h́ ́ b

2017. OKTÓBER – ELUL 5777. - TISHRI 5778. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 10. SZÁM, 257. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Anagy elődök történetei jut-nak az eszembe, miközben a

komáromi Szukkot ünnepérőlkészült képeket böngészem a Fa-cebookon. Hihetetlen a techni-ka, sajnos személyesen nem le-hettem ott, de alig telik el párperc, s a világháló jóvoltábólmáris láthatjuk, mi történik a ko-máromi kehila házatáján. Szóvalitt vannak azok a nagyszüleink,szüleink által mesélt történetek,melyek arról szóltak, hogy a hit-község Király püspök utcai épü-letének vagy a Menháznak a szín-padán vidám műsorokkal ked-veskedtek a meghívott vendégekvagy a közösség tagjai az egybe-gyűlteknek. Történt mindez öt-ven-hatvan éve, s valószínűleg avérzivataros idők előtt, hosszú év-századokon keresztül.

Alig köszöntött be az 5778-aszsinagógai esztendő, és újra egykis helyi mikrocsodának lehe-tünk a tanúi. Színpadot „ácsol-tak“ a Menházban mindannyi-unk szórakoztatására. Az össze-nyitott Wallenstein Zoltán ésLipscher Mór terem ideális hely-színnek bizonyult az ünnepi kon-certnek. Ismét valami új születettaz 1896-ban felavatott épületben!Mi mást kívánhatunk az új évkezdetén, legyen ez így még na-gyon sokáig! Teljenek meg a so-rok a jeles napokon, vidámságáradjon a színpadról, ahogy mostis ez történt a héber dallamok se-gítségével. �

PA

Szukkot Komáromban

Malek Andrea és Jáger Bandi nagysikerű koncertje a Menházban

Chanuka KomárombanAKomáromi Zsidó Hitközség chanukai ünnepségére 2017. december 17-én,

vasárnap 14:00-kor kerül sor a Menházban. A részletes programot nov-emberi számunkban olvashatják. Mindenkit szeretettel várunk! �

Új oktatási videók szerdánkéntMACHAR – tanuljunk közösen a

zsidóságról! Online oktatási programunk keretében minden szerdán új filmet töltünk

fel weboldalunkra. Az érdeklődők az alábbi linken regisztrálhatnak:http://kehreg.com/machar/. A már csatlakozott felhasználók a négy sze-meszter oktatási anyagát a fenti linkeken érhetik el. �

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A HH-t, a KZSH-t és a Shalom klubottámogatták: Rigó Erzsébet (Komárom-füss), MUDr. Ivan Kolin (Kassa), Jaka-bovits Dezső (Győr), Holczer Pál (BeerSheva), Parnes Ágnes (Izrael), Himm-ler György (Párkány), Fekete Magda(Komárom) és anonimitásukat kérőadományozók. Köszönjük!

� A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Köz-ponti Szövetsége október 17-én, Po-zsonyban tartotta soros vezetőségi ülé-sét, melyen közösségünket PasternákAntal elnök képviselte.

� Az idén második alkalommal volt ál-lomása az I. világháborús teljesítmény-túrának a komáromi zsidó temetőbentalálható emlékműnél. A sírkertbendr. Novák Tamás és Kollár Zoltán ve-zetőségi tagok fogadták a nagyszámúrésztvevőt.

� Megjelent az 5778-as zsinagógai évnaptára. Igényelni a KZSH titkárságánlehet- kile@menhaz.sk, 7731-224.

� Új könyveket vásároltunk a SpitzerBéla Kiskönyvárba. Várjuk olvasóinkatügyfélfogadási időben.

� Megkezdődött a 2018. évi program-jaink tervezése és ezzel párhuzamosan apályázatok benyújtása. Továbbra is vár-juk ötleteiket a kile@menhaz.sk címen.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Realizované s finančnou podporouÚradu vlády Slovenskej republiky - program Kultúra národnostných menšín 2017. Periodikum je nepredajné. Lapunk Önnek készült, kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

�Támogatóink / naši sponzori:

Hírek Jasnáról Az Alacsony-Tátrában Jasnán 2017. augusztus 24-én tartotta elöljárósági ülé-

sét a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége. Az ülés fő témái vol-tak: beszámoló az elmúlt időszak gazdasági és kulturális eseményeiről, az OhelDavid idősek otthona működéséről, a szociális ellátás terén felmerülő problé-mákról. Jasnán augusztus 25-27-ig került sor a nyári Macabiádára, melynek részevolt a generációk találkozója családi program. �

PZs

Temetői hírek� Pályázati forrásokból megkezdődött temetőnk sírjainak feltérképezése és azadatbázis létrehozása.

� Az ősz folyamán Komárom városa támogatásával több védett sírt újíttatunk felés megkezdődik a tavasszal ledőlt két sírkő helyreállítása is.

� A Bethlen Gábor Alap támogatásával kerül sor a ravatalozóban található I. vi-lágháborús emlékmű és környezetének felújítására, a munkálatok terveink sze-rint kora tavaszra befejeződnek. �

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

Évről évre nagy erőfeszítéseket tesz közösségünk, hogyaz őszi nagyünnepekre biztosítsa az előimádkozókat,

ennél még nagyobb „varázslat” a minjen megszervezése. Az idén szeptember 20-án szerdán este megtelt a zsina-

góga földszintje, a régió szinte minden szegletéből érkez-tek az új évet köszönteni vágyók. Paszternák Tamás kö-szöntője után Riszovannij Mihály előimádkozását és Ba-logh István ünnepi tanítását hallgathatták meg az érdek-lődőt, az este közös kóser vacsorával zárult a WallensteinZoltán teremben.

Másnap már sokkal kisebb, de annál lelkesebb közönségvett részt a Taslich szertartáson és az irodalommal fűsze-rezett délutáni tanuláson, amelyet közös kiddus követett.

Kol Nidré este az idén péntek estére esett, így a szom-battal együtt fogadtuk Jom Kippur ünnepét a zsinagógá-ban.

Az ünnep napján a Mazkiron hagyományosan megem-lékeztünk az elhunytakról. A Neila és a közös tanulás utánHavdalával választottuk el az ünnepet a hétköznapoktól. Aböjtöt ízletes kalácsokkal törtük meg a Wallenstein Zoltánteremben.

Köszönjük, mindenkinek, aki eljött és jelenlétével erősí-tette az ünnepi minjeneket. Abban bízunk, hogy akik mostnem voltak velünk, azok jövőre eljönnek, hogy tovább ha-ladhassunk együtt a hagyomány útján. �

PT

A hagyomány útján – nagyünnepek Komáromban

Ismét állt a sátora Menház udvarán

Szukkot- a sátoros ünnep alkalmából az idei évben új sát-rat építtettünk, melyet Miriam Neiger Fleischmann

festőművésznő új képekkel díszített fel. Ezeken a növényekés Jeruzsálem motívumai mellett helyet kaptak az Uspizin (aszukkoti hét vendég) szereplői is. Október 8-án, vasárnapdélután a zsinagógában dr. Schőner Alfréd főrabbi, az Or-szágos Rabbiképző- Zsidó Egyetem rektora tartott vetítettképekkel gazdagított előadást az ünnepről. Ezt követőenmindenki teljesíthette a Menház udvarán a sátorban ülésmicváját és áldást mondhatott a szukkoti csokor növényeire.

A program a Wallenstein Zoltán teremben folytatódott,ahol dr. Sági György író-ügyvéd negyedik könyvét mutattabe. Az író előző művei után a mostani, a velencei zsidóság-ról szóló kötet is nagy sikert aratott, számos kérdés érkezetta közönség soraiból.

