h́ ́ b

2017. NOVEMBER – TISHRI-CHESVAN 5778. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 11. SZÁM, 258. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Huszonnyolc évvel a rend-szerváltás után azt gondol-

hatnánk, aki akart, már régenvisszatért az egykori vasfüggönymögé, hogy újra lássa szülőváros-át, esetleg felkutassa a családcsallóközi gyökereit. A helyzetmégsem ennyire egyszerű. Szintehavonta érkezik egy-egy jelentke-zés, főleg Izraelből a hitközségelektronikus elérhetőségeire,melyben a távolba szakadt komá-romiak jelzik, hamarosan felke-resik a Menházat.

Mindig öröm egy-egy ilyen talál-kozás. Először vendégül látni vala-kit, aki hetven éve a városban láttameg a napvilágot és néhány hó-nap, év után a Szentföldön telepe-dett le családjával. Mindig köny-nyeket előcsalogató pillanat - le-gyen szó akár a vendégekről, akára házigazdákról, megtalálni egy-egy nevet a háború utáni anya-könyvben, felfedezni közeli és tá-voli rokonokat az archívumban,követ vinni a temetőben nyugvóősök sírjára. A minap egy látoga-tónk a Király püspök utcábanidézte fel első lépéseinek emléke-it, a Klapka téren gondolt vissza arokonok cukorkás boltjára.

Még most sem késő felkere-kedni, ellátogatni hozzánk, egy-egy újabb mozaikdarabbal gaz-dagítani a Schnitzer Ármin Mik-romúzeum gyűjteményét, mind-ezzel megőrizve még többet aKomáromi Zsidó Hitközség di-cső múltjából. �

PA

Chanukai ajánló

Jávori Ferenc és Dunai Tamás december 17-én a Menházban (részletek a meghívóban)

Chanuka Jávori Ferenccelés Dunai Tamással a MenházbanAKomáromi Zsidó Hitközség ezúton hív meg minden érdeklődőt chanuka,

a fény ünnepe alkalmából tartandó ünnepségére, melyre 2017. december17-én, vasárnap 14:00-kor kerül sor a Menházban.

Program: – Odesszai kocsmadalok - Jávori Ferenc és Dunai Tamás koncertje– A Selye János Gimnázium diákjainak műsora (a Debreceni Zsidó Hitköz-

ség Kardos Albert Szavalóversenyének résztvevői)– Ünnepi gyertyagyújtásA program Komárom Városa, a Bethlen Gábor Alap és a Szlovák Köztársaság Kor-

mányhivatala – Kisebbségi kultúrák 2017 program támogatásával valósulhat meg.Ünnepeljen Ön is velünk!�

Chanuka ünnepeChanuka ünnepe az idén december 12-én, kedden este kezdődik az első

gyertyagyújtással. Az utolsó gyertyagyújtás (8.) december 19-én, keddenvan. Az ünnep 20-án, szerdán naplementekor ér véget. Részletes chanukai ösz-szeállítást decemberi számunkban olvashatnak. �

Chanukai gyertya rendelhetőAKZSH idén is biztosít chanukai gyertyát minden érdeklődőnek, a meg-

rendeléseket december 1-ig várjuk a kile@menhaz.sk címen vagy a 7731-224-es telefonszámon. �

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A KZSH-t, a HH-t és a Shalom klubottámogatták: Sara Hassan Cohen (Izra-el) – a pénzadományon kívül három,Tel-Avivban megjelent magyar fordításúimakönyvet ajándékozott hitközségünk-nek –, és anonimitásukat kérő adomá-nyozók. Köszönjük!

� Pályázati forrásoknak köszönhető-en új fényképezőgépet szereztünk bea Hitközségi Híradó szerkesztőségé-nek. Lapunk következő számaibanmár az új eszközzel készített fotók je-lennek meg.

� A budapesti Magyar Zsidó Múzeumés Levéltárral együttműködve hamaro-san nagyszabású projekt kezdődik a Ko-máromból és környékéről deportáltakéletútjának dokumentálására az „Euró-pa a polgárokért” program keretében.

� Nyitra megye támogatásával nem-sokára elkészül a komáromi mikvétbemutató szórólapunk és utazó kiál-lításunk.

� Luachot, az 5778-as évre szóló zsidónaptárt továbbra is igényelhetnek a tit-kárságon.

�MACHAR – tanuljunk közösen a zsi-dóságról online oktatási programunkkeretében minden szerdán új filmet töl-tünk fel weboldalunkra. Az érdeklődőkaz alábbi linken regisztrálhatnak:http:// kehreg.com/machar/. A márcsatlakozott felhasználók a négy sze-meszter oktatási anyagát a fenti linke-ken érhetik el.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Realizované s finančnou podporouÚradu vlády Slovenskej republiky - program Kultúra národnostných menšín 2017. Periodikum je nepredajné. Lapunk Önnek készült, kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Támogatóink / naši sponzori:

Novák Tamás előadásaADuna Menti Múzeum mellett tevékenykedő Múzeumbarátok Köre a Zichy

palota előadótermében tartotta meg havi összejövetelét 2017. november 7-én, melyen Dr. Novák Tamás, közösségünk tagja adott elő. Beszélt a zsidóság tör-ténetéről, a Holokauszt komáromi vonatkozásairól, az antiszemitizmusról. A ba-ráti kör tagsága érdeklődéssel hallgatta a személyes adatokkal, fotókkal tarkítottelőadást. Pozitívan értékelték a színes, terjedelmes beszámolót. �

Presser Gábor a MenházbanVasárnap, október 22-én nagyon

kedves vendégeket fogadhat-tunk a Menházban, amikor PresserGábor látogatott el hozzánk barátai-val. A zsinagóga és a mikromúzeummegtekintése után lehetőség nyílottegy jó hangulatú beszélgetésre is. Aképen Kollár Zoltánnal. �

(Fénykép: Haas Jutka)

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

A Tórát olvasva, Mózes III. könyvé-ben, a Vájikrában, más néven a Levi-ták könyvében az ünnepről csak egymondatot olvashatunk:

„A hetedik hónap első napja legyenpihenőnap számotokra, harsonazen-géssel és ünnepi összejövetellel.” – itttehát a jom truá, azaz, „a riadó napja,a kürtharsogás napja” kifejezés szere-pel. Jóval későbbi időbe, a polgáriidőszámítás előtti 6. századba, a babi-lóniai fogság korába kell gondolatbanutaznunk, ahol először találhatjukmeg ünnepünk mára leggyakoribbávált nevét. A Júdából és Jeruzsálembőlelhurcoltak között élt Ezékiel próféta,akit héberül Jehezkélnek nevezünk. Anév jelentése: Az I.ten erőssé tesz. Apróféta egész életében megpróbált hűmaradni nevéhez, pedig nem voltkönnyű dolga.

Ezékiel tagja volt annak a csoport-nak, amelyet még a tömeges fogságbahurcolás előtt mintegy tíz évvel előző-leg vittek el a babilóniaiak. A zsidóságvallási és világi vezetőit, a legjobb kéz-műveseket, iparosokat, katonatiszteketés hivatalnokokat azért vitték Babilon-ba, hogy ezzel elejét vegyék a nép el-lenálló tevékenységének. Ezékiel ekkormég fiatal ember, papi család tagja, aszentély körzetében növekedett fel, ar-ra készült, hogy maga is pap lesz, életéterre a feladatra szánta. A beszédeit éstetteit megörökítő könyvéből tudjuk,mennyire kétségbe ejtette, hogy nemtöltheti be élete célját és vágyát. De afogság első tíz évében még reményke-dett, hiszen, ha messzire is, a szentélymég állt, volt remény.

Azonban időszámításunk előtt 586-ban a babilóniak megelégelték a ki-csiny zsidó állam folytonos ellenállá-sát, szervezkedését, lerohanták azt, el-pusztították és lakóinak nagy részeEzékiel és társainak sorsára jutott. Ek-kor a prófétában végleg megtört vala-

mi, hisz elveszett annak minden reálisesélye, hogy az ő életében még újra-épülhessen a szentély és megszerve-ződhessen a papi szolgálat. Sosem ké-pes feldolgozni veszteségeit, de tisztá-ban van a feladatával: ébren tartani azösszetartozás érzését, a közösség tuda-tát a megmaradottakban és biztatniőket: lesz még visszatérés.

