börtönünkben is. —

Szinte hallom a mélységből előtörő harci riadót, amely azangyalok trombitájával harsogja füleinkbe: Emberek! Ébred-jetek fel a halálos álom dermedtségéből; új élet vár reátok, újeszmék, új küzdelmek világa! Az éjszaka elmúlt, a hajnal kö-zeledik. Sorakozzatok Krisztus keresztje körül; jobbjára, vagybaljára!... Ennek az előképe volt a Golgotán a két lator is,akikben az emberiség volt megtestesülve. Az egyik megtérvefordul az Ürhoz, a másik gúnyolódva fordította el tőle az ar-cát. Csakhogy most már nem két ember, hanem 600 millió ke-resztény ember helyezkedett el a kereszt két oldalára. Nekikis választaniok kell! A szenvedés sötétségében és a földi nyo-morúságok reszketésében ránkszakadt egy világkrízis és csakegyetlenegy megoldás vân: visszatérni Krisztushoz! —

Én hiszem, hogy nagyon közel van az idő, amikor az ÚrJézus csakugyan megjelenik újra közöttünk; még pedig az Őteljes dicsőségében. Második eljövetele azonban az én hitemszerint nem földi alakban való megtestesülés lesz, hanem azevangéliumi igazságoknak a teljes győzelmében fog jelent-kezni ... Valamely világcsoda lesz, amely az egész emberiségszemeláttára fogja természetfölötti módon igazolni KrisztusIstenemberségét és tanainak igazságait! —

Mindnyájan testvérek vagyunk a mi Urunk Jézus Krisz-tusban. Minden egyes lélek tehát Christoforos! Krisztust hor-dozó! Egy parányiságot hordozunk magunkban az Igéből, mertŐ az Élet egyetemes forrása és mi is csak .Őbenne élünk. —

Csak az a lélek tud teljesen betelni Krisztussal, aki magátmár egszen kiüresítette. -—

Jehova még félelmes Isten, aki előtt remegve csukják le azemberek szemeiket, nehogy véletlenül meglássák és meghal-

405

janak. Vájjon hogyan érthette volna meg ez a nép a szelídKrisztus Istenatyaságának jóságos szeretetét és irgalmasságát?Hiszen még Krisztus korában is csak néhány kiválasztott lélekértette meg az Urat. Még a római bölcsek is lenézték, a könyö-rületességet és ha valaki-erkölcsi törvénynek hirdette volna kia bántalmak megbocsájtását és az ellenségeink szeretetét, aztmint gyávát megbélyegezték volna. Hiszen hogyha Krisztustaz Ő korában megértette volna a tömeg, akkor nem feszítet-ték volna keresztre!... —

hitéletünket rendszerint különválasztjuk a gyakorlati éle-tünktől és ezért nem tud Krisztus állandóan irányítani bennün-ket az élet legválságosabb pillanataiban. —

Krisztust látom újra közeledni felénk, elrejtőzve a titkokfényes felhőiben, hogy az evangéliumi eszmények szárnyainegy tisztultabb és fölényesebb életvonalba emelhesse fel mag-zatait ... Az erőszaknak és a gyengék kizsákmányolásának maitársadalmi és gazdasági rendjét egy új szervezkedésnek kellfelváltania, amelynek a szegletköve az Úr Jézus lesz. Ő reáfogjuk felépíteni a népek testvériségének, a kötelező koopera-tív munkának és az örök békének Anyaszentegyházát: —az újJeruzsálemet! A nyomorúságokban kimerült, a csalódásokbanösszetört, éhező mai világ ép úgy, mint egykor a zsidók pusz-tuló országa, epedve várja most is a megígért eljövendőt: azégi Küldöttet! a Szabadítót! a Megváltót! a Messiást! —

Az ószövetségben az Úr Krisztus még csak élőképekben ésszimbólumokban jelentkezett. Így pl. az áldozatként leölt szep-lőtlen bárány alakjában, akit Mózes a szabadulás éjszakájánminden családban leölni parancsolt. Ez a Bárány lőn a Meg-váltás szimbóluma, Aki vérével mentette ki Izrael elsőszülött-jeit, mikor az öldöklő angyal az egyiptomiak gyermekeit el-pusztította. Ugyancsak az Ő jelképe volt a pusztában keresztrefeszített rézkígyó, aki a kígyómarástól megmentette mindazo-kat, akik a gyógyulás hitével és reménységével emelték fel te-kintetüket a keresztre. Ez a kígyó volt az ősszülők bűnbeesésé-nél a bűnre csábító gonosznak is az érzékelhető alakja. A ke-resztre feszített Krisztus ettől fogja majd megváltani mindazo-kat, akik kígyómarta sebeikkel hittel és reménységgel fognakegykor feltekinteni az Ő szent keresztjére... —

Mi is, mint a jerikói országút porából a vak koldus, Hoz-zád kiáltunk fel Názáreti Jézus! Adj nekünk is új világosságot!

406

Tekints reánk, Urunk és isteni Mesterünk! Ne menj el mehet-tünk szótlanul. Jöjj el hozzánk ismét és a mi nyomorúságaink-ban ne hagyj bennünket sokáig árván! Vergődő tehetetlensé-günkben Hozzád emeljük könyörgő tekintetünket és a sötét-ségnek, a reménytelenségnek, a szenvedéseknek az dzulldttsé-géből kiáltunk fel Hozzád. Nyújtsd felénk segítő Kezedet esemelj ki bennünket is, mint egykor a fuldokló Péter, a hullá-mok örvényeiből! Nélküled, Uram, végleg elmerülünk! Nehagyj elveszni bennünket, Krisztus!... Te vagy a mi vagyunkTe utánad vágyunk! Te vagy a mi Várunk, s Te vagy, Akit va-runk! Jövel, Uram, Jézus Krisztus!... —

Egy haladó lélek mindig csak azt nézze, hogyan élt az ÚrKeresse, minő cselekedetét van alkalma utánozni. S amit tud,tegyen! Ha ezen az úton halad, biztosan oda ér a céljához.Krisztusával az ő helyére, ahol igazán nem lesz többe senkimásra szüksége. Ezért, aki bírja, annak akarnia kell, hogy csakKrisztust kövesse; csak Vele éljen és érintkezzék. - Vele nél-külözni, szomjazni és éhezni inkább, mintsem olyan táplálékotelfogadni, amely méltatlan Hozzá. —

Aki Krisztussal megyén, az mástól nem kérdez, másra nemszorul. Az a Legbölcsebbel, a Leghatalmasabbal megyén. AzVele küzd, Vele győz, Vele fárad, szeret, gyógyít, tanít. Velealázza meg magát és ha kell, Vele hal meg, hogy Benne feltá-madhasson ... —

Vissza Krisztushoz! Mert egyedül a krisztusi társadalom agerince az emberi jogokban való egyenlőségnek, ahol csupánaz egyéni és erkölcsi értékek érvényesülhetnek. Az őskeresz-ténységben nem voltak se páriák, se kulik, se rabszolgák, ha-nem csak munkástestvérek voltak. A krisztusi erkölcstan sze-rint minden egyes embernek csak olyan mértékben van mega joga, hogy az élet javaiban részesüljön, amilyen mértékbenhasznossá tudja tenni munkáját embertestvéreinek anyagi eserkölcsi érdekeiben. —

Krisztus szelleme a javítás és nem a megtorlás. —

Minél jobban elmerülök Krisztus tisztaságának és szent-ségének szemléletébe, annál inkább érzem, hogy szemeim előttoszlik a homály, szakadozik a fátyol és térdem önkéntelenhajlik meg előtte oly magasztos érzelem terhe alatt, mint az afűszál meghajlik a nyári reggel harmatától. —

407

Mikor Krisztust Heródes elé vezették és ez az üresszívű ké-jenc udvarának mulattatására csodákat és látványosságokatkért Tőle, az Úr szóba sem állt vele. Felelt a főpapnak, feleltPilátusnak, sőt még a templom szolgájának a kérdéseire, akiőt arcul ütötte; de Heródesnek nem válaszolt egyetlen kérdé-sére sem. Csak nézte. — Ez is példaadás volt. Megmutatta ne-künk, hogy az ilyen üres és léha lelkekkel szemben hogyanviselkedjünk: vonuljon az ember vissza önmagába és ne álljonszóba azokkal, akiket úgy se tud meggyőzni. —

Ha elismerjük, hogy az Úr Jézus mindnyájunkért meghalt,akkor Őt az egész emberiség bűnei vitték a keresztre és mi isfelelősek vagyunk az Ő haláláért. Krisztust tehát nemcsak azsidóság ölte meg, hanem az egész emberiség bűnei. Nem csu-pán a saját korabeli bűnösökért halt meg, hanem mindengyarló bűnös emberért, hogy életpéldájával tanítsa meg azegész emberiséget, hogyan kell emberi testben isteni életetélni. —

Ne higyjük, hogyha a mai emberek ott álltak volna Pilá-tus ítélőszéke körül, nem kiabálták volna a feszítsd meg-etl Smikor a római helytartó szembe állította Krisztussal Barabást,hogy a húsvéti ünnepekre kettőjük közül melyiket bocsássaszabadon — vájjon ki tudja, hogyha mi is ott lettünk volna,nem kiáltottuk volna-e mi is együtt a többivel: Ne azt, hanem.Barabást!... —

K r i s z t u s k ö v e t é s e .

Testvéreim! Ha gyűlölettel néz reánk az elfogultság, avagymegváltásért esdekel a nyomor, a szenvedés, vagy a megtapo-sott becsület és igazság: — emlékezzetek Krisztusra! Nem ad-hattok semmit mindaddig, amíg készek nem vagytok odaadniérte testeteket és véreteket is! —

Az az utcaszéli kolduló mezítelen árva, az is az én Krisz-tusom! Az a sebektől borított beteg kéz, az Ő átvert, szent Keze;az az elgyötört emberi test, amely könyörületért esdekel, az őszent Teste. Az a sanyargatott, üldözött ártatlanság az én meg-gyalázott Krisztusom... Oh, én nem ölelhettem szívemhez azÓ szent Kezét, nem hajthatom le ostorhasogatta vállaira az énfejemet, nem csókolhatom oldalainak sebeit; de ott az a nyo-morult, megalázott koldus, — keresztényember, — öleld szíved-

408

hez azt! Mikor reszkető kezét kezedbe veszed, a te Urad kezétszorongatod. Mikor pedig könyörtelenül elhajtasz mellette azutcán s fényes fogatod sárral föcskendi be, a te Krisztusodattagadtad meg és őt sároztad be. Az ő éhsége, az ő mezítelen-sége a Krisztusod nélkülözése; a te szívtelenséged pedig azmegtagadása. —

Ha a Krisztusi eszmék és erkölcsök a gyakorlati életben isérvényesülnének és nem csupán alkalmi szónoldatokban, akkorhatóerőkké válnának és betöltenek evangéliumi élettel úgy azegyéneket, valamint a társadalmat. Virágos kertek lennének amai pusztaságokból. Erkölcsi értékek vezetnék a világot és nemszéltől ingadozó nádszálak. Teremtő erők és nem vak vezérek,akik maguk sem tudják, hová mennek. Szavalnak a testvériségújjáteremtő eszméiről. De ezek csak üres szavak, szépencsengő szóvirágok. —

Nem hittételek, elméletek és rubrikák által kapcsolódunkmi az Úr Jézushoz, hanem az ő életpéldájának az utánzásávalhasonlíthatunk csak Hozzá. Nem szabad tisztán értelmi tudásrahelyezni a hitünket, hanem élnünk kell azt. Az élő Krisztustkell kifejezni szavainkban, gondolatainkban, érzéseinkben éscselekedeteinkben. Ki kell üresíteni magunkat, hogy teljesenbeteljünk az Úr szeretetével. Kisgyermekekké kell újra len-nünk, hogy szívünk egyszerűségével fogadhassuk magunkba azŐ élő igéit, amelyek a lelket táplálják és felnevelik. —

Az angyalok bennünket csak testi szenvedéseinkért irigyel-hetnek, miután ők anyagtest nélküli lények és így nem tudnakversenyezni velünk az Úr Jézus földi életének az utánzásá-ban. —

Krisztus követésének útját a legtisztább életű szentek azönkéntes szegénységben és az élettisztaságban találták fel.Minden egyéb irány tévelygés, amely bonyolulttá teszi az éle-tét és kimeríti erőinket a haszontalan és ideiglenes javak kere-sésében. Mindent ott kell hagynunk a legfőbb jóért: az Istenért,amint azt Krisztus is megkövetelte az ő igazi tanítványaitól,akik magukat szegényekké és földi vagyontól teljesen mentess-tudták tenni az Isten Országáért. Semmijük se volt, hogy min-denük legyen! — Hagyj el mindent, hogy megtalálj mindent! —mondja Kempis Tamás.

Krisztus iskolája a lemondás, az önfegyelmezés. Így tör-

409

jük akaratunk igájába testünk állati vágyakozásait. Módszerepedig az ilyen tökéletesedésnek a szelídség, az alázatosság és amindenre kiterjedő szeretet. Gyengédséggel lehet csak az érzé-sekre hatni, nem pedig erőszakkal és leigázással. Hatalmasko-dással csak rabszolgákat nevelhetünk; testvéreket csupán sze-retettel. —

Az evangéliumi erkölcsöknek a csúcspontja, ahova márcsak a megtisztult lelkek tudnak fölemelkedni, a tökéletes ön-megtagadás. Aki Krisztus ösvényére, a menybe vezető kes-keny útra akar rálépni, az tagadja meg önmagát, vegye fölalázatos szelídséggel az Úr keresztjét és kövesse őt. —

Sajátságos, hogy a zsidó fajból kerültek ki ugyanegy idő-ben az első század marttirjai és hóhérai is! Amíg az egyik részkeresztre feszítette saját Messiását, addig a másik boldog volt,ha vértanúhalált halhatott ezért a megfeszített Krisztusért. —

Hogyha a jóságban, a tisztaságban, a szentségben kelleneKrisztust utánoznunk, sokkal nehezebb lenne a feladatunk,mint amikor Őt a szenvedések útján követjük. Ehhez igazánnem kell több, mint egy kis türelem és alázatosság. Bizony,nehezebb kitartani a jóságban, mint a türelemben, mert a leg-gyengébb pontunk az önszeretet. Még a legjobb szándékú em-ber is sokszor visszacsúszik, mikor jóságból kell áldozatot hoz-nia saját érdekeivel szemben. —

Volt idő, mikor még én is azt hittem, hogy kezemben vanaz Istentől kapott eszköz a világ hitetlenségének a teljes meg-térítésére. Milyen hiú képzelödés! Meggyőződtem, hogy csakazokra volt igazi mély hatásom, akik maguktól indultak hoz-zám, mert ezeket egy benső isteni sugallat vezette a próba elé,amelynek a mérlege én voltam. — De akiket én válogattamki, hogy a jó útra vezessem, vagyis a Krisztusi szűk ösvényre,azok rendszerint cserbenhagytak; a legelső próba alkalmávalmegtagadtak. Ezek a csalódások bírtak rá, hogy lemondtam azegyéni kezdeményezésről és átadtam föltétlenül magamat azisteni akarat szolgálatába. Sohasem cselekszem belső indításnélkül semmit. Kizárólag belső érzéseim impulzusai vezetnek.Enélkül egy lépést se teszek. De ha valamit lelkiismeretemérzékenységével kötelességemnek megéreztem, akkor azt éle-tem árán is nyugodtan cselekszem. —

Az Urunk, Jézus egy gyönyörű példabeszédben mutatott

410

rá, ki az igazi felebarát? Nem a pap, nem a lévita, akik közöm-bösen mentek el az útszélen vérző sebesült mellett, hanem alenézett eretnek, az irgalmas szamaritánus, aki felvette a sebei-ben összeroskadtat. Gondozta, ápolta, bort és olajat öntvén asebeire. Milyen lelkesedéssel szoktunk mi is beszélni erről agyönyörű krisztusi példázatról. Sajnos, csak beszélni, mert apéldát már nem utánozzuk! —

Krisztust követni nem annyit jelent, hogy el kell fordulniteljesen a világtól; meg kell vetni annak a legtisztább örömeitis és önsanyargató magányban kell élni. Korántsem! Ez lehetszigorú zárdamorál, de az ilyen külső, testi elszigetelődés nemjelenti egyúttal a lelki tökéletesedést is! A világ nem kolostor!Sőt az önsanyargatás csak akkor erény, ha magunknak velenem ártunk. Az önfeláldozás pedig csak akkor, ha másoknakhasználunk vele. —

Hogy szeretet nélkül a legerősebb hit se állja ki a tűz-próbát, gyönyörű példában igazolja Niceforus élete, aki Vale-rius császár üldözései alatt szenvedett 'vértanúi halált. Ez atisztaszívű, egyszerű lélek megtérése előtt egy keresztény pap-nak a jó hírnevét könnyelműen bemocskolta. Mikor későbbmegtért, első dolga volt felkeresni a megrágalmazottat és össze-tett kezekkel kérte, bocsásson meg neki. De ez felindulásábanmeg se hallgatta a könyörgését. — Rövid időn belül a papot iselfogták és kínpadra vonták, hogy vallásának a megtagadásárakényszerítsék. De ez hősies bátorsággal tűrte a rettenetes kíno-kat. Hajthatatlan maradt. Ezért halálra ítélték és vitték avesztőhelyre, hogy elrettentő például kivégezzék. Ezen útjábantalálkozott vele Niceforus, aki sírva lépett eléje és alázatosankönyörgött újból, hogy bocsássa meg neki, amit ellene vétett.De a pap félrefordult és ment tovább. Ekkor Niceforus ismételéje került és most már térdreborulva könyörgött: — Atyám!Krisztus szent nevére kérlek, bocsáss meg nekem! Ez a próbaa vértanuságra kész. hiterős papot a szeretetében tette pró-bára, de bizony az ő lelki kevélységében gyengének bizonyult.És mi történt? A pap, aki hitének megvallásában hős volt akínzások között is és megindult érette a halálba, most a szere-tet hiánya miatt még a hitében is megrendült. A vérpad előtt,az utolsó pillanatban megtagadta Krisztust. Ekkor az alázatosszívű Niceforus könnyes szemekkel lépett a praetor bírói székeelé, mondván: — Én reám mérd e halálbüntetést, mert én is ke-

411

resztény vagyok! És ez a szerető lélek önként ment a vértanú-ságba, csak azért, hogy megerősítse hitükben azokat, akiketKrisztus szolgájának hittagadása megingatott —

Három setét éjszaka fog ránk borulni, mielőtt. Krisztuskövetésében ú\ emberekké születhetünk. Az első a legkegyetle-nebb, mert hirtelen szakad ránk és teljesen elborít setétségé-vel. Kezdődik a lehangol ts ággal, amely átmegy szomorúságba,végül a teljes letöröttségbe. Üresnek és céltalannak kezdjüklátni az egész életünket, amelytől szabadulni vágyunk. Napon-ként fokozódik a mi bágyadtságunk. Át kell esnünk a testi ésa lelki gyötrelmeknek összes kínjain., Az egész skálán: a bete-geskedésen, a megcsúfoltatáson, a megostoroztatáson és meg-pökdöstetésen, a csüggedésen és a reményét vesztett lélekneka fásultságán. De viszont ezek a szenvedések már gyógyítók.Csak egy bizonyos ideig tartanak és csupán a testanyag durva-ságait rombolják le, hogy fénybe öltöztessék azt bensői eg. Azelső éjszaka az igazi próba. Aki ezt kibírta, könnyen kiállja amásodikat. Meg ne inogjunk tehát! Álljunk szilárdan a nehézkísértésben. Várjunk türelemmel, amíg fejünk fölött elvonula vihar. Nézzünk a villámaiba hunyorgatás nélkül... Lassan-ként derengeni kezd és érezzük ébredezni bennünk a szeretetjótékony melegét, amely már enyhíti a második éj sötétségét.Kezdünk látni. Az a sötétség csak képzeletbeli volt. Nincs okunka rémületre. Ekkor kezdenek kibontakozni bennünk az ÚrJézus megsejtett tökéletességének körvonalai. A Mester szemeipihennek meg ilyenkor résztvevő szeretettel az Érette szen-vedő tanítványán ... Végre jön a harmadik éjszaka, amelymár a föltámadás hajnala. Ekkor emelkedik ki anyagsírj ábóífényességében a megdicsőült lélek, amely nem lázong többé,hanem alázatosan engedelmeskedik. Fölértünk a csúcspontra,ahol már eltűnik a misztikum és mi fölébredünk egy tökélete-sebb életvonal realitására: az igazi Életre, amelyet mindeddiganyagtestünk sűrű fátyola takart el szemeink elöl. —

Egy tudatlan, de alázatos lélek, aki egyszerű és őszinte a sza-vaiban, cselekvéseiben és emellett rendszeresen is kitartóantörekszik Isten- és emberszeretetre, sokkal közelebb áll azIsten atyai szívéhez, mint a legnagyobb teológus, aki az istenierények valamelyikében szűkölködik. Sőt, egész bátran mond-hatjuk, hogy egy buddhista, vagy egy mohamedán, aki élő hi-tével igazságra törekszik és önzetlenül szeretni tud, sokkaljobb keresztény, mint egy felekezeti gyűlölködéstől átitatott

412

fanatikus hittestvérünk, aki csak névleg az; Ezért szomorít el,ha oltártestvéreim között is látok olyan jóhiszemű rajongókat,akik Krisztus hitének vélt szolgálatában a vallási türelmetlen-ségnek a zászlóját lobogtatják. Arra a zászlóra a Béke Királyá-nak, az emberiség egyetemes Megváltójának jelszava van föl-írva: — PAX! — Béke és szeretet! Ε szavakat az Úr arra a győ-zelmi zászlóra a saját vérével és nem a máséval írta fel! —

A szelíd, misztikus Krisztust, a Béke Fejedelmét nem tud-ták volna megérteni. Ezért lettek az üldözött és mezítlábasapostolok utódaiból a világ urai; fényben és pompában tün-döklő egyházi fejedelmek, akik büszke váraikban zsoldos had-seregeket tartottak és azok élén mentek harcba, sokszor egy-más ellen. A harcból visszatérve pedig lemosták kezeikről avért, hogy bemutassák az Úr Oltárán azt a tiszta és szeplőtelenhálaáldozatot, amelyet a végbúcsú alkalmával a Szeretet örök-ségeképpen hagyott rájuk a kereszthalálba induló Jézus. Bizo-nyára nem ezt értette az Úr, midőn megparancsolta nekik: Eztcselekedjétek az Én emlékezetemre. —

Krisztussal csak úgy haladhatunk együtt megtisztulásunkútján, ha leikünkről letépünk minden gyökérszálat, amely aztaz anyaghoz, vagy a testi igényességhez kötötte. Ekkor ébred alélek Istenadta szabadságának boldog öntudatára. Olyan örö-mök forrásához jut el, amely minden lelki szomjúságot kielégítés lecsillapít. Aki pedig ebből a vízből iszik, az nem fog többészomjúhozni mindörökké. Merített az élet forrásából! —

Krisztussal együtt menni nem annyit jelent, mint ural-kodni mások felett, hanem szolgálni őket. —

Aki csak bírja, kövesse Krisztust! Erre az útra induljon.Erre az életre törekedjék leginkább, mert erre az útra kell alegkevesebb útravaló. Csak hit és szeretet. Ε két tulajdonság-gal fölfegyverkezve és az Úr Jézusra szegezett szemekkel indul-jon, amerre a lelke viszi. Az út szélén nyíló virágok, madárdal,égzengés, menny és föld, ember és angyal lehet mind szép, dene az ő számára legyen az! Ó az Űrhöz megyén! Szent önkívü-let az, amelyben az ily legfelsőbb körben élő lélek éli földiéletét. Ütja biztos és egyenes. A boldogsághoz vezet. Csakhogyez a boldogság nem a vágyak kielégítése, hanem a vágyaktólvaló mentesség: a megtisztultság. —

Mikor egyszer a párisi Madelainban szent Magdolna oltára

413

előtt imádkoztam, világosan halottam én is egy benső sugal-maztatást, amely a szeretet gyengédségével figyelmeztetett,hogyha Krisztust akarom követni, vetkőzzem ki először ön-magamból — De hogyan! kérdeztem meglepve. — Napon-ként vonulj vissza többször önmagadba. Ne láss, ne hallj kö-rülötted semmit. Csak befelé élj. Add át a szeretet lángoló ér-zéseivel magadat Krisztusnak! Tedd le ,az akaratodat az Úrlábaihoz és csupán a legbensőbb indításokra hallgass. —

K r i s z t u s u t á n z á s a .

