H Í R V E L Ő 3. szám 2010. tavasz

Kedves Kicsik és Nagyok!

A Szt. László Kórház Csontvelő-transzplantációs Gyermekosztályának újságát tartjátok a

kezetekben. Ez a harmadik számunk, a tavaszi.

Veletek és Nektek írjuk, szerkesztjük a Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány

támogatásával.

Olvashatsz benne:

- tavaszi ünnepekről

- a szervátültetett

gyerekek találkozójáról

- a betegség vonatán tett

nagy utazásról és

szerencsés hazatérésről

- a csúf medvebocsról

- az első sikeres

rendkívüli osztályfőnöki-

óráról

- arról, hogyan űzheted

ki az unalmat és a

félelmet a betegszobából

- az „igazi” Mikulásnál

tett látogatásról

- a disneylandi

kirándulásról

- a legfrissebb hírekről

Akik nélkül a HÍRVELŐ nem jöhetett volna létre:

Dóri Zsolti Michelle Zsuzsi

és Norbi Andris Zoli

Továbbra is várjuk Tőletek a legújabb híreket!

Orosházi Katalin: oroska@gmail.com

Pallag Erika: bipaerika@gmail.com

Következő számunk június elején jelenik meg.

2

Áprily Lajos: Március

3

A nap tüze, látod,

a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt

tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka már kitakarta,

sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram

a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma, s zeng – ugye zeng, ugye zeng a

szíved?

HÚSVÉTI SZIMBÓLUMOK

A tojás a termékenység ősi

szimbóluma, szinte minden népnél

fellelhető. A születés, a teremtés, a

megújhodás jelképe. A

kereszténységben a feltámadás

szimbóluma lett.

A másik alapvető húsvéti szimbólum Magyarországon a barkaág, melyet a meg is szenteltetnek a templomban a keresztények. Ennek eredete a virágvasárnap ünnepléséhez nyúlik vissza.

A húsvéti nyúl, mint jelkép,

Németországból ered. Magyarázata

igen érdekes, ugyanis a húsvéti

Holdban egy nyúl képét vélték

felfedezni.

Szintén német hatásra terjed

napjainkban az a szokás, hogy a

barkaágat feldíszítik kifújt piros

tojással, apró figurákkal.

4

Kié lesz a hímes tojás: piros, lila, sárga? - Aki szagos rózsavízzel jön a locsolásra. Aki hajnaltájban Harmatban jár érte, Húsvét másodnapján Verssel áll elémbe.

- sz

a

g

o

s

r

ó

z

s

a

v

í

z

Itt vagyok, Friss vagyok, Máris sorba állok! Csak egy kicsit meglocsollak, Aztán odébb állok.

5

Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.

Köszönöm, hogy köszöntöttél, Rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek Téged, Tojás lesz a fizetséged. Aki adta, ne feledd, És a tojást el ne ejtsd!

Ákom-bákom berkenye, Eljött húsvét reggele. Rózsavizet Erzsónak, Piros tojást Ferkónak!

Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál.

Nagy utazás

Elindultam a Bethesdából, átrobogtam a MÁV kórházon, Mamám - MR a kezében - állt remegve az előtérben. Láttam kicsi mamámon, nem boldog a látványtól. Könnyeit törölte mosolyogva, "Meggyógyulsz, minden rendben lesz!"- mondta. Mintha egy vonat száguldana velünk, újra a neurológusnál ültünk. Sürgetve küldött át a sebészetre, onnan kiút sajnos sokáig nem lett. Nem örültem, hogy bekerültem, de mit tehettem volna mást, sürgős volt a komoly agyműtét, készen várt a kórházi ágy. Borotválás után műtét, aztán agyhártyagyulladás, hazamenni vágytam végre, de a vonatom vitt tovább. Rázós mentőautó hurcolt, hideg és kényelmetlen volt. Onkológiára vitt el, sovány, kopasz gyerekekhez.