Első alkalommal rendeztünk koncertet megnagyobbítotttermünkben, ahol erre az alkalomra egy kis pódiumot is fe-lállítottunk Malek Andrea és Jáger Bandi fellépésében zsi-dó tárgyú dallamok és a művésznő repertoárjából már

régről ismert sanzonok hangzottak el. A koncert nagy sikertaratott a több mint nyolcvan vendég körében, akik Komá-romon kívül a széles régióból érkeztek, jöttek Dunaszerda-helyről, Érsekújvárból, Győrből, Tatáról, Tatabányáról ésmég Budapestről is. A program kóser uzsonnával zárult. Kö-szönet a sátorért Rysavy Baltazár-Boldinak, a díszekért Miri-am Neiger Fleischmannak és Toledano Zacharának, a szer-vezésért Haas Juditnak, Paszternákné Kertész Zsuzsannánakés Pasternák Antalnak. �

PT

Havdala Jom Kippur kimenetele után

4

JÖVŐNK, AMI ÖSSZEKÖT a régió oldala

1992. december 1-től dolgozom aMagyar Televízió főállású szerkesztő-ri-portereként, a Domovina magyaror-szági szlovák magazinműsor munka-társaként Szegeden. 2001-től a SzlovákRovat vezetője, 2011-től pedig azMTVA szlovák rádió- és televízióműso-rainak felelős szerkesztője vagyok. Akikíváncsi a műsorainkra, az alábbi lin-ken böngészhet: www.mediaklikk.hu/domovina.

Az 1993/94-es tanévben a szegedi Jó-zsef Attila Tudományegyetem II. sz.Magyar Irodalomtörténeti Tanszék-ének óraadó tanára voltam.

1996-ban a modern magyar metafo-rikus regényszerkezetekről, a kisebbsé-gi irodalmak metaforaképző erejérőlírt dolgozatommal a szegedi József At-tila Tudományegyetemen szereztemegyetemi doktori címet.

Mind a szlovák magazinon belül,mind hosszabb dokumentumfilmjeim-ben a kisebbségi, nemzetiségi léttelösszefüggő irodalmi, egyházi, zenei ésművészettörténeti, képzőművészeti,szociológiai és szociográfiai témákat ré-szesítem előnyben, ám szívesen foglal-

kozom a természettudományokkal is.Szerkesztő-riporteri tevékenységem

mellett rendezőként önálló dokumen-tumfilmet is készítek. Munkáimmal1996 óta rendszeresen részt vettem amindenkori Magyar Filmszemléken, s1997-ben kezdeményeztem említettrendezvény keretén belül a "Nemzeti-ségi Nap" megrendezését, mely hosszúévekig hagyomány volt.

A hazai filmes seregszemléken kívülmunkáimmal jelen vagyok a külföldifilmszemléken is. 2000-2001-ben aDunaversitas I. Mesterkurzusán sze-reztem rendezői-szerkesztői diplomát.2001-ben kezdeményeztem a Magyar-országi Nemzetiségi Filmszemle létre-hozását, melyet az MTV szervezésé-ben többször is szép sikerrel rendez-tünk meg Budapesten. Rendszereszsűritagja vagyok nemzetközi fesztivá-loknak is (Prix Europa, Circom Regi-onal stb. ).

A filmművészeten és televíziózásonkívül nagy örömömet lelem a szünte-len tanulásban (szőlészet-borászat, ref-lexológia, akupunktúra, fitoterápia) ésa fafaragásban is.

– Hogyan került Komáromból Sze-gedre?

– A pozsonyi Comenius Egyetemnegyedéves diákjaként féléves ösz-töndíjjal kerültem Szegedre. Akkori-ban még a régi magyar irodalmat ku-tató irodalomtörténésznek készül-tem. Szegeden azonban az egyetemkét legendás professzorának, Dr. IliaMihálynak és Dr. Szigeti Lajos Sán-dornak köszönhetően kutatási terü-letem tovább bővült és változott. Sze-mélyes kapcsolatba kerültem SzabóMagda írónővel – szakdolgozatomatugyanis férjéről, Szobotka Tibor író-ról írtam -, s munkámat szerettemvolna doktori disszertációvá bővíteni.Az akkor még József Attila Tudo-mányegyetem doktori iskolája mel-lett kezdtem el dolgozni a televízió-ban. S a filmezés az irodalomhoz ha-sonló, máig tartó nagy szerelemmévált. Így lett második otthonom Sze-ged, az a város, ahol egy Sztra-nyovszky János, egyik vágbeszterceiükapám is tanulmányúton járt az ak-kor induló Pick Szalámigyárban. Asors játéka, hogy egy ideig laktam arégi gyár közelében is.

– Televíziós munkája mellett filme-ket is rendez, milyen témákban?

– Eszmélésem óta nagyon erősenmunkált bennem a vágy, hogy szóban,képben, filmben mondjam el, adjamát az ismereteket, a kivételes, igaz,őszinte, vagy éppen nagyon tanulságosemberi történeteket. 1994-95-ben fo-galmazódott meg bennem, hogy van-nak olyan, elsősorban cseh-szlovákiaivonatkozású témák, amikről történel-mi dokumentumfilmekben is szeret-nék szólni. Az akkori Magyar Törté-nelmi Film Alapítványnak készítettünkfilmeket pl. a rendszerváltás utánicsehszlovákiai kárpótlásokról 5 családsorsának tükrében („Grófi szérűn...?“,53 perc, színes, video, társrendező:Nagy István, gyártó: Fórum Film ala-pítvány, 1996).

(Folytatás a következő oldalon.)

Komáromtól SzegedigBeszélgetés Dr. Antala Zsuzsannával

Révkomáromban születtem 1968. január 9-én. Általános iskolába és a voltbencés gimnáziumba szintén szülővárosomban jártam. 1986-ban érettsé-

giztem. 1992-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szereztem szlovák - magyarszakos bölcsészdiplomát úgy, hogy az utolsó két évben áthallgató diákja vol-tam a szegedi József Attila Tudományegyetemnek. Szakdolgozatomban XX.századi magyar irodalomtörténettel foglalkoztam, különös tekintettel Szobot-ka Tibor munkásságára.

5

(Folytatás az előző oldalról.)Felfejtettük a Feszty család és a kör-

kép hiteles történetét („A Feszty-ek,avagy Honfoglaló martosiak“, 60 perc,színes, video, társrendező: Nagy István,gyártó: Fórum Film Alapítvány, 1998),amely Katona István koreográfushoz-etnográfushoz vezetett tovább („...ésén hiszek az ezredfordulóban...“, 45perc, színes, video, gyártó: FórumFilm Alapítvány, 2000). Megdöbbentőállapotokról és templombontásról tu-dósítottunk a Gömörből, a gályarab-ságra hurcolt református lelkészeknyomdokaiban járva („Én népem...",43 perc, színes, video, társrendező: So-mogyi Alfréd, gyártó: Fórum Film Ala-pítvány, 1997). A csehországi, szűkeb-ben prágai magyar közösségben is sok-sok érdekes sorsot és tanulságot osz-tottak meg velünk („49 perc Prágában– magyarokkal“, 49 perc, színes, video,gyártó: Fórum Film Alapítvány, 2000).Örülök, hogy egy a délszláv háborúalatt Csehországba menekült és ott újhazára lelő horvátországi ruszin családtörténetét is elmesélhettük („Keti, azidő fia“, 44.30 perc, színes, video, társ-rendező: Csanádi Zoltán, gyártó:Fó-rum Film Alapítvány – MTFA, 2003-2004). Sokat utaztunk Erdélybe is egyfantasztikusan erőslelkű, törékeny asz-szonyhoz, Fodor Erzsébethez és merít-hettünk erőt a sorsából („Zsike”, 50perc, színes, video, GVJ Graphic Stú-dió, 2010), s ezek csak a televízión kí-vüli, független filmes műhelyekben ké-szült munkák.