Miben különbözünk mi a farizeusoktól, ha csupán a siváralakiságban élünk? Ha lelki vakságunkban a hitben nem lá-tunk mást, mint üres hatalmi eszközt és korlátolt elménkkelcsak türelmetlenséget és gyűlöletet hirdetünk? Aki Krisztusszellemében akar élni, az nem türelmetlen, hanem szelíd; nemgyűlöl, hanem szeret; nem ítél, hanem irgalmaz és részvéttelnézi a gyarló ember tévedéseit. Egyetlen gondja, hogyha csaklehetséges, azt az elbukottat fölemelje, azt a veszendő lelketIstennek megmentse. —

Jóra nevelni senkit mással nem lehet, csak krisztusi esz-közökkel: türelemmel, szelídséggel, jó példaadással, gyengéd-séggel és szeretettel. Mit érek el vele, ha azért csavarom ki va-lakinek kezéből a fegyvert, hogy azt azután én használjam felellene hasonló erőszakkal? — Sokaknak megérthetetlen, hogya rosszat se szabad hasonló rosszal viszonozni és a törvényesvisszatorlás jogát sohase gyakorolhatjuk önbíráskodással, akrisztusi szeretet sérelme nélkül. Kétségtelenül nehéz feladataz alázatos lemondásnak ez a fokozata; de mihelyt a velünk el-követett méltatlanságokat hasonlóval megtoroljuk, akkor abosszúállásnak egy megszakíthatatlan láncolatát nyitottuk meg>amely folytonosan változhatik, de vége sohasem lesz. —

K r i s z t u s s z e r e t e t e .

Az erő durvasága alól egymásután szabadítja fel a krisztusiszellem a gyengéket. A rabszolga után jön a szegény; utána anő és a gyermek. Akiket a világ lenéz és megvet, azokat Krisz-tus öleli legelőször a szívéhez. Szeret végtelenül és egyeteme-sen. Jól értsük meg ezt, Az ő gyönyörűsége már nem csupán acsalád, nem is a faj, hanem az ember! —

414

Oh, édes gyermekeim, emeljétek föl szemeiteket a feszü-letre és nézzétek az érettetek is meghalt Krisztusnak az arcába.Kérdezzétek meg szívetektől: Szeretlek-e, Uram, annyira, mintTe szerettél? Volna-e olyan lelki erőm, hogy meg tudnék értedhalni szeretetből? ... —

Testvéreim! Ne nézzétek az én szerfölött nagy gyengesé-geimet. Csak azt a jószándékat, amivel én vallásfilozófiai mű-veimmel missziós munkára indultam. Mert én most az Istenszent színe előtt teszek nyilvános fogadást, hogy előrehaladottkorom hátralévő napjait a lélekmentés szolgálatába ajánlomfel az én Uramnak. Erről az útról pedig engem többé sem fe-nyegetés, sem gyalázat, sem erőszak letéríteni nem tud. SzentPállal kiáltok fel én: — Ki választhat el minket az Úr Jézusszeretetétől? Üldözés? Gyalázat? Vérpad? Nem! Nem! Soha!Soha többé semmi sem választhat el az Úr Jézus szeretetétől!Hogyha az Úr Jézus meg tudott halni értünk egykor szeretet-ből, nem vagyunk-e mi is kötelesek felajánlani Néki életünketaz ő szent szolgálatára? Hogyan követhetnénk az ő életpéldá-ját, ha még erre sem vállalkoznánk? —

K r i s z t u s t a n í t á s a .

Krisztus megtanít bennünket alázatosságra; odanyújtjaKezeit, hogy megkötözzék. Megtanít lemondásra: odanyújtjaszent Fejét, hogy leköpdössék és arcul verjék! Megtanít szelíd-ségre, bűnbocsánatra, midőn kifeszített kezekkel függ a ke-resztfán, mintha még akkor is szívéhez akarná ölelni az embe-riséget, amely még abban a pillanatban is káromolta Őt, ami-kor utolsó fohászát lehelte ki az emberiség megváltására. —

Egymás után fognak ledőlni a sorompók, amelyek szembe-állították a testvért a testvérrel és elválasztották az embert azembertől. Szinte már látjuk körvonalaiban kirajzolódni azemberiség nagy családfáját, amely egy tökéletesebb társadalmirend árnyéka alatt fogja egyesíteni a világ népeit. Az élet durvaanyagi formája pedig a krisztusi eszmények szellemében fogtisztulni és finomulni. —

Nincs lángész, akit felül ne haladtak volna és akinek sza-vaira az idő homályt ne vetne. Csak az Úr tanításaiból nem tudelvenni egy felesleges szót és nem tudunk mi sem hozzátenniegy hézagpótló újat anélkül, hogy az értékében rögtön ne

415

csökkennék. — Gondolatai ma is olyan üdék és felemelők,mint amikor a tó partján a halászbárkában tanítgatott; vagyamikor az árnyas fák tövében a zöld pázsiton üldögélt és be-szélgetett. Két ezredév rostája se tudott csak egy szem konkolytse kiszitálni a tanaiból. Szavaiból pedig ugyanaz az Erő és Ér-telem ragad meg bennünket ma is, mint aminővel évezredekóta tud hatni az egész világra. Az ő beszéde soha el nem évül,és sohasem lesz „javítható” —

A krisztusi tanokat nem azok értik meg, akik ismerik aBibliának minden betűit, hanem akik átérzik bennük az elrej-tett lényeget és élik a krisztusi életpéldát. Az Urat azonbannem értelemmel lehet megközelíteni, hanem csak a megtisz-tult szíveknek a megérzéseivel. Az evangéliumok szerint: —elrejti magát a bölcsek elől és kinyilatkoztatja magát a tisztagyermekszíveknek. Egy más alkalommal pedig egy kisdedetállított tanítványai elé az Úr és monda: — Hacsak nem lesz-tek olyanok, mint ez a kisded, nem mentek be a menyek or-szágába. —

K r i s z t u s győz!

Láttam az Alpesek ormáról felkelni a Napot. A derengővilágosság még küzdött a szürkülettel s a völgyek mélységeitmég ködös homály töltötte be. A látóhatár szélén fölcsillant alegelső fénysávoly, amely pirosra festette az eget. A rózsás-arcú hajnal mosolya köszöntötte az álmodozó földet. Egy va-kil ó sugár tört elő a derengő fényből, végigröpíti a szemhatá-ron és megpihent a tónak ezüstfényben reszkető tükrén. Meg-törött a sziklafaion és visszaverődött a völgyek mélységeire. Εtermékeny csókra megmozdult ott alant az élet s fénybencsillogott az egész mindenség. Madárének verte föl a völgyekets a langyos szellő elhozta hozzám a ciklámennek mézes illa-tát... Napfény váltotta fel az éjszakát. — Ezt a csodálatos át-alakulást láthatta egykor a haldokló Istenember is a Golgothaormán. Látta a kereszténység hajnalának pirkadását, a sötét-ség harcát a világossággal. Szent eszméinek fénye áttört a ho-mályon, fölkereste a legelrejtetteb zugot, hogy azután bevigyeoda a napfényt, az életet, a világosságot, a civilizációt. Min-den sugár nyomában áldás és munka fakadt. Ez a fény meg-termékenyítette az emberi szellemet, hogy a sarjadzó tudo-mány és az újjáébredő művészet illata terjedjen szét a balzsa-

416

mos levegőben ... Az égen pedig feltűnik a kereszt, amfelyreragyogó betűkkel van fölírva az az örök igazság: Krisztusgyőz! —

Krisztusnak hőse csak az lehet, aki küzdeni és szenvednitud érte, nem zsoldért és kitüntetésekért, hanem az önzetlenszeretetnek a lelkesedésével. —

Az első pár évszázad keresztény egyháza a krisztusi sze-lídségnek és alázatosságnak erkölcsi erejével hódított. Lassan-ként megtörött a légiók ereje a keresztény vértanúk és hit-vallók kitartásán. Ez volt a legelső „passzív rezisztencia”,amelyhez hasonlót még nem látott a világ. A mártírok pálma-ágai összetörték a vasba öltözött légiók fegyvereit. —

Krisztus a vezérünk, mi pedig az Ő katonái, akiknek nél-külözések, szenvedések és nehéz megpróbáltatások küzdelmei-ben kell legyőznünk a mi legnagyobb ellenségünket: önmagun-kat, a mi hiúságunkat, a mi kevélységünket, a mi anyagias ön-zésünket és a mi alacsony testi indulatainkat. Krisztus is győ-zelmi zászlóval emelkedett ki anyagsírjából. Nekünk is az őzászlója alatt kell becsületes hithűséggel helyt állanunk, hogyVele küzdjünk, vele győzzünk és Vele egykor megdicsőülhes-sünk! —

K r i s z t u s i s k o l á j a .

Krisztus iskolája az életet adó forrás, amelyből mindenszázad tiszta, üdítő italt meríthetett, valahányszor csalódásai-ban kifáradva, szenvedélyeiben kimerülve, haldoklott a szom-júságtól, mint a kiűzött Hágár egykor a sivatagban. —

K r i s z t u s p é l d á j a .

Szegények! Tanuljátok meg Krisztustól, hogy nélkülözés-ek, sanyarú sorsotok nem akadálya a boldogságnak. Szenve-dők! Tanuljátok meg Krisztustól, hogy jobb az a fájdalom»amely üdvözít, mint az a gyönyör, amely a kárhozatba visz.Elhagyottak, üldözöttek! Tanuljátok meg Krisztustól, hogycsak azok boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. —

A szeretet találékony. Lám az Úr Jézus mindenütt meg-találta a szenvedőket. Igaz, hogy kereste is. Fölkereste még a

417

bélpoklosokat is, akiket mint élő ragálycsirákat a társadalommagából kizárt, a temetőárkok mellé kényszerített. Ez volt aző gyűjtőfogházuk. Tout comme chez nous! Hiszen az én cellámablakai is a Köztemető árkaira nyílnak. Bizonyára azért veze-tett engem ide a börtönbe az Úr^ hogy a temető árka mellett(a gyűjtőfogház, amelyben H. J. börtönben ült, t. i. a rákos-keresztúri temető szomszédságában van) kereshessem fel amodern leprásokat, a mai társadalom kitaszítottjait, az én meg-bélyegzett lelki testvéreimet. Ha voltak szentek, akik Krisztuspéldáját követve, mosogatták a bélpoklosok fekélyes lábait,mert bennük Krisztus sebeit mosogatták, akkor miért ne szo-ríthatnám meg én is ezeknek a beteg raboknak sovány, resz-kető kezeit? Csak tőlem függ, hogy az ő kérges kezeikben az énszenvedő, beteg Krisztusom Kezeit szorongassam. Én édes Jé-zusom! Mennyi alkalmat adsz, hogy Veled jót cselekedhessünk.Hiszen Te mondottad, aki egy falat kenyeret ad az éhezőnekés egy pohár vizet a szomjúhozónak a Te nevedben, az Veledcselekszik irgalmasságot. Még az a ruhadarab is, amivel be-födöm didergő testvéremet, a Te mezítelenségedet takargatja. —

K r i s z t u s t a n í t v á n y a i .

Egy virágbokrétának, amely üdít, fölemel és gyönyörköd-tet, vidámnak kell lennie. A jó Isten se kíván mást az ember-től, mint a virágtól. Azért küldött le minket is a földre, hogya lelkünkben megsejtett igazságot, jóságot és szeretetet illat-ban leheljük szét a mindenségben. Támogassuk a gyengéket éstestvéri szívvel öleljük magunkhoz a támaszra szorulókat. MiKrisztus tanítványai vagyunk és Szent Pál szerint tartozunk mierősebbek a gyengébbek terheit is hordozni. —

K r i s z t u s i i r á n y .

Élő, cselekvő hitre és egyetemes testvérszeretetre vansmksége a mai világnak és nem csupán szépen hangzó sza-vakra, vagy ájtatos szemforgatásokra. Ha pedig a nagy harc,amely egy boldogabb jövőért ma még elrejtőzve folyik, egykorvéget ér, csak akkor fogjuk majd fölismerni Krisztust az ő di-csőségében. Győzni fognak az egész világ szemeláttára az Őigazságai és ragyogni fog a győzelem az egek fénysugaras fel-hőiben, hogy az evangélium szerint „minden test megláthassaaz ő Üdvezítőjét”. —

418

Örök erények között élni, ahol a bűnnek minden lehető-sége ki van zárva, nem erény az Isten előtt. De élni bűnök kö-zött, hogy azokkal megküzdve, szívesen szenvedhessünk sze-retetből azokért, akiket a bűnökből kiemelni akarunk: ez akrisztusi ideál! —

K r i s z t u s i s z e l l e m. ,

Az igazi kereszténység az evangéliumok legbensőbb igaz-ságainak a megértésében és követésében van. Ez az igazi krisz-tusi szellem, amely egyedül vezethet csak el a kívánatos lelkitökéletesedéshez. Ez az egyenes, de meredek keskeny ösvény.De sokan járnak a nagy kitérőkkel kanyargó széles úton és —visszariadva a küzdelemtől — inkább követik a tömegjárta sá-ros és piszkos országutat, ahol már nincsenek sziklás kapasz-kodók és szédületes mélységek. — Ezek is Krisztus zászlójánakharcosai lehetnek, de már nem hősei; csak a zsoldosai, akikkülön választják a mindennapi kötelezettségeket az önfeáldo-zás heroizmusától. Ezért különböztetik meg az evangéliumiSzellem követésében is a parancsokat és a tanácsokat, a köte-lező és az önkéntes cselekedeteket. Keresik a könnyebb uta-kat és módokat, hogyan lehetne az éltető szellemet a holt be-tűkkel megkerülni. Beérik az alacsonyabb vonalaidban járó ve-rébszárnyakkal, a szédülő magasságokat pedig már csak asasokra bízzák. —

K r i s z t u s t e s t e .

Mindig úgy éreztem, hogy egy érzőideg vagyok én is azemberiségnek a láthatatlan organizmusából. A lelkek világánakezt az egységét nevezzük Krisztus testének, lelki közösségnek.Mások igazsága az én igazságom is; mások szenvedése rajtamis keresztül sajog. Én is velük szenvedek.

K r i s z t u s i i g a z s á g o k .

Ne keresd soha, hogy szavaid tetszenek-e a gyönge lelkek-nek, hanem arra ügyelj, hogy szavaidban benne legyen akrisztusi igazságok ereje. —

A krisztusi eszmék halhatatlanok. Az Ő szavai élő istenihatások. „Ég és föld elmúlnak”, de ezek el nem múlnak mind-

419

örökké. Elvetett magok, amelyek a jóakaratú szívekben ki-csiráznak. Azután szárba szöknek. Végül ringó aranykalászosmezőséggé lesznek. Üj erőt és új életet meríthetünk belőlük.Ha pedig a mag már beérett és a Lélek megtisztult, akkor jöna szent halál. Az Isteni Arató, Aki az érett magvakat, az életkenyerét kévékbe köti, csűrbe hordja, hogy tisztultabb alak-ban szülje új életre az emberiség táplálására. —

Én is a korszaknak gyermeke vagyok s benne nevelked-tem abban a szerencsétlen áramlatban, mely a rohamos hala-dásban megszédülve, elvesztette vallási egyensúlyát. Én is ra-jongtam a tudományokért, de minél mélyebbre belemerültem,annál tisztábban láttam, hogy a vallás ellen csak jelszavakkaldolgozunk és megborzadtam az úgynevezett tudományos tekin-télyek szívének sivárságától és gyötrődésétől. Mikor pedig lát-tam halálos ágyán vergődni azt a lángelmét, aki tagadásávalezer jóhiszemű ifjú lelket megmérgezett, én is észre tértem...Még most is a fülemben hangzik kétségbeesésének utolsó fel-kiáltása: Nincs több igazság, csak a mi Urunk Jézus Krisztusigazsága. —

K r i s z t u s m u n k á s a .

Ha szüksége van még reám az Úrnak és tudok valamelyhasznos krisztusi munkát végezni, úgy megtisztult lélekkel fo-gom elhagyni a fogházat. Az Úr be fog állítani valahová. Isméta sorba és örömmel fogok dolgozni érte! Ha pedig már elkopottszerszám volnék, akkor is beledob újra az olvasztókanálba —és újraönt. — Igazán mindegy! Hiszen ha elgondolom, nekemaz életben annyi örömöt adott és olyan keveset szenvedtemérte! Ideje, hogy a sor rám kerüljön végre!... —

K r i s z t u s i munka.

Mindenki krisztusi munkát végez, aki csak egyetlen lelketis közelebb tud vezetni egy lépéssel az Istenhez, vagyis a lelkitökéletesedéshez. —

Mi nem lehetünk a világ megváltói és nagy önhittség kellahhoz, hogy túlfűtött buzgalommal egész környezetünknek amegtisztítására vállalkozzunk. Mi csak részt vehetünk az Úrmegváltó munkájában; szent Pál szerint: Betölthetjük Krisztusezen munkájának reánk eső részét. —

420

Valahányszor az Úr munkára hív, rögtön jelentkezzünk.Készséges szívvel és derűs hangulattal, mert a lelki vidámsága legbiztosabb jele a belső összhangnak: — Magister, hic sum!Itt vagyok, Uram, hogy teljesítsem a Te szent Akaratodat! Sminél nehezebb ez a munka, amit ránk bíz, tekintsük annálnagyobb kitüntetésnek. Legyünk hálásak az előlegezett biza-lomért —

K r i s z t u s i m i n t a .

A Krisztus által kitűzött földi cél a tökéletesedés. Át kellalakítani lelkünket a krisztusi minta szerint isteni képmássá.Ehhez azonban nem elég a külső formahit. Mert hiába látoga-tom én a templomokat és hiába hadarok el hosszú imádságo-kat, hogyha érzéseimmel nem tudok kiemelkedni a földiségpiszkos ködeiből. —

K r i s z t u s s z í v e .

A Világegyetem egy óriási szív. Ebbe kapcsolódnak finomés érzékeny rezgések idegszálain keresztül az összes emberiérzések. Ez a hatalmas nagy szív Krisztusnak szent szíve,amely aszerint lüktet, emelkedik vagy szorong és zavarokkalküzd, amint az emberiség érzései is tisztultabbak vagy durváb-bak lesznek. Tartsuk mindig szem előtt, hogy bennünk is egy-egy parány rejtőzik az Ige Életéből és ez velünk szenved.Krisztus szívén enyhítünk, valahányszor egy-egy szerencsétlentestvérünkkel cselekszünk irgalmasságot. Ne felejtsük el soha,hogy Ő is azonosította Magát velünk. Ha ezt meggondoljuk,könnyű szeretni minden embertestvérünket... —

K r i s z t u s vére.

A krisztusi gondolatnak a betöltése az emberi szabadság-nak és a világtestvériségnek egyetemes érvényesülése, úgy aföldön, mint a menyekben. Ezért minden igazi humanistamozgalom, amely az embert közelebb viszi egyrészt az Isten-hez, másrészt embertestvéreihez, a világot megváltó szent ke-resztfának a gyümölcse. Két hosszú ezredév óta érik már adrága gyümölcs, amely Krisztus vérének a kisarjadzása. Érett-ségének a teljességét, sajnos, még ma se érte el, mert még

421

mindig párolog a föld embertestvéreinknek ártatlanul kiontottvérétől. —

Új vérbeoltásra van szüksége a vérében megromlott maivilágnak. Evangéliumi szérumra. Krisztusi vércseppre. Azegyetemes testvérszeretet oltóanyagára. Ügy egyeseknek, mintnemzeteknek. Mert az a nemzet lesz a népfajok között a leg-nagyobb, amelyik a szeretet példaadásával mutatja meg, hogya lelki újjászületésnek az egyetlen útja a szenvedések tüzébenvaló megtisztulás. Az erkölcsi és jellembeli újjászületés! —

K r i s z t u s e g y é n i s é g e .

Mint ahogy egykor belenyomta az Úr az Ő szent arculatjátVeronika kendőjébe, úgy nyomta bele az élő és termékenyszeretetnek arculatját is az új világ humanizmusába. És ha azigazi műveltség fokmérőjét keressük, egyetlen mértékünk vanhozzá. Azt kell csak néznünk: — Minő tisztaságban tükrözivissza Krisztus egyéniségét? —

I s t e n f i a i .

Mi, egekbe néző teremtmények, királyi vér sarjai va-gyunk, Isten fiai! Krisztus testvérei és a menyország örökö-sei. Eltörpül emellett minden emberi felfuvalkodottság. —Mik ehhez képest a hiúságok közpiacán összevásárolt silánysá-gok? Címek, rangok, pávatollak, sárga palástok és egyéb máspojácaköntösök. Nem az a cifraság Isten szemében az érték,amit a nyakatokba akasztanak, hanem az a hit és szeretet, amitIsten és embertársaitok iránt a szívetekben hordoztok. Ne agomblyukakban, hanem a jellemekben keressétek az értéke-ket! Ne kívül, hanem belüli —

Azt hiszem, nekünk is el kell érnünk egyszer azt a tőkéle-tességi fokozatot, hogy Krisztusban mindnyájan testvérekkélehessünk és Isten fiaivá fogadtassunk. Ha pedig ezt majd el-érjük, teljesen megszabadultunk már mi is minden durvaanyagsalaktól és így elérkeztünk testünk váltságához. Ez any-nyit jelent, hogy végkép megszabadultunk az anyagtest durva-ságaitól. —

422

K r i s z t u s k i r á l y .

Hitem szerint a megváltásnak beérett gyümölcsét majdcsak a jövő ezredév fogja teljes kifejlettségében élvezni. Azt akorszakot, amikor már e földön megkezdődik Krisztuskirályországlása és a próféta szerint az örök béke jogara alatt azigazság és a szeretet megcsókolják egymást. Amikor majd ba-bérág helyett olaj ággal koszorúznak és nem az lesz a hős, akisebeket vág, hanem az, aki sebeket gyógyít. —

K r i s z t u s i s z o l g á l a t .

Sajátságos, hogy az emberek legnagyobb része nem azontöri a fejét, hogy rendbehozza a saját lelki ügyeit, hanem leg-többnyire erőszakosan és kíméletlenül beleavatkoznak a má-sokéba. Pedig Krisztus szolgálni akart és nem uralkodni! Mégmikor királlyá akarta tenni Őt a nép, akkor is eltűnt a tö-megből ... —

Az egységes élet áramlatában megszámlálhatatlan mellék-áramlatok vannak, amelyek egymásban összecsapnak. Válasz-szuk ki ezen mellékáramlatokból a hozzánk legközelebb állót,amelynek a lényege és természete legjobban megegyezik a milényünkkel és természetünkkel. Mi, a parányi vízcseppek csakisazt a pontot ismerjük a végtelenségben, amelynek betöltésérehivatva vagyunk. Míg azonban ezt teljesen meg nem ismertük,addig — habár öncélunkat: a megtisztulást elérhetjük is —még mindig nem vagyunk teljesen érett lelkek. Még mindig akellő ismeretek nélkül szűkölködünk és így ember testvéreinkjavára hasznosan nem munkálkodhatunk. — Azoknak mon-dom ezt, akik szolgálni akarják testvéreiknek a haladását tel-jes szívükkel, teljes akaratukkal és minden erejükkel. Tisztánkell látnunk végcélunkat, amely nemcsak a magunk megtisztí-tásából áll, hanem a nagy Egyetemesség szolgálatából is. Nemelég magunknak a helyünkre jutni, hanem másokat is segíte-nünk kell, hogy oda juthassanak! Csakis ily alakban szolgál-hatjuk a krisztusi megváltás törvényeit. —

K r i s z t u s útja.

Hiába mutatja valaki a keresztlevelét; a papiros senkit setesz kereszténnyé. Mihelyt valaki letér a krisztusi ösvényről

423

amely a folytonos és fokozatos tökéletesedésnek az útja, rögtönesni kezd az anyagvonal felé. — Nincs más! Vagy emelkedünk,vagy esünk! —

Krisztus útján járva, kihull a lélekből mindaz, ami feles-leges és egymásután vesztjük el vágyainkat. Minél messzebbhaladunk, annál könnyebben járunk. Könnyű lesz a terhünk,édes a mi igánk! Az ilyen utasnak még a szenvedése is panasznélküli, öröme csendes és nyugodt. Mosolyát nem űzi el ajká-ról senki és semmi. A világnak már nincs hatalma felette. Azélet áramlata nem sodorja többé magával földi örvényekbe,ahol milliók fuldokolnak. Száraz lábbal jár a hullámok fölött,mint egykor Péter hitével a tengeren. A hullámok még csakfelcsapni se tudtak hozzá! A Krisztus útján járó csak Krisztu-sát nézi és őt követi! Megy Utána és meg is találja mindenszegleten ő is a beteget, a halotatt, a bélpoklost, a megszáll-tat, a szegény szenvedő testvért, akik sóvárogva várják ma is agyógyítót, a tisztítót, a megszabadítót és a feltámasztót... —

K r i s z t u s i v a l l á s .

Csak a külső, a formákból élősködő hit vezet vallásigyűlölködéshez; de a tiszta, benső, vallási érzés mindig az álta-lános emberszeretethez vezet. Melyik testvérnek szabad gyű-lölnie a másikat azért, mivel az alacsonyabb iskolában műve-lődik, mint ő? Krisztus Urunk nyíltan kimondotta: „Egyetlenparancsot adok nektek! Szeressétek egymást, mint én szeret-lek titeket! —

Az apostoli korszaknak egyszerű és misztikus hittétele aza megingathatatlan szilárd alap, amelybe bekapcsolódhatnakaz összes keresztény vallási irányzatok. Sőt nemcsak a feleke-zetiségre széttöredezett kereszténység, hanem egyéb világval-lások is, aminő pl. a mózesi hit és részben a Buddhizmus is. Hi-szem, mert Krisztus vallása mindenkié! Egyetemes vallásirendszer ez, amelyet nincs joga lefoglalni és kisajátítani sem-miféle hatalomnak! —

Összeomlott a régi világ, hogy a romokon felépüljön azIsten Országa. Ennek az Országnak pedig mindnyájan tagjaivagyunk, mert Krisztus az ő egyházát a lelkekből építette fel.Akárhogyan osztályoznak is bennünket felekezeti skatulyák-ban, Krisztus élő Egyházának mindnyájan építő követői va-

424

gyunk, akiket a nagy Építőmester bele fog illeszteni a fal-rakásba, ha eljön majd az ideje. —

K r i s z t u s i j o g r e n d .