A tv melletti ágyat kaptam, nem volt rácsa, majdnem kizuhantam. Előbb Nóri jött a felvétellel, később Szilvike a vérvétellel. Aztán sokszor sírtam, könyörögtem, kiáltottam: Ne szúrj meg! Ne szúrj meg! Ő meg csak mondta: nevem Szilvike, nem pedig "ne-szúrj-meg-ne-szúrj-meg"! Már az első kemótól megkopaszodtam, a sugárral együtt le is soványodtam. Csont és bőr, nagy szemű, kopasz harcos lettem, mint az onkológián minden más gyermek.

Gyenge, mégis erős, a kegyetlen rákkal küzdő, élet-halál közt lebegő fájdalmában is reménykedő. A kemók gyötrelmei után még a transzplantáció várt rám. Hidd el: nem volt leányálom!, de utólag sem sajnálom. Jólesett a jókedv és szeretet, erősödni is sokat segített; így pályám már jó irányba fordult, a kopasz harcos végül meggyógyult.

Járjuk az élet napos oldalát, én és szerető, kicsinyke Mamám.

Evans Michelle Krisztina

6

Evans Michelle Krisztina

7

Sziasztok,

Kovács András vagyok Kecskeméten élek. Életem első pillanatától kezdve egy hibás gén miatt egy XLP nevű betegségben szenvedtem. Ez a betegség sok tünettel jár pl: rák, autoimmun betegségek és ha elkapja a beteg a mononukleózist ( amit a legtöbb ember elkap élete korai szakaszában már ) akkor halált okoz. Csodával határos, hogy 16 éves koromig nem kaptam meg ezt a betegséget, ahogy az is, hogy az XLP miatt fellépő számtalan betegség ellenére is éltem. Még igaz, egész életemre rányomta a bélyegét a sok betegség, 7éves koromban megműtöttek a patkó belemben lévő elzáródás miatt. Megmenekültem, csoda volt, hisz az életem egy hajszálon függött, mindent kihánytam amit megettem és az orvosok az utolsó pillanatban műtöttek meg. A szüleimnek is hatalmas szerepe van abban, hogy akkor megmenekültem.. Édesanyám kitartóan cipelt kórházról kórházra és hihetetlen energiákat fektetett bele, hogy életben maradjak. Az ő és apukám leleményessége és millió segítsége nélkül semmi esélyem nem lett volna, hogy életben maradjak. 16 évesen már halálomon voltam ismét, a mérleg 5 éve ugyanazt mutatta, szondán kellett táplálni. Szerettem volna iskolába járni rendesen és normális életet élni, de az iskolából 2 évet ismételnem kellett, a kezelések miatt. A bátyám ekkor váratlanul beteg lett és meghalt. Ismét hihetetlen csoda, hogy még halála előtt sikerült kideríteni miért szenved. Kiderült, hogy genetikai betegségről van szó. Kivizsgálták a családot. Ekkor derült ki mi okozta a sok szenvedést. A

gyógymód, a csontvelő átültetés. Az öcsém Laci nagyon jó donornak bizonyult. Dr. Kriván Gergely vezénylete alatt kezeltek. Steri boxban vártuk, hogy mennek egyre lejjebb majd naponta egy kicsivel feljebb a fehér vérsejt és más véralkotók mutatói. Artin, egy producer segítségével filmet is forgattam milyen az élet a steril boxban. Tanulmányaimat is folytattam, Pallag Erika tanított, hogy el tudjam végezni a 8. osztályt. Hat hónap bentlét után újra megtanultam járni a folyosón, mert a sok ágyban fekvés és legyengültség nagy mértékben lebénított. Nyár elején elhagyhattam a kórházat sok-sok gyógyszerrel a hátizsákban. Naponta kellett 7 különböző gyógyszert szednem, hogy a kinti életben is minden sínen menjen. Sikerült megkapnom a bizonyítványomat és felvettek a középiskolába. Szeptembertől már járhattam és mondhatni teljesen egészségesen új élettel, olyan élettel mentem közösségbe amiről eddig csak álmodoztam, olyan élményekben részesültem amire mindig is vágytam, soha nem látott érzések , és persze problémák értek amikben azt hittem soha nem fogok részesülni. Sorra szűntek meg korábbi betegségeim, kiderült minden bajomnak az xlp volt az okozója. Új életet kaptam, olyat ami szó szerint egy másik világ. Mindig bennem van ugyanakkor a régi életem, hogy honnan jöttem, elég csak a sebhelyeimre ránéznem amiből a műtétek miatt jutott ide is, oda is, és azok az emberek jutnak eszembe akik megmentettek.