Ezért járja a babiloni zsidó telepe-ket és hirdeti újjászületést vizionálópróféciáit a nép körében. Ezek egyi-kében olvasható a következő mondat:

„Száműzetésünk 25. esztendejében,az év kezdetén, a hónap tizedik nap-ján, a város elfoglalása után a tizenne-gyedik évben, éppen azon a napon fö-löttem volt az Ö.való keze.”

Így indul Ezékiel könyvének 40. fe-jezete, a folytatásban pedig az újjászü-lető szentély vízióját írja le.

Ezen a helyen jelenik meg tehát azúj év neve, Ezékiel próféta könyve örö-kítette meg számunkra először. Mint-egy 2600 évvel ezelőtt, tőlünk 2600 ki-lométerre, a mai Irak déli vidékein afogságban élő zsidók új évet tartottak,zengett a sófár a kürtharsogás napján.Mi, 2017-ben, az 5778. zsinagógai évelőestéjén feltehetjük magunknak akérdést: vajon szabadok vagyunk?

A zsidó hagyományban a ros hásá-nái időszak a számvetés, a megtérés,bűnbánat és a megbocsátás jegyébentelik. Ha képesek vagyunk szembe-nézni önmagunkkal, a tetteinkkel, hi-báinkkal akkor képesek lehetünk fel-szabadítani magunkat azoktól a lelkiláncoktól, amelyek ránk rakódtak azév során. Az elhalasztott és be nemtartott ígéreteink, vállalásaink, a hely-re nem hozott rossz mondatok – hanem is gondolunk rájuk – mégis ottvannak a gondolataink mélyén, ésmegoldásra várnak, gátolják felszaba-dultságunkat.

Az élet nem mindig teszi lehetővé,hogy azt, és úgy mondhassuk, ahogyszeretnénk – talán jobb is néha – de hatúl sokszor fordul ez elő, akkor szembekell néznünk azzal, hogy miközben fel-adatainkat teljesítettük, utunkat keres-tük, korlátok közé kerültünk.

Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést:mit jelent számunkra a szabadság?Hogyan éljük meg azt?

A prédikátor örökérvényű szavaitidézem:

Ne légy túlságosan igaz, és ne mu-tatkozz túlságosan bölcsnek!

Ne légy szerfölött gonosz, és ne légyesztelen!

Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod,de a másikat sem engeded kicsúszni akezedből. Aki Istent féli, mind a ket-tőt végbeviszi.

Gondolatainkban felidézhetjük Ezé-kiel alakját. Láthatjuk őt fiatal ember-ként reménykedve az idők jobbra for-dulásában, és idősebb korában, elfo-gadva a megváltoztathatatlant, aki be-látta azt, hogy élete eredeti célját nemtudta megvalósítani, mégis új célt ke-resett és talált magának, a feladat tar-totta benne a lelket, a reményt.

Bár két és félezer év telt el azóta, azember lélekben nem változott igazán.Ma is ugyanúgy töpreng, keresi az út-ját, keresi a szabadságát, célját, ésnem egyszer kell újrakezdenie a kere-sést. Ünnepünk napjai jó alkalmat ad-nak mindannyiunk számára, hogy át-gondolhassuk, mit mulasztottunk el,és mit kell tennünk, azért, hogy köny-nyebb lélekkel léphessünk be az 5778.esztendőbe.

Ezen gondolatok jegyében kívánokmindannyiunknak egy jó beíratást ésbepecsételtetést.

Sana tova tikatévu vetichatému!Köszönöm, hogy meghallgattak! �

Balogh István, a Scheiber SándorGimnázium és Általános Iskola tanára

Balogh István ünnepi beszédeElhangzott Erev Rosh Hashanakor a komáromi zsinagógában

Az 5778. zsinagógai esztendő beköszöntésekor, Újév alkalmából tisztelettelköszöntöm a közösség minden tagját és vendégeit! Új év - szokás eképp ne-

vezni Ros hásánát, azonban az ünnep nevének pontos fordítása: az év feje. Dehonnan is származik ez a kifejezés? Hol jelenik meg először?

4

JÖVŐNK, AMI ÖSSZEKÖT a régió oldala

A zsidó családok békében, egyetér-tésben éltek szomszédaikkal. Ugyanúgydolgoztak, örültek, bánkódtak, mintők. A háború előtt 150 zsidó polgáravolt a falunak, közülük 117-en sohanem tértek vissza a koncentrációs tábo-rokból. A temető viszont Pereden ép-ségben megmaradt, de a 80-as évekbena kommunista hatalom nyitott térréalakította. A sírkövek közül csak né-hány maradt meg emlékeztetőül a te-mető hátsó kerítésénél. A többit épít-kezéseken használták fel.

Goldstein Sándornak, a község szü-löttjének, aki 1985-től Chicagóban él,szavaiból idéznék. „Szlovákiai utazásaimsorán rendszeresen ellátogattam Pered-re, ahogy azt vallásunk szokásai előírják,főleg a temetőbe. Pár évvel ezelőtt egyilyen alkalommal megkeresett DarázsSándor, a Pered Polgári Társulás tagjaés tájékoztatott, hogy szándékukban állemlékművet állítani a helyi Holokausztáldozatoknak. Nagyon meglepődtem,azonnal felajánlottam támogatásomat.Az emlékmű az egykori temető helyénelkészült. A jóakaratú emberek erőfe-szítő munkáját hálásan köszönjük. Meg-tisztelő és egyben megható számomra,-mondja Sanyi, ahogy mi hívjuk, - itt áll-ni, hallgatni az ünnepi beszédeket, lát-ni a helyi emberek, volt szomszédaimarcán a meghatódottságot.”

A keskeny terület szélén a megma-radt sírkövek emelkednek a magasba,előttük az impozáns emlékmű az áldo-zatok neveivel.

A falu vezetésén, lakosságán, a polgá-ri társulás tagjain kívül lerótták kegye-letüket Izrael Állam Nagykövetsége, aSzlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetsé-ge, a társegyházak és a környező zsidóhitközségek képviselői.

„Kegyetlen szavak hangzottak el: ne-vek, számok, emlékek és az, hogy ilyenszörnyűség soha többé, sehol a világonne fordulhasson elő. Az emlékezés és atanítás segít abban, hogy a Holokausztne merüljön feledésbe. Felhangzott aKel molé rachamim és a Kadis. Közsé-günk mártírjai már nemcsak statisztikaiadatok, nevüket megörökítettük, emlé-kezünk rájuk. Akire emlékeznek, azörökké él.” - tette hozzá könnyes szem-mel Goldstein Sándor.

Részlet Goldstein Sándor Pereden el-hangzott ünnepi beszédéből:

Kedves Peredi Barátaim!Sok szép emlék fűz a községhez. Na-

gyon örülök, hogy ilyen nagy számmaleljöttek, azért hogy részesei legyenekennek a történelmi eseménynek. A zsi-dó naptárban ez a hónap elul, az em-lékezés hónapja. Szokás a hozzátarto-zók sírjának felkeresése. Ma mi is el-

jöttünk, hogy az ősi szokást betartvaemlékezzünk. Szeretném megosztaniÖnökkel lord Jonathan Sacks rabbinéhány gondolatát. A mai világbanmiért fontos a hit? Próbáljunk választkeresni három kérdésre, amelyet éle-tünk során gyakran felteszünk! Ki va-gyok? Miért vagyok itt? Hogyan élek?Emlékeinket külön kell választani atörténelemtől. A történelem másokrólszól, az emlékeink a mi történelmünk.Ez azt jelenti, honnan jöttem, hovátartozom. A történelem megadja a vá-laszt arra, hogy mi történt. A mi emlé-keink választ adnak kilétünkre. Nem abosszú miatt emlékezünk. Ahogy Mó-zes mondta: Emlékezz a múltra, de nelégy az emlékezés rabja! Áldássá vál-toztasd az emlékezést, ne átokká! Azemlékezés legyen a remény forrása, nea megaláztatásé! Akik túlélték a Holo-kausztot, elmesélik az átélteket a fiata-loknak, de nem a bosszú miatt, hanemellenkezőleg, hogy tanítsák őket a va-lós értékekre és a toleranciára. Mózeselső könyve a Genezis, vagyis a Terem-tés könyve tanítást ad nekünk a jövőre.A legnagyobb ajándék, amit a gyere-keinknek adhatunk annak a tudata,hogy honnan jöttünk, miért küzdöt-tünk. Emlékezzünk arra, hogy a sza-badságot, az emberi méltóságot, csakharc árán értük el. Állandó éberségnélkül ez nem lehet tartós. Emlékezésnélkül a társadalom olyan, mint azutazás térkép nélkül. Könnyen el lehettévedni... �

Potoková Katarína cikkének fordítása

Holokauszt emlékmű avatása PeredenAugusztus 14-én, a nyár egyik legforróbb napján sokan gyűltek össze a pe-

redi zsidók emlékhelyén, hogy tanúi legyenek egy nem mindennapi ese-ménynek. A jóindulatú emberek kezdeményezésére méltó emlékművet állí-tottak a vészkorszak helyi áldozatainak. Pered egy kis falu, mely az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Régóta éltek itt zsidók. Virágzó közösségük ren-delkezett rituális fürdővel, metszővel, temetővel.