A mai nemzeti és társadalmi tagozódások és az ebből szár-mazó éles ellentétek egykor a testvériség közösségének a fel-ismerésében fognak békésen kiegyenlítődni: etikai alapon akrisztusi jogrendben.

K r i s z t u s m e n y b e m e n e t e l e .

Mikor valakiről azt halljuk, hogy utazik messze földre:Japánba — Indiába, ahol a természetnek ismeretlen szépsé-geibe fog gyönyörködni, szeretnénk vele menni. „Milyen boldogÖn, hogy olyan sok szép dolgot láthat. Egy új világot. Bárcsakegyütt mehetnénk” — szoktuk ilyenkor mondani. — Hát megmit szóljunk a mi édes Üdvözítőnkhöz, aki tanítványainakszemeláttára emelkedett föl a legszebb országba: a meny-országba?! Ki ne óhajtana Vele emelkedni? Ki ne szeretettvolna Vele menni?!... —

Mit érezhették ott fenn a menyei angyalok, mikor vissza-térni látták az Ő győztes Királyukat?! És amíg újongott örömé-ben a meny, gyászba borult a föl, amelyet itt hagyott. —

A n t i k r i s z t u s .

Hitegységben és a testvéri szeretet közösségében össze-forrva erős védbástyát emelhetnénk a világot fenyegető anti-krisztusi áramlat megtörésére. Pedig rövid időn belül kénysze-ríteni fognak rá bennünket a viszonyok. Európának választaniakell a vörös Antikrisztus és a fehér Krisztus között. Szép volnaezért az eszméért meghalni. Nagyobb boldogságot a földön nemadhatna még a jó Isten sem, mint hagyha az evangéliumi igaz-ságokat és a krisztusi kinyilatkoztatás erkölcsi tanát szabadonhirdethetném minden keresztény hívő testvéreimnek a lelkiépülésére. Ott, ahol őket találom. —

Ellenáramlat az antikrisztusi irány, amely szemben áll akrisztusi megváltás isteni módszerével. Ennek a célja már nema teremtés és a megváltás, hanem a rombolás és az elaljasítás.

425

Sajnos, a gyarló embernek erre is szüksége van, mert ez ta-nítja meg önismeretre és alázatosságra. Ez nevel föl bennün-ket küzdelem és erőfeszítések árán a bűnbánatra és a teljesmegtisztulásra. Csakis így fejleszthetjük ki lelki erőinket éscsak így lehetnek igazi erkölcsi értékekké érzéseink, gondola-taink és cselekedeteink. Ebből láthatjuk, hogy végeredmény-ben még a rossz is csak a mi javunkra szolgál. —

A morális élet kettős oldalát látjuk mindenütt: a krisztusiés az antikrisztusi irányt. A szeretettel szemben a.gyűlölet Azalázatossággal szemben a kevélység. A szelídséggel szemben aharag. Az irgalmasággal szemben a kegyetlen megtorlás. Azéletet is odaadó önfeláldozással szemben a legridegebb önzés.Az erénnyel szemben a bűn, amelynek végső stációja az anti-krisztusi pokol, amely a menyországnak, vagyis az Úr Jézusbirodalmának kontrapólusa. Választhat közöttük minden ön-tudatos, szabadakaratú lény. Külső és belső kényszertől men-ten. —

Ne az Antikrisztust tegyük felelőssé a bukásunkért, hanemsaját gyengeségünket — Ne utánozzuk azt a naiv gyereket, akimegveri a küszöböt, amikor megbotlott benne. Az a küszöbtanítja meg tapasztalatokra, hogyan kell biztosan járni és sike-resen védekezni a bukás ellen. —

Hidat szeretnék verni a hiterős szívek között, akik egyesülterővel akarnak küzdeni Krisztus zászlója alatt az istentagadástébolya és az erkölcsi rothadás pestise ellen. A vörös rém fe-nyeget Góg és Magóg országából: A NIHIL! A faji gyűlölet pedigmindenütt szövetkezik vele. Versenyeznek a keresztény orszá-gok, hogy ki lesz a kiválasztott? A favorit! Kit fog legelőször éslegszorosabban kebléhez ölelni a sátáni er öl Az Antikrisztus,aki máris a keresztény Európa szívén tapogat, hogy egy várat-lan pillanatban karmaival kiszakítsa azt és cafatokra tépje! —

Mindig csak előre nézzünk egy kitűzött célpontra és ne te-kintgessünk vissza az eke mellől, mert ezzel máris az Úr erejé-ben vetett hitünk és bizalmunk meggyengült. Irtsuk ki tehátszívünkből a kételynek minden gyökérszálát, mert ez a mi leg-nagyobb ellenségünk. Ez a mi Antikrisztusunk! —

426

Az Úr J é z u s .

Az Úr Jézustól tanuljunk alázatosságot, amint odanyújtjakezeit, hogy megkötözzék; lemondást, amidőn odanyújtja szentfejét, hogy leköpdössék és arcul üssék; önmegtagadást, midőnkiterjesztett karokkal függ a keresztfán, mintha még akkor isszívéhez akarta volna ölelni a világot, amely még abban a leg-szentebb pillanatban is káromolta, midőn utolsó fohászát ismiértünk lehelte ki. —

Kellett az emberiségnek az Úr Jézus példája, Aki előremegy, Aki az utat mutatja, Aki föllelkesít, Aki a lemondás,a szenvedés útján haladva, az alázatosság és a fájdalmak békes-séges tűrésének példáját ragyogtatja. Mint ahogy egy zseniálisfejű építész lerakja különböző helyekre az alapokat és tervecsak akkor lesz érthető, mikor a csonka falakra fölteszi az egy-ségesítő kupolát; úgy a különböző vallási rendszerek is mintcsonka részletek egységbe fognak olvadni valaha azon egyetlenkupola által, Akinek neve: Jézus Krisztus. —

Mintára volt szüksége a világnak; egy egyetemes példa-képre, aki mindenkinek mindene legyen. Egy Emberre, Aki na-gyon tökéletes, mint az Isten; egy Istenre, aki úgy tudott szen-vedni, mint egy gyarló ember! — Testvéreim! Minden szónáltöbbet ér egy élő példa, amely mindig a közvetlenség erejévelhat. Önmagamról tapasztaltam ezt akkor, amikor ott álltam ajeruzsálemi szent sírnál és odanyomtam fejemet a Golgothá-nak hideg kövéhez. Remegő kézzel nyúltam bele a sziklába vájtüregbe, amelybe egykor a világot megváltó keresztfát ékeltékbele. Ez a pillanat az emberi szív mélyébe markol! Én is érez-tem mellettem az Úr Jézust! Mintha az a haláltusát küzdő testén mellettem vonaglanék és az a keresztről lecsurgó vér mindaz én szívemre folyna! —

Mint a mi világrendszerűnkben a Nap, úgy áll meg az időkvégtelenségében Jézus Krisztus, Aki az égi világosság és a sze-retet melegségét sugározza ki mindenfelé a világra. Mindenegyéb más vallásalapító csak az Ő útját egyengette, csak az Őútját készítette elő. Egész sorozata támadt a kiválasztott igehir-detőknek, hogy egyengessék az Úr útját. Próféták, akik a világszemét odairányították napkeletre; napkeleten pedig egy hegy-oromra, ahol majd egykor az emberi fajt megváltó keresztfa,vagyis a szeretetnek legszentebb oltára fog állni. —

427

Az Úr Jézus minden korban a legtökéletesebb szívekettudta nevelni; hát csak most volna terméketlen az ő szellemeaz emberiségre? Csak a mi századunk betegségére ne volna nekigyógyító szere? — Micsoda föltevés ez! Hiszen ott áll előttünkő most is, mint örök minta!

Börtönömben értettem meg igazán, hogy a földön még azÚr Jézus is rab! Önként köti le magát börtönbe, akár a szí-vünkben, akár a szentségtartóban van is állandóan jelenlét-ben. —

Az Úr Jézus a vakoknak a szeme, a süketeknek a füle,a némáknak a nyelve, a bénáknak a keze és a lába akart lenni.Mindenkinek mindene, aki Hozzá menekül. Nem volt olyanemberi nyomorúság, amely nélkülözte volna az ő segítségét ésvigasztalását. Még a kereszten is azért tárta ki a kezeit, hogy —az ég és a föld között függve — jelképezze, hogy lándzsával át-szúrt szívének a sebhelye mindenki részére nyitva áll és kitártkarjaival kész Magához ölelni az egész világot!... „Jöjjetekhozzám mindnyájan!” —

„Az Ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!” Talán ez az ősátok nyomja még ma is Izrael fiait. Nem is fog elmúlni addig,míg igazságtalanul elítélt fajtestvérük perét az egész világ előttújból nem revideálják. A hajlam erre megvan. A zsidóknakmindig voltak kiváló férfiaik, akik nyíltan beismerték, hogytörténelmük legnagyobb szégyenfoltja az Úr Jézus felfeszítésevolt. Talleyrand szerint: — C'est plus de crime; c'est du faute!(Több a bűnnél: politikai hiba volt.) — Sajnálattal emlékeznekmeg erről a kegyetlen ítéletről, amely fajuk legszebb virágáttűzte a keresztfára. De ez a főpapság vallási fanatizmusának ésa vezérek hatalmi féltékenységének a bűne volt. A felizgatottés félrevezetett népnek semmi köze sem volt hozzá, hiszen őkpár nappal elébb még szőnyegeket terítettek lábai elé és pálma-ágakkal hozsannáztak. —

Az Úr Jézus az örök igazság kútfeje, a szeretetnek a lelke,az isteni Élet fönséges titkainak az egyetlen kulcsa. .0 az élőkéltető ereje és a halottak feltámasztója. Benne nyugszik meg alélek. Benne lesz a tudatlan bölccsé, a lelki szegény dúsgaz-daggá. És végül Őbenne találja meg békéjét úgy a méltatlanulüldözött és a rágalmakakal beszenyezett, valamint a letiportártatlanság. —

428

Még a legkisebb atomban is egy-egy elrejett isteni gondolattervszerűsége szunnyad. S habár ma még a szétszórt anyagvilá-got nem is tudjuk egységes összefüggésben felfogni, de valahaaz utolsó porszemig egymásba lesz illesztve minden, hogy fel-épüljön belőle az Istennek az élő temploma, ahol az örök igaz-ság, a végtelen jóság és a tökéletes szépség lakozik. Ezt az egy-ségesítő megváltó munkát pedig a Messiás fogja bevégezni:Jeshua ben Doved, Dávidnak fia, a mi Urunk Jézus Krisztus! —

Ha a közöny hideg indulatával fordul el tőlem az egészvilág, Te Jézusom résztvevő szívvel hallgatod meg csüggedtlelkem panaszait, hogy vígasztalásod erejét öntsd belé. Vanhát egy Ember, Akit az imádásig szerethetek: kinek csókolha-tom a lábait, odaborulhatok kebelére anélkül, hogy a szeretettúlzásába esném, mert ez az Ember egyúttal Isten. És van egyIsten, Akit felkereshetek fájdalmamban, Akit nem rejt el elő-lem a végtelen távolság, Aki hozzáférhető és megközelíthető,mert egyúttal ember. S hogy bizalmam Irántad még nagyobblegyen, Atyádat tetted Atyánkká, Akiben testvérekké tettedaz egész emberiséget. —

Jól tudta az Úr Jézus, hogy a gyarló emberi szívnek na-gyon nehéz az érzésébe befogadni egy nyomorult koldust,vagy egy rokkant idegent. Hányszor érezzük magunk is, hogymilyen erős lelki küzdelmek árán tudunk csak sokszor erőivenni az érzéseinken. Ha csak lehet, menekülünk a szenvedé-sek és nyomorúságok elől: — kellemetlen szomszédok. Van-nak, akik a szegénynek még a szagát sem tudják elviselni.Ezért könnyítette meg az Úr Jézus az emberszeretetnek nehézmunkáját azzal, hogy közibénk állt kapcsolónak és közvetítő-nek. Szánalommal mutatott rá a szegényre, a nyomorultra, azelhagyatottra és a szenvedőre: „Amit egynek cselekesztek alegkisebbel a ti testvéreitek közül, azt Velem cselekszitek!” —

Az Úr Jézus nem sanyargatta Önmagát és nem volt világ-tól elfordult, rideg szívű aszkéta. Egyszerű, természetes, tisztaéletet élt és beleilleszkedett az Ő korának és környezetének aviszonyaiba. Szerette a gyengéket, fölemelte az elbukottakatés soha se zavarta meg a lélek vidámságát, amely a tisztalelkiismeret kisugárzása. Résztvett a menyegzős lakománés első csodáját a vidám lakodalmas nép között tette. Sokszorolvashatjuk Róla, hogy a szomorú szíveket megvigasztalta; desoha azt, hogy valaha egy örvendezőt megszomorított volna.

429

Együtt evett a bűnösökkel, a megvetett vámosokkal, akiket apapi dölyf és a farizeusi képmutatás tüntetőleg lenézett. Leülta kúthoz Sichern forrása mellett és bizalmas beszédbe eresz-kedett az egyszerű szamaritánus asszonnyal és a bűnösnővel is. —

Életszentség és tisztaság sugárzik elő az Úr Jézus alakjá-ból, akár bírái előtt áll, akár a bűnösök közé vegyül. Annyiraérzik végtelen jóságát, hogy bizalommal tud lábai elé borulnimég a bűnös és az elbukott is. Nála keres enyhülést a nyug-talan öntudat. Szótlanul borul lábaihoz minden emberi gyen-geség. Érzi benne a tisztát és erőt merít a jóságából. TudjákRóla, hogy mindenkinél különb és szelíd kezeivel felemeli méga süllyedőt is: — Menj és ne vétkezz többé! Olyan szelíd ésalázatos, hogy még az Őt arcul ütő szolgát is engesztelni akarja:— Ha rosszat szólottam, mondd meg helyettem te az igazságot.Ha pedig igazat mondtam, miért ütsz engem? Jósága határta-lan. Még az áruló Júdást sem vádolja, aki készül a végbucsulakomájáról kiosonni, hogy őt a főpapok kezébe adja. Jézuslátja az árulás tervét. Lelkében megrémül és szomorúanmondja: — Bizony mondom, hogy egy közületek elárul en-gem! Riadtan néznek össze a tanítványok. Ki az Uram? Dehiába kérdezik. Nincs vádoló szava. A szeretet gyengédségé-vel néz reá és hogy a bukás pillanatában megindítsa, az utolsó·falat kenyerét is a tálba mártja és szeretettel nyújtja feléje,hogy még ezt is megossza vele. Mikor pedig látja kínos vergő-dését, segélyére siet: — Amit cselekedni akarsz, menj és teddhamar! Sőt az árulás percében odanyújtja neki az Arcátcsókra. Oh! az ilyen csók éget és undorít! önzetlensége és ön-feláldozása határtalan. Még a keresztfa gyötrelmes kínjaibanis elfeledkezik saját szenvedéseiről és a hozzáforduló latortvigasztalja. Rettenetes agóniájában pedig ellenségeiért imád-kozik: — Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mitcselekesznek!... Ez ő nála nem póz, hanem a jóság kitörése.Így egyesült Benne az isteni irgalom és az emberi hősiességa legtisztább értelmi világossággal. Minden szava egy-egy vil-lámcsapás, amely az emberi szívek mélységébe hasít. Sohanagyobb igazságokat egyszerűbb szavakkal lángész még a föl-dön ki nem ejtett. —

Akiben már valaha csak egy pillanatra is érzés teljességrejutott, bármilyen érzés volt is az, az fel tudja fogni, minő ál-dozat lehetett az, mikor az Úr egy végtelen tökéletességű isteni

430

Életérzésből, amely eddig mozdulatlan és álló érzés volt, ki-indult és önként felvette mint Ige a mozgás, a változás, a szen-vedés, sőt a halál állapotát. Gondoljuk csak meg, mit jelentaz, hogy a legboldogabb pillanatok változatlan érzését felad-juk és önként felcseréljük haldoklásért és halálért. Ezt csele-kedte végtelen mértékű önfeláldozásából az Úr Jézus. Megin-dult önként, hogy elhagyja az összhangot, a boldogságot ésegyesüljön a föld lelkeinek tökéletlen, gyötrődő és szenvedőérzéseivel. Hogy átvegye ezeket mindazoktól, akik átadjákNeki. ő mind elbírja. Önmaga fogja hordozni! Kicseréli fáj-dalmas érzéseiket ama végtelen boldogság kimeríthetetlenkincstárából mindazon édes és magasztos érzésekkel, amiketŐ önként elhagyott. Kicseréli békével, megnyugvással és lelkiösszhanggal, ő pedig maga viszi tovább mindnyájunk helyetta keresztet és vele együtt az átvett tökéletlen szenvedésekérzéseit. —

Még az Úr Jézus sem hagyhatta figyelmen kívül koránakés környezetének viszonyait. Beleilleszkedett azokba, hogy alegerősebb tisztító hatást gyakorolhassa a lelkekre. Működésé-nek színhelyéül kiválasztotta Palesztinát, ezt a jelentéktelenkis tartományt, amely a világra kiterjedő római uralomnaka kapuja volt kelet és nyugat között. Itt egyesült a mózesi Egy-Isten eszményi hite a görög műveltséggel és a latin hatalom-mal. Kezdetben még ő is meghúzódik a félreeső Gallileában,.amelynek gyermekes, romlatlan kedélyű népe a Genezárettava mellett halászgatott és nem ismerte az álnok jeruzsálemifarizeizmust, a ravasz, szőrszálhasogató papi vitákat. Ennekaz egyszerű népnek mutatta meg, hogyan kell gyarló emberitestben tiszta erkölcsi életet élni. összegyűjtött néhány tudat-lan, egyszerű halászmestert, akik azonban már szeretni tud-tak. Szeretni, ha kell még életük árán is. Velük indul meg egyvilágot átalakító küzdelemre, amely szétrobbantotta az erő-szak birodalmát és ledöntötte a cézárok trónusát. —

Kétségtelen, hogy életcélunk legbiztosabb útja volna, haKrisztussal egyesülve, mindnyájan már az Atyában élhetnénkΟ általa. Ezen egységben már mi is részt vehetnénk a legfel-sőbb isteni Életben. Mennyi szépségnek, mennyi örömnek ésmennyi erőnek lehetnénk ezzel a részeseivé! Mennyi új és nagydolognak lehetnénk egyszerre az alkotó tényezői! Oh! ha le-hetséges, Testvéreim, csak ezt tegyük! Miért ne a legjobbat.

431

a legszebbet, a legerősebbet? — Igen! Aki csak teheti, Istennelvaló teljes Egységre törekedjék. Ott keresse helyét az Úr Jézusmellett. Benne kívánjon élni és erősen higyje, hogy ő magais a legfelsőbb életre, a teljes és tökéletes isteni Életre híva-tott. Neki olyan naggyá kell lennie, aminővé csak lehet egylény. Oly széppé, erőssé és hatalmassá! Ez legyen a vágya, azóhaja, akarata és minden törekvése. Várja, sőt keresse az al-kalmat, amely őt közelebb segítheti helyéhez és céljához. —

Ha az Úr Jézusról beszélünk, csak hebegni tujdunk. Az Őmindent beragyogó fényességéből csak egy-egy sugarat tudunkfelfogni. Mikor Fra Angelico lefesteni akarta, hosszú időkönkeresztül készült rá böjttel és imával; munkája közben pediga szeretetnek és a szánalomnak könnyei folytak végig azarcán. —

Hogyan tudott örülni az Úr Jézus az ártatlan, tiszta mu-latságnak! Az Ő szíve tele volt szeretettel és ő mindenkinekcsak örömöt akart okozni. Sokszor olvastam Róla, hogy aszomorúakat megvigasztalta; de sohasem olvastam, hogy va-laha a vidám lelkeket megszomorította volna! —

Míg az élvhajhászó Róma építi márványpalotáit és hozatjaoszlopzatos átrimaiba a parosi és lesbosi rózsamárványt, azaranyozott gerendákat Hymettos hegyéről s az épületek tég-láit rabszolgái vérével keveri be, — addig a verőfényes kele-ten ott fekszik rongyokba burkolva az istálló jászolában akirályok Királya, az Úr Jézus ... —

Róma dőzsölői cédrus asztalok előtt tobzódnak s az arany-edényekből száll fel az illatfelhő, amelyet a sybarita szakácsokművészete készít: osztrigák a lukranai tóból, pávák Jóniából,Tarentum olajbogyói, Tibur almái, melyek nem a testet elé-gítik ki, hanem csak az étvágyat ingerlik. Perzsaszőnyegekvédik a dőzsölőket az utcák porától, a léghuzattól, a gladiáto-rok vére pedig befecskendezi az arany edényeket; a falerusibortól megszédült fők halántékain ingadozó virágkoszorúk ésemberhússal táplált angolnák egészítik ki a képet... A homo-kos Júdea pusztájában pedig a Holt-tenger sűrű, bűzhödt vizemellett böjtöl egy zsidó ifjú, az ifjú Jézus és a zúgó barlangokmélyében hajtja fejét pihenésre ... —

Ha félsz elveszteni az Úr Jézust, akkor már ne félj! Csakaz veszítheti el, aki már bírja. Aki pedig bírja, az ne féljen! —

432

J é z u s s z ü l e t é s e .

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a jóakaratúembereknek! — Akárhányszor olvassuk el e sorokat, mindigeltölti lelkünket édességének illatával. — Isten Fia jászolban!... Ott születik, mint mi, szegénységben, ismeretlenül és ezta Kisdedet jön imádni a föld és az ég! Isten és ember közöttmegkezdődik a kiengesztelődés, mert az igazságnak, a békénekés a szeretetnek istene megszületett. A földön pedig fölkeresikŐt jászolában a legszegényebbek: a barmaikat őrző pásztorok.Hiszen Ő a szegények Királya lesz, a gyöngéké és az elnyo-mottaké! ... —

Mondják, hogy pont éjfélkor, mikor az Úr Jézus született,egy pillanatra mozdulatlanul állott az egész világ, mintha min-den kővé vált volna. A madarak éneklés közben egyszerre el-hallgattak. A mezőn a bárányok ugrás közben a levegőbenmaradtak. Senki a világon lélekzetet egy pillanatra nem vett.Aki egy vizespohárhoz nyúlt, az nem tudta megfogni; aki mármegfogta, az nem tudta fölemelni; aki már fölemelte, az nemtudott belőle inni. Aki félig eldőlt, az nem esett a földre éssenki sem tudta, miért van ez; de akik e percben ébren vol-tak, azok mindnyájan egy pillanatig önkénytelenül is az égfelé néztek. Mintha az egész világ megérezte volna, hogy mostvalami nagy dolog történt. Hát nem történt akkor tényleg avilágegyetemben a teremtés óta a legnagyobb esemény? Meg-született a teremtett világ Megváltója! —

A K i s d e d J é z u s .

Fönn a megközelíthetetlen magasságban ott fogjuk majdegykor látni ezt az isteni Gyermeket keresztjével is, amint vé-resre taposott úján viszi azt a Golgothára... Ezen az útonfognak utána haladni — mindörökre — a hősök, a lángelmék,a nagy szívek és a vértanúk... —

A Kisded Jézus Isten és az emberek előtt nevelkedett anázáreti csöndes Ids hajlékban. Növekedett, mint az égena Nap, amely már akkor magában hordozza minden világos-ságát és melegségét, amikor hajnal hasadtával keleten fölkel.Tudjuk, hogy minél magasabbra megy az égen, annál jobbanbe tudja ragyogni a világot. —

433

A Gyermek Jézus — amikor Mária az Ő keresésére indultés Őt ott a templomban az írástudók társaságában találta —nvugodtan nézett az Anyjára és így szólt: — Miért kerestetekEngem? Hát nem tudjátok, hogy Nekem az én Atyám házábankell lennem? — Egy tizenkétéves gyermek! — aki előszörmondja ki a világon, hogy az a fölöttünk élő Isten nem fara-gott bálvány, mint aminő volt ez időben a pogányoknak; nemis villámokat szóró agyrém, és a természeti erők megszemé-lyesítése, amint voit a rómaiaknál; sőt még csak nem is hara-gos király és bosszúálló Isten, mint a zsidók Jehovája, hanemAtya! Szerető szívű, gyöngéd érzésű Atya, Aki mindig a leg-gyengébb és leglehetetlenebb magzatához hajol le a legnagyobbszeretettel! — Vájjon egy tizenkétéves gyermek, korának ösz-szes felfogásaival szemben, hogyan ébredhetett az Isten esz-méjének ilyen tiszta fogalmára: az Isten Atyaságra?!.... Nincsmás magyarázata, mint hogy világosan érezte Önmagában azAtyát, Akinek egyszülött Fia Ő volt, Ő, a mi Urunk JézusKrisztus. —

Az emberek nem tudták megérteni, hogy egy gyenge kisgyermek testében hogyan vehet lakást az Isten Fia?! Hogyancserélhette föl a menyországot egy szegény földi kunyhóval;menyei Atyját egy szegény ácsmesterrel; az angyalok fényesseregét földi játszópajtásokkal. — Ha egy király gyermekekoldusruhába öltöznék, hogy szegény gyermekké lehelssen,ügy-e mindnyájan csodálkoznánk, hogyjniért alázta meg ma-gát ennyire? Az Úr Jézus még jobban megalázkodott, mertotthagyta az égi királyságot és szegény földi ember lettbelőle. —

E c c e H o m o !