Kovács András vagyok Kecskeméten élek. Életem első pillanatától kezdve egy hibás gén miatt egy XLP nevű betegségben szenvedtem. Ez a betegség sok tünettel jár pl: rák, autoimmun betegségek és ha elkapja a beteg a mononukleózist ( amit a legtöbb ember elkap élete korai szakaszában már ) akkor halált okoz. Csodával határos, hogy 16 éves koromig nem kaptam meg ezt a betegséget, ahogy az is, hogy az XLP miatt fellépő számtalan betegség ellenére is éltem. Még igaz, egész életemre rányomta a bélyegét a sok betegség, 7éves koromban megműtöttek a patkó belemben lévő elzáródás miatt. Megmenekültem, csoda volt, hisz az életem egy hajszálon függött, mindent kihánytam amit megettem és az orvosok az utolsó pillanatban műtöttek meg. A szüleimnek is hatalmas szerepe van abban, hogy akkor megmenekültem.. Édesanyám kitartóan cipelt kórházról kórházra és hihetetlen energiákat fektetett bele, hogy életben maradjak. Az ő és apukám leleményessége és millió segítsége nélkül semmi esélyem nem lett volna, hogy életben maradjak. 16 évesen már halálomon voltam ismét, a mérleg 5 éve ugyanazt mutatta, szondán kellett táplálni. Szerettem volna iskolába járni rendesen és normális életet élni, de az iskolából 2 évet ismételnem kellett, a kezelések miatt. A bátyám ekkor váratlanul beteg lett és meghalt. Ismét hihetetlen csoda, hogy még halála előtt sikerült kideríteni miért szenved. Kiderült, hogy genetikai betegségről van szó. Kivizsgálták a családot. Ekkor derült ki mi okozta a sok szenvedést. A gyógymód, a csontvelő átültetés. Az

öcsém Laci nagyon jó donornak bizonyult. Dr. Kriván Gergely vezénylete alatt kezeltek. Steri boxban vártuk, hogy mennek egyre lejjebb majd naponta egy kicsivel feljebb a fehér vérsejt és más véralkotók mutatói. Artin, egy producer segítségével filmet is forgattam milyen az élet a steril boxban. Tanulmányaimat is folytattam, Pallag Erika tanított, hogy el tudjam végezni a 8. osztályt. Hat hónap bentlét után újra megtanultam járni a folyosón, mert a sok ágyban fekvés és legyengültség nagy mértékben lebénított. Nyár elején elhagyhattam a kórházat sok-sok gyógyszerrel a hátizsákban. Naponta kellett 7 különböző gyógyszert szednem, hogy a kinti életben is minden sínen menjen. Sikerült megkapnom a bizonyítványomat és felvettek a középiskolába. Szeptembertől már járhattam és mondhatni teljesen egészségesen új élettel, olyan élettel mentem közösségbe amiről eddig csak álmodoztam, olyan élményekben részesültem amire mindig is vágytam, soha nem látott érzések , és persze problémák értek amikben azt hittem soha nem fogok részesülni. Sorra szűntek meg korábbi betegségeim, kiderült minden bajomnak az xlp volt az okozója. Új életet kaptam, olyat ami szó szerint egy másik világ. Mindig bennem van ugyanakkor a régi életem, hogy honnan jöttem, elég csak a sebhelyeimre ránéznem amiből a műtétek miatt jutott ide is, oda is, és azok az emberek jutnak eszembe akik megmentettek.

a zene és a film. Fél éve bekerültem

egy színész csapatba Kaposváron,

mivel ott tanulok másfél éve és

rájöttem, hogy egyáltalán nem áll távol

tőlem a színészet sem. A Kurázsi

mama és a háború c. darabbal

Franciaországba készült a rendező:

Lukács Zoltán. El akartam jutni oda,

ezért motivált a darab. Franciaországig

csaknem mindennap 6-7 órát

gyakoroltuk a darabot és másfél hónap

múlva 4 előadás után St. Luisban

megrendezett színi fesztiválon és

versenyen bemutathattuk. Kétszer

adtuk elő a darabot. Átütő sikert értünk

el sok néző sírva köszönte meg az

előadást. A díjkiosztón elnyertük a

legjobb művészi alkotás díját ami az

5 díj egyike volt . A zsűri különdíja.