5

1993-tól 2009-ig tanítottam a LauderJavne gimnáziumi tagozatán, ezzel párhu-zamosan, 1995-től, az Országos Rabbikép-ző Intézetben, majd jogutódánál az Or-szágos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen, kü-lönböző tárgyakat. 2009-től „csak” az OR-ZSE a munkáltatóm.

Pár évvel ezelőtt gyakori vendége voltközösségünknek. Mi történt Önnel az az-óta eltelt időben?

– 2010-ben elköltöztem Komárom-Esz-tergom megyéből, így a távolság miattcsak néhányszor volt szerencsém Komá-romba látogatni. Sok minden történt az-óta, pl.: 2010-től tagja vagyok a MagyarFelsőoktatási Akkreditációs Bizottság(MAB) Hittudományi Bizottságának és aMagyar Tudományos Akadémia Köztestü-letének; 2012-től vagyok az OR-ZSE rek-torhelyettese; habilitáltam; majd a köztár-sasági elnök úr egyetemi tanárrá nevezettki 2014-ben; 2015-ben az emberi erőfor-rások miniszterétől Scheiber Sándor-díjatkaptam; 2016-tól az OR-ZSE JudaisztikaTanszékének tanszékvezető egyetemi ta-nárává neveztek ki. Tanítottam a Pécsi Tu-dományegyetemen és az ELTE-n, Rabbi-képzős munkám mellett. Szerkesztem ésbevezető tanulmánnyal látom el a „Ma-gyar Zsidó Tudományok” könyvsorozatot(http://www.zsidokonyv.hu/spl/203147/Zsido-Tudomanyok-Sorozat), amelynekeddig 11 kötete jelent meg, emellett szá-mos rövidebb-hosszabb írást, tanulmánytis publikáltam azóta. Talán „szakmailag”ezek a legjelentősebbek. A magánélet-ben? Megszületett az első unokám.

Kérjük, mutassa be olvasóinknak, mi-lyen tevékenységeket végez az OrszágosRabbiképző- Zsidó Egyetem rektorhe-lyetteseként?

– Rektorhelyettesként főleg „hivatal-noki” teendőim vannak, még szerencse,hogy taníthatok heti 10 órában, kom-penzálásként. Rektorhelyettesi munkámfőbb területei a következők:

• a rektor munkájának segítése;• az Egyetemnek az akkreditációs kö-

vetelményeknek való mindenkori meg-feleltetési teendőinek összefogása, irá-nyítása, a szükséges jelentések, kimuta-tások elkészítése;

• az Egyetem képviselete a külső szak-mai testületekben (pl.: MAB), a miniszté-riumi megbeszéléseken, egyéb szakmai- ésprotokolláris üléseken, stb.;

• az Egyetem törvényes működésének,belső szabályzatainak folyamatos nyomonkövetése;

• az Egyetemi Könyvtár rekonstrukció-jának koordinálása, a Könyvtár munkájá-nak, modernizációjának elősegítése;

• az Egyetemet érintő ügyekben véle-ményemmel, javaslataimmal segítem arektor, a főtitkár és a gazdasági vezetőmunkáját;

• és minden „egyéb” ami adódik azEgyetemmel kapcsolatban.

Milyen szakokon tanulhatnak az oda je-lentkezők? Kiknek ajánlaná a képzést?

– Jelenleg a következő szakokon folyikoktatás 140 éves intézményünkben:

• rabbiképző szak (MA) – 1877-től;• zsidó kultúratörténet szak (MA) –

2007-től (1998-tól zsidó művelődéstör-ténet szak);

• rabbihelyettes szak (BA) – 2006-tól;• judaisztika szak (BA) – 2006-tól (1989-

től judaisztikatanár szak);• zsidó közösségszervező szak (BA) –

2007-től;• felekezeti szociális munkás szak

(BA) – 2006-tól (1995-tól zsidó közössé-gi szociális munkás, majd zsidó szociálismunkás szak);

• zsidó liturgika szak (BA) – 2007-től(1998-tól zsidó liturgiatörténet szak);

• kántorképző szak (szakirányú tovább-képzés) – 1998-tól;

• Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola(PhD) – 2003-tól.

A képzéseket mindenkinek ajánlom, kivalamilyen szinten a zsidóságról akar tud-ni és zsidó stúdiumokkal kíván foglalkoz-ni bármilyen szinten, hiszen az OR-ZSEezért létezik, ez a küldetése.

Milyen más intézményekkel működnekegyütt? Milyenek a hallgatók elhelyezke-dési esélyei?

Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egye-temnek sok hazai felsőoktatási intéz-ménnyel van együttműködési megállapo-dása, de ezek még nem teljesedtek ki iga-zán intézményi szinten, de a lehetőség

adott. Külföldi intézményekkel is termé-szetesen kapcsolatban vagyunk, itt is vanmég előre lépési lehetőségünk. Oktatóinkközül sokan, köztük jómagam, tanítunkmás egyetemeken, és nálunk is tanítanakoly kollégák, kik másik egyetemen vannakfőállásban. Van „rálátásunk” a többi ma-gyarországi felsőoktatási intézmény mun-kájára, tevékenységeire és személyes kap-csolatban vagyunk az ottani kollégákkal.

Végzett hallgatóink elhelyezkedését, be-illeszkedésüket a munka- vagy a tudo-mány világába, nyomon követjük, erreszolgál az úgynevezett DPR (Diplomás Pá-lyakövető Rendszer). Gyakorlatilag min-den végzett hallgatónk el tudott helyez-kedni, döntő többségben az OR-ZSE-nszerzett szakképzettségének megfelelően.

Milyen terveik vannak a jövőben?Erre a kérdésére röviden és lényegre tö-

rően tudok válaszolni, ugyanis október 31-én járt le a rektori pályázat leadási határ-ideje, minden attól függ, hogy ki lesz az újrektor 2018-tól.

Az OR-ZSE Szabadegyetem keretébenma is gyakran megfordul a régió közössé-geiben. Hogyan látja e kis kilék jövőjét?

Valóban sok helyre hívnak és tarthatokszabadegyetemi előadásokat, de ezen al-kalmak nem arra szolgálnak, hogy a kiskilék helyzetét felmérjem és jövőjüketmeg tudjam ítélni. Mivel én többnyire vi-déken éltem, azért van fogalmam prob-lémáikról és korlátozott lehetőségeikről.Rendkívül sok függ a közösség vezetőitől,hogy be tudnak-e vonni fiatalokat a kö-zösségi programokba, és olyan közösségiprogramokat szervezzenek, amelyek a ki-lék tagjait és a helyi zsidóság „vallásta-lan”, de valamilyen zsidó kötődésű tagjaiérdeklődésének megfeleljenek és ezáltalkialakuljon egy olyan kapcsolat amelyetmajd lehet valamilyen irányban továbbépíteni. A komáromi kile már évek óta jópéldát szolgáltat, kívánatos volna, hamind több kile követné magukat, ezzelcsak nyernének.�

PT

A tatabányai szénbányától a RabbiképzőigBeszélgetés dr. Oláh Jánossal

Valamikor a szénbányánál kezdtem dolgozni, előbb Komlóm, majd Tatabá-nyán és Oroszlányban. (E „korszakom egyik terméke” a Kohn, a bányász cí-

mű könyvecském is.) 1989-től vagyok a Rabbiképző „kebelében”, előbb, minthallgató az Országos Rabbiképző Intézet-Midreshet Yerushalaim judaisztika ta-nárképző szakán, mostanában pedig rektorhelyettesként és azért tanárként is.