Testvéreim! Valahányszor egy szégyenoszlophoz kikötöttvádlottat láttok, jusson eszetekbe Munkácsy „Ecce ííomo”-ja.Tekintsetek rá emberséges szívvel és krisztusi szánalommal.Ismételjétek meg Pilátus szavait: — íme! Ez is ember! —

N á d s z á l .

Az iszonyú büntetés: a megostorozás után az Úr véresenroskad az oszloptövébe, melyhez kötötték. Felrángatják; haddjöjjön a kegyetlen büntetés után még a meggyalázás is! Egy

434

római katona rádobja a gyulladt sebekre durva vörös posztóköpönyegét. Itt a királyi bíborod! Tegyétek fejére a koroná-ját is. És homlokába nyomják a töviskoszorút, kezeibe pedignádszálat adnak, mint „királyi jogart”. Így állítják oda a meg-gyötört Jézust és nem is sejtik, hogy ezen nádszállal egykora világot fogja összetörni! —

Az Úr Jézus csoda ereklyéi.

Szent Péter bazilikájában a nagy hét gyászában felmu-tatják a népnek a Golgotha kínszenvedéseinek az ereklyéit: aszent keresztfának egy darabját, a lándzsának a hegyét, amely-lyel Longinus, a kereszt alatt álló százados Krisztus mellét át-szúrta és a Veronika kendőjét, amelybe a hagyomány szerintvértől verejtékes Arcát az Úr egykor belenyomta. Longinuslándzsája sehet hasított Jézus szent Szívén, amelyből véres vízömlött ki. A hagyomány szerint egy csepp a szent vérből a szá-zados szemébe hullott és ez az egyetlen vércsepp még a po-gány századost is hitvallóvá és szentté tette. A Veronika kendő,mikor Rómába hozták, ugyancsak a hagyomány szerint meg-gyógyította Tíberiust, a rothadó testű császárt, aki vértől be-szennyezett kezével azt megérintette. — Ma is így érintkezik amenyei Jóság és Tisztaság a legszennyesebb földi lélekkel, habűnbánattal közeledik Hozzá és remegő kezeit kinyújtja Feléjegyógyulásért... —

Az Úr J é z u s és a nők.

Nincs az evangéliumnak egyetlen pontja, amelyből követ-keztethetnénk, hogy az Úr Jézusnak a nők között is lett volnaellensége. A férfiak kinevették, megtagadták, elárulták, ül-dözték és végül megölték. De seholse találunk egyetlen nőialakot az evangéliumokban, aki az Urat lenézte, kigúnyolta,vagy üldözte volna. Ezt érezte meg Munkácsy Mihály is, mertcsodaszép festményében, ahol Jézus Pilátus ítélőszéke előttáll, a dühöngő csőcselék között csak egyetlen női alakot lá-tunk, aki karján kis gyermekével mélységes szánalommal néziaz Úr Jézust. — Krisztus életében tehát a „gyengébb nem”bizonyult erősebbnek. —

435

Az Úr ö r ö k s é g e .

Mint ahogy a gondos családapa halálos ágyán végrendel-kezik és a szorgalmas munka által szerzett vagyont leteszigyermekei kezébe, hogy az el ne kallódjék, úgy az Úr Jézus isa vére árán szerzett szent örökséget: a szeretet alapjára helye-zett új vallási és erkölcsi tanokat, amelyek az Ő megváltásá-nak kincsei, reábízta kiválasztott gondviselőkre, — az ő tanít-ványaira. Ezért mondta apostolainak: „Néktek adatott meg-érteni az Isten Országának titkait. Ezért reátok bízom az Énszent örökségemet” Ne féljetek, nem hagylak benneteketárván. Védeni, támogatni foglak benneteket, hogy tanaimatHirdethessétek örök időkig az egész emberiségnek. BízzatokBennem, Én veletek maradok a világ végéig! —

Nem csoda, hogy az Urat az Ő zsidó kortársai nem értet-ték meg. Gúnyolódtak fölötte, vagy megvetették. Hiszen mamár kétezer éve, hogy Krisztus tanai alapján egy egész világfelnevelődött és — még ma sem értik meg saját tanítványai:a keresztények sem! —

M i r ő l s z ó l t a z Ú r J é z u s ?(Az evangélium dióhéjban.)

Az Úr Jézus szerette rajongóan a természetet. Egyszerűenbelekapcsolódott és élt benne. Míg Istenfiúi lelke magasztoselragadtatásban az Atya fénykörébe emelkedett, addig szentlábaival a Genezareth tónak kék vizei mellett járt-kelt; gyö-nyörködött a parti liliomokban, a rétek virágaiban, amiket azŐ menyei Atyja ruházott fel olyan ékességekkel, amelyeknekszínpompája mellett homályba vész Salamon királyi palotá-jának minden fényessége. Ez a szelídarcú, nyugodt férfiú, azEmberfia, aki életbölcsességet hirdetett isteni erővel és hata-lommal telve és élete példájával akart erkölcsöt tanítani, leülta tó partjának lankás oldalaira, a pázsitos dombtetőre. Ésamikor a tolongó sokaság, amely sokszor étlen és szomjankövette őt, letelepedett körülötte, akkor Ő színes képekbenbeszélt nekik az Isten Országáról A magvetőről; a bűnbánófiút keblére ölelő édesatyáról A jó pásztorról, aki elmegy ke-resni a tüskebokorban fennakadt bárányt és ha megtalálta,vállain viszi az örvendező angyalok közé. A drága gyöngyről,a Menyek Országáról, amelyért mindenünket oda kell adni,

436

hogyha megszerezni akarjuk. Az Isten szabad ege alatt beszél-getett embertestvéreinek egy szebb világról, amelynek ez aföldi már csak halvány árnyképe s valamint a kiszáradt homoka friss forrásvizet, úgy itta magába a szomjúhozó tömeg is aszavaiból kiáradó jóságot, szépséget, igazságot és szeretetet. —Gyönyörű hasonlataiba beleszőtte, amit környezetében a sze-meivel látott, a füleivel hallott. A természetfeletti világ, amely-ben állandóan élt, nem rombolta le benne a látott külső vilá-got se. És amit megérzett a fák és virágok érzéseiből, azokatfinom lelki tükréből színes képekben ragyogta vissza. Az őnyelvükön, de a nagy prófétákat is felülmúló stílusban beszélt.Maschalokban. Másszóval: példabeszédekben, vagyis költőiszépségű parabolákban, amelyek megragadták az egyszerűnépnek a gyermekkedélyét és meseszomjú fantáziáját. Bele-szőtte szavaiba a természet virágos szépségeit; a búzavetésekarany hullámzását; a kalászok között fölburjánzott konkolyt,amely még az élet kenyerét is megkeseríti; a töviseket, ame-lyek elfojtják a szárba szökő vetést; a vincellér kése alattkönnyező szőlővesszőt, amelyet a fájdalom kése eme köny-nyékkel most tisztogat meg; a mézes fürtöket; a zamatos fügét,amelyből csurog az édesség; a völgyek virágait és a dombol-dalakon szürkülő olajfákat, amelyeknek az árnyékában Ő ismegpihent. Még a parányi mustármagot is észrevette, amelylombos fává növekszik és nagy lesz, mint az Isten Országa;ágain pedig majd az Ég madarai rakják a fészkeiket. Mind-ezek csak keretei voltak az ő kristálytiszta, egyszerű gondola-tainak, amelyekben örök időkre szóló isteni igazságok rej-tőznek. Egyetemes jellegű erkölcsi törvények, amelyek min-den néphez, minden helyhez és minden időkhöz szólnak. Sohael nem évülnek, mert isteni bölcsességgel alkalmazkodnak azemberi természet igényeihez és veleszületett örök gyengesé-geihez. Mindenről beszélt, ami szemébe tűnt s amivel kiemelnitudta a szépség közvetlen megéreztetésével hallgatóit az anyag-élet alacsonyabb vonalaiból. Azért van olyan csodálatos édes-ség és bájos zamat ma is az evangéliumokban. Ki érezzük belő-lük a krisztusi érzéshatásokat. Ezek szólnak hozzánk az Úrajakáról. Látjuk a pusztában a széltől ingatott nádszálat. Apuha ruhákba öltöztetett embereket, kik királyok házaibanlaknak. A szürke verebeket, amelyek jóllakottan csipognak aháztetőkön, mert az Úr keze táplálta őket. Egy se esik le éhena nádfödélről. Halljuk a sűrű vetésben az éles pitypalattyot,verését a bujkáló fürjeknek, és a bokor mögött halljuk búgni

437

a meglapuló vadgalambot. Mellette a napsütötte ösvényen sí-mán siklik tovább csillogó zománcú bőrével a mezei kígyó.Legyetek szelídek, mint a galamb és okosak, mint a kígyó.Mennyi szépséget és mennyi tiszta életörömet derít föl szí-veinkben minden egyes szavával az Úr! Az üldözött Emberfia,Akinek nincs fejét hova lehajtania, de azért vidámságot éslelkibékét sugároz ki önmagából —

Az I s t e n e m b e r . — A f á j d a l m a k f é r f i a i .

„Csak tanúkat hozzatok, majd a többit elvégzem én!” —kiált a főpap. De az ellentmondó vallomásaival Kaifás nemboldogul és tehetetlenül áll. Még egy utolsó kísérletet tesz. Alegfőbb vallási tekintély palástjában lép elő; felölti a hivatalosfőpapi díszöltönyt és a nyakába akasztja a főpapi jelvényt,aranyláncon az ékköves tizenkét táblát, Izrael tizenkét nem-zetségének címerét... A zsidó főpap nyakán aranylánc, —a fájdalmak Férfia, az Istenember kezén pedig kötél!... —

Az égi és földi szelídség tökélye a kereszten vérzett el. Ővolt a földi szenvedések legszelídebb hordozója. Bizonyáraazért érzünk olyan meghatottságot mi is, valahányszor a föl-dön a szelídséggel találkozunk. Öntudatlanul is beleérzünk aszenvedő Istenember türelmes szelídségébe. —

Nincsen olyan nyomor és szenvedés, amelynek útján előt-tünk ne járna keresztjével a fájdalmak Mestere, az Ember-fia! —

Uram, Jézus Krisztus! Nálad a föld talán mutathat föl el-szántabb és keményebb energiákat, akik nem egy világtestért,és nem is az egész emberiségért, hanem gyakran egy számok-kal ki sem fejezhető kisebb ügyért mentek nyugodtan az ön-kéntes halálba. Nemzetükért, családjukért, barátjukért, sőtgyakran egy érdemtelen személyért, vagy bűnért áldozták felaz életüket. Voltak és vannak hősei és erős szívei a földnek is,akik remegés nélküli hangon mondtak a vérpadon nagy igaz-ságokat, nyugodt mosollyal álltak szemben az emberiség gúny-jával és a félrevezetett szegény tömeg köpködésével és nyelv-öllögetésével. Tűrték ugyanazokat az ostorcsapásokat, kíno-kat, amelyek alatt egykor Te is véreztél, Uram! — Hányanhordozták már türelmes némasággal a Te töviskoronádat is;ha nem is a fejeiken, hanem az ő tövishasogatta szíveiken!

438

De soha a földön még nem volt egyetlenegy se, aki igénytele-nebbé, gyámoltalanbbá, gyengébbé és szegényebbé tette volna„önként” önmagát, mint ahogy Te tetted azt Uram Jézus! Mertamíg ők a Te kegyelmedből születtek erőseknek és így erejü-ket is csak Belőled merítették, addig Te önként születtél „gyen-gének” és egyedül Magadra támaszkodtál; emberi gyengesé-gedre, amikor felvetted Magadra az ember szolgai alakját éslevetetted minden isteni Erődet. Joggal mondta Reád a pró-féta: — Néztük őt, az elhagyottat, a megvetettél, az emberekközött a legutolsót: a fájdalmak férfiát —

Az emberek megtanultak Krisztustól szeretni. Így győzöttaz igazság a hazugságon; a szeretet a gyűlöleten. Hiába ölettemeg tehát a gonosz ellentét a gyűlölködő emberekel az ÚrJézust! Az Úr sírjából föltámadott és így beteljesedett, amitelőre megmondott: — Majd ha meghalok, fel fogok támadniés csak azután fognak az emberek engem igazán szeretni. —Tőletek kérdezem most, vájjon csakugyan beteljesedett-e azÚr Jézusnak ez az utolsó jövendölése? Jobban szeretik-e azemberek az Úr Jézust most, kétezer évvel a halála után, mintahogyan Életében szerették?... —

A k e r e s z t .

Nem csoda, hogy a belső podvásodás porlasztotta el a vi-lágbíró római birodalmat! — Régi bűneinek romjain ma mára kereszt ragyog, a Colosseum omladékaiból pedig a vérükbenmegtisztult lelkekkel együtt emelkedett ki az új kor civilizá-ciója. —

A nemzet címeréből ki ne törjétek a keresztet! —

A keresztet, amit az Isten rakott vállainkra, segíti hor-dozni is! —

A történelem is igazolja, hogy a kereszt a civilizáció. Eza fa drága gyümölcsöket termett; nem hiába csurgott végigrajta az istenember vére! —

Te drága kereszt, taníts meg bennünket példáddal az ir-galmasságra, a béketűrésre. Hadd szeressük meg a szenvedőemberiségben Krisztust, saját szenvedéseinkben pedig az őszent keresztjét. Utolsó óránkban pedig, midőn a kereszthezmár nem beszélhetünk és csak nézhetjük, hadd szóljon hoz-

439

zánk és hallhassuk mi is a mi Üdvözítőnk vigasztaló ajkairól:— Térj Hozzám vissza szegény elhagyott lélek! A te Golgothádútjának is végére értél. Láttam ott könnyeidet, szenvedéseidet.Ne félj, megfizetek érte. Te vagy az én igazi tanítványom; reádismerek szívednek sebhelyeiről. Jöjj az Én szívemre, nyugodjmeg és üdülj fel rajta... —

Fenn a csúcson, a megközelíthetetlen magasban ott látodaz Üdvözítőt, amint véresre taposott útján viszi a keresztetEzen az úton haladnak egymásután a lángelmék és a lelkinagyságok is: a hősök és a vértanúk! S minél közelebb jutnaka szenvedések lépcsőjén a világot megváltó kereszthez, annálmagasabb fokán állnak az erkölcsi nagyságnak is. —

Ha kifáradsz, vedd kezedbe a feszületet. Szólj hozzá re-ménnyel és bizalommal. Vérző keze és lába, átdöfött szíve,ostorhasogatta válla, megnyitott sebei mind csak azt mondjákneked: — Ne csüggedj!! Szenvedő gyermekem! Szólj Hozzám!Én vagyok a fájdalomnak Istene... És ha szólni nem tudszHozzá, legalább nézd. — Így tanít meg példájával, hogyan kella szenvedést könnyen viselni az Istenért. — Aki engem követniakar, vegye föl keresztjét! —

Az emberiségnek nem azok a legnagyobb hősei, akik vil-logó fegyvereikkel ezreket letipornak, hanem akik fölemelik aporból a gyengét, az elbukottat és készek tűrni érettük mindenmegvetést. Tanuld meg az én keresztemből, hogy az emberi-ségnek nem azok a legnagyobb jóltevői, akiket körülhízeleg aszolgalelkűség, hanem akiket haldokolva kigúnyolnak és „fe-szítsd meg”-et kiáltanak reá. Az igazi megváltók nem azok,akik márványpalotákban kéjelegnek, hanem akik istállókbanéheznél: és dideregnek; nem azok, akik aranytrónusokban ül-nek gőgösen, hanem akik készek még azt is eltűrni, hogy egy-egy igazságért az arcunkba köpnek. —

Oh szent kereszetfa! Milyen tisztára mostad te a Megvál-tónak rajtad lecsurgó szent vérével a bűn szennyétől elhomá-lyosított emberi lelket! Ezért az a keresztfa a civilizáció gyö-kere. Ebből sarjadzott minden tiszta, minden nemes, amit csakaz emberiség az Istenatyához való emelkedésének útjábaneredmény képen fölmutathat. Az a szédítő emelkedés, amelyreolyan jogos büszkeséggel mutogathatunk most, a kereszt tö-vénél kezdődik! —

A kereszt a rabszolgaságnak és az elvetemült gonoszság-

440

nak a gyalázatfája volt. De mióta az Úr Jézus vér tanúságávalmegdicsőítette, azóta szent jelvényévé lett a hősiességnek, azönfeláldozásnak és megváltásnak. A szabadsághősöknek méga rabbilincseit is ereklyeként őrzik a felszabadítottak. Hát csakmi tagadnánk meg megváltásunknak szent jelvényét, amelyenegykor az Istenember vére csurgott végig?... —

Börtönöm nyomorúságában a kereszt volt az én egyetlenvilágosságom is. Mikor mindenki elhagyott, csak az maradtvelem. Hiszem, hogy az fogja egykor maga alá összegyűjteniaz összes hívő lelkeket, hogy egyesüljenek a testvérszeretetközösségében és beteljesedjék az Úr szava: Egy akol és egypásztor! Milyen igaza volt Hegedűs Lorántnak, hogy az a ke-reszt nemcsak katholikus jelvény, hanem a Megváltó kereszt-halálának szent szimbóluma. Ennek a tövében kell egykorösszeölelkezni a kereszténységnek. Nagy lépés lesz már ez aközeledés is a kívánatos hitegység felé. —

A szenvedő Krisztust látom meg én minden nyomorulttestvéremben. — Szent Erzsébet, akit Magyarország ajándé-kozott Thüringiának, egy didergő sebes koldust fektetett beegykor fejedelmi ágyába. Férje rányitotta az ajtót, mert be-súgták neki. Indulatosan tépte le az ágyról a takarót és egyfakeresztet talált ott az Úr faragott testével... Mosolyogtok?Ez csak jámbor legenda!? — Én pedig elhiszem, mert szép! —

Királyok koronáját ékesíti a kereszt, ott díszlik családoknemesi címereiben és országok lobogóin. Mikor beleékelték aGolgotha köveibe, akkor az a kereszt még csak élettelen fa-darab volt: az ókor bitófája. De ott kivirult azóta és gyökeretvert népmilliók szívében. Könnyeinkkel öntözzük, mikor azélet terhei alatt leroskadnak előtte és azt tesszük szívére ked-ves hálózatainknak is, akik a kereszt árnyékában nyugosznak.így lett a kereszt az Élet fája. Ágait szétterjeszti az egészvilágra; árnyékában megpihennek az élet vándorai, akik márellankadtak és a földi nyomorúságok küzdelmeiben kifárad-tak. —

Van exoterikus vallásgyakorlat. Sajnos, az utóbbi a tömegfelfogásában lassanként elhomályosult és mindinkább erősb-bödött az anyagimádás. Ma is a keresztben a nagy tömeg csaka tárgyi jelentőséget látja és nem az elvont eszményt, vagyisa Megváltás szent jelvényét. Hány ember csókolja azt a ke-

441

resztet anélkül, hogy annak az eszményi vonatkozásaira csakrá is gondolna! —

Aki megérzi önmagában az Úr Jézus megváltásának nagyszeretetét, az nem tud rátekinteni a keresztre fájdalmas meg-indulás nélkül. A lelki nagyság királyi trónusát látja benne,amelyet az Úr Jézus megoszt minden szenvedővel Aki ezt tel-jesen átérezni tudja, az már vágyódik megosztani az Úr szen-vedéseit is. S mikor ilyenkor az ember térdreborulva a szentkeresztet szeretettel magához öleli, megismétlődik szent Fe-renc csodája. A felfeszített Istenember az egyik karjával lenyúlhozzá, hogy a Szívére ölelje. —

A kereszt titkának mélységében Krisztus végtelen szerelmerejtőzik. Nem csupán tiszteletreméltó jelvény az többé, hanemáldozati oltár. Nem élettelen művészi tárgy, faragott fa, vagykődarab; hanem egy élő csoda, amelyről Krisztus lenyúl éret-tünk; hozzánk simul és a szeretet nyelvén suttog és beszélhozzánk csodaszépeket; beszél az isteni szeretet nagyságáról,az önfeláldozás boldogságáról, amelyet a földi életben csak azanyaszív tud megérezni, mikor a vajúdás fájdalmai után új-szülöttjét legelőször öleli a kebléhez... —

Az Úr Jézus keresztfája a Golgothán épp úgy szétválasz-totta a zsidóságot hívőkre és hitetlenekre, mint egykor Mózescsodatevő vesszeje a Vörös-tengert. Az egyik rész fölismerteBenne a Messiást, a másik pedig ugyanazt keresztre feszítetteés még az emlékezetét is ki akarta irtani a szívekből. —

Krisztus királyi trónusa, amelyet szent vérével öntözöttegykor és az emberszeretetnek, a bűnbocsájtó kegyelemnekkeresztfájává tette — ma harci jelvény. Irtóháborút jelent min-de nmás meggyőződéssel szemben. Pedig erről a fáról hirdet-ték haldokló ajkai, hogy imádkozzatok a ti ellenségeitekértis, mert arról ismer meg a világ, hogy az Én igazi tanítványaimvagytok, ha azokat is szeretitek. —

A krisztusi vallás alapeszméjébe ütközik, aki a kereszttelvérontásra izgat. Az a kereszt csak a megváltó vértől lehet pi-ros, vagyis: a magunkétól és nem a másokétól! —

A hagyomány egy igen szép történetet beszél az Úr Jézusgyermekkori munkájából. Egykor a gyermek Jézus két lécetösszeszerezett és — keresztet csinált azokból. Mikor elkészí-tette a keresztet, Magához ölelte. Az Édesanyja mikor ezt látta,

442

így szólt hozzá: — Minek csináltad ezt édes Fiam? — Magam-nak! Hát nem tudod Édesanyám, hogyha majd megnövök, ezlesz az Én királyi trónusom. Nézz ide csak, mikor a két keze-met kiterjesztem, Én is olyan leszek, mint ez a kereszt... —

A töviskoszorúzott, szenvedő Istenember így szól a szen-vedő emberhez: — Fiam! Szenvedsz? Oh mennyivel többetszenvedtem Én Tenálad. Rugdostak, leköpdöstek, gúnnyal mu-tatott reám az egész világ és Én mégis békén tűrtem te éretted.Nézd ezt az átvert szívet, ezt a töviskoszorúzott homlokot, eze-ket a korbácsütéssel felszaggatott sebeket, ezt a meggyötörttestet, amelybe szegeket vertek, hogy ott függjek élő sebeimena kereszten. Nézd és térj magadhoz. Ki az, aki közülünk töb-bet szenvedett?... Tanuld meg Tőlem, hogyan kell békesség-ben elviselni a fájdalmakat, a nyomort. Hidd meg, hogy meg-leszen érette egykor a jutalmad.. . Ε szavakra azután azok azökölre szorított kezek szép csöndesen kinyílnak, a szívben azindulatok elcsöndesednek és az a szerencsétlen nyomorult re-ménnyel veszi föl újra nehéz keresztjét, könnybeborult szemei-vel reánéz a szenvedő Istenfiára, megcsókolja a feszületet sverejtékes, fáradt fejét reáhajtja arra a töviskoszorúzott hom-lokra, reáhajtja és megnyugszik rajta... —

Mi robbantotta szét egykor a világbíró római császársá-got? Micsoda erő volt az, amely darabokra törte a cézárokaranytrónusát és a Capitólium romjaira feltűzte az örök béké-nek és a világtestvériségnek jelvényét: a világot megváltó ke-resztet? Ez az erő az önkéntes vértanúságba ment hitvallók-nak és martyroknak az a cselekedetük volt, hogy soha erő-szakot nem használtak, még az erőszak ellen sem! Tüzes be-tűkkel szeretném ezt a pár szót beleégetni a lelkekbe, mertezen épült fel az a nagy vallási reform, amely szülőanyja letta keresztény civilizációnak! —

A k e r e s z t e r e j e .

Úgy érzem magamat sokszor, mint ifjúkoromban, amikorvégig feküdtem egy vitorlás csónakban, amelynek vásznaitgyönge szellő feszítette. Ez az enyhe légáramlat elég volt ah-hoz, hogy észrevétlenül hajtsa az embert a kormánylapát általbeigazított irányban. Azt hiszem, most is ilyen lassan, de biz-tosan haladok az Úr Jézus felé, mert a kormányrudamra, ame-

443

lyet erősen és szilárdan tartok a kezeimben, az Ő szent ke-resztjét tűztem ki. —

K e r e s z t h o r d o z á s . — K e r e s z t h a l á l .