Az MTVA Domovina című, szlováknyelvű magazinműsorába is éventetöbb monotematikus adást, riport- ésdokumentumfilmet készítek.

– Milyen a kapcsolata a helyi zsidóközösséggel?

– 1990. szeptember 17-én kerültemSzegedre, s megérkezésünk után párnappal már be is tértünk a csodálatosszegedi zsinagógába. A rendszerváltásutáni években még nem volt ilyen ki-dolgozott zsinagóga-látogatási rend,ám Klein Marci bácsi, a legendás kán-tor szinte állandóan a zsinagógábantartózkodott. Rengeteget mesélt mindaz épületről, mind a szegedi zsidó kö-zösség múltjáról és jelenéről, a vész-korszakról. Később a zsinagóga mellet-ti utcában laktam, s emlékszem, az ál-lamvizsgára készülve is órákat ücsörög-tem a templom csodálatos kupolájaalatt. Micsoda energiák működnek ott!Klein Marci bácsinak köszönhetően –

Isten áldja az emlékét - kerültem kap-csolatba a közösséggel is, jártam a pén-teki és szombati alkalmakra, majd azünnepekre is. Számos szép emléket őr-zök a szegedi Chanukákról és Puri-mokról is. A Dr. Lednitzky András ve-zetésével működő Szegedi Zsidó Hit-községben rendkívül gazdag kulturálisés társadalmi élet zajlik, s mi örömmelveszünk benne részt. Révkomárombansajnos ritkábban jutok el a hitközségialkalmakra, hiszen rövid otthon-tartóz-kodásaimat szinte teljes egészében acsaládommal töltöm, de rendszeres ol-vasója és internetes terjesztője vagyok akiváló Hitközségi Híradónak.

– Munkája során eddig milyen mó-don jelent meg a zsidóság, mint tema-tika? Milyen tervei vannak e témában ajövőben?

– Családomnak, elsősorban nagyma-mámnak köszönhetően gyerekkoromóta sok-sok történetet hallottam a rév-komáromi zsidóságról, a nagyszüleimosztálytársairól, stb. Dédnagymamámszobrászművész öccsének – Olcsai KissZoltán – néhai felesége pedig, a berli-ni zsidó születésű Berlowitz Anna Ma-rie, drága Mária nénink, szintén na-gyon jó vezetőnek, tanárnak bizonyulta zsidó kultúra terén. Nehéz sors ada-tott neki, de határtalan életszeretet éstudás is. Ő volt az egyik példaképem.Az első zsidó témájú dokumentumfil-met „Jó szlovákok, zsidó atyafiak” cím-mel forgattam, még az 1990-es évekközepén. Benedek István Gábor „Akomlósi Tóra” című művének hatásáraeredtünk a tótkomlósi szlovákság és zsi-dóság kivételes együttélésének és tör-téneteinek nyomába. Ez a két kisebb-ség egymásból merített erőt a történe-lem viharai közt, példásan, sikeresen.Ennek a filmnek köszönhetem Bene-dek István Gábos író barátságát is, sörülök, hogy egy portréfilmben is fag-gathattam őt - „A sorsom önmagam va-gyok - BIG” (26 perc, színes, video,MTVA, 2011).

Egy bánáti német-zsidó gyökerű,Ausztriában élő festőművész RobertHammerstiel – aki egyébként a MagyarKultúra Lovagja cím birtokosa is –portréja „Ikonok és patkányok” – Ro-bert Hammerstiel (54 perc, színes, vi-deo, MTVA, 2011) címmel születettmeg és 2012-ben a szlovákiai csacai Et-nofilm Fesztivál fesztiváligazgatói kü-löndíját kapta.

A Szegeden élő és alkotó DocpianoBand zenészduóból Dr. Juhász Mátéról

egy nemzetközi műsorba készítettemminiportrét, amelyet nemcsak hogyszámos országban vetítettek, hanem2015-ben a „City Folk- Szeged, Hunga-ry” 25 perces magazin megnyerte aPrix Circom 2015 nemzetközi filmfesz-tivál magazin kategóriáját is.

Az önálló filmeken kívül az MTVADomovina szlovák magazinjában sok-szor tudósítottunk a magyar-szlovák-zsi-dó párbeszédről, hiszen a BudapestiSzlovák Intézet számos nemzetközi fó-rum, konferencia, könyv- és filmbemu-tató partnere volt és bízom benne,hogy marad is, ebben a témában is.

Az élet még számos más, nagyonerős, filmre kívánkozó zsidó történettelis megajándékozott, mind a szegedi,mind a révkomáromi közösség köré-ből, sőt, egyéb tájakról is, melyeket, bí-zom benne, jövőbeli filmjeimben sike-rül elmesélni.

– A közelmúltban Kehila-haver díjbanrészesült, hogy fogadta az elismerést?

– Nagyon örültem neki, meghatott ésmint életem eddigi minden díját, ezt isegyfajta útjelzőnek érzem. Többnemze-tiségű és – vallású családomban, Isten-nek hála, kiváló tanítómestereim, példa-képeim voltak, s a révkomáromi MunkaUtcai Alapiskola, majd a volt bencés, maSelye János Gimnázium tanárai is erősgyökerekkel, bátor szárnyakkal indítot-tak az életbe. Hamvas Béla bölcsessége:„A dolgok nem kívül kezdődnek, ha-nem belül, és nem alul, hanem felül, ésnem a láthatóban, hanem a láthatatlan-ban.“ Bennem is munkálnak az újabbfilmtervek, hiszen olyan sok olyan erős,őszinte üzenet, sors van, amit kötelessé-gemnek érzek közvetíteni, átadni a né-zőknek. Hátha egy icipicit általuk is sze-lídülhet ez a világ! �

6

Utóirat 3. rész

AHolocaust, az európai zsidóság tragédiája nem voltmás, mint a zsidó történelem várható folytatása, várha-

tatlan méretekben. Ezeknek a méreteknek az volt az oka,hogy a történelemnek ezen a tragikus pontján az ideálisgyilkos, a fegyelmezett, mindenre képes, a modern techni-kával felszerelt német náci, találkozott az ideális áldozattal,a védtelen zsidóval. A Soá borzalmas mérete, ennek a talál-kozásnak volt a következménye, de a Soá mint ilyen, csak azutolsó láncszem – a mai napig az utolsó láncszem azoknaka szenvedéseknek és mártíriumoknak sorában, amely a má-sodik Templom elpusztításával, és az országunkból való ki-űzettetéssel kezdődött kétezer évvel ezelőtt.

Tudom, nem kevés az olyan ember, akit az utolsó mon-datban az a két szó, „a mai napig ” nagyon zavar, és aki nemképes elfogadni még a lehetőségét se annak, hogy ami volt,megismétlődhetik. Nézzük meg azonban, mi történik kö-röttünk. Ma már egyre világosabb, hogy a világ egy újabbösszecsapás felé halad, ezúttal a fanatikus, vérben gázoló, ki-alakulóban lévő mohamedán tábor, és a modern világ, defőleg Amerika között, amely ma az egyetlen, leghatalma-sabb, leggazdagabb, a modern technika minden eszközévelfelszerelt világhatalom. Összeütközés?! Hát nem világos,hogy ebben a harcban ki lesz a győztes? Hát nem teljesen el-képzelhetetlen-e, hogy a tudatlan visszamaradottság, a vallá-si fanatizmus kerüljön ki győztesen ebből a harcból?