Azóta is a csapatban vagyok és

február 26-án 27-én adtuk elő a

darabot Pesten a Merlin Színházban.

Gondoltuk elhívjuk azokat az

embereket akik megmentették az

életemet és kezeltek a Szt. László

Kórházban, mert ez a darab nem

lehetne ilyen az ő kitartó munkájuk

nélkül.

Köszönöm.

9

Vastaps

Tesó donor

Andris

Hétvége a Trappancsokkal!

Hálával tartozunk Nekik azért a pár

békés napért, amit köztük Tengelicen

tölthettünk!

Az idejét sem tudjuk, mikor voltunk

képesek „semmit csinálni” és mégis

hasznosnak lenni.

A pénteki hajtásból kiszabadulva,

térképpel felfegyverkezve – semmi

teliholdvezérlés, vagy parabola, vagy mi a

szösz – nekivágtunk az ismerős 6-os útnak

az ismeretlen felé. Valami nem volt

rendben már az induláskor sem, mert én-

aki folyton izgága- határtalan nyugalom

szállt meg, s Erika - aki a három, „kisfiát”

hagyta otthon- elkötötte a köldökzsinórt, és

egyetlen egyszer sem nyúlt a telefonhoz!

Nem érdekelt minket a beharangozott

hóesés, sőt az sem, hogy esetleg

eltévedünk….

Időben érkeztünk a béke szigetére, ahol

azonnal éreztük a családias hangulatot.

Kicsit azért izgultunk, hogy mit fognak

hozzánk szólni a gyerekek, hiszen

Andreával az oltások kapcsán csak ritkán

találkoznak, engem pedig egyáltalán nem

ismernek….

…így a péntek este ismerkedéssel indult.

A szombat délelőtt orvosok és szülők

kerekasztal megbeszélésével kezdődött. A

komoly orvosi és védőoltási témák mellett

szóba került a transzplantált gyerekek

visszailleszkedése az iskolába. Igen sok

szülő panaszolta, hogy mikor kiderül a

súlyos betegség,legtöbb esetben az

iskolatársak, barátok megszakítanak a

gyerekkel, családdal minden kapcsolatot.

Meséltem a szülőknek arról a

kezdeményezésről, melyet pécsi

kolleganőim már második éve

gyakorolnak: a kisbeteget „visszakísérjük”

az iskolába. Egy egészségügyi szakember a

kórházpedagógus kíséretében ellátogat az

anyaiskolába, ahol rendkívüli

osztályfőnöki óra keretében beszámolnak

arról a sok nehézségről, melynek a társuk

ki volt téve, megbeszélik a felmerülő

félelmeket, a szakemberekhez kérdést

intézhetnek. Beszéltem az osztálytársakkal

való kapcsolattartás fontosságáról,

módjairól. Nem csak az a fontos, hogy a

gyerekek a betegségük alatt is lépést

tartsanak a tananyaggal, hanem az is, hogy

ne szakadjanak ki osztályuk, barátaik

életéből, és lelkileg, érzelmileg is készek

legyenek a visszatérésre. Ebben pedig a

kórházpedagógusok, és az általuk

szervezett iskolalátogatások sok segítséget

adhatnak.

Az iskoláskorú gyerekek szüleinek

egyöntetű véleménye volt, hogy ha ez az ő

gyermekükkel is megtörtént volna, sokkal

szívesebben járnának iskolába, társaik

ismernék és értékelnék, hogy mi mindenen

mentek keresztül, nem csúfolódnának,

hanem együtt éreznének velük, támogatnák

őket.

No az esti farsangi mulatságot

sem feledjük!!! Bár ahogy

reggel értesültünk róla, eléggé

öreges tempóban adtuk elő a

szórakozást, mert mi felnőttek

már éjfélkor durmoltunk,

ellentétben a reggel is vidám

fiatalokkal, akik végigtáncolták

az éjszakát!