Aki panaszos nyögéssel viszi a keresztjét, az már nemméltó az Úr követésére. Aki pedig kényszerrel hurcolja és zú-golódik ellene, az már is elbukott. — Csak bátor, hívő és le-mondó hősöké a jövő; csak aki önként veszi át az Úr kereszt-jét, az segíti Neki hordozni is. Ezért oktalanság erőszakkal,kényszerrel és ostorral nevelni a tömeget erkölcsi tisztu-lásra. —

Aki a keresztet a vállainkra teszi, az tudja levenni is. Afő, hogy türelemmel várjuk a Húsvét hajnalát, mert mindenhalálból van feltámadás. Mikor a feszültségek már kibírhatat-lannak látszanak, akkor jön rendesen az enyhülés. Senkirenagyobb terheket nem raknak, mint a mi súlyokat elviselnitudunk. —

... Ábrahám, mert még fiánál is jobban szerette a jó Is-tent, azonnal engedelmeskedett Istennek és fia vállára felraktaaz oltárfáját, hogy azt fölhozza a hegyre. Látni fogjuk később,hogy az Isten Fia, az Úr Jézus is így fogja egykor saját vállaina Kálvária hegyére fölvinni azt a nehéz keresztfát, amelyenáldozatul vérét ontja a bűnös emberek megváltásáért. —

Az Úr szavaiból azt is megérthetjük, hogy nemcsak az Őkorának az emberei ítélték őt halálra, hanem az őrök embera bűnös. Folytonosan halálra ítélik Őt ma is mindazok, akikma sem merik vállalni a kockázatot az igazságnak egy-egynyílt hitvallásáért és készek elárulni minden eszményt, mi-helyt az tőlük áldozatot kíván. A mai gyáva lelkek, akik különmeggyőződésüket minden pillanatban cserben hagyják, épenolyan hitványak ma is, mint voltak tegnap és lesznek holnap.Kivételek azok, akik szembe mernek szállni szemforgató fari-zeusokkal, a Pilátusok és a Herodesek fegyveres erejével és àhatalmas főpapok és írástudók gőgjével. — Nem idegen bűnaz, ami egykor a keresztfa tövében pökdösött és csúfolódott.Jól ismerem ezt én is! Ma is él a szívünkben. Hiszen emberitermészetünknek éppen ezen gyarlóságai miatt kellett Krisz-tusnak meghalnia, hogy bennünket ezen alacsony vonalbóléletének példaadásaival kiemelhessen. —

444

Az Úr „ g y e n g e s é g e . ”

A „gyengeség” a Te valódi természeted. Isteni gyengesé-ged, amely sohasem volt óvatosan elrejtőző, hogy magát gyen-gének ne mutassa. Az én szememben ez a Te legcsodálatosabbtökéletességed! Ezért tudtál is Isten létedre emberi módon fe-lette örülni és nagyon szomorkodni is. Mindenhatóságod le^tevésével tudtál könnyezni, szomorkodni is. Mindenhatóságodletevésével tudtál könnyezni, szorongani, szenvedni nyíltan ésfélni — Önmagadtól. Vértől verejtékes arcoddal a földre bo-rulva kértél erőt, hogy az önként Magadra vállalt szenvedésekpoharát az utolsó cseppig kiüríthessed! Bizonyára e „gyenge-ség” mélységében van a Te valódi „erőd” Uram! amelyet a lé-lek nyelvén alázatosságnak nevezünk. Ezt találjuk meg Ben-ned mindenkor úgy életednek rendes folyamatában, valamintválságos döntő pillanataidban. Az alázatosság tehát az igaz-ságoknak igazsága, mert ez Uram, a Te igazságod, Aki magavagy az Igazság. —

Ez az önkéntes megalázkodás, sünivel Magadat az embe-rek között a legutolsóvá tetted, ez volt a Te Istenségednek leg-teljesebb igazolása és legfényesebb bizonysága, oh Uram!Nemcsak fegyvertelenül álltál szembe a felfegyverzett Góliát-tal, hanem még csak parittyaköved sem volt. Minden erőt el-dobtál Magadtól, hogy a nyers, anyagi durvasággal szembenhitednek erejével, jóságodnak gyengédségével állj meg rendü-letlenül; a hatalmi erőszakkal szemben pedig a Te szelidseged-del és alázatosságoddal győzedelmeskedtél. Mindenható Egyé-niséged erejét önként lekötötted, hogy egyedül erkölcsi Isten-ségedben testesülj meg... „Gyengének” és jónak születtél, énédes Jó Uram! —

Nem égetted bele Magadat hatalmad erejével a világtör-ténelembe oh Jézusom, mert Te nem erőszakkal akartad le-igázni és behódolásra kényszeríteni az elméket, hanem csu-pán gyengeségeddel, jóságoddal és szereteteddel kívántad át-alakítani a szíveket. Még feltámadásodat sem rendezted azegész világot megrázó erővel és az értelmen keresztül gázolónyilvánossággal. Egyszerű alázatossággal léptél elő a sírodból,mint ahogy a bimbóból is titkosan pattan ki saját erejéből avirág. Szelíd és gyengéd volt még a Te győzedelmes feltámadá-sod is egy virágos, szép, tavaszi hajnalhasadáson. Éppen olyanelrejtőzött alázatossággal cselekedted ezt is a húsvéti szent

445

virradás csendjében, mint ahogy elrejted ma is a Te szent tes-tedet és véredet a kenyérnek és a bornak közönséges anyag-fátyola alá. —

K e r e s z t s é g .

Hány olyan megkeresztelt lélek van a világon, alti bárújjászületik vízben és a Szent-Szellemben, még se megy be amenyek országába?! A gyarló ember a keresztség után is ki-eshetik a kegyelem állapotából, amely bezárja -előtte a me-nyek kapuját. Viszont az ellenkező dolog is áll és ez döntő érv.Hány ember üdvözül, akit a keresztvíz tisztára sohasem mo-sott, de jóhiszeműsége tiszta, és becsületes élete folytán meg-érdemli a menyországot! Az Egyház is tanítja, hogy a lelkiszületéshez nem feltétlenül szükséges a vízzel való leöntés aSzentháromság nevében. Van pl. vérkeresztség is, amikor va-laki Krisztus iránt való szeretetből, vagy pedig az Ő hit- és er-kölcsi igazságaiért a vérét ontja és mint hitvalló vagy mártír,ha kell, a vérpadig kitart mellettük. Hasonló értékű a vágy-keresztség is, mikor egy jó lélek őszintén vágyódik az Istenmegismerése után, de nincs rá alkalma, hogy az elérhesse ésvízzel is megkereszteltessék. — Amikor Krisztus kimondotta:— Bizony, bizony mondom Néked, aki újra nem születik víz-ből és Szent-Szellemből, az nem mehet be a menyek országába,akkor nem a keresztségét érthette az Úr, mert hiszen az Egy-ház tana szerint is egy jószándékú tiszta lélek keresztvíz nél-kül is bemehet a mennyek országába. Vér- vagy vágykereszt-séggel! —

Sok fejtörést okozott már nekem, hogy miért jut a meny-országba az a csecsemő, akit megkeresztelnek és miért van ab-ból kizárva az a másik kisded, aki keresztvíz nélkül halt el?Az egyik éppen olyan ártatlan, mint a másik. Mit tehet ő róla,hogy olyan szülők gyermeke, akik a keresztségét még maguksem ismerik. Ε szerint a föld kétharmadának kis halottjaiörökre ki volnának zárva a menyek boldogságából, ha csakegyszer éltek és többé újra nem születhetnek? Mit szóljanakhát azok a kis gyámoltalan reszkető pogány lelkek, akik előttörökre be van csukva a menyország? A buddhisták, a moha-medánok, a zsidók és a föld népeinek csaknem kétharmada?Kétségtelen, hogy ezért nem ők a felelősek, mert hiszen nemtehetnek arról, hogy az a jóságos teremtő Atya, Aki előhívtaőket a semmiségből, ilyen rosszul választotta ki részükre aszülőiket... —

Küzdelem.Küzdelem. — Anyagi küzdelem.

K ü z d e l e m .

Az igazi művész mindig küzd, hogy valami jobbat, töké-letesebbet teremtsen, mint bárki más a nagy világon. Ez avágy és ez az örökös epedés a tökéletesebb után a művészet-Len a halhatatlanság sarkantyúja. Mindig a magasabbra akartörni. — Nem csoda! Hiszen az ő lelke a végtelenért van te-remtve. —

A lélek a lemondás küzdelmeiben edződik. Igazi hőseazonban csak azok a győzelmek teszik, amiket kemény tilsak-ban önmaga fölött vívott, amikor végül alázatos megadássaltudja kimondani a megváltó szózatot: — Atyám! Legyen mega Te szent akaratod! —

Jellemünk kialakulása, értelmünk, ízlésünk, szívjóságunkés minden egyéb lelki tehetségünk a mi saját szerzeményünk;küzdelmeknek, nehéz fáradozásoknak, kitartó és következetesmunkának és önfegyelmezésnek a gyümölcse. Még az égi ha-talmak sem adnak «nekünk semmit ingyen; önmagunknak kellkiépíteni erkölcsi egyéniségünket. —

Nézd a viharvert hatalmas tölgyet, mikor ágait tépi ésszaggatja az orkán. Áll rendületlenül. Minél erősebben rázzakoronáját a vihar, annál mélyebbre ereszti a gyökereit. Ta-nuld meg óh ember, vájjon mi lenne a földön, hogyha az arengeteg sok emberpária nem viselné sorsát olyan meghatókitartással? Mert a kitartással szemben örökös lesben áll a lá-zadás szelleme. Az egyik az alázatosság, a másik a kevélységgyümölcse. A küzdelem örökös hullámzásában tusakodnak,s ahogy elgyengül az egyik, úgy jut hatalomra a másik. —

Küzdelemmel teljes az emberi élet kifejlődése. Állandóantusakodunk nemcsak a saját testünkkel, hanem az anyagvilág-gal is, amelyek visszahatnak ránk és e harcban edződik és tö-kéletesedik a lelkierőnk. A feszülések mélyítik az érzéseket,szélesítik az értelmet, erősítik a szervezetet és kifejlesztik azakaraterőt. Mindezek pedig együttvéve adják az egyéni-séget. —

447

Az értékes élet állandó küzdelem. És minél erősebb, annálértékesebb. Jellemesebb, tehetségesebb, egész embereket csakaz élet kemény megpróbáltatásai alakíthatnak ki. — így edző-dik meg a lélek is az anyagélet acélfürdőjében egy magasabbéletcél betöltésére. —

Egy haladó léleknek nincs múltja, csak jelene van, amelyaz ő szemében mindenkor azt a fokot jelenti, amelyre emelke-désében már eljutott. A múltja már csak egy alacsonyabbfokú életvonalként tűnik a szemébe, amelynek a gyengeségei-ből egy bizonyos küzdelem árán már ki tudott emelkedni. Jö-vőjét pedig egy magasabb fokú tökélynek látja, amelyre csaka jelen átküzdése után remélhet eljutni. A fő azonban maga aküzdelem, mert aki csak a reményeiből akar tökéletesülni, azcsak alvajáró lélek. —

Az Istenben végezett lelki küzdelemnek teljes ellentéte atesti életben végzett küzdelem. Itt a harc mosollyal kezdődik ésrendesen könnyekkel végződik; amott pedig először jönnek akönnyek és csak azután a mosolyok. —

Emelkedésünk minden lépcsőfokozatáért keményen kellmegküzdenünk. Csak az ilyen küzdelem fejlesztheti ki a Szel-lemvilágban is a bennünk lappangó lelki képességeket. Még azIsteni Erőmozgásból is a teremtett anyagvilág visszahatásaváltotta ki a legtökéletesebb lelki hőt: az Igét. —

Az Istentől teremtett emberi lélek azért ölt anyagtestet,hogy az élet küzdelmeiben részt vegyen és vagy az egyik, vagya másik áramlathoz önként csatlakozzék. Vagy a lelki, vagy atesti irányhoz, amelyek között állandóan ingadozunk. Ez aküzdelem állítja a lelkeket edző próbák elé! Az erőseket mégerősebbé teszi. A legerősebbeket pedig hősökké., Viszont a gyen-géket önismeretre és erőkifejtésre neveli. —

A lelki tökéletesedés isteni törvénye a küzdelem. A meny-országot sem adják ingyen. Erkölcsi próbák nélkül még senkisem lett szentté. —

A küzdelem nem büntetés, hanem jutalom, mert akinekélete fenntartásáért küzdenie soha nem kellett, annak még asaját élete sem tudott az érzéseinek a mélységéig hatni. Nyom-talanul siklott el fölötte az élet és érzésvilágába nem csak hogybarázdákat nem hasogatott, hanem még csak a felszínét semkarcolta meg. Az ilyen ember nem is tudja értékelni az életet

448

s mihelyt az reá nehezül, nem becsüli többé; sőt, ha nagyonnehéz, megutálja és eldobja. —

Az akaraterőnket csak az életküzdelem nehézségei fejleszt-hetik ki bennünk. Aki tehát az emberből embert akar nevelni,az hagyja őt a saját erejére, mert a küzdelemből emelkedik kiaz erős akaraterő. Az erős akarat pedig egyúttal szabad is. —

Oh, ha át tudnánk érezni csak egy pillanatra is az életlényegét! Rögtön tisztába jönnénk, hogy csak a küzdelem azigazi cél és minél nagyobb ez a küzdelem, annál igazibb és na-gyobb az illető élet is. Ha csak egy pillanatra összefüggésbetudnánk hozni a küzdelemnek anyagi jelenségeit a feltételezettés megsejtett legtökéletesebb küzdelemmel, amely a legtökéle-tesebb isteni Életben folyik, csak akkor értékelhetnénk ezt va-lóban tisztán! Hogyan éreznők át egyszerre azt, hogy nem azaz ember küzd a valósággal, aki nagy szavakkal handa-bandá-zik, hanem aki fogait összeszorítva küzd — önmagával! —

A lelki életben nem azok a legnagyobb küzdelmek, amikorsóhajok, panaszok, könnyek törnek fel a lélek mélységéből,hanem mikor elakad a szív verése, megáll az élet működése éseltűnik minden világosság. Ilyenkor egy rettenetes örvény szé-lén áll a lélek mintegy megdermedve. — az Úrnál is az Ő Éle-tének küzdelmeiben sem azok a legnagyobb hullámverések, ésa legnagyobb tények, amelyek erejükkel legjobban megzavar-ják a lelkeinket, hanem azok, amelyeknek a szemléleténél lélek-zetvisszafojtva állunk meg és tehetetlenül letörik a mi vergődőlelkünk. Nem a halott Lázárnak, a. csodálatos feltámadása hatreánk elemi erővel, hanem a vértől verejtékezés éjszakája amegostoroztatással, a megköpdöstetéssel és a tövis-korona tüs-kéivel. —

A mai élet nem a lélek üdülése többé, hanem fárasztó, ke-mény tusa. A klasszikus kor lélekemelő jelszavát, a sursumcorda-t, melv a szíveket a földi szűk látóhatárokon kívül esőideális szempontokra irányozta, felváltotta az evolúció kény-szerűségével érvelő struggle for life: a küzdelem a létért! —

A n y a g i k ü z d e l e m .

Isten a bukás átkává az anyagi küzdelmet tette s mi olyanmértékben vonhatjuk ki magunkat ezen átok alól, amilyenmértékben ki tudunk a bukásból emelkedni. Az a lélek, ame-

449

lyet jó hajlama a lelki élet útjára visz, fel van mentve azanyagi küzdelem alól. övé a lelki világ minden dicsőségévelés szenvedésével. Akit azonban rossz hajlama az anyagi élet-irányba sodor, azé az anyagi élet fárasztó és romlandó gyönyö-rűsége és minden anyagi küzdelme. Természetesen az anyagiküzdelem alól való felmentés nem jelenti egyúttal az anyagibőséget is, hanem csupán a testi igények állandó és természetesmérséklését, szóval az igénytelenséget, amivel szemben minden-kor aránytalanul dús az anyagi ellátás, amivel az Isten a feléjetörekvőket kielégíti.

A lélek.A lélek. — Keresztény lélek. — Lelki tisztaság. — Lelki fény. —Lelki szépség. — Lelki összhang. — Lelkesedés. — Lelki nagyság.— Megtisztult lelkek. — Lelki fokozatok. — Lelki vagyon. — Exel-sior. — A lélek szabadsága. — Lelki üdülés. — Lelki próbák. —Lelki szenvedés. — Lelki áldozat. — Lelki kapcsolódások. —Lelki vidámság. — A lélek mélysége.- — Lelkiismeret. — Az énlelkiismeretem. — Politikusok lelkiismerete. — Tiszta lelkiisme-ret. — Lelkiismeretünk megvizsgálása. (Ezernyi kérdésre vá-laszt tud adni az egy tiszta lelkiismeret. — Lelki érzékiség. — Alélek útja. — Lelki élet, — Test és lélek. — Néplélek. Japán lélek. — Lelki szárazság. — Lelki érzéketlenség. — Közöny.

A l é l e k .

Nekünk magasra törő lelkünk vagy ugyan, de nincsenekmagasba vivő szárnyaink. Csak vágyaink emelnek, de egyarasznyi szemhatár kimeríti összes látásunkat s észrevételeinkköre egy porszemben bezáródik. —

Valamint a gyémánt annál becsesebb, minél tisztább tűz-ben ragyogja vissza a napsugarakat: a lélek is annál nemesebb,minél emelkedettebb érzéseket tud visszatükrözni. —

Annak a rothadó testnek már igazán mindegy, hogy egy-kor selyemuszállyal, vagy seprűvel söpörte az utcát; de annaka remegő léleknek nem közömbös, hogy hittel élt-e valaha,vagy nem? Lemondó föláldozással-e, vagy önző, anyagias érzé-kis éggel? —

450

Minden embernek magának kell kiépítenie a belső világátés földíszíteni azt szépségekkel, mint az Úrnapi sátort virágok-kal. — Mit ér nekem az egész világ, hogyha saját lelkemet nemtudom egy berendezett harmonikus világgá kialakítani? —

Kialakíthatjuk lelkünket virágos kertté; de csinálhatunkbelőle szemétdombot is. Tőlünk függ, hogy Isten Országa le-gyen-e, telve a menyország békéjével és boldogságával; vagypedig a sátán birodalma, amely a gyűlöletnek és a kétségbe-esésnek a hazája. —

Az ember a saját öntudatában maga alakítja ki az egyéni-ségét. Magunk tölthetjük meg lelkünket tartalommal: szép vagycsúnya érzésekkel, jó vagy rossz gondolatokkal. Feldíszíthetjüktemplommá, de átalakíthatjuk börtönné is, amelybe korlátoltfelfogó képességeinkkel bezárkózhatunk. A börtönnek kulcsátpedig magunkban hordozzuk elrejtve és lelki vakságunkban átnem adnánk senkinek! —

Kérdezzetek meg egy művészembert, miért szenved az al-kotás pillanatában? Azt fogja mondani: mert érzéseim tiszta-ságát anyagtestemen keresztül kell erőszakolnom és soha semtudom olyan tökéletesen kifejezni, mint ahogy én azt lelkem-ben megéreztem ... —

Nem igazi művész az, akit az alkotása kielégít. Apellesösszetörte az ecsetjét, Virgilius tűzbe akarta dobni a könyvét.

— A lélek mindig érzi a test nyűgét, mert érzéseink színeit ésmelegségét csak a test börtönének piszkos ablakain tudja át-szűrni. —

Minden egyéniség az Isten teremtő erejének egy-egy új ki-nyilatkoztatása, remekműve. Minden öntudat egy-egy különvilág, amelynek útja a végtelenbe visz. Csillagok fénye ki-alszik, világrendek összedőlhetnek; de az Isten képmását viselőLélek a halhatatlanság öntudatát hordozza állandóan fejlődőegyéniségében. — Az egész világ az ő világa és ő eme világnaka világossága, miután az egész anyagvilág csak az ő egyénisé-gében juthat öntudatra. Fény, szín, dal, illat csak az én érzé-semben lesz élővé, önmagában véve mindez csak üres rezgés:

— vibráció. Én adom nekik az arányt, az összhangot, a szép-séget, a bájt és a finomságot, mert mindezek csak az én érzé-seimben lesznek szép valóságokká! —

Hogyha lelki elmélyülést tud kiváltani szívünkből a ke-

451

reszt, amely önmagában véve mégis csak jelvény, habár szentjelvény, melyen az Üdvözítő meghalt; mennyivel nagyobbrészvéttel kell tekintenünk egy szenvedések között élő ember-társunk arcába, akiben a mi ” Urunk Jézusunk is él és veleszenved?! —

Minden lélek olyan erős, amilyen erősnek hiszi magábanaz Istent! —

A lelket mindnyájan érezzük magunkban, valahányszorbenső sugalmazásainkra hallgatunk; erre a gyönge kis belsőhangra, amely a szívünkből ered. Nevezhetjük örömnek, meg-indulásnak, lelkesedésnek, szerelemnek, vagy bárminő mástiszta és nemes indulatnak. Tudjuk, hogy ezek nem a testnekalacsony ösztönei bennünk, hanem az égi fényességnek egyesfölvillanásai. — És ez a fény csak azért volna a szívünkbezárva, hogy a mi rothadó testünkben egykor a sírban kialud-jék?... Erre mondja Prohászka: Hát miért csuktak volna beegy angyalt a testbe? Csak azért, hogy néma szolgája, fűtője,pincére és ajtónállója legyen a gyomornak? —

Hogyan tudnánk mi egy érzésért hevülni, egy gondolatértlelkesülni, ha nem volna lelkünk? De hogyha a szívetek eztérzi, miért nem akarja az eszetek is követni? —

Shakespeare Hamletjében olvashatjuk, hogy mikor atestvérgyilkos király imádkozni akar, így sóhajt fel: — Szavamfelszáll, de lelkem lenn marad. Szó lélek nélkül égbe sohasehat. —

A legszegényebb lélek az, amelyik nem érzi még magábanaz Isten szeretetét. —

A lélek olyan, mint a mezők virága. Hiába tárja ki kely-hét a napsugárnak, ha hímpor nem száll rá — nincs termé-kenyülés. Igenis beismerem, hogy lelki fogékonyság kell a hit-hez. Hogy a Szentlélek kinyilatkoztatását megérthessük, megkell lenni lelkünkben is a hitre való készségnek. Példával ér-tetem meg. Ha a nyitott födelü zongora húrjai közé én bele-kiáltok, az a húr rezdül meg, amely az én hangom rezgési szá-mát vissza tudja adni. A többi némán hallgat, nincs visszhang.Minden fizikus tudja, hogy a leadó hanghullámának a felfogóhangullámával kell megegyeznie. Így van a lélek is. Ha nin-csen hitkészségem, vagyis nincsen összehangolva, a sugalmazóSzentlélek nem reagál. —

452

A víz természeténél fogva ellensége a tűznek. A tűz vilá-gít, melegít és fölfelé tör. Ilyen az istenes lélek. A gonosz lélekmint a mocsárvíz, szétterül a földön és csak sarat csinál. —

Hallottam egykor egy materialista orvos szájából: Én máregy pár száz hullát felboncoltam, szétszedtem az utolsó ideg-szálig, de lelket benne még nem találtam. — Természetes, hogynem talált — feleltem én, mert Ön a lelket, vagyis az Életerőta hullában kereste. A madarat se lehet megtalálni, ha már ki-repült a kalitkából. Már nincs ott. Üres! — De józan értelem-mel ebből senki se következtetheti, hogy soha nem is voltbenne! Ön tehát, orvos úr, úgy cselekszik, mint aki akkor megyel látogatóba, mikor tudja, hogy senki sincs otthon. — Ne ahalottban, — az élőben keressük a lelket! —

A lélek új igazságok után szomjúhozik, mert a végtelen-ből eredt és nem ismer határokat. Nem nyugtathatjuk meg,hogy „most itt vond össze a szárnyaidat és csukd le a szemei-det”, mert elkezdődött a titkok országa, hétszeres lakat van akapuján. Halandó embernek tilos a bemenet!” — Heine sze-rint: — Die Seele ist unersättlich — a lélek telhetetlen! Nemnyugszik bele ebbe a lemondásba... Ha ez a kapu ki nemnyitható, kerüljük meg és keressünk más bejáratot. —

Börtönömben nehéz tapasztalatok árán jöttem rá, hogya léleknek semmi köze nincs a testi sanyargatásokhoz, mertcsak a test szenved; de a lélek boldogságra van teremtve, ame-lyet önmagából kell kifejtenie. Rabruhában is lehet az emberlelki békével teljes és magában hordozhatja a sötét börtöné-ben is a menyei világosságot. —

Sokkal könnyebb egy tiszta lelket elveszíteni, mint egybemocskoltat újra tisztára mosni. —

A lelki táplálékból mindig lehet valamit meríteni, ami azember kedélyét állandóan fölfrissíti. Sokáig elél az emberbelőle. Az ilyen kedves emlékek olyanok, mint a nyáron ma-gunkba szívott hegyi levegő: egész télen át táplálkozunkbelőle. —

Oh, én a lelket szentbeszédeim közben mindig érzem ma-gamban és ritka szónok az, aki nem érzi. Mi önti az emberbea lelkesedést, a szemekbe a tüzet, a homlokra a derűt, ha csaknem a léleknek visszasugárzása? Higyjétek meg nekem, a lélek

453

az, amely ilyenkor szavunkban lüktet és ez a szónoki hatásnakegyetlen titka. —

Minél szűkebb és korlátoltabb az a tér, ahol szellemi te-hetségeink mozoghatnak, annál silányabb tartalommal telikmeg eszméink kincsesháza. S ha α léleknek sem konstruáló,sem analizáló ereje nincs, amivel a dolgok mélyére kell nézni,akkor tudásszomját a külsőségek lim-lomával fogja kielégíteni.Valóságos szivacsmunkál végez, — azt szívja fel, amibe márt-ják. Színbor-e, vagy mosogató víz, az aztán teljesen mindegyneki. —