6

66. fejezetBumm-bumm

(2012. március 13.)

Péntek reggel továbbindultunk ki-rándulásunk következő állomásá-

ra. Kivillamosoztunk a buszpályaud-varra, átestünk az elengedhetetlencsomagátvilágításon. Jegyvásárlás, kisvárakozás. Az Egged 437-es járatánvettünk búcsút Jeruzsálemtől. Ha a te-lefonom nem merült volna le, élvez-hettem volna a wifi szolgáltatást, se-baj, állítólag idén a vonatokat is fel-szerelik majd ingyen nettel.

Csupa zöld volt minden az országútmellett, míg leereszkedtünk a Júdeai-hegyek között. Nem volt tele a busz, akiakart, már Purim előtt elutazott. Másfélóra alatt értük el a tengerparti várost.

Június óta több mint tízszer jártamAshkelonban, a pálmafákkal szegélye-zett bevezető úton olyan érzésem volt,mintha most mutatná a település a leg-szebb arcát. Mindenfelé virágok, nap-sütés, a hideg napok után kellemes hő-mérséklet. Yossi várt minket a busznál,odahaza Orna finom étkei kényeztettéka „messziről-jött” vendégeket. A gondo-san ápolt kert ismét fotózásra csábított.Minden olyan idillinek tűnt. „Méltó be-fejezése lesz ez a testvér-napoknak…” –gondoltam kicsit elhamarkodva.

Kora este rápillantottam a hírekre. Agázai célzott támadásról olvasva, átfutottaz agyamon, ennek még rakéták is le-hetnek a következményei. Elhesseget-tem a nyomasztó felvetést. A vacsorárahivatalos volt a helyben tanuló Eszter,akivel néhány hete már összefutottunkidelent (azaz Dél-Izraelben). Együttnéztük meg a komáromi hitközség 220.évfordulójára készült filmet, elfogyasz-tottuk a többfogásos estebédet. Talánúgy 23 óra felé járhatott, amikor meg-hallottuk az első „bumm-bumm”-ot. Alaptopból csak úgy záporoztak a hírek,lövik a szomszédos Ashdodot. “Itt húz-nak át a rakéták a fejünk felett.” - je-gyezte meg Yossi. „Ebből még riasztáslehet nálunk is” – fűzte hozzá Orna.

Alig telt el tizenöt perc s felsüvöltöt-tek a légvédelmi szirénák. Megfagyott alevegő egy pillanatra, Tudtam, ez elő-fordul errefelé, de… Az eddigi – nyu-godt időszakokban tett – látogatásaimsorán, számomra annyira hihetetlennek

tűnt, hogy bármi megzavarhatja e föld-közi-tengeri kis „ékszerdoboz” minden-napjait. Nem volt idő a töprengésre,gyors léptekkel a biztonsági szobábamentünk. A tompa „bumm-bumm”-ok,a közelben felállított “Vaskupola” légvé-delmi üteg elhárító-rakétáinak kilövésétkísérő pici rázkódások, s a zárt ablakokmellett csak halkan hallható szirénákmég abszurdabbá tették a helyzetet. Ta-lán fel sem fogtam teljesen, mi is törté-nik. Itt most az a legszörnyűbb, hogystatisztikailag kicsi az esélye egy a „szom-szédok” által küldött sabeszi „ajándék”becsapódásának. Mégis mi van, ha a kö-vetkező ránk esik?

Annak idején az általánosban a pol-gári védelmi napokon még azt tanítot-ták, egy sziréna jelzi a légiveszély elejét,egy a végét. Dél-Izraelben csak egyszerszól a dermesztő hang. Fülel az ember,merre hallja a becsapódást vagy a sike-res elhárítást, s 10 perc múlva kisétál abetonfalú, vasajtóval lezárható szobából.

Már lefekvéshez készülődtünk, mi-kor újra jött a hangjelzés. „Ez most alenti szirénák hangja” – súgta oda Or-na, s a ház ura már be sem jött a vé-dett szobába. „Ja, kérem a különbözőtelepülésrészek felől szóló szirénákmegkülönböztetésére még nem vál-lalkoznék.” – vontam le a tanulságot,miközben azon morfondíroztam, ta-lán kérni kéne egy matracot, s inkábbidebent aludni ma este.

Volt még egy-két „bumm-bumm” azéjszaka folyamán, szerencsére reggelignem szólaltak meg ismét a szirénák. Azórám csipogására inkább szeretek fel-ébredni, mintsem ezek hangjára. Újraott ültünk, ezúttal pizsamában, a biz-tonsági szobában.

Napközben szerencsére csend honolta tájon. Izgatottan olvastuk a híreket,amelyek a szomszédos településekre irá-nyuló rakétákról szóltak. Jeruzsálembőlérkezett látogatóba egy család, a gyer-kőcök Yerryvel és Tulával, a két virgoncmacskával játszottak a kertben. Néhányközelben elhúzó vadászgép robaja törtecsak meg az ünnepi hangulatot.

Katasztrófaturistaként elautóztunk alégvédelmi üteghez. „Ezt Tominak islátnia kell!” -jegyezte meg Yossi. Ne-kem korábban már volt szerencsémmegszemlélni a hadiipar új fejleszté-sét a távolból.

Az ebéd utáni pihenő vége felé újra„bumm-bumm”, ismét sziréna nélkül.Elutazásunk előtt rokonlátogatóbamentünk Miriamhoz és Aharonhoz.Kedélyesen beszélgettünk, ettük a fi-nom sütiket és a gyümölcssalátát,amikor egyszer csak „bumm-bumm-bumm… bumm-bumm…” vagy hat-szor-hétszer. Közösen búcsúztattuk ela szombatot a Havdalán, majd a vas-útállomásra mentünk.

Máskor az emeletes vonat felső szint-jén utazom, most inkább lentre száll-tunk. „Mikor érünk ki a zónából?” - tet-te fel bátyám a kérdést annak tudatá-ban, hogy Ashdod felé vitt az utunk.„Rehovotnál fellélegezhetünk, odáigcsak ritkán lőttek el eddig.” – hangzotta nem túl magabiztos válaszom.

Tel-Avivhoz közeledve nagyot sóhaj-tottunk. Magunk mögött hagytuk a “há-borús” övezetet. Mi megtehettük, ellen-tétben a rokonokkal, ismerősökkel, s az-zal a több-százezer emberrel, akiknekDél-Izraelben van az OTTHONuk.

(2012. március 15.)Tel-Aviv HaShalom állomáson száll-

tunk le a vonatról. Nati és Dan már vártránk az épület előtt, hazafuvaroztak Ra-mat Ganba. Volt még öt közös óránk atestvéremmel. A nekem hozott dolgokkipakolása, egy-két hazaküldendő bő-röndbe helyezése, nagy beszélgetés, kö-zös pizzázás az Uziel utcában egy étte-remben, ahova kilenc hónapja tervez-tem már benézni.

Persze, ilyenkor száguldanak a más-kor oly lassan telő esti másodpercek. El-jött a búcsúzás ideje. Legalább annyirahirtelen, mint mikor szeptemberbenunokatestvérem esküvőjén köszöntemel szüleimtől és bátyámtól. Akkor ők to-vábbmentek Jeruzsálembe, én meg Ra-mat Gan felé.

(Folytatás a következő oldalon.)

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

7

Utóirat 4. rész

Ha azt kérdezitek, mi lett volna a zsidók sorsa a Soáután, Izrael nélkül, menjetek be egy tyúkketrecbe és

nézzétek meg, mi történik ott egy sebzett tyúkkal! A társaihalálra csipdesik. A világ zsidóságának a sorsa Izrael nél-kül nem lett volna más, és főleg nem lenne más mint ezéa sebzett tyúké.