Dacára annak, hogy ez, amint mondtuk, teljesen elkép-zelhetetlen, ha éppen keresünk, lehet erre egy történelmipárhuzamot találni. Vegyük például a kulturált, hatalmas,jól felfegyverzett Római Birodalmat, az akkori világ urát, ésa barbárok közötti harcot, amely Rómának, az uralmának,a gazdagságának és kultúrájának a vereségével fejeződöttbe, és utána a sötét középkor évszázadai következtek. Mivolt ennek az oka akkor? Az uralomba vetett bizalom meg-rendülése, a korrupció, az ellenség „megértése”. a belső ás-kálódás, az a tény, hogy bár a hadseregnek hősi hagyomá-nyai voltak, és jobban volt felszerelve, mint miden más, ak-kori ellenség, de a tagjai a társadalom alacsony rétegeibőlés idegen zsoldosokból kerültek ki. De ki keres párhuza-mokat? És a kőolajról még nem is beszéltünk.

Minket, zsidókat, az érdekel főleg, hogy hol állunk miebben a harcban? A hagyományunkhoz, a történelmünk-höz híven, a mohamedánok szerint, az ürügye és a tulaj-donképpeni okai vagyunk a konfliktusnak. Mint ahogyHitler propagandájának a lényege, hatvan évvel ezelőtt, azvolt hogy a második világháború a zsidó uszítás miatt törtki, amely Németország világuralmi fantáziája ellen izgattaa világot, ugyanúgy, démoni hasonlatossággal, a moha-medán propaganda azt kezdi hirdetni, hogy az oka a vi-szályának a szabad világgal nem az, hogy fanatizmusuk fe-kete zászlóját akarják kitűzni Európa és Amerika palotáiraés templomaira, de az, hogy Amerika, a zsidók uszításáraés a saját érdekeivel ellentétben, támogatja Izrael államát,és ez a világot megbénító terror eredete.

A világ energiára szomjas és a kőolajnak egyelőre nincsensajnos, megfelelő pótléka. Arab és más mohamedán államokbirtokolják a kőolaj tartalékok nagy részét. Ahogy a kőolajutáni verseny fokozódik, úgy fognak majd megerősödni azoka hangok, amelyek először kérdőjellel, majd később felkiál-tójellel, kétségbe vonják az Izraelt támogató politika helyes-ségét. Már ma is vannak, nem kevesen, akik azt kérdezik,hogy ez a politika érdemes-e, hogy nem kerül-e túl sokba. Ez-zel együtt, csak idő kérdése, hogy újra felemelje a fejét az aréteg, amelynek a száját eddig a Holocaust emléke befogta,és kérdezze, hogy mi a kapcsolata ennek a politikának avvala ténnyel, hogy a zsidók, jóval a számarányukon felül és szem-betűnő módon vesznek részt mindenütt: a politikában, a saj-tóban, a televízióban, az egyetemeken, az irodalomban, az or-vosok, az ügyvédek, a bírók sorában. Vajon, nem zavar-e ez amasszív zsidó jelenlét abban, hogy eredményesebb külpoliti-kát folytassunk? Természetesen, teljesen elképzelhetetlen,hogy amerikaiak, akik véletlenül izraelita vallásúak, valamifé-le megkülönböztetést szenvedjenek ilyen, egyelőre csendesés szégyenlős meggondolások miatt. Hiszen, teljesen világos,hogy Amerika más. Igaz, hogy Spanyolország is más volt a ki-űzetés, és Németország a Holocaust előtt, nem beszélve Ma-gyarországról, amely teljesen más volt,,,addig. De Amerika?!Egyáltalában össze se hasonlítható.

Mint mondtuk, a helyzet más volt, más államok voltak,minden más volt, csak a zsidó nem változott. Bizonyítsd beneki, statisztikailag, hogy a dohányzás káros, abbahagyja adohányzást. Elolvas egy cikket arról, hogy azoknak a köré-ben, akik ezt vagy azt a műédesítő cukor helyettest használ-ják, a rák 12.7 százalékkal gyakoribb és másnap már másédesítőt használ, mert ugyebár, minek tegye ki magát az em-ber veszélynek. De mutasd meg neki a kétezeréves Diaszpo-ra történetét, (bocsánat a kifejezésért), a kínzásokat, a pog-romokat, a kiüldözéseket, a gyilkosságokat, a Soát,, azt, hogyalig hatvan éve a népe negyven százalékát kiirtották, vajon el-kezd-e gondolkozni azon, hogy talán érdemes volna alijáz-ni? Á, dehogy. Ez valamikor régen volt, egyszeri, soha visszanem térhető dolog, teljesen elképzelhetetlen, ő egy olyanországban él, ahol az emberi jogai törvényileg vannak bizto-sítva, egyenjogú minden téren. Ha véletlenül olyan ország-ban él, amely nem olyan biztonságos, akkor a zsidó temető-ket kell, hogy őrizze, nem mehet el, hogy az ország ne ma-radjon zsidók nélkül, és hogy ha már szívességet tesz és ali-jázik, akkor teszi ezt, amikor már a nyakán érzi a kést, ha aléte vagy a gazdasági helyzete van fenyegetve, és akkor is csakfeltételesen. Ha nem lesz jó a helyzet, megy tovább. Perszeaz izraeli útlevéllel a zsebében, amelyre még a repülőtéren,az országba való érkezésekor szerzett jogot.

Vannak olyan zsidók is, akik azt kérdezik, hogy mertekegyáltalában beszélni Alijáról, hiszen az egyetlen hely,ahol ma a zsidókat ölik, az Izrael? Ez igaz. Egy nép semszerzett hazát anélkül, hogy megfizette volna érte az árát– vérben. Mi itt ma megfizetjük ezt a vér-adót a fiainkértés értetek, hogy menhelyet teremtsünk nektek, ha erreszükségetek lesz, mint ahogy, akik előttünk voltak, megfi-zették ezt értünk. �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

7

65. fejezetTalálkozások

(2012. március 11.)

Kedd reggel ellepték Ramat Gan ut-cáit a jelmezben iskolába igyekvő

kis- és nagydiákok. Hupikék törpikék,királylányok, szakácsok, rendőrök, bo-hócok, mikulások szegélyezték a 61-esbusz útvonalát. Ekkor kezdtem megér-teni, mennyivel másabb itt Purim ün-nepe, mint odahaza. Az átlagos hétköz-napoktól abban is különbözött ez a reg-gel, hogy alig néhány óra választott eltestvérem érkezésétől, aki látogatóbajött hozzám. Gyorsan teltek a kutató-munkával eltöltött percek. Néha rápil-lantottam a radar-képre az Interneten,merre is jár az ELAL 366-os járata.

Telefonhívás, rendben leszállt. Mégegy-két óra nanotechnológia és márúton voltam találkozási pontunk felé.Egy Bnei Brak-i buszmegállóban vártamrá. Egyszer csak befordul a 161-es a sar-kon, s leszállt róla a január másodikaóta nem látott bátyám. Hát kell ennélkellemesebb érzés?

S miért pont Bnei Brak? Még hétfődélután hívott Ági néni vacsorára a kö-zelgő ünnep miatt. A viszontlátás öröm-teli percei után elindultunk Smuel bá-csiékhoz. Szokás szerint, igazi “szarvasi”estét töltöttünk náluk. Nem vártunk so-kat a következő találkozóval. Ramatgan-i “szomszédom”, Anna jött értünk,s kedvenc kávézómban megbeszéltükvele az izraeli hétköznapok nagy kérdé-seit. Ő vitt vissza minket Tel-Avivba,ahol az éjszakát töltöttük. A külvárosbólbeköltözni egy estére a belvárosba, ma-ga egy élmény. Nem volt még vége anapnak, Nathalie, az unokatestvérünkugrott be rövid beszélgetésre.