Az anyai szívnek lehet-e nagyobb öröme, mint beletekin-teni gyermekének abba a fejlődő lelkébe, a gondolkozás és azérzés műhelyébe s látni, állandóan figyelemmel kísérni, ho-gyan alakulnak, hogyan forrnak ott ki ideákká a legelső em-pirisztikus érzések?! Ez a bimbófakadás és a sziromrabomlásgyönyörű látványa. —

Lelkünk az isteni boldogságból származott, azért vágyó-dunk mindig egy ismeretlen boldogság után. De ez a lélek egynyomorult testbe helyeztetett, ahol elvesztette égi származásá-nak öntudatát. Csak néha-néha támad fel bennünk egy-egyhomályos sejtelem, csak néha-néha szállja meg szívünket egytitkos epedés valami ismeretlen jó után. Ilyenkor az emberegy pillanatig megáll, gondolkodóba esik... de aztán újrabeleveti magát az élet sodrába és iparkodik ezen lelki emlé-keitől megszabadulni... —

A léleknek igazi természete, hogy folyton sóvárog, folytonliheg a végtelenség után. Mit bizonyít ez? Világos a felelet. Haérzelmei, vágyai mind a végtelenbe törnek, oh, akkor az alélek nem a földről való. Nem silány por, hanem isteni lehelets mivel onnan felülről származó szellem van benne, vissza-törekszik oda, ahonnan ered. —

Van bennünk egy titkos ösztön, amely sóvárogja az igaz-ságot és a szeretetet. Goethe haldokló ágyán ,,több világos-ság” után kiált, Alfieri pedig meghal e szavakkal: Feleségem,csókolj meg, édes! — A lélek sohasem mondja azt, hogy elég,most már eleget láttam, eleget szerettem; bocsásd tehát le szár-nyaidat és hunyd be szemeidet lelkem. Ellenkezőleg! Ha alélek egyszer már megízlelte a szeretetet és az igazságot, nemtudja többé felejteni; keresi, fárad érte s ha célhoz nem ér,újra kezdi, mert érettük van teremtve: boldog, ha megköze-

454

Ütheti s magán kívül van elragadtatásában, ha megtalál-hatja! ... Mikor az olimpiádok koszorúját a győztes ifjú letépihomlokáról és odateszi az anyja fejére, az a szeretettől túl-áradó anyai szív megreped a boldogságtól. De így van az em-ber az igazsággal is. Archimedes feltalálja a fajsúly törvényétés — mezítláb fut végig Szirakuza utcáin a maga „Heuréká”-jával. Pithagoras hekatombákat mutat be, mikor a hipothenuszanégyszögét föltalálta. Galillei, mikor századának közfelfogásaellene zúdul, csillagászati rendszerét még börtöne falára is föl-rajzolja és boldogan kiált fel: „Epur si muove!” És mégis mo-zog a föld! — Vagy vegyünk a köznapi életből egy egyszerűpéldát: Évekig töritek a fejeteket egy föladott talányon és bol-dogok vagytok, ha megfejtésében megtaláltátok az igazságot! —

Ti nagy természettudósok, ti a madárra rámondjátok,hogy repülő állat, a méhre, vagy a hódra, hogy építő állat,mert ösztöne van rá; az embertől azonban meg akarjátok ta-gadni, hogy lelkes állat, pedig tehetségei ezt lépten-nyomonelárulják! És ezt tagadjátok egész addig, míg haldokló ágya-tokon lehull a lélekről Voltaire álarca: a tettetés és föltámadszívetekben a kétely: Hátha mégis?!... —

Nem is szükséges egy kifejlett ember arcvonásait vizsgál-nod, amelyet a szellem túlsúlya szerint szoktál érdekes arcnakelnevezni. Elég, ha nézed azt az újszülöttet, akit dajkája, vagyanyja karjain emel. Mi van a gyermekben, ami öreget, ifjategyaránt meglep? Két-három szótag csupán, amit csacsog éslelketek mégis örömtől áradoz. Kék szemeinek tisztaságábana meny országot tükrözi vissza neked és dadogó ajka az örömkönnyeit fakasztja szemedben. Vájjon ki adta e hatalmat ecsecsemő gyermeknek? Miért indít meg annyira az emberiige? Nincs kétség! Ε szótagolt hangok első dadogását egg em-beri léleknek! —

Hát miért nem foghatjuk fel érzékeinkkel a lelket? —kérdezik a kételkedők. Talán azért, mert valami anyagtalanulnem létezhetik? — Nos, hát erre én is csak azt mondhatomszent Ágostonnal: Hát igazság, bölcsesség, vagy szeretet nemlétezik? Vájjon micsoda anyagból vannak ezek? —

Oh, te boldog anya, aki öledben csevegő magzatodat szí-vedhez öleled és kiárad belőled az a szeretet, amelynek kimon-dásához az Isten még az anyának sem adott szavakat, hanemcsak könnyeket; vájjon elhiszed-e, hogy mikor szőke fejecs-

455

kéjét, vagy bársonyos arcát csókjaiddal borítod, akkor az aboldogító érzés nem lelked mélyéből fakad, hanem csak azagyvelődnek egy részecskéje mozdult meg véletlenül? Vagyte szerencsétlen szülő, aki reá borulsz arra a drága holttestre,aki neked reménységed, örömöd és egész világod volt, vájjonhiszed-e, hogy az a fájdalom, amely összefacsarja szívedet,nem vérző lelkednek zokogása, hanem csupán az agyvelő egyidegrostjának vibrálása? S ha αz α szeretet, amelyért ha kell,habozás nélkül meghal az anya, vagy ha az a fájdalom, ame-lyet szívesen megváltana saját életével, csakugyan az anyagbólered, vájjon hogyan lehet okozója az az anyag olyan érzésnek,amelyekért, saját létét kész feláldozni? — úgy-e, ez képte-lenség?! —

Mikor a test bomladozni kezd és a földi élet örök titkáról·le-lecsúszik a fátyol, s amint ekkor földi szemeid homályo-sulnak, lelked.szeme annál tisztábban látja az eget. Arcodaelönti az a vértelen sápadtság, amely a remegő szív rémüle-tével beszél neked a közelgő halálról. Ε rettenetes pillanatbana földszagú okoskodásnak vége és a szárnyait bontogató lel-ked keresi az új hazát. Ember! most már tisztán látsz! Igenis,él az én lelkem és meglátom az én Üdvözítőmet! —

Sokan mondják, hogy még a tudomány se tudja teljesenigazolni a lélek halhatatlanságát, mert kézzel fogható bizonyí-tékokat nem tud nyújtani reá. Ez természetes, mert hiszenúgy a lélek, valamint az öntudat és az értelem is kívül esika mi gyarló testi érzékelésünk határain. Lényegileg az Erőt semismerjük. Az Életet is csak külső jelenségeiben érzékelhetjük.A maga valóságában azonban egyiket se tudjuk felfogni. Deazért józan elmével senki se tagadhatja meg, hogy ezek való-ban léteznek. —

Búsan folyik az életünk. Ábrándról ábrándra, csalódás-,róí csalódásra keressük mindenütt azt a megsejtett jót, amiután lelkünk sóvárog és amit sehol nem találhatunk, mert vanbennünk valami, ami még e földön teljes kielégítést soha semtalált. Ez a lélek. —

Az ember még egy virágot is megsajnál, ha a satnya föld-ben nem tudott kifejlődni. Mennyivel sajnálatosabb az elcse-nevészesedett lélek! Tehet ő róla, hogy a nyomorban tengődvenem tudott virágot hozni? Az ilyen elvadult és megrontottlélek kamatostól fogja visszafizetni mindazt a rosszat, amit

456

valaha a társadalom vele szemben vétkezett. Amit megtakarí-tottunk az elzüllöttek nevelésénél, bőven fogjuk pótolni azta börtöneinknél: rabtartási költségekben fogjuk nekik meg-téríteni. —

Az ember nagy érdeklődéssel hallgatja, mikor a Napfol-tokat magyarázgatják neki. De mihelyt valaki az ő lelki folt-jaira tesz célzást, rögtön dühbe gurul. Ez már fölingerii őt. —

Lemondások nélkül nincs lelki gyarapodás. —

Egy összhangban élő szép lélek mindig nyugodt és meg-elégedett: optimista: az életet a szebbik oldaláról látja. Egyzavaros és könnyű lélek pedig pesszimista: mindent rosszszínben lát. Soha nincs nyugodalma. Nem tud örülni semmi-nek. Még színérzéke sincs: neki minden fekete. Nyafog és ke-sereg. Magának is, másoknak is csak terhére van. —

A sznvedélyek, az izgalmak és az aggodalmak megzavar-ják az ember életérzését. Ilyen helyzetben a lélek is veti visszaa beletükröződő tényeket, alakokat és valóságokat. A tengertükre se tudja befogadni és visszatükrözni a Napot és az eget,hogyha a vihar fölzavarja. —

Életfejlődésünkben egymásután dobjuk el a külső bur-kainkat, vagy a durvábbakat mindig finomabbakkal cseréljükfel. Így vetjük el születésünkben a méhlepényt, halálunkkorpedig a testet Harmadik életalakunkba már az asztráltestünk-/ceZ lépünk át. De a fejlődés itt sem áll meg. A legmagasabbfokon a lélek már tiszta érzéssé tökéletesül és talán ekkordobja el az utolsó anyag bilincseit is: az ő asztráltestét, hogyaz isteni érzéséletbe beleolvadhasson. —

Néha a lelkiségek elmerülnek az anyagvonal kérge alá.De jön csakhamar a föltámadás hajnala és újra kiemelkedikanyagsírjaikból. Ilyenkor reszket a világ. Nagy válságok lázagyötri. Ismeretlen erők törnek fel a mélységekből és a durvaanyagvilág alól újra felszínre jutnak a lelkiségek. Ilyenkorközeledik újra az Ég a földhöz. Kezdjük egymásban fölismerniismét a testvért. Érzékenyebbekké leszünk és újra megtanu-lunk szeretni. Megértjük a gyermeket. Őrülni tudunk a virág-jainknak és szelídebben nézünk az állatainkra. A női lelkekpedig keresik a finomságokat és a bennük elrejtett égi titkokkinyilatkoztatásaiban gyönyörködnek... —

A lélek nyugalma olyan, mint a sima víztükör. Mikor a

456

napfény beragyogja, még csak fodrot se ver. Csak akkor kezdháborogni, amikor külső erők megzavarják és mozogni kezd.Ezért, ha a lélek tükre sírna és csendes, ne dobáljunk bêle kö-veket. —

A testi fejlődéssel párhuzamos a lélek tisztulása is. A lélekép úgy táplálkozik, mint az anyagtest. Megemészti és javárafordítja az anyagélet küzdelmeiben szerzett tapasztalatait, ami-ket mint benyomásokat és erkölcsi hatásokat legbensőbb ér-zésvilágában fölraktározott. Ez az ő tápláléka. Ezért a lélekfejlődésének egyetlen feltétele, hogy állandó harcban álljona vele ellentétes testanyaggal, miután az erőkifejlesztésnekegyetlen módszere a küzdelem és a munka. Mihelyt ez az el-lentétes feszülés a test és a lélek között megszűnik, nincs többéerőgyarapodás. Se testi, se lelki kaviltásokban. Ilyen meddőállapotra mondja a Biblia, hogy ez a helyzet olyan, mint a ki-dőlt fáé. Ahová” esik, ott marad. Köznyelven: Erkölcsi próbákés szenvedések nélkül nincs lelki tökéletesedés. —

Azt szokták mondani, hogyha a léleknek csakugyan volnarealitása, akkor kivétel nélkül mindenki felfoghatná, és nemtörténhetnék meg, hogy némelyek szerint van, mások szerintpedig nincs. Dehát nem így vagyunk-e minden igazsággal? Alelkünk érettségi fokától függ, hogy minő ismereteket tartunkigaznak és miben kételkedjünk. Hány primitív elme van a vi-lágon a föld forgását még ma is tagadja? Ne csodálkozzunktehát, hogy még mindig sokan vannak, akik a sírban csak azélet befejezését és nem egy új élet kapuját látják. —

Az emberi gyöngeség a legritkább esetben kerülheti el,hogy néha-néha bele ne essék a túlzásba, nemcsak a bűnnél,hanem a szeretetnél is. És éppen ez a tünemény vall a lélekvégtelenségére, amely mértéket nem akar ismerni sem a mély-ségben, sem a magasságban. Végtelennek pedig azért mondom,mert a léleknek nincsenek se részei, se atomjai, csak minő-ségei. A lélek szabad, jellemezhetetlen; minden rezzenése másés más, néha eszményi, máskor anyagi. Kitörései vannak,amelyek saját természetének mélyéségéből csapnak elő, minta Napnak a protuberanciái. Ha jó, — ép akkor hajlik arosszra; ha rossz, — a jó után vágyódik. Ha boldog, — szen-vedni akar; ha szenved, — boldog kíván lenni... —

Gyötrelem annak a léleknek az élete, amelyik még éretlenés rendszertelen lelki életet él, amelyikben még nem uralko-

458

dik egy magasabb akarat, hogy abba fenntartás nélkül kapcso-lódhassék, hogy iránya biztos és határozott legyen. Csak a vég-telenségbe kapcsolódva találja meg a lélek a maga békéjét,összhangját és teljes nyugodalmát. Különben bárminő szabadlegyen is a lélek, az élete folytonos küzdelem és hullámzás, deönmaga fölött állandóan és megbízhatóan nem képes őrködni.Erre mindig csak egy más, magasabb lélek, egy nagy tisztaszeretet képes. Ilyen felsőbb irányítás nélkül a lélek élete iscsak egy hányt-vetett hajó, amely törött árboccal és tépettvitorlákkal küzd a zúgó és őt elborítással fenyegető ferge-teggel. -

A mi lelkünk nyitott könyv, amelyből szellemtestvéreinka magasabb vonalakban már tisztán olvashatnak. Csak mi irá-nyítjuk szemeinket, füleinket és érzékeinket kifelé, hogy el-tévedjünk a legegyenesebb utakon. Igaz, hogy nehéz a lelketösszevonni, mert el kell szakadnia minden emléktől, remény-től, eszmétől és vágytól, hogy az ezekben lekötött életerőinkfelszabadulhassanak oda, ahol a Szentszellem lakozik. —

Az Isten Kezéből csak tökéletes lélek kerülhetett ki., Alélek tökéletes képességei csak a bukás folytán homályosultakel. Jól jegyezzük meg! Elhomályosultak és így meggyengül-tek, de el nem pusztultak és meg nem semmisültek. A bukottlélek olyan, mint a kiszáradt homok a tengerparti apálynál.Elég a közeledő dagálynak egy-egy hullámcsapása, hogy azt abeszennyezett száraz homokot ismét tisztára és fényesremossa. Így van a bukott lélek is: kiszáradt homokbucka; be-szennyezte magát: meg kell tisztulnia! —

A léleknek önmagával való érintkezése a legtökéletesebberedményű és mindig könnyülést, emelkedést, világosságot,fényt hoz létre. Ez az imának és a magába való elmélyülésnekaz eredménye. Már kevésbé tökéletes a léleknek egy, bár ma-gasabb, de más tulajdonságú lélekkel való érintkezése. Ennekaz eredménye már nem összhangból születik, tehát nem islehet egész, csak rész mindegyikből. A legsajnálatosabb ered-mény azonban az, amely a léleknek egy magánál sokkal alan-tasabb lélekkel való érintkezéséből származik. —

Mikor a napfényben megtisztult vízpára leszáll a magas-ságból, egy virágon, egy fűszálon üdítő harmattá válik...Kristályos tiszta gyémántcseppé. Sőt még drágábbá: éltetőerővé! Harmattá! Ha pedig lehull a porba, termékenyítő és

459

tisztító erő helyett rögtön sár lesz belőle. A lélek is égi har-mat. Leszáll és egy virágon megtisztul. De hogyha a test anya-gába elmerül, bukott lélek lesz, amely magát besározza. —

A bárkából kirepülő és oda ismét visszatérő galamb gyö-nyörű szimbóluma a testből kirepülő és oda ismét visszaszállóléleknek. Ezt akarják érzékeltetni a japánok is, mikor a te-metésnél madarakat eregetnek ki a kalitkából, hogy jelképez-zék a börtönéből kiszabadult isteni léleknek a szabadságát. —

A lélek képességei csak ott fejlődhetnek ki és ott érvé-nyesülhetnek, ahol a kegyelem erre neki tért és alkalmatnyújt. Mi csak eszközök lehetünk, akiket az Úr céljainakszolgálatába beállít, hogy általunk, a semmik által, csodálatosdolgokat cselekedjék. —

Az idealizmussal együtt pusztul ki- az emberiségből a ke-délyek vallásos hajlandósága is. S ha a gyermekszívek el-vesztik a benső egyensúlyt, melyet a természetfölöttiekbenvaló hit és reménység nyújthat csupán, hol van a lélek ba-lansz-rúdja, mely megóvja azt a bukástól? Még egy fejlett éshatalmas látókörű férfiértelem is rászorul arra, hogy nyugal-mának és biztosságának horgonyát a végtelenség eszméjébevesse. Igaza van Dantenak, mikor az Isten eszméjéről aztmondja: Nella Sua voluntade é nostra pace. Az Ő akaratábanvan a mi békénk.

K e r e s z t é n y lélek. .

Egy keresztény léleknek legdrágább kincse Krisztus őtszent sebe. Ezt a szent örökséget hagyta ránk a kereszthalálkínszenvedéseiben a haldokló Istenember. Ez az őt szent seba pecsét Isten fiává való fogadtatásunknak az oklevelén. Min-den keresztény léleknek ez a nemesi oklevele. —

Lelki t i s z t a s á g .

A lelki tisztaság a léleknek azt az állandó egyensúlyátnyújtja, amelyben soha esztelenné nem válik a szív és sohaszívtelenné az ész! Ezt a békés, állandó összhangot nevezzükmi nyugodt lelkiismeretnek. Ez a mi védőpajzsunk a meg-próbáltatások küzdelmeiben; ez a mi erősségünk a szenvedé-sek hullámcsapásaiban. —

460

Irigyelhet-e az ember valamit mástól, hacsak azt önma-gára nézve is jobbnak és előnyösebbnek tartja?! Lám! Atisztalelkü ember az elbukottat esak szánja, legföljebb meg-siratja, de irigyelni, — nem irigyli soha! —

L e l k i f é n y .

Valahányszor gyérülni kezd bennünk a lelki világosságés szárnyait kezdi bontogatni a sötétség, akkor önkéntelenülis fölfelé tekintgetünk a magasságokba! — a csillagokkal be-hintett égboltozatnak az örök lámpására, szemünk fényénekvilágosságára: a Napra. Hozzá menekülünk, mint az ijedtgyermek az anyja ölébe. Nála keresünk enyhülést és vigasz-talást. —

A fény rögtön visszavonul minden erőszakos kitörésnél.Az emberi lélekből is rögtön kivonul a fény, mihelyt kitörésekés zavarok jelentkeznek benne: kevélység, lázadás, harag,vagy más egyéb testi indulatok. Köznyelven: Ilyenkor elveszt-jük az eszünket! De mihelyt a lélek ismét visszanyeri egyen-letességét és ezáltal melegségét (alázatosságát és szeretetét) afényköri sugár ismét helyet talál a lélekben. —

Lelki s z é p s é g .

Az igazi szépség, a lelki szépség a jóság és a szeretet kö-zött áll, mert a jóság túltelésének a kiszűrődése a lelki szép-ség és ennek a túltelése a szeretet. A teremtő nagy elméknekalaptermészete szintén a jóság és ha a szépség alkotásábaneljutottak az emberi tökéletességig, akkor kicsordul belőlük akrisztusi emberszeretet is. —

Lelki ö s s z h a n g .

Minden jó cselekedetet lelki összhang követ. Ha pedig egyhang a lelkemben azt mondja: — Hitvány ember vagy! —körülrajonghat engem az önérdeküket hajhászó hízelgőknek,vagy a talpnyaló szolgalelkeknek csoportja, sem az ő tapsuk,sem az ő hízelgésük lelkemben a tátongó ürességet be nemtöltheti. Viszont ha egy hang azt mondja: Becsületes embervagy! — kiköthet engem a világ a szégyenoszlophoz és ujjalmutogathat reám gúnyolódva, rongyokra tépheti testemet a

461

korbácsütésekkel, lelkemet a rágalmak nyilaival; míg az ahang azt súgja nekem: — Tiszta és becsületes vagy! — boldo-gan állok meg mindaddig a kínban és a gyalázatban, mint avértanúk a korbács alatt, mint Szent Sebestyén a nyilak kö-zött! —

Igazi értékké még a tudományos eredmények is csak ak-kor lesznek ránk nézve, hogyha ezeket összhangba tudjukhozni saját lelki világunkkal: a külső igazságokat a belsőéletérzésünkkel! így érhetjük el, hogy egyes igazságok nem-csak oktatnak és felvilágosítanak, hanem egyúttal megnyug-tatnak és boldogítanak is bennünket. Mert mit érnek a leg-fönségesebb találmányaink, hogyha vérző emberi szívekengázolunk velük keresztül? —

L e l k e s e d é s .

Egy nemzet lelkében csak úgy tudjuk lángra lobbantani akialvó lelkesedést, ha leseperjük róla a hamut, a rárakódottpiszkot. Űjra föl kell szítani a parazsat, mert különben min-den lelkesedés csakhamar belefullad a közöny hamujába. —

Lelki n a g y s á g .

Minden lelki nagyság közkincs; egy-egy földre küldöttsugár az égi világosságból. És ez a fény keresztültör a mélysírok homályán is. —

A nagy lélek csak kicsinyből növekedhetik naggyá. Akkorlesz valóban nagy, ha nagysága tudatával nem bír, sőt magátmég mindig kicsinynek érzi és vallja. Ezért a lelki nagyságsohasem az öntudatban nyilatkozik meg bizonyos önérzetalakjában, amely a kevélységnek a legenyhébb foka, hanemmindig csak α nagy tettekben. —

M e g t i s z t u l t lelkek.

Ne ítéljünk könnyelműen hívő testvéreink fölött, akiktelve vannak jószándékkal: Isten- és emberszeretettel; deesetleg más utakon keresik az üdvösség útját Majd ha mind-nyájan egyesültünk egykor a mi szépséges Fényhazánkban, ottnem lesz többé se bizalmatlanság, se türelmetlenség, se gyű-lölködés. Oda már csak az eszményi hit és a tiszta szeretet

462

szárnyain emelkedhetünk fel. Ott nincsenek különbözőségek,csak Egység van. Nincsenek érdekellentétek, csak együttmű-ködés van. Nincsenek hitvitázók, csak hívők. Nincsenek többébűnösök és tévelygő eretnekek, csak üdvözültek. Nincsenekse spiritisták, se dogmatikusok; csak szentek és testvérekvannak. Megtisztult lelkek vannak, akik a jóság és a szeretetegységében élnek mint részek, Krisztus misztikus erőtestében,éppúgy, mint a sejtek a mi testünkben. —

Egy érzésében megtisztult lélek mindenütt az Istent látja.Neki az egész mindenség csak egy ablak, amelyen keresztül avégtelenbe tekintget. Egy harmatcseppben a Napot látja tük-rözni; egy mezei vadvirágban pedig az egész meny országot. —

Lelki f o k o z a t o k .

A hatalmas lélek már elveszti az úgynevezett egyéni bol-dogságát. Ledőlnek életének a határai és korlátai. Ő mármilliókkal kapcsolódik, milliókkal érez. Velük szeret, velükküzd, velük szenved. Mert csak a gyenge szereti önmagát; azerős világokat hordoz a szívében! —

Középfokú lelkek azok, akik szellemtestükben inkábbtestiek, mint szellemiek. Igazi emberek. Sőt úgynevezett sze-retetreméltó emberek. Kellemes társaságbeli alakok, akiksemmivel sem emésztik magukat. Könnyűvérűek, felületesekés az alsóbb vonalakban még léhák és gyávák. Határozatla-nok, minden eredetiség és egyéniség híjján. Pillanatonkéntváltoznak, ahogy a körülmények ezt rájuk nézve kívánatossáteszik. Szóval konjunktúra-emberek! Ők a többség. A földilelkeknek körülbelül a felét teszik ki. Állandóan befolyásalatt állnak és mindenre kaphatók. Szerencsére semmibensem megbízhatók, mert irányító meggyőződésük nincsen ésép oly váratlanul hagyják cserben az egyik álláspontjukat,mint a másikat. Szinte öntudatlanul élnek és ezért nem is le-het építeni reájuk. De viszont már nem is olyan alkalmasaka rosszra, mint az alsófokú lelkek, akiket még jobban átjára durva testiség és az ellenáramlat rombolása. A középfokúlelkeket nem annyira a tömegben, mint inkább a középosz-tályban az úgynevezett „értelmiségben és főleg a felsőbb kö-rökben” találhatjuk fel, az anyagi jólétnek bizonyos igényes-ségében, a palotákban, a grófi és királyi koronákkal ékesítettágyakban. Állapotuk egy kegyelmi úton létrejött átmenet,

463

mert hosszú idők folyamán a legalacsonyabb fokból emelked-tek fel ide, hogy gonosz hajlamaikból emberré tisztuljanak.Ε kegyelmet nekik a megváltó szeretet ingyen nyújtja, vagyisoly módon, hogy az illető léleknek benne saját cselekvő részenincsen. —

Az alsófokú lelkek közvetlenül nem érintkezhetnek atisztultabb lelkekkel, mert sem a gonosznak a gyűlölete, semegy tisztultabb léleknek a szeretete nem elég erős arra, hogya közöttük lévő távolságot áthidalhassák. Azért” ha a gonoszakadályt állít elénk, akkor egy egész sor alacsony szellemrevan szüksége, hogy ezeken keresztül eredményt érhessen el.Óvakodjunk és védekezzünk tehát az alacsony és testben élőlelkektől, akikről meggyőződtünk, hogy az alsófokú lelkekcsoportjába tartoznak. Ezekre mondotta az Üdvözítő: — Nedobjátok a gyöngyöt a disznók elé! Leghathatósabb segéd-eszközünk az ellenük való harcban az ima. Talizmánunk ésfőerősségünk pedig a hit, a tiszta,-erős hit. Az alsófokú lelkek-nek jellemző vonásai a gyűlölködő türelmetlenség; az erősza-kos önzés; a kevély önhittség és a pusztítás ösztöne. Közéjüktartoznak a hamis próféták és a fanatikus tévelygők: az ál-modern eszmények apostolai, a bigottizmusnak, az anarchiz-musnak, vallási, a faji, vagy osztálygyűlöletre izgató alsófokúlelkeknek a vezetői. —

L e l k i v a g y o n .