Külföldön. még a Soá előtt, amikor, mint diákok, más, an-tiszemita diákokkal csetepatékba keveredtünk, amelyeketegyik fél se vett túl komolyan, azt kiabálták utánunk, hogy„büdös zsidók” és azt, hogy „hep, hep” Az, hogy büdös zsidó,az még csak hagyján, bár a kiabálók rendszerint büdösebbekvoltak, mint mi, de mi az a hep, hep? Senki sem tudta ne-kem megmagyarázni. Csak az alijázásunk után egy pár hó-nappal, a Haifai Múzeum egy kiállítása során oldódott mega talány. Az antik pénzérmék között figyelmes lettem egy, aBar Kochba lázadás leverése után kiadott római ércpénzre.Az egyik oldalán a szöveg az volt, hogy: „Judea capta”. A gyérlatin tudásomból annyira még futotta, hogy megértettem:„Judea el van foglalva”. Az érem másik oldalán a gyászoló Ci-on lány ül egy fűzfa alatt és az érem alján: „H.E.P.” Nem nyu-godtam, amíg nem találtam a Múzeumban egy szakértőt,(Internet akkor még nem volt), aki elmagyarázta nekem,hogy ezek kezdőbetűk. „Hierosolyma Est Perdita”, azaz, „Je-ruzsálem el lett pusztítva.” Ezt a pénzt majdnem kétezer év-vel ez előtt nyomták és azóta ezek a kezdőbetűk Európa szer-te a zsidógyűlölők sértő, megalázó, megszégyenítő és sebzőcsatakiáltása lett. Sem az üvöltő, sértő csőcselék, sem az űzöttzsidók nem ismerték ezeknek a kezdőbetűknek az értelmét,de az ismeretlen szavak az eszünkbe idézték, hogy örök ván-dorlásra vagyunk ítélve, hogy egy hazátlan, megtűrt nép va-gyunk, védelem nélkül, és az rúg belénk, aki akar.

Ma van már hazánk. Van hazánk, és mit teszünk vele?Most az úgynevezett „cionizmus utáni” korszakban élünk,és kigúnyolunk mindent, ami szép volt. Ma nem lehetsz el-ismert történelemtanár, vagy pláne egyetemi professzor,ha nem találsz a tényeknek „más megvilágítást” Azt hitted,hogy amikor öt arab állam hadserege ellen harcoltunk,akkor, az emlékezetünk szerint, kevesen voltunk a sokakellen? Dehogy mondja a professzor, ez csak egy olyan le-genda. Valójában, a hírszolgálatunk és a szervezettségünk

miatt, minden harcban, többségben voltunk. Úgy tudtad,hogy az arabok azért hagyták el az országot, mert az ArabTanács erre felhívta őket, és mert tudatában voltak annak,hogy ők mit tennének a zsidókkal, ha ők lennének a győz-tesek? Ez csak propaganda, mondja a professzor. Az igaz-ság, hogy kiűztük őket, vérfürdő közepette és erre bizo-nyíték is van a Hagana levéltárában, egy cédulának, ame-lyet Mojse irt Jankelnek, egy mellékmondatában, amelyerre világosan utal. Hol vannak az áldozatok? Hol vannaka tanúvallomások? Hol vannak a tömegsírok? Ugyan ké-rem, kicsire nem nézünk. A lényeg, hogy a professzor dok-torátusa biztosítva van, eddig ismeretlen „tények” felkuta-tásáért. Vannak viszont köztünk lelkiismeretes emberek,és jó, hogy vannak ilyenek, akik emlékeznek a szomorú ka-ravánokra, fáradt arab asszonyokra, akik mentek az isme-retlen felé, akiknek fáj a mai napig, hogy egy bajtársuk ta-lán durvábban viselkedett a kivonulókkal, mint kellett vol-na, és ez elég arra, hogy megerősítse a bölcs professzor kö-vetkeztetéseit. Az igazság azonban az, hogy sem Izrael ala-pítása előtt, sem utána, nem volt ilyen tisztakezű háború –már amennyire egy háború tisztakezű lehet – mint Izraelfelszabadító háborúja, és ez, ne felejtsük el, sok éves arabterror és az európai Soá után.

Vannak. persze még események, amelyeknek a „valódiés rejtett” indítóokait fel kell fedni. A világégésből meg-maradt európai zsidóság alijáztatása a felszabadító háborúalatt, és után, több mint egy millió lélek, egy év alatt, ami-kor az országban alig volt mit enni? Nyilvánvaló: az országígy akart részvétet kelteni, hogy nagyobb támogatást kap-jon. A keleti zsidók, és főleg az észak-afrikai, marokkói zsi-dók alijáztatása? Hiszen olyan helyről hozták őket, ahol jó-létben és jó szomszédságban éltek az arabokkal, és tettékezt csaló propaganda segítségével, hogy itt alantas, kétke-zi munkásokként használják ki őket, becsületükbe gázolvaDDT porozással és avval hogy évekig maábarákba, átme-neti táborokba tartották őket. Azt mondjátok, hogy a zsi-dók ott állandó fenyegetés alatt éltek? Hogy ez a kifáradt,kiéhezett ország ugyanolyan feltételeket adott nekik, mintazoknak a – nem keleti – zsidóknak, akik előttük érkeztek?Hogy minden új alijá, a természet rendje szerint, alulrólkell, hogy kezdje, és hogy a maábará barakkjai voltak ab-ban az időben az egyetlen lakóhely, amelyet az ország ké-pes volt adni? �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

a Hitközségi Híradó kulturális oldala

Egy év Izraelben(Folytatás az előző oldalról.)Harmincévesen a férfiembernek nem illik meghatódnia,

próbáltam hát én is erős lenni. Lekísértem Tomit a Negba ut-cára, megöleltem, s már jött is a gépkocsi. Lehitraot! – inte-gettem, mikor tovagördült. Ott álltam még pár percig a tel-avivi éjszakában, lágy szellő fújdogált a kihalt utcában. Hát is-mét egyedül maradtam, távol a biztonságot adó otthontól, acsaládtól, némi szomorúság lett rajtam úrrá.

Pár óra múlva csörgött a telefonom, Tomi a Ben GurionRepülőtérről hívott. Meghagytam neki, jelezze, ha az útlevél-

vizsgálat után lefelé baktat a tranzit rotundájához. Aludniamúgy se nagyon tudtam, filmszerűen peregtek le az elmúlt4,5 nap együtt töltött kalandjai. Azon törtem a fejem, mit éshogyan írok majd le a Posztdok nplóba.

Mire beértem másnap az egyetemre, már le is szállt Pesten.Várunk valamit, s az pillanatok alatt tovarepül. A lényeg, min-den percet hasznosan töltöttünk, “rekordszámú” találkozónkvolt, jégszobrokat láttunk, villamosoztunk, s sajna a déli raké-tákból is kijutott (ezt szívesen kihagytuk volna). Vasárnapvolt, új hét, új élmények, de ez már egy másik történet. Ked-ves Tomi, köszönöm, hogy jöttél, TODA!!! �

Folytatjuk

STETL

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Az esemény után nemsokára kiván-doroltunk Izraelbe, a ruhát is vittük.Az elemi osztályokba szokásos volt azünnepek előtt az egyik tanórán az ün-nepről megemlékezni. Ilyenkor a ta-nítványok nem a megszokott iskolaiegyenruhában jöttek, hanem ünnepiöltözetben. Azokban az időkben min-denki nagyon szerényen öltözködött.Sokszor gyerek az idősebb testvér ki-nőtt ruhájában jött. A felnőttek ünne-pi öltözéke fehér ing vagy blúz, sötétszínű nadrág vagy szoknya volt. Mi,akik nem régen érkeztek Budapestről,egész mást gondoltunk arról, hogy,mit jelent ünnepies ruhába menni aziskolába. Megjelentem a sötétkék csip-kés galléros ruhámban. A gyerekek,akik tudnak gonosznak és rosszindula-túak lenni, kinevetek. A tanító nénipróbált megvédeni, dicsérte a szép ru-hámat. Az elején nem értettem, hogymi a hiba, de azt értettem, hogy kigú-nyolnak, sírva hazaszaladtam. A tanítónéni délután eljött hozzánk és meg-magyarázta, hogy az itteni öltözés másmint Európában, illetve a Budapesten.

A világnézet a mértékletességet és aszerénységet helyezi előtérbe, itt nincshelye a szép kék bársony ruhának.

Szerencsémre hamarosan a ruha ki-csi és szűk lett rám, már nem esett szóarról, hogy valamilyen alkalommal fel-vegyem. De a nosztalgia nem múlt el.Gimnazista koromba kértem, hogyAnyám varrjon a bársony ruhából egydivatos mellényt, amely akkortájt min-denkinek tetszett. A csipkés gallérbólkidíszítettem a zsebeket. Nem tudom,hogy meddig élveztem, de egy nap fél-retettem, évek múlva megtaláltam ésdiszpárnát varrtam belőle. Máig ismegvan a párna, egy kicsit kopott, acsipke már helyenként elszakadt, deaz emlékek bele vannak varrva és sem-mi se tudja kiradírozni azokat.