És végre ömlött a hó! Ezer éve nem

bandukoltunk hócsizmában, csüdig érő

szűz hóban. Csúsztunk másztunk, hagytuk

csiklandozni arcunkat a sűrűn hulló

hópelyheknek, miközben amolyan

fővárosiasan próbáltunk becserkészni egy

harkályt! Jelek szerint sikertelenül, mert

egyik fotónkon sem szerepel. Csakúgy,

ahogy elszökkentek előlünk az őzikék is,

mire felocsúdtunk. Jó volt kicsit lazítani,

KÖSZÖNJÜK!!

Hogy valóban hasznos volt- e, hogy ott

voltunk,azt ki-ki maga dönti el. Mi

biztosan sokat kaptunk az együttléttől.

Reméljük, ez fordítva is igaz.

dr. Kulcsár Andrea

Pallag Erika

Trappancsok = szervátültetett gyerekek

11

Kedves Transzplantált Gyerekek!

Gyakran számoltok be arról, hogy nehezen viselitek az elszakadást az osztálytársaktól,

barátoktól, hogy nem értitek, miért ritkulnak a levelek, a telefonok, hogy magányosnak

érzitek magatokat a kórházban, de még otthon is abban az időszakban, amikor még nem

járhattok iskolába. Amikor pedig végre újra suliba mehettek, kiderül, milyen nehéz

visszatérni, mivel gyakran értetlenség fogad benneteket.

Segíteni szeretnénk. Ezért elhatároztuk, hogy a beteg gyerekek iskoláját

meglátogatjuk, tájékoztatjuk az osztálytársakat és a tanárokat arról, hogyan tarthatják veletek

a kapcsolatot a kórházi kezelések idején, és hogyan az otthoni gyógyulás időszakában.

Rendhagyó osztályfőnöki órákon beszámolunk arról, hogyan éltek a kórházban, milyen

biztonsági rendszabályokra van szükség itt, és hónapokon át még otthon is. Terveink szerint

kipróbáltatjuk az otthoniakkal, hogy milyen nehéz maszkban lélegezni, kesztyűben hajtogatni,

ragasztani, megmutatjuk fényképről a steril boxot, amely hosszabb-rövidebb ideig az

otthonotok. Természetesen mindezt csak akkor, ha ti és szüleitek is szeretnétek ezt, és

engedélyt adtok rá.

Mindez, amit leírtunk, nem ábrándozás és álom csupán. Már meg is tettük az első

lépéseket. Februárban Alberczki Zoli iskolájában jártunk Dunaegyházán, ahol tanárok,

gyerekek és szülők egyaránt nagyon kedvesen fogadtak bennünket. A gyerekek előre

összeírták kérdéseiket. Nagyon okos kérdéseket tettek fel.

Pl.: Hogyan alakul ki ez a betegség?

Milyen külső és belső változásokat okoz?

Miért volt szükség a csontvelő-átültetésre?

Milyen kezeléseket kap Zolika?

Mit ehet? Meddig tart a gyógyulás?

A legtöbben persze azt szerették volna tudni:

Hogy viseli Zolika a kezeléseket?

Hogy érzi magát?

Mi hogyan segíthetünk neki?

Mi történik a donorral?

Figyelmesen meghallgatták Sedlák Gabi nénit, aki az egészségügyi kérdésekre

válaszolt, és azután bennünket is. Mi beszámoltunk arról, hogyan tanul Zoli a kórházban,

hogyan tölti a szabadidejét. Elmondtuk, hogy nagyon hiányzik neki a falu, a barátok, a foci,

az iskola, a kutyája, hogy mindent igyekszik megtenni, ami gyorsíthatja a visszatérést.

Miután vége lett a rendkívüli osztályfőnöki órának, körbevettek bennünket a gyerekek.

Áradt belőlük a szeretet és az aggódás. A focisták biztosítottak bennünket arról, hogy a

csapatban Zolikának biztos helye van, bármeddig kell is várni rá. Megígérték, hogy képeket

küldenek a farsangi buliról, és beszámolnak a hó szobrokról is.

Reméljük így is lesz. Zoli nagyon várja a híreket, és ő is meglepetést készített a

gyerekeknek, akik egy osztálytablóval ajándékozták meg mindenki aláírásával.