Még a börtönben is csupán az a vagyonunk, az a mienk,amit szűkre mért cellánk négy rideg fala közé magunkkal odabehozunk. Nem a pakktáskánkban, vagy a zsebünkben, merthiszen azi mind elszedték tőlünk, hanem amit a lelkünkbenmagunkban hordunk. —

E x c e l s i o r .

Nem azért adott az Isten a léleknek szárnyat, hogy aztfáradtan összevonja és a jóllakottságban gunnyasszon, hanemhogy vele állandóan emelkedjék. A magasbatörés ösztöne aléleknek a legtitkosabb vágyakozása és Istentől belénk oltottképességünknek végcélja. Ennek pedig nincs határa, miutántökéletesedésünk a végtelen felé tör. A lélek jelszava: Ex-celsior! —

464

A lélek s z a b a d s á g a .

A lélek akkor lesz szabaddá, amikor a testi burkot márledobta magáról. Egy kis csirke is csak akkor szabadulhat kia börtönéből, amikor a tojáshéjat már letördelte magáról. —

L e l k i ü d ü l é s .

Még a testi meleg is jól esik a dermedt tagoknak, annálinkább a lelki meleg, amely a kihűlt szíveket élesztgeti és fel-üdíti. —

Letarolt mezők és kiirtott erdők sivárságában még azéles szem is kifárad. Csak a mezei virágok nyílt színeiben ésa zúgó fenyvesek titokzatos homályában tud felüdülni a ki-fáradt lélek. —

L e l k i p r ó b á k ,

A kovács is csak akkor képes a nyers vasat idomítani,ha először a tűzben meglágyítja. Csak azután tudja kiková-csolni belőle a kívánt iparművészeti alkotást. De ne higyjük,hogy ehhez elég a testi erő. A kovács is a vasat nemcsak azizmaival alakítja, hanem verejtékezésével is! Ez a verejtéktesti kínlódás, de egyúttal lelki próba is, — az Úr Jézus is,mikor az olajfák hegyén készült a Megváltás munkájára, elő-ször vértől verejtékezett. —

A szenvedések lehetnek szárnyak, amelyekkel a magas-ságokba repülünk; de lehetnek béklyók is, amelyek a földhözbilincselnek. Csak tőlünk függ tehát, hogy bárminő helyzetethogyan értékelünk. Ahogy fölfogjuk, úgy hat reánk; lehetünkurai is, de szolgái is. Az ördög pecsenyesütőkkel hadakozikés félelemmel akar leigázni. Azzal fenyeget: te tollatlan két-lábú állat, mi lesz veled, ha nem adom meg a napi kenyeredet?Nekem van hatalmamban az anyagvilág és csak általam vál-toztathatod a köveket kenyerekké! — Még az Úr Jézust is ígykísértette meg. — Nem szabad hát aggódnunk, mi lesz velünkholnap? És ha éhen pusztulok is? Hát aztán?! — Ezek az énlelki próbáim és amíg az én hitem nem erősebb, mint az ördögfenyegetése, addig mindig remegni fogok a jövő miatt. Én le-szek a rabszolga és az ördög az Úr! —

465

Még a leggonoszabb ember is sokat foglalkozik a lelkével.Ha pedig megfigyeljük az életét, rájövünk, hogy annak je-lentékeny részét következetesen az ő lelki indulatainak azápolásával tölti el; sajnos, inkább a rossz indulataival, minta jókkal. De eljön az idő, mikor az ilyen lélek is kimerül ésösszeroskad a csalódásokban. Hányszor haldoklik egy-egyéletszakban a lélek és ilyenkor mindig egy-egy új hitpróbaalá jut. Mert az életben azok is, akik szeretnek és azok is,akik nem szeretnek bennünket, egyaránt a lelkünk megpró-báltatására vannak. Hogyha azután ilyen próbákban fölébredbennünk az elnyomott hiterőnek az alázatossága, amely min-den megtérésnek a kezdete, akkor ismét fellobog bennünk azelf ojtott istenérzés. Csakhogy-akkor már nem szolgai félelem-ből, hanem Isten iránt való szeretetből fogjuk a mi rossz in-dulatainkat is leküzdeni. És csakis akkor juthat el a lélek azédes béke legelső megérzéséhez. —

Lelki s z e n v e d é s .

A szeretet akkor szenved, amikor önfeláldozó készségétridegen visszautasítják. A lelki szenvedés tehát nem más, minta visszautasított szeretet tapasztalatának az átérzése. —

L e l k i á l d o z a t .

Nem az a lelki áldozat, mikor valakit, vagy valamit felál-dozunk valakinek, vagy valaminek. A lelki áldozat ott kez-dődik, mikor saját lelkünk leggyengédebb érzéseit áldozzuk felaz Istennek. Ezért volt egykor Ábrahám áldozata is teljesértékű. Oda kell adnunk lelkünk zsengéjét, őszinte megindu-lásunkat az Istennek és felajánlani Neki mindenre való kész-ségünket. Azután majd Ő nyilatkoztatja ki bennünk, mit, ki-nek és hogyan tegyünk. Nem magunkból kiindulva kell te-hát kezdeményezni és felajánlani valamit, amit áldozatnaktartunk, hanem mindig Istenből kiindulva kell végeznünk ajót. Ha nem így cselekszünk, minden tényünk a Megváltásszempontjából haszontalan és hiábavaló, mert embertestvé-reinknek nem a mi áldozatainkra van szükségük, hanem hogypéldaadásunk követésével ők is feláldozhassák magukat? azIstennek! —

466

Lelki k a p c s o l ó d á s o k .

Egy lélek ép úgy tud hatni a másikra, mint ahogy adelejtű is ugyanolyan irányban tudja mozgatni a tőle távolabbeső másik delej tűt, amelyben ő is mozog. Egy megütött húrugyanazt a hangot tudja a távolból is megszólaltatni egy má-sik hangszeren, amelyen ő is rezeg. Áramokat is tudunk a tá-volból indukálni. —

Nemcsak a világtengereken, a lelkek birodalmában isvan hullámzás; van apály és dagály. Ideje van a meddőség-nek és ideje van a termékenységnek is. —

Lelki v i d á m s á g .

Egy tiszta érzésű vidám lélek az Istennek nagy ajándéka. Le-gyünk érte olyan hálásak, amilyenek csak tudunk. —

A szenvedéseket vidáman elviselő lelkeket szereti azIsten. Nem elég beletörődni a nehéz napokban az Isten szentakaratába, hanem azt jó kedvvel kell tenni, mert nekünk iscsak az esik jól, amit nem elkényszeredve tesznek velünk, ha-nem szívesen és szeretettel. Az én kedves szentem, Assisi ismindig arra kérte a társait, hogy .lemondásaikat, szenvedései-ket jó szívvel viseljék. Amikor pedig egy ifjú rendtársa haza-jött a koldulásból és hozta hátán a zsákot az összegyűjtöttalamizsnával, keresztül jött az erdőn és vidám éneke fölhal-latszott a zárdába, Szent Ferenc eléje sietett, átölelte és szí-véhez szorította. —

A lelki vidámság a legnagyobb kincs. Ez az igazi boldogság,mert amikor semmink sincs, akkor is úgy érezzük, hogy min-denünk van. Akinek hite erejében az Isten megadta azt a ritkakegyelmet, melynél nagyobb ajándékot még a Szentszellemsem adhat, annak, ha méltóan akarja meghálálni ezt a kegyel-met, az élet bármely nyomorúsága fölött csak mosolyogniaszabad. Amíg a bajoknak föléje tudunk emelkedni, addig azélet nekünk csak vígjáték, igazi divina comedia, amelynek vá-ratlan fordulatai elég érdekesek és mulatságosak, de mihelyt abajok kerülnek fölénk, akkor agyonnyomnak. —

Nagyobb kincset halandó embernek még az égi angyaloksem adhatnak, mint a lelki vidámságot. Ezért nincs nagyobbjótétemény, mint mikor valaki az életkedv derűjével sugarazza

467

be a lelkünket; mert elveszett az életünkből a nap, amikornem mosolyogtunk. —

A l é l e k m é l y s é g e .

A léleknek vannak mélységei, ahol az angyalok pihennek.Szeretnének kijönni onnan, hogy rajtunk segíthessenek, csakaz a baj, hogy ennek a mélységnek a kulcsát az. ördögök őrzikés mi csak nehéz küzdelmek és erőfeszítések árán tudjuk tő-lük kicsikarni. —

Az embereknek soha nincs idejük, hogy csak egy pilla-natra is lelkük mélységébe vonuljanak. Ezt a szép, édes bensővilágot elhanyagolják. Ezekből lesznek azok a fáradt, üres em-berek, akiknek semmi benső tartalmuk és semmi erkölcsi ér-tékük nincsen. Ezek nem urai a világnak, hanem az anyagnakrabszolgái. A léleknek csodálatosan szép, elrejtett benső vilá-gát soha meg nem ismerik. Behunyt szemmel haladunk el azélet mélységei fölött s nem tudjuk, hogy csak saját bensőnkmélységéből árad ki a világosság, a szépség és az öröm. —

L e l k i i s m e r e t .

A gyomor szétválasztja a tápanyagot a salaktól; a vese pe-dig a vizet a szilárd részektől. Ugyanilyen osztályozást végez ajóval és a rosszal a lelkiismeret. Titokzatos erő ez bennünk,amely törvényhozó és bíró egy személyben. Minden egyes eset-ben fölemeli a szavát és szemünk elé tárja a törvényt. Ezt atörvényt azután reánk alkalmazza is. —

Csodálatos, hogy minő eltérések és különbségek észlelhe-tők a lelkiismeret ítélkezéseiben} Minden embernél más és más— sőt egyes emberekben is a különböző alkalmak szerint vál-tozik. Bizonyos esetekben bűnnek tartjuk ugyanazt a cseleke-detet, amelyért rendes viszonyok között a lelkiismeret igazol.Ezen az alapon állítják némelyek, hogy az erkölcs csak szubjek-tív érzés és tárgyi valósága nincsen; hogy a jó és a rossz csu-pán alanyi érzés és a mi belső világunk analízise, saját lelkidiszpozíciónk! Még Shakespeare is mondja: — Nincs a vilá-gon se jó, se rossz — csak a felfogás teszi azzá! —

Ne mentsd magadat azazl, hogy nem vetted észre lelki-ismeretedet. Minden lélek mélyén ott ül a csalhatatlan bíró és

468

ez a bíró a lelkiismeret, mely egymaga igazolja, hogy a büns annak tudata nem szervezetünk fizikai következménye, ha-nem a lélek remegése, midőn az Isten törvényét szándékosanmegszegi. —

A lelket nemcsak a művész, hanem minden ember éreztemár magában, aki valaha erkölcsi kollízió elé jutott. Érezniekellett azt a harcot, amelyet egy benső erő a test, vagy az érzé-kek ingerével szemben küzdött. Ha a lélek elbukott, honnanvan az a remegés, mely a bűnösnek még a jólét napjait is,po-kollá teszi? Ha a bűn csak szervezetünk fizikai következménye,akkor ki tudna valamit a lelkiismeret furdalásáról? A tigrisszéttépi zsákmányát és alszik; az ember gyilkossá lesz és vir-raszt! Keresi a magányt, a sírok között bolyong és irtózik a sí-roktól; tekintete nyugtalan és habozó, alig várja a reggelt, merta sötétben érzékei megfinomulnak. Lát, vérszagot érez s föl-fölrezzenik valamilyen képzelt zajra ott, ahol az egész világcsendet talál. Oh, gyönyörűen írja le Victor Hugo a testvér-gyilkos Kain szenvedéseiben, aki folyton egy szemrehányó sze-met lát s mikor a föld mélységébe temetkezik, ott is azt a sze-met látja mindig ... —

Az ellentétet közöttünk rendesen a vallási türelmetlenségrobbantja ki. Én föltétlen híve vagyok úgy a lelkiismereti, vala-mint a gondolati szabadságnak. Az egyik a vallási, a másik afilozófiai haladás alapföltétele. Erős a meggyőződésem, -hogyértékes lelki fejlődés szabadság nélkül nincsen. Ezért nem tud-tam soha alárendelni meggyőződésemet a külső sablonoknakés részben már elavult formaságoknak, amelyeket értelmiigényeimmel összhangba hozni sem tudtam. Mindig az \rolt azálláspontom, hogy a haladásnak sokkal nagyobb akadálya alelkiismereti kényszer — legyen bár az akár külső, akár belsőerőszakos nyomásnak a következménye — mint amikor szaba-don alakíthatjuk ki érzéseinket és gondolatainkat. —

A lelkiismeret a lélek szenvedésében nyilatkozik meg alegbiztosabban. A szavakkal szemrehányó lelkiismeret mégcsak dorgálás. A szenvedéssel vádoló lelkiismeret már bün-tetés. Ahol pedig még nincs lelkiismeret, ott bűn sincs. —

469

P o l i t i k u s o k l e l k i i s m e r e t e .

A kalandorok csak a célt nézik. A lelkiismeretes politiku-sok azonban az utat is szemügyre veszik. —

Tiszta l e l k i i s m e r et.

Aki sárral akar valakit megdobálni, az legyen rá elké-szülve, hogy mielőtt a szándéka sikerülne, már is bepiszkoltaönmagát A tiszta lelkiismeret pedig nem fél a sárdobálóktól,mert jól tudja, hogy ha még eltalálják is, nem lesz piszkosabb,mert a legelső csendes eső majd lemossa róla a piszkot. —

L e l k i i s m e r e t ü n k m e g v i z s g á l á s a .

(Ezernyi kérdésre választ tud adni az egy tiszta lelkiismeret.)

1. Mit v e t e t e t t e m én I s t e n ellen?

A hit ellen? Önkéntes kételyeimmel — vakmerő ítélettel;babonával; tiltott olvasmányokkal; könnyelmű tréfálódzással,vagy a vallási igazságok elsajátításának elhanyagolásával? —

Az erény ellen? Bizakodtam-e vakmerően Isten irgalmas-ságában, vagy saját erőimben? Nem voltam-e kishitű és bizal-matlan Isten kegyelme iránt? Nem bíztam-e Isten helyett a te-remtményekben? önkéntes bizalmatlanságot nem ébresztet-tem-e szívemben? Megnyugodtam-e Isten akaratában? —

A szeretet ellen? Zúgolódtam-e a Gondviselés ellen? Ellent-állottam-e a malaszt sugallatainak? Megosztottam-e szívemetIsten és a teremtmények között? Nem hanyagoltam-e el Istenszeretetét emberi tekintetekből? Nem volt-e kelletlen előttemmindaz, ami Istenre vonatkozik? Kerültem-e a bűnt azért, mertIstent, az én jó Atyámat bántom meg vele? FelebarátaimatIstenért szerettem-e? —

A vallás gyakorlata ellen? Elhanyagoltam-e a kereszténykötelességeimet: az imát? Isten nevét esküvel, vagy hazugság-gal nem hívtam-e könnyelműen tanúbizonyságul? Adtam-e há-lát jótéteményeiért? —

2. Mit v é t e t t e m f e l e b a r á t o m ellen?

Gondolatban? Vakmerő ítélettel? Személyének, vagy tet-teinek kicsinylésével és megvetésével? Irigységgel, gyűlölettel,

470

bosszúsággal, haraggal, vagy a bosszúállás gondolatával? Ön-kéntes és tartós érzelmek voltak-e ezek? Alattvalóim, vagy fel-jebbvalóim iránt nyilatkoztak-e meg a szívemben? —

Szóban? Rágalom, átkozódás, hazug vádak nem keltek-eajkamon? írásban vagy vitában nem ragadt-e el az igazságta-lan indulat? Tréfák, vagy ötletek kedvéért nem tettem-e meg-vető, vagy kicsinylő nyilatkozatot? Rossz tanácsok, vagy'hízel-gés által nem erősítettem-e mások rossz cselekedeteit? Másoktitkait, vagy gyarlóságait nem hoztam-e nyilvánosságra? Hamistanúságot, igazságtalan szemrehányást, gyalázó, vagy meg-becstelenítő szavakat nem használtam-e felebarátom ellen? —

Cselekedetben? Mások tulajdonát tiszteletben tartottam-e?Szerződések és uzsora által valakit károsítottam-e? Csalás, vagyfélrevezetés által adásban, vagy vevésben, játékban, vagy mun-kában, megbízatásban, vagy anélkül, kárt másoknak okoztam-e?Cselédek, vagy munkások bérét nem vontam-e el? A reám bí-zott feladatokban nem kerestem-e jogtalan hasznot? Tettem-eönként oly dolgot, amivel másokat megkárosítottam akár egyé-nileg, akár közvagyonukban? Nem okoztam-e ugyanezt köte-lességeim elhanyagolásával? Botrányt vagy bűnös gyönyöröketkerestem-e? Rossz példával nem tántorítottam-e meg máso-kat? —

Hanyagságban? A rágalmat, vagy az okozott kárt jóvá-tettem-e? Kiengeszteltem-e a megbántottakat? Nem hanyagol-tam-e el kötelességeimet mint férj, vagy nő hitvestársammalszemben? Vétettem-e a szeretet, a hűség, a tisztelet, az engedé-kenység, a türelem, vagy a bizalom ellen? Nem hanyagoltam-eel kötelességeimet atyám-, vagy anyámmal szemben; tanítóim-,vagy feljebbvalóimmal szemben? Vétettem-e ellenük a szeretet,az igazság, a kötelesség szempontjából? Oktatásaikat, példaadá-sukat, javításukat, vezetésüket kész szívvel fogadtam-e? Mintszülő, nem voltam-e igazságtalan, vagy túlengedékeny? Szóvalés jó példával jártam-e elő? Mint hivatalnok nem léptein-ε túljogkörömet és a hűség ellen nem vétkeztem-e? A bizalommalnem éltem-e vissza? —

3. Mit v é t e t t e m ö n m a g a m ellen?

A kevélység által? Túlbecsültem-e magamat? Beszéltem-eelbizakodottan? Nem kerestem-e jogtalan kitüntetéseket? Vi-selkedésemben volt-e szerénység? Nem néztem-e le másokat?

471

Képmutató álnoksággal, vagy tettetett szerénységgel másokatnem vezettem-e tévútra? —

A fösvénység által? Alamizsnálkodtam-e tehetségem sze-rint? Nem ragaszkodtam-e rendetlen vággyal a földiekhez?Nem aggódtam-e túlságosan a jövőért? Magamtól vagy mások-tól megtagadtam-e a szükségeseket? —

Irigység által? Örültem-e mások szenvedésén? Kárörömetnem tápláltam-e mások bajai fölött? Féltékeny indulattal visel-tettem-e mások sikerei iránt? Nem vetettem-e ”meg felebará-taimat? —

A tisztátalanság által? Gondolatban és kívánságban nemvoltam-e érzéki es? Nem voltam-e könnyelmű és ledér szavaim-ban és tréfáimban? Sikamlós dalokat nem énekeltem-e, vagynem hallgattam-e gyönyörrel? Veszélyes és sikamlós olvasmá-nyokat nem clvastam-e? Nem vétkeztem-e a tisztátalanság bűneáltal? —

A mértéktelenség által? Ételben, italban, mértékletes vol-tam-e? Nem indítottam-e rá másokat? Önmegtartóztatást gya-koroltam-e? Nem hanyagoltam-e el az Isten tiszteletét mulat-ságok kedvéért? Munka helyett nem dőzsöltem-e? Nem voltam-etorkos, vaqv iszákos? —

A harag által? Szitkozódtam, vagy átkozódtam-e? Durva sza-vakkal másokat sértettem-e? Kivántam-e másoknak rosszat?Civakodtam-, zsörtölődtem-e, vagy másokat üldöztem-e? Vol-tam-e engesztelékeny? Megbocsátottam-e megbántóimnak? Nemvoltam-e türelmetlen s nem indítottam-e haragra másokat? —

A jóra való restség által? Nem hanyagoltam-e el az imát,szenvedélyeim megfékezését? Iparkodtam-e magamat javítani;a bűnre vezető alkalmakat kerülni? Nem hanyagoltam-e eltesti és lelki érdekeim gondozását? Gyakoroltam-e az irgalmas-ság testi és lelki cselekedeteit? Nem mulasztottam-e el a jó-cselekedetek alkalmait? —

... Mindezen kérdésre választ ad a tiszta lelkiismeret. —

Lelki é r z é k i s é g .

Akinek vallásossága csak színes hangulat, annak a hit-életében még mindig túlnyomó a lelki érzékiség. A gyengébbszárnyú lelkek rendesen ebben szoktak megfenekleni. Beérikaz alacsonyabb vonalban talált édességekkel, mert — veréb-szárnyakkal nem lehet a földi légkörből kiemelkedni. Az ilyenlelki édességek csak hitvány nyalánkságok és az isteni igazsá-

472

gokkal szemben csak értéktelen semmiségek. A sasszámyakaz erős akaratból nőnek ki és csak az ezekkel bírók az igaziegyéniségek. —

A 1 é 1 e k útja.

Hosszú és bonyolult a lélek útja. Attól függ, hogy kire tá-maszkodik. Mihelyt egy lélek úgy lelki, mint anyagi életébenistenre támaszkodik, akkor egy emelkedő és Istenhez törekvőlélekkel van dolgunk. Ha azonban emberre támaszkodik, úgycsak egy fejlődő, vagy haladó lehet az a lélek, amely a látha-tatlan eszményig még nem bírt fölemelkedni. Hogyha pedigsem Istenre, sem emberre nem támaszkodik, hanem csupánönmagára és elszigetelődik mindenkitől, az már egy bukásbanlévő lélek. Végre, ha egy lélek önmaga körül csoportosít gyen-gébb lényeket és ezek támaszának véli magát, az tévedésbenvan és mindazok, akik magukat vele azonosítják, bizonyos időmúlva kimerülnek. —

L e l k i é l e t .

Az anyagiasságtól már teljesen megtisztult érző lélek bennetud élni az egyetemes világérzés összhangjában. Ha tetszik,együtt hullámzik a világtengerek mozgásával, vagy a virágosrétek és kalászos mezőségek hullámzásával. Repülhet a széllel,a fénnyel, vagy a napsugárral; belekapcsolódhatik a színekbeés a virágok illatába, a madarak énekébe, a friss forrásvizekcsörgedezésébe, vagy az aether vibrálásába és az elektronokkeringésébe. —

Könnyek forrásából fakad a lelki élet folyama. A bűnbánatkiáradása bennünk megindítja a szeretet kiáradását az Isten-ben. Eme kiáradásnak kell találkoznia és egymásban elve-gyülnie, hogy a lélek megszülethessek a lelki életre. —

Τ e s t és 1 é 1 e k.