Most ősszel a divatdiktátorok kije-lentették, hogy a legtrendibb anyag abársony. Pár hete egy esküvőn szembejött velem egy elegáns fiatalasszony sö-tétkék bársony ruhában csipke gallér-ral, egy pillanatra magamat láttam agyerekkori zongoraversenyen. Nem is-mertem az illetőt, nem tudtam meg-

kérdezni, hogy hol vette a ruhát. Ta-lán meg se mondta volna, de azóta ke-resem a „én“ ruhámat az áruházak-ban, butikokban. Vannak utánzatok,de a valódit még nem tanáltam, deegy szép nap biztos fogunk találkozni.

Kék bársony ruhám még nincs, de párhete megtanultam és kipróbáltam egysütemény receptet, amelynek a neve:

Piros bársony tortaHozzávalók a tortához: 2 egész tojás

és még egy sárgája, 3 pohár liszt, 1 po-hár cukor, 3/4 pohár olaj, 1 pohárjoghurt vagy kefir, 1 kis só, 1 kávéska-nál vanília kivonat, 1 zacskó eper, cse-resznye vagy málna ízű puding vagyzselatin, 1 kávéskanál kakaó, 1 tasaksütőpor.

Hozzávalók a krémhez: 15 dkg vaj,40 dkg krémtúró, 1 pohár porcukor

Elkészítése: A tojásokat a cukorralfelverjük, és adagolva hozzáadjuk azolajat. A száraz hozzávalókat összeke-verjük és a kefirrel vagy joghurttal ada-golva hozzákeverjük a tojásokhoz. 20-22 cm-s tortaformában előre melegí-tett sütőben 50-55 percig sütjük.

A krémhez a hozzávalókat összeke-verjük. Miután a torta teljesen kihűlt,félbe vágjuk és közé tesszük a krémet ésa tetejét is megkenjük vele. Díszíthetjükpiros gyümölccsel vagy cukorkával. �

Dr. Orna Mondschein

A kis kék bársony ruha

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Még óvodába jártam, mikor szüleim beírattak délutáni zenei óvodába, mi-vel szerintük rejtett zenei tehetségem volt. Szerettem járni a zenei óvodá-

ba, de sajnálom, hogy a szüleim tévedtek, nem lett belőlem zeneművész. A tan-év befejezésekor nagy ünnepség volt a tanítványok és a szülők részvételével.Emlékszem, hogy egy belvárosi gyerekruha szalonban készíttetek nekem egygyönyörű sötétkék bársony ruhát, csipkés gallérral, amelyre nagyon büszke vol-tam, ahogy ez a fényképeken is látható.

SzukotDunaszerdahelyen

Október 5-én, délután, Szukesz első napján tartottukmeg a dunaszerdahelyi hitközség udvarán az ünne-

pélyt. A feldíszített sátorban jellegzetes jellegzetes ételek ésitalok fogadták az ünnepre érkezőket. A sátorkészítésnél se-gítettek kedves vendégeink Izraelből-két rabbi család a gye-rekeikkel együtt. Hitközségünk tagjain kívül az ünnepségenmegjelentek barátok, ismerősök, sok óvodás és iskolás gye-rek. Megtiszteltek bennünket jelenlétükkel a a szomszédoshitközségekből is (Győr, Komárom, Nitra, Galánta, Selye ésPozsony). Kornfeld Tibor, vezetőségi tag üdvözölte vendé-geinket, utána az egyik izraeli rabbi mondott bevezető be-szédet az ünnepről. Az izraeli gyerekek dalokat énekeltek ésengem tisztelték meg azzal, hogy előadjam az ünnep jelen-téséről szóló előadásomat. Utána lehetősége volt mindenki-

nek elmondani a bróchét az ünnepi csokorral majd követ-kezett az estébe nyúló „smúzolás“. Remélem, kedves vendé-geink jól érezték magukat és ezúttal is megköszönöm, hogyeljöttek. Végezetül azt kívánom, hogy a jövőben minél többilyen összejövetelen tudjunk találkozni. �

Feldmár Tibor

4

Ako vyzerá v súčasnosti židovský život vBratislave?

Niečo som už naznačil v predošlýchodpovediach. Aktuálne má naša Obecvyše 500 členov a zastrešuje rôzne záuj-mové kluby a aktivity. Náboženský životsa obmedzuje predovšetkým na jedinúzachovanú synagógu na Heydukovejulici. Jedným z garantov kontinuity toh-to života je osoba nášho hlavného rabí-na, pána Barucha Myersa. V posled-ných rokov rozvíja rôzne hodnotné ak-tivity aj pán rabín Kapustin. Tieto savšak stále dejú pod hlavičkou ÚZ ŽNO,mimo priestorov nášho Komunitnéhocentra, čo je neštandardné a je to zmôjho pohľadu veľká škoda. O bez-pečnostných rizikách takéhoto deleniaani nehovorím. Keďže si aktivity pánaKapustina v prospech členov našej Ob-ce veľmi ceníme, verím, že sa nám po-darí v budúcnosti presvedčiť vedenieÚZ ŽNO, aby sa tieto konali tam, kdeaktivity pre členov Obce patria, teda vKomunitnom centre našej Obce.

Aké vzťahy máte s ostatnými obcamiv regióne?

Tu vidím veľké nedostatky. Aj keď jebratislavská ŽNO najväčšia na Slo-vensku, spolupráca v podobe spoloč-ných aktivít pre našich členov všet-kých vekových kategórií, vnímam akoprirodzenú samozrejmosť a nutnosť.Pevne verím, že sa nám postupne vspolupráci s vedením obcí v Komár-ne, Dunajskej Strede, Galante, v No-vých Zámkoch, ale aj iných ŽNO po-darí pripraviť spoločné aktivity. Nevi-dím dôvod, prečo by ľudia z Komárnanemohli prísť na našu oslavu Chanu-ky, alebo iných sviatkov, alebo zúčast-niť sa na spoločenských podujatiach.Ako veľmi dôležitú vidím spoluprácupri zabezpečení kvality náboženskéhoživota a bezpečnosti našich členov. Jeto však proces, ktorému budú pred-chádzať stretnutia vedenia našich ob-cí. Určite takéto budem v najbližšejdobe iniciovať a verím, že sa výsledkyskoro dostavia.

Ako vidíte budúcnosť židovskej ko-munity na Slovensku? Aké sú vaše vízieohľadne menších miest?

Táto otázka je mi kladená často, čoje prirodzené. Odpoveď ale nie je ľah-

ká a určite nie jednoznačná... O početčlenov sa paradoxne až tak nebojím.Obavu skôr mám o zachovanie židov-ského ducha, resp. charakteru našejkomunity.

V tejto súvislosti treba zdôrazniť ajto, že Židovská náboženská obec nieje kultúrna alebo spoločenská orga-nizácia. Už na základe svojho názvu aregistrovaného štatútu je to cirkevnáinštitúcia, ktorá vytvára platformupre náboženské, ale prirodzene ajkultúrne a spoločenské vyžitie svojichčlenov. Zjednodušene povedané, vy-

tvára predpoklad pre to, čo nazývame„Jidischkeit“. Definovanie našej iden-tity sa pritom nesmie primárne diaťcez prekonané utrpenie holokaustu auž vonkoncom nie cez hľadanie neja-kých umelých novotvarov, ale stava-ním na nám vlastných zákonoch a tra-díciách, ktoré našu identitu kreovalipo celé naše dejiny. Tento základ viemať veľmi modernú podobu bez to-ho, aby sme stratili zo zreteľa tensprávny smer.

Podľa aktuálnych štatistík len 11%európskych komunít prezentovalo vminulých rokoch nárast počtu svojichčlenov. Keď sa nám podarí pripraviťatraktívnu agendu, neprepadnúť vnú-torným rozkolom a predovšetkým jas-ne zadefinovať uvedený židovský cha-

rakter, verím, že môže slovenská ži-dovská komunita rásť a rozvíjať sa.