Reggel korán keltünk. Nyolckormár a sherutban ültünk Jeruzsálemfelé. Igen, kéthetente eljutni a SzentVárosba, azért nem rossz. A Júdeai-he-gyek, aztán az a bizonyos kanyar. Le-dobtuk a csomagokat a szállásunkon,s már rohantunk is Talpiotba, egy“szakmai” megbeszélésre. “Ah, thePaszternák brothers” – fogadott mo-sollyal az arcán tárgyalópartnerünk. Amunka után következhetett a pihe-nés. Gyalog tértünk vissza a központ-ba. A csodálatos panorámájú kilátó-hely és az egy nappal korábban meg-

nyílt jégszobor-kiállítás megtekintéseután a Mamilla bevásárló utcát ejtet-tük útba. A „jeges” Jeruzsálem, való-ban csontig hatoló volt, kellett egy kisidő míg kiolvadtunk. A délutáni szi-esztát követően Zsuzsival és kolléga-nőjével vacsoráztunk a Machane Ye-huda piacon. Hihetetlen, hogy meny-nyi embernek jut eszébe este kilenc-kor zöldséget, halat, húst vásárolni. ABen Yehuda utca elengedhetetlen vé-gigjárása, egy fagyi a tavaszias jeruzsá-lemi estében, s már végett is ért az el-ső itteni napunk.

(2012. március 12.)Csütörtök reggel verőfényes napsü-

tésben indultunk neki a fővárosnak.Egy hete még havazott, mára nyomasem maradt a télnek. A kis kávézóbanelfogyasztott reggeli után villámláto-gatás a Ben Yehuda kezdeténél nyíltúj áruházban. A Yaffo utcai játékbolt-ban beszereztem két új repülőgépetPASZTILAND-nek, majd Rékával fu-tottunk össze. Érdekesek ezek a talál-kozások, a Magyarországról bevándo-rolt vagy itt tanuló fiatalok történeteimind egyediek. Más a motiváció, azélethelyzet, az élmény.

A reggeli közös fagyizást (ennyi jég-krémet az elmúlt kilenc hónapban semettem, mint most a 4,5 nap alatt) köve-tően az Óvárosba mentünk. A Mamil-lán áthaladva összefutottunk egy pestiismerőssel (kicsi a világ, de nagyon ki-csi). Ezúttal elkerültük az arab bazárt, sa városfal mellett haladva értük el a Ci-on-kapuhoz vezető kis utcácskát. Zsidó-negyed: Kardo, Hurva zsinagóga, egy-két kedvenc ajándékbolt, arany menóra– látogattuk végig az “ezt meg szoktuknézni” listán szereplő célpontokat. AKotelhez érve cetlit írtunk, majd irányle a Siratófalhoz. Áhítat, találkozás az év-ezredes múlttal, lelki feltöltődés.

Vártunk vagy tíz percet a kijáratnálaz 1-es buszra, mire rádöbbentünk,hogy ma nem jön fel idáig. Séta amegállóba, s közel hatvan percet zöty-kölődtünk a buszpályaudvarig. Ter-mészetesen útközben is akadt látniva-ló, a jeruzsálemi táj, a Mea Sarim ne-gyed mozgalmas utcái. A szemköztiülésen ülő bácsi lelkesen magyaráztaa városfal tövében zöldellő növények,virágok hasznosíthatóságát, nem tö-

rődve azzal, hogy héberéből vajmi ke-veset értünk.

A végállomáshoz érve aztán meg-történt az, aminek már hónapokkalezelőtt meg kellett volna esnie. Sorkerült az első utazásomra az új villa-moson (ahogy itt mondják, könnyűvasúton). Még előző este, a piactól le-felé tekintve a Yaffo úton hagyta el akövetkező mondat az ajkamat: „Ami-kor végignézek ezen a sínpáron, telje-sen olyan érzésem van, mintha Mis-kolcon lennék!” Nehéz megmagya-rázni, akkor ott az első jegyvásárlásnálmegint olyan érzésem volt, mintha aVillanyrendőrnél várnék az 1-esre.

A tágas, halk villamos lenyűgözött, ér-dekesek a kocsik közepén elhelyezettalacsony kapaszkodók. A Tű-hídon át-haladva csodás panoráma tárul az uta-zók elé. A Herzl-hegyi fejállomásig utaz-tunk. Az állam nagyjainak is utolsó “ott-hont” adó katonai temetőben megnéz-tük a Herzl “álmáról” szóló kiállítást.Csak kapkodtam a fejem, mikor merrenézzek, füleljek, a látogatót érő számta-lan hang-, képhatás tengerében. Igaziélménymúzeum, nyugtáztuk a kijárat-hoz közeledve. Olyan nagyon kék-fehérhely, pont ahogy Izraelt szeretjük látni atávoli diaszpórából.

A délután folyamán Teri nénit keres-tük fel, akinek személye már nem isme-retlen a Posztdok Napló rendszeres ol-vasóinak körében. Egy falat Komárom(Miskolc mellett) a Szent Városban. Ha-zafelé betértünk még a shukra, s meg-vettük az Új Kelet legfrissebb számát.

Az estét a komáromi születésű festő-művésznővel, Miriammal töltöttük. Avacsorát követő autós városnézés soránJeruzsálem egy-két, számunkra még is-meretlen részlete is feltárult előttünk.

Pakolás, s reggel útnak indultunk délfelé. �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

A figyelmes olvasó tudja, hogymennyire fontos az időpont az iroda-lomban, illetve melyik évszakban ját-szódott le a cselekmény és annak je-lentése. Mikor az író vagy a költő tava-szi időpontot választ, ki biztosak lehe-tünk, hogy az irodalmi mű szerelmi té-májú és a hangulat optimista. Tavasz-szal, mikor a természet felébred ahosszú hideg tél után, és a madarakvisszatérnek hazájukba, az ember is át-veszi a tavaszi boldogságot.

Most itt az ősz, körülöttem sokanmosolyognak és megkönnyebbüléstérzenek, mivel a meleg nyár talán mára végét járja. Az idei nyár különlege-sen meleg volt, az ősz újabb reménythoz. Az őszi ünnepek október köze-pén fejeződnek be, itt mindenki ittörül annak, hogy a szukában, a sátor-ban, lehet hosszú ujjú ruhában vagyingben ünnepelni, de nemsokára mára kötött gyapjú darabokat is lehet hor-

dani. Szukkot utolsó napján különimát mondanak el, amelyben kérik azesőt.

Ilyenkor két híres költő verseiregondolok, arra hogy írták le ők az őszibenyomásaikat. H.N. Bialik Galíciábanélt, mikor írta a "Nyár vége" című ver-sét. A nyár vége szerinte szomorú idő,mivel a szegény embereknek elő kellszedni a téli cipőt és a régi szakadt té-likabátot. Ezeket el kell vinne a susz-terhoz meg a szabóhoz, aki talán egyfolttal még tudja menteni ezeket a da-rabokat. Bialik felnéz az égre és ottcsodálatos naplementet, gyönyörűskarlátvörös égboltot, de mikor lenéz,akkor szegénységet és remény nélküliembereket lát. A vers avval fejeződikbe, hogy a költő sietteti az embereket-krumplit tárolni a téli napokra,krumplit, mert másra nem jut nekik.