Nem vagyunk tüskebokrok, amelyen fanyar kökényeknőnek, hanem Krisztus vérével beoltott és megnemesített cse-meték, amelyek illatos és édes gyümölcsöket teremthetnek. Nevessük meg tehát a testet se; de tartsuk a lélek fölénye alatt.Az Isten is együtt teremtette a testet és a lelket; sőt előbb a tes-

473

tet, csak azután lehelte bele az élet leheletét. A rózsatőn is vanszép virág és van szúrós tövis. Egymást egészítik ki: a rózsamég a tövist is megszépíti, a tövis pedig védi a rózsát. —

Akiben csak egy kis paránya van a művészi tehetségnek, azlehetetlen, hogy ne érezte volna valaha magában az emelkedőléleknek szárnycsapásait. Ha festesz, vagy írsz, vagy Ideszelszvalamit, az alkotásnak abban a nehéz vajúdásában lehetetlen,hogy ne érezted volna a lélek vergődését Egy .tiszta kép, egymagasztos eszme derül fel hirtelen a lelkedben, tollat vagyecsetet ragadsz s amikor megörökíteni akarod, az eszme el-homályosul. Szeretnél utána rohanni a veszendő gondolatnak,vagy érzésnek. Érzed, hogy egy erő támadt föl benned, de atest elnyomja és az eszmére a silány anyag ráveti ismét sűrűfátyolát. Oh milyen teher ilyenkor a test! Érezzük is, hogyhakötelékeiből kibontakozni tudnánk, minő tisztán és világosanlátnánk egyszerre! —

A test változik, alakod meggörnyed, hajad megőszül, érzé-keid gyengülnek és kivesznek. Így pusztítja az anyagot az idő.De a lélekhez nem fér! Ez fölötte áll az időnek; magasan lebega romladozó test fölött, mint a holdfény, amely bevilágítja ésmegezüstözi a roskadozó templom oszlopait. —

Szánom azt az embert, aki a lelkét még sohasem \retteészre. Hát nem látjuk-e, hogy ez a lélek valóban lépten-nyomonjelentkezik? Nézzünk egy művészre, aki az alkotás hevületébena teste anyagával küzd. Milyen erőfeszítésébe kerül, hogy aszárnyalni akaró lelkierőt a test béklyóiból felszabadíthassa.Nehezebb egy-egy tiszta érzést, vagy eszmét a durva testi burok-ból kiaknázni, mint az aranyat a kövekből. Lelket akarunklátni? Nézzünk egy szeretettől áradozó női arcba, mikor gyer-mekét szívéhez öleli; vagy amikor életét az önátadás boldogérzésével kapcsolja bele egy másik életbe. Hát nem látjuk-eilyenkor a szemek csillogásában és az arcvonásait is megszé-pítő lelkesedésben azt a bizonyos lelkierőt, amely érzéseketszül, eszméket termel az önmagával tehetetlen anyagtestben is?Hát ki hiszi el, hogy az anyag önmagától érezni, lelkesedni,hevülni, szeretni és gondolkodni tud? —

Mihelyt egy lélek igazi erőre jut, szüntelenül csak a szép ésjó benyomásokat keresi. Sóvárog utánuk. Micsoda semmiség atest szomjúsága a lélek epedéséhez képest! Sóvárog az erő után,a szépség, a szeretet, — az Isten után. Milyen kórképpé válik

474

előtte egyszerre mindaz, amit testi szempontból nemrég mégolyan szépnek és kívánatosnak tartott. Idegen lesz neki a földikeret, amelyben élni kénytelen és az a magasfokú. diszharmó-nia elkíséri őt egészen az Istenben való megsemmisülésig, más-szóval: egyéniségének önkéntes letevéséig. —

Anyagtestben való életünk egy léggömbhöz hasonlítható,amelyben a könnyebb gáznemű elemek fölfelé törnek, hogyfölemeljék az alacsonyabb anyagvonalból a léggömböt a ma-guk vonalába. Csakhogy ennek az anyagsúlya ellenállást fejtki. Láthatatlan kötélszálakkal van ez is lenyűgözve a föld anya-gához. Hiába akar emelkedni, nem engedi az anyag. Mi is ígyvagyunk. A lélek küzd az anyagtesttel. Nehéz és fárasztó ez afolytonos küzdelem, amelyet önmagunkkal kell megvívnunk.A test el akarja anyagiasítani a lelket. Viszont a lélek a magavonalába törekszik fölemelni anyagtestet, hogy azt tisztítsa,finomítsa, — lelkesítse! —

Testi fejlődésünk virágkorában, amikor testanyagunk élet-erejének a teljességében tudott még visszahatni a lelkünkre,addig rendszerint az anyagtestünk volt fölényben. Ő volt az úr!Elnyomta benső indításainkat és diadalszekeréhez láncolta aleigázott lelkierőket. A lélek pedig hiába vergődött, hogy ki-szabadulhasson a bilincseiből. Ép úgy fogva tartotta a külsőtesti burka, amely az ő börtöne, mint ahogy a léggömb se en-gedi a könnyű gázokat kiszabadulni. Együtt vannak lekötve aföld anyagához. Egyenként kell tehát levagdosni a léggömbrőla köteléket, hogy emelkedhessek; vagy pedig fölnyitni a lég-gömb szelepét, hogy a könnyebb és finomabb gázelem kisza-badulhasson a rabságából és ledobja magáról a tehetetlen sú-lyos anyagburkot. A lélek eme lehorgonyzó köteleit az élet küz-delmeiben vagdossa le magáról. Az utolsó kötélszálat már csaka halál tépi szét. És amikor a lélek egy végső lendülettel kisza-badul, akkor az anyagburok összeesve hull vissza a föld porába,amelyből vétetett. —

N é p l é l e k .

A kultúra a néplélek ébredezésével együtt virágzik fel. Aritkább esetek közé tartozik, hogy a hatalmasoknak és a dús-gazdag családoknak a törzsökéiből korszakalkotó zsenik sar-jadzottak volna ki. Copernikus egy szegény pék fia volt.Keppler apja ép úgy, mint a mi Petőfinké: egy kis kocsmáros.

475

Newton és Laplace egyszerű földművescsaládból származtak.Arany János, Tompa a középosztály fiai. A népvezérek, a sza-badsághősök, a lángelmék és a nagy szívek bölcsőit — ohhányszor ringatták szalmafödeles kunyhókban! — Istállóbanszületett meg a Megváltó is.

J a p á n l é l e k .

A japánok úgy tartják, hogy a szamurai japán lélek a cse-resznyefavir-ághoz hasonlít. Könnyű, finom, gyengéd és szép.Vigyázni kell, hogy tiszta és fehér maradjon, mert csak akkorlehet könnyen megválnia a törzsfájától. Egy szennytelen léleka magasságokba repül, mint a cseresznyefa szirma a szellőszárnyain. —

Lelki s z á r a z s á g .

Ti, testvéreim, akik néha az élet nehéz harcaiban szinténvéresen roskadtok össze — valahányszor zuhognak rátok a ke-mény kövek, nézzetek bágyadt szemeitekkel ti is befelé! Ottlátjátok Krisztust, keresztjét Magához ölelve, állni. Titeket nézés ha helyeteket megálljátok, gyönyörűséggel csodálkozik a tihiterőtök hősiességén. Nektek is azért kínálja fel a keserűsé-gek poharát, hogy ízleljetek meg ti is egy cseppet „a magára-hagyatottság lelki szárazságából”. Őt is Magára hagyták mégazok is, akiket szeretett mindhalálig. Míg Ő vértől verejtékezettelhagyatottságában szenvedett, addig ők nyugodtan aludtak.Mert ilyen az emberi szív. Mindig akkor alszik, valahányszorszükségünk van rá. —

Az Isten utáni sóvárgást mindig bizonyos lelki szárazságelőzi meg. Ilyenkor a lélek csüggeteg. Lelkesedni nem tud. Ér-zésekben szűkölködik, emelkedésre képtelen; de ilyenkorszerzi a tapasztalatait. —

Nincs nagyobb gyötrelem, mint a lelki szárazságnak a foj-togatása. A börtönben ez már szinte elviselhetetlen. Milyen si-vár pusztaság ilyenkor a mi szívünk! Nincsen sehol egy te-nyérnyi zöld folt, ahol felüdülhetnénk; belep mindent az a tü-zes futóhomok, amelyből még az ima szárnyain sem tudunktöbbé kiemelkedni. Úgy érezzük, hogy csak üres szavainkvannak, de nincsenek hozzá fölemelő érzéseink. Az ilyen sza-vak befagyott szárnyú madarak. Nem tudnak repülni, csak a

476

föld porában vergődnek, és nem járják a magasságokat. Visz-szavonult tőlünk az Úr, mint a feltámadás hajnalán a lábai eléroskadó Magdolnától: — Most ne érints Engem! —

Lelki é r z é k e t l e n s é g .

Nincs szánalomraméltóbb, mint a lelki érzéketlenségbenvergődő emberiség. Szemeit elvakítja az isteni világosság ésnem képes látni a legmagasabb életnek fénytengerét és mimégis csak tapogatunk benne, mint a vak koldus a temető sír-emlékei között. —

A kihűlt, hideg, közömbös lelkek leperzselik az élet örö-meit, mint a tavaszi dér a kertek virágait. Maguknak is, mások-nak is csak szenvedéseket okoznak. Mert nincs nehezebb fel-adat, mint egy közömbös szívet a lelki érzéketlenségből fel-ébreszteni. A hullákat se lehet felrázni.

K ö z ö n y .

Minek ott beszélni könnyekről és vérről, ahol az emberekcsak élvezni akarnak?! A gyönyörök karjaiban közönyösen ésnem szívesen fogadjuk szívünkbe mások szomorúságát. —

Közömbösség alatt ne értsük azt, hogy ez olyan jó álla-pot, mint amilyen rossz egy határozottan rossz és káros álla-pot. Valóságos lelki meddőség. Jelenti a szellemnek terméket-len létállapotát, ami gyakran a feltétlen rossznál is veszedel-mesebb; mert a rossz egy mozgó, élő és változó életfolyamat,holott a közöny már csak létállapot Ideiglenes halál, amelybőlaz illető lény a maga erejével sohase tudna kiemelkedni. —

A lényeg.A lényeg. — Belső lényeg. — Lényeg és forma.

A l é n y e g.

Valahányszor egyoldalú igazmondásunkkal zavart és fáj-dalmat okozunk olyan egyéniségeknek, akikhez bennünket

477

már nem csupán egy kölcsönös jogviszonynak, hanem a szere-tetnek a kötelékei is fűznek, ilyenkor mindig feláldozzuk alényeget a külső alakiságért. —

A reveláció nem csupán egy új igazságnak a felfedezésétés kinyilatkoztatását jelenti, hanem egy régi igazságnak a tö-kéletesebb alakban való kifejlődését is. Így újulnak meg kor-szakonként az emberiség érettségi fokának megfelelő alakbanaz elavult régi formák. Éppen úgy, mint ahogy a növényvilág-ban is új alakban támad fel minden tavasszal a szunnyadóélet. Csak a lényeg, vagyis az igazság marad mindig változat-lan; de külső megjelenésében ez is folyton alkalmazkodik az.egyes korszakok evolúciójához. Ezért mondja az ima szár-nyain repülő zsoltáros próféta Dávid, az Igazság örök és meg-változhatatlan lényegére, az Istenre: — Körülötted mindenmegváltozik és mint a ruházat koronként elkopik, és megújul;csak Te maradsz örökké változatlan, mert a Te éveid soha megnem fogyatkoznak! Csak Te vagy mindig ugyanaz!!! —

B e l s ő l é n y e g .

Még elképzelni se tudunk olyan létezési formát, amelynekne volna egy önmagába elrejtőzött lényege, vagyis ne volnabenső természete és ne volna egy érzékelhető külső alakja. Abelső lényeg és a külső alak pedig egymásba elvegyülve adjákmagát azt a személyt vagy tárgyat, amely mint összefoglaló har-madik alak egyesíti a két másik alakot: az érzékelhetetlen belsőlényeget és az érzékelhető külső alakot. —

L é n y e g és for ma.

Az igazság keresésében nagyobb szolgálatot tesz a kitartótürelem és az igazságnak elfogulatlan nyomozása, mint a csil-logó értelem és a külső sikerek hajhászása. Az utóbbi az igaziformulák embere, aki csupán látszatra dolgozik; az előbbi pe-dig a lényeg-ember, akit a valóságok lelkesítenek. —

Az első kötet vége.

Az első kötet tartalomjegyzéke:Oldal

Előszó ….............................................................................. 5

1. Alázatosság …......................................................................... 7(Alázatosság. — Alkalmazkodás. — Egyeszerűség.— Igényesség. — Igénytelenség. .— Szelídség. —Szerénység. — Lemondás. — önlegyőzés. ,-r- ön-uralom. — Önmérséklet. — Mérséklet. — Megadás.)

2.. Áldozat............................................................................... 20

(Áldozat. — Önfeláldozás.)

3. Az anya............................................................................... 21

(Az anya. — Anyaság. — Anyai szeretet. — Anyámhalálára.)

4. Az anyag …......................................................................... 27

(Az anyag. — Anyagvilág. — Anyagi jólét. — Ma-terializmus. — Test. — Anyagtest. — Anyagélet.

— A „képződmény”. — Anyagsejt. — Anyagcsere.

— Anyagelvűség. — Anyagérzés. — Tömegerő. —Test és lélek. — Testi mámor. — Testi gyönyör.)

5. Béke.................................................................................... 39

(Béke. — örök béke. — Megbékélés. — Türelem. —A béke országa. — Világbéke. — Megnyugvás. —-Megelégedettség. — A csend. — A magány. — Lelkinarkotikum.)

6. Biblia.................................................................................. 49

(Biblia. — Evangélium. — Evangéliumi szellem. —Hegyibeszéd. — Zsoltárok.)

7. Boldogság—Boldogtalanság.............................................. 53

(Boldogság. — A 8 boldogság. — Hol van a boldog-ság? — Öröm. — Bánat. — Búskomorság. — Bol-dogtalanság.)

480Oldal

8. Bölcsesség …....................................................................... 63

(Bölcsesség. — Filozófia. — Ostobaság. — Butaság.

— Tervszerűség.)

9. Börtön …........................................................................... 66

(Börtön. — Börtönöm. — „Börtönvirágok.” — Rab-szolga. — Szolgaság. — A rab oroszlán.)

10. Bukás és bűnhődés.............................................................. 73

(Bukás. — Egyéni bukás. — Az emberiség bukása.

— ősbukás. — Botlás. — Bún és bűnhődés. — Vég-telen bűn. — Bűnösök. — Bűntudat. — Bűnbánat. —

Büntetés.)

11. Család................................................................................ 85

(Család. — Családi otthon. — Családi tűzhely. —Házasság. — Fehér házasság. — Szülők. — A mag-zat. — A kisded. — A gyermek. — A bölcső. —Gyermekünnepek. — Gyermekkönnyek. — Gyer-mekkor.)

12. Cselekedet.......................................................................... 90

(Cselekedet. — Teljesítmény.)

13. Csodák............................................................................... 90

14. Egyenletesség..................................................................... 93

(Állhatatosság. — Állhatatlanság. — Harmónia. —Elhagyatottság)

15. Egyenlőség........................................................................... 94

(Egyenlőség. — Egyenlőtlenség. — Hasonlóság. —Egység. — Közösség.)

16. Egyéniség........................................................................... 96

(Egyéniség. — Az „Én”.)

17. Ellentét.................................................................................. 101

(Ellentét. — Ellentétezés. — Ellenállás. — Ellen-áramlat. — Tagadás. — Meghasonlás.)

18. Az ember............................................................................... 103

(Az ember. — Ősember. — Lelki ember. — Embe-riség. — Ádám. — „Massa adamica (Ádám és Éva).A mai ember. — A porszem-ember. — A nép. —Néplélek.)

481

Oldal

19. Emlékezés............................................................................110

(Emlékezés. — Örök emlékezés. — Feledés.)

20. Erény................................................................................... 113

(Erények. — Erkölcs. — Krisztusi erkölcsök. — Er-kölcsi érték. — Becsületérzés. — Becsület.)

21. Erő....................................................................................... 115

(Erő. — Erőérzés. — Erőérzés és erőmozgás. — Erőés anyag. — Színerő. — Az abszolút Erő. — Hogyanlett a Színerőből szeretet? — A Színerő teljessége.

— Erős kéz. — Mozgás. — Körmozgás. — Nehézke-dési törvény.

22. Eszmények........................................................................... 123

(Eszmények. — Eszményiség. — Űj eszmék..—Eszmék ereje. — Eszmék harca. — Érett eszmék. —Eszményi szépség.)

23. Az Ég................................................................................... 127

(Az Ég. — Égi indítások. — Égi fény. — Égi tűz. —Ég és föld. — Égi utalványok- — Menyország. —Menybemenetel. — Menyország és pokol. — Rádium.)

24. Élet ….............................................................................. 132

(Élet. — Hasznos élet. — Életcél. — Földi élet. —Pusztai élet. — Szerves élet. — Életpálya. — Élet-vonal. — Életenergia. — Életerő.. — Életszentség. —Élet és halál. — Élethivatás. — Új éleit. — Élet-szabály. — Életvonalak. — Az élet útja. — Az élettitka. — Életfejlődés. — Életöröm. — „Struggle forlife”. — Életérzésünk. — Egységes élet. — Az egy-séges élet megsejtése. — Életfolytonosság. — Ön-tudatos élet. — Életszentség. — Az élet kenyere.—Életmunka. — Életfeladat. — Élettünemények —Életjelenségek. — A lét. — Növényi életcsirák.)

25. Érzés—Intuíció................................................................... 166

(Érzés. — Istenérzés. — Érzéshatások. — Érzésvilág.

Megérzés. — Érzékelés és megérzés. — Alakérzés.

— Szenvedély. — Sejtelem. — Vágyaink. — Vágy-talanság. — Őszi hangulat. — Rózsaérzés. — Von-zás-taszítás. — Csalódások. — Érzésáramlatok. —Intuíció. — Álomlátás.)

482Oldal

26. Faj........................................................................................ 187

(Faj. — Faj és egyén. — Fajszeretet.)

27. Fejlődés............................................................................... 188

(Fejlődés. — Fokozatos fejlődés. — Evolúció. —Egyetemes evolúció. — Érés.. — Érettség. — Emel-kedés. — Elmélyülés. — Haladás. — Vonalrend-szerek.)

28. Fény..................................................................................... 205

(Fény. — Fényvillanások. — Világosság. — Égivilágosság. — Égi fény. — Égi tűz. — Ősi tűz. —Napfény. — szivárvány. — Színek. — Színérzés. —Sötétség.)

29. Férfi és nő........................................................................... 210

(Férfi és nő. — A nő. — A női szív. — Női erények.

— Női életcél. — Az ősasszony. — Női egyenlőség.

30. Föld..................................................................................... 222.

(Földi vándorlás. — Földi javak. — Földi élet. —Földi paradicsom. — Termőföld. — Anyaföld.)

31. Gazdaság—Szegénység ….................................................. 224

(Gazdagság. — Értékek. — Igazi értékek. — Pénz.

— Mammon. — Drágakövek. — Szegénység. — Sze-gényügy. — Nyomorúság. — Tömegnyomor. —A tékozló fiú.)

32. Halál.................................................................................... 231

(Halál. — Élet és halál. — Haldoklás. — Békítőhalál. — Halál után. — Halál és újraszületés. —A sír. — Hervadás. — Elmúlás. — Halhatatlanság.)

33. Harc..................................................................................... 248

(A háború. — Forradalmak. — Forradalmárok.A francia forradalom.)

34. Hatalom …........................................................................... 251

(Hatalom. — Szigor. — Erőszak· — Zsarnokság.Gyengeség.)

35. A Haza.................................................................................. 254

(A Haza. — Hazaszeretet. — Sovinizmus. — Hon-vágy. — Nemzet. — Nemzetek haladása. — Nemze-

483

Oldal

tek életcélja. — Nemzeti érzés. — Nemzeti élet. —Nemzeti nevelés. — Nemzeti újjászületés. — Nem-zetek pusztulása. — A nemzet vértanúi. — újnemzedék.)

36. Hit — Hitetlenség................................................................ 263

(Hit. — Hittitok. — hitélet. — Formahit. — Val-lási formaságok. — Hívő lélek. — Hitkészség. —Hitigazságok. — Élő hit. — Hiterő — A hit kelet-kezésének útja. — Hit és tudás. — Hit, remény,szeretet. — Krisztusi hitrendszer. — Hittéri tők. —Hittan. — Kishitűség' — Hitetlenség. — Jóhiszemű-ség. — Hiszékenység. — Optimizmus. — Kétely. —Tévelygés. — Megtérés.)

37. A hős …................................................................................ 290

(Hősök. — Hősiesség. — Makkabeusok. — Bátor-ság. — Hősök és szentek.)

38. Idő – tér................................................................................ 293

(Idő. — Régi jó idők. — Nagy idők. — Múlt és jövő.

— A jövő. — Örök élet. — Tér. — A negyedikdimenzió.)

39. Igazság................................................................................. 302

(Igazság. — Igazság és szeretet. — Igazmondás. —Oxfordisták. — Őszinteség. — Hazugság. — Jog.— Jogérzékenység. — Jog és kötelesség. — Kenyér-jog. — Büntetőjog. — A tízparancsolat. — A tör-vény. — Törvény és kegyelem. — ítélet. — Vég-ítélet.) '

40. Ige — Logos …................................................................... 315(Az Ige. — Krisztusi Ige. — Kinyilatkoztatás.)

41. Ima …................................................................................. 319(Ima. — Imádság. — „Mi Atyánk.” — Az ima ereje.

— Imádat. — Úr-felmutatáskor. — Hol imádkoz-zunk? — Hogyan imádkozzunk? — Élő oltárok.Bálványimádás. — Formaima. — Imakönyv.)

42. Impressziók — — — — _ _ — — _ — — — 329(Impressziók. — Hatás. — Kölcsönhatás. — Szel-lemi hatások. — Hangulat.)

484

43. Isten …............................................................................... 331

(Isten. — Személyes Isten. — Isten és a természet.

— Isten és az ember. — Isten és a gonosz. — Istenieszmény. — Az Atya és a Fiú. — Istenérzés. —Istenhit. — Isten Országa. — Istenismeret.. — Isteniigazság. — Isten a végcél. — Isten Keze. — Istenhangja. — Isten akarata. — Isten jósága. — Istenitökéletesség. — Isten ereje. — Isteni tulajdonsá-gok. — Isteni igazságszolgáltatás. — Isten szeretete.

— Istenhez vezető út, — Isteni ősélet. — Jehova. —Pantheizmus. — Atheizmus. — Hazug Istenek. —Istenszolgálat.)

44. Jó és rossz ….......................................................................... 367

(Jó. — Jóság. — A jó kertész. — Az én jó harcom.

— Anyagi jólét. — Közjólét. — Jótékonyság. — Jó-cselekedet. — A rossz. — A gonosz. — Jóvátétel.)

45. Kegyelem................................................................................ 375

(Kegyelem. — Kegyelmi áramlat. — Irgalom. —Irgalmasság. — Gondviselés.)

46. Képmutatók........................................................................... 381(Képmutatók. — Farizeusok. — Alattomosság.)

47. Kiegyenlítés …..................................................................... 383

(Kiegyenlítés. — Kiengesztelődés. — Karma. —Karma és szabadakarat. — Karma és kegyelem. —A karma törvénye. — Rendeltetés. — Végzet. —Végzetszerűség és véletlen.)

48. Korszakok ….......................................................................... 391

(Áramlatok. — Szellemi áramlatok. — Ellenáramlat.— Korszakok. — új korszakok. — Meddő korsza-kok. — Törpe kor. — Korszakok váltakozása. — Amai kor. — A mi korszakunk. — „Aranykor”. —Szomorú korszak. — Boldogtalan korszakok. — Kor-eszmék. — Korszellem. — Modern korszellem.)

49. Krisztus …........................................................................... 401

(Krisztus. — Krisztus követése. — Krisztus után-zása. — Krisztus szeretete. — Krisztus tanítása. —Krisztus győz! — Krisztus iskolája. — Krisztus pél-dája. — Krisztus tanítványai. — Krisztusi irány,

485

— Krisztusi szellem. — Krisztus teste. — Krisztusiigazságok. — Krisztus munkása. — Krisztusi munka.

— Krisztusi minta. — Krisztus szíve, — Krisztus vére.

— Krisztus egyénisége. — Isten fiai. — Krisztus ki-rály. — Krisztusi szolgálat. — Krisztus útja. —Krisztusi vallás. — Krisztusi jogrend. — Krisztusmenybemenetele. — Antikrisztus. — Az Úr Jézus.— Jézus születése. — A kisded Jézus. — Ecce Homo!

— A Nádszál! — Az Úr Jézus csodaereklyéi. — AzÚr Jézus és a nők. — Az Úr öröksége. — Miről szóltaz Úr Jézus? (Az evangélium dióhéjban.) — AzIstenember. — A fájdalmak Férfia. — A kereszt.— A kereszt ereje. — Kereszthordozás. — Kereszt-halál— Az Úr „gyengesége”; — Keresztség.)

50. Küzdelem............................................................................. 445

(Küzdelem. — Anyagi küzdelem.)

51. A lélek.................................................................................. 449

(A lélek. — Keresztény lélek. — Lelki tisztaság. —Lelki fény. — Lelki szépség. — Lelki összhang. —Lelkesedés. — Lelki nagyság. — Megtisztult lelkek.

— Lelki vagyon. — Excelsior. — A lélek szabad-sága. — Lelki üdülés. — Lelki próbák. — Lelki szen-vedés. — Lelki áldozat. — Lelki kapcsolódások. —Lelki vidámság. — A lélek mélysége. — Lelkiisme-ret. — Politikusok .lelkiismerete. — Tiszta lelkiis-meret. — Lelkiismeretünk megvizsgálása. — Ε z e r-n y i kérdésre választ tud adni az e g y tiszta lelki-ismeret.) — Lelki érzékiség. — A lélek útja. — Lelkiélet. — Test és lélek. — Néplélek. — Japán lélek. —Lelki szárazság. — Lelki érzéketlenség. — Közöny.

52. A lényeg............................................................................... 476

(A lényeg. — Belső lényeg. — Lényeg és forma.)