Aj keď hypotetická demografia nieje dobrým vodidlom, dovolím si malúilustráciu, prirodzene na príklade na-šej Obce. Odhadujeme, že v Bratislavežije mimo komunitu minimálne 100potenciálnych členov v produktívnomveku. Popri tomto „potenciáli rastu“bude zásadná tiež veľakrát spomenutáschopnosť našej komunity pritiahnuťmladú generáciu dnešných stredo- avysokoškolákov, ktorých rodičia, resp.starí rodičia už členmi Obce sú. Prezatraktívnenie Obce nám však aktuál-ne chýba hlavne nadšenie, spontán-nosť a predovšetkým prirodzená súná-ležitosť, ktorá bola tak príznačná preporevolučné obdobie. Máme veľaskvelých a aktívnych klubov, ale skorožiadne spoločné, t.j. všečlenské aktivi-ty, akým boli napríklad legendárneFóra, alebo „Púrimové plesy“, ktorévšak v závere už, žiaľ, stratili pôvodnýžidovský nádych... O úplne kľučovýchaktivitách, ktorými sú pravidelné B-ho-služby, až na výnimku Veľkých sviat-kov, ani nehovorím.

Sme však zďaleka najväčšia židovskákomunita na území Slovenska. Čo jeale podstatné, ako snáď jediná židovskákomunita na Slovensku, disponujemeaj druho- a treťogeneračným potenciá-lom na zachovanie nádeje pre konti-nuitu židovského života v budúcnosti.Ináč povedané, keď v najbližších 20˗30rokoch nepríde k nejakej dnes ťažkopredvídateľnej udalosti, alebo organi-zovanej imigračnej vlne, bude tradičnýžidovský život obmedzený skoro vý-hradne na naše hlavné mesto. Otázkaje, ako bude tento život vyzerať?

Predpokladom pre zachovanie ži-dovstva v Bratislave, a tým pochopiteľ-ne aj na Slovensku, je prirodzene jed-notnosť našej komunity, daná rešpek-tovaním pravidiel profesionality voveciach riadenia a správy, ale predo-všetkým neochvejnosťou pri dodržia-vaní tých zásadných pravidiel, tvoria-cich základ našej židovskej identity!Akákoľvek alternatíva uvedeného pri-rodzene ústi do zlyhania celistvosti ko-munity a jej identity ako takej. Tentotrend by de facto predznamenal agó-niu slovenského židovstva, a to ne-chceme predsa dopustiť! �

ŽNO Bratislava má nového predseduRozhovor s MUDr. Tomášom Sternom – 1I. časť

3

SUKOT 5778v Dunajskej Strede

Sviatok stánkov, Sukot, sme na dvore náboženskej obcev Dunajskej Strede oslávili 5. októbra 2017. Vo vyzdo-

benom stane čakali na prítomných charakteristické jedlá anápoje tohto sviatku.

V prípravách nám pomáhali naši milí hostia z Izraela –dvaja rabíni so svojimi deťmi. Okrem členov našej nábožen-skej obce sa na oslave zúčastnili aj priatelia, známi, mnohoškôlkarov a školákov. Prišli medzi náš aj milí hostia zo su-sedných náboženských obcí – z Győru, Komárna, Nitry, Ga-

lanty, Šale a Bratislavy. Prítomných privítal člen vedenia na-šej náboženskej obce Tibor Kornfeld, potom sa slova ujal ra-bín z Izraela, ktorý nám porozprával o samotnom sviatku.Zaspievali nám izraelské deti a dostalo sa mi tej cti, že sommal prednášku o význame tohto sviatku.

Potom mal každý možnosť predniesť príslušné požehnanieso sviatočnými ratolesťami a nasledovalo „šmúzovanie” až dovečera.

Verím, že sa naši hostia cítili medzi nami dobre a toutocestou im ďakujem za to, že nás poctili svojou návštevou. Zá-verom nám všetkým želám, aby sme sa v budúcnosti mohlizúčastniť ešte na mnohých podobných stretnutiach. �

Tibor Feldmár

Bol horúci 14. augustový deň tohto roka, keď sa na piet-nom mieste posledného odpočinku tešedíkovských Ži-

dov zhromaždili obyvatelia obce, jej čelní predstavitelia,vzácni hostia zblízka i zďaleka, aby sa stali svedkami ne-všednej udalosti. Na kúsku zeme, ktorí je pre Židov pos-vätný, vznikol vďaka iniciatíve miestnych ľudí dobrej vôledôstojný pamätník obetiam holokaustu, ktorí boli odvle-čení zo svojho domova do táborov smrti.

Malá obec, s pôvodným názvom Pered, bola oddávna sú-časťou Rakúsko-uhorskej monarchie. Aj Židia tu žili od ne-pamäti. Rozvíjala sa tu prosperujúca židovská komunita sosynagógou, mikvou, mohelom, šojchetom, cintorínom. Ži-dovské rodiny tu pracovali, radovali sa aj smútili, rovnakoako ich nežidovskí susedia, s ktorými mali vždy dobré vzťahy.Veď sa vzájomne potrebovali. Pred vojnou tu žilo asi 150 ži-dovských občanov, prežil z nich iba zlomok, 117 z nich sadomov nevrátilo.

Hoci židovský cintorín v Perede prežil vojnu nepoškode-ný, komunistická vláda sa v 80. rokoch rozhodla premeniťho na park. Náhrobky boli odstránené kvôli vytvoreniu otvo-reného priestoru, len niekoľko náhrobných kameňov zosta-lo pozdĺž zadnej steny ako pripomienka toho, čo bolo pred-tým, väčšina kameňov bola použitá v stavebníctve.

„Počas návštev Slovenska som pravidelne navštevoval Pe-red a hlavne cintorín, ako to káže naša viera”, hovorí Ale-xander Goldstein, rodák z tejto obce, ktorý sa tu nielen na-rodil, vyrastal, ale doteraz má pevné spojenie so svojím rodi-skom, napriek tomu, že už od roku 1985 žije s rodinou vChicagu, a pokračuje: “Pred niekoľkými rokmi ma pri takej-to príležitosti vyhľadal pán Ladislav Darázs, člen občianske-ho združenia Pered Polgári Társulás a oboznámil ma s úmy-slom združenia, postaviť v obci pamätník holokaustu pre ži-dovských martýrov, ktorí zahynuli v období šoa. Bol som veľ-mi milo prekvapený a hneď som ho uistil o svojej podpore.Pamätník mal vyrásť na mieste bývalého cintorína, ku ktoré-mu mám osobitý vzťah”, vyznáva sa Alexander.

Zámer sa vďaka dobrým ľuďom a neskutočnému úsiliu po-daril. Patrí im za to veľká vďaka a uznanie! Na úzkom pásezeme čnejú do výšky zvyšky náhrobných kameňov, na čelnejstrane stojí dôstojný pamätník s menami obetí. “Bolo micťou stáť tu, zároveň to bol pocit radosti aj smútku”, hovoríŠaňo, ako ho tu poznajú, „a počúvať príhovory vzácnych hos-tí, vidieť oči domácich obyvateľov, mojich bývalých susedov.Okrem predstaviteľov obce a členov občianskeho združenia,tu vzdala úctu obetiam delegácia veľvyslanectva Štátu Izrael,

Ústredného zväzu židovských náboženských obcí v SR, pred-stavitelia kresťanských cirkví, okolitých židovských nábožen-ských obcí, novinári…Zneli kruté slová histórie, mená, čísla,spomienky. Ale zároveň aj hlas proti všetkému zlu vo svete aviera v to, že sa takéto zverstvá už nikdy nebudú opakovať!To je memento pre budúce generácie. Spomienky a vzdelá-vanie je kľúčovým nástrojom, aby holokaust nebol zabudnu-tý. Znela clivá melódia modlitby El male rachamim i kadiš,ktorí odriekali židovskí muži, prítomní na tryzne. „Martýri znašej obce už nie sú len štatistikou, ale majú svoje mená, zve-čenené v kameni. Veď na koho sa spomína, ten ostáva žiť na-veky“, dodáva so slzou dojatia v oku Alexander Goldstein.Neboli to jediné slzy, ktoré sa blysli v očiach prítomných. Za-chor! Pamätaj!