Terveink szerint akkor is elkísérjük majd Zolit, amikor hazatér, és először látogat be az

iskolába.

Örülnénk, ha megírnátok a véleményeteket erről a kezdeményezésről. Ha valaki még a

visszatérés előtt van, és szeretné, ha az osztályban előkészítenénk azt, írjon nekünk, szívesen

segítünk!

Erika néni, Kati néni

12

Nem könnyű az élet a kórházban, de unalmasnak sem kell lennie. Íme

ízelítő abból, mivel lehet az időt múlatni, na persze, ha olyan ügyesek

vagytok, mint Zoli.

13

PÁLYÁZATOK

A kórházban sokszor lassan telik az idő. Jó lenne, ha nem a betegségre gondolnál, de nehéz

másra gondolnod. Érdemes figyelni a pályázati lehetőségeket. Mindenféle korosztálynak írnak

ki különböző témákat. Lehet rajzolni; kutatni; esszét írni; mesét, verset, akár regényt alkotni;

fényképezni; stb. Biztosan nagyon büszkék lesznek Rád a családtagjaid, barátaid, tanáraid. Az

internet segítségével még az otthoniakkal is együttdolgozhatsz.

Hasznos tippek - 5 tipp a sikeres pályázathoz

Kezdd időben a felkészülést!

Ne halogasd az utolsó pillanatra a pályázat elkészítését, hagyj időt a kidolgozásra! Ha kell,

olvass utána a témának, nézz körül a honlapokon, az ingyenes e-könyvek, súgók között is!

Gyűjtsd az ötleteket!

Írd fel az ötleteidet, jegyzetelj. Tartsatok

kupaktanácsot a családoddal, barátaiddal – lehet email-ben is - és írd fel az ő ötleteiket is, majd

állítsd össze ez alapján, hogy mit fogsz a pályázatra készíteni!

Nézd meg a korosztályt!

Nézd meg, milyen korosztálynak van kiírva a pályázat, és csak olyanra jelentkezz, ami a

korodnak megfelelő.

Állítsd össze a csapatot!

Vannak olyan pályázatok, amit csapatban kell készíteni. Beszéljétek meg ki miben a legjobb,

majd osszátok fel egymás között a feladatokat! A csoportmunkát ne csak egy ember készítse el!

Figyeld a határidőt!

Írd be a naptáradba a beküldési határidőt egy héttel korábbra! Állj neki időben a munkának, ne

hagyj mindent az utolsó pillanatra, mert nincs rosszabb, mint egy félbehagyott pályázat! Akkor is

fejezd be, ha nem lett tökéletes!

Még pályázhattok:

Állatok a kertben – alkotáspályázat (III.30.)

Téli élményeim rajzpályázat www.betegeinkert.net (IV.15.)

Varázsceruza rajzpályázat (IV.30) Opera élményekről

Mit csinál a medve, ha kibújik a barlangjából? – rajzpályázat (IV.30.)

Illusztráljunk együtt mesekönyvet! (IV.13.)

A pályázatok kiírását, a részleteket megnézhetitek a www.pafi.hu honlapon, ha a kereső

ablakba beírjátok a pályázat címét.

14

SÁGEN

REGLYEG

JÁTSSZ A FÉNNYEL!

JÁTSSZ A NEVEKKEL, JÁTSSZ A BETŰKKEL! Keresztnevek betűi keveredtek össze az alábbiakban. Tegyél rendet! Milyen keresztnevekről

van szó? Vannak- e ilyen nevű emberek a környezetedben?

MENNIBAJ

TÁNZLO AKIRE

TOLSZ

HÁRCIRD BOGÁR

ORINJU

PERÉT

REGLYEG LIOMA NÁRTIKISZ

15

A hatalmas meglepetés

Apukámmal éppen az ebédet főztük,

amikor megszólalt a telefon. Én csak azt

hallottam, hogy apa azt kérdezi:"De hát ő

már elmehet? Hisz még nem telt el egy év

a transzplantáció óta!" Ekkor már tudtam,

hogy rólam van szó. Majd apu azt mondta,

hogy a doktor néni felhívta a munkahelyén

anyát, és azt mondta neki, hogy elmehetek

Disneyland-be. Először csönd volt, mivel

én még fel sem tudtam fogni, hogy mi

történik velem. De aztán akkora

sikítozásban és ugrálásban törtem ki, hogy

azt nem lehet leírni. Gyorsan elrepültek a

napok, és már pakolhattam is be a

bőröndbe. Este időben lefeküdtem, de

hiába. Nem jött álom a szememre.