Ávráhám Ben Yitzhák Tel-Avivbanélt, de nem felejtette el az európai őszt

és a verse "Ősz a fasorban" a lombhul-lásról írt egyik Tel-avivi fasorban, pe-dig itt Izraelben nagyon kevés fa hul-latja le levelét. A legtöbb fa, amely aFöldközi-tenger éghajlatához illeszke-dik örökzöld. De Ben Yitzhák verse si-kerül átvinni az európai lombhullástés őszi hangulatot és olvasó maga előttlátja a lehulló, leveleket és a méztelenfákat.

Valójában ilyenkor a naplementecsodás, a látóhatár ezer piros és vörösszínváltozat festi be, a napkorong kü-lönlegesen nagy. Még lesznek melegnapok, a nyári ruhákat még nem kelleltenni, de mikor a televízióba látni azEurópából ide repült madarakat, ame-lyek Galieleában megpihennek és so-kan itt maradnak, tudjuk hogy nemso-kára lehet téli ételeket főzni.

Nyáron sokan nem szeretnek sütni ameleg vagy a diétázás miatt, de ilyen-kor itt az idő előszedni a régi jó sza-kácskönyvet én pont azt csináltam éskipróbáltam egy kuglóf receptet,amely sikerült, ezt szeretném megosz-tani olvasóimmal.

Hozzávalók: 4 pohár liszt, 1 tojás,10 dkg tejföl, 10 dkg vaj, 2-3 evőka-nál cukor, 2 dkg élesztő, 1,5 pohártej vagy langyos víz, 1 kávéskanál só,1 kávéskanál vanília kivonat, 1/2 cit-rom reszelt héja.

Elkészítése: Az élesztőt felfuttatjuk1/2 pohár vízben vagy tejben. Az ösz-szes hozzávalót a mixerben 5 percigkeverjük. Pihentjük addig, míg meg-duplázódik a tészta. Kinyújtás után be-kenjük csokoládékrémmel, vagy cuk-rozott kakaóval vagy szentjános kenyérkrémmel. Kuglóf formában 45 percig,előre melegített 170 fokos sütőbensütjük. �

Dr. Orna Mondschein

Ünnepi készülődések

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Az irodalomban a nyár vége mindig valami szomorú eseményt jelöl. A négyévszak irodalmi jelentése lehet mondani, univerzális, a tavasz reményt, a

nyár gyümölcsök és más termények beérését, az ősz a szomorúságot mivel elkell búcsúzni a meleg és vidám nyártól, a tél a legpesszimistább hideget és ha-lált jellemzi.

Akad néha olyan pillanat, amikor érezhetővé, szinte ta-pinthatóvá válik egy-egy közösség ereje. Yom Kippur

beköszöntekor ennek lehetett tanúja mindenki, aki a bu-dai Frankel zsinagóga felé járt.

Kol Nidrere nemcsak a zsinagóga padsorai teltek meg,

hanem a köztük lévő folyosók és az udvar is. Az ima hang-ja, a kántor és a férfikar éneke különleges atmoszférát te-remtett ezen a rendhagyó napon. A rabbi szavai útravaló-ul szolgáltak a huszonöt órás böjthöz. �

PA

Pillanatkép – Kol Nidre a Frankel zsinagógában

Nyári pillanatok Orna és Yossi Mondschein kertjében az izraeli Ashkelonban

4

Od roku 1998 som bol členompredstavenstva ŽNO Bratislava, najprvz titulu zástupcu mládeže, neskôr akoriadne zvolený člen. V rokoch 2010-2011som pôsobil vo funkcii predseduRevíznej komisie ÚZ ŽNO a v rovna-kej pozícii, len na úrovní ŽNO Brati-slava, potom v rokoch 2013-2017.

Po absolvovaní Lekárskej fakultyUK v Bratislave v roku 1998, som krát-ko pracoval na Urologickej klinike FNna Kramároch, kde som mal okremklinickej práce na starosti aj výučbuštudentov. Keďže som sa ako mladýabsolvent chcel stať čo najskôr finanč-ne nezávislým, rozhodol som sa prepodnikateľskú činnosť. Myslel som si,že to bude len dočasné riešenie a ná-sledne sa vrátim k medicíne. V podni-kateľskom prostredí pôsobím však do-dnes s tým, že sa mi našťastie podariloprepojiť moje formálne vzdelanie shlavným predmetom podnikania.Som ženatý a mám tri deti.

Dlho ste sa venovali výskumu histó-rie židovských komunít na Slovensku,aj synagógy v Stupave. Aký je výsledoktýchto projektov?

Ešte ako študent som trávil voľnýčas cestovaním po Slovensku a doku-mentovaním židovských pamiatok.Výsledkom je zbierka niekoľko tisícfotografií synagóg a cintorínov z vyše300 lokalít, z ktorých niektoré už, žiaľ,dnes neexistujú. Fotografie boli pre-zentované na viacerých výstavách do-ma, ale aj v zahraničí. V spolupráci sMZV SR vyšla aj malá reprezentačnábrožúrka, prvá svojho druhu, o židov-ských pamiatkach po roku 1989. Po-núka sa aj knižná publikácia, ktorá byzachytávala devastáciu, ale aj obnovupamiatok, ktoré tvoria súčasť nášhokultúrneho dedičstva. Obávam savšak, že na túto budem mať čas naj-skôr na dôchodku (úsmev). Čo sa tý-ka záchrany synagógy v Stupave, je toživý projekt, na ktorý som nesmiernehrdý. V čase, keď som objekt prevzal,bola to ruina. Postupnými rekon-

štrukčnými a čiastočne aj reštauračný-mi prácami sa mi podarilo zachovaťautentický charakter druhej najstaršejzachovanej synagógy na Slovensku.Pravidelne sa v synagóge konajú kul-túrne a spoločenské aktivity, ktoréokrem iného propagujú aj židovskúkultúru, tradície a históriu. Budúcirok plánujeme otvoriť unikátne kon-cipovanú, stálu expozíciu dejín miest-nej židovskej komunity. V synagógesom mal aj moju židovskú svadbu. Bo-la v Stupave prvá od konca vojny.

Nedávno ste boli zvolený za predse-du ŽNO Bratislava. Gratulujeme! Aképlány chcete realizovať?

Ďakujem. Aj keď som na túto funk-ciu neašpiroval, prijal som výsledokpreferenčného hlasovania s veľkoupokorou, najmä voči staršej generáciinašich členov, ktorá sa na príslušní-kov mladšej generácie pozerá tradič-ne kriticky.

V tejto súvislosti vnímam môj veksúčasne ako jasný signál pre generač-nú, a tým aj personálnu zmenu zlože-nia vedenia našej komunity.

Čo sa týka samotných plánov, týchje veľmi veľa. Od prvého dňa nástupudo funkcie rozbiehame podľa urče-ných priorít nové projekty, resp. do-končujeme niektoré z tých, ktoré bolizapočaté ešte predošlou exekutívou.Medzi tie nové, ktoré majú jednoz-načnú prioritu, patrí snaha o urgent-né doriešenie bezpečnostného zabez-pečenia Komunitného centra, objek-tov vo vlastníctve ŽNO a organizova-ných podujatí. Na dvore našej obce jev procese aj prvá fáza rozsiahlej re-konštrukcie, ktorej cieľom je spríjem-niť celkový charakter dvora a inštalo-vaním posedenia a preliezok umožniťnašim členom, ako aj deťom škôlkyLauder a Nedeľnej školy, tráviť čas vpríjemnom prostredí, a nie ako to bo-lo doposiaľ, na „parkovisku”.