Katarína Potoková

Zo slávnostného príhovoru Alexandra GoldsteinaVážení priatelia! K Tešedíkovu a Tešedíkovčanom ma viaže veľa

milých spomienok a príbehov. Tie sa postupom času stali nezabud-nuteľnou pamiatkou. Som veľmi rád, že ste prišli v takom hojnompočte, aby ste boli súčasťou tejto historickej udalosti. Tento mesiac,podľa židovského kalendára mesiac elul, je mesiacom spomínania.Vtedy je zvykom navštevovať na cintorínoch hroby našich príbuz-ných. A dnes sme aj my prišli, dodržiavajúc starodávny zvyk, abysme s úctou spomínali na našich zosnulých. Rád by som sa s vamipodelil o niektoré myšlienky rabína lorda Jonathana Sacksa. Prečo jev dnešnom sekulárnom svete dôležitá viera? Pokúsme sa hľadať od-povede na tri otázky, ktoré si počas života opakovane kladieme: Ktosom? Prečo som tu? Ako žijem? Musíme oddeliť naše spomienky odhistórie. História, to sú príbehy niekoho iného. Spomienky, to je mo-ja vlastná história. To znamená, odkiaľ som prišiel a kam patrím.História zodpovie otázku: Čo sa stalo? A naše spomienky zas pove-dia: Tak kto som vlastne? Nespomíname kvôli pomste. Ako povedalMojžiš, pamätaj na minulosť, ale nestaň sa otrokom spomienok!Premeň spomienky na požehnanie, a nie na kliatbu, nech sú zdro-jom nádeje, a nie poníženia! Tí, ktorí prežili holocaust, do dnešnýchdní zdieľajú svoje spomienky mladým ľuďom, ale nie kvôli pomste,práve naopak: aby ich učili vzájomnej tolerancii a skutočným hod-notám. Prvá kniha Mojžišova, Genesis, teda Kniha stvorenia, námdáva ponaučenie do budúcnosti: Najväčším darom, ktorý môžemeodovzdať našim deťom, je vedomie toho, odkiaľ sme prišli a za čosme bojovali. Pamätajme na to, že slobodu, ľudskú dôstojnosť smezískali iba za cenu bojov. Bez vedomej ostražitosti však nemôžu byťtrvalé. Spoločnosť bez pamäte je taká, ako cestovanie bez mapy. Ľah-ko možno zablúdiť…�

V Tešedíkove znelo Pamätajme – Zachor!

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos plati osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� ŽNO v Komárne, vydávanie Spra-vodajcu a Klub Šalom podporili: SaraHassan Cohen (Izrael) a anonymnídarcovia. Ďakujeme!

� Zo zdrojov získaných vďaka úspeš-nému projektu sme redakcii Spravo-dajcu zakúpili nový fotoaparát. V na-sledujúcich číslach nášho periodikasa objavia snímky zhotovené už toutonovou pracovnou pomôckou.

� V spolupráci s Maďarským židov-ským múzeom a archívom v Budapeš-ti rozbiehame v rámci programu Eu-rópa pre občanov nový veľkolepý pro-jekt, zameraný na zdokumentovanieosudov deportovaných z Komárna aokolia.

� S finančnou podporou Nitrianske-ho samosprávneho kraja uzrie zakrát-ko svetlo sveta náš nový propagačnýmateriál a mobilná výstava o komár-ňanskom rituálnom kúpeli, mikve.

� Židovský kalendár luach na rok5778 si naďalej môžete vyžiadať na sek-retariáte.

Žiadame Vašu podporu �

ŽNO v Komárne opäť pomáhabezdomovcom

Podobne ako v uplynulých rokoch, naša náboženská obec sa aj v tomto rokuzapojí do zimnej starostlivosti o bezdomovcov. Koordinátorom tejto práce je

dobrovoľník Zoltán Kollár. Rokovania na mestskom úrade sa okrem organizáto-ra zúčastnil aj predseda ŽNO Anton Pasternák. �

Nové vzdelávacie videá každýtýždeň: MACHAR – učme sa

spoločne o židovstve Vrámci online vzdelávacieho programu nájdete na našej webovej stránke kaž-

dú stredu nové filmy. Registrovaní užívatelia nájdu vzdelávacie materiály všet-kých semestrov na nasledujúcom linku: http://kehreg.com/machar/. �

Gábor Presser v ÚtulkuVnedeľu, 22. októbra sme v

Útulku privítali milého hosťa,Gábora Pressera, ktorý prišiel me-dzi nás aj so svojimi priateľmi. Ponávšteve synagógy a mikromúzeasme si s naším vzácnym hosťomveselo podiškurovali. Na snímkeGábor Presser s priateľmi a Zoltá-nom Kollárom. �

(Foto: Judita Haasová)

Dňa 17. decembra 2017 o 14.00hodine v Útulku krčmové pies-

ne z Odesy – koncert Ferenca Jávo-riho a Tamása Dunaiho.

h́ ́ b

NOVEMBER 2017 – TISHRI-CHESVAN 5778. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 11. REG. ČÍSLO, 258. ČÍSLO

SPRAVODAJCAV Tešedíkove znelo Pamätajme

Na kúsku zeme, ktorí je pre Židov posvätný, vznikol vďaka iniciatíve miestnych ľu-dí dobrej vôle dôstojný pamätník obetiam holokaustu, ktorí boli odvlečení zo svoj-ho domova do táborov smrti. (strana 3.)

Myšlienkyredaktora

Dvadsaťosem rokov po nežnejrevolúcii môžeme právom

predpokladať, že každý, kto sachcel vrátiť na miesta, kedysiuzatvorené železnou oponou,tak už urobil – navštívil svoje rod-né mesto, vyhľadal svoje tunajšiekorene. Situácia však nie je takájednoduchá. Takmer každý me-siac dostávame elektronické listy– najmä z Izraela – v ktorýchnám naši súverci pochádzajúci zKomárna oznamujú, že nás za-krátko navštívia.

Takéto stretnutia sú vždy ra-dostné. Po prvýkrát privítať nie-koho, kto pred sedemdesiatimirokmi uzrel svetlo sveta v našommeste a kto sa potom po nie-koľkých mesiacoch či rokoch sosvojou rodinou usadil v Svätej ze-mi. Tieto okamihy prežívajú našihostia spolu s nami so slzami vočiach; nájsť to-ktoré meno v po-vojnovej matrike, objaviť blíz-kych či vzdialených príbuzných varchíve, položiť kameň na hrobpredkov. Nedávno si jeden taký-to návštevník zaspomínal na svo-je prvé krôčiky, ktoré urobil vUlici biskupa Királya a na Klap-kovom námestí sa v myšlienkachvrátil do obchodíka s cukrovin-kami svojho príbuzného.

Ešte stále nie je neskoro vy-brať sa k nám, navštíviť našemesto a novým kamienkom mo-zaiky prispieť do zbierky Mikro-múzea Ármina Schnitzera. Za-chovať tým ďalšie stopy slávnejminulosti Židovskej nábožen-skej obce v Komárne. �

PA

Chanuka s Ferencom Jávorima Tamásom Dunaim v Útulku

Židovská náboženská obec v Komárne touto cestou každého srdečne pozývana slávnosť svetiel, ktorá sa uskutoční dňa 17. decembra 2017 o 14. hodine v

Útulku.Program: – Krčmové piesne z Odesy – koncert Ferenca Jávoriho a Tamása Dunaiho– Program študentov Gymnázia Jánosa Selyeho – účastníkov Medzinárodnej

súťaže v prednese poézie a prózy Alberta Kardosa– Slávnostné zapálenie sviečokPre deti máme pripravené prekvapenie! Podujatie sa uskutoční s finančnou

podporou mesta Komárno, Nadácie Gábora Bethlena a Úradu vlády Slovenskejrepubliky – Programu podpory menšinových kultúr 2017. Oslavujte s nami! �

Sviatok ChanukaChanuka začína v tomto roku v utorok 12. decembra zapálením prvej sviečky.

Poslednú sviečku (ôsmu) budeme zapaľovať tiež v utorok, 19. decembra.Sviatok končí v stredu, 20. decembra západom slnka. Podrobný príspevok o sviat-ku Chanuka si môžete prečítať v našom decembrovom čísle. �

Možnosť objednať sichanukové sviečky

ŽNO v Komárne aj v tomto roku zabezpečí pre každého záujemcu chanukovésviečky. Vaše objednávky očakávame do 1. decembra na e-mailovej adrese ki-

le@menhaz.sk, alebo na telefónnom čísle 7731-224. �