Majdnem egész éjszaka azon töprengtem,

mi mindent fogok látni. Végre reggel lett.

Szinte vacogtak a fogaim, úgy izgultam.

Anyuék és a keresztanyukám kivittek a

repülőtérre. Már gyülekezett a csapat.

Mikor már mindenki ott volt, beálltunk a

sorba, hogy leadjuk a bőröndöket. Aztán

megkaptuk a jegyeket.

Elindultunk a repülő felé. Ebben a

pillanatban az egész testem megremegett.

Felmentünk a lépcsőn és elfoglaltuk a

helyünket. Megmozdult a repülőgép és

egyre gyorsabban gurult. Izgultam ugyan,

de nagyon élveztem, ahogy emelkedtünk a

felhők közé. Szép tágas volt a gép belseje.

A sztyuárdesz étellel és itallal kínált

minket. Két óra múlva már Párizsban

voltunk.

A párizsi repülőtértől a szállodáig

busszal mentünk. Amikor odaértünk,

kipakoltuk a cuccunkat. Nagyon szép volt

a szobánk. Utána lementünk az étterembe,

hogy megvacsorázzunk, és egy csomó kaja

várt minket. Mindenféle és bármiből

ehettünk. Miután mindenki jóllakott,

elindultunk városnézésre. Sok mindent

megnéztünk, de nekem az Eiffel torony

tetszett a legjobban. Nagyon szépen ki volt

világítva. Sajnos nem sokat tudtunk

kiszállni a buszból, mert esett az eső.

Másnap reggeli után Disneyland-be

mentünk. Először kis ringlisekre ültünk fel

bemelegítésképpen. De aztán jöttek a

hullámvasutak. Én addig még soha nem

ültem ilyen nagyon. Az elsőnél a szívem a

torkomban dobogott. De akkor is felültem.

Mindenki sikítozott velem az élen. De

aztán túléltem, sőt kifejezetten élveztem és

felültem a többire is. Megnéztük a

felvonulást. Nagyon jó volt! Egy-két

figurával le is lehetett fényképezkedni.

Nagyon hamar elment a nap, és már

megint reggel volt. Ezt a napot is

Disneyland-be töltöttük, ugyanis olyan

nagy volt, hogy nem értünk végig egy nap

alatt. Ma is sok hullámvasúton ültünk, még

olyanon is, amelyik átfordul. Nekem a

Némó-s tetszett a legjobban, arra kétszer is

felültem, valaki még háromszor is. Az

olyan volt, mintha a vízben lennénk.

Voltak felettünk medúzák és minden féle

halak. És volt mellettünk egy cápa.

Nagyon tetszett! Aztán ebédre hamburgert

ettünk. Fincsi volt! Ez a nap is hamar

eltelt.

És már a repülőn voltunk. Én

majdnem az egész utat átaludtam. Szóval

hamar Budapestre értünk. Leszállt a gép.

Megkerestük a bőröndjeinket, és már jöttek

is a szüleink. Hazafelé be nem állt a szám.

Egész úton csak meséltem és meséltem. Na

meg persze megmutattam a fényképeket,

amiket készítettem. Még most is azzal

dicsekszem, hogy én Párizsban jártam. És

biztos vagyok benne, hogy ezt soha nem

fogom elfelejteni! Hálásan köszönöm

mindenkinek, aki segített abban, hogy

eljuthassak ide!

Kónya

Dóri

16

Kanyó Zsuzsi

Rovaniemiben

Egyik nap elmentünk Ferihegyre, ott az

Együtt a Daganatos Gyermekekért

Alapítvány már várt bennünket. Mikor már

mindenki ott volt, készítettek egy közös

képet, majd leadtuk a csomagokat.

Ferihegyről Helsinkibe repültünk, , onnan

Rovaniemibe. A szállodában mindent

kipakoltunk, ettünk, játszottunk az

uszodába, majd aludni mentünk.