Snažíme sa investovať práve do ta-kýchto „mikroprojektov”, ktoré vediaza cenu zmysluplnej investície výrazne

a relatívne rýchlo skvalitniť život na-šich členov. Medzi takéto projektypatrí napríklad aj dlho postrádanávlastná webová stránka Obce a obno-vený komunitný časopis Kehila. Ve-rím, že sa nám podarí nad rámec zjav-nej zmeny kvality pripraviť aj nemenejkvalitný obsahový materiál, ktorý bu-de atraktívny pre širokú skupinu čita-teľov. Mená aktuálnych členov re-dakčnej rady, medzi inými Juraj Alnera Ján Štrasser, sú toho zárukou. Jed-nou z inšpirácií pri vytváraní štruktúryčasopisu bolo aj periodikum ŽNO vKomárne – Spravodajca.

Plánujeme však aj rozsiahlejšie pro-jekty, akými sú infraštruktúrne inves-tície do nášho nehnuteľného majet-ku. To je však proces, ktorý vyžadujedlhšie realizačné obdobie a komplex-nejšie financovanie.

Medzi zásadné priority novej exeku-tívy samozrejme patrí aj snaha prispieťk neodkladnej obnove podpory zostrany Claims Conference, ktorej pred-metom bola prevažne refundácia zdra-votnej a sociálnej starostlivosti pre ge-neráciu preživších holokaust. Napriekrozbehnutému projektu ÚZ ŽNO „La-tet” si myslím, že táto podpora má byťprirodzene financovaná z prostriedkovnemeckej vlády, a nie z našich vlast-ných zdrojov. Naša ŽNO v tejto vecivšak nemôže jednať úplne autonómne,ale v každom prípade sa aktuálne sna-žíme byť hnacím faktorom urýchlenejobnovy uvedenej podpory.

Ako kľúčové aktivity vnímam projek-ty smerujúce k podpore mladej gene-rácie, ktorá je garantom kontinuity ži-dovského života. Rozvoj aktivít Nedeľ-nej školy našej obce, spolupráca soškôlkou pani rabínky Myers, ako ajpodpora mladej generácie združenej vSÚŽM, sú absolútnymi prioritami no-vej exekutívy pod mojím vedením. �

ŽNO Bratislava má nového predseduRozhovor s MUDr. Tomášom Sternom – 1. časť

Narodil som sa 27. júna 1972 v Bratislave, v rodine, v ktorej sme sa napriekokolnostiam doby, snažili dodržiavať židovské zvyky a tradície. Ako vyso-

koškolák som bol aktívny v Československej, neskôr Slovenskej Únii Židovskejmládeže, ktorej som bol v rokoch 1993-1998 aj predsedom. V rokoch 1997-1998 som bol členom prezídia EUJS a vykonával som aj funkciu šéfredaktoramládežníckeho časopis Chochmes.

3

Na dvore Útulku opäťstojí stan

Pri príležitosti Sukotu sme v tomto roku postavili novýstan, ktorý svojimi obrazmi, motívmi rastlín, Jeruzale-

ma a ušpizinov, siedmich hostí prichádzajúcich do suky,ozdobila akademická maliarka Miriam Neiger-Fleis-chmannová.

Dňa 8. októbra v nedeľu popoludní o sviatku prednášalhlavný rabín dr. Alfréd Schőner, rektor Židovskej univer-zity v Budapešti. Potom si každý mohol splniť micvu poby-tu v stane a požehnať rastliny sukotovej kytice.

Program slávnosti pokračoval v sále Zoltána Wallensteinaprezentáciou štvrtej knihy spisovateľa-advokáta dr. GyörgyaSágiho. Posledné dielo pána spisovateľa o benátskych Ži-doch zožala – podobne ako predchádzajúce – veľký úspech,a obecenstvo kládlo autorovi množstvo otázok.

Po prvýkrát sme usporiadali koncert v rozšírenom prie-store našich spojených sál, kde sme pri tejto príležitostiumiestnili aj malé pódium. V rámci vystúpenia známej

speváčky Andrei Malek a Bandiho Jágera zazneli židovskémelódie, ako aj obľúbené šansóny, ktoré poznáme v po-daní tejto obľúbenej interpretky. Koncert zožal veľkýúspech, v radoch obecenstva sedeli návštevníci až z Du-najskej Stredy, Nových Zámkov, Györu, Taty, Tatabánye,ba dokona aj z Budapešti. Slávnosť sme ukončili kóšer olo-vrantom. Za poskytnutie stanu patrí vďaka Baltazárovi Ry-šavému – Boldimu, za ozdoby Miriam Neiger Fleischman-novej a Zachare Toledani, za organizáciu podujatia JuditeHaasovej, Zsuzsanne Paszternák Kertész a Antonovi Pas-ternákovi. �

PT

Obnovujú pamiatkyna Židovskú komunitu

Židovský neologický cintorín v Zlatých Moravciach bolzaložený asi v roku 1857, odhadujeme tak podľa naj-

staršieho náhrobného pomníka. Posledný pohreb sa konalv roku 1971 a spolu bolo na cintoríne okolo 530 hrobov spomníkmi. Dnes je ich už len polovica presne 266.

Na cintoríne bola asi v roku 1865 postavená budova do-mu smútku - Ciduk hadin, v ktorej bol uskladnený po-hrebný voz. Budova sa za stopäťdesiat rokov rozpadla naruinu a zostali iba štyri holé steny. Náš židovský cintorínbol desiatky rokov neudržiavaný a tak postupne zarastalburinou a náletovými drevinami, ktoré nikto neodst-raňoval. Mnoho rokov na cintorín voľne mohli chodiť sku-pinky mladých ľudí, nakoľko na veľkej časti bolo kamennéoplotenie zvalené a kameň odvezený. Neznámi vandali po-stupne zvalili vyše stošesťdesiat pomníkov a mnohé boli ajpolámané. Najsmutnejší je fakt, že z cintorína bola polo-vica najdrahších pomníkov nenávratne ukradnutá.

V marci roku 2014 som sa rozhodol, že spolu s JurajomŠabíkom zmeníme nedôstojný stav na našom židovskomcintoríne. Začali sme s odstraňovaním burín, spílili smedesiatky stromov a iných náletových drevín. Na cintorín sadlhé roky beztrestne vyvážal komunálny odpad, ten sme

museli naložiť do asi desiatych kontajnerov a tieto dali vy-viezť na skládku komunálneho odpadu.

Po odstránení porastov a odpadkov sme upravili celúplochu cintorína a vysiali trávnikom. Trávniky kosíme pra-videlne od jari do jesene každé dva týždne. Vzápätí poúprave plochy cintorína sme začali s opravami pomníkov.Od základov sme postavili stošesťdesiatpäť náhrobnýchpomníkov. Na vyše päťdesiatych pomníkoch som zlatoufarbou obnovil texty.

Nasledovala veľmi náročná rekonštrukcia ruín budovyCiduk hadin. Postupne sa nám podarilo budovu zastrešiť,vybetónovať a vydláždiť podlahu, obnoviť vnútorné a von-kajšie omietky a nakoniec všetko vymaľovať do bielo mo-drej kombinácii farieb. V miestnosti veľkosti 5 x 5 metrovsom sa rozhodol zriadiť malé Múzeum, ktoré bude doku-mentovať život a osudy Židovskej komunity z regiónu hor-ného Požitavia.

Časť poškodeného oplotenia sa nám podarilo obnoviť,znovu omietnuť a vymaľovať, väčšia časť na opravu ešte lenčaká. Začiatkom augusta t.r. som sa rozhodol zrekon-štruovať aj budovu bývalej ortodoxnej synagógy v ZlatýchMoravciach. Časť opráv sa mi už podarilo zrealizovať apresne v deň 90. výročia vysvätenia synagógy 13. sept.2017, sme mohli na budove slávnostne odhaliť pamätnútabuľu, za prítomnosti Veľvyslanca štátu Izrael na Slovens-ku, jeho Excelencie J.E. Zvi Aviner Vapni a predseduÚZŽNO Igora Rintela. V ten deň sa uskutočnilo aj sláv-nostné otvorenie Múzea, taktiež zrekonštruovaného cin-torína a súčasne bola odhalené pietne miesto obetiam ho-lokaustu z nášho mesta. Na slávnosti sa zúčastnili naši bý-valí židovskí spoluobčania, alebo ich potomkovia z USA,Maďarska, Francúzska, Talianska, Izraela, zo Švajčiarska asamozrejme aj zo Slovenska.

Nemalé finančné prostriedky nám na zabezpečenie ma-teriálnych nákladov poskytli naši židovskí priatelia. Všetkypráce počas tri a pol roka sme vykonávali bez nároku na fi-nančnú odmenu. �

Ľudovít Chládek, Iniciátor a realizátor obnovy pamiatok

na Židovskú komunitu v Zlatých Moravciach

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela� peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos� plati� osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� Vydávanie Spravodajcu, ŽNO v Ko-márne a Klub Shalom podporili: MU-Dr. Ivan Kolin (Košice), Dezső Jaka-bovits (Győr), Pavol Holczer (BeerSheva), Ágnes Parnes (Izrael), Györ-gy Himmler (Štúrovo), Magda Feke-te (Komárno) a anonymní darcovia.Ďakujeme!

� Dňa 17. októbra sa v Bratislave ko-nalo riadne zasadnutie vedeniaÚstredného zväzu židovských nábo-ženských obcí v Slovenskej republike.Našu obec na zasadnutí zastupovalpredseda Anton Pasternák.

� Už po druhýkrát sa účastníci Tu-ristického pochodu po stopách I. sve-tovej vojny zastavili aj na židovskomcintoríne v Komárne. Početných po-chodujúcich privítali na spomienko-vom mieste členovia vedenia našejobce Tomáš Novák a Zoltán Kollár.

� Vyšiel kalendár židovského roku5778. Objednať si ho môžete na se-kretariáte ŽNO v Komárne, kontakt:kile@menhaz.sk, tel.: 035-7731-224.

� Nakúpili sme nové knihy do Kniž-nice Bélu Spitzera. Našich čitateľovsrdečne očakávame počas návštev-ných hodín.

� Začali sme plánovať podujatia narok 2018 a súčasne podávame žiados-ti o dotácie. Radi uvítame každý ná-pad, pošlite nám ich na adresu ki-le@menhaz.sk.

Žiadame Vašu podporu

Nové videá každý týždeň:MACHAR – učme sa spoločne

o židovstve Vrámci online vzdelávacieho programu nájdete na našej webovej stránke kaž-

dú stredu nové filmy. Registrovaní užívatelia nájdu vzdelávacie materiály všet-kých semestrov na nasledujúcom linku: http://kehreg.com/machar/. �

Správy z cintorína� Vďaka dotácii získanej na projekt sme začali s mapovaním hrobov nášho cin-torína a s vytvorením databázy.

� Vďaka finančnej podpore mesta Komárno sme počas jesene zrekonštruova-li niekoľko chránených hrobov a začala sa aj obnova dvoch pomníkov, ktorésa na jar zrútili.

� Vďaka finančnej dotácii Nadácie Gábora Bethlena bude zrekonštruovanýpomník obetiam I. svetovej vojny a jeho okolie. Práce budú podľa našich plá-nov ukončené začiatkom jari.�

Chanuka v Komárne – upútavkaSlávnosť Židovskej náboženskej obce v Komárne pri príležitosti Chanuky sa

bude konať 17. decembra 2017 o 14. hodine v budove Útulku. Podrobnýprogram uverejníme v novembrovom čísle našich novín. Každého srdečneočakávame. �

PT

h́ ́ b

OKTÓBER 2017 – ELUL 5777 - TISHRI 5778. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 10. REG. ČÍSLO, 257. ČÍSLO

SPRAVODAJCASukot v Komárne

Po prvýkrát sme usporiadali koncert v rozšírenom priestore našich spojených sál.Náš článok na strane 3.

Myšlienkyredaktora

Pri prezeraní snímok z tohto-ročných osláv Sukotu v Ko-

márne na Facebooku mi napa-dajú príbehy významných pred-kov. Technika je neuveriteľná:sám som sa, žiaľ, na slávnostizúčastniť nemohol, avšak vďakainternetu už o pár minút môžemvidieť, čo sa v komárňanskej ke-hile práve deje. A tak mi hlavouvíria príbehy, ktoré nám rozprá-vali naši starí rodičia i rodičia –príbehy o tom, ako pozvaní hos-tia či členovia komunity zabávaliprítomných svojimi veselými vy-stúpeniami na pódiu budovy naUlici biskupa Királya, alebo Útul-ku. Konali tak pred päťdesiatimi-šesťdesiatimi rokmi a pravdepo-dobne počas dlhých stáročí predholokaustom.

A na začiatku židovského roka5778 sme opäť mohli byť svedka-mi miestneho mikrozázraku. VÚtulku „zhobľovali“ pódium, abysme sa zabavili. Spojené sály Zol-tána Wallensteina a Móra Lip-schera poskytli slávnostnémukoncertu ideálne prostredie. Vbudove postavenej v roku 1896sa opäť zrodilo niečo nové! Čo siešte začiatkom nového roka mô-žeme želať? Nech sa tak deje eštedlhý čas! Nech sú pri príležitostinašich významných dní rady za-plnené, nech z pódia žiari radosť– tak, ako to bolo teraz vďaka he-brejským melódiám. �

PA

Cestou tradícií – vysoké sviatkyv Komárne

Naša náboženská obec vyvíja každýrok veľkú snahu v záujme toho,

aby počas jesenných vysokých sviatkovzabezpečila predmodlievajúcich a ešteväčšie čarovanie si vyžaduje zorganizo-vanie minjanu. V tomto roku sa v stre-du, 20. septembra, na prízemí synagógyzišli tí, ktorí k nám prišli privítať novýrok z rôznych kútov regiónu. Prítom-ných privítal Tamás Paszternák, hostiasi následne vypočuli modlitbu MihályaRiszovanného a slávnostný výklad Istvá-na Balogha. Večer ukončila kóšervečera v sále Zoltána Wallensteina.

Na druhý deň sa obradu tašlich zúčast-nila oveľa menšia, ale o to nadšenejšiaskupinka. Popoludňajší náučný programspestril aj literárny zážitok a na záver dňa sme spoločne odriekali kiduš. Kol Nid-ré pripadlo v tomto roku na piatok, sviatok Jom kipur sme teda v synagóge vítalispoločne so šabatom. V deň sviatku sme si spomienkovou modlitbou mazkir pri-pomenuli našich zosnulých. Po záverečnej modlitbe neila a spoločnom učenísme sviatok ukončili havdalou. Pôst sme v sále Zoltána Wallensteina prelomilichutnými koláčmi.

Ďakujeme každému, kto medzi nás prišiel a svojou prítomnosťou posilnil sláv-nostné minjany. Veríme, že tých, ktorí tentoraz z našich radov chýbali, privítamena oslavách na budúci rok v záujme toho, aby sme naďalej kráčali cestou našichtradícií. �