Másnap reggeli és egy kölcsönzőbe

mentünk, ahol kesztyűt, sapkát, overált és

sálat kaptunk. Egy farmra mentünk, ahol

rénszarvasok voltak, ki lehetett próbálni a

rénszarvas húzta szánkózást. A husky

kutyákat is meg lehetett simogatni. Ebéd

után mentünk a Mikulás-tanyára

körülnézni. Az estét a szállodában

töltöttük.

Következő délelőtt egy olyan

állatkertbe vittek minket, ahol csak

sarkvidéki állatok élnek. Onnan délután a

Mikulás-tanyára mentünk, ahol megnéztük

a telet megnyitó ünnepséget.

Az utolsó nap délelőtt megnéztünk egy

múzeumot, majd ebéd után indultunk

vissza Ferihegyre. Szép volt, jó volt, vége

volt.

Utóirat: Próbáld ki!

Majnik Zsolti

17

A csúfolódós medvebocs

Egy szép napon az okos állatok úgy döntöttek, hogy nyitnak egy iskolát.

Mikor ezt megtudták a kis bocsok, borjúk, gidák és a többiek, nagyon izgatottak lettek. Kérlelték az anyjukat, hogy hadd járjanak ők is. Még a falu legcsúfolódósabb medvebocsa is. Eljött a nagy nap. Az állatkák táskával a hátukon mentek iskolába. Amikor odaértek leültek a padba, majd bemutatkoztak. Az undok kis medve is : " Az én nevem Csúfolódós Brumi". Becsöngettek és elkezdődött a tanítás. A tanár úr megkérdezte Gidra Gidát, hogy mennyi 4+3, de nem tudta a választ.

Erre Brumi kicsúfolta. Matematika után magyar óra következett. A tanító néni azt a kérdést tette fel,hogy milyen j-vel írják a gólyát? Nem tudta . Brumi kinevette. És így ment ez napról napra. Míg egyszer a tornaórát a réten tartották. Akadályversenyt rendeztek. Mindenki szépen átjutott rajt. De a csúfolódós medve beleesett a pocsolyába. Senki sem nevetett rajta, de ő így is nagyon rosszul érezte magát. És akkor jött rá, hogy akiket kicsúfolt, azoknak milyen rossz lehetett.

Ettől fogva soha többé nem szekált senkit sem. Sőt, ha valakik veszekedtek, ő mindig igazságot tett.

Kónya Dóri

18

19

Fejtsd meg a képrejtvényeket!

geometriai fogalom foglalkozás

Oldd meg a szóegyenleteket!

csomó+hegyes szerszám

= rovar

írólap-arcszín+tyúktolvaj

= fejdísz

világtalan+honfoglalás kori vezér+indíték = rovarevő állat

Egy kis gyufamatek

Helyezz át 2 szál gyufát úgy, hogy kétezer

legyen!

Vegyél el két szál gyufát úgy, hogy 2

négyzet maradjon az ábrán!

20

Hírek

Kovács Andris ugyancsak meglepett minket. A Teátristák

c. társulattal lépett fel a Merlin Színházban. A „ Kurázsi

mama és a háború” című darabot adták elő Andris

főszereplésével.

A Magyar Telekom pályázatán a Kórházpedagógusok

Egyesülete és a Tölösi Péter Alapítvány közösen vett

részt, és nyert. Két laptopot kaptunk mobil internettel,

pénzbeli támogatást eszközök, játékok beszerzésére és az

iskolalátogatásokhoz, valamint részvételi lehetőséget

konferenciákon és egyéb továbbképzéseken. Köszönjük.

A Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány

képviseletében Zsupos Sándortól írószereket, kreatív

foglalkozásokhoz segédeszközöket vehettünk át. Köszönet

érte.

Köszönjük Kanyó Zsuzsi szüleinek, és a Ferencvárosi Nevelési

Tanácsadó munkatársainak önzetlen segítségét, mellyel

kórházunkban lehetővé vált az óvodások iskolára való felkészítése.

Elkészült a budapesti kórháziskola logója, és weblapja.

www.iskolaszanatorium.sulinet.hu

